Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2018/2159(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0075/2019

Előterjesztett szövegek :

A8-0075/2019

Viták :

PV 11/03/2019 - 24
CRE 11/03/2019 - 24

Szavazatok :

PV 12/03/2019 - 9.24
CRE 12/03/2019 - 9.24
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0158

Elfogadott szövegek
PDF 163kWORD 52k
2019. március 12., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
A konfliktusmegelőzéssel és közvetítéssel kapcsolatos uniós képesség erősítése
P8_TA(2019)0158A8-0075/2019

Az Európai Parlament 2019. március 12-i állásfoglalása a konfliktusmegelőzéssel és közvetítéssel kapcsolatos uniós képesség erősítéséről (2018/2159(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az ENSZ egyéb emberi jogi egyezményeire és jogi eszközeire,

–  tekintettel az ENSZ Alapokmányának elveire és céljaira,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére,

–  tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Helsinki Záróokmányára ‒ mint az európai és a tágabb regionális biztonsági rend sarkalatos dokumentumára ‒ és annak valamennyi elvére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaira és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a konfliktusmegelőzésről és közvetítésről, valamint a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló határozataira,

–  tekintettel az EU közvetítéssel és párbeszéddel kapcsolatos kapacitásának megerősítésére vonatkozó, 2009. november 10-i tanácsi koncepcióra (15779/09),

–  tekintettel az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozó, Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által 2016. június 28-án előterjesztett globális stratégiára, valamint e stratégia végrehajtásáról szóló, „A közös jövőképtől a közös fellépésig: az EU globális stratégiájának végrehajtása” című, 2017. június 18-án közzétett első jelentésre,

‒   tekintettel a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az EKSZ-hez intézett, a 2017. novemberi csúcstalálkozó előkészítéseként a keleti partnerségről szóló, 2017. november 15-i ajánlására(1),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 73. ülésszaka kapcsán a Tanácshoz intézett, 2018. július 5-i ajánlására(2),

–  tekintettel a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz létrehozásáról szóló 230/2014/EU rendelet módosításáról szóló, 2017. december 12-i (EU) 2017/2306 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a Bizottság támogatásával a Tanácshoz intézett, az Európai Békekeret létrehozásáról szóló tanácsi határozatra irányuló, 2018. június 13-i javaslatára (HR(2018)94),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0075/2019),

A.  mivel a nemzetközi béke és biztonság előmozdítása az EU egyik alapvető célja, amelyet a 2012. évi Nobel-békedíjjal is elismertek, és amely a Lisszaboni Szerződés központi eleme;

B.  mivel az EU elkötelezett a nőkkel, a békével és a biztonsággal kapcsolatos menetrend végrehajtása mellett, összhangban az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325. sz. határozatával és annak későbbi frissítéseivel, valamint elkötelezett a fiatalokkal, a békével és a biztonsággal kapcsolatos menetrend végrehajtása mellett, összhangban az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2250. sz. határozatával és annak későbbi frissítéseivel;

C.  mivel külső támogatási eszközeinek alkalmazása révén az Unió a legnagyobb donorok közé tartozik a konfliktusmegelőzés és a béketeremtés támogatása terén;

D.  mivel az EU-nak – mint a nemzetközi szervezetek egyik fontos támogatójának, kiemelt segélyező szervnek és a világ legnagyobb kereskedelmi partnerének – vezető szerepet kell vállalnia a globális béketeremtésben, a konfliktusmegelőzésben és a nemzetközi biztonság megszilárdításában; mivel a konfliktusmegelőzést és közvetítést a biztonságot, diplomáciát és fejlesztést egyesítő átfogó megközelítés részeként kell kialakítani;

E.  mivel szükséges együttműködni a regionális szervezetekkel, például az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettel és annak 1975. évi Helsinki Záróokmányával, amely meghatározza többek között az erőszak alkalmazása tilalmának, az államok területi integritásának, a népek jogegyenlőségének és önrendelkezési jogának elvét, mivel e szervezetek kulcsfontosságú szerepet játszik a konfliktusmegelőzésben és a közvetítésben;

F.  mivel az erőszakos konfliktusok megelőzése alapvető fontosságú az Európa és a szomszédsága előtt álló biztonsági kihívások kezelésében, valamint a politikai és társadalmi előrelépéshez; mivel ez a hatékony multilateralizmus és a fenntartható fejlesztési célok (SDG) eléréséhez is alapvetően fontos, különösen a 16. cél eléréséhez: „békés és befogadó társadalmak ösztönzése a fenntartható fejlődés céljait követve, az igazságszolgáltatáshoz való általános jog biztosítása, valamint hatékony, elszámoltatható és inkluzív intézmények létrehozása”;

G.  mivel a harmadik országbeli polgári és katonai szereplők folyamatos uniós támogatása fontos tényező az ismétlődő erőszakos konfliktusok megelőzése szempontjából; mivel a fenntartható és tartós béke és biztonság elválaszthatatlan a fenntartható fejlődéstől;

H.  mivel a konfliktusmegelőzésnek és a közvetítésnek biztosítania kell a stabilitás és a fejlődés fenntartását azon államokban és földrajzi térségekben, amelyek helyzete közvetlen biztonsági problémát jelent az Unió számára;

I.  mivel a megelőzés olyan stratégiai feladat, amely a válságokat megelőző hatékony fellépésre irányul; mivel a diplomáciai szolgálatban a közvetítés is olyan eszköz, amely felhasználható a konfliktusok megelőzésére, leküzdésére vagy megoldására;

J.  mivel a belső és a külső biztonság egyre inkább összefonódik, és a globális kihívások összetett jellege a külső konfliktusok és válságok átfogó és integrált uniós megközelítését teszi szükségessé;

K.  mivel határozottabb intézményközi megközelítésre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy az EU képes legyen képességeit teljes mértékben kifejleszteni és kiaknázni;

L.  mivel az EU globális stratégiája, politikai nyilatkozatai és intézményi fejleményei kedvező képet adnak az alelnök/főképviselő a konfliktusmegelőzés és a közvetítés előtérbe helyezése iránti elkötelezettségéről;

M.  mivel a külső finanszírozási eszközök jelentős mértékben hozzájárulnak a konfliktusmegelőzés és a békeépítés támogatásához;

N.  mivel az átmeneti igazságszolgáltatás az igazságszolgáltatási és bíróságon kívüli mechanizmusok fontos elegyét alkotja, a múltbeli erőszakos cselekményekért való elszámoltathatóságra, valamint a fenntartható, igazságos és békés jövő megteremtésére helyezi a hangsúlyt;

O.  mivel a Parlament a párbeszéd és a konszenzusépítés kultúrájára támaszkodva kiemelt szerepet vállalt a parlamenti diplomáciában, többek között a közvetítés és a párbeszéd folyamatában;

P.  mivel az erőszakos konfliktusok és a háborúk aránytalanul sújtják a civileket, és különösen a nőket és a gyermekeket, továbbá nagyobb kockázatnak teszik ki a nőket, mint a férfiakat a gazdasági és szexuális kizsákmányolás, a kényszermunka, a kényszerű lakóhelyelhagyás és a fogva tatás, valamint a szexuális erőszak, például a nemi erőszak mint háborús taktika alkalmazása tekintetében; mivel a nők és a fiatalok aktív részvétele kulcsfontosságú a konfliktusmegelőzés és a békeépítés, valamint az erőszak valamennyi formájának ‒ többek között a szexuális és a nemi alapú erőszak ‒ megelőzése szempontjából;

Q.  mivel a kapacitás- és a bizalomépítés előmozdítása és elősegítése során alapvető fontosságú a civil társadalom és a polgári és katonai helyi szereplők – köztük a nők, a kisebbségek, az őslakos népek és az ifjúság – aktív és érdemi részvételének támogatása és bevonása a közvetítésbe, a párbeszédbe és a megbékélésbe;

R.  mivel az uniós szintű politikai kötelezettségvállalások ellenére a konfliktusmegelőzés, a békeépítés és a békefenntartás terén tett erőfeszítések gyakran alulfinanszírozottak, ami dominóhatást gyakorol az e területeken való fellépés előmozdítására és megkönnyítésére;

1.  ösztönzi az Uniót, hogy kezelje méginkább prioritásként a konfliktusok megelőzését és a közvetítést a létező, kölcsönösen megállapított tárgyalási formációk és elvek keretében vagy azokat támogatva; hangsúlyozza, hogy ez a megközelítés magas fokú uniós hozzáadott értéket képvisel a globális politikai, társadalmi, gazdasági és a humánbiztonság terén; emlékeztet arra, hogy a konfliktusmegelőzési és közvetítési intézkedések hozzájárulnak az Unió jelenlétének erősítéséhez és hitelességének növeléséhez a nemzetközi színtéren;

2.  elismeri a közös biztonság- és védelempolitika keretében végrehajtott polgári és katonai missziók szerepét a békefenntartásban, a konfliktusok elkerülésében és a nemzetközi biztonság megerősítésében;

3.  felhívja az alelnököt/főképviselőt, a Bizottság elnökét és az Európai Parlament elnökét, hogy határozzanak meg közös, hosszú távú prioritásokat a konfliktusmegelőzés és a közvetítés területén, és ezeket tegyék a mindenkori stratégiai programozás részévé;

4.  felszólít a konfliktusok alapvető okait kezelő hosszú távú békeépítésre;

5.  felszólít a jelenlegi architektúra fejlesztésére, hogy az az alábbiak szerint támogassa az EU prioritásait;

6.  felhív konfliktusérzékeny és emberközpontú megközelítések alkalmazására, amelyek a humánbiztonságot helyezik az uniós szerepvállalás középpontjába a kedvező és fenntartható helyszíni eredmények elérése érdekében;

7.  felkéri az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a külső tevékenységekkel foglalkozó bizottsági szolgálatokat, hogy nyújtsanak be éves jelentést a Parlamentnek a konfliktusmegelőzésre és közvetítésre vonatkozó uniós szakpolitikai kötelezettségvállalások végrehajtása,

A konfliktusmegelőzéssel és közvetítéssel kapcsolatos uniós képesség erősítése terén elért eredményekről

8.  támogatja az EU koherensebb és holisztikusabb szerepvállalását a külső konfliktusuk és válságok tekintetében, és úgy gondolja, hogy a külső konfliktusuk és válságok kezelésére irányuló átfogó megközelítés alkotja az Unió külső tevékenységének hozzáadott értékét, és hogy minden eszközt a lehető leggyorsabban be kell vetni annak érdekében, hogy a konfliktusok minden szakaszában egyértelművé tegyék az uniós válaszokat, és az integrált megközelítést operatívabbá és hatékonyabbá tegyék; ezzel összefüggésben emlékeztet a nemzetközi jog és az ENSZ Alapokmányának normáira és elveire, és támogatja a meglévő tárgyalási kereteket, megközelítéseket és elveket; megismétli, hogy minden egyes konfliktust külön-külön kell vizsgálni;

9.  hangsúlyozza, hogy e kapacitásépítésnek lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy azonosítsák a konfliktusmegelőzési és közvetítési intézkedések szempontjából kiemelt földrajzi térségeket, és segítsék elő az európai országok közötti kétoldalú együttműködést;

10.  kéri, hogy az alelnök/főképviselő felügyelete alatt hozzanak létre magas szintű uniós tanácsadó testületet a konfliktusmegelőzéssel és közvetítéssel foglalkozó, magas rangú, tapasztalt politikai mediátorok átfogó csoportjának létrehozása céljából, hogy a politikai és technikai szakértelem rövid időn belül rendelkezésre álljon; úgy véli, hogy szükség van a megbékéléssel és az átmeneti igazságszolgáltatással foglalkozó szakértői bázisra is; kéri, hogy a múltbeli bűncselekményekkel kapcsolatos elszámoltathatóság biztosítása, valamint a jövőbeni megelőzés és elrettentés érdekében minden konfliktus utáni helyzetben következetesen ösztönözzék a megbékélési és elszámoltathatósági mechanizmusok létrehozását;

11.  az intézmények közötti koherencia és koordináció – többek között a civil társadalommal folytatott együttműködés – előmozdítása, az információcsere javítása, valamint a fokozott és időszerűbb fellépéshez való hozzájárulás érdekében felszólít a magas uniós szintű tanácsadó testület elnöki tisztét betöltő, a békéért felelős uniós különmegbízott kinevezésére;

12.  kéri, hogy hozzanak létre más intézményközi mechanizmusokat, például konkrét esetekben válságmegelőzési munkacsoportokat;

13.  felszólít egy konfliktusmegelőzéssel és közvetítéssel foglalkozó, e célra létrehozott tanácsi munkacsoport létrehozására, hangsúlyozva az EU szilárd elkötelezettségét a szomszédos régiók békéje és stabilitása iránt;

Az Európai Külügyi Szolgálatot illetően

14.  üdvözli az EKSZ konfliktusmegelőzési, békeépítési és közvetítési eszközökkel foglalkozó külön osztályának létrehozását, valamint a korai előrejelző rendszerhez és az eseménykövetéshez hasonló eszközöket; kéri, hogy ezeket az eszközöket fejlesszék tovább;

15.  kéri a releváns ismeretek rendszeresebb gyűjtését, kezelését és terjesztését olyan formátumban, amely hozzáférhető, praktikus, és operatív szempontból releváns az uniós intézmények személyzete számára;

16.  további kapacitásfejlesztésre szólít fel a nemek közötti egyenlőséget is figyelembe vevő konfliktuselemzés, valamint a konfliktusok megelőzése terén a házon belüli személyzet, a közvetítők, valamint harmadik felek számára, együttműködve az EKSZ-szel és bevonva a civil társadalmi szervezeteket;

Az Európai Bizottságot illetően

17.  emlékeztet arra, hogy egyre nagyobb szükség van a konfliktusmegelőzésre a konfliktusok alapvető okainak kezelése és a fenntartható fejlesztési célok elérése tekintetében, különös tekintettel a demokráciára és az emberi jogokra, a jogállamiságra, az igazságügyi reformra, valamint a civil társadalom támogatására;

18.  kiemeli, hogy az erőszak és konfliktus sújtotta térségekbe irányuló valamennyi uniós beavatkozásnak figyelemmel kell lennie a nemi szempontokra; azonnali fellépésre szólít fel e szempontok valamennyi vonatkozó politikába, stratégiába, fellépésbe és műveletbe való beépítésére annak érdekében, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a megelőzés, ugyanakkor maximálni lehessen az EU hozzájárulását a hosszú távú konfliktusmegelőzési és békeépítési célok eléréséhez;

Az Európai Parlamentet illetően

19.  hangsúlyozza a Demokráciatámogatási és Választási Koordinációs Csoport, valamint annak vezető európai parlamenti képviselőinek szerepét a közvetítés és a párbeszéd terén tett kezdeményezések koordinálásában, és üdvözli az olyan új kezdeményezéseket, mint a békére és a demokráciára irányuló Jean Monnet párbeszéd (amelyet a franciaországi Bazoches településen található történelmi jelentőségű Jean Monnet kastélyban tartanak), a választásokhoz köthető erőszakkal kapcsolatos tevékenységek, a pártok közötti párbeszéd és konszenzus kialakítása, valamint a fiatal politikai vezetők programja, és javasolja, hogy ezeket fejlesszék tovább mint az Európai Parlament kulcsfontosságú eszközeit a közvetítés, és a párbeszéd elősegítése terén; üdvözli a Demokráciatámogatási és Választási Koordinációs Csoport döntését, miszerint a macedón parlamenttel (Sobranie) folytatott Jean Monnet-párbeszéd sikere alapján kiterjeszti a Jean Monnet-párbeszéd módszerét a nyugat-balkáni országokra;

20.  üdvözli az ukrán Verhovna Radával a Jean Monnet-párbeszédek formájában azon céllal létrejött partnerséget, hogy konszenzus alakuljon ki a Radában a frakciók és pártok között, és ami még fontosabb, a politikai kultúra demokratikus párbeszéden és konszenzus kialakításán alapuló modern európai parlamenti szemléletmódot kövessen;

21.  üdvözli a 2018. október 11. és 13. között megtartott ötödik Jean Monnet-párbeszéd következtetéseit, ahol lépéseket történtek a társulási megállapodás végrehajtásának támogatását illetően; elismeri az Európai Parlamenthez intézett kérést, hogy működjön együtt az Európai Bizottsággal, hogy segítsék elő a Verhovna Rada és az ukrán kormány legfontosabb érdekelt feleivel arról folytatandó párbeszédet, hogy a Verhovna Rada hatékonyabb szerepet tölthessen be a társulási megállapodás végrehajtásában;

22.  üdvözli az ukrán, a moldovai és a grúz parlament elnökeinek új háromoldalú kezdeményezését, hogy jöjjön létre regionális parlamenti közgyűlés, amely fontos platformot biztosít a stratégiai kérdésekről, többek között a társulási megállapodás végrehajtásáról szóló regionális párbeszédhez és foglalkozik a legfontosabb biztonsági kihívásokkal, többek között a hibrid háború és a félretájékoztatás problémájával; e regionális parlamenti párbeszéd Európai Parlament általi támogatását a régió iránti kötelezettségvállalás jelének tekinti a közös regionális biztonsági kihívások idején;

23.  elismeri, hogy egyre nagyobb szerepet tölt be a politikai közvetítési folyamatokban; kiemeli ezzel kapcsolatban az európai szomszédságpolitikáért és a csatlakozási tárgyalásokért felelős biztos és az Európai Parlament három közvetítője, Eduard Kukan, Ivo Vajgl és Knut Fleckenstein arra irányuló közös kezdeményezését, hogy támogatják a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság pártvezetőit, hogy a politikai válságon a 2015. évi Przino egyezmény elfogadása révén kerekedjenek felül; megerősíti, hogy az Európai Parlament e példa alapján kész szoros intézményközi együttműködést kialakítani az európai Bizottsággal és az EKSZ-szel, fokozva szerepvállalását a politikai párbeszédek megerősítésében és a megbékélés folyamatában az egész Nyugat-Balkánon és a tágabb szomszédságban;

24.  kéri a fiatal politikai vezetők programjának az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2250. sz. határozatán alapuló, a fiatalokkal, a békével és a biztonsággal kapcsolatos menetrend keretében történő továbbfejlesztését, valamint a főképviselő/alelnök mediterrán térségre vonatkozó regionális kezdeményezésével való kiváló együttműködés folytatását a „Young Med Voices” program keretében ;

25.  úgy gondolja, hogy „A szakadék áthidalása” magas szintű ifjúsági párbeszéd lehetőséget biztosít a fiatalok képviselői és a nyugat-balkáni fiatal parlamenti képviselők közötti párbeszédre, amely fontos a pártközi párbeszéd és megbékélés kultúrájának támogatásához, valamint előmozdítja a régió országai európai perspektívájának biztosítását;

26.  javasolja, hogy fejlesszék tovább az európai parlamenti képviselők ‒ különösen a közvetítőnek vagy főmegfigyelőnek kinevezettek ‒ számára rendelkezésre álló parlamenti képzési és felkészítési programokat, valamint a harmadik országbeli parlamenti képviselők, politikai pártok és alkalmazottak számára szervezett képzési programokat, beleértve a nemek közötti egyenlőséggel és a fiatalokkal foglalkozó képzést is, azon tagállami struktúrákkal összhangban, amelyek szakértelemre tettek szert ezen a területen;

27.  úgy véli, hogy a Parlament kapacitásait tovább lehetne fejleszteni azzal, ha a közvetítés koordinálásáért és a párbeszéd elősegítéséért felelős alelnököt neveznének ki, aki a Demokráciatámogatási és Választási Koordinációs Csoporttal szoros együttműködésben járna el; felszólít az Európai Parlament jelenlegi és volt képviselőiből álló csoport létrehozására;

28.  kiemeli az Európai Parlament Szaharov-díjának szerepét a világban zajló konfliktusokra való figyelemfelkeltésben; kéri, hogy a következő parlamenti ciklusban emeljék meg a díjjal járó összeget;

29.  tudatában van, hogy a Parlamentnek – az általános uniós erőfeszítések támogatása érdekében – intézményesítenie kell a közvetítésre vonatkozó eljárásait; felszólít a parlamenti diplomácia és a cserekapcsolati tevékenységek parlamenti küldöttségeken keresztül is történő megerősítésére;

30.  hangsúlyozza, hogy a Parlament és az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) régóta szoros együttműködést folytat a választások és a demokrácia támogatása terén; és kéri, hogy ezt az együttműködést terjesszék ki a közvetítés és a párbeszéd területére is;

A nőket, a békét és a biztonságot illetően – a nemi képességek javítása az uniós konfliktusmegelőzésben és közvetítésben

31.  felszólítja az EU-t, hogy vállaljon vezető szerepet az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló határozatainak végrehajtásában, és építse bele az abban foglalt elveket az uniós konfliktusmegelőzési és közvetítési tevékenységek valamennyi szakaszába;

32.  felszólít a nemek közötti teljes körű egyenlőség megvalósítására, valamint annak biztosítására, hogy a konfliktusmegelőzéstől kezdve a konfliktus utáni újjáépítésig biztosítsák a nők, lányok és fiatalok részvételét és védelmét, valamint a nők jogainak tiszteletben tartását az uniós konfliktusmegelőzési és közvetítési tevékenységek valamennyi szakaszában;

33.  felszólít arra, hogy az együttműködés, a képzés és az intervenciók keretében minden alkalommal vegyék figyelembe a nemek közötti egyenlőséget; üdvözli az ezzel kapcsolatos uniós kezdeményezéseket, valamint a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó következő cselekvési tervhez és a nők, a béke és a biztonság új uniós stratégiai megközelítéséhez való aktív uniós hozzájárulást;

34.  felszólít a nemekkel, többek között a nemi alapú és a konfliktushelyzetekhez kapcsolódó szexuális erőszakkal kapcsolatos szakértelem bevonására a konfliktusmegelőzés, a közvetítési folyamat és a békeépítés valamennyi szakaszában;

35.  felszólítja az EU-t, hogy vállaljon vezető szerepet az ENSZ Biztonsági Tanácsának a fiatalokról, a békéről és a biztonságról szóló határozatainak végrehajtásában, és építse bele az abban foglalt elveket az uniós konfliktusmegelőzési és közvetítési tevékenységekbe;

36.  kéri, hogy minden együttműködés, képzés és beavatkozás legyen tudatában a fiatal nők és a fiatal férfiak szükségleteinek és törekvéseinek, és vegye figyelembe azokat, szem előtt tartva, hogy az erőszakos konfliktusok eltérő hatással vannak a fiatal nők és férfiak életére és jövőjére, akik jelentősen hozzájárulhatnak az erőszakos konfliktusok megelőzéséhez és megoldásához;

A civil társadalmi szervezetek szerepének és képességeinek a konfliktusmegelőzéssel és -közvetítéssel kapcsolatos uniós megközelítés terén történő fokozását illetően

37.  úgy véli, hogy a civil társadalmi szervezetek szerepét figyelembe kell venni az EU átfogó megközelítésében és a kapacitások fejlesztésére vonatkozó prioritásaiban;

38.  kiemeli a bizalomépítő intézkedések és az emberek közötti kapcsolatok jelentőségét a konfliktusok megelőzésében és megoldásában;

39.  kéri, hogy a békére, a biztonságra és a közvetítésre vonatkozó uniós programok és politikák kidolgozása és végrehajtása során folytassanak konzultációkat a civil társadalmi szervezetekkel, és különösen a nők jogaival és a kisebbségek emberi jogaival foglalkozó szervezetekkel;

Az uniós konfliktusmegelőzéshez és -közvetítéshez rendelkezésre álló pénzügyi és költségvetési forrásokat illetően

40.  úgy véli, hogy a növekvő kihívások miatt több előirányzatra van szükség a konfliktusmegelőzésre és a célzott személyzeti kapacitások rendelkezésre bocsátására;

41.  hangsúlyozza, hogy a következő (2021–2027-es) többéves pénzügyi keretben megfelelő címzett pénzügyi forrásokat kell biztosítani az EU konfliktusmegelőzési és közvetítési intézkedései számára;

42.  felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy nyújtson tájékoztatást a Parlament számára a konfliktuselemzésre és konfliktusérzékenységre, a korai előrejelzésre, a közvetítés támogatására előirányzott EKSZ költségvetési tételről, és e terület jövőbeli prioritásairól;

o
o   o

43.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság és a Tanács elnökének, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, az EKSZ-nek, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, a Bizottságnak, az EBESZ-nek, az ENSZ főtitkárának, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 356., 2018.10.4., 130. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0312.
(3) HL L 335., 2017.12.15., 6. o.

Utolsó frissítés: 2020. január 27.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat