Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Zimbabwéről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a 2018. évi zimbabwei összehangolt választásokra küldött uniós választási megfigyelő misszió végleges jelentésére, valamint a misszió vezetője által Mnangagwa elnöknek küldött, a végleges jelentés fő megállapításairól szóló, október 10-i levélre,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő szóvivőjének a zimbabwei helyzetről szóló, 2019. január 17-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának szóvivője által 2018. július 24-én és 2019. január 18-án tett, Zimbabwéről szóló nyilatkozatokra,

–  tekintettel az EU és az Afrikai Unió külügyminisztereinek 2019. január 21–22-i ülését követően kiadott közös közleményre,

–  tekintettel a zimbabwei emberi jogi bizottság által a 2019. január 14-től január 16-ig tartó sztrájkot és a későbbi zavargásokat követően kiadott monitoring jelentésre,

–  tekintettel az augusztus 1-jei választásokat követő erőszakkal foglalkozó zimbabwei vizsgálóbizottság jelentésére,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő szóvivőjének a zimbabwei választásokról szóló, 2018. augusztus 2-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a zimbabwei összehangolt választások nemzetközi választási megfigyelő missziói által 2018. augusztus 2-án tett, közös nyilatkozatra, amelyben elítélték, hogy a rendőrség és a hadsereg túlzott erőszak alkalmazásával elfojtotta a tiltakozásokat,

–  tekintettel az Unió küldöttsége, a tagállamok hararei misszióvezetői, illetve Ausztrália, Kanada és az Egyesült Államok misszióvezetői által 2018. augusztus 9-én tett, a zimbabwei ellenzék elleni fellépésről szóló, közös helyi nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsának 2018. január 22-i, a Zimbabwéban zajló politikai átmenet fényében megfogalmazott következtetéseire,

–  tekintettel a Tanács 2017. február 17-i (KKBP) 2017/288 határozatára a Zimbabwéval szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2011/101/KKBP határozat módosításáról(1),

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1981 júniusában elfogadott afrikai chartájára, amelyet Zimbabwe is ratifikált,

–  tekintettel Zimbabwe alkotmányára,

–  tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Zimbabwe népe sok éve a Mugabe elnök által vezetett tekintélyuralmi rezsim alatt szenved, amely korrupció, törvénytelen erőszak, szabálytalanságokkal teli választások és brutális biztonsági apparátus segítségével tartja fenn hatalmát;

B.  mivel Zimbabwe 2018. július 30-án tartotta az első elnöki és parlamenti választásait Robert Mugabe 2017. novemberi lemondását követően; mivel a választások lehetőséget biztosítottak az ország számára, hogy szakítson azzal a régóta jellemző gyakorlattal, hogy a választásokat a politikai és emberi jogokkal való visszaélések és államilag támogatott erőszak kísérik;

C.  mivel 2018. augusztus 3-án a zimbabwei választási bizottság bejelentette, hogy az elnökválasztást Emmerson Mnangagwa nyerte a szavazatok 50,8%-ával, a 44,3%-ot szerző Nelson Chamisa ellenzéki jelölt előtt; mivel az ellenzék azonnal vitatta az eredményeket, és kijelentette, hogy a választásokat manipulálták; mivel az alkotmánybíróság bizonyítékok hiánya miatt elutasította ezeket az állításokat, és Mnangagwa elnök augusztus 26-án hivatalosan is megkezdte újabb mandátumát;

D.  mivel az EU választási megfigyelő missziójának végleges jelentése szerint a zimbabwei választási bizottság által közölt adatok számos anomáliát és pontatlanságot tartalmaztak, és a felmerült kérdések száma kétségessé teszi a közölt adatok pontosságát és megbízhatóságát;

E.  mivel a választások utáni napon az eredmények bejelentésének késedelme erőszakos cselekményekhez vezetett, amelyek következtében hatan életüket vesztették és sokan megsérültek az ellenzék által szervezett tüntetéseken; mivel a nemzetközi megfigyelők, köztük az EU is elítélte az erőszakos cselekményeket és azt, hogy a hadsereg és a belső biztonsági erők túlzott erőszakot alkalmaztak;

F.  mivel a zimbabwei emberi jogi bizottság 2018. augusztus 10-én nyilatkozatot tett közzé „A 2018. évi összehangolt választásokról és a választásokat követően kialakult helyzetről”, amelyben megerősítette, hogy katonai egységek támadtak a tiltakozókra, súlyos aggodalmának adott hangot a rendőrség brutalitása és erőszakos fellépése miatt, valamint kijelentette, hogy megsértették a tüntetők alapvető jogai; mivel a Bizottság felszólította a kormányt a nemzeti párbeszéd megkezdésére;

G.  mivel a 2018. augusztus 26-i hararei eskütétele alkalmával Emmerson Mnangagwa elnök fényesebb, közös jövőt ígért valamennyi zimbabweinek, pártállástól függetlenül, egy olyan kormány működése révén, amely szilárdan elkötelezi magát az alkotmányosság, a jogállamiság, a hatalmi ágak szétválasztása, az igazságszolgáltatás függetlensége, valamint a hazai és a globális tőkét vonzó szakpolitikák mellett;

H.  mivel Mnangagwa elnök 2018 szeptemberében vizsgálóbizottságot állított fel, amely 2018 decemberében arra a következtetésre jutott, hogy a jelentős anyagi károkat és személyi sérüléseket okozó tüntetéseket a biztonsági erők és a Mozgalom a Demokratikus Változásért Szövetség szervezte és bátorította, valamint hogy a katonaság bevetése indokolt volt és megfelelt az alkotmánynak; mivel az ellenzék elutasította a jelentést; mivel a bizottság szorgalmazta a biztonsági erők vizsgálatát és a bűncselekmények elkövetőinek büntetőeljárás alá vonását, továbbá javasolt az áldozatok kártalanítását;

I.  mivel a választások óta drámai mértékben növekedtek a politikai feszültségek, és a jelentések továbbra is erőszakról számolnak be, ami komolyan veszélyezteti az országban megindult demokratikus folyamatokat;

J.  mivel a gazdaság összeomlása, a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiánya és az alapvető árucikkek árának emelkedése felbőszítette az embereket; mivel 2019. január 14. és 18. között, a zimbabwei szakszervezetek kongresszusa által az üzemanyagárak 150%-os emelkedését követően meghirdetett országos sztrájk idején felerősödtek a zimbabwei tiltakozások és tüntetések; mivel a növekvő szegénység, a gazdaság rossz állapota és a romló életszínvonal is a tüntetések okai között volt;

K.  mivel a tiltakozó mozgalommal szembesülő kormány 2019. január 14-én elítélte „az alkotmányos rend aláásására irányuló szándékos tervet”, és kijelentette, hogy „megfelelő választ fog adni azoknak, akik összeesküvést szőnek a béke szabotálása céljából”;

L.  mivel a rohamrendőrség túlzott erőszak alkalmazásával lépett fel és megsértette az emberi jogokat, többek között éles lőszer használatával, önkényes letartóztatásokkal, emberrablásokkal, az erőszakos fellépés áldozatait kezelő orvosi létesítmények megtámadásával, a letartóztatottak elleni gyorsított és tömeges bírósági eljárásokkal, a letartóztatottak kínzásával, nemi erőszak elkövetésével, valamint magán- és a köztulajdon megsemmisítésével;

M.  mivel a kormány által kinevezett emberi jogi bizottság nyilvánosságra hozott egy jelentést, amely feltárja, hogy a katonaság és a rendőrség módszeresen kínzást alkalmazott,

N.  mivel legalább 17 ember vesztette életét és több százan megsebesültek; mivel mintegy ezer embert tartóztattak le, köztük 9 és 16 év közötti gyermekeket is, és a letartóztatott személyek mintegy kétharmadától megtagadták az óvadék ellenében történő szabadlábra helyezést; mivel sokakat mindmáig illegálisan tartanak fogva, és a fogva tartás során állítólag vernek és bántalmaznak;

O.  mivel a bizonyítékok azt mutatják, hogy a hadsereg jelentős mértékben felelős a gyilkosságokért, a nemi erőszakért és a fegyveres rablásokért; mivel több száz aktivista és ellenzéki tisztviselő továbbra is bujkálni kényszerül;

P.  mivel a kormány tiltakozásokra adott válaszát széles körben elítélték, „aránytalannak” és „túlzottnak” ítélték az emberi jogi megfigyelők, valamint a helyi és a nemzetközi szereplők, köztük az EU is;

Q.  mivel a rezsim eszközként használja a távközlési szolgáltatások felfüggesztését a közösségi hálózatokon szervezett tüntetések koordinációjának akadályozása céljából; mivel a mobil és a vezetékes kommunikációt, valamint az internetet és a közösségi médiacsatornákat többször is blokkolták annak érdekében, hogy megakadályozzák az információhoz való hozzáférést és a kommunikációt, továbbá elfedjék azokat a súlyos emberi jogi jogsértéseket, amelyeket az állam tervezett elkövetni; mivel a zimbabwei legfelsőbb bíróság kijelentette, hogy jogellenes volt a kommunikáció felfüggesztéséről szóló törvénynek az online kommunikáció felfüggesztése céljából történő alkalmazása;

R.  mivel a hatóságok nagyszabású akció keretében keretében házról házra kutatták fel a tiltakozókat, otthonukból hurcolva el a békés tüntetőket, emberijog-védőket, politikai aktivistákat, prominens civil társadalmi vezetők és hozzátartozóikat;

S.  mivel a szomszédos országok, például Dél-Afrika a politikai elnyomás és a gazdasági nehézségek elől menekülő zimbabweieket befogadó központokká váltak;

T.  mivel a rendőrség folyamatosan visszaél a hatályos jogszabályokkal, például a közrendről és a biztonságról szóló jogszabállyal (POSA), hogy ezekkel indokolja az ellenzéki képviselők és az emberi jogi aktivisták elleni fellépését, és betiltsa a törvényes és békés tüntetéseket;

U.  mivel Zimbabwe emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos eredményei a legrosszabbak közé tartoznak a világon; mivel a zimbabwei népet és emberijog-védőket továbbra is támadások, gyűlöletbeszédek, lejárató kampányok, megfélemlítések és zaklatások sújtják, és rendszeresek a kínzásokról szóló beszámolók is;

V.  mivel az elnök nemzeti párbeszédre szólított fel – amelyet február 6-án meg is kezdtek –, és felkérte az összes politikai pártot, hogy vegyen részt a párbeszédben, azonban a fő ellenzéki párt, az MDC (Mozgalom a Demokratikus Átalakulásért) elutasította a részvételt;

W.  mivel Zimbabwe aláírta a Cotonoui Megállapodást, amelynek 96. cikke az AKCS–EU-együttműködés alapvető elemeként határozza meg az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását;

1.  hangsúlyozza azon egyhangú óhaját, hogy Zimbabwe békés, demokratikus és virágzó nemzetté váljon, amelyben valamennyi polgárral jól és a törvény előtt egyformán bánnak, és ahol az állami szervek a polgárok érdekében, s nem pedig ellenük járnak el;

2.  határozottan elítéli a közelmúltbeli zimbabwei tiltakozások során elkövetett erőszakos cselekményeket; határozottan úgy véli, hogy a békés tüntetés a demokratikus folyamat részét képezi, és hogy minden körülmények között el kell kerülni a túlzott erőszak alkalmazását;

3.  sürgeti Mnagagwa elnököt, hogy maradjon hű az elnöki beiktatásakor tett ígéreteihez, mihamarabb legyen úrrá a helyzeten, és terelje újra az országot a megbékélés, valamint a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartásának útjára;

4.  sürgeti a zimbabwei hatóságokat, hogy haladéktalanul vessenek véget a biztonsági erők által elkövetett visszaéléseknek, illetve az egyéni felelősség megállapítása és az elszámoltathatóság biztosítása érdekében mihamarabb és pártatlanul vizsgálják ki a rendőrség és az állami tisztviselők általi túlzott erőszak alkalmazására vonatkozó valamennyi állítást; emlékeztet arra, hogy az ország alkotmányában szerepel egy, a rendőrségi és katonai visszaélésekkel kapcsolatos panaszokat kivizsgáló független szerv felállítása, amelyet ugyanakkor a kormány még nem hozott létre;

5.  sürgeti a zimbabwei kormányt, hogy sürgősen rendelje vissza az egész országból a lakosokat terrorizáló összes katonai személyzetet és ifjúsági milíciát, amely a zimbabwei alkotmány egyértelmű megsértését jelenti;

6.  úgy véli, hogy a gyülekezés, az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadsága minden demokrácia alapvető alkotóeleme; hangsúlyozza, hogy a békés úton történő véleménynyilvánítás valamennyi zimbabwei polgár alkotmányos joga, és emlékezteti a hatóságokat azon kötelezettségükre, hogy megvédjék minden polgár jogát arra, hogy tiltakozzanak a romló társadalmi és gazdasági körülmények ellen; felhívja a kormányt, hogy vessen véget a ZCTU vezetőivel és tagjaival szembeni célzott támadásoknak;

7.  hangsúlyozza az ellenzék alapvető szerepét egy demokratikus társadalomban;

8.  sürgeti a zimbabwei hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon az összes politikai foglyot;

9.  felszólítja Zimbabwe kormányát, hogy haladéktalanul vessen véget a civil társadalmi szereplők zaklatásának és kriminalizálásának, valamint ismerje el az emberi jogi jogvédők legitim szerepét;

10.  kéri a zimbabwei kormányt, hogy tegyen eleget az emberijog-védőkről szóló ENSZ-nyilatkozat és a Zimbabwei által ratifikált nemzetközi emberi jogi eszközök rendelkezéseinek;

11.  komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a gyorsított eljárásokkal és a tömeges perekkel megsértették a jogszerű eljárást; nyomatékosítja, hogy az igazságszolgáltatásnak érvényre kell juttatnia a jogállamiságot, és biztosítania kell, hogy minden körülmények között tiszteletben tartsák a függetlenségét és a tisztességes eljáráshoz való jogot; elítéli a vádemelés nélküli összes letartóztatást;

12.  felszólítja a zimbabwei hatóságokat, hogy folytassanak gyors, alapos, pártatlan és független vizsgálatot az állítólagos emberi jogi jogsértésekre és visszaélésekre – többek között a biztonsági erők által elkövetett nemi és szexuális erőszakra – vonatkozóan, és állítsák a felelősöket bíróság elé; kéri, hogy a megtorlástól való félelem nélkül biztosítsák az orvosi szolgáltatásokhoz való hozzáférést az ilyen szexuális erőszak áldozatai számára;

13.  elítéli az internet leállítását, amely lehetővé tette a hatóságok számára, hogy eltitkolják a hadsereg és a belső biztonsági erők által elkövetett emberi jogi visszaéléseket, és akadályozzák az erőszakos fellépések alatt és közvetlenül a választások után elkövetett visszaélések független bejelentését és dokumentálását; hangsúlyozza, hogy az információhoz való hozzáférés olyan jog, amelyet a hatóságoknak alkotmányos és nemzetközi kötelezettségeiknek megfelelően tiszteletben kell tartaniuk;

14.  elítéli a POSA visszaélésszerű alkalmazását és korlátozó jellegét, és sürgeti a zimbabwei hatóságokat, hogy hangolják össze a jogszabályokat az emberi jogok védelmére és előmozdítására vonatkozó nemzetközi normákkal;

15.  különösen aggasztónak tartja a zimbabwei gazdasági és társadalmi helyzetet; emlékeztet arra, hogy az ország fő problémái a szegénység, a munkanélküliség, a krónikus alultápláltság és az éhezés; úgy véli, hogy ezeket a problémákat csak a foglalkoztatással, az oktatással, az egészségüggyel és a mezőgazdasággal kapcsolatos ambiciózus politikák végrehajtásán keresztül lehet megoldani;

16.  felhívja az összes politikai szereplőt, hogy tanúsítson felelős, visszafogott magatartást, különösen pedig tartózkodjon az erőszakra való felbujtástól;

17.  emlékezteti Zimbabwe kormányát arra, hogy az Európai Unió és tagállamai által a Cotonoui Megállapodás keretében nyújtott támogatás, valamint a kereskedelmi, fejlesztési és gazdasági segítségnyújtás feltétele, hogy az ország tiszteletben tartsa a jogállamiságot és azokat a nemzetközi egyezményeket és szerződéseket, amelyeknek részes fele;

18.  emlékeztet arra, hogy a hosszú távú támogatás a puszta ígéretek helyett az átfogó reformokon alapul; kéri, hogy értékvezérelt legyen a Zimbabwével kapcsolatos európai szerepvállalás, és tegyék egyértelművé a zimbabwei hatóságok számára az európai álláspontot;

19.  sürgeti a kormányt, hogy haladéktalanul hajtsa végre a választások utáni erőszakra vonatkozóan a vizsgálóbizottság által tett ajánlásokat, különösen a politikai tolerancia és az elszámoltatható vezetés előmozdítása tekintetében, valamint egy hiteles, inkluzív, átlátható és elszámoltatható módon folytatott nemzeti párbeszéd kialakítása érdekében;

20.  tudomásul veszi a kormány azon szándékát, hogy teljesítse a reformokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásokat; hangsúlyozza azonban, hogy e reformoknak politikai és gazdasági reformoknak egyaránt kell lenniük; arra ösztönzi a kormányt, az ellenzéket, a civil társadalom képviselőit és a vallási vezetőket, hogy egyenlő feltételek mellett vegyenek részt az emberi jogok tiszteletben tartását és védelmét célzó nemzeti párbeszédben;

21.  felhívja a kormányt, hogy teljes mértékben hajtsa végre az uniós választási megfigyelő misszió ajánlásait, különösen a jogállamiság és az inkluzív politikai környezet tekintetében; hangsúlyozza a választási megfigyelő misszió által megnevezett és a főmegfigyelő Mnagagwa-elnöknek címzett 2018. október 10-i levelében szereplő tíz, többek között az alábbiakra irányuló kiemelt ajánlást: egyenlő versenyfeltételek teremtése valamennyi politikai párt számára, egy világosabb és koherens jogi keret biztosítása érdekében; a zimbabwei választási bizottság megerősítése oly módon, hogy az valóban független és átlátható legyen, visszaállítva ezáltal a választási folyamatba vetett bizalmat; annak biztosítása, hogy a zimbabwei választási bizottság függetlenségének megerősítése mentesíti a bizottságot a szabályai elfogadása során a kormányzati felügyelet alól; valamint egy inkluzívabb választási folyamat kialakítása;

22.  felhívja az uniós küldöttséget és az uniós tagállamok zimbabwei nagykövetségeit, hogy továbbra is kövessék szorosan nyomon az országban zajló fejleményeket, és használjanak fel minden megfelelő eszközt az emberi jogi jogvédők, a civil társadalmi szervezetek és a szakszervezetek támogatására, a Cotonoui Megállapodás lényeges elemeinek előmozdítására és a demokráciapárti mozgalmak támogatására;

23.  felhívja az EU-t, hogy fokozza a Cotonoui Megállapodás 8. cikke alapján Zimbabwével folytatott politikai párbeszédet;

24.  felszólítja az Európai Tanácsot, hogy a közelmúltbeli erőszak elkövetőinek elszámoltathatósága fényében vizsgálja felül a Zimbabwéban élő személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedéseit, beleértve a jelenleg felfüggesztett intézkedéseket is;

25.  sürgeti a nemzetközi közösséget, nevezetesen a Dél-afrikai Fejlesztési Közösséget (SADC) és az Afrikai Uniót (AU), hogy nyújtsanak aktívabb támogatást Zimbabwének annak érdekében, hogy fenntartható demokratikus megoldást találjon a jelenlegi válságra;

26.  sürgeti a szomszédos országokat, hogy tartsák be a nemzetközi jog rendelkezéseit, és különösen rövid távú menedék biztosításával védjék meg azokat, akik elmenekültek Zimbabwéból;

27.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EKSZ-nek, Zimbabwe kormányának és parlamentjének, a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség kormányainak és az Afrikai Uniónak a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Nemzetközösség főtitkárának.

(1) HL L 42., 2017.2.18., 11. o.