Index 
Elfogadott szövegek
2019. február 12., Kedd - StrasbourgVégleges kiadás
Az Elefántcsontpart és az EU közötti halászati partnerségi megállapodás (2018–2024) ***
 Az Elefántcsontpart és az EU közötti halászati partnerségi megállapodás (2018–2024) (állásfoglalás)
 Az EU–Marokkó közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodás ***
 A Jeges-tenger középső térségének nyílt tengeri részén történő szabályozatlan halászat megelőzéséről szóló megállapodás ***
 Az EU–Mexikó közötti gazdasági partnerségi, politikai koordinációs és együttműködési megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv (Horvátország csatlakozása) ***
 Az EU csalásellenes programja ***I
 A nyugati vizek és a szomszédos vizek halállományaira és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves terv ***I
 Uniós polgári védelmi mechanizmus ***I
 A víz újrahasznosítására vonatkozó minimumkövetelmények ***I
 A mezőgazdasági és erdészeti járművek jóváhagyása és piacfelügyelete ***I
 Az egységes piacra, a vállalkozások versenyképességére, valamint az európai statisztikákra vonatkozó program ***I
 A tagállamok közötti kereskedelem adóztatására irányadó végleges héarendszer *
 Romaintegrációs stratégiák
 A Szerződés uniós polgársággal kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtása
 A Szerződés megerősített együttműködéssel kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtása
 A Szerződésben a Parlament Bizottság feletti politikai ellenőrzési jogkörével kapcsolatosan szereplő rendelkezések végrehajtása
 Az Európai Unió Alapjogi Chartájának végrehajtása az Unió intézményi keretében
 Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályok és általános feltételek (az európai ombudsman alapokmánya)
 A mesterséges intelligenciára és a robotikára vonatkozó átfogó európai iparpolitika
 A peszticidek fenntartható használata
 A határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelv végrehajtása

Az Elefántcsontpart és az EU közötti halászati partnerségi megállapodás (2018–2024) ***
PDF 119kWORD 42k
Az Európai Parlament 2019. február 12-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és az Elefántcsontparti Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodás végrehajtásáról szóló jegyzőkönyv (2018–2024) megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (10858/2018 – C8-0387/2018 – 2018/0267(NLE))
P8_TA(2019)0063A8-0030/2019

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (10858/2018),

–  tekintettel az Európai Unió és az Elefántcsontparti Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodás végrehajtásáról szóló jegyzőkönyre (2018–2024) (10856/2018),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkével, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával, továbbá 218. cikkének (7) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0387/2018),

–  tekintettel a határozattervezetről szóló, 2019. február 12-i nem jogalkotási állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság ajánlására és a Fejlesztési Bizottság, valamint a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0030/2019),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és az Elefántcsontparti Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0064.


Az Elefántcsontpart és az EU közötti halászati partnerségi megállapodás (2018–2024) (állásfoglalás)
PDF 131kWORD 45k
Az Európai Parlament 2019. február 12-i nem jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és az Elefántcsontparti Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodás végrehajtásáról szóló jegyzőkönyv (2018–2024) megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (10858/2018 – C8-0387/2018 – 2018/0267M(NLE))
P8_TA(2019)0064A8-0034/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (10858/2018),

–  tekintettel az Európai Unió és az Elefántcsontparti Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodás végrehajtásáról szóló jegyzőkönyvre (2018–2024) (10856/2018),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkével, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával és 218. cikkének (7) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0387/2018),

–  tekintettel a határozat tervezetéről szóló, 2019. február 12-i jogalkotási állásfoglalásra(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Költségvetési Bizottság véleményeire (A8-0034/2019),

A.  mivel a Bizottság tárgyalásokat folytatott Elefántcsontpart kormányával egy új, fenntartható halászati partnerségi megállapodásról (a továbbiakban: az EU és Elefántcsontpart közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodás), valamint annak hatéves időszakra szóló végrehajtási jegyzőkönyvéről;

B.  mivel az EU és Elefántcsontpart közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodás általános célkitűzése, hogy a fenntartható halászati politika és az elefántcsontparti kizárólagos gazdasági övezetbeli halászati erőforrások fenntartható kiaknázásának előmozdításával a felek kölcsönös érdekében megerősítse az EU és Elefántcsontpart közötti halászati együttműködést;

C.  mivel az EU és Elefántcsontpart közötti fenntartható halászati partnerségről szóló előző megállapodás keretében biztosított halászati lehetőségek kihasználtsági szintje átlagosan 79%-ot ért el, amely összességében kedvező értéknek minősül; mivel az említett időszakban viszont a horogsoros hajók nem éltek a rendelkezésre álló halászati lehetőségekkel;

D.  mivel az EU és Elefántcsontpart közötti fenntartható halászati partnerségről szóló megállapodások megkötésének egymásutánisága a helyi tengerészek foglalkoztatása, az Abidjanban működő kikötői és konzervipari létesítmények igénybevétele, az uniós kerítőhálós hajók járulékos fogásának hasznosítása, valamint a megerősített (jóllehet összességében szerénynek tekinthető) helyi nyomonkövetési kapacitások révén segíti az elefántcsontparti gazdaságot;

E.  mivel az EU és Elefántcsontpart közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodásnak hozzá kell járulnia az elefántcsontparti halászközösségek, valamint a kapcsolódó iparágak és tevékenységek hatékonyabb fenntartható fejlődéséhez; mivel a jegyzőkönyv alapján nyújtandó támogatásnak összhangban kell állnia a nemzeti fejlesztési tervekkel – mindenekelőtt az állattenyésztés, halászat és akvakultúra fejlesztésére irányuló stratégiai tervvel – és az Egyesült Nemzetek Szervezetével együttesen kialakított, kék növekedésre vonatkozó cselekvési tervvel, amelynek célja, hogy a lakosság élelmezési és foglalkoztatási szükségleteinek megfelelően növelje az ágazaton belüli termelést és szakmai színvonalat; mivel az említett stratégiai terv szerint 140 millió eurót meghaladó költségvetés szükséges e célok eléréséhez;

F.  mivel az Európai Fejlesztési Alapon keresztül az EU 273 millió eurós – többek között az infrastruktúra, az egészségügy és a humanitárius segítségnyújtás területeire összpontosító – többéves költségvetést biztosít Elefántcsontpart számára;

1.  úgy véli, hogy az EU és Elefántcsontpart közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodásnak két, egyformán fontos cél megvalósítására kell törekednie: 1. halászati lehetőségeket kell biztosítania az uniós hajók számára Elefántcsontpart kizárólagos gazdasági övezetében, a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények, valamint az Elefántcsontpart részvételével működő regionális szerezetek – elsősorban az ICCAT – állománymegőrzési és gazdálkodási intézkedéseinek, illetve a rendelkezésre álló többlet tiszteletben tartása alapján; valamint 2. elő kell mozdítania az EU és Elefántcsontpart közötti együttműködést a fenntartható halászati politika és az elefántcsontparti halászati térség halászati erőforrásainak felelősségteljes kiaknázása érdekében, illetve a gazdasági, pénzügyi, műszaki és tudományos együttműködés révén hozzá kell járulnia az elefántcsontparti halászati ágazat fenntartható fejlesztéséhez az ország e fejlesztéssel kapcsolatos szuverén lehetőségeinek és stratégiáinak tiszteletben tartása mellett;

2.  felhívja a figyelmet az EU és Elefántcsontpart közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodás jegyzőkönyvéről 2017 szeptemberében készített, múltbeli és jövőbeli tendenciákat egyaránt vizsgáló értékelésben megfogalmazott megállapításokra, amelyek egyfelől kifejtik, hogy a 2013–2018-as időszakra szóló fenntartható halászati partnerségi megállapodás jegyzőkönyve összességében eredményesnek, hatékonynak, az érintett érdekek szempontjából megfelelőnek bizonyult, továbbá összhangban állt az elefántcsontparti ágazati politikával és elfogadottsága az érdekeltek körében magas volt, másfelől pedig ajánlásként egy újabb jegyzőkönyv megkötésére tesznek javaslatot;

3.  fenntartja, hogy az EU és Elefántcsontpart közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodásnak és jegyzőkönyvének végrehajtása, valamint esetleges felülvizsgálata és/vagy megújítása során az állattenyésztés, halászat és akvakultúra fejlesztésére irányuló stratégiai tervet, valamint a kék növekedésre vonatkozó tervet figyelembe kell venni, illetve igazodási pontokként kell kezelni az elefántcsontparti halászati ágazat fejlesztése, különösen pedig a következők érdekében:

   hatékonyabb kormányzás: a jogszabályok kidolgozása és jóváhagyása, az irányítási tervek további fejlesztése;
   az ellenőrzés és a felügyelet szigorítása Elefántcsontpart kizárólagos gazdasági övezetében;
   a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan – többek között szárazföldi vizeken végzett – halászati tevékenységek elleni küzdelmet szolgáló intézkedések megerősítése;
   kirakodórakpartok, valamint -kikötők építése és/vagy felújítása, többek között – de nem kizárólag – az abidjani kikötőben;
   a körülmények – különösen a nők munkakörülményeinek – javítása a füstölőlétesítményekben, ezáltal fokozva a füstöléses eljárások rendszerének hatékonyságát;
   támogatás kedvezőbb munkakörnyezet kialakításához a – főként a járulékos fogások kapcsán foglalkoztatott – női munkaerő számára;
   védett tengeri területek kijelölése;
   a harmadik országokkal kialakított partnerségek szorosabbra fűzése halászati – az átláthatóság biztosítása érdekében nyilvánosan közzétett – megállapodások megkötésével, valamint a megfigyelőképzés, illetve -alkalmazás regionális programjának létrehozásával;
   halpiacok építése;
   a halászati ágazatban foglalkoztatott – különösen a kisüzemi halászatban részt vevő – nőket és férfiakat képviselő szervezetek megerősítése, hozzájárulva ezáltal a műszaki, gazdálkodási és tárgyalási potenciál megerősítéséhez;
   az alap- és szakképzési központok létrehozása és/vagy felújítása a halászok és tengerészek készségszintjének növelése érdekében;
   a tudományos kutatási, valamint a halászati erőforrások nyomon követésére rendelkezésre álló kapacitások bővítése;
   a tengeri erőforrások fenntarthatóságának javítása általánosságban;

4.  úgy véli, hogy az AKCS-országokból származó tengerészek uniós hajókon való foglalkoztatására – vagyis a legénységen belüli jelenlegi 20%-os részarányukra – vonatkozó szabályok ambiciózusabbak is lehetnek; ismételten felhívja a figyelmet az ILO-alapelvek tiszteletben tartásának szükségességére, és különösképpen pártolja az ILO 188. számú egyezményének aláírását, tekintve, hogy az előírja a munkavállalók egyesülési szabadsághoz és kollektív tárgyaláshoz való jogára, valamint a foglalkoztatási és munkahelyi megkülönböztetésmentességre vonatkozó általános alapelvek betartását; felszólít továbbá a helyi tengerészeket tömörítő szakszervezetek azon követeléseinek mérlegelésére, amelyek az AKCS-országokból származó tengerészek szociális, egészségügyi és nyugdíjellátásának hatékonyabbá tételét szorgalmazzák;

5.  úgy véli, hogy össze kell gyűjteni a jegyzőkönyv végrehajtásából adódó, a helyi gazdaságok (a foglalkoztatás, az infrastruktúra, a társadalmi fejlődés) tekintetében jelentkező előnyökre vonatkozó információkat;

6.  úgy véli, hogy a fogások teljes körére (a célfajokra és a járulékos fogásokra egyaránt), illetve a halászati erőforrások védettségi helyzetére vonatkozóan több és megbízhatóbb adatra lenne szükség, valamint javítani kellene az ágazati támogatások finanszírozásának végrehajtását annak érdekében, hogy a megállapodás tengeri ökoszisztémára és halászközösségekre gyakorolt hatását pontosabban lehessen mérni; kéri a Bizottság közreműködését abban, hogy a megállapodás végrehajtásának ellenőrzéséért felelős szervek – az e célból létrehozandó közös tudományos bizottságot is ideértve – szabályozott keretek között és átlátható módon, a kisüzemi halászokat és a női halfüstölőket tömörítő szövetségek, a szakszervezetek, a parti közösségek képviselőinek, valamint az elefántcsontparti társadalmi szervezetek bevonásával működhessenek;

7.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy Elefántcsontparttal kialakított együttműködésük, valamint az országnak nyújtandó hivatalos fejlesztési támogatásokra vonatkozó politikáik kapcsán tartsák szem előtt, hogy az Európai Fejlesztési Alapnak és a szóban forgó fenntartható halászati partnerségi megállapodásban meghatározott ágazati támogatásnak ki kell egészíteniük egymást, hogy ily módon gyorsabb ütemben és hatékonyabban lehessen előmozdítani a helyi halászközösségek szerepvállalásának megerősítését, valamint az országnak az erőforrásai feletti teljes körű szuverenitását;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze az Elefántcsontparti Köztársaságot arra, hogy használja fel a jegyzőkönyv által biztosított pénzügyi hozzájárulást nemzeti halászati iparának fenntartható módon történő megerősítésére, ösztönözve a helyi beruházási és ipari projektek iránti keresletet, valamint helyi szinten munkahelyeket teremtve;

9.  felkéri a Bizottságot, hogy továbbítsa a Parlamentnek, valamint tegye nyilvánosan hozzáférhetővé a megállapodás 9. cikke értelmében létrehozott vegyes bizottság üléseinek jegyzőkönyveit és következtetéseit, a jegyzőkönyv 4. cikkében említett, több évre szóló ágazati programot, valamint az éves értékelések megállapításait; felkéri a Bizottságot, hogy segítse elő a Parlament képviselőinek megfigyelőként történő részvételét a vegyes bizottság ülésein és ösztönözze az elefántcsontparti halászközösségek részvételét;

10.  felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 13. cikkének (2) bekezdése és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikkének (10) bekezdése értelmében saját hatáskörükön belül eljárva haladéktalanul és teljes körűen tájékoztassák a Parlamentet a jegyzőkönyvvel és – adott esetben – a jegyzőkönyv megújításával kapcsolatos eljárások valamennyi szakaszában;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok és az Elefántcsontparti Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0063.


Az EU–Marokkó közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodás ***
PDF 119kWORD 42k
Az Európai Parlament 2019. február 12-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Marokkói Királyság közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodásnak, végrehajtási jegyzőkönyvének és a megállapodást kísérő levélváltásnak a megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (14367/2018 – C8-0033/2019 – 2018/0349(NLE))
P8_TA(2019)0065A8-0027/2019

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (14367/2018),

–  tekintettel az Európai Unió és a Marokkói Királyság közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodás, annak végrehajtási jegyzőkönyve és a megállapodást kísérő levélváltás tervezetére (12983/2018),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkével, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával és 218. cikkének (7) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0033/2019),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság ajánlására, valamint a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0027/2019),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Marokkói Királyság kormányainak és parlamentjeinek.


A Jeges-tenger középső térségének nyílt tengeri részén történő szabályozatlan halászat megelőzéséről szóló megállapodás ***
PDF 117kWORD 42k
Az Európai Parlament 2019. február 12-i jogalkotási állásfoglalása a Jeges-tenger középső térségének nyílt tengeri részén történő szabályozatlan halászat megelőzéséről szóló megállapodás Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (10784/2018 – C8-0431/2018 – 2018/0239(NLE))
P8_TA(2019)0066A8-0016/2019

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (10784/2018),

–  tekintettel a Jeges-tenger középső térségének nyílt tengeri részén történő szabályozatlan halászat megelőzéséről szóló megállapodás tervezetére (10788/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0431/2018),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság ajánlására (A8-0016/2019),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a megállapodás egyéb részes felei kormányainak és parlamentjeinek.


Az EU–Mexikó közötti gazdasági partnerségi, politikai koordinációs és együttműködési megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv (Horvátország csatlakozása) ***
PDF 122kWORD 38k
Az Európai Parlament 2019. február 12-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösség és annak tagállamai, másrészről a Mexikói Egyesült Államok közötti gazdasági partnerségi, politikai koordinációs és együttműködési megállapodáshoz csatolt, a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz való csatlakozására figyelemmel készült harmadik kiegészítő jegyzőkönyvnek az Európai Unió és tagállamai nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (15383/2017 – C8-0489/2018 – 2017/0319(NLE))
P8_TA(2019)0067A8-0066/2019

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (15383/2017),

–  tekintettel az Európai Közösség és annak tagállamai, másrészről a Mexikói Egyesült Államok közötti gazdasági partnerségi, politikai koordinációs és együttműködési megállapodáshoz csatolt, a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz való csatlakozására figyelemmel készült harmadik kiegészítő jegyzőkönyv tervezetére (15410/2017),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 91. cikkével, 100. cikke (2) bekezdésével, 207. és 211. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0489/2018),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A8-0066/2019),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Mexikói Egyesült Államok kormányainak és parlamentjeinek.


Az EU csalásellenes programja ***I
PDF 245kWORD 68k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2019. február 12-i jogalkotási állásfoglalása a csalás elleni uniós program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2018)0386 – C8-0236/2018 – 2018/0211(COD))
P8_TA(2019)0068A8-0064/2019

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0386),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 325. és 33. cikkére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0236/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Számvevőszék 2018. november 15-i véleményére(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0064/2019),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  rámutat, hogy a jogalkotási javaslatban meghatározott pénzügyi keretösszeg mindössze jelzésként szolgál a jogalkotó hatóság számára, és nem rögzíthető mindaddig, amíg a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret megállapításáról szóló rendeletre irányuló javaslatról megállapodás nem születik;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. február 12-én került elfogadásra a csalás elleni uniós program létrehozásáról szóló (EU) .../... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2018)0211


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 33. és 325. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel a Számvevőszék véleményére(2),

rendes jogalkotási eljárás keretében(3),

mivel:

(1)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 325. cikke előírja, hogy az Unió és a tagállamok küzdenek a csalás, korrupció és az Unió pénzügyi érdekeit sértő bármely más jogellenes tevékenység ellen. Az Uniónak támogatnia kell az ezeken a területeken folytatott tevékenységeket.

(2)  Az ilyen kezdeményezések múltbeli támogatása a 804/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat(4) (a továbbiakban: a Herkules program) révén, amelyet a 878/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozat(5) (a továbbiakban: a Herkules II program) módosított és meghosszabbított, és melyet a 250/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(6) (a továbbiakban: a Herkules III program) hatályon kívül helyezett és annak helyébe lépett, lehetővé tette az Unió és a tagállamok által vállalt tevékenységek fokozását a csalás, korrupció és az Unió pénzügyi érdekeit sértő bármely más jogellenes tevékenység elleni küzdelemben.

(3)  Az Unió pénzügyi érdekeit sértő szabálytalanságok és csalás tagállamok, tagjelölt országok és potenciális tagjelölt országok általi, a szabálytalanságkezelő rendszeren (a továbbiakban: IMS) keresztüli bejelentésének elősegítése az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapra és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra(7), az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra(8), a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapra, valamint a rendőrségi együttműködés, a bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem, továbbá a válságkezelés pénzügyi támogatására szolgáló eszközre(9), a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapra(10), valamint az előcsatlakozási támogatásra(11) vonatkozó ágazati jogszabályokban meghatározott követelmény a 2014–2020 közötti és az azutáni programozási időszakot illetően. Az IMS biztonságos elektronikus kommunikációs eszközként segíti a tagállamokat, valamint a tagjelölt országokat és a potenciális tagjelölt országokat a felderített szabálytalanságok bejelentésére vonatkozó kötelezettségük teljesítésében és segítséget nyújt a szabálytalanságok kezeléséhez és elemzéséhez.

(3a)  A szabálytalanságok leküzdése és a csalás elleni küzdelem érdekében kompenzálni kell a tagállamok jogi és adminisztratív rendszerei közötti eltéréseket. A szabálytalanságok számában tapasztalható ingadozás a többéves programozási ciklusok előrehaladásával és a késedelmes jelentéstétellel hozható összefüggésbe. Mindehhez szükség van egy olyan egységes rendszer létrehozására, amely összegyűjti a tagállamokból származó, szabálytalanságokra és csalásokra vonatkozó adatokat annak érdekében, hogy szabványosítsa a jelentéstételi eljárást és biztosítsa a szolgáltatott adatok minőségét és összehasonlíthatóságát. [Mód. 1]

(3b)  A Bizottság és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) megelőző tevékenységeinek tagadhatatlan a jelentősége, csakúgy mint a korai felismerési és kizárási rendszerek (EDES) és a Csalás Elleni Információs Rendszer (AFIS) végrehajtása megerősítésének, valamint a csalás elleni nemzeti stratégiák elkészítésének. E tevékenységek tekintetében szükség van az uniós politikák valamennyi végrehajtási folyamatának (többek között a pályázati felhívások, pályázás, értékelés, végrehajtás és kifizetések) digitalizálására irányuló, az összes tagállam által alkalmazandó keret kidolgozására. [Mód. 2]

(4)  Az 515/97/EK tanácsi rendeletben(12) és a 2009/917/IB tanácsi határozatban(13) foglaltak szerint az Unió támogatja a tagállamok közigazgatási hatóságai közötti kölcsönös segítségnyújtást, valamint a vám- és mezőgazdasági jogszabályok helyes alkalmazásának biztosítása érdekében az e hatóságok és a Bizottság együttműködését.

(5)  Ezt a támogatást különböző operatív tevékenységekhez nyújtják. Ezek közé tartozik a Csalás Elleni Információs Rendszer (a továbbiakban: AFIS), mely egy, a Bizottság által kezelt közös információs rendszer keretében üzemeltetett vámügyi informatikai alkalmazások egész sorából összetevődő információtechnológiai platform. Az IMS-t is az AFIS-platform keretében működtetik. Egy ilyen rendszerhez stabil és kiszámítható finanszírozást kell biztosítani az évek során a fenntarthatósága biztosítása érdekében.

(6)  Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme, a szabálytalanságok bejelentése, továbbá a vámügyi és mezőgazdasági kérdésekben való kölcsönös adminisztratív segítségnyújtás és együttműködés terén nyújtott uniós támogatást egyetlen program, nevezetesen a csalás elleni uniós program (a továbbiakban: a program) keretében kell észszerűsíteni a szinergiák és a költségvetési rugalmasság növelése, valamint az irányítás egyszerűsítése céljából, anélkül, hogy ez érintené a társjogalkotóknak a program végrehajtása feletti tényleges ellenőrzését. [Mód. 3]

(7)  A program ezért kombinálja egymással a Herkules programra támaszkodó egyik komponenst, az IMS finanszírozását biztosító komponenst, és egy harmadik komponenst, mely az 515/97/EK rendeletben a Bizottságra ruházott tevékenységeket, ideértve az AFIS-platformot, finanszírozza.

(7a)   Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme során az uniós költségvetés valamennyi oldalára, a bevételi és a kiadási oldalra is figyelmet kell fordítani. Ennek fényében kellően meg kell fontolni, hogy ez a program az egyetlen, amelynek kifejezett célja, hogy az Unió költségvetésének a kiadási oldalát védje. [Mód. 4]

(8)  Az AFIS-platform különböző információs rendszerekből áll, egyikük a váminformációs rendszer (a továbbiakban: VIR). A VIR egy automatizált információs rendszer, melynek célja, hogy segítse a tagállamokat a vám- vagy mezőgazdasági jogszabályokat sértő tevékenységek megelőzésében, kivizsgálásában és a vádemelésben azáltal, hogy lehetővé teszi az információk gyorsabb terjesztését, és ezáltal növeli a tagállamok vámigazgatási szervei együttműködési és ellenőrzési eljárásainak hatékonyságát. A VIR egyetlen infrastruktúrában kezeli a közigazgatási és a rendőrségi együttműködési ügyeket. A VIR közigazgatási együttműködés céljából történő alkalmazását az 515/97/EK rendelet szabályozza, melyet az Európai Unió működéséről szóló szerződés 33. cikke és 325. cikke alapján fogadtak el.

A VIR rendőrségi együttműködés céljából történő alkalmazását a 2009/917/IB határozat szabályozza, melyet az Európai Unióról szóló szerződés 30. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 34. cikke (2) bekezdésének c) pontja alapján fogadtak el. A VIR rendőrségi együttműködés céljából történő alkalmazása technikailag nem választható el a közigazgatási együttműködés céljából történő alkalmazásától, mivel mindkét együttműködési forma egyetlen információtechnológiai rendszerben működik. Tekintettel arra, hogy a VIR csupán egyike az AFIS keretében működtetett számos információs rendszernek, és arra, hogy a VIR-ben a rendőrségi együttműködési ügyek száma jóval kisebb a közigazgatási együttműködési ügyek számánál, az AFIS rendőrségi együttműködés céljából történő alkalmazása úgy tekinthető, hogy az csupán kiegészíti a VIR közigazgatási együttműködés céljából történő alkalmazását.

(9)  Ez a rendelet meghatározza a program teljes időtartamára vonatkozóan a program pénzügyi keretösszegét, amely [a hivatkozást aktualizálni kell az új intézményközi megállapodásnak megfelelően: a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 17. pontja(14)] értelmében az éves költségvetési eljárás során az elsődleges referenciaösszeget jelenti az Európai Parlament és a Tanács számára.

(10)  E rendeletre az Európai Parlament és a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 322. cikke alapján elfogadott horizontális pénzügyi szabályok alkalmazandók. Ezeket a szabályokat a költségvetési rendelet tartalmazza és meghatározzák elsősorban a költségvetés elkészítésére és a költségvetés vissza nem térítendő támogatásokkal, közbeszerzésekkel, pénzdíjakkal és közvetett irányítással való végrehajtására vonatkozó eljárást, továbbá előírják a pénzügyi szereplők felelősségének ellenőrzését. A program keretében részben vagy egészben az uniós költségvetésből finanszírozott szerződésekre vonatkozik így többek között az átláthatóság, az arányosság, az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetésmentesség elve, míg a támogatásokra vonatkozik ezenkívül a társfinanszírozás elve, a támogatáshalmozási tilalom és a kettős finanszírozás tilalma, a visszaható hatály tilalma és a nonprofit szabály. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 322. cikke alapján elfogadott szabályok az Unió költségvetésének védelmére is vonatkoznak a tagállamokban a jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosságok esetén, mivel a jogállamiság tiszteletben tartása elengedhetetlen előfeltétele a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásnak és a hatékony uniós finanszírozásnak. [Mód. 5]

(11)  E rendelet keretében a finanszírozás típusait és a végrehajtás módozatait az alapján kell kiválasztani, hogy mennyiben képesek megvalósítani az intézkedések egyedi célkitűzéseit és biztosítani az eredményeket, figyelembe véve különösen a kontrollok költségeit, az adminisztratív terheket és a szabályok be nem tartásának várható kockázatait. Idetartozik a költségvetési rendelet 125. cikkének (1) bekezdésében említett egyösszegű átalányok, százalékos átalányok és egységköltségek, valamint a tárgyát képező művelet költségeitől független finanszírozás alkalmazásának mérlegelése.

(11a)   A támogatások társfinanszírozásának maximális mértéke nem haladhatja meg az elszámolható költségek 80% -át. A munkaprogramban meghatározott kivételes és kellően indokolt esetekben, például az Unió pénzügyi érdekeit illetően nagy kockázatnak kitett tagállamokkal kapcsolatos ügyekben, a maximális társfinanszírozási arányt az elszámolható költségek 90%-ában kell megállapítani. [Mód. 6]

(12)  Annak érdekében, hogy a program keretében biztosítható legyen az 515/97/EK rendeletben a Bizottságra ruházott összes tevékenység – ideértve az AFIS-platform – finanszírozásának folyamatossága, az I. melléklet indikatív listájában felsorolt tevékenységek finanszírozandók.

(12a)   A Bizottságnak a munkaprogramokat a költségvetési rendelet 110. cikkének megfelelően elfogadnia. A munkaprogramoknak tartalmazniuk kell a finanszírozandó tevékenységek leírását, az egyes fellépési típusokhoz rendelt összegek megjelölését, végrehajtásuk tervezett menetrendjét és a támogatások maximális társfinanszírozási arányát. A munkaprogram elkészítésekor a Bizottságnak figyelembe kell vennie az Európai Parlament prioritásait az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére vonatkozó éves értékelése keretében meghatározottak szerint. A munkaprogramot közzé kell tenni a Bizottság honlapján és továbbítani kell az Európai Parlamentnek. [Mód. 7]

(12b)   Olyan tevékenységek támogathatók, amelyek képesek a program 2. cikkben meghatározott egyedi célkitűzéseinek elérésére. Ezek magukban foglalhatják különleges technikai segítségnyújtás biztosítását a tagállamok illetékes hatóságai számára, például szaktudás, specializált és technikailag fejlett felszerelés, valamint hatékony információtechnológiai (IT) eszközök rendelkezésre bocsátása, a szükséges támogatás biztosítása és a vizsgálatok előmozdítása, különösen közös vizsgálócsoportok létrehozása és határokon átnyúló műveletek alkalmazása, vagy egyes projektek esetében a személyzeti csereprogramok megerősítése révén. A támogatható intézkedések között szerepelhet célzott szaktanfolyamok, kockázatelemzési műhelyek, valamint adott esetben konferenciák és tanulmányok szervezése is. [Mód. 8]

(13)  A vámellenőrzési berendezések beszerzésének pénzügyi támogatására szolgáló uniós eszközből(15) történő berendezés-beszerzés pozitív hatást gyakorolhat az EU pénzügyi érdekeit sértő csalás elleni küzdelemre. Mind a vámellenőrzési berendezések beszerzésének pénzügyi támogatására szolgáló uniós eszköz, mind a program tekintetében ügyelni kell az uniós támogatások közötti átfedések elkerülésére. A program keretében nyújtott támogatásnak alapvetően az olyan berendezések beszerzésére kell irányulnia, amelyek nem tartoznak a vámellenőrzési berendezések beszerzésének pénzügyi támogatására szolgáló uniós eszköz hatálya alá, vagy az olyan berendezésekére, amelyek kedvezményezettjei a vámellenőrzési berendezések pénzügyi támogatásának uniós eszköze kedvezményezett hatóságaitól eltérő hatóságok. Ezen túlmenően egyértelmű kapcsolatnak kell lennie a támogatott eszközök hatása és az Unió pénzügyi érdekeinek védelme között. Az átfedések elkerüléséről különösen az éves munkaprogramok elkészítése során biztosítani kell gondoskodni.a program és az olyan területek, mint a bel- és igazságügy, illetve a vámügy többi releváns programjai közötti átfedések elkerülését és a szinergiák kialakítását. [Mód. 9]

(13a)   A program támogatja a tagállamok közigazgatási és bűnüldöző hatóságai, valamint ez utóbbi és a Bizottság, többek között az OLAF és a többi érintett uniós szerv és ügynökség, például az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust) vagy a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol) közötti, az Unió pénzügyi érdekeinek hatékonyabb védelmét célzó együttműködést. E tekintetben a program támogatni fogja az Európai Ügyészséggel (EPPO) való együttműködést is, amint a hivatal megkezdi feladatai ellátását. [Mód. 10]

(14)  A programnak nyitva kell állnia az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) azon országainak részvétele előtt, amelyek az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagjai is. A programnak nyitva kell állnia a csatlakozó országok, a tagjelölt országok, és a potenciális tagjelöltek tagjelölt országok, valamint az európai szomszédságpolitika hatálya alá tartozó országok részvétele előtt is, a szóban forgó országok uniós programokban való részvételének a vonatkozó keretmegállapodásokban és társulási tanácsi határozatokban vagy hasonló megállapodásokban meghatározott általános alapelveivel és általános feltételeivel összhangban. A programnak nyitva kell állnia más harmadik országok előtt is, feltéve, hogy társulási megállapodással rendelkeznek, vagy az uniós programokban való részvételüket szabályozó egyedi megállapodást kötnek. [Mód. 11]

(15)  Tekintettel a Herkules programok korábbi értékeléseire, a program erősítése érdekében kivételesen lehetővé kell tenni a programhoz nem társult harmadik országban letelepedett jogalanyok részvételét anélkül, hogy e jogalanyoknak viselniük kellene részvételük költségeit.

(15a)   Különösen ösztönözni kell az Unióval hatályos társulási megállapodással rendelkező országokban letelepedett szervezetek részvételét az Unió pénzügyi érdekei védelmének megerősítése érdekében, a vámügyi együttműködés és a bevált gyakorlatok megosztása révén, különösen a csalás, a korrupció és az Unió pénzügyi érdekeit sértő egyéb jogellenes tevékenységek elleni küzdelem, valamint az új technológiai fejleményekkel kapcsolatos kihívások tekintetében. [Mód. 12]

(16)  A programot a „Határozottabb fellépés a cigarettacsempészet és a dohánytermékek illegális kereskedelmének egyéb formái ellen – Átfogó uniós stratégia” című, 2013. június 6-i bizottsági közleményben(16) felsorolt ajánlások és intézkedések, valamint az e közlemény végrehajtásáról szóló, 2017. május 12-i eredményjelentés(17) figyelembevételével kell végrehajtani.

(17)  Az Unió 2016-ban megerősítette az Egészségügyi Világszervezet dohányzás visszaszorításáról szóló keretegyezményének a dohánytermékek tiltott kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyvét (a továbbiakban: a jegyzőkönyv). A jegyzőkönyv a dohánytermékek bevételkieséseket okozó, tiltott, határon átnyúló kereskedelme elleni küzdelemre vonatkozik és e tekintetben az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét kell szolgálnia. A programnak támogatnia kell az Egészségügyi Világszervezet dohányzás visszaszorításáról szóló keretegyezményének titkárságát a jegyzőkönyvvel kapcsolatos feladatainak ellátásában. A programnak támogatnia kell a titkárság által a dohánytermékek tiltott kereskedelme elleni küzdelemmel összefüggésben szervezett egyéb tevékenységeket is.

(18)  A költségvetési rendelettel, a 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelettel(18), a 2988/95/Euratom, EK tanácsi rendelettel(19), a 2185/96/EK, Euratom tanácsi rendelettel(20) és az (EU) 2017/1939 tanácsi rendelettel(21) összhangban, az Unió pénzügyi érdekeit arányos intézkedésekkel kell védeni, ideértve a szabálytalanságok, köztük a csalás megelőzését, felderítését, korrekcióját és kivizsgálását, az eltűnt, jogalap nélkül kifizetett vagy szabálytalanul felhasznált pénzeszközök visszafizettetését és adott esetben közigazgatási szankciók alkalmazását.

Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) a 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelettel és a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendelettel összhangban igazgatási vizsgálatokat – többek között helyszíni ellenőrzéseket és szemléket – végezhet annak megállapítása céljából, hogy történt-e a csalás, korrupció vagy bármilyen más jogellenes tevékenység, amely sérti az Unió pénzügyi érdekeit. Az (EU) 2017/1939 rendelettel összhangban az Európai Ügyészség kinyomozhatja és büntetőeljárás alá vonhatja az (EU) 2017/1371 európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti, az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalást és más bűncselekményeket(22). A költségvetési rendelettel összhangban minden olyan személynek vagy szervezetnek, amely uniós finanszírozásban részesül, maradéktalanul együtt kell működnie az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében, biztosítania kell a Bizottság, az OLAF, az Európai Ügyészség és az Európai Számvevőszék számára a szükséges jogokat és hozzáférést, valamint gondoskodnia kell arról, hogy az uniós források felhasználásában részt vevő harmadik felek ezekkel egyenértékű jogokat biztosítsanak.

(19)  EGT-tag harmadik országok részt vehetnek uniós programokban az EGT-megállapodásban meghatározott együttműködés keretében, amennyiben a megállapodás alapján hozott határozat rendelkezik a programok végrehajtásáról. Harmadik országok is részt vehetnek más jogi eszközök alapján. E rendeletbe külön rendelkezést kell bevezetni, mely biztosítja az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő, az OLAF és az Európai Számvevőszék számára a hatáskörük teljes körű gyakorlásához szükséges jogokat és hozzáférést.

(20)  

(21)  A [a hivatkozást aktualizálni kell az új TOT-határozatnak megfelelően: 2013/755/EU tanácsi határozat(23) 94. cikke] alapján a tengerentúli országokban és területeken letelepedett személyek és szervezetek jogosultak finanszírozásban részesülni, figyelemmel a program szabályaira és célkitűzéseire, valamint azon tagállam esetleges megállapodásaira is, amelyhez az érintett tengerentúli ország vagy terület kapcsolódik.

(22)  A jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás(24) (22) és (23) bekezdése szerint szükséges értékelni a programot a jelentésre – nevezetesen a teljesítményjelentésre –, a nyomon követésre és az értékelésre vonatkozó követelményeknek megfelelően gyűjtött információk alapján, egyidejűleg elkerülve a túlszabályozást és az adminisztratív terheket, főként a tagállamokra nehezedőeket. Adott esetben e követelmények közé tartozhatnak mérhető mutatók, amelyek alapján értékelhetők a program gyakorlati hatásai. Az értékelést független értékelőnek kell elvégeznie. [Mód. 13]

(23)  A Bizottságot fel E rendelet kiegészítése érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell hatalmazni kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a program nyomonkövetési és értékelési keretére vonatkozó rendelkezések meghatározása céljából. az éves munkaprogramok elfogadása érdekében. Továbbá e rendelet módosítása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el az e rendelet II. mellékletében szereplő mutatókra vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein. [Mód. 14]

(24)  Az 515/97/EK rendelet 42a. cikkének (1) és (2) bekezdése rendelkezik az AFIS finanszírozásának jogalapjáról. E rendeletnek az említett jogalap helyébe kell lépnie és új jogalapot kell létrehoznia. Ezért az 515/97/EK rendelet 42a. cikkében az (1) és a (2) bekezdést el kell hagyni.

(25)  A Herkules III program létrehozásáról szóló 250/2014/EU rendelet a 2014. január 1. és 2020. december 31. közötti időszakra vonatkozott. E rendelet rendelkezik a Herkules III program utáni programról, 2021. január 1-jével kezdődően. A 250/2014/EU rendeletet ezért hatályon kívül kell helyezni.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet létrehozza a csalás elleni uniós programot (a továbbiakban: a program).

A rendelet megállapítja a program célkitűzéseit, a 2021–2027 közötti időszakra szóló költségvetést, az uniós finanszírozás formáit, valamint az e finanszírozás nyújtására vonatkozó szabályokat.

2. cikk

A program célkitűzései

(1)  A program általános célkitűzései a következők:

a)  az Unió pénzügyi érdekeinek védelme;

b)  a tagállamok közigazgatási hatóságai közötti kölcsönös segítségnyújtás, valamint a vám- és mezőgazdasági jogszabályok helyes alkalmazásának biztosítása érdekében az e hatóságok és a Bizottság közötti együttműködés támogatása.

(2)  A program egyedi célkitűzései a következők:

a)  a csalás, korrupció és az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő bármely más jogellenes tevékenység megelőzése és az ezek elleni küzdelem;

b)  az uniós költségvetés megosztott irányítás alá tartozó forrásaival és az előcsatlakozási támogatási forrásaival kapcsolatos szabálytalanságok – így a csalások – bejelentésének elősegítése;

c)  eszközök biztosítása az információcseréhez, továbbá operatív tevékenységek támogatása a kölcsönös adminisztratív segítségnyújtás területén vámügyi és mezőgazdasági kérdésekben.

3. cikk

Költségvetés

(1)  A programnak a 2021–2027 közötti időszakban történő végrehajtására szánt pénzügyi keretösszeg 181,207 millió 2018-as árakon 321 314 000 EUR (folyó áron 362 414 000 EUR). [Mód. 15]

(2)  Az (1) bekezdésben említett összeg indikatív felosztása a következő:

a)  114,207 millió 2018-as árakon 202 512 000 EUR (folyó áron 228 414 000 EUR) a 2. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett célkitűzésre; [Mód. 16]

b)  7 millió EUR 2018. évi árakon 12 412 000 EUR (folyó áron 14 millió EUR) a 2. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett célkitűzésre; [Mód. 17]

c)  60 millió EUR 2018. évi árakon 106 390 000 EUR (folyó áron 120 millió EUR) a 2. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett célkitűzésre. [Mód. 18]

(2a)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy forrásokat csoportosítson át a 2. cikk (2) bekezdésében meghatározott célkitűzések között. Amennyiben az újraelosztás az e cikk (2) bekezdésében meghatározott összegek egyikének 10%-os vagy azt meghaladó mértékű megváltozását vonja maga után, az átcsoportosításra a 14. cikkel összhangban elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján kerül sor. [Mód. 19]

(3)  Az (1) bekezdésben említett összeg felhasználható a program végrehajtásához kapcsolódó technikai és igazgatási segítségnyújtásra, így például előkészítő, nyomonkövetési, kontroll-, ellenőrzési és értékelési intézkedésekre, ideértve a vállalati információtechnológiai rendszereket. Ezenfelül a (2) bekezdés a) pontjában említett indikatív támogatásnál figyelembe kell venni, hogy ez a program az egyetlen olyan, amely az Unió pénzügyi érdekeinek védelme keretében kifejezetten a kiadási oldallal foglalkozik. [Mód. 20]

4. cikk

A programhoz társult harmadik országok

A program nyitva áll az alábbi harmadik országok számára:

a)  az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) olyan tagjai, amelyek az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagjai is, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban meghatározott feltételekkel összhangban;

b)  csatlakozó országok, tagjelölt országok és potenciális tagjelöltek, a szóban forgó országok uniós programokban való részvételének a vonatkozó keretmegállapodásokban és társulási tanácsi határozatokban vagy hasonló megállapodásokban meghatározott általános alapelveivel és általános feltételeivel, valamint az Unió és az említett országok közötti megállapodásokban meghatározott egyedi feltételekkel összhangban,

c)  az európai szomszédságpolitika hatálya alá tartozó országok, a szóban forgó országok uniós programokban való részvételének a vonatkozó keretmegállapodásokban és társulási tanácsi határozatokban vagy hasonló megállapodásokban meghatározott általános alapelveivel és általános feltételeivel, valamint az Unió és az említett országok közötti megállapodásokban meghatározott egyedi feltételekkel összhangban;

d)  harmadik országok, a harmadik ország uniós programokban való részvételét szabályozó egyedi megállapodásban meghatározott feltételekkel összhangban, feltéve, hogy a megállapodás:

a)  méltányos egyensúlyt biztosít az uniós programokban részt vevő harmadik ország hozzájárulásai és a neki biztosított juttatások tekintetében, [Mód. 21]

b)  meghatározza a programokban való részvétel feltételeit, beleértve az egyedi programokhoz való pénzügyi hozzájárulások és azok igazgatási költségeinek kiszámítását. Ezek a hozzájárulások az [új költségvetési rendelet] 21. cikkének (5) bekezdésével összhangban címzett bevételnek minősülnek,

c)  nem ruház a harmadik országra döntéshozatali jogkört a programra vonatkozóan,

d)  garantálja az Uniónak a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás biztosításához és a pénzügyi érdekeinek védelméhez való jogát.

5. cikk

Az uniós finanszírozás végrehajtása és formái

(1)  A programot a költségvetési rendelettel összhangban közvetlen irányítással kell végrehajtani vagy közvetett irányítással a költségvetési rendelet 62. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett szervekkel.

(2)  A program a költségvetési rendeletben meghatározott bármely formában – különösen a VIII. cím szerinti vissza nem térítendő támogatás és a VII. cím szerinti, közbeszerzés, továbbá az utazási költségek és napidíjak visszatérítése formájában – nyújthat finanszírozást a költségvetési rendelet 238. cikkében meghatározottak szerint. [Mód. 22]

(3)  A program az 515/97/EK rendelettel összhangban tett intézkedésekhez nyújthat finanszírozást, elsősorban az I. melléklet indikatív listájában említett költségek fedezéséhez.

(4)  Amennyiben a támogatott intézkedés berendezés beszerzését foglalja magában, a Bizottság adott esetben koordinációs mechanizmust hoz létre az uniós programokból nyújtott támogatásból beszerzett összes berendezés hatékonyságának és az azok közötti interoperabilitás biztosítása céljából.

6. cikk

Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme

A harmadik országnak, amely nemzetközi megállapodás szerint hozott határozat vagy bármely más jogi eszköz alapján vesz részt a programban, biztosítania kell az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő, az Európai Csalás Elleni Hivatal és az Európai Számvevőszék számára a hatáskörük teljes körű gyakorlásához szükséges jogokat és hozzáférést. Az Európai Csalás Elleni Hivatal esetében e jogok közé tartozik a vizsgálatok lefolytatásához való jog, ideértve a helyszíni ellenőrzéseket és szemléket, az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló 883/2013/EU, Euratom megfelelően.

II. FEJEZET

VISSZA NEM TÉRÍTENDŐ TÁMOGATÁSOK [Mód. 23]

7. cikk

A program keretében nyújtott alapján odaítélt vissza nem térítendő támogatások odaítélésére és kezelésére a költségvetési rendelet VIII. címével összhangban kerül sor. társfinanszírozási rátája nem haladhatja meg az elszámolható költségek 80%-át. A 10. cikkben említett munkaprogramokban meghatározott kivételes és kellően indokolt esetekben a társfinanszírozás mértéke legfeljebb az elszámolható költségek 90%-a lehet. [Mód. 24]

8. cikk

Támogatható intézkedések

Kizárólag a 2. cikkben említett célkitűzéseket végrehajtó intézkedések finanszírozhatók:.

a)  szaktudás, specializált és technikailag fejlett felszerelés, valamint hatékony IT-eszközök biztosítása a nemzetek közötti és a multidiszciplináris együttműködés, illetve a Bizottsággal való együttműködés megerősítése érdekében;

b)  egyedi projektekhez kapcsolódóan csereprogramok előmozdítása a személyzet számára, a szükséges támogatás biztosítása és a vizsgálatok előmozdítása, különösen közös vizsgálócsoportok létrehozása és határokon átnyúló műveletek alkalmazása;

c)  a csalás és egyéb jogellenes tevékenységek elleni küzdelem megszilárdítása oly módon, hogy technikai és működési támogatást biztosítanak nemzeti vizsgálatokhoz, különösen a vám- és bűnüldöző hatóságok részére;

d)  IT-kapacitások kiépítése a tagállamokban és a harmadik országokban, az adatcsere előmozdítása, IT-eszközök fejlesztése és rendelkezésre bocsátása a nyomozás, valamint a hírszerzési tevékenység nyomon követése céljából;

e)  az Unió pénzügyi érdekeinek védelmével foglalkozó szervezeti egységek közötti együttműködés és koordináció javítását célzó szakmai képzés és kockázatelemzési képzéssel foglalkozó műhelytalálkozók, illetve konferenciák szervezése és tanulmányok készítése;

f)  az 515/97/EK rendeletben a Bizottságra ruházott feladatok elvégzése céljából létrehozott, a Bizottság által kezelt közös információs rendszer keretében működtetett vámügyi informatikai alkalmazások pénzügyi támogatása;

g)  a felderített szabálytalanságok, így a csalások bejelentésére vonatkozó kötelezettségük teljesítésében, illetve e szabálytalanságok kezelésében és elemzésében a tagállamoknak segítséget nyújtó biztonságos elektronikus kommunikációs eszköz pénzügyi támogatása;

h)  bármely egyéb intézkedés, amelyet a 10. cikk szerinti éves munkaprogramok tartalmaznak, és amely a 2. cikkben meghatározott általános és egyedi célkitűzések eléréséhez szükséges. [Mód. 25]

Amennyiben a támogatott tevékenység felszerelés beszerzését is magában foglalja, a Bizottság gondoskodik arról, hogy a finanszírozott felszerelés hozzájáruljon az Unió pénzügyi érdekeinek védelméhez. [Mód. 26]

9. cikk

Részvételre jogosult jogalanyok

(1)  A költségvetési rendelet 197. cikkében említett feltételeken túl a (2) bekezdésben foglalt részvételi feltételek alkalmazandók.

(2)  Az alábbi jogalanyok jogosultak részvételre:

a)  az alábbi országok bármelyikében letelepedett hatóságok, amelyek hozzájárulhatnak a 2. cikkben említett célkitűzések valamelyikének megvalósításához:

a)  tagállam vagy hozzá kapcsolódó tengerentúli ország vagy terület;

b)  a programhoz társult harmadik ország;

c)  a munkaprogramban felsorolt harmadik ország a (3) bekezdésben meghatározott feltételek mellett;

b)  kutatási és oktatási intézmények, valamint nonprofit szervezetek, amelyek hozzájárulhatnak a 2. cikkben említett valamelyik célkitűzés megvalósításához, feltéve, hogy azok valamely tagállamban vagy a programhoz társult harmadik országban vagy a (3) bekezdésben meghatározott feltételek mellett, munkaprogramban felsorolt harmadik országban telepedtek le és legalább egy éve ott működnek;

c)  bármely nemzetközi szervezet vagy a költségvetési rendelet 156. cikkében maghatározottak szerinti bármely, az uniós jog alapján létrehozott jogalany vagy bármely jogalany.nemzetközi szervezet. [Mód. 27]

(3)  A programhoz nem társult harmadik országban letelepedett, a (2) bekezdésben említett jogalanyok kivételesen jogosultak a részvételre, amennyiben ez egy adott intézkedés célkitűzéseinek eléréséhez szükséges.

(4)  A programhoz nem társult harmadik országban letelepedett, a (2) bekezdésben említett jogalanyoknak főszabály szerint viselniük kell részvételük költségeit.

III. FEJEZET

PROGRAMOZÁS, NYOMON KÖVETÉS ÉS ÉRTÉKELÉS

10. cikk

Munkaprogram

A programot a költségvetési rendelet 110. cikkében említett munkaprogramokon keresztül kell végrehajtani.

A munkaprogramokat a Bizottság fogadja el felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén, a 14. cikknek megfelelően. [Mód. 28]

A Bizottság megvizsgálja a program és az egyéb érintett programok közötti szinergiákat olyan területeken, mint például a bel- és igazságügy, illetve a vámügy, továbbá biztosítja, hogy a munkaprogramok előkészítése során ne legyenek átfedések. [Mód. 29]

A munkaprogramokat közzé kell tenni a Bizottság honlapján, és továbbítani kell az Európai Parlamentnek, amely az Unió pénzügyi érdekei védelmének éves értékelése keretében értékeli azok tartalmát és eredményét. [Mód. 30]

11. cikk

Nyomon követés és jelentéstétel

(1)  A 2. cikkben meghatározott általános és egyedi programcélkitűzések megvalósítása terén tett előrelépésekről történő jelentéstételhez használandó mutatókat a II. melléklet tartalmazza.

(2)  A programcélkitűzések program célkitűzéseinek megvalósítása terén tett előrelépések hatékony értékelése érdekében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 14. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a II. melléklet módosítására vonatkozóan a mutatók felülvizsgálata vagy kiegészítése, továbbá e rendelet nyomonkövetési és értékelési keretre vonatkozó rendelkezésekkel való kiegészítése céljából, ahol azt szükségesnek ítéli. [Mód. 31]

(2a)  A Bizottság éves jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a program eredményeiről. [Mód. 32]

(3)  A teljesítményjelentési rendszer biztosítja, hogy a program végrehajtásának nyomon követésére vonatkozó adatokat és az eredményeket hatékonyan, eredményesen és időben összegyűjtsék. Ennek érdekében az uniós pénzeszközök címzettjeire és adott esetben a tagállamokra vonatkozóan arányos jelentéstételi követelményeket kell megállapítani.

12. cikk

Értékelés

(1)  Az értékeléseket egy független értékelőnek időben el kell végeznie végezni ahhoz, hogy a döntéshozatali folyamatban felhasználhatók legyenek. [Mód. 33]

(2)  A program időközi értékelését a program végrehajtásáról rendelkezésre álló elegendő információ birtokában, de legkésőbb négy évvel a program végrehajtásának kezdetét követően kell elvégezni.

(3)  A program végrehajtásának végén, de legkésőbb négy három évvel az 1. cikkben meghatározott időszak végét követően a Bizottság elvégzi a program végső értékelését. [Mód. 34]

(4)  A Bizottság az értékelések megállapításait saját észrevételei kíséretében közli az Európai Parlamenttel, a Tanáccsal, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal, a Régiók Bizottságával és az Európai Számvevőszékkel, valamint a Bizottság honlapján közzéteszi azokat. [Mód. 35]

13. cikk

Felhatalmazás

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 14. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el nyomonkövetési és értékelési keretre vonatkozó rendelkezések meghatározása céljából, a 11. cikknek megfelelően a munkaprogramok elfogadása céljából a 10. cikknek megfelelően, illetve hogy módosítsa az e rendelet II. mellékletében meghatározott mutatókat. [Mód. 44]

14. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)  A Bizottságnak a 13. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása a 2028. december 31-ig terjedő időszakra szól.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 13. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5a)  A 10. és a 13. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik. [Mód. 36]

IV. FEJEZET

ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

15. cikk

Tájékoztatás, kommunikáció és közzététel

(1)  Az uniós finanszírozás címzettjei elismerik az uniós finanszírozás eredetét, és (különösen az intézkedések és azok eredményeinek népszerűsítésekor) gondoskodnak annak lehető legnagyobb láthatóságáról azáltal, hogy következetes, hatékony és arányos módon célzott információkat juttatnak el többféle közönségnek, köztük a médiának és a nyilvánosságnak. Az uniós finanszírozás eredetének elismerése és az annak láthatóságáról való gondoskodás nem követelmény azokban az esetekben, ahol a csalás elleni tevékenységek és a vámügyi operatív tevékenységek eredményes elvégzését veszélyeztető kockázat áll fenn. [Mód. 37]

(2)  A Bizottság rendszeresen tájékoztatási és kommunikációs tevékenységeket végez a programhoz, valamint annak intézkedéseihez és eredményeihez kapcsolódóan. A programhoz allokált pénzügyi forrásokat ezenfelül az Unió azon politikai prioritásaira vonatkozó intézményi kommunikáció költségeinek fedezésére is kell fordítani, amelyek kapcsolódnak a 2. cikkben említett célkitűzésekhez. [Mód. 38]

16. cikk

Az 515/97/EK rendelet módosítása

Az 515/97/EK rendelet 42a. cikkében az (1) és a (2) bekezdést el kell hagyni.

17. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 250/2014/EU rendelet 2021. január 1-jével hatályát veszti.

18. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1)  Ez a rendelet nem érinti az érintett intézkedések lezárásig történő folytatását vagy módosítását a 250/2014/EU rendelet és az 515/97/EK rendelet 42a. cikke szerint, amelyek továbbra is alkalmazandók az érintett intézkedésekre azok lezárásáig.

(2)  A program pénzügyi keretösszegéből a program és a 250/2014/EU rendelet és az 515/97/EK rendelet 42a. cikke alapján elfogadott intézkedések közötti átmenet biztosításához szükséges technikai és igazgatási segítségnyújtási kiadások is fedezhetők.

19. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő [huszadik] napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2021. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I. MELLÉKLET

A program által az 515/97/EK rendelettel összhangban lefolytatott intézkedésekkel kapcsolatban finanszírozott költségek indikatív listája:

a)  az állandó technikai infrastruktúra telepítési és karbantartási költségei, mely a tagállamok rendelkezésére bocsátja a közös vámügyi műveletek és egyéb operatív tevékenységek összehangolásához szükséges logisztikai, irodai automatizálási és informatikai eszközöket;

b)  a tagállamok vagy adott esetben harmadik országok közösségi küldetésekben, a Bizottság által vagy a Bizottsággal közösen szervezett közös vámügyi műveletekben, valamint a Bizottság által vagy a Bizottsággal közösen szervezett képzésekben, ad hoc üléseken, a tagállamok által lefolytatott igazgatási vizsgálatokat vagy operatív intézkedéseket előkészítő és értékelő üléseken résztvevő képviselői utazási költségeinek és napidíjának megtérítése és indokolt esetben a számukra fizetett egyéb térítések;

c)  az informatikai infrastruktúra (hardver), a szoftver és a hálózati kapcsolatok beszerzéséhez, tanulmányozásához, fejlesztéséhez és karbantartásához, valamint a vonatkozó előállító, támogató és képző szolgáltatásokhoz kapcsolódó kiadások, amelyek az 515/97/EK rendeletben meghatározott intézkedések, különösen a csalás megelőzése és a csalás elleni küzdelem megvalósítására szolgálnak;

d)  az információszolgáltatáshoz kapcsolódó kiadások és az információkhoz, adatokhoz és adatforrásokhoz az 515/97/EK rendeletben meghatározott intézkedések, különösen a csalás megelőzése és a csalás elleni küzdelem megvalósítása céljából történő hozzáférést biztosító, kapcsolódó intézkedések kiadásai;

e)  az Európai Unió működéséről szóló szerződés 87. cikke és különösen az információs technológia vámügyi alkalmazásáról szóló 2009/917/IB határozat alapján elfogadott eszközök által előírt váminformációs rendszer használatához kapcsolódó kiadások, amennyiben ezen eszközök rendelkeznek arról, hogy a fenti kiadások az Európai Unió általános költségvetését terhelik;

f)  a c) pontban ismertetett célokra használt közös kommunikációs hálózat uniós komponenseinek beszerzéséhez, tanulmányozásához, fejlesztéséhez és karbantartásához kapcsolódó kiadások.

II. MELLÉKLET

A PROGRAM NYOMON KÖVETÉSÉT SZOLGÁLÓ MUTATÓK

A program szoros nyomon követésére a program általános és egyedi célkitűzései megvalósítási szintjének mérésére irányuló mutatók alapján, továbbá az adminisztratív terhek és költségek minimalizálása céljából kerül sor. E célból az adatgyűjtés a következő fő mutatók tekintetében történik:

1. egyedi célkitűzés A csalás, korrupció és az Unió pénzügyi érdekeit sértő bármely más jogellenes tevékenység megelőzése és az ezek elleni küzdelem.

1. mutató A csalás, korrupció és az Unió pénzügyi érdekeit sértő bármely más jogellenes tevékenység megelőzésének és az ezek elleni küzdelem elősegítése, melynek mérőszámai a következők:

1.1.: A program keretében szervezett és (társ)finanszírozott tevékenységekkel való elégedettség szintje.

a)  a program keretében szervezett és (társ)finanszírozott tevékenységek száma és típusa; [Mód. 39]

1.2.: A programból évente támogatásban részesülő tagállamok százalékos felsorolása, illetve a támogatásban való részesedésük aránya. [Mód. 40]

2. egyedi célkitűzés Az uniós költségvetés megosztott irányítás alá tartozó forrásaival és az előcsatlakozási támogatási forrásaival kapcsolatos szabálytalanságok – így a csalások – bejelentésének elősegítése.

2. mutató A felhasználók elégedettségi szintje a szabálytalanságkezelő rendszer használatával kapcsolatban.

a)  a bejelentett szabálytalanságok száma; [Mód. 41]

2a. mutató: A felhasználók elégedettségi szintje a Csalás Elleni Információs Rendszer használatával kapcsolatban. [Mód. 42]

3. egyedi célkitűzés Eszközök biztosítása az információcseréhez, továbbá operatív tevékenységek támogatása a kölcsönös adminisztratív segítségnyújtás területén vámügyi kérdésekben.

3. mutató: A kölcsönös segítségnyújtás keretében rendelkezésre bocsátott információ száma és a támogatott, kölcsönös segítségnyújtással kapcsolatos tevékenységek száma.

3a. mutató: A kölcsönös segítségnyújtással kapcsolatos tevékenységek száma és típusa. [Mód. 43]

(1) HL C 10., 2019.1.10., 1. o.
(2)HL C 10., 2019.1.10., 1. o.
(3) Az Európai Parlament 2019. február 12-i álláspontja.
(4)Az Európai Parlament és a Tanács 804/2004/EK határozata (2004. április 21.) a Közösség pénzügyi érdekeinek védelme területén végzett tevékenységek előmozdítására irányuló közösségi cselekvési program (Hercule program) létrehozásáról (HL L 143., 2004.4.30., 9. o.).
(5)Az Európai Parlament és a Tanács 878/2007/EK határozata (2007. július 23.) a Közösség pénzügyi érdekeinek védelme területén végzett tevékenységek előmozdítására irányuló közösségi cselekvési program (Hercule II program) létrehozásáról szóló 804/2004/EK határozat módosításáról és meghosszabbításáról (HL L 193., 2007.7.25., 18. o.).
(6)Az Európai Parlament és a Tanács 250/2014/EU rendelete (2014. február 26.) az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme területén végzett tevékenységek előmozdítására irányuló program (Hercule III program) létrehozásáról és a 804/2004/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 84., 2014.3.20., 6. o.).
(7)A Bizottság (EU) 2015/1971 felhatalmazáson alapuló rendelete (2015. július 8.) az 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapot és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapot érintő szabálytalanságokra vonatkozó jelentéstételre vonatkozó különös rendelkezésekkel történő kiegészítéséről és az 1848/2006/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről és a Bizottság (EU) 2015/1975 végrehajtási rendelete (2015. július 8.) az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapot és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapot érintő szabálytalanságokra vonatkozó jelentéstétel gyakoriságának és formátumának az 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti meghatározásáról (HL L 293., 2015.11.10., 6. o.).
(8)A Bizottság (EU) 2015/1970 felhatalmazáson alapuló rendelete (2015. július 8.) az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Európai Regionális Fejlesztési Alapot, az Európai Szociális Alapot, a Kohéziós Alapot és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapot érintő szabálytalanságokra vonatkozó jelentéstételre vonatkozó különös rendelkezésekkel történő kiegészítéséről és az 1848/2006/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről és a Bizottság (EU) 2015/1974 végrehajtási rendelete (2015. július 8.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapot, az Európai Szociális Alapot, a Kohéziós Alapot és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapot érintő szabálytalanságokra vonatkozó jelentéstétel gyakoriságának és formátumának az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti meghatározásáról (HL L 293., 2015.11.10., 1. o.).
(9)A Bizottság (EU) 2015/1973 felhatalmazáson alapuló rendelete (2015. július 8.) az 514/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapot, valamint a rendőrségi együttműködés, a bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem, valamint a válságkezelés pénzügyi támogatására szolgáló eszközt érintő szabálytalanságokra vonatkozó jelentéstételre vonatkozó különös rendelkezésekkel történő kiegészítéséről és a Bizottság (EU) 2015/1977 végrehajtási rendelete (2015. július 8.) a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapot, valamint a rendőrségi együttműködés, a bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem, valamint a válságkezelés pénzügyi támogatására szolgáló eszközt érintő szabálytalanságokra vonatkozó jelentéstétel gyakoriságának és formátumának az 514/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti meghatározásáról (HL L 293., 2015.11.10., 15. o).
(10)A Bizottság (EU) 2015/1972 felhatalmazáson alapuló rendelete (2015. július 8.) a 223/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapot érintő szabálytalanságokra vonatkozó jelentéstételre vonatkozó különös rendelkezésekkel történő kiegészítéséről és a Bizottság (EU) 2015/1976 végrehajtási rendelete (2015. július 8.) a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapot érintő szabálytalanságokra vonatkozó jelentéstétel gyakoriságának és formátumának a 223/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti meghatározásáról (HL L 293., 2015.11.10., 11. o.).
(11)Az IPA II Előcsatlakozási Támogatási Eszköz létrehozásáról szóló 231/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásának egyedi szabályairól szóló 447/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL L 132., 2014.5.3., 32. o.) 16. cikke.
(12)A legutóbb az (EU) 2015/1525 rendelettel módosított, a tagállamok közigazgatási hatóságai közötti kölcsönös segítségnyújtásról, valamint a vám- és mezőgazdasági jogszabályok helyes alkalmazásának biztosítása érdekében e hatóságok és a Bizottság együttműködéséről szóló, 1997. március 13-i 515/97/EK tanácsi rendelet (HL L 82., 1997.3.22., 1. o.).
(13)A Tanács 2009/917/IB határozata (2009. november 30.) az információs technológia vámügyi alkalmazásáról (HL L 323., 2009.12.10., 20. o.).
(14)Aktualizálandó hivatkozás: HL C 373., 2013.12.20., 1. o. A megállapodás a következő internetcímen érhető el: http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:32013Q1220(01).
(15)[ref]
(16)COM(2013)0324.
(17)COM(2017)0235.
(18)Az Európai Parlament és a Tanács 883/2013/EU, Euratom rendelete (2013. szeptember 11.) az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2013.9.18., 1. o.).
(19)HL L 312., 1995.12.23., 1. o.
(20)A Tanács 2185/96/Euratom, EK rendelete (1996. november 11.) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról (HL L 292., 1996.11.15., 2. o.).
(21)A Tanács (EU) 2017/1939 rendelete (2017. október 12.) az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről (HL L 283., 2017.10.31., 1. o.).
(22)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1371 irányelve (2017. július 5.) az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről (HL L 198., 2017.7.28., 29. o.).
(23)A Tanács 2013/755/EU határozata (2013. november 25.) az Európai Unió és a tengerentúli országok és területek társulásáról (tengerentúli társulási határozat) (HL L 344., 2013.12.19., 1. o.).
(24)Intézményközi megállapodás (2016. április 13.) az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között a jogalkotás minőségének javításáról (HL L 123., 2016.5.12., 1. o.).


A nyugati vizek és a szomszédos vizek halállományaira és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves terv ***I
PDF 134kWORD 48k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2019. február 12-i jogalkotási állásfoglalása a nyugati vizek és a szomszédos vizek halállományaira és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról, a Balti-tengerre vonatkozó többéves terv létrehozásáról szóló (EU) 2016/1139 rendelet módosításáról, valamint a 811/2004/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK és az 1300/2008/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2018)0149 – C8-0126/2018 – 2018/0074(COD))
P8_TA(2019)0069A8-0310/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0149),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 43. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0126/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Egyesült Királyság kormányának 2017. március 29-i hivatalos értesítésére az Európai Unióból való kilépésre irányuló szándékáról az EUSZ 50. cikke alapján,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. szeptember 19-i véleményére(1),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. december 12-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A8-0310/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(2);

2.  jóváhagyja a Parlament és a Tanács ezen állásfoglaláshoz csatolt együttes nyilatkozatát, amelyet az Európai Unió Hivatalos Lapjának L sorozatában tesznek közzé a végleges jogalkotási aktussal együtt;

3.  másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. február 12-én került elfogadásra a nyugati vizekben és a szomszédos vizekben halászott állományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról, az (EU) 2016/1139 és az (EU) 2018/973 rendelet módosításáról, valamint a 811/2004/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK és az 1300/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2018)0074


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2019/472 rendelettel.)

MELLÉKLET AJOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

Az Európai Parlament és a Tanács együttes nyilatkozata

Az Európai Parlament és a Tanács hatályon kívül kívánja helyezni az e rendelet 8. cikke szerinti, technikai intézkedések felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén történő elfogadására vonatkozó felhatalmazásokat, ha új rendeletet fogad el a technikai intézkedésekről, amely magában foglalja az ugyanezen intézkedésekre vonatkozó felhatalmazást.

(1) HL C 440., 2018.12.6., 171. o.
(2) Ez az álláspont lép a 2018. október 25-én elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0425).


Uniós polgári védelmi mechanizmus ***I
PDF 135kWORD 52k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2019. február 12-i jogalkotási állásfoglalása az uniós polgári védelmi mechanizmusról szóló 1313/2013/EU határozat módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2017)0772/2 – C8-0409/2017 – 2017/0309(COD))
P8_TA(2019)0070A8-0180/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0772/2),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 196. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0409/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a cseh Képviselőház által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményre, melyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. október 18-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2018. május 16-i véleményére(2),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. december 19-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság, a Költségvetési Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményeire és módosítások formájában elfogadott álláspontjára (A8-0180/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(3);

2.  jóváhagyja a Parlament, a Tanács és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt együttes nyilatkozatát;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy tartózkodjon a folyamatban lévő többéves pénzügyi keret során bevezetett új politikai prioritások finanszírozását szolgáló átcsoportosításoktól, mivel ezek elkerülhetetlenül negatív hatással lesznek más kulcsfontosságú uniós tevékenységek végrehajtására;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy az uniós polgári védelmi mechanizmus megfelelő finanszírozását a jelenlegi átdolgozásra építve a 2021-ben kezdődő következő többéves pénzügyi keretből fedezze;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. február 12-én került elfogadásra az uniós polgári védelmi mechanizmusról szóló 1313/2013/EU határozat módosításáról szóló (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2017)0309


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2019/420 határozattal.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata

Az uniós polgári védelmi mechanizmus 2019-es és 2020-as végrehajtására biztosított kiegészítő pénzügyi keretösszeg 205,6 millió euróban került megállapításra. A költségvetési hatóság hatáskörének sérelme nélkül a rescEU költségvetése teljes növelésének egy részét a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret 3. fejezetében (Biztonság és uniós polgárság) és 4. fejezetében (Globális Európa) végrehajtott átcsoportosítások révén kell rendelkezésre bocsátani. A három intézmény emlékeztet arra, hogy az átcsoportosítások egy része már szerepel a 2019. évi költségvetésben, és 15,34 millió eurót már a 2020-as pénzügyi programozás is tartalmazott.

A 2020. évre vonatkozó költségvetési eljárás keretében a Bizottság felkérést kap arra, hogy javasoljon további 18,24 millió eurós átcsoportosítást annak érdekében, hogy 2019-re és 2020-ra ugyanezen fejezeteken belül elérje az 50%-ot.

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
(2) HL C 361., 2018.10.5., 37. o.
(3) Ez az álláspont lép a 2018. május 31-én elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0236).


A víz újrahasznosítására vonatkozó minimumkövetelmények ***I
PDF 388kWORD 106k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2019. február 12-i jogalkotási állásfoglalása a víz újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2018)0337 – C8-0220/2018 – 2018/0169(COD))
P8_TA(2019)0071A8-0044/2019

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0337),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 192. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0220/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. december 12-i véleményére (1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2018. december 6-i véleményére(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A8-0044/2019),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. február 12-én került elfogadásra a víz újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről szóló (EU) …/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2018)0169


(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(3),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(4),

rendes jogalkotási eljárás keretében(5),

mivel:

(1)  Az Unió vízkészleteire egyre nagyobb nyomás nehezedik, ami vízhiányhoz és a vízminőség romlásához vezet. Az éghajlatváltozás, a nem előrejelezhető időjárási viszonyok és az aszályok jelentősen hozzájárulnak az édesvíz elérhetőségével kapcsolatos, a városfejlesztés és a mezőgazdaság okozta problémákhoz. [Mód. 1]

(2)  Az Unió jobban tudna reagálni a vízforrásokra nehezedő erősödő nyomásra nyomásokra a kezelt szennyvíz szélesebb körű újrafelhasználásával, a víztestből és a felszín alatti vizekről való kitermelés korlátozásával, a kezelt szennyvíz víztestekbe történő kibocsátása hatásának csökkentésével, és a vízmegtakarítás a települési szennyvíz többszörös felhasználása révén való előmozdításával, biztosítva ugyanakkor a környezet magas szintű védelmét. Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve(6) megemlíti olyan kiegészítő intézkedések egyikeként említi meg a víz újrafelhasználását mint olyan kiegészítő intézkedést, kombinálva a víztakarékos ipari technológiák és a víztakarékos öntözési technikák használatának előmozdításával, amelyet a tagállamok használhatnak ahhoz, hogy elérjék az irányelvben meghatározott, a felszíni vizek és a felszín alatti vizek jó minőségi és mennyiségi állapotára vonatkozó célkitűzéseket. A 91/271/EGK tanácsi irányelv(7) előírja, hogy a kezelt szennyvizet, ha csak lehet, ismét fel kell használni. [Mód. 2]

(2a)  Számos területen sajátos probléma, hogy a kezelt szennyvíz elosztására szolgáló infrastruktúra régi, és rossz állapotban van, ami a kezelt szennyvíz jelentős mennyiségének elvesztéséhez, és ezáltal a kezelésre fordított pénzügyi források pazarlásához vezet. Ezért kiemelt feladatként kell kezelni az összes ilyen csővezeték-infrastruktúra korszerűsítését. [Mód. 3]

(3)  Az európai vízkészletek megőrzésére irányuló tervről szóló, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címtett címzett bizottsági közlemény(8) szerint egy, a víz öntözési vagy ipari célú újrafelhasználása olyan újrafelhasználására vonatkozó előírások uniós szintű szabályozására szolgáló eszközt kell létrehozni ezen alternatív, konkrétan a vízhiány mérséklésében és a vízellátó rendszerek sérülékenységének csökkentésében segíteni képes vízellátási lehetőség, amelyre az Uniónak figyelmet kell fordítania széles körű használata előtt álló akadályok felszámolása érdekében. [Mód. 4]

(4)  Az Európai Unióban a vízhiány és az aszály jelentette kihívás kezeléséről szóló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett bizottsági közlemény(9) meghatározza a tagállamok által a vízhiány és az aszályok kezelése során figyelembe veendő intézkedések hierarchiáját. Ugyanebből a célból tanácsos lenne a 2000/60/EK irányelvben rögzíteni a vízzel való hatékony és eredményes gazdálkodásra vonatkozó intézkedések kötelező hierarchiáját. Kimondja, hogy azokban a régiókban, ahol minden megelőző intézkedés végrehajtására sor került a vízzel kapcsolatos intézkedések hierarchiája szerint, és ahol a vízigény még mindig meghaladja a hozzáférhető vízkészletet, a súlyos aszály hatásainak enyhítésére szolgáló egyéb lehetséges módként bizonyos körülmények között, a költség-haszon dimenzió kellő figyelembevételével, szóba jöhet kiegészítő vízellátási infrastruktúra felállítása. [Mód. 5]

(4a)  Az Európai Unióban a vízhiány és az aszály jelentette kihívás kezeléséről szóló, 2008. október 9-i európai parlamenti állásfoglalás(10) emlékeztet arra, hogy a vízkészlet-gazdálkodás során a keresletoldali megközelítésre lenne szükség, és úgy véli, hogy az Uniónak átfogó megközelítést kell alkalmaznia a vízkészlet-gazdálkodás során, kombinálva a keresletgazdálkodási intézkedéseket, a meglévő készletek vízcikluson belüli optimalizálását szolgáló intézkedéseket és az új készletek létrehozását szolgáló intézkedéseket, továbbá a megközelítésnek integrálnia kell a környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági szempontokat. [Mód. 6]

(5)  A körforgásos gazdaságról szóló cselekvési tervben(11) a Bizottság kötelezettséget vállal számos fellépésre a kezelt szennyvíz újrafelhasználásának előmozdítása érdekében, beleértve a víz újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről szóló jogalkotási javaslat kidolgozását. A Bizottságnak aktualizálnia kell cselekvési tervét, és a vízkészletet továbbra is prioritást élvező beavatkozási területként kell kezelnie. [Mód. 7]

(6)  A megfelelően kezelt, például települési szennyvíztisztító telepekről vagy ipari létesítményekből származó szennyvíz újrafelhasználása a megítélés szerint kisebb környezeti hatást fejt ki, mint egyéb olyan alternatív vízellátási módszerek, mint például a vízátvezetés vagy a sótalanítás.Azonban ilyen újrafelhasználásra, amely révén csökkenthető lenne a víz pazarlása és megvalósítható lenne a víztakarékosság, csak korlátozottan kerül sor az Unióban. Ez részben a szennyvíz-újrafelhasználási rendszer jelentős költségeire, a víz újrafelhasználásával kapcsolatos közös uniós környezetvédelmi vagy egészségügyi előírások hiányára, illetve különösen a mezőgazdasági termékek vonatkozásában a lehetséges egészségügyi és környezeti kockázatokra és a visszanyert vízzel öntözött termékek szabad mozgásának lehetséges akadályaira vezethető vissza. Egyszersmind figyelembe kell venni, hogy az öntözési infrastruktúra egyes tagállamokban elégtelen vagy egyáltalán nem létezik. [Mód. 8]

(6a)  A víz újrahasznosítása hozzájárulhat a kezelt szennyvízben lévő tápanyagok visszanyeréséhez, a visszanyert víz mezőgazdasági vagy erdészeti téren való, öntözési célú felhasználása pedig a tápanyagok, például a nitrogén, a foszfor és a kálium természetes biogeokémiai ciklusokban történő helyreállításának módja lehet. [Mód. 9]

(6b)  A megfelelően kezelt, visszanyert víz e rendelet értelmében öntözési célra történő újrafelhasználásának környezetbarát módon kell történnie. Ezért nem szabad, hogy a felszabaduló nitrogén és foszfor mennyiségének növekedéséhez vezessen, mivel az ilyen tápanyagok túlzott mennyiségben történő felszabadulása a talaj, valamint a felszíni és felszín alatti víztestek eutrofizációját eredményezi, károsítva az ökoszisztémákat és hozzájárulva a biológiai sokféleség csökkenéséhez. [Mód. 10]

(6c)   Amennyiben garantálni kívánjuk a települési szennyvízkészletek hatékony újrafelhasználását, el kell ismerni, hogy az újrahasznosított víz nem minden típusa alkalmazható minden terményre. Ezért képzést kell nyújtani a mezőgazdasági termelők számára, hogy az újrahasznosított víz különböző típusait optimális módon alkalmazzák az olyan növények esetében, amelyek tekintetében a felhasznált víz minősége nem jár közegészségügyi következményekkel. [Mód. 11]

(7)  A visszanyert vízzel öntözött mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos élelmiszer-higiéniára vonatkozó egyenértékű egészségügyi előírások csak akkor teljesíthetők, ha az egyes tagállamokban nincsenek jelentős különbségek a mezőgazdasági öntözésre szánt visszanyert vízre vonatkozó minőségi követelmények között. A követelmények harmonizálása emellett hozzá fog járulni a belső piac hatékony működéséhez az ilyen termékek vonatkozásában. Ezért célszerű minimális harmonizáció megteremtése a víz minőségére, és ellenőrzésére az ellenőrzés gyakoriságára és az alapvető kockázatkezelési feladatokra vonatkozó minimumkövetelmények meghatározása révén. Az ilyen minimumkövetelmények közé tartoznak a visszanyert vízre vonatkozó minimumparaméterek és egyéb, szükség esetén az illetékes hatóságok által meghatározott szigorúbb vagy további minőségi követelmények, valamint a megfelelő megelőző intézkedések. A vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetőjének az érintett szereplőkkel együttműködve ki kell dolgoznia a víz újrafelhasználására vonatkozó kockázatkezelési tervet, valamint lehetővé kell tenni számára a visszanyert víz minőségére vonatkozó szigorúbb vagy további követelmények meghatározását. A vízminőségre vonatkozó szigorúbb vagy további követelmények azonosítása érdekében a vízvisszanyerő telepek üzemeltetőinek létesítmény üzemeltetőjének kulcsfontosságú kockázatkezelési feladatokat kell végrehajtaniuk ellátnia, legalább a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetőjével és a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra üzemeltetőjével együttműködésben. A víz újrafelhasználására vonatkozó kockázatkezelési tervet folyamatosan frissíteni kell, és azt a nemzetközileg elismert szabványosított eljárások szerint kell megfogalmazni. A paraméterek a Bizottság Közös Kutatóközpontjának szakmai jelentésén alapulnak, és a víz újrafelhasználásával kapcsolatos nemzetközi előírásokat tükrözik. A Bizottság Közös Kutatóközpontjának a visszanyert vízben jelen lévő mikroműanyagok és gyógyszermaradványok azonosítására szolgáló paramétereket és mérési módszereket kell kidolgoznia. [Mód. 12]

(7a)  A mikroműanyagok jelenléte veszélyt jelenthet az emberi egészségre és a környezetre nézve. Ezért a mikroműanyagok forrásait, eloszlását, sorsát és hatásait illetően a szennyvízkezelés kapcsán végzett részletes felülvizsgálat részeként a Bizottságnak a 91/271/EGK irányelvvel összhangban kezelt és az e rendelet szerint visszanyert települési szennyvízben jelen lévő mikroműanyagok mérésére szolgáló módszertant kell kidolgoznia. [Mód. 13]

(7b)  A nem megfelelően tiszta szennyvíz közszolgáltatásokhoz (például utcák takarításához, illetve parkok és golfpályák öntözéséhez) történő használata káros lehet az egészségre. Ezért az emberek és az állatok egészségének, valamint a felszín alatti víz és a felszíni víz minőségének védelme érdekében a Bizottságnak a víz közszolgáltatások céljára történő újrafelhasználására vonatkozó minőségi célértékeket kell meghatároznia. [Mód. 14]

(7c)   Az öntözéshez használt vízre vonatkozó minőségi követelményeknek figyelembe kell venniük a tudományos eredményeket, különösen a mikroszennyezőkön és az újonnan megjelenő anyagokon végzett teszteket, a biztonságos vízhasználat biztosítása, valamint a környezet és a közegészségügy védelme érdekében. [Mód. 15]

(7d)  A vízminőségi követelményeknek figyelembe kell venniük az elvégzett kísérleteket, különös tekintettel a szennyvíziszap és a metanizációból származó kibocsátások mezőgazdasági felhasználására irányuló kísérletekre. [Mód. 16]

(8)  A víz újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelmények betartása segít betartásának összhangban kell lennie az Unió vízpolitikájával és segítenie kell megvalósítani az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjének fenntartható fejlesztési céljait, különösen a 6. célkitűzést a víz és a csatornázás mindenkire kiterjedő elérhetőségének és fenntartható kezelésének biztosítása, illetve a víz újrahasznosításának és biztonságos újrafelhasználásának jelentős globális növekedése érdekében az ENSZ fenntartható fogyasztásra és termelésre vonatkozó 12. fenntartható fejlesztési céljának eléréséhez való hozzájárulás céljából. Ez a rendelet biztosítani kívánja továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartája környezetvédelemről szóló 37. cikkének alkalmazását. [Mód. 17]

(8a)  Az emberi fogyasztásra szánt víz minőségére vonatkozó előírásokat az (EU) .../... európai parlamenti és tanácsi irányelv(12) rögzíti. A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk annak biztosítására, hogy az ivóvízként használt vízkészletek ne szennyeződjenek visszanyert vízzel, ezáltal megakadályozva az ivóvíz minőségének romlását. [Mód. 18]

(8b)  Egyes esetekben a vízvisszanyerő létesítmények üzemeltetői a vízvisszanyerő létesítmény távozási pontján túl is szállítják és tárolják a visszanyert vizet, mielőtt azt továbbítják a láncban soron következő szereplőhöz, így vagy a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetőjéhez, a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra üzemeltetőjéhez, vagy a végfelhasználóhoz. Annak egyértelművé tétele érdekében, hogy hol ér véget a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetőjének felelőssége, és hol kezdődik a láncban soron következő szereplőé, meg kell határozni a megfelelőségi pontot. [Mód. 19]

(9)  A kockázatkezelés magában foglalja a kockázatok proaktív azonosítását és kezelését, és az egyes felhasználási módok esetében előírt minőségű visszanyert víz előállítására, elosztására, tárolására és felhasználására koncentrál. A kockázatkezelés az alapvető kockázatkezelési feladatokon és többek között az elővigyázatossági elv részletes alkalmazásán alapul, és azonosítja a környezet, illetve az emberi és állati egészség megfelelő védelméhez esetleg szükséges további vízminőségi követelményeket. A kockázatkezelésnek a víz újrafelhasználására vonatkozó kockázatkezelési terv kivitelezésében részt vevő valamennyi releváns szereplő megosztott felelősségi körébe kell tartoznia. A részt vevő felek szerepét és felelősségét egyértelműen meg kell határozni a víz újrafelhasználására vonatkozó kockázatkezelési tervben. Az illetékes hatóság számára lehetővé kell tenni, hogy az engedély megadásakor további kockázatkezelési intézkedések végrehajtását írja elő a víz újrafelhasználására vonatkozó kockázatkezelési tervben részt vevő érintett szereplők számára. [Mód. 20]

(9a)  A vízvisszanyerésben részt vevő különböző felek közötti együttműködés és interakció kell, hogy legyen az előfeltétele a visszanyerési kezelési eljárások egyedi felhasználásokra vonatkozó előírások szerinti létrehozásának, valamint a visszanyert vízzel való ellátás a végfelhasználói igényeket kiszolgáló tervezhetőségének. [Mód. 21]

(10)  A környezet, beleértve a talajminőséget, és az emberi egészség hatékony védelme érdekében elsősorban a vízvisszanyerő telepek létesítmények üzemeltetőit kell felelőssé tenni a visszanyert víz minőségéért a megfelelőségi ponton. A minimumkövetelményeknek és az illetékes hatóság által meghatározott további feltételeknek való megfelelés érdekében a vízvisszanyerő telepek létesítmények üzemeltetőinek ellenőrizniük kell a visszanyert víz minőségét a minimumkövetelményekkel, és az illetékes hatóságok által meghatározott további feltételekkel összhangban. Ezért célszerű megállapítani az ellenőrzésre vonatkozó minimumkövetelményeket, amelyek előírják a rendszeres ellenőrzések gyakoriságát, valamint a hitelesítő ellenőrzések időzítését és teljesítménycéljait. A rendszeres ellenőrzésre vonatkozó egyes előírások meghatározására a 91/271/EGK irányelvnek megfelelően kerül sor. [Mód. 22]

(11)  Biztosítani kell a visszanyert víz biztonságos vízzel való biztonságos ellátást, a visszanyert víz tárolását, és felhasználását, elősegítve ezzel a víz uniós szintű újrafelhasználásátújrafelhasználásának fejlesztését, ösztönözve különösen az uniós mezőgazdasági termelőket e gyakorlat átvételére, és erősítve a nyilvánosság bizalmát. A felhasznált kezelt szennyvíz mennyiségének, jellegének, a kezelési módszernek és jellemzőinek, a felhasználás módjától függetlenül, lehetővé kell tennie, hogy a szennyvíz kezelése, használata és tárolása, ideértve a permetezést, a csepegtetéses, tárolt vagy nem tárolt vízzel való öntözést, se közvetett, se közvetlen módon ne legyen rövid, közép, vagy hosszú távú hatással az emberi vagy állati egészségre, vagy a talaj és a vízi környezet minőségére. Az egyes felhasználási módokra szánt visszanyert víz vonatkozásában a vízellátás és -tárolás ezért csak a tagállamok illetékes hatóságai által kiadott engedély alapján működhet. Az uniós szintű harmonizált megközelítés, a nyomonkövethetőség és az átláthatóság biztosítása érdekében az ilyen engedélyekre vonatkozó anyagi jogi szabályokat uniós szinten kell megállapítani. Ugyanakkor az engedélyezési eljárás részleteit a tagállamok határozzák meg, amelyek illetékes hatóságai felelősek a víz újrafelhasználásával összefüggő kockázatok értékeléséért. A tagállamok vélhetően alkalmazhatják a meglévő engedélyezési eljárásokat, amelyek az e rendelet által bevezetett követelmények figyelembevételével módosítandók. [Mód. 23]

(11a)  A visszanyert vízzel való ellátás és annak tárolása, valamint a végfelhasználók általi használata szerves részét képezi a vízújrafelhasználási rendszernek. A vízellátási és -tárolási folyamat során a visszanyert víz olyan változásokon mehet át, amelyek negatívan befolyásolhatják kémiai és biológiai minőségét. A visszanyert vizet megfelelően kell felhasználni, tekintettel a visszanyert víz minőségi osztályaira, a termények jellemzőire és az öntözési módokra. Az alapvető kockázatkezelési feladatok meghatározása során figyelembe kell venni a visszanyert víz szolgáltatásával, tárolásával és rendeltetésével összefüggő, az egészségre és a környezeti elemekre gyakorolt esetleges káros hatásokat. E tekintetben a Bizottságnak útmutató dokumentumokat kell kidolgoznia annak érdekében, hogy segítséget nyújtson az illetékes hatóságok számára a visszanyert víz szolgáltatásának, tárolásának és felhasználásának ellenőrzésében és nyomon követésében. [Mód. 24]

(11b)  Ha visszanyert víz elosztására vagy tárolására szolgáló infrastruktúraüzemeltetőre van szükség, az ilyen üzemeltetői tevékenységet engedélyhez kell kötni. Ha az engedélyhez szükséges valamennyi előírás teljesül, a tagállam illetékes hatóságának olyan engedélyt kell kiadnia, amely tartalmazza a kockázatértékelés során a visszanyert víz végfelhasználók részére történő biztonságos elosztására és tárolására vonatkozóan megállapított valamennyi szükséges feltételt és intézkedést. [Mód. 25]

(12)  E rendelet rendelkezései kiegészítik az egyéb uniós jogszabályok követelményeit, különösen a lehetséges egészségügyi és környezeti kockázatok tekintetében. Az emberek, és az állatok és a növények egészségét fenyegető, adott esetben a környezetvédelemmel összefüggő kockázatokon felüli illetve a környezetet fenyegető lehetséges kockázatok kezelésére szolgáló holisztikus megközelítés biztosítása érdekében a vízvisszanyerő telepek üzemeltetőinek és az illetékes hatóságoknak ezért meg figyelembe kell felelniük venniük az egyéb idevágó uniós jogszabályokban – különösen a 86/278/EGK(13), a 91/676/EGK(14) és a 98/83/EK(15) tanácsi irányelvben, a 91/271/EGK és a 2000/60/EK irányelvben, a 178/2002/EK(16), a 852/2004/EK(17), a 183/2005/EK(18), a 396/2005/EK(19) és az 1069/2009/EK(20) európai parlamenti és tanácsi rendeletben, a 2006/7/EK(21), a 2006/118/EK(22), a 2008/105/EK(23) és a 2011/92/EU(24) európai parlamenti és tanácsi irányelvben, valamint a 2073/2005/EK(25), az 1881/2006/EK(26) és a 142/2011/EK(27) bizottsági rendeletben – meghatározott követelményeket. követelményeknek. [Mód.  26]

(12a)  E rendelet alkalmazásában lehetővé kell tenni, hogy a szennyvíztisztítási műveletekre és a települési szennyvíz visszanyerésére irányuló műveletekre ugyanazon a fizikai helyszínen kerüljön sor, ugyanazon létesítmény, vagy különböző, egymástól különálló létesítmények igénybevételével. Emellett lehetővé kell tenni, hogy ugyanaz a szereplő lássa el a szennyvíztisztító és a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetőjének feladatát. [Mód. 27]

(13)  A 852/2004/EK rendelet általános élelmiszer-higiéniai szabályokat állapít meg az élelmiszer-vállalkozók számára, és az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek előállítására, feldolgozására, forgalmazására és forgalomba hozatalára vonatkozik. A rendelet az élelmiszerek egészségügyi minőségével foglalkozik, és egyik alapelve, hogy az élelmiszer-biztonság elsődleges felelősségét az élelmiszer-vállalkozó viseli. A rendelet részletes iránymutatásokra támaszkodik, különösen a mikrobiológiai kockázatoknak a friss gyümölcsök és zöldségek elsődleges termelésében alkalmazott megfelelő higiéniai gyakorlatok útján történő kezeléséhez készült útmutatóra (a 2017/C 163/01 számú bizottsági közlemény). Az ebben a rendeletben a visszanyert víz kapcsán meghatározott teljesítménycélok nem sértik az élelmiszer-vállalkozók azon jogát, hogy a 852/2004/EK rendeletnek megfelelő vízminőséget egy későbbi szakaszban több vízkezelési eljárás önmagában vagy egyéb, vízkezelést nem tartalmazó módszerekkel együtt való alkalmazásával érjék el.

(13a)  A víz újrafelhasználására irányuló műveletek jobb előmozdítása céljából az e rendeletben meghatározott egyedi felhasználási módok feltüntetése nem akadályozhatja meg a tagállamokat abban, hogy engedélyezzék a visszanyert víz további célokra történő felhasználását, beleértve az ipari, rekreációs és környezetvédelmi célú újrafelhasználását, feltéve, hogy a tagállamok biztosítják az emberi és állati egészség, valamint a környezet magas szintű védelmének biztosítására vonatkozó kötelezettség betartását. [Mód. 28]

(14)  A víz újrafelhasználásába vetett bizalom megerősítése érdekében tájékoztatni kell a nyilvánosságot. A víz újrafelhasználásával kapcsolatos egyértelmű, átfogó és naprakész tájékoztatás lehetővé teszi a fokozott átláthatóságot és nyomonkövethetőséget, és emellett különösen érdekes lehet más olyan hatóságoknak, amelyek számára következményekkel jár a víz konkrét újrafelhasználása. A víz újrafelhasználásának ösztönzése érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy egyedi, a különböző érintett szereplőkhöz igazított tájékoztató kampányokat dolgozzanak ki annak érdekében, hogy felhívják e szereplők figyelmét a települési vízciklusra, a víz újrafelhasználásának szükségességére, valamint a víz újrafelhasználásából származó előnyökre, elősegítve ezáltal az érdekelt felek körében a víz újrafelhasználását célzó gyakorlatok elfogadását, illetve az azokban való részvételt. [Mód. 29]

(14a)  A mezőgazdasági öntözésben részt vevő végfelhasználók oktatása és képzése alapvető fontosságú, mivel ezek a megelőző intézkedések végrehajtásának és fenntartásának elemeit képezik. A végfelhasználóknak teljes körű tájékoztatásban kell részesülniük a visszanyert víz megfelelő felhasználásáról, mivel ők különösen ki vannak téve a hatásainak. Számos, az emberi kitettség megelőzésére irányuló intézkedést kell végrehajtani (személyi védőfelszerelés használata, kézmosás és személyes higiénia). Az ilyen intézkedések megfelelő végrehajtásának ellenőrzése az alapvető kockázatkezelési feladatok részét képezi. [Mód. 30]

(15)  Az Európai Parlament és a Tanács 2003/4/EK irányelve(28) biztosítani kívánja a környezeti információkhoz való hozzáférés jogát a tagállamokban a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezménnyel(29) (Aarhusi Egyezmény) összhangban. A 2003/4/EK irányelv számos kötelezettséget ír elő a környezeti információk kérésre történő rendelkezésre bocsátásával és az ilyen információk aktív terjesztésével kapcsolatban. Az Európai Parlament és a Tanács 2007/2/EK irányelve(30) a térinformációk megosztásával foglalkozik, beleértve a különböző környezeti témákkal kapcsolatos adatkészleteket. Fontos, hogy ennek a rendeletnek az információkhoz való hozzáféréssel és az adatmegosztással kapcsolatos rendelkezései kiegészítsék az említett irányelveket, és ne teremtsenek különálló jogi keretet. Ezért e rendeletnek a nyilvánosság tájékoztatásáról és a végrehajtás nyomon követésével kapcsolatos tájékoztatásról szóló rendelkezései nem érinthetik a 2003/4/EK és a 2007/2/EK irányelvet.

(16)  A meglévő minimumkövetelményeknek és az alapvető kockázatkezelési feladatoknak a tudományos és műszaki fejlődéshez való hozzáigazítása érdekében az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően felhatalmazást kell adni a Bizottságnak aktusok elfogadására a minimumkövetelmények és az alapvető kockázatkezelési feladatok módosítása céljából, a megfelelően kezelt szennyvíz újrafelhasználására vonatkozó hatókör veszélyeztetése nélkül. Továbbá a környezet és az emberi egészség magas szintű védelmének biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, amelyek a műszaki előírások megállapításával kiegészítik az alapvető kockázatkezelési feladatokat. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során, többek között szakértői szinten, megfelelő konzultációkat folytasson, és a konzultációkra a szabályozás javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban(31) szereplő elvekkel összhangban kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein. [Mód. 31]

(17)  Az e rendelet végrehajtására vonatkozó egységes feltételek biztosítása érdekében a végrehajtási hatáskört a Bizottságra kell ruházni a tagállamok által a nyilvánosságnak szánt információk formátumára és közzétételére, a tagállamok által szolgáltatandó, e rendelet végrehajtásának ellenőrzéséről szóló információk formátumára és közzétételére, valamint az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által készített uniós áttekintéssel kapcsolatos információk formátumára és közzétételére vonatkozó részletes szabályok elfogadása tekintetében. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(32) megfelelően kell gyakorolni.

(18)  Az illetékes hatóságok kötelesek ellenőrizni a visszanyert víz megfelelését az engedélyben szereplő feltételeknek. Meg nem felelés esetén kötelezniük kell a vízvisszanyerő telep létesítmény üzemeltetőjét a megfelelés biztosításához szükséges intézkedések megtételére. A vízvisszanyerő telep létesítmények üzemeltetője haladéktalanul felfüggeszti a visszanyert víz szolgáltatását, ha a meg nem felelés meghaladja a meghatározott maximális értékeket, és ez jelentős kockázatokkal jár a környezet vagy az emberi egészség szempontjából. A megfelelően kezelt szennyvíz újrafelhasználásának elősegítése érdekében az illetékes hatóságoknak szorosan együtt kell működniük a végfelhasználókkal. Az illetékes hatóságoknak ellenőrizniük kell és nyomon kell követniük a visszanyert víz szolgáltatását, tárolását és felhasználását, a vonatkozó egészségügyi és környezeti kockázatok figyelembevételével. [Mód. 32]

(19)  Az illetékes hatóságoknak – információcsere révén – együtt kell működniük más releváns hatóságokkal a vonatkozó uniós és nemzeti követelményeknek való megfelelés biztosítása érdekében.

(20)  A tagállamok által szolgáltatott adatok elengedhetetlenek ahhoz, hogy a Bizottság ellenőrizni és értékelni tudja a jogszabály teljesítményét a jogszabályban kitűzött célokhoz képest.

(21)  A szabályozás javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás (22) bekezdése értelmében a Bizottságnak értékelnie kell ezt a rendeletet. Az értékelésre öt szempont (hatékonyság, eredményesség, relevancia, koherencia és uniós hozzáadott érték) alapján kerül sor, és ez képezi a lehetséges további intézkedések hatásvizsgálatának alapját.

(22)  Az Aarhusi Egyezménynek megfelelően a nyilvánosság érintett tagjai számára biztosítani kell az igazságszolgáltatáshoz való jogot, hozzájárulva az emberi egészség és a jólét követelményeinek megfelelő környezetben való élet jogának védelméhez.

(23)  A tagállamoknak szabályokat kell megállapítaniuk az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókról, és biztosítaniuk kell ezek végrehajtását. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(24)  Mivel e rendelet célkitűzéseit – nevezetesen a környezet és az emberi egészség védelmét – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, hanem ezek léptéküket és hatásukat tekintve az Unió szintjén jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az ugyanezen cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az említett célok eléréséhez szükséges mértéket.

(25)  A tagállamok számára elegendő időt kell biztosítani az e rendelet alkalmazásához szükséges adminisztratív infrastruktúra felállítására, illetve az üzemeltetők számára az új szabályok alkalmazására való felkészülésre.

(25a)   A megfelelően kezelt szennyvíz újrafelhasználásának a lehető legnagyobb mértékű fejlesztése és előmozdítása érdekében az Európai Uniónak a Horizont Európa program keretében támogatnia kell a kutatás-fejlesztést ezen a területen a megfelelően kezelt szennyvíz megbízhatóságának és a járható felhasználási módszerek jelentős mértékű javítása érdekében. [Mód. 33]

(25b)  A környezet és az emberi egészség hatékony védelme érdekében a tagállamoknak az érdekelt felekkel együttműködésben rövid, közép és hosszú távon talajminőség-ellenőrzéseket kell bevezetniük. [Mód. 34]

(25c)  E rendelet célja a víz fenntartható használatának előmozdítása. Ezt a célt szem előtt tartva a Bizottságnak kötelezettséget kell vállalnia az uniós programok, köztük a LIFE program felhasználására a megfelelően kezelt szennyvíz újrafelhasználását magában foglaló helyi kezdeményezések támogatása céljából. [Mód. 35]

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy és cél

(1)  Ez a rendelet a víz visszanyert szennyvíz minőségére és ellenőrzésére vonatkozó minimumkövetelményeket határoz meg, és előírja a kezelt települési szennyvíz integrált vízgazdálkodás keretében megvalósuló biztonságos újrafelhasználása céljából egyes alapvető kockázatkezelési feladatok végrehajtását, valamint hozzájárul a 2000/60/EK irányelvben rögzített célkitűzésekhez. [Mód. 36]

(2)  Ez a rendelet biztosítani kívánja, hogy a visszanyert víz biztonságosan használható legyen rendeltetési céljára, ezáltal garantálva az emberi és az állati egészség, valamint a környezet magas szintű védelmét, ugyanakkor csökkentve a vízkészletek használatának kedvezőtlen hatásait és növelve a hatékonyságot, és Unió-szerte koordinált módon kezelve a vízhiányt, foglalkozva az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdésekkel és az Unió környezetvédelmi céljaival, valamint az ebből a vízhiányból fakadóan a vízforrásokra nehezedő terhet nyomással, ezáltal hozzájárulva továbbá a fenntartható vízhasználati megoldások alkalmazásához, támogatva a körforgásos gazdaságra való átállást, biztosítva az Unió hosszú távú versenyképességét és a belső piac hatékony működéséhez is működését. [Mód. 37]

(2a)  A tagállamok biztosítják, hogy az ivóvíz céljára használt vízkészletek ne szennyeződjenek visszanyert vízzel. [Mód. 38]

2. cikk

Hatály

Ez a rendelet az I. melléklet 1. szakaszában meghatározott felhasználásra szánt visszanyert vízre vonatkozik.

Ez a rendelet nem alkalmazandó a vízvisszanyerő létesítményeken végrehajtott, víz-újrafelhasználásra összpontosító kísérleti projektekre. [Mód. 39]

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában az alábbi fogalommeghatározások alkalmazandók:

1.  „illetékes hatóság”: egy tagállam által az e rendeletből eredő kötelezettségek végrehajtására kijelölt hatóság vagy szerv;

2.  „vízügyi hatóság”: a 2000/60/EK irányelv 3. cikkének (2) vagy (3) bekezdésével összhangban azonosított hatóság;

3.  „végfelhasználó”: olyan természetes vagy jogi személy, köz- vagy magánjogi jogalany, aki vagy amely visszanyert vizet használ annak rendeltetési céljára; [Mód. 40]

4.  „települési szennyvíz”: a 91/271/EGK irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott települési szennyvíz;

4a.  „kezelt szennyvíz”: a 91/271/EGK irányelvben rögzített követelményeknek megfelelően kezelt települési szennyvíz. [Mód. 41]

5.  „visszanyert víz”: a kezelt, majd egy vízvisszanyerő létesítményben telepen további kezelésen átesett települési szennyvíz, amely minőségét alkalmassá teszi a rendeltetési célnak megfelelő felhasználásra; [Mód. 42]

5a.  „víz-újrafelhasználás”: az I. melléklet 1. szakaszában meghatározott célra alkalmas, egyedi minőségű visszanyert víz egy elosztórendszeren keresztül történő olyan felhasználása, amely részben vagy egészben helyettesíti a felszíni vagy felszín alatti vizek használatát; [Mód. 43]

6.  „vízvisszanyerő telep létesítmény”: olyan települési szennyvíztisztító telep vagy egyéb létesítmény része, amely a 91/271/EGK irányelv követelményeinek megfelelőenirányelvben meghatározott követelményekkel összhangban korábban kezelésen átesett a települési szennyvíz további kezelésével foglalkozik olyan visszanyert víz előállítása céljából, amely megfelel az e rendelet I. mellékletének 1. szakaszában meghatározott felhasználási módnak, és amely magában foglal bármilyen tárolási infrastruktúrát vagy olyan infrastruktúrát, amelyet arra terveztek, hogy a visszanyert vizet eljuttassa a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúrába, vagy a végfelhasználóhoz; [Mód. 44]

7.  „a vízvisszanyerő telep létesítmény üzemeltetője”: olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely vízvisszanyerő telepet létesítményt üzemeltet vagy ellenőriz; [Mód. 45]

7a.  „visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra”: e célra szolgáló csővezetékeket és szivattyúkat, vagy egyéb szállítóberendezéseket magában foglaló rendszer, amelyet arra terveztek, hogy a visszanyert vizet a végfelhasználóhoz szállítsa, beleértve a vízvisszanyerő létesítményen kívül található, kiegyenlítésre, további kezelésre és tárolásra szolgáló létesítményeket; [Mód. 46]

7b.  „a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője”: olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely működteti vagy ellenőrzi a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúrát; [Mód. 47]

7c.  „a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra”: a visszanyert víz tárolására kialakított tároló létesítmények rendszere; [Mód. 48]

7d.  „a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője”: olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely működteti vagy ellenőrzi a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúrát; [Mód. 49]

8.  „veszély”: olyan biológiai, kémiai, fizikai vagy radiológiai hatóanyag, amely károsan hathat emberekre, állatokra, terményekre vagy növényekre, egyéb szárazföldi biótára, a vízi biótára, a talajra vagy a környezetre általában;

9.  „kockázat”: az azonosított veszélyek általi károkozás valószínűsége egy meghatározott időkereten belül, beleértve a következmények súlyosságát;

10.  „kockázatkezelés”: olyan következetes irányítás, amely biztosítja a víz újrafelhasználásának biztonságát az adott kontextusban;

11.  „megelőző intézkedés”: olyan megfelelő cselekvés vagy tevékenység, amellyel megelőzhetők, megszüntethetők vagy elfogadható szintre csökkenthetők az egészségügyi és környezeti kockázatok; [Mód. 50]

11a.  „megfelelőségi pont”: az a pont, ahol a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetője a visszanyert vizet továbbítja a láncban soron következő szereplőnek; [Mód. 51]

11b.  „mikroszennyező”: a környezetben nagyon alacsony koncentrációban kimutatható, nem kívánatos anyag, a 2000/60/EK irányelv VIII. mellékletében meghatározottak szerint. [Mód. 52]

4. cikk

A vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetőjének kötelezettségei a vízminőség vonatkozásában [Mód. 53]

(1)  A vízvisszanyerő telep létesítmény üzemeltetője biztosítja, hogy az I. melléklet 1. szakaszában meghatározott felhasználásra szánt visszanyert víz a vízvisszanyerő telepet elhagyva a megfelelési pont ponton megfelel az alábbiaknak:

a)  a víz minőségére vonatkozóan az I. melléklet 2. szakaszában meghatározott minimumkövetelmények;

b)  a vízminőség kapcsán a 7. cikk (3) bekezdése b) és c) pontjának megfelelően az illetékes hatóság által az engedélyben meghatározott további feltételek. [Mód. 54]

(2)  Az (1) bekezdésben említett követelményeknek és feltételeknek való megfelelés biztosítása érdekében a vízvisszanyerő telep üzemeltetője az alábbiaknak megfelelően ellenőrzi a víz minőségét:

a)  az I. melléklet 2. szakasza;

b)  az ellenőrzés kapcsán a 7. cikk (3) bekezdése b) és c) pontjának megfelelően az illetékes hatóság által az engedélyben meghatározott további feltételek.

(2a)  A vízvisszanyerő létesítmények üzemeltetői azt is biztosítják, hogy a vízvisszanyerő létesítményben teljes mértékben végrehajtsák az 5. cikk (-1) bekezdésében említett, a víz újrafelhasználására vonatkozó kockázatkezelési tervben meghatározott kockázatkezelési intézkedéseket. [Mód. 55]

(2b)   A megfelelési pont után a vízminőségért való felelősség már nem a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetőjét, hanem a láncban soron következő szereplőt terheli. [Mód. 56]

(3)  A Bizottság a 14. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadhat el e rendelet módosításáról az I. melléklet 2. szakaszában szereplő minimumkövetelményeknek a műszaki és tudományos fejlődéshez való igazítása érdekében. [Mód. 57]

4a. cikk

A visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúrák üzemeltetői, a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúrák üzemeltetői és a végfelhasználók kötelezettségei

(1)  A visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője a visszanyert víz minőségének szintjét a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúrán belül legalább ugyanolyan szinten tartja, mint amelyet az I. melléklet 2. szakasza meghatároz. A visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője azt is biztosítja, hogy a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúrában teljes mértékben végrehajtsák legalább az 5. cikk (-1) bekezdésében említett, a víz újrafelhasználására vonatkozó kockázatkezelési tervben meghatározott kockázatkezelési intézkedéseket.

Az engedély 7. cikk szerinti megadásakor az illetékes hatóság további kockázatkezelési intézkedéseket írhat elő a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője által elvégzendő feladatok tekintetében, és további szükséges követelményeket és megelőző intézkedéseket írhat elő a II. melléklet b) és c) pontjának megfelelően.

(2)  A visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője a visszanyert víz minőségének szintjét a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúrán belül legalább ugyanolyan szinten tartja, mint amelyet az I. melléklet 2. szakasza meghatároz. A visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője azt is biztosítja, hogy a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúrában teljes mértékben végrehajtsák legalább az 5. cikk (-1) bekezdésében említett, a víz újrafelhasználására vonatkozó kockázatkezelési tervben meghatározott kockázatkezelési intézkedéseket.

Az engedély 7. cikk szerinti megadásakor az illetékes hatóság további kockázatkezelési intézkedéseket írhat elő a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője által elvégzendő feladatok tekintetében, és további szükséges követelményeket és megelőző intézkedéseket írhat elő a II. melléklet b) és c) pontjának megfelelően.

(3)  A végfelhasználók által használt visszanyert víz minőségének el kell érnie legalább az I. melléklet 2. szakaszában meghatározott szintet. Az illetékes hatóság az I. melléklet 2. szakaszában meghatározottakon túl további követelményeket is előírhat a végfelhasználók kötelezettségeire vonatkozóan.

(4)  A Bizottság iránymutatásokat tartalmazó dokumentációt dolgoz ki annak érdekében, hogy segítséget nyújtson az illetékes hatóságok számára a visszanyert víz előállításának, elosztásának, tárolásának és felhasználásának ellenőrzésével és nyomon követésével kapcsolatos követelmények végrehajtásában. [Mód. 58]

5. cikk

Kockázatkezelés

(-1)  A víz visszanyerésére szolgáló létesítmény üzemeltetője az e cikk (1) bekezdésében említett érintett szereplőkkel együttműködve elkészíti a víz újrafelhasználására vonatkozó kockázatkezelési tervet. A víz újrafelhasználására vonatkozó kockázatkezelési terv a II. melléklet a) pontjában meghatározott kulcsfontosságú kockázatkezelési feladatokon alapul, a II. melléklet b) pontjának megfelelően meghatározza valamennyi, az I. mellékletben nem szereplő követelményt, valamint a II. melléklet c) pontjával összhangban veszélyeket, kockázatokat és megfelelő megelőző intézkedéseket azonosít. [Mód. 59]

(1)  A visszanyert víz előállítása és szolgáltatása keretében a vízvisszanyerő telep üzemeltetője kockázatkezelést alkalmaz biztonságos előállításának, elosztásának, tárolásának és felhasználásának biztosítása céljából az illetékes hatóság az alábbi szereplőkkel konzultálva felügyeli a kockázatkezelést: [Mód. 60]

a)  a vízvisszanyerő telepet vízzellétesítményt a 91/271/EGK irányelv minőségi követelményeivel összhangban kezelt szennyvízzel ellátó települési szennyvíztisztító telep(ek) üzemeltetője, ha nem egyezik meg a vízvisszanyerő telep létesítmény üzemeltetőjével; [Mód. 61]

aa)  a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetője; [Mód. 62]

ab)  a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője; [Mód. 63]

ac)  a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője; [Mód. 64]

b)  végfelhasználók;

c)  a vízvisszanyerő telep üzemeltetője az illetékes hatóság által fontosnak tartott bármely más fél. [Mód. 65]

(2)  A vízvisszanyerő telep létesítmény üzemeltetője, a II. mellékletben meghatározott alapvető kockázatkezelési feladatok alapján a visszanyert víz újrafelhasználására vonatkozó kockázatkezelési tervet készít. A elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője és a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője elvégzi legalább a (-1) bekezdésben említett, a víz újrafelhasználásra vonatkozó kockázatkezelési terv az I. mellékletben meghatározott követelményeken túl olyan kiegészítő követelményeket javasol, amelyek szükségesek a kockázatok további csökkentéséhez, valamint többek között azonosítja a veszélyeket, a kockázatokat és a megfelelő megelőző intézkedéseket tervben meghatározott kockázatkezelési feladatokat. A vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetője, a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője és a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője által alkalmazott kockázatkezelési módszerek nemzetközileg elismert módszertanon alapulnak. [Mód. 66]

(2a)  A 7. cikkel összhangban megadott vonatkozó engedélyben az illetékes hatóság különböző feladatokat és felelősségi köröket határozhat meg a víz újrafelhasználására vonatkozó kockázatkezelési tervben részt vevő különböző szereplők tekintetében. [Mód. 67]

(2b)  Amennyiben egy öntözendő terménytípus több különböző formában kerül értékesítésre, és többféle visszanyertvíz-minőségi osztályba tartozik, a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetője számára elő kell írni, hogy a legmagasabb vízminőségi osztálynak megfelelő vízzel lássa el a mezőgazdasági termelőt. [Mód. 68]

(3)   A Bizottság a 14. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el e rendelet módosításáról a II. mellékletben meghatározott alapvető kockázatkezelési feladatoknak a műszaki és tudományos fejlődéshez való igazítása érdekében. [Mód. 69]

A Bizottság a 14. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el e rendelet kiegészítéséről a II. mellékletben meghatározott alapvető kockázatkezelési feladatokra vonatkozó műszaki előírások meghatározása érdekében. [Mód. 70]

... [e rendelet hatálybalépésétől számított egy év]-ig a Bizottság a 14. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el e rendelet kiegészítéséhez, olyan módszereket vezetve be, amelyek a visszanyert vízben a mikroműanyagok jelenlétének méréséhez szükségesek, és amelyek a II. melléklet 4. pontjában említett kockázatértékelés alapjául szolgáló kiegészítő követelmények tárgyát képezhetik. [Mód. 133]

(3a)  Amennyiben a végfelhasználó arra gyanakszik, hogy a 4a. cikk (2) bekezdésében említett esetekben tárolt víz nem felel meg az e rendeletben meghatározott minimumkövetelményeknek, köteles:

a)  haladéktalanul tájékoztatni az érintett egészségügyi hatóságot, adott esetben közölve a rendelkezésre álló összes információt;

b)  teljes körűen együttműködni az érintett illetékes hatósággal a gyanú okainak és az I. melléklet 2. szakaszának 2. és 4. táblázatában említett, nem engedélyezett anyagok vagy értékek esetleges előfordulásának ellenőrzése és meghatározása érdekében. [Mód. 71]

6. cikk

A visszanyert víz szolgáltatására előállítására, elosztására és tárolására vonatkozó engedélykérelem [Mód. 72]

(1)  Az I. melléklet 1. szakaszában meghatározott felhasználásra szánt visszanyert víz szolgáltatásaelőállítása, elosztása vagy tárolása engedélyhez kötött. [Mód. 73]

(2)  Egy üzemeltető A vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetője az (1) bekezdésben említett engedély kiállítása vagy egy meglévő engedély módosítása érdekében annak a tagállamnak az illetékes hatóságához nyújt be engedélykérelmet, amelyben a vízvisszanyerő telep létesítmény üzemel vagy a tervek szerint üzemelni fog. [Mód. 74]

(3)  A kérelemnek a következőket kell tartalmaznia:

a)  az 5. cikk (2) (-1) bekezdésének megfelelően kidolgozott, a víz újrafelhasználásra vonatkozó kockázatkezelési terv; [Mód. 75]

aa)  a rendelkezésre álló legfrissebb adatok annak igazolására, hogy a visszanyerésre szánt víz szennyvíztisztító telepén a 91/271/EGK irányelv szerint kezelt szennyvíz a szabályoknak megfelel; [Mód. 76]

b)  annak ismertetése, hogy a vízvisszanyerő telep létesítmény üzemeltetője hogyan fog megfelelni a megfelelőségi ponton a víz minősége és ellenőrzése tekintetében az I. melléklet 2. szakaszában meghatározott minimumkövetelményeknek; [Mód. 77]

c)  annak ismertetése, hogy a vízvisszanyerő telep létesítmény üzemeltetője hogyan fog megfelelni a megfelelőségi ponton a víz újrafelhasználásra vonatkozó kockázatkezelési tervben javasolt további követelményeknek. [Mód. 78]

(3a)  A visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője az (1) bekezdésben említett engedély kiállítása vagy egy meglévő engedély módosítása érdekében annak a tagállamnak az illetékes hatóságához nyújt be engedélykérelmet, amelyben a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemel vagy a tervek szerint üzemelni fog. A kérelemnek tartalmaznia kell annak leírását, hogy a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetőjének hogyan kell eleget tennie a 4a. cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségeknek. [Mód. 79]

(3b)  A visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője az (1) bekezdésben említett engedély kiállítása vagy egy meglévő engedély módosítása érdekében annak a tagállamnak az illetékes hatóságához nyújt be engedélykérelmet, amelyben a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemel vagy a tervek szerint üzemelni fog. A kérelemnek tartalmaznia kell annak leírását, hogy a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetőjének hogyan kell eleget tennie a 4a. cikk (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségeknek. [Mód. 80]

7. cikk

Engedélyezés

(1)  A kérelem elbírálása céljából az illetékes hatóság adott esetben konzultál és információt cserél az alábbiakkal:

a)  ugyanazon tagállam egyéb érdekelt hatóságai, különösen a vízügyi és az egészségügyi hatóság, amennyiben nem az az illetékes hatóság; [Mód. 81]

b)  az esetlegesen érintett tagállam(ok)ban a 9. cikk (1) bekezdésének megfelelően kijelölt kapcsolattartó pontok.

(2)  Az illetékes hatóság értékeli a kérelmet, felhasználva a megfelelő tudományos támogatást, és a 6. cikk (3) bekezdésének a) pontjában (2), (3), (3a) és (3b) bekezdésében említett hiánytalan kérelem kézhezvételét követő 3 hónapon belül határozatot hoz arról, hogy megadható-e az engedély vagy el kell-e azt utasítani. Ha az illetékes hatóságnak több időre van szüksége a kérelem összetett jellege miatt, haladéktalanul tájékoztatja erről a kérelmezőt, feltünteti az engedély megadásának vagy elutasításának várható dátumát, és megindokolja a határidő meghosszabbítását. Ezt a határozatot a 6. cikk (2), (3), (3a) és (3b) bekezdése szerinti hiánytalan kérelem kézhezvételétől számított legkésőbb hat hónapon belül meg kell hozni. [Mód. 82]

(3)  Amennyiben az illetékes hatóság úgy határoz, hogy megadja az engedélyt, meghatározza a vonatkozó feltételeket, amelyek között adott esetben szerepelnek az alábbiak:

a)  az I. melléklet 2. szakaszában meghatározott vízminőségi és ellenőrzési minimumkövetelményekkel kapcsolatos feltételek;

b)  a víz újrafelhasználásra vonatkozó kockázatkezelési tervben javasolt további követelményekkel kapcsolatos feltételek;

c)  az emberi és az állati egészséget vagy a környezetet fenyegető elfogadhatatlan kockázatok további csökkentéséhez kiküszöböléséhez szükséges egyéb feltételek. [Mód. 83]

(3a)  Ha a (3) bekezdés a) és c) pontjában említettekkel azonos feltételek még nem szerepelnek az 5. cikkben említett, a víz újrafelhasználására vonatkozó kockázatkezelési tervben, akkor az illetékes hatóság haladéktalanul naprakésszé teszi a tervet. [Mód. 84]

(4)  Az engedély rendszeres, legalább ötévente elvégzendő felülvizsgálat tárgyát képezi, és szükség esetén módosítandó.

8. cikk

A megfelelőség ellenőrzése

(1)  Az illetékes hatóság a megfelelési ponton ellenőrzi a visszanyert víz megfelelését az, hogy a visszanyert víz megfelel-e a 7.cikkel összhangban megadott engedélyekben szereplő feltételeknek. A megfelelőség ellenőrzésére az alábbi módszerekkel kerül sor: [Mód. 85]

a)  helyszíni ellenőrzések;

b)  az e rendelet, valamint a 91/271/EGK és a 2000/60/EK irányelv értelmében nyert nyomonkövetési adatok használata;

c)  egyéb megfelelő módok.

(2)  Meg nem felelés esetén az illetékes hatóság kötelezi a vízvisszanyerő telep létesítmény üzemeltetőjét, a megfelelés helyreállításához visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetőjét vagy a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra üzemeltetőjét, hogy tegye meg a szükséges intézkedések intézkedéseket haladéktalan meghozatalára a megfelelés gyors helyreállítása érdekében, és haladéktalanul tájékoztassa az érintett végfelhasználókat. [Mód. 86]

(3)  Amennyiben a meg nem felelés jelentős kockázatot jelent a környezetre vagy az emberi egészségre nézve bármely paraméter pontos értéke magasabb, mint az I. melléklet 2. szakasza a) pontjában a víz minőségére vonatkozóan meghatározott minimumkövetelmények, a vízvisszanyerő telep létesítmény üzemeltetője haladéktalanul felfüggeszti a visszanyert víz szolgáltatását.addig, amíg az Az illetékes hatóság meg nem dönthet úgy, hogy csak azután állapítja meg, hogy a megfelelés helyreállt, hogy a vízminőségre vonatkozó adott minimumkövetelményeket meghaladó paraméter vagy paraméterek pontos értéke legalább három folyamatosan egymást követő ellenőrzés során visszatért a megengedett határérték alá. [Mód. 87]

(4)  Az engedélyezési feltételeknek való megfelelést befolyásoló esemény bekövetkezte esetén adott esetben a vízvisszanyerő telep létesítmény üzemeltetője, a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője vagy a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője haladéktalanul tájékoztatja az illetékes hatóságot és az esetlegesen érintett végfelhasználó(ka)t, és megadja az illetékes hatóságnak az ilyen esemény hatásainak értékeléséhez szükséges információkat. [Mód. 88]

(4a)  A 7. cikk szerinti engedély kiadását követően az illetékes hatóság a víz újrafelhasználására vonatkozó kockázatkezelési tervben meghatározott intézkedések révén rendszeresen ellenőrzi a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetője, a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője és a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője általi megfelelést. [Mód. 89]

(4b)  Amennyiben a visszanyert víz nem felel meg az előírásoknak a megfelelési pontokon, a talaj vagy mezőgazdasági termékek az előírásoknak nem megfelelő visszanyert víz elosztásából vagy tárolásából fakadó szennyeződése, valamint az ebből következő egészségügyi és környezeti veszélyek esetén a felelős vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetője tartozik felelősséggel és nyújt kártérítést. [Mód. 134]

9. cikk

A tagállamok közötti együttműködés

(1)  Minden tagállam kapcsolattartó pontot jelöl ki, amely adott esetben együttműködik más tagállamok kapcsolattartó pontjaival és illetékes hatóságaival. A kapcsolattartó pontok megkeresés esetén segítséget nyújtanak, és koordinálják az illetékes hatóságok közötti kommunikációt. A kapcsolattartó pontok különösen segítségnyújtás iránti megkereséseket fogadnak és továbbítanak.

(2)  A tagállamok indokolatlan késedelem nélkül válaszolnak a segítségnyújtás iránti megkeresésekre.

9a. cikk

Tájékoztató kampányok

1.  A tagállamok a lehetséges végfelhasználókat, köztük a polgárokat célzó, a víz újrafelhasználásának biztonságára és a víz újrafelhasználásából eredő víztakarékosságra vonatkozó tájékoztató és figyelemfelkeltő kampányokat indítanak.

2.  A tagállamok a mezőgazdasági termelőket célzó tájékoztató kampányokat is indítanak annak biztosítása érdekében, hogy optimális módon lehessen felhasználni a visszanyert vizet, és ezáltal meg lehessen előzni a felhasználásból eredő káros egészségügyi, illetve környezeti hatásokat. [Mód. 91]

10. cikk

A nyilvánosság tájékoztatása

(1)  A 2003/4/EK és a 2007/2/EK irányelv, valamint a 2000/60/EK irányelv 9. cikke (4) bekezdésének sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy a nyilvánosság számára – az adatvédelmi szabályok tiszteletben tartása mellett – online vagy egyéb könnyen hozzáférhető formában elérhetők legyenek a víz újrafelhasználásával kapcsolatos megfelelő és naprakész információk. Ezen információk között szerepelnek az alábbiak: [Mód. 92]

a)  az e rendelet értelmében szolgáltatott visszanyert víz mennyisége és minősége;

aa)  a visszanyert víz felhasználásának százalékos aránya az e rendelet hatálya alá tartozó felhasználások tekintetében felhasznált friss víz teljes mennyiségéhez viszonyítva; [Mód. 93]

b)  a tagállamban e rendelet alapján szolgáltatott visszanyert víz százalékos aránya a kezelt települési szennyvíz teljes mennyiségéhez képest;

ba)  a tagállamban e rendelet alapján szolgáltatott visszanyert víz százalékos aránya a kezelhető települési szennyvíz teljes mennyiségéhez képest; [Mód. 94]

c)  az e rendelet alapján megadott vagy módosított engedélyek, beleértve az illetékes hatóságok által a 7. cikk (3) bekezdésének megfelelően megállapított feltételeket;

d)  a 8. cikk (1) bekezdése szerinti megfelelőségi ellenőrzés eredménye;

e)  a 9. cikk (1) bekezdésének megfelelően kijelölt kapcsolattartó pontok.

(2)  Az (1) bekezdésben említett információkat legalább évente frissíteni kell.

(2a)   Az élelmiszeriparban tevékenykedő üzemeltetők számára általános élelmiszer-higiéniai szabályokat megállapító és az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek előállítására, feldolgozására, forgalmazására és forgalomba hozatalára vonatkozó 852/2004/EK rendelettel összhangban az illetékes hatóságoknak tájékoztatniuk kell a felhasználókat a szolgáltatott és megfelelően tisztított szennyvíz maximális tápanyagtartalmáról annak érdekében, hogy a felhasználók, így a mezőgazdasági termelők is, megbizonyodhassanak róla, hogy az megfelel a vonatkozó uniós szabályok által rögzített tápanyagszintnek. [Mód. 95]

(3)  A Bizottság végrehajtási jogi aktussal meghatározhatja az (1) bekezdés értelmében nyújtandó információk formátumára és közzétételére vonatkozó részletes szabályokat. E végrehajtási jogi aktusok elfogadására a 15. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kerül sor. [Mód. 96]

11. cikk

A végrehajtás nyomon követésével kapcsolatos információk

(1)  A 2003/4/EK és a 2007/2/EK irányelv sérelme nélkül minden egyes tagállam elvégzi az alábbiakat az Európai Környezetvédelmi Ügynökség támogatásával:

a)  létrehoz és közzétesz …-ig [e rendelet hatálybalépése után három négy évvel], majd ezt követően hatévente frissít egy olyan adatkészletet, amely a 8. cikk (1) bekezdése szerinti megfelelőségi ellenőrzés eredményeire vonatkozó, valamint egyéb, a 10. cikknek megfelelően online közzéteendő információkat tartalmaz; [Mód. 97]

b)  létrehoz, közzétesz, majd ezt követően évente frissít egy olyan adatkészletet, amely a 8. cikk (1) bekezdésének megfelelően gyűjtött, az engedélyben meghatározott feltételeknek való meg nem felelésre, valamint a 8. cikk (2) és (3) bekezdésének megfelelően hozott intézkedésekre vonatkozó információkat tartalmaz.

(2)  A tagállamok biztosítják a Bizottság, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ hozzáférését az (1) bekezdésben említett adatkészletekhez.

(3)  Az (1) bekezdésben említett adatok alapján az Európai Környezetvédelmi Ügynökség rendszeresen vagy a Bizottság felkérésére uniós áttekintést készít, tesz közzé és frissít, amely adott esetben a rendelet kimeneteivel, eredményeivel és hatásaival kapcsolatos mutatókat, térképeket és tagállami jelentéseket tartalmaz.

(4)  A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározhatja az (1) bekezdés értelmében nyújtott információk formátumára és közzétételére, illetve a (3) bekezdésben említett uniós áttekintés formátumára és közzétételére vonatkozó részletes szabályokat. E végrehajtási jogi aktusok elfogadására a 15. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kerül sor.

12. cikk

Az igazságszolgáltatáshoz való jog

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy nemzeti jogszabályaikkal vagy gyakorlatukkal összhangban a természetes vagy jogi személyek vagy ezek szövetségei, szervezetei vagy csoportjai felülvizsgálati eljárás folytatását kérhessék a 4–8. cikk végrehajtásához kapcsolódó határozatok, jogi aktusok és mulasztások anyagi vagy eljárási jogszerűségével kapcsolatos kifogás esetén egy bíróság vagy jogszabályban létrehozott, más független és pártatlan testület előtt, ha a következő feltételek valamelyike teljesül:

a)  kellő mértékben érdekeltek;

b)  jogsérelemre hivatkoznak, amennyiben az érintett tagállam közigazgatási eljárásjoga ezt előfeltételként írja elő.

(2)  A tagállamok meghatározzák, hogy az eljárás melyik szakaszában kezdeményezhető a határozatok, jogi aktusok és mulasztások kifogásolása.

(3)  Azt, hogy mi minősül kellő mértékű érdekeltségnek és jogsérelemnek, a tagállamok határozzák meg azzal a célkitűzéssel összhangban, hogy biztosítani kell az érintett nyilvánosságnak az igazságszolgáltatáshoz való széles körű jogát.

Ebből a célból a környezetvédelmet ösztönző és a nemzeti jog szerinti követelményeknek megfelelő nem kormányzati szervezetek érdekeltségét az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában kellő mértékűnek kell tekinteni.

E szervezetek jogait az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában olyan jogoknak kell tekinteni, amelyek sérülhetnek.

(4)  Az (1), a (2) és a (3) bekezdés nem zárja ki a közigazgatási hatóság előtt folytatott előzetes felülvizsgálati eljárás lehetőségét, és nem érinti a bírósági felülvizsgálati eljárások kezdeményezését megelőzően a közigazgatási felülvizsgálati eljárások kimerítésének követelményét, amennyiben a nemzeti jog alapján ilyen követelmény fennáll.

(5)  Az (1) és a (4) bekezdésben említett felülvizsgálati eljárásnak igazságosnak, méltányosnak és gyorsnak kell lennie, és nem lehet mértéktelenül drága.

(6)  A tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási és bírósági felülvizsgálati eljárásokról szóló információk elérhetők legyenek a nyilvánosság számára.

13. cikk

Értékelés

(1)  A Bizottság …-ig [a rendelet hatálybalépése után 6 öt évvel] értékeli ezt a rendeletet. Az értékelés legalább az alábbiak alapján készül: [Mód. 98]

a)  a rendelet végrehajtása során szerzett tapasztalatok;

b)  a tagállamok által a 11. cikk (1) bekezdésének megfelelően létrehozott adatkészletek és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által a 11. cikk (3) bekezdésének megfelelően elkészített uniós áttekintés;

c)  idevágó tudományos, elemzési és epidemiológiai adatok;

d)  műszaki és tudományos ismeretek;

e)  az Egészségügyi Világszervezet ajánlásai, amennyiben vannak;

ea)   az elvégzett kísérletek, különösen a szennyvíziszap és a metanizációból származó kibocsátások mezőgazdasági felhasználása tekintetében. [Mód. 99]

(2)  Az (1) bekezdésben említett értékeléssel összefüggésben a Bizottság különös figyelmet fordít az alábbi szempontokra:

a)  az I. mellékletben meghatározott minimumkövetelmények;

b)  a II. mellékletben meghatározott alapvető kockázatkezelési feladatok;

c)  az illetékes hatóságok által a 7. cikk (3) bekezdésének b) és c) pontja alapján meghatározott további követelmények;

d)  a víz újrafelhasználásának a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt hatásai;

da)   a mikroszennyezők és az újonnan megjelenő anyagok újrafelhasznált vízben való növekvő jelenléte. [Mód. 100]

(2a)  Az (1) bekezdésben említett értékeléssel összefüggésben a Bizottság megvizsgálja az alábbiak megvalósíthatóságát:

a)  e rendelet alkalmazási körének kiterjesztése a további konkrét felhasználásokra szánt visszanyert vízre, ideértve az ipari célokra történő újrafelhasználást is;

b)  e rendelet követelményeinek kiterjesztése a kezelt szennyvíz közvetett felhasználására;

c)  a kezelt szennyvíz minőségére vonatkozó minimumkövetelmények meghatározása a felszín alatti vizek visszatáplálása céljából. [Mód. 101]

(2b)  Adott esetben a Bizottság az (1) bekezdésben említett értékeléshez jogalkotási javaslatot csatol. [Mód. 102]

14. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)  A 4. cikk (3) bekezdésében és az 5. cikk (3) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásának hatáskörét az e rendelet hatálybalépését követő naptól kezdődően, határozatlan időre a Bizottságra kell ruházni.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 4. cikk (3) bekezdésében és az 5. cikk (3) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)  A Bizottság egy felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)  A 4. cikk (3) bekezdése és az 5. cikk (3) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok csak akkor lépnek hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emel ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

15. cikk

Bizottsági eljárás

(1)  A Bizottság munkáját a 2000/60/EK irányelvvel létrehozott bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikke alkalmazandó.

16. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges intézkedést ezek végrehajtására. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. A tagállamok …-ig [e rendelet hatálybalépése után három négy évvel] értesítik a Bizottságot ezekről a szabályokról és intézkedésekről, és tájékoztatást küldenek az ezeket érintő esetleges későbbi módosításokról. [Mód. 103]

17. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet …-tól/től [hatálybalépése után egy két évvel] alkalmazandó. [Mód. 104]

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt ...

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I. MELLÉKLET

FELHASZNÁLÁSI MÓDOK ÉS MINIMUMKÖVETELMÉNYEK

1. szakasz A 2. cikk szerinti visszanyert víz felhasználási módjai

a)  Mezőgazdasági öntözés

A mezőgazdasági öntözés az alábbi terményfajták öntözését jelenti:

–  nyersen fogyasztandó élelmezési célú termények, vagyis nyersen vagy feldolgozatlanul emberi fogyasztásra szánt termények;

–  feldolgozandó élelmezési célú termények, vagyis nem nyersen, hanem kezelést (például főzést, ipari feldolgozást) követően emberi fogyasztásra szánt termények;

–  nem élelmezési célú termények, vagyis nem emberi fogyasztásra szánt termények (például legelők, takarmánynövények, rostnövények, dísznövények, vetőmagkultúrák, energianövények és gyepnövények).

A környezet és az egészség területére vonatkozó uniós jogszabályok sérelme nélkül, a tagállamok egyéb célokra is felhasználhatják a visszanyert vizet, például ipari víz újrafelhasználása céljából, valamint rekreációs és környezetvédelmi célokra. [Mód. 105]

2. szakasz Minimumkövetelmények

2.1.  A mezőgazdasági öntözésre szánt visszanyert vízre vonatkozó minimumkövetelmények

A visszanyert víz minőségi osztályait, valamint az egyes osztályok esetében engedélyezett felhasználást és öntözési módokat az 1. táblázat ismerteti. A vízminőségre vonatkozó minimumkövetelményeket az a) pontban található 2. táblázat tartalmazza. A visszanyert víz minimális ellenőrzési gyakoriságát és a teljesítménycélokat a b) pontban található 3. táblázat (rendszeres ellenőrzés) és 4. táblázat (hitelesítő ellenőrzés) tartalmazza.

1. táblázat: A visszanyert víz minőségi osztályai és az engedélyezett mezőgazdasági felhasználási és öntözési módok

A visszanyert víz minimális minőségi osztálya

Terménykategória

Öntözési módszer

A

Valamennyi élelmezési célú termény, beleértve a nyersen fogyasztandó gyökérnövényeket, továbbá azokat az élelmezési célú növényeket, amelyek ehető része közvetlen kapcsolatba kerül a visszanyert vízzel

Valamennyi öntözési módszer

B

Nyersen fogyasztandó élelmezési célú termények, amelyek ehető része a föld felett terem, és nem kerül közvetlen kapcsolatba a visszanyert vízzel, feldolgozandó élelmezési célú termények és nem élelmezési célú termények, beleértve a tej- vagy hústermelő állatok takarmányozására használt növényeket

Valamennyi öntözési módszer

C

Csak olyan öntözési módszerek, amelyek révén a termény nem kerül közvetlen kapcsolatba a visszanyert vízzel. Ide értendő például a csepegtető öntözés*. [Mód. 107]

D

Ipari növények, energianövények, vetőmagkultúrák

Valamennyi öntözési módszer

(*) A csepegtető öntözés olyan mikroöntözési módszer, amelyben egy csepegtetőkkel ellátott, kis átmérőjű műanyag csövekből álló rendszer vízcseppeket vagy apró vízfolyásokat juttat a növényekhez nagyon lassan (2–20 liter/óra) a talajra vagy közvetlenül a talajfelszín alá.

a)  A víz minőségére vonatkozó minimumkövetelmények

2. táblázat: A visszanyert víz minőségére vonatkozó követelmények mezőgazdasági öntözés esetében

A visszanyert víz minőségi osztálya

Tájékoztató jellegű technológiai célkitűzésmegfelelő kezelés

Minőségi követelmények Határérték

 

E. coli

(cfu/100 ml)

BOI5

(mg/l)

Összes lebegő szilárd részecske

(mg/l)

Zavarosság

(NTU)

Egyéb

A

Másodlagos kezelés, szűrés és fertőtlenítés

≤10

vagy a kimutatási határ alatt

≤10

≤10

≤5

Legionella spp.: <1 000 cfu/l, amennyiben fennáll az aeroszolizáció veszélye az üvegházakban

Bélrendszeri fonalférgek (bélféregpeték): ≤1 pete/l legelők vagy takarmánynövények öntözésénél

Szalmonella: nincs [Mód. 108]

B

Másodlagos kezelés és fertőtlenítés

≤100

A 91/271/EGK tanácsi irányelv(33) szerint.

(I. melléklet, 1. táblázat)

A 91/271/EGK irányelv szerint.

(I. melléklet, 1. táblázat)

C

Másodlagos kezelés és fertőtlenítés

≤1 000

D

Másodlagos kezelés és fertőtlenítés

≤10 000

A visszanyert víz akkor felel meg a 2. táblázatban foglalt követelményeknek, ha a mérések megfelelnek valamennyi alábbi kritériumnak:

–  az E. coli, a Legionella spp és a bélrendszeri fonalférgek esetében a mért értékek a minták legalább 90 %-ában megfelelnek a feltüntetett értékeknek. A mintákban mért egyetlen maximális érték sem haladhatja meg a feltüntetett értékeket több mint 1 log egységgel (maximális eltérési határérték) az E. coli és a Legionella esetében, illetve 100 %-kal a bélrendszeri fonalférgek esetében; A szalmonellától való mentesség biztosítására vonatkozó követelmény a minták 100%-ára vonatkozik. [Mód. 109]

–  a mért értékek a minták legalább 90 %-ában megfelelnek a BOI5, az összes lebegő szilárd részecske és a zavarosság esetében az „A” osztály vonatkozásában feltüntetett értékeknek. A mintákban mért egyetlen maximális érték sem haladhatja meg a feltüntetett értékek 100 %-át (maximális eltérési határ). [Mód. 110]

b)  Az ellenőrzésre vonatkozó minimumkövetelmények

A vízvisszanyerő telepek létesítmények üzemeltetői rendszeresen ellenőrzik, hogy a visszanyert víz megfelel-e a víz minőségére vonatkozóan az a) pontban meghatározott minimumkövetelményeknek. A rendszeres ellenőrzés a víz újrafelhasználási rendszerére víz-újrafelhasználási projektre. [Mód. 111]vonatkozó ellenőrzési eljárás része.

A megfelelőségi ponton a mikrobiológiai paramétereknek való megfelelés ellenőrzésére használt mintákat az EN ISO 19458 szabvány szerint kell levenni. [Mód. 112]

3. táblázat: A mezőgazdasági öntözésre szánt visszanyert víz rendszeres ellenőrzésének minimális gyakorisága

 

Minimális ellenőrzési gyakoriság

A visszanyert víz minőségi osztálya

E. coli

BOI5

Összes lebegő szilárd részecske

Zavarosság

Legionella spp.

(adott esetben)

Bélrendszeri fonalférgek

(adott esetben)

A

Hetente

egyszer

Hetente

egyszer

Hetente

egyszer

Folyamatosan

Hetente

egyszer

Havonta kétszer vagy a vízvisszanyerő telep üzemeltetője által meghatározott gyakorisággal a vízvisszanyerő telepre beérkező szennyvízben jelen lévő peték száma alapján

B

Hetente

egyszer

A 91/271/EGK irányelv szerint.

(I. melléklet, D. szakasz)

A 91/271/EGK irányelv szerint.

(I. melléklet, D. szakasz)

C

Havonta kétszer

D

Havonta kétszer

Hitelesítő ellenőrzést kell végezni a vízvisszanyerő telep létesítmény üzembe helyezése előtt, továbbá a berendezések korszerűsítése, illetve új berendezések és eljárások bevezetése esetén, valamint minden alkalommal, amikor új engedélyt adnak ki vagy meglévőt módosítanak. [Mód. 113]

A hitelesítő ellenőrzést a visszanyert víz minőségére vonatkozó legszigorúbb osztály (A osztály) tekintetében kell elvégezni annak ellenőrzésére, hogy teljesülnek-e a teljesítménycélok (tíz nagyságrendű (log10) csökkenés). A hitelesítő ellenőrzés része az egyes patogéncsoportokhoz (baktériumok, vírusok és protozoonok) kapcsolódó indikátor mikroorganizmusok ellenőrzése. A patogén baktériumok, az F-specifikus coliform baktériumok, a szomatikus coliform baktériumok és a patogén vírusok coliform jelzői esetében az E. coli, a protozoonok esetében a Clostridium perfringens spórák vagy spóraképző szulfátcsökkentő baktériumok a kiválasztott indikátor mikroorganizmusok. A kiválasztott indikátor mikroorganizmusok hitelesítő ellenőrzésére vonatkozó teljesítménycélokat (tíz nagyságrendű (log10 ) csökkenés) a 4. táblázat tartalmazza, és ezeknek a vízvisszanyerő telepről létesítményről való távozási ponton (megfelelőségi pont) kell teljesülniük, figyelemmel a települési szennyvíztisztító telepre érkező kezeletlen szennyvíz koncentrációjára. A hitelesítésre szolgáló minták legalább 90%-ának el kell érnie vagy meg kell haladnia a teljesítménycélt. [Mód. 114 ]

Ha egy biológiai indikátor nincs jelen elegendő mennyiségben a kezeletlen szennyvízben a log10-csökkentés teljesítéséhez, e biológiai indikátor szennyvízben való előfordulásának hiánya azt jelenti, hogy megfelelnek a hitelesítési követelményeknek. A teljesítménycélnak való megfelelés megállapítható analitikai ellenőrzéssel, az egyes víztisztítási lépéseknek megítélt teljesítmény összeadásával a bevett standard folyamatokra vonatkozó tudományos bizonyítékok alapján (például tesztelési jelentések közzétett adatai, esettanulmányok stb.), vagy – az innovatív víztisztítás esetében – ellenőrzött körülmények között laboratóriumban tesztelve. [Mód. 115]

4. táblázat: A mezőgazdasági öntözésre szánt visszanyert víz hitelesítő ellenőrzése

A visszanyert

víz minőségi

osztálya

Indikátor mikroorganizmusok (*)

Teljesítménycélok a kezelési láncban

(tíz nagyságrendű csökkenés)

A

E. coli

≥ 5,0

Összes coliform baktérium/F-specifikus coliform baktériumok/szomatikus coliform baktériumok/coliform jelzők (**)

≥ 6,0

Clostridium perfringens spórák vagy spóraképző szulfátcsökkentő baktériumok (***)

≥ 5,0

(*) A javasolt indikátor mikroorganizmusok helyett a hitelesítési ellenőrzés keretében használható referenciapatogénként a Campylobacter, a Rotavírus és a Cryptosporidium is. Ez esetben az alábbi tíz nagyságrendű csökkentési teljesítménycélok alkalmazandók: Campylobacter (≥ 5,0), Rotavírus (≥ 6,0) és Cryptosporidium (≥ 5,0). A nemzeti egészségügyi hatóság további mutatókat állapíthat meg az adott esettől függően, amennyiben ezt az emberi és állati egészség, valamint a környezet magas szintű védelmének szükségessége indokolja. [Mód. 116]

(**) Legmegfelelőbb virológiai indikátorként az összes coliform baktérium került kiválasztásra. Ugyanakkor ha az összes coliform baktérium elemzése nem végezhető el, legalább az egyik coliform baktériumot (F-specifikus vagy szomatikus coliform baktériumot) elemezni kell. Amennyiben a coliform baktériumok összessége nincs jelen elegendő mennyiségben a kezeletlen szennyvízben, a teljesítménycélnak való megfelelés megállapítható az egyes víztisztítási lépéseknek megítélt teljesítmény összeadásával, a bevett standard folyamatokra vonatkozó tudományos bizonyítékok alapján (például tesztelési jelentések közzétett adatai, esettanulmányok stb.), vagy – az innovatív víztisztítás esetében – ellenőrzött körülmények között laboratóriumban tesztelve. [Mód. 117]

(***) Legmegfelelőbb protozoon indikátorként a Clostridium perfringens spórák kerültek kiválasztásra. Ugyanakkor ha a Clostridium perfringens spórák koncentrációja nem teszi lehetővé a kért tíz nagyságrendű csökkenés hitelesítését, használhatók alternatív indikátorként a spóraképző szulfátcsökkentő baktériumok. Amennyiben a Clostridium perfringens nincs jelen elegendő mennyiségben a kezeletlen szennyvízben, a teljesítménycélnak való megfelelés megállapítható az egyes víztisztítási lépéseknek megítélt teljesítmény összeadásával, a bevett standard folyamatokra vonatkozó tudományos bizonyítékok alapján (tesztelési jelentések közzétett adatai, esettanulmányok stb.), vagy – az innovatív víztisztítás esetében – ellenőrzött körülmények között laboratóriumban tesztelve. [Mód. 118]

Az elemzés módszereit az üzemeltető hitelesíti és dokumentálja az EN ISO/IEC-17025 szabványnak vagy más, egyenértékű minőséget biztosító nemzeti vagy nemzetközi szabványnak megfelelően. A vízvisszanyerő telep üzemeltetőjének gondoskodnia kell arról, hogy a hitelesítő ellenőrzésre kiválasztott laboratóriumok olyan minőségirányítási gyakorlatokat alkalmazzanak, amelyek megfelelnek az ISO/IEC 17025 szabványban foglaltaknak. [Mód. 119]

II. MELLÉKLET

a)  Alapvető kockázatkezelési feladatok [Mód. 120]

-1.  A tervezett vízvisszanyerő létesítmény megvalósíthatóságának elemzése, amely figyelembe veszi legalább a létesítmény fejlesztésének költségeit a visszanyert vizek területi igényéhez viszonyítva, a potenciális végfelhasználókat, a létesítmény kezelt szennyvíz iránti igényeit és értékeli a bejövő víz minőségét. [Mód. 121]

1.  A víz újrafelhasználási rendszerének ismertetése a szennyvíznek a települési szennyvíztisztító telepre érkezésétől a felhasználás helyére történő eljutásáig, beleértve a szennyvíz forrásait, a kezelés lépéseit és a kezelési technológiákat a vízvisszanyerő telepen, az ellátási és tárolási infrastruktúrát, a tervezett felhasználást, a felhasználás helyét, valamint a szolgáltatandó visszanyert víz mennyiségét. E feladat célja a teljes víz-újrafelhasználási rendszer részletes ismertetése.

2.  A lehetséges veszélyek, különös tekintettel a szennyező anyagok és patogének jelenlétére, illetve a lehetséges veszélyes események azonosítása (kezelési hibák, átszivárgások vagy szennyeződés az ismertetett víz-újrafelhasználási rendszerben).

3.  Az azonosított lehetséges veszélyeknek közvetlenül vagy közvetetten kitett környezet, populáció és egyének azonosítása, figyelembe véve olyan konkrét környezeti tényezőket, mint a helyi hidrogeológia, topológia, talajtípus és ökológia, valamint a terménytípusokkal és a gazdálkodási gyakorlattal kapcsolatos tényezők. Az egészségügyi kockázatok értékelését – beleértve a veszélyek azonosítását, a dózis-reakció viszonyt, a kitettség értékelését és a kockázatok jellemzését – a szennyvíz-újrafelhasználási rendszer összes szakaszában figyelembe kell venni. Továbbá figyelembe kell venni a víz visszanyerésének, így például elosztásának, tárolásának és felhasználásának lehetséges visszafordíthatatlan vagy hosszú távú negatív környezeti vagy egészségügyi hatásait, köztük az ökológiai folyamatokra gyakorolt lehetséges negatív hatásokat is. [Mód. 122]

4.  A környezetet, illetve az emberek és az állatok egészségét fenyegető kockázatok értékelése, figyelembe véve az azonosított lehetséges veszélyek jellegét, az ilyen veszélyek kockázatának kitett azonosított környezetet, populációkat és egyéneket, a veszélyek lehetséges hatásainak súlyosságát, valamint valamennyi idevágó uniós és nemzeti jogszabályt, útmutatót és minimumkövetelményt az élelmiszer- és takarmánybiztonság, illetve a munkavállalók biztonsága és a környezetvédelmi célok tekintetében. A kockázatértékelés céljából lehet kvalitatív tanulmányokat használniA kockázatjellemzés tudományos bizonytalanságát az elővigyázatosság elve alapján kell kezelni. [Mód. 123]

A kockázatértékelés a következő elemekből áll:

a)  a környezetre gyakorolt kockázatok értékelése, beleértve az alábbiak mindegyikét:

i.  a veszélyek jellegének meghatározása, beleértve adott esetben a becsült hatásmentes szintet;

ii.  az expozíció lehetséges mértékének értékelése;

iii.  a kockázat jellemzése.

b)  az emberi egészségre gyakorolt kockázatok értékelése, beleértve az alábbiak mindegyikét:

i.  a veszély jellegének megerősítése, beleértve adott esetben a dózis-reakció viszonyt, együttműködve az egészségügyi hatóságokkal; [Mód. 124]

ii.  a dózis vagy expozíció lehetséges mértékének értékelése;

iii.  a kockázat jellemzése.

A kockázatértékelés során figyelembemeg kell venni felelni legalább az alábbi követelményeket követelményeknek és kötelezettségeketkötelezettségeknek: [Mód. 125]

c)  a vizek nitrátszennyezésének csökkentésére és megelőzésére vonatkozó követelmény a 91/676/EGK irányelvnek megfelelően;

d)  az ivóvíz-előállítás céljából védett területeknek a 98/83/EK irányelvben szereplő követelményeknek való megfelelésére vonatkozó kötelezettség;

e)  a 2000/60/EK irányelvben foglalt környezetvédelmi célkitűzéseknek való megfelelés követelménye;

f)  a felszín alatti víz szennyezésének megelőzésére vonatkozó követelmény a 2006/118/EK irányelvvelösszhangban;

g)  a 2008/105/EK irányelvben foglalt, az elsőbbségi anyagokra és egyes más szennyező anyagokra vonatkozó környezetminőségi előírásoknak való megfelelés követelménye;

h)  a 2000/60/EK irányelvben foglalt nemzeti vonatkozású szennyező anyagokra (például a vízgyűjtő-specifikus szennyező anyagokra) vonatkozó környezetminőségi előírásoknak való megfelelés követelménye;

i)  a 2006/7/EK irányelvben foglalt fürdővízminőségi előírásoknak való megfelelés követelménye;

j)  a környezet és különösen a talaj védelmére vonatkozó követelmények, amikor a mezőgazdaságban szennyvíziszap felhasználására kerül sor a 86/278/EGK irányelvnek megfelelően;

k)  a 852/2004/EK rendeletben meghatározott élelmiszer-higiéniai követelmények és az „Útmutató a mikrobiológiai kockázatoknak a friss gyümölcsök és zöldségek elsődleges termelésében alkalmazott megfelelő higiéniai gyakorlatok útján történő kezeléséhez” című bizottsági közlemény útmutatása;

l)  a 183/2005/EK rendeletben meghatározott takarmányhigiéniai követelmények;

m)  a 2073/2005/EK rendeletben meghatározott mikrobiológiai kritériumoknak való megfelelés követelménye;

n)  az élelmiszerekben előforduló egyes szennyező anyagok felső határértékeire vonatkozó követelmények az 1881/2006/EK rendeletnek megfelelően;

o)  az élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékére vonatkozó követelmények a 396/2005/EK rendeletek megfelelően;

p)  az 1069/2009/EK rendeletben és a 142/2011/EU rendeletben megfogalmazott állategészségügyi követelmények.

(b)  A kiegészítő követelményekkel kapcsolatos feltételek [Mód. 126]

5.  Amennyiben szükséges és célszerű a környezet és az emberi egészség megfelelő védelmének biztosításához, olyan vízminőségi és ellenőrzési követelmények meghatározása, amelyek kiegészítik az I. mellékletben meghatározott követelményeket és/vagy szigorúbbak azoknál.

A 4. pontban említett kockázatértékelés eredményétől függően az Az ilyen további követelmények különösen az alábbiakra vonatkozhatnak:

a)  nehézfémek;

b)  növényvédő szerek;

c)  fertőtlenítési melléktermékek;

d)  gyógyszerek;

da)  mikroműanyagok jelenléte;

e)  egyéb a helyi szinten végzett környezetvédelmi és közegészségügyi elemzések szempontjából jelentős szennyezők megjelenéseaggodalomra okot adó anyagok;

f)  antimikrobiális rezisztencia. [Mód. 127]

c)  Megelőző intézkedések [Mód. 128]

6.  A már alkalmazott, vagy a kockázatok korlátozása érdekében meghozandó megelőző intézkedések azonosítása, hogy valamennyi azonosított kockázatot megfelelően lehessen kezelni.

Az ilyen megelőző intézkedések közé tartozhatnak az alábbiak:

a)  a hozzáférés szabályozása;

b)  további fertőtlenítés vagy szennyezőanyag-eltávolítás;

c)  speciális öntözési technológia, amely csökkenti az aeroszolizáció kockázatát (például csepegtető öntözés);

d)  a patogének elpusztításának elősegítése a betakarítást megelőzően;

e)  minimális biztonsági távolság meghatározása.

Az esetlegesen idevágó speciális megelőző intézkedéseket az 1. táblázat tartalmazza.

1. táblázat: Speciális megelőző intézkedések

A visszanyert

víz minőségi

osztálya

Speciális megelőző intézkedések

A

—  Sertések nem kerülhetnek kapcsolatba visszanyert vízzel öntözött takarmánnyal, kivéve, ha elegendő adat tanúskodik arról, hogy a konkrét esetben kezelhetők a kockázatok.

B

—  A nedves öntözött vagy leesett termékek betakarításának tilalma.

—  A tejelő tejmarhák kizárása a legelőről a legelő felszáradásáig.

—  A takarmányt a csomagolást megelőzően meg kell szárítani vagy silózni kell.

—  Sertések nem kerülhetnek kapcsolatba visszanyert vízzel öntözött takarmánnyal, kivéve, ha elegendő adat tanúskodik arról, hogy a konkrét esetben kezelhetők a kockázatok.

C

—  A nedves öntözött vagy leesett termékek betakarításának tilalma.

—  A legelő állatok kizárása a legelőről az utolsó öntözést követő öt napon keresztül.

—  A takarmányt a csomagolást megelőzően meg kell szárítani vagy silózni kell.

—  Sertések nem kerülhetnek kapcsolatba visszanyert vízzel öntözött takarmánnyal, kivéve, ha elegendő adat tanúskodik arról, hogy a konkrét esetben kezelhetők a kockázatok.

D

—  A nedves öntözött vagy leesett termékek betakarításának tilalma.

7.  Megfelelő minőség-ellenőrzési rendszerek és eljárások alkalmazásának biztosítása, beleértve a visszanyert víz ellenőrzését releváns paraméterek alapján, valamint a berendezések kapcsán megfelelő karbantartási programok megvalósítását.

8.  A víz újrafelhasználásának negatív hatásait észlelő környezeti monitoringrendszer alkalmazásának biztosítása, amely monitoringrendszer visszajelzést ad, és megtörténik valamennyi folyamat és eljárás megfelelő hitelesítése és dokumentálása.

A vízvisszanyerő telep üzemeltetőjének ajánlott az ISO 9001 vagy azzal egyenértékű szabvány szerint hitelesített minőségbiztosítási rendszert bevezetnie és fenntartania.

8a.  Annak biztosítása, hogy a vízvisszanyerő létesítmény rendelkezzen alternatív eszközökkel az újra fel nem használt kezelt szennyvíz kibocsátása tekintetében. [Mód. 129]

9.  Megfelelő rendszer alkalmazásának biztosítása az incidensek és vészhelyzetek kezelésére, beleértve valamennyi érintett félnek az ilyen eseményekről való megfelelő tájékoztatására vonatkozó eljárásokat, és egy rendszeresen frissített vészhelyzeti intézkedési terv meglétét.

9a.  Annak biztosítása, hogy visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúrát különválasszák és olyan módon alakítsák ki, hogy elkerüljék az emberi fogyasztásra szánt vízellátó és -elosztó hálózat szennyeződésének kockázatát. [Mód. 130]

9b.  Annak biztosítása, hogy a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra megfelelő jelzéssel legyen ellátva, és amennyiben nyílt csatornákkal alakítják ki, jól látható jelzéssel legyen ellátva, abban az esetben is, ha a szennyvíz egyéb forrásokból származó vízzel keveredik. [Mód. 131]

9c.  A különböző szereplők közötti koordinációs mechanizmusok létrehozásának biztosítása, a visszanyert víz biztonságos előállításának és felhasználásának garantálása érdekében. [Mód. 132]

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
(2) HL C 86., 2019.3.7., 353. o.
(3)HL C , ,  o.
(4)HL C 86., 2019.3.7., 353. o.
(5) Az Európai Parlament 2019. február 12-i álláspontja.
(6)Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.).
(7)A Tanács 91/271/EGK irányelve (1991. május 21.) a települési szennyvíz kezeléséről (HL L 135., 1991.5.30., 40. o.).
(8)COM(2012)0673.
(9)COM(2007)0414.
(10) HL C 9. E, 2010.1.15., 33. o.
(11)COM(2015)0614.
(12) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) .../... irányelve az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (HL ...).
(13) A Tanács 86/278/EGK irányelve (1986. június 12.) a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet és különösen a talaj védelméről (HL L 181., 1986.7.4., 6. o.).
(14)A Tanács 91/676/EGK irányelve (1991. december 12.) a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről (HL L 375., 1991.12.31., 1–8. o.).
(15)A Tanács 98/83/EK irányelve (1998. november 3.) az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (HL L 330., 1998.12.5., 32. o.).
(16)Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveinek és követelményeinek meghatározásáról, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.).
(17)Az Európai Parlament és a Tanács 852/2004/EK rendelete (2004. április 29.) az élelmiszer-higiéniáról (HL L 139., 2004.4.30., 1. o.).
(18)Az Európai Parlament és a Tanács 183/2005/EK rendelete (2005. január 12.) a takarmányhigiénia követelményeinek meghatározásáról (HL L 35., 2005.2.8., 1. o.).
(19)Az Európai Parlament és a Tanács 396/2005/EK rendelete (2005. február 23.) a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről, valamint a 91/414/EGK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 70., 2005.3.16., 1. o.).
(20)Az Európai Parlament és a Tanács 1069/2009/EK rendelete (2009. október 21.) a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (állati melléktermékekre vonatkozó rendelet) (HL L 300., 2009.11.14., 1. o.).
(21)Az Európai Parlament és a Tanács 2006/7/EK irányelve (2006. február 15.) a fürdővizek minőségéről és a 76/160/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 64., 2006.3.4., 37. o.).
(22)Az Európai Parlament és a Tanács 2006/118/EK irányelve (2006. december 12.) a felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelméről (HL L 372., 2006.12.27., 19. o.).
(23)Az Európai Parlament és a Tanács 2008/105/EK irányelve (2008. december 16.) a vízpolitika területén a környezetminőségi előírásokról, a 82/176/EGK, a 83/513/EGK, a 84/156/EGK, a 84/491/EGK és a 86/280/EGK tanácsi irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről, valamint a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról (HL L 348., 2008.12.24., 84. o.).
(24)Az Európai Parlament és a Tanács 2011/92/EU irányelve (2011. december 13.) az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról (HL L 26., 2012.1.28., 1. o.).
(25)A Bizottság 2073/2005/EK rendelete (2005. november 15.) az élelmiszerek mikrobiológiai kritériumairól (HL L 338., 2005.12.22., 1. o.).
(26)A Bizottság 1881/2006/EK rendelete (2006. december 19.) az élelmiszerekben előforduló egyes szennyező anyagok felső határértékeinek meghatározásáról (HL L 364., 2006.12.20., 5. o.).
(27)A Bizottság 142/2011/EU rendelete (2011. február 25.) a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról szóló 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról, valamint a 97/78/EK tanácsi irányelvnek az egyes minták és tételek határon történő állategészségügyi ellenőrzése alóli, az irányelv szerinti mentesítése tekintetében történő végrehajtásáról (EGT-vonatkozású szöveg) (HL L 54., 2011.2.26., 1. o.).
(28)Az Európai Parlament és a Tanács 2003/4/EK irányelve (2003. január 28.) a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről és a 90/313/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 41., 2003.2.14., 26. o.).
(29)HL L 124., 2005.5.17., 4. o.
(30)Az Európai Parlament és a Tanács 2007/2/EK irányelve (2007. március 14.) az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról (HL L 108., 2007.4.25., 1. o.).
(31)HL L 123., 2016.5.12., 1. o.
(32)Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
(33)A Tanács 91/271/EGK irányelve (1991. május 21.) a települési szennyvíz kezeléséről (HL L 135., 1991.5.30., 40. o.).


A mezőgazdasági és erdészeti járművek jóváhagyása és piacfelügyelete ***I
PDF 128kWORD 44k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2019. február 12-i jogalkotási állásfoglalása a mezőgazdasági és erdészeti járművek jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről szóló 167/2013/EU rendelet módosításáról és helyesbítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2018)0289 – C8-0183/2018 – 2018/0142(COD))
P8_TA(2019)0072A8-0318/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0289),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0183/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. szeptember 19-i véleményére(1),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2019. január 16-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A8-0318/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. február 12-én került elfogadásra a mezőgazdasági és erdészeti járművek jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről szóló 167/2013/EU rendelet módosításáról szóló (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2018)0142


(EGT-vonatkozású szöveg)(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2019/519 rendelettel.)

(1) HL C 440., 2018.12.6., 104. o.


Az egységes piacra, a vállalkozások versenyképességére, valamint az európai statisztikákra vonatkozó program ***I
PDF 445kWORD 145k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2019. február 12-i jogalkotási állásfoglalása az egységes piacra, a vállalkozások – köztük a kis- és középvállalkozások – versenyképességére, valamint az európai statisztikákra vonatkozó program létrehozásáról, illetve a 99/2013/EU, az 1287/2013/EU, a 254/2014/EU, a 258/2014/EU, a 652/2014/EU és az (EU) 2017/826 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2018)0441 – C8-0254/2018 – 2018/0231(COD))
P8_TA(2019)0073A8-0052/2019

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0441),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 43. cikkének (2) bekezdésére, 168. cikke (4) bekezdésének b) pontjára, valamint 114., 173. és 338. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0254/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. október 17-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2018. december 5-i véleményére(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0052/2019),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. február 12-én került elfogadásra az egységes piacra, a vállalkozások – köztük a kis- és középvállalkozások – versenyképességére, valamint az európai statisztikákra vonatkozó program létrehozásáról, illetve a 99/2013/EU, az 1287/2013/EU, a 254/2014/EU, a 258/2014/EU, a 652/2014/EU és az (EU) 2017/826 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) …/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2018)0231


(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére, 168. cikke (4) bekezdése b) pontjára, valamint 114., 173. és 338. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a tervezet nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(3),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(4),

rendes jogalkotási eljárás keretében(5),

mivel:

(1)  A belső piac az Unió egyik sarokköve. Megalakulása óta bebizonyította, hogy jelentősen hozzájárul a növekedéshez, a versenyképességhez és a foglalkoztatáshoz. Új lehetőségeket és méretgazdaságosságot teremtett az európai vállalkozások, különösen mindenekelőtt a mikro-, kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára és erősítette ipari versenyképességüket, és továbbra is egyenlő módon kell a polgárok érdekeit szolgálnia. A belső piac hozzájárult a munkahelyteremtéshez és a termékek és szolgáltatások terén nagyobb választékot diverzifikációt és jobb minőséget kínált a fogyasztók számára alacsonyabb áron. Emellett továbbra is egy integráltabb piac, erősebb, kiegyensúlyozottabb és tisztességesebb gazdaság építésének motorja. Ez az Unió egyik legfontosabb vívmánya és a legjobb eszköze az egyre inkább globalizálódó világban, és központi eleme az erőforrás- és energiatakarékos, fenntartható gazdasággá válásában, hogy választ tudjon adni az éghajlatváltozás növekvő nyomására. [Mód. 1]

(2)  A belső piacnak folyamatosan alkalmazkodnia kell a digitális forradalom és a globalizáció által jellemzett gyorsan változó környezethez. A digitális innováció új korszaka továbbra is lehetőséget teremt a vállalkozások és a magánszemélyek számára, illetve a gazdaság és a mindennapi élet hasznára válik, új termékeket és üzleti modelleket hoz létre, de ugyanakkor kihívást jelent a szabályozás és a végrehajtás számára, illetve a fogyasztóvédelemre és biztonságra. [Mód. 2]

(3)  Az uniós jogszabályok jelentős része a belső piac működésének támogatását szolgálja. Ez különösen a versenyképességre, a szabványosításra, a kölcsönös elismerésre, a fogyasztóvédelemre, a piacfelügyeletre és az élelmiszerlánc szabályozására vonatkozik, de az üzleti, kereskedelmi és pénzügyi tranzakciók szabályaira is, valamint a tisztességes verseny előmozdítására, amely a belső piac működéséhez elengedhetetlen egyenlő versenyfeltételeket teremti meg a fogyasztók és a vállalkozások javára. [Mód. 3]

(4)  Azonban a belső piac megfelelő működésének továbbra is vannak indokolatlan, diszkrimináns és aránytalan akadályai, és új akadályok is felmerülnek. A szabályok elfogadása csak az első lépés, de ugyanolyan fontos, hogy azok működjenek is. Működésük A meglévő szabályok nem megfelelő végrehajtása, a termékek és szolgáltatások szabad mozgásának akadályozása és a határokon átnyúló közbeszerzések alacsony szintje korlátozza a vállalkozások és a polgárok lehetőségeit. Ezen akadályok felszámolása végső soron attól függ, hogy a polgárok bíznak-e az Unióban, és abban, hogy képes képes-e előmozdítani a minőségi munkahelyteremtést és a növekedésrt növekedést, miközben védi a közérdeket. [Mód. 4]

(5)  Számos uniós cselekvési program létezik jelenleg a vállalkozások – köztük különösen a kkv-k mikro-, kis- és középvállalkozások – versenyképessége, a fogyasztóvédelem, a pénzügyi szolgáltatások fogyasztói és végfelhasználói, a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos szakpolitikai döntéshozatal és az élelmiszerlánc területén. Néhány további tevékenységet közvetlenül a belső piac költségvetési tételei finanszíroznak. A különböző intézkedések közötti szinergiák korszerűsítésre és kiaknázásra várnak, és létre kell hozni egy rugalmasabb, átláthatóbb, egyszerűbb és mozgékonyabb keretet az olyan tevékenységek finanszírozására, amelyek a jól működő és fenntartható belső piac megvalósítását célozzák a leginkább költséghatékony módon. Ezért új programot kell létrehozni, amely tartalmazza a korábban más programok és más vonatkozó költségvetési tételek által finanszírozott tevékenységeket, amelyek levonják a jelenlegi programok tanulságait. A javasolt programnak olyan új kezdeményezéseket is tartalmaznia kell, amelyek célja a belső piac működésének javítása, ugyanakkor el kell kerülnie a kapcsolódó uniós programokkal és cselekvésekkel való átfedéseket. [Mód. 5]

(6)  Az európai statisztikák fejlesztése, előállítása és közzététele a 99/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(6) által létrehozott külön európai statisztikai program hatálya alá tartozik. Az európai statisztikák előállításának és közzétételének folytonossága érdekében az új programnak az a meglévő európai statisztikai program által lefedett tevékenységekre is ki kell terjednie, és ennek érdekében keretet kell biztosítania az adatgyűjtéshez, valamint az európai statisztikák kidolgozásához, előállításához, megfelelő felhasználásához, alkalmazásához és közzétételéhez. Az új programnak létre kell hoznia az európai statisztikákra vonatkozó pénzügyi keretet annak érdekében, hogy az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikke szerinti összes uniós szakpolitika tervezéséhez, végrehajtásához, nyomon követéséhez és értékeléséhez magas színvonalú, összehasonlítható és megbízható európai statisztikákat nyújtson, Európa számára többek között olyan témákkal kapcsolatban, mint a kereskedelem és a migráció. [Mód. 6]

(7)  Ezért helyénvaló létrehozni egy egységes piaci programot, amely megerősíti a belső piacra, piacot és javítja annak működését a vállalkozások, köztük – és elsősorban a mikro-, kis- és középvállalkozások versenyképességére– versenyképessége és fenntarthatósága, a standardizáció, a piacfelügyelet, a fogyasztóvédelem, az élelmiszerellátási lánc és az európai statisztikákra vonatkozó programot program terén (a továbbiakban: program). A programot a 2021-től 2027-ig tartó hétéves időtartamra kell létrehozni. [Mód. 7]

(8)  A programnak támogatnia kell a belső piac megfelelő működését biztosító uniós jogszabályok kialakítását, végrehajtását és érvényesítését. A programnak elő kell segítenie, hogy a belső piac valamennyi szereplője – a vállalkozások, a polgárok, köztük a fogyasztók és a munkavállalók, a civil társadalom és a közigazgatási szervek – megfelelő feltételek mellett tevékenykedhessenek. Ennek érdekében a programnak törekednie kell a vállalkozások – különösen a kkv-k az egyebek mellett az idegenforgalomban tevékenykedő mikro-, kis- és középvállalkozások – versenyképességének és fenntarthatóságának biztosítására, és egyúttal a fogyasztóvédelmi és biztonsági szabályok, érvényesítésére, valamint – megfelelő eszközök, ismeretek és továbbá a környezetvédelmi és szociális szabványok érvényesítésével a magas szintű fogyasztóvédelem biztosítására, a megalapozott döntések meghozatalához, illetve az Unió szakpolitikai döntéshozatalában való részvételük erősítéséhez szükséges megfelelő információk és támogatás, tudás és kompetenciák biztosítása révén – a vállalkozások és a magánszemélyek tudatosságának növelésére. Ezenkívül a programnak törekednie kell a szabályozási és adminisztratív együttműködés fokozására, nevezetesen a képzési programok, a bevált gyakorlatok cseréje, a tudástárak és hatáskörök kiépítése révén, beleértve a stratégiai közbeszerzés alkalmazását is. A programnak továbbá olyan magas színvonalú nemzetközi szabványok kidolgozásának támogatására kell törekednie, amelyek segítik az uniós jogszabályok végrehajtását. Ez magában foglalja szabványok létrehozását is a pénzügyi beszámolás és a könyvvizsgálat terén, ezáltal hozzájárulva az Unió tőkepiacainak átláthatóságához és megfelelő működéséhez, valamint a befektetők védelmének fokozásához. A programnak támogatnia kell a jogszabályalkotást és a szabványok kialakítását is az érdekelt felek lehető legszélesebb körű bevonásával. A program céljául kell továbbá kitűzni az emberek, az állatok és a növények egészségének az élelmiszerláncon belüli magas szintű biztosítását szolgáló uniós jogszabályok végrehajtásának és érvényesítésének támogatását, valamint az állatjólét javítását. [Mód. 8]

(9)  A modern belső piac, amely a tisztességesség, az átláthatóság és a kölcsönös bizalom elvén alapul, előmozdítja a versenyt, és a fogyasztók, a vállalkozások és a munkavállalók javát szolgálja. A szolgáltatások folyamatosan fejlődő belső piacának jobb kiaknázása az európai vállalkozások számára lehetővé teszi a munkahelyteremtést és a határokon átnyúló növekedést, szélesebb szolgáltatási választékot kínál jobb áron és magas színvonalat tart fenn a fogyasztók és a munkavállalók számára. Ennek elérése érdekében a programnak hozzá kell járulnia a belső piaci fejlemények – többek között az új technológiai fejlesztések hatása és a fennmaradó indokolatlan, diszkriminatív és aránytalan akadályok megszüntetéséhez azonosítása és felszámolása – jobb nyomon követéséhez, és biztosítania kell az új innovatív üzleti modellekhez alkalmazkodó szabályozási keretet, ideértve a közösségi gazdasági modelleket és szociális vállalkozásokat is, biztosítva egyszersmind a magas szintű szociális védelmet, többek között a vállalkozók számára is. [Mód. 9]

(10)  A belső piac szabályozási akadályai – a megelőző mechanizmusok, közös szabályok és standardok elfogadása és ilyen uniós szabályozás hiányában a kölcsönös elismerés elve révén – számos ipari termék esetében már felszámolásra kerültek. Azokon a területeken, ahol nincs uniós jogszabály, a kölcsönös elismerés elve azt jelenti, hogy az egyik tagállamban jogszerűen forgalmazott áruk a szabad mozgáshoz való jogot élvezik és a többi tagállamban is értékesíthetők, kivéve, ha az érintett tagállamnak indoka van az áru forgalmazásának korlátozására, feltéve, hogy ez a korlátozás hátrányos megkülönböztetéstől mentes, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 36. cikkében meghatározott vagy a Bíróság ítélkezési gyakorlatában elismert jogos közérdekű célok igazolják, és az elérni kívánt céllal arányos. A kölcsönös elismerés nem megfelelő, például indokolatlan vagy aránytalan korlátozások bevezetése révén történő alkalmazása azonban megnehezíti a vállalatok számára a más tagállamok piacaihoz való hozzáférést. Az árupiacok nagyfokú integrációja ellenére mindez elvesztegetett lehetőségeket jelent a gazdaság egésze számára. A kölcsönös elismerésről szóló (EU) xxx/2018 rendelet felülvizsgálata elő fogja segíteni ezen a területen a gazdasági előnyök növelését. A programnak ezért törekednie kell arra, hogy javítsa az áruk területén a kölcsönös elismerés alkalmazását, hogy a benne rejlő lehetőségeket maradéktalanul kihasználja és hogy a célzott tudatosságnövelés és képzés, a termékinformációs kapcsolattartó pontok támogatása, valamint az illetékes hatóságok közötti, a kölcsönös elismerés érdekében folytatott jobb együttműködés és a szigorúbb piacfelügyelet révén csökkentse a piacra kerülő illegális és nem szabványos áruk számát. [Mód. 10]

(11)  Az új szabályozási és végrehajtási kihívások szorosan kapcsolódnak a digitális forradalom gyorsan változó környezetéhez, és olyan kérdéseket érintenek, mint a számítógépes biztonság, az adatvédelmi politika és az adatvédelem, a tárgyak internete vagy a mesterséges intelligencia és az azokhoz kapcsolódó etikai normák. Amennyiben valamilyen kár következik be, a termékbiztonságra és a felelősségre vonatkozó szigorú szabályok, egyértelműség és szigorú végrehajtási szabályok elengedhetetlenek ahhoz, hogy olyan szakpolitikai választ lehessen biztosítani, amely lehetővé teszi az európai polgárok, így a fogyasztók és a vállalkozások számára is, hogy éljenek az ilyen szabályok előnyeivel. A programnak ezért hozzá kell járulnia az innováció elősegítését célzó uniós termékfelelősségi rendszer gyors alkalmazkodásához és jobb érvényesítéséhez, garantálva ugyanakkor a fogyasztók biztonságát. [Mód. 11]

(12)  Az uniós jognak meg nem felelő megfelelő termékek forgalomba hozatala egyrészt hátrányos helyzetbe hozza – függetlenül attól, hogy a szabályoknak termékeket hagyományos vagy elektronikus úton hozzák-e forgalomba, és attól, hogy azokat az Unióban gyártották-e vagy harmadik országból származnak-e – az európai polgárok és fogyasztók számára kockázatos. Az előírásoknak megfelelő termékeket, másrészt veszélyeztethetik a fogyasztókat. Számos vállalkozó értékesítő gazdasági szereplők hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek azon gazdasági szereplők miatt, amelyek figyelmen kívül hagyja hagyják a szabályokat vagy az ismeretek hiánya miatt, vagy szándékosan, versenyelőny szerzése érdekében. A piacfelügyeleti hatóságok gyakran alulfinanszírozottak és tevékenységüket a nemzeti határok korlátozzák, miközben a vállalkozók uniós vagy akár globális szinten kereskednek. A piacfelügyeleti hatóságok különösen az e-kereskedelem esetében küzdenek nagy nehézségekkel a harmadik országokból behozott nem megfelelő termékek nyomon követése és a joghatóságuk alá tartozó felelős szervezet megkeresése, vagy a kockázatértékelés és a biztonsági ellenőrzések terén, mivel a terméket nem tudják fizikai mivoltában megvizsgálni. A programnak ezért arra kell törekednie, hogy szigorítsa a vállalkozók piacfelügyeletet, a gazdasági szereplők részére megfelelő ösztönzőket nyújtson egyértelmű, átlátható és átfogó szabályokat alkosson, ismertebbé tegye a vonatkozó uniós termékbiztonsági szabályokat, megerősítse a megfelelőségi ellenőrzéseket – többek között a különböző forgalomba hozott termékek jelentős hányadát képviselő termékminták rendszeres ellenőrzésével és a piacfelügyeleti hatóságok által végzett próbavásárlásokkal –, és elősegítse a végrehajtó hatóságok közötti határokon átnyúló együttműködést, és ezáltal fokozza a termékek megfelelőségének megerősítésére megfelelőségét. A programnak hozzá kell továbbá járulnia a piacfelügyeleti tevékenységek meglévő keretének megszilárdításához, ösztönöznie kell a különböző tagállamok piacfelügyeleti hatóságainak együttes fellépését, javítania kell az információcserét és elő kell mozdítania a piacfelügyeleti tevékenységek konvergenciáját és szorosabb integrációját, elsősorban annak biztosítása révén, hogy az (EU) 2018/858 európai parlamenti és tanácsi rendelet(7) új rendelkezéseit a nem megfelelő termékek az európai polgárok számára való értékesítésének elkerülése érdekében szigorúan végrehajtsák. A programnak így az egész Unióban meg kell erősítenie a piacfelügyeleti hatóságok kapacitását, és hozzá kell járulnia a tagállamok közötti nagyobb homogenitáshoz, ami a gazdasági jólét és a fenntartható növekedés szempontjából egyformán előnyös a belső piac számára, miközben egyedi igényeiket testre szabott módon kezeli. [Mód. 12]

(13)  A termékbiztonsága közös problémát jelent. A megfelelőségértékelő szervezetek ellenőrzik, hogy a termékek megfelelnek-e a biztonsági követelményeknek a forgalomba hozatal előtt. Ezért rendkívül fontos, hogy a megfelelőségértékelő szervezetek megbízhatóak legyenek, és megfelelő szakértelemmel rendelkezzenek. Az Unió létrehozta a megfelelőségértékelő szervezetek akkreditálási rendszerét, amely ellenőrzi e szervezetek hatáskörét, pártatlanságát és függetlenségét. A 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet(8) azonban igen eltérően hajtották végre nemzeti szinten. Eltérések figyelhetők meg nem csupán a hatáskörök piacfelügyeleti hatóságok közötti megosztása, hanem a nemzeti szintű belső koordinációs mechanizmusok, a piacfelügyeletre fordított pénzügyi erőforrások szintje, a piacfelügyeleti stratégiák és megközelítések, valamint a nem megfelelő termékekre és a jogsértés esetén kiszabható bírságok mértékére vonatkozó hatáskörök tekintetében is, ami az uniós harmonizációs jogszabályok összehangolatlan végrehajtását eredményezi. Ez az összehangolatlanság ahhoz vezetett, hogy a piacfelügyelet egyes tagállamokban szigorúbb, mint másokban, és a szabályok visszatartó erejének esetleges gyengülését, egyes tagállamokban a vállalkozások közötti egyenlőtlen versenyfeltételeket, Unió-szerte pedig a termékbiztonság szintjében mutatkozó eltéréseket eredményezhet. A fő kihívás most az, hogy az akkreditációs rendszer összhangba kerüljön a legújabb helyzettel és biztosítani lehessen, hogy alkalmazása ugyanolyan szigorúsággal történjen az egész Unióban. A programnak ezért olyan intézkedéseket kell támogatnia, amelyek biztosítják, hogy a megfelelőségértékelő szervezetek továbbra is teljesítsék a szabályozási követelményeket, különösen a harmadik fél általi értékelés alkalmazásával a pártatlan és független eljárások fokozása érdekében, és javuljon az európai akkreditációs rendszer, különösen az új szakpolitikai területeken, támogatva az ellenőrzések és szankciók egységesítését és a 765/2008/EK rendelet 14. cikkében említett Európai Akkreditálási Együttműködést (EA). [Mód. 13]

(14)  Mivel Az e-kereskedelem fejlődése bizonyos kihívásokat támaszt a végfelhasználók egészségének és biztonságának a nem megfelelő termékekkel szembeni védelmét illetően. Mivel az online kereskedelem és az utazási szolgáltatások fejlődése nyomán a fogyasztói piacok ma már nem ismernek határokat, fontos annak biztosítása, hogy az Unióban lakóhellyel rendelkező fogyasztók megfelelő ugyanolyan védelmet élvezhessenek az áruk és szolgáltatások harmadik országból származó gazdasági szereplőktől való behozatalakor. A programnak ezért szükség esetén lehetővé kell tennie a fontos, harmadik országbeli uniós kereskedelmi partnerek megfelelő szerveivel való együttműködés támogatását a nem megfelelő termékekre vonatkozó információk cseréje, a legújabb tudományos fejlemények és az új technológiák, az újonnan felmerülő kockázatok és az ellenőrzési tevékenységekkel kapcsolatos egyéb szempontok tekintetében. [Mód. 14]

(15)  A közbeszerzést a közigazgatási szervek a célból alkalmazzák, hogy biztosítsák, hogy a közforrások felhasználása kedvező ár-érték arány mellett történjen, és hozzájáruljanak egy innovatívabb, fenntarthatóbb, inkluzívabb és versenyképesebb belső piachoz, többek között – amennyiben ez megfelel a vonatkozó uniós jognak – egyszerűen a legalacsonyabb ár vagy a költséghatékonyságtól eltérő kritérium alkalmazásával a minőségi, környezeti, a tisztességes kereskedelmi és a társadalmi szempontok figyelembe vételével és azzal, hogy a nagy infrastruktúrákra vonatkozó versenykiírásokat elemekre bontják. A 2014/23/EU(9), a 2014/24/EU(10) és a 2014/25/EU(11) európai parlamenti és tanácsi irányelv biztosítja a jogi kereteket az uniós bruttó hazai termék 14%-át képviselő közbeszerzési piacok integrációjához és hatékony működéséhez, ezzel is szolgálva a közigazgatási szervek, a vállalkozások és az állampolgárok, köztük a fogyasztók érdekeit. A megfelelően végrehajtott közbeszerzési szabályok az egységes piac megerősítését és az uniós vállalatok és az uniós munkahelyek számának növekedését elősegítő kulcsfontosságú eszközök. A programnak ezért olyan intézkedéseket kell támogatnia, amelyek biztosítják a stratégiai közbeszerzések szélesebb térnyerését, az állami beszerzők szakmai tudásának bővítését, a kkv-k és a mikrovállalkozások számára a közbeszerzési piacokhoz való jobb hozzáférést hozzáférés elősegítését és javítását, főként tanácsadási szolgáltatások és képzés révén, az átláthatóság növelését, az integritást és az adatminőség javítását, a beszerzések digitális átalakítását és a közös beszerzések előmozdítását: ez a tagállamokkal folytatott partnerségi megközelítés megerősítésével, az adatgyűjtés és az adatelemzés javításával, többek között célzott IT-eszközök fejlesztésével, a tapasztalatcserék és a bevált gyakorlatok cseréjének támogatásával, az európai és nemzetközi szabványok hivatkozásával, útmutatással, kedvező kereskedelmi megállapodások folytatásával, a nemzeti hatóságok közötti együttműködés megerősítésével és kísérleti projektek elindításával érhető el. [Mód. 15]

(16)  A program célkitűzéseinek elérése és a polgárok és a vállalkozások életének megkönnyítése érdekében magas színvonalú, felhasználóközpontú, egyre inkább digitalizált és teljesen hozzáférhető közszolgáltatásokat kell bevezetni, illetve ösztönözni kell az e-ügyintézési és e-kormányzati kezdeményezéseket, biztosítva az adatvédelmet és az adatbiztonságot. Ez azt jelenti, hogy a közigazgatásoknak új, innovatívabb módon kell elkezdeniük dolgozni, és hogy a továbbiakban nem szabad kezeljék összevontan kezelniük igazgatásaik különböző részeit, valamint hozzá kell fogniuk az ilyen közszolgáltatások többek között a polgárokkal és a vállalkozásokkal történő együttműködve hozzá kell fogniuk az ilyen közszolgáltatások együttes létrehozásához. Továbbá mivel a belső piacon a határokon átnyúló tevékenységek folyamatos és állandó növekedése figyelhető meg, naprakész, pontos és könnyen érthető információkat, valamint az adminisztratív formaságokra vonatkozó információkat kell rendelkezésre bocsátani a vállalkozások és a polgárok jogairól, valamint egyszerűsíteni kell azokat. Ezenkívül a jogi tanácsadás és a nemzeti szinteken felmerülő problémák megoldásának segítése is elengedhetetlen. Továbbá szükség van a nemzeti közigazgatások egyszerű és hatékony módon történő összekapcsolására, a hatóságok e cél elérésében való támogatására, valamint annak értékelésére, hogy a belső piac hogyan működik a gyakorlatban. A meglévő belső piaci felügyeleti eszközök már fontos szerepet játszanak e célkitűzések elérésének elősegítésében. E célból, valamint a technológiai és piaci fejleményeknek, illetve az új szabályozási és végrehajtási kihívásoknak való megfelelés érdekében a programnak támogatnia kell a belső piaci felügyeleti eszközök minőségét, ismertségét, átláthatóságát és megbízhatóságát. A programnak ezért egyebek mellett tehát támogatnia kell a következő már meglévő kormányzati eszközöket: az Európa Önökért portált, amelynek a jövőbeni egységes digitális portál gerincét kell képeznie, az Európa Önökért Tanácsadó Szolgálatot, a SOLVIT-et, a belső piaci információs rendszert és az egységes piaci eredménytáblát a polgárok mindennapi életének és a vállalkozások határokon átnyúló kereskedelemre való képességének javítása érdekében. [Mód. 16]

(17)  A programnak támogatnia kell az uniós szabályozási keret kialakítását a társasági jog és a vállalatirányítás, valamint a szerződési jog területén annak érdekében, hogy hatékonyabbá és versenyképesebbé tegye az üzleti tevékenységet, és különösen a kkv-kat, miközben védelmet nyújt a vállalat működésében érintett felek számára, és hogy reagáljon a felmerülő politikai kihívásokra. Biztosítania kell a releváns közösségi vívmányok megfelelő értékelését, végrehajtását és érvényesítését, az érdekelt felek tájékoztatását és segítését, valamint az információcsere ösztönzését is a területen. A programnak további támogatást kell nyújtania az adatgazdálkodás és az innováció világos és testre szabott jogi keretének kialakítását célzó bizottsági kezdeményezésekhez. Ezek a kezdeményezések szükségesek a szerződéses és szerződésen kívüli jog tekintetében a jogbiztonság növeléséhez, különös tekintettel a felelősségre és az etikára az olyan, feltörekvő technológiák összefüggésében, mint például a tárgyak internete, a mesterséges intelligencia, a robotika és a 3D nyomtatás. A programnak arra kell törekednie, hogy ösztönözze az adatvezérelt vállalkozások fejlődését, biztosítva eközben a magánélet védelmének magas szintjét, mivel ez döntő szerepet fog játszani az uniós gazdaság globális versenyben betöltött szerepe szempontjából. [Mód. 17]

(18)  A programnak elő kell segítenie a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó uniós jogi keret tagállamok általi helyes és teljes körű végrehajtását és alkalmazását, valamint az e terület új kihívásainak kezelésére szolgáló új szakpolitikák kidolgozását. Támogatnia kell az európai érdekű nemzetközi szervezetek – például az Európa Tanács pénzmosás elleni intézkedések értékelését és a terrorizmus finanszírozását vizsgáló szakértői bizottságának – vonatkozó tevékenységeit is.

(19)  A pénzügyi szolgáltatások, a pénzügyi stabilitás és az uniós tőkepiac területén, ezen belül a fenntartható finanszírozás területén a belső piac megvalósítása és fejlesztése nagymértékben függ a tényeken alapuló uniós politikai intézkedésektől. E cél elérése érdekében a Bizottságnak aktív szerepet kell vállalnia a pénzügyi piacok és a pénzügyi stabilitás folyamatos nyomon követésében, értékelve az uniós jogszabályok tagállamok általi végrehajtását, felmérve, hogy a meglévő jogszabályok alkalmasak-e a célokra, és új kockázatok felmerülése esetén – az érdekelt feleknek a szakpolitikai folyamatokba való folyamatos bevonásával – meg kell határoznia a lehetséges cselekvési területeket Az ilyen tevékenységek az elemzések, tanulmányok, képzési anyagok, felmérések, megfelelőségértékelések, értékelések és statisztikák készítésén alapulnak és azokat informatikai rendszerek és kommunikációs eszközök támogatják.

(20)  Tekintettel arra, hogy az Európai Unióról Unió működéséről szóló szerződés 3. cikkében meghatározott belső piac az EUMSZ olyan rendszert szabályrendszert tartalmaz, amely biztosítja, hogy a belső piacon ne torzuljon a verseny, a programnak támogatnia hozzá kell járulnia az Unió versenypolitikáját versenypolitikájának támogatásához, hálózatait azáltal, hogy javítja és megerősíti az Európai Versenyhatóságok Hálózatával és a nemzeti hatóságokkal és bíróságokkal való együttműködését együttműködést, többek között a nemzetközi együttműködés erősítése révén, valamint azáltal, hogy kifejti és elmagyarázza az érdekelt felek szélesebb csoportját uniós versenypolitikából eredő jogokat, előnyöket és kötelezettségeket. A programnak különösen segítenie kell megszólítania, a Bizottságot a piaci fejlemények elemzésének és értékelésének fokozásában, többek között az ágazati vizsgálatok széles körű alkalmazása, valamint az eredmények és tájékoztatnia a legjobb gyakorlatok Európai Versenyhatóságok Hálózatán belüli szisztematikus megosztása révén. Ennek nemzetközi szinten is hozzá kell őket járulnia a tisztességes verseny és az uniós versenypolitikából eredő jogokról, előnyökről és kötelezettségekről egyenlő versenyfeltételek biztosításához, valamint lehetővé kell tennie a vállalkozások, különösen a kkv-k, illetve a fogyasztók számára, hogy kiaknázzák az egységes piacból származó előnyöket. [Mód. 18]

(21)  A programnak ezen belül foglalkoznia kell a verseny és a belső piac működésével kapcsolatos, a gazdaság és az üzleti környezet folyamatos átalakulásából – és különösen az adatok exponenciális növekedéséből és felhasználásából – származó radikális változásokkal, figyelembe véve a mesterséges intelligencia, a nagy adathalmazok és algoritmusok és egyéb informatikai eszközök és a szakértelem vállalatok és tanácsadóik által egyre gyakoribb igénybevételét. Alapvető fontosságú az is, hogy a program támogassa a tagállami hatóságokkal és bíróságokkal létrejött hálózatokat és szélesebb körű és mélyenszántó együttműködést, figyelembe véve, hogy a torzulásmentes verseny és a belső piac működése rendkívüli mértékben függ az érintett szervezetek intézkedéseitől. Tekintettel az Unió határain túlmutató versenyellenes magatartás eredményeként megnyilvánuló belső piaci káros hatások megelőzésében a versenypolitika által játszott sajátos szerepre, a programnak adott esetben támogatnia kell a harmadik országok hatóságaival való együttműködést is. Végezetül, a tájékoztatási tevékenységek kibővítése szükséges ahhoz, hogy több polgár és vállalkozás élvezhesse a tisztességes verseny teljes előnyét a belső piacon. Különösen fontos bemutatni az Európai Unió versenypolitikájának kézzelfogható előnyeit az uniós polgárok számára a civil csoportok és a közvetlenül érintett felek közötti kapcsolat révén. Tekintettel arra, hogy a programban számos új kezdeményezés szerepel, és a program versenyre vonatkozó részét jelentősen befolyásolja a belső piaci versenyfeltételek dinamikus és gyors fejlődése, nevezetesen a digitális vívmányok, a mesterséges intelligencia, az algoritmusok, a nagy adathalmazok, a kiberbiztonság és a kriminalisztikai technológiák, amelyek ütemét és nagyságát nehéz megbecsülni, a program e részével kapcsolatosan felmerült igényekhez várhatóan rugalmasságra lesz szükség. [Mód. 19]

(22)  Az európai vállalkozások versenyképességének és fenntarthatóságának erősítése és a valóban egyenlő versenyfeltételek biztosítása, valamint a nyitott és versenyképes belső piac kiemelkedő fontosságú. A kkv-k az európai gazdaság motorjai, hiszen az összes európai vállalkozás 99%-át teszik ki, a munkahelyek kétharmadát biztosítják, és valamennyi ágazatban jelentős mértékben hozzájárulnak a regionális és helyi dimenziójú új munkahelyek teremtéséhez és ezáltal a társadalmi kohézió megteremtéséhez. A kkv-k fontos szerepet játszanak az energetikai átállásra törekvésben, valamint a Párizsi Megállapodásból fakadó uniós éghajlat-politikai célkitűzések megvalósításához való hozzájárulásban. A programnak ezért növelnie kell a környezetbarát, minőségi termékek és szolgáltatások kifejlesztésére irányuló képességüket, és támogatnia kell az erőforrás-hatékonyság növelését célzó erőfeszítéseiket, összhangban az energiahatékonyság elsődlegességének elvével. Ennek során a program hozzájárul az uniós kkv-k versenyképességének javításához is a globális piacon. [Mód. 20]

(23)  A kkv-k olyan közös kihívásokkal néznek szembe, amelyek a nagyvállalatokat nem érintik ugyanolyan mértékben: ilyen a finanszírozás szerzése, a képzett munkaerő felvétele, az adminisztratív terhek enyhítése, a kreativitás és az innováció serkentése, a piacokhoz való hozzáférés és a nemzetköziesítési tevékenységek elősegítése. A programnak az ilyen piaci hiányosságokat arányosan kell kezelnie, de eközben nem torzíthatja indokolatlanul a versenyt a belső piacon. A programnak különösen megfelelő feltételeket kell teremtenie a technológiai és szervezeti innovációk gyártási folyamatokba való bevezetéséhez, figyelmet fordítva a kkv-k sajátos formáira, például a mikrovállalkozásokra, a kézműipari tevékenységet folytató vállalkozásokra, az önfoglalkoztatókra, a szellemi szabadfoglalkozásúakra és a szociális vállalkozásokra. Figyelmet kell fordítani a potenciális, új, fiatal vállalkozókra és a vállalkozó nőkre, valamint más specifikus célcsoportokra, például az idősebb emberekre, a migránsokra és a hátrányos társadalmi helyzetben lévő vagy veszélyeztetett vállalkozókra, például a fogyatékossággal élőkre. [Mód. 21]

(23a)  A programnak az innovációs kultúrát kell támogatnia és előmozdítania, egy olyan ökoszisztémát kialakítva, amely elősegíti a vállalkozások, különösen azon innovatív mikrovállalkozások és kkv-k létrejöttét és bővülését, amelyek képesek szembenézni az egyre inkább versenyalapú és gyorsan változó környezet jelentette kihívásokkal. Az innovációs folyamatok jelentős átalakulása egy nyílt innovációs modell kifejlesztését teszi szükségessé, az együttműködésen alapuló kutatásnak és az ismeretek, valamint a szellemi tulajdon különböző szervezetek közötti megosztásának bővítésével. A programnak ezért az innovációs folyamat támogatására kell irányulnia, amely új, közösségi üzleti modelleket foglal magában, a hálózatok kialakítására és az ismereteknek és erőforrásoknak a szervezetek alkotta közösségen belüli integrálására összpontosít. [Mód. 22]

(23b)  A programnak a piac nem megfelelő működését arányosan kell kezelnie, különös figyelmet fordítva a közvetlenül a kkv-k és a vállalkozási hálózatok számára kedvező fellépésekre, a belső piaci versenyt indokolatlanul nem tor. [Mód. 23]

(24)  Számos uniós versenyképességi probléma származik abból, hogy a kkv-k nehézségekkel küzdenek a finanszírozáshoz való hozzáférés tekintetében, mert hiányos információkkal bírnak, a hitelképességük bizonyításáért harcolnak, elégtelen garanciáik vannak, vagy egyszerűen azért, mert a meglévő mechanizmusban csekély szintű a tudatosság tevekénységeik uniós, nemzeti vagy helyi szintű támogatásához. További finanszírozási kihívások merülnek fel a mikrovállalkozások kis méretéből és abból adódóan, hogy a kkv-k versenyképességének fenntartásához szükség van a digitalizációra, a nemzetköziesítésre, innovációs tevékenységekre és a munkavállalók kompetenciáinak növelésére. A finanszírozáshoz való korlátozott hozzáférés negatív hatást gyakorol a vállalkozások létrehozására, a növekedési és túlélési mutatókra, valamint az új vállalkozók azon készségére, hogy életképes vállalatokat vegyenek át üzleti örökség keretében. [Mód. 24]

(25)  E piaci hiányosságok leküzdésének és annak biztosítása érdekében, hogy a kkv-k továbbra is az uniós gazdaság versenyképességének alapját képezzék és a fenntartható gazdaság hajtóerői legyenek, a kis- és középvállalkozásoknak külön támogatásra van szükségük az [...] európai parlamenti és tanácsi rendelettel(12) létrehozandó InvestEU Alap kkv-keretének hitel- és tőkeeszközei révén. Az 1287/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(13) alapján a korábbi COSME program alatt bevezetett hitelgarancia-rendszer bizonyított hozzáadott értéket képvisel, és várhatóan pozitív hozzájárulást fog nyújtani legalább 500 000 kkv számára; jogutódját az InvestEU Alap kkv-keretében hozzák létre. Több figyelmet kell fordítani a jobb kommunikációra és a nyilvános kampányokra, a potenciális kedvezményezettjeinek a kkv-k számára rendelkezésre álló program elérhetőségével kapcsolatos tudatosságának növelése érdekében. Annak érdekében, hogy felhívjuk a figyelmet a kkv-kat támogató uniós intézkedésekre, a teljes egészében vagy részben – akár közvetítők révén – e program által finanszírozott tevékenységek során fel kell tüntetni az uniós emblémát (zászlót), és egy mondattal utalni kell a COSME programtól kapott támogatásra. [Mód. 25]

(26)  Az InvestEU Alap kkv-keret e pénzügyi eszközök és költségvetési garancia útján e program szakpolitikai célkitűzéseivel is foglalkozik majd Az InvestEU Alap kkv-keretének egy átfogó jellegű, központi ponttal kell rendelkeznie, amely tájékoztatást nyújt a programról minden egyes tagállamban annak érdekében, hogy növelje a kkv-k számára rendelkezésre álló források hozzáférhetőségét és az azzal kapcsolatos tudatosságot. A pénzügyi támogatást a piaci hiányosságok vagy az optimálisnál gyengébb befektetési helyzetek kezelésére kell felhasználni, arányos módon, és az intézkedéseknek nem szabad megkettőznie vagy kizárnia a magánfinanszírozást, illetve torzítania a versenyt a belső piacon, továbbá a többi európai program mellett egyértelmű addicionalitást és a szinergiák fokozását kell biztosítaniuk. A fellépéseknek világos európai hozzáadott értékkel kell rendelkezniük. [Mód. 26]

(26a)  Az InvestEU Alap által az uniós vagy tagállami részalap útján támogatott intézkedéseknek nem kettőzhetik meg és nem helyettesíthetik a magánfinanszírozást, illetve nem torzíthatják a versenyt a belső piacon, hanem elő kell segíteniük a már működő helyi köz- és magánbiztosítási rendszerekkel való integrációs folyamatokat, azzal az elsődleges célkitűzéssel, hogy felerősítsék és kibővítsék a kedvezményezetteket a 2003/361/EK bizottsági ajánlásban(14) meghatározott kkv-kat érintő pozitív hatásokat, ily módon biztosítva, hogy az intézkedések tényleges addicionalitást képviseljenek. [Mód. 27]

(26b)  A finanszírozási eszközökhöz való hozzáférés mellett a készségekhez való hozzáférés is kulcsfontosságú, beleértve a vezetői készségeket és a tudást, amelyek a kkv-k számára kulcsfontosságú tényezők a meglévő alapokhoz, az innovációhoz, a versenyhez és a növekedéshez történő hozzáférésben. Ezért a pénzügyi eszközök nyújtását, amint azt az InvestEU Alap előirányozza, megfelelő mentorálási és tanácsadási programok kifejlesztésének és tudásalapú üzleti szolgáltatások nyújtásának kell kísérnie. [Mód. 28]

(27)  A programnak hatékony támogatást kell nyújtania a kkv-k számára egész életciklusukon át, amely támogatásnak a projektek előkészítésétől a kereskedelmi forgalmazáson át a piachoz való hozzáférésig és az üzleti vállalkozási hálózatok létrehozásának ösztönzéséig kell terjednie. A kkv-k és a gazdasági és vállalkozói ágazatok tekintetében kidolgozott speciális ismeretekre és szakértelemre, valamint az európai, nemzeti és regionális érdekelt felekkel folytatott munkában szerzett nagy tapasztalatra kell épülnie. E támogatásnak az Enterprise Europe Hálózat tapasztalatára kell épülnie, amely egyablakos ügyintézőhelyként szolgál a kkv-k versenyképességének javításához, valamint üzleti tevékenységüknek az egységes piacon és azon túli fejlesztéséhez. A Hálózat a továbbiakban is folytatni kívánja a más uniós programok, nevezetesen a Horizont 2020 program nevében, e programok pénzügyi forrásainak felhasználásával történő szolgáltatások nyújtását. Támogatnia kell a kkv-k képviseleti szervezeteinek az egységes piac megteremtésére irányuló, például a közbeszerzést, a szabványosítási folyamatokat és a szellemi tulajdonnal kapcsolatos rendszereket érintő politikai kezdeményezésben való, fokozott részvételét is. A Hálózatnak továbbá növelnie kell az intézkedések számát, célzottabb tanácsadást biztosítva a kkv-k számára a projektek kidolgozása során, valamint támogatva a hálózatépítést és a technológiai és szervezeti átmenetet. A Hálózatnak javítania kell a Digitális programban és az InvestEU Alapban a finanszírozáshoz való hozzáférés tekintetében meghatározott más tanácsadó platformokkal való együttműködést és kapcsolatot. A Hálózaton belül a kkv-ra irányuló intézkedéseknek Európa-szerte minőségi szolgáltatások nyújtására kell irányulniuk, különös figyelmet fordítva azon tevékenységi területekre és az Unió azon földrajzi területeire, amelyeken a Hálózat és a közvetítő érdekelt felek nem érik el a várt eredményeket. Az új vállalkozók sikeres mentori programjának – Erasmus fiatal vállalkozóknak – továbbra is olyan eszköznek kell maradnia, amely lehetővé teszi új vagy feltörekvő vállalkozók számára, hogy egy másik ország tapasztalt vállalkozójával való kapcsolatfelvétel révén üzleti és vezetői tapasztalatot szerezzenek, és ezáltal a vállalkozói tehetségek megerősödjenek. A programnak további erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy növelje és bővítse növelnie és bővítenie kell a földrajzi lefedettségét, és így szélesebb körű megfelelő lehetőséget biztosítson kell biztosítania a vállalkozóknak, adott esetben kiegészülve más uniós kezdeményezésekkel. A vállalkozói kezdeményezések előmozdítása által teremtett hozzáadott érték növelése érdekében különös figyelmet kell fordítani a mikrovállalkozásokra és azokra, akik a jelenlegi programból a legkevésbé részesültek, és akiknél a vállalkozói kultúra az alapvető szinten marad és több akadállyal néz szembe. Minden erőfeszítést meg kell tenni az alapok kiegyensúlyozott, észszerű módon történő földrajzi elosztásának elérése érdekében. [Mód. 29]

(27a)  Több erőfeszítésre van szükség az adminisztratív terhek csökkentésére és a programok hozzáférhetőségének növelésére a kkv-k és a mikrovállalkozások bonyolult pályázati eljárásokból és részvételi követelményekből eredő költségeinek csökkentése érdekében. A tagállamoknak egy egységes információs pont létrehozását is fontolóra kell venniük azon vállalkozások számára, amelyek az egyablakos ügyintézésként működő uniós alapok felhasználásában érdekeltek. Az értékelési eljárásnak a lehető legegyszerűbbnek és leggyorsabbnak kell lennie a program által nyújtott előnyök időben történő felhasználásának lehetővé tétele érdekében. [Mód. 30]

(28)  A klaszterek stratégiai eszközként szolgálnak a kkv-k versenyképességének és méretarányának növeléséhez, mivel kedvező üzleti környezetet kínálnak, fokozzák az ipar és a szolgáltatások fenntartható fejlődését, továbbá a minőségi munkahelyteremtés révén erősítik a régiók gazdasági fejlődését. A közös klaszter kezdeményezéseknek kritikus tömeget kell elérniük a kkv-k növekedésének felgyorsítása érdekében. A szakosodott ökorendszerek összekapcsolásával a klaszterek új üzleti lehetőségeket hoznak létre a kkv-k számára és jobban integrálják őket az európai és globális stratégiai értékláncokba. Az európai klaszteregyüttműködési platform támogatásával segíteni kell a nemzetközi partnerségi stratégiák kidolgozását és az együttes fellépések végrehajtását. A fenntartható partnerségeket oly módon kell ösztönözni, hogy a finanszírozás a teljesítmény és a részvétel mérföldköveinek elérése után is folytatódik. A kkv-kat a következő területeken kell klaszterszervezeteken keresztül közvetlenül támogatni: fejlett technológiákhoz, új üzleti modellekhez, kis szén-dioxid-kibocsátást eredményező és erőforrás-hatékony megoldásokhoz való hozzáférés, kreativitás és tervezés, készségfejlesztés, tehetséggondozás, vállalkozói szellem gyorsítása és nemzetköziesedés terjesztése. A kkv-k támogatására szakosodott egyéb szereplőket is be kell vonni a folyamatokba, így megkönnyítendő az ipar átalakulását és az intelligens specializációs stratégiák megvalósítását. A programnak program ily módon várhatóan hozzájárul a növekedéshez fenntartható gazdasági fejlődéshez, és kapcsolódási pontokat hoz létre az Unió (digitális) innovációs központjaival, valamint a kohéziós politika és a Horizont Európa keretében megvalósított beruházásokkal. Az Erasmus programmal való szinergiák is felfedezhetők. [Mód. 31]

(28a)  A program hozzájárulhat a mikro-, kis- és középvállalkozások egyetemekkel, kutatóközpontokkal és egyéb, a tudásteremtéssel és -terjesztéssel kapcsolatos intézménnyel való kapcsolatának erősítéséhez és/vagy javításához. Ez a kapcsolat hozzásegítheti a vállalkozásokat az új nemzetközi környezetből adódó stratégiai kihívások kezeléséhez szükséges képességeik javításához. [Mód. 32]

(28b)  A kkv-k kisebb méretükből eredően sajátos növekedési akadályokkal szembesülnek, és komoly nehézségeket tapasztalnak a növekedés és egyes üzleti tevékenységeik bővítése terén. Az Unió főként a kkv-támogató eszköz, illetve a közelmúltban a Horizont 2020 programon belül az Európai Innovációs Tanács kísérleti projektje révén nyújt támogatást a kutatást érintő innováció fokozása számára. A kkv-eszköz munkamódszerei és tapasztalatai alapján az egységes piac programjának támogatást kell nyújtania a kkv-k azon bővítési tevékenységei számára, amelyek kiegészítik az új Európai Innovációs Tanácsot, amely a Horizont Európa keretében különös hangsúlyt fektet az áttörést jelentő innovációra. Az e program keretében a kkv-kra vonatkozó bővítési tevékenységeknek például arra kell összpontosítaniuk, hogy hozzásegítsék a kkv-kat a piaci hasznosításon, a nemzetközivé váláson és a piacvezérelt lehetőségeken keresztüli bővüléshez. [Mód. 33]

(29)  A kreativitás és az innováció, a technológiai és szervezeti átalakulás, a termelési folyamatok terén a fokozott fenntarthatóság, különösen a fokozott erőforrás- és energiahatékonyság kulcsfontosságú az Unió ipari értékláncainak versenyképessége szempontjából. Katalizátorként szolgálnak az ipar üzleti és ipari ágazatok modernizációjához és hozzájárulnak az intelligens, inkluzív fenntartható növekedéshez. A kkv-k általi felhasználásukban azonban még mindig elmaradás mutatkozik. A programnak ezért támogatnia kell a kreativitás-vezérelt innovációval kapcsolatos célzott intézkedéseket, hálózatokat és partnerségeket számára az ipari értéklánc egészében. [Mód. 34]

(29a)  Elismerve, hogy a Horizont 2020 kkv-eszköze rendkívül sikeres volt a vállalkozók számára, mivel mind az első, mind a második fázisa előmozdította fejlődésüket és új üzleti elképzeléseik megvalósítását, valamint egy prototípus tesztelését és fejlesztését. Bár a kiválasztási folyamat már így is nagyon szigorú, a korlátozott pénzügyi források miatt még mindig sok nagyon jó projekt nem finanszírozható. A Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség (EASME) keretében történő megvalósítás nagyon hatékony. Habár a program a csúcstechnológiai projektekre összpontosít, a programnak ki kell terjesztenie a módszertanát mindenféle növekvő kkv-kra. [Mód. 35]

(29b)  A program a kkv-kra vonatkozó intézkedéseinek azokra az ágazatokra is kellene összpontosítaniuk, amelyeket jelentős növekedés és társadalmi potenciál jellemez, és amelyekben magas a kkv-k aránya. A turizmus az uniós gazdaság egyedülálló ágazata, amely jelentős mértékben hozzájárul az Unió GDP-jéhez, és főként kkv-k működtetik. Az Uniónak folytatnia és bővítenie kellene az ezen ágazat sajátosságait figyelembe vevő intézkedéseket. [Mód. 36]

(30)  Az európai szabványok fontos szerepet játszanak a belső piacon. Létfontosságúak a vállalkozások, különösen a kkv-k versenyképességéhez. Ezenkívül kulcsfontosságúak az uniós jogszabályok és szakpolitikák támogatásában számos olyan fő területen, mint például az energiaügy energiaátállás, az éghajlatváltozás és környezetvédelem, az információs és kommunikációs technológia, az erőforrások fenntartható használata és újrahasznosítása, az innováció, a termékbiztonság, a fogyasztóvédelem, a munkavállalók biztonsága és a munkavégzés körülményei, valamint a népesség elöregedése;, és így pozitívan befolyásolják a társadalom egészét. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy javítani kell a szabványok kidolgozásának gyorsaságát és időszerűségét, és több erőfeszítést kell tenni az összes érdekelt fél – köztük a fogyasztókat képviselő érdekeltek – jobb bevonása érdekében. [Mód. 37]

(31)  Az európai szabványosítási tevékenységeket az 1025/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(15) szabályozza, és azok a köz- és magánszféra közötti hosszú távú partnerségen keresztül valósulnak meg, amely alapvető fontosságú az említett rendeletben, valamint az általános és az ágazati uniós szabványosítási politikákban meghatározott célkitűzések elérése szempontjából.

(32)  A jól működő egységes pénzügyi beszámolási keret alapvető a belső piac, a tőkepiacok pénzügyi piacok hatékony működése és a pénzügyi szolgáltatások integrált uniós piacának megvalósítása szempontjából a bankunió és a tőkepiaci unió összefüggésében. [Mód. 38]

(33)  Az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(16) szerint a Nemzetközi Számviteli Standard Testület által elfogadott Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardokat (IFRS-eket) és az IFRS Értelmezési Bizottság vonatkozó értelmezéseit csak abban az esetben kell beilleszteni az uniós jogba, hogy azokat az uniós szabályozott piacokon jegyzett értékpapírokkal rendelkező vállalatok alkalmazzák, ha az IFRS-ek megfelelnek az említett rendeletben meghatározott kritériumoknak, többek között azon kriériumnak, hogy az elszámolások „megbízható és valós képet”adjanak a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(17) 4. cikke (3) bekezdésének megfelelően, és elősegítsék az európai közjót. Ezeket a nemzetközi számviteli standardokat átlátható és demokratikusan ellenőrizhető eljárás keretében kell kidolgozni. Az IFRS-ek ezért jelentős szerepet töltenek be a belső piac működésében és így az Uniónak közvetlen érdeke fűződik annak biztosításához, hogy az IFRS-ek kidolgozására és jóváhagyására irányuló folyamat olyan standardokat eredményezzen, amelyek összhangban állnak a belső piac jogi kereteinek követelményeivel. Ezért megfelelő finanszírozási megállapodásokat kell létrehozni az IFRS Alapítvány számára.

(34)  Figyelembe véve az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport (EFRAG) által annak felmérése során játszott szerepet, hogy az IFRS-ek megfelelnek-e az uniós jogszabályoknak és politikának az 1606/2002/EK rendeletben meghatározott követelményeinek, fontos, hogy az stabil anyagi támogatást biztosítson az EFRAG számára, azaz hozzájáruljon annak finanszírozásához. Az EFRAG szakmai munkáját arra kell összpontosítani, hogy szakmai tanácsokat adjon a Bizottságnak az IFRS-ek jóváhagyására, valamint az IFRS-ek fejlesztési folyamatában való megfelelő részvételre vonatkozóan, és biztosítsa, hogy a nemzetközi standardalkotási folyamatban megfelelően figyelembe vegyék az Unió érdekeit. Ezen érdekek közé tartozik az „óvatosság” elve, a „megbízható és valós összképre” vonatkozó követelmény, amelyet a 2013/34/EU irányelv is tartalmaz, és az 1606/2002/EK rendeletben meghatározott európai közjó, figyelembe véve az IFRS-ek által a pénzügyi stabilitásra és a gazdaságra gyakorolt hatásokat. Az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport (EFRAG) részeként létre kell hozni egy európai vállalati beszámolási laboratóriumot is, amely elősegíti az innovációt és a bevált gyakorlatok kialakítását a vállalati jelentésekben. Ebben a fórumban a vállalatok és a befektetők megoszthatják egymással a bevált gyakorlatokat, különösen a nem pénzügyi és fenntarthatósági jelentések területén.

(35)  A kötelező könyvvizsgálat területén a Megfigyelőcsoport – amely a Könyvvizsgálók Nemzetközi Szövetsége (IFAC) irányítási reformjának felügyeletéért felelős nemzetközi szervezet – 2005-ben létrehozta a Közérdekű Felügyeleti Tanácsot (PIOB). A PIOB feladata, hogy felügyelje a nemzetközi könyvvizsgálati standardok (ISA-k) elfogadásához vezető folyamatot és az IFAC egyéb közérdekű tevékenységeit. Az Unión belüli alkalmazás céljából ISA-kat lehet elfogadni, feltéve, hogy azokat a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(18) 26. cikkében előírtak szerint, szabályszerű eljárásban, a nyilvános ellenőrzés és az átláthatóság biztosításával dolgozták ki. Figyelembe véve az ISA-k Unióban történő bevezetését és a PIOB kulcsfontosságú szerepét annak biztosításában, hogy az ISA-k teljesítsék a 2006/43/EK irányelvben meghatározott követelményeket, a PIOB számára megfelelő finanszírozási intézkedéseket kell biztosítani.

(36)  Az Unió azáltal, hogy támogatja és kiegészíti azokat a tagállami szakpolitikákat, amelyek célja, hogy fogyasztóként a polgárok maximálisan kihasználhassák a belső piacban rejlő lehetőségeket, és ennek során biztonságukat, illetve jogi és gazdasági érdekeiket konkrét intézkedések védjék, tásához, hozzájárul a magas szintű fogyasztóvédelem biztosításához, a fogyasztók lehetőségeinek kiszélesítéséhez és a belső piac középpontjába való helyezésükhöz. Az Uniónak azt is biztosítania kell, hogy a fogyasztói és termékbiztonsági jogszabályok megfelelően és azonos módon érvényesüljenek a gyakorlatban, és hogy a vállalkozások egyenlő versenyfeltételeket mellette tisztességes versenyben vehessenek részt a belső piacon. Ezenkívül ki kell szélesíteni a fogyasztók lehetőségeit, ösztönözni és segíteni kell őket a fenntartható és tájékozott döntések meghozatalában, mivel ez hozzájárul a fenntartható, energia- és erőforrás-hatékony és körkörös gazdasághoz. [Mód. 39]

(37)  A programnak arra kell törekednie, hogy tudatosítsa a fogyasztókban, a vállalkozásokban, a civil társadalomban és a hatóságokban az uniós fogyasztóvédelmi és biztonsági jogszabályokat, valamint megerősítse a fogyasztókat és képviseleti szervezeteiket nemzeti és uniós szinten, ennek keretében támogatni kell különösen a Bureau Europe de Consommateurs unions (BEUC) szervezetet, amely az összes releváns uniós szakpolitikához kapcsolódó fogyasztói érdekeket képviselő, régen létrehozott és elismert nem kormányzati szervezet, valamint az Európai Szövetség a Fogyasztók Képviseletének Összehangolására a Szabványosításban (ANEC) elnevezésű szervezetet, amely a szabványosítási kérdésekkel kapcsolatos fogyasztói érdekeket képviseli. Ennek során különös figyelmet kell fordítani az új piaci igényekre a fenntartható fogyasztás előmozdítása és – különös tekintettel azokra az intézkedésekre, amelyek kezelik a termékek tervezett elavulásának problémáját –, a sebezhetőségek megelőzése terén, valamint a gazdaság digitalizálása, az árukapcsolás, a dolgok internete, a mesterséges intelligencia, az algoritmusok vagy az új fogyasztási minták és üzleti modellek – különösen a szociális vállalkozások és az együttműködésen alapuló gazdaság – kifejlesztése által támasztott kihívások kapcsán. A programnak támogatnia kell a piachoz, ideértve az ellátási lánc során a termékek nyomon követhetőségének javítására irányuló intézkedésekhez, az uniós minőségi szabványokhoz, valamint a termékek kettős minősége kérdéséhez, a szakpolitikai kihívásokhoz, a felmerülő problémákhoz és viselkedési módokhoz kapcsolódó releváns információk és az egész Európai Unióra kiterjedő minőségi szabványok gyűjtését, valamint az uniós fogyasztói eredménytáblák közzétételét. [Mód. 40]

(38)  A programnak támogatnia kell az illetékes nemzeti hatóságokat, köztük a termékbiztonság felügyeletéért felelős hatóságokat is, akik különösen a veszélyes termékekre vonatkozó uniós gyors riasztási rendszeren keresztül működnek együtt. Támogatnia kell továbbá a 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(19) és a 765/2008/EK rendelet végrehajtását a fogyasztóvédelem és a termékbiztonság, valamint a fogyasztóvédelmi együttműködési hálózat és a harmadik országbeli és az uniós illetékes hatóságok közötti nemzetközi együttműködés tekintetében. A programnak továbbá arra is törekednie kell, hogy minden fogyasztónak és kereskedőnek a lehető legkisebb költségen hozzáférése legyen a minőségi peren kívüli vitarendezéshez és az online vitarendezéshez, valamint az együttes fellépésen alapuló jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó információkhoz. [Mód. 41]

(39)  Az A programnak támogatnia kell az Európai Fogyasztói Központok Hálózata Hálózatát is, amely segítséget nyújt a fogyasztóknak abban, hogy a belső piacon és az EGT-ben határokon átnyúló termék- vagy szolgáltatásvásárláskor – valósuljon az meg online vagy utazás közben – élhessenek az uniós fogyasztói jogokkal. A 30 központtal rendelkező erős hálózat, amelyet az uniós fogyasztói programok több mint tíz éve finanszíroznak közösen, bizonyította, hogy a fogyasztók és a kereskedők belső piacba vetett bizalmának megerősítése szempontjából hozzáadott értékkel bír. Évente több mint 100 000 fogyasztó kérésével foglalkozik, és több millió polgárt ér el sajtó-és online információs tevékenységein keresztül. Ez az Unió egyik legértékesebb polgári segítségnyújtási hálózata és központjainak többsége a belső piaci joggal, mint például a 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(20) foglalkozó kapcsolattartó pontoknak ad otthont, és a hálózat működésének értékelése megerősítette, a működés folytatásának fontosságát. Az Európai Fogyasztói Központok Hálózata fontos információforrás lehet a fogyasztók helyi szinten tapasztalt, az uniós döntéshozatal és a fogyasztók érdekeinek védelme szempontjából releváns kihívásait és problémáit illetően. Ezért a fogyasztói érdekképviselet megerősítése érdekében a programnak lehetővé kell tennie a fogyasztói képviselet helyi és uniós szintű kialakítását és erősítését. A hálózat a harmadik országokban működő hasonló szervekkel való viszonossági megállapodások kialakítását is tervezi. [Mód. 42]

(40)  Az uniós fogyasztó- és marketingjognak 2017 májusában a Bizottság által végzett alkalmassági ellenőrzése feltárta, hogy azokban az esetekben, amikor a fogyasztókat hátrány éri a fogyasztóvédelmi jogszabályok megsértése miatt, javítani kell a szabályok érvényesítését és meg kell könnyíteni a jogorvoslatot. Ennek eredményeképpen a Bizottság 2018 áprilisában elfogadta az „Új megállapodás a fogyasztói érdekekért” című kezdeményezést, amelynek célja többek között az, hogy a határokon átnyúló tranzakciók – például nem megfelelő termékek értékesítése a gépjárműiparban –, a kettős minőségi szabványok, a nagyszámú járattörlések következtében ottrekedt utasok problémái, a tagállamok erősebb végrehajtási kapacitása, a fokozott termékbiztonság, a nemzetközi együttműködés fokozása és a jogorvoslat új lehetőségei tekintetében a fogyasztók egyenlő bánásmódot élvezzenek az egységes piacon, különösen a minősített szervezetek reprezentatív tevékenységei révén. A program célja többek között, hogy a tudatosság növelése és a tudásépítés, a kapacitásbővítés és a fogyasztói szervezetek és a fogyasztóvédelmi hatóságok bevált gyakorlatainak cseréje, hálózatok szervezése, a piaci információk fejlesztése, a fogyasztói belső piac tényeken alapuló értékelésének megerősítése, informatikai rendszerek és a kommunikációs eszközök révén támogassa a fogyasztóvédelmi politikát. [Mód. 43]

(41)  Az állampolgárokat különösen érinti a pénzügyi szolgáltatások piacának piacok működése, ezért további tájékoztatást kell nyújtani számukra a működése vonatkozó jogokról, kockázatokról és előnyökről. Ezek a belső piac kulcsfontosságú elemei és szilárd szabályozási és felügyeleti keretet igényelnek, amely nemcsak a pénzügyi stabilitást és a fenntartható gazdaságot biztosítja, hanem magas szintű védelmet biztosít a fogyasztók és más pénzügyi szolgáltatások végfelhasználói számára, beleértve a lakossági befektetőket, megtakarítókat, a biztosítókat, a nyugdíjalapok tagjait és a kedvezményezetteket, az egyéni részvényeseket, a hitelfelvevőket és a kkv-ket. Fontos, hogy növeljék A programnak hozzá kell járulnia a politikai döntéshozatalban való részvételi képességük fokozásához, többek között a pénzügyi ágazat politikai döntéshozatalban való részvételének képességét piacokon forgalmazott termékekre vonatkozó egyértelmű, teljes és felhasználóbarát információk kidolgozása és terjesztése révén. [Mód. 44]

(42)  A programnak ezért továbbra is támogatnia kell a 2017–2020-as kapacitásépítési program által lefedett egyedi tevékenységeket, amelyek erősítik a fogyasztók és más pénzügyi szolgáltatások végfelhasználói részvételét az uniós politikák kialakításában az (EU) 2017/826 európai parlamenti és tanácsi rendeletben(21) meghatározottak szerint, amely folytatta a 2012–2017-es évek kísérleti programját és előkészítő intézkedéseit. Erre azért van szükség, hogy a szakpolitikai döntéshozókhoz ne csak a pénzügyi szektorban dolgozó szakemberek nézetei is jussanak el, hanem más érdekelteké is, így biztosítható a fogyasztók és a más pénzügyi szolgáltatások végfelhasználói érdekeinek jobb képviselete. Ennek jobb A programnak folyamatosan fejlesztenie kell módszereit és legjobb gyakorlatait azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet növelni a fogyasztók és a pénzügyi szolgáltatási politikákat szolgáltatások végfelhasználóinak részvételét az uniós politikai döntéshozatal számára releváns kérdések azonosítása érdekében, valamint a pénzügyi szolgáltatások terén a fogyasztók érdekeinek biztosítása céljából. Ennek javítania kell eredményeznie a pénzügyi szolgáltatási politikákat, különösen a pénzügyi szabályozás kérdéseinek kérdései jobb nyilvános megértésének és a fejlett fejlettebb pénzügyi jártasságnak köszönhetően. E program közszférabeli forrásainak arra kell összpontosítaniuk, ami a végső felhasználók számára alapvető fontosságú, és el kell kerülniük a magánszektorbeli pénzügyi szereplők által javasolt kereskedelmi tevékenységek közvetlen vagy közvetett pénzügyi támogatását. [Mód. 45]

(43)  A 2012–2013 közötti kísérleti projekt, valamint a 2014 és 2016 közötti előkészítő intézkedés keretében a Bizottság két szervezetnek ítélt oda támogatást az éves nyílt pályázati felhívást követően. A két szervezet a Financial Watch, amelyet 2011-ben uniós támogatással hoztak létre nemzetközi non-profit szervezetként a belga jog szerint, és a Better Finance, amely a már létező európai szövetségek és részvényesek 2009. óta történt egymást követő átszervezésének és átnevezésének eredménye. Az (EU) 2017/826 rendelet alapján létrehozott kapacitásépítési program ugyanezt a két szervezetet azonosítja egyedüli kedvezményezettként. Ezért szükséges, hogy továbbra is társfinanszírozzák ezeket a szervezeteket a program keretében. Ezt a finanszírozást azonban felül kell vizsgálni. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben a kapacitásfejlesztési program és a megfelelő finanszírozás kiterjesztésre kerül a 2020 utáni időszakra, és egyéb lehetséges kedvezményezettek is megjelennek, a pályázati felhívásnak nyitottnak kell lennie a program feltételeit teljesítő és annak célkitűzéseihez hozzájáruló bármely egyéb szervezet számára, és ennek az (EU) 2017/826 rendelettel összhangban kell történnie. [Mód. 46]

(44)  Az élelmiszer-ellátási élelmiszer- és takarmányellátási lánc egészében magas szintű egészségvédelem szükséges a fogyasztók és a környezet védelmi érdekében, valamint ahhoz, hogy a belső piac hatékonyan és zökkenőmentesen működjön. A biztonságos és fenntartható mezőgazdasági és élelmiszer-ellátási lánc a társadalom és a belső piac előfeltétele. Amint azt a közelmúltbeli incidensek, például 2017. évi, fipronillal szennyezett tojások esete és a 2013. évi lóhúsbotrány is alátámasztotta, a határokon átnyúló egészségügyi válságok, például a madárinfluenza és az afrikai sertésláz, valamint az élelmiszerekkel kapcsolatos riadalmak akadályozzák a belső piac működését a személyek és az áruk mozgásának korlátozása és a termelés megzavarása által. Rendkívül fontos, hogy megelőzzük a határokon átnyúló egészségügyi válságokat és élelmiszerellátási zavarokat. A programnak ezért konkrét intézkedéseket, például az állatok és a növények egészségére hatással lévő válságok és előre nem látható események esetén meghozandó sürgősségi intézkedéseket kell támogatnia, a válságtartalékhoz való közvetlen hozzáférést szolgáló mechanizmus bevezetése révén annak érdekében, hogy gyorsabban, eredményesebben és hatékonyabban lehessen kezelni a szükséghelyzeteket. [Mód. 47]

(45)  Az uniós jogszabályok általános célkitűzése az élelmiszerlánc területén a magas szintű emberi, állati és növényi előmozdítása egészség garantálása az élelmiszerláncon belül, az állatjólét javítása, a magas szintű védelem elősegítése és a fogyasztók tájékoztatása, valamint a környezet magas szintű védelme, ideértve a biológiai sokféleség megőrzését, mindeközben javítva az európai élelmiszer- és takarmánytermékek fenntarthatóságát, csökkentve az élelmiszer-pazarlást, növelve a minőségi termékminőségi előírásokat az Unióban, elősegítve az uniós élelmiszer- és takarmányipar versenyképességét és kedvezve a munkahelyteremtésnek. [Mód. 48]

(46)  Figyelembe véve az intézkedések sajátos jellegét az emberek, az állatok és a növények egészségének magas szintje tekintetében az élelmiszerláncon belül, ebben a rendeletben külön támogathatósági kritériumokat kell alkalmazni a vissza nem térítendő támogatások nyújtására és a közbeszerzések igénybevételére vonatkozóan. Különösen az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelettől(22) (a költségvetési rendelet) eltérve, a visszaható hatály tilalmának elve alóli kivételként a biztonsági intézkedések költségeinek sürgős és előre nem látható természetük miatt elszámolhatóknak kell lenniük, és magukban kell foglalniuk egy betegség vagy károsító feltételezett megjelenéséből eredő költségeket is, feltéve, hogy a megjelenést később megerősítik és értesítik a Bizottságot. A kapcsolódó költségvetési kötelezettségvállalások és az elszámolható kiadások kifizetése a Bizottságra hárul a jogi kötelezettségvállalások aláírását követően, és miután értékelte a tagállamok által benyújtott kifizetési kérelmeket. A költségeknek elszámolhatóknak kell lenniük olyan védőintézkedések esetében is, amikor az uniós egészségügyi helyzetet közvetlenül fenyegeti egy harmadik ország, egy tagállam vagy tengerentúli országok és területek területén bekövetkező esemény vagy fejlemény bizonyos állatbetegségek és zoonózisok eredményeképpen, illetve az Unióban található növények egészségi állapotának támogatására hozott védelmi intézkedések vagy egyéb releváns tevékenységek tekintetében. [Mód. 49]

(47)  A Az egyre globalizáltabb élelmiszerláncra való tekintettel a tagállamok által végzett hatósági ellenőrzések nélkülözhetetlen eszközök annak ellenőrzésére és nyomon követésére, hogy a vonatkozó uniós követelményeket hogyan alkalmazzák, tartják be és hajtják végre, különösen a harmadik országokból importált termékek tekintetében. A hatósági ellenőrzési rendszerek hatékonysága és eredményessége létfontosságú az élelmiszerláncon belül az emberek, állatok és növények magas szintű biztonságának biztonsága, valamint a fogyasztói bizalom fenntartása szempontjából, a környezet és az állatjólét magas szintű védelmével egyidejűleg. Az ilyen ellenőrzési intézkedésekre uniós pénzügyi támogatást kell nyújtani. Különösen fontos az uniós referencialaboratóriumoknak nyújtott pénzügyi hozzájárulás a Bizottság által jóváhagyott munkaprogramok végrehajtásából eredő költségek fedezése céljából. Továbbá, mivel a hatósági ellenőrzések eredményessége attól is függ, hogy az ellenőrző hatóságok személyzete jól képzett-e, és az uniós jogszabályokról megfelelő ismeretekkel rendelkezik-e, az Uniónak hozzá kell járulnia az illetékes hatóságok által szervezett képzésekhez és a kapcsolódó csereprogramokhoz. [Mód. 50]

(48)  Az európai statisztikai program keretében fejlesztett, előállított és közzétett magas színvonalú európai statisztikák elengedhetetlenek a bizonyítékokon alapuló döntéshozatalhoz; az európai statisztikáknak időben rendelkezésre kell állniuk, és hozzá kell járulniuk az Uniós szakpolitikák végrehajtásához – ahogyan az az EUMSZ-ben tükröződik –, azaz a megerősített és integrált gazdasági irányításhoz, a társadalmi, gazdasági és területi kohézióhoz, a fenntartható fejlődéshez, az agrárpolitikához, Európa szociális dimenziójához és a globalizációhoz.

(49)  Az európai statisztikák elengedhetetlenek az uniós döntéshozatalhoz, valamint az uniós kezdeményezések teljesítményének és hatásának méréséhez. Ezért biztosítani kell az európai statisztikák folyamatos rendelkezésre bocsátását és fejlesztését, figyelembe véve az uniós szintű megközelítést és a belső piac perspektíváján történő túlmutatást biztosítani kell az összes uniós tevékenység és szakpolitikai terület lefedése érdekében, beleértve a vállalkozások és a polgárok lehetőségeinek kiszélesítését a megalapozott döntések meghozatalához.

(50)  Horizontális jellege miatt az európai statisztikai programra egyedi követelmények vonatkoznak, nevezetesen a 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(23) megfogalmazottak, különös tekintettel a statisztikai elvek tiszteletben tartására, az európai statisztikai rendszer működésére és annak irányítására, beleértve az európai statisztikai rendszer bizottságához és a Bizottsághoz rendelt szerepeket és feladatokat, valamint a statisztikai tevékenységek programozásának megvalósítását.

(51)  A programot előzetes vizsgálat céljából benyújtották az Európai Statisztikai Rendszer Bizottsághoz a 223/2009/EK rendelettel összhangban, és tényleges parlamenti ellenőrzés biztosításával végre kell hajtani. [Mód. 51]

(52)  Az Unió és a tagállamok elkötelezettek amellett, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete 2030-as fenntartható fejlődési ütemtervének végrehajtása mellett tekintetében vezető szerepet vállaljanak. A 2030-as ütemterv eléréséhez való hozzájárulás révén az Unió és a tagállamok erősebb, fenntarthatóbb, befogadóbb, biztonságosabb és virágzóbb Európát fognak támogatni. A programnak hozzá kell járulnia a 2030-as ütemterv végrehajtásához, többek között a fenntartható fejlődés gazdasági, társadalmi és környezeti dimenzióinak kiegyensúlyozásával, egyértelmű és látható kötelezettségeket vállalva a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletben erre, és általánosan érvényesítve a fenntartható fejlesztési célokat, ahogy ezt az Európai Parlament a többéves pénzügyi keretről szóló 2018. március 14-i és május 30-i állásfoglalásában kérte. [Mód. 52]

(53)  Tekintettel az éghajlatváltozás okozta problémák megoldásának szükségességére, és összhangban azzal, hogy az EU elkötelezte magát az Egyesült Nemzetek fenntartható fejlesztési céljai és a Párizsi Megállapodás végrehajtása mellett, ennek a programnak hozzá kell járulnia az éghajlati szempontok érvényesítéséhez és ahhoz az átfogó célkitűzéshez, hogy az uniós költségvetési kiadások 25 %-át éghajlat-politikai célok támogatására fordítsák. A program előkészítése és végrehajtása során meg kell határozni az alkalmazandó intézkedéseket és újra kell értékelni azokat a vonatkozó értékelések és felülvizsgálati folyamatok összefüggésében.

(54)  Ez a rendelet meghatározza a program pénzügyi keretösszegét, amely [az új intézményközi megállapodásnak megfelelően frissítendő hivatkozás: a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti 2013. december 2-i intézményközi megállapodás(24) 17. pontja értelmében] az éves költségvetési eljárás során az elsődleges referenciaösszeget jelenti az Európai Parlament és a Tanács számára.

(55)  Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás rendelkezik a program érintett területén egyrészről az Unió és tagállamai, másrészről az Európai Szabadkereskedelmi Társulás Európai Gazdasági Térségben részt vevő országai közötti együttműködésről. Rendelkezni kell arról is, hogy a program nyitott legyen más országok, beleértve az Unió szomszédságában fekvő, valamint az uniós tagságot kérelmező, tagjelölt vagy csatlakozó országok részvételére is. Ezenkívül az európai statisztikák terén a programnak nyitottnak kell lennie Svájc számára az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között a statisztikai együttműködés terén létrejött megállapodással összhangban(25).

(56)  Azok a harmadik országok, amelyek az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagjai, részt vehetnek az uniós programokban az EGT-megállapodás alapján létrehozott együttműködés keretében, amely a programok végrehajtásáról e megállapodás alapján hozott döntés keretében rendelkezik. Harmadik országok is részt vehetnek más jogi eszközök alapján. E rendeletben külön rendelkezést kell bevezetni az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő szükséges jogainak és hozzáférésének biztosítására, valamint az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) és az Európai Számvevőszék számára, hogy teljes körűen gyakorolhassák hatásköreiket.

(57)  E programra a költségvetési rendelet alkalmazandó. A költségvetési rendelet megállapítja az uniós költségvetés végrehajtására – többek között a vissza nem térítendő támogatásokra, a pénzdíjakra és a közbeszerzésre – vonatkozó szabályokat.

(58)  A megelőző programok és költségvetési tételek keretében végrehajtott intézkedések megfelelőnek bizonyultak, és megtartandók. Az e program keretében bevezetett új intézkedések célja különösen a jól működő belső piac megerősítése. Annak érdekében, hogy a program végrehajtása során egyszerűbbé és rugalmasabbá váljon, és ezáltal jobban teljesítse célkitűzéseit, az intézkedéseket csak átfogó, általános kategóriákban kell meghatározni. A versenyképesség és fogyasztóvédelem területén az egyedi célkitűzésekre vonatkozó indikatív tevékenységek listáját vagy a szabályozási követelményekből eredő konkrét tevékenységeket – például a szabványosítás, a piacfelügyelet, az élelmiszerlánc-szabályozás és az európai statisztikák területén – szintén bele kell foglalni a programba. [Mód. 53]

(59)  Meg kell határozni a finanszírozásra jogosult szervezetek bizonyos kategóriáit, valamint azokat a szervezeteket, amelyek pályázati felhívás nélkül jogosultak finanszírozásra.

(60)  Figyelemmel a világgazdaság, ezen belül a digitális gazdaság fokozódó összekapcsoltságára, a programnak továbbra is lehetőséget kell biztosítania bizonyos tevékenységek esetén külső szakértők, így harmadik országok tisztviselői, nemzetközi szervezetek képviselői vagy gazdasági szereplők bevonására. [Mód. 54]

(61)  A társfinanszírozási szabályok és az elszámolható költségek tekintetében külön kritériumokat kell feltüntetni.

(62)  „Az Uniós költségvetés felülvizsgálata” című, 2010. október 19-i közleményben(26) szereplő bizottsági kötelezettségvállalással összhangban, valamint a finanszírozási programok koherenciája és egyszerűsítése érdekében a forrásokat meg kell osztani más uniós finanszírozási eszközökkel, amennyiben a tervezett program szerinti intézkedések céljai több finanszírozási eszköz tekintetében közösek; a kettős finanszírozást ugyanakkor el kell kerülni.

(63)  E programnak hozzá kell járulnia a legkülső régiók sajátos szükségleteit kielégítő és a belső piacba történő integrációjukhoz történő átfogó támogatásához, amint azt a közelmúltban ismét megerősítette a Bizottság „Erősebb és megújult stratégiai partnerség az EU legkülső régióival”(27) közleménye.

(64)  A programnak elő kell mozdítania a szinergiák kiaknázását, miközben elkerüli a párhuzamosságokat a kapcsolódó uniós programokkal és intézkedésekkel. Az e program keretében végzett intézkedéseknek ki kell egészíteniük a (EU) [...] európai parlamenti és tanácsi rendelettel(28) és az (EU) [...] európai parlamenti és tanácsi rendelettel(29) létrehozott Vám és Fiscalis programok intézkedéseit, amelyeknek célja szintén a belső piac működésének támogatása és javítása. [Mód. 55]

(65)  A programnak elő kell mozdítania a szinergiákat, a komplementaritásokat és a komplementaritásokat az addicionalitást a kkv-k és a vállalkozói szellem támogatásával kapcsolatban az (EU) […] európai parlamenti és tanácsi rendelettel(30) létrehozott Európai Regionális Fejlesztési Alap keretében. Ezenkívül az (EU) [...] európai parlamenti és tanácsi rendelettel(31) létrehozott InvestEU Alap kkv-kerete garantálni fogja az adósság- és a tőketámogatást a kkv-k és mikrovállalkozások számára a finanszírozási lehetőségekhez történő hozzáférés és azok rendelkezésre állásának javítása érdekében. A program az (EU) […] európai parlamenti és tanácsi rendelettel(32) létrehozott űrprogrammal is szinergiákat szorgalmaz annak érdekében, hogy ösztönözze a kkv-kat, hogy előnyt szerezzenek az áttörést jelentő innovációból és az említett programok keretében kidolgozott egyéb megoldásokból. [Mód. 56]

(66)  Ennek a programnak elő kell mozdítania a szinergiát az (EU) […] európai parlamenti és tanácsi rendelettel(33) létrehozott Horizont Európa keretprogrammal, amelynek célja a kutatás és az innováció előmozdítása. Ennek különösen a kiegészítő jellegre kell összpontosítania a jövőbeli európai innovációs tanács intézkedéseivel az innovatív vállalkozások számára, valamint a kkv-k számára nyújtott szolgáltatásokkal.

(67)  A programnak elő kell mozdítania a szinergiákat és a komplementaritásokat az (EU) […] európai parlamenti és tanácsi rendelettel(34) létrehozott Digitális Európa programmal, amelynek célja az uniós gazdaság és a közszféra digitalizálása és a kiberbiztonság fokozása. [Mód. 57]

(68)  Ezenkívül a programnak szinergiákat kell keresnie az (EU) [...] európai parlamenti és tanácsi rendelettel(35) létrehozott Jogérvényesülés, Jogok és Értékek Alappal, amelynek célja egy európai igazságszolgáltatási térség további fejlődésének támogatása a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerek hatékonysága érdekében, ami a tisztességes és költséghatékony európai gazdaság kulcsfontosságú előfeltétele.

(69)  Ezenkívül e programnak szinergiákat kell keresnie az (EU) [...] európai parlamenti és tanácsi rendelettel(36) létrehozott Erasmus programmal, az (EU) [... ] európai parlamenti és tanácsi rendelettel(37) létrehozott Európai Unió Szolidaritási Alapjával és az (EU) [... ] európai parlamenti és tanácsi rendelettel(38) létrehozott Európai Szociális Alap Plusszal a munkaerőpiac és az ifjúság mobilitásának területén, amely elengedhetetlen a jól működő belső piachoz.

(70)  Végül az állategészségügyi és növényegészségügyi válságok esetében az élelmiszerláncra vonatkozó intézkedéseket, mint például az állategészségügyi és növényegészségügyi intézkedéseket ki lehetne egészíteni az (EU) [...] európai parlamenti és tanácsi rendeletben(39) meghatározott uniós Közös Agrárpolitika (KAP) programozásban szereplő piacalapú beavatkozásokkal.

(71)  Adott esetben a program keretében megvalósuló intézkedéseknek a piaci hiányosságok, illetve az optimálistól eltérő befektetési helyzetek kezelésére kell szolgálniuk arányos módon A program intézkedéseinek egyértelmű európai hozzáadott értékkel kell rendelkezniük és arányos módon kezelniük kell a piaci hiányosságokat és az optimálistól elmaradó befektetési helyzeteket, elkerülve a magánfinanszírozás megkettőzését vagy kiszorítását, és egyértelmű uniós hozzáadott értéket kell képviselniük. [Mód. 58]

(72)  A végrehajtási hatásköröket a Bizottságra kell ruházni azon cselekvési programok elfogadásával kapcsolatban, amelyek az élelmiszerláncon belül az emberek, az állatok és a növények egészségének magas szintjét elősegítő intézkedések végrehajtását célozzák. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(40) megfelelően kell gyakorolni. [Mód. 59]

(73)  Az e rendelet szerinti finanszírozási formákat és a végrehajtási módszereket módokat annak alapján kell megválasztani, hogy mennyiben képesek elérni az intézkedések mennyire alkalmasak a tevékenységek egyedi célkitűzéseit célkitűzéseinek megvalósítására és biztosítani az eredményeket eredmények elérésére, figyelembe véve figyelemmel különösen az ellenőrzési költségeket uniós hozzáadott-értékre, ellenőrzések költségeire, az adminisztratív terhekre terheket és a megfelelés hiányának kockázatát szabályok be nem tartásának várható kockázataira. Ennek keretében mérlegelni kell az egyösszegű átalányok, az átalánydíjak és az egységköltség alkalmazását, valamint a költségekhez nem kapcsolódó finanszírozás alkalmazását a költségvetési rendelet 125. cikkének (1) bekezdésében említettek szerint. [Mód. 60]

(74)  A program hatékonysága és eredményessége terén való előrelépésre vonatkozó rendszeres nyomon követés és jelentéstétel biztosítása érdekében a program intézkedéseinek és eredményeinek nyomon követéséhez megfelelő keretet kell létrehozni a kezdetektől. Az ilyen nyomon követésnek és jelentéstételnek indikátorokon kell alapulnia, mérve a program keretében végzett intézkedéseknek az előre meghatározott kiindulási mutatókra gyakorolt hatását. [Mód. 61]

(75)  A jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás(41) (22) és (23) bekezdése értelmében ezt a programot az egyedi nyomonkövetési követelmények alkalmazásával gyűjtött információk alapján kell értékelni, ugyanakkor el kell kerülni a túlszabályozást és az adminisztratív terheket, főként a tagállamokra nehezedőeket. Ezeknek a követelményeknek – adott esetben – mérhető mutatókat is tartalmazniuk kell a program gyakorlati hatásainak értékelése céljából. A Bizottságnak időközi értékelő jelentést kell készítenie a program keretében támogatott cselekvések célkitűzéseinek megvalósításáról, az eredményekről és a hatásokról, a források felhasználásának hatékonyságáról és uniós hozzáadott értékéről, valamint egy záró értékelő jelentést kell készítenie a hosszabb távú hatásokról, az eredmények és a tevékenységek fenntarthatóságáról, valamint a más programokkal fennálló szinergiákról. [Mód. 62]

(75a)  Ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítése érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a munkaprogram(ok) elfogadására vonatkozóan. [Mód. 63]

(76)  Az állatbetegségek és zoonózisok nyílt jegyzékét, amelyek a biztonsági intézkedések keretében történő finanszírozásra és a mentesítési, ellenőrzési és felügyeleti programok keretében történő finanszírozásra jogosultak, az (EU) 2016/429 európai parlamenti és tanácsi rendelet(42) I. részének 2. fejezetében, a 2160/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(43) és a 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(44) említett állatbetegségek alapján kell megállapítani. [Mód. 64]

(77)  Az állattenyésztésre vagy -kereskedelemre jelentős hatást gyakorló állatbetegségek helyzetének, valamint az emberekre veszélyt jelentő zoonózisok terjedésének, továbbá az új tudományos vagy járványügyi fejleményeknek, valamint az Unió számára valószínűleg új fenyegetést jelentő állatbetegségek figyelembevétele érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az állatbetegségek és zoonózisok jegyzékének módosítására vonatkozóan. Annak biztosítása érdekében, hogy hatékonyan lehessen értékelni a program által a célkitűzéseinek megvalósítása terén elért eredményeket, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az egyedi célkitűzések elérésének mérésére szolgáló indikátorok szükség szerinti felülvizsgálata vagy kiegészítése, valamint e rendeletnek a nyomonkövetési és értékelési keret létrehozására vonatkozó rendelkezésekkel való kiegészítése céljából. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak megfelelően kerüljön sor. Az érdekelt felekkel és a fogyasztói szervezetekkel szintén konzultálni kell. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein. [Mód. 65]

(78)  A [hivatkozás adott esetben a TOT-okra vonatkozó új határozat szerint frissítendő: 2013/755/EU tanácsi határozat(45) 94. cikke] értelmében a tengerentúli országokban és területeken letelepedett személyek és szervezetek jogosultak finanszírozásban részesülni, figyelemmel a program szabályaira és célkitűzéseire, valamint azon tagállam esetleges megállapodásaira is, amelyhez az érintett tengerentúli ország vagy terület kapcsolódik.

(79)  A költségvetési rendelettel, a 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelettel(46), a 2988/95/Euratom, EK tanácsi rendelettel(47), a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendelettel(48) és az (EU) 2017/1939 tanácsi rendelettel(49) összhangban, az Unió pénzügyi érdekeit arányos intézkedésekkel kell védeni, ideértve a szabálytalanságok és a csalás megelőzését, feltárását, korrekcióját és kivizsgálását, az eltűnt, jogalap nélkül kifizetett vagy szabálytalanul felhasznált pénzeszközök visszafizettetését és adott esetben közigazgatási szankciók alkalmazását. Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) a 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelettel és a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendelettel összhangban igazgatási vizsgálatokat – többek között helyszíni ellenőrzéseket és szemléket – végezhet annak megállapítása céljából, hogy történt-e csalás, korrupció vagy bármilyen más jogellenes tevékenység, amely sérti az Unió pénzügyi érdekeit. Az (EU) 2017/1939 rendelettel összhangban az Európai Ügyészség kinyomozhatja, és büntetőeljárás alá vonhatja az (EU) 2017/1371 európai parlamenti és tanácsi irányelv(50) szerinti, az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalást és más bűncselekményeket. A költségvetési rendelettel összhangban minden olyan személynek vagy szervezetnek, amely uniós finanszírozásban részesül, maradéktalanul együtt kell működnie az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében, biztosítania kell a Bizottság, az OLAF, az Európai Ügyészség és az Európai Számvevőszék számára a szükséges jogokat és hozzáférést, valamint gondoskodnia kell arról, hogy az uniós források felhasználásában részt vevő harmadik felek ezekkel egyenértékű jogokat biztosítsanak.

(80)  A rendeletre alkalmazandók az Európai Parlament és a Tanács által az EUMSZ 322. cikke alapján elfogadott horizontális pénzügyi szabályok,. E szabályokat és különösen a költségvetési rendelet rögzíti, és azok meghatározzák különösen amely meghatározza a költségvetés elkészítésére és annak vissza nem térítendő támogatások, közbeszerzés, pénzdíjak és közvetett végrehajtás révén történő végrehajtására vonatkozó eljárást, valamint rendelkezik rendelkeznek a pénzügyi szereplők felelősségére vonatkozó ellenőrzésekről, amelyet emiatt alkalmazni kell az e program szerinti fellépésekre, az e rendeletben előírt egyes eltérésekre is figyelemmel. Az EUMSZ 322. cikke alapján elfogadott szabályok a tagállamokban a jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosságok esetén az Unió költségvetésének védelmére is vonatkoznak, mivel a jogállamiság tiszteletben tartása a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás és a hatékony uniós finanszírozás alapvető előfeltétele. [Mód. 66]

(81)  Az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet(51) szabályozza a személyes adatoknak a tagállamokban e rendelet keretében és a tagállamok illetékes hatóságai felügyelete mellett történő kezelését. A 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(52) szabályozza a személyes adatoknak a Bizottság által e rendelet keretében és az európai adatvédelmi biztos felügyelete mellett végzett kezelését. Az illetékes hatóságok általi információcserének vagy információtovábbításnak meg kell felelnie a személyes adatok továbbítására vonatkozóan az (EU) 2016/679 rendeletben és az XXX rendeletben [elektronikus hírközlési adatvédelmi rendelet] rögzített szabályoknak, továbbá a Bizottság általi információcserének vagy információtovábbításnak meg kell felelnie a személyes adatok továbbítására vonatkozóan a 45/2001/EK rendeletben rögzített szabályoknak. [Mód. 67]

(82)  Mivel e rendelet céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani az érintett kérdéskörök határokon átnyúló jellege miatt, az Unió szintjén azonban az intézkedések hatékonyabb volta miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(83)  A program feladata az Unió belső piacának, a vállalkozások – köztük különösen a kkv-k mikro-, kis- és középvállalkozások – versenyképességének és fenntarthatóságának, valamint a polgárok, az üzleti vállalkozások és a közigazgatások felé irányuló európai statisztikai intézkedések jobb láthatóságának és koherenciájának biztosítása is. [Mód. 68]

(84)  A 99/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet, az 1287/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet, a 254/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet(53), a 258/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet(54), a 652/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet(55) és az (EU) 2017/826 európai parlamenti és tanácsi rendeletet 2021. január 1-jével hatályon kívül kell helyezni.

(85)  Helyénvaló megszakítás nélküli és zavartalan átmenetet biztosítani a vállalkozások és különösen a kkv-k mikro-, kis- és középvállalkozások versenyképessége és fenntarthatósága, a fogyasztóvédelem, a pénzügyi szolgáltatások fogyasztói és végfelhasználói, a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos szakpolitikai döntéshozatal, az élelmiszerlánc és az európai statisztikák területén az 1287/2013/EU rendelettel, a 254/2014/EU rendelettel, az (EU) 2017/826 rendelettel, a 258/2014/EU rendelettel, a 652/2014/EU rendelettel, a 99/2013/EU rendelettel létrehozott programok és e program között, különös tekintettel a többéves intézkedések folytatására és a korábbi programok sikereinek értékelésére, [Mód. 69]

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet létrehozza létrehoz egy egységes piaci programot, amely megerősíti a belső piac működésének, valamint piacot és javítja annak működését a vállalkozások – ideértve és elsősorban a mikro-, kis- és középvállalkozások – versenyképességének javítását célzó programot versenyképessége és fenntarthatósága, a standardizáció, a fogyasztóvédelem, a piacfelügyelet, az élelmiszerellátási lánc terén, valamint létrehozza az európai statisztikák fejlesztésének, előállításának és közzétételének finanszírozási keretét a 223/2009/EK rendelet 13.cikke szerint (a továbbiakban: a program) [Mód. 70].

Meghatározza a program célkitűzéseit, a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó költségvetést, az uniós finanszírozás formáit és az ilyen finanszírozás nyújtására vonatkozó szabályokat.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.  „vegyesfinanszírozási műveletek”: az uniós költségvetésből – többek között a költségvetési rendelet 2. cikkének (6) bekezdése szerinti vegyesfinanszírozási eszköz keretében – támogatott olyan tevékenységek, amelyek az uniós költségvetésből nyújtott nem visszafizetendő támogatási formákat és/vagy finanszírozási eszközöket ötvöznek fejlesztési vagy egyéb állami pénzügyi intézményektől, valamint kereskedelmi pénzügyi intézményektől és befektetőktől származó visszafizetendő támogatási formákkal;

2.  „európai statisztikák”: az EUSZ 3. cikkével és a 223/2009/EK rendelettel összhangban, uniós szinten és a tagállamokban fejlesztett, előállított és közzétett statisztikák; [Mód. 71]

3.  „jogalany”: minden olyan természetes személy, valamint a nemzeti jog, az uniós jog vagy a nemzetközi jog alapján létrehozott olyan jogi személy, amely jogi személyiséggel rendelkezik, és saját nevében jogokat gyakorolhat és kötelezettségeket vállalhat, illetve az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet („költségvetési rendelet”) költségvetési rendelet 197. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerinti, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet; [Mód. 72]

4.  „mikro-, kis- és középvállalkozások”: a 2003/361/EK ajánlás 2003. május 6-i változatában meghatározott mikro-, kis- és középvállalkozások;

4a.  „szociális gazdasági vállalkozás”: olyan vállalkozás, amelynek elsődleges célkitűzése társadalmi hatás elérése, nem pedig nyereség termelése a tulajdonosok és a részvényesek számára, piaci értékesítésre szánt árukat és szolgáltatásokat nyújt, irányítása nyitott és felelős módon zajlik, bevonva különösen az alkalmazottakat, a fogyasztókat és az érdekelt feleket; [Mód. 73]

4b.  „helyi köztulajdonú vállalkozás”: kisebb, helyi köztulajdonú vállalkozás, amely megfelel a kkv-kra vonatkozó kritériumoknak, és a helyi közösségek számára fontos feladatot lát el; [Mód. 74]

4c.  „vállalkozási hálózatok”: vállalkozók egyesülése valamely közös projekt végrehajtása érdekében, amelyben két vagy több kkv közösen végez egy vagy több gazdasági tevékenységet piaci versenyképességének növelése céljából; [Mód. 75]

5.  „harmadik ország”: olyan ország, amely nem tagja az Uniónak.

3. cikk

A program célkitűzései

(1)  A program általános célkitűzései a következők:

a)  a belső piac működésének javítása és különösen a polgárok, a fogyasztók és a vállalkozások – különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások (kkv-k) – védelme és erősítése az uniós jog jogi, szociális és környezetvédelmi keret érvényesítésével,; a piacra jutás megkönnyítésével és a finanszírozáshoz való hozzáférés elősegítésével, standardalkotással a vállalkozások közötti tisztességes verseny ösztönzésével, szabványok meghatározásával, a fogyasztóvédelem egységes és magas szintjének biztosításával, a piacfelügyelet szigorításával az emberi, állati és növényi egészség Unióban, a kölcsönös elismerés javításával, valamint az emberek, állatok és az állatjólét növények egészségének és jólétének előmozdításával; valamint a tagállamok illetékes hatóságai közötti, továbbá a tagállamok illetékes hatóságai, a Bizottság és a decentralizált uniós ügynökségek közötti együttműködés javításával; [Mód. 76]

b)  olyan magas színvonalú, összehasonlítható és megbízható európai statisztikák biztosítása Európa számára kidolgozása, előállítása és közzététele, amelyek alátámasztják az uniós szakpolitikák valamennyi uniós szakpolitika – többek között a kereskedelem- és a migrációs politika – tervezését, nyomon követését és értékelését alátámasztják, valamint segítik a polgárokat, a politikai döntéshozókat és a szabályozókat, a felügyeleti hatóságokat, a vállalkozásokat, a tudományos köröket, a polgárokat civil társadalmat és a médiát, hogy megalapozott döntéseket hozzanak, és aktívan részt vegyenek a demokratikus folyamatban. [Mód. 77]

(2)  A program egyedi célkitűzései a következők:

a)  a belső piac hatékonyabbá tétele,:

i.  az akadályok megelőzésének és megszüntetésének elősegítése, az uniós jog kidolgozásának, végrehajtásának és érvényesítésének támogatása a következő területeken: az áruk és szolgáltatások belső piaca, a közbeszerzés, a piacfelügyelet, valamint a társasági jog, a szerződéses és szerződésen kívüli jog, a pénzmosás elleni küzdelem, a tőke szabad mozgása, a pénzügyi szolgáltatások és a verseny, beleértve az irányítási eszközök fejlesztését;

ii.  a hatékony piacfelügyelet és termékbiztonság támogatása az Unió egészében és a termékhamisítással szembeni fellépés annak biztosítása érdekében, hogy csak biztonságos és előírásoknak megfelelő termékek álljanak rendelkezésre az uniós piacon, beleértve az online értékesítést is, illetve hogy a piacfelügyeleti hatóságok egységesebbek és hasonló kapacitásúak legyenek az Unió egészében; [Mód. 78]

b)  a vállalkozások versenyképességének és fenntarthatóságának javítása – különös tekintettel a kkv-kra – és az addicionalitás elérése olyan intézkedések biztosításával, amelyek különböző támogatási formákat nyújtanak a kkv-k számára, (a piacokhoz való hozzáférés biztosítása – beleértve a kkv-k nemzetközivé válását – kkv-kra vonatkozó célkitűzések) biztosításával, a kkv-k kedvező üzleti környezetének, az ágazatok versenyképességének, az ipar korszerűsítésének biztosítása és amelyek külön figyelmet fordítanak azok sajátos szükségleteire, a vállalkozói szellem ösztönzése; következők által:

i.  különböző támogatási formák biztosítása a kkv-k számára, elősegítve a kkv-k – és köztük a vállalkozási hálózatok – növekedését, előmozdítását és létrehozását, a vezetői készségek fejlesztése és olyan, a bővülést célzó intézkedések ösztönzése, amelyek számukra jobb hozzáférést tesznek lehetővé a piacokhoz és a nemzetköziesítési folyamatokhoz, valamint termékeik és szolgáltatások forgalmazásához;

ii.  kedvező üzleti környezet és keret előmozdítása a kkv-k számára, az adminisztratív terhek csökkentése, az ágazatok versenyképességének fokozása, biztosítva az ipar korszerűsítését, ideértve az ellenállóképes, energia- és erőforrás-hatékony gazdasághoz hozzájáruló digitális átalakulást;

iii.  a vállalkozói kultúra előmozdítása és hozzájárulás a kkv-k alkalmazottainak magas színvonalú képzéséhez;

iv.  új üzleti lehetőségek elősegítése azon kkv-k számára, amelyek célzott intézkedések révén strukturális változásokon estek át, valamint egyéb innovatív intézkedési formák, például a munkahelyteremtést megkönnyítő és a vállalkozás folytonosságát biztosító munkavállalói kivásárlások az e változások által érintett területeken. [Mód. 79]

c)  a belső piac hatékony működésének biztosítása olyan szabványosítási folyamatok révén, amelyek:

i.  lehetővé teszik az európai szabványosítás szabványosítási szervek finanszírozását és az összes érdekelt felek fél részvételét az európai szabványok létrehozásában; [Mód. 80]

ii.  támogatják a magas színvonalú nemzetközi pénzügyi beszámolási és könyvvizsgálati standardok kidolgozását, megkönnyítik az uniós jogba való integrálásukat, valamint és/vagy előmozdítják a vállalati jelentéstételben a bevált módszerek innovációját és fejlesztését a kis- és nagyvállalatok számára egyaránt; [Mód. 81]

d)  a fogyasztók érdekeinek előmozdítása, valamint a fogyasztóvédelem és a termékbiztonság egységes és magas szintjének biztosítása a következők révén: [Mód. 82]

i.  a fogyasztók, a vállalkozások és a civil társadalom lehetőségeinek növelése, segítése és oktatása; a magas szintű fogyasztóvédelem, a fenntartható fogyasztás biztosítása, különösen a legkiszolgáltatottabb fogyasztók számára az egységes piac méltányosságának, átláthatóságának és a termékbiztonság biztosítása belé vetett bizalomnak a megerősítése érdekében; az illetékes végrehajtó hatóságok és a fogyasztói képviseleti szervezetek, valamint az együttműködési intézkedések támogatásával; támogatása többek között a meglévő és a kialakulóban lévő technológiák által felvetett kérdések kezelésével, ideértve az ellátási lánc során a termékek nyomon követhetőségének javítására irányuló intézkedéseket is; minőségi szabványok az Unióban, valamint a termékek kettős minősége kérdésének megoldása; az uniós jog keretében a fogyasztókat megillető jogok tudatosítása, és annak biztosítása, hogy minden valamennyi fogyasztó hozzáférjen a jogorvoslathoz; hozzáférhessen hatékony jogorvoslati mechanizmusokhoz, valamint megfelelő tájékoztatás a piacokról és a fogyasztókról, akárcsak a fenntartható fogyasztás előmozdítása az áruk és szolgáltatások sajátos jellemzőire és környezetre gyakorolt hatására vonatkozó bővített tájékoztatás révén; [Mód. 83]

ii.  a fogyasztók, az egyéb pénzügyi szolgáltatások végfelhasználói és a civil társadalom részvételének előmozdítása a pénzügyi szolgáltatási szakpolitika kialakításában; a pénzügyi szféra és a kereskedelmi forgalomba hozott pénzügyi termékek különböző kategóriái jobb megértésének előmozdítása és a fogyasztók érdekeinek biztosítása a lakossági pénzügyi szolgáltatások terén; [Mód. 84]

e)  az emberek, az állatok és a növények magas szintű egészségvédelmének és biztonságának elősegítése az élelmiszerláncon a mezőgazdasági és élelmiszer-ellátási láncon belül és a kapcsolódó területeken, beleértve a betegségek és a károsítók megelőzése és felszámolása révén– az állatok vagy a növények egészségére kiható kiterjedt válságok vagy előre nem látható események esetén hozott sürgősségi intézkedéseket is beleértve –, valamint az állatjólét javítása javításának, illetve a fenntartható élelmiszer-termelés agrár-élelmiszeripari termelésnek és a megfizethető fenntartható fogyasztásnak a támogatása, továbbá a kutatásnak, az innovációnak és -fogyasztás az érintett szereplők között a bevált gyakorlatok megosztásának az ösztönzése; [Mód. 85]

f)  magas színvonalú európai statisztikák fejlesztése, készítése, közzététele és közlése Európáról kellő időben, pártatlanul és költséghatékony módon a 223/2009/EK rendelet 4. cikkében említett Európai Statisztikai Rendszeren belül megerősített partnerségek révén és az összes érintett külső féllel különféle adatforrások, fejlett adatelemzési módszerek, intelligens rendszerek és digitális technológiák használatának segítségével és nemzeti és – adott esetben – regionális bontásban. [Mód. 86]

4. cikk

Költségvetés

(1)  A program 2021–2027 közötti időszakban történő megvalósítására szánt pénzügyi keretösszeg folyó áron számítva 4 088 580 000 6 563 000 000 EUR. [Mód. 87]

(2)  Az (1) bekezdésben említett összegen belül az alábbi indikatív összegeket kell elkülöníteni a következő célkitűzések számára:

-a)  394 590 000 EUR a 3. cikk (2) bekezdése a) pontjának i. alpontjában említett célkitűzésre; [Mód. 88]

-aa)  396 200 000 EUR a 3. cikk (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontjában említett célkitűzésre; [Mód. 89]

a)  1 000 000 000 3 122 000 000 EUR a 3. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett célkitűzésre; [Mód. 90]

aa)  220 510 000 EUR a 3. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett célkitűzésre; [Mód. 91]

b)  188 000 000 198 000 000 EUR a 3. cikk (2) bekezdése bekezdésének d) pontjának i. alpontjában pontjában említett célkitűzésre; [Mód. 92]

c)  1 680 000 000 EUR a 3. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett célkitűzésre;

d)  552 000 000 EUR a 3. cikk (2) bekezdésének f) pontjában említett célkitűzésre.

(3)  Az (1) bekezdésben említett összeg felhasználható a program végrehajtásához kapcsolódó technikai és igazgatási segítségnyújtásra, különösen az előkészítő, nyomonkövetési, kontroll-, ellenőrzési és értékelési tevékenységekre, továbbá az információk feldolgozására és cseréjére összpontosító IT-hálózatokra, valamint az intézményi IT-eszközök használatára és fejlesztésére. A program célkitűzései által érintett tevékenységek finanszírozására szolgáló program maximális elérhetőségének biztosítása érdekében az igazgatási és technikai támogatás teljes költsége nem haladhatja meg az (1) bekezdésben említett pénzügyi keretösszeg értékének 5% -át. [Mód. 93]

(4)  A 3. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett célkitűzés esetében az egy pénzügyi évnél hosszabb időn átívelő költségvetési kötelezettségvállalások felbonthatók több évre esedékes éves részletekre.

(5)  A költségvetési rendelet 111. cikkének (2) bekezdésétől eltérve a Bizottság az e rendelet 3. cikke (2) bekezdésének e) pontjában említett egyedi célkitűzéshez kapcsolódó költségvetési kötelezettségvállalást tesz az állategészségügyi és növényegészségügyi biztonsági intézkedésekre odaítélt támogatásra, miután értékelte a tagállamok által benyújtott kifizetési kérelmeket.

(5a)  Külön mechanizmust kell bevezetni azért, hogy nagyobb szükséghelyzetek esetén az élelmiszer-ellátási lánc közvetlenül hozzáférjen a Bizottság válságtartalékához, a 3. cikk (2) bekezdésének e) pontja szerinti intézkedésekhez elegendő finanszírozás biztosítása érdekében. [Mód. 94]

(6)  A tagállamok részére megosztott irányítás keretében allokált források a tagállamok kérésére átcsoportosíthatók a programra. A Bizottság ezeket a forrásokat a költségvetési rendelet 62. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban közvetlenül vagy 62. cikke (1) bekezdésének c) pontjával összhangban közvetve hajtja végre. Ezeket a forrásokat lehetőség szerint az érintett tagállam javára kell felhasználni.

5. cikk

A programhoz társult harmadik országok

A program nyitva áll az alábbi harmadik országok számára:

a)  az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) azon tagjai, amelyek az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagjai is, az EGT-megállapodásban meghatározott feltételekkel összhangban;

b)  csatlakozó országok, tagjelölt országok és potenciális tagjelöltek, a szóban forgó országok uniós programokban való részvételének a vonatkozó keretmegállapodásokban és társulási tanácsi határozatokban vagy hasonló megállapodásokban meghatározott általános alapelveivel és általános feltételeivel, valamint az Unió és az említett országok közötti megállapodásokban meghatározott egyedi feltételekkel összhangban;

c)  az európai szomszédságpolitika hatálya alá tartozó országok, a szóban forgó országok uniós programokban való részvételének a vonatkozó keretmegállapodásokban és társulási tanácsi határozatokban vagy hasonló megállapodásokban meghatározott általános alapelveivel és általános feltételeivel, valamint az Unió és az említett országok közötti megállapodásokban meghatározott egyedi feltételekkel összhangban;

d)  harmadik országok, a harmadik ország uniós programokban való részvételét szabályozó egyedi megállapodásban meghatározott feltételekkel összhangban, feltéve, hogy a megállapodás:

i.  méltányos egyensúlyt biztosít az uniós programokban részt vevő harmadik ország hozzájárulásai és előnyei között;

ii.  meghatározza a programokban való részvétel feltételeit, beleértve az egyes programokhoz és azok adminisztratív költségeihez való pénzügyi hozzájárulás kiszámítását;

iii.  nem ruház a harmadik országra a programmal kapcsolatos döntéshozatali hatáskört;

iv.  garantálja az Uniónak a hatékony és eredményes pénzgazdálkodáshoz, valamint pénzügyi érdekeinek védelméhez való jogát.

A ii. alpontban említett hozzájárulások a költségvetési rendelet [21. cikkének (5) bekezdésével] összhangban címzett bevételeknek minősülnek.

6. cikk

Az uniós finanszírozás végrehajtása és formái

(1)  A programot a költségvetési rendelettel összhangban közvetlen irányítással kell végrehajtani vagy közvetett irányítással a költségvetési rendelet 62. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett szervekkel.

(2)  A program a költségvetési rendeletben meghatározott bármely formában – különösen vissza nem térítendő támogatás, pénzdíj és közbeszerzés formájában – nyújthat finanszírozást. Vegyesfinanszírozási műveletek keretében finanszírozási eszköz formájában is nyújtható finanszírozás.

(3)  A kölcsönös biztosítási mechanizmusokhoz való hozzájárulások fedezhetik a címzettek által visszafizetendő pénzösszegek behajtásával kapcsolatos kockázatot, és a költségvetési rendelet értelmében elegendő garanciát jelentenek. A(z) XXX rendelet [a garanciaalapról szóló rendelet helyébe lépő rendelet] [X. cikkében] megállapított rendelkezések alkalmazandók(56).

II. FEJEZET

VISSZA NEM TÉRÍTENDŐ TÁMOGATÁSOK

7. cikk

Vissza nem térítendő támogatások

A program keretében nyújtott vissza nem térítendő támogatások odaítélésére és kezelésére a költségvetési rendelet VIII. címével összhangban kerül sor.

8. cikk

Támogatható intézkedések

(1)  Kizárólag a 3. cikkben említett célkitűzéseket végrehajtó intézkedések finanszírozhatók.

(2)  Különösen a következő, a 3. cikkben említett célkitűzéseket végrehajtó intézkedések támogathatók:

a)  megfelelő feltételek megteremtése – átlátható tájékoztatás információmegosztás és figyelemfelkeltő kampányok, bevált gyakorlatok cseréje, különös tekintettel az alkalmazandó uniós szabályokra, a fogyasztók és a vállalkozók jogaira, a bevált gyakorlatok ösztönzése és innovatív megoldások megosztása, a szakértelem és a tudás cseréje és terjesztése, és illetve képzések szervezése révén a polgárok és a vállalkozások digitális ismereteinek bővítése céljából – a belső piac minden szereplője számára, a vállalkozásokat, a polgárokat és a fogyasztókat, a civil társadalmat és a hatóságokat is beleértve; [Mód. 95]

b)  mechanizmusok biztosítása a polgárok, a fogyasztók, a végfelhasználók, a civil társadalom, a szakszervezetek és a vállalkozások, különösen a kkv-k uniós képviselői számára a politikai megbeszélésekhez, szakpolitikákhoz és döntéshozatali eljárásokhoz való hozzájárulás érdekében, különösen a reprezentatív szervezetek nemzeti és uniós szintű működésének támogatásával; [Mód. 96]

c)  kapacitásépítés, a tagállamok közötti, valamint a tagállamok illetékes hatóságai, valamint a tagállamok illetékes hatóságai és a Bizottság, a decentralizált uniós ügynökségek és a harmadik országok hatóságai közötti együttes fellépések megkönnyítése és összehangolása, és különösen az európai uniós termékbiztonság megerősítését, a fogyasztóvédelmi szabályok érvényesítését és a termékek nyomonkövethetőségét célzó közös intézkedések; [Mód. 97]

d)  az uniós jogi keret tagállamok általi hatékony végrehajtásának és korszerűsítésének támogatása, valamint az állandóan változó környezethez való gyors hozzáigazítása, valamint a digitalizálás nyomán felmerült ügyek megoldása, többek között az adatok összegyűjtése és elemzése révén; tanulmányok, értékelések és szakpolitikai ajánlások; demonstrációs tevékenységek és kísérleti projektek szervezése; kommunikációs tevékenységek; a belső piac átlátható, tisztességes és hatékony működését biztosító célzott IT-megoldások kifejlesztése. [Mód. 98]

(2a)  A 3. cikk (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontjában említett, alábbi egyedi célkitűzéseket végrehajtó intézkedések finanszírozhatók:

a)  a piacfelügyeleti hatóságok és a tagállamok más érintett hatóságai közötti koordinálás és együttműködés, különösen az uniós termékmegfelelési hálózat révén;

b)  a piacfelügyelettel és a külső határok ellenőrzésével kapcsolatos információcserét szolgáló számítástechnikai eszközök fejlesztése és karbantartása;

c)  a termékbiztonság és a megfelelés területén tett közös fellépések és tesztelések kidolgozásához nyújtott támogatás az internetre csatlakozó termékek és az online értékesített termékek viszonylatában is;

d)  együttműködés, a bevált gyakorlatok cseréje és közös projektek a piacfelügyeleti hatóságok és harmadik országok releváns szervei között;

e)  támogatás a piacfelügyeleti hatóságok számára a piacfelügyeleti stratégiák, tudás- és hírgyarapítás, tesztelési képességek és eszközök, kiképzési programok, műszaki segítségnyújtás és kapacitásépítés terén;

f)  a gépjárművekre vonatkozó típus-jóváhagyási eljárások értékelése és a megfelelőség ellenőrzése a Bizottság által. [Mód. 99]

(3)  A következő, a 3. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett egyedi célkitűzést végrehajtó intézkedések finanszírozhatók:

a)  támogatás nyújtása a kkv-k számára különféle formákban; [Mód. 100]

b)  a mikrovállalkozások, kkv-k és vállalkozási hálózatok piacra jutásának megkönnyítése – az Unión kívüli piacokat is beleértve –, a globális környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi kihívások, valamint az üzleti szempontból nemzetközivé válás általuk történő kezelésének támogatása, a teljes életciklusuk alatt a számukra nyújtott támogatás megkönnyítése, illetve az uniós vállalkozási és ipari vezető szerep megerősítése a globális értékláncokon belül, beleértve az Enterprise Europe Hálózatot is; [Mód. 101]

c)  a piaci akadályok és kezelése, az adminisztratív terhek kezelése mérséklése, többek között a vállalkozásalapítás és vállalatindítás előtt álló akadályok elhárítása, valamint a kedvező üzleti környezet megteremtése annak érdekében, hogy a mikrovállalkozások és kkv-k kihasználhassák a belső piac előnyeit – a finanszírozáshoz való hozzáférést is ideértve – megfelelő útmutató, tanácsadó és mentorálási rendszerek felállításával tudásalapú üzleti szolgáltatások nyújtására; [Mód. 102]

d)  a fenntartható vállalkozások fejlesztésének és növekedésének elősegítése, beleértve a mikrovállalkozások és kkv-k uniós jogszabályokkal – többek között a készségfejlesztést környezetvédelmi és az ipar átalakítását energiaügyi uniós joggal – kapcsolatos tudatosságának növelése, készségeik és képesítéseik fejlesztésének javítása, valamint a gyártási és szolgáltatási ágazatokban ágazatok fenntartható ipari, technológiai és szervezeti átalakítását előmozdító új üzleti modellek és erőforrás-hatékony értékláncok kifejlesztése; [Mód. 103]

e)  a vállalkozások és a gazdaság egész ágazatai versenyképességének támogatása és fenntarthatóságának megerősítése, valamint a mikrovállalkozások és kkv-k támogatása az a technológiai, szervezeti és szociális innováció átvételében, az a vállalati társadalmi felelősségvállalás fokozása és értéklánc-együttműködés az ökoszisztémák és klaszterek stratégiai összekapcsolásával, beleértve különös figyelmet fordítva a közös klaszterkezdeményezést is klaszterkezdeményezésre; [Mód. 104]

f)  a vállalkozói üzleti környezet és a vállalkozói kultúra előmozdítása, beleértve az új vállalkozók mentori programját programjának bővítése, az induló vállalkozások támogatását, az üzleti fenntarthatóságot fenntarthatóság és a méretnövelést méretnövelés támogatása, különös figyelmet fordítva az új potenciális vállalkozókra (pl. fiatalok, nők), akárcsak az egyéb, olyan konkrét célcsoportokra, mint például szociálisan hátrányos helyzetű, kiszolgáltatottabb csoportokra. [Mód. 105]

(3a)  A 3. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett egyedi célkitűzés végrehajtása során a Bizottság az e cikk (3) bekezdésének a) – f) pontjaiban felsorolt fellépések mellett az alábbi konkrét cselekvéseket is támogathatja:

a)  a tanácsadó szolgáltatások Európai Vállalkozási Hálózat (Enterprise Europe Network) általi felgyorsítása, támogatása és kiterjesztése azzal a céllal, hogy egyablakos ügyintézés keretében vállalkozástámogatási szolgáltatást nyújtsanak azon uniós kkv-knak, amelyek a belső piacban és a harmadik országokban rejlő lehetőségek kiaknázására törekszenek, továbbá nyomon követéssel, azt biztosítandó, hogy az utóbbiak valamennyi tagállamban hasonló minőségi színvonalú szolgáltatást nyújtsanak;

b)  vállalkozási hálózatok létrehozásának támogatása;

c)  az új vállalkozók mobilitási programjainak („Erasmus fiatal vállalkozóknak”) támogatása és bővítése, hogy fejleszteni tudják vállalkozói szakismereteiket, készségeiket és hozzáállásukat, és javítani tudják technológiai kapacitásaikat és vállalkozásuk irányítását;

d)  a kkv-k bővítésének támogatása a piacvezérelt lehetőségeken alapuló jelentős üzleti bővítési projektek révén (kkv-k fellendítési eszköze);

e)  ágazatspecifikus tevékenységek támogatása a mikrovállalkozások és kkv-k magas aránya által jellemzett és az uniós GDP-hez nagymértékben hozzájáruló területeken, például a turisztikai ágazatban. [Mód. 106]

(3b)  Az Európai Vállalkozási Hálózat (Enterprise Europe Network) révén megvalósított, az e cikk (3a) bekezdésének a) pontjában említett fellépések többek között a következőket foglalhatják magukban:

a)  a kkv-k nemzetközivé válásának és a belső piaci üzleti partnerek azonosításának, a K+F-fel kapcsolatos, határokon átnyúló üzleti együttműködés, a technológia-, tudás- és innovációtranszfert célzó partnerségnek a megkönnyítése;

b)  tájékoztatás, iránymutatás és személyre szabott tanácsadás az uniós jogról, az uniós finanszírozási és támogatási lehetőségekről, valamint azokról az uniós kezdeményezésekről, amelyek hatással vannak a vállalkozásokra, ideértve az adóztatást, a tulajdonjogokat, a környezeti és energetikai kötelezettségeket, munkaügyi és a szociális biztonsággal kapcsolatos szempontokat;

c)  a kkv-k környezetvédelmi, éghajlati, energiahatékonysági és teljesítménybeli szakértelemhez való hozzáférésének megkönnyítése;

d)  a Hálózat bővítése az Unió és a tagállamok más tájékoztatási és tanácsadó hálózataival, különösen az EURES-szel, az uniós innovációs központokkal és az InvestEu tanácsadó platformmal.

A Hálózat által más uniós programok nevében nyújtott szolgáltatásokat az adott programoknak kell finanszírozniuk.

A Bizottságnak a Hálózat részeinek vagy elemeinek javítása érdekében olyan fellépéseket kell a Hálózaton belül előnyben részesítenie, amelyek nem felelnek meg a minimális előírásoknak, annak érdekében, hogy Unió-szerte egységes támogatást biztosítson a mikrovállalkozásoknak és a kkv-knak.

A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el a Hálózat által az egyedi célkitűzésekre és a kkv-kra vonatkozó fellépések hatékonyságára gyakorolt hatások mérését szolgáló mutatók és minimumnormák megállapítása céljából.

E végrehajtási jogi aktusokat a 21. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 20. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a kkv-kra vonatkozó, e bekezdésben nem említett támogatási formák kiegészítése céljából. [Mód. 107]

(4)  Az 1025/2012/EU rendelet 15. és 16. cikkében meghatározott, az e rendelet 3. cikke (2) bekezdése c) pontjának i. alpontjában említett egyedi célkitűzést megvalósító intézkedések finanszírozhatók.

(5)  A pénzügyi beszámolás és a könyvvizsgálat területén a nemzetközi szabványok kidolgozását, alkalmazását, értékelését és nyomon követését célzó tevékenységeket támogató, valamint a szabványosítási folyamatokat felügyelő, és a 3. cikk (2) bekezdése c) pontjának ii. alpontjában említett egyedi célkitűzést megvalósító intézkedések finanszírozhatók.

(5a)  A következő, a 3. cikk (2) bekezdése d) pontjának i. alpontjában említett egyedi célkitűzéseket végrehajtó intézkedések finanszírozhatók:

a)  a fogyasztók saját jogaikkal kapcsolatos ismereteinek és tájékoztatásának javítása az EU fogyasztóvédelmi szabályairól szóló, egész életen át tartó tanulás révén , illetve a fogyasztók (köztük a kiszolgáltatottabb helyzetben lévő, speciális igényeket támasztó fogyasztók) pozíciójának erősítése a technológiai fejlődés és a digitalizálás nyomán felmerülő új kihívásokkal való szembenézés terén;

b)  hozzáférés biztosítása minden fogyasztónak és kereskedőnek a peren kívüli minőségi vitarendezéshez és az online vitarendezéshez, valamint a jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó információkhoz;

c)  a fogyasztóvédelmi jogszabályok erőteljesebb érvényesítésének támogatása különös figyelmet fordítva a határokon átnyúló ügyekre vagy a harmadik feleket érintő esetekre a nemzeti végrehajtó szervek közötti hatékony koordinációra és a harmadik országokkal folytatott végrehajtási együttműködésre;

d)  a fenntartható fogyasztás elősegítése a fogyasztói tudatosság növelésével a termék tartósságára, a környezeti hatásra, a környezetbarát tervezési jellemzőkre és a fogyasztói jogok előmozdítására vonatkozóan, és jogorvoslati lehetőséggel a termékek korai elromlása esetén; [Mód. 108]

(6)  Az I. mellékletben meghatározott, a 3. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett egyedi célkitűzést megvalósító intézkedések finanszírozhatók.

(7)  A II. mellékletben meghatározott, a 3. cikk (2) bekezdésének f) pontjában említett egyedi célkitűzést megvalósító intézkedések finanszírozhatók.

9. cikk

Részvételre jogosult jogalanyok

(1)  A költségvetési rendelet 197. cikkében említett feltételeken túl az e cikk (2)–(7) bekezdésében foglalt részvételi feltételek alkalmazandók.

(2)  A (3)–(7) bekezdésben meghatározott részvételi feltételek mellett a program keretében a következő szervezetek támogathatók:

a)  az alábbi országok bármelyikében letelepedett jogalanyok:

i.  tagállam vagy hozzá kapcsolódó tengerentúli ország vagy terület;

ii.  a programhoz az 5. cikk szerint társult harmadik ország;

b)  bármely nemzetközi szervezet vagy az uniós jog alapján létrehozott bármely jogalany;

c)  a programhoz nem társult harmadik országban letelepedett jogalanyok kivételesen jogosultak a részvételre, amennyiben az intézkedés az Unió célkitűzéseit követi, és az Unión kívüli tevékenységek elősegítik azon tagállami területeken végrehajtott beavatkozások hatékonyságát, amelyekre a Szerződések vonatkoznak.

(3)  A Bizottság engedélyezheti, hogy a programhoz nem társult harmadik országban letelepedett jogalanyok is részt vegyenek a következő intézkedésekben vehetnek részt: [Mód. 109]

a)  a 3. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett egyedi célkitűzést végrehajtó intézkedések;

b)  a 3. cikk (2) bekezdése d) pontjának i. alpontjában említett egyedi célkitűzést megvalósító, a fogyasztóvédelmet támogató intézkedések.

Az a) és b) pontokban említett intézkedésekben részt vevő jogalanyok nem jogosultak arra, hogy uniós pénzügyi hozzájárulásban részesüljenek (különösen, ha fennáll az innovatív technológia átvételének kockázata), hacsak kivéve, ha az nélkülözhetetlen a programhoz, különösen az uniós vállalkozások versenyképessége és piacra jutása vagy az Unióban lakóhellyel rendelkező fogyasztók védelme tekintetében – nem nélkülözhetetlen a programhoz. E kivétel nem alkalmazható nyereségorientált szervezetek esetében. [Mód. 110]

(4)  E rendelet 3. cikke (2) bekezdése c) pontjának i. alpontjában említett egyedi célkitűzést megvalósító intézkedések esetében az 1025/2012/EU rendelet 15. és 16. cikkében meghatározott jogalanyok jogosultak részvételre.

(5)  A 3. cikk (2) bekezdése d) pontjának i. alpontjában említett, és az Európai Fogyasztói Központok Hálózatához kapcsolódó egyedi célkitűzés megvalósítását támogató intézkedések esetében a következő szervezetek jogosultak részvételre:

a)  valamely tagállam vagy az 5. cikkben említett harmadik ország által kijelölt olyan szerv, amely vagy közjogi szerv vagy egy átlátható eljárás keretében kiválasztott nonprofit szervezet;

b)  közjogi szervezet.

(6)  A programhoz társult vagy nem társult harmadik országok a 3. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett egyedi célkitűzést megvalósító alábbi intézkedésekre jogosultak:

a)  védelmi intézkedések az uniós egészségügyi helyzetnek a III. mellékletben felsorolt állatbetegségek és zoonózisok, illetve a 16. cikkben említett munkaprogramban felsorolt növénykárosítók egyikének harmadik ország vagy valamely tagállam területén való előfordulása vagy kifejlődése következtében kialakuló közvetlen fenyegetettsége esetén;

b)  védelmi intézkedések vagy más releváns tevékenységek, amelyeket az Unióban található növények egészségügyi állapotának támogatására hoznak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 20. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a III. melléklet módosítására, amennyiben az szükséges az állattenyésztésre vagy -kereskedelemre jelentős hatást gyakorló állatbetegségek helyzetének, valamint az emberekre veszélyt jelentő zoonózisok terjedésének, továbbá az új tudományos vagy járványügyi fejleményeknek, valamint az olyan állatbetegségeknek a figyelembevétele érdekében, amelyek valószínűleg új veszélyt jelentenek az Unió számára.

Azon állati betegségek és növénykárosítók kivételével, amelyek jelentős hatást gyakorolnak az Unióra, a nem társult országoknak elvben saját maguknak kell finanszírozniuk az a) és b) pontban említett intézkedésekben való részvételüket.

(7)  Az e rendelet 3. cikke (2) bekezdésének f) pontjában említett egyedi célkitűzést megvalósító intézkedések esetében a következő jogi személyek jogosultak részvételre:

a)  a nemzeti statisztikai hivatalok és a 223/2009/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdésében említett egyéb nemzeti hatóságok;

b)  az együttműködési hálózatokat támogató intézkedések tekintetében a statisztika területén működő más szervek, amelyek nem az e bekezdés a) pontjában említett hatóságok;

c)  nem profitorientált szervezetek, amelyek függetlenek az ipari, kereskedelmi, üzleti és más összeférhetetlen érdekektől, és amelyek fő célkitűzésként és tevékenységként a 223/2009/EK rendelet 11. cikkében említett európai statisztikai gyakorlati kódex végrehajtását, valamint az európai statisztikák előállításának új, a hatékonyság uniós szintű növelésére és a minőség uniós szintű javítására irányuló módszereinek végrehajtását segítik elő és támogatják;

10. cikk

Kijelölt kedvezményezettek

A program keretében pályázati felhívás nélkül támogatásban részesülhetnek a következő szervezetek:

a)  a piacfelügyelet területén az e rendelet 3. cikke (2) bekezdésének bekezdése a) pontjában pontjának ii. alpontjában említett egyedi célkitűzést megvalósító intézkedések esetében a tagállamok piacfelügyeleti hatóságai a 765/2008/EK rendelet 17. cikkében, valamint a [Javaslat – Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a termékekre vonatkozó uniós harmonizációs jogszabályok betartására és érvényesítésére vonatkozó szabályok és eljárások megállapításáról](57) 11. cikkében említettek szerint; [Mód. 111]

b)  az e rendelet 3. cikke (2) bekezdésének bekezdése a) pontjában pontjának ii. alpontjában említett egyedi célkitűzést megvalósító akkreditációs és piacfelügyeleti intézkedések tekintetében a 765/2008/EK rendelet 14. cikke alapján elismert szervezet a 765/2008/EK rendelet 32. cikkében említett tevékenységek végrehajtására; [Mód. 112]

c)  az e rendelet 3. cikke (2) bekezdése c) pontjának i. alpontjában említett egyedi célkitűzést megvalósító intézkedések esetében az 1025/2012/EU rendelet 17. cikkében említett szervezetek;

d)  a 3. cikk (2) bekezdése c) pontjának ii. alpontjában említett egyedi célkitűzést megvalósító intézkedések esetében az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport (EFRAG), a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok alapítványa és a Közérdekű Felügyeleti Tanács (PIOB);

e)  a 3. cikk (2) bekezdése d) pontjának i. alpontjában említett egyedi célkitűzést megvalósító intézkedések esetében a fogyasztói érdekek uniós szinten történő képviseletével kapcsolatban a Bureau Européen des Unions de Consommateurs (Európai Fogyasztók Szervezete – BEUC) és az Európai Szövetség a Fogyasztók Képviseletének Összehangolására a Szabványosításban (ANEC), feltéve, hogy nincsenek ellentétes érdekeik és tagjaik révén az uniós fogyasztók érdekeit a tagállamok legalább kétharmadában képviselik;

f)  a 3. cikk (2) bekezdése d) pontjának ii. alpontjában említett egyedi célkitűzést megvalósító intézkedések esetében a Finance Watch és a Better Finance a következő feltételek mellett, amelyeket évente meg kell vizsgálni:

i.  a szervezetek nem kormányzatiak és nonprofitok maradnak, valamint függetlenek maradnak az ipartól, a kereskedelemtől vagy az üzlettől;

ii.  nem rendelkeznek semmilyen ellentétes érdekeltséggel, és tagjaikon keresztül az uniós fogyasztók és egyéb végfelhasználók érdekeit képviselik a pénzügyi szolgáltatások területén;

g)  e rendelet 3. cikke (2) bekezdésének e) pontjában említett egyedi célkitűzést megvalósító intézkedések esetében:

i.  az (EU) 2017/625 európai parlamenti és tanácsi rendelet(58) 92., 95. és 97. cikkében említett tagállami illetékes hatóságok és kapcsolt jogalanyaik, az uniós referencialaboratóriumok és az Európai Unió referenciaközpontjai, valamint a nemzetközi szervezetek;

ii.  csak az e rendelet 9. cikke (6) bekezdésének a) és b) pontjában leírt intézkedések esetében a programhoz társult vagy nem társult harmadik országok;

h)  az e rendelet 3. cikke (2) bekezdésének f) pontjában említett egyedi célkitűzést megvalósító intézkedések esetében a 223/2009/EK rendelet (5) cikke (2) bekezdésében említett nemzeti statisztikai intézetek és más nemzeti hatóságok.

E cikk első bekezdésének e) pontja tekintetében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 20. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a program keretében – a 3. cikk (2) bekezdése d) pontjának i. alpontjában felsorolt konkrét célkitűzést megvalósító fellépésekért – támogatásra jogosultak listájának módosítására. [Mód. 113]

11. cikk

Értékelési és odaítélési szempontok

A 3. cikk (2) bekezdésében említett egyedi célkitűzés(eke)t megvalósító intézkedések értékelő bizottsága(i) részben vagy egészben külső szakértőkből állhat(nak). Az értékelő bizottság(ok) munkája az átláthatóság, az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvére kell épülnie. [Mód. 114]

12. cikk

Társfinanszírozási szabályok

(1)  Az e rendelet 3. cikke (2) bekezdésének bekezdése a) pontjában pontjának ii. alpontjában említett egyedi célkitűzést megvalósító intézkedés tekintetében, a tagállamok és a programhoz társult harmadik országok piacfelügyeleti hatóságaira vonatkozóan, valamint a [Javaslat – Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a termékekre vonatkozó uniós harmonizációs jogszabályok betartására és érvényesítésére vonatkozó szabályok és eljárások megállapításáról] 20. cikkében említett uniós vizsgálóhelyekre vonatkozóan, a program az intézkedés elszámolható költségeinek legfeljebb 100 %-át finanszírozhatja, feltéve, hogy nem sérül a költségvetési rendeletben meghatározott társfinanszírozási elv. [Mód. 115]

(2)  A 3. cikk (2) bekezdése c) pontjának ii. alpontjában említett egyedi célkitűzést megvalósító Közérdekű Felügyeleti Tanácsnak (PIOB) odaítélt támogatások tekintetében ha a finanszírozás a Nemzetközi Könyvvizsgálói Szövetség (IFAC) által egy adott évben a teljes éves finanszírozás több mint kétharmadát érinti, az éves hozzájárulás az adott évre a 16. cikkben említett munkaprogramban meghatározott maximális összegre korlátozódik.

(3)  Az e rendelet 3. cikke (2) bekezdésének e) pontjában említett egyedi célkitűzést megvalósító intézkedések esetében a program az elszámolható költségek legfeljebb 100 %-át finanszírozhatja, feltéve, hogy a költségvetési rendelet 190. cikkében meghatározott társfinanszírozási elvet nem sértik meg.

(4)  Az e rendelet 3. cikke (2) bekezdésének f) pontjában említett egyedi célkitűzést megvalósító intézkedések esetében a program a 223/2009/EK rendelet 15. cikkében említett együttműködési hálózatokat támogató intézkedések elszámolható költségeinek legfeljebb 95 %-át finanszírozhatja.

13. cikk

Elszámolható költségek

A költségvetési rendelet 186. cikkében meghatározott feltételeken túl az alábbi költségelszámolhatósági feltételek alkalmazandók az e rendelet 3. cikke (2) bekezdésének e) pontjában említett egyedi célkitűzést megvalósító intézkedésekre:

a)  a költségvetési rendelet 193. cikke (2) bekezdésének b) pontjában említettek szerint a költségek az intézkedés kezdő időpontja előtt elszámolhatók lesznek;

b)  az ilyen költségek szintén elszámolhatók lehetnek betegség feltételezett előfordulásával vagy károsítók feltételezett jelenlétével kapcsolatos intézkedések meghozatalának eredményeképpen, feltéve, hogy ezt az előfordulást vagy jelenlétet később megerősítik.

Az első bekezdés a) pontjában említett költségek a betegség előfordulásáról vagy a károsító jelenlétéről szóló értesítés Bizottsághoz történő beérkezésének napjától elszámolhatók.

14. cikk

Kumulatív, kiegészítő és kombinált finanszírozás

(1)  Egy másik uniós program keretében hozzájárulásban részesült intézkedés azzal a feltétellel kaphat hozzájárulást e programból is, hogy a hozzájárulások nem ugyanazokat a költségeket fedezik. Az egyes uniós programokból nyújtott hozzájárulásokra a megfelelő program szabályai alkalmazandók. A kumulatív finanszírozás összege nem haladhatja meg az intézkedés elszámolható költségeinek összegét, és a különböző uniós programokból nyújtott támogatás a támogatási feltételeket meghatározó dokumentumoknak megfelelően arányosan számítandó ki.

(2)  A kiválósági pecsétet elnyert intézkedések, valamint az alábbi, kumulatív, összehasonlító feltételeknek megfelelő intézkedések:

a)  a program keretében meghirdetett pályázati felhívás alapján értékelték őket;

b)  megfelelnek az adott pályázati felhívás minőségre vonatkozó minimumkövetelményeinek;

c)  a költségvetési korlátok miatt nem finanszírozhatók az adott pályázati felhívás keretében

támogatást kaphatnak az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, a Kohéziós Alapból, az Európai Szociális Alap Pluszból vagy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból az (EU) XX rendelet [a közös rendelkezésekről szóló rendelet] (EU) XX rendelet [67.] cikkének (5) bekezdésével és az (EU) XX [a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és nyomon követéséről szóló] (EU) XX rendelet [8.] cikkével vagy [a Digitális Európa program létrehozásáról szóló] (EU) XX rendelettel és különösen a korszerű digitális készségekre vonatkozó célkitűzéssel összhangban, feltéve, hogy az ilyen intézkedések összhangban állnak az érintett program célkitűzéseivel. A támogatást nyújtó Alap szabályait kell alkalmazni. [Mód. 116]

(3)  Egy művelet egy vagy több uniós programból kaphat támogatást. Ilyen esetekben a kifizetés iránti kérelemben bejelentett kiadásokat nem lehet bejelenteni egy másik programra vonatkozó kifizetési kérelemben.

(4)  Az adott kifizetés iránti kérelemben feltüntetendő kiadási összeget minden egyes érintett programra vonatkozóan arányosan lehet kiszámítani a támogatási feltételeket meghatározó dokumentummal összhangban.

III. FEJEZET

VEGYESFINANSZÍROZÁSI MŰVELETEK

15. cikk

Vegyesfinanszírozási műveletek

E program keretében a vegyesfinanszírozási műveleteket az [InvestEU rendelettel] és a költségvetési rendelet X. címével összhangban kell végrehajtani.

IV. FEJEZET

PROGRAMOZÁS, NYOMON KÖVETÉS, VÉGREHAJTÁS ÉS ELLENŐRZÉS

16. cikk

A program végrehajtása

(1)  A programot Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 20. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek a költségvetési rendelet 110. cikkében említett munkaprogram(ok)on keresztül cikkével összhangban munkaprogram(ok) elfogadásával egészítik ki ezt a rendeletet. A munkaprogramok éves vagy többéves jellegűek és különösen a követendő célkitűzéseket, a várt eredményeket, a végrehajtás módját és a terv finanszírozására fordított teljes összeget határozzák meg. Tartalmazniuk kell végrehajtani továbbá a finanszírozandó tevékenységek részletes leírását, az egyes tevékenységekre fordított összegek megjelölését, valamint végrehajtásuk tervezett menetrendjét. A munkaprogramok adott esetben meghatározzák a vegyesfinanszírozási műveletekre fenntartott teljes összeget. [Mód. 117]

(2)  A 3. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett egyedi célkitűzést végrehajtó munkaprogramokat az I. mellékletben meghatározottak szerint a Bizottság fogadja el végrehajtási jogi aktusok útján. E végrehajtási jogi aktusokat a 21. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 20. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek a 3. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett egyedi célkitűzést végrehajtó munkaprogramok elfogadásával egészítik ki ezt a rendeletet, az I. mellékletben meghatározottak szerint. [Mód. 118]

(3)  E cikk (1) bekezdésétől eltérve az e rendelet 3. cikke (2) bekezdésének f) pontjában említett egyedi célkitűzést megvalósító, az e rendelet II. mellékletében meghatározott intézkedéseket a 223/2009/EK rendelet 14. és 17. cikkével összhangban kell végrehajtani.

17. cikk

Nyomon követés és jelentéstétel

(1)  A 3. cikk (2) bekezdésében meghatározott egyedi programcélkitűzések megvalósítása terén a hatékonyság és eredményesség szempontjából tett előrelépésekről történő jelentéstételhez használandó mutatókat a IV. melléklet tartalmazza. [Mód. 119]

(2)  A program célkitűzéseinek elérése érdekében tett előrelépések hatékony értékelésének biztosítása érdekében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 20. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a IV. mellékletben szereplő mutatók felülvizsgálata vagy kiegészítése, továbbá e rendelet nyomonkövetési és értékelési keretre vonatkozó rendelkezésekkel való kiegészítése céljából, ahol azt szükségesnek ítéli.

(3)  A teljesítményjelentési rendszer biztosítja, hogy a program végrehajtásának nyomon követésére vonatkozó adatokat és az eredményeket hatékonyan, eredményesen és időben összegyűjtsék. Ennek érdekében az uniós pénzeszközök címzettjeire és adott esetben a tagállamokra vonatkozóan arányos jelentéstételi követelményeket kell megállapítani.

18. cikk

Értékelés

(1)  Az értékeléseket időben el kell végezni ahhoz, hogy a döntéshozatali folyamatban felhasználhatók legyenek.

(2)  A Legkésőbb ... [a program időközi értékelését végrehajtásának kezdetétől számított négy éven belül] a Bizottság elkészíti a program végrehajtásáról rendelkezésre álló elegendő információ birtokában, de legkésőbb négy évvel a program végrehajtásának kezdetét követően kell elvégezni időközi értékelő jelentését a programból támogatott fellépések céljainak eléréséről, az eredményekről és hatásokról, az erőforrások felhasználásának hatékonyságáról és az uniós hozzáadott értékről. [Mód. 120]

(3)  A 3. cikk (2) bekezdése c) pontjának ii. alpontjában említett egyedi célkitűzést megvalósító intézkedésekkel kapcsolatban a Bizottság éves jelentést készít a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok alapítványának a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok, a PIOB és az EFRAG fejlesztésére irányuló tevékenységéről. A Bizottság a jelentést megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(4)  A 223/2009/EK rendelet 13. cikkével összhangban a Bizottság konzultál Az Európai Statisztikai Rendszer Bizottságával az értékelések azon részéről, amelyek az e rendelet 3. cikke (2) bekezdésének f) pontjában említett egyedi célkitűzést végrehajtó intézkedésekre vonatkoznak, mielőtt azokat elfogadja és benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(5)  A Legkésőbb ... [a program végrehajtásának végén, de legkésőbb négy évvel az 1. cikkben meghatározott időszak végét követően befejezése után három évvel] a Bizottság elkészíti a program végleges értékelő jelentését a program hosszú távú hatásairól, a Bizottság elvégzi a program végső értékelését fellépések fenntarthatóságáról és a különböző munkaprogramok közötti szinergiákról. [Mód. 121]

(6)  A Bizottság a (2) és az értékelések megállapításait (5) bekezdésben említett értékelő jelentéseket saját észrevételei következtetései kíséretében közli továbbítja az Európai Parlamenttel Parlament, a Tanáccsal Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal Bizottság és a Régiók Bizottságával Bizottsága részére, valamint közzéteszi azokat. A jelentésekhez adott esetben mellékelni kell a program módosítására vonatkozó javaslatokat is. [Mód. 122]

19. cikk

Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme

Ha egy harmadik ország nemzetközi megállapodás alapján elfogadott határozat vagy más jogi eszköz szerint részt vesz a programban, biztosítja, hogy az engedélyező tisztviselő, az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) és az Európai Számvevőszék megkapják a hatáskörük hiánytalan gyakorlásához szükséges jogokat és hozzáférést. Az OLAF esetében e jogok közé tartozik az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló 883/2013/EU, Euratom rendeletben előírt vizsgálatok – köztük például helyszíni ellenőrzések és szemlék – lefolytatásához való jog is.

20. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételekkel felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(2)  A Bizottságnak a 8. cikk (3b) bekezdésében, a 9., 10., 16. és a 17. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása a 2028. december 31-ig terjedő időszakra szól. [Mód. 123]

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja 8. cikk (3b) bekezdésében, a 9., 10., 16. és a 17. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. [Mód. 124]

(4)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)  A 8. cikk (3b) bekezdése, a 9., a 10., a 16. és a 17. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik. [Mód. 125]

21. cikk

Bizottsági eljárás

(1)  A Bizottság munkáját a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(59) 58. cikkével létrehozott Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(60) értelmében vett bizottságnak minősül bizottság segíti. [Mód. 126]

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

Ha a bizottságnak írásbeli eljárás keretében kell véleményt nyilvánítania, az ilyen eljárást eredmény nélkül kell lezárni, amennyiben a véleménynyilvánításra megállapított határidőn belül a bizottság elnöke így határoz, vagy ha a bizottsági tagok egyszerű többsége ezt kéri.

V. FEJEZET

ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

22. cikk

Tájékoztatás, kommunikáció és közzététel

(1)  Az uniós finanszírozás címzettjei elismerik az uniós finanszírozás eredetét, és (különösen az intézkedések és azok eredményeinek népszerűsítésekor) gondoskodnak annak átláthatóságáról és láthatóságáról azáltal, hogy következetes, hatékony és arányos módon célzott információkat juttatnak el többféle közönségnek, köztük a médiának és a nyilvánosságnak. [Mód. 127]

(2)  A Bizottság tájékoztatási tájékoztató és kommunikációs tevékenységeket végez hajt végre felhasználóbarát módon annak érdekében, hogy felhívja a programhoz, valamint annak intézkedéseihez fogyasztók, polgárok, vállalatok, különösen a kkv-k és eredményeihez kapcsolódóan a közigazgatások figyelmét az e rendelet pénzügyi eszközei által nyújtott erőforrásokra, akárcsak annak intézkedéseire és eredményeire. A programhoz allokált pénzügyi forrásokat ezenfelül az Unió azon politikai prioritásaira vonatkozó intézményi kommunikáció költségeinek fedezésére is kell fordítani, amelyek kapcsolódnak a 3. cikkben említett célkitűzésekhez. [Mód. 128]

(3)  A Bizottság (EUROSTAT) végrehajtja a 3. cikk (2) bekezdésének f) pontjában említett egyedi célkitűzés megvalósításával, annak intézkedéseivel és eredményeivel – amennyiben azok az adatgyűjtésre, az európai statisztikák fejlesztésére, előállítására és közzétételére vonatkoznak, a 223/2009/EK rendeletben előírt statisztikai elvekkel összhangban – kapcsolatos tájékoztatási és kommunikációs tevékenységeket. [Mód. 129]

23. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 99/2013/EU, az 1287/2013/EU, a 254/2014/EU, a 258/2014/EU, a 652/2014/EU és az (EU) 2017/826 rendelet 2021. január 1-jével hatályát veszti.

24. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1)  Ez a rendelet nem érinti a szóban forgó intézkedések lezárásig történő folytatását vagy módosítását a 99/2013/EU, az 1287/2013/EU, a 254/2014/EU, a 258/2014/EU, a 652/2014/EU és az (EU) 2017/826 rendelet szerint, amelyek továbbra is alkalmazandók az érintett intézkedésekre azok lezárásáig.

(2)  A program pénzügyi keretösszegéből a program és annak – az (1) bekezdésben felsorolt jogi aktusok által létrehozott – elődprogramjai keretében elfogadott intézkedések közötti átmenet biztosításához szükséges technikai és igazgatási segítségnyújtási kiadások is fedezhetők.

(3)  A 2027. december 31-ig be nem fejezett intézkedésekkel kapcsolatos igazgatási feladatok ellátása céljából szükség esetén előirányzatok állíthatók be a 2027 utáni költségvetésbe a 4. cikk (3) bekezdésében meghatározott kiadások fedezésére.

25. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2021. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt ..., -án/-én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I. MELLÉKLET

A 3. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett egyedi célkitűzést végrehajtó támogatható intézkedések

A 3. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett egyedi célkitűzést végrehajtó alábbi – elsősorban vissza nem térítendő támogatások és közbeszerzés révén végrehajtott − intézkedések finanszírozhatók:

1.  Állat- és növényegészségügyi biztonsági intézkedések

1.1.  Állat- és növényegészségügyi biztonsági intézkedések, amelyeket akkor kell alkalmazni, ha a III. mellékletben felsorolt egyik állatbetegség vagy zoonózis előfordulását vagy egy vagy több károsító megjelenését megerősítették, vagy ha közvetlen veszély fenyegeti az Unió humán-, állat- és növényegészségügyi helyzetét.

Az első bekezdésben említett intézkedéseket azonnal végre kell hajtani, és alkalmazásuknak meg kell felelnie a vonatkozó uniós jogszabályokban megállapított rendelkezéseknek.

1.2.  A növényegészségügyi veszélyhelyzetek tekintetében a tagállamok által végrehajtott, az adott területen először előforduló károsítók elleni intézkedések a következők:

a)  az uniós zárlati károsítók megelőzésére, elszigetelésére és/vagy felszámolására irányuló, valamely tagállam illetékes hatósága által az (EU) 2016/2031 európai parlamenti és tanácsi rendelet(61) 16. cikke alapján vagy az említett rendelet 28. cikkének (1) bekezdésével összhangban elfogadott uniós intézkedések alapján hozott intézkedések; [Mód. 130]

b)  az uniós zárlati károsítók jegyzékében nem szereplő olyan károsító megelőzésére, elszigetelésére és/vagy felszámolására irányuló, valamely tagállam illetékes hatósága által az (EU) 2016/2031 rendelet 29. cikke értelmében hozott intézkedések, amely uniós zárlati károsítónak minősülhet az említett rendelet említett cikkében vagy 30. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kritériumok szerint; [Mód. 131]

c)  olyan károsító elterjedésének megakadályozására hozott további védekező intézkedések, amely ellen az (EU) 2016/2031 rendelet 28. cikkének (1) bekezdése és 30. cikkének (1) bekezdése alapján az e pont a) alpontjában említett felszámolási és e pont b) alpontjában említett visszaszorítási intézkedésektől eltérő uniós intézkedéseket fogadtak el, amennyiben ezek az intézkedések az említett károsítónak az Unióban történő továbbterjedése elleni védelem érdekében elengedhetetlenek.szükség esetén a hordozók szabad mozgásának korlátozása a környező tagállamokban; [Mód. 132]

ca)  hirtelen megjelenő károsító felszámolására irányuló intézkedések, még abban az esetben is, ha nem uniós zárlati károsítóról van szó, hanem az valamely tagállamban bekövetkező szélsőséges éghajlati esemény vagy az éghajlatváltozás eredménye. [Mód. 133]

1.3.  Uniós finanszírozás nyújtható az alábbi intézkedésekre is:

1.3.1.  olyan védekező intézkedések, amelyek az Unió egészségügyi helyzetének közvetlen veszélyeztetésekor szükségesek, a III. mellékletben felsorolt állatbetegségek, illetve zoonózisok harmadik ország, tagállam vagy TOT területén való megjelenésének vagy elterjedésének következményeképpen, továbbá az Unió növényegészségügyi helyzetének támogatására hozott védekező intézkedések vagy egyéb releváns tevékenységek;

1.3.2.  e mellékletben említett olyan intézkedések, amelyeket két vagy több, a járvány megfékezése érdekében egymással szorosan együttműködő tagállam hajt végre;

1.3.3.  a III. mellékletben felsorolt állatbetegségek és zoonózisok megfékezésére szánt biológiai készítmények készleteinek létrehozása, amennyiben a Bizottság valamely tagállam kérésére úgy ítéli meg, hogy az adott tagállamban szükség van a készletek létrehozására;

1.3.4.  biológiai készítmények készleteinek létrehozása vagy oltóanyagok beszerzése, ha a III. mellékletben felsorolt állatbetegségek és zoonózisok egyikének egy harmadik országban vagy egy tagállamban történő előfordulása vagy terjedése veszélyt jelent az Unióra.

1.3.4a.  Az Unión belül és/vagy annak külső határain állatbetegség és/vagy károsító szervezetek megjelenésének gyanúja esetén komolyan meg kell erősíteni az ellenőrzéseket és a nyomon követést az Unió egész területén. [Mód. 134]

1.3.4b.   Intézkedések az ismert és a jelenleg ismeretlen károsítók és betegségek megjelenésének megfigyelésére. [Mód. 135]

2.  Éves és többéves állat- és növényegészségügyi programok

2.1.  A III. mellékletben felsorolt állatbetegségek és zoonózisok, valamint növénykárosítók megelőzését, felszámolását, megfékezését és felügyeletét célzó éves és többéves állat- és növényegészségügyi programokat a vonatkozó uniós jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően kell végrehajtani. [Mód. 136]

Az intézkedések finanszírozásra való jogosultságának feltételeit a 16. cikkben említett munkaprogramban kell meghatározni.

A programokat a tervezett végrehajtási időszakot megelőző év május 31-ig kell benyújtani a Bizottsághoz.

Miután a kedvezményezettek benyújtották az időközi pénzügyi jelentést, a Bizottság szükség esetén módosíthatja a támogatási megállapodásokat a teljes támogathatósági időszak vonatkozásában.

E programoknak tükrözniük kell az éghajlatváltozás által előidézett új helyzetet, illetve az európai szinten tapasztalható eltérő következményeket; emellett elő kell segíteniük az európai biodiverzitás csökkenésének megelőzését. [Mód. 137]

2.2.  Amennyiben a III mellékletben felsorolt állatbetegségek és zoonózisok egyikének előfordulása vagy terjedése valószínűleg veszélyeztetné az Unió egészségügyi helyzetét, valamint az adott betegség vagy zoonózis Unióban való megjelenése elleni védekezés érdekében, vagy ha az Unió növényegészségügyi helyzetének támogatásához védekező intézkedések szükségesek, a tagállamok nemzeti programjukba foglalhatnak olyan intézkedéseket, amelyeket harmadik országok területén, az adott országok hatóságaival együttműködve kell végrehajtani. Ugyanezen körülmények között és ugyanezen cél érdekében az uniós támogatások közvetlenül odaítélhetők harmadik országok illetékes hatóságainak.

2.3.  A növényegészségügyi programokat illetően a tagállamok az alábbi intézkedésekre kaphatnak uniós finanszírozást:

a)  adott időszak alatt végzett felmérések, amelyek legalább azt ellenőrzik, hogy jelen van-e valamely uniós zárlati károsító, és felfedezhetők-e az (EU) 2016/2031 rendelet 29. cikkében említett intézkedések vagy az említett rendelet 30. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott intézkedések hatálya alá tartozó károsító jelei vagy tünetei;

b)  adott időszak alatt végzett felmérések, amelyek legalább azt ellenőrzik, hogy jelen van-e valamely olyan, az a) pontban nem említett károsító, amely újonnan felmerülő kockázatot jelenthet az Unió számára, és amely megjelenése vagy elterjedése jelentős hatással lehet az Unió mezőgazdaságára vagy erdeire;

c)  egy uniós zárlati károsító megelőzésére, elszigetelésére vagy felszámolására irányuló, valamely tagállam illetékes hatósága által az (EU) 2016/2031 rendelet 17. cikke értelmében, vagy az említett rendelet 28. cikkének (1) bekezdésével összhangban elfogadott uniós intézkedések értelmében hozott intézkedések; [Mód. 138]

d)  az uniós zárlati károsítók jegyzékében nem szereplő olyan károsító megelőzésére, elszigetelésére vagy felszámolására irányuló, valamely tagállam illetékes hatósága által az (EU) 2016/2031 rendelet 29. cikke értelmében hozott intézkedések, amely uniós zárlati károsítónak minősülhet az említett rendelet említett cikkében vagy 30. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kritériumok szerint; [Mód. 139]

e)  olyan károsító elterjedésének megakadályozására hozott további védekezési intézkedések, amely ellen az (EU) 2016/2031 rendelet 28. cikkének (1) bekezdése és 30. cikkének (1) bekezdése alapján az e pont c) alpontjában említett felszámolási és az e pont d) alpontjában említett visszaszorítási intézkedésektől eltérő uniós intézkedéseket fogadtak el, amennyiben ezek az intézkedések az említett károsítónak az Unióban történő továbbterjedése elleni védelem érdekében elengedhetetlenek; [Mód. 140]

f)  olyan károsító visszaszorítására hozott intézkedések, amely ellen az (EU) 2016/2031 rendelet 28. cikkének (2) bekezdése vagy az említett rendelet 30. cikkének (3) bekezdése alapján uniós visszaszorítási intézkedéseket fogadtak el egy olyan fertőzött körzetre vonatkozóan, ahol nem lehet az adott zárlati károsítót felszámolni, amennyiben ezek az intézkedések elengedhetetlenek az Unió területének az adott zárlati károsító továbbterjedése elleni védelme érdekében.

A 16. cikkben említett munkaprogram meghatározza az ezen intézkedések hatálya alá tartozó növénykárosítók jegyzékét.

3.  Az állatjólét javításának támogatására vonatkozó tevékenységek, ideértve az állatjóléti normáknak és a nyomon követhetőségnek való megfelelést – az állatszállítás során is – biztosító intézkedéseket. [Mód. 141]

4.  Az (EU) 2017/625 rendelet 92., 95. és 97. cikkében említett európai uniós referencialaboratóriumok és európai uniós referenciaközpontok.

5.  Az (EU) 2017/625 rendelet 112. cikkében említett összehangolt ellenőrzési programok, információ- és adatgyűjtés.

6.  Az élelmiszer-pazarlás megelőzését és az élelmiszercsalás elleni küzdelmet célzó tevékenységek.

7.  A fenntartható élelmiszer-termelést környezetet és a biológiai sokféleséget nem károsító, az agroökológiai termelést és a fenntartható élelmiszer-fogyasztást támogató tevékenységek, valamint a közvetlen értékesítés és a rövid forgalmazási láncok elősegítése. [Mód. 142]

8.  A 3. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett egyedi célkitűzéssel kapcsolatos jogszabályok hatékony és eredményes végrehajtásához szükséges és az Unió egésze számára bizonyítottan hozzáadott értéket képviselő adatbázisok és számítógépes információkezelési rendszerek; olyan új technológiák bevezetése, amelyek javítják a termékek nyomonkövethetőségét, mint például a termékek csomagolásán található QR-kódok. [Mód. 143]

9.  Képzés hatósági ellenőrzésekért felelős illetékes hatóságok alkalmazottai, valamint az állatbetegségek vagy növénykárosítók kezelésében és/vagy megelőzésében részt vevő egyéb felek számára az (EU) 2017/625 rendelet 130. cikkének megfelelően.

10.  A tagállamok szakértőinél abból adódóan felmerülő utazási, szállás- és napi tartózkodási kiadások, hogy a Bizottság kijelöli őket saját szakértőinek segítésére az (EU) 2017/625 rendelet 116. cikkének (4) bekezdésében és 120. cikkének (4) bekezdésében foglaltak szerint.

11.  Műszaki és tudományos munka, beleértve azokat a tanulmányokat és koordinációs tevékenységeket, amelyek az új és ismeretlen károsítók és betegségek megjelenésének megakadályozása érdekében, a 3. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett egyedi célkitűzéssel kapcsolatos területen a jogszabályok megfelelő végrehajtásának biztosításához, valamint e jogszabályoknak a tudományos, technológiai és társadalmi fejlődéshez való igazításának biztosításához szükségesek. [Mód. 144]

12.  A tagállamok vagy a 3. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett egyedi célkitűzés elérése érdekében működő nemzetközi szervezetek által végzett tevékenységek, az e célkitűzéssel kapcsolatos szabályok kidolgozásának és végrehajtásának támogatása érdekében.

13.  Olyan projektek, amelyeket egy vagy több tagállam szervezett azzal a céllal, hogy innovatív technikák és vizsgálati tervek alkalmazásával javítsa a 3. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett egyedi célkitűzés hatékony végrehajtását.

14.  Az Unió és a tagállamok által indított tájékoztató és tudatosságnövelő kezdeményezések támogatása, amelyek célja a továbbfejlesztett, a szabályoknak megfelelő és fenntartható élelmiszer-termelés és -fogyasztás biztosítása, beleértve az élelmiszer-pazarlást és megelőző, ezáltal a körforgásos gazdaságot támogató, valamint az élelmiszercsalást megelőző tevékenységeket, a 3. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett egyedi célkitűzés területére vonatkozó szabályok végrehajtása keretében. [Mód. 145]

15.  Az emberi és az állati egészség, valamint a növényegészségügy és az állatjólét védelmét célzó, egy harmadik országból az Unió határához érkező állatokra, állati termékekre, növényekre, növényi termékekre vonatkozó intézkedések.

II. MELLÉKLET

A 3. cikk (2) bekezdésének f) pontjában említett egyedi célkitűzést végrehajtó, támogatható intézkedések

Az uniós szakpolitikák végrehajtása az Unió gazdasági, társadalmi, területi és környezeti helyzetére vonatkozó, magas színvonalú, összehasonlítható és megbízható statisztikai információkat igényel. Ezenkívül az európai statisztikák lehetővé teszik, hogy az uniós polgárok megérthessék a demokratikus folyamatot, abban részt vehessenek, valamint, hogy vitát folytathassanak az Unió jelenéről és jövőjéről.

A program az európai statisztikáról szóló 223/2009/EK rendelettel együtt átfogó keretet biztosít a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó európai statisztikák fejlesztéséhez, előállításához és közzétételéhez. Az európai statisztikákat e keretben és az Európai statisztika gyakorlati kódexének elveivel összhangban, az európai statisztikai rendszerben (ESR) való szoros és összehangolt együttműködés révén fejlesztik, állítják elő és teszik közzé.

Az e keretben fejlesztett, előállított és közzétett európai statisztikák hozzájárulnak az EUMSZ-ben meghatározott uniós szakpolitikák végrehajtásához, és tükröződnek a Bizottság stratégiai prioritásaiban is.

A 3. cikk (2) bekezdésének f) pontjában említett egyedi célkitűzés megvalósítása során a következő intézkedéseket kell végrehajtani:

Gazdasági és monetáris unió, globalizáció és kereskedelem

–  magas színvonalú statisztikák biztosítása, amelyek megerősítik a túlzott hiány esetén követendő eljárást, a Reformtámogató programot és az Unió éves gazdasági nyomonkövetési és irányítási ciklusát;

–  az európai gazdasági főmutatók (PEEI-k) biztosítása és – ahol szükséges – javítása;

–  statisztikai és módszertani útmutatás biztosítása a gazdasági konvergenciát, a pénzügyi stabilitást és a munkahelyteremtést támogató beruházási és a költségvetési eszközök statisztikai kezeléséről;

–  statisztikák biztosítása a saját forrásokra, valamint az uniós alkalmazottak javadalmazására és nyugdíjára vonatkozóan;

–  a az áru- és szolgáltatáskereskedelemnek, a külföldi közvetlen befektetéseknek, a globális értékláncoknak és a globalizáció uniós gazdaságokra gyakorolt hatásának jobb mérése. [Mód. 146]

Egységes piac, innováció és digitális transzformáció

–  kiváló minőségű és megbízható statisztikák szolgáltatása az egységes piac, az európai védelmi cselekvési terv, valamint az innováció és a kutatás legfontosabb területei számára;

–  több és időszerűbb statisztika szolgáltatása a megosztásalapú gazdaságról, a digitalizáció európai vállalkozásokra és polgárokra gyakorolt hatásáról.

Európa szociális dimenziója

–  kiváló minőségű, időszerű és megbízható statisztikák szolgáltatása a szociális jogok európai pillérének és az uniós készségpolitika támogatására, beleértve – többek között, de nem kizárólag – a munkaerőpiacról, a foglalkoztatásról, az oktatásról és képzésről, a jövedelmekről, az életkörülményekről, a szegénységről, az egyenlőtlenségről, a szociális védelemről, a be nem jelentett munkavégzésről és a készségekkel kapcsolatos szatellitszámlákról szóló statisztikákat; [Mód. 147]

–  statisztikák szolgáltatása a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez kapcsolódóan;

–  a migrációval kapcsolatos statisztikák gyarapítása, különösen a migránsok helyzetére és integrációjára, valamint a menedékkérők oktatási igényeire és képzettségi szintjére vonatkozóan;

–  korszerűsített, 2021 utáni nép- és lakásszámlálási programok és népességi statisztikák kidolgozása;

–  népességi előrejelzések biztosítása, és azok éves frissítése.

Fenntartható fejlődés, természeti erőforrások és környezet

–  a fenntartható fejlesztési célok elérésében tapasztalt előrehaladás nyomon követése;

–  a statisztikák továbbfejlesztése az energiastratégia, a körforgásos gazdaság és a műanyagokra vonatkozó stratégia támogatása érdekében;

–  a legfontosabb környezeti statisztikák és mutatók biztosítása a hulladékra, a vízre, a biológiai sokféleségre, az erdőkre, a földhasználatra és a felszínborításra vonatkozóan, valamint éghajlattal kapcsolatos statisztikák és környezeti-gazdasági számlák szolgáltatása;

–  árufuvarozással és személyszállítással kapcsolatos statisztikák szolgáltatása az uniós szakpolitikák támogatása érdekében; valamint

–  további mutatók kidolgozása az intermodalitás és a környezetbarátabb közlekedési módokra történő modális váltás nyomon követésére;

–  időszerű és releváns adatok biztosítása a közös agrárpolitika, a közös halászati politika, valamint a környezettel, az élelmezésbiztonsággal és az állatjóléttel kapcsolatos szakpolitikák igényeinek megfelelően.

Gazdasági, társadalmi és területi kohézió

–  időszerű és átfogó statisztikai mutatók biztosítása régiókról – köztük az Unió legkülső régióiról –, városokról és vidéki területekről a területfejlesztési szakpolitikák hatékonyságának nyomon követéséhez és értékeléséhez, valamint az ágazati szakpolitikák területi hatásainak értékeléséhez;

–  a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre vonatkozó mutatók kidolgozásának támogatása; valamint rendőrségi és biztonsági statisztikák kidolgozása;

–  a térinformatikai adatok növekvő felhasználása, és a térinformatikai irányítás szisztematikus integrálása és érvényre juttatása a statisztika előállítása során.

Az európai statisztikák hatékonyabb kommunikációja és annak előmozdítása, hogy azok megbízható információforrásként szolgáljanak az online félretájékoztatás kezelésében

–  az európai statisztika mint megbízható bizonyíték szisztematikus előmozdítása, és használatának elősegítése a tényfeltárók, a kutatók és a hatóságok számára az online félretájékoztatás kezelésében;

–  a felhasználók számára a statisztikákhoz való hozzáférés egyszerűsítése és a statisztikák könnyebb megértésének biztosítása, többek között vonzó és interaktív megjelenítéssel, személyre szabottabb szolgáltatásokkal, például igény szerinti adatokkal és önkiszolgáló elemzésekkel;

–  az európai statisztikák minőségbiztosítási keretének továbbfejlesztése és nyomon követése, többek között a tagállamok az Európai statisztika gyakorlati kódexének való megfelelésének szakmai vizsgálata révén;

–  a mikroadatokhoz való hozzáférés biztosítása kutatási célokból, emellett a legmagasabb szintű szabványok biztosítása az adatvédelemben és a statisztikai adatok bizalmas kezelésében.

Az adatforradalom előnyeinek kihasználása, és áttérés a megbízható intelligens statisztikákra

–  az új digitális adatforrások kiaknázásának fokozása és a megbízható intelligens statisztikák alapjainak megteremtése új statisztikák közel valós időben, megbízható algoritmusokkal történő készítéséhez;

–  új megközelítések kidolgozása a magántulajdonban lévő adatok felhasználására az adatvédelmi számítási és a biztonságos, többszereplős számítási módszerek elfogadása révén;

–  a csúcstechnológiát képviselő kutatás és innováció támogatása a hivatalos statisztikák területén, többek között együttműködési hálózatok használatával és európai statisztikai képzési programok biztosításával.

Kibővített partnerség és statisztikai együttműködés

–  az ESR-partnerség és a Központi Bankok Európai Rendszerével való együttműködés megerősítése;

–  partnerség előmozdítása a köz- és magánadatok birtokosaival és a technológiai ágazattal az adatokhoz való statisztikai célú hozzáférésnek, a több forrásból származó adatok integrálásának és a legújabb technológiák alkalmazásának megkönnyítése érdekében;

–  a kutatási és tudományos körökkel való együttműködés fokozása, különösen az új adatforrások, adatelemzések használata és a statisztikai ismeretek növelése tekintetében;

–  együttműködés nemzetközi szervezetekkel és harmadik országokkal a globális hivatalos statisztikák érdekében.

III. MELLÉKLET

Az állatbetegségek és zoonózisok jegyzéke

1.  Afrikai lópestis

2.  Afrikai sertéspestis

3.  Lépfene

4.  Madárinfluenza (magas patogenitású)

5.  Madárinfluenza (alacsony patogenitású)

6.  Campylobacteriosis

7.  Klasszikus sertéspestis

8.  Ragadós száj- és körömfájás

9.  Kecskék fertőző tüdő- és mellhártya-gyulladása

10.  Takonykór

11.  Kéknyelv-betegséggel való fertőzöttség (1-24 szerotípus)

12.  Szarvasmarha-brucellózissal, B. melitensis-szel és B. suis-szal való fertőzöttség

13.  Epizootiás haemorrhagiás betegség vírusával való fertőzöttség

14.  Bőrcsomósodáskór vírusával való fertőzöttség

15.  Mycoplasma mycoidessubsp. mycoides SC -vel (szarvasmarhák ragadós tüdőlobja) fertőzöttség,

16.  Mycobacterium tuberculosis komplexszel (M. bovis, M. caprae és M. tuberculosis) való fertőzöttség

17.  Newcastle-betegség vírusával való fertőzöttség

18.  Kiskérődzők pestisének vírusával való fertőzöttség

19.  Veszettséggel való fertőzöttség

20.  Rift-völgyi láz vírusával való fertőzöttség

21.  Keleti marhavész vírusával való fertőzöttség

22.  Zoonózist okozó szalmonella szerotípussal való fertőzöttség

23.  Echinococcus spp-vel való fertőzöttség

24.  Listeriosis

25.  Juhhimlő és kecskehimlő

26.  Fertőző szivacsos agyvelőbántalom

27.  Izomférgesség (trichinellosis),

28.  Lovak venezuelai járványos agy- és gerincvelő-gyulladása

29.  Verotoxikus E. coli törzs

Az állatbetegségek és zoonózisok jegyzéke a következőket foglalja magában:

a)  a betegségeknek az (EU) 2016/429 rendelet 1. részének 2. fejezete értelmében összeállított jegyzéke;

b)  a szalmonella, valamint a 2160/2003/EK rendelet és a 2003/99/EK irányelv(62) hatálya alá tartozó zoonózisok és zoonózis-kórokozók;

c)  a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak. [Mód. 148]

IV. MELLÉKLET

MUTATÓK

Célkitűzés

Mutató

A 3. cikk (2) bekezdésének a) pontjában bekezdése a) pontjának i. alpontjában meghatározott célkitűzések

1 – Új panaszok és meg nem felelési esetek száma az áruk és szolgáltatások szabad mozgása, valamint A közbeszerzésre vonatkozó uniós jogszabályok területén.

2 – Szolgáltatáskereskedelem-korlátozottsági mutató.

3 – Az „Európa Önökért” portál látogatóinak száma.

4 – Közös piacfelügyeleti kampányok száma.

A 3. cikk (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontjában meghatározott célkitűzések

1 – Új panaszok és meg nem felelési esetek száma az áruk és szolgáltatások szabad mozgása, valamint az online értékesítés területén.

2 – Közös piacfelügyeleti és termékbiztonsági kampányok száma.

A 3. cikk (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott célkitűzések

1 – A programból és a hálózattól támogatást igénybe vevő kkv-k száma.

2 – Támogatott vállalkozások száma, amelyek üzleti partnerséget kötöttek.

2a – Mentorálási és mobilitási rendszerekben részt vevő vállalkozók száma.

2b – A kkv-kra háruló, a kkv-k létrehozásával járó költségek csökkentése.

2c – A létrehozott vállalkozási hálózatok száma.

2d – Kkv-tesztet alkalmazó tagállamok száma.

2e – Azon tagállamok számának jelentős növekedése, amelyek az induló üzleti vállalkozások számára egyablakos rendszert működtetnek.

2f – Az exporttevékenységet folytató kkv-k arányának és az Unión kívüli piacokra exportáló kkv-k arányának növekedése a referenciaértékhez képest.

2g – Azon tagállamok számának jelentős növekedése a referenciaértékhez képest, amelyek a potenciális, a fiatal, az új és a női vállalkozókra, valamint más meghatározott célcsoportokra irányuló, a vállalkozói készséget előmozdító megoldásokat valósítanak meg.

2h – Azon uniós polgárok arányának növelése a referenciaértékhez képest, akik önfoglalkoztatók szeretnének lenni.

2i – A kkv-k teljesítménye a fenntarthatóság szempontjából, többek között a fenntartható kék gazdasági és zöld termékeket1a és szolgáltatásokat kifejlesztő uniós kkv-k arányának növekedésében, illetve erőforrás-hatékonyságuk javulásában mérve (energia, nyersanyag vagy víz, újrahasznosítás stb. tekintetében) a referenciaértékhez képest.

*valamennyi mutatót a jelenlegi, 2018-as helyzethez kell viszonyítani.

__________________

1a A zöld termékek és szolgáltatások olyan termékek és szolgáltatások, amelyek előállításának elsődleges célja a környezeti kockázat csökkentése, valamint a szennyezés és a felhasznált erőforrások minimalizálása. Ide tartoznak a környezetbarát jellemzőkkel bíró (ökotervezésű, ökocímkézésű, ökológiai módon termelt és újrahasznosított anyagokat jelentős mértékben tartalmazó) termékek is. Forrás: Flash Eurobarometer 342., „SMEs, Resource Efficiency and Green Markets” („Kkv-k, erőforráshatékonyság, zöld piacok”).

A 3. cikk (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott célkitűzések

i.  

ii.  

1 – Az európai szabványok tagállamok által nemzeti szabványként való végrehajtásának aránya az összes aktív európai szabvány tekintetében.

2 – Az Unió által jóváhagyott nemzetközi pénzügyi beszámolási és könyvvizsgálati standardok százalékos aránya.

A 3. cikk (2) bekezdésének d) pontjában meghatározott célkitűzések

i.  

ii.  

1 – A fogyasztói körülmények mutatója.

2 – A pénzügyi szolgáltatások területén a kedvezményezettektől érkező állásfoglalások és nyilvános konzultációkra adott válaszok száma.

A 3. cikk (2) bekezdésének e) pontjában meghatározott célkitűzések

1 – A sikeresen végrehajtott nemzeti állat- és növényegészségügyi programok száma.

2 – A károsítók által okozott, sikeresen megoldott vészhelyzetek száma.

3 – A betegségek által okozott, sikeresen megoldott vészhelyzetek száma.

A 3. cikk (2) bekezdésének f) pontjában meghatározott célkitűzések

1 – Az interneten közzétett statisztikák hatása: a webes említések és a pozitív/negatív vélemények száma.

[Mód. 149]

(1) HL C 62., 2019.2.15., 40. o.
(2) HL C 86., 2019.3.7., 259. o.
(3)HL C 62., 2019.2.15., 40. o.
(4)HL C 86., 2019.3.7., 259. o.
(5)Az Európai Parlament 2019. február 12-i álláspontja.
(6)Az Európai Parlament és a Tanács 99/2013/EU rendelete (2013. január 15.) az európai statisztikai programról (2013–2017) (HL L 39., 2013.2.9., 12. o.).
(7) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/858 rendelete (2018. május 30.) a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkotóelemeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről, a 715/2007/EK és az 595/2009/EK rendelet módosításáról, valamint a 2007/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 151., 2018.6.14., 1. o.).
(8)Az Európai Parlament és a Tanács 765/2008/EK rendelete (2008. július 9.) a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 218., 2008.8.13., 30. o.).
(9)Az Európai Parlament és a Tanács 2014/23/EU irányelve (2014. február 26.) a koncessziós szerződésekről (HL L 94., 2014.3.28., 1. o.).
(10)Az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelve (2014. február 26.) a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 94., 2014.3.28., 65. o.).
(11)Az Európai Parlament és a Tanács 2014/25/EU irányelve (2014. február 26.) a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről és a 2004/17/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 94., 2014.3.28., 243. o.).
(12)COM(2018)0439.
(13)Az Európai Parlament és a Tanács 1287/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a vállalkozások és a kis- és középvállalkozások versenyképességét segítő program (COSME) (2014–2020) létrehozásáról és az 1639/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 33. o.).
(14) A Bizottság 2003. május 6-i ajánlása a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.).
(15)Az Európai Parlament és a Tanács 1025/2012/EU rendelete (2012. október 25.) az európai szabványosításról, a 89/686/EGK és a 93/15/EGK tanácsi irányelv, a 94/9/EK, a 94/25/EK, a 95/16/EK, a 97/23/EK, a 98/34/EK, a 2004/22/EK, a 2007/23/EK, a 2009/23/EK és a 2009/105/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 87/95/EGK tanácsi határozat és az 1673/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 316., 2012.11.14., 12. o.).
(16)Az Európai Parlament és a Tanács 1606/2002/EK rendelete (2002. július 19.) a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról (HL L 243., 2002.9.11., 1. o.).
(17)Az Európai Parlament és a Tanács 2013/34/EU irányelve (2013. június 26.) a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.).
(18)Az Európai Parlament és a Tanács 2006/43/EK irányelve (2006. május 17.) az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról, a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 84/253/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 157., 2006.6.9., 87. o.).
(19)Az Európai Parlament és a Tanács 2001/95/EK irányelve (2001. december 3.) az általános termékbiztonságról (HL L 11., 2002.1.15., 4. o.).
(20)Az Európai Parlament és a Tanács 2006/123/EK irányelve (2006. december 12.) a belső piaci szolgáltatásokról (HL L 376., 2006.12.27., 36. o.).
(21)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/826 rendelete (2017. május 17.) a fogyasztók és a pénzügyi szolgáltatások egyéb végfelhasználóinak a pénzügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó uniós szakpolitikai döntéshozatalba való bevonását ösztönző egyedi tevékenységeket támogató, a 2017–2020 közötti időszakra szóló uniós program létrehozásáról (HL L 129., 2017.5.19., 17. o.).
(22)[kiegészítendő]Az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2018/1046 rendelete (2018. július 18.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 193., 2018.7.30., 1. o.).
(23)Az Európai Parlament és a Tanács 223/2009/EK rendelete (2009. március 11.) az európai statisztikákról és a titoktartási kötelezettség hatálya alá tartozó statisztikai adatoknak az Európai Közösségek Statisztikai Hivatala részére történő továbbításáról szóló 1101/2008/EK, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet, a közösségi statisztikákról szóló 322/97/EK tanácsi rendelet és az Európai Közösségek statisztikai programbizottságának létrehozásáról szóló 89/382/EGK, Euratom tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 87., 2009.3.31., 164. o.).
(24)HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(25)HL L 90., 2006.3.28., 2. o.
(26)COM(2010)0700.
(27)COM(2017)0623.
(28)COM(2018)0442.
(29)COM(2018)0443.
(30)COM(2018)0372.
(31)COM(2018)0439.
(32)COM(2018)0447.
(33)COM(2018)0435.
(34)COM(2018)0434.
(35)COM(2018)0375.
(36)COM(2018)0367.
(37)COM(2018)0322, 10. cikk.
(38)COM(2018)0382.
(39)COM(2018)0393.
(40)Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
(41)HL L 123., 2016.5.12., 1. o.
(42)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/429 rendelete (2016. március 9.) a fertőző állatbetegségekről és egyes állategészségügyi jogi aktusok módosításáról és hatályon kívül helyezéséről („Állategészségügyi rendelet”) (HL L 84., 2016.3.31., 1. o.).
(43)Az Európai Parlament és a Tanács 2160/2003/EK (2003. november 17.) rendelete a szalmonella és egyéb meghatározott, élelmiszerből származó zoonózis-kórokozók ellenőrzéséről (HL L 325., 2003.12.12., 1. o.).
(44)Az Európai Parlament és a Tanács 999/2001/EK rendelete (2001. május 22.) egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról (HL L 147., 2001.5.31., 1. o.).
(45)A Tanács 2013/755/EU határozata (2013. november 25.) az Európai Unió és a tengerentúli országok és területek társulásáról („tengerentúli társulási határozat”) (HL L 344., 2013.12.19., 1. o.).
(46)Az Európai Parlament és a Tanács 883/2013/EU, Euratom rendelete (2013. szeptember 11.) az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2013.9.18., 1. o.).
(47)A Tanács 2988/95/EK, Euratom rendelete (1995. december 18.) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről (HL L 312., 1995.12.23., 1. o.).
(48)A Tanács 2185/96/Euratom, EK rendelete (1996. november 11.) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról (HL L 292., 1996.11.15., 2. o.).
(49)A Tanács (EU) 2017/1939 rendelete (2017. október 12.) az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről (HL L 283., 2017.10.31., 1. o.).
(50)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1371 irányelve (2017. július 5.) az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről (HL L 198., 2017.7.28., 29. o.).
(51)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).
(52)Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete (2000. december 18.) a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).
(53)Az Európai Parlament és a Tanács 254/2014/EU rendelete (2014. február 26.) a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó többéves fogyasztóvédelmi programról és az 1926/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 84., 2014.3.20., 42. o.).
(54)Az Európai Parlament és a Tanács 258/2014/EU rendelete (2014. április 3.) a pénzügyi beszámolás és az audit területén meghatározott tevékenységeket támogató, a 2014–2020 közötti időszakra szóló uniós program létrehozásáról, és a 716/2009/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 105., 2014.4.8., 1. o.).
(55)Az Európai Parlament és a Tanács 652/2014/EU rendelete (2014. május 15.) az élelmiszerlánccal, az állategészségüggyel és állatjóléttel, valamint a növényegészségüggyel és a növényi szaporítóanyagokkal kapcsolatos kiadások kezelésére vonatkozó rendelkezések megállapításáról, a 98/56/EK, a 2000/29/EK és a 2008/90/EK tanácsi irányelv, a 178/2002/EK, a 882/2004/EK és a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 66/399/EGK, a 76/894/EGK és a 2009/470/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 189., 2014.6.27., 1. o.).
(56)[kiegészítendő]
(57)COM(2017)0795.
(58)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/625 rendelete (2017. március 15.) az élelmiszer- és takarmányjog, valamint az állategészségügyi és állatjóléti szabályok, a növényegészségügyi szabályok és a növényvédő szerekre vonatkozó szabályok alkalmazásának biztosítása céljából végzett hatósági ellenőrzésekről és más hatósági tevékenységekről, továbbá a 999/2001/EK, a 396/2005/EK, az 1069/2009/EK, az 1107/2009/EK, az 1151/2012/EU, a 652/2014/EU, az (EU) 2016/429 és az (EU) 2016/2031 európai parlamenti és tanácsi rendelet, az 1/2005/EK és az 1099/2009/EK tanácsi rendelet, valamint a 98/58/EK, az 1999/74/EK, a 2007/43/EK, a 2008/119/EK és a 2008/120/EK tanácsi irányelv módosításáról, és a 854/2004/EK és a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 89/608/EGK, a 89/662/EGK, a 90/425/EGK, a 91/496/EGK, a 96/23/EK, a 96/93/EK és a 97/78/EK tanácsi irányelv és a 92/438/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet) (HL L 95., 2017.4.7., 1. o.).
(59)Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.).
(60)Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
(61)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2031 rendelete (2016. október 26.) a növénykárosítókkal szembeni védekező intézkedésekről, a 228/2013/EU, a 652/2014/EU és az 1143/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 69/464/EGK, a 74/647/EGK, a 93/85/EGK, a 98/57/EK, a 2000/29/EK, a 2006/91/EK és a 2007/33/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 317., 2016.11.23., 4. o.).
(62) Az Európai Parlament és a Tanács 2003/99/EK irányelve (2003. november 17.) a zoonózisok és zoonózis-kórokozók monitoringjáról, a 90/424/EGK tanácsi határozat módosításáról és a 92/117/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 325., 2003.12.12., 31. o.).


A tagállamok közötti kereskedelem adóztatására irányadó végleges héarendszer *
PDF 216kWORD 61k
Az Európai Parlament 2019. február 12-i jogalkotási állásfoglalása a 2006/112/EK irányelvnek a tagállamok közötti kereskedelem adóztatására alkalmazandó végleges héarendszer működésére vonatkozó részletes technikai intézkedések bevezetése tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2018)0329 – C8-0317/2018 – 2018/0164(CNS))
P8_TA(2019)0074A8-0028/2019

(Különleges jogalkotási eljárás – konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0329),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 113. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0317/2018),

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0028/2019),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

3.  felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak valamint a nemzeti parlamenteknek.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Irányelvre irányuló javaslat
1 preambulumbekezdés
(1)  Amikor a Tanács 1967-ben a 67/227/EGK tanácsi irányelvvel1 és a 67/228/EGK tanácsi irányelvvel2 elfogadta a hozzáadottérték-adó (a továbbiakban: héa) közös rendszerét, kötelezettséget vállalt egy olyan, a tagállamok közötti kereskedelem adóztatására alkalmazandó végleges héarendszer létrehozására, amely az egyetlen tagállamon belüli rendszerekhez hasonlóan működik. Tekintve, hogy sem a politikai, sem a technikai feltételek nem voltak adottak egy ilyen rendszer megalkotásához, a tagállamok közötti fiskális határok 1992 végére végbemenő felszámolásakor átmeneti héaszabályozás került elfogadásra. A jelenleg hatályos 2006/112/EK tanácsi irányelv3 értelmében ezeket az átmeneti szabályokat a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás származási tagállamában történő adóztatás elvén alapuló végleges szabályozásnak kell felváltania.
(1)  Amikor a Tanács 1967-ben a 67/227/EGK tanácsi irányelvvel1 és a 67/228/EGK tanácsi irányelvvel2 elfogadta a hozzáadottérték-adó (a továbbiakban: héa) közös rendszerét, kötelezettséget vállalt egy olyan, a tagállamok közötti kereskedelem adóztatására alkalmazandó végleges héarendszer létrehozására, amely az egyetlen tagállamon belüli rendszerekhez hasonlóan működik. Tekintve, hogy sem a politikai, sem a technikai feltételek nem voltak adottak egy ilyen rendszer megalkotásához, a tagállamok közötti fiskális határok 1992 végére végbemenő felszámolásakor átmeneti héaszabályozás került elfogadásra. A jelenleg hatályos 2006/112/EK tanácsi irányelv3 értelmében ezeket az átmeneti szabályokat a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás származási tagállamában történő adóztatás elvén alapuló végleges szabályozásnak kell felváltania. Az említett átmeneti szabályok azonban már évtizedek óta érvényesek, ami egy olyan bonyolult, átmeneti héarendszerhez vezetett, amely lehetőséget teremt az Unión belüli, határokon átnyúló héacsalásra. Mivel ezen átmeneti szabályoknak számos hiányossága van, a héarendszer nem teljesen hatékony, és nem egyeztethető össze a valódi egységes piac követelményeivel. Az átmeneti héarendszer sebezhetősége mindössze néhány évvel a bevezetését követően vált nyilvánvalóvá. Az azóta eltelt időszakban számos jogalkotási (az igazgatási együttműködés javítását szolgáló, az összesítő nyilatkozatok tekintetében előírt határidőket szűkebbre szabó, ágazati fordított adózással kapcsolatos) lépésre és nem jogalkotási lépésre sor került. A héabevétel-kiesésről készült legfrissebb tanulmányok mindazonáltal arról tanúskodnak, hogy a be nem szedett héa továbbra is tetemes összegeket tesz ki. A jelenleg hatályos héaszabályok 1992. évi bevezetése óta ez az első olyan jogalkotási javaslat, amely a határokon átnyúló csalás kiváltó okaira kíván megoldással szolgálni. A Bizottság „Az egységes piac továbbfejlesztése: a polgárok és vállalkozások lehetőségeinek bővítése” című, 2015. október 28-i közleményében a jelenlegi héaszabályozás összetettségét az egységes piac kiteljesítése előtt álló egyik fő akadályként határozta meg. Ugyanakkor a ténylegesen beszedett héabevétel és az elméletileg beszedendő összeg különbségeként meghatározott héabevétel-kiesés folyamatosan emelkedik, és 2015-ben a 28 tagú Unióban 151,5 milliárd EUR-t tett ki. Ez is mutatja, hogy a héarendszer sürgős és átfogó átalakítására van szükség egy végleges héarendszer létrehozása céljából, meg kell könnyíteni és egyszerűsíteni kell az Unión belüli határokon átnyúló kereskedelmet, és a rendszert csalásokkal szemben ellenállóbbá kell tenni.
__________________
__________________
1 A Tanács 67/227/EGK első irányelve (1967. április 11.) a tagállamok forgalmi adókra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról (HL L 71., 1967.4.14., 1301. o.).
1 A Tanács 67/227/EGK első irányelve (1967. április 11.) a tagállamok forgalmi adókra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról (HL L 71., 1967.4.14., 1301. o.).
2 A Tanács 67/228/EGK második irányelve (1967. április 11.) a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – a közös hozzáadottértékadó-rendszer struktúrájáról és alkalmazási módjairól (HL L 71., 1967.4.14., 1303. o.).
2 A Tanács 67/228/EGK második irányelve (1967. április 11.) a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – a közös hozzáadottértékadó-rendszer struktúrájáról és alkalmazási módjairól (HL L71., 1967.4.14., 1303. o.).
3 A Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről (HL L 347., 2006.12.11., 1. o.).
3 A Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről (HL L 347., 2006.12.11., 1. o.).
Módosítás 2
Irányelvre irányuló javaslat
1 a preambulumbekezdés (új)
(1a)  Emellett a Bizottság a korábbiakban – az Európai Parlament támogatásával – mindig is hangsúlyozta, hogy a származási helyen történő adóztatáson alapuló héarendszer jelenti a megfelelő választ ahhoz, hogy az uniós héarendszer ellenállóbbá váljon a csalásokkal szemben, illetve az áll leginkább összhangban a belső piac megfelelő működésével. A jelenlegi kezdeményezés ezzel szemben a tagállamok által előnyben részesített, a rendeltetési helyen történő adóztatáson alapul, hogy ily módon a tagállamok rendelkezhessenek bizonyos mértékű mozgástérrel a héamértékek megállapítása tekintetében.
Módosítás 3
Irányelvre irányuló javaslat
2 preambulumbekezdés
(2)  A Tanács az Európai Parlament1 és a Gazdasági és Szociális Bizottság2 támogatásával megerősítette, hogy a származáson alapuló rendszer nem valósítható meg, és felkérte a Bizottságot, hogy alapos szakértői munkára és a tagállamokkal folytatott széles körű párbeszédre támaszkodva részletekbe menően vizsgálja meg a rendeltetési hely szerinti adóztatás elvének megvalósítására vonatkozó különböző lehetőségeket3.
(2)  A Tanács az Európai Parlament1 és a Gazdasági és Szociális Bizottság2 támogatásával megerősítette, hogy a származáson alapuló rendszer nem valósítható meg, és felkérte a Bizottságot, hogy alapos szakértői munkára és a tagállamokkal folytatott széles körű párbeszédre támaszkodva részletekbe menően vizsgálja meg a rendeltetési hely szerinti adóztatás elvének megvalósítására vonatkozó különböző lehetőségeket3 annak biztosítása érdekében, hogy a termékek egyik tagállamból a másikba történő értékesítését úgy adóztassák meg, mintha a terméket ugyanabban a tagállamban vásárolnák meg, mint ahonnan származik. A vállalkozások, különösképpen a határokon átnyúló tevékenységeket folytató kkv-k megfelelési költségeinek mérsékléséhez, a határokon átnyúló héacsalások kockázatának csökkentéséhez, valamint a héával kapcsolatos eljárások egyszerűsítéséhez elengedhetetlen az egységes uniós héaövezet kialakítása. A végleges héarendszer megerősíti majd a belső piacot, és jobb üzleti feltételeket fog biztosítani a határokon átnyúló kereskedelem számára. Az új rendszernek tekintettel kell lennie a technológiai fejlesztések és a digitalizáció következtében szükségessé váló változásokra. Ez az irányelv a Bizottság által a 2018. január 18-i javaslatában3a meghatározott, úgynevezett „alapvető elemek” végrehajtásának technikai intézkedéseit állapítja meg. A tagállamoknak ezért meg kell hozniuk az említett „alapvető elemekre” vonatkozó határozatokat, hogy ezen irányelv végrehajtása mielőbb megkezdődhessen.
__________________
__________________
1 Az Európai Parlament 2011. október 13-i állásfoglalása a héa jövőjéről (P7_TA(2011)0436) http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P7-TA-2011-0436+0+DOC+XML+V0//HU
1 Az Európai Parlament 2011. október 13-i állásfoglalása a héa jövőjéről (P7_TA(2011)0436) http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P7-TA-2011-0436+0+DOC+XML+V0//HU
2 Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. július 14-i véleménye – Zöld könyv a héa jövőjéről – Úton egy egyszerűbb, szilárdabb és hatékonyabb héarendszer felé http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=celex:52011AE1168
2 Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. július 14-i véleménye – Zöld könyv a héa jövőjéről – Úton egy egyszerűbb, szilárdabb és hatékonyabb héarendszer felé http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=celex:52011AE1168
3 Council conclusions on the future of VAT (A héa jövőjéről szóló tanácsi következtetések) – A Gazdasági és Pénzügyi Tanács 3167. ülése, Brüsszel, 2012. május 15. (lásd különösen a B.4.) pontot) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/ecofin/130257.pdf. A héára vonatkozó cselekvési terv.
3 Council conclusions on the future of VAT (A héa jövőjéről szóló tanácsi következtetések) – A Gazdasági és Pénzügyi Tanács 3167. ülése, Brüsszel, 2012. május 15. (lásd különösen a B.4.) pontot) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/ecofin/130257.pdf.
3a A 2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottértékadó-mértékek tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslat (COM(2018)0020, 2018/0005(CNS)).
Módosítás 4
Irányelvre irányuló javaslat
3 preambulumbekezdés
(3)  A Bizottság a héára vonatkozó cselekvési tervében3 meghatározta a héarendszer azon módosításait, amelyekre szükség van egy ilyen, az Unión belüli kereskedelemre vonatkozó, a határokon átnyúló értékesítések rendeltetési helyen történő adóztatásán alapuló rendszer létrehozásához. Ezt követően a Tanács egyetértését fejezte ki az említett cselekvési terv következtetéseit illetően, és kinyilvánította többek között azon véleményét, miszerint a származási helyen történő adóztatásnak a végleges héarendszer tekintetében eredetileg alkalmazni tervezett elvét a rendeltetési helyen történő adóztatás elvével kell felváltani2.
(3)  A Bizottság a héára vonatkozó cselekvési tervében3 meghatározta a héarendszer azon módosításait, amelyekre szükség van egy ilyen, az Unión belüli kereskedelemre vonatkozó, a határokon átnyúló értékesítések rendeltetési helyen történő adóztatásán alapuló rendszer létrehozásához. Ezt követően a Tanács egyetértését fejezte ki az említett cselekvési terv következtetéseit illetően, és kinyilvánította többek között azon véleményét, miszerint a származási helyen történő adóztatásnak a végleges héarendszer tekintetében eredetileg alkalmazni tervezett elvét a rendeltetési helyen történő adóztatás elvével kell felváltani2. Ez a változtatás a becslések szerint évi 50 milliárd euróval csökkentené a héával kapcsolatos, határokon átnyúló csalások mértékét.
__________________
__________________
1 Úton egy egységes uniós héaövezet felé – új döntések szükségeltetnek (COM(2016)0148, 2016.4.7.).
1 Úton egy egységes uniós héaövezet felé – új döntések szükségeltetnek (COM(2016)0148, 2016.4.7.).
2 Lásd: http://www.consilium.europa.eu/en/press/press-releases/2016/05/25-conclusions-vat-action-plan/
2 Lásd: http://www.consilium.europa.eu/en/press/press-releases/2016/05/25-conclusions-vat-action-plan/
Módosítás 5
Irányelvre irányuló javaslat
4 a preambulumbekezdés (új)
(4a)   A tagállamok közötti hatékony együttműködés érdekében a Bizottságnak – mindenekelőtt az egyes tagállamokban elkövetett csalások éves rendszerességű, kötelező nyilvánosságra hozatalával – gondoskodnia kell a rendszer átláthatóságáról. Az átláthatóság emellett a csalás nagyságrendjének felmérése, a közvélemény figyelmének felkeltése, valamint a tagállamokra irányuló nyomásgyakorlás szempontjából is jelentőséggel bír.
Módosítás 6
Irányelvre irányuló javaslat
5 a preambulumbekezdés (új)
(5a)   Kiemelt figyelmet kell fordítani az Európai Parlamentnek a 2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottértékadó-rendszer egyes szabályainak harmonizálása és egyszerűsítése tekintetében történő módosításáról, valamint a tagállamok közötti kereskedelem adóztatására vonatkozó végleges rendszer bevezetéséről szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló (COM(2017)0569 – C8-0363/2017 – 2017/0251(CNS)), valamint a 2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottértékadó-mértékek tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló (COM(2018)0020 – C8-0023/2018 – 2018/0005(CNS)), 2018. október 3-i jogalkotási állásfoglalásaiban, továbbá a 904/2010/EU rendeletnek a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködés megerősítésére irányuló intézkedések tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló módosított javaslatról szóló (COM(2017)0706 – C8-0441/2017 – 2017/0248(CNS)), 2018. július 3-i jogalkotási állásfoglalásában elfogadott álláspontjaira.
Módosítás 7
Irányelvre irányuló javaslat
13 preambulumbekezdés
(13)  Általános szabályként a termékértékesítések – ideértve az Unión belüli termékértékesítéseket is – és a szolgáltatásnyújtások vonatkozásában a termék értékesítőjét, illetve a szolgáltatás nyújtóját kell terhelnie a héafizetési kötelezettségnek.
(13)  Általános szabályként a termékértékesítések – ideértve az Unión belüli termékértékesítéseket is – és a szolgáltatásnyújtások vonatkozásában a termék értékesítőjét, illetve a szolgáltatás nyújtóját kell terhelnie a héafizetési kötelezettségnek. Ezek az új elvek lehetővé fogják tenni a tagállamok számára, hogy hatékonyabban küzdjenek a héacsalások, különösen az „eltűnő kereskedő” révén elkövetett, Közösségen belüli csalások ellen, melyek a becslések szerint legalább évi 50 milliárd EUR veszteséget okoznak.
Módosítás 8
Irányelvre irányuló javaslat
14 a preambulumbekezdés (új)
(14a)   Annak megállapítása érdekében, hogy mely vállalkozásoknak adható meg a minősített adóalany státusz, szigorú, valamennyi tagállamban összehangoltan alkalmazott kritériumokra van szükség, valamint közös szabályokat és rendelkezéseket kell elfogadni, amelyek pénzbírságokat és szankciókat írnak elő az azokat be nem tartók számára.
Módosítás 9
Irányelvre irányuló javaslat
14 b preambulumbekezdés (új)
(14b)   A Bizottság feladata a további iránymutatások benyújtása, valamint az ilyen harmonizált kritériumok tagállamok általi megfelelő alkalmazásának ellenőrzése az Unió egészében.
Módosítás 10
Irányelvre irányuló javaslat
15 preambulumbekezdés
(15)  A fordított adózási mechanizmus ingó termékekre történő ideiglenes alkalmazására vonatkozó szabályokat felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az összhangot e szabályok és az Unión belüli termékértékesítésekre kivetett héa megfizetésére kötelezett személlyel kapcsolatos, újonnan bevezetendő szabályok között.
(15)  A fordított adózási mechanizmus ingó termékekre történő ideiglenes alkalmazására vonatkozó szabályokat felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az összhangot e szabályok és az Unión belüli termékértékesítésekre kivetett héa megfizetésére kötelezett személlyel kapcsolatos, újonnan bevezetendő szabályok között. Ezen irányelv végrehajtása szükségtelenné teheti a fordított adózási mechanizmus ideiglenes alkalmazását. A Bizottságnak ezért kellő időben meg kell vizsgálnia, hogy vissza kell-e vonni a fordított adózási mechanizmus ideiglenes alkalmazására irányuló javaslatot.
Módosítás 11
Irányelvre irányuló javaslat
23 preambulumbekezdés
(23)  A nagyvállalkozásokra vonatkozó, héával kapcsolatos jelentéstételi kötelezettségek következetességének biztosítása érdekében felül kell vizsgálni a héabevallások e különös szabályozás keretében történő benyújtásának gyakoriságát, és e célból elő kell írni, hogy a szabályozást alkalmazó adóalanyok a szabályozás keretében havonta kötelesek héabevallást benyújtani, amennyiben éves uniós árbevételük meghaladja a 2 500 000 EUR-t.
(23)  A nagyvállalkozásokra vonatkozó, héával kapcsolatos jelentéstételi kötelezettségek következetességének biztosítása érdekében felül kell vizsgálni a héabevallások e különös szabályozás keretében történő benyújtásának gyakoriságát, és e célból elő kell írni, hogy a szabályozást alkalmazó adóalanyok a szabályozás keretében havonta kötelesek héabevallást benyújtani, amennyiben éves uniós héaforgalmuk meghaladja a 2 500 000 EUR-t.
Módosítás 12
Irányelvre irányuló javaslat
25 a preambulumbekezdés (új)
(25a)   A nagyon gyenge adózási fegyelem nem pusztán a szabályokat betartó adóalanyok gazdasági veszteségeiben mutatkozik meg, hanem a fiskális rendszer kohézióját és koherenciáját is veszélyezteti, valamint a verseny torzítása révén azt az általános érzetet kelti, hogy a rendszer igazságtalan. Egy hatékonyan működő és áttekinthető rendszer alapvető fontosságú az állami bevételek gyarapításához, valamint ahhoz, hogy a rendszert az állampolgárok és a vállalkozások egyaránt magukénak érezhessék.
Módosítás 13
Irányelvre irányuló javaslat
26 a preambulumbekezdés (új)
(26a)   A statisztikák tanúsága szerint a csalók kihasználják a rendszer gyenge pontjait, valamint követik a gazdaság fejlődését és az egyes termékek vagy szolgáltatások iránti kereslet dinamikus növekedését. Ebből adódóan egy olyan rendszert kell létrehozni, amely kellőképpen dinamikus ahhoz, hogy úrrá legyen a káros gyakorlatokon, valamint visszaszorítsa a szabályok szándékos be nem tartását (a csalásokat) és akaratlan be nem tartását.
Módosítás 14
Irányelvre irányuló javaslat
26 b preambulumbekezdés (új)
(26b)   A Bizottságnak – kiemelt figyelmet fordítva a Közösségen belül határokon átnyúlóan tevékenykedő kkv-k igényeire, valamint az egységes piacon a kereskedelem megkönnyítése és a jogbiztonság növelése érdekében – a tagállamokkal együttműködve létre kell hoznia a vállalkozások számára egy átfogó és nyilvánosan elérhető uniós online héa-tájékoztatási portált. E többnyelvű portálnak gyors, naprakész és pontos hozzáférést kell biztosítania a héarendszer különböző tagállamokbeli végrehajtásával, különösen pedig a különböző termékekre és szolgáltatásokra az egyes tagállamokban alkalmazandó helyes héamértékekkel, valamint a nulla százalékos mérték feltételeivel kapcsolatos releváns információkhoz. Egy ilyen portál a jelenlegi héabevétel-kiesés kezeléséhez is hozzájárulhat.
Módosítás 15
Irányelvre irányuló javaslat
26 c preambulumbekezdés (új)
(26c)   Az egyablakos ügyintézés az új, rendeltetési hely szerinti adóztatási rendszer központi eleme, amely nélkül jelentősen nőne a héarendszer összetettsége és az adminisztratív terhek mértéke. Az interoperabilitás, a könnyű használhatóság és a jövőbeli csalásbiztossági vizsgálatok érdekében a vállalkozásoknak szóló egyablakos ügyintézésnek harmonizált, határokon átnyúló informatikai rendszer keretében kell működnie, közös normák alapján, és lehetővé téve az adatok automatikus lehívását és bevitelét, például egységes formanyomtatványok alkalmazása révén.
Módosítás 16
Irányelvre irányuló javaslat
28 preambulumbekezdés
(28)  Az Unión belüli termékértékesítés mint új fogalom bevezetése következtében helyénvaló a „Közösség” kifejezést az „Unió” kifejezéssel felváltani és ezáltal biztosítani a megfelelő kifejezés naprakész és következetes használatát.
(28)  Az Unión belüli termékértékesítés mint új fogalom bevezetése következtében helyénvaló a „Közösség” kifejezést az irányelv egészében az „Unió” kifejezéssel felváltani és ezáltal biztosítani a megfelelő kifejezés naprakész és következetes használatát.
Módosítás 17
Irányelvre irányuló javaslat
30 a preambulumbekezdés (új)
(30a)  A héarendszer reformjára, a héacsalás elleni küzdelemre, valamint a héabevétel-kiesés csökkentésére irányuló jogalkotási intézkedések kizárólag akkor járhatnak sikerrel, ha a tagállami adóhatóságok a kölcsönös bizalom szellemében szorosabban együttműködnek, és megosztják egymással a rájuk háruló feladatok ellátásához szükséges releváns információkat.
Módosítás 18
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 4 a pont (új)
2006/112/EK irányelv
8 cikk
4a.  A 8. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„8. cikk
„8. cikk
Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a 6. és 7. cikkben megállapított rendelkezések – különösen a verseny semlegessége vagy a saját források szempontjából – már nem indokoltak, megfelelő javaslatokat terjeszt a Tanács elé.”
Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a 6. és 7. cikkben megállapított rendelkezések – különösen a verseny semlegessége vagy a saját források szempontjából – már nem indokoltak, megfelelő javaslatokat terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé.”
Módosítás 19
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 7 pont
2006/112/EK irányelv
13 a cikk – 1 bekezdés – 3 albekezdés
Ha a kérelmező olyan adóalany, aki vagy amely vámügyi célokra megkapta az engedélyezett gazdálkodó státuszt, a (2) bekezdésben említett kritériumokat teljesítettnek kell tekinteni.
Ha a kérelmező olyan adóalany, aki vagy amely vámügyi célokra megkapta az engedélyezett gazdálkodó státuszt, a (2) bekezdésben említett kritériumokat ezen irányelv alkalmazásában teljesítettnek kell tekinteni.
Módosítás 20
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 7 pont
2006/112/EK irányelv
13 a cikk – 2 bekezdés – a a pont (új)
aa)   a kérelmező gazdasági tevékenységeihez kapcsolódóan nyilvántartott, többek között az alábbiakban felsorolt súlyos bűncselekményekre vonatkozó adat hiánya:
i.  pénzmosás;
ii.  adókijátszás és adócsalás;
iii.  uniós alapokkal és programokkal való visszaélés;
iv.  csődbűntett;
v.  biztosítási csalás vagy más pénzügyi csalás;
vi.  vesztegetés és/vagy korrupció;
vii.  kiberbűnözés;
viii.  bűnszervezetben való részvétel;
ix.  a versenyjog területén elkövetett bűncselekmény;
x.  terrorcselekményben való közvetett vagy közvetlen részvétel
Módosítás 21
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 7 pont
2006/112/EK irányelv
13 a cikk – 2 bekezdés – c pont
c)  a kérelmező fizetőképességének igazolása; a fizetőképesség akkor tekinthető igazoltnak, ha a kérelmező olyan jó pénzügyi helyzetben van, amely lehetővé teszi számára kötelezettségei teljesítését az érintett üzleti tevékenységtípus jellemzőinek kellő figyelembevétele mellett, vagy ha rendelkezésre állnak biztosítási vagy más pénzügyi intézmények vagy egyéb, gazdaságilag megbízható harmadik felek által nyújtott garanciák.
c)  a kérelmező fizetőképességének igazolása az elmúlt három év vonatkozásában; a fizetőképesség akkor tekinthető igazoltnak, ha a kérelmező olyan jó pénzügyi helyzetben van, amely lehetővé teszi számára kötelezettségei teljesítését az érintett üzleti tevékenységtípus jellemzőinek kellő figyelembevétele mellett, vagy ha rendelkezésre állnak biztosítási vagy más pénzügyi intézmények vagy egyéb, gazdaságilag megbízható harmadik felek által nyújtott garanciák. A kérelmezőnek az Unióban székhellyel rendelkező valamely pénzügyi intézményben bankszámlával kell rendelkeznie.
Módosítás 22
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 7 pont
2006/112/EK irányelv
13 a cikk – 2 a bekezdés (új)
(2a)   A minősített adóalany státusz megadása során a harmonizált értelmezés biztosítása érdekében a Bizottság végrehajtási jogi aktus útján további, az egész Unióban alkalmazandó, tagállamoknak szóló iránymutatásokat fogad el e kritériumok értékeléséről. Az első végrehajtási jogi aktust legkésőbb az ezen irányelv hatálybalépést követő egy hónapon belül el kell fogadni.
Módosítás 23
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 7 pont
2006/112/EK irányelv
13 a cikk – 3 a bekezdés (új)
(3a)   A minősített adóalany státusz kérelmezésének ösztönzésére a Bizottság a kis- és középvállalkozások számára egyedi eljárást vezet be.
Módosítás 24
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 7 pont
2006/112/EK irányelv
13 a cikk – 4 bekezdés – 1 albekezdés
A minősített adóalany státuszért folyamodó adóalanynak az adóhatóság által kért összes információt be kell nyújtania annak érdekében, hogy a hatóság határozni tudjon a kérelemről.
A minősített adóalany státuszért folyamodó adóalanynak az adóhatóság által kért összes releváns információt be kell nyújtania annak érdekében, hogy a hatóság határozni tudjon a kérelemről. Az adóhatóságok a kérelmet késedelem nélkül feldolgozzák, és az információszolgáltatás tekintetében valamennyi tagállamban összehangolt kritériumok szerint járnak el.
Módosítás 25
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 7 pont
2006/112/EK irányelv
13 a cikk – 4 a bekezdés (új)
(4a)   A minősített adóalany státusz megadása esetén ezt az információt a héainformációcsere-rendszeren keresztül elérhetővé kell tenni. Az ilyen státusz bármilyen változását késedelem nélkül jelölni kell a rendszerben.
Módosítás 26
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 7 pont
2006/112/EK irányelv
13 a cikk – 5 bekezdés
(5)  A kérelem elutasítása esetén az adóhatóságnak a határozat közlésével egyidejűleg az elutasítás indokairól is tájékoztatnia kell a kérelmezőt. A tagállamok biztosítják, hogy a kérelmezőnek jogában álljon fellebbezni a kérelmét elutasító határozat ellen.
(5)  A kérelem elutasítása esetén az adóhatóságnak az elutasítás indokait egyértelműen megjelölő határozat közlésével egyidejűleg az elutasítás indokairól is haladéktalanul tájékoztatnia kell a kérelmezőt. A tagállamok biztosítják, hogy a kérelmezőnek jogában álljon észszerű határidőn belül fellebbezni a kérelmét elutasító határozat ellen.
Módosítás 27
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 7 pont
2006/112/EK irányelv
13 a cikk – 5 a bekezdés (új)
(5a)   A kérelem elutasítása esetén a határozatról, valamint az elutasítás indokairól értesíteni kell a többi tagállam adóhatóságait.
Módosítás 28
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 7 pont
2006/112/EK irányelv
13 a cikk – 6 bekezdés
(6)  A minősített adóalany státuszt elnyerő adóalanynak haladéktalanul tájékoztatnia kell az adóhatóságot minden olyan, a határozat meghozatalát követően felmerülő körülményről, amely érintheti vagy befolyásolhatja a státusz fenntartását. Ha a (2) bekezdésben foglalt kritériumok már nem teljesülnek, az adóhatóságnak vissza kell vonnia az adózási státuszt.
(6)  A minősített adóalany státuszt elnyerő adóalanynak egy hónapon belül tájékoztatnia kell az adóhatóságot minden olyan, a határozat meghozatalát követően felmerülő körülményről, amely érintheti vagy befolyásolhatja a státusz fenntartását. Ha a (2) bekezdésben foglalt kritériumok már nem teljesülnek, az adóhatóságnak vissza kell vonnia az adózási státuszt. A feltételek folyamatos teljesülésének biztosítása érdekében a minősített adóalany státuszt megadó tagállamok adóhatóságai legalább kétévente felülvizsgálják az említett határozatot. Ha az adóalany nem tájékoztatta az adóhatóságokat valamely olyan, a végrehajtási jogi aktusban meghatározott körülményről, amely hatással lehet a minősített adóalany státuszra, vagy azt szándékosan eltitkolta, arányos, hatékony és visszatartó erejű szankciót kell kiszabni rá, amely akár a minősített adóalany státusz elvesztésével is járhat.
Módosítás 29
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 7 pont
2006/112/EK irányelv
13 a cikk – 6 a bekezdés (új)
(6a)   Az az adóalany, akitől megtagadták a minősített adóalany státuszt, vagy aki saját kezdeményezésére tájékoztatta az adóhatóságot, hogy már nem felel meg a (2) bekezdésben meghatározott kritériumoknak, legkorábban a státusz elutasításának vagy megvonásának keltétől számított hat hónap elteltével ismét kérelmezheti a minősített adóalany státuszt, feltéve, hogy valamennyi vonatkozó kritériumnak megfelel.
Módosítás 30
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 7 pont
2006/112/EK irányelv
13 a cikk – 6 b bekezdés (új)
(6b)   A Bizottság iránymutatásokat fogad el annak biztosítására, hogy adott tagállamon belül és a tagállamok között egységes előírások vonatkozzanak a minősített adóalany státuszra való jogosultság folyamatos ellenőrzésére, valamint az adózási státusz visszavonására.
Módosítás 31
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 7 pont
2006/112/EK irányelv
13 a cikk – 6 c bekezdés (új)
(6c)   Amennyiben a kérelmezőtől az elmúlt három évben megtagadták az Uniós Vámkódex szerinti engedélyezett gazdálkodói státuszt, a kérelmezőnek nem adható meg a minősített adóalany státusz.
Módosítás 32
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 7 pont
2006/112/EK irányelv
13 a cikk – 7 bekezdés
(7)  A tagállamok egyikében megadott minősített adóalany státuszt valamennyi tagállam adóhatóságának el kell ismernie.;
(7)  A tagállamok egyikében megadott minősített adóalany státuszt valamennyi tagállam adóhatóságának el kell ismernie. A héával kapcsolatos, az érintett adózó és a nemzeti adóhatóság közötti, belső adóügyi vitákra továbbra is a nemzeti mechanizmusokat kell majd alkalmazni.”
Módosítás 33
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 56 a pont (új)
2006/112/EK irányelv
145 cikk – 1 bekezdés
56a.  A 145. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:
„(1) A Bizottság szükség esetén – a lehető legrövidebb időn belül – javaslatokat nyújt be a Tanácsnak annak érdekében, hogy pontosítsa a 143. és a 144. cikkben meghatározott adómentességek alkalmazási körét, valamint azok végrehajtásának részletes szabályait.”
„(1) A Bizottság szükség esetén – a lehető legrövidebb időn belül – javaslatokat nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak annak érdekében, hogy pontosítsa a 143. és a 144. cikkben meghatározott adómentességek alkalmazási körét, valamint azok végrehajtásának részletes szabályait.”
Módosítás 34
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 59 a pont (új)
2006/112/EK irányelv
150 cikk – 1 bekezdés
59a.  A 150. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:
„(1) A Bizottság szükség esetén – a lehető legrövidebb időn belül – javaslatokat nyújt be a Tanácsnak annak érdekében, hogy pontosítsa a 148. cikkben meghatározott adómentességek alkalmazási körét, valamint azok végrehajtásának részletes szabályait.”
„(1) A Bizottság szükség esetén – a lehető legrövidebb időn belül – javaslatokat nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak annak érdekében, hogy pontosítsa a 148. cikkben meghatározott adómentességek alkalmazási körét, valamint azok végrehajtásának részletes szabályait.”
Módosítás 35
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 68 a pont (új)
2006/112/EK irányelv
166 cikk
68a.  A 166. cikk helyébe a következő szöveg lép:
166. cikk
166. cikk
„A Bizottság szükség esetén – a lehető legrövidebb időn belül – a HÉA 1. és 2. szakaszban meghatározott ügyletekre való alkalmazásának közös részletes szabályairól szóló javaslatokat nyújt be a Tanácsnak.”
„A Bizottság szükség esetén – a lehető legrövidebb időn belül – a HÉA 1. és 2. szakaszban meghatározott ügyletekre való alkalmazásának közös részletes szabályairól szóló javaslatokat nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.”
Módosítás 36
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 123 a pont (új)
2006/112/EK irányelv
293 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész
123a.  A 293. cikk (1) bekezdésének bevezető része helyébe a következő szöveg lép:
„A Bizottság a tagállamoktól kapott információ alapján az ezen irányelv elfogadásától számítva négyévenként az ebben a fejezetben foglalt rendelkezések alkalmazásáról szóló jelentést nyújt be a Tanácsnak, amelyhez, szükség esetén, – figyelembe véve a nemzeti szabályozások hosszú távú konvergenciájának szükségességét – a következő pontokra szóló javaslatokat mellékeli:”
„A Bizottság a tagállamoktól kapott információ alapján az ezen irányelv elfogadásától számítva négyévenként az ebben a fejezetben foglalt rendelkezések alkalmazásáról szóló jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyhez, szükség esetén, – figyelembe véve a nemzeti szabályozások hosszú távú konvergenciájának szükségességét – a következő pontokra szóló javaslatokat mellékeli:”
Módosítás 37
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 166 a pont (új)
2006/112/EK irányelv
395 cikk – 3 bekezdés
166a.  A 395. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:
„(3) A (2) bekezdés második albekezdésében említett értesítéstől számított három hónapon belül a Bizottság benyújtja a Tanácshoz a megfelelő javaslatot vagy a kifogásait ismertető közleményt, ha ellenzi a kért eltérést.”
„(3) A (2) bekezdés második albekezdésében említett értesítéstől számított három hónapon belül a Bizottság benyújtja az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz a megfelelő javaslatot vagy a kifogásait ismertető közleményt, ha ellenzi a kért eltérést.”
Módosítás 38
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 166 b pont (új)
2006/112/EK irányelv
396 cikk – 3 bekezdés
166b.  A 396. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:
„(3) A (2) bekezdés második albekezdésében említett értesítéstől számított három hónapon belül a Bizottság benyújtja a Tanácshoz a megfelelő javaslatot vagy a kifogásait ismertető közleményt, ha ellenzi a kért eltérést.”
„(3) A (2) bekezdés második albekezdésében említett értesítéstől számított három hónapon belül a Bizottság benyújtja az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz a megfelelő javaslatot vagy a kifogásait ismertető közleményt, ha ellenzi a kért eltérést.”
Módosítás 39
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 169 a pont (új)
2006/112/EK irányelv
404 a cikk (új)
169a.  A szöveg a 404. cikk után a következő új cikkel egészül ki:
„404a. cikk
A Bizottság a tagállamoktól kapott információk alapján az (EU) .../... tanácsi irányelv* + elfogadásától számított négy éven belül az ezen irányelvbe foglalt új rendelkezések végrehajtásáról és alkalmazásáról szóló jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyhez szükség esetén[, és figyelembe véve a nemzeti szabályozások hosszú távú konvergenciájának szükségességét] javaslatokat mellékel.”
_______________
* A Tanács (EU) .../... irányelve (...) a(z) ... módosításáról (HL ...).
+ HL: Kérjük, illessze be a PE-CONS ... (2018/0164(CNS)) dokumentumban található irányelv számát a szövegbe, és illessze be az említett irányelv számát, dátumát, címét és HL hivatkozását a lábjegyzetbe.
Módosítás 40
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 169 b pont (új)
2006/112/EK irányelv
404 b cikk (új)
169b.  A szöveg a 404a. cikk után a következő új cikkel egészül ki:
„404b. cikk
Tekintettel a kölcsönös bizalom fontosságára a végleges héarendszer sikeressége szempontjából, a Bizottság az (EU) .../... tanácsi irányelv* + elfogadásától számított két éven belül jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a releváns információk tagállamok adóhatóságai közötti megosztásának hatékonyságáról.”
________________
* A Tanács (EU) .../... irányelve (...) a(z) ... módosításáról (HL ...).
+ HL: Kérjük, illessze be a PE-CONS ... (2018/0164(CNS)) dokumentumban található irányelv számát a szövegbe, és illessze be az említett irányelv számát, dátumát, címét és HL hivatkozását a lábjegyzetbe.
Módosítás 41
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 173 a pont (új)
2006/112/EK irányelv
411 a cikk (új)
173a.   A szöveg a következő 411a. cikkel egészül ki:
„411a. cikk
2020. június 1-jéig a Bizottság a tagállamokkal együttműködve átfogó, többnyelvű és nyilvánosan elérhető uniós online héa-tájékoztatási portált hoz létre annak érdekében, hogy a vállalkozások és fogyasztók gyorsan és hatékonyan pontos információhoz jussanak a héamértékekről – többek közt arról, hogy mely termékekre vagy szolgáltatásokra vonatkozik kedvezményes adómérték vagy mentesség – és a végleges héarendszer különböző tagállamokbeli végrehajtására vonatkozó valamennyi releváns információról.
A portál kiegészítéseként létre kell hozni egy automatikus értesítési mechanizmust. E mechanizmus biztosítja, hogy az adózók automatikus értesítéseket kapjanak a tagállami héamértékek változásairól és aktualizálásáról. Az ilyen automatikus értesítéseknek a változás hatálybalépése előtt, de legkésőbb öt nappal a határozathozatal után működésbe kell lépniük.”
Módosítás 42
Irányelvre irányuló javaslat
1 a cikk (új)
904/2010/EU rendelet
34 cikk és 49 a cikk (új)
1a. cikk
A 904/2010/EU rendelet módosítása
A 904/2010/EU rendelet a következőképpen módosul:
1.  A 34. cikk helyébe a következő szöveg lép:
34. cikk
34. cikk
(1)  A tagállamok az Eurofisc általuk kiválasztott tevékenységi területein vesznek részt, és dönthetnek arról is, hogy valamely területen beszüntetik a részvételüket.
(1)   A Bizottság megadja a szükséges technikai és logisztikai segítséget az Eurofisc számára. A Bizottság hozzáfér az 1. cikkben említett információkhoz, amelyek cseréjére sor kerülhet az Eurofisc útján, az 55. cikk (2) bekezdésében előírt körülmények fennállása esetén.
(2)  Az Eurofisc valamely tevékenységi területén való részvétel mellett döntő tagállamok aktívan részt vesznek a célzott információknak a valamennyi részt vevő tagállam közötti többoldalú cseréjében.
(2)  A tagállamok közreműködnek az Eurofisc tevékenységi területein, továbbá a tagállamok aktívan részt vesznek a többoldalú információcserében.
(3)  A megosztott információ az 55. cikknek megfelelően bizalmas.
(3)   Az Eurofisc tevékenységi területi koordinátorok – saját kezdeményezésükre vagy megkeresés alapján – továbbíthatják a héával kapcsolatos legsúlyosabb, határokon átnyúló bűncselekményekre vonatkozó releváns információkat az Europolnak és az Európai Csalás Elleni Hivatalnak (a továbbiakban: OLAF).
(3a)  Az Eurofisc tevékenységi területi koordinátorok felkérhetik az Europolt és az OLAF-ot releváns információk nyújtására. Az Eurofisc tevékenységi területi koordinátorok az Europoltól és az OLAF-tól kapott információkat elérhetővé teszik a többi részt vevő Eurofisc-kapcsolattartó számára; ezeket az információkat elektronikus úton kell kicserélni.
2.  A szöveg a következő 49a. cikkel egészül ki:
„49a. cikk
A Közösségen belüli héacsalásra, valamint a szabályok akaratlan be nem tartására vonatkozó statisztikák gyűjtésére a tagállamok és a Bizottság közös rendszert hoznak létre, és az ilyen csalás miatti héabevétel-kiesésre vonatkozóan évente nemzeti becsléseket, valamint az Unió egészére vonatkozó becsléseket tesznek közzé. A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján elfogadja az említett statisztikai rendszerre vonatkozó gyakorlati szabályokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 58. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.”

Romaintegrációs stratégiák
PDF 137kWORD 50k
Az Európai Parlament 2019. február 12-i állásfoglalása a nemzeti romaintegrációs stratégiák 2020 utáni megerősített uniós stratégiai keretrendszerének, valamint a cigányellenességgel szembeni küzdelem fokozásának szükségességéről (2019/2509(RSP))
P8_TA(2019)0075B8-0098/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és az Európai Unió alapjogi chartájára,

–  tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című, 2011. április 5-i bizottsági közleményre (COM(2011)0173) és az azt követő végrehajtási és értékelési jelentésekre,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményre,

–  tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának a romák mint a megkülönböztetéssel szembeni speciális védelmet igénylő csoport elismerésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatára,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a romák és utazók befogadásának előmozdításáról szóló 2153 (2017). számú állásfoglalására,

–  tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a Tanács 2013. december 9-i ajánlására a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről(2), valamint a Tanács 2016. december 8-i, a romaintegrációs folyamat felgyorsításáról szóló és 2016. október 13-i, az Európai Számvevőszék 14/2016. sz. különjelentéséről szóló következtetéseire,

–  tekintettel a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28-i 2008/913/IB kerethatározatra(3),

–  tekintettel „A romák unióbeli integrációjának alapjogi szempontjai: a cigányellenességgel szembeni küzdelem” című, 2017. október 25-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a „Nemzetközi roma nap – cigányellenesség Európában és a második világháború alatti roma népirtás Unió általi elismerése” című, 2015. április 15-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének az alapvető jogokról szóló 2016. évi jelentésére, valamint az ügynökség EU-MIDIS I és II felméréseire, továbbá a romákkal foglalkozó más egyéb felmérésekre és jelentésekre,

–  tekintettel a 2017. április 3-án nyilvántartásba vett „Minority Safepack” európai polgári kezdeményezésre,

–  tekintettel a roma civil társadalom, nem kormányzati szervezetek és kutatóintézetek vonatkozó jelentéseire és ajánlásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a cigányellenesség(6) a rasszizmus egy speciális fajtája, faji felsőbbrendűségen alapuló ideológia, az emberi méltóságtól való megfosztás és a történelmi megkülönböztetés által táplált intézményes rasszizmus egy formája, amely többek között erőszak, gyűlöletbeszéd, kizsákmányolás, megbélyegzés és a hátrányos megkülönböztetés legkirívóbb fajtája formájában nyilvánul meg(7);

B.  mivel Európában a romákat(8) továbbra is megfosztják alapvető emberi jogaiktól;

C.  mivel a nemzeti romaintegrációs stratégiák 2020-ig meghatározott uniós keretrendszerének értékeléséből levont tanulságokról szóló bizottsági jelentés (COM(2018)0785) megállapításai hangsúlyozzák, „hogy a keretrendszer kulcsfontosságú szerepet játszik a romák integrációjának elősegítésére irányuló, uniós és nemzeti eszközök és struktúrák kialakításában, »a romák kirekesztésének megszüntetésére« vonatkozó törekvést azonban még nem koronázta siker”;

D.  mivel a Bizottság által végzett értékelés rámutat arra, hogy a befogadási stratégiáknak egyszerre többféle célt kell elérniük, átfogó megközelítést alkalmazva és a cigányellenesség elleni küzdelemre fokozottabban koncentrálva; mivel a négy romaintegrációs cél (oktatás, lakhatás, foglalkoztatás és egészségügy) mellett konkrét megkülönböztetésmentességi célt és a romák integrációjára vonatkozó célokat kell kitűzni;

E.  mivel a romák integrációja terén elért haladás korlátozott; mivel a korai iskolaelhagyás és a koragyermekkori nevelés terén ugyan történt előrelépés, ugyanakkor az iskolai szegregáció tekintetében romlás következett be; mivel a romák saját megítélésük szerinti egészségi állapota javult, de az orvosi ellátás továbbra is korlátozott; mivel a legtöbb tagállamban a munkaerőpiacra való belépés terén nem figyelhető meg javulás, sőt, a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő roma fiatalok aránya még növekedett is; mivel a lakhatással kapcsolatosan komoly aggodalmak fogalmazódtak meg, és a szegénység tekintetében rendkívül csekély előrehaladás történt; mivel a cigányellenesség és ennek megnyilvánulásai, például az – online és offline – elkövetett gyűlölet-bűncselekmények és a gyűlöletbeszéd, továbbra is súlyos aggodalomra adnak okot; mivel az uniós fellépésről azt tartották, hogy politikai, irányítási és pénzügyi téren fontos hozzáadott értéket teremt a nemzeti romaügyi politikák és azok végrehajtása számára;

F.  mivel az értékelés a keretrendszer kezdeti kialakításának hiányosságairól és a végrehajtás során tapasztalt korlátozott hatékonyságáról számol be;

G.  mivel az értékelés rámutat arra, hogy szükség van a romák emancipációjának és részvételének célirányos intézkedések révén történő biztosítására; mivel a romák és a nem kormányzati szervezetek felelősségvállalása és kapacitásépítése kulcsfontosságú;

H.  mivel az értékelés azt mutatja, hogy az uniós keretrendszer nem fordított kellő figyelmet a romák különleges csoportjaira, a halmozott és interszekcionális megkülönböztetést kezelni kell, valamint a stratégiákban a nemek közötti egyenlőség szempontjainak és a gyermekközpontú megközelítésnek kell érvényesülniük;

I.  mivel a jelenlegi uniós keretrendszerből hiányoznak az egyértelmű célok és a mérhető célértékek; mivel nincs elegendő minőségi és mennyiségi ellenőrzési eljárás, ugyanakkor az országspecifikus ajánlások nem kötelező erejűek; mivel a keretrendszer kialakítása, a romákkal kapcsolatos intézkedések, programok és projektek végrehajtása, ellenőrzése és értékelése során a romák és a roma közösségek csekély mértékű részvétele jelentette probléma kezelése érdekében nem történt elegendő erőfeszítés;

J.  mivel a mainstream programok többségében nem vesznek részt a romák, és mivel a strukturális alapok alá tartozó célzott intézkedések nyomán nem következett be a leginkább hátrányos helyzetben lévő romák életében fenntartható pozitív változás;

K.  mivel a tagállamok egyértelmű felelőssége, hogy korrekciós intézkedéseket hozzanak a roma közösség tagjaival szemben folytatott megkülönböztető gyakorlatok ellen;

L.  mivel a romák életének és boldogulási esélyeinek javítása szempontjából rendkívül fontos a romák és nem romák közötti bizalom kiépítése; mivel a bizalom a társadalom egésze számára alapvető fontosságú;

1.  megismétli „A romák unióbeli integrációjának alapjogi szempontjai: a cigányellenességgel szembeni küzdelem” című, 2017. október 25-i állásfoglalása keretében előterjesztett és elfogadott álláspontját, célokat és ajánlásait; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az állásfoglalásban megfogalmazott ajánlások csak szerényebb léptékű intézkedéseket eredményeztek;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy:

   i. tegyen lépéseket a Parlament, a Tanács, valamint számos nem kormányzati szervezet és szakértő által megfogalmazott kérések kapcsán, és terjesszen elő javaslatot a nemzeti romaintegrációs stratégiák 2020 utáni uniós stratégiai keretrendszerére vonatkozóan, amely a kiemelt területek szélesebb körét lefedve egyértelmű és kötelezően teljesítendő célértékeket, határidőket és mutatókat rögzít a konkrét kihívások nyomon követése és kezelése tekintetében, valamint híven tükrözi a roma közösségek sokféleségét, és mindezen célokhoz jelentős közforrásokat irányoz elő;
   ii. biztosítsa a roma képviselők, a nem kormányzati szervezetek és az egyenlőség előmozdításával foglalkozó szervek európai hálózatának (Equinet) megfelelő mértékű bevonását – többek között egy figyelmet magára vonó és hozzáférhető konzultációs eljárás keretében – az uniós stratégiai keretrendszer kialakításába, továbbá tegye lehetővé számukra, hogy érdemben részt vegyenek a stratégiai keretrendszer végrehajtásában, ellenőrzésében és értékelésében, aminek jóvoltából e felek keretrendszer iránti elkötelezettsége is szilárdabbá válhat;
   iii. emelje az uniós stratégiai keretrendszer központi elemévé a cigányellenesség elleni küzdelmet, és az egyéb, például a romák környezeti szempontból fenntartható, digitális társadalomba való integrációjára, valamint az élet valamennyi színterén átívelő méltányos képviseletére irányuló célkitűzések mellett konkrét célként rögzítse a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, továbbá ösztönözze a tagállamokat arra, hogy dolgozzanak ki célzott stratégiákat és konkrét intézkedéseket a cigányellenességgel szemben, a cigányellenesség egyik megnyilvánulási formája, a társadalmi és gazdasági kirekesztéssel szembeni küzdelem mellett;
   iv. gondoskodjon arról, hogy az uniós stratégiai keretrendszer megfelelő módon foglalkozzon a halmozott és interszekcionális megkülönböztetéssel, a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével, valamint a gyermekek szempontjait figyelembe vevő megközelítéssel;
   v. gondoskodjon a megfelelő emberi és pénzügyi erőforrásokról, hogy kellő kapacitások álljanak rendelkezésre a nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtásával kapcsolatos ellenőrzéshez, támogatáshoz és – többek között a nemzeti roma kapcsolattartó pontokkal összefüggő – tanácsadáshoz;
   vi. megbízatása, intézményi kapacitása, emberi erőforrásai, valamint költségvetése tekintetében erősítse meg az Alapjogi Ügynökséget (a továbbiakban: FRA), hogy ily módon az FRA hozzá tudjon járulni a nemzeti romaintegrációs stratégiák kialakításához, végrehajtásához, ellenőrzéséhez és értékeléséhez;
   vii. a romák uniós intézményekben történő foglalkoztatása érdekében fogadjon el stratégiát a sokféle és befogadó személyi állomány megteremtésére vonatkozóan;
   viii. az uniós stratégiai keretrendszeren belül legyen figyelemmel a roma lakosság egyes csoportjaira, például a szabad mozgáshoz való jogukkal élő uniós romákra, a harmadik országbeli állampolgárokra és a csatlakozásra váró országokbeli romákra;
   ix. a bizalomerősítés érdekében az uniós stratégiai keretrendszerbe vezessen be egy, az igazságot, elismerést, megbékélést előmozdító folyamatot, és nyomatékosítsa az uniós alapokból támogatott konkrét kulturális és strukturális intézkedéseket, illetve kezdeményezéseket;
   x. az Európa 2020 stratégián belül továbbra is ellenőrizze az európai szemeszter keretében a tagállami általános közpolitikák inkluzív jellegét, és gondoskodjon az inkluzív strukturális reformok, a romaintegrációs célok megvalósítása, illetve az uniós források tagállami felhasználása közötti erős kapcsolat megőrzéséről;

3.  felhívja a tagállamokat, hogy:

   i. a 2020 utáni időszakra szóló nemzeti romaintegrációs stratégiáik kialakításuknál fogva a kiemelt területek széles körét fedjék le, egyértelmű és kötelezően teljesítendő célértékeket, határidőket és mutatókat határozzanak meg a konkrét kihívások nyomon követése és kezelése tekintetében, valamint híven tükrözzék a roma közösségek sokféleségét, és mindezen célokhoz jelentős közforrásokat bocsássanak rendelkezésre;
   ii. kövessenek alulról felfelé építkező megközelítést, és biztosítsák a roma képviselők, közösségek, nem kormányzati szervezetek, valamint az egyenlőség előmozdításával foglalkozó szervek bevonását nemzeti romaintegrációs stratégiáik (a továbbiakban: stratégiák) kialakításába, továbbá tegyék lehetővé számukra, hogy érdemben részt vegyenek a szóban forgó stratégiák végrehajtásában, ellenőrzésében és értékelésében;
   iii. a cigányellenesség elleni küzdelmet, valamint a cigányellenesség egyik megnyilvánulási formáját, a társadalmi és gazdasági kirekesztést emeljék stratégiáik központi elemévé; dolgozzanak ki célzott stratégiákat, illetve konkrét intézkedéseket a cigányellenességgel szembeni küzdelem érdekében, például a romák elleni jelenlegi és múltbeli rasszista támadások kivizsgálására vonatkozóan; emellett ösztönözzék a romák méltányos képviseletét az élet valamennyi színterén, így a médiában, a közintézményekben és a politikai szervekben is;
   iv. gondoskodjanak arról, hogy stratégiáik megfelelő módon foglalkozzanak a halmozott és interszekcionális megkülönböztetéssel, a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével, valamint a gyermekek szempontjait figyelembe vevő megközelítéssel;
   v. stratégiai nemzeti romaintegrációs stratégiáik kidolgozása és végrehajtása során a gyermekeket kifejezetten prioritásként vegye figyelembe; megismétli a roma gyermekek védelmének és valamennyi joghoz való egyenlő hozzáférése előmozdításának fontosságát;
   vi. megbízatásuk, intézményi kapacitásuk, emberi erőforrásaik, valamint költségvetésük tekintetében erősítsék meg a nemzeti roma kapcsolattartó pontokat, valamint szavatolják, hogy a nemzeti roma kapcsolattartó pontok megfelelő helyet foglaljanak el közigazgatási struktúrájukban, és így hatékony ágazatközi koordináció révén láthassák el feladataikat;
   vii. stratégiáik legyenek figyelemmel a roma lakosság egyes csoportjaira, például a szabad mozgáshoz való jogukkal élő uniós romákra, valamint a harmadik országbeli állampolgárokra, többek között a csatlakozásra váró országokból származó romákra;
   viii. a bizalomerősítés érdekében stratégiáikba vezessenek be egy, az igazság, az elismerés, a megbékélés előmozdítását szolgáló folyamatot, és nyomatékosítsák a közforrásokból támogatott konkrét kulturális és strukturális intézkedéseket, illetve kezdeményezéseket;
   ix. szavatolják, illetve őrizzék meg általános közpolitikáik tényleges befogadó jellegét, használják fel – átlátható és elszámoltatható módon – a rendelkezésre álló uniós strukturális alapokat a romák életkörülményeinek és boldogulási esélyeinek javítására; vizsgálják ki a vonatkozó forrásokkal való, múltbeli és jelenlegi visszaéléseket, valamint tegyenek jogi lépéseket az elkövetők ellen; tegyék meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a roma közösségek számára biztosított források – többek között a jelenlegi többéves pénzügyi keret végéig – maradéktalanul felhasználásra kerüljenek;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a tagállamok kormányainak és nemzeti parlamentjeinek, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, a Régiók Bizottságának a szubnacionális parlamentekkel és tanácsokkal való megosztás céljából, az Európa Tanácsnak, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének.

(1) HL L 180., 2000.7.19., 22. o.
(2) HL C 378., 2013.12.24., 1. o.
(3) HL L 328., 2008.12.6., 55. o.
(4) HL C 346., 2018.9.27., 171. o.
(5) HL C 328., 2016.9.6., 4. o.
(6) A cigányellenesség kifejezést helyenként másként írják, és számos tagállamban arra olykor némileg eltérő kifejezéssel – például „Antiziganismus” (anticiganizmus) – hivatkoznak.
(7) A Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság 13. számú, a cigányellenesség és a romákkal szembeni hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló általános politikai ajánlása.
(8) A „roma” szót gyűjtőfogalomként használjuk az Európa-szerte élő különböző – akár letelepedett, akár nem – rokon csoportok leírására, ideértve a roma, vándorló, szintó, mánus, kalo/kale, romnicsel, beás, askáli, egyiptomi, jenis, dom és lom népcsoportokat is, akik kultúrájuk és életmódjuk szempontjából sokszínűek lehetnek.


A Szerződés uniós polgársággal kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtása
PDF 188kWORD 56k
Az Európai Parlament 2019. február 12-i állásfoglalása a Szerződés uniós polgárságot érintő rendelkezéseinek végrehajtásáról (2018/2111(INI))
P8_TA(2019)0076A8-0041/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 6., 9., 10., 11., 12., 21. és 23. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 9., 10., 15., 18., 20., 21., 22., 23., 24., 26., 45., 46., 47., 48., 153. és 165. cikkére,

–  tekintettel az EUSZ 10. és 11. cikkére, valamint a 10. cikk (3) bekezdésére, amely kimondja, hogy „minden polgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen az Unió demokratikus életében”,

–  tekintettel az EUSZ 3. cikkének (2) bekezdésére, amely kimondja a személyek szabad mozgáshoz való jogát,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a 2020–2027 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretre,

–   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó „Európa a polgárokért” program létrehozásáról szóló, 2014. április 14-i 390/2014/EU tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. április 5-i 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a foglalkoztatási szolgálatok európai hálózatáról (EURES), a munkavállalók mobilitási szolgáltatásokhoz való hozzáféréséről és a munkaerőpiacok további integrációjáról, valamint a 492/2011/EU és az 1296/2013/EU rendeletek módosításáról szóló, 2016. április 13-i (EU) 2016/589 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. november 20-i 2013/55/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7),

–  tekintettel az uniós ideiglenes úti okmány létrehozásáról, valamint a 96/409/KKBP határozat hatályon kívül helyezéséről szóló tanácsi irányelvjavaslatra (COM(2018)0358),

–  tekintettel a harmadik országokban képviselettel nem rendelkező uniós polgárok konzuli védelmét elősegítő koordinációs és együttműködési intézkedésekről és a 95/553/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. április 20-i (EU) 2015/637 tanácsi irányelvre(8),

–  tekintettel a Bizottság által előterjesztett, a Jogok és értékek program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2018)0383),

–  tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv jobb átültetéséhez és alkalmazásához nyújtott iránymutatásról szóló, 2009. július 2-i bizottsági közleményre (COM(2009)0313),

–  tekintettel „A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában” című, 2017. január 24-i, az uniós polgárságról szóló 2017. évi bizottsági jelentésre (COM(2017)0030),

–  tekintettel az európai parlamenti választásokkal összefüggésben a választási együttműködési hálózatokról, az online átláthatóságról, a kiberbiztonsági eseményekkel szembeni védelemről és a félretájékoztatási kampányok elleni küzdelemről szóló, 2018. szeptember 12-i bizottsági ajánlásra (C(2018)5949);

–  tekintettel az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az európai polgári kezdeményezésről szóló, 2015. október 28-i állásfoglalására(10), valamint az európai polgári kezdeményezésről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2017)0482),

–  tekintettel a megvásárolható uniós állampolgárságról szóló, 2014. január 16-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel az európai uniós ismeretek iskolai elsajátításáról szóló 2016. április 12-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó „Európa a polgárokért” programot létrehozó 2014. április 14-i 390/2014/EU tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2017. március 2-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel az uniós polgárok szabad mozgása és belső piacon történő munkavállalása előtt álló akadályokról szóló, 2017. március 15-i állásfoglalására(14);

–  tekintettel a Régiók Bizottságának „Az uniós polgárság erősítése: Az uniós polgárok választójogainak támogatása” című, 2013. január 31-i véleményére,

–  tekintettel a Parlament „C” Tematikus Főosztálya által 2016-ben közzétett, „Az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joga előtt álló akadályok” című tanulmányra,

–  tekintettel az Alapjogi Ügynökség „Az uniós polgárok jogainak megvalósítása: a mozgás szabadságát és a kapcsolódó jogokat végrehajtó nemzeti bíróságok” című, 2018. évi jelentésére,

–  tekintettel az Eurobarométer 89/2018. sz. felmérésének eredményeire,

–  tekintettel az Európai Parlament összetételéről szóló, 2018. február 7-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel az 1976. szeptember 20-i 76/787/ESZAK, EGK, Euratom tanácsi határozathoz csatolt, az Európai Parlament tagjainak közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány módosításáról szóló tanácsi határozat tervezetéről (a „választási okmányˮ) szóló, 2018. július 4-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokra vonatkozó keretmegállapodás felülvizsgálatáról szóló, 2018. február 7-i határozatára(17),

–  tekintettel a 2021–2027. évi többéves pénzügyi keretről és saját forrásokról szóló, 2018. május 30-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel a „2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret – A Parlament álláspontja a megállapodás érdekében” című 2018. november 14-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz, valamint a Régiók Bizottságához intézett, „Szabad és tisztességes európai választások biztosítása” című, 2018. szeptember 12-i közleményére (COM(2018)0637),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i, a saját kezdeményezésű jelentések készítésének engedélyezési eljárásáról szóló határozata 1. cikke (1) bekezdésének (e) pontjára és 3. mellékletére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint a Petíciós Bizottság véleményére (A8-0041/2019),

A.  mivel az uniós polgárság fogalmát és az ahhoz kapcsolódó jogokat a Maastrichti Szerződés vezette be 1992-ben, majd azokat továbbfejlesztette a 2009. decemberében hatályba lépett, de csak részben végrehajtott Lisszaboni Szerződés;

B.  mivel az Unió alapját képező – az EUSZ 2. és 6. cikkében kiemelt – jogok, értékek és alapelvek az európai projekt középpontjába helyezték a polgárt; mivel az Európa jövőjéről szóló vita ezért annak végiggondolására is késztet, hogy mi is a közös identitásunk erőssége;

C.  mivel az uniós intézmények és a döntéshozatali folyamatok átláthatóságának, integritásának és elszámoltathatóságának az EUSZ 10. és 11. cikkéből, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkéből eredő elvei a polgárság fogalmának lényegi elemeit képezik, amelyek elengedhetetlenek az Unió egésze hitelességének és megbízhatóságának kiépítéséhez és megerősítéséhez; mivel számos uniós szakpolitikai területen az eseti és kormányközi megállapodások és eszközök alkalmazása, valamint az informális döntéshozatali szervekhez folyamodás révén megkerülik a rendes jogalkotási eljárást és csökkentik annak intézményesítettségét, így fennáll annak a veszélye, hogy súlyosan sérülnek a fent említett elvek;

D.  mivel az EU-nak nehézséget okozott a jelentős társadalmi-gazdasági hatással járó számos válság, melyek olyan populista és nacionalista ideológiák kialakulását eredményezték, amelyek kizárólagos identitáson és az európai értékekkel ellentétes, felsőbbrendűségüket hirdető kritériumokon alapulnak;

E.  mivel a különböző válságok nem kielégítő kezelése növelte a polgárok csalódottságát az uniós integrációs projekt egyes eredményeit illetően; mivel alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a polgárok dédelgetett kiváltságnak tekintsék az uniós polgárságot, többek között az uniós projektbe vetett bizalom helyreállítása, a polgárok valamennyi jogának – többek között a polgári, politikai és szociális jogok – kiemelt előmozdítása, az Unión belüli demokrácia minőségének javítása, az alapvető jogok és szabadságok gyakorlati érvényesítése, valamint minden polgár számára az Unió demokratikus életében való részvétel lehetőségének biztosítása révén, egyúttal nagyobb mértékben bevonva a civil társadalmat a döntéshozatali és végrehajtási folyamatokba;

F.  mivel az európai polgári kezdeményezés jelenlegi felülvizsgálata a hatékonyság javítására, valamint a részvételi demokrácia és az aktív polgári szerepvállalás fokozására irányul;

G.  mivel az uniós polgárság alapfeltétele a valamely tagállamban szerzett állampolgárság, amelyet a nemzeti törvények szabályoznak; mivel ugyanakkor az uniós polgárságból eredő jogokat és kötelezettségeket az uniós jog határozza meg, és azok nem függnek a tagállamoktól, ezért ezeket nem korlátozhatják indokolatlanul;

H.  mivel a tagállami állampolgárság megadása tekintetében a tagállamoknak szem előtt kell tartaniuk az uniós jogelveket, például az arányosság, a jogállamiság és a megkülönböztetésmentesség elvét, amelyek alaposan ki vannak dolgozva az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatában;

I.  mivel a brexit lehetősége rávilágított az uniós polgársághoz fűződő jogok fontosságára, különösen a fiatal európaiak körében, valamint az uniós polgárok millióinak életében betöltött szerepükre, és az Európai Unión belül is ráírányította a figyelmet arra, hogy milyen következményekkel járhat mindkét oldalon e jogok elvesztése;

J.  mivel az európai parlamenti választások átlagos részvételi aránya 2014-ben 42,6% volt; mivel a legfrissebb, 2018 májusában publikált Eurobarométer-felmérés szerint a megkérdezett európaiak mindössze 19%-a tudta a következő európai választások dátumát;

K.  mivel az uniós polgárok szinte egyáltalán nem ismerik a Europe Direct irodákat, annak ellenére, hogy azok fő szerepe a tájékoztatás;

L.  mivel EU-szerte több mint 400 Europe Direct információs központ működik, amelyek hozzájárulnak a polgárok közvetlen érdeklődésére számot tartó európai uniós politikákról szóló bizottsági kommunikációhoz, és céljuk, hogy helyi és regionális szinten bevonják ebbe a polgárokat;

M.  mivel a polgárság fogalma meghatározza a polgárok és a politikai közösség közötti kapcsolatot, beleértve a jogaikat, kötelezettségeiket és felelősségeiket; mivel az EUMSZ 20. cikke értelmében az EU polgárai választásra jogosultak és választhatók a lakóhelyük szerinti tagállam európai parlamenti és helyhatósági választásain, ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai;

N.  mivel az európai polgárok közvetlenül képviseltetik magukat az Európai Parlamentben, és az uniós intézményeknek egyenlő figyelmet kell szentelniük minden polgárnak; mivel az EUMSZ 8. cikke kimondja, hogy „az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására”, és ezzel létrehozza a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének elvét;

O.  mivel az Európai Unió Bírósága (EUB) számos esetben megállapította, hogy az uniós polgárságból eredő jogokra egy tagállam állampolgárai is hivatkozhatnak ugyanezen államban(20);

P.  mivel több tagállam úgynevezett „aranyvízumprogramokat” és állampolgárság megszerzésére irányuló befektetői rendszereket kínál;

Q.  mivel a mozgás szabadsága lehetővé teszi az uniós polgárok számára, hogy más uniós országokba utazzanak, ott tanulmányokat vagy üzleti tevékenységet folytassanak, munkát vállaljanak és letelepedjenek; mivel több mint 16 millió európai polgár gyakorolja a valamely másik tagállambeli tartózkodáshoz való jogát;

R.  mivel a szabad mozgáshoz való jog központi jelentőséggel bír az uniós polgárság nyújtotta jogok között, és kiegészíti az uniós belső piacon élvezett egyéb szabadságokat; mivel az európai fiataloknak különösen fontos a mozgás szabadsága, amelyet az európai béke biztosítása után az EU legpozitívabb vívmányának tekintenek;

S.  mivel a 2004/38/EK irányelv végrehajtása során gyakorlati nehézségek merültek fel, és az európaiak számára még mindig nehézséget okoz egy másik tagállamba való költözés vagy letelepedés az állampolgárság, a belépés és a tartózkodás követelményei alapján történő hátrányos megkülönböztetés miatt; mivel a Bíróságnak kiterjedt ítélkezési gyakorlata áll rendelkezésre, amely a szabad mozgáshoz való jogával élő uniós polgárokra vonatkozó kulcsfontosságú fogalmak értelmezésére irányul;

T.  mivel a konzuli védelemhez való jogot az EUMSZ 20. és 23. cikke garantálja, ezért az olyan harmadik országban tartózkodó uniós polgárok, ahol az állampolgárságuk szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel, ugyanolyan feltételek mellett jogosultak bármely más tagállam által nyújtott védelemre, mint az adott tagállam állampolgárai; mivel az olyan tagállamokból származó európai polgárok is érintve lehetnek vészhelyzetekben, természeti katasztrófákban vagy például terrortámadásokhoz hasonló eseményekben, amelyek nem rendelkeznek képviselettel az érintett harmadik országban;

U.  mivel a Bizottság az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentésben kötelezettséget vállalt arra, hogy uniós szintű tájékoztató és figyelemfelhívó kampányt szervez az uniós polgárságról annak érdekében, hogy segítse a polgárokat az őket megillető jogok jobb megértésében; mivel a tagállamoknak és a civil társadalomnak is részt kell vállalniuk az uniós polgárok jogaikról és kötelezettségeikről való jobb tájékoztatásával kapcsolatos feladatokban;

V.  mivel az uniós polgárságról szóló 2017. évi bizottsági jelentés szerint 2012 óta az emberek növekvő számban számolnak be különböző, őket érintő megkülönböztető gyakorlatokról;

W.  mivel a schengeni térség létrehozása és a schengeni vívmányok uniós keretrendszerbe foglalása nagymértékben fokozta az EU-n belüli mozgás szabadságát, és az európai integrációs folyamat egyik legnagyobb eredményének tekinthető;

X.  mivel az európai polgárság bevezetése az európai projekt egyik vívmánya, amely még rengeteg kiaknázatlan lehetőséget rejt magában; hangsúlyozza, hogy ez egy egyedi konstrukció, amely világszerte páratlan;

1.  úgy véli, hogy nem hajtották végre teljes mértékben az uniós polgársággal kapcsolatos összes rendelkezést, pedig ez lehetővé tenné az európai identitás megszilárdulását; hangsúlyozza, hogy az uniós polgárság létrehozása bebizonyította, hogy létezik nem nemzetiségen alapuló polgárság, amely egy olyan politikai térség alapjait alkotja, amely az Európai Unió és nem az állam joga által meghatározott jogokat és kötelezettségeket keletkeztet; felhívja az uniós intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a Szerződés állampolgárságra vonatkozó rendelkezéseinek, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája vonatkozó rendelkezéseinek jobb végrehajtása, illetve hatókörük és hatékonyságuk növelése érdekében; rámutat, hogy az európai polgárok nincsenek teljes mértékben tisztában az uniós polgárságból eredő jogaikkal;

2.  emlékeztet arra, hogy az uniós polgárság kiegészíti a tagállambeli nemzeti állampolgárságot; hangsúlyozza, hogy az uniós polgárság lehetővé teszi, hogy a polgárok több, egymást kiegészítő identitással rendelkezzenek, valamint azt, hogy a kirekesztő nacionalista és populista ideológiák aláássák ezt a képességet; úgy véli, hogy az aktív polgári szerepvállalás és a polgári részvétel ösztönzése kulcsfontosságú annak érdekében, hogy mindenki sajátjának érezze azt a politikai projektet, melynek célja a közös európai azonosságtudat, a kölcsönös megértés, a kultúrák közötti párbeszéd és a transznacionális együttműködés előmozdítása, valamint a nyílt, inkluzív, összetartó és ellenállóképes társadalmak kialakítása;

3.  úgy véli, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi teljes körű végrehajtása, valamint az abban foglalt jogok és elvek aktív előmozdítása alapvető biztosítéka a polgárok uniós demokratikus folyamatba való hatékony bevonásának, valamint az EUMSZ 20. cikkében foglalt rendelkezések megvalósításának;

4.  hangsúlyozza, hogy az uniós polgárságból eredő jogok és kötelezettségek indokolatlanul nem korlátozhatók; e tekintetben sürgeti a tagállamokat, hogy a tisztességes együttműködés szellemében éljenek azzal az előjogukkal, hogy állampolgárságot adjanak, többek között az olyan uniós polgárok gyermekei számára, akik nehezen teljesítik az állampolgárságra vonatkozó, nemzeti szabályok szerinti kritériumokat; hangsúlyozza, hogy a polgári jogok sikeres gyakorlásának előfeltétele az Alapjogi Chartában rögzített valamennyi jog és szabadság védelme és előmozdítása, többek között a fogyatékossággal élő személyek esetében, akiknek az alapvető jogaikat ugyanúgy kell tudniuk gyakorolni, mint bármely más polgárnak, továbbá a nemek közötti egyenlőség érvényesítése annak érdekében, hogy a nők teljes mértékben élvezhessék az uniós polgársághoz kapcsolódó jogokat;

5.  emlékeztet arra, hogy az uniós polgárság az EUSZ 10. és 11. cikkéből eredő, a demokratikus részvételt érintő következményekkel is jár, és e tekintetben jogokat keletkeztet; hangsúlyozza, hogy az Unió demokratikus életében való részvételhez való jog gyakorlásával kapcsolatos a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten kell meghozni, ezért alapvető fontosságú a megfelelő garanciák biztosítása a döntéshozatal átláthatóságára és a korrupció elleni küzdelemre vonatkozóan;

6.  sajnálatát fejezi ki, amiatt, hogy egyes tagállamok önkéntesen kívül maradnak az uniós szerződések egyes részeiből, ami veszélyezteti és de facto különbözővé teszi a polgárok jogait, amelyeknek az uniós Szerződések szerint egyenlőknek kellene lenniük;

7.  megjegyzi, hogy az Erasmus+ program, a Jogok, egyenlőség és polgárság program, valamint az Európa a polgárokért program jelentős előnyöket biztosít az uniós polgárok és különösen a fiatalok számára azáltal, hogy tudatosítja bennük uniós polgárságukat, és növelik az e jogállásból és az alapját képező értékekből származó jogokra vonatkozó ismereteiket; úgy véli, hogy az olyan európai önkéntes programok, mint az Európai önkéntes szolgálat és az Európai Szolidaritási Testület is szerves részét képezik az európai polgári szerepvállalásnak; hangsúlyozza e programok kiemelkedő fontosságát, különösen a fiatalok körében, és kéri ezek pénzügyi megerősítését;

Politikai jogok

8.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nemzeti és az európai parlamenti választásokon egyaránt csökkentő tendenciát mutat a részvételi arány, kivált a fiatalok körében; meggyőződése, hogy az uniós közszféra megerősítése és az európai polgárság teljes körű végrehajtása hozzájárulhat ahhoz, hogy megfordítsuk ezt a visszaesést azáltal, hogy növeli a polgárok európai közösséghez tartozásának érzését, és fellendíti a képviseleti demokráciát;

9.  elismeri a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy előmozdítsa az európai polgárságot támogató programokat és a polgárok politikai jogaikra vonatkozó ismereteit; megállapítja azonban, hogy kevés előrelépés történt az EUMSZ 165. cikkének a polgárok oktatása európai dimenzióját előmozdító jogalapként való végrehajtása terén; elengedhetetlennek tartja a polgárok részvételét az EU demokratikus életében, és úgy véli, hogy az uniós polgárságból adódó lehetőségek további kiaknázása érdekében prioritásként kell kezelni az uniós tantervek kidolgozását az oktatási rendszerekben;

10.  ismételten elítéli, hogy egyes uniós polgárokat megfosztják joguktól az állampolgárságuk szerinti tagállamban, és nem vehetnek részt a lakóhelyük szerinti tagállam nemzeti parlamenti választásain; hangsúlyozza, hogy a választási jogok más tagállamban való tartózkodás miatti elvesztése eltántoríthatja a polgárokat attól, hogy egy másik tagállamba költözzenek, és ezért az EUMSZ 18. cikk esetleges megsértésének minősülhet;

11.   úgy véli, hogy a képviseleti demokrácia rendszerében elengedhetetlen az uniós intézmények megfelelő működésének biztosítása az uniós polgárok valamennyi politikai jogának védelme érdekében; hangsúlyozza, hogy az uniós polgárság fogalmának megerősítése érdekében fontos biztosítani az uniós polgársággal és a vele járó jogokkal kapcsolatos információk hozzáférhetőségét az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelvén; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta nem került teljes mértékben végrehajtásra az EUMSZ 15. cikkének (3) bekezdése, amely a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés jogalapja lett, és amely kiterjeszti az uniós intézmények, szervek, ügynökségek és hivatalok hozzáférhetőségére vonatkozó szabályokat; úgy véli, hogy a tagállamok következetesen akadályozták az új rendelet elfogadásának előrehaladását;

Szabad mozgás

12.  üdvözli azokat az előnyöket, amelyeket a szabad mozgás jelent az uniós polgárok és a tagállamok gazdasága számára; rámutat arra, hogy az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelvből eredő jogok nem mindig ismertek és azokat nem mindig tartják be, ami akadályozza az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgását és tartózkodását, továbbá hátrányos megkülönböztetésükhöz vezet; emlékeztet a tagállamok azon kötelezettségére, hogy megvédjék az azonos nemű házastársak szabad mozgáshoz való jogát, beleértve a családegyesítés esetét is;

13.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a 2004/38/EK irányelv egyes rendelkezéseinek a nemzeti bíróságok általi értelmezése nemcsak a különböző tagállamokban, hanem néha ugyanazon a joghatóságon belül is eltér; aggodalommal állapítja meg, hogy a nemzeti hatóságok nem mindig ismerik teljes mértékben a 2004/38/EK irányelvben rögzített jogokat és kötelezettségeket;

14.  hangsúlyozza, hogy problémát jelent a családtagokra vonatkozó vízumkövetelményekkel vagy a tartózkodási jogokkal kapcsolatos információk hiánya, illetve a helytelen vagy megtévesztő információk nyújtása; ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok biztosítsák a belépési és tartózkodási jogot korlátozó szükségtelen akadályok felszámolását, különösen azon harmadik országbeli állampolgárok esetében, akik uniós polgárok családtagjai;

15.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egyes polgárok nehézségekbe ütköztek szakmai képesítéseik Európán belüli elismertetése tekintetében; úgy véli, hogy a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv és az európai képesítési keretrendszer hozzájárult a tagállamok közötti szakmai elismerés megkönnyítéséhez; úgy véli továbbá, hogy a szakmai elismerés kulcsfontosságú a diákok és a szakemberek nagyobb fokú mobilitása szempontjából; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is a lehető legnagyobb mértékben könnyítse meg a szakmai elismerést;

16.  mély aggodalmát fejezi ki az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által végzett kutatások eredményei miatt, amelyek megkülönböztetést tapasztaltak a foglalkoztatás, a különböző szolgáltatásokhoz – például autó- vagy lakásbérléshez, egyes banki szolgáltatásokhoz – való hozzáférés terén, valamint az oktatás és az adózás területén; hangsúlyozza, hogy az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés akadályozhatja az uniós polgárok szabad mozgását; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a megkülönböztetés ilyen eseteinek nyomon követésére, és hozzanak határozott intézkedéseket ezek megelőzésére;

17.  hangsúlyozza, hogy a mobilitás előmozdítja a fiatalok személyes fejlődését a tanulás és a kulturális kapcsolatok megerősítése, valamint az aktív polgári szerepvállalás jobb megértésének és gyakorlásának elősegítése révén; ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák a mobilitást elősegítő uniós programokat;

18.  értékeli a kultúra, a művészet és a tudomány mint az aktív uniós polgári szerepvállalás szerves alkotóelemeinek jelentőségét; hangsúlyozza ezek szerepét abban, hogy megerősítsék a polgárok közös Unióhoz való tartozásának érzését, fokozzák egymás kölcsönös megértését, és előmozdítsák az interkulturális párbeszédet;

Konzuli védelem

19.  rámutat, hogy jelenleg közel 7 millió uniós polgár él az EU-n kívül, és hogy ez a szám 2020-ra várhatóan legalább 10 millióra növekszik;

20.  úgy véli, hogy a konzuli védelemhez való jog valamennyi uniós polgár javát szolgálja, és emlékeztet arra, hogy a (EU) 2015/637 tanácsi irányelv a lehető legszélesebben értelmezi a konzuli védelmet, azaz bármiféle konzuli segítségnyújtást biztosít; hangsúlyozza, hogy e jogok ismerete továbbra is korlátozott;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy tegye közzé a (EU) 2015/637 tanácsi irányelv végrehajtásának értékelését, és adott esetben indítson kötelezettségszegési eljárást; felhívja a tagállamokat, hogy a többi tagállam képviseletével és az uniós küldöttségekkel összehangolt módon dolgozzanak ki vészhelyzeti protokollokat a vészhelyzetekben folytatott kommunikáció javítása érdekében, figyelembe véve a képviselettel nem rendelkező polgárokat is; emlékeztet arra a régóta hangoztatott felhívására, hogy meg kell erősíteni a harmadik országokban működő uniós küldöttségek szerepét, és kiemeli az uniós diplomáciai hálózat által a helyszínen nyújtott hozzáadott értéket;

Petíció az Európai Parlamenthez és panasz benyújtása az európai ombudsmanhoz

22.  hangsúlyozza az EUMSZ 227. cikkében és az Alapjogi Charta 44. cikkében említett, petícióhoz való jog, valamint az EUMSZ 228. cikkében és az Alapjogi Charta 43. cikkében rögzített, európai ombudsmanhoz való folyamodás jogának fontosságát; dicséri az európai ombudsman által az uniós intézmények, szervek és ügynökségek hivatali visszásságai elleni küzdelem terén végzett munkát, különösen az átláthatóság vonatkozásában; hangsúlyozza az átláthatóság fontosságát az Unión belüli megfelelő demokratikus működés és részvétel tekintetében, amely megteremti a bizalmat az uniós polgárok körében; támogatja ezzel kapcsolatban az ombudsman tanácsi jogalkotási folyamatról szóló, közelmúltban készített különleges jelentésében foglalt ajánlásokat;

Ajánlások

23.  javasolja, hogy a Bizottság az EUMSZ 258. cikke szerinti előjogaival élve kérje fel az Európai Bíróságot annak eldöntésére, hogy a szavazati jog egy másik uniós tagállamban való tartózkodás miatti megvonásával megsértették-e a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogot; ismételten felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a Velencei Bizottság választási magatartási kódexét, ideértve annak a gyakorlatnak az eltörlését, hogy a külföldön élőket megfosztják a nemzeti parlamenti választásokon őket megillető szavazati jogtól;

24.  javasolja, hogy a Bizottság az EUMSZ 25. cikkében megállapított eljárás révén terjessze ki az EUMSZ 20. cikkének (2) bekezdésében felsorolt jogokat annak érdekében, hogy az uniós polgárok eldönthessék, hogy állampolgárságuk vagy lakóhelyük szerinti tagállamban kívánnak-e szavazni, és hogy ezt – az egyes tagállamok alkotmányos lehetőségeivel összhangban – az összes választásra terjesszék ki;

25.  felszólítja a tagállamokat, hogy helyi és nemzeti szinten vezessék be az e-demokrácia eszközeit, és megfelelően integrálják őket a politikai folyamatba, elősegítve a demokratikus részvételt mind az állampolgárok, mind a lakosok számára;

26.  úgy véli, hogy az európai polgári kezdeményezést szabályozó jogi keret felülvizsgálata lehetőséget nyújt a polgárok uniós politikaformálásban való részvételének erősítésére az eszköz bürokratikus jellegének csökkentése és annak hozzáférhetőbbé tétele révén;

27.  felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki szilárdabb gyakorlatokat a sikeres európai polgári kezdeményezések nyomán teendő politikai és jogi lépések vonatkozásában;

28.  kitart amellett, hogy több erőforrást kell fordítani olyan további programokra és kezdeményezésekre, amelyek egy olyan európai közéleti találkozóhely kialakítására irányulnak, ahol az alapvető jogok és szabadságok gyakorlása, a szociális jólét és az európai értékek érvényesítése a polgári identitás mintájává válik; üdvözli a Jogok és értékek programot mint értékes példáját annak, hogyan támogatja az Unió az uniós polgárságból eredő és a Szerződésekben foglalt értékeit és jogait, többek között az e jogokat és értékeket előmozdító és védő civil társadalmi szervezetek támogatása révén; hangsúlyozza a Jogok és értékek program jelenlegi költségvetése megőrzésének fontosságát; határozottan ellenzi azt bizottsági javaslatot, amely e programnak a 2021–2027-es időszakra vonatkozó új többéves pénzügyi keretben való leépítésére irányul;

29.  erősen ösztönzi az európai politikai pártokat és a párttagokat, hogy cipzár-elven alapuló listákkal (egy férfi, egy nő) vagy egyéb egyenértékű módszerekkel biztosítsák jelöltjeik esetében a nemek szerint kiegyensúlyozott képviseletet;

30.  javasolja, hogy jelentősen növeljék a Europe Direct irodák láthatóságát; hangsúlyozza, hogy ezen irodáknak közvetítőként kellene működniük a tagállamok közigazgatási szervei és a civil társadalom (beleértve a szakszervezeteket, a vállalkozói szövetségeket, valamint az állami és magánszerveket is) között abból a célból, hogy aktívan tájékoztassák az európai polgárokat jogaikról és kötelezettségeikről, valamint hogy támogassák a polgárok helyi szintű részvételét az Európai Unió demokratikus életében; arra ösztönzi a tagállamokat és a regionális és helyi szintű szervezeteket, hogy aktívan működjenek együtt ezen irodákkal; hangsúlyozza, hogy ezek az irodák szinergiákat teremthetnek olyan programokkal, mint az Európa a polgárokért; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy ezen irodák központosítsák azokat a releváns információkat, amelyek lehetővé teszik az uniós polgárok számára jogaik gyakorlását és megkönnyítik az uniós polgársághoz fűződő jogaik gyakorlását; úgy véli, hogy a SOLVIT-szolgáltatást tovább kell egyszerűsíteni annak érdekében, hogy hatékonyabban védje az uniós polgárok jogait, mielőtt a polgár bármilyen bírósági vagy közigazgatási jogorvoslatot kérne;

31.  ezen irányvonalak mentén felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a Europe Direct irodák szerepének növelésére, valamint az uniós polgárság gyakorlásának előmozdítására a munkavállalók számára a 2014/54/EU irányelv alkalmazásában biztosított jogokra építve, beleértve az uniós polgárok hátrányos megkülönböztetés elleni védelemhez való jogát, az EUMSZ 22. cikke szerinti szavazati joguk gyakorlását, valamint az EUMSZ 21. cikke és a 2004/38/EK irányelv szerinti szabad mozgáshoz való jogukat, valamint a családtagjaikat megillető, szabad mozgáshoz való jogot;

32.  felhívja a Bizottságot, hogy következetesen lépjen fel a 2004/38/EK irányelv tagállamok általi megsértésével szemben, és kéri, hogy frissítsék az uniós polgárokat érintő jogszabályok alkalmazására és értelmezésére vonatkozó uniós iránymutatást annak érdekében, hogy az magában foglalja az Európai Unió Bíróságának közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatát, biztosítva ezzel az uniós jog teljes körű érvényesülését;

33.  kéri a nemek közötti egyenlőség elvének következetes érvényesítését az uniós tevékenységek valamennyi területén, különösen az uniós polgársághoz kapcsolódó jogszabályok elfogadásakor vagy a kapcsolódó szakpolitikák végrehajtásakor;

34.  emlékeztet arra, hogy a Parlament 2014 óta több alkalommal is aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy minden olyan nemzeti rendszer, amely közvetlen vagy közvetett módon áruba bocsátja az uniós polgárságot, aláássa az európai polgárság fogalmát; kéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon ezeket a rendszereket, és az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentésben foglaltaknak megfelelően készítsen jelentést azokról a nemzeti rendszerekről, amelyek uniós polgárságot kínálnak a befektetőknek;

35.  sajnálja, hogy az uniós polgárságról szóló 2017. évi bizottsági jelentés nem tesz említést az Európai Unió Alapjogi Chartájáról, a petíciós jogról, az európai ombudsmanhoz folyamodás jogáról, a dokumentumokhoz való hozzáférés jogáról és az európai polgári kezdeményezés támogatásának jogáról; felhívja a Bizottságot, hogy fordítson teljes figyelmet a Charta rendelkezéseire, és a következő értékelés során pótolja ezeket a hiányosságokat;

36.  hangsúlyozza, hogy egyre több az olyan európai polgár, aki nem a saját hazájában szenvedett el terrortámadást, ezért sürgősen felszólít arra, hogy a tagállamokban dolgozzanak ki olyan eljárásokat, amelyek révén a terrorizmus elleni küzdelemről szóló (EU) 2017/541 irányelvvel összhangban terrortámadás esetén segítik azokat az uniós polgárokat, akik nem állampolgárai az érintett tagállamnak;

37.  javasolja, hogy a tagállamok nyilvánítsák május 9-ét európai munkaszüneti napnak, annak érdekében, hogy megerősítsék az európai összetartozás érzését, és teret biztosítsanak a polgári mozgalmak és tevékenységek számára;

38.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmusra vonatkozó parlamenti ajánlások végrehajtására;

39.  határozottan úgy véli, hogy a megkülönböztetésmentesség elve az uniós polgárság egyik sarokköve és az EUSZ 2. cikke értelmében az uniós jog egyik általános elve és alapvető értéke; sürgeti a Tanácsot, hogy zárja le a megkülönböztetés tilalmáról szóló horizontális uniós irányelv elfogadását az alapvető jogok Unión belüli további biztosítása érdekében olyan konkrét uniós jogszabályok elfogadása révén, amelyek horizontális megközelítésben teljes körűen végrehajtják az EUMSZ 18. és 19. cikkét; sajnálja, hogy a Tanács még mindig blokkolja a megkülönböztetés tilalmáról szóló irányelvet, egy évtizeddel a bizottsági javaslat közzététele után;

40.  emlékeztet arra, hogy a Szerződések rögzítik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (EJEE) történő csatlakozásra irányuló kötelezettséget; felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket az Unió EJEE-hez való csatlakozásának lezárása és az Európai Szociális Chartához való csatlakozása érdekében;

41.  hangsúlyozza, hogy a minden korosztálynak szóló (formális és informális) minőségi állampolgári oktatás elengedhetetlen a polgárok demokratikus jogainak magabiztos gyakorlásához és a demokratikus társadalom megfelelő működéséhez; megjegyzi, hogy csak folyamatos oktatási erőfeszítések árán biztosítható az európai szintű választásokon való fokozott részvétel, erősíthető a kultúrák közötti megértés és az európai szolidaritás, és így küzdhető le a hátrányos megkülönböztetés, az előítéletesség és a nemek közötti egyenlőtlenség; javasolja az EUMSZ 165., 166. és 167. cikkének jogalapként történő alkalmazását az oktatási, szakképzési és ifjúsági szakpolitikák lehetőségeinek feltérképezéséhez;

42.  emlékeztet arra, hogy „az európai szintű politikai pártok hozzájárulnak az európai politikai tudatosság kialakításához és az uniós polgárok politikai akaratának kinyilvánításához” (az EUSZ 10. cikkének (4) bekezdése); ezért kéri azon lehetőség biztosítását, hogy az uniós polgárok egyénileg, közvetlenül kérhessék felvételüket az európai szintű politikai pártok tagságába;

43.  emlékeztet arra, hogy elő kell mozdítani az európai parlamenti választások európai dimenzióját azzal a céllal, hogy a Parlament az EUMSZ 225. cikke szerinti jogalkotási kezdeményezési jogának gyakorlása révén hozzájáruljon potenciális jövőbeli munkájához; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy előmozdítsák a polgárok jogait az európai polgárok körében, ideértve a szavazati joggal kapcsolatosakat is; hangsúlyozza, hogy az európai szakpolitikákról és az uniós szabályozásnak a polgárok mindennapi életére gyakorolt hatásáról szóló jobb és célirányosabb tájékoztatás javítaná az európai választásokon való részvételi arányt; emlékeztet arra, hogy elő kell mozdítani az európai választásokon való részvételt azáltal, hogy növelik az európai politikai pártok láthatóságát; megismétli, hogy az európai választásokon való részvétel előmozdítása a polgárok, a tagállamok és az EU közös felelőssége; hangsúlyozza, hogy tájékoztatni kell a polgárokat a közelmúltbeli választójogi reformról és a csúcsjelöltállítási (ún. Spitzenkandidat) eljárásról; hangsúlyozza e poszt politikai és szimbolikus jelentőségét az uniós polgárság megerősítése szempontjából;

44.  emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament az egész Unió parlamentje, és alapvető szerepet játszik az uniós politikai intézmények legitimitásának biztosításában azáltal, hogy a megfelelő parlamenti ellenőrzés révén biztosítja azok elszámoltathatóságát; ragaszkodik ezért ahhoz, hogy a Parlament jogalkotási és ellenőrzési jogait garantálni kell, biztos alapokra kell helyezni és meg kell erősíteni;

45.  emlékeztet a Bizottságnak az uniós adatvédelmi jog választások keretében történő alkalmazásáról szóló iránymutatására, valamint a szabad és tisztességes európai választások biztosításáról szóló, 2018. szeptember 12-i közleményére (COM(2018)0637); felszólít minden erőfeszítés megtételére a mindennemű visszaélésszerű beavatkozástól mentes választások biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy határozott uniós szakpolitikára van szükség az Európa-ellenes propaganda és a célzott félretájékoztatás elleni fellépés érdekében;

46.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy erőteljesebben mozdítsa elő a demokratikus részvételt azáltal, hogy fokozza a polgárokkal folytatott párbeszéde intenzitását, segíti a polgárokat abban, hogy jobban megértsék, milyen szerepet játszik az uniós jogalkotás a mindennapi életükben, valamint hangsúlyozza a helyi, nemzeti és európai választásokon való indulásra és szavazásra vonatkozó jogukat;

47.  e tekintetben felkéri a Bizottságot a közösségi média és a digitális eszközök kiaknázására, különös hangsúlyt helyezve a fiatalok és a fogyatékossággal élők fokozottabb bevonására; a polgároknak az Unió demokratikus életébe való közvetlenebb bevonása érdekében felszólít az e-demokrácia olyan eszközeinek fejlesztésére és megvalósítására, mint például az online platformok, ezáltal növelve a polgárok elkötelezettségét;

48.  támogatja azon sajtó- és multimédiás termékek előállítását és terjesztését az Unió valamennyi hivatalos nyelvén, amelyek az uniós polgárok jogaikkal kapcsolatos tudatosságának fokozására összpontosítanak, és megerősítik a polgárok arra vonatkozó képességét, hogy eredményesen érvényesítsék ezeket a jogokat valamennyi tagállamban;

49.  úgy véli, hogy mivel a közösségi média egyre nagyobb hatást gyakorol a polgárok életére, az európai intézményeknek továbbra is olyan új mechanizmusokat és szakpolitikákat kell kidolgozniuk, amelyek célja az egyének alapvető jogainak védelme a digitális környezetben; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a polgárok adatainak biztonságos, méltányos és átlátható megosztását; hangsúlyozza, hogy a szabad média és a sokféle véleményhez való hozzáférés az egészséges demokrácia elengedhetetlen részét képezi, és hogy a médiaműveltség döntő fontosságú, és korai életkorban kell fejleszteni;

50.  ösztönzi az EUMSZ 25. cikkének alkalmazását olyan intézkedések meghozatalára, amelyek elősegíthetik az európai polgárság napi szintű gyakorlását;

51.  kéri a Bizottságot, hogy az EUMSZ 25. cikke értelmében az uniós polgárságról szóló következő jelentésében vegye figyelembe az uniós polgársággal járó jogoknak a másodlagos jogban és ítélkezési gyakorlatban megfigyelhető alakulását, és tegyen javaslatot egy olyan ütemtervre, amely mindezen fejleményeket összegezve hivatalos formába öntené az Unió e területen bekövetkezett fejlődését;

52.  hangsúlyozza, hogy e gyakorlat végső célja az lenne, hogy az EUMSZ 25. cikke szerinti eljárásnak megfelelően konkrét kezdeményezéseket tegyen a polgárspecifikus jogok és szabadságok megszilárdítása érdekében egy uniós polgárságról szóló statútum égisze alatt, a szociális jogok európai pilléréhez hasonlóan, belefoglalva az Alapjogi Chartában rögzített alapvető jogokat és szabadságokat, a szociális jogok európai pillérében foglalt szociális jogokat, valamint az EUSZ 2. cikkében meghatározott értékeket mint az európai közéleti találkozóhely meghatározó elemeit, beleértve többek között a szóban forgó közéleti találkozóhelyre jellemző irányítási modellt, a méltóságot, a szabadságot, a jogállamiságot, a demokráciát, a pluralizmust, a toleranciát, az igazságosságot és a szolidaritást, az egyenlőséget és a megkülönböztetés tilalmát, amelyeket a Szerződések jövőbeni vagy esetleges reformja során figyelembe kellene venni;

o
o   o

53.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak.

(1) HL L 145., 2001.5.31., 43. o.
(2) HL L 158., 2004.4.30., 77. o.
(3) HL L 115., 2014.4.17., 3. o.
(4) HL L 141., 2011.5.27., 1. o.
(5) HL L 107., 2016.4.22., 1. o.
(6) HL L 255., 2005.9.30., 22. o.
(7) HL L 354., 2013.12.28., 132. o.
(8) HL L 106., 2015.4.24., 1. o.
(9) HL C 252., 2018.7.18., 215. o.
(10) HL C 355., 2017.10.20., 17. o.
(11) HL C 482., 2016.12.23., 117. o.
(12) HL C 58., 2018.2.15., 57. o.
(13) HL C 263., 2018.7.25., 28. o.
(14) HL C 263., 2018.7.25., 98. o.
(15) HL C 463., 2018.12.21., 83. o.
(16) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0282.
(17) HL C 463., 2018.12.21., 89. o.
(18) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0226.
(19) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0449.
(20) Például a Bíróság 2011. március 8-i Gerardo Ruiz Zambrano kontra Office national de l’emploi (ONEM) ítélete, C-34/09, EU:C:2011:124; 2010. március 2-i Janko Rottman kontra Freistaat Bayern ítélete, C-135/08, ECLI:EU:C:2010:104; 2011. május 5-i Shirley McCarthy kontra Secretary of State for the Home Department ítélete, C-434/09, ECLI:EU:C:2011:277; és 2011. november 15-i Murat Dereci és társai kontra Bundesministerium für Inneres ítélete, C-256/11, ECLI:EU:C:2011:734.


A Szerződés megerősített együttműködéssel kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtása
PDF 165kWORD 49k
Az Európai Parlament 2019. február 12-i állásfoglalása a Szerződések megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról (2018/2112(INI))
P8_TA(2019)0077A8-0038/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Szerződések megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezéseire, különösen pedig az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 20. cikkére, 42. cikkének (6) bekezdésére, 44., 45. és 46. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 82., 83., 86., 87., 187., 188., 326., 327., 328., 329., 330., 331., 332., 333. és 334. cikkére,

–  tekintettel a Szerződéseknek a differenciált integráció egyéb létező formáira vonatkozó rendelkezéseire, különösen pedig az EUMSZ 136., 137. és 138. cikkére az euróövezetbe tartozó tagállamokra vonatkozó különleges rendelkezésekről,

–  tekintettel a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződésre,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikkével létrehozott állandó strukturált együttműködésről szóló 10. jegyzőkönyvre, az eurócsoportról szóló 14. jegyzőkönyvre és az Európai Unió keretébe beillesztett schengeni vívmányokról szóló 19. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejleményekről és módosításokról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az euróövezet költségvetési kapacitásáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika alkotmányos, jogi és intézményi vonatkozásairól: a Lisszaboni Szerződés kínálta lehetőségekről szóló, 2017. március 16-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a differenciált integrációról szóló, 2019. január 17-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a Bizottság 2017. március 1-jei fehér könyvére (COM(2017)2025) és az azt követő öt vitaanyagra (COM(2017)0206), COM(2017)0240, COM(2017)0291, COM(2017)0315, COM(2017)0358),

–  tekintettel a 2017. március 25-i Római Nyilatkozatra,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, valamint eljárási szabályzata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatára,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A8-0038/2019),

A.  mivel az Uniónak különös érdeke fűződik ahhoz, hogy az európai projekt előmozdítása és a polgárok életének megkönnyítése érdekében egyes, nem kizárólagos uniós hatáskörbe tartozó területeken megerősítse az együttműködést;

B.  mivel az EUSZ 20. cikkének (2) bekezdése értelmében a megerősített együttműködés végső eszköznek tekintendő, amennyiben az Unió egésze észszerű határidőn belül nem képes elérni az együttműködés célkitűzéseit;

C.  mivel a megerősített együttműködést nem a tagállamokat kirekesztő vagy megosztó eszköznek kell tekinteni, hanem gyakorlatias megoldásnak az európai integráció előmozdítására;

D.  mivel egyes szakpolitikai területek érzékeny jellege megnehezíti a rendes jogalkotási eljárás követését, nemcsak az egyhangúsági követelmény miatt, hanem a Tanácson belül kialakult azon gyakorlat miatt is, hogy mindig konszenzusra törekedjenek a tagállamok között, még akkor is, ha a határozathozatalhoz elegendő lenne a minősített többség;

E.  mivel a pénzügyi tranzakciós adó kivételével a megerősített együttműködés valamennyi létező esetét a Tanács elfogadhatta volna minősített többségi szavazással, amennyiben az egyhangúság helyett ez lett volna az alkalmazandó szabály;

F.  mivel számos esetben léteznek olyan tagállamok alcsoportjai, amelyek kétoldalú vagy többoldalú együttműködést folytatnak egymás között a Szerződés keretein kívül, például olyan területeken, mint a védelem; mivel a gazdasági és monetáris válság gyors döntéshozatalra és az egyhangúsági követelmény megszüntetésére kényszerítő nyomása bizonyos területeken olyan kormányközi eszközök uniós jogi kereten kívüli elfogadásához vezetett, mint az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) és a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés (Szerződés a stabilitásról, a koordinációról és a kormányzásról (SKKSZ) vagy a költségvetési paktum);

G.  mivel a megerősített együttműködés olyan eljárás, amelyben legalább kilenc tagállamnak valamely területen lehetősége nyílik magasabb szintű együttműködés kialakítására az EU struktúráin belül, de a többi tagállam bevonása nélkül; mivel a megerősített együttműködés a benne részt vevő tagállamoknak lehetővé teszi egy közös cél vagy kezdeményezés végrehajtását, illetve tárgyalások zsákutcába jutásának vagy – egyhangúság követelménye esetén – másik tagállam vagy tagállamok általi blokkolásának meghaladását; mivel az EUSZ 20. cikke (4) bekezdésének értelmében a megerősített együttműködés keretében elfogadott jogi aktusok csak az abban részt vevő tagállamokat kötelezik; mivel a megerősített együttműködés azokra a területekre korlátozódik, amelyeken az EU nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel;

H.  mivel az EUMSZ 328. cikkének (1) bekezdése alapján a Bizottságnak és a megerősített együttműködésben részt vevő tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy elősegítsék a lehető legnagyobb számú tagállam részvételét;

I.  mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy a megerősített együttműködés kielégítő eredményeket hozott a házasság felbontásával kapcsolatos jogban(6), és érdekes kilátásokat kínál a vagyonjogi szabályok(7), az egységes európai szabadalom és az Európai Ügyészség tekintetében;

J.  mivel a megerősített együttműködéssel kapcsolatos kezdeti tapasztalatok rávilágítottak az e koncepció alkalmazásával kapcsolatos nehézségekre, tekintettel a Szerződésekben a gyakorlati végrehajtásra vonatkozóan rendelkezésre álló korlátozott rendelkezésekre, valamint az uniós intézmények által végzett megfelelő nyomon követés hiányára;

K.  mivel az uniós tagállamokban és az Unión kívül használt különböző szövetségi modellek elemzése során kiderült, hogy a szövetségi szint alatti egységek gyakran használnak rugalmas együttműködési mechanizmusokat a közös érdekű területeken;

L.  mivel olyan áthidaló klauzulák alkalmazása nélkül, amelyek lehetővé teszik, hogy a Tanács az egyhangú szavazásról átálljon a minősített többségi szavazásra, valamint a Szerződések alapos reformja hiányában a jövőben valószínűnek tűnik, hogy a tagállamoknak egyre gyakrabban kell a megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket alkalmazniuk a közös problémák megoldása és a közös célok elérése érdekében;

M.  mivel a megerősített együttműködés zökkenőmentes alkalmazása érdekében fontos összeállítani a megoldandó kérdések listáját, valamint ütemtervet készíteni a megerősített együttműködés Szerződések betűjének és szellemének megfelelő, hatékony működése céljából;

A főbb észrevételek

1.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy bár a megerősített együttműködés az Unió intézményi struktúrájának kihasználásával és ezáltal a részt vevő tagállamok igazgatási költségeinek csökkentésével megoldást kínál egy közös problémára, nem szünteti meg teljesen annak szükségességét, hogy a Szerződéseken kívüli, kormányközi alcsoportba tartozó megoldásfajtákhoz folyamodjanak, amelyek kedvezőtlen hatással vannak az uniós jogi keret következetes alkalmazására, és ezáltal a megfelelő demokratikus ellenőrzés hiányához vezetnek;

2.  úgy véli, hogy meg kell őrizni az egységes uniós intézményi keretet közös célkitűzéseinek megvalósítása, illetve az egyenlőség elvének valamennyi polgár számára való biztosítása érdekében; kitart amellett, hogy a közösségi vagy uniós módszert fenn kell tartani;

3.  hangsúlyozza, hogy a kormányközi szerződésekkel ellentétben a megerősített együttműködés olyan problémamegoldó eszközt biztosít, amely nemcsak jogszerű, hanem kényelmesebb is, mivel a Szerződések rendelkezésein alapul, és az Unió intézményi struktúrájának keretében működik;

4.  rámutat, hogy bár a megerősített együttműködést – végső eszköz jellege miatt – az Amszterdami Szerződés általi létrehozása óta nem használták széles körben, most úgy tűnik, jelentősége nő, és kézzelfogható eredményeket hoz;

5.  megjegyzi, hogy a meglévő tapasztalatok alapján a megerősített együttműködés leggyakrabban az egyhangúságot igénylő, különleges jogalkotási eljárás hatálya alá tartozó területeken merül fel, és elsősorban a bel- és igazságügy területén használják;

6.  rámutat, hogy a megerősített együttműködés megvalósítására és végrehajtására irányuló eljárás eddig meglehetősen hosszadalmas volt, különösen amiatt, hogy nincs egyértelműen meghatározva az az észszerű határidő, amelyen belül meg kell győződni arról, hogy a szükséges szavazási küszöböt nem lehet elérni, és hogy nincs meg a gyorsabb haladásra irányuló határozott politikai akarat;

7.  megjegyzi, hogy a megerősített együttműködés létrehozására és igazgatására vonatkozó egyértelmű működési iránymutatások – például a közös intézményekre alkalmazandó jog vagy a már meglévő együttműködésekből való kilépésre vonatkozó eljárások – hiánya gyengítette a megerősített együttműködés létrejöttének valószínűségét;

8.  emlékeztet arra, hogy bár a megerősített együttműködés az Unió intézményi és jogrendjére épül, az uniós vívmányokba való automatikus beillesztése nem szerepel a tervek között;

9.  úgy véli, hogy bár a megerősített együttműködés csak a második legjobb forgatókönyvnek tekinthető, továbbra is életképes eszköz az uniós szintű problémamegoldásra, és eszközt jelent az intézményi holtpontok áthidalásához;

10.  azon a véleményen van, hogy ugyanazokat a kérdéseket kell megválaszolni a megerősített együttműködés hatékony végrehajtása és megszervezése érdekében, függetlenül attól, hogy az együttműködés mely szakpolitikai területen vagy milyen formában valósul meg;

Ajánlások

11.  ezért azt javasolja, hogy a megerősített együttműködés zökkenőmentes és eredményes végrehajtása érdekében válaszoljanak meg számos kérdést és dolgozzanak ki ütemtervet az alábbiakban foglaltak szerint;

Döntéshozatali folyamat

12.  rámutat arra, hogy a megerősített együttműködés politikai lendületének a tagállamoktól kell származnia, a tartalmáról folytatott vitának azonban a Bizottság javaslatán kell alapulnia;

13.  emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 225. cikke kvázi jogalkotási kezdeményezési jogot biztosít a Parlament számára, amelyet úgy kell értelmezni, hogy a Parlamentnek lehetősége van megerősített együttműködést kezdeményezni egy olyan bizottsági javaslat alapján, amely a rendes döntéshozatali eljárás keretében nem tudott megállapodásig jutni két egymást követő tanácsi elnökség megbízatása alatt;

14.  úgy véli, hogy akkor lehet kijelenteni, hogy az Unió egésze nem képes elérni az együttműködés célkitűzéseit, amint azt az EUSZ 20. cikkének szövege megköveteli, ha két egymást követő tanácsi elnökségi időszak alatt nem történik jelentős előrelépés a Tanácsban;

15.  javasolja, hogy a tagállamoknak a közöttük kialakítandó megerősített együttműködés létrehozására irányuló kérelmei elvben legalább annyira ambiciózus célkitűzéseken alapuljanak, mint a Bizottság által előterjesztett célok, mielőtt megállapítanák, hogy a célkitűzéseket az Unió egésze észszerű időkereten belül nem képes elérni;

16.  határozottan javasolja, hogy indítsák be az EUMSZ 333. cikkében foglalt különleges áthidaló klauzulát az egyhangúról a minősített többségi szavazásra való átállás, valamint a rendes jogalkotási eljárásra való áttérés céljából, közvetlenül azt követően, hogy a Tanács a megerősített együttműködés megkezdéséről szóló megállapodást jóváhagyta, hogy el lehessen kerülni az új akadályokat, ha a részt vevő tagállamok száma jelentős;

17.  szükségesnek tartja, hogy a megerősített együttműködést engedélyező határozat meghatározza a részt nem vevő tagállamokkal való kapcsolatok keretét; úgy véli, hogy a megerősített együttműködésben részt nem vevő tagállamokat mindazonáltal teljes mértékben be kell vonni a megerősített együttműködés által érintett tárgyban folytatott tanácskozásokba;

18.  emlékeztet arra, hogy mind a Bizottság, mind a Tanács titkárságai fontos szerepet játszanak annak biztosításában, hogy a megerősített együttműködésben részt nem vevő tagállamok ne kerüljenek oly módon hátrányba, hogy későbbi részvételük bonyolulttá váljon;

Igazgatás

19.  azt ajánlja, hogy a Bizottság játsszon aktív szerepet a megerősített együttműködés valamennyi szakaszában a javaslattól kezdve a tárgyalásokon át a megerősített együttműködés végrehajtásáig;

20.  megerősíti, hogy az uniós intézmények egységét fenn kell tartani, és hogy a megerősített együttműködés nem vezethet párhuzamos intézményi megállapodások létrejöttéhez, azonban adott esetben – az uniós jogi keretek között – lehetővé teheti meghatározott szervek létrehozását, az uniós intézmények és szervek hatásköreinek és szerepének sérelme nélkül;

Parlament általi ellenőrzés

21.  emlékeztet arra, hogy a Parlament felelős a megerősített együttműködés parlamenti ellenőrzéséért; felszólít a nemzeti parlamentek, illetve azokban a tagállamokban, ahol releváns, a regionális parlamentek szorosabb bevonására az Európai Parlament mellett a megerősített együttműködés demokratikus ellenőrzésébe, amennyiben az a megosztott hatáskörbe tartozó szakpolitikai területeket érint; hangsúlyozza egy, a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés 13. cikke szerinti parlamentközi konferenciához, valamint a közös kül- és biztonságpolitikával (KKBP) és a közös biztonság- és védelempolitikával (KBVP) foglalkozó parlamentközi konferenciához hasonló parlamentközi fórum létrehozásának lehetőségét szükség esetén és a Parlament hatáskörének sérelme nélkül;

22.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a megerősített együttműködésben részt vevő tagállamok bevonják azokat a régiókat is, amelyek jogalkotási hatáskörrel rendelkeznek az őket érintő kérdésekben, a hatáskörök belső megosztásának tiszteletben tartása és az ilyen megerősített együttműködés társadalmi legitimitásának megerősítése céljából;

23.  ajánlja, hogy a Parlament vállaljon nagyobb szerepet a megerősített együttműködésben azáltal, hogy az EUMSZ 225. cikke révén történő együttműködés új formáira tesz javaslatot a Bizottságnak, valamint a javaslatok vagy a meglévő együttműködések nyomon követése révén; hangot ad azon meggyőződésének, hogy a Parlamentet be kell vonni az eljárás minden szakaszába, ahelyett, hogy éppen csak egyetértését kellene adnia, és rendszeres jelentéseket kell kapnia a megerősített együttműködés végrehajtásáról, továbbá lehetővé kell tenni, hogy észrevételeket tehessen azzal kapcsolatban;

24.  felhívja a Tanácsot, hogy az Unió társjogalkotói közötti maximális együttműködés biztosítása érdekében vonja be a Parlamentet az esetleges együttműködési eljárásba a Parlamentnek a végleges szöveghez szükséges egyetértése iránti kérelem benyújtása előtt;

25.  sajnálja azonban, hogy annak ellenére, hogy a Parlament konstruktív és kiegyensúlyozott módon közelítette meg a megerősített együttműködési eljárást, a Tanács kevés érdeklődést mutatott az iránt, hogy a Parlamenttel a tárgyalások eredményeképpen véglegesített szöveghez szükséges parlamenti egyetértés iránti kérelmet megelőzően formális kapcsolatba lépjen;

26.  szükségesnek tartja, hogy a Parlament javítsa a megerősített együttműködéssel kapcsolatos belső szervezetét; úgy véli, hogy e célból az illetékes állandó bizottságot kell megbízni a megerősített együttműködés egyes eseteinek az elfogadástól az alkalmazási időszak végéig történő követésével, és javasolja, hogy a Parlament eljárási szabályzata ezért engedélyezze olyan eseti albizottságok létrehozását, amelyekben elsősorban az ilyen megerősített együttműködésben részt vevő tagállamokban megválasztott európai parlamenti képviselőknek adnak teljes jogú tagságot;

Költségvetés

27.  úgy véli, hogy a megerősített együttműködéshez kapcsolódó működési kiadásokat a részt vevő tagállamoknak kell viselniük, és ha ezt a költséget az uniós költségvetés fedezi, a részt nem vevő tagállamokra eső költségeket vissza kell téríteni, kivéve, ha a Tanács a Parlamenttel folytatott konzultációt követően úgy határoz, hogy az EUMSZ 332. cikkének megfelelően az ilyen együttműködést az uniós költségvetésből kell finanszírozni, ezzel ezt a kiadást a költségvetés részévé téve, ezáltal pedig az éves költségvetési eljárás alá kell vonni;

28.  úgy véli, hogy ha a megerősített együttműködés által szabályozott tevékenység bevételt eredményez, ezt a bevételt a megerősített együttműködéshez kapcsolódó működési kiadások fedezésére kell fordítani;

Joghatóság

29.  úgy véli, hogy a megerősített együttműködésnek az Európai Unió Bíróságának (EUB) közvetlen joghatósága alá kell tartoznia, a megerősített együttműködés konkrét esetének működtetéséhez szükséges választottbírósági eljárás vagy vitarendezéssel foglalkozó elsőfokú bíróság létrehozása lehetőségének sérelme nélkül, kivéve, ha a Szerződés másképp rendelkezik, amit a megerősített együttműködést létrehozó jogi aktusban kell meghatározni;

30.  rámutat arra, hogy ha egy megerősített együttműködés esetén különleges választottbírósági mechanizmus vagy bíróság felállítására van szükség, a végső választottbírósági szervnek mindig az EUB-nak kell lennie;

Az Unió intézményi felépítésével kapcsolatos kiigazítások

31.  javasolja, hogy hozzanak létre egy különleges megerősített együttműködési egységet a Bizottságban, az intézményközi kapcsolatokért felelős biztos vezetésével, a megerősített együttműködési kezdeményezések intézményi kerete összehangolásának és egyszerűsítésének érdekében;

32.  úgy véli, hogy mind a Bizottság, mind a Tanács Főtitkársága szerepének proaktívabbá kell válnia a megerősített együttműködés keretében, ezért javasolja, hogy a Régiók Bizottságával és különösen az európai területi együttműködési csoportosulás (EGTC) platformjával együttműködésben aktívan keressenek olyan területeket, ahol a megerősített együttműködés hasznos lehet az európai projekt előrehaladásához, vagy a megerősített együttműködés meglévő formáival szomszédos területeket az átfedések és ellentmondások elkerülése érdekében;

A tagállamok kilépése vagy kizárása

33.  rámutat arra, hogy az állandó strukturált együttműködés (PESCO) kivételével a Szerződések nem tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé tennék a tagállamok számára, hogy a megerősített együttműködés meglévő eseteiből kilépjenek vagy kizárják őket;

34.  úgy véli, hogy a megerősített együttműködés minden esetében olyan egyértelmű szabályokat kell megállapítani, amelyek a megerősített együttműködésben a továbbiakban részt venni nem kívánó tagállamok kilépésére, illetve a megerősített együttműködés feltételeit már nem teljesítő tagállamok kizárására vonatkoznak; javasolja, hogy a megerősített együttműködést létrehozó jogi aktusban határozzák meg a tagállamok esetleges kilépésére vagy kizárására vonatkozó feltételeket;

A megerősített együttműködés jövőbeli alakulására vonatkozó ajánlások

35.  úgy véli, hogy ki kell dolgozni egy eljárást a kiemelt politikai jelentőségű területeken létrehozandó megerősített együttműködés gyorsított engedélyezésére, amelynek határideje két egymást követő tanácsi elnökség időtartamánál rövidebb lenne;

36.  sürgeti a megerősített együttműködésben részt vevő tagállamokat, hogy törekedjenek a megerősített együttműködés közösségi vívmányokba való beépítésére;

37.  felhívja a Bizottságot, hogy az EUMSZ 175. cikkének harmadik albekezdése vagy 352. cikke alapján tegyen rendeletre irányuló javaslatot a megerősített együttműködés vonatkozó jogi keretének egyszerűsítése és egységesítése érdekében (például a közös intézményekre alkalmazandó jogra vonatkozó irányadó elvek vagy egy résztvevő kilépése terén), ezáltal megkönnyítve az ilyen együttműködés megkötését;

38.  javasolja, hogy a Szerződések következő felülvizsgálata során vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy a régiók vagy a nemzeti szint alatti szervezetek szerepet játszhassanak a megerősített együttműködésben, amennyiben ez utóbbi a szóban forgó szint kizárólagos hatáskörébe tartozik, tiszteletben tartva a nemzeti alkotmányokat;

o
o   o

39.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 252., 2018.7.18., 215. o.
(2) HL C 252., 2018.7.18., 201. o.
(3) HL C 252., 2018.7.18., 235. o.
(4) HL C 263., 2018.7.25., 125. o.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0044.
(6) A Tanács 1259/2010/EU rendelete (2010. december 20.) a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról (HL L 343., 2010.12.29., 10. o.).
(7) A Tanács (EU) 2016/1103 rendelete (2016. június 24.) a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos ügyekben a joghatóság, az alkalmazandó jog, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról (HL L 183., 2016.7.8., 1. o.).


A Szerződésben a Parlament Bizottság feletti politikai ellenőrzési jogkörével kapcsolatosan szereplő rendelkezések végrehajtása
PDF 157kWORD 52k
Az Európai Parlament 2019. február 12-i állásfoglalása a Szerződésben a Parlament Bizottság feletti politikai ellenőrzési jogkörével kapcsolatosan szereplő rendelkezések végrehajtásáról (2018/2113(INI))
P8_TA(2019)0078A8-0033/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Szerződésnek az Európai Parlament Európai Bizottság feletti politikai felügyeletére vonatkozó rendelkezéseire és különösen az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 14., 17. és 25. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 121., 159., 161., 175., 190., 225., 226., 230., 233., 234., 249., 290., 291., 319. és 325. cikkeire,

–  tekintettel az EUSZ 17. cikkére, amely megbízza a Bizottságot az Unió általános érdekeinek előmozdításával, valamint monopóliumot biztosít számára ahhoz, hogy „ennek érdekében” kezdeményezéseket tegyen,

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásra,

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló 2016. évi intézményközi megállapodásra, valamint a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló 2013. évi intézményközi megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejleményekről és módosításokról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás felülvizsgálatáról szóló, 2018. február 7-i határozatára és különösen annak (2) és (8) bekezdésére, amely újólag megerősíti, hogy a csúcsjelöltállítási (Spitzenkandidaten-) eljárás a Szerződésekben előírt intézményközi egyensúlyt tükröző alkotmányos és politikai gyakorlat(3)

–  tekintettel az Európai Parlament vizsgálati jogának gyakorlására vonatkozó részletes rendelkezésekről és a 95/167/EK, Euratom, ESZAK európai parlamenti, tanácsi és bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2014. április 16-i jogalkotási állásfoglalására(4), valamint a jelenleg zajló intézményközi tárgyalásokra;

–  tekintettel az európai ombudsmannak az új főtitkár Bizottság általi kinevezéséről szóló 488/2018/KR és 514/2018/KR egyesített panaszokkal kapcsolatos ülésekről és a dokumentumok vizsgálatáról szóló jelentésére, valamint az említett ügyekkel kapcsolatos ajánlásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzatára, többek között annak 52. cikkére, valamint az Elnökök Értekezletének a saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére (A8-0033/2019),

A.  mivel az Unió Szerződésekben rögzített intézményi kerete az Unió egyik jogalkotási szerveként a Parlamentre ruházza a Bizottság feletti politikai felügyelet felelősségét;

B.  mivel a Bizottság felelősségre vonása céljából számos eszköz áll a Parlament rendelkezésére, például a bizalmatlansági indítvány (az EUSZ 17. és az EUMSZ 234. cikke), annak a lehetősége, hogy megkérje a Bizottság elnökét, hogy vonja meg bizalmát a Bizottság valamely tagjától (a Parlament eljárási szabályzata 118. cikkének (10) bekezdése), a vizsgálati jog (az EUMSZ 226. cikke), a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok feletti ellenőrzés hatásköre (az EUMSZ 290. és 291. cikke), a szóbeli vagy írásbeli választ igénylő kérdések feltevésének joga (az EUMSZ 230. cikkének (2) bekezdése), valamint az arra irányuló jog, hogy valamilyen jogszerűségi kérdésben (az EUMSZ 263. cikke) vagy a Bizottság mulasztása esetén jogi eljárást indítson a Bizottság ellen;

C.  mivel ezen lehetőségek mellett a Parlament széles eszköztárral rendelkezik a felügyelet gyakorlására, és ezek segítségével proaktív módon alakíthatja az európai politikai menetrendet;

D.  mivel a költségvetés az Európai Unió legfontosabb eszköze a célkitűzéseinek és stratégiáinak megvalósításában, és ezért a költségvetési ellenőrzés rendkívül fontos;

E.  mivel a Spitzenkandidaten-eljárás tükrözi a Parlament és a Bizottság közötti intézményközi egyensúlyt, és így jelentős mértékben megszilárdította és megerősítette a két intézmény közötti köteléket, és ezzel a Bizottság nagyobb mértékű átpolitizálódásához vezetett, aminek együtt kell járnia azzal, hogy a Parlament fokozottabban ellenőrzi a Bizottság végrehajtó funkcióit;

F.  mivel az EUSZ 17. cikke szerint a Bizottság elnökét az uniós állam- és kormányfők javaslata alapján és az európai választások eredményeit, valamint a Parlamenttel folytatott konzultációkat figyelembe véve a Parlament választja meg; mivel az EUSZ 17. cikke arról is rendelkezik, hogy ugyanezt az eljárást kell követni abban az esetben is, ha a Parlament elutasítja a javasolt jelöltet, a Parlamenttel való konzultációt is beleértve;

G.  mivel a biztosi testület beiktatását megelőzően valamennyi biztosjelöltnek meghallgatáson kell átesnie, és mivel a Parlament a mandátuma ideje alatt felülvizsgálhatja a biztosjelöltek által e meghallgatás során kifejtett kötelezettségvállalásokat és prioritásokat, beleértve annak értékelését is, hogy személyes hátterük alkalmassá teszi-e őket a hivatal által támasztott követelményeknek való megfelelésre;

H.  mivel a Szerződések feljogosítják a Parlamentet arra, hogy a Bizottság egésze elleni bizalmatlansági indítványról szavazzon, egyetlen biztostól azonban nem tudja megvonni a bizalmat;

I.  mivel a biztosok testületének kollektív felelőssége ellenére a Parlamentnek biztosítania kellene az egyes biztosok egyéni munkája feletti hatékony politikai felügyeletet;

J.  mivel a Bizottság új főtitkárának közelmúltbeli kinevezése komoly aggályokat vetett fel a vezető bizottsági tisztviselők szerepével és politikai befolyásával kapcsolatban;

K.  mivel 2019-ben a Bizottság új elnöke és az új biztosok kinevezésekor a Bizottság főtitkári posztjának betöltésére új, a szabályoknak megfelelő eljárást kell lefolytatni;

L.  mivel a Bizottságnak a Szerződésben rögzített kötelezettsége, hogy rendszeresen jelentést tegyen a Parlamentnek: az Unió általános tevékenységéről évente (az EUMSZ 249. cikke); a megkülönböztetésmentességre és az uniós polgárságra vonatkozó rendelkezések alkalmazásáról háromévente (az EUMSZ 25. cikke); a gazdaságpolitika többoldalú felügyeletének eredményeiről (az EUMSZ 121. cikkének (5) bekezdése); a szociálpolitika terén elért eredményekről háromévente (az EUMSZ 159. és 160. cikke); a gazdasági, társadalmi és területi kohézió elérése tekintetében elért eredményekről háromévente (az EUMSZ 175. cikke); az Unió kutatási tevékenységeiről évente (az EUMSZ 190. cikke); a csalás elleni küzdelemről évente (az EUMSZ 325. cikke); valamint a harmadik országokkal vagy nemzetközi szervezetekkel folytatott tárgyalások esetén (az EUMSZ 207. cikke);

M.  mivel továbbá a másodlagos jog tekintetében a Bizottság feladata, hogy vizsgáljon felül és értékeljen különböző irányelveket és rendeleteket, és számoljon be megállapításairól;

N.  mivel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás elfogadásával a Parlament további lehetőséget kapott a Bizottság által a bizottsági munkaprogramban évente javasolt jogalkotási menetrend alakítására;

O.  mivel a Lisszaboni Szerződés elfogadása óta a Parlament valódi társjogalkotóvá vált a költségvetés területén, és feladatává vált, hogy mentesítést adjon a Bizottságnak az uniós költségvetés végrehajtása tekintetében;

P.  mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a Parlament kiterjesztette befolyását az Unió külső politikáinak felügyelete tekintetében, ugyanis egyetértési hatáskört kapott a nemzetközi megállapodások megkötésével kapcsolatban, és ezért az ilyen megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások valamennyi szakaszában a Bizottságnak haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatnia kell a Parlamentet (az EUMSZ 218. és az EUSZ 50. cikke);

Q.  mivel az Európai Unióból való kilépésről az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások körülményei az átláthatóság és a Parlament bevonása tekintetében példaértékűek voltak;

R.  mivel a Parlament ellenőrzési jogainak terjedelme rendkívül eltérő a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok között; mivel a Parlamentnek jogában áll megvétózni egy felhatalmazáson alapuló jogi aktust és/vagy visszavonni a felhatalmazást, a végrehajtási aktusokkal kapcsolatos hatásköre azonban sokkal kisebb horderejű;

S.  mivel az Unió jelenlegi intézményi szerkezetéből adódóan és amiatt, hogy a Szerződésekből hiányzik a végrehajtó hatalom pontos fogalommeghatározása, az uniós végrehajtó hatalom koncepciója rendkívül bonyolult, és az európai, nemzeti és regionális szintekre tagozódik;

T.  mivel az Európai Parlament és a nemzeti és regionális parlamentek közötti, az alkotmányos hatásköreikkel összhangban álló és az EUSZ 10. cikke (2) bekezdésének megfelelő szorosabb együttműködés kulcsfontosságú ahhoz, hogy az európai jogalkotás végrehajtása tekintetében kezelni lehessen a végrehajtó funkciók parlamenti ellenőrzésének kérdését;

U.  mivel az átláthatóság, valamint a Parlamentnek az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalásokba való erőteljes bevonása pozitív hatással volt e tárgyalások kimenetelére, megteremtve a bizalom és az egység légkörét, és ennek inspirálóan kell hatnia a jövőbeli nemzetközi tárgyalások gyakorlatában;

Fő következtetések

1.  emlékeztet arra, hogy az uniós szervek feletti ellenőrzés az Európai Parlament egyik legfőbb feladata, és hogy a Bizottság Parlament előtti elszámoltathatósága az Európai Unió működésének és a demokratikus ellenőrzésnek egyik alapvető elve;

2.  úgy véli, hogy a Parlament nem használja ki teljes mértékben a végrehajtó hatalom feletti politikai ellenőrzést szolgáló valamennyi eszközét, aminek számos oka közül némelyik az Unió intézményi struktúrájából ered, némelyik pedig például az intézményközi dinamika változásának következménye, ami azzal jár, hogy egyes eszközök nehezen alkalmazhatóak vagy nem kellően hatékonyak;

3.  elismeri a Spitzenkandidaten-eljárásban rejlő lehetőségeket és annak sikeres végrehajtását, melynek során valamennyi európai polgárnak – az általuk előnyben részesített jelölt által vezetett listára történő szavazással – közvetlen beleszólása van a Bizottság elnökének megválasztásába; ezért határozottan támogatja e gyakorlat folytatását a jövőbeli európai választásokon, és minden politikai erőt arra ösztönöz, hogy vegyen részt ebben a folyamatban;

4.  emlékeztet arra, hogy a Parlament és a Bizottság között a Spitzenkandidaten-eljárás eredményeként létrejött erősebb politikai kapcsolat nem gyengítheti a Bizottság feletti parlamenti felügyelet szigorát;

5.  emlékeztet arra, hogy a bizalmatlansági indítvány tekintetében a Szerződésekben rögzített küszöbérték célja, hogy az eszközt ténylegesen csak súlyos esetekben alkalmazhassák; elismeri, hogy a legtöbb parlamenti demokráciához hasonlóan a bizalmatlansági indítvány lehetősége elsősorban az elrettentést szolgálja; mindazonáltal azt javasolja, hogy a Szerződés jövőbeli módosítása során tanulmányozzák vagy vizsgálják meg a küszöbérték átgondolt csökkentésének lehetőségeit, fenntartva ugyanakkor a Szerződésekben rögzített intézményi egyensúlyt;

6.  rámutat arra, hogy a Bizottság átpolitizálódása a Lisszaboni Szerződés által bevezetett változások közvetlen következménye; megjegyzi, hogy ezek a változások nem foglalták magukban az olyan rendelkezések elfogadását, amelyek lehetővé tennék az egyes biztosok elszámoltatását;

7.  mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ombudsman szavaival élve a főtitkár kinevezésekor a Bizottság „a vonatkozó szabályoknak sem a szövegét, sem pedig a szellemét nem tartotta tiszteletben”;

8.  rámutat arra, hogy a Szerződések nem határozzák meg egyértelműen az uniós végrehajtó hatalom fogalmát, valamint az egyes szakpolitikai területeken eltérőek az illetékes intézmények, attól függően, hogy az Unió közös vagy kizárólagos hatáskörébe tartoznak-e;

9.  úgy véli, hogy a Parlament és a Tanács részvételével valóban kétkamarás jogalkotási rendszert kell létrehozni, amelyben a Bizottság lenne a végrehajtó szerv;

10.  rámutat arra, hogy amikor európai ügyekről van szó, a nemzeti parlamenteknek is az Európai Parlament végrehajtó hatalom feletti felügyeleti szerepéhez hasonló hatáskört kellene biztosítani saját végrehajtó szerveik felett; úgy véli, hogy ez az elszámoltathatóság az Európai Unión belüli nemzeti parlamentek szerepének sarokköve;

11.  úgy véli, hogy az uniós hatáskörök és politikák egyértelmű jegyzékének hiánya, valamint a hatáskörök több szinten, vagyis európai, nemzeti és regionális szinten történő elosztása megnehezíti, sőt néha lehetetlenné teszi, hogy a Parlament az EUSZ 14. cikkének megfelelően ellássa a végrehajtó hatalom feletti ellenőrzési feladatait;

12.  emlékeztet arra, hogy a Szerződések nem ruháznak jogalkotási feladatokat vagy jogalkotási kezdeményezési jogot az Európai Tanácsra; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az elmúlt években az Európai Tanács a Szerződések szövegével és szellemével ellentétesen számos fontos politikai döntést hozott a Szerződés keretein kívül, és ezzel de facto kizárta ezeket a döntéseket a Parlament felügyelete alól, és aláásta a demokratikus elszámoltathatóságot, ami az ilyen európai politikák tekintetében elengedhetetlen;

13.  emlékeztet arra, hogy a Szerződés az éves költségvetési és mentesítési eljárások révén jelentős politikai ellenőrzési hatáskört biztosít a Parlament számára;

14.  emlékeztet arra, hogy a mentesítés évente ismétlődő politikai eljárás, amely utólagos demokratikus ellenőrzést biztosít a Bizottság tevékenysége felett az Európai Unió költségvetésének végrehajtásával kapcsolatban, amit saját hatáskörben, a tagállamokkal együttműködésben végez;

15.  rámutat arra, hogy a mentesítési eljárásról bebizonyosodott, hogy erőteljes eszköz, amely pozitív hatást gyakorolt az Európai Unió költségvetési rendszerének és pénzügyi irányításának fejlődésére, a menetrend alakítására és arra, ahogyan az uniós politikákat meghatározzák és végrehajtják, miközben erősíti a Parlament egyre növekvő politikai befolyását is;

16.  hangsúlyozza, hogy az EUMSZ 318. cikke új elemet adott a költségvetési mentesítés eszköztárához: a pénzügyi helyzetnek az elért eredmények alapján történő értékelését;

17.  aggodalommal jegyzi meg, hogy nincs valódi jogkövetkezménye annak, ha a Parlament úgy dönt, hogy nem ad mentesítést a Bizottságnak; úgy véli azonban, hogy a mentesítés meg nem adása határozott politikai jelzés, mivel ez azt jelenti, hogy a Parlament nem bízik kellőképpen a Bizottság elszámoltathatóságában, ezért azt a Bizottság nem hagyhatja megválaszolatlanul, aminek a helyzet javítását célzó, végleges nyomonkövetési intézkedésekhez kell vezetnie;

18.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy amennyiben a Tanács nem tartja be a lojális együttműködés elvét, a Parlament nem tudja a költségvetési mentesítés intézményi gyakorlata révén ellenőrizni a Tanács költségvetését, és hogy ez a helyzet a Szerződésben foglalt azon kötelezettségek súlyos megsértését jelenti, amelyek előírják, hogy a Parlament ellenőrizze az Unió teljes költségvetését;

19.  javasolja, hogy a Parlament költségvetési ellenőrzési hatáskörének az uniós költségvetés egészére történő kiterjesztése érdekében kezdjenek tárgyalásokat a Tanács, a Bizottság és a Parlament között annak biztosítása érdekében, hogy a Parlamentnek joga legyen információhoz jutni arról, hogy a Tanács hogyan hajtja végre költségvetését, akár közvetlenül, akár a Bizottságon keresztül, és hogy a Tanács válaszoljon a Parlament által feltett írásbeli kérdésekre, és vegyen részt a költségvetésének végrehajtásáról szóló meghallgatásokon és vitákon; úgy véli, hogy amennyiben ezek a tárgyalások nem vezetnek eredményre, a Parlamentnek csak a Bizottság számára kell megadnia a mentesítést, és az általános mentesítés során külön állásfoglalásokat kell közzétennie az Unió különböző intézményeiről, szerveiről és ügynökségeiről, biztosítva ezáltal, hogy az uniós költségvetés egyetlen szakaszát se hajtsák végre megfelelő ellenőrzés nélkül;

20.  emlékeztet arra, hogy az intézmények még nem teljesítették a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok alkalmazásának elhatárolását szolgáló kritériumok megállapítására vonatkozó kötelezettségvállalásukat, annak ellenére, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás javította a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kapcsolatos eljárás átláthatóságát;

21.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság a költségvetési rendelet 247. cikkével összhangban a következő pénzügyi évben július 31-ig köteles a Parlamentnek a pénzügyi és elszámoltathatósági jelentések integrált csomagját átadni, különösen a végleges összevont beszámolót, az éves igazgatási és teljesítményjelentést, valamint az Unió pénzügyeinek értékelését az elért eredmények alapján, az EUMSZ 318. cikkében foglaltaknak megfelelően; kitart amellett, hogy az éves irányítási és teljesítményjelentésbe bele kell foglalni minden olyan megelőző és korrekciós intézkedés értékelését, melynek célja annak megakadályozása, hogy pénzeszközök a korrupció vagy az összeférhetetlenség áldozatává váljanak;

Ajánlások

22.  a Bizottság felelősségre vonását szolgáló, valamint az ellenőrzést irányító eszközök összekapcsolását javasolja, így maximalizálva mindkettő hatékonyságát;

23.  kitart amellett, hogy többek között intézményközi megállapodások révén, valamint a megfelelő jogalap Bizottság általi használatával garantálni, konszolidálni és erősíteni kell a Parlament jogalkotási hatáskörét és ellenőrzési jogát;

24.  úgy véli, hogy a Parlamentnek meg kell reformálnia munkamódszereit, hogy megerősítse a Bizottság feletti politikai ellenőrzési feladatainak gyakorlását;

25.  felszólítja a Bizottságot, hogy fordítson nagyobb figyelmet a Parlament által az EUMSZ 225. cikke értelmében indított jogalkotási kezdeményezésekre; felszólítja a Bizottság következő elnökét, hogy kötelezze el magát e célkitűzés mellett, és üdvözli a csúcsjelöltek erről szóló nyilatkozatait; azt szeretné, ha több kezdeményezésből születne jogalkotási javaslat; emlékeztet arra, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás 10. cikkének megfelelően a Bizottság köteles gyorsan és alaposan fontolóra venni az uniós jogalkotási aktusok előterjesztésére vonatkozó kéréseket;

26.  elismerését fejezi ki a Bizottságnak, amiért az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról szóló 2017. február 16-i állásfoglalásban megfogalmazott parlamenti ajánlások nyomán pozitív lépéseket tett;

27.   úgy véli, hogy jóllehet a Parlamentnek a jelenlegi alapszerződések értelmében hivatalosan nincsen joga jogalkotási kezdeményezést tenni, a Szerződések jövőbeli módosítása esetén komolyan meg lehetne fontolni azt a lehetőséget, hogy a Parlament jogalkotási kezdeményezéshez való jogot kapjon;

28.  arra buzdítja a nemzeti parlamenteket, hogy osszák meg a parlamenti felügyelet területén kialakított bevált gyakorlataikat, például tartsanak rendszeres vitákat a tanácsi megbeszélések előtt és után az adott miniszterek és a szakbizottságok között, valamint megfelelő körülmények között és időkereten belül a biztosokkal, valamint ösztönzi az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti ülések tartását; rendszeres csereprogramok kialakítását ösztönzi az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek, a Régiók Európai Bizottsága és a jogalkotási hatáskörrel rendelkező tagállami régiók intézményi tisztviselői és képviselőcsoporti személyzete között;

29.  úgy véli, hogy egy évenkénti európai hét lehetővé tenné az európai parlamenti képviselők és a biztosok, különösen a klaszterekért felelős alelnökök számára, hogy a helyi parlamenti képviselőkkel és a civil társadalom képviselőivel együtt megjelenjenek valamennyi nemzeti parlamenti közgyűlés előtt az európai menetrend megvitatása és értelmezése céljából; úgy véli, hogy ez a kezdeményezés meg tudná erősíteni a Bizottság Lisszaboni Szerződés által előírt demokratikus elszámoltathatóságát;

30.  felszólítja a Parlamentet, hogy erősítse meg a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok előkészítésének és végrehajtásának éllenőrzésére rendelkezésre álló kapacitását;

31.  üdvözli a három intézmény által jelenleg annak érdekében tett erőfeszítéseket, hogy egyértelmű kritériumokat határozzanak meg a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok alkalmazási köreinek elhatárolására; szorgalmazza e kritériumok lehető leghamarabbi alkalmazását;

32.  arra ösztönzi a nemzeti parlamenteket, valamint adott esetben a regionális parlamenteket, hogy növeljék kapacitásaikat a végrehajtó hatalom feletti ellenőrzés tekintetében, amikor azok az európai jogszabályok végrehajtása vagy átruházása érdekében döntéseket hoznak vagy rendeletjavaslatokat terjesztenek elő;

33.  úgy véli, hogy a Szerződés jövőbeli módosítása során – az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásban már meglévő, némileg korlátozott rendelkezésekre alapozva – javítani kell az egyes biztosok hivatali idejük alatt történő, Parlament általi felelősségre vonását szolgáló eszközöket;

34.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a tisztességes együttműködés elvével összhangban kezdjen politikai párbeszédet a vizsgálati jogról szóló rendeletre irányuló parlamenti javaslatról annak érdekében, hogy a Parlament ténylegesen olyan hatásköröket kaphasson, amelyek lehetővé teszik, hogy ezt az alapvető, a világ bármelyik parlamenti rendszerében teljességgel elengedhetetlen parlamenti eszközt a végrehajtó hatalom ellenőrzésére használhassa;

35.  meg van győződve arról, hogy a parlamenti kérdések hasznos felügyeleti eszközként funkcionálnak; ezért szükségesnek tartja, hogy alaposan értékeljék a Bizottság által a képviselők kérdéseire adott válaszok minőségét, valamint a képviselők által feltett kérdések mennyiségét és minőségét;

36.  úgy véli, hogy a kérdések órája a végrehajtó hatalom feletti parlamenti ellenőrzés fontos eleme; arra kéri az Elnökök Értekezletét, hogy az eljárási szabályzat 129. cikkének megfelelően a kérdések óráját újra vegye fel a plenáris ülés napirendjére;

37.  ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a főtitkár, a főigazgatók és az igazgatók kinevezésével kapcsolatos adminisztratív eljárásokat, hogy a maximális átláthatóság és esélyegyenlőség keretei között teljes mértékben biztosítható legyen a legjobb jelöltek kiválasztása;

o
o   o

38.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok nemzeti parlamentjeinek, valamint a Régiók Európai Bizottságának.

(1) HL C 252., 2018.7.18., 215. o.
(2) HL C 252., 2018.7.18., 201. o.
(3) HL C 463., 2018.12.21., 89. o.
(4) HL C 443., 2017.12.22., 39. o.


Az Európai Unió Alapjogi Chartájának végrehajtása az Unió intézményi keretében
PDF 177kWORD 58k
Az Európai Parlament 2019. február 12-i állásfoglalása az Európai Unió Alapjogi Chartájának végrehajtásáról az Unió intézményi keretében (2017/2089(INI))
P8_TA(2019)0079A8-0051/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 6., 7., 9., 10., 11., 21., 23. és 49. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 9., 10., 11., 12., 15., 16., 18., 19., 20., 21., 22., 23., 24. cikkére, 67. cikkének (1) bekezdésére, valamint 258., 263., 267. és 352. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre (EJEE) és az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) ítélkezési gyakorlatára,

–  tekintettel az Európa Tanács és az Európai Unió közötti egyetértési megállapodásra,

–  tekintettel a Velencei Bizottság véleményére és a jogállamiság kritériumait tartalmazó listájára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az Európa Tanács nőkkel a szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményére (isztambuli egyezmény), valamint az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2017. szeptember 12-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel „Az alapjogi charta tiszteletben tartása a Bizottság jogalkotási javaslataiban: a rendszeres és szigorú ellenőrzés módszertana” című, 2007. március 15-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az alapvető jogok Európai Unióban kialakult helyzetéről szóló éves állásfoglalásaira,

–  tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2016. október 25-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. január 19-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az uniós intézmények átláthatóságáról, elszámoltathatóságáról és feddhetetlenségéről szóló, 2017. szeptember 14-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének létrehozásáról szóló, 2007. február 15-i 168/2007/EK tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel „Az alapjogi charta tiszteletben tartása a Bizottság jogalkotási javaslataiban: a rendszeres és szigorú ellenőrzés módszertana” című, 2005. április 27-i bizottsági közleményre (COM(2005)0172),

–  tekintettel az Alapjogi Chartának való megfelelés rendszeres és szigorú ellenőrzésére alkalmazott módszertan gyakorlati működéséről szóló, 2009. április 29-i bizottsági jelentésre (COM(2009)0205),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégiáról szóló, 2010. október 19-i bizottsági közleményre (COM(2010)0573),

–  tekintettel az alapvető jogoknak a bizottsági hatásvizsgálatok végzése során történő figyelembe vételére vonatkozó gyakorlati útmutatásról szóló, 2011. május 6-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2011)0567),

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2011. december 12-i, „Emberi jogok és demokrácia az európai unió külső tevékenységének középpontjában – egy hatékonyabb megközelítés felé” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közös közleményére (COM(2011)0886),

–  tekintettel az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó, 2012. június 25-i uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre,

–  tekintettel a Tanács előkészítő szerveinek az alapvető jogoknak való megfelelés szempontjából történő vizsgálatához szükséges módszertani lépésekről szóló, 2015. január 20-i tanácsi iránymutatásokra,

–  tekintettel a tanácsi előkészítő szervek számára készült, „Az alapvető jogoknak való megfelelés” című iránymutatásokra,

–  tekintettel a Tanács elnökségének „Az Európai Unió Alapjogi Chartájának a nemzeti szakpolitikai keretek közötti alkalmazása” című, 2016. május 13-i szemináriumi jelentésére,

–  tekintettel a kereskedelemmel kapcsolatos szakpolitikai kezdeményezésekre irányuló hatásvizsgálatokban az emberi jogi hatások elemzésére vonatkozó, 2015. május 19-i bizottsági irányelvekre,

–  tekintettel a Bizottság az EU Alapjogi Chartájának alkalmazásáról szóló éves jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság Éves Alapjogi Kollokviumaira,

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának (EUB) a Ledra Advertising Ltd kontra Európai Bizottság és Európai Központi Bank (EKB) C-8/15 P – C-10/15 P sz. egyesített ügyekben 2016. szeptember 20-án hozott ítéletére(8),

–  tekintettel az EUB C-569/16. és C-570/16. sz. Stadt Wuppertal kontra Maria Elisabeth Bauer és Volker Willmeroth kontra Martina Broßonn egyesített ügyekben 2018. november 6-án hozott ítéletére(9),

–  tekintettel az EUB-nek az Európai Unió az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozásáról szóló, 2014. december 18-i 2/13. sz. véleményére(10),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) „Kihívások és lehetőségek az Alapjogi Charta megvalósítása kapcsán” című, 2018. szeptember 24-i 4/2018 sz. véleményére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének az alapvető jogokról szóló éves jelentéseire,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „Az Európai Unió Alapjogi Chartájának a jog és a politikai döntéshozatal területén való, nemzeti szintű alkalmazása – Iránymutatás” című, 2018. októberi kézikönyvére,

–  tekintettel a minőségi jogalkotás eszköztárára, különösen a 28. számú eszközre („Alapvető jogok és emberi jogok”),

–  tekintettel eljárási szabályzata 38. cikkére,

–  tekintettel az Európa Tanács főtitkárának a szociális jogok európai pillérének létrehozására irányuló uniós kezdeményezésről szóló, 2016. december 2-i véleményére,

–  tekintettel a COSAC holland küldöttségének az EU átláthatóságáról szóló, „Tárjuk ki a zárt ajtókat: az EU átláthatóbbá tétele a polgárok számára” című, 2017 novemberi dokumentumára, valamint a COSAC-küldöttségeknek az uniós intézményekhez címzett, az Unión belüli szakpolitikai döntéshozatal átláthatóságáról szóló 2017. december 20-i levelére,

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által 2016. november 22-én, 2016. február 15-én, illetve 2016. január 12-én közzétett „Az Alapjogi Charta végrehajtása az EU intézményi keretében”, „Az Európai Unió Alapjogi Chartája 51. cikkének értelmezése: a Charta szűkebb vagy tágabb alkalmazása a nemzeti intézkedésekre” és „Az Európai Szociális Charta az Európai Unió Alapjogi Chartájának végrehajtása kapcsán” című tanulmányokra(11),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, valamint az Elnökök Értekezlete a saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság módosítások formájában megfogalmazott álláspontjára, valamint a Petíciós Bizottság véleményére (A8-0051/2019),

A.  mivel a Lisszaboni Szerződés az uniós jogi kereten belül elsődleges jogi státusszal ruházta fel az Európai Unió Alapjogi Chartáját (a továbbiakban: a Charta), amely így a Szerződésekével azonos jogi kötőerővel rendelkezik;

B.  mivel ez a jelentés nem a Chartában foglalt, személyhez fűződő jogok mindegyikének értékelését végzi el, hanem inkább a Chartának, mint az elsődleges jog eszközének végrehajtását elemzi;

C.  mivel a szociális rendelkezések kulcsfontosságú részét jelentik a Chartának és az Unió jogi felépítésének; mivel fontos annak biztosítása, hogy az alapvető jogokat az Unió egészében tiszteletben tartsák, illetve rá kell mutatni e jogok jelentőségére;

D.  mivel az EUB szerint a Charta által elismert alapvető jogok az uniós jogi struktúra központi elemét képezik, és e jogok tiszteletben tartása bármely uniós jogi aktus jogszerűségének szükséges előfeltétele;

E.  mivel a Charta a nemzetközi emberi jogi normákkal és 51. cikkével összhangban mind a negatív (jogsértés tilalma), mind pozitív (aktív előmozdítás) kötelezettségeket magában foglal, amelyeknek egyaránt teljesülniük kell annak érdekében, hogy a Charta rendelkezései teljes mértékben működőképesek legyenek;

F.  mivel a Charta 51. cikke meghatározza a Charta hatályát a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása tekintetében, figyelembe véve a tagállamok és az Unió hatásköreit, valamint tiszteletben tartva a Szerződésekben az Unióra ruházott hatáskörök határait;

G.  mivel a Charta 51. cikkének (2) bekezdése egyértelművé teszi, hogy a Charta az uniós jog alkalmazási körét nem terjeszti ki az Unió hatáskörein túl, továbbá nem hoz létre új hatásköröket vagy feladatokat az Unió számára, és nem módosítja a Szerződésekben meghatározott hatásköröket és feladatokat;

H.  mivel az Unió intézményeit, szerveit, hivatalait és ügynökségeit folyamatosan köti a Charta, még akkor is, ha azok az uniós jogi kereten kívül járnak el;

I.  mivel a 51. cikk értelmében a Charta rendelkezései csak az uniós jog végrehajtása tekintetében kötik a tagállamokat; mivel azonban egy ilyen követelmény bizonytalan határai megnehezítik annak eldöntését, hogy konkrétan alkalmazni kell-e a Chartát, és ha igen, hogyan;

J.  mivel eddig nem használták ki megfelelően a Chartában lefektetett szociális és gazdasági jogokban rejlő lehetőségeket; mivel, emlékeztetve az Európa Tanács főtitkárának véleményére, a szociális jogok tiszteletben tartása nem csupán etikai kötelesség és jogi kötelezettség, hanem gazdasági szükségesség is;

K.  mivel az EUSZ 6. cikke azt is hangsúlyozza, hogy az alapvető jogok, ahogyan azokat az EJEE biztosítja, az uniós jogrend részét képezik, mint annak általános elvei;

L.  mivel az (EUMSZ 151. cikke hivatkozik az alapvető szociális jogokra, amint azokat az Európai Szociális Charta meghatározza;

M.  mivel a Parlament 2016. november 22-én készített, „Az Alapjogi Charta végrehajtása az Unió intézményi keretében”(12) című tanulmánya többek között megvizsgálja a Charta relevanciáját az Európai Stabilitási Mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés (ESM-Szerződés) keretében, valamint az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság által végzett tevékenységeket illetően; mivel az Unió gazdasági kormányzásában kevés figyelmet fordítanak a Chartában rögzített szociális jogokra; mivel ezeket a jogokat valódi alapjogoknak kell tekinteni;

N.  mivel az esélyegyenlőség, valamint a munkaerőpiachoz, a tisztességes munkakörülményekhez, a szociális védelemhez és a társadalmi befogadáshoz való hozzáférés területén a szociális jogok európai pillérében rögzített, az új és hatékonyabb jogok polgárok számára való biztosítása melletti elköteleződés tovább erősíti a Chartában foglalt jogokat;

O.  mivel a nemek közötti egyenlőség elve az EU alapvető értéke, amelyet az uniós szerződések és a Charta is rögzít; mivel az EUMSZ 8. cikke kimondja, hogy „az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására”, és ezzel létrehozza a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének elvét;

P.  mivel az uniós jogalkotási és döntéshozatali folyamatok átláthatósága a megfelelő ügyintézéshez való jog szükségszerű következménye, amint azt a Charta 41. cikke meghatározza, valamint alapvető előfeltétele annak, hogy a polgárok képesek legyenek a Charta uniós intézmények általi végrehajtásának értékelésére és megfelelő nyomon követésére;

Q.  mivel a Chartában foglalt – a polgári és a politikai jogoktól a társadalmi, gazdasági és harmadik generációs jogokig ívelő – jogok széles körének uniós intézmények, szervek és ügynökségek általi előmozdítása fontos lendületet adna az európai közszféra kialakításához, és kézzelfoghatóvá tenné az európai polgárság fogalmát, valamint az EU Szerződésekben rögzített részvételi dimenzióját;

R.  mivel az FRA „A jogorvoslathoz való hozzáférés javítása az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségének területén uniós szinten”(13) című, valamint „Kihívások és lehetőségek az Alapjogi Charta végrehajtása kapcsán”(14) című véleményeiben számos ajánlást fogalmazott meg a Charta hatékony végrehajtása tekintetében;

S.  mivel a Charta 24. cikke meghatározza a gyermekek jogait, arra kötelezve a hatóságokat és a magánintézményeket, hogy a gyermek mindenek fölött álló érdekét tekintsék az elsődleges szempontnak;

T.  mivel a Charta 14. cikke hangsúlyozza minden gyermek jogát az ingyenes oktatáshoz;

A Charta jogalkotási és döntéshozatali folyamatokba való integrációjának megerősítése

1.  határozottan úgy véli, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégia (COM(2010)0573) a Charta hatálybalépését követő kezdeti erőfeszítés volt, de azt sürgősen aktualizálni kell; üdvözli a Bizottságnak a Charta alkalmazásáról szóló éves jelentéseit, és felszólít a – 2010-ben kidolgozott – stratégia felülvizsgálatára azzal a szándékkal, hogy azt az új kihívásokat és intézményi realitásokat figyelembe véve – különösen a brexit után – naprakésszé tegye;

2.  elismeri, hogy az uniós intézmények számos fontos lépést tettek a Chartának az uniós jogalkotási és döntéshozatali folyamatokba történő beépítése érdekében; megjegyzi, hogy a Charta elsődleges célja annak biztosítása, hogy az uniós jogszabályok teljes mértékben megfeleljenek az abban foglalt jogoknak és elveknek, valamint elismeri az aktív előmozdításukkal és érvényre juttatásuk biztosításával kapcsolatos nehézségeket;

3.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az uniós jogszabályokra irányuló valamennyi javaslat tartsa tiszteletben a Chartában foglalt alapvető jogokat;

4.  emlékeztet arra, hogy az uniós intézmények által a jogalkotási javaslatok Chartával való összeegyeztethetőségének értékelése céljából megállapított eljárások főként belső természetűek; felszólít annak a lehetőségnek a biztosítására, hogy a független alapjogi szakértők teljes körű bevonásával a konzultáció, a hatásvizsgálatok – köztük a külön nemi szempontú hatásvizsgálat – és a jogi ellenőrzés megerősített formái álljanak rendelkezésre; felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő az emberi jogi szervekkel, például az FRA-val, a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével (EIGE), valamint az Európa Tanács és az ENSZ érintett testületeivel, illetve az e területen működő társadalmi szervezetekkel folytatott strukturált és szabályozott együttműködést minden olyan esetben, amikor egy jogalkotási dosszié potenciálisan előmozdítja az alapvető jogokat, vagy negatív hatással van azokra;

5.  kéri a Bizottságot, a Tanácsot és a Parlamentet, hogy vizsgálják felül a 168/2007/EK tanácsi rendeletet annak lehetővé tétele érdekében, hogy az FRA saját kezdeményezésére nem kötelező erejű véleményeket adhasson ki az uniós jogszabály-tervezetekről, és hogy rendszeres konzultációkat mozdítson elő az Ügynökséggel;

6.  felszólítja a Bizottságot, a többi uniós intézményt, valamint a tagállamok nemzeti kormányait és területi önkormányzatait, hogy konzultáljanak az FRA-val, ha alapvető jogokról van szó;

7.  elismeri az FRA alapvető szerepét a Chartának való megfelelés értékelése tekintetében és üdvözli az ügynökség munkáját; ösztönzi az FRA-t, hogy továbbra is nyújtson tanácsot és támogatást az uniós intézményeknek és a tagállamoknak annak érdekében, hogy Unió-szerte javuljon az alapvető jogok kultúrája; üdvözli az FRA közelmúltban elfogadott, a 2018–2022-es időszakra szóló stratégiáját;

8.  tudomásul veszi a CLARITY interaktív online eszközt, amelyet az FRA fejlesztett ki annak érdekében, hogy lehetővé tegye az emberi jogok terén hatáskörrel rendelkező legmegfelelőbb, nem igazságügyi szerv egyszerű azonosítását egy adott alapvető jogi kérdésben;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az átfogó hatásvizsgálatokat a gazdasági, társadalmi és környezeti következmények kiegyensúlyozott értékelése révén, valamint azon döntésének felülvizsgálatát, hogy az alapvető jogokra vonatkozó észrevételeit a jelenlegi három kategóriába – gazdasági, szociális és környezeti hatások – sorolja be, és hozzon létre két külön kategóriát „az alapvető jogokra gyakorolt hatás“ és a „nemi szempontú hatásvizsgálat” címmel annak biztosítása érdekében, hogy az alapvető jogok valamennyi szempontja értékelésre kerüljön;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen módszeres lépéseket a Charta rendelkezéseinek fenntartása és teljesítése érdekében, valamint gondoskodjon arról, hogy az uniós jogot hozzáigazítsák a nemzetközi emberi jogi jogszabályok jogi és bírósági téren bekövetkezett változásaihoz; e tekintetben megismétli továbbá a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, 2016. október 25-i parlamenti állásfoglalás(15) nyomán nyújtson be javaslatot, amely lehetővé tenné az uniós intézményeken és szerveken belüli, valamint a tagállamokban tapasztalható olyan fejlemények rendszeres kiszűrését, amelyek miatt a Chartában rögzített jogok, szabadságok és alapelvek védelmében és maradéktalan érvényre juttatása érdekében fellépésre volna szükség; javasolja különösen, hogy a koppenhágai kritériumokban az alapvető jogokkal kapcsolatban meghatározott feltételeket ne csak egyszer, a csatlakozás előfeltételeként alkalmazzák, hanem azok alapján vessék rendszeres értékelés alá a tagállamokat;

11.  megjegyzi, hogy az ombudsman is fontos szerepet játszik az alapvető jogok biztosításában a Charta vonatkozásában, nemcsak magával a 41. cikkben foglalt megfelelő ügyintézéshez való joggal kapcsolatban, hanem figyelembe véve azt is, hogy a megfelelő ügyintézés a többi alapvető jog biztosításának kiindulópontja; emlékeztet az ombudsman által a többek között az átláthatóság és az információszabadság terén végzett kiemelkedő munkára, valamint az e parlamenti ciklus alatt készített, Frontexről szóló, különösen a menedékkérők és migránsok panasznyújtási jogára vonatkozó különjelentésre(16);

12.  tudomásul veszi, hogy az ítélkezési gyakorlat hatással lesz a Charta hatályára, és ezt figyelembe kell venni;

13.  felhívja az uniós jogalkotókat, hogy ismerjék el a Törvényszék 2018. március 22-i, a háromoldalú egyeztetések dokumentumaihoz való hozzáférésről szóló ítéletének(17) (T-540/15 sz. ügy) eredményeit, és ennek megfelelően járjanak el; kitart amellett, hogy az intézmények közötti hatékonyabb együttműködés – köztük az alapvető jogokkal kapcsolatos ügyekre vonatkozó elszámoltathatóság – kialakítása érdekében fokozni kell az átláthatóságot és a dokumentumokhoz való hozzáférést az uniós intézmények között; sürgeti a Tanácsot, hogy az európai ombudsman vonatkozó ajánlásaival összhangban haladéktalanul foglalkozzon döntéshozatali folyamata átláthatóságával és a dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos aggályokkal;

A Charta beépítése az uniós szakpolitikákba

14.  emlékeztet arra, hogy az uniós szakpolitikai döntéshozatal az EUSZ 2., 3., 4., 5. és 6. cikkében meghatározott elvekre és célkitűzésekre támaszkodik, ugyanakkor teljes mértékben támogatva és végrehajtva az EUMSZ I. része II. címének általánosan alkalmazandó rendelkezéseiben foglalt követelményeket;

15.  felszólítja az uniós intézményeket, hogy a nemek közötti megkülönböztetés elleni küzdelem és a nemek közötti egyenlőség elősegítése érdekében valamennyi uniós tevékenység esetében erősítsék a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének végrehajtását;

16.  megerősíti, hogy az Unió által elfogadott valamennyi jogi aktusnak teljes körűen meg kell felelnie a Charta valamennyi – többek között szociális – rendelkezéseinek; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az uniós gazdasági és monetáris politikát szabályozó jogi keretbe a Chartára vonatkozó egyértelmű hivatkozásokat illesszenek be; kiemeli, hogy a kormányközi megállapodások igénybevétele nem mentesíti az uniós intézményeket az ilyen eszközök uniós joggal, többek között a Chartával való összeegyeztethetőségének értékelésével kapcsolatos kötelezettségeik alól;

17.  döntő fontosságúnak tartja, hogy az Unió határozott lépéseket tegyen annak érdekében, hogy erősítse saját kötelezettségvállalásait a Chartában rögzített valamennyi jog – köztük a szociális jogok – érvényre juttatása terén;

18.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az európai szemeszter folyamata, köztük az országspecifikus ajánlások és az éves növekedési jelentés, összhangban legyenek a Chartában rögzített szociális jogok normatív elemeivel;

19.  támogatja erős és következetes alapjogi záradékok beillesztését az uniós alapokat létrehozó rendelettervezetek operatív szövegeibe;

20.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a makrogazdasági döntéseket az alapjogi értékelések figyelembevételével, és az európai és nemzetközi emberi jogi eszközök által garantált polgári, politikai és szociális jogok teljes skálája alapján hozzák meg;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen lépésekre van szükség ahhoz, hogy az Európai Unió csatlakozzon az Európai Szociális Chartához, és e célkitűzés elérésére érdekében javasoljon ütemtervet;

22.  emlékeztet arra, hogy a Szerződésekben meghatározott hatáskörök alapján elsősorban a tagállamok felelőssége, hogy a szociálpolitikát a gyakorlatba is átültessék, és ennélfogva a Charta által rögzített szociális rendelkezéseket eredményessé és kézzelfoghatóvá tegyék; megismétli ugyanakkor azt a javaslatát, hogy a Szerződések esetleges felülvizsgálata keretében szociális jegyzőkönyvet kell beilleszteni a Szerződésekbe annak érdekében, hogy a gazdasági szabadságok tekintetében megerősítsék az alapvető szociális jogokat;

23.  tudomásul veszi az eurócsoportnak az euróövezet gazdasági irányításában betöltött kétségtelenül kulcsfontosságú, de informális szerepét, valamint döntéseinek a politikai döntéshozatalra gyakorolt esetleges hatását, amelyet nem ellensúlyoznak megfelelő mechanizmusok a demokratikus elszámoltathatóság és a bírósági ellenőrzés biztosítására; emlékezteti tagjait az EUSZ 2. és 6. cikkéből és a Chartából eredő horizontális kötelezettségeikre;

24.  felhívja a Bizottságot és az Európai Központi Bankot, hogy teljes mértékben feleljenek meg a Chartának az Európai Stabilitási Mechanizmus szerinti feladataik teljesítése – köztük a hitelezési gyakorlat – során, tekintettel az EUB ítélkezési gyakorlatára;

25.  emlékeztet arra, hogy az Unió nemzetközi színtéren végrehajtott fellépését az EUSZ 21. cikkének (1) bekezdésében rögzített elveknek kell vezérelniük; meggyőződése, hogy a Charta rendelkezéseinek Unión belüli teljes körű tiszteletben tartása és előmozdítása referenciaértékként szolgál az Unió nemzetközi kapcsolataiban – többek között az EUSZ 49. cikk szerinti bővítési folyamat keretében – tanúsított magatartása legitimitásának és hitelességének értékeléséhez;

26.  megállapítja, hogy az EUB korlátozott joghatósággal rendelkezik a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) területén, és óva int a Charta által biztosított hatékony jogorvoslathoz való jog bármely esetleges korlátozásától;

27.  emlékezteti az uniós intézményeket a Charta hatálya alá tartozó emberi jogi kötelezettségeikre a kereskedelempolitika területén is; kéri a Bizottságot, hogy a kereskedelmi és beruházási megállapodások emberi jogi hatásvizsgálataira vonatkozó ENSZ-irányelvekre hivatkozva bármely kereskedelmi tárgyalás lezárása előtt végezzen egyedi emberi jogi hatásvizsgálatokat;

28.  emlékeztet arra, hogy mind a Szerződések, mind a Charta említi a nemzeti kisebbségek védelmét és a nyelvi alapú megkülönböztetést; az uniós intézményeken belül konkrét adminisztratív lépéseket sürget annak érdekében, hogy a tagállami kormányokat fenntartható megoldásokra ösztönözzék, valamint hogy az EU hivatalos nyelvein túl támogassák a nyelvi sokszínűség kultúráját tagállamukban;

29.  emlékeztet arra, hogy a Szerződések rögzítik az EJEE-hez történő csatlakozásra irányuló kötelezettséget; kéri a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a csatlakozási folyamat lezárását akadályozó jogi akadályok felszámolása érdekében, és terjesszen elő új megállapodástervezetet az Uniónak az EJEE-hez való csatlakozására vonatkozóan, amely pozitív megoldásokat kínál az Európai Unió Bírósága által a 2014. december 18-i 2/13 sz. véleményben megfogalmazott kifogásokra; úgy véli, hogy megvalósítása az uniós polgárok és lakosok alapvető jogait védő további biztosítékokat nyújtana, és egy, az emberi jogok érvényesítésére szolgáló további mechanizmust biztosítana, nevezetesen azt a lehetőséget, hogy panaszt tegyenek az EJEB-nél az emberi jogok az Európai Unió valamely intézménye vagy az uniós jogszabályokat végrehajtó tagállam intézkedéséből eredő megsértésével kapcsolatban, amelyre az EJEE hatálya is kiterjed; úgy véli továbbá, hogy az EJEB joggyakorlata – az EUB e téren alkalmazott joggyakorlatát kiegészítő – külön hozzájárulást nyújt az EU-nak az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartására és előmozdítására vonatkozó jelenlegi és jövőbeli fellépéséhez az állampolgári jogok, az igazságügy és a belügyek területén;

30.  sürgeti a megkülönböztetés tilalmáról szóló horizontális uniós irányelv(18)1a haladéktalan elfogadását annak érdekében, hogy konkrét uniós jogszabályokkal további alapvető jogokat lehessen biztosítani az Unióban;

A Charta és az uniós ügynökségek

31.  kiemeli bizonyos uniós ügynökségek azon potenciálját, hogy támogatást nyújtsanak a tagállamoknak a Chartából eredő kötelezettségeik teljesítéséhez azáltal, hogy az uniós és a nemzeti szintek között gyakran operatív kapcsolatként működnek; rámutat, hogy ezt a feladatot csak úgy lehet hatékonyan ellátni, ha a bel- és igazságügy területén működő ügynökségeken belül és/vagy azon ügynökségeken belül, amelyek tevékenysége hatással lehet a Chartából eredő jogokra és elvekre, teljes körű emberi jogi gyakorlatot alakítanak ki, figyelembe véve az alapvető jogok védelmének és előmozdításának belső és külső dimenzióit is;

32.  felhívja az érintett uniós ügynökségeket, hogy fokozzák a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, Chartában rögzített elvek végrehajtására irányuló munkájukat, többek között annak biztosításával, hogy valamennyi uniós intézmény és ügynökség a zéró tolerancia politikáját követi a szexuális erőszak és a fizikai vagy pszichológiai zaklatás minden formája tekintetében; felhívja az összes uniós intézményt és ügynökséget a szexuális zaklatás és bántalmazás ellen az Unióban folytatott küzdelemről szóló, 2017. október 26-i állásfoglalásának(19) teljes mértékű végrehajtására;

33.  tudomásul veszi a különböző ügynökségek által alapvető emberi jogi kötelezettségeik érvényre juttatása érdekében kidolgozott különböző politikákat és eszközöket, amelyek eltérő mértékű végrehajtást eredményeznek; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani az uniós ügynökségek közötti együttműködést, valamint a független emberi jogi szakértőkkel folytatott strukturált párbeszédet, és a meglévő bevált gyakorlatokra kell építeni a közös és megerősített emberi jogi keret előmozdítása érdekében;

34.  felszólítja a bel- és igazságügy területén működő uniós ügynökségeket és/vagy azon ügynökségeket, amelyek tevékenysége hatással lehet a Chartából eredő jogokra és elvekre, hogy fogadjanak el belső, emberi jogi stratégiákat, és támogassák személyzetük rendszeres alapjogi és a Chartával kapcsolatos képzését minden szinten;

35.  sajnálja, hogy számos uniós ügynökség alapító rendeletéből hiányzik a Chartára való kifejezett hivatkozás; felhívja a társjogalkotókat, hogy az ügynökségeket létrehozó rendeletek vagy határozatok megszövegezésekor vagy felülvizsgálatakor szükség esetén pótolják ezt a hiányosságot, és az egyes ügynökségek mandátumának és sajátosságainak figyelembevételével gondoskodjanak további operatív mechanizmusokról, amelyek biztosítják a Chartának való megfelelést;

A tagállamok támogatása a Charta nemzeti szintű végrehajtásában

36.  emlékeztet arra, hogy a Charta uniós és nemzeti dimenziói elválaszthatatlanul összekapcsolódnak és kiegészítik egymást annak biztosítása érdekében, hogy az átfogó uniós jogi kereten belül következetesen alkalmazzák a Charta rendelkezéseit;

37.  kiemeli a Chartával, annak hatályával, valamint alkalmazásának szintjével kapcsolatos ismeretek terén a – Charta védelmét élvező – jogtulajdonosok és a jogi és emberi jogi szakértők körében továbbra is fennálló hiányosságokat, és sajnálatát fejezi ki az e hiányosságok orvoslására irányuló nemzeti intézkedések szűkössége miatt;

38.  felhívja a Bizottságot, hogy a társadalmi szervezetek teljes körű bevonásával erősítse meg a Chartával kapcsolatos figyelemfelkeltő tevékenységeit, valamint hogy mozdítson elő és finanszírozzon a Chartával kapcsolatos, a nemzeti bírák, a jogi szakemberek és a köztisztviselők számára kialakított képzési modulokat az uniós szakpolitikák és az uniós jog ismeretének javítása érdekében is – beleértve többek között az anyagi és eljárási jogot, az uniós igazságügyi együttműködési eszközök használatát, az EUB vonatkozó ítélkezési gyakorlatát, a jogi szaknyelvet, valamint az összehasonlító jogot is; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy biztosítson a tagállamok számára olyan gyakorlati iránymutatásokat, amelyek támogatják őket a Charta nemzeti szintű végrehajtásában; ezzel összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy biztosítson teljes körű elérhetőséget az FRA által a közelmúltban kiadott, az Európai Unió Alapjogi Chartájának a jog és a politikai döntéshozatal területén való, nemzeti szintű alkalmazásáról szóló kézikönyvének;

39.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy rendszeresen osszák meg egymással a Charta használatával, alkalmazásával és felügyeletével kapcsolatos információikat és tapasztalataikat, és építsék be tevékenységükbe a nemzeti szinten már kidolgozott legjobb gyakorlatok példáit; ösztönzi a tagállamokat, hogy a Charta szempontjából vizsgálják felül a törvénytervezetek jogi ellenőrzésére és hatásvizsgálataira vonatkozó eljárási szabályaikat; megjegyzi, hogy ezeknek az eljárásoknak kifejezetten hivatkozniuk kell a Chartára, hasonlóan a nemzeti emberi jogi eszközökre való hivatkozáshoz, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a Charta figyelmen kívül hagyásának kockázatát;

40.  rámutat arra, hogy az uniós jog tagállami átültetésének és megfelelő végrehajtásának joghézagai valódi hatással lehetnek az uniós alapvető jogok érvényesülésére; ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy a Bizottság a szerződések őre, és ekképpen az alapvető jogok végső – ha nem elsődleges – védelméért felel, szükség esetén kötelezettségszegési eljárások révén is; felhív ezzel összefüggésben az uniós jogszabályok megfelelő végrehajtását biztosító céltudatosabb vezetésre;

A Charta következetesebb értelmezése felé

41.  meggyőződése, hogy a Charta rendelkezései alkalmazásának az Unió intézményei, szervei, hivatalai és ügynökségei, valamint a tagállamok általi eltérő értelmezései hátrányosan érintik a Charta által teremtett hozzáadott értéket, nevezetesen azt, hogy egy sor közös védelmi minimumszabályt képvisel, amelyeket horizontálisan kell alkalmazni valamennyi, az uniós szinthez kapcsolódó intézményi szereplő, politika és tevékenység esetében;

42.  hangsúlyozza, hogy a Charta beillesztése az elsődleges uniós jogba, jóllehet nem bővíti az Unió hatáskörét és figyelembe veszi az 51. cikkben rögzített szubszidiaritás elvét, új kötelezettségeket ró a döntéshozó és végrehajtó intézményekre és a tagállamokra az uniós jogszabályok nemzeti szintű végrehajtása során, és hogy a Charta rendelkezései így közvetlenül végrehajthatóak lettek az európai és nemzeti bíróságok által;

43.  arra ösztönzi az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé a Charta egészének egyértelműbb alkalmazását;

44.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Lengyel Köztársaság és az Egyesült Királyság ez idáig nem döntött úgy, hogy visszalép a Szerződésekhez csatolt (30.) Jegyzőkönyvben való részvételtől;

o
o   o

45.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 337., 2018.9.20., 167. o.
(2) HL C 301. E, 2007.12.13., 229. o.
(3) HL C 215., 2018.6.19., 162. o.
(4) HL C 242., 2018.7.10., 24. o.
(5) HL C 337., 2018.9.20., 120. o.
(6) HL L 145., 2001.5.31., 43. o.
(7) HL L 53., 2007.2.22., 1. o.
(8) ECLI:EU:C:2016:701.
(9) ECLI:EU:C:2018:871.
(10) ECLI:EU:C:2014:2454.
(11) „Az Alapjogi Charta végrehajtása az EU intézményi keretében”, Európai Parlament, Belső Politikák Főigazgatósága, C. Tematikus Főosztály, 2016. november 22.; „Az Európai Unió Alapjogi Chartája 51. cikkének értelmezése: a Charta szűkebb vagy tágabb alkalmazása a nemzeti intézkedésekre”, Belső Politikák Főigazgatósága, C. Tematikus Főosztály, 2016. február 15., valamint „Az Európai Szociális Charta az Európai Unió Alapjogi Chartájának végrehajtása kapcsán”, 2016. január 12.
(12) „Az Alapjogi Charta végrehajtása az uniós intézményi keretben”, Európai Parlament, Belső Politikák Főigazgatósága, C. (Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi) Tematikus Főosztály, 2016. november 22.
(13) FRA vélemény, 1/2017, 2017. április 10.
(14) FRA vélemény, 4/2018, 2018. szeptember 24.
(15) HL C 215., 2018.6.19., 162. o.
(16) Az Európai Parlament 2015. december 2-i állásfoglalása az európai ombudsmannak a Frontex kapcsán végzett, OI/5/2012/BEH-MHZ számú, hivatalból indított vizsgálatra vonatkozó különjelentéséről (HL C 399., 2017.11.24., 2. o.).
(17) A Törvényszék 2018. március 22-i, Emilio de Capitani kontra Európai Parlament ügyben (T-540/15) hozott ítélete ECLI:EU:T:2018:167.
(18) A Bizottságnak a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló, 2008. július 2-i javaslata (COM(2008)0426).
(19) HL C 346., 2018.9.27., 192. o.


Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályok és általános feltételek (az európai ombudsman alapokmánya)
PDF 173kWORD 61k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2019. február 12-i állásfoglalása az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről (az európai ombudsman alapokmánya) és a 94/262/ESZAK, EK, Euratom határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti rendeletre irányuló tervezetről (2018/2080(INL)2019/0900(APP))
P8_TA(2019)0080A8-0050/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 228. cikkének (4) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. és 43. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 45. és 52. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és a Petíciós Bizottság véleményére (A8-0050/2019),

1.  elfogadja a mellékelt rendelettervezetet;

2.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 228. cikkének (4) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően továbbítsa a mellékelt rendelettervezetet a Tanácsnak és a Bizottságnak;

3.  utasítja elnökét, hogy miután a Bizottság véleményt nyilvánított és a Tanács jóváhagyását adta a mellékelt rendelettervezethez, gondoskodjon a rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételéről.

MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

Az Európai Parlament rendelettervezete az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről (az európai ombudsman alapokmánya) és a 94/262/ESZAK, EK, Euratom határozat hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 228. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 106a. cikke (1) bekezdésére,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel a Tanács egyetértésére,

tekintettel a Bizottság véleményére,

különleges jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokat és általános feltételeket az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel, különösen annak 20. cikke (2) bekezdése d) pontjával és 228. cikkével, az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéssel és az Európai Unió Alapjogi Chartájával összhangban kell megállapítani.

(2)  Különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke az európai polgárok alapvető jogaként ismeri el a megfelelő ügyintézéshez való jogot. A Charta 43. cikke elismeri az Unió intézményeinek, szerveinek vagy hivatalainak tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságok esetén az európai ombudsmanhoz fordulás jogát. E jogok tényleges érvényesülése és az ombudsman alapos és pártatlan vizsgálatok lefolytatására való képességének erősítése érdekében, az ombudsman számára biztosítani kell minden olyan eszközt, amely a Szerződésekben és az e rendeletben említett feladatai sikeres ellátásához szükséges.

(3)  A 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozatot(1) legutóbb 2008-ban módosították. A Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépése új jogi kereteket határozott meg az Unió számára. Különösen az EUMSZ 228. cikkének (4) bekezdése lehetővé teszi az Európai Parlament számára, hogy a Bizottság véleményének kikérése után és a Tanács egyetértésével rendeletekben határozza meg az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokat és általános feltételeket. Ezért kívánatos a 94/262/ESZAK, EK, Euratom határozat hatályon kívül helyezése, és annak rendelettel való felváltása a jelenleg alkalmazandó jogalapnak megfelelően.

(4)  Azon feltételek meghatározása során, amelyek mellett az ombudsmanhoz panasszal lehet fordulni, tiszteletben kell tartani a teljes körű, ingyenes és könnyű hozzáférés elvét, az új vagy folyamatban lévő bírósági és közigazgatási eljárásokra vonatkozó egyes korlátozások sérelme nélkül.

(5)  Az ombudsman jogosult ajánlásokat tenni, amennyiben úgy találja, hogy valamely uniós intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség nem alkalmaz megfelelően egy bírósági határozatot.

(6)  Meg kell állapítani a követendő eljárási szabályokat arra az esetre, ha az ombudsman vizsgálatai hivatali visszásságokat tárnak fel. Rendelkezni kell arról, hogy az ombudsman minden éves ülésszak végén átfogó jelentést nyújtson be az Európai Parlamentnek.

(7)  Az ombudsman szerepének megerősítése érdekében kívánatos lehetővé tenni az ombudsman számára, hogy – az ombudsman panaszok kezelésére vonatkozó elsődleges feladatának sérelme nélkül – hivatalból vizsgálatokat folytathasson le a hivatali visszásságok ismétlődő vagy különösen súlyos eseteinek azonosítása és az uniós intézményeken, szerveken, hivatalokon és ügynökségeken belül a bevált hivatali gyakorlatok előmozdítása céljából.

(8)  Az ombudsman tevékenységének hatékonyabbá tétele érdekében az ombudsmant fel kell jogosítani arra, hogy hivatalból vagy panasz alapján korábbi vizsgálatok nyomon követésére szolgáló vizsgálatokat folytathasson le annak megállapítása céljából, hogy az érintett intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség eleget tett-e az ajánlásoknak, és ha igen, milyen mértékben. Az ombudsmant arra is fel kell jogosítani, hogy az ombudsman Európai Parlamenthez benyújtott éves jelentésében értékelje, milyen mértékben tettek eleget az ajánlásoknak, illetve hogy értékelje a Szerződésekben és az ebben a rendeletben említett feladatok ellátására az ombudsman rendelkezésére bocsátott források megfelelőségét.

(9)  Az ombudsmannak hozzáféréssel kell rendelkeznie a feladatai ellátásához szükséges valamennyi eszközhöz. Ennek érdekében az uniós intézményeket, szerveket, hivatalokat és ügynökségeket kötelezni kell arra, hogy az ombudsman 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) szerinti kötelezettségeinek sérelme nélkül minden általa kért információt átadjanak az ombudsman számára. A minősített információkhoz vagy dokumentumokhoz való hozzáférés feltételéül kell szabni a minősített információk érintett uniós intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség általi kezelésére vonatkozó szabályok betartását. A minősített információkat vagy dokumentumokat átadó intézményeknek, szerveknek, hivataloknak vagy ügynökségeknek e minősítésről tájékoztatniuk kell az ombudsmant. A minősített adatoknak az érintett uniós intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség általi kezelésére vonatkozó szabályok végrehajtása érdekében az ombudsmannak előre meg kell állapodnia az érintett intézménnyel, szervvel, hivatallal vagy ügynökséggel a minősített adatok vagy dokumentumok, valamint a szakmai titoktartási kötelezettség alá eső egyéb információk kezelésének feltételeiről. Ha az ombudsman úgy találja, hogy a kért segítséget nem kapja meg, az ombudsmannak erről tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet, amelynek meg kell tennie a megfelelő lépéseket.

(10)  Az ombudsman és az ombudsman személyzete a feladata ellátása során tudomására jutott információkat köteles bizalmasan kezelni. Az ombudsmannak ugyanakkor tájékoztatnia kell az illetékes hatóságokat a vizsgálata során tudomására jutott olyan tényekről, amelyek megítélése szerint a büntetőjog hatálya alá tartoznak. Az ombudsman számára lehetővé kell tenni, hogy olyan tényekről is tájékoztathassa az érintett uniós intézményt, szervet, hivatalt vagy ügynökséget, amelyek ezek személyzete valamely tagjának a magatartását kérdőjelezik meg.

(11)  Figyelembe kell venni az Unió pénzügyi érdekeinek a bűncselekményekkel szembeni védelmével kapcsolatos közelmúltbeli változásokat, nevezetesen az Európai Ügyészség (EU) 2017/1939 tanácsi rendelettel(3) való létrehozását, annak lehetővé tétele érdekében, hogy az ombudsman értesítse az Európai Ügyészséget minden olyan információról, amely ez utóbbi szerv hatáskörébe tartozik. Hasonlóképpen, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 48. cikkében foglalt ártatlanság vélelme és a védelemhez való jog maradéktalan tiszteletben tartása érdekében kívánatos, hogy amennyiben az ombudsman az Európai Ügyészséget az utóbbi hatáskörébe tartozó információkról értesíti, az ombudsman az értesítésről tájékoztassa az érintett személyt és a panaszost.

(12)  Az alkalmazandó nemzeti jogszabályok tiszteletben tartása mellett rendelkezni kell az ombudsman és a tagállamokban működő azonos típusú szervek közötti együttműködés lehetőségéről. Kívánatos lépéseket tenni annak lehetővé tétele érdekében is, hogy az ombudsman együttműködjön az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével, mivel az ilyen jellegű együttműködés hatékonyabbá teheti az ombudsman feladatainak ellátását.

(13)  Az ombudsmant a parlamenti ciklus kezdetén és annak időtartamára az Európai Parlament kell, hogy kinevezze olyan személyek közül, akik uniós polgárok és a függetlenség és szakértelem minden szükséges biztosítékát nyújtják. Meg kell határozni emellett az ombudsman megbízatása megszűnésének és az ombudsman helyettesítésének feltételeit is.

(14)  Az ombudsmannak feladatait teljes függetlenséggel kell ellátnia. Az ombudsmannak hivatalba lépésekor a Bíróság előtt ünnepélyes kötelezettségvállalást kell tennie. Meg kell határozni az ombudsman megbízatásával összeférhetetlen tevékenységeket, valamint az ombudsman illetményét, kiváltságait és mentességeit.

(15)  Rendelkezéseket kell elfogadni az ombudsman székhelyéről, amelynek meg kell egyeznie az Európai Parlament székhelyével. Rendelkezni kell továbbá nemcsak az ombudsman munkáját segítő titkárság tisztviselőiről és egyéb alkalmazottairól, hanem ennek költségvetéséről is.

(16)  E rendelet végrehajtási rendelkezéseinek elfogadása az ombudsman feladata. A jogbiztonság garantálása és az ombudsman feladatainak ellátása során a legmagasabb szintű normák biztosítása érdekében az elfogadandó végrehajtási rendelkezések minimális tartalmát e rendeletben kell megállapítani,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1)  Ez a rendelet megállapítja az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokat és általános feltételeket (az európai ombudsman alapokmánya).

(2)  Az ombudsman az uniós intézményektől, szervektől, hivataloktól és ügynökségektől függetlenül, a Szerződések által az ombudsmanra ruházott hatáskörök tiszteletben tartásával, valamint az EUMSZ 20. cikke (2) bekezdésének d) pontjával és 228. cikkével, továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájának a megfelelő ügyintézéshez való jogról szóló 41. cikkének kellő figyelembevételével jár el.

(3)  A Szerződésekben és az ebben a rendeletben említett feladatai ellátása során az ombudsman nem avatkozhat be bíróság előtt folyamatban lévő ügyekbe, és nem kérdőjelezheti meg bírósági határozatok megalapozottságát vagy a bíróság határozathozatallal kapcsolatos hatáskörét.

2. cikk

(1)  Az ombudsman segítséget nyújt az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek – kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Európai Unió Bírósága – tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságok feltárásában, és adott esetben ajánlásokat tesz azok megszüntetésére. Más hatóság vagy személy eljárása nem képezheti az ombudsmanhoz benyújtott panasz tárgyát.

(2)  Az Unió bármely polgára, illetve az egyik tagállamban lakóhellyel vagy létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy közvetlenül vagy az Európai Parlament képviselőjének közvetítésével az uniós intézmények, szervek, hivatalok vagy ügynökségek – kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Európai Unió Bírósága – tevékenysége során észlelt hivatali visszássági esettel kapcsolatban panaszt nyújthat be az ombudsmanhoz. Az ombudsman a panasz hozzá történő benyújtása után azonnal tájékoztatja az érintett intézményt, szervet, hivatalt vagy ügynökséget a személyes adatok védelme területén fennálló uniós normáknak megfelelően.

(3)  A panaszban egyértelműen utalni kell annak tárgyára és a panaszos személyére. A panaszos kérheti a panasz vagy annak egyes részei bizalmas kezelését.

(4)  A panasz az arra alapot adó tényeknek a panaszos tudomására jutásától számított három éven belül, az érintett intézményeknél, szerveknél, hivataloknál vagy ügynökségeknél tett megfelelő közigazgatási lépések megtételét követően nyújtható be.

(5)  Az ombudsman megállapítja, hogy a panaszra az ombudsman megbízatása kiterjed-e, és ha igen, akkor a panasz elfogadható-e. Ha a panaszra megbízatása nem terjed ki, vagy a panasz nem fogadható el, az ombudsman az ügy lezárása előtt azt tanácsolhatja a panaszosnak, hogy panaszával forduljon egy másik hatósághoz.

(6)  Az ombudsmanhoz benyújtott panasz nem érinti a közigazgatási vagy bírósági eljárásokban a jogorvoslati határidőket.

(7)  Amennyiben az ombudsmannak folyamatban lévő vagy lezárult bírósági eljárás miatt az elé terjesztett tényekre vonatkozó panaszt elfogadhatatlannak kell nyilvánítania vagy annak vizsgálatát le kell zárnia, az addig már esetleg elvégzett vizsgálatok eredményét véglegesen az irattárba helyezi.

(8)  A szexuális zaklatási ügyek kivételével az ombudsmanhoz nem nyújtható be az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek és azok tisztviselői és egyéb alkalmazottai közötti munkaviszonnyal kapcsolatos panasz, kivéve, ha az érintett személy valamennyi belső igazgatási kérelem és panasz benyújtására rendelkezésre álló lehetőséget – különösen a 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendeletben(4) foglalt, az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek (a továbbiakban: a Személyzeti Szabályzat) 90. cikkében említett eljárásokat – kimerítette, és az érintett intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség számára válaszadásra nyitva álló határidő lejárt.

(9)  Az ombudsman a lehető leghamarabb értesíti a panaszost a panasszal kapcsolatban tett intézkedésről.

3. cikk

(1)  Az ombudsman hivatalból vagy panasz alapján minden általa indokoltnak tartott vizsgálatot – többek között korábbi vizsgálatok nyomon követésére szolgáló vizsgálatokat – elvégez az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek tevékenysége során felmerülő gyanított hivatali visszásságok tisztázása érdekében. Az ombudsman előzetes engedély nélkül jár el, és arról kellő időben tájékoztatja az érintett intézményt, szervet, hivatalt vagy ügynökséget. Az érintett intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség bármilyen hasznos észrevételt vagy bizonyítékot benyújthat az ombudsmannak. Az ombudsman az érintett intézményt, szervet, hivatalt vagy ügynökséget fel is kérheti ilyen észrevételek vagy bizonyítékok benyújtására.

(2)  Az ombudsman elsődleges feladatának – a panaszok kezelésének – sérelme nélkül az ombudsman hivatalból is lefolytathat stratégiaibb jellegű vizsgálatokat a hivatali visszásságok ismétlődő vagy különösen súlyos eseteinek azonosítása, az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek körében bevált igazgatási gyakorlatok előmozdítása, valamint az ombudsman hatáskörébe tartozó közérdekű strukturális kérdések proaktív kezelése érdekében.

(3)  Az ombudsman strukturált és rendszeres párbeszédet folytathat az uniós intézményekkel, szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel, és nyilvános konzultációkat szervezhet az ajánlások megtétele előtt vagy azt követően bármely szakaszban. Az ombudsman továbbá rendszeresen elemezheti és értékelheti az érintett intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség előrehaladását, és további ajánlásokat adhat ki.

(4)  Az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek kötelesek az ombudsmannak átadni az ombudsman által tőlük kért minden információt, valamint megadni az ombudsman számára a vonatkozó ügyiratokhoz való hozzáférést. A minősített információkhoz vagy dokumentumokhoz való hozzáférés feltétele a minősített információknak az érintett uniós intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség általi kezelésére vonatkozó szabályok betartása.

A minősített információkat vagy dokumentumokat az első bekezdéssel összhangban átadó intézményeknek, szerveknek, hivataloknak és ügynökségeknek e minősítésről előzetesen tájékoztatniuk kell az ombudsmant.

Az első albekezdésben meghatározott szabályok végrehajtása érdekében az ombudsmannak előre meg kell állapodnia az érintett intézményekkel, szervekkel, hivatalokkal vagy ügynökségekkel a minősített információk vagy dokumentumok kezelésének feltételeiről.

Az érintett intézmények, szervek, hivatalok vagy ügynökségek a valamely tagállamtól származó, jogszabály által titkosnak minősített dokumentumokhoz csak azt követően adnak hozzáférést, hogy az ombudsman szolgálatai megfelelő intézkedéseket és biztosítékokat vezettek be azon dokumentumok kezelésére, amelyek az 1049/2001/EK rendelet 9. cikkével összhangban és az érintett uniós intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség biztonságára vonatkozó szabályoknak megfelelően egyenértékű bizalmassági szintet biztosítanak.

Az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek tisztviselői és egyéb alkalmazottai az ombudsman kérésére kötelesek tanúvallomást tenni az ombudsman valamely folyamatban lévő vizsgálatával kapcsolatos tényekről. A tisztviselő vagy az egyéb alkalmazott intézménye, szerve, hivatala vagy ügynöksége nevében nyilatkozik. A tisztviselőt vagy az egyéb alkalmazottat továbbra is kötik a rá vonatkozó szabályokból eredő kötelezettségek. Amennyiben szakmai titoktartási kötelezettség vonatkozik rájuk, az nem értelmezhető úgy, mint amely kiterjed a zaklatásra vagy a hivatali visszásságokra vonatkozó panaszok vagy vizsgálatok szempontjából releváns információkra.

(5)  Az ombudsman rendszeres időközönként megvizsgálja az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek közigazgatási intézkedéseivel kapcsolatos eljárásokat, és értékeli, hogy azok képesek-e hatékonyan megelőzni az összeférhetetlenség eseteit, biztosítani a pártatlanságot, valamint a megfelelő ügyintézéshez való jog teljes körű tiszteletben tartását. Az ombudsman minden szinten azonosíthatja és értékelheti az összeférhetetlenség olyan lehetséges eseteit, amelyek hivatali visszásság forrását képezhetik, és ebben az esetben az ombudsman konkrét következtetéseket von le, és tájékoztatja az Európai Parlamentet az üggyel kapcsolatos megállapításokról.

(6)  A nemzeti joguk által lehetővé tett mértékben a tagállamok illetékes hatóságai az ombudsman kérésére vagy hivatalból sürgősen megküldenek az ombudsman számára minden olyan információt vagy dokumentumot, amely segíthet az uniós intézmények, szervek, hivatalok vagy ügynökségek eljárásában felmerülő hivatali visszásságok eseteinek tisztázásában. Ha az említett információ vagy dokumentum a bizalmas információk kezelésére vonatkozó nemzeti jog hatálya alá vagy olyan rendelkezések hatálya alá tartozik, amely annak közlését megakadályozza, az érintett tagállam hozzáférést engedélyezhet az ombudsman számára ezen információhoz vagy dokumentumhoz, feltéve, hogy az ombudsman vállalja, hogy azt a továbbító illetékes hatósággal egyetértésben kezeli. A dokumentum leírását minden esetben rendelkezésre kell bocsátani.

(7)  Amennyiben az ombudsman a kért segítséget nem kapja meg, erről tájékoztatja az Európai Parlamentet, amely megteszi a megfelelő lépéseket.

(8)  Amennyiben az ombudsman egy vizsgálatot követően hivatali visszássági esetet tár fel, tájékoztatja az érintett intézményt, szervet, hivatalt vagy ügynökséget, és adott esetben ajánlásokat tesz. Az ily módon tájékoztatott intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség három hónapon belül részletes véleményt küld az ombudsman részére. Az ombudsman az intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség indokolással ellátott kérésére ezt a határidőt legfeljebb két hónappal meghosszabbíthatja. Ha az érintett intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség a három hónapos határidőn belül, illetve a meghosszabbított határidőn belül nem nyilvánított véleményt, az ombudsman e vélemény nélkül is lezárhatja a vizsgálatot.

(9)  Az ombudsman ezt követően jelentést küld az érintett intézménynek, szervnek, hivatalnak vagy ügynökségnek, és – különösen, ha a feltárt hivatali visszássági eset jellege vagy nagyságrendje ezt szükségessé teszi – az Európai Parlamentnek. Az ombudsman a jelentésben ajánlásokat tehet. Az ombudsman tájékoztatja a panaszost a vizsgálat eredményéről, az érintett intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség véleményéről, valamint az ombudsman jelentésében tett esetleges ajánlásokról.

(10)  Adott esetben az uniós intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség tevékenységeire irányuló vizsgálattal kapcsolatban az ombudsman hivatalból vagy az Európai Parlament kérésére a legmegfelelőbb szinten megjelenhet az Európai Parlament előtt.

(11)  Amennyire lehetséges, az ombudsman az érintett intézménnyel, szervvel, hivatallal vagy ügynökséggel együtt olyan megoldást keres, amely a hivatali visszássági esetet megszünteti, és orvosolja a panaszt. Az ombudsman az érintett intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség esetleges észrevételeivel együtt tájékoztatja a panaszost a javasolt megoldásról. Ha a panaszos úgy kívánja, bármely szakaszban jogosult észrevételeket vagy a panasz benyújtásának időpontjában még nem ismert kiegészítő információkat benyújtani az ombudsmanhoz.

(12)  Az ombudsman minden éves ülésszak végén jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek az általa lefolytatott vizsgálatok eredményéről. A jelentés tartalmazza annak értékelését, hogy milyen mértékben tettek eleget az ombudsman ajánlásainak, valamint értékeli a feladatainak ellátására rendelkezésre álló források megfelelőségét. Az említett értékelések külön jelentésekbe is foglalhatók.

4. cikk

Az ombudsman és személyzete a 6. cikk (1) bekezdésében említettektől eltérő dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmeket az 1049/2001/EK rendeletben foglalt feltételeknek és korlátozásoknak megfelelően kezeli.

Valamely uniós intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség által készített vagy kapott hivatalos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés jogával kapcsolatos panaszok tekintetében az ombudsman kellő elemzést és minden szükséges megfontolást követően ajánlást ad ki az említett dokumentumokhoz való hozzáférésről. Az érintett intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség az 1049/2001/EK rendeletben előírt határidőn belül válaszol. Ha az érintett intézmény nem követi az említett dokumentumok közzétételére vonatkozó ajánlást, az elutasítást megfelelően indokolnia kell. Ebben az esetben az ombudsman tájékoztatja a panaszost a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekről, ideértve az ügynek az Európai Unió Bírósága elé terjesztésére szolgáló eljárásokat is.

5. cikk

Az ombudsman a Személyzeti Szabályzat 22a. cikkével (visszaélések bejelentése) összhangban rendszeresen értékeli az illetékes uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek által alkalmazott politikákat és a hatályos eljárások felülvizsgálatát, és adott esetben konkrét ajánlásokat tesz ezek javítására vonatkozóan annak érdekében, hogy biztosítsa a Személyzeti Szabályzat 22a. cikkével összhangban tényekről jelentést tevő tisztviselők és egyéb alkalmazottak teljes körű védelmét. Az ombudsman kérésre bizalmas jelleggel tájékoztatást, pártatlan tanácsot és szakértői iránymutatást adhat a tisztviselőknek és az egyéb alkalmazottaknak a Személyzeti Szabályzat 22a. cikkében említett tények fennállása esetén, ideértve az uniós jog vonatkozó rendelkezéseinek hatályával kapcsolatban.

Az ombudsman továbbá vizsgálatokat indíthat azon információk alapján, amelyeket a Személyzeti Szabályzat 22a. cikkével összhangban tényekről jelentést tevő olyan tisztviselők és egyéb alkalmazottak szolgáltattak, akik jelentésüket bizalmasan és névtelenül tehetik meg, amennyiben a leírt tények hivatali visszásságnak minősülhetnek valamely uniós intézményben, szervben, hivatalban vagy ügynökségben. E cél lehetővé tétele érdekében el lehet tekinteni az alkalmazandó személyzeti szabályzatok titoktartásra vonatkozó szabályaitól.

6. cikk

(1)  Az ombudsman és az ombudsman személyzete – akire az EUMSZ 339. cikke és az Euratom-Szerződés 194. cikke alkalmazandó – a vizsgálatai során megszerzett információkat vagy dokumentumokat nem hozhatja mások tudomására. A (2) bekezdés sérelme nélkül, különösen nem hozhatja mások tudomására az ombudsmannak átadott semmilyen minősített információt vagy dokumentumot, valamint a személyes adatok védelmével kapcsolatos uniós jog hatálya alá tartozó dokumentumot, továbbá semmilyen olyan információt, amely a panaszosnak vagy az ügyben érintett más személynek kárt okozhatna.

(2)  Ha az ombudsman úgy ítéli meg, hogy a vizsgálata során tudomására jutott tények esetleg a büntetőjog hatálya alá tartoznak, erről értesíti az illetékes nemzeti hatóságokat, valamint – amennyiben az ügy a hatáskörükbe tartozik –az Európai Csalás Elleni Hivatalt és az Európai Ügyészséget. Adott esetben az ombudsman értesíti azt az uniós intézményt, szervet, hivatalt vagy ügynökséget is, amely az érintett tisztviselő vagy egyéb alkalmazott felett a munkáltatói jogokat gyakorolja, és amely alkalmazhatja az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 17. cikkének második bekezdését.

Az ombudsman értesítheti az érintett uniós intézményt, szervet, hivatalt vagy ügynökséget olyan tényekről is, amelyek személyzete valamely tagjának a magatartását kérdőjelezik meg, vagy tájékoztathatja bármely olyan ismétlődő tevékenységről, amely hátráltatóan hat a folyamatban lévő vizsgálatra.

Az ombudsman ezekről az értesítésekről tájékoztatja a panaszost és az egyéb olyan érintett személyeket, akiknek a személyazonossága ismert.

7. cikk

(1)  Az ombudsman együttműködhet a tagállamok azonos típusú szerveivel, feltéve, hogy az ombudsman tiszteletben tartja az alkalmazandó nemzeti jogot.

(2)  Az ombudsman feladatkörén belül együttműködik az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével és más intézményekkel és szervekkel, egyúttal elkerülve ezek tevékenységének megkettőzését.

8. cikk

(1)  Az ombudsman megválasztása és megbízatásának megújítása az EUMSZ 228. cikkének (2) bekezdésével összhangban történik.

(2)  Az ombudsmant olyan személyek közül választják ki, akik uniós polgárok, rendelkeznek a polgári és politikai jogok teljes körével, függetlenségükhöz nem fér kétség, nem voltak nemzeti kormányok vagy uniós intézmények tagjai az elmúlt három év során, megfelelnek az országukban a bírói tisztség betöltéséhez szükségessel egyenértékű pártatlansági feltételeknek és elismerten rendelkeznek az ombudsman feladatainak ellátásához szükséges szakértelemmel és tapasztalattal.

9. cikk

(1)  Az ombudsmannak a Szerződésekben vagy ebben a rendeletben említett feladatainak ellátására vonatkozó megbízatása a megbízatási idő elteltével, lemondással vagy felmentéssel szűnik meg.

(2)  A felmentés esetét kivéve az ombudsman az új ombudsman megválasztásáig hivatalban marad.

(3)  A megbízatás idő előtti megszűnése esetén az új ombudsmant az Európai Parlament megbízatási idejéből fennmaradó időszakra a hivatal megüresedését követő három hónapon belül nevezik ki. Az új ombudsman megválasztásáig a 13. cikk (2) bekezdésében említett vezető tisztviselő felel az ombudsman hatáskörébe tartozó sürgős ügyekért.

10. cikk

Amennyiben az Európai Parlamentnek szándékában áll az EUMSZ 228. cikkének (2) bekezdésével összhangban az ombudsman felmentését kérni, az ezirányú kérelem benyújtása előtt meghallgatja az ombudsmant.

11. cikk

(1)  Az ombudsman a Szerződésekben vagy az e rendeletben említett feladatainak ellátása során az EUMSZ 228. cikkének (3) bekezdésével összhangban jár el. Az ombudsman tartózkodik minden olyan cselekedettől, amely az említett feladatokkal összeegyeztethetetlen.

(2)  Az ombudsman hivatalba lépésekor a Bíróság előtt – amely teljes ülésben jár el – ünnepélyesen kötelezettséget vállal arra, hogy a Szerződésekben és az e rendeletben említett feladatokat teljes függetlenséggel és pártatlansággal látja el, valamint tiszteletben tartja a hivatali ideje alatt és azt követően felmerülő kötelezettségeket. Az ünnepélyes kötelezettségvállalás kiterjed különösen arra a kötelezettségre, hogy megbízatása megszűnését követően a kinevezések és előnyök elfogadása tekintetében feddhetetlen és tartózkodó magatartást tanúsít.

12. cikk

(1)  Az ombudsman megbízatásának ideje alatt nem vállalhat egyéb politikai vagy közigazgatási megbízatást, és nem folytathat semmilyen egyéb – akár kereső, akár ingyenesen végzett – foglalkozást.

(2)  Az ombudsman illetménye, juttatásai és nyugdíja tekintetében a Bíróság bíráival azonos elbírálás alá esik.

(3)  Az ombudsmanra, valamint titkárságának tisztviselőire és egyéb alkalmazottaira a 7. jegyzőkönyv 11–14. és 17. cikkét kell alkalmazni.

13. cikk

(1)  Az ombudsman számára megfelelő költségvetést kell biztosítani, amely elegendő az ombudsman függetlenségének biztosításához és a Szerződésekben és az e rendeletben említett feladatok ellátásához.

(2)  Az ombudsmant feladatai ellátásában titkárság segíti, amelynek vezető tisztviselőjét az ombudsman nevezi ki.

(3)  Az ombudsman a titkársága összetételét illetően a nemek paritására törekszik.

(4)  Az ombudsman titkárságának tisztviselőire és egyéb alkalmazottaira az Unió tisztviselőire és egyéb alkalmazottaira alkalmazandó szabályok és rendelkezések vonatkoznak. Létszámukat évente a költségvetési eljárás keretében kell meghatározni oly módon, hogy az megfelelő legyen az ombudsman feladatainak megfelelő ellátása és a munkaterhelés szempontjából.

(5)  Az Uniónak és a tagállamoknak az ombudsman titkárságára kinevezett tisztviselőit és egyéb alkalmazottait szolgálati érdekből rendelik ki, és garantálják számukra, hogy származási intézményükbe, szervükbe, hivatalukba vagy ügynökségükbe teljes joggal visszahelyezik őket.

(6)  Az ombudsman személyzetét érintő ügyekben az ombudsman jogállása megegyezik a Személyzeti Szabályzat 1a. cikkében meghatározott intézményekével.

14. cikk

Az ombudsman értékeli az uniós intézményeknél, szerveknél, hivataloknál és ügynökségeknél előforduló, bármely jellegű és természetű zaklatás megelőzését célzó eljárásokat, valamint a zaklatásért felelősök megbüntetésére irányuló mechanizmusokat. Az ombudsman levonja a megfelelő következtetéseket arra vonatkozóan, hogy ezek az eljárások összhangban állnak-e az arányosság, a megfelelőség és a határozott fellépés elvével, valamint hogy hatékony védelmet és támogatást biztosítanak-e az áldozatok számára.

Az ombudsman kellő időben megvizsgálja, hogy az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek a különféle jellegű és természetű zaklatási ügyeket megfelelően kezelik-e az előírt eljárások helyes alkalmazásával az e területen benyújtott panaszok tekintetében. Az ombudsman e tekintetben levonja a megfelelő következtetéseket.

Az ombudsman a titkárságon belül a zaklatás területén szakértelemmel rendelkező olyan személyt nevez ki, illetve olyan struktúrát hoz létre, aki, illetve amely kellő időben képes felmérni, hogy az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek megfelelően kezelik-e a különféle típusú és jellegű zaklatási ügyeket, ideértve a szexuális zaklatási ügyeket, és adott esetben tanácsot ad tisztviselőiknek és egyéb alkalmazottaiknak.

15. cikk

Az ombudsman székhelye az Európai Parlament székhelye.

16. cikk

A tagállamok nemzeti hatóságainak címzett bármely, e rendelet alkalmazását célzó közleményt az Unió mellett működő állandó képviseleteiken keresztül kell továbbítani.

17. cikk

Az ombudsman elfogadja e rendelet végrehajtási rendelkezéseit. Ezeknek összhangban kell lenniük ezzel a rendelettel, és rendelkezniük kell legalább a következőkről:

a)  a panaszos és az érintett intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség eljárási jogai;

b)  a szexuális zaklatás eseteit és az uniós jog megsértését bejelentő tisztviselők és egyéb alkalmazottak védelmének biztosítása az Unió intézményein, szervein, hivatalain vagy ügynökségein belül a Személyzeti Szabályzat 22a. cikkével (visszaélés bejelentése) összhangban;

c)  a panaszok átvétele, feldolgozása és lezárása;

d)  hivatalból indított vizsgálatok;

e)  nyomon követés céljából indított vizsgálatok; és

f)  információgyűjtésre irányuló intézkedések.

18. cikk

A 94/262/ESZAK, EK, Euratom határozat hatályát veszti.

19. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő hónap első napján lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt …

az Európai Parlament részéről

az elnök

(1) Az Európai Parlament 94/262/ESZAK, EK, Euratom határozata (1994. március 9.) az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről (HL L 113., 1994.5.4., 15. o.).
(2) Az Európai Parlament és a Tanács 1049/2001/EK rendelete (2001. május 30.) az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről (HL L 145., 2001.5.31., 43. o.).
(3) A Tanács (EU) 2017/1939 rendelete (2017. október 12.) az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről (HL L 283., 2017.10.31., 1. o.).
(4) HL L 56., 1968.3.4., 1. o.


A mesterséges intelligenciára és a robotikára vonatkozó átfogó európai iparpolitika
PDF 244kWORD 79k
Az Európai Parlament 2019. február 12-i állásfoglalása a mesterséges intelligenciára és a robotikára vonatkozó átfogó európai iparpolitikáról (2018/2088(INI))
P8_TA(2019)0081A8-0019/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak címzett, a robotikára vonatkozó polgári jogi szabályokról szóló ajánlásokat tartalmazó, 2017. február 16-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az európai ipar digitalizálásáról szóló, 2017. június 1-jei állásfoglalására(2),

–  tekintettel az autonóm fegyverrendszerekről szóló, 2018. szeptember 12-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a digitális korban a nyelvek közötti egyenlőségről szóló, 2018. szeptember 11-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Digitális Európa programnak a 2021–2027 közötti időszakra történő létrehozásáról szóló, 2018. június 6-i bizottsági javaslatra (COM(2018)0434),

–  tekintettel az európai nagy teljesítményű számítástechnika közös vállalkozás létrehozásáról szóló, 2018. szeptember 28-i (EU) 2018/1488 tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Jogi Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményeire (A8-0019/2019),

A.  mivel az átlátható és az etikai szempontokat is figyelembe vevő mesterséges intelligencia és a robotika lehetőséget kínál életünk gazdagítására és képességeink bővítésére, mind egyénként, mind pedig a közjó érdekében;

B.  mivel a mesterséges intelligencia gyors ütemben fejlődik, és évek óta szerepet játszik mindennapi életünkben; mivel a mesterséges intelligencia és a robotika fellendíti az innovációt, ami új üzleti modelleket eredményez, és alapvető szerepet játszik társadalmaink átalakításában és gazdaságaink digitalizálásában számos ágazatban, például az iparban, az egészségügyben, az építőiparban és a közlekedésben;

C.  mivel a robotika emberi rendszerekbe történő egyre nagyobb mértékű integrációja határozott szakpolitikai iránymutatást igényel arra vonatkozóan, hogy a társadalom számára miként maximalizálhatók az előnyök és minimalizálhatók a kockázatok, illetve biztosítható a mesterséges intelligencia biztonságos és méltányos fejlesztése;

D.  mivel a mesterséges intelligencia a 21. század egyik stratégiai technológiája mind világszerte, mind Európában, és kedvező változást hoz az európai gazdaság számára, biztosítva az innovációt, a termelékenységet, a versenyképességet és a jólétet;

E.  mivel az ipari robotok mintegy negyedét és a világ összes szolgáltató robotjának felét európai vállalatok állítják elő, ezért az Uniónak már most is jelentős eszközök állnak rendelkezésére európai iparpolitikájának megalapozásához;

F.  mivel a mesterséges intelligencia és a robotika több iparágat is átformálhat és nagyobb termelési hatékonysághoz vezethet, emellett pedig globális szinten versenyképesebbé teszi az európai ipart és kkv-kat; mivel a nagy adathalmazok, valamint a tesztelési és kísérleti létesítmények rendelkezésre állása nagy jelentőséggel bír a mesterséges intelligencia fejlesztése szempontjából;

G.  mivel egy közös megközelítés elősegíti a mesterségesintelligencia-technológiák fejlődését a társadalom javára, emellett fellép az e technológiák jelentette kihívásokkal szemben az innováció előmozdítása, a mesterséges intelligencián alapuló termékek és szolgáltatások minőségének javítása, a fogyasztói tapasztalatok és a mesterségesintelligenca-technológiák és robotika iránti bizalom javítása, valamint a belső piac széttagolódásának elkerülése érdekében;

H.  mivel a számítástechnikai teljesítmény terén az Uniónak az élvonalban kell maradnia, és ennek lehetőségeket kell teremtenie az EU ellátási ágazata számára, növelve annak hatékonyságát annak érdekében, hogy a technológiai fejlesztésekből keresletorientált és alkalmazásvezérelt termékek és szolgáltatások jöhessenek létre, amelyek ezáltal nagy léptékben és újszerű módokon is felhasználásra kerülnek a mesterséges intelligencia segítségével;

I.  mivel sürgősen szükség van egy összehangolt, európai szintű megközelítésre, hogy az Unió fel tudja venni a versenyt a harmadik országok, különösen az USA és Kína által eszközölt tömeges beruházásokkal szemben;

J.  mivel 2018. április 25-én(6) a Bizottság vállalta, hogy javaslatot tesz a mesterséges intelligencia európai szintű megközelítésére egy mesterséges intelligenciára vonatkozó iránymutatás-tervezet kidolgozása révén, együttműködve a mesterségesintelligencia-szövetség (mesterséges intelligenciával foglalkozó szakértőket tömörítő csoport) érdekelt feleivel azzal a céllal, hogy erősítse a mesterséges intelligencián alapuló alkalmazásokat és vállalkozásokat Európában;

K.  mivel a meglévő szabályokat és folyamatokat felül kell vizsgálni és szükség esetén módosítani kell a mesterséges intelligencia és a robotika figyelembevétele érdekében;

L.  mivel a mesterséges intelligenciára vonatkozó európai keretet az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt jogok, különösen az adatvédelemre, a magánélet védelmére és a biztonságra vonatkozó elvek maradéktalan tiszteletben tartásával kell kidolgozni;

M.  mivel a mesterséges intelligencia területén történő fejlesztéseket olyan módon lehet és kell kialakítani, hogy megőrizhető legyen az egyén méltósága, autonómiája és önrendelkezési joga;

N.  mivel a Bizottságnak címzett, a robotikára vonatkozó polgári jogi szabályokról szóló ajánlásokat tartalmazó, 2017. február 16-i állásfoglalásában a Parlament felszólította a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a robotika, többek között az autonóm rendszerek és az intelligens autonóm robotok fejlesztésére vonatkozó koherens jogi keretre;

O.  mivel a mesterséges intelligencia és a robotika fejlődésének a társadalom egészére ki kell terjednie; mivel azonban 2017-ben a vidéki térségek nagy része ki volt zárva a mesterséges intelligencia előnyeiből, mert a háztartások 8%-a nem csatlakozott helyhez kötött hálózathoz, 53%-a pedig nem rendelkezett újgenerációs hozzáférési technológiával (VDSL, Cable Docsis 3.0 vagy FTTP);

P.  mivel a mesterséges intelligencián alapuló szolgáltatások és termékek fejlesztése szükségessé teszi a konnektivitást, valamint az adatok szabad áramlását és Unión belüli hozzáférhetőségét; mivel a fejlett adatbányászati technikák termékekben és szolgáltatásokban történő alkalmazása hozzájárulhat a döntéshozatal minőségének és ezáltal a fogyasztók választási lehetőségeinek javításához, valamint az üzleti teljesítmény fokozásához;

Q.  mivel az intelligens termékek és szolgáltatások terén tapasztalható technológiai fejlődés hasznára válhat a rendelkezésre álló információk mennyiségén, minőségén és elérhetőségén alapuló tudásalapú gazdaságnak, és ezáltal segítheti a fogyasztói igényekhez való alkalmazkodást;

R.  mivel a kiberbiztonság létfontosságú annak biztosításához, hogy az adatokat ne lehessen rossz szándékkal meghamisítani, sem azokkal visszaélni oly módon, hogy a mesterséges intelligencia működése kárt okozzon a lakosság vagy a vállalatok számára, ami aláásná az iparág és a fogyasztók mesterséges intelligenciába vetett bizalmát; mivel a mesterséges intelligencia fejlődésével egyre nagyobb mértékben támaszkodnak e rendszerekre az intézkedések és döntések meghozatalában, ami pedig magas szintű kiberrezilienciát tesz szükségessé az Unióban a kiberbiztonság megsértése és hiányosságai elleni védelem érdekében;

S.  mivel az automatizálás felé mutató tendencia megköveteli, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazásainak kidolgozásában és kereskedelmi forgalmazásában érintettek már kezdettől fogva beépítsék a biztonságot és az etikai szempontokat, elismerve, hogy készeknek kell lenniük jogi felelősséget vállalni az általuk előállított technológia minőségéért;

T.  mivel a mesterségesintelligencia-technológia fejlesztéséhez szükséges megbízható ökorendszer kiépítését az adatpolitikai architektúrára kell alapozni; mivel ez magában foglalja a zökkenőmentes és egyszerűsített adatgyűjtést és -kezelést biztosító programok létrehozását az oktatási célú kutatás számára, lehetővé téve a mesterséges intelligencia fejlesztését több területen is, mégpedig az orvosi, a pénzügyi, a biológiai, az energetikai, az ipari és a vegyipari ágazatban vagy a közszférában; mivel az adatvezérelt mesterségesintelligencia-ökorendszer magában foglalhat olyan páneurópai kezdeményezéseket is, amelyek nyílt szabványokon, a tanúsítványok kölcsönös elismerésén és az interoperabilitással kapcsolatos átlátható szabályokon alapulnak;

U.  mivel a mesterséges intelligencia használata önmagában nem biztosítja az igazságosságot vagy a méltányosságot, hiszen az adatok gyűjtésének és az algoritmus megírásának módjában elfogultság nyilvánulhat meg, amely a társadalomban meglévő elfogultságból fakadhat; mivel az adatminőségnek az algoritmusok tervezésével és az állandó újraértékelési folyamatokkal együtt ki kell küszöbölnie az elfogultságot;

V.  mivel a mesterséges intelligenciát és a robotikát emberközpontú módon kell fejleszteni és alkalmazni azzal a céllal, hogy támogassák az embereket a munkában és otthon; mivel a mesterséges intelligencia annak megakadályozására is szolgálhat, hogy az embereknek veszélyes munkát kelljen végezniük;

W.  mivel az automatizált és algoritmikus döntéshozatal továbbfejlesztése és egyre elterjedtebb használata kétségkívül hatást gyakorol mind az egyének (például üzletemberek vagy internethasználók), mind pedig a közigazgatási, igazságszolgáltatási vagy egyéb közhatóságok azon választásaira, amelyek végleges fogyasztói, üzleti vagy hatósági döntésükhöz vezetnek; mivel az automatizált és algoritmikus döntéshozatali folyamatba biztosítékokat kell beépíteni, és lehetővé kell tenni az emberi felügyeletet és ellenőrzést;

X.  mivel a gépi tanulás egyúttal kihívásokat eredményez a megkülönböztetésmentesség, a megfelelő folyamat, az átláthatóság és az érthetőség biztosításában a döntéshozatali folyamatok során;

Y.  mivel a mesterséges intelligencia jelentős eszköz a globális társadalmi kihívások kezelésében, és mivel a tagállamoknak ezért közpolitikájuk útján elő kell mozdítaniuk a beruházásokat, finanszírozást kell biztosítaniuk a K+F számára, és el kell hárítaniuk a mesterséges intelligencia fejlesztése és elfogadása útjában álló akadályokat;

Z.  mivel a kereskedelmi mesterségesintelligencia-platformok a teszteléstől a valós alkalmazások irányába mozdultak el az egészségügy, a környezetvédelem, az energetika és a közlekedés területén; mivel valamennyi fő webes platform és nagy adathalmazt használó alkalmazás a gépi tanulási technikákra épül;

AA.  mivel az európai kutatók és vállalkozások a blokklánccal kapcsolatos témák széles körével foglalkoznak: ellátási láncok, kormányzati szolgáltatások, finanszírozás, a dolgok internete, egészségügy, média, intelligens városok, energetika és közlekedés; mivel Európa meghatározó szereplő olyan fontos, blokklánccal kapcsolatos területeken, mint a mesterséges intelligencia; mivel a blokklánc fontos szerepet játszhat az európai innováció erősítésében;

AB.  mivel a kiberbiztonsági technológiák, mint a digitális azonosító, a kriptográfia vagy a behatolásérzékelés, valamint ezek alkalmazása olyan területeken, mint a pénzügy, az ipar 4.0, az energetika, a közlekedés, az egészségügy vagy az e-kormányzat, alapvető szerepet játszanak a polgárok, a közigazgatási szervek és a vállalkozások által végzett online tevékenységek és tranzakciók biztonsága és az azokba vetett bizalom fenntartása szempontjából;

AC.  mivel a szöveg- és adatbányászat a mesterséges intelligencia és a gépi tanulási alkalmazások alapjául szolgál, és elengedhetetlen a kkv-k és az induló innovatív vállalkozások számára, lehetővé téve, hogy nagy adatmennyiséghez férjenek hozzá a mesterségesintelligencia-algoritmusok oktatása érdekében;

AD.  mivel a mesterséges intelligencia nagyon energiaigényes lehet; mivel ennek fényében fontos, hogy a mesterséges intelligencia használata olyan módon fejlődjön, amely összhangban van az EU meglévő energiahatékonysági és a körforgásos gazdasággal kapcsolatos céljaival;

AE.  mivel a mesterséges intelligenciának teljes mértékben támogatnia kell minden európai nyelvet, hogy valamennyi európai egyenlő esélyekkel élvezhesse a mesterséges intelligencia korszerű fejlesztéseit a többnyelvű európai információs társadalmon belül;

AF.  mivel a csúcstechnológiával összefonódott iparágak és szolgáltatások területén a mesterséges intelligencia az Európa növekedését eredményező legújabb technológiák kiaknázása révén kulcsfontosságú előmozdítója annak, hogy Európa „start-up kontinenssé” váljon, különösen az egészségügyi technológia, az egészségügyi szolgáltatások és programok, a gyógyszerek felfedezése, a robotsebészet és a robottal segített műtéti beavatkozások, a krónikus betegségek kezelése, az orvosi képalkotás és adatrögzítés, valamint a fenntartható környezet és a biztonságos élelmiszer-termelés biztosítása területén; mivel Európa jelenleg lemaradásban van Észak-Amerikához és Ázsiához képest a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatás és szabadalmak terén;

AG.  mivel a mesterséges intelligencián alapuló technológiák fejlesztése javíthatja a krónikus betegséggel és a fogyatékossággal élő személyek életminőségét, és az egészségügyi ellátás nyújtása során az egészségügyi technológiák pontosabbá és hatékonyabbá tételével olyan társadalmi kihívásokat kezelhet, mint például a népességünk elöregedése;

AH.  mivel a mesterséges intelligencia és a robotika számos területen alkalmazható az orvosi ellátásban, ilyen például az orvosi kartonok és adatok kezelése, ismétlődő feladatok elvégzése (vizsgálatok, röntgenképek, CT-képek kiértékelése, adatbevitel), kezelési terv kialakítása, digitális konzultáció (például orvosi konzultáció a személyes kórtörténet és általános orvosi ismeretek alapján), virtuális nővérek, gyógyszerelés, gyógyszerfejlesztés, precíziós orvoslás (mivel a genetika és a genomika a mutációkat és a DNS-ben tárolt információk és a betegségek közötti kapcsolatokat keresi), az egészségi állapot figyelése, az egészségügyi ellátórendszer elemzése stb.;

AI.  mivel a hozzáférhetőség nem a mindenki számára azonos szolgáltatások és készülékek biztosítását jelenti; mivel a mesterséges intelligencia és a robotika hozzáférhetőségének alapja az inkluzív tervezés és kialakítás; mivel a kialakítás kiindulópontját a felhasználók szükségleteinek, kívánságainak és tapasztalatainak kell képeznie;

AJ.  mivel komoly etikai, pszichológiai és jogi aggályok merülnek fel a robotok autonómiája, alkalmazásuk során az emberi empátia nyilvánvaló hiánya és az orvos-beteg kapcsolatra gyakorolt hatásuk kapcsán, amelyekkel eddig uniós szinten nem foglalkoztak megfelelően, különösen a betegek személyes adatainak védelme, a felelősség és a létrejövő új gazdasági kapcsolatok és munkaviszonyok tekintetében; mivel az autonómia mint olyan teljes mértékben csak emberi tulajdonságként tartható számon; mivel a mesterséges intelligencia alkalmazásához szilárd jogi és etikai keretekre van szükség;

AK.  mivel különösen a mesterséges intelligencia egészségügyi alkalmazásának minden esetben „az ember működteti a gépet” felelősségi elven kell alapulnia;

1.A mesterséges intelligencia és a robotika által támogatott társadalom

1.1.Munkaerő a mesterséges intelligencia és a robotika korában

1.  hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligenciával ötvözött automatizálás növeli a termelékenységet és ezáltal növeli a kibocsátást; megjegyzi, hogy a korábbi technológiai forradalmakhoz hasonlóan néhány munkahelyet mások váltanak fel, de új munkahelyek is létrejönnek, amelyek átalakítják az életet és a munkahelyi gyakorlatokat; hangsúlyozza, hogy a robotika és a mesterséges intelligencia fokozott használatának csökkentenie kell az emberek ártalmas és veszélyes körülményeknek való kitettségét is, továbbá elő kell segítenie a több jó minőségű és tisztességes munkahely létrehozását és a termelékenység javítását;

2.  sürgeti a tagállamokat, hogy összpontosítsanak a feladatautomatizálás által leginkább érintett iparágakban dolgozó munkavállalók átképzésére; hangsúlyozza, hogy az új oktatási programoknak a munkavállalók készségeinek fejlesztésére kell összpontosítaniuk annak érdekében, hogy élhessenek a mesterséges intelligencia által létrehozott új munkahelyek kínálta munkalehetőségekkel; ösztönzi a digitális jártasságra irányuló iskolai programok fejlesztését, valamint a tanulószerződéses gyakorlati képzések és a szakképzési prioritások fejlesztését annak érdekében, hogy a munkavállalók könnyebben alkalmazkodhassanak a technológia változásaihoz;

3.  azt ajánlja, hogy a magánszektorbeli szereplők mellett a tagállamok is azonosítsák a kockázatokat és dolgozzanak ki stratégiákat a releváns átképzési és új készségek megszerzésére irányuló programok létrehozása érdekében; hangsúlyozza, hogy a vállalkozásoknak be kell ruházniuk a meglévő munkaerő képzésébe és átképzésébe, hogy igényeiket ki tudják elégíteni;

4.  hangsúlyozza, hogy a robotika fejlődése az Unióban jelentős hatást fog gyakorolni a munkaügyi kapcsolatokra; úgy véli, hogy ezt a hatást kiegyensúlyozott módon kell kezelni az újraiparosodás előmozdítása érdekében és azért, hogy a munkavállalók is élvezhessék a termelékenység javulásából származó előnyöket;

5.  megállapítja, hogy a jelenlegi ipari színtéren kényes egyensúly áll fenn a tulajdonosok és a munkavállalók között; úgy véli, hogy a mesterséges intelligencia ipari alkalmazásának fejlesztése során a szociális partnerekkel kiterjedt konzultációt kell folytatni, mivel az iparban dolgozók számának potenciális módosításához proaktív politikákra van szükség, hogy a munkavállalók alkalmazkodhassanak az új igényekhez, valamint a nyereség széles körű megosztása érdekében; megjegyzi, hogy ehhez a munkaerőpiaci politikák, a társadalombiztosítási rendszerek és az adózás átgondolására és újratervezésére van szükség;

6.  sürgeti a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a munkaerőpiacra való belépés akadályaival, például a túlképzettséggel;

7.  úgy véli, hogy a digitális jártasság a mesterséges intelligencia jövőbeni fejlődésének egyik legfontosabb tényezője, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesszenek ki és alkalmazzanak képzési és átképzési stratégiákat a digitális készségek terén; megállapítja, hogy a digitális jártasság támogathatja az adatgazdasági megoldásokban való széles körű és inkluzív részvételt, továbbá előmozdíthatja a kommunikációt és az együttműködést valamennyi érdekelt féllel;

8.  megállapítja, hogy – mivel a változások életkortól függetlenül valamennyi polgárt érintenek – az oktatási tanterveket ki kell igazítani, többek között új tanulási pályák kialakítása és új oktatási technológiák felhasználása útján; hangsúlyozza, hogy az oktatási szempontokkal megfelelően foglalkozni kell; hangsúlyozza különösen, hogy a digitális készségeket – beleértve a programozást – be kell építeni az oktatásba és képzésbe a korai iskolai évektől kezdve az egész életen át tartó tanulásig;

1.2.A mesterséges intelligencia rosszindulatú alkalmazása és az alapvető jogok

9.  hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencia rosszindulatú vagy gondatlan alkalmazása veszélyeztetheti a digitális, a fizikai és a közbiztonságot, mivel az információs társadalom szolgáltatásaival és az azokhoz kapcsolódó gépekkel szembeni nagyszabású, pontosan célzott és rendkívül hatékony támadások, valamint dezinformációs kampányok végrehajtására használható fel, és általában korlátozza az egyének önrendelkezési jogát; hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencia rosszindulatú vagy gondatlan alkalmazása a demokráciára és az alapvető jogokra nézve is kockázatot jelenthet;

10.  kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan keretre, amely szankcionálja a vélemények manipulálására irányuló gyakorlatokat, amikor a személyre szabott tartalom vagy hírfolyam negatív érzéseket kelt és olyan módon torzítja a valóságot, amely negatív következményekkel járhat (pl. választási eredmények vagy a társadalmi kérdésekkel, például a migrációval kapcsolatos torzított percepciók);

11.  hangsúlyozza a mesterséges intelligencia fejlesztése terén és annak környékén jelentkező diszruptív jelenségek felismerésének, azonosításának és nyomon követésének fontosságát; ösztönzi, hogy a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatás fordítson figyelmet a véletlenül vagy rosszindulatú beavatkozás folytán meghibásodott mesterséges intelligenciára és robotokra;

12.  sürgeti a Bizottságot, hogy vegye tudomásul a polgárok rangsorolásából eredő gyakorlatokból fakadó társadalmi kihívásokat; hangsúlyozza, hogy a polgárok között nem lehet megkülönböztetést tenni a rangsorolásuk alapján, és joguk kell hogy legyen egy „másik esélyhez”;

13.  komoly aggodalmának ad hangot a mesterségesintelligencia-alkalmazások, például az arc- és hangfelismerés „érzelmi felügyeleti” programokban való használatát illetően, amikor a munkavállalók és a polgárok mentális állapotát a termelékenység fokozása és a társadalmi stabilitás megőrzése érdekében figyelik, alkalmanként „társadalmi kreditrendszerekkel” párosítva azt, amint erre Kínában már sor került; hangsúlyozza, hogy az ilyen programok eleve ellentétesek az európai értékekkel és normákkal, amelyek az egyének jogait és szabadságait védelmezik;

2.A mesterséges intelligencia és a robotika felé vezető technológiai fejlődés

2.1.Kutatás és fejlesztés

14.  emlékeztet rá, hogy a mesterséges intelligenciával foglalkozó európai kutatóközösség a világ élvonalába tartozik, és a mesterséges intelligenciával foglalkozó kutatóintézetek 32%-át teszi ki;

15.  üdvözli a Digitális Európa programra vonatkozó bizottsági javaslatot és a mesterséges intelligencia céljaira ígért 2,5 milliárd eurós költségvetést, valamint a Horizont 2020 program keretében megemelt finanszírozást; tisztában van azzal, hogy a mesterséges intelligenciára vonatkozó tagállami és iparági kutatási költségvetést fontos uniós finanszírozással kiegészíteni, továbbá hogy együttműködés szükséges az állami és magáncélú, illetve uniós kutatási programok között;

16.  támogatja a Digitális Európa program operatív célkitűzéseit, miszerint az Unióban ki kell építeni és meg kell erősíteni az alapvető mesterségesintelligencia-kapacitást, azt hozzáférhetővé kell tenni valamennyi vállalkozás és közigazgatási szerv számára, valamint meg kell erősíteni és hálózatba kell szervezni a tagállamokban meglévő, a mesterséges intelligencia tesztelésére és az ezzel végzett kísérletekre szolgáló létesítményeket;

17.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy alakítsanak ki több érdekelt felet bevonó partnerségeket az iparág és a kutatóintézetek körében, valamint a mesterséges intelligenciával foglalkozó közös kiválósági központokat;

18.  hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatásnak nem csupán a mesterséges intelligencia technológiai és innovációs fejlesztésébe kell beruháznia, hanem a mesterséges intelligenciával összefüggő társadalmi, etikai és felelősségi területeken is; úgy véli, hogy bármilyen bevezetett mesterségesintelligencia-modell esetében alapértelmezettnek kell lennie az etikai szempontoknak;

19.  hangsúlyozza, hogy miközben a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatás és egyéb kapcsolódó tevékenységek támogatják az előrehaladást a társadalom és a környezet érdekében, ezeket az elővigyázatosság elvével és az alapvető jogokkal összhangban kell végezni; hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencia fejlesztésében, megvalósításában, terjesztésében és használatában részt vevő valamennyi személynek figyelembe kell vennie és tiszteletben kell tartania az emberi méltóságot, valamint az egyén és a társadalom egészének önrendelkezési jogát, testi és lelki jóllétét, fel kell mérnie a lehetséges biztonsági hatásokat, és megfelelő, a védelem szintjével arányos óvintézkedéseket kell tennie, beleértve a lakosságot vagy a környezetet esetleg veszélyeztető tényezőkről való gyors tájékoztatást;

20.  hangsúlyozza, hogy a kutatási versenykörnyezet szintén kulcsfontosságú a mesterséges intelligencia fejlesztésében; hangsúlyozza, hogy fontos támogatni a kiváló kutatást, beleértve az alaptudományt és a magas kockázatú, magas nyereséggel kecsegtető projekteket, továbbá ösztönözni egy olyan európai kutatási térséget, amely vonzó finanszírozási és mobilitási feltételeket, valamint az infrastruktúrához és a technológiához való hozzáférési lehetőségeket kínál az egész Unióban a harmadik országokra és az Unión kívüli szakértelemre való nyitottság elvére alapozva, feltéve, hogy az nem ássa alá az Unió kiberbiztonságát;

21.  hangsúlyozza, hogy az uniós kutatók továbbra is jelentősen kevesebbet keresnek, mint az egyesült államokbeli és kínai kollégáik, és hogy ez az elsődleges oka annak, hogy elhagyják Európát; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy igyekezzenek a legtehetségesebb kutatókat az európai vállalatokhoz vonzani, a tagállamokat pedig arra, hogy teremtsenek vonzó feltételeket;

22.  hangsúlyozza, hogy Európában a FET(7) új zászlóshajójának a mesterséges intelligenciának kell lennie, különösen hangsúlyozva az embercentrikus megközelítést és a nyelvtechnológiákat;

23.  úgy véli, hogy a mesterséges intelligencia, a gépi tanulás, valamint az adatok rendelkezésre állása és a felhőalapú számítástechnika területén bekövetkező exponenciális ugrások lendületet adnak azoknak a kutatási kezdeményezéseknek, amelyek célja a biológia molekuláris és sejtszintű megértése, az orvosi kezelések kidolgozásához való iránymutatás, valamint az adatfolyamok egészségügyi fenyegetések feltárása, betegségek kitörésének előrejelzése és a betegeknek történő tanácsadás céljából való elemzése; megállapítja, hogy az adatbányászati és az adatok közötti navigálásra szolgáló technikák felhasználhatók az ellátásban mutatkozó hiányok, a kockázatok, a tendenciák és a minták azonosítására;

24.  kiemeli, hogy amennyiben a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatás elkerülhetetlen és szerves részét képező kockázatok merülnek fel, úgy megbízható kockázatértékelési és -kezelési protokollokat kell kifejleszteni és betartani, figyelembe véve, hogy a károkozás veszélye nem lehet nagyobb a szokásos életvitel során felmerülő kockázatoknál (azaz az emberek nem lehetnek nagyobb vagy további kockázatoknak kitéve, mint amelyek a szokásos életvitelüket jellemzik);

2.2.Beruházások

25.  felhívja a figyelmet a beruházások növelésének fontosságára ezen a területen a versenyképesség megőrzése érdekében; elismeri, hogy míg e területen a beruházások és az innováció nagy része a magánszektor vállalkozásaiból származik, a tagállamokat és a Bizottságot is ösztönözni kell, hogy továbbra is fektessenek be az ágazat terén zajló kutatásba, és határozzák meg fejlesztési prioritásaikat; üdvözli az InvestEU-ra vonatkozó javaslatot és minden olyan köz-magán partnerséget, amely a jövőben előmozdítja a magánfinanszírozást; úgy véli, hogy ösztönözni kell a magán- és állami beruházások koordinációját a célirányos fejlesztések érdekében;

26.  hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligenciával kapcsolatos beruházásokat, amelyeket jelentős bizonytalanság jellemezhet, uniós finanszírozással kell kiegészíteni, például az Európai Beruházási Banktól (EBB), az Európai Beruházási Alaptól (EBA) vagy az InvestEU és az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) útján, amely programok segíthetnek a kockázatmegosztás terén;

27.  sürgeti a Bizottságot, hogy ne engedélyezze a fegyverként felhasznált mesterséges intelligencia uniós finanszírozását; sürgeti a Bizottságot, hogy zárja ki az uniós finanszírozásból azokat a vállalkozásokat, amelyek a mesterséges tudatosságot kutatják és fejlesztik;

28.  azt ajánlja, hogy a Bizottság gondoskodjon arról, hogy az uniós finanszírozással folytatott kutatások szellemi tulajdonjoga továbbra is az Unióban és az európai egyetemeknél maradjon;

2.3.Innováció, társadalmi elfogadottság és felelősségvállalás

29.  megállapítja, hogy minden jelentős technológiai haladáshoz szükség volt átmeneti időszakra, amikor a társadalom többségének alaposabban meg kellett ismernie a technológiát és be kellett azt építenie a mindennapi életébe;

30.  megjegyzi, hogy e technológia jövője a társadalmi elfogadottság függvénye, és hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni előnyeinek megfelelő kommunikálására annak érdekében, hogy a társadalom jobban megértse a technológiát és annak alkalmazásait; megjegyzi továbbá, hogy amennyiben a társadalom nem tájékozott a mesterségesintelligencia-technológiával kapcsolatban, akkor kisebb lesz az innovációra való ösztönzés ebben az ágazatban;

31.  úgy ítéli meg, hogy a nyilvános elfogadottság attól függ, hogyan tájékoztatják a lakosságot a mesterséges intelligencia lehetőségeiről, kihívásairól és fejlődéséről; azt ajánlja, hogy a tagállamok és a Bizottság segítsék elő a hiteles információkhoz való hozzáférést a mesterséges intelligenciával és a robotikával kapcsolatos legfőbb aggályokat – például a magánélet védelmét, a biztonságot és a döntéshozatal átláthatóságát – illetően;

32.  üdvözli a szabályozási kötöttségek nélküli tesztelés alkalmazását olyan új, innovatív ötleteknek a szabályozókkal együttműködésben történő bevezetése érdekében, amelyek lehetővé teszik, hogy a biztosítékokat már a kezdetektől beépítsék a technológiába, ezáltal megkönnyítve és ösztönözve annak piaci bevezetését; hangsúlyozza, hogy kifejezetten a mesterséges intelligenciára irányuló, szabályozási kötöttségek nélküli tesztelést kell bevezetni a mesterségesintelligencia-technológiák biztonságos és eredményes használatának valós környezetben való tesztelése céljából;

33.  megállapítja, hogy a mesterséges intelligencia szélesebb körű társadalmi elfogadottságához biztosítani kell, hogy a felhasznált rendszerek biztonságosak és védettek legyenek;

34.  megállapítja, hogy a mesterséges intelligencia és a nyelvtechnológia fontos alkalmazásokat biztosíthat annak érdekében, hogy előmozdítsa Európa egységét a sokféleségben: automatizált fordítás, társalgó programok és személyes asszisztensek, beszélt nyelvi interfészek a robotok és a dolgok internete számára, intelligens elemzések, valamint az online propaganda, az álhírek és a gyűlöletbeszéd automatizált felismerése;

2.4.Támogató feltételek: konnektivitás, az adatok hozzáférhetősége és nagy teljesítményű számítástechnika, valamint felhőalapú infrastruktúra

35.  hangsúlyozza, hogy a robotika és a mesterségesintelligencia-technológia gazdaságba és társadalomba történő integrálása olyan digitális infrastruktúrát igényel, amely mindenhol biztosítja az összekapcsoltságot;

36.  hangsúlyozza, hogy az összekapcsoltság előfeltétele annak, hogy Európa a gigabitalapú társadalom részévé váljon, és a mesterséges intelligencia nyilvánvaló példája annak, hogy a magas színvonalú, gyors, biztonságos és mindenütt jelen lévő összekapcsoltság iránt igény exponenciálisan nő; úgy véli, hogy az Uniónak és a tagállamoknak továbbra is olyan intézkedéseket kell előmozdítaniuk, amelyek ösztönzik az Európai Unióban a nagyon nagy kapacitású hálózatokba történő beruházást és ezek elterjedését;

37.  hangsúlyozza, hogy az 5G hálózat gyors és biztonságos fejlesztése kulcsfontosságú annak biztosításához, hogy az Unió kiaknázhassa a mesterséges intelligencia valamennyi előnyét és védekezhessen a kiberbiztonsági fenyegetések ellen, ami lehetővé teszi az európai gazdaság gerincét képező iparágak és szolgáltatások megújítását és fejlesztését, továbbá támogatja új szolgáltatások, termékek és piacok megjelenését, ami elengedhetetlen az új munkahelyek és a magas szintű foglalkoztatottság biztosításához;

38.  emlékeztet arra, hogy a magas színvonalú és érdemi adatok rendelkezésre állása alapvető fontosságú a valódi versenyképességhez a mesterségesintelligencia-ágazatban, és felszólítja a közigazgatási szerveket, hogy gondoskodjanak az adatok előállításának, megosztásának és kezelésének olyan módjairól, amelyek révén a nyilvános adatok közvagyonná válnak, ugyanakkor a magánélet és az érzékeny adatok védelme is biztosított;

39.  hangsúlyozza a mélytanulás során felhasznált adatok minőségének fontosságát; megjegyzi, hogy a rossz minőségű, elavult, hiányos vagy helytelen adatok használata rossz előrejelzésekhez, ennek következtében pedig megkülönböztetéshez és egyoldalúsághoz vezethet;

40.  úgy véli, hogy a nem személyes adatok Unión belüli szabad áramlására vonatkozó új szabályok lehetővé teszik, hogy egyre több adat álljon rendelkezésre az adatközpontú innováció számára, ami megkönnyíti a kkv-k és az induló innovatív vállalkozások számára a mesterséges intelligencián alapuló innovatív szolgáltatások kifejlesztését és az új piacokra való belépést, ugyanakkor lehetővé teszi a lakosság és a vállalkozások számára, hogy jobb termékekhez és szolgáltatásokhoz jussanak;

41.  megállapítja, hogy a mesterséges intelligencia számos ágazatban képes lehet növelni a hatékonyságot, a kényelmet és a jólétet, amennyiben az iparágban régóta jelen lévő érdekelt felek együttműködnek a mesterséges intelligencia fejlesztőivel; továbbá megállapítja, hogy jelenleg nagy mennyiségű, nem személyes jellegű adat van az érdekelt felek birtokában, és ezek partnerségek útján felhasználhatók az érdekelt felek hatékonyságának növelése érdekében; úgy véli, hogy ahhoz, hogy ez megvalósuljon, a mesterséges intelligencia felhasználói és fejlesztői között mindenképpen együttműködés szükséges;

42.  hangsúlyozza az interoperabilitás és az adatok pontosságának jelentőségét annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a magas szintű megbízhatóságot és a biztonsági szabványokat az új technológiákban;

43.  úgy véli, hogy az EU-beli felhasználókra szabott mesterségesintelligencia-alkalmazások sikere gyakran a helyi piacok alapos ismeretét kívánja meg, valamint azt, hogy hozzá lehessen férni a megfelelő helyi adatokhoz és ezeket fel lehessen használni az adatkészletekkel kapcsolatos képzésre, rendszertesztelésre és -validálásra, különösen a természetes nyelvfeldolgozással kapcsolatos ágazatokban; kéri a tagállamokat, hogy ösztönözzék a magas színvonalú, interoperábilis és nyílt közszférabeli és magánkézben lévő adatok elérhetőségét;

44.  hangsúlyozza, hogy maximális koherenciát kell biztosítani az Európai Unió nagy adathalmazokkal kapcsolatos szakpolitikájával;

45.  üdvözli azokat az intézkedéseket, amelyek célja az adatok határokon átnyúló cseréjének és megosztásának elősegítése és támogatása;

46.  megállapítja, hogy jelenleg az adatmegosztás jóval alatta marad a benne rejlő lehetőségeknek, és jelentős mennyiségű adat kihasználtsága elégtelen;

47.  elismeri az adatmegosztástól való vonakodás jelenségét, és hangsúlyozza, hogy fel kell lépni az adatmegosztás ösztönzése érdekében; megállapítja, hogy a közös szabványok hiányának is nagy szerepe van az adatmegosztási képességben;

48.  üdvözli az olyan szabályozásokat, mint az adatok szabad áramlásáról szóló rendelet, valamint ennek jelentőségét például a mesterséges intelligencia területén abban a tekintetben, hogy eredményesebb és hatékonyabb folyamatokat tesz lehetővé;

49.  elismeri, hogy több piacalapú ösztönzőt kell bevezetni az adathozzáférés és -megosztás támogatása érdekében; tudomásul veszi azt a kockázatot, amelyet a nyílt adathozzáférés jelent az elsődlegesen adatokba történő beruházások tekintetében;

50.  nagyobb egyértelműséget kér az adatok tulajdonlási szabályait és a hatályos jogi kereteket illetően; megállapítja, hogy a szabályozási bizonytalanság az ágazat részéről túlzottan óvatos reakciókat eredményezett;

51.  hangsúlyozza a felhőalapú számítástechnikával és a nagy teljesítményű számítástechnikával kapcsolatos európai kezdeményezések jelentőségét, amelyek még inkább előmozdítják a mélytanulási algoritmusok fejlesztését és a nagy adathalmazok feldolgozását; határozottan úgy véli, hogy ezek a kezdeményezések akkor lehetnek sikeresek és relevánsak a mesterséges intelligencia fejlesztése szempontjából, ha az infrastruktúra nyitott az Unióban és máshol található állami és magánszervezetek előtt, és az ahhoz való hozzáférés feltételei a legkevésbé korlátozóak;

52.  üdvözli az európai nagy teljesítményű számítástechnika közös vállalkozás létrehozását; hangsúlyozza, hogy a szuper-számítástechnika és az adatinfrastruktúra elengedhetetlen a versenyképes innovációs ökoszisztéma biztosításához a mesterségesintelligencia-technológiák és -alkalmazások fejlesztése érdekében;

53.  hangsúlyozza, hogy a felhőalapú számítástechnikának kulcsszerepe van a mesterséges intelligencia elterjedésének ösztönzésében; hangsúlyozza, hogy a felhőalapú szolgáltatásokhoz való hozzáférés lehetővé teszi, hogy a magánvállalkozások, az állami intézmények, a kutatási és felsőoktatási intézmények, valamint a felhasználók hatékony és gazdaságilag életképes módon fejlesszék és használják a mesterséges intelligenciát;

3.Iparpolitika

54.  emlékeztet rá, hogy míg a mesterséges intelligenciát és a robotikát az iparban már régóta használják, az e tudományterületen bekövetkező fejlődés egye kiterjedtebb, így széles körű és változatos alkalmazása valamennyi emberi tevékenység terén lehetővé válik; úgy véli, hogy minden szabályozási keretben szerepelnie kell a rugalmasságnak, amely lehetővé teszi az innovációt és a mesterséges intelligenciával kapcsolatos új technológiák és felhasználások szabad fejlesztését;

55.  hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencia tárgykörének és alkalmazásainak megtalálását olyan tervezési folyamatnak kell megelőznie, amelyet az igények és olyan elvek vezérelnek, amelyek figyelembe veszik a kívánt eredményeket és az ezek eléréséhez szükséges, gazdasági és társadalmi szempontból legjobb módszert; úgy véli, hogy a fejlesztés valamennyi szakaszában az egyértelmű szakpolitikák megléte a célnak megfelelő végrehajtást eredményez majd, és segít kezelni a kockázatokat és a hátrányokat;

56.  javasolja a köz-magán partnerségek alkalmazását és támogatását az olyan főbb kihívások megoldásainak megtalálása érdekében, mint például az adat-ökoszisztéma kiépítése és az adatokhoz való hozzáférésnek, azok megosztásának és áramlásának elősegítése az emberek magánélethez való jogának megóvása mellett;

57.  hangsúlyozza, hogy a mesterségesintelligencia-rendszerek jövőjének jelentős kihívása a szoftvergyártási technológia következetlen minősége, és hogy ezért nagy szükség van a mesterségesintelligencia-rendszerek kiépítésének és használatának szabványosítására;

58.  tudomásul veszi az e téren világszerte végzett munkát, és elismeri, hogy proaktív együttműködésre van szükség a partnerekkel, különösen az OECD-vel és a G20-akkal az ágazat jövőbeni irányának kijelölése során annak érdekében, hogy az EU továbbra is versenyképes maradjon és garantálja a nemzetek közötti egyenlő hozzáférést, továbbá a mesterséges intelligencia fejlesztéséből fakadó előnyök lehető legszélesebb körben történő megosztása céljából;

59.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy számos Európán kívüli vállalkozás és harmadik országbeli szervezet egyre szélesebb körben alkalmaz mesterséges intelligencián alapuló prediktív modelleket azért, hogy az uniós piacokon nyújtson szolgáltatást és kihasználja az ott keletkező hozzáadott értéket, különösen helyi szinten, továbbá hogy nyomon kövesse és esetlegesen befolyásolja a politikai hangulatot, ami potenciálisan veszélyezteti az uniós polgárok technológiai szuverenitását;

60.  hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencia állami támogatását azon stratégiai ágazatokra kell összpontosítani, amelyekben az uniós iparnak a legnagyobb lehetőségei nyílnak arra, hogy globális szinten vezető szerepet játsszon, és amelyek az általános közérdek szempontjából hozzáadott értékkel bírnak;

3.1.Kiemelt ágazatok

3.1.1.Közszféra

61.  kiemeli, hogy számos előny származik a mesterséges intelligenciából és a robotikából a közszférában, és üdvözli a kutatásra és fejlesztésre fordított beruházások növelését az ágazat gyors fejlődésének biztosítása érdekében;

62.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak oktatási és mesterségesintelligencia-képzési programokba is be kell ruházniuk, hogy segítséget nyújtsanak a közszférában dolgozók számára a mesterséges intelligencia és a robotika használatának megismerésében; megállapítja, hogy tájékoztató kampányokra is szükség van azon polgárok számára, akik a mesterségesintelligencia-rendszerek és a robotika által biztosított közszférabeli szolgáltatásokat veszik majd igénybe, hogy eloszlassák félelmeiket a személyes adataik feletti ellenőrzés elvesztését illetően, és meg lehessen teremteni a bizalmat;

63.  hangsúlyozza, hogy a közszféra adatai rendkívüli adatforrásnak minősülnek, amelyek hozzájárulhatnak a gyors haladáshoz, és új stratégiát teremthetnek az új digitális technológiák, különösen a mesterséges intelligencia bevezetésében;

64.  úgy véli, hogy a megbízható mesterséges intelligencia közszférában való felhasználása nagyban támogathatja a közigazgatási döntéshozatal reformját és fejlesztheti a közszolgáltatásokat, továbbá lendületet adhat a mesterséges intelligencia egyéb ágazatokban való szélesebb körű elterjedésének;

65.  elismeri a robotikus folyamatautomatizálás alkalmazását és annak a közszférabeli folyamatok fejlesztésére gyakorolt hatását; megemlíti annak a hagyományos korábbi rendszerekkel való interoperabilitását;

66.  kéri a tagállamokat, hogy álljanak e digitális átalakulás élére azzal, hogy a mesterségesintelligencia-technológia elsődlegesen felelős felhasználóiként és vásárlóiként lépnek fel; hangsúlyozza ebben az összefüggésben, hogy a tagállamoknak módosítaniuk kell a nyilvános adatok gyűjtésére, felhasználására, tárolására vagy annotálására és más kapcsolódó témákra vonatkozó adatpolitikáikat, hogy lehetővé tegyék a mesterséges intelligenciának a közszféra valamennyi ágazatában történő alkalmazását;

67.  hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencia fejlesztésének folyamatába be kell vonni a nyilvánosságot; felhívja ezért a Bizottságot, hogy tegyen közzé minden olyan algoritmust, eszközt vagy technológiát, amelyet a nyilvánosság nyílt forrásként finanszíroz, vagy társfinanszíroz;

68.  úgy véli, hogy a mesterséges intelligencia nagy előnyt jelent majd az egyszeri adatszolgáltatás elvének alkalmazása szempontjából, lehetővé téve a különböző forrásokból származó adatbázisok és információk kombinálását, megkönnyítve ezáltal a polgárok és a közigazgatási szervek közötti kapcsolattartást;

69.  kéri a Bizottságot, hogy garantálja a polgárok védelmét a közigazgatásban a Kínában felhasználni tervezetthez hasonló bármilyen, mesterséges intelligencia útján történő besoroláson alapuló döntési rendszerrel szemben;

3.1.2.Egészségügy

70.  hangsúlyozza, hogy az emberi kapcsolat az emberi gondozás kulcsfontosságú szempontja;

71.  megjegyzi, hogy a mesterséges intelligencia és a robotika a várható élettartam növekedésével potenciális előnyökkel jár a gondozási ágazatban, például azáltal, hogy az orvosoknak és az ápolóknak több idejük lesz értékesebb tevékenységekre (például a betegekkel való interakcióra);

72.  rámutat, hogy a mesterséges intelligencia hatása már eddig is megnyilvánult a jólét, a megelőzés, a diagnosztizálás és a kutatás területén, és nagy lehetőségeket rejt a személyre szabott ellátás megtervezésében; úgy véli, hogy ez végső soron egy fenntarthatóbb, hatékonyabb és eredményalapúbb egészségügyi ökoszisztémához vezet majd;

73.  megjegyzi, hogy amikor az emberi diagnózist mesterséges intelligenciával egészítik ki, a hibaarány rendszerint jóval kisebb, mint amikor kizárólag emberi orvosok állítanak fel diagnózist(8);

74.  hangsúlyozza, hogy az adatok egészségügyi ágazatban történő felhasználását körültekintően és etikusan kell nyomon követni, és az semmilyen módon nem akadályozhatja a szociális védelemhez vagy biztosításhoz való hozzáférést;

75.  úgy véli, hogy amikor a mesterséges intelligenciát beültetett orvosi eszközökben használják, az azt viselő személynek jogot kell biztosítani arra, hogy az eszközben használt forráskódot ellenőrizze és módosítsa;

76.  különös figyelmet kell fordítani a nagy adathalmazok (big data) egészségügyi felhasználására azzal a céllal, hogy a lehető legnagyobb mértékben kiaknázhatók legyenek a benne rejlő lehetőségek – például az egyes betegek egészségi állapotának, valamint a tagállamok közegészségügyi rendszerei teljesítményének javítása terén – anélkül, hogy az etikai követelményeket lazítanák vagy veszélyeztetnék a polgárok magánéletének védelmét vagy biztonságát;

77.  hangsúlyozza azonban, hogy az orvostechnikai eszközök jóváhagyására szolgáló jelenlegi rendszer nem feltétlenül alkalmazható a mesterséges intelligenciára épülő technológiák esetében; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon az e technológiák terén elért előrehaladást, és szükség esetén tegyen javaslatot a szabályozási keret módosítására a felhasználó (orvos/szakember), a technológiai megoldás gyártója és a kezelést nyújtó egészségügyi létesítmény felelősségének meghatározására szolgáló keret létrehozása érdekében; rámutat, hogy mesterséges intelligencia használata esetén a károkért viselt jogi felelősség központi kérdésként merül fel az egészségügyi ágazatban; szükségesnek tartja ezért annak biztosítását, hogy azon esetekben, amikor a felhasználó megalapozott szakmai véleménye – akár csak részlegesen is – eltér a gép következtetéseitől, ne fordulhasson elő, hogy a kártérítési perektől való félelem miatt mégis rendre a technológiai eszköz által javasolt diagnosztikai megoldás vagy kezelés elfogadása mellett döntsön;

78.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy növeljék az egészségüggyel kapcsolatos, mesterséges intelligenciát alkalmazó technológiák finanszírozását az állami és a magánszektorban; üdvözli ezzel összefüggésben a 24 EU-tagállam és Norvégia által azzal a céllal aláírt együttműködési nyilatkozatot, hogy európai szinten erősítsék a mesterséges intelligenciába történő beruházások hatását; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot annak megfontolására, hogy szükség van-e az orvosi és az egészségügyi személyzet képzési programjainak korszerűsítésére és európai szintű szabványosítására a magas szintű szakértelem és a tagállamok közötti egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében a robotok segítségével végzett műtétekre, a biomedicinára és a mesterséges intelligencián alapuló orvosbiológiai képalkotásra vonatkozó ismeretek és az e területek legkorszerűbb technológiai eszközeinek használata terén;

79.  kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan stratégiákat és szakpolitikákat, amelyek az EU-t világvezető helyzetbe hozhatják az egészségügyi technológia bővülő területén, és egyúttal gondoskodnak arról, hogy a betegek zökkenőmentes és hatékony orvosi ellátásban részesüljenek;

80.  elismeri, hogy a jobb diagnosztika több millió életet menthet meg, mivel az Egészségügyi Világszervezet szerint Európában a korai halálesetek 89%-át nem fertőző betegségek okozzák;

81.  támogatja a mesterséges intelligencia és a robotika hozzájárulását az egészségügyi szektorban a megelőző, klinikai és rehabilitációs gyakorlatok és technikák innovációját illetően, különös tekintettel a fogyatékossággal élő betegeknek kínált előnyökre;

82.  elismeri, hogy a robotika területén az érzékelők fokozott használata növelte a gondozás hatókörét, és lehetővé teszi a betegek számára, hogy személyre szabottabb kezelést és szolgáltatást kapjanak, távellátásban részesüljenek saját otthonukban, és emellett még több érdemi adatot lehessen előállítani;

83.  elismeri, hogy az Eurobarométer 2017. májusi felmérése(9) szerint az uniós polgárok számára még mindig kényelmetlen a gondolat, hogy robotokat használjanak a mindennapi egészségügyi ellátás során; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan stratégiákat és kommunikációs kampányokat, amelyek célja a robotok mindennapi életben való használatával kapcsolatos előnyökre való figyelemfelhívás; megemlíti különösen a Japán robotikai stratégiájában megnyilvánuló törekvéseket;

3.1.3.Energiaipar

84.  megállapítja, hogy a mesterséges intelligencia lehetővé teszi az energiaszolgáltatók számára, hogy a megelőző karbantartástól az előrejelzésen alapuló karbantartás felé mozduljanak el, és hatékonyabb energiatermelést valósítsanak meg azzal, hogy javítják a megbízhatóságot – különösen a megújuló energiaforrások tekintetében – és az új létesítmények számára a leghatékonyabb helyszíneket találják meg, ami így az igények jobb kielégítését eredményezi;

85.  elismeri, hogy a mesterséges intelligencia által a megújulóenergia-termelés lehetőségei kapcsán előállított pontosabb adatok nagyobb befektetői bizonyosságot eredményeznek a vállalkozások és a magánszemélyek számára, ezáltal felgyorsítják a megújuló energiaforrásokra való energetikai átállást, és hozzájárulnak az Unió éghajlatsemleges gazdaságra vonatkozó hosszú távú stratégiájához;

86.  megjegyzi, hogy az érzékelőkkel kapcsolatos megoldásokat már használják a házak energiafelhasználásának irányítására, és ez jelentős energetikai és pénzbeli megtakarításokat eredményezett;

87.  üdvözli a mesterséges intelligencia által az emberi tevékenység éghajlatra gyakorolt hatásának modellezésében, azonosításában és enyhítésében képviselt lehetőségeket; megjegyzi, hogy miközben a fokozott digitalizáció új energiaszükségleteket is támaszt, hatékonyabbá is teheti az energiaintenzív ágazatokat, és biztosíthatja a folyamatok jobb megismerését, ami fejlesztésükhöz vezethet;

88.  hangsúlyozza, hogy a digitalizáltabb energiaágazat esetén az energetikai hálózatok nagyobbak és a kiberfenyegetésnek fokozottabban kitettek lesznek; kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az energetikai ágazat digitális átalakulását kísérjék olyan intézkedésekkel, pl. a mesterséges intelligencia bevezetésével, amelyek javítják a kiberbiztonságot;

3.1.4.Közlekedés

89.  üdvözli, hogy a mesterséges intelligencia és a robotika nagyban javíthatják közlekedési rendszereinket az önvezető vonatok és gépjárművek bevezetésével; kéri a kutatásra és fejlesztésre fordított beruházás növelését ezen a területen, hogy biztosítva legyen biztonságos és hatékony fejlődése; hangsúlyozza a nagyobb technológiai vállalkozások és a kis- és középvállalkozások számára egyaránt megnyíló óriási lehetőségeket;

90.  megjegyzi, hogy a közlekedési ágazatban az emberi hibázási lehetőség csökkentése révén a rendszer potenciálisan hatékonyabbá válhat, kevesebb baleset következik be, az egyértelműbb értékeléseknek és a technológia prediktív jellegének köszönhetően, kevesebb lesz a késedelem, ha feltérképezhetőek a közlekedési minták és a szolgáltatások menetrend szerinti végezhetőek, valamint több megtakarítás tehető, kevesebb lesz a sofőrök által okozott hiba, és ésszerűsödnek a belső folyamatok;

91.  megjegyzi, hogy a vezető nélküli járművek elterjedése a jövőben kockázatokat jelent az adatvédelmi elégtelenségek és a technikai meghibásodások tekintetében, valamint a járművezetőről a gyártóra helyezi át a felelősséget, ezért a biztosítótársaságoknak módosítani kell a kockázatok garanciavállalásba való beépítésének módján;

92.  megállapítja, hogy a hangalapú kommunikációt egyre szélesebb körben használják a járművekkel és közlekedési rendszerekkel való interakcióban, ám ezek a lehetőségek csak néhány európai nyelven állnak rendelkezésre, ezért gondoskodni kell arról, hogy ezeket a lehetőségeket valamennyi európai az anyanyelvén használhassa;

3.1.5.A mezőgazdaság és az élelmiszerlánc

93.  megállapítja, hogy a mesterséges intelligencia potenciálisan katalizálhatja a jelenlegi élelmiszerrendszer diszruptív átalakulását és egy sokfélébb, ellenállóbb, regionális feltételekhez szabott és egészséges jövőbeli modell felé vezethet;

94.  megállapítja, hogy a mesterséges intelligencia szerepet játszhat az élelmezésbiztonsági kérdések kezelésére,az éhínség és az élelmiszerek okozta járványok kitörésének előrejelzésére, az élelmiszer-veszteség és a hulladék csökkentésére, továbbá a föld, a víz és az ökoszisztéma egészsége szempontjából kritikus egyéb környezeti erőforrások fenntartható kezelésének javítására irányuló erőfeszítések során;

95.  hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencia kritikus pontokon avatkozhat be az élelmiszerrendszer-értékláncba a termeléstől a fogyasztásig, és fokozhatja azon képességünket, hogy alapvetően megváltoztassuk az élelmiszerek előállítási, feldolgozási és vásárlási módját a földhasználati tervezés tájékoztatásától kezdve;

96.  megállapítja, hogy a mesterséges intelligencia javíthatja az erőforrás-gazdálkodást és az erőforrás-hatékonyságot, segíthet a betakarítás utáni hulladék csökkentésében, és befolyásolhatja a fogyasztói döntéseket;

97.  megállapítja, hogy a precíziós mezőgazdaságot támogató mesterséges intelligencia potenciálisan a mezőgazdasági termelés, valamint a tágabb értelemben vett földkezelés diszruptív átalakulásához vezethet, a földhasználati tervezés javításával, a földhasználat változásának előre jelzésével és a termény egészségének megfigyelésével, ugyanakkor pedig átalakíthatja a szélsőséges időjárási események előrejelzését;

98.  megállapítja, hogy a mesterséges intelligencia radikálisan módosíthat a források célba juttatásán, a növényvédelmen és a mezőgazdasági üzemek kezelésén, befolyásolhatja a gazdálkodási gyakorlatokat, módosíthatja a biztosítási termékek nyújtását, illetve segíthet előre jelezni és elkerülni a jövőbeli éhínségeket és a súlyos akut alultápláltság előfordulásait;

99.  megállapítja, hogy a mesterséges intelligencia lehetővé teheti a jobb döntéseket azt illetően, hogyan kell kezelni mezőgazdasági rendszereket és ösztönözheti a döntéstámogatási és ajánlói rendszerek fejlesztését az üzemi hatékonyság és egészség javításával;

3.1.6.Kiberbiztonság

100.  megállapítja, hogy a kiberbiztonság a mesterséges intelligencia fontos vetülete, különösen a magas szintű mesterséges intelligenciában az átláthatósággal kapcsolatos kihívások miatt; úgy véli, hogy a forráskód ellenőrzésére és az átláthatósági és elszámoltathatósági követelményekre is kiterjedő technológiai szempontot intézményi megközelítés kell, hogy kiegészítse, amely azzal foglalkozik, milyen kihívásokat támaszt a más országokban fejlesztett mesterséges intelligenciának az uniós egységes piacra történő bevezetése;

101.  sürgeti a kiberbiztonsági jogszabály mielőbbi végrehajtását; megjegyzi, hogy az uniós tanúsítási rendszereknek biztosítaniuk kell a biztonságos mesterségesintelligencia- és robotikai rendszerek ellenállóbb fejlesztését és alkalmazását;

102.  úgy ítéli meg, hogy a mesterséges intelligencia egyszerre kiberbiztonsági fenyegetés és a kibertámadások elleni küzdelem eszköze; úgy véli, hogy az Európai Uniós Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökségnek (ENISA) ki kell dolgoznia egy kiberbiztonsággal kapcsolatos cselekvési tervet a mesterséges intelligencia területén, amelynek a mesterséges intelligenciára jellemző veszélyeket és gyenge pontokat kell értékelnie és kezelnie;

103.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az ipari bázist mint a mesterséges intelligencia biztonsági fejlesztésének stratégiai elemét; hangsúlyozza, hogy az ambiciózus mértékű kiberbiztonság, adatvédelem és megbízható IKT-szolgáltatások megteremtéséhez Európának be kell ruháznia technológiai függetlenségébe; hangsúlyozza, hogy az EU-nak sürgősen ki kell építenie saját infrastruktúráját, adatközpontjait, felhőrendszereit és alkotóelemeit, például a grafikaiprocesszor- és csipgyártását;

104.  megállapítja, hogy a mesterséges intelligencia fejlődésével és a hackerek egyre kifinomultabb módszereire tekintettel rendkívül fontos, hogy erőteljes kiberbiztonsági megoldások álljanak rendelkezésre;

105.  felismeri, hogy a kiberbiztonsági mesterségesintelligencia-megoldások végrehajtása lehetővé teszi majd a veszélyek előrejelzését, megelőzését és enyhítését;

106.  hangsúlyozza, hogy bár a mesterséges intelligencia biztosítja majd a veszélyek jobb felismerését, ezeket a veszélyeket mindenképpen embereknek kell értelmeznie, hogy megállapítható legyen, hogy valódiak-e vagy sem;

107.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a blokkláncalapú kiberbiztonsági rendszerek felhasználását, amelyek javítják a mesterségesintelligencia-infrastruktúrák ellenálló képességét, megbízhatóságát és szilárdságát az adattitkosítás közvetítő nélküli modelljei útján; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a polgárokat tanúsítványok útján jutalmazza adataik fejében;

108.  kéri a Bizottságot, hogy az erőfeszítések további ötvözése és koordinálása útján Európa-szerte erősítse meg az Unió kiberbiztonsági kapacitását;

3.1.7.Kkv-k

109.  elismeri a kkv-k jelentőségét a mesterséges intelligencia sikeres alkalmazása terén; üdvözli azt a bizottsági kezdeményezést, amely egy olyan lekérhető mesterséges intelligenciát nyújtó platform megteremtésére irányul, amely előmozdítja majd a technológiatranszfert és katalizálja az induló innovatív vállalkozások és kkv-k növekedését; kéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a mesterséges intelligencia olyan digitális innovációs csomópontjainak létrehozását, amelyek nem eredményezik további közigazgatási rétegek létrehozását, hanem a hatékonyságukat már bizonyító projektekbe történő beruházások felgyorsítására összpontosítanak;

110.  elismeri, hogy a mesterséges intelligenciába való beruházás költségei komoly akadályokat jelentenek a kkv-k számára a belépést illetően; elismeri, hogy a mesterséges intelligencia fogyasztók által történő, széles körű használata kockázatmentesssé tenné ezt a beruházást a kkv-k számára;

111.  hangsúlyozza, hogy elő kell segíteni a mesterséges intelligencia kkv-k általi alkalmazását, valamint a fogyasztók mesterségesintelligencia-használatát;

112.  hangsúlyozza, hogy célzott intézkedésekre van szükség annak biztosítására, hogy a kkv-k és induló innovatív vállalkozások képesek legyenek bevezetni a mesterségesintelligencia-technológiákat és kihasználni ezek előnyeit; úgy véli, hogy az új uniós jogszabályok által a mesterséges intelligencia technológiai fejlesztésére gyakorolt hatások hatásvizsgálatának kötelezőnek kell lennie, továbbá hogy az ilyen hatásvizsgálatokkal nemzeti szinten is foglalkozni kell;

113.  hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencia támogathatja a kkv-kat, ugyanakkor a nagyméretű korai elfogadók és fejlesztők lehetőségeit is bővíti; rámutat ezért, hogy versenyjogi szempontból gondoskodni kell az új torzulások megfelelő értékeléséről és kezeléséről;

4.A mesterséges intelligencia és a robotika jogi kerete

114.  felhívja a Bizottságot, hogy a mesterséges intelligencia fejlődése szempontjából kedvező szabályozási környezet előmozdítása érdekében és a jogalkotás minőségének javítására vonatkozó elvvel összhangban rendszeresen értékelje újra a jelenlegi jogszabályokat annak biztosítása érdekében, hogy azok – az Unió alapvető értékeinek tiszteletben tartása mellett – megfelelőek legyenek a mesterséges intelligencia tekintetében, és ha ez nem valósul meg, tegyen javaslatot módosításukra vagy terjesszen elő új javaslatokat;

115.  üdvözli olyan mesterséges intelligenciára alapuló részvételi platformok létrehozását, amelyek lehetővé teszik, hogy a polgárokat az általuk benyújtott javaslatok útján a kormányok sikeresen meghallgassák és interakciót folytassanak velük, többek között részvételi költségvetés és a közvetlen demokrácia más eszközei révén; hangsúlyozza, hogy az alulról építkező projektek elősegíthetik a polgárok részvételét, és segíthetnek abban, hogy az emberek eredményesebb, demokratikusabb módon hozzanak tájékoztatáson alapuló döntéseket;

116.  megállapítja, hogy a mesterséges intelligencia olyan fogalom, amely számtalan terméket és alkalmazást magában foglal, az automatizálástól, az algoritmusoktól, a szűk körben alkalmazott mesterséges intelligenciától az általános mesterséges intelligenciáig; úgy véli, hogy óvatos megközelítésre van szükség a mesterséges intelligenciára vonatkozó átfogó jogszabály vagy szabályozás vonatkozásában, mivel az ágazati szabályozás adott esetben olyan szakpolitikákat ír elő, amelyek kellően általánosak, azonban olyan mértékig konkrétak is, hogy érdemiek legyenek az ágazat számára;

117.  hangsúlyozza, hogy a szakpolitikai keretet úgy kell kialakítani, hogy ösztönözze a mesterséges intelligencia minden típusának fejlesztését, és ne csak a mély tanuláson alapuló rendszerekét, amelyekhez hatalmas mennyiségű adat szükséges;

4.1.A mesterséges intelligencia belső piaca

118.  hangsúlyozza a kölcsönös elismerés elvének fontosságát az intelligens jószágok, köztük a robotok és a robotikai rendszerek határokon átnyúló alkalmazásában; emlékeztet arra, hogy szükség esetén teszteléssel, tanúsítással és termékbiztonsággal kell biztosítani, hogy bizonyos áruk kialakításuknál fogva és alapértelmezett módon biztonságosak legyenek; ezzel összefüggésben leszögezi a mesterséges intelligencia etikai vonatkozásaival kapcsolatos munka fontosságát is;

119.  hangsúlyozza, hogy a európai digitális egységes piaci stratégia végrehajtásához kapcsolódó uniós jogszabályoknak fel kell számolniuk a mesterséges intelligencia felhasználásának akadályait; kéri a Bizottságot, hogy értékelje, mely területeken van szükség a szakpolitikai és szabályozási keretek naprakésszé tételére ahhoz, hogy kiépítsék a mesterséges intelligencia egységes európai piacát;

120.  felismeri, hogy a robotikát és a mesterségesintelligencia-technológiákat egyre növekvő mértékben alkalmazzák az autonóm járművekben, így például az önvezető autókban és a polgári célokra használt drónokban; megjegyzi, hogy egyes tagállamok már most is jogszabályokat iktatnak be vagy terveznek e területen, ami ahhoz vezethet, hogy a különböző nemzeti jogszabályok gátolják az autonóm járművek fejlődését; ezért olyan egységes uniós szabálycsomag megalkotására hív fel, amely megfelelő egyensúlyt teremt a felhasználók, a vállalkozások és más érintett felek érdekei és lehetséges kockázatai között, elkerülve ugyanakkor a robotika- és mesterségesintelligencia-rendszerek túlszabályozását;

121.  sürgeti a tagállamokat, hogy korszerűsítsék szakképzési és oktatási rendszereiket annak érdekében, hogy az arányossági tesztről szóló irányelvvel(10) és a szakmai képesítésekről szóló irányelvvel(11) összhangban figyelembe vegyék a mesterséges intelligenciával kapcsolatos a tudományos fejlődést és fejlesztéseket, valamint hogy az elkövetkező évtizedekben globális szinten versenyképessé tegyék az uniós szakmai szolgáltatásokat;

122.  hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligenciát számos olyan ágazatban alkalmazzák, ahol a szabványosítás nagy jelentőséggel bír, ilyen például az intelligens gyártás, a robotok, az önvezető autók, a virtuális valóság, az egészségügyi ellátás és az adatelemzés, és úgy véli, hogy a mesterséges intelligenciára vonatkozó uniós szintű szabványosítás elő fogja segíteni az innovációt és magas szintű fogyasztóvédelmet fog biztosítani; elismeri, hogy noha a biztonság, a megbízhatóság, az interoperabilitás és a védelem területén sok szabvány létezik, a robotikára és a mesterséges intelligenciára vonatkozó közös szabványok további előmozdítására és fejlesztésére van szükség, és ez az Unió prioritásainak részét kell képezze; felhívja a Bizottságot, hogy az uniós szabványügyi testületekkel együttműködve továbbra is proaktívan lépjen fel a nemzetközi szabványügyi testületeknél az e területre vonatkozó szabványok javítása érdekében;

123.  emlékeztet rá, hogy a szolgáltatásokra vonatkozó meglévő szabályozási keret – nevezetesen a szolgáltatási irányelv(12), a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv és az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv(13) – a mesterséges intelligencián alapuló szolgáltatásokra vonatkozó szakpolitika számos szempontjára kiterjed; Hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy a döntéshozatalért végső soron mindig az embereknek kell felelősséget vállalniuk, különösen az olyan szakmai szolgáltatások esetében, mint az orvosi, a jogi és a számviteli szakma; úgy véli, hogy át kell gondolni, hogy szükséges-e szakképzett szakember felügyelete a jogos közérdekű célok védelme és kiváló minőségű szolgáltatások nyújtása érdekében;

124.  elismeri a továbbfejlesztett digitális szolgáltatások, például a virtuális asszisztensek, a csevegőrobotok és a virtuális ágensek jelentőségét, amelyek példátlan működési hatékonyságot eredményeznek, emellett elismeri, hogy – tekintettel a mesterséges intelligencia és a robotika autonómiájának korlátaira – a jobb és megbízhatóbb döntések érdekében szükség van az emberközpontú és piacvezérelt mesterséges intelligencia fejlesztésére;

4.2.Személyes adatok és a magánélet védelme

125.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az emberek robotokkal és mesterséges intelligenciával folytatott kommunikációja során felhasznált adatok magas szintű biztonságát és védelmét; ezért kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy integrálják a biztonság és a beépített adatvédelem elvét a robotikával és a mesterséges intelligenciával kapcsolatos szakpolitikáikban;

126.  hangsúlyozza, hogy a magánélet védelméhez való jog és a személyes adatok védelméhez való jog, amelyeket az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 8. cikke, illetve az az Európai Unió működéséről szóló szerződés 16. cikke rögzít, a robotika és a mesterséges intelligencia minden területére vonatkoznak, továbbá hogy az adatvédelemre vonatkozó uniós jogi kereteket maradéktalanul be kell tartani; hangsúlyozza a robotikai rendszerek és a mesterséges intelligenciák tervezőinek felelősségét a termékek olyan módon való fejlesztéséért, hogy azok biztonságosak és rendeltetésüknek megfelelőek legyenek, továbbá olyan adatkezelési eljárásokat kövessenek, amelyek összhangban vannak a hatályos jogszabályokkal és a titoktartás, az anonimitás, a tisztességes bánásmód valamint a jogszerű eljárás elvével;

127.  kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a mesterséges intelligenciára vonatkozó uniós jogszabályokban olyan intézkedések és szabályok szerepeljenek, amelyek figyelembe veszik a terület gyors technológiai fejlődését, annak biztosítása érdekében, hogy az uniós jogszabályok ne maradjanak el a technológiai fejlődés és a technológiaalkalmazás görbéje mögött; hangsúlyozza, hogy a szóban forgó jogszabályoknak eleget kell tennie a magánélet védelmére és az adatvédelemre vonatkozó szabályoknak; felhív a kamerák és érzékelők robotokban és mesterséges intelligenciával rendelkező rendszerekben való használatára vonatkozó szabályok, elvek és kritériumok felülvizsgálatára az uniós adatvédelmi jogi kereteknek megfelelően;

128.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a mesterséges intelligenciára vonatkozó bármely jövőbeli uniós szabályozási keret garantálja a magánálet védelmét és a kommunikáció titkosságát, a személyes adatok védelmét, beleértve a jogszerűség, a méltányosság és az átláthatóság, a beépített és alapértelmezett adatvédelem, a célhoz kötöttség, a tárolási korlátozás, a pontosság és az adatminimalizálás elvét, teljes összhangban az uniós adatvédelmi szabályokkal, valamint a biztonsággal, a személyes biztonsággal kapcsolatos és egyéb alapvető – köztük a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságához való – jogokkal;

129.  hangsúlyozza, hogy a magánélet védelméhez való jogot mindig tiszteletben kell tartani, és az egyének nem lehetnek személy szerint azonosíthatóak; hangsúlyozza, hogy mesterségesintelligencia-tervezőknek világos, egyértelmű, tájékoztatáson alapuló beleegyezéssel kell rendelkezniük, és feladatuk az érvényes beleegyezést, a titkosságot, a névtelenséget, a tisztességes bánásmódot és a jogszerű eljárást érintő eljárások kidolgozása és betartása; hangsúlyozza, hogy a tervezőknek teljesíteniük kell azokat a kéréseket, amelyek bármilyen kapcsolódó adat megsemmisítésére és adatbázisokból való törlésére irányulnak;

130.  emlékeztet rá, hogy a nem személyes adatok Európai Unióban való szabad áramlásának keretéről szóló, 2018. november 14-i (EU) 2018/1807 európai parlamenti és tanácsi rendelet(14) rögzíti, hogy ha a technológiai fejlődés lehetővé teszi az anonimizált adatok személyes adatokká történő alakítását, akkor ezeket az adatokat személyes adatként kell kezelni, és az általános adatvédelmi rendeletet(15) (GDPR) ennek megfelelően kell alkalmazni;

4.3.Felelősség

131.  üdvözli a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy létrehozza a felelősséggel és az új technológiákkal foglalkozó szakértői csoportot annak érdekében, hogy szakértelmével biztosítsa az EU számára a termékfelelősségről szóló irányelv(16) alkalmazhatóságát a hagyományos termékekre, az új technológiákra és az új társadalmi kihívásokra (termékfelelősségi irányelv csoport), és hogy segítse az EU-t olyan elvek kidolgozásában, amelyek iránymutatásként szolgálhatnak az alkalmazandó uniós és nemzeti szintű jogszabályoknak az új technológiákhoz való esetleges hozzáigazításához (új technológiák csoport);

132.  sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy e jogalkotási ciklus során nem terjesztettek elő jogalkotási javaslatot, ami hátráltatja a felelősségi szabályok uniós szintű frissítését, és e területen mind a kereskedők, mind a fogyasztók számára veszélyezteti az EU jogbiztonságát;

133.  megállapítja, hogy a mesterséges intelligenciával foglalkozó mérnököknek és az őket foglalkoztató vállalkozásoknak továbbra is elszámoltathatónak kell lennie azon társadalmi, környezeti és emberi egészséget érintő hatások tekintetében, amelyeket a mesterségesintelligencia-rendszerek vagy a robotika a jelenlegi és a jövőbeli nemzedékre kifejthet;

4.4.Fogyasztóvédelem és fogyasztói érdekérvényesítés

134.  hangsúlyozza, hogy a fogyasztói bizalom elengedhetetlen a mesterséges intelligencia fejlődéséhez, és hogy a mesterséges intelligencián alapuló rendszerek egyre több fogyasztói adatot használnak, ezért a kibertámadások elsődleges célpontjává válnak; hangsúlyozza továbbá, hogy a mesterséges intelligenciának olyan módon kell működnie, amely nem érinti hátrányosan a polgárokat és a fogyasztókat, és úgy véli, hogy ezért biztosítani kell az általa használt adatok és algoritmusok integritását;

135.  úgy véli, hogy a feldolgozóipari és az egyéni felhasználásra kifejlesztett mesterségesintelligencia-technológiákat piacfelügyeleti hatóságok általi és fogyasztóvédelmi szabályok szerinti termékbiztonsági ellenőrzéseknek kell alávetni adott esetben annak biztosítása érdekében, hogy a biztonsági minimumkövetelményeket betartsák, és fellépjenek az emberekkel való kölcsönhatásból vagy az emberek közelében végzett munkából eredő balesetek kockázatával szemben; úgy véli, hogy a mesterséges intelligenciára vonatkozó valamennyi szakpolitikának foglalkoznia kell az etikai kérdésekkel és az adatvédelemmel, beleértve a harmadik féltől származó és a személyes adatokat, a polgári jogi felelősséggel, valamint a kiberbiztonsággal kapcsolatos kérdésekkel;

4.5.Szellemitulajdon-jogok

136.  emlékeztet a fent említett, 2017. február 16-i állásfoglalására, amelyben megjegyezte, hogy nincsenek olyan jogi rendelkezések, amelyek kifejezetten a robotikára vonatkoznak, hanem hogy a meglévő jogi rendszerek és doktrínák könnyen alkalmazhatók a robotikára, bár néhány szempont külön mérlegelést igényel; megújítja az állásfoglalásban a Bizottságnak tett felszólítását, hogy támogassa a szellemi tulajdon horizontális, technológiasemleges megközelítését, amely azokra a különféle ágazatokra alkalmazandó, ahol a robotika alkalmazása felmerülhet;

137.  üdvözli e tekintetben a Bizottság által az intézményeknek címzett, a szellemitulajdon-jogok érvényesítéséről szóló 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(17) egyes vonatkozásaival kapcsolatos iránymutatásról szóló közleményt (COM(2017)0708), de hangsúlyozza, hogy ellenőrizni kell a szellemitulajdon-jogokra vonatkozó szabályok relevanciáját és hatékonyságát a mesterséges intelligencia fejlesztése tekintetében; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a célravezetőségi vizsgálatok fontosságát;

5.Etikai szempontok

138.  úgy véli, hogy a mesterséges intelligenciával kapcsolatos fellépéseknek és alkalmazásoknak összhangban kell állniuk az etikai alapelvekkel és a vonatkozó nemzeti, uniós és nemzetközi szabályozással,

139.  kéri, hogy hozzanak létre a mesterséges intelligenciával és a robotikával kapcsolatos bevált gyakorlatokat tartalmazó etikai chartát, amelyet a vállalatoknak és a szakértőknek követniük kell;

140.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az erős és átlátható, az ismeretek megosztását megerősítő együttműködést az állami és a magánszektorbeli ágazatok, valamint a tudományos élet szereplői között, továbbá mozdítsák elő a tervezők etikai vonatkozásokkal, biztonsággal és az alapvető jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos oktatását és képzését, valamint a fogyasztók oktatását és képzését a robotika és a mesterséges intelligencia használatáról, különösen a biztonságra és az adatvédelemre összpontosítva;

141.  kéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a mesterséges intelligencián alapuló alkalmazások ne használjanak különféle forrásokból származó adatokat az érintett kifejezett hozzájárulásának előzetes beszerzése nélkül; kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre olyan keretet, amely gondoskodik arról, hogy az érintett kifejezett hozzájárulása esetén csak a meghatározott célra szánt adatokat generálnak;

142.  kéri a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben a polgárok offline élethez való jogát, és gondoskodjon arról, hogy nem éri a polgárokat megkülönböztetés akkor, ha nincsenek róluk nyilvántartott adatok;

5.1.Emberközpontú technológia

143.  hangsúlyozza, hogy etikai szabályokat kell bevezetni az emberközpontú mesterségesintelligencia-fejlesztésnek, az algoritmikus döntéshozatali rendszerek elszámoltathatóságának és átláthatóságának, az egyértelmű felelősségi szabályoknak és a méltányosságnak a biztosítására;

144.  üdvözli a Bizottság kezdeményezését a mesterséges intelligenciával foglalkozó, magas szintű szakértői csoport, valamint egy olyan mesterséges intelligenciával foglalkozó uniós szövetségi hálózat létrehozására, amelynek célja etikai iránymutatások kidolgozása a mesterséges intelligencia tekintetében; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az ipar, a felsőoktatás és az állami hatóságok a lehető leginkább elfogadják a szóban forgó etikai iránymutatásokat; javasolja, hogy a tagállamok építsék be az iránymutatásokat nemzeti mesterségesintelligencia-stratégiáikba, és dolgozzanak ki valódi elszámoltathatósági struktúrákat ágazataik és kormányaik számára a mesterséges intelligencia kidolgozása és alkalmazása során;

145.  úgy ítéli meg, hogy elengedhetetlen a mesterséges intelligenciával kapcsolatos etikai iránymutatások végrehajtásának és az emberközpontú mesterséges intelligencia fejlődésére gyakorolt hatásnak a folyamatos nyomon követése; kéri a Bizottságot, hogy elemezze, hogy az önkéntes etikai iránymutatások elegendőek-e a mesterséges intelligencia olyan inkluzív, etikailag beágyazott elfogadásának biztosítására, ami nem teremt gazdasági és társadalmi megosztottságot az uniós társadalmakban, és szükség esetén szabályozási és szakpolitikai intézkedéseket javasol;

146.  tudomásul veszi a viselkedéselemzés nyomon követésének és az ahhoz való alkalmazkodásnak a legutóbbi fejleményeit; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan etikai keretet, amely korlátozza a felhasználását; sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre a mesterséges intelligenciával és a viselkedéselemzés területén történő felhasználásával kapcsolatos tudatosító és ismeretterjesztő kampányt;

5.2.Beépített értékek a technológiában – alapértelmezés szerinti etika

147.  rámutat arra, hogy az irányadó etikai keretnek a jó szándék, a „ne árts”, az autonómia és igazságosság elvére, az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt elvekre – például az emberi méltóság, az egyenlőség, az igazságosság és a méltányosság, a megkülönböztetésmentesség, a tájékoztatáson alapuló beleegyezés, a magán- és családi élet védelme, illetve az adatvédelem elvére –, valamint az uniós jog egyéb, alapul szolgáló elveire és értékeire – például a megbélyegzésmentesség, az átláthatóság, az önállóság, az egyéni felelősség és a társadalmi felelősség elvére –, továbbá a meglévő etikai gyakorlatokra és kódexekre kell épülniük;

148.  úgy véli, hogy Európának világszerte vezető szerepet kell vállalnia abban, hogy csak beépített etikával rendelkező mesterséges intelligenciát alkalmazzanak; hangsúlyozza, hogy ennek elérése érdekében különböző szinteken kell gondoskodni az etika irányításáról mesterséges intelligencia területén; azt ajánlja, hogy a tagállamok hozzanak létre a mesterséges intelligencia etikai nyomon követésével és felügyeletével foglalkozó szerveket, valamint ösztönözzék a mesterséges intelligencia fejlesztésével foglalkozó vállalkozásokat etikai testületek létrehozására, emellett dolgozzanak ki etikai iránymutatásokat mesterségesintelligencia-fejlesztőik számára;

149.  hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligenciára vonatkozó európai szabványoknak a digitális etika, az emberi méltóság, az alapvető jogok tiszteletben tartása, az adatvédelem és a biztonság elvein kell alapulniuk, hozzájárulva ezáltal a felhasználók bizalmának kiépítéséhez; hangsúlyozza, hogy fel kell használni az EU azon potenciálját, hogy stabil infrastruktúrát hozzon létre az adatvédelemre vonatkozó szigorú előírásokat és az emberi jogokat tiszteletben tartó mesterségesintelligencia-rendszerek számára; megállapítja, hogy a mesterséges intelligencia elvének fejlesztése során be kell építeni az átláthatóságot és a megmagyarázhatóságot;

150.  megállapítja, hogy az automatizált fegyverrendszerek esetében továbbra is a human in command (emberi vezérlésű) megközelítést kell alkalmazni a mesterséges intelligencia tekintetében;

5.3.Döntéshozatal – A mesterséges intelligencia és a robotika autonómiájának korlátozása

151.  hangsúlyozza számos összetett mesterségesintelligencia-rendszer jövőbeli magatartása előrejelzésének nehézségét és bonyolultságát, valamint az egymással interakciót folytató mesterségesintelligencia-rendszerek kialakulóban lévő magatartásait; kéri a Bizottságot, hogy értékelje, hogy szükség van-e a mesterséges intelligenciát alkalmazó döntéshozatallal kapcsolatos külön szabályozásra;

152.  megjegyzi, hogy a mesterséges intelligencia hasznos eszköz marad az emberi fellépésekhez való hozzájárulást illetően az utóbbi hatékonyságának javítása és a hibák csökkentése szempontjából;

153.  kéri, hogy amennyiben a mesterséges intelligenciát az egyéneket érintő olyan döntésekre használják fel, amelyek jelentős kockázatot hordoznak az egyének jogait és szabadságát illetően, illetve kárt okozhatnak számukra, a polgároknak legyen joguk értesülni erről, legyen továbbá jogorvoslati joguk és kártérítéshez való joguk;

154.  hangsúlyozza, hogy a döntéshozatali rendszerekben használt algoritmusokat nem szabad előzetes algoritmikus hatásvizsgálat nélkül alkalmazni, hacsak nem egyértelmű, hogy nincsenek jelentős hatással az egyének életére;

155.  úgy véli, hogy a – különösen a beépített autonómiával rendelkező – mesterséges intelligencia tekintetében (ideértve az érzékeny információk független kinyerésének, összegyűjtésének és különféle érdekeltekkel való megosztásának a képességét, továbbá az önálló tanulás vagy akár önmódosítás lehetőségét) szilárd elveket kell alkalmazni; hangsúlyozza, hogy a mesterségesintelligencia-rendszerek nem tárolhatnak bizalmas személyes információkat és ezeket nem tehetik közzé az adott információ forrásának kifejezett jóváhagyása hiányában;

5.4.Az algoritmusok átláthatósága, torzulásai és érthetősége

156.  rámutat arra, hogy míg a mesterséges intelligencia jelentős előnyökkel jár az automatizálás és a döntéshozatal szempontjából, kockázatot is hordoznak, amennyiben az algoritmusok rugalmatlanok és átláthatatlanok; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az algoritmusokat illetően nagyobb átláthatóságra van szükség;

157.  felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az adatvédelmi hatóságokat, hogy tárják fel és minden lehetséges intézkedéssel előzzék meg és szorítsák a minimumra az algoritmusokból fakadó diszkriminációt és torzulásokat, és dolgozzanak ki olyan szigorú közös etikai keretet a személyes adatok feldolgozásának átláthatósága és az automatizált döntéshozatal tekintetében, amely irányadó az adatfelhasználásra és az uniós jog alkalmazására nézve;

158.  hangsúlyozza, hogy bármely mesterségesintelligencia-rendszert az átláthatóság elveinek és az algoritmikus elszámoltathatóság tiszteletben tartásával kell kialakítani, lehetővé téve az ilyen rendszerek tevékenységének emberi megértését; megjegyzi, hogy a mesterséges intelligencia iránti bizalom megteremtése és fejlődésének lehetővé tétele érdekében a felhasználóknak tisztában kell lenniük adataik, egyéb adatok, valamint az adataikból kinyert adatok felhasználásának módjával, valamint azzal, hogy mikor kommunikálnak, vagy lépnek interakcióba valamely mesterségesintelligencia-rendszerrel, és mikor egy mesterségesintelligencia-rendszer által támogatott emberrel; úgy véli, hogy ez hozzá fog járulni ahhoz, hogy a felhasználók jobban megértsék és nagyobb magabiztossággal használják ezeket; hangsúlyozza, hogy a döntések érthetőségének a GDPR 13., 14. és 15. cikke szerinti uniós szabványnak kell lennie; emlékeztet arra, hogy a GDPR már rendelkezik az adatfeldolgozás alapját képező logika megismeréséhez való jogról; hangsúlyozza, hogy a GDPR 22. cikke szerint az egyéneknek joguk van emberi beavatkozást kérni és kapni, ha egy automatizált feldolgozás alapján hozott döntés jelentős hatással van rájuk;

159.  kiemeli, hogy a Bizottságnak, az Európai Adatvédelmi Testületnek, a nemzeti adatvédelmi hatóságoknak és más független felügyelő hatóságoknak alapvető szerepet kell játszaniuk általában az átláthatóság, a megfelelő eljárás és a jogbiztonság terén és különösen az alapvető jogokat védő konkrét normák, valamint az adatfeldolgozás és -elemzés felhasználásához kapcsolódó garanciák előmozdítása terén; felszólít a digitális környezetben a magatartás felügyeletével vagy szabályozásával megbízott hatóságok közötti szorosabb együttműködésre; felhív az ilyen típusú hatóságok forrásokkal és személyzettel való megfelelő ellátására;

160.  elismeri, hogy a gépi tanulás algoritmusait arra oktatják, hogy egyedül tanuljanak, ami előnyös az automatizálás és a döntéshozatal szempontjából; kéri olyan mesterséges intelligenciára vonatkozó etikai iránymutatások létrehozását, amelyek az algoritmusok átláthatóságával, megmagyarázhatóságával, az elszámoltathatósággal és a méltányossággal kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak;

161.  hangsúlyozza, hogy a mesterségesintelligencia-rendszerek algoritmusai által nyújtott eredményeknek megmagyarázhatónak és a nem szakmabeli közönség számára is érthetőnek kell lenniük, és e közönséget érdemi tájékoztatással kell ellátni, ez ugyanis szükséges a méltányosság értékeléséhez és a bizalom kialakításához;

162.  rámutat arra, hogy e technológiák és alkalmazásuk átláthatóságának hiánya számos etikai kérdést vet fel;

163.  megjegyzi, hogy a mesterségesintelligencia-rendszereknek megmagyarázhatónak kell lenniük az emberek számára, és a mesterségesintelligencia-rendszereknek érdemi információkat kell adnia, hogy visszajelzést lehessen biztosítani; elismeri, hogy a mesterségesintelligencia-modellek ereje a visszajelzésektől és az újbóli értékeléstől függ, és ösztönzi e folyamatot;

164.  megállapítja, hogy a polgárokat aggasztja, hogy nem tudják, mikor használnak mesterséges intelligenciát, és milyen információk kerülnek feldolgozásra; kéri annak egyértelmű közlését a polgárokkal, ha mesterséges intelligenciát használnak; hangsúlyozza, hogy a fogyasztói bizalom megőrzése érdekében fontos, hogy az átadott adatok biztonságosak legyenek;

165.  úgy véli, hogy az algoritmikus elszámoltathatóságot a politikai döntéshozóknak előre meghatározott paramétereken alapuló hatásvizsgálatok révén kell szabályozniuk;

166.  megjegyzi, hogy a forráskód közzététele nem oldja meg a mesterséges intelligencia átláthatóságának kérdését, mivel nem fedi fel a belső torzulásokat, és nem érthető meg belőle a gépi tanulás folyamata; hangsúlyozza, hogy az átláthatóság nemcsak a programkód átláthatóságát jelenti, hanem az adatok és az automatizált döntéshozatal átláthatóságát is;

167.  elismeri, hogy a forráskód közzététele az algoritmusokkal való visszaéléshez és manipulálásukhoz vezethet;

168.  kiemeli a fejlesztői elfogultság kezelésének fontosságát, és ezáltal annak szükségességét, hogy az informatikai ágazat valamennyi ágában diverzifikált munkaerőre van szükség, valamint a nemen és életkoron alapuló, a mesterségesintelligencia-rendszerekbe beágyazott részrehajlások elkerülését szolgáló védelmi mechanizmusokra;

169.  elismeri, hogy a programkód vagy a kereskedelmi titkok közzététele eltántorítaná a vállalkozásokat az új programokra vonatkozó kutatástól és fejlesztéstől, mivel szellemi tulajdonuk veszélyben lenne; megállapítja, hogy a mesterséges intelligencia fejlesztése inkább a modellek értelmezhetőségét, valamint a bevitt és oktató adatokkal való interakcióját kell, hogy ösztönözze;

170.  megállapítja, hogy bár az átláthatóság és a megmagyarázhatóság lehetővé teheti a meghibásodások kiszűrését, nem garantálja a megbízhatóságot, a biztonságot és a méltányosságot; ezért úgy véli, hogy az elszámoltathatóság elengedhetetlen a megbízható mesterséges intelligencia megvalósításához, amely különböző eszközökkel, például az algoritmusok hatásvizsgálatával, az audittal és a tanúsítással érhető el;

171.  hangsúlyozza, hogy protokollokat kell kialakítani az algoritmikus elfogultság folyamatos nyomon követése és kiszűrése céljából;

172.  rámutat arra, hogy az algoritmusok tervezőinek biztosítania kell, hogy a lényeges követelményeket, például a méltányosságot vagy a megmagyarázhatóságot a tervezési szakasz kezdetétől az egész fejlesztési ciklusban betartsák;

173.  megállapítja, hogy a bevált fejlesztési gyakorlatokat ismertető iránymutatásokat kell kidolgozni;

174.  hangsúlyozza, hogy a mesterségesintelligencia-modell történetének nyomon követése érdekében fontos az idővonal megjelenítése; úgy véli, hogy ez javítani fogja a modellek megértését és hozzájárul a bizalom megteremtéséhez, amely a történetükön alapul;

175.  hangsúlyozza, hogy a mesterségesintelligencia-rendszerek alkalmazását egyértelműen közölni kell a felhasználókkal való interakció során;

176.  hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencia és a robotika terjesztését az emberi jogok teljes körű tiszteletben tartásával kell végrehajtani, és a gépek és a robotok tervezése során semmilyen esetben sem szabad reprodukálni a nőkkel kapcsolatos sztereotípiákat, sem pedig a megkülönböztetés egyéb formáit;

177.  rámutat arra, hogy még a kiváló minőségű oktató adatok is a meglévő diszkrimináció és igazságtalanság állandósulásához vezethetnek, ha nem gondosan és tudatosan használják fel ezeket; megjegyzi, hogy a rossz minőségű, elavult, hiányos vagy helytelen adatoknak az adatfeldolgozás különböző szakaszaiban történő használata rossz előrejelzéseket és értékeléseket, és ebből következően olyan elfogultságot eredményezhet, ami végső soron az egyének alapvető jogainak megsértéséhez, vagy pusztán téves következtetésekhez vagy hamis eredményekhez vezethet; ezért úgy véli, hogy a nagy adathalmazok korában fontos annak biztosítása, hogy a statisztikai paritás elérése érdekében az algoritmusokat a kiváló minőségű adatokat tartalmazó reprezentatív minták alapján „tanítsák be”; hangsúlyozza, hogy még ha kiváló minőségű, pontos adatokat is használnak, a mesterséges intelligencián alapuló prediktív elemzés csak statisztikai valószínűséggel szolgálhat; emlékeztet arra, hogy a GDPR rendelet értelmében a személyes adatok statisztikai célú feldolgozása – ideértve a mesterséges intelligencia tanítását is – kizárólag összesített, az egyénekre újra nem vonatkoztatható adatokat eredményezhet;

178.  kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy azok, akik „deepfake” technológiával létrehozott anyagokat vagy szintetikus videókat vagy más realisztikusnak tűnő szintetikus videókat készítenek, kifejezetten közöljék, hogy ezek nem eredetiek;

179.  megjegyzi, hogy a mesterséges intelligencia hatalmas adatmennyiség összegyűjtésén alapul, gyakran pedig olyan új adatbázisok létrehozásán, amelyek segítségével feltételezéseket lehet felállítani az emberekről; úgy véli, hogy hangsúlyozni kell a potenciális veszélyekre való reagálási mechanizmusok meghatározását és kiépítését, hogy enyhíthetők legyenek a negatív hatások;

180.  ismételten hangsúlyozza, hogy a mesterségesintelligenca-rendszerek nem teremthetnek elfogultságot és azt nem erősíthetik meg; hangsúlyozza, hogy az algoritmusok fejlesztése és felhasználása során az elfogultsággal és a méltányossággal kapcsolatos megfontolásokat a tervezéstől a végrehajtásig minden szakaszban be kell építeni; hangsúlyozza, hogy az adatkészletet és az algoritmust értékelni és rendszeresen tesztelni kell, hogy biztosítható legyen a döntéshozatal pontossága;

6.Irányítás

6.1.Uniós szintű koordináció

181.  kéri a Bizottságot, hogy törekedjen az Unió határozott vezető szerepének kialakítására, amely megakadályozza az erőfeszítések megkettőzését és fragmentálódását, és biztosítja a koherens nemzeti szintű szakpolitikákat és a bevált gyakorlatok cseréjét a mesterséges intelligencia szélesebb körű használata érdekében;

182.  üdvözli a tagállamok által kidolgozott különböző nemzeti stratégiákat; üdvözli a Bizottság mesterséges intelligenciára vonatkozó összehangolt tervét, amelyet 2018. december 7-én tettek közzé; kéri a tagállamok és a Bizottság jobb együttműködését e tekintetben;

183.  megjegyzi, hogy számos tagállam már rendelkezik saját nemzeti mesterségesintelligencia-stratégiával, és örömmel veszi tudomásul, hogy 2018 áprilisában valamennyi tagállam aláírta a mesterséges intelligenciával kapcsolatos együttműködésről szóló nyilatkozatot; üdvözli továbbá a Bizottság és a tagállamok közös, a mesterséges intelligenciára vonatkozó, hamarosan elkészülő koordinált tervét, ugyanakkor felszólítja az összes érintett felet, hogy törekedjenek a lehető legmagasabb szintű együttműködésre;

184.  úgy véli, hogy megerősített együttműködésre van szükség a tagállamok és a Bizottság között annak érdekében, hogy olyan határokon átnyúló, következetest szabályokat biztosítsanak, amelyek ösztönzik az európai iparágak közötti együttműködést és lehetővé teszik olyan mesterséges intelligencia telepítését az egész Unióban, amely a szükséges biztonsági és védelmi szinteknek, illetve az uniós jogban foglalt etikai elveknek egyaránt megfelel;

185.  hangsúlyozza, hogy egy harmonizált, kockázatalapú és progresszív uniós adatpolitikai keret fokozná a bizalmat, és támogatná a mesterséges intelligencia európai fejlődését, ezáltal biztosítva a digitális egységes piac kiépítését és az európai vállalkozások fokozott termelékenységét;

186.  javasolja, hogy a Bizottság által végrehajtott, a mesterséges intelligenciához kapcsolódó meglévő és jövőbeli kezdeményezéseket és kísérleti projekteket – lehetőség szerint a javasolt felügyeleti mechanizmus alapján – szorosan hangolják össze annak érdekében, hogy szinergiahatásokat érjenek el és valódi hozzáadott értéket teremtsenek, elkerülve ugyanakkor a költséges kettős struktúrák létrehozását;

187.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg egy olyan mesterséges intelligenciával és algoritmikus döntéshozatallal foglalkozó európai szabályozási ügynökség létrehozásának lehetőségét, amelynek a következők a feladatai:

   kockázatértékelési mátrix létrehozása az algoritmustípusok és alkalmazási területek osztályozására a polgárokat érintő jelentős negatív hatás alapján;
   algoritmusos rendszerek felhasználásának kivizsgálása, amennyiben felmerül az emberi jogok megsértésének gyanúja (például egy visszaélést bejelentő személy bizonyítékot szolgáltat);
   tanácsadás más szabályozó ügynökségek számára az algoritmikus rendszereket illetően, amennyiben ezek a szóban forgó ügynökségek hatáskörébe tartoznak;
   a jogsérelem miatti felelősség megállapításának mechanizmusa – mint az algoritmikus rendszerek elszámoltathatóságának szabályozási eszköze – eredményességének elősegítése azáltal, hogy kapcsolattartó pontot biztosítanak olyan polgárok számára, akik nem ismerik a jogi eljárásokat;
   a magas szintű hatásrendszerek algoritmikus hatásértékelésének auditálása az algoritmikus döntéshozatal javasolt felhasználásának jóváhagyása vagy elutasítása érdekében nagyon érzékeny és/vagy biztonsági szempontból kritikus alkalmazási területeken (pl. a magán egészségügyi ellátásban); A magánszektor alkalmazásaival kapcsolatos algoritmikus hatásvizsgálat nagyon hasonló folyamat, mint közszféra tekintetében javasolt folyamat, azzal az esetleges különbséggel, hogy a nyilvánosságra hozatal különféle szakaszait a szabályozási ügynökség felé történő bizalmas kommunikációként lehet kezelni (a közzétételt tiltó megállapodás keretében) a létfontosságú kereskedelmi titkok megóvása érdekében;
   az algoritmikus döntéshozatali rendszerek által gyaníthatóan elkövetett jogsértések kivizsgálása úgy egyedi döntések (pl. egyetlen téves eredmény), mint a statisztikai döntési minták (pl. megkülönböztető elfogultság) esetében; A vizsgálatokat panasz benyújtása vagy pedig a visszaélést bejelentő személyek, oknyomozó újságírók vagy független kutatók (többek között NGO-k és tudósok) által adott bizonyíték alapján lehet megindítani;

188.  felhívja a figyelmet a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) által végzett, a mesterséges intelligenciára vonatkozó, folyamatban lévő munkára, és sürgeti a tagállamokat, hogy koordinálják ISO-tagjaikat annak érdekében, hogy az európai érdekeket megfelelően képviseljék e terület szabványainak kidolgozása során;

6.2.Nemzetközi irányítás

189.  üdvözli az OECD mesterségesintelligencia-politikai megfigyelőközpontjának létrehozását, és nagyobb ambiciózusságra hív fel a további együttműködésre vonatkozó ütemterv kidolgozása terén;

190.  hangsúlyozza a harmadik országokban – konkrétan az Egyesült Államokban, Kínában, Oroszországban és Izraelben –kidolgozás alatt álló különböző modellek szerepét, és kiemeli az értékeken alapuló európai megközelítést, valamint a mesterséges intelligencia etikus fejlesztése és alkalmazása céljából a nemzetközi partnerekkel kétoldalú és többoldalú összefüggésben való együttműködés szükségességét; elismeri, hogy ez a technológia nem rendelkezik határokkal, és az uniós tagállamokén túlmutató együttműködést igényel;

191.  felhívja a Bizottságot, hogy lépjen fel nemzetközi szinten a nemzetközi szereplők közötti maximális összhang biztosítása és az uniós etikai elvek globális képviselete érdekében;

192.  hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencia technológiája globális hatást fejt ki, közös előnyökkel jár és hasonló kihívásokat támaszt; rámutat, hogy globális megközelítésre van szükség, ahogy a gazdasági rendszer és különösen a piacokra jelentős hatást kifejtő technológiák esetében is; hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligenciát a meglévő intézmények és szervezetek napirendjére kell tűzni, és értékelni kell a további fórumok iránti igény kérdését, amelyeket szükség esetén létre kell hozni;

o
o   o

193.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 252., 2018.7.18., 239. o.
(2) HL C 307., 2018.8.30., 163. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0341.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0332.
(5) HL L 252., 2018.10.8., 1. o.
(6) COM(2018)0237.
(7) Jövőbeni és kialakulóban lévő technológiák (Future and Emerging Technologies).
(8) OECD Digital Economy Outlook 2017.
(9) Az Eurobarométer 460. sz. tematikus felmérése.
(10) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/958 irányelve (2018. június 28.) a szakmák új szabályozásának elfogadását megelőző arányossági tesztről (HL L 173., 2018.7.9., 25. o.).
(11) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/55/EU irányelve (2013. november 20.) a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet (az IMI-rendelet) módosításáról (HL L 354., 2013.12.28., 132. o.).
(12) Az Európai Parlament és a Tanács 2006/123/EK irányelve (2006. december 12.) a belső piaci szolgáltatásokról (HL L 376., 2006.12.27., 36. o.).
(13) Az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól („Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv”) (HL L 178., 2000.7.17., 1. o.).
(14) HL L 303., 2018.11.28., 59. o.
(15) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).
(16) A Tanács 85/374/EGK irányelve (1985. július 25.) a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről (HL L 210., 1985.8.7., 29. o.).
(17) HL L 195., 2004.6.2., 16. o.


A peszticidek fenntartható használata
PDF 191kWORD 61k
Az Európai Parlament 2019. február 12-i állásfoglalása a peszticidek fenntartható használatáról szóló 2009/128/EK irányelv végrehajtásáról (2017/2284(INI))
P8_TA(2019)0082A8-0045/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról és a 79/117/EGK irányelv módosításáról szóló, 2004. április 29-i 850/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről, valamint a 91/414/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2005. február 23-i 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről szóló rendelet)(3),

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 191. cikkére,

–  tekintettel a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a rendeletről készített európai végrehajtás-értékelési tanulmányra és annak vonatkozó mellékleteire, amelyet a Parlamenti Kutatási Szolgáltatások Főigazgatósága (EPRS) 2018 áprilisában tett közzé,

–  tekintettel a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a munkájuk során vegyi anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről szóló, 1998. április 7-i 98/24/EK tanácsi irányelvre(7), valamint a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló, 2004. április 29-i 2004/37/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(8),

–  tekintettel a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelvre(9) (élőhelyvédelmi irányelv), valamint a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30-i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(10) (a vadon élő madarakról szóló irányelv),

–  tekintettel az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló, 1998. november 3-i 98/83/EK tanácsi irányelvre(11),

–  tekintettel a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(12),

–  tekintettel a vizek állapotának kémiai elemzésére és figyelemmel kísérésére vonatkozó műszaki előírásoknak a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti megállapításáról szóló, 2009. július 31-i 2009/90/EK bizottsági irányelvre(13),

–  tekintettel a 2006/42/EK irányelvnek a peszticidek kijuttatására szolgáló gépek tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. október 21-i 2009/127/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(14),

–  tekintettel a 2000/60/EK és a 2008/105/EK irányelvnek a vízpolitika terén elsőbbséginek minősülő anyagok tekintetében történő módosításáról szóló, 2013. augusztus 12-i 2013/39/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(15),

–  tekintettel a közös agrárpolitika keretében a tagállamok által elkészítendő stratégiai tervhez (KAP-stratégiai terv) nyújtott, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) által finanszírozott támogatásra vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint az 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2018)0392),

–  tekintettel a „Mezőgazdaság és fenntartható vízgazdálkodás az EU-ban” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0153),

–  tekintettel a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Tematikus stratégia a peszticidek fenntartható használatáról” című, 2006. július 12-i bizottsági közleményre(16) (COM(2006)0373 – SEC(2006)0894 – SEC(2006)0895 – SEC(2006)0914),

–  tekintettel „Az innováció és a gazdasági fejlődés előmozdítása a jövőbeli európai mezőgazdasági gazdálkodásban” című, 2016. június 7-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel az uniós mezőgazdaság fenntarthatóságát célzó technológiai megoldásokról szóló, 2016. június 7-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel az alacsony kockázatú biológiai peszticidekről szóló, 2017. február 15-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel a glifozát hatóanyagnak a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti jóváhagyásának megújítására, továbbá az 540/2011/EU végrehajtási rendelet mellékletének módosítására irányuló bizottsági végrehajtási rendelettervezetről szóló, 2017. október 24-i állásfoglalására(20),

–  tekintettel az EU méhészeti ágazata előtt álló kilátásokról és kihívásokról szóló, 2018. március 1-jei állásfoglalására(21),

–  tekintettel a növényvédő szerekről szóló 1107/2009/EK rendelet végrehajtásáról szóló, 2018. szeptember 13-i állásfoglalására(22),

–  tekintettel a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló 2009/128/EK irányelvre irányuló, jelenleg folyamatban lévő európai végrehajtás-értékelési tanulmányra, valamint a Parlamenti Kutatási Szolgáltatások Főigazgatósága (EPRS) által 2018. október 15-én közzétett jelentésre,

–  tekintettel a peszticidekre vonatkozó statisztikákról szóló, 2009. november 25-i 1185/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeltre(23),

–  tekintettel a peszticidekre vonatkozó statisztikákról szóló, 2009. november 25-i 1185/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett bizottsági jelentésre (COM(2017)0109),

–  tekintettel az Európai Számvevőszék „Az uniós vízpolitika célkitűzéseinek integrálása a KAP-ba: részleges siker” című, 2014. évi különjelentésére;

–  tekintettel a tagállamok nemzeti cselekvési terveiről és a peszticidekről szóló 2009/128/EK irányelv végrehajtásában elért haladásról szóló, 2017. október 10-i bizottsági jelentésre (COM(2017)0587),

–  tekintettel a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó tagállami intézkedéseknek a 2009/128/EK irányelv szerinti végrehajtásáról szóló, a Bizottság Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóságának 2017. októberi átfogó jelentésére(24),

–  tekintettel az „A következő lépések Európa fenntartható jövőjéért – Európai fellépés a fenntarthatóságért” című, 2016. november 22-i bizottsági közleményre (COM(2016)0739),

–  tekintettel a 7. környezetvédelmi cselekvési programra(25),

–  tekintettel az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó által az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 6/2., 31/10. és 32/8. számú határozata alapján készített 2017. évi ENSZ-jelentésre(26),

–  tekintettel a fenntartható növényvédelemmel foglalkozó szakértői csoport által kidolgozott és a Tanács által 2016. június 28-án elfogadott, „Végrehajtási terv az alacsony kockázatú növényvédő szerek rendelkezésre állásának növeléséről és az integrált növényvédelem tagállamokon belüli végrehajtásának felgyorsításáról” című dokumentumra(27),

–  tekintettel a francia szenátus 2017. május 19-i, a peszticidek használatának az Európai Unióban történő korlátozásáról szóló határozatára(28),

–  tekintettel a peszticidek uniós engedélyezési eljárásáról szóló, 2019. január 16-i állásfoglalására(29),

–  tekintettel a szárnyas rovarok biomasszájáról szóló, 2017. október 18-án közzétett tudományos tanulmányra(30);

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, valamint az Elnökök Értekezlete a saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A8-0045/2019),

A.  mivel a peszticidek fenntartható használatáról szóló 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: az irányelv) számos fellépésről rendelkezik annak érdekében, hogy a peszticidhasználat emberi egészségre és környezetre jelentett veszélyének és kifejtett hatásának csökkentésével, valamint az integrált növényvédelem és az alternatív növényvédelmi megközelítések, illetve technikák – például a nem vegyi alternatívák és az 1107/2009/EK rendeletben meghatározottak szerinti kis kockázatú növényvédő szerek – alkalmazásának előmozdításával megvalósuljon a peszticidek fenntartható, végeredményben a peszticidektől való függőség csökkentését, valamint az emberek és állatok egészségének, illetve a környezet megóvását szolgáló használata az Unión belül;

B.  mivel az irányelv hasznos eszközt jelent a környezet, az ökoszisztémák, valamint az emberi és állati egészség megfelelő szintű, a peszticidekben jelenlévő veszélyes anyagokkal szembeni védelmének biztosításához, egyúttal pedig fenntartható és ökológiai megoldásokat kínál ahhoz, hogy az eszközök szélesebb és változatosabb tárháza álljon rendelkezésre a kártevők, betegségek, gyomok és idegenhonos inváziós fajok okozta hozamveszteségek kiküszöböléséhez és megelőzéséhez, valamint a kórokozók által mutatott ellenálló képesség kialakulásának leküzdéséhez; mivel a magas fokú védelem kialakításának és a fenntartható mezőgazdaságra való áttérés megvalósításának, a biztonságos és egészséges élelmiszerek termelésének, továbbá az emberi és állati egészség magas szintű védelmét szavatoló, méreganyagoktól mentes környezetnek az előfeltétele az irányelv teljes körű és átfogó végrehajtása;

C.  mivel az integrált növényvédelem hozzájárulhat a kártevők által okozott hozamkiesés megelőzéséhez is, ugyanakkor az irányelv 14. cikkében is rögzített fő célja annak lehetővé tétele, hogy a peszticidek felhasználói áttérhessenek az emberi egészségre és a környezetre a legalacsonyabb kockázatot jelentő gyakorlatokra és termékekre; megjegyzi, hogy mindenesetre számos tanulmány szerint a növényvédő szerek használata jelentősen csökkenthető anélkül, hogy bármely negatív hatással lenne a hozamra;

D.  mivel az irányelvet a másik két – a peszticidek életciklusát teljes mértékben, forgalomba hozataluktól (1107/2009/EK rendelet) kezdve egészen a növényvédőszer-maradékok megengedett határértékeinek meghatározásáig (396/2005/EK rendelet) lefedő – fő jogszabállyal együtt kell értelmezni; mivel ebből adódóan az irányelvnek az emberi egészség és a környezet peszticidhasználattal összefüggő kockázatokkal szembeni védelmére vonatkozó célja nem valósítható meg a peszticidekre vonatkozó teljes „csomag” maradéktalan végrehajtása, illetve megfelelő érvényre juttatása nélkül;

E.  mivel a peszticidek használatából fakadóan az emberi egészséget és környezetet érintő kockázatok és hatások csökkentése érdekében a Bizottságnak és a tagállamoknak foglalkozniuk kell a hamisított és illegális növényvédő szerek kérdésével, valamint az EU-ban tiltott vagy korlátozás alá eső vegyi anyagokkal kezelt mezőgazdasági termékek behozatalának aggasztó problémájával;

F.  mivel a Bizottság és a tagállamok hatóanyagok jóváhagyásával és növényvédő szerek engedélyezésével kapcsolatos jelenlegi gyakorlatai nem összeegyeztethetők az irányelv célkitűzéseivel és céljával; mivel a jelenleg alkalmazott gyakorlatok meggátolják a védelem lehető legmagasabb szintjének elérését, valamint a fenntartható mezőgazdasági ágazat, illetve a méreganyagoktól mentes környezet megteremtését célzó átmenet kiteljesedését;

G.  mivel a rendelkezésre álló bizonyítékok egyértelműen arról tanúskodnak, hogy az irányelv végrehajtása nem áll kellő összhangban a peszticidek, a mezőgazdaság és a fenntartható fejlődés kapcsolódó uniós szakpolitikáival, különösképpen – de nem kizárólagosan – a közös agrárpolitikával (KAP) és a növényvédő szerekről szóló rendeletben foglaltakkal; mivel az irányelv – a kapcsolódó uniós szintű fellépésekkel egyetemben – komoly lehetőséget rejt magában a mezőgazdasági ágazaton belüli, valamint a környezet és az emberi egészség védelmének megerősítése terén tett nemzeti erőfeszítések és fellépések további fokozása, és hozzáadott értékkel történő gazdagítása tekintetében;

H.  mivel a jelenlegi szabályozási keretet, ezen belül az adatszolgáltatási követelményeket a kémiai növényvédő szerek értékelését és kezelését szem előtt tartva alakították ki, és az emiatt nem felel meg maradéktalanul a kis kockázatú biológiai hatóanyagoknak és termékeknek; mivel ez a nem teljesen megfelelő keret jelentős mértékben lassítja a kis kockázatú biológiai növényvédő szerek piacra lépését, és gyakran elrettenti a kérelmezőket; mivel ez hátráltatja az innovációt és visszaveti az uniós mezőgazdaság versenyképességét; mivel a biztonságosabb alternatívák, többek között a kis kockázatú biológiai hatóanyagok hiánya miatt ez azzal a következménnyel is jár, hogy az Európai Bizottság által azonosított több mint 60, helyettesítésre kijelölt hatóanyag felváltására nem kerül sor;

I.  mivel nem állnak rendelkezésre kis kockázatú – egyebek mellett biológiai – növényvédő szerek; mivel az uniós piacon elérhető csaknem 500-ból mindössze 13  – köztük 12 biológiai – hatóanyagot hagytak jóvá kis kockázatú hatóanyagként; mivel az irányelv elégtelen végrehajtása ténylegesen egyenlőtlen versenyfeltételeket teremtett Európában, olyan eltérő nemzeti gyakorlatok alkalmazásával, amelyek gátat szabnak a fenntartható alternatívák optimális piaci elterjedésének; mivel e helyzet megnehezítette, hogy az alternatív, kis kockázatú és nem vegyi termékek kellőképpen elterjedjenek az uniós piacon, ami miatt kevésbé vonzó megoldásnak számítanak a mezőgazdasági termelők számára, akik dönthetnek akár a rövid távon költséghatékonyabb alternatívák alkalmazása mellett is; mivel a kis kockázatú növényvédő szerek, köztük a biológiai szerek hiánya gátolja az integrált növényvédelem fejlődését és megvalósítását;

J.  mivel az alacsony peszticidfelhasználású rendszerek egyikeként az ökológiai gazdálkodás jelentős szereppel bír, és e gazdálkodást tovább kell ösztönözni;

K.  mivel egyre több bizonyíték áll rendelkezésre az európai rovarpopuláció folyamatos – a peszticidhasználat jelenlegi szintjével összefüggésbe hozott – tömeges pusztulására vonatkozóan; mivel a rovarállomány drámai csökkenése az ökoszisztéma egészére és a biológiai sokféleségre, de a mezőgazdasági ágazatra és annak jövőbeli gazdasági jóllétére és teljesítményére is negatív hatást gyakorol;

L.  mivel Európa jelenleg válaszút előtt áll, amely meg fogja határozni a mezőgazdasági ágazat jövőjét és az Unió lehetőségeit arra, hogy – mindenekelőtt a KAP reformja jóvoltából – elérje a peszticidek fenntartható használatát; mivel a KAP reformja komoly lehetőséget rejt magában a szakpolitikák egyszerűsítésének és harmonizálásának, valamint az irányelv végrehajtásának megerősítése, továbbá a környezeti szempontból fenntarthatóbb mezőgazdasági gyakorlatokra való áttérés előmozdítása tekintetében;

M.  mivel az emberek és állatok egészségére, valamint a környezetre jelentett potenciális kockázataik miatt egyre több nyilvános vita foglalkozik a hagyományos növényvédő szerek alkalmazásával;

N.  mivel a hagyományos peszticidektől való függőség csökkentése, valamint a hagyományos növényvédő szerekkel szembeni egyre fokozottabb rezisztencia kezelése érdekében elő kell mozdítani az alternatív eljárások, illetve technikák fejlesztését;

O.  mivel az 1107/2009/EK rendelet kötelezi a Tanácsot annak biztosítására, hogy a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló, 2003. szeptember 29-i 1782/2003/EK tanácsi rendelet(31) III. mellékletében megállapított, jogszabályba foglalt gazdálkodási követelmény magában foglalja az integrált növényvédelem elveit, ideértve a helyes növényvédelmi gyakorlatot és a növényvédelem, illetve a kártevő-szabályozás és növénytermesztés nem vegyi módszereit is;

P.  mivel az integrált növényvédelem megvalósítása az Unióban – az irányelvben foglaltakkal összhangban – kötelező; mivel a tagállamoknak és a helyi hatóságoknak nagyobb hangsúlyt kell fektetniük a peszticidek, többek között a kis kockázatú növényvédelmi alternatívák fenntartható használatára;

Q.  mivel a peszticidek „fenntartható használata” nem valósítható meg a hatóanyagok és formulációs segédanyagok együttesének való humán kitettség, valamint e szerek emberi egészségre kifejtett halmozott, valamint esetleges együttes és szinergikus hatásainak figyelembevétele nélkül;

Fő következtetések

1.  emlékeztet a peszticidek fenntartható használatáról szóló tematikus stratégia konkrét célkitűzéseire, többek között a peszticidek használatából az egészségre és a környezetre vonatkozóan adódó veszélyek és kockázatok minimalizálására; a peszticidek felhasználása és forgalmazása ellenőrzésének javítására; a károsító hatóanyagok szintjének többek között a legveszélyesebb anyagok biztonságosabb, akár nem vegyi alternatívákkal való helyettesítése révén történő csökkentésére; a kis mennyiségű peszticid használatával járó vagy peszticidmentes termesztés ösztönzésére; valamint a stratégia célkitűzéseinek elérése terén tett előrehaladásra vonatkozó jelentéstétel és ellenőrzés átlátható rendszerének kialakítására, ideértve a megfelelő indikátorok kidolgozását is;

2.  alapvető fontosságúnak tartja az irányelv végrehajtásának az EU átfogó peszticidpolitikájával, többek között a növényvédő szerekről szóló rendeletben, az 528/2012/EU rendeletben(32) (a biocid termékekről szóló rendeletben), a szermaradékok megengedett határértékeire vonatkozó rendeletben, valamint a 178/2002/EK rendeletben(33) (általános élelmiszerjogban) megállapított szabályokkal összefüggésben történő értékelését;

3.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az erőfeszítések ellenére a tagállamok általában véve nem értek el olyan fokú előrehaladást a végrehajtásban, amely elegendő lenne az irányelv fő célkitűzéseinek eléréséhez és az irányelvben rejlő, a peszticidhasználatból eredő összkockázat mérséklésével kapcsolatos lehetőségek teljes körű kiaknázásához, egyszersmind pedig a peszticidektől való függőség csökkentéséhez, valamint a környezeti szempontból fenntartható és biztonságos növényvédelmi technikák alkalmazására való áttérést előmozdításához, illetve azoknak az égetően szükséges környezeti és egészségügyi előnyöknek az eléréséhez, amelyek céljából az irányelvet kifejezetten megalkották; sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság három év késéssel nyújtotta be az irányelv végrehajtásáról szóló jelentést;

4.  hangsúlyozza, hogy az irányelv végrehajtásának átfogónak kell lennie, és minden szükséges elemet le kell fednie, és hogy a részleges végrehajtás – amely bizonyos elemekre összpontosít, más elemeket pedig figyelmen kívül hagy – nem elegendő az irányelv átfogó céljának, azaz a peszticidek fenntartható használatának eléréséhez; kiemeli, hogy az integrált növényvédelmi gyakorlatok megvalósítása, például a nem vegyi alternatívák és a kis kockázatú növényvédő szerek alkalmazása különösen fontos szerepet játszik az e célkitűzés elérése érdekében tett erőfeszítések szempontjából;

5.  megjegyzi, hogy a Bizottság 2017. évi helyzetjelentése jelentős hiányosságokat tárt fel a tagállamok nemzeti cselekvési terveiben, és azt jelzi, hogy egyes országokban szerényebb mértékű a környezet és az egészség védelme melletti elkötelezettség, ami tisztességtelen versenyt eredményezhet és alááshatja az egységes piacot; fenntartja a jogot, hogy a szabályokat be nem tartó tagállamok esetében a versenypolitikai biztoshoz fordul;

6.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a tagállami nemzeti cselekvési tervek körülbelül 80%-a nem tartalmaz konkrét információkat arra vonatkozóan, hogy több célkitűzés és célérték elérése milyen módon kerül számszerűsítésre, különösen az integrált növényvédelemre és a vízvédelmi intézkedésekre vonatkozó célértékek tekintetében; hangsúlyozza, hogy ez nagymértékben megnehezíti az irányelv fő célkitűzéseinek és céljának megvalósítása terén elért tagállami eredmények mérésének folyamatát;

7.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nemzeti cselekvési tervek a különböző cselekvési területekre vonatkozó mennyiségi célkitűzések, célértékek, intézkedések és menetrendek meghatározása tekintetében következetlenek, ami lehetetlenné teszi az elért előrehaladás értékelését; sajnálja, hogy csak öt nemzeti cselekvési terv tűzött ki magas szintű mérhető célokat: ezek közül négy a kockázatcsökkentéssel kapcsolatban, és mindössze egyetlen a használat csökkentésével összefüggésben; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ez idáig csupán tizenegy tagállam készített felülvizsgált nemzeti cselekvési tervet, jóllehet a felülvizsgálat határideje 2017 vége volt;

8.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy számos tagállamban nincs kellő elkötelezettség az integrált növényvédelem nyolc, a peszticidekkel szemben a nem vegyi alternatívákat előnyben részesítő alapelvére épülő integrált növényvédelmi gyakorlatok iránt; sajnálja, hogy az irányelv sarokkövét képező integrált növényvédelem végrehajtásával kapcsolatos egyik fő kihívást a jelek szerint a tagállamokbeli megfelelés értékelésére szolgáló megfelelő ellenőrző eszközök és módszerek, valamint a világos szabályok és útmutatás jelenlegi hiánya jelenti; hangsúlyozza, hogy az integrált növényvédelem átfogó végrehajtása egyike azon kulcsfontosságú intézkedéseknek, amelyek a peszticidhasználattól való függés csökkentésére irányulnak egy olyan fenntartható mezőgazdaság elérése érdekében, amely környezetbarát, gazdaságilag életképes, társadalmilag felelős, és hozzájárul Európa élelmezésbiztonságához, egyszersmind pedig erősíti a biológiai sokféleséget, támogatja az emberi és állati egészséget, fellendíti a vidéki gazdaságot és csökkenti a mezőgazdasági termelők költségeit azáltal, hogy elősegíti a különböző európai térségekben a nem vegyi alternatívák és a kis kockázatú növényvédő szerek piaci elterjedését; hangsúlyozza, hogy az integrált növényvédelmi gyakorlatok egyes gazdaságokban történő elterjedésének megerősítése érdekében további pénzügyi ösztönzőkre és ismeretterjesztő intézkedésekre van szükség;

9.  úgy véli, hogy az integrált növényvédelem értékes eszköz a mezőgazdasági termelők számára, amellyel küzdhetnek a kártevők és a betegségek ellen, és biztosíthatják a terméshozamokat; megállapítja, hogy az integrált növényvédelem fokozott elterjedése kettős célt szolgál: egyrészt erősíti a környezet és a biológiai sokféleség védelmét, másrészt pedig csökkenti a mezőgazdasági termelők annak kapcsán felmerülő költségeit, hogy fenntarthatóbb alternatívákra állnak át, és csökkentik a hagyományos peszticidek felhasználását; úgy véli, hogy az integrált növényvédelem elterjedésének – kutatások révén, illetve a tagállamok tanácsadó testületeinek közreműködésével történő – ösztönzéséhez nagyobb erőfeszítésére van szükség; emlékeztet arra, hogy az integrált növényvédelem fontos szerepet játszhat a felhasznált peszticidek mennyiségének, valamint a peszticidváltozatok számának csökkentésében;

10.  megjegyzi, hogy az integrált növényvédelem eszközkészletén belül a biológiai védekezés magában foglalja az olyan jótékony fajok támogatását vagy betelepítését, amelyek a kártékony populációval táplálkoznak és így szabályozzák, illetve kordában tartják azt; ezért hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a vegyi peszticidek helyett a fenntartható biológiai, fizikai és egyéb nem vegyi módszerek részesüljenek előnyben, amennyiben azok kielégítő kártevő-szabályozást biztosítanak; hangsúlyozza továbbá annak fontosságát is, hogy a vegyi peszticideket szelektíven és célzottan alkalmazzák, mivel ellenkező esetben fennáll az ilyen jótékony növényvédő anyagok kipusztításának kockázata, ami a növényeket védtelenebbé teszi a jövőbeni támadásokkal szemben;

11.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy rendkívül csekély előrehaladás történt a hagyományos peszticideket helyettesítő kis kockázattal járó és nem vegyi alternatívák innovációjának, fejlesztésének és elterjedésének előmozdítása és ösztönzése terén; megállapítja, hogy csak néhány nemzeti cselekvési terv tartalmaz az ilyen alternatív termékek és módszerek nyilvántartásba vételét ösztönző eszközöket; hangsúlyozza, hogy a kisebb jelentőségű felhasználások az érintett hatóanyagok szűkös rendelkezésre állása miatt különösen érzékenyek;

12.  hangsúlyozza, hogy a növényvédő szerek engedélyezésének előfeltétele a peszticidek fenntartható és felelősségteljes használata;

13.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem állnak rendelkezésre kis kockázatú hatóanyagok és növényvédő szerek, aminek hátterében elsősorban az értékelési, engedélyezési és regisztrációs eljárások hosszadalmas volta áll, ami pedig részint azzal magyarázható, hogy ritkán tartják be tagállami szinten az ilyen esetek kapcsán megszabott rövidebb, 120 napos engedélyezési határidőt; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi helyzet nem felel meg az integrált növényvédelem előmozdítására és végrehajtására vonatkozó elveknek, továbbá kiemeli a kis kockázatú peszticidek elérhetőségének, a megfelelő kutatásoknak és a bevált gyakorlatok példáinak tagállamokon belüli, illetve tagállamok közötti megosztásának fontosságát az integrált növényvédelemben rejlő potenciál maximális kihasználása szempontjából; úgy véli, hogy a gyorsabb jóváhagyási eljárások serkentik az új, kis kockázatú hatóanyagok – köztük az innovatív, kis kockázatú anyagok – fejlesztésére irányuló ipari kutatást, ezáltal biztosítva, hogy a mezőgazdasági termelők számára megfelelő növényvédelmi eszközök álljanak rendelkezésre, illetve lehetővé téve, hogy a mezőgazdasági termelők gyorsabban átálljanak a fenntartható növényvédő szerek használatára, továbbá hogy hatékonyabbá váljon az integrált növényvédelem;

14.  emlékeztet arra, hogy a peszticidekkel szembeni megnövekedett rezisztencia egyre növekvő használatot és függőséget eredményez; megállapítja, hogy a peszticidek nagyobb mértékű felhasználásért és az azoktól való fokozottabb függésért a mezőgazdasági termelők nagy árat fizetnek, mind a nagy inputköltségek miatt, mind pedig a kimerülő talaj és a romló talajminőség okozta hozamkiesés miatt;

15.  megjegyzi, hogy a kis kockázatú növényvédő szerek fokozottabb piaci elérhetősége csökkenti a hatóanyagokkal szembeni ellenálló képesség kialakulásának kockázatát, illetve a gyakran használt növényvédő szerekkel összefüggésbe hozható, nem célfajokra kifejtett hatásokat;

16.  e tekintetben megjegyzi, hogy a peszticidek hatóanyagaival szembeni rezisztencia kialakulása a gyorsan reprodukálódó kártevők és betegségek körében egy elkerülhetetlen biológiai folyamat, amely egyre súlyosabb problémát jelent; hangsúlyozza ezért, hogy a vegyi módszerekkel szemben a fenntartható biológiai, fizikai és egyéb nem vegyi módszereket kell előnyben részesíteni, amennyiben azok kielégítő kártevő-szabályozást biztosítanak; emlékeztet arra, hogy a vegyi peszticideket szelektíven és célzottan kell alkalmazni; kiemeli, hogy máskülönben fennáll annak a kockázata, hogy ezek a jótékony növényvédő anyagok kipusztulnak, és a növények még védtelenebbé válnak a jövőbeli támadásokkal szemben;

17.  megjegyzi továbbá, hogy a peszticidhasználat legnagyobb volumencsökkenését várhatóan azok a rendszerszintű változások hozzák el, amelyek csökkentik a kártevők támadásával szembeni védtelenséget, a monokultúrákkal és a folyamatos aratással szemben a szerkezeti és biológiai sokféleségnek kedveznek, továbbá csökkentik a kártevők hatóanyagokkal szembeni ellenálló képességét; következésképpen kiemeli, hogy olyan agroökológiai módszereket kell a középpontba állítani, illetve finanszírozni és elterjeszteni, amelyek a gazdálkodási rendszer egészét ellenállóbbá teszik a kártevőkkel szemben;

18.  hangsúlyozza, hogy jelenlegi formájában a KAP sem a gazdaságok peszticidektől való függésének csökkentését, sem az ökológiai termelési technológiák térnyerését nem mozdítja elő, illetve ösztönzi kellő mértékben; úgy véli, hogy a mezőgazdasági termelők peszticidhasználattal kapcsolatos hozzáállása megváltoztatásának elősegítése érdekében a 2020 utáni időszakra vonatkozó KAP keretében konkrét szakpolitikai eszközökre van szükség;

19.  sajnálja, hogy a 2020 utáni új KAP-ról szóló bizottsági javaslat nem szerepelteti az integrált növényvédelem elvét a javaslat III. mellékletében említett, jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények között; hangsúlyozza, hogy az irányelv és az új KAP-modell közötti kapcsolat hiánya ténylegesen gátolni fogja a peszticidektől való függés csökkentését;

20.  megjegyzi, hogy a peszticidhasználat káros hatásainak értékelésére a legtöbb tagállam – teljes mértékben vagy részben – nemzeti kockázati mutatókat alkalmaz; emlékeztet arra, hogy az irányelv 15. cikkében meghatározott kifejezett kötelezettség ellenére a tagállamok között továbbra sem született megállapodás az uniós szintű harmonizált kockázati mutatókról, ami lehetetlenné teszi a különböző tagállamokban és Unió-szerte elért előrehaladás összehasonlítását; üdvözli, hogy a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága (PAFF-bizottság) 2019. január 25-én harmonizált kockázati mutatókat fogadott el;

21.  hangsúlyozza a biológiai sokféleség és a stabil ökoszisztémák alapvető fontosságát, különösképpen a méhek és a beporzást végző egyéb rovarok tekintetében, amelyek elengedhetetlenek egy egészséges és fenntartható mezőgazdasági ágazat kialakításához; hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség védelme nem pusztán környezetvédelmi kérdés, hanem a tartós jövőbeli európai élelmezésbiztonság szavatolásának egyik eszköze is;

22.  mély aggodalmát fejezi ki az európai biológiai sokféleség folyamatos és potenciálisan visszafordíthatatlan pusztulása, valamint a szárnyas rovarok, többek között a beporzók számának riasztó visszaesése miatt, amit egy 2017. októberi, a szárnyas rovarok biomasszájáról készített tudományos munka(34) megállapításai is alátámasztottak, amelyek szerint a szárnyas rovarok populációja Németországban 27 év alatt a 63 vizsgált természetvédelmi területen több mint 75%-kal csökkent; felhívja a figyelmet ezenkívül arra is, hogy az általánosan elterjedt madárfajok egyedszáma Európa-szerte jelentős csökkenést mutat, ami feltehetően a rovarpopuláció csökkenésére vezethető vissza; felhívja továbbá a figyelmet a peszticidek talajra és a talajlakó organizmusokra(35), valamint más nem célfajokra gyakorolt, nem szándékosan előidézett hatásaira is; úgy véli, hogy a rovarok, a mezőgazdasági területekhez kötődő madárfajok, valamint más, nem célfajként meghatározott organizmusok állományának csökkenéséért felelős egyik fő tényezőt a peszticidek jelentik, és hangsúlyozza továbbá azt is, hogy Európában át kell állni a fenntarthatóbb peszticidhasználatra, és növelni kell a mezőgazdasági termelők számára rendelkezésre álló nem vegyi alternatívák és kis kockázatú növényvédő szerek számát;

23.  fenntartja, hogy a neonikotinoid alapú növényvédő szerek lényeges szerepet játszanak a méhpopulációk aggasztó csökkenésében Európa-szerte, amint azt számos nemzetközi tanulmány alátámasztja, amelyek alapján több százezer európai polgár által aláírt petíciókat nyújtottak be a kontinens különböző pontjain;

24.  elismeri a nemzeti cselekvési tervek és az integrált növényvédelem jelentőségét a peszticidhasználat számottevő mértékű csökkentésében, hogy így elkerülhető legyen a biológiai sokféleség visszafordíthatatlan pusztulása, egyúttal támogatva az agrárökológiai intézkedések és az ökológiai gazdálkodás lehetőség szerinti előnyben részesítését;

25.  hangsúlyozza továbbá, hogy az éghajlatváltozás élelmezésbiztonságra gyakorolt hatásának csökkentése érdekében további fenntartható mezőgazdasági alternatívákat kell kialakítani;

26.  rendkívüli aggodalmának ad hangot a mutagén, rákkeltő vagy reprodukciót károsító hatóanyagokat tartalmazó, illetve endokrin károsító tulajdonságokkal rendelkező, valamint az emberekre vagy az állatokra nézve káros peszticidek folyamatos használata miatt; hangsúlyozza, hogy az ilyen jellegű peszticidek használata összeegyeztethetetlen az irányelv célkitűzéseivel és céljával;

27.  hangsúlyozza, hogy a vízi környezet különösen érzékeny a peszticidekre; üdvözli, hogy a tagállamok némelyike több intézkedést is hozott a vízi környezet peszticidekkel szembeni védelme érdekében; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a legtöbb tagállam nem határozott meg számszerű célértékeket, valamint menetrendeket a vízi környezet peszticidektől való megóvását célzó intézkedések kapcsán, és hogy azok a tagállamok, amelyek ezt megtették, nem határozták meg pontosan a célértékek és célkitűzések kapcsán elért eredmények mérésének módját; úgy véli, hogy javítani kell a jelenleg használt peszticidek vízi környezetben való nyomon követését;

28.  megállapítja, hogy a mezőgazdasági eredetű peszticidszennyezés miatt a mezőgazdaság egyike azon fő forrásoknak, amelyek miatt a víztestek kémiai állapota nem éri el a jó minősítést; hangsúlyozza, hogy a peszticideknek az édesvízrendszerekbe való bejutásának megakadályozása az eltávolításhoz alkalmazott technológiákhoz képest költséghatékonyabb megoldás jelent, és hogy a tagállamoknak e tekintetben megfelelő ösztönzőkkel kell szolgálniuk a mezőgazdasági termelők számára; ezzel összefüggésben azt is elismeri, hogy a vízminőség javítása szempontjából a víz-keretirányelv végrehajtása fontos szerepet tölt be; üdvözli az elsőbbségi anyagok kezelése terén elért tagállami eredményeket, amelyek jóvoltából immár kevesebb az olyan víztest, amely nem felel meg az egyes anyagokra – például a kadmiumra, az ólomra, a nikkelre – és a peszticidekre vonatkozó előírásoknak;

29.  sajnálja egyfelől, hogy a vízkészletek állapotának romlása ahhoz vezetett, hogy az ivóvíz-szolgáltatók egyre gyakrabban további kezelésnek vetik alá a vizet azt biztosítandó, hogy az emberi fogyasztásra szánt víz megfeleljen az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló 98/83/EK tanácsi irányelvben rögzített peszticid-határértékeknek, másfelől pedig hogy a költségeket a fogyasztók, és nem a szennyezők viselik;

30.  hangsúlyozza, hogy egyes peszticideket nemzetközileg a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokként (POP-ok) ismernek el a nagy távolságra való eljutásuk, a környezetben való nehéz lebomlásuk, az élelmiszerláncban és az ökoszisztémákban való biológiai felhalmozódásra való képességük, valamint az emberi egészségre gyakorolt jelentős negatív hatásaik miatt;

31.  üdvözli, hogy valamennyi tagállam rendelkezik a növényvédő szerek használatával kapcsolatos képzési és tanúsítási rendszerekkel, ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamokban a képzési kötelezettségek nem minden, az I. mellékletben felsorolt téma esetében teljesülnek; hangsúlyozza, hogy a felhasználók képzése fontos ahhoz, hogy biztosítani lehessen a növényvédő szerek biztonságos és fenntartható használatát; egyetért a hivatásos és amatőr felhasználók közötti megkülönböztetéssel, ugyanis e feleknek nem azonos követelményeknek kell megfelelniük; hangsúlyozza, hogy a növényvédő szerek hivatásos és nem hivatásos felhasználóinak egyaránt megfelelő képzésben kell részesülniük;

32.  megjegyzi, hogy az intelligens technológia használata és a precíziós gazdálkodás olyan eszközök, amelyek segítségével – például drónok vagy GPS-alapú precíziós technológia alkalmazásával – a növényvédő szerek szórása pontosabban megvalósítható, és elkerülhető olyan területeken, ahol nincsen rájuk szükség; hangsúlyozza továbbá, hogy az ilyen jellegű megoldások szélesebb körben is meghonosíthatók lennének a tagállamokban, ha a nemzeti cselekvési tervek e megoldásokat a peszticidfelhasználóknak szóló tanfolyamokba és tanúsítási rendszerekbe jobban integrálnák;

33.  hangsúlyozza, hogy a növényvédő szereket nem kizárólag a mezőgazdaságban alkalmazzák, hanem a nagyközönség vagy az irányelv 12. cikkének a) pontjában meghatározottak szerinti sérülékeny csoportok által használt területeken – többek között a közparkokban és a vasutak mentén – történő gyomirtáshoz és növényvédelemhez is felhasználják; a növényvédő szerek alkalmazása azonban e területeken nem helyénvaló; üdvözli, hogy több tagállam és számos regionális és helyi önkormányzat fellépett annak érdekében, hogy korlátozza vagy betiltsa a peszticidhasználatot a nagyközönség vagy veszélyeztetett csoportok által használt területeken; megállapítja azonban, hogy a tagállamok többségében hiányoznak a mérhető célértékek;

34.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy több tagállam helytelenül értelmezte a 12. cikk a) pontjában foglalt követelményt, és azt kizárólag a nem mezőgazdasági használatra vonatkoztatta, miközben a sérülékeny csoportok, például az 1107/2009/EK rendeletben meghatározott csoportok azon lakosokat is magukban foglalják, akik hosszabb távon nagy mennyiségű peszticidnek vannak kitéve; megjegyzi ezen túlmenően, hogy a Bizottság megerősítette, hogy egyetlen jogi indok sem szól amellett, hogy a mezőgazdasági alkalmazást ki kell zárni a 12. cikk rendelkezéseinek hatálya alól;

35.  megállapítja, hogy a tagállamok továbbra is támogatják az ökológiai gazdálkodást mint alacsony peszticidfelhasználású rendszert; üdvözli, hogy az Unióban folyamatosan nő az ökológiai gazdaságok száma, de megállapítja, hogy az előrehaladás tekintetében még mindig jelentős eltérések tapasztalhatók az egyes tagállamok között;

36.  megállapítja, hogy az ökológiai gazdálkodást folytató mezőgazdasági termelők gazdasági veszteségeket szenvednek el, ha a szomszédos gazdaságok peszticidhasználata miatt – például a növényvédő szerek permetezésekori sodródásával és a nehezen lebomló hatóanyagok környezetben való terjedésével – szennyeződik saját területükön a talaj, illetve az ökológiai gazdálkodással előállított terményük; felhívja a figyelmet arra, hogy ebből adódóan az ökológiai gazdálkodást folytató mezőgazdasági termelők önhibájukon kívül arra kényszerülhetnek, hogy a felárat elveszítve terményeiket hagyományos terményként adják el, sőt, akár még az is előfordulhat, hogy tanúsítványukat is elveszítik;

37.  megjegyzi, hogy bár a tagállamok általában rendelkeznek az akut peszticidmérgezéses esetekre vonatkozó információk gyűjtését szolgáló rendszerekkel, ezen adatok pontossága és felhasználása megkérdőjelezhető; kiemeli, hogy a krónikus mérgezések ilyen jellegű információit gyűjtő rendszerek nem kellőképpen elterjedtek;

38.  kiemeli, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak az élelmiszerekben előforduló növényvédőszer-maradékokról szóló legutóbbi jelentése kimutatta, hogy az Európa-szerte vett minták 97,2%-a az uniós jogszabályokban előírt határértékeken belül volt, ami rendkívül szigorú és biztonságos élelmiszer-termelési rendszerről tanúskodik;

Ajánlások

39.  felhívja a tagállamokat az irányelv teljes körű, késedelem nélküli végrehajtására;

40.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a 2003/35/EK rendeletnek és az Århusi Egyezménynek megfelelően biztosítsák minden érintett érdekelt fél – így a nyilvánosság – bevonását az érdekeltek peszticidekkel kapcsolatos bármely tevékenységébe;

41.  felhívja a tagállamokat, hogy az emberi egészség és a környezet védelme tekintetében kiemelt figyelmet igénylő hiányosságok és konkrét területek meghatározása érdekében vállaljanak proaktív szerepet az irányelv gyakorlati megvalósításában, és ne szorítkozzanak kizárólag a szokásos nemzeti átültetési és ellenőrzési mechanizmusok alkalmazására;

42.  felhívja a tagállamokat annak elismerésére, hogy az Uniónak késedelem nélkül fel kell lépnie a peszticidek fenntarthatóbb használatára való áttérés érdekében, és hogy az ilyen gyakorlatok bevezetésének felelőssége elsősorban a tagállamokra hárul; hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen a gyors fellépés;

43.  felhívja a tagállamokat, hogy tartsák be a felülvizsgált nemzeti cselekvési tervek benyújtására vonatkozóan meghatározott menetrendeket; sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek mind ez ideig elmulasztották a tervek benyújtását, hogy ezt további késedelem nélkül tegyék meg, ezúttal egyértelmű számszerűsített célértékek, valamint a peszticidhasználat kockázatainak és hatásainak haladéktalan és hosszú távú tényleges csökkentésére irányuló, mérhető és átfogó, többek között egyértelműen rögzített éves csökkentési célértékeket is tartalmazó célkitűzés meghatározásával, továbbá különös figyelmet fordítva a beporzást végző rovarokra gyakorolt lehetséges hatásokra, valamint – az integrált növényvédelem elveivel összhangban – a fenntartható nem vegyi alternatívák és kis kockázatú növényvédő szerek támogatására és térnyerésének előmozdítására;

44.  kéri a Bizottságot, hogy a peszticidhasználat csökkentése érdekében tegyen nagyra törő javaslatot az EU-ban mindenütt kötelezően elérendő célértékre;

45.  felhívja a Bizottságot, hogy az integrált növényvédelem valamennyi elvére, valamint az elvek végrehajtására vonatkozóan szolgáljon részletesebb útmutatással; e tekintetben kéri a Bizottságot, hogy készítsen iránymutatást, amelyben meghatározza az integrált növényvédelem tagállamokbeli végrehajtásának mérésére és értékelésére szolgáló kritériumokat;

46.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az eredményes és hatékony növényvédelem szavatolása mellett tegyenek meg minden szükséges intézkedést a kis kockázatú peszticidek támogatása, valamint annak biztosítása érdekében, hogy elsőbbséget élvezzenek azon nem vegyi alternatívák és módszerek, amelyek esetében a legalacsonyabb az egészség- és a természetkárosodás kockázata; hangsúlyozza, hogy ennek sikeréhez meg kell erősíteni azokat a gazdasági ösztönzőket, amelyek célja, hogy az említett alternatívák alkalmazására sarkalják a mezőgazdasági termelőket;

47.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a kis kockázatú és biológiai alternatívák fejlesztésének, kutatásának, regisztrációjának és forgalomba hozatalának előmozdítására, többek között az Európai horizont keretprogramon és a 2021–2027-re szóló többéves pénzügyi kereten belüli finanszírozási lehetőségek bővítésével; emlékeztet arra, hogy a vegyi peszticidek helyett a fenntartható biológiai, fizikai és egyéb nem vegyi módszereket kell előnyben részesíteni, amennyiben azok kielégítő kártevő-szabályozást biztosítanak; emlékeztet azon hozzáadott érték jelentőségére, amelyet a környezeti szempontból fenntartható és biztonságos növényvédelmi technikák képviselnek;

48.  felhívja a Bizottságot, hogy további késedelem nélkül teljesítse a hetedik környezetvédelmi cselekvési program szerinti kötelezettségét, és terjessze elő a nem toxikus környezet kialakítását szolgáló uniós stratégiát, amely