Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2018/0169(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0044/2019

Előterjesztett szövegek :

A8-0044/2019

Viták :

PV 12/02/2019 - 7
CRE 12/02/2019 - 7

Szavazatok :

PV 12/02/2019 - 9.10
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0071

Elfogadott szövegek
PDF 388kWORD 106k
2019. február 12., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
A víz újrahasznosítására vonatkozó minimumkövetelmények ***I
P8_TA(2019)0071A8-0044/2019
Állásfoglalás
 Egységes szerkezetbe foglalt szöveg

Az Európai Parlament 2019. február 12-i jogalkotási állásfoglalása a víz újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2018)0337 – C8-0220/2018 – 2018/0169(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0337),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 192. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0220/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. december 12-i véleményére (1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2018. december 6-i véleményére(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A8-0044/2019),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
(2) HL C 86., 2019.3.7., 353. o.


Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. február 12-én került elfogadásra a víz újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről szóló (EU) …/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel
P8_TC1-COD(2018)0169

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(2),

rendes jogalkotási eljárás keretében(3),

mivel:

(1)  Az Unió vízkészleteire egyre nagyobb nyomás nehezedik, ami vízhiányhoz és a vízminőség romlásához vezet. Az éghajlatváltozás, a nem előrejelezhető időjárási viszonyok és az aszályok jelentősen hozzájárulnak az édesvíz elérhetőségével kapcsolatos, a városfejlesztés és a mezőgazdaság okozta problémákhoz. [Mód. 1]

(2)  Az Unió jobban tudna reagálni a vízforrásokra nehezedő erősödő nyomásra nyomásokra a kezelt szennyvíz szélesebb körű újrafelhasználásával, a víztestből és a felszín alatti vizekről való kitermelés korlátozásával, a kezelt szennyvíz víztestekbe történő kibocsátása hatásának csökkentésével, és a vízmegtakarítás a települési szennyvíz többszörös felhasználása révén való előmozdításával, biztosítva ugyanakkor a környezet magas szintű védelmét. Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve(4) megemlíti olyan kiegészítő intézkedések egyikeként említi meg a víz újrafelhasználását mint olyan kiegészítő intézkedést, kombinálva a víztakarékos ipari technológiák és a víztakarékos öntözési technikák használatának előmozdításával, amelyet a tagállamok használhatnak ahhoz, hogy elérjék az irányelvben meghatározott, a felszíni vizek és a felszín alatti vizek jó minőségi és mennyiségi állapotára vonatkozó célkitűzéseket. A 91/271/EGK tanácsi irányelv(5) előírja, hogy a kezelt szennyvizet, ha csak lehet, ismét fel kell használni. [Mód. 2]

(2a)  Számos területen sajátos probléma, hogy a kezelt szennyvíz elosztására szolgáló infrastruktúra régi, és rossz állapotban van, ami a kezelt szennyvíz jelentős mennyiségének elvesztéséhez, és ezáltal a kezelésre fordított pénzügyi források pazarlásához vezet. Ezért kiemelt feladatként kell kezelni az összes ilyen csővezeték-infrastruktúra korszerűsítését. [Mód. 3]

(3)  Az európai vízkészletek megőrzésére irányuló tervről szóló, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címtett címzett bizottsági közlemény(6) szerint egy, a víz öntözési vagy ipari célú újrafelhasználása olyan újrafelhasználására vonatkozó előírások uniós szintű szabályozására szolgáló eszközt kell létrehozni ezen alternatív, konkrétan a vízhiány mérséklésében és a vízellátó rendszerek sérülékenységének csökkentésében segíteni képes vízellátási lehetőség, amelyre az Uniónak figyelmet kell fordítania széles körű használata előtt álló akadályok felszámolása érdekében. [Mód. 4]

(4)  Az Európai Unióban a vízhiány és az aszály jelentette kihívás kezeléséről szóló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett bizottsági közlemény(7) meghatározza a tagállamok által a vízhiány és az aszályok kezelése során figyelembe veendő intézkedések hierarchiáját. Ugyanebből a célból tanácsos lenne a 2000/60/EK irányelvben rögzíteni a vízzel való hatékony és eredményes gazdálkodásra vonatkozó intézkedések kötelező hierarchiáját. Kimondja, hogy azokban a régiókban, ahol minden megelőző intézkedés végrehajtására sor került a vízzel kapcsolatos intézkedések hierarchiája szerint, és ahol a vízigény még mindig meghaladja a hozzáférhető vízkészletet, a súlyos aszály hatásainak enyhítésére szolgáló egyéb lehetséges módként bizonyos körülmények között, a költség-haszon dimenzió kellő figyelembevételével, szóba jöhet kiegészítő vízellátási infrastruktúra felállítása. [Mód. 5]

(4a)  Az Európai Unióban a vízhiány és az aszály jelentette kihívás kezeléséről szóló, 2008. október 9-i európai parlamenti állásfoglalás(8) emlékeztet arra, hogy a vízkészlet-gazdálkodás során a keresletoldali megközelítésre lenne szükség, és úgy véli, hogy az Uniónak átfogó megközelítést kell alkalmaznia a vízkészlet-gazdálkodás során, kombinálva a keresletgazdálkodási intézkedéseket, a meglévő készletek vízcikluson belüli optimalizálását szolgáló intézkedéseket és az új készletek létrehozását szolgáló intézkedéseket, továbbá a megközelítésnek integrálnia kell a környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági szempontokat. [Mód. 6]

(5)  A körforgásos gazdaságról szóló cselekvési tervben(9) a Bizottság kötelezettséget vállal számos fellépésre a kezelt szennyvíz újrafelhasználásának előmozdítása érdekében, beleértve a víz újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről szóló jogalkotási javaslat kidolgozását. A Bizottságnak aktualizálnia kell cselekvési tervét, és a vízkészletet továbbra is prioritást élvező beavatkozási területként kell kezelnie. [Mód. 7]

(6)  A megfelelően kezelt, például települési szennyvíztisztító telepekről vagy ipari létesítményekből származó szennyvíz újrafelhasználása a megítélés szerint kisebb környezeti hatást fejt ki, mint egyéb olyan alternatív vízellátási módszerek, mint például a vízátvezetés vagy a sótalanítás.Azonban ilyen újrafelhasználásra, amely révén csökkenthető lenne a víz pazarlása és megvalósítható lenne a víztakarékosság, csak korlátozottan kerül sor az Unióban. Ez részben a szennyvíz-újrafelhasználási rendszer jelentős költségeire, a víz újrafelhasználásával kapcsolatos közös uniós környezetvédelmi vagy egészségügyi előírások hiányára, illetve különösen a mezőgazdasági termékek vonatkozásában a lehetséges egészségügyi és környezeti kockázatokra és a visszanyert vízzel öntözött termékek szabad mozgásának lehetséges akadályaira vezethető vissza. Egyszersmind figyelembe kell venni, hogy az öntözési infrastruktúra egyes tagállamokban elégtelen vagy egyáltalán nem létezik. [Mód. 8]

(6a)  A víz újrahasznosítása hozzájárulhat a kezelt szennyvízben lévő tápanyagok visszanyeréséhez, a visszanyert víz mezőgazdasági vagy erdészeti téren való, öntözési célú felhasználása pedig a tápanyagok, például a nitrogén, a foszfor és a kálium természetes biogeokémiai ciklusokban történő helyreállításának módja lehet. [Mód. 9]

(6b)  A megfelelően kezelt, visszanyert víz e rendelet értelmében öntözési célra történő újrafelhasználásának környezetbarát módon kell történnie. Ezért nem szabad, hogy a felszabaduló nitrogén és foszfor mennyiségének növekedéséhez vezessen, mivel az ilyen tápanyagok túlzott mennyiségben történő felszabadulása a talaj, valamint a felszíni és felszín alatti víztestek eutrofizációját eredményezi, károsítva az ökoszisztémákat és hozzájárulva a biológiai sokféleség csökkenéséhez. [Mód. 10]

(6c)   Amennyiben garantálni kívánjuk a települési szennyvízkészletek hatékony újrafelhasználását, el kell ismerni, hogy az újrahasznosított víz nem minden típusa alkalmazható minden terményre. Ezért képzést kell nyújtani a mezőgazdasági termelők számára, hogy az újrahasznosított víz különböző típusait optimális módon alkalmazzák az olyan növények esetében, amelyek tekintetében a felhasznált víz minősége nem jár közegészségügyi következményekkel. [Mód. 11]

(7)  A visszanyert vízzel öntözött mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos élelmiszer-higiéniára vonatkozó egyenértékű egészségügyi előírások csak akkor teljesíthetők, ha az egyes tagállamokban nincsenek jelentős különbségek a mezőgazdasági öntözésre szánt visszanyert vízre vonatkozó minőségi követelmények között. A követelmények harmonizálása emellett hozzá fog járulni a belső piac hatékony működéséhez az ilyen termékek vonatkozásában. Ezért célszerű minimális harmonizáció megteremtése a víz minőségére, és ellenőrzésére az ellenőrzés gyakoriságára és az alapvető kockázatkezelési feladatokra vonatkozó minimumkövetelmények meghatározása révén. Az ilyen minimumkövetelmények közé tartoznak a visszanyert vízre vonatkozó minimumparaméterek és egyéb, szükség esetén az illetékes hatóságok által meghatározott szigorúbb vagy további minőségi követelmények, valamint a megfelelő megelőző intézkedések. A vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetőjének az érintett szereplőkkel együttműködve ki kell dolgoznia a víz újrafelhasználására vonatkozó kockázatkezelési tervet, valamint lehetővé kell tenni számára a visszanyert víz minőségére vonatkozó szigorúbb vagy további követelmények meghatározását. A vízminőségre vonatkozó szigorúbb vagy további követelmények azonosítása érdekében a vízvisszanyerő telepek üzemeltetőinek létesítmény üzemeltetőjének kulcsfontosságú kockázatkezelési feladatokat kell végrehajtaniuk ellátnia, legalább a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetőjével és a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra üzemeltetőjével együttműködésben. A víz újrafelhasználására vonatkozó kockázatkezelési tervet folyamatosan frissíteni kell, és azt a nemzetközileg elismert szabványosított eljárások szerint kell megfogalmazni. A paraméterek a Bizottság Közös Kutatóközpontjának szakmai jelentésén alapulnak, és a víz újrafelhasználásával kapcsolatos nemzetközi előírásokat tükrözik. A Bizottság Közös Kutatóközpontjának a visszanyert vízben jelen lévő mikroműanyagok és gyógyszermaradványok azonosítására szolgáló paramétereket és mérési módszereket kell kidolgoznia. [Mód. 12]

(7a)  A mikroműanyagok jelenléte veszélyt jelenthet az emberi egészségre és a környezetre nézve. Ezért a mikroműanyagok forrásait, eloszlását, sorsát és hatásait illetően a szennyvízkezelés kapcsán végzett részletes felülvizsgálat részeként a Bizottságnak a 91/271/EGK irányelvvel összhangban kezelt és az e rendelet szerint visszanyert települési szennyvízben jelen lévő mikroműanyagok mérésére szolgáló módszertant kell kidolgoznia. [Mód. 13]

(7b)  A nem megfelelően tiszta szennyvíz közszolgáltatásokhoz (például utcák takarításához, illetve parkok és golfpályák öntözéséhez) történő használata káros lehet az egészségre. Ezért az emberek és az állatok egészségének, valamint a felszín alatti víz és a felszíni víz minőségének védelme érdekében a Bizottságnak a víz közszolgáltatások céljára történő újrafelhasználására vonatkozó minőségi célértékeket kell meghatároznia. [Mód. 14]

(7c)   Az öntözéshez használt vízre vonatkozó minőségi követelményeknek figyelembe kell venniük a tudományos eredményeket, különösen a mikroszennyezőkön és az újonnan megjelenő anyagokon végzett teszteket, a biztonságos vízhasználat biztosítása, valamint a környezet és a közegészségügy védelme érdekében. [Mód. 15]

(7d)  A vízminőségi követelményeknek figyelembe kell venniük az elvégzett kísérleteket, különös tekintettel a szennyvíziszap és a metanizációból származó kibocsátások mezőgazdasági felhasználására irányuló kísérletekre. [Mód. 16]

(8)  A víz újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelmények betartása segít betartásának összhangban kell lennie az Unió vízpolitikájával és segítenie kell megvalósítani az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjének fenntartható fejlesztési céljait, különösen a 6. célkitűzést a víz és a csatornázás mindenkire kiterjedő elérhetőségének és fenntartható kezelésének biztosítása, illetve a víz újrahasznosításának és biztonságos újrafelhasználásának jelentős globális növekedése érdekében az ENSZ fenntartható fogyasztásra és termelésre vonatkozó 12. fenntartható fejlesztési céljának eléréséhez való hozzájárulás céljából. Ez a rendelet biztosítani kívánja továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartája környezetvédelemről szóló 37. cikkének alkalmazását. [Mód. 17]

(8a)  Az emberi fogyasztásra szánt víz minőségére vonatkozó előírásokat az (EU) .../... európai parlamenti és tanácsi irányelv(10) rögzíti. A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk annak biztosítására, hogy az ivóvízként használt vízkészletek ne szennyeződjenek visszanyert vízzel, ezáltal megakadályozva az ivóvíz minőségének romlását. [Mód. 18]

(8b)  Egyes esetekben a vízvisszanyerő létesítmények üzemeltetői a vízvisszanyerő létesítmény távozási pontján túl is szállítják és tárolják a visszanyert vizet, mielőtt azt továbbítják a láncban soron következő szereplőhöz, így vagy a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetőjéhez, a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra üzemeltetőjéhez, vagy a végfelhasználóhoz. Annak egyértelművé tétele érdekében, hogy hol ér véget a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetőjének felelőssége, és hol kezdődik a láncban soron következő szereplőé, meg kell határozni a megfelelőségi pontot. [Mód. 19]

(9)  A kockázatkezelés magában foglalja a kockázatok proaktív azonosítását és kezelését, és az egyes felhasználási módok esetében előírt minőségű visszanyert víz előállítására, elosztására, tárolására és felhasználására koncentrál. A kockázatkezelés az alapvető kockázatkezelési feladatokon és többek között az elővigyázatossági elv részletes alkalmazásán alapul, és azonosítja a környezet, illetve az emberi és állati egészség megfelelő védelméhez esetleg szükséges további vízminőségi követelményeket. A kockázatkezelésnek a víz újrafelhasználására vonatkozó kockázatkezelési terv kivitelezésében részt vevő valamennyi releváns szereplő megosztott felelősségi körébe kell tartoznia. A részt vevő felek szerepét és felelősségét egyértelműen meg kell határozni a víz újrafelhasználására vonatkozó kockázatkezelési tervben. Az illetékes hatóság számára lehetővé kell tenni, hogy az engedély megadásakor további kockázatkezelési intézkedések végrehajtását írja elő a víz újrafelhasználására vonatkozó kockázatkezelési tervben részt vevő érintett szereplők számára. [Mód. 20]

(9a)  A vízvisszanyerésben részt vevő különböző felek közötti együttműködés és interakció kell, hogy legyen az előfeltétele a visszanyerési kezelési eljárások egyedi felhasználásokra vonatkozó előírások szerinti létrehozásának, valamint a visszanyert vízzel való ellátás a végfelhasználói igényeket kiszolgáló tervezhetőségének. [Mód. 21]

(10)  A környezet, beleértve a talajminőséget, és az emberi egészség hatékony védelme érdekében elsősorban a vízvisszanyerő telepek létesítmények üzemeltetőit kell felelőssé tenni a visszanyert víz minőségéért a megfelelőségi ponton. A minimumkövetelményeknek és az illetékes hatóság által meghatározott további feltételeknek való megfelelés érdekében a vízvisszanyerő telepek létesítmények üzemeltetőinek ellenőrizniük kell a visszanyert víz minőségét a minimumkövetelményekkel, és az illetékes hatóságok által meghatározott további feltételekkel összhangban. Ezért célszerű megállapítani az ellenőrzésre vonatkozó minimumkövetelményeket, amelyek előírják a rendszeres ellenőrzések gyakoriságát, valamint a hitelesítő ellenőrzések időzítését és teljesítménycéljait. A rendszeres ellenőrzésre vonatkozó egyes előírások meghatározására a 91/271/EGK irányelvnek megfelelően kerül sor. [Mód. 22]

(11)  Biztosítani kell a visszanyert víz biztonságos vízzel való biztonságos ellátást, a visszanyert víz tárolását, és felhasználását, elősegítve ezzel a víz uniós szintű újrafelhasználásátújrafelhasználásának fejlesztését, ösztönözve különösen az uniós mezőgazdasági termelőket e gyakorlat átvételére, és erősítve a nyilvánosság bizalmát. A felhasznált kezelt szennyvíz mennyiségének, jellegének, a kezelési módszernek és jellemzőinek, a felhasználás módjától függetlenül, lehetővé kell tennie, hogy a szennyvíz kezelése, használata és tárolása, ideértve a permetezést, a csepegtetéses, tárolt vagy nem tárolt vízzel való öntözést, se közvetett, se közvetlen módon ne legyen rövid, közép, vagy hosszú távú hatással az emberi vagy állati egészségre, vagy a talaj és a vízi környezet minőségére. Az egyes felhasználási módokra szánt visszanyert víz vonatkozásában a vízellátás és -tárolás ezért csak a tagállamok illetékes hatóságai által kiadott engedély alapján működhet. Az uniós szintű harmonizált megközelítés, a nyomonkövethetőség és az átláthatóság biztosítása érdekében az ilyen engedélyekre vonatkozó anyagi jogi szabályokat uniós szinten kell megállapítani. Ugyanakkor az engedélyezési eljárás részleteit a tagállamok határozzák meg, amelyek illetékes hatóságai felelősek a víz újrafelhasználásával összefüggő kockázatok értékeléséért. A tagállamok vélhetően alkalmazhatják a meglévő engedélyezési eljárásokat, amelyek az e rendelet által bevezetett követelmények figyelembevételével módosítandók. [Mód. 23]

(11a)  A visszanyert vízzel való ellátás és annak tárolása, valamint a végfelhasználók általi használata szerves részét képezi a vízújrafelhasználási rendszernek. A vízellátási és -tárolási folyamat során a visszanyert víz olyan változásokon mehet át, amelyek negatívan befolyásolhatják kémiai és biológiai minőségét. A visszanyert vizet megfelelően kell felhasználni, tekintettel a visszanyert víz minőségi osztályaira, a termények jellemzőire és az öntözési módokra. Az alapvető kockázatkezelési feladatok meghatározása során figyelembe kell venni a visszanyert víz szolgáltatásával, tárolásával és rendeltetésével összefüggő, az egészségre és a környezeti elemekre gyakorolt esetleges káros hatásokat. E tekintetben a Bizottságnak útmutató dokumentumokat kell kidolgoznia annak érdekében, hogy segítséget nyújtson az illetékes hatóságok számára a visszanyert víz szolgáltatásának, tárolásának és felhasználásának ellenőrzésében és nyomon követésében. [Mód. 24]

(11b)  Ha visszanyert víz elosztására vagy tárolására szolgáló infrastruktúraüzemeltetőre van szükség, az ilyen üzemeltetői tevékenységet engedélyhez kell kötni. Ha az engedélyhez szükséges valamennyi előírás teljesül, a tagállam illetékes hatóságának olyan engedélyt kell kiadnia, amely tartalmazza a kockázatértékelés során a visszanyert víz végfelhasználók részére történő biztonságos elosztására és tárolására vonatkozóan megállapított valamennyi szükséges feltételt és intézkedést. [Mód. 25]

(12)  E rendelet rendelkezései kiegészítik az egyéb uniós jogszabályok követelményeit, különösen a lehetséges egészségügyi és környezeti kockázatok tekintetében. Az emberek, és az állatok és a növények egészségét fenyegető, adott esetben a környezetvédelemmel összefüggő kockázatokon felüli illetve a környezetet fenyegető lehetséges kockázatok kezelésére szolgáló holisztikus megközelítés biztosítása érdekében a vízvisszanyerő telepek üzemeltetőinek és az illetékes hatóságoknak ezért meg figyelembe kell felelniük venniük az egyéb idevágó uniós jogszabályokban – különösen a 86/278/EGK(11), a 91/676/EGK(12) és a 98/83/EK(13) tanácsi irányelvben, a 91/271/EGK és a 2000/60/EK irányelvben, a 178/2002/EK(14), a 852/2004/EK(15), a 183/2005/EK(16), a 396/2005/EK(17) és az 1069/2009/EK(18) európai parlamenti és tanácsi rendeletben, a 2006/7/EK(19), a 2006/118/EK(20), a 2008/105/EK(21) és a 2011/92/EU(22) európai parlamenti és tanácsi irányelvben, valamint a 2073/2005/EK(23), az 1881/2006/EK(24) és a 142/2011/EK(25) bizottsági rendeletben – meghatározott követelményeket. követelményeknek. [Mód.  26]

(12a)  E rendelet alkalmazásában lehetővé kell tenni, hogy a szennyvíztisztítási műveletekre és a települési szennyvíz visszanyerésére irányuló műveletekre ugyanazon a fizikai helyszínen kerüljön sor, ugyanazon létesítmény, vagy különböző, egymástól különálló létesítmények igénybevételével. Emellett lehetővé kell tenni, hogy ugyanaz a szereplő lássa el a szennyvíztisztító és a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetőjének feladatát. [Mód. 27]

(13)  A 852/2004/EK rendelet általános élelmiszer-higiéniai szabályokat állapít meg az élelmiszer-vállalkozók számára, és az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek előállítására, feldolgozására, forgalmazására és forgalomba hozatalára vonatkozik. A rendelet az élelmiszerek egészségügyi minőségével foglalkozik, és egyik alapelve, hogy az élelmiszer-biztonság elsődleges felelősségét az élelmiszer-vállalkozó viseli. A rendelet részletes iránymutatásokra támaszkodik, különösen a mikrobiológiai kockázatoknak a friss gyümölcsök és zöldségek elsődleges termelésében alkalmazott megfelelő higiéniai gyakorlatok útján történő kezeléséhez készült útmutatóra (a 2017/C 163/01 számú bizottsági közlemény). Az ebben a rendeletben a visszanyert víz kapcsán meghatározott teljesítménycélok nem sértik az élelmiszer-vállalkozók azon jogát, hogy a 852/2004/EK rendeletnek megfelelő vízminőséget egy későbbi szakaszban több vízkezelési eljárás önmagában vagy egyéb, vízkezelést nem tartalmazó módszerekkel együtt való alkalmazásával érjék el.

(13a)  A víz újrafelhasználására irányuló műveletek jobb előmozdítása céljából az e rendeletben meghatározott egyedi felhasználási módok feltüntetése nem akadályozhatja meg a tagállamokat abban, hogy engedélyezzék a visszanyert víz további célokra történő felhasználását, beleértve az ipari, rekreációs és környezetvédelmi célú újrafelhasználását, feltéve, hogy a tagállamok biztosítják az emberi és állati egészség, valamint a környezet magas szintű védelmének biztosítására vonatkozó kötelezettség betartását. [Mód. 28]

(14)  A víz újrafelhasználásába vetett bizalom megerősítése érdekében tájékoztatni kell a nyilvánosságot. A víz újrafelhasználásával kapcsolatos egyértelmű, átfogó és naprakész tájékoztatás lehetővé teszi a fokozott átláthatóságot és nyomonkövethetőséget, és emellett különösen érdekes lehet más olyan hatóságoknak, amelyek számára következményekkel jár a víz konkrét újrafelhasználása. A víz újrafelhasználásának ösztönzése érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy egyedi, a különböző érintett szereplőkhöz igazított tájékoztató kampányokat dolgozzanak ki annak érdekében, hogy felhívják e szereplők figyelmét a települési vízciklusra, a víz újrafelhasználásának szükségességére, valamint a víz újrafelhasználásából származó előnyökre, elősegítve ezáltal az érdekelt felek körében a víz újrafelhasználását célzó gyakorlatok elfogadását, illetve az azokban való részvételt. [Mód. 29]

(14a)  A mezőgazdasági öntözésben részt vevő végfelhasználók oktatása és képzése alapvető fontosságú, mivel ezek a megelőző intézkedések végrehajtásának és fenntartásának elemeit képezik. A végfelhasználóknak teljes körű tájékoztatásban kell részesülniük a visszanyert víz megfelelő felhasználásáról, mivel ők különösen ki vannak téve a hatásainak. Számos, az emberi kitettség megelőzésére irányuló intézkedést kell végrehajtani (személyi védőfelszerelés használata, kézmosás és személyes higiénia). Az ilyen intézkedések megfelelő végrehajtásának ellenőrzése az alapvető kockázatkezelési feladatok részét képezi. [Mód. 30]

(15)  Az Európai Parlament és a Tanács 2003/4/EK irányelve(26) biztosítani kívánja a környezeti információkhoz való hozzáférés jogát a tagállamokban a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezménnyel(27) (Aarhusi Egyezmény) összhangban. A 2003/4/EK irányelv számos kötelezettséget ír elő a környezeti információk kérésre történő rendelkezésre bocsátásával és az ilyen információk aktív terjesztésével kapcsolatban. Az Európai Parlament és a Tanács 2007/2/EK irányelve(28) a térinformációk megosztásával foglalkozik, beleértve a különböző környezeti témákkal kapcsolatos adatkészleteket. Fontos, hogy ennek a rendeletnek az információkhoz való hozzáféréssel és az adatmegosztással kapcsolatos rendelkezései kiegészítsék az említett irányelveket, és ne teremtsenek különálló jogi keretet. Ezért e rendeletnek a nyilvánosság tájékoztatásáról és a végrehajtás nyomon követésével kapcsolatos tájékoztatásról szóló rendelkezései nem érinthetik a 2003/4/EK és a 2007/2/EK irányelvet.

(16)  A meglévő minimumkövetelményeknek és az alapvető kockázatkezelési feladatoknak a tudományos és műszaki fejlődéshez való hozzáigazítása érdekében az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően felhatalmazást kell adni a Bizottságnak aktusok elfogadására a minimumkövetelmények és az alapvető kockázatkezelési feladatok módosítása céljából, a megfelelően kezelt szennyvíz újrafelhasználására vonatkozó hatókör veszélyeztetése nélkül. Továbbá a környezet és az emberi egészség magas szintű védelmének biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, amelyek a műszaki előírások megállapításával kiegészítik az alapvető kockázatkezelési feladatokat. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során, többek között szakértői szinten, megfelelő konzultációkat folytasson, és a konzultációkra a szabályozás javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban(29) szereplő elvekkel összhangban kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein. [Mód. 31]

(17)  Az e rendelet végrehajtására vonatkozó egységes feltételek biztosítása érdekében a végrehajtási hatáskört a Bizottságra kell ruházni a tagállamok által a nyilvánosságnak szánt információk formátumára és közzétételére, a tagállamok által szolgáltatandó, e rendelet végrehajtásának ellenőrzéséről szóló információk formátumára és közzétételére, valamint az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által készített uniós áttekintéssel kapcsolatos információk formátumára és közzétételére vonatkozó részletes szabályok elfogadása tekintetében. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(30) megfelelően kell gyakorolni.

(18)  Az illetékes hatóságok kötelesek ellenőrizni a visszanyert víz megfelelését az engedélyben szereplő feltételeknek. Meg nem felelés esetén kötelezniük kell a vízvisszanyerő telep létesítmény üzemeltetőjét a megfelelés biztosításához szükséges intézkedések megtételére. A vízvisszanyerő telep létesítmények üzemeltetője haladéktalanul felfüggeszti a visszanyert víz szolgáltatását, ha a meg nem felelés meghaladja a meghatározott maximális értékeket, és ez jelentős kockázatokkal jár a környezet vagy az emberi egészség szempontjából. A megfelelően kezelt szennyvíz újrafelhasználásának elősegítése érdekében az illetékes hatóságoknak szorosan együtt kell működniük a végfelhasználókkal. Az illetékes hatóságoknak ellenőrizniük kell és nyomon kell követniük a visszanyert víz szolgáltatását, tárolását és felhasználását, a vonatkozó egészségügyi és környezeti kockázatok figyelembevételével. [Mód. 32]

(19)  Az illetékes hatóságoknak – információcsere révén – együtt kell működniük más releváns hatóságokkal a vonatkozó uniós és nemzeti követelményeknek való megfelelés biztosítása érdekében.

(20)  A tagállamok által szolgáltatott adatok elengedhetetlenek ahhoz, hogy a Bizottság ellenőrizni és értékelni tudja a jogszabály teljesítményét a jogszabályban kitűzött célokhoz képest.

(21)  A szabályozás javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás (22) bekezdése értelmében a Bizottságnak értékelnie kell ezt a rendeletet. Az értékelésre öt szempont (hatékonyság, eredményesség, relevancia, koherencia és uniós hozzáadott érték) alapján kerül sor, és ez képezi a lehetséges további intézkedések hatásvizsgálatának alapját.

(22)  Az Aarhusi Egyezménynek megfelelően a nyilvánosság érintett tagjai számára biztosítani kell az igazságszolgáltatáshoz való jogot, hozzájárulva az emberi egészség és a jólét követelményeinek megfelelő környezetben való élet jogának védelméhez.

(23)  A tagállamoknak szabályokat kell megállapítaniuk az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókról, és biztosítaniuk kell ezek végrehajtását. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(24)  Mivel e rendelet célkitűzéseit – nevezetesen a környezet és az emberi egészség védelmét – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, hanem ezek léptéküket és hatásukat tekintve az Unió szintjén jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az ugyanezen cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az említett célok eléréséhez szükséges mértéket.

(25)  A tagállamok számára elegendő időt kell biztosítani az e rendelet alkalmazásához szükséges adminisztratív infrastruktúra felállítására, illetve az üzemeltetők számára az új szabályok alkalmazására való felkészülésre.

(25a)   A megfelelően kezelt szennyvíz újrafelhasználásának a lehető legnagyobb mértékű fejlesztése és előmozdítása érdekében az Európai Uniónak a Horizont Európa program keretében támogatnia kell a kutatás-fejlesztést ezen a területen a megfelelően kezelt szennyvíz megbízhatóságának és a járható felhasználási módszerek jelentős mértékű javítása érdekében. [Mód. 33]

(25b)  A környezet és az emberi egészség hatékony védelme érdekében a tagállamoknak az érdekelt felekkel együttműködésben rövid, közép és hosszú távon talajminőség-ellenőrzéseket kell bevezetniük. [Mód. 34]

(25c)  E rendelet célja a víz fenntartható használatának előmozdítása. Ezt a célt szem előtt tartva a Bizottságnak kötelezettséget kell vállalnia az uniós programok, köztük a LIFE program felhasználására a megfelelően kezelt szennyvíz újrafelhasználását magában foglaló helyi kezdeményezések támogatása céljából. [Mód. 35]

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy és cél

(1)  Ez a rendelet a víz visszanyert szennyvíz minőségére és ellenőrzésére vonatkozó minimumkövetelményeket határoz meg, és előírja a kezelt települési szennyvíz integrált vízgazdálkodás keretében megvalósuló biztonságos újrafelhasználása céljából egyes alapvető kockázatkezelési feladatok végrehajtását, valamint hozzájárul a 2000/60/EK irányelvben rögzített célkitűzésekhez. [Mód. 36]

(2)  Ez a rendelet biztosítani kívánja, hogy a visszanyert víz biztonságosan használható legyen rendeltetési céljára, ezáltal garantálva az emberi és az állati egészség, valamint a környezet magas szintű védelmét, ugyanakkor csökkentve a vízkészletek használatának kedvezőtlen hatásait és növelve a hatékonyságot, és Unió-szerte koordinált módon kezelve a vízhiányt, foglalkozva az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdésekkel és az Unió környezetvédelmi céljaival, valamint az ebből a vízhiányból fakadóan a vízforrásokra nehezedő terhet nyomással, ezáltal hozzájárulva továbbá a fenntartható vízhasználati megoldások alkalmazásához, támogatva a körforgásos gazdaságra való átállást, biztosítva az Unió hosszú távú versenyképességét és a belső piac hatékony működéséhez is működését. [Mód. 37]

(2a)  A tagállamok biztosítják, hogy az ivóvíz céljára használt vízkészletek ne szennyeződjenek visszanyert vízzel. [Mód. 38]

2. cikk

Hatály

Ez a rendelet az I. melléklet 1. szakaszában meghatározott felhasználásra szánt visszanyert vízre vonatkozik.

Ez a rendelet nem alkalmazandó a vízvisszanyerő létesítményeken végrehajtott, víz-újrafelhasználásra összpontosító kísérleti projektekre. [Mód. 39]

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában az alábbi fogalommeghatározások alkalmazandók:

1.  „illetékes hatóság”: egy tagállam által az e rendeletből eredő kötelezettségek végrehajtására kijelölt hatóság vagy szerv;

2.  „vízügyi hatóság”: a 2000/60/EK irányelv 3. cikkének (2) vagy (3) bekezdésével összhangban azonosított hatóság;

3.  „végfelhasználó”: olyan természetes vagy jogi személy, köz- vagy magánjogi jogalany, aki vagy amely visszanyert vizet használ annak rendeltetési céljára; [Mód. 40]

4.  „települési szennyvíz”: a 91/271/EGK irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott települési szennyvíz;

4a.  „kezelt szennyvíz”: a 91/271/EGK irányelvben rögzített követelményeknek megfelelően kezelt települési szennyvíz. [Mód. 41]

5.  „visszanyert víz”: a kezelt, majd egy vízvisszanyerő létesítményben telepen további kezelésen átesett települési szennyvíz, amely minőségét alkalmassá teszi a rendeltetési célnak megfelelő felhasználásra; [Mód. 42]

5a.  „víz-újrafelhasználás”: az I. melléklet 1. szakaszában meghatározott célra alkalmas, egyedi minőségű visszanyert víz egy elosztórendszeren keresztül történő olyan felhasználása, amely részben vagy egészben helyettesíti a felszíni vagy felszín alatti vizek használatát; [Mód. 43]

6.  „vízvisszanyerő telep létesítmény”: olyan települési szennyvíztisztító telep vagy egyéb létesítmény része, amely a 91/271/EGK irányelv követelményeinek megfelelőenirányelvben meghatározott követelményekkel összhangban korábban kezelésen átesett a települési szennyvíz további kezelésével foglalkozik olyan visszanyert víz előállítása céljából, amely megfelel az e rendelet I. mellékletének 1. szakaszában meghatározott felhasználási módnak, és amely magában foglal bármilyen tárolási infrastruktúrát vagy olyan infrastruktúrát, amelyet arra terveztek, hogy a visszanyert vizet eljuttassa a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúrába, vagy a végfelhasználóhoz; [Mód. 44]

7.  „a vízvisszanyerő telep létesítmény üzemeltetője”: olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely vízvisszanyerő telepet létesítményt üzemeltet vagy ellenőriz; [Mód. 45]

7a.  „visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra”: e célra szolgáló csővezetékeket és szivattyúkat, vagy egyéb szállítóberendezéseket magában foglaló rendszer, amelyet arra terveztek, hogy a visszanyert vizet a végfelhasználóhoz szállítsa, beleértve a vízvisszanyerő létesítményen kívül található, kiegyenlítésre, további kezelésre és tárolásra szolgáló létesítményeket; [Mód. 46]

7b.  „a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője”: olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely működteti vagy ellenőrzi a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúrát; [Mód. 47]

7c.  „a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra”: a visszanyert víz tárolására kialakított tároló létesítmények rendszere; [Mód. 48]

7d.  „a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője”: olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely működteti vagy ellenőrzi a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúrát; [Mód. 49]

8.  „veszély”: olyan biológiai, kémiai, fizikai vagy radiológiai hatóanyag, amely károsan hathat emberekre, állatokra, terményekre vagy növényekre, egyéb szárazföldi biótára, a vízi biótára, a talajra vagy a környezetre általában;

9.  „kockázat”: az azonosított veszélyek általi károkozás valószínűsége egy meghatározott időkereten belül, beleértve a következmények súlyosságát;

10.  „kockázatkezelés”: olyan következetes irányítás, amely biztosítja a víz újrafelhasználásának biztonságát az adott kontextusban;

11.  „megelőző intézkedés”: olyan megfelelő cselekvés vagy tevékenység, amellyel megelőzhetők, megszüntethetők vagy elfogadható szintre csökkenthetők az egészségügyi és környezeti kockázatok; [Mód. 50]

11a.  „megfelelőségi pont”: az a pont, ahol a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetője a visszanyert vizet továbbítja a láncban soron következő szereplőnek; [Mód. 51]

11b.  „mikroszennyező”: a környezetben nagyon alacsony koncentrációban kimutatható, nem kívánatos anyag, a 2000/60/EK irányelv VIII. mellékletében meghatározottak szerint. [Mód. 52]

4. cikk

A vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetőjének kötelezettségei a vízminőség vonatkozásában [Mód. 53]

(1)  A vízvisszanyerő telep létesítmény üzemeltetője biztosítja, hogy az I. melléklet 1. szakaszában meghatározott felhasználásra szánt visszanyert víz a vízvisszanyerő telepet elhagyva a megfelelési pont ponton megfelel az alábbiaknak:

a)  a víz minőségére vonatkozóan az I. melléklet 2. szakaszában meghatározott minimumkövetelmények;

b)  a vízminőség kapcsán a 7. cikk (3) bekezdése b) és c) pontjának megfelelően az illetékes hatóság által az engedélyben meghatározott további feltételek. [Mód. 54]

(2)  Az (1) bekezdésben említett követelményeknek és feltételeknek való megfelelés biztosítása érdekében a vízvisszanyerő telep üzemeltetője az alábbiaknak megfelelően ellenőrzi a víz minőségét:

a)  az I. melléklet 2. szakasza;

b)  az ellenőrzés kapcsán a 7. cikk (3) bekezdése b) és c) pontjának megfelelően az illetékes hatóság által az engedélyben meghatározott további feltételek.

(2a)  A vízvisszanyerő létesítmények üzemeltetői azt is biztosítják, hogy a vízvisszanyerő létesítményben teljes mértékben végrehajtsák az 5. cikk (-1) bekezdésében említett, a víz újrafelhasználására vonatkozó kockázatkezelési tervben meghatározott kockázatkezelési intézkedéseket. [Mód. 55]

(2b)   A megfelelési pont után a vízminőségért való felelősség már nem a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetőjét, hanem a láncban soron következő szereplőt terheli. [Mód. 56]

(3)  A Bizottság a 14. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadhat el e rendelet módosításáról az I. melléklet 2. szakaszában szereplő minimumkövetelményeknek a műszaki és tudományos fejlődéshez való igazítása érdekében. [Mód. 57]

4a. cikk

A visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúrák üzemeltetői, a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúrák üzemeltetői és a végfelhasználók kötelezettségei

(1)  A visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője a visszanyert víz minőségének szintjét a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúrán belül legalább ugyanolyan szinten tartja, mint amelyet az I. melléklet 2. szakasza meghatároz. A visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője azt is biztosítja, hogy a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúrában teljes mértékben végrehajtsák legalább az 5. cikk (-1) bekezdésében említett, a víz újrafelhasználására vonatkozó kockázatkezelési tervben meghatározott kockázatkezelési intézkedéseket.

Az engedély 7. cikk szerinti megadásakor az illetékes hatóság további kockázatkezelési intézkedéseket írhat elő a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője által elvégzendő feladatok tekintetében, és további szükséges követelményeket és megelőző intézkedéseket írhat elő a II. melléklet b) és c) pontjának megfelelően.

(2)  A visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője a visszanyert víz minőségének szintjét a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúrán belül legalább ugyanolyan szinten tartja, mint amelyet az I. melléklet 2. szakasza meghatároz. A visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője azt is biztosítja, hogy a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúrában teljes mértékben végrehajtsák legalább az 5. cikk (-1) bekezdésében említett, a víz újrafelhasználására vonatkozó kockázatkezelési tervben meghatározott kockázatkezelési intézkedéseket.

Az engedély 7. cikk szerinti megadásakor az illetékes hatóság további kockázatkezelési intézkedéseket írhat elő a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője által elvégzendő feladatok tekintetében, és további szükséges követelményeket és megelőző intézkedéseket írhat elő a II. melléklet b) és c) pontjának megfelelően.

(3)  A végfelhasználók által használt visszanyert víz minőségének el kell érnie legalább az I. melléklet 2. szakaszában meghatározott szintet. Az illetékes hatóság az I. melléklet 2. szakaszában meghatározottakon túl további követelményeket is előírhat a végfelhasználók kötelezettségeire vonatkozóan.

(4)  A Bizottság iránymutatásokat tartalmazó dokumentációt dolgoz ki annak érdekében, hogy segítséget nyújtson az illetékes hatóságok számára a visszanyert víz előállításának, elosztásának, tárolásának és felhasználásának ellenőrzésével és nyomon követésével kapcsolatos követelmények végrehajtásában. [Mód. 58]

5. cikk

Kockázatkezelés

(-1)  A víz visszanyerésére szolgáló létesítmény üzemeltetője az e cikk (1) bekezdésében említett érintett szereplőkkel együttműködve elkészíti a víz újrafelhasználására vonatkozó kockázatkezelési tervet. A víz újrafelhasználására vonatkozó kockázatkezelési terv a II. melléklet a) pontjában meghatározott kulcsfontosságú kockázatkezelési feladatokon alapul, a II. melléklet b) pontjának megfelelően meghatározza valamennyi, az I. mellékletben nem szereplő követelményt, valamint a II. melléklet c) pontjával összhangban veszélyeket, kockázatokat és megfelelő megelőző intézkedéseket azonosít. [Mód. 59]

(1)  A visszanyert víz előállítása és szolgáltatása keretében a vízvisszanyerő telep üzemeltetője kockázatkezelést alkalmaz biztonságos előállításának, elosztásának, tárolásának és felhasználásának biztosítása céljából az illetékes hatóság az alábbi szereplőkkel konzultálva felügyeli a kockázatkezelést: [Mód. 60]

a)  a vízvisszanyerő telepet vízzellétesítményt a 91/271/EGK irányelv minőségi követelményeivel összhangban kezelt szennyvízzel ellátó települési szennyvíztisztító telep(ek) üzemeltetője, ha nem egyezik meg a vízvisszanyerő telep létesítmény üzemeltetőjével; [Mód. 61]

aa)  a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetője; [Mód. 62]

ab)  a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője; [Mód. 63]

ac)  a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője; [Mód. 64]

b)  végfelhasználók;

c)  a vízvisszanyerő telep üzemeltetője az illetékes hatóság által fontosnak tartott bármely más fél. [Mód. 65]

(2)  A vízvisszanyerő telep létesítmény üzemeltetője, a II. mellékletben meghatározott alapvető kockázatkezelési feladatok alapján a visszanyert víz újrafelhasználására vonatkozó kockázatkezelési tervet készít. A elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője és a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője elvégzi legalább a (-1) bekezdésben említett, a víz újrafelhasználásra vonatkozó kockázatkezelési terv az I. mellékletben meghatározott követelményeken túl olyan kiegészítő követelményeket javasol, amelyek szükségesek a kockázatok további csökkentéséhez, valamint többek között azonosítja a veszélyeket, a kockázatokat és a megfelelő megelőző intézkedéseket tervben meghatározott kockázatkezelési feladatokat. A vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetője, a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője és a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője által alkalmazott kockázatkezelési módszerek nemzetközileg elismert módszertanon alapulnak. [Mód. 66]

(2a)  A 7. cikkel összhangban megadott vonatkozó engedélyben az illetékes hatóság különböző feladatokat és felelősségi köröket határozhat meg a víz újrafelhasználására vonatkozó kockázatkezelési tervben részt vevő különböző szereplők tekintetében. [Mód. 67]

(2b)  Amennyiben egy öntözendő terménytípus több különböző formában kerül értékesítésre, és többféle visszanyertvíz-minőségi osztályba tartozik, a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetője számára elő kell írni, hogy a legmagasabb vízminőségi osztálynak megfelelő vízzel lássa el a mezőgazdasági termelőt. [Mód. 68]

(3)   A Bizottság a 14. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el e rendelet módosításáról a II. mellékletben meghatározott alapvető kockázatkezelési feladatoknak a műszaki és tudományos fejlődéshez való igazítása érdekében. [Mód. 69]

A Bizottság a 14. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el e rendelet kiegészítéséről a II. mellékletben meghatározott alapvető kockázatkezelési feladatokra vonatkozó műszaki előírások meghatározása érdekében. [Mód. 70]

... [e rendelet hatálybalépésétől számított egy év]-ig a Bizottság a 14. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el e rendelet kiegészítéséhez, olyan módszereket vezetve be, amelyek a visszanyert vízben a mikroműanyagok jelenlétének méréséhez szükségesek, és amelyek a II. melléklet 4. pontjában említett kockázatértékelés alapjául szolgáló kiegészítő követelmények tárgyát képezhetik. [Mód. 133]

(3a)  Amennyiben a végfelhasználó arra gyanakszik, hogy a 4a. cikk (2) bekezdésében említett esetekben tárolt víz nem felel meg az e rendeletben meghatározott minimumkövetelményeknek, köteles:

a)  haladéktalanul tájékoztatni az érintett egészségügyi hatóságot, adott esetben közölve a rendelkezésre álló összes információt;

b)  teljes körűen együttműködni az érintett illetékes hatósággal a gyanú okainak és az I. melléklet 2. szakaszának 2. és 4. táblázatában említett, nem engedélyezett anyagok vagy értékek esetleges előfordulásának ellenőrzése és meghatározása érdekében. [Mód. 71]

6. cikk

A visszanyert víz szolgáltatására előállítására, elosztására és tárolására vonatkozó engedélykérelem [Mód. 72]

(1)  Az I. melléklet 1. szakaszában meghatározott felhasználásra szánt visszanyert víz szolgáltatásaelőállítása, elosztása vagy tárolása engedélyhez kötött. [Mód. 73]

(2)  Egy üzemeltető A vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetője az (1) bekezdésben említett engedély kiállítása vagy egy meglévő engedély módosítása érdekében annak a tagállamnak az illetékes hatóságához nyújt be engedélykérelmet, amelyben a vízvisszanyerő telep létesítmény üzemel vagy a tervek szerint üzemelni fog. [Mód. 74]

(3)  A kérelemnek a következőket kell tartalmaznia:

a)  az 5. cikk (2) (-1) bekezdésének megfelelően kidolgozott, a víz újrafelhasználásra vonatkozó kockázatkezelési terv; [Mód. 75]

aa)  a rendelkezésre álló legfrissebb adatok annak igazolására, hogy a visszanyerésre szánt víz szennyvíztisztító telepén a 91/271/EGK irányelv szerint kezelt szennyvíz a szabályoknak megfelel; [Mód. 76]

b)  annak ismertetése, hogy a vízvisszanyerő telep létesítmény üzemeltetője hogyan fog megfelelni a megfelelőségi ponton a víz minősége és ellenőrzése tekintetében az I. melléklet 2. szakaszában meghatározott minimumkövetelményeknek; [Mód. 77]

c)  annak ismertetése, hogy a vízvisszanyerő telep létesítmény üzemeltetője hogyan fog megfelelni a megfelelőségi ponton a víz újrafelhasználásra vonatkozó kockázatkezelési tervben javasolt további követelményeknek. [Mód. 78]

(3a)  A visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője az (1) bekezdésben említett engedély kiállítása vagy egy meglévő engedély módosítása érdekében annak a tagállamnak az illetékes hatóságához nyújt be engedélykérelmet, amelyben a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemel vagy a tervek szerint üzemelni fog. A kérelemnek tartalmaznia kell annak leírását, hogy a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetőjének hogyan kell eleget tennie a 4a. cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségeknek. [Mód. 79]

(3b)  A visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője az (1) bekezdésben említett engedély kiállítása vagy egy meglévő engedély módosítása érdekében annak a tagállamnak az illetékes hatóságához nyújt be engedélykérelmet, amelyben a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemel vagy a tervek szerint üzemelni fog. A kérelemnek tartalmaznia kell annak leírását, hogy a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetőjének hogyan kell eleget tennie a 4a. cikk (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségeknek. [Mód. 80]

7. cikk

Engedélyezés

(1)  A kérelem elbírálása céljából az illetékes hatóság adott esetben konzultál és információt cserél az alábbiakkal:

a)  ugyanazon tagállam egyéb érdekelt hatóságai, különösen a vízügyi és az egészségügyi hatóság, amennyiben nem az az illetékes hatóság; [Mód. 81]

b)  az esetlegesen érintett tagállam(ok)ban a 9. cikk (1) bekezdésének megfelelően kijelölt kapcsolattartó pontok.

(2)  Az illetékes hatóság értékeli a kérelmet, felhasználva a megfelelő tudományos támogatást, és a 6. cikk (3) bekezdésének a) pontjában (2), (3), (3a) és (3b) bekezdésében említett hiánytalan kérelem kézhezvételét követő 3 hónapon belül határozatot hoz arról, hogy megadható-e az engedély vagy el kell-e azt utasítani. Ha az illetékes hatóságnak több időre van szüksége a kérelem összetett jellege miatt, haladéktalanul tájékoztatja erről a kérelmezőt, feltünteti az engedély megadásának vagy elutasításának várható dátumát, és megindokolja a határidő meghosszabbítását. Ezt a határozatot a 6. cikk (2), (3), (3a) és (3b) bekezdése szerinti hiánytalan kérelem kézhezvételétől számított legkésőbb hat hónapon belül meg kell hozni. [Mód. 82]

(3)  Amennyiben az illetékes hatóság úgy határoz, hogy megadja az engedélyt, meghatározza a vonatkozó feltételeket, amelyek között adott esetben szerepelnek az alábbiak:

a)  az I. melléklet 2. szakaszában meghatározott vízminőségi és ellenőrzési minimumkövetelményekkel kapcsolatos feltételek;

b)  a víz újrafelhasználásra vonatkozó kockázatkezelési tervben javasolt további követelményekkel kapcsolatos feltételek;

c)  az emberi és az állati egészséget vagy a környezetet fenyegető elfogadhatatlan kockázatok további csökkentéséhez kiküszöböléséhez szükséges egyéb feltételek. [Mód. 83]

(3a)  Ha a (3) bekezdés a) és c) pontjában említettekkel azonos feltételek még nem szerepelnek az 5. cikkben említett, a víz újrafelhasználására vonatkozó kockázatkezelési tervben, akkor az illetékes hatóság haladéktalanul naprakésszé teszi a tervet. [Mód. 84]

(4)  Az engedély rendszeres, legalább ötévente elvégzendő felülvizsgálat tárgyát képezi, és szükség esetén módosítandó.

8. cikk

A megfelelőség ellenőrzése

(1)  Az illetékes hatóság a megfelelési ponton ellenőrzi a visszanyert víz megfelelését az, hogy a visszanyert víz megfelel-e a 7.cikkel összhangban megadott engedélyekben szereplő feltételeknek. A megfelelőség ellenőrzésére az alábbi módszerekkel kerül sor: [Mód. 85]

a)  helyszíni ellenőrzések;

b)  az e rendelet, valamint a 91/271/EGK és a 2000/60/EK irányelv értelmében nyert nyomonkövetési adatok használata;

c)  egyéb megfelelő módok.

(2)  Meg nem felelés esetén az illetékes hatóság kötelezi a vízvisszanyerő telep létesítmény üzemeltetőjét, a megfelelés helyreállításához visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetőjét vagy a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra üzemeltetőjét, hogy tegye meg a szükséges intézkedések intézkedéseket haladéktalan meghozatalára a megfelelés gyors helyreállítása érdekében, és haladéktalanul tájékoztassa az érintett végfelhasználókat. [Mód. 86]

(3)  Amennyiben a meg nem felelés jelentős kockázatot jelent a környezetre vagy az emberi egészségre nézve bármely paraméter pontos értéke magasabb, mint az I. melléklet 2. szakasza a) pontjában a víz minőségére vonatkozóan meghatározott minimumkövetelmények, a vízvisszanyerő telep létesítmény üzemeltetője haladéktalanul felfüggeszti a visszanyert víz szolgáltatását.addig, amíg az Az illetékes hatóság meg nem dönthet úgy, hogy csak azután állapítja meg, hogy a megfelelés helyreállt, hogy a vízminőségre vonatkozó adott minimumkövetelményeket meghaladó paraméter vagy paraméterek pontos értéke legalább három folyamatosan egymást követő ellenőrzés során visszatért a megengedett határérték alá. [Mód. 87]

(4)  Az engedélyezési feltételeknek való megfelelést befolyásoló esemény bekövetkezte esetén adott esetben a vízvisszanyerő telep létesítmény üzemeltetője, a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője vagy a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője haladéktalanul tájékoztatja az illetékes hatóságot és az esetlegesen érintett végfelhasználó(ka)t, és megadja az illetékes hatóságnak az ilyen esemény hatásainak értékeléséhez szükséges információkat. [Mód. 88]

(4a)  A 7. cikk szerinti engedély kiadását követően az illetékes hatóság a víz újrafelhasználására vonatkozó kockázatkezelési tervben meghatározott intézkedések révén rendszeresen ellenőrzi a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetője, a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője és a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője általi megfelelést. [Mód. 89]

(4b)  Amennyiben a visszanyert víz nem felel meg az előírásoknak a megfelelési pontokon, a talaj vagy mezőgazdasági termékek az előírásoknak nem megfelelő visszanyert víz elosztásából vagy tárolásából fakadó szennyeződése, valamint az ebből következő egészségügyi és környezeti veszélyek esetén a felelős vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetője tartozik felelősséggel és nyújt kártérítést. [Mód. 134]

9. cikk

A tagállamok közötti együttműködés

(1)  Minden tagállam kapcsolattartó pontot jelöl ki, amely adott esetben együttműködik más tagállamok kapcsolattartó pontjaival és illetékes hatóságaival. A kapcsolattartó pontok megkeresés esetén segítséget nyújtanak, és koordinálják az illetékes hatóságok közötti kommunikációt. A kapcsolattartó pontok különösen segítségnyújtás iránti megkereséseket fogadnak és továbbítanak.

(2)  A tagállamok indokolatlan késedelem nélkül válaszolnak a segítségnyújtás iránti megkeresésekre.

9a. cikk

Tájékoztató kampányok

1.  A tagállamok a lehetséges végfelhasználókat, köztük a polgárokat célzó, a víz újrafelhasználásának biztonságára és a víz újrafelhasználásából eredő víztakarékosságra vonatkozó tájékoztató és figyelemfelkeltő kampányokat indítanak.

2.  A tagállamok a mezőgazdasági termelőket célzó tájékoztató kampányokat is indítanak annak biztosítása érdekében, hogy optimális módon lehessen felhasználni a visszanyert vizet, és ezáltal meg lehessen előzni a felhasználásból eredő káros egészségügyi, illetve környezeti hatásokat. [Mód. 91]

10. cikk

A nyilvánosság tájékoztatása

(1)  A 2003/4/EK és a 2007/2/EK irányelv, valamint a 2000/60/EK irányelv 9. cikke (4) bekezdésének sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy a nyilvánosság számára – az adatvédelmi szabályok tiszteletben tartása mellett – online vagy egyéb könnyen hozzáférhető formában elérhetők legyenek a víz újrafelhasználásával kapcsolatos megfelelő és naprakész információk. Ezen információk között szerepelnek az alábbiak: [Mód. 92]

a)  az e rendelet értelmében szolgáltatott visszanyert víz mennyisége és minősége;

aa)  a visszanyert víz felhasználásának százalékos aránya az e rendelet hatálya alá tartozó felhasználások tekintetében felhasznált friss víz teljes mennyiségéhez viszonyítva; [Mód. 93]

b)  a tagállamban e rendelet alapján szolgáltatott visszanyert víz százalékos aránya a kezelt települési szennyvíz teljes mennyiségéhez képest;

ba)  a tagállamban e rendelet alapján szolgáltatott visszanyert víz százalékos aránya a kezelhető települési szennyvíz teljes mennyiségéhez képest; [Mód. 94]

c)  az e rendelet alapján megadott vagy módosított engedélyek, beleértve az illetékes hatóságok által a 7. cikk (3) bekezdésének megfelelően megállapított feltételeket;

d)  a 8. cikk (1) bekezdése szerinti megfelelőségi ellenőrzés eredménye;

e)  a 9. cikk (1) bekezdésének megfelelően kijelölt kapcsolattartó pontok.

(2)  Az (1) bekezdésben említett információkat legalább évente frissíteni kell.

(2a)   Az élelmiszeriparban tevékenykedő üzemeltetők számára általános élelmiszer-higiéniai szabályokat megállapító és az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek előállítására, feldolgozására, forgalmazására és forgalomba hozatalára vonatkozó 852/2004/EK rendelettel összhangban az illetékes hatóságoknak tájékoztatniuk kell a felhasználókat a szolgáltatott és megfelelően tisztított szennyvíz maximális tápanyagtartalmáról annak érdekében, hogy a felhasználók, így a mezőgazdasági termelők is, megbizonyodhassanak róla, hogy az megfelel a vonatkozó uniós szabályok által rögzített tápanyagszintnek. [Mód. 95]

(3)  A Bizottság végrehajtási jogi aktussal meghatározhatja az (1) bekezdés értelmében nyújtandó információk formátumára és közzétételére vonatkozó részletes szabályokat. E végrehajtási jogi aktusok elfogadására a 15. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kerül sor. [Mód. 96]

11. cikk

A végrehajtás nyomon követésével kapcsolatos információk

(1)  A 2003/4/EK és a 2007/2/EK irányelv sérelme nélkül minden egyes tagállam elvégzi az alábbiakat az Európai Környezetvédelmi Ügynökség támogatásával:

a)  létrehoz és közzétesz …-ig [e rendelet hatálybalépése után három négy évvel], majd ezt követően hatévente frissít egy olyan adatkészletet, amely a 8. cikk (1) bekezdése szerinti megfelelőségi ellenőrzés eredményeire vonatkozó, valamint egyéb, a 10. cikknek megfelelően online közzéteendő információkat tartalmaz; [Mód. 97]

b)  létrehoz, közzétesz, majd ezt követően évente frissít egy olyan adatkészletet, amely a 8. cikk (1) bekezdésének megfelelően gyűjtött, az engedélyben meghatározott feltételeknek való meg nem felelésre, valamint a 8. cikk (2) és (3) bekezdésének megfelelően hozott intézkedésekre vonatkozó információkat tartalmaz.

(2)  A tagállamok biztosítják a Bizottság, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ hozzáférését az (1) bekezdésben említett adatkészletekhez.

(3)  Az (1) bekezdésben említett adatok alapján az Európai Környezetvédelmi Ügynökség rendszeresen vagy a Bizottság felkérésére uniós áttekintést készít, tesz közzé és frissít, amely adott esetben a rendelet kimeneteivel, eredményeivel és hatásaival kapcsolatos mutatókat, térképeket és tagállami jelentéseket tartalmaz.

(4)  A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározhatja az (1) bekezdés értelmében nyújtott információk formátumára és közzétételére, illetve a (3) bekezdésben említett uniós áttekintés formátumára és közzétételére vonatkozó részletes szabályokat. E végrehajtási jogi aktusok elfogadására a 15. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kerül sor.

12. cikk

Az igazságszolgáltatáshoz való jog

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy nemzeti jogszabályaikkal vagy gyakorlatukkal összhangban a természetes vagy jogi személyek vagy ezek szövetségei, szervezetei vagy csoportjai felülvizsgálati eljárás folytatását kérhessék a 4–8. cikk végrehajtásához kapcsolódó határozatok, jogi aktusok és mulasztások anyagi vagy eljárási jogszerűségével kapcsolatos kifogás esetén egy bíróság vagy jogszabályban létrehozott, más független és pártatlan testület előtt, ha a következő feltételek valamelyike teljesül:

a)  kellő mértékben érdekeltek;

b)  jogsérelemre hivatkoznak, amennyiben az érintett tagállam közigazgatási eljárásjoga ezt előfeltételként írja elő.

(2)  A tagállamok meghatározzák, hogy az eljárás melyik szakaszában kezdeményezhető a határozatok, jogi aktusok és mulasztások kifogásolása.

(3)  Azt, hogy mi minősül kellő mértékű érdekeltségnek és jogsérelemnek, a tagállamok határozzák meg azzal a célkitűzéssel összhangban, hogy biztosítani kell az érintett nyilvánosságnak az igazságszolgáltatáshoz való széles körű jogát.

Ebből a célból a környezetvédelmet ösztönző és a nemzeti jog szerinti követelményeknek megfelelő nem kormányzati szervezetek érdekeltségét az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában kellő mértékűnek kell tekinteni.

E szervezetek jogait az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában olyan jogoknak kell tekinteni, amelyek sérülhetnek.

(4)  Az (1), a (2) és a (3) bekezdés nem zárja ki a közigazgatási hatóság előtt folytatott előzetes felülvizsgálati eljárás lehetőségét, és nem érinti a bírósági felülvizsgálati eljárások kezdeményezését megelőzően a közigazgatási felülvizsgálati eljárások kimerítésének követelményét, amennyiben a nemzeti jog alapján ilyen követelmény fennáll.

(5)  Az (1) és a (4) bekezdésben említett felülvizsgálati eljárásnak igazságosnak, méltányosnak és gyorsnak kell lennie, és nem lehet mértéktelenül drága.

(6)  A tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási és bírósági felülvizsgálati eljárásokról szóló információk elérhetők legyenek a nyilvánosság számára.

13. cikk

Értékelés

(1)  A Bizottság …-ig [a rendelet hatálybalépése után 6 öt évvel] értékeli ezt a rendeletet. Az értékelés legalább az alábbiak alapján készül: [Mód. 98]

a)  a rendelet végrehajtása során szerzett tapasztalatok;

b)  a tagállamok által a 11. cikk (1) bekezdésének megfelelően létrehozott adatkészletek és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által a 11. cikk (3) bekezdésének megfelelően elkészített uniós áttekintés;

c)  idevágó tudományos, elemzési és epidemiológiai adatok;

d)  műszaki és tudományos ismeretek;

e)  az Egészségügyi Világszervezet ajánlásai, amennyiben vannak;

ea)   az elvégzett kísérletek, különösen a szennyvíziszap és a metanizációból származó kibocsátások mezőgazdasági felhasználása tekintetében. [Mód. 99]

(2)  Az (1) bekezdésben említett értékeléssel összefüggésben a Bizottság különös figyelmet fordít az alábbi szempontokra:

a)  az I. mellékletben meghatározott minimumkövetelmények;

b)  a II. mellékletben meghatározott alapvető kockázatkezelési feladatok;

c)  az illetékes hatóságok által a 7. cikk (3) bekezdésének b) és c) pontja alapján meghatározott további követelmények;

d)  a víz újrafelhasználásának a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt hatásai;

da)   a mikroszennyezők és az újonnan megjelenő anyagok újrafelhasznált vízben való növekvő jelenléte. [Mód. 100]

(2a)  Az (1) bekezdésben említett értékeléssel összefüggésben a Bizottság megvizsgálja az alábbiak megvalósíthatóságát:

a)  e rendelet alkalmazási körének kiterjesztése a további konkrét felhasználásokra szánt visszanyert vízre, ideértve az ipari célokra történő újrafelhasználást is;

b)  e rendelet követelményeinek kiterjesztése a kezelt szennyvíz közvetett felhasználására;

c)  a kezelt szennyvíz minőségére vonatkozó minimumkövetelmények meghatározása a felszín alatti vizek visszatáplálása céljából. [Mód. 101]

(2b)  Adott esetben a Bizottság az (1) bekezdésben említett értékeléshez jogalkotási javaslatot csatol. [Mód. 102]

14. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)  A 4. cikk (3) bekezdésében és az 5. cikk (3) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásának hatáskörét az e rendelet hatálybalépését követő naptól kezdődően, határozatlan időre a Bizottságra kell ruházni.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 4. cikk (3) bekezdésében és az 5. cikk (3) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)  A Bizottság egy felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)  A 4. cikk (3) bekezdése és az 5. cikk (3) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok csak akkor lépnek hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emel ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

15. cikk

Bizottsági eljárás

(1)  A Bizottság munkáját a 2000/60/EK irányelvvel létrehozott bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikke alkalmazandó.

16. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges intézkedést ezek végrehajtására. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. A tagállamok …-ig [e rendelet hatálybalépése után három négy évvel] értesítik a Bizottságot ezekről a szabályokról és intézkedésekről, és tájékoztatást küldenek az ezeket érintő esetleges későbbi módosításokról. [Mód. 103]

17. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet …-tól/től [hatálybalépése után egy két évvel] alkalmazandó. [Mód. 104]

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt ...

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I. MELLÉKLET

FELHASZNÁLÁSI MÓDOK ÉS MINIMUMKÖVETELMÉNYEK

1. szakasz A 2. cikk szerinti visszanyert víz felhasználási módjai

a)  Mezőgazdasági öntözés

A mezőgazdasági öntözés az alábbi terményfajták öntözését jelenti:

–  nyersen fogyasztandó élelmezési célú termények, vagyis nyersen vagy feldolgozatlanul emberi fogyasztásra szánt termények;

–  feldolgozandó élelmezési célú termények, vagyis nem nyersen, hanem kezelést (például főzést, ipari feldolgozást) követően emberi fogyasztásra szánt termények;

–  nem élelmezési célú termények, vagyis nem emberi fogyasztásra szánt termények (például legelők, takarmánynövények, rostnövények, dísznövények, vetőmagkultúrák, energianövények és gyepnövények).

A környezet és az egészség területére vonatkozó uniós jogszabályok sérelme nélkül, a tagállamok egyéb célokra is felhasználhatják a visszanyert vizet, például ipari víz újrafelhasználása céljából, valamint rekreációs és környezetvédelmi célokra. [Mód. 105]

2. szakasz Minimumkövetelmények

2.1.  A mezőgazdasági öntözésre szánt visszanyert vízre vonatkozó minimumkövetelmények

A visszanyert víz minőségi osztályait, valamint az egyes osztályok esetében engedélyezett felhasználást és öntözési módokat az 1. táblázat ismerteti. A vízminőségre vonatkozó minimumkövetelményeket az a) pontban található 2. táblázat tartalmazza. A visszanyert víz minimális ellenőrzési gyakoriságát és a teljesítménycélokat a b) pontban található 3. táblázat (rendszeres ellenőrzés) és 4. táblázat (hitelesítő ellenőrzés) tartalmazza.

1. táblázat: A visszanyert víz minőségi osztályai és az engedélyezett mezőgazdasági felhasználási és öntözési módok

A visszanyert víz minimális minőségi osztálya

Terménykategória

Öntözési módszer

A

Valamennyi élelmezési célú termény, beleértve a nyersen fogyasztandó gyökérnövényeket, továbbá azokat az élelmezési célú növényeket, amelyek ehető része közvetlen kapcsolatba kerül a visszanyert vízzel

Valamennyi öntözési módszer

B

Nyersen fogyasztandó élelmezési célú termények, amelyek ehető része a föld felett terem, és nem kerül közvetlen kapcsolatba a visszanyert vízzel, feldolgozandó élelmezési célú termények és nem élelmezési célú termények, beleértve a tej- vagy hústermelő állatok takarmányozására használt növényeket

Valamennyi öntözési módszer

C

Csak olyan öntözési módszerek, amelyek révén a termény nem kerül közvetlen kapcsolatba a visszanyert vízzel. Ide értendő például a csepegtető öntözés*. [Mód. 107]

D

Ipari növények, energianövények, vetőmagkultúrák

Valamennyi öntözési módszer

(*) A csepegtető öntözés olyan mikroöntözési módszer, amelyben egy csepegtetőkkel ellátott, kis átmérőjű műanyag csövekből álló rendszer vízcseppeket vagy apró vízfolyásokat juttat a növényekhez nagyon lassan (2–20 liter/óra) a talajra vagy közvetlenül a talajfelszín alá.

a)  A víz minőségére vonatkozó minimumkövetelmények

2. táblázat: A visszanyert víz minőségére vonatkozó követelmények mezőgazdasági öntözés esetében

A visszanyert víz minőségi osztálya

Tájékoztató jellegű technológiai célkitűzésmegfelelő kezelés

Minőségi követelmények Határérték

 

E. coli

(cfu/100 ml)

BOI5

(mg/l)

Összes lebegő szilárd részecske

(mg/l)

Zavarosság

(NTU)

Egyéb

A

Másodlagos kezelés, szűrés és fertőtlenítés

≤10

vagy a kimutatási határ alatt

≤10

≤10

≤5

Legionella spp.: <1 000 cfu/l, amennyiben fennáll az aeroszolizáció veszélye az üvegházakban

Bélrendszeri fonalférgek (bélféregpeték): ≤1 pete/l legelők vagy takarmánynövények öntözésénél

Szalmonella: nincs [Mód. 108]

B

Másodlagos kezelés és fertőtlenítés

≤100

A 91/271/EGK tanácsi irányelv(31) szerint.

(I. melléklet, 1. táblázat)

A 91/271/EGK irányelv szerint.

(I. melléklet, 1. táblázat)

C

Másodlagos kezelés és fertőtlenítés

≤1 000

D

Másodlagos kezelés és fertőtlenítés

≤10 000

A visszanyert víz akkor felel meg a 2. táblázatban foglalt követelményeknek, ha a mérések megfelelnek valamennyi alábbi kritériumnak:

–  az E. coli, a Legionella spp és a bélrendszeri fonalférgek esetében a mért értékek a minták legalább 90 %-ában megfelelnek a feltüntetett értékeknek. A mintákban mért egyetlen maximális érték sem haladhatja meg a feltüntetett értékeket több mint 1 log egységgel (maximális eltérési határérték) az E. coli és a Legionella esetében, illetve 100 %-kal a bélrendszeri fonalférgek esetében; A szalmonellától való mentesség biztosítására vonatkozó követelmény a minták 100%-ára vonatkozik. [Mód. 109]

–  a mért értékek a minták legalább 90 %-ában megfelelnek a BOI5, az összes lebegő szilárd részecske és a zavarosság esetében az „A” osztály vonatkozásában feltüntetett értékeknek. A mintákban mért egyetlen maximális érték sem haladhatja meg a feltüntetett értékek 100 %-át (maximális eltérési határ). [Mód. 110]

b)  Az ellenőrzésre vonatkozó minimumkövetelmények

A vízvisszanyerő telepek létesítmények üzemeltetői rendszeresen ellenőrzik, hogy a visszanyert víz megfelel-e a víz minőségére vonatkozóan az a) pontban meghatározott minimumkövetelményeknek. A rendszeres ellenőrzés a víz újrafelhasználási rendszerére víz-újrafelhasználási projektre. [Mód. 111]vonatkozó ellenőrzési eljárás része.

A megfelelőségi ponton a mikrobiológiai paramétereknek való megfelelés ellenőrzésére használt mintákat az EN ISO 19458 szabvány szerint kell levenni. [Mód. 112]

3. táblázat: A mezőgazdasági öntözésre szánt visszanyert víz rendszeres ellenőrzésének minimális gyakorisága

 

Minimális ellenőrzési gyakoriság

A visszanyert víz minőségi osztálya

E. coli

BOI5

Összes lebegő szilárd részecske

Zavarosság

Legionella spp.

(adott esetben)

Bélrendszeri fonalférgek

(adott esetben)

A

Hetente

egyszer

Hetente

egyszer

Hetente

egyszer

Folyamatosan

Hetente

egyszer

Havonta kétszer vagy a vízvisszanyerő telep üzemeltetője által meghatározott gyakorisággal a vízvisszanyerő telepre beérkező szennyvízben jelen lévő peték száma alapján

B

Hetente

egyszer

A 91/271/EGK irányelv szerint.

(I. melléklet, D. szakasz)

A 91/271/EGK irányelv szerint.

(I. melléklet, D. szakasz)

C

Havonta kétszer

D

Havonta kétszer

Hitelesítő ellenőrzést kell végezni a vízvisszanyerő telep létesítmény üzembe helyezése előtt, továbbá a berendezések korszerűsítése, illetve új berendezések és eljárások bevezetése esetén, valamint minden alkalommal, amikor új engedélyt adnak ki vagy meglévőt módosítanak. [Mód. 113]

A hitelesítő ellenőrzést a visszanyert víz minőségére vonatkozó legszigorúbb osztály (A osztály) tekintetében kell elvégezni annak ellenőrzésére, hogy teljesülnek-e a teljesítménycélok (tíz nagyságrendű (log10) csökkenés). A hitelesítő ellenőrzés része az egyes patogéncsoportokhoz (baktériumok, vírusok és protozoonok) kapcsolódó indikátor mikroorganizmusok ellenőrzése. A patogén baktériumok, az F-specifikus coliform baktériumok, a szomatikus coliform baktériumok és a patogén vírusok coliform jelzői esetében az E. coli, a protozoonok esetében a Clostridium perfringens spórák vagy spóraképző szulfátcsökkentő baktériumok a kiválasztott indikátor mikroorganizmusok. A kiválasztott indikátor mikroorganizmusok hitelesítő ellenőrzésére vonatkozó teljesítménycélokat (tíz nagyságrendű (log10 ) csökkenés) a 4. táblázat tartalmazza, és ezeknek a vízvisszanyerő telepről létesítményről való távozási ponton (megfelelőségi pont) kell teljesülniük, figyelemmel a települési szennyvíztisztító telepre érkező kezeletlen szennyvíz koncentrációjára. A hitelesítésre szolgáló minták legalább 90%-ának el kell érnie vagy meg kell haladnia a teljesítménycélt. [Mód. 114 ]

Ha egy biológiai indikátor nincs jelen elegendő mennyiségben a kezeletlen szennyvízben a log10-csökkentés teljesítéséhez, e biológiai indikátor szennyvízben való előfordulásának hiánya azt jelenti, hogy megfelelnek a hitelesítési követelményeknek. A teljesítménycélnak való megfelelés megállapítható analitikai ellenőrzéssel, az egyes víztisztítási lépéseknek megítélt teljesítmény összeadásával a bevett standard folyamatokra vonatkozó tudományos bizonyítékok alapján (például tesztelési jelentések közzétett adatai, esettanulmányok stb.), vagy – az innovatív víztisztítás esetében – ellenőrzött körülmények között laboratóriumban tesztelve. [Mód. 115]

4. táblázat: A mezőgazdasági öntözésre szánt visszanyert víz hitelesítő ellenőrzése

A visszanyert

víz minőségi

osztálya

Indikátor mikroorganizmusok (*)

Teljesítménycélok a kezelési láncban

(tíz nagyságrendű csökkenés)

A

E. coli

≥ 5,0

Összes coliform baktérium/F-specifikus coliform baktériumok/szomatikus coliform baktériumok/coliform jelzők (**)

≥ 6,0

Clostridium perfringens spórák vagy spóraképző szulfátcsökkentő baktériumok (***)

≥ 5,0

(*) A javasolt indikátor mikroorganizmusok helyett a hitelesítési ellenőrzés keretében használható referenciapatogénként a Campylobacter, a Rotavírus és a Cryptosporidium is. Ez esetben az alábbi tíz nagyságrendű csökkentési teljesítménycélok alkalmazandók: Campylobacter (≥ 5,0), Rotavírus (≥ 6,0) és Cryptosporidium (≥ 5,0). A nemzeti egészségügyi hatóság további mutatókat állapíthat meg az adott esettől függően, amennyiben ezt az emberi és állati egészség, valamint a környezet magas szintű védelmének szükségessége indokolja. [Mód. 116]

(**) Legmegfelelőbb virológiai indikátorként az összes coliform baktérium került kiválasztásra. Ugyanakkor ha az összes coliform baktérium elemzése nem végezhető el, legalább az egyik coliform baktériumot (F-specifikus vagy szomatikus coliform baktériumot) elemezni kell. Amennyiben a coliform baktériumok összessége nincs jelen elegendő mennyiségben a kezeletlen szennyvízben, a teljesítménycélnak való megfelelés megállapítható az egyes víztisztítási lépéseknek megítélt teljesítmény összeadásával, a bevett standard folyamatokra vonatkozó tudományos bizonyítékok alapján (például tesztelési jelentések közzétett adatai, esettanulmányok stb.), vagy – az innovatív víztisztítás esetében – ellenőrzött körülmények között laboratóriumban tesztelve. [Mód. 117]

(***) Legmegfelelőbb protozoon indikátorként a Clostridium perfringens spórák kerültek kiválasztásra. Ugyanakkor ha a Clostridium perfringens spórák koncentrációja nem teszi lehetővé a kért tíz nagyságrendű csökkenés hitelesítését, használhatók alternatív indikátorként a spóraképző szulfátcsökkentő baktériumok. Amennyiben a Clostridium perfringens nincs jelen elegendő mennyiségben a kezeletlen szennyvízben, a teljesítménycélnak való megfelelés megállapítható az egyes víztisztítási lépéseknek megítélt teljesítmény összeadásával, a bevett standard folyamatokra vonatkozó tudományos bizonyítékok alapján (tesztelési jelentések közzétett adatai, esettanulmányok stb.), vagy – az innovatív víztisztítás esetében – ellenőrzött körülmények között laboratóriumban tesztelve. [Mód. 118]

Az elemzés módszereit az üzemeltető hitelesíti és dokumentálja az EN ISO/IEC-17025 szabványnak vagy más, egyenértékű minőséget biztosító nemzeti vagy nemzetközi szabványnak megfelelően. A vízvisszanyerő telep üzemeltetőjének gondoskodnia kell arról, hogy a hitelesítő ellenőrzésre kiválasztott laboratóriumok olyan minőségirányítási gyakorlatokat alkalmazzanak, amelyek megfelelnek az ISO/IEC 17025 szabványban foglaltaknak. [Mód. 119]

II. MELLÉKLET

a)  Alapvető kockázatkezelési feladatok [Mód. 120]

-1.  A tervezett vízvisszanyerő létesítmény megvalósíthatóságának elemzése, amely figyelembe veszi legalább a létesítmény fejlesztésének költségeit a visszanyert vizek területi igényéhez viszonyítva, a potenciális végfelhasználókat, a létesítmény kezelt szennyvíz iránti igényeit és értékeli a bejövő víz minőségét. [Mód. 121]

1.  A víz újrafelhasználási rendszerének ismertetése a szennyvíznek a települési szennyvíztisztító telepre érkezésétől a felhasználás helyére történő eljutásáig, beleértve a szennyvíz forrásait, a kezelés lépéseit és a kezelési technológiákat a vízvisszanyerő telepen, az ellátási és tárolási infrastruktúrát, a tervezett felhasználást, a felhasználás helyét, valamint a szolgáltatandó visszanyert víz mennyiségét. E feladat célja a teljes víz-újrafelhasználási rendszer részletes ismertetése.

2.  A lehetséges veszélyek, különös tekintettel a szennyező anyagok és patogének jelenlétére, illetve a lehetséges veszélyes események azonosítása (kezelési hibák, átszivárgások vagy szennyeződés az ismertetett víz-újrafelhasználási rendszerben).

3.  Az azonosított lehetséges veszélyeknek közvetlenül vagy közvetetten kitett környezet, populáció és egyének azonosítása, figyelembe véve olyan konkrét környezeti tényezőket, mint a helyi hidrogeológia, topológia, talajtípus és ökológia, valamint a terménytípusokkal és a gazdálkodási gyakorlattal kapcsolatos tényezők. Az egészségügyi kockázatok értékelését – beleértve a veszélyek azonosítását, a dózis-reakció viszonyt, a kitettség értékelését és a kockázatok jellemzését – a szennyvíz-újrafelhasználási rendszer összes szakaszában figyelembe kell venni. Továbbá figyelembe kell venni a víz visszanyerésének, így például elosztásának, tárolásának és felhasználásának lehetséges visszafordíthatatlan vagy hosszú távú negatív környezeti vagy egészségügyi hatásait, köztük az ökológiai folyamatokra gyakorolt lehetséges negatív hatásokat is. [Mód. 122]

4.  A környezetet, illetve az emberek és az állatok egészségét fenyegető kockázatok értékelése, figyelembe véve az azonosított lehetséges veszélyek jellegét, az ilyen veszélyek kockázatának kitett azonosított környezetet, populációkat és egyéneket, a veszélyek lehetséges hatásainak súlyosságát, valamint valamennyi idevágó uniós és nemzeti jogszabályt, útmutatót és minimumkövetelményt az élelmiszer- és takarmánybiztonság, illetve a munkavállalók biztonsága és a környezetvédelmi célok tekintetében. A kockázatértékelés céljából lehet kvalitatív tanulmányokat használniA kockázatjellemzés tudományos bizonytalanságát az elővigyázatosság elve alapján kell kezelni. [Mód. 123]

A kockázatértékelés a következő elemekből áll:

a)  a környezetre gyakorolt kockázatok értékelése, beleértve az alábbiak mindegyikét:

i.  a veszélyek jellegének meghatározása, beleértve adott esetben a becsült hatásmentes szintet;

ii.  az expozíció lehetséges mértékének értékelése;

iii.  a kockázat jellemzése.

b)  az emberi egészségre gyakorolt kockázatok értékelése, beleértve az alábbiak mindegyikét:

i.  a veszély jellegének megerősítése, beleértve adott esetben a dózis-reakció viszonyt, együttműködve az egészségügyi hatóságokkal; [Mód. 124]

ii.  a dózis vagy expozíció lehetséges mértékének értékelése;

iii.  a kockázat jellemzése.

A kockázatértékelés során figyelembemeg kell venni felelni legalább az alábbi követelményeket követelményeknek és kötelezettségeketkötelezettségeknek: [Mód. 125]

c)  a vizek nitrátszennyezésének csökkentésére és megelőzésére vonatkozó követelmény a 91/676/EGK irányelvnek megfelelően;

d)  az ivóvíz-előállítás céljából védett területeknek a 98/83/EK irányelvben szereplő követelményeknek való megfelelésére vonatkozó kötelezettség;

e)  a 2000/60/EK irányelvben foglalt környezetvédelmi célkitűzéseknek való megfelelés követelménye;

f)  a felszín alatti víz szennyezésének megelőzésére vonatkozó követelmény a 2006/118/EK irányelvvelösszhangban;

g)  a 2008/105/EK irányelvben foglalt, az elsőbbségi anyagokra és egyes más szennyező anyagokra vonatkozó környezetminőségi előírásoknak való megfelelés követelménye;

h)  a 2000/60/EK irányelvben foglalt nemzeti vonatkozású szennyező anyagokra (például a vízgyűjtő-specifikus szennyező anyagokra) vonatkozó környezetminőségi előírásoknak való megfelelés követelménye;

i)  a 2006/7/EK irányelvben foglalt fürdővízminőségi előírásoknak való megfelelés követelménye;

j)  a környezet és különösen a talaj védelmére vonatkozó követelmények, amikor a mezőgazdaságban szennyvíziszap felhasználására kerül sor a 86/278/EGK irányelvnek megfelelően;

k)  a 852/2004/EK rendeletben meghatározott élelmiszer-higiéniai követelmények és az „Útmutató a mikrobiológiai kockázatoknak a friss gyümölcsök és zöldségek elsődleges termelésében alkalmazott megfelelő higiéniai gyakorlatok útján történő kezeléséhez” című bizottsági közlemény útmutatása;

l)  a 183/2005/EK rendeletben meghatározott takarmányhigiéniai követelmények;

m)  a 2073/2005/EK rendeletben meghatározott mikrobiológiai kritériumoknak való megfelelés követelménye;

n)  az élelmiszerekben előforduló egyes szennyező anyagok felső határértékeire vonatkozó követelmények az 1881/2006/EK rendeletnek megfelelően;

o)  az élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékére vonatkozó követelmények a 396/2005/EK rendeletek megfelelően;

p)  az 1069/2009/EK rendeletben és a 142/2011/EU rendeletben megfogalmazott állategészségügyi követelmények.

(b)  A kiegészítő követelményekkel kapcsolatos feltételek [Mód. 126]

5.  Amennyiben szükséges és célszerű a környezet és az emberi egészség megfelelő védelmének biztosításához, olyan vízminőségi és ellenőrzési követelmények meghatározása, amelyek kiegészítik az I. mellékletben meghatározott követelményeket és/vagy szigorúbbak azoknál.

A 4. pontban említett kockázatértékelés eredményétől függően az Az ilyen további követelmények különösen az alábbiakra vonatkozhatnak:

a)  nehézfémek;

b)  növényvédő szerek;

c)  fertőtlenítési melléktermékek;

d)  gyógyszerek;

da)  mikroműanyagok jelenléte;

e)  egyéb a helyi szinten végzett környezetvédelmi és közegészségügyi elemzések szempontjából jelentős szennyezők megjelenéseaggodalomra okot adó anyagok;

f)  antimikrobiális rezisztencia. [Mód. 127]

c)  Megelőző intézkedések [Mód. 128]

6.  A már alkalmazott, vagy a kockázatok korlátozása érdekében meghozandó megelőző intézkedések azonosítása, hogy valamennyi azonosított kockázatot megfelelően lehessen kezelni.

Az ilyen megelőző intézkedések közé tartozhatnak az alábbiak:

a)  a hozzáférés szabályozása;

b)  további fertőtlenítés vagy szennyezőanyag-eltávolítás;

c)  speciális öntözési technológia, amely csökkenti az aeroszolizáció kockázatát (például csepegtető öntözés);

d)  a patogének elpusztításának elősegítése a betakarítást megelőzően;

e)  minimális biztonsági távolság meghatározása.

Az esetlegesen idevágó speciális megelőző intézkedéseket az 1. táblázat tartalmazza.

1. táblázat: Speciális megelőző intézkedések

A visszanyert

víz minőségi

osztálya

Speciális megelőző intézkedések

A

—  Sertések nem kerülhetnek kapcsolatba visszanyert vízzel öntözött takarmánnyal, kivéve, ha elegendő adat tanúskodik arról, hogy a konkrét esetben kezelhetők a kockázatok.

B

—  A nedves öntözött vagy leesett termékek betakarításának tilalma.

—  A tejelő tejmarhák kizárása a legelőről a legelő felszáradásáig.

—  A takarmányt a csomagolást megelőzően meg kell szárítani vagy silózni kell.

—  Sertések nem kerülhetnek kapcsolatba visszanyert vízzel öntözött takarmánnyal, kivéve, ha elegendő adat tanúskodik arról, hogy a konkrét esetben kezelhetők a kockázatok.

C

—  A nedves öntözött vagy leesett termékek betakarításának tilalma.

—  A legelő állatok kizárása a legelőről az utolsó öntözést követő öt napon keresztül.

—  A takarmányt a csomagolást megelőzően meg kell szárítani vagy silózni kell.

—  Sertések nem kerülhetnek kapcsolatba visszanyert vízzel öntözött takarmánnyal, kivéve, ha elegendő adat tanúskodik arról, hogy a konkrét esetben kezelhetők a kockázatok.

D

—  A nedves öntözött vagy leesett termékek betakarításának tilalma.

7.  Megfelelő minőség-ellenőrzési rendszerek és eljárások alkalmazásának biztosítása, beleértve a visszanyert víz ellenőrzését releváns paraméterek alapján, valamint a berendezések kapcsán megfelelő karbantartási programok megvalósítását.

8.  A víz újrafelhasználásának negatív hatásait észlelő környezeti monitoringrendszer alkalmazásának biztosítása, amely monitoringrendszer visszajelzést ad, és megtörténik valamennyi folyamat és eljárás megfelelő hitelesítése és dokumentálása.

A vízvisszanyerő telep üzemeltetőjének ajánlott az ISO 9001 vagy azzal egyenértékű szabvány szerint hitelesített minőségbiztosítási rendszert bevezetnie és fenntartania.

8a.  Annak biztosítása, hogy a vízvisszanyerő létesítmény rendelkezzen alternatív eszközökkel az újra fel nem használt kezelt szennyvíz kibocsátása tekintetében. [Mód. 129]

9.  Megfelelő rendszer alkalmazásának biztosítása az incidensek és vészhelyzetek kezelésére, beleértve valamennyi érintett félnek az ilyen eseményekről való megfelelő tájékoztatására vonatkozó eljárásokat, és egy rendszeresen frissített vészhelyzeti intézkedési terv meglétét.

9a.  Annak biztosítása, hogy visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúrát különválasszák és olyan módon alakítsák ki, hogy elkerüljék az emberi fogyasztásra szánt vízellátó és -elosztó hálózat szennyeződésének kockázatát. [Mód. 130]

9b.  Annak biztosítása, hogy a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra megfelelő jelzéssel legyen ellátva, és amennyiben nyílt csatornákkal alakítják ki, jól látható jelzéssel legyen ellátva, abban az esetben is, ha a szennyvíz egyéb forrásokból származó vízzel keveredik. [Mód. 131]

9c.  A különböző szereplők közötti koordinációs mechanizmusok létrehozásának biztosítása, a visszanyert víz biztonságos előállításának és felhasználásának garantálása érdekében. [Mód. 132]

(1)HL C , ,  o.
(2)HL C 86., 2019.3.7., 353. o.
(3) Az Európai Parlament 2019. február 12-i álláspontja.
(4)Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.).
(5)A Tanács 91/271/EGK irányelve (1991. május 21.) a települési szennyvíz kezeléséről (HL L 135., 1991.5.30., 40. o.).
(6)COM(2012)0673.
(7)COM(2007)0414.
(8) HL C 9. E, 2010.1.15., 33. o.
(9)COM(2015)0614.
(10) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) .../... irányelve az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (HL ...).
(11) A Tanács 86/278/EGK irányelve (1986. június 12.) a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet és különösen a talaj védelméről (HL L 181., 1986.7.4., 6. o.).
(12)A Tanács 91/676/EGK irányelve (1991. december 12.) a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről (HL L 375., 1991.12.31., 1–8. o.).
(13)A Tanács 98/83/EK irányelve (1998. november 3.) az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (HL L 330., 1998.12.5., 32. o.).
(14)Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveinek és követelményeinek meghatározásáról, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.).
(15)Az Európai Parlament és a Tanács 852/2004/EK rendelete (2004. április 29.) az élelmiszer-higiéniáról (HL L 139., 2004.4.30., 1. o.).
(16)Az Európai Parlament és a Tanács 183/2005/EK rendelete (2005. január 12.) a takarmányhigiénia követelményeinek meghatározásáról (HL L 35., 2005.2.8., 1. o.).
(17)Az Európai Parlament és a Tanács 396/2005/EK rendelete (2005. február 23.) a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről, valamint a 91/414/EGK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 70., 2005.3.16., 1. o.).
(18)Az Európai Parlament és a Tanács 1069/2009/EK rendelete (2009. október 21.) a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (állati melléktermékekre vonatkozó rendelet) (HL L 300., 2009.11.14., 1. o.).
(19)Az Európai Parlament és a Tanács 2006/7/EK irányelve (2006. február 15.) a fürdővizek minőségéről és a 76/160/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 64., 2006.3.4., 37. o.).
(20)Az Európai Parlament és a Tanács 2006/118/EK irányelve (2006. december 12.) a felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelméről (HL L 372., 2006.12.27., 19. o.).
(21)Az Európai Parlament és a Tanács 2008/105/EK irányelve (2008. december 16.) a vízpolitika területén a környezetminőségi előírásokról, a 82/176/EGK, a 83/513/EGK, a 84/156/EGK, a 84/491/EGK és a 86/280/EGK tanácsi irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről, valamint a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról (HL L 348., 2008.12.24., 84. o.).
(22)Az Európai Parlament és a Tanács 2011/92/EU irányelve (2011. december 13.) az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról (HL L 26., 2012.1.28., 1. o.).
(23)A Bizottság 2073/2005/EK rendelete (2005. november 15.) az élelmiszerek mikrobiológiai kritériumairól (HL L 338., 2005.12.22., 1. o.).
(24)A Bizottság 1881/2006/EK rendelete (2006. december 19.) az élelmiszerekben előforduló egyes szennyező anyagok felső határértékeinek meghatározásáról (HL L 364., 2006.12.20., 5. o.).
(25)A Bizottság 142/2011/EU rendelete (2011. február 25.) a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról szóló 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról, valamint a 97/78/EK tanácsi irányelvnek az egyes minták és tételek határon történő állategészségügyi ellenőrzése alóli, az irányelv szerinti mentesítése tekintetében történő végrehajtásáról (EGT-vonatkozású szöveg) (HL L 54., 2011.2.26., 1. o.).
(26)Az Európai Parlament és a Tanács 2003/4/EK irányelve (2003. január 28.) a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről és a 90/313/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 41., 2003.2.14., 26. o.).
(27)HL L 124., 2005.5.17., 4. o.
(28)Az Európai Parlament és a Tanács 2007/2/EK irányelve (2007. március 14.) az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról (HL L 108., 2007.4.25., 1. o.).
(29)HL L 123., 2016.5.12., 1. o.
(30)Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
(31)A Tanács 91/271/EGK irányelve (1991. május 21.) a települési szennyvíz kezeléséről (HL L 135., 1991.5.30., 40. o.).

Utolsó frissítés: 2020. január 27.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat