Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2016. évi éves jelentésére vonatkozó, 2018. február 6-i állásfoglalására(1);

–  tekintettel az Európai Központi Bank (EKB) 2017. évi éves jelentésére,

–  tekintettel a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányára és különösen annak 2., 3., 7.cikkére, 10. cikkének (2) bekezdésére, 15. cikkére, 32. cikkének (5) bekezdésére és 33. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 129. cikkének (3) bekezdésére, 130. cikkére, 138. cikkének (2) bekezdésére, 282. cikkének (2) és (3) bekezdésére, 283. cikkének (2) bekezdésére és 284. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel Mario Draghi, az EKB elnökének 2018. június 19-i, Sintrában tartott beszédére,

–  tekintettel az EKB Gazdasági hírlevelére (5. szám, 2018.),

–  tekintettel az euro bevezetéséről szóló, 1998. május 3-i 974/98/EK tanácsi rendelet 11. cikkére(2),

–  tekintettel az EUMSZ 128. cikkének az euro törvényes fizetőeszközi minőségéről szóló (1) bekezdésére,

–  tekintettel az EKB visszajelzésére, amelyet az EKB 2016. évi éves jelentéséről szóló állásfoglalásban foglalt európai parlamenti észrevételekre adott,

–  tekintettel a Nemzetközi Fizetések Bankjának a 2017. évre vonatkozó éves gazdasági jelentésére,

–  tekintettel az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) „Az uniós lakóingatlan-szektorban mutatkozó sérülékenységek” című 2016. novemberi jelentésre és ahhoz csatolt, nyolc tagállamra vonatkozó országspecifikus figyelmeztetésekre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0424/2018),

A.  mivel az euro kétségkívül a nemzetközi pénzügyi rendszer második legfontosabb pénzneme; mivel az euro lakossági támogatottsága 2017-ben magas volt, hiszen az euróövezet válaszadóinak közel háromnegyede (73%) támogatta a közös valutát, ami a 2004 ősze óta elért legmagasabb érték;

B.  mivel a Bizottság 2018. nyári előrejelzése szerint az EU és az euróövezet GDP-je 2,4%-kal nőtt 2017-ben, túlszárnyalva az USA-t; mivel ugyanezen előrejelzés szerint a GDP várható növekedése 2018-ban 2,1%, 2019-ben pedig 2,0% lesz;

C.  mivel a legutóbbi 2018. évi gazdasági adatok a külkereskedelem gyengébb mutatóinak és a magasabb olajáraknak köszönhetően a 2017. évi növekedés magas szintjének némi lassulását mutatják;

D.  mivel az Eurostat 2018. májusi adatai szerint az EU-ban (7,0%) és az euróövezetben (8,4%) a munkanélküliség a válság előtti szintre tért vissza; mivel az euróövezetben most a legmagasabb a foglalkoztatott személyek száma és a munkaerő részvétele a gazdasági és monetáris unió 1999. évi létrehozása óta;

E.  mivel bizonyos fokú konvergencia ellenére jelentős földrajzi eltérések mutatkoznak a növekedés és a munkanélküliség arányában, ami veszélyes kiszolgáltatottságot okoz a gazdaságnak, és veszélyezteti a megbízható és kiegyensúlyozott fejlődést; mivel az ifjúsági munkanélküliségi ráta továbbra is az átlagos arány duplája, 2017 végén az EU-ban 16,8% és az euróövezetben 18,8%;

F.  mivel a szélesebb alapokon nyugvó jelenlegi gazdaságbővülés fő mozgatórugója a tagállamokban az export és a belső fogyasztás; mivel tavaly az európai beruházási terv hátszelének következtében a beruházások 2007 óta a leggyorsabb ütemben növekedtek; hangsúlyozza az ESBA szerepét az Európai Unióban fennálló beruházási szakadék áthidalásában, összesen 256,9 milliárd EUR összegű beruházást mozgósítva, amely mintegy 550 000, az Európai Bankfelügyeleti Hatóság (EBA) finanszírozásában részesülő kis- és középvállalkozás számára nyújt finanszírozást;

G.  mivel egyenetlen a közös valután kívül lévő és a saját pénznemük tekintetében rugalmas árfolyammal rendelkező tagállamok gazdasági teljesítménye; mivel azok a tagállamok, amelyek az elmúlt tíz évben bevezették be a közös valutát, viszonylag jobb teljesítményt mutattak, mint a rugalmas árfolyammal rendelkező országok;

H.  mivel az eurórendszer szakértőinek 2018. júniusi előrejelzései szerint a harmonizált fogyasztói árindex (HICP) éves inflációja az euróövezetben 2018-ban, 2019-ben és 2020-ban valószínűleg el fogja érni az 1,7%-ot, és így épp a 2%-os középtávú cél alatt lesz, felépülve a múltbeli alacsony értékekből, és közelebb érve az EKB középtávú inflációs céljához – amely a 2%-os értékhez való minél nagyobb közelítést ír elő –, de még mindig nem elérve ezt a célkitűzést, és nagy eltérést mutatva az euróövezeten belüli inflációs ráták között; mivel az éves infláció növekedését főként a magasabb energiaárak okozzák, míg a mögöttes infláció 2016-ban 0,9%-ról csupán 1,0%-ra nőtt, nem mutatva a tartósan emelkedő tendencia jeleit 2017-ben; mivel a termelékenység növekedéséhez igazított bérnövekedés továbbra is a mögöttes infláció tartós növekedésének fontos előfeltétele;

I.  mivel a Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése szerint az összesített államháztartási hiány 2018-ban várhatóan a GPD 0,7%-ára csökken 0,9%-ról, 2019-ben pedig a várakozások szerint tovább csökken 0,6%-ra, az USA várható 5,9%-os és Japán 2,7%-os hiányához képest;

J.  mivel az EKB várakozásai szerint az infláció fokozatosan növekedni fog középtávon, a jelenlegi monetáris politikai álláspont, a folytatódó gazdasági növekedés, a növekvő bérek és a gazdasági pangás elnyelése következtében;

K.  mivel az euróövezet bankjai felgyorsították a nemteljesítő hitelek számának csökkentését, amely a 2014-es 8%-ról a 2017. év negyedik negyedére 4,9%-ra esett; mivel a nemteljesítő hitelek teljes összege az EU-ban még mindig 950 milliárd EUR; mivel a nemteljesítő hiteleket vagy értékesíteni kell, (részben) le kell írni vagy céltartalékot kell képezni rájuk a pénzügyi stabilitás biztosítása és a jelenlegi számlatulajdonosokra, megtakarítókra és befektetőkre gyakorolt negatív következmények elkerülése érdekében; mivel jelentős különbségek vannak a tagállamok között a nemteljesítő hitelek számát illetően; mivel a nemteljesítő hitelek aránya nyolc tagállamban még mindig jóval 10% felett van, két tagállamban pedig 40% felett.

L.  mivel növelni kell a nemteljesítő hitelek másodlagos piacát a piaci likviditás európai szintű növelése és a piac esetleges átláthatatlanságának elkerülése érdekében; mivel a másodlagos piacon tevékenykedő pénzintézeteknek figyelembe kell venniük a fogyasztók érdekeit, és meg kell felelniük minden vonatkozó nemzeti és uniós fogyasztóvédelmi követelménynek;

M.  mivel az EKB Kormányzótanácsa a 2017. októberi ülésén úgy határozott, hogy havi 30 milliárd EUR ütemben folytatja 2018. szeptemberig a nettó vásárlásait az eszközvásárlási programon keresztül; mivel 2018. júniusi ülésén úgy határozott, hogy 2018 végéig 15 milliárd EUR csökkentett értékben folytatja a havi vásárlást, utána pedig megszünteti a vásárlást, a középtávú inflációs várakozásokról szóló adatok beérkezésének fényében, és mivel ezt a döntést a 2018. szeptemberi ülésén megerősítette;

N.  mivel az EKB Kormányzótanácsa megerősítette azon várakozásait, miszerint változatlanul, 0,00%-on, 0,25%-on, illetve 0,40%-on kell hagyni a fő refinanszírozási műveletek kamatait, valamint az aktív oldali rendelkezésre állás és a betéti rendelkezésre állás kamatait legalább 2019 nyaráig, de mindenképpen addig, amíg az infláció alakulása tartós igazodást mutat az EKB inflációs középtávú céljához;

O.  mivel a célzott, hosszabb távú refinanszírozási tevékenységek (TLTRO) 2017. évi fellendülésekor megnőtt a banki kereslet az euróövezetben; mivel a TLTRO célja a reálgazdaságnak nyújtott banki hitelezés ösztönzése;

P.  mivel 2017 végén az eurórendszer mérlegének mérete a valaha mért legnagyobb volt, 4,5 billió EUR, ami 0,8 billió EUR növekedést jelent 2016 végéhez képest, és az euróövezet teljes GDP-jének 41%-át alkotja; mivel az EKB a kötvényvásárlási programmal jelentős mértékű kockázatot emelt be mérlegébe;

Q.  mivel 2017-ben a forgalomban lévő euróbankjegyek száma és értéke 5,9%-kal, illetve 4,0%-kal nőtt, míg az euróérmék száma és értéke 4,2%-kal, illetve 4,0%-kal nőtt;

R.  mivel 2017-ben az EKB nettó nyeresége 1 275 milliárd EUR volt, míg 2016-ban 1 193 milliárd EUR; mivel ez a növekedés főleg a nettó kamatbevétel növekedésének köszönhető;

S.  mivel az EKB Igazgatóságának tagjai folyamatosan hangsúlyozták a termelékenységnövelő strukturális reformok, valamint a növekedésbarát adópolitikák végrehajtásának fontosságát az euróövezetben, a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében;

T.  mivel az EUMSZ 123. cikke és a KBER és az EKB alapokmányának 21. cikke tiltja a kormányok monetáris finanszírozását;

U.  mivel az Európai Központi Bank felügyeleti tevékenysége keretében eddig nem mindig vette megfelelően figyelembe az arányosság elvét;

Általános áttekintés

1.  üdvözli azt a tényt, hogy az euro támogatottsága 2017-ben 8 százalékponttal nőtt 2016-hoz képest, a válaszadók közel kétharmada (64%) pedig úgy gondolja, hogy az egységes valuta jó dolog az országaik számára;

2.  hangsúlyozza, hogy az euro inkább politikai, mint gazdasági projekt; hangsúlyozza a közös valuta visszafordíthatatlanságát;

3.  felhívja a figyelmet, hogy az Egyesült Királyság és Dánia kivételével minden tagállamnak kötelessége elfogadnia az egységes valutát a maastrichti konvergenciakritériumok teljesítése után; úgy véli, hogy a bankunióban való részvételt kiemelt feltételként kell kezelni azon országok számára, amelyek csatlakozni kívánnak az euróövezethez;

4.  kiemeli, hogy az EKB-nak a szerződésekben lefektetett jogszabályi függetlensége alapvető fontosságú az árstabilitás biztosítására irányuló feladata teljesítésének és az intézmény politikai befolyásolástól való védelmének szempontjából;

5.  hangsúlyozza, hogy az EKB felelős az egész euróövezet monetáris politikájáért; emlékeztet arra, hogy az EKB szabályzata kimondja, hogy az igazgatótanácsi tagjai nem képviselik saját tagállamukat, nem rendelkeznek vétójoggal, és nem fogadhatnak el utasításokat semmilyen intézménytől, kormánytól vagy más szervtől, ezáltal lehetővé téve az EKB hathatós fellépését;

6.  megjegyzi, hogy a monetáris politika hozzájárult a közös valuta megőrzéséhez és a gazdasági és monetáris unió stabilitásához;

7.  ismételten hangsúlyozza, hogy az EKB függetlensége biztosítja, hogy az igazgatóság tagjai – felelősen és a megfelelő elszámoltathatóság tiszteletben tartása mellett – szabadon dönthetnek többek között a szélesebb nyilvánosság számára nem nyitott fórumokon való részvételről, amennyiben úgy ítélik meg, hogy az szükséges az EKB monetáris politikája legjobb teljesítményének biztosításához; tudomásul veszi az ombudsman 2018. július 5-i véleményét;

8.  felhívja az EKB-t, hogy az árstabilitás elsődleges célkitűzésére összpontosítson; emlékeztet, hogy alapokmánya 2. cikkének és az EUMSZ 127. cikkének, valamint az EUMSZ 282. cikkében rögzített további részleteknek megfelelően az árstabilitás elsődleges céljának veszélyeztetése nélkül az EKB-nak támogatnia kell „az Unió általános gazdaságpolitikáját” azzal céllal, hogy hozzájáruljon az EUSZ 3. cikkében megállapított uniós célkitűzések megvalósításához;

9.  megjegyzi, hogy az uniós gazdaság 2017-ben az elmúlt tíz év leggyorsabb ütemében nőtt, és hogy minden tagállamban bővült a gazdaság; megjegyzi, hogy az uniós munkanélküliség 2008 óta a legalacsonyabb, bár továbbra is jelentős hatással van a fiatalokra; üdvözli az EKB által a fenntartható és inkluzív növekedés megvalósítása céljából néhány tagállamban a folytatódó újjáépítés keretében foganatosított strukturális reformokban betöltött szerepet; emlékeztet annak fontosságára, hogy értékeljék e reformok gazdasági és társadalmi következményeit;

10.  figyelmeztet azonban a többek között a következő tényezőkből fakadóan felmerülő bizonytalanságokra: a növekvő protekcionizmus fenyegetése; a brexitről folyó tárgyalások; eszközárbuborékok kialakulásának lehetősége; a feltörekvő piacok válsága; a magán- és állami szektor rekordmagas adósságállománya; a pénzügyi piacok általános volatilitása, amely kiváltképp néhány tagállamban meglévő, az euróövezet növekedési kilátásaira negatív hatást kifejtő politikai kockázatokhoz kapcsolódik; a populizmus, az izolacionizmus és az etnocentrizmus teljes politikai spektrumbeli térnyerése; a globalizációval szembeni általános ellenérzés; a tagállamok között az európai integráció jövőjével kapcsolatban fokozódó különbségek;

11.  figyelmeztet arra, hogy a Nemzetközi Fizetések Bankjának a 2018. évi éves gazdasági jelentése szerint vannak jelei a pénzügyi egyensúlyhiánynak, különösen azokban az országokban, amelyeket nem érintett annyira a globális pénzügyi válság, mivel a legnagyobb zavarok által érintett országokkal szemben nem került sor a magánszektor hitelállomány-leépítésére; megjegyzi, hogy az egyensúlyhiány a magánszektor hitelállományának erőteljes növekedését eredményezi;

12.  hangsúlyozza, hogy ezen a ponton nagyon fontos fenntartani az állami és magánberuházások kedvező környezetét, amely még mindig nem érte el a válság előtti állapotot; ösztönzi az EKB-t, hogy a küldetésével összhangban tegyen intézkedéseket e célkitűzés elérésének támogatására; emlékeztet azonban arra, hogy a hitelvezérelt bővülés a tényleges erőforrások helytelen elosztásához vezethet;

Strukturális reformok

13.  úgy véli, hogy a monetáris politika önmagában nem elegendő a fenntartható gazdasági fellendülés megvalósításához; emlékeztet arra, hogy a monetáris politika anticiklikus hatást gyakorol a válság utáni fellendülésre, de úgy véli, hogy korlátozott a monetáris politika strukturális hozzájárulása a fenntartható növekedéshez; ezért sürgeti a politikai döntéshozókat, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum (SNP) keretében – a rugalmassági rendelkezéseket is beleértve – a rövid távon túl is tartsák fenn a jelenlegi gazdasági fellendülést a termelékenységet fokozó, társadalmilag kiegyensúlyozott, nagyratörő és növekedésbarát strukturális reformok és költségvetési politikák együttes alkalmazásával; megismétli az Európai Költségvetési Tanács elnökének szavait, amelyeket a Gazdasági és Monetáris Bizottság előtti 2018. november 5-i meghallgatásán fogalmazott meg, amelyek értelmében „a szabályok rugalmasságának az aktuális gazdasági helyzettől függő gyakorlatnak kell lennie”, valamint a 2018. júniusi jelentésben kifejtett véleményt, amely szerint „a Paktum hitelességének megőrzése érdekében a rugalmassági rendelkezéseket szimmetrikus módon kell alkalmazni, nem csak akkor, ha a gazdaság hanyatlik vagy gyenge”;

14.  hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a monetáris politika teljes mértékben hatásos legyen, a túlzott makrogazdasági egyensúlyhiányt megfelelő költségvetési, gazdaságpolitikai és termelékenységnövelő reformokkal kell orvosolni; hangsúlyozza, hogy az EKB monetáris politikája nem helyettesítheti a fenntartható strukturális reformokat, amelyek a tagállamok felelősségi körébe tartoznak;

15.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a globális külföldi befektetési áramlásban való európai uniós részesedés a válság óta jelentősen visszaesett;

16.  tudomásul veszi az EKB véleményét, amelyben felszólít egy európai betétbiztosítási rendszer (EDIS) létrehozására a bankunió harmadik pilléreként; kiemeli, hogy a betétbiztosítás kulcsfontosságú szerepet játszik a bankunión belül a bizalom megteremtésében és a betétek biztonságának biztosításában; hangsúlyozza, hogy az EDIS hozzájárulhat a pénzügyi stabilitás további javulásához és megóvásához; elismeri, hogy a kockázatmegosztást és a kockázatcsökkentést együtt kell alkalmazni;

Eszközvásárlási program

17.   hangsúlyozza, hogy az EKB nem szabványos monetáris politikai intézkedései hozzájárultak a 2016 elején még mindig fennálló deflációs kockázatok megszüntetéséhez és a magánágazatnak nyújtott hitelek újjáélesztéséhez, amely utóbbiak éves növekedése 2018 közepén 3% körüli volt, a 2015. évi 0%-hoz képest;

18.  egyetért az EKB-val abban, hogy az inflációs cél elérése érdekében fenntartható támogató költségvetési politikára, a versenyképesség, termelékenység és növekedés fokozását célzó reformokra, valamint a termelékenység növekedésének megfelelő bérnövekedésre van szükség; felhívja ezért a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a beruházások fellendítését, a növekedést elősegítő és társadalmilag kiegyensúlyozott szerkezeti reformok folytatását és a felelősségteljes költségvetési politika biztosítását magában foglaló „bűvös háromszög” elveinek megfelelően;

19.  aggodalommal tölti el, hogy egyes tagállamokban gyorsan növekednek az ingatlanárak; óvatosságra int ezért az ingatlanbuborékok újbóli felbukkanása, valamint bizonyos tagállamokban a háztartások és a magánágazat túlzott eladósodásának kockázata miatt;

20.  tudomásul veszi Mario Draghi, az ERKT elnökének észrevételeit(3), arra vonatkozóan, hogy az EU-ban a túlhevült ingatlanpiacok kialakulásához vezető sebezhetőség fő forrása a nemzetközi befektetők – túlnyomórészt határokon átnyúló finanszírozás terén a banknak nem minősülő pénzintézetek – haszonkeresése, és hogy a politikai döntéshozóknak meg kell vizsgálniuk azt, hogy szükséges-e új makroprudenciális eszközök bevezetése a banknak nem minősülő pénzintézetek számára, különösen a kereskedelmi ingatlankitettségeik tekintetében;

21.  egyetért – az EKB függetlenségének sérelme nélkül – az EKB azon határozatával, hogy fenntartható módon befejezi az eszközvásárlási programot, a középtávú inflációs várakozásokat megerősítő adatok beérkezésének fényében, és úgy véli, hogy ezt az eszközt csak ideiglenesen szabad használni, mivel új kockázatokat teremt a pénzügyi stabilitás szempontjából, és csökkenti az állami kiadások konszolidációjának és a strukturális reformok bevezetésének ösztönzőit; elismeri, hogy a válságból való kilábalás támogatásában a monetáris politikára való támaszkodás nem kívánatos következményekkel is járt;

22.  hangsúlyozza különösen azt, hogy az elhúzódó, nem szokványos szakpolitikai intézkedések kedvezőtlen elosztási hatásokkal járhatnak; sürgeti ezért az EKB-t, hogy a következő éves jelentésébe foglaljon bele átfogó és részletes elemzést monetáris politikai intézkedéseinek mellékhatásairól, többek között a biztosítási és nyugdíjágazatra irányuló potenciális kockázatokról;

23.  megjegyzi, hogy 1,9 billió EUR értékű eszközeivel (2017 vége) a közszektor vásárlási programja (PSPP) alkotta az eszközvásárlási program legnagyobb részét; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az állami szektorbeli vásárlásoknál 33%-os kibocsátói korlátozást alkalmazzanak;

24.  megjegyzi, hogy az összes magánágazatbeli vásárlási program közül a vállalati szektort érintő vásárlási program (CSPP) alkotta az eszközvásárlási program legnagyobb részét 82 milliárd EUR értékű nettó vásárlással; üdvözli, hogy az EKB 2017 óta a CSPP eszközeinek teljes listáját kiadja, köztük a kibocsátók nevét és az eszközök ország, kockázat, értékelés és ágazat szerint lebontott adatait; felhívja az EKB-t, hogy alkalmazzon hasonló átláthatósági politikát minden eszközvásárlási programra, beleértve az ABSPP-t és a CBPP3-t is, ezenfelül hozzon további intézkedéseket a nemzeti központi bankok (NKB-k) által vásárolt értékpapírok kiválasztása működési eljárásainak közzétételére; hangsúlyozza, hogy a CSPP semmiképpen sem vezethet versenytorzuláshoz a belső piacon;

25.  emlékeztet rá, hogy az EKB-t, mint uniós intézményt köti a Párizsi Megállapodás; felkéri az EKB-t, hogy megbízatásának, valamint függetlenségének és a kockázatkezelési keret teljes körű tiszteletben tartása mellett integrálja a párizsi megállapodás melletti elkötelezettséget és a gazdasági, társadalmi és irányítási elveket politikáiba;

26.  üdvözli az EKB-nak az előretekintő iránymutatáson keresztül biztosított átláthatóságát; egyetért az EKB azon döntésével, hogy alacsonyan tartja a kamatokat, a globális környezet jelenlegi bizonytalanságainak fényében.

27.  hangsúlyozza, hogy a rendkívüli monetáris politikai intézkedések kivezetésének megfelelő szakaszokra osztása és irányítása kulcsfontosságú a piaci zavarok elkerülése érdekében; emlékeztet rá, hogy lehetséges a kamatnövelés mellett az eurórendszer stabil mérlegének fenntartása, ha a gazdasági feltételek ezt indokolják;

28.  hangsúlyozza a kommunikáció és az előretekintő útmutatás fontosságát a monetáris politika sikeres normalizálásának érdekében,

29.  tudatában van annak, hogy a monetáris politika normalizálása várhatóan különböző hatással lesz az egyes tagállamokra, adósságuk szintjétől és lejárati szerkezetétől függően;

30.  hangsúlyozza a legutóbbi gazdasági válság óta lezajlott szabályozási és strukturális változások nagyságrendjét, valamint ezek jelentőségét a monetáris politikához kapcsolódó számos terület szempontjából; hangsúlyozza a kutatás és tanulmányok fontosságát annak érdekében, hogy jobban megértsük az elmúlt évtizedekben végbement fejlődésből eredő új környezetet, valamint a monetáris politika végrehajtására gyakorolt hatását;

31.  megjegyzi a bankokra 2014 júniusában kiszabott negatív betéti rendelkezésre állási kamatláb hatását; úgy véli, hogy ha még mindig alkalmaznák ezt az eszközt, az hatással lenne a bankszektor nyereségességére, és a jelenlegi fellendülési folyamattal összhangban ki kell azt vezetni a monetáris politika normalizálásának során;

32.  tudatában van annak, hogy lehetőség van a célzott, hosszabb távú refinanszírozási tevékenységek (TLTRO) folytatására, amelyek vonzó feltételekkel nyújtanak középtávú finanszírozást a bankoknak azzal a feltétellel, hogy ezt a finanszírozást ténylegesen a reálgazdaságnak nyújtott új hitelekre fordítják; tudomásul veszi az euróövezet bankjainak a 2017. évi legutóbbi TLTRO-ban tükröződő növekvő igényét, amely azzal magyarázható, hogy a betéti kamatlábak emelkedésére és olcsó nyereségre számítanak; felhívja az EKB-t, hogy szorosan kövesse nyomon ezt a fejleményt annak biztosítása érdekében, hogy a TLTRO-t ténylegesen a reálgazdaságnak nyújtott banki hitelezés ösztönzésére használják;

33.  tudomásul veszi a TARGET2 egyenlegek növekedését, amely az euróövezeti periféria folytatódó tőkekiáramlásait jelzi; megjegyzi, hogy az EKB véleménye szerint a TARGET egyenlegek változásai nagymértékben tükrözik az eszközvásárlási program keretében keletkező likviditási áramlásokat, és nem számítanak a pénzügyi piacokon újból jelentkező stressznek; felhívja az EKB-t, hogy tisztázza az ennek következtében potenciálisan kialakuló egyensúlyhiányok mögöttes tényezőit és lehetséges kockázatait;

Egyéb szempontok

34.  üdvözli a rendkívüli likviditási segítségnyújtásról szóló megállapodást (ELA), amely egyértelművé teszi a feladatok, a költségek és a kockázatok elosztását; megjegyzi, hogy legkésőbb 2019-ben felül kell vizsgálni ezt a megállapodást; azon a véleményen van, hogy az ELA támogatás odaítéléséről uniós szinten kell határozni;

35.  felhívja az EKB-t, hogy tegye közzé az eurórendszer által a nettó pénzügyi eszközök által termelt nyereségről szóló megállapodáson (ANFA) és az értékpapír-piaci programon (SMP) keresztül 2010-től a program megszűnéséig termelt nyereség teljes összegét, külön bontásban azokra az országokra vonatkozóan, amelyek az SMP-vásárlás érintett (Görögország, Írország, Portugália, Spanyolország, Olaszország);

36.  üdvözli a KBER és az EKB alapokmánya 22. cikkének módosítását amely arra irányul, hogy egyértelmű jogalapot biztosítson az eurórendszer számára annak lehetővé tételéhez, hogy központi klíringpartnerek számára a kibocsátás központi bankjaként szerepét tölti be, így az EKB-t hatáskörrel ruházza fel az elszámolási rendszerek – köztük a központi klíringpartnerek – tevékenységének szabályozására azzal a céllal, hogy hatékonyan kezelje az e rendszerek által a fizetési rendszerek zökkenőmentes működésére és az egységes monetáris politika végrehajtására jelentett kockázatokat;

37.  felhívja az EKB-t, hogy kövesse a Transparency International ajánlásait, különös tekintettel a trojkában betöltött szerepére;

38.  felhívja az EKB-t, hogy folytassa az annak biztosítására irányuló erőfeszítéseit, hogy a bankok jól felkészültek legyenek a brexithez kapcsolódó minden lehetséges következményre; felhívja emellett az EKB-t, hogy tegye meg az összes szükséges előkészületet az uniós pénzügyi piacok stabilitásának biztosítására, egy megállapodás nélküli brexit esetén is;

39.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az euróövezeti tagállamok a brexit nyomán közös szabályozási stratégiát kövessenek a pénzügyi szektorra nézve, ahelyett, hogy káros, lefelé irányuló versenybe kezdenének;

40.  egyetért abban, hogy egy jól működő, sokrétű és integrált tőkepiac elősegíti az egységes monetáris politika felé vezető átmenetet; sürgeti a tőkepiaci unió projektjének felgyorsítását a pénzügyi integráció elmélyítésére, a sokkokkal szembeni ellenálló képesség kialakítása és a monetáris politikának szerte a monetáris unióban való hatékonyabb átvitele céljából, valamint a bankunión és az Unió egészén belüli magán kockázatmegosztás céljából; rámutat arra, hogy a CSPP segíthette volna az üzleti finanszírozási feltételek enyhítését, különösen a nem pénzügyi szektorban (azaz a nem pénzügyi vállalatokat);

41.  úgy véli, hogy a tőkepiaci unió felé való elmozdulás és a bankunió fokozatos kiteljesítése nyomán kialakuló, erősebben és jobban összekapcsolt európai tőkepiacok hozzá fognak járulni az euróövezeti pénzügyi piacok elmélyítéséhez és likviditásához, továbbá javítják az euró nemzetközi státuszát;

42.  felhívja az EKB-t arra, hogy fordítson figyelmet a kkv-k számára nyújtott hitelhez való hozzáférésre, különösen a pénzügyi helyzetük javulásának lassú üteme fényében, amint azt a vállalkozások pénzügyi finanszírozáshoz való hozzáféréséről készült 2018. júniusi felmérés (SAFE) is kiemelte; hangsúlyozza, hogy egy teljesen működőképes tőkepiaci unió hosszú távon képes lesz alternatív finanszírozást nyújtani a kkv-knak, kiegészítve a banki ágazat nyújtotta finanszírozást;

43.  úgy véli, hogy a jól működő tőkepiaci unió elérésének az a leggyorsabb módja, ha megcélozzuk azokat a nemzeti szabályozásokat, amelyek akadályozzák a jól működő tőkepiacokat abban, hogy átfogóbb hatást gyakoroljanak az egész Unióban, és ha csökkentjük az új szabályozások okozta terheket;

44.  felhívja az EKB-t, hogy fokozza a megosztott könyvelési technológia fejlődésével és a pénzügyi technológia megnövekedett kiberbiztonsági kockázataival kapcsolatos nyomon követést;

45.  megjegyzi, hogy az EKB egyetért azzal, hogy fontos tanulmányozni a központi banki digitális valuta (vagy digitális bázispénz) nagyközönség számára való kibocsátásának relevanciáját és következményeit; ösztönzi az EKB-t, hogy készítsen és tegyen közzé ilyen tanulmányt;

46.  hangsúlyozza az IT-biztonság fontosságát a pénzügyi ágazat és a kifizetési rendszerek tekintetében; felhívja az EKB-t, hogy továbbra is kísérje ezt gondosan figyelemmel, hangsúlyozza jelentőségét nemzetközi fórumokon, valamint folytassa az együttműködést az európai adatvédelmi biztossal;

47.  egyetért az EKB-val abban, hogy törvényes fizetőeszközként fontos a fizikai pénz, mivel kizárólag az euró a törvényes fizetőeszköz az euróövezetben, és emlékeztet minden euróövezeti tagállamot, hogy a kiskereskedelmi tranzakciókban szabály kell legyen az euróbankjegyek és -érmék elfogadása, nem sértve azonban az említett tagállamok jogát, hogy felső határértéket állapíthassanak meg a készpénzes fizetésekre vonatkozóan a pénzmosás, az adócsalás és a terrorizmus finanszírozása és a szervezett bűnözés elleni fellépés érdekében;

48.  egyetért az igazgatóság tagjai által kifejtett álláspontokkal annak fontosságáról, hogy valóban európai fizetési rendszereket fejlesszenek ki, amelyeket a külső, például politikai természetű zavarok nem befolyásolnak;

49.  felhívja a figyelmet Juncker elnöknek az Unió helyzetéről szóló, 2018. évi beszédében elhangzott felhívásra, amely szerint foglalkozni kell az euro nemzetközi szerepével, és azzal hogy a nemzetközi színtéren maradéktalanul betölthesse szerepét;

50.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EKB elszámoltatható legyen a Parlament felé, üdvözli e tekintetben az EKB és a Parlament közötti állandó párbeszédet és az EKB elnökének és adott esetben az igazgatóság más tagjainak rendszeres megjelenését a Gazdasági és Monetáris Bizottság és a plenáris ülés előtt; ösztönzi az EKB-t e párbeszéd folytatására; hangsúlyozza, hogy az EKB javította kommunikációját; úgy véli, hogy folytatnia kell erőfeszítéseit annak érdekében, hogy döntéseit minden állampolgár számára elérhetővé és érthetővé tegye, valamint folytatnia kell az euróövezeti árstabilitás fenntartására irányuló intézkedéseit, hogy ezáltal megőrizze a közös valuta vásárlóerejét;

51.  elismerését fejezi ki az EKB-nak az európai polgárok és az Európai Parlament felé az átláthatóság és a demokratikus elszámoltathatóság javítására tett eddigi erőfeszítései miatt;

52.  kéri a Gazdasági és Monetáris Bizottságot, hogy lépjen fel az EKB elnökével folytatandó monetáris párbeszéd javítása érdekében;

53.  üdvözli az EKB továbbfejlesztett, szakaszonkénti és lényegi visszajelzését, amelyet az EKB 2016. évi éves jelentéséről szóló európai parlamenti észrevételekre adott; felhívja az EKB-t, hogy továbbra is kötelezze el magát az elszámoltathatóság mellett, és minden évben tegyen közzé írásos visszajelzést az EKB éves jelentésére vonatkozó parlamenti állásfoglalásról;

54.  emlékeztet arra, hogy a következő hónapokban fontos változások várhatók az EKB Kormányzótanácsában, mivel számos igazgatósági tag, köztük az elnök mandátuma lejár; úgy véli, hogy ezeket a változásokat alaposan és teljes átláthatóság mellett, a szerződéseknek megfelelően a Parlamenttel együttműködve kell előkészíteni; sürgeti a Tanácsot, hogy állítson össze egy kiegyensúlyozott, legalább három előválogatott jelöltet tartalmazó listát az összes soron következő, megüresedő álláshelyre, lehetővé téve így a Parlament számára, hogy a kinevezési folyamat során jelentőségteljesebb tanácsadói szerepet töltsön be; megismétli azt az álláspontját, hogy jobb nemek közötti egyensúlyra van szükség mind az igazgatóság, mind általánosságban az EKB személyzete tekintetében; hangsúlyozza, hogy az EKB Igazgatóságának tagjait kizárólag a monetáris vagy banki területen elismert szakmai tekintélyük és tapasztalataik alapján választják ki;

55.  egyetért Draghi elnöknek a 2018. szeptember 13-i felszólalásában felvázolt érvelésével, miszerint az egymásnak ellentmondó, és későbbi következmények nélküli nyilatkozatok túl magas száma az elmúlt hónapokban Olaszországban az államkötvényhozam növekedéséhez és az árfolyamrés kiszélesítéséhez vezetett, negatív hatásokkal a vállalkozásokra és a háztartásokra nézve;

o
o   o

56.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0025. (2) HL L 139., 1998.5.11., 1. o. (3) A Gazdasági és Monetáris Bizottság keretében az ERKT-val tartott, 2018. július 9-i meghallgatáson.