Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2018/0044(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0261/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0261/2018

Viták :

Szavazatok :

PV 13/02/2019 - 8.4

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0086

Elfogadott szövegek
PDF 213kWORD 64k
2019. február 13., Szerda - Strasbourg Végleges kiadás
A követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásaira alkalmazandó jog ***I
P8_TA(2019)0086A8-0261/2018
Állásfoglalás
 Egységes szerkezetbe foglalt szöveg

Az Európai Parlament 2019. február 13-i jogalkotási állásfoglalása a követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásaira alkalmazandó jogról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2018)0096 – C8-0109/2018 – 2018/0044(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0096),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 81. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0109/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2018. július 18-i véleményére(1),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. július 11-i véleményére(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0261/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 303., 2018.8.29., 2. o.
(2) HL C 367., 2018.10.10., 50. o.


Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. február 13-án került elfogadásra a követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásaira alkalmazandó jogrólszóló (EU) .../... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel
P8_TC1-COD(2018)0044

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 81. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére(1),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(2),

rendes jogalkotási eljárás keretében(3),

mivel:

(1)  Az Unió célul tűzte ki a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fenntartását és fejlesztését. E térség fokozatos kialakítása érdekében az Unió intézkedéseket fogad el a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben való igazságügyi együttműködésre vonatkozóan, a belső piac megfelelő működéséhez szükséges mértékben.

(2)  A Szerződés 81. cikke szerint ezek az intézkedések magukban foglalják a tagállamokban alkalmazandó kollíziós szabályok összeegyeztethetőségének biztosítására irányuló szabályokat.

(3)  A belső piac megfelelő működése – annak érdekében, hogy előreláthatóbbá váljon a jogviták kimenetele, valamint hogy javuljon az alkalmazandó joggal kapcsolatos biztonság jogbiztonság és az ítéletek szabad mozgása és elismerése– szükségessé teszi azt, hogy a tagállamokban hatályos kollíziós szabályok ugyanazt a nemzeti jogot határozzák meg alkalmazandó jogként, függetlenül attól, hogy melyik tagállamban található az a bíróság, amely előtt keresetet indítanak. [Mód. 1]

(4)  Az 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(4) nem terjed ki a követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásaival kapcsolatos kérdésekre. Az említett rendelet 27. cikkének (2) bekezdése azonban előírja, hogy a Bizottság jelentést terjesszen az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elé a követelések átruházásának vagy engedményezésének harmadik személyekkel szembeni érvényesíthetőségéről, valamint az átruházott vagy engedményezett követelésnek egy másik személy jogával szembeni elsőbbségének kérdéséről, és adott esetben a jelentéshez csatolja a rendelet módosítására irányuló javaslatot és a bevezetendő rendelkezések hatásvizsgálatát.

(5)  2015. február 18-án a Bizottság elfogadta a tőkepiaci unió kiépítéséről szóló zöld könyvet, amely kimondta, hogy az értékpapírosítás és a pénzügyi biztosítékok összeurópai piacának létrehozása, valamint egyéb tevékenységek, mint például a faktoring során további fontos szempont, hogy nagyobb jogbiztonságot kell teremteni a követelések határokon átnyúló átruházása és az ilyen átruházások prioritási sorrendjének esetében, különös tekintettel a fizetésképtelenség esetére.

(6)  2015. szeptember 30-án a Bizottság közleményt fogadott el a tőkepiaci unió megteremtésére irányuló cselekvési tervről. A tőkepiaci unióra vonatkozó cselekvési terv megállapította, hogy a hitelkövetelés-engedményezés harmadik felekre kifejtett hatásainak eltérő nemzeti kezelése bonyolítja ezen eszközök határokon átnyúló biztosítékként történő felhasználását, és azt a következtetést vonta le, hogy ez a jogbizonytalanság megakasztja a gazdaságilag jelentős pénzügyi műveleteket, például az értékpapírosítást. A tőkepiaci unióra vonatkozó cselekvési terv kimondta, hogy a Bizottság egységes szabályokat fog javasolni annak érdekében, hogy jogi megalapozottsággal meg lehessen határozni, melyik ország nemzeti joga alkalmazandó a hitelkövetelés-engedményezés harmadik felekre kifejtett hatásaira.

(7)  2016. június 29-én a Bizottság jelentést fogadott el a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról szóló 2002/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(5) 3. cikke (1) bekezdésének megfelelőségéről, amely arra a kérdésre összpontosított, hogy ez az irányelv eredményesen és hatékonyan működik-e hitelkövetelések biztosítékként történő felhasználására előírt alaki követelményeket illetően. A jelentés arra a következtetésre jutott, hogy a követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásaival kapcsolatos egységes szabályokra irányuló javaslat lehetővé tenné annak jogi megalapozottsággal történő meghatározását, hogy melyik nemzeti jogot kell alkalmazni a követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásaira, ami elősegítené nagyobb jogbiztonság megvalósítását a hitelkövetelések biztosítékként történő határon átnyúló felhasználása esetén.

(8)  2016. szeptember 29-én a Bizottság jelentést fogadott el a követelések engedményezésének vagy átruházásának harmadik felekkel szembeni érvényesíthetőségéről, valamint az engedményezett vagy átruházott követelésnek harmadik fél jogával szembeni elsőbbsége kérdéséről. A jelentés megállapította, hogy az egységes kollíziós szabályok erősítenék a jogbiztonságot, és csökkentenék a gyakorlati problémákat és tagállami megközelítések jelenlegi eltéréséből adódó jogi költségeket. E szabályok rendeznék az engedményezés harmadik személyekkel szembeni érvényesíthetőségét, valamint az elsőbbség kérdését rivális engedményesek vagy az engedményesek és más jogosultak között.

(9)  E rendelet tárgyi hatályának és rendelkezéseinek összhangban kell lenniük a 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel(6), az 593/2008/EK rendelettel, valamint az 1215/2012/EU(7) és az (EU) 2015/848(8) európai parlamenti és tanácsi rendelettel. E rendelet értelmezése során amennyire lehet, el kell kerülni, hogy az említett eszközök között szabályozási hézagok keletkezzenek.

(10)  Ez a rendelet megvalósítja a tőkepiaci unióra vonatkozó cselekvési tervet. Megfelel továbbá a Róma I. rendelet 27. cikkének (2) bekezdésében megállapított azon követelménynek, hogy a Bizottságnak közzé kell tennie egy jelentést, és adott esetben a követelések engedményezésének harmadik személyekkel szembeni érvényesíthetőségéről, valamint az engedményesnek egy másik személy jogával szembeni elsőbbségéről szóló javaslatot.

(11)  Jelenleg uniós szinten nem léteznek a követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett (vagy tulajdonjogi) hatásaira irányadó harmonizált kollíziós szabályok. E kollíziós szabályokat tagállami szinten határozzák meg, azok azonban következetlenek – mivel az alkalmazandó jog meghatározására vonatkozó, eltérő kapcsoló elvre épülnek – és gyakran ezért nem világosak, különösen azokban az országokban, ahol az ilyen szabályokra nem vonatkoznak külön jogszabályok. A követelések határon átnyúló engedményezése során a nemzeti kollíziós szabályok következetlensége jogbizonytalansághoz vezet abban a tekintetben, hogy melyik jogot kell alkalmazni az engedményezések harmadik felekre kifejtett hatásaira. A jogbiztonság hiánya olyan jogi kockázatot teremt a követelések határon átnyúló engedményezései esetében, ami amely a belföldi engedményezések esetén nem létezik, ugyanis különböző nemzeti anyagi jogi szabályok alkalmazására kerülhet sor attól függően, hogy melyik tagállam bíróságai vagy hatóságai vizsgálják a követelések feletti jogcímmel kapcsolatos jogvitát; ebből adódik, hogy amennyiben határon átnyúló engedményezést követően elsőbbségi összeütközés merül fel azt illetően, hogy egy követelés kinek a tulajdonában van, annak kimenetele az alkalmazott nemzeti jogtól függ. [Mód. 2]

(12)  Ha az engedményesek nincsenek tisztában a jogi kockázattal vagy úgy döntenek, hogy figyelmen kívül hagyják azt, nem várt pénzügyi veszteség érheti őket. A határon átnyúlóan engedményezett követelések feletti jogcím birtokosával kapcsolatos bizonytalanság dominóhatást fejthet ki, valamint elmélyítheti és elnyújthatja a pénzügyi válság hatását. Ha az engedményesek úgy döntenek, hogy konkrét jogi tanácsadás igénybevételével enyhítik a jogi kockázatot, magasabb tranzakciós költséget fognak viselni, amire belföldi engedményezések esetén nem volna szükség. Ha a jogi kockázat elriasztja az engedményeseket, akik úgy döntenek, hogy elkerülik azt, üzleti lehetőségeket mulaszthatnak el és csökkenhet a piaci integráció. [Mód. 3]

(12a)   Ez a jogi kockázat visszatartó erőként is működhet. Az engedményesek és az engedményezők dönthetnek úgy, hogy elkerülik a kockázatot és így üzleti lehetőségeket szalasztanak el. Ezért úgy tűnik, hogy az egyértelműségnek ez a hiánya nem egyeztethető össze a piaci integráció célkitűzésével és a szabad tőkemozgás elvével, amelyeket az Európai Unió működéséről szóló szerződés 63–66. cikke határoz meg. [Mód. 4]

(13)  E rendelet célja, hogy jogbiztonságot nyújtson olyan közös kollíziós szabályok meghatározása révén, amelyek kijelölik, hogy melyik nemzeti jogot kell alkalmazni a követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásaira, ezáltal növelve a határon átnyúló követelésekkel kapcsolatos ügyletek számát és így ösztönözve az Unión belüli határon átnyúló beruházásokat, valamint megkönnyítve a vállalatok – köztük a kis- és középvállalkozások (kkv-k) – és a fogyasztók forráshoz jutását. [Mód. 5]

(14)  A követelés jogot biztosít a hitelezőnek egy pénzösszeg kifizetésére vagy egy kötelezettség teljesítésére az adós részéről. A követelés engedményezése lehetővé teszi, hogy a hitelező (engedményező) átruházza az adósság megfizetésének az adóssal szembeni követeléséhez való jogát egy másik személyre (engedményes). A hitelező és az adós, az engedményező és az engedményes, valamint az engedményes és az adós közötti szerződéses jogviszonyt szabályozó jogot kijelölő kollíziós szabályokat a Róma I. rendelet állapítja meg.

(14a)   Ez a rendelet nem kívánja módosítani az 593/2008/EK rendeletnek az önkéntes engedményezés engedményező és engedményes közötti, illetve engedményes és adós közötti tulajdonjogi hatására vonatkozó rendelkezéseit. [Mód. 6]

(15)  Helyénvaló, hogy az e rendeletben meghatározott kollíziós szabályok legyenek irányadók a követelések engedményezésének tulajdonjogi hatásaira a harmadik felek, például az engedményezésben részt vevő valamennyi fél között (vagyis az engedményező hitelezője tekintetében,és az engedményes, valamint az engedményes és az adós kivételével.között), továbbá harmadik felek (például az engedményező hitelezője) tekintetében. [Mód. 7]

(16)  Az e rendelet hatálya alá tartozó követelések közé tartoznak a vevőkövetelések, a pénzügyi eszközök piacairól szóló 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben(9) meghatározott pénzügyi eszközökből származó követelések, valamint a hitelintézeti számlán jóváírt pénz. A 2014/65/EU irányelvben meghatározott pénzügyi eszközök közé tartoznak azok az értékpapírok és származtatott termékek, amelyekkel a pénzügyi piacokon kereskednek. Míg az értékpapírok vagyoni eszközök, a származtatott termékek olyan szerződések, amelyek a szerződés feleinek jogaira (vagy követeléseire) és kötelezettségeire is kiterjednek. [Mód. 8]

(17)  Ez a rendelet a követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásaira vonatkozik. Nem terjed ki Kiterjed különösen az olyan szerződések (így a származtatott ügyletek) átruházására, amelyekben jogok (vagy követelések) és kötelezettségek is szerepelnek, valamint a szóban forgó jogokra és kötelezettségekre kiterjedő novációs szerződésekre. Mivel e rendelet nem fedi le a szerződések átruházását vagy novációját, a pénzügyi eszközökkel való kereskedést, valamint ezen eszközök elszámolását és kiegyenlítését, ezeket továbbra is a Róma I. rendeletben meghatározott, szerződéses kötelezettségre alkalmazandó jog szabályozza. Ezt a jogot általában a szerződés felei választják meg vagy a pénzügyi piacokra alkalmazandó megkülönböztetésmentes szabályok jelölik ki. [Mód. 9]

(18)  Helyénvaló, hogy e rendelet ne érintse a pénzügyi biztosítékokról szóló 2002/47/EK irányelv, az elszámolások véglegességéről szóló a 98/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(10), a felszámolási 2001/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(11) és a kibocsátásforgalmi-jegyzékekre vonatkozó 389/2013/EU bizottsági rendelet(12) által szabályozott kérdéseket, mivel így az e rendeletben foglalt kollíziós szabályok és az említett három irányelvben foglalt kollíziós szabályok hatálya között nincsenek átfedések. [Mód. 10]

(19)  E rendeletnek egyetemesnek kell lennie: az e rendelet által kijelölt jog akkor is alkalmazandó, ha e jog nem valamely tagállam joga.

(20)  A kiszámíthatóság alapvetően fontos azon harmadik felek számára, amelyek jogcímet kívánnak szerezni az engedményezett követelés felett. Az engedményező szokásos tartózkodási helye szerinti ország jogának a követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásaira történő alkalmazása lehetővé teszi, hogy az érintett harmadik felek előzetesen könnyen megismerhessék a jogaikra irányadóvá váló nemzeti jogot. Tehát főszabályként az engedményező szokásos tartózkodási helye szerinti jogot kell alkalmazni a követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásaira. E szabály alkalmazandó különösen a faktorálás, a biztosítékkal történő fedezés és – ha a felek nem választották meg az engedményezett követelésre alkalmazandó jogot – az értékpapírosítás során történő követelés-engedményezés harmadik felekre kifejtett hatásaira.

(21)  A követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásaira alkalmazandóként főszabályként választott jognak lehetővé kell tennie az alkalmazandó jog meghatározását, ha jövőbeni követeléseket engedményeznek, ami általános gyakorlat nagyszámú követelés engedményezése, például faktorálás esetén. Az engedményező szokásos tartózkodási helye szerinti jog alkalmazása lehetővé teszi a jövőbeni követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásaira alkalmazandó jog meghatározását.

(22)  Ha az engedményező fizetésképtelenné válik, a csődvagyon meghatározásakor gyakran szükségessé válik annak meghatározása, hogy ki rendelkezik jogcímmel az engedményezett követelés felett. Ezért kívánatos, hogy az rendeletben szereplő kollíziós szabályok koherensek legyenek a fizetésképtelenségi eljárásról szóló (EU) 2015/848 rendeletbe foglalt szabályokkal. A koherenciát úgy kell megvalósítani, hogy főszabályként az engedményező szokásos tartózkodási helye szerinti jogot alkalmazzák a követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásaira, mivel az engedményező szokásos tartózkodási helyének kapcsoló elvként való használata egybeesik az adós fő érdekeltségeinek központjával, amit a fizetésképtelenségi eljárások céljából használnak kapcsoló elvként.

(23)  A nemzetközi kereskedelemben a követelések engedményezéséről szóló 2001. évi ENSZ egyezmény úgy rendelkezik, hogy az engedményes engedményezett követelés feletti jogának a rivális érdekelt felek jogával szembeni elsőbbségét az engedményező tartózkodási helye szerinti állam joga szabályozza. Az e rendeletbe foglalt uniós kollíziós szabályok és az Egyezmény által nemzetközi szinten előnyben részesített megoldás egymással való összhangja várhatóan meg fogja könnyíteni a nemzetközi jogviták megoldását.

(24)  Ha az engedményező ugyanazon követelés több engedményezése között megváltoztatja a szokásos tartózkodási helyét, annak a jognak kell az alkalmazandó jognak lennie, amely az engedményező szokásos tartózkodási helye szerinti jog abban az időpontban, amikor az engedményesek egyike először teszi érvényesíthetővé az engedményezését harmadik felekkel szemben azáltal, hogy teljesíti az engedményező abban az időben szokásos tartózkodási helye alapján alkalmazandó jog szerinti követelményeket.

(25)  A piaci gyakorlatnak és a piaci szereplők szükségleteinek megfelelően célszerű, hogy kivételesen az engedményezett követelés joga, vagyis a hitelező és az adós közötti, a követelés alapját képező eredeti szerződést szabályozó jog legyen az egyes követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásaira irányadó jog.

(26)  Az engedményezett követelés jogának kell szabályoznia a hitelintézeti számlán jóváírt pénz számlatulajdonos általi engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásait, ha a számlatulajdonos a hitelező/engedményező, a hitelintézet pedig az adós. Nagyobb kiszámíthatóságot biztosít harmadik felek, például az engedményező hitelezői és a rivális engedményesek számára, ha az engedményezett követelés joga ezen engedményezések harmadik felekre kifejtett hatásaira is alkalmazandó, mivel az általános feltételezés szerint a hitelintézet helye szerinti ország joga szabályozza a számlatulajdonos hitelintézeti számlán jóváírt pénzre vonatkozó követelését (nem pedig a számlatulajdonos/engedményező szokásos tartózkodási helye szerinti jog). Általában ezt a jogot választják a számlatulajdonos és a hitelintézet közötti számlaszerződésben.

(27)  Célszerű, hogy a pénzügyi eszközökből származó követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásai szintén az engedményezett követelésre irányadó jog, vagyis a követelés alapját jelentő szerződést (például származtatott ügyletet) szabályozó jog hatálya alá tartozzanak. A pénzügyi piacok stabilitásának és zavartalan működésének megóvása érdekében alapvetően fontos, hogy a pénzügyi eszközökből származó követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásai az engedményezett követelés joga, ne pedig az engedményező szokásos tartózkodási helye szerinti jog hatálya alá tarozzanak. A fentiek megóvása azért biztosított, mivel a követelés alapját képező pénzügyi eszközre irányadó jog a szerződés felei által megválasztott jog vagy a pénzügyi piacokra alkalmazandó megkülönböztetésmentes szabályok szerint meghatározott jog.

(28)  Rugalmasságot kell biztosítani az értékpapírosítás keretében történő követelés-engedményezések harmadik felekre kifejtett hatásaira alkalmazandó jog meghatározása során az értékpapírosítást végző összes szereplő igényeinek kielégítése, valamint a határon átnyúló értékpapírosítási piac kisebb szereplőkre való kiterjesztésének megkönnyítése érdekében. Jóllehet főszabály szerint az engedményező szokásos tartózkodási helye szerinti jogot kell alkalmazni az értékpapírosítás keretében történő követelés-engedményezések harmadik felekre kifejtett hatásaira, az engedményező (kezdeményező) és az engedményes (különleges célú gazdasági egység) részére lehetővé kell tenni, hogy az engedményezett követelés jogát válasszák a követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásaira alkalmazandó jogként. Az engedményező és az engedményes számára lehetővé kell tenni annak eldöntését, hogy az értékpapírosítás keretében történő követelés-engedményezések harmadik felekre kifejtett hatásai továbbra is az engedményező szokásos tartózkodási helye szerinti főszabály hatálya alatt maradnak-e, vagy az ügylet szerkezetétől és jellemzőitől, például a kezdeményezők számától és helyétől, valamint az engedményezett követelésre irányadó jogok számától függően az engedményezett követelés jogát választják. [Mód. 12]

(29)  Ugyanazon követelés engedményesei közötti elsőbbségi összeütközés merülhet fel, ha a követelés engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásai az egyik engedményezés esetében az engedményező szokásos tartózkodási helye szerinti jog, a másik engedményezés esetében pedig az engedményezett követelés jogának hatálya alá tartoznak. Ilyen esetekben célszerű, hogy az engedményezésre alkalmazandó jog alapján harmadik felekkel szemben először érvényesíthetővé vált követelés-engedményezés harmadik felekre kifejtett hatásaira alkalmazandó jog legyen az elsőbbségi összeütközés feloldására alkalmazandó jog. Ha mindkét követelés-engedményezés egyszerre válik érvényesíthetővé harmadik felekkel szemben, akkor az engedményező szokásos tartózkodási helye szerinti jog irányadó. [Mód. 13]

(30)  A követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásaira alkalmazandóként e rendeletben meghatározott nemzeti jog hatályának egységesnek kell lennie. Az alkalmazandóként meghatározott nemzeti jognak különösen az alábbiakat kell szabályoznia: i. az engedményezés harmadik felekkel szembeni érvényesíthetősége, vagyis az engedményezett követelés feletti jogcím megszerzése érdekében az engedményes által megteendő követendő lépések és eljárások (például az engedményezés regisztrálása egy közigazgatási szervnél vagy nyilvános nyilvántartásban, vagy az adós írásbeli értesítése az engedményezésről); valamint ii. az elsőbbségi kérdések, vagyis határon átnyúló engedményezést követően a követelés felett jogcímmel rendelkező több érdekelt fél közötti konfliktusok feloldása (például két engedményes között, ha ugyanazt a követelést kétszer engedményeztek, vagy az engedményes és az engedményező hitelezője között). [Mód. 14]

(31)  Tekintettel e rendelet egyetemes jellegére, különböző jogi hagyományokkal rendelkező országok joga jelölhető ki alkalmazandó jogként. Amennyiben egy követelés engedményezését követően a követelés alapját képező szerződés átruházásra kerül, helyénvaló, hogy az e rendeletben a követelés engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásaira alkalmazandóként meghatározott jog legyen irányadó az elsőbbségi összeütközésre is a követelés engedményese, valamint ugyanazon követelésnek a követelés alapját képező szerződés átruházása utáni új kedvezményezettje között. Ugyanezen okból kifolyólag, ha a szerződés átruházásával funkcionálisan egyenértékű novációt alkalmaztak, helyénvaló, hogy az e rendeletben a követelés engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásaira alkalmazandóként meghatározott jog legyen irányadó az elsőbbségi összeütközésre is a követelés engedményese, valamint a követelés alapját képező szerződés novációja utáni, funkcionálisan egyenértékű követelés új kedvezményezettje között.

(32)  Közérdeken alapuló megfontolások indokolttá teszik a tagállami bíróságok azon – megszorítóan értelmezendő – lehetőségét, hogy kivételes körülmények között a közrend és az imperatív rendelkezések alapján kivételeket alkalmazzanak.

(33)  A tagállamok által vállalt nemzetközi kötelezettségek tiszteletben tartása azt jelenti, hogy e rendelet nem sértheti azokat a nemzetközi egyezményeket, amelyekben egy vagy több tagállam e rendelet elfogadásakor részes. A szabályokhoz történő könnyebb hozzáférés céljából a Bizottság a tagállamok által közölt információk alapján közzé kell, hogy tegye az Európai Unió Hivatalos Lapjában a vonatkozó egyezmények jegyzékét.

(34)  E rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket. Ez a rendelet különösen törekszik a tulajdonhoz való jogról, illetve a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogról szóló 17. és 47. cikk, valamint a vállalkozás szabadságáról szóló 16. cikk alkalmazásának az előmozdítására. [Mód. 15]

(35)  Mivel e rendelet célkitűzéseit a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani és azok e rendelet terjedelme és hatása miatt az Unió szintjén jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. A követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásaira vonatkozó kollíziós szabályok kívánt egységessége kizárólag rendelet útján érhető el, mivel egyedül a rendelet biztosítja a szabályok következetes nemzeti szintű értelmezését és alkalmazását. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl a cél eléréséhez szükséges mértéket.

(36)  Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló (21.) jegyzőkönyv 3. cikkével és 4a. cikkének (1) bekezdésével összhangban az [Egyesült Királyság] [és] [Írország] [bejelentették, hogy részt kívánnak venni ennek a rendeletnek az elfogadásában és alkalmazásában] [nem vesznek részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rájuk nézve nem kötelező és nem alkalmazandó].

(37)  Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló (22.) jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendelet elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Hatály

(1)  Ezt a rendeletet a polgári és kereskedelmi ügyek területén a követelések engedményezésének – az engedményezett követelés adósától eltérő – harmadik felekre kifejtett hatásaira kell alkalmazni olyan esetekben, amelyek több állam jogához kapcsolódnak. [Mód. 16]

E rendelet nem alkalmazható különösen az adó-, vám- és közigazgatási ügyekre.

(1a)   Ez a rendelet nem érinti az uniós és nemzeti fogyasztóvédelmi jogszabályokat. [Mód. 17]

(2)  E rendeletet hatálya nem terjed ki a következőkre:

a)  a családi kapcsolatokból és az ilyen kapcsolatokra alkalmazandó jog szerint hasonló joghatásúnak tekintett kapcsolatokból – beleértve a tartási kötelezettséget is – eredő követelések engedményezése;

b)  a házassági vagyonjogból eredő és az ilyen kapcsolatokra alkalmazandó jog szerint a házasságéval hasonló joghatásúnak tekintett kapcsolatokra – többek között a bejegyzett élettársi kapcsolatokra – alkalmazandó vagyonjogi jogszabályokból, továbbá a végrendeletből és öröklésből eredő követelések engedményezése; [Mód. 18]

c)  váltók, csekkek és saját váltók, valamint egyéb átruházható értékpapírokból eredő követelések engedményezése, amennyiben az ilyen egyéb átruházható értékpapírok alapján létrejövő kötelezettségek azok átruházható jellegéből származnak;

d)  a társasági jogot, valamint a más jogi személyekre vagy jogi személyiség nélküli szervezetekre vonatkozó jogot érintő kérdésekből – például a társaságok és más jogi személyek vagy jogi személyiség nélküli szervezetek bejegyzés útján vagy más módon történő létrehozása, jogképessége, belső szervezete és működése vagy megszűnése, valamint a társaság, illetve szervezet tagjainak és tisztviselőinek személyes felelőssége a társaság vagy a szervezet kötelezettségeiért – eredő követelések engedményezése;

e)  célvagyon („trust”) alapításából, és az alapítók, vagyonkezelők („trustee”) és kedvezményezettek közötti jogviszonyból eredő követelések engedményezése;

f)  a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(13) 2. cikkének (1) és (3) bekezdésében említett vállalkozásoktól eltérő szervezetek tevékenységéből eredő életbiztosítási szerződésekből – amelyek célja, hogy egy vállalkozáshoz, vállalkozáscsoporthoz, szakmai szervezethez vagy azok csoportjához tartozó munkavállaló vagy önálló vállalkozó halálesete, tevékenységének megszűnése, munkából eredő betegsége vagy balesete esetén juttatást nyújtson – eredő követelések engedményezése.

fa)  követelések engedményezése az (EU) 2015/848 rendelet szerinti kollektív eljárás során. [Mód. 19]

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a)  „engedményező”: az a személy, aki/amely átruházza valamely adósság megfizetésének adóssal szembeni követeléséhez való jogát egy másik személyre;

b)  „engedményes”: az a személy, aki/amely megszerzi valamely adósság megfizetésének adóssal szembeni követeléséhez való jogát egy másik személytől;

c)  „engedményezés”: valamely adósság megfizetésének adóssal szembeni követeléséhez való jog önkéntes átruházása. Magában foglalja a követelések valódi átruházását, a követelések biztosítéki célú átruházását, illetve elzálogosítását vagy más, biztosítéki joggal való megterhelését;

d)  „követelés”: bármely jellegű – akár pénzbeli, akár nem pénzbeli, akár szerződéses kötelezettségből, akár szerződésen kívüli kötelmi viszonyból származó – adósság megfizetésének követeléséhez való jog;

e)  „harmadik felekre kifejtett hatások”: tulajdonjogi hatások, vagyis az engedményes joga, hogy érvényesítse a rá engedményezett követelés feletti jogcímét más engedményesekkel vagy ugyanazon vagy funkcionálisan egyenértékű követelés kedvezményezettjeivel, az engedményező hitelezőivel és más harmadik felekkel szemben, az adós kivételével; [Mód. 20]

f)  „szokásos tartózkodási hely”: a társaságok és a jogi személyiséggel rendelkező vagy jogi személyiség nélküli más szervezetek szokásos tartózkodási helye a központi ügyvezetés helye; az üzleti tevékenysége körében eljáró természetes személy szokásos tartózkodási helye az üzleti tevékenysége fő helye;

g)  „hitelintézet”: az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(14) 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott vállalkozás, beleértve az olyan hitelintézeteknek az említett rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 17. pontja szerinti fióktelepét, amelyek az Unión belül vagy – a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(15) 47. cikkének megfelelően – az Unión kívül rendelkeznek központi irodával, ha e fióktelepek az Unión belül találhatók.

h)  „pénz”: valamely hitelintézeti számlán bármely pénznemben jóváírt pénz; [Mód. 21]

i)  „pénzügyi eszköz”: a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(16) I. mellékletének C. szakaszában meghatározott eszközök;

II. FEJEZET

EGYSÉGES SZABÁLYOK

3. cikk

Egyetemes alkalmazás

Az e rendelet által meghatározott jogot arra való tekintet nélkül alkalmazni kell, hogy az valamely tagállam joga-e vagy sem.

4. cikk

Alkalmazandó jog

(1)  E cikk eltérő rendelkezése hiányában a követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásait azon ország jogának kell szabályoznia, amelyben az engedményező szokásos tartózkodási helye található az engedményezés engedményezési szerződés megkötésének időpontjában.

Ha az engedményező ugyanazon követelés különböző engedményeseknek történő két engedményezése között megváltoztatja a szokásos tartózkodási helyét, az egyik engedményes jogának a másik engedményes jogával szembeni elsőbbségét az engedményező azon időpontbeli szokásos tartózkodási helye szerinti jognak kell szabályoznia, amikor arra az engedményezésre sor került, amely az első albekezdés alapján alkalmazandóként kijelölt jog szerint elsőként vált érvényesíthetővé más harmadik felekkel szemben.

(2)  E cikk (1) bekezdésétől eltérően az Az alábbiak engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásait az engedményezett követelésre alkalmazandó jog szabályozza:

a)  hitelintézeti számlán jóváírt pénz;

b)  pénzügyi eszközökből származó követelések.

(3)  Az engedményező és az engedményes választhatják az engedményezett követelésre alkalmazandó jogot a követelések értékpapírosítás céljából történő engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásaira alkalmazandó jogként.

Az engedményezési szerződésben vagy külön megállapodásban kifejezetten meg kell tenni a jogválasztást. A jogválasztást tartalmazó aktus tartalmi és formai érvényességére a választott jog az irányadó.

(4)  Ugyanazon követelés engedményesei között, ha az egyik engedményezés harmadik felekre kifejtett hatásaira annak az országnak a joga irányadó, amelyben az engedményező szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, a másik engedményezés harmadik felekre kifejtett hatásaira pedig az engedményezett követelés joga az irányadó, a felmerülő elsőbbségi összeütközésre azon engedményezés harmadik felekre kifejtett hatásaira alkalmazandó jognak kell irányadónak lennie, amely először vált érvényesíthetővé harmadik felekkel szemben az engedményezésre alkalmazandó jog alapján. Ha mindkét engedményezés egyszerre válik érvényesíthetővé harmadik felekkel szemben, akkor az engedményező szokásos tartózkodási helye szerinti ország joga irányadó. [Mód. 22]

5. cikk

Az alkalmazandó jog hatálya

A követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásaira e rendelet alapján alkalmazandó jog különösen az alábbiakra nézve irányadó:

a)  az engedményezésnek az adóstól eltérő harmadik felekkel szembeni érvényesíthetőségére vonatkozó követelmények, például regisztráció vagy közzétételi alakiságok;

b)  az engedményes jogainak elsőbbsége ugyanazon követelés másik engedményesének jogaival szemben;

c)  az engedményes jogainak elsőbbsége az engedményező hitelezőinek jogaival szemben;

d)  az engedményes jogainak elsőbbsége az ugyanazon követelés tekintetében történő szerződésátruházás kedvezményezettjének jogaival szemben;

e)  az engedményes jogainak elsőbbsége egyenértékű követelés tekintetében az adóssal szemben történő szerződésnováció kedvezményezettjének jogaival szemben.

6. cikk

Imperatív rendelkezések

(1)  E rendelet nem korlátozhatja az eljáró bíróság államának joga által előírt imperatív rendelkezések alkalmazását.

(2)  Az imperatív rendelkezések olyan rendelkezések, amelyek betartását minden tagállam a közérdek – mint például ezen állam politikai, társadalmi vagy gazdasági rendjének megőrzése – szempontjából döntő fontosságúnak ítéli, és megköveteli a hatálya alá eső valamennyi tényállásra történő alkalmazását, függetlenül attól, hogy e rendelet alapján a követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásait illetően mely jog alkalmazandó.

(2a)  Figyelembe kell venni azon tagállam jogának imperatív rendelkezéseit, amelyben az engedményezésre sor kell hogy kerüljön vagy sor került, amennyiben ezen imperatív rendelkezések alapján az engedményezési szerződés teljesítése nem jogszerű. [Mód. 23]

III. FEJEZET

EGYÉB RENDELKEZÉSEK

7. cikk

Közrend („ordre public”)

Az e rendelet által meghatározott bármely ország joga valamely rendelkezésének alkalmazása csak akkor tagadható meg, ha az alkalmazás nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen az eljáró bíróság országának közrendjével („ordre public”).

8. cikk

A vissza- és továbbutalás kizárása

E rendelet által meghatározott állam jogának alkalmazása alatt az adott államban hatályban lévő jogszabályok alkalmazását kell érteni, a nemzetközi magánjogi jogszabályok kizárásával.

9. cikk

Az egynél több jogrendszerrel rendelkező államok

(1)  Ha egy állam több olyan területi egységből áll, amelyek mindegyike saját jogszabályokkal rendelkezik a követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásai vonatkozásában, akkor az e rendelet szerint alkalmazandó jog meghatározása céljából mindegyik területi egységet államnak kell tekinteni.

(2)  Az a tagállam, amely több olyan területi egységből áll, amelyek mindegyike saját jogszabályokkal rendelkezik a követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásai tekintetében, nem köteles e rendeletet alkalmazni a kizárólag e területi egységek jogai között fennálló kollízió esetén.

10. cikk

Kapcsolat más uniós jogi aktusok rendelkezéseivel

E rendelet nem érinti az olyan uniós jogi rendelkezések alkalmazását, amelyek egy adott kérdéssel kapcsolatban a követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásai tekintetében irányadó kollíziós szabályokat írnak elő.

11. cikk

Kapcsolat a meglevő nemzetközi egyezményekkel

(1)  E rendelet nem érinti az olyan nemzetközi egyezmények alkalmazását, amelyekben e rendelet elfogadásának időpontjában egy vagy több tagállam részes, és amelyek a követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásai vonatkozásában kollíziós szabályokat állapítanak meg.

(2)  Az e rendeletben szabályozott kérdések vonatkozásában azonban e rendelet – mint tagállamok közötti rendelet – elsőbbséget élvez a kizárólag két vagy több tagállam között megkötött egyezményekkel szemben.

12. cikk

Az egyezmények jegyzéke

(1)  A tagállamok [az alkalmazás kezdő időpontja]-ig közlik a Bizottsággal a 11. cikk (1) bekezdésében említett egyezmények jegyzékét. Amennyiben a tagállamok ezen időpontot követően felmondják ezen egyezmények valamelyikét, erről értesítik a Bizottságot.

(2)  A Bizottság az (1) bekezdésben említett értesítés kézhezvételét követő hat hónapon belül közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjában

a)  az (1) bekezdésben említett egyezmények jegyzékét;

b)  az (1) bekezdésben említett egyezmények felmondását.

13. cikk

Felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezés

A Bizottság [5 évvel az alkalmazás kezdő időpontját követő időpont]-ig jelentést nyújt be e rendelet alkalmazásáról az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. Adott esetben ezt a jelentést a rendelet módosítására irányuló javaslatok kísérik.

14. cikk

Az alkalmazás kezdetének időpontja

(1)  E rendelet a [az alkalmazás kezdő időpontja]-án/-én, vagy azt követően megkötött követelés-engedményezésekre alkalmazandó.

(2)  Az e rendelet szerint alkalmazandó jog határozza meg, hogy egy harmadik felet valamely, e rendelet alkalmazásának kezdő időpontját követően engedményezett követelés tekintetében megillető jogok elsőbbséget élveznek-e egy másik harmadik fél e rendelet alkalmazandóvá válását megelőzően megszerzett jogaival szemben. Az engedményezések tárgyát képező több követelés versengése esetén az érintett engedményesek jogait az e rendelet szerint alkalmazandó jog kizárólag azon engedményezések tekintetében határozza meg, amelyekre ... [e rendelet hatálybalépésének dátuma] után került sor. [Mód. 24]

15. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet [a hatálybalépéstől számított 18 hónap]-tól/-től kell alkalmazni.

Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

Kelt

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL C 303., 2018.8.29., 2. o.
(2)HL C 367., 2018. 10.10., 50. o.
(3) Az Európai Parlament 2019. február 13-i álláspontja.
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 593/2008/EK rendelete (2008. június 17.) a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) (HL L 177., 2008.7.4., 6. o.).
(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2002/47/EK irányelve (2002. június 6.) a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról (HL L 168., 2002.6.27., 43. o.).
(6)Az Európai Parlament és a Tanács 864/2007/EK rendelete (2007. július 11.) a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról (Róma II.) (HL L 199., 2007.7.31., 40. o.).
(7)Az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete (2012. december 12.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (HL L 351., 2012.12.20., 1. o.).
(8)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/848 rendelete (2015. május 20.) a fizetésképtelenségi eljárásról (HL L 141., 2015.6.5., 19. o.).
(9) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.).
(10)Az Európai Parlament és a Tanács 98/26/EK irányelve (1998. május 19.) a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben az elszámolások véglegességéről (HL L 166., 1998.6.11., 45. o.).
(11)Az Európai Parlament és a Tanács 2001/24/EK irányelve (2001. április 4.) a hitelintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról (HL L 125., 2001.5.5., 15. o.).
(12)A Bizottság 389/2013/EU rendelete (2013. május 2.) a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a 280/2004/EK és a 406/2009/EK európai parlamenti és tanácsi határozat szerinti uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék létrehozásáról, továbbá a 920/2010/EU és az 1193/2011/EU bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 122., 2013.5.3., 1. o.).
(13)Az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelve ( 2009. november 25.) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II), (HL L 335., 2009.12.17., 1. o.).
(14)Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176., 2013.6.27., 1. o.).
(15)Az Európai Parlament és a Tanács 2013/36/EU irányelve (2013. június 26.) a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.).
(16)Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.).

Utolsó frissítés: 2020. január 27.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat