Az Európai Parlament 2019. február 12-i állásfoglalása a nemzeti romaintegrációs stratégiák 2020 utáni megerősített uniós stratégiai keretrendszerének, valamint a cigányellenességgel szembeni küzdelem fokozásának szükségességéről (2019/2509(RSP))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és az Európai Unió alapjogi chartájára,
– tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című, 2011. április 5-i bizottsági közleményre (COM(2011)0173) és az azt követő végrehajtási és értékelési jelentésekre,
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményre,
– tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának a romák mint a megkülönböztetéssel szembeni speciális védelmet igénylő csoport elismerésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatára,
– tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a romák és utazók befogadásának előmozdításáról szóló 2153 (2017). számú állásfoglalására,
– tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre(1),
– tekintettel a Tanács 2013. december 9-i ajánlására a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről(2), valamint a Tanács 2016. december 8-i, a romaintegrációs folyamat felgyorsításáról szóló és 2016. október 13-i, az Európai Számvevőszék 14/2016. sz. különjelentéséről szóló következtetéseire,
– tekintettel a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28-i 2008/913/IB kerethatározatra(3),
– tekintettel „A romák unióbeli integrációjának alapjogi szempontjai: a cigányellenességgel szembeni küzdelem” című, 2017. október 25-i állásfoglalására(4),
– tekintettel a „Nemzetközi roma nap – cigányellenesség Európában és a második világháború alatti roma népirtás Unió általi elismerése” című, 2015. április 15-i állásfoglalására(5),
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének az alapvető jogokról szóló 2016. évi jelentésére, valamint az ügynökség EU-MIDIS I és II felméréseire, továbbá a romákkal foglalkozó más egyéb felmérésekre és jelentésekre,
– tekintettel a 2017. április 3-án nyilvántartásba vett „Minority Safepack” európai polgári kezdeményezésre,
– tekintettel a roma civil társadalom, nem kormányzati szervezetek és kutatóintézetek vonatkozó jelentéseire és ajánlásaira,
A. mivel a cigányellenesség(6) a rasszizmus egy speciális fajtája, faji felsőbbrendűségen alapuló ideológia, az emberi méltóságtól való megfosztás és a történelmi megkülönböztetés által táplált intézményes rasszizmus egy formája, amely többek között erőszak, gyűlöletbeszéd, kizsákmányolás, megbélyegzés és a hátrányos megkülönböztetés legkirívóbb fajtája formájában nyilvánul meg(7);
B. mivel Európában a romákat(8) továbbra is megfosztják alapvető emberi jogaiktól;
C. mivel a nemzeti romaintegrációs stratégiák 2020-ig meghatározott uniós keretrendszerének értékeléséből levont tanulságokról szóló bizottsági jelentés (COM(2018)0785) megállapításai hangsúlyozzák, „hogy a keretrendszer kulcsfontosságú szerepet játszik a romák integrációjának elősegítésére irányuló, uniós és nemzeti eszközök és struktúrák kialakításában, »a romák kirekesztésének megszüntetésére« vonatkozó törekvést azonban még nem koronázta siker”;
D. mivel a Bizottság által végzett értékelés rámutat arra, hogy a befogadási stratégiáknak egyszerre többféle célt kell elérniük, átfogó megközelítést alkalmazva és a cigányellenesség elleni küzdelemre fokozottabban koncentrálva; mivel a négy romaintegrációs cél (oktatás, lakhatás, foglalkoztatás és egészségügy) mellett konkrét megkülönböztetésmentességi célt és a romák integrációjára vonatkozó célokat kell kitűzni;
E. mivel a romák integrációja terén elért haladás korlátozott; mivel a korai iskolaelhagyás és a koragyermekkori nevelés terén ugyan történt előrelépés, ugyanakkor az iskolai szegregáció tekintetében romlás következett be; mivel a romák saját megítélésük szerinti egészségi állapota javult, de az orvosi ellátás továbbra is korlátozott; mivel a legtöbb tagállamban a munkaerőpiacra való belépés terén nem figyelhető meg javulás, sőt, a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő roma fiatalok aránya még növekedett is; mivel a lakhatással kapcsolatosan komoly aggodalmak fogalmazódtak meg, és a szegénység tekintetében rendkívül csekély előrehaladás történt; mivel a cigányellenesség és ennek megnyilvánulásai, például az – online és offline – elkövetett gyűlölet-bűncselekmények és a gyűlöletbeszéd, továbbra is súlyos aggodalomra adnak okot; mivel az uniós fellépésről azt tartották, hogy politikai, irányítási és pénzügyi téren fontos hozzáadott értéket teremt a nemzeti romaügyi politikák és azok végrehajtása számára;
F. mivel az értékelés a keretrendszer kezdeti kialakításának hiányosságairól és a végrehajtás során tapasztalt korlátozott hatékonyságáról számol be;
G. mivel az értékelés rámutat arra, hogy szükség van a romák emancipációjának és részvételének célirányos intézkedések révén történő biztosítására; mivel a romák és a nem kormányzati szervezetek felelősségvállalása és kapacitásépítése kulcsfontosságú;
H. mivel az értékelés azt mutatja, hogy az uniós keretrendszer nem fordított kellő figyelmet a romák különleges csoportjaira, a halmozott és interszekcionális megkülönböztetést kezelni kell, valamint a stratégiákban a nemek közötti egyenlőség szempontjainak és a gyermekközpontú megközelítésnek kell érvényesülniük;
I. mivel a jelenlegi uniós keretrendszerből hiányoznak az egyértelmű célok és a mérhető célértékek; mivel nincs elegendő minőségi és mennyiségi ellenőrzési eljárás, ugyanakkor az országspecifikus ajánlások nem kötelező erejűek; mivel a keretrendszer kialakítása, a romákkal kapcsolatos intézkedések, programok és projektek végrehajtása, ellenőrzése és értékelése során a romák és a roma közösségek csekély mértékű részvétele jelentette probléma kezelése érdekében nem történt elegendő erőfeszítés;
J. mivel a mainstream programok többségében nem vesznek részt a romák, és mivel a strukturális alapok alá tartozó célzott intézkedések nyomán nem következett be a leginkább hátrányos helyzetben lévő romák életében fenntartható pozitív változás;
K. mivel a tagállamok egyértelmű felelőssége, hogy korrekciós intézkedéseket hozzanak a roma közösség tagjaival szemben folytatott megkülönböztető gyakorlatok ellen;
L. mivel a romák életének és boldogulási esélyeinek javítása szempontjából rendkívül fontos a romák és nem romák közötti bizalom kiépítése; mivel a bizalom a társadalom egésze számára alapvető fontosságú;
1. megismétli „A romák unióbeli integrációjának alapjogi szempontjai: a cigányellenességgel szembeni küzdelem” című, 2017. október 25-i állásfoglalása keretében előterjesztett és elfogadott álláspontját, célokat és ajánlásait; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az állásfoglalásban megfogalmazott ajánlások csak szerényebb léptékű intézkedéseket eredményeztek;
2. felhívja a Bizottságot, hogy:
i.
tegyen lépéseket a Parlament, a Tanács, valamint számos nem kormányzati szervezet és szakértő által megfogalmazott kérések kapcsán, és terjesszen elő javaslatot a nemzeti romaintegrációs stratégiák 2020 utáni uniós stratégiai keretrendszerére vonatkozóan, amely a kiemelt területek szélesebb körét lefedve egyértelmű és kötelezően teljesítendő célértékeket, határidőket és mutatókat rögzít a konkrét kihívások nyomon követése és kezelése tekintetében, valamint híven tükrözi a roma közösségek sokféleségét, és mindezen célokhoz jelentős közforrásokat irányoz elő;
ii.
biztosítsa a roma képviselők, a nem kormányzati szervezetek és az egyenlőség előmozdításával foglalkozó szervek európai hálózatának (Equinet) megfelelő mértékű bevonását – többek között egy figyelmet magára vonó és hozzáférhető konzultációs eljárás keretében – az uniós stratégiai keretrendszer kialakításába, továbbá tegye lehetővé számukra, hogy érdemben részt vegyenek a stratégiai keretrendszer végrehajtásában, ellenőrzésében és értékelésében, aminek jóvoltából e felek keretrendszer iránti elkötelezettsége is szilárdabbá válhat;
iii.
emelje az uniós stratégiai keretrendszer központi elemévé a cigányellenesség elleni küzdelmet, és az egyéb, például a romák környezeti szempontból fenntartható, digitális társadalomba való integrációjára, valamint az élet valamennyi színterén átívelő méltányos képviseletére irányuló célkitűzések mellett konkrét célként rögzítse a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, továbbá ösztönözze a tagállamokat arra, hogy dolgozzanak ki célzott stratégiákat és konkrét intézkedéseket a cigányellenességgel szemben, a cigányellenesség egyik megnyilvánulási formája, a társadalmi és gazdasági kirekesztéssel szembeni küzdelem mellett;
iv.
gondoskodjon arról, hogy az uniós stratégiai keretrendszer megfelelő módon foglalkozzon a halmozott és interszekcionális megkülönböztetéssel, a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével, valamint a gyermekek szempontjait figyelembe vevő megközelítéssel;
v.
gondoskodjon a megfelelő emberi és pénzügyi erőforrásokról, hogy kellő kapacitások álljanak rendelkezésre a nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtásával kapcsolatos ellenőrzéshez, támogatáshoz és – többek között a nemzeti roma kapcsolattartó pontokkal összefüggő – tanácsadáshoz;
vi.
megbízatása, intézményi kapacitása, emberi erőforrásai, valamint költségvetése tekintetében erősítse meg az Alapjogi Ügynökséget (a továbbiakban: FRA), hogy ily módon az FRA hozzá tudjon járulni a nemzeti romaintegrációs stratégiák kialakításához, végrehajtásához, ellenőrzéséhez és értékeléséhez;
vii.
a romák uniós intézményekben történő foglalkoztatása érdekében fogadjon el stratégiát a sokféle és befogadó személyi állomány megteremtésére vonatkozóan;
viii.
az uniós stratégiai keretrendszeren belül legyen figyelemmel a roma lakosság egyes csoportjaira, például a szabad mozgáshoz való jogukkal élő uniós romákra, a harmadik országbeli állampolgárokra és a csatlakozásra váró országokbeli romákra;
ix.
a bizalomerősítés érdekében az uniós stratégiai keretrendszerbe vezessen be egy, az igazságot, elismerést, megbékélést előmozdító folyamatot, és nyomatékosítsa az uniós alapokból támogatott konkrét kulturális és strukturális intézkedéseket, illetve kezdeményezéseket;
x.
az Európa 2020 stratégián belül továbbra is ellenőrizze az európai szemeszter keretében a tagállami általános közpolitikák inkluzív jellegét, és gondoskodjon az inkluzív strukturális reformok, a romaintegrációs célok megvalósítása, illetve az uniós források tagállami felhasználása közötti erős kapcsolat megőrzéséről;
3. felhívja a tagállamokat, hogy:
i.
a 2020 utáni időszakra szóló nemzeti romaintegrációs stratégiáik kialakításuknál fogva a kiemelt területek széles körét fedjék le, egyértelmű és kötelezően teljesítendő célértékeket, határidőket és mutatókat határozzanak meg a konkrét kihívások nyomon követése és kezelése tekintetében, valamint híven tükrözzék a roma közösségek sokféleségét, és mindezen célokhoz jelentős közforrásokat bocsássanak rendelkezésre;
ii.
kövessenek alulról felfelé építkező megközelítést, és biztosítsák a roma képviselők, közösségek, nem kormányzati szervezetek, valamint az egyenlőség előmozdításával foglalkozó szervek bevonását nemzeti romaintegrációs stratégiáik (a továbbiakban: stratégiák) kialakításába, továbbá tegyék lehetővé számukra, hogy érdemben részt vegyenek a szóban forgó stratégiák végrehajtásában, ellenőrzésében és értékelésében;
iii.
a cigányellenesség elleni küzdelmet, valamint a cigányellenesség egyik megnyilvánulási formáját, a társadalmi és gazdasági kirekesztést emeljék stratégiáik központi elemévé; dolgozzanak ki célzott stratégiákat, illetve konkrét intézkedéseket a cigányellenességgel szembeni küzdelem érdekében, például a romák elleni jelenlegi és múltbeli rasszista támadások kivizsgálására vonatkozóan; emellett ösztönözzék a romák méltányos képviseletét az élet valamennyi színterén, így a médiában, a közintézményekben és a politikai szervekben is;
iv.
gondoskodjanak arról, hogy stratégiáik megfelelő módon foglalkozzanak a halmozott és interszekcionális megkülönböztetéssel, a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével, valamint a gyermekek szempontjait figyelembe vevő megközelítéssel;
v.
stratégiai nemzeti romaintegrációs stratégiáik kidolgozása és végrehajtása során a gyermekeket kifejezetten prioritásként vegye figyelembe; megismétli a roma gyermekek védelmének és valamennyi joghoz való egyenlő hozzáférése előmozdításának fontosságát;
vi.
megbízatásuk, intézményi kapacitásuk, emberi erőforrásaik, valamint költségvetésük tekintetében erősítsék meg a nemzeti roma kapcsolattartó pontokat, valamint szavatolják, hogy a nemzeti roma kapcsolattartó pontok megfelelő helyet foglaljanak el közigazgatási struktúrájukban, és így hatékony ágazatközi koordináció révén láthassák el feladataikat;
vii.
stratégiáik legyenek figyelemmel a roma lakosság egyes csoportjaira, például a szabad mozgáshoz való jogukkal élő uniós romákra, valamint a harmadik országbeli állampolgárokra, többek között a csatlakozásra váró országokból származó romákra;
viii.
a bizalomerősítés érdekében stratégiáikba vezessenek be egy, az igazság, az elismerés, a megbékélés előmozdítását szolgáló folyamatot, és nyomatékosítsák a közforrásokból támogatott konkrét kulturális és strukturális intézkedéseket, illetve kezdeményezéseket;
ix.
szavatolják, illetve őrizzék meg általános közpolitikáik tényleges befogadó jellegét, használják fel – átlátható és elszámoltatható módon – a rendelkezésre álló uniós strukturális alapokat a romák életkörülményeinek és boldogulási esélyeinek javítására; vizsgálják ki a vonatkozó forrásokkal való, múltbeli és jelenlegi visszaéléseket, valamint tegyenek jogi lépéseket az elkövetők ellen; tegyék meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a roma közösségek számára biztosított források – többek között a jelenlegi többéves pénzügyi keret végéig – maradéktalanul felhasználásra kerüljenek;
4. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a tagállamok kormányainak és nemzeti parlamentjeinek, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, a Régiók Bizottságának a szubnacionális parlamentekkel és tanácsokkal való megosztás céljából, az Európa Tanácsnak, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének.
A cigányellenesség kifejezést helyenként másként írják, és számos tagállamban arra olykor némileg eltérő kifejezéssel – például „Antiziganismus” (anticiganizmus) – hivatkoznak.
A Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság 13. számú, a cigányellenesség és a romákkal szembeni hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló általános politikai ajánlása.
A „roma” szót gyűjtőfogalomként használjuk az Európa-szerte élő különböző – akár letelepedett, akár nem – rokon csoportok leírására, ideértve a roma, vándorló, szintó, mánus, kalo/kale, romnicsel, beás, askáli, egyiptomi, jenis, dom és lom népcsoportokat is, akik kultúrájuk és életmódjuk szempontjából sokszínűek lehetnek.