Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2018/2111(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0041/2019

Előterjesztett szövegek :

A8-0041/2019

Viták :

PV 11/02/2019 - 16
CRE 11/02/2019 - 16

Szavazatok :

PV 12/02/2019 - 9.15
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0076

Elfogadott szövegek
PDF 188kWORD 56k
2019. február 12., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
A Szerződés uniós polgársággal kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtása
P8_TA(2019)0076A8-0041/2019

Az Európai Parlament 2019. február 12-i állásfoglalása a Szerződés uniós polgárságot érintő rendelkezéseinek végrehajtásáról (2018/2111(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 6., 9., 10., 11., 12., 21. és 23. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 9., 10., 15., 18., 20., 21., 22., 23., 24., 26., 45., 46., 47., 48., 153. és 165. cikkére,

–  tekintettel az EUSZ 10. és 11. cikkére, valamint a 10. cikk (3) bekezdésére, amely kimondja, hogy „minden polgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen az Unió demokratikus életében”,

–  tekintettel az EUSZ 3. cikkének (2) bekezdésére, amely kimondja a személyek szabad mozgáshoz való jogát,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a 2020–2027 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretre,

–   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó „Európa a polgárokért” program létrehozásáról szóló, 2014. április 14-i 390/2014/EU tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. április 5-i 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a foglalkoztatási szolgálatok európai hálózatáról (EURES), a munkavállalók mobilitási szolgáltatásokhoz való hozzáféréséről és a munkaerőpiacok további integrációjáról, valamint a 492/2011/EU és az 1296/2013/EU rendeletek módosításáról szóló, 2016. április 13-i (EU) 2016/589 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. november 20-i 2013/55/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7),

–  tekintettel az uniós ideiglenes úti okmány létrehozásáról, valamint a 96/409/KKBP határozat hatályon kívül helyezéséről szóló tanácsi irányelvjavaslatra (COM(2018)0358),

–  tekintettel a harmadik országokban képviselettel nem rendelkező uniós polgárok konzuli védelmét elősegítő koordinációs és együttműködési intézkedésekről és a 95/553/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. április 20-i (EU) 2015/637 tanácsi irányelvre(8),

–  tekintettel a Bizottság által előterjesztett, a Jogok és értékek program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2018)0383),

–  tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv jobb átültetéséhez és alkalmazásához nyújtott iránymutatásról szóló, 2009. július 2-i bizottsági közleményre (COM(2009)0313),

–  tekintettel „A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában” című, 2017. január 24-i, az uniós polgárságról szóló 2017. évi bizottsági jelentésre (COM(2017)0030),

–  tekintettel az európai parlamenti választásokkal összefüggésben a választási együttműködési hálózatokról, az online átláthatóságról, a kiberbiztonsági eseményekkel szembeni védelemről és a félretájékoztatási kampányok elleni küzdelemről szóló, 2018. szeptember 12-i bizottsági ajánlásra (C(2018)5949);

–  tekintettel az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az európai polgári kezdeményezésről szóló, 2015. október 28-i állásfoglalására(10), valamint az európai polgári kezdeményezésről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2017)0482),

–  tekintettel a megvásárolható uniós állampolgárságról szóló, 2014. január 16-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel az európai uniós ismeretek iskolai elsajátításáról szóló 2016. április 12-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó „Európa a polgárokért” programot létrehozó 2014. április 14-i 390/2014/EU tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2017. március 2-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel az uniós polgárok szabad mozgása és belső piacon történő munkavállalása előtt álló akadályokról szóló, 2017. március 15-i állásfoglalására(14);

–  tekintettel a Régiók Bizottságának „Az uniós polgárság erősítése: Az uniós polgárok választójogainak támogatása” című, 2013. január 31-i véleményére,

–  tekintettel a Parlament „C” Tematikus Főosztálya által 2016-ben közzétett, „Az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joga előtt álló akadályok” című tanulmányra,

–  tekintettel az Alapjogi Ügynökség „Az uniós polgárok jogainak megvalósítása: a mozgás szabadságát és a kapcsolódó jogokat végrehajtó nemzeti bíróságok” című, 2018. évi jelentésére,

–  tekintettel az Eurobarométer 89/2018. sz. felmérésének eredményeire,

–  tekintettel az Európai Parlament összetételéről szóló, 2018. február 7-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel az 1976. szeptember 20-i 76/787/ESZAK, EGK, Euratom tanácsi határozathoz csatolt, az Európai Parlament tagjainak közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány módosításáról szóló tanácsi határozat tervezetéről (a „választási okmányˮ) szóló, 2018. július 4-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokra vonatkozó keretmegállapodás felülvizsgálatáról szóló, 2018. február 7-i határozatára(17),

–  tekintettel a 2021–2027. évi többéves pénzügyi keretről és saját forrásokról szóló, 2018. május 30-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel a „2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret – A Parlament álláspontja a megállapodás érdekében” című 2018. november 14-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz, valamint a Régiók Bizottságához intézett, „Szabad és tisztességes európai választások biztosítása” című, 2018. szeptember 12-i közleményére (COM(2018)0637),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i, a saját kezdeményezésű jelentések készítésének engedélyezési eljárásáról szóló határozata 1. cikke (1) bekezdésének (e) pontjára és 3. mellékletére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint a Petíciós Bizottság véleményére (A8-0041/2019),

A.  mivel az uniós polgárság fogalmát és az ahhoz kapcsolódó jogokat a Maastrichti Szerződés vezette be 1992-ben, majd azokat továbbfejlesztette a 2009. decemberében hatályba lépett, de csak részben végrehajtott Lisszaboni Szerződés;

B.  mivel az Unió alapját képező – az EUSZ 2. és 6. cikkében kiemelt – jogok, értékek és alapelvek az európai projekt középpontjába helyezték a polgárt; mivel az Európa jövőjéről szóló vita ezért annak végiggondolására is késztet, hogy mi is a közös identitásunk erőssége;

C.  mivel az uniós intézmények és a döntéshozatali folyamatok átláthatóságának, integritásának és elszámoltathatóságának az EUSZ 10. és 11. cikkéből, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkéből eredő elvei a polgárság fogalmának lényegi elemeit képezik, amelyek elengedhetetlenek az Unió egésze hitelességének és megbízhatóságának kiépítéséhez és megerősítéséhez; mivel számos uniós szakpolitikai területen az eseti és kormányközi megállapodások és eszközök alkalmazása, valamint az informális döntéshozatali szervekhez folyamodás révén megkerülik a rendes jogalkotási eljárást és csökkentik annak intézményesítettségét, így fennáll annak a veszélye, hogy súlyosan sérülnek a fent említett elvek;

D.  mivel az EU-nak nehézséget okozott a jelentős társadalmi-gazdasági hatással járó számos válság, melyek olyan populista és nacionalista ideológiák kialakulását eredményezték, amelyek kizárólagos identitáson és az európai értékekkel ellentétes, felsőbbrendűségüket hirdető kritériumokon alapulnak;

E.  mivel a különböző válságok nem kielégítő kezelése növelte a polgárok csalódottságát az uniós integrációs projekt egyes eredményeit illetően; mivel alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a polgárok dédelgetett kiváltságnak tekintsék az uniós polgárságot, többek között az uniós projektbe vetett bizalom helyreállítása, a polgárok valamennyi jogának – többek között a polgári, politikai és szociális jogok – kiemelt előmozdítása, az Unión belüli demokrácia minőségének javítása, az alapvető jogok és szabadságok gyakorlati érvényesítése, valamint minden polgár számára az Unió demokratikus életében való részvétel lehetőségének biztosítása révén, egyúttal nagyobb mértékben bevonva a civil társadalmat a döntéshozatali és végrehajtási folyamatokba;

F.  mivel az európai polgári kezdeményezés jelenlegi felülvizsgálata a hatékonyság javítására, valamint a részvételi demokrácia és az aktív polgári szerepvállalás fokozására irányul;

G.  mivel az uniós polgárság alapfeltétele a valamely tagállamban szerzett állampolgárság, amelyet a nemzeti törvények szabályoznak; mivel ugyanakkor az uniós polgárságból eredő jogokat és kötelezettségeket az uniós jog határozza meg, és azok nem függnek a tagállamoktól, ezért ezeket nem korlátozhatják indokolatlanul;

H.  mivel a tagállami állampolgárság megadása tekintetében a tagállamoknak szem előtt kell tartaniuk az uniós jogelveket, például az arányosság, a jogállamiság és a megkülönböztetésmentesség elvét, amelyek alaposan ki vannak dolgozva az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatában;

I.  mivel a brexit lehetősége rávilágított az uniós polgársághoz fűződő jogok fontosságára, különösen a fiatal európaiak körében, valamint az uniós polgárok millióinak életében betöltött szerepükre, és az Európai Unión belül is ráírányította a figyelmet arra, hogy milyen következményekkel járhat mindkét oldalon e jogok elvesztése;

J.  mivel az európai parlamenti választások átlagos részvételi aránya 2014-ben 42,6% volt; mivel a legfrissebb, 2018 májusában publikált Eurobarométer-felmérés szerint a megkérdezett európaiak mindössze 19%-a tudta a következő európai választások dátumát;

K.  mivel az uniós polgárok szinte egyáltalán nem ismerik a Europe Direct irodákat, annak ellenére, hogy azok fő szerepe a tájékoztatás;

L.  mivel EU-szerte több mint 400 Europe Direct információs központ működik, amelyek hozzájárulnak a polgárok közvetlen érdeklődésére számot tartó európai uniós politikákról szóló bizottsági kommunikációhoz, és céljuk, hogy helyi és regionális szinten bevonják ebbe a polgárokat;

M.  mivel a polgárság fogalma meghatározza a polgárok és a politikai közösség közötti kapcsolatot, beleértve a jogaikat, kötelezettségeiket és felelősségeiket; mivel az EUMSZ 20. cikke értelmében az EU polgárai választásra jogosultak és választhatók a lakóhelyük szerinti tagállam európai parlamenti és helyhatósági választásain, ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai;

N.  mivel az európai polgárok közvetlenül képviseltetik magukat az Európai Parlamentben, és az uniós intézményeknek egyenlő figyelmet kell szentelniük minden polgárnak; mivel az EUMSZ 8. cikke kimondja, hogy „az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására”, és ezzel létrehozza a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének elvét;

O.  mivel az Európai Unió Bírósága (EUB) számos esetben megállapította, hogy az uniós polgárságból eredő jogokra egy tagállam állampolgárai is hivatkozhatnak ugyanezen államban(20);

P.  mivel több tagállam úgynevezett „aranyvízumprogramokat” és állampolgárság megszerzésére irányuló befektetői rendszereket kínál;

Q.  mivel a mozgás szabadsága lehetővé teszi az uniós polgárok számára, hogy más uniós országokba utazzanak, ott tanulmányokat vagy üzleti tevékenységet folytassanak, munkát vállaljanak és letelepedjenek; mivel több mint 16 millió európai polgár gyakorolja a valamely másik tagállambeli tartózkodáshoz való jogát;

R.  mivel a szabad mozgáshoz való jog központi jelentőséggel bír az uniós polgárság nyújtotta jogok között, és kiegészíti az uniós belső piacon élvezett egyéb szabadságokat; mivel az európai fiataloknak különösen fontos a mozgás szabadsága, amelyet az európai béke biztosítása után az EU legpozitívabb vívmányának tekintenek;

S.  mivel a 2004/38/EK irányelv végrehajtása során gyakorlati nehézségek merültek fel, és az európaiak számára még mindig nehézséget okoz egy másik tagállamba való költözés vagy letelepedés az állampolgárság, a belépés és a tartózkodás követelményei alapján történő hátrányos megkülönböztetés miatt; mivel a Bíróságnak kiterjedt ítélkezési gyakorlata áll rendelkezésre, amely a szabad mozgáshoz való jogával élő uniós polgárokra vonatkozó kulcsfontosságú fogalmak értelmezésére irányul;

T.  mivel a konzuli védelemhez való jogot az EUMSZ 20. és 23. cikke garantálja, ezért az olyan harmadik országban tartózkodó uniós polgárok, ahol az állampolgárságuk szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel, ugyanolyan feltételek mellett jogosultak bármely más tagállam által nyújtott védelemre, mint az adott tagállam állampolgárai; mivel az olyan tagállamokból származó európai polgárok is érintve lehetnek vészhelyzetekben, természeti katasztrófákban vagy például terrortámadásokhoz hasonló eseményekben, amelyek nem rendelkeznek képviselettel az érintett harmadik országban;

U.  mivel a Bizottság az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentésben kötelezettséget vállalt arra, hogy uniós szintű tájékoztató és figyelemfelhívó kampányt szervez az uniós polgárságról annak érdekében, hogy segítse a polgárokat az őket megillető jogok jobb megértésében; mivel a tagállamoknak és a civil társadalomnak is részt kell vállalniuk az uniós polgárok jogaikról és kötelezettségeikről való jobb tájékoztatásával kapcsolatos feladatokban;

V.  mivel az uniós polgárságról szóló 2017. évi bizottsági jelentés szerint 2012 óta az emberek növekvő számban számolnak be különböző, őket érintő megkülönböztető gyakorlatokról;

W.  mivel a schengeni térség létrehozása és a schengeni vívmányok uniós keretrendszerbe foglalása nagymértékben fokozta az EU-n belüli mozgás szabadságát, és az európai integrációs folyamat egyik legnagyobb eredményének tekinthető;

X.  mivel az európai polgárság bevezetése az európai projekt egyik vívmánya, amely még rengeteg kiaknázatlan lehetőséget rejt magában; hangsúlyozza, hogy ez egy egyedi konstrukció, amely világszerte páratlan;

1.  úgy véli, hogy nem hajtották végre teljes mértékben az uniós polgársággal kapcsolatos összes rendelkezést, pedig ez lehetővé tenné az európai identitás megszilárdulását; hangsúlyozza, hogy az uniós polgárság létrehozása bebizonyította, hogy létezik nem nemzetiségen alapuló polgárság, amely egy olyan politikai térség alapjait alkotja, amely az Európai Unió és nem az állam joga által meghatározott jogokat és kötelezettségeket keletkeztet; felhívja az uniós intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a Szerződés állampolgárságra vonatkozó rendelkezéseinek, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája vonatkozó rendelkezéseinek jobb végrehajtása, illetve hatókörük és hatékonyságuk növelése érdekében; rámutat, hogy az európai polgárok nincsenek teljes mértékben tisztában az uniós polgárságból eredő jogaikkal;

2.  emlékeztet arra, hogy az uniós polgárság kiegészíti a tagállambeli nemzeti állampolgárságot; hangsúlyozza, hogy az uniós polgárság lehetővé teszi, hogy a polgárok több, egymást kiegészítő identitással rendelkezzenek, valamint azt, hogy a kirekesztő nacionalista és populista ideológiák aláássák ezt a képességet; úgy véli, hogy az aktív polgári szerepvállalás és a polgári részvétel ösztönzése kulcsfontosságú annak érdekében, hogy mindenki sajátjának érezze azt a politikai projektet, melynek célja a közös európai azonosságtudat, a kölcsönös megértés, a kultúrák közötti párbeszéd és a transznacionális együttműködés előmozdítása, valamint a nyílt, inkluzív, összetartó és ellenállóképes társadalmak kialakítása;

3.  úgy véli, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi teljes körű végrehajtása, valamint az abban foglalt jogok és elvek aktív előmozdítása alapvető biztosítéka a polgárok uniós demokratikus folyamatba való hatékony bevonásának, valamint az EUMSZ 20. cikkében foglalt rendelkezések megvalósításának;

4.  hangsúlyozza, hogy az uniós polgárságból eredő jogok és kötelezettségek indokolatlanul nem korlátozhatók; e tekintetben sürgeti a tagállamokat, hogy a tisztességes együttműködés szellemében éljenek azzal az előjogukkal, hogy állampolgárságot adjanak, többek között az olyan uniós polgárok gyermekei számára, akik nehezen teljesítik az állampolgárságra vonatkozó, nemzeti szabályok szerinti kritériumokat; hangsúlyozza, hogy a polgári jogok sikeres gyakorlásának előfeltétele az Alapjogi Chartában rögzített valamennyi jog és szabadság védelme és előmozdítása, többek között a fogyatékossággal élő személyek esetében, akiknek az alapvető jogaikat ugyanúgy kell tudniuk gyakorolni, mint bármely más polgárnak, továbbá a nemek közötti egyenlőség érvényesítése annak érdekében, hogy a nők teljes mértékben élvezhessék az uniós polgársághoz kapcsolódó jogokat;

5.  emlékeztet arra, hogy az uniós polgárság az EUSZ 10. és 11. cikkéből eredő, a demokratikus részvételt érintő következményekkel is jár, és e tekintetben jogokat keletkeztet; hangsúlyozza, hogy az Unió demokratikus életében való részvételhez való jog gyakorlásával kapcsolatos a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten kell meghozni, ezért alapvető fontosságú a megfelelő garanciák biztosítása a döntéshozatal átláthatóságára és a korrupció elleni küzdelemre vonatkozóan;

6.  sajnálatát fejezi ki, amiatt, hogy egyes tagállamok önkéntesen kívül maradnak az uniós szerződések egyes részeiből, ami veszélyezteti és de facto különbözővé teszi a polgárok jogait, amelyeknek az uniós Szerződések szerint egyenlőknek kellene lenniük;

7.  megjegyzi, hogy az Erasmus+ program, a Jogok, egyenlőség és polgárság program, valamint az Európa a polgárokért program jelentős előnyöket biztosít az uniós polgárok és különösen a fiatalok számára azáltal, hogy tudatosítja bennük uniós polgárságukat, és növelik az e jogállásból és az alapját képező értékekből származó jogokra vonatkozó ismereteiket; úgy véli, hogy az olyan európai önkéntes programok, mint az Európai önkéntes szolgálat és az Európai Szolidaritási Testület is szerves részét képezik az európai polgári szerepvállalásnak; hangsúlyozza e programok kiemelkedő fontosságát, különösen a fiatalok körében, és kéri ezek pénzügyi megerősítését;

Politikai jogok

8.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nemzeti és az európai parlamenti választásokon egyaránt csökkentő tendenciát mutat a részvételi arány, kivált a fiatalok körében; meggyőződése, hogy az uniós közszféra megerősítése és az európai polgárság teljes körű végrehajtása hozzájárulhat ahhoz, hogy megfordítsuk ezt a visszaesést azáltal, hogy növeli a polgárok európai közösséghez tartozásának érzését, és fellendíti a képviseleti demokráciát;

9.  elismeri a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy előmozdítsa az európai polgárságot támogató programokat és a polgárok politikai jogaikra vonatkozó ismereteit; megállapítja azonban, hogy kevés előrelépés történt az EUMSZ 165. cikkének a polgárok oktatása európai dimenzióját előmozdító jogalapként való végrehajtása terén; elengedhetetlennek tartja a polgárok részvételét az EU demokratikus életében, és úgy véli, hogy az uniós polgárságból adódó lehetőségek további kiaknázása érdekében prioritásként kell kezelni az uniós tantervek kidolgozását az oktatási rendszerekben;

10.  ismételten elítéli, hogy egyes uniós polgárokat megfosztják joguktól az állampolgárságuk szerinti tagállamban, és nem vehetnek részt a lakóhelyük szerinti tagállam nemzeti parlamenti választásain; hangsúlyozza, hogy a választási jogok más tagállamban való tartózkodás miatti elvesztése eltántoríthatja a polgárokat attól, hogy egy másik tagállamba költözzenek, és ezért az EUMSZ 18. cikk esetleges megsértésének minősülhet;

11.   úgy véli, hogy a képviseleti demokrácia rendszerében elengedhetetlen az uniós intézmények megfelelő működésének biztosítása az uniós polgárok valamennyi politikai jogának védelme érdekében; hangsúlyozza, hogy az uniós polgárság fogalmának megerősítése érdekében fontos biztosítani az uniós polgársággal és a vele járó jogokkal kapcsolatos információk hozzáférhetőségét az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelvén; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta nem került teljes mértékben végrehajtásra az EUMSZ 15. cikkének (3) bekezdése, amely a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés jogalapja lett, és amely kiterjeszti az uniós intézmények, szervek, ügynökségek és hivatalok hozzáférhetőségére vonatkozó szabályokat; úgy véli, hogy a tagállamok következetesen akadályozták az új rendelet elfogadásának előrehaladását;

Szabad mozgás

12.  üdvözli azokat az előnyöket, amelyeket a szabad mozgás jelent az uniós polgárok és a tagállamok gazdasága számára; rámutat arra, hogy az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelvből eredő jogok nem mindig ismertek és azokat nem mindig tartják be, ami akadályozza az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgását és tartózkodását, továbbá hátrányos megkülönböztetésükhöz vezet; emlékeztet a tagállamok azon kötelezettségére, hogy megvédjék az azonos nemű házastársak szabad mozgáshoz való jogát, beleértve a családegyesítés esetét is;

13.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a 2004/38/EK irányelv egyes rendelkezéseinek a nemzeti bíróságok általi értelmezése nemcsak a különböző tagállamokban, hanem néha ugyanazon a joghatóságon belül is eltér; aggodalommal állapítja meg, hogy a nemzeti hatóságok nem mindig ismerik teljes mértékben a 2004/38/EK irányelvben rögzített jogokat és kötelezettségeket;

14.  hangsúlyozza, hogy problémát jelent a családtagokra vonatkozó vízumkövetelményekkel vagy a tartózkodási jogokkal kapcsolatos információk hiánya, illetve a helytelen vagy megtévesztő információk nyújtása; ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok biztosítsák a belépési és tartózkodási jogot korlátozó szükségtelen akadályok felszámolását, különösen azon harmadik országbeli állampolgárok esetében, akik uniós polgárok családtagjai;

15.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egyes polgárok nehézségekbe ütköztek szakmai képesítéseik Európán belüli elismertetése tekintetében; úgy véli, hogy a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv és az európai képesítési keretrendszer hozzájárult a tagállamok közötti szakmai elismerés megkönnyítéséhez; úgy véli továbbá, hogy a szakmai elismerés kulcsfontosságú a diákok és a szakemberek nagyobb fokú mobilitása szempontjából; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is a lehető legnagyobb mértékben könnyítse meg a szakmai elismerést;

16.  mély aggodalmát fejezi ki az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által végzett kutatások eredményei miatt, amelyek megkülönböztetést tapasztaltak a foglalkoztatás, a különböző szolgáltatásokhoz – például autó- vagy lakásbérléshez, egyes banki szolgáltatásokhoz – való hozzáférés terén, valamint az oktatás és az adózás területén; hangsúlyozza, hogy az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés akadályozhatja az uniós polgárok szabad mozgását; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a megkülönböztetés ilyen eseteinek nyomon követésére, és hozzanak határozott intézkedéseket ezek megelőzésére;

17.  hangsúlyozza, hogy a mobilitás előmozdítja a fiatalok személyes fejlődését a tanulás és a kulturális kapcsolatok megerősítése, valamint az aktív polgári szerepvállalás jobb megértésének és gyakorlásának elősegítése révén; ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák a mobilitást elősegítő uniós programokat;

18.  értékeli a kultúra, a művészet és a tudomány mint az aktív uniós polgári szerepvállalás szerves alkotóelemeinek jelentőségét; hangsúlyozza ezek szerepét abban, hogy megerősítsék a polgárok közös Unióhoz való tartozásának érzését, fokozzák egymás kölcsönös megértését, és előmozdítsák az interkulturális párbeszédet;

Konzuli védelem

19.  rámutat, hogy jelenleg közel 7 millió uniós polgár él az EU-n kívül, és hogy ez a szám 2020-ra várhatóan legalább 10 millióra növekszik;

20.  úgy véli, hogy a konzuli védelemhez való jog valamennyi uniós polgár javát szolgálja, és emlékeztet arra, hogy a (EU) 2015/637 tanácsi irányelv a lehető legszélesebben értelmezi a konzuli védelmet, azaz bármiféle konzuli segítségnyújtást biztosít; hangsúlyozza, hogy e jogok ismerete továbbra is korlátozott;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy tegye közzé a (EU) 2015/637 tanácsi irányelv végrehajtásának értékelését, és adott esetben indítson kötelezettségszegési eljárást; felhívja a tagállamokat, hogy a többi tagállam képviseletével és az uniós küldöttségekkel összehangolt módon dolgozzanak ki vészhelyzeti protokollokat a vészhelyzetekben folytatott kommunikáció javítása érdekében, figyelembe véve a képviselettel nem rendelkező polgárokat is; emlékeztet arra a régóta hangoztatott felhívására, hogy meg kell erősíteni a harmadik országokban működő uniós küldöttségek szerepét, és kiemeli az uniós diplomáciai hálózat által a helyszínen nyújtott hozzáadott értéket;

Petíció az Európai Parlamenthez és panasz benyújtása az európai ombudsmanhoz

22.  hangsúlyozza az EUMSZ 227. cikkében és az Alapjogi Charta 44. cikkében említett, petícióhoz való jog, valamint az EUMSZ 228. cikkében és az Alapjogi Charta 43. cikkében rögzített, európai ombudsmanhoz való folyamodás jogának fontosságát; dicséri az európai ombudsman által az uniós intézmények, szervek és ügynökségek hivatali visszásságai elleni küzdelem terén végzett munkát, különösen az átláthatóság vonatkozásában; hangsúlyozza az átláthatóság fontosságát az Unión belüli megfelelő demokratikus működés és részvétel tekintetében, amely megteremti a bizalmat az uniós polgárok körében; támogatja ezzel kapcsolatban az ombudsman tanácsi jogalkotási folyamatról szóló, közelmúltban készített különleges jelentésében foglalt ajánlásokat;

Ajánlások

23.  javasolja, hogy a Bizottság az EUMSZ 258. cikke szerinti előjogaival élve kérje fel az Európai Bíróságot annak eldöntésére, hogy a szavazati jog egy másik uniós tagállamban való tartózkodás miatti megvonásával megsértették-e a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogot; ismételten felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a Velencei Bizottság választási magatartási kódexét, ideértve annak a gyakorlatnak az eltörlését, hogy a külföldön élőket megfosztják a nemzeti parlamenti választásokon őket megillető szavazati jogtól;

24.  javasolja, hogy a Bizottság az EUMSZ 25. cikkében megállapított eljárás révén terjessze ki az EUMSZ 20. cikkének (2) bekezdésében felsorolt jogokat annak érdekében, hogy az uniós polgárok eldönthessék, hogy állampolgárságuk vagy lakóhelyük szerinti tagállamban kívánnak-e szavazni, és hogy ezt – az egyes tagállamok alkotmányos lehetőségeivel összhangban – az összes választásra terjesszék ki;

25.  felszólítja a tagállamokat, hogy helyi és nemzeti szinten vezessék be az e-demokrácia eszközeit, és megfelelően integrálják őket a politikai folyamatba, elősegítve a demokratikus részvételt mind az állampolgárok, mind a lakosok számára;

26.  úgy véli, hogy az európai polgári kezdeményezést szabályozó jogi keret felülvizsgálata lehetőséget nyújt a polgárok uniós politikaformálásban való részvételének erősítésére az eszköz bürokratikus jellegének csökkentése és annak hozzáférhetőbbé tétele révén;

27.  felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki szilárdabb gyakorlatokat a sikeres európai polgári kezdeményezések nyomán teendő politikai és jogi lépések vonatkozásában;

28.  kitart amellett, hogy több erőforrást kell fordítani olyan további programokra és kezdeményezésekre, amelyek egy olyan európai közéleti találkozóhely kialakítására irányulnak, ahol az alapvető jogok és szabadságok gyakorlása, a szociális jólét és az európai értékek érvényesítése a polgári identitás mintájává válik; üdvözli a Jogok és értékek programot mint értékes példáját annak, hogyan támogatja az Unió az uniós polgárságból eredő és a Szerződésekben foglalt értékeit és jogait, többek között az e jogokat és értékeket előmozdító és védő civil társadalmi szervezetek támogatása révén; hangsúlyozza a Jogok és értékek program jelenlegi költségvetése megőrzésének fontosságát; határozottan ellenzi azt bizottsági javaslatot, amely e programnak a 2021–2027-es időszakra vonatkozó új többéves pénzügyi keretben való leépítésére irányul;

29.  erősen ösztönzi az európai politikai pártokat és a párttagokat, hogy cipzár-elven alapuló listákkal (egy férfi, egy nő) vagy egyéb egyenértékű módszerekkel biztosítsák jelöltjeik esetében a nemek szerint kiegyensúlyozott képviseletet;

30.  javasolja, hogy jelentősen növeljék a Europe Direct irodák láthatóságát; hangsúlyozza, hogy ezen irodáknak közvetítőként kellene működniük a tagállamok közigazgatási szervei és a civil társadalom (beleértve a szakszervezeteket, a vállalkozói szövetségeket, valamint az állami és magánszerveket is) között abból a célból, hogy aktívan tájékoztassák az európai polgárokat jogaikról és kötelezettségeikről, valamint hogy támogassák a polgárok helyi szintű részvételét az Európai Unió demokratikus életében; arra ösztönzi a tagállamokat és a regionális és helyi szintű szervezeteket, hogy aktívan működjenek együtt ezen irodákkal; hangsúlyozza, hogy ezek az irodák szinergiákat teremthetnek olyan programokkal, mint az Európa a polgárokért; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy ezen irodák központosítsák azokat a releváns információkat, amelyek lehetővé teszik az uniós polgárok számára jogaik gyakorlását és megkönnyítik az uniós polgársághoz fűződő jogaik gyakorlását; úgy véli, hogy a SOLVIT-szolgáltatást tovább kell egyszerűsíteni annak érdekében, hogy hatékonyabban védje az uniós polgárok jogait, mielőtt a polgár bármilyen bírósági vagy közigazgatási jogorvoslatot kérne;

31.  ezen irányvonalak mentén felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a Europe Direct irodák szerepének növelésére, valamint az uniós polgárság gyakorlásának előmozdítására a munkavállalók számára a 2014/54/EU irányelv alkalmazásában biztosított jogokra építve, beleértve az uniós polgárok hátrányos megkülönböztetés elleni védelemhez való jogát, az EUMSZ 22. cikke szerinti szavazati joguk gyakorlását, valamint az EUMSZ 21. cikke és a 2004/38/EK irányelv szerinti szabad mozgáshoz való jogukat, valamint a családtagjaikat megillető, szabad mozgáshoz való jogot;

32.  felhívja a Bizottságot, hogy következetesen lépjen fel a 2004/38/EK irányelv tagállamok általi megsértésével szemben, és kéri, hogy frissítsék az uniós polgárokat érintő jogszabályok alkalmazására és értelmezésére vonatkozó uniós iránymutatást annak érdekében, hogy az magában foglalja az Európai Unió Bíróságának közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatát, biztosítva ezzel az uniós jog teljes körű érvényesülését;

33.  kéri a nemek közötti egyenlőség elvének következetes érvényesítését az uniós tevékenységek valamennyi területén, különösen az uniós polgársághoz kapcsolódó jogszabályok elfogadásakor vagy a kapcsolódó szakpolitikák végrehajtásakor;

34.  emlékeztet arra, hogy a Parlament 2014 óta több alkalommal is aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy minden olyan nemzeti rendszer, amely közvetlen vagy közvetett módon áruba bocsátja az uniós polgárságot, aláássa az európai polgárság fogalmát; kéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon ezeket a rendszereket, és az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentésben foglaltaknak megfelelően készítsen jelentést azokról a nemzeti rendszerekről, amelyek uniós polgárságot kínálnak a befektetőknek;

35.  sajnálja, hogy az uniós polgárságról szóló 2017. évi bizottsági jelentés nem tesz említést az Európai Unió Alapjogi Chartájáról, a petíciós jogról, az európai ombudsmanhoz folyamodás jogáról, a dokumentumokhoz való hozzáférés jogáról és az európai polgári kezdeményezés támogatásának jogáról; felhívja a Bizottságot, hogy fordítson teljes figyelmet a Charta rendelkezéseire, és a következő értékelés során pótolja ezeket a hiányosságokat;

36.  hangsúlyozza, hogy egyre több az olyan európai polgár, aki nem a saját hazájában szenvedett el terrortámadást, ezért sürgősen felszólít arra, hogy a tagállamokban dolgozzanak ki olyan eljárásokat, amelyek révén a terrorizmus elleni küzdelemről szóló (EU) 2017/541 irányelvvel összhangban terrortámadás esetén segítik azokat az uniós polgárokat, akik nem állampolgárai az érintett tagállamnak;

37.  javasolja, hogy a tagállamok nyilvánítsák május 9-ét európai munkaszüneti napnak, annak érdekében, hogy megerősítsék az európai összetartozás érzését, és teret biztosítsanak a polgári mozgalmak és tevékenységek számára;

38.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmusra vonatkozó parlamenti ajánlások végrehajtására;

39.  határozottan úgy véli, hogy a megkülönböztetésmentesség elve az uniós polgárság egyik sarokköve és az EUSZ 2. cikke értelmében az uniós jog egyik általános elve és alapvető értéke; sürgeti a Tanácsot, hogy zárja le a megkülönböztetés tilalmáról szóló horizontális uniós irányelv elfogadását az alapvető jogok Unión belüli további biztosítása érdekében olyan konkrét uniós jogszabályok elfogadása révén, amelyek horizontális megközelítésben teljes körűen végrehajtják az EUMSZ 18. és 19. cikkét; sajnálja, hogy a Tanács még mindig blokkolja a megkülönböztetés tilalmáról szóló irányelvet, egy évtizeddel a bizottsági javaslat közzététele után;

40.  emlékeztet arra, hogy a Szerződések rögzítik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (EJEE) történő csatlakozásra irányuló kötelezettséget; felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket az Unió EJEE-hez való csatlakozásának lezárása és az Európai Szociális Chartához való csatlakozása érdekében;

41.  hangsúlyozza, hogy a minden korosztálynak szóló (formális és informális) minőségi állampolgári oktatás elengedhetetlen a polgárok demokratikus jogainak magabiztos gyakorlásához és a demokratikus társadalom megfelelő működéséhez; megjegyzi, hogy csak folyamatos oktatási erőfeszítések árán biztosítható az európai szintű választásokon való fokozott részvétel, erősíthető a kultúrák közötti megértés és az európai szolidaritás, és így küzdhető le a hátrányos megkülönböztetés, az előítéletesség és a nemek közötti egyenlőtlenség; javasolja az EUMSZ 165., 166. és 167. cikkének jogalapként történő alkalmazását az oktatási, szakképzési és ifjúsági szakpolitikák lehetőségeinek feltérképezéséhez;

42.  emlékeztet arra, hogy „az európai szintű politikai pártok hozzájárulnak az európai politikai tudatosság kialakításához és az uniós polgárok politikai akaratának kinyilvánításához” (az EUSZ 10. cikkének (4) bekezdése); ezért kéri azon lehetőség biztosítását, hogy az uniós polgárok egyénileg, közvetlenül kérhessék felvételüket az európai szintű politikai pártok tagságába;

43.  emlékeztet arra, hogy elő kell mozdítani az európai parlamenti választások európai dimenzióját azzal a céllal, hogy a Parlament az EUMSZ 225. cikke szerinti jogalkotási kezdeményezési jogának gyakorlása révén hozzájáruljon potenciális jövőbeli munkájához; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy előmozdítsák a polgárok jogait az európai polgárok körében, ideértve a szavazati joggal kapcsolatosakat is; hangsúlyozza, hogy az európai szakpolitikákról és az uniós szabályozásnak a polgárok mindennapi életére gyakorolt hatásáról szóló jobb és célirányosabb tájékoztatás javítaná az európai választásokon való részvételi arányt; emlékeztet arra, hogy elő kell mozdítani az európai választásokon való részvételt azáltal, hogy növelik az európai politikai pártok láthatóságát; megismétli, hogy az európai választásokon való részvétel előmozdítása a polgárok, a tagállamok és az EU közös felelőssége; hangsúlyozza, hogy tájékoztatni kell a polgárokat a közelmúltbeli választójogi reformról és a csúcsjelöltállítási (ún. Spitzenkandidat) eljárásról; hangsúlyozza e poszt politikai és szimbolikus jelentőségét az uniós polgárság megerősítése szempontjából;

44.  emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament az egész Unió parlamentje, és alapvető szerepet játszik az uniós politikai intézmények legitimitásának biztosításában azáltal, hogy a megfelelő parlamenti ellenőrzés révén biztosítja azok elszámoltathatóságát; ragaszkodik ezért ahhoz, hogy a Parlament jogalkotási és ellenőrzési jogait garantálni kell, biztos alapokra kell helyezni és meg kell erősíteni;

45.  emlékeztet a Bizottságnak az uniós adatvédelmi jog választások keretében történő alkalmazásáról szóló iránymutatására, valamint a szabad és tisztességes európai választások biztosításáról szóló, 2018. szeptember 12-i közleményére (COM(2018)0637); felszólít minden erőfeszítés megtételére a mindennemű visszaélésszerű beavatkozástól mentes választások biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy határozott uniós szakpolitikára van szükség az Európa-ellenes propaganda és a célzott félretájékoztatás elleni fellépés érdekében;

46.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy erőteljesebben mozdítsa elő a demokratikus részvételt azáltal, hogy fokozza a polgárokkal folytatott párbeszéde intenzitását, segíti a polgárokat abban, hogy jobban megértsék, milyen szerepet játszik az uniós jogalkotás a mindennapi életükben, valamint hangsúlyozza a helyi, nemzeti és európai választásokon való indulásra és szavazásra vonatkozó jogukat;

47.  e tekintetben felkéri a Bizottságot a közösségi média és a digitális eszközök kiaknázására, különös hangsúlyt helyezve a fiatalok és a fogyatékossággal élők fokozottabb bevonására; a polgároknak az Unió demokratikus életébe való közvetlenebb bevonása érdekében felszólít az e-demokrácia olyan eszközeinek fejlesztésére és megvalósítására, mint például az online platformok, ezáltal növelve a polgárok elkötelezettségét;

48.  támogatja azon sajtó- és multimédiás termékek előállítását és terjesztését az Unió valamennyi hivatalos nyelvén, amelyek az uniós polgárok jogaikkal kapcsolatos tudatosságának fokozására összpontosítanak, és megerősítik a polgárok arra vonatkozó képességét, hogy eredményesen érvényesítsék ezeket a jogokat valamennyi tagállamban;

49.  úgy véli, hogy mivel a közösségi média egyre nagyobb hatást gyakorol a polgárok életére, az európai intézményeknek továbbra is olyan új mechanizmusokat és szakpolitikákat kell kidolgozniuk, amelyek célja az egyének alapvető jogainak védelme a digitális környezetben; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a polgárok adatainak biztonságos, méltányos és átlátható megosztását; hangsúlyozza, hogy a szabad média és a sokféle véleményhez való hozzáférés az egészséges demokrácia elengedhetetlen részét képezi, és hogy a médiaműveltség döntő fontosságú, és korai életkorban kell fejleszteni;

50.  ösztönzi az EUMSZ 25. cikkének alkalmazását olyan intézkedések meghozatalára, amelyek elősegíthetik az európai polgárság napi szintű gyakorlását;

51.  kéri a Bizottságot, hogy az EUMSZ 25. cikke értelmében az uniós polgárságról szóló következő jelentésében vegye figyelembe az uniós polgársággal járó jogoknak a másodlagos jogban és ítélkezési gyakorlatban megfigyelhető alakulását, és tegyen javaslatot egy olyan ütemtervre, amely mindezen fejleményeket összegezve hivatalos formába öntené az Unió e területen bekövetkezett fejlődését;

52.  hangsúlyozza, hogy e gyakorlat végső célja az lenne, hogy az EUMSZ 25. cikke szerinti eljárásnak megfelelően konkrét kezdeményezéseket tegyen a polgárspecifikus jogok és szabadságok megszilárdítása érdekében egy uniós polgárságról szóló statútum égisze alatt, a szociális jogok európai pilléréhez hasonlóan, belefoglalva az Alapjogi Chartában rögzített alapvető jogokat és szabadságokat, a szociális jogok európai pillérében foglalt szociális jogokat, valamint az EUSZ 2. cikkében meghatározott értékeket mint az európai közéleti találkozóhely meghatározó elemeit, beleértve többek között a szóban forgó közéleti találkozóhelyre jellemző irányítási modellt, a méltóságot, a szabadságot, a jogállamiságot, a demokráciát, a pluralizmust, a toleranciát, az igazságosságot és a szolidaritást, az egyenlőséget és a megkülönböztetés tilalmát, amelyeket a Szerződések jövőbeni vagy esetleges reformja során figyelembe kellene venni;

o
o   o

53.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak.

(1) HL L 145., 2001.5.31., 43. o.
(2) HL L 158., 2004.4.30., 77. o.
(3) HL L 115., 2014.4.17., 3. o.
(4) HL L 141., 2011.5.27., 1. o.
(5) HL L 107., 2016.4.22., 1. o.
(6) HL L 255., 2005.9.30., 22. o.
(7) HL L 354., 2013.12.28., 132. o.
(8) HL L 106., 2015.4.24., 1. o.
(9) HL C 252., 2018.7.18., 215. o.
(10) HL C 355., 2017.10.20., 17. o.
(11) HL C 482., 2016.12.23., 117. o.
(12) HL C 58., 2018.2.15., 57. o.
(13) HL C 263., 2018.7.25., 28. o.
(14) HL C 263., 2018.7.25., 98. o.
(15) HL C 463., 2018.12.21., 83. o.
(16) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0282.
(17) HL C 463., 2018.12.21., 89. o.
(18) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0226.
(19) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0449.
(20) Például a Bíróság 2011. március 8-i Gerardo Ruiz Zambrano kontra Office national de l’emploi (ONEM) ítélete, C-34/09, EU:C:2011:124; 2010. március 2-i Janko Rottman kontra Freistaat Bayern ítélete, C-135/08, ECLI:EU:C:2010:104; 2011. május 5-i Shirley McCarthy kontra Secretary of State for the Home Department ítélete, C-434/09, ECLI:EU:C:2011:277; és 2011. november 15-i Murat Dereci és társai kontra Bundesministerium für Inneres ítélete, C-256/11, ECLI:EU:C:2011:734.

Utolsó frissítés: 2020. január 27.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat