Az Európai Parlament,

–  tekintettel az állatoknak a szállítás és a kapcsolódó műveletek közbeni védelméről szóló, 2004. december 22-i 1/2005/EK tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 13. cikkére, amely megállapítja, hogy az Unió politikáinak kialakításánál és végrehajtásánál az Unió és a tagállamok teljes mértékben figyelembe veszik az állatok mint érző lények kíméletére vonatkozó követelményeket,

–  tekintettel az állatoknak a szállítás és a kapcsolódó műveletek közbeni védelméről szóló 1/2005/EK rendelet európai végrehajtási értékelésére és annak vonatkozó mellékleteire, amelyeket az Európai Parlament Kutatószolgálata (DG EPRS)(2) tett közzé 2018 októberében,

–  tekintettel az állatok szállítás közbeni védelméről szóló 2012. december 12-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak (EFSA) az állatok szállítás közbeni védelméről szóló, 2011. január 12-i tudományos véleményére(4),

–  tekintettel az állatok szállítás közbeni védelméről szóló 1/2005/EK tanácsi rendelet hatásáról szóló, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett 2011. november 10-i bizottsági jelentésre (COM(2011)0700),

–  tekintettel az állatok védelmére és az állatjólétre vonatkozó európai uniós stratégiáról (2012–2015) szóló, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz és a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett 2012. február 15-i bizottsági közleményre (COM(2012)0006),

–  tekintettel a vágási célból az Európai Unióban szállított állatok utaztatására vonatkozó nyolcórás határérték meghatározásáról szóló, 2012. március 15-i 49/2011. számú nyilatkozatára(5),

–  tekintettel a Bíróság 2015. április 23-i ítéletére(6),

–  tekintettel az Európai Számvevőszéknek az Európai Unión belüli állatjólétről szóló 31/2018. sz. különjelentésére(7),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, és a Petíciós Bizottság véleményeire (A8-0057/2019),

A.  mivel az EU, ahogyan azt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 13. cikke megállapítja, úgy véli, hogy az állatok nem pusztán áruk, termékek vagy javak, hanem érző lények is, ami azt jelenti, hogy örömöt és fájdalmat érezhetnek; mivel az uniós jogszabályok ezt a fogalmat olyan intézkedésekbe ültetik át, amelyek biztosítják, hogy az állatokat olyan körülmények között tartsák és szállítsák, amelyek nem teszik ki őket rossz bánásmódnak, bántalmazásnak, fájdalomnak vagy szenvedésnek; mivel leginkább az Európai Unióban tartják tiszteletben és védik az állatok jólétét, és ez például szolgál a világ többi része számára;

B.  mivel tenyésztés, nevelés, további hizlalás vagy vágás céljából évente több millió állatot szállítanak a tagállamok között, a tagállamokon belül és harmadik országok felé nagy távolságokra; mivel az állatokat hobbiállat-, társállat-tartás és versenyeztetés céljából is szállítják; mivel az uniós polgárokat egyre jobban foglalkoztatja az állatjóléti követelmények betartása, különösen az élő állatok szállítása során;

C.  mivel a Parlament 2012. december 12-i állásfoglalásában szorgalmazta a levágásra szánt állatok utazási idejének maximum 8 órára való csökkentését;

D.  mivel az Állategészségügyi Világszervezettel (OIE) 2008. évi fogalommeghatározása szerint az állatjólét azt jelenti, hogy az állat egészséges, elegendő helye van, nyugodt, megfelelően táplált, biztonságban van, képes a fajnak megfelelő viselkedést tanúsítani, és nem szenved olyan kellemetlen tényezőktől, mint a fájdalom, a félelem és a stressz; mivel az esetek nagy többségében nem ez a helyzet az élő állatok szállítását illetően, különösen, ha nagy távolságokra szállítják őket;

E.  mivel az állatoknak a szállítás és a kapcsolódó műveletek közbeni védelméről szóló 1/2005/EK rendeletet minden élő gerinces állat Unión belüli szállítására kell alkalmazni;

F.  mivel a tagállamok felelősek a rendelet nemzeti szinten történő pontos végrehajtásának és érvényesítésének biztosításáért, ideértve a hatósági ellenőrzéseket is, a Bizottság pedig annak biztosításáért felelős, hogy a tagállamok pontosan végrehajtsák az uniós jogszabályokat;

G.  mivel a tagállamok nem hajtják végre elég szigorúan vagy pontosan az 1/2005/EK rendeletet az EU-n belül, és egyáltalán nem törekszenek az EU-n kívüli végrehajtására;

H.  mivel a Bizottság Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatósága (DG SANTE) 2017-ben számos tagállamban nagy számú szabálytalanságot állapított meg, szükség lenne elindítani a vonatkozó kötelezettségszegési eljárásokat;

I.  mivel a szállítás stresszt jelent az állatok számára, ugyanis számos, a jólétükre nézve káros kihívásnak vannak kitéve; mivel az egyes harmadik országokkal folytatott kereskedelmet illetően az állatok további szenvedésnek vannak kitéve a nagyon hosszú utak miatt, beleértve a dokumentumoknak, a járműveknek és az állatok szállításra alkalmas állapotának ellenőrzése miatti hosszú várakozásokat a határokon;

J.  mivel a tagállami ellenőrzések színvonala és gyakorisága közvetlenül befolyásolja a követelményeknek való megfelelés mértékét; mivel a tagállamok vizsgálati jelentéseinek elemzése hatalmas különbségeket tár fel a tagállamok között egyrészt az ellenőrzések számát tekintve, amelyek éves szinten a nullától a több millióig terjednek, másrészt a szabálytalanságok száma tekintetében, amelyek nullától 16,6% -ig terjednek, ami arra utal, hogy a tagállamok eltérő megközelítést alkalmaznak az ellenőrzések során, például a véletlenszerű és a kockázatalapú stratégiák tekintetében; mivel az ilyen megközelítésbeli különbségek miatt is lehetetlen összehasonlítani a tagállamok adatait;

K.  mivel a járművezetők arra irányuló képzése és oktatása, hogy a szállítandó állatok fajtájának megfelelően óvatosan vezessenek, javítaná az állatok szállítás közbeni jólétét(8);

L.  mivel az állatokkal való megfelelő bánásmód következtében csökkenhet az állatok be- és kirakodásának ideje, kisebb lehet a súlyveszteség, kevesebb sérülés és sebesülés fordulhat elő, valamint javulhat a hús minősége;

M.  mivel alapos tanulmányok igazolják, hogy az állatjólét hatással van a hús minőségére;

N.  mivel az állatok szállítás közbeni jólétének védelme érdekében továbbra is az állatokkal be- és kirakodáskor, illetve szállítás közben történő megfelelő bánásmódot kell elsődleges szempontnak tekinteni;

O.  mivel a szállításra való alkalmasság jelentős tényező az állatok szállítás közbeni jólétének biztosításában, mivel a szállítás során a jóléti kockázatok nagyobbak a sérült, legyengült, vemhes, még el nem választott vagy beteg állatok esetében; mivel bizonytalanság merülhet fel a szállításra való alkalmasság és a vemhesség szakasza tekintetében;

P.  mivel a szabálytalanságok legnagyobb százalékát az alkalmassággal kapcsolatos problémák, a második legnagyobb arányt pedig a dokumentumokkal kapcsolatos kérdések teszik ki;

Q.  mivel gyakran előfordul, hogy az illetékesek körében fejetlenség tapasztalható azzal kapcsolatban, hogy mi a teendő az állatok szállításra alkalmatlannak nyilvánítása esetén;

R.  mivel az illetékesek gyakran bizonytalanok a vemhesség előrehaladottságát illetően;

S.  mivel különösen problematikus a még el nem választott borjak és bárányok szállítása;

T.  mivel leginkább a mezőgazdasági termelők érdekeltek abban, hogy az állataik szállításra alkalmasak maradjanak, és ők azok, akiknek a legtöbb a veszítenivalójuk, ha a szállítás nem felel meg a meglévő szabályoknak;

U.  mivel az ellenőrző állomásoknál történő megállás során gyakran hiányosságok tapasztalhatók az állatok elegendő takarmánnyal és vízzel való ellátása és a 24 órás pihenőidő betartása terén;

V.  mivel a szállító járművek gyakran túlzsúfoltak; mivel a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a járművek belsejében magas a hőmérséklet és nem megfelelő a szellőztetés;

W.  mivel a közelmúltban több tagállamban is fertőző állatbetegségek törtek ki, például az afrikai sertéspestis, a madárinfluenza, valamint a kiskérődzők és a szarvasmarhafélék megbetegedése; mivel az élő állatok szállítása növelheti e betegségek elterjedésének kockázatát;

X.  mivel a hús és egyéb állati eredetű termékek, valamint a sperma és az embriók szállítása technikai és adminisztratív szempontból egyszerűbb, pénzügyileg pedig néha előnyösebb az állattenyésztők számára, mint az élő állatok levágás vagy tenyésztés céljából történő szállítása; mivel az Európai Állatorvosok Szövetsége (FVE) hangsúlyozza, hogy az állatokat a születési helyükhöz lehető legközelebb kell tartani, levágásukat pedig a termelés helyéhez lehető legközelebb kell elvégezni; mivel a vidéki területeken megélhetést biztosíthat, ha az állatok tartási helyén vagy annak közelében vágási létesítmények, többek között mobil vágóhidak állnak rendelkezésre;

Y.  mivel a jólétük biztosításának az lenne a legjobb módja, ha az állatokat a tenyésztési helyükhöz lehető legközelebb vágnák le;

Z.  mivel a vágóhidak eloszlása egyenlőtlen a tagállamok között,

AA.  mivel a piaci verseny biztosításához bizonyos tagállamok és ellátási láncok számára az Unióban fontos az élő állatok további feldolgozás vagy vágás céljából történő szállítása;

Ajánlások

Végrehajtás és érvényesítés

1.  megjegyzi, hogy minden évben több millió élő állatot szállítanak vágásra vagy tenyésztési célokból az Unión belül, valamint az Unióból harmadik országokba; úgy véli, hogy a 2005/1/EK rendelet – megfelelő végrehajtása és érvényesítése esetén – kedvező hatást gyakorol az állatok szállítás közbeni jólétére; üdvözli a Bizottság e tárgyban megfogalmazott iránymutatásait, ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Számvevőszék 31/2018. számú különjelentése szerint az iránymutatások, valamint a Bizottság által tervezett intézkedések egy része volt, hogy öt évnyi késedelmet szenvedett; megállapítja, hogy a szállítással kapcsolatban továbbra is fennállnak súlyos problémák, valamint hogy a rendeletben foglaltak érvényre juttatása a jelek szerint elsősorban azokat foglalkoztatja, akik érintettek a rendelet végrehajtásában;

2.  rámutat arra a tényre, hogy a Petíciós Bizottsághoz rengeteg olyan petíció érkezik, amely az állatok szállítás közbeni jólétével foglalkozik, és amely gyakran kifogásolja a 2005/1/EK tanácsi rendelet rendszeres, folyamatos és súlyos megsértését mind a tagállamok, mind a szállítók részéről;

3.  hangsúlyozza, hogy az állatok szállítás közbeni szenvedése komoly aggodalmat vált ki a társadalomban; megjegyzi, hogy az Európai Bizottság 2017. szeptember 21-én több mint 1 millió aláírást kapott a „#StopTheTrucks” elnevezésű kampány támogatásaképpen, amelynek keretében az uniós polgárok a nagy távolságra történő szállítások beszüntetését szorgalmazzák;

4.  sajnálja, hogy az 1/2005/EK rendelet végrehajtása terén a tagállamok által elért általános előrehaladás mértéke nem volt elegendő a rendelet fő célkitűzésének eléréséhez, azaz az állatok szállítás közbeni jólétének javításához, különösen ami a menetlevelek ellenőrzését és a szankciók alkalmazását illeti; felhívja a tagállamokat, hogy érjenek el jelentős mértékű javulást a rendeletnek való megfelelés terén; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az állatok szállítására vonatkozó meglévő uniós jogszabályok hatékony és egységes végrehajtását valamennyi tagállamban; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen jogi lépéseket és vessen ki szankciókat a rendeletet nem szabályszerűen alkalmazó tagállamok ellen;

5.  hangsúlyozza, hogy a részleges végrehajtás nem elégséges a rendelet átfogó céljának eléréséhez, azaz annak elkerüléséhez, hogy az állatok szállítás közben sérüljenek, indokolatlanul szenvedjenek vagy elpusztuljanak, és hogy ezért nagyobb erőfeszítéseket kell tenni az állatjólétre jelentős hatást gyakorló, súlyos incidensek megelőzésére, valamint a felelősök büntetőeljárás alá vonására;

6.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2005/1/EK rendelet kapcsán még számos probléma megoldásra vár, többek között: túlzsúfoltság; nem megfelelő belmagasság; a szükséges pihenők, élelem és víz biztosításának elmulasztása; nem megfelelő szellőztető- és itatóberendezések; rendkívüli hőségben való szállítás; nem megfelelő állapotban lévő állatok szállítása; el nem választott borjak szállítása; élő állatok vemhességi állapotának tisztázása; menetlevél-ellenőrzések mértéke; a jogsértés, a végrehajtás és a szankciók között fennálló kapcsolat; a képzés, az oktatás és a bizonyítványok megszerzésének „vegyes” hatása; nem megfelelő mennyiségű alomanyag biztosítása, miként azt az Európai Számvevőszék 31/2018. számú különjelentésében foglaltak, illetve a Bizottsághoz benyújtott panaszaikban a nem kormányzati szervezetek is megállapították; felszólít arra, hogy a fentiekben említett területeken tegyenek lépéseket a helyzet javítására;

7.  felszólítja valamennyi tagállamot annak biztosítására, hogy a szállítást az indulástól a megérkezésig az EU állatjóléti követelményeinek megfelelően tervezzék meg és hajtsák végre, a különböző szállítóeszközöket, valamint az EU és a nem uniós országok földrajzi adottságait figyelembe véve;

8.  hangsúlyozza, hogy a rendelet bizonyos területeken történő és egyes tagállamok általi szisztematikus megsértése tisztességtelen versenyhez vezet, ami egyenlőtlen versenyfeltételeket teremt a különböző tagállamok gazdasági szereplői között, ami pedig negatív versenyt idézhet elő a szállítás közbeni állatjólétre vonatkozó előírások tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy mivel a szankciók mértékei egyes tagállamokban akár több mint tízszer magasabbak lehetnek, mint más tagállamokban, alakítson ki harmonizált uniós szankcionálási rendszert annak biztosítása érdekében, hogy a szankciók hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek legyenek, figyelembe véve az ismételt szabálytalanságokat; felhívja a Bizottságot, hogy a szankciók tagállamok közötti összehangolásához készítsen ütemtervet;

9.  sajnálja, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta a Parlament 2012. december 12-i állásfoglalását, és hangsúlyozza, hogy az 1/2005/EK rendelet 25. cikkének megfelelő, hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal járó erőteljes és összehangolt végrehajtás központi szerepet játszik az állatok szállítás közbeni jólétének javításában, és hogy a tagállamok nem szorítkozhatnak csupán arra, hogy ajánlásokat és instrukciókat adnak ki; felhívja a Bizottságot, hogy intézkedjen az ebben az állásfoglalásban szereplő, arra irányuló felhívással kapcsolatban, hogy ellenőrizze a rendeletet az egyes tagállamokban alkalmazott jogi követelményekkel való összeegyeztethetetlenségek tekintetében;

10.  úgy véli, hogy a szállítmányozó által befolyásolható körülmények között előforduló ismételt szabálytalanságoknak büntetőeljáráshoz kell vezetniük; felhívja a tagállamokat, hogy a rendelet megsértése miatt indítsanak büntetőeljárást, különösen ismételt szabálytalanságok esetén; megjegyzi, hogy a hatékony, arányos és visszatartó erejű szankcióknak magukban kell foglalniuk a járművek elkobzását, valamint az állatok jólétéért és szállításáért felelős személyek kötelező átképzését, és ezt harmonizálni kell az Európai Unióban; úgy véli, hogy a szankcióknál figyelembe kell venni az okozott kárt, a szabálytalanság kiterjedését és időtartamát, valamint a szabálytalanság megismétlődését;

11.  felhívja a tagállamokat, hogy használják hatékonyabban a rendelet értelmében rájuk ruházott erőteljes végrehajtási hatásköröket, többek között azon kötelezettségüket, hogy kötelezhetik a szállítmányozókat a szabálysértések megismétlődését megakadályozó rendszerek létrehozására, és felfüggeszthetik vagy bevonhatják a szállítmányozó engedélyét; felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be megfelelő korrekciós intézkedéseket és szankciókat az állatok szenvedésének megakadályozása és annak érdekében, hogy visszatartsák a gazdasági szereplőket a meg nem feleléstől; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a rendelet végrehajtása és érvényre juttatása tekintetében törekedjenek arra, hogy egyetlen olyan eset se forduljon elő, amikor nem tartják be a rendeletet;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy ellenőrző és végrehajtási jelentések alapján, a nemzeti kapcsolattartó pontokkal való konzultációt követően állítsa össze azon fuvarozók listáját, akik ismételten és súlyosan megsértik a rendeletet; kéri a Bizottságot, hogy tegye közzé és rendszeresen frissítse ezeket a listákat, és népszerűsítse a szállításhoz és az irányításhoz kapcsolódó bevált gyakorlatokat;

13.  hangsúlyozza, hogy az, hogy a tagállamok nem tartják be a rendeletet, veszélyezteti a rendelet azon célját, hogy megakadályozza a fertőző állatbetegségek előfordulását és elterjedését, mert az állatbetegségek gyors elterjedésének egyik oka a szállítás, beleértve azon állatbetegségeket, amelyek az emberre is átvihetők; megjegyzi, hogy a járművek gyakran nem felelnek meg a szarvasmarhafélék és a sertések Közösségen belüli kereskedelmét érintő állategészségügyi problémákról szóló, 1964. június 26-i 64/432/EGK módosított tanácsi irányelv(9) 12. cikkében foglalt követelményeknek; úgy véli, hogy a hulladék nem megfelelő tárolása különös veszélyt jelent az antimikrobiális rezisztencia és az állatbetegségek elterjedése tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki harmonizált eljárásokat a hajók és tehergépjárművek jóváhagyásának megadására vonatkozóan, és hogy biológiai biztonsági intézkedések és az állatjólét fokozott előmozdítása révén tegyen lépéseket az EU-n belül szállított és a harmadik országokból érkező állatok fertőző betegségei terjedésének megelőzése érdekében;

14.  felszólít az illetékes hatóságok közötti fokozott együttműködésre a végrehajtás megerősítése érdekében, olyan technológia alkalmazásával, amely valós idejű visszajelzési kört képez a kiindulás helye szerinti tagállam, az érkezés helye szerinti tagállam és bármely tranzitország között; kéri a Bizottságot, hogy fejlesszen ki földrajzi helymeghatározó rendszereket az állatok helyzetének és szállító járműben való szállításuk időtartamának, valamint a szállítási menetrendeknek való meg nem felelés nyomon követése érdekében. úgy véli, hogy amennyiben jó állapotban útnak indított állatok rossz állapotban érkeznek meg, teljes körű vizsgálatot kell indítani, és ismétlődés esetén a szállítási láncban részt vevő felelős feleket a törvénnyel összhangban haladéktalanul szankcionálni kell, továbbá az állatok tulajdonosának/a mezőgazdasági termelőnek a nemzeti jog szerinti kártérítésre jogosultnak kell lennie a bevétel tekintetében bekövetkező bármilyen veszteségért; úgy véli továbbá, hogy az illetékes hatóságoknak szigorúan szankcionálniuk kell a szállítás szervezőjét és a menetlevelet az indulás helye szerinti tagállamban ellenőrző tisztviselőt, amennyiben a menetlevél hamis vagy félrevezető információkat tartalmaz;

15.  úgy véli, hogy a végrehajtás különösen nehéz azokban az esetekben, amikor egy szállítás több tagállamon is keresztül megy, és amikor a különböző végrehajtási feladatokat (a menetlevelek jóváhagyása, szállítmányozói engedélyek, képesítési bizonyítvány és járműjóváhagyási igazolás) több tagállam végzi el; felhívja a tagállamokat, hogy az általuk feltárt jogsértésekről a rendelet 26. cikkében előírtaknak megfelelően értesítsék az összes többi érintett tagállamot a szabálysértések megismétlődésének megakadályozása és az optimalizált kockázatértékelés lehetővé tétele érdekében;

16.  kéri a Bizottságot, hogy rendszeresen nyújtson be jelentéseket a Parlamentnek a jelenlegi rendelet végrehajtásáról és érvényesítéséről, beleértve a jogsértések tagállamok, állatfajok és a jogsértés típusa szerinti csoportosítását a tagállamonkénti élőállat-szállítás volumenéhez viszonyítva;

17.  üdvözli azokat az eseteket, amikor a kormányok, a tudósok, a vállalkozások, az ipar képviselői és az illetékes nemzeti hatóságok együttműködtek a bevált gyakorlatok meghatározása érdekében, hogy biztosítsák a jogszabályokban, többek között az „Állatszállítási Útmutató” honlapján meghatározott követelményeknek való megfelelést; felszólítja a Bizottságot, hogy terjessze az élő állatok szállítása terén bevált gyakorlatokat a tagállamok körében, támogassa az uniós állatjóléti platformot, és ösztönözze a párbeszédet és a bevált gyakorlatok cseréjét valamennyi szereplő között; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki új állatjóléti stratégiát a 2020–2024 közötti időszakra, és támogassa az állatszállítás terén megvalósuló innovációt;

18.  kéri a Bizottságot, hogy továbbra is működjön együtt az Állategészségügyi Világszervezettel (OIE), az EFSA-val és a tagállamokkal az 1/2005/EK rendelet végrehajtásának és megfelelő érvényre juttatásának támogatásában, az állatok szállítás alatti jólétének kérdésére vonatkozó párbeszéd előmozdítása és elmélyítése érdekében, a következőkre összpontosítva:

19.  felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a rendeletnek és a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról szóló 561/2006/EK rendeletnek(10) a vezetési idő és a pihenőidő tekintetében történő megfelelőségét;

20.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy különbséget kell tenni az állatszállító vállalkozások és a mezőgazdasági termelők felelőssége között, mivel nem mezőgazdasági termelőknek, hanem vállalkozásoknak kell felelniük az állatok elszállításából adódó problémákért; emlékeztet arra, hogy a mezőgazdasági termelők azok, akik érzelmi, lelki, sőt gazdasági okokból is leginkább érdekeltek az állatok jólétének biztosításában;

21.  emlékeztet arra, hogy a Szerződések őreként a Bizottság feladata, hogy nyomon kövesse, hogy helyesen alkalmazzák-e az uniós jogszabályokat; felhívja az európai ombudsmant, hogy vizsgálja meg, hogy a Bizottság következetesen elmulasztotta-e a jelenlegi rendelet betartásának biztosítását, és hogy okolható-e hivatali visszásság elkövetéséért;

22.  sajnálattal veszi tudomásul az Elnökök Értekezletének azt javasló döntését, hogy ne állítsák fel fel az Unión belüli és azon kívüli szállítás közbeni állatjóléttel foglalkozó parlamenti vizsgálóbizottságot annak ellenére sem, hogy számos, különböző képviselőcsoporthoz tartozó parlamenti képviselő támogatta azt; ezért javasolja a Parlamentnek, hogy a következő parlamenti ciklus elején állítsa fel az állatok Unión belüli és azon kívüli szállítás közbeni állatjóléttel foglalkozó parlamenti vizsgálóbizottságot, hogy megfelelően ki lehessen vizsgálni és nyomon lehessen követni az állatok szállítás közbeni védelméről szóló 1/2005/EK tanácsi rendelet állítólagos megsértését és az annak alkalmazása során állítólagosan elkövetett hivatali visszásságokat;

Adatgyűjtés, ellenőrzés és nyomon követés

23.  sajnálja, hogy az adatgyűjtés tekintetében eltérő tagállami megközelítések miatt nehéz koherens elemzést végezni a rendelet végrehajtásáról; felhívja a Bizottságot, hogy minden szállítás tekintetében határozzon meg a nyomonkövetési rendszerekre vonatkozó közös minimumszabályokat annak érdekében, hogy lehetővé váljon a harmonizáltabb adatgyűjtés és az ellenőrzött paraméterek értékelése; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy a Bizottság számára harmonizált, átfogó és hiánytalan adatokat tudjanak szolgáltatni a közlekedési ellenőrzésekről és a szabálytalanságok szintjéről; kéri a tagállamokat, hogy végezzenek előre be nem jelentett ellenőrzéseket és dolgozzanak ki és alkalmazzanak kockázatalapú stratégiát annak érdekében, hogy vizsgálati tevékenységeik pontosabban célozhassák a nagy kockázatot jelentő szállítmányokat, így maximalizálva korlátozott vizsgálati erőforrásaik hatékonyságát;

24.  megjegyzi, hogy a Számvevőszéknek az Európai Unión belüli állatjólétről szóló 2018. évi különjelentése szerint a Bizottság elismerte, hogy a tagállamok által szolgáltatott adatok nem teljesek, következetesek, megbízhatóak vagy kellően részletesek ahhoz, hogy lehetővé tegyék az uniós szintű megfeleléssel kapcsolatos következtetések levonását;

25.  hangsúlyozza, hogy az ellenőrzéseket az Unió egész területén egységesen kell elvégezni, az egyes tagállamokban évente szállított állatok számának megfelelő arányban, a belső piac jó működésének biztosítása és megőrzése, valamint az EU-n belüli verseny torzulásainak elkerülése érdekében; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy növelje az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal (FVO) által végzendő, be nem jelentett helyszíni vizsgálatok számát, középpontba helyezve az állatjólétet és az állatok szállítását; úgy véli, hogy az eltérő adatgyűjtési módszerek és ellenőrzési mechanizmusok megnehezítik az egyes tagállamok esetén a szabályok betartására vonatkozó pontos kép felállítását; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal ellenőrzési jelentéseivel előállított és a tagállamok által a többéves nemzeti ellenőrzési terveikkel (MANCP-k) kapcsolatban adott válaszokban található adatokat fokozottabban elemezze, és ezekkel kapcsolatban alakítson ki harmonizáltabb jelentési struktúrát; elismeri, hogy az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság ellenőrzései fontos információforrásul szolgálnak a Bizottság számára a jelenlegi rendelet helyes végrehajtásának értékeléséhez; felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Számvevőszék ajánlásával összhangban évente legalább hét be nem jelentett látogatást hajtson végre;

26.  kéri a Bizottságot, hogy adjon iránymutatást a tagállamoknak arra vonatkozóan, hogyan használhatják a TRACES rendszert az élőállat-szállítási vizsgálatokkal kapcsolatos kockázatelemzések előkészítésének támogatására, a Számvevőszék 2018. évi különjelentésében tett ajánlásának megfelelően, amely megjegyzi, hogy a közlekedési vizsgálatokért felelős tagállami hatóságok ritkán használták a TRACES rendszer információit a vizsgálatok kiválasztásához; kéri egy hatékonyabb és átlátható nyomonkövetési rendszer létrehozását, beleértve a TRACES révén összegyűjtött információk nyilvános hozzáférhetővé tételét; kéri továbbá az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal által végzett éves vizsgálatok számának növelését;

27.  felszólítja a tagállamokat az ellenőrzés fokozására a termelési lánc egészében, valamint különösen az állatszállítmányok berakodás előtti hatékony és szisztematikus vizsgálatára annak érdekében, hogy megszüntessék a rendeletet megsértő és az állatok szárazföldön vagy tengeren történő szállításának körülményeit rontó olyan gyakorlatokat, mint a túlterhelt szállítóeszközök vagy arra alkalmatlan állatok hosszú utakra való továbbengedése vagy a szállított állatok pihenésére, takarmányozására és itatására alkalmatlan felszerelésekkel ellátott ellenőrző állomások további használatának engedélyezése;

28.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamokban kevés ellenőrzést végeznek, és egyáltalán nem vagy csak kevés jogsértésről számolnak be; kétségbe vonja az ellenőrző rendszerek és a jelentéstétel helyességét; felhívja azon tagállamokat, amelyek jelenleg kevés ellenőrzést hajtanak végre vagy egyáltalán nem végeznek ellenőrzést, hogy hajtsanak végre kellő számú ellenőrzést és azokról nyújtsanak be átfogó jelentéseket a Bizottságnak;

29.  felhívja a tagállamokat, hogy az 1/2005/EK rendelet követelményei betartásának ellenőrzése érdekében vizsgálják meg az állatok járműre rakodását az Európán belüli szállítások esetében is;

30.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy követendő gyakorlat az illetékes hatóságok számára az, hogy a berakodási szakaszban minden nem uniós országba irányuló szállítmányt megvizsgáljanak(11); úgy véli, hogy az Unión belüli szállítmányok egy részét is helyénvaló lenne megvizsgálni a berakodási szakaszban a civil szervezetek bejelentései és az ÉÁH ellenőrzések nyomán feltárt szabálysértésekkel arányosan; úgy véli, hogy az illetékes hatóságoknak a berakodási szakaszban ellenőrizniük kellene, hogy teljesülnek-e a rendeletnek az alapterületre és a belmagasságra vonatkozó előírásai, megfelelően működnek-e a szellőztető- és a vízrendszerek, megfelelően működnek-e az itatóberendezések és azok megfelelnek-e a szállított állatfaj számára, nem rakodnak-e fel szállításra alkalmatlan állatokat, valamint hogy a járművek elegendő takarmányt és almot visznek-e magukkal az útra;

31.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az egyes fajok szükségleteinek megfelelően elegendő számú hozzáférhető, tiszta és működő itató legyen, és hogy a víztartály meg legyen töltve és elegendő mennyiségű friss alom legyen;

32.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az illetékes hatóságok ellenőrizzék, hogy a menetlevelek valószerű információkat tartalmaznak-e, így megfelelnek a rendelet 14. cikke (1) bekezdésében foglaltaknak;

33.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a szállító járművek megfelelnek a rendelet I. mellékletének VII. fejezetében a férőhelyekre vonatkozóan meghatározott minimumkövetelményeknek, és hogy magas hőmérséklet esetén nagyobb férőhelyet hagyjanak az állatok számára;

34.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a járművek belső magassága megfeleljen a minimumkövetelményeknek, és hogy a padló vagy a jármű fala és a válaszfalak között ne legyenek hézagok;

35.  elismeri, hogy történt némi előrelépés az EU-ban az állatok szállítása terén, de aggályának ad hangot amiatt, hogy számos jelentés számol be arról, hogy nem megfelelő járműveket használnak élő állatok mind szárazföldi, mind pedig tengeri szállítására, és felszólít a hasonló gyakorlatok ellenőrzésének és szankcionálásának fokozására; elismeri, hogy a rendelet 20. és 21. cikkében rögzített, az állatszállító hajókkal történő szállításra vonatkozó követelményeket gyakran figyelmen kívül hagyják; felhívja a tagállamokat, hogy ne engedélyezzék olyan járművek és haszonállat-szállító hajók használatát, amelyek nem felelnek meg a rendelet rendelkezéseinek, és meg nem felelés esetén a már kiadott engedélyeket vonják vissza; kéri a tagállamokat, hogy legyenek szigorúbbak mind a járművek tanúsítási és jóváhagyási eljárásai, mind pedig a járművezetők képesítési bizonyítványainak kiadása tekintetében;

36.  ezért felszólít arra, hogy a járművek és hajók engedélyezésére vonatkozóan harmonizált és kötelező előírásokat vezessenek be, és hogy az engedélyezést egy központi uniós hatóság állítsa ki; mivel e hatóságnak kell felelősséget vállalnia annak meghatározásáért, hogy a szállítóeszköz alkalmas-e a járművek állapota és felszerelésük jellege (pl. a megfelelő műholdas navigációs rendszer fedélzeti jelenléte) tekintetében az állatok szállítására;

37.  kéri a fuvarozókat, hogy járművezetőik és kísérőik a rendelet IV. mellékletének megfelelő képzése révén biztosítsák az állatokkal szembeni megfelelő bánásmódot;

38.  elismeri, hogy egyes tagállamokban vannak olyan hajók és kikötők, amelyek megfelelnek az előírt követelményeknek, de kiemeli, hogy a tengeri szállítás során többnyire rosszak a feltételek, különösen a be- és a kirakodás tekintetében; felszólítja a tagállamokat, hogy legyenek szigorúbbak a hajókra vonatkozó tanúsítási és jóváhagyási eljárásaik során, javítsák az állatszállító hajók és az állatok egészségi állapotának előzetes ellenőrzését, és a rendeletnek megfelelően ellenőrizzék a rakodási műveleteket; felszólítja a tagállamokat, hogy nyújtsák be a Bizottságnak ellenőrzési létesítményeik részletes tervét; felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen el, frissítsen és tegyen közzé egy listát azokról a kikötőkről, amelyekben megfelelő állatellenőrzési létesítmények találhatók; továbbá kéri az illetékes hatóságokat, hogy egyetlen olyan útvonaltervet se hagyjanak jóvá, amely ilyen létesítményekkel nem rendelkező kikötőket érint; kéri a tagállamokat, hogy alakítsák át kikötőiket és gondoskodjanak hajóik megfelelő karbantartásáról a tengeri állatszállítás állatjóléttel kapcsolatos feltételeinek javítása érdekében;

39.  kéri a Bizottságot, hogy az (EU) 2016/429 rendelet(12) 133. cikkének (2) bekezdésével összhangban hagyja jóvá az exportellenőrzések innovatív alternatíváit, például a platformvizsgálatokat, amelyek állatjóléti szempontból fejlődést jelentenek, mivel alacsonyabb állománysűrűséget eredményeznek, és az állatok kirakodását sem igénylik, ami csökkenti a várakozási időt;

40.  megjegyzi, hogy a tagországokon keresztül történő szállítás állat-egészségügyi bizonyítványokhoz kötésének előírása negatív ösztönzőként hat, hogy a lehető legközelebbi célállomások helyett belföldi célállomásokat válasszanak; kéri a Bizottságot, hogy az (EU) 2016/429 rendelet1a 144. cikkének (1) bekezdésében foglalt hatásköreit kihasználva fogadjon el felhatalmazáson alapuló jogi aktust, hogy eltérést biztosítson az olyan szállítmányok számára, amelyek betegségterjesztési kockázata alacsony;

Szállítási idő

41.  kitart amellett, hogy a szállítás időnek valamennyi szállított állat esetében a lehető legrövidebbnek kell lennie, figyelembe véve a földrajzi eltéréseket tagállami szinten, valamint a rendelet (5) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően, amely kimondja, hogy „az állatok jóléte érdekében az állatok nagy távolságokon való szállítását [...] a lehető legrövidebbre kell korlátozni”, valamint a (18) preambulumbekezdésével összhangban, amely kimondja, hogy „a nagy távolságokon való szállítás a rövid távolságokon való szállításnál károsabb hatással lehet az állatok jólétére”;

42.  kitart amellett, hogy az állatok szállítási ideje – a be- és kirakodási idő figyelembevételével – vegye tekintetbe a fajspecifikus állatorvosi javaslatokat, függetlenül attól, hogy a szállításra szárazföldön, tengeren vagy légi úton kerül-e sor;

43.  sajnálatát fejezi ki a rendelet azon megsértései miatt, melyek az el nem választott, még tejen élő állatokra, például a borjakra, bárányokra, kecskegidákra, csikókra és malacokra vonatkozó konkrét szabályok alkalmazásának elmaradásával vagy nem megfelelő alkalmazásával kapcsolatosak, és részletesebb intézkedések bevezetésére szólít fel annak biztosítása érdekében, hogy ezen állatok jóléte teljes körűen biztosított legyen szállításuk során;

44.  kéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy az el nem választott állatokat legalább egy órára kirakodják, hogy elektrolitokat vagy tejpótlókat kaphassanak, valamint hogy az ilyen állatokat ne szállítsák összesen nyolc óránál hosszabb ideig;

45.  kéri a Bizottságot, hogy határozza meg az el nem választott állat fogalmát fajok szerint, és maximálja az el nem választott állatok szállításának távolságát 50 km-ben, időtartamát pedig másfél órában, tekintettel arra, hogy szállítás közben nehéz gondoskodni jólétükről;

46.  rámutat, hogy a szállítástervezési dokumentumok gyakran csak helységneveket említenek, és nem adják meg az ellenőrzési, ellátási és gyűjtőhelyszínek pontos címeit, ami jelentősen megnehezíti az ellenőrzéseket;

47.  figyelembe véve a 2012. december 12-i parlamenti állásfoglalást, kéri az állatok szállítási idejének a lehető legrövidebbre csökkentését, valamint különösen a hosszú és a nagyon hosszú szállítási idők és az uniós határokon túlra történő szállítás elkerülését alternatív stratégiák alkalmazásával, például gazdaságilag életképes és méltányosan elosztott helyi vagy mobil vágóhidak haszonállat-gazdaságok közelében történő kialakítása, rövid forgalmazási láncok és a közvetlen értékesítés előmozdítása, tenyészállatok szállítása helyett, ha lehetséges, sperma vagy embrió felhasználása, illetve hasított testek és húskészítmények szállítása, továbbá a tagállamokban az állatok saját mezőgazdasági üzemben történő levágását megkönnyítő jogalkotási és nem jogalkotási kezdeményezések alkalmazása révén; felszólítja a Bizottságot, hogy egyértelműen határozza meg valamennyi élő állatfaj szállítására, valamint a még el nem választott állatok szállítására vonatkozó, adott esetben alacsonyabb utazási időt;

48.  megjegyzi, hogy a különféle előírások, valamint a változó piaci feltételek és politikai döntések a kis vágóhidakat gazdaságilag életképtelenné tették, ami összesített számuk csökkenését eredményezte; sürgeti a Bizottságot és a tagállami helyi hatóságokat, hogy szükség esetén támogassák és mozdítsák elő a mezőgazdasági üzemekben működő vágóhidak építését, gazdaságilag életképes helyi vagy mobil vágóhidak és húsfeldolgozó létesítmények kialakítását a tagállamokon belül annak érdekében, hogy az állatokat a tartási helyükhöz lehető legközelebb vágják le, ami a vidéki munkahelyek fenntartásának érdekét is szolgálja; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy dolgozzanak ki stratégiát az állattenyésztés regionálisabb jellegű modellje felé történő elmozdulásra, amelynek keretében – figyelembe véve a földrajzi különbségeket, amikor csak kivitelezhető – az állatok ugyanabban a régióban születnek, mint ahol a hizlalásuk és levágásuk történik, ahelyett, hogy rendkívül nagy távolságokra szállítanák őket;

49.  sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, miként lehet a mezőgazdasági termelőket, a vágóhidakat és a húsfeldolgozó ágazatot arra ösztönözni, hogy a hosszadalmas szállítások elkerülése és a kibocsátáscsökkentés érdekében a legközelebbi létesítményben vágassák le az állatokat; felhívja a Bizottságot, hogy a magas szintű állatjóléti normák biztosítása mellett mozdítsa elő az innovatív, például a mobil vágás lehetővé tételét;

50.  úgy véli, hogy bizonyos esetekben a szállítás engedélyezett időtartamának semmilyen – a rendelet I. mellékletének V. fejezetében jelenleg rögzített– csökkentése nem lenne megvalósítható, és ezt tekintetbe kell venni olyan esetekben, ahol a földrajzi körülmények és a vidéki elszigeteltség az állatok további feldolgozás vagy levágás céljából történő szárazföldi és/vagy tengeri szállítását teszi szükségessé;

51.  kéri a tagállamokat, hogy az állatok szükségtelen szenvedésének elkerülése érdekében szükség szerint engedélyezzék a közvetlenül a haszonállat- és hizlalógazdaságokban történő kényszervágást abban az esetben, ha egy állat szállításra alkalmatlan és az elsősegélynyújtás eredménytelennek bizonyul;

52.  megjegyzi, hogy egy állat társadalmi és gazdasági értéke kihathat szállítási előírásaira; hangsúlyozza, hogy a lótenyésztési ágazatban a tenyészállatok szállítási előírásai magas színvonalúak;

53.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki stratégiát, amely biztosítja az állatok élve történő szállításáról az elsősorban hús és vágott testek, illetve a szaporítóanyagok kereskedelmére való áttérést, tekintettel az élőállat-szállítás környezeti, állatjóléti és élelmiszer-biztonsági hatásaira; úgy véli, hogy bármilyen stratégiának kezelnie kell azokat a gazdasági tényezőket, amelyek az élőállat-szállításról hozott döntéseket befolyásolják; kéri a Bizottságot, hogy e stratégiába vonja be a harmadik országokba történő szállítmányozást is;

54.  felhívja a tagállamokat, hogy tegyék hozzáférhetővé az állatok rituális vágását a vágóhidakon, mivel az élőállat-kivitel nagy része a közel-keleti piacokra irányul;

55.  elismeri az élő állatokra és a húsra alkalmazott eltérő díjszabások által okozott jelenlegi piaci torzulást, ami erőteljesen ösztönzi az élőállat-kereskedelmet; sürgeti a Bizottságot, kereskedelmi partnereivel együtt, hogy vizsgálja meg ezt a torzulást az élőállat-kereskedelem csökkentése céljából, valamint azért, hogy szükség esetén ezt húsértékesítéssel váltsa ki;

56.  emlékeztet arra, hogy a hatályos rendelet értelmében már kötelező pihenőt tartani a háziló-félék és a házi szarvasmarha-, juh-, kecske-, illetve sertésfélék szállítására meghatározott maximális szállítási időtartamot követően, amennyiben a szállítási idő meghaladja a nyolc órát;

Állatjólét

57.  felszólítja az illetékes tagállami hatóságokat annak biztosítására, hogy a hatósági állatorvosok jelen legyenek az uniós kilépési helyeken, hogy ellenőrizzék az állatok alkalmasságát arra, hogy folytassák útjukat, és hogy a szállító járművek és/vagy hajók megfelelnek-e a rendelet követelményeinek; megjegyzi különösen, hogy a rendelet 21. cikke előírja az állatorvosok számára a járművek ellenőrzését, mielőtt azok elhagyják az Unió területét, annak biztosítása érdekében, hogy a járművek nem túlzsúfoltak, elegendő belmagassággal és alommal rendelkeznek, elegendő takarmányt és vizet szállítanak, és a szellőztető és vízellátó berendezések megfelelően működnek.

58.  ösztönzi a vészhelyzeti intézkedési tervek alkalmazását minden szállítás esetében – beleértve többek között a pótteherautókat és a vészhelyzeti központokat – annak érdekében, hogy a szállító hatékonyan tudjon reagálni a vészhelyzetekre, és csökkenteni tudja a késések vagy balesetek tenyésztés vagy levágás céljából szállított állatokra gyakorolt hatását, ahogy azt a hosszú távú fuvarozók vonatkozásában a rendelet már most is előírja;

59.  hangsúlyozza, hogy az állatjóléti jogszabályoknak a tudományon és a legújabb technológián kell alapulniuk; sajnálatát fejezi ki, hogy az EFSA ajánlásai és a Parlament 2012. évi állásfoglalásában megfogalmazott kérés ellenére a Bizottság nem frissítette az állatszállításra vonatkozó szabályokat a legújabb tudományos eredményekkel; felhívja ezért a Bizottságot, hogy a legújabb tudományos ismeretek és technológiák alapján frissítse az egyedi szükségletekre vonatkozó szabályokat, különös tekintettel többek között arra, hogy a légkondicionálás valamennyi járműben elegendő szellőztetést és hő- és nedvességszabályozást biztosítson, valamint különösen az el nem választott állatok esetében megfelelő ivóvíz- és folyékonytáp-rendszerek legyenek, csökkentett állománysűrűség és meghatározott, elégséges minimális belmagasság legyen kialakítva, továbbá a járművek az egyes fajok szükségleteihez igazodjanak; rámutat, hogy véleményében az EFSA arra a következtetésre jut, hogy az állatok jólétét a szállítás időtartamán kívül más tényezők is befolyásolják, így például a megfelelő be- és kirakodás, valamint a járművek kialakítása;

60.  aggodalmát fejezi ki azokkal a szállításokkal kapcsolatban, amelyek során az állatokat fogyasztásra alkalmatlan, szennyezett vízzel itatják, valamint az állatok nem férnek hozzá ivóvízhez a meghibásodott vagy nem megfelelően elhelyezett vízellátó berendezések miatt; hangsúlyozza, hogy az élőállat-szállításra használt járműveken gondoskodni kell arról, hogy elegendő vizet adjanak a szállítás során az állatoknak, és minden esetben annyi vizet kell biztosítani, hogy az megfeleljen a szállított állat fajtájára és számára vonatkozóan meghatározott követelményeknek;

61.  üdvözli, hogy a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy állatokra vonatkozó állatjóléti mutatókat dolgoz ki, amelyek célja a jobb jóléti eredmények előmozdítása a szállított állatok számára; úgy véli, hogy ezeket a mutatókat késedelem nélkül ki kell fejleszteni, hogy azokat a jelenlegi jogszabályi követelmények kiegészítéseként lehessen alkalmazni;

62.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az állatok szállítás közbeni jólétéről szóló jogszabályok jövőbeni felülvizsgálatai objektív és tudományosan megalapozott mutatókon alapuljanak, hogy ily módon elkerülhetők legyenek az állattenyésztési ágazatokra indokolatlan gazdasági hatást gyakorló önkényes döntések;

63.  hangsúlyozza, hogy gazdálkodóknak az uniós jog értelmében jogi felelősséget kell vállalniuk annak biztosítására vonatkozóan, hogy szállított állataiknak nem okoznak sérülést, veszélyt vagy bármilyen szükségtelen szenvedést;

64.  hangsúlyozza, hogy a jogsértések gyakran az élő állatok hosszú távú közúti szállítására használt járművek elégtelen szellőztető rendszerei miatt következnek be, és hogy ezekben a helyzetekben az állatokat olyan kis terekbe zsúfolják össze, amelyek hőmérséklete rendkívül magas, jóval magasabb a rendeletben meghatározott hőmérséklet-tartományoknál és toleranciaértékeknél;

65.  kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a kábítást minden tagállamban kivétel nélkül elvégzik vallási rituális vágások előtt;

66.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem minden esetben biztosítanak elegendő helyet ahhoz, hogy biztosított legyen a megfelelő szellőzés az élő állatok szállítására használt járművön belül, valamint hogy az állatok természetes mozgása akadályozott, ami gyakran arra kényszeríti őket, hogy hosszabb időn át természetellenes testtartást vegyenek fel, ami a rendelet 6. cikkében és I. melléklete II. fejezetének 1.2. pontjában meghatározott műszaki szabályok egyértelmű megsértése;

67.  úgy véli, hogy kötelezővé kell tenni, hogy az élő állatok tengeri szállítására használt hajókon állatorvos legyen jelen, továbbá hogy jelentést készítsenek és számon tartsák a szállítás során elhullott állatokat, valamint vészhelyzeti terveket dolgozzanak ki minden olyan, a tengeren előforduló helyzetre, amely negatívan befolyásolhatja a szállított állatok jólétét;

68.  megjegyzi, hogy a különböző tagállamokban a mezőgazdasági termelők, a szállítmányozók és az illetékes hatóságok eltérően értelmezik és hajtják végre az 1/2005/EK rendeletet, különösen ami az állatok szállításra alkalmas állapotát illeti; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a rendeletet, hogy szükség esetén pontosabban meghatározza benne a szállításra vonatkozó követelményeket; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az egyenlő feltételek összefüggésében biztosítsák, hogy a jövőben a rendeletet Unió-szerte összehangolt és egységes módon hajtják végre és alkalmazzák, különösen ami az állatok szállításra alkalmas állapotát illeti;

69.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki teljes körű meghatározást arra vonatkozóan, hogy mit jelent a szállításra való alkalmasság, valamint hogy készítse el az állatok szállításra való alkalmasságának felmérésére szolgáló gyakorlati útmutatásokat; felhívja a tagállamokat, hogy indítsanak figyelemfelkeltő és tájékoztató tevékenységeket, többek között szilárd, rendszeres és kötelező képzéseket, oktatást és tanúsítást a járművezetők, szállítók, kereskedők, gyűjtőközpontok, vágóhidak, állatorvosok, határőrök és minden egyéb, az állatok szállításában részt vevő gazdasági szereplő számára annak érdekében, hogy csökkenjen a tagállamokban az alkalmassággal kapcsolatos szabálytalanságok magas száma; kéri a fuvarozókat, hogy járművezetőik és kísérőik a rendelet IV. mellékletének megfelelő képzése révén biztosítsák az állatokkal szembeni megfelelő bánásmódot;

70.  fokozott odafigyelést kér annak biztosítása érdekében, hogy ne szállítsanak beteg, gyenge, túl könnyű állatokat, szoptató állatokat, vemhes nőstényeket és a szükséges elválasztási időt el nem érő nőstényeket.

71.  hangsúlyozza, hogy az 1/2005/EK rendelettel összhangban a nagy távolságokon szállított állatoknak már kötelező megfelelő időközönként és fajuknak és koruknak megfelelően vizet, takarmányt és pihenési lehetőséget biztosítani; sürgeti a Bizottságot, hogy hatékonyabb ellenőrzést végezzen e jogi előírások tagállamok általi teljes körű és összehangolt betartásának biztosítása érdekében;

72.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a tagállamok biztosítsák az állatszállítás megfelelő megszervezését az időjárási a viszonyok és a szállítás típusának figyelembe vétele mellett;

73.  hangsúlyozza, hogy amikor az állatokat 24 órás pihenőidőre ki kell rakodni harmadik országokban, a szervezőnek azonosítania kell egy pihenőhelyet, amely az uniós ellenőrző állomásokkal egyenértékű létesítményekkel rendelkezik; felhívja az illetékes hatóságokat, hogy rendszeresen vizsgálják meg ezeket a létesítményeket, és ne hagyják jóvá az utazási naplókat, ha nem igazolták, hogy a javasolt pihenőhely az uniós létesítményekkel egyenértékű létesítményekkel rendelkezik;

74.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a szállítási terv tartalmazza egy ellenőrző állomáson történő foglalás igazolását, beleértve a takarmány, víz és friss alom biztosítását; felhívja a Bizottságot, hogy határozza meg a pihenőhelyek helyszíneire és létesítményeire vonatkozó követelményeket;

75.  elismeri, hogy az alacsonyabb állománysűrűség és az állatok pihenését szolgáló útmegszakítások negatív gazdasági hatással vannak a fuvarozókra, ami kihathat a szállított állatok megfelelő kezelésére; kéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a megfelelő kezelésükre vonatkozó ösztönzőket;

76.  kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a vemhességi idők gazdaságokban való nyilvántartásának javítását;

77.  kéri a Bizottságot, hogy tudományos eredmények alapján fogalmazzon meg iránymutatásokat a ketrecben szállított állatok itatására és a csirkék szállításának magas szintű jólétet elősegítő feltételeire vonatkozóan;

78.  emlékeztet, hogy a tagállamoknak az életük és tenyésztési ciklusuk végén járó állatok jólétének megfelelő megoldásokat kell találniuk;

Gazdasági segítség

79.  felhív az állatjóléti kifizetésekre irányuló vidékfejlesztési intézkedés szélesebb körű alkalmazására az 1305/2013/EU rendelet(13) 33. cikkének megfelelően, amely a vonatkozó kötelező követelményeken túlmutató, magas szintű állatjóléti normák támogatását írja elő;

80.  kéri, hogy a KAP közelgő reformja tartsa fenn és erősítse meg a KAP-kifizetések és az 1/2005/EK rendeletben meghatározott normákat teljes mértékben tiszteletben tartó vagy meghaladó, jobb állatjóléti feltételek közötti kapcsolatot;

81.  szorgalmazza, hogy a támogató intézkedések a vágóhidak tagállamokon belüli olyan, kiegyensúlyozott eloszlását biztosítsák, amely tükrözi egy adott régió haszonállat-állományának méretét;

Harmadik országok

82.  aggodalmát fejezi ki, amiért folyton-folyvást arról szóló beszámolók hallhatók, hogy bizonyos harmadik országokban problémák tapasztalhatók az állatok szállításával és jólétével kapcsolatban; megjegyzi, hogy bizonyos harmadik országokban – ahová az EU állatokat küld – a vágás az állatok szélsőséges és elnyújtott szenvedésével jár, és rendszeresen megsérti az OIE (Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal) nemzetközi szabványait az állatok levágás során való jólétére vonatkozóan; miközben elismeri, hogy a harmadik országokban gyakran élő állatokra irányul a kereslet, felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy amennyiben lehetséges, segítsék elő az élő állatok helyett a hús vagy hasított test harmadik országokba történő szállításának, valamint a sperma vagy embriók tenyészállatok helyett történő szállításának irányába történő elmozdulást;

83.  határozottan kifogásolja a rendelet élő állatok harmadik országokba való szállítása tekintetében történő betartásával kapcsolatban a Bizottság által rendelkezésre bocsátott statisztikákat, és hangsúlyozza, hogy ezek összeállítására az állatszállító járművek szisztematikus ellenőrzése nélkül került sor;

84.  kéri a Bizottságot, hogy a harmadik országokkal folytatott kétoldalú kereskedelmi tárgyalások során követelje meg az Európai Unió állatjóléti szabályainak való megfelelést, továbbá a Kereskedelmi Világszervezet keretében szálljon síkra az idevágó uniós rendelkezések nemzetközi elterjesztése mellett;

85.  sajnálja, hogy egyes harmadik országok által alkalmazott előírások nem olyan szigorúak, mint az Unión belüliek; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg az Unió kereskedelmi partnereivel szemben támasztott meglévő követelményeket, különösen az állatok kereskedelme és szállítása tekintetében, hogy azok legalább olyan szigorúak legyenek, mint az uniós előírások; kéri a harmadik országokba exportáló tagállamokat, hogy a helyi hatóságokkal közösen munkálkodjanak az állatjóléti szabványok javításán;

86.  felszólít az Európai Unió Bírósága által a C-424/13. számú ügyben hozott ítélet következetes és maradéktalan tiszteletben tartására, melyben a Bíróság úgy ítélkezett, hogy az állatok olyan, nagy távolságon való szállítása esetén, amely az Unió területén kezdődik, majd annak területén kívül folytatódik, az indulás engedélyezéséhez a fuvarozónak a megfelelés tekintetében hiteles menetlevelet kell benyújtania, külön figyelmet fordítva a hőmérséklet-előrejelzésekre; felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy azokat a menetleveleket, amelyek esetében az állatokat a Bíróság ítélete értelmében 24 órás pihenőidőre ki kell rakodni egy Unión kívüli országban, csak abban az esetben engedélyezzék, ha a szállításszervező olyan pihenőhelyet határozott meg, amely az ellenőrző állomásokkal egyenértékű létesítményekkel rendelkezik; ezzel kapcsolatban emlékeztet arra is, hogy 2009-ben készült az egyetlen lista a harmadik országokon át vezető útvonalak mentén található, állatok elhelyezésére szolgáló létesítményekről, és e listáról gyakran hiányoznak a pontos címek, ami az uniós jog által előírt szükséges vizsgálatok elvégzését jelentősen megnehezíti; felszólítja a kilépési helyen lévő hatósági állatorvosokat, hogy mielőtt a járművek elhagyják az Európai Uniót – az 1/2005 rendeletnek megfelelően – ellenőrizzék, hogy betartják-e a rendelet rendelkezéseit;

87.  ezzel kapcsolatban emlékeztet továbbá az uniós jog megsértését bejelentő személyek (visszaélést bejelentő személyek) védelméről szóló irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2018)0218), különösen az állatorvosi ellenőrzésekkel kapcsolatban;

88.  helyteleníti, hogy a szárazföldön és a kikötőkben a határátlépések gyakran elhúzódnak, valamint felhívja a figyelmet a fokozott fájdalomra és szenvedésre, amelyet e késedelmek az állatoknak okoznak; felszólítja a harmadik országokkal határos tagállamokat, hogy biztosítsanak pihenőhelyeket, ahol az állatokat ki lehet rakodni, valamint takarmányt, vizet, pihenést és állatorvosi ellátást lehet nyújtani, annak érdekében, hogy a menetleveleket helyesen ki lehessen tölteni, valamint hogy elegendő számú személyzettel rendelkező, kifejezetten erre a célra szolgáló sávot nyissanak a szállított állatok számára, hogy csökkenjen a várakozási idő anélkül, hogy aláásnák a határokon végzett egészségügyi és vámellenőrzések minőségét; kéri továbbá a tagállamokat, hogy jobban működjenek együtt a haszonállat-szállítmányok tervezése terén annak elkerülése érdekében, hogy egyszerre túlságosan nagyszámú állat érkezzen meg a határellenőrzési pontra;

89.  felhívja a Bizottságot, hogy fokozza az együttműködést és a kommunikációt – többek között a további kölcsönös segítségnyújtást és a gyorsított információcserét – a tagállamok és a harmadik országok illetékes hatóságai között a nem megfelelő igazgatással kapcsolatos állatjóléti és állatbetegségekkel kapcsolatos problémák csökkentése érdekében azáltal, hogy gondoskodik arról, hogy az exportőrök teljes mértékben megfelelnek az adminisztratív előírásoknak; kéri a Bizottságot, hogy nemzetközi szinten támogassa az állatok kíméletes szállítását, és kezdeményezésekkel növelje a tudatosságot a nem uniós országok körében;

90.  kéri a Bizottságot, hogy gyakoroljon nyomást az olyan tranzitországokra, amelyek az élő állatok szállítását szükségtelenül késleltető bürokratikus és biztonsági akadályokat támasztanak;

91.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a harmadik országokba irányuló vízi és tengeri utak során fordítsanak különös figyelmet az állatjóléti jogsértésekre, és vizsgálják meg a jogszabályok, például azon rendelkezés esetleges megsértését, hogy tilos az elhullott állatokat a hajókról a Földközi-tengerbe dobni (gyakran a füljelzőik levágást követően), amelynek hátterében az áll, hogy a rendeltetési kikötőkben gyakran nincs lehetőség a tetemek ártalmatlanítására;

92.  felhívja a figyelmet az állatok nemzetközi szállítás közbeni védelméről szóló európai egyezmény aláírására irányuló 2004/544/EK tanácsi határozatra(14), amely szerint a szállítás az alábbiak bármelyike lehet: két tagállam között egy unión kívüli országon áthaladó, egy tagállam és egy unión kívüli ország közötti, valamint közvetlenül két tagállam között zajló szállítás;

93.  hangsúlyozza, hogy abban az esetben, ha a harmadik országok állatszállítási előírásaikat nem hangolják össze az uniós előírásokkal, és ezen előírások végrehajtása nem elegendő a rendeletnek való maradéktalan megfelelés biztosításához, a harmadik országokba irányuló élőállat-szállítást e különbségeket csökkentő, kétoldalú egyezményekkel kell szabályozni, és ha ez nem valósítható meg, be kell tiltani;

94.  emlékezteti a tagállamokat, hogy a kialakult ítélkezési gyakorlat(15) szerint1a bevezethetnek szigorúbb nemzeti szabályokat az állatok szállítás közbeni védelme érdekében, amennyiben az ilyen szabályok megfelelnek az 1/2005/EK rendelet fő célkitűzésének;

95.  kéri a Bizottságot, hogy az élő állatok szállításának vonatkozásában mozdítsa elő a bevált módszerek cseréjét és a szabályozások egyenértékűségét célzó intézkedéseket harmadik országokkal;

o
o   o

96.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek, az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 3., 2005.1.5., 1. o. (2) http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2018/621853/EPRS_STU(2018)621853_EN.pdf (3) HL C 434., 2015.12.23., 59. o. (4) EFSA Journal 2011:9(1):1966 (5) HL C 251. E, 2013.8.31., 11. o. (6) A Bíróság (ötödik tanács) 2015. április 23-i ítélete, Zuchtvieh-Export GmbH kontra Stadt Kempten, C-424/13, ECLI:EU:C:2015:259. (7) Az Európai Számvevőszék 2018. november 14-i 31/2018. sz. különjelentése: „Állatjólét az Európai Unióban: a gyakorlati végrehajtás elmarad az ambiciózus céloktól”. (8) https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/1966 (9) HL 121., 1964.7.29., 1977. o. (10) HL L 102., 2006.4.11., 1. o. (11) Európai Bizottság, Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság, 2017.: A Hollandiában 2017. február 20. és 2017. február 24. között elvégzett, az állatoknak a Unión kívülre történő szállítása közbeni jólétének értékelését célzó ellenőrzésről szóló végleges jelentés. (12) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/429 rendelete (2016. március 9.) a fertőző állatbetegségekről és egyes állategészségügyi jogi aktusok módosításáról és hatályon kívül helyezéséről („állategészségügyi rendelet”) (HL L 84., 2016.3.31., 1. o.). (13) HL L 347., 2013.12.20., 347. o. (14) HL L 241., 2004.7.13., 21. o. (15) A Bíróság (első tanács) 2004. október 14-i ítélete – C-113/02. számú ügy – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Holland Királyság, valamint a Bíróság (harmadik tanács) 2008. május 8-i ítélete – C-491/06. számú ügy – Danske Svineproducenter.