Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 4. és 13. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 107., 108., 113., 115. és 116. cikkére,

–  tekintettel a pénzügyi bűncselekmények, adókijátszási és adókikerülési ügyek különbizottságának (TAX3) létrehozásáról, feladatairól, összetételéről és megbízatásának idejéről szóló, 2018. március 1-jei határozatára(1),

–  tekintettel a TAXE bizottság 2015. november 25-i(2) és a TAX2 bizottság 2016. július 6-i(3) állásfoglalására a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről,

–  tekintettel a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről szóló, 2015. december 16-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a pénzmosási, adókikerülési és adókijátszási ügyek vizsgálóbizottsága megállapításaira, amelyeket 2017. december 13-án nyújtott be a Tanácshoz és a Bizottsághoz(5),

–  tekintettel a fent említett parlamenti állásfoglalások nyomán a Bizottság által elfogadott nyomonkövetési intézkedésekre(6),

–  tekintettel az oknyomozó újságírók által nyilvánosságra hozott számos esetre, mint amilyen például a LuxLeaks, a panamai dokumentumok, a Paradise-iratok és újabban a cum-ex botrányok, valamint a különösen Dániában, Észtországban, Németországban, Lettországban, Hollandiában és az Egyesült Királyságban bankokat is érintő pénzmosási ügyek,

–  tekintettel a cum-ex botrányról, a pénzügyi bűnözésről és a jelenlegi jogi keret hiányosságairól szóló, 2018. november 29-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel 2018. április 19-i állásfoglalására az oknyomozó újságírók védelméről Európában: Ján Kuciak szlovák újságíró és Martina Kušnírová ügyéről(8),

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálata által „A befektetésért állampolgárságot (CBI) és a befektetésért tartózkodási engedélyt (RBI) adó rendszerek az EU-ban: A jelenlegi helyzet, problémák és hatások”, „A pénzmosás és adókijátszás kockázata a szabadkikötőkben és vámraktárakban” és „A postafiókcégek áttekintése az Európai Unióban” címmel készített tanulmányokra(9),

–  tekintettel a „Héacsalás: gazdasági hatás, kihívások és politikai kérdések” című tanulmányra(10), valamint a „Kriptovaluták és blokklánc – Jogi kontextus, valamint a pénzügyi bűncselekményeket, pénzmosást és adókijátszást érintő következmények” és „A digitalizáció hatása a nemzetközi adóügyekre” című tanulmányokra(11),

–  tekintettel a Bizottság „agresszív adótervezési mutatókra” vonatkozó tanulmányaira(12),

–  tekintettel a TAX3 bizottság által a szakértőkkel tartott 34 meghallgatáson, valamint a biztosokkal és miniszterekkel tartott eszmecseréken és a Washingtonban, Rigában, a Man-szigeten, Észtországban és Dániában tett tényfeltáró utak során gyűjtött bizonyítékokra,

–  tekintettel az e jogalkotási ciklus során bevezetett, korszerűsített és megbízhatóbb társaságiadó-keretre, nevezetesen az adókikerülés elleni irányelvekre (ATAD I(13) és ATAD II(14)) és az adóügyekben folytatott igazgatási együttműködésről szóló irányelv (DAC)(15) felülvizsgálataira,

–  tekintettel a Bizottság elfogadásra váró javaslataira, különösen a közös (összevont) társaságiadó-alapról szóló javaslatra(16), a digitális vállalkozások adózásáról szóló intézkedéscsomagra(17) és az országonkénti nyilvános jelentéstételre (CBCR) vonatkozó javaslatra(18), valamint a Parlament e javaslatokról alkotott álláspontjára,

–  tekintettel a társasági adózással kapcsolatos magatartási kódexszel foglalkozó csoportról szóló, a Tanács és a tagállamok kormányainak képviselői által 1997. december 1-jén elfogadott állásfoglalásra, valamint e csoport Ecofin Tanácsnak készített rendszeres jelentéseire,

–  tekintettel az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek Tanács által összeállított, 2017. december 5-i jegyzékére, amelyet a harmadik országok kötelezettségvállalásainak folyamatos ellenőrzés alapján módosítanak,

–  tekintettel a különösen a finanszírozási és befektetési műveletekre irányadó uniós jogszabályokban az adókikerüléssel szemben bevezetett új követelményekről szóló, 2018. március 21-i bizottsági közleményre (C(2018)1756),

–  tekintettel a héakeret folyamatos korszerűsítésére, különösen a végleges héaszabályozásra,

–  tekintettel a végleges héarendszer felé vezető útról és a héacsalás elleni küzdelemről szóló, 2016. november 24-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel a nemrégiben elfogadott, pénzmosás elleni új uniós keretre, különösen a pénzmosás elleni irányelv negyedik (AMLD4)(20) és ötödik (AMLD5)(21) felülvizsgálatának elfogadását követően,

–  tekintettel arra, hogy a Bizottság mind a 28 tagállam ellen kötelezettségszegési eljárást indított a negyedik pénzmosási irányelv (AMLD4) nemzeti jogba való nem megfelelő átültetése miatt,

–  tekintettel a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem fokozásáról szóló, 2016. február 2-i bizottsági cselekvési tervre (COM(2016)0050)(22),

–  tekintettel a Bizottság prudenciális és pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos felügyeletet szabályozó uniós keret megerősítéséről szóló, 2018. szeptember 12-i közleményére (COM(2018)0645),

–  tekintettel a harmadik országok pénzmosási irányelvvel összhangban elkészítendő uniós feketelistája elfogadásának sürgősségéről szóló, 2019. március 14-i állásfoglalására(23);

–  tekintettel az Európai Unió pénzügyi információs egységeinek platformja (EU FIU platform) által 2016. december 15-én készített helyzetfelmérésre és hiányelemzésére, amely az uniós pénzügyi információs egységek információk megszerzésével és cseréjével kapcsolatos hatásköreivel és akadályaival foglalkozik, valamint az uniós pénzügyi információs egységek közötti együttműködés javításáról szóló, 2017. június 26-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0275),

–  tekintettel az Európai Bankhatóság (EBH) és a Bizottság 2018. július 11-i, a máltai pénzügyi információs egység (FIAU) számára megfogalmazott ajánlására a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemről szóló irányelvnek való megfeleléshez szükséges intézkedésekről,

–  tekintettel a TAX3 bizottság elnöke által Málta EU melletti állandó képviselőjének, Daniel Azzopardi úrnak küldött, 2018. december 7-i levélre, amelyben tájékoztatást kér a „17 Black” vállalkozással kapcsolatban,

–  tekintettel a Bizottság állami támogatásokkal kapcsolatos vizsgálataira és határozataira(24),

–  tekintettel az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2018. április 23-i javaslatra (COM(2018)0218);

–  tekintettel a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről rendelkező megállapodással tervezetére;

–  tekintettel az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretét meghatározó politikai nyilatkozatra;

–  tekintettel a G7, a G8 és a G20 nemzetközi adózási kérdésekben tartott csúcstalálkozóinak eredményeire,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2015. július 27-én az addisz-abebai cselekvési menetrendről elfogadott határozatra,

–  tekintettel az Afrikai Unió Bizottsága (AUC) és az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottsága (ECA) afrikai pénzügy-, tervezési és gazdaságfejlesztési miniszteri konferenciájának közös megbízásából készített, az Afrikából induló jogellenes pénzmozgásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport jelentésére,

–  tekintettel az eredményes adóztatás külügyi stratégiájáról szóló, 2016. január 28-i bizottsági közleményre (COM(2016)0024), amelyben a Bizottság példamutatásra szólította fel az EU-t,

–  tekintettel az adókikerülésről és az adócsalásról mint a fejlődő országok kormányzása, szociális védelme és fejlődése számára jelentett kihívásról szóló 2015. július 8-i állásfoglalására(25) és az EU-ban a nemek egyenlőségéről és az adópolitikáról szóló, 2019. január 15-i állásfoglalására(26);

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezménye 8. cikkének (2) bekezdésében foglalt kötelezettségre, miszerint mindig tiszteletben kell tartani az adatvédelmi jogszabályokat,

–  tekintettel a Bizottság „Befektetői állampolgársági és letelepedési programok az Európai Unióban” című, 2019. január 23-i jelentésére (COM(2019)0012),

–  tekintettel az „Úton a hatékonyabb és demokratikusabb uniós adópolitikai döntéshozatal felé” című, 2019. január 15-i bizottsági közleményre (COM(2019)0008),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Uniós fejlesztési partnerségek és a nemzetközi adóügyi megállapodások által okozott kihívások” című, 2017. október 18-i véleményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a pénzügyi bűncselekmények, adókijátszási és adókikerülési ügyek különbizottságának jelentésére (A8-0170/2019),

1.A helyzetet felvázoló általános bevezetés

1.1.Változások

1.  kijelenti, hogy a fennálló adózási szabályok gyakran nem képesek lépést tartani az egyre gyorsuló gazdasággal; emlékeztet arra, hogy a jelenlegi nemzetközi és nemzeti adózási szabályokat jórészt a 20. század elején gondolták ki; kijelenti, hogy sürgősen és folyamatosan alakítani kell ezeket a szabályokat annak érdekében, hogy a nemzetközi, az uniós és a nemzeti adórendszerek megfeleljenek a 21. század új gazdasági, társadalmi és technológiai kihívásainak; megemlíti azt a széles körű egyetértést, hogy a jelenlegi adórendszerek és számviteli eljárások nem képesek lépést tartani ezekkel a fejleményekkel, valamint biztosítani, hogy minden piaci szereplő megfizesse az adóterhek igazságosan rá jutó részét;

2.  rámutat arra, hogy az Európai Parlament jelentős mértékben hozzájárult a többek között a LuxLeaks, a panamai dokumentumok, Paradise-iratok, a Football Leaks, a Bahamas Leaks és a cum-ex ügyben által feltárt pénzügyi bűncselekmények, adókijátszás és adókikerülés elleni küzdelemhez, nevezetesen a TAXE, a TAX2(27) és a TAX3 különbizottság, a PANA vizsgálóbizottság és a Gazdasági és Monetáris Bizottság (ECON) munkáján keresztül;

3.  üdvözli, hogy a jelenlegi megbízatása alatt a Bizottság 26 jogalkotási javaslatot terjesztett elő, amelyek néhány joghézag megszüntetésére, a pénzügyi bűncselekmények és az agresszív adótervezés elleni küzdelem javítására, valamint az adóbehajtás hatékonyságának és az adózás méltányosságának javítására irányultak; mélységesen sajnálja, hogy a Tanács nem halad előre a társaságiadó-reform főbb, a valódi politikai akarat hiánya miatt még nem véglegesített kezdeményezéseivel kapcsolatban; szorgalmazza a még nem véglegesített uniós kezdeményezések gyors elfogadását és a végrehajtás gondos nyomon követését a hatékonyság és a megfelelő végrehajtás biztosítása érdekében, hogy lépést tudjanak tartani a sokféle formájú adócsalással, adókijátszással és agresszív adótervezéssel;

4.  emlékeztet arra, hogy az adóhatóságok csak a területükhöz kapcsolódó adóügyeket ellenőrzik, bár a gazdasági folyamatok globálisak és egyes adófizetők, például a multinacionális vállalkozások és a vagyonos magánszemélyek világviszonylatban tevékenykednek;

5.  kiemeli, hogy az adóalap meghatározásához látni kell az adófizető helyzetének egészét, beleértve azokat a területeket, amelyek az adott adóhatóság hatáskörén kívül esnek, és meg kell határozni, hogy mely területek mely joghatóság alá tartoznak; megállapítja, hogy ehhez arra is szükség van, hogy az ilyen adóalapokat felosszák az adóhatóságok között a kettős adóztatás, és az adóztatás kettős elmaradásának elkerülése érdekében; megerősíti, hogy prioritásként kell kezelni az adóztatás kettős elmaradásának megszüntetését, valamint annak biztosítását, hogy a kettős adóztatás kérdését megoldják;

6.  úgy véli, hogy minden uniós intézménynek, valamint a tagállamoknak is erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy az adózás területén végzett munkát, és a fennálló problémák és joghézagok megoldása érdekében tett intézkedéseket elmagyarázzák polgáraik számára; úgy véli, hogy az EU-nak átfogó stratégiát kell elfogadnia, amely által az EU megfelelő politikák segítségével támogatja a tagállamokat abban, hogy jelenlegi hátrányos adórendszerükről áttérjenek egy olyan adórendszerre, amely az EU jogi keretével és az uniós szerződések szellemével összeegyeztethető;

7.  megjegyzi, hogy jelentősen megnövekedtek a gazdasági folyamatok(28) és az adóügyi illetőség megváltoztatásának lehetőségei; figyelmeztet arra, hogy néhány új jelenség(29) nehezen átlátható, vagy megkönnyíti az átláthatatlanságot, ami lehetővé teszi az adócsalást, az adókijátszást, az agresszív adótervezést és a pénzmosást;

8.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy néhány tagállam elkobozza más tagállamok adóalapját azzal, hogy elvonzza a máshol generált profitot, így lehetővé téve a vállalkozások számára, hogy mesterségesen csökkentsék adóalapjukat; kiemeli, hogy ez a gyakorlat nem csak a szolidaritás uniós elvét sérti, hanem a vagyon átcsoportosításához is vezet a multinacionális vállalatok és részvényeseik javára és az uniós polgárok kárára; támogatja az ilyen gyakorlatok feltárásában segítő tudományos szakemberek és újságírók fontos munkáját;

1.2.Az adóztatás célja és az adócsalás, az adókijátszás, a káros adózási gyakorlatok és a pénzmosás hatása az európai társadalmakra

9.  úgy véli, hogy a méltányos adózás és az adócsalás, az adókijátszás, az agresszív adótervezés és a pénzmosás elleni határozott küzdelem központi szerepet játszik a tisztességes társadalom és az erős gazdaság kialakításában a társadalmi szerződés és a jogállamiság védelme mellett; megjegyzi, hogy a méltányos és hatékony adórendszer kulcsfontosságú az egyenlőtlenség kezeléséhez, nem csupán a társadalmi mobilitást támogató állami kiadások finanszírozása, hanem a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentése révén is; kiemeli, hogy az adópolitika jelentős hatással lehet a foglalkoztatási döntésekre, a beruházási szintekre és a vállalatok terjeszkedési hajlandóságára;

10.  hangsúlyozza, hogy a legsürgetőbb prioritás az adócsalásból, az adókijátszásból, az agresszív adótervezésből és a pénzmosásból származó adórés, valamint azoknak a nemzeti és az uniós költségvetésre gyakorolt hatásának csökkentése az összes adófizető közötti egyenlő versenyfeltételek és méltányos adózás biztosítása, az egyenlőtlenség fokozódása elleni küzdelem és a demokratikus politikai döntéshozatalba vetett bizalom megerősítése érdekében annak biztosítása révén, hogy a csalók adózási szempontból ne rendelkezzenek versenyelőnnyel a becsületes adófizetőkkel szemben;

11.  hangsúlyozza, hogy az uniós és nemzeti szintű közös erőfeszítések elengedhetetlenek ahhoz, hogy megvédjük az uniós és a nemzeti költségvetéseket a meg nem fizetett adókból eredő veszteségektől; megjegyzi, hogy az államok csak a teljes mértékben és hatékonyan beszedett adóbevételekből biztosíthatják többek között a minőségi közszolgáltatásokat, például a megfizethető oktatást, egészségügyi ellátást és lakhatást, a biztonságot, a bűnüldözést és a katasztrófaelhárítást, a szociális biztonságot és ellátást, a foglalkoztatási és környezetvédelmi normák érvényesítését, az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, a nemek közötti egyenlőség előmozdítását, a tömegközlekedést és az alapvető infrastruktúrát a fenntartható fejlesztési célok felé történő elmozdulás, valamint szükség esetén a társadalmi szempontból kiegyensúlyozott fejlődés előmozdítása érdekében;

12.  úgy véli, hogy az adózás és az adóbeszedés terén a közelmúltban bekövetkezett fejlemények, amelyek a vagyonról a jövedelemre, a tőkejövedelemről a munkából származó jövedelemre és a fogyasztásra, a multinacionális vállalkozásokról a kis- és középvállalkozásokra (kkv-k) és a pénzügyi szektorról a reálgazdaságra helyezték át az adóterheket, aránytalanul nagy hatást gyakoroltak a nőkre és az alacsony jövedelemmel rendelkezőkre, akik jellemzően nagyobb mértékben támaszkodnak a munkából származó jövedelmekre, és jövedelmük nagyobb részét fordítják fogyasztásra(30); megállapítja, hogy az adókikerülés a legvagyonosabbak körében a legmagasabb arányú(31); felhívja a Bizottságot, hogy az adózás és a pénzmosás területére vonatkozó jogalkotási javaslataiban vegye figyelembe a társadalmi fejlődésre, többek között a nemek közötti egyenlőségre és az egyéb, fent említett politikákra gyakorolt hatást;

1.3.A készpénzes tranzakciókkal kapcsolatos kockázatok és előnyök

13.  hangsúlyozza, hogy a készpénzes tranzakciók továbbra is igen nagy kockázatot jelentenek a pénzmosás és az adókijátszás – többek között a héacsalások – tekintetében annak előnyei, például a hozzáférhetőség és a gyorsaság ellenére; megjegyzi, hogy számos tagállam már most is alkalmaz korlátozásokat a készpénzes fizetésekre vonatkozóan; megjegyzi azt is, hogy míg az Unió külső határain a készpénzellenőrzésre vonatkozó szabályok összehangoltak, a készpénz tagállamok közötti mozgására vonatkozó szabályok tagállamonként eltérőek;

14.  megjegyzi, hogy ezen intézkedések elaprózottsága és széttartó jellege potenciálisan zavart okozhat a belső piac megfelelő működésében; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy készítsen javaslatot a készpénzes fizetésekre vonatkozó európai korlátozásokról, a készpénz fizetési eszközként való fenntartása mellett; megjegyzi továbbá, hogy a nagy címletű euróbankjegyek nagyobb kockázatot jelentenek a pénzmosás tekintetében; üdvözli az Európai Központi Bank (EKB) 2016-os bejelentését, miszerint a jövőben nem fog új 500 eurós bankjegyeket kibocsátani (bár a meglévő bankjegyek továbbra is használhatók fizetőeszközként); felszólítja az EKB-t, hogy dolgozzon ki ütemtervet az 500 eurós címletű bankjegyek használatának fokozatos megszüntetésére;

1.4.Mennyiségi értékelés

15.  hangsúlyozza, hogy az adócsalás, az adókijátszás és az agresszív adótervezés elveszett forrásokhoz vezet a nemzeti és az uniós költségvetésben(32); elismeri, hogy ezeknek a veszteségeknek a számszerűsítése nem egyszerű; megállapítja azonban, hogy a fokozott átláthatósági előírások nem csak jobb adatokat biztosítanának, de az átláthatatlanság csökkenéséhez is hozzájárulnának;

16.  megjegyzi, hogy több értékelés is kísérletet tett az adócsalásból, az adókijátszásból és az agresszív adótervezésből származó veszteségek számszerűsítésére; emlékeztet arra, hogy ezek egyike sem szolgáltat elég pontos képet az adatok jellege vagy azok hiánya miatt; megjegyzi, hogy a közelmúltbeli, eltérő, de korszerű módszerekkel készült értékelések némelyike kiegészíti egymást;

17.  megjegyzi, hogy miközben a Bizottság héaadórés-becslést készít az EU számára, eddig csak tizenöt tagállam készített becsléseket saját nemzeti adórése kiszámítására; felszólítja az egyes tagállamokat, hogy a Bizottság iránymutatása mellett készítsenek átfogó adórésbecslést, nem csak a héa vonatkozásában, továbbá értékelést az összes adókedvezmény költségéről;

18.  ismételten sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy „nem állnak rendelkezésre megbízható és elfogulatlan statisztikai kimutatások az adókikerülés és az adókijátszás nagyságrendjéről”, és „hangsúlyozza, hogy megfelelő és átlátható módszereket kell kidolgozni az említett jelenségek kiterjedésének, továbbá az országok államháztartására, gazdasági tevékenységeire és közberuházásaira gyakorolt hatásaik számszerűsítésére”(33); rámutat arra, hogy a statisztikai adatok megbízhatóságának biztosításához fontos a statisztikai intézmények politikai és pénzügyi függetlensége; felszólít arra, hogy kérjenek technikai segítségnyújtást az Eurostattól az átfogó és pontos statisztikák összegyűjtéséhez, hogy az adatokat összehasonlítható, könnyen összehangolható, digitális formátumban biztosítsák;

19.  emlékeztet különösen az EU-ban az agresszív társaságiadó-tervezés okozta éves bevételkiesés nagyságrendjéről 2015-ben készített empirikus értékelésre; megjegyzi, hogy az értékelés 50–70 milliárd EUR (csak a nyereség-átcsoportosításnak betudható kiesés összege, amely a 2013. évi társaságiadó-bevétel legalább 17%-ával és a GDP 0,4%-ával egyenlő) és 160–190 milliárd EUR (hozzáadva a nagy multinacionális vállalatok egyéni adózási konstrukcióit és a nem hatékony behajtást) közötti tartományra becsüli a kiesést;

20.  felszólítja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy főként a Fiscalis program támogatásával biztosítson elsőbbséget azoknak a projekteknek, amelyek célja a jelenlegi adóhiány jobb kezelése érdekében az adókikerülés nagyságrendjének számszerűsítése; hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament elfogadta a Fiscalis program növelését(34); sürgeti a tagállamokat, hogy a Bizottság koordinációja mellett becsüljék meg adóréseiket, és az eredményeket évente tegyék közzé;

21.  megjegyzi, hogy az IMF munkadokumentumában(35) szereplő becslések szerint az adóalap-eróziónak és nyereségátcsoportosításnak (BEPS), valamint az adóparadicsomoknak betudható bevételkiesés világszerte évente 600 milliárd USD; megjegyzi, hogy az IMF hosszú távú közelítő becslései szerint a bevételkiesés az OECD-országok tekintetében 400 milliárd USD (GDP-jük 1%-a), a fejlődő országok tekintetében pedig 200 milliárd USD (GDP-jük 1,3%-a);

22.  üdvözli a gyakran árnyékgazdaságnak nevezett láthatatlan gazdaságra vonatkozó közelmúltbeli becsléseket az „Adópolitika az Európai Unióban” 2017-es felmérésben(36), amely szélesebb körben jelzi az adókijátszást; hangsúlyozza, hogy a láthatatlan gazdaság értéke azokat a gazdasági tevékenységeket méri, amelyek nem szerepelnek azokban az alapvető adatforrásokban, amelyeket a nemzeti számlák összeállításához használnak;

23.  rámutat arra, hogy minden évben, világszerte a multinacionális vállalatok nyereségének közel 40%-át csoportosítják át adóparadicsomokba, és számos uniós tagállam található a nyereségátcsoportosítások elsődleges vesztesei között, mivel a nyereségátcsoportosítások 35%-a uniós országokból származik, ezeket a fejlődő országok követik (30%)(37); rámutat arra, hogy az uniós tagállamokból átcsoportosított nyereségek körülbelül 80%-a néhány más uniós tagállamon keresztül vagy azokba csoportosul át; rámutat arra, hogy a multinacionális vállalatok akár 30%-kal kevesebb adót is fizethetnek, mint hazai versenytársaik, és hogy az agresszív adótervezés torzítja a hazai vállalkozások, különösen a kkv-k számára;

24.  megjegyzi, hogy az EU-n belüli adókijátszás a legfrissebb becslések szerint évente megközelítőleg 825 milliárd EUR-t tesz ki(38);

25.  megjegyzi, hogy a TAX3 bizottság által meghallgatott multinacionális vállalatok saját becsléseket készítenek a tényleges adókulcsokról(39); rámutat arra, hogy ezeket a becsléseket néhány szakértő megkérdőjelezi;

26.  kéri, hogy gyűjtsenek statisztikákat a szabadkikötőkben, a vámraktárakban és a különleges gazdasági övezetekben végzett nagyobb tranzakciókról, valamint a közvetítők és a visszaélést bejelentő személyek közzétételei tekintetében is;

1.5. Adócsalás, adókikerülés, adókijátszás és agresszív adótervezés

27.  emlékeztet arra, hogy az adókijátszás és az adócsalás elleni küzdelem illegális cselekményekkel szemben lép fel, míg az adókikerülés elleni küzdelem olyan helyzeteket kezel, amelyek jogszabályi hiányosságokat használnak ki, vagy a priori a jog keretein belül vannak – kivéve, ha az adóhatóságok vagy végső soron a bíróságok jogszerűtlennek ítélik azokat –, de ellentétesek annak szellemével; ennélfogva az adózási keret egyszerűsítésére szólít fel;

28.  emlékeztet arra, hogy az adóbeszedés javítása az EU tagállamaiban valószínűleg csökkentené az adókijátszással összefüggésbe hozható bűncselekményeket, és az abból következő pénzmosást;

29.  emlékeztet arra, hogy az agresszív adótervezés egy olyan adótervezési konstrukciót ír le, amelynek célja az adókötelezettség csökkentése úgy, hogy a törvények szellemével ellentétes módon kihasználják az adórendszer technikai szabályainak sajátosságait vagy a két vagy több adórendszer közötti diszkrepanciákat;

30.  üdvözli a Bizottság a TAXE, a TAX2 és a PANA állásfoglalásaiban megfogalmazott felhívásokra adott válaszát az agresszív adótervezés és a káros adózási gyakorlatok jobb azonosítása érdekében;

31.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az igazgatási együttműködésről szóló irányelv ötödik felülvizsgálatában (DAC6)(40) és a Bizottság megfelelő tanulmányaiban és ajánlásaiban(41) azonosított sajátosságok alapján tegyen javaslatok az agresszív adótervezési mutatók átfogó és konkrét meghatározására, és fogadja el azokat; hangsúlyozza, hogy ezek az egyértelmű mutatók adott esetben nemzetközileg elfogadott normákon is alapulhatnak; felszólítja a tagállamokat, hogy ezeket a mutatókat kiindulási alapként felhasználva helyezzék hatályon kívül a meglévő joghézagokból eredő valamennyi káros adózási gyakorlatot; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy rendszeresen frissítsék ezeket a mutatókat, amennyiben új agresszív adótervezési módszerek és gyakorlatok jelennek meg;

32.  hangsúlyozza a társaságiadó-fizetők és a vagyonos magánszemélyek közötti hasonlóságokat, amennyiben vállalati struktúrákat és hasonló konstrukciókat, például bizalmi vagyonkezelőket és offshore helyszíneket használnak agresszív adótervezés céljából; emlékeztet a közvetítők(42) szerepére az ilyen rendszerek létrehozásában; emlékeztet e tekintetben arra, hogy a vagyonos magánszemélyek esetében a legtöbb bevétel inkább tőkenyereségből származik, mint fizetésből;

33.  üdvözli, hogy a Bizottság az európai szemeszter 2018-as országjelentéseiben értékelte és szerepeltette az agresszív adótervezési mutatókat; szorgalmazza, hogy az uniós belső piacon az egyenlő versenyfeltételek biztosítása, valamint hosszú távon az állami bevételek nagyobb fokú stabilitásának megteremtése érdekében ez az értékelés váljon a jelentések rendszeres jellemzőjévé; felkéri a Bizottságot, hogy biztosítson egyértelmű nyomon követést az agresszív adótervezési gyakorlatok megszüntetése érdekében, adott esetben hivatalos ajánlások formájában;

34.  megismétli a vállalatokhoz mint adófizetőkhöz intézett felhívását, hogy teljes mértékben tegyenek eleget adókötelezettségeiknek, és tartózkodjanak az adóalap-erózióhoz és nyereségátcsoportosításhoz vezető agresszív adótervezéstől, továbbá vállalati társadalmi felelősségvállalásuk és az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek, valamint az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatási figyelembevételével fontos elemeként vegyék fontolóra az igazságos adózási stratégiát és a káros adózási gyakorlatoktól való tartózkodást, hogy biztosítsák az adófizetők adózási keretbe vetett bizalmát;

35.  sürgeti a megerősített együttműködési eljárásban részt vevő tagállamokat, hogy a lehető leggyorsabban állapodjanak meg a pénzügyi tranzakciós adó elfogadásáról, elismerve ugyanakkor, hogy egy globális megoldás lenne a legmegfelelőbb;

2.Társasági adózás

36.  emlékeztet arra, hogy az üzleti tevékenység helyszínének vagy a lakóhely keretszabályozás alapján történő megválasztásának lehetősége a globalizáció és a digitalizáció hatására növekedett;

37.  emlékeztet arra, hogy az adót azokban a joghatóságokban kell megfizetni, ahol a tényleges lényegi és valódi gazdasági tevékenységet végzik, és ahol az értékteremtés vagy – közvetett adózás esetén – a fogyasztás történik; kiemeli, hogy ez az EU-ban a közös összevont társaságiadó-alap (KÖTA) megfelelő és méltányos elosztása révén érhető el, amely többek között magában foglalja az összes tárgyi eszközt;

38.  megjegyzi, hogy az EU az adókikerülés elleni ATAD I irányelvben elfogadta a tőkekivonás megadóztatását, lehetővé téve a tagállamok számára, hogy megadóztassák a területükön létrejött tőkenyereség gazdasági értékét, még akkor is, ha a nyereség a tőkekivonás időpontjában még nem realizálódott; véleménye szerint meg kell erősíteni azt az elvet, hogy az Unióból való kivonásuk előtt megadóztatják a tagállamokban keletkezett nyereséget, például a kamatokra és a jogdíjakra vonatkozó összehangolt forrásadón keresztül, hogy a fennálló joghézagokat megszüntessék, és megakadályozzák, hogy a nyereségek adómentesen hagyják el az EU-t; felszólítja a Tanácsot, hogy folytassa a tárgyalásokat a kamatokról és a jogdíjakról szóló javaslatról(43); megjegyzi, hogy az adóegyezmények a kettős adóztatás elkerülése érdekében gyakran csökkentik a forrásadó mértékét(44);

39.  újból megerősíti, hogy a nemzetközi adózási szabályok kiigazításának megoldást kell nyújtania a nemzeti adórendelkezések és adómegállapodás-hálózatok közötti kapcsolódások lehetséges kihasználásból eredő adókikerülés elkerülésekre, amely adóalap-eróziót és az adóztatás kettős elmaradását eredményezi, de biztosítja a kettős adóztatás elkerülését;

2.1.Az adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással kapcsolatos cselekvési terv és annak végrehajtása az EU-ban: ATAD

40.  elismeri, hogy a G20/OECD által vezetett, adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos projekt célja az volt, hogy összehangoltan kezelje az adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással kapcsolatos gyakorlatokat létrehozó okokat és körülményeket azáltal, hogy határokon átnyúlóan javítja az adózási szabályok koherenciáját, megerősíti az érdemi követelményeket, továbbá növeli az átláthatóságot és jogbiztonságot; megjegyzi azonban, hogy az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos cselekvési tervével kapcsolatos együttműködés iránti hajlandóság és elkötelezettség országonként és egyes intézkedésenként változó;

41.  megjegyzi, hogy a G20/OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos,15 pontos cselekvési tervének – amelynek célja az adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással kapcsolatos gyakorlatokat létrehozó okok és körülmények összehangolt kezelése – végrehajtása és nyomon követése folyamatban van, és az átfogó keretrendszerben további viták folynak, az eredeti részt vevő országokénál szélesebb kontextusban; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy támogassák az átfogó keretrendszer mandátumának és működésének reformját annak biztosítása érdekében, hogy a jelenlegi nemzetközi keret kezelje a fennmaradó adózási joghézagokat és megoldatlan adózási kérdéseket; üdvözli az átfogó keretrendszer azon kezdeményezését, hogy meg kell vitatni az adóztatási jogok országok közötti jobb felosztását és globális megállapodásra kell jutni ezzel kapcsolatban;

42.  tudomásul veszi, hogy az intézkedéseket végre kell hajtani; tudomásul veszi az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos átfogó keretrendszer szakpolitikai feljegyzését(45), melynek célja, hogy lehetséges megoldásokat dolgozzon ki a digitális gazdaság adóztatásával kapcsolatban megállapított kihívásokra;

43.  rámutat arra, hogy néhány ország a közelmúltban már egyoldalú ellenintézkedéseket fogadott el a káros adózási gyakorlatokkal szemben (például az Egyesült Királyság a kivont nyereségre kivetett adó és az USA adóreformjának a globális alacsonyan adózó mobil jövedelmekre (Global Intangible Low-Taxed Income – GILTI) vonatkozó rendelkezései) annak biztosítása érdekében, hogy a multinacionális vállalatok külföldi jövedelmeit egy minimális, tényleges adókulccsal megfelelően megadóztassák az anyavállalat székhelye szerinti országban; felkéri az EU-t ezen intézkedések értékelésére; megjegyzi, hogy ezekkel az egyoldalú intézkedésekkel szemben az EU általánosságban a multilaterális és konszenzusos megoldásokat támogatja az adóztatási jogok méltányos felosztásának kezelésével kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy például az EU prioritásként kezeli a digitális ágazat megadóztatására irányuló globális megoldást, ugyanakkor uniós szintű digitális szolgáltatási adót (DST) javasol, mivel a globális megbeszélések lassan haladnak;

44.  emlékeztet arra, hogy az EU 2016-os adókikerülés elleni kezdeményezéscsomagja kiegészíti a meglévő rendelkezéseket az adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással kapcsolatos 15 fellépésnek az egységes piacon történő, uniós szintű összehangolásával megvalósuló végrehajtása érdekében;

45.  üdvözli, hogy az EU elfogadta az ATAD I és ATAD II irányelvet; megállapítja, hogy ezek az irányelvek méltányosabb adóztatást biztosítanak, mivel Unió-szerte minimális szintű védelmet hoznak létre a társasági adó kikerülésével szemben, továbbá méltányosabb és stabilabb környezetet teremtenek a vállalkozások számára mind a kereslet, mind a kínálat szempontjából; üdvözli az adózás kettős elmaradásának megakadályozása érdekében bevezetett, hibrid struktúrákat alkalmazó adóelkerülési módszerek rendelkezéseit, hogy megszüntessék a meglévő diszkrepanciákat, és megelőzzék az újabbak kialakulását mind a tagállamok között, mind pedig a harmadik országok viszonylatában;

46.  üdvözli az ATAD I irányelvben az ellenőrzött külföldi társaságra (CFC) annak biztosítása érdekében bevezetett rendelkezéseket, hogy a kapcsolt vállalkozások által az alacsony adót kivető vagy nem adóztató országokban tartott nyereséget ténylegesen megadóztassák; elismeri, hogy ezek megakadályozzák, hogy az Unión belül az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó nemzeti szabályok hiánya vagy az ilyen szabályok sokfélesége miatt torzuljon a belső piac működése, kivéve az olyan teljesen mesterséges konstrukciók eseteit, amelyekre a Parlament már többször tett felhívást; sajnálja, hogy az ATAD I irányelvben két megközelítés létezik egyszerre az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok végrehajtására, és felkéri a tagállamokat, hogy csak az ATAD I irányelv 7. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott, egyszerűbb és hatékonyabb CFC-szabályokat hajtsák végre;

47.  üdvözli az ATAD I irányelvben a társaságiadó-kötelezettség kiszámításával összefüggésben bevezetett, visszaélés elleni általános szabályt, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy figyelmen kívül hagyják az olyan jogügyleteket, amelyek nem valódiak, és az összes tényt és körülményt mérlegelve egyetlen céljuk az adóelőny megszerzése; megismétli többszöri felhívását egy közös és szigorú, visszaélés elleni általános szabály elfogadására, mégpedig a meglévő jogszabályokban és különösen az anya- és leányvállalatokról szóló irányelvben, az összefonódásról szóló irányelvben és a kamatokról és jogdíjakról szóló irányelvben;

48.  megismétli felhívását, hogy egyértelműen határozzák meg az állandó telephely és a jelentős gazdasági jelenlét fogalmát annak érdekében, hogy a vállalatok ne tudják mesterségesen elkerülni az adófizetési kötelezettséget azokban a tagállamokban, ahol gazdasági tevékenységet folytatnak;

49.  szorgalmazza az EU közös transzferárfóruma keretében a bevált gyakorlatok kialakítása és a tagállami végrehajtás Bizottság általi ellenőrzése érdekében végzett munka befejezését;

50.  emlékeztet azzal kapcsolatos aggodalmaira, hogy az agresszív adótervezésben transzferárakat alkalmaznak, és ennek következtében emlékeztet arra, hogy a probléma kezelése érdekében megfelelő fellépésre és a transzferárakra vonatkozó keret javítására van szükség; hangsúlyozza, hogy ezeknek tükrözniük kell a gazdasági realitásokat, biztonságot, továbbá egyértelmű és méltányos helyzetet kell teremteniük a tagállamok és az Unióban működő vállalatok számára, valamint csökkenteniük kell annak kockázatát, hogy a nyereség átcsoportosítása érdekében visszaéljenek a szabályokkal, figyelembe véve a multinacionális vállalkozások és az adóhatóságok számára az OECD által 2010-ben készített, a transzferárakra vonatkozó irányelveket(46); megjegyzi azonban, hogy amint arra szakértők és kiadványok is felhívták a figyelmet, a káros adózási gyakorlatok egyik fő tényezője a „független szervezet fogalma” vagy a „szokásos piaci ár elve” alkalmazása(47);

51.  hangsúlyozza, hogy az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás, továbbá az agresszív adótervezés kezelésére irányuló uniós intézkedések aktualizált eszközkészlettel vértezték fel az adóhatóságokat az igazságos adóbehajtás biztosítására, fenntartva egyúttal az uniós vállalkozások versenyképességét; hangsúlyozza, hogy az adóhatóságok felelőssége, hogy hatékonyan használják ezeket az eszközöket, anélkül, hogy további terheket rónának a felelős adófizetőkre, különösen a kkv-kra;

52.  elismeri, hogy az ATAD I és a DAC4 elfogadását követően az adóhatóságok felé megvalósuló új információáramlás megfelelő erőforrásokat tesz szükségessé az ilyen információk leghatékonyabb felhasználásának biztosítása és a jelenlegi adórés tényleges csökkentése érdekében; felhívja az összes tagállamot annak biztosítására, hogy a hatóságok által használt eszközök elegendőek és megfelelőek legyenek ezen információk felhasználásához, valamint hogy ötvözzék és összevethessék a különböző forrásokból és adathalmazokból származó információkat;

2.2.Az agresszív adótervezés elleni küzdelemre irányuló uniós fellépés megerősítése és az adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással kapcsolatos cselekvési terv kiegészítése

2.2.1.A tagállamok adórendszereinek és az általános adózási környezet felügyelete – Agresszív adótervezés az EU-ban (európai szemeszter)

53.  üdvözli, hogy a tagállamok adórendszerei és általános adózási környezete a Parlament erre irányuló felhívásaival összhangban az európai szemeszter részévé váltak(48); üdvözli a Bizottság által összeállított tanulmányokat és adatokat(49), amelyek olyan helyzetet eredményeznek, hogy jobban lehet kezelni az agresszív adótervezés gazdasági mutatóit, továbbá egyértelműen jelzik az agresszív adótervezéssel szembeni kitettséget, és gazdag adatbázist bocsátanak a tagállamok rendelkezésére a jelenséggel kapcsolatban; rámutat arra, hogy a tagállamok – a lojális együttműködés szellemében – nem könnyíthetik meg az agresszív adótervezési rendszerek létrehozását, amely összeegyeztethetetlen az uniós jogi kerettel és az uniós szerződések szellemével;

54.  kéri, hogy az európai szemeszter ezen új adómutatóit ugyanúgy státuszba sorolják mint a kiadások ellenőrzéséhez kapcsolódó mutatókat; hangsúlyozza annak előnyét, ha az európai szemesztert ilyen adódimenzióval látják el, mivel ez lehetővé teszi egyes káros adózási gyakorlatok kezelését, amelyeket eddig nem kezelt az ATAD irányelv és a többi hatályos európai szabályozás;

55.  üdvözli, hogy a DAC6 meghatározza azoknak az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukcióknak a sajátosságait, amelyet a közvetítőknek jelenteniük kell az adóhatóságok felé, hogy azok értékelni tudják ezeket; üdvözli, hogy az agresszív adótervezési konstrukciók jellemzői aktualizálhatók, ha új konstrukciók vagy gyakorlatok jelennek meg; rámutat arra, hogy az irányelv végrehajtási határideje még nem járt le, és hogy a rendelkezéseket hatékonyságuk biztosítása érdekében nyomon kell követni;

56.  felszólítja a társasági adózással kapcsolatos magatartási kódexszel foglalkozó csoportot, hogy évente számoljon be a Tanácsnak és a Parlamentnek a tagállamok által bejelentett fő konstrukciókról, hogy a döntéshozók lépést tartsanak az újonnan kidolgozott adózási konstrukciókkal, és meghozhassák az adott esetben szükséges ellenintézkedéseket;

57.  felhívja mind az uniós intézményeket, mind a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a közbeszerzési szerződések nem segítik elő a szállítók adókikerülését; rámutat, hogy a tagállamoknak nyomon kell követniük és biztosítaniuk kell, hogy a pályázatokban és közbeszerzési szerződésekben részt vevő vállalatok és egyéb jogi entitások ne vegyenek részt adócsalásban, adókijátszásban és agresszív adótervezésben; felszólítja a Bizottságot, hogy az uniós közbeszerzési irányelv alapján tisztázza a fennálló közbeszerzési gyakorlatot, és szükség esetén javasolja az irányelv naprakésszé tételét, hogy az ne tiltsa az adózással kapcsolatos megfontolások alkalmazását a közbeszerzési eljárásból való kizárás vagy kiválasztás feltételeként;

58.  felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő olyan javaslatot, amely kötelezné a tagállamokat annak biztosítására, hogy a közbeszerzési eljárásokban részt vevő gazdasági szereplők megfeleljenek az adózási átláthatóság minimális szintjének, különösen az országonkénti nyilvános jelentéstételt és az átlátható tulajdonosi struktúrákat illetően;

59.  felkéri a Bizottságot, hogy mielőbb terjesszen elő egy olyan javaslatot, amelynek célja a szabadalmi adókedvezmények hatályon kívül helyezése, és felszólítja a tagállamokat, hogy a kárt nem okozó támogatásokat és adott esetben a K+F közvetlen támogatását részesítsék előnyben területükön; hangsúlyozza, hogy a társaságoknak nyújtott adókedvezményeket gondosan kell kialakítani, és csak azokban az esetekben kell azokat bevezetni, amikor egyértelmű a foglalkoztatásra és a növekedésre gyakorolt pozitív hatás és kizárható annak kockázata, hogy új joghézagokat hoznak létre az adórendszerben;

60.  eközben megismétli annak biztosítására irányuló felhívását, hogy a jelenlegi szabadalmi adókedvezmények teremtsenek valódi kapcsolatot a gazdasági tevékenységgel, például vizsgálják meg a kiadásokat, és ne torzítsák a versenyt; megállapítja, hogy a multinacionális vállalatok értékláncában nő az immateriális javak szerepe; tudomásul veszi, hogy a közös társaságiadó-alapról szóló javaslat jobban meghatározza a K+F költségek fogalmát; kitart a Parlament azon álláspontja mellett, hogy a tényleges K+F-költségek után járjon adójóváírás a K+F-levonás helyett;

2.2.2.Jobb együttműködés az adózás területén, beleértve a KÖTA-t is

61.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unióban az adózási politikának az adókikerülés és az agresszív adótervezés elleni küzdelemre, valamint a határokon átívelő gazdasági tevékenységek – az adóhatóságok együttműködése és az intelligens adópolitikai tervezés révén történő – elősegítésére kell koncentrálnia;

62.  hangsúlyozza, hogy sok adózáshoz kapcsolódó, a határokon átívelő gazdasági tevékenységeket nehezítő akadály létezik; e tekintetben kiemeli az európai polgároknak és vállalkozásoknak az egységes piac működésével kapcsolatos 20 legfőbb aggályáról szóló, 2012. október 25-i állásfoglalását(50), sürgeti a Bizottságot, hogy fogadjon el egy cselekvési tervet, amely elsődlegesen ezeknek az akadályoknak a legyőzésére irányul;

63.  üdvözli, hogy a KÖTA-projekt újraindul, és a Bizottság összevont javaslatot nyújt be a közös társaságiadó-alapról (KTA) és a KÖTA-ról; hangsúlyozza, hogy a KÖTA teljes körű végrehajtása fel fogja számolni a joghézagokat a nemzeti adórendszerekben, különösen a transzferárazás tekintetében;

64.  felszólítja a Tanácsot, hogy együtt gyorsan fogadja el és hajtsa végre a két javaslatot, és vegye figyelembe a Parlament véleményét, amely már tartalmazza a virtuális állandó telephely fogalmát és felosztási képleteket, amelyek megszüntetnék az adókikerülést lehetővé tevő joghézagokat, és a digitalizációval összefüggésben egyenlővé tennék a versenyfeltételeket; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamok továbbra is elutasítják a megoldást, és felhívja a tagállamokat, hogy hidalják át az eltérő álláspontokat;

65.  emlékeztet arra, hogy a K(Ö)TA alkalmazását közös számviteli szabályok végrehajtásának és az igazgatási gyakorlatok megfelelő harmonizációjának kell kísérnie;

66.  emlékeztet arra, hogy a nyereségátcsoportosítás gyakorlatának megszüntetése és egy olyan elv bevezetése érdekében, amely szerint az adót ott fizetik, ahol a nyereség termelődik, a KTA-t és a KÖTA-t egyidejűleg kell minden tagállamban bevezetni; felszólítja a Bizottságot, hogy bocsásson ki egy új javaslatot az Európai Unió működéséről szóló szerződés 116. cikke alapján, amely révén az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében járhatna el a szükséges jogszabályok meghozása érdekében, ha a Tanács a K(Ö)TA létrehozásáról szóló javaslatra vonatkozóan nem tud egyhangú határozatot hozni;

2.2.3.A digitális vállalkozások adózása

67.  megjegyzi, hogy a digitalizáció jelensége új helyzetet teremtett a piacon, amelyben a digitális és digitalizált vállalkozások anélkül tudják kihasználni a helyi piacokat, hogy fizikai – és így adóköteles – jelenléttel rendelkeznének ezen a piacon, ami egyenlőtlen versenyfeltételeket eredményez és hátrányba hozza a hagyományos vállalkozásokat; megjegyzi, hogy az EU-ban a digitális vállalkozások átlagosan alacsonyabb tényleges adóteherrel szembesülnek, mint a hagyományos üzleti modellek(51);

68.  hangsúlyozza ezzel kapcsolatban a fokozatos eltolódást a multinacionális vállalatok értékláncaiban a materiális javak termeléséről az immateriális javak termelése felé, amit a beszedett jogdíjak és licenciadíjak relatív növekedési aránya mutat az elmúlt öt évben (közel 5% évente) az árukereskedelemhez és a közvetlen külföldi befektetésekhez képest (évi kevesebb mint 1%)(52); sajnálja, hogy a digitális vállalkozások jelentős digitális jelenlétük és az adott tagállamokban magas bevételeik ellenére egyes tagállamokban szinte semennyi adót nem fizetnek;

69.  úgy véli, hogy az Európai Uniónak lehetővé kell tennie az egységes digitális piac jó működését biztosító, vonzó üzleti környezet kialakítását, miközben biztosítania kell a digitális gazdaság tisztességes megadóztatását; emlékeztet arra, hogy az egész gazdaság digitalizációja tekintetében az értékteremtés helyének meghatározásánál figyelembe kell venni a felhasználóktól származó jelzéseket, valamint a fogyasztók online viselkedéséről gyűjtött információkat;

70.  hangsúlyozza, hogy a digitális gazdaság adóztatásának kezelésére irányuló közös uniós megközelítés hiánya arra fogja ösztönözni a tagállamokat – sőt, máris arra ösztönözte –, hogy egyoldalú megoldásokat fogadjanak el, ami szabályozási arbitrázshoz és az egységes piac széttagolásához vezet, valamint terhet jelenthet a határon átnyúlóan tevékenykedő vállalkozások és az adóhatóságok számára;

71.  megjegyzi, hogy a Bizottság és egyes tagállamok vezető szerepet játszanak a digitalizált gazdaság megadóztatásáról szóló globális vitában; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy folytassák a proaktív munkát az OECD és az ENSZ szintjén, különösen az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos átfogó keretrendszer által a szakpolitikai feljegyzésben(53) bevezetett eljárás révén; emlékeztet azonban arra, hogy az EU nem várhatja ki a globális megoldást, és azonnal cselekednie kell;

72.  üdvözli a digitális vállalkozások adózására vonatkozó intézkedéscsomagot, amelyet a Bizottság 2018. március 21-én fogadott el; sajnálja azonban, hogy az ECOFIN 2019. március 12-i ülésén Dánia, Finnország, Írország és Svédország fenntartották a digitális szolgáltatási adóról szóló csomaggal kapcsolatos fenntartásaikat vagy alapvetően elutasították azt(54);

73.  hangsúlyozza, hogy az a megállapodás, amely arról szól, hogy mi minősül digitális állandó telephelynek, az eddigi egyetlen eddig elért megállapodás, amely a helyes irányba tett lépés, de nem oldja meg az adóalap felosztásának kérdését;

74.  felszólítja a digitális adó bevezetését fontolóra venni hajlandó tagállamokat, hogy megerősített együttműködés keretében vezessék azt be az egységes piac további szétaprózódásának elkerülése érdekében, amint az már jelenleg is történik az egyes tagállamokban, amelyek nemzeti megoldások bevezetését fontolgatják;

75.  megérti, hogy az úgynevezett ideiglenes megoldás nem optimális; úgy véli, hogy hozzájárul majd a jobb megoldások globális szintű keresésének felgyorsításához, miközben bizonyos mértékben kiegyenlíti a versenyfeltételeket a helyi piacokon; felszólítja az uniós tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb vitassák meg, fogadják el és hajtsák végre a digitális gazdaság adóztatására vonatkozó hosszú távú megoldást (a jelentős digitális jelenléttel kapcsolatban) annak érdekében, hogy az EU globális szinten továbbra is úttörő szerepet töltsön be; hangsúlyozza, hogy a Bizottság által javasolt hosszú távú megoldás a nemzetközi szinten folytatott további munka alapjául szolgál;

76.  megjegyzi, hogy az uniós polgárok határozottan kérik a digitális szolgáltatási adót; emlékeztet arra, hogy a felmérések szerint Németország, Franciaország, Ausztria, Hollandia, Svédország és Dánia polgárainak 80%-a támogatja a digitális szolgáltatási adót és úgy gondolja, hogy az Uniónak úttörő szerepet kell vállalnia a nemzetközi erőfeszítésekben; hangsúlyozza továbbá, hogy a megkérdezett polgárok többsége széles körű digitális szolgáltatási adót szeretne(55);

77.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a digitális szolgáltatási adó átmeneti mivoltát azzal, hogy az egyes digitális szolgáltatások nyújtásából származó bevételek után fizetendő digitális szolgáltatási adó közös rendszeréről szóló, 2018. március 21-i tanácsi irányelvre irányuló javaslatban(56) (COM(2018)0148) „hatályvesztésre vonatkozó rendelkezést” vezetnek be, valamint felgyorsítják a jelentős digitális jelenlétről folytatott vitát;

2.2.4.Hatékony adóztatás

78.  megállapítja, hogy a nominális társaságiadó-kulcsok a 2000. évi 32%-ról 2018-ra 21,9%-ra csökkentek, ami 32%-os csökkenést jelent(57); aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ez a verseny kihat az adórendszerek fenntarthatóságára, ezenkívül potenciális tovagyűrűző hatásai lehetnek más országokra; megállapítja, hogy a G20-ak/OECD által vezetett, az adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással foglalkozó első projekt nem foglalkozott ezzel a jelenséggel; üdvözli az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos átfogó keretrendszer azon bejelentését, hogy feltárja egy olyan „előítéletek nélküli” alap adóztatási jog lehetőségeit, amely 2020-ig megerősítené a joghatóságok azon képességét, hogy megadóztassák a nyereséget akkor, ha az adóztatási joggal rendelkező másik joghatóság alacsony tényleges adót vet ki ezekre a nyereségekre(58), ami minimális tényleges adóztatást jelent; megjegyzi, hogy amint azt az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos átfogó keretrendszer is megállapítja, az OECD által vezetett jelenlegi munka nem jelenti azon tény megváltozását, hogy az országok vagy joghatóságok szabadon határozhatják meg saját adókulcsaikat, vagy azt, hogy egyáltalán ne rendelkezzenek társaságiadó-rendszerrel(59);

79.  üdvözli az OECD-nek az érdemi tevékenységekkel kapcsolatos tényezőre vonatkozó új globális előírását (Global Standard on Substantial Activities Factor), amely az adómentes vagy csak nominális adókulcsot alkalmazó joghatóságokra vonatkozik(60), és amelyet nagyban inspirált az EU által az uniós jegyzék összeállításával kapcsolatban végzett munka (az uniós jegyzék méltányos adóztatásra vonatkozó 2.2. kritériuma);

80.  megjegyzi, hogy eltérések vannak a nagyvállalatok tényleges adómértékének becslései között, amelyek gyakran az adókra vonatkozó rendelkezéseken alapulnak(61), valamint a nagy multinacionális vállalatok által ténylegesen befizetett adó között; megállapítja, hogy a hagyományos ágazatok átlagosan 23%-os, míg a digitális ágazatok nagyjából 9,5%-os tényleges társaságiadó-kulcs alapján fizetnek(62);

81.  felhívja a figyelmet a tényleges adókulcsok értékelésére alkalmazott eltérő módszerekre, amelyek nem teszik lehetővé a tényleges adókulcsok megbízható, EU-n belüli és globális összehasonlítását; megállapítja, hogy egyes értékelések szerint a tényleges adókulcs az EU-ban 2,2% és 30% között változik(63); felhívja a Bizottságot, hogy dolgozza ki saját módszertanát és rendszeresen tegye közzé a tagállamok tényleges adókulcsait;

82.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a csökkenő nominális adókulcsok jelenségét és annak a tényleges uniós adókulcsokra gyakorolt hatását, valamint javasoljon korrekciós intézkedéseket az EU-n belül és adott esetben harmadik országok felé egyaránt, többek között szigorú visszaélés elleni szabályokat, óvintézkedéseket, például a külföldi társaságok erősebb ellenőrzésére vonatkozó szabályokat, valamint az adóegyezmények módosítására vonatkozó ajánlásokat;

83.  úgy véli, hogy az OECD/BEPS projekt eredményeként az adóalapra vonatkozó globális koordinációt az adókulcsok jobb összehangolásának kell kísérnie, a nagyobb hatékonyság elérése érdekében;

84.  kéri tagállamokat, hogy aktualizálják a társasági adózással kapcsolatos magatartási kódexszel foglalkozó csoport megbízatását a társasági nyereség minimális tényleges megadóztatása koncepciójának megvizsgálása céljából, hogy nyomon kövessék az OECD a gazdaság digitalizálásával kapcsolatos adózási kihívások kezelésével kapcsolatos munkáját;

85.  tudomásul veszi a francia pénzügyminiszter által a TAX3 bizottság 2018. október 23-i ülésén tett nyilatkozatot, hogy meg kell vitatni a minimális adóztatás koncepcióját; üdvözli, hogy Franciaország készen áll arra, hogy felvegye 2019-es G7 elnöksége prioritásai közé a minimális adóztatásról szóló vitát, amint azt az ECOFIN 2019. március 12-i ülésén is megismételte;

2.3.Igazgatási együttműködés a közvetlen adók tekintetében

86.  hangsúlyozza, hogy 2014 júniusa óta négy alkalommal módosították a DAC irányelvet;

87.  kéri a Bizottságot, hogy értékeljen és nyújtson be javaslatokat a közigazgatási együttműködési irányelv (DAC2) kiskapuinak megszüntetésére vonatkozóan, különösen a következők révén: a nehezen értékesíthető eszközöknek és a kriptovalutáknak az irányelv hatálya alá vonása, a pénzügyi intézmények szankcionálása a megfelelőség elmulasztása vagy hamis jelentéstétel esetén, valamint többféle olyan pénzügyi intézmény- és számlatípus belefoglalása, amelyekről jelenleg nem készülnek jelentések, mint például a nyugdíjalapok;

88.  megismétli kérését, hogy szélesebb körben kell megosztani a feltételes adómegállapításokkal kapcsolatos információkat, és hogy a Bizottságnak szélesebb körű hozzáférést kell kapnia, valamint a különböző nemzeti adóhatóságok feltételes adómegállapításokkal kapcsolatos gyakorlatait jobban össze kell hangolni;

89.  felkéri a Bizottságot, hogy mielőbb tegye közzé a DAC3-ról készített első értékelését, amelyben áttekinti különösen a feltételes adómegállapításokkal kapcsolatban kicserélt információk számát és azoknak az eseteknek a számát, amikor a nemzeti adóhatóságok egy másik tagállam birtokában lévő információkhoz fértek hozzá; kéri, hogy az értékelés vizsgálja meg a feltételes adómegállapításokkal kapcsolatos legfontosabb információk közzététele által kifejtett hatást is (az adómegállapítások száma, a kedvezményezettek neve, az egyes adómegállapításokból adódó tényleges adókulcs); felkéri a tagállamokat, hogy tegyék közzé hazai feltételes adómegállapításaikat;

90.  helyteleníti, hogy az adóügyi biztos nem ismeri el a nemzeti adóhatóságok közötti, az információcserét szolgáló jelenlegi rendszer kiszélesítésének szükségességét;

91.  megismétli továbbá arra irányuló kérését, hogy biztosítani kell a közös vagy egymást kiegészítő érdekű személyek (például az anyavállalatok és azok leányvállalatai) egyidejű adóellenőrzését, valamint hogy tovább kell erősíteni a tagállamok közötti adóügyi együttműködést az adóügyekkel kapcsolatos csoportos megkeresésekre való válaszadási kötelezettség révén; kiemeli, hogy az adóhatóságokkal szembeni hallgatáshoz való jog nem vonatkozik az egyszerű adminisztratív vizsgálatokra, és hogy az együttműködés kötelező(64);

92.  úgy véli, hogy az összehangolt helyszíni vizsgálatoknak és közös auditoknak az adóhatóságok közötti európai együttműködési keret részét kell képezniük;

93.  hangsúlyozza, hogy az adóbehajtás hatékonyságának javításához nem csak az adóhatóságok közötti információcsere és -feldolgozás járul hozzá, hanem az is, ha ezek megosztják egymás között a bevált gyakorlatokat; felszólítja a tagállamokat, hogy adjanak elsőbbséget a bevált gyakorlatok adóhatóságok közötti megosztásának, különösen az adóhatóságok digitalizációja tekintetében;

94.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy harmonizálják a digitális adóbevallások rendszerének eljárásait, hogy elősegítsék a határon átnyúló tevékenységeket és csökkentsék a bürokráciát;

95.  felszólítja a Bizottságot, hogy mielőbb értékelje a DAC4 végrehajtását és azt, hogy a nemzeti adóhatóságok ténylegesen hozzáférnek-e a más tagállamok birtokában lévő országonkénti információkhoz; felkéri a Bizottságot annak értékelésére, hogy a DAC4 hogyan viszonyul a G20/az adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással kapcsolatos cselekvési terv országonkénti információk cseréjére vonatkozó 13. intézkedéséhez;

96.  üdvözli a pénzügyi beszámolók információinak globális standardon alapuló automatikus cseréjét, amelyet az OECD Andorrával, Liechtensteinnel, Monacóval, San Marinóval és Svájccal közösen dolgozott ki; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat a Szerződés rendelkezéseinek megújítására, hogy azok összeegyeztethetők legyenek az igazgatási együttműködésről szóló módosított irányelvvel;

97.  kiemeli továbbá a Fiscalis 2020 program által nyújtott hozzájárulást, amelynek célja a részt vevő országok, adóhatóságaik és tisztviselőik közötti együttműködés fokozása; hangsúlyozza az e területen végzett közös fellépések hozzáadott értékét és a lehetséges program szerepét a fő transzeurópai informatikai rendszerek fejlesztésében és működtetésében;

98.  emlékeztet a tagállamokat a Szerződés szerinti kötelezettségeikre(65), többek között arra, hogy kötelesek lojálisan, jóhiszeműen és haladéktalanul együttműködni; ezért a határokon átnyúló ügyek, nevezetesen az úgynevezett cum-ex ügy összefüggésében kéri, hogy minden tagállam nemzeti adóhatósága nevezzen meg egy egységes kapcsolattartó pontot (SPoC), az OECD keretében működő, a megosztott hírszerzésen és együttműködésen alapuló közös nemzetközi munkacsoport (Joint International Taskforce on Shared Intelligence and Collaboration – JITSIC) SPoC-rendszerének megfelelően(66), hogy elősegítsék és megerősítsék az adócsalás, az adókijátszás és az agresszív adótervezés elleni küzdelem terén folyó együttműködést; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy mozdítsa elő és hangolja össze a tagállamok egységes kapcsolattartó pontjai közötti együttműködést;

99.  azt ajánlja, hogy azok a tagállami hatóságok, amelyeket a más tagállamokbeli partnereik értesítettek a potenciális jogsértésekről, legyenek kötelesek hivatalos értesítést küldeni az információ kézhezvételéről, valamint adott esetben megfelelő időn belül érdemi választ adni a fent említett értesítést követően meghozott intézkedésekről;

2.4.Osztalékkivonás és osztalékfizetési spekulációs ügyletek

100.  megjegyzi, hogy a cum-ex-féle ügyletek már az 1990-es évek óta jelentenek globális és európai problémát, de nem került sor összehangolt fellépésre ellenük; sajnálatát fejezi ki az úgynevezett cum-ex fájlok botránya által feltárt adócsalás miatt, amely a tagállamok adóbevételeinek nyilvánosan bejelentett veszteségeihez vezetett, és amelynek összege bizonyos médiatájékoztatók becslései szerint 55,2 milliárd eurót tett ki; hangsúlyozza, hogy az európai újságírók konzorciuma úgy véli, hogy Németország, Dánia, Spanyolország, Olaszország és Franciaország állítólag a cum-ex kereskedelmi gyakorlatok fő célpiacai, ezeket követi Belgium, Finnország, Lengyelország, Hollandia, Ausztria és a Cseh Köztársaság;

101.  hangsúlyozza, hogy az adórendszerek bonyolultsága jogi kiskapukat teremthet, elősegítve az olyan adócsalási rendszereket, mint például a cum-ex;

102.  megállapítja, hogy a cum-ex és cum-cum rendszerek köré szervezett szisztematikus csalás részben azért lehetséges, mert az érintett tagállamok megfelelő hatóságai nem végeztek elegendő ellenőrzést az adók visszatérítésére irányuló kérelmek tekintetében, és mert nem rendelkeznek egyértelmű és teljes képpel a részvények tényleges tulajdonosairól; felszólítja a tagállamokat, hogy minden érintett hatóság számára biztosítsanak hozzáférést a részvények tulajdonosaira vonatkozó teljes és naprakész információkhoz; felszólítja a Bizottságot annak értékelésére, hogy szükség van-e uniós fellépésre e tekintetben, és hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot, ha az értékelés azt mutatja, hogy szükség van ilyen intézkedésekre;

103.  hangsúlyozza, hogy ezek a feltárt tények a nemzeti adózási jogszabályok, illetve a tagállamok hatóságai közötti információcsere és együttműködés jelenlegi rendszereiben rejlő esetleges hiányosságokról tanúskodnak; sürgeti a tagállamokat, hogy használják az összes kommunikációs csatornát, nemzeti adatot és az információcsere megerősített keretei által rendelkezésre bocsátott valamennyi adatot hatékonyan;

104.  hangsúlyozza, hogy a cum-ex fájlok határokon átnyúló szempontjai többoldalúan kell kezelni; figyelmeztet arra, hogy az egyes tagállamok közötti információcserére és a kétoldalú együttműködési mechanizmusokra vonatkozó új kétoldalú szerződések tovább bonyolíthatják a nemzetközi szabályok már eleve bonyolult hálóját, új kiskapukat eredményezhetnek és hozzájárulhatnak az átláthatóság hiányához;

105.  arra ösztönzi az összes tagállamot, hogy a joghatóságuk alá tartozó területen alaposan vizsgálják ki és elemezzék az osztalékfizetési gyakorlatokat, azonosítsák az adójogszabályaikban rejlő azon kiskapukat, amelyeket az adócsalók és adókikerülők kihasználhatnak, elemezzék e gyakorlatok lehetséges határokon átnyúló dimenzióját, és vessenek véget az összes káros adózási gyakorlatnak; felkéri a tagállamokat, hogy a bevált gyakorlatokat e tekintetben cseréljék ki;

106.  felszólítja a tagállamokat és azok pénzügyi felügyeleti hatóságait, hogy értékeljék a kizárólag adózási megfontolások által vezérelt pénzügyi gyakorlatok – például az osztalékarbitrázs vagy az osztalékkivonás és egyéb hasonló rendszerek – betiltásának szükségességét, amennyiben a kibocsátó nem bizonyítja, hogy ezek a pénzügyi gyakorlatok az indokolatlan adó-visszatérítésen és/vagy adóelkerülésen kívül más tényleges gazdasági céllal rendelkeznek; felhívja az uniós jogalkotókat, hogy értékeljék ezen intézkedés uniós szintű végrehajtásának lehetőségét;

107.  felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul kezdje meg az Europol keretében egy saját ellenőrzési kapacitással rendelkező európai pénzügyi rendőrségi erő létrehozására, valamint a határon átnyúló adóellenőrzések és egyéb határon átnyúló pénzügyi bűncselekmények európai keretére irányuló javaslat kidolgozását;

108.  arra a következtetésre jut, hogy a cum-ex dokumentumok bizonyítják, hogy sürgősen javítani kell az uniós tagállamok adóhatóságai közötti együttműködést, különösen az információk megosztása tekintetében; ezért sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák együttműködésüket az adócsalás és az adókijátszási rendszerek, például a cum-ex és adott esetben a cum-cum felderítésében, megállításában, kivizsgálásában és a vádeljárás lefolytatásában, beleértve a legjobb gyakorlatok cseréjét, és indokolt esetben támogassák az uniós szintű megoldásokat;

2.5.A társasági adóval kapcsolatos átláthatóság

109.  üdvözli a DAC4 elfogadását, amely az adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással kapcsolatos cselekvési terv 13. pontjával összhangban előírja az országonkénti jelentéstételt az adóhatóságok számára;

110.  emlékeztet arra, hogy az országonkénti nyilvános jelentéstétel az egyik kulcsfontosságú intézkedés annak érdekében, hogy a vállalatok adózásával kapcsolatos információk átláthatóbbá váljanak; hangsúlyozza, hogy az egyes vállalkozások és fióktelepeik számára előírt országonkénti nyilvános jelentéstételre vonatkozó javaslatot nem sokkal a panamai dokumentumokkal kapcsolatban 2016. április 12-én kirobbant botrányt követően terjesztették a társjogalkotók elé, a Parlament pedig 2017. július 4-én fogadta el álláspontját(67); emlékeztet arra, hogy ebben az álláspontban a jelentéstétel hatókörének kiterjesztését és a bizalmas üzleti adatok védelmét szorgalmazta, kellően szem előtt tartva az uniós vállalkozások versenyképességét;

111.  emlékeztet a Parlamentnek a PANA vizsgálóbizottság ajánlásaiban kifejtett álláspontjára, amelyben nagyratörő, nyilvános országonkénti jelentéstételre szólított fel az adók átláthatóságának és a multinacionális vállalatok (MNE-k) nyilvános ellenőrzésének javítása érdekében; sürgeti a Tanácsot, hogy jusson közös megállapodásra egy nyilvános országonkénti jelentéstétel elfogadása érdekében, amely az egyik kulcsfontosságú intézkedés annak érdekében, hogy a vállalatok adózásával kapcsolatos információk minden polgár számára átláthatóbbá váljanak;

112.  sajnálja, hogy 2016 óta a Tanács részéről nem tapasztalt előrelépést és együttműködést; sürgeti a Tanácsot, hogy tegyen előrelépést, és kezdje meg a tárgyalásokat a Parlamenttel;

113.  emlékeztet arra, hogy a nyilvános ellenőrzés a kutatók(68), az oknyomozó újságírók, a befektetők és más érdekelt felek számára is hasznos annak érdekében, hogy a kockázatokat, a kötelezettségeket és a lehetőségeket megfelelően fel lehessen mérni a tisztességes vállalkozás ösztönzése érdekében; emlékeztet arra, hogy a bankszektorra vonatkozóan már léteznek hasonló rendelkezések a 2013/36/EU irányelv(69) (CDR IV) 89. cikkében, a nyersanyag-kitermelő és a fakitermelő iparágak tekintetében pedig a 2013/34/EU irányelvben(70); megjegyzi, hogy egyes magánszektorbeli érdekelt felek önkéntesen olyan új jelentéstételi eszközöket dolgoznak ki, amelyek növelik az adózás átláthatóságát, ilyen például a globális jelentéstételi kezdeményezés vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó politikája részeként „Az adózás és a kormányok részére teljesített kifizetések közzététele” standard;

114.  emlékeztet arra, hogy a társasági adózás átláthatóságára vonatkozó intézkedéseket az EUMSZ letelepedési szabadságról szóló 50. cikke (1) bekezdéséhez kapcsolódónak kell tekinteni, ezért a fent említett cikk a nyilvános országonkénti jelentéstételre vonatkozó javaslat megfelelő jogalapja, amint azt a Bizottság 2016. április 12-én közzétett hatásvizsgálata is megállapította (COM(2016)0198);

115.  megjegyzi, hogy tekintettel arra, hogy a fejlődő országok korlátozott kapacitással rendelkeznek a követelményeknek való megfeleléshez a meglévő információcsere-eljárások révén, különösen fontos az átláthatóság, mivel ez megkönnyítené az adóigazgatásukhoz szükséges információkhoz való hozzáférést;

2.6.Az állami támogatásra vonatkozó szabályok

116.  emlékeztet arra, hogy a vállalkozások közvetlen adóztatása az állami támogatások körébe tartozik(71), amikor az adóintézkedések megkülönböztetést tesznek az adófizetők között, szemben az olyan általános jellegű adóintézkedésekkel, amelyek különbségtétel nélkül minden vállalkozásra alkalmazandók;

117.  felszólítja a Bizottságot – és különösen a Versenypolitikai Főigazgatóságot – az olyan lehetséges intézkedések értékelésére, amelyek visszatartják a tagállamokat attól, hogy adókedvezmények formájában ilyen állami támogatást nyújtsanak;

118.  üdvözli a Bizottságnak az illegális állami támogatások vizsgálatára vonatkozó új, proaktív és nyílt megközelítését a jelenlegi ciklus során, amelynek eredményeképpen a Bizottság számos nagy hatású ügyet zárt le;

119.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a vállalatok olyan megállapodásokat köthetnek a kormányokkal, hogy az adott országban szinte semmilyen adót nem fizetnek, annak ellenére, hogy ott jelentős tevékenységet folytatnak; e tekintetben kiemeli a holland adóhatóság és a Royal Dutch Shell plc közötti azon feltételes adómegállapítást, amely úgy tűnik, hogy sérti a holland adójogot, mivel kizárólag azon az alapon állapították meg, hogy a székhely Hollandiában lesz majd a két korábbi anyavállalat egyesítése után, és ami az osztalékokra kivetett holland forrásadó alóli mentességet eredményez; rámutat ugyanakkor arra, hogy a közelmúltbeli vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a társaság Hollandiában sem fizet nyereségadót; ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg ennek a lehetségesen illegális állami támogatásnak az ügyét;

120.  üdvözli, hogy a Bizottság 2014 óta vizsgálja a tagállamok feltételes adómegállapításokkal kapcsolatos gyakorlatait az egyes vállalatok kedvező adóügyi kezelésére vonatkozó állítások nyomán, és kilenc hivatalos vizsgálatot indított 2014 óta, amelyek közül hat azt a következtetést vonta le, hogy a feltételes adómegállapítás jogellenes állami támogatásnak minősül(72); megállapítja, hogy egy vizsgálat azzal a következtetéssel zárult, hogy bizonyos nyereségek megadóztatásának kettős elmaradása nem minősül állami támogatásnak(73), míg két másik eljárás még folyamatban van(74);

121.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság közel öt évvel a LuxLeaks leleplezései után a Luxemburg által biztosított, az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (ICIJ) által vezetett LuxLeaks-vizsgálat keretében közölt több mint 500 feltételes adómegállapítás közül csak egy esetben indított hivatalos vizsgálatot(75);

122.  megjegyzi, hogy annak ellenére, hogy a Bizottság azt állapította meg, hogy a McDonald’s az EU-ban szerzett nyereségének egy bizonyos része tekintetében az adóztatás kettős elmaradásából hasznot húzott, az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályok alapján nem lehetett határozatot hozni, mivel a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy az adóztatás kettős elmaradása a luxemburgi és az Egyesült Államokbeli adótörvények közötti ellentmondásokból és a Luxemburg és az Egyesült Államok között a kettős adóztatás elkerüléséről létrejött szerződésből ered(76); tudomásul veszi Luxemburg bejelentését, miszerint felülvizsgálja a kettős adóztatásról szóló egyezményeit oly módon, hogy azok megfeleljenek a nemzetközi adójognak;

123.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság ítélete szerint a McDonald’s adóztatásának kettős elmaradása a luxemburgi és az egyesült államokbeli adótörvények közötti eltérésekből és a Luxemburg és az Egyesült Államok között a kettős adóztatás elkerüléséről kötött egyezményből ered, amelyek olyan eltérések, melyekből a McDonald’s hasznot húzott azáltal, hogy választott az említett joghatóságok között; továbbá aggódik amiatt, hogy az ilyen egyezségi eljárásból eredő adókijátszás lehetséges az EU-ban;

124.  aggodalmának ad hangot a tagállamok részére hosszú időkön át meg nem fizetett adó nagyságrendje miatt(77); emlékeztet arra, hogy a jogellenes támogatás visszafizettetésének célja a status quo visszaállítása, és hogy a visszafizetendő támogatás pontos összegének kiszámítása része a nemzeti hatóságokra háruló végrehajtási kötelezettségnek; felszólítja a Bizottságot a lehetséges ellenintézkedések, köztük a bírságok értékelésére és kidolgozására, hogy segítsenek annak megelőzésében, hogy tagállamok olyan szelektív kedvező adójogi bánásmódot kínáljanak, amely az uniós szabályokkal ellentétes állami támogatásnak minősül;

125.  megismétli a Bizottsághoz intézett, iránymutatásokra irányuló kérését, amelyek tisztázzák, mi minősül adózással összefüggő állami támogatásnak és „megfelelő” transzferárazásnak; arra is felszólítja a Bizottságot, hogy mind a szabálykövető adófizetők, mind az adóigazgatási szervek számára szüntesse meg a jogbizonytalanságot, és ennek megfelelően biztosítson átfogó keretrendszert a tagállamok adózási gyakorlatai számára;

126.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem szerez érvényt az állami támogatási szabályoknak minden olyan adóintézkedéssel szemben, amely súlyosan torzítja a versenyt, és hogy ezeket a szabályokat csak egyes esetekben, az érintett állam gyakorlatának befolyásolására alkalmazza; felhívja a Bizottságot, hogy az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében tegyen meg minden erőfeszítést a jogtalan állami támogatások visszaszerzésére, többek között a LuxLeaks-botrányban említett valamennyi vállalat esetében is; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy nyújtson további iránymutatást a tagállamok és a piaci szereplők számára az állami támogatási szabályok alkalmazásáról és arról, hogy azok mennyiben érvényesek a vállalatok adótervezési gyakorlataira;

127.  felszólít a versenyjog reformjára oly módon, hogy az állami támogatási szabályok hatályát kiterjesszék rá annak érdekében, hogy erőteljesebben lehessen fellépni a multinacionális vállalatok számára nyújtott káros pénzügyi állami támogatásokkal – köztük az adómegállapításokkal – szemben;

2.7.Postafiókcégek

128.  megjegyzi, hogy a postafiókcégeknek – vagyis azoknak a vállalatoknak, amelyek jelentős gazdasági jelenlét nélkül kizárólag adóelkerülés vagy adókijátszás céljából szerepelnek egy joghatóság nyilvántartásában – nincs egységes fogalommeghatározása; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az olyan egyszerű kritériumok, mint a tényleges gazdasági tevékenység vagy a vállalatnál dolgozó személyzet fizikai jelenléte eszköz lehet a postafiókcégek azonosítására és elterjedésük leküzdésére; megismétli az egyértelmű meghatározásra vonatkozó felhívását;

129.  hangsúlyozza, hogy – amint azt a Parlament a határokon átnyúló átalakításokról, egyesülésekről és szétválásokról szóló irányelv(78) módosításáról folytatott intézményközi tárgyalások során képviselt álláspontjában javasolta – elő kell írni, hogy a tagállamok biztosítsák, hogy a határokon átnyúló átalakítások valós gazdasági tevékenység tényleges folytatásának felelnek meg, beleértve a digitális ágazatot is, hogy elkerüljék a postafiókcégek létrehozását;

130.  felszólítja a tagállamokat, hogy a határokon átnyúló átalakulások, egyesülések vagy szétválások végrehajtása előtt kérjék egy sor pénzügyi információi illetékes hatóságok közötti cseréjét;

131.  azt javasolja, hogy az offshore struktúrákat kialakító jogalanynak be kelljen mutatnia az illetékes hatóságok előtt az e döntés mögött meghúzódó jogod indokokat annak biztosítása érdekében, hogy az offshore számlákat ne használják fel pénzmosásra és adókijátszásra;

132.  kéri, hogy a tényleges tulajdonosok személyazonosságának az adóhatóságok rendelkezésére bocsátását;

133.  rámutat azokra a nemzeti intézkedésekre, amelyek kifejezetten tiltják a postafiókcégekkel folytatott kereskedelmi kapcsolatokat; rámutat különösen arra a lett jogszabályra, amely olyan szervezetként határozza meg a postafiókcégeket, amely nem végez tényleges gazdasági tevékenységet, és ennek ellenkezőjét nem tudja okiratokkal bizonyítani, mivel olyan joghatóságban van nyilvántartásba véve, ahol a vállalatok nem kötelesek benyújtani pénzügyi kimutatásokat, és/vagy mivel a letelepedési helyük szerinti országban nincs telephelyük; megjegyzi azonban, hogy az uniós jog szerint a postafiókcégek Lettországban történő betiltása nem használható arra, hogy betiltsák az uniós tagállamokban adóügyi illetőséggel rendelkező postafiókcégeket, mivel ez diszkriminatívnak minősülne(79); felszólítja a Bizottságot, hogy javasolja az uniós jog oly módon történő módosítását, hogy az lehetővé tegye a postafiókcégek betiltását akkor is, ha az uniós tagállamban rendelkezik illetőséggel;

134.  rámutat arra, hogy hét tagállamban (Belgium, Ciprus, Magyarország, Írország, Luxemburg, Málta és Hollandia) a nem rezidensek belföldi közvetlentőke-befektetései és a rezidensek külföldi közvetlentőke-befektetései százalékos értékben magas szinten állnak a GDP-hez viszonyítva, ami csak korlátozott mértékben magyarázható az ezekben az országokban zajló valódi gazdasági tevékenységekkel(80);

135.  kiemeli a közvetlen külföldi tőkebefektetések magas arányát számos tagállamban, így Luxemburgban, Máltán, Cipruson, Hollandiában és Írországban(81); megjegyzi, hogy az ilyen közvetlen külföldi tőkebefektetéseket általában különleges célú gazdasági egységek birtokolják, és amelyek gyakran a kiskapuk kihasználását szolgálják; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a közvetlen külföldi tőkebefektetéseket birtokló különleges célú gazdasági egységek szerepét;

136.  megjegyzi, hogy az agresszív adótervezési mutatók közé tartoznak az olyan gazdasági mutatók, mint például a közvetlen külföldi befektetések szokatlanul magas szintje, valamint a különleges célú gazdasági egységek által birtokolt közvetlen külföldi befektetések(82);

137.  megjegyzi, hogy az ATAD visszaélés elleni szabályai (mesterséges konstrukciók) kiterjednek a postafiókcégekre is, míg a közös társaságiadó-alap és a közös összevont társaságiadó-alap biztosítaná, hogy a jövedelmet oda rendeljék, ahol a valós gazdasági tevékenység zajlik;

138.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki összehangolt, kötelező, végrehajtható és érdemi követelményeket a gazdasági tevékenységgel kapcsolatban, valamint vizsgálják meg a kiadásokat;

139.  felszólítja a Bizottságot, hogy két éven belül végezze el az egymással összekapcsolódó azon jogalkotási és szakpolitikai kezdeményezések célravezetőségi vizsgálatát, amelyek az adócsalás, az adókijátszás, az agresszív adótervezés és a pénzmosás céljából létrehozott postafiókcégek elleni fellépésre irányulnak;

3.Hozzáadottérték-adó (héa)

140.  hangsúlyozza a héaszabályok uniós szintű harmonizációjának szükségességét a belső piac létrehozásának és működésének biztosításához szükséges mértékben, valamint a versenytorzulás elkerülése érdekében(83);

141.  hangsúlyozza, hogy a héa a nemzeti költségvetések fontos adóbevételi forrása; megjegyzi, hogy 2016-ban az EU 28 tagállamának héabevételei elérték az 1 044 milliárd EUR-t, ami a tagállamokban a teljes adóbevétel 18%-ának felel meg; megemlíti, hogy 2017-ben az Unió éves költségvetése 157 milliárd EUR volt;

142.  sajnálja azonban, hogy a várt héabevételből minden évben jelentős összegek esnek ki csalás miatt; kiemeli, hogy a Bizottság statisztikái szerint a héabevétel-kiesés (amely a várt héabevétel és a ténylegesen beszedett héa közötti különbség, ami nemcsak a csalás, hanem a csőd, a hibás számítások és a kikerülés miatt elveszett héa becslését is tartalmazza) az EU-ban 2016-ban 147 milliárd EUR volt, ami a teljes várt héabevétel több mint 12%-a(84), bár számos tagállamban sokkal rosszabb a helyzet, és van, ahol a kiesés megközelíti vagy még meg is haladja a 20%-ot, ami jelentős eltérést mutat a tagállamok között a héabevétel-kiesés kezelése tekintetében;

143.  megjegyzi, hogy a Bizottság becslései szerint mintegy 50 milliárd EUR – vagy uniós polgáronként évente 100 EUR – bevétel veszik el a határokon átnyúló héacsalások miatt(85); miközben az Europol becslése szerint a héacsalás összegéből mintegy 60 milliárd EUR kapcsolódik szervezett bűnözéshez és a terrorizmus finanszírozásához; tudomásul veszi az Unión belüli héarendszerek fokozott harmonizációját és egyszerűsödését, bár a tagállamok közötti együttműködés még nem elégséges és nem is hatékony; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat együttműködésük megerősítésére a héacsalás elleni küzdelem javítása érdekében; felhívja a következő Bizottságot, hogy helyezze előtérbe a végleges héarendszer bevezetését és végrehajtását annak javítása érdekében;

144.  megbízható statisztikákat kér a héabevétel-kiesés becslésére, és hangsúlyozza az EU-n belüli közös adatgyűjtési és -megosztási módszer szükségességét; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa összehangolt statisztikák rendszeres gyűjtését és közzétételét a tagállamokban;

145.  hangsúlyozza, hogy az adócsalók – különösen a körhintacsalás és a csalárd kereskedő beiktatásával elkövetett Közösségen belüli csalás keretében – visszaélnek a jelenlegi (átmeneti) héaszabályozás sajátosságával, amely mentességet alkalmaz az Unióban a Közösségen belüli szállításokra és exportra;

146.  megjegyzi, hogy a Bizottság szerint a határokon átnyúló kereskedelmet folytató vállalkozások megfelelési költségei jelenleg 11%-kal magasabbak a csak belföldi kereskedést folytató vállalatok költségeinél; megjegyzi, hogy különösen a kkv-kat sújtják az aránytalan héamegfelelési költségek, ami az egyik oka annak, hogy óvatosak maradtak az egységes piac előnyeinek kihasználása tekintetében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki megoldásokat a határokon átnyúló kereskedelemhez kapcsolódó héamegfelelési költségek csökkentésére;

3.1.A hozzáadottérték-adó keretrendszerének korszerűsítése

147.  üdvözli ezért a Bizottság héára vonatkozó, 2016. április 6-i cselekvési tervét, amely a héa keretrendszerének reformjára irányul, valamint a Bizottság által 2016 decembere óta elfogadott 13 jogalkotási javaslatot, amelyek a végleges héaszabályozásra való átállással foglalkoznak, megszüntetik az e-kereskedelem előtt a héa terén fennálló akadályokat, felülvizsgálják a kkv-kra vonatkozó héaszabályozást, korszerűsítik a hozzáadottérték-adó mértékére vonatkozó politikát, és fellépnek a héabevétel-kieséssel szemben;

148.  üdvözli, hogy 2015-ben bevezetésre került a távközlési, műsorszórási és elektronikus szolgáltatásokra vonatkozó szűkített egyablakos héaügyintézés (MoSS) a héa nyilvántartásba vételére, bevallására és befizetésére szolgáló önkéntes rendszerként; üdvözli, hogy 2021. január 1-jétől a MoSS kiterjesztésre kerül a végső fogyasztóknak szállított egyéb árukra és a számukra nyújtott szolgáltatásokra;

149.  megjegyzi, hogy a Bizottság becslései szerint a héa korszerűsítését célul kitűző reform várhatóan 95%-kal fogja csökkenteni a bürokráciát, ami a becslések szerint 1 milliárd EUR-t tesz ki;

150.  különösen üdvözli, hogy a Tanács 2017. december 5-én új szabályokat fogadott el, amelyek megkönnyítik az online vállalkozások számára a héakötelezettségek teljesítését; különösen üdvözli, hogy a Tanács átvette a Parlament véleményét azzal kapcsolatban, hogy be kell vezetni az online platformok héabeszedési felelősségét az általuk elősegített távértékesítések tekintetében; úgy véli, hogy ez az intézkedés biztosítani fogja az egyenlő versenyfeltételeket a nem uniós vállalkozásokkal, mivel sok áru, amelyeket távértékesítés céljából importálnak, jelenleg héamentesen lép be az EU-ba; felszólítja a tagállamokat, hogy 2021-re hajtsák végre megfelelően az új szabályokat;

151.  üdvözli a 2017. október 4-én(86) és 2018. május 24-én(87) a végleges héaszabályozással kapcsolatban elfogadott javaslatokat; különösen üdvözli a Bizottság azon javaslatát, hogy a rendeltetési hely elve legyen alkalmazandó az adózásra, ami azt jelenti, hogy a héát a végső fogyasztó tagállama adóhatóságának kell megfizetni az adott tagállamban érvényes adókulcs szerint;

152.  különösen üdvözli a Tanács által a végleges héaszabályozás felé azáltal tett előrelépést, hogy 2018. október 4-én gyors megoldásokat(88) fogadott el; aggodalmának ad hangot azonban amiatt, hogy a Parlament álláspontjában(89) a minősített adóalanyokra vonatkozó javaslattal(90) kapcsolatban megadott irányvonalak mentén nem vezettek be garanciákat a csalás lehetőségével járó szempontokkal kapcsolatban, ahogy azt 2018. október 3-i véleményében(91) megfogalmazta; mélyen sajnálja, hogy a Tanács a végleges dömpingellenes héaszabályozás elfogadásáig elhalasztotta a minősített adóalanyi státusz bevezetéséről szóló döntést;

153.  felszólítja a Tanácsot annak biztosítására, hogy a minősített adóalanyi státusz összhangban legyen az engedélyezett gazdálkodói státusszal, amelyet a vámhatóságok adnak meg;

154.  kéri a minősített adóalanyi státusz meghatározásának minimális uniós szintű összehangolását és átláthatóságát, beleértve a Bizottság rendszeres értékelését arra vonatkozóan, hogy a tagállamok mi alapján adják meg a minősített adóalany státuszt; kéri, hogy a tagállamok adóhatóságai cseréljenek információt a minősített adóalanyi státusz bizonyos vállalatok számára történő megadásának elutasításáról a koherencia és a közös normák erősítése érdekében;

155.  üdvözli továbbá a kkv-kra vonatkozó különös szabályozás felülvizsgálatát(92), amelynek kulcsszerepe van az egyenlő versenyfeltételek biztosításában, mivel a héamentesség jelenleg csak a hazai szereplőknek áll a rendelkezésére, és hozzájárulhat a kkv-k héamegfelelési költségeinek csökkentéséhez; felszólítja a Tanácsot, hogy vegye figyelembe a Parlament 2018. szeptember 11-i véleményét(93), különösen a kkv-kat érintő további adminisztratív egyszerűsítés tekintetében; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy online portált, amelyen keresztül azok a kkv-k, amelyek igénybe kívánják venni a mentességet egy másik tagállamban, kötelesek regisztrálni, továbbá hogy hozzon létre egyablakos ügyintézést, amelyen keresztül a kisvállalkozások benyújthatják héabevallásukat azokra a különböző tagállamokra vonatkozóan, amelyekben működnek;

156.  tudomásul veszi az általános fordított adózási mechanizmusra (ÁFAM) vonatkozó bizottsági javaslatot(94), amely lehetővé teszi a szokásos héaszabályoktól való ideiglenes eltéréseket annak érdekében, hogy jobban megakadályozzák a körhintacsalásokat azokban a tagállamokban, amelyeket az ilyen típusú csalások a legsúlyosabban érintenek; felhívja a Bizottságot, hogy kísérje szorosan figyelemmel az új jogszabályok alkalmazását és esetleges kockázatait és előnyeit; ragaszkodik azonban ahhoz, hogy az ÁFAM semmiképpen sem késleltetheti a végleges héarendszer gyors végrehajtását;

157.  megjegyzi, hogy az e-kereskedelem terjedése gyakran kihívást jelenthet az adóhatóságok számára, például az eladó uniós adóalanyiságának hiánya és a bejelentett ügyletek valós értékétől jóval elmaradó héabevallások miatt; ezért üdvözli a Bizottság által 2018. december 11-én elfogadott, a termékek távértékesítésével kapcsolatban javasolt végrehajtási szabályok (COM(2018)0819 és COM(2018)0821) szellemét, amelyek szerint különösen 2021-től kezdődően az online piacok felelőssége annak biztosítása, hogy a héa beszedésre kerüljön az EU-n kívüli vállalatok által uniós fogyasztóknak a platformjaikon történő értékesítés során;

158.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kísérjék figyelemmel az EU-n kívüli székhellyel rendelkező, héát (például a „szabványos” alapító okirat jogosulatlan használatával) be nem valló vagy az értéket az esedékes héa meg nem fizetése vagy csökkentése érdekében szándékosan alulbecsülő kereskedőket érintő elektronikus kereskedelmi ügyleteket; úgy véli, hogy az ilyen gyakorlatok veszélyeztetik az EU belső piacának épségét és zavartalan működését; felhívja a Bizottságot, hogy ha helyénvalónak és szükségesnek találja, terjesszen elő jogalkotási javaslatokat;

3.2.A héabevétel-kiesés, a héacsalás elleni küzdelem és a héával kapcsolatos közigazgatási együttműködés

159.  megismétli az adóréshez hozzájáruló tényezők, mint például a héa kezelésére irányuló felhívását;

160.  üdvözli a Bizottság által 2018. március 8-án Ciprussal, Görögországgal és Máltával szemben, valamint 2018. november 8-án Olaszországgal és a Man-szigettel szemben a jachtok és légi járművek beszerzésével kapcsolatos visszaélésszerű héagyakorlatok ügyében megindított kötelezettségszegési eljárásokat, amelyek annak biztosítására irányulnak, hogy ezek az országok megszüntessék a magánjachtok és légi járművek számára állítólagosan jogellenesen biztosított kedvező adóügyi megítélést, ami torzítja a versenyt a tengerhasznosítási és légiközlekedési ágazatban;

161.  üdvözli a 904/2010/EU rendeletnek a héa területén történő közigazgatási együttműködés megerősítésére irányuló intézkedések tekintetében történő módosításait; üdvözli, hogy a Bizottság 2017-ben 10 tagállamban tett ellenőrző látogatásokat, és üdvözli különösen az ezt követően a héainformációcsere-rendszer (VIES) megbízhatóságának javítására tett ajánlást;

162.  megjegyzi, hogy a Bizottság nemrégiben további ellenőrző eszközök bevezetését és az Eurofisc szerepének fokozását, valamint a vám- és adóhatóságok közötti szorosabb együttműködést szolgáló mechanizmusok javítását javasolta; felhívja az összes tagállamot, hogy vegyenek részt aktívabban a tranzakciós hálózati elemzés (TNA) rendszerében az Eurofisc keretében;

163.  azon a véleményen van, hogy az Eurofiscben való részvételnek az uniós alapokból való részesülés kötelező feltételének kell lennie az összes tagállam számára; megismétli az Európai Számvevőszéknek a kohéziós kiadásokkal kapcsolatos héa-visszatérítéssel(95) és a csalás elleni uniós programmal(96) kapcsolatos aggodalmát;

164.  sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a tranzakciós héaadatok tagállamok általi valós idejű összegyűjtésének és továbbításának lehetőségeit, mivel ez növelné az Eurofisc hatékonyságát, és új stratégiák további kifejlesztését tenné lehetővé a héacsalások kezelésére; felszólítja az összes illetékes hatóságot, hogy használjanak különböző statisztikai és adatbányászati technológiákat az anomáliák, a gyanús kapcsolatok és minták azonosítására, ezáltal lehetővé téve az adóhatóságok számára, hogy proaktív, célzott és költséghatékony módon kezeljék a nem megfelelő magatartások széles spektrumát;

165.  üdvözli az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló irányelv(97) elfogadását, amely tisztázza a tagállamok, a Eurojust, az Európai Ügyészség (EPPO), az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) és a Bizottság között a héacsalás elleni fellépés terén folytatott határokon átnyúló együttműködés és kölcsönös jogsegély kérdéseit; felhívja az EPPO-t, az OLAF-ot, az Eurofiscet, az Europolt és az Eurojustot, hogy szorosan működjenek együtt a héacsalás elleni erőfeszítéseik összehangolása céljából, valamint az új csalárd gyakorlatok azonosítása és a hozzájuk való alkalmazkodás érdekében;

166.  rámutat azonban arra, hogy jobb együttműködésre van szükség a közigazgatási, igazságügyi és bűnüldöző hatóságok között az Unión belül, ahogy arra a szakértők a 2018. június 28-án tartott meghallgatáson és a TAX3 bizottság megbízásából készült tanulmányban rámutattak;

167.  üdvözli a Bizottságnak az EPPO hatáskörének a határokon átnyúló terrorista bűncselekményekre való kiterjesztésére irányuló közleményét; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az EPPO a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2022-ig megkezdhesse működését, biztosítva a szoros együttműködést az Unió pénzügyi érdekeinek védelmével megbízott, már működő intézményekkel, szervekkel, ügynökségekkel és hivatalokkal; példaértékű, visszatartó erejű és arányos szankciók bejelentését szorgalmazza; úgy véli, hogy a büntetlenség látszatának elkerülése érdekében mindenkit súlyosan szankcionálni kell, aki szervezett héacsalásban vesz részt;

168.  úgy véli, hogy a héával kapcsolatban a csalárd magatartást lehetővé tevő egyik fő probléma a csalók által készpénzben realizálható haszon; ezért felkéri a Bizottságot, hogy elemezze a szakértők azon javaslatát(98), hogy a határokon átnyúló tranzakciók adatait egy blokkláncba kellene fűzni, és biztonságos digitális valutákat kellene bevezetni, amelyeket csak héafizetésre (egyetlen célra) használnának a hivatalos fizetőeszköz helyett;

169.  üdvözli, hogy a Tanács foglalkozott az importhoz kapcsolódó csalásokkal(99); úgy véli, hogy a vámáru-nyilatkozatokból származó adatoknak a VIES-be történő megfelelő integrálása lehetővé teszi majd a rendeltetési hely szerinti tagállamok számára a váminformációk és a héainformációk keresztellenőrzését annak biztosítása érdekében, hogy a héát megfizessék a rendeltetési hely szerinti tagállamban; felszólítja a tagállamokat, hogy hatékonyan és megfelelő időben, 2020. január 1-jéig hajtsák végre ezt az új jogszabályt;

170.  úgy ítéli meg, hogy a vám- és adóhatóságok közötti közigazgatási együttműködés nem optimális(100); felszólítja a tagállamokat, hogy bízzák meg az Eurofiscet új stratégiák kidolgozásával a 42-es eljáráskódú vámeljárás alá tartozó áruk nyomon követésére, amely lehetővé teszi az importőr számára, hogy héamentességben részesüljön, ha az importált árukat a behozatal szerinti tagállamtól eltérő tagállamban lévő vállalati ügyfélnek kívánja szállítani;

171.  hangsúlyozza a vállalatok tényleges tulajdonosait magában foglaló nyilvántartás ötödik pénzmosási irányelvben való létrehozásának jelentőségét, amely a héacsalás elleni küzdelem fontos eszköze; sürgeti a tagállamokat, hogy javítsák a rendőrség, az adóhatóság, az ilyen típusú csalások kezelésére szakosodott ügyészek és bírák készségeit és képzését;

172.  aggodalmának ad hangot a TAX3 bizottság megbízásából készült tanulmány(101) eredményei miatt, amely megállapítja, hogy a Bizottság javaslatai csökkenteni fogják a behozatal során elkövetetett csalásokat, de nem fogják felszámolni azt; tudomásul veszi, hogy az alulértékelés és általában az uniós szabályok végrehajtásának problémáját a nem uniós adóalanyok esetében nem fogják megoldani; felszólítja a Bizottságot, hogy hosszabb távon vizsgálja meg alternatív beszedési módszerek bevezetését e szállítások tekintetében; hangsúlyozza, hogy nem fenntartható lehetőség az, hogy az uniós héa beszedése során a nem uniós adóalanyok jóhiszeműségére hagyatkoznak; úgy véli, hogy ezeknek az alternatív beszedési modelleknek nemcsak az elektronikus platformokon keresztül lebonyolított értékesítéseket kell megcélozniuk, hanem a nem uniós adóalanyok valamennyi értékesítésére ki kell terjedniük, függetlenül az általuk használt üzleti modelltől;

173.  felszólítja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a héából származó bevételekre vonatkozó végleges szabályozás bevezetésének a tagállamokra gyakorolt következményeit; felszólítja a Bizottságot, hogy komolyan vizsgálja meg az új csalások kockázatának lehetőségeit a végleges héarendszerben, különös tekintettel a határokon‑átnyúló ügyletekben a hiányzó szállító lehetőségére, amely kezdi háttérbe szorítani a hiányzó ügyfélen alapuló körhintacsalásokat; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az árutovábbítási rendszer minden bizonnyal meg tudja könnyíteni az Unión belüli kereskedelmet; megjegyzi azonban, hogy lehetségesek a visszaélések, és hogy a bűnszervezetek azzal, hogy kivonják magukat az adók és vámok megfizetése alól, hatalmas veszteséget okozhatnak a tagállamoknak és az EU-nak (a héa megfizetésének elmulasztásával); felszólítja ezért a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az árutovábbítási rendszert, és nyújtson be javaslatokat az OLAF, az Europol és az Eurofisc ajánlásai alapján;

174.  úgy véli, hogy az európai polgárok nagy többsége olyan egyértelmű európai és nemzeti jogszabályokra vár, amelyek lehetővé teszik azoknak az azonosítását és szankcionálását, akik nem fizetik meg az általuk fizetendő adót, valamint lehetővé teszik a hiányzó adó kellő időben történő behajtását;

4.A magánszemélyek adózása

175.  hangsúlyozza, hogy a természetes személyek általában nem adócsalás, adókijátszás és agresszív adótervezés céljából gyakorolják a szabad mozgást; hangsúlyozza azonban, hogy egyes természetes személyeknek elég nagy az adóalapjuk ahhoz, hogy több adójogrendszert is átfogjon;

176.  sajnálja, hogy bonyolult adózási struktúrákat, többek között vállalatok létrehozását használó vagyonos magánszemélyeknek és rendkívül vagyonos magánszemélyeknek továbbra is lehetőségük van arra, hogy lényegesen alacsonyabb vagy nulla adókötelezettség elérése érdekében vagyonkezelők és más közvetítők szolgáltatásait felhasználva átcsoportosítsák jövedelmeiket és vagyonukat, illetve beszerzéseiket különböző adójogrendszerek között; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes uniós tagállamok olyan adórendszert vezettek be, amely valódi gazdasági tevékenység létrehozása nélkül vonzza a vagyonos magánszemélyeket;

177.  megjegyzi, hogy a munkabérből származó jövedelem általános aránya rendszerint magasabb, mint a tőkéből származó jövedelem az Unió egész területén; megjegyzi, hogy összességében a vagyonalapú adók hozzájárulása a teljes adóbevételhez meglehetősen korlátozott maradt, az EU-ban az összes adóbevétel 4,3%-a(102);

178.  sajnálattal állapítja meg, hogy a társaságiadó-csalás, az adókijátszás és az agresszív adótervezés hozzájárul ahhoz, hogy az adóteher a becsületes és tisztességes adófizetőkre tolódik át;

179.  felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be visszatartó erejű, hatékony és arányos szankciókat az adócsalás, az adókijátszás és az illegális agresszív adótervezés ellen, és biztosítsák e szankciók érvényesítését;

180.  sajnálja, hogy egyes tagállamok olyan kétes adórendszert hoztak létre, amely lehetővé teszi az adóügyi illetőséget szerző személyek számára jövedelemadó-kedvezmények igénybevételét, aláásva ezzel más tagállamok adóalapját, és ösztönözve az olyan káros politikákat, amelyek megkülönböztetést alkalmaznak saját állampolgáraikkal szemben; megjegyzi, hogy ezek a rendszerek a saját állampolgárok számára nem elérhető előnyökkel járhatnak, mint például a külföldi tulajdon és jövedelem meg nem adóztatása, a külföldi jövedelem átalányadója, az országon belüli jövedelmek egy részének adómentes juttatásai, vagy a származási országnak befizetett nyugdíjak alacsonyabb mértéke;

181.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság egy 2001-es közleményében azt javasolta, hogy a káros adózási gyakorlatoknak a magatartási kódexszel foglalkozó csoport által kiadott jegyzéke(103) foglalja magában a külföldön élő, magas szintű képzettséggel rendelkező munkavállalókra vonatkozó külön rendszereket, de azóta nem szolgáltatott adatokat a probléma terjedelméről; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje újra ezt a problémát, és különösen értékelje a kettős adóztatás, valamint az ilyen rendszerek adóztatása kettős elmaradásának kockázatát;

4.1.A befektetői állampolgársági programok (CBI) és befektetői letelepedési programok (RBI)

182.  megállapítja, hogy a tagállamok többsége elfogadott befektetői állampolgársági (CBI) és befektetői letelepedési (RBI) programokat(104), amelyek általában aranyvízum- vagy befektetői programokként ismertek, amelyek keretében pénzügyi befektetésért cserébe állampolgárságot vagy tartózkodási engedélyt adnak uniós és nem uniós polgároknak;

183.  megállapítja, hogy az e programok keretében végrehajtott beruházások nem feltétlenül mozdítják elő a állampolgárságot vagy tartózkodási jogot biztosító tagállam reálgazdaságát, és a programok gyakran nem követelik meg, hogy a kérelmezők a beruházás helyszínéül szolgáló területen bármennyi időt töltsenek, és még ha hivatalosan fenn is áll ez a követelmény, annak teljesítését rendszerint nem ellenőrzik; hangsúlyozza, hogy e rendszerek veszélyeztetik az Unió célkitűzéseinek megvalósítását, és ezért sértik a lojális együttműködés elvét;

184.  megállapítja, hogy legalább 5 000 nem uniós polgár kapta meg valamelyik uniós tagállam állampolgárságát a befektetői állampolgársági programokon keresztül(105); megjegyzi, hogy egy tanulmány(106) szerint legalább 6 000 ember kapott állampolgárságot, és mintegy 100 000 tartózkodási engedélyt adtak ki;

185.  aggódik amiatt, hogy a CBI- és RBI-programokban a kérelmezők megfelelő biztonsági átvilágítása nélkül részt vehetnek akár kiemelt kockázatot jelentő harmadik országbeli állampolgárok is, és ezért e programok biztonsági kockázatot jelentenek az Unió számára; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a CBI- és RBI-rendszerekhez kapcsolódó pénz eredete körüli átláthatatlanság jelentősen növelte az európai országokat érintő politikai, gazdasági és biztonsági kockázatokat;

186.  hangsúlyozza, hogy a CBI- és RBI-rendszerek egyéb jelentős kockázatokat is hordoznak, beleértve az uniós polgárság és a nemzeti állampolgárságok leértékelődését és a korrupció, a pénzmosás és az adókijátszás lehetőségét is; megjegyzi, hogy az egy tagállam CBI- és RBI-rendszerek végrehajtására vonatkozó döntésének hatása más uniós tagállamokra is átgyűrűzik; megismétli aggodalmát amiatt, hogy e rendszereken keresztül állampolgárság vagy tartózkodási engedély adható anélkül, hogy megfelelő vagy bármilyen átvilágítást hajtottak volna végre az illetékes hatóságok;

187.  megjegyzi, hogy az ötödik pénzmosási irányelv által meghatározott azon kötelezettség, mely szerint a kötelezett szolgáltatóknak az ügyfél-átvilágítási folyamatuk során a CBI- és RBI-programokra pályázókat kiemelt kockázatot jelentő személyeknek kell tekinteniük, nem mentesíti a tagállamokat azon felelősségük alól, hogy maguk is fokozott átvilágítást vezessenek be és végezzenek; megjegyzi, hogy számos hivatalos vizsgálat indult nemzeti és uniós szinten olyan korrupciós és pénzmosási ügyekben, amelyek közvetlenül CBI- és RBI-rendszerekkel voltak összefüggésben;

188.  hangsúlyozza, hogy ugyanakkor az ilyen rendszereken keresztül végrehajtott befektetések gazdasági fenntarthatósága és életképessége továbbra is bizonytalan; kiemeli, hogy az állampolgárságot és az azzal járó jogokat soha nem szabad értékesíteni;

189.  megjegyzi, hogy egyes tagállamok CBI- és RBI-rendszereit kihasználták orosz állampolgárok és orosz befolyás alatt álló országok állampolgárai; kiemeli, hogy ezek a rendszerek lehetőséget nyújthatnak az uniós szankciók elkerülésére olyan orosz állampolgárok részére, akik szerepelnek a Krím félsziget jogellenes elcsatolása és Oroszország Krím félszigettel szembeni agressziója után elfogadott szankciós jegyzéken;

190.  bírálja, hogy ezek a programok rendszeresen adómentességet vagy különleges adószabályozást nyújtanak a kedvezményezettek számára; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy ezek a kiváltságok akadályozhatják azt a célkitűzést, hogy minden polgár méltányosan járuljon hozzá az adórendszerhez;

191.  aggasztja, hogy a kérelmezők száma és származása, a rendszerek keretében állampolgárságot vagy tartózkodási engedélyt kapó magánszemélyek száma és az ezeken a rendszereken keresztül befektetett összegek és azok eredete nem átláthatók; nagyra értékeli, hogy egyes tagállamok nyíltan megadják azoknak a magánszemélyeknek a nevét és állampolgárságát, akik állampolgárságot vagy tartózkodási engedélyt kaptak e rendszerek alapján; arra ösztönöz más tagállamokat, hogy kövessék ezt a példát;

192.  aggasztja, hogy az OECD szerint a CBI- és RBI-rendszerekkel vissza lehet élni abból a célból, hogy aláássák a közös jelentéstételi standardokat és az átvilágítási eljárásokat, aminek eredményeként pontatlan vagy nem teljes beszámolókat nyújtanak be a közös jelentéstételi standardok alapján, különösen akkor, ha adóügyi illetőség szempontjából nem minden joghatóságot hoznak a pénzügyi intézmények tudomására; megjegyzi, hogy az OECD szerint a közös jelentéstételi standardok sértetlensége szempontjából potenciálisan nagy kockázatot azok a vízumrendszerek jelentenek, amelyek 10%-nál alacsonyabb személyijövedelemadó-kulcsot biztosítanak az adófizetőnek az offshore pénzügyi eszközök után, és nem követelnek meg legalább 90 napos jelentős fizikai jelenlétet az aranyvízumot kínáló országban;

193.  aggasztja, hogy Málta és Ciprus olyan rendszerekkel rendelkezik(107), amelyek potenciálisan nagy kockázatnak teszik ki a közös jelentéstételi standardok sértetlenségét;

194.  azt a következtetést vonja le, hogy a CBI- és RBI-rendszerek lehetséges gazdasági haszna nem ellensúlyozza az általuk jelentett súlyos biztonsági, pénzmosási és adókijátszási kockázatokat;

195.  felszólítja a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb fokozatosan szüntessék meg az összes létező CBI- vagy RBI-rendszert;

196.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak eközben a CBI- és RBI-rendszerek adta előnyök kihasználásának feltételeként meg kell követelniük az adott országban való fizikai jelenlétet, és gondoskodniuk kell arról, hogy megfelelően elvégezzék az e rendszerek keretében állampolgárságot vagy tartózkodási engedélyt kérelmezők fokozott ügyfél-átvilágítását, ahogy azt az ötödik pénzmosási irányelv is megköveteli; hangsúlyozza, hogy az ötödik pénzmosási irányelv fokozott alaposságú ügyfél-átvilágítást ír elő kiemelt közszereplők esetében; kéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy a kormányok viseljék a végső felelősséget a CBI- vagy RBI-programokban való részvételt kérelmezők átvilágításának elvégzéséért; felszólítja a Bizottságot, hogy szigorúan és folyamatosan ellenőrizze az ügyfél-átvilágítás CBI- és RBI-rendszerek keretében történő megfelelő végrehajtását és alkalmazását, amíg minden egyes tagállamban hatályon kívül nem helyezik azokat;

197.  megjegyzi, hogy egy tagállam tartózkodási engedélyének vagy állampolgárságának megszerzése az azt megkapó személy számára jogok és jogosultságok széles körét teszi elérhetővé az Unió egész területén, beleértve a schengeni térségben való szabad mozgás és tartózkodás jogát; kéri ezért a CBI- és RBI-programokat működtető tagállamokat, hogy azok végső visszavonásáig kellő gondossággal ellenőrizzék a kérelmezők személyét, és utasítsák vissza kérelmüket, ha biztonsági kockázatot jelentenek, beleértve a pénzmosást is; továbbá figyelmeztet a CBI- és RBI-rendszerek azon veszélyeire, amelyek a családegyesítéshez kapcsolódnak, melynek révén a CBI/RBI-kedvezményezettek családtagjai minimális vagy egyáltalán nem ellenőrzött módon szerezhetnek állampolgárságot vagy tartózkodási engedélyt;

198.  ezzel kapcsolatban kér minden tagállamot, hogy átlátható módon állítsák össze és tegyék közzé a CBI- és RBI-rendszereikkel kapcsolatos adatokat, beleértve az elutasított kérelmek számát és az elutasítások okát; felhívja a Bizottságot, hogy a rendszerek végleges visszavonásáig biztosítsa a tagállamok közötti jobb adatgyűjtést és információcserét azok CBI- és RBI-rendszerei keretében, beleértve az olyan kérelmezők vonatkozásában is, akiknek a kérelmét biztonsági okokból elutasították;

199.  úgy ítéli meg, hogy a CBI- és RBI-programok végleges hatályon kívül helyezéséig a tagállamoknak ugyanazokat a kötelezettségeket kell a közvetítőkre róniuk a CBI- és RBI-programok kereskedelme során, amelyek a pénzmosás elleni jogszabályok szerinti kötelezett szolgáltatókra is alkalmazandók, és felkéri a tagállamokat, hogy akadályozzák meg a CBI- és RBI-rendszerekhez kötődő összeférhetetlenségeket, amelyek abból adódhatnak, hogy a kormánynak az e rendszerek kialakításában, kezelésében és népszerűsítésében támogatást nyújtó magáncégek magánszemélyeknek is tanácsadást és támogatást nyújtanak azzal, hogy az alkalmasság vizsgálata céljából átvilágítják őket, illetve benyújtják az állampolgárságra vagy tartózkodási engedélyre irányuló kérelmeiket;

200.  üdvözli a Bizottság „Befektetői állampolgársági és letelepedési programok az Európai Unióban” című, 2019. január 23-i jelentését (COM(2019)0012), megjegyzi, hogy a jelentés megerősíti, hogy mindkét típusú rendszer súlyos kockázatot jelent a tagállamok és az Unió egésze számára, különösen a biztonság, a pénzmosás, a korrupció, az uniós szabályok megkerülése és az adókijátszás tekintetében, és hogy ezeket a súlyos kockázatokat tovább rontják a rendszerek átláthatóságának és irányításának hiányosságai; aggódik amiatt, hogy a Bizottságnak aggályai vannak azzal kapcsolatban, hogy a tagállamok által hozott intézkedések nem mindig enyhítik kellőképpen a rendszerek jelentette kockázatokat;

201.  tudomásul veszi a Bizottság azon szándékát, hogy szakértői csoportot hozzon létre az e rendszerek átláthatóságával, irányításával és biztonságával kapcsolatos kérdések kezelésére; üdvözli, hogy a Bizottság vállalta, hogy nyomon követi a vízummentességet élvező országok által a vízummentesség-felfüggesztési mechanizmus részeként végrehajtott befektetői állampolgársági programok hatását; kéri a Bizottságot, hogy koordinálja az elutasított kérelmekkel kapcsolatban a tagállamok között zajló információmegosztást; kéri a Bizottságot, hogy következő nemzetek feletti kockázatértékelése részeként értékelje az állampolgárságok és tartózkodási engedélyek értékesítésével kapcsolatos kockázatokat; kéri a Bizottságot, hogy mérje fel, milyen mértékben használták e rendszereket uniós országok állampolgárai;

4.2.Szabadkikötők, vámraktárak és egyéb különleges gazdasági övezetek

202.  üdvözli, hogy a szabadkikötők az ötödik pénzmosási irányelv alapján kötelezett szolgáltatóvá váltak, és kötelesek eleget tenni az ügyfél-átvilágítási követelményeknek, valamint jelenteni a gyanús ügyleteket a pénzügyi információs egységeknek;

203.  megjegyzi, hogy az Unión belül a vámszabad övezetre vonatkozó eljárás alapján hozhatók létre szabadkikötők; megjegyzi, hogy a vámszabad övezetek olyan zárt területek az Unió vámterületén, ahová a nem uniós áruk importvám, valamint egyéb terhek (azaz adók) vagy kereskedelempolitikai intézkedések nélkül vihetők be;

204.  emlékeztet arra, hogy a szabadkikötők a vámszabad övezetekben lévő raktárak, amelyek eredetileg a tranzitáruk tárolására szolgáló helyek voltak; sajnálja, hogy ezek azóta helyettesítő vagyontárgyak, köztük műalkotások, drágakövek, régiségek, arany és borgyűjtemények népszerű – és gyakran hosszú távú(108) – és ismeretlen forrásból finanszírozott tárolási helyévé váltak; hangsúlyozza, hogy a szabadkikötőket vagy a vámszabad övezeteket nem szabad adókijátszás céljára vagy az adóparadicsomokéval azonos hatások elérésre használni;

205.  megjegyzi, hogy a biztonságos tárolás mellett a szabadkikötők igénybevételének okai közé tartozik a nagyfokú titoktartás, valamint az importvámok és közvetett adók, például a héa és a fogyasztási adó megfizetésének elhalasztása;

206.  hangsúlyozza, hogy több mint 80 vámszabad övezet van az EU-ban(109), emellett pedig több ezer olyan raktár, amely „különleges tárolási eljárás” alá esik az Unióban, azaz olyan „vámraktárak”, amelyek hasonló fokú titoktartást és (közvetett) adókedvezményeket(110) kínálhatnak;

207.  megállapítja, hogy az Uniós Vámkódex alapján a vámraktárak szinte azonos jogi alapon állnak a szabadkikötőkkel; ezért azt ajánlja, hogy ezeket a pénzmosás és az adókijátszás kockázatának mérséklésére irányuló jogi intézkedések, például az ötödik pénzmosási irányelv alapján kezeljék azonos módon a szabadkikötőkkel; úgy véli, hogy a raktárakat megfelelő számú képzett személyzettel kell ellátni annak érdekében, hogy képesek legyenek elvégezni azon műveletek szükséges vizsgálatát, amelyeknek helyet adnak;

208.  megjegyzi, hogy a szabadkikötőkben történő pénzmosás kockázata közvetlenül összekapcsolódik a helyettesítő vagyontárgyak piacán folyó pénzmosás kockázataival;

209.  megjegyzi, hogy a DAC5 alapján 2018. január 1-jétől a közvetlen adókkal foglalkozó hatóságok „kérésre hozzáférést” kapnak a tényleges tulajdonosra vonatkozóan a pénzmosási irányelv alapján gyűjtött információk széles köréhez; megjegyzi, hogy a pénzmosás elleni uniós jogszabályok az abba vetett bizalomra épülnek, hogy a kötelezett szolgáltatók az ügyfél-átvilágítás során megbízható kutatást végeznek, és gondosan jelentik a gyanús ügyleteket, és ezáltal a pénzmosás elleni küzdelem őreivé válnak; aggodalommal jegyzi meg, hogy a szabadkikötők birtokában lévő információkhoz való „kérésre történő hozzáférés” csak nagyon korlátozott hatást fejthet ki a konkrét ügyekben(111);

210.  felhívja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy szabadkikötők vagy szállítási engedélyek milyen mértékben használhatók fel adókijátszás céljaira(112), továbbá felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot a tényleges tulajdonosokra és a szabadkikötőkben, vámraktárakban és a különleges gazdasági övezetekben folyó ügyletekre vonatkozóan az illetékes hatóságok, köztük a bűnüldöző hatóságok, az adó- és vámhatóságok és az Europol közötti automatikus információcsere biztosítása érdekében, és e javaslatba foglalja bele a nyomonkövethetőségre vonatkozó kötelezettséget;

211.  kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot az európai szabadkikötők rendszerének mihamarabbi kivezetése érdekében;

212.  megjegyzi, hogy a banktitok vége az olyan új eszközökbe való befektetések növekedését eredményezte, mint például a műtárgyak, ami az elmúlt évek során a műtárgypiac gyors növekedését vonta maga után; hangsúlyozza, hogy a vámszabad övezetek biztonságos és általában figyelmen kívül hagyott tárolóhelyet biztosítanak az ilyen eszközök számára, ahol a kereskedelem adómentesen folytatható, a tulajdonosok pedig rejtve maradhatnak, miközben maguk a műtárgyak egy szabályozatlan piacon maradnak az olyan tényezők miatt, mint például a piaci árak meghatározásával és a szakértők felkutatásával kapcsolatos nehézségek; rámutat, hogy például egy értékes festményt könnyebb a világ másik felére eljuttatni, mint egy annak értékével megegyező pénzösszeget;

4.3.Adóamnesztia

213.  emlékeztet(113) arra, hogy az amnesztiákat rendkívül óvatosan kell felhasználni vagy teljes mértékben tartózkodni kell használatuktól, mivel csak rövid távon jelentik az adóbeszedés egyszerű és gyors forrását, gyakran költségvetési kiskapuk bezárása érdekében alkalmazzák őket, de arra is ösztönözhetik az adóbefizetőket, hogy elkerüljék az adókat és megvárják a következő amnesztiát anélkül, hogy visszatartó erejű szankcióknak vagy bírságoknak lennének kitéve; felszólítja az adóamnesztiát életbe léptető tagállamokat, hogy mindig követeljék meg a kedvezményezettől, hogy mutassa be a korábban nem bejelentett vagyon forrását;

214.  felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a tagállamok által életbe léptetett korábbi amnesztiaprogramokat, valamint különösen a visszaszerzett állami bevételeket és az adóalap ingadozására gyakorolt közép és hosszú távú hatásokat; sürgeti a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a korábbi és jövőbeli adóamnesztiák kedvezményezettjeivel kapcsolatos releváns adatokat megfelelően megosszák az igazságügyi, bűnüldöző és adóhatóságokkal annak érdekében, hogy biztosítsák a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem érdekében elfogadott szabályok betartását és az egyéb pénzügyi bűncselekményekért való esetleges büntetőjogi felelősségre vonást;

215.  úgy véli, hogy a társasági adózással kapcsolatos magatartási kódexszel foglalkozó csoportnak kötelezően át kell világítania és tisztáznia kell minden egyes adóamnesztia-programot, mielőtt a tagállam bevezeti azt; úgy véli, hogy az olyan adófizetők vagy társaságok olyan tényleges tulajdonosai, akik már kedvezményezettjei egy vagy több adóamnesztiának, többé ne lehessenek jogosultak újabb adóamnesztiára; kéri az adóamnesztiában részesülő személyek adatait kezelő nemzeti hatóságokat, hogy kezdeményezzék a bűnüldöző hatóságoktól és az adócsaláson vagy adókijátszáson kívüli egyéb bűncselekmények kivizsgálásáért felelős más hatóságoktól érkező adatok hatékony cseréjét;

4.4.Közigazgatási együttműködés

216.  elismeri, hogy a közvetlen adók keretrendszere terén a közigazgatási együttműködés mára mind a magán, mind pedig a vállalati adófizetőket lefedi;

217.  hangsúlyozza, hogy a közigazgatási együttműködésre vonatkozó nemzetközi normák a minimális szintet írják elő; megjegyzi ezért, hogy a tagállamoknak tovább kell menniük annál, hogy mindössze a minimális normáknak feleljenek meg; kéri a tagállamokat, hogy továbbra is számolják fel a közigazgatási és jogi együttműködés minden akadályát;

218.  üdvözli, hogy a DAC1 által bevezetett automatikus információcserére vonatkozó átfogó norma elfogadásával és a megtakarítások adóztatásáról szóló 2003-as irányelv hatályon kívül helyezésével egységes uniós mechanizmus jött létre az információcserére;

5.Pénzmosás elleni küzdelem

219.  hangsúlyozza, hogy a pénzmosás különböző formákat ölthet, és hogy a tisztára mosott pénz különböző illegális tevékenységekből származhat, mint például korrupcióból, fegyver- és embercsempészetből, kábítószer-kereskedelemből, adókijátszásból és adócsalásból, és a terrorizmus finanszírozására szolgálhat; aggodalommal jegyzi meg, hogy a bűncselekményekből származó bevételeket évi 110 milliárd euróra becsülik az EU-ban(114), ami a teljes uniós GDP 1%-ának felel meg; rámutat, hogy a Bizottság becslései szerint egyes tagállamokban a pénzmosási ügyek akár 70%-a is határokon átnyúló jellegű(115); megjegyzi továbbá, hogy a pénzmosás nagyságrendjét az ENSZ(116) a globális GDP 2-5%-ára, illetve 715 milliárd és 1,87 billió EUR közötti összegre becsüli;

220.  hangsúlyozza, hogy az Unión belüli pénzmosás különböző közelmúltbeli esetei Oroszországból, és különösen a Független Államok Közösségéből (FÁK) érkező tőkéhez, uralkodó elithez és/vagy állampolgárokhoz kapcsolódnak; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az európai pénzügyi rendszerbe pénzmosás céljából Oroszországból és a FÁK-államokból belépő, illegális tevékenységből származó és a továbbiakban bűncselekmények finanszírozására használt jövedelmek fenyegetést jelentenek az európai biztonságra és stabilitásra; hangsúlyozza, hogy ezek a jövedelmek veszélyeztetik az uniós polgárok biztonságát, és a jogkövető állampolgároknak és vállalatoknak versenytorzulásokat és tisztességtelen versenyhátrányokat okoznak; úgy véli, hogy a tőkekiáramlás – amelyet a származási ország gazdasági és közigazgatási problémáinak megoldása nélkül nem lehet visszaszorítani – és a pusztán bűnelkövetési szándékkal történő pénzmosás mellett ezek az ellenséges tevékenységek, amelyek célja az európai demokráciák, gazdaságuk és intézményeik gyengítése, olyan nagyságrendben valósulnak meg, hogy megingatják az európai kontinenst; a tagállamok között az Oroszországból az Unióba érkező tőke ellenőrzésével kapcsolatban folytatott együttműködés javítására szólít fel;

221.  megismétli az emberi jogok megsértésének Unió-szerte történő szankcionálására irányuló felhívását(117) az Egyesült Államok globális Magnyickij-törvényének hatására, amely lehetővé teszi vízumtilalmak és célzott szankciók alkalmazását, például olyan köztisztviselők vagy hivatalos minőségben eljáró személyek uniós joghatóság alá tartozó területeken található ingatlanjainak vagy ingatlanérdekeltségeinek zárolását, akik korrupciós esetekért vagy az emberi jogok súlyos megsértéséért felelősek; üdvözli, hogy a Parlament elfogadta az Európai Unióba irányuló közvetlen külföldi befektetések átvilágítási keretének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentést(118); szorgalmazza a bankok adóügyi illetőséggel nem bíró személyekhez tartozó portfólióinak és azok az Unió számára biztonsági kockázatot jelentő országokból származó részének fokozott ellenőrzését és felügyeletét;

222.  üdvözli a negyedik és ötödik pénzmosási irányelv elfogadását; hangsúlyozza, hogy ezek fontos lépést jelentenek az Unió által a bűncselekményekből származó pénz tisztára mosása elleni küzdelem és a terrorista tevékenységek finanszírozása elleni fellépés érdekében tett erőfeszítések hatékonyságának javítása terén; megjegyzi, hogy az Unió pénzmosás elleni keretrendszere főként a pénzmosás megelőzését célzó megközelítésen alapul, amely a hangsúlyt a gyanús ügyletek észlelésére és jelentésére helyezi;

223.  sajnálja, hogy a tagállamok elmulasztották a kitűzött határidőig teljesen vagy részben átültetni a negyedik pénzmosási irányelvet a nemzeti jogba, és hogy emiatt a Bizottságnak kötelezettségszegési eljárást kellett indítania ellenük, ami azzal is járt, hogy az érintett országokat az Európai Unió Bírósága elé idézték(119); felhívja a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb orvosolják ezt a helyzetet; különösen arra sürgeti a tagállamokat, hogy teljesítsék azon jogi kötelezettségüket, miszerint be kell tartaniuk az ötödik pénzmosási irányelv nemzeti jogba való átültetésére kitűzött 2020. január 10-i határidőt; kiemeli és üdvözli a Tanács 2018. november 23-i következtetéseit, amelyekben felkéri a tagállamokat, hogy az ötödik pénzmosási irányelvet már a 2020-as határidő előtt ültessék át nemzeti jogaikba; felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben használja ki a szóban forgó eszközöket annak érdekében, hogy támogassa és biztosítsa, hogy a tagállamok a lehető leghamarabb megfelelően átültessék és végrehajtsák az ötödik pénzmosási irányelvet;

224.  emlékeztet az ügyfél-átvilágítás alapvető fontosságára az „ismerd az ügyfeledet” elv részeként, ami abban áll, hogy a kötelezett szolgáltatóknak megfelelően azonosítaniuk kell az ügyfeleiket és vagyonuk forrását, valamint az eszközök tényleges tulajdonosait, beleértve az anonim számlák zárolását is; sajnálja, hogy egyes pénzügyi intézmények és a hozzájuk kapcsolódó üzleti modellek aktívan elősegítették a pénzmosást; kéri a magánszektort, hogy amennyire csak tud, vállaljon aktív szerepet a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben és a terrorista tevékenységek megelőzésében; felhívja a pénzügyi intézményeket, hogy aktívan vizsgálják felül belső eljárásaikat a pénzmosás kockázatának megelőzése érdekében;

225.  üdvözli a Tanács által 2018. december 4-én elfogadott cselekvési tervet, amely több olyan nem jogalkotási intézkedést foglal magában, amelyek célja a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni hatékonyabb küzdelem az EU-ban; felhívja a Bizottságot, hogy a cselekvési terv végrehajtásával kapcsolatos előrehaladásról rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet;

226.  aggodalmát fejezi ki azon konkrét eljárások hiánya miatt, amelyek révén felmérhető és értékelhető az EKB Kormányzótanácsa tagjainak feddhetetlensége, különösen, ha formálisan bűncselekménnyel vádolják őket; kéri mechanizmusok bevezetését az EKB Kormányzótanácsa tagjai magatartásának és feddhetetlenségének vizsgálata és értékelése érdekében, és kéri védelmüket abban az esetben, ha a kinevezésre jogosult hatóság visszaél hatalmával;

227.  elítéli, hogy a pénzmosás elleni küzdelem követelményeinek végrehajtásában jelentkező rendszerszintű mulasztások a nem hatékony felügyelettel együtt ahhoz vezettek, hogy a közelmúltban több kiemelt pénzmosási ügy fordult elő az európai bankokban, amelyek az ügyfelek megismerésére és az ügyfél-átvilágításra vonatkozó legalapvetőbb követelmények rendszerszintű megsértésével voltak összefüggésben;

228.  emlékeztet arra, hogy az „Ismerd az ügyfeledet” elv és az ügyfél-átvilágítás elengedhetetlen, és továbbra is végig kell kísérniük a teljes üzleti kapcsolatot, és hogy az ügyfelek tranzakcióit folyamatosan és gondosan nyomon kell követni a gyanús és szokatlan tevékenységek észlelése érdekében; e tekintetben emlékeztet a kötelezett szolgáltatók azon kötelezettségére, hogy saját kezdeményezésükre azonnal tájékoztatniuk kell a nemzeti pénzügyi információs egységeket a pénzmosás, az alapul szolgáló bűncselekmények vagy a terrorizmus finanszírozása gyanúját felvető tranzakciókról; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Parlament erőfeszítései ellenére az ötödik pénzmosási irányelv végső eszközként továbbra is lehetővé teszi a vezetői állásban lévő természetes személy(ek) számára, hogy egy társaság vagy vagyonkezelő tényleges tulajdonosaiként kerüljenek nyilvántartásba vételre, miközben a valódi tényleges tulajdonos nem ismert, vagy gyanú merül fel vele kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot, hogy a pénzmosás elleni uniós szabályok következő felülvizsgálata alkalmával értékelje egyértelműen e rendelkezésnek a tényleges tagállami tulajdonosokkal kapcsolatos, megbízható információk rendelkezésre állására gyakorolt hatását, és javasolja annak megszüntetését, amennyiben arra utaló jelek merülnének fel, hogy a rendelkezés elősegíti a tényleges tulajdonosok személyazonosságának elrejtését célzó visszaéléseket;

229.  megjegyzi, hogy egyes tagállamokban a nem igazolt eredetű vagyonokra vonatkozó mechanizmusok vannak érvényben a bűncselekményből származó vagyon nyomon követésére; hangsúlyozza, hogy ez a mechanizmus gyakran egy bírósági végzésből áll, amely kötelez egy súlyos bűncselekményben való részvétellel alaposan gyanúsítható személyt – vagy ilyen személlyel kapcsolatban álló személyt – arra, hogy megmagyarázza egy bizonyos ingatlannal kapcsolatos érdekeltségének jellegét és mértékét, valamint azt, hogy hogyan jutott az ingatlanhoz abban az esetben, ha felmerül annak az alapos gyanúja, hogy a kötelezett személy ismert jogszerűen szerzett bevételéből nem lenne képes fedezni az ingatlan megvásárlását; felkéri a Bizottságot, hogy értékelje egy ilyen intézkedés hatásait és megvalósíthatóságát uniós szinten;

230.  üdvözli egyes tagállamok azon döntését, hogy betiltják a bemutatóra szóló részvények kibocsátását, a jelenleg forgalomban lévőket pedig névre szóló értékpapírokká alakítják át; kéri a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra hasonló intézkedések bevezetését országaikban, tekintettel az ötödik pénzmosási irányelvnek a tényleges tulajdonosokról és az azonosított kockázatokról való beszámolásra vonatkozó új rendelkezéseire;

231.  hangsúlyozza, hogy sürgősen hatékonyabb rendszert kell létrehozni az Unión belüli igazságügyi hatóságok közötti kommunikáció és információcsere érdekében, felváltva ezzel a bűnügyekben való kölcsönös jogsegély hagyományos eszközét, amely hosszadalmas és megterhelő eljárásokat eredményez, és ezért negatív hatással van a pénzmosási és más súlyos bűncselekmények ügyében folytatott, határokon átnyúló nyomozásokra; ismételten kéri a Bizottságot, hogy értékelje a jogalkotási fellépés szükségességét e tekintetben;

232.  kéri a Bizottságot, hogy mérje fel az olyan jogi konstrukciók pénzmosásban betöltött szerepét és pénzmosással kapcsolatos különös kockázatait – különösen az Egyesült Királyságban, valamint a brit korona függő területein és a tengerentúli területeken –, mint például a céltársaságok, a különleges célú gazdasági egységek és a nem jótékonysági célú alapok, és azokról tegyen jelentést a Parlamentnek;

233.  sürgeti a tagállamokat, hogy az államkötvények pénzügyi piacokra való kibocsátása során teljes mértékben feleljenek meg a pénzmosás elleni jogszabályoknak; úgy ítéli meg, hogy az ilyen pénzügyi műveletek esetében az átvilágítás szigorúan szükséges;

234.  megjegyzi, hogy csak a TAX3 bizottság megbízatása alatt három sajnálatos pénzmosási ügyet tártak fel, amelyeket uniós bankokon keresztül hajtottak végre: az ING Bank N.V. nemrégiben elismerte, hogy súlyos hiányosságok vannak a pénzmosás elleni átvilágítási eljárásainak alkalmazásában, és a Hollandia Államügyészi Szolgálatával kötött egyezség keretében(120) beleegyezett abba, hogy 775 millió eurót fizet; a lettországi ABLV Bank végelszámolást hajtott végre, miután az Egyesült Államok Pénzügyi Bűncselekmények Bűnüldöző Hálózata (FinCen) úgy döntött, hogy a pénzmosási aggályok miatt javasolja az ABLV egyesült államokbeli levelező számláinak betiltását(121), a Danske Bank pedig az észtországi fiókjához kapcsolódóan 15 000 ügyfelet és mintegy 9,5 millió tranzakciót átvilágító vizsgálatot követően beismerte, hogy a bank irányítási és ellenőrzési rendszerében meglévő jelentős hiányosságok miatt az észtországi fiókot gyanús ügyletekre lehetett felhasználni(122);

235.  aggodalommal állapítja meg, hogy a „Troika Laundromat” ügy felfedte, hogyan ment át 4,6 milliárd amerikai dollárnyi, Oroszországból és máshonnan származó összeg európai bankokon és vállalkozásokon; kiemeli, hogy a botrány középpontjában a Troika Dialog nevű, korábban az egyik legnagyobb orosz beruházási magánbank állt, és az a hálózat, amely lehetővé tehette az orosz uralkodó elit tagjai számára, hogy titkos, jogellenes eljárások segítségével részvényeket szerezzenek állami tulajdonú vállalatokban, ingatlanokat vásároljanak Oroszországban és külföldön, továbbá luxuscikkeket szerezzenek be; sajnálatát fejezi ki továbbá amiatt, hogy a jelentések szerint számos európai bank szerepet játszott ezekben a gyanús tranzakciókban, így a Danske Bank, a Swedbank AB, a Nordea Bank Abp, az ING Groep NV, a Credit Agricole SA, a Deutsche Bank AG, a KBC Group NV, a Raiffeisen Bank International AG, az ABN Amro Group NV, a Cooperatieve Rabobank U.A. és a Turkiye Garanti Bankasi A.S. holland egysége;

236.  megjegyzi, hogy a Danske Bank esetében az észtországi fiók 200 milliárd EUR-t meghaladó értékben bonyolított le be- és kimenő tranzakciókat(123) anélkül, hogy a bank a pénzmosás elleni és az ügyfelek megismerésére irányuló megfelelő belső eljárásokat léptetett volna életbe, ahogy azt később maga a bank is elismerte, valamint az észt és dán pénzügyi felügyeleti hatóságok is megerősítették; úgy véli, hogy ez a mulasztás a felelősségteljes magatartás teljes hiányát mutatja mind a bank, mind pedig az illetékes nemzeti hatóságok részéről; felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy sürgősen értékeljék a pénzmosás elleni és az ügyfelek megismerésére irányuló eljárások megfelelőségét valamennyi európai bankban, hogy biztosítsák a pénzmosás elleni küzdelemről szóló uniós jogszabályok megfelelő végrehajtását;

237.  megjegyzi továbbá, hogy a Danske Bank észtországi fiókjának 6 200 ügyfeléről állapították meg, hogy gyanús ügyletekben vett részt, továbbá mintegy 500 ügyfél vett részt nyilvánosan bejelentett pénzmosási konstrukciókban, 177 volt összeköthető az oroszországi pénzmosási botránnyal, 75 pedig az azerbajdzsáni pénzmosási botránnyal, valamint 53 ügyfél olyan társaság volt, amelyeknek a címe és az igazgatói megegyeztek(124); kéri az illetékes nemzeti hatóságokat, hogy kövessék nyomon a Danske Bank észtországi fiókjának 6 200 ügyfele által végrehajtott, gyanús ügylet végcélját annak ellenőrzése érdekében, hogy a tisztára mosott pénzt nem használták-e további bűncselekmények céljaira; kéri az illetékes nemzeti hatóságokat, hogy megfelelően működjenek együtt ebben az ügyben, mivel a gyanús ügyletek láncolata egyértelműen határokon nyúlik át;

238.  rámutat arra, hogy az EKB visszavonta a máltai Pilatus Bank banki tevékenységek végzésére szóló engedélyét, miután az Egyesült Államokban letartóztatták Ali Szadr Haseminedzsadot, a Pilatus Bank elnökét és egyedüli részvényesét, többek között pénzmosási vádak miatt; hangsúlyozza, hogy az EBH azt a következtetést vonta le, hogy a máltai Pénzügyi Információs Elemzési Egység megsértette az uniós jogot, mivel egyebek mellett eljárási hiányosságok és a felügyeleti intézkedések elmaradása miatt nem látta el a Pilatus Bank hatékony felügyeletét; megjegyzi, hogy 2018. november 8-án a Bizottság hivatalos véleményt intézett a máltai Pénzügyi Információs Elemzési Egységhez, amelyben további intézkedésekre szólította fel annak érdekében, hogy megfeleljen jogi kötelezettségeinek(125). felhívja a máltai Pénzügyi Információs Elemzési Egységet, hogy tegyen lépéseket a vonatkozó ajánlásoknak való megfelelés érdekében;

239.  tudomásul veszi Málta Európai Unió melletti állandó képviselőjének a TAX3 bizottsághoz címzett levelét(126), amelyben válaszol a bizottság által egyes máltai kiemelt közszereplők az Egyesült Arab Emírségekben székhellyel rendelkező „17 Black” vállalathoz kapcsolódó lehetséges új pénzmosási és adókijátszási ügyekben történő állítólagos részvételével kapcsolatban felvetett aggályokra; sajnálja, hogy a beérkezett válaszok nem pontosak; aggodalmát fejezi ki a máltai hatóságok nyilvánvaló politikai tétlensége miatt; különösen aggódik amiatt, hogy a 17 Black állításai szerint úgy tűnik, hogy a máltai kormány legmagasabb köreihez tartozó kiemelt közszereplők is érintettek; felszólítja a máltai hatóságokat, hogy jogsegélykérő levél formájában kérjenek be bizonyítékokat az Egyesült Arab Emírségektől; felhívja az Egyesült Arab Emírségeket, hogy működjön együtt a máltai és az európai hatóságokkal, és biztosítsa, hogy a 17 Black bankszámláin befagyasztott pénzeszközök maradjanak befagyasztva mindaddig, amíg alapos vizsgálatra nem kerül sor; különösen kiemeli mind a máltai Pénzügyi Információs Elemzési Egység, mind pedig a máltai rendőrség függetlenségének hiányát; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy eddig nem hoztak intézkedéseket az állítólagos korrupciós ügyekben érintett kiemelt közszereplők ellen; hangsúlyozza, hogy a máltai vizsgálat szempontjából hasznos lenne egy eseti megállapodáson(127) alapuló közös nyomozócsoport létrehozása a folyamatban lévő nemzeti vizsgálatok függetlenségével és minőségével kapcsolatos súlyos kétségek eloszlatása érdekében, az Europol és az Eurojust támogatásával;

240.  megjegyzi, hogy Daphne Caruana Galizia oknyomozó újságíró meggyilkolásakor karrierje legnagyobb információkiszivárogtatási ügyén dolgozott, és az információk a máltai erőművet üzemeltető ElectroGas szervereiről származtak; megjegyzi továbbá, hogy a 17 Black tulajdonosa, aki az erőműért felelős máltai kiemelt közszereplőknek nagy pénzösszegeket utalt volna, az ElectroGas igazgatója és részvényese is egyben;

241.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nő az egyéb jellegű üzleti tevékenységekkel, különösen az ún. „repülő pénz” és „hírhedt utcák” jelenséggel kapcsolatban elkövetett pénzmosási esetek száma; hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális közigazgatási és bűnüldöző hatóságok közötti erőteljesebb koordinációra és együttműködésre van szükség az európai városok e problémáinak kezeléséhez;

242.  tudatában van annak, hogy a pénzmosás elleni küzdelem jelenlegi jogi kerete eddig irányelvekből állt és a minimális harmonizáción alapult, ami ahhoz vezetett, hogy eltérő nemzeti felügyeleti és végrehajtási módszerek alakultak ki a tagállamokban; felszólítja a Bizottságot, hogy a pénzmosás elleni küzdelemről szóló jogszabályok jövőbeli felülvizsgálata során a kötelező hatásvizsgálatban értékelje, hogy az irányelv helyett nem lenne-e alkalmasabb jogi aktus a rendelet; ezzel összefüggésben szorgalmazza, hogy sürgősen alakítsák át rendeletté a pénzmosás elleni küzdelemről szóló jogszabályt, ha a hatásvizsgálat ezt ajánlja;

5.1.Együttműködés a pénzmosás elleni és prudenciális felügyeleti szervek között az Európai Unióban

243.  üdvözli, hogy a pénzmosás elleni szabályok megsértését vagy állítólagos megsértését feltáró közelmúltbeli ügyeket követően a Bizottság elnöke az Unió helyzetét értékelő beszédében 2018. szeptember 12-én kiegészítő intézkedéseket jelentett be;

244.  szorgalmazza a hitelintézetek, befektetési vállalkozások és biztosítók igazgatótanácsi tagjainak és részvényeseinek szükséges fokozott ellenőrzését és folyamatos felügyeletét az EU-ban, és hangsúlyozza különösen a banki engedélyek vagy azokkal egyenértékű különleges engedélyek visszavonásának nehézségeit;

245.  támogatja a Bizottság Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatóságának és a Pénzügyi Stabilitás, a Pénzügyi Szolgáltatások és a Tőkepiaci Unió Főigazgatóságának, az EKB-nak és az európai felügyeleti hatóságoknak a képviselőiből, valamint az európai felügyeleti hatóságok közös bizottsága pénzmosás elleni albizottságának elnökéből álló közös munkacsoport által végzett munkát, amely arra irányul, hogy felderítsék a jelenlegi hiányosságokat, és intézkedéseket javasoljanak a felügyeleti és végrehajtó ügynökségek közötti hatékony együttműködés és információcsere lehetővé tétele érdekében;

246.  azt a következtetést vonja le, hogy a pénzügyi intézmények pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem tekintetében történő felülvizsgálatával kapcsolatos koordináció jelenlegi szintje – különösen a határokon átnyúló esetekben – nem elégséges az ebben az ágazatban felmerülő jelenlegi kihívások kezelésére, és hogy az Unió jelenleg nem képes megfelelően végrehajtani a pénzmosás elleni összehangolt szabályokat és gyakorlatokat;

247.  szorgalmazza a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem megerősített keretéhez vezető hosszú távú célkitűzések értékelését az Európai Unió pénzmosás elleni és prudenciális felügyeleti szervei közötti zökkenőmentes együttműködés útitervének lehetséges elemeiről szóló vitaanyagban(128) említettek szerint, például egy uniós szintű mechanizmus létrehozását, hogy jobban összehangolják a pénzügyi szektorban a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel foglalkozó felügyeleti szervek tevékenységét, nevezetesen olyan helyzetekben, amikor a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemnek valószínűleg határokon átnyúló hatásai vannak, továbbá a pénzmosás elleni felügyelet lehetséges központosítását egy meglévő vagy új uniós szervben, amely felhatalmazást kap a harmonizált szabályok és gyakorlatok végrehajtására az Unió tagállamaiban; támogatja a pénzmosás elleni küzdelem felügyeletének központosítására irányuló további erőfeszítéseket, és úgy véli, hogy egy ilyen mechanizmus létrehozása esetén elegendő emberi és pénzügyi erőforrást kell biztosítani feladatainak hatékony végrehajtásához;

248.  emlékeztet arra, hogy az EKB hatás- és feladatkörébe tartozik a hitelintézetek engedélyének visszavonása, ha súlyosan megsértik a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem szabályait; megjegyzi ugyanakkor, hogy az EKB teljes mértékben a pénzmosás elleni nemzeti felügyeleti szervektől függ az ilyen, nemzeti hatóságok által észlelt szabálysértésekre vonatkozó információszolgáltatás terén; kéri ezért a pénzmosás elleni nemzeti hatóságokat, hogy megfelelő időben bocsássanak jó minőségű információkat az EKB rendelkezésére, hogy az megfelelően végezhesse feladatát; e tekintetben üdvözli az EKB, valamint az annak felügyeletéért felelős összes illetékes hatóság közötti információcsere gyakorlati szabályairól szóló többoldalú megállapodást, hogy a hitelintézetek és pénzügyi intézmények megfelelnek-e a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos, negyedik pénzmosási irányelv szerinti kötelezettségeknek;

249.  úgy véli, hogy a prudenciális és a pénzmosás elleni felügyeletet nem lehet egymástól különválasztva kezelni; hangsúlyozza, hogy az európai felügyeleti hatóságok csak korlátozottan képesek számottevő szerepet betölteni a pénzmosás elleni küzdelem terén döntéshozatali szerkezetük, a hatáskörök hiánya és a korlátozott erőforrások miatt; hangsúlyozza, hogy az EBH-nak vezető szerepet kell vállalnia ebben a küzdelemben, miközben szorosan együtt kell működnie az Európai Értékpapírpiaci Hatósággal (ESMA) és az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatósággal (EIOPA), és ezért sürgősen elegendő emberi és anyagi erőforrásokat kell rendelkezésére bocsátani ahhoz, hogy hatékonyan hozzájáruljon a pénzügyi rendszer pénzmosási célú felhasználásának következetes és hatékony megelőzéséhez, többek között az illetékes hatóságok kockázatértékelései és a saját teljes keretrendszerén belüli felülvizsgálatok elvégzése révén; nagyobb nyilvánosságot kér e felülvizsgálatoknak, és kéri különösen a fontos információk Parlament és Tanács részére való rendszeres továbbítását nemzeti vagy uniós szinten feltárt súlyos hiányosságok esetén(129);

250.  megjegyzi, hogy megnövekedett a nemzeti pénzügyi felügyeletek fontossága; sürgeti a Bizottságot, hogy az EBH-val folytatott konzultációt követően tegyen javaslatot olyan mechanizmusokra, amelyek elősegítik a pénzügyi felügyeleti hatóságok közötti fokozott együttműködést és koordinációt; kéri hosszú távon a pénzmosás elleni különböző nemzeti hatóságok felügyeleti eljárásainak nagyobb mértékű összehangolását;

251.  üdvözli a pénzügyi intézmények prudenciális és pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos felügyeletét szabályozó uniós keret megerősítéséről szóló, 2018. szeptember 12-i bizottsági közleményt (COM(2018)0645), valamint a közleményben a felügyeleti konvergencia erősítése érdekében az európai felügyeleti hatóságok felülvizsgálatára megfogalmazott javaslatokat; úgy véli, hogy az EBH-nak uniós szinten vezető, koordináló és nyomon követő szerepet kell vállalnia a pénzügyi rendszer pénzmosással és terrorizmusfinanszírozási kockázatokkal szembeni hatékony védelme érdekében, tekintettel azoknak az Unió pénzügyi stabilitását érintő következményeire, amelyek a pénzügyi ágazat pénzmosás és terrorizmus finanszírozása céljából való visszaélésszerű használatából eredhetnek, valamint az EBH-nak mint a valamennyi tagállam felett felügyeleti joggal rendelkező hatóságnak a bankszektor ilyen visszaélésekkel szembeni védelme terén szerzett eddigi tapasztalatai alapján.

252.  tudomásul veszi az EBH-nak a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről szóló 2013/36/EU tőkekövetelmény-irányelv átültetésével kapcsolatos aggályait(130); üdvözli az EBH-nak a jelenlegi uniós jogi keretből eredő hiányosságok kezelésére irányuló javaslatait; kéri a tagállamokat, hogy gyorsan ültessék át nemzeti jogaikba a tőkekövetelményekről szóló irányelv közelmúltban elfogadott módosításait;

5.2.Együttműködés a pénzügyi információs egységek (FIU-k) között

253.  emlékeztet arra, hogy az ötödik pénzmosási irányelv értelmében a tagállamok kötelesek automatizált, központosított mechanizmusokat létrehozni, amelyek lehetővé teszik a bankszámlák és fizetési számlák tulajdonosainak gyors azonosítását, továbbá kötelesek biztosítani, hogy minden pénzügyi információs egység képes legyen megfelelő időben egy másik pénzügyi információs egység rendelkezésére bocsátani az ezekben a központosított mechanizmusokban tárolt információkat; hangsúlyozza az információkhoz kellő időben való hozzáférés fontosságát a pénzügyi bűncselekmények megelőzése és a vizsgálatok megszüntetése érdekében; felszólítja a tagállamokat e mechanizmusok kialakításának felgyorsítására, hogy a tagállamok pénzügyi információs egységei hatékonyan együtt tudjanak működni a pénzmosási tevékenységek felderítése és leküzdése érdekében; erőteljesen ösztönzi a tagállamok pénzügyi információs egységeit, hogy használják a FIU.net rendszert; megjegyzi, hogy ezen a területen is fontos az adatvédelem;

254.  úgy véli, hogy a pénzmosás hatékony leküzdése érdekében elengedhetetlen, hogy megfelelő erőforrások és kapacitások álljanak a nemzeti pénzügyi információs egységek rendelkezésére;

255.  rámutat, hogy a pénzmosási tevékenységek elleni hatékony küzdelem érdekében nemcsak a tagállamok pénzügyi információs egységei közötti, hanem a tagállamok és harmadik országok pénzügyi információs egységei közötti együttműködés is létfontosságú; tudomásul veszi a pénzügyi és egyéb információk bizonyos bűncselekmények megelőzése, felderítése, nyomozása és a vádeljárás lefolytatása céljából történő felhasználásának megkönnyítését szolgáló szabályokról, valamint a 2000/642/IB tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv(131) jövőbeli elfogadására tekintettel az intézményközi tárgyalásokon elfogadott politikai megállapodásokat;

256.  kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki szakosított képzéseket a pénzügyi információs egységek számára, különös tekintettel egyes tagállamok kisebb kapacitására; tudomásul veszi a 159 pénzügyi információs egységet tömörítő Egmont-csoport hozzájárulását, amelynek célja az pénzügyi információs egységek műveleti együttműködésének erősítése számos projekt folytatása és beindítása révén; várja a Bizottság értékelését a pénzügyi információs egységek harmadik országokkal folytatott együttműködésének keretéről, valamint az Unión belüli pénzügyi információs egységek közötti együttműködés fokozásának akadályairól és lehetőségeiről, többek között egy koordinációs és támogatási mechanizmus létrehozásának lehetőségéről; emlékeztet arra, hogy ezt az értékelést 2019. június 1-jéig el kell készíteni; kéri a Bizottságot, hogy ezt tekintse lehetőségnek arra, hogy jogalkotási javaslatot készítsen egy uniós pénzügyi információs egység – amely a közös vizsgálati munka és koordináció központjaként saját autonóm feladatkörrel és vizsgálati hatáskörökkel rendelkezne a határokon átnyúló pénzügyi bűnözés terén –, valamint egy korai előrejelző mechanizmus létrehozására vonatkozóan; azon a véleményen van, hogy egy uniós pénzügyi információs egységnek kiterjedt szerepkörrel kell rendelkeznie, koordinációt, valamint segítséget és támogatást biztosítva a tagállami pénzügyi információs egységek számára a határokon átnyúló ügyekben az információcsere kibővítése, valamint a határokon átnyúló ügyek közös elemzése és a munka hatékony összehangolása érdekében;

257.  felszólítja a Bizottságot, hogy aktívan működjön együtt a tagállamokkal az olyan mechanizmusok kialakításában, amelyek javítják és megerősítik a tagállamok és harmadik országok pénzügyi információs egységei közötti együttműködést; felszólítja a Bizottságot, hogy megfelelő időzítéssel lépjen fel ebben az ügyben az érintett nemzetközi fórumokon, például az OECD-ben és a Pénzügyi Akció Munkacsoportban (FATF); úgy véli, hogy az ennek eredményeként létrejött megállapodásokban megfelelően figyelembe kell venni a személyes adatok védelmét;

258.  felhívja a Bizottságot, hogy készítsen jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli, hogy a tagállamok pénzügyi információs egységeinek státusza és szervezeti felépítése közötti különbségek gátolják-e az együttműködést a határokon átnyúló dimenzióval rendelkező súlyos bűncselekmények elleni küzdelemben;

259.  rámutat, hogy az információk feldolgozásában és a pénzügyi információs egységek közötti megosztásában nehézséget okoz az, hogy a tagállamok között és a különböző kötelezett szolgáltatók tekintetében nem szabványosították a gyanús ügylet bejelentésének formátumát és a gyanús ügylet bejelentésének küszöbét; felszólítja a Bizottságot, hogy az EBH támogatásával vizsgálja meg a kötelezett szolgáltatókra vonatkozó szabványosított bejelentési formátum mielőbbi létrehozására szolgáló mechanizmusokat, hogy a határokon átnyúló esetekben elősegítse és fokozza a pénzügyi információs egységek közötti információcserét és az információ feldolgozását, valamint hogy mérlegelje a gyanús ügyletekre vonatkozó jelentési küszöbök szabványosítását;

260.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a gyanús ügyletekre vonatkozó jelentések olyan automatizált lehívására szolgáló rendszer létrehozásának lehetőségét, amely lehetővé tenné a tagállamok pénzügyi információs egységeinek az olyan ügyletek, valamint azok kezdeményezőinek és kedvezményezettjeinek kikeresését, amelyeket különböző tagállamokban többször is gyanúsként jelentettek;

261.  arra bátorítja az illetékes hatóságokat és a pénzügyi információs egységeket, hogy vegyék fel a kapcsolatot a pénzügyi intézményekkel és a kötelezett szolgáltatókkal a gyanús tevékenységek bejelentésének javítása és az ilyen jelentések számának csökkentése érdekében, ezáltal biztosítva, hogy a pénzügyi információs egységek hasznosabb, célzottabb és teljesebb információkat kapjanak feladataik megfelelő ellátásához, miközben biztosítják az általános adatvédelmi rendeletnek való megfelelést;

262.  emlékeztet arra, hogy fontos fejleszteni a párbeszéd, a kommunikáció és az információcsere terén a hatóságok és a magánszektor egyes szereplői közötti kapcsolatokat, közismert nevükön a köz- és magánszféra közötti partnerségeket (PPP), különösen a pénzmosási irányelv hatálya alá tartozó kötelezett szolgáltatók számára, és kiemeli az egyetlen transznacionális PPP, az Europol pénzügyi információkkal foglalkozó, köz- és magánszféra közötti partnerségének létezését és pozitív eredményeit, amely előmozdítja a bankok, a pénzügyi információs egységek, a bűnüldöző hatóságok és a tagállamok nemzeti szabályozó hatóságai közötti stratégiai információcserét;

263.  támogatja a pénzügyi információs egységek és a bűnüldöző hatóságok, köztük az Europol közötti információcsere folyamatos javítását; úgy véli, hogy ilyen partnerséget kell létrehozni az új technológiák területén, ideértve a virtuális eszközöket is, a tagállamokban már létező műveletek hivatalossá tétele érdekében; kéri az Európai Adatvédelmi Testületet, hogy adjon további felvilágosítást az átvilágítási kötelezettségeik részeként személyes adatokat feldolgozó piaci szereplőknek, hogy azok megfelelhessenek az adatvédelemről szóló megfelelő előírásoknak;

264.  kiemeli, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságok és a pénzügyi információs egységek közötti együttműködés fokozása és javítása döntő fontosságú a pénzmosás és az adókijátszás elleni hatékony küzdelem érdekében; továbbá hangsúlyozza, hogy a pénzmosás és adókijátszás elleni küzdelemhez a pénzügyi információs egységek és a vámhatóságok közötti jó együttműködés is szükséges;

265.  kéri a Bizottságot, hogy tegyen jelentést az uniós tagállamok pénzügyi információs egységeivel kapcsolatos helyzetről és fejleményekről az információterjesztés, -csere és -feldolgozás vonatkozásában, a panamai dokumentumokkal foglalkozó vizsgálóbizottság ajánlását(132) és a tagállamok pénzügyi információs egységeinek platformja által készített jelentést követve;

5.3.Kötelezett szolgáltatók (hatály)

266.  üdvözli, hogy az ötödik pénzmosási irányelv bővítette a kötelezett szolgáltatók jegyzékét, amelyen immár szerepelnek a virtuális pénzváltó és hagyományos pénzváltó szolgáltatók, a letétkezelő pénztárca-szolgáltatók, a műkereskedők és a szabadkikötők is;

267.  felszólítja a Bizottságot, hogy lépjen fel az ügyfél-átvilágítás végrehajtásának javítása, különösen annak pontosabb tisztázása érdekében, hogy az ügyfél-átvilágítás megfelelő alkalmazása mindig a kötelezett szolgáltató felelőssége, még akkor is, ha ez a tevékenység ki van szervezve, továbbá rendelkezni kell a mulasztás vagy összeférhetetlenség miatt kiszabandó szankciókról; hangsúlyozza, hogy az ötödik pénzmosási irányelv szerint a kötelezett szolgáltatók jogilag kötelesek fokozott ellenőrzéseket végezni és szisztematikus jelentéseket készíteni az olyan ügyfél-átvilágítások során, amelyeket olyan üzleti kapcsolatokkal vagy ügyletekkel kapcsolatban végeznek, amelyek a Bizottság által „magas kockázatú harmadik országként” azonosított országokat érintenek;

5.4.Nyilvántartások

268.  üdvözli, hogy a DAC5 hozzáférést biztosít az adóhatóságoknak a tényleges tulajdonosokra vonatkozó adatokhoz és egyéb ügyfél-átvilágítási információkhoz; emlékeztet arra, hogy ez a hozzáférés szükséges ahhoz, hogy az adóhatóságok megfelelően elláthassák feladataikat;

269.  megjegyzi, hogy az Unió pénzmosás elleni jogszabályai arra kötelezik a tagállamokat, hogy központi nyilvántartásokat hozzanak létre, amelyek teljes körű adatokat tartalmaznak a vállalatok és a kezelt vagyon tényleges tulajdonosairól, és előírják e nyilvántartások összekapcsolását is; üdvözli, hogy az ötödik pénzmosási irányelv annak biztosítására kötelezi a tagállamokat, hogy a tényleges tulajdonosokra vonatkozó információkat minden esetben hozzáférhetővé tegyék a nyilvánosság számára;

270.  megjegyzi azonban, hogy a kezelt vagyonok vonatkozásában a nemzeti nyilvántartások elvileg csak azok számára lesznek elérhetők, akik bizonyítani tudják a hozzáféréshez fűződő jogos érdeküket; hangsúlyozza, hogy a tagállamok továbbra is szabadon nyilvánossá tehetik a kezelt vagyonok tényleges tulajdonosainak nyilvántartásait, ahogy azt a Parlament már ajánlotta; felkéri a tagállamokat, hogy hozzanak létre szabadon hozzáférhető és nyílt adatnyilvántartásokat; mindenesetre emlékeztet arra, hogy az általuk kivethető díj nem haladhatja meg az információk rendelkezésre bocsátásának adminisztratív költségeit, beleértve a nyilvántartások karbantartási és fejlesztési költségeit;

271.  hangsúlyozza, hogy a tényleges tulajdonosok nyilvántartásának összekapcsolásáról a Bizottságnak kell gondoskodnia; úgy véli, hogy a Bizottságnak szorosan figyelemmel kell kísérnie az összekapcsolt rendszer működését, és észszerű határidőn belül értékelnie kell, hogy megfelelően működik-e, valamint ki kell-e egészíteni azt a tényleges tulajdonosok uniós nyilvántartásának létrehozásával vagy egyéb olyan eszközökkel, amelyek hatékonyan orvosolhatják az esetleges hiányosságokat; kéri a Bizottságot, hogy időközben dolgozzon ki és tegyen közzé technikai iránymutatásokat a tagállami nyilvántartások formátuma, interoperabilitása és összekapcsoltsága összehangolásának elősegítése érdekében; úgy véli, hogy a bizalmi vagyonkezelési konstrukciók tényleges tulajdonosaira ugyanolyan szintű átláthatóságnak kell vonatkoznia, mint az ötödik pénzmosási irányelv szerint a vállalatokra, a megfelelő biztosítékok rendelkezésre bocsátása mellett;

272.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a tényleges tulajdonosok nyilvántartásaiban szereplő információk nem mindig elégségesek és/vagy pontosak; ezért kéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy a tényleges tulajdonosok nyilvántartásai tartalmazzanak ellenőrzési mechanizmusokat az adatok pontosságának biztosítására; kéri a Bizottságot, hogy felülvizsgálataiban értékelje az ellenőrzési mechanizmusokat és az adatok megbízhatóságát;

273.  szorgalmazza a tényleges tulajdonlás fogalmának szigorúbb és pontosabb meghatározását annak biztosítása érdekében, hogy azonosításra kerüljön minden olyan természetes személy, aki ténylegesen birtokol vagy ellenőriz egy jogi személyt;

274.  emlékeztet arra, hogy világos szabályokkal kell elősegíteni a tényleges tulajdonosok egyértelmű azonosítását, ideértve azt a bizalmi vagyonkezelésre és hasonló konstrukciókra vonatkozó kötelezettséget, hogy írásos formában is létezniük kell, és nyilvántartásba kell venni őket abban a tagállamban, ahol a bizalmi vagyonkezelőt létrehozták, igazgatják vagy működtetik;

275.  rámutat arra a problémára, hogy a külföldi postafiókcégeken keresztül európai városokban végrehajtott ingatlanberuházások formájában valósítanak meg pénzmosást; emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak értékelnie kell, hogy mennyire szükséges és arányos intézkedés a föld- és ingatlan-nyilvántartásokban szereplő információk harmonizálása, ahogy azt is, hogy szükséges-e e nyilvántartások összekapcsolása; kéri a Bizottságot, hogy adott esetben jogalkotási javaslatot is csatoljon a jelentéshez; úgy véli, hogy a tagállamoknak a földek és ingatlanok tényleges tulajdonosaira vonatkozó információkat nyilvánosan hozzáférhetővé kell tennie;

276.  megerősíti az ötödik pénzmosási irányelvről szóló intézményközi tárgyalásokon megfogalmazott álláspontját az életbiztosítási szerződések tényleges tulajdonosaira vonatkozó nyilvántartások létrehozásáról; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje annak megvalósíthatóságát és szükségességét, hogy az érintett hatóságok számára hozzáférhetővé tegyék az életbiztosítási szerződések és pénzügyi eszközök tényleges tulajdonosaira vonatkozó információkat;

277.  megjegyzi, hogy az ötödik pénzmosási irányelv értelmében a Bizottságnak elemeznie kell az egyes intézkedések és mechanizmusok uniós és tagállami szintű megvalósíthatóságát, lehetővé téve az Unión kívül bejegyzett vállalatok és egyéb jogi személyek tényleges tulajdonosaira vonatkozó információk gyűjtését és az ilyen információkhoz való hozzáférést; felszólítja a Bizottságot, hogy – amennyiben a megvalósíthatósági elemzés eredménye kedvező – nyújtson be jogalkotási javaslatot egy ilyen mechanizmusra;

5.5.Technológiai kockázatok és virtuális eszközök, beleértve a virtuális fizetőeszközöket és kriptovalutákat

278.  hangsúlyozza, hogy az új megosztott könyvelési technológiákban, például a blokklánc-technológiában pozitív lehetőségek rejlenek; ugyanakkor megjegyzi, hogy egyre gyakrabban élnek vissza az ezeken a technológiákon alapuló új fizetési és átutalási módszerekkel a bűncselekményből származó jövedelem tisztára mosása vagy egyéb pénzügyi bűncselekmények elkövetése céljából; elismeri, hogy figyelemmel kell kísérni a gyorsan változó technológiai fejlődést annak biztosítása érdekében, hogy a jogalkotás hatékonyan lépjen fel az új technológiákkal való visszaélések és a bűnözői tevékenységek elősegítő névtelenség ellen anélkül, hogy kisebbítené azok pozitív vonatkozásait;

279.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg azokat a fontos kriptoszereplőket, amelyek még nem tartoznak a pénzmosás elleni uniós jogszabályok hatálya alá, és szükség esetén bővítse a kötelezett szolgáltatók – különösen az egy vagy több virtuális fizetőeszköz átváltását is magukban foglaló ügyletek területén működő – szolgáltatók jegyzékét; ugyanakkor felszólítja a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb ültessék át az ötödik pénzmosási irányelv rendelkezéseit, amelyek kötelezővé teszik a virtuális pénzpénztárcák és a szolgáltatások cseréje esetén az ügyfelek azonosítását, ami rendkívül megnehezítené a virtuális fizetőeszközök anonim használatát;

280.  felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a technológiai fejlődést, beleértve az innovatív pénzügyi technológiai üzleti modellek gyors elterjedését és az olyan új technológiák alkalmazását, mint a mesterséges intelligencia, a megosztott könyvelési technológiák, a kognitív számítástechnika és a gépi tanulás annak érdekében, hogy értékelje a technológiai kockázatokat és a lehetséges joghézagokat, valamint növelje a kibertámadásokkal vagy a rendszerleállással szembeni ellenálló képességet, nevezetesen az adatvédelem előmozdításával; arra ösztönzi az illetékes hatóságokat és a Bizottságot, hogy készítsenek mélyreható értékelést a megosztott könyvelési technológia alkalmazásaival járó esetleges rendszerszintű kockázatokról;

281.  hangsúlyozza, hogy a virtuális eszközök fejlődése és használata hosszú távú tendencia, amely a következő években várhatóan folytatódni és fokozódni fog, különösen a különféle célokra – például vállalati finanszírozásra – használt virtuális érmék használata révén; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki megfelelő uniós szintű keretrendszert e fejlemények kezelésére a nemzetközi szinten végzett munka és az európai szervek – például az ESMA – tapasztalatai alapján; úgy véli, hogy ennek a keretrendszernek biztosítania kell a virtuális eszközök által jelentett specifikus kockázatok elleni szükséges biztosítékokat, az innováció akadályozása nélkül;

282.  megjegyzi különösen, hogy a virtuális eszközök átláthatóságának hiánya pénzmosás és adókijátszás céljaira is használható; ezzel összefüggésben sürgeti a Bizottságot, hogy adjon egyértelmű iránymutatást azokról a feltételekről, amelyek fennállása esetén a virtuális eszközök meglévő vagy új pénzügyi eszközként besorolhatók lennének a MiFID II. irányelv alá, valamint azokról a körülményekről, amelyek esetén az uniós jogszabályok alkalmazandók az ICO-kibocsátásra;

283.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje az egyes virtuális eszközökre vonatkozó anonimitási szabályok betiltását, és amennyiben szükségesnek tartja, vegye fontolóra a virtuális eszközök pénzügyi eszközként történő szabályozását; úgy véli, hogy a pénzügyi információs egységek számára lehetővé kell tenni, hogy a virtuális fizetőeszközök és kriptovaluták címét összekapcsolják a virtuális eszközök tulajdonosával; úgy véli, hogy a Bizottságnak fel kell mérnie a virtuális eszközöket használók kötelező nyilvántartásba vételének lehetőségét; emlékeztet arra, hogy néhány tagállam már elfogadott különböző típusú intézkedéseket ezen ágazat bizonyos szegmensei, például az ICO-kibocsátások vonatkozásában, amelyek a jövőbeli uniós intézkedések számára inspirációt jelenthetnek;

284.  hangsúlyozza, hogy a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) nemrégiben rámutatott arra, hogy minden országnak sürgősen és összehangoltan fel kell lépnie annak megakadályozása érdekében, hogy a virtuális eszközöket bűncselekményekre és terrorizmusra használják fel, és arra ösztönözte valamennyi joghatóságot, hogy jogi és gyakorlati lépések révén akadályozzák meg a virtuális eszközökkel való visszaéléseket(133); kéri a Bizottságot, hogy keressen módot arra, hogy belefoglalja az FATF virtuális eszközök szabályozására vonatkozó javaslatait és standardjait az európai jogi keretbe; hangsúlyozza, hogy az Uniónak továbbra is szót kell emelnie a virtuális valutákra vonatkozó koherens és koordinált nemzetközi szabályozási keretrendszer mellett, a G20-ak keretében tett erőfeszítéseire építve;

285.  megismétli felhívását, hogy a Bizottságnak sürgősen értékelnie kell az e-játékokkal kapcsolatos tevékenységek pénzmosásra és adóbűncselekményekre történő felhasználását; úgy véli, hogy ez az értékelés elsődleges fontosságú; megjegyzi, hogy az e-játék-ágazat növekedésnek indult egyes joghatóságokban, köztük a brit korona függőségeiben, például a Man-szigeten, ahol az e-játék immár a nemzeti jövedelem 18%-át teszi ki.

286.  tudomásul veszi az elektronikus azonosítással és a pénzmosás elleni távoli átvilágítási eljárásokkal kapcsolatban szakértői szinten végzett munkát, amely olyan kérdéseket vizsgál, mint a pénzügyi intézmények által használt elektronikus azonosítási (e-ID) lehetőségek és a pénzmosás elleni átvilágítási eljárások hordozhatósága az ügyfelek digitális azonosítása céljából; felhívja a Bizottságot, hogy e tekintetben értékelje az európai elektronikus azonosítási rendszer bevezetésének lehetséges előnyeit; emlékeztet arra, hogy fontos megtartani a helyes egyensúlyt az adatok és a magánélet védelme, valamint aközött, hogy az illetékes hatóságoknak nyomozás céljából hozzá kell férniük az információkhoz;

5.6.Szankciók

287.  hangsúlyozza, hogy a pénzmosás elleni küzdelemről szóló uniós jogszabályok megkövetelik a tagállamoktól, hogy meghatározzák a pénzmosás elleni szabályok megsértése esetén alkalmazandó szankciókat; hangsúlyozza, hogy ezeknek a szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük; kéri a pénzmosás elleni jogszabályok megsértéséért kiszabott pénzügyi szankciók végrehajtására vonatkozó egyszerűsített eljárások bevezetését a tagállamokban;

288.  sürgeti a tagállamokat, hogy a jogsértés típusára és jellegére, valamint a felelős személyre vonatkozó információk mellett a lehető leghamarabb és haladéktalanul tegyék közzé a kiszabott szankciók jellegére és értékére vonatkozó információkat is; kéri a tagállamokat, hogy olyan végrehajtó testületi tagok és más természetes személyek ellen is alkalmazzanak szankciókat és más intézkedéseket, akik a nemzeti jog szerint felelősek a pénzmosás elleni szabályok megsértése esetén(134);

289.  felhívja a Bizottságot, hogy kétévente tegyen jelentést a Parlamentnek a pénzmosás elleni jogszabályok megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó nemzeti jogszabályokról és gyakorlatokról;

290.  üdvözli a bűncselekményekből származó vagyon határokon átnyúló visszaszerzése érdekében a biztosítási intézkedést és a vagyonelkobzást elrendelő határozatok kölcsönös elismeréséről szóló, 2018. november 14-i (EU) 2018/1805 európai parlamenti és tanácsi rendelet(135) elfogadását, amelynek célja a bűncselekményből származó vagyon visszaszerzésének megkönnyítése, ezáltal pedig hozzá fog járulni a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni küzdelmet, valamint a bűnözők és terroristák finanszírozási forrásainak elvágását szolgáló uniós kapacitások megerősítéséhez szerte az Unióban;

291.  üdvözli a pénzmosás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló, 2018. október 23-i (EU) 2018/1673 európai parlamenti és tanácsi irányelv(136) elfogadását, amely új büntetőjogi rendelkezéseket vezet be, és elősegíti az illetékes hatóságok közötti hatékonyabb és gyorsabb határokon átnyúló együttműködést annak érdekében, hogy eredményesebben akadályozza meg a pénzmosást, valamint a terrorizmus és a szervezett bűnözés hozzá kapcsolódó finanszírozását; megjegyzi, hogy a tagállamoknak meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy illetékes hatóságaik adott esetben a 2014/42/EU irányelvvel(137) összhangban befagyasszák, illetve elkobozzák az ezen irányelvben említett bármely bűncselekmény elkövetéséből vagy bűncselekményben való közreműködésből származó jövedelmet, valamint az ilyen bűncselekmények elkövetéséhez vagy az abban való közreműködéshez felhasznált vagy felhasználni szándékozott eszközöket;

5.7.Nemzetközi dimenzió

292.  megjegyzi, hogy az ötödik pénzmosási irányelv szerint a Bizottság meghatároz olyan, magas kockázatot jelentő harmadik országokat, amelyek pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni rendszereiben stratégiai hiányosságok tapasztalhatók;

293.  úgy véli, hogy figyelembe kell venni ugyan a nemzetközi szinten a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel összefüggésben nagy kockázatot jelentő harmadik országok azonosítása érdekében végzett munkát, különös tekintettel a FATF munkájára, azonban elengedhetetlen, hogy az Unió saját jegyzéket készítsen a nagy kockázatot jelentő harmadik országokról; üdvözli e tekintetben az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a stratégiai hiányosságokkal rendelkező, kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok azonosítása tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2019. február 13-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet (C(2019)1326), és sajnálja, hogy a Tanács kifogásolta a felhatalmazáson alapuló rendeletet; üdvözli ezenkívül a Bizottság felhatalmazáson alapuló, 2019. január 31-i rendeletét az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a hitelintézetek és pénzügyi intézmények által bizonyos harmadik országokban a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázat csökkentése érdekében hozandó minimális intézkedésekre és kiegészítő intézkedések típusaira vonatkozó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről(138);

294.  örömmel veszi tudomásul az (EU) 2015/849 irányelv alapján a nagy kockázatot jelentő harmadik országok azonosítására használt módszertant, amelyet 2018. június 22-én tettek közzé(139); örömmel fogadja a Bizottság „1. prioritású” országokra vonatkozó, 2019. január 31-i értékelését;

295.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az összhangot és a kiegészítő jelleget a pénzmosás elleni küzdelem szempontjából kiemelt kockázatot jelentő országok jegyzéke és a nem együttműködő joghatóságok európai jegyzéke között; megismétli arra vonatkozó kérését, hogy a Bizottságnak központi szerepet kell játszania mindkét jegyzék kezelésében; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a joghatóságok átvilágítási folyamatának átláthatóságát;

296.  aggodalmát fejezi ki azon állítások miatt, amelyek szerint a svájci illetékes hatóságok nem végzik megfelelően feladatukat a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben(140); felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe ezeket az elemeket a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok jegyzékének aktualizálásakor, valamint a Svájc és az Unió közötti jövőbeli kétoldalú kapcsolatokban;

297.  kéri a Bizottságot, hogy nyújtson technikai segítséget a harmadik országok számára annak érdekében, hogy hatékony pénzmosás elleni rendszereket dolgozhassanak ki és azokat folyamatosan fejleszthessék;

298.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az EU egységesen lépjen fel az FATF-en belül, és járuljon hozzá aktívan a reformról folytatott vitához annak érdekében, hogy megerősítse erőforrásait és legitimitását; felszólítja a Bizottságot, hogy megfigyelőként vonja be az Európai Parlament személyzetét a Bizottság FATF-hoz rendelt küldöttségébe;

299.  kéri a Bizottságot, hogy indítson globális kezdeményezést a tényleges tulajdonosok nyilvános központi nyilvántartásainak létrehozása érdekében a világ minden joghatósági területén; hangsúlyozza ezzel kapcsolatban az olyan nemzetközi szervezetek létfontosságú szerepét, mint az OECD és az ENSZ;

6.Az adózás nemzetközi dimenziója

300.  hangsúlyozza, hogy egy méltányos európai adórendszer megteremtéséhez méltányosabb globális adókörnyezetre van szükség; megismétli a harmadik országok folyamatban lévő adóreformjainak monitorozására irányuló kérését;

301.  tudomásul veszi a néhány harmadik ország által az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás (BEPS) elleni határozott fellépés érdekében tett erőfeszítéseket; hangsúlyozza azonban, hogy ezeknek a reformoknak továbbra is összhangban kell lenniük a WTO meglévő szabályaival;

302.  úgy véli, hogy a bizottság által az USA adóreformjával kapcsolatban Washingtonban tett látogatás során gyűjtött információk és azok nemzetközi együttműködésre gyakorolt lehetséges hatása különösen fontos; megállapítja, hogy néhány szakértő szerint az USA adócsökkentésekről és munkahelyekről szóló 2017. évi törvényének néhány rendelkezése összeegyeztethetetlen a WTO meglévő szabályaival; megállapítja, hogy az USA adóreformjának bizonyos rendelkezései azt célozzák, hogy egyoldalúan és mindenfajta kölcsönösség nélkül revitalizálja az USA területének tulajdonítható transznacionális előnyöket (feltéve, hogy ezeket legalább 50%-ban az USA területén teremtődnek); üdvözli, hogy a Bizottság jelenleg értékeli az USA új adóreformjának lehetséges szabályozási és kereskedelmi következményeit, különös tekintettel a BEAT, a GILTI és az FDII(141) rendelkezésekre; felkéri a Bizottságot, hogy az értékelés eredményeiről tájékoztassa a Parlamentet;

303.  megjegyzi, hogy az adójogszabályoknak a külföldi számlával rendelkező adóalanyok általi betartásáról szóló törvénnyel (FACTA) kapcsolatban két különböző típusú kormányközi megállapodás született annak elősegítése érdekében, hogy a FATCA illeszkedjen a nemzetközi törvényekhez(142); megjegyzi, hogy a megállapodások közül csak az egyik típus kölcsönös; sajnálatát fejezi ki e megállapodások kölcsönössége terén tapasztalható komoly egyensúlyhiány miatt, mivel az USA általában sokkal több információt kap a külföldi kormányoktól, mint amennyit nyújt; felszólítja a Bizottságot, hogy elemzés céljából térképezze fel a kölcsönösség mértékét az USA és a tagállamok közötti információcserében;

304.  felszólítja a Tanácsot, hogy hatalmazza fel a Bizottságot egy olyan megállapodásról folytatandó tárgyalásokra az USA-val, amely biztosítja a kölcsönösséget a FATCA-ban;

305.  megismétli a FATCA uniós polgárokra és különösen az „amerikainak tekinthető” személyekre gyakorolt káros hatásairól szóló, 2018. július 5-i állásfoglalásában(143) megfogalmazott javaslatokat, amelyekben arra szólítja fel a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy minden állampolgár, különösen az „amerikainak tekinthető” személyek alapvető jogai garantálva legyenek;

306.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot hogy terjesszen elő a FATCA-ra vonatkozó közös uniós megközelítést annak érdekében, hogy megfelelő védelmet biztosítson az európai állampolgárok (különösen az „amerikainak tekinthető” személyek) jogainak, és biztosítsa a kölcsönösséget az USA-val folytatott automatikus információcsere terén, lehetőleg a közös jelentéstételi standardoknak megfelelően; felhívja ugyanakkor a Bizottságot és a Tanácsot, hogy adott esetben vegyen fontolóra ellenintézkedéseket, például forrásadót, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítson, ha az USA nem biztosítja a kölcsönösséget a FACTA keretében;

307.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék nyomon az olyan országok társasági adóval kapcsolatos új rendelkezéseit, amelyek nemzetközi megállapodás alapján működnek együtt az Unióval(144);

6.1.Adóparadicsomok és az agresszív adótervezést elősegítő joghatóságok az Unióban és az Unión kívül

308.  emlékeztet az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek közös uniós jegyzékének (a továbbiakban: uniós jegyzék) fontosságára, amely átfogó, átlátható, megbízható, objektívan ellenőrizhető és közösen elfogadott kritériumokon alapul, amelyeket rendszeresen aktualizálnak;

309.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy az eredeti, uniós jegyzékbe vételi eljárás kizárólag harmadik országokra irányult; megjegyzi, hogy a Bizottság az európai szemeszter keretében néhány tagállam adórendszerében olyan hiányosságokat állapított meg, amelyek megkönnyítik az agresszív adótervezést; üdvözli mindazonáltal a társasági adózásra vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoport elnöke által a TAX3 bizottság 2018. október 10-i meghallgatásán tett nyilatkozatot, amely szerint a csoport megbízatásának felülvizsgálatával összefüggésben jelenleg megvitatás tárgyát képezi a tagállamok az uniós jegyzék összeállítására vonatkozó kritériumokkal megegyező kritériumok alapján történő átvilágításának lehetősége(145);

310.  üdvözli, hogy a Tanács 2017. december 5-én elfogadta az első uniós jegyzéket, és folyamatosan nyomon követi a harmadik országok által tett kötelezettségvállalásokat; megjegyzi, hogy a jegyzéket e kötelezettségvállalások értékelése alapján több alkalommal frissítették, és ennek következtében több országot töröltek róla; megállapítja, hogy a 2019. március 12-i felülvizsgálat következtében a jegyzék az alábbi adójogrendszereket tartalmazza: Amerikai Szamoa, Aruba, Guam, Barbados, Belize, Bermuda, Dominika, Fidzsi, Marshall-szigetek, Omán, Szamoa, Trinidad és Tobago, Egyesült Arab Emírségek, az Amerikai Virgin-szigetek, valamint Vanuatu;

311.  megállapítja, hogy két további országot és területet adtak hozzá a szürke jegyzékhez (Ausztrália és Costa Rica)(146);

312.  megjegyzi, hogy a nyolc legnagyobb közvetítő gazdaságban – Hollandia, Luxemburg, Hongkong, Brit Virgin-szigetek, Bermuda, a Kajmán-szigetek, Írország és Szingapúr – található azon globális befektetések több mint 85 %-a, amelyeket különleges célú gazdasági egységekbe fektettek, és hogy ezek gyakran adózási okokból helyezték székhelyüket az említett országokba(147); sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ezek közül csak egy (Bermuda) szerepel jelenleg az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzékén(148);

313.  hangsúlyozza, hogy az átvilágítási és monitoring eljárások nem átláthatóak, és nem egyértelmű, hogy sikerült-e valódi előrelépést elérni a jegyzékből törölt országok tekintetében;

314.  hangsúlyozza, hogy a Tanács és a magatartási kódexszel foglalkozó csoport értékelése a Bizottság által készített technikai eredménytáblából levezetett kritériumokon alapul, és hogy a Parlament jogilag nem vett részt ebben az eljárásban; ezzel összefüggésben felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a jegyzék minden javasolt módosítása előtt részletesen tájékoztassák a Parlamentet; felszólítja a Tanácsot, hogy tegyen közzé rendszeres eredményjelentéseket a fekete és szürke listán szereplő joghatóságokról a magatartási kódexszel foglalkozó csoport által a Tanácsnak küldött rendszeres tájékoztatás részeként;

315.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot arra, hogy dolgozzanak ki ambiciózus és objektív módszertant, amely nem a kötelezettségvállalásokra, hanem a szóban forgó országokban megfelelően végrehajtott jogszabályok hatásának értékelésére támaszkodik;

316.  mélyen sajnálja, hogy az első jegyzék elkészítésének folyamata nem volt átlátható, és helyteleníti, hogy az Ecofin Tanács által a jegyzék összeállítására vonatkozóan megállapított kritériumokat nem objektív módon alkalmazták; ismételten hangsúlyozza, hogy a folyamatnak mindenfajta politikai befolyástól mentesnek kell lennie; üdvözli azonban az átláthatóság azáltal történő javítását, hogy közzétették a magatartási kódexszel foglalkozó csoport által átvilágított joghatóságoknak küldött leveleket, valamint a kézhez kapott kötelezettségvállalási leveleket; kéri a többi nyilvánosságra nem hozott levél közzétételét az ellenőrzés és a kötelezettségvállalások megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében; véleménye szerint azok a joghatóságok, amelyek nem járulnak hozzá kötelezettségvállalásaik közzétételéhez, gyanakvásra adnak okot arra vonatkozóan, hogy adóügyekben nem együttműködőek;

317.  üdvözli, hogy a magatartási kódexszel foglalkozó csoport a közelmúltban tisztázta a méltányos adóztatás kritériumait, különös tekintettel az érdemi gazdasági tevékenység hiányára vonatkozó kritériumra azon joghatóságok tekintetében, ahol a nincs társaságiadó-kulcs, vagy a kulcs 0%-hoz közeli; felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak az uniós jegyzék összeállítási kritériumainak folyamatos javításán, hogy a jegyzék kiterjedjen az összes káros adózási gyakorlatra(149), nevezetesen az adókijátszás megkönnyítésének vizsgálatára irányuló részletes gazdasági elemzés és a 0%-os adókulcs vagy a társasági adó hiánya önálló kritériumként való bevonásával;

318.  üdvözli az OECD-nek az érdemi tevékenységekkel kapcsolatos tényezőre vonatkozó új globális előírását, amely az adómentes vagy csak nominális adókulcsot alkalmazó joghatóságokra vonatkozik(150), és amelyet nagyban inspirált az EU által az uniós jegyzék összeállításával kapcsolatban végzett munka(151); felszólítja a tagállamokat, hogy sürgessék a G20-csoportot a fekete listára való felvétel OECD által megállapított kritériumainak megreformálására annak érdekében, hogy azok túlmutassanak az adózás átláthatóságán, és az adókijátszás és agresszív adótervezés kezelésére is kiterjedjenek;

319.  tudomásul veszi és üdvözli az EU és az egyesült Királyság tárgyalócsoportjai által az adózással kapcsolatban végzett, a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodástervezet(152) 4. mellékletében jelzett munkát; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Egyesült Királyság EU-ból való kilépését követően az EU és az Egyesült Királyság rövidtávon eltérő politikákat alkalmazhat a pénzügyi bűncselekmények, az adókijátszás és az adókikerülés ellen, ami új gazdasági, adóügyi és biztonsági kockázatok megjelenéséhez vezetne; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy azonnal reagáljanak az ilyen kockázatokra, és biztosítsák az EU érdekeinek védelmét;

320.  emlékeztet rá, hogy az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretét meghatározó politikai nyilatkozat(153) 79. cikke szerint a jövőbeli kapcsolatnak biztosítania kell a nyílt és tisztességes versenyt az állami támogatásra, a versenyre, a szociális és munkaügyi normákra, a környezetvédelmi előírásokra, az éghajlatváltozásra és a releváns adóügyi kérdésekre vonatkozó előírások révén; aggodalommal veszi tudomásul Theresa May brit miniszterelnök bejelentését, amely szerint a G20 országok legalacsonyabb társasági adóját vezetik be az Egyesült Királyságban; felhívja az Egyesült Királyságot, hogy a nemzetközi közösség tagjaként továbbra is maradjon erős partner a jobb és hatékonyabb adózás biztosításában és a pénzügyi bűnözés elleni harcban; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy amint harmadik országgá válik, foglalja bele az Egyesült Királyságot a nem együttműködő országok és területek közös uniós jegyzékének és a pénzmosás elleni küzdelemben hiányosságokkal rendelkező országok és területek közös uniós jegyzékének értékelésébe, beleértve a koronafüggőségeivel és tengerentúli területeivel való gazdasági kapcsolatainak részletes nyomon követését is

321.  kiemeli, hogy a kilépés határideje után bekövetkező fejleményektől függetlenül az Egyesült Királyság továbbra is az OECD tagja marad, amelyre kötelező érvénnyel vonatkoznak az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos cselekvési tervének ajánlásai és a felelősségteljes adóügyi kormányzásra vonatkozó más tevékenységek;

322.  kéri, hogy Svájc sajátos esetére tekintettel, amelynél nem írtak elő pontos határidőt a Svájc és az EU közötti korábbi megállapodás miatt, az országot 2019 végéig vegyék fel az I. mellékletbe, feltéve, hogy addig a megfelelő eszkalációs eljárást követően vissza nem vonja nem megfelelő adószabályozását, amely lehetővé teszi a külföldi és belföldi jövedelem nem egyenlő megítélését, valamint a bizonyos típusú vállalatoknak nyújtott adóelőnyöket;

323.  aggodalommal állapítja meg, hogy a harmadik országok hatályon kívül helyezhetik az előírásoknak meg nem felelő adórendszereket, ám helyettük olyan új adórendszereket vezethetnek be, amelyek károsak lehetnek az Unióra nézve; hangsúlyozza, hogy ez különösen igaz lehet Svájc esetében; felhívja a Tanácsot, hogy megfelelő módon értékelje újra Svájcot és bármely más harmadik országot(154), amely hasonló jogszabályi változtatásokat vezet be(155);

324.  megjegyzi, hogy az EU és Svájc között zajló, a kölcsönös piacra jutás kétoldalú megközelítésének felülvizsgálatával kapcsolatos tárgyalások továbbra is folyamatban vannak; felszólítja a Bizottságot, hogy garantálja, hogy az EU és Svájc között létrejövő végleges megállapodás tartalmazzon a jó adóügyi kormányzásról szóló záradékot, amely az adókedvezmény formájában nyújtott állami támogatással, az adózással kapcsolatos automatikus információcserével, a tényleges tulajdonosokra vonatkozó információkhoz való nyilvános hozzáféréssel, valamint adott esetben a pénzmosás elleni rendelkezésekkel kapcsolatos konkrét szabályokat tartalmaz; kéri, hogy az uniós tárgyalók kössenek olyan megállapodást, amely többek között kiküszöböli a svájci felügyeleti rendszer hiányosságait(156), és védi a visszaélést bejelentő személyeket;

325.  üdvözli a 2019. március 12-i felülvizsgált uniós listát(157); üdvözli az azon országok kötelezettségvállalásairól és reformjairól szóló részletes értékelés közzétételét, amelyek a II. mellékletben szerepeltek az első uniós lista 2017. december 5-i közzétételekor; üdvözli, hogy a 2017-ben vállalt kötelezettségeknek köszönhetően a korábban a II. mellékletbe felvett országok átkerültek az I. melléklet szerinti jegyzékbe annak okán, hogy a reformokat 2018 végéig vagy a megállapított időkereten belül nem hajtották végre;

326.  aggályát fejezi ki amiatt, hogy a liechtensteini hitelintézeteknél bankszámlát vezető ausztriai lakosokra nem vonatkozik a közös jelentéstételi standardokról szóló törvény, ha tőkejövedelmük eszközstruktúrákból származik (magánalapítványok, magánintézmények, vagyonkezelő társaságok és hasonlók), és a liechtensteini hitelintézet gondoskodik az adózásról a kétoldalú egyezményeknek megfelelően; felszólítja Ausztriát, hogy e tekintetben módosítsa törvényét a közös jelentéstételi standardok joghézagainak megszüntetése érdekében;

327.  megjegyzi, hogy az OECD közvetlen külföldi befektetésekre vonatkozó legfrissebb adatai szerint Luxemburg és Hollandia külföldi befektetésállománya együttvéve meghaladja az Egyesült Államokét, és e külföldi beruházások túlnyomó többsége lényeges gazdasági tevékenységet nem folytató, különleges célú gazdasági egységet érint, Írország külföldi befektetésállománya pedig meghaladja Németországét és Franciaországét; rámutat, hogy a máltai Nemzeti Statisztikai Hivatal adatai szerint Máltán a külföldi beruházások 1 474%-kal haladják meg az ország gazdaságának méretét;

328.  emlékeztet arra a kutatási tanulmányra, amelynek eredményei szerint hat uniós tagállamban lehetővé tett adókikerülés a többi 22 tagállamban 42,8 milliárd összegű adóbevétel-kiesést eredményez(158), ami azt jelenti, hogy ezen országok nettó kifizetési pozíciója ellensúlyozhatja a többi tagállamnak az adóalap tekintetében okozott veszteségeket; megjegyzi például, hogy Hollandia 11,2 milliárd EUR nettó költséget ró az Unió egészére, ami azt jelenti, hogy az ország a többi tagállamot adójövedelemtől fosztja meg multinacionális vállalatok és részvényeseik javára;

329.  emlékeztet arra, hogy az Unió és a tagállamok által az adócsalás, az adókikerülés és a pénzmosás ellen folytatott küzdelem javítása érdekében minden rendelkezésre álló adatot, a makrogazdasági adatokat is beleértve, eredményesen kell felhasználni;

330.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság hét tagállamot(159) – Belgiumot, Ciprust, Magyarországot, Írországot, Luxemburgot, Máltát és Hollandiát – bírálta adórendszerüknek az agresszív adótervezést elősegítő hiányosságai miatt, azzal érvelve, hogy adópolitikájuk aláássa az egységes európai piac integritását; úgy véli, hogy ezeket az országokat úgy is lehet tekinteni, mint az agresszív adótervezést általában elősegítő országokat; kiemeli, hogy a Bizottság elismerte, hogy a fent említett tagállamok némelyike intézkedéseket hozott adórendszere javítására a Bizottság bírálatának kezelése érdekében(160); megjegyzi, hogy egy közelmúltbeli tanulmány(161) öt uniós tagállamot azonosított társasági adóparadicsomként: Ciprus, Írország, Luxemburg, Málta és Hollandia; hangsúlyozza, hogy az említett tagállamok kiválasztására alkalmazott kritériumok és módszerek magukban foglalták a káros adózási gyakorlatok, az agresszív adótervezést elősegítő intézkedések, valamint a gazdasági folyamatok torzulása átfogó értékelését az Eurostat adatai alapján, amelyek között szerepelt a nem rezidensek belföldi közvetlentőke-befektetései és a rezidensek külföldi közvetlentőke-befektetései, a jogdíjak, a kamatok és az osztalékmozgások kombinációja; felhívja a Bizottságot, hogy jelentős adóreformok végrehajtásáig jelenleg legalább ezt az öt tagállamot tekintse uniós adóparadicsomnak;

331.  kéri a Tanácsot, hogy tegyen közzé egy részletes értékelést azon joghatóságok kötelezettségvállalásairól, amelyek önként vállaltak kötelezettséget reformok végrehajtására, és amelyek a II. mellékletben szerepeltek az első uniós jegyzék 2017. december 5-i közzétételekor;

6.2.Ellenintézkedések

332.  ismételten felhívja az Uniót és tagállamait, hogy tegyenek hatékony és visszatartó erejű ellenintézkedéseket a nem együttműködő joghatóságokkal szemben annak érdekében, hogy az uniós jegyzék I. mellékletében szereplő országokat a jó adóügyi együttműködésre és az adójogszabályok betartására ösztönözzék;

333.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács által javasolt ellenintézkedések többségét nemzeti hatáskörben hagyták; aggodalommal állapítja meg, hogy a TAX3 bizottság 2018. május 15-i meghallgatásán egyes szakértők(162) felhívták a figyelmet arra, hogy az ellenintézkedések talán nem ösztönzik kellőképpen a nem együttműködő joghatóságokat a szabálykövetésre, mert az uniós jegyzékről hiányzik néhány a legkirívóbb adóparadicsomok közül; úgy véli, hogy ez hiteltelenítni a jegyzék készítésének folyamatát, amire egyes szakértők is rámutattak;

334.  felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el szigorú ellenintézkedésekből – például forrásadók kivetéséből, közbeszerzési eljárásokból való kizárásból, fokozott ellenőrzési követelményekből és az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó automatikus szabályokból – álló egységes csomagot azon vállalatok tekintetében, amelyek jelen vannak a jegyzéken szereplő, nem együttműködő országokban és területeken, kivéve, ha az adófizető ott tényleges gazdasági tevékenységet folytat;

335.  felkéri mind az adóhatóságokat, mind pedig az adófizetőket, hogy működjenek együtt a releváns tények összegyűjtésében, amennyiben a releváns tények és körülmények alapján az ellenőrzött külföldi társaság érdemi gazdasági tevékenységet folytat, valamint jelentős gazdasági jelenlétet mutat fel, és ehhez személyzettel, felszereltséggel, eszközállománnyal és helyiségekkel rendelkezik;

336.  megjegyzi, hogy a fejlődő országok nem mindig rendelkeznek az újonnan elfogadott nemzetközi vagy európai adózási szabályok végrehajtásához szükséges erőforrásokkal; kéri a Tanácsot, hogy zárja ki olyan ellenintézkedések alkalmazását, mint például a fejlesztési támogatás csökkentése;

337.  megjegyzi, hogy az ellenintézkedések elengedhetetlenek az adókijátszás, az agresszív adótervezés és a pénzmosás elleni küzdelemhez; megjegyzi továbbá, hogy az Európai Unió gazdasági befolyása arra is szolgálhat, hogy visszatartsa a nem együttműködő joghatóságokat és adófizetőket az e joghatóságok által kínált adózási joghézagok és káros adózási gyakorlatok kihasználásától;

338.  felszólítja az európai pénzügyi intézményeket(163), hogy egyes projektekben eseti alapon fontolják meg a megerősített és kibővített átvilágítás alkalmazását az uniós jegyzék II. mellékletében felsorolt joghatóságokra, annak elkerülése érdekében, hogy az uniós forrásokat olyan harmadik országbeli szervezetekbe, illetve azokon keresztül fektessék be, amelyek nem felelnek meg az uniós adószabályoknak; tudomásul veszi, hogy az EBB jóváhagyta a kevésbé szabályozott, nem átlátható és nem együttműködő joghatóságokra vonatkozó felülvizsgált politikáját, és kéri, hogy ezt a politikát rendszeresen tegyék naprakésszé, valamint foglaljanak bele az uniós normáknak megfelelő, fokozott átláthatósági követelményeket; felhívja az EBB-t, hogy tegye közzé politikáját, mihelyt az elfogadásra kerül; egyenlő versenyfeltételek és ugyanazon szintű normák alkalmazását kéri az összes európai pénzügyi intézményre;

6.3.Az EU globális vezetői szerepe

339.  megismétli az Unióhoz és a tagállamokhoz intézett kérését, hogy előzetes koordináció mellett vállaljanak vezető szerepet az adókijátszás, az agresszív adótervezés és a pénzmosás elleni globális küzdelemben, elsősorban a Bizottság által a kapcsolódó nemzetközi fórumokon tett kezdeményezéseken keresztül, beleértve az ENSZ-t, a G20-csoportot és az OECD-t, amelyek központi szerepet játszottak az adóügyekben, különösen a nemzetközi pénzügyi válság után;

340.  emlékeztet arra, hogy a többoldalú politikák és az országok, köztük a fejlődő országok közötti nemzetközi együttműködés továbbra is elsődleges eszköze a konkrét eredmények elérésének a kölcsönösség elvének tiszteletben tartása mellett; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes olyan javaslatok, amelyek túlmutatnak az OECD BEPS-ajánlásain, és a nemzetközi szintű további eredményes munka alapjaként szolgálhatnának, a Tanácsnál elakadnak;

341.  meggyőződése, hogy az ENSZ keretén belül létrehozandó, jól felszerelt és megfelelő erőforrásokkal ellátott, adott esetben pedig végrehajtási hatáskörrel rendelkező kormányközi adóügyi testület biztosíthatná, hogy minden ország egyenrangú félként vehessen részt a káros a káros adózási gyakorlatok elleni hatékony küzdelmet és az adóztatási jogok megfelelő elosztását célzó globális adózási menetrend(164) kialakításában és reformjában; tudomásul veszi az arra irányuló közelmúltbeli kezdeményezéseket, hogy az ENSZ nemzetközi adóügyi együttműködési szakértői bizottsága az ENSZ keretében alakuljon át egy kormányközi globális adóügyi szervezetté(165); hangsúlyozza, hogy az ENSZ adózásról szóló modellegyezménye biztosítja az adóztatáshoz való jogoknak a forrásország és az illetőség szerinti ország közötti méltányosabb felosztását;

342.  szorgalmazza egy kormányközi csúcstalálkozó összehívását a fennmaradó szükséges globális adóreformokkal kapcsolatban, hogy előmozdítsák a nemzetközi együttműködést, és nyomást gyakoroljanak minden országra – különösen azok pénzügyi központjaira –, hogy feleljenek meg az átláthatóságra és a méltányos adózásra vonatkozó normáknak; felszólítja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen egy ilyen csúcstalálkozót, a csúcstalálkozón pedig a BEPS cselekvési terv nyomon követéseként indítsák útjára az adóreformok második csomagját és tegyék lehetővé a fent említett globális kormányközi adóügyi szervezet létrehozását;

343.  tudomásul veszi a Bizottság által az OECD adóügyi átláthatósággal és információcserével foglalkozó globális fórumával, valamint a BEPS inkluzív keretével kapcsolatban a felelősségteljes adóügyi kormányzás magasabb szintje világszerte történő elérésének elősegítése érdekében tett intézkedéseket és hozzájárulásokat, továbbá azt, hogy emellett biztosítani kívánja, hogy a felelősségteljes adóügyi kormányzásra vonatkozó nemzetközi előírásokat az EU-n belül továbbra is teljes mértékben tiszteletben tartsák;

6.4.Fejlődő országok

344.  úgy véli, hogy az Unióban a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia erősítése, valamint a fejlődő országok adókapacitásainak javítása, valamint a fenntartható gazdasági fejlődést szolgáló saját erőforrásaik megtartása és mozgósítása szempontjából kiemelt jelentősége van annak, hogy támogassák a fejlődő országokat az adókijátszás és az agresszív adótervezés, valamint a korrupció és az illegális pénzügyi mozgásokat elősegítő titoktartás elleni küzdelemben; hangsúlyozza, hogy a stabil és modern jogi adózási keretek megteremtése érdekében meg kell növelni a fejlődő országok nemzeti adóhatóságai számára nyújtott pénzügyi és technikai segítségnyújtás arányát;

345.  üdvözli az EU és az Afrikai Unió közötti együttműködést az addisz-abebai adóügyi kezdeményezés (ATI), a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés (EITI) és a kimberley-i folyamat keretében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az Afrikai Unió országait az átláthatósági szabályok végrehajtásában; e tekintetben arra ösztönzi a nemzeti és regionális adóhatóságokat, hogy valósítsák meg az automatikus információcserét; emlékeztet rá, hogy célszerű az Interpol és az Afripol közötti szoros, megerősített együttműködés;

346.  emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak a Bizottsággal együttműködve az adópolitikák és a kétoldalú adómegállapodások által a többi tagállamra és a fejlődő országokra gyakorolt hatás meghatározása érdekében el kell végezniük a tovagyűrűző hatások rendszeres elemzését; elismeri emellett, hogy e tekintetben a jó adóügyi kormányzással foglalkozó platform keretében már történt némi előrelépés; kéri a tagállamokat, hogy a tovagyűrűző hatások elemzését a Bizottság felügyeletével végezzék el;

347.  sürgeti a tagállamokat, hogy vizsgálják felül és tegyék naprakésszé a tagállamok és a harmadik országok közötti kétoldalú adómegállapodásokat az olyan joghézagok megszüntetése érdekében, amelyek az adókikerülés céljából ösztönzik az adózási megfontolásokból folytatott kereskedelmi gyakorlatokat;

348.  emlékeztet arra, hogy figyelembe kell venni a fejlődő országok jogi sajátosságait és kiszolgáltatottságát, elsősorban az automatikus információcserével összefüggésben, különös tekintettel az átmeneti időszakra és arra, hogy támogatásra van szükségük a kapacitásépítés terén;

349.  megjegyzi, hogy szorosabb együttműködést kell folytatni a regionális szervezetekkel, különösen az Afrikai Unióval az illegális pénzügyi mozgások és a magán- és közszférában elterjedt korrupció leküzdése érdekében;

350.  üdvözli, hogy minden érintett ország egyenlő félként vesz részt az inkluzív keretben, amely több mint 115 országot és joghatóságot egyesít az OECD/G20 BEPS-csomagjának végrehajtása érdekében folyó együttműködésben; felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák az inkluzív keret mandátumának és működésének reformját, annak biztosítása érdekében, hogy figyelembe vegyék a fejlődő országok érdekeit; emlékeztet azonban arra, hogy több mint 100 fejlődő országot kizártak a BEPS cselekvési tervről szóló tárgyalásokból;

351.  elismeri, hogy a fejlődő országokban is léteznek adóparadicsomok; üdvözli a Bizottság javaslatát a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem terén a harmadik országokkal folytatott megerősített együttműködésre, és különösen a régiségek importengedélyének létrehozására;

352.  emlékeztet arra, hogy a szegénység csökkentését célzó, közpénzből származó fejlesztési támogatást nagyobb mértékben kell összpontosítani a megfelelő szabályozási keret bevezetésére, valamint az adóhatóságok és a jogellenes pénzmozgások elleni küzdelemmel foglalkozó intézmények megerősítésére; kéri, hogy ez a támogatás az erőforrás-gazdálkodással, a pénzügyi információkkal és a korrupcióellenes szabályozással kapcsolatos technikai szakértelem biztosításában öltsön formát; kéri, hogy ez a támogatás mozdítsa elő az adócsalás, adókijátszás, agresszív adótervezés és pénzmosás elleni regionális együttműködést is; hangsúlyozza, hogy ennek a támogatásnak a nyilvánosság hazai adópolitika feletti ellenőrzésének biztosítása érdekében a civil társadalmat és a médiát is támogatnia kell a fejlődő országokban;

353.  arra számít, hogy a Bizottság megfelelő erőforrásokat teremt elő a „nagyobb adóbevételek, észszerűbb közkiadások” elv érvényesítésére a kiemelt programjai keretében(166);

354.  összehangolt külső fellépésére szólítja fel az Uniót és a tagállamokat a politika minden szintjén, hogy támogassák a harmadik országokat, és különösen a fejlődő országokat a kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés elérésében, és egyetlen – különösen a pénzügyi – ágazattól való függés elkerülésében;

355.  emlékeztet arra, hogy az adóegyezményekről folyó tárgyalások során tisztességes bánásmódot kell biztosítani a fejlődő országok számára, figyelembe véve sajátos helyzetüket, és biztosítva az adóztatási jogok igazságos megosztását a valódi gazdasági tevékenység és értékteremtés alapján; kéri e tekintetben az ENSZ modellegyezményének minimumkövetelményként történő alkalmazását, valamint a szerződések tárgyalása során az átláthatóság biztosítását; elismeri, hogy az OECD-modellegyezmény több jogot biztosít az illetőség szerinti államnak;

356.  felkéri a Bizottságot, hogy a jelenlegi Cotonoui Megállapodás 2020. februári lejárta után illesszen be a pénzügyi bűncselekmények, az adókijátszás és az agresszív adótervezés elleni rendelkezéseket az AKCS-országokkal kötendő új megállapodásba; megjegyzi, hogy különösen fontos az ilyen rendelkezések adóügyi átláthatóságának hatékony végrehajtása;

6.5.Harmadik országokkal kötött uniós megállapodások

357.  emlékeztet arra, hogy a jó adóügyi kormányzás globális kihívás, amely mindenekelőtt globális megoldásokat követel; emlékeztet ezért arra az álláspontjára, hogy – az Unió kizárólagos hatásköreinek akadályozása nélkül – következetesen jó adóügyi kormányzásra vonatkozó záradékot kell beépíteni a harmadik országokkal kötött minden idevágó uniós megállapodásba annak biztosítása érdekében, hogy a vállalatok vagy közvetítők ne tudjanak visszaélni ezekkel a megállapodásokkal az adók kikerülése vagy kijátszása, illetve az illegális bevételek tisztára mosása érdekében; úgy véli, hogy ennek a záradéknak külön szabályokat kell tartalmaznia az adókedvezmények formájában nyújtott állami támogatásokról, az átláthatósági követelményekről és a pénzmosás elleni rendelkezésekről;

358.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy adott esetben a Bizottság támogatásával összehangolt módon használják kétoldalú kapcsolataikat az adott harmadik országokkal a pénzügyi információs egységek, az adóhatóságok és az illetékes hatóságok közötti további kétoldalú együttműködés kialakítására a pénzügyi bűncselekmények elleni küzdelem érdekében;

359.  megjegyzi, hogy a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó záradékot tartalmazó politikai megállapodásokkal párhuzamosan az Unió szabadkereskedelmi megállapodásai olyan adózási kivételeket tartalmaznak, amelyek politikai mozgásteret biztosítanak az adókijátszás és pénzmosás elleni uniós megközelítés végrehajtására, például azzal, hogy rögzítik a jó adóügyi kormányzást, valamint ténylegesen alkalmazzák az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek uniós jegyzékét; megjegyzi továbbá, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások előmozdítják az idevágó nemzetközi standardokat és azok végrehajtását a harmadik országokban;

360.  úgy véli, hogy az Unió nem köthet megállapodást az uniós jegyzék I. mellékletében szereplő nem együttműködő joghatóságokkal, amíg azok meg nem felelnek az EU felelősségteljes adóügyi kormányzásra vonatkozó normáinak; felszólítja a Bizottságot annak kivizsgálására, hogy az Unió jó adóügyi kormányzásra vonatkozó normáinak be nem tartása érinti-e a szabadkereskedelmi megállapodások vagy politikai megállapodások megfelelő működését azokban az esetekben, amikor a megállapodást már aláírták;

361.  emlékeztet arra, hogy a jó adóügyi kormányzásra és az átláthatóságra vonatkozó záradékokat, valamint az információcserét be kell építeni a harmadik országokkal kötött minden idevágó új uniós megállapodásba, a meglévő megállapodások esetében pedig ezekről a záradékokról a felülvizsgálat során kell tárgyalást folytatni tekintettel arra a tényre, hogy ezek az uniós külpolitika alapvető eszközei, azonban a konkrét szakpolitikai területtől függően különböző szintű hatásköröket érintenek;

6.6.A tagállamok által kötött kétoldalú adóegyezmények

362.  megjegyzi, hogy néhány szakértő szerint az uniós tagállamok által megkötött és jelenleg hatályos adóegyezmények közül több is korlátozza az alacsony és a közepes jövedelmű országok adójogait(167); hangsúlyozza, hogy az adóegyezményekre irányuló tárgyalások során az Európai Uniónak és tagállamainak be kell tartaniuk az EUMSZ 208. cikkében rögzített fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvét; hangsúlyozza, hogy az adóegyezmények megkötése a tagállamok előjoga;

363.  megjegyzi, hogy az adókikerülés által okozott veszteségek mértéke a többi régióhoz viszonyítva jelentősen nagyobb az alacsony és közepes jövedelmű országokban, különösen a Szubszaharai-Afrikában, Latin-Amerikában és a Karib-térségben, valamint Dél-Ázsiában(168); kéri ezért a tagállamokat, hogy tárgyalják újra a harmadik országokkal fennálló kétoldalú adóegyezményeiket a visszaélés elleni záradékok beillesztése, az egyezmények közötti különbségek kihasználásából eredő adóelőnyszerzés, és a fejlődő országok közötti negatív verseny megelőzése érdekében;

364.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az összes érvényben lévő, illetve a tagállamok által harmadik országokkal aláírt adóegyezményt annak biztosítása érdekében, hogy mindegyik megfeleljen az új globális normáknak, például az adóalap-erózió és a nyereség-átcsoportosítás megakadályozása céljából az adóegyezmények kapcsolódó intézkedéseinek végrehajtásáról szóló többoldalú egyezménynek; megjegyzi, hogy a többoldalú egyezmény az OECD előírásait képviseli, amelyek meghatározása során nem vették figyelembe a fejlődő országok szükségleteit és az előttük álló kihívásokat; felkéri a Bizottságot, hogy intézzen ajánlásokat a tagállamokhoz a meglévő kétoldalú adóegyezményekkel kapcsolatban annak biztosítása érdekében, hogy azok tartalmazzák a visszaélés elleni általános szabályokat, és a valódi gazdasági tevékenységet és értékteremtést tartják szem előtt;

365.  tisztában van azzal, hogy a kétoldalú adóegyezmények nem tükrözik a digitalizált gazdaságok jelenlegi valóságát; kéri a tagállamokat, hogy a jelentős digitális jelenlétre kivetendő társasági adóval kapcsolatos bizottsági ajánlás alapján aktualizálják a kétoldalú adóegyezményeiket(169);

6.7.Kettős adóztatás

366.  üdvözli az adóztatás kettős elmaradásának elkerülésére szolgáló megerősített keretet; hangsúlyozza, hogy a kettős adóztatás megszüntetése rendkívül fontos a tisztességes adófizetőkkel szembeni egyenlő bánásmód és a bizalmuk aláásásának elkerülése érdekében; kéri a tagállamokat, hogy tartsák be a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményeiket, és komolyan és gyorsan működjenek együtt kettős adóztatás bejelentése esetében;

367.  üdvözli az európai uniós adóügyi vitarendezési mechanizmusokról szóló, 2017. október 10-i (EU) 2017/1852 tanácsi irányelv elfogadását, amely a BEPS 14. intézkedésében meghatározott standardot hajtja végre; rámutat arra, hogy az irányelv végrehajtási határideje (2019. június 30.) még nem járt le, és hogy a rendelkezéseket a hatékonyságuk és eredményességük biztosítása érdekében nyomon kell követni;

368.  felszólítja a Bizottságot, hogy gyűjtse össze és tegye közzé az információkat az előterjesztett és rendezett adóügyi jogviták számáról, a jogvita típusa, az évek és érintett országok szerinti bontásban, hogy nyomon lehessen követni a mechanizmust, és biztosítani lehessen hatékonyságát és eredményességét;

6.8.Legkülső régiók

369.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az Unió legkülső régiói hajtsák végre a BEPS minimumszabályait és az adókikerülés elleni irányelvet;

370.  megjegyzi, hogy a Bizottság mélyreható vizsgálatot indított azzal kapcsolatban, hogy Portugália regionális támogatási programot alkalmazott-e a madeirai vámszabad területen(170);

7.Közvetítők

371.  üdvözli, hogy a közigazgatási együttműködésről szóló, nemrégiben elfogadott 6. irányelv(171) (DAC6) átfogóan meghatározta mind az „adótervezésben közreműködő”(172), mind pedig az „adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukció” fogalmát; felszólít a DAC6 hatálya alá tartozó ismertetőjegyek naprakésszé tételére többek között az osztalék-arbitrázs rendszerekre való kiterjesztésük érdekében, ideértve az osztalékok és a tőkenyereségek után járó adó-visszatérítéseket; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje újra a DAC6 szerinti jelentéstételi kötelezettség belföldi ügyekre való kiterjesztését; emlékeztet az adótervezésben közreműködőknek a DAC6 keretében fennálló azon kötelezettségére, hogy jelenteniük kell az adózási jogszabályok strukturális joghézagain alapuló rendszereket az adóhatóságoknak, különös tekintettel a határokon átnyúló adókikerülési stratégiák növekvő számára; úgy véli, hogy az illetékes nemzeti hatóságok által károsnak ítélt rendszerekkel foglalkozni kell, és anonim módon nyilvánosságra kell hozni;

372.  megismétli, hogy az adótervezésben közreműködők alapvető szerepet játszanak a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elősegítésében, és felelősségre kell vonni őket ezekért a tevékenységekért;

373.  megismétli, hogy fokozott együttműködésre van szükség az adóhatóságok és a pénzügyi felügyeleti hatóságok között a pénzügyi közvetítők szerepének együttes és hatékony felügyelete érdekében, és arra való tekintettel, hogy az adózáshoz kapcsolódó egyes pénzügyi eszközök kockázatot jelenthetnek a pénzügyi piac stabilitására és piaci integritására nézve;

374.  úgy véli, hogy az Uniónak jó példával kell elöl járnia, és felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy az agresszív adótervezést és az adókijátszást elősegítő közreműködők ne adhassanak iránymutatást vagy tanácsot az ilyen ügyekkel kapcsolatban az Unió politikai döntéshozó intézményeinek;

375.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ismerjék el és kezeljék az összeférhetetlenségek abból eredő kockázatát, ha a jogi tanácsadás, az adótanácsadás és a könyvvizsgálói szolgáltatások nyújtása egyszerre történik a vállalati ügyfelek és a hatóságok számára is; hangsúlyozza, hogy ez az összeférhetetlenség különböző formákban mutatkozhat meg, ideértve például a fizetett tanácsadást igénylő közbeszerzési szerződéseket, az informális vagy nem fizetett tanácsadást, a hivatalos tanácsadói és szakértői csoportokat és a forgóajtó-jelenséget; hangsúlyozza ezért annak fontosságát, hogy átlátható módon jelezzék, milyen szolgáltatást nyújtanak egy adott ügyfélnek, és egyértelműen szétválasszák ezeket a szolgáltatásokat; megismétli az e témával kapcsolatos jelentésekbe(173) foglalt korábbi kéréseit;

376.  üdvözli az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról szóló 2006/43/EK irányelv módosításáról szóló, 2014. április 16-i 2014/56/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(174), és a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek jogszabályban előírt könyvvizsgálatára vonatkozó egyedi követelményekről és a 2005/909/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 16-i 537/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(175), különösen a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek jogszabályban előírt könyvvizsgálatát végző, jogszabály szerint engedélyezett könyvvizsgálókról és a könyvvizsgáló cégekről szóló rendelkezés végrehajtásának nyomon követését; kiemeli, hogy fontos a szabályok megfelelő alkalmazásának biztosítását;

377.  felszólítja a tagállamokat, hogy fontolják meg a BEPS 12. intézkedésében említett, minden olyan adó-és pénzügyi közvetítő számára kötelező adójelentés bevezetését, aki szakmai tevékenysége folyamán tudomást szerez visszaélésszerű vagy agresszív tranzakciók, eszközök vagy rendszerek létezéséről;

378.  kéri a könyvvizsgálók hétévenkénti rotációját az összeférhetetlenség elkerülése és a nem könyvvizsgálói szolgáltatások minimálisra csökkentése érdekében;

379.  megismétli, hogy azokat a pénzügyi intézményeket, tanácsadókat és egyéb közvetítőket, amelyek tudatosan, rendszerszinten és ismétlődő jelleggel segítik elő vagy kezdeményezik a pénzmosási és adókijátszási tevékenységeket, vagy az uniós jegyzéken szereplő országokban vagy területeken irodát, fióktelepet vagy leányvállalatot hoznak létre annak érdekében, hogy ügyfeleiknek agresszív adótervezési rendszereket biztosítsanak hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal kell sújtani; kéri, hogy ezeknek az intézményeknek vagy személyeknek a működési engedélyét vessék komoly felülvizsgálat alá, amennyiben elítélik őket csalárd magatartásért, vagy amennyiben tudomásuk van arról, hogy ügyfeleik vesznek részt ilyesmiben, valamint adott esetben korlátozzák az egységes piacon való működésüket;

380.  rámutat, hogy a szakmai titoktartás nem használható fel jogellenes gyakorlatok védelme és leplezése szándékával, és nem sértheti a törvény szellemét, nyomatékosan kéri, hogy a jogi képviselő és ügyfele közötti kiváltságon alapuló elv ne nehezítse meg a gyanús ügyletek vagy más, potenciálisan illegális tevékenységek bejelentését, az Európai Unió Alapjogi Chartája által szavatolt jogoknak és a büntetőjog általános elveinek sérelme nélkül;

381.  felszólítja a Bizottságot, hogy adjon ki iránymutatást az ügyvédi titoktartási kötelezettség értelmezéséről és alkalmazásáról, és húzzanak egyértelmű választóvonalat a hagyományos jogi tanácsadás és a pénzügyi szereplőként eljáró jogászok között az európai bíróságok ítélkezési gyakorlatával összhangban;

8.A visszaélést bejelentő személyek és az újságírók védelme

382.  úgy véli, hogy a magán és a közszférában visszaélést bejelentő személyek védelme kiemelkedő jelentőségű annak biztosításában, hogy megakadályozzák a jogellenes tevékenységeket és a törvényekkel való visszaélést, és hogy ezek a tevékenységek ne legyenek jövedelmezők; elismeri, hogy a visszaélést bejelentő személyek alapvető szerepet játszanak a demokrácia társadalomban való megerősítésében, a korrupció és az egyéb súlyos bűncselekmények vagy illegális tevékenységek elleni küzdelemben, és az EU pénzügyi érdekeinek védelmében; hangsúlyozza, hogy a visszaélést bejelentő személyek gyakran döntő fontosságú forrásai az oknyomozó újságírásnak, és ezért védeni kell őket a zaklatás és a megtorlás minden formájától; megjegyzi, hogy fontos minden bejelentési csatornát elérhetővé tenni;

383.  úgy véli, hogy védeni kell az oknyomozó újságírás forrásainak titkosságát, ezen belül a visszaélést bejelentő személyek névtelenségét, ha garantálni kívánjuk az oknyomozó újságírás által a demokratikus társadalom őreként betöltött szerepet;

384.  ezért úgy véli, hogy helyes előírni, hogy a titkosságra vonatkozó követelménytől való eltérésre csak olyan kivételes körülmények mellett kerülhessen sor, amikor a visszaélést bejelentő vagy nyilvánosságra hozó személy személyazonosságára vonatkozó információk közlése nyomozások vagy bírósági eljárások során, illetve mások szabadságainak (többek között az érintett személy védekezéshez való jogának) védelme érdekében az uniós vagy tagállami jog által előírt szükséges és arányos kötelezettség, és minden esetben az említett joghatóságok által előírt megfelelő biztosítékok fenntartásával; úgy véli, hogy a visszaélést bejelentő személy személyazonosságának titkosságára vonatkozó kötelezettség megszegése esetére megfelelő szankciókat kell előírni(176);

385.  megjegyzi, hogy az Egyesült Államok állami megrendelésekkel kapcsolatos visszaéléseket büntető törvénye (False Claims Act) szilárd alapot biztosít a visszaélést bejelentő személyek olyan esetekben történő jutalmazására, ahol a kormány visszafizetteti a csalás miatt elveszett közpénzt(177); hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok igazságügyi minisztériumának jelentése szerinti a visszaélést bejelentő személyek a visszafizettetett 3,7 milliárd USD-ből 3,4 milliárd USD felderítéséhez és bejelentéséhez közvetlenül hozzájárultak; kéri a tagállamokat, hogy hozzanak létre biztonságos és bizalmas kommunikációt lehetővé tevő csatornákat az érintett hatóságokon és magánszektorbeli szervezeteken belüli visszaéléseket bejelentő személyek számára;

386.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a világszerte bevált gyakorlatokat(178) a visszaélést bejelentő személyek védelme és ösztönzése terén, és adott és szükséges esetben vegye fontolóra a meglévő jogszabályok felülvizsgálatát annak érdekében, hogy az EU hasonló rendszerei még hatékonyabbá váljanak;

387.  kéri egy általános uniós alap létrehozását, amely megfelelő pénzügyi támogatást nyújt a visszaélést bejelentő olyan személyek számára, akiknek a megélhetése kerül veszélybe bűncselekmény, vagy egyértelműen közérdekű tények nyilvánosságra hozatala miatt;

388.  aggasztja, hogy a visszaélést bejelentő személyeket a megtorlástól való félelem gyakran visszatartja attól, hogy jelentsék aggályaikat, és hogy amennyiben a megtorlást nem szorítják vissza vagy nem büntetik, ez még inkább visszatartja a visszaélést lehetségesen bejelenteni kívánó személyeket; úgy véli, hogy az a tény, hogy az ötödik pénzmosási irányelv elismeri a visszaélést bejelentő személyek azon jogát, hogy biztonságos módon (azaz bonyolult nemzetközi ügyek esetén egyetlen kapcsolattartó ponton keresztül) terjesszék elő panaszukat az illetékes hatóságoknak, amikor fenyegetésnek vagy megtorlásnak vannak kitéve, továbbá a hatékony jogorvoslathoz való joguk elismerése jelentősen javítja azoknak a magánszemélyeknek a helyzetét, akik a pénzmosás vagy a terrorizmus finanszírozásának gyanúját jelentik a vállalaton belül vagy egy pénzügyi információs egységnek; sürgeti a tagállamokat, hogy időben ültessék át és megfelelően hajtsák végre az ötödik pénzmosási irányelvben meghatározott, a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló rendelkezéseket;

389.  üdvözli az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelmével kapcsolatban az Európai Parlament és a Tanács között folytatott intézményközi tárgyalások eredményét, és felhívja a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb fogadjanak el új előírásokat a visszaélést bejelentő személyek védelme érdekében olyan intézkedések révén, mint az egyértelmű bejelentési csatornák, a bizalmas eljárás, a jogi védelem, valamint a visszaélést bejelentő személyek üldözését megkísérlő személyekkel szembeni szankciók;

390.  emlékeztet arra, hogy az uniós tisztviselők a személyzeti szabályzat és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek(179) szerinti, visszaélést bejelentő személyek védelmét élvezik, és felkéri a tagállamokat, hogy vezessenek be hasonló előírásokat köztisztviselőik számára;

391.  úgy véli, hogy a munkaszerződések és az elbocsátási megállapodások részét képező titoktartási megállapodások semmi esetre sem akadályozhatják a munkavállalókat abban, hogy az illetékes hatóságoknak bejelentsék a jogszabályok és az emberi jogok megsértésének gyanúját(180); felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a visszaélésszerű titoktartási megállapodások elleni jogalkotási fellépés lehetőségét;

392.  megjegyzi, hogy a TAX3 bizottság felkérte a Julius Bär és a Danske Bank ügyében a visszaélését bejelentő személyeket, hogy tanúskodjanak a nyilvános parlamenti meghallgatáson(181); aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a visszaélést bejelentő személyek védelme a pénzügyi intézményekben nem teljes mértékben kielégítő, és hogy mind a munkaadók, mind a hatóságok megtorlásától való félelmük megakadályozhatja a visszaélést bejelentő személyeket abban, hogy bejelentsék a jogsértéseket; rendkívül sajnálja, hogy a Danske Bank ügyében a visszaélést bejelentő személy jogi korlátozások miatt nem tudta szabadon és teljes körűen megosztani a bankkal kapcsolatos belső információit;

393.  sajnálja, hogy a dán pénzügyi felügyeleti hatóság nem vette fel a kapcsolatot azzal a visszaélést bejelentővel, aki a Danske Banknál folyó súlyos pénzmosási tevékenységeket jelentette; úgy véli, hogy ez a mulasztás a dán pénzügyi felügyeleti hatóság súlyos gondatlanságának minősül, mivel nem tett eleget azon kötelességének, hogy lefolytassa a megfelelő vizsgálatokat a bankon keresztül lebonyolított nagymértékű és rendszerszintű pénzmosásra vonatkozó súlyos állításokat követően; felszólítja az érintett uniós és tagállami hatóságokat, hogy teljes körűen használják fel a visszaélést bejelentő személyek által szolgáltatott információkat, és a tőlük kapott információk alapján gyorsan és határozottan lépjenek fel;

394.  kéri tagállamokat, hogy az Európa Tanácson belül szorosan működjenek együtt annak érdekében, hogy a visszaélést bejelentők védelméről szóló ajánlást az Európa Tanácshoz valamennyi tagállama ültesse át a nemzeti jogába; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemzetközi fórumokon vállaljanak vezető szerepet a visszaélést bejelentő személyek védelmére vonatkozó, kötelező érvényű nemzetközi előírások elfogadásának előmozdításában;

395.  megjegyzi, hogy a visszaélést bejelentő személyek személyazonosságának bizalmas kezelése mellett, amely elengedhetetlen a bejelentő személy védelmének biztosításához, az anonim bejelentők számára további védelmet kell biztosítani a megvádoltak általi általánosított fenyegetések és az anonim bejelentést tevő személyek hiteltelenítésére irányuló támadások ellen;

396.  elismeri az újságírók előtt álló nehézségeket, amikor pénzmosási, adócsalási, adókijátszási és agresszív adótervezési ügyekben folytatnak oknyomozást, és ilyen ügyekről számolnak be; aggódik, amiért az oknyomozó újságírókat gyakran fenyegetések és megfélemlítések érik, ideértve közéleti részvétel elleni stratégiai perek révén alkalmazott jogi megfélemlítést is; felhívja a tagállamokat, hogy javítsák az újságírók, különösen a pénzügyi bűncselekmények vizsgálatában részt vevő újságírók védelmét;

397.  felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb hozzon létre az oknyomozó újságírás pénzügyi támogatására szolgáló rendszert, adott esetben egy állandó, elkülönített költségvetési tétel révén a független, minőségi tömegtájékoztatás és az oknyomozó újságírás támogatására az új többéves pénzügyi kereten belül;

398.  súlyosan elítéli az újságírók elleni erőszakot; döbbenettel emlékezik meg arról, hogy az elmúlt években pénzmosási vonatkozású kétes tevékenységeket vizsgáló újságírókat gyilkoltak meg Máltán és Szlovákiában(182); hangsúlyozza, hogy az Európa Tanács szerint az újságírók ellen elkövetett visszaélések és bűncselekmények jelentős visszatartó hatást gyakorolnak a véleménynyilvánítás szabadságára, és felerősítik az öncenzúra jelenségét;

399.  sürgeti a máltai hatóságokat, hogy használjanak fel minden rendelkezésre álló erőforrást annak érdekében, hogy előrelépést tegyenek Daphne Caruana Galizia oknyomozó újságíró meggyilkolását megrendelő felbujtók azonosítása terén; üdvözli a 26 nemzetközi újságírói és a tömegtájékoztatás szabadságáért küzdő szervezet azon kezdeményezését, hogy induljon független nyilvános vizsgálat a Daphne Caruana Galizia meggyilkolásának ügyében, és vizsgálják meg azt is, hogy a gyilkosságot el lehetett volna-e kerülni; sürgeti a máltai kormányt, hogy ezt a független nyilvános vizsgálatot haladéktalanul kezdje meg; megjegyzi azt is, hogy a máltai kormány a szakértelme megerősítése érdekében felvette a kapcsolatot nemzetközi szervezetekkel, például az Europollal, az FBI-jal és a Dán Kriminalisztikai Intézettel;

400.  üdvözli, hogy a szlovák hatóságok vádat emeltek a Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolása mögött álló feltételezett felbujtó és a gyilkosságok feltételezett elkövetői ellen; arra ösztönzi a szlovák hatóságokat, hogy folytassák a nyomozást a gyilkosságok ügyében, és gondoskodjanak az ügy valamennyi szempontjának teljes körű kivizsgálásáról, beleértve a bűncselekményekhez kapcsolódó esetleges politikai szálakat is; felszólítja a szlovák hatóságokat, hogy teljes körűen vizsgálják ki a Ján Kuciak nyomozásai során feltárt nagymértékű adókijátszási, héacsalási és pénzmosási ügyeket;

401.  sajnálja, hogy az oknyomozó újságírók, köztük Daphne Caruana Galizia, gyakran áldozatai visszaélésszerűen indított pereknek, amelyek célja a cenzúrázásuk, megfélemlítésük és elhallgattatásuk azáltal, hogy addig terhelik őket a jogi védelem költségeivel, amíg kénytelenek felhagyni a bírálattal és a ellenállással; emlékeztet arra, hogy ezek a visszaélésszerűen indított perek fenyegetik az alapvető demokratikus jogokat, például a véleménynyilvánítás szabadságát, a sajtószabadságot és a szabad információterjesztéshez és információszerzéshez való jogot;

402.  felszólítja a tagállamokat, hogy léptessenek életbe mechanizmusokat a közéleti részvétel elleni stratégiai perek megakadályozása érdekében; úgy véli, hogy ezeknek a mechanizmusoknak kellően figyelembe kell venniük a jó hírnévhez való jogot; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a ezen a területen teendő konkrét jogalkotási fellépés lehetőségét és jellegét;

403.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a svájci rágalmazási törvényeket Svácjban és világszerte a kritikusok elhallgattatására használják, mivel a bizonyítás terhe az alperesre, nem pedig a felperesre hárul; kiemeli, hogy ez nemcsak az újságírókat és a visszaélést bejelentő személyeket érinti, hanem az Európai Unióban működő jelentéstételt végzőket és a tényleges tulajdonosi nyilvántartás alapján kötelezett személyeket is, mivel abban az esetben, ha svájci tényleges tulajdonosok bejelentésére vonatkozik a kötelezettség, a bejelentő személy ellen rágalmazás miatt Svájcban büntetőeljárás indulhat(183);

9.Intézményi szempontok

9.1.Átláthatóság

404.  üdvözli a jó adóügyi kormányzással foglalkozó platform munkáját; megjegyzi, hogy a platform megbízatása 2019. június 16-ig szól; kéri e megbízatás meghosszabbítását vagy megújítását annak biztosítása érdekében, hogy a civil társadalom érdekeit és szakértelmét a tagállamok és a Bizottság meghallgassák; arra bátorítja a Bizottságot, hogy terjessze ki a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel foglalkozó szakértői csoport (EGMLTF) szakértői körét a magánszektorból (vállalkozások és nem kormányzati szervezetek) érkező szakértőkre is;

405.  hangsúlyozza, hogy az európai ombudsman megbízatással rendelkezik arra, hogy megvizsgálja, hogy az uniós intézmények hogyan alkalmazzák a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós szabályokat, ideértve a Tanács vagy az adózással kapcsolatos magatartási kódexszel foglalkozó csoport munkamódszereit is;

406.  emlékeztet az ombudsman által a Tanács munkamódszereivel kapcsolatban végzett saját kezdeményezésű vizsgálatra és 2018. február 9-i ajánlására, amely azt a következtetést vonta le, hogy hivatali visszásságnak minősül a Tanács azon gyakorlata, hogy nem teszi széles körben hozzáférhetővé a jogalkotási dokumentumokat, hogy aránytalan mértékben használja a „LIMITE” státuszmegjelölést, és szisztematikusan elmulasztja azon tagállamok azonosítását és nyilvántartásba vételét, amelyek állást foglalnak egy jogalkotási eljárásban(184);

407.  emlékeztet arra, hogy az adóztatás továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartozik, és hogy ezekben az ügyekben az Európai Parlament hatásköre korlátozott;

408.  kiemeli azonban, hogy az adócsalás, az adókijátszás és az agresszív adótervezés problémáit nem lehet hatékonyan kezelni az egyes tagállamok által; rosszallja ezért, hogy a Tanácshoz intézett kérések ellenére egyetlen lényeges dokumentumot sem bocsátottak a TAX3 bizottság rendelkezésére; komoly aggályát fejezi ki a pénzmosás, az adócsalás, az adókijátszás és az agresszív adótervezés ellen folytatott küzdelem terén tett jelentős előrelépésre, illetve az EUSZ előírásainak és a jóhiszemű együttműködés elvének(185) a kellő mértékű átláthatóság biztosítása és a többi uniós intézménnyel folytatott együttműködés révén való megfelelésre irányuló politikai akarat hiánya miatt a tagállamokban és Tanácsban;

409.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács, a Bizottság vagy a tagállamok által az Európai Parlament rendelkezésére bocsátott minősített és egyéb bizalmas információkhoz való hozzáférés jelenlegi szabályai jogilag nem egyértelműek, azonban az általános értelmezés szerint az akkreditált parlamenti asszisztensek nem tekinthetnek bele és nem vizsgálhatják meg a nem minősített „egyéb bizalmas információkat” a biztonságos olvasótermekben; felhív ezért egy olyan egyértelműen megfogalmazott rendelkezés újratárgyalt intézményközi megállapodás keretében történő bevezetésére, amely a szükséges ismeret elve alapján, a képviselőknek nyújtott támogató munkájuk során az akkreditált parlamenti asszisztensek számára dokumentumokhoz való hozzáférési jogot biztosít;

410.  sajnálja, hogy a többszöri meghívás ellenére a soros elnökség képviselői megtagadták, hogy megjelenjenek a TAX3 bizottság előtt és beszámoljanak a TAXE, a TAX2 és a PANA bizottság ajánlásainak végrehajtása terén tett előrelépésről; hangsúlyozza, hogy a Tanács soros elnöksége és az Európai Parlament különbizottságai és vizsgálóbizottságai közötti munkakapcsolatoknak általánosan bevett gyakorlatnak kellene lenniük;

9.2.A társasági adózásra vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoport

411.  megjegyzi, hogy a magatartási kódexszel foglalkozó csoport fokozza kommunikációs tevékenységét, és üdvözli különösen azt, hogy a nem együttműködő országok és területek uniós jegyzékének összeállításával összefüggésben félévente jelentést készít a Tanácsnak, leveleket küld a joghatóságoknak, és kötelezettségvállalásokat kap;

412.  sajnálja azonban, hogy az uniós jegyzék elkészítési folyamatával kapcsolatos eljárások átláthatatlanok, és felszólítja a tagállamokat, hogy a jegyzék következő frissítése során biztosítsák az átláthatóságot;

413.  üdvözli, hogy a magatartási kódexszel foglalkozó csoport elnöke megjelent a TAX3 bizottság előtt, szemben a csoport korábbi álláspontjával; megjegyzi azt is, hogy a TAX3 bizottság munkájának megkezdése óta rendelkezésre bocsátották a magatartási kódexszel foglalkozó csoport munkájáról szóló összeállításokat(186); sajnálja azonban, hogy ezeket a dokumentumokat nem tették közzé korábban, és fontos részei szerkesztésen mentek keresztül;

414.  hangsúlyozza, hogy a fent említett ombudsmani ajánlások a magatartási kódexszel foglalkozó csoportra is érvényesek, amelynek biztosítania kell a szükséges tájékoztatást, különös tekintettel a tagállamok káros adózási gyakorlataira és az uniós jegyzék elkészítésére;

415.  felhívja a magatartási kódexszel foglalkozó csoportot, hogy hozzon további intézkedéseket ülései átláthatóságának biztosítása érdekében, különösen azáltal, hogy a különböző tagállamok álláspontját legkésőbb az ülést követő hat hónapon belül nyilvánosságra hozza a megvitatott napirendben;

416.  kéri a Bizottságot, hogy készítsen jelentést a társasági adózásra vonatkozó magatartási kódex végrehajtásáról és az adóügyi állami támogatás alkalmazásáról a magatartási kódex N. preambulumában meghatározottaknak megfelelően(187);

417.  úgy véli, hogy a magatartási kódexszel foglalkozó csoport megbízatását aktualizálni kell, mivel a káros uniós adózási gyakorlatok értékelésén túlmutató ügyekkel is foglalkozik, ami több annál, mint hogy egyszerűen technikai hozzájárulást nyújt a Tanács döntéseihez; a csoport által végzett munka jellege alapján, ami politikai jellegű is, szorgalmazza, hogy ezeket a feladatokat helyezzék vissza egy olyan keretbe, amely lehetővé teszi a demokratikus ellenőrzést vagy felügyeletet, kezdve az átláthatóság alkalmazásával;

418.  ebben az összefüggésben szorgalmazza, hogy tagjai felsorolásának közzétételével orvosolják a magatartási kódexszel foglalkozó csoport összetételének átláthatatlan jellegét;

9.3.Az uniós jog érvényesítése

419.  felszólítja az újonnan megválasztott Parlamentet, hogy kezdeményezze a dokumentumokhoz való, a TAXE, a TAX2, a PANA és a TAX3 bizottság által kért hozzáférés terén elért előrelépés átfogó értékelését, összehasonlítva a benyújtott kérelmeket a Tanács és más uniós intézmények által jóváhagyott kérelmekkel, és szükség esetén kezdeményezze a szükséges eljárási és/vagy jogi intézkedéseket;

420.  felszólít arra, hogy a Bizottság szervezeti rendszerén hozzák létre az uniós adópolitika koherenciájával és koordinációjával foglalkozó új központot, amelyet fel kell hatalmazni arra, hogy uniós szinten értékelje és ellenőrizze a tagállamok adópolitikáját és biztosítsa, hogy a tagállamok ne vezessenek be káros adóügyi intézkedéseket;

9.4.Együttműködés a nem intézményi résztvevőkkel

421.  üdvözli a TAX3 bizottság megbízatása alatti tevékenységek áttekintésének IV.3. pontjában felsorolt érdekelt feleknek a TAX3 bizottság meghallgatásán való részvételét és hozzájárulását; sajnálattal állapítja meg, hogy a TAX3 bizottság megbízatása alatti tevékenységek áttekintésének IV.4. pontjában felsorolt érdekelt felek elutasították a TAX3 bizottság meghallgatásain való részvételt; megjegyzi, hogy nem sikerült visszatartó erejű szankciót találni azokra az esetekre, amikor az elutasítást nem indokolták meg;

422.  felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy állapodjanak meg a nem együttműködő nem intézményi felek nyilvánosan elérhető és rendszeresen frissített jegyzékének létrehozásáról a lobbisták kötelező átláthatósági nyilvántartásáról szóló intézményközi megállapodásban; eközben úgy véli, hogy nyilvántartást kell vezetni azokról a szakemberekről és szervezetekről, akik jogos indok nélkül tagadták meg a TAXE, a TAX2, a PANA és a TAX3 bizottság meghallgatásain való részvételt; felkéri az uniós intézményeket, hogy tartsák szem előtt ezt a hozzáállást az érintett felekkel folytatott bármely jövőbeli tárgyalás során, és vonják vissza az intézményekbe szóló belépőkártyáikat;

9.5.A Parlament vizsgálati joga

423.  úgy véli, hogy alapvető fontosságú a vezetők demokratikus ellenőrzéséhez, hogy a Parlamentet olyan vizsgálati joggal ruházzák fel, amely hasonlít az uniós tagállamok nemzeti parlamentjeinek hatásköreihez; meggyőződése, hogy e szerep ellátásához a Parlamentnek megfelelő hatáskörrel kell rendelkeznie ahhoz, hogy tanúkat idézzen be, tanúkat kötelezzen megjelenésre, valamint dokumentumok bemutatását írja elő;

424.  meggyőződése, hogy ezen jogok gyakorlásához a tagállamoknak el kell fogadniuk, hogy szankciókat léptetnek életbe azon személyekkel szemben, akik nem jelennek meg, vagy nem mutatják be a kért dokumentumokat a nemzeti parlamenti vizsgálatokra vonatkozó nemzeti jogszabályokkal összhangban;

425.  sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy lépjenek fel a Parlament vizsgálati jogkörének gyakorlására vonatkozó részletes rendelkezésekről szóló rendeletjavaslatról folyó tárgyalások megfelelő időben történő lezárása érdekében;

9.6.Egyhangúság kontra minősített többségi szavazás

426.  megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy adott esetben alkalmazza az EUMSZ 116. cikkében meghatározott eljárást, amely lehetővé teszi az egyhangúsági követelmény megváltoztatását olyan esetekben, amelyekben a Bizottság megállapítja, hogy a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közötti különbségek torzítják a verseny feltételeit a belső piacon;

427.  üdvözli a Bizottság „Úton a hatékonyabb és demokratikusabb uniós adópolitikai döntéshozatal felé” című közleménye révén tett hozzájárulását, amelyben ütemtervet javasol az adópolitikai kérdésekre vonatkozó minősített többségi szavazás tekintetében azokra az esetekre, amelyekben az adócsalás, az adókijátszás és az agresszív adótervezés elleni küzdelmet célzó létfontosságú jogalkotási eljárások és kezdeményezések blokkolása a Tanácsban a tagállamok nagy többségének hátrányára történt; üdvözli, hogy néhány tagállam támogatásáról biztosította ezt a javaslatot(188);

428.  hangsúlyozza, hogy továbbra is minden forgatókönyvet fontolóra kell venni, nemcsak azt, hogy az áthidaló klauzulán keresztül az egyhangúságról áttérnek a minősített többségi szavazásra; felhívja az Európai Tanácsot, hogy ezzel a ponttal egészítse ki a 2019 vége előtti csúcstalálkozók valamelyikének napirendjét, hogy eredményes vitát lehessen folytatni arról, hogy az egységes piac működése érdekében hogyan lehet megkönnyíteni az adóügyekkel kapcsolatos döntéshozatalt;

9.7.Nyomon követés

429.  úgy véli, hogy a TAXE, TAX2, PANA és TAX3 bizottságok munkáját folytatni kell a következő parlamenti ciklusban, mégpedig egy Parlamenten belüli állandó szervezeti egység formájában, például a Gazdasági és Monetáris Bizottság (ECON) egyik albizottságaként, ami lehetővé teszi, hogy a bizottságok részt vehessenek egymás munkájában;

o
o   o

430.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Gazdasági és Pénzügyi Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az európai felügyeleti hatóságoknak, az Európai Ügyészségnek, az Európai Központi Banknak, a Moneyvalnak, a tagállamoknak, a nemzeti parlamenteknek, az ENSZ-nek, a G-20 csoportnak, a Pénzügyi Akció Munkacsoportnak és az OECD-nek.

(1) 2018. március 1-jei határozat a pénzügyi bűncselekmények, adókijátszási és adókikerülési ügyek különbizottságának (TAX3) létrehozásáról, feladatairól, összetételéről és megbízatásának idejéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0048). (2) Az Európai Parlament 2015. november 25-i állásfoglalása a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről (HL C 366., 2017.10.27., 51. o.). (3) Az Európai Parlament 2016. július 6-i állásfoglalása a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről (HL C 101., 2018.3.16., 79. o.). (4) HL C 399., 2017.11.24., 74. o. (5) 2017. december 13-i ajánlás a Tanácshoz és a Bizottsághoz a pénzmosással, az adókikerüléssel és az adókijátszással kapcsolatos vizsgálatot követően (HL C 369., 2018.10.11., 132. o.). (6) A társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételével, összehangolásával és közelítésével és a TAXE1 állásfoglalásaival kapcsolatos 2016. március 16-i közös nyomon követés, a TAXE2 állásfoglalásának 2016. november 16-i nyomon követése és a PANA állásfoglalásának 2018. áprilisi nyomon követése. (7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0475. (8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0183. (9) Scherrer A. és E. Thirion: Citizenship by Investment (CBI) and Residency by Investment (RBI) schemes in the EU, az Európai Parlament Kutatószolgálata, Európai Parlament, 2018. október; Korver: Money laundering and tax evasion risks in free ports, az Európai Parlament Kutatószolgálata, Európai Parlament, 2018. október; és I. Kiendl Kristo és E. Thirion: An overview of shell companies in the European Union, az Európai Parlament Kutatószolgálata, Európai Parlament, 2018. október. (10) Lamensch M. és Ceci, E., A „VAT fraud: Economic impact, challenges and policy issues” című tanulmány, Európai Parlament, Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály, 2018. október 15. (11) Houben R. és Snyers A., „Cryptocurrencies and blockchain” Európai Parlament, Uniós Belső Politikák Főigazgatósága, A. Tematikus Főosztály – Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály, 2018. július 5., és Hadzhieva E., „Impact of Digitalisation on International Tax Matters” Európai Parlament, Uniós Belső Politikák Főigazgatósága, A. Tematikus Főosztály – Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály, 2019. február 15. (12) „Tanulmány az agresszív adótervezés szerkezetéről és a mutatókról – Zárójelentés” (Taxation paper 61., 2016. január 27.), „Az adótervezés hatása az előzetes effektív adókulcsokra” (Taxation paper 64., 2016. október 25.) és „Agresszív adótervezési mutatók – Zárójelentés” (Taxation paper 71., 2018. március 7.). (13) A Tanács (EU) 2016/1164 irányelve (2016. július 12.) a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról (HL L 193., 2016.7.19., 1. o.). (14) A Tanács (EU) 2017/952 irányelve (2017. május 29.) az (EU) 2016/1164 irányelvnek a harmadik országokat érintő hibrid struktúrákból adódó diszkrepanciák tekintetében történő módosításáról (HL L 144., 2017.6.7., 1. o.). (15) Ide értendők az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcseréről szóló irányelv (a Tanács (EU) 2015/2376 irányelve (2015. december 8.) a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról (HL L 332., 2015.12.18., 1. o., DAC3)), az országonkénti jelentések adóhatóságok közötti cseréjéről szóló irányelv (a Tanács (EU) 2016/881 irányelve (2016. május 25.) a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról (HL L 146., 2016.6.3., 8. o., DAC4)), a pénzmosás elleni küzdelmet szolgáló információkhoz való adóhatósági hozzáférésről, a tényleges tulajdonjogról és egyéb ügyfél-átvilágításról szóló irányelv (a Tanács (EU) 2016/2258 irányelve (2016. december 6.) a 2011/16/EU irányelvnek a pénzmosás elleni küzdelmet szolgáló információkhoz való adóhatósági hozzáférés tekintetében történő módosításáról (HL L 342., 2016.12.16., 1. o., DAC5)), az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókkal kapcsolatosan az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcseréről szóló irányelv (a Tanács (EU) 2018/822 irányelve (2018. május 25.) a 2011/16/EU irányelvnek az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókkal kapcsolatosan az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról (HL L 139., 20.6.5., 1. o. (DAC6)). (16) Javaslat a közös társaságiadó-alapról szóló tanácsi irányelvre, 2016. október 25. (COM(2016)0685) és javaslat a közös összevont társaságiadó-alapról (KÖTA) szóló tanácsi irányelvre, 2016. október 25. (COM(2016)0683). (17) Az intézkedéscsomag magában foglalja az „Elérkezett az idő a digitális gazdaságra vonatkozó modern, méltányos és hatékony adóztatási keret létrehozására” című, 2018. március 21-i bizottsági közleményt (COM(2018)0146), a jelentős digitális jelenlétre kivetendő társasági adóra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló, 2018. március 21-i javaslatot (COM(2018)0147), az egyes digitális szolgáltatások nyújtásából származó bevételek után fizetendő digitális szolgáltatási adó közös rendszeréről szóló tanácsi irányelvre irányuló, 2018. március 21-i javaslatot (COM(2018)0148) és a jelentős digitális jelenlétre kivetendő társasági adóról szóló, 2018. március 21-i bizottsági ajánlást (C(2018)1650). (18) 2016. április 12-i javaslat a 2013/34/EU irányelvnek a társaságiadó-információk egyes vállalkozások és fióktelepek általi közzététele tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (COM(2016)0198). (19) HL C 224., 2018.6.27., 107. o. (20) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o.). (21) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/843 irányelve (2018. május 30.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 irányelv, valamint a 2009/138/EK és a 2013/36/EU irányelv módosításáról (HL L 156., 2018.6.19., 43. o.). (22) A Bizottság 2016. február 2-i közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – Cselekvési terv a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem fokozásáról (COM(2016)0050). (23) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0216. (24) A Fiat és Starbucks vállalatokkal és a belgiumi többletnyereségadó-megállapítási rendszerrel kapcsolatban, valamint a McDonald's, az Apple és az Amazon vállalattal szemben az állami támogatással kapcsolatos vizsgálatok megindításáról szóló határozatok. (25) HL C 265., 2017.8.11., 59. o. (26) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0014. (27) A Parlament eljárási szabályzata szerint a bizottság neve legfeljebb négy betűre rövidíthető, így az adózással foglalkozó korábbi ideiglenes bizottságokra TAXE, TAX2, PANA és TAX3 néven hivatkozunk. Meg kell azonban jegyezni, hogy „A feltételes adómegállapításokkal és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekkel foglalkozó különbizottság felállítása” kizárólag a TAX2-re utal. (28) Például a financializáció. (29) Például olyan szoftverek használata, amelyekkel az elektronikus pénztárgépekből vagy kasszarendszerekből automatikusan pénzt sikkasztanak, vagy a harmadik felek által végzett bérszámfejtés egyre szélesebb körben történő igénybe vétele, aminek a segítségével a csalók törvényes adóbevételeket vonhatnak el. (30) Gunnarsson A., Schratzenstaller M. és Spangenberg U.: Gender equality and taxation in the European Union (Nemek közötti egyenlőség és adózás az Európai Unióban), Európai Parlament, Uniós Belső Politikák Főigazgatósága, C. (Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi) Tematikus Főosztály, 2017. március 15.; Grown C. és Valodia I (szerkesztők): Taxation and Gender Equity: A Comparative Analysis of Direct and Indirect Taxes in Developing and Developed Countries (Adózás és nemek közötti egyenlőség: A fejlődő és a fejlett országokbeli közvetlen és közvetett adók összehasonlító elemzése), Routledge, 2010, 32–74. o., 309–310. o. és 315. o.; Action Aid: Value-Added Tax (VAT) (A hozzáadottérték-adó (héa)), Progresszív adózási szakpolitikai tájékoztató, 2018; és Stotsky J. G.: Gender and Its Relevance to Macroeconomic Policy: A Survey (Nemek közötti egyenlőség a makrogazdasági politika szempontjából: felmérés), az IMF WP/06/233. sz. munkadokumentuma, 42. o. (31) A TAX3 2018. január 24-i meghallgatása az uniós adórésről: lásd a 4. ábrát. (32) Az Európai Parlament 2018. november 14-i állásfoglalása a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről, (49) bekezdés (Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0449). (33) Lásd az Európai Parlament 2017. december 13-i, a Tanácshoz és a Bizottsághoz a pénzmosással, az adókikerüléssel és az adókijátszással kapcsolatos vizsgálatot követően intézett ajánlásának (63) bekezdését (HL C 369., 2018.10.11., 132. o.). (34) A 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben – A Parlament álláspontja a megállapodás érdekében és az Európai Parlament 2019. január 17-én elfogadott módosításai az adóügyi együttműködést szolgáló „Fiscalis” program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0039). (35) Crivelli E., De Mooij R. A., és Keen M.: Base Erosion, Profit Shifting and Developing Countries (Adóalap-erózió, nyereségátcsoportosítás és a fejlődő országok), 2015. (36) Tax Policies in the European Union 2017 Survey (Adópolitika az Európai Unióban, 2017-es felmérés), ISBN 978-92-79-72282-0). (37) Tørsløv T. R., Wier L. S. és Zucman G.: The missing profits of nations (Az országok kieső nyeresége), National Bureau of Economic Research, 24701. sz. munkadokumentum, 2018. (38) Richard Murphy: „The European Tax Gap” (Az európai adórés), 2019 –http://www.taxresearch.org.uk/Documents/EUTaxGapJan19.pdf (39) A Washingtonba látogató küldöttség jelentéseA TAX3 2018. november 27-i nyilvános meghallgatásának szó szerinti jegyzőkönyve. (40) A Tanács (EU) 2018/822 irányelve (2018. május 25.) a 2011/16/EU irányelvnek az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókkal kapcsolatosan az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról (HL L 139., 2018.6.5., 1. o.). (41) Study on Structures of Aggressive Tax Planning and Indicators – Final Report (Tanulmány az agresszív adótervezés struktúráiról és mutatóiról – Végleges jelentés) (Taxation paper No 61, 2016. január 27.) és Tax policies in the EU – 2017 Survey (Adópolitika az Európai Unióban – 2017-es felmérés). (42) Néha az adókijátszást „lehetővé tevő” vagy „előmozdító” személyekként említik őket. (43) Javaslat a különböző tagállambeli társult vállalkozások közötti kamat- és jogdíjfizetések közös adózási rendszeréről szóló tanácsi irányelvre, 2011. november 11. (COM(2011)0714). (44) Hearson M.: The European Union’s Tax Treaties with Developing Countries: leading By Example? (Az Európai Unió fejlődő országokkal kötött adóegyezményei: Példamutatás?), 2018. szeptember 27. (45) Az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos átfogó keretrendszer által jóváhagyott szakpolitikai feljegyzés: „Addressing the Tax Challenges of the Digitalisation of the Economy” (A gazdaság digitalizációjának adózással kapcsolatos kihívásai), 2019. január 29. (46) Lásd: OECD Transfer Pricing Guidelines for Multinational Enterprises and Tax Administrations 2017 (OECD transzferár irányelvek a multinacionális vállalkozások es az adóhatóságok számára), 2017. július 10. (47) 2019. január 24-i nyilvános meghallgatás az adórés értékeléséről és a gazdaság digitalizálásával kapcsolatos adózási kihívások kezeléséről, OECD szakpolitikai feljegyzés, megjelenés: 2019. január 29. (48) Az Európai Parlament 2015. november 25-i állásfoglalása a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről (HL C 366., 2017.10.27., 51. o., (96) bekezdés). (49) Lásd fent. A tanulmányok áttekintést adnak a tagállamok agresszív adótervezési konstrukciókkal szembeni kitettségéről, amelyek az adóalapjukat érintik (erózió vagy növekedés). Bár ennek a jelenségnek nincs külön mutatója, mindazonáltal létezik olyan mutatókészlet, amelyet „bizonyítéknak” tekintenek. (50) HL C 72. E, 2014.3.11., 1. o. (51) Erre a digitális vállalkozások adózásáról szóló intézkedéscsomagot kísérő, 2018. március 21-i hatástanulmány szolgáltat bizonyítékot (SWD(2018)0081), amely szerint a digitális vállalkozások átlagosan mindössze 9,5%-os tényleges adókulccsal számolhatnak, szemben a hagyományos üzleti modellekkel, ahol ez a mérték 23,2%. (52) UNCTAD, World Investment Report 2018 (2018-as beruházási világjelentés). (53) Addressing the Tax Challenges of the Digitalisation of the Economy (A gazdaság digitalizálásával kapcsolatos adózási kihívások kezelése) – Szakpolitikai feljegyzés, megjelenés: 2019. január 29. (54) A Gazdasági és Pénzügyi Tanács 2019. március 12-i következtetései. (55) KiesKompas, Public Perception towards taxing digital companies in six countries (A digitális vállalkozások megadóztatásának társadalmi megítélése hat országban), 2018. december. (56) COM(2018)0148. (57) Adózási trendek az Európai Unióban, 3. táblázat: A legmagasabb, jogszabályban meghatározott társaságiadó-kulcsok (bírságokkal együtt), 1995-2018, Európai Bizottság, 2018. (58) Addressing the Tax Challenges of the Digitalisation of the Economy (A gazdaság digitalizálásával kapcsolatos adózási kihívások kezelése) – Szakpolitikai feljegyzés, az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos átfogó keretrendszer által 2019. január 23-án jóváhagyva. (59) Ugyanott. (60) OECD, Resumption of Application of Substantial Activities Factor to No or only Nominal Tax Jurisdictions – Inclusive Framework on BEPS: Action 5 (Az érdemi tevékenységekkel kapcsolatos tényezőre vonatkozó új globális előírás ismételt alkalmazása az adómentes vagy csak nominális adókulcsot alkalmazó joghatóságokra – az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos átfogó keretrendszer: 5. intézkedés), 2018. (61) Nyilvános meghallgatás (2018. november 27.): „Az EU-n belüli állítólagos agresszív adótervezési rendszerek”. (62) „Elérkezett az idő a digitális gazdaságra vonatkozó modern, méltányos és hatékony adóztatási keret létrehozására” című bizottsági közlemény (COM(2018)0146). (63) 2019. január 24-i nyilvános meghallgatás az adórés értékeléséről. (64) Az EJEB 2015. június 16-i (787/14. sz.) ítélete, van Weerelt kontra Hollandia. (65) Az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdése. (66) Joint International Taskforce on Shared Intelligence and Collaboration. (67) Lásd még: Az Európai Parlament 2017. december 13-i ajánlása a Tanácshoz és a Bizottsághoz a pénzmosással, az adókikerüléssel és az adókijátszással kapcsolatos vizsgálatot követően (HL C 369., 2018.10.11., 132. o.). (68) 2019. január 24-i nyilvános meghallgatás az adórés értékeléséről. (69) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/36/EU irányelve (2013. június 26.) a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 63. o.). (70) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/34/EU irányelve (2013. június 26.) a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.). (71) Ahogy azt az Európai Unió Bírósága már 1974-ben megállapította. (72) 2018. június 20-i határozat a Luxemburg által az ENGIE számára nyújtott állami támogatásról (SA.44888); 2017. október 4-i határozat a Luxemburg által az Amazon számára nyújtott állami támogatásról (SA.38944); 2016. augusztus 30-i határozat az Írország által az Apple számára nyújtott állami támogatásról (SA.38373); 2016. január 11-i határozat a következő tárgyban: „A többletnyereség belgiumi adómentessége – a jövedelemadóról szóló, 1992. évi törvény 185. cikke (2) bekezdésének b) pontja” (SA.37667); 2015. október 21-i határozat a Hollandia által a Starbucks számára nyújtott állami támogatásról (SA.38374); és 2015. október 21-i határozat a Luxemburg által a Fiat számára nyújtott állami támogatásról (SA.38375). Mind a hat határozattal kapcsolatban eljárások vannak folyamatban az Európai Unió Bírósága és a Törvényszék előtt. (73) 2018. szeptember 19-i határozat a következő tárgyban: „A McDonald’s-nak nyújtott állítólagos támogatás – Luxemburg” (SA.38945). (74) „Az Inter IKEA számára nyújtott lehetséges állami támogatás” tárgyában 2017. december 18-án indított vizsgálat (SA.46470) és „Az Egyesült Királyság multinacionális vállalatokra vonatkozó adórendszere (az ellenőrzött külföldi társaságra vonatkozó szabályok)” tárgyában 2018. október 26-án indított eljárás (SA.44896). (75) A 2019. március 7-i határozat a következő tárgyban: „A Huhtamakinak nyújtott állítólagos támogatás – Luxemburg” (SA.50400). (76) http://europa.eu/rapid/press-release_IP-18-5831_en.htm (77) Mint például az Írország által az Apple számára nyújtott állami támogatásról szóló 2016. augusztus 30-i határozat esetében is (SA.38373). A szóban forgó feltételes adómegállapításokat Írország 1991. január 29-én és 2007. május 23-án adta ki. (78) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1132 irányelve (2017. június 14.) a társasági jog egyes vonatkozásairól (HL L 169., 2017.6.30., 46. o.). (79) A TAX3 bizottság rigai (Lettország) küldöttségének kiküldetési jelentése, 2018. augusztus 30–31. (80) Kiendl Kristo I. és Thirion E., An overview of shell companies in the European Union (A postafiókcégek áttekintése az Európai Unióban), az Európai Parlament Kutatószolgálata, PE 627.129, Európai Parlament, 2018. október, 23. o. (81) Kiendl Kristo I. és Thirion E., az idézett mű, 23. o.; „Tanulmány az agresszív adótervezés szerkezetéről és a mutatókról – Zárójelentés” (Taxation paper 61., 2016. január 27.), „Az adótervezés hatása az előzetes effektív adókulcsokra” (Taxation paper 64., 2016. október 25.) és „Agresszív adótervezési mutatók – Zárójelentés” (Taxation paper 71., 2018. március 7.). (82) IHS, Aggressive tax planning indicators (Agresszív adótervezési mutatók), készült az Európai Bizottság Adóügyi és Vámuniós Főigazgatósága számára. Taxation papers, 71. sz. munkadokumentum, 2018. március 7. (83) Az EUMSZ 113. cikke. (84) Study and Reports on the VAT Gap in the EU-28 Member States (A héabevétel-kiesés vizsgálata a 28 uniós tagállamban és az erről szóló jelentések): 2018. évi zárójelentés / TAXUD/2015/CC/131. (85) Lásd a Bizottság sajtóközleményét. (86) COM(2017)0569, COM(2017)0568 és COM(2017)0567. (87) COM(2018)0329. (88) Javaslat – A Tanács irányelve a 2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottértékadó-rendszer egyes szabályainak harmonizálása és egyszerűsítése tekintetében történő módosításáról, valamint a tagállamok közötti kereskedelem adóztatására vonatkozó végleges rendszer bevezetéséről (COM(2017)0569). (89) Az Európai Parlament 2018. október 3-i jogalkotási állásfoglalása a 2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottértékadó-rendszer egyes szabályainak harmonizálása és egyszerűsítése tekintetében történő módosításáról, valamint a tagállamok közötti kereskedelem adóztatására vonatkozó végleges rendszer bevezetéséről szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0366). (90) Javaslat – A Tanács irányelve a 2006/112/EK irányelvnek és a 2009/132/EK irányelvnek a szolgáltatásnyújtásra és a termékek távértékesítésére vonatkozó bizonyos hozzáadottértékadó-kötelezettségek tekintetében történő módosításáról (COM(2016)0757). (91) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0367. (92) Javaslat – A Tanács irányelve a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozás tekintetében történő módosításáról (COM(2018)0021). (93) Az Európai Parlament 2018. szeptember 11-i jogalkotási állásfoglalása a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozás tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0319). (94) Javaslat – A Tanács irányelve a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2016. december 21-i 2006/112/EK irányelvnek az általános fordított adózási mechanizmusnak termékek és szolgáltatások egy bizonyos határértéket meghaladó értékesítésére vonatkozó ideiglenes alkalmazása tekintetében történő módosításáról (COM(2016)0811). (95) Számvevőszék, Gyorsvizsgálat: Héa-visszatérítés a kohézió területén: az uniós források felhasználása gyakran szabálytalan és elmarad az optimálistól, 2018. november 29. (96) A Számvevőszék 2018. november 22-i 9/2018. sz. véleménye a csalás elleni uniós program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról. (97) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1371 irányelve (2017. július 5.) az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről (HL L 198., 2017.7.28., 29. o.), különösen annak 3. és 15. cikke. (98) R. T. Ainsworth, M. Alwohabi, M. Cheetham és C. Tirand: „A VATCoin Solution to MTIC Fraud: Past Efforts, Present Technology, and the EU’s 2017 Proposal” [VATCoin – Megoldás a csalárd kereskedő beiktatásával elkövetett Közösségen belüli csalásokra: Múltbeli erőfeszítések, jelenlegi technológia és az EU 2017-es javaslata], Boston University School of Law, Law and Economics Series Paper, 18-08. sz., 2018. március 26. Lásd még: R. T. Ainsworth, M. Alwohabi és M. Cheetham: „VATCoin: Can a Crypto Tax Currency Prevent VAT Fraud?” [VATCoin: Meg tudja akadályozni az adózási kriptovaluta a héacsalást?], Tax Notes International, 84. kötet, 2016. november 14. (99) A Tanács (EU) 2017/2454 rendelete (2017. december 5.) a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködésről és csalás elleni küzdelemről szóló 904/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 348., 2017.12.29., 1. o.). (100) Lamensch M. és Ceci E.: „VAT fraud: Economic impact, challenges and policy issues” [Héacsalás: Gazdasági hatás, kihívások és politikai kérdések], Európai Parlament, Belső Politikák Főigazgatósága, A. (Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi) Tematikus Főosztály, 2018. október 15. (101) Uo. (102) Gunnarsson A., Schratzenstaller M. és Spangenberg U.: Gender equality and taxation in the European Union (Nemek közötti egyenlőség és adózás az Európai Unióban), Európai Parlament, Belső Politikák Főigazgatósága, C. (Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi) Tematikus Főosztály, 2017. január 17. (103) A Bizottság „Adópolitika az Európai Unióban – a következő évek prioritásai” című közleménye (COM(2001)0260). (104) 18 tagállamban létezik az RBI valamilyen formája, és köztük négy olyan tagállam van, amelyik az RBI-rendszer mellett CBI-rendszert is működtet: Bulgária, Ciprus, Málta és Románia. 10 tagállamnak nincs ilyen rendszere: Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Németország, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia és Svédország. Forrás: Scherrer A. and Thirion E., Citizenship by investment (CBI) and residency by investment (RBI) schemes in the EU (Befektetői állampolgársági programok (CBI) és befektetői letelepedési programok (RBI) az EU-ban), EPRS, PE 627.128, Európai Parlament, 2018. október, 12–13. és 55–56. o.; ISBN: 978-92-846-3375-3. (105) Lásd a fent‑említett tanulmányt. Más tanulmányok nagyobb számokat adnak meg, az RBI-vel együtt is. (106) Transparency International és Global Witness, European Getaway: Inside the Murky World of Golden Visas (Európai menedék: az aranyvízumok homályos világán belül), 2018. október 10. (107) A ciprusi „Befektetői állampolgársági program: kivételes honosítási rendszer befektetőknek”, a befektetésért tartózkodási engedélyt adó ciprusi rendszer, a máltai lakossági befektetői állampolgársági program és a máltai tartózkodási és vízumprogram. (108) Korver R., „Money Laundering and tax evasion risks in free ports” (Pénzmosás és adókijátszási kockázatok a szabadkikötőkben), EPRS, PE: 627.114, 2018. október; ISBN: 978-92-846-3333-3. (109) Az Európai Bizottság listája a vámszabad övezetekről. (110) Korver R., op. cit. (111) Korver R., op. cit. (112) Az Európai Parlament 2017. december 13-i ajánlása a Tanácshoz és a Bizottsághoz a pénzmosással, az adókikerüléssel és az adókijátszással kapcsolatos vizsgálatot követően (HL C 369., 2018.10.11., 132. o.). (113) Az Európai Parlament 2017. december 13-i ajánlása a Tanácshoz és a Bizottsághoz a pénzmosással, az adókikerüléssel és az adókijátszással kapcsolatos vizsgálatot követően (HL C 369., 2018.10.11., 132. o.). (114) From illegal markets to legitimate businesses: the portfolio of organised crime in Europe [Az illegális piactól a legális üzleti tevékenységig: európai körkép a szervezett bűnözésről], a szervezett bűnözés feltérképezésére irányuló OCP-projekt zárójelentése, 2015. március. (115) http://www.europarl.europa.eu/news/hu/press-room/20171211IPR90024/new-eu-wide-penalties-for-money-launderingA Bizottság 2016. december 21-i javaslata a pénzmosással szembeni büntetőjogi fellépésről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (COM(2016)0826). (116) UNODC. (117) Lásd például az Európai Parlament 2017. szeptember 13-i állásfoglalását a korrupcióról és az emberi jogokról a harmadik országokban (HL C 337., 2018.9.20., 82. o.), 35. és 36. bekezdés, valamint a Tanács 2018. december 10-én Brüsszelben tartott 3662. ülésének (Külügyek Tanácsa) kimenetele. (118) Az Európai Parlament 2019. február 14-i jogalkotási állásfoglalása (Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0121). (119) 2018. július 19-én a Bizottság az Európai Unió Bírósága elé idézte Görögországot és Romániát a negyedik pénzmosási irányelv nemzeti jogba történő átültetésének elmulasztása miatt. Írország a szabályoknak csak egy nagyon korlátozott részét ültette át, és szintén a Bíróság elé idézték. 2019. március 7-én a Bizottság Ausztriának és Hollandiának indokolással ellátott véleményt, a Cseh Köztársaságnak, az Egyesült Királyságnak, Magyarországnak, Olaszországnak, Svédországnak és Szlovéniának pedig felszólító levelet küldött a negyedik pénzmosási irányelv teljes körű átültetésének elmulasztása miatt. (120) Hollandia Államügyészi Szolgálata, 2018. szeptember 4. (121) Európai Parlament, Uniós Belső Politikák Főigazgatósága, Gazdasági Kormányzás Támogatási Osztálya, a „Money laundering - Recent cases from a EU banking supervisory perspective” [Pénzmosás – A legutóbbi ügyek uniós bankfelügyeleti szempontból] című mélyreható elemzés, 2018. április, PE 614.496. (122) Bruun és Hjejle: Report on the Non-Resident Portfolio at Danske Bank’s Estonian Branch [Jelentés a Danske Bank észtországi fiókjának adóügyi illetőséggel nem bíró személyekhez kapcsolódó portfóliójáról], Koppenhága, 2018. szeptember 19. (123) Uo. (124) Uo. (125) A Bizottság a máltai Pénzügyi Információs Elemzési Egységnek címzett 2018. november 8-i véleménye az 1093/2010/EU rendelet 17. cikkének (4) bekezdése alapján az uniós jog betartásához szükséges intézkedésekről (C(2018)7431). (126) Málta Európai Unió melletti állandó képviselőjének 2018. december 20-i válaszlevele a TAX3 bizottság elnökének 2018. december 7-i levelére. (127) A közös nyomozócsoportok létrehozásáról szóló megállapodásmintáról szóló tanácsi állásfoglalás melléklete alapján (HL C 18., 2017.1.19., 1. o.). (128) Vitaanyag az Európai Unió pénzmosás elleni és prudenciális felügyeleti szervei közötti zökkenőmentes együttműködés útitervének lehetséges elemeiről, 2018. augusztus 31. (129) A TAX3 bizottságban 2019. február 27-én sorra kerülő szavazáskor még folytak az intézményközi tárgyalások. (130) 2018. szeptember 24-i levél Tiina Astola részére az uniós jog lehetséges megsértésének az 1093/2010/EU rendelet 17. cikke szerinti kivizsgálására irányuló kérésről. (131) COM(2018)0213. (132) Az Európai Parlament 2017. december 13-i ajánlása a Tanácshoz és a Bizottsághoz a pénzmosással, az adókikerüléssel és az adókijátszással kapcsolatos vizsgálatot követően (HL C 369., 2018.10.11., 132. o.). (133) Pénzügyi Akció Munkacsoport, Regulation of virtual assets (A virtuális eszközök szabályozása), 2018. október 19. (134) A TAX3 bizottság 2019. február 6. és 8. között Észtországba és Dániába indított küldöttségének jelentése. (135) HL L 303., 2018.11.28., 1. o. (136) HL L 284., 2018.11.12., 22. o. (137) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/42/EU irányelve (2014. április 3.) a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról (HL L 127., 2014.4.29., 39. o.). (138) C(2019)0646. (139) SWD(2018)0362. (140) A TAX3 bizottság által 2018. október 1-jén a Svájccal az adóügyekben folytatott kapcsolatokról és a pénzmosás elleni küzdelemről tartott meghallgatáson a résztvevők kijelentették, hogy Svájc nem tartja be az FATF 9. és 40. sz. ajánlását. (141) Adóalap-eróziót sújtó és visszaélés elleni adó (BEAT), immateriális javakból származó, globális alacsonyan adózó jövedelmek (GILTI), illetve immateriális javakból külföldről származó jövedelem (FDII). (142) különösen az alábbiakra vonatkozóan: a kormányközi megállapodások első modelljét, amelynek keretében a külföldi pénzügyi intézmények a releváns információkról jelentést tesznek saját hazai hatóságaiknak, amelyek ezt követően továbbítják az Egyesült Államok adóhatóságának, valamint a kormányközi megállapodások második modelljét, amelynek keretében a külföldi pénzügyi intézmények a jelentést nem saját hazai hatóságaiknak, hanem közvetlenül az Egyesült Államok adóhatóságának teszik; (143) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0316. (144) Amint az a TAX3 bizottság 2018. október 1-jén tartott meghallgatásán elhangzott. (145) A TAX3 bizottság által 2018. október 10-én tartott eszmecsere Fabrizia Lapecorellával, a társasági adózásra vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoport elnökével. (146) A Tanács 2019. március 12-i következtetései az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek felülvizsgált európai uniós jegyzékéről, elérhető: https://www.consilium.europa.eu/media/38450/st07441-en19-eu-list-oop.pdf (147) https://www.oxfam.org/en/research/hook-how-eu-about-whitewash-worlds-worst-tax-havens (148) A Tanács 2019. március 12-i következtetései az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek felülvizsgált európai uniós jegyzékéről, elérhető: https://www.consilium.europa.eu/media/38450/st07441-en19-eu-list-oop.pdf (149) A méltányos adóztatásra vonatkozó kritériumokkal kapcsolatban végzett munka. A 2016. november 8-i 14166/16. sz. tanácsi következtetések 2.1. és 2.2. pontja. (150) OECD: Resumption of Application of Substantial Activities Factor to No or only Nominal Tax Jurisdictions Inclusive Framework on BEPS: Action 5 (Az érdemi tevékenységekkel kapcsolatos tényezőre vonatkozó új globális előírás ismételt alkalmazása az adómentes vagy csak nominális adókulcsot alkalmazó joghatóságokra a BEPS átfogó keretrendszere: 5. intézkedés), 2018 (151) Az uniós jegyzék méltányos adóztatásra vonatkozó 2.2. kritériuma. (152) A Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről rendelkező megállapodás tervezetének szövege itt érhető el: https://ec.europa.eu/commission/publications/draft-agreement-withdrawal-united-kingdom-great-britain-and-northern-ireland-european-union-and-european-atomic-energy-community-agreed-negotiators-level-14-november-2018_en (153) Az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretét meghatározó politikai nyilatkozat szövege itt érhető el: https://www.consilium.europa.eu/media/37059/20181121-cover-political-declaration.pdf (154) Beleértve Andorrát és Liechtensteint. (155) A TAX3 bizottság által 2018. október 1-jén a Svájccal az adóügyekben folytatott kapcsolatokról és a pénzmosás elleni küzdelemről tartott meghallgatás, valamint a 2018. október 10-én tartott eszmecsere Fabrizia Lapecorellával, a társasági adózásra vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoport elnökével. (156) Ugyanott. (157) Az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek felülvizsgált európai uniós jegyzéke – A Tanács 2019. március 12-i 7741/19. sz. következtetései. (158) Tørsløv, T.R., Wier, L.S. és Zucman G. a The missing profits of nations (Az országok kieső nyereségei) című művük első részében kifejtik, hogy a modern makrogazdasági modellek és közzétett fizetési mérlegekből származó adatok alapján a globális adóbevételben tátongó rés mintegy 200 milliárd USD, és az adóparadicsomokon keresztül vezetett közvetlen külföldi tőkebefektetések (FDI) a teljes FDI 10–30%-át teszik ki. Ezek a számadatok jelentősen magasabbak, mint az egyéb módszerek használatával kapott eddigi becslések. (159) 2018. évi országjelentés – Belgium 2018. évi országjelentés – Ciprus 2018. évi országjelentés – Magyarország 2018. évi országjelentés – Írország 2018. évi országjelentés – Luxemburg 2018. évi országjelentés – Málta 2018. évi országjelentés – Hollandia (160) Lásd: 2019. évi országjelentés – Belgium; 2019. évi országjelentés – Ciprus; 2019. évi országjelentés – Magyarország; 2019. évi országjelentés – Írország; 2019. évi országjelentés – Luxemburg; 2019. évi országjelentés – Málta; 2019. évi országjelentés – Hollandia (https://ec.europa.eu/info/sites/info/files/file_import/2019-european-semester-country-report-netherlands_en_0.pdf) (161) https://www.oxfam.org/en/research/hook-how-eu-about-whitewash-worlds-worst-tax-havens (162) Alex Cobham (Tax Justice Network) és Johan Langerock (Oxfam) észrevételei a TAX3 bizottság által 2018. május 15-én a „Káros adózási gyakorlatok elleni küzdelem az Európai Unióban és külföldön” címmel tartott nyilvános meghallgatásán. (163) Nevezetesen az Európai Beruházási Bank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank. (164) Az Európai Parlament 2016. július 6-i állásfoglalása a feltételes adómegállapításokról és a jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről (HL C 101., 2018.3.16., 79. o.) és 2017. december 13-i ajánlása a Tanácshoz és a Bizottsághoz a pénzmosással, az adókikerüléssel és az adókijátszással kapcsolatos vizsgálatot követően (HL C 369., 2018.10.11., 132. o.). (165) Az ENSZ 77-ek csoportja 2017-ben kérte egy ilyen testület létrehozását. (166) Az Európai Bizottság vitaanyaga: A Contribution to the Third Financing for Development Conference in Addis Ababa (Hozzájárulás az addisz-abebai harmadik fejlesztésfinanszírozási konferenciához). (167) Action Aid, Mistreated Tax Treaties Report (Jelentés a rosszul kezelt adóegyezményekről), 2016. február. (168) Cobham, A. és Janský, P.: Global Distribution of Revenue Loss from Tax Avoidance (Az adókikerülésből eredő bevételkiesés globális megoszlása), 2017. (169) C(2018)1650. (170) A Bizottság mélyreható vizsgálata azzal kapcsolatban, hogy Portugália a regionális támogatási programot a madeirai vámszabad területen az azt jóváhagyó 2007. és 2013. évi bizottsági határozatokkal összhangban alkalmazta-e, azaz annak ellenőrzése, hogy a Portugália által a madeirai vámszabad területen székhellyel rendelkező vállalatoknak nyújtott adókedvezmények összhangban vannak-e a Bizottság határozataival és az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokkal; rámutat arra, hogy a Bizottság felülvizsgálja, hogy Portugália megfelel-e a program követelményeinek, azaz hogy a jövedelemadó-csökkentésben részesülő vállalati nyereség kizárólag a Madeirán folyó tevékenységekből származik-e, és hogy a kedvezményezett vállalatok valóban munkahelyeket hoztak létre és tartottak meg Madeirán. (171) A Tanács (EU) 2018/822 irányelve (2018. május 25.) a 2011/16/EU irányelvnek az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókkal kapcsolatosan az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról (HL L 139., 2018.6.5., 1. o.). (172) Egyes jogszabályokban „támogató”, „segítségnyújtó” megnevezéssel. (173) Lásd például az Európai Parlament 2017. december 13-i ajánlását a Tanácshoz és a Bizottsághoz a pénzmosással, az adókikerüléssel és az adókijátszással kapcsolatos vizsgálatot követően, 143. bekezdés (HL C 369., 2018.10.11., 132. o.). (174) HL L 158., 2014.5.27., 196. o. (175) HL L 158., 2014.5.27., 77. o. (176) Jelentés az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló, 2018. november 26-i európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2018)0218 – C8-0159/2018 – 2018/0106(COD)). (177) A TAX3 bizottság 2018. november 21-i meghallgatása: (178) Különösen az Egyesült Államok vonatkozó jogszabályait. (179) A Tanács 723/2004/EK, Euratom rendelete (2004. március 22 .) az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatának, valamint az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeinek módosításáról (HL L 124., 2004.4.27., 1. o.). (180) Ahogyan azt az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló, CM/Rec(2014)7. számú, 2014. április 30-i ajánlásában javasolta. (181) Rudol Elmer meghallgatása 2018. október 1-jén. Howard Wilkinson meghallgatása 2018. november 21-én. (182) Daphne Caruana Galizia, akit 2017. október 16-án öltek meg Máltán; Ján Kuciak, akit élettársával, Martina Kušnírovával együtt öltek meg Szlovákiában, 2018. február 21-én. (183) A TAX3 bizottság 2018. október 1-jei meghallgatása. (184) Az európai ombudsman ajánlása az OI/2/2017/TE ügyben a Tanács jogalkotási eljárásának átláthatóságáról. (185) Az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdése. (186) Különös tekintettel a következőkre: a magatartási kódexszel foglalkozó csoport 2018. júniusi jelentése a Tanácsnak: az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek uniós jegyzékével kapcsolatos kötelezettségvállalások nyomon követésének végrehajtására vonatkozó eljárási útmutató (6213/18); összeállítás a csoport 1998-as létrehozása óta elfogadott összes iránymutatásról (5814/18 REV1); összeállítás a csoport elnöke által aláírt összes levélről, amelyekben a joghatóságok kötelezettségvállalását kéri (6671/18); összeállítás a válaszul kapott levelekről, akikor az érintett joghatóság hozzájárulását adta (6972/18 és annak kiegészítései); valamint a csoport által 1998 óta értékelt egyedi intézkedések áttekintése (9 639/18). (187) A kódexet az Ecofin Tanács 1997. december 1-i, az adópolitikáról szóló ülése következtetéseinek I. melléklete tartalmazza, amelynek N. preambulumbekezdése a kódex rendelkezéseinek nyomon követésével és felülvizsgálatával kapcsolatos (HL C 2., 1998.1.6., 1. o.). (188) A TAX3 bizottság meghallgatása a spanyol pénzügyi államtitkár részvételével 2019. február 19-én.