Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2018/2108(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0046/2019

Előterjesztett szövegek :

A8-0046/2019

Viták :

PV 12/02/2019 - 6
CRE 12/02/2019 - 6

Szavazatok :

PV 12/02/2019 - 9.22
CRE 12/02/2019 - 9.22
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0083

Elfogadott szövegek
PDF 179kWORD 53k
2019. február 12., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
A határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelv végrehajtása
P8_TA(2019)0083A8-0046/2019

Az Európai Parlament 2019. február 12-i állásfoglalása a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelv végrehajtásáról (2018/2108(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló, 2011. március 9-i 2011/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 114. és 168. cikkére,

–  tekintettel a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) (általános adatvédelmi rendelet),

–  tekintettel a korszerű, alkalmazkodóképes és fenntartható egészségügyi rendszerekre való áttérésről szóló, 2011. június 6-i tanácsi következtetésekre(4),

–  tekintettel a 2003–2008(5), 2008–2013(6), illetve 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves egészségügyi programokra(7),

–  tekintettel a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelv működéséről szóló, 2015. szeptember 4-i és 2018. szeptember 21-i bizottsági jelentésekre (COM(2015)0421, COM(2018)0651),

–  tekintettel az egészségügy és az ellátás digitális átalakításának a digitális egységes piacon való lehetővé tételéről, a polgárok szerepének erősítéséről és egy egészségesebb társadalom megteremtéséről szóló, 2018. április 25-i bizottsági közleményére (COM(2018)0233),

–  tekintettel a betegek határokon átnyúló egészségügyi ellátására vonatkozó, 2016. évi tagállami adatokról szóló, 2018. július 18-i bizottsági jelentésre(8),

–  tekintettel a felelős nemzeti hatóságok e-egészségügyi hálózatának létrehozására, igazgatására és működésére vonatkozó szabályok meghatározásáról szóló 2011. december 22-i 2011/890/EU bizottsági végrehajtási határozatra(9),

–  tekintettel az európai digitális egységes piaci stratégiáról szóló, 2015. május 6-i bizottsági közleményre (COM(2015)0192),

–  tekintettel a 2012–2020 közötti időszakra szóló e-egészségügyi cselekvési tervre, különösen annak kifejezetten határokon átnyúló dimenziójára (COM(2012)0736),

–  tekintettel a 2012–2020 közötti időszakra szóló e-egészségügyi cselekvési terv Bizottság általi félidős értékelésére (COM(2017)0586),

–  tekintettel a ritka betegségekről szóló, 2008. november 11-i bizottsági közleményre (COM(2008)0679) és a ritka betegségek területén megvalósítandó fellépésről szóló, 2009. június 8-i tanácsi ajánlásra(10),

–  tekintettel a ritka betegségekről szóló bizottsági közleményről szóló, 2014. szeptember 5-i bizottsági végrehajtási jelentésre (COM(2014)0548),

–  tekintettel a ritka betegségek európai referenciahálózatairól szóló, a ritka betegségek európai uniós szakértői bizottsága (EUCERD) által 2013. január 31-én kiadott ajánlásra és annak 2015. június 10-i kiegészítésére,

–  tekintettel Számvevőszéknek az Unión belüli határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló, 2018. májusi háttérdokumentumára(11),

–  tekintettel „A növekedés és a kohézió előmozdítása az EU határrégióiban” című, 2017. szeptember 20-i bizottsági közleményre (COM(2017)0534),

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérének intézményközi kihirdetésére(12),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i, a saját kezdeményezésű jelentések készítésének engedélyezési eljárásáról szóló határozata 1. cikke (1) bekezdésének (e) pontjára és 3. mellékletére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A8-0046/2019),

A.  mivel az Unión és tagállamain belül mindenki számára megfizethető egészségügyi rendszerek létfontosságúak a magas szintű közegészség, szociális védelem, társadalmi kohézió és társadalmi igazságosság biztosítása szempontjából annak révén, hogy megőrzik és biztosítják az egyetemes hozzáférést, és mivel a betegek életminőségét az egészségügyi ellátás költséghatékonysági vizsgálatának lényeges elemeként ismerik el;

B.  mivel a 2011/24/EU irányelv (a továbbiakban: az irányelv) az EUMSZ 168. cikkének (7) bekezdésével összhangban tiszteletben tartja minden tagállam azon szabadságát, hogy megfelelő egészségügyi döntéseket hozzon, és nem avatkozik bele a tagállamok érintett hatóságainak alapvető etikai döntéseibe, illetve nem veszélyezteti azokat; mivel különbségek mutatkoznak nemcsak a tagállamok által nyújtott szolgáltatások, hanem azok finanszírozási módja között is; mivel az irányelv a saját országukban rendelkezésre állókon felül egyéb egészségügyi ellátási lehetőségeket is biztosít az európai polgárok számára;

C.  mivel az egészség az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2. cikke (Az élethez való jog) és 35. cikke (Egészségvédelem) alapján alapvető jognak tekinthető;

D.  mivel az Unión belüli egészségügyi rendszerek a lakosság elöregedése, a költségvetési korlátok, a krónikus és ritka betegségek előfordulásának növekedése, az egészségügyi ellátás vidéki területeken való biztosításának nehézségei, valamint a magas gyógyszerárak miatt kihívásokkal néznek szembe; mivel a tagállamok feladata, hogy az alapvető gyógyszerek rendelkezésre állásának biztosítása érdekében a határokon átnyúló naprakész katalógust készítsenek és vezessenek a gyógyszerhiányokról, és az arra vonatkozó információkat határokon átnyúló jelleggel megosszák egymással;

E.  mivel azt az egészségügyi ellátást, amelyre a polgároknak szükségük van, néha egy másik tagállamban lehet a legjobban biztosítani a közelség, a megközelíthetőség, az ellátás sajátos jellege vagy a saját tagállamukon belüli kapacitáshiány, így például az alapvető gyógyszerek hiánya miatt;

F.  mivel a jelenlegi irányelv működéséről szóló jelentés eredményei szerint 2015-ben nem minden tagállam hajtotta végre teljesen körűen vagy helyesen az irányelvet;

G.  mivel az egészségügyi ágazat az uniós gazdaság létfontosságú eleme, a GDP 10%-át teszi ki, amely arány a gazdasági-társadalmi tényezők miatt 2060-ra 12,6%-ra emelkedhet;

H.  mivel az irányelv 20. cikke szerint a Bizottságnak háromévente végrehajtási jelentést kell készítenie az irányelv működéséről; mivel a Bizottságnak folyamatosan értékelnie és rendszeresen ismertetnie kell a betegáramlásokra, a betegek mobilitásának adminisztratív, szociális és pénzügyi dimenzióira, valamint az európai referenciahálózatok és a nemzeti kapcsolattartó pontok működésére vonatkozó információkat;

I.  mivel az irányelv működéséről szóló 2018. szeptember 21-i bizottsági jelentés szerint a polgárok számára továbbra is nehézséget jelent, hogy a határokon átnyúló egészségügyi ellátás tekintetében hogyan gyakorolhatják jogaikat; mivel a betegek biztonságos mobilitásának garantálása érdekében az egészségügyi szolgáltatók működésének feltételei tekintetében további egyértelműséget és átláthatóságot kell biztosítani;

J.  mivel a Bizottság 2018. április 25-i, az elektronikus egészségügyről szóló közleménye megállapítja, hogy az egészségügyi és ellátási rendszerek reformokat és innovatív megoldásokat igényelnek annak érdekében, hogy ellenállóbbá, hozzáférhetőbbé és hatékonyabbá váljanak; mivel ezért meg kell erősíteni az új technológiák és a digitális eszközök használatát az egészségügyi szolgáltatások minőségének és fenntarthatóságának javítása érdekében;

K.  mivel az irányelv egyértelmű jogalapot biztosít az európai együttműködés számára az egészségügyi technológiák értékelése, az e-egészségügy, a ritka betegségek, valamint az egészségügyi szolgáltatások és termékek biztonsági és minőségi normái tekintetében;

L.  mivel az uniós polgároknak joguk van ahhoz, hogy a szakellátást saját tagállamukban vegyék igénybe; mivel azonban az irányelv szerinti, határokon átnyúló ellátásokat – többek között a megelőző orvosi vizsgálatokat, szűréseket és egészségügyi állapotfelméréseket – igénybe venni kész betegek száma igen lassan növekszik;

M.  mivel az irányelv nem öleli fel az oltási programokat, noha azok a leghatékonyabb uniós szakpolitikák közé tartoznak, és tekintettel azokra a nehézségekre, amelyeket egyes tagállamok polgárai az ezekhez való hozzáférés terén tapasztalnak;

N.  mivel nem minden tagállam tudott adatokat vagy információkat szolgáltatni a külföldre utazó betegekre vonatkozóan, és mivel az egyes tagállamok által gyűjtött adatok nem mindig hasonlíthatók össze egymással;

O.  mivel a Bizottság egy közelmúltbeli konzultációja során a megkérdezettek 83%-a támogatta az orvosi adatok kutatások folytatását és a betegek egészségi állapotának javítását célzó rendelkezésre bocsátását(13); mivel az egészségügyi rendszerek bármely jövőbeli integrálásának digitális szempontból garantálnia kell, hogy az érintett információk végső birtokosai és kezelői az egészségügyi rendszerek és a betegek legyenek, garantálva ezzel a betegek számára a tisztességességet, a fenntarthatóságot és a betegek biztonságát;

P.  mivel az Unión belül az irányelv hatálya alá tartozó betegmobilitás viszonylag alacsony, és a nemzeti egészségügyi rendszerek fenntarthatóságára nézve nem jár jelentős költségvetési hatással;

Q.  mivel a tagállamok felelnek az emberek által igényelt egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, valamint az összes kapcsolódó költség megtérítésének biztosításáért; mivel a tagállamok nemzeti egészségügyi szolgálatai felelnek azon feltételek meghatározásáért, amelyek mellett a polgárok valamely más tagállamban egészségügyi ellátást vehetnek igénybe; mivel a betegek a tagállamok jelentős részében továbbra is jelentős akadályokba ütköznek az egészségügyi rendszerekkel való érintkezésük során; mivel az adminisztratív terhek késedelmeket okozhatnak a visszatérítésben; mivel ez csak súlyosbítja a szolgáltatásokhoz való hozzáférés széttagoltságát, és ezért a tagállamok közötti koordináció révén javítani kell;

R.  mivel az európai egészségbiztosítási kártyát a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló rendelet szabályozza, és végrehajtása tagállamonként igen eltérő; mivel az európai egészségbiztosítási kártya egységes végrehajtása és a tagállamok közötti fokozott koordináció alapvető fontosságú a jelenlegi adminisztratív terhek csökkentése és a betegeket megillető gyors és megkülönböztetésmentes költségtérítés garantálása érdekében, egyszersmind biztosítva az uniós polgárok szabad mozgását;

S.  mivel az orvosi rendelvények határokon átnyúló használata során a betegek még mindig gyakorlati és jogi nehézségekkel szembesülnek;

T.  mivel a nemzeti kapcsolattartó pontok szerepe annak biztosítása, hogy a betegek megfelelő tájékoztatást kapjanak a tájékozott döntéshez;

U.  mivel a nemzeti kapcsolattartó pontok még nem kellően ismertek a lakosság számára, ami kihat az eredményességükre; mivel a nemzeti kapcsolattartó pontok hatékonysága és az általuk folytatott tájékoztatás sikeressége az Uniótól és a tagállamoktól kapott támogatásuktól, valamint a kommunikációs csatornáktól, a bevált gyakorlatok és az információk, köztük az elérhetőségek megosztásától és a betegek beutalására vonatkozó iránymutatásoktól függ;

V.  mivel jelentős eltérések mutatkoznak az egyes nemzeti kapcsolattartó pontok között működésük, hozzáférhetőségük, láthatóságuk és erőforrásokkal való ellátottságuk tekintetében, mind minőségi, mind mennyiségi szempontból;

W.  mivel egy 2015. májusi Eurobarométer-felmérés(14) szerint a betegek nem kellően tájékozottak a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó jogaikról, és a polgárok csupán kevesebb mint 20%-a érzi magát jól tájékozottnak;

X.  mivel a határokon átnyúló egészségügyi ellátás csak akkor lehet hatékony, ha a betegeket, az egészségügyi szakembereket és az egyéb érdekelt feleket megfelelően tájékoztatják róla, és a rá vonatkozó szabályok könnyen elérhetők és általánosan hozzáférhetők;

Y.  mivel a betegek, a gondozók és az egészségügyi szakemberek továbbra is komoly információhiánnyal küzdenek általában a betegek jogai és különösen a betegek irányelv szerinti jogai tekintetében;

Z.  mivel az egészségügyi szakemberek a betegek rendkívül érzékeny problémáival foglalkoznak, ami egyértelmű és könnyen érthető kommunikációt tesz szükségessé; mivel a nyelvi akadályok hátráltathatják az egészségügyi szakemberek és betegeik közötti információátadást;

AA.  mivel számos tagállamban még sokat kell javítani és egyszerűsíteni a visszatérítési eljárásokon, különösen a rendelvények, a ritka betegségek gyógyszerei, a magisztrális készítmények, a nyomonkövetési kezelések és eljárások tekintetében;

AB.  mivel hat tagállam és Norvégia egyáltalán nem rendelkezik előzetes engedélyezési rendszerrel, ami biztosítja a betegek számára a választás szabadságát, és csökkenti az igazgatási terheket;

AC.  mivel a szomszédos tagállamok és régiók között számos kétoldalú megállapodás létezik, amelyek kitűnő bevált gyakorlatok alapjául szolgálhatnak az uniós szintű, határokon átnyúló egészségügyi ellátás továbbfejlesztéséhez;

Végrehajtás

1.  üdvözli a Bizottság által annak értékelése érdekében tett intézkedéseket, hogy a tagállamok megfelelően ültették-e át az irányelvet;

2.  tudomásul veszi az irányelvből származó előnyöket a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó szabályok egyértelműbbé tétele, valamint az Unión belüli biztonságos és magas színvonalú határokon átnyúló egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés biztosítása, továbbá a betegek mobilitásának a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban történő biztosítása tekintetében; csalódottságának ad hangot amiatt, hogy számos tagállam nem hajtotta végre eredményesen a betegek jogainak garantálására vonatkozó követelményeket; sürgeti ezért a tagállamokat, hogy biztosítsák az irányelv megfelelő végrehajtását, garantálva a közegészség védelmének magas szintjét, amely hozzájárul a polgárok egészségének javításához, egyúttal tartsák tiszteletben a személyek belső piacon belüli szabad mozgásának elvét;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is háromévente készítsen értékelő jelentéseket az irányelv működéséről, és azokat megfelelően nyújtsa be a Parlamentnek és a Tanácsnak; hangsúlyozza a kezelés céljából külföldre utazó betegekre vonatkozó, statisztikai célú információgyűjtés fontosságát, valamint a betegek országok közötti mozgására vonatkozó okok elemzését; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy amennyiben kivitelezhető, évente tegye közzé az egyes tagállamok által nyújtott ellátások bontását és az általuk határokon átnyúló egészségügyi ellátásként megtérített teljes összegét;

4.  felkéri a Bizottságot, hogy a beteg életminőségét és a beteggondozás eredményeit vegye fel az irányelv végrehajtásának költséghatékonyságára irányuló értékelés szempontjai közé;

5.  emlékezteti a tagállamokat azon kötelezettségvállalásukra, hogy az értékelés és a fent említett jelentések elkészítése céljából biztosítják a Bizottság számára a segítségnyújtást és a rendelkezésükre álló információkat;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat a végrehajtásra vonatkozóan, különösen azon területeken, amelyeken az irányelv és a szociális védelmi rendszerek koordinálásáról szóló rendelet kölcsönhatásban áll egymással, és hogy e tekintetben biztosítsa a jobb koordinációt az intézményeken belüli érintett érdekelt felek között;

7.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak helyesen kell átültetniük az irányelvet annak érdekében, hogy biztosítsák a jó minőségű és könnyen hozzáférhető, határokon átnyúló egészségügyi ellátást a betegek számára, teljes mértékben tiszteletben tartva a jogszabályokban meghatározott végrehajtási határidőket; elismeri, hogy konkrét eredményeket lehetne elérni az elrendelt gyógyszerekhez való hozzáférés és az ellátás folytonossága tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy mérje fel az irányelv hatályának az oltási programokra való kiterjesztésére vonatkozó lehetőségeket;

8.  elégedetten veszi tudomásul az olyan kezdeményezések pozitív hatását, mint az európai egészségbiztosítási kártya, amelyet ingyenesen adnak ki, és amely lehetővé teszi, hogy valamely kötelező szociális biztonsági rendszerben biztosított személyek ingyenes vagy csökkentett költségű orvosi kezelésben részesüljenek egy másik tagállamban; hangsúlyozza az intézmények közötti sikeres együttműködés fontosságát az európai egészségbiztosítási kártyával való visszaélések elkerülése érdekében;

9.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az egyértelműséget és az átláthatóságot az egészségügyi szolgáltatók működésének feltételei tekintetében; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az egészségügyi szolgáltatók és a szakemberek szakmai felelősségbiztosítással rendelkezzenek az ezen irányelvben és a 2005/36/EK irányelvben előírtak szerint, az egészségügyi szolgáltatások minőségének javítása és a betegek védelmének fokozása érdekében;

Finanszírozás

10.  rámutat arra, hogy a határokon átnyúló egészségügyi ellátás a tagállamok ügye, amelyek a vonatkozó szabályokkal összhangban a költségeket megtérítik; rámutat továbbá arra, hogy a Bizottság az irányelv IV. fejezetében említett együttműködést egészségügyi programok révén támogatja;

11.  e tekintetben komoly aggodalmának ad hangot az egészségügyre vonatkozó program finanszírozásának javasolt csökkentésével kapcsolatban; megismétli arra irányuló felhívását, hogy az ENSZ közegészségre, az egészségügyi rendszerekre és az környezettel kapcsolatos problémákra vonatkozó fenntartható fejlesztési céljainak végrehajtása érdekében a következő, 2021–2027-es többéves pénzügyi keretben az egészségügyre vonatkozó programot állítsák vissza mint szilárd, önálló, nagyobb finanszírozással rendelkező programot, valamint biztosítsanak ambiciózus, a határokon átnyúló kihívásokra összpontosító egészségügyi politikát, beleértve konkrétan a rák elleni küzdelemre, a krónikus és ritka betegségek, köztük a genetikai, a járványos betegségek és a ritka rákbetegségek megelőzésére, korai észlelésére és kezelésére, az antimikrobiális rezisztencia leküzdésére, valamint a határokon átnyúló egészségügyi ellátáshoz való könnyebb hozzáférés biztosítására irányuló közös uniós erőfeszítések jelentős növelését is;

12.  hangsúlyozza az Európai Szociális Alap, az Európai Strukturális és Beruházási Alap szerepét az egészségügy szempontjából és az Európai Regionális Fejlesztési Alap, ezen belül az Interreg program szerepét az egészségügyi szolgáltatások javításában és a régiók és a társadalmi csoportok közötti egészségügyi egyenlőtlenségek mérséklésében a tagállamokban; kéri, hogy a következő többéves pénzügyi keretben a strukturális és kohéziós alapokat fel lehessen használni a határokon átnyúló egészségügyi ellátás javítására és megkönnyítésére is;

A betegek mobilitása

13.  megjegyzi, hogy az alacsony betegmobilitás négy indokra vezethető vissza: i. egyes tagállamok meglehetősen későn hajtották végre az irányelvet, ii. a polgárok rendkívül keveset tudnak a visszatérítéshez való általános jogaikról, iii. egyes tagállamok akadályokat – például adminisztratív terheket – alakítottak ki, amelyek korlátozzák a határokon átnyúló egészségügyi ellátást, valamint iv. nem áll rendelkezésre vagy hiányos az információ azon betegekre vonatkozóan, akik valamely más tagállamban kívánnak egészségügyi ellátást igénybe venni;

14.  megállapítja, hogy egyes előzetes engedélyezési rendszerek az évente benyújtott kérelmek számát tekintve láthatóan indokolatlanul nagy terhet és/vagy korlátozást jelentenek; kéri a Bizottságot, hogy folytassa a tagállamokkal folytatott strukturált párbeszédet, és teremtsen nagyobb egyértelműséget az előzetes engedélyezés követelményei, valamint ezzel összefüggésben a visszatérítés feltételei tekintetében;

15.  kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat a tagállamok számára annak lehetővé tétele érdekében, hogy az emberek az előzetes engedélyezés bevezetése esetén összehasonlíthassák a külföldi kezeléseket a saját tagállamban rendelkezésre állókkal, a betegek szempontjából való költséghatékonyságot vezérelvként használva;

16.  emlékezteti a tagállamokat arra, hogy az irányelv alkalmazása bármely korlátozásának – például az előzetes engedélyezési követelményeknek és a visszatérítés feltételeinek – szükségesnek és arányosnak kell lennie, és nem eredményezhet önkényes vagy társadalmi megkülönböztetést, illetve nem akadályozhatja indokolatlanul a betegek és szolgáltatások szabad mozgását, továbbá nem róhat túlzott terheket a nemzeti egészségügyi rendszerekre; felhívja a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe az alacsony jövedelmű betegek nehézségeit, akiknek előre ki kell fizetniük a határokon átnyúló kezelést; megjegyzi, hogy az előzetes engedélyezési rendszerek célja annak lehetővé tétele a tagállamok számára, hogy tervezzenek, és megvédjék a betegeket az olyan kezelésektől, amelyek az ellátás minőségét vagy biztonságosságát illetően súlyos konkrét aggályokat vetnek fel;

17.  aggodalommal állapítja meg, hogy egyes tagállamokban a biztosítók önkényes megkülönböztetést alkalmaznak vagy indokolatlan akadályokat teremtettek, amelyek útját állják a betegek és a szolgáltatások szabad mozgásának, ami káros pénzügyi hatásokkal jár a betegek számára;

18.  nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy értesítsék a Bizottságot minden olyan döntésről, amellyel korlátozást vezetnek be az irányelv 7. cikkének (9) bekezdése szerinti költség-visszatérítésre vonatkozóan, és jelöljék meg az erre vonatkozó indokaikat;

19.  fájlalja, hogy egyes tagállamok saját területükön a magán- vagy nem szerződött egészségügyi szolgáltatók által nyújtott ellátás esetében időnként alacsonyabb visszatérítési arányt biztosítanak, mint az állami vagy szerződött egészségügyi szolgáltatók által nyújtott, határokon átnyúló egészségügyi ellátás esetében; úgy véli, hogy garantálni kell, hogy ugyanolyan mértékű legyen a visszatérítés a magán egészségügyi ellátás és az állami egészségügyi ellátás esetében, feltéve, hogy biztosított az ellátás minősége és biztonsága;

20.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a határokon átnyúló ellátásban részesülő betegekre vonatkozó visszatérítési eljárások értékelése, kiigazítása és egyszerűsítése – többek között az utókezelés és nyomonkövetési eljárások visszatérítésének tisztázása –, valamint az érintett egészségbiztosítóknál összehangolt, egyablakos ügyfélszolgálatok kialakítása érdekében;

21.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az irányelv távorvoslásra – a távolból nyújtott egészségügyi szolgáltatásokra – történő alkalmazása tekintetében nem kellően egyértelműek a visszatérítési rendszerek, mivel egyes tagállamok visszatérítik vagy biztosítják az általános orvosokkal történő távkonzultáció költségeit, míg más tagállamok nem; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a visszatérítési szabályok javítását a 7. cikk (1) bekezdésével és a 4. cikk (1) bekezdésével összhangban, hogy azok adott esetben a távorvoslásra is kiterjedjenek; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy hangolják össze a távorvoslás költségeinek visszatérítésével kapcsolatos megközelítéseiket;

Határ menti régiók

22.  ösztönzi a tagállamokat és a határ menti régiókat a határokon átnyúló egészségügyi együttműködés hatékony és pénzügyileg fenntartható módon való elmélyítésére, többek között hozzáférhető, elegendő és érthető tájékoztatás nyújtása révén, annak érdekében, hogy a betegek számára a lehető legjobb ellátást biztosítsák; kéri a Bizottságot, hogy támogassa és ösztönözze a bevált gyakorlatok határ menti régiók közötti strukturális megosztását; arra biztatja a tagállamokat, hogy e bevált gyakorlatokat alkalmazzák az egészségügyi ellátás más régiókban való javítására is;

23.  üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy növelje a határ menti régiók közötti kohéziót azáltal, hogy egy uniós szintű. határokon átnyúló mechanizmus létrehozásával elhárítja az általuk tapasztalt jogi és igazgatási akadályokat;

A betegek tájékoztatása

24.  kiemeli a nemzeti kapcsolattartó pontok alapvető szerepét a betegek tájékoztatásában és abban, hogy segítsenek nekik tájékozott döntést hozni az Unión belüli, külföldi egészségügyi ellátás igénybevételéről; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak további összegeket a hozzáférhető és jól látható nemzeti kapcsolattartó pontok és a betegeknek szóló e-egészségügyi platformok fejlesztésére, amelyeknek több nyelven felhasználóbarát, digitálisan elérhető és akadálymentes tájékoztatást kell nyújtaniuk a betegek és az egészségügyi szakemberek számára;

25.  javasolja, hogy a Bizottság a betegképviseleti szervezetekkel együttesen dolgozzon ki iránymutatásokat a nemzeti kapcsolattartó pontok működésére vonatkozóan annak érdekében, hogy tovább könnyítse és jelentősen javítsa az információk és gyakorlatok egymás közötti következetes megosztásának módozatait, harmonizált, egyszerűsített és betegbarát eljárásokat, űrlapokat és útmutatókat alakítson ki, valamint hogy kapcsolatot hozzon létre a nemzeti kapcsolattartó pontok és a tagállamokban rendelkezésre álló információforrások és szakértők között;

26.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő finanszírozást a nemzeti kapcsolattartó pontjaik számára annak érdekében, hogy azok átfogó tájékoztatást tudjanak kialakítani, és felkéri a Bizottságot, hogy Unió-szerte fokozza a nemzeti kapcsolattartó pontok közötti együttműködést;

27.  hangsúlyozza, hogy az e-egészségügy lehetőséget nyújthat a betegek határokon átnyúló egészségügyi ellátási lehetőségekre és az őket az irányelv alapján megillető jogokra vonatkozó információkhoz való hozzáférésének javítására;

28.  felhívja a tagállamokat, hogy nyomatékosan szólítsák fel az egészségügyi szolgáltatókat és a kórházakat, hogy a betegeket előzetesen lássák el a külföldi kezelésre vonatkozó pontos és naprakész költségbecsléssel, amely magában foglalja a gyógyszereket, a tiszteletdíjakat, az éjszakai tartózkodást és a kiegészítő díjakat;

29.  kéri a Bizottságot, hogy a nemzeti szakértők érdekében tájékoztató kampányok révén tisztázza a jelenlegi összetett jogi helyzetet, amely az irányelv és a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló rendelet közötti viszonyból ered;

30.  felkéri a Bizottságot, hogy az illetékes nemzeti hatóságokkal, a nemzeti kapcsolattartó pontokkal, az európai referenciahálózatokkal, betegképviseleti szervezetekkel és egészségügyi szakemberek hálózataival együttműködve szervezzen átfogó, nyilvános tájékoztató kampányokat – többek között az új digitális lehetőségeket kihasználva – a betegek irányelv szerinti jogaival és kötelezettségeivel kapcsolatos strukturális tudatosság növelése érdekében;

31.  felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat az arra vonatkozó információk hozzáférhetővé tételére, hogy a betegek milyen eljárás keretében nyújthatnak be panaszt be olyan esetekben, amikor az irányelv szerinti jogaikat nem tartották tiszteletben vagy akár megsértették;

32.  ajánlja, hogy a Bizottság dolgozzon ki iránymutatásokat arra vonatkozóan, hogy a nemzeti kapcsolattartó pontoknak milyen információkat kell nyújtaniuk, különösen az előzetes engedélyezést igénylő, illetve nem igénylő kezeléseknek a jegyzékét, az alkalmazott kritériumokat és a hatályos eljárásokat illetően;

33.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak értékelésére, hogy szükség lenne-e azoknak az indokoknak a feltárására, amelyek miatt hozzáférést kell adni a határokon átnyúló egészségügyi ellátáshoz, olyan módon, hogy garantált legyen a szabad mozgás, ugyanakkor az egészségügyi ellátás ne legyen önmagában vett cél, amennyiben az egészségügyi rendszerek szervezése nemzeti hatáskör;

34.  ösztönzi a Bizottságot, hogy általában – és ne csak a nemzeti kapcsolattartó pontokon keresztül – mozdítsa elő a tagállamok hatóságai közötti fokozott együttműködést, és értékelje a meglévő együttműködési kezdeményezések előnyeit, különösen a határokon átnyúló régiókban, garantálva a polgárok biztonságos, magas színvonalú és hatékony egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését;

Ritka betegségek, ritka rákbetegségek és európai referenciahálózatok

35.  hangsúlyozza, hogy uniós szintű koordináció révén biztosítani kell a tudás, az információk és az erőforrások hatékony összevonását annak érdekében, hogy Unió-szerte hatékonyan kezeljék a ritka és krónikus betegségeket, köztük a ritka rákbetegségeket; e tekintetben arra ösztönzi a Bizottságot, hogy támogassa a ritka betegségekkel foglalkozó szakosodott központok létrehozását az EU-ban, amelyeket teljes mértékben az európai referenciahálózatokba kellene integrálni;

36.  javasolja a nyilvánosság ritka betegségekkel és ritka rákbetegségekkel kapcsolatos tudatosságának és megértésének fokozására és a K+F finanszírozásának bővítésére már megtett lépések folytatását; kéri a Bizottságot, hogy az egész EU-ban garantálja az információhoz, a gyógyszerekhez és az orvosi kezeléshez való hozzáférést a ritka betegségben szenvedő betegek számára, valamint törekedjen a korai és pontos diagnózishoz való hozzáférés javítására; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy kezelje a ritka betegségek nyilvántartásba vételének alacsony arányával kapcsolatos problémát, és továbbra is dolgozzon ki közös normákat a ritka betegségek nyilvántartásaiban szereplő adatok megosztására és cseréjére vonatkozóan;

37.  hangsúlyozza, hogy kiemelten fontos javítani a betegek terápiás együttműködésének modelljeit, amelyeknek metaelemzések és nagyszabású empirikus tanulmányok legstabilabb megállapításain kell alapulniuk, és az orvosi gyakorlat valóságát kell tükrözniük, ajánlásokat megfogalmazva a betegek kezelés melletti elkötelezettségének növelése érdekében, különösen a krónikus betegségek kezelése esetében, ami kulcsfontosságú mutató az egészségügyi rendszerek hatékonyságának és eredményességének mérése terén;

38.  hangsúlyozza az egészségügyi szakemberek egész EU-ra kiterjedő mobilitásának fontosságát és az azzal járó értéktöbbletet, mind tanulmányaik alatt, mind szakmai pályafutásuk során, különösen pedig a ritka betegségekre vonatkozó ismeretek és szakértelem javításában betöltött szerepük jelentőségét;

39.  javasolja, hogy a Bizottság tegyen közzé friss felhívást új európai referenciahálózatok létrehozására, és továbbra is támogassa az európai referenciahálózatok modelljének fejlesztését és bővítését a földrajzi különbségek és a szakértelem hiányának megszüntetése érdekében; hangsúlyozza azonban, hogy az európai referenciahálózatok egyetlen bővítése sem áshatja alá a meglévő európai referenciahálózatok működését azok kezdeti szakaszában;

40.  fájlalja, hogy az európai referenciahálózatok működési elveit, illetve a nemzeti egészségügyi rendszerekhez és más uniós programokhoz való viszonyát bizonytalanság övezi; ezért arra kéri a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat és az európai referenciahálózatokat a betegek beutalására vonatkozó egyértelmű és átlátható szabályok kialakításában, és jusson megállapodásra a tagállamok által az európai referenciahálózatok számára nyújtandó támogatás formájáról;

41.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy a ritka betegségek közös európai programján keresztül hajtson végre cselekvési tervet az európai referenciahálózatok és az azokat támogató beteghálózatok további fejlesztése és finanszírozása céljából; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák az európai referenciahálózatokon belüli egészségügyi szolgáltatókat és az európai referenciahálózatokat integrálják egészségügyi ellátórendszereikbe azáltal, hogy kiigazítják jogi és szabályozási keretüket, valamint hogy a ritka betegségekre és a rákra vonatkozó nemzeti terveikben hivatkoznak az európai referenciahálózatokra;

Az orvosi (e-)rendelvények kölcsönös elismerése

42.  fájlalja, hogy a betegek – különösen a határ menti területeken – nehézségekkel szembesülnek a gyógyszerek más tagállamokban való hozzáférhetősége és visszatérítése tekintetében az Unió-szerte eltérő hozzáférhetőségek és adminisztratív szabályok miatt; felhívja a tagállamokat és egészségügyi hatóságaikat, hogy találjanak megoldást az orvosi rendelvények Unión belüli kölcsönös elismerését hátráltató jogi és gyakorlati problémákra, és sürgeti a Bizottságot, hogy e tekintetben hozzon támogató intézkedéseket;

43.  fájlalja, hogy a betegek nehézségekkel szembesülnek a gyógyszerek más tagállamokban való hozzáférhetősége és visszatérítése tekintetében az Unió-szerte eltérő hozzáférhetőségek és szabályok miatt;

44.  felhívja a Bizottságot, hogy készítsen cselekvési tervet a túlzottan magas gyógyszerárak és a különböző tagállamokban a gyógyszerárak között mutatkozó, jelentős eltérések módszeres kezelése céljából;

45.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy az európai referenciahálózatokhoz kötődő szakértői központok által kiállított orvosi rendelvényeket valamennyi tagállamban fogadják el visszatérítés céljából;

46.  üdvözli az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből (CEF) nyújtott támogatást az arra irányuló erőfeszítések részeként, hogy az e-receptek és betegdossziék megosztásával kapcsolatos jelenlegi kísérleti projekteket sikeresen továbbfejlesszék, és 2020-ra előkészítsék a többi tagállam csatlakozását; kitart amellett, hogy e támogatást a következő többéves pénzügyi keretben is fenn kell tartani;

E-egészségügy

47.  elismeri, hogy az e-egészségügy egyes költségek csökkentése révén elősegítheti az egészségügyi rendszerek fenntarthatóságát, és jelentős része lehet abban, ahogy az Unió a jelenlegi egészségügyi kihívásokra reagál; hangsúlyozza, hogy az e-egészségügy kölcsönös átjárhatóságát prioritásként kell kezelni a betegek globális nyilvántartásainak és az ellátás folytonosságának javítása érdekében, biztosítva a betegek személyes adatainak biztonságát; úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani arra, hogy valamennyi beteg, nem utolsósorban az idősek és a fogyatékossággal élő személyek, könnyen hozzáférjenek az ellátáshoz; e tekintetben javasolja, hogy a tagállamok tegyenek lépéseket azért, hogy forrásokat fordítsanak a polgárok digitális jártasságának fejlesztésébe, és az öregedő népességnek szánt új megoldások kidolgozásába, minden rendelkezésükre álló eszközt felhasználva annak biztosítására, hogy megelőzzék a digitalizációból eredő kirekesztést;

48.  üdvözli az uniós szintű e-egészségügyi digitális szolgáltatási infrastruktúra (eHDSI) létrehozását, amely elősegíti majd az egészségügyi adatok, különösen az e-receptek és a betegdossziék határokon átnyúló megosztását;

49.  felhívja a tagállamokat, hogy mielőbb tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy egészségügyi rendszereik saját kockázatértékeléseikkel összhangban egy, az e-egészségügy számára kijelölt nemzeti kapcsolattartó ponton keresztül csatlakozzanak az eHDSI-hez, és kéri a Bizottságot, hogy segítse elő e folyamatot;

50.  felhívja a Bizottságot, hogy kiemelt kérdésként foglalkozzon a tagállamokon belüli digitális egészségügyi szükségletekkel; üdvözli, hogy a Bizottság tartósan pénzügyi forrásokkal támogatja az erőteljes nemzeti digitális egészségügyi stratégiák biztosítását és az uniós szintű közös fellépések megfelelő keretének létrehozását, amelyek célja az erőfeszítések megkettőzésének megakadályozása és a bevált gyakorlatok cseréjének biztosítása, hogy a tagállamokban szélesebb körben használják a digitális technológiákat;

51.  kéri a tagállamokat, hogy Európa-szerte fokozzák tovább a tagállami egészségügyi hatóságok közötti együttműködést annak érdekében, hogy az e-egészségügyi adatokat és a személyes nyilvántartásokat összekapcsolják az e-vényíró eszközökkel, lehetővé téve az egészségügyi szakemberek számára, hogy személyre szabott és információkon alapuló ellátást nyújtsanak betegeiknek és ösztönözzék az orvosok közötti együttműködést, ugyanakkor pedig teljes mértékben tiszteletben tartsák az idevágó uniós adatvédelmi jogszabályokat; felhívja a Bizottságot, hogy lépjen fel e törekvések megkönnyítése érdekében;

52.  felhívja a tagállamokat, hogy mielőbb hajtsák végre az általános adatvédelmi rendeletet annak érdekében, hogy megvédjék a betegek e-egészségügyi alkalmazásokban használt adatait, továbbá hangsúlyozza a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, szóló 910/2014/EU rendelet(15) végrehajtása ellenőrzésének fontosságát, különösen az egészségügy szempontjából; hangsúlyozza, hogy a polgárok számára lehetővé kell tenni, hogy az általános adatvédelmi rendeletben megállapított elvekkel összhangban hozzáférjenek saját egészségügyi adataikhoz, és használhassák azokat;

Brexit

53.  kéri a Bizottságot, hogy tárgyalások útján érjen el stabil megállapodást az Egyesült Királysággal a Brexit utáni időszakra vonatkozóan az egészségügyről, különös figyelmet fordítva a betegek határokon átnyúló jogaira és az európai referenciahálózatok működésére;

54.  üdvözli az Európai Számvevőszék azon szándékát, hogy ellenőrizze az irányelv végrehajtásának hatékonyságát, és különösen megvizsgálja a végrehajtás Bizottság általi nyomon követését és felügyeletét, az eddig elért eredményeket a határokon átnyúló egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés terén, valamint az uniós finanszírozási keret hatékonyságát a támogatott fellépés tekintetében;

55.  felhívja a tagállamokat, hogy a Bizottsággal maradéktalanul együttműködve megfelelően hajtsák végre az irányelv valamennyi rendelkezését;

o
o   o

56.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 88., 2011.4.4., 45. o.
(2) HL L 166., 2004.4.30., 1. o.
(3) HL L 119., 2016.5.4., 1. o.
(4) HL C 202., 2011.7.8., 10. o.
(5) Az Európai Parlament és a Tanács 1786/2002/EK határozata (2002. szeptember 23.) a közegészségügyre vonatkozó közösségi cselekvési program (2003–2008) elfogadásáról (HL L 271., 2002.10.9., 1. o.).
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 1350/2007/EK határozata (2007. október 23.) az egészségügyre vonatkozó második közösségi cselekvési program (2008–2013) létrehozásáról (HL L 301., 2007.11.20., 3. o.).
(7) Az Európai Parlament és a Tanács 282/2014/EU rendelete (2014. március 11.) az egészségügyre vonatkozó harmadik többéves uniós cselekvési program (2014–2020) létrehozásáról és az 1350/2007/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 86., 2014.3.21., 1. o.).
(8) https://ec.europa.eu/health/sites/health/files/cross_border_care/docs/2016_msdata_en.pdf
(9) HL L 344., 2011.12.28., 48. o.
(10) HL C 151., 2009.7.3., 7. o.
(11) https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/BP_CBH/BP_Cross-border_healthcare_EN.pdf
(12) HL C 428., 2017.12.13., 10. o.
(13) A Bizottság összefoglaló jelentése „Az egészség és a gondozás átalakítása a digitális egységes piacon” című konzultációjáról, 2018, https://ec.europa.eu/health/sites/health/files/ehealth/docs/2018_consultation_dsm_en.pdf
(14) 425. számú Eurobarométer-különjelentés: A betegek jogai a határokon átnyúló egészségügyi ellátásban az Európai Unióban.
(15) HL L 257., 2014.8.28., 73. o.

Utolsó frissítés: 2020. január 27.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat