Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Szaúd-Arábiáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Szaúd-Arábiáról, az Unióval való kapcsolatairól, illetve a Közel-Keleten és Észak-Afrikában játszott szerepéről szóló 2014. március 11-i(1), a szaúd-arábiai Ráif Badavi ügyéről szóló 2015. február 12-i(2), az Ali Mohammed al-Nimr ügyéről szóló 2015. október 8-i(3), a szaúd-arábiai nőjogi jogvédők helyzetéről szóló 2018. május 31-i(4), valamint Dzsamál Hasogdzsi szaúd-arábiai újságírónak Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusán történt meggyilkolásáról szóló 2018. október 25-i(5) állásfoglalására,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának szóvivője által tett 2018. május 29-i nyilatkozatra a legutóbbi szaúd-arábiai letartóztatásokról, valamint 2018. július 31-i nyilatkozatára az emberijog-védők és aktivisták, többek között nőjogi jogvédők, önkényes fogva tartásáról Szaúd-Arábiában;

–  tekintettel az ENSZ számos különleges előadójának 2018. október 12-i nyilatkozatára, amelyben az összes nőjogi jogvédő azonnali szabadon engedésére szólítanak fel,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának 2017. decemberi jelentésére,

–  tekintettel arra, hogy Szaúd-Arábia tagja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottságának (CSW), valamint hogy 2019 januárjától tagja lesz a CSW végrehajtó tanácsának,

–  tekintettel Hrisztosz Sztilianidesz biztos által az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, a Bizottság alelnökének (főképviselő/alelnök) nevében a 2017. július 4-i európai parlamenti vita során tett felszólalásra Szaúd-Arábia megválasztásáról a CSW tagjának;

–  tekintettel az EU–Arab Államok Ligája miniszteri találkozón a főképviselő/alelnökök által tartott nyitóbeszédre, amelyben kijelentette: „úgy vélem, hogy az Európa és az arab világ közötti együttműködés még sosem volt ilyen fontos, és sosem volt rá ennyire szükség”,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésével foglalkozó ENSZ-bizottságnak a Szaúd-Arábiáról szóló együttes harmadik és negyedik időszaki, 2018. március 9-i jelentésére,

–  tekintettel a fogva tartás felülvizsgálatát végző testületnek a fogva tartott szaúd-arábiai női aktivistákra vonatkozó jelentésére,

–  tekintettel a szaúdi súra tanács által 2018. május 28-án jóváhagyott bántalmazással szembeni törvényre,

–  tekintettel Szaúd-Arábia 2018. novemberi egyetemes időszakos felülvizsgálatára,

–  tekintettel arra, hogy a Riporterek Határok Nélkül szervezet által közzétett, a sajtószabadsággal kapcsolatos rangsorban Szaúd-Arábia 2018-ban 180 ország között a 169. helyen áll,

–  tekintettel az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR),

–  tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel arra, hogy 2015-ben Ráif Badavi szaúdi bloggernek ítélték oda a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjat,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a szaúdi hatóságok által a nőjogi aktivizmusuk miatt letartóztatott aktivistákat továbbra is vádemelés nélkül tartják fogva; mivel az aktivisták között van Ludzsain al-Hathlul, Aziza al-Jusszef, Eman al-Nafjan, Nouf Abdulaziz, Maja al-Zahrani, Szamar Badavi, Nasszima al-Szada, Shadan al-Anezi, Abir Namankani, Amal al-Harbi és Hatoon al-Fassi is, akik mindannyian nőjogi aktivisták vagy a mozgalom férfi támogatói, többek között Mohamed al-Rabea; mivel ezek az aktivisták a gépjárművezetéssel kapcsolatosan a nőkre vonatkozó tilalom ellen kampányoltak és a férfi gyámok rendszerének eltörlését támogatták; mivel a gépjárművezetéssel kapcsolatosan a nőkre vonatkozó tilalom 2018. június 24-ére tervezett feloldása előtt tartóztatták le őket; mivel közülük néhányukat a jelentések szerint szakosított büntetőbíróság elé fogják állítani, amelyet eredetileg a terrorista bűncselekmények miatt fogva tartottakkal szembeni vádemelésre hoztak létre;

B.  mivel a Qatif régióból származó emberijog-védőt, Israa al-Ghomghamot továbbra is önkényesen tartják fogva; mivel a rá kirótt halálbüntetést a közelmúltban ejtették, de a vele szembeni konkrétumokat nélkülöző vádakat még mindig nem ejtették; mivel aggályok merülnek fel al-Ghomgham testi és szellemi jóllétével kapcsolatban;

C.  mivel a jelentések szerint a szaúd-arábiai vallatók a 2018. májusban fogva tartott női aktivisták közül legalább hármat megkínoztak, bántalmaztak és szexuálisan zaklattak; mivel a női aktivisták családtagjaira, például Ludzsain al-Hathlul szüleire is utazási tilalom vonatkozik;

D.  mivel Szaúd-Arábia médiaminisztériuma alapot nélkülöző bejelentésként elutasította a királyságban fogva tartottak kínzására vonatkozó állításokat;

E.  mivel Ludzsain al-Hathlul aktivistát 2018. március óta tartják fogva, miután részt vett a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésével foglalkozó ENSZ-bizottság Szaúd-Arábia vizsgálatáról szóló ülésén; mivel 2018. május és szeptember között magánzárkában helyezték el, amikor szülei elmondása szerint kínzásnak vetették alá;

F.  mivel a szaúd-arábiai emberi jogi bizottság küldöttsége a kínzásról szóló jelentések közzétételét követően látogatást tett Ludzsain al-Hathlulnál; mivel nem tudták garantálni védelmét; mivel ezt követően egy ügyész látogatta meg, hogy rögzítse vallomását;

G.  mivel Ludzsain al-Hathlult jelölték a 2019. évi Nobel-békedíjra;

H.  mivel Szaúd-Arábiában még mindig kivételesen szigorú korlátozások vonatkoznak a nőkre, annak ellenére, hogy a foglalkoztatás terén kormányzati reformok születtek a közelmúltban a nők jogainak érvényesítésére; mivel a szaúdi politikai és társadalmi rendszer továbbra is megkülönböztető, ténylegesen másodrendű polgárokként kezeli a nőket, nem enged teret a vallás és meggyőződés szabadságának, komoly hátrányos megkülönböztetésben részesíti az ország jelentős külföldi munkaerejét, és súlyosan elnyom minden tiltakozó hangot;

I.  mivel Szaúd-Arábiának számos megkülönböztető jogszabálya van, különösen a személyes állapothoz, a női migráns munkavállalókhoz, a családi állapot törvényéhez, a munka törvénykönyvéhez, a nemzetiségi törvényhez és a férfi gyámok rendszeréhez kapcsolódó rendelkezések, amely utóbbi értelmében a CEDAW szerint őket megillető legtöbb jogot a nők csak egy férfi gyám jóváhagyásával gyakorolhatják;

J.  mivel a férfi gyámsági rendszer értelmében a szaúdi nőket megfosztják az életük felett gyakorolt legalapvetőbb ellenőrzéstől is; mivel a házassággal és válással kapcsolatban továbbra is megkülönböztető jogszabályok vannak érvényben, és a törvény értelmében a nőknek meg kell szerezniük a férfi gyám engedélyét, hogy felsőoktatási intézménybe iratkozhassanak, dolgozhassanak, utazhassanak vagy házasságot köthessenek; mivel a külföldi házastársakkal rendelkező szaúdi nők után – az ugyanilyen helyzetben lévő férfiakkal ellentétben – gyermekeik vagy házastársaik nem kaphatják meg a szaúdi állampolgárságot;

K.  mivel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésével foglalkozó ENSZ-bizottság szerint Szaúd-Arábiának a CEDAW-egyezménnyel kapcsolatos általános kifogása nem egyeztethető össze az egyezmény tárgyával és céljával, és annak 28. cikke értelmében megengedhetetlen;

L.  mivel Mohamed bin Szalmán trónörökös 2017. júniusban történt hatalomra kerülése óta számos szókimondó emberijog-védőt, aktivistát és bírálót vettek önkényesen őrizetbe, vagy igazságtalanul, hosszú ideig tartó börtönbüntetésre ítéltek csak azért, mert a szabad véleménynyilvánításhoz való jogukat gyakorolták;

M.  mivel a nők szerepvállalásának megerősítésén alapuló, az ország gazdasági és szociális átalakítását felvázoló „Vízió 2030” című reformterv valódi esély lehetett volna a szaúdi nők számára a törvény előtti egyenjogúságuk biztosítására, ami alapvető fontosságú a CEDAW szerinti jogaik teljes mértékű érvényesítéséhez; mivel azonban a nőjogi aktivisták közelmúltbeli letartóztatási hulláma és állítólagos kínzása akadályozza ezt a célt, és elterelheti a figyelmet a reformtervtől; mivel a Vízió 2030-ról szóló rendelet nem tartalmaz megfelelő jogi keretet;

N.  mivel a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint az online és a hagyományos sajtó és média szabadsága a demokratizálódási folyamat és a reform lényeges előfeltétele, valamint biztosítja a hatalom alapvető ellenőrzését;

O.  mivel a kivégzések száma Szaúd-Arábiában az egyik legmagasabb a világon; mivel 2014 és 2017 között az évente végrehajtott kivégzések átlagos száma legalább 126 volt; mivel a hatóságok halálbüntetést szabnak ki erőszakmentes bűncselekményekre is, például a kábítószer-csempészetre, a hazaárulásra és a házasságtörésre; mivel az olyan bűncselekményekre, mint a hitmegtagadás, amelyek az emberi jogok nemzetközi joga értelmében nem büntethetők, szintén halálbüntetést alkalmaznak;

P.  mivel Szaúd-Arábiának 2018-ban 0,853 volt az ENSZ humán fejlettségi mutatójának értéke, 39. helyen a 188 ország és terület közül; mivel Szaúd-Arábiában az ENSZ nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mutatójának értéke 0,234, 39. helyen a 189 országból 2017-ben; mivel az országban az ENSZ nemi szempontú fejlettségi mutatójának (GDI) értéke 0,877 (világviszonylatban a 39. hely);

1.  határozottan elítéli a vezetői tilalom feloldásáért kampányoló női emberijog-védők, valamint minden békés emberijog-védő, újságíró, ügyvéd és aktivista fogva tartását, és azon hiteles jelentésekkel kapcsolatos megdöbbenésének ad hangot, melyek szerint számos aktivistával, többek között Ludzsain al-Hathlullal szemben módszeres kínzást alkalmaznak;

2.  felszólítja a szaúdi hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon a nőjogi jogvédőket és az összes emberijog-védőt, ügyvédet, újságírót és más, meggyőződése miatt fogva tartott személyt, akiket csupán a szabad véleménynyilvánításhoz és békésen végzett emberi jogi munkájuk gyakorlása miatt vettek őrizetbe és ítéltek el, valamint hogy tegyék lehetővé a független nemzetközi megfigyelők számára, hogy a női emberijog-védőkkel találkozhassanak;

3.  sürgeti a szaúdi hatóságokat, hogy könnyítsék meg a független orvosok fogvatartottakhoz való bejutását; hangsúlyozza, hogy minden fogvatartottra, köztük az emberi jogi jogvédőkre vonatkozó bánásmódnak tiszteletben kell tartania a bármely formában fogva tartott vagy börtönbüntetésüket töltő személyek védelméről szóló ENSZ-elveket, melyeket az ENSZ Közgyűlése 1988. december 9-én fogadott el a 43/173. számú határozattal;

4.  ragaszkodik ahhoz, hogy a független ellenőrök között legyenek megfigyelők az EU szaúd-arábiai küldöttségétől vagy az uniós intézményektől, valamint az ENSZ emberi jogi megbízottai, például a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódok vagy büntetések elleni küzdelemmel foglalkozó különleges előadó vagy nemzetközi nem kormányzati szervezetek;

5.  ragaszkodik ahhoz, hogy a szaúdi hatóságok vessenek véget a zaklatás minden formájának, többek között az igazságszolgáltatás szintjén Ludzsain al-Hathlul, Aziza al-Jusszef, Eman al-Nafjan, Nouf Abdulaziz, Maja al-Zarani, Szamar Badavi, Nasszima al-Szada, Shadan al-Anezi, Abir Namankani, Amal al-Harbi, Hatoon al-Fasszi, Israa Al-Ghomgham, Mohammed al-Rabea és az országban tevékenykedő összes emberijog-védő ellen, hogy indokolatlan akadályoztatás vagy a személyük és családjaik elleni megtorlástól való félelem nélkül végezhessék munkájukat;

6.  elítéli a Szaúd-Arábiában zajló, az emberijog-védők, köztük a nőjogi jogvédők elnyomását és kínzását, ami aláássa az ország reformfolyamatának hitelességét; elítéli a nők és a lányok elleni folyamatos, rendszerszintű hátrányos megkülönböztetést Szaúd-Arábiában;

7.  sürgeti Szaúd-Arábiát, hogy nyilvánosan garantálja valamennyi fogva tartott aktivista biztonságát, tegye lehetővé a fogva tartott nők ügyvédhez és családtagokhoz való hozzáférését, igazolja jóllétüket, és bocsássa szabadon azokat, akiket kizárólag a reform békés indítványozása érdekében börtönöztek be;

8.  tiszteletét és támogatását fejezi ki az egyenlő és tisztességes bánásmódért küzdő szaúdi nőjogi jogvédők, valamint azok iránt, akik a nehézségek ellenére megvédték az emberi jogokat;

9.  mélységesen aggasztja a nemi alapú erőszak elterjedése Szaúd-Arábiában, ami nagyrészt bejelentés és dokumentálás nélkül marad, és amit olyan maradi kifogásokkal indokolnak, mint hogy a nőket a férfiak gyámsága alatt kell fegyelmezni; sürgeti a szaúdi hatóságokat, hogy fogadjanak el átfogó jogszabályokat a nőkkel szembeni nemi alapú erőszak minden formájának, különösen a női nemi szervek csonkítása, a nemi erőszak, köztük a párkapcsolaton belüli nemi erőszak, a szexuális támadás és a szexuális zaklatás konkrét megfogalmazására és büntetésére, valamint hogy töröljék el a nők igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését gátló minden akadályt; mélységes aggodalmának ad hangot a gyermekházasság elterjedt gyakorlatáról szóló jelentések miatt;

10.  helyteleníti a férfi gyámság rendszerének meglétét, amelynek értelmében még mindig számos területen, köztük a nemzetközi utazás, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a lakóhely megválasztása, a házasságkötés, az igazságszolgáltatási rendszer elleni panasz benyújtása, a bántalmazott nők számára fenntartott állami menedékhely és a fogdák elhagyása terén elvárt a férfi gyám jóváhagyása; kiemeli, hogy ez a rendszer az országot kormányzó, mélyen gyökerező patriarchális rendszer leképezése; sürgeti a szaúdi kormányt, hogy haladéktalanul törölje el a férfi gyámsági rendszert, és helyezze hatályon kívül azokat a törvényeket, amelyek megkülönböztetést alkalmaznak a nőkkel és a lányokkal szemben;

11.  tudomásul veszi, hogy a közelmúltban elfogadták azt a törvényt, amelynek értelmében a szaúdi nőket szöveges üzenet útján tájékoztathatják válásukról, megvédendő őket attól, hogy tudtuk nélkül zárják le a házasságot; hangsúlyozza, hogy ez a törvény nem foglalkozik azzal a ténnyel, hogy a szaúdi nők csak rendkívül korlátozott esetekben válhatnak el, például a férjük beleegyezése esetén vagy ha a férjük bántalmazta őket;

12.  aggodalmát fejezi ki azon kormányzati webszolgáltatások miatt, amelyekkel a férfi gyámok nyomon tudják követni a nőket, meg tudják határozni, hogy mikor és hogyan léphetik át a szaúdi határokat, és utazásaikról majdnem valós idejű frissítéseket kapnak szöveges üzenetben;

13.  üdvözli, hogy a Vízió 2030 terv részeként a királyság területén feloldották a gépjárművezetéssel kapcsolatosan a nőkre vonatkozó tilalmat;

14.  felhívja a szaúdi hatóságokat az egyesületekről és alapítványokról szóló 2015. decemberi törvény annak érdekében elvégzett felülvizsgálatára, hogy a női aktivisták szervezeteket hozhassanak létre, illetve szabadon és függetlenül, a hatóságok indokolatlan beavatkozása nélkül végezhessék munkájukat; sürgeti továbbá a terrorizmus elleni törvény, a számítástechnikai bűnözés elleni törvény, valamint a sajtóra és a kiadványokra vonatkozó jogszabályok felülvizsgálatát, amelyeket ismétlődően az emberijog-védők üldözéséhez használnak, valamint a jogrendszerben jelen lévő minden diszkriminatív rendelkezés felülvizsgálatára, többek között az olyan területeken, mint az öröklés;

15.  felhívja a szaúdi hatóságokat, hogy ratifikálják a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, szüntessék meg a CEDAW-hoz fűzött fenntartásokat és ratifikálják a CEDAW fakultatív jegyzőkönyvét annak érdekében, hogy a szaúdi nők maradéktalanul élvezhessék az egyezményben foglalt jogokat, és hogy vessenek véget a gyermekházasságoknak, a kényszerházasságoknak és a nők számára kötelező öltözködési előírásoknak; sürgeti Szaúd-Arábiát, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának összes különleges eljárása számára küldjön állandó meghívót az országba;

16.  hangsúlyozza, hogy a véleménynyilvánítás szabadságához való jogot, valamint a békés egyesülés és gyülekezés jogát az emberi jogok nemzetközi joga védi; felhívja a szaúdi hatóságokat, hogy tegyék lehetővé független sajtó és média létrehozását, és biztosítsák a véleménynyilvánítás szabadságát online és offline, valamint az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságát minden szaúd-arábiai állampolgár számára; sürgeti a szaúdi hatóságokat, hogy töröljék el az emberijog-védőkre vonatkozó azon korlátozásokat, amelyek értelmében nem szólalhatnak meg a közösségi médiában és a nemzetközi médiában;

17.  felhívja a szaúdi hatóságokat, hogy az eltörlés felé vezető lépésként vezessenek be azonnali moratóriumot a halálbüntetésre; felszólít az összes halálbüntetés felülvizsgálatára annak biztosítása érdekében, hogy az azokat megelőző tárgyalások megfeleljenek a nemzetközi normáknak;

18.  javasolja, hogy az Emberi Jogi Albizottság (DROI) és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság (FEMM) indítson eseti küldöttséget Szaúd-Arábiába a jelenlegi mandátum lejárta előtt a bebörtönzött nők meglátogatása és a szaúdi hatóságokkal való szükséges találkozók megtartása céljából;

19.  tudomásul veszi az EU és Szaúd-Arábia közötti együttműködést, és ösztönzi a további párbeszédet;

20.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és a tagállamok nyilatkozatai a 2018. május óta fogva tartott emberijog-védők ügyeiről nem bizonyultak hatékonynak;

21.  felhívja az alelnököt/főképviselőt, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy a szaúdi hatóságokkal folytatott párbeszédben vessék fel Ludzsain al-Hathlul, Eman al-Nafjan, Aziza al-Jusszef, Szamar Badavi, Nasszima al-Szada és az összes többi női emberijog-védő ügyét, és követeljék szabadon bocsátásukat; ragaszkodik ahhoz, hogy szabadon bocsátásukra várva az uniós diplomaták szólítsák fel a szaúdi hatóságokat biztonságuk garantálására és a kínzásról szóló jelentések teljes körű kivizsgálására;

22.  felszólítja a Bizottságot és a Parlamentet, hogy vizsgálja meg Szaúd-Arábia megemlítésének hiányát az uniós átláthatósági nyilvántartásban;

23.  felhívja az alelnököt/főképviselőt, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy a szaúdi hatóságokkal folytatott párbeszédük során vessék fel Israan al-Ghomgham, férje, Mousa al-Hashim és négy társalperese, Ahmed al-Matrod, Ali Ouwisher, Khalid al-Ghanim és Mujtaba al-Muzain ügyeit; felszólít továbbá arra, hogy vessék fel Salman Al-Awda sejk esetét is és kérjék szabadlábra helyezését;

24.  felhívja az alelnököt/főképviselőt, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki egységes álláspontot annak biztosítása érdekében, hogy a Szaúd-Arábiában lévő európai diplomáciai szolgálatok rendszeresen alkalmazzák az emberijog-védőkről szóló uniós iránymutatásokban előirányzott mechanizmusokat, beleértve a nyilvános nyilatkozatokat, a diplomáciai lépéseket, a perek nyomon követését és a börtönlátogatásokat, a 2018. május óta fogva tartott szaúdi női jogvédőkkel kapcsolatban;

25.  felszólítja az Európai Parlamentet, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának következő ülésén nyújtson be állásfoglalást az emberijog-védők helyzetéről Szaúd-Arábiában; felszólítja az Uniót, hogy az Emberi Jogi Tanács és az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottságának következő ülésén vesse fel a – többek között a nők jogaival és a nemek közötti egyenlőség tiszteletben tartásával kapcsolatban – megkérdőjelezhető emberi jogi múlttal rendelkező országok tagságának kérdését; felszólítja az Uniót, hogy javasolja az emberi jogok szaúd-arábiai helyzetével foglalkozó különmegbízott kinevezését az ENSZ Emberi Jogi Tanácsába;

26.  ismételten felhívja a szaúdi hatóságokat, hogy állítsák le Ráif Badavi további korbácsolását, és azonnal és feltétel nélkül bocsássák őt szabadon; ragaszkodik ahhoz, hogy az EU valamennyi magas rangú képviselője, nevezetesen az alelnök/főképviselő és valamennyi biztos rendszeresen vesse fel Ráif Badavi ügyét a szaúdi kollégáikkal való kapcsolatfelvételeik során, és kéri, hogy az országba tett látogatásaik során találkozzanak vele; kötelezettséget vállal a szabadon bocsátását támogató erőfeszítései fokozására; felhívja elnökét, hogy utazzon Rijádba annak érdekében, hogy a Szaharov-díjasok ügyét közvetlenül a hatóságok elé terjessze;

27.  felhívja az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy biztosítsák az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatások teljes mértékű végrehajtását, és hogy védelmüket és támogatásukat terjesszék ki az emberijog-védőkre, különösen a női emberijog-védőkre; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy számoljon be az uniós tagállamok és a szaúdi rezsim közötti katonai és biztonsági együttműködés aktuális helyzetéről;

28.  ismét felszólítja a Tanácsot, hogy alakítson ki közös álláspontot a Szaúd-Arábiával szembeni uniós fegyverembargó bevezetését, valamint a 2008/944/KKBP közös álláspont(6) tiszteletben tartását illetően; felszólít embargó bevezetésére a Szaúd-Arábiában az állampolgárok, többek között a női emberijog-védők elnyomása céljából alkalmazható megfigyelési rendszerek és más kettős felhasználású termékek kivitele vonatkozásában; riasztónak tartja e fegyverek és a kiberfelügyeleti technológia szaúd-arábiai hatóságok általi alkalmazását; emlékezteti a tagállamokat, hogy a Szaúd-Arábiával kötendő további fegyverügyleteik sértik a fegyverkivitelre vonatkozó közös uniós álláspontot; felszólítja az EKSZ-t, hogy javasolja korlátozott intézkedések – többek között a vagyoni eszközök befagyasztása és vízumtilalmak – alkalmazását Szaúd-Arábia ellen, és a Tanácsot ezek elfogadására, válaszul az emberi jogok megsértésére;

29.  sürgeti az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy továbbra is folytassanak párbeszédet Szaúd-Arábiával az emberi jogokról, az alapvető szabadságokról és az országnak a régióban betöltött aggasztó szerepéről; kész arra, hogy konstruktív és nyílt párbeszédet folytasson a szaúdi hatóságokkal, köztük parlamenti képviselőkkel a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeikről; felszólít a szakértelem megosztására az igazságügyi és jogi kérdésekben a szaúd-arábiai egyéni jogok védelmének megerősítése érdekében;

30.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ emberi jogi főbiztosának, a nők helyzetével foglalkozó bizottságnak, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, Salman bin Abdulaziz Al Saud királynak és Mohammad bin Salman Al Saud trónörökös hercegnek, a Szaúd-arábiai Királyság kormányának, valamint a Szaúd-arábiai Királyság Nemzeti Párbeszéd Központja főtitkárának.

(1) HL C 378., 2017.11.9., 64. o. (2) HL C 310., 2016.8.25., 29. o. (3) HL C 349., 2017.10.17., 34. o. (4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0232. (5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0434. (6) A Tanács 2008/944/KKBP közös álláspontja (2008. december 8.) a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról (HL L 335., 2008.12.13., 99. o.).