Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2018/0089(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0447/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0447/2018

Viták :

PV 25/03/2019 - 17
CRE 25/03/2019 - 17

Szavazatok :

PV 26/03/2019 - 7.2

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0222

Elfogadott szövegek
PDF 317kWORD 98k
2019. március 26., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
A fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti eljárások ***I
P8_TA(2019)0222A8-0447/2018
Állásfoglalás
 Egységes szerkezetbe foglalt szöveg

Az Európai Parlament 2019. március 26-i jogalkotási állásfoglalása a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti eljárásokról és a 2009/22/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2018)0184 – C8-0149/2018 – 2018/0089(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0184),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0149/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az osztrák Szövetségi Tanács és a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján benyújtott, indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. szeptember 20-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2018. október 10-i véleményére(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményeire (A8-0447/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 440., 2018.12.6., 66. o.
(2) HL C 461., 2018.12.21., 232. o.


Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. március 26-án került elfogadásra a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti eljárásokról és a 2009/22/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) .../... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel
P8_TC1-COD(2018)0089

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(2),

rendes jogalkotási eljárás keretében(3),

mivel:

(1)  Ezen irányelv célja, hogy lehetővé tegye a fogyasztók kollektív érdekeit képviselő feljogosított képviseleti egységek számára, hogy az uniós jog rendelkezéseinek megsértése esetén a jogsértés megszüntetésére irányuló képviseleti eljárásban jogorvoslatért folyamodjanak. A feljogosított képviseleti egységeknek képesnek kell lenniük arra, hogy a jogsértés megszüntetését vagy megtiltását, a jogsértés megtörténtének megállapítását és jogorvoslatot kérjenek, mint például a nemzeti jogszabályok szerint rendelkezésre álló kártérítést, a kifizetett ár visszatérítését, kijavítást, cserét, visszavonást, árcsökkentést illetve a szerződés felbontását. [Mód. 1]

(2)  A 2009/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(4) lehetővé tette a feljogosított képviseleti egységek számára, hogy olyan képviseleti eljárásokat indítsanak, amelyek elsősorban a fogyasztók kollektív érdekeit sértő uniós jogsértések leállítására és megtiltására irányulnak. Az irányelv azonban nem foglalkozott kellő mértékben a fogyasztóvédelmi jog érvényesítésével kapcsolatos kihívásokkal. A jogellenes gyakorlatok elrettentő hatásának növelése a helyes és felelős üzleti gyakorlatok ösztönzése és a fogyasztói károk csökkentése érdekében meg kell erősíteni a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmét szolgáló mechanizmust. Tekintettel a nagyszámú változásra, az egyértelműség érdekében helyénvaló a 2009/22/EK irányelv felváltása. Nagy szükség van az EUMSZ 114. cikkén alapuló uniós beavatkozásra annak érdekében, hogy biztosítani lehessen mind az igazságszolgáltatáshoz való jogot, mind pedig az igazságszolgáltatás megfelelőségét, mivel ez csökkenteni fogja az egyéni eljárásokkal járó költségeket és terhet. [Mód. 2]

(3)  A képviseleti eljárásnak hatékony és eredményes módon kell biztosítania a fogyasztók valamennyi fogyasztó kollektív érdekeinek védelmét mind a belső, mind pedig a határokon átnyúló jogsértésekkel szemben. Lehetővé kell tennie a feljogosított képviseleti egységek számára, hogy fellépjenek az uniós jog vonatkozó rendelkezéseinek való megfelelés biztosítása, valamint a fogyasztókkal szemben egyéni eljárások során jelentkező akadályok – mint például a jogaikkal és a rendelkezésre álló eljárási mechanizmusokkal kapcsolatos bizonytalanság, a sikertelen követelésekkel kapcsolatos korábbi tapasztalatok, a túl hosszadalmas eljárások, a cselekvéstől való pszichológiai vonakodás, valamint az egyéni eljárások várható költségeinek és hasznainak negatív egyensúlya – leküzdése érdekében, növelve ezzel a jogbiztonságot mind a felperesek, mind az alperesek, mind pedig a jogrend számára. [Mód. 3]

(4)  Fontos biztosítani az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés és a visszaélésszerű pereskedés – ami indokolatlanul akadályozhatja a vállalkozások azon képességét, hogy az egységes piacon működjenek – elleni eljárási biztosítékok közötti szükséges egyensúlyt. A képviseleti eljárásokkal való visszaélések megelőzése érdekében el kell kerülni az olyan elemeket, mint például a büntető kártérítés, valamint a sérelmet szenvedett fogyasztók nevében történő eljárás indítására vonatkozó korlátozások hiánya, továbbá a különböző eljárási részletekre – például a feljogosított képviseleti szervezetek kijelölésére, pénzeszközeinek eredetére és a képviseleti tevékenység támogatásához szükséges információk jellegére – vonatkozóan egyértelmű szabályokat kell megállapítani. Az eljárás költségeit a pervesztes fél viseli. Ez az irányelv A bíróság vagy az eljáró hivatal azonban nem érinti az eljárási kötelezheti a pervesztes felet a költségek elosztására vonatkozó nemzeti szabályokat. megfizetésére, amennyiben azok indokolatlanul merültek fel, vagy a követeléshez képest aránytalanok voltak. [Mód. 4]

(5)  A fogyasztók kollektív érdekeit érintő jogsértések gyakran határon átnyúló következményekkel járnak. Az Unió-szerte rendelkezésre álló, hatásosabb és hatékonyabb képviseleti eljárásoknak fokozniuk kell a fogyasztók belső piacba vetett bizalmát, és növelniük kell a fogyasztók mozgásterét jogaik gyakorlására.

(6)  Ennek az irányelvnek számos területet kell lefednie, mint az adatvédelem, a pénzügyi szolgáltatások, az utazás és a turizmus, az energia, a távközlés, és a környezetvédelem és az egészség. Ki kell terjednie az uniós jog azon rendelkezéseinek megsértésére, amelyek védik a fogyasztók kollektív érdekeit, függetlenül attól, hogy fogyasztóként vagy utazóként, felhasználóként, vásárlóként, lakossági befektetőként, lakossági ügyfelekként vagy más módon említik őket a vonatkozó uniós jogban, valamint az általános adatvédelmi rendelet értelmében vett érintettek kollektív érdekeire. Az uniós jog - amelynek formája és terjedelme gyorsan fejlődik - megsértésére adott megfelelő válasz biztosítása érdekében minden olyan alkalommal, amikor a fogyasztók kollektív érdekeinek védelme szempontjából releváns új uniós jogi aktust fogadnak el, meg kell fontolni, hogy módosítani kell-e a jelen irányelv mellékletét annak érdekében, hogy annak hatálya kiterjedjen az új jogi aktusra. [Mód. 5]

(6a)  Ez az irányelv az I. mellékletben felsorolt uniós jogi aktusok rendelkezései szerinti, a fogyasztókra széles körű hatást gyakorló jogsértések miatt indított képviseleti eljárásokra alkalmazandó. Két fogyasztó érintettsége esetén már széles körű hatásról beszélhetünk. [Mód. 6]

(7)  A Bizottság jogalkotási javaslatokat fogadott el egy, a visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról szóló 261/2004/EK rendeletet és a légiutazók baleset esetén fennálló felelősségéről szóló 2027/97/EK rendeletet módosító európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és a vasúti utazók jogaira és kötelezettségeire vonatkozó európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6). Ezért helyénvaló előírni, hogy ezen irányelv hatálybalépését követő egy év elteltével a Bizottság vizsgálja meg, hogy a légi és a vasúti utasok jogaira vonatkozó uniós szabályok megfelelő szintű védelmet biztosítanak-e a fogyasztók számára az ebben az irányelvben előírtakhoz képest, és az irányelv hatályával kapcsolatban minden szükséges következtetést vonjon le.

(8)  A 2009/22/EK irányelvre építve ennek az irányelvnek ki kell terjednie mind a belföldi, mind a határon átnyúló jogsértésekre, különösen akkor, ha a jogsértés által érintett fogyasztók a jogsértő kereskedő letelepedési helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban vagy tagállamokban élnek. Ki kell terjednie továbbá az olyan jogsértésekre is, amelyek a képviseleti eljárás elindítása vagy lezárása előtt befejeződtek, mivel továbbra is szükség lehet a gyakorlat ismétlésének megelőzésére, annak megállapítására, hogy egy adott gyakorlat jogsértésnek minősül, és a fogyasztói jogorvoslat megkönnyítésére.

(9)  Ez az irányelv nem határozhat meg a joghatóságra, a határozatok elismerésére és végrehajtására, illetve az alkalmazandó jogra vonatkozó nemzetközi magánjogi szabályokat. A meglévő uniós jogi eszközök kiterjednek az ezen irányelvben meghatározott képviseleti eljárásokra, megakadályozva a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztásának terjedését. [Mód. 7]

(9a)  Ez az irányelv nem érinti a nemzetközi magánjog határokon átnyúló esetekben való alkalmazására vonatkozó uniós szabályokat. Az ezen irányelvben meghatározott képviseleti keresetekre a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (átdolgozás, Brüsszel I.), a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 2008. június 17-i 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Róma I.) és a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Róma II.) alkalmazandó. [Mód. 8]

(10)  Mivel csak a feljogosított képviseleti egységek indíthatnak képviseleti eljárásokat annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók kollektív érdekei megfelelően képviselve legyenek, meg kell felelniük az ezen irányelvben megállapított feltételeknek. Különösen a tagállamok jogának megfelelően kell őket létrehozni, amely előírhat amelynek követelményeket például a tagok száma és az állandóság foka tekintetében, illetve kell előírnia például a szervezeti felépítésükre felépítésük fontos jellemzőire - mint amilyenek az alapító okirat, az irányítási struktúra, a célkitűzések és a munkamódszerek - vonatkozó átláthatósági követelményeket illetően állapíthat meg. Emellett a feljogosított egységeknek nem lehet haszonszerzési célja, és jogos érdekük kell hogy fűződjön a vonatkozó uniós jognak való megfelelés biztosításához. E követelményeket egyaránt alkalmazni kell az előzetesen kijelölt és az ad hoc feljogosított egységekre, amelyeket egy-egy konkrét kereset céljából hoztak létre. A feljogosított képviseleti egységeknek továbbá – egyebek mellett pénzügyi szempontból is – függetlennek kell lenniük a piaci szereplőktől. A feljogosított képviseleti egységeknek eljárásokat kell kidolgozniuk az összeférhetetlenségek megakadályozására. A tagállamok nem vezethetnek be az ezen irányelvben megállapított kritériumoknál szigorúbb feltételeket. [Mód. 9]

(11)  A független állami szerveknek és a fogyasztói szervezeteknek aktív szerepet kell játszaniuk az uniós jog vonatkozó rendelkezéseinek való megfelelés biztosításában, és megfelelő helyzetben kell lenniük ahhoz, hogy feljogosított egységként lépjenek fel. Mivel ezek a szervezetek hozzáférnek a kereskedők fogyasztókkal szembeni gyakorlatára vonatkozó különböző információforrásokhoz és tevékenységük tekintetében eltérő prioritásokkal rendelkeznek, a tagállamok szabadon kell, hogy dönthessenek arról, hogy az egyes feljogosított egységek milyen típusú intézkedéseket kérhetnek a képviseleti eljárások során.

(12)  Mivel mind a bírósági, mind a közigazgatási eljárás hatásosan és hatékonyan szolgálhatja a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmét, a tagállamok mérlegelési jogkörébe tartozik eldönteni, hogy a képviseleti eljárás bírósági vagy közigazgatási eljárás, mindkettő formáját öltse, a vonatkozó jogterülettől vagy az érintett gazdasági ágazattól függően. Ez nem érinti az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke szerinti hatékony jogorvoslathoz való jogot, amelynek értelmében a tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztók és a vállalkozások a bíróság előtt hatékony jogorvoslathoz jussanak az ezen irányelvet végrehajtó nemzeti rendelkezések alapján hozott közigazgatási határozatok ellen. Ez magában foglalja annak lehetőségét, hogy a felek kérelmére a nemzeti joggal összhangban határozat szülessen a vitatott határozat végrehajtásának felfüggesztéséről.

(13)  A képviseleti eljárások eljárási hatékonyságának növelése érdekében a feljogosított egységeknek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy egyetlen képviseleti eljáráson belül vagy külön képviseleti eljárásokban különböző intézkedéseket kérjenek. Ezen intézkedéseknek magukban kell foglalniuk a folyamatban lévő gyakorlat megszüntetésére irányuló ideiglenes intézkedéseket vagy a gyakorlat tilalmát abban az esetben, ha a gyakorlatot még nem hajtották végre, de fennáll annak kockázata, hogy az súlyos vagy visszafordíthatatlan kárt okozna a fogyasztóknak; olyan intézkedéseket, amelyek megállapítják, hogy egy adott gyakorlat jogsértésnek minősül és szükség esetén leállítják vagy megtiltják a gyakorlat folytatását a jövőre nézve, valamint a jogsértés tartós hatásait megszüntető intézkedéseket, beleértve a jogorvoslatot is. Ha egyetlen eljáráson belül kérik, a feljogosított egységeknek jogosultnak kell lenniük arra, hogy az eljárás indításakor minden vonatkozó intézkedést kérhessenek, vagy először a vonatkozó jogsértés megszüntetésére irányuló határozatot, ezt követően pedig a megfelelő jogorvoslatra irányuló határozatot kérjék.

(14)  A tiltó határozatok célja a fogyasztók kollektív érdekeinek védelme, függetlenül az egyéni fogyasztók által elszenvedett tényleges veszteségtől vagy kártól. A tiltó határozatok konkrét cselekményeket írhatnak elő a kereskedők számára, például hogy nyújtsanak a fogyasztók számára olyan tájékoztatást, amely korábban jogsértő módon elmaradt. A valamely gyakorlatot jogsértésnek nyilvánító határozatok nem függhetnek attól, hogy a gyakorlatot szándékosan vagy gondatlanságból folytatták.

(15)  Az ezen irányelv szerinti képviseleti eljárást kezdeményező feljogosított egységnek az eljárásban részt vevő félnek kell lennie. A jogsértés által érintett fogyasztók számára megfelelő tájékoztatást lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a képviseleti eljárás megfelelő eredményeiből részesüljenek kimeneteléről és arról, hogy az számukra mennyiben lehet hasznos. Az ezen irányelv alapján kibocsátott tiltó határozatok nem érintik a hatályuk alá tartozó gyakorlat által megkárosított fogyasztók által indított egyéni eljárásokat. [Mód. 10]

(16)  A feljogosított képviseleti egységek számára lehetővé kell tenni, hogy a jogsértés tartós hatásainak megszüntetésére irányuló intézkedésekért folyamodjanak. Ezen intézkedéseknek - adott esetben és a nemzeti jogszabályok biztosította lehetőségeken belül - olyan jogorvoslati határozat formáját kell ölteniük, amely kötelezi a kereskedőt többek között kártérítésre, javításra, cserére, visszavonásra, árcsökkentésre, a szerződés megszüntetésére vagy a kifizetett ár visszatérítésére. [Mód. 11]

(17)  A tömeges károkozással járó helyzetben kárt szenvedett fogyasztóknak megítélt kártérítés nem haladhatja meg a kereskedő által az alkalmazandó nemzeti vagy uniós jognak megfelelően a tényleges kár fedezésére fizetendő összeget. Különösen kerülendő a büntető kártérítés, amelynek következtében a felperes az elszenvedett kár mértékét meghaladó kártérítésben részesül.

(18)  A tagállamok előírhatják,tagállamoknak elő kell írniuk, hogy a feljogosított képviseleti egységek nyújtsanak elegendő információt a jogorvoslatra irányuló képviseleti eljárás alátámasztására, beleértve a jogsértés által érintett fogyasztói csoport körülírását, valamint a képviseleti eljárásban megoldandó ténybeli és jogi kérdéseket. A feljogosított egység számára nem lehet előírni az eljárás kezdeményezéséhez, hogy egyedileg azonosítsa a valamely jogsértés által érintett összes fogyasztót. A bíróság vagy a közigazgatási hatóság jogorvoslatra irányuló képviseleti eljárások esetén az eljárás lehető legkorábbi szakaszában ellenőrzi, hogy az ügyben a jogsértés és az érintett fogyasztók által elszenvedett kár jellegére tekintettel lehet-e képviseleti eljárást indítani. A kifogásoknak bizonyíthatóknak és egyformának, a kereseteknek pedig a kívánt jogorvoslat tekintetében egységeseknek kell lenniük. A minősített szervezetek harmadik fél általi finanszírozásának átláthatónak kell lennie, illetve összeférhetetlenség nem állhat fenn. A tagállamoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy a bíróság vagy közigazgatási hatóság hatáskörrel rendelkezzen a nyilvánvalóan megalapozatlan ügyek elutasítására a per lehető legkorábbi szakaszában. [Mód. 12]

(19)  A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy eldöntsék, hogy a jogorvoslati határozat helyett a jogorvoslatra irányuló képviseleti eljárást folytató bíróság vagy a közigazgatási hatóság kivételesen a kereskedő a jogsértés károsultjai felé fennálló felelősségét megállapító határozatot hozzon, amelyre az egyéni fogyasztók későbbi jogorvoslatra irányuló eljárásokban közvetlenül hivatkozhatnak. Ezt a lehetőséget olyan kellően indokolt esetekre kell fenntartani, amikor a képviseleti eljárás által érintett egyes fogyasztóknak járó egyéni jogorvoslatok számszerűsítése összetett, és nem lenne hatékony a képviseleti eljárás keretében történő végrehajtás. Megállapító határozatokat nem szabad nem összetett helyzetekben hozni, különösen akkor, ha az érintett fogyasztók azonosíthatók, és ha a fogyasztók egy meghatározott időszakban vagy egy vásárlás során szenvedtek hasonló kárt. Hasonlóképpen nem szabad megállapító határozatokat hozni, ha az egyes fogyasztók által elszenvedett veszteségek összege olyan kicsi, hogy az egyéni fogyasztók várhatóan nem fognak egyéni jogorvoslatért folyamodni. A bíróságnak vagy a nemzeti hatóságnak megfelelő módon indokolnia kell, ha egy adott ügyben jogorvoslati határozat helyett megállapító határozatot hoz. [Mód. 13]

(20)  Amennyiben az ugyanazon gyakorlat által érintett fogyasztók azonosíthatók, és egy meghatározott időszakban vagy vásárlás során hasonló kárt szenvedtek, például hosszú távú fogyasztói szerződések esetében, a bíróság vagy közigazgatási hatóság a képviseleti eljárásban egyértelműen meghatározhatja a jogsértés által érintett fogyasztói csoportot. A bíróság vagy közigazgatási hatóság különösen arra kérheti a jogsértő kereskedőt, hogy szolgáltasson releváns információkat, például az érintett fogyasztók kilétét és a gyakorlat időtartamát. Célszerűségi és hatékonysági okokból ezekben az esetekben a tagállamok nemzeti jogszabályaikkal összhangban fontolóra vehetik, hogy a fogyasztók közvetlenül hivatkozhassanak egy jogorvoslati határozatra annak kibocsátása után anélkül, hogy a jogorvoslati határozat meghozatala előtt egyéni meghatalmazást kellene adniuk. [Mód. 14]

(21)  Kis értékű ügyekben a legtöbb fogyasztó valószínűleg nem tesz lépéseket jogai érvényesítése érdekében, mivel az erőfeszítések felülmúlnák az egyéni előnyöket. Ha azonban ugyanaz a gyakorlat több fogyasztót érint, az összesített veszteség jelentős lehet. Ilyen esetekben a bíróság vagy a hatóság úgy ítélheti meg, hogy aránytalan a pénzeszközök az érintett fogyasztókhoz történő visszajuttatása, például azért, mert túl nehézkes vagy kivitelezhetetlen. Ezért a képviseleti eljárásokban jogorvoslatként szerzett pénzeszközök jobban szolgálnák a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmét, és azokat megfelelő közérdekű célra, például egy fogyasztói jogsegélyalapra, tudatosságnövelő kampányokra vagy a fogyasztói mozgásokra kellene fordítani. [Mód. 15]

(22)  Jogsértés tartós hatásainak megszüntetését célzó intézkedéseket csak jogerős határozat alapján lehet kérni, amely a fogyasztók kollektív érdekeit sértő, ezen irányelv hatálya alá tartozó uniós jog megsértését állapítja meg, beleértve a képviseleti eljárás keretében kibocsátott jogerős tiltó végzést is. Különösen a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről és a 2006/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. december 12-i (EU) 2017/2394 európai parlamenti és tanácsi rendelet(7) által szabályozott végrehajtási tevékenységekkel összefüggésben a jogsértés tartós hatásait kiküszöbölő intézkedéseket lehet kérni bíróság vagy közigazgatási hatóság jogerős határozata alapján.

(23)  Ez az irányelv eljárási mechanizmust állapít meg, amely nem érinti a fogyasztók szerződéses és szerződésen kívüli jogorvoslatokra vonatkozó anyagi jogait - mint például a kártérítés, a szerződés felmondása, a visszatérítés, a csere, a visszavonás, a javítás vagy az árcsökkenés - meghatározó szabályokat abban az esetben, ha érdekeik sérültek a jogsértés miatt. Ezen irányelv alapján jogorvoslatra irányuló képviseleti eljárás csak akkor indítható, ha az uniós vagy nemzeti jog ilyen anyagi jogokról rendelkezik. [Mód. 16]

(24)  Ez az irányelv a minimális harmonizációt tűzi ki célul, és nem váltja fel a meglévő nemzeti kollektív jogorvoslati mechanizmusokat. A tagállamok mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy a jogi hagyományaikat figyelembe véve a meglévő vagy jövőbeni kollektív jogorvoslati mechanizmus részeként vagy e mechanizmusok alternatívájaként tervezik-e az ezen irányelvben meghatározott képviseleti eljárást, amennyiben a nemzeti mechanizmus megfelel az ezen irányelvben meghatározott szabályoknak. Ez nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy fenntartsák meglévő jogi keretüket, és nem kötelezi a tagállamokat annak módosítására sem. A tagállamoknak lehetőségük lesz arra, hogy az irányelvben meghatározott szabályokat saját kollektív jogorvoslati rendszerükbe átültessék, vagy külön eljárás keretében hajtsák végre. [Mód. 17]

(25)  A feljogosított képviseleti egységeknek teljes mértékben átláthatóknak kell lenniük általában tevékenységük finanszírozásának forrásával, valamint a konkrét jogorvoslatot célzó képviseleti eljárást támogató pénzeszközökkel kapcsolatban, hogy a bíróságok vagy közigazgatási hatóságok eldönthessék, hogy fennállhat-e összeférhetetlenség a harmadik fél és a feljogosított egység között, továbbá a visszaélésszerű pereskedés kockázatának elkerülése és annak értékelhetősége érdekében, hogy a finanszírozó harmadik fél feljogosított egység elegendő forrással rendelkezik-e a feljogosított egységgel szemben fennálló pénzügyi kötelezettségvállalásai teljesítéséhez ahhoz, hogy az érintett fogyasztók érdekeit képviselje, és hogy pervesztés esetén fedezze a perköltségeket. A feljogosított egység által az eljárás lehető legkorábbi szakaszában a képviseleti eljárás elárás felügyeletét ellátó bíróságnak vagy közigazgatási hatóság rendelkezésére bocsátott információknak lehetővé kell tennie annak értékelését, hogy valamely a harmadik fél befolyásolhatja-e a feljogosított egység általános és a képviseleti eljárásban hozott döntéseit, beleértve a perbeli egyezséget is, és hogy nyújt-e finanszírozást jogorvoslatra irányuló képviseleti eljáráshoz olyan alperessel szemben, aki a finanszírozó versenytársa vagy eltartója. Amennyiben a fenti körülmények bármelyike megerősítést nyer, a bíróságnak vagy közigazgatási hatóságnak felhatalmazással kell rendelkeznie, hogy a feljogosított egységet az érintett finanszírozás elutasítására kötelezze, és szükség esetén az adott ügyben megtagadja a feljogosított egység eljárási jogképességének elismerését. A tagállamoknak meg kell akadályozniuk, hogy ügyvédi irodák feljogosított képviseleti szerveket hozzanak létre. Az intézkedések adományok – köztük a vállalati társadalmi felelősségvállalásra irányuló kezdeményezések keretében nyújtott kereskedői adományok – révén történő közvetett finanszírozása harmadik felek által nyújtott finanszírozásnak minősül, feltéve, hogy eleget tesz a 4. és 7. cikkben felsorolt, az átláthatóságra, a függetlenségre és az összeférhetetlenségre vonatkozó követelményeknek. [Mód. 18]

(26)  A károsult fogyasztók jogorvoslatára irányuló kollektív peren kívüli egyezségeket –így a közvetítést – egyaránt ösztönözni kell a képviseleti eljárás megindítása előtt és annak bármely szakaszában. [Mód. 19]

(27)  A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy egy feljogosított egység és egy kereskedő, aki az állítólagosan jogellenes gyakorlat által érintett fogyasztók számára a jogorvoslat ügyében egyezséget ért el, közösen kérhesse a bíróságot vagy közigazgatási hatóságot, hogy hagyja jóvá az egyezséget. Ilyen kérelmet a bíróságnak vagy közigazgatási hatóságnak csak abban az esetben kell befogadnia, ha ugyanazon gyakorlattal kapcsolatban nincs más folyamatban lévő képviseleti eljárás. Az ilyen kollektív egyezséget jóváhagyó illetékes bíróságnak vagy közigazgatási hatóságnak figyelembe kell vennie valamennyi érintett fél érdekeit és jogait, beleértve az egyéni fogyasztókat is. Az érintett fogyasztók számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az egyezséget magukra nézve kötelezőnek ismerjék el vagy elutasítsák.egyezség végleges és kötelező érvényű az érintettek számára. [Mód. 20]

(28)  A bíróságnak és a közigazgatási hatóságnak hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy felkérjék a jogsértő kereskedőt és a képviseleti eljárást indító feljogosított egységet arra, hogy tárgyaljanak az érintett fogyasztók számára biztosítandó jogorvoslatról. Annak eldöntéséhez, hogy felkérik-e a feleket a jogvita peren kívüli rendezésére, figyelembe kell venni az eljárás tárgyát képező jogsértés típusát, az érintett fogyasztók jellemzőit, a lehetséges jogorvoslati lehetőségeket, a felek megegyezésre való hajlandóságát és az eljárás sürgősségét.

(29)  Annak érdekében, hogy az egyéni fogyasztók könnyebben folyamodhassanak jogorvoslatért a kereskedő a jogsértés által érintett fogyasztók felé fennálló felelősségét megállapító jogerős határozat alapján, a határozatot kibocsátó bíróság vagy közigazgatási hatóság felhatalmazást kap arra, hogy a feljogosított és a kereskedőt felhívja kollektív egyezséget elérésére. [Mód. 21]

(30)  A képviseleti eljárás keretében vagy jogerős határozat alapján elért bármely peren kívüli egyezséget az illetékes bíróságnak vagy a közigazgatási hatóságnak jóvá kell hagynia annak érdekében, hogy biztosítsa annak jogszerűségét és méltányosságát, figyelembe véve valamennyi érintett fél érdekeit és jogait. Az érintett fogyasztók számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az ilyen egyezséget magukra nézve kötelezőnek ismerjék el vagy elutasítsák. egyezség kötelező érvényű az összes érintett számára, és az nem érintheti a fogyasztók uniós vagy nemzeti jog szerinti bármely esetleges további jogorvoslati jogát. [Mód. 22]

(31)  Annak biztosítása, hogy a fogyasztók tájékoztatást kapjanak egy képviseleti keresetről, elengedhetetlen a siker szempontjából. A fogyasztókat tájékoztatni kell a folyamatban lévő képviseleti eljárásról, arról a tényről, hogy a kereskedő gyakorlata jogsértésnek minősül, a jogsértés megállapítását követően őket megillető jogokról, valamint az érintett fogyasztók által megteendő bármely további lépésről, különösen a jogorvoslat tekintetében. A jogsértésre vonatkozó tájékoztatás terjesztéséből adódó hírnévvel kapcsolatos kockázatok szintén fontosak a fogyasztói jogokat sértő kereskedők elrettentéséhez.

(32)  A hatásosság érdekében a tájékoztatásnak megfelelőnek és az ügy körülményeivel arányosnak kell lennie. A jogsértő kereskedőnek tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a bíróság vagy közigazgatási hatóság megkövetelje a pervesztes féltől, hogy megfelelően tájékoztasson tájékoztatnia kell valamennyi érintett fogyasztót a képviseleti eljárás keretében hozott jogerős tiltó és jogorvoslati határozatról, valamint hogy tájékoztassa mindkét felet a bíróság vagy közigazgatási hatóság által jóváhagyott egyezségről. Erre vonatkozó tájékoztatást lehet például közzétenni a kereskedő honlapon honlapján, a közösségi médiában, az online piacokon vagy a népszerű újságokban, ideértve azokat is, amelyeket kizárólag elektronikus kommunikációs eszközökkel terjesztenek. Amennyiben lehetséges, a fogyasztókat elektronikus vagy nyomtatott levélben egyenként tájékoztatni kell. Ezt a tájékoztatást kérésre számukra hozzáférhető formában meg kell adni a fogyatékossággal élő személyeknek. A fogyasztók tájékoztatásának költségeit a pervesztes fél viseli. [Mód. 23]

(32a)   A tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy díjmentesen vezessék be a képviseleti eljárások nemzeti nyilvántartását, amely tovább erősítheti az átláthatósági kötelezettségeket. [Mód. 24]

(33)  A jogbiztonság fokozása, az uniós jog alkalmazása során a következetlenség elkerülése, valamint a képviseleti eljárások általában vett és eljárási hatékonyságának, továbbá a jogorvoslatot követő lehetséges intézkedések hatékonyságának növelése érdekében közigazgatási hatóság vagy bíróság jogerős határozatában – beleértve az ezen irányelv szerinti tiltó határozatot is – megállapított jogsértés illetve annak hiánya alapján hozott döntés a képviseleti eljárásban részt vevő összes félre nézve kötelező. A jogerős határozat nem érintheti az érintett fogyasztók uniós vagy nemzeti jog szerinti bármely esetleges további jogorvoslati jogát. Az egyezség keretében elért jogorvoslat szintén kötelező az ugyanazt a gyakorlatot, kereskedőt és fogyasztót érintő esetekre. foglaltakat későbbi, ugyanazon kereskedő által elkövetett ugyanazon jogsértéssel kapcsolatban folyó jogi eljárásokban nem lehet vitatni a jogsértés jellege, és anyagi, személyes, időbeli és területi hatálya tekintetében. Abban az esetben, ha a jogsértés tartós hatásait megszüntető intézkedésekre – beleértve a jogorvoslatot is – irányuló eljárást nem a jogsértést vagy annak elmaradását megállapító jogerős határozatot kibocsátási helye szerinti tagállamban indítják, a határozatot a kapcsolódó ügyekben határozatnak a jogsértés vagy annak elmaradásának megállapítása tekintetében megdönthető vélelemnek kell minősülnie bizonyítéknak kell tekinteni. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy egy tagállamban egy jogsértés meglétéről vagy meg nem létéről hozott jogerős határozatot egy másik tagállam nemzeti bíróságához ugyanazon kereskedő ellen ugyanazon jogsértés miatt benyújtott jogorvoslati kérelem esetén elfogadott vélelemnek tekintsék. [Mód. 25]

(34)  A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az egyéni jogorvoslati eljárásokat képviseleti eljárásban hozott jogerős határozatra lehessen alapozni. Az ilyen eljárásoknak megfelelően gyors és egyszerűsített eljárások révén kell elérhetőnek lennie.

(35)  Az elévülési időre vonatkozó nemzeti szabályok nem akadályozhatják az olyan jogorvoslatra irányuló eljárásokat, amelyek a jogsértést megállapító jogerős tiltó határozaton vagy a kereskedő ezen irányelv alapján a károsult fogyasztókkal szembeni felelősségét megállapító jogerős tiltó határozaton alapulnak. A képviseleti eljárás megindítása az abban érintett fogyasztókat érintő jogorvoslat iránti eljárások felfüggesztését vagy megszakítását eredményezi. [Mód. 26]

(36)  A tiltó határozatok kibocsátására irányuló képviseleti eljárásokat sürgősséggel kell kezelni. Az ideiglenes hatályú tiltó határozatokról minden esetben gyorsított eljárásban kell dönteni a jogsértés által okozott kár vagy további kár megelőzése érdekében.

(37)  A bizonyítékok fontos szerepet játszanak annak eldöntésében, hogy egy adott gyakorlat a jog megsértésének minősül-e, fennáll-e az ismétlődés kockázata, kik a jogsértés által érintett fogyasztók, továbbá a jogorvoslat tárgyában és a képviseleti eljárás által érintett fogyasztók folyamatban lévő eljárásokról és azok végső eredményeiről való tájékoztatásáról való döntésben. A vállalkozások és a fogyasztók közötti kapcsolatokat azonban információs aszimmetria jellemzi, és elképzelhető, hogy a szükséges információkkal kizárólag a kereskedő rendelkezik, így azok a feljogosított egység számára hozzáférhetetlenné válnak. A feljogosított egységek számára ezért biztosítani kell azt a jogot, hogy az illetékes bíróságtól vagy közigazgatási hatóságtól kérjék a kereskedő kötelezését az eljáráshoz kapcsolódó, illetve a érintett fogyasztók képviseleti eljárásról való megfelelő tájékoztatásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátására, anélkül, hogy konkrétan meg kellene nevezniük az egyes bizonyítékokat. Az ilyen nyilvánosságra hozatal szükségességét, hatályát és arányosságát a képviseleti eljárást felügyelő bíróságnak vagy közigazgatási hatóságnak gondosan meg kell vizsgálnia, tekintettel a harmadik felek jogos érdekeinek védelmére, valamint az alkalmazandó uniós és nemzeti titoktartási szabályokra.

(38)  A képviseleti eljárások hatékonyságának biztosítása érdekében a jogsértő kereskedőket hatékony, visszatartó erejű és arányos szankciókkal kell sújtani a képviseleti eljárásban hozott jogerős határozatban foglaltak megsértése esetén.

(39)  Tekintettel arra, hogy a fogyasztók kollektív érdekeinek védelme miatt a képviseleti eljárások közérdekűek, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a feljogosított képviseleti egységek az eljárási költségek ne akadályozzák meg az ezen irányelv szerinti képviseleti eljárások indításában. Azonban a nemzeti jog szerinti idevonatkozó feltételekre is figyelemmel ez nem sértheti azt az elvet, hogy a képviseleti eljárás vesztes fele megtéríti a nyertes fél által viselt perköltségeket („a vesztes fizet” elv). A bíróság vagy a közigazgatási hatóság azonban nem ítéli meg a költségeket a nyertes fél részére, amennyiben azok szükségtelenül merültek fel, vagy a követeléshez képest aránytalanok voltak. [Mód. 27]

(39a)   A tagállamok biztosítják, hogy elkerülhetők legyenek a sikerdíjak, valamint hogy az ügyvédek díjazása és ennek kiszámítási módja ne ösztönözze a fogyasztók vagy bármely érdekelt fél érdekei szempontjából felesleges perindítást, amely megakadályozhatja, hogy a fogyasztók teljes körűen éljenek a képviseleti eljárások nyújtotta előnyökkel. A sikerdíjakat engedélyező tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az ilyen díjak ellenére a fogyasztók teljes körű kártérítésben részesülhessenek. [Mód. 28]

(40)  A különböző tagállamok feljogosított képviseleti egységei közötti együttműködés és információcsere, valamint a bevált gyakorlatok és tapasztalatok kicserélése hasznosnak bizonyult a határon átnyúló jogsértések kezelésében. Szükség van a kapacitásépítő és együttműködési intézkedések folytatására és kiterjesztésére nagyszámú feljogosított képviseleti egységre az egész Unióban a határokon átnyúló vonatkozású képviseleti keresetek fokozottabb alkalmazása érdekében. [Mód. 29]

(41)  A határokon átnyúló vonatkozású jogsértések hatékony kezelése érdekében biztosítani kell, hogy az egyik tagállamban előzetesen kijelölt feljogosított egységek kölcsönös elismerése révén eljárási jogképességgel rendelkezzenek képviseleti eljárás indítására egy másik tagállamban. Ezen túlmenően a különböző tagállamokból származó feljogosítot egységeknek jogosultnak kell lennie arra, hogy egyetlen képviseleti eljárásban, egyetlen fórum előtt együtt lépjenek fel, az illetékes joghatóságra vonatkozó szabályok szerint. Hatékonysági és hatásossági okokból egy feljogosított egységnek képesnek kell lennie arra, hogy képviseleti eljárásokat indítson a különböző tagállamokból származó fogyasztókat képviselő más feljogosított egységek nevében.

(41a)   Annak érdekében, hogy feltárja a határokon átnyúló képviseleti eljárások uniós szintű mechanizmusának lehetséges bevezetését, a Bizottságnak értékelnie kell a kollektív jogorvoslattal foglalkozó európai ombudsman hivatala létrehozásának lehetőségét. [Mód. 30]

(42)  Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja a különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket. Ennek megfelelően ezt az irányelvet az említett jogokkal és elvekkel összhangban kell értelmezni és alkalmazni, beleértve a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, valamint a védelemhez való jogot.

(43)  A környezetvédelmi jog tekintetében ez az irányelv figyelembe veszi a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló ENSZ-EGB-egyezményt (a továbbiakban: aarhusi Egyezmény).

(44)  Ezen irányelv célkitűzéseit, nevezetesen a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmét szolgáló képviseleti eljárási mechanizmus létrehozását annak érdekében, hogy uniószerte biztosítsák a fogyasztóvédelem magas szintjét és a belső piac megfelelő működését, nem lehet kielégítően megvalósítani kizárólag a tagállamok által hozott intézkedésekkel, hanem azok képviseleti eljárások határon átnyúló hatásai miatt uniós szinten jobban megvalósíthatóak. Az Unió ezért az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket hozhat. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(45)  A tagállamok és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával(8) összhangban a tagállamok vállalták, hogy indokolt esetben az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez az irányelv egyes elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot magyarázó egy vagy több dokumentumot mellékelnek. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó az ilyen dokumentumok megküldését indokoltnak tekinti.

(46)  Helyénvaló szabályokat megállapítani ezen irányelv időbeli alkalmazására vonatkozóan.

(47)  Ezért a 2009/22/EK irányelvet hatályon kívül kell helyezni.

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. fejezet

Tárgy, hatály és fogalommeghatározások

1. cikk

Tárgy

(1)  Ez az irányelv olyan szabályokat állapít meg, amelyek lehetővé teszik a feljogosított képviseleti egységek számára, hogy a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmét célzó képviseleti eljárásokat indítsanak, és ezáltal különösen magas szintű védelmet és az igazságszolgáltatáshoz való jogot valósítsanak meg és érvényesítsenek, ugyanakkor megfelelő biztosítékokat tartalmaznak a visszaélésszerű pereskedés elkerüléséhez. [Mód. 31]

(2)  Ez az irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy olyan rendelkezéseket tartsanak fenn vagy fogadjanak el, amelyek a feljogosított képviseleti egységek vagy állami szervek bármely más érintett személyek részére a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmét célzó egyéb eljárásjogi eszközök biztosítását célozzák nemzeti szinten. Ezen irányelv végrehajtása semmilyen körülmények között nem indokolhatja az uniós jog hatálya alá tartozó területeken a fogyasztóvédelem szintjének csökkentését. [Mód. 32]

2. cikk

Hatály

(1)  Ez az irányelv az I. mellékletben felsorolt , a fogyasztók kollektív érdekeit védőuniós jogi aktusok rendelkezéseinek a fogyasztókra széles körű hatást gyakorló, kereskedők által a fogyasztók kollektív érdekeit sértő vagy potenciálisan sértő általi megsértései miatt indított képviseleti eljárásokra alkalmazandó. Ezt az irányelvet a belföldi és a határon átnyúló jogsértésekre kell alkalmazni, beleértve azokat az esetet is, amikor a szóban forgó jogsértések a képviseleti eljárás indítása vagy lezárása előtt befejeződtek. [Mód. 33]

(2)  Ez az irányelv nem érinti azokat a szabályokat, amelyek a fogyasztók számára az uniós vagy nemzeti jog értelmében szerződéses és szerződésen kívüli jogorvoslatokat állapítanak meg.

(3)  Ez az irányelv nem érinti a nemzetközi magánjogra, különösen a bíróságok joghatóságára, a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott ítéletek elismerésére és végrehajtására, valamint a szerződéses és szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra és az alkalmazandó vonatkozó uniós szabályokat, amelyek az ezen irányelvben meghatározott képviseleti eljárásokra alkalmazandóak. [Mód. 34]

(3a)  Ez az irányelv nem érinti a nemzeti jogban előírt egyéb jogorvoslati mechanizmusokat. [Mód. 35]

(3b)  Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és az Európai Unió Alapjogi Chartájában és az emberi jogok európai egyezményében elismert elveket, különös tekintettel a tisztességes és pártatlan eljáráshoz való jogra és a hatékony jogorvoslathoz való jogra. [Mód. 36]

3. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.  fogyasztó: bármely természetes személy, aki a kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységén kívül eső célokból jár el;

1a.  „fogyasztói szervezet”: olyan csoport, amely a fogyasztók érdekeit kívánja védeni a kereskedők által elkövetett jogellenes cselekményekkel vagy mulasztásokkal szemben; [Mód. 37]

2.  kereskedő: bármely természetes személy vagy – akár magántulajdonban, akár köztulajdonban álló – jogi személy, aki vagy amely a polgári jogi szabályok keretében polgári jogi minőségében kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el, ideértve bármely olyan személyt, aki vagy amely a kereskedő nevében vagy javára jár el; [Mód. 38]

3.  fogyasztók kollektív érdekei: több fogyasztó vagy az (EU) 2016/679 rendeletben (általános adatvédelmi rendelet) meghatározott érintettek érdeke; [Mód. 39]

4.  képviseleti eljárás: a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló eljárás, amelynek az érintett fogyasztók nem részesei;

5.  gyakorlat: a kereskedő bármely cselekménye vagy mulasztása;

6.  jogerős határozat: a tagállam bírósága által hozott olyan határozat, amely ellen nem lehet fellebbezni vagy már nem lehet fellebbezni, vagy közigazgatási hatóság olyan határozata, amely már nem képezheti bírósági felülvizsgálat tárgyát;

6a.  „fogyasztóvédelmi jogszabályok”: a fogyasztók védelme érdekében elfogadott uniós és nemzeti jogszabályok. [Mód. 40]

2. fejezet

Képviseleti eljárások

4. cikk

Feljogosított képviseleti egységek [Mód. 41]

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a képviseleti eljárásokat olyan feljogosított egységek indíthassák, amelyeket a tagállamok erre a célra előzetesen kijelöltek, és amelyeket nyilvánosan hozzáférhető jegyzékbe vettek fel. A tagállamok vagy bíróságaik a 3. cikk (4) bekezdése szerinti képviseleti eljárások céljából kijelölnek területükön legalább egy feljogosított képviseleti egységet.

A tagállamok akkor nyilvánítanak feljogosítottnak valamely képviseleti szervezetet, ha az megfelel a következő feltételek mindegyikének feltételeknek: [Mód. 42]

a)  valamely tagállam jogának megfelelően hozták létre;

b)  alapító okirata vagy más szervezetirányítási dokumentuma, és a fogyasztóvédelemre és a fogyasztói érdekek előmozdítására irányuló folytatólagos tevékenysége igazolja, hogy jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó uniós jog rendelkezéseit jogi rendelkezéseket betartsák; [Mód. 43]

c)  nonprofit jellegű.

ca)  oly módon végzi tevékenységét, amely biztosítja függetlenségét a fogyasztókon kívüli más szervezetektől vagy személyektől, amelyeknek vagy akiknek érdeke fűződhet a képviseleti eljárások kimeneteléhez, különös tekintettel a piaci szereplőkre; [Mód. 44]

cb)  a szokásos ügyvédi képviseleti szerződésen túlmenően nincs pénzügyi megállapodása a panaszos ügyvédi irodájával; [Mód. 45]

cc)  belső eljárásokat alakított ki a saját maga és a finanszírozói közötti összeférhetetlenség megakadályozására; [Mód. 46]

A tagállamok rendelkeznek arról, hogy a feljogosított képviseleti egységek megfelelő módon – például honlapjukon – egyszerű és érthető nyelven nyilvánosságra hozzák, hogyan finanszírozzák saját magukat, illetve mi a szervezeti és irányítási struktúrájuk, céljuk és munkamódszereik, valamint tevékenységük.

A tagállamok rendszeresen értékelik, hogy a feljogosított képviseleti egység továbbra is megfelel-e e feltételeknek. A tagállamok biztosítják, hogy a feljogosított képviseleti egység elveszítse ezen irányelv szerinti jogállását, ha már nem felel meg az első albekezdésben felsorolt egy vagy több feltételnek.

A tagállamok létrehozzák az (1) bekezdésben felsorolt kritériumoknak megfelelő képviseleti egységek jegyzékét, és azt nyilvánosan hozzáférhetővé teszik. A tagállamok ezt a listát eljuttatják a Bizottsághoz, és szükség szerint azt frissítik.

A Bizottság nyilvánosan hozzáférhető online portálon közzéteszi a feljogosított egységek a tagállamoktól kapott jegyzékét. [Mód. 47]

(1a)  A tagállamok előírhatják, hogy az ezen irányelv hatálybalépése előtt a nemzeti jog alapján már kijelölt állami szervek jogosultak maradjanak a képviseleti egységek e cikk szerinti jogállására. [Mód. 48]

(2)  A tagállamok egy adott képviseleti eljárásra eseti alapon is kijelölhetnek egy feljogosított egységet annak kérelmére, ha megfelel az (1) bekezdésben említett feltételeknek. [Mód. 49]

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben felsorolt feltételeknek megfelelő különösen a fogyasztói szervezetek és állami a független közszférabeli szervek jogosultak legyenek a feljogosított képviseleti egység jogállására. A tagállamok egynél több tagállamból származó tagokat képviselő fogyasztói szervezeteket is kijelölhetnek feljogosított képviseleti egységként. [Mód. 50]

(4)  A tagállamok megállapíthatják azokat a szabályokat, amelyek meghatározzák, hogy mely feljogosított egységek kérhetik a 5. és 6. cikkben említett összes intézkedést, és melyek kérhetnek csak bizonyos intézkedéseket. [Mód. 51]

(5)  A feljogosított egység (1) bekezdésben említett feltételeknek való megfelelése nem sérti érinti a bíróság vagy közigazgatási hatóság azon jogát kötelességét, hogy megvizsgálja, hogy a feljogosított egység célja indokolja-e a konkrét ügyben az eljárás indítását a 4. cikkel és az 5. cikk (1) bekezdésével összhangban. [Mód. 52]

5. cikk

A fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti eljárások

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy csak a 4. cikk (1) bekezdésével összhangban feljogosított képviseleti egységek indíthassanak képviseleti eljárásokat indíthassanak a nemzeti bíróságok vagy közigazgatási hatóságok előtt, feltéve, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn az egység fő célkitűzései és az uniós jog alapján biztosított, állítólagosan megsértett jogok között, amelyek tekintetében az eljárást indították.

A kollektív fogyasztói érdekek magasabb szintű védelme érdekében a feljogosított képviseleti egységek szabadon választhatnak a nemzeti vagy uniós jogszabályok alapján rendelkezésre álló jogorvoslati eljárások közül.

A tagállamok biztosítják, hogy ugyanazon tagállam bírósága vagy közigazgatási hatósága előtt ne indítsanak másik eljárást ugyanarra a gyakorlatra, ugyanazon kereskedőre vagy ugyanazon fogyasztókra vonatkozóan. [Mód. 53]

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a az előzetesen kijelölt feljogosított képviseleti egységek – köztük az állami szervek – jogosultak legyenek képviseleti eljárások indítására a következő intézkedések érdekében: [Mód. 54]

(a)  gyakorlat jogellenes gyakorlat megszüntetésére irányuló, ideiglenes intézkedésként meghozott jogsértés megszüntetésére irányuló határozat, vagy ha a gyakorlat még nem valósult meg, de közeleg, a jogellenes gyakorlat előzetes megtiltása; [Mód. 56]

(b)  jogsértés megszüntetésére irányuló határozat, amely megállapítja, hogy a gyakorlat jogszabálysértésnek minősül, és ha szükséges, megtiltja a gyakorlatot, vagy ha a gyakorlatot még nem hajtották végre, de közeleg, a gyakorlat megtiltása.

A jogsértés megszüntetésére irányuló határozat kérelmezése érdekében a feljogosított képviseleti egységeknek nem kell megszerezniük az érintett fogyasztók megbízását, vagy és bizonyítékot szolgáltatniuk az érintett fogyasztók ért tényleges veszteségről vagy kárról, illetve a kereskedő szándékosságáról vagy gondatlanságáról. [Mód. 55]

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a feljogosított képviseleti egységek jogosultak legyenek olyan képviseleti eljárásokat indítani, amelyek a jogsértés tartós hatásainak megszüntetését célozzák. Ezeket az intézkedéseket minden olyan jogerős határozat alapján kérni lehet, amely megállapítja, hogy a gyakorlat az I. mellékletben felsorolt uniós jogi aktusok fogyasztók kollektív érdekeit sértő megsértésének minősül, beleértve a (2) bekezdés b) pontjában említett jogsértés megszüntetésére irányuló jogerős határozatot is. [Mód. 57]

(4)  A 4. cikk (4) bekezdés sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy a feljogosított egységek egyetlen képviseleti eljárásban kérhessék a jogsértés tartós hatásainak megszüntetésére irányuló intézkedéseket és a (2) bekezdésben említett intézkedéseket. [Mód. 58]

5a. cikk

A kollektív jogorvoslati keresetek nyilvántartása

(1)  A tagállamok létrehozhatják a képviseleti eljárások nemzeti nyilvántartását, amely elektronikus úton és/vagy egyéb módon díjmentesen elérhető az érdekelt felek számára.

(2)  A nyilvántartásokat közzétevő weboldalak átfogó és objektív tájékoztatást nyújtanak a kártérítés megszerzésére rendelkezésre álló módszerekről – beleértve a peren kívüli egyezségeket is –, valamint a folyamatban lévő képviseleti eljárásokról.

(3)  A nemzeti nyilvántartásokat össze kell kapcsolni. Az (EU) 2017/2394 rendelet 35. cikkét kell alkalmazni. [Mód. 59]

6. cikk

Jogorvoslati intézkedések

(1)  A 5. cikk (3) bekezdés alkalmazásában a tagállamok biztosítják, hogy a feljogosított képviseleti egységek jogosultak legyenek képviseleti eljárások indítására olyan jogorvoslati határozat érdekében, amely a kereskedő számára előírják többek között a kártérítést, a javítást, a cserét, az árcsökkentést, a szerződés megszüntetését vagy adott esetben a kifizetett ár visszatérítését. A tagállamok előírhatják – vagy nem – a meghatalmazást az érintett fogyasztók részéről a megállapító vagy a jogorvoslati határozat meghozatala előtt. [Mód. 60]

Amennyiben egy tagállam nem írja elő az egyéni fogyasztó meghatalmazását a képviseleti eljáráshoz való csatlakozás feltételeként, a szóban forgó tagállam ugyanakkor lehetővé teheti, hogy az eljárás helye szerinti tagállamban szokásos lakóhellyel nem rendelkező magánszemélyek részt vehessenek a képviseleti eljárásban, amennyiben az adott határidőn belül egyértelmű meghatalmazást adnak a képviseleti eljárásban való részvételre. [Mód. 61]

A feljogosított képviseleti egységnek egységeknek a nemzeti jogban foglaltak foglatak szerint minden szükséges elegendő információt át kell adnia szolgáltatnia az intézkedés alátámasztásához, beleértve a cselekvés által érintett fogyasztók leírását, valamint a megoldandó ténybeli és jogi kérdéseket. [Mód. 62]

(2)  Az (1) bekezdéstől eltérve, a tagállamok felhatalmazhatnak egy bíróságot vagy közigazgatási hatóságot arra, hogy jogorvoslati határozat helyett a kereskedő az I. mellékletben felsorolt uniós jogi aktusok megsértésével kárt szenvedett fogyasztók felé fennálló felelősségét megállapító határozatot hozzon kellően indokolt esetekben, amennyiben az érintett fogyasztókat érő egyéni sérelem jellege miatt az egyéni jogorvoslat számszerűsítése bonyolult. [Mód. 63]

(3)  A (2) bekezdés nem alkalmazandó amennyiben:

a)  a jogsértés által érintett fogyasztók azonosíthatók és ugyanazon gyakorlat okozta hasonló sérelmet szenvedtek egy időszak vagy egy vásárlás során. Ilyen esetekben az egyes érintett fogyasztóktól származó meghatalmazás nem képezi a kereset benyújtásának feltételét. A jogorvoslatot az érintett fogyasztóknak kell címezni;

b)  a fogyasztók kis mértékű veszteséget szenvedtek el, és aránytalan lenne a jogorvoslat megosztása közöttük. Ilyen esetekben a tagállamok biztosítják, hogy az érintett fogyasztóktól származó meghatalmazás ne legyen feltétel. A jogorvoslatot a fogyasztók kollektív érdekeit szolgáló közérdekű célra kell fordítani. [Mód. 64]

(4)  Az (1), (2) és (3) bekezdés szerinti jogerős határozatba foglat jogorvoslat nem érinti az érintett fogyasztók uniós vagy nemzeti jog szerinti bármely esetleges további jogorvoslati jogát. A jogerő elvét tiszteletben kell tartani e rendelkezés alkalmazása során. [Mód. 65]

(4a)  A jogorvoslati intézkedések célja, hogy veszteségeikért teljes kártérítést biztosítsanak az érintett fogyasztók részére. Amennyiben a kártérítést követően még fennmarad összeg, a bíróság dönt annak kifizetéséről. A fennmaradó összegek nem kerülhetnek a feljogosított képviseleti egységhez vagy a kereskedőhöz. [Mód. 66]

(4b)  Különösen kerülendő a büntető kártérítés, amelynek következtében a felperes az elszenvedett kár mértékét meghaladó kártérítésben részesül. A kollektív károkozással járó helyzetben kárt szenvedett fogyasztóknak megítélt kártérítés nem haladhatja meg a kereskedő által az alkalmazandó nemzeti vagy uniós jognak megfelelően a tényleges egyéni kár fedezésére fizetendő összeget. [Mód. 67]

7. cikk

Finanszírozás A képviseleti kereset elfogadhatósága [Mód. 68]

(1)  A 6. cikk (1) bekezdésében említett, jogorvoslatot igénylő feljogosított képviseleti egység egységnek az eljárás korai az összeférhetetlenség kizárásának bizonyítékaként a kereset legkorábbi szakaszában be kell nyújtania a bíróságnak vagy a közigazgatási hatóságnak egy teljes pénzügyi áttekintést, amely felsorolja a tevékenységéhez általában használt összes finanszírozási forrást és az eljáráshoz felhasznált pénzeszközöket pénzeszközök forrását. Bizonyítania kell, hogy elegendő pénzügyi forrással rendelkezik ahhoz, hogy az érintett fogyasztók érdekeit képviselje, és hogy a kereset sikertelensége esetén minden abból adódó költséget fedezni tudjon. [Mód. 69]

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy olyan esetekben, amikor a jogorvoslaté érdekében indított képviseleti eljárást harmadik fél finanszírozza, a harmadik fél számára tilos legyen:A képviseleti keresetet a nemzeti bíróság elfogadhatatlannak nyilváníthatja, ha megállapítja, hogy a harmadik fél által nyújtott finanszírozás célja: [Mód. 70]

a)  a feljogosított képviseleti egység döntéseinek befolyásolása valamely képviseleti eljárással összefüggésben, beleértve a képviseleti eljárások kezdeményezését és a peren kívüli egyezségeket is; [Mód. 71]

b)  olyan alperessel szembeni kollektív eljáráshoz finanszírozást nyújtani, aki a finanszírozás biztosítójának versenytársa vagy akinek a finanszírozás biztosítója eltartottja;

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a bíróságok és a közigazgatási hatóságok felhatalmazást kapjanak az (2) bekezdésben említett körülmények vizsgálatára, és ennek megfelelően előírják a feljogosított egység számára a megfelelő finanszírozás elutasítását, és amennyiben szükséges, egyedi ügyben elutasítsák a feljogosított egység jogállását.a képviseleti eljárás elfogadhatóságának megállapításakor, vagy – ha a körülmények csak ezt teszik lehetővé – a bírósági eljárás egy későbbi szakaszában megvizsgálják az összeférhetetlenség (1) bekezdés szerinti kizárhatóságát és a (2) bekezdésben említett körülményeket. [Mód. 72]

(3a)  A tagállamok azt is biztosítják, hogy a bíróság vagy közigazgatási hatóság hatáskörrel rendelkezzen a nyilvánvalóan megalapozatlan ügyek az eljárás lehető legkorábbi szakaszában történő elutasítására. [Mód. 73]

7a. cikk

A „vesztes fizet” elve

A tagállamok biztosítják, hogy a kollektív jogorvoslati keresetet elveszítő fél a nemzeti jogban előírt feltételek mellett megtérítse a nyertes fél által viselt perköltségeket. A bíróság vagy a közigazgatási hatóság azonban nem ítéli meg a költségeket a nyertes fél részére, amennyiben azok szükségtelenül merültek fel, vagy a követeléshez képest aránytalanok voltak. [Mód. 74]

8. cikk

Peren kívüli egyezség

(1)  A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy egy feljogosított képviseleti egység és egy kereskedő, akik a kereskedő állítólagosan jogellenes gyakorlata által érintett fogyasztók jogorvoslati ügyében egyezséget értek el, közösen kérhetik a bíróságot vagy közigazgatási hatóságot, hogy hagyja jóvá azt. Az ilyen kérelmet a bíróságnak vagy közigazgatási hatóságnak csak abban az esetben kell elfogadnia, ha ugyanazon tagállam bírósága vagy közigazgatási hatósága előtt nincs folyamatban más képviseleti eljárás ugyanazon kereskedő és ugyanazon gyakorlat tekintetében. [Mód. 75]

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a bíróság vagy a közigazgatási hatóság a képviseleti eljárások során a velük történő konzultációt követően bármikor felhívhatja a feljogosított egységet és az alperest, hogy észszerű határidőn belül jussanak egyezségre a jogorvoslattal kapcsolatban.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy az a bíróság vagy közigazgatási hatóság, amely a 6. cikk (2) bekezdésében említett jogerős megállapító határozatot hozta, jogosult legyen arra, hogy a képviseleti eljárásban érintett feleket felkérje arra, hogy észszerű határidőn belül jussanak egyezségre a fogyasztók számára e jogerős határozat alapján nyújtandó jogorvoslatról.

(4)  Az (1), (2) és (3) bekezdésben említett egyezségeket a bíróság vagy közigazgatási hatóság megvizsgálja. A bíróság vagy közigazgatási hatóság értékeli az egyezség jogszerűségét és méltányosságát, figyelembe véve valamennyi fél jogait és érdekeit, beleértve az érintett fogyasztókat is.

(5)  Ha a kitűzött határidőn belül nem érik el a (2) bekezdésben említett egyezséget, vagy az elért egyezséget nem hagyják jóvá, a bíróság vagy közigazgatási hatóság folytatja a képviseleti eljárást.

(6)  Az érintett egyéni fogyasztók számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy elfogadják vagy elutasítsák az (1), (2) és (3) bekezdésben említett egyezségek kötelező erejét magukra nézve. A (4) bekezdéssel összhangban jóváhagyott egyezség útján szerzett jogorvoslat az összes fél számára kötelező erejű, és nem érinti az érintett fogyasztók uniós vagy nemzeti jog szerinti bármely esetleges további jogorvoslati jogát. [Mód. 76]

9. cikk

Tájékoztatás a képviseleti eljárásokkal kapcsolatban

(-1)  A tagállamok biztosítják, hogy a képviseleti egységek:

a)  tájékoztassák a fogyasztókat az uniós jog értelmében vélelmezett jogsértésről és arról a szándékról, hogy végzésért kell folyamodni vagy kártérítési kereset kell indítani;

b)  előzetesen tájékoztassák a fogyasztókat a perhez való csatlakozás lehetőségéről annak biztosítása érdekében, hogy az idevonatkozó dokumentumokat és az eljáráshoz szükséges egyéb információkat megtartsák;

c)  adott esetben tájékoztatást nyújtsanak a további lépésekről és az esetleges jogi következményekről. [Mód. 77]

(1)  A Amennyiben egy egyezség vagy jogerős határozat olyan fogyasztók javát szolgálja, akik esetleg nem tudnak róla, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a bíróság vagy a közigazgatási hatóság a vesztes fél vagy mindkét fél jogsértő kereskedő számára előírja, hogy a az 5. és 6. cikkben említett intézkedéseket tartalmazó jogerős határozatokról valamint a 8. cikk cikkben említett jóváhagyott egyezségekről az ügy körülményeinek megfelelően és meghatározott határidőn belül tájékoztassa saját költségükre tájékoztassák az érintett fogyasztókat beleértve adott esetben az összes érintett fogyasztó egyenkénti értesítését is. A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a tájékoztatási kötelezettség nyilvánosan és könnyen hozzáférhető weboldalon keresztül is teljesíthető legyen. [Mód. 78]

(1a)  A 7. cikkben megállapított elvvel összhangban a pervesztes fél viseli a fogyasztók tájékoztatásának költségét. [Mód. 79]

(2)  Az (1) bekezdésben említett tájékoztatásnak érthető nyelven tartalmaznia kell a képviseleti eljárás tárgyát, jogi következményeit és adott ügyben az érintett fogyasztók által teendő későbbi lépéseket. A tájékoztatás módját és határidejét a bírósággal vagy a közigazgatási hatósággal egyeztetve kell kialakítani. [Mód. 80]

(2a)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy amennyiben egy keresetet egy bíróság elfogadhatónak nyilvánított, a fogyasztók számára hozzáférhető módon, nyilvános weboldal útján online módon vagy adathordozón rendelkezésre álljanak az információk a soron következő, folyamatban lévő és lezárt kollektív eljárásokról. [Mód. 81]

(2b)  A tagállamok biztosítják, hogy a feljogosított egységek a keresetekről szóló tájékoztatása tényszerű legyen, és figyelembe vegye a fogyasztók a tájékoztatáshoz fűződő jogát, valamint az alperesek reputációs jogait és az üzleti titoktartáshoz való jogot. [Mód. 82]

10. cikk

A jogerős határozatok hatásai

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási hatóság vagy bíróság fogyasztók kollektív érdekeit sértő jogsértést megállapító jogerős határozata, beleértve a az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett jogsértés megszüntetésre irányuló jogerős határozatot is, az említett jogsértést jogsértés meglétét vagy meg nem létét kétséget kizáróan megállapítónak megállapító bizonyítéknak minősüljön a nemzeti bíróságaik előtt ugyanazon jogsértés tények miatt ugyanazon kereskedő ellen indított bármely más eljárás céljából, azzal a kitétellel, hogy ugyanazon káresetre nem lehet kétszer kártérítést nyújtani. [Mód. 83]

(2)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a másik tagállamban hozott, az (1) bekezdésben említett jogerős határozatot a nemzeti bíróságok vagy közigazgatási hatóságok legalább bizonyítéknak tekintsék megdönthető vélelemnek a jogsértés megtörténte szempontjából. [Mód. 84]

(2a)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy egy tagállamban egy jogsértés meglétéről vagy meg nem létéről hozott jogerős határozatot egy másik tagállam nemzeti bíróságához ugyanazon kereskedő ellen ugyanazon jogsértés miatt benyújtott jogorvoslati kérelem esetén elfogadott vélelemnek tekintsék. [Mód. 85]

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a 6. cikk (2) bekezdésében említett jogerős megállapító határozat minősüljön megdönthetlennek a kereskedő által a károsult fogyasztókkal szemben az elkövetett jogsértés miatt megállapított felelőssége tekintetében bármely olyan eljárás céljából, amely a nemzeti bíróságaik előtti jogorvoslatra irányul az adott jogsértés tekintetében. A tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztók által egyénileg benyújtott ilyen jogorvoslati kereseteket megfelelő és egyszerűsített eljárásokban bírálják el. A tagállamokat arra ösztönzik, hogy egyrészt hozzanak létre a jogorvoslati intézkedésekre vonatkozó valamennyi végleges határozatot tartalmazó adatbázist, amely megkönnyítheti a többi jogorvoslati intézkedés lefolytatását, másrészt hogy osszák meg egymás között a bevált gyakorlatokat. [Mód. 86]

11. cikk

Elévülési idő felfüggesztése

A tagállamok a nemzeti joggal összhangban biztosítják, hogy a az 5. és 6. cikkben említett képviseleti eljárás megindítása felfüggessze vagy megszakítsa az érintett fogyasztókat személyeket érintő jogorvoslati intézkedések elévülését, amennyiben az érintett jogokra az uniós vagy a nemzeti jog értelmében elévülési idő vonatkozik. [Mód. 87]

12. cikk

Sürgősség

(1)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 5. és 6. cikkben említett képviseleti eljárásokat kellő gyorsasággal kezeljék.

(2)  Az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett, ideiglenes intézkedés formájában hozott, jogsértés megszüntetésére irányuló határozat érdekében indított képviseleti eljárásokat sürgősséggel kell lefolytatni.

13. cikk

Bizonyítás

A tagállamok biztosítják, hogy olyan feljogosított egység az egyik fél kérelmére, amely észszerűen elérhető tényeket és bizonyítékokat , elegendő bizonyítékot és érdemi magyarázatot mutat be álláspontjának alátámasztására a képviseleti eljárásban és jelzi, hogy az alperes a másik fél birtokában további konkrét és egyértelmű bizonyítékok találhatóak, a bíróság vagy közigazgatási hatóság a nemzeti eljárási szabályoknak megfelelően elrendelheti, hogy ez a fél az alperes – az alkalmazandó uniós és nemzeti titoktartási szabályokra is figyelemmel – az ilyen bizonyítékot az észszerűen rendelkezésre álló tények alapján a lehető legszűkebben értelmezve bemutassa. Az utasításnak megfelelőnek és arányosnak kell lennie az adott ügyben, és nem okozhatja az egyensúly megbomlását a két érintett fél között. [Mód. 88]

A tagállamok biztosítják, hogy a bíróságok az arányos mértékre korlátozzák a bizonyítékok feltárását. Annak megállapítása érdekében, hogy a feljogosított képviseleti egység által kért feltárás arányos-e, a bíróság figyelembe veszi valamennyi érintett fél jogos érdekét, nevezetesen azt, hogy a bizonyítékok feltárására irányuló kérelmet milyen mértékben támasztják alá tények és bizonyítékok, valamint hogy a feltárni kért bizonyíték bizalmas információkat tartalmaz-e. [Mód. 89]

A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti bíróságok hatáskörrel rendelkezzenek az olyan információkat tartalmazó bizonyítékok feltárásának elrendelésére, amelyeket a kártérítési kereset szempontjából fontosnak ítélnek. [Mód. 90]

14. cikk

Szankciók

(1)  A tagállamok megállapítják a képviseleti eljárásban hozott jogerős határozatban foglaltak megszegése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést megtesznek azok érvényesítése érdekében. Az elrendelt szankcióknak hatásosnak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy szankcióként ki lehessen szabni egyebek mellett pénzbírságokat is. [Mód. 91]

(3)  A pénzbírságokból származó bevételek elosztásáról való döntés során a tagállamoknak figyelembe kell venniük a fogyasztók általános érdekeit kollektív érdekeket. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a bevételeket egy alaphoz rendelik, amelyet a képviseleti eljárások finanszírozása céljából hoznak létre. [Mód. 92]

(4)  A tagállamok az (1) bekezdésben említett rendelkezésekről legkésőbb [az irányelv átültetésére előírt határidő végéig], minden későbbi módosításukról pedig haladéktalanul értesítik a Bizottságot.

15. cikk

A feljogosított képviseleti egységeknek nyújtott támogatás [Mód. 93]

(1)  A 7. cikkel összhangban a tagállamokat arra kell ösztönözni, hogy biztosítsák, hogy a feljogosított képviseleti egységeknek elegendő fedezet álljon rendelkezésre a képviseleti eljárásokhoz. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket z igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítéséhez – különösen például az alkalmazandó bírósági vagy igazgatási díjak korlátozása, adott esetben a költségmentességre való jogosultság biztosítása, vagy e célból állami finanszírozás biztosítása révén - annak biztosítása érdekében, és biztosítják, hogy a képviseleti eljárások költségei ne képezzenek pénzügyi akadályt a feljogosított egységek számára, hogy azok hatékonyan gyakorolhassák a az 5. és 6. cikkben említett jogaikat. [Mód. 94]

(1a)  A tagállamok strukturális támogatást biztosítanak az ezen irányelv értelmében feljogosított egységként eljáró szervek számára. [Mód. 95]

(2)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy azokban az esetekben, amikor a feljogosított egységek kötelesek tájékoztatni az érintett fogyasztókat a folyamatban lévő képviseleti eljárásokról, az eljárás sikere esetén a kereskedőtől vissza lehessen igényelni a kapcsolódó költségeket.

(3)  A tagállamok és a Bizottság támogatják és elősegítik a feljogosított egységek együttműködését, valamint a határon átnyúló és belföldi jogsértések rendezésével kapcsolatos legjobb gyakorlatok és tapasztalatok cseréjét és terjesztését.

15a. cikk

Jogi képviselet és díjak

A tagállamok biztosítják, hogy az ügyvédek díjazása és annak kiszámítási módja ne ösztönözze a bármely fél érdekeinek szempontjából szükségtelen pereskedést. A tagállamok megtiltják a sikerdíjakat. [Mód. 96]

16. cikk

Határon átnyúló képviseleti tevékenységek

(1)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy bármely, a valamely tagállamban a 4. cikk (1) bekezdésével összhangban előzetesen kijelölt feljogosított képviseleti egység az ott említett, nyilvánosan hozzáférhető jegyzék bemutatása esetén más tagállam bíróságaihoz vagy közigazgatási hatóságaihoz is fordulhasson. A bíróságok vagy közigazgatási hatóságok elbírálhatják a feljogosított képviseleti egység eljárásindítási jogosultságát, és jogukban áll megvizsgálni, jogosultságának bizonyítékaként elfogadják ezt a jegyzéket, de ez nem érinti azon jogukat, hogy megvizsgálhassák, hogy a feljogosított képviseleti egység célja indokolja-e azt, hogy az egység az adott ügyben eljárást indítson. [Mód. 97]

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a jogsértés különböző tagállamok fogyasztóit érinti vagy valószínűsíthetően érinti, több tagállamból származó eltérő feljogosított egységek indíthatnak képviseleti eljárását valamely tagállam illetékes bírósága vagy közigazgatási hatósága előtt a különböző tagállamokból származó fogyasztók kollektív érdekeinek védelme érdekében, együttesen eljárva vagy egyetlen feljogosított egység által képviselve.

(2a)  Az a tagállam, ahol kollektív jogorvoslatra kerül sor, a tagállamban lakóhellyel rendelkező fogyasztóktól felhatalmazást kérhet. A határon átnyúló ügyek esetén a tagállam a másik tagállamban lakóhellyel rendelkező fogyasztóktól felhatalmazást kér. Ebben az esetben a felhatalmazást adó, egy másik tagállamban lakóhellyel rendelkező fogyasztók konszolidált listáját az eljárás kezdetekor el kell juttatni a bírósághoz vagy a közigazgatási hatósághoz, valamint az alpereshez. [Mód. 98]

(3)  A határon átnyúló képviseleti eljárások esetében és a nemzeti jogszabályok alapján más szervezetek számára biztosított jogok sérelme nélkül a tagállamok közlik a Bizottsággal az előzetesen kijelölt feljogosított egységek jegyzékét. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot e feljogosított egységek nevéről és céljáról. A Bizottság nyilvánosságra hozza és naprakészen tartja ezt az információt.

(4)  Ha egy tagállam, a Bizottság vagy a kereskedő aggályokat fogalmaz meg azzal kapcsolatban, hogy egy feljogosított képviseleti egység megfelel-e a 4. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek, az egységet kijelölő tagállam kivizsgálja az aggályokat, és adott esetben visszavonja a kijelölést, amennyiben egy vagy több feltétel nem teljesül. [Mód. 99]

16a. cikk

Nyilvántartás

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az érintett illetékes nemzeti hatóságok a nyilvánosság számára hozzáférhető nyilvántartást hozzanak létre a jogellenes cselekményekről, amelyek jogsértés megszüntetésére irányuló rendelkezés hatálya alá tartoznak ezen irányelv rendelkezései értelmében. [Mód. 100]

3. fejezet

Záró rendelkezések

17. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 2009/22/EU irányelv [ ezen irányelv alkalmazásának kezdőnapja] -tól/-től hatályát veszti a 20. cikk (2) bekezdés sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásoknak kell tekinteni, és a II. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.

18. cikk

Nyomon követés és értékelés

(1)  Legkorábban öt évvel ezen irányelv alkalmazásának kezdőnapját követően a Bizottság elvégzi ezen irányelv értékelését, és az értékelés főbb megállapításairól jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. Az értékelést a Bizottság minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatása szerint kell elvégezni. A jelentésben a Bizottság különösen az irányelv 2. cikkében és I. mellékletében meghatározott hatályát értékeli.

(2)  Legkésőbb az ezen irányelv hatálybalépését követő egy éven belül a Bizottság értékeli, hogy a légi és a vasúti utasok jogaira vonatkozó szabályok az ezen irányelvben előírtakhoz hasonló mértékben védik-e a fogyasztók jogait. Amennyiben ez az eset áll fenn, a Bizottság megfelelő javaslatokat kíván tenni, amelyek különösen az I. melléklet 10. és 15. pontjában említett aktusok ezen irányelv 2. cikkében meghatározott hatálya alól való kivonásából állhatnak. [Mód. 101]

(3)  A tagállamok évente, először legkésőbb 4 évvel ezen irányelv alkalmazásának kezdőnapját követően a Bizottság rendelkezésére bocsátják az (1) bekezdésben említett jelentés elkészítéséhez szükséges alábbi információkat:

a)  az ezen irányelv alapján a közigazgatási és igazságügyi hatóságoknál indított képviseleti eljárások száma;

b)  az eljárásokat indító feljogosított egység típusa;

c)  a képviseleti eljárásokban kezelt jogsértés típusa, a képviseleti eljárások felei és a képviseleti eljárás által érintett gazdasági ágazat;

d)  az eljárás időtartama a kereset benyújtásától az 5. cikkben említett jogsértés megszüntetésére irányuló jogerős határozatok vagy a 6. cikkben említett jogorvoslati vagy megállapító határozatok elfogadásáig, vagy a 8. cikkben említett egyezség jogerős jóváhagyásáig terjed;

e)  a képviseleti eljárások eredményei;

f)  a 15. cikk (3) bekezdésében említett, az együttműködésben és a bevált gyakorlatok cseréjében részt vevő feljogosított egységek száma.

18a. cikk

Felülvizsgálati záradék

A 16. cikk sérelme nélkül a Bizottság felméri, hogy a határokon átnyúló képviseleti eljárásokat uniós szinten lehetne-e a legjobban kezelni egy a kollektív jogorvoslatokkal foglalkozó európai ombudsman intézményének létrehozásával. Legkésőbb három évvel ezen irányelv hatálybalépését követően a Bizottság jelentést készít erről, és azt benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, adott esetben az erre vonatkozó javaslattal együtt. [Mód. 102]

19. cikk

Átültetés

(1)  A tagállamok legkésőbb [ezen irényelv hatálybalépésének napjától számított 18 hónap]-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

A tagállamok ezeket a rendelkezéseket [az átültetési határidő után 6 hónappal] alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

20. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1)  A tagállamok az ezen irányelvet átültető törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket alkalmazzák olyan jogsértésekre, amelyek [ezen irányelv alkalmazásának kezdőnapja] után kezdődtek.

(2)  A tagállamok a 2009/22/EK irányelv átültető törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket alkalmazzák olyan jogsértésekre, amelyek [ezen irányelv alkalmazásának kezdőnapja] előtt kezdődtek.

21. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

22. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I. MELLÉKLET

A 2. CIKK (1) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT UNIÓS JOGI RENDELKEZÉSEK FELSOROLÁSA

(1)  A Tanács 85/374/EGK irányelve (1985. július 7.) a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről (HL L 210., 1985.8.7., 29. o.)(9).

(2)  A Tanács 93/13/EGK irányelve (1993. április 5.) a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről (HL L 95., 1993.4.21., 29. o.).

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 98/6/EK irányelve (1998. február 16.) a fogyasztóknak kínált termékek árának feltüntetésével kapcsolatos fogyasztóvédelemről szóló (HL L 80., 1998.3.18., 27. o.).

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 1999/44/EK irányelve (1999. május 25.) a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól (HL L 171., 1999.7.7., 12. o.).

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, jogi vonatkozásairól („elektronikus kereskedelemről szóló irányelv”) (HL L 178., 2000.7.17., 1. o.).

(6)  Az Európai Parlament és a Tanács 2001/83/EK irányelve (2001. november 6.) az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről: 86–100. cikk (HL L 311., 2001.11.28., 67. o.).

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002/22/EK irányelve (2002. március 7.) az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról („egyetemes szolgáltatási irányelv”) (HL L 108., 2002.4.24., 51. o.).

(8)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002/58/EK irányelve (2002. július 12.) az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről (Elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) (HL L 201., 2002.7.31., 37. o.): 13. cikk.

(9)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002/65/EK irányelve (2002. szeptember 23.) a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról (HL L 271., 2002.10.9., 16. o.).

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 261/2004/EK rendelete (2004. február 11.) a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 46., 2004.2.17., 1. o.).

(11)  Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve (2005. május 11.) a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól (HL L 149., 2005.6.11., 22. o.).

(12)  Az Európai Parlament és a Tanács 1107/2006/EK rendelete (2006. július 5.) a légi járműveken utazó fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek jogairól (HL L 204., 2006.7.26., 1. o.).

(13)  Az Európai Parlament és a Tanács 2006/114/EK irányelve (2006. december 12.) a megtévesztő és összehasonlító reklámról (HL L 376., 2006.12.27., 21. o.): 1. cikk, 2. cikk c) pontja és 4–8. cikk.

(14)  Az Európai Parlament és a Tanács 2006/123/EK irányelve (2006. december 12.) a belső piaci szolgáltatásokról (HL L 376., 2006.12.27., 36. o.).

(15)  Az Európai Parlament és a Tanács 1371/2007/EK rendelete (2007. október 23.) a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről (HL L 315., 2007.12.3., 14. o.).

(16)  Az Európai Parlament és a Tanács 2008/48/EK irányelve (2008. április 23.) a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 133., 2008.5.22., 66. o.).

(17)  Az Európai Parlament és a Tanács 1008/2008/EK rendelete (2008. szeptember 24.) a Közösségben a légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályokról (HL L 293., 2008.10.31., 3. o.): 22., 23. és 24. cikk.

(18)  Az Európai Parlament és a Tanács 1272/2008/EK rendelete (2008. december 16.) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról (HL L 353., 2008.12.31., 1. o.).

(19)  Az Európai Parlament és a Tanács 2008/122/EK irányelve (2009. január 14.) a szálláshelyek időben megosztott használati jogára, a hosszú távra szóló üdülési termékekre, ezek viszontértékesítésére és cseréjére vonatkozó szerződések egyes szempontjai tekintetében a fogyasztók védelméről (HL L 33., 2009.2.3., 10. o.).

(20)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/72/EK irányelve (2009. július 13.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 211., 2009.8.14., 55. o.).

(21)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/73/EK irányelve (2009. július 13.) a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 211., 2009.8.14., 94. o.).

(22)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/65/EK irányelve (2009. július 13.) az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 302., 2009.11.17., 32. o.).

(23)  Az Európai Parlament és a Tanács 924/2009/EK rendelete (2009. szeptember 16.) a Közösségben történő határokon átnyúló fizetésekről és a 2560/2001/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 266., 2009.10.9., 11. o.).

(24)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/110/EK irányelve (2009. szeptember 16.) az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról, valamint a 2000/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 267., 2009.10.10., 7. o.).

(25)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/125/EK irányelve (2009. október 21.) az energiával kapcsolatos termékek környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról (HL L 285., 2009.10.31., 10. o.).

(26)  Az Európai Parlament és a Tanács 1222/2009/EK rendelete (2009. november 25.) a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság és más lényeges paraméterek tekintetében történő címkézéséről (HL L 342., 2009.12.22., 46. o.).

(27)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelve (2009. november 25.) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II), (HL L 335., 2009.12.17., 1. o.): 183., 184., 185. és 186. cikk

(28)  Az Európai Parlament és a Tanács 2010/13/EU irányelve (2010. március 10.) a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról (Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) (HL L 95., 2010.4.15., 1. o.): 9., 10., 11. és 19–26. cikk.

(29)  Az Európai Parlament és a Tanács 2010/31/EU irányelve (2010. május 19.) az épületek energiahatékonyságáról (HL L 153., 2010.6.18., 13. o.).

(30)  Az Európai Parlament és a Tanács 66/2010/EK rendelete (2009. november 25.) az uniós ökocímkéről (HL L 27., 2010.1.30., 1. o.).

(31)  Az Európai Parlament és a Tanács 1177/2010/EU rendelete (2010. november 24.) a tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevő utasok jogairól, valamint a 2006/2004/EK rendelet módosításáról (HL L 334., 2010.12.17., 1. o.).

(32)  Az Európai Parlament és a Tanács 181/2011/EU rendelete (2011. február 16.) az autóbusszal közlekedő utasok jogairól és a 2006/2004/EK rendelet módosításáról (HL L 55., 2011.2.28., 1. o.).

(33)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011/24/EU irányelve (2011. március 9.) a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről (HL L 88., 2011.4.4., 45. o.).

(34)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011/61/EU irányelve (2011. június 8.) az alternatívbefektetésialap-kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és a 2009/65/EK irányelv, továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 174., 2011.7.1., 1. o.).

(35)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelve (2011. október 25.) a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 304., 2011.11.22., 64. o.).

(36)  Az Európai Parlament és a Tanács 1169/2011/EU rendelete (2011. október 25.) a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről, (HL L 304., 2011.11.22., 18. o.).

(37)  Az Európai Parlament és a Tanács 260/2012/EU rendelete (2012. március 14.) az euroátutalások és -beszedések technikai és üzleti követelményeinek megállapításáról és a 924/2009/EK rendelet módosításáról (HL L 94., 2012.3.30., 22. o.).

(38)  Az Európai Parlament és a Tanács 531/2012/EU rendelete (2012. június 13.) az Unión belüli nyilvános mobilhírközlő hálózatok közötti barangolásról (roaming) (HL L 172., 2012.6.30., 10. o.).

(39)  Az Európai Parlament és a Tanács 2012/27/EU irányelve (2012. október 25) az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 315., 2012.11.14., 1. o.).

(40)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013/11/EU irányelve (2013. május 21.) a fogyasztói jogviták alternatív rendezéséről (HL L 165., 2013.6.18., 63. o.): 13. cikk.

(41)  Az Európai Parlament és a Tanács 524/2013/EU rendelete (2013. május 21.) a fogyasztói jogviták online rendezéséről (fogyasztói online vitarendezési rendelet) (HL L 165., 2013.6.18., 1. o.): 14. cikk.

(42)  Az Európai Parlament és a Tanács 345/2013/EU rendelete (2013. április 17.) az európai kockázatitőke-alapokról (HL L 115., 2013.4.25., 1. o.).

(43)  Az Európai Parlament és a Tanács 346/2013/EU rendelete (2013. április 17.) az európai szociális vállalkozási alapokról (HL L 115., 2013.4.25., 18. o.).

(44)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/17/ЕU irányelve (2014. február 4.) a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 60., 2014.2.28., 34. o.): a 10., 11., 13., 14., 15., 16., 17., 18., 21., 22. és a 23. cikk, a X. fejezet és az I. és II. melléklet.

(45)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.).

(46)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/92/EU irányelve (2014. július 23.) a fizetési számlákhoz kapcsolódó díjak összehasonlíthatóságáról, a fizetésiszámla-váltásról és az alapszintű fizetési számla nyitásáról, illetve használatáról (HL L 257., 2014.8.28., 214. o.): 3–18. cikk és a 20. cikk (2) bekezdése.

(47)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2302 irányelve (2015. november 25.) az utazási csomagokról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításról, továbbá a 90/314/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 326., 2015.12.11., 1. o.).

(48)  Az Európai Parlament és a Tanács 1286/2014/EU rendelete (2014. november 26.) a lakossági befektetési csomagtermékekkel, illetve biztosítási alapú befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokról (HL L 352., 2014.12.9., 1. o.).

(49)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/760 rendelete (2015. április 29.) az európai hosszú távú befektetési alapokról (HL L 123., 2015.5.19., 98. o.).

(50)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2366 irányelve (2015. november 25.) a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és a 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 337., 2015.12.23., 35. o.).

(51)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2120 rendelete (2015. november 25.) a nyílt internet-hozzáférés megteremtéséhez szükséges intézkedések meghozataláról, továbbá az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22/EK irányelv és az Unión belüli nyilvános mobilhírközlő hálózatok közötti barangolásról (roaming) szóló 531/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 310., 2015.11.26., 1. o.).

(52)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/97 irányelve (2016. január 20.) a biztosítási értékesítésről (átdolgozás) (HL L 26., 2016.2.2., 19. o.).

(53)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).

(54)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2341 irányelve (2016. december 14.) a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről (HL L 354., 2016.12.23., 37. o.).

(55)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1128 rendelete (2017. június 14.) az online tartalomszolgáltatásoknak a belső piacon való, határokon átnyúló hordozhatóságáról (HL L 168., 2017.6.30., 1. o.).

(56)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1129 rendelete (2017. június 14.) az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételkor vagy értékpapíroknak a szabályozott piacra történő bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról és a 2003/71/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 168., 2017.6.30., 12. o.).

(57)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1131 rendelete (2017. június 14.) a pénzpiaci alapokról (HL L 169., 2017.6.30., 8. o.).

(58)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1369 rendelete (2017. július 4.) az energiacímkézés keretének meghatározásáról és a 2010/30/EU irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 198., 2017.7.28., 1. o.).

(59)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/302 rendelete (2018. február 28.) a belső piacon belül a vevő állampolgársága, lakóhelye vagy letelepedési helye alapján történő indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozással és a megkülönböztetés egyéb formáival szembeni fellépésről, valamint a 2006/2004/EK és az (EU) 2017/2394 rendelet, továbbá a 2009/22/EK irányelv módosításáról (HL L 60., 2018.3.2., 1. o.).

(59a)   Az Európai Parlament és a Tanács 2001/95/EK irányelve (2001. december 3.) az általános termékbiztonságról (HL L 11., 2002.1.15., 4. o.). [Mód. 103]

(59b)   Az Európai Parlament és a Tanács 2014/35/EU irányelve (2014. február 26.) a meghatározott feszültséghatáron belüli használatra tervezett elektromos berendezések forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról (átdolgozás) (HL L 96., 2014.3.29., 357. o.). [Mód. 104]

(59c)   Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról. [Mód. 105]

(59d)   Az Európai Parlament és a Tanács 2014/31/EU irányelve (2014. február 26.) a nem automatikus működésű mérlegek forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról (HL L 96., 2014.3.29., 107. o.). [Mód. 106]

(59e)   A Tanács 2136/89/EGK rendelete (1989. június 21.) a tartósított szardínia forgalmazására vonatkozó közös előírások, valamint a tartósított szardínia és szardíniához hasonló termékek kereskedelmi megnevezésének megállapításáról. [Mód. 107]

(59f)   Az Európai Parlament és a Tanács 715/2009/EK rendelete (2009. július 13.) a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről és az 1775/2005/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről. [Mód. 108]

II. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

2009/22/EK irányelv

Ezen irányelv

1. cikk (1) bekezdése

1. cikk (1) bekezdése

1. cikk (2) bekezdése

2. cikk (1) bekezdése

-

2. cikk (2) bekezdése

-

3. cikk

2. cikk (1) bekezdése

5. cikk (1) bekezdése

2. cikk (1) bekezdésének a) pontja

5. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontja

12. cikk

-

5. cikk (2) bekezdésének második albekezdése

2. cikk (1) bekezdésének b) pontja

5. cikk (3) bekezdése

9. cikk

2. cikk (1) bekezdésének c) pontja

14. cikk

2. cikk (2) bekezdése

2. cikk (3) bekezdése

3. cikk

4. cikk (1)–(3) bekezdése

-

4. cikk (4) bekezdése

-

4. cikk (5) bekezdése

-

5. cikk (4) bekezdése

-

6. cikk

-

7. cikk

—  

8. cikk

-

10. cikk

-

11. cikk

-

13. cikk

-

15. cikk

4. cikk

16. cikk

5. cikk

-

6. cikk

18. cikk

7. cikk

1. cikk (2) bekezdése

8. cikk

19. cikk

9. cikk

17. cikk

-

20. cikk

10. cikk

21. cikk

11. cikk

22. cikk

(1)HL C 440., 2018.12.6., 66. o.
(2)HL C 461., 2018.12.21., 232. o.
(3) Az Európai Parlament 2019. március 26-i álláspontja.
(4)HL L 110., 2009.5.1., 30. o.
(5)COM(2013) 130 final.
(6)COM(2017) 548 final.
(7)HL L 345., 2017.12.27.
(8)HL C 369., 2011.12.17., 14. o.
(9)Az említett irányelvet módosította a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 85/374/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló,1999. május 10-i 1999/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 141., 1999.6.4., 20. o.).

Utolsó frissítés: 2020. április 20.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat