Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2018/2096(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0420/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0420/2018

Viták :

PV 17/01/2019 - 7
CRE 17/01/2019 - 7

Szavazatok :

PV 17/01/2019 - 10.15
CRE 17/01/2019 - 10.15
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0045

Elfogadott szövegek
PDF 138kWORD 51k
2019. január 17., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
Az ombudsman által indított OI/2/2017. sz. stratégiai vizsgálat az Európai Unió Tanácsának előkészítő szerveiben zajló jogalkotási viták átláthatóságáról
P8_TA(2019)0045A8-0420/2018

Az Európai Parlament 2019. január 17-i állásfoglalása az ombudsman OI/2/2017 számú, az Európai Unió Tanácsa előkészítő szerveiben folytatott jogalkotási viták átláthatósága kapcsán végzett stratégiai vizsgálatáról (2018/2096(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 15. cikkének (3) bekezdésére, valamint annak az uniós intézmények dokumentumaihoz való hozzáférésről szóló rendelkezéseire,

–  tekintettel az EUMSZ 228. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 11. cikkére,

–  tekintettel az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a 2014–2015. évben a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló (az eljárási szabályzat 116. cikkének (7) bekezdése), 2016. április 28-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az uniós intézmények átláthatóságáról, elszámoltathatóságáról és feddhetetlenségéről szóló, 2017. szeptember 14-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás értelmezéséről és végrehajtásáról szóló, 2018. május 30-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az LIX. COSAC 2018. június 17–19-i szófiai plenáris ülésén tett hozzájárulásának 2.6. és 2.7. cikkére,

–  tekintettel az ombudsmannak az Európai Parlament számára készített – az OI/2/2017/TE számú, a Tanács jogalkotási folyamatának átláthatóságáról szóló stratégiai vizsgálatot követő – különjelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság és a Petíciós Bizottság által az eljárási szabályzat 55. szabálya alapján folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel a Bizottság Alkotmányügyi Bizottságról és Petíciós Bizottságról szóló jelentésére (A8-0420/2018),

A.  mivel az EUMSZ 228. cikke, valamint az ombudsman alapokmányának 3. cikke lehetővé teszi, hogy az ombudsman megalapozottság esetén vizsgálatokat végezzen, akár panasz alapján, akár saját kezdeményezésből;

B.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 1. cikke és 10. cikkének (3) bekezdése megállapítja, hogy az uniós szintű döntéseket a lehető legnyíltabban és a polgárokhoz a lehető legközelebb kell meghozni;

C.  mivel az Európai Parlament mint a polgárokat közvetlenül képviselő intézmény és az Európai Unió Tanácsa, amely a tagállamokat képviseli, az európai jogalkotás két összetevője, amely az Európai Unió legitimitásának kettős forrását jelenti;

D.  mivel az Európai Parlament a jogalkotási folyamat során nagyfokú átláthatósággal működik – beleértve a bizottsági szakaszt is –, lehetővé teszi a polgárok, a média és az érintettek számára, hogy világosan megismerjék a különböző véleményeket a parlamentben, a konkrét javaslatok eredetét, illetve hogy követhessék a végső döntések megszületését;

E.  mivel az EUSZ 16. cikkének (8) bekezdése értelmében a Tanács ülései nyilvánosak, ha azokon jogalkotási aktus tervezetéről tanácskoznak vagy szavaznak;

F.  mivel a Tanács által hozott döntések java részéhez elegendő minősített többségi szavazás konszenzussal, formális szavazás nélkül;

G.  mivel az ombudsman vizsgálatot kezdeményezett a Tanács előkészítő szervei által folytatott jogalkotási viták átláthatóságáról, és 2017. március 10-én 14 kérdést tett fel a Tanács számára, valamint elindított egy nyilvános konzultációt;

H.  mivel a vizsgálat következtében az ombudsman arra jutott, hogy a Tanács átláthatóságának hiánya a jogalkotási dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférések esetében, valamint a döntéshozatali folyamat – különösen a Coreperben és a munkacsoportok szintjén végzett előkészítő szakasz – átláthatósága szempontjából jelenleg alkalmazott gyakorlatai hivatali visszásságnak minősülnek;

I.  mivel 2018. február 9-én az ombudsman hat javításra irányuló javaslatot és három konkrét ajánlást tett a Tanács számára az előkészítői szervek átláthatóságával kapcsolatban, és választ kért a Tanácstól;

J.  mivel a Tanács nem válaszolt az ombudsman jelentésében tett ajánlásokra a jogilag előírt három hónapos időszakon belül, és az ombudsman pedig a jogalkotás átláthatóságának fontossága miatt úgy döntött, hogy nem ad a Tanácsnak haladékot a határidő kiterjesztésével, és a jelentést benyújtotta a Parlamentnek;

1.  rendkívüli aggodalommal tölti el az Európai Uniót ért általános kritika, amely szerint az demokratikus deficitszempontból hiányosságokkal küzd; ennélfogva hangsúlyozza, hogy káros az európai projekt ambiciózus vállalkozására nézve az, hogy három fő intézményének egyike a demokratikus létesítményektől elvárható átláthatóság nélkül fogad el döntéseket;

2.  mély meggyőződése, hogy a teljesen demokratikus és magas szinten átlátható európai szintű döntéshozatal elengedhetetlen ahhoz, hogy növelni lehessen a polgárok európai projektbe és az uniós intézményekbe vetett bizalmát, különösen a 2019. májusban tartandó európai parlamenti választások előkészítéseként, és ezért eltökélt szándéka, hogy javítsa az összes Uniós intézmény demokratikus elszámoltathatóságát;

3.  osztja az ombudsman meglátását, hogy a szerződések értelmében jogi feltétel és a modern demokrácia alapkövetelménye annak biztosítása, hogy a polgárok megérteni és részletesen követni tudják a jogalkotási folyamatot és részt vehessenek benne;

4.  hangsúlyozza, hogy a jogalkotási folyamatban létfontosságú a magas szintű átláthatóság, hogy a polgárok, a média és az érintettek számára elszámoltathatóak legyenek megválasztott képviselőik és kormányaik;

5.  úgy véli, hogy a magas szintű átláthatóság védelmet biztosít a spekulációk, az álhírek és az összeesküvés-elméletek elterjedése ellen, amennyiben tényszerű alapot biztosít az ilyen állítások nyilvános cáfolatához;

6.  emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament nyílt és átlátható módon képviseli az európai polgárok érdekeit, amint azt az ombudsman is megerősítette, és tudomásul veszi a Bizottság által az átláthatósági normák javítása terén tett előrelépéseket; sajnálja, hogy a Tanács még nem követ ehhez hasonló normákat;

7.  rámutat arra, hogy a Tanács előkészítői szerveinek – vagyis az Állandó Képviselők Bizottságának (Coreper I + II) és több mint 150 munkacsoportnak – a munkája a Tanácsban zajló döntéshozatali folyamat szerves részét képezi;

8.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Parlament bizottsági üléseivel ellentétben a Tanács előkészítői szerveinek ülései és a Tanácsban folytatott megbeszélések többsége zárt ajtók mögött zajlik; véleménye szerint a polgároknak, a médiának és az érdekelt feleknek megfelelő csatornákon – köztük élő és internetes közvetítéseken – keresztül hozzá kell férniük a Tanács és előkészítő szervei üléseihez, valamint hogy az európai jogalkotási folyamat mindkét eleme magas szintű átláthatóságának biztosítása érdekében közzé kell tenni ezen ülések jegyzőkönyveit; hangsúlyozza, hogy a demokratikus legitimitás elve szerint a nyilvánosság számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a jogalkotási ciklus mindkét elemét elszámoltathatóvá tegye intézkedéseikért;

9.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács nem teszi közzé proaktív módon a jogalkotással kapcsolatos legtöbb dokumentumot, meggátolva ezzel a polgárokat abban, hogy megismerhessék, melyek a tényleges létező dokumentumok, akadályozva ezáltal azon jogukat, hogy hozzáférést kérhessenek a dokumentumokhoz; sajnálja, hogy a Tanács által a nyilvántartásban közzétett, jogalkotással kapcsolatos dokumentumokra vonatkozó, elérhető információk nem teljesek és nehezen használhatóak; felhívja a Tanácsot, hogy a jogalkotási ügyekhez kapcsolódó valamennyi dokumentumot szerepeltesse nyilvános dokumentumtárában, függetlenül azok formátumától és besorolásától; e tekintetben tudomásul veszi a Bizottság, a Parlament és a Tanács arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a jogalkotási dokumentumokat tartalmazó közös adatbázis hozzanak létre, és hangsúlyozza, hogy mindhárom intézmény felelőssége e munka gyors lezárása;

10.  úgy véli, hogy a Tanács által alkalmazott gyakorlat, hogy rendszeresen „LIMITE” dokumentumokként titkosítja az előkészítői szervekben terjesztett, jogalkotással kapcsolatos dokumentumokat, megsérti az Európai Unió Bírósága (EUB) ítélkezési gyakorlatát(6), valamint azt a jogi kötelezettséget, hogy a jogalkotási dokumentumoknak a lehető legszélesebb körű nyilvános hozzáféréssel kell rendelkezniük; felhívja a Tanácsot, hogy maradéktalanul hajtsa végre az EUB ítéleteit, és szüntesse meg a még meglévő következetlenségeket és eltérő gyakorlatokat; emlékeztet arra, hogy a „LIMITE” jelölés nem rendelkezik szilárd jogalappal, és úgy véli, hogy felül kell vizsgálni a Tanács belső iránymutatásait annak biztosítása érdekében, hogy a dokumentumokat csak az EUB ítélkezési gyakorlatának megfelelő, kellően indokolt esetekben lehessen „LIMITE” megjelöléssel ellátni;

11.  sajnálatosnak tartja, hogy a Bíróságnak az Access Info Europe-ügyben hozott 2013-as ítéletét követően a Coreper úgy határozott, hogy általános szabályként a dokumentum előkészítőjének a folyamatban lévő jogalkotási eljárásokkal kapcsolatos dokumentumokban a tagállami képviselők neveit „adott esetben” kell nyilvántartani; elfogadhatatlannak tartja, hogy a tagállamok által a Tanács előkészítő szerveiben képviselt álláspontok nincsenek sem közzétéve, sem rendszeresen nyilvántartva, ami lehetetlenné teszi, hogy a polgárok, a média és az érintettek hatékonyan megfigyeljék a megválasztott kormányaik viselkedését;

12.  rámutat arra, hogy ez az információhiány gátolja a nemzeti parlamentek azon képességét is, hogy befolyásolják a Tanácsban lévő nemzeti kormányok tevékenységeit – amely pedig a nemzeti parlamentek alapvető feladata az uniós jogalkotási eljárásban –, és lehetővé teszi a nemzeti kormányok tagjai számára, hogy nemzeti szinten elhatárolódjanak az európai szinten hozott döntésektől, amelyeket ők maguk alakítottak és hoztak meg; úgy véli, hogy ez a gyakorlat ellentmond a Szerződések szellemének, és a nemzeti kormányok tagjai részéről felelőtlennek tartja, hogy aláássák az Európai Unióba vetett hitet Brüsszel olyan döntésekért való hibáztatásával, amelyekben ők maguk is részt vettek; azzal érvel, hogy a tagállamok által a Tanács előkészítő szerveiben képviselt álláspontok rendszeres nyilvántartása ösztönözheti a tagállamokat ennek az azonnal megszüntetendő gyakorlatnak a befejezésére; megjegyzi, hogy ez a gyakorlat azon politikusok kezére játszik, akiknek a célja, hogy a nyilvánosság szemében megkérdőjelezzék az EU legitimitását;

13.  a demokratikus alapelvekkel összeegyeztethetetlenek tartja, hogy a társjogalkotók közötti intézményközi tárgyalások és a Tanácsot jellemző átláthatatlanság felborítja az elérhető információk egyensúlyát, és így strukturális előnyt biztosít a Tanácsnak az Európai Parlamenttel szemben; megismétli a felhívását, hogy javítani kell a Parlament és a Tanács közötti dokumentum- és információcserén, és hogy megfigyelőként hozzáférést kell biztosítani a Parlament képviselői számára a Tanács és annak szervei által tartott ülésekhez – különösen jogalkotással kapcsolatos esetekben – azzal egyenértékű módon, mint ahogyan a Parlament biztosít hozzáférést üléseihez a Tanács számára;

14.  emlékeztet arra, hogy az ombudsman által a háromoldalú egyeztetések átláthatóságával kapcsolatos stratégiai vizsgálatot követően az ajánlásokat nem vették figyelembe, nagyrészt a Tanács vonakodása miatt; úgy véli, hogy mivel a háromoldalú egyeztetések váltak bevett gyakorlattá a jogalkotási ügyekkel kapcsolatos megállapodások elérése tekintetében, magas szintű átláthatóságot kell alkalmazni rájuk; úgy véli, hogy ennek magában kell foglalnia a vonatkozó dokumentumok proaktív közzétételét, egy intézményközi menetrend meghatározását és egy olyan általános szabályt, amely szerint csak a nyilvános mandátumok elfogadása után kezdhetők meg a tárgyalások, összhangban az uniós jogalkotási folyamat nyilvánosságára és átláthatóságára vonatkozó elvekkel;

15.  követeli, hogy a Tanács – mint az Európai Unióban a két társjogalkotó egyike – a munkamódszereit a Szerződésekben előírtaknak megfelelően a parlamenti és részvételi demokrácia szabványaihoz igazítsa, és ne úgy működjön, mintha diplomáciai fórum lenne, mivel nem az a funkciója;

16.  véleménye szerint a tagállamok kormányai megfosztják a polgárokat a tájékoztatáshoz való joguktól, és megkerülik az átláthatóságra vonatkozó szabványokat és a megfelelő demokratikus kontrollt azáltal, hogy messze ható következményekkel járó gazdasági és pénzügyi határozatokat készítenek elő vagy határoznak meg előre olyan informális keretek között, mint az eurócsoport és az euróövezeti csúcstalálkozó; ragaszkodik ahhoz, hogy az átláthatóságra és a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályokat haladéktalanul alkalmazzák a Tanács informális szerveire és előkészítő szerveire, különösen az eurócsoportra, az eurócsoport üléseit előkészítő munkacsoportra, a Pénzügyi Szolgáltatásokkal Foglalkozó Bizottságra, valamint a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságra is; felhív az eurocsoport teljes körű formalizálására a Szerződések következő felülvizsgálata keretében a megfelelő nyilvános hozzáférhetőség és a parlamenti ellenőrzés lehetővé tétele érdekében;

17.   ismételten javasolja a Tanács egy valódi törvényhozási kamarává való átalakítását, így egy ténylegesen is kétkamarás jogalkotási rendszert hozva létre, amely magában foglalja a Tanácsot és a Parlamentet, illetve a Bizottságot mint végrehajtó szervet; javasolja, hogy a Tanács jelenleg aktív jogalkotási szakformációit előkészítő – és mindkét szerv esetében nyilvánosan ülésező – szervekként vonják be a rendszerbe az európai parlamenti bizottságok működéséhez hasonlóan a jogalkotási szempontból egységes Tanács létrehozása érdekében, ahol minden végleges jogalkotási határozat megszületik;

18.  a nyilvános szavazást a demokratikus döntéshozatal alapvető tulajdonságának tartja; sürgeti a Tanácsot, hogy használja ki a minősített többségi szavazás lehetőségét, és ha lehet, tartózkodjon attól a gyakorlattól, hogy konszenzussal, nyilvános formális szavazás nélkül hozzon döntéseket;

19.  teljes mértékben támogatja az európai ombudsman által a Tanács számára tett ajánlásokat, és sürgeti a Tanácsot, hogy legalább a lehető leggyorsabban tegye meg az ombudsman ajánlásainak végrehajtásához szükséges lépéseket, vagyis:

   a) rendszeresen rögzítse a tagállami kormányok kilétét, amennyiben állást foglalnak a Tanács előkészítő szerveiben folytatott megbeszélések során;
   b) világos és nyilvánosan hozzáférhető kritériumokat dolgozzon ki arra vonatkozóan, hogy az uniós jogszabályokkal összhangban miként láthat el dokumentumokat „LIMITE” megjelöléssel;
   c) rendszeresen vizsgálja felül a dokumentumok „LIMITE” besorolását korai szakaszban, a jogalkotási aktus végső elfogadása előtt, így mielőtt az informális tárgyalások, az úgynevezett háromoldalú találkozók megkezdődnek, amikorra a Tanács a jogalkotási javaslat tekintetében kialakítja elsődleges véleményét;

20.  úgy véli, hogy a szakmai titoktartásra való hivatkozások nem használhatók a dokumentumok nyilvántartásának és nyilvánosságra hozatalának rendszeres megakadályozására;

21.  tudomásul veszi az osztrák elnökségnek a közös Alkotmányügyi és Petíciós Bizottsághoz intézett nyilatkozatát, amely szerint folyamatosan tájékoztatni fogja az Európai Parlamentet a Tanácsban az azzal kapcsolatban folyó reflexióról, hogy hogyan lehetne javítani a jogalkotási átláthatóságra vonatkozó szabályait és eljárásait, valamint kifejezi készségét arra, hogy megfelelő szinten folytatott közös eszmecsere során együttműködjön a Parlamenttel az intézményközi koordinációt igénylő témákban, és sajnálja, hogy eddig semmilyen visszajelzés nem érkezett az Európai Parlamenthez;

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, az európai ombudsmannak, az Európai Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

(1) HL L 145., 2001.5.31., 43. o.
(2) HL C 66., 2018.2.21., 23. o.
(3) HL C 252., 2018.7.18., 215. o.
(4) HL C 337., 2018.9.20., 120. o.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0225.
(6) A „lehető legszélesebb körű nyilvános hozzáférés” elvéről lásd: C-39/05 P és C-52/05 P sz. egyesített ügyek, Svédország és Turco v. Tanács (2008) ECLI:EU:C:2008:374, 34. bekezdés; C-280/11 P sz. ügy, Tanács v. Access Info Europe (2013) ECLI:EU:C:2013:671, 27. bekezdés; valamint T-540/15 sz. ügy, De Capitani v. Parlament (2018) ECLI:EU:T:2018:167, 80. bekezdés.

Utolsó frissítés: 2019. december 13.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat