Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 6., 7., 9., 10., 11., 21., 23. és 49. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 9., 10., 11., 12., 15., 16., 18., 19., 20., 21., 22., 23., 24. cikkére, 67. cikkének (1) bekezdésére, valamint 258., 263., 267. és 352. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre (EJEE) és az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) ítélkezési gyakorlatára,

–  tekintettel az Európa Tanács és az Európai Unió közötti egyetértési megállapodásra,

–  tekintettel a Velencei Bizottság véleményére és a jogállamiság kritériumait tartalmazó listájára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az Európa Tanács nőkkel a szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményére (isztambuli egyezmény), valamint az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2017. szeptember 12-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel „Az alapjogi charta tiszteletben tartása a Bizottság jogalkotási javaslataiban: a rendszeres és szigorú ellenőrzés módszertana” című, 2007. március 15-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az alapvető jogok Európai Unióban kialakult helyzetéről szóló éves állásfoglalásaira,

–  tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2016. október 25-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. január 19-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az uniós intézmények átláthatóságáról, elszámoltathatóságáról és feddhetetlenségéről szóló, 2017. szeptember 14-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének létrehozásáról szóló, 2007. február 15-i 168/2007/EK tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel „Az alapjogi charta tiszteletben tartása a Bizottság jogalkotási javaslataiban: a rendszeres és szigorú ellenőrzés módszertana” című, 2005. április 27-i bizottsági közleményre (COM(2005)0172),

–  tekintettel az Alapjogi Chartának való megfelelés rendszeres és szigorú ellenőrzésére alkalmazott módszertan gyakorlati működéséről szóló, 2009. április 29-i bizottsági jelentésre (COM(2009)0205),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégiáról szóló, 2010. október 19-i bizottsági közleményre (COM(2010)0573),

–  tekintettel az alapvető jogoknak a bizottsági hatásvizsgálatok végzése során történő figyelembe vételére vonatkozó gyakorlati útmutatásról szóló, 2011. május 6-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2011)0567),

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2011. december 12-i, „Emberi jogok és demokrácia az európai unió külső tevékenységének középpontjában – egy hatékonyabb megközelítés felé” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közös közleményére (COM(2011)0886),

–  tekintettel az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó, 2012. június 25-i uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre,

–  tekintettel a Tanács előkészítő szerveinek az alapvető jogoknak való megfelelés szempontjából történő vizsgálatához szükséges módszertani lépésekről szóló, 2015. január 20-i tanácsi iránymutatásokra,

–  tekintettel a tanácsi előkészítő szervek számára készült, „Az alapvető jogoknak való megfelelés” című iránymutatásokra,

–  tekintettel a Tanács elnökségének „Az Európai Unió Alapjogi Chartájának a nemzeti szakpolitikai keretek közötti alkalmazása” című, 2016. május 13-i szemináriumi jelentésére,

–  tekintettel a kereskedelemmel kapcsolatos szakpolitikai kezdeményezésekre irányuló hatásvizsgálatokban az emberi jogi hatások elemzésére vonatkozó, 2015. május 19-i bizottsági irányelvekre,

–  tekintettel a Bizottság az EU Alapjogi Chartájának alkalmazásáról szóló éves jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság Éves Alapjogi Kollokviumaira,

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának (EUB) a Ledra Advertising Ltd kontra Európai Bizottság és Európai Központi Bank (EKB) C-8/15 P – C-10/15 P sz. egyesített ügyekben 2016. szeptember 20-án hozott ítéletére(8),

–  tekintettel az EUB C-569/16. és C-570/16. sz. Stadt Wuppertal kontra Maria Elisabeth Bauer és Volker Willmeroth kontra Martina Broßonn egyesített ügyekben 2018. november 6-án hozott ítéletére(9),

–  tekintettel az EUB-nek az Európai Unió az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozásáról szóló, 2014. december 18-i 2/13. sz. véleményére(10),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) „Kihívások és lehetőségek az Alapjogi Charta megvalósítása kapcsán” című, 2018. szeptember 24-i 4/2018 sz. véleményére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének az alapvető jogokról szóló éves jelentéseire,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „Az Európai Unió Alapjogi Chartájának a jog és a politikai döntéshozatal területén való, nemzeti szintű alkalmazása – Iránymutatás” című, 2018. októberi kézikönyvére,

–  tekintettel a minőségi jogalkotás eszköztárára, különösen a 28. számú eszközre („Alapvető jogok és emberi jogok”),

–  tekintettel eljárási szabályzata 38. cikkére,

–  tekintettel az Európa Tanács főtitkárának a szociális jogok európai pillérének létrehozására irányuló uniós kezdeményezésről szóló, 2016. december 2-i véleményére,

–  tekintettel a COSAC holland küldöttségének az EU átláthatóságáról szóló, „Tárjuk ki a zárt ajtókat: az EU átláthatóbbá tétele a polgárok számára” című, 2017 novemberi dokumentumára, valamint a COSAC-küldöttségeknek az uniós intézményekhez címzett, az Unión belüli szakpolitikai döntéshozatal átláthatóságáról szóló 2017. december 20-i levelére,

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által 2016. november 22-én, 2016. február 15-én, illetve 2016. január 12-én közzétett „Az Alapjogi Charta végrehajtása az EU intézményi keretében”, „Az Európai Unió Alapjogi Chartája 51. cikkének értelmezése: a Charta szűkebb vagy tágabb alkalmazása a nemzeti intézkedésekre” és „Az Európai Szociális Charta az Európai Unió Alapjogi Chartájának végrehajtása kapcsán” című tanulmányokra(11),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, valamint az Elnökök Értekezlete a saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság módosítások formájában megfogalmazott álláspontjára, valamint a Petíciós Bizottság véleményére (A8-0051/2019),

A.  mivel a Lisszaboni Szerződés az uniós jogi kereten belül elsődleges jogi státusszal ruházta fel az Európai Unió Alapjogi Chartáját (a továbbiakban: a Charta), amely így a Szerződésekével azonos jogi kötőerővel rendelkezik;

B.  mivel ez a jelentés nem a Chartában foglalt, személyhez fűződő jogok mindegyikének értékelését végzi el, hanem inkább a Chartának, mint az elsődleges jog eszközének végrehajtását elemzi;

C.  mivel a szociális rendelkezések kulcsfontosságú részét jelentik a Chartának és az Unió jogi felépítésének; mivel fontos annak biztosítása, hogy az alapvető jogokat az Unió egészében tiszteletben tartsák, illetve rá kell mutatni e jogok jelentőségére;

D.  mivel az EUB szerint a Charta által elismert alapvető jogok az uniós jogi struktúra központi elemét képezik, és e jogok tiszteletben tartása bármely uniós jogi aktus jogszerűségének szükséges előfeltétele;

E.  mivel a Charta a nemzetközi emberi jogi normákkal és 51. cikkével összhangban mind a negatív (jogsértés tilalma), mind pozitív (aktív előmozdítás) kötelezettségeket magában foglal, amelyeknek egyaránt teljesülniük kell annak érdekében, hogy a Charta rendelkezései teljes mértékben működőképesek legyenek;

F.  mivel a Charta 51. cikke meghatározza a Charta hatályát a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása tekintetében, figyelembe véve a tagállamok és az Unió hatásköreit, valamint tiszteletben tartva a Szerződésekben az Unióra ruházott hatáskörök határait;

G.  mivel a Charta 51. cikkének (2) bekezdése egyértelművé teszi, hogy a Charta az uniós jog alkalmazási körét nem terjeszti ki az Unió hatáskörein túl, továbbá nem hoz létre új hatásköröket vagy feladatokat az Unió számára, és nem módosítja a Szerződésekben meghatározott hatásköröket és feladatokat;

H.  mivel az Unió intézményeit, szerveit, hivatalait és ügynökségeit folyamatosan köti a Charta, még akkor is, ha azok az uniós jogi kereten kívül járnak el;

I.  mivel a 51. cikk értelmében a Charta rendelkezései csak az uniós jog végrehajtása tekintetében kötik a tagállamokat; mivel azonban egy ilyen követelmény bizonytalan határai megnehezítik annak eldöntését, hogy konkrétan alkalmazni kell-e a Chartát, és ha igen, hogyan;

J.  mivel eddig nem használták ki megfelelően a Chartában lefektetett szociális és gazdasági jogokban rejlő lehetőségeket; mivel, emlékeztetve az Európa Tanács főtitkárának véleményére, a szociális jogok tiszteletben tartása nem csupán etikai kötelesség és jogi kötelezettség, hanem gazdasági szükségesség is;

K.  mivel az EUSZ 6. cikke azt is hangsúlyozza, hogy az alapvető jogok, ahogyan azokat az EJEE biztosítja, az uniós jogrend részét képezik, mint annak általános elvei;

L.  mivel az (EUMSZ 151. cikke hivatkozik az alapvető szociális jogokra, amint azokat az Európai Szociális Charta meghatározza;

M.  mivel a Parlament 2016. november 22-én készített, „Az Alapjogi Charta végrehajtása az Unió intézményi keretében”(12) című tanulmánya többek között megvizsgálja a Charta relevanciáját az Európai Stabilitási Mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés (ESM-Szerződés) keretében, valamint az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság által végzett tevékenységeket illetően; mivel az Unió gazdasági kormányzásában kevés figyelmet fordítanak a Chartában rögzített szociális jogokra; mivel ezeket a jogokat valódi alapjogoknak kell tekinteni;

N.  mivel az esélyegyenlőség, valamint a munkaerőpiachoz, a tisztességes munkakörülményekhez, a szociális védelemhez és a társadalmi befogadáshoz való hozzáférés területén a szociális jogok európai pillérében rögzített, az új és hatékonyabb jogok polgárok számára való biztosítása melletti elköteleződés tovább erősíti a Chartában foglalt jogokat;

O.  mivel a nemek közötti egyenlőség elve az EU alapvető értéke, amelyet az uniós szerződések és a Charta is rögzít; mivel az EUMSZ 8. cikke kimondja, hogy „az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására”, és ezzel létrehozza a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének elvét;

P.  mivel az uniós jogalkotási és döntéshozatali folyamatok átláthatósága a megfelelő ügyintézéshez való jog szükségszerű következménye, amint azt a Charta 41. cikke meghatározza, valamint alapvető előfeltétele annak, hogy a polgárok képesek legyenek a Charta uniós intézmények általi végrehajtásának értékelésére és megfelelő nyomon követésére;

Q.  mivel a Chartában foglalt – a polgári és a politikai jogoktól a társadalmi, gazdasági és harmadik generációs jogokig ívelő – jogok széles körének uniós intézmények, szervek és ügynökségek általi előmozdítása fontos lendületet adna az európai közszféra kialakításához, és kézzelfoghatóvá tenné az európai polgárság fogalmát, valamint az EU Szerződésekben rögzített részvételi dimenzióját;

R.  mivel az FRA „A jogorvoslathoz való hozzáférés javítása az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségének területén uniós szinten”(13) című, valamint „Kihívások és lehetőségek az Alapjogi Charta végrehajtása kapcsán”(14) című véleményeiben számos ajánlást fogalmazott meg a Charta hatékony végrehajtása tekintetében;

S.  mivel a Charta 24. cikke meghatározza a gyermekek jogait, arra kötelezve a hatóságokat és a magánintézményeket, hogy a gyermek mindenek fölött álló érdekét tekintsék az elsődleges szempontnak;

T.  mivel a Charta 14. cikke hangsúlyozza minden gyermek jogát az ingyenes oktatáshoz;

A Charta jogalkotási és döntéshozatali folyamatokba való integrációjának megerősítése

1.  határozottan úgy véli, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégia (COM(2010)0573) a Charta hatálybalépését követő kezdeti erőfeszítés volt, de azt sürgősen aktualizálni kell; üdvözli a Bizottságnak a Charta alkalmazásáról szóló éves jelentéseit, és felszólít a – 2010-ben kidolgozott – stratégia felülvizsgálatára azzal a szándékkal, hogy azt az új kihívásokat és intézményi realitásokat figyelembe véve – különösen a brexit után – naprakésszé tegye;

2.  elismeri, hogy az uniós intézmények számos fontos lépést tettek a Chartának az uniós jogalkotási és döntéshozatali folyamatokba történő beépítése érdekében; megjegyzi, hogy a Charta elsődleges célja annak biztosítása, hogy az uniós jogszabályok teljes mértékben megfeleljenek az abban foglalt jogoknak és elveknek, valamint elismeri az aktív előmozdításukkal és érvényre juttatásuk biztosításával kapcsolatos nehézségeket;

3.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az uniós jogszabályokra irányuló valamennyi javaslat tartsa tiszteletben a Chartában foglalt alapvető jogokat;

4.  emlékeztet arra, hogy az uniós intézmények által a jogalkotási javaslatok Chartával való összeegyeztethetőségének értékelése céljából megállapított eljárások főként belső természetűek; felszólít annak a lehetőségnek a biztosítására, hogy a független alapjogi szakértők teljes körű bevonásával a konzultáció, a hatásvizsgálatok – köztük a külön nemi szempontú hatásvizsgálat – és a jogi ellenőrzés megerősített formái álljanak rendelkezésre; felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő az emberi jogi szervekkel, például az FRA-val, a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével (EIGE), valamint az Európa Tanács és az ENSZ érintett testületeivel, illetve az e területen működő társadalmi szervezetekkel folytatott strukturált és szabályozott együttműködést minden olyan esetben, amikor egy jogalkotási dosszié potenciálisan előmozdítja az alapvető jogokat, vagy negatív hatással van azokra;

5.  kéri a Bizottságot, a Tanácsot és a Parlamentet, hogy vizsgálják felül a 168/2007/EK tanácsi rendeletet annak lehetővé tétele érdekében, hogy az FRA saját kezdeményezésére nem kötelező erejű véleményeket adhasson ki az uniós jogszabály-tervezetekről, és hogy rendszeres konzultációkat mozdítson elő az Ügynökséggel;

6.  felszólítja a Bizottságot, a többi uniós intézményt, valamint a tagállamok nemzeti kormányait és területi önkormányzatait, hogy konzultáljanak az FRA-val, ha alapvető jogokról van szó;

7.  elismeri az FRA alapvető szerepét a Chartának való megfelelés értékelése tekintetében és üdvözli az ügynökség munkáját; ösztönzi az FRA-t, hogy továbbra is nyújtson tanácsot és támogatást az uniós intézményeknek és a tagállamoknak annak érdekében, hogy Unió-szerte javuljon az alapvető jogok kultúrája; üdvözli az FRA közelmúltban elfogadott, a 2018–2022-es időszakra szóló stratégiáját;

8.  tudomásul veszi a CLARITY interaktív online eszközt, amelyet az FRA fejlesztett ki annak érdekében, hogy lehetővé tegye az emberi jogok terén hatáskörrel rendelkező legmegfelelőbb, nem igazságügyi szerv egyszerű azonosítását egy adott alapvető jogi kérdésben;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az átfogó hatásvizsgálatokat a gazdasági, társadalmi és környezeti következmények kiegyensúlyozott értékelése révén, valamint azon döntésének felülvizsgálatát, hogy az alapvető jogokra vonatkozó észrevételeit a jelenlegi három kategóriába – gazdasági, szociális és környezeti hatások – sorolja be, és hozzon létre két külön kategóriát „az alapvető jogokra gyakorolt hatás“ és a „nemi szempontú hatásvizsgálat” címmel annak biztosítása érdekében, hogy az alapvető jogok valamennyi szempontja értékelésre kerüljön;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen módszeres lépéseket a Charta rendelkezéseinek fenntartása és teljesítése érdekében, valamint gondoskodjon arról, hogy az uniós jogot hozzáigazítsák a nemzetközi emberi jogi jogszabályok jogi és bírósági téren bekövetkezett változásaihoz; e tekintetben megismétli továbbá a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, 2016. október 25-i parlamenti állásfoglalás(15) nyomán nyújtson be javaslatot, amely lehetővé tenné az uniós intézményeken és szerveken belüli, valamint a tagállamokban tapasztalható olyan fejlemények rendszeres kiszűrését, amelyek miatt a Chartában rögzített jogok, szabadságok és alapelvek védelmében és maradéktalan érvényre juttatása érdekében fellépésre volna szükség; javasolja különösen, hogy a koppenhágai kritériumokban az alapvető jogokkal kapcsolatban meghatározott feltételeket ne csak egyszer, a csatlakozás előfeltételeként alkalmazzák, hanem azok alapján vessék rendszeres értékelés alá a tagállamokat;

11.  megjegyzi, hogy az ombudsman is fontos szerepet játszik az alapvető jogok biztosításában a Charta vonatkozásában, nemcsak magával a 41. cikkben foglalt megfelelő ügyintézéshez való joggal kapcsolatban, hanem figyelembe véve azt is, hogy a megfelelő ügyintézés a többi alapvető jog biztosításának kiindulópontja; emlékeztet az ombudsman által a többek között az átláthatóság és az információszabadság terén végzett kiemelkedő munkára, valamint az e parlamenti ciklus alatt készített, Frontexről szóló, különösen a menedékkérők és migránsok panasznyújtási jogára vonatkozó különjelentésre(16);

12.  tudomásul veszi, hogy az ítélkezési gyakorlat hatással lesz a Charta hatályára, és ezt figyelembe kell venni;

13.  felhívja az uniós jogalkotókat, hogy ismerjék el a Törvényszék 2018. március 22-i, a háromoldalú egyeztetések dokumentumaihoz való hozzáférésről szóló ítéletének(17) (T-540/15 sz. ügy) eredményeit, és ennek megfelelően járjanak el; kitart amellett, hogy az intézmények közötti hatékonyabb együttműködés – köztük az alapvető jogokkal kapcsolatos ügyekre vonatkozó elszámoltathatóság – kialakítása érdekében fokozni kell az átláthatóságot és a dokumentumokhoz való hozzáférést az uniós intézmények között; sürgeti a Tanácsot, hogy az európai ombudsman vonatkozó ajánlásaival összhangban haladéktalanul foglalkozzon döntéshozatali folyamata átláthatóságával és a dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos aggályokkal;

A Charta beépítése az uniós szakpolitikákba

14.  emlékeztet arra, hogy az uniós szakpolitikai döntéshozatal az EUSZ 2., 3., 4., 5. és 6. cikkében meghatározott elvekre és célkitűzésekre támaszkodik, ugyanakkor teljes mértékben támogatva és végrehajtva az EUMSZ I. része II. címének általánosan alkalmazandó rendelkezéseiben foglalt követelményeket;

15.  felszólítja az uniós intézményeket, hogy a nemek közötti megkülönböztetés elleni küzdelem és a nemek közötti egyenlőség elősegítése érdekében valamennyi uniós tevékenység esetében erősítsék a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének végrehajtását;

16.  megerősíti, hogy az Unió által elfogadott valamennyi jogi aktusnak teljes körűen meg kell felelnie a Charta valamennyi – többek között szociális – rendelkezéseinek; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az uniós gazdasági és monetáris politikát szabályozó jogi keretbe a Chartára vonatkozó egyértelmű hivatkozásokat illesszenek be; kiemeli, hogy a kormányközi megállapodások igénybevétele nem mentesíti az uniós intézményeket az ilyen eszközök uniós joggal, többek között a Chartával való összeegyeztethetőségének értékelésével kapcsolatos kötelezettségeik alól;

17.  döntő fontosságúnak tartja, hogy az Unió határozott lépéseket tegyen annak érdekében, hogy erősítse saját kötelezettségvállalásait a Chartában rögzített valamennyi jog – köztük a szociális jogok – érvényre juttatása terén;

18.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az európai szemeszter folyamata, köztük az országspecifikus ajánlások és az éves növekedési jelentés, összhangban legyenek a Chartában rögzített szociális jogok normatív elemeivel;

19.  támogatja erős és következetes alapjogi záradékok beillesztését az uniós alapokat létrehozó rendelettervezetek operatív szövegeibe;

20.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a makrogazdasági döntéseket az alapjogi értékelések figyelembevételével, és az európai és nemzetközi emberi jogi eszközök által garantált polgári, politikai és szociális jogok teljes skálája alapján hozzák meg;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen lépésekre van szükség ahhoz, hogy az Európai Unió csatlakozzon az Európai Szociális Chartához, és e célkitűzés elérésére érdekében javasoljon ütemtervet;

22.  emlékeztet arra, hogy a Szerződésekben meghatározott hatáskörök alapján elsősorban a tagállamok felelőssége, hogy a szociálpolitikát a gyakorlatba is átültessék, és ennélfogva a Charta által rögzített szociális rendelkezéseket eredményessé és kézzelfoghatóvá tegyék; megismétli ugyanakkor azt a javaslatát, hogy a Szerződések esetleges felülvizsgálata keretében szociális jegyzőkönyvet kell beilleszteni a Szerződésekbe annak érdekében, hogy a gazdasági szabadságok tekintetében megerősítsék az alapvető szociális jogokat;

23.  tudomásul veszi az eurócsoportnak az euróövezet gazdasági irányításában betöltött kétségtelenül kulcsfontosságú, de informális szerepét, valamint döntéseinek a politikai döntéshozatalra gyakorolt esetleges hatását, amelyet nem ellensúlyoznak megfelelő mechanizmusok a demokratikus elszámoltathatóság és a bírósági ellenőrzés biztosítására; emlékezteti tagjait az EUSZ 2. és 6. cikkéből és a Chartából eredő horizontális kötelezettségeikre;

24.  felhívja a Bizottságot és az Európai Központi Bankot, hogy teljes mértékben feleljenek meg a Chartának az Európai Stabilitási Mechanizmus szerinti feladataik teljesítése – köztük a hitelezési gyakorlat – során, tekintettel az EUB ítélkezési gyakorlatára;

25.  emlékeztet arra, hogy az Unió nemzetközi színtéren végrehajtott fellépését az EUSZ 21. cikkének (1) bekezdésében rögzített elveknek kell vezérelniük; meggyőződése, hogy a Charta rendelkezéseinek Unión belüli teljes körű tiszteletben tartása és előmozdítása referenciaértékként szolgál az Unió nemzetközi kapcsolataiban – többek között az EUSZ 49. cikk szerinti bővítési folyamat keretében – tanúsított magatartása legitimitásának és hitelességének értékeléséhez;

26.  megállapítja, hogy az EUB korlátozott joghatósággal rendelkezik a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) területén, és óva int a Charta által biztosított hatékony jogorvoslathoz való jog bármely esetleges korlátozásától;

27.  emlékezteti az uniós intézményeket a Charta hatálya alá tartozó emberi jogi kötelezettségeikre a kereskedelempolitika területén is; kéri a Bizottságot, hogy a kereskedelmi és beruházási megállapodások emberi jogi hatásvizsgálataira vonatkozó ENSZ-irányelvekre hivatkozva bármely kereskedelmi tárgyalás lezárása előtt végezzen egyedi emberi jogi hatásvizsgálatokat;

28.  emlékeztet arra, hogy mind a Szerződések, mind a Charta említi a nemzeti kisebbségek védelmét és a nyelvi alapú megkülönböztetést; az uniós intézményeken belül konkrét adminisztratív lépéseket sürget annak érdekében, hogy a tagállami kormányokat fenntartható megoldásokra ösztönözzék, valamint hogy az EU hivatalos nyelvein túl támogassák a nyelvi sokszínűség kultúráját tagállamukban;

29.  emlékeztet arra, hogy a Szerződések rögzítik az EJEE-hez történő csatlakozásra irányuló kötelezettséget; kéri a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a csatlakozási folyamat lezárását akadályozó jogi akadályok felszámolása érdekében, és terjesszen elő új megállapodástervezetet az Uniónak az EJEE-hez való csatlakozására vonatkozóan, amely pozitív megoldásokat kínál az Európai Unió Bírósága által a 2014. december 18-i 2/13 sz. véleményben megfogalmazott kifogásokra; úgy véli, hogy megvalósítása az uniós polgárok és lakosok alapvető jogait védő további biztosítékokat nyújtana, és egy, az emberi jogok érvényesítésére szolgáló további mechanizmust biztosítana, nevezetesen azt a lehetőséget, hogy panaszt tegyenek az EJEB-nél az emberi jogok az Európai Unió valamely intézménye vagy az uniós jogszabályokat végrehajtó tagállam intézkedéséből eredő megsértésével kapcsolatban, amelyre az EJEE hatálya is kiterjed; úgy véli továbbá, hogy az EJEB joggyakorlata – az EUB e téren alkalmazott joggyakorlatát kiegészítő – külön hozzájárulást nyújt az EU-nak az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartására és előmozdítására vonatkozó jelenlegi és jövőbeli fellépéséhez az állampolgári jogok, az igazságügy és a belügyek területén;

30.  sürgeti a megkülönböztetés tilalmáról szóló horizontális uniós irányelv(18)1a haladéktalan elfogadását annak érdekében, hogy konkrét uniós jogszabályokkal további alapvető jogokat lehessen biztosítani az Unióban;

A Charta és az uniós ügynökségek

31.  kiemeli bizonyos uniós ügynökségek azon potenciálját, hogy támogatást nyújtsanak a tagállamoknak a Chartából eredő kötelezettségeik teljesítéséhez azáltal, hogy az uniós és a nemzeti szintek között gyakran operatív kapcsolatként működnek; rámutat, hogy ezt a feladatot csak úgy lehet hatékonyan ellátni, ha a bel- és igazságügy területén működő ügynökségeken belül és/vagy azon ügynökségeken belül, amelyek tevékenysége hatással lehet a Chartából eredő jogokra és elvekre, teljes körű emberi jogi gyakorlatot alakítanak ki, figyelembe véve az alapvető jogok védelmének és előmozdításának belső és külső dimenzióit is;

32.  felhívja az érintett uniós ügynökségeket, hogy fokozzák a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, Chartában rögzített elvek végrehajtására irányuló munkájukat, többek között annak biztosításával, hogy valamennyi uniós intézmény és ügynökség a zéró tolerancia politikáját követi a szexuális erőszak és a fizikai vagy pszichológiai zaklatás minden formája tekintetében; felhívja az összes uniós intézményt és ügynökséget a szexuális zaklatás és bántalmazás ellen az Unióban folytatott küzdelemről szóló, 2017. október 26-i állásfoglalásának(19) teljes mértékű végrehajtására;

33.  tudomásul veszi a különböző ügynökségek által alapvető emberi jogi kötelezettségeik érvényre juttatása érdekében kidolgozott különböző politikákat és eszközöket, amelyek eltérő mértékű végrehajtást eredményeznek; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani az uniós ügynökségek közötti együttműködést, valamint a független emberi jogi szakértőkkel folytatott strukturált párbeszédet, és a meglévő bevált gyakorlatokra kell építeni a közös és megerősített emberi jogi keret előmozdítása érdekében;

34.  felszólítja a bel- és igazságügy területén működő uniós ügynökségeket és/vagy azon ügynökségeket, amelyek tevékenysége hatással lehet a Chartából eredő jogokra és elvekre, hogy fogadjanak el belső, emberi jogi stratégiákat, és támogassák személyzetük rendszeres alapjogi és a Chartával kapcsolatos képzését minden szinten;

35.  sajnálja, hogy számos uniós ügynökség alapító rendeletéből hiányzik a Chartára való kifejezett hivatkozás; felhívja a társjogalkotókat, hogy az ügynökségeket létrehozó rendeletek vagy határozatok megszövegezésekor vagy felülvizsgálatakor szükség esetén pótolják ezt a hiányosságot, és az egyes ügynökségek mandátumának és sajátosságainak figyelembevételével gondoskodjanak további operatív mechanizmusokról, amelyek biztosítják a Chartának való megfelelést;

A tagállamok támogatása a Charta nemzeti szintű végrehajtásában

36.  emlékeztet arra, hogy a Charta uniós és nemzeti dimenziói elválaszthatatlanul összekapcsolódnak és kiegészítik egymást annak biztosítása érdekében, hogy az átfogó uniós jogi kereten belül következetesen alkalmazzák a Charta rendelkezéseit;

37.  kiemeli a Chartával, annak hatályával, valamint alkalmazásának szintjével kapcsolatos ismeretek terén a – Charta védelmét élvező – jogtulajdonosok és a jogi és emberi jogi szakértők körében továbbra is fennálló hiányosságokat, és sajnálatát fejezi ki az e hiányosságok orvoslására irányuló nemzeti intézkedések szűkössége miatt;

38.  felhívja a Bizottságot, hogy a társadalmi szervezetek teljes körű bevonásával erősítse meg a Chartával kapcsolatos figyelemfelkeltő tevékenységeit, valamint hogy mozdítson elő és finanszírozzon a Chartával kapcsolatos, a nemzeti bírák, a jogi szakemberek és a köztisztviselők számára kialakított képzési modulokat az uniós szakpolitikák és az uniós jog ismeretének javítása érdekében is – beleértve többek között az anyagi és eljárási jogot, az uniós igazságügyi együttműködési eszközök használatát, az EUB vonatkozó ítélkezési gyakorlatát, a jogi szaknyelvet, valamint az összehasonlító jogot is; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy biztosítson a tagállamok számára olyan gyakorlati iránymutatásokat, amelyek támogatják őket a Charta nemzeti szintű végrehajtásában; ezzel összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy biztosítson teljes körű elérhetőséget az FRA által a közelmúltban kiadott, az Európai Unió Alapjogi Chartájának a jog és a politikai döntéshozatal területén való, nemzeti szintű alkalmazásáról szóló kézikönyvének;

39.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy rendszeresen osszák meg egymással a Charta használatával, alkalmazásával és felügyeletével kapcsolatos információikat és tapasztalataikat, és építsék be tevékenységükbe a nemzeti szinten már kidolgozott legjobb gyakorlatok példáit; ösztönzi a tagállamokat, hogy a Charta szempontjából vizsgálják felül a törvénytervezetek jogi ellenőrzésére és hatásvizsgálataira vonatkozó eljárási szabályaikat; megjegyzi, hogy ezeknek az eljárásoknak kifejezetten hivatkozniuk kell a Chartára, hasonlóan a nemzeti emberi jogi eszközökre való hivatkozáshoz, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a Charta figyelmen kívül hagyásának kockázatát;

40.  rámutat arra, hogy az uniós jog tagállami átültetésének és megfelelő végrehajtásának joghézagai valódi hatással lehetnek az uniós alapvető jogok érvényesülésére; ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy a Bizottság a szerződések őre, és ekképpen az alapvető jogok végső – ha nem elsődleges – védelméért felel, szükség esetén kötelezettségszegési eljárások révén is; felhív ezzel összefüggésben az uniós jogszabályok megfelelő végrehajtását biztosító céltudatosabb vezetésre;

A Charta következetesebb értelmezése felé

41.  meggyőződése, hogy a Charta rendelkezései alkalmazásának az Unió intézményei, szervei, hivatalai és ügynökségei, valamint a tagállamok általi eltérő értelmezései hátrányosan érintik a Charta által teremtett hozzáadott értéket, nevezetesen azt, hogy egy sor közös védelmi minimumszabályt képvisel, amelyeket horizontálisan kell alkalmazni valamennyi, az uniós szinthez kapcsolódó intézményi szereplő, politika és tevékenység esetében;

42.  hangsúlyozza, hogy a Charta beillesztése az elsődleges uniós jogba, jóllehet nem bővíti az Unió hatáskörét és figyelembe veszi az 51. cikkben rögzített szubszidiaritás elvét, új kötelezettségeket ró a döntéshozó és végrehajtó intézményekre és a tagállamokra az uniós jogszabályok nemzeti szintű végrehajtása során, és hogy a Charta rendelkezései így közvetlenül végrehajthatóak lettek az európai és nemzeti bíróságok által;

43.  arra ösztönzi az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé a Charta egészének egyértelműbb alkalmazását;

44.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Lengyel Köztársaság és az Egyesült Királyság ez idáig nem döntött úgy, hogy visszalép a Szerződésekhez csatolt (30.) Jegyzőkönyvben való részvételtől;

o
o   o

45.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 337., 2018.9.20., 167. o. (2) HL C 301. E, 2007.12.13., 229. o. (3) HL C 215., 2018.6.19., 162. o. (4) HL C 242., 2018.7.10., 24. o. (5) HL C 337., 2018.9.20., 120. o. (6) HL L 145., 2001.5.31., 43. o. (7) HL L 53., 2007.2.22., 1. o. (8) ECLI:EU:C:2016:701. (9) ECLI:EU:C:2018:871. (10) ECLI:EU:C:2014:2454. (11) „Az Alapjogi Charta végrehajtása az EU intézményi keretében”, Európai Parlament, Belső Politikák Főigazgatósága, C. Tematikus Főosztály, 2016. november 22.; „Az Európai Unió Alapjogi Chartája 51. cikkének értelmezése: a Charta szűkebb vagy tágabb alkalmazása a nemzeti intézkedésekre”, Belső Politikák Főigazgatósága, C. Tematikus Főosztály, 2016. február 15., valamint „Az Európai Szociális Charta az Európai Unió Alapjogi Chartájának végrehajtása kapcsán”, 2016. január 12. (12) „Az Alapjogi Charta végrehajtása az uniós intézményi keretben”, Európai Parlament, Belső Politikák Főigazgatósága, C. (Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi) Tematikus Főosztály, 2016. november 22. (13) FRA vélemény, 1/2017, 2017. április 10. (14) FRA vélemény, 4/2018, 2018. szeptember 24. (15) HL C 215., 2018.6.19., 162. o. (16) Az Európai Parlament 2015. december 2-i állásfoglalása az európai ombudsmannak a Frontex kapcsán végzett, OI/5/2012/BEH-MHZ számú, hivatalból indított vizsgálatra vonatkozó különjelentéséről (HL C 399., 2017.11.24., 2. o.). (17) A Törvényszék 2018. március 22-i, Emilio de Capitani kontra Európai Parlament ügyben (T-540/15) hozott ítélete ECLI:EU:T:2018:167. (18) A Bizottságnak a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló, 2008. július 2-i javaslata (COM(2008)0426). (19) HL C 346., 2018.9.27., 192. o.