Index 
Elfogadott szövegek
2019. március 14., Csütörtök - StrasbourgVégleges kiadás
A kazahsztáni emberi jogi helyzet
 Irán, nevezetesen az emberijog-védők ügye
 Az emberi jogok helyzete Guatemalában
 A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóság, a határozatok elismerése és végrehajtása, valamint a gyermekek jogellenes külföldre vitele *
 Az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról szóló rendelet (GSP-rendelet) végrehajtása
 A nemteljesítő kitettségekre vonatkozó minimális veszteségfedezet ***I
 A légi közlekedés területén zajló verseny védelme ***I
 A 2020. évi költségvetésre vonatkozó iránymutatások – III. szakasz
 A nemek egyensúlya a gazdasági és monetáris terület álláshelyeire való uniós jelölések vonatkozásában
 Sebastiano Laviolának az Egységes Szanálási Testület tagjává történő kinevezése
 Az Európai Központi Bank Igazgatósága egy tagjának kinevezése
 Az Európai Bankhatóság elnökének kinevezése
 Emberi jogi jogsértésekre vonatkozó szankciók európai rendszere
 Harmadik országok feketelistájának sürgőssége a pénzmosási irányelvvel összhangban
 Éghajlatváltozás
 Az Európai Valutaalap létrehozása
 A nicaraguai helyzet
 Éves stratégiai jelentés a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásáról és teljesítéséről

A kazahsztáni emberi jogi helyzet
PDF 140kWORD 50k
Az Európai Parlament 2019. március 14-i állásfoglalása a kazahsztáni emberi jogi helyzetről (2019/2610(RSP))
P8_TA(2019)0203RC-B8-0204/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kazah Köztársaság közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről szóló 2017. december 12-i állásfoglalására(1), valamint a véleménynyilvánítás szabadságának kazahsztáni helyzetéről szóló 2016. március 10-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kazah Köztársaság közötti politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről szóló 2017. december 12-i jogalkotási állásfoglalási indítványára(3),

–  tekintettel a Kazahsztánról szóló korábbi állásfoglalásaira, beleértve a 2013. április 18-i(4), a 2012. március 15-i(5) és a „Jevgenyij Zsovtisz ügyéről Kazahsztánban” című, 2009. szeptember 17-i állásfoglalást(6),

–  tekintettel a megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásra, amelyet 2015. december 21-én írtak alá Astanában,

–  tekintettel a Közép-Ázsiára vonatkozó európai uniós stratégia végrehajtásának állapotáról szóló, 2011. december 15-i állásfoglalására(7) és az EU Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiájának végrehajtásáról és felülvizsgálatáról szóló, 2016. április 13-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégiáról szóló 2015. június 22-i és 2017. június 19-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az EU és Kazahsztán közötti éves emberi jogi párbeszédre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2015. december 21-én az Európai Unió és Kazahsztán megerősített partnerségi és együttműködési megállapodást írt alá, melynek célja, hogy átfogó keretet biztosítson a politikai párbeszéd és együttműködés számára a bel- és igazságügy területén, valamint és számos egyéb területen; mivel ez a megállapodás határozott hangsúlyt fektet a demokráciára és a jogállamiságra, az emberi jogokra és az alapvető szabadságokra, a piacgazdaság elveire és a fenntartható fejlődésre, valamint a civil társadalommal folytatott együttműködésre, többek között a civil társadalom közpolitikai döntéshozatalba történő bevonására;

B.  mivel Kazahsztán 2012 márciusában csatlakozott a Jog a Demokráciáért Európai Bizottsághoz (Velencei Bizottság);

C.  mivel úgy tűnik, hogy a kazah kormány nem tett semmilyen lépést a büntető törvénykönyv 174. cikkének tágan megfogalmazott rendelkezéseinek felülvizsgálatára, amelyek megtiltják a szociális, nemzeti és más ellentétek „szítását”, valamint 274. cikkének felülvizsgálatára, amely tiltja „olyan információk terjesztését, amelyekről tudott, hogy hamisak”, hanem továbbra is ezeket a rendelkezéseket használja fel a civil társadalom aktivistái és az újságírók elleni vádemelések és szabadságvesztések alapjául;

D.  mivel a politikai foglyok száma Kazahsztánban megemelkedett; mivel 2016-ban Kazahsztán különböző régióiban a tartományi kódex megváltoztatása elleni békés felvonulásokra került sor, amelyek során több mint 1 000 résztvevőt (köztük 55 újságírót) vettek őrizetbe, akik közül több mint 30 személyt tartóztattak le; mivel az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportja megállapította a fogva tartások önkényes jellegét, a tisztességes eljárás hiányát és néhány esetben a jogok súlyos megsértését; mivel Maks Bokayev civil társadalmi aktivista börtönbüntetését tölti e békés tömeggyűlésen való legitim részvétele miatt;

E.  mivel a kazah kormány együttműködött a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) magas szintű küldöttségével, és kötelezettséget vállalt arra, hogy az ILO aggodalmaira válaszul ütemtervet hajt végre, azonban nem tett érdemi lépéseket az ütemterv rendelkezéseinek végrehajtása érdekében, például a szakszervezeti törvény módosításának vonatkozásában; mivel hasonlóképpen nem hajtotta végre az ILO normák alkalmazásával foglalkozó bizottságának korábbi, a szakszervezeti törvénynek és a munka törvénykönyvének felülvizsgálatára, valamint arra vonatkozó ajánlásait, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy a Kazahsztáni Független Szakszervezetek Szövetsége (CITUK) és annak tagszervezetei teljes körűen gyakorolhassák szakszervezeti jogaikat;

F.  mivel Nurbek Kusakbajev és Amin Eleuzinov szakszervezeti képviselőket 2018 májusában feltételesen szabadságra bocsátották, ám továbbra is el vannak tiltva a szakszervezeti tevékenységek gyakorlásától; mivel Larisa Kharkova aktivista hasonló korlátozásokkal és folyamatos bírósági zaklatással szembesül, és Erlan Baltabay, a Stymkent szakszervezet aktivistája ellen bűnügyi nyomozást folytatnak megkérdőjelezhető vádak alapján;

G.  mivel a nem kormányzati szervezetekre vonatkozó új jogi szabályozás szűkítette a civil társadalmi szervezetekre vonatkozó számviteli szabályokat; mivel az emberi jogi szervezetekre a nemzetközi adományozóktól kapott támogatásokkal kapcsolatban adónyomást gyakorolnak;

H.  mivel a vallás és a meggyőződés szabadságát súlyosan aláásták; mivel a hatóságok a vallási meggyőződéseket ürügyként használják az önkényes fogva tartásokhoz; mivel Saken Tulbajevet „vallási gyűlölet szításának” vádjával bebörtönözték;

I.  mivel 2018. március 13-án a hatóságok betiltották a „Kazahsztán demokratikus választása” (DCK) elnevezésű békés ellenzéki mozgalmat, és mivel több mint 500 személy különböző formában támogatásáról biztosította a DCK-t; mivel Almat Zhumagulov civil aktivista és Kenzhebek Abishev költő a kazah hatóságok által a DCK ellen folytatott harc áldozatául esett, és őket 8, illetve 7 év börtönbüntetésre ítélték; mivel Ablovas Dzhumayevet 3 év, Aset Abishevet pedig 4 év börtönbüntetésre ítélték, amiért az interneten bírálták a hatóságokat és támogatták a DCK-t;

J.  mivel bár az egyesülés szabadságához fűződő jogot a kazah alkotmány védi, az az országban nagyrészt korlátozott, és a közjogi társulásra vonatkozó törvény továbbra is előírja az egyesületek számára az igazságügyi minisztériumnál történő regisztrációt; mivel e törvény 2015 decemberében végrehajtott módosításai nehézkes jelentéstételi kötelezettségeket és a finanszírozás kormány által kijelölt szerven keresztül történő állami szabályozását írták elő; mivel a nem regisztrált szervezetek tevékenységeiben részt vevő személyek közigazgatási vagy büntetőjogi szankciókkal szembesülhetnek;

K.  mivel a civil társadalmi és emberi jogi aktivisták tevékenységeik során továbbra is megtorlással és korlátozásokkal szembesülnek, mint például Elena Semenova, aki utazási tilalom alatt van „tudottan hamis információk terjesztése” miatt, és Ardak Ashim a Stymkent szakszervezet aktivistája, akit „ellentétek szításával” vádoltak meg és pszichiátriai kényszerfogvatartásra kényszerítenek, amiért kritikus észrevételeket posztolt a közösségi médián; mivel 2018. május 10-én az Európai Parlament küldöttségének Kazahsztánban tett látogatása során a rendőrség túlzott erőszakot alkalmazott a békés tüntetők ellen, akik az Európai Parlament képviselőivel próbáltak találkozni; mivel a rendőrség több mint 150 személyt letartóztatott és több mint 30 tüntetőt bírósági eljárás nélküli fogva tartásba vett; mivel 2018. szeptember 17-én és 18-án a kazah rendőrség számos tüntetőt letartóztatott, akik az Európai Parlament küldöttségének tagjaival próbáltak találkozni;

L.  mivel a média- és tájékoztatási törvény új megszorító módosításai 2018 áprilisában léptek hatályba, mivel a közösségi médiával kapcsolatos információkat továbbra is blokkolják, és mivel a Forbes Kazakhstan és a Ratel.kz ellen bűnügyi nyomozást folytatnak „tudottan hamis információk terjesztése” miatt; mivel a közösségi hálózatok használatát a hatóságok ellenőrzik és korlátozzák; mivel blogírókat és közösségihálózat-felhasználókat – többek között Ruslan Ginatullint, Igor Chupinát és Igor Sychevet – börtönbüntetésre ítéltek; mivel Muratbek Tungishbayev blogírót a törvény súlyos megsértésével Kirgizisztán kiadta Kazahsztánnak, ahol bántalmazásnak volt kitéve;

M.  mivel a foglyok és a gyanúsítottak megkínzása és bántalmazása jellemzően büntetlenül marad annak ellenére, hogy a kormány elkötelezte magát a kínzással szembeni zéró tolerancia mellett; mivel a hatóságok nem tudták hitelt érdemlően kivizsgálni az olajágazat hosszan tartó 2011-es zsanaozeni sztrájkja során elkövetett kínzásokra vonatkozó állításokat;

N.  mivel az almatyi ügyészség nem talált hiteles bizonyítékot az arra vonatkozó állítások alátámasztására, hogy Iszkander Jerimbetov üzletembert – akit 2018 októberében hét év börtönbüntetésre ítéltek nagy léptékű csalás miatt – megkínozták; mivel az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportja miután 2018-ban arra a következtetésre jutott, hogy Jerimbetov letartóztatása és fogva tartása önkényes, felszólított szabadon bocsátására, és aggodalmának adott hangot az előzetes fogva tartása során elkövetett állítólagos kínzások miatt;

O.  mivel a nők elleni erőszak magas szintje és a hagyományos patriarchális normák és sztereotípiák jelentősen akadályozzák a nemek közötti egyenlőséget Kazahsztánban; mivel a nem kormányzati szervezetek szerint alacsony a nők elleni erőszak bejelentési aránya, és alacsony a nők ellen elkövetett erőszak és szexuális zaklatás eseteinek kivizsgálási aránya;

P.  mivel Kazahsztánban az LMBTI-személyek jogi kihívásokkal és hátrányos megkülönböztetéssel szembesülnek; mivel Kazahsztánban mind a férfiak, mind a nők tekintetében legális az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat, ugyanakkor az azonos nemű párok, illetve az azonos nemű párok vezette háztartások nem jogosultak az ellenkező nemű párokat megillető jogi védelemre;

Q.  mivel a World Democracy Index (a világ demokráciaindexe) Kazahsztánt 167 ország közül a 135. helyre sorolja, ezért az ország tekintélyuralmi rendszernek minősül;

1.  sürgeti Kazahsztánt, hogy tartsa be nemzetközi kötelezettségeit, és tartsa tiszteletben az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat; felszólítja a kazah hatóságokat, hogy vessenek véget az emberi jogi visszaéléseknek és a politikai elnyomás valamennyi formájának, a megerősített partnerségi és együttműködési megállapodás 1., 4., 5. és 235. cikkében foglalt elveknek megfelelően;

2.  hangsúlyozza, hogy az EU és Kazahsztán közötti politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok javításának az egyetemes értékek − különösen a demokrácia, a jogállamiság, a jó kormányzás és az emberi jogok tiszteletben tartása − iránti közös elkötelezettségen kell alapulnia; elvárja, hogy az MPEM előmozdítsa a jogállamiság és minden polgár demokratikus részvételének megerősítését, a politikai színtér sokféleségét, az igazságszolgáltatás jobb működését, függetlenségét és pártatlanságát, a kormány fokozott átláthatóságát és elszámoltathatóságát és a munkaügyi törvények javítását;

3.  üdvözli a következő politikai foglyok szabadon bocsátását: Vlagyimir Kozlov, Gjuzjal Bajdalinova, Szejtkazi Matajev, Edige Batyrov, Jerzsan Orazalinov, Szajat Ibrajev, Aszet Matajev, Zinaida Muhortova, Talgat Ajan és a zsanaozeni olajipari munkások, valamint Amin Eleuzinov és Nurbek Kusakbajev szakszervezeti képviselők, akiknek szabadságára korlátozó intézkedések vonatkoznak, üdvözli a döntést, hogy Ardak Asimet kiengedik a pszichiátriai klinikáról; elítéli a pszichiátriai kezelés büntetésként alkalmazott kegyetlen intézkedését, és felszólít az Asummal szemben alkalmazott kötelező ambuláns pszichiátriai kezelés, valamint a Natalia Ulaszik aktivistával szembeni valamennyi kötelező orvosi intézkedés visszavonására;

4.  felszólít a jelenleg börtönben lévő összes aktivista és politikai fogoly – különösen Muktár Dzsakisev, Maksz Bokajev, Iszkander Jerimbetov, Aron Atabek, Szanat Bukenov és Mahambet Abzsan és Szaken Tulbajev – teljes körű rehabilitációjára és azonnali szabadon bocsátására, valamint a mások szabad mozgására vonatkozó korlátozások feloldására;

5.  sürgeti a kazah kormányt, hogy úgy módosítsa a büntető törvénykönyv 174. cikkét, amely tiltja „a társadalmi, nemzeti, nemzetségi, faji, osztálybeli vagy vallási ellentétek szítását”, hogy a rendelkezéseket leszűkíti az emberi jogi normákat sértő önkényes büntetőeljárások megelőzésére, valamint módosítsa a 274. cikket is, amely tiltja a „tudottan hamis információk terjesztését” , valamint hogy bocsássa szabadon az e cikkek alapján jelenleg fogva tartott aktivistákat, újságírókat és kritikát megfogalmazó más személyeket;

6.  sürgeti a kazah kormányt, hogy vessen véget a független szakszervezetek elnyomásának, oldja fel a tevékenységükre vonatkozó korlátozásokat, hagyjon fel a szakszervezeti vezetők politikai indíttatású büntetőjogi üldözésével, és érvénytelenítse a Larissa Harkovával, Nurbek Kusakbajevvel és az Amin Eleusinovval szemben hozott elmarasztaló ítéleteket, és tegye lehetővé számukra, hogy beavatkozás vagy zaklatás nélkül folytathassák szakszervezeti tevékenységüket; sürgeti továbbá a kormányt, hogy foglalkozzon az Erlan Baltabaj ellen indított bűnügyi nyomozással kapcsolatos európai parlamenti aggályokkal, és vizsgálja felül a 2014. évi szakszervezeti törvényt és a 2015. évi munka törvénykönyvét annak érdekében, hogy összhangba hozza azokat az ILO normáival;

7.  sürgeti a kazah kormányt, hogy hajtsa végre a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához fűződő jog kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadó ajánlásait, továbbá vizsgálja felül a közjogi társulásra vonatkozó törvényt és a finanszírozáshoz való hozzáférés feltételeit;

8.  sürgeti a kazah kormányt, hogy vessen véget az emberi jogi aktivistákkal, a civil társadalmi szervezetekkel és a politikai ellenzéki mozgalmakkal – többek között a DVK (Kazahsztán Demokratikus Választása) tényleges vagy vélt támogatóival – szembeni önkényes fogva tartás, megtorlás és zaklatás valamennyi formájának;

9.  sürgeti a kazah kormányt, hogy vizsgálja felül az idén hatályba lépett média- és tájékoztatási törvény módosításait, vezessen be moratóriumot a rágalmazásra vonatkozóan, tegye meg a szükséges lépéseket az új büntető törvénykönyv rágalmazásra vonatkozó cikkeinek hatályon kívül helyezésére, állapítsa meg a polgári becsületsértési ügyekben hozott ítéletek felső határát, vessen véget a kormányt bíráló újságírókkal szembeni zaklatásnak és megtorlásoknak, és hagyjon fel az online és offline információkhoz való hozzáférés akadályozásával;

10.  felszólít az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának, az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportjának és az ENSZ kínzás elleni küzdelemmel foglalkozó különleges előadója közleményeinek nyomon követésére; felszólít a kínzás áldozatainak védelmére, arra, hogy biztosítsák számukra a megfelelő orvosi ellátást, valamint a kínzás eseteit vizsgálják ki megfelelően; szorgalmazza, hogy vessenek véget az Interpol kiadatási eljárásaival való visszaélésnek, valamint a politikai ellenzék zaklatásának; sürgeti a kazah kormányt, hogy tegyen eleget a kínzással szembeni zéró toleranciára vonatkozó vállalásainak, és biztosítsa, hogy a kínzásokra vonatkozó állításokat – beleértve a zsanaozeni események keretében történteket – teljes mértékben kivizsgálják; sürgeti a kormányt, hogy az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportja következtetéseinek fényében vizsgálja felül Iszkander Jerimbetov ügyét, és biztosítsa, hogy megfelelően kivizsgálják a kínzásokra vonatkozó állításokat;

11.  rámutat Kazahsztán etnikai és vallási sokszínűségére, és hangsúlyozza a kisebbségek és a kisebbségi jogok védelmének szükségességét, különösen, ami a nyelvhasználatot, a vallás vagy meggyőződés szabadságát, a megkülönböztetésmentességet és az esélyegyenlőséget illeti; üdvözli Kazahsztán különböző közösségeinek békés egymás mellett élését; sürgeti Kazahsztánt, hogy hagyjon fel az embereknek a lelkiismereti és vallásszabadság jogszerű gyakorlása miatti üldözésével; követeli a meggyőződésük miatt elítélt személyek azonnali szabadon bocsátását;

12.  felszólítja a hatóságokat, hogy küzdjenek a nőkkel szembeni erőszak minden formája ellen; felhív továbbá olyan hatékony és hozzáférhető jelentéstételi csatornák és védelmi intézkedések biztosítására, amelyek érzékenyek az áldozatok szükségleteire és a titoktartásra; sürgeti a büntetlenség megszüntetését és az elkövetőkkel szembeni megfelelő büntetőjogi szankciók biztosítását;

13.  kitart amellett, hogy az LMBTI-közösség jogait teljes mértékben tiszteletben tartsák; felszólítja a kazah kormányt, hogy garantálja, hogy az LMBTI-közösség nem fog semmilyen megkülönböztetéssel szembesülni;

14.  felszólítja Kazahsztánt, hogy teljes körűen hajtsa végre a 2016. március 20-i választások kapcsán az EBESZ és Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala nemzetközi megfigyelő missziója által tett ajánlásokat, amelyek szerint az országnak még mindig sok a teendője a demokratikus választásokra vonatkozó EBESZ-kötelezettségvállalások teljesítése terén; sürgeti a kazah hatóságokat, hogy ne korlátozzák a független jelöltek tevékenységét; továbbá felszólít a polgárok választójogának tiszteletben tartására;

15.  ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU és az EBESZ együttműködjön a demokratikus kormányzás helyes gyakorlatainak javításában az országban, különösen az emberi jogok és a jogállamiság területén; ezért sürgeti a kazah hatóságokat, hogy terjesszék ki az EBESZ megbízatását az országban, és különösen azt, hogy állítsák vissza az EBESZ Asztanában betöltött megbízatását, mivel ez fontos feltétele az EU és Kazahsztán közötti további együttműködésnek;

16.  felkéri az EU-t, és különösen az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy szorosan kísérjék figyelemmel a kazahsztáni fejleményeket, szükség esetén tájékoztassák aggályaikról a kazah hatóságokat, ajánlják fel segítségüket, és rendszeresen tegyenek jelentést a Parlamentnek; kéri az EU asztanai delegációját, hogy továbbra is játsszon aktív szerepet a helyzet nyomon követésében, és az összes vonatkozó kétoldalú megbeszélésen vesse fel a véleménynyilvánítás szabadságának kérdését; sürgeti az EKSZ-t, hogy proaktív módon vegyen részt a bírósági tárgyalásokat megfigyelő küldöttségekben annak érdekében, hogy figyelemmel kísérje a politikai szempontból érzékeny tárgyalásokat és a politikai indíttatású büntetőeljárásokat, és ellenőrizze, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog mindenkire vonatkozik-e;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU közép-ázsiai különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Kazahsztán kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 369., 2018.10.11., 2. o.
(2) HL C 50., 2018.2.9., 38. o.
(3) HL C 369., 2018.10.11., 179. o.
(4) HL C 45., 2016.2.5., 85. o.
(5) HL C 251. E, 2013.8.31., 93. o.
(6) HL C 224. E, 2010.8.19., 30. o.
(7) HL C 168. E, 2013.6.14., 91. o.
(8) HL C 58., 2018.2.15., 119. o.


Irán, nevezetesen az emberijog-védők ügye
PDF 133kWORD 48k
Az Európai Parlament 2019. március 14-i állásfoglalása Iránról, különösen az emberijog-védők ügyéről (2019/2611(RSP))
P8_TA(2019)0204RC-B8-0186/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Iránról szóló korábbi állásfoglalásaira, különös tekintettel az Iránról, különösen Naszrín Szotúdeh ügyéről szóló 2018. december 13-i(1), valamint a nukleáris megállapodást követően az EU Iránnal kapcsolatos stratégiájáról szóló 2016. október 25-i(2) állásfoglalásokra,

–  tekintettel a Tanács Iránra vonatkozó, 2019. február 4-i következtetéseire,

–  tekintettel a különleges előadó 2019. január 30-i jelentésére az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről, valamint az Iránról szóló, 2018. november 29-i nyilatkozatára;

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről szóló, 2018. december 17-i határozatára,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1966), amelynek Irán is részes fele,

–  tekintettel az iráni elnök polgári jogokról szóló chartájára,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa „Iránnak meg kell védenie a nőjogi jogvédőket” című, 2018. november 29-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a halálbüntetésről szóló uniós iránymutatásokra, a kínzásról és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódokról vagy büntetésekről szóló uniós iránymutatásokra, valamint az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós emberi jogi iránymutatásokra,

–  tekintettel a Tanács 2018. április 12-i határozatára a korlátozó intézkedések további 12 hónappal történő meghosszabbításáról az Iránban elkövetett súlyos emberi jogi jogsértések nyomán;

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének Naszrín Szotúdeh iráni emberi jogi ügyvéd elítéléséről szóló, 2019. március 12-i nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az emberijog-védők, újságírók, ügyvédek és online aktivisták továbbra is zaklatásnak, önkényes letartóztatásnak, fogva tartásnak és büntetőeljárás alá vonásnak vannak kitéve munkájuk során; mivel az elmúlt hónapokban az iráni hírszerzési minisztérium és egyéb erők keményen felléptek a civil társadalommal szemben;

B.  mivel a nukleáris megállapodást követően az EU Iránnal kapcsolatos stratégiájáról szóló 2016. október 25-i állásfoglalás hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU és Irán közötti kapcsolatok keretében tiszteletben kell tartani az emberi jogokra vonatkozó – többek között az emberi jogok védelmezőivel kapcsolatos – uniós iránymutatásokat;

C.  mivel Naszrín Szotúdeh közismert emberi jogi ügyvédet a közelmúltban legalább hét év börtönbüntetésre ítélték; mivel a beszámolók szerint a két tárgyalás során kiszabott összbüntetés ennél még sokkal hosszabb is lehet, bár a börtönbüntetésének pontos hossza nem tisztázott; mivel bebörtönzésének valódi oka minden bizonnyal az iráni emberi jogok békés védelme volt; mivel a tárgyalásokat nem a jogszerű eljárásra vonatkozó alapvető nemzetközi normák alapelveivel összhangban folytatták le;

D.  mivel Reza Khandant – Naszrín Szotúdeh férjét – is fogva tartották azzal kapcsolatban, hogy támogatta a hidzsáb viselése ellen és felesége börtönből való kiszabadítása mellett békés kampányt folytató nőket; mivel 2019. januárban a Teheráni Forradalmi Bíróság hat év börtönbüntetésre ítélte Reza Khandant;

E.  mivel a Perzsa Vadvilági Örökség Alapítványt képviselő Taher Ghadirian, Niloufar Bayani, Amirhossein Khaleghi, Houman Jokar, Sam Rajabi, Sepideh Kashani, Abdolreza Kouhpayeh és Morad Tahbaz környezetvédelmi aktivistákat 2018 januárjában és februárjában ügyvédi segítség igénybevételét mellőzve letartóztatták, és az elmúlt hetekben tárgyalást folytattak le ellenük olyan eljárásokban, amelyek nem felelnek meg a tisztességes eljárás biztosítására vonatkozó előírásoknak; mivel a csoport egy másik tagja, Kavous Seyed-Emalmi iráni-kanadai egyetemi tanár rejtélyes körülmények között hunyt el a múlt évben;

F.  mivel Esmaeil Bakhshi, Sepideh Gholian és Mohammad Haibi szakszervezeti aktivistákat a munkavállalók és a tanárok jogai melletti vezető tiltakozást követően 2018-ban és 2019-ben is letartóztatták; mivel Maryam Akbari Monfared emberi jogvédőt 2010-ben „Istenellenesség” miatt 15 év börtönbüntetésre ítélték, és megtagadták tőle az orvosi ellátást, annak ellenére, hogy különféle betegségekben szenvedett;

G.  mivel Arash Sadeghi, Narges Mohammadi és Farhad Meysami aktivistákra hosszú börtönbüntetést szabtak ki a nők jogaiért, a halálbüntetés eltörléséért és az emberi jogokért folytatott kampányuk miatt;

H.  mivel az iráni bíróságok rendszeresen nem biztosítanak tisztességes tárgyalásokat, és kínzással kicsikart vallomásokat használnak fel bizonyítékként a bíróságokon; mivel a hatóságok továbbra is kriminalizálják az emberi jogi aktivizmust, és az iráni büntetőeljárási törvény 48. cikkét alkalmazzák a fogvatartottak jogi tanácsadóhoz való hozzáférésének korlátozására; mivel nincsenek független mechanizmusok az igazságszolgáltatáson belüli elszámoltathatóság biztosítására;

I.  mivel a letartóztatott EU–iráni kettős állampolgárságú személyek – köztük a brit-iráni Nazanin Zaghari-Ratcliffe –esetében továbbra is az a gyakorlat, hogy hosszú ideig magánzárkában tartják, illetve vallatják őket, esetükben mellőzik a jogszerű eljárást, hosszú börtönbüntetéseket szabnak ki rájuk homályos vagy pontatlan „nemzetbiztonsági” és „kémkedési” vádak alapján, továbbá a bebörtönzöttek ellen államilag támogatott rágalmazó kampányt folytatnak;

J.  mivel számos esetben jelentették be az iráni börtönökben uralkodó embertelen és megalázó körülményeket, illetve a fogva tartás során az orvosi ellátáshoz való megfelelő hozzáférés hiányát, megsértve az ENSZ fogvatartottakkal való bánásmódra vonatkozó minimumszabályait;

K.  mivel egy, az iráni emberi jogokkal foglalkozó nem kormányzati szervezet jelentésében szereplő becslések szerint 2018-ban 273 embert végeztek ki 2018-ban, ami abban az évben a világon a második legtöbb kivégzést jelenti;

L.  mivel 2018-ban több ezer ember vett részt békés tüntetéseken és sztrájkon a kifizetetlen munkabérek, a rossz munkakörülmények, a korrupció, a politikai elnyomás és más sérelmek ellen tiltakozva; mivel a hatóságok több száz embert letartóztattak, és sokukat börtönbüntetésre és korbácsolásra ítélték;

M.  mivel az iráni bírói testület továbbra is szigorúan bünteti a nőjogi jogvédők békés ellenállását, akik a hidzsáb kötelező viselése ellen tiltakoznak; mivel 2018-ban a tüntetésekkel kapcsolatban legalább 39 nőt letartóztattak, és további 55 nőt tartottak fogva a nők jogaival kapcsolatos munkájukért;

N.  mivel a sajtószabadságot – online és offline egyaránt –, az egyesülési szabadságot és a gondolatszabadságot elnyomják Iránban;

O.  mivel az iráni hatóságok – bűnügyi nyomozások, eszközök befagyasztása, önkényes letartóztatás, fogva tartás, megfigyelés, zaklatás, illetve hamis, rosszindulatú és rágalmazó híresztelések révén – módszeresen és célzottan fellépnek az újságírókkal, köztük a BBC perzsa adásában dolgozókkal és családtagjaikkal szemben; mivel Iránban jelenleg legalább nyolc újságírót tartanak fogva;

P.  mivel Hassan Rouhani iráni elnök 2016 decemberében meghirdette a polgárok jogairól szóló chartát; mivel ez a charta jogilag nem kötelező érvényű;

Q.  mivel a vallási és etnikai kisebbségek tagjai – beleértve a bahá’í vallás híveit és az azeri, a kurd, az arab és a balok közösségeket, a szunnita muzulmánokat, a keresztényeket és az egyetlen felekezethez sem tartozókat – hátrányos megkülönböztetést szenvednek a foglalkoztatás, az oktatás, a szabad vallásgyakorlás és a politikai tevékenységek terén Iránban;

1.  felszólítja az iráni hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül engedjék szabadon a csupán a véleményszabadsághoz és a békés célú gyülekezéshez való joguk gyakorlása miatt fogva tartott és elítélt összes emberijog-védőt, lelkiismereti foglyot és újságírót; hangsúlyozza, hogy az iráni hatóságoknak minden körülmények között biztosítaniuk kell, hogy az emberi jogok védelmezői, az ügyvédek és az újságírók fenyegetés, megfélemlítés és akadályoztatás nélkül végezhessék munkájukat;

2.  ismételten felszólítja az iráni kormányt, hogy azonnal és feltétel nélkül bocsássa szabadon a Szaharov-díjjal kitüntetett Naszrin Szotúdehet, és elismerését fejezi ki az emberi jogokért és az iráni nők jogaiért tanúsított bátorsága és elkötelezettsége mellett; az igazságszolgáltatás súlyos tévedésének tartja Szotúdeh rendkívül tisztességtelen bírósági tárgyalását és ítéletét, és üdvözli az Európai Külügyi Szolgálat szóvivőjének 2019. március 12-i nyilatkozatát ebben a kérdésben;

3.  felhívja az iráni hatóságokat, hogy módosítsák az ország büntető eljárásjogának 48. cikkét annak biztosítása érdekében, hogy minden alperesnek joga legyen arra, hogy a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával kapcsolatos iránti kötelezettségvállalásokkal összhangban az általa választott ügyvéd képviselje és tisztességes tárgyalást folytassanak ügyében;

4.  sürgeti az iráni hatóságokat, hogy biztosítsák az összes fogvatartott biztonságát és jóllétét, beleértve a megfelelő orvosi ellátáshoz való hozzáférést; kéri továbbá, hogy folytassanak független vizsgálatot Kavous Seyed-Emami fogva tartás során bekövetkezett haláláról, valamint további fogva tartott aktivisták kínzására vonatkozó állításokról, továbbá elítéli, hogy szándékosan megtagadják a politikai foglyoktól az orvosi ellátást;

5.  felszólítja az iráni hatóságokat, hogy sürgősen szüntessék meg az újságírók, az online aktivisták és családjaik megfigyelését, letartóztatását, zaklatását és büntetőeljárás alá vonását, és szüntessék meg az online cenzúrát, továbbá olyan feltételek kialakítását szorgalmazza, amelyek tolerálják a szólásszabadságot, valamint az online és offline média szabadságát;

6.  felszólítja Irán kormányát, hogy működjön együtt az iráni emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges ENSZ-előadóval, beleértve azt is, hogy engedélyezi az országba való belépését;

7.  felszólítja az uniós tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy iráni partnereikkel való kapcsolataikban, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa következő genfi ülésén továbbra is vessék fel a letartóztatott emberijog-védők ügyeit;

8.  felhívja az EKSZ-t, hogy az EU és Irán közötti magas szintű párbeszéd keretében továbbra is vegye figyelembe az emberi jogokat, különösen az emberijog-védők helyzetét; felszólítja továbbá a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét (alelnököt/főképviselőt) arra, hogy nyilvánosan erősítse meg, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása az EU és Irán közötti kapcsolatok alakulásának alapvető elemét képezi;

9.  sürgeti az alelnököt/főképviselőt és a Tanácsot, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédekkel kapcsolatos uniós iránymutatásokkal összhangban hivatalos emberi jogi párbeszédet kezdeményeznek Iránnal;

10.  sürgeti az uniós tisztviselőket, hogy szólítsák fel az iráni hatóságokat fogva tartásuk során az emberi jogi aktivisták biztonságának és jóllétének biztosítására, valamint a kínzásról szóló jelentések teljes körű kivizsgálására;

11.  sürgeti a Teheránban diplomáciai jelenléttel rendelkező valamennyi tagállamot, hogy éljenek az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokban ezen személyek támogatásával és védelmezésével kapcsolatban előírt mechanizmusokkal, beleértve a nyilvános közleményeket, a diplomáciai demarsokat, a tárgyalások nyomon követését és a börtönök látogatását;

12.  sürgeti Iránt, hogy hagyjon fel a nőjogi jogvédők munkájának kriminalizálásával – beleértve mindazokat, akik békésen tiltakoznak a hidzsáb kötelező viselése ellen –, és kéri, hogy töröljék el ezt a megkülönböztető és megalázó gyakorlatot;

13.  felszólítja az iráni kormányt, hogy védje meg a vallási és etnikai kisebbségekhez tartozó személyek jogait, és foglalkozzon a velük szembeni megkülönböztetés minden formájával;

14.  üdvözli a kábítószer-kereskedelemről szóló törvény módosítását, amely csökkentette a halálbüntetés alkalmazását, és felszólít az összes halálbüntetés felülvizsgálatára annak biztosítása érdekében, hogy a kapcsolódó tárgyalások megfeleljenek a nemzetközi normáknak; felszólítja az iráni hatóságokat, hogy a teljes eltörlés felé vezető út első lépéseként vezessenek be azonnali moratóriumot a halálbüntetés alkalmazására;

15.  javasolja, hogy az Emberi Jogi Albizottság a jelenlegi megbízatásának lejárta előtt indítson eseti küldöttséget Iránba, hogy meglátogassa a bebörtönzött emberijog- védőket, és tartsa meg a szükséges találkozókat az iráni hatóságokkal;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az Iráni Iszlám Köztársaság legfőbb vezetőjének, az Iráni Iszlám Köztársaság elnökének és az iráni Madzslisz tagjainak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0525.
(2) HL C 215., 2018.6.19., 86. o.


Az emberi jogok helyzete Guatemalában
PDF 142kWORD 51k
Az Európai Parlament 2019. március 14-i állásfoglalása a guatemalai emberi jogi helyzetről (2019/2618(RSP))
P8_TA(2019)0205RC-B8-0182/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Guatemaláról szóló 2007. március 15-i állásfoglalására(1), az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Közép-Amerika közötti társulást létrehozó megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről szóló, 2012. december 11-i állásfoglalására(2), valamint a Guatemaláról, különösen az emberijog-védők helyzetéről szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel Emberi Jogi Albizottságának Mexikóban és Guatemalában tett, 2016. februári látogatására és arról szóló zárójelentésére,

–  tekintettel a Közép-Amerikával fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség Guatemalában és Hondurasban tett, 2015. február 16–20-i látogatásáról készült jelentésére,

–  tekintettel a Közép-Amerikával fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség Guatemalában tett, 2018. október 28. és november 1. közötti látogatására,

–  tekintettel a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről szóló, 2016. október 25-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a 2014–2020 közötti időszakra szóló, Guatemalára vonatkozó többéves indikatív programra és az annak keretében a konfliktusok rendezése, a béke és a biztonság előmozdítására tett kötelezettségvállalására,

–  tekintettel a guatemalai igazságszolgáltatás számára nyújtott európai uniós támogatási programokra, különösen a SEJUST-ra,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra és az emberi jogokra vonatkozó uniós stratégiai keretre, amely kötelezettséget vállal az emberijog-védőkkel való együttműködésre,

–  tekintettel az Unió 2018. évi, Guatemalára irányuló éves cselekvési programjára, amely Guatemala szomszédsági övezetében a fenntartható és inkluzív gazdasági növekedést, valamint a büntetlenség ellen küzdő guatemalai nemzetközi bizottság (CICIG) megbízatásának meghosszabbítását támogatja,

–  tekintettel a CICIG és a Guatemalai Legfelsőbb Bíróság által 2017 augusztusában aláírt tanácsadási megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének 2018. szeptember 2-i nyilatkozatára a guatemalai kormány azon határozatáról, hogy nem újítja meg a CICIG megbízatását,

–  tekintettel az erőszakos eltüntetésekkel és nem önkéntes eltűnésekkel foglalkozó ENSZ-munkacsoport elnökének és az igazság, az igazságosság és a kártérítés előmozdításával, valamint a meg nem ismétlődés garanciáival foglalkozó különleges ENSZ-előadónak Guatemala elnökéhez intézett, 2018. április 6-i közös levelére,

–  tekintettel Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi főbiztosának 2018. szeptember 10-i nyilatkozatára a guatemalai kormány azon határozatáról, hogy nem újítja meg a CICIG megbízatását,

–  tekintettel Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi főbiztosának 2019. március 6-i nyilatkozatára a fejlesztési célú nem kormányzati szervezetekről szóló guatemalai törvényről,

–  tekintettel a Human Rights Watch Guatemaláról szóló legutóbbi jelentésére,

–  tekintettel Guatemala alkotmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Guatemala – nagyrészt a guatemalai főügyészség és az ENSZ-támogatással működő, a büntetlenség ellen küzdő guatemalai nemzetközi bizottság (CICIG) közötti, 2007-ben a szervezett bűnözés kivizsgálása és a jogállamiság megerősítését szolgáló helyi erőfeszítések fokozása céljából indult együttműködésnek köszönhetően – továbbra is ér el eredményeket az emberi jogi és korrupciós ügyekkel kapcsolatos bűnvádi eljárásokban;

B.  mivel Guatemalában az elmúlt években megszaporodtak a gazdasági, szociális, kulturális és környezetvédelmi jogokért küzdő jogvédők, szervezetek és közösségek ellen elkövetett gyilkosságok és támadások; mivel a guatemalai emberijog-védők védelmével foglalkozó osztály (UDEFEGUA) jelentése szerint 2018-ban az emberijog-védők és az őslakos népesség, különösen pedig a föld- és területi jogokért küzdők elleni támadások teljes száma 391 volt, ebből 147 a büntetőjog körébe tartozó eset és 26 merénylet, ami 2017-hez képest 136%-os emelkedést jelent;

C.  mivel az emberijog-védők magánszereplők és a guatemalai hatóságok részéről is fenyegetésekkel, megfélemlítéssel, megbélyegzéssel, rágalomhadjáratokkal és bírósági eljárásokkal szembesülnek; mivel továbbra is aggodalomra ad okot, hogy visszaélnek a büntetőeljárásokkal az emberijog-védők munkájának akadályozása vagy szankcionálása céljából;

D.  mivel az újságírók elleni támadások száma szintén igen aggasztó, 2017-ben ugyanis 93 ilyen támadást, köztük négy gyilkosságot regisztráltak; mivel miután a média egyre inkább néhány társaság kezében összpontosul, a független médiaorgánumok és újságírók továbbra is támadásoknak és fenyegetéseknek vannak kitéve;

E.  mivel Guatemalában a nőkkel szembeni erőszak továbbra is súlyos probléma, amit az is bizonyít, hogy a nők erőszakos haláleseteinek száma 8%-kal 662 esetre emelkedett; mivel 2017-ben, a nemzetközi nőnapon 41 lány halt meg azt követően, hogy egy állami fenntartású gyermekotthonban az őrök által elkövetett visszaélések elleni tiltakozás nyomán bezárták őket, és tűz ütött ki; mivel Guatemalában a bűncselekményekkel kapcsolatos büntetlenség aránya 97%;

F.  mivel a CICIG a guatemalai kormány felkérésére és az ország nemzeti intézményeivel szorosan együttműködve 2007 óta küzd a korrupció és a büntetlenség ellen a félállami intézmények feltárása és felszámolása érdekében, és hozzájárult az ország igazságszolgáltatási és biztonsági intézményei képességének megerősítéséhez;

G.  mivel a CICIG kétéves megbízatásának négyszeri meghosszabbítása után a guatemalai kormány arra kérte az ENSZ főtitkárát, hogy 2009 szeptemberéig ismét újítsa meg a testület megbízatását, a CICIG jelentős hatású vizsgálatai révén tovább erősítve a kormányzást és támogatva a guatemalai jogállamiságot, megszilárdítva azokat az eredményeket, amelyeket a korrupció nagyarányú visszaszorítása és az államhoz kötődő nem állami tevékenységek büntetlensége elleni fellépés (CIACS) terén ért el;

H.  mivel 2018 áprilisában a CICIG és a Közügyek Minisztériuma ismertette a kormányon lévő FCN pártnak a választási kampány során nyújtott jogellenes finanszírozással kapcsolatos új vizsgálatok eredményét; mivel 2018 júliusában a Legfelsőbb Bíróság vizsgálatot tervezett lefolytatni Jimmy Morales elnök tevékenységeire vonatkozóan, választási kampányának jogellenes finanszírozása kapcsán;

I.  mivel 2018. augusztus végén a guatemalai kormány bejelentette, hogy 2019. szeptemberi hatállyal megszünteti a CICIG megbízatását; mivel röviddel ezt követően a kormány megtiltotta, hogy Iván Velásquez, a CICIG igazgatója visszatérjen az országba, majd visszavonta 11 olyan CICIG-alkalmazott vízumát, akik magas szintű korrupciós eseteket vizsgáltak; mivel 2019 januárjában a kormány egyoldalúan és azonnali hatállyal felmondta az ENSZ-szel a CICIG-ről kötött megállapodást, és felszólította a CICIG-et, hogy hagyja el az országot; mivel Iván Velásquezzel szemben vádakat is felhoztak, és személye folyamatos lejáratókampány tárgya;

J.  mivel Guatemala Alkotmánybírósága megtámadta és megsemmisítette ezeket az intézkedéseket; mivel az Alkotmánybíróság egyhangú szavazással arra kötelezte a kormányt, hogy engedélyezze Iván Velásqueznek az országba való belépést; mivel a kormány ezeket az ítéleteket figyelmen kívül hagyta; mivel a Kongresszus jogi eljárást kezdeményezett az Alkotmánybíróság és annak tagjai ellen, ezzel egyértelműen ellentétes a jogállamisággal;

K.  mivel a nemzeti megbékélésről szóló törvény módosítására irányuló, 5377. reformtörvény-javaslat, amelyet a Kongresszus a három olvasat közül a másodikban, 2019. március elején elfogadott, az amnesztiát kiterjesztené a hazai biztonsági erők és a kormány nevében eljáró személyek által elkövetett valamennyi bűncselekményre, ideértve az emberiesség elleni bűncselekményeket, például a kínzást, az erőszakos eltüntetést és a népirtást is; mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosa és az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága (IACHR) aggodalmát fejezte ki a törvényjavaslat miatt, és kérte, hogy a hatályos törvényt ne módosítsák;

L.  mivel az IACHR szerint az 5377. számú reformtörvény-javaslat nem felel meg a Guatemala által vállalt nemzetközi kötelezettségeknek, állítólag sérti a nemzetközi jogot, valamint a guatemalai alkotmány 171. cikkének g) pontját, minthogy valamennyi olyan börtönben lévő személy, akit politikai bűncselekményekben és a fegyveres konfliktus során elkövetett, az emberiesség elleni bűncselekményekben bűnösnek találtak és elítéltek, órákon belül kiszabadulna;

M.  mivel a guatemalai lakosságnak rendkívüli mértékű bizonytalanságban kell élnie, és mivel a Nemzeti Polgári Rendőrséget (PNC) az elmúlt években súlyosan meggyengítették; mivel állítások szerint igazságszolgáltatási tisztviselőket, bírákat, ügyészeket és a CICIG-gel együttműködő igazságszolgáltatási szereplőket is megfélemlítenek és megfenyegetnek;

N.  mivel továbbra is súlyos aggodalmakra ad okot az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés helyzete, a börtönkörülmények, a rendőrség magatartása és a kínzásokkal kapcsolatos állítások, amely problémákhoz korrupció, összejátszás és büntetlenség is társul;

O.  mivel a csökkentett költségvetéssel rendelkező guatemalai emberi jogi ombudsman, a Közügyi Minisztérium és az igazságszolgáltatás jelentős lépéseket tett a büntetlenség ellen és az emberi jogok elismerése érdekében; mivel a guatemalai hatóságok egyértelműen igyekeznek akadályozni a korrupció és a büntetlenség elleni küzdelmet és a jogállamiságot;

P.  mivel az UDEFEGUA szerint a támadások áldozatai „többnyire őslakos vezetők, akik a földhöz és területhez való jogot védelmezik”; mivel az ENSZ különleges előadója aggodalmának adott hangot az őslakosok jogait illetően vízerőmű-, bányászati és agráripari projektek kapcsán, amelyek engedélyei és műveletei az őslakos népek jogainak sérelmével jártak; mivel az ENSZ különleges előadója azt is kijelentette, hogy aggodalmakra ad okot, ha az állam és az érintett harmadik felek a közösségek békés tiltakozását a közbiztonságot érintő, bűnügyi konfliktushelyzetként kezeli; mivel Aura Lolita Chávez guatemalai őslakos környezetvédelmi jogvédő, a 2017. évi Szaharov-díj döntőse súlyos támadásokat, halálos fenyegetéseket és rágalmazásokat követően elhagyta hazáját, és amennyiben visszatér, különböző bírósági eljárásokkal kell számolnia;

Q.  mivel 2018. október 9-én többek között az Ixquisis Mikrorégió Békés Ellenállása elnevezésű mozgalom tagjait támadták meg a PNC rohamrendőrei, hat tüntetőt megsebesítve;

R.  mivel Svédország guatemalai nagykövetét persona non gratának nyilvánították (jóllehet e határozatot az Alkotmánybíróság később megsemmisítette), azért, mert állítólag támogatta a CICIG működését az országban;

S.  mivel 2019. június 16-ára és augusztus 11-ére általános választásokat és elnökválasztásokat terveznek Guatemalában;

T.  mivel a demokrácia és a jogállamiság fejlődésének és megszilárdulásának, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának az EU külső politikáinak szerves részét kell képeznie, beleértve az Európai Unió és Közép-Amerika országai között 2012-ben kötött társulási megállapodást is; mivel ez a megállapodás egy demokratikus záradékot is tartalmaz, amely a megállapodás lényeges eleme; mivel Guatemala az uniós kétoldalú fejlesztési támogatások harmadik legnagyobb kedvezményezettje Közép-Amerikában, és ezeknek az élelmezésbiztonságot, a konfliktusok rendezését, a békét, a biztonságot és a versenyképességet középpontba állító támogatásoknak az összege a 2014–2020 közötti időszakban eléri a 167 millió EUR-t;

1.  mélységes aggodalmát fejezi ki a gyilkosságok és az erőszakos cselekmények számának növekedése, valamint a polgárok, különösen a nők és az emberijog-védők biztonságának hiánya miatt; emlékeztet a független és hatékony igazságszolgáltatási rendszer fontosságára, valamint arra, hogy véget kell vetni a büntetlenségnek; sajnálja, hogy a guatemalai kormány továbbra is megsérti a jogállamiságot és a hatalmi ágak szétválasztásának elvét; emlékeztet arra, hogy a liberális demokráciák egyik alapelve a hatalmak szétválasztása és a jogállamiság tiszteletben tartása;

2.  felhívja a guatemalai hatóságokat, hogy szüntessék be a guatemalai társadalom, és különösen az emberi jogi szervezetek elleni megfélemlítés minden formáját, tartsák tiszteletben az alkotmányos rendet és garantálják valamennyi guatemalai állampolgár alapvető jogait; hangsúlyozza, hogy egy élénk civil társadalom elengedhetetlen ahhoz, hogy az állam minden szinten elszámoltathatóbb, érzékenyebb, befogadóbb és hatékonyabb legyen, ennélfogva pedig nagyobb legitimitással rendelkezzen; kitart amellett, hogy támogatni és erősíteni kell a guatemalai alkotmányos demokráciát és az emberi jogokat védelmező intézményeket; emlékeztet arra, hogy alapvető fontosságú a független igazságszolgáltatás garantálása és függetlenségének tiszteletben tartása, valamint a pártatlan jogrendszer biztosítása; hangsúlyozza, hogy ezek kulcsfontosságúak a korrupció és a büntetlenség elleni küzdelem megerősítéséhez; úgy véli, hogy az igazságszolgáltatási tisztviselőkkel, bírákkal és ügyészekkel szembeni megfélemlítéssel és fenyegetésekkel kapcsolatos állításoknak azonnali lépésekhez kell vezetniük az ország igazságügyi intézményeinek és azok képviselőinek védelme érdekében; sürgeti a guatemalai végrehajtó hatalmat, hogy haladéktalanul biztosítsa az igazságszolgáltatás függetlenségét és garantálja a sajtó és a média szabadságát;

3.  abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy a CICIG alapvető szerepet játszott Guatemalában, és hogy a büntetlenség és a korrupció elleni küzdelemben, valamint a guatemalai intézmények által lefolytatandó perekhez szükséges vizsgálatok előkészítésében végzett munkája elengedhetetlen a jogállamiság fenntartásához; mélységes aggodalmát fejezi ki a CICIG jelenlegi helyzetével kapcsolatban, és kéri a guatemalai kormányt, hogy vessen véget a CICIG és annak nemzeti és nemzetközi személyzete elleni valamennyi jogellenes támadásnak;

4.  ezzel összefüggésben üdvözli a Bizottság 2018. szeptemberi végrehajtási határozatát arról, hogy a Fejlesztési Együttműködési Eszközből további 5 millió euróval támogatja a CICIG kibővített megbízatását a 2018. évi guatemalai cselekvési program érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen folyósítsa a megállapodás szerinti 5 millió eurót, és folytassa a CICIG összes jóváhagyott programját; kéri a Bizottságot, hogy álljon készen a CICIG-gel való együttműködés folytatására és annak finanszírozására 2019 szeptembere után is, és támogassa aktívan ezt a hosszabbítást;

5.  meggyőződése, hogy a nemzeti megbékélésről szóló törvény javasolt módosítása súlyos fenyegetést jelent a guatemalai jogállamiságra nézve, és komolyan veszélyeztetné a nemzeti bíróságok büntetlenség elleni küzdelmében elért jelentős eredményeket; osztja az ENSZ főbiztosának azon nézetét, miszerint az emberi jogok megsértői, az emberiesség elleni bűncselekmények elkövetői és a háborús bűnösök törvény által előírt amnesztiája még több erőszakot fog táplálni az országban; megjegyzi, hogy az ilyen intézkedés magában foglalhatja a szabadon bocsátott rabok általi megtorlást, ami társadalmi destabilizációhoz vezethet; ezért nyomatékosan felszólítja a guatemalai Kongresszust, hogy ne fogadja el a törvényt;

6.  kéri egy független tanulmány elkészítését az ENSZ égisze alatt, amelynek tükröznie kell a CICIG guatemalai igazságszolgáltatási rendszerre kifejtett végső hatását és az ország politikai stabilitásához való hozzájárulását, valamint a CICIG és a Legfelsőbb Választási Bíróság közötti megállapodás eredményét;

7.  aggodalmának ad hangot a fejlesztési célú nem kormányzati szervezetekről szóló törvényjavaslat miatt; kéri a guatemalai kongresszust, hogy az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala által nyújtott technikai tanácsadással összhangban ne fogadja el ezt a törvényt, amely – elfogadása esetén – csorbíthatja a véleménynyilvánítás szabadságát és a nem kormányzati szervezetek gyülekezési szabadságát, korlátozhatja a finanszírozáshoz való hozzáférésüket és szűkítheti azok meghatározását, ezáltal szűkítve hatáskörüket és akadályozva tevékenységeiket, valamint megnyithatja az utat önkényes betiltásuk előtt; emlékezteti Guatemala hatóságait és intézményeit arra, hogy biztonságos és kedvező környezetet kell kialakítani és fenntartani ahhoz, hogy a nem kormányzati szervezetek szabadon kifejezhessék véleményüket, és munkájuk a társadalom egészének javát szolgálhassa;

8.  aggodalmát fejezi ki a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló konzultációk hiányával kapcsolatban tett panaszok miatt (169. sz. ILO-egyezmény); emlékeztet az ENSZ különleges előadójának azon ajánlására, hogy az őslakos népek jogait teljes mértékben tiszteletben kell tartani a nemzetközi normákkal összhangban, amelyek magukban foglalják a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló konzultáció jogát; emlékeztet arra, hogy a nemzeti és nemzetközi vállalatokat közvetlenül kötik az emberi jogokkal és a környezetvédelemmel kapcsolatos szerződések és egyéb nemzeti és nemzetközi szabályok az értékláncok teljes hosszában, és amennyiben megállapítást nyer, hogy a vállalatok kárt okoztak, vagy hozzájárultak a károkozáshoz, hatékony jogorvoslati eljárásokat kell biztosítaniuk az érintett személyek és közösségek számára; megjegyzi, hogy ez magában foglalja a visszaszolgáltatást, a kártérítést, a helyreállítást és a meg nem ismétlődés garanciáit; emlékeztet arra, hogy a kormányok feladata az emberi jogok védelme és az e jogokat megsértők bíróság elé állítása;

9.  megismétli az emberijog-védők, különösen a női emberijog-védők védelmére vonatkozó kérését; üdvözli és támogatja az európai nagykövetségek és az EU guatemalai küldöttsége által eddig tett lépéseket; kéri, hogy az Európai Unió tartsa fenn, és szükség esetén gyorsítsa fel a nemzeti és nemzetközi szervezetek Guatemalában végzett munkájának támogatására irányuló projekteket;

10.  kitart amellett, hogy a guatemalai hatóságoknak ki kell nyilvánítaniuk Lolita Chávez (a Szaharov-díj döntőse) jogi és fizikai biztonságát, és azt biztosítaniuk kell, amennyiben úgy dönt, hogy visszatér hazájába;

11.  nyomatékosan kéri, hogy a guatemalai választásokra békés és átlátható módon kerüljön sor, és hogy valamennyi jelölt számára garantálják a biztonságot; hangsúlyozza, hogy a Legfelsőbb Választási Bíróságnak függetlenül, az állami intézmények és szereplők beavatkozástól függetlenül kell eljárnia; felajánlja, hogy európai uniós választási szakértői bizottságot küld az országba;

12.  fájlalja, hogy több mint 20 év után a guatemalai békemegállapodásokat még nem hajtották végre, és fennáll a veszélye annak, hogy felmondják azokat; határozottan arra bátorít valamennyi nemzeti és nemzetközi szereplőt, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a megállapodások teljes körű végrehajtásának felgyorsítása érdekében; felhívja a guatemalai kormányt, hogy e célból biztosítsa a PNC és más intézmények – például a CONRED vagy a katasztrófakezelés nemzeti koordinátora – demokratikus és politikai ellenőrzését és professzionalizálását, annak érdekében, hogy megakadályozza militarizálódásukat és a humanitárius források hadseregen való átáramoltatását, mivel ez nem áll összhangban a békemegállapodások céljaival;

13.  emlékezteti a guatemalai kormányt arra, hogy az EU–Közép-Amerika társulási megállapodás alapvető fontosságú elemét képezi az emberi jogi záradék, és hogy az egyezmény megsértése esetén a tagság felfüggeszthető; felszólítja az Európai Uniót és tagállamait, hogy alkalmazzák a társulási megállapodásban, a politikai párbeszédben és az együttműködési megállapodásban meghatározott mechanizmusokat, határozottan ösztönözve Guatemalát arra, hogy ambiciózus emberi jogi menetrendet hajtson végre és folytassa a büntetlenség elleni küzdelmet;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Guatemalai Köztársaság kormányának és parlamentjének, a büntetlenség ellen küzdő guatemalai nemzetközi bizottságnak (CICIG), a Közép-amerikai Gazdasági Integráció titkárának (SIECA), a Közép-amerikai Parlamentnek, valamint az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek.

(1) HL C 301. E, 2007.12.13., 257. o.
(2) HL C 434., 2015.12.23., 181. o.
(3) HL C 252., 2018.7.18., 196. o.
(4) HL C 215., 2018.6.19., 125. o.


A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóság, a határozatok elismerése és végrehajtása, valamint a gyermekek jogellenes külföldre vitele *
PDF 119kWORD 42k
Az Európai Parlament 2019. március 14-i jogalkotási állásfoglalása a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a gyermekek jogellenes külföldre viteléről szóló tanácsi rendeletre irányuló tervezetről (átdolgozás) (15401/2018 – C8-0023/2019 – 2016/0190(CNS))
P8_TA(2019)0206A8-0056/2019

(Különleges jogalkotási eljárás – ismételt konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács tervezetére (15401/2018),

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0411),

–  tekintettel 2018. január 18-i álláspontjára(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikkének (3) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács ismételten konzultált a Parlamenttel (C8-0023/2019),

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. és 78e. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0056/2019),

1.  jóváhagyja a Tanács tervezetét;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0017.


Az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról szóló rendelet (GSP-rendelet) végrehajtása
PDF 165kWORD 54k
Az Európai Parlament 2019. március 14-i állásfoglalása a 978/2012/EU GSP-rendelet végrehajtásáról (2018/2107(INI))
P8_TA(2019)0207A8-0090/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról és a 732/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 978/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a Mianmar/Burmától az általános tarifális preferenciák ideiglenes megvonásáról szóló 552/97/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 12-i 607/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2), valamint az általános tarifális preferenciák Mianmar/Burma számára történő visszaállításáról szóló, 2013. május 23-i európai parlamenti állásfoglalásra(3),

–  tekintettel a jelenlegi GSP-rendelet 2018. júliusi félidős értékelésére(4), és a 2018. október 4-i bizottsági szolgálati munkadokumentum(5) által kísért, a 978/2012/EU rendelet alkalmazásáról szóló bizottsági jelentésre(6),

–  tekintettel az általános vámkedvezmény-rendszerről szóló, a 2014–2015-ös(7) és a 2016–2017-es(8) időszakra vonatkozó 2016. január 28-i és 2018. január 19-i bizottsági jelentésekre, amelyekben a Bizottság értékelte a GSP hatásait, különös tekintettel a GSP+-kedvezményezettek teljesítményére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság (INTA) által 2016. február 16-án megrendezett, a GSP-ről szóló nyilvános meghallgatásra, a GSP+ Srí Lanka részére történő megadásáról folytatott, 2017. március 21-i eszmecserére és a GSP-rendelet végrehajtásáról folytatott, 2018. február 19-i eszmecserére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. és 21. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208. cikkére,

–  tekintettel az Európai Bizottság által az Európai Unió és Vietnam közötti szabadkereskedelmi megállapodás előzetes emberi jogi hatásvizsgálatának elmulasztásáról szóló 1409/2014/MHZ sz. ügyben az európai ombudsman által hozott határozatra(9),

–  tekintettel a szociális és környezetvédelmi normákról, az emberi jogokról és a vállalati felelősségvállalásról szóló 2010. évi parlamenti ajánlások végrehajtásáról szóló, 2016. július 5-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2017. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2018. december 12-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a ruházati ágazatra irányuló kiemelt uniós kezdeményezésről szóló, 2017. április 27-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel „A fenntarthatósági paktum végrehajtásának aktuális állásáról Bangladesben” című, 2017. június 14-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel az országspecifikus partnerségekre, például a bangladesi fenntarthatósági paktumra és a munkavállalói jogokra vonatkozó mianmari kezdeményezésre,

–  tekintettel az EU és tagállamai által 2007-ben elfogadott, „A kereskedelemösztönző támogatásra vonatkozó uniós stratégia: a fejlődő országok kereskedelemmel kapcsolatos szükségleteire irányuló uniós támogatás növelése” című közös stratégiára,

–  tekintettel az ENSZ 2030-ig szóló fenntartható fejlesztési céljaira,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) gyermekmunkáról, kényszermunkáról, hátrányos megkülönböztetésről, egyesülési szabadságról és a kollektív tárgyalásokról szóló alapvető egyezményeire,

–  tekintettel a Tanács EU-ról és felelős globális értékláncokról szóló, 2016. május 12-i következtetéseire,

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelem és az uniós kereskedelmi politikák globális értékláncokra gyakorolt hatásáról szóló, 2017. szeptember 12-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, továbbá az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére(15),

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság és a Fejlesztési Bizottság véleményeire (A8-0090/2019),

A.  mivel 1971-ben az EU elsőként vezetett be GSP-rendszert az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTAD) ajánlását követve, amely szerint az ipari országok általános, nem kölcsönös és nem diszkriminatív kedvezményeket nyújtanának a fejlődő országoknak, ezzel segítve őket abban, hogy a nemzetközi kereskedelemben való részvétellel nagyobb jövedelemre tegyenek szert, és ezáltal csökkenteni tudják a szegénységet, valamint elő tudják mozdítani a jó kormányzást és a fenntartható fejlődést;

B.  mivel az EUMSZ 207. cikke előírja, hogy az Unió kereskedelempolitikájának az Unió külpolitikájának elveire és célkitűzéseire kell épülnie, valamint hozzá kell járulnia az Unió által képviselt és az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében meghatározott értékek előmozdításához, valamint a 21. cikkben foglalt célok, többek között a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok, az alapvető szabadságok és jogok, az egyenlőség, az emberi méltóság tiszteletben tartása, valamint a környezet és a szociális jogok védelme megvalósításához;

C.  mivel az európai ombudsman következtetéseiben a következőket állapította meg: a jó közigazgatás az alapvető jogok betartását és tiszteletben tartását jelenti; ahol nem tartják tiszteletben az alapvető jogokat, ott nem lehet megfelelő a közigazgatás; az uniós intézményeknek és szerveknek mindig figyelembe kell venniük fellépéseik alapvető jogokkal való összhangját, és arra is törekedniük kell, hogy a partnerországokban előmozdítsák az emberi jogok ügyét;

D.  mivel a jelenlegi GSP-rendszert a 978/2012/EU rendelet hozta létre, amelyet az EUMSZ 207. cikke alapján, rendes jogalkotási eljárás keretében fogadtak el, amelynek során az Európai Parlament első ízben szerepelt társjogalkotóként GSP-rendelet elfogadásában;

E.  mivel a GSP-rendelet 40. cikke alapján a Bizottságnak a rendelet elfogadása után öt évvel jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a GSP-rendelet alkalmazásáról, amely kihat a 2022-ben elfogadandó, új GSP-rendelet kidolgozására; mivel ez a rendelet 2014. január 1-je óta van ténylegesen hatályban; mivel a jelenlegi rendelet működésének alapos, független értékelésére került sor a Bizottság által végzett felülvizsgálat tájékoztatása érdekében, és amely értékelés konkrét ajánlások listájával állt elő;

F.  mivel a rendszer három előírást tartalmaz: az általános GSP-rendszert, a GSP+ ösztönző rendszert és a „fegyvereken kívül mindent” elven (EBA) alapuló rendszert; mivel a standard-GSP-kedvezményezettek – jelenleg 18 ország – termékeire csökkentett vámtételek alkalmazandóak az összes uniós termékkategória 66 %-ában; mivel a nyolc GSP+-kedvezményezett az összes termékkategória körülbelül 66 %-ában vámmentesen exportálhat cserébe azért, hogy kötelezettséget vállal az emberi és a munkához kapcsolódó jogokra, a jó kormányzásra és a környezetvédelemre vonatkozó 27 alapvető nemzetközi egyezmény tényleges végrehajtására; mivel a GSP-rendszer EBA-előírásának hatálya alá tartozó 49 legkevésbé fejlett ország vámmentesen exportálhat az EU-ba minden termékkategóriában, a fegyverek és a lőszerek kivételével; mivel valamennyi kedvezményezett ország köteles betartani a GSP-rendelet szerinti, az emberi jogok és a munkavállalói jogok területén született nemzetközi egyezményeket, míg a GSP+-országok a nemzetközi környezetvédelmi és jó kormányzásra vonatkozó egyezményeket is kötelesek betartani; mivel csak a GSP+-rendszer írja elő a strukturált párbeszédet, amely az egyezmények kedvezményezett országok általi hatékony végrehajtását vizsgálja; mivel továbbá a GSP-kedvezményezett országoknak képesnek kell lenniük arra is, hogy végrehajtsák a nemzetközi szabványokat és normákat, ideértve a vonatkozó jogszabályok kidolgozását, végrehajtását és érvényre juttatását, különösen a jogállamiság és a korrupció elleni küzdelem terén;

G.  mivel a GSP 2012. évi reformjának fő célkitűzései azok voltak, hogy a GSP jobban koncentráljon a szükséget szenvedő országokra, a legkevésbé fejlett országokra, valamint az egyéb alacsony és alacsonyabb jövedelemmel rendelkező országokra, még inkább előmozdítsa a fenntartható fejlődést és a jó kormányzást mint alapelveket, és növelje a stabilitást és a kiszámíthatóságot, valamint biztonságot a vállalatok számára;

H.  mivel számos nemzetközi megállapodás, iránymutatás és szabály célozza az emberi jogi visszaélések megakadályozását; mivel különösen a GSP-kedvezményezett országoknak kötelességük teljesíteni ezen iránymutatásokat, és megfelelő jogi és gazdasági feltételeket kell teremteniük a vállalkozások számára ahhoz, hogy működhessenek és megtalálják a helyüket a globális ellátási láncban;

I.  mivel az EU-nak hatékonyabban kell reagálnia a szociális és környezeti dömpingre és a tisztességtelen versenyre és kereskedelmi gyakorlatokra, azon túl, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosít;

J.  mivel számos országban az exportfeldolgozó övezetek mentesülnek a nemzeti munkaügyi jogszabályok alól, ezáltal akadályozzák a szakszervezeti tevékenységhez vagy a jogorvoslathoz való jog teljes körű gyakorlását; mivel a fenti gyakorlat az ILO alapvető normáinak megsértését jelenti, és az emberi jogokra gyakorolt további negatív hatásokhoz vezethet;

K.  mivel az EUMSZ 8. cikke egyértelműen kimondja, hogy az összes uniós politikában érvényesülnie kell a nemek közötti egyenlőségnek; mivel a kereskedelmi és beruházási megállapodások a nemek közötti egyenlőtlenség strukturális problémája miatt másféle hatást gyakorolnak a nőkre és a férfiakra; mivel az ILO szerint 2012-ben világszerte 21 millió ember (akik 55 %-a nő és lány) lett kényszermunka áldozata, akik 90 %-át a magángazdaságban zsákmányolták ki;

L.  mivel a GSP-rendelet 19. cikkének (6) bekezdése előírja, hogy a Bizottságnak „minden releváns információt” figyelembe kell vennie annak meghatározásakor, hogy a GSP-kedvezményezett országok megfelelően eleget tettek-e az emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségeiknek, beleértve a civil társadalom által rendelkezésre bocsátott információt; mivel a civil társadalom és a szociális partnereknek a GSP-rendszer végrehajtásába való bevonása erősítheti a közös uniós kereskedelempolitika legitimitását és eredményességét;

M.  mivel a GSP kereskedelmi kedvezményei lehetővé teszik az EU számára, hogy az emberi jogok megsértésének legsúlyosabb eseteiben felfüggessze a GSP szerinti kedvezményeket a GSP-rendelet V. fejezete 19. cikkének (1) bekezdésének a) pontja alapján, amely szerint a preferenciális elbánás bizonyos okok alapján ideiglenesen visszavonható – többek között a VIII. melléklet A. részében felsorolt egyezményekben megállapított alapelvek súlyos és rendszeres megsértése esetén;

N.  mivel a Bizottság Kambodzsa esetében elindította az eljárást, továbbá jelenleg indít vizsgálatot Mianmar esetében az emberi jogok megsértésével kapcsolatban, a „fegyver kivételével mindent” megállapodásoktól való potenciális visszalépés keretében;

Főbb következtetések és ajánlások

1.  üdvözli a jelenlegi GSP-rendelet alkalmazásáról szóló félidős értékelést, amely azt vizsgálja, hogy a jelentésben meghatározott célkitűzések valószínűleg teljesülnek-e; üdvözli, hogy az új rendelet a „fegyver kivételével mindent (Everything But Arms – EBA)” és a GSP+ megállapodások kedvezményezettjeitől származó kivitel növekedésével járt, ami fontos hozzájárulás a szegénység felszámolásához;

2.  megelégedéssel nyugtázza, hogy 2016-ban 62,6 milliárd EUR értékű import lépett be az az EU-ba GSP-kedvezményekkel (növekvő tendenciát mutatva), a következő bontásban: 31,6 milliárd EUR a standard GSP-kedvezményezett országokból, körülbelül 7,5 milliárd EUR a GSP+ kedvezményezettjeitől és 23,5 milliárd EUR az EBA-kedvezményezettektől (az Eurostat 2017. szeptemberi adatai);

3.  emlékeztet arra, hogy a GSP segítséget nyújt a fejlődő országok számára a kezdeti költségekkel összefüggésben az exportpiacokon tapasztalt nehézségek leküzdésében; emlékeztet arra, hogy az UNCTAD célkitűzéseinek megfelelően a GSP arra irányul, hogy növelje az exportbevételeket, elősegítse a fejlődő országok és így a legkevésbé fejlett országok iparosodását, valamint felgyorsítsa növekedésüket, a szegénység felszámolása érdekében;

4.  kiemeli, hogy a GSP+ kulcsfontosságú uniós kereskedelempolitikai eszköz, amely jobb piaci hozzáférést biztosít az emberi és munkavállalói jogok, a környezetvédelem és a jó kormányzás kiszolgáltatott fejlődő országokban való előmozdítását célzó, szigorú nyomon követési mechanizmusok révén;

5.  megjegyzi, hogy a jelenlegi GSP-rendelet három éve volt hatályban a félidős értékelési folyamat kezdetekor, amely folyamat már azonosította a következő GSP-rendeletben megreformálandó elemeket; üdvözli a végleges félidős értékelő jelentésben foglalt ajánlásokat;

6.  hangsúlyozza, hogy a GSP-nek az EU kereskedelempolitikája részeként az uniós külpolitika alapelveire (hatékonyság, átláthatóság és értékek) kell építeni, az EUSZ 21. cikkének megfelelően; mivel az EUMSZ 208. cikke rögzíti a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvét, és a szegénység felszámolását tűzi ki fő céljául; hangsúlyozza, hogy a mindenki számára előnyös kereskedelemről szóló bizottsági közlemény megerősíti ezeket az alapelveket;

7.  elismeri, hogy a GSP+ fontos szerepet játszik a munkához kapcsolódó jogokra, az emberi jogokra, a jó kormányzásra és a környezetvédelemre vonatkozó nemzetközi normák előmozdításában a kedvezményezett országokban, nemcsak azáltal, hogy ösztönzőket nyújt az e normáknak való megfeleléshez, hanem azáltal is, hogy fórumot teremt az egyezmények keretébe tartozó területekkel kapcsolatos rendszeres párbeszédre, és előmozdítja az érdemi reformok iránti elkötelezettséget;

8.  elismeri, hogy a GSP-rendszer gazdasági előnyökkel jár a kedvezményezett országok és az EU számára is, mivel az EBA- és GSP+-kedvezményezettek esetében nőtt az EU-ba irányuló export és a kedvezmények kihasználtsági aránya; sürgeti az EU-t, hogy a rendszer még jobb kihasználása érdekében a kedvezményezett országokban tegye még ismertebbé a GSP-szabályokat; kéri a Bizottságot, hogy értékelje a nyereségek elosztását a GSP-rendszer tekintetében, amennyiben lehetséges, az adatok rendelkezésre állása alapján; megjegyzi, hogy egyes esetekben a megnövekedett export és a gazdasági lehetőségek az alapvető jogokra és a társadalmi fejlődésre gyakorolt, nem szándékolt negatív közvetett hatással is jártak, például a nagyarányú földszerzések vagy a munkavállalói jogok megszegése miatt; hangsúlyozza, hogy amennyiben a kereskedelmi preferenciákat reformoknak és a nemzetközi egyezmények végrehajtásának kell követnie annak megelőzése érdekében, hogy a GSP-programok esetleg magasabb szintű környezetvédelmi és társadalmi dömpinghez vezessenek;

9.  üdvözli az egyszerűsített GSP+ belépési mechanizmust, amely vonzóbbá teszi a GSP+-t a standard GSP-kedvezményezett országok számára; hangsúlyozza, hogy a GSP+ tagjelölt országai közül sokan ratifikáltak több olyan nemzetközi egyezményt, amely a GSP+-ba történő belépéshez szükséges; hangsúlyozza, hogy kiemelkedő fontosságú a végrehajtási folyamat jobb, állandó és módszeres nyomon követése, amely a szereplők közötti együttműködés fokozásával érhető el, mivel ezáltal javul az információgyűjtés és a részletes elemzés, a rendelkezésre álló valamennyi információ és forrás – például a nemzetközi ellenőrző szervek (köztük az ENSZ, az ILO, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD)) jelentései – felhasználásának köszönhetően, valamint a civil társadalom és a szociális partnerek folyamatba való közvetlen bevonásával; emlékeztet arra, hogy a GSP+ rendszer a munkavállalói jogok helyzetének javítására, a nemek közötti egyenlőség előmozdítására, valamint a gyermekmunka és a kényszermunka eltörlésére irányuló teljes potenciáljának biztosítása érdekében hatékony módon végre kell hajtani a 27 egyezményt;

10.  sürgeti a Bizottságot, hogy foglalkozzon a civil társadalom szűkülő mozgásterével és az emberi jogok veszélynek kitett védői védelmével a GSP+ kedvezményezett országokkal folytatott párbeszédek során, valamint a „fegyvereken kívül mindent” elv szerinti fokozottabb szerepvállalás során, mivel ezek a kérdések közvetlenül kapcsolódnak a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya szerinti kötelezettségekhez és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alapvető egyezményeinek vonatkozó rendelkezéseihez, a mindenki számára előnyös kereskedelemről szóló bizottsági közleménnyel összhangban; kéri továbbá a Bizottságot, hogy tárjon fel további lehetőségeket a civil társadalom, a szakszervezetek képviselői és a magánszektor strukturált, formális és független részvételére, amelyek a nyomon követési folyamat megerősítésének lehetséges irányai lehetnek;

11.  kiemeli, hogy általában véve úgy tűnik, hogy a GSP+-rendszer ösztönöz a nemzetközi egyezmények megerősítésére, és ezért jobb keretet biztosít az előrelépéshez; hangsúlyozza az olyan alapos intézkedések bevezetésének fontosságát, amelyekkel biztosítható, hogy a GSP előmozdítsa a pozitív környezeti fejlődést; javasolja, hogy a GSP+-kedvezményezett országok által betartandó 27 nemzetközi alapegyezményt tartalmazó listát egészítsék ki a párizsi megállapodással; hangsúlyozza, hogy sokat kell tenni a kedvezményezett országokban a fenntartható fejlődési modell eléréséhez;

12.  elismeri a hatékony végrehajtás terén elért eredményeket, amelyek az EU és a kedvezményezett országok közötti intenzívebb ellenőrzésnek és párbeszédnek köszönhetők, különösen a 27 alapegyezmény végrehajtásának ellenőrzése során; hangsúlyozza a szorosabb koordináció szükségességét az EKSZ, az uniós küldöttségek, a tagállamok külképviseletei, a kedvezményezett országok kormányai, a nemzetközi szervezetek, a vállalkozások, a szociális partnerek és a civil társadalom között annak érdekében, hogy javuljon az információgyűjtés, és a nyomon követésről mélyrehatóbb elemzések szülessenek; amennyiben lehetséges, nagyobb átláthatóságot és a társjogalkotókkal és az érdekelt felekkel folytatott fokozott kommunikációt javasol a GSP visszavonási eljárásának keretében, nevezetesen a Bizottság vizsgálati eljárása során;

13.  elismeri, hogy a vonatkozó egyezmények ratifikálása és a hatékony végrehajtásuk terén elért eredmények fontos referenciamutatók a GPS-rendszerben szükséges előrehaladás eléréséhez; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a nemzetközi egyezményeknek a kedvezményezett országok általi hatékony végrehajtásának ellenőrzésére tett lépések teljes mértékben összhangban legyenek az országstratégiai dokumentumokkal, a szakpolitikai koherencia és következetesség, valamint az emberi jogok kereskedelmi politikába való beépítésének biztosítása érdekében;

14.  hangsúlyozza, hogy folyamatos elkötelezettségre és az átláthatóság további javítására van szükség a GSP+-rendszer nyomon követése terén, miközben biztosítani kell, hogy az EU megőrizhesse befolyását a kedvezményezett országokkal folytatott párbeszéd során, különösen az eseménytáblák vonatkozásában; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg további lépések megtételét ezen a területen és a kedvezményezett országokkal folytatott párbeszéd terén a rendszer átláthatóságának, felügyeletének és hatékonyságának növelése érdekében;

15.  úgy véli, hogy a preferenciák felfüggesztésére vonatkozó bármely döntésnek teljes mértékben összhangban kell állnia a szegénység csökkentésére irányuló átfogó célkitűzéssel, és hangsúlyozza, hogy a másodlagos uniós jogi aktusokat az elsődleges uniós joggal és az uniós jog e tekintetben megfogalmazott általános elveivel összhangban kell kialakítani és értelmezni; ezért hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani a preferenciák visszavonása terén a jelenlegi célzott megközelítést, és biztosítani kell, hogy a visszavonás meghatározott ágazatokra korlátozódjon, és úgy legyen megtervezve, hogy a lehető legkisebb legyen a helyi lakosságra gyakorolt negatív hatás; felszólítja a Bizottságot, hogy a megfelelő esetekben alkalmazza a kereskedelmi preferenciák fokozatos visszavonását vagy az egyéb, időhöz kötött visszavonási intézkedéseket; végül hangsúlyozza, hogy utolsó lehetőségként a kedvezményeket akkor kell visszavonni, ha az EBA-kedvezményezett nem tanúsít konkrét hajlandóságot és kellő elkötelezettséget a GSP-egyezmények tényleges végrehajtása terén tapasztalt súlyos hiányosságok kezelésére; hangsúlyozza ugyanakkor a rendszerek feltételekhez kötött jellegét, valamint azt, hogy a feltételességet az egyes rendszerek hitelességének megőrzésére kell felhasználni, és biztosítani kell a válaszlépéseket az egyezmények súlyos és rendszeres megsértése esetén;

16.  üdvözli a Bizottság közelmúltbeli határozatát, hogy elindítja a Kambodzsának nyújtott, a „fegyvereken kívül mindent” elv szerinti kedvezmények visszavonásának folyamatát, és sürgősségi, magas szintű uniós küldöttséget küld Mianmarba, válaszul a két országban tapasztalható emberi jogi helyzetre; elvárja, hogy a Bizottság folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet, és bevonja a következő, többek között a kedvezmények felfüggesztésével kapcsolatos lépésekbe;

17.  megállapítja, hogy a részvételre való jogosultság kritériumainak megreformálása óta a kedvezményezett országok száma jelentősen csökkent, ami a termékek átsorolásával együtt ahhoz vezetett, hogy a GSP-országokból származó uniós import mennyisége alapvetően csökkent; elismeri, hogy e reformoknak köszönhetően a kedvezmények a leginkább rászoruló országokat célozzák; felkéri a Bizottságot, hogy a következő rendelet hatásvizsgálatában biztosítsa a GSP- és az FTA-rendszerek közötti koherenciát és konzisztenciát annak érdekében, hogy teljes mértékben meg lehessen őrizni a GSP fejlődő országok esetén játszott központi szerepét az EU kereskedelempolitikájában; e tekintetben megjegyzi, hogy az EBA-kedvezményezett országok a verseny egyre nagyobb nyomásával néznek szembe azon országok részéről, amelyek szabadkereskedelmi megállapodásokat kötöttek az EU-val; megjegyzi továbbá, hogy néhány korábban a GSP + rendszer felügyelete alá tartozó ország jelenleg szabadkereskedelmi megállapodások hatálya alá tartozik, amelyek kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezeteket foglalnak magukban, amelyeknek hatékonynak és végrehajthatónak kell lenniük;

18.  sajnálja, hogy a GSP-rendszer – különösen a 29 EBA-ország esetében – nem vezetett semmilyen változáshoz, és egyes esetekben az exportdiverzifikációs profiljuk romlását eredményezte a termékek szintjén; sajnálatát fejezi ki továbbá amiatt, hogy a GSP-rendszer nem járult hozzá elegendő mértékben a gazdasági diverzifikációhoz; további intézkedések meghozatalára szólít fel a GSP-országokból származó kivitel diverzifikációjának fokozása céljából; sajnálatosnak tartja, hogy a kedvezményezettek közötti diverzifikációt a jelek szerint gátolja az, hogy a GSP-rendszerben való részvételre már nem jogosult országokkal nem lehetséges a kumuláció, mivel ez utóbbiakra már nem alkalmazhatóak a GSP-kedvezményezettek esetében alkalmazott származási szabályok; határozottan kéri, hogy ezt a kumulációs lehetőséget ismét vezessék be, különösen a leginkább sebezhető országok esetében; megállapítja, hogy a standard-GSP-kedvezményezettek körében az export diverzifikációja valamennyi ágazati szinten jelentősen csökkent; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a rendelet által lefedendő termékek listájának további reformját és bővítését, tekintettel a félkész- és késztermékekre, valamint szükség esetén a leginkább veszélyeztetett országok esetében a származási szabályok enyhítését; ösztönzi továbbá a GSP-kedvezményezett országokat, hogy vezessenek be a termékek diverzifikációjára irányuló hatékony intézkedéseket; e tekintetben hangsúlyozza a tudáshoz és technológiához való hozzáférés szükségességét a termékek diverzifikációja érdekében, hogy az export képes legyen fennmaradni a globális versenyben, különösen Európában;

19.  felszólítja a GSP-kedvezményezett országokat, hogy vezessék be és hatékonyan hajtsák végre a szellemi tulajdon védelmére irányuló jogi intézkedéseket;

20.  üdvözli, hogy az EBA-kedvezményezettek esetében magas a kedvezmény kihasználtsági aránya; hangsúlyozza a kapacitásépítés fontosságát a kedvezményezett országokban, mert ezáltal támogathatók abban, hogy a lehető legnagyobb mértékben részesüljenek a rendszerből; felszólít arra, hogy a kereskedelemösztönző támogatás keretében alkalmazott intézkedéseket hatékonyabban használják fel erre a célra; úgy véli, hogy a diverzifikáció erőteljesebb előmozdítása érdekében mérlegelni kell a következő GSP-rendeletnek a szolgáltatásokra való kiterjesztését; Hangsúlyozza továbbá e tekintetben a vállalatközi megközelítés jelentőségét; felszólít az ágazati, több érintett felet magában foglaló platformok és online rendszerek létrehozására, amelyek összehozzák a GSP-kedvezményezett országok exportáló vállalatait, az EU-n belüli importáló vállalatokat és a két oldalon az újonnan belépésre alkalmas vállalatokat, amelyek jelenleg nem exportálnak vagy importálnak, annak érdekében, hogy megosszák egymással a helyes gyakorlatokat, és felhívják a figyelmet a GSP szabályaira, feltételeire és az általa kínált gazdasági lehetőségekre;

21.  támogatja a rendelet alapján indított első védintézkedési vizsgálat lezárását, és úgy véli, hogy e rendelkezés valószínűleg biztosítja azt, hogy az EU meg tudja védeni pénzügyi, gazdasági és környezetvédelmi érdekeit; hangsúlyozza, hogy az érzékeny termékek preferenciáinak felkínálása esetén lehetővé kell tenni, hogy azok különleges bánásmódban részesülhessenek annak érdekében, hogy bizonyos ágazatok ne kerüljenek veszélybe;

22.  hangsúlyozza, hogy a kedvezményezett országok területének minden részére, beleértve az exportfeldolgozó övezeteket is, kiterjed a rendszer hatálya és a vonatkozó egyezmények ratifikálásából eredő kötelezettségek; felhívja a kedvezményezett országokat, hogy hatékonyan hajtsák végre a munkaügyi normákat, és sürgeti a Bizottságot, hogy lépjen fel az ILO-normák megsértésének eseteivel szemben, többek között a kollektív szerződésnek és az egyesülési szabadságnak a jelenlegi és a potenciális kedvezményezett országokban lévő exportfeldolgozó övezetekben előforduló megsértésével szemben, és gondoskodjon a kivételek megszüntetéséről; felszólítja a Bizottságot, hogy zárja ki az exportfeldolgozó övezeteket a GSP-rendszer kedvezményei alól, amennyiben felmentést kaptak a nemzeti jogszabályok alól, és megszegik a vonatkozó nemzetközi egyezményeket;

23.  kiemeli, hogy a GSP dinamikusabbá tette a vállalati szektort, bizonyos mértékben hozzájárult a nők gazdasági helyzetének megerősítéséhez, és elősegítette a munkaerőpiaci részvételüket, különösen az EU-val kereskedő országok exportágazataiban; hangsúlyozza e tekintetben, hogy fontos megfelelő üzleti környezetet teremteni a nők számára ahhoz, hogy megfelelően kiaknázzák ezeket az új készségeket és tapasztalatokat annak érdekében, hogy képesek legyenek feljebb lépni a vállalatok hierarchiájában, vagy létrehozni saját vállalkozásaikat; megjegyzi azonban, hogy a nőket továbbra is hátrányos megkülönböztetés éri, és aggódik a nők munkakörülményei miatt, különösen a textil- és ruházati ágazatban; emlékeztet a 2017. április 27-i állásfoglalására és felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon ezt a kérdést;

24.  üdvözli a GSP-nek a tisztább és biztonságosabb technológiák bevezetésére és az önkéntes vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó kezdeményezésekre gyakorolt hatását, amelyek közvetlen pozitív hatást gyakoroltak a munkavállalókra és a környezetre; úgy véli, hogy ki kell dolgozni olyan intézkedéseket, amelyekkel ez a fejlődés tovább ösztönözhető és megbízhatóan elemezhető; elismeri, hogy e tekintetben meg kell találni a vállalati kellő gondosságra vonatkozó megfelelő egyensúlyt a szabályozási és önkéntes fellépése között, és felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a kellő gondosságra vonatkozó kötelezettségek megállapításának módjait;

25.  úgy véli, hogy az EU-nak az uniós a politikák koherenciájának jegyében arra kell ösztönöznie az egyéb nemzetközi szereplőket, így például a multinacionális vállalatokat, hogy teljes mértékben vegyenek részt az emberi jogi, szociális jogi és környezetvédelmi normák világszerte történő javításában, többek között a gazdasági szereplők arra történő kötelezése által, hogy az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekkel összhangban vezessenek be átvilágítási gyakorlatokat; felhívja a Bizottságot, hogy vállaljon vezető szerepet annak érdekében, hogy elérje az emberi jogok és a munkához kapcsolódó jogok teljes körű tiszteletben tartását a globális értékláncokban, és hogy készítsen jelentést a szociális és környezetvédelmi normákról, az emberi jogokról és a vállalati felelősségvállalásról szóló 2016. évi parlamenti ajánlások végrehajtásáról, ideértve azt a felhívását is, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalást építse be a GSP-rendeletbe, és dolgozza át a WTO-szabályok reformját az ellátási lánc átvilágítására és az átláthatóságra vonatkozó – az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelveken nyugvó – követelmények tekintetében;

26.  emlékeztet arra, hogy a szakpolitikai koherencia nevében az EU-nak arra kell ösztönöznie más nemzetközi szereplőket, például a multinacionális vállalkozásokat, hogy a világon mindenhol teljes mértékben vegyenek részt az emberi jogok, a gyermekek jogai, a szociális jogok, a környezetvédelmi jogok tiszteletben tartása és a közegészségügyi kívánalmak javításában; felszólítja az EU-t, hogy a globális értékláncokban – azaz a teljes ellátási láncban – biztosítsa a munkajoggal kapcsolatos emberi jogok tiszteletben tartását;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy a következő GSP-rendeletet illetően vizsgálja meg további vámtarifa-kedvezmények bevezetésének lehetőségét azon termékekre vonatkozóan, amelyek előállítása bizonyíthatóan fenntartható módon történik; úgy véli, hogy az árukat önkéntes alapon kellene a termelés fenntartható módjának igazolása érdekében előterjeszteni, és hogy erre vonatkozóan az EU-ba történő behozataluk során bizonyítékot is kellene szolgáltatni;

o
o   o

28.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 303., 2012.10.31., 1. o.
(2) HL L 181., 2013.6.29., 13. o.
(3) HL C 55., 2016.2.12., 112. o.
(4) http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2018/october/tradoc_157434.pdf
(5) SWD(2018)0430.
(6) COM(2018)0665.
(7) COM(2016)0029.
(8) COM(2018)0036.
(9) https://www.ombudsman.europa.eu/hu/decision/en/64308
(10) HL C 101., 2018.3.16., 19. o.
(11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0515.
(12) HL C 298., 2018.8.23., 100. o.
(13) HL C 331., 2018.9.18., 100. o.
(14) HL C 337., 2018.9.20., 33. o.
(15) http://www.europarl.europa.eu/RegData/organes/conf_pres_groupes/proces_verbal/2002/12-12/CPG_PV(2002)12-12(ANN01)_EN.doc


A nemteljesítő kitettségekre vonatkozó minimális veszteségfedezet ***I
PDF 129kWORD 43k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2019. március 14-i jogalkotási állásfoglalása az 575/2013/EU rendeletnek a nemteljesítő kitettségekre vonatkozó minimális veszteségfedezet tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2018)0134 – C8-0117/2018 – 2018/0060(COD))
P8_TA(2019)0208A8-0440/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0134),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0117/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2018. július 12-i véleményére(1),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. július 11-i véleményére(2),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2019. január 7-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0440/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. március 14-én került elfogadásra az 575/2013/EU rendeletnek a nemteljesítő kitettségekre vonatkozó minimális veszteségfedezet tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2019/630 rendelettel.)

(1) HL C 79., 2019.3.4., 1. o.
(2) HL C 367., 2018.10.10., 43. o.


A légi közlekedés területén zajló verseny védelme ***I
PDF 130kWORD 45k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2019. március 14-i jogalkotási állásfoglalása a légi közlekedés területén zajló verseny védelméről és a 868/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2017)0289 – C8-0183/2017 – 2017/0116(COD))
P8_TA(2019)0209A8-0125/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0289),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 100. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0183/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. január 17-i véleményére(1),

–  a Régiók Európai Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. december 12-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A8-0125/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. március 14-én került elfogadásra a légi közlekedés területén zajló verseny védelméről és a 868/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2019/712 rendelettel.)

(1) HL C 197., 2018.6.8., 58. o.


A 2020. évi költségvetésre vonatkozó iránymutatások – III. szakasz
PDF 169kWORD 55k
Az Európai Parlament 2019. március 14-i állásfoglalása a 2020. évi költségvetés elkészítésére vonatkozó általános iránymutatásokról, III. szakasz – Bizottság (2019/2001(BUD))
P8_TA(2019)0210A8-0172/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (a továbbiakban: költségvetési rendelet),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) (a továbbiakban: „a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet”),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3),

–  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló, 2014. május 26-i 2014/335/EU, Euratom tanácsi határozatra(4),

–  tekintettel az Európai Unió 2019-as pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(5) és az ehhez csatolt, a Parlament, a Tanács és a Bizottság által elfogadott együttes nyilatkozatokra,

–  tekintettel az ENSZ-közgyűlés „Alakítsuk át világunkat: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című, 2015. szeptember 25-i 70/1. sz. határozatára, amely 2016. január 1-jén lépett hatályba, valamint a Bizottság közelmúltban benyújtott „Fenntartható Európa 2030-ra” című vitaanyagára,

–  tekintettel a Tanácsnak a 2020. évi költségvetésre vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2019. február 12-i következtetéseire (06323/2019),

–  tekintettel eljárási szabályzata 86a. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0172/2019),

A.  mivel a 2020. évi uniós költségvetésről szóló tárgyalások a következő többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalásokkal és a saját uniós források rendszerének reformjával párhuzamosan fognak zajlani; mivel 2019 lesz a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret hetedik éve;

B.  mivel a Tanács többször is ellentmondott önmagának az elmúlt néhány évben azzal, hogy új politikai prioritásokat jelölt ki az Unió számára, ám nem volt hajlandó új előirányzatokat biztosítani ezek finanszírozására; mivel az új politikai prioritásokat és az Unió jövőbeli kihívásait nem a meglévő programok előirányzatainak csökkentésével, hanem új előirányzatok révén kell finanszírozni;

C.  mivel a jelenlegi pénzügyi programozási időszak vége felé a többéves programok végrehajtásához elegendő pénzügyi forrásra lesz szükség, és ezért előre látni kell a 2020-ban szükségessé váló kifizetéseket annak érdekében, hogy a 2021–2027-es időszakra szóló többéves pénzügyi keret első éveiben megelőzhető legyen egy újabb kifizetési válság;

2020. évi költségvetés: híd a jövőbeli Európa felé – Befektetés az innovációba, a fenntartható fejlődésbe, a polgárok védelmébe és biztonságába

1.  hangsúlyozza, hogy az Unió 2020. évi költségvetése a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret felé ível át, és hozzájárul az Unió jövőbeni politikai prioritásaival kapcsolatos közös, hosszú távú jövőkép kialakításához, és európai hozzáadott értéket teremt; elvárja, hogy a 2020. évi költségvetés elfogadásakor a Tanáccsal részt vegyen a többéves pénzügyi keretről folytatott teljes értékű tárgyalásokon, az Európai Tanács politikai megállapodását követően; úgy véli, hogy egy erős, felelősségteljes és előretekintő 2020-es költségvetés elő fogja segíteni a megállapodást és a következő többéves pénzügyi keretre való áttérést; ezért teljes mértékben élni kíván a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletben és a költségvetési rendeletben biztosított meglévő rugalmassággal és egyéb rendelkezésekkel annak érdekében, hogy megerősítse a kulcsfontosságú uniós programokat a 2020. évi költségvetésben, megfelelően figyelembe véve a teljesítményalapú költségvetési megközelítést az uniós költségvetésben;

2.  konkrét mezőgazdasági programokat szorgalmaz egyrészt a rövid ellátási láncok, a termelők számára biztosított tisztességes árak, valamint a mezőgazdasági termelők számára biztosított stabil és elfogadható jövedelmek támogatása, másrészt a kifizetések országok, termelési típusok és termelők közötti méltányos újraelosztása, a jelenlegi egyenlőtlenségek megszüntetése és a legnagyobb termelési hiányosságokat mutató tagállamok, valamint a kis- és közepes méretű termelők támogatása érdekében;

3.  ezért úgy véli, hogy a következő évi uniós költségvetésnek egyértelmű politikai prioritásokat kell meghatároznia, és lehetővé kell tennie az Unió számára, hogy fenntartható és befogadó gazdasági növekedést és munkahelyeket teremtsen, további beruházásokat hajtson végre a jövőbeni megoldásokhoz szükséges innovációs és kutatási kapacitásokba, megerősítse a versenyképességet és a gazdasági növekedést, biztonságos és békés Európát biztosítson, megerősítse a polgárok munka- és életkörülményeit, fokozza a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót, megerősítse az Uniót a környezeti kihívásokkal és az éghajlatváltozással szembeni küzdelmében és a Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségeinek teljesítésében, hozzájáruljon az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak teljes körű végrehajtásához, valamint a szociális jogok európai pillérének megvalósításához;

4.  rámutat arra, hogy mivel 2020 a jelenlegi többéves pénzügyi keret utolsó éve, a korábbi késedelmek ellensúlyozása és a záró szakasz elérése érdekében tovább kell gyorsítani az uniós programok, nevezetesen a kohézió, a közös agrárpolitika és a közös halászati politika terén megosztott irányítás alá tartozó programok végrehajtását; arra számít, hogy ez a kifizetési kérelmek jelentős növekedésében is tükröződni fog, és ezért előre jelzi, hogy a 2020-ra vonatkozó kifizetési előirányzatok éves szintje tetőzni fog; hangsúlyozza a Parlament szándékát, hogy 2020-ban biztosítsa a szükséges kifizetéseket, és hogy a jelenlegi időszakhoz hasonlóan a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret első éveiben is újabb pénzügyi válságot akadályozzon meg; hangsúlyozza, hogy az uniós programok megfelelő és gyors végrehajtásának biztosítása érdekében folyamatosan javítani kell az ellenőrzési és korrekciós mechanizmusokat;

5.  rámutat arra, hogy a decentralizált ügynökségek fontos szerepet játszanak az Unió jogalkotási prioritásai végrehajtásának biztosításában és ezáltal a versenyképességgel, a fenntartható növekedéssel, foglalkoztatással, valamint a jelenlegi migrációs és menekültáramlások kezelésével kapcsolatos uniós politikai célkitűzések teljesítésében; elvárja, hogy a 2020. évi költségvetésről folyó tárgyalások az uniós ügynökségek megfelelő operatív és adminisztratív finanszírozásához vezessenek, lehetővé téve számukra, hogy eleget tudjanak tenni növekvő feladataiknak és a lehető legjobb eredményeket érjék el; megismétli álláspontját, miszerint 2018 a személyi állomány 5%-os csökkentése és az úgynevezett „újrafoglalkoztatási alap” végrehajtásának utolsó éve volt; elvárja a Bizottságtól és a Tanácstól, hogy tartózkodjanak attól, hogy a 2020. évi költségvetésben tovább csökkentik az ügynökségek erőforrásait;

Innováció és kutatás a jövőbeli megoldások érdekében: a fenntartható és inkluzív gazdasági növekedés támogatása a változásra való felkészülés és a versenyképesség fokozása érdekében

6.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy Európa vezető szerepet játsszon a kulcsfontosságú technológiák terén olyan területeken, mint a világűr, az egészségügyi ellátás, a környezetvédelem, a mezőgazdaság, a biztonság és a közlekedés; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a kutatási és innovációs tevékenységek továbbra is megoldásokat kínáljanak Európa szükségleteire, az előtte álló kihívásokra és versenyképességére, és ezzel összefüggésben emlékeztet az alapkutatás fontos szerepére; hangsúlyozza, hogy a Horizont 2020-ról a Horizont Európa programba való átmenetnek zökkenőmentesnek kell lennie a vállalkozások, a kutatási létesítmények és a tudományos szféra stabilitásának biztosítása érdekében; riasztónak tartja a Horizont 2020 teljes időszak alatti jelentős alulfinanszírozottságát, ami a kiváló pályázatok esetében alacsony sikerességi arányhoz vezet; ezért azt tervezi, hogy a következő évi költségvetésben a lehető legnagyobb éves allokációt biztosítja a Horizont 2020 számára, teljes mértékben kihasználva a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletben és a költségvetési rendeletben szereplő rugalmassági rendelkezéseket; hangsúlyozza továbbá az európai strukturális és beruházási alapokkal való szinergiák mélyítésének fontosságát;

7.  hangsúlyozza az európai technológiai átalakulásból származó gazdasági növekedés lehetőségét, és szorgalmazza, hogy az uniós költségvetés megfelelő hozzájárulást kapjon az európai ipar digitalizációjának támogatásához, valamint a digitális készségek és vállalkozások előmozdításához; kiemeli a digitális képességekbe – többek között a nagyteljesítményű uniós számítástechnikai infrastruktúrába, a mesterséges intelligenciába és a kiberbiztonságba – való további beruházások fontosságát; hangsúlyozza, hogy a Digitális Európa program a várakozások szerint a 2021–2027-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret jelentős mértékű növelését fogja biztosítani, és ezért a jövő évi költségvetésben növelni kívánja e terület finanszírozását;

8.  kiemeli az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) sikerét abban, hogy további beruházásokat ösztönöz az EU-ban azzal a céllal, hogy 2020-ra elérje a legalább 500 milliárd EUR-s beruházási célt, az alap meghosszabbítását követően; rámutat azonban az Európai Számvevőszék azon ajánlásaira, hogy javítsák tovább a kiválasztott projektek addicionalitását; emlékeztet arra, hogy az ESBA-garanciaalap finanszírozása részben a Horizont 2020 keretprogramból és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből történő átcsoportosítások révén valósult meg, és ismét megerősíti azon régóta képviselt álláspontját, hogy az új kezdeményezéseket teljes egészében új forrásokból kell finanszírozni;

9.  teljes mértékben meg van győződve arról, hogy a méltányosság javítása és az egyenlő esélyek biztosítása az európai szociális piacgazdaságon belül előfeltétele az Unió fenntartható fejlődésének; biztosítani kívánja az olyan programok megfelelő finanszírozását, mint a COSME és az olyan jövőbeni és feltörekvő technológiákét, amelyek jelentősen hozzájárulnak az európai gazdaság gerincét képező, induló vállalkozások, valamint kis- és középvállalkozások (kkv-k) sikeréhez, és amelyek a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés, az innováció és a társadalmi integráció fő mozgatórugói; kiemeli e programok magas végrehajtási arányát, és rámutat arra, hogy képesek még több forrást felvenni;

Biztonság, védelem és béke az európai polgárok számára

10.  úgy véli, hogy az EU külső határainak a megerősített Európai Határ- és Parti Őrség és az Europol támogatásával biztosított védelme a belső határok nélküli Európai Unió, a megfelelően működő schengeni térség és az EU-n belüli szabad mozgás egymástól el nem választható és kölcsönösen előnyös; ugyanakkor hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Unióban erőteljes beruházásokat hajtsanak végre a belső biztonság terén, többek között az uniós bűnüldözés és a határokon átnyúló bűnügyi fenyegetettségre igazságügyi eszközökkel történő reagálás javítása, valamint az információcsere előmozdítása céljából, fokozott támogatást nyújtva az Eurojust és az Európai Ügyészség számára; úgy véli, hogy a biztonság, az igazságügy és a határellenőrzés területén működő összes ügynökség esetében köteles biztosítani a megfelelő finanszírozást, személyzetet és a személyzet képzését, tekintve a hatáskörükbe tartozó feladatok jelentős növekedését, a köztük lévő együttműködés fontosságát, a technológiai újítások és az alkalmazkodás szükségességét, valamint alapvető szerepüket a tagállamok közötti együttműködés és koordináció megerősítésében;

11.  ezzel párhuzamosan hangsúlyozza az Unió humanitárius felelősségét a migrációs politika területén, és elismeri, hogy az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal és az Alapjogi Ügynökség kulcsfontosságú szerepet játszik a közös menekültügyi gyakorlatok tagállamokon belüli kidolgozásában és végrehajtásában; úgy véli, hogy a migráció, a menekültügy és az emberi jogok területén működő valamennyi ügynökség számára biztosítani kell a megfelelő finanszírozást, személyzetet és a személyzet képzését megfelelő pénzügyi és emberi erőforrásokat biztosítva számukra feladatuk megfelelő ellátásához;

12.  üdvözli a tagállamok elkötelezettségét a megújított uniós védelmi menetrend mellett, valamint a további európai védelmi együttműködésre való hajlandóságukat; az Európai Védelmi Alap felé tett első lépésként kiemeli az európai védelmi ipar fejlesztési program elindításának jelentőségét; kéri, hogy az európai védelmi ipar versenyképességének és innovációjának javítása érdekében az Unió védelmi költségvetésének további növelését kizárólag új előirányzatokból finanszírozzák;

13.  határozottan támogatja az EU-nak a növekvő biztonsági fenyegetettség, például az Európán és a szomszédos országokon belüli radikalizálódás és erőszakos szélsőségesség kezelésére irányuló fokozott erőfeszítéseit, valamint azt, hogy uniós szinten jobban hangolják össze ezeket a programokat;

14.  hangsúlyozza, hogy a kiberbiztonság alapvető fontosságú az Unió jóléte és biztonsága, valamint polgárai magánéletének védelme szempontjából, továbbá hogy a kibertámadások, a kiberbűnözés és a manipuláció fenyegetik a nyitott társadalmakat, és hogy a gazdasági kémkedés gátolja a digitális egységes piac működését és veszélyezteti az európai vállalkozások versenyképességét; megfelelő pénzügyi forrásokat kér az összes érintett ügynökség operatív és adminisztratív feladatainak ellátására, a hálózati és információs rendszerek biztonságának javítása, a kibertámadásokkal szembeni erős ellenálló képesség kiépítése és a kiberbűnözés elleni küzdelem érdekében; ebben az összefüggésben támogatja az Európai Uniós Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) és az Europol közötti stratégiai együttműködést;

15.  emlékeztet arra, hogy a béke és a stabilitás az Európai Unió költségvetése által támogatott alapértékek, és e tekintetben kiemeli, hogy az Unió jelentős mértékben hozzájárult a békéhez és a megbékéléshez Írország szigetén, különösen a nagypénteki megállapodás támogatása, valamint a PEACE és az INTERREG programok finanszírozása révén; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a brexit után is fenntartsák e programok finanszírozását;

16.  a Facebook-felhasználók adatainak a Cambridge Analytica általi felhasználásáról és az adatvédelemre gyakorolt hatásokról szóló, 2018. október 25-i állásfoglalására(6) hivatkozva úgy véli, hogy a félretájékoztatás – és különösen a félrevezető információk nyomon követése és felderítése és bármilyen más típusú külföldi beavatkozás – elleni küzdelem prioritást élvez a tisztességes és demokratikus választások biztosítása érdekében, különösen az európai választások évében; további pénzügyi forrásokat kér a stratégiai kommunikációs eszközök rendszeres használatának fokozására az összehangolt, határozott uniós reagálás lehetővé tétele érdekében; támogatja a Bizottság által azzal kapcsolatban kidolgozott iránymutatásokat, hogy miként kell alkalmazni a meglévő uniós szabályokat a személyi adatoknak a választások ideje alatt a polgárok közösségi médián keresztüli megszólítására való felhasználásával kapcsolatos kérdés kezelése és a tisztességes választási eljárás garantálása érdekében;

17.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy csak kevés európai polgár véli úgy, hogy az Európai Unió érte munkálkodik, és jelentős előnyöket biztosít számára; megfelelő pénzügyi források biztosítását kéri a Bizottság számára az olyan eszközökbe való beruházáshoz, mint a legutóbbi Európának köszönhetjük elnevezésű parlamenti kezdeményezés és a Citizens’ App, amelyek arra irányulnak, hogy tájékoztassák a polgárokat az Unió munkájáról, és hangsúlyozzák a béke, a demokrácia, a jogállamiság és a szólásszabadság előmozdítása érdekében tett erőfeszítéseket; úgy véli, hogy fokozni kellene az ilyen eszközök nemzeti szintű terjesztését;

18.  rámutat, hogy a közös agrárpolitika és a közös halászati politika az európai integráció sarokkövei, amelyek célja az európai polgárok biztonságos és kiváló minőségű élelmiszerekkel való ellátása, valamint a mezőgazdasági egységes piac megfelelő működésének, a vidéki térségek sok éven keresztüli fenntarthatóságának és a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás biztosítása; emlékeztet arra, hogy e szakpolitikák hozzájárulnak az EU életképességéhez és stabilitásához; kéri a Bizottságot, hogy továbbra is nyújtson támogatást a termelőknek Európa-szerte az előre nem látható piaci ingadozások leküzdéséhez és a biztonságos és jó minőségű élelmiszer-ellátás biztosításához; kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet a kisüzemi mezőgazdaságra és halászatra;

A szolidaritás és a kölcsönös megértés erősítése

19.  további pénzügyi forrásokat kér az Erasmus +, az elsődleges európai oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram – többek között a szakképzés – iránti jövőbeli kereslet kielégítésére, figyelembe véve annak külső dimenzióját is; hangsúlyozza, hogy megfelelő erőforrásokra van szükség a program „demokratizálásához”, hozzáférhetővé téve finanszírozását a különböző háttérrel rendelkező emberek számára, és – a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelem egyik módjaként – munkálkodva a színvonalas és eredményes tanulószerződéses gyakorlati képzés európai keretrendszere felé; emlékeztet arra, hogy a Parlament kérte, hogy a következő többéves pénzügyi keretben e programra szánt pénzügyi keretösszeget háromszorozzák meg; felszólít az oktatás, a tanulószerződéses gyakorlati képzés, a kultúra és a kutatás közötti együttműködés megerősítésére;

20.  emlékeztet arra, hogy rendkívül fontos a kultúra, a tudás, az alkotás és az innováció révén megújítani Európa melletti szilárd elkötelezettségünket akkor, amikor megkérdőjelezik az európai projektet; úgy véli ezért, hogy a Kreatív Európa és a MEDIA programot a megfelelő szinten kell támogatni;

21.  hangsúlyozza, hogy a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemhez további jelentős pénzügyi erőfeszítésekre van szükség az oktatási, képzési és foglalkoztatási lehetőségek megteremtése érdekében; hangsúlyozza e tekintetben az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés pozitív hatását, amely 2017 végéig mintegy 1,7 millió fiatalt támogatott; örvendetesnek tartja, hogy a Parlament határozott kérésére a 2019. évi költségvetésről folytatott tárgyalások eredményeként az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre 2019-ben összesen 350 millió EUR-t különítettek el; arra számít, hogy a 2020-as költségvetés-tervezet ambiciózusabb lesz e programot illetően, hogy a következő többéves pénzügyi keretben biztosítsák az Európai Szociális Alap Pluszra (ESZA+) való zökkenőmentes áttérést; hangsúlyozza, hogy fel kell gyorsítani e program végrehajtását, és tovább kell javítani a program hatékonyságát annak biztosítása érdekében, hogy az nagyobb európai hozzáadott értéket teremtsen a nemzeti foglalkoztatási politikák számára;

22.  úgy véli, hogy a társadalmi kohéziónak Európában hozzá kell járulnia a szegénység, a társadalmi kirekesztés és a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemhez és a fogyatékossággal élők jobb befogadásához, valamint a hosszú távú strukturális demográfiai változásokhoz kapcsolódó fenntartható megoldásokhoz; hangsúlyozza, hogy az érintett uniós programok terén pénzügyi forrásokra van szükség ahhoz, hogy Európában az idősödő népesség számára megfelelő támogatást lehessen nyújtani a mobilitáshoz, az egészségügyi ellátáshoz és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében;

23.  emlékeztet arra, hogy a migráció és a menekültügy terén szükség van a tagállamok közötti szolidaritásra és felelősség-megosztásra, és felszólítja a tagállamokat, hogy a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapot a nemzeti programokon keresztül megfelelően használják fel; megfelelő költségvetést kér ezen alap számára 2020-ra annak érdekében, hogy támogassa a menedékkérők befogadását a tagállamokban, a tisztességes visszatérési stratégiákat, az áttelepítési programokat, a jogszerű migrációs politikákat és a harmadik országbeli állampolgárok hatékony integrációjának előmozdítását; úgy véli, hogy az európai menekültügyi rendszerben meg kell erősíteni a városok és az önkormányzatok támogatását;

24.  emlékeztet arra, hogy a jelenlegi migrációs jelenség tartós megoldása a migrációs áramlat kiindulási országainak politikai, gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődésében rejlik; kéri, hogy az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz és a Fejlesztési Együttműködési Eszköz kapjon elegendő pénzügyi forrást e prioritás támogatására, és például az afrikai országokkal folytatott fenntartható és kölcsönösen előnyös partnerségek továbbfejlesztésének előmozdítására; ezzel összefüggésben megerősíti, hogy elegendő és folyamatos pénzügyi támogatást kell nyújtani a nemzetközi szervezetek – többek között az ENSZ közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatala (UNRWA), az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala (UNHCR) és a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) – számára; fokozott pénzügyi és szervezésbeli támogatást kér az EU és a partnerországok közötti cserékhez hozzájáruló programok számára olyan területeken, mint a szakképzés, az induló vállalkozások létrehozása, a kkv-k, az egészségügy és az oktatás támogatása, valamint a tiszta vízzel, a szennyvízkezeléssel és a hulladékártalmatlanítással kapcsolatos szakpolitikákra;

25.  úgy véli, hogy a nemi alapú megkülönböztetés elfogadhatatlan és összeegyeztethetetlen az EU értékeivel; rámutat, hogy a Daphne program és a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak elleni küzdelemre irányuló egyéb alapok iránti kérelmek aránya riasztóan alacsony, és a program finanszírozásának növelését tervezi; úgy véli továbbá, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése hatékony stratégia a nemek közötti egyenlőség elérésére és a megkülönböztetés elleni küzdelemre, és kéri, hogy a vonatkozó uniós szakpolitikákba és kiadási programokba építsék be a nemek közötti egyenlőség szempontját; elvárja a Bizottságtól, hogy mihamarabb hozza létre a nemek közötti egyenlőség uniós költségvetésen belüli érvényesítésével kapcsolatos keretet;

26.  ismét kiemeli az európai szomszédságpolitika jelentőségét, amely megerősíti a kapcsolatokat a szomszédos országokkal és támogatja a békefolyamatokat, előmozdítja a gazdasági és társadalmi növekedést és a fenntartható, határokon átnyúló együttműködést; emlékeztet arra, hogy az EU és a Nyugat-Balkán közötti szoros kapcsolatok elengedhetetlenek a térség stabilitása és az előcsatlakozási folyamat szempontjából; emlékeztet arra, hogy az uniós költségvetésből nyújtott finanszírozást az országok abbéli képességének megerősítéséhez kell igazítani, hogy folytatni tudják a szükséges jogi, politikai, társadalmi és gazdasági reformokat, különös tekintettel a közigazgatás megfelelő működésének javítására, valamint a demokratikus intézmények stabilitásának és ellenálló képességének és a jogállamiság megvalósításának támogatására;

A környezeti kihívások és az éghajlatváltozás kezelése

27.  hangsúlyozza, hogy a 2020. évi költségvetésnek jelentős mértékben hozzá kell járulnia a környezeti kihívások és az éghajlatváltozás kezeléséhez annak érdekében, hogy ellensúlyozza a meglévő lemaradást és teljesítse az EU kötelezettségvállalásait; emlékeztet az Unió azon kötelezettségvállalására, hogy élen jár az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, körforgásos és klímasemleges gazdaságra való áttérés terén, de sajnálja, hogy az Unió nem valósítja meg éghajlat-politikai célkitűzéseit, különösen a tekintetben, hogy a 2014–2020 közötti időszakban az uniós kiadások 20%-a az éghajlathoz kapcsolódjon; ezért úgy véli, hogy az éghajlattal kapcsolatos kiadások jelentős növelése elengedhetetlen az Unió éghajlat-politikai és a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez; úgy véli, hogy az éghajlati szempontok általános érvényesítését az uniós politika valamennyi ágazatában tovább kell támogatni és optimalizálni, valamint adott esetben az éghajlati- és fenntarthatósági szempontok ellenőrzését is be kell vezetni; az európai hozzáadott értékkel bíró projektek támogatására az összes releváns uniós programhoz több pénzügyi forrást kér, hozzájárulva a tiszta energiára való átálláshoz és erőforrás-hatékonysághoz, a fenntartható zöld és kék gazdasághoz, továbbá a természetvédelemhez, előtérbe helyezve a biológiai sokféleséget, az élőhelyeket és a veszélyeztetett fajokat;

28.  hangsúlyozza, hogy éghajlatváltozás kezelésével kapcsolatos következetes és hatékony megközelítés érdekében az EU-nak a jövőbeli kereskedelmi megállapodásokat a Párizsi Megállapodás ratifikálásának és végrehajtásának feltételéhez kell kötnie; emlékeztet e tekintetben a klímadiplomáciáról szóló, 2018. július 3-i állásfoglalására(7), valamint arra, hogy felkérte a Bizottságot, hogy végezzen átfogó értékelést a meglévő szabadkereskedelmi megállapodások Párizsi Megállapodásban tett kötelezettségvállalásoknak való megfeleléséről; úgy véli, hogy ha valamely uniós partner nem tenne eleget e kötelezettségvállalásoknak, a Bizottság e partnerrel szemben ideiglenesen felfüggeszthetné a kereskedelem liberalizálására vonatkozó uniós kötelezettségvállalásokat;

A 2020. évi eljárás nyitott kérdései

29.  arra számít, hogy az Egyesült Királyság 2019. márciusi kilépése az Unióból várhatóan nem lesz közvetlen hatással a 2020. évi költségvetésre, mivel az Egyesült Királyság hozzá fog járulni a költségvetés végrehajtásához, illetve részt fog abban venni; sürgeti mindazonáltal a Bizottságot, hogy az Unió költségvetése hatékony és eredményes pénzgazdálkodásának biztosítása érdekében vizsgálja meg az összes lehetséges forgatókönyvet és készüljön fel ezekre, valamint gondoskodjon egy vészhelyzeti tervről, amelyben egyértelmű kötelezettségvállalásokat határoz meg és mechanizmusokat vázol fel, valamint védi az uniós költségvetést abban az esetben, ha az Egyesült Királyság nem járulna hozzá az 2020. évi uniós költségvetéshez vagy nem venne benne részt;

30.  emlékeztet arra, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság által elfogadott, az 1a. fejezetnek a 2019. évi költségvetésről szóló közös következtetések keretében közzétett költségvetés-módosítás révén történő megerősítéséről szóló közös nyilatkozat nyomán a Bizottság – amint 2019 tavaszán befejeződik a 2020-ra vonatkozó többéves pénzügyi keret technikai kiigazítása – az Erasmus+ és a Horizont 2020 program számára biztosított előirányzatok mértékét megemelő költségvetés-módosítást fog benyújtani annak érdekében, hogy a Tanács és a Parlament gyorsan foglalkozhasson azzal;

31.  hangsúlyozza, hogy a költségvetési rendelet 15. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy a megfelelő kutatási projektek végrehajtásának teljes vagy részleges elmaradása miatt visszavont összegeket az éves költségvetési eljárás keretében ismét a kutatási programok rendelkezésére bocsássák, és a végrehajtás terén több előfeltételt nem határoz meg; felkéri a Bizottságot, hogy számoljon be konkrétan a kutatási programok visszavont összegeiről, adja meg az e cikkel kapcsolatos összes releváns információt és adatot; kéri a Tanács elnökségét, hogy tisztázza, hogy a cikket minden tagállam teljesen megértette-e; kéri, hogy a rendelkezésre és az ahhoz kapcsolódó eljárásra minden esetben a 2020. évi költségvetési eljárás keretében kerüljön sor, kezdve a rendelkezés költségvetési tervezetbe történő felvételével;

32.  úgy véli, hogy a Parlamentnek mint a költségvetési hatóság közvetlenül a polgárok által választott ágának teljesítenie kell politikai feladatát és kísérleti projektekre és előkészítő intézkedésekre vonatkozó javaslatokat kell előterjesztenie, kifejezve a jövőre vonatkozó politikai elképzeléseit; ezzel összefüggésben kötelezettséget vállal arra, hogy az egyes bizottságaival szoros együttműködésben kidolgozott, kísérleti projekteket és előkészítő intézkedéseket tartalmazó csomagra vonatkozó javaslatot nyújt be, hogy a Bizottság értékelésének megfelelően megtalálja a megfelelő egyensúlyt a politikai akarat és a technikai kivitelezhetőség között;

o
o   o

33.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek.

(1) HL L 193., 2018.7.30., 1. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(4) HL L 168., 2014.6.7., 105. o.
(5) HL L 67., 2019.3.7.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0433.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0280.


A nemek egyensúlya a gazdasági és monetáris terület álláshelyeire való uniós jelölések vonatkozásában
PDF 148kWORD 46k
Az Európai Parlament 2019. március 14-i állásfoglalása az uniós gazdasági és monetáris ügyekkel kapcsolatos pozíciók jelöltjei közötti nemi egyensúlyról (2019/2614(RSP))
P8_TA(2019)0211RC-B8-0171/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkére,

–  tekintettel az Európai Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című munkadokumentumára,

–  tekintettel a Tanácsnak az Európai Központi Bank (EKB) igazgatósági tagságára történő jelölésre vonatkozó 2019. február 11-i ajánlására,

–  tekintettel az EUMSZ 283. cikke (2) bekezdésének második albekezdésére, amely alapján az Európai Tanács konzultált a Parlamenttel,

–  tekintettel a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló 4. jegyzőkönyvre és különösen annak 11.2 cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0144/2019),

–  tekintettel arra, hogy az Európai Bankhatóság felügyeleti tanácsa 2019. február 19-én José Manuel Campát választotta az Európai Bankhatóság elnökévé,

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 48. cikkének (2) bekezdésére(1),

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0146/2019),

–  tekintettel Sebastiano Laviolának az Egységes Szanálási Testület tagjává történő kinevezéséről szóló 2019. január 30-i bizottsági javaslatra,

–  tekintettel a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15-i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 56. cikkének (6) bekezdésére(2),

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0148/2019),

–  tekintettel az Európai Parlament elnöke által a Bizottságnak és az Európai Unió Tanácsának soros elnökéhez címzett, 2019. március 5-i levelekre,

–  tekintettel az Európai Parlament elnöke által a Bizottság elnökéhez címzett, 2019. március 5-i levélre, és a Bizottság elnökének 2019. március 11-i válaszára,

–  tekintettel az Európai Parlament elnöke által a Tanács elnökéhez címzett, 2018. március 23-i levélre,

–  tekintettel az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságának elnöke által az eurócsoport elnökéhez címzett, 2018. március 8-i levélre,

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2017. évi mutatójára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére, valamint 228a. cikkére,

A.  mivel az EUMSZ 8. cikke horizontális elvként rögzíti a nemek közötti egyenlőség érvényesítését, az EUSZ 2. cikke pedig kimondja, hogy a nemek közötti egyenlőség az Unió értékei közé tartozik;

B.  mivel a lehetőségekhez való egyenlő hozzáférés és a megkülönböztetésmentesség az Európai Unió alapvető értékei;

C.  mivel a Tanács 2011. március 7-én a 2011 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan elfogadta a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumot;

D.  mivel a Parlament sajnálatosnak tartja, hogy a nők továbbra is alulreprezentáltak a banki és pénzügyi szolgáltatások terén betöltött vezetői pozíciókban; mivel valamennyi uniós és nemzeti intézménynek és szervnek konkrét intézkedéseket kell tennie a nemek közötti egyensúly biztosítása érdekében;

E.  mivel a Gazdasági és Monetáris Bizottság elnökei a képviselőcsoportok nevében az elmúlt évek során több alkalommal tájékoztatták a Tanács, az eurócsoport és a Bizottság elnökét, valamint a Tanács soros elnökeit arról, hogy az Európai Központi Banknál (EKB) csakúgy, mint az EU egyéb gazdasági, pénzügyi és monetáris intézményeiben nem érvényesül a nemi sokszínűség;

F.  mivel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, az EIGE által előállított 2017. évi mutató rámutatott arra, hogy továbbra is a gazdasági döntéshozatal az a terület, ahol a nemek közötti egyenlőség és a női részvétel tekintetében az EU a legszerényebb eredményekkel rendelkezik;

G.  mivel az EKB Igazgatóságának hat tagja közül csupán egy nő; mivel az EKB Kormányzótanácsának 25 tagja közül csupán kettő nő;

H.  mivel az Európai Bankhatóság (EBH), az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA), valamint az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) elnökei férfiak;

I.  mivel az egységes felügyeleti mechanizmus elnökének helyébe nemrég egy férfi lépett, így az Egységes Szanálási Testület maradt az egyetlen uniós szerv a pénzügyi és gazdasági intézmények tágabb területén, ahol nő tölti be az elnöki tisztséget;

J.  mivel annak ellenére, hogy a Parlament számos kérelmet nyújtott be a Tanácshoz a nemek közötti egyensúly EKB Igazgatóságában tapasztalható hiányának orvoslása érdekében, az Európai Tanács nem vette komolyan ezt a kérést;

K.  mivel annak ellenére, hogy a Parlament a korábbi kinevezések során a jelöltek listáinak benyújtásakor számos felhívást tett közzé a nemek közötti egyensúly tiszteletben tartására vonatkozóan, az EBH elnöki tisztjére pályázó minden jelölt férfi volt;

L.  mivel bár az Egységes Szanálási Testület elnökének, alelnökének és tagjainak kiválasztására irányuló eljárások során eddig általában véve figyelembe vették a nemek közötti egyensúly elvét, ebben az esetben a 806/2014/EU rendelet 56. cikkének (4) bekezdésében rögzített kötelezettségek dacára a Parlamentnek bemutatott szűkített listán csak férfiak szerepelnek;

M.  mivel bár nem zárható ki, hogy egy adott, egyéni jelentkezéseken alapuló kiválasztási eljárás során nincsen mindkét nemből képzett jelölt, tiszteletben kell tartani a nemek közötti egyensúlyra vonatkozó általános alapelvet az EKB és a felügyelő hatóságok vezetőtestületeinek összetétele tekintetében;

N.  mivel a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága tapasztaltnak és képzettnek találta az EKB vezető közgazdászi és az EBH elnöki pozícióját betölteni kívánó, valamint az Egységes Szanálási Testület tagjának jelentkező jelenlegi pályázókat, és titkos szavazás során jelentős többséggel támogatták pályázatukat;

O.  mivel a nemek közötti egyenlőség elérése nem csupán a nőkre, hanem az egész társadalomra vonatkozó ügy;

1.  hangsúlyozza, hogy az igazgatótanácsokban és a kormányokban megvalósuló, nemek közötti egyensúly révén bővül a kompetenciák köre és szélesebb perspektíva tárul fel, és hogy a nemek közötti egyensúly hiánya azzal a kockázattal jár, hogy esetleg kiemelkedő jelöltek maradnak észrevétlenül;

2.  sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság és az uniós kormányok nagy többsége ez idáig nem támogatta aktívan, hogy az uniós intézményekben és testületekben jobban érvényesüljön a nemek közötti egyensúly, különös tekintettel a gazdasági, pénzügyi és monetáris ügyeket érintő magas szintű kinevezésekre; elvárja a tagállamoktól és az uniós intézményektől, hogy mihamarabb gondoskodjanak arról, hogy a vezető beosztásokban jobban érvényesüljön a nemek közötti egyensúly;

3.  felhívja a tagállamok kormányait, az Európai Tanácsot, a Tanácsot, az eurócsoportot és a Bizottságot, hogy az előválogatott jelöltlistákra és kinevezésekre vonatkozó, soron következő javaslataikban aktívan törekedjenek a nemek közötti egyensúly biztosítására és arra, hogy jelölési eljárásonként legalább egy nő és egy férfi jelölt legyen a listákon;

4.  hangsúlyozza, hogy a jövőben a Parlament kötelezettséget vállal arra, hogy nem veszi figyelembe azon jelöltek listáit, amelyeknél a kiválasztási folyamat során a képesítésekre és a tapasztalatra vonatkozó követelmények mellett nem tartották tiszteletben a nemek közötti egyensúly elvét;

5.  javasolja, hogy a Parlament jövőbeli, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terve tartalmazzon olyan követelményt, amelyet eljárási szabályzatának 228a. cikke irányoz elő, és ne hagyja jóvá az uniós ügynökségek vezetőtestületeibe és egyéb szerveibe való kinevezéseket, amennyiben az érintett intézmény vagy szerv által javasolt jelöltek listája nem tartja tiszteletben a nemek közötti egyensúlyt;

6.  elismeri, hogy maga a Parlament nem felelt meg ezeknek a normáknak, és ígéretet tesz arra, hogy a gazdasági és monetáris ügyek terén javítja a nemek közötti egyensúly előmozdítására vonatkozó saját eredményeit;

7.  elismeri, hogy a nemek közötti egyensúly érvényesüléséhez az uniós intézmények és szervek vezetői szintjén a tagállamok részéről megfelelően képzett jelöltekre van szükség; felhívja ezért a tagállamokat, hogy tegyenek konkrét lépéseket a nemzeti intézményekben a nemek közötti egyensúly javítása érdekében, és ezáltal készítsék elő a terepet a banki és pénzügyi szolgáltatások terén az uniós szintű vezetői pozíciókhoz szükséges, magasan képzett férfi és női jelöltek számára;

8.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegye átláthatóbbá az uniós ügynökségek ügyvezető igazgatóinak felvételi és kinevezési eljárásait azáltal, hogy közzéteszi a pályázók és az előválogatott jelöltek listáját, valamint az előválogatott jelöltek listájára való felkerülés indokait, hogy lehetővé tegye ezen eljárások nyitottságának, versenyelvűségének és a nemek közötti egyenlőség figyelembevételének nyilvános ellenőrzését;

9.  felszólít az uniós intézmények közötti szorosabb együttműködésre annak biztosítása érdekében, hogy ezek az intézkedések eredményesek legyenek;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a tagállamok kormányainak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, az Európai Központi Banknak, az egységes felügyeleti mechanizmusnak, az Egységes Szanálási Testületnek, az Európai Bankhatóságnak, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóságnak, az Európai Értékpapír-piaci Hatóságnak és a tagállamok illetékes nemzeti hatóságainak.

(1) HL L 331., 2010.12.15., 12. o.
(2) HL L 225., 2014.7.30., 1. o.


Sebastiano Laviolának az Egységes Szanálási Testület tagjává történő kinevezése
PDF 120kWORD 43k
Az Európai Parlament 2019. március 14-i határozata az Egységes Szanálási Testület egy tagjának kinevezéséről szóló bizottsági javaslatról (N8-0021/2019 – C8-0042/2019 – 2019/0901(NLE))
P8_TA(2019)0212A8-0148/2019

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Sebastiano Laviolának az Egységes Szanálási Testület tagjává történő kinevezéséről szóló, 2019. január 30-i bizottsági javaslatra (N8-0021/2018),

–  tekintettel a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15-i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(1) 56. cikkének (6) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122a. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0148/2019),

A.  mivel a 806/2014/EU rendelet 56. cikkének (4) bekezdése értelmében a rendelet 43. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett Egységes Szanálási Testület tagjait érdemeik, képességeik, a banki szakértelem, a pénzügyi kérdések ismerete, a pénzügyi felügyelet és szabályozás, valamint a bankok szanálása szempontjából releváns tapasztalataik alapján kell kinevezni;

B.  mivel a 806/2014/EU rendelet 56. cikkének (4) bekezdésében rögzített kötelezettségek, valamint a Parlament által a jelöltek listájának benyújtásakor a nemek közötti egyensúly tiszteletben tartására tett számos felszólítás ellenére az összes jelölt férfi, amit a Parlament helytelenít; mivel a Parlament sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nők továbbra sincsenek megfelelően reprezentálva a banki és pénzügyi szolgáltatások terén betöltött vezető pozíciókban, és kéri, hogy a következő kinevezésnél tartsák be ezt a kérést; mivel valamennyi uniós és nemzeti intézménynek és szervnek konkrét intézkedéseket kell tennie a nemek közötti egyensúly biztosítása érdekében;

C.  mivel a 806/2014/EU rendelet 56. cikke (6) bekezdésének megfelelően a Bizottság 2018. december 7-én elfogadta a rendelet 43. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett, az Egységes Szanálási Testület tagjának jelölt személyek szűkített listáját;

D.  mivel a 806/2014/EU rendelet 56. cikke (6) bekezdésének megfelelően a szűkített listát megküldték a Parlamentnek;

E.  mivel a Bizottság 2019. január 30-án javaslatot fogadott el Sebastiano Laviolának az Egységes Szanálási Testület tagjává és a szanálási politika kidolgozásáért és koordinálásáért felelős igazgatóvá történő kinevezéséről és benyújtotta azt a Parlamentnek;

F.  mivel Gazdasági és Monetáris Bizottsága ezután értékelte az Egységes Szanálási Testület tagjának javasolt jelölt képességeit, különös tekintettel a 806/2014/EU rendelet 56. cikkének (4) bekezdésében meghatározott követelményekre;

G.  mivel a bizottság 2019. február 26-án meghallgatás keretében találkozott Sebastiano Laviolával, aki először nyitóbeszédet mondott, majd válaszolt a bizottság tagjainak kérdéseire;

1.  egyetért Sebastiano Laviolának az Egységes Szanálási Testület tagjává történő, ötéves időtartamra szóló kinevezéséről szóló bizottsági javaslattal;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak.

(1) HL L 225., 2014.7.30., 1. o.


Az Európai Központi Bank Igazgatósága egy tagjának kinevezése
PDF 121kWORD 43k
Az Európai Parlament 2019. március 14-i határozata a Tanácsnak az Európai Központi Bank igazgatósági tagságára történő jelölésre vonatkozó ajánlásáról (05940/2019 – C8-0050/2019 – 2019/0801(NLE))
P8_TA(2019)0213A8-0144/2019

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács 2019. február 11-i ajánlására (05940/2019)(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 283. cikke (2) bekezdésének második albekezdésére, amelynek megfelelően az Európai Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0050/2019),

–  tekintettel a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló 4. jegyzőkönyvre és különösen annak 11.2 cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0144/2019),

A.  mivel az Európai Tanács 2019. február 14-i levelével konzultált az Európai Parlamenttel Philip R. Lane-nek az Európai Központi Bank igazgatóságági tagjává 2019. június 1-jétől nyolc évi időtartamra történő kinevezéséről;

B.  mivel az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága értékelte – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 283. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételek, valamint az EKB-nak a Szerződés 130. cikkéből következő teljes függetlensége követelménye szempontjából – a jelölt képességeit; mivel ezen értékelés keretében a bizottság megismerhette a jelölt életrajzát és a neki küldött írásbeli kérdőívre adott válaszait;

C.  mivel ezt követően a bizottság 2019. február 26-án meghallgatás keretében találkozott a jelölttel, aki a meghallgatáson bevezető nyilatkozatot tett, majd válaszolt a bizottság tagjai által feltett kérdésekre;

D.  mivel a Parlament sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy annak ellenére, hogy az Európai Parlament számos alkalommal kérte a Tanácsot az EKB Igazgatóságában a nemek közötti egyensúly hiányának orvoslására, az Európai Tanács nem vette komolyan ezt a kérést, és kéri, hogy a következő kinevezés során vegyék figyelembe a kérést; mivel a nők továbbra is alulreprezentáltak a banki és pénzügyi szolgáltatások terén betöltött vezetői pozíciókban; mivel valamennyi uniós és nemzeti intézménynek és szervnek konkrét intézkedéseket kell végrehajtania a nemek közötti egyensúly biztosítása érdekében;

1.  kedvező véleményt nyilvánít a Philip R. Lane Európai Központi Bank igazgatósági tagjává történő kinevezésére irányuló tanácsi ajánlásról;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányának.

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.


Az Európai Bankhatóság elnökének kinevezése
PDF 120kWORD 42k
Az Európai Parlament 2019. március 14-i határozata az Európai Bankhatóság elnökének kinevezéséről (N8-0028/2019 – C8-0052/2019 – 2019/0902(NLE))
P8_TA(2019)0214A8-0146/2019

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel arra, hogy az Európai Bankhatóság felügyeleti tanácsa 2019. február 19-én José Manuel Campát választotta az Európai Bankhatóság elnökévé (C8-0052/2019),

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU rendelet(1) 48. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122a. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0146/2019),

A.  mivel az 1093/2010/EU rendelet 48. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az Európai Bankhatóság elnökét érdemei, alkalmassága, a pénzügyi intézményekkel és piacokkal kapcsolatos ismeretei, valamint a pénzügyi felügyelet és szabályozás terén szerzett tapasztalata alapján, nyílt kiválasztási eljárást követően kell kinevezni;

B.  mivel az Európai Bankhatóság 2018. december 12-én álláshirdetést tett közzé a hatóság elnöki posztjáról; mivel a pályázatok benyújtásának határideje 2019. január 11-e volt;

C.  mivel 2019. február 5-én az Európai Bankhatóság felügyeleti tanácsa elfogadta a hatóság elnöki posztjára jelölt személyek szűkített listáját;

D.  mivel az Európai Bankhatóság felügyeleti tanácsa 2019. február 19-én José Manuel Campát választotta az Európai Bankhatóság elnökévé és ennek megfelelően tájékoztatta a Parlamentet;

E.  mivel a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága ezután értékelte az Európai Bankhatóság felügyeleti tanácsa által kiválasztott jelölt képességeit, különös tekintettel az 1093/2010/EU rendelet 48. cikkének (2) bekezdésében meghatározott követelményekre;

F.  mivel 2019. február 26-án Gazdasági és Monetáris Bizottsága meghallgatta José Manuel Campát, aki nyitóbeszédet mondott, majd válaszolt a bizottság tagjai által feltett kérdésekre;

G.  mivel annak ellenére, hogy az Európai Parlament a korábbi kinevezések során a jelöltek listáinak benyújtásakor számos felhívást tett közzé a nemek közötti egyensúly tiszteletben tartására vonatkozóan, a Parlament sajnálattal állapítja meg, hogy minden jelölt férfi volt, és kéri, hogy ezt a kérést a következő kinevezésnél tartsák tiszteletben; mivel a nők továbbra is alulreprezentáltak a banki és pénzügyi szolgáltatások terén betöltött vezetői pozíciókban; mivel valamennyi uniós és nemzeti intézménynek és szervnek konkrét intézkedéseket kell tennie a nemek közötti egyensúly biztosítása érdekében;

1.  egyetért José Manuel Campának az Európai Bankhatóság elnökévé történő, öt évre szóló kinevezésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bankhatóságnak, valamint a tagállamok kormányainak.

(1) HL L 331., 2010.12.15., 12. o.


Emberi jogi jogsértésekre vonatkozó szankciók európai rendszere
PDF 137kWORD 50k
Az Európai Parlament 2019. március 14-i állásfoglalása az emberi jogi jogsértésekre vonatkozó szankciók európai rendszeréről (2019/2580(RSP))
P8_TA(2019)0215RC-B8-0177/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira, amelyekben az egész Unióra kiterjedő mechanizmust sürgetett, amely célzott szankciókat vezet be olyan személyekkel szemben, akik súlyosan megsértik az emberi jogokat, többek között „Az emberi jogok helyzete a világban” című, 2009. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2010. december 16-i állásfoglalására(1) és 2014. március 11-i állásfoglalására(2) a kínzás felszámolásáról a világban,

–  tekintettel az emberi jogok súlyos megsértésében érintett személyekkel szembeni célzott szankciók kiszabását kérő, az eljárási szabályzata 135. cikke szerinti korábbi állásfoglalásaira, így a burundi helyzetről szóló, 2017. január 19-i(3), a Burundiról szóló, 2018. július 5-i(4), a Dél-Szudánról szóló, 2017. május 18-i(5), a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzetről szóló, 2017. június 14-i(6), a Kongói Demokratikus Köztársaságról szóló, 2018. január 18-i(7), a gaboni ellenzék elnyomásáról szóló, 2017. szeptember 14-i(8), a maldív-szigeteki helyzetről szóló, 2017. október 5-i(9), Ahtem Csijgoz, Ilmi Umerov krími tatár vezetők és Mikola Szemena újságíró ügyéről szóló, 2017. október 5-i(10), a jemeni helyzetről szóló 2017. november 30-i(11) és 2018. október 4-i(12), Kambodzsáról: nevezetesen a CNRP párt feloszlatásáról szóló, 2017. december 14-i(13), a rohindzsák helyzetéről szóló, 2017. december 14-i(14), a szíriai helyzetről szóló 2018. Március 15-i(15), a venezuelai helyzetről szóló, 2018. október 25-i(16), Mianmarról, különösen Va Lon és Kjav Szo O újságírók ügyéről szóló, 2018. szeptember 13-i(17), az Azovi-tengeren kialakult helyzetről szóló, 2018. október 25-i(18), a Dzsamál Hasogdzsi újságíró Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusán történt meggyilkolásáról szóló, 2018. október 25-i(19) és a csecsenföldi helyzetről és Ojub Tyityijev ügyéről szóló, 2019. február 14-i(20) állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Tanácshoz intézett, a Szergej Magnyickij ügyében érintett orosz tisztviselőkkel szembeni közös vízumkorlátozások bevezetéséről szóló, 2014. április 2-án elfogadott ajánlására(21),

–  tekintettel az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről szóló 2017. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2018. december 12-i állásfoglalására(22),

–  tekintettel a harmadik országokban a korrupció és az emberi jogok helyzetéről szóló, 2017. szeptember 13-i állásfoglalására(23),

–  tekintettel az EU és Oroszország közötti politikai kapcsolatok állásáról szóló, 2019. március 12-i állásfoglalására(24),

–  tekintettel a vallási kisebbségekhez tartozóknak az úgynevezett „ISIS/Dáis” általi tömeges és szisztematikus lemészárlásáról szóló, 2016. február 4-i állásfoglalására(25),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) V. címének a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) keretében alkalmazott szankciók elfogadásáról szóló 2. fejezetére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek (EUMSZ) a harmadik országokkal, valamint egyénekkel, csoportokkal és nem állami, illetve államisággal nem rendelkező entitásokkal szembeni szankciók elfogadásáról szóló 215. cikkére,

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződésnek az uniós korlátozó intézkedésekkel vagy a terrorizmus elleni küzdelmet szolgáló uniós intézkedésekkel érintett magánszemélyek vagy más jogalanyok tisztességes eljáráshoz való jogának biztosításáról szóló 25. nyilatkozatára,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvekre,

–  tekintettel az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre (2015–2019),

–  tekintettel a Jean-Claude Juncker elnök által a 2018. szeptember 12-i, Unió helyzetéről szóló beszédében tett nyilatkozatra, amelyben azt javasolja, hogy a tagállamok alkalmazzák a meglévő uniós szabályokat az egyhangúságról a minősített többségi szavazásra való áttérésre az Unió közös kül- és biztonságpolitikájának bizonyos területein, mint például az emberi jogok megsértésére való együttes válaszadás és a hatékony szankciók alkalmazása területén,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) a Külügyek Tanácsa 2018. december 10-i ülését követő nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének „Szergej Magnyickij ügye és azon túl – küzdelem a büntetlenség ellen és célzott szankciók” című, 2019. január 22-i határozatára,

–  tekintettel a „Magánszemélyekkel szembeni célzott szankciók az emberi jogok súlyos megsértése miatt: uniós szintű hatások, tendenciák és kilátások” című, 2018. áprilisi tanulmányára,

–  tekintettel az emberi jogi beutazási tilalommal foglalkozó európai bizottságról szóló, 2018. november 14-i javaslatra,

–  tekintettel az emberi jogi szankciók átfogó uniós rendszeréről tartott, 2018. november 20-i hollandiai megbeszélésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az EUSZ 21. cikke kimondja, hogy az Unió fellépése a következő elvekre épül: „a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartása”;

B.  mivel az EU elkötelezett az ENSZ Biztonsági Tanácsa által az ENSZ Alapokmányának VII. fejezete alapján meghozott szankciók következetes végrehajtása iránt, valamint ezzel egyidejűleg az ENSZ Biztonsági Tanácsa felhatalmazásának hiányában önálló szankciókat vet ki azokban az esetekben, amelyekben az ENSZ Biztonsági Tanácsa hatáskör vagy a tagjai közötti megegyezés hiányában nem tud intézkedni;

C.  mivel a (korlátozó intézkedésekként is ismert) uniós szankciók az elmúlt két évtizedben az Unió külkapcsolati eszköztárának szerves részévé váltak és jelenleg 34 országgal szemben több mint 40 korlátozó intézkedés van érvényben; mivel a becslések szerint az EU országspecifikus szankcióinak kétharmada az emberi jogi és a demokráciával kapcsolatos célkitűzések támogatására került bevezetésre;

D.  mivel a személyeket célzó szankciók célja az, hogy minimálisra csökkentsék a hátrányos következményeket azok számára, akik nem felelősek az elfogadásukat kiváltó politikákért vagy fellépésekért, különös tekintettel a helyi polgári lakosságra, valamint az érintett országban vagy azzal folytatott jogszerű tevékenységekre; mivel ezek közvetlenül a jogsértésekért felelős személyeket sújtják és visszatartó erővel bírnak;

E.  mivel az Unió által elfogadott minden szankciónak maradéktalanul meg kell felelnie az EU nemzetközi jog szerinti kötelezettségeinek, így az emberi jogokra és az alapvető szabadságokra vonatkozóknak is; mivel a szankciókat rendszeresen felül kell vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy hozzájáruljanak a kitűzött célokhoz;

F.  mivel az államok viselkedésének megváltoztatását célzó országspecifikus szankciók mellett az Unió a közelmúltban korlátozó intézkedéseket vezetett be a vegyi fegyverek elterjedése és használata és a kibertámadások ellen, és különleges intézkedéseket fogadott el a terrorizmussal szembeni küzdelem érdekében;

G.  mivel a hatályos uniós szankciók egyaránt vonatkoznak állami és nem állami szereplőkre, mint például terroristákra és terrorista csoportokra;

H.  mivel az elmúlt néhány hónapban számos alkalommal előfordult, hogy európai vállalatok, sőt uniós tagállamok is megsértettek uniós szankciókat; mivel ezek a példák azt mutatják, hogy tovább kell pontosítani a jelenleg hatályban lévő szankciók terjedelmét és hatókörét, valamint tisztázni kell, hogy az országok és a vállalatok milyen mértékben felelősek annak biztosításáért, hogy áruik és szolgáltatásaik végső felhasználását vagy rendeltetését ne érintsék szankciók;

I.  mivel az uniós tagállamok illetékes hatóságai felelősek a szankciók végrehajtásáért, míg az ilyen intézkedésekről európai szinten döntenek;

J.  mivel az Egyesült Államok kongresszusa 2016-ban fogadta a globális Magnyickij-törvényt, amely a Szergej Magnyickij nevéhez kapcsolódó 2012. évi, jogállamisággal kapcsolatos elszámoltathatóságról szóló törvényt követte, amelynek célja az volt, hogy szankciókkal sújtsa Szergej Magnyickij orosz börtönben való előzetes fogva tartás során tartós embertelen körülmények, szándékos elhanyagolás és kínzás után bekövetkező haláláért felelős személyeket;

K.  mivel Észtország, Lettország, Litvánia, az Egyesült Királyság, Kanada és az Egyesült Államok a Magnyickij-törvényhez hasonló, az emberi jogi jogsértésekre vonatkozó szankcionálási rendszerről szóló törvényt fogadott el; mivel a Parlament ismételten kérte az emberi jogok megsértésére vonatkozó szankciók olyan hasonló átfogó uniós rendszerének létrehozását, amely biztosítaná az egyénekre és szervezetekre a tagállamok által és uniós szinten bevezetett egyes vagyonbefagyasztások, vízumtilalmak és egyéb szankciók egységességét és hatékonyságát;

L.  mivel a holland kormány 2018 novemberében megbeszéléseket kezdeményezett az uniós tagállamokkal az emberi jogok megsértésére vonatkozó szankciók uniós szintű rendszerének politikai megvalósíthatóságáról; mivel a Tanácsban munkacsoporti szinten folytatódnak az előzetes megbeszélések;

1.  határozottan elítéli az emberi jogok mindenfajta megsértését az egész világon; felhívja a Tanácsot, hogy haladéktalanul hozza létre az emberi jogok megsértésére vonatkozó szankciók önálló, rugalmas és reagáló jellegű uniós szintű rendszerét, amely lehetővé teszi az emberi jogok súlyos megsértésért felelős vagy abban részt vevő magánszemélyek, állami és nem állami szereplők megcélzását;

2.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogi jogsértésekre vonatkozó szankciók uniós rendszerének továbbá a korábbi állásfoglalásokban foglalt javaslatokra kell épülnie, amelyek uniós szintű mechanizmust kértek célzott szankciók kivetésére; véleménye szerint az emberi jogi jogsértésekre vonatkozó szankciók uniós rendszerének, amely az emberi jogi visszaélésekben az egész világon érintett személyeket célozza, jelképesen Szergej Magnyickij nevét kell viselnie; üdvözli, hogy hasonló, az emberi jogok megsértőit világszerte célzó jogszabályokat fogadtak el számos országban; hangsúlyozza, hogy transzatlanti együttműködésre van szükség az emberi jogok megsértőinek felelősségre vonásához; hasonló eszközök kialakítására buzdítja a többi államot is;

3.  határozottan úgy véli, hogy egy ilyen rendszer az Unió meglévő emberi jogi és külpolitikai eszköztárának lényeges része, és erősítené az Unió mint globális emberi jogi szereplő fellépését, különösen a büntetlenség elleni küzdelemben és a visszaélések áldozatainak és az emberi jogok védelmezőinek világszerte nyújtott támogatása terén;

4.  hangsúlyozza, hogy ennek a rendszernek lehetővé kell tennie korlátozó intézkedések bevezetését, nevezetesen a vagyonbefagyasztást és uniós beutazási tilalmakat olyan személyekkel vagy szervezetekkel szemben, akik vagy amelyek felelősek az emberi jogok súlyos megsértése, az azokkal való visszaélések vagy a súlyos emberi jogi jogsértésekhez kapcsolódó rendszerszerű korrupció tervezéséért, irányításáért vagy elkövetéséért, részt vesznek e tevékenységekben vagy támogatják, finanszírozzák azokat vagy hozzájárulnak azokhoz; hangsúlyozza, hogy egyértelműen meg kell határozni a jogsértések körét, valamint hogy megfelelő jogi lehetőségeket kell teremteni, amelyeken keresztül a jegyzékbe vétel megtámadható;

5.  meg van győződve arról, hogy ez az új rendszer pozitív hatással lesz az érintett személyek és szervezetek magatartására, valamint elrettentő ereje lesz; e célból hangsúlyozza, hogy a szankciók alkalmazását minden tagállamnak ugyanolyan egységesen kell értelmeznie, magyaráznia és végrehajtania; sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fokozzák együttműködésüket és az információk megosztását, és alakítsanak ki európai felügyeleti és végrehajtási mechanizmust;

6.  üdvözli a Bizottság elnökének arra irányuló javaslatát, hogy a közös kül- és biztonságpolitika keretében a tanácsi döntéshozatal során túl kell lépni az egyhangúságon, és sürgeti a Tanácsot, hogy fogadja el ezt az új szankciós eszközt úgy, hogy az emberi jogi szankciók kiszabását a Tanácsban minősített többséggel lehessen elfogadni;

7.  támogatja az ilyen szankciós eszköz létrehozásáról folytatott tanácsi szintű előzetes megbeszéléseket; sürgeti az alelnököt/főképviselőt és az alá tartozó szervezeti egységeket, hogy tanúsítsanak építő jellegű és proaktív megközelítést e megbeszéléseknek a jelenlegi jogalkotási ciklus vége előtti sikeres lezárása érdekében, és elvárja, hogy erről számoljon be a Parlamentnek; hangsúlyozza, hogy a Parlament fontos szerepet játszik e jövőbeli rendszer felügyeletében, nevezetesen a jegyzékbe vételre vonatkozó szempontok, valamint a bírósági jogorvoslat terjedelme és meghatározása vonatkozásában;

8.  felhívja az összes tagállamot annak biztosítására, hogy hatóságaik, valamint a területükön bejegyzett vállalatok és egyéb szereplők teljes mértékben betartsák a személyek és szervezetek elleni korlátozó intézkedésekről szóló tanácsi határozatokat, és különösen a jegyzékbe vett személyek vagyonának befagyasztását és az emberi jogok megsértése miatt a területükre történő belépésre vonatkozó korlátozásokat; aggodalmának ad hangot az e határozatok megsértéséről szóló közelmúltbeli jelentések miatt, és emlékezteti a tagállamokat a nemzetközi jog szerinti azon kötelezettségükre, hogy biztosítsák a területükön tartózkodó, atrocitásokkal járó bűncselekmények elkövetésével gyanúsított személyek letartóztatását és igazságszolgáltatás elé állítását;

9.  hangsúlyozza, hogy az e hatóságok közötti fokozott együttműködés és információmegosztás, valamint egy európai végrehajtási mechanizmus alapvető fontosságú a hatályos uniós korlátozó intézkedések egységes végrehajtásának és értelmezésének, valamint annak biztosításához, hogy az európai vállalatok egyenlő feltételek mellett működhessenek;

10.  ragaszkodik ahhoz, hogy az emberi jogok megsértésére vonatkozó szankciók jövőbeli uniós rendszerének összhangban kell lennie a meglévő uniós politikákkal, valamint a meglévő országspecifikus és átfogó korlátozó intézkedésekkel, és ki kell egészítenie azokat; e tekintetben kitart amellett, hogy az új rendszer nem válthatja fel a jelenlegi országspecifikus intézkedések emberi jogi vonatkozásait; továbbá úgy ítéli meg, hogy bármely jövőbeli rendszernek teljes mértékben ki kell egészítenie a szankciók jelenlegi nemzetközi keretét, és azzal maradéktalanul összhangban kell állnia, különösen az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa vonatkozásában;

11.  hangsúlyozza, hogy a rendszer hitelességének és legitimitásának feltétele az, hogy teljes mértékben tiszteletben tartsa a lehető legmagasabb szintű normákat az érintett magánszemélyek vagy szervezetek megfelelő eljárási jogainak védelme és tiszteletben tartása tekintetében; e tekintetben kitart amellett, hogy az egyének vagy szervezetek jegyzékbe vételére és onnan való törlésére vonatkozó döntéseknek egyértelmű, átlátható és határozott kritériumokon kell alapulniuk, és közvetlenül kapcsolódniuk kell az elkövetett bűncselekményhez, az alapos bírósági felülvizsgálat és a jogorvoslathoz való jog biztosítása érdekében; kéri egyértelmű és konkrét referenciaértékek, valamint a szankciók megszüntetésére és a jegyzékből való törlésre vonatkozó módszertan beépítését a rendszerbe;

12.  hangsúlyozza, hogy a büntetlenség elleni küzdelem érdekében az EU és tagállamai által tett valamennyi erőfeszítés elsődleges céljának továbbra is annak kell lennie, hogy a súlyos emberi jogi jogsértések és atrocitással járó bűncselekmények elkövetői a hazai vagy nemzetközi igazságszolgáltatás keretében büntetőjogi felelősségre vonásra kerüljenek; e tekintetben megismétli az egyetemes joghatóság elvét; felhívja a Tanácsot, hogy a határokon átnyúló jogsértéseket vonja be e rendszer alkalmazási körébe; hangsúlyozza, hogy összehangolt többoldalú együttműködésre van szükség a szankciók megkerülésének megakadályozása érdekében;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy fordítson megfelelő forrásokat és szakértelmet e rendszer végrehajtására és nyomon követésére, miután működésbe lép, valamint fordítson különös figyelmet a jegyzékekkel kapcsolatos nyilvános kommunikációra mind az Unióban, mind az érintett országokban;

14.  elismeréssel adózik a civil társadalmi aktivisták ilyen rendszer bevezetését támogató fáradhatatlan erőfeszítései iránt; ösztönzi egy uniós szintű tanácsadó bizottság létrehozását;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, valamint az Európa Tanács főtitkárának.

(1) HL C 169. E, 2012.6.15., 81. o.
(2) HL C 378., 2017.11.9., 52. o.
(3) HL C 242., 2018.7.10., 10. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0305.
(5) HL C 307., 2018.8.30., 92. o.
(6) HL C 331., 2018.9.18., 97. o.
(7) HL C 458., 2018.12.19., 52. o.
(8) HL C 337., 2018.9.20., 102. o.
(9) HL C 346., 2018.9.27., 90. o.
(10) HL C 346., 2018.9.27., 86. o.
(11) HL C 356., 2018.10.4., 104. o.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0383.
(13) HL C 369., 2018.10.11., 76. o.
(14) HL C 369., 2018.10.11., 91. o.
(15) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0090.
(16) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0436.
(17) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0345.
(18) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0435.
(19) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0434.
(20) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0115.
(21) HL C 408., 2017.11.30., 43. o.
(22) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0515.
(23) HL C 337., 2018.9.20., 82. o.
(24) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0157.
(25) HL C 35., 2018.1.31., 77. o.


Harmadik országok feketelistájának sürgőssége a pénzmosási irányelvvel összhangban
PDF 134kWORD 46k
Az Európai Parlament 2019. március 14-i állásfoglalása a harmadik országok pénzmosási irányelvvel összhangban elkészítendő uniós feketelistája elfogadásának sürgősségéről (2019/2612(RSP))
P8_TA(2019)0216B8-0176/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a stratégiai hiányosságokkal rendelkező, kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok azonosítása tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2019. február 13-i (EU) .../... felhatalmazáson alapuló rendeletére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,

–  tekintettel a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. május 20-i (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (negyedik pénzmosási irányelv), különösen annak 9. cikke (2) bekezdésére és 64. cikke (5) bekezdésére(1), valamint annak a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 irányelv, valamint a 2009/138/EK és a 2013/36/EU irányelv módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/843 európai parlamenti és tanácsi irányelv (ötödik pénzmosási irányelv) általi módosítására, különösen annak 1. cikke (5) bekezdésére(2),

–  tekintettel „A pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 irányelv szerint kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok uniós értékelésének új módszertana felé” című bizottsági ütemtervre(3),

–  tekintettel a 2018. június 22-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra – „Az (EU) 2015/849 irányelv szerinti magas kockázatú harmadik országok azonosítására szolgáló módszertan” (SWD(2018)0362), amely többek között meghatároz 1. prioritású és 2. prioritású harmadik országokat,

–  tekintettel a Pénzügyi bűncselekmények, adókijátszási és adókikerülési ügyek különbizottsága (TAX3) elnökének Jourova biztoshoz címzett 2019. február 25-i levelére, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó rendszerükben stratégiai hiányosságokkal rendelkező, kiemelt kockázatot jelentő harmadik országokról szóló, felhatalmazáson alapuló jogi aktusról,

–  tekintettel a TAX3 különbizottság elnökének 2019. március 5-i levelére a Bizottság azon kiemelt kockázatot jelentő harmadik országokat tartalmazó jegyzékére vonatkozó tanácsi álláspontról, amelyek a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem tekintetében stratégiai hiányosságokat mutatnak,

–  tekintettel a 2019. március 6-án Jourova biztos és a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága (ECON), valamint Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága (LIBE) között tartott eszmecserére,

–  tekintettel a Bizottság az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a stratégiai hiányosságokkal rendelkező, kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok azonosítása tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2019. február 13-i (EU) .../... felhatalmazáson alapuló rendeletére (C(2019)1326) vonatkozó 6964/1/19 tanácsi nyilatkozatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a felhatalmazáson alapuló rendelet, annak melléklete és az azt módosító felhatalmazáson alapuló rendeletek célja, hogy azonosítsák a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem tekintetében stratégiai hiányosságokkal rendelkező, kiemelt kockázatot jelentő azon harmadik országokat, amelyek az uniós pénzügyi rendszerre veszélyt jelentenek, és amelyeknél a negyedik pénzmosási irányelv szerinti kötelezett uniós szolgáltatók esetében fokozott ügyfél-átvilágítási intézkedések szükségesek;

B.  mivel a negyedik pénzmosási irányelv 9. cikke értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő egy hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni;

C.  mivel a Parlament a felhatalmazáson alapuló rendeletek módosítására irányuló öt javaslat közül kettőt (C(2016)07495 és C(2017)01951) elutasított azon az alapon, hogy a Bizottságnak a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok azonosítására irányuló eljárása nem volt kellően autonóm;

D.  mivel a Parlament támogatja olyan új módszertan Bizottság általi kialakítását, amely a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemben stratégiai hiányosságokkal rendelkező joghatóságok megállapításához nem kizárólag külső információforrásokra támaszkodik;

E.  mivel e jegyzék célja, hogy megvédje az Unió pénzügyi rendszerének és belső piacának integritását; mivel valamely országnak a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok listájára való felvétele nem von maga után semmilyen gazdasági vagy diplomáciai szankciót, hanem arra kötelezi a kötelezett szolgáltatókat, így a bankokat, kaszinókat és ingatlanügynökségeket, hogy alkalmazzanak fokozott ügyfél-átvilágítási intézkedéseket azon ügyletekre vonatkozóan, amelyekben ezek az országok érintettek, valamint hogy gondoskodjanak arról, hogy az uniós pénzügyi rendszer felkészült legyen arra, hogy megelőzze a harmadik országokból származó pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokat;

F.  mivel az országokat el lehet távolítani a listáról, amennyiben orvosolják a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem tekintetében fennálló hiányosságait;

G.  mivel 2019. február 13-án a Bizottság elfogadta felhatalmazáson alapuló jogi aktusát, amely egy 23 országot és területet felsoroló listát tartalmaz: Afganisztán, Amerikai Szamoa, Bahama-szigetek, Botswana, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Etiópia, Ghána, Guam, Irán, Irak, Líbia, Nigéria, Panama, Pakisztán, Puerto Rico, Szamoa, Szaúd-Arábia, Srí Lanka, Szíria, Trinidad és Tobago, Tunézia, Amerikai Virgin-szigetek és Jemen;

H.  mivel a Tanács 2019. március 7-i nyilatkozatában kijelentette, hogy kifogást emel a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben, mivel a javaslat nem olyan átlátható és támadhatatlan eljárás keretében jött létre, amely az érintett országokat úgy ösztönözte volna aktívan határozott intézkedések meghozatalára, hogy egyúttal a meghallgatáshoz való jogukat is tiszteletben tartja;

I.  mivel 2018. június 22-én közzétették egy bizottsági szolgálati munkadokumentumban az új módszertant, amely alkalmazza a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok azonosítására szolgáló felülvizsgált kritériumokat;

J.  mivel a Bizottság 2019. január 23-án megkezdte a konzultációkat a felhatalmazáson alapuló jogi aktus listáján felsorolt harmadik országokkal, és találkozott az összes olyan országgal, amely további információkat kért a listára vételének okairól;

K.  mivel 2019. március 7-én a Tanács a Bel- és Igazságügyi Tanácsban elutasította a felhatalmazáson alapuló jogi aktust;

1.  üdvözli, hogy a Bizottság 2019. február 13-án elfogadta azon harmadik országok új, 23 országot tartalmazó listáját, amelyek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó rendszerükben stratégiai hiányosságokkal rendelkeznek;

2.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács kifogást emelt a Bizottság által javasolt felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben;

3.  sürgeti a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az összes kifejezett aggodalmat, és mihamarabb terjesszen elő új felhatalmazáson alapuló jogi aktust;

4.  üdvözli a Bizottság által annak érdekében végzett munkát, hogy elfogadjon egy különálló listát a társjogalkotók által elfogadott szigorú kritériumok alapján; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Unió rendelkezzen egy különálló listával azon kiemelt kockázatot jelentő harmadik országokról, amelyek a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem tekintetében hiányosságokat mutatnak, és üdvözli a Bizottság új módszertanát, amely a negyedik és az ötödik pénzmosási irányelv szerint kiemelt kockázatot jelentő országok azonosítására szolgál;

5.  emlékeztet arra, hogy az ötödik pénzmosási irányelv által módosított (EU) 2015/849 irányelv 9. cikkének (2) bekezdése kötelezi a Bizottságot, hogy függetlenül értékelje a stratégiai hiányosságokat számos területen;

6.  úgy véli, hogy annak érdekében, hogy megőrizzük a kiemelt kockázatot jelentő országok listájának integritását, a vizsgálati és a döntéshozatali eljárást önmagában a módszertan alapján kell elvégezni, és arra nem szabad hatással lennie olyan megfontolásoknak, amelyek túlmennek a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem tekintetében fennálló hiányosságok területén;

7.   megjegyzi, hogy a listára felvett országok által folytatott lobbitevékenység és diplomáciai nyomásgyakorlás része volt és mindig is része lesz a kiemelt kockázatot jelentő országok azonosítási folyamatának; hangsúlyozza, hogy az ilyen nyomás nem áshatja alá az uniós intézmények arra vonatkozó képességét, hogy hatékonyan és autonóm módon kezeljék az Unióhoz kapcsolódó pénzmosás kérdését és küzdelmet folytassanak a terrorizmus finanszírozásával szemben;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy tegye közzé a listára felvett országokról szóló értékeléseit, ezáltal biztosítva a nyilvános ellenőrzést, hogy azokkal ne lehessen visszaélni;

9.   felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson átlátható folyamatot, egyértelmű és konkrét referenciaértékekkel azon országokra vonatkozóan, amelyek vállalják, hogy reformokat hajtanak végre annak érdekében, hogy ne szerepeljenek a listán;

10.  megjegyzi, hogy az Oroszországi Föderáció értékelése továbbra is folyamatban van; elvárja a Bizottságtól, hogy értékelésébe foglalja bele a legfrissebb „Troika Laundromat”-leleplezéseket; emlékeztet arra, hogy az ECON, LIBE és a TAX3 bizottság jelen jogalkotási ciklusban végzett munkája aggodalmakat vetett fel az Oroszországi Föderáció pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó rendszerével kapcsolatban;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy folytasson párbeszédet a tagállamokkal annak érdekében, hogy növeljék a Tanács felelősségvállalását a Bizottság által javasolt módszertant illetően;

12.  felhívja azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy ültessék át a negyedik és az ötödik pénzmosási irányelvet nemzeti jogukba;

13.  felszólít arra, hogy több emberi és pénzügyi erőforrást különítsenek el a Bizottság illetékes főigazgatósága, azaz a Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatóság (DG JUST) megfelelő osztálya számára;

14.  felszólítja a Bizottságot, hogy érjen el jelentős előrelépést a 2. prioritású harmadik országok értékelési szakaszát illetően;

15.  emlékeztet arra, hogy az uniós felhatalmazáson alapuló jogi aktus a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) jegyzékétől különálló folyamat, és kizárólag az Unió ügyének kell maradnia;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 141., 2015.6.5., 73. o.
(2) HL L 156., 2018.6.19., 43. o.
(3) Lásd: https://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-11189-2017-INIT/en/pdf


Éghajlatváltozás
PDF 193kWORD 63k
Az Európai Parlament 2019. március 14-i állásfoglalása az éghajlatváltozásról: európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról a Párizsi Megállapodással összhangban (2019/2582(RSP))
P8_TA(2019)0217RC-B8-0195/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság „Tiszta bolygót mindenkinek – Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról” című, 2018. november 28-i közleményére (COM(2018)0773),

–  tekintettel a Bizottság közleményét alátámasztó részletes elemzésre(1),

–  tekintettel az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményére (UNFCCC) és az ahhoz csatolt Kiotói Jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a Párizsi Megállapodásra, az 1/CP.21 határozatra és az UNFCCC feleinek 21. konferenciájára (COP 21), valamint a feleknek a Kiotói Jegyzőkönyv feleinek találkozójaként szolgáló, 2015. november 30. és december 11. között Párizsban (Franciaország) megrendezett 11. konferenciájára (CMP 11),

–  tekintettel az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 24. Konferenciájára (COP 24) és a Kiotói Jegyzőkönyv Feleinek 14. találkozójára (CMP 14), valamint a feleknek a Párizsi Megállapodás feleinek találkozójaként szolgáló, 2018. december 2. és december 14. között Katowicében (Lengyelország) megrendezett konferenciája első ülésének harmadik részére (CMA 1.3),

–  tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjére és a fenntartható fejlesztési célokra,

–  tekintettel az ENSZ 2018-as katowicei (Lengyelország) éghajlatváltozási konferenciájáról (COP 24) szóló, 2018. október 25-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Tanács 2018. március 22-i következtetéseire,

–  tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) „1,5°C-os globális felmelegedés” című különjelentésére, 5. értékelő jelentésére (AR 5) és összefoglaló jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ környezetvédelmi kibocsátási szakadékról szóló jelentésének 2018. november 27-én elfogadott, 9. kiadására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

1.  üdvözli a „Tiszta bolygót mindenkinek – Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról” című bizottsági közleményt, amely kiemeli azokat a lehetőségeket és kihívásokat, amelyeket az európai polgárok és az európai gazdaság számára jelent a nulla nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátású gazdaságra való átállás, és meghatározza az uniós intézmények, a nemzeti parlamentek, az üzleti szektor, a nem kormányzati szervezetek, a városok és közösségek, valamint a polgárok részvételével folytatandó széles körű vita alapját; támogatja az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását 2050-re nulla nettó szintre csökkentő célkitűzést, és kéri a tagállamokat, hogy az Európa jövőjéről szóló vita részeként a 2019 májusában, Nagyszebenben tartandó különleges uniós csúcstalálkozón tegyék ugyanezt; felhívja a tagállamokat, hogy e cél elérése érdekében vállaljanak kötelezettséget;

2.  elismeri, hogy az éghajlatváltozás súlyos kockázatai központi szerepet töltenek be polgáraink aggályaiban; üdvözli, hogy az emberek, különösen a fiatalabb nemzedékek Európa-szerte egyre aktívabban vesznek részt az éghajlati igazságosságért folytatott demonstrációkon; üdvözli ezen aktivistáknak az éghajlatváltozással kapcsolatos törekvések fokozására és az 1,5 °C-os éghajlati korlát túllépésének elkerülését célzó konkrét és gyors intézkedésekre irányuló felhívásait ; úgy véli, hogy ezekre a felhívásokra felelnie kell a nemzeti, regionális és helyi kormányzatoknak, valamint az EU-nak is;

3.  kiemeli, hogy az európai polgároknak már most is szembe kell nézniük az éghajlatváltozás közvetlen hatásaival; hangsúlyozza, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint az időjárási és éghajlati szélsőségek okozta átlagos éves veszteségek az Unióban 2010 és 2016 között mintegy 12,8 milliárd EUR-t tettek ki, és hogy amennyiben nem kerül sor további fellépésre, az Európai Unióban az éghajlati károk 2080-ig elérhetik a legalább 190 milliárd EUR-t, ami a jelenlegi GDP 1,8%-át kitevő nettó jóléti veszteségnek felel meg; hangsúlyozza, hogy magas kibocsátások esetén az árvizekhez köthető éves költségek az EU-ban akár az 1 billió EUR összeget is elérhetik 2100-ra, az időjáráshoz köthető katasztrófák pedig az európai polgárok körülbelül kétharmadát érinthetik 2100-ra, szemben a jelenlegi 5%-kal; hangsúlyozza továbbá, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint az EU lakott területeinek 50%-a 2030-ra súlyos vízhiánytól fog szenvedni;

4.  hangsúlyozza, hogy az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 1,5 °C-os globális felmelegedésre vonatkozó különjelentése tekinthető a legátfogóbb és legfrissebb tudományos értékelésnek a Párizsi Megállapodással összhangban álló éghajlatváltozás-enyhítési módozatok tekintetében;

5.  hangsúlyozza, hogy az IPCC 1,5 °C-os globális felmelegedésre vonatkozó különjelentése szerint a globális felmelegedés 1,5 °C-ra való korlátozása, ha a felmelegedés nem vagy csak korlátozottan lépi túl ezt a küszöböt, azt jelenti, hogy legkésőbb 2067-re világszinten el kell érni az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG) kibocsátásának nulla nettó szintjét, és 2030-ra évente 27,4 Gt CO2-egyenértékre kell korlátozni a világszintű ÜHG-kibocsátást; hangsúlyozza, hogy ennek fényében annak biztosításához, hogy a globális felmelegedés 2100-ra 1,5 °C-ra korlátozódjon, az Európai Uniónak arra kell törekednie, hogy a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2050-re elérje az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nulla nettó szintjét;

6.  aggodalmát fejezi ki az ENSZ Környezetvédelmi Programjának a kibocsátási szakadékról szóló 2018. évi jelentése miatt, amely megállapítja, hogy a jelenlegi feltétel nélküli nemzetileg meghatározott hozzájárulások messze túllépik a Párizsi Megállapodás 2 °C-os felmelegedési határértékét, és helyette 3,2°C-os(3) melegedéshez vezetnek 2100-ra; hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van arra, hogy 2020-ig az UNFCCC valamennyi részes fele aktualizálja az éghajlatváltozással kapcsolatos ambícióit;

Az évszázad közepére szóló, európai nulla kibocsátásra irányuló stratégia módozatai

7.  úgy véli, hogy Európa vezető szerepet játszhat az éghajlat-semlegesség kezelésében azáltal, hogy beruház innovatív technológiai megoldásokba, elősegíti a polgárok szerepvállalását, és összehangolja a fellépéseket olyan kulcsfontosságú területeken, mint az energia, az iparpolitika és a kutatás, miközben biztosítja a társadalmilag méltányos és igazságos átmenetet;

8.  megjegyzi, hogy a stratégia nyolc módozatot ismertet a gazdasági, technológiai és társadalmi átalakulás számára, amely ahhoz szükséges, hogy az Unió megfeleljen a Párizsi Megállapodás hőmérsékletre vonatkozó hosszú távú céljának; megállapítja, hogy a fenti módozatok közül csak kettő teszi lehetővé az Unió számára, hogy legkésőbb 2050-ig elérje a nulla nettó ÜHG-kibocsátást; kiemeli, hogy ez gyors intézkedést és jelentős erőfeszítéseket igényel helyi, regionális, nemzeti és uniós szinten, bevonva valamennyi nem állami szereplőt is; emlékeztet a tagállamok azon kötelezettségére, hogy az irányítási rendeletben meghatározott hosszú távú nemzeti stratégiákat kell elfogadniuk; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki egyértelmű, rövid és hosszú távú célokat és politikákat, amelyek összhangban állnak a Párizsi Megállapodás célkitűzéseivel, és nyújtsanak beruházási támogatást a nulla nettó kibocsátást megvalósító módozatok számára;

9.  kiemeli, hogy a stratégiában felvázolt módozatok első lehetséges kategóriája az 1990-es szinthez képest mindössze 80 %-kal kívánja csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását 2050-ig; aggodalommal veszi tudomásul, hogy e törekvés a globális felmelegedés 2°C alatt tartásának alsó tartományát jelenti, ezért nincs összhangban azzal a párizsi célkitűzéssel, hogy a globális hőmérséklet-emelkedés jóval 2°C alatt maradjon, és végképp nem felel meg annak a további célnak, hogy azt 1,5°C alatt tartsák;

10.  rámutat arra, hogy az Európai Bizottság becslései szerint az EU GDP-je a nulla nettó kibocsátást célzó forgatókönyvek alkalmazása mellett várhatóan jobban fog növekedni, mint a kisebb kibocsátáscsökkentést eredményező forgatókönyvek esetében, és a tagállamok közötti különbségek miatt az eredmények többek között az egy főre jutó GDP és az energiaszerkezet szén-dioxid-intenzitása tekintetében az EU egészében mindkét esetben egyenlőtlenül fognak eloszlani; úgy véli, hogy a „cselekvés elmaradása” messze a legköltségesebb forgatókönyv lenne, és nemcsak jelentős GDP-csökkenést eredményezne Európában, hanem tovább növelné a tagállamok és régiók közötti és az azokon belüli gazdasági egyenlőtlenségeket is, mivel a cselekvés elmaradásának következményei egyes tagállamokat várhatóan jobban sújtanának, mint másokat;

11.  aggodalommal jegyzi meg, hogy az Európai Unió jelenlegi energiabehozatali függősége körülbelül 55%; hangsúlyozza, hogy egy nulla nettó kibocsátásos forgatókönyv esetén ez 2050-re 20%-ra esne vissza, ami pozitívan befolyásolná az Európai Unió külkereskedelmi egyenlegét és geopolitikai helyzetét; megjegyzi, hogy a fosszilis üzemanyagok importálási költségein nyert összmegtakarítás 2031 és 2050 között körülbelül 2–3 billió EUR lenne, amelyet az Unió polgárainak egyéb prioritásaira lehetne költeni;

12.  üdvözli azon két módozat stratégiába való belefoglalását, amelyek célja 2050-ig a nulla nettó ÜHG-kibocsátás elérése, valamint azt, hogy ezeket támogatja a Bizottság, és úgy véli, hogy ez a század közepére kitűzött cél az egyetlen olyan cél, amely összeegyeztethető az Unió Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségvállalásaival; sajnálja, hogy a stratégiában nem mérlegeltek olyan módozatot, amely 2050 előtt érné el a nulla nettó ÜHG-kibocsátást;

13.  megjegyzi, hogy a stratégiában javasolt módozatok számos szén-dioxid-kivonási technológián, többek között a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS) vagy a szén-dioxid-leválasztás és -hasznosítás (CCU), valamint a levegőből történő közvetlen felvétel technológiáján alapulnak, amelyek széles körű alkalmazására még várni kell; úgy véli azonban, hogy az EU nulla nettó stratégiájának előnyben kell részesítenie a közvetlen kibocsátáscsökkentést és az EU természetes elnyelőit és tározóit megőrző és erősítő intézkedéseket, és csak akkor kell törekednie a szén-dioxid-kivonási technológiák alkalmazására, ha nem állnak rendelkezésre közvetlen kibocsátáscsökkentési lehetőségek; úgy véli, hogy 2030-ig további fellépésre van szükség, ha az Unió el akarja kerülni, hogy olyan szén-dioxid-kivonási technológiákra támaszkodjon, amelyek jelentős kockázatot jelentenek az ökoszisztémákra, a biológiai sokféleségre és az élelmezésbiztonságra nézve, amint azt az IPCC 1,5 °C-os globális felmelegedésre vonatkozó különjelentése is megerősíti;

Az éghajlatváltozás szociális vonatkozásai és az igazságos átmenet

14.  üdvözli, hogy a Bizottság értékelése szerint a nulla nettó kibocsátást el lehet érni nettó munkahelyveszteségek nélkül, és pozitívan fogadja az energiaintenzív iparágakban zajló átmenetre vonatkozó részletes felmérést; kiemeli azt a megállapítást, hogy megvan az esély arra, hogy a nulla nettó ÜHG-kibocsátásra való igazságos átállás, ha jól kezelik, a legkiszolgáltatottabb régiók, ágazatok és polgárok számára nyújtott megfelelő támogatással, az Unióban a munkahelyek nettó növekedését eredményezheti – a nulla nettó kibocsátást célzó forgatókönyv esetében a foglalkoztatás a gazdaság egészében 2050-ig 2,1 millió új munkahellyel fog bővülni, szemben a 80%-os kibocsátáscsökkentést célzó forgatókönyv szerinti 1,3 millió új munkahellyel; úgy véli ezért, hogy a Bizottságnak az uniós „készségkörkép” keretén belül egy megújított készségfelmérést kell létrehoznia, amely regionális adatokkal szolgál a klímasemleges Európa ahhoz szükséges készségeiről, hogy támogassa a legkiszolgáltatottabb régiókat, ágazatokat és embereket a jövőbiztos, minőségi munkákra való átállásban ugyanezekben a régiókban;

15.  hangsúlyozza, hogy a klímasemleges társadalom számos járulékos előnyt eredményez egyrészt a közegészségügyben az ellátási költségek tekintetében elért megtakarítások és a biztosítási és közegészségügyi rendszerekre jelentett terhek enyhítése révén, másrészt a nagyobb biológiai sokféleségnek, a légszennyezés csökkenésének és a szennyező anyagoknak való kitettség enyhítésének köszönhetően az európai polgárok általános jóléte terén; megjegyzi, hogy ilyen forgatókönyv esetén az egészségkárosodás miatti költségek évente körülbelül 200 milliárd EUR összeggel csökkennének;

16.  hangsúlyozza egy méltányos átmenetet biztosító alap létrehozásának fontosságát, különösen a dekarbonizáció által leginkább érintett régiók, mint például a szénbányászattal foglalkozó régiók számára, a meglévő éghajlat-politikai finanszírozások társadalmi hatásainak általános figyelembevételével együtt; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy a hosszú távú stratégiát széles körben el kell fogadnia a nyilvánosságnak, tekintettel arra, hogy mekkora átalakításokra van szükség bizonyos ágazatokban;

17.  hangsúlyozza, hogy egyes uniós régiókban – például a széntermelő régiókban – több cselekvésre és nagyobb erőfeszítésekre lenne szükség a tiszta energiára való átállás érdekében; ezzel összefüggésben ismételten kéri, hogy a 2021–2027-re szóló többéves pénzügyi keretbe vezessenek be egy 4,8 milliárd eurós külön előirányzatot egy új, igazságos átmenetet támogató alap számára, amelynek célja, hogy támogassa a munkavállalókat és a közösségeket az átmenet által hátrányosan érintett régiókban;

18.  hangsúlyozza, hogy előretekintő megközelítésre van szükség annak érdekében, hogy az uniós polgárok számára igazságos átmenetet biztosítsanak, valamint hogy támogassák a dekarbonizáció által leginkább érintett régiókat; úgy véli, hogy Európa éghajlatvédelmi átállásának ökológiai, gazdasági és társadalmi szempontból fenntarthatónak kell lennie; hangsúlyozza, hogy a politikai elfogadottság valamennyi polgár körében történő biztosítása érdekében fontos figyelembe venni az éghajlatváltozási és dekarbonizációs politikák elosztási hatásait, különösen az alacsony jövedelmű emberek esetében; úgy véli ezért, hogy valamennyi uniós és nemzeti éghajlat-politikának figyelembe kell vennie a szociális hatásokat az európai szociális és gazdasági átalakulás biztosítása érdekében; hangsúlyozza ebben az értelemben, hogy a testreszabott és kellően finanszírozott stratégiákat minden szinten átfogó folyamatok, valamint a helyi és regionális hatóságokkal, a szakszervezetekkel, az oktatási intézményekkel, a civil társadalmi szervezetekkel és a magánszektorral fenntartott szoros együttműködés alapján kell kialakítani annak érdekében, hogy ebben az átmenetben valamennyi európai polgár számára egyenlő esélyek adódjanak;

19.  emlékeztet arra, hogy körülbelül 50–125 millió európai polgárt érint jelenleg az energiaszegénység kockázata(4); kiemeli, hogy az energetikai átállás aránytalan hatással lehet az alacsony jövedelmű személyekre, és tovább növelheti az energiaszegénységet; felhívja a tagállamokat, hogy integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai terveikben mérjék fel az energiaszegény háztartások számát, és szükség esetén hozzanak nyomonkövetési intézkedéseket, amint azt az energiaunió irányításáról szóló rendelet előírja; felkéri a tagállamokat, hogy tegyenek előremutató lépéseket az igazságos energetikai átállás biztosítása érdekében, valamint azzal a céllal, hogy valamennyi uniós polgár hozzáférjen az energiához;

20.  úgy véli, hogy a fiatalok egyre növekvő, erős társadalmi és környezeti tudatossággal rendelkeznek, ami lehetővé teszi társadalmaink átalakulását egy éghajlat szempontjából rugalmas jövő felé, és hogy a fiatalok oktatása az egyik leghatékonyabb eszköze az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a fiatalabb generációk részt vegyenek olyan nemzetközi, kultúrák és generációk közötti kapcsolatok kialakításában, amelyek alapul szolgálnak ahhoz a kulturális szemléletváltáshoz, amely támogatni fogja a fenntarthatóbb jövőre irányuló globális erőfeszítéseket;

Részidős célok

21.  tudomásul veszi, hogy a 2020-tól 2030-ig tartó évtized döntő fontosságú lesz az EU számára a nulla nettó kibocsátás 2050-re történő elérése szempontjából; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a 2030-as stabil középtávú célkitűzést, mivel ez szükséges ahhoz, hogy megfelelő stabilitást lehessen biztosítani a piaci beruházások számára, és hogy teljes mértékben ki lehessen aknázni a technológiai innovációban rejlő lehetőségeket, továbbá hogy meg lehessen erősíteni az európai vállalkozások arra vonatkozó lehetőségeit, hogy globális piacvezető vállalatokká váljanak az alacsony kibocsátású termelésben;

22.  hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy 2050-ig a leginkább költséghatékony módon elérjük a nulla nettó ÜHG-kibocsátást, növelni kell a 2030-ra vonatkozó célokat, és azokat össze kell hangolni a nulla nettó kibocsátás 2050-re való megvalósítását célzó forgatókönyvekkel; rendkívül fontosnak tartja, hogy az Unió legkésőbb az ENSZ 2019. szeptemberi New York-i éghajlatváltozási csúcstalálkozóján egyértelmű üzenetet fogalmazzon meg arról, hogy készen áll a Párizsi Megállapodáshoz való hozzájárulásának felülvizsgálatára;

23.  támogatja az uniós nemzetileg meghatározott hozzájárulás aktualizálását egy a gazdaság egészére vonatkozó cél kitűzésével, amely szerint az üvegházhatású gázok kibocsátását 2030-ra legalább 55%-kal csökkenteni kell az 1990-es szinthez képest; ezért felszólítja az uniós vezetőket, hogy tekintettel az ENSZ 2019. szeptemberi éghajlat-változási csúcstalálkozójára, a 2019 májusában Nagyszebenben megtartandó különleges uniós csúcstalálkozón ennek megfelelően növeljék az uniós nemzetileg meghatározott hozzájárulások szintjét;

24.  úgy véli ezért, hogy a Bizottságnak legkésőbb a 2030-as éghajlatváltozási csomag és más vonatkozó jogszabályok 2022–2024-es felülvizsgálata során olyan jogalkotási javaslatokat kell előterjesztenie, amelyek az aktualizált nemzetileg meghatározott hozzájárulással és a nulla nettó kibocsátási célkitűzéssel összhangban növelik a megfogalmazott célok szintjét; úgy véli, hogy a 2030-as célkitűzés nem elégséges szintje korlátozná a jövőbeli lehetőségeket, többek között adott esetben a költséghatékony dekarbonizációra vonatkozó egyes lehetőségek rendelkezésre állását is; úgy véli, hogy ezek a felülvizsgálatok fontos mérföldköveket jelentenek az éghajlatváltozással kapcsolatos uniós kötelezettségvállalások biztosítása szempontjából;

25.  úgy véli, hogy a piacok fokozottabb stabilitásának további biztosítása érdekében hasznos lenne, ha az EU további, 2040-ig szóló közbülső kibocsátáscsökkentési célt is kitűzne, ami nagyobb stabilitást biztosítana, és elősegítené a 2050-es hosszú távú célkitűzés elérését;

26.  úgy véli, hogy a nulla nettó kibocsátást célzó uniós stratégiának a Párizsi Megállapodásban meghatározott ötévente elvégzett globális helyzetfelmérésen kell alapulnia, és figyelembe kell venni a technológiai és társadalmi fejleményeket, valamint a nem állami szereplők és az Európai Parlament hozzájárulását;

Ágazati hozzájárulások

27.  hangsúlyozza, hogy a nettó kibocsátást nullához közeli szintre kell csökkenteni a gazdaság valamennyi ágazatában, amelyek mindegyikének hozzá kell járulnia a kibocsátások csökkentésére irányuló közös erőfeszítésekhez; ezért kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan módozatokat, amelyek valamennyi ágazat klímasemlegességéhez vezetnek; e tekintetben hangsúlyozza „a szennyező fizet” elv fontosságát;

28.  hangsúlyozza a különféle éghajlat-politikai intézkedések és a különböző szakpolitikai területeken hozott jogszabályok fontosságát, figyelmeztet azonban arra, hogy a széttöredezett megközelítés következetlenségekhez vezethet, és így azt eredményezheti, hogy az EU 2050-ig nem valósítja meg a nulla nettó kibocsátású gazdaságot; úgy véli, hogy átfogó megközelítésre van szükség;

29.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a szén-dioxid- és energiaárazás uniós harmonizálásának lehetőségét a nulla nettó kibocsátású gazdaságra történő átállás támogatása érdekében, különösen azokban az ágazatokban, amelyek nem tartoznak az Unió kibocsátáskereskedelmi rendszerébe; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a nehézségek elkerülésének lehető legjobb módját, és ragaszkodik ahhoz, hogy a polgárokra háruló terhek összességében ne növekedjenek;

30.  elismeri az IPCC 1,5 °C-os különjelentésében szereplő legtöbb 1,5 °C-os forgatókönyvben a szén-dioxid-leválasztásnak és -tárolásnak tulajdonított szerepet; hangsúlyozza, hogy az EU-nak ambiciózusabbnak kell lennie e téren; megjegyzi továbbá, hogy a tagállamok az európai stratégiai energiatechnológiai terv keretében célokat tűztek ki, amelyek szerint a 2020-as években az európai energia- és ipari ágazatban kereskedelmi nagyságrendű szén-dioxid-leválasztást és -tárolást (CCS) valósítanak meg; úgy véli, hogy növelni kell a környezeti szempontból biztonságos szén-dioxid-leválasztás és -hasznosítás (CCU), valamint a CCS ipari folyamatokban történő alkalmazását, a nettó kibocsátás csökkenését eredményezve a kibocsátások elkerülése vagy a CO2 tartós tárolása révén; aggodalommal állapítja meg, hogy számos CCU technológia jelenleg nem eredményez tartós kibocsátáscsökkenést; felhívja ezért a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan technikai kritériumokat, amelyek csak az igazolható eredményeket hozó technológiák támogatását biztosítják;

31.  rámutat arra, hogy a stratégia megerősíti, hogy a közlekedési ágazatból származó ÜHG-kibocsátás továbbra is nő, és hogy a jelenlegi szakpolitikák nem lesznek elegendők a közlekedési ágazat 2050-ig történő szén-dioxid-mentesítéséhez; hangsúlyozza a légiről a vasúti közlekedésre való modális átállás biztosításának fontosságát, többek között az Európai Unión belüli interoperábilis vasúti hálózat gyors megvalósítása és a fokozott beruházások mozgósítása révén, valamint a tömegközlekedés és a megosztott mobilitás irányában; megjegyzi, hogy a közúti közlekedés az EU teljes szén-dioxid-kibocsátásának mintegy egyötödét teszi ki; felhívja ezért a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyenek határozott lépéseket annak érdekében, hogy valamennyi tagállamban elérhetővé tegyék a kibocsátásmentes és alacsony kibocsátású járműveket a fogyasztók számára, elkerülve ugyanakkor a régi, rendkívül szennyező járművek fokozott bevitelét az alacsonyabb jövedelmű tagállamokba; hangsúlyozza továbbá az intelligens technológiák, például az elektromos járművek töltésére szolgáló intelligens infrastruktúrák szerepét a közlekedés elektromossá tétele és a megújuló energiaforrások elterjedése közötti szinergiák létrejöttében;

32.  hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy az Unió teljes gazdasága elérje a klímasemlegességet, minden ágazat – többek között a nemzetközi légi közlekedés és szállítás – hozzájárulása is szükséges; megjegyzi, hogy a Bizottság elemzése azt mutatja, hogy a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet és a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet által tervezett jelenlegi globális célkitűzések és intézkedések még teljes végrehajtásuk esetén sem elégségesek a szükséges kibocsátáscsökkentéshez, és hogy olyan további jelentős intézkedésekre van szükség, amelyek összhangban állnak a teljes gazdaságra kiterjedő, a nulla nettó kibocsátásra vonatkozó célkitűzéssel; hangsúlyozza a nulla és alacsony kibocsátású technológiákba és tüzelőanyagokba való beruházások szükségességét ezekben az ágazatokban; felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon „a szennyező fizet” elvének alkalmazásáról ezekben az ágazatokban; emlékeztet arra, hogy a nemzetközi szállításból eredő ÜHG-kibocsátások várhatóan akár 250%-kal is növekedhetnek 2050-re; üdvözli, hogy a nemzetközi szállítási ágazat meghatározott magának egy, az ÜHG-kibocsátásokra vonatkozó abszolút csökkentési célt; aggodalommal jegyzi meg, hogy nem történt előrelépés ennek a célnak rövid és középtávú intézkedésekre és egyéb konkrét lépésekre való lebontásában; megjegyzi, hogy a különböző közlekedési módok esetében a teher eltérő mértékű; azt kéri, hogy a megnövekedett ETS-bevételeket olyan környezetbarát közlekedési módok támogatására használják fel, mint az autóbusz vagy a vasút;

33.  megjegyzi, hogy a világ metánkibocsátásának körülbelül 60%-a olyan forrásokból származik, mint a mezőgazdaság, a hulladéklerakók és a szennyvíz, valamint a fosszilis tüzelőanyagok termelése és csővezetékes szállítása; emlékeztet arra, hogy a metán erős üvegházhatást okozó gáz, amelynek 100 éves felmelegedési potenciálja 28-szorosa a szén-dioxidénak (5), ismételten felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb tárja fel a metánkibocsátás elleni gyors fellépést szolgáló szakpolitikai lehetőségeket az Unió metánra vonatkozó stratégiai tervének részeként, és e célból terjesszen jogalkotási javaslatokat a Parlament és a Tanács elé;

34.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság 2050-re az Unió ÜHG-kibocsátásának egyik fő forrása marad, különösen a metán- és a dinitrogén-oxid-kibocsátás miatt; hangsúlyozza a mezőgazdasági ágazat lehetséges szerepét az éghajlatváltozás kihívásaira való válaszadásban, például ökológiai és technológiai innovációk révén, valamint a szén-dioxid talajban történő megkötésével; olyan közös agrárpolitikát kér, amely hozzájárul az ÜHG-kibocsátás csökkentéséhez a klímasemleges gazdaságra történő átállással összhangban; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a mezőgazdasági politikák, különösen az uniós és nemzeti alapok összhangban álljanak a Párizsi Megállapodás céljaival és célkitűzéseivel;

35.  hangsúlyozza, hogy az éghajlati célokat valamennyi uniós szakpolitikában, többek között a kereskedelempolitikában is érvényesíteni kell; sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EU által aláírt valamennyi kereskedelmi megállapodás legyen teljes mértékben összeegyeztethető a Párizsi Megállapodással, mivel ez nemcsak az éghajlatváltozással kapcsolatos globális intézkedéseket fokozhatja, hanem az érintett ágazatok egyenlő versenyfeltételeit is garantálja;

36.  támogatja a nemzeti szintű aktív és fenntartható erdőgazdálkodást, a hatékony és fenntartható uniós biogazdaság ösztönzésének konkrét eszközeivel együtt, tekintettel az erdők azon jelentős potenciáljára, hogy hozzájárulnak Európa éghajlati erőfeszítéseinek megerősítéséhez (a megkötés, tárolás és helyettesítés révén), valamint a nulla kibocsátás 2050-ig történő elérésére irányuló célkitűzés megvalósításához; elismeri, hogy alkalmazkodni kell az éghajlatváltozáshoz, 2020-ig meg kell állítani az EU-n belül a biológiai sokféleség csökkenését és az ökoszisztéma-szolgáltatások romlását, és olyan, tényeken alapuló szakpolitikákat kell kialakítani, amelyek segítik a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló uniós intézkedések végrehajtását és finanszírozását;

37.  hangsúlyozza, hogy a talaj több szén-dioxidot köt meg, mint a bioszféra és az atmoszféra együttvéve; hangsúlyozza ezért a talajromlás megállításának fontosságát az Unióban, valamint a talaj minőségének és szén-dioxid-tároló kapacitásának megőrzésére és javítására irányuló közös uniós fellépés biztosításának fontosságát;

Energiapolitika

38.  kiemeli az energiahatékonyság hozzájárulását az ellátás biztonságához, a gazdasági versenyképességhez, a környezetvédelemhez, az energiára fordított kiadások csökkenéséhez és az otthonok minőségének javításához; megerősíti az energiahatékonyságnak az üzleti lehetőségek és a foglalkoztatás megteremtésében játszott fontos szerepét, valamint globális és regionális előnyeit; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az energiaunió irányításáról szóló rendelet bevezeti az energiahatékonyság elsődlegességének elvét, és hogy annak alkalmazását költséghatékony módon teljes mértékben ki kell használni az egész ellátási láncban, és a 2050-es nulla nettó szén-dioxid-kibocsátási célkitűzés felé vezető minden módozat alapjaként kell kezelni;

39.  kiemeli az energia központi szerepét a nulla nettó ÜHG-kibocsátású gazdaság felé való átmenetben; emlékeztet arra, hogy az Unió az elmúlt évtizedekben sikeresen függetlenítette a gazdasági növekedést az ÜHG-kibocsátástól, és csökkentette a kibocsátást, különösen az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások egyre szélesebb körű elterjedése révén; hangsúlyozza, hogy a tiszta energiára való átállásnak továbbra is ösztönöznie kell az európai gazdaság modernizációját, a fenntartható gazdasági növekedést, valamint társadalmi és környezeti előnyöket kell teremtenie az európai polgárok számára;

40.  úgy véli, hogy az EU-nak a megújuló energia és az energiahatékonyság terén betöltött vezető szerepe azt bizonyítja a világ más részei számára, hogy a tiszta energiára való átállás megvalósítható és előnyös az éghajlatváltozás elleni küzdelmen túl is;

41.  rámutat arra, hogy a nulla nettó ÜHG-kibocsátású gazdaság eléréséhez a jelenlegi kiindulási szinthez képest az EU energiarendszerébe és a hozzá kapcsolódó infrastruktúrába történő további jelentős − évi 175–290 milliárd EUR értékű − beruházásra lesz szükség;

42.  hangsúlyozza, hogy tekintettel arra, hogy az energetikai átállást illetően eltérőek a kiindulópontok, az uniós szintű klímasemlegesség elérése érdekében teendő üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési erőfeszítések is Unió-szerte eltérőek lehetnek;

43.  felszólítja a tagállamokat, hogy haladéktalanul hajtsák végre a tiszta energiára vonatkozó jogalkotási csomag rendelkezéseit; emlékeztet arra, hogy az uniós éghajlat- és energiapolitikai kereten belül a tagállamok hatáskörébe tartozik, hogy saját energiaszerkezetükről döntsenek;

44.  kéri egy rendkívül energiahatékony és megújuló energiaforrásokon alapuló energiarendszer kialakítását, és kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést e tekintetben, mivel ennek továbbgyűrűző hatásai lesznek valamennyi gazdasági ágazatban; kiemeli, hogy a Bizottság által felvázolt valamennyi megvalósítási módozat a fosszilis tüzelőanyagok drasztikus mértékű csökkentését, valamint a megújuló energiák használatának erőteljes növelését feltételezi;

45.  hangsúlyozza, hogy a környezettudatos tervezésről szóló irányelv(6) jelentősen hozzájárult az Unió éghajlati célkitűzéseihez az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásnak évi 320 millió tonna CO2-egyenértéknek megfelelő csökkentésével, valamint hogy becslések szerint 2020-ra az EU fogyasztói akár 112 milliárd EUR-t vagy háztartásonként körülbelül évi 490 EUR-t is megtakaríthatnak az irányelvnek köszönhetően; további termékek, többek között a táblagépek és okostelefonok szabályozását kéri a környezettudatos tervezésről szóló irányelv keretében, valamint a meglévő szabványok naprakészen tartását, hogy azok tükrözzék a technológiai fejlődést;

46.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az európai energiapiac további integrációját az energiaipar lehető leghatékonyabb dekarbonizációja és a beruházások segítése érdekében azokban az esetekben, ahol a megújuló energián alapuló termelés leginkább megvalósítható, és ösztönözni kell a polgárok aktív részvételét azzal a céllal, hogy felgyorsuljon a szén-dioxid-semleges és fenntartható gazdaságra való energetikai átállás; alapvetően fontosnak tartja a tagállamok közötti összekapcsoltság szintjének több határokon átnyúló támogatási rendszer létrejöttének ösztönzése révén történő fokozását;

47.  megjegyzi, hogy az építőipari ágazat felelős Európa végsőenergia-fogyasztásának körülbelül 40%-áért, és a szén-dioxid-kibocsátások 36%-áért(7); felszólít az ágazatban rejlő energiamegtakarítási és szénlábnyomcsökkentési lehetőségek felszabadítására az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvben(8) foglalt, a magas energiahatékonyságú és dekarbonizált épületállomány 2050-ig történő elérésére vonatkozó célkitűzéssel összhangban; hangsúlyozza, hogy az épületek energiafogyasztásának hatékonyabbá tétele komoly lehetőséget jelent Európa ÜHG-kibocsátásának további csökkentésére; úgy véli továbbá, hogy a teljes mértékben megújulóenergia-ellátású, alacsony energiaigényű épületek a Párizsi Megállapodás, valamint a növekedést, helyi munkahelyeket és a minden európai polgár számára jobb életkörülményeket biztosító uniós menetrend elengedhetetlen feltételét jelentik;

48.  felszólítja az összes nemzeti, regionális és helyi szintű kormányzatot, hogy vezessenek be intézkedéseket annak érdekében, hogy ösztönözzék a polgárok energetikai átállásban való részvételét, valamint a bevált gyakorlatok megosztását; hangsúlyozza, hogy a nulla nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátásra való áttérés során kulcsfontosságú lesz az állampolgárok bevonása az energiaszolgáltatási rendszerbe a saját célra történő, decentralizált megújulóenergia-termelés, villamosáram-tárolás, valamint az igény-visszajelzési és energiahatékonysági rendszerekben való részvétel révén; felhív ezért arra, hogy az aktív polgári részvételt teljes mértékben integrálják ezekbe a pályákba, különösen a keresleti oldalon;

Iparpolitika

49.  úgy véli, hogy a gazdasági jólét, a globális ipari versenyképesség és az éghajlat-politika kölcsönösen erősítik egymást; megismétli, hogy a nulla nettó ÜHG-kibocsátású gazdaságra való átállás kihívásokat és lehetőségeket jelent az EU számára, és hogy az ipari innovációba, többek között a digitális technológiákba és a tiszta technológiákba történő beruházásokra lesz szükség a növekedés ösztönzéséhez és a versenyképesség fokozásához, valamint a jövőbeli készségek előmozdításához és több millió munkahely létrehozásához, például a növekvő körforgásos gazdaság és biogazdaság terén;

50.  hangsúlyozza, hogy egy stabil és kiszámítható energia- és éghajlat-politikai keret kulcsfontosságú a szükséges befektetői bizalom megteremtéséhez és ahhoz, hogy lehetővé tegye az európai vállalkozások számára, hogy hosszú távú beruházási döntéseket hozhassanak Európában, mivel a legtöbb ipari létesítmény élettartama több mint 20 év;

51.  kiemeli az energiaintenzív iparágak által az EU ÜHG-kibocsátásának hosszú távú uniós csökkentésében játszott szerepet; úgy véli, hogy intelligens és célzott szakpolitikai keretekre van szükség ahhoz, hogy az EU továbbra is vezető szerepet tölthessen be az alacsony szén-dioxid-kibocsátású ipar és ipari termelés terén és meg lehessen őrizni az európai iparágak versenyképességét, hogy minimálisra csökkenjen a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség, ezáltal a fosszilis tüzelőanyagok ingadozó és növekvő árainak való kitettség, valamint el lehessen kerülni a kibocsátásáthelyezés kockázatát; arra kéri a Bizottságot, hogy mutasson be egy új és integrált uniós éghajlatváltozási iparstratégiát az energiaigényes iparágak számára, amely támogatja a versenyképes, nulla nettó kibocsátású nehéziparra történő átállást;

52.  felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan ipari stratégiát, amelynek intézkedései lehetővé teszik, hogy az európai ipar globális szinten egyenlő feltételek mellett vegyen részt a piaci versenyben; úgy véli, hogy a Bizottságnak e politika részeként meg kell vizsgálnia a termékek importja révén a kibocsátásáthelyezés kockázatának kitett iparágak védelmére szolgáló, a kibocsátásáthelyezéssel kapcsolatos jelenlegi intézkedések helyébe lépő, azokat kiigazító vagy kiegészítő intézkedések hatékonyságát és a WTO szabályaival való összhangját;

53.  megjegyzi, hogy számos feltörekvő piac már úgy pozicionálja magát, hogy fontos szerepet játsszon a globális piac szükségleteinek kielégítésében a nulla nettó kibocsátású gazdaságra való átállás idején, például a nulla kibocsátású közlekedés és a megújuló energiaforrások tekintetében; hangsúlyozza, hogy az Unió gazdaságának meg kell tartania vezető szerepét a zöld innováció és a zöld technológiákba való beruházás területén;

54.  megjegyzi, hogy a Bizottság energiaárakról és -költségekről szóló 2018-as jelentése (COM(2019)0001)(9) felhívja a figyelmet arra, hogy az Unió folyamatosan nagy mértékben ki van szolgáltatva a fosszilis tüzelőanyagok ingadozó és növekvő árainak, és hogy a jövőben várhatóan növekedni fog a fosszilis tüzelőanyagokból előállított villamos energia előállítási költsége, míg a megújuló energiaforrások esetén ennek csökkenése várható; hangsúlyozza, hogy az Unió energiaimportálási költségei 2017-ben 26%-kal, 266 milliárd EUR-ra nőttek, főként a növekvő olajárak miatt; megjegyzi továbbá, hogy a jelentés becslése szerint az olajár-emelkedés negatív hatással volt az Unió növekedésére (a GDP -0,4%-a 2017-ben) és inflációjára (+0,6%);

Kutatás és innováció

55.  hangsúlyozza, hogy az uniós és a nemzeti kutatási és innovációs programok kulcsfontosságúak az EU éghajlatváltozás elleni küzdelemben betöltött vezető szerepének támogatása szempontjából, és úgy véli, hogy az éghajlati szempontok érvényesítését megfelelően be kell építeni a kutatási és innovációs programok előkészítésébe és végrehajtásába;

56.  úgy véli, hogy a következő két évtizedben jelentős kutatási és innovációs erőfeszítésre lesz szükség ahhoz, hogy az alacsony és nulla szén-dioxid-kibocsátású megoldások mindenki számára elérhetőek, valamint társadalmilag és gazdaságilag életképesek legyenek, és hogy új megoldásokat találjanak a nulla nettó ÜHG-kibocsátású gazdaság elérésére;

57.  hangsúlyozza az Európai horizont keretprogramra vonatkozó álláspontját, miszerint adott esetben a keretprogram kiadásainak legalább 35%-át az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzésekre kell fordítani, az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépések általános érvényesítésére irányuló átfogó uniós célkitűzés részeként;

Finanszírozás

58.  az EU ETS innovációs alap gyors végrehajtására és a 2019. évi első pályázati felhívás elindítására szólít fel annak érdekében, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, ipari áttörést jelentő technológiák demonstrációjára irányuló beruházások lendületet kapjanak az ágazatok széles körében, nem csak a villamosenergia-termelésben, hanem a távfűtés és az ipari folyamatok területén is; kéri, hogy a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret és programjai teljes mértékben feleljenek meg a Párizsi Megállapodásnak;

59.  úgy véli, hogy jelentős magánberuházásokat kell mozgósítani annak érdekében, hogy az Unió legkésőbb 2050-re elérje a nettó nulla kibocsátást; úgy véli, hogy ez hosszú távú tervezést, valamint szabályozási stabilitást és kiszámíthatóságot igényel a befektetők számára, és hogy ezt a jövőbeni uniós szabályozásoknak megfelelően figyelembe kell venniük; ezért hangsúlyozza, hogy a 2018 márciusában elfogadott fenntartható pénzügyi cselekvési terv végrehajtását kiemelten kell kezelni;

60.  úgy véli, hogy a 2021–2027 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretet annak elfogadása előtt meg kell vizsgálni a klímasemleges gazdaság 2050-re történő elérésére irányuló célkitűzés szempontjából, és hogy ki kell dolgozni egy szabványos tesztet, amely az uniós költségvetés kiadásainak éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenálló képességét vizsgálja;

61.  sajnálja, hogy a fosszilis tüzelőanyagokra nyújtott támogatások továbbra is növekednek, és évente körülbelül 55 milliárd EUR-t tesznek ki(10); felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy azonnal szüntessék be a fosszilis tüzelőanyagokra nyújtott összes európai és nemzeti támogatást;

62.  hangsúlyozza a karbonsemleges gazdaságra való méltányos átmenet fontosságát, és kéri a tagállamokat, hogy vezessenek be megfelelő szakpolitikákat és finanszírozást ezzel kapcsolatban; kiemeli, hogy a megfelelő alapokból származó uniós kiadások adott esetben szintén támogatást jelenthetnek;

A fogyasztók szerepe és a körforgásos gazdaság

63.  kiemeli a viselkedésbeli változások jelentős hatását üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére; felhívja a Bizottságot, hogy a viselkedésbeli változások ösztönzése érdekében a lehető leghamarabb vizsgálja meg a szakpolitikai lehetőségeket, beleértve a környezetvédelmi adózást is; hangsúlyozza az alulról felfelé építkező kezdeményezések – például a Polgármesterek Szövetsége – fontosságát a viselkedésbeli változás előmozdítása terén;

64.  hangsúlyozza, hogy az energia-felhasználás – és így az ÜHG-kibocsátások – rendkívül nagy része közvetlenül az erőforrások beszerzéséhez, feldolgozásához, szállításához, átalakításához, felhasználásához és ártalmatlanításához kötődik; hangsúlyozza, hogy rendkívül jelentős megtakarítások érhetők el az erőforrás-kezelési lánc minden szakaszában; hangsúlyozza ezért, hogy az erőforrás-termelékenység nagyobb hatékonyság révén való növelése, valamint az erőforrás-pazarlás különféle intézkedések – például újrafelhasználás, újrahasznosítás és utángyártás – révén való csökkentése jelentősen csökkentheti mind az erőforrás-fogyasztást, mind az ÜHG-kibocsátásokat, miközben javítja a versenyképességet, valamint üzleti lehetőségeket és munkahelyeket teremt; kiemeli a körforgásos gazdaságra vonatkozó intézkedések költséghatékonyságát; hangsúlyozza, hogy a jobb forráshatékonyság és a körforgásos gazdaságon alapuló megközelítések, valamint a körforgásos termékek kialakítása hozzájárul a termelési és fogyasztási szokások megváltozásához, és csökkenti a hulladék mennyiségét;

65.  hangsúlyozza a termékpolitikák, például a környezetbarát közbeszerzés és az ökodizájn fontosságát, amelyek jelentősen hozzájárulhatnak az energia-megtakarításokhoz és a termékek szénlábnyomának csökkentéséhez, egyúttal javítva a felhasznált anyagok szénlábnyomát és az általános környezeti hatást; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a körforgásos gazdaságra vonatkozó követelményeket az uniós környezettudatos tervezési előírások részeként dolgozzák ki, és hogy a jelenlegi környezettudatos tervezési módszertant az energiával kapcsolatos termékeken kívül más termékkategóriákra is kiterjesszék;

66.  úgy véli, hogy folytatni kell egy megbízható modell kidolgozását a fogyasztáson alapuló éghajlati hatások mérésére; tudomásul veszi, hogy a Bizottság mélyreható elemzése kimutatta, hogy a termelésből származó kibocsátások csökkentésére irányuló uniós erőfeszítéseket némileg aláássa a nagyobb szénlábnyomú országokból származó árucikkek importja, azonban azt is, hogy az EU már jelentősen hozzájárult más országok kibocsátásának csökkentéséhez a megnövekedett kereskedelmi forgalom, valamint exportjának jobb karbonhatékonysága révén;

Az EU és a globális éghajlat-politika

67.  hangsúlyozza a növekvő számú kezdeményezések és a megfelelő nemzetközi fórumokon folytatott folyamatos párbeszéd, valamint a hatékony klímadiplomácia fontosságát azzal a céllal, hogy ösztönözzék a hasonló szakpolitikai döntéseket, amelyek megerősítik más régiók és harmadik országok éghajlatváltozással kapcsolatos törekvéseit; felszólítja az Unió, hogy növelje az éghajlatváltozás elleni küzdelemre fordított saját pénzügyi támogatását, és aktívan törekedjen arra, hogy a tagállamokat is ösztönözze az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására fordított támogatásuk növelésére harmadik országokban (hitelek helyett fejlesztési támogatás formájában), amelyet a hivatalos fejlesztési támogatáson felül kell nyújtani, nem pedig kétszeresen elszámolni fejlesztési és az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására fordított támogatásként is;

68.  hangsúlyozza, hogy az ENSZ 2019. szeptemberi éghajlat-változási csúcstalálkozója ideális pillanat lesz a vezetők azon bejelentésére, hogy növelik a nemzetileg meghatározott hozzájárulásokat; úgy véli, hogy az Uniónak jó előre el kell fogadnia a nemzetileg meghatározott hozzájárulások naprakésszé tételére vonatkozó álláspontját annak érdekében, hogy a csúcstalálkozóra megfelelően felkészülve érkezzen, és a felek nemzetközi koalíciójával szoros együttműködésben támogatva a megerősített éghajlat-politikai törekvéseket;

69.  kiemeli az uniós szakpolitikai eszközök és a harmadik országok vonatkozó eszközei – többek között a szén-dioxid-árazási mechanizmusok – közötti interoperabilitás fokozásának előnyeit; kéri a Bizottságot, hogy folytassa és fokozza az együttműködést és a támogatást a szén-dioxid-árazási mechanizmusok Európán kívüli fejlesztése terén annak érdekében, hogy elősegítse a fokozott kibocsátáscsökkentések elérését és a globálisan azonos feltételek megteremtését; hangsúlyozza a környezetvédelmi védintézkedések létrehozásának fontosságát annak érdekében, hogy tényleges és további ÜHG-kibocsátáscsökkentést lehessen elérni; felhívja ezért a Bizottságot, hogy ösztönözze szigorú és megbízható nemzetközi szabályok kidolgozását, megelőzendő a kibocsátáscsökkentések elszámolásának és kettős számításának kiskapuit;

o
o   o

70.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) https://ec.europa.eu/clima/sites/clima/files/docs/pages/com_2018_733_analysis_in_support_en_0.pdf
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0430.
(3) Az ENSZ Környezetvédelmi Programja: „The Emissions Gap Report 2018” (A kibocsátási szakadékról szóló jelentés,), 10. o.
(4) http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2015/563472/IPOL_STU(2015)563472_EN.pdf
(5) R. Van Dingenen, M. Crippa, G. Maenhout, D. Guizzardi és F. Dentener: Globális metánkibocsátási trendek és azok ózonkoncentrációkra gyakorolt hatásai (Global trends of methane emissions and their impacts on ozone concentrations), EUR 29394 EN, Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, 2018, ISBN 978-92-79-96550-0, doi:10.2760/820175, JRC113210.
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/125/EK irányelve (2009. október 21.) az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról (HL L 285., 2009.10.31., 10. o.).
(7) https://ec.europa.eu/energy/en/topics/energy-efficiency/buildings
(8) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/844 irányelve (2018. május 30.) az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv és az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv módosításáról (HL L 156., 2018.6.19., 75. o.).
(9) https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?qid=1548155579433&uri=CELEX%3A52019DC0001
(10) Energiaárak és -költségek Európában, 10–11. o.


Az Európai Valutaalap létrehozása
PDF 134kWORD 49k
Az Európai Parlament 2019. március 14-i állásfoglalása az Európai Valutaalap létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2017)08272017/0333R(APP))
P8_TA(2019)0218A8-0087/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Valutaalap létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2017)0827),

–  tekintettel az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejleményekről és módosításokról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról szóló 2017. február 16-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának a gazdasági és monetáris unió (GMU) reformjára irányuló javaslatokról szóló, 2018. július 5-i véleményére,

–  tekintettel az eurócsoport elnökének az Európai Tanács elnökéhez írt, a GMU további elmélyítéséről szóló 2018. június 25-i levelére, valamint az Európai Stabilitási Mechanizmus reformjáról szóló, a 2018. június 29-i euróövezeti csúcstalálkozón kiadott nyilatkozatra,

–  tekintettel az eurócsoport által az uniós vezetők számára készített, a GMU elmélyítéséről szóló, 2018. december 4-i jelentésre,

–  tekintettel a 2018. december 14-i euróövezeti csúcstalálkozón elfogadott nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Bizottság és az ESM közötti jövőbeli együttműködésről szóló, 2018. november 14-i közös álláspontra,

–  tekintettel az Európai Központi Bank (EKB) 2018. április 11-i véleményére az Európai Valutaalap létrehozására irányuló rendeletjavaslatról(3),

–  tekintettel az Európai Számvevőszék 2018. szeptember 18-i 2/2018 sz. véleményére az Európai Valutaalap uniós jogi kereten belüli létrehozására irányuló, 2017. december 6-i javaslattal kapcsolatos ellenőrzési és elszámoltathatósági megfontolásokról,

–  tekintettel az öt elnöknek az európai gazdasági és monetáris unió megvalósításáról szóló 2015. június 22-i jelentésére, a Bizottságnak az Európa jövőjéről szóló 2017. március 1-i fehér könyvére, valamint a Bizottságnak a gazdasági és monetáris unió elmélyítéséről szóló, 2017. május 31-i vitaanyagára,

–  tekintettel „Az európai demokráciának a jövőbeli GMU keretében történő megerősítése” című, 2013. június 12-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a trojkának (EKB, Bizottság és IMF) az euróövezet programországaival kapcsolatos szerepével és műveleteivel összefüggő vizsgálatáról szóló, 2014. március 13-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az euróövezet költségvetési kapacitásáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a 2021–2027. évi többéves pénzügyi keretről és saját forrásokról szóló, 2018. május 30-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (5) bekezdésére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság és a Gazdasági és Monetáris Bizottság által az eljárási szabályzat 55. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság és a Gazdasági és Monetáris Bizottság időközi jelentésére, valamint a Költségvetési Ellenőrző Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A8-0087/2019),

A.  mivel az euró bevezetése az európai projekt egyik legjelentősebb politikai vívmánya és a GMU egyik sarokköve;

B.  mivel a pénzügyi és gazdasági válság feltárta az euróövezet struktúrájának gyenge pontjait, rávilágítva a GMU mielőbbi befejezésének, valamint a demokratikus elszámoltathatósága és átláthatósága megerősítésének szükségességére;

C.  mivel az euró védelmet és lehetőségeket egyaránt biztosít az uniós polgárok számára; mivel egy erős és stabil euróövezet elengedhetetlen az EU egésze és tagországai számára;

D.  mivel a közös valutaövezethez való csatlakozás – például a Stabilitási és Növekedési Paktumban foglalt – közös szabályokat és kötelezettségeket, illetve közös eszközöket igényel a súlyos gazdasági és pénzügyi sokkok kezeléséhez, valamint a felelősségvállalás, a szolidaritás és a felfelé irányuló társadalmi-gazdasági konvergencia előmozdításához; mivel az Európai Stabilitási Mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés (ESM-szerződés) egyértelmű kapcsolatot biztosít az európai makrogazdasági felügyeleti mechanizmusokkal, különösen a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályainak betartásával – ideértve annak rugalmassági záradékait is –, valamint a fenntartható és inkluzív strukturális reformok végrehajtásával; mivel a GMU elmélyítésének kockázatcsökkentéssel és kockázatmegosztással kell együtt járnia;

E.  mivel az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) létrehozása és annak az Európai Stabilitási Mechanizmussá való későbbi átalakítása fontos lépés egy európai válságkezelési mechanizmus létrehozása felé, amely segít megerősíteni a GMU-t, és pénzügyi támogatást nyújt a válság által érintett számos európai országnak;

F.  mivel az ESM kormányközi jellege hatással van a döntéshozatali folyamatra, és különösen az ESM ama képességére, hogy gyorsan reagáljon a gazdasági és pénzügyi sokkokra;

G.  mivel az ESM-nek az uniós jogi keretbe való jövőbeli beépítését továbbra is a GMU kiteljesítésére irányuló projekt keretében kell értelmezni;

H.  mivel az Európa és a GMU jövőjéről jelenleg folyó vita rávilágított a tagállamok eltérő politikai nézeteire az európai stabilitási mechanizmus hosszú távú jövőjét illetően, ugyanakkor jó kiindulópontot biztosít a szerepének megerősítését, pénzügyi eszközeinek fejlesztését, valamint hatékonyságának és demokratikus elszámoltathatóságának az ESM reformja keretében történő javítását jelentő első fontos lépés megtételéhez; mivel a GMU elmélyítéséről szóló vitának politikai megoldást kell kínálnia az ESM reformjára;

I.  mivel az ESM reformjának rövid távon hozzá kell járulnia a bankunióhoz, megfelelő közös pénzügyi védőhálót biztosítva az Egységes Szanálási Alap (SRF) számára;

1.  üdvözli az Európai Valutaalap létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló, 2017. december 6-i bizottsági javaslatot, és úgy véli, hogy ez hasznos hozzájárulást jelent az Európa jövőjéről, a GMU elmélyítéséről és az ESM reformjáról folyó vitához; üdvözli különösen az ESM uniós jogrendbe való beillesztésére irányuló bizottsági javaslatot;

2.  megjegyzi, hogy a megreformált ESM által ellátandó funkciók a gazdaságpolitika területéhez fognak tartozni, és hogy félrevezető lehet az „Európai Valutaalap” megnevezés; megjegyzi, hogy az Európai Központi Bank (EKB) 2018. április 11-i véleményében azt javasolta, hogy az ESM jogutódjaként tartsák meg az „ESM” elnevezést; a fentiek fényében kéri, hogy megfelelően és alaposan értékeljék a megreformált ESM nevének megválasztását, hogy az a lehető legkisebb mértékben hasson ki a megreformált ESM zökkenőmentes működére; javasolja, hogy az ESM tartsa meg a tőkepiacon jól ismert jelenlegi megnevezését, egyértelművé téve, hogy az euróövezet monetáris politikája továbbra is az EKB hatáskörébe tartozik;

3.  kiemeli, hogy a GMU megfelelő működését egy olyan intézmény megléte támogatja, amely „végső hitelezőként” működik; ebben az összefüggésben megjegyzi, hogy az ESM pozitívan járul hozzá a GMU intézményi felépítésével kapcsolatos hiányosságok kezeléséhez, nevezetesen a pénzügyi világválság és az államadósság-válság által érintett több tagállam számára nyújtott pénzügyi támogatás révén;

4.  emlékeztet korábbi álláspontjára, amely támogatja az ESM uniós jogi keretbe való beépítését, teljes jogú uniós szervvé téve azt; ragaszkodik ahhoz, hogy e beépítésnek a nemzeti parlamentek szerepét is figyelembe kell vennie és azt továbbra is a GMU kiteljesítésére irányuló projekt részeként kell értelmezni; úgy véli, hogy ez a beemelés lehetővé tenné a közösségi módszer szerinti irányítást, biztosítaná a költségvetési szabályok és kötelezettségek teljes összhangját, megkönnyítené a gazdasági és fiskális szakpolitikai koordinációt, és erősítené a demokratikus legitimitást és az Európai Parlamenten keresztüli elszámoltathatóságot;

5.  hangsúlyozza, hogy amennyiben a jövőben uniós költségvetési forrásokat vonnak be, a Parlamentnek politikai erővel kell rendelkeznie ahhoz, hogy a mentesítési eljárás keretében az összes alkalmazandó költségvetési ellenőrzési jogot gyakorolhassa az EMS felett; megjegyzi, hogy ennek bekövetkeztekor az Európai Számvevőszéket független külső ellenőrnek kell tekinteni, valamint egyértelmű és formális szerepet kell kapnia a mentesítési eljárásban;

6.  emlékeztet a nemzeti parlamentek költségvetési és demokratikus felügyeleti előjogaira; véleménye szerint tovább kell javítani a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament ellenőrzését a megreformált ESM felett; úgy véli, hogy a nemzeti parlamentek számára jogot kell biztosítani arra, hogy információkat szerezzenek a megreformált ESM tevékenységeiről, valamint párbeszédet kezdjenek a megreformált ESM ügyvezető igazgatójával;

7.  megjegyzi, hogy a Bizottság javaslata élénk vitát váltott ki annak politikai, pénzügyi és jogi következményeiről; hangsúlyozza azonban, hogy az ESM intézményi felépítésének hosszú távú jövőképéről szóló vita nem késleltetheti a GMU demokratikus elszámoltathatóságának megerősítéséhez sürgősen szükséges lépéseket, valamint a pénzügyi stabilitás és konvergencia előmozdítására és a gazdasági sokkhatásokra való reagálása képességét; ezért szorgalmazza rövid távon az ESM érdemi reformját, az Európai Stabilitási Mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés felülvizsgálatán keresztül, anélkül, hogy az veszélyeztetné az ambiciózusabb fejleményeket a jövőben;

8.  hangsúlyozza, hogy a megreformált ESM elsődleges feladata továbbra is az, hogy átmeneti pénzügyi támogatást nyújtson a rászoruló tagállamoknak a kiigazító programokban megállapított konkrét feltételek alapján és figyelembe véve a Bizottság, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az EKB által kezelt korábbi pénzügyi támogatási programokból levont tanulságokat; hangsúlyozza, hogy ennek érdekében a megreformált ESM-nek megfelelő mozgástérrel kell rendelkeznie; ezért elutasít minden arra irányuló kísérletet, hogy a megreformált ESM-et csak bankok számára kínált eszközzé alakítsák, vagy hogy csökkentsék a tagállamok támogatására szolgáló pénzügyi kapacitását;

9.  emlékeztet arra, hogy az ESM rendelkezésére álló különféle pénzügyi eszközöket a megreformált ESM számára is rendelkezésre kell bocsátani és javítani kell, ideértve annak lehetőségét is, hogy elegendő elővigyázatossági pénzügyi támogatást nyújtson, lehetőséget biztosítva a tagállamok számára, hogy még azelőtt támogatást kapjanak, hogy a tőkepiacokon komolyabb nehézségekbe ütköznének a források előteremtése tekintetében; kiáll amellett, hogy a feltételekhez kötött elővigyázatossági hitelkerethez (PCCL) való hozzáférést szándéknyilatkozat alapján és az alkalmazandó kritériumok szerint kell biztosítani; megjegyzi, hogy ezeket a pénzügyi eszközöket arra kell felhasználni, hogy súlyos gazdasági és pénzügyi sokkhatások esetén segítséget nyújtsanak a tagállamoknak; emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak nyújtott pénzügyi támogatást az euróövezet gazdasági és pénzügyi stabilizációjának, beruházásainak, valamint a felfelé irányuló társadalmi-gazdasági konvergencia előmozdítása érdekében egy, a konvergenciát és versenyképességet szolgáló jövőbeli költségvetési eszközzel lehet kiegészíteni;

10.  hangsúlyozza, hogy a GMU az EU minden tagállamát magában foglalja, valamint Dánia és az Egyesült Királyság kivételével mindegyik tagállam köteles bevezetni az eurót és csatlakozni az euróövezethez, és így az ESM-nek minden uniós tagállam előtt nyitva kell állnia a részvételre;

11.  úgy véli, hogy a megreformált ESM-nek – a Bizottság mellett és az EKB-val szoros együttműködésben – kiemelkedőbb szerepet kell játszania a pénzügyi támogatási programok irányításában, biztosítva, hogy szükség esetén az EU intézményi kerete nagyobb önállósággal rendelkezzen, a többi intézménnyel, nevezetesen az IMF-fel való megfelelő partnerségek sérelme nélkül;

12.  hangsúlyozza, hogy a megreformált ESM-nek saját szakértelemmel kell rendelkeznie az alapokmánya által előírt elemek elkészítéséhez és értékeléséhez; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az ESM által nyújtott pénzügyi támogatás iránti kérelmek értékelése, valamint a kiigazítási programok kialakítására vonatkozó döntéshozatal – más intézményekkel együttműködve – semmilyen módon nem helyettesítheti, ismételheti az EU pénzügyi szabályzatában és rendelkezéseiben előírt szokásos makrogazdasági és költségvetési felügyeletet, illetve nem lehet azokkal átfedésben, amelynek továbbra is a Bizottság kizárólagos hatáskörébe kell tartoznia;

13.  úgy véli, hogy a lehetséges jövőbeli kiigazítási programoknak figyelembe kell venniük a javasolt intézkedések társadalmi hatását, egy korábban végzett alapos társadalmi hatásvizsgálat fényében összevetve azt a változatlan szakpolitika hosszú távú hatásaival is;

14.  kiemeli, hogy – különösen sürgős helyzetekben – hatékony döntéshozatali eljárásra van szükség a megreformált ESM keretében; ezzel összefüggésben szorgalmazza a jelenlegi irányítási rendszer értékelését;

15.  felszólít az ESM gyors reformjára, amely egyúttal újradefiniálja szerepét, funkcióit és pénzügyi eszközeit, hogy a megreformált ESM szanálás esetén likviditási támogatást nyújthasson, és pénzügyi védőhálót biztosítson az SRF számára; kéri, hogy a közös védőháló a lehető leghamarabb – 2020-ig, de mindenképp 2024 előtt – működőképes legyen;

16.  hangsúlyozza a bankunió elmélyítésének késedelmeiben rejlő kockázatokat; üdvözli a GMU elmélyítéséről szóló, az uniós vezetőknek szánt eurócsoport-jelentés 2018. december 4-i következtetéseit, amelyek valamennyi elemét a 2018. december 14-i euróövezeti csúcstalálkozón jóváhagyták; üdvözli különösen az Egységes Szanálási Alap közös védőhálója bevezetésének előbbre hozását – amennyiben elegendő előrelépés történt a kockázatcsökkentés területén, amelyet 2020-ben kell értékelni –, valamint az ESM reformjáról szóló záradék jóváhagyását; emlékeztet korábbi álláspontjára, miszerint be kell fejezni az európai betétbiztosítási rendszert (EDIS), elismerve, hogy a kockázatcsökkentésnek és a kockázatmegosztásnak együtt kell járnia; megjegyzi, hogy a jövőbeli euróövezeti költségvetést és a stabilizációs funkciót illetően nem született azonnali eredmény, de nyugtázza a konvergenciát és versenyképességet szolgáló költségvetési eszközzel kapcsolatos munkára vonatkozó megbízatást; hangsúlyozza, hogy jelentős előrelépés történt a kockázatcsökkentés terén; emlékeztet arra, hogy a Parlament jelentős mértékben hozzájárult ennek lehetővé tételéhez, különösen a banki csomag és a nemteljesítő hitelekkel kapcsolatos prudenciális óvintézkedések révén;

17.  javasolja egy, az ESM és a Parlament közötti együttműködési megállapodásra irányuló átmeneti jegyzőkönyv azonnali hatállyal történő létrehozását az intézményközi párbeszéd javítása és az ESM átláthatóságának és elszámoltathatóságának fokozása érdekében, amely meghatározza a Parlament és a képviselők jogait a megreformált ESM-sel kapcsolatos kérdések tekintetében, valamint a rendszeres meghallgatásokat, a kinevezési jogokat és a megfelelő költségvetési ellenőrzési jogokat; emlékeztet egy, a gazdasági kormányzásra vonatkozó intézményközi megállapodás iránti kérelmére; hangsúlyozza, hogy a megreformált ESM ügyvezető igazgatóját a Tanács javaslatára az Európai Parlamentnek kell választania, aki az Európai Parlamentnek tartozik jelentéstétellel; sürgeti a nemek közötti egyensúly biztosítását az ESM megreformált irányító szerveinek összetételében;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács, a Bizottság, a Tanács, az eurócsoport és az Európai Központi bank elnökének, az Európai Stabilitási Mechanizmus ügyvezető igazgatójának, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 252., 2018.7.18., 201. o.
(2) HL C 252., 2018.7.18., 215. o.
(3) HL C 220., 2018.6.25., 2. o.
(4) HL C 65., 2016.2.19., 96. o.
(5) HL C 378., 2017.11.9., 182. o.
(6) HL C 252., 2018.7.18., 235. o.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0226.


A nicaraguai helyzet
PDF 130kWORD 48k
Az Európai Parlament 2019. március 14-i állásfoglalása a nicaraguai helyzetről (2019/2615(RSP))
P8_TA(2019)0219RC-B8-0165/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Nicaraguáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen 2008. december 18-i(1), a 2009. november 26-i(2), a 2017. február 16-i(3) és a 2018. május 31-i(4) állásfoglalására,

–  tekintettel az EU és Közép-Amerika között létrejött, 2012. évi társulási megállapodásra,

–  tekintettel az EU Nicaraguáról szóló országstratégiai dokumentumára és a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves indikatív programjára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló, 2004. júniusi uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel Nicaragua alkotmányára,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának Nicaraguáról szóló, 2019. január 21-i következtetéseire,

–  tekintettel a főképviselő által az EU nevében tett, a nicaraguai helyzetről szóló 2018. október 2-i, 2018. május 15-i, 2018. április 22-i és 2018. december 15-i, valamint a nemzeti párbeszéd folytatásáról szóló 2019. március 1-jei nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi fórumain 2019-ben képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2019. február 18-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága által 2018. június 21-én jóváhagyott, „A nicaraguai társadalmi tiltakozásokkal összefüggésben elkövetett súlyos emberi jogi jogsértések” című jelentésre,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának jelentésére az emberi jogok megsértéséről és a visszaélésekről, amelyekre a nicaraguai tüntetések során, 2018. április 18. és augusztus 18. között került sor,

–  tekintettel a független szakértők interdiszciplináris csoportja (GIEI) által a 2018. április 18. és május 30. között Nicaraguában történt erőszakos eseményekről készített, 2018. december 20-i jelentésre,

–  tekintettel Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2019. február 22-i nyilatkozatára az eltérő vélemény büntetendővé nyilvánításáról Nicaraguában,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Parlament 2018. május 31-én állásfoglalást fogadott el a nicaraguai válságról, amelyben határozottan elítéli a helyzetet; mivel ezen állásfoglalás nyomon követéseként egy 11 európai parlamenti képviselőből álló küldöttség 2019. január 23. és 26. között látogatást tett az országban, hogy a helyszínen értékelje a helyzetet;

B.  mivel a küldöttség követni tudta programját, a nicaraguai kormány pedig az európai parlamenti képviselők kérésének megfelelően, hozzáférést biztosított valamennyi létesítményhez, köztük két börtönhöz is; mivel a nicaraguai kormány garanciákat adott arra vonatkozóan, hogy nem indítanak megtorlást azokkal szemben, akik elítélték a jelenlegi helyzetet; mivel a küldöttség szemtanúja volt az azokat az emberi jogi jogvédőket és civil társadalmi szervezeteket célzó zaklatási, lejárató és megfélemlítő kampánynak, akikkel korábban eszmecserét folytatott; mivel számos szervezet elutasította a küldöttség találkozóra szóló meghívását a kormány által irányított megfélemlítések és fenyegetések miatt; mivel az elnyomás intenzívebbé vált amióta a küldöttség látogatást tett az országban;

C.  mivel a küldöttség nyilvánosan elutasította a nicaraguai kormány hivatalos álláspontját, miszerint az ország az Egyesült Államok által vezetett államcsíny és félrevezető kampányok áldozata volt; mivel a tüntetések fő oka a súlyos demokratikus, intézményi és politikai válság, amely az elmúlt évtizedben kihatott a jogállamiságra és korlátozta az olyan alapvető szabadságokat, mint az egyesülés, a tüntetés és a gyülekezés szabadsága;

D.  mivel a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és a tüntetés szabadsága, beleértve a nemzeti himnusz használatát is, sok ember számára erősen korlátozott; mivel jelentős számú politikai foglyot csak a jogaik gyakorlása miatt börtönöznek be; mivel számos aggasztó jelentés született a fogvatartottak helyzetének rosszabbodásáról, beleértve az embertelen bánásmódot;

E.  mivel az e fogvatartottakkal szemben indított bírósági eljárások sértik a nemzetközi normákat, különösen a tisztességes eljáráshoz való jog eljárásjogi és büntetőjogi garanciáit; mivel a börtönkörülmények szintén nem felelnek meg a nemzetközi normáknak; mivel Nicaraguában egyértelműen hiányzik a hatalmi ágak szétválasztása;

F.  mivel az információhoz való jog súlyosan veszélyeztetett; mivel az újságírókat őrizetbe veszik, száműzik és megfenyegetik; mivel az audiovizuális médiaorgánumokat bezárják vagy előzetes bírósági engedély nélkül átkutatják; mivel az újságok megjelenését veszélyezteti a papír és nyomdafesték hiánya, amelyet a nicaraguai kormány lefoglalt;

G.  mivel a nicaraguai kormány kiutasította az olyan nemzetközi szervezeteket, mint a GIEI és a Nicaraguai Különleges Megfigyelő Mechanizmus (MESENI), amely a konfliktus békés megoldását és a nemzeti megbékélést szorgalmazta; mivel a civil társadalmi szervezetek elnyomása felerősödött azáltal, hogy megfosztották őket jogi státuszuktól egy rossz intézményi kerettel rendelkező országban, kétszeresen szankcionálva az elnyomás áldozatait;

H.  mivel a tudományos élet szabadsága is veszélyben van; mivel közel 200 egyetemi hallgatót zártak ki az egyetemekről a demokrácia, valamint a nagyobb szabadság és az emberi jogok melletti demonstrációkban való részvételük miatt;

I.  mivel a demokrácia és a jogállamiság fejlődése és megszilárdulása, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása az EU külső politikáinak szerves részét kell hogy képezze, beleértve az Európai Unió és Közép-Amerika országai között 2012-ben kötött társulási megállapodást is; mivel ez a megállapodás egy demokratikus záradékot is tartalmaz, amely a megállapodás lényeges eleme;

J.  mivel az Ortega elnök és a nicaraguai ellenzék, illetve civil csoportok közötti, a katolikus egyház közvetítésével folytatott, 2018. május 16-án indított nemzeti párbeszéd során nem sikerült megoldást találni a válságra; mivel 2019. február 27-én újrakezdődtek a tájékozódási célú megbeszélések a nicaraguai kormány és az Alianza Cívica között; mivel az Alianza Cívica a következő három, a tárgyalások során elérendő fő célkitűzést határozta meg: a politikai foglyok szabadon bocsátása, az egyéni szabadságjogok tiszteletben tartása és a szükséges választási reformok, amelyeknek választásokhoz és igazságszolgáltatáshoz kell vezetniük; mivel a nicaraguai kormány 100 politikai foglyot bocsátott szabadon, elfogadva, hogy börtönbüntetésüket házi őrizetben töltik le; mivel legtöbbjük zaklatásnak van kitéve, és a letartóztatások folytatódnak; mivel továbbra is igen magas a fogvatartottak száma (több mint 600); mivel 2019. március 10-én, miután az Alianza Cívica visszalépett a tárgyalásoktól, a nemzeti párbeszéd megakadt;

1.  hangsúlyozza, hogy a 2018. április és május között történt események következtében Nicaraguában súlyosan sérült a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása és a jogállamiság; megismétli a 2018. május 31-én elfogadott állásfoglalása fontosságát;

2.  elítéli a nicaraguai kormány minden elnyomó intézkedését; kijelenti, hogy a küldöttség által tett látogatás célja az volt, hogy valódi képet kapjon a jelenlegi helyzetről; megállapítja továbbá, hogy kétség sem férhet ahhoz, hogy az elmúlt hónapokban – és különösen a látogatást követően – nőtt az ellenzék elnyomása és az alapvető szabadságok korlátozása; e tekintetben elítéli a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és a tüntetés szabadságának általános elnyomását és korlátozását, a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom betiltását, a nemzetközi szervezetek az országból való kiutasítását, a média felszámolását és az ellene való támadásokat, a tájékoztatáshoz való jog korlátozását, az egyetemi hallgatók egyetemről való kizárását, valamint a börtönökben uralkodó helyzet romlását és az embertelen bánásmód alkalmazását;

3.  úgy véli, hogy a kormány, annak intézményei és politikai szervei által hozott ilyen intézkedések a tavalyi tüntetéseket vezető politikai ellenzék megsemmisítésére irányuló tervezett stratégiára utalnak; úgy véli, hogy ezt a stratégiát módszeresen és szelektíven alkalmazzák minden olyan vezetővel, nem kormányzati szervezettel, médiával és társadalmi mozgalommal szemben, amely a szabadság és a demokrácia iránti jogos igényét kívánja kifejezni;

4.  aggodalmát fejezi ki azon hatalmas demokratikus, politikai és gazdasági kockázatok miatt, amelyekkel az emberek és az ország szembesül, és amelyek – a jelenlegi belső konfrontációkat, a társadalmi szakadást és a gazdasági hanyatlást figyelembe véve – növekedni fognak, ha nem kerül sor sürgős fellépésre; sürgősen érdemi belső párbeszédre szólít fel a fenntartható és békés megoldás elérése érdekében, amely lehetővé tenné a társadalom valamennyi szereplője számára, hogy szabadon működhessen és szabadon kifejezhesse magát, és amely helyreállítaná polgári jogaikat, például a békés tiltakozáshoz való jogukat; ismételten hangsúlyozza, hogy bármi legyen is a megoldás, a jogsértések felelőseit el kell számoltatni; kéri az összes politikai pártot, társadalmi mozgalmat, vezetőt, diákot és civil társadalmi szervezetet, hogy tartsák fenn és ismételjék meg rendíthetetlen elkötelezettségüket a válság megoldása mellett; megismétli, hogy teljes mértékben támogatja az igazságszolgáltatási rendszer és a választási törvény reformját, és kéri, hogy az alelnök/főképviselő ennek megfelelően járjon el; kéri az alelnököt/főképviselőt és az EU küldöttségét, hogy szorosan kövessék nyomon az országban folyó, a kormány és az Alianza Cívica közötti tárgyalásokat, és folytassák az országban kialakult helyzetből fakadó, a foglyokkal, hallgatókkal, tüntetőkkel, újságírókkal stb. kapcsolatban felmerülő emberi problémák kezelését;

5.  helyteleníti a MESENI felfüggesztését és az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága független szakértői interdiszciplináris csoportja megbízatásának megszüntetését; határozottan elítéli az ENSZ-szel és más nemzetközi szervekkel együttműködő személyek üldözését, letartóztatását és megfélemlítését;

6.  felhívja a nicaraguai kormányt, hogy hajtson végre három sürgős intézkedést a folyamatban lévő párbeszéd iránti elkötelezettsége jeleként: a politikai foglyok azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátása, a nicaraguai polgárokkal szembeni elnyomás valamennyi formájának azonnali beszüntetése, beleértve az ellenzéki vezetők zaklatását, megfélemlítését, üldözését és az ellenük aló kémkedést, a korábban említett szabadságokra vonatkozó korlátozások eltörlését, az emberi jogi szervezetek jogi személyiségének visszaállítását és javainak visszaszolgáltatását, valamint a nemzetközi szervezetek visszatérését az országba;

7.  rámutat arra, hogy e feltételek mellett a folyamatnak a politikai foglyok elleni jogi eljárások megszüntetéséhez, valamint a testi és erkölcsi sérthetetlenségükre, magánélethez való jogukra és a jogszerű eljárásra vonatkozó garanciák biztosításához, a száműzött személyek – többek között újságírók és diákok – visszatéréséhez, az utcák demilitarizálásához és a félkatonai csoportok lefegyverzéséhez, valamint a szabad, tisztességes és átlátható – nemzetközi megfigyelők jelenlétében a közeljövőben sorra kerülő –választásokra vonatkozó egyértelmű ütemterv létrehozásához kell vezetnie;

8.  kéri Alessio Casimirri Olaszországnak való azonnali kiadatását, aki jelenleg a nicaraguai kormány védelme alatt, Managuában él, és akit Olaszországban jogerősen hatszoros életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek Aldo Moro, a Kereszténydemokrata Párt egykori elnöke, valamint a Miniszterek Tanácsa és az Európai Tanács elnöke 1978. március 16-i, római elrablásának, valamint testőrei meggyilkolásának vádjával;

9.  kéri, hogy az Európai Külügyi Szolgálat és a tagállamok – anélkül, hogy kárt okoznának a lakosságnak – hajtsanak végre célzott és egyedi, szakaszosan bevezetett szankciókat, például vízumtilalmat és a vagyoni eszközök befagyasztását a nicaraguai kormány és az emberi jogok megsértéséért felelős személyek ellen, összhangban a Tanács 2019. január 21-i következtetéseivel, amíg az országban meg nem valósul az emberi jogok és alapvető szabadságok teljes mértékű tiszteletben tartása és helyreállítása, a párbeszéd során megállapodottaknak megfelelően; ezért és e körülmények között sürgeti, hogy az EU és Közép-Amerika közötti társulási megállapodás – amelynek Nicaragua is aláíró fele – demokratikus záradékát hozzák működésbe és függesszék fel Nicaraguát a megállapodásból;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Amerikai Államok Szervezete főtitkárának, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, a Közép-amerikai Parlamentnek, a Lima-csoportnak és a Nicaraguai Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 45. E, 2010.2.23., 89. o.
(2) HL C 285. E, 2010.10.21., 74. o.
(3) HL C 252., 2018.7.18., 189. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0238.


Éves stratégiai jelentés a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásáról és teljesítéséről
PDF 215kWORD 66k
Az Európai Parlament 2019. március 14-i állásfoglalása Éves stratégiai jelentés a fenntartható fejlődési célok végrehajtásáról és teljesítéséről (2018/2279(INI))
P8_TA(2019)0220A8-0160/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló New York-i csúcstalálkozóján, 2015. szeptember 25-én elfogadott, a „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című határozatra,

–  tekintettel az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményére (UNFCCC), a keretegyezmény részes feleinek 21., párizsi konferenciáján (COP 21) 2015. december 12-én elfogadott Párizsi Megállapodásra, továbbá tekintettel arra, hogy Lettország és az Európai Bizottság 2015. március 6-án benyújtotta az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez az EU és tagállamai tervezett nemzeti vállalásait,

–  tekintettel a 2015. július 13–16-án Addisz-Abebában megtartott harmadik nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferenciára,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ 7. cikkére, amely újólag megerősíti, hogy az EU „valamennyi célkitűzését figyelembe véve [...] biztosítja különböző politikái és tevékenységei összhangját”,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság „Új európai konszenzus a fejlesztési politikáról – A mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk” című, 2017. június 7-i közös nyilatkozatára(1),

–  tekintettel „A következő lépések Európa fenntartható jövőjéért – Európai fellépés a fenntarthatóságért” című 2016. november 22-i, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett bizottsági közleményre (COM(2016)0739),

–  tekintettel a Bizottság „Fenntartható Európa 2030-ra” című, 2019. január 30-án közzétett vitaanyagára,

–  tekintettel a fenntartható fejlődési célok végrehajtásával foglalkozó magas szintű, többszereplős platformra és annak 2018. október 11-i együttes hozzájárulására, amely javasolja, hogy az Unió átfogó és átalakító erejű stratégiát dolgozzon ki és hajtson végre a fenntartható Európa 2030-ra történő elérésére vonatkozóan, amely iránymutatásként szolgál valamennyi uniós politikához és programhoz, továbbá amely egyaránt tartalmaz köztes és hosszú távú célkitűzéseket, és rögzíti Európa jövőképét a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend utáni fenntartható Európával kapcsolatban,

–  tekintettel a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciáról szóló 2019. évi, 2019. január 28-án közzétett bizottsági jelentésre,

–  tekintettel a „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programra(2),

–  tekintettel a fejlesztésfinanszírozásról szóló, 2015. május 19-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a 2030-ig szóló menetrend nyomon követéséről és felülvizsgálatáról szóló, 2016. május 12-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2015. évi uniós jelentésről szóló, 2016. június 7-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a fejlesztési együttműködés hatékonyságának fokozásáról szóló, 2016. november 22-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a fenntarthatóságot célzó uniós fellépésről szóló, 2017. július 6-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről szóló, 2018. március 14-i állásfoglalására: a 2018. évi éves növekedési jelentés(8),

–  tekintettel „A világban az őslakos népeket érő jogsértések, beleértve a nagyarányú földszerzést” című, 2018. július 3-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel „Az EU válasza a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre” című, 2017. június 20-i tanácsi következtetésekre (10502/17),

–  tekintettel az Európai Szociális Alap Pluszról (ESZA+) szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2018. május 30-i bizottsági javaslatra (COM(2018)0382),

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérére,

–  tekintettel az Egészségügyi Világszervezet és az Európai Parlament 2018. november 20-i közös nyilatkozatára, amelynek címe „Egyesülve az egészséggel összefüggő fenntartható fejlődési célok gyorsabb elérése felé – senkit sem hagyunk hátra”,

–  tekintettel az Eurostat 2018. évi, a fenntartható fejlesztési célok felé történő uniós szintű előrehaladásról szóló nyomon követési jelentésére,

–  tekintettel az Európa 2020 stratégiára,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A fenntartható fejlesztési célok értékelésére jobban megfelelő mutatók a civil társadalom szemszögéből” című, 2018. szeptember 19-i véleményére,

–  tekintettel az Európai Tanács 2018. október 18-i következtetéseire (EUCO13/18), amely kimondja, hogy az EU és tagállamai teljes mértékben elkötelezettek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend és annak végrehajtása mellett, és amelyben az Európai Tanács üdvözölte a Bizottság azon szándékát, hogy 2018-ban közzétegye az ezzel kapcsolatos vitaanyagot, amelynek alapján 2019-re létrejöhetne egy átfogó végrehajtási stratégia,

–  tekintettel a Tanács által 2018. június 25-én elfogadott, az ENSZ-ben és az ENSZ Közgyűlésének 73. ülésszakán képviselendő uniós prioritásokra (2018. szeptember – 2019. szeptember),

–  tekintettel a fenntartható fejlődéssel foglalkozó többszereplős platform 2018. október 12-én közzétett hozzájárulására a Bizottság „A 2030-ig megvalósuló fenntartható Európa felé” című vitaanyagához,

–  tekintettel a migrációról szóló globális megállapodásra és a menekültekről szóló, 2018. évi globális megállapodásra,

–  tekintettel az ENSZ tagállamai által az ENSZ harmadik katasztrófakockázat-csökkentési világkonferenciáján 2015. március 18-án elfogadott, a 2015–2030-as időszakra szóló sendai katasztrófakockázat-csökkentési keretre,

–  tekintettel az Európai Unió és az ENSZ „Megújított fejlesztési partnerség” című, 2018. szeptember 27-én kiadott közös közleményére(10),

–  tekintettel az Afrikai Unió, az Európai Unió és az ENSZ 2018. szeptember 23-án New Yorkban tartott harmadik háromoldalú találkozójának közös közleményére(11),

–  tekintettel az EU és az ENSZ 2018. szeptember 23-i közös sajtóközleményére(12),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság által az eljárási szabályzat 55. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A8-0160/2019),

A.  mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend átalakító potenciállal bír, valamint egyetemes, nagyratörő, átfogó, oszthatatlan és egymáshoz kapcsolódó célokat fogalmaz meg, amelyek célja a szegénység felszámolása, a növekvő egyenlőtlenségek és a megkülönböztetés elleni küzdelem, a jólét, a fenntarthatóság, a környezetért való felelősségvállalás, a társadalmi befogadás, a nemek közötti egyenlőség és az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdítása, a gazdasági, szociális és területi kohézió biztosítása, valamint a béke és a biztonság megerősítése; mivel a fenntartható fejlődési célok eléréséhez alapvető fontosságú a minden szintre kiterjedő, azonnali fellépés, valamint egy hatékony európai végrehajtási stratégia, nyomon követés és felülvizsgálati mechanizmus;

B.  mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend és a fenntartható fejlődési célok ambiciózus jövőképet képviselnek egy virágzóbb, inkluzív és a káros hatásoknak ellenállóbb világért; mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend a demokrácia és a részvétel, a jó kormányzás, a társadalmi igazságosság, a szolidaritás és a fenntarthatóság, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának alapvető uniós értékein alapul, mind Európán és a tagállamokon belül, mind világszerte; mivel a fenntartható fejlődési célok felé törekvés ezért természetes módon követi az Európai Unió azon terveit, hogy jobb, egészségesebb és fenntarthatóbb jövőt teremtsen Európa számára, amelyeknek az Unió stratégiai prioritásai közé kell tartozniuk ;

C.  mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend és a fenntartható fejlődési célok elérése kihívást jelent; mivel e 17 cél és a 169 célkitűzés megkívánják az Unió és tagállamai, az Európai Parlament, valamint a nemzeti parlamentek és a regionális és helyi hatóságok közötti koordinációt és a többszintű irányítási megközelítést, többek között a közvélemény, a civil társadalom és a magánszektor aktív és széles körű bevonására építve;

D.  mivel a szociális partnerek bevonása kezdettől fogva fontos szerepet játszott a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend és a fenntartható fejlődési célok tekintetében, hogy ezáltal prioritásként jelenjen meg például a tisztességes munka, az egyenlőtlenségekkel szembeni küzdelem, valamint a civil társadalom részvétele; mivel kulcsfontosságú, hogy a szociális partnerek tevékenyen részt vegyenek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend előrehaladás felülvizsgálatának folyamatában és a végrehajtásában;

E.  mivel a Bizottság még nem alkotott átfogó stratégiát a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend végrehajtására irányulóan, amely felöleli az EU belső és külső politikáinak területeit, és részletes, 2030-ig meghatározott ütemtervet, célkitűzéseket és konkrét intézkedéseket tartalmaz, az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Tanács kéréseinek megfelelően, továbbá nem foglalta bele a fenntartható fejlődési célokat mint átfogó keretrendszert a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2017-ben közzétett felülvizsgált iránymutatásaiba; mivel közös mutatókra és referenciaértékekre van szükség az ilyen stratégia végrehajtásának ellenőrzéséhez és rendszeres nyomon követéséhez, valamint a jelenlegi és a jövőbeli hiányosságok azonosításához;

F.  mivel a fenntarthatóság, valamint az éghajlatsemleges, körforgásos és társadalmilag befogadó gazdaságra való áttérés kulcsfontosságú ahhoz, hogy biztosítani lehessen az EU hosszú távú növekedését és versenyképességét, és csak úgy lehetséges, ha maradéktalanul tiszteletben tartjuk bolygónk tűrőképességének határait;

G.  mivel a fejlesztéspolitikáról szóló európai konszenzus elismeri, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia a fenntartható fejlődési célok eléréséhez nyújtott uniós hozzájárulás alapvető része, valamint hogy a fenntartható fejlődéshez holisztikus és horizontális szakpolitikai megközelítésmódra van szükség, ami végső soron a valamennyi szinten valamennyi érdekelt féllel partnerségben végzett kormányzás kérdése; mivel a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend teljesítéséhez elengedhetetlen a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia hathatós megvalósítása;

H.  mivel az Európai Unió szakpolitikai és kormányzati keretrendszere már tartalmaz bizonyos számú kötelező és nem kötelező szakpolitikai célt, referenciaértéket és mutatót, például a költségvetés, a szociális politika, az energia és az éghajlat területén, de ez nem áll össze átfogó, koherens és együttes szakpolitikai stratégiává;

I.  mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend végrehajtásához szükséges a polgárok tudatosabbá válása;

J.  mivel az előzetes vizsgálatok és az utólagos értékelések nélkülözhetetlen eszközök ahhoz, hogy el lehessen kerülni az uniós politikák fenntartható fejlődésre és különösen a fejlődő országokra gyakorolt negatív hatásait, és biztosítani lehessen kedvező hatásuk maximalizálását; mivel a teljes körű átláthatóság és elszámoltathatóság érdekében a vizsgálatokat és az értékeléseket közzé kell tenni;

K.  mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend egyetemes menetrend, amelyet valamennyi országban végre kell hajtani; mivel az egyetemesség elve megkívánja, hogy minden ország mérlegelje, milyen hatással van fellépése a többiekhez viszonyítva, biztosítva ezáltal a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciát, amely – tekintettel az uniós politikák komplex voltára és széttagoltságára – komoly kihívást jelent az Unió számára;

L.  mivel a Bizottság a hetedik környezetvédelmi cselekvési program értelmében köteles értékelni az élelmiszerek és nem élelmiszer jellegű árucikkek uniós fogyasztásának globális környezeti hatását;

M.  mivel a hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló globális partnerség (GPEDC) jelentős szerepet játszhat a fenntartható fejlődési célok eléréséhez szükséges hatékonyság elveit illető nyomon követés és elszámoltathatóság bizonyítékokon alapuló aspektusai tekintetében, valamint annak támogatásában, hogy azokat nemzeti szinten valamennyi szereplő teljesebb körűen végrehajtsa; mivel a GPEDC-nek gondoskodnia kell egyértelműen meghatározott csatornákról az OECD adományozóin kívüli egyes fejlesztési szereplők közötti együttműködéshez, ide számítva az új adományozókat, a civil társadalmi szervezeteket, jótékony magánszemélyeket, a pénzintézeteket és a magánszektor vállalatait is;

N.  mivel a fenntartható fejlődési célok finanszírozása rendkívüli kihívást jelent, amely amellett, hogy erőteljes politikai elköteleződést kíván meg az Uniótól és tagállamaitól, erős és globális partnerséget igényel, és a finanszírozás valamennyi formájának (belföldi, nemzetközi, köz- és magánfinanszírozás és innovatív források) igénybevételét teszi szükségessé; mivel a magánfinanszírozás alapvető fontosságú, de nem helyettesítheti a közfinanszírozást;

O.  mivel – amint azt a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend elismeri – a fenntartható fejlődési célok megvalósítása nemcsak az elegendő mértékű finanszírozáson múlik, hanem a nem pénzügyi jellegű fellépéseken is;

P.  mivel a belföldi források hatékony mozgósítása elengedhetetlen tényező a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend célkitűzéseinek elérése szempontjából; mivel a fejlődő országokat különösen érinti a társaságiadó-kijátszás és az adókikerülés;

Q.  mivel az EUMSZ 208. cikke kimondja, hogy az Unió fejlesztési együttműködési politikája elsődleges célként a szegénység mérséklésére, idővel pedig annak felszámolására irányul;

R.  mivel az ENSZ fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fóruma (HLPF) 2019 szeptemberében csúcstalálkozói szinten, az ENSZ Közgyűlésének égisze alatt ül össze, hogy számba vegye a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend általános végrehajtását, valamennyi fenntartható fejlődési cél vonatkozásában átfogóan áttekintve az előrehaladást, 2019 júliusában pedig miniszteri szinten, hogy felülvizsgálja a 4. (minőségi oktatás), 8. (tisztességes munka és gazdasági növekedés), 10. (csökkent egyenlőtlenségek), 13. (csökkenő egyenlőtlenségek), 16. (béke, jogérvényesülés és erős intézmények) és 17. (a célokkal kapcsolatos partnerségek) fenntartható fejlődési cél terén elért eredményeket, majd ezt követően évenkénti találkozókra kerül sor a 2019. évi tematikus felülvizsgálat során nem vizsgált eredmények felülvizsgálata érdekében;

S.  mivel az ENSZ-közgyűlés fenntartható fejlődési célokkal foglalkozó csúcstalálkozója lehetőséget biztosít az EU és tagállamai számára, hogy átfogóan rámutassanak a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend és a fenntartható fejlődési célok terén elért haladásukra;

T.  mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend ENSZ keretében végzett nyomon követése és felülvizsgálata során az EU nem mindig szavazott egységesen, különösen ami a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat illeti;

U.  mivel a fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fórum megfelelő teret biztosít az EU és tagállamai számára, hogy az önkéntes nemzeti felülvizsgálatok révén felülvizsgálják a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend terén elért haladásukat, és vezető szerepet töltsenek be a hivatalos fejlesztési támogatás legnagyobb befizetőjeként, valamint a fenntarthatósági és környezetvédelmi politikák éllovasaként; mivel ezek az elvégzett önkéntes nemzeti felülvizsgálatok a fenntartható fejlődési célok terén elért haladás értékelésére és a meglévő hiányosságok és kihívások jelzésére szolgálnak;

V.  mivel az ODA kritikus szerepet játszik a fenntartható fejlődés 2030-ig szóló menetrendjének végrehajtásában, különösen az alacsony jövedelmű országokban és azon országokban, amelyek szélsőséges szegénységgel és egyenlőtlenséggel küzdenek, feltéve, ha tiszteletben tartja a hatékony fejlesztés alapelveit, nevezetesen az egyes országok felelősségvállalását, az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot, az eredményorientáltságot és a társadalmi befogadást;

W.  mivel a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend központi elve, hogy senkit nem szabad magára hagyni; mivel 2017-ben az EU népességének mintegy 22,5 %-a ki volt téve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának, és az európaiak 6,9 %-a még mindig súlyos anyagi nélkülözésben él(13); mivel az egyenlőtlenségek számos társadalmi következménnyel járnak, jelentős különbségeket eredményezve a jólét és az életminőség tekintetében, többek között a szakmai lehetőségek és az egészségügyi ellátás területén;

X.  mivel az Unióban továbbra is magas a gyermekek körében a szegénység és a társadalmi kirekesztés (2017-ben 26,4%); mivel a szociális jogok európai pillére kimondja, hogy a gyermekeknek joguk van ahhoz, hogy védelmezzék őket a szegénységgel szemben, valamint hogy a hátrányos helyzetű gyermekeknek joguk van ahhoz, hogy célzott intézkedésekben részesüljenek az esélyegyenlőség javítása érdekében; mivel a gyermekek képzésébe való korai befektetés jelentős mértékben megtérül e gyermekek és a társadalom egésze számára, és kulcsfontosságú ahhoz, hogy a korai években meg lehessen törni a hátrányos helyzet ördögi körét;

Y.  mivel az elmúlt öt év során az EU haladást ért el szinte valamennyi fenntartható fejlődési cél tekintetében, és az EU-27 tagállamok közül hét szerepel a fenntartható fejlődési célok globális indexének rangsorában az első 10 között, és mivel az EU-27 tagállamok mindegyike az első 50 ország között van (156-ből)(14); mivel néhány tagállam már élen jár a fenntartható fejlődési célok végrehajtásában; mivel az EU azonban továbbra sem rendelkezik végrehajtási stratégiával a fenntartható fejlődési célokra vonatkozóan;

Z.  mivel az országok közötti és az országokon belüli nagymértékű és egyre fokozódó egyenlőtlenség jelentős társadalmi és gazdasági költségekkel jár; mivel az egyenlőtlenség egyértelműen ellentétes a fenntartható fejlődés célkitűzésével;

AA.  mivel egy bizottsági közlemény kifejezetten megemlítette, hogy a jogalkotás minőségének javítását eszközként fel kell használni a fenntartható fejlődési célok valamennyi szakpolitikai területen történő érvényesítéséhez(15);

AB.  mivel a HIV/AIDS, a vírushepatitis és a tuberkulózis az Európai Unióban és a szomszédos országokban való leküzdéséről szóló 2018. július 19-i bizottsági szolgálati munkadokumentum (SWD(2018)0387) rámutat a vírushepatitisszel kapcsolatos felügyeleti adatok hiányosságaira és korlátaira, amelyek miatt nehéz értékelni, milyen messze vannak az uniós tagállamok a fenntartható fejlődési célokban szereplő célkitűzés megvalósításától;

AC.  mivel a Bizottság Európa jövőjéről szóló, 2017. március 1-i fehér könyve (COM(2017)2025) nem tartalmazta a fenntartható fejlődést vagy a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendet mint a jövőbeni Unió egyik vízióját vagy narratíváját;

AD.  mivel a „Minden gyermek részesüljön a fejlődésben a fenntartható fejlődési célok korszakában” című, 2018. márciusban közzétett UNICEF-jelentés megállapította, hogy 64 országban aggasztó módon hiányoznak az adatok, másik 37 ország pedig nem halad előre megfelelően a fenntartható fejlődési célok felé; mivel több mint félmilliárd gyermek él olyan országokban, amelyek nem képesek mérni a fenntartható fejlődési célok tekintetében elért haladást;

AE.  mivel a tisztes munka a méltányos és inkluzív növekedés alapja, valamint a fejlődés és a társadalmi előrelépés mozgatórugója; mivel az állást nem találók és a munkaképtelenek számára nyújtott szociális védelem mellett a tisztes munka kezeli az egyenlőtlenséget, és a társadalmi és gazdasági fejlődés jelentős hajtóereje;

Európa vezető szerepe az egyetemes értékek előmozdításának többoldalú együttműködési keretében az emberek, a bolygó és a jólét érdekében

1.  hangsúlyozza, hogy a világ előtt álló összetett globális kihívások olyan holisztikus és integrált választ tesznek szükségessé, amelyet a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend képes megvalósítani;

2.  kiemeli, hogy a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend célja a mindenki számára elérhető jólét növelése, a bolygó és a méltányosság által szabott keretek között, amely alól senki se lehet kivétel, továbbá, hogy a fenntartható fejlődés négy alapvető pillérét (társadalmi, környezeti és gazdasági fejlődés és kormányzás), átfogóan kell kezelni a fenntartható fejlődési célok eléréséhez; hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődés az Uniónak az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (3) bekezdésében meghatározott egyik alapvető célkitűzése, és annak központi szerepet kell játszania az Európa jövőjéről folyó vitában és a vonatkozó narratívában; hangsúlyozza továbbá, hogy a fenntartható fejlődési célok végrehajtásának paradigmaváltáshoz kell vezetnie, és az EU átfogó hosszú távú gazdasági modelljévé kell válnia, amely felváltja a jelenlegi Európa 2020 stratégiát;

3.  hangsúlyozza, hogy a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend végrehajtása szorosan kapcsolódik az európai értékekhez és érdekekhez, és jelentős innovációt képvisel egy multilateralizmuson és nemzetközi együttműködésen alapuló világrend fellendítéséhez;

4.  rámutat arra, hogy valamennyi cél és célkitűzés esetében nemek és más jellemzők szerint szisztematikusan le kell bontani a releváns mutatókra vonatkozó adatokat;

5.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak tagállamaival, valamint azok helyi és regionális önkormányzataival együtt meg kell újítania azt a kötelezettségvállalását, hogy globális vezető szerepet töltsön be a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend és a fenntartható fejlődési célok végrehajtásában, összhangban a szubszidiaritás elvével és a nemzetközi partnereivel szoros együttműködésben; emlékeztet arra, hogy az EU politikai kötelezettségvállalását tükrözni kell a 2021 és 2027 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretben; hangsúlyozza, hogy a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendnek még jobban elő kell mozdítania a koordinált megközelítést az EU belső és külső fellépése és egyéb szakpolitikái között, valamint a globális fellépés uniós finanszírozási eszközei, illetve a fenntartható növekedés és fejlesztés iránti elkötelezettség közötti koherenciát;

6.  kitart amellett, hogy a fenntartható fejlődési célok végrehajtásához hatékony együttműködésre van szükség uniós, nemzeti, regionális és helyi szinten, tiszteletben tartva a szubszidiaritás és az arányosság elvét; hangsúlyozza a környezetvédelemmel és a fenntartható fejlődéssel foglalkozó tanácsadó testületek jelentőségét ezen együttműködés vonatkozásában, és véleménye szerint valamennyi kormányzati szinten meg kell erősíteni ezek bevonását;

7.  üdvözli, hogy számos tagállam és az EU-n kívüli partnerország jelentős erőfeszítéseket tett a fenntartható fejlődési i célok végrehajtására irányuló mechanizmusok és stratégiák kialakítása érdekében, továbbá azért, hogy integrálja őket szakpolitikáiba és irányítási kereteibe; sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek még nem dolgoztak ki ilyen mechanizmusokat, hogy tegyék ezt meg; hangsúlyozza, hogy az EU azáltal, hogy segíti és ösztönzi a harmadik országokat, hogy hasonló intézkedéseket hozzanak, hozzájárul a mindenki számára egyenlő versenyfeltételek megteremtéséhez; elismeri, hogy uniós szinten még mindig szükség van további javulásra;

8.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a fenntartható fejlődési célok szakpolitikáikon belüli horizontális megközelítéséről;

9.  elismeri, hogy 2015-ben az összes európai uniós és nem uniós ország elkötelezte magát a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend mellett; úgy véli, hogy az Európa jövőjéről folyó vitával összefüggésben mérlegelni kell egy, a fenntartható fejlődési célok elérésére vonatkozó páneurópai keret kialakítását az EU tagállamai, az EGT-országok, az uniós társulási megállapodások aláírói, az uniós tagjelölt országok és a kilépését követően az Egyesült Királyság között; rámutat a parlamenti viták valamennyi szinten történő előmozdításának fontosságára;

10.  üdvözli a „Fenntartható Európa 2030-ra” című bizottsági vitaanyag közzétételét, amely három forgatókönyvet vázol fel arra vonatkozóan, hogy miként mozdíthatja elő az EU a fenntartható fejlődési célokat; támogatja az abban foglalt első forgatókönyvet, amely javaslatot tesz egy átfogó stratégiára a fenntartható fejlődési célok EU és tagállamok általi végrehajtása érdekében; meggyőződése, hogy Európa jövőjének összefüggésében egy ténylegesen fenntartható Európa a helyes út az uniós polgárok és a bolygó boldogulásához és jólétéhez;

11.  sajnálja, hogy a Bizottság még nem dolgozott ki integrált és holisztikus végrehajtási stratégiát a fenntartható fejlődési célok tekintetében;

12.  hangsúlyozza az ODA mint a szegénység felszámolásának kulcsfontosságú eszköze fontosságát, és emlékeztet az EU és a tagállamok által a hivatalos fejlesztési támogatásra vonatkozóan tett kötelezettségvállalásokra, többek között arra a célkitűzésre, hogy a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 0,7% -át az ODA-ra fordítják, és a legkevésbé fejlett országoknak juttatják az ODA/GNI 0,15–0,20% -át; kéri az Uniót és tagállamait, hogy haladéktalanul erősítsék meg elkötelezettségüket arra, hogy bruttó nemzeti jövedelmük 0,7%-ával részt vesznek a hivatalos fejlesztési támogatásban, valamint fokozatosan növeljék az ODA-t, hogy egy egyértelműen kijelölt határidőn belül elérjék ezt a célt; kéri a tagállamokat, hogy készítsenek ellenőrizhető éves cselekvési terveket a hivatalos fejlesztési támogatással kapcsolatos egyes célkitűzések megvalósításához; rámutat arra, hogy mivel az EU és a tagállamok kölcsönös felelőssége azon cél elérése, hogy a hivatalos fejlesztési támogatás a GNI 0,7%-a legyen, a tagállamoknak a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament felé egyaránt elszámolási kötelezettséggel kell tartozniuk;

13.  elismeri, hogy meg kell védeni az egészségügyi eredményeket, és fel kell gyorsítani az előrehaladást a fenntartható fejlődési célok elérése felé; rámutat arra, hogy miközben a világ több fronton is figyelemreméltó eredményeket ért el az egészségügy terén, továbbra is számos kihívás áll fenn, ideértve azt, hogy kezelni kell a stabil országokban élők egészségi állapota és az instabil és ingatag körülmények között élők egészségi állapota tekintetében fennálló különbségeket, valamint az országokon belüli egészségügyi szakadékokat;

14.  elismeri, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend megerősítette, hogy a globális egészségügy politikai prioritás; véleménye szerint az egészséges lakosság elengedhetetlen a fenntartható fejlődéshez, a szegénység felszámolásához, a békés és befogadó társadalmak előmozdításához, valamint a környezet védelméhez; rámutat arra, hogy az egészségügy egyszersmind az előrehaladás egyik eredménye és jelzője, amely tükrözi számos cél és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend egészének sikeres megvalósítását;

15.  hangsúlyozza, hogy összességében az Uniónak sikerült csökkentenie saját üvegházhatásúgáz-kibocsátását és leválasztani azt a gazdasági növekedésről, jelentősen hozzájárulva ezáltal a globális erőfeszítésekhez, figyelembe véve az uniós import és export kapcsán keletkező kibocsátást is(16); megjegyzi ugyanakkor, hogy uniós és világszinten egyaránt több erőfeszítésre van szükség;

A globális célok elérésére irányuló stratégiai és összehangolt uniós fellépés bővítése

16.  felhívja a Bizottságot, hogy mélyrehatóan elemezze, milyen hiányosságok tapasztalhatók a meglévő politikák és azok végrehajtása terén, a szinergiák és következetlenségek kritikus területeinek azonosítása érdekében; felkéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul és világosan azonosítsa, milyen lépéseket kell megtenni 2030-ig a politikák, a jogszabályok, a statisztikák és a kategóriák szerinti adatgyűjtés, az irányítás és a végrehajtás tekintetében annak érdekében, hogy 2019 végére kialakuljon egy átfogó stratégia a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend megvalósítására irányulóan;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki ambiciózus, átfogó és mindent felölelő stratégiát a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend végrehajtásához, teljes körűen integrálva a fenntartható fejlődési célokat az Unió politikáiba és irányításába, iránymutatással szolgálva az uniós intézmények és a tagállamok számára ahhoz, hogy végrehajtsák, nyomon kövessék és felülvizsgálják a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendet, és világos ütemtervet határozva meg célkitűzésekkel és határidőkkel; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy ez a stratégia foglalkozzon a fenntartható fejlődési célok közötti kapcsolatokkal;

18.  kéri Bizottságot, hogy fűzze szorosabbra az ENSZ-szel folytatott együttműködését, és felhívja az uniós tagállamokat, hogy támogassák az ENSZ jelenleg zajló reformját, hogy ezáltal az ENSZ alkalmassá váljon a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend végrehajtására;

19.  emlékeztet arra, hogy valamennyi fenntartható fejlődési cél releváns a gyermekek jogainak teljesülése szempontjából; rámutat annak fontosságára, hogy az Unió külső kapcsolatainak vonatkozásában teljesüljenek a gyermekjogok előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatások; kéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az Unió külső programjain belül a gyermekjogok tekintetében elért haladást, és készítsen róla jelentést;

20.  kéri a Bizottságot, amely a fenntartható Európa kiépítésének egyik alapvető eleme, hogy álljon élére egy olyan fenntartható élelmiszertermelési és -fogyasztási modell kialakításának, amely védelmet nyújt és megszünteti az élelmiszerrendszerek által az egészségre és környezetre gyakorolt nyomást, és gazdasági előnyökkel jár a mezőgazdasági termelők, a vállalatok és a polgárok számára;

21.  kéri a Bizottságot, hogy – a legfontosabb érdekelt felekkel minden szinten együttműködve – munkálkodjon az egészséges élet biztosításán és a jólét előmozdításán valamennyi életkorban, különösen annak érdekében, hogy az egészségügyi ellátás hozzáférhetőbb, megfizethetőbb, eredményesebb és fenntarthatóbb legyen, holisztikusabb módon kezelve a nem fertőző betegségek rizikófaktorait, megosztva a bevált gyakorlatokat, és erősítve az antimikrobiális rezisztenciához hasonló globális egészségügyi fenyegetések megelőzésére és kezelésére való képességet;

22.  kéri a Bizottságot, hogy amennyiben az fokozhatja a hatékonyságot és az eredményességet, hangolja össze az ENSZ-szel és partnereivel a programozási, finanszírozási és operatív politikákat, megközelítéseket és módszertanokat, javítva ezáltal a hatékonyságot számos közös prioritás vonatkozásában, ideértve a nemek közötti egyenlőséget, a reproduktív egészséget, az anyák, az újszülöttek, a gyermekek és a serdülők egészségét, az éghajlatváltozást és a környezetvédelmet, valamint az egyenlőtlenségek és a szegénység kezelését;

23.  hangsúlyozza, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend finanszírozásához kulcsfontosságú a méltányos adózás és az átláthatóság biztosítása, az adókikerüléssel és az adókijátszással szembeni küzdelem, a jogellenes pénzmozgások és az adóparadicsomok felszámolása, valamint a belföldi források mozgósításának fokozása; ismételten kéri annak vizsgálatát, hogy milyen továbbgyűrűző hatásokkal járnak a fejlődő országokra a nemzeti és az uniós adópolitikák, biztosítandó a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciát;

24.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unión belül és világszerte kezelni kell a társadalmi és a gazdasági egyenlőtlenségeket, és elő kell mozdítani a nemek közötti egyenlőséget; emlékeztet a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend alapelvére, miszerint „senkit nem hagyunk hátra”; ezért kéri a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a leginkább marginalizálódott és legkiszolgáltatottabb társadalmi kategóriákra, biztosítva a teljes körű inkluzivitást;

25.  kéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a fenntartható globális értékláncokat azáltal, hogy a vállalatok ellátási láncának egészére összpontosítva bevezeti a kellő gondosság rendszerét, ami ösztönözné a vállalkozásokat a felelősségteljesebb beruházásokra, és előmozdítaná a szabadkereskedelmi megállapodások fenntarthatósági fejezeteinek hatékonyabb végrehajtását, ideértve a korrupció elleni intézkedéseket, az átláthatóságot, az adókikerülés elleni fellépést és a felelősségteljes vállalati magatartást;

26.  úgy véli, hogy a fenntartható fejlődési céloknak a fenntartható fejlődésre és az inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégia középpontjában kell állniuk; hangsúlyozza, hogy egyértelműen meg kell határozni közös mutatókat, referenciaértékeket és célkitűzéseket, valamint a célkitűzésektől és céloktól való távolság elemzését, továbbá a szükséges intézkedéseket és végrehajtási eszközöket; hangsúlyozza, hogy az EU 2030-ig tartó stratégiájának fel kell vázolnia azt is, hogy mikor és hogyan fog az Unió fenntarthatósági hatásvizsgálatokat végezni a meglévő hiányosságok orvoslása, a meglévő politikák kiigazítása és új jogalkotási javaslatok kidolgozása, illetve a meglévő uniós jogszabályok felülvizsgálata érdekében, egyidejűleg európai és tagállami szinten egyaránt biztosítva a fellépések közötti koherenciát és a fellépések koordinálását; ezért kéri a Bizottságot és a Tanácsot – üléseik keretétől függetlenül –, hogy haladéktalanul folytassák ezt a munkát;

27.  úgy véli, hogy az európai szemeszterre irányuló munkába be kell vonni a Parlamentet, és azt hozzá kell igazítani a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendhez, és hogy a folyamatba fel kell venni egy fenntarthatósági ellenőrzést; ezért kéri a Bizottságot az európai szemeszter jelenlegi folyamatának további kiigazítására; hangsúlyozza, hogy ehhez különösen az lenne szükséges, hogy az európai szemeszter átfogóan figyelembe vegye a fenntartható fejlődési célok valamennyi dimenzióját;

28.  sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki átfogó stratégiát a környezeti fenntarthatóságot javító beruházások támogatására, és biztosítsa a fenntartható fejlesztési célok és az európai szemeszter közötti megfelelő kapcsolatot;

29.  hangsúlyozza, hogy szükséges azonosítani a célok és a célkitűzések megvalósítása érdekében az egyes kormányzási szinteken megteendő lépéseket, ugyanakkor betartva a szubszidiaritás elvét; szorgalmazza az egyértelmű és koherens fenntartható fejlődési pályák kialakítását a megfelelő szinteken (nemzeti, szubnacionális, helyi) azon tagállamok tekintetében, amelyek ezt még nem tették meg; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a koherens megközelítés biztosítása érdekében iránymutatást kell nyújtania e folyamathoz; többszintű megközelítést kér a fenntartható fejlődési célok végrehajtásának jobb megértése, az abban való magas fokú részvétel, valamint a megosztott felelősségvállalás érdekében;

30.  üdvözli az Eurostat második nyomonkövetési jelentésének közzétételét az Unión belüli fenntartható fejlődés témakörében, ami előrelépést jelent egy teljes értékű uniós nyomonkövetési mechanizmus létrehozása felé;

31.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak integrált, eredményes és részvételen alapuló nyomonkövetési, elszámoltathatósági és felülvizsgálati keretet kell kialakítania a fenntartható fejlődési célok és a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend végrehajtása és általános érvényesítése érdekében, amely a mutatók ENSZ által kialakított globális keretrendszerével összhangban információkat és releváns lebontott adatokat gyűjt nemzeti és szubnacionális szinten, miközben elismeri, hogy az Eurostat önmagában nem képes átfogóan meghatározni a fenntartható fejlődési célok terén elért előrelépés valamennyi dimenzióját; rámutat arra, hogy figyelembe kell venni a továbbgyűrűző hatásokat, valamint a célok egymáshoz kapcsolódó és egymástól elválaszthatatlan jellegét, és kéri, hogy az Eurostat kapjon megbízást arra is, hogy egyforma mutatókészlet alapján minden egyes tagállam vonatkozásában szisztematikusan készítsen jelentést a fenntartható fejlődési célok tekintetében elért teljesítményről;

32.  hangsúlyozza, hogy számos különféle mutatóra van szükség, amelyek nem pusztán gazdasági jellegűek, és amelyek megragadják a fenntartható fejlődési célok átalakító jellegét, különös tekintettel a szegénység kezelésére, annak valamennyi formáját illetően, továbbá amelyeket a fenntartható fejlődési célok elérése szempontjából releváns, lebontott adatok alapján kell mérni; hangsúlyozza, hogy az Eurostatnak ki kell alakítania külön mutatókészletet az előrehaladás mérésére a fenntartható fejlődési célok Unión belüli belső alkalmazására vonatkozóan a megfelelő kormányzati szinteken;

33.  rámutat arra, hogy az EU kulcsszerepet játszik a globális értékláncok átláthatóságára, elszámoltathatóságára és fenntarthatóságára vonatkozó normák erősítésében; hangsúlyozza, hogy az EU normatív és gazdasági hatalom, és ezért élen kell járnia a helyes gyakorlatok, valamint a világszintű szabályok kialakítása terén; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák egy kötelező erejű ENSZ-egyezmény megtárgyalását a transznacionális vállalatok emberi jogi felelősségéről;

34.  kéri az uniós tagállamokat, hogy az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ által meghatározott mutatókkal összhangban szolgáljanak adatokkal a vírushepatitis hathatós nyomon követéséhez, és kéri a Bizottságot, hogy „A következő lépések Európa fenntartható jövőjéért” című 2016. novemberi közleményében tett kötelezettségvállalásnak megfelelően szorosan kísérje figyelemmel ezt a folyamatot;

35.  rámutat arra, hogy fel kell hívni a figyelmet a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend és az abban foglalt célok átalakító potenciáljára; emlékeztet arra, hogy a végrehajtási és a nyomonkövetési folyamatok során mindvégig be kell vonni a polgárokat és a civil társadalmi szervezeteket; kiemeli az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek fontos szerepét;

36.  kiemeli az átláthatóság és demokratikus elszámoltathatóság fontosságát a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend tekintetében elért uniós előrelépés nyomon követése során, és emiatt hangsúlyozza a társjogalkotók szerepét ebben a folyamatban; úgy véli, hogy egy, az EUMSZ 295. cikke szerinti kötelező érvényű intézményközi megállapodás megkötése megfelelő keretet teremtene az együttműködés számára ebben a tekintetben;

37.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák tovább a tájékoztatást és a polgárok tudatosságának növelését a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend teljes kibontakoztatásának szükségességével kapcsolatban;

38.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretet úgy kell orientálni, hogy illeszkedjen a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendhez, és biztosítsa a fenntartható fejlődés általános érvényesítésének javítását valamennyi finanszírozási mechanizmusban és költségvetési tételben; kéri ezért a Bizottságot az elszámoltathatóság javítására annak érdekében, hogy a többéves pénzügyi keret révén kollektív eredményeket érjen el; megismétli a jövőbeli többéves pénzügyi keretre vonatkozó álláspontját, amely kötelező félidős felülvizsgálatot szorgalmaz, amelyet a többéves pénzügyi keret működésének értékelése követ, figyelembe véve a fenntartható fejlődési célok tekintetében elért előrelépés értékelését; hangsúlyozza, hogy ellenőrizni kell a meglévő politikákra szánt tervezett pénzügyi keretösszegeket, biztosítandó a fenntartható fejlődéssel való összhangot;

39.  úgy véli, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend időben történő és sikeres végrehajtásához lényegesen fel kell gyorsítani az Unión belüli zöld beruházást, innovációt és növekedést, és rámutat az innovatív és meglévő finanszírozási eszközök, köztük a zöld közbeszerzés szélesebb körű igénybevételének fontosságára, valamint a jelenlegi beruházási politika eltérő megközelítésének sürgető szükségességére, ideértve különösen a környezeti szempontból káros támogatások fokozatos megszüntetését;

40.  üdvözli, hogy egyre nagyobb összegű intézményi és magántőkét fordítanak a fenntartható fejlődési célok finanszírozására, és rámutat egy szilárd fenntartható finanszírozási keretrendszer fontosságára, beleértve a bankok tőkekövetelményeinek kalibrálását és a magas szén-dioxid-kibocsátású eszközök prudenciális kezelését, a biztosítótársaságokra vonatkozó prudenciális szabályokat, valamint az intézményi befektetők és az eszközkezelők kötelezettségeinek aktualizálását;

A fenntartható fejlődési célok szakpolitikai koherenciája, koordinációja és általános érvényesítése

41.  hangsúlyozza a döntéshozó szerveken, a különböző szervezeteken és az érdekelt feleken, többek között a helyi önkormányzatokon és a civil társadalmi szervezeteken belüli és az ezek közötti jobb koordináció és együttműködés fontosságát a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend végrehajtása és a fenntartható fejlődést szolgáló nagyobb szakpolitikai koherencia elérése érdekében;

42.  üdvözli a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciáról szóló 2019. évi bizottsági jelentés elfogadását és az arra irányuló törekvést, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia jobban beépüljön a fenntartható fejlődési célok megvalósításával kapcsolatos uniós megközelítésbe; emlékeztet arra, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvét rögzíti az EUMSZ 208. cikke, emellett alapvető fontosságú a fenntartható fejlődési célok megvalósításához is;

43.  elismeri a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia eszközei által az uniós döntéshozatal befolyásolása tekintetében elért előrelépést; további erőfeszítésekre szólít fel annak biztosítása érdekében, hogy a nem fejlesztési politikák vegyék figyelembe a fejlesztési célkitűzéseket a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia mechanizmusainak eredményeképpen;

44.  hangsúlyozza, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia a fenntartható fejlődést szolgáló szakpolitikai koherencia egyik alapvető eleme és előmozdítója; határozottan javasolja, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciával kapcsolatos bevált gyakorlatokat és tanulságokat alkalmazzák a fenntartható fejlődést szolgáló szakpolitikai koherencia továbbfejlesztésénél és operatív szintű érvényesítésénél;

45.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy újból erősítsék meg a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia iránti elkötelezettségüket, amely jelentős hozzájárulás a fenntartható fejlődést szolgáló szélesebb körű szakpolitikai koherencia eléréséhez a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend végrehajtására irányuló fellépéseik során; hangsúlyozza, hogy a szakpolitikai koherenciára irányuló mechanizmusokat valamennyi uniós intézményben és szakpolitikai döntéshozatalban meg kell erősíteni, továbbá biztosítani kell, hogy az elvet megfelelően tiszteletben tartsák a rendszeres előzetes hatásvizsgálatokban, valamint az elszámoltathatóságra és a hatásmérséklésre szolgáló megfelelő mechanizmusok bevezetése révén;

46.  véleménye szerint a fenntartható fejlődést szolgáló szakpolitikai koherencia azt jelenti, hogy a jövőben valamennyi vonatkozó politikát és valamennyi európai szintű pénzügyi és nem pénzügyi eszközt a fenntartható fejlődési célok elérését szem előtt tartva kell kialakítani, végrehajtani és nyomon követni, és ezért a Bizottságnak valamennyi szinten mihamarabb ki kell alakítania a szükséges szakpolitikai képességeket;

47.  sürgeti a Bizottságot, hogy fogadjon el a nyomon követésre irányuló cselekvési tervet, összhangban a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia külső értékelésének ajánlásaival, amelyek világos szabályok elfogadására hívnak fel a koncepció megvalósítása érdekében; ismételten kéri, hogy külön-külön kerüljenek meghatározásra az egyes uniós intézmények felelősségi körei a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciával kapcsolatos kötelezettségvállalások teljesítése tekintetében;

48.  ismételten kéri, hogy az Európai Tanács szintjén vitassák meg a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciát annak érdekében, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend céljainak elérése érdekében lendületet kapjon mechanizmusainak végrehajtása; úgy véli, hogy – amint arra a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia külső értékelése is rámutatott – csak az EU politikai szándékával lehet jelentős hatást gyakorolni a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia megközelítésének előmozdítására és eredményességére;

49.  hangsúlyozza, hogy – tekintettel a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia előmozdításával kapcsolatos, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkében rögzített jogi kötelezettségvállalásra – az Uniónak proaktívan párbeszédet kell kezdenie a fejlődő országokkal és régiókkal az őket esetlegesen érintő jelentős szakpolitikai kezdeményezések megvitatása és mérlegelése céljából;

50.  hangsúlyozza, hogy több területen is az Unióban alkalmazzák a világ legmagasabb szintű környezeti szabványait , és hogy az uniós vállalkozások egy lépéssel globális versenytársaik előtt járnak, ami miatt az Uniót egyúttal a szabadság és a demokrácia egyik bástyájának tekintik, amely stabil, a jogállamiságon alapuló intézményekkel és élénk civil társadalommal rendelkezik; véleménye szerint az Unió ezért határozhatna arról, hogy erőteljesebben népszerűsíti jelenlegi környezetvédelmi, társadalmi és irányítási szabványait;

51.  üdvözli az Általános Ügyek Tanácsa keretében a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrenddel foglalkozó munkacsoport létrehozását; a szakpolitikai koherencia biztosítása érdekében kéri a fenntartható fejlődési célokra vonatkozó koordinációs és együttműködési mechanizmusok létrehozását a Parlamentben, a Tanácsnál és a Bizottságnál, valamint az intézmények között; hangsúlyozza, hogy ezeket a mechanizmusokat a fenntartható Európa 2030-ra történő megteremtésére irányuló intézményközi megállapodással világos keretbe kell foglalni és meg kell határozni, mivel a három intézmény közötti koherens politikai folyamatok kritikus jelentőségűek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend sikeres végrehajtása szempontjából; felszólít arra, hogy mindhárom intézményt vonják be a fenntartható fejlődési célokkal foglalkozó, több érdekelt felet tömörítő platform jövőbeli munkájába és kiemeli annak fontosságát, hogy valamennyi érintett felet vonják be ebbe a platformba, ideértve a civil társadalmi szervezeteket is;

52.  úgy véli, hogy az ENSZ partnerségekkel kapcsolatos 17. fenntartható fejlődési céljával összhangban fejleszteni kell a fenntartható fejlődési célokkal foglalkozó meglévő, több érdekelt felet tömörítő platform szerepét, és be kell illeszteni egy hivatalos és intézményközi konzultációs keretrendszerbe;

53.  hangsúlyozza a fejlesztési együttműködés szerepét a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend fejlődő országokon belüli végrehajtásának támogatásában; üdvözli a fenntartható fejlődési célok általános érvényesítését a fejlesztéspolitikáról szóló új európai konszenzusban; emlékeztet arra, hogy továbbra is a szegénység felszámolásának (1. cél) kell lennie az uniós fejlesztési együttműködés elsődleges célkitűzésének; rámutat arra, hogy az 1. és a 2. fenntartható fejlődési cél elválaszthatatlanul összekapcsolódik egymással; ismételten hangsúlyozza, hogy a végrehajtás jelenlegi üteme és köre az előrelépések ellenére valószínűsíthetően nem fogja előmozdítani a 2. cél megvalósításához szükséges átalakító erejű változást; fokozott erőfeszítésekre hív fel a 2. fenntartható fejlődési célnak a 2017. évi magas szintű politikai fórum általi tematikus felülvizsgálatában foglalt ajánlások nyomon követése érdekében;

54.  ismételten szorgalmazza a fenntartható fejlődési célok megvalósításának valamennyi szakpolitikai területen történő általános érvényesítését; üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy a fenntartható fejlődési célokat érvényesítse a minőségi jogalkotási programjában, és hangsúlyozza az abban rejlő lehetőségeket, hogy a minőségi jogalkotás eszközeit stratégiai módon használják fel az uniós szakpolitikák 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrenddel való koherenciájának a Bizottság általi független értékeléséhez és a Bizottság fejlesztési együttműködési politikájához; felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul vizsgálja felül a minőségi jogalkotási programra vonatkozó iránymutatásokat, valamint erősítse tovább és kövesse nyomon a rendszeres előzetes értékeléseit, hogy ezáltal a fenntartható fejlődési célok végrehajtása során biztosítsa a szakpolitikai intézkedések teljes koherenciáját, miközben előmozdítja a szinergiákat, a járulékos előnyök szerzését és a kompromisszumok elkerülését, uniós és tagállami szinten egyaránt;

55.  felszólít a bizottságok közötti koordinációra a Parlamentben, annak érdekében, hogy ellenőrizzék és kövessék nyomon a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendben meghatározott kötelezettségvállalások EU általi végrehajtását;

56.  kéri az európai parlamenti Elnökök Értekezletét és Bizottsági Elnökök Értekezletét, hogy értékeljék a Parlament jelenlegi struktúrájának megfelelőségét, biztosítandó, hogy az képes legyen valamennyi szakpolitikai területen átívelően hatékonyan és átfogóan nyomon követni a fenntartható fejlődési céloknak az EU belső és külső politikáiban történő megvalósítása érdekében végzett munkát;

57.  kéri a Parlamentet, a Bizottságot és a Tanácsot, hogy dolgozzanak egy fenntarthatóságról szóló közös nyilatkozaton, amely a következő jogalkotási ciklus többéves intézményközi prioritásai között rögzíti a fenntartható fejlődési célokat;

58.  a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend jobb általános érvényesítése és az eredmények biztosítása szempontjából hangsúlyozza a rendszeres és megfelelő előzetes hatásvizsgálatok, valamint az utólagos értékelések jelentőségét; rámutat annak fontosságára, hogy értékeljék a politikák rövid és hosszú távú következményeit, valamint a fenntartható fejlődéshez való potenciális hozzájárulásukat; emlékeztet a Szerződésben foglalt azon kötelezettségre, hogy minden olyan szakpolitikában, amely hatással lehet a fejlődő országokra, figyelembe kell venni a fejlesztési együttműködés céljait;

59.  rámutat a hazai források mozgósításának alapvető jelentőségére a fejlődő országok tekintetében annak érdekében, hogy meg lehessen valósítani a fenntartható fejlődési célokat; hangsúlyozza, hogy az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia (UNCTAD) „World Investment Report 2015 – Reforming International Investment Governance” (Az UNCTAD 2015-ös globális befektetési jelentése – A nemzetközi beruházások szabályozásának reformja) című jelentésének(17) becslései szerint a fejlődő országok évente legalább 100 milliárd USD összegű társaságiadó-bevételtől esnek el a nagyvállalatok általi adókikerülés miatt; ezzel összefüggésben üdvözli a „Collect More – Spend Better: Achieving Development in an Inclusive and Sustainable Way” (Gyűjtsünk többet, költsük okosabban: az inkluzív és fenntartható fejlesztés felé) című, 2015. október 15-i bizottsági szolgálati munkadokumentumot (SWD(2015)0198), amelynek célja e probléma kezelése; ugyanakkor sajnálja, hogy nem történtek konkrét intézkedések az említett bizottsági stratégia végrehajtásának biztosítására; kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy, a hazai források mozgósítását célzó vezérprogramra, amely biztosítja, hogy több adóbevételt lehessen begyűjteni, és hogy lehetővé váljon a fenntartható fejlődési célok finanszírozása;

60.  kitart amellett, hogy meg kell erősíteni a helyi szereplőket mint a fenntartható fejlődés előmozdítóit, és kéri a nemzeti parlamentek, valamint a regionális és helyi önkormányzatok erőteljesebb részvételét a fenntartható fejlődési célok megvalósításának valamennyi szakaszában, a tervezéstől kezdve a programozáson át az értékelésig és a nyomon követésig; kéri továbbá a Bizottságot, hogy fokozza a fenntartható fejlődési célok megvalósítására szolgáló hatékony szakpolitikai kezdeményezések és stratégiák kidolgozásához, végrehajtásához és nyomon követéséhez a városoknak és a helyi önkormányzatoknak nyújtott támogatását;

61.  üdvözli a magánszektor fokozódó bevonását annak érdekében, hogy segítse a fenntartható fejlődési célok megvalósítását; hangsúlyozza egy olyan környezet megteremtésének fontosságát, amely elősegíti az állami és a magánszektor közötti új kezdeményezéseket és partnerségeket, és amely ösztönzi a vállalatokat arra, hogy üzleti stratégiáikat összehangolják a fenntartható fejlődési célkitűzésekkel;

62.  emlékeztet arra, hogy az ENSZ becslései szerint évente 5–7 billió USD-t kitevő beruházásra van szükség a fenntartható fejlődési célok megvalósításához; ezért rámutat a beruházások mozgósításának szükségességére, és üdvözli az e tekintetben az EU külső beruházási tervében rejlő potenciált;

Önkéntes nemzeti felülvizsgálatok és a 2019. évi uniós jelentéstétel az ENSZ-közgyűlés magas szintű politikai fóruma számára

63.  ösztönzi a tagállamokat az előrelépés rendszeres és átfogó felülvizsgálatára, és ösztönzi azokat a tagállamokat, amelyek még nem vállalták az önkéntes nemzeti felülvizsgálatot, hogy a 2030-as menetrenddel összhangban tegyék ezt meg, azok a tagállamok pedig, amelyek már előterjesztettek egy önkéntes nemzeti felülvizsgálatot, határozzanak meg ütemtervet a jövőbeni rendszeres önkéntes nemzeti felülvizsgálatokhoz;

64.  felszólítja a Bizottságot, hogy rendszeresen elemezze a tagállamok önkéntes nemzeti felülvizsgálatát a haladás és a bevált gyakorlatok értékelése érdekében; felszólít továbbá arra, hogy elemezzék a legkevésbé fejlett országok önkéntes nemzeti felülvizsgálatait a szükségletek azonosítása, a hiányosságok orvoslása, valamint a támogatás és az együttműködés fokozása érdekében, és szorosan működjenek együtt az OECD-n belül a fenntartható fejlődési célok sikeres végrehajtási stratégiáira és a belső és külső politikai fellépésekre vonatkozó kölcsönös szakértői felülvizsgálati mechanizmusok kidolgozása, valamint a bevált gyakorlatok jobb cseréje és a negatív külső továbbgyűrűző hatások jobb nyomon követése érdekében;

65.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatban a partnerországokkal folytatott szakpolitikai párbeszédek, a nemzeti fejlesztési tervek és az önkéntes nemzeti felülvizsgálatok alapján terjesszék ki a fejlesztési együttműködés közös tervezését és közös végrehajtását, kellően figyelembe véve az országok felelősségvállalását és a többi fejlesztéshatékonysági alapelvet;

66.  kiemeli a magas szintű politikai fórum szerepét a fenntartható fejlődési célok nyomon követésében és felülvizsgálatában; határozottan támogatja az Unió azon kötelezettségvállalását, hogy önkéntes felülvizsgálatot hajt végre a magas szintű politikai fórumon; felhívja a Bizottságot, hogy tartsa fenn az EU vezető szerepét a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend kidolgozása és végrehajtása tekintetében, és terjesszen elő átfogó integrált jelentést az összes fenntartható fejlődési célról; hangsúlyozza, hogy az uniós jelentéseknek, köztük a fejlődő országoknak nyújtott uniós támogatásról szóló soron következő közös összefoglaló jelentésnek ki kell térnie a jelenlegi helyzet és a hiányosságok elemzésére is;

67.  kéri a Bizottságot, hogy a magas szintű politikai fórum folyamatában állítsa magát példaként a többiek elé; kéri a Bizottságot, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend megvalósítása felé vezető úton működjön együtt harmadik országokkal, többek között az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságán keresztül;

68.  évenkénti európai fórum megszervezését szorgalmazza a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatban, a magas szintű politikai fórum előkészítéseként, lehetővé téve a külső érdekelt felek és a civil társadalmi szervezetek, valamint a parlamenti képviselők részvételét és a közöttük folytatott párbeszédet a fenntartható fejlődési célok végrehajtásáról;

69.  üdvözli a magas szintű politikai fórum csúcstalálkozói szintű ülését, amelyre az ENSZ-közgyűlés égisze alatt kerül sor 2019 szeptemberében és azt követően későbbi csúcstalálkozókon annak céljából, hogy számba vegyék valamennyi fenntartható fejlődési cél végrehajtását a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend egészének vonatkozásában, és elvárja, hogy az Unió játsszon vezető szerepet a csúcstalálkozón; megjegyzi, hogy a tagállamok által elért eredmények – többek között az adott fenntartható fejlődési céltól, valamint a nemzeti kiemelt céloktól és célkitűzésektől függően – eltérőek; hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődési célok szorosan kapcsolódnak egymáshoz, valamint hogy végrehajtásukat illetően integrált és átfogó rendszerszintű megközelítést kell követni;

A közelgő mélyreható felülvizsgálat tárgyát képező fenntartható fejlődési célokra való összpontosítás a 2019. évi magas szintű politikai fórumon

70.  üdvözli a 4. (minőségi oktatás), 8. (tisztességes munka és gazdasági növekedés), 10. (csökkenő egyenlőtlenségek), 13. (éghajlatváltozás elleni fellépés), 16. (béke, jogérvényesülés és erős intézmények) és 17. (a célokkal kapcsolatos partnerségek) fenntartható fejlődési célok közelgő mélyreható felülvizsgálatát, és elvárja, hogy az Unió teljes mértékben és átfogóan járuljon hozzá a felülvizsgálathoz; várakozással tekint a többi fenntartható fejlődési cél jövőbeli mélyreható felülvizsgálatai elé, melyekre az elkövetkező években kerül majd sor, ugyanakkor hangsúlyozza a 2030-ig tartó menetrend oszthatatlan voltát és a célok összekapcsoltságát;

71.  ismételten kiemeli, hogy a minőségi oktatás és az alapfokú oktatáshoz való egyetemes hozzáférés (4. fenntartható fejlődési cél) elengedhetetlen a fenntartható fejlődés és az önfenntartó társadalmak megvalósításához, valamint a fiatalok szerepvállalásának és foglalkoztathatóságának biztosításához; elismeri, hogy a minőségi oktatás sok tagállamban magas prioritást élvező terület, és hangsúlyozza, hogy a műszaki képzés és a szakképzés alapvető fontosságú a fiatalok foglalkoztathatósága és a szakképzettséget igénylő munkahelyekhez való hozzáférés szempontjából; sajnálja ugyanakkor, hogy az Unión belül és kívül továbbra is egyenlőtlenségek állnak fenn az oktatás területén a város és a vidék, valamint a nemek vonatkozásában; ezért további beruházásokat szorgalmaz az oktatás és a kapcsolódó infrastruktúra minőségének javítására, különös tekintettel az Unión belül a legkevésbé fejlett régiókra, illetve az Unión kívül a legkevésbé fejlett országokra;

72.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesztési együttműködési politikáikban és (közös) programozásukban szisztematikusabban foglalkozzanak a 8. fenntartható fejlődési cél (fenntartható növekedés és foglalkoztatás) alá tartozó célkitűzésekkel; további hozzájárulásokra szólít fel a 8. fenntartható fejlődési cél elérése érdekében, a termelési kapacitások fejlesztésétől kezdve a jövedelemtermelésen, az iparosításon, a fenntartható fogyasztási és termelési szerkezeten át a kereskedelemig, a magánszektor fejlesztéséig, az üzleti környezetig, az infrastruktúráig és az idegenforgalomig;

73.  elismeri a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak, szövetkezeteknek, inkluzív üzleti modelleknek és kutatóintézeteknek a növekedés, a foglalkoztatás és a helyi innováció előmozdításában betöltött szerepét; felszólít az egyenlő versenyfeltételek előmozdítására, ami kedvez a fenntartható beruházásnak, az iparosításnak, az üzleti tevékenységeknek, többek között a felelősségteljes vállalati magatartásnak, a pénzügyeknek és az adózásnak, a tudománynak, a technológiának, a kutatásnak és az innovációnak, hogy ezáltal ösztönözni lehessen és fel lehessen gyorsítani a belföldi gazdasági és humán fejlődést, valamint hogy ezáltal járuljanak hozzá a hosszú távú fenntartható növekedéshez a fenntartható fejlődési célokkal és a Párizsi Megállapodással összhangban; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék új üzleti modellek megjelenését, és hogy használják ki az új technológiákat, köztük a mesterséges intelligenciát;

74.  rámutat arra, hogy a magánszektor kulcsszerepet tölt be a fenntartható fejlődési célok felé történő előrehaladásban, különösen az inkluzív növekedést erősítő felelős és fenntartható beruházások révén, valamint azáltal, hogy előmozdítja a felelős üzleti magatartást, és elkötelezi magát mellette; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a beruházásbarát szakpolitikai keretek szükségességét, többek között a fenntarthatósági teljesítménymutatók és követelmények fontosságát annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a fenntarthatósági kockázatok befektetési döntéshozatalban való figyelembevételét és a jogállamiság érvényesülését;

75.  elismeri, hogy az uniós kutatási, fejlesztési és innovációs központok és inkubátorok fontosak a fenntartható fejlődés struktúráinak támogatásához; ezért kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a kutatók és az üzleti világ közötti kapcsolatok erősítését, hogy megoszthassák egymással bevált gyakorlataikat, és elősegíthessék az innovációt; hangsúlyozza, hogy a kutatás és az innováció támogatásának ki kell egészülnie a beruházás stratégiai megközelítésével, amely lehetővé teszi, hogy az innovatív megoldások eljussanak a piacra, mivel ezekhez gyakran tőkeintenzív és nagy kockázatú beruházásokra van szükség;

76.  kéri a Tanácsot, hogy a jövőbeni ESZA+-ra és a szükséges pénzügyi előirányzatok elkülönítésére vonatkozó álláspontjának kialakításánál tartsa szem előtt a fenntartható fejlődési célokat; hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődési célok Unión belüli sikeres megvalósítása a megfelelő forrásokkal alátámasztott ambiciózus politikákon múlik;

77.  sajnálja, hogy még mindig jelentős különbségek vannak az uniós tagállamok között a 10. fenntartható fejlődési cél elérése tekintetében, ami a jövedelmi egyenlőtlenségek, valamint az életkoron, nemen, fogyatékosságon, etnikai hovatartozáson, származáson, valláson és gazdasági helyzeten alapuló egyenlőtlenségek csökkentését illeti, valamint más olyan tényezők tekintetében, amelyek javíthatják a társadalmi kohéziót, továbbá hogy az országokon belül és az országok között, valamint az Unión belül és kívül továbbra is fennállnak és növekednek az egyenlőtlenségek; gyorsabb előrehaladásra szólít fel a növekvő különbségek csökkentése és a mindenkit megillető esélyegyenlőség előmozdítása tekintetében, közvetlenül segítve a veszélyeztetett csoportokat és a leginkább rászorulókat az inkluzívabb és fenntarthatóbb növekedés és a humán fejlődés érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy a 10. fenntartható fejlődési célra vonatkozó felülvizsgálatába foglaljon bele többek között jobb kritériumokat a gazdasági egyenlőtlenségeket illetően;

78.  tudomásul veszi, hogy az EU és az összes tagállam aláírta és ratifikálta a Párizsi Megállapodást, és hogy a legtöbb tagállam – a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend mellett – nemzetközi együttműködésének kulcsfontosságú pilléreként említi a Párizsi Megállapodást, egyes tagállamok pedig prioritásnak tekintik az éghajlatváltozással és annak hatásaival szembeni küzdelmet (13. fenntartható fejlődési cél); kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzanak kommunikációs stratégiákat és fellépéseket annak érdekében, hogy növeljék az éghajlatváltozással szembeni fellépés iránti lakossági és politikai támogatást, és tudatosítsák az éghajlatváltozással szembeni küzdelem járulékos előnyeit, ideértve a javuló levegőminőséget és közegészséget, a természeti erőforrások megőrzését, a gazdasági növekedést és a magasabb foglalkoztatottságot, a jobb energiabiztonságot, valamint az energiaimport költségeinek csökkenését;

79.  kéri a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend egészének az éghajlatváltozásra vonatkozó Párizsi Megállapodással összehangoltan és koherens módon történő végrehajtását, ideértve azt, hogy sürgősen pótolni kell a globális felmelegedés korlátozásához hiányzó forrásokat, és fokozni kell az alkalmazkodásra irányuló fellépéseket és finanszírozást; emlékeztet az Unió azon kötelezettségvállalására, hogy 2014–2020-as költségvetése legalább 20%-át (azaz mintegy 180 milliárd EUR-t) az éghajlatváltozás elleni küzdelemre fordít, többek között a külső és a fejlesztési együttműködési politikái révén;

80.  sajnálja, hogy az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület által a 1,5 °C-os globális hőmérséklet-növekedés káros hatásairól és a 2 °C-os növekedéshez kapcsolódó hatások súlyosságának jelentős különbségéről szóló különjelentésben bemutatott egyértelmű és átfogó tudományos bizonyítékok ellenére a Párizsi Megállapodás részes felei mindeddig nem fokozták az éghajlatváltozással kapcsolatos ambíciójukat; üdvözli a kibocsátáskereskedelemmel kapcsolatos nemzetközi együttműködést, valamint a harmadik országok szén-dioxid-piacainak és a regionális szén-dioxid-piacoknak az összekapcsolását; kéri az Uniót, hogy ösztönözze piaci alapú kibocsátáscsökkentési rendszerek bevezetését a feltörekvő gazdaságokban és a fejlődő országokban; megjegyzi, hogy ez a globális kibocsátások csökkentését szolgálja, költségmegtakarítást és működési hatékonyságot eredményez, és korlátozza a kibocsátásáthelyezés kockázatát azáltal, hogy világszinten egyenlő versenyfeltételeket teremt;

81.  hangsúlyozza, hogy globális szinten kell enyhíteni az éghajlatváltozás hatásait és globális szinten kell alkalmazkodni hozzájuk, rámutat arra, hogy a fejlődő országok alapvető szerepet játszanak a Párizsi Megállapodásban foglalt célkitűzések, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend és az addisz-abebai cselekvési program megvalósításában, és hogy sürgősen segíteni kell ezeket az országokat abban, hogy teljesítsék nemzetileg meghatározott hozzájárulásaikat; ennek vonatkozásában üdvözli, hogy a nemrégiben létrehozott Európai Fenntartható Fejlődési Alap (EFFA) keretében prioritás az éghajlatváltozás elleni küzdelem, és az alap célja az állami és a magánszektor beruházásainak mozgósítása az afrikai partnerországokban és az EU szomszédságában;

82.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak tovább kell haladnia azon az úton, amely elvezet az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, klímasemleges, erőforrás-hatékony és biológiailag sokféle gazdasághoz, teljes mértékben megfelelve az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjének és a 17 fenntartható fejlődési célnak, annak érdekében, hogy csökkentse a természeti erőforrások túlzott kiaknázására támaszkodó fenntarthatatlan tendenciákat, valamint a biológiai sokféleségnek a fenntarthatatlan fogyasztási és termelési módokból adódó csökkenését; kiemeli annak fontosságát, hogy az Unió gyorsítsa fel azon kezdeményezéseit, amelyek célja a felelősségteljes és fenntartható fogyasztás és termelés előmozdítása, miközben vezető szerepet tölt be a körforgásos gazdaságra való átállás terén;

83.  ismételten rámutat a demokrácia, a jó kormányzás, a jogállamiság és az emberi jogok egyetemes értékeire mint a fenntartható fejlődés előfeltételeire, a 16. fenntartható fejlődési célban (békés és befogadó társadalmak) megfogalmazottak szerint; mélyen sajnálja ugyanakkor, hogy világszinten továbbra is elterjedtek a fegyveres konfliktusok és az erőszak; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy számos országban nincs előrelépés a jogállamiság erősítése és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés terén; emlékeztet arra, hogy az Unió és tagállamai a fejlesztéspolitikáról szóló európai konszenzusban elkötelezték magukat amellett, hogy átfogó megközelítést alkalmaznak a konfliktusok és a válságok vonatkozásában, az instabilitásra és a humánbiztonságra összpontosítva, egyidejűleg elismerve, hogy kapcsolat áll fenn a fenntartható fejlődés, a humanitárius fellépés, a béke és a biztonság, valamint az instabil és konfliktusok sújtotta államokra való különös odafigyelés között; hangsúlyozza, hogy a békés és befogadó, az igazságszolgáltatáshoz mindenki számára hozzáférést biztosító társadalmakra vonatkozó célnak olyan uniós külső fellépésben kellene testet öltenie, amely – a helyi szereplők támogatása révén – fokozza az ellenálló képességet, előmozdítja a humánbiztonságot, erősíti a jogállamiságot és kezeli a biztonság hiányából, az instabilitásból és a demokratikus átmenetből adódó összetett kihívásokat;

84.  hangsúlyozza, hogy az országokon belüli és az országok közötti egyenlőtlenségek és a megkülönböztetés leküzdése, a béke előmozdítása, a részvételi demokrácia, a jó kormányzás, a jogállamiság és az emberi jogok célkitűzéseinek az uniós fejlesztési politika minden területén érvényesülniük kell;

85.  üdvözli az EU arra irányuló törekvéseit, hogy maximalizálja a koherenciát és szinergiát alakítson ki a különböző politikák között annak érdekében, hogy erősítse a végrehajtás eszközeit, és lendületet adjon a fenntartható fejlődést célzó globális partnerségnek;

86.  hangsúlyozza, hogy az inkluzív és méltányos oktatás, a tudomány, a technológia és az innováció a fenntartható fejlődési célok végrehajtásának rendkívül fontos eszközei, és elismeri, hogy javítani kell az irányítást ebben az ágazatban; sajnálja, hogy a tudományos közösség potenciális hozzájárulását mindeddig nem mozdították elő maradéktalanul; hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődés fogalmát és a társadalmi kihívásokat jobban be kell építeni a Horizont 2020-ba és a jövőbeli kutatási keretprogramokba; emlékeztet arra, hogy elő kell segíteni a fejlődő országokba irányuló érdemi technológiatranszfer mechanizmusait,

87.  kéri a Bizottságot, hogy a nyílt hozzáférésű adatokról és a közszféra információiról szóló irányelvben meghatározott nagy értékű adatkészletek körébe vegye fel a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos adatokat, és ösztönözze a tagállamokat, hogy a fenntartható fejlődési célokról szóló valamennyi jelentést szabad licenccel tegyék közzé;

88.  rámutat az energia, az éghajlatváltozás és a fenntartható fejlődés területén a harmadik országok részvételét lehetővé tevő meglévő és jövendő uniós programok és eszközök, köztük a Horizont és a LIFE programok teljes körű kihasználásának jelentőségére;

89.  olyan uniós költségvetést szorgalmaz, amely elsődleges célnak tekinti a fenntartható fejlődést; emlékeztet arra, hogy az adócsalással és az adókijátszással szembeni küzdelem a szolidaritásra épülő fejlesztés körébe tartozó kérdés;

90.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődési céloknak az élelmezés, a mezőgazdaság, az energia, az anyagok, a városok, valamint az egészségügy és a jólét területén történő elérése több mint 10 billió EUR összegű piaci lehetőségeket nyithatna meg(18); ugyanakkor rámutat arra, hogy az erőforrás-hatékony gazdaság megteremtésére irányuló uniós törekvések megvalósításához az Uniónak és tagállamainak élen kell járnia a tudomány, a technológia és a korszerű infrastruktúra tekintetében;

91.  rámutat arra, hogy az ellátási láncok egyre összetettebbé válására és globalizálódására tekintettel harmadik országokban is fontos előmozdítani a magas szintű fenntarthatósági előírások alkalmazását;

o
o   o

92.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az OECD-nek és az ENSZ-nek.

(1) HL C 210., 2017.6.30., 1. o.
(2) Az Európai Parlament és a Tanács 1386/2013/EU határozata (2013. november 20.) (HL L 354., 2013.12.28., 171. o.).
(3) HL C 353., 2016.9.27., 2. o.
(4) HL C 76., 2018.2.28., 45. o.
(5) HL C 86., 2018.3.6., 2. o.
(6) HL C 224., 2018.6.27., 36. o.
(7) HL C 334., 2018.9.19., 151. o.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0077.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0279.
(10) http://europa.eu/rapid/press-release_STATEMENT-18-5927_en.htm
(11) http://europa.eu/rapid/press-release_STATEMENT-18-5882_en.htm
(12) http://europa.eu/rapid/press-release_STATEMENT-18-5870_en.htm
(13) Az Eurostat 2017. évi, 2018. október 16-i adatai.
(14) „Fenntartható Európa 2030-ra” című vitaanyag, 7. oldal (https://ec.europa.eu/commission/sites/beta-political/files/rp_sustainable_europe_hu_v2_web.pdf).
(15) Az Európai Bizottság közleménye „A következő lépések Európa fenntartható jövőjéért: Európai fellépés a fenntarthatóságért (COM(2016)0739).
(16) A Bizottság „Tiszta bolygót mindenkinek – Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról” című közleményét támogató mélyreható elemzés (COM(2018)0773).
(17) http://unctad.org/en/PublicationChapters/wir2015ch0_KeyMessage_en.pdf
(18) A Business and Sustainable Development Commission (Vállalatfejlesztéssel és fenntartható fejlődéssel foglalkozó bizottság) „Better Business Better World” című jelentése, 2017. január.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat