Index 
Elfogadott szövegek
2019. március 26., Kedd - Strasbourg
Jørn Dohrmann mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
 A fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti eljárások ***I
 EU–Izrael euromediterrán megállapodás (Horvátország csatlakozása) ***
 EU–Üzbegisztán átfogó megállapodás
 Az évszakokhoz kapcsolódó óraátállítás megszüntetése ***I
 A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályok ***I
 A villamos energia belső piaca ***I
 Az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége ***I
 A kockázatokra való felkészültség a villamosenergia-ágazatban ***I
 A gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság és más lényeges paraméterek tekintetében történő címkézése ***I
 A szerzői jog a digitális egységes piacon ***I
 A digitális tartalom szolgáltatására és a digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések ***I
 Áruk adásvételére irányuló szerződések ***I
 Halászat a GFCM (Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság) megállapodás területén ***I
 A környezetvédelmi politika területén a jelentéstételi kötelezettségek összehangolása ***I
 A vezetőfülkék esetében engedélyezett legnagyobb hosszúságra vonatkozó különös szabályok ***I
 A karbonszegénységi referenciamutatók és a karboncsökkentési referenciamutatók ***I
 Az európai területi együttműködési célkitűzésre (Interreg) vonatkozó egyedi rendelkezések ***I
 Az afrikai származású emberek alapvető jogai
 Jelentés a pénzügyi bűncselekményekről, az adókijátszásról és az adókikerülésről
 EU–Svájc intézményi keretmegállapodás
 2017. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Bizottság és végrehajtó ügynökségek
 2017. évi mentesítés: A Bizottság 2017. évi mentesítéséhez kapcsolódó számvevőszéki különjelentések
 2017. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – 8., 9., 10. és 11. EFA
 2017. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai Parlament
 2017. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai Tanács és Tanács
 2017. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Bíróság
 2017. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai Számvevőszék
 2017. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
 2017. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Régiók Bizottsága
 2017. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai Külügyi Szolgálat
 2017. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai ombudsman
 2017. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai adatvédelmi biztos
 2017. évi mentesítés: az uniós ügynökségek teljesítménye, pénzgazdálkodása és ellenőrzése
 2017. évi mentesítés: Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER)
 2017. évi mentesítés: Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületének Hivatala (BEREC)
 2017. évi mentesítés: Az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja (CdT)
 2017. évi mentesítés: Európai Szakképzésfejlesztési Központ (Cedepof)
 2017. évi mentesítés: Az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynöksége (CEPOL)
 2017. évi mentesítés: Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA)
 2017. évi mentesítés: Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO)
 2017. évi mentesítés: Európai Bankhatóság (EBH)
 2017. évi mentesítés: Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC)
 2017. évi mentesítés: Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA)
 2017. évi mentesítés: Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)
 2017. évi mentesítés: Európai Halászati Ellenőrző Hivatal (EFCA)
 2017. évi mentesítés: Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA)
 2017. évi mentesítés: Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE)
 2017. évi mentesítés: Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA)
 2017. évi mentesítés: Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT)
 2017. évi mentesítés: Európai Gyógyszerügynökség (EMA)
 2017. évi mentesítés: A Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA)
 2017. évi mentesítés: Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség (AESM)
 2017. évi mentesítés: Európai Uniós Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA)
 2017. évi mentesítés: Az Európai Unió Vasúti Ügynöksége (ERA)
 2017. évi mentesítés: Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA)
 2017. évi mentesítés: Európai Képzési Alapítvány (ETF)
 2017. évi mentesítés: A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző európai ügynökség (eu-LISA)
 2017. évi mentesítés: Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA)
 2017. évi mentesítés: Euratom Ellátási Ügynökség (ESA)
 2017. évi mentesítés: Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (EUROFOUND)
 2017. évi mentesítés: Az Európai Unió Igazságügyi Együttműködési Egysége (Eurojust)
 2017. évi mentesítés: A Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol)
 2017. évi mentesítés: Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA)
 2017. évi mentesítés: Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (FRONTEX)
 2017. évi mentesítés: Európai GNSS Ügynökség (GSA)
 2017. évi mentesítés: Bioalapú Iparágak Közös Vállalkozás (BBI)
 2017. évi mentesítés: Közös vállalkozás – Aeronautika és környezetvédelem (Tiszta Égbolt)
 2017. évi mentesítés: Kiváló Európai Elektronikai Alkatrészek és Rendszerek (ECSEL Közös Vállalkozás)
 2017. évi mentesítés: Második Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás (FCH2)
 2017. évi mentesítés: Az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezést megvalósító második közös vállalkozás (IMI)
 2017. évi mentesítés – Nemzetközi Fúziósenergia-fejlesztési Szervezet ( ITER)
 2017. évi mentesítés: SESAR közös vállalkozás
 2017. évi mentesítés: Shift2Rail közös vállalkozás (SHIFT2RAIL)

Jørn Dohrmann mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
PDF 129kWORD 45k
Az Európai Parlament 2019. március 26-i határozata a Jørn Dohrmann mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2018/2277(IMM))
P8_TA(2019)0221A8-0178/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a dán büntető törvénykönyv 260. szakaszának 1. bekezdése, 291. szakaszának 1. bekezdése és 293. szakaszának 1. bekezdése, illetve 21. szakasza szerinti büntetőeljárással összefüggésben a Dán Királyságnak az Európai Unió mellett működő állandó képviselete által 2018. november 6-án továbbított és a plenáris ülésen 2018. november 28-án bejelentett, a dán igazságügyi minisztérium által kezdeményezett, Jørn Dohrmann mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemre,

–  miután eljárási szabályzata 9. cikke (6) bekezdésének megfelelően meghallgatta Jørn Dohrmannt,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 1964. május 12-én, 1986. július 10-én, 2008. október 15-én és 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án és 2013. január 17-én hozott ítéletekre(1),

–  tekintettel a Dán Királyság alkotmányának 57. szakaszára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0178/2019),

A.  mivel a viborgi államügyész a dán büntető törvénykönyv 260. szakasza 1. bekezdésének 1. pontja, 291. szakaszának 1. bekezdése és 293. szakaszának 1. bekezdése, illetve 21. szakasza szerinti bűncselekményekkel összefüggésben kérelmet nyújtott be Jørn Dohrmann, az Európai Parlament Dániában megválasztott tagja mentelmi jogának felfüggesztésére; mivel az eljárás tárgya különösen állítólagos jogellenes kényszerítéshez, vagyoni károkozáshoz és másik személy tulajdonát képező tárgy önkényes elvételéhez kapcsolódik;

B.  mivel 2017. április 26-án Jørn Dohrmann a tulajdonát képező vamdrupi kertes házon kívül kitépett egy kamerát egy operatőr kezéből, aki mintegy 195 méteres távolságból filmezte házát abból a célból, hogy a felvételt egy bizonyos dán európai parlamenti képviselőkről szóló dokumentumfilmben használja fel; mivel Jørn Dohrmann azzal fenyegetőzött, hogy összetöri a kamerát; mivel megrongálta a kamerát, többek között annak mikrofonját, képernyőjét és kábelét; mivel eltulajdonított egy memóriakártyás kamerát azzal a szándékkal, hogy azt jogosulatlanul felhasználva betekintsen az arra felvett anyagokba, ami azonban végül nem sikerült, mivel a helyszínre megérkeztek a rendőrök, akik felszólítására átadta előbb a kamerát, majd később a memóriakártyát is, amelyet korábban eltávolított a készülékből;

C.  mivel az operatőrt először a dán büntető törvénykönyv 264a. szakaszának megsértésével vádolták, mert engedély nélkül készített fényképeket nem nyilvános helyen tartózkodó személyekről; mivel az államügyész a vádak ejtését indítványozta tekintettel arra, hogy nem volt bizonyítható a dán büntető törvénykönyv 264a. szakaszában előírt rendelkezések megsértésének megállapításához szükséges feltétel: a szándékosság;

D.  mivel a Délkelet-jütlandi Rendőrfőkapitányság rámutatott, hogy az újságírót foglalkoztató vállalat, amely a kamera tulajdonosa is egyben, az üggyel kapcsolatban 14 724,71 dán korona összegű kártérítési igényt nyújtott be, és hogy ha vagyoni károkozás, lopás, önkényes elvétel és más hasonló szabálysértés esetében a vád képviselője pénzbírság kiszabását kéri, és a sértett fél kártérítési követeléssel lép fel, akkor kötelező a bírósági eljárás lefolytatása;

E.  mivel kezdetben az államügyészség azt javasolta, hogy a Jørn Dohrmann elleni ügyben őrizetbe vétel helyett 20 000 dán koronás pénzbírságot szabjanak ki hivatalos vádemelés nélkül;

F.  mivel Jørn Dohrmann tagadta az ellene felhozott vádakat; mivel az államügyészség igazgatója szerint ezt követően nem lenne következetes az ügy rendezése a felek peren kívüli megegyezésével, pénzbírság kiszabásával;

G.  mivel annak érdekében, hogy Jørn Dohrmann ellen büntetőeljárást indítsanak, az illetékes hatóságok kérték a képviselő mentelmi jogának felfüggesztését;

H.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikke szerint az Európai Parlament tagjai saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességeket élvezik;

I.  mivel a dán alkotmány 57. szakaszának 1. bekezdése előírja, hogy a dán parlament egyetlen képviselőjét sem szabad a beleegyezése nélkül vád alá helyezni vagy bármely módon fogva tartani, kivéve azt az esetet, ha jogsértés elkövetése közben érték tetten; mivel ez a rendelkezés csak hivatalos büntetőjogi vádemeléssel szemben nyújt védelmet, magánvádas eljárással szemben nem; mivel ha egy ügy a büntetőjogi igény érvényesítéséről való lemondás útján, peren kívül rendezhető, akkor a dán parlament hozzájárulását nem kell kikérni;

J.  mivel a dán parlament képviselői számára biztosított mentelmi jog terjedelme ténylegesen megfelel az európai parlamenti képviselők számára az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. cikkében biztosított mentelmi jog terjedelmének; mivel az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy ahhoz, hogy az európai parlamenti képviselő valamely véleményére vonatkozzon a mentelmi jog, a képviselőnek a feladata ellátása során kell azt kifejtenie, ez pedig magában foglalja azt a követelményt, hogy kapcsolatnak kell fennállnia a kifejtett vélemény és a parlamenti feladatok között; mivel ennek a kapcsolatnak közvetlennek és nyilvánvalónak kell lennie;

K.  mivel a feltételezett cselekmények nem kapcsolódnak az Európai Parlament tagja által feladatai ellátása során kifejtett véleményhez vagy leadott szavazathoz az Európai Unió mentességeiről és kiváltságairól szóló 7. jegyzőkönyv 8. cikkének értelmében, és ezért nincsenek egyértelmű és közvetlen hatással Jørn Dohrmann európai parlamenti képviselőként végzett feladatainak ellátására;

L.  mivel nincs olyan bizonyíték, és nem áll fenn olyan ok, amely alapján feltételezni lehetne a parlamenti munka akadályozásának szándékát (fumus persecutionis);

1.  úgy határoz, hogy felfüggeszti Jørn Dohrmann mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését a Dán Királyság igazságügyi miniszterének és Jørn Dohrmann-nak.

(1) A Bíróság 1964. május 12-i ítélete, Wagner kontra Fohrmann és Krier, 101/63, ECLI:EU:C:1964:28,a Bíróság 1986. július 10-i ítélete, Wybot kontra Faure és társai, 149/85, ECLI:EU:C:1986:310, a Törvényszék 2008. október 15-i ítélete, Mote kontra Európai Parlament, T-345/05, ECLI:EU:T:2008:440; a Bíróság 2008. október 21-i ítélete, Marra kontra De Gregorio és Clemente, C-200/07 és C-201/07, ECLI:EU:C:2008:579; a Törvényszék 2010. március 19-i ítélete, Gollnisch kontra Európai Parlament, T-42/06, ECLI:EU:T:2010:102; a Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello, C-163/10, ECLI: EU:C:2011:543; a Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnisch kontra Parlament, T-346/11 és T-347/11, ECLI:EU:T:2013:23.


A fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti eljárások ***I
PDF 317kWORD 98k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2019. március 26-i jogalkotási állásfoglalása a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti eljárásokról és a 2009/22/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2018)0184 – C8-0149/2018 – 2018/0089(COD))
P8_TA(2019)0222A8-0447/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0184),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0149/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az osztrák Szövetségi Tanács és a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján benyújtott, indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. szeptember 20-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2018. október 10-i véleményére(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményeire (A8-0447/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. március 26-án került elfogadásra a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti eljárásokról és a 2009/22/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) .../... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2018)0089


(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(3),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(4),

rendes jogalkotási eljárás keretében(5),

mivel:

(1)  Ezen irányelv célja, hogy lehetővé tegye a fogyasztók kollektív érdekeit képviselő feljogosított képviseleti egységek számára, hogy az uniós jog rendelkezéseinek megsértése esetén a jogsértés megszüntetésére irányuló képviseleti eljárásban jogorvoslatért folyamodjanak. A feljogosított képviseleti egységeknek képesnek kell lenniük arra, hogy a jogsértés megszüntetését vagy megtiltását, a jogsértés megtörténtének megállapítását és jogorvoslatot kérjenek, mint például a nemzeti jogszabályok szerint rendelkezésre álló kártérítést, a kifizetett ár visszatérítését, kijavítást, cserét, visszavonást, árcsökkentést illetve a szerződés felbontását. [Mód. 1]

(2)  A 2009/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(6) lehetővé tette a feljogosított képviseleti egységek számára, hogy olyan képviseleti eljárásokat indítsanak, amelyek elsősorban a fogyasztók kollektív érdekeit sértő uniós jogsértések leállítására és megtiltására irányulnak. Az irányelv azonban nem foglalkozott kellő mértékben a fogyasztóvédelmi jog érvényesítésével kapcsolatos kihívásokkal. A jogellenes gyakorlatok elrettentő hatásának növelése a helyes és felelős üzleti gyakorlatok ösztönzése és a fogyasztói károk csökkentése érdekében meg kell erősíteni a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmét szolgáló mechanizmust. Tekintettel a nagyszámú változásra, az egyértelműség érdekében helyénvaló a 2009/22/EK irányelv felváltása. Nagy szükség van az EUMSZ 114. cikkén alapuló uniós beavatkozásra annak érdekében, hogy biztosítani lehessen mind az igazságszolgáltatáshoz való jogot, mind pedig az igazságszolgáltatás megfelelőségét, mivel ez csökkenteni fogja az egyéni eljárásokkal járó költségeket és terhet. [Mód. 2]

(3)  A képviseleti eljárásnak hatékony és eredményes módon kell biztosítania a fogyasztók valamennyi fogyasztó kollektív érdekeinek védelmét mind a belső, mind pedig a határokon átnyúló jogsértésekkel szemben. Lehetővé kell tennie a feljogosított képviseleti egységek számára, hogy fellépjenek az uniós jog vonatkozó rendelkezéseinek való megfelelés biztosítása, valamint a fogyasztókkal szemben egyéni eljárások során jelentkező akadályok – mint például a jogaikkal és a rendelkezésre álló eljárási mechanizmusokkal kapcsolatos bizonytalanság, a sikertelen követelésekkel kapcsolatos korábbi tapasztalatok, a túl hosszadalmas eljárások, a cselekvéstől való pszichológiai vonakodás, valamint az egyéni eljárások várható költségeinek és hasznainak negatív egyensúlya – leküzdése érdekében, növelve ezzel a jogbiztonságot mind a felperesek, mind az alperesek, mind pedig a jogrend számára. [Mód. 3]

(4)  Fontos biztosítani az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés és a visszaélésszerű pereskedés – ami indokolatlanul akadályozhatja a vállalkozások azon képességét, hogy az egységes piacon működjenek – elleni eljárási biztosítékok közötti szükséges egyensúlyt. A képviseleti eljárásokkal való visszaélések megelőzése érdekében el kell kerülni az olyan elemeket, mint például a büntető kártérítés, valamint a sérelmet szenvedett fogyasztók nevében történő eljárás indítására vonatkozó korlátozások hiánya, továbbá a különböző eljárási részletekre – például a feljogosított képviseleti szervezetek kijelölésére, pénzeszközeinek eredetére és a képviseleti tevékenység támogatásához szükséges információk jellegére – vonatkozóan egyértelmű szabályokat kell megállapítani. Az eljárás költségeit a pervesztes fél viseli. Ez az irányelv A bíróság vagy az eljáró hivatal azonban nem érinti az eljárási kötelezheti a pervesztes felet a költségek elosztására vonatkozó nemzeti szabályokat. megfizetésére, amennyiben azok indokolatlanul merültek fel, vagy a követeléshez képest aránytalanok voltak. [Mód. 4]

(5)  A fogyasztók kollektív érdekeit érintő jogsértések gyakran határon átnyúló következményekkel járnak. Az Unió-szerte rendelkezésre álló, hatásosabb és hatékonyabb képviseleti eljárásoknak fokozniuk kell a fogyasztók belső piacba vetett bizalmát, és növelniük kell a fogyasztók mozgásterét jogaik gyakorlására.

(6)  Ennek az irányelvnek számos területet kell lefednie, mint az adatvédelem, a pénzügyi szolgáltatások, az utazás és a turizmus, az energia, a távközlés, és a környezetvédelem és az egészség. Ki kell terjednie az uniós jog azon rendelkezéseinek megsértésére, amelyek védik a fogyasztók kollektív érdekeit, függetlenül attól, hogy fogyasztóként vagy utazóként, felhasználóként, vásárlóként, lakossági befektetőként, lakossági ügyfelekként vagy más módon említik őket a vonatkozó uniós jogban, valamint az általános adatvédelmi rendelet értelmében vett érintettek kollektív érdekeire. Az uniós jog - amelynek formája és terjedelme gyorsan fejlődik - megsértésére adott megfelelő válasz biztosítása érdekében minden olyan alkalommal, amikor a fogyasztók kollektív érdekeinek védelme szempontjából releváns új uniós jogi aktust fogadnak el, meg kell fontolni, hogy módosítani kell-e a jelen irányelv mellékletét annak érdekében, hogy annak hatálya kiterjedjen az új jogi aktusra. [Mód. 5]

(6a)  Ez az irányelv az I. mellékletben felsorolt uniós jogi aktusok rendelkezései szerinti, a fogyasztókra széles körű hatást gyakorló jogsértések miatt indított képviseleti eljárásokra alkalmazandó. Két fogyasztó érintettsége esetén már széles körű hatásról beszélhetünk. [Mód. 6]

(7)  A Bizottság jogalkotási javaslatokat fogadott el egy, a visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról szóló 261/2004/EK rendeletet és a légiutazók baleset esetén fennálló felelősségéről szóló 2027/97/EK rendeletet módosító európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7) és a vasúti utazók jogaira és kötelezettségeire vonatkozó európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8). Ezért helyénvaló előírni, hogy ezen irányelv hatálybalépését követő egy év elteltével a Bizottság vizsgálja meg, hogy a légi és a vasúti utasok jogaira vonatkozó uniós szabályok megfelelő szintű védelmet biztosítanak-e a fogyasztók számára az ebben az irányelvben előírtakhoz képest, és az irányelv hatályával kapcsolatban minden szükséges következtetést vonjon le.

(8)  A 2009/22/EK irányelvre építve ennek az irányelvnek ki kell terjednie mind a belföldi, mind a határon átnyúló jogsértésekre, különösen akkor, ha a jogsértés által érintett fogyasztók a jogsértő kereskedő letelepedési helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban vagy tagállamokban élnek. Ki kell terjednie továbbá az olyan jogsértésekre is, amelyek a képviseleti eljárás elindítása vagy lezárása előtt befejeződtek, mivel továbbra is szükség lehet a gyakorlat ismétlésének megelőzésére, annak megállapítására, hogy egy adott gyakorlat jogsértésnek minősül, és a fogyasztói jogorvoslat megkönnyítésére.

(9)  Ez az irányelv nem határozhat meg a joghatóságra, a határozatok elismerésére és végrehajtására, illetve az alkalmazandó jogra vonatkozó nemzetközi magánjogi szabályokat. A meglévő uniós jogi eszközök kiterjednek az ezen irányelvben meghatározott képviseleti eljárásokra, megakadályozva a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztásának terjedését. [Mód. 7]

(9a)  Ez az irányelv nem érinti a nemzetközi magánjog határokon átnyúló esetekben való alkalmazására vonatkozó uniós szabályokat. Az ezen irányelvben meghatározott képviseleti keresetekre a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (átdolgozás, Brüsszel I.), a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 2008. június 17-i 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Róma I.) és a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Róma II.) alkalmazandó. [Mód. 8]

(10)  Mivel csak a feljogosított képviseleti egységek indíthatnak képviseleti eljárásokat annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók kollektív érdekei megfelelően képviselve legyenek, meg kell felelniük az ezen irányelvben megállapított feltételeknek. Különösen a tagállamok jogának megfelelően kell őket létrehozni, amely előírhat amelynek követelményeket például a tagok száma és az állandóság foka tekintetében, illetve kell előírnia például a szervezeti felépítésükre felépítésük fontos jellemzőire - mint amilyenek az alapító okirat, az irányítási struktúra, a célkitűzések és a munkamódszerek - vonatkozó átláthatósági követelményeket illetően állapíthat meg. Emellett a feljogosított egységeknek nem lehet haszonszerzési célja, és jogos érdekük kell hogy fűződjön a vonatkozó uniós jognak való megfelelés biztosításához. E követelményeket egyaránt alkalmazni kell az előzetesen kijelölt és az ad hoc feljogosított egységekre, amelyeket egy-egy konkrét kereset céljából hoztak létre. A feljogosított képviseleti egységeknek továbbá – egyebek mellett pénzügyi szempontból is – függetlennek kell lenniük a piaci szereplőktől. A feljogosított képviseleti egységeknek eljárásokat kell kidolgozniuk az összeférhetetlenségek megakadályozására. A tagállamok nem vezethetnek be az ezen irányelvben megállapított kritériumoknál szigorúbb feltételeket. [Mód. 9]

(11)  A független állami szerveknek és a fogyasztói szervezeteknek aktív szerepet kell játszaniuk az uniós jog vonatkozó rendelkezéseinek való megfelelés biztosításában, és megfelelő helyzetben kell lenniük ahhoz, hogy feljogosított egységként lépjenek fel. Mivel ezek a szervezetek hozzáférnek a kereskedők fogyasztókkal szembeni gyakorlatára vonatkozó különböző információforrásokhoz és tevékenységük tekintetében eltérő prioritásokkal rendelkeznek, a tagállamok szabadon kell, hogy dönthessenek arról, hogy az egyes feljogosított egységek milyen típusú intézkedéseket kérhetnek a képviseleti eljárások során.

(12)  Mivel mind a bírósági, mind a közigazgatási eljárás hatásosan és hatékonyan szolgálhatja a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmét, a tagállamok mérlegelési jogkörébe tartozik eldönteni, hogy a képviseleti eljárás bírósági vagy közigazgatási eljárás, mindkettő formáját öltse, a vonatkozó jogterülettől vagy az érintett gazdasági ágazattól függően. Ez nem érinti az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke szerinti hatékony jogorvoslathoz való jogot, amelynek értelmében a tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztók és a vállalkozások a bíróság előtt hatékony jogorvoslathoz jussanak az ezen irányelvet végrehajtó nemzeti rendelkezések alapján hozott közigazgatási határozatok ellen. Ez magában foglalja annak lehetőségét, hogy a felek kérelmére a nemzeti joggal összhangban határozat szülessen a vitatott határozat végrehajtásának felfüggesztéséről.

(13)  A képviseleti eljárások eljárási hatékonyságának növelése érdekében a feljogosított egységeknek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy egyetlen képviseleti eljáráson belül vagy külön képviseleti eljárásokban különböző intézkedéseket kérjenek. Ezen intézkedéseknek magukban kell foglalniuk a folyamatban lévő gyakorlat megszüntetésére irányuló ideiglenes intézkedéseket vagy a gyakorlat tilalmát abban az esetben, ha a gyakorlatot még nem hajtották végre, de fennáll annak kockázata, hogy az súlyos vagy visszafordíthatatlan kárt okozna a fogyasztóknak; olyan intézkedéseket, amelyek megállapítják, hogy egy adott gyakorlat jogsértésnek minősül és szükség esetén leállítják vagy megtiltják a gyakorlat folytatását a jövőre nézve, valamint a jogsértés tartós hatásait megszüntető intézkedéseket, beleértve a jogorvoslatot is. Ha egyetlen eljáráson belül kérik, a feljogosított egységeknek jogosultnak kell lenniük arra, hogy az eljárás indításakor minden vonatkozó intézkedést kérhessenek, vagy először a vonatkozó jogsértés megszüntetésére irányuló határozatot, ezt követően pedig a megfelelő jogorvoslatra irányuló határozatot kérjék.

(14)  A tiltó határozatok célja a fogyasztók kollektív érdekeinek védelme, függetlenül az egyéni fogyasztók által elszenvedett tényleges veszteségtől vagy kártól. A tiltó határozatok konkrét cselekményeket írhatnak elő a kereskedők számára, például hogy nyújtsanak a fogyasztók számára olyan tájékoztatást, amely korábban jogsértő módon elmaradt. A valamely gyakorlatot jogsértésnek nyilvánító határozatok nem függhetnek attól, hogy a gyakorlatot szándékosan vagy gondatlanságból folytatták.

(15)  Az ezen irányelv szerinti képviseleti eljárást kezdeményező feljogosított egységnek az eljárásban részt vevő félnek kell lennie. A jogsértés által érintett fogyasztók számára megfelelő tájékoztatást lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a képviseleti eljárás megfelelő eredményeiből részesüljenek kimeneteléről és arról, hogy az számukra mennyiben lehet hasznos. Az ezen irányelv alapján kibocsátott tiltó határozatok nem érintik a hatályuk alá tartozó gyakorlat által megkárosított fogyasztók által indított egyéni eljárásokat. [Mód. 10]

(16)  A feljogosított képviseleti egységek számára lehetővé kell tenni, hogy a jogsértés tartós hatásainak megszüntetésére irányuló intézkedésekért folyamodjanak. Ezen intézkedéseknek - adott esetben és a nemzeti jogszabályok biztosította lehetőségeken belül - olyan jogorvoslati határozat formáját kell ölteniük, amely kötelezi a kereskedőt többek között kártérítésre, javításra, cserére, visszavonásra, árcsökkentésre, a szerződés megszüntetésére vagy a kifizetett ár visszatérítésére. [Mód. 11]

(17)  A tömeges károkozással járó helyzetben kárt szenvedett fogyasztóknak megítélt kártérítés nem haladhatja meg a kereskedő által az alkalmazandó nemzeti vagy uniós jognak megfelelően a tényleges kár fedezésére fizetendő összeget. Különösen kerülendő a büntető kártérítés, amelynek következtében a felperes az elszenvedett kár mértékét meghaladó kártérítésben részesül.

(18)  A tagállamok előírhatják,tagállamoknak elő kell írniuk, hogy a feljogosított képviseleti egységek nyújtsanak elegendő információt a jogorvoslatra irányuló képviseleti eljárás alátámasztására, beleértve a jogsértés által érintett fogyasztói csoport körülírását, valamint a képviseleti eljárásban megoldandó ténybeli és jogi kérdéseket. A feljogosított egység számára nem lehet előírni az eljárás kezdeményezéséhez, hogy egyedileg azonosítsa a valamely jogsértés által érintett összes fogyasztót. A bíróság vagy a közigazgatási hatóság jogorvoslatra irányuló képviseleti eljárások esetén az eljárás lehető legkorábbi szakaszában ellenőrzi, hogy az ügyben a jogsértés és az érintett fogyasztók által elszenvedett kár jellegére tekintettel lehet-e képviseleti eljárást indítani. A kifogásoknak bizonyíthatóknak és egyformának, a kereseteknek pedig a kívánt jogorvoslat tekintetében egységeseknek kell lenniük. A minősített szervezetek harmadik fél általi finanszírozásának átláthatónak kell lennie, illetve összeférhetetlenség nem állhat fenn. A tagállamoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy a bíróság vagy közigazgatási hatóság hatáskörrel rendelkezzen a nyilvánvalóan megalapozatlan ügyek elutasítására a per lehető legkorábbi szakaszában. [Mód. 12]

(19)  A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy eldöntsék, hogy a jogorvoslati határozat helyett a jogorvoslatra irányuló képviseleti eljárást folytató bíróság vagy a közigazgatási hatóság kivételesen a kereskedő a jogsértés károsultjai felé fennálló felelősségét megállapító határozatot hozzon, amelyre az egyéni fogyasztók későbbi jogorvoslatra irányuló eljárásokban közvetlenül hivatkozhatnak. Ezt a lehetőséget olyan kellően indokolt esetekre kell fenntartani, amikor a képviseleti eljárás által érintett egyes fogyasztóknak járó egyéni jogorvoslatok számszerűsítése összetett, és nem lenne hatékony a képviseleti eljárás keretében történő végrehajtás. Megállapító határozatokat nem szabad nem összetett helyzetekben hozni, különösen akkor, ha az érintett fogyasztók azonosíthatók, és ha a fogyasztók egy meghatározott időszakban vagy egy vásárlás során szenvedtek hasonló kárt. Hasonlóképpen nem szabad megállapító határozatokat hozni, ha az egyes fogyasztók által elszenvedett veszteségek összege olyan kicsi, hogy az egyéni fogyasztók várhatóan nem fognak egyéni jogorvoslatért folyamodni. A bíróságnak vagy a nemzeti hatóságnak megfelelő módon indokolnia kell, ha egy adott ügyben jogorvoslati határozat helyett megállapító határozatot hoz. [Mód. 13]

(20)  Amennyiben az ugyanazon gyakorlat által érintett fogyasztók azonosíthatók, és egy meghatározott időszakban vagy vásárlás során hasonló kárt szenvedtek, például hosszú távú fogyasztói szerződések esetében, a bíróság vagy közigazgatási hatóság a képviseleti eljárásban egyértelműen meghatározhatja a jogsértés által érintett fogyasztói csoportot. A bíróság vagy közigazgatási hatóság különösen arra kérheti a jogsértő kereskedőt, hogy szolgáltasson releváns információkat, például az érintett fogyasztók kilétét és a gyakorlat időtartamát. Célszerűségi és hatékonysági okokból ezekben az esetekben a tagállamok nemzeti jogszabályaikkal összhangban fontolóra vehetik, hogy a fogyasztók közvetlenül hivatkozhassanak egy jogorvoslati határozatra annak kibocsátása után anélkül, hogy a jogorvoslati határozat meghozatala előtt egyéni meghatalmazást kellene adniuk. [Mód. 14]

(21)  Kis értékű ügyekben a legtöbb fogyasztó valószínűleg nem tesz lépéseket jogai érvényesítése érdekében, mivel az erőfeszítések felülmúlnák az egyéni előnyöket. Ha azonban ugyanaz a gyakorlat több fogyasztót érint, az összesített veszteség jelentős lehet. Ilyen esetekben a bíróság vagy a hatóság úgy ítélheti meg, hogy aránytalan a pénzeszközök az érintett fogyasztókhoz történő visszajuttatása, például azért, mert túl nehézkes vagy kivitelezhetetlen. Ezért a képviseleti eljárásokban jogorvoslatként szerzett pénzeszközök jobban szolgálnák a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmét, és azokat megfelelő közérdekű célra, például egy fogyasztói jogsegélyalapra, tudatosságnövelő kampányokra vagy a fogyasztói mozgásokra kellene fordítani. [Mód. 15]

(22)  Jogsértés tartós hatásainak megszüntetését célzó intézkedéseket csak jogerős határozat alapján lehet kérni, amely a fogyasztók kollektív érdekeit sértő, ezen irányelv hatálya alá tartozó uniós jog megsértését állapítja meg, beleértve a képviseleti eljárás keretében kibocsátott jogerős tiltó végzést is. Különösen a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről és a 2006/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. december 12-i (EU) 2017/2394 európai parlamenti és tanácsi rendelet(9) által szabályozott végrehajtási tevékenységekkel összefüggésben a jogsértés tartós hatásait kiküszöbölő intézkedéseket lehet kérni bíróság vagy közigazgatási hatóság jogerős határozata alapján.

(23)  Ez az irányelv eljárási mechanizmust állapít meg, amely nem érinti a fogyasztók szerződéses és szerződésen kívüli jogorvoslatokra vonatkozó anyagi jogait - mint például a kártérítés, a szerződés felmondása, a visszatérítés, a csere, a visszavonás, a javítás vagy az árcsökkenés - meghatározó szabályokat abban az esetben, ha érdekeik sérültek a jogsértés miatt. Ezen irányelv alapján jogorvoslatra irányuló képviseleti eljárás csak akkor indítható, ha az uniós vagy nemzeti jog ilyen anyagi jogokról rendelkezik. [Mód. 16]

(24)  Ez az irányelv a minimális harmonizációt tűzi ki célul, és nem váltja fel a meglévő nemzeti kollektív jogorvoslati mechanizmusokat. A tagállamok mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy a jogi hagyományaikat figyelembe véve a meglévő vagy jövőbeni kollektív jogorvoslati mechanizmus részeként vagy e mechanizmusok alternatívájaként tervezik-e az ezen irányelvben meghatározott képviseleti eljárást, amennyiben a nemzeti mechanizmus megfelel az ezen irányelvben meghatározott szabályoknak. Ez nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy fenntartsák meglévő jogi keretüket, és nem kötelezi a tagállamokat annak módosítására sem. A tagállamoknak lehetőségük lesz arra, hogy az irányelvben meghatározott szabályokat saját kollektív jogorvoslati rendszerükbe átültessék, vagy külön eljárás keretében hajtsák végre. [Mód. 17]

(25)  A feljogosított képviseleti egységeknek teljes mértékben átláthatóknak kell lenniük általában tevékenységük finanszírozásának forrásával, valamint a konkrét jogorvoslatot célzó képviseleti eljárást támogató pénzeszközökkel kapcsolatban, hogy a bíróságok vagy közigazgatási hatóságok eldönthessék, hogy fennállhat-e összeférhetetlenség a harmadik fél és a feljogosított egység között, továbbá a visszaélésszerű pereskedés kockázatának elkerülése és annak értékelhetősége érdekében, hogy a finanszírozó harmadik fél feljogosított egység elegendő forrással rendelkezik-e a feljogosított egységgel szemben fennálló pénzügyi kötelezettségvállalásai teljesítéséhez ahhoz, hogy az érintett fogyasztók érdekeit képviselje, és hogy pervesztés esetén fedezze a perköltségeket. A feljogosított egység által az eljárás lehető legkorábbi szakaszában a képviseleti eljárás elárás felügyeletét ellátó bíróságnak vagy közigazgatási hatóság rendelkezésére bocsátott információknak lehetővé kell tennie annak értékelését, hogy valamely a harmadik fél befolyásolhatja-e a feljogosított egység általános és a képviseleti eljárásban hozott döntéseit, beleértve a perbeli egyezséget is, és hogy nyújt-e finanszírozást jogorvoslatra irányuló képviseleti eljáráshoz olyan alperessel szemben, aki a finanszírozó versenytársa vagy eltartója. Amennyiben a fenti körülmények bármelyike megerősítést nyer, a bíróságnak vagy közigazgatási hatóságnak felhatalmazással kell rendelkeznie, hogy a feljogosított egységet az érintett finanszírozás elutasítására kötelezze, és szükség esetén az adott ügyben megtagadja a feljogosított egység eljárási jogképességének elismerését. A tagállamoknak meg kell akadályozniuk, hogy ügyvédi irodák feljogosított képviseleti szerveket hozzanak létre. Az intézkedések adományok – köztük a vállalati társadalmi felelősségvállalásra irányuló kezdeményezések keretében nyújtott kereskedői adományok – révén történő közvetett finanszírozása harmadik felek által nyújtott finanszírozásnak minősül, feltéve, hogy eleget tesz a 4. és 7. cikkben felsorolt, az átláthatóságra, a függetlenségre és az összeférhetetlenségre vonatkozó követelményeknek. [Mód. 18]

(26)  A károsult fogyasztók jogorvoslatára irányuló kollektív peren kívüli egyezségeket –így a közvetítést – egyaránt ösztönözni kell a képviseleti eljárás megindítása előtt és annak bármely szakaszában. [Mód. 19]

(27)  A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy egy feljogosított egység és egy kereskedő, aki az állítólagosan jogellenes gyakorlat által érintett fogyasztók számára a jogorvoslat ügyében egyezséget ért el, közösen kérhesse a bíróságot vagy közigazgatási hatóságot, hogy hagyja jóvá az egyezséget. Ilyen kérelmet a bíróságnak vagy közigazgatási hatóságnak csak abban az esetben kell befogadnia, ha ugyanazon gyakorlattal kapcsolatban nincs más folyamatban lévő képviseleti eljárás. Az ilyen kollektív egyezséget jóváhagyó illetékes bíróságnak vagy közigazgatási hatóságnak figyelembe kell vennie valamennyi érintett fél érdekeit és jogait, beleértve az egyéni fogyasztókat is. Az érintett fogyasztók számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az egyezséget magukra nézve kötelezőnek ismerjék el vagy elutasítsák.egyezség végleges és kötelező érvényű az érintettek számára. [Mód. 20]

(28)  A bíróságnak és a közigazgatási hatóságnak hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy felkérjék a jogsértő kereskedőt és a képviseleti eljárást indító feljogosított egységet arra, hogy tárgyaljanak az érintett fogyasztók számára biztosítandó jogorvoslatról. Annak eldöntéséhez, hogy felkérik-e a feleket a jogvita peren kívüli rendezésére, figyelembe kell venni az eljárás tárgyát képező jogsértés típusát, az érintett fogyasztók jellemzőit, a lehetséges jogorvoslati lehetőségeket, a felek megegyezésre való hajlandóságát és az eljárás sürgősségét.

(29)  Annak érdekében, hogy az egyéni fogyasztók könnyebben folyamodhassanak jogorvoslatért a kereskedő a jogsértés által érintett fogyasztók felé fennálló felelősségét megállapító jogerős határozat alapján, a határozatot kibocsátó bíróság vagy közigazgatási hatóság felhatalmazást kap arra, hogy a feljogosított és a kereskedőt felhívja kollektív egyezséget elérésére. [Mód. 21]

(30)  A képviseleti eljárás keretében vagy jogerős határozat alapján elért bármely peren kívüli egyezséget az illetékes bíróságnak vagy a közigazgatási hatóságnak jóvá kell hagynia annak érdekében, hogy biztosítsa annak jogszerűségét és méltányosságát, figyelembe véve valamennyi érintett fél érdekeit és jogait. Az érintett fogyasztók számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az ilyen egyezséget magukra nézve kötelezőnek ismerjék el vagy elutasítsák. egyezség kötelező érvényű az összes érintett számára, és az nem érintheti a fogyasztók uniós vagy nemzeti jog szerinti bármely esetleges további jogorvoslati jogát. [Mód. 22]

(31)  Annak biztosítása, hogy a fogyasztók tájékoztatást kapjanak egy képviseleti keresetről, elengedhetetlen a siker szempontjából. A fogyasztókat tájékoztatni kell a folyamatban lévő képviseleti eljárásról, arról a tényről, hogy a kereskedő gyakorlata jogsértésnek minősül, a jogsértés megállapítását követően őket megillető jogokról, valamint az érintett fogyasztók által megteendő bármely további lépésről, különösen a jogorvoslat tekintetében. A jogsértésre vonatkozó tájékoztatás terjesztéséből adódó hírnévvel kapcsolatos kockázatok szintén fontosak a fogyasztói jogokat sértő kereskedők elrettentéséhez.

(32)  A hatásosság érdekében a tájékoztatásnak megfelelőnek és az ügy körülményeivel arányosnak kell lennie. A jogsértő kereskedőnek tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a bíróság vagy közigazgatási hatóság megkövetelje a pervesztes féltől, hogy megfelelően tájékoztasson tájékoztatnia kell valamennyi érintett fogyasztót a képviseleti eljárás keretében hozott jogerős tiltó és jogorvoslati határozatról, valamint hogy tájékoztassa mindkét felet a bíróság vagy közigazgatási hatóság által jóváhagyott egyezségről. Erre vonatkozó tájékoztatást lehet például közzétenni a kereskedő honlapon honlapján, a közösségi médiában, az online piacokon vagy a népszerű újságokban, ideértve azokat is, amelyeket kizárólag elektronikus kommunikációs eszközökkel terjesztenek. Amennyiben lehetséges, a fogyasztókat elektronikus vagy nyomtatott levélben egyenként tájékoztatni kell. Ezt a tájékoztatást kérésre számukra hozzáférhető formában meg kell adni a fogyatékossággal élő személyeknek. A fogyasztók tájékoztatásának költségeit a pervesztes fél viseli. [Mód. 23]

(32a)   A tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy díjmentesen vezessék be a képviseleti eljárások nemzeti nyilvántartását, amely tovább erősítheti az átláthatósági kötelezettségeket. [Mód. 24]

(33)  A jogbiztonság fokozása, az uniós jog alkalmazása során a következetlenség elkerülése, valamint a képviseleti eljárások általában vett és eljárási hatékonyságának, továbbá a jogorvoslatot követő lehetséges intézkedések hatékonyságának növelése érdekében közigazgatási hatóság vagy bíróság jogerős határozatában – beleértve az ezen irányelv szerinti tiltó határozatot is – megállapított jogsértés illetve annak hiánya alapján hozott döntés a képviseleti eljárásban részt vevő összes félre nézve kötelező. A jogerős határozat nem érintheti az érintett fogyasztók uniós vagy nemzeti jog szerinti bármely esetleges további jogorvoslati jogát. Az egyezség keretében elért jogorvoslat szintén kötelező az ugyanazt a gyakorlatot, kereskedőt és fogyasztót érintő esetekre. foglaltakat későbbi, ugyanazon kereskedő által elkövetett ugyanazon jogsértéssel kapcsolatban folyó jogi eljárásokban nem lehet vitatni a jogsértés jellege, és anyagi, személyes, időbeli és területi hatálya tekintetében. Abban az esetben, ha a jogsértés tartós hatásait megszüntető intézkedésekre – beleértve a jogorvoslatot is – irányuló eljárást nem a jogsértést vagy annak elmaradását megállapító jogerős határozatot kibocsátási helye szerinti tagállamban indítják, a határozatot a kapcsolódó ügyekben határozatnak a jogsértés vagy annak elmaradásának megállapítása tekintetében megdönthető vélelemnek kell minősülnie bizonyítéknak kell tekinteni. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy egy tagállamban egy jogsértés meglétéről vagy meg nem létéről hozott jogerős határozatot egy másik tagállam nemzeti bíróságához ugyanazon kereskedő ellen ugyanazon jogsértés miatt benyújtott jogorvoslati kérelem esetén elfogadott vélelemnek tekintsék. [Mód. 25]

(34)  A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az egyéni jogorvoslati eljárásokat képviseleti eljárásban hozott jogerős határozatra lehessen alapozni. Az ilyen eljárásoknak megfelelően gyors és egyszerűsített eljárások révén kell elérhetőnek lennie.

(35)  Az elévülési időre vonatkozó nemzeti szabályok nem akadályozhatják az olyan jogorvoslatra irányuló eljárásokat, amelyek a jogsértést megállapító jogerős tiltó határozaton vagy a kereskedő ezen irányelv alapján a károsult fogyasztókkal szembeni felelősségét megállapító jogerős tiltó határozaton alapulnak. A képviseleti eljárás megindítása az abban érintett fogyasztókat érintő jogorvoslat iránti eljárások felfüggesztését vagy megszakítását eredményezi. [Mód. 26]

(36)  A tiltó határozatok kibocsátására irányuló képviseleti eljárásokat sürgősséggel kell kezelni. Az ideiglenes hatályú tiltó határozatokról minden esetben gyorsított eljárásban kell dönteni a jogsértés által okozott kár vagy további kár megelőzése érdekében.

(37)  A bizonyítékok fontos szerepet játszanak annak eldöntésében, hogy egy adott gyakorlat a jog megsértésének minősül-e, fennáll-e az ismétlődés kockázata, kik a jogsértés által érintett fogyasztók, továbbá a jogorvoslat tárgyában és a képviseleti eljárás által érintett fogyasztók folyamatban lévő eljárásokról és azok végső eredményeiről való tájékoztatásáról való döntésben. A vállalkozások és a fogyasztók közötti kapcsolatokat azonban információs aszimmetria jellemzi, és elképzelhető, hogy a szükséges információkkal kizárólag a kereskedő rendelkezik, így azok a feljogosított egység számára hozzáférhetetlenné válnak. A feljogosított egységek számára ezért biztosítani kell azt a jogot, hogy az illetékes bíróságtól vagy közigazgatási hatóságtól kérjék a kereskedő kötelezését az eljáráshoz kapcsolódó, illetve a érintett fogyasztók képviseleti eljárásról való megfelelő tájékoztatásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátására, anélkül, hogy konkrétan meg kellene nevezniük az egyes bizonyítékokat. Az ilyen nyilvánosságra hozatal szükségességét, hatályát és arányosságát a képviseleti eljárást felügyelő bíróságnak vagy közigazgatási hatóságnak gondosan meg kell vizsgálnia, tekintettel a harmadik felek jogos érdekeinek védelmére, valamint az alkalmazandó uniós és nemzeti titoktartási szabályokra.

(38)  A képviseleti eljárások hatékonyságának biztosítása érdekében a jogsértő kereskedőket hatékony, visszatartó erejű és arányos szankciókkal kell sújtani a képviseleti eljárásban hozott jogerős határozatban foglaltak megsértése esetén.

(39)  Tekintettel arra, hogy a fogyasztók kollektív érdekeinek védelme miatt a képviseleti eljárások közérdekűek, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a feljogosított képviseleti egységek az eljárási költségek ne akadályozzák meg az ezen irányelv szerinti képviseleti eljárások indításában. Azonban a nemzeti jog szerinti idevonatkozó feltételekre is figyelemmel ez nem sértheti azt az elvet, hogy a képviseleti eljárás vesztes fele megtéríti a nyertes fél által viselt perköltségeket („a vesztes fizet” elv). A bíróság vagy a közigazgatási hatóság azonban nem ítéli meg a költségeket a nyertes fél részére, amennyiben azok szükségtelenül merültek fel, vagy a követeléshez képest aránytalanok voltak. [Mód. 27]

(39a)   A tagállamok biztosítják, hogy elkerülhetők legyenek a sikerdíjak, valamint hogy az ügyvédek díjazása és ennek kiszámítási módja ne ösztönözze a fogyasztók vagy bármely érdekelt fél érdekei szempontjából felesleges perindítást, amely megakadályozhatja, hogy a fogyasztók teljes körűen éljenek a képviseleti eljárások nyújtotta előnyökkel. A sikerdíjakat engedélyező tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az ilyen díjak ellenére a fogyasztók teljes körű kártérítésben részesülhessenek. [Mód. 28]

(40)  A különböző tagállamok feljogosított képviseleti egységei közötti együttműködés és információcsere, valamint a bevált gyakorlatok és tapasztalatok kicserélése hasznosnak bizonyult a határon átnyúló jogsértések kezelésében. Szükség van a kapacitásépítő és együttműködési intézkedések folytatására és kiterjesztésére nagyszámú feljogosított képviseleti egységre az egész Unióban a határokon átnyúló vonatkozású képviseleti keresetek fokozottabb alkalmazása érdekében. [Mód. 29]

(41)  A határokon átnyúló vonatkozású jogsértések hatékony kezelése érdekében biztosítani kell, hogy az egyik tagállamban előzetesen kijelölt feljogosított egységek kölcsönös elismerése révén eljárási jogképességgel rendelkezzenek képviseleti eljárás indítására egy másik tagállamban. Ezen túlmenően a különböző tagállamokból származó feljogosítot egységeknek jogosultnak kell lennie arra, hogy egyetlen képviseleti eljárásban, egyetlen fórum előtt együtt lépjenek fel, az illetékes joghatóságra vonatkozó szabályok szerint. Hatékonysági és hatásossági okokból egy feljogosított egységnek képesnek kell lennie arra, hogy képviseleti eljárásokat indítson a különböző tagállamokból származó fogyasztókat képviselő más feljogosított egységek nevében.

(41a)   Annak érdekében, hogy feltárja a határokon átnyúló képviseleti eljárások uniós szintű mechanizmusának lehetséges bevezetését, a Bizottságnak értékelnie kell a kollektív jogorvoslattal foglalkozó európai ombudsman hivatala létrehozásának lehetőségét. [Mód. 30]

(42)  Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja a különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket. Ennek megfelelően ezt az irányelvet az említett jogokkal és elvekkel összhangban kell értelmezni és alkalmazni, beleértve a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, valamint a védelemhez való jogot.

(43)  A környezetvédelmi jog tekintetében ez az irányelv figyelembe veszi a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló ENSZ-EGB-egyezményt (a továbbiakban: aarhusi Egyezmény).

(44)  Ezen irányelv célkitűzéseit, nevezetesen a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmét szolgáló képviseleti eljárási mechanizmus létrehozását annak érdekében, hogy uniószerte biztosítsák a fogyasztóvédelem magas szintjét és a belső piac megfelelő működését, nem lehet kielégítően megvalósítani kizárólag a tagállamok által hozott intézkedésekkel, hanem azok képviseleti eljárások határon átnyúló hatásai miatt uniós szinten jobban megvalósíthatóak. Az Unió ezért az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket hozhat. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(45)  A tagállamok és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával(10) összhangban a tagállamok vállalták, hogy indokolt esetben az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez az irányelv egyes elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot magyarázó egy vagy több dokumentumot mellékelnek. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó az ilyen dokumentumok megküldését indokoltnak tekinti.

(46)  Helyénvaló szabályokat megállapítani ezen irányelv időbeli alkalmazására vonatkozóan.

(47)  Ezért a 2009/22/EK irányelvet hatályon kívül kell helyezni.

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. fejezet

Tárgy, hatály és fogalommeghatározások

1. cikk

Tárgy

(1)  Ez az irányelv olyan szabályokat állapít meg, amelyek lehetővé teszik a feljogosított képviseleti egységek számára, hogy a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmét célzó képviseleti eljárásokat indítsanak, és ezáltal különösen magas szintű védelmet és az igazságszolgáltatáshoz való jogot valósítsanak meg és érvényesítsenek, ugyanakkor megfelelő biztosítékokat tartalmaznak a visszaélésszerű pereskedés elkerüléséhez. [Mód. 31]

(2)  Ez az irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy olyan rendelkezéseket tartsanak fenn vagy fogadjanak el, amelyek a feljogosított képviseleti egységek vagy állami szervek bármely más érintett személyek részére a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmét célzó egyéb eljárásjogi eszközök biztosítását célozzák nemzeti szinten. Ezen irányelv végrehajtása semmilyen körülmények között nem indokolhatja az uniós jog hatálya alá tartozó területeken a fogyasztóvédelem szintjének csökkentését. [Mód. 32]

2. cikk

Hatály

(1)  Ez az irányelv az I. mellékletben felsorolt , a fogyasztók kollektív érdekeit védőuniós jogi aktusok rendelkezéseinek a fogyasztókra széles körű hatást gyakorló, kereskedők által a fogyasztók kollektív érdekeit sértő vagy potenciálisan sértő általi megsértései miatt indított képviseleti eljárásokra alkalmazandó. Ezt az irányelvet a belföldi és a határon átnyúló jogsértésekre kell alkalmazni, beleértve azokat az esetet is, amikor a szóban forgó jogsértések a képviseleti eljárás indítása vagy lezárása előtt befejeződtek. [Mód. 33]

(2)  Ez az irányelv nem érinti azokat a szabályokat, amelyek a fogyasztók számára az uniós vagy nemzeti jog értelmében szerződéses és szerződésen kívüli jogorvoslatokat állapítanak meg.

(3)  Ez az irányelv nem érinti a nemzetközi magánjogra, különösen a bíróságok joghatóságára, a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott ítéletek elismerésére és végrehajtására, valamint a szerződéses és szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra és az alkalmazandó vonatkozó uniós szabályokat, amelyek az ezen irányelvben meghatározott képviseleti eljárásokra alkalmazandóak. [Mód. 34]

(3a)  Ez az irányelv nem érinti a nemzeti jogban előírt egyéb jogorvoslati mechanizmusokat. [Mód. 35]

(3b)  Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és az Európai Unió Alapjogi Chartájában és az emberi jogok európai egyezményében elismert elveket, különös tekintettel a tisztességes és pártatlan eljáráshoz való jogra és a hatékony jogorvoslathoz való jogra. [Mód. 36]

3. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.  fogyasztó: bármely természetes személy, aki a kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységén kívül eső célokból jár el;

1a.  „fogyasztói szervezet”: olyan csoport, amely a fogyasztók érdekeit kívánja védeni a kereskedők által elkövetett jogellenes cselekményekkel vagy mulasztásokkal szemben; [Mód. 37]

2.  kereskedő: bármely természetes személy vagy – akár magántulajdonban, akár köztulajdonban álló – jogi személy, aki vagy amely a polgári jogi szabályok keretében polgári jogi minőségében kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el, ideértve bármely olyan személyt, aki vagy amely a kereskedő nevében vagy javára jár el; [Mód. 38]

3.  fogyasztók kollektív érdekei: több fogyasztó vagy az (EU) 2016/679 rendeletben (általános adatvédelmi rendelet) meghatározott érintettek érdeke; [Mód. 39]

4.  képviseleti eljárás: a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló eljárás, amelynek az érintett fogyasztók nem részesei;

5.  gyakorlat: a kereskedő bármely cselekménye vagy mulasztása;

6.  jogerős határozat: a tagállam bírósága által hozott olyan határozat, amely ellen nem lehet fellebbezni vagy már nem lehet fellebbezni, vagy közigazgatási hatóság olyan határozata, amely már nem képezheti bírósági felülvizsgálat tárgyát;

6a.  „fogyasztóvédelmi jogszabályok”: a fogyasztók védelme érdekében elfogadott uniós és nemzeti jogszabályok. [Mód. 40]

2. fejezet

Képviseleti eljárások

4. cikk

Feljogosított képviseleti egységek [Mód. 41]

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a képviseleti eljárásokat olyan feljogosított egységek indíthassák, amelyeket a tagállamok erre a célra előzetesen kijelöltek, és amelyeket nyilvánosan hozzáférhető jegyzékbe vettek fel. A tagállamok vagy bíróságaik a 3. cikk (4) bekezdése szerinti képviseleti eljárások céljából kijelölnek területükön legalább egy feljogosított képviseleti egységet.

A tagállamok akkor nyilvánítanak feljogosítottnak valamely képviseleti szervezetet, ha az megfelel a következő feltételek mindegyikének feltételeknek: [Mód. 42]

a)  valamely tagállam jogának megfelelően hozták létre;

b)  alapító okirata vagy más szervezetirányítási dokumentuma, és a fogyasztóvédelemre és a fogyasztói érdekek előmozdítására irányuló folytatólagos tevékenysége igazolja, hogy jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó uniós jog rendelkezéseit jogi rendelkezéseket betartsák; [Mód. 43]

c)  nonprofit jellegű.

ca)  oly módon végzi tevékenységét, amely biztosítja függetlenségét a fogyasztókon kívüli más szervezetektől vagy személyektől, amelyeknek vagy akiknek érdeke fűződhet a képviseleti eljárások kimeneteléhez, különös tekintettel a piaci szereplőkre; [Mód. 44]

cb)  a szokásos ügyvédi képviseleti szerződésen túlmenően nincs pénzügyi megállapodása a panaszos ügyvédi irodájával; [Mód. 45]

cc)  belső eljárásokat alakított ki a saját maga és a finanszírozói közötti összeférhetetlenség megakadályozására; [Mód. 46]

A tagállamok rendelkeznek arról, hogy a feljogosított képviseleti egységek megfelelő módon – például honlapjukon – egyszerű és érthető nyelven nyilvánosságra hozzák, hogyan finanszírozzák saját magukat, illetve mi a szervezeti és irányítási struktúrájuk, céljuk és munkamódszereik, valamint tevékenységük.

A tagállamok rendszeresen értékelik, hogy a feljogosított képviseleti egység továbbra is megfelel-e e feltételeknek. A tagállamok biztosítják, hogy a feljogosított képviseleti egység elveszítse ezen irányelv szerinti jogállását, ha már nem felel meg az első albekezdésben felsorolt egy vagy több feltételnek.

A tagállamok létrehozzák az (1) bekezdésben felsorolt kritériumoknak megfelelő képviseleti egységek jegyzékét, és azt nyilvánosan hozzáférhetővé teszik. A tagállamok ezt a listát eljuttatják a Bizottsághoz, és szükség szerint azt frissítik.

A Bizottság nyilvánosan hozzáférhető online portálon közzéteszi a feljogosított egységek a tagállamoktól kapott jegyzékét. [Mód. 47]

(1a)  A tagállamok előírhatják, hogy az ezen irányelv hatálybalépése előtt a nemzeti jog alapján már kijelölt állami szervek jogosultak maradjanak a képviseleti egységek e cikk szerinti jogállására. [Mód. 48]

(2)  A tagállamok egy adott képviseleti eljárásra eseti alapon is kijelölhetnek egy feljogosított egységet annak kérelmére, ha megfelel az (1) bekezdésben említett feltételeknek. [Mód. 49]

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben felsorolt feltételeknek megfelelő különösen a fogyasztói szervezetek és állami a független közszférabeli szervek jogosultak legyenek a feljogosított képviseleti egység jogállására. A tagállamok egynél több tagállamból származó tagokat képviselő fogyasztói szervezeteket is kijelölhetnek feljogosított képviseleti egységként. [Mód. 50]

(4)  A tagállamok megállapíthatják azokat a szabályokat, amelyek meghatározzák, hogy mely feljogosított egységek kérhetik a 5. és 6. cikkben említett összes intézkedést, és melyek kérhetnek csak bizonyos intézkedéseket. [Mód. 51]

(5)  A feljogosított egység (1) bekezdésben említett feltételeknek való megfelelése nem sérti érinti a bíróság vagy közigazgatási hatóság azon jogát kötelességét, hogy megvizsgálja, hogy a feljogosított egység célja indokolja-e a konkrét ügyben az eljárás indítását a 4. cikkel és az 5. cikk (1) bekezdésével összhangban. [Mód. 52]

5. cikk

A fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti eljárások

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy csak a 4. cikk (1) bekezdésével összhangban feljogosított képviseleti egységek indíthassanak képviseleti eljárásokat indíthassanak a nemzeti bíróságok vagy közigazgatási hatóságok előtt, feltéve, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn az egység fő célkitűzései és az uniós jog alapján biztosított, állítólagosan megsértett jogok között, amelyek tekintetében az eljárást indították.

A kollektív fogyasztói érdekek magasabb szintű védelme érdekében a feljogosított képviseleti egységek szabadon választhatnak a nemzeti vagy uniós jogszabályok alapján rendelkezésre álló jogorvoslati eljárások közül.

A tagállamok biztosítják, hogy ugyanazon tagállam bírósága vagy közigazgatási hatósága előtt ne indítsanak másik eljárást ugyanarra a gyakorlatra, ugyanazon kereskedőre vagy ugyanazon fogyasztókra vonatkozóan. [Mód. 53]

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a az előzetesen kijelölt feljogosított képviseleti egységek – köztük az állami szervek – jogosultak legyenek képviseleti eljárások indítására a következő intézkedések érdekében: [Mód. 54]

(a)  gyakorlat jogellenes gyakorlat megszüntetésére irányuló, ideiglenes intézkedésként meghozott jogsértés megszüntetésére irányuló határozat, vagy ha a gyakorlat még nem valósult meg, de közeleg, a jogellenes gyakorlat előzetes megtiltása; [Mód. 56]

(b)  jogsértés megszüntetésére irányuló határozat, amely megállapítja, hogy a gyakorlat jogszabálysértésnek minősül, és ha szükséges, megtiltja a gyakorlatot, vagy ha a gyakorlatot még nem hajtották végre, de közeleg, a gyakorlat megtiltása.

A jogsértés megszüntetésére irányuló határozat kérelmezése érdekében a feljogosított képviseleti egységeknek nem kell megszerezniük az érintett fogyasztók megbízását, vagy és bizonyítékot szolgáltatniuk az érintett fogyasztók ért tényleges veszteségről vagy kárról, illetve a kereskedő szándékosságáról vagy gondatlanságáról. [Mód. 55]

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a feljogosított képviseleti egységek jogosultak legyenek olyan képviseleti eljárásokat indítani, amelyek a jogsértés tartós hatásainak megszüntetését célozzák. Ezeket az intézkedéseket minden olyan jogerős határozat alapján kérni lehet, amely megállapítja, hogy a gyakorlat az I. mellékletben felsorolt uniós jogi aktusok fogyasztók kollektív érdekeit sértő megsértésének minősül, beleértve a (2) bekezdés b) pontjában említett jogsértés megszüntetésére irányuló jogerős határozatot is. [Mód. 57]

(4)  A 4. cikk (4) bekezdés sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy a feljogosított egységek egyetlen képviseleti eljárásban kérhessék a jogsértés tartós hatásainak megszüntetésére irányuló intézkedéseket és a (2) bekezdésben említett intézkedéseket. [Mód. 58]

5a. cikk

A kollektív jogorvoslati keresetek nyilvántartása

(1)  A tagállamok létrehozhatják a képviseleti eljárások nemzeti nyilvántartását, amely elektronikus úton és/vagy egyéb módon díjmentesen elérhető az érdekelt felek számára.

(2)  A nyilvántartásokat közzétevő weboldalak átfogó és objektív tájékoztatást nyújtanak a kártérítés megszerzésére rendelkezésre álló módszerekről – beleértve a peren kívüli egyezségeket is –, valamint a folyamatban lévő képviseleti eljárásokról.

(3)  A nemzeti nyilvántartásokat össze kell kapcsolni. Az (EU) 2017/2394 rendelet 35. cikkét kell alkalmazni. [Mód. 59]

6. cikk

Jogorvoslati intézkedések

(1)  A 5. cikk (3) bekezdés alkalmazásában a tagállamok biztosítják, hogy a feljogosított képviseleti egységek jogosultak legyenek képviseleti eljárások indítására olyan jogorvoslati határozat érdekében, amely a kereskedő számára előírják többek között a kártérítést, a javítást, a cserét, az árcsökkentést, a szerződés megszüntetését vagy adott esetben a kifizetett ár visszatérítését. A tagállamok előírhatják – vagy nem – a meghatalmazást az érintett fogyasztók részéről a megállapító vagy a jogorvoslati határozat meghozatala előtt. [Mód. 60]

Amennyiben egy tagállam nem írja elő az egyéni fogyasztó meghatalmazását a képviseleti eljáráshoz való csatlakozás feltételeként, a szóban forgó tagállam ugyanakkor lehetővé teheti, hogy az eljárás helye szerinti tagállamban szokásos lakóhellyel nem rendelkező magánszemélyek részt vehessenek a képviseleti eljárásban, amennyiben az adott határidőn belül egyértelmű meghatalmazást adnak a képviseleti eljárásban való részvételre. [Mód. 61]

A feljogosított képviseleti egységnek egységeknek a nemzeti jogban foglaltak foglatak szerint minden szükséges elegendő információt át kell adnia szolgáltatnia az intézkedés alátámasztásához, beleértve a cselekvés által érintett fogyasztók leírását, valamint a megoldandó ténybeli és jogi kérdéseket. [Mód. 62]

(2)  Az (1) bekezdéstől eltérve, a tagállamok felhatalmazhatnak egy bíróságot vagy közigazgatási hatóságot arra, hogy jogorvoslati határozat helyett a kereskedő az I. mellékletben felsorolt uniós jogi aktusok megsértésével kárt szenvedett fogyasztók felé fennálló felelősségét megállapító határozatot hozzon kellően indokolt esetekben, amennyiben az érintett fogyasztókat érő egyéni sérelem jellege miatt az egyéni jogorvoslat számszerűsítése bonyolult. [Mód. 63]

(3)  A (2) bekezdés nem alkalmazandó amennyiben:

a)  a jogsértés által érintett fogyasztók azonosíthatók és ugyanazon gyakorlat okozta hasonló sérelmet szenvedtek egy időszak vagy egy vásárlás során. Ilyen esetekben az egyes érintett fogyasztóktól származó meghatalmazás nem képezi a kereset benyújtásának feltételét. A jogorvoslatot az érintett fogyasztóknak kell címezni;

b)  a fogyasztók kis mértékű veszteséget szenvedtek el, és aránytalan lenne a jogorvoslat megosztása közöttük. Ilyen esetekben a tagállamok biztosítják, hogy az érintett fogyasztóktól származó meghatalmazás ne legyen feltétel. A jogorvoslatot a fogyasztók kollektív érdekeit szolgáló közérdekű célra kell fordítani. [Mód. 64]

(4)  Az (1), (2) és (3) bekezdés szerinti jogerős határozatba foglat jogorvoslat nem érinti az érintett fogyasztók uniós vagy nemzeti jog szerinti bármely esetleges további jogorvoslati jogát. A jogerő elvét tiszteletben kell tartani e rendelkezés alkalmazása során. [Mód. 65]

(4a)  A jogorvoslati intézkedések célja, hogy veszteségeikért teljes kártérítést biztosítsanak az érintett fogyasztók részére. Amennyiben a kártérítést követően még fennmarad összeg, a bíróság dönt annak kifizetéséről. A fennmaradó összegek nem kerülhetnek a feljogosított képviseleti egységhez vagy a kereskedőhöz. [Mód. 66]

(4b)  Különösen kerülendő a büntető kártérítés, amelynek következtében a felperes az elszenvedett kár mértékét meghaladó kártérítésben részesül. A kollektív károkozással járó helyzetben kárt szenvedett fogyasztóknak megítélt kártérítés nem haladhatja meg a kereskedő által az alkalmazandó nemzeti vagy uniós jognak megfelelően a tényleges egyéni kár fedezésére fizetendő összeget. [Mód. 67]

7. cikk

Finanszírozás A képviseleti kereset elfogadhatósága [Mód. 68]

(1)  A 6. cikk (1) bekezdésében említett, jogorvoslatot igénylő feljogosított képviseleti egység egységnek az eljárás korai az összeférhetetlenség kizárásának bizonyítékaként a kereset legkorábbi szakaszában be kell nyújtania a bíróságnak vagy a közigazgatási hatóságnak egy teljes pénzügyi áttekintést, amely felsorolja a tevékenységéhez általában használt összes finanszírozási forrást és az eljáráshoz felhasznált pénzeszközöket pénzeszközök forrását. Bizonyítania kell, hogy elegendő pénzügyi forrással rendelkezik ahhoz, hogy az érintett fogyasztók érdekeit képviselje, és hogy a kereset sikertelensége esetén minden abból adódó költséget fedezni tudjon. [Mód. 69]

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy olyan esetekben, amikor a jogorvoslaté érdekében indított képviseleti eljárást harmadik fél finanszírozza, a harmadik fél számára tilos legyen:A képviseleti keresetet a nemzeti bíróság elfogadhatatlannak nyilváníthatja, ha megállapítja, hogy a harmadik fél által nyújtott finanszírozás célja: [Mód. 70]

a)  a feljogosított képviseleti egység döntéseinek befolyásolása valamely képviseleti eljárással összefüggésben, beleértve a képviseleti eljárások kezdeményezését és a peren kívüli egyezségeket is; [Mód. 71]

b)  olyan alperessel szembeni kollektív eljáráshoz finanszírozást nyújtani, aki a finanszírozás biztosítójának versenytársa vagy akinek a finanszírozás biztosítója eltartottja;

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a bíróságok és a közigazgatási hatóságok felhatalmazást kapjanak az (2) bekezdésben említett körülmények vizsgálatára, és ennek megfelelően előírják a feljogosított egység számára a megfelelő finanszírozás elutasítását, és amennyiben szükséges, egyedi ügyben elutasítsák a feljogosított egység jogállását.a képviseleti eljárás elfogadhatóságának megállapításakor, vagy – ha a körülmények csak ezt teszik lehetővé – a bírósági eljárás egy későbbi szakaszában megvizsgálják az összeférhetetlenség (1) bekezdés szerinti kizárhatóságát és a (2) bekezdésben említett körülményeket. [Mód. 72]

(3a)  A tagállamok azt is biztosítják, hogy a bíróság vagy közigazgatási hatóság hatáskörrel rendelkezzen a nyilvánvalóan megalapozatlan ügyek az eljárás lehető legkorábbi szakaszában történő elutasítására. [Mód. 73]

7a. cikk

A „vesztes fizet” elve

A tagállamok biztosítják, hogy a kollektív jogorvoslati keresetet elveszítő fél a nemzeti jogban előírt feltételek mellett megtérítse a nyertes fél által viselt perköltségeket. A bíróság vagy a közigazgatási hatóság azonban nem ítéli meg a költségeket a nyertes fél részére, amennyiben azok szükségtelenül merültek fel, vagy a követeléshez képest aránytalanok voltak. [Mód. 74]

8. cikk

Peren kívüli egyezség

(1)  A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy egy feljogosított képviseleti egység és egy kereskedő, akik a kereskedő állítólagosan jogellenes gyakorlata által érintett fogyasztók jogorvoslati ügyében egyezséget értek el, közösen kérhetik a bíróságot vagy közigazgatási hatóságot, hogy hagyja jóvá azt. Az ilyen kérelmet a bíróságnak vagy közigazgatási hatóságnak csak abban az esetben kell elfogadnia, ha ugyanazon tagállam bírósága vagy közigazgatási hatósága előtt nincs folyamatban más képviseleti eljárás ugyanazon kereskedő és ugyanazon gyakorlat tekintetében. [Mód. 75]

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a bíróság vagy a közigazgatási hatóság a képviseleti eljárások során a velük történő konzultációt követően bármikor felhívhatja a feljogosított egységet és az alperest, hogy észszerű határidőn belül jussanak egyezségre a jogorvoslattal kapcsolatban.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy az a bíróság vagy közigazgatási hatóság, amely a 6. cikk (2) bekezdésében említett jogerős megállapító határozatot hozta, jogosult legyen arra, hogy a képviseleti eljárásban érintett feleket felkérje arra, hogy észszerű határidőn belül jussanak egyezségre a fogyasztók számára e jogerős határozat alapján nyújtandó jogorvoslatról.

(4)  Az (1), (2) és (3) bekezdésben említett egyezségeket a bíróság vagy közigazgatási hatóság megvizsgálja. A bíróság vagy közigazgatási hatóság értékeli az egyezség jogszerűségét és méltányosságát, figyelembe véve valamennyi fél jogait és érdekeit, beleértve az érintett fogyasztókat is.

(5)  Ha a kitűzött határidőn belül nem érik el a (2) bekezdésben említett egyezséget, vagy az elért egyezséget nem hagyják jóvá, a bíróság vagy közigazgatási hatóság folytatja a képviseleti eljárást.

(6)  Az érintett egyéni fogyasztók számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy elfogadják vagy elutasítsák az (1), (2) és (3) bekezdésben említett egyezségek kötelező erejét magukra nézve. A (4) bekezdéssel összhangban jóváhagyott egyezség útján szerzett jogorvoslat az összes fél számára kötelező erejű, és nem érinti az érintett fogyasztók uniós vagy nemzeti jog szerinti bármely esetleges további jogorvoslati jogát. [Mód. 76]

9. cikk

Tájékoztatás a képviseleti eljárásokkal kapcsolatban

(-1)  A tagállamok biztosítják, hogy a képviseleti egységek:

a)  tájékoztassák a fogyasztókat az uniós jog értelmében vélelmezett jogsértésről és arról a szándékról, hogy végzésért kell folyamodni vagy kártérítési kereset kell indítani;

b)  előzetesen tájékoztassák a fogyasztókat a perhez való csatlakozás lehetőségéről annak biztosítása érdekében, hogy az idevonatkozó dokumentumokat és az eljáráshoz szükséges egyéb információkat megtartsák;

c)  adott esetben tájékoztatást nyújtsanak a további lépésekről és az esetleges jogi következményekről. [Mód. 77]

(1)  A Amennyiben egy egyezség vagy jogerős határozat olyan fogyasztók javát szolgálja, akik esetleg nem tudnak róla, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a bíróság vagy a közigazgatási hatóság a vesztes fél vagy mindkét fél jogsértő kereskedő számára előírja, hogy a az 5. és 6. cikkben említett intézkedéseket tartalmazó jogerős határozatokról valamint a 8. cikk cikkben említett jóváhagyott egyezségekről az ügy körülményeinek megfelelően és meghatározott határidőn belül tájékoztassa saját költségükre tájékoztassák az érintett fogyasztókat beleértve adott esetben az összes érintett fogyasztó egyenkénti értesítését is. A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a tájékoztatási kötelezettség nyilvánosan és könnyen hozzáférhető weboldalon keresztül is teljesíthető legyen. [Mód. 78]

(1a)  A 7. cikkben megállapított elvvel összhangban a pervesztes fél viseli a fogyasztók tájékoztatásának költségét. [Mód. 79]

(2)  Az (1) bekezdésben említett tájékoztatásnak érthető nyelven tartalmaznia kell a képviseleti eljárás tárgyát, jogi következményeit és adott ügyben az érintett fogyasztók által teendő későbbi lépéseket. A tájékoztatás módját és határidejét a bírósággal vagy a közigazgatási hatósággal egyeztetve kell kialakítani. [Mód. 80]

(2a)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy amennyiben egy keresetet egy bíróság elfogadhatónak nyilvánított, a fogyasztók számára hozzáférhető módon, nyilvános weboldal útján online módon vagy adathordozón rendelkezésre álljanak az információk a soron következő, folyamatban lévő és lezárt kollektív eljárásokról. [Mód. 81]

(2b)  A tagállamok biztosítják, hogy a feljogosított egységek a keresetekről szóló tájékoztatása tényszerű legyen, és figyelembe vegye a fogyasztók a tájékoztatáshoz fűződő jogát, valamint az alperesek reputációs jogait és az üzleti titoktartáshoz való jogot. [Mód. 82]

10. cikk

A jogerős határozatok hatásai

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási hatóság vagy bíróság fogyasztók kollektív érdekeit sértő jogsértést megállapító jogerős határozata, beleértve a az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett jogsértés megszüntetésre irányuló jogerős határozatot is, az említett jogsértést jogsértés meglétét vagy meg nem létét kétséget kizáróan megállapítónak megállapító bizonyítéknak minősüljön a nemzeti bíróságaik előtt ugyanazon jogsértés tények miatt ugyanazon kereskedő ellen indított bármely más eljárás céljából, azzal a kitétellel, hogy ugyanazon káresetre nem lehet kétszer kártérítést nyújtani. [Mód. 83]

(2)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a másik tagállamban hozott, az (1) bekezdésben említett jogerős határozatot a nemzeti bíróságok vagy közigazgatási hatóságok legalább bizonyítéknak tekintsék megdönthető vélelemnek a jogsértés megtörténte szempontjából. [Mód. 84]

(2a)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy egy tagállamban egy jogsértés meglétéről vagy meg nem létéről hozott jogerős határozatot egy másik tagállam nemzeti bíróságához ugyanazon kereskedő ellen ugyanazon jogsértés miatt benyújtott jogorvoslati kérelem esetén elfogadott vélelemnek tekintsék. [Mód. 85]

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a 6. cikk (2) bekezdésében említett jogerős megállapító határozat minősüljön megdönthetlennek a kereskedő által a károsult fogyasztókkal szemben az elkövetett jogsértés miatt megállapított felelőssége tekintetében bármely olyan eljárás céljából, amely a nemzeti bíróságaik előtti jogorvoslatra irányul az adott jogsértés tekintetében. A tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztók által egyénileg benyújtott ilyen jogorvoslati kereseteket megfelelő és egyszerűsített eljárásokban bírálják el. A tagállamokat arra ösztönzik, hogy egyrészt hozzanak létre a jogorvoslati intézkedésekre vonatkozó valamennyi végleges határozatot tartalmazó adatbázist, amely megkönnyítheti a többi jogorvoslati intézkedés lefolytatását, másrészt hogy osszák meg egymás között a bevált gyakorlatokat. [Mód. 86]

11. cikk

Elévülési idő felfüggesztése

A tagállamok a nemzeti joggal összhangban biztosítják, hogy a az 5. és 6. cikkben említett képviseleti eljárás megindítása felfüggessze vagy megszakítsa az érintett fogyasztókat személyeket érintő jogorvoslati intézkedések elévülését, amennyiben az érintett jogokra az uniós vagy a nemzeti jog értelmében elévülési idő vonatkozik. [Mód. 87]

12. cikk

Sürgősség

(1)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 5. és 6. cikkben említett képviseleti eljárásokat kellő gyorsasággal kezeljék.

(2)  Az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett, ideiglenes intézkedés formájában hozott, jogsértés megszüntetésére irányuló határozat érdekében indított képviseleti eljárásokat sürgősséggel kell lefolytatni.

13. cikk

Bizonyítás

A tagállamok biztosítják, hogy olyan feljogosított egység az egyik fél kérelmére, amely észszerűen elérhető tényeket és bizonyítékokat , elegendő bizonyítékot és érdemi magyarázatot mutat be álláspontjának alátámasztására a képviseleti eljárásban és jelzi, hogy az alperes a másik fél birtokában további konkrét és egyértelmű bizonyítékok találhatóak, a bíróság vagy közigazgatási hatóság a nemzeti eljárási szabályoknak megfelelően elrendelheti, hogy ez a fél az alperes – az alkalmazandó uniós és nemzeti titoktartási szabályokra is figyelemmel – az ilyen bizonyítékot az észszerűen rendelkezésre álló tények alapján a lehető legszűkebben értelmezve bemutassa. Az utasításnak megfelelőnek és arányosnak kell lennie az adott ügyben, és nem okozhatja az egyensúly megbomlását a két érintett fél között. [Mód. 88]

A tagállamok biztosítják, hogy a bíróságok az arányos mértékre korlátozzák a bizonyítékok feltárását. Annak megállapítása érdekében, hogy a feljogosított képviseleti egység által kért feltárás arányos-e, a bíróság figyelembe veszi valamennyi érintett fél jogos érdekét, nevezetesen azt, hogy a bizonyítékok feltárására irányuló kérelmet milyen mértékben támasztják alá tények és bizonyítékok, valamint hogy a feltárni kért bizonyíték bizalmas információkat tartalmaz-e. [Mód. 89]

A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti bíróságok hatáskörrel rendelkezzenek az olyan információkat tartalmazó bizonyítékok feltárásának elrendelésére, amelyeket a kártérítési kereset szempontjából fontosnak ítélnek. [Mód. 90]

14. cikk

Szankciók

(1)  A tagállamok megállapítják a képviseleti eljárásban hozott jogerős határozatban foglaltak megszegése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést megtesznek azok érvényesítése érdekében. Az elrendelt szankcióknak hatásosnak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy szankcióként ki lehessen szabni egyebek mellett pénzbírságokat is. [Mód. 91]

(3)  A pénzbírságokból származó bevételek elosztásáról való döntés során a tagállamoknak figyelembe kell venniük a fogyasztók általános érdekeit kollektív érdekeket. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a bevételeket egy alaphoz rendelik, amelyet a képviseleti eljárások finanszírozása céljából hoznak létre. [Mód. 92]

(4)  A tagállamok az (1) bekezdésben említett rendelkezésekről legkésőbb [az irányelv átültetésére előírt határidő végéig], minden későbbi módosításukról pedig haladéktalanul értesítik a Bizottságot.

15. cikk

A feljogosított képviseleti egységeknek nyújtott támogatás [Mód. 93]

(1)  A 7. cikkel összhangban a tagállamokat arra kell ösztönözni, hogy biztosítsák, hogy a feljogosított képviseleti egységeknek elegendő fedezet álljon rendelkezésre a képviseleti eljárásokhoz. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket z igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítéséhez – különösen például az alkalmazandó bírósági vagy igazgatási díjak korlátozása, adott esetben a költségmentességre való jogosultság biztosítása, vagy e célból állami finanszírozás biztosítása révén - annak biztosítása érdekében, és biztosítják, hogy a képviseleti eljárások költségei ne képezzenek pénzügyi akadályt a feljogosított egységek számára, hogy azok hatékonyan gyakorolhassák a az 5. és 6. cikkben említett jogaikat. [Mód. 94]

(1a)  A tagállamok strukturális támogatást biztosítanak az ezen irányelv értelmében feljogosított egységként eljáró szervek számára. [Mód. 95]

(2)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy azokban az esetekben, amikor a feljogosított egységek kötelesek tájékoztatni az érintett fogyasztókat a folyamatban lévő képviseleti eljárásokról, az eljárás sikere esetén a kereskedőtől vissza lehessen igényelni a kapcsolódó költségeket.

(3)  A tagállamok és a Bizottság támogatják és elősegítik a feljogosított egységek együttműködését, valamint a határon átnyúló és belföldi jogsértések rendezésével kapcsolatos legjobb gyakorlatok és tapasztalatok cseréjét és terjesztését.

15a. cikk

Jogi képviselet és díjak

A tagállamok biztosítják, hogy az ügyvédek díjazása és annak kiszámítási módja ne ösztönözze a bármely fél érdekeinek szempontjából szükségtelen pereskedést. A tagállamok megtiltják a sikerdíjakat. [Mód. 96]

16. cikk

Határon átnyúló képviseleti tevékenységek

(1)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy bármely, a valamely tagállamban a 4. cikk (1) bekezdésével összhangban előzetesen kijelölt feljogosított képviseleti egység az ott említett, nyilvánosan hozzáférhető jegyzék bemutatása esetén más tagállam bíróságaihoz vagy közigazgatási hatóságaihoz is fordulhasson. A bíróságok vagy közigazgatási hatóságok elbírálhatják a feljogosított képviseleti egység eljárásindítási jogosultságát, és jogukban áll megvizsgálni, jogosultságának bizonyítékaként elfogadják ezt a jegyzéket, de ez nem érinti azon jogukat, hogy megvizsgálhassák, hogy a feljogosított képviseleti egység célja indokolja-e azt, hogy az egység az adott ügyben eljárást indítson. [Mód. 97]

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a jogsértés különböző tagállamok fogyasztóit érinti vagy valószínűsíthetően érinti, több tagállamból származó eltérő feljogosított egységek indíthatnak képviseleti eljárását valamely tagállam illetékes bírósága vagy közigazgatási hatósága előtt a különböző tagállamokból származó fogyasztók kollektív érdekeinek védelme érdekében, együttesen eljárva vagy egyetlen feljogosított egység által képviselve.

(2a)  Az a tagállam, ahol kollektív jogorvoslatra kerül sor, a tagállamban lakóhellyel rendelkező fogyasztóktól felhatalmazást kérhet. A határon átnyúló ügyek esetén a tagállam a másik tagállamban lakóhellyel rendelkező fogyasztóktól felhatalmazást kér. Ebben az esetben a felhatalmazást adó, egy másik tagállamban lakóhellyel rendelkező fogyasztók konszolidált listáját az eljárás kezdetekor el kell juttatni a bírósághoz vagy a közigazgatási hatósághoz, valamint az alpereshez. [Mód. 98]

(3)  A határon átnyúló képviseleti eljárások esetében és a nemzeti jogszabályok alapján más szervezetek számára biztosított jogok sérelme nélkül a tagállamok közlik a Bizottsággal az előzetesen kijelölt feljogosított egységek jegyzékét. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot e feljogosított egységek nevéről és céljáról. A Bizottság nyilvánosságra hozza és naprakészen tartja ezt az információt.

(4)  Ha egy tagállam, a Bizottság vagy a kereskedő aggályokat fogalmaz meg azzal kapcsolatban, hogy egy feljogosított képviseleti egység megfelel-e a 4. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek, az egységet kijelölő tagállam kivizsgálja az aggályokat, és adott esetben visszavonja a kijelölést, amennyiben egy vagy több feltétel nem teljesül. [Mód. 99]

16a. cikk

Nyilvántartás

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az érintett illetékes nemzeti hatóságok a nyilvánosság számára hozzáférhető nyilvántartást hozzanak létre a jogellenes cselekményekről, amelyek jogsértés megszüntetésére irányuló rendelkezés hatálya alá tartoznak ezen irányelv rendelkezései értelmében. [Mód. 100]

3. fejezet

Záró rendelkezések

17. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 2009/22/EU irányelv [ ezen irányelv alkalmazásának kezdőnapja] -tól/-től hatályát veszti a 20. cikk (2) bekezdés sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásoknak kell tekinteni, és a II. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.

18. cikk

Nyomon követés és értékelés

(1)  Legkorábban öt évvel ezen irányelv alkalmazásának kezdőnapját követően a Bizottság elvégzi ezen irányelv értékelését, és az értékelés főbb megállapításairól jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. Az értékelést a Bizottság minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatása szerint kell elvégezni. A jelentésben a Bizottság különösen az irányelv 2. cikkében és I. mellékletében meghatározott hatályát értékeli.

(2)  Legkésőbb az ezen irányelv hatálybalépését követő egy éven belül a Bizottság értékeli, hogy a légi és a vasúti utasok jogaira vonatkozó szabályok az ezen irányelvben előírtakhoz hasonló mértékben védik-e a fogyasztók jogait. Amennyiben ez az eset áll fenn, a Bizottság megfelelő javaslatokat kíván tenni, amelyek különösen az I. melléklet 10. és 15. pontjában említett aktusok ezen irányelv 2. cikkében meghatározott hatálya alól való kivonásából állhatnak. [Mód. 101]

(3)  A tagállamok évente, először legkésőbb 4 évvel ezen irányelv alkalmazásának kezdőnapját követően a Bizottság rendelkezésére bocsátják az (1) bekezdésben említett jelentés elkészítéséhez szükséges alábbi információkat:

a)  az ezen irányelv alapján a közigazgatási és igazságügyi hatóságoknál indított képviseleti eljárások száma;

b)  az eljárásokat indító feljogosított egység típusa;

c)  a képviseleti eljárásokban kezelt jogsértés típusa, a képviseleti eljárások felei és a képviseleti eljárás által érintett gazdasági ágazat;

d)  az eljárás időtartama a kereset benyújtásától az 5. cikkben említett jogsértés megszüntetésére irányuló jogerős határozatok vagy a 6. cikkben említett jogorvoslati vagy megállapító határozatok elfogadásáig, vagy a 8. cikkben említett egyezség jogerős jóváhagyásáig terjed;

e)  a képviseleti eljárások eredményei;

f)  a 15. cikk (3) bekezdésében említett, az együttműködésben és a bevált gyakorlatok cseréjében részt vevő feljogosított egységek száma.

18a. cikk

Felülvizsgálati záradék

A 16. cikk sérelme nélkül a Bizottság felméri, hogy a határokon átnyúló képviseleti eljárásokat uniós szinten lehetne-e a legjobban kezelni egy a kollektív jogorvoslatokkal foglalkozó európai ombudsman intézményének létrehozásával. Legkésőbb három évvel ezen irányelv hatálybalépését követően a Bizottság jelentést készít erről, és azt benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, adott esetben az erre vonatkozó javaslattal együtt. [Mód. 102]

19. cikk

Átültetés

(1)  A tagállamok legkésőbb [ezen irényelv hatálybalépésének napjától számított 18 hónap]-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

A tagállamok ezeket a rendelkezéseket [az átültetési határidő után 6 hónappal] alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

20. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1)  A tagállamok az ezen irányelvet átültető törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket alkalmazzák olyan jogsértésekre, amelyek [ezen irányelv alkalmazásának kezdőnapja] után kezdődtek.

(2)  A tagállamok a 2009/22/EK irányelv átültető törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket alkalmazzák olyan jogsértésekre, amelyek [ezen irányelv alkalmazásának kezdőnapja] előtt kezdődtek.

21. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

22. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I. MELLÉKLET

A 2. CIKK (1) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT UNIÓS JOGI RENDELKEZÉSEK FELSOROLÁSA

(1)  A Tanács 85/374/EGK irányelve (1985. július 7.) a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről (HL L 210., 1985.8.7., 29. o.)(11).

(2)  A Tanács 93/13/EGK irányelve (1993. április 5.) a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről (HL L 95., 1993.4.21., 29. o.).

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 98/6/EK irányelve (1998. február 16.) a fogyasztóknak kínált termékek árának feltüntetésével kapcsolatos fogyasztóvédelemről szóló (HL L 80., 1998.3.18., 27. o.).

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 1999/44/EK irányelve (1999. május 25.) a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól (HL L 171., 1999.7.7., 12. o.).

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, jogi vonatkozásairól („elektronikus kereskedelemről szóló irányelv”) (HL L 178., 2000.7.17., 1. o.).

(6)  Az Európai Parlament és a Tanács 2001/83/EK irányelve (2001. november 6.) az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről: 86–100. cikk (HL L 311., 2001.11.28., 67. o.).

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002/22/EK irányelve (2002. március 7.) az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról („egyetemes szolgáltatási irányelv”) (HL L 108., 2002.4.24., 51. o.).

(8)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002/58/EK irányelve (2002. július 12.) az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről (Elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) (HL L 201., 2002.7.31., 37. o.): 13. cikk.

(9)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002/65/EK irányelve (2002. szeptember 23.) a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról (HL L 271., 2002.10.9., 16. o.).

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 261/2004/EK rendelete (2004. február 11.) a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 46., 2004.2.17., 1. o.).

(11)  Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve (2005. május 11.) a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól (HL L 149., 2005.6.11., 22. o.).

(12)  Az Európai Parlament és a Tanács 1107/2006/EK rendelete (2006. július 5.) a légi járműveken utazó fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek jogairól (HL L 204., 2006.7.26., 1. o.).

(13)  Az Európai Parlament és a Tanács 2006/114/EK irányelve (2006. december 12.) a megtévesztő és összehasonlító reklámról (HL L 376., 2006.12.27., 21. o.): 1. cikk, 2. cikk c) pontja és 4–8. cikk.

(14)  Az Európai Parlament és a Tanács 2006/123/EK irányelve (2006. december 12.) a belső piaci szolgáltatásokról (HL L 376., 2006.12.27., 36. o.).

(15)  Az Európai Parlament és a Tanács 1371/2007/EK rendelete (2007. október 23.) a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről (HL L 315., 2007.12.3., 14. o.).

(16)  Az Európai Parlament és a Tanács 2008/48/EK irányelve (2008. április 23.) a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 133., 2008.5.22., 66. o.).

(17)  Az Európai Parlament és a Tanács 1008/2008/EK rendelete (2008. szeptember 24.) a Közösségben a légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályokról (HL L 293., 2008.10.31., 3. o.): 22., 23. és 24. cikk.

(18)  Az Európai Parlament és a Tanács 1272/2008/EK rendelete (2008. december 16.) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról (HL L 353., 2008.12.31., 1. o.).

(19)  Az Európai Parlament és a Tanács 2008/122/EK irányelve (2009. január 14.) a szálláshelyek időben megosztott használati jogára, a hosszú távra szóló üdülési termékekre, ezek viszontértékesítésére és cseréjére vonatkozó szerződések egyes szempontjai tekintetében a fogyasztók védelméről (HL L 33., 2009.2.3., 10. o.).

(20)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/72/EK irányelve (2009. július 13.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 211., 2009.8.14., 55. o.).

(21)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/73/EK irányelve (2009. július 13.) a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 211., 2009.8.14., 94. o.).

(22)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/65/EK irányelve (2009. július 13.) az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 302., 2009.11.17., 32. o.).

(23)  Az Európai Parlament és a Tanács 924/2009/EK rendelete (2009. szeptember 16.) a Közösségben történő határokon átnyúló fizetésekről és a 2560/2001/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 266., 2009.10.9., 11. o.).

(24)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/110/EK irányelve (2009. szeptember 16.) az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról, valamint a 2000/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 267., 2009.10.10., 7. o.).

(25)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/125/EK irányelve (2009. október 21.) az energiával kapcsolatos termékek környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról (HL L 285., 2009.10.31., 10. o.).

(26)  Az Európai Parlament és a Tanács 1222/2009/EK rendelete (2009. november 25.) a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság és más lényeges paraméterek tekintetében történő címkézéséről (HL L 342., 2009.12.22., 46. o.).

(27)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelve (2009. november 25.) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II), (HL L 335., 2009.12.17., 1. o.): 183., 184., 185. és 186. cikk

(28)  Az Európai Parlament és a Tanács 2010/13/EU irányelve (2010. március 10.) a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról (Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) (HL L 95., 2010.4.15., 1. o.): 9., 10., 11. és 19–26. cikk.

(29)  Az Európai Parlament és a Tanács 2010/31/EU irányelve (2010. május 19.) az épületek energiahatékonyságáról (HL L 153., 2010.6.18., 13. o.).

(30)  Az Európai Parlament és a Tanács 66/2010/EK rendelete (2009. november 25.) az uniós ökocímkéről (HL L 27., 2010.1.30., 1. o.).

(31)  Az Európai Parlament és a Tanács 1177/2010/EU rendelete (2010. november 24.) a tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevő utasok jogairól, valamint a 2006/2004/EK rendelet módosításáról (HL L 334., 2010.12.17., 1. o.).

(32)  Az Európai Parlament és a Tanács 181/2011/EU rendelete (2011. február 16.) az autóbusszal közlekedő utasok jogairól és a 2006/2004/EK rendelet módosításáról (HL L 55., 2011.2.28., 1. o.).

(33)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011/24/EU irányelve (2011. március 9.) a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről (HL L 88., 2011.4.4., 45. o.).

(34)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011/61/EU irányelve (2011. június 8.) az alternatívbefektetésialap-kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és a 2009/65/EK irányelv, továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 174., 2011.7.1., 1. o.).

(35)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelve (2011. október 25.) a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 304., 2011.11.22., 64. o.).

(36)  Az Európai Parlament és a Tanács 1169/2011/EU rendelete (2011. október 25.) a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről, (HL L 304., 2011.11.22., 18. o.).

(37)  Az Európai Parlament és a Tanács 260/2012/EU rendelete (2012. március 14.) az euroátutalások és -beszedések technikai és üzleti követelményeinek megállapításáról és a 924/2009/EK rendelet módosításáról (HL L 94., 2012.3.30., 22. o.).

(38)  Az Európai Parlament és a Tanács 531/2012/EU rendelete (2012. június 13.) az Unión belüli nyilvános mobilhírközlő hálózatok közötti barangolásról (roaming) (HL L 172., 2012.6.30., 10. o.).

(39)  Az Európai Parlament és a Tanács 2012/27/EU irányelve (2012. október 25) az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 315., 2012.11.14., 1. o.).

(40)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013/11/EU irányelve (2013. május 21.) a fogyasztói jogviták alternatív rendezéséről (HL L 165., 2013.6.18., 63. o.): 13. cikk.

(41)  Az Európai Parlament és a Tanács 524/2013/EU rendelete (2013. május 21.) a fogyasztói jogviták online rendezéséről (fogyasztói online vitarendezési rendelet) (HL L 165., 2013.6.18., 1. o.): 14. cikk.

(42)  Az Európai Parlament és a Tanács 345/2013/EU rendelete (2013. április 17.) az európai kockázatitőke-alapokról (HL L 115., 2013.4.25., 1. o.).

(43)  Az Európai Parlament és a Tanács 346/2013/EU rendelete (2013. április 17.) az európai szociális vállalkozási alapokról (HL L 115., 2013.4.25., 18. o.).

(44)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/17/ЕU irányelve (2014. február 4.) a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 60., 2014.2.28., 34. o.): a 10., 11., 13., 14., 15., 16., 17., 18., 21., 22. és a 23. cikk, a X. fejezet és az I. és II. melléklet.

(45)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.).

(46)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/92/EU irányelve (2014. július 23.) a fizetési számlákhoz kapcsolódó díjak összehasonlíthatóságáról, a fizetésiszámla-váltásról és az alapszintű fizetési számla nyitásáról, illetve használatáról (HL L 257., 2014.8.28., 214. o.): 3–18. cikk és a 20. cikk (2) bekezdése.

(47)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2302 irányelve (2015. november 25.) az utazási csomagokról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításról, továbbá a 90/314/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 326., 2015.12.11., 1. o.).

(48)  Az Európai Parlament és a Tanács 1286/2014/EU rendelete (2014. november 26.) a lakossági befektetési csomagtermékekkel, illetve biztosítási alapú befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokról (HL L 352., 2014.12.9., 1. o.).

(49)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/760 rendelete (2015. április 29.) az európai hosszú távú befektetési alapokról (HL L 123., 2015.5.19., 98. o.).

(50)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2366 irányelve (2015. november 25.) a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és a 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 337., 2015.12.23., 35. o.).

(51)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2120 rendelete (2015. november 25.) a nyílt internet-hozzáférés megteremtéséhez szükséges intézkedések meghozataláról, továbbá az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22/EK irányelv és az Unión belüli nyilvános mobilhírközlő hálózatok közötti barangolásról (roaming) szóló 531/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 310., 2015.11.26., 1. o.).

(52)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/97 irányelve (2016. január 20.) a biztosítási értékesítésről (átdolgozás) (HL L 26., 2016.2.2., 19. o.).

(53)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).

(54)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2341 irányelve (2016. december 14.) a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről (HL L 354., 2016.12.23., 37. o.).

(55)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1128 rendelete (2017. június 14.) az online tartalomszolgáltatásoknak a belső piacon való, határokon átnyúló hordozhatóságáról (HL L 168., 2017.6.30., 1. o.).

(56)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1129 rendelete (2017. június 14.) az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételkor vagy értékpapíroknak a szabályozott piacra történő bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról és a 2003/71/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 168., 2017.6.30., 12. o.).

(57)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1131 rendelete (2017. június 14.) a pénzpiaci alapokról (HL L 169., 2017.6.30., 8. o.).

(58)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1369 rendelete (2017. július 4.) az energiacímkézés keretének meghatározásáról és a 2010/30/EU irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 198., 2017.7.28., 1. o.).

(59)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/302 rendelete (2018. február 28.) a belső piacon belül a vevő állampolgársága, lakóhelye vagy letelepedési helye alapján történő indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozással és a megkülönböztetés egyéb formáival szembeni fellépésről, valamint a 2006/2004/EK és az (EU) 2017/2394 rendelet, továbbá a 2009/22/EK irányelv módosításáról (HL L 60., 2018.3.2., 1. o.).

(59a)   Az Európai Parlament és a Tanács 2001/95/EK irányelve (2001. december 3.) az általános termékbiztonságról (HL L 11., 2002.1.15., 4. o.). [Mód. 103]

(59b)   Az Európai Parlament és a Tanács 2014/35/EU irányelve (2014. február 26.) a meghatározott feszültséghatáron belüli használatra tervezett elektromos berendezések forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról (átdolgozás) (HL L 96., 2014.3.29., 357. o.). [Mód. 104]

(59c)   Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról. [Mód. 105]

(59d)   Az Európai Parlament és a Tanács 2014/31/EU irányelve (2014. február 26.) a nem automatikus működésű mérlegek forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról (HL L 96., 2014.3.29., 107. o.). [Mód. 106]

(59e)   A Tanács 2136/89/EGK rendelete (1989. június 21.) a tartósított szardínia forgalmazására vonatkozó közös előírások, valamint a tartósított szardínia és szardíniához hasonló termékek kereskedelmi megnevezésének megállapításáról. [Mód. 107]

(59f)   Az Európai Parlament és a Tanács 715/2009/EK rendelete (2009. július 13.) a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről és az 1775/2005/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről. [Mód. 108]

II. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

2009/22/EK irányelv

Ezen irányelv

1. cikk (1) bekezdése

1. cikk (1) bekezdése

1. cikk (2) bekezdése

2. cikk (1) bekezdése

-

2. cikk (2) bekezdése

-

3. cikk

2. cikk (1) bekezdése

5. cikk (1) bekezdése

2. cikk (1) bekezdésének a) pontja

5. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontja

12. cikk

-

5. cikk (2) bekezdésének második albekezdése

2. cikk (1) bekezdésének b) pontja

5. cikk (3) bekezdése

9. cikk

2. cikk (1) bekezdésének c) pontja

14. cikk

2. cikk (2) bekezdése

2. cikk (3) bekezdése

3. cikk

4. cikk (1)–(3) bekezdése

-

4. cikk (4) bekezdése

-

4. cikk (5) bekezdése

-

5. cikk (4) bekezdése

-

6. cikk

-

7. cikk

—  

8. cikk

-

10. cikk

-

11. cikk

-

13. cikk

-

15. cikk

4. cikk

16. cikk

5. cikk

-

6. cikk

18. cikk

7. cikk

1. cikk (2) bekezdése

8. cikk

19. cikk

9. cikk

17. cikk

-

20. cikk

10. cikk

21. cikk

11. cikk

22. cikk

(1) HL C 440., 2018.12.6., 66. o.
(2) HL C 461., 2018.12.21., 232. o.
(3)HL C 440., 2018.12.6., 66. o.
(4)HL C 461., 2018.12.21., 232. o.
(5) Az Európai Parlament 2019. március 26-i álláspontja.
(6)HL L 110., 2009.5.1., 30. o.
(7)COM(2013) 130 final.
(8)COM(2017) 548 final.
(9)HL L 345., 2017.12.27.
(10)HL C 369., 2011.12.17., 14. o.
(11)Az említett irányelvet módosította a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 85/374/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló,1999. május 10-i 1999/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 141., 1999.6.4., 20. o.).


EU–Izrael euromediterrán megállapodás (Horvátország csatlakozása) ***
PDF 119kWORD 43k
Az Európai Parlament 2019. március 26-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről Izrael Állam közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodáshoz csatolt, a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyvnek az Európai Unió és tagállamai nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (09547/2018 – C8-0021/2019 – 2018/0080(NLE))
P8_TA(2019)0223A8-0164/2019

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (09547/2018),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről Izrael Állam közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodáshoz csatolt, a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyv tervezetére (09548/2018),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 217. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0021/2019),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására (A8-0164/2019),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, valamint Izrael Állam kormányának és parlamentjének.


EU–Üzbegisztán átfogó megállapodás
PDF 174kWORD 54k
Az Európai Parlament 2019. március 26-i ajánlása a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez, az EU és Üzbegisztán közötti új átfogó megállapodásról (2018/2236(INI))
P8_TA(2019)0224A8-0149/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 218. cikkére,

–  tekintettel az Európai Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről az Üzbég Köztársaság közötti átfogó megállapodás uniós hatáskörbe tartozó rendelkezéseire irányuló tárgyalásoknak az Európai Unió nevében történő megkezdésére és lefolytatására való felhatalmazásáról szóló, 2018. július 16-i (EU) 2018/... tanácsi határozatra (10336/18),

—  tekintettel a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 2018. július 16-án elfogadott, az Európai Bizottságnak az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről az Üzbég Köztársaság közötti átfogó megállapodás tagállami hatáskörbe tartozó rendelkezéseire irányuló tárgyalásoknak a tagállamok nevében történő megkezdésére és lefolytatására való felhatalmazásáról szóló határozatára (10337/18),

—  tekintettel a Parlamentnek 2018. augusztus 6-án továbbított, 2018. július 16-i tanácsi tárgyalási irányelvekre (10601/18 EU Restricted),

—  tekintettel az EU és Üzbegisztán között 1999-ben hatályba lépett, meglévő partnerségi és együttműködési megállapodásra (PEM),

—  tekintettel az EU és Üzbegisztán között 2011. januárban aláírt, energiaügyről szóló egyetértési megállapodásra,

–  tekintettel a Tanács által 2013-ban elfogadott, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI-) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatásokra,

—  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, valamint másrészről az Üzbég Köztársaság közötti partnerség létrehozásáról szóló partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt, a kétoldalú textilkereskedelmi megállapodás lejártára tekintettel a megállapodás rendelkezéseinek a kétoldalú textilkereskedelemre történő kiterjesztéséről szóló jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről szóló, 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalására(1),

—  tekintettel az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről az Üzbég Köztársaság közötti partnerség létrehozásáról szóló partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt, a kétoldalú textilkereskedelmi megállapodás lejártára tekintettel a megállapodás rendelkezéseinek a kétoldalú textilkereskedelemre történő kiterjesztéséről szóló jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről szóló, 2016. december 14-i nem jogalkotási állásfoglalására(2),

—  tekintettel az üzbegisztáni emberi jogi helyzetről szóló, 2014. október 23-i állásfoglalására(3),

—  tekintettel a Közép-Ázsiára vonatkozó európai uniós stratégia végrehajtásának állapotáról szóló, 2011. december 15-i állásfoglalására(4) és az EU Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiájának végrehajtásáról és felülvizsgálatáról szóló, 2016. április 13-i állásfoglalására(5),

—  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az Európa és Ázsia közötti összeköttetések – Az uniós stratégia elemei” című, 2018. szeptember 19-i közös közleményére (JOIN(2016)0031),

—  tekintettel Külügyi Bizottsága és Emberi Jogi Albizottsága 2018. szeptemberi, illetve 2017. májusi látogatására, valamint az EU–Kazahsztán, EU–Kirgizisztán, EU–Üzbegisztán és EU–Tádzsikisztán Parlamenti Együttműködési Bizottságokba delegált küldöttségei és a Türkmenisztánnal és Mongóliával fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség által az országba tett rendszeres látogatásokra,

—  tekintettel a kétoldalú menetrenddel (gazdaság, összeköttetés, biztonság és jogállamiság) és regionális kérdésekkel foglalkozó, 2017. november 10-én Szamarkandban megrendezett 13. EU–Közép-Ázsia külügyminiszteri találkozó eredményeire,

—  tekintettel a 2018. november 23-án Brüsszelben megrendezett 14. EU–Közép-Ázsia külügyminiszteri találkozó közös közleményére, melynek címe „Az EU és Közép-Ázsia – Közös munkával az inkluzív növekedés, a fenntartható összeköttetések és az erősebb partnerségek kiépítéséért”(6),

—  tekintettel a 2014–2020 közötti időszakban Üzbegisztánnak nyújtott, 168 millió EUR összegű, folyamatos uniós fejlesztési támogatásra, az Európai Beruházási Bank (EBB) és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) által nyújtott pénzügyi támogatásra, valamint az országban a békét és a biztonságot, továbbá a nukleáris hulladék csökkentését támogató egyéb uniós intézkedésekre,

—  tekintettel a 2018. március 26-án és 27-én az Afganisztánról tartott, Üzbegisztánban rendezett, Afganisztán által társelnökölt taskenti konferencia nyilatkozatára, amelynek címe „Békefolyamat, biztonsági együttműködés és regionális összeköttetések” volt,

—  tekintettel a 2017–2021 közötti időszakra szóló, Üzbegisztán fejlesztésére irányuló, öt kiemelt területen alkalmazandó cselekvési stratégiára (fejlesztési stratégia),

–  tekintettel az Üzbegisztán által a Szovjetuniótól való függetlenségének kikiáltása óta egy nyíltabb társadalom és a szomszédos országokkal való nyitottabb kapcsolatok felé tett lépésekre,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 113. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0149/2019),

A.  mivel 2018. november 23-án az EU és Üzbegisztán tárgyalásokat kezdett egy átfogó megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásról, amelynek célja a jelenlegi EU–Üzbegisztán partnerségi és együttműködési megállapodás felváltása, a kölcsönös érdeklődésre számot tartó és a demokrácia, a jogállamiság, az alapvető szabadságok tiszteletben tartása és a jó kormányzás közös értékein alapuló, megerősített és mélyebb együttműködés érdekében, a fenntartható fejlődés és a nemzetközi biztonság előmozdítása és az olyan globális kihívások hatékony kezelése céljából, mint a terrorizmus, az éghajlatváltozás és a szervezett bűnözés;

B.  mivel a megerősített partnerségi és együttműködési megállapodás hatálybalépéséhez a Parlament egyetértése szükséges;

1.  a következő ajánlásokat fogalmazza meg a Tanács, a Bizottság és a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (főképviselő/alelnök) számára:

Az EU és Üzbegisztán közötti kapcsolatok

Új átfogó megállapodás

   a) üdvözöljék az Üzbegisztán által egy nyitottabb társadalom irányába tett kötelezettségvállalásokat és lépéseket, valamint az EU és Üzbegisztán közötti politikai párbeszédben a valódi elkötelezettség szintjét, amely az átfogó megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásról szóló tárgyalások megkezdéséhez vezetett; hangsúlyozzák, hogy az EU közös értékek alapján erősíti kapcsolatait Üzbegisztánnal, és ismerjék el Üzbegisztán Európa és Ázsia között fontos kulturális és politikai hídként betöltött szerepét;
   b) folytassanak rendszeres, mélyreható párbeszédet és kövessék nyomon a független igazságszolgáltatás létrehozására, többek között az ügyvédek függetlenségére vonatkozó valamennyi korlátozás megszüntetésére, egy valóban független, valódi versenyt követően megválasztott parlament kialakítására, az emberi jogok védelmére, a nemek közötti egyenlőségre és a média szabadságára, a biztonsági szolgálatok politikamentesítésére és a jogállamiság tiszteletben tartására és a civil társadalom reformfolyamatba való erőteljes bevonására irányuló politikai és demokratikus reformok teljes körű végrehajtását; üdvözöljék az üzbég parlamentnek (Oliy Majlis) biztosított új hatásköröket, és a parlamenti felügyeletet megerősítő új mechanizmusok létrehozását; ösztönözzék a hatóságokat, hogy hajtsák végre a 2014. évi parlamenti választásokat követően az EBESZ/Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala által készített jelentés ajánlásait;
   c) hangsúlyozzák annak jelentőségét, hogy a jelenlegi és a jövőbeli megállapodások alapján jelentős támogatást nyújtsanak a fenntartható reformokhoz és azok végrehajtásához, melyek kézzelfogható eredményekhez vezetnek és kezelik a politikai, társadalmi és gazdasági kérdéseket, különös tekintettel a kormányzás javítására, a valóban sokszínű és független civil társadalom számára rendelkezésre álló tér megnyitására, az emberi jogok tiszteletben tartásának erősítésére, a kisebbségek és a sérülékeny csoportokba tartozó emberek, köztük a fogyatékossággal élő valamennyi személy védelmére, az emberi jogok megsértésével és egyéb bűncselekményekkel kapcsolatos elszámoltathatóság biztosítására és a vállalkozói tevékenység előtt álló akadályok felszámolására;
   d) ismerjék el és támogassák Üzbegisztán elkötelezettségét az üzleti környezet, az igazságszolgáltatási rendszer és a biztonsági szolgálatok, a munkakörülmények, valamint a közigazgatási elszámoltathatóság és hatékonyság javítását célzó strukturális, közigazgatási és gazdasági reformok iránt, és hangsúlyozzák ezek teljes mértékű és ellenőrizhető végrehajtásának fontosságát; üdvözöljék a külföldi pénznemekben végzett műveletek és a devizapiac liberalizációját; hangsúlyozzák, hogy Üzbegisztán átfogó reformtervét, a 2017–2021 közötti időszakra vonatkozó fejlesztési stratégiát a külkereskedelmet elősegítő és az üzleti környezetet javító intézkedésekkel kell végrehajtani és alátámasztani; vegyék figyelembe, hogy a munkaerő-migráció és a hazautalások kulcsfontosságú mechanizmusok az üzbegisztáni szegénység kezelése szempontjából;
   e) sürgessék az üzbég kormányt annak biztosítására, hogy az emberi jogok védelmezői, a civil társadalom, a nemzetközi megfigyelők és az emberi jogi szervezetek szabadon működhessenek egy jogilag rendezett és politikailag biztonságos környezetben, nevezetesen a nyilvántartásba vételi eljárások megkönnyítése és a bejegyzés megtagadása esetén a jogszerű jogorvoslat lehetővé tétele révén; sürgessék a kormányt, hogy tegye lehetővé a börtönök és fogvatartási helyek körülményeinek rendszeres, akadálytalan és független nyomon követését; ösztönözzék arra a kormányt, hogy hívja meg az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés kérdésével foglalkozó különleges előadóját, hogy hajtsa végre a 2003-ban tett legutóbbi látogatását követő ajánlásokat, és hogy hozza összhangba a nemzeti jogszabályokat és gyakorlatokat a nemzetközi joggal és normákkal, beleértve egy olyan független ellenőrzési mechanizmust, amely akadálytalan hozzáférést biztosít a fogva tartási helyekhez, hogy figyelemmel lehessen kísérni a fogvatartottakkal való bánásmódot; szólítsák fel a hatóságokat, hogy alaposan vizsgálják ki a kínzásra és az embertelen bánásmódra vonatkozó valamennyi állítást;
   f) mozdítsák elő egy hiteles kormány melletti toleráns, befogadó, plurális és demokratikus társadalom kialakulását a fokozatos, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket teljes mértékben tiszteletben tartó liberalizáció és az emberek javát szolgáló társadalmi-gazdasági fejlődés támogatásával;
   g) üdvözöljék a politikai foglyok szabadon bocsátását, ugyanakkor ösztönözzék arra a hatóságokat, hogy a szabadon bocsátott foglyok számára garantálják a teljes rehabilitációt, továbbá a jogorvoslathoz és az orvosi kezeléshez való hozzáférést; szólítsanak fel minden további politikai fogoly és minden egyéb, politikai indíttatású vádak alapján bebörtönzött vagy büntetőeljárás alá vont személy, például emberi jogi aktivisták, civil társadalmi és vallási aktivisták, újságírók és ellenzéki politikusok szabadon bocsátására; adjanak hangot aggodalmuknak a zárt ajtók mögött zajló perek miatt, és sürgessék a kormányt, hogy vessen véget ezeknek a gyakorlatoknak; sürgessék a kormányt, hogy mihamarabb módosítsa a büntető törvénykönyv szélsőségességgel kapcsolatos, néha a hivatalos állásponttól eltérő vélemények kinyilvánításának büntetésére alkalmazott rendelkezéseit; üdvözöljék az arra vonatkozóan tett kötelezettségvállalásokat, hogy megszüntetik a „börtönszabályok megsértéséről” szóló rendelkezésnek a politikai foglyok börtönbüntetésének önkényes meghosszabbítása céljából történő alkalmazását; biztosítsák, hogy a bűncselekmények és egyéb jogsértések miatt elítélt politikai foglyok megkapják az ügyükkel kapcsolatban hozott bírósági ítéletek másolatát annak érdekében, hogy lehetőségük legyen a fellebbezési joguk gyakorlására és rehabilitációjuk kérelmezésére; üdvözöljék a békés gyülekezés szabadságára vonatkozó bizonyos korlátozások enyhítését, és ösztönözzék az e jogokra vonatkozó korlátozások megszüntetését, így például a békés tüntetők fogva tartását, ezáltal betartva az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát; üdvözöljék a vallás és a meggyőződés szabadságának kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadó közelmúltbeli látogatását;
   h) jegyezzék meg, hogy a Riporterek Határok Nélkül sajtószabadsággal foglalkozó rangsorában Üzbegisztán helyezése 2016 és 2018 között csak kis mértékben javult a rangsorban, és fejezzék ki továbbra is aggodalmukat a cenzúra, a weboldalak blokkolása, az újságírók és a bloggerek öncenzúrázása, mind az online, mind az offline zaklatás, valamint a politikai indíttatású büntetőjogi vádak miatt; sürgessék a hatóságokat, hogy vessenek véget a médiával szemben alkalmazott nyomásgyakorlásnak, a média megfigyelésének és a független weboldalak blokkolásának, valamint tegyék lehetővé a nemzetközi médiumok számára tudósítók küldését az országba, és tegyék lehetővé számukra tevékenységük folytatását; támogassák és üdvözöljék a média és a civil társadalmi szervezetek nagyobb függetlenségének biztosítása érdekében tett lépéseket, például a tevékenységüket szabályozó egyes korlátozások feloldását, valamint az országból korábban kitiltott külföldi és nemzetközi média és nem kormányzati szervezetek visszatérését; üdvözöljék a nem kormányzati szervezetek nyilvántartásba vételéről szóló új törvényt, amely rugalmasabbá tesz néhány nyilvántartásba vételi eljárást, és enyhíti a tevékenységek végzésének vagy ülések megtartásának előzetes engedélyezésére vonatkozó egyes követelményeket; sürgessék a hatóságokat e jogszabály teljes körű végrehajtására, többek között a nemzetközi szervezetek nyilvántartásba vétele előtt álló valamennyi akadály felszámolására, és ösztönözzék arra a hatóságokat, hogy szüntessék meg a nem kormányzati szervezetek munkáját akadályozó fennmaradt korlátozásokat, például a terhet jelentő nyilvántartásba vételi követelményeket és a beavatkozó jellegű megfigyelést;
   i) üdvözöljék a gyermekmunka felszámolása és a kényszermunka fokozatos megszüntetése terén elért előrehaladást, valamint az ENSZ különleges előadói által a közelmúltban Üzbegisztánban tett látogatásokat, továbbá az ország nemzetközi nem kormányzati szervezetek előtti újbóli megnyitását ezen a területen; emeljék ki, hogy a kormány által támogatott kényszermunka a gyapot- és selyemiparban és más területeken továbbra is probléma; várják el, hogy az üzbég kormány lépéseket tegyen a kényszermunka valamennyi formájának felszámolása és a jelenség kiváltó okainak kezelése érdekében, különös tekintettel a kötelező kvóták rendszerére, és számoltassa el azokat a helyi hatóságokat, amelyek kényszerrel mozgósítják a közalkalmazotti munkavállalókat és a diákokat; hangsúlyozzák, hogy több erőfeszítésre, és további jogi intézkedésekre van szükség az e területen elért eredmények megszilárdítása érdekében a kényszermunka felszámolása céljából; ösztönözzék e tekintetben a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel (ILO) való további együttműködést; sürgessék a rabszolgaság jelenkori formáival foglalkozó különleges ENSZ-előadó látogatását az országban; hangsúlyozzák a fenntartható pamutellátási lánc kialakításának, továbbá a korszerű és környezetbarát gyapottermesztési technológiák és gazdálkodási gyakorlatok kifejlesztésére irányuló erőfeszítések jelentőségét az országban; támogassák a hazai gyapottermesztőket termelési hatékonyságuk növelése, a környezet védelme és a munkaügyi gyakorlatok javítása érdekében, a kényszermunka felszámolása céljából;
   j) ösztönözzék arra a hatóságokat, hogy lépjenek fel határozottabban annak érdekében, hogy csökkentsék az országban a munkanélküliséget, például nyissák meg a magánszektort és erősítsék meg a kis- és középvállalkozásokat; üdvözöljék e tekintetben a vezetőképzési program kibővítését, és ösztönözzék a vállalkozóknak szóló további képzési programokat; e tekintetben emlékeztessenek a fiatal lakosságban és a viszonylag magas szintű oktatásban rejlő potenciálra; ösztönözzék a vállalkozási ismereteket oktató programok előmozdítását; emlékeztessenek arra, hogy az uniós programok, például az Erasmus+ program fontos szerepet tölt be az EU és Üzbegisztán közötti interkulturális párbeszéd előmozdításában, és hogy az ilyen programok lehetőséget biztosítanak arra, hogy az e programokban részt vevő diákokat a társadalmuk pozitív irányú megváltoztatásában való szerepvállalásra ösztönözzék;
   k) folytassák az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) által szervezett éves emberi jogi párbeszédek megtartását, és ebben az összefüggésben szorgalmazzák az aggodalomra okot adó egyedi esetek, köztük a politikai foglyok ügyeinek megoldását; a párbeszédek minden egyes fordulója előtt évente állapodjanak meg konkrét területekről, és az uniós előírásokkal összhangban értékeljék a megvalósítandó célkitűzések terén tett előrelépéseket, az emberi jogi kérdések valamennyi egyéb ülésen és politikában történő általános érvényesítése mellett; ösztönözzék és értékeljék az Üzbegisztán által az ENSZ, az EBESZ és az ILO keretében ratifikált nemzetközi emberi jogi eszközök betartását; fejezzék ki folytatódó aggályukat az egyes reformokkal kapcsolatban fennálló problémák és azok végrehajtásának elmaradása miatt; ösztönözzék a hatóságokat, hogy ne kezeljék bűncselekményként a közös megegyezésen alapuló szexuális kapcsolatok azonos nemű párok között, és támogassák az LMBTI személyekkel szembeni tolerancia kultúráját; szólítsák fel az üzbég hatóságokat a nők jogainak tiszteletben tartására és előmozdítására;
   l) biztosítsák az útlevél-rendszer felülvizsgálatát; üdvözöljék a korábban a Független Államok Közösségén (FÁK) kívül utazó üzbég állampolgárok számára előírt „kilépő vízumok” rendszerének eltörlését; üdvözöljék Üzbegisztán bejelentését, miszerint 2019. januártól kezdve az uniós tagállamok állampolgárai vízum nélkül utazhatnak az országba;
   m) sürgessék a hatóságokat, hogy javítsák a helyi egészségügyi ellátási rendszert és növeljék a fejlesztések elősegítésére szolgáló állami forrásokat, mivel a helyzet jelentősen romlott azóta, hogy az ország függetlenné vált;
   n) sürgessék a hatóságokat, hogy biztosítsák a szükséges támogatást, és törekedjenek arra, hogy a nemzetközi partnerek hozzájáruljanak és támogatást nyújtsanak annak lehetővé tétele érdekében, hogy Üzbegisztán – és különösen a Karakalpaksztán Autonóm Köztársaság – jobban kezelhesse az Aral-tavat érintő környezeti katasztrófa gazdasági, társadalmi és egészségügyi következményeit azáltal, hogy fenntartható vízgazdálkodást és megőrzési politikákat és gyakorlatokat, valamint hiteles, fokozatos megtisztítási tervet dolgoz ki a régió számára; üdvözöljék a regionális vízügyi együttműködés pozitív fejleményeit, különös tekintettel Tádzsikisztánnal és Kazahsztánnal, a több partner részvételével megvalósuló, az ENSZ által az Aral-tó régiójában élő emberek biztonsága érdekében létrehozott vagyonkezelői alapot és a hatóságok által mutatott elkötelezettséget; továbbra is támogassák az öntözési infrastruktúra javítására irányuló erőfeszítéseket;
   o) vegyék tudomásul Üzbegisztán új külpolitikáját, amely a szomszédokkal és a nemzetközi partnerekkel való együttműködés javulását eredményezte, különösen a stabilitás és a biztonság régión belüli előmozdítása, a határigazgatás, a vízgazdálkodás, a határkijelölés és az energia terén; támogassák Üzbegisztán pozitív elkötelezettségét az afganisztáni békefolyamatban;
   p) üdvözöljék Üzbegisztán folyamatos elkötelezettségét a közép-ázsiai atomfegyvermentes övezet fenntartása iránt; emlékeztessenek az EU által tett azon kötelezettségvállalásra, miszerint támogatni fogja Üzbegisztánt a mérgező és radioaktív hulladékok kezelése terén; ösztönözzék Üzbegisztánt a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés aláírására;
   q) a differenciálás elvét alkalmazva vegyék figyelembe Üzbegisztán fontos szerepét az EU–Közép-Ázsia stratégia soron következő felülvizsgálata során;
   r) ismerjék el Üzbegisztán jogos biztonsági aggályait, és fokozzák az együttműködést a válságkezelés, a konfliktusmegelőzés, az integrált határigazgatás és az erőszakos radikalizálódás, a terrorizmus, a szervezett bűnözés és a kábítószerek tiltott kereskedelmének leküzdésére irányuló erőfeszítések támogatása terén, a jogállamiság, többek között az emberi jogok megvédése mellett;
   s) biztosítsák a korrupció, a pénzmosás és az adókijátszás elleni küzdelem terén folytatott hatékony együttműködést;
   t) az EU külső finanszírozási eszközeiből Üzbegisztánnak nyújtott támogatást, valamint az EBB és az EBRD kölcsöneit kössék a reformok folytatásához Üzbegisztánban;
   u) támogassák a GSP+ státusz megszerzéséhez szükséges legfontosabb nemzetközi egyezmények hatékony végrehajtását;
   v) támogassák Üzbegisztán erőfeszítéseit a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) való csatlakozás folyamatának megkezdésében, annak érdekében, hogy az ország jobban integrálódjon a világgazdaságba, és javítsa üzleti környezetét, és ezáltal több közvetlen külföldi befektetést vonzzon;
   w) vegyék figyelembe a többi harmadik országgal való kapcsolatok alakulását Kína „egy övezet, egy út” stratégiájának végrehajtásával összefüggésben; és ragaszkodjanak ahhoz, hogy kezelni kell az ehhez a kezdeményezéshez kapcsolódó emberi jogi aggályokat, többek között az erre vonatkozó iránymutatások kidolgozása révén;
   x) a megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásról folytatott tárgyalásokat használják fel egy olyan elszámoltatható és demokratikus rendszer felé tett valódi és fenntartható haladás támogatására, amely garantálja és védi minden polgár alapvető jogait, és különösen a civil társadalom, az emberi jogok védelmezői és a jogászok függetlensége számára kedvező környezet biztosítására összpontosít; biztosítsák, hogy a tárgyalások lezárása előtt Üzbegisztán a nemzetközi normáknak megfelelően kellő előrehaladást érjen el a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadsága, valamint a békés gyülekezés szabadságának biztosítása terén, többek között oly módon, hogy megszünteti azokat az akadályokat, amelyek akadályozzák valamennyi új csoport számára az országban folytatott tevékenységek nyilvántartásba vételét és jogszerű elindítását, valamint a külföldi finanszírozás fogadását;
   y) tárgyaljanak meg egy korszerű, mindenre kiterjedő és nagyra törő megállapodást az EU és Üzbegisztán között, amely az 1999-es partnerségi és együttműködési megállapodás helyébe lép, erősítve az emberek közötti kapcsolatokat, a politikai együttműködést, a kereskedelmi és beruházási kapcsolatokat, valamint a fenntartható fejlődéssel, a környezetvédelemmel, az összeköttetésekkel, az emberi jogokkal és a kormányzással kapcsolatos együttműködést, hozzájárulva Üzbegisztán fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődéséhez;
   z) újítsák meg elkötelezettségüket a demokratikus normák előmozdítása, a jó kormányzás és a jogállamiság elvei, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok, többek között a vallás vagy meggyőződés szabadságának tiszteletben tartása mellett;
   aa) támogassák Üzbegisztán ismételt erőfeszítéseit a globális és regionális kihívásokkal – például többek között a nemzetközi biztonsággal és az erőszakos szélsőségesség, a szervezett bűnözés, a drogcsempészet, a vízgazdálkodás, a környezetkárosodás, az éghajlatváltozás és a migráció elleni küzdelemmel – kapcsolatos többoldalú és nemzetközi együttműködés terén;
   ab) biztosítsák, hogy az átfogó megállapodás elősegíti és megerősíti a regionális együttműködést és a fennálló konfliktusok békés megoldását, és megnyitja az utat a valóban jó szomszédi viszonyok kialakítása előtt;
   ac) erősítsék a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokhoz fűződő rendelkezéseket egyrészt azáltal, hogy jobban összekapacsolják azokat az emberi jogokat érintő rendelkezésekkel és az arra irányuló kötelezettségvállalással, hogy végrehajtják az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket, ugyanakkor mechanizmusokat dolgoznak ki az emberi jogokra gyakorolt negatív hatások értékelésére és kezelésére, másrészt pedig azáltal, hogy előmozdítják a piacgazdasági elveket, többek között a jogbiztonságot, valamint a független és átlátható intézményeket, a szociális párbeszédet és az ILO munkaügyi standardjainak végrehajtását a fenntartható közvetlen külföldi befektetések biztosítása és a gazdaság diverzifikációjához való hozzájárulás érdekében; fokozzák a korrupció, a pénzmosás és az adókijátszás elleni küzdelem terén folytatott együttműködést és biztosítsák, hogy a jelenleg több uniós és EGT-tagállamban befagyasztott eszközöket felelős módon visszajuttatják az országba az összes üzbég állampolgár javára;
   ad) erősítsék meg a parlamentközi együttműködés szempontjait az erre felhatalmazott parlamenti együttműködési bizottságon belül a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok területén, ideértve az együttműködési tanács és a parlamenti együttműködési bizottság képviselőinek közvetlen elszámoltathatóságát;
   ae) biztosítsák minden érintett szereplő, többek között a civil társadalom bevonását mind a tárgyalások során, mind a megállapodás végrehajtási szakaszában;
   af) foglaljanak bele az együttműködés potenciális felfüggesztésére vonatkozó záradékot arra az esetre, ha bármely fél megsérti a lényeges elemeket, különös tekintettel a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartására, többek között az Európai Parlament konzultációs szerepére is ilyen esetekben; hozzanak létre egy független ellenőrzési és panaszkezelési mechanizmust, amely az érintett lakosság és képviselőik számára hatékony eszközt biztosít az emberi jogokra gyakorolt hatások kezeléséhez és a végrehajtás ellenőrzéséhez;
   ag) biztosítsák, hogy az Európai Parlament szorosan bekapcsolódjon a megerősített partnerségi és együttműködési megállapodás valamennyi része végrehajtásának nyomon követésébe, amint az hatályba lép, folytassanak konzultációkat ebben az összefüggésben, biztosítva a Parlament és a civil társadalom Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) általi megfelelő tájékoztatását a megerősített partnerségi és együttműködési megállapodás végrehajtásáról, és tegyenek megfelelő válaszlépéseket;
   ah) biztosítsák valamennyi tárgyalási dokumentum Európai Parlament számára történő átadását, a titoktartási szabályoknak megfelelően, a tárgyalási folyamat Parlament általi, megfelelő ellenőrzésének lehetővé tétele érdekében; tegyenek eleget az EUMSZ 218. cikkének (10) bekezdéséből származó intézményközi kötelezettségeiknek és időnként tájékoztassák a Parlamentet;
   ai) a megerősített partnerségi és együttműködési megállapodást csak azt követően alkalmazzák ideiglenesen, hogy a Parlament egyetértését adta;
   aj) hajtsanak végre nyilvános tájékoztató kampányt, amely kiemeli az együttműködés várható pozitív eredményeit az uniós és az üzbég állampolgárok javára, és amelynek célja többek között az emberek közötti kapcsolatok további javítása;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint az Üzbég Köztársaság elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 238., 2018.7.6., 394. o.
(2) HL C 238., 2018.7.6., 51. o.
(3) HL C 274., 2016.7.27., 25. o.
(4) HL C 168. E, 2013.6.14., 91. o.
(5) HL C 58., 2018.2.15., 119. o.
(6) https://eeas.europa.eu/headquarters/headquarters-homepage/54354/joint-communiqué-european-union-–-central-asia-foreign-ministers-meeting-brussels-23-november_en


Az évszakokhoz kapcsolódó óraátállítás megszüntetése ***I
PDF 193kWORD 59k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2019. március 26-i jogalkotási állásfoglalása az évszakokhoz kapcsolódó óraátállítás megszüntetéséről és a 2000/84/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2018)0639 – C8-0408/2018 – 2018/0332(COD))
P8_TA(2019)0225A8-0169/2019

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0639),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0408/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a dán Parlament, a brit Alsóház és a brit Lordok Háza által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján benyújtott, indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. október 17-i véleményére(1),

–  tekintettel az Európai Bizottság által 2018. július 4. és 2018. augusztus 16. között folytatott online konzultáció eredményeire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Jogi Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményeire (A8-0169/2019),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. március 26-án került elfogadásra az évszakokhoz kapcsolódó óraátállítás megszüntetéséről és a 2000/84/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) …/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2018)0332


(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(2),

rendes jogalkotási eljárás keretében(3),

mivel:

(1)  A tagállamok korábban úgy döntöttek, hogy nemzeti szinten a nyári időszámításra vonatkozó rendelkezéseket vezetnek be. A belső piac működéséhez ezért fontos volt, hogy a nyári időszámítás kezdetének és befejezésének napja és órája az Unió egészére vonatkozóan egységesen kerüljön rögzítésre kerüljön a tagállami óraátállítások összehangolása érdekében. A 2000/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(4) összhangban jelenleg valamennyi tagállam nyári időszámítást évente kétszer az évszakokhoz kapcsolódó óraátállítást alkalmaz. A tagállamok a standard időszámításról március utolsó vasárnapjától vasárnapján átállnak a nyári időszámításra, amelyet ugyanazon év októberének utolsó vasárnapjáig alkalmaznak. [Mód. 1]

(2)  Számos petíció, polgári kezdeményezés és parlamenti kérdés alapján az Európai Parlament 2018. február 8-i állásfoglalásában az Európai Parlament felhívta a Bizottságot, hogy végezze el a nyári időszámításra vonatkozó, a 2000/84/EK irányelvben foglalt rendelkezések alapos értékelését, és amennyiben szükséges, terjesszen elő az irányelv felülvizsgálatára vonatkozó javaslatot. Az állásfoglalás azt is megerősítette, hogy alapvető fontosságú A fent nevezett állásfoglalás hangsúlyozta annak fontosságát is, hogy az időszámítás megközelítése továbbra is Unióban mindenütt fennmaradjon az időszámításra vonatkozó harmonizált és koordinált megközelítés, és egységes uniós időszámítás legyen Unió-szerte érvényben. [Mód. 2]

(3)  A Bizottság megvizsgálta a rendelkezésre álló bizonyítékokat, és azok alapján fontos, hogy a kérdéses területet harmonizált uniós szabályok rendezzék annak érdekében, hogy biztosított legyen a belső piac megfelelő működése, kiszámíthatóság és hosszú távú bizonyosság alakuljon ki, és elkerülhetők legyenek egyebek mellett a szállítási műveletek ütemezését vagy az információs és kommunikációs rendszerek működését érintő zavarok, a határokon átnyúló kereskedelem költségeinek növekedése, illetve az árukhoz és szolgáltatásokhoz kapcsolódó termelékenység visszaesése. A bizonyítékok alapján nem egyértelmű, hogy a nyári időszámításra vonatkozó rendelkezések előnyei ellensúlyoznák az évi kétszeri óraátállításhoz kapcsolódó kellemetlenségeket. [Mód. 3]

(3a)   A nyári időszámításról szóló nyilvános vita nem újkeletű, és a nyári időszámítás bevezetése óta több kezdeményezés is született, amelyek célja e gyakorlat megszüntetése volt. Egyes tagállamok nemzeti konzultációt tartottak, és a vállalkozások és az érdekelt felek többsége e gyakorlat megszüntetését támogatta. Az Európai Bizottság által kezdeményezett konzultáció ugyanerre a következtetésre jutott. [Mód. 4]

(3b)  Ebben az összefüggésben az állattenyésztők helyzete példaként szolgálhat arra, hogy a nyári időszámításra vonatkozó rendelkezéseket eredetileg mennyire összeegyeztethetetlennek tartották a mezőgazdasági munkagyakorlatokkal, különösen azért, mert e gazdáknak már az új időszámítás előtt is rendkívül korán kezdődött a nap. A nyári időszámításra való féléves átállás emellett sokak szerint megnehezítette a termények vagy az állatok piacra juttatását is. És végezetül, a tehenek természetes fejési ütemben történő tejelésére tekintettel a tejhozam csökkenését is sokan vélelmezték. A korszerű mezőgazdasági berendezések és gyakorlatok forradalmasították a mezőgazdaságot, így az aggályok többsége ma már nem releváns, ugyanakkor azonban a bioritmussal és a mezőgazdasági termelők munkakörülményeivel kapcsolatos fenntartások továbbra is fennállnak. [Mód. 5]

(4)  A nyári időszámításról élénk nyilvános vita folyik. A Bizottság által lefolytatott konzultációban mintegy 4,6 millió polgár vett részt, ami a valaha a Bizottság által szervezett konzultációk során elért legnagyobb számú részvételt jelenti. Számos polgári kezdeményezés is kiemelte, hogy a polgárok aggályosnak találják a félévenkénti óraátállítást, és egyes tagállamok már kifejezésre juttatták, hogy szívesen megszüntetnék a vonatkozó rendelkezések nyári időszámítás alkalmazását. E fejlemények fényében továbbra is védelmezni szükséges a belső piac megfelelő működését, és el kell kerülni, hogy a tagállamok között a szóban forgó területen megfigyelhető különbségek miatt e működésben jelentős zavarok következzenek be. Indokolt tehát összehangolt koordinált és harmonizált módon megszüntetni a nyári időszámítás alkalmazását. [Mód. 6]

(4a)  A kronobiológia szerint az emberi test bioritmusára hatást gyakorol minden időváltozás, és ez károsan hathat az emberi egészségre. A legújabb tudományos bizonyítékok egyértelműen azt sugallják, hogy összefüggés van az óraátállítások és a szív- és érrendszeri betegségek között, amelyek az óraátállítások által a cirkadián ritmusban okozott zavarokhoz kapcsolódnak. Bizonyos csoportok – például a gyermekek és az idősek – különösen érzékenyen reagálnak. A közegészség védelme érdekében helyénvaló tehát megszüntetni az évszakokhoz kapcsolódó óraátállítást. [Mód. 7]

(4b)   Az Európai Unió tagállamainak területei a tagállamok tengerentúli területei kivételével három különböző időzónába vannak besorolva, ezek a GMT, a GMT+1 és a GMT+2. Az Európai Unió nagymértékű észak–déli kibővítése azt eredményezte, hogy a hivatalos idő nappali fényre gyakorolt hatása Unió-szerte jelentősen eltérő. Ennélfogva fontos, hogy a tagállamok időzónáik módosítása előtt figyelembe vegyék az idő, azaz a természetes időzónák és a földrajzi elhelyezkedés földrajzi szempontjait. A tagállamoknak konzultálniuk kell polgáraikkal és az érintettekkel, mielőtt megváltoztatnák időzónájukat. [Mód. 8]

(4c)  Több polgári kezdeményezés hívta fel a figyelmet arra, hogy a polgároknak aggályaik vannak a félévenkénti óraátállítással kapcsolatban, a tagállamok számára pedig időt és lehetőséget kell biztosítani saját nyilvános konzultációk és hatásvizsgálatok elvégzéséhez annak pontosabb megértése érdekében, hogy milyen következményekkel járna, ha az évszakokhoz kapcsolódó óraátállítás valamennyi régióban változásokon esne át. [Mód. 9]

(4d)  A nyári időszámítás lehetővé tette, hogy a nyári hónapok során később jöjjön el a napnyugta. Számos uniós polgár számára a nyár egyet jelent a késő estig rendelkezésre álló természetes fénnyel. A „standard” időhöz való visszatérés azt eredményezné, hogy a napnyugta nyáron egy órával korábban érkezne, és erősen lecsökkenne az az időszak, amikor késő este is van természetes fény. [Mód. 10]

(4e)  Számos tanulmány vizsgálta a nyári időszámításra való átállás és a szívinfarktus kockázata, a biológiai ritmus megszakadása, az alváshiány, a koncentráció és a figyelem hiánya, a balesetek kockázatának növekedése, az élettel való elégedettség alacsonyabb szintje és az öngyilkosságok száma közötti összefüggést. A hosszabb nappalok, a munkavégzést vagy iskolát követő kültéri tevékenységeknek és a napfénynek való kitettség azonban egyértelműen pozitív hosszú távú hatásokat gyakorol az általános jólétre. [Mód. 11]

(4f)  Az évszakokhoz kapcsolódó óraátállítások kedvezőtlen hatással vannak az állatok jólétére is, ami a mezőgazdaságban is nyilvánvaló, például a tehenek kevesebbet tejelnek. [Mód. 12]

(4g)  Széles körben feltételezik, hogy az évszakokhoz kapcsolódó óraátállítások energiamegtakarítást eredményeznek. A múlt században valóban ez volt az óraátállítás eredeti bevezetésének fő oka. A kutatások azonban azt mutatják, hogy míg az évszakokhoz kapcsolódó óraátállítás az Unió egészében elhanyagolható mértékben csökkentheti az energiafogyasztást, nem minden tagállamban ez a helyzet. A nyári időszámításra való átállás révén a világításon megtakarított energiamennyiséget ellensúlyozhatja a fűtési célú megnövekedett energiafogyasztás. Ráadásul az eredményeket nehéz értelmezni, mivel azokat külső tényezők, például a meteorológia, az energiafelhasználók magatartása és a folyamatban lévő energetikai átállás erősen befolyásolják. [Mód. 13]

(5)  Ez az irányelv nem sértheti az egyes tagállamok ahhoz való jogát, hogy döntsenek a joghatóságuk alá tartozó és a Szerződések területi hatálya alá eső területekre vonatkozó standard időről vagy időkről, valamint az ilyen időt vagy időket érintő további változásokról. Annak érdekében azonban, hogy ne zavarja meg a belső piac működését az, hogy csak néhány tagállam alkalmazza a nyári időszámításra vonatkozó rendelkezéseket, a tagállamoknak tartózkodniuk kell attól, hogy az évszakok váltakozásához kapcsolódó okokból változtassák meg a joghatóságuk alá tartozó bármely területen a standard időt, még akkor is, ha az adott változás egy másik időzónába való átlépésként jelenik meg. Emellett a – többek között a közlekedési, a kommunikációs és más érintett ágazatokban jelentkező – zavarok minimalizálása érdekében a tagállamoknak megfelelő időben be kell jelenteniük a Bizottságnak a standard idejük megváltoztatására irányuló szándékukat, és azt követően legkésőbb 2020. április 1-jéig be kell vezetniük a bejelentett változtatásokat. jelenteniük a Bizottságnaka szóban forgó bejelentés alapján tájékoztatnia kell a többi tagállamot, hogy azok megtehessék a szükséges intézkedéseket szándékukban áll legkésőbb 2021 októberének utolsó vasárnapjáig megváltoztatni standard idejüket. A Bizottságnak emellett az információ közzététele útján tájékoztatnia kell a nagyközönséget és az érdekelt feleket is. [Mód. 14]

(6)  Ezért meg kell szüntetni a nyári időszámításra vonatkozó, a 2000/84/EK irányelvben meghatározott rendelkezések által lefedett időszak harmonizációját, és olyan közös szabályokat kell bevezetni, amelyek megakadályozzák, hogy a tagállamok a standard idejük évenkénti többszöri megváltoztatása útján különböző, évszakoktól függő rendelkezéseket alkalmazzanak az időszámításra vonatkozóan, valamint amely szabályok kötelezővé teszik a standard időt érintő tervezett változtatások bejelentését. Az irányelv célja az, hogy meghatározó módon hozzájáruljon a belső piac zavartalan működéséhez, következésképpen az irányelvnek az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 114. cikkén kell alapulnia, az Európai Unió Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlata szerinti értelmezésnek megfelelően. [Mód. 15]

(6a)   Azt a döntést, hogy az egyes tagállamokban melyik standard időt alkalmazzák, konzultációknak és tanulmányoknak kell megelőznie, amelyek figyelembe veszik a polgárok preferenciáit, a földrajzi eltéréseket, a regionális különbségeket, a standard munkaidőt és más olyan tényezőket, amelyek az adott tagállam szempontjából fontosak. Ezért a tagállamok számára elegendő időt kell biztosítani a javaslat hatásának elemzésére és a lakosságaikat legjobban szolgáló megoldás kiválasztására, figyelembe véve ugyanakkor a belső piac megfelelő működését is. [Mód. 16]

(6b)   Az évszakok változásától független óraátállítás átállási költségekkel jár, különösen a közlekedési és más ágazatok informatikai rendszerei esetében. Az átmeneti költségek jelentős csökkentése érdekében észszerű felkészülési időre van szükség ezen irányelv végrehajtásához. [Mód. 17]

(7)  Az irányelvet 2019 2021. április 1-jétől kell alkalmazni, hogy a 2000/84/EK irányelv szabályainak hatálya alá tartozó utolsó nyári időszámítási időszak valamennyi tagállamban 2019. március 31-én 2021. márciusának utolsó vasárnapján, az egyeztetett világidő szerint 1 órakor kezdődjön meg. Azoknak a tagállamoknak, amelyek az említett nyári időszámítási időszakot követően olyan standard időt kívánnak elfogadni, amely a 2000/84/EK irányelv szerint a téli időszakban alkalmazott időnek felel meg, 2019. október 27-én,2020. októberének utolsó vasárnapján, az egyeztetett világidő szerint 1 órakor kell megváltoztatniuk a standard idejüket, hogy a különböző tagállamokban végrehajtott hasonló, tartós változtatásokra azonos időben kerüljön sor. Kívánatos, hogy a tagállamok egymással egyeztetve döntsenek arról, hogy 2019 2021-től milyen standard időt fognak alkalmazni. [Mód. 18]

(7a)  Ezen irányelv összehangolt végrehajtásának biztosítása érdekében a tagállamoknak együtt kell működniük egymással, és az időszámítással kapcsolatban általuk tervezett rendszerre vonatkozó döntéseiket összehangolt és egyeztetett módon kell meghozniuk. Ezért koordinációs mechanizmust kell bevezetni, amely minden tagállam egy-egy kijelölt képviselőjéből és a Bizottság egy képviselőjéből áll. A jelentős zavarok elkerülése érdekében a koordinációs mechanizmus ekretében megvitatják és értékelik az egyes tagállamok bármely tervezett döntésének a belső piac működésére gyakorolt lehetséges hatását. [Mód. 19]

(7b)  A Bizottságnak értékelnie kell, hogy a különböző tagállamokban az időszámítással kapcsolatban tervezett intézkedések akadályozhatják-e jelentős mértékben és tartósan a belső piac megfelelő működését. Ha ezen értékelés következményeképpen a tagállamok nem vizsgálják felül az időszámítással kapcsolatban tervezett intézkedéseiket, akkor a Bizottságnak képesnek kell lennie arra, hogy legfeljebb 12 hónappal elhalassza ezen irányelv alkalmazásának időpontját, és adott esetben jogalkotási javaslatot nyújtson be. Ezért, valamint az ezen irányelv megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni azzal a jogkörrel, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon ezen irányelv alkalmazásának legfeljebb 12 hónappal történő elhalasztására vonatkozóan. [Mód. 20]

(8)  Az irányelv végrehajtását nyomon kell követni. A nyomon követés eredményeit a Bizottságnak egy jelentésben kell ismertetnie az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal. A jelentésnek a tagállamok által a Bizottság rendelkezésére bocsátott információkon kell alapulnia, amelyeket megfelelő időben át kell adni ahhoz, hogy megtörténjen ahhoz, hogy a jelentést a meghatározott időpontban elő lehessen terjeszteni.

(9)  Mivel ezen irányelvnek az időszámításra vonatkozó harmonizált rendelkezéseket érintő célkitűzéseit tagállami szinten nem lehet kielégítően megvalósítani, és azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritási elvnek megfelelően intézkedéseket hozhat. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban az irányelv nem lépi túl a szóban forgó célok eléréséhez szükséges mértéket.

(10)  Az időszámításra vonatkozó harmonizált rendelkezéseket az EUMSZ 355. cikkében meghatározott, a Szerződések területi hatályára vonatkozó rendelkezésekkel összhangban kell alkalmazni.

(11)  A 2000/84/EK irányelvet ezért hatályon kívül kell helyezni,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

(1)  A tagállamok nem alkalmaznak az évszakokhoz kapcsolódó, a standard idejüket vagy időiket érintő változtatásokat.

(2)  Az (1) bekezdés ellenére bekezdéstől eltérve, a tagállamok végrehajthatnak egy, az évszakokhoz kapcsolódó, a standard idejüket vagy időiket érintő változtatást 2019-ben 2021-ben, amennyiben ezt 2019. október 27-én ugyanezen év utolsó vasárnapján, az egyeztetett világidő szerint 1 órakor teszik meg. A tagállamok a 2. cikknek megfelelően bejelentik ezt e rendelkezésekről legkésőbb 2020. április 1-jéig tájékoztatják a döntésüket Bizottságot. [Mód. 21]

2. cikk

(1)  Az 1. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül, amennyiben egy tagállam úgy dönt, hogy a joghatósága alá tartozó valamely területen megváltoztatja a standard időt, ezt a változás hatálybalépése előtt legalább 6 hónappal bejelenti a Bizottságnak. Ha egy tagállam ilyen bejelentést tett, és nem vonta azt vissza legalább 6 hónappal a tervezett változás dátuma előtt, akkor a tagállam köteles végrehajtani a változtatástKoordinációs mechanizmus jön létre azzal a céllal, hogy az egész Unióban harmonizált és összehangolt megközelítést biztosítson az időszámításra vonatkozó rendelkezések tekintetében. [Mód. 22]

(2)  A Bizottság a bejelentéstől számított 1 hónapon belül tájékoztatja arról a tagállamokat, és közzéteszi az információt az Európai Unió Hivatalos Lapjában koordinációs mechanizmus az egyes tagállamok egy-egy képviselőjéből és a Bizottság egy képviselőjéből áll. [Mód. 23]

(2a)  Ha valamely tagállam értesíti a Bizottságot az 1. cikk (2) bekezdése szerinti döntéséről, akkor a koordinációs mechanizmus működésbe lép, és a jelentős zavarok elkerülése érdekében megvitatják és értékelik a tervezett változtatásnak a belső piac működésére gyakorolt potenciális hatását. [Mód. 24]

(2b)  Amennyiben a (2a) bekezdésben említett értékelés alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a tervezett változtatás jelentős hatást gyakorol a belső piac megfelelő működését, erről tájékoztatja a bejelentést küldő tagállamot. [Mód. 25]

(2c)  A bejelentő tagállam legkésőbb 2020. október 31-ig határoz arról, hogy továbbra is kitart-e szándéka mellett. Amennyiben a bejelentő tagállam úgy dönt, hogy fenntartja a szándékát, részletes magyarázatot kell adnia arra, hogy miként fogja kezelni a változtatásnak a belső piac működésére gyakorolt negatív hatását. [Mód. 26]

3. cikk

(1)  A Bizottság legkésőbb 2024 2025. december 31-ig értékelő jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv alkalmazásáról és végrehajtásáról, szükség esetén – valamennyi releváns érdekelt fél bevonásával készített alapos hatásvizsgálat alapján – az irányelv felülvizsgálatra vonatkozó jogalkotási javaslattal együtt. [Mód. 27]

(2)  A tagállamok legkésőbb 2024 2025. április 30-ig a Bizottság rendelkezésére bocsátják a releváns információkat. [Mód. 28]

4. cikk

(1)  A tagállamok legkésőbb 2019 2021. április 1-jéig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.

Ezeket a rendelkezéseket 2019 2021. április 1-jétől alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. [Mód. 29]

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

4a. cikk

(1)  A Bizottság a 2. cikkben említett koordinációs mechanizmussal szoros együttműködésben az egész Unióban szorosan nyomon követi az időszámításra vonatkozó tervezett intézkedéseket.

(2)  A Bizottságot felruházzák azzal a jogkörrel, hogy ha azt állapítja meg, hogy a tagállamok által a 1. cikk (2) bekezdés alapján bejelentett, az időszámításra vonatkozó intézkedések jelentős mértékben és tartósan akadályozhatják a belső piac megfelelő működését, akkor felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy legfeljebb 12 hónappal elhalassza ezen irányelv alkalmazásának időpontját, és adott esetben jogalkotási javaslatot nyújtson be. [Mód. 30]

4b. cikk

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)  A Bizottság számára megadott, a 4a. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó jogkör … [ezen irányelv hatálybalépésének időpontja]-tól [ezen irányelv alkalmazásának dátuma]-ig érvényes.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 4a. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadásáról haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)  A 4a. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik. [Mód. 31]

5. cikk

A 2000/84/EK irányelv 2019 2021. április 1-jével hatályát veszti. [Mód. 32]

6. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

7. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt …, -án/-én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL C 62., 2019.2.15., 305. o.
(2)HL C 62., 2019.2.15., 305. o.
(3) Az Európai Parlament 2019. március 26-i álláspontja.
(4)Az Európai Parlament és a Tanács 2000/84/EK irányelve (2001. január 19.) a nyári időszámításra vonatkozó rendelkezésekről (HL L 31., 2001.2.2., 21. o.).


A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályok ***I
PDF 138kWORD 56k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2019. március 26-i jogalkotási állásfoglalása a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2016)0864 – C8-0495/2016 – 2016/0380(COD))
P8_TA(2019)0226A8-0044/2018

(Rendes jogalkotási eljárás – átdolgozás)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0864),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 194. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0495/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a magyar Országgyűlés, az osztrák szövetségi tanács és a lengyel szenátus által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján benyújtott, indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. május 31-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2017. július 13-i véleményére(2),

–  tekintettel a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(3),

–  tekintettel az eljárási szabályzata 104. cikkének (3) bekezdése alapján a Jogi Bizottság által az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottsághoz küldött, 2017. szeptember 7-i levélre,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2019. január 18-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 104. és 59. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0044/2018),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a Bizottság javaslata a benne akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogi aktusok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő jogi aktusok érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza,

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot, figyelembe véve az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásait;

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatait;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. március 26-án került elfogadásra a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2012/27/EU irányelv módosításáról szóló (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel (átdolgozás)

P8_TC1-COD(2016)0380


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2019/944 irányelvvel.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A BIZOTTSÁG NYILATKOZATA A RENDSZERÖSSZEKÖTŐ FOGALOMMEGHATÁROZÁSÁRÓL

A Bizottság tudomásul veszi a társjogalkotóknak az átdolgozott villamosenergia-irányelvvel és az átdolgozott villamosenergia-rendelettel kapcsolatos azon megállapodását, miszerint visszatérnek a „rendszerösszekötő” fogalmának a 2009/72/EK irányelvben és a 714/2009/EK rendeletben használt meghatározásához. A Bizottság egyetért azzal, hogy a villamosenergia-piacok különböznek az olyan egyéb piacoktól, mint a földgázpiac, például azért, mert olyan termékekkel kereskednek, amelyeket jelenleg nem lehet könnyen tárolni, és amelyeket termelőlétesítmények széles köre állít elő, ideértve az elosztás szintjén működő létesítményeket is. Következésképpen a villamosenergia- és a gázágazat között jelentős különbségek vannak a harmadik országokkal való összeköttetések szerepét illetően is, és különböző szabályozási megközelítések választhatók.

A Bizottság tovább fogja vizsgálni e megállapodás hatását, és szükség esetén iránymutatást fog adni a jogszabályok alkalmazására vonatkozóan.

A jogi egyértelműség érdekében a Bizottság az alábbiakat kívánja kiemelni:

A villamosenergia-irányelvben a rendszerösszekötő közösen elfogadott fogalommeghatározása a villamosenergia-rendszereket összekapcsoló berendezésre utal. Ez a megfogalmazás nem tesz különbséget a különböző keretszabályozások vagy technikai körülmények között, és így alkalmazási köre elvileg kiterjed a harmadik országokkal való valamennyi villamosenergia-összeköttetésre. A rendszerösszekötő fogalmának a villamosenergia-rendeletben elfogadott meghatározását illetően a Bizottság hangsúlyozza, hogy a villamosenergia-piacok integrációja magas fokú együttműködést követel a rendszerüzemeltetők, a piaci szereplők és a szabályozók közötti. Bár az alkalmazandó szabályok hatálya a belső villamosenergia-piaccal való integráció fokától függően változhat, a harmadik országoknak a belső villamosenergia-piacba való – például a piac-összekapcsolási projektekben való részvétel révén megvalósuló – szoros integrációjának olyan megállapodásokon kell alapulnia, amelyek megkövetelik a vonatkozó uniós jog alkalmazását.

A BIZOTTSÁG NYILATKOZATA AZ ALTERNATÍV VITARENDEZÉSRŐL

A Bizottság tudomásul veszi a társjogalkotóknak a 26. cikkel kapcsolatos azon megállapodását, miszerint uniós szintű szabályozással kell kötelezővé tenni az energetikai szolgáltatók részvételét az alternatív vitarendezésben. A Bizottság sajnálatát fejezi ki e döntéssel kapcsolatban, mivel javaslatában ezt a választási lehetőséget – a fogyasztói jogviták alternatív rendezéséről szóló 2013/11/EU irányelvben (fogyasztói alternatív vitarendezési irányelv) elfogadott megközelítéssel összhangban, valamint a szubszidiaritás és az arányosság elvének szem előtt tartásával – a tagállamokra hagyta.

Bizottságnak nem feladata összehasonlító értékeléseket végezni a tagállamok által bevezetett egyes alternatív vitarendezési modellekről. A Bizottság ezért az uniós jog átültetésének és hatékony alkalmazásának nyomon követésére vonatkozó általános kötelezettsége keretében fogja figyelembe venni a nemzeti alternatív vitarendezési rendszerek általános hatékonyságát.

(1) HL C 288., 2017.8.31., 91. o.
(2) HL C 342., 2017.10.12., 79. o.
(3) HL C 77., 2002.3.28., 1. o.


A villamos energia belső piaca ***I
PDF 137kWORD 50k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2019. március 26-i jogalkotási állásfoglalása a villamos energia belső piacáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2016)0861 – C8-0492/2016 – 2016/0379(COD))
P8_TA(2019)0227A8-0042/2018

(Rendes jogalkotási eljárás – átdolgozás)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0861),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 194. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0492/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a cseh képviselőház, a német Bundestag, a német Bundesrat, a spanyol parlament, a francia szenátus, a magyar Országgyűlés, az osztrák szövetségi tanács, a lengyel Szejm, a lengyel szenátus, a román képviselőház és a román szenátus által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján benyújtott indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. május 31-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2017. július 13-i véleményére(2),

–  tekintettel a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(3),

–  tekintettel az eljárási szabályzata 104. cikkének (3) bekezdése alapján a Jogi Bizottság által az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságnak küldött, 2017. július 13-i levélre,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2019. január 18-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 104. és 59. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0042/2018),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a Bizottság javaslata a benne akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogi aktusok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő jogi aktusok érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza,

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot, figyelembe véve az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásait;

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatait;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. március 26-án került elfogadásra a villamos energia belső piacáról szóló (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel (átdolgozás)

P8_TC1-COD(2016)0379


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2019/943 rendelettel.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A BIZOTTSÁG NYILATKOZATA A RENDSZERÖSSZEKÖTŐ FOGALOMMEGHATÁROZÁSÁRÓL

A Bizottság tudomásul veszi a társjogalkotóknak az átdolgozott villamosenergia-irányelvvel és az átdolgozott villamosenergia-rendelettel kapcsolatos azon megállapodását, miszerint visszatérnek a „rendszerösszekötő” fogalmának a 2009/72/EK irányelvben és a 714/2009/EK rendeletben használt meghatározásához. A Bizottság egyetért azzal, hogy a villamosenergia-piacok különböznek az olyan egyéb piacoktól, mint a földgázpiac, például azért, mert olyan termékekkel kereskednek, amelyeket jelenleg nem lehet könnyen tárolni, és amelyeket termelőlétesítmények széles köre állít elő, ideértve az elosztás szintjén működő létesítményeket is. Következésképpen a villamosenergia- és a gázágazat között jelentős különbségek vannak a harmadik országokkal való összeköttetések szerepét illetően is, és különböző szabályozási megközelítések választhatók.

A Bizottság tovább fogja vizsgálni e megállapodás hatását, és szükség esetén iránymutatást fog adni a jogszabályok alkalmazására vonatkozóan.

A jogi egyértelműség érdekében a Bizottság az alábbiakat kívánja kiemelni:

A villamosenergia-irányelvben a rendszerösszekötő közösen elfogadott fogalommeghatározása a villamosenergia-rendszereket összekapcsoló berendezésre utal. Ez a megfogalmazás nem tesz különbséget a különböző keretszabályozások vagy technikai körülmények között, és így alkalmazási köre elvileg kiterjed a harmadik országokkal való valamennyi villamosenergia-összeköttetésre. A rendszerösszekötő fogalmának a villamosenergia-rendeletben elfogadott meghatározását illetően a Bizottság hangsúlyozza, hogy a villamosenergia-piacok integrációja magas fokú együttműködést követel a rendszerüzemeltetők, a piaci szereplők és a szabályozók közötti. Bár az alkalmazandó szabályok hatálya a belső villamosenergia-piaccal való integráció fokától függően változhat, a harmadik országoknak a belső villamosenergia-piacba való – például a piac-összekapcsolási projektekben való részvétel révén megvalósuló – szoros integrációjának olyan megállapodásokon kell alapulnia, amelyek megkövetelik a vonatkozó uniós jog alkalmazását.

A BIZOTTSÁG NYILATKOZATA A PIACI REFORMOKRA VONATKOZÓ VÉGREHAJTÁSI TERVEKRŐL

A Bizottság tudomásul veszi a társjogalkotóknak a 20. cikk (3) bekezdése alapján kötött megállapodását, amely szerint azon tagállamok, amelyek esetében megfelelőséggel kapcsolatos aggályokat tártak fel, az állami támogatási eljárás részeként végrehajtási tervet és időbeni ütemezést tesznek közzé az azonosított szabályozási torzulások és/vagy piaci hiányosságok kiküszöbölését célzó intézkedések elfogadására.

Az EUMSZ 108. cikke értelmében a Bizottság kizárólagos hatáskörrel rendelkezik az állami támogatási intézkedések belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelésére. Ez a rendelet nem érintheti és nem sérti a Bizottság EUMSZ szerinti kizárólagos hatáskörét. A Bizottság ezért adott esetben az állami támogatási szabályok szerinti kapacitásmechanizmusokra vonatkozó jóváhagyási folyamattal párhuzamosan véleményezheti a piaci reformterveket, a két folyamat azonban jogilag különálló.

(1) HL C 288., 2017.8.31., 91. o.
(2) HL C 342., 2017.10.12., 79. o.
(3) HL C 77., 2002.3.28., 1. o.


Az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége ***I
PDF 131kWORD 51k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2019. március 26-i jogalkotási állásfoglalása az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2016)0863 – C8-0494/2016 – 2016/0378(COD))
P8_TA(2019)0228A8-0040/2018

(Rendes jogalkotási eljárás – átdolgozás)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0863),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 194. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0494/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a német Bundestag, a francia szenátus és a román szenátus által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján benyújtott, indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. május 31-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2017. július 13-i véleményére(2),

–  tekintettel a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(3),

–  tekintettel az eljárási szabályzata 104. cikkének (3) bekezdése értelmében a Jogi Bizottság által az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottsághoz intézett, 2017. július 13-i levélre,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. december 19-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 104. és 59. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0040/2018),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a Bizottság javaslata a benne akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogi aktusok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő jogszabályok érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot, figyelembe véve az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásait;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. március 26-án került elfogadásra az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynökségének létrehozásáról szóló (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel (átdolgozás)

P8_TC1-COD(2016)0378


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2019/942 rendelettel.)

(1) HL C 288., 2017.8.31., 91. o.
(2) HL C 342., 2017.10.12., 79. o.
(3) HL C 77., 2002.3.28., 1. o.


A kockázatokra való felkészültség a villamosenergia-ágazatban ***I
PDF 131kWORD 47k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2019. március 26-i jogalkotási állásfoglalása a villamosenergia-ágazati kockázatokra való felkészülésről és a 2005/89/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0862 – C8-0493/2016 – 2016/0377(COD))
P8_TA(2019)0229A8-0039/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0862),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 194. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0493/2016),

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. május 31-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2017. július 13-i véleményére(2),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. december 5-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. és 39. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A8-0039/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. március 26-án került elfogadásra a villamosenergia-ágazati kockázatokra való felkészülésről és a 2005/89/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2016)0377


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2019/941 rendelettel.)

(1) HL C 288., 2017.8.31., 91. o.
(2) HL C 342., 2017.10.12., 79. o.


A gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság és más lényeges paraméterek tekintetében történő címkézése ***I
PDF 537kWORD 394k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2019. március 26-i jogalkotási állásfoglalása a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság és más lényeges paraméterek tekintetében történő címkézéséről, és az 1222/2009/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2018)0296 – C8-0190/2018 – 2018/0148(COD))
P8_TA(2019)0230A8-0086/2019

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0296),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, valamint 114. cikkére és 194. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0190/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. október 17-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0086/2019),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. március 26-án került elfogadásra a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság és más lényeges paraméterek tekintetében történő címkézéséről, és az 1222/2009/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) …/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2018)0148


(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére és 194. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (2),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(3),

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  Az Unió elkötelezett egy olyan energiaunió kialakítása mellett, amely előretekintő éghajlat-politikát folytat. Az üzemanyag-hatékonyság lényeges eleme a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó uniós éghajlat- és energiapolitikai keretnek, és döntő szerepet játszik az energia iránti kereslet mérséklésében.

(2)  A Bizottság felülvizsgálta(4) az Európai Parlament és a Tanács(5) 1222/2009/EK rendeletének hatékonyságát, és megállapította, hogy a hatékonyság javítása érdekében szükség van a rendelet rendelkezéseinek frissítésére.

(3)  Az 1222/2009/EK rendeletet egy új rendelettel kell helyettesíteni, amely magában foglalja a 2011-es változtatásokat, valamint módosítja és megerősíti annak egyes rendelkezéseit a tartalom egyértelműsítése és frissítése érdekében, az elmúlt években a gumiabroncsokat érintő technológiai fejlődés figyelembevételével. Tekintettel azonban arra, hogy az üzemanyag-hatékonyság szempontjából a kínálat és a kereslet alig változott, e szakaszban nincs szükség az üzemanyag-hatékonyság besorolási skálájának átalakítására. Másrészről az említett változás hiányának hátterében álló okokat, valamint a beszerzési tényezőket, például az árat, a teljesítményt stb. indokolt megvizsgálni. [Mód. 1]

(4)  A közlekedési ágazat az Unió energiafogyasztásának egyharmadát teszi ki. 2015-ben az Unió teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 22 %-áért a közúti szállítás volt felelős. A gumiabroncsok – főként gördülési ellenállásuk miatt – a gépjárművek üzemanyag-fogyasztásának 5–10 %-áért felelősek. Ezért a gumiabroncsok gördülési ellenállásának csökkentése jelentős mértékben hozzájárulna a közúti közlekedés üzemanyag-hatékonyságához, és ezáltal a kibocsátás csökkentéséhez, valamint a közlekedési ágazat dekarbonizációjához. [Mód. 2]

(4a)  A közúti közlekedés szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésével összefüggő feladatok teljesítése érdekében helyénvaló, hogy a tagállamok – a Bizottsággal együttműködve – ösztönzőket vezessenek be az üzemanyag-hatékony és biztonságos C1, C2 és C3 típusú gumiabroncsok új technológiai eljárásait szolgáló innovációhoz. [Mód. 3]

(5)  A gumiabroncsokat számos, egymással összefüggő paraméterrel lehet jellemezni. Az egyik paraméter javítása, például a gördülési ellenállás csökkentése kedvezőtlenül befolyásolhat más paramétereket, például a nedves tapadást; ezzel szemben a nedves tapadás javítása kedvezőtlenül befolyásolhatja a külső gördülési zajt. A gumiabroncsgyártókat ösztönözni kell valamennyi paraméternek a már teljesített normákat meghaladó mértékű optimalizálására.

(6)  Az üzemanyag-hatékony gumiabroncsok költséghatékonyak lehetnek, mivel az üzemanyag-megtakarítás bőségesen ellensúlyozza a gumiabroncsok magasabb előállítási költségéből adódó magasabb vételárát.

(7)  A 661/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(6) fogalmazza meg a gumiabroncsok gördülési ellenállására vonatkozó minimumkövetelményeket. A technológiai fejlődés lehetővé teszi a gumiabroncsok gördülési ellenállása által előidézett energiaveszteségek jelentős, az említett minimumkövetelményeket meghaladó mértékű csökkentését. Ezért a közúti közlekedés környezeti hatásainak csökkentése érdekében helyénvaló frissíteni a gumiabroncsok címkézésére vonatkozó rendelkezéseket, hogy ezzel üzemanyag-hatékonyabb gumiabroncsok vásárlására ösztönözzék a végfelhasználókat azáltal, hogy összehangolt információkat szolgáltatnak erről a paraméterről.

(7a)  A gumiabroncs-címkézés fejlesztésének köszönhetően a fogyasztók relevánsabb és összehasonlítható információkkal rendelkezhetnek az üzemanyag-hatékonyságról, a biztonságról és a gumiabroncsok keltette zajról, valamint költséghatékony és környezetbarát vásárlói döntéseket hozhatnak az új gumiabroncsok vásárlásakor. [Mód. 5]

(8)  A forgalmi zaj komoly kellemetlenségeket okoz, és káros az egészségre nézve. A 661/2009/EK rendelet minimumkövetelményeket fogalmaz meg a gumiabroncsok külső gördülési zajára vonatkozóan. A technológiai fejlődés lehetővé teszi a külső gördülési zaj jelentős, az említett minimumkövetelményeket meghaladó mértékű csökkentését. A forgalmi zaj csökkentése érdekében ezért indokolt frissíteni a gumiabroncsok címkézésére vonatkozó rendelkezéseket, ezzel alacsonyabb külső gördülési zajt keltő gumiabroncsok vásárlására ösztönözve a végfelhasználókat azáltal, hogy összehangolt információkat közölnek erről a paraméterről.

(9)  A külső gördülési zajjal kapcsolatos összehangolt információk közlése a forgalmi zaj korlátozására tett intézkedések megvalósítását is megkönnyíti, és hozzájárul a gumiabroncsok forgalmi zajkeltő hatásával kapcsolatos fokozottabb tudatossághoz is a 2002/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv keretében(7).

(10)  A 661/2009/EK rendelet minimumkövetelményeket fogalmaz meg a gumiabroncsok nedves tapadási teljesítményére vonatkozóan. A technológiai fejlődés lehetővé teszi a nedves tapadás jelentős, az említett követelményeket meghaladó mértékű javítását, és ezzel együtt a nedves féktávolságok csökkentését. Ezért a közúti közlekedésbiztonság növelése érdekében indokolt frissíteni a gumiabroncsok címkézésére vonatkozó rendelkezéseket, ezzel jobb nedves tapadási teljesítményt nyújtó gumiabroncsok vásárlására ösztönözve a végfelhasználókat azáltal, hogy összehangolt információkat közölnek erről a paraméterről.

(11)  A nemzetközi kerettel történő összehangolás biztosítása érdekében a 661/2009/EK rendelet az ENSZ EGB 117. előírására(8) hivatkozik, amely tartalmazza a gumiabroncsok gördülési ellenállásának, zajának, nedves és havas útviszonyok között nyújtott tapadási teljesítményének mérésére szolgáló módszereket.

(12)  Annak Az Unión belüli hidegebb éghajlatú térségek közlekedésbiztonságának javítása, valamint annak érdekében, hogy a végfelhasználók információt kapjanak a havas és jeges útviszonyokra kialakított speciális gumiabroncsok teljesítményéről, elő kell írni a havas és jeges útviszonyokra szánt gumiabroncsokra vonatkozó információs követelmények feltüntetését a címkén. A havas és jeges útviszonyokra szánt gumiabroncsok egyedi paraméterekkel rendelkeznek, amelyek nem feleltethetők meg teljes mértékben a gumiabroncsok más típusainak. Annak érdekében, hogy a végfelhasználók átgondolt és megalapozott döntéseket hozhassanak, a havas és jeges útviszonyok közötti tapadásra vonatkozó információkat, továbbá a QR-kódot fel kell tüntetni a címkén. A Bizottságnak ki kell dolgoznia a havas és a jeges útviszonyok közötti tapadás teljesítményskáláját. Ezeknek a skáláknak a hó, illetve a jég tekintetében a 117. sz. ENSZ EGB-előírásban, illetve az ISO 19447 szabványban foglaltakon kell alapulniuk. A három hegycsúcsot hópehellyel ábrázoló logót („3PMSF”) mindenesetre dombornyomással fel kell tüntetni azokon a gumiabroncsokon, amelyek elérik a 117. sz. ENSZ EGB-előírásban meghatározott, havas körülményekre vonatkozó minimum tapadási indexértékeket. Hasonlóképpen, azokon a gumiabroncsokon, amelyek elérik az ISO 19447 szabványban meghatározott, jeges körülményekre vonatkozó minimum tapadási indexértéket, fel kell tüntetni az említett szabvány szerint elfogadott, jeges útviszonyokra szánt gumiabroncsra utaló logót. [Mód. 6]

(13)  A használat során előforduló gumiabroncskopás jelentős, a környezetre nézve káros mikroműanyag-forrást jelent, a Bizottság „A műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos európai stratégia” című közleménye(9) szerint tehát ezért szükség van a gumiabroncsok nem szándékos mikroműanyag-kibocsátása által jelentett probléma orvoslására, többek között olyan tájékoztatási intézkedések segítségével, mint például a gumiabroncsokra vonatkozó címkézési és minimumkövetelmények. Jelenleg azonban nincs olyan vizsgálati módszer, amely alkalmas a gumiabroncskopás mérésére. A gumiabroncsok kopási sebességére vonatkozó címkézési követelmények alkalmazása ennélfogva jelentős előnyökkel járna az emberi egészség és a környezet szempontjából. A Bizottságnak tehát megbízást kellene adnia a módszer kifejlesztésére, a legkorszerűbb nemzetközileg kidolgozott vagy javasolt szabványok vagy előírások, valamint az alkalmazott kutatási eredmények teljes mértékű figyelembevétele mellett, a megfelelő vizsgálati módszer mihamarabbi kialakítását szem előtt tartva. [Mód. 7]

(14)  Az újrafutózott gumiabroncsok a nehézgépjármű-gumiabroncsok piacának jelentős részét képezik. A gumiabroncsok újrafutózása meghosszabbítja a gumiabroncsok élettartamát, és hozzájárul a körforgásos gazdaság olyan célkitűzéseihez, mint például a hulladékcsökkentés. Az ilyen gumiabroncsokra vonatkozó címkézési követelmények alkalmazásával jelentős energiamegtakarítás érhető el. Mivel azonban jelenleg nincs olyan vizsgálati módszer, amely alkalmas az újrafutózott gumiabroncsok teljesítményének mérésére, lehetővé kell tenni a rendelet későbbiekben e tekintetben történő kiegészítését.

(15)  Az (EU) 2017/1369 európai parlamenti és tanácsi rendelet(10) szerinti energiacímkét amely a termékek energiafogyasztását egy „A”-tól „G”-ig terjedő skálán osztályozza az uniós fogyasztók több mint 85%-a világos és átlátható információs eszközként felismeri, és bizonyítottan hatásos a nagyobb hatékonyságú termékek népszerűsítésében. A gumiabroncscímkéket továbbra is a korábbival a lehető legnagyobb mértékű azonosságot mutató kivitelben kell alkalmazni, a gumiabroncs-paraméterek sajátosságainak figyelembevétele mellett. [Mód. 8]

(16)  A gumiabroncs-paraméterekre vonatkozó, összehasonlítható információk szabványos címke formájában történő közlése nagy valószínűséggel a biztonságosabb, fenttartható, csendesebb és üzemanyag-hatékonyabb gumiabroncsok vásárlására ösztönzi majd a végfelhasználókat. Ez viszont feltételezhetően az említett paraméterek optimalizálására sarkallja majd a gumiabroncsgyártókat, ami megteremti a fenntarthatóbb fogyasztás és termelés lehetőségét. [Mód. 9]

(17)  A gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyságára és más paramétereire vonatkozó bővebb tájékoztatás lényeges valamennyi végfelhasználó, köztük a cseregumiabroncsok, az új járművekre szerelt gumiabroncsok vásárlói, valamint a flottakezelők és a fuvarozási vállalkozások számára, akik, illetve amelyek címkézési és összehangolt vizsgálati rendszer hiányában nehezen tudják összehasonlítani a különféle gyártmányú gumiabroncsok egyes paramétereit. Minden esetben elő kell írni tehát a járművekre szerelt gumiabroncsok címkézését.

(18)  Jelenleg a címkék kifejezetten a gépkocsikra (C1 típusú gumiabroncsok) és kisteherautókra (C2 típusú gumiabroncsok) vonatkozóan számítanak előírásnak, a nehézgépjárművekre (C3 típusú gumiabroncsok) vonatkozóan nem. A C3 típusú gumiabroncsokkal éves szinten több üzemanyagot fogyasztanak és több kilométert tesznek meg, mint C1 és C2 típusú gumiabroncsokkal, ezáltal jelentős lehetőség rejlik bennük az üzemanyag-fogyasztás és a nehéz tehergépjárművekből származó kibocsátás csökkentésére.

(19)  A C3 típusú gumiabroncsok teljes mértékben e rendelet hatálya alá vétele továbbá összhangban van az új nehézgépjárművek CO2-kibocsátásának és üzemanyag-fogyasztásának nyomon követéséről és bejelentéséről szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslattal,(11) valamint a nehézgépjárművekre vonatkozó CO2-szabványokra irányuló bizottsági javaslattal(12).

(20)  Sok végfelhasználó anélkül hoz döntést gumiabroncs-vásárlással kapcsolatban, hogy ténylegesen látná a gumiabroncsot, így pedig a ráragasztott címkét sem látja. Az ilyen helyzetekben a végfelhasználó részére minden esetben be kell mutatni a címkét a vásárlásról szóló döntés véglegesítése előtt. A címke megjelenítése az értékesítési helyen található gumiabroncsokon, valamint a műszaki promóciós anyagban biztosítja, hogy a forgalmazók, valamint a potenciális végfelhasználók a vásárlási döntés helyén és idejében összehangolt információkat kapjanak a gumiabroncs vonatkozó paramétereiről.

(21)  A végfelhasználók egy része már az értékesítési helyre történő megérkezés előtt kiválasztja a gumiabroncsokat, vagy pedig levelezés útján vagy interneten történő megrendeléssel vásárolja meg azokat. Annak érdekében, hogy ezek a végfelhasználók is megalapozott döntést hozhassanak a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyságára, nedves tapadási teljesítményére, külső gördülési zajára és egyéb paramétereire vonatkozó összehangolt információk alapján, a címkéket meg kell jeleníteni minden műszaki promóciós anyagban, beleértve az interneten elérhetővé tett ilyen jellegű anyagokat is.

(22)  A lehetséges végfelhasználókat tájékoztatni kell a címke egyes elemeinek jelentéséről és jelentőségéről. Ezt a tájékoztatást a műszaki promóciós anyagban, például a beszállítók weboldalain kell biztosítani. A műszaki promóciós anyag nem értelmezendő akként, mint amely magában foglalja a hirdetőtáblákon, újságokban, magazinokban, vagy a rádiós, illetve televíziós műsorszolgáltatás révén megjelenő hirdetéseket. [Mód. 10]

(23)  A gumiabroncsokra vonatkozó üzemanyag-fogyasztást, nedves tapadást és egyéb paramétereket megbízható, pontos és reprodukálható módszerek alapján kell megmérni, az általánosan elismert legmodernebb mérési és számítási módszerek figyelembevételével. Amennyiben lehetséges, ezeknek a módszereknek az átlagos fogyasztói magatartást kell tükrözniük, és szilárd alapokon kell nyugodniuk a szándékos vagy nem szándékos módon történő kijátszás elkerülése érdekében. A megbízható, pontos és reprodukálható laboratóriumi vizsgálatok hiánya által jelentett korlátok között a gumiabroncscímkéken a gumiabroncsok tényleges használat alatt nyújtott összehasonlítható teljesítményét kell feltüntetni annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a végfelhasználók számára a különböző gumiabroncsok összehasonlítását, valamint határt szabjanak a gyártóknál felmerülő vizsgálati költségeknek.

(24)  Az Unión belüli egyenlő versenyfeltételek biztosításához elengedhetetlen, hogy a beszállítók és a forgalmazók betartsák a gumiabroncs-címkézésre vonatkozó rendelkezéseket. A tagállamoknak tehát piacfelügyelet és rendszeres utólagos ellenőrzések révén figyelemmel kell kísérniük ezek betartását, a 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(13) megfelelően.

(25)  A gumiabroncsokat fel kell venni az (EU) 2017/1369 rendelet értelmében létrehozott termékadatbázisba annak érdekében, hogy ezáltal lehetővé váljon a megfelelőség nyomon követése, egy hasznos eszköz kerüljön a végfelhasználók kezébe, valamint a kereskedők alternatív módszerekkel elérhessék a termékismertető adatlapokat. Az (EU) 2017/1369 rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(26)  A tagállamok piacfelügyeletre vonatkozó kötelezettségeinek és a beszállítókra háruló, a termék megfelelőségének ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségeknek a sérelme nélkül a beszállítóknak az előírt termékmegfelelési információkat elektronikus formában elérhetővé kell tenniük a termékadatbázisban.

(27)  A végfelhasználók gumiabroncscímkébe vetett bizalmának kialakítása érdekében az eredeti címkékhez hasonló utánzatok alkalmazása nem engedélyezhető. Ugyanezen okból kifolyólag más egyéb olyan címkét, jelölést, szimbólumot vagy feliratot sem szabad engedélyezni, amely a gumiabroncscímkén szereplő paraméterek tekintetében a végfelhasználók számára félrevezető vagy megtévesztő lehet.

(28)  Az e rendelet és az e rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok megsértése esetén alkalmazandó szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(29)  Az energiahatékonyság, az éghajlatváltozás mérséklése és a környezet védelme érdekében lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok ösztönzőkkel serkentsék az energiahatékony termékek használatát. A tagállamok szabadon dönthetnek az ilyen ösztönzők jellegéről. A szóban forgó ösztönzőknek összhangban kell lenniük az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokkal, és nem képezhetnek indokolatlan piaci akadályokat. Ez a rendelet nem sértheti azon jövőbeli állami támogatási eljárások kimenetelét, amelyek az ilyen jellegű ösztönzők tekintetében az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 107. és 108. cikkével összhangban indíthatók.

(30)  A címke tartalmi és formai módosítása, az újrafutózott gumiabroncsokra, a havas vagy jeges útviszonyokra szánt gumiabroncsokra, a kopásra és a futásteljesítményre vonatkozó követelmények bevezetése, valamint a mellékleteknek a műszaki fejlődés szerinti kiigazítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak(14) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kézhez kell kapnia minden dokumentumot, és szakértőiknek biztosítani kell a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein való rendszeres részvételt. [Mód. 12]

(30a)  A gumiabroncsok futásteljesítményére és kopására vonatkozó adatok – amennyiben rendelkezésre áll a célra alkalmas vizsgálati módszer – hasznos eszközként fognak szolgálni a fogyasztók számára ahhoz, hogy tájékozódjanak a megvásárolt gumiabroncsok tartósságáról, élettartamáról, valamint nem szándékos mikroműanyag-kibocsátásáról. A futásteljesítményre vonatkozó információk jóvoltából a fogyasztóknak lehetőségük lesz, hogy megalapozott döntést hozzanak a hosszabb élettartamú gumiabroncsok tekintetében, ami hozzájárulhat a környezet védeleméhez, egyszersmind pedig lehetővé tehetik számukra, hogy hosszabb távra becsüljék meg a gumiabroncsok üzemeltetési költségeit. Ezért a címkét, ha e rendelet alkalmazásához elérhetővé válik releváns, érdemi eredményekkel szolgáló és reprodukálható vizsgálati módszer, ki kell egészíteni a futásteljesítményre és a kopással kapcsolatos teljesítményre vonatkozó adatokkal. E területen folytatni kell az új technológiákra irányuló kutatási és fejlesztési tevékenységeket. [Mód. 13]

(31)  Nem szükséges újracímkézni azokat a gumiabroncsokat, amelyek az e rendeletben szereplő követelmények alkalmazásának kezdőnapját megelőzően kerültek piacra.

(32)  A címkébe vetett bizalom megerősítése, valamint a pontosság biztosítása érdekében arra a nyilatkozatra vonatkozóan, amelyet a beszállítók a gördülési ellenállás, a nedvestapadás, a havas útviszonyok közötti tapadás és a zaj értékeit tartalmazó címkével kapcsolatosan tesznek, a 661/2009/EK rendelet szerinti típusjóváhagyási folyamatot kell alkalmazni. [Mód. 14]

(32a)  A címkének továbbra is az 1222/2009/EK rendeletben meghatározott mérettel azonos méretűnek kell lennie. A címkén fel kell tüntetni a havas útviszonyok közötti tapadásra és a jeges útviszonyok közötti tapadásra vonatkozó részleteket, valamint a QR-kódot. [Mód. 15]

(33)  A Bizottságnak el kell végeznie e rendelet értékelését. Az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között létrejött, a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás (22) bekezdése alapján ennek az értékelésnek a hatékonyság, az eredményesség, a relevancia, a koherencia és az uniós hozzáadott érték öt kritériumán kell alapulnia, és alapot kell biztosítania a további lehetséges mérések hatásvizsgálatához.

(34)  Mivel e rendelet célkitűzéseit – nevezetesen a közúti szállítás biztonságának, valamint gazdasági és környezeti hatékonyságának javítása a végfelhasználók tájékoztatása által, lehetővé téve számukra az üzemanyag-hatékonyabb, biztonságosabb, és kevésbe zajos gumiabroncsok kiválasztását – a tagállamok által nem lehet kielégítő módon elérni, hiszen ehhez a végfelhasználók részére nyújtott összehangolt tájékoztatás szükséges, és a harmonizált szabályozási keret és a gyártók számára biztosított egyenlő versenyfeltételek révén ez a célkitűzés uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében megfogalmazott szubszidiaritás elve szerint intézkedéseket fogadhat el. A megfelelő jogi eszköz továbbra is a rendelet, mivel a rendelet olyan egyértelmű és részletes szabályokat állapít meg, amelyek kizárják az eltérő tagállami átültetések lehetőségét, így nagy fokú harmonizációt biztosítanak az egész Unióban. A tagállami helyett uniós szinten összehangolt szabályozási keret csökkenti a beszállítók költségeit, egyenlő versenyfeltételeket biztosít, és lehetővé teszi az áruk szabad mozgását a belső piacon. Az ugyanezen cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az említett célok eléréséhez szükséges mértéket.

(35)  Ezért az 1222/2009/EK rendeletet hatályon kívül kell helyezni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Cél és tárgy

(1)  E rendelet célja, hogy az üzemanyag-hatékony, biztonságos és fenntartható, valamint alacsony zajkibocsátási szinttel rendelkező gumiabroncsok használatának előmozdítása, révén növelje amely hozzájárulhat a közúti közlekedés biztonságát, egészségvédelmét környezetre és egészségre gyakorolt hatásának minimalizálásához, valamint gazdasági egyszersmind pedig biztonságának és környezeti hatékonyságátgazdasági hatékonyságának javításához. [Mód. 16]

(2)  Ez a rendelet a gumiabroncsok paramétereire vonatkozó, címkézés útján történő összehangolt információszolgáltatás kereteit határozza meg, lehetővé téve a végfelhasználók számára, hogy a gumiabroncs vásárlásakor megalapozott döntést hozhassanak.

2. cikk

Hatály

(1)  E rendelet a forgalomba hozott C1, C2 és C3 típusú gumiabroncsokra vonatkozik. [Mód. 17]

(2)  E rendelet az újrafutózott gumiabroncsokra is alkalmazandó, miután a mellékletek módosításra kerültek az ilyen jellegű gumiabroncsok teljesítményének mérésére alkalmas vizsgálati módszer hozzáadásával, a 12. cikk szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktus révén.

(3)  Ez a rendelet nem alkalmazandó a következőkre:

a)  professzionális terepjáró-gumiabroncsok;

b)  a kizárólag az első alkalommal 1990. október 1-je előtt nyilvántartásba vett gépjárművekre való felszerelésre szánt gumiabroncsok;

c)  T típusú, ideiglenes használatra szánt tartalék gumiabroncsok;

d)  azon gumiabroncsok, amelyek sebességhatára kevesebb mint 80 km/h;

e)  azon gumiabroncsok, amelyek névleges kerékpántátmérője nem haladja meg a 254 mm-t, vagy legalább 635 mm;

f)  a vontatási tulajdonságaik javítása érdekében kiegészítő eszközökkel felszerelt gumiabroncsok, például a fogazott gumiabroncsok;

g)  a kizárólag versenyzésre gyártott járműveken való használatra tervezett gumiabroncsok.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.  „C1, C2 és C3 típusú gumiabroncsok”: a 661/2009/EK rendelet 8. cikkében meghatározott gumiabroncsosztályok;

2.  „újrafutózott gumiabroncs”: használt gumiabroncs, amelyet az elhasznált futófelület új anyaggal történő helyettesítésével felújítanak;

3.  „T típusú, ideiglenes használatra szánt tartalék gumiabroncsok”: azok az ideiglenes használatra szánt tartalék gumiabroncsok, amelyeket a normál vagy megerősített gumiabroncsoknál magasabb felfúvási nyomáson történő használatra terveztek;

4.  „címke”: nyomtatott, elektronikus, vagy matrica formájú grafikus ábra, amelyen szimbólumok vannak feltüntetve annak érdekében, hogy tájékoztassák a végfelhasználókat egy gumiabroncs vagy gumiabroncstétel teljesítményéről, az I. mellékletben megadott paraméterekhez kapcsolódóan;

5.  „értékesítési hely”: olyan helyszín, ahol a gumiabroncsokat kiállítják vagy tárolják, továbbá a végfelhasználóknak eladásra felkínálják, a gépjárművekre fel nem szerelt, a végfelhasználóknak eladásra felkínált gumiabroncsok tekintetében az autószalonokat is beleértve;

6.  „műszaki promóciós anyag”: nyomtatott vagy elektronikus formátumú dokumentáció, amelyet a beszállító készít azért, hogy a hirdetési anyagot minimálisan az V. melléklet szerinti műszaki információval kiegészítse;

7.  „termékismertető adatlap”: nyomtatott vagy elektronikus formátumú szabványos dokumentum, amely a IV. mellékletben meghatározott információkat tartalmazza;

8.  „műszaki dokumentáció”: olyan – a III. mellékletben meghatározott információkat tartalmazó – dokumentáció, amely elegendő ahhoz, hogy a piacfelügyeleti hatóság képes legyen megítélni egy adott termék címkéjének és termékismertető adatlapjának pontosságát;

9.  „termékadatbázis:” az (EU) 2017/1369 rendelet értelmében létrehozott termékadatbázis, amely a következő részekből áll: fogyasztóközpontú nyilvános rész, amelyben az egyes termékparaméterekre vonatkozó információk elektronikus formában elérhetők, a hozzáférést biztosító online portál, valamint egy megfelelési rész, amelyre pontosan meghatározott hozzáférhetőségi és biztonsági követelmények vonatkoznak;

10.  „távértékesítés:” csomagküldő kereskedelem vagy katalógus útján, interneten, telemarketingen keresztül vagy egyéb olyan módon történő eladásra kínálás, bérbeadás vagy részletvásárlásra kínálás, amely feltételezi, hogy a potenciális végfelhasználó a bemutatott terméket nem tudja megtekinteni;

11.  „gyártó”: az a természetes vagy jogi személy, aki terméket gyárt, illetve aki az adott terméket tervezteti vagy legyártatja, és a saját neve vagy védjegye alatt forgalomba hozza;

12.  „importőr”: az Unióban letelepedett olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely harmadik országból származó terméket hoz forgalomba az uniós piacon;

13.  „meghatalmazott képviselő”: az Unióban letelepedett természetes vagy jogi személy, akit vagy amelyet a gyártó írásban meghatalmazott, hogy meghatározott feladatokat a nevében elvégezzen;

14.  „beszállító”: az Unióban letelepedett gyártó, az Unióban le nem telepedett gyártó meghatalmazott képviselője vagy az importőr, aki terméket hoz forgalomba az uniós piacon;

15.  „forgalmazó”: az ellátási láncon belül bármely olyan, terméket piacra juttató természetes vagy jogi személy, aki vagy amely nem azonos a beszállítóval;

16.  „forgalmazás:” valamely termék kereskedelmi tevékenység keretében történő rendelkezésre bocsátása az uniós piacon értékesítés vagy használat céljára, akár térítésmentesen, akár ellenérték fejében;

17.  „forgalomba hozatal”: a termék első alkalommal történő forgalmazása az uniós piacon;

18.  „végfelhasználó”: a fogyasztó, a flottakezelő vagy közúti fuvarozási vállalkozás, aki vagy amely gumiabroncsot vásárol vagy várhatóan vásárolni fog;

19.  „paraméter”: a gumiabroncsok I. mellékletben meghatározott paraméterei – mint például a gördülési ellenállás, a nedves tapadás, a külső gördülési zaj, a havas és vagy jeges útviszonyokra vonatkozó paraméterek, a futásteljesítmény, a kopás –, amelyek a használat során jelentős hatást gyakorolnak a környezetre, a közúti közlekedésbiztonságra vagy az egészségre; [Mód. 18]

20.  „gumiabroncstípus”: egy adott gumiabroncs olyan változata, amelynek minden egyes példánya ugyanazokkal a – a címke és a termékismertető adatlap tekintetében releváns – műszaki jellemzőkkel és ugyanazzal a modellazonosítóval rendelkezik.

4. cikk

A gumiabroncs-beszállítók feladatai

(1)  A beszállítóknak – külön díj felszámítása nélkül – biztosítaniuk kell, hogy a forgalomba hozott C1, C2 és C3 típusú gumiabroncsok rendelkeznek a következőkkel: [Mód. 19]

a)  minden egyes gumiabroncs esetén a II. melléklet szerinti matrica formátumú címkével, amely az I. mellékletben megadott valamennyi paraméterre vonatkozóan tartalmazza az információkat és az osztályba sorolást, valamint termékismertető adatlappal, a IV. mellékletben leírtaknak megfelelően; vagy [Mód. 20]

b)  minden egyes, egy vagy több azonos abroncsból álló tétel esetén a II. melléklet szerinti nyomtatott formátumú címkével, amely az I. mellékletben megadott valamennyi paraméterre vonatkozóan tartalmazza az információkat és az osztályba sorolást, valamint termékismertető adatlappal, a IV. mellékletben leírtaknak megfelelően.

(2)  Az interneten hirdetett vagy értékesített gumiabroncsok esetében a beszállítóknak a címkét elérhetővé kell tenniük, és értékesítési helyzetekben gondoskodniuk kell arról, hogy a címke az ár közelében látható módon fel legyen tüntetve, valamint, hogy a termékismertető adatlap elérhető legyen. A címke megjeleníthető beágyazott kép használatával kattintással, a kurzor ráállításával, érintőképernyő esetén koppintással vagy hasonló technikák alkalmazásával. [Mód. 21]

(3)  A beszállítóknak gondoskodniuk kell arról, hogy az adott gumiabroncstípusok vizuális hirdetéseiben, ideértve az internetes hirdetéseket is, fel legyen tüntetve a címke. [Mód. 22]

(4)  A beszállítóknak biztosítaniuk kell, hogy az adott gumiabroncstípusra vonatkozó műszaki promóciós anyagok, ideértve az internetes anyagokat is, megjelenítsék a címkét, valamint megfeleljenek az V. melléklet követelményeinek. [Mód. 23]

(5)  A beszállítóknak biztosítaniuk kell, hogy a gumiabroncs forgalomba hozatalát megelőzően a típusjóváhagyó hatóságoknak benyújtásra kerüljenek az értékek, a hozzájuk kapcsolódó osztályok, a modellazonosító és minden olyan további, teljesítménnyel kapcsolatos információ, amely a címkén feltüntetésre kerül az I. mellékletben megadott lényeges paraméterekre, továbbá a III. mellékletben meghatározott műszaki dokumentáció paramétereire vonatkozóan,. átesett a 661/2009/EK rendelet szerinti típusjóváhagyási folyamaton A típusjóváhagyó hatóság visszaigazolja a beszállítótól kapott dokumentáció kézhezvételét, és ellenőrzi a szóban forgó dokumentációt. [Mód. 24]

(6)  A beszállítóknak biztosítaniuk kell, hogy az általuk átadott címkék és termékismertető adatlapok pontosak legyenek.

(7)  A beszállítóknak a III. melléklet szerinti műszaki dokumentációt kérés esetén a tagállamok hatóságainak vagy bármely akkreditált harmadik félnek a rendelkezésére kell bocsátaniuk. [Mód. 25]

(8)  A beszállítók kötelesek együttműködni a piacfelügyeleti hatóságokkal, és saját kezdeményezésükre vagy a piacfelügyeleti hatóságok kérésére azonnali intézkedéseket kell hozniuk a felelősségi körükbe tartozó, az e rendeletben meghatározott követelményeknek való meg nem felelés orvoslására.

(9)  A beszállítók nem adhatnak át vagy tüntethetnek fel olyan címkéket, jelzéseket, szimbólumokat vagy feliratokat, amelyek e rendelet követelményeinek nem felelnek meg, amennyiben ezzel valószínűleg félrevezetik vagy megtévesztik a végfelhasználókat a lényeges paramétereket illetően.

(10)  A beszállítók nem adhatnak át vagy tüntethetnek fel olyan címkéket, amelyek utánzatai az e rendeletben előírt címkéknek.

5. cikk

A gumiabroncs-beszállítók feladatai a termékadatbázissal kapcsolatban

(1)  2020. január 1-jétől a beszállítóknak a gumiabroncs forgalomba hozatalát megelőzően meg kell adniuk A … [kérjük, illessze be e rendelet hatálybalépésének időpontját]-tól/-től számított kilenc hónapos időszak lejártát követően a beszállítók kötelesek az említett időpont után előállított gumiabroncsok forgalomba hozatala előtt megadni az (EU) 2017/1369 rendelet I. mellékletében meghatározott információkat – a modell mért műszaki paraméterei kivételével – a termékadatbázisban.

(2)  Amennyiben A … [kérjük, illessze be e rendelet hatálybalépésének időpontját] és a gumiabroncsok … [kérjük, illessze be e rendelet hatálybalépésének dátumát] és 2019. december 31. között kerülnek forgalomba, a beszállítónak 2020. június 30-ig kell megadnia az adott gumiabroncsokra vonatkozóan időpontját]-tól/-től számított kilenc hónap lejártát megelőző nap közötti időszakban előállított gumiabroncsok esetében a beszállítók kötelesek a … [kérjük, illessze be e rendelet hatálybalépésének időpontját]-tól/-től számított 12 hónapon belül megadni az (EU) 2017/1369 rendelet I. mellékletében meghatározott információkat – a modell mért műszaki paraméterei kivételével – a termékadatbázisban.

(2a)  A … [kérjük, illessze be e rendelet hatálybalépésének időpontját] előtt forgalomba hozott gumibabroncsok esetében a beszállítók e gumiabroncsokra vonatkozóan megadhatják a termékadatbázisban az (EU) 2017/1369 rendelet I. mellékletében meghatározott információkat.

(3)  Amíg az (1) és (2) bekezdésben hivatkozott információk nincsenek megadva a termékadatbázisban, a beszállítónak a piacfelügyeleti hatóságok kérésétől számított 10 napon belül a műszaki dokumentációt ellenőrzés céljából elektronikus formátumban rendelkezésre kell bocsátania.

(4)  Az olyan gumiabroncs, amelyen a címkét vagy a termékismertető adatlapot érintő változtatások történnek, új gumiabroncstípusnak tekintendő. A beszállítók kötelesek jelezni az adatbázisban, ha valamely gumiabroncstípus példányait már nem hozzák forgalomba.

(5)  Egy adott gumiabroncstípus utolsó példányának forgalomba hozatalát követően a beszállítók kötelesek a szóban forgó gumiabroncstípusra vonatkozó információkat öt évig megőrizni a termékadatbázis megfelelési részében. [Mód. 58]

6. cikk

A gumiabroncs-forgalmazók feladatai

(1)  A forgalmazók gondoskodnak arról, hogy:

a)  az értékesítési helyen lévő gumiabroncsokon a II. mellékletnek megfelelően, jól látható helyen, matrica formátumban szerepeljen a beszállítók által a 4. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében alkalmazott címke; vagy [Mód. 26]

b)  az egy vagy több azonos gumiabroncsból álló tételhez tartozó gumiabroncs megvásárlását értékesítését megelőzően a 4. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett címkére címkét bemutassák a végfelhasználó figyelmét felhívják végfelhasználónak, és azt az értékesítési helyen, a gumiabroncs közvetlen közelében, jól látható módon feltüntessék; [Mód. 27]

ba)  a címke közvetlenül a gumiabroncsra legyen rögzítve, teljes egészében olvasható legyen, és láthatóságát semmi ne akadályozza. [Mód. 28]

(2)  A forgalmazóknak gondoskodniuk kell arról, hogy az adott gumiabroncstípus vizuális hirdetéseiben – ideértve az internetes hirdetéseket is – fel legyen tüntetve a címke. [Mód. 29]

(3)  A forgalmazóknak biztosítaniuk kell, hogy az adott gumiabroncstípusra vonatkozó műszaki promóciós anyagok – ideértve az internetes anyagokat is – megjelenítsék a címkét, valamint megfeleljenek az V. melléklet követelményeinek. [Mód. 30]

(4)  A forgalmazóknak biztosítaniuk kell, hogy amennyiben az értékesítésre kínált gumiabroncsok nem láthatók a végfelhasználók számára, az értékesítést megelőzően bemutassák a címke másolatát a végfelhasználóknak.

(5)  A forgalmazóknak biztosítaniuk kell, hogy papír alapú távértékesítés során minden esetben feltüntessékk a címkét, valamint, hogy a végfelhasználók számára egy ingyenesen hozzáférhető weboldalon keresztül elérhető legyen a termékismertető adatlap, vagy az nyomtatott formában igényelhessék.

(6)  A telemarketing-alapú távértékesítést alkalmazó forgalmazóknak külön tájékoztatniuk kell a végfelhasználókat a címkén feltüntetett lényeges paraméterek osztályairól, valamint biztosítaniuk kell, hogy a végfelhasználók egy ingyenesen hozzáférhető weboldalon keresztül vagy igény szerint nyomtatott formátumban elérhessék a teljes címkét és termékismertető adatlapot.

(7)  A közvetlenül Az interneten hirdetett vagy az interneten közvetlenül értékesített gumiabroncsok esetében a forgalmazóknak a címkét elérhetővé kell tenniük, és értékesítési helyzetekben gondoskodniuk kell arról, hogy a címke az ár közelében legyen feltüntetve, valamint, hogy a termékismertető adatlap elérhető legyen. A címke megjeleníthető beágyazott kép használatával kattintással, a kurzor ráállításával, érintőképernyő esetén koppintással vagy hasonló technikák alkalmazásával. [Mód. 31]

7. cikk

A járműbeszállítók és a járműforgalmazók feladatai

Amennyiben a végfelhasználók új járművet kívánnak vásárolni, az értékesítést megelőzően a járműbeszállítók és -forgalmazók kötelesek bemutatni számukra a járművel érkező gumiabroncsok címkéjét, valamint a hozzá tartozó műszaki promóciós anyagot.

8. cikk

Vizsgálati és mérési módszerek

Azokat a címkén feltüntetett paraméterekhez tartozó információkat, amelyekről a 4., a 6. és a 7. cikk szerint tájékoztatást kell adni, az I. mellékletben hivatkozott vizsgálati és mérési módszerek módszereknek, valamint a VI. mellékletben hivatkozott laboratóriumi összehangolási eljárás alkalmazásával eljárásnak megfelelően kell beszerezni. [Mód. 32]

9. cikk

Hitelesítési eljárás

A tagállamoknak minden, I. mellékletben szereplő lényeges paramétert illetően értékelniük kell a bejelentett besorolási osztályok megfelelőségét a VII. mellékletben meghatározott eljárás szerint.

10. cikk

A tagállamok kötelezettségei

(1)  A tagállamok nem akadályozhatják meg az e rendeletnek megfelelő gumiabroncsok saját területükön történő forgalomba hozatalát vagy üzembe helyezését.

(2)  A tagállamok az I. melléklet A., illetve B. része szerinti B üzemanyag-hatékonysági, illetve nedves tapadási osztály alatti gumiabroncsok tekintetében nem biztosítanak ösztönzőket. E rendelet alkalmazásában az adó- és a költségvetési intézkedések nem minősülnek ösztönzőknek.

(2a)  A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti piacfelügyeleti hatóságok kialakítsák az értékesítési helyek rendszeres és ad hoc ellenőrzésének rendszerét a rendeletben foglaltaknak való megfelelés biztosítása céljából. [Mód. 33]

(3)  A tagállamok megállapítják az e rendelet és az e rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok megsértése esetén alkalmazandó szankciókra és végrehajtási mechanizmusokra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges intézkedést ezek végrehajtására. Az előírt szankcióknak hatásosaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(4)  A tagállamok 2020. június 1-jéig tájékoztatják a Bizottságot a (3) bekezdésben említett szabályokról, amelyekről korábban még nem küldtek értesítést, és haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot az említett szabályok minden későbbi módosításáról.

11. cikk

Uniós piacfelügyelet és az uniós piacra belépő termékek ellenőrzése

(1)  [A COM(2017)0795 javaslatban előirányzott, a jogszabályok betartásáról és érvényesítéséről szóló 765/2008/EK rendelet 16–29. cikke] az irányadó e rendelet és az e rendelet alapján elfogadott, vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok által érintett termékekre.

(2)  A Bizottság – különösen a gumiabroncsok címkézéséért felelős, a piacfelügyelettel foglalkozó közigazgatási együttműködési szakértői csoport szorosabb bevonása révén – ösztönzi és támogatja, hogy a tagállamok piacfelügyeletért, illetve az uniós piacra belépő termékek ellenőrzéséért felelős nemzeti hatóságai egymással, továbbá a Bizottsággal megosszák a termékek címkézésére vonatkozó piacfelügyeleti információkat, valamint együttműködést folytassanak ezen a területen.

(3)  A tagállamok [a COM(2017)0795 javaslatban előirányzott, a jogszabályok betartásáról és érvényesítéséről szóló 765/2008/EK rendelet 13. cikke] alapján létrehozott általános piacfelügyeleti programjaiban szerepelniük kell olyan intézkedéseknek, amelyek biztosítják e rendelet eredményes érvényesítését, és e programokat meg kell erősíteni. [Mód. 34]

11a. cikk

Újrafutózott gumiabroncsok

… [E rendelet hatálybalépése után két évvel]-ig a Bizottság a 13. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el abból a célból, hogy – amennyiben rendelkezésre állnak megfelelő és megvalósítható módszerek – e rendelet kiegészítése érdekében új információs követelményeket vezessen be a mellékletekbe az újrafutózott gumiabroncsokra vonatkozóan. [Mód. 35]

12. cikk

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 13. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy:

a)  a címke tartalmát és formátumát illetően változtatásokat vezessen be;

aa)  paramétereket és információs követelményeket vezessen be a havas és jeges útviszonyok között tapadást biztosító gumiabroncsokra vonatkozóan; [Mód. 37]

ab)  megfelelő vizsgálati módszert vezessen be a gumiabroncsok havas és jeges útviszonyok közötti tapadási teljesítményének mérésére; [Mód. 38]

b)  paramétereket vagy információkra vonatkozó követelményeket vezessen be a mellékletekben, különös tekintettel a futásteljesítményre és a kopásra, amennyiben rendelkezésre állnak a megfelelő vizsgálati módszerek; [Mód. 39]

c)  a mellékletekben szereplő értékeket, számítási módszereket és követelményeket a technikai fejlődéshez igazítsa;

Adott esetben a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése során a Bizottság az unióbeli vásárlók reprezentatív csoportjainak bevonásával megvizsgálja a meghatározott termékcsoportokra gumiabroncsokra vonatkozó címkék megjelenését és tartalmát annak biztosítása céljából, hogy a címkék világosan érthetők legyenek. [Mód. 40]

13. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)  A Bizottságnak a 12. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól, … [kérjük, adja meg e rendelet hatálybalépésének dátumát] napon kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 12. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)  A 12. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve, ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

14. cikk

Értékelés és jelentés

2026. 2022. június 1-jétől 1-jéig a Bizottság elvégzi e rendelet hatásvizsgálattal és fogyasztói felméréssel kiegészített értékelését, és jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. A jelentés adott esetben a rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslatok kísérik. [Mód. 41]

A jelentés értékeli, hogy e rendelet és az e rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok milyen eredményességgel tették lehetővé a végfelhasználók számára a nagyobb teljesítményű gumiabroncsok kiválasztását, annak üzleti, az üzemanyag-fogyasztással, a biztonsággal, az üvegházhatásúgáz-kibocsátással, a piacfelügyeleti tevékenységekkel és a fogyasztói tudatossággal összefüggő hatásainak figyelembevétele mellett. A jelentés továbbá értékeli a címkén feltüntetett információk független, harmadik fél általi kötelező ellenőrzésének költségét és hasznát, a 661/2009/EK rendelet által biztosított tágabb keretet is figyelembe véve. [Mód. 42]

15. cikk

Az (EU) 2017/1369 rendelet módosítása

Az (EU) 2017/1369 rendelet 12. cikke (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„a) a piacfelügyeleti hatóságok támogatása az e rendelet és a vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok, valamint az (EU) [adja meg e rendelet számát] rendelet szerinti feladataik elvégzése során, ideértve azok érvényesítését is.”

"

16. cikk

A 2009/1222/EK rendelet hatályon kívül helyezése

A 2009/1222/EK rendelet hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletre vonatkozó hivatkozásokat az e rendeletre való hivatkozásokként kell érteni, és a VIII. mellékletben szereplő megfelelési táblázat szerint kell értelmezni.

17. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2020. június 1-jétől [e rendelet hatálybalépésétől számított 12 hónap]-tól/-től kell alkalmazni. [Mód. 43]

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt …, -án/-én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I. MELLÉKLET

Gumiabroncs-paraméterek vizsgálata, osztályozása és mérése

A. rész: üzemanyag-hatékonysági osztályok

Az üzemanyag-hatékonysági osztály meghatározása és a címkén történő feltüntetése a gördülési ellenállási együttható (RRC) alapján, az alábbiakban megadott, A-tól G-ig terjedő skálának megfelelően és a 117. sz. ENSZ EGB-előírás 6. melléklete mellékletével, valamint annak későbbi módosításai szerinti mérésekkel módosításaival összhangban, továbbá a VI. mellékletben előírt összehangolás alkalmazásával történik. [Mód. 44]

Ha egy gumiabroncstípust egynél több gumiabroncsosztályra (pl. C1 és C2) is jóváhagynak, akkor a szóban forgó gumiabroncstípus üzemanyag-hatékonysági osztályának meghatározásához a legmagasabb gumiabroncsosztályra (pl. C2, nem C1) vonatkozó besorolási osztályt kell használni.

A 661/2009/EK rendelet típus-jóváhagyási előírásaira vonatkozó rendelkezés teljes körű végrehajtását követően nem hozható forgalomba a C1, C2, C3 típusú gumiabroncsok F osztálya, és azt a címkén szürke színnel kell feltüntetni. [Mód. 45]

C1 típusú gumiabroncsok

C2 típusú gumiabroncsok

C3 típusú gumiabroncsok

RRC kg/t-ban

Energia-

hatékonysági

osztály

RRC kg/t-ban

Energia-

hatékonysági

osztály

RRC kg/t-ban

Energia-

hatékonysági

osztály

RRC ≤ 5,4 RRC ≤ 6,5

A

RRC ≤ 4,4 RRC ≤ 5,5

A

RRC ≤ 3,1 RRC ≤ 4,0

A

5,5 ≤ RRC ≤ 6,5 6,6 ≤ RRC ≤ 7,7

B

4,5 ≤ RRC ≤ 5,5 5,6 ≤ RRC ≤ 6,7

B

4,1 ≤ RRC ≤ 5,0 6,1 ≤ RRC ≤ 7,0

B

6,6 ≤ RRC ≤ 7,7 7,8 ≤ RRC ≤ 9,0

C

5,6 ≤ RRC ≤ 6,7 6,8 ≤ RRC ≤ 8,0

C

5,1 ≤ RRC ≤ 6,0 6,1 ≤ RRC ≤ 7,0

C

7,8 ≤ RRC ≤ 9,0 Üres

D

6,8 ≤ RRC≤ 8,0 Üres

D

5,1 ≤ RRC ≤ 6,0 6,1 ≤ RRC ≤ 7,0

D

9,1 ≤ RRC ≤ 10,5

E

8,1 ≤ RRC ≤ 9,2

E

6,1 ≤ RRC ≤ 7,0 7,1 ≤ RRC ≤ 8,0

E

RRC ≥ 10,6 10,6 ≤ RRC ≤ 12,0

F

RRC ≥ 9,3 9,3 ≤ RRC ≤ 10,5

F

RRC ≥ 7,1 RRC ≥ 8,1

F

[Mód. 46]

B. rész: nedves tapadási osztályok

1.  A nedves tapadási osztály meghatározása és a címkén történő feltüntetése a nedves tapadási index (G) alapján, az alábbi táblázatban megadott, A-tól G-ig terjedő skálának megfelelően, a 2. pont szerinti számítással és a 117. sz. ENSZ EGB-előírás 5. melléklete szerinti mérésekkel szerint történik. [Mód. 47]

1a.  A 661/2009/EK rendelet típusjóváhagyási előírásaira vonatkozó rendelkezés teljes körű végrehajtását követően nem hozható forgalomba a C1, C2, C3 típusú gumiabroncsok F osztálya, és azt a címkén szürke színnel kell feltüntetni. [Mód. 48]

2.  A nedves tapadási index (G) kiszámítása:

G = G(T) – 0,03

ahol:

C1 típusú gumiabroncsok

C2 típusú gumiabroncsok

C3 típusú gumiabroncsok

G

Nedves tapadási osztály

G

Nedves tapadási osztály

G

Nedves tapadási osztály

1,68 ≤ G 1,55 ≤ G

A

1,53 ≤ G 1,40 ≤ G

A

1,38 ≤ G 1,25 ≤ G

A

1,55 ≤ G ≤ 1,67 1,54 ≤ G ≤ 1,54

B

1,40 ≤ G ≤ 1,52 1,25 ≤ G ≤ 1,39

B

1,25 ≤ G ≤ 1,37 1,10 ≤ G ≤ 1,24

B

1,40 ≤ G ≤ 1,54 1,25 ≤ G ≤ 1,39

C

1,25 ≤ G ≤ 1,39 1,10 ≤ G ≤ 1,24

C

1,10 ≤ G ≤ 1,24 0,95 ≤ G ≤ 1,09

C

1,25 ≤ G ≤ 1,39 Üres

D

1,10 ≤ G ≤ 1,24 Üres

D

0,95 ≤ G ≤ 1,09 0,80 ≤ G ≤ 0,94

D

1,10 ≤ G ≤ 1,24

E

0,95 ≤ G ≤ 1,09

E

0,80 ≤ G ≤ 0,94 0,65 ≤ G ≤ 0,79

E

G ≤ 1,09

F

G ≤ 0,94

F

0,65 ≤ G ≤ 0,79 G ≤ 0,64

F

Üres

G

Üres

G

G ≤ 0,64

G

G(T) = a vizsgált gumiabroncs egy vizsgálati ciklusban mért nedves tapadási indexe

[Mód. 49]

C. rész: a külső gördülési zaj osztálya és mért értéke [Mód. 50]

A külső gördülési zaj mért értékét (N) decibelben kell megadni, és a 117. sz. ENSZ EGB-előírás 3. melléklete szerint kell kiszámítani megadni. [Mód. 51]

A külső gördülési zaj osztályát a 661/2009/EK rendelet II. mellékletének C. részében meghatározott határértékek 117. sz. ENSZ EGB-előírásban meghatározott, 2. fázis szerinti határértékeknek (LV) alapján megfelelően kell meghatározni és feltüntetni a címkén. [Mód. 52]

N dB-ben

Külső gördülési zaj osztálya

20190326-P8_TA(2019)0230_HU-p0000002.png

N ≤ LV – 6 N ≤ LV - 3

20190326-P8_TA(2019)0230_HU-p0000003.png

LV – 6 < N ≤ LV – 3 LV - 3 < N ≤ LV

20190326-P8_TA(2019)0230_HU-p0000004.png

N > LV – 3 N > LV

[Mód. 53]

D. rész: tapadás havas útviszonyok között

A havas útviszonyok között nyújtott teljesítményt a 117. sz. ENSZ EGB-előírás 7. melléklete szerint kell vizsgálni a címkén feltüntetni. [Mód. 54]

Azokat a gumiabroncsokat, amelyek elérik a 117. sz. ENSZ EGB-előírásban meghatározott havas körülményekre vonatkozó minimum tapadási indexértéket, havas útviszonyokra szánt gumiabroncsként kell besorolni, és a következő ikont kell feltüntetni ikon feltüntethető a címkén. [Mód. 55]

20190326-P8_TA(2019)0230_HU-p0000005.png

E. rész: tapadás jeges útviszonyok között

A jeges útviszonyok között nyújtott teljesítményt az ISO 19447 szabványnak megfelelően kell vizsgálni a címkén feltüntetni. [Mód. 56]

Azokat a gumiabroncsokat, amelyek elérik az ISO 19447 szabványban meghatározott jeges körülményekre vonatkozó minimum tapadási indexértéket, valamint a 117. sz. ENSZ EGB-előírásnak megfelelően a havas útviszonyok között nyújtott teljesítmény tekintetében típusjóváhagyással rendelkeznek, jeges útviszonyokra szánt gumiabroncsként kell besorolni, és a következő ikont kell feltüntetni ikon feltüntethető a címkén. [Mód. 57]

20190326-P8_TA(2019)0230_HU-p0000006.png

II. MELLÉKLET

A címke formátuma

1.  Címke

1.1.  A következő információkat kell feltüntetni a címkéken az alábbi ábrák szerint:

20190326-P8_TA(2019)0230_HU-p0000007.png

20190326-P8_TA(2019)0230_HU-p0000008.png

20190326-P8_TA(2019)0230_HU-p0000009.png

I.  a beszállító neve vagy védjegye;

II.  a beszállító által megadott típusazonosító, vagyis az azon (általában alfanumerikus) kód, amely alapján az ugyanazon védjegy vagy beszállítónév alatt forgalmazott különböző gumiabroncstípusok megkülönböztethetők;

III.  QR-kód;

IV.  üzemanyag-hatékonyság;

V.  nedves tapadás;

VI.  külső gördülési zaj;

VII.  tapadás havas útviszonyok között;

VIII.  tapadás jeges útviszonyok között;

2.  A címke formai követelményei

2.1.  A címke formai követelményeit lásd az alábbi ábrán:

20190326-P8_TA(2019)0230_HU-p0000010.png

2.2.  A címke legalább 90 mm széles és 130 mm magas legyen. Nagyobb méretben nyomtatott címkén a címke tartalmát a fentebb megadott méretekkel arányosan kell felnagyítani.

2.3.  A címkének a következő követelményeknek kell megfelelnie:

a)  a színek a CMYK – cián, bíbor, sárga és fekete – színekből állnak, és a következő példa szerint vannak megadva: 00-70-X-00: 0 % cián, 70 % bíbor, 100 % sárga, 0 % fekete;

b)  Az alább felsorolt számok a 2.1. pontban megadott képfeliratoknak felelnek meg:

(1)  a címke kerete: vonalvastagság: 1,5 pt – szín: X-10-00-05;

(2)  Calibri regular 8 pt;

(3)  az európai lobogó: szélesség: 15 mm, magasság: 10 mm;

(4)  felirat: szélesség: 51,5 mm, magasság: 13 mm;

a „MÁRKA” szövege: Calibri regular 15 pt, 100 % fehér;

a „Modellszám” szövege: Calibri regular 13 pt, 100 % fehér;

(5)  QR-kód: szélesség: 13 mm, magasság: 13 mm;

(6)  „A”–„F” skála:

Nyilak: magasság: 5,6 mm, a nyilak közötti távolság: 0,78 mm, fekete vonal: 0,5 pt – színek:

–  A: X-00-X-00;

–  B: 70-00-X-00;

–  C: 30-00-X-00;

–  D: 00-00-X-00;

–  E: 00-30-X-00;

–  F: 00-70-X-00;

(7)  vonal: szélesség: 88 mm, magasság: 2 pt – szín: X-00-00-00;

(8)  külső gördülési zaj piktogramja:

a rendelkezésre bocsátott piktogram alapján: szélesség: 25,5 mm, magasság: 17 mm – szín: X-10-00-05;

(9)  nyíl:

nyíl: szélesség: 20 mm, magasság: 10 mm, 100 % fekete;

szöveg: Helvetica, félkövér, 20 pt, 100 % fehér;

a mértékegység betűi: Helvetica, félkövér, 13 pt, 100 % fehér;

(10)  jég piktogram:

a rendelkezésre bocsátott piktogram alapján: szélesség: 15 mm, magasság: 15 mm – vonal: 1,5 pt – szín: 100 % fekete;

(11)  hó piktogram:

a rendelkezésre bocsátott piktogram alapján: szélesség: 15 mm, magasság: 15 mm – vonal: 1,5 pt – szín: 100 % fekete

(12)  „A”–„G”: Calibri regular 13 pt – 100 % fekete;

(13)  nyilak:

nyilak: szélesség: 11,4 mm, magasság: 9 mm, 100 % fekete;

szöveg: Calibri, félkövér, 17 pt, 100 % fehér;

(14)  üzemanyag-hatékonyság piktogram:

a rendelkezésre bocsátott piktogram alapján: szélesség: 19,5 mm, magasság: 18,5 mm – szín: X-10-00-05;

(15)  nedves tapadás piktogram:

a rendelkezésre bocsátott piktogram alapján: szélesség: 19 mm, magasság: 19 mm – szín: X-10-00-05.

c)  a háttérnek fehérnek kell lennie.

2.4.  a gumiabroncsosztályt a 2.1. pontban megadott illusztráción előírt formátumban kell feltüntetni a címkén.

III. MELLÉKLET

Műszaki dokumentáció

A 4. cikk (7) bekezdésében előírt műszaki dokumentációnak tartalmaznia kell a következőket:

a)  a beszállító neve és címe;

b)  a beszállító nevében kötelezettségvállalásra jogosult személy neve és aláírása;

c)  a beszállító kereskedelmi megnevezése vagy védjegye;

d)  a gumiabroncsmodell,

e)  a gumiabroncs méretei, terhelési indexe és sebességhatára;

f)  az alkalmazott mérési módszerek hivatkozásai.

IV. MELLÉKLET

Termékismertető adatlap

A gumiabroncs termékismertető adatlapján feltüntetett információknak szerepelniük kell a termék brosúrájában vagy egyéb, a termék mellé biztosított szakirodalomban, és a következőket kell tartalmazniuk:

a)  a beszállító neve vagy védjegye;

b)  a beszállító által megadott modellazonosító;

c)  a gumiabroncs üzemanyag-hatékonysági osztálya az I. mellékletnek megfelelően;

d)  a gumiabroncs nedvestapadási osztálya az I. mellékletnek megfelelően;

e)  a külső gördülési zaj osztálya és decibelben megadott értéke az I. mellékletnek megfelelően;

f)  havas útviszonyokra szánt gumiabroncs-e;

g)  jeges útviszonyokra szánt gumiabroncs-e.

V. MELLÉKLET

A műszaki promóciós anyagban közölt információk

1.  A műszaki promóciós anyagban a gumiabronccsal kapcsolatban található információkat a következő sorrendben kell megadni:

a)  az üzemanyag-hatékonysági osztály („A” és „F” közötti betű);

b)  a nedves tapadási osztály („A” és „G” közötti betű);

c)  a külső gördülési zaj osztálya és mért értéke (dB);

d)  havas útviszonyokra szánt gumiabroncs-e;

e)  jeges útviszonyokra szánt gumiabroncs-e.

2.  Az 1. pontban közölt információknak a következő követelményeknek kell megfelelniük:

a)  legyenek könnyen olvashatóak;

b)  legyenek könnyen érthetőek;

c)  ha egy adott gumiabroncstípus a méretétől vagy más paraméterektől függően különféle osztályokba sorolható, a legrosszabb és a legjobb teljesítményű gumiabroncs által meghatározott tartományt kell feltüntetni.

3.  A beszállítóknak ezenkívül weboldalukon hozzáférhetővé kell tenniük a következő információkat:

a)  az e rendelettel foglalkozó bizottsági weboldalhoz tartozó internetes link;

b)  a címkére nyomtatott piktogramok magyarázata;

c)  egy olyan megállapítás, amely kiemeli, hogy a tényleges üzemanyag-megtakarítás és a közúti közlekedésbiztonság nagy mértékben függ a vezető magatartásától, különös tekintettel a következőkre:

–  a környezettudatos vezetés jelentősen csökkentheti az üzemanyag-fogyasztást;

–  a gumiabroncsok nyomását rendszeresen ellenőrizni kell a nedves tapadási és üzemanyag-hatékonysági teljesítmény optimalizálása érdekében;

–  a féktávolságokat mindig szigorúan be kell tartani.

VI. MELLÉKLET

A gördülési ellenállás mérése tekintetében a laboratóriumok összehangolására szolgáló eljárás

1.  Fogalommeghatározások

A laboratóriumok összehangolására szolgáló eljárás tekintetében a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

1.  „referencialaboratórium”: olyan laboratórium, amely tagja azon laboratóriumok hálózatának, amelyek nevét az összehangolási eljárás céljából közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és vizsgálati eredményei tekintetében a referenciaként szolgáló mérőberendezése segítségével képes elérni a 3. szakaszban meghatározott pontosságot;

2.  „pályázó laboratórium” olyan laboratórium, amely részt vesz az összehangolási eljárásban, de nem referencialaboratórium;

3.  „összehangolási gumiabroncs” az összehangolási eljárás céljából vizsgálat alá vett gumiabroncs;

4.  „összehangolási gumiabroncs-garnitúra” öt vagy több összehangolási gumiabroncs együttese, amely egyetlen mérőberendezés összehangolására szolgál;

5.  „hozzárendelt érték” egy adott összehangolási gumiabroncson a referencialaboratóriumok hálózata tekintetében reprezentatív elméleti laboratórium által mért, az összehangolási eljárásban felhasznált gördülési ellenállási együttható (RRC) elméleti értéke.

6.  „mérőberendezés” a gumiabroncsok vizsgálatára szolgáló valamennyi orsó, amelyet egy adott mérési módszerben alkalmaznak. Egy azonos dobon működő két orsó például nem tekinthető egy mérőberendezésnek.

2.  Általános rendelkezések

2.1.  Alapelv

A referencialaboratóriumban (l) mért (m) gördülési ellenállási együtthatót (RRCm,l) össze kell hangolni a referencialaboratóriumok hálózatához tartozó hozzárendelt értékkel.

Egy pályázó laboratórium mérőberendezése (c) által mért (m) gördülési ellenállási együtthatót (RRCm,c) össze kell hangolni a referencialaboratórium-hálózatnak az adott laboratórium által kiválasztott egy tagján keresztül.

2.2.  A gumiabroncsok kiválasztására vonatkozó követelmények

Az összehangolási eljárás céljára öt vagy több összehangolási gumiabroncsból álló garnitúrát kell összeállítani az alábbi kritériumoknak megfelelően. A C1 és a C2 típusú abroncsokból egy közös, a C3 típusú abroncsokból egy külön garnitúrát kell összeállítani.

a)  Az összehangolási gumiabroncs-garnitúrát úgy kell összeállítani, hogy lefedje a C1 és C2, illetve a C3 típusok különböző RRC értékeinek teljes tartományát. Az egy garnitúrába tartozó abroncsok legnagyobb és legkisebb RRCm értékei közötti különbség összehangolás előtt és után minden esetben legalább:

i.  3 kg/t a C1 és a C2 típusú gumiabroncsok esetében; valamint

ii.  2 kg/t a C3 típusú gumiabroncsok esetében.

b)  A garnitúrába tartozó egyes összehangolási gumiabroncsokon a bejelentett RRC értékek alapján a pályázó laboratóriumban vagy a referencialaboratóriumban (RRCm,c vagy RRCm,l) mért RRCm értékeknek egyenletesen kell eloszlaniuk.

c)  A terhelési index és ezen keresztül a gördülési ellenállási erő értékeinek le kell fedniük a vizsgálat alá vett gumiabroncsok teljes tartományát.

Minden összehangolási gumiabroncsot ellenőrizni kell használat előtt, és ki kell cserélni, amennyiben:

a)  állapota nem teszi lehetővé további vizsgálatokban való használatát; és/vagy

b)  az RRCm,c vagy az RRCm,l értéke a mérőberendezés elállítódásának korrekciója után 1,5 százaléknál nagyobb mértékben eltér a korábban mérttől.

2.3.  Mérési módszer

A referencialaboratórium a 117. sz. ENSZ EGB-előírás 6. mellékletének 3. szakaszában és annak későbbi módosításaiban előírt körülmények között a 117. sz. ENSZ EGB-előírás 6. mellékletének 4. szakaszával és annak későbbi módosításaival összhangban négyszer vet alá mérésnek minden összehangolási gumiabroncsot, és az utolsó három mérés adatait veszi figyelembe a további vizsgálatokhoz.

A pályázó laboratórium a 117. sz. ENSZ EGB-előírás 6. mellékletének 3. szakaszában és annak későbbi módosításaiban előírt körülmények között a 117. sz. ENSZ EGB-előírás 6. mellékletének 4. szakaszával és annak későbbi módosításaival összhangban (n + 1)-szer vet alá mérésnek minden összehangolási gumiabroncsot, ahol n az 5. szakaszban kerül meghatározásra.

Az összehangolási gumiabroncson végzett minden mérés után el kell távolítani a mérőberendezésről a gumiabroncsot és a kereket, és elölről meg kell ismételni a 117. sz. ENSZ EGB-előírás 6. mellékletének 4. szakaszában és annak későbbi módosításaiban ismertetett teljes vizsgálati eljárást.

A pályázó laboratórium vagy a referencialaboratórium kiszámítja:

a)  minden egyes összehangolási gumiabroncs esetében a 117. sz. ENSZ EGB-előírás 6. mellékletének 6.2. és 6.3. szakaszával és azok későbbi módosításaival összhangban végzett mérések értékét (25 °C hőmérsékletre és 2 m átmérőjű vizsgálódobra korrigálva);

b)  az egyes összehangolási gumiabroncsokon mért utolsó három érték (referencialaboratóriumok esetében) vagy utolsó n érték (pályázó laboratóriumok esetében) átlagát; valamint

c)  a szórás (σm) értékét a következők szerint:

20190326-P8_TA(2019)0230_HU-p0000011.png

20190326-P8_TA(2019)0230_HU-p0000012.png

ahol:

i az összehangolási gumiabroncsok indexe 1-től p-ig,

j az adott összehangolási gumiabroncson elvégzett mérések utolsó n ismétlésének indexe 2-től n + 1-ig

n + 1 a gumiabroncson végzett mérések ismétléseinek száma (n + 1 = 4 referencialaboratóriumok esetében és n + 1 ≥ 4 pályázó laboratóriumok esetében);

p az összehangolási gumiabroncsok száma (p ≥ 5).

2.4.  A számításokhoz és az eredmények feltüntetéséhez használandó adatformátumok

–  A gördülési ellenállási együttható mért értékét hőmérséklet és dobátmérő szerinti korrekció után két tizedesjegyre kell kerekíteni.

–  A számítások elvégzésekor valamennyi számjegyet figyelembe kell venni: további kerekítés nem végezhető, kivéve a végső összehangolási egyenleteknél.

–  A szórás értékét 3 tizedesjegyre kerekítve kell feltüntetni.

–  A gördülési ellenállási együttható értékeit 2 tizedesjegyre kerekítve kell feltüntetni.

–  Az összehangolási együtthatókat (A1l, B1l, A2c és B2c) négy tizedesjegyre kell kerekíteni, és így kell feltüntetni.

3.  A referencialaboratóriumokra vonatkozó követelmények és a hozzárendelt értékek meghatározása

Az egyes összehangolási gumiabroncsok hozzárendelt értékeit a referencialaboratóriumok hálózata határozza meg. A hálózat minden második évben ellenőrzi a hozzárendelt értékek stabilitását és érvényességét.

A hálózatban részt vevő minden referencialaboratóriumnak meg kell felelnie a 117. sz. ENSZ EGB-előírás 6. mellékletében és annak későbbi módosításaiban szereplő követelményeknek és a következő szórásértéknek (σm):

a)  legfeljebb 0,05 kg/t a C1 és a C2 típusú gumiabroncsok esetében; valamint

b)  legfeljebb 0,05 kg/t a C3 típusú gumiabroncsok esetében.

A fenti 2.2. pont követelményeinek megfelelő összehangolási gumiabroncs-garnitúrák vizsgálatát a 2.3. pontban meghatározott módon minden referencialaboratóriumnak el kell végeznie.

Az összehangolási gumiabroncs hozzárendelt értékét a hálózatba tartozó referencialaboratóriumok által az adott összehangolási gumiabroncsra megadott mérési értékek átlaga adja.

4.  A referencialaboratóriumoknak a hozzárendelt értékekhez való hangolása

Minden referencialaboratóriumnak (l) össze kell hangolnia önmagát minden egyes új hozzárendelt értékhalmazhoz, valamint minden alkalommal a mérőberendezéseket érintő jelentős változásokat vagy a gumiabroncsadatok mérésében bekövetkező elállítódás esetében.

Az összehangolás lineáris regressziót alkalmaz minden egyedi adat esetében. A regressziós együtthatók – A1l és B1l – kiszámítása a következőképpen történik:

20190326-P8_TA(2019)0230_HU-p0000013.png

ahol:

RRC a gördülési ellenállási együttható hozzárendelt értéke;

RRCm,l a gördülési ellenállási együtthatónak a referencialaboratórium (l) által mért egyedi értéke (hőmérséklet és dobátmérő szerinti korrekció után).

5.  A pályázó laboratóriumokra vonatkozó követelmények

A pályázó laboratóriumok minden egyes mérőberendezés esetén legalább kétévente egyszer, valamint a mérőberendezésen végrehajtott minden nagyobb változtatás vagy a gumiabroncsadatok mérésében bekövetkező elállítódás esetén megismétlik az összehangolási eljárást.

Először a pályázó laboratórium, majd pedig egy referencialaboratórium a 2.3. pontban meghatározott módon elvégzi a 2.2. pont követelményeinek megfelelő, öt különböző gumiabroncsból álló közös összehangolási gumiabroncs-garnitúra vizsgálatát. A vizsgálat a pályázó laboratórium kérésére ötnél több összehangolási gumiabronccsal is elvégezhető.

Az összehangolási gumiabroncs-garnitúrát a pályázó laboratórium bocsátja a kiválasztott referencialaboratórium rendelkezésére.

A pályázó laboratóriumnak (c) meg kell felelnie a 117. sz. ENSZ EGB-előírás 6. mellékletében és annak későbbi módosításaiban szereplő követelményeknek, és lehetőleg a következő szórásértékeknek (am):

a)  legfeljebb 0,075 kg/t a C1 és a C2 típusú gumiabroncsok esetében; valamint

b)  legfeljebb 0,06 kg/t a C3 típusú gumiabroncsok esetében.

Amennyiben a pályázó laboratórium szórása (σm) négy mérés esetén meghaladja a fenti értékeket úgy, hogy a számításokhoz az utolsó három mérést használták fel, a mérések számát (n + 1) a következők szerint kell növelni a teljes tételre nézve:

n + 1 = 1 + (σm/γ)2, felfelé kerekítve a legközelebbi egész számra

ahol:

γ = 0,043 kg/t a C1 és a C2 típusú gumiabroncsoknál

γ = 0,035 kg/t a C3 típusú gumiabroncsoknál.

6.  A pályázó laboratórium összehangolási eljárása

A hálózatba tartozó valamely referencialaboratórium (i) a következők alapján a pályázó laboratórium (c) minden egyedi adatán kiszámítja a lineáris regressziós függvényt. A regressziós együtthatók – A2c és B2c – kiszámítása a következőképpen történik:

20190326-P8_TA(2019)0230_HU-p0000014.png

ahol:

RRCm,l a gördülési ellenállási együtthatónak a referencialaboratórium (i) által mért egyedi értéke (hőmérséklet és dobátmérő szerinti korrekció után)

RRCm,c a gördülési ellenállási együtthatónak a pályázó laboratórium (c) által mért egyedi értéke (hőmérséklet és dobátmérő szerinti korrekció után)

Amennyiben az R² determinációs együttható kisebb mint 0,97, a pályázó laboratórium nem összehangolható.

A pályázó laboratórium által vizsgált gumiabroncsok összehangolt RRC értékét a következők szerint kell kiszámítani:RRC

20190326-P8_TA(2019)0230_HU-p0000015.png

VII. MELLÉKLET

Hitelesítési eljárás

A beszállító által meghatározott minden egyes gumiabroncstípus vagy gumiabroncscsoport esetében értékelni kell a következő eljárások egyikének megfelelően, hogy az üzemanyag-hatékonyság, a nedves tapadás és a külső gördülési zaj bejelentett osztálya és a bejelentett értékek, valamint a címkén szereplő minden további teljesítménnyel kapcsolatos információ megfelel-e e rendeletnek:

a)  először egyetlen gumiabroncsot vagy gumiabroncs-garnitúrát kell megvizsgálni:

1.  ha a mért értékek az 1. táblázatban meghatározott tűrések figyelembevételével megfelelnek a bejelentett osztályoknak vagy a külső gördülési zaj tekintetében bejelentett értéknek, akkor a gumiabroncs megfelelt a vizsgálaton;

2.  ha a mért értékek az 1. táblázatban meghatározott tűrések figyelembevételével nem felelnek meg a bejelentett osztályoknak vagy a külső gördülési zaj tekintetében bejelentett értéknek, akkor további három gumiabroncsot vagy gumiabroncs-garnitúrát kell megvizsgálni. A három további megvizsgált gumiabroncs vagy gumiabroncs-garnitúra mérési eredményeinek átlagát kell felhasználni annak értékeléséhez, hogy a bejelentett információk az 1. táblázatban meghatározott tűrések figyelembevételével helytállóak-e;

b)  amennyiben a címkén feltüntetett osztályok vagy értékek meghatározása a 661/2009/EK rendelettel vagy a 117. sz. ENSZ EGB-előírással és annak későbbi módosításaival összhangban végrehajtott típusjóváhagyási vizsgálatok eredményei alapján történt, a tagállamok használhatják a gumiabroncsok gyártásmegfelelőségét igazoló mérési adatokat.

A gyártásmegfelelőségi vizsgálatokból származó mérési adatok értékelésekor figyelembe kell venni az 1. táblázatban megadott tűréseket.

1. táblázat

Mért paraméter

Ellenőrzési tűrések

Gördülési ellenállási együttható (üzemanyag-hatékonyság)

Az összehangolt mért érték legfeljebb 0,3 kg/1 000 kg-mal haladhatja meg a bejelentett osztályhoz tartozó felső határt (legnagyobb RRC-t).

Külső gördülési zaj

A mért érték legfeljebb 1 dB(A)-val haladhatja meg a bejelentett N értéket.

Nedves tapadás

A mért G(T) érték nem lehet kisebb a bejelentett osztályhoz tartozó alsó határnál (G legkisebb értéke).

Tapadás havas útviszonyok között

A mért érték nem lehet kisebb a havas útviszonyok között nyújtott teljesítményindex minimumértékénél.

Tapadás jeges útviszonyok között

A mért érték nem lehet kisebb a jeges útviszonyok között nyújtott teljesítményindex minimumértékénél.

VIII. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

1222/2009/EK rendelet

E rendelet

1. cikk, (1) bekezdés

1. cikk, (1) bekezdés

1. cikk, (2) bekezdés

1. cikk, (2) bekezdés

2. cikk, (1) bekezdés

2. cikk, (1) bekezdés

2. cikk, (2) bekezdés

2. cikk, (2) bekezdés

3. cikk, (1) bekezdés

3. cikk, (1) bekezdés

3. cikk, (2) bekezdés

3. cikk, (2) bekezdés

3. cikk, (3) bekezdés

3. cikk, (3) bekezdés

3. cikk, (4) bekezdés

3. cikk, (4) bekezdés

3. cikk, (5) bekezdés

3. cikk, (6) bekezdés

3. cikk, (5) bekezdés

3. cikk, (7) bekezdés

3. cikk, (8) bekezdés

3. cikk, (9) bekezdés

3. cikk, (6) bekezdés

3. cikk, (10) bekezdés

3. cikk, (7) bekezdés

3. cikk, (11) bekezdés

3. cikk, (8) bekezdés

3. cikk, (12) bekezdés

3. cikk, (9) bekezdés

3. cikk, (13) bekezdés

3. cikk, (10) bekezdés

3. cikk, (14) bekezdés

3. cikk, (11) bekezdés

3. cikk, (15) bekezdés

3. cikk, (16) bekezdés

3. cikk, (12) bekezdés

3. cikk, (17) bekezdés

3. cikk, (13) bekezdés

3. cikk, (18) bekezdés

3. cikk, (19) bekezdés

4. cikk

4. cikk

4. cikk (1) bekezdés

4. cikk (1) bekezdés

4. cikk, (1) bekezdés, a) pont

4. cikk, (1) bekezdés, b) pont

4. cikk, (1) bekezdés, b) pont

4. cikk, (1) bekezdés, b) pont

4. cikk, (2) bekezdés

4. cikk, (2) bekezdés

4. cikk, (3) bekezdés

4. cikk, (3) bekezdés

4. cikk, (4) bekezdés

4. cikk, (4) bekezdés

4. cikk, (6) bekezdés

4. cikk, (5) bekezdés

4. cikk, (6) bekezdés

4. cikk, (7) bekezdés

4. cikk, (8) bekezdés

4. cikk, (9) bekezdés

5. cikk

5. cikk

6. cikk

5. cikk, (1) bekezdés

6. cikk, (1) bekezdés

5. cikk, (1) bekezdés, a) pont

6. cikk, (1) bekezdés, a) pont

5. cikk, (1) bekezdés, b) pont

6. cikk, (1) bekezdés, b) pont

6. cikk, (2) bekezdés

6. cikk, (3) bekezdés

5. cikk, (2) bekezdés

6. cikk, (4) bekezdés

5. cikk, (3) bekezdés

6. cikk, (5) bekezdés

6. cikk, (6) bekezdés

6. cikk, (7) bekezdés

6. cikk

7. cikk

7. cikk

8. cikk

8. cikk

9. cikk

9. cikk, (1) bekezdés

10. cikk, (1) bekezdés

9. cikk, (2) bekezdés

10. cikk

10. cikk, (2) bekezdés

11. cikk

12. cikk

12. cikk, a) pont

12. cikk, b) pont

12. cikk, c) pont

11. cikk, a) pont

11. cikk, b) pont

11. cikk, c) pont

12. cikk, d) pont

12. cikk

11. cikk

11. cikk, (1) bekezdés

11. cikk, (2) bekezdés

11. cikk, (3) bekezdés

13. cikk

13. cikk

14. cikk

14. cikk

15. cikk

15. cikk

16. cikk

16. cikk

17. cikk

(1) HL C 62., 2019.2.15., 280. o.
(2)HL C […], […], […] o.
(3)HL C […], […], […] o.
(4)COM(2017)0658.
(5)Az Európai Parlament és a Tanács 1222/2009/EK rendelete (2009. november 25.) a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság és más lényeges paraméterek tekintetében történő címkézéséről (HL L 342., 2009.12.22., 46. o.).
(6)Az Európai Parlament és a Tanács 661/2009/EK rendelete (2009. július 13.) a gépjárművek, az ezekhez tervezett pótkocsik és rendszerek, alkatrészek, valamint önálló műszaki egységek általános biztonságára vonatkozó típusjóváhagyási előírásokról (HL L 200., 2009.7.31., 1. o.).
(7)Az Európai Parlament és a Tanács 2002/49/EK irányelve (2002. június 25.) a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről (HL L 189., 2002.7.18., 12. o.).
(8)HL L 307., 2011.11.23., 3. o.
(9)COM(2018)0028.
(10)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1369 rendelete (2017. július 4.) az energiacímkézés keretének meghatározásáról és a 2010/30/EU irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 198., 2017.7.28., 1. o.).
(11)COM(2017)0279.
(12)A javaslat elfogadását követően a hivatkozást be kell illeszteni.
(13)Az Európai Parlament és a Tanács 765/2008/EK rendelete (2008. július 9.) a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 218., 2008.8.13., 30. o.).
(14)HL L 123., 2016.5.12., 1. o.


A szerzői jog a digitális egységes piacon ***I
PDF 133kWORD 47k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2019. március 26-i jogalkotási állásfoglalása a digitális egységes piacon a szerzői jogról szóló európai parlamenti és a tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2016)0593 – C8-0383/2016 – 2016/0280(COD))
P8_TA(2019)0231A8-0245/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0593),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0383/2016),

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére, 53. cikkének (1) bekezdésére, valamint 62. és 114. cikkére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. január 25-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2017. február 8-i véleményére(2),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2019. február 20-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. és 39 cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményeire (A8-0245/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. március 26-án került elfogadásra a digitális egységes piacon a szerzői és szomszédos jogokról, valamint a 96/9/EK és a 2001/29/EK irányelv módosításáról szóló (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2016)0280


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2019/790 irányelvvel.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A BIZOTTSÁG NYILATKOZATA A SPORTESEMÉNYEK SZERVEZŐIRŐL

A Bizottság elismeri a sportesemények szervezőinek jelentőségét és szerepét az uniós sporttevékenységek finanszírozásában. Tekintettel a sport uniós szintű társadalmi és gazdasági dimenziójára, a Bizottság megvizsgálja, hogy a sportesemények szervezőinek milyen kihívásokkal kell szembenézniük a digitális környezetben, különös tekintettel a sportműsorok jogellenes online közvetítéseivel kapcsolatos kérdésekre.

(1) HL C 125., 2017.4.21., 27. o.
(2) HL C 207., 2017.6.30., 80. o.


A digitális tartalom szolgáltatására és a digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések ***I
PDF 129kWORD 46k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2019. március 26-i jogalkotási állásfoglalása a digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2015)0634 – C8-0394/2015 – 2015/0287(COD))
P8_TA(2019)0232A8-0375/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0634),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0394/2015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a francia Szenátus által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján benyújtott, indokolt véleményre, amely szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. április 27-i véleményére(1),

–  tekintettel az illetékes bizottságok által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2019. február 6-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Jogi Bizottság által az eljárási szabályzat 55. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel az Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Jogi Bizottság jelentésére, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A8-0375/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. március 26-án került elfogadásra a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2015)0287


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2019/770 irányelvvel.)

(1) HL C 264., 2016.7.20., 57. o.


Áruk adásvételére irányuló szerződések ***I
PDF 130kWORD 47k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2019. március 26-i jogalkotási állásfoglalása az áruk értékesítésére irányuló szerződések egyes vonatkozásairól, a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 2009/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló módosított javaslatról (COM(2017)0637 – C8-0379/2017 – 2015/0288(COD))
P8_TA(2019)0233A8-0043/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0635) és a módosított javaslatra (COM(2017)0637),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0379/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a francia Szenátus által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményre, melyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. április 27-i(1) és 2018. február 15-i(2) véleményére,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2019. február 6-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A8-0043/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. március 26-án került elfogadásra az áruk adásvételére irányuló szerződések egyes vonatkozásairól, az (EU) 2017/2394 rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról, valamint az 1999/44/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2015)0288


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2019/771 irányelvvel.)

(1) HL C 264., 2016.7.20., 57. o.
(2) HL C 227., 2018.6.28., 58. o.


Halászat a GFCM (Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság) megállapodás területén ***I
PDF 134kWORD 46k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2019. március 26-i jogalkotási állásfoglalása a GFCM (Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság) megállapodás hatálya alá tartozó területen folytatott halászattal kapcsolatos egyes rendelkezésekről szóló 1343/2011/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2018)0143 – C8-0123/2018 – 2018/0069(COD))
P8_TA(2019)0234A8-0381/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0143),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 43. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0123/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. május 23-i véleményére(1),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2019. február 6-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A8-0381/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatait;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. március 26-án került elfogadásra a GFCM (Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság) megállapodás hatálya alá tartozó területen folytatott halászattal kapcsolatos egyes rendelkezésekről szóló, 1343/2011/EU rendelet módosításáról szóló (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2018)0069


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2019/982 rendelettel.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A Bizottság nyilatkozata a rekreációs célú halászatról

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a 2017 márciusában elfogadott „MedFish4Ever” miniszteri nyilatkozatban meghatározott célkitűzések egyike a földközi tengeri rekreációs célú halászat hatékony irányításának biztosítását célzó alapszabályok mielőbbi, de legkésőbb 202-ig történő meghatározása volt.

E célkitűzéssel összhangban a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) 2017–2020-as középtávú stratégiája magában foglalja többek között a GFCM-övezetben végrehajtandó intézkedéseket, a rekreációs célú halászat hatásainak értékelését és az ezen tevékenységek szabályozására szolgáló legjobb irányítási intézkedések mérlegelését. Ezzel összefüggésben a GFCM keretében létrejött egy a rekreációs célú halászattal foglalkozó munkacsoport a rekreációs célú halászat értékelésére szolgáló összehangolt regionális módszertan kidolgozása céljából.

A Bizottság a GFCM keretében továbbra is mindent el fog követni a „MedFish4Ever” nyilatkozatban meghatározott célkitűzés elérése érdekében.

A Bizottság nyilatkozata a vörös nemes korallról

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a földközi-tengeri vörös nemeskorall hasznosítására vonatkozó regionális alkalmazkodó gazdálkodási terv keretében elfogadott állományvédelmi intézkedések [GFCM/41/2017/5. számú ajánlás] ideiglenesek. Ezen intézkedéseket – köztük a fogási korlátozások bevezetésének a lehetőségét – a GFCM Tudományos Tanácsadó Bizottsága (SAC) 2019 folyamán értékelni fogja a GFCM 43. éves ülésszakán (2019 novemberében) történő felülvizsgálatuk céljából.

(1) HL C 283., 2018.8.10., 95. o.


A környezetvédelmi politika területén a jelentéstételi kötelezettségek összehangolása ***I
PDF 132kWORD 46k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2019. március 26-i jogalkotási állásfoglalása a környezetvédelmi politika területén a jelentéstételi kötelezettségek összehangolásáról és ezáltal a 86/278/EGK irányelv, a 2002/49/EK irányelv, a 2004/35/EK irányelv, a 2007/2/EK irányelv, a 2009/147/EK irányelv és a 2010/63/EU irányelv, a 166/2006/EK rendelet és a 995/2010/EU rendelet, valamint a 338/97/EK tanácsi rendelet és a 2173/2005/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2018)0381 – C8-0244/2018 – 2018/0205(COD))
P8_TA(2019)0235A8-0324/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0381),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 114. cikkére, 192. cikkének (1) bekezdésére és 207. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0244/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. december 12-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2019. január 18-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság és a Jogi Bizottság véleményeire (A8-0324/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(2);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. március 26-án került elfogadásra a környezettel kapcsolatos jogszabályok területén a jelentéstételi kötelezettségek összehangolásáról, valamint a 166/2006/EK és a 995/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 2002/49/EK, a 2004/35/EK, a 2007/2/EK, a 2009/147/EK és a 2010/63/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 338/97/EK és a 2173/2005/EK tanácsi rendelet, továbbá a 86/278/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2018)0205


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2019/1010 rendelettel.)

(1) HL C 110., 2019.3.22., 99.o.
(2) Ez az álláspont lép a 2018. október 23-án elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0399).


A vezetőfülkék esetében engedélyezett legnagyobb hosszúságra vonatkozó különös szabályok ***I
PDF 131kWORD 45k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2019. március 26-i jogalkotási állásfoglalása a 96/53/EK tanácsi irányelvnek a jobb aerodinamikai, energiahatékonysági és biztonsági teljesítményt biztosító vezetőfülkék esetében engedélyezett legnagyobb hosszúságra vonatkozó különös szabályok végrehajtási határideje tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2018)0275 – C8-0195/2018 – 2018/0130(COD))
P8_TA(2019)0236A8-0042/2019

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0275),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 91. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0195/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. október 17-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2019. február 15-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A8-0042/2019),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. március 26-án került elfogadásra a 96/53/EK tanácsi irányelvnek a jobb aerodinamikai, energiahatékonysági és biztonsági teljesítményt biztosító vezetőfülkék tekintetében engedélyezett legnagyobb hosszúságra vonatkozó különös szabályok végrehajtási határideje tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2018)0130


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2019/984 határozattal.)

(1) HL C 62., 2019.2.15., 286. o.


A karbonszegénységi referenciamutatók és a karboncsökkentési referenciamutatók ***I
PDF 131kWORD 43k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2019. március 26-i jogalkotási állásfoglalása az (EU) 2016/1011 rendeletnek a karbonszegénységi referenciamutatók és a karboncsökkentési referenciamutatók tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2018)0355 – C8-0209/2018 – 2018/0180(COD))
P8_TA(2019)0237A8-0483/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0355),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0209/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. október 17-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2018. december 5-i véleményére(2),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2019. március 13-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0483/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. március 26-án került elfogadásra az (EU) 2016/1011 rendeletnek az uniós éghajlatváltozási referenciamutatók, a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatók és a referenciamutatókra vonatkozó, fenntarthatósággal kapcsolatos közzétételek tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2018)0180


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2019/2089 rendelettel.)

(1) HL C 62., 2019.2.15., 103. o.
(2) HL C 86., 2019.3.7., 24. o.


Az európai területi együttműködési célkitűzésre (Interreg) vonatkozó egyedi rendelkezések ***I
PDF 504kWORD 172k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2019. március 26-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Regionális Fejlesztési Alap és külső finanszírozási eszközök által támogatott európai területi együttműködési célkitűzésre (Interreg) vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2018)0374 – C8-0229/2018 – 2018/0199(COD))
P8_TA(2019)0238A8-0470/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0374),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 178. cikkére, 209. cikkének (1) bekezdésére, 212. cikkének (2) bekezdésére, valamint 349. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0229/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. szeptember 19 véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2018. december 5-i véleményére(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményeire (A8-0470/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(3);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. március 26-án került elfogadásra az Európai Regionális Fejlesztési Alap és külső finanszírozási eszközök által támogatott európai területi együttműködési célkitűzésre (Interreg) vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló (EU) …/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2018)0199


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 178. cikkére, 209. cikke (1) bekezdésére, 212. cikke (2) bekezdésére és 349. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(4),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(5),

rendes jogalkotási eljárás keretében(6),

mivel:

(1)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 176. cikke úgy rendelkezik, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap (a továbbiakban: az ERFA) rendeltetése, hogy elősegítse az Unión belüli legjelentősebb regionális egyenlőtlenségek orvoslását. E cikk, valamint az EUMSZ 174. cikkének második és harmadik bekezdése értelmében az ERFA feladata, hogy hozzájáruljon a különböző régiók fejlettségi szintje közötti különbözőségek csökkentéséhez, és csökkentse a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók elmaradottságát, amelyek között különös figyelmet kell szentelni bizonyos kategóriákba tartozó régióknak a vidéki régiók, az ipari átmenet által jellemzett területek, amelyek között a határokon átnyúló régiók kifejezetten fel vannak tüntetveaz alacsony népsűrűségű régiók, a szigetek és a hegyvidéki régiók elmaradottságát. [Mód. 1]

(2)  Az (EU) xx/xx európai parlamenti és tanácsi [új CPR] rendelet(7) közös rendelkezéseket állapít meg az ERFA-ra és bizonyos más alapokra vonatkozóan, az (EU) xx/xx európai parlamenti és tanácsi [új ERFA] rendelet(8) pedig az ERFA támogatás egyedi célkitűzéseire és hatályára vonatkozó rendelkezéseket állapít meg. Az európai területi együttműködési célkitűzéssel (Interreg) kapcsolatban – amelynek keretében egy vagy több tagállam és régióik határokon átnyúló együttműködése valósul meg – egyedi rendelkezések elfogadása vált szükségessé a hatékony programozás tekintetében, amely magában foglalja a technikai segítségnyújtásra, a nyomon követésre, az értékelésre, a kommunikációra, az elszámolhatóságra, az irányításra és ellenőrzésre, valamint a pénzügyi irányításra vonatkozó rendelkezéseket. [Mód. 2]

(3)  Annak érdekében, hogy az ERFA különböző szinteken támogassa a szövetkezeteket és az Unió területének harmonikus fejlődését, és csökkentse a meglévő egyenlőtlenségeket, az európai területi együttműködési célkitűzés (Interreg) keretében kell támogatnia a határokon átnyúló együttműködést, a transznacionális együttműködést, a tengeri együttműködést, a legkülső régiók együttműködését és az interregionális együttműködést. E folyamat során figyelembe kell venni a többszintű kormányzás és a partnerség elvét, valamint meg kell erősíteni a helyi alapú megközelítést. [Mód. 3]

(3a)  Az Interreg különböző elemeinek hozzá kell járulniuk a 2015. szeptemberben elfogadott fenntartható fejlesztési menetrendben 2030-ra vonatkozóan megfogalmazott fenntartható fejlesztési célok eléréséhez. [Mód. 4]

(4)  A határokon átnyúló együttműködés elemének a határrégiókban közösen meghatározott közös kihívások leküzdését kell megcéloznia, és ki kell aknáznia a határ menti területekben rejlő kiaknázatlan növekedési lehetőségeket, a Bizottság „A növekedés és a kohézió előmozdítása az EU határrégióiban” című közleményének(9) („Határrégiókról szóló közlemény”) megfelelően. Következésképpen Ezért a határokon átnyúló elemnek a szárazföldi határokon történő együttműködésre kell korlátozódnia, tartalmaznia kell a szárazföldi vagy a tengeri határokon történő együttműködést pedig egyaránt, a transznacionális elembe kell beépíteni legkülső régiók együttműködésére vonatkozó új elem sérelme nélkül. [Mód. 5]

(5)  A határokon átnyúló elemnek is egy vagy több tagállam vagy régióik és egy vagy több, az Unión kívüli ország vagy régióik vagy egyéb terület közötti együttműködésre kell vonatkoznia. A belső és külső határokon átnyúló együttműködésnek a jelen rendelet keretében történő szabályozása a vonatkozó rendelkezések jelentős egyszerűsítését és észszerűsítését kell, hogy eredményezze a tagállamok programhatóságai, valamint az Unión kívüli partnerhatóságok és kedvezményezettek számára a 2014–2020 közötti programozási időszakhoz képest. [Mód. 6]

(6)  A transznacionális együttműködési és a tengeri együttműködési elem célja, hogy az Unió kohéziós politikájának prioritásaihoz kötődő integrált területi fejlesztést szolgáló fellépések útján erősítse az együttműködést, és magában kell foglalnia a tengeri határokon átnyúló együttműködést is a szubszidiaritás elvének maradéktalan tiszteletben tartása mellett. A transznacionális együttműködésnek ki kell terjednie az Unió kontinentális részének a nagyobb területeire, míg a tengeri együttműködésnek transznacionális területekre és adott esetben a tengeri medencék körüli területeket kell lefednie területekre, és integrálnia kell amelyek a tengeri határokon átnyúló együttműködést programok esetében meghaladják a 2014–2020 közötti programozási időszakban. A legnagyobb rugalmasságot kell biztosítani a korábbi tengeri határokon átnyúló együttműködés folytatásának egy nagyobb tengeri együttműködés keretében, különösen a lefedett terület, az együttműködés egyedi célkitűzéseinek és a projekt partnerség követelményeinek meghatározásával, valamint alprogramok és egyedi irányító bizottságok létrehozásával földrajzi területet. [Mód. 7]

(7)  A 2014–2020 közötti programozási időszakban a határokon átnyúló és transznacionális együttműködés terén a legkülső régiókban szerzett tapasztalat alapján, ahol mindkét elem kombinációja együttműködési területenként egyetlen programban történő kombinációja nem idézett elő elegendő egyszerűsítést a programhatóságok és a kedvezményezettek számára, ott egyedi legkülső régió elemet kell létrehozni ahhoz, hogy a legkülső régiók a leghatékonyabban és a legegyszerűbben, az egyéni sajátosságaikat figyelembe véve működhessenek együtt a szomszédos harmadik országokkal, a tengerentúli országokkal és területekkel vagy a regionális integrációs és együttműködési szervezetekkel. [Mód. 8]

(8)  A 2014–2020 közötti programozási időszakban egyrészt az Interreg keretében az interregionális együttműködési programok terén szerzett pozitív tapasztalatok alapján, valamint másrészt pedig a „Beruházás a munkahelyteremtésbe és növekedésbe” célkitűzés programjaiban az ilyen együttműködés hiányából kiindulva az interregionális együttműködési elemnek konkrétabban kell összpontosítania a kohéziós politika hatékonyságának növelésére. Ezt az elemet ezért két programra kell korlátozni; egy programra abból a célból, hogy lehetővé tegyen minden fajta tapasztalatot, innovatív megközelítést a városok és régiók interregionális együttműködése – a tapasztalatcseréken és kapacitásépítést mindkét célkitűzés programjai számára, és támogassa a létrehozott („Európai területi együttműködés európai csoportosulásait, vagy azok létrehozását az Európai Parlament együttműködés” és a Tanács 1082/2006/EK rendelet(10) szerint, egy másik programra pedig a fejlődési irányzatok elemzésének fejlesztése céljából. Az Unió területén történő projektalapú együttműködést be kell építeni az interregionális innovációs beruházásokra vonatkozó új elembe, és azt szorosan össze kell kapcsolni a Bizottság „Az innováció erősítése Európa régióiban: az ellenállóképes, inkluzív és fenntartható növekedés stratégiái”(11) című közleményének megvalósításával, különösen a tematikus intelligens szakosodási platformok támogatása céljából olyan területeken, mint az energia, az ipari modernizáció vagy az agrár-élelmiszeripar. Végül pedig, a funkcionális városi területekre vagy városi területekre összpontosító integrált területi fejlesztést a programokon belül a „Beruházás a munkahelyteremtésbe és növekedésbe” célkitűzés programjain belül, és egyetlen ehhez tartó eszközben, az „Európai városi kezdeményezésben” koncentráltan kell kezelni. Az interregionális „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe”) programjainak kapacitásépítésén keresztül – fontos eleme annak, hogy a kohéziós politika terén közös megoldásokat találjanak, és tartós partnerségeket alakítsanak ki. Ezért folytatni kell a meglévő programokat és különösen a projektalapú együttműködést, beleértve az európai területi együttműködési elemhez tartozó két programnak ki kell terjednie az egész Unióra, és harmadik országok részvételére is nyitottnak kell lennie csoportosulások és a makroregionális stratégiák támogatását. [Mód. 9]

(8a)   Az interregionális innovációs beruházásokra irányuló új kezdeményezésnek az intelligens szakosodáson kell alapulnia, és fehasználásával olyan területeken kell támogatni a tematikus intelligens szakosodási platformokat, mint az energia, az ipari modernizáció, a körforgásos gazdaság, a társadalmi innováció, a környezetvédelem vagy az élelmiszeripar, valamint segítséget kell nyújtani az intelligens szakosodási stratégiákban részt vevőknek az innováció fokozásában, illetve az innovatív termékek, folyamatok és ökoszisztémák európai piacra való eljuttatásában. A bizonyítékok azt mutatják, hogy az állandó rendszerszintű hibák továbbra is fennállnak az új technológiák (például a kulcsfontosságú alaptechnológiák) demonstrációjának tesztelési és validálási szakaszában, különösen ha az innováció abban áll, hogy innovatív értékláncokat teremtve integrálják a kiegészítő regionális specializációkat. Ez a hiba különösen kritikus jelentőségű a kísérleti fázis és a teljes körű piaci bevezetés közötti szakaszban. Néhány stratégiai technológiai és ipari területen a kkv-k jelenleg nem számíthatnak egy kiváló, nyitott és összekapcsolt páneurópai demonstrációs infrastruktúrára. Az interregionális együttműködési kezdeményezéshez tartozó programoknak ki kell terjednie az egész Európai Unióra, és a tengerentúli országok és területek, harmadik országok és régióik és regionális integrációs és együttműködési szervezetek, köztük a legkülső szomszédos régiók részvételére is nyitottnak kell lennie. Ösztönözni kell a régiók közötti innovációs beruházások és más releváns uniós programok – például az európai strukturális és beruházási alapok, a Horizont 2020, a digitális piac és az egységes piaci program – közötti szinergiákat, mivel ezek felerősítik a beruházások hatását és jobb értéket biztosítanak a polgárok számára. [Mód. 10]

(9)  Meg kell határozni a támogatható régiók és térségek kijelölésének közös objektív kritériumait. E célból indokolt, hogy az uniós szinten támogatható régiók és térségek azonosítása az 1059/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(12) által megállapított régiók közös osztályozási rendszerén alapuljon. [Mód. 11]

(10)  Továbbra is támogatni kell, vagy – ahol szükséges, ki kell alakítani – az együttműködés valamennyi dimenzióját az Unióval szomszédos harmadik országokkal, mivel az ilyen együttműködés fontos regionális fejlesztéspolitikai eszköz, és annak a harmadik országgal határos tagállamok régiói számára haszonnal kell járnia. Ennek érdekében az ERFA-nak és az Unió külső finanszírozási eszközeinek, az IPA-nak IPA(13)-nak, az NDICI-nekNDICI(14)-nek és a TOTP-nekTOTP(15)-nek támogatnia kell a határokon átnyúló együttműködés, a transznacionális együttműködés és a tengeri együttműködés, a legkülső régiók együttműködése és az interregionális együttműködés programjait. Az ERFA-tól és az Unió külső finanszírozási eszközeitől származó támogatásnak a kölcsönösségen és az arányosságon kell alapulnia. Azonban az IPA III-CBC és a NDICI-CBC esetében az ERFA támogatást legalább egyenértékű összegekkel ki kell egészíteni az IPA III-CBC és a NDICI-CBC keretében, a vonatkozó jogi aktusban meghatározott legnagyobb összegtől függően, azaz az IPA III keretében a pénzügyi keretösszeg 3 %-áig, és a NDICI 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti Szomszédsági földrajzi program pénzügyi keretösszegének 4 %-áig. [Mód. 12]

(10a)   Különös figyelmet kell fordítani az Unió új külső határaivá váló régiókra, hogy biztosítsák a folyamatban lévő együttműködési programok megfelelő folytonosságát. [Mód. 13]

(11)  Az IPA III támogatásnak főleg arra kell összpontosítania, hogy segítse az IPA kedvezményezettjeit a demokratikus intézmények és a jogállamiság megerősítésében, az igazságszolgáltatási és a közigazgatási rendszer reformjában, az alapvető jogok tiszteletben tartásában, valamint a nemek közötti egyenlőség, a tolerancia, a társadalmi befogadás és a megkülönböztetésmentesség, valamint a regionális és helyi fejlődés előmozdításában. Az IPA támogatásnak folytatnia kell az IPA kedvezményezettek támogatását a regionális, a makroregionális és a határokon átnyúló együttműködés, illetve területfejlesztés előmozdítására tett erőfeszítéseikben, többek között az Unió makroregionális stratégiáinak végrehajtása révén. Továbbá az IPA támogatásnak foglalkoznia kell a biztonsággal, a migrációval és a határigazgatással, biztosítva a nemzetközi védelemhez való hozzáférést, megosztva a releváns információt, fokozva a határellenőrzést, és közös erőfeszítéseket téve az illegális migráció és a migránscsempészés elleni küzdelemben. [Mód. 14]

(12)  Az NDICI támogatás tekintetében az Uniónak a vele szomszédos országokkal különleges kapcsolatokat kell kiépíteni a jólét és a jószomszédi viszonyok egy olyan térségének a létrehozása céljából, amely az Unió értékeire épül, és amelyet az együttműködésen alapuló szoros és békés kapcsolatok jellemeznek. Ennek a rendeletnek és az NDICI-nek ezért támogatnia kell az érintett makroregionális stratégiák belső és külső aspektusait. Ezek a kezdeményezések nagy stratégiai fontossággal bírnak, és érdembeli politikai keretet biztosítanak a partnerországokkal kialakított, illetve a partnerországok közötti kapcsolatok elmélyítéséhez a kölcsönös elszámoltathatóság, valamint a megosztott szerep- illetve felelősségvállalás elve alapján.

(12a)  A szinergiák az Unió külső fellépéseivel és fejlesztési programjaival való kialakításának elő kell segítenie továbbá a maximális hatás biztosítását, mindeközben tiszteletben tartva a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciának az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208. cikkében rögzített elvét. Az uniós politikák összehangolása kulcsfontosságú a fenntartható fejlesztési célok eléréséhez. [Mód. 15]

(13)  A 2010/427/EU tanácsi határozattal(16) összhangban továbbra is fontos figyelembe venni az EKSZ és a Bizottság szerepét a stratégiai programozás, valamint az ERFA és az NDICI által támogatott Interreg programok előkészítésében.

(14)  Az Unió legkülső régióinak egyedi helyzetét tekintve intézkedéseket kell elfogadni azon feltételekre feltételek javítására vonatkozóan, amelyek szerint ezek a régiók hozzájuthatnak a strukturális alapokhoz. Következésképpen e rendelet bizonyos rendelkezéseit a legkülső régiók sajátosságaihoz kell igazítani a szomszédaikkal harmadik országokkal és TOT-okkal folytatott együttműködés együttműködésük egyszerűsítése és előmozdítása érdekében, figyelembe véve a Bizottság „Megerősített és megújított stratégiai partnerség az EU legkülső régióival” című közleményét(17). [Mód. 16]

(14a)  E rendelet meghatározza annak lehetőségét, hogy TOT-ok is részt vehessenek az Interreg programokban. A TOT-ok hatékony hozzáférésének és részvételének megkönnyítése érdekében figyelembe kell venni azok sajátosságait és kihívásait. [Mód. 17]

(15)  Meg kell határozni az Interreg egyes elemeihez hozzárendelt erőforrásokat, beleértve az egyes tagállamok részesedését a határokon átnyúló együttműködésre, a transznacionális együttműködésre és a tengeri együttműködésre, a legkülső régiókkal folytatott együttműködésre és az interregionális együttműködésre szánt globális összegekből, valamint a tagállamok rendelkezésére álló lehetőségeket az ezen elemek közötti rugalmasságot illetően. Tekintettel a 2014–2020 közötti programozási időszakhoz képest a határokon átnyúló együttműködés részesedését csökkenteni kell, míg globalizációra, a munkahelyteremtést és a növekedést célzó, valamint a transznacionális együttműködés más régiókkal közös beruházásokra irányuló együttműködést azonban a régiók közös jellemzői és a tengeri együttműködés részesedését növelni kell a tengeri együttműködés integrálása miatt, és létre kell hozni egy ambíciói is – s nem feltétlenül a határok – kell, hogy meghatározzák, ezért az interregionális innovációs beruházásokra irányuló új, a legkülső régiók együttműködésére vonatkozó elemet kezdeményezéshez elegendő kiegészítő forrást kell rendelkezésre bocsátani a globális piaci helyzetre való reagáláshoz. [Mód. 18]

(16)  Az ERFA-ból és az Unió külső finanszírozási eszközeiből származó támogatás leghatékonyabb felhasználása érdekében mechanizmust kell kialakítani a támogatás visszafizetésére olyan esetekben, amikor a külső együttműködési programokat nem lehet adaptálni vagy félbe kell szakítani azokat, beleértve a harmadik országokkal folytatott együttműködéseket, amelyek az Unió semelyik finanszírozási eszközéből nem kapnak támogatást. Ennek a mechanizmusnak a programok optimális működésének elérésére, és az ezen eszközök közötti lehető legnagyobb koordinációra kell törekednie.

(17)  Az ERFA az Interreg keretében a kohéziós politika egyedi célkitűzéseihez kell, hogy hozzájáruljon. A különböző tematikus célkitűzésekhez tartozó egyedi célkitűzések jegyzékét azonban hozzá kell igazítani az Interreg egyedi szükségleteihez, további egyedi célkitűzésekkel egészítve ki a „szociálisabb Európát a szociális jogok európai pillérének megvalósításával” elnevezésű politikai célkitűzést, az ESZA-típusú beavatkozások lehetővé tétele érdekében.

(18)  Figyelembe véve az Ír-sziget egyedi és specifikus jellegét, valamint szem előtt tartva a nagypénteki megállapodás szerinti észak-déli együttműködés megőrzését, az új PEACE PLUS határokon átnyúló programnak folytatódnia kell, és fel kell használnia az Írország és Észak-Írország határ menti megyéi között megvalósuló korábbi programok tapasztalatait. Figyelembe véve e célkitűzés gyakorlati fontosságát, ügyelni kell arra, hogy azokban az esetekben, amikor a program a béke és a megbékélés előmozdításán munkálkodik, az ERFA-nak hozzá kell járulnia az érintett régió társadalmi, gazdasági és regionális stabilitásához és az együttműködéshez, különösen a közösségek közötti kohézió előmozdítására irányuló fellépéseken keresztül. Tekintettel a program jellemzőire, azt integrált módon kell kezelni, úgy, hogy az Egyesült Királyság hozzájárulását külső címzett bevételként kell integrálni a programba. Ezenfelül az e rendeletben szereplő, a műveletek kiválasztására vonatkozó egyes szabályokat sem kellene alkalmazni e program esetében a békét és megbékélést támogató programok vonatkozásában. [Mód. 19]

(19)  Ennek a rendeletnek két új Interreg-specifikus célkitűzést kell bevezetnie: egy olyan célkitűzést, amely erősíti az intézményi kapacitást, szélesíti a jogi és adminisztratív együttműködést, különösen ahol az a Határrégiókról szóló közlemény megvalósításához kapcsolódik, fokozza az együttműködést az állampolgárok és az intézmények között, valamint a makroregionális és tengeri medencékre vonatkozó stratégiák kidolgozását és koordinálását, és egy olyan célkitűzést, amely olyan egyedi külső együttműködési kérdésekkel foglalkozik, mint a biztonság, a védelem, a határátkelés irányítása és a migráció.

(20)  Az uniós támogatás nagyobbik részét korlátozott számú politikai célkitűzésre kell összpontosítani az Interreg hatásának a lehető legmagasabb szintre növelése érdekében. Erősíteni kell az Interreg elemei közötti szinergiákat és kiegészítő jelleget. [Mód. 20]

(21)  Az Interreg programok előkészítésére, jóváhagyására és módosítására, valamint a területi fejlesztésre, a műveletek kiválasztására, a nyomon követésre és az értékelésre, a programhatóságokra, a műveletek auditálására, az átláthatóságra és a kommunikációra vonatkozó rendelkezéseket az (EU) [új CPR] rendeletben foglalt rendelkezésekhez képest az Interreg programok sajátosságaihoz kell igazítani. Ezen egyedi rendelkezéseknek egyszerűeknek és egyértelműeknek kell lenniük a túlszabályozás, illetve a tagállamokra és a kedvezményezettekre nehezedő további adminisztratív terhek elkerülése érdekében. [Mód. 21]

(22)  A ténylegesen közös és együttműködés tárgyát képező, bevonni szándékozott műveletek kritériumaira, az Interreg műveleten belüli partnerségre és a vezető partner kötelezettségeire vonatkozó rendelkezések, amelyek a 2014–2020 közötti programozási időszak során meghatározásra kerültek, továbbra is érvényben maradnak. Azonban az Interreg-partnereknek mind együtt kell működniük a négy dimenzióban (fejlesztés fejlesztésben és a végrehajtásban, megvalósítás, valamint a személyzet és finanszírozás) együtt kell működniük, terén vagy a finanszírozásban, vagy mindkettőben a legkülső régiók együttműködése keretében pedig a négy közül három dimenzióban, mivel az ERFA-tól származó támogatást és az Uniótól származó külső finanszírozási eszközöket egyszerűbb lesz mind a programok, mind pedig a műveletek szintjén összevonni. [Mód. 22]

(22a)  A határokon átnyúló együttműködési programok tekintetében az emberek közötti (P2P) és a kisméretű projektek fontos és sikeres eszközök a határ menti és határokon átnyúló akadályok leküzdésére, a helyi lakosság közötti kapcsolatok támogatására, valamint ezáltal a határ menti régiók és polgáraik egymáshoz való közelebb hozására. Az emberek közötti (P2P) és kisméretű projekteket számos különböző területen hajtanak végre, idetartozik a kultúra, a sport, a turisztika, az oktatás és a szakképzés, a gazdaság, a tudomány, a környezetvédelem és az ökológia, az egészségügy, a közlekedés és a szűkebb infrastruktúra, a közigazgatási együttműködés, a promóciós tevékenységek. Amint azt a Régiók Bizottságának „Emberek közötti és kis méretű projektek a határokon átnyúló együttműködési programokban” című véleménye(18) is rámutat arra, hogy az emberek közötti és a kisméretű projektek nagy európai hozzáadott értéket nyújtanak, és jelentősen hozzájárulnak a határokon átnyúló együttműködési programok átfogó céljához. [Mód. 23]

(23)  Pontosítani kell Az Interreg megléte óta az irányadó szabályokat a emberek közötti és kisméretű projektek főként kis projektre vonatkozó alapok tekintetében, amelyek az Interreg megléte óta folyamatosan megvalósulnak vagy hasonló eszközök révén részesültek támogatásban, de amelyekre azonban soha nem vonatkoztak rájuk egyedi rendelkezések., Amint a Régiók Bizottságának véleménye „Emberek közötti és ezért pontosítani kell az irányadó szabályokat a kis méretű projektek a határokon átnyúló együttműködési programokban”(19) címmel rámutat, az ilyen kisprojekt alapok fontos szerepet játszanak projektre vonatkozó alapok tekintetében. Annak érdekében, hogy biztosítsuk az emberek és intézmények közötti bizalomépítésben, nagy európai hozzáadott értéket nyújtanak, és jelentősen hozzájárulnak a határokon átnyúló együttműködési programok átfogó céljához a határ menti akadályok leküzdése és kisméretű, illetve a helyi és regionális fejlesztési projektek hozzáadott értékét és előnyeit, valamint a határ menti területek és állampolgáraik integrálása révén. Annak érdekében, hogy egyszerűsítsük a kis projektek finanszírozásának irányítását a végső kedvezményezettek számára, akik gyakran nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy uniós alapokra pályázzanak, egy bizonyos küszöbérték alatt kötelezővé kell tenni az egyszerűsített költség-opciók és az átalány összegek alkalmazását. [Mód. 24]

(24)  Az egynél több tagállam bevonása és az ebből következő magasabb igazgatási költségek miatt, beleértve a regionális kapcsolattartási pontokat (vagy „antennákat”) is, amelyek fontos kapcsolattartási pontként működnek azok számára, akik projektekre pályáznak, valamint projekteket hajtanak végre, és ezért közvetlen vonalat képeznek a közös titkárságokhoz vagy az illetékes hatóságokhoz, de különösen az ellenőrzések és a fordítás költségei miatt a technikai segítségnyújtási költségek felső határának megállapításakor magasabb összeget kell kijelölni, mint a „Beruházás a munkahelyteremtésbe és növekedésbe” célkitűzés esetében. A magasabb igazgatási költségek ellensúlyozására a tagállamokat ösztönözni kell a közös projektek végrehajtásával kapcsolatos adminisztratív terhek csökkentésére, ahol csak lehetséges. Továbbá a korlátozott uniós támogatású Interreg–programoknak vagy a külső határokon átnyúló együttműködési programoknak bizonyos minimális összegű technikai segítségnyújtási összeget kell kapniuk a hatékony technikai segítségnyújtási tevékenységek elégséges finanszírozása érdekében. [Mód. 25]

(25)  A jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás (22) és (23) bekezdése értelmében az Alapok értékelését egyedi nyomonkövetési követelmények útján gyűjtött információ alapján kell végezni, elkerülve a túlszabályozást és az adminisztratív terheket, különös tekintettel a tagállamokra háruló terhekre. Ezek a követelmények adott esetben magukban foglalhatnak mérhető indikátorokat, amelyek alapot nyújthatnak az Alapok területre gyakorolt hatásának értékeléséhez.

(25a)  Az adminisztratív terhek csökkentése során az (EU) .../... rendelet [új CPR] 77. cikkében említett, Interreg-programok irányítási és ellenőrzési rendszerére vonatkozó, javított megfelelő szabályozás előnyeinek hasznosítása érdekében köteles a Bizottság, a tagállamok és a régiók szorosan együttműködni. [Mód. 26]

(26)  A 2014–2020 közötti programozási időszak tapasztalatai alapján folytatni kell a költségek elszámolhatóságára vonatkozó szabályok egyértelmű hierarchiáját bevezető rendszer alkalmazását, fenntartva azt az elvet, miszerint a költségek elszámolhatóságára vonatkozó szabályokat uniós szinten vagy egy Interreg program egészére vonatkozóan kell kialakítani, a különféle rendeletek, illetve a rendeletek és a nemzeti szabályok közötti esetleges ellentmondások és következetlenségek elkerülése érdekében. Az egy tagállam által elfogadott kiegészítő szabályokat, amelyek csak az adott tagállamban lévő kedvezményezettekre vonatkoznának, szigorúan a legkevesebbre kell korlátozni. E rendeletjavaslatba be kell illeszteni a Bizottság 2014–2020 közötti programozási időszakra elfogadott 481/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletének(20) rendelkezéseit.

(27)  A tagállamokat arra kell ösztönözni, hogy az irányító hatósági funkciókkal Adott esetben a tagállamoknak egy új vagy adott esetben egy meglévő európai területi együttműködési csoportosulást bízzanak meg kell megbízniuk az irányító hatósági funkciókkal vagy azzal, vagy hogy hozzanak létre olyan csoportosulást, mint más határon átnyúló jogi testületek, amelyek felelősek egy alprogramért vagy egy integrált területi beruházásért, vagy egy vagy több kis projekt alapért vagy egyedüli partnerként járjanak el. A tagállamoknak lehetővé kell tenniük a helyi és regionális önkormányzatok és a különböző tagállamok közigazgatási szervei számára, hogy ilyen, jogi személyiséggel rendelkező együttműködési csoportosulásokat hozzanak létre, és be kell vonniuk a helyi és regionális önkormányzatokat azok működtetésébe. [Mód. 27]

(28)  A 2014–2020 közötti programozási időszakra kialakított fizetési láncot – azaz a Bizottságtól a vezető partnernek az igazoló hatóságon keresztül – folytatni kell a számviteli funkció keretében. Az uniós támogatást a vezető partnernek kell kifizetni, kivéve, ha ez a vezető partner és a többi partner között dupla átváltási díjat eredményezne az euróra történő átváltás, majd egy másik pénznemre történő visszaváltás miatt, vagy megfordítva. Ha nem rendelkeznek másként, a vezető partnernek gondoskodnia kell arról, hogy a többi partner teljes egészében és az összes partner által elfogadott határidőn belül megkapja az adott uniós alapból nyújtott hozzájárulás teljes összegét, ugyanolyan eljárás szerint, mint amely a vezető partnerre alkalmazandó. [Mód. 28]

(29)  A [pénzügyi salátarendelet (EU, Euratom) rendelet] [FR-Omnibus][63. cikkének (9) bekezdése] szerint az ágazatspecifikus szabályoknak figyelembe kell venniük az Európai Területi Együttműködési (Interreg) programok szükségleteit, különösen az auditálási funkció tekintetében. Az éves ellenőrzési véleményre, az éves ellenőrzési jelentésre és a műveletek auditálására vonatkozó rendelkezéseket ezért egyszerűsíteni kell, és inkább ezekhez az egynél több tagállam részvételével zajló programokhoz kell igazítani.

(30)  A szabálytalanságok miatti visszafizetés tekintetében meg kell határozni a pénzügyi felelősség egyértelmű láncolatát az egyedüli vagy egyéb partnerektől a vezető partneren keresztül, és az irányító hatóságtól a Bizottság részére. Rendelkezni kell a tagállamok, harmadik országok, partnerországok vagy tengerentúli országok és területek (TOT) felelősségéről, ha az egyedüli vagy más partner vagy a vezető partner részéről a visszafizetés sikertelen, ami azt jelenti, hogy a tagállam fizeti vissza az irányító hatóság számára. Következésképpen az Interreg programok keretében nincs helye behajthatatlan összegeknek a kedvezményezettek szintjén. Azonban a szabályokat azonban pontosítani kell arra az esetre, ha egy tagállam, harmadik ország, partnerország vagy TOT nem fizetne térítést az irányító hatóság számára. A vezető partner visszafizetési kötelezettségeit is pontosítani kell. Különösen Emellett a tekintetben, hogy visszafizetéssel kapcsolatos eljárásokat a monitoringbizottságnak kell meghatároznia és elfogadnia. Azonban az irányító hatóság ne kötelezhesse nem kötelezheti a vezető partnert jogi eljárás indítására másik országban. [Mód. 30]

(30a)   Helyénvaló ösztönözni a pénzügyi fegyelmet. Ugyanakkor a költségvetési kötelezettségvállalások felszabadítására vonatkozó mechanizmusoknak figyelembe kell venniük az Interreg programok és azok végrehajtásának bonyolultságát. [Mód. 31]

(31)  Annak érdekében, hogy többnyire közös szabályrendszert lehessen alkalmazni mind a részt vevő tagállamokban, mind pedig harmadik országokban, partnerországokban vagy tengeren túli országokban és területeken, a jelen rendeletnek harmadik országok, partnerországok vagy tengerentúli országok és területek részvételére is vonatkoznia kell, kivéve ha a jelen rendelet egyedi fejezetében egyedi szabályokat határoz meg. Az Interreg-programhatóságokat meg lehet feleltetni harmadik országok, partnerországok vagy tengerentúli országok és területek összehasonlítható hatóságainak. A kiadások elszámoltathatóságának kiindulópontját ahhoz kell kötni, hogy az érintett harmadik ország, partnerország vagy tengerentúli ország és terület aláírja a finanszírozási megállapodást. A harmadik országban, partnerországban vagy tengerentúli országban és területen lévő kedvezményezettek számára történő beszerzésnek az Európai Parlament és a Tanács [új pénzügyi salátarendelet (EU, Euratom)] rendelete(21) szerinti, külső beszerzésre vonatkozó szabályokat kell követnie. Ki kell alakítani az eljárásokat a finanszírozási megállapodások megkötésére az egyes harmadik országokkal, partnerországokkal vagy tengerentúli országokkal és területekkel, valamint az irányító hatóságok és az egyes harmadik országok, partnerországok vagy tengerentúli országok és területek közötti megállapodások megkötésére az Unió külső finanszírozási eszközéből származó támogatás tekintetében, vagy abban az esetben, ha egy harmadik ország, partnerország vagy tengerentúli ország és terület a társfinanszírozástól eltérő kiegészítő hozzájárulást ad át.

(32)  Bár a harmadik országok, partnerországok vagy tengerentúli országok vagy területek részvételével folyó Interreg programokat megosztott irányítás alatt kell végrehajtani, a legkülső régiók együttműködése végrehajtható közvetett irányítás alatt. Egyedi szabályokat kell kialakítani arra vonatkozóan, hogy ezeket a programokat teljes egészében vagy részben közvetett irányítás alatt hajtják végre.

(33)  A 2014–2020 közötti programozási időszak során az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz keretében a határokon átnyúló együttműködési programokon belüli nagy infrastruktúra projektek kapcsán szerzett tapasztalat alapján az eljárásokat egyszerűsíteni kell. A Bizottságnak azonban meg kell tartania bizonyos jogokat az ilyen projektek kiválasztására vonatkozóan.

(34)  A Bizottságra végrehajtási hatáskört kell ruházni az Interreg programok jegyzékének, és az egyes Interreg programoknak szóló uniós támogatásból származó globális összegek jegyzékének elfogadását és módosítását illetően, valamint az Interreg programokat, és azok módosításait jóváhagyó döntések elfogadását illetően. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(22) megfelelően kell gyakorolni. Bár ezek a törvények általános jellegűek, a tanácsadó eljárást kell alkalmazni, mivel azok a rendelkezéseket csak technikailag hajtják végre.

(35)  Az Interreg programok elfogadására vagy módosítására vonatkozó egységes feltételek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Adott esetben azonban a külső határokon átnyúló együttműködési programoknak adott esetben be kell tartaniuk az (EU) [IPA III] rendelet és az (EU) [NDICI] rendelet szerint kialakított bizottsági eljárásokat a programokat jóváhagyó első döntés tekintetében. [Mód. 33]

(36)  A jelen rendelet bizonyos nem lényegi elemeinek kiegészítése vagy módosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el az Interreg programok modelljéről szóló melléklet módosítása céljából. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(36a)  Az európai területi együttműködés előmozdítása az uniós kohéziós politika egyik fontos prioritása. Az európai területi együttműködési projektek során a kkv-k számára felmerült költségek támogatása a 651/2014/EU bizottsági rendelet(23) (általános csoportmentességi rendelet) értelmében már csoportmentességet élvez. A különböző méretű vállalkozások általi beruházásokra nyújtott regionális támogatásra vonatkozó különös rendelkezéseket a regionális támogatásokról (2014–2020) szóló iránymutatás(24) és az általános csoportmentességi rendelet regionális támogatási szakasza is tartalmazza. A szerzett tapasztalatok fényében az európai területi együttműködési projektekhez nyújtott támogatásnak csak korlátozott hatást kell kifejtenie a tagállamok közötti a versenyre és kereskedelemre, ezért lehetővé kell tenni a Bizottság számára annak kinyilvánítását, hogy az ilyen támogatás összeegyeztethető a belső piaccal, és az európai területi együttműködés projektjeinek támogatására nyújtott finanszírozás csoportmentességben részesülhet. [Mód. 34]

(37)  Minthogy e rendelet célkitűzéseit, nevezetesen a tagállamok közötti, valamint a tagállamok, és harmadik országok, partnerországok vagy tengeren túli országok és területek közötti együttműködés előmozdítását a tagállamok nem tudják kielégítően végrehajtani, de azok uniós szinten jobban végrehajthatók, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl a cél eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

Általános rendelkezések

i. szakasz

Tárgy, hatály és Interreg elemek

1. cikk

Tárgy és hatály

(1)  Ez a rendelet szabályokat állapít meg az európai területi együttműködési célkitűzésre (Interreg) vonatkozóan az Unión belüli tagállamok és régióik, illetve a tagállamok, és szomszédos régióik és harmadik országok, partnerországok, egyéb területek vagy tengerentúli országok és területek (TOT) vagy a regionális integrációs és együttműködési szervezetek, illetve a harmadik országoknak egy regionális szervezet részét képező csoportja közötti együttműködés előmozdítása céljából. [Mód. 35]

(2)  Ez a rendelet rögzíti továbbá az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) által támogatott európai területi együttműködési célkitűzés programjainak (Interreg programok) hatékony programozásához szükséges rendelkezéseket, beleértve a műszaki segítségnyújtásra, a nyomon követésre, az értékelésre, a kommunikációra, az elszámolhatóságra, az irányításra és ellenőrzésre, valamint a pénzügyi irányításra vonatkozó rendelkezéseket.

(3)  Az Interreg programok számára nyújtott támogatások tekintetében – az Előcsatlakozási Támogatási Eszközből (IPA III), a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszközből (NDICI) származó támogatás, és az (EU) xx/xx tanácsi határozat (TOTP) által programként meghatározott finanszírozás valamennyi TOT számára a 2021–2027 közötti időszakra – (a három eszköz együttesen: „az Unió külső finanszírozási eszközei”), ez a rendelet további egyedi célkitűzéseket határoz meg, valamint meghatározza ezeknek az alapoknak az Interreg programokba történő integrálását, harmadik országoknak, partnerországoknak, valamint tengerentúli országoknak és területeknek és azok régióinak támogathatósági kritériumait, és bizonyos egyedi végrehajtási szabályokat.

(4)  Az ERFA-ból és az Unió külső finanszírozási eszközeiből (együttesen „az Interreg alapok”) az Interreg programoknak nyújtandó támogatás tekintetében ez a rendelet meghatározza az Interreg-specifikus célkitűzéseket és a szervezetet, továbbá a tagállamoknak, harmadik országoknak, partnerországoknak és tengerentúli országoknak és területeknek, valamint azok régióinak támogathatósági kritériumait, a pénzügyi forrásokat és azok allokációjának kritériumait.

(5)  Az Interreg programokra az (EU) [új CPR] rendelet és az (EU) [új ERFA] rendelet alkalmazandó, kivéve ha az említett rendeletek és a jelen rendelet kifejezetten eltérően rendelkezik, vagy ha az (EU) [új CPR] rendelet rendelkezései csak a „Beruházás a munkahelyteremtésbe és növekedésbe” célkitűzésre vonatkozhatnak.

2. cikk

Fogalommeghatározások

(1)  E rendelet alkalmazásában az (EU) [új CPR] rendelet [2.] cikkében található fogalommeghatározásokat kell alkalmazni. Ezenkívül a következő fogalommeghatározásokat is alkalmazni kell:

1.  „IPA kedvezményezett”: az (EU) [IPA III] rendelet I. mellékletében felsorolt ország vagy terület;

2.  „harmadik ország”: olyan ország, amely nem az Unió tagállama, és nem kap támogatást az Interreg-alapokból;

3.  „partnerország”: IPA kedvezményezett, vagy az (EU) [NDICI] rendelet I. mellékletében felsorolt „Szomszédsági földrajzi terület” által lefedett ország vagy terület, és az Orosz Föderáció, és amely támogatást kap az Unió külső finanszírozási eszközeiből;

4.  „határokon átnyúló jogi személy”: egy Interreg programban részt vevő valamely ország törvényei szerint létrejött jogi személy, az eurorégiót is beleértve, feltéve, hogy legalább két részt vevő országból származó területi hatóságok vagy egyéb testületek hozták létre. [Mód. 36]

4a.  „regionális integrációs és együttműködési szervezet”: ugyanazon földrajzi terület államainak vagy régióinak csoportja, amelyek a közös érdekű kérdésekben szoros együttműködésre törekednek. [Mód. 37]

(2)  A jelen rendelet alkalmazásában, ahol az (EU) [új CPR] rendelet rendelkezései egy „tagállamra” hivatkoznak, azt úgy kell értelmezni, mint „az irányító hatóságnak helyet adó tagállam”, és ahol a rendelkezések „mindegyik tagállam”-ra vagy „tagállamok”-ra hivatkoznak, azt úgy kell értelmezni, mint „egy adott Interreg programban részt vevő tagállamok, és adott esetben harmadik országok, partnerországok és tengerentúli országok és területek”.

A jelen rendelet alkalmazásában, ahol az (EU) [új CPR] rendelet rendelkezései az adott rendelet [1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában] felsorolt „Alapok”-ra vagy az ERFA-ra hivatkoznak, akkor ezt úgy kell értelmezni, mint ami magában foglalja az Unió érintett külső finanszírozási eszközét is.

3. cikk

Az európai területi együttműködési célkitűzés (Interreg) elemei

Az európai területi együttműködési célkitűzés (Interreg) keretében az ERFA, és adott esetben az Unió külső finanszírozási eszközei a következő elemeket kell, hogy támogassák:

1.  határokon átnyúló együttműködés szomszédos régiók között az integrált és harmonikus regionális fejlesztés elősegítése érdekében (1. elem): [Mód. 38]

a)  belső határokon átnyúló együttműködés két vagy több tagállam szomszédos szárazföldi vagy tengeri határrégiói között, vagy legalább egy tagállam és a 4. cikk (3) bekezdésében felsorolt egy vagy több harmadik ország szomszédos szárazföldi vagy tengeri határrégiói között; vagy [Mód. 39]

b)  külső határokon átnyúló együttműködés legalább egy tagállam és a következők közül egy vagy több entitás szomszédos szárazföldi vagy tengeri határrégiói között: [Mód. 40]

i.  IPA kedvezményezettek; vagy

ii.  a NDICI által támogatott partnerországok; vagy

iii.  az Orosz Föderáció, abból a célból, hogy lehetővé tegye részvételét az NDICI által is támogatott határokon átnyúló együttműködésben;

2.  transznacionális együttműködés és tengeri együttműködés nagyobb transznacionális területeken vagy tengeri medencék körül, amely nemzeti, regionális és helyi programpartnereket érint tagállamokban, harmadik országokban és partnerországokban és Grönlandon és a tengerentúli országokban vagy területeken, egy magasabb fokú területi integráció elérése érdekében („2. elem”; csak transznacionális együttműködésre történő hivatkozásnál: „2A. elem”; csak tengeri együttműködésre történő hivatkozásnál: „2B. elem”); [Mód. 41]

3.  legkülső régiók együttműködése egymás között és szomszédos harmadik országokkal vagy partnerországokkal vagy tengerentúli országokkal vagy területekkel, vagy többel regionális integrációs és együttműködési szervezetekkel, vagy ezek közül többel, szomszédságukban regionális integrációjuk és harmonikus fejlődésük elősegítése céljából („3. elem”); [Mód. 42]

4.  interregionális együttműködés a kohéziós politika hatékonyságának megerősítésére („4. elem”) a következők ösztönzése révén:

a)  tapasztalatok, innovatív megközelítés és kapacitásépítés cseréje a következőkkel kapcsolatban:

i.  az Interreg programok végrehajtása;

ia.  a közös interregionális fejlesztési projektek végrehajtása; [Mód. 43]

ib.  szerte az Unióban a partnerek közötti kapacitásépítés az alábbiak vonatkozásában; [Mód. 44]

ii.  a „Beruházás a munkahelyteremtésbe és növekedésbe” célkitűzés programjainak végrehajtása, különösen legalább egy másik tagállamban lévő kedvezményezettekkel folytatott interregionális és transznacionális fellépések tekintetében;

iia.  a bevált gyakorlatok azonosítása és terjesztése azzal a céllal, hogy alapvetően a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzés keretében megvalósuló operatív programok számára átadják ezeket a gyakorlatokat; [Mód. 45]

iib.  a fenntartható városfejlesztés bevált gyakorlatainak meghatározására, átadására és terjesztésére irányuló tapasztalatok cseréje, többek között a városi és vidéki területek közötti kapcsolatok vonatkozásában is; [Mód. 46]

iii.  európai területi együttműködési csoportosulások létrehozása, működtetése és alkalmazása;

iiia.  az (EU) .../... [a határokon átnyúló európai mechanizmusról szóló új rendelet] rendeletben említett határokon átnyúló európai mechanizmus létrehozása, működtetése és használata; [Mód. 47]

b)  fejlődési irányzatok elemzése a területi kohézió céljaival kapcsolatban.

5.  interregionális innovációs beruházások olyan interregionális innovációs projektek kereskedelmi alkalmazása és fellendítése révén, amelyekben megvan a lehetőség az európai értéklánc fejlesztésének ösztönzésére („5. elem”). [Mód. 48]

ii. szakasz

Földrajzi lefedettség

4. cikk

A határokon átnyúló együttműködés földrajzi lefedettsége

(1)  A határokon átnyúló együttműködés esetében az ERFA által támogatandó régióknak az Unió harmadik országokkal vagy partnerországokkal közös valamennyi belső és külső szárazföldi vagy tengeri határa mentén található NUTS 3. szintű régióknak kell, hogy legyenek, a 2014–2020 közötti programozási időszak együttműködési területei koherenciájának és folyamatosságának biztosításához szükséges esetleges kiigazítások sérelme nélkül. [Mód. 49]

(2)  Azok a tengeri határokon lévő régiók, amelyeket a tengeren keresztül állandó összeköttetés kapcsol össze, szintén támogatandók a határokon átnyúló együttműködés keretében. [Mód. 50]

(3)  A belső határokon átnyúló együttműködés Interreg programjai magukba foglalhatnak Norvégiában, Svájcban és az Egyesült Királyságban lévő olyan régiókat, amelyek megfelelnek a NUTS 3. szintű régióknak, valamint Liechtensteint, Andorrát, és Monacót és San Marinót. [Mód. 51]

(4)  A külső határokon átnyúló együttműködés esetében az IPA III vagy az NDICI által támogatandó régiók régióknak az adott partnerország NUTS 3. szintű régiói régióinak kell, hogy legyenek lenniük, vagy NUTS besorolás hiányában annak megfelelő területek tagállamok és az IPA III vagy az NDICI keretében támogatható partnerországok közötti valamennyi szárazföldi vagy tengeri határ mentén. [Mód. 52]

5. cikk

A transznacionális és tengeri együttműködés földrajzi lefedettsége [Mód. 53]

(1)  A transznacionális és tengeri együttműködés esetében az ERFA által támogatandó régiók az Unió egybefüggő funkcionális területeket lefedő NUTS 2. szintű régiói kell, hogy legyenek, a 2014–2020 közötti programozási időszak együttműködési területei koherenciájának és folyamatosságának biztosításához szükséges esetleges kiigazítások sérelme nélkül, figyelembe véve adott esetben a makroregionális stratégiákat vagy a tengeri medencékre vonatkozó stratégiákat. [Mód. 54]

(2)  A transznacionális együttműködési és tengeri együttműködési Interreg programok a következőkre terjedhetnek ki: [Mód. 55]

a)  Izlandon, Norvégiában, Svájcban, az Egyesült Királyságban lévő régiók, valamint Liechtenstein, Andorra, Monaco és San Marino;

b)  Grönland a tengerentúli országok és területek a TOT-program által nyújtott támogatásban részesülnek; [Mód. 56]

c)  a Feröer szigetek;

d)  az IPA III vagy az NDICI kereteibe tartozó partnerországok régiói;

függetlenül attól, hogy kapnak-e támogatást az uniós költségvetésből.

(3)  A 2. bekezdésben felsorolt régióknak, harmadik országoknak, partnerországoknak vagy partnerországoknak tengerentúli országoknak és területeknek NUTS 2. szintű régióknak, vagy NUTS besorolás hiányában azzal egyenértékű területeknek kell, hogy legyenek. [Mód. 57]

6. cikk

A legkülső régiók együttműködésének földrajzi lefedettsége

(1)  A legkülső régiók együttműködése tekintetében az EUMSZ 349. cikkének első bekezdésében felsorolt valamennyi régiót támogatnia kell az ERFA-nak.

(2)  A legkülső régiók Interreg programjai kiterjedhetnek a NDICI által támogatott szomszédos partnerországokra, vagy a TOTP által támogatott tengerentúli országokra és területekre vagy a regionális együttműködési szervezetekre, vagy mindkettőre ezek közül kettő vagy mindhárom kombinációjára. [Mód. 58]

7. cikk

Az interregionális együttműködés földrajzi lefedettsége és interregionális innovációs beruházások [Mód. 59]

(1)  Az Interreg program bármely 4. eleme tekintetében, vagy az 5. elembe tartozó interregionális innovációs beruházások tekintetében az ERFA-nak az Unió egész területét támogatnia kell, a legkülső régiókat is beleértve. [Mód. 60]

(2)  A 4. elem Interreg programjai kiterjedhetnek a 4., 5. és 6. cikkben említett harmadik országok, partnerországok, egyéb területek vagy tengerentúli országok és területek egészére vagy egy részére, függetlenül attól, hogy kapnak-e támogatást az Unió külső finanszírozási eszközeitől. Harmadik országok akkor vehetnek részt ezekben a programokban, ha külső elkülönített bevételek formájában hozzájárulnak a finanszírozáshoz. [Mód. 61]

8. cikk

A támogatásban részesítendő Interreg programterületek jegyzéke

(1)  A 4., 5. és 6. cikk céljaira a Bizottságnak el kell fogadnia egy végrehajtási jogi aktust, amely rögzíti a támogatásban részesítendő Interreg programterületek jegyzékét, az egyes elemek és az egyes Interreg programok szerinti bontásban. Ezt a végrehajtási jogi aktust a 63. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

A külső határokon átnyúló Interreg programokat „Interreg IPA III CBC programokként”, illetve „Interreg Szomszédsági CBC programokként” kell felsorolni.

(2)  Az (1) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktusnak tartalmaznia kell az Unió azon NUTS 3. szintű régióinak felsorolását, amelyeket figyelembe vesznek valamennyi belső határnál folyó határokon átnyúló együttműködésre vonatkozó ERFA allokációnál, és az Unió külső finanszírozási eszközei által lefedett külső határokat, valamint egy jegyzéket, amely meghatározza azon NUTS 3. szintű régiókat, amelyeket a 9. cikk (3) bekezdésének a) pontjában említett 2B elem keretében allokációs célból figyelembe vesznek. [Mód. 62]

(3)  Az Unión kívüli harmadik vagy partner országok vagy területek régióit, amelyek nem kapnak támogatást az ERFA-tól vagy az unió valamely külső finanszírozási eszközéből, szintén meg kell említeni az 1. bekezdésben említett jegyzékben.

iii. szakasz

Erőforrások és társfinanszírozási arányok

9. cikk

ERFA források az európai területi együttműködési célkitűzés (Interreg) számára

(1)  Az európai területi együttműködési célkitűzésre (Interreg) biztosított források a 2021–2027 közötti programozási időszak során az ERFA-ból, az ESZA+-ból és a Kohéziós Alapból költségvetési kötelezettségvállalásra rendelkezésre álló és az (EU) [új CPR] rendelet [102103. cikkének (1) bekezdésében] meghatározott globális forrásokból 8 430 000 000 EUR-t 11 165 910 000 EUR-t (2018-as árak) tesznek ki. [Mód. 64]

(2)  Az (1) bekezdésben említett forrásokat forrásokból 10 195 910 000 EUR összeget (91,31%) a következőképpen kell allokálni: [Mód. 65]

a)  52,7 % (azaz összesen 4 440 000 000 7 540 000 000 EUR (67,16%) a határokon átnyúló együttműködés számára (1. elem); [Mód. 66]

b)  31,4 % (azaz összesen 2 649 900 000 1 973 000 000 EUR (17,68%) a transznacionális együttműködés és a tengeri együttműködés számára (2. elem); [Mód. 67]

c)  3,2 % (azaz összesen 270 100 000 357 309 120 EUR (3,2%) a legkülső régiók együttműködése számára (3. elem); [Mód. 68]

d)  1,2 % (azaz összesen 100 000 000 365 000 000 EUR (3,2%) az interregionális együttműködés számára (4. elem). [Mód. 69]

e)  11,5 % (azaz összesen 970 000 000 EUR) az interregionális innovációs beruházások számára (5. elem). [Mód. 70]

(3)  A Bizottságnak minden tagállammal közölnie kell a globális összegekből való részesedését az 1., 2. és 3. elemre nézve, évenkénti bontásban.

A következő régiók lakosságának méretét kell kritériumként alkalmazni a tagállamonkénti bontáshoz:

a)  NUTS 3. szintű régiók az 1. elem tekintetében, a 2B elem tekintetében pedig azok a NUTS 3. szintű régiók, amelyek fel vannak sorolva a végrehajtási jogi aktusban a 8. cikk (2) bekezdésében; [Mód. 71]

b)  NUTS 2. szintű régiók a 2A és 3 2. elem tekintetében; [Mód. 72]

ba)  NUTS 2. és 3. szintű régiók a 3. elem tekintetében. [Mód. 73]

(4)  Mindegyik tagállam az 1., 2. és 3. elem mindegyikére vonatkozó pénzügyi allokációjának legfeljebb 15 %-át csoportosíthatja át ezen elemek valamelyikéről egy vagy több másik elemre.

(5)  A (3) bekezdés szerint megadott összegek alapján valamennyi tagállam tájékoztatja a Bizottságot arról, hogy élt-e a negyedik bekezdésben biztosított átcsoportosítási lehetőséggel és milyen módon, és hogy ennek eredményeként hogyan alakult az Interreg programokból származó részesedésének elosztása azon Interreg programok között, amelyekben az adott tagállam részt vesz.

(5a)  Az (1) bekezdésben említett forrásokból 970 000 000 EUR-t (8,69%) a 15a. (új) cikkben említett, interregionális innovációs beruházásokra irányuló új kezdeményezésre kell elkülöníteni.

Amennyiben a Bizottság 2026. december 31-ig nem köti le az (1) bekezdésben említett valamennyi rendelkezésre álló forrást a kezdeményezés keretében kiválasztott projektekre, a fennmaradó le nem kötött egyenlegeket arányosan újra kell osztani az 1–4. elem között. [Mód. 74]

10. cikk

Az alapokon átívelő rendelkezések

(1)  A Bizottságnak végrehajtási jogi aktust kell elfogadnia, amely rögzíti a többéves stratégiai dokumentumot az ERFA és az NDICI vagy az IPA III által támogatott külső határokon átnyúló Interreg programok tekintetében. Ezt a végrehajtási jogi aktust a 63. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

Az ERFA és az NDICI által támogatott Interreg programok tekintetében e végrehajtási jogi aktus tartalmazza az (EU) [NDICI] rendelet 12. cikkének (2) bekezdésében hivatkozott elemeket.

(2)  Az ERFA hozzájárulását azon külső határokon átnyúló Interreg programok számára, amelyek a határokon átnyúló együttműködésre allokált IPA III (IPA III CBC) pénzügyi keretéből, vagy a Szomszédsági földrajzi terület határon átnyúló együttműködésére allokált NDICI pénzügyi keretéből (NDICI CBC) is fognak támogatást kapni, a Bizottságnak és az érintett tagállamoknak kell megállapítaniuk. Az egyes tagállamok tekintetében meghatározott ERFA-hozzájárulást a későbbiekben nem lehet átcsoportosítani az érintett tagállamok között.

(3)  Az egyéni külső határokon átnyúló Interreg programok számára ERFA támogatást kell nyújtani, feltéve, hogy az IPA III CBC és a NDICI CBC legalább egyenértékű összegeket nyújt az érintett stratégiai programozási dokumentum keretében. Ez a megegyezőség hozzájárulás az IPA III vagy az NDICI jogalkotási aktusban meghatározott maximális összegig érvényes. [Mód. 75]

Azonban ha az IPA III vagy az NDICI szerinti érintett stratégiai programozási dokumentum vizsgálata a megfelelő összeg csökkentését eredményezi a fennmaradó évekre nézve, akkor mindegyik érintett tagállam a következő lehetőségek közül választhat:

a)  a 12. cikk (3) bekezdése szerinti mechanizmust kéri;

b)  az ERFA és az IPA III CBC vagy a NDICI CBC fennmaradó támogatásával folytatja az Interreg programot; vagy

c)  kombinálja az a) és b) opciót.

(4)  Az ERFA-ból, az IPA III CBC-ből vagy a NDICI CBC-ből a külső határokon átnyúló Interreg programok számára nyújtott támogatásnak megfelelő éves előirányzatokat be kell írni a 2021-es költségvetés megfelelő költségvetési soraiba.

(5)  Amennyiben a Bizottság egyedi pénzügyi allokációt alkalmazott, hogy támogassa az (EU) NDICI] rendelet szerinti partnerországokat és régiókat, valamint a [TOT-határozat] tanácsi határozat szerinti tengerentúli országokat és területeket, vagy mindkettőt az Unió szomszédos legkülső régióival folytatott együttműködésük erősítésében az (EU) [NDICI] rendelet 33. cikkének (2) bekezdésével és az [TOTP-határozat] 87. cikkével vagy mindkettővel összhangban, a jelen rendelettel összhangban adott esetben és a NDICI-től vagy a TOTP-től, vagy mindkettőtől származó finanszírozás szintjét illetően a kölcsönösség és arányosság alapján az ERFA is hozzájárulhat olyan fellépésekhez, amelyeket az (EU) [NDICI] rendelet szerinti partnerország vagy régió vagy bármely más entitás, a [TOT határozat] szerinti ország, terület vagy bármely más entitás, vagy legkülső uniós régió valósít meg az Interreg program egy vagy több közös 2., 3. vagy 4. eleme keretében, vagy a 60. cikkben említett együttműködési intézkedések keretében, amelyeket a jelen rendelet alapján hoztak létre és hajtottak végre.

11. cikk

Az Interreg program forrásainak jegyzéke

(1)  A tagállamok által a 9. cikk (5) bekezdése alapján megadott információ alapján a Bizottságnak el kell fogadnia egy végrehajtási jogi aktust, amely rögzíti valamennyi Interreg program jegyzékét, és programonként jelzi az ERFA-tól származó teljes támogatás globális összegét, és adott esetben az Unió külső finanszírozási eszközeiből származó teljes támogatást. Ezt a végrehajtási jogi aktust a 63. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2)  Ennek a végrehajtási jogi aktusnak tartalmaznia kell a 9. cikk (5) bekezdése alapján átadott összegek jegyzékét tagállamok szerinti, és az Unió külső finanszírozási eszköze szerinti bontásban.

12. cikk

Források visszaadása és megszakítás

(1)  A 2022-ben és 2023-ban az ERFA által a külső határokon átnyúló Interreg programokhoz nyújtott azon éves hozzájárulást, amelyre a Bizottsághoz az adott év március 31-ig nem nyújtottak be programot, és amelyet a külső Interreg programok ugyanazon kategóriájában benyújtott másik program céljára nem osztottak ki, azoknak a belső határokon átnyúló Interreg programoknak kell nyújtani, amelyekben az érintett tagállam részt vesz vagy az érintett tagállamok részt vesznek.

(2)  Ha 2024. március 31-re még mindig vannak olyan külső határokon átnyúló Interreg programok, amelyeket nem nyújtottak be a Bizottsághoz, akkor az ezekhez a programokhoz a 2027-ig hátralévő évekre nyújtott, a 9. cikk (5) bekezdésében hivatkozott teljes ERFA hozzájárulást, amelyet nem osztottak ki az IPA III CBC, illetve az NDICI CBC által is támogatott más külső határokon átnyúló Interreg programra, azoknak a belső határokon átnyúló Interreg programoknak kell nyújtani, amelyekben az érintett tagállam részt vesz vagy az érintett tagállamok részt vesznek.

(3)  A Bizottság által már elfogadott külső határokon átnyúló Interreg programot meg kell szüntetni vagy a program előirányzatát a vonatkozó szabályokkal és eljárásokkal összhangban csökkenteni kell, különösen ha:

a)  az érintett Interreg program által lefedett partnerországok egyike sem írta alá a kapcsolódó finanszírozási megállapodást az 57. cikkel összhangban meghatározott határidőkre;

b)  megfelelően indokolt esetekben, ha az Interreg program tervszerű végrehajtása nem lehetséges a részt vevő országok kapcsolataiban lévő problémák miatt. [Mód. 76]

Ilyen esetben az (1) bekezdésben említett ERFA-ból nyújtott hozzájárulás még le nem kötött vagy az ugyanazon költségvetési évben lekötött, majd teljes egészében vagy részben felszabadított éves részleteinek megfelelő azon összeget, amelyet nem osztottak ki az IPA III CBC, illetve az NDICI CBC által is támogatott másik külső határokon átnyúló Interreg program céljára, azoknak a belső határokon átnyúló Interreg programoknak kell nyújtani, amelyekben az adott tagállam részt vesz vagy az adott tagállamok részt vesznek.

(4)  A Bizottság által már jóváhagyott 2. elemű Interreg program tekintetében a partnerország vagy Grönland a tengerentúli országok és területek részvételét meg kell szakítani, ha a harmadik bekezdés első albekezdésének a) és b) pontjában rögzített helyzetek valamelyike bekövetkezik. [Mód. 77]

A részt vevő tagállamoknak és adott esetben a fennmaradó részt vevő partnerországoknak kérniük kell a következők valamelyikét:

a)  hogy az Interreg programot teljesen szakítsák meg, különösen ha annak fő közös fejlesztési feladatait az adott partnerország vagy Grönland a tengerentúli országok és területek részvétele nélkül nem lehet teljesíteni; [Mód. 78]

b)  hogy az adott Interreg program előirányzatát a vonatkozó szabályokkal és eljárásokkal összhangban csökkentsék;

c)  hogy az Interreg program folytatódjon az adott partnerország vagy Grönland egy tengerentúli ország vagy terület részvétele nélkül. [Mód. 79]

Ha az Interreg program előirányzatát a jelen bekezdés második albekezdése b) pontjának megfelelően csökkentik, akkor a még le nem kötött éves részleteknek megfelelő ERFA hozzájárulást egy másik olyan 2. elemű Interreg programnak kell nyújtani, amelyben egy vagy több érintett tagállam részt vesz, vagy ha a tagállam csak egy 2. elemű Interreg programban vesz részt, akkor egy vagy több olyan belső határokon átnyúló Interreg programnak, amelyben az adott tagállam részt vesz.

(5)  Az IPA III, az NDICI vagy a TOTP jelen rendelet szerint csökkentett hozzájárulását az (EU) [IPA III], (EU) [NDICI] rendeletekkel, illetve az (EU) [TOT] tanácsi határozattal összhangban kell felhasználni.

(6)  Ha egy harmadik ország, vagy partnerország vagy egy tengerentúli ország vagy terület, amely olyan nemzeti forrásokkal járul hozzá egy Interreg programhoz, amelyek nem képezik az ERFA által, vagy az Unió külső finanszírozási eszköze által nyújtott támogatás nemzeti társfinanszírozását, csökkenti ezt a hozzájárulást az Interreg program végrehajtása során, akár globálisan, akár már kiválasztott közös műveletek tekintetében, miután már megkapta a 22. cikk (6) bekezdésében előírt dokumentumot, akkor a részt vevő tagállamnak vagy tagállamoknak a az e cikk (4.bekezdés) bekezdésének második albekezdésében foglalt lehetőségek valamelyikét kell kérnie. [Mód. 80]

13. cikk

Társfinanszírozási arányok

A társfinanszírozási arány az egyes Interreg programok szintjén nem lehet magasabb, mint 70 80%, kivéve, ha az Interreg programok külső határokon átnyúló vagy 3. eleme tekintetében az (EU) [IPA III], (EU) [NDICI] rendeletek, illetve az (EU) [TOTP] tanácsi határozat, vagy ezek keretében elfogadott más jogi aktus magasabb százalékot ír elő. [Mód. 81]

II. FEJEZET

Interreg-specifikus célkitűzések és tematikus koncentráció

14. cikk

Interreg-specifikus célkitűzések

(1)  Az ERFA az (EU) xx/xx [új ERFA] rendelet 4. cikkében foglalt hatókörén belül, és adott esetben az Unió külső finanszírozási eszközei hozzá kell, hogy járuljanak az (EU) xx/xx [új CPR] rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt politikai célkitűzésekhez az Interreg programok közös fellépései révén.

(2)  A PEACE PLUS program esetében, amennyiben az a béke és megbékélés kérdését illeti, a 4. szakpolitikai célkitűzés keretében az ERFA-nak hozzá kell járulnia a társadalmi, gazdasági és regionális stabilitás előmozdításához az érintett régiókban, különösen a közösségek közötti kohéziót elősegítő fellépések révén. E célkitűzés támogatásához külön prioritásnak kell hozzájárulnia.

(3)  Az ERFA-nak az (EU) [új ERFA] rendelet [2.] cikkében foglaltak szerinti egyedi célkitűzésein kívül az ERFA, és adott esetben az Unió külső finanszírozási eszközei a következőképpen járulhatnak hozzá szintén hozzájárulnak a PO 4 egyedi célkitűzéseihez, a következőképpen: [Mód. 82]

a)  a munkaerőpiacok hatékonyságának növelése, és a minőségi foglalkoztatáshoz történő hozzáférés javítása a határokon átnyúlóan;

b)  az oktatáshoz, képzéshez és élethosszig tartó tanuláshoz való hozzáférés és azok minőségének határokon átnyúló javítása az elismert iskolázottság és szakképzettség szintjének növelése céljából;

c)  a minőségi, fenntartható és megfizethető egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő és időben történő hozzáférés határokon átnyúló bővítése;

d)  az egészségügyi rendszerek és hosszú távú ápolási szolgáltatások hozzáférhetőségének, hatékonyságának és rezilienciájának határokon átnyúló javítása;

e)  a társadalmi befogadás elősegítése és közdelem a szegénység ellen, többek között az egyenlő esélyek határon átnyúló növelésével és a megkülönböztetés elleni küzdelemmel.

(4)  Az 1., 2. és 3. elemek keretében az ERFA, és adott esetben az Unió külső finanszírozási eszközei a „jobb Interreg-kormányzás” Interreg-specifikus célkitűzését is támogathatják, különösen a következő fellépésekkel:

a)  az 1. és 2B 2. elemű Interreg programok keretében: [Mód. 83]

i.  a közigazgatási szervek intézményi kapacitásának bővítése, különösen azoké, amelyek feladata egy egyedi terület kezelése, és az érdekelt feleké;

ii.  a hatékony közigazgatás bővítése a jogi és adminisztratív együttműködés, valamint az állampolgárok – többek között az emberek közötti projektek keretében –, a civil társadalmi szereplők és intézmények közötti együttműködés elősegítésével, különösen a határrégiókban lévő jogi és egyéb akadályok feloldása céljából; [Mód. 84]

b)  az 1., 2. és 3. elemű Interreg programok keretében: a közigazgatási szervek és az érdekeltek intézményi kapacitásának bővítése a makroregionális stratégiák és tengeri medencékre vonatkozó stratégiák végrehajtása érdekében;

c)  az Interreg-alapok által támogatott, külső határokon átnyúló, valamint a 2. és 3. elemű Interreg programok keretében, az a) és b) pontokon túlmenően: kölcsönös bizalomépítés, különösen az emberek közötti fellépések ösztönzésével, a fenntartható demokrácia kiterjesztésével, valamint a civil társadalom szereplőinek és a folyamatok reformjában és a demokratikus átmenetben betöltött szerepüknek a támogatásával;

(5)  A külső határokon átnyúló Az 1., valamint a 2. és 3. elemű Interreg programok keretében az ERFA, és adott esetben az Unió külső finanszírozási eszközeinek hozzá kell járulniuk eszközei hozzájárulhatnak a „biztonságosabb és veszélytelenebb Európa” elnevezésű külső Interreg-specifikus célkitűzéshez, különösen a határátkelés igazgatásának területén, valamint a mobilitás és a migráció kezelésének területén, beleértve a migránsok és a nemzetközi védelem alatt álló menekültek védelmét, valamint gazdasági és társadalmi integrációját. [Mód. 85]

15. cikk

Tematikus koncentráció

(1)  Az ERFA, és adott esetben az Unió külső finanszírozási eszközei esetében az egyes Interreg programok számára az 1., 2. és 3. elemek keretében nyújtott technikai segítségnyújtástól eltérő prioritások előirányzatainak legalább 60 %-át az (EU) [új CPR] rendelet [4. cikkének (1) bekezdésében] foglalt politikai célkitűzések közül legfeljebb háromhoz kell hozzárendelni.

(2)  Az ERFA, és adott esetben az Unió külső finanszírozási eszközei esetében az egyes Interreg programok számára az 1., 2. és 3. elemek keretében nyújtott technikai segítségtől eltérő prioritások előirányzatainak további legfeljebb 15%-át a „jobb Interreg kormányzás” Interreg-specifikus célkitűzéshez, vagy legfeljebb 10%-át pedig a „biztonságosabb és veszélytelenebb Európa” külső Interreg-specifikus célkitűzéshez kell lehet hozzárendelni. [Mód. 86]

(3)  Amennyiben egy 2A 1. vagy 2. elemű Interreg program legalább 80%-ban makroregionális stratégiát vagy tengeri medencét érintő stratégiát támogat, az ERFA, és adott esetben az Unió külső finanszírozási eszközei esetében a technikai segítségnyújtástól eltérő prioritások teljes előirányzatát előirányzatai egy részének e stratégia célkitűzéseihez kell programozni hozzájárulnia. [Mód. 87]

(4)  Amennyiben egy 2B. elemű Interreg program makroregionális stratégiát vagy tengeri medencéket érintő stratégiát támogat, az ERFA, és adott esetben az Unió külső finanszírozási eszközei esetében a technikai segítségnyújtástól eltérő prioritások előirányzatának legalább 70 %-át e stratégia célkitűzéseihez kell hozzárendelni. [Mód. 88]

(5)  4. elemű Interreg programok esetében az ERFA, és adott esetben az Unió külső finanszírozási eszközei esetében a technikai segítségnyújtástól eltérő prioritások teljes előirányzatát a „jobb Interreg kormányzás” Interreg-specifikus célkitűzéséhez kell hozzárendelni.

15a. cikk

Interregionális innovációs beruházások

(1)  A 9. cikk (5a) (új) bekezdésében említett forrásokat az interregionális innovációs beruházásokra irányuló olyan új kezdeményezésre kell elkülöníteni, amelyet a következő célokra szánnak:

a)  olyan közös innovációs projektek kereskedelmi alkalmazása és fellendítése, amelyek várhatóan ösztönözni fogják az európai értéklánc fejlesztését;

b)  a nemzeti vagy regionális szintű intelligens szakosodási és szociális innovációs stratégiákkal foglalkozó kutatók, vállalkozások, civil társadalmi szervezetek és közigazgatások összehozása egymással;

c)  olyan kísérleti projektek, amelyek intelligens szakosodási stratégiákon alapuló új regionális és helyi fejlesztési megoldások azonosítását vagy tesztelését célozzák; vagy

d)  az innovációval kapcsolatos tapasztalatok megosztása a regionális vagy helyi fejlesztés területén szerzett tapasztalatok kihasználása érdekében.

(2)  Az európai területi kohézió elvének fenntartása érdekében – megközelítően egyenlő arányban érintve a pénzügyi forrásokat – e beruházások a kevésbé fejlett régiók és a vezető régiók közötti kapcsolatok kialakítására összpontosítanak azáltal, hogy növelik a kevésbé fejlett régiókban működő regionális innovációs ökoszisztémák azon képességét, hogy a meglévő vagy kialakulóban lévő uniós értéket integrálják és továbbfejlesszék, valamint hogy részt tudjanak venni a más régiókkal való partnerségekben.

(3)  A Bizottság ezeket a beruházásokat közvetlen vagy közvetett irányítás keretében hajtja végre. A Bizottságot egy szakértői csoport támogatja a hosszú távú munkaprogram és a kapcsolódó pályázati felhívások meghatározásában.

(4)  Az interregionális innovációs beruházások tekintetében az Unió egész területének részesülnie kell ERFA-támogatásban. Harmadik országok akkor vehetnek részt ezekben a beruházásokban, ha külső elkülönített bevételek formájában hozzájárulnak a finanszírozáshoz. [Mód. 89]

III. FEJEZET

Programozás

i. szakasz

Az Interreg program előkészítése, jóváhagyása és módosítása

16. cikk

Az Interreg program előkészítése és módosítása

(1)  Az európai területi együttműködés célkitűzés (Interreg) megosztott irányítású Interreg programok révén lesz végrehajtva a 3. elem kivételével, amely – az érdekelt felekkel való konzultációt követően – teljes egészében vagy részben közvetett vagy közvetett irányítás alatt is végrehajtható, illetve az 5. elem kivételével, amelyet közvetett irányítás alatt kell végrehajtani. [Mód. 90]

(2)  A részt vevő tagállamok és – adott esetben – harmadik országok, partnerországok, vagy tengerentúli országok és területek vagy regionális integrációs és együttműködési szervezetek a mellékletben lefektetett mintadokumentum szerint készítenek Interreg programot a 2021. január 1-től 2027. december 31-ig tartó időszakra vonatkozóan. [Mód. 91]

(3)  A részt vevő tagállamok az (EU) [az új CPR] rendelet [6.] cikkében említett programpartnerekkel együttműködve készítenek Interreg programot. A makroregionális vagy tengeri medencékre vonatkozó stratégiákra kiterjedő Interreg programok előkészítésekor a tagállamok és a programpartnerek figyelembe veszik az adott makroregionális és tengeri medencékre vonatkozó stratégiák tematikus prioritásait, és konzultálnak az érintett szereplőkkel. A tagállamok és a programpartnerek előzetes mechanizmust hoznak létre annak biztosítása érdekében, hogy a programozási időszak kezdetén a makroregionális szinten és a tengeri medence szintjén érintett valamennyi szereplő, valamint az európai területi együttműködés programhatóságai, a régiók és az országok összeüljenek és közösen döntsenek az egyes programok prioritásairól. Ezeket a prioritásokat adott esetben hozzá kell igazítani a makroregionális vagy tengeri medencékre vonatkozó stratégiák cselekvési terveihez. [Mód. 92]

A részt vevő harmadik országok vagy partnerországok vagy tengerentúli országok és területek – adott esetben – az e cikkben említettekkel egyenértékű programpartnereket szintén bevonnak a részvételbe.

(4)  A leendő irányító hatóság szerinti tagállam (hatálybalépés ... [hatálybalépés ideje plusz kilenc hónap;) határidőig tizenkét hónap]-ig köteles egy vagy több Interreg programot benyújtani a Bizottsághoz az összes részt vevő állam és – adott esetben – harmadik országok, partnerországok, tengerentúli országok és területek vagy regionális integrációs és együttműködési szervezetek nevében. [Mód. 93]

Ugyanakkor a támogatást az Unió külső finanszírozási eszközéből biztosító Interreg programot a leendő irányító hatóság szerinti tagállamnak hat tizenkét hónapon belül kell azt követően benyújtania, hogy a Bizottság elfogadta az érintett stratégiai programozási dokumentumot a 10. cikk (1) bekezdése, vagy – amennyiben szükséges – az Unió egy vagy több külső finanszírozási eszközét a vonatkozó alap-jogiaktus szerint. [Mód. 94]

(5)  A részt vevő tagállamok és – adott esetben – a harmadik országok, partnerországok vagy tengerentúli országok és területek írásban erősítik meg egyetértésüket az Interreg programmal, mielőtt azt benyújtják a Bizottsághoz. Ez a megállapodás tartalmazza valamennyi részt vevő tagállamnak és – adott esetben – a harmadik országoknak, partnerországoknak vagy tengerentúli országoknak vagy területeknek az együttműködési program végrehajtásához szükséges társfinanszírozási kötelezettségvállalását, és ahol szükséges a harmadik országok, partnerországok vagy tengerentúli országok vagy területek pénzügyi hozzájárulására vonatkozó kötelezettségvállalását.

A legkülső régiókra és harmadik országokra, partnerországokra vagy tengerentúli országokra vagy területekre is kiterjedő Interreg programok esetén az érintett tagállamok az első albekezdéstől eltérve az Interreg programoknak a Bizottsághoz való benyújtását megelőzően konzultálnak a megfelelő harmadik országokkal, partnerországokkal vagy tengerentúli országokkal és területekkel. Ebben az esetben az Interreg programok tartalmáról szóló megállapodásokat és a harmadik országok, partnerországok vagy tengerentúli országok és területek esetleges hozzájárulását a harmadik országokkal, partnerországokkal vagy tengerentúli országokkal vagy területekkel tartott konzultációs találkozók vagy a regionális együttműködési szervezetek keretében rendezett megbeszélések hivatalosan elfogadott jegyzőkönyvében is rögzíteni lehet.

(6)  A Bizottság jogosult arra, hogy a 62. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a melléklet módosításáról a programozási időszak alatt annak nem lényeges elemeiben bekövetkező változásokhoz való alkalmazkodás céljából.

17. cikk

Az Interreg programok tartalma

(1)  Az egyes Interreg programok közös stratégiát állapítanak meg a programnak az (EU) [új CPR] rendelet [4. cikke (1) bekezdésében] meghatározott politikai célkitűzésekhez, valamint az e rendelet 14. cikke (4) és (5) bekezdéseiben meghatározott Interreg-specifikus célkitűzésekhez történő hozzájárulásaira vonatkozóan.

(2)  Az egyes Interreg programok prioritásokból állnak.

Az egyes prioritások egységes politikai célkitűzéseknek vagy – adott esetben – egy vagy több Interreg-specifikus célkitűzésnek, illetve technikai segítségnyújtásnak felelnek meg. Az egyes prioritások egységes politikai célkitűzéseknek vagy – adott esetben – egy vagy több Interreg-specifikus célkitűzésnek, illetve technikai segítségnyújtásnak felelnek meg. Egynél több prioritás felelhet meg ugyanannak a politikai vagy Interreg-specifikus célkitűzésnek.

(3)  Kellően indokolt esetekben és a Bizottsággal egyetértésben A program végrehajtása hatékonyságának növelése és nagyobb szabású műveletek elérése érdekében az érintett tagállam dönthet úgy, hogy az ERFA alapból a „Beruházás a munkahelyteremtésbe és növekedésbe” célkitűzés alapján a megfelelő programra elkülönített összeg legfeljebb [x] 20%-át Interreg programokra csoportosítja át ugyanazon régió esetében. Minden tagállam előzetesen közli a Bizottsággal, hogy kíván-e élni ezzel az átcsoportosítási lehetőséggel, és a döntését a Bizottság számára megindokolja. Az átcsoportosított összeg külön prioritást vagy külön prioritásokat képez. [Mód. 95]

(4)  Az egyes Interreg programok az alábbiakat állapítják meg:

a)  a programterület (beleértve különálló dokumentumként annak térképét);

b)  a fő közös kihívások összefoglalása, különösen az alábbiak figyelembevételével: [Mód. 96]

i.  gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségek;

ii.  közös beruházási igények és kiegészítés más támogatási formákkal, és a potenciálisan elérhető szinergiák; [Mód. 97]

iii.  korábbi tapasztalatokból levont tanulságok, valamint a programban való figyelembevételük módja; [Mód. 98]

iv.  makroregionális stratégiák és tengeri medencékre vonatkozó stratégiák, ahol a programterületet részben vagy egészben egy vagy több stratégia fedi le;

c)  a kiválasztott politikai célkitűzés és az Interreg-specifikus célkitűzések, a megfelelő prioritások, speciális célkitűzések és a támogatási formák indoklása, adott esetben kitéve kitérve a határokon átnyúló infrastruktúra hiányzó láncszemére; [Mód. 99]

d)  speciális célkitűzések az egyes prioritások esetében, a technikai segítségnyújtás kivételével;

e)  az egyes speciális célkitűzések esetében:

i.  a kapcsolódó intézkedési típusok, beleértve a stratégiai fontosságú tervszerű műveletek felsorolását és ezeknek az adott speciális célkitűzésekhez és makroregionális stratégiákhoz, illetve a tengeri medencékre vonatkozó stratégiákhoz való várható hozzájárulásukat adott esetben kritériumokhoz való várható hozzájárulását, továbbá a művelet ezekhez kapcsolódó átlátható kiválasztási kritériumai; [Mód. 100]

ii.  teljesítménymutatók és eredménymutatók a megfelelő mérföldkövekkel és célokkal;

iii.  a fő célcsoportok; [Mód. 101]

iv.  célzott speciális területek, beleértve az integrált területi beruházások, közösségvezérelt helyi fejlesztés és egyéb területi eszközök tervezett alkalmazását;

v.  a pénzügyi eszközök tervezett alkalmazása; [Mód. 102]

vi.  a programozott erőforrások indikatív lebontása beavatkozástípusonként.

f)  a technikai segítségnyújtás prioritása esetében az (EU) [új CPR] rendelet [30.], [31.] és [32.] cikkei szerinti tervezett alkalmazás és a beavatkozás megfelelő típusai;

g)  a következő táblázatokat tartalmazó pénzügyi terv (az ott megadott ellenkező megállapítás hiányában a részt vevő tagállam, harmadik ország, partnerország vagy tengerentúli ország vagy terület szerinti felosztás nélkül):

i.  az ERFA esetében, illetve adott esetben az Unió egyes külső finanszírozási eszközei esetében a teljes pénzügyi keretet az egész programozási időszakra vonatkozóan és évenként meghatározó táblázat;

ii.  az egyes prioritások esetében az ERFA alap, illetve adott esetben az Unió egyes külső finanszírozási eszközeinek prioritás szerinti teljes pénzügyi keretét és a nemzeti társfinanszírozást, illetve azt a tényt meghatározó táblázat, hogy a nemzeti társfinanszírozás közpénzekből vagy magánforrásokból történik-e;

h)  az (EU) [új CPR] rendelet [6.] cikkében említett megfelelő programpartnereket az Interreg programban való részvételbe bevonó intézkedések és ezeknek a programpartnereknek a szerepe az adott program végrehajtásában, monitoringjában és értékelésében;

i)  a tervezett kommunikációs és láthatósági megközelítés az Interreg programok vonatkozásában a célkitűzések, a célközönség, a kommunikációs csatornák, a közösségimédia-hatókör, a tervezett költségvetés, valamint a nyomon követés és értékelés vonatkozó mutatóinak meghatározásán keresztül.

(5)  A 4. bekezdésben említett információkat a következőképpen kell megadni:

a)  a g) pontban említett táblázatok tekintetében és az Unió külső finanszírozási eszközeiből fizetett támogatást illetően ezeket az alapokat az alábbiak szerint kell megállapítani:

i.  az IPA III és az NDICI által támogatott külső, határokon túlnyúló Interreg programok esetében egységes összegként (IPA III CBC vagy szomszédság CBC), amely összevonja a [2. fejezet: Kohézió és értékek, részleges felső határ; gazdasági, társadalmi és területi kohézió] és a [6. fejezet: Szomszédság és a világ] hozzájárulását;

ii.  az IPA III, az NDICI vagy a TOTP által támogatott Interreg programok 2. és 4. elemei esetében egységes összegként (Interreg-alapok), amely összevonja a [2. fejezet] és [6. fejezet] hozzájárulásait, vagy az ERFA, IPA III, NDICI és TOTP finanszírozási eszközök szerint megosztva a programpartnerek döntése alapján;

iii.  a TOTP által támogatott Interreg programok 2. eleme esetében finanszírozási eszközök (ERFA és TOTP Grönland) szerint megosztva; [Mód. 103]

iv.  az NDICI és a TOTP által támogatott Interreg programok 3. eleme esetében finanszírozási eszközök (adott esetben ERFA, NDICI és TOTP) szerint megosztva.

b)  a (4) bekezdés g) pontjának ii. alpontjában említett táblázat tekintetében csak a 2021–2025 évekre vonatkozó összegeket kell tartalmazniuk. [Mód. 104]

(6)  A (4) bekezdés e) pontjának vi. alpontja és f) pontja tekintetében a beavatkozás típusa az (EU) [új CPR] rendelet [I.] mellékletében lefektetett nomenklatúrán alapul.

(7)  Az Interreg program:

a)  megnevezi az irányító hatóságot, az ellenőrző hatóságot és azt a szervezetet, amely részére a kifizetéseket teljesítenie kell a Bizottságnak.

b)  lefekteti meghatározza a közös titkárság felállítására, és adott esetben a tagállamok vagy a harmadik országok igazgatási struktúráinak támogatására vonatkozó eljárást; [Mód. 105]

c)  megállapítja a felelősségmegosztást a részt vevő tagállamok és – adott esetben – harmadik vagy partner országok vagy tengerentúli országok vagy területek között az irányító hatóság vagy a Bizottság által elrendelt pénzügyi korrekciók esetében.

(8)  Az irányító hatóság közli a Bizottsággal a (7) bekezdés a) pontjában említett információk minden olyan változtatását, amely nem igényel programmódosítást.

(9)  A (4) bekezdéstől eltérve az Interreg programok 4. elemének tartalmát az adott Interreg programok sajátos jellegéhez kell igazítani, főként az alábbi módon:

a)  az a) pontban említett információk nem szükségesek;

b)  a b) és h) pontokban előírt információkat röviden kell felvázolni;

c)  a technikai segítségnyújtáson kívül bármely más prioritás alá eső egyes speciális célkitűzések esetében az alábbi információkat kell megadni:

i.  egyetlen kedvezményezett vagy kedvezményezettek korlátozott körének, valamint a támogatási eljárás meghatározása

ii.  az intézkedések kapcsolódó típusai és azok várható hozzájárulása a speciális célkitűzésekhez;

iii.  teljesítménymutatók és eredménymutatók a megfelelő mérföldkövekkel és célokkal;

iv.  a fő célcsoportok;

v.  a programozott erőforrások indikatív lebontása beavatkozástípusonként.

18. cikk

Az Interreg programok jóváhagyása

(1)  A Bizottság teljes körű átláthatóság mellett felméri az egyes Interreg programokat és azok megfelelőségét az (EU) [új CPR] rendelet, az (EU) [új ERDF] rendelet és e rendelet szerint, illetve az Unió külső finanszírozási eszközéből nyújtott támogatás esetében vagy adott esetben azok megfelelőségét a az e rendelet 10. cikk cikkének (1) bekezdése alatt meghatározott, több éves stratégiával foglalkozó dokumentum szerint, illetve egy vagy több ilyen eszközre vonatkozó alap-jogiaktuson alapuló adott stratégiai programozási keret szerint. [Mód. 106]

(2)  A Bizottság három hónapon belül észrevételeket tehet azt követően, hogy a leendő irányító hatóság szerinti tagállam benyújtotta az Interreg programot.

(3)  A részt vevő tagállamok és – adott esetben – harmadik vagy partnerországok, vagy tengerentúli országok és területek vagy regionális integrációs és együttműködési szervezetek felülvizsgálják az Interreg programot a Bizottság által tett észrevételek figyelembevételével. [Mód. 107]

(4)  A Bizottság végrehajtási jogi aktus útján határozatot hoz az egyes Interreg programok jóváhagyásáról hat három hónapon belül ezt követően, hogy a leendő irányító hatóság szerinti tagállam benyújtotta az adott programot program felülvizsgált változatát. [Mód. 108]

(5)  A külső, határokon túlnyúló Interreg programok tekintetében a Bizottság az „IPA III bizottsággal” az (EU) [IPA III] rendelet [16.] cikke szerint és a szomszédság, fejlesztés és nemzetközi együttműködési bizottsággal az (EU) [NDICI] rendelet [36.] szerint folytatott konzultáció után hozza meg a határozatait a (4) bekezdés szerint.

19. cikk

Az Interreg programok módosítása

(1)  Az irányító hatóságnak helyet adó tagállam a helyi és regionális hatóságokkal folytatott konzultációt követően és az (EU) .../... [új CPR] rendelet 6. cikkével összhangban indokolt kérelmet nyújthat be az Interreg program módosítására a módosított programmal együtt, meghatározva az adott módosításnak a célkitűzések elérésére kifejtett várható hatását. [Mód. 109]

(2)  A Bizottság felméri a módosítás megfelelőségét az (EU) [új CPR] rendelet, az (EU) [új ERDF] rendelet és e rendelet szerint, és a módosított program benyújtásától számított három egy hónapon belül észrevételeket tehet. [Mód. 110]

(3)  A részt vevő tagállamok és – adott esetben – harmadik vagy partnerországok, vagy tengerentúli országok és területek vagy regionális integrációs és együttműködési szervezetek felülvizsgálják az Interreg programot a Bizottság által tett észrevételek figyelembevételével. [Mód. 111]

(4)  A Bizottság a tagállam általi benyújtást követő 6 három hónapon belül jóváhagyja az Interreg program módosítását. [Mód. 112]

(5)  A tagállam a helyi és regionális hatóságokkal folytatott konzultációt követően és az (EU) .../... [új CPR] rendelet 6. cikkével összhangban egy adott prioritás kezdeti felosztásának előirányzatának 5 10%-áig és a program költségvetésének legfeljebb 3 5%-áig terjedő összeget átcsoportosíthat ugyanazon Interreg program másik prioritására a programozási időszak alatt. [Mód. 113]

Az ilyen átcsoportosítások nem befolyásolják az előző éveket.

Ezek minősülnek lényegesnek, és nem szükséges a Bizottság határozata a program módosításáról. Ugyanakkor minden szabályozó követelménynek meg kell felelniük. Az irányító hatóság a 17. cikk (4) bekezdése g) pontjának ii. alpontjában említett felülvizsgált táblázatot benyújtja a Bizottsághoz.

(6)  A Bizottság jóváhagyása nem szükséges az olyan pusztán szövegezési vagy szerkesztési jellegű kiigazítások esetében, amelyek nem befolyásolják az Interreg program végrehajtását. Az irányító hatóságnak tájékoztatnia kell a Bizottságot ezekről a kiigazításokról.

ii. szakasz

Területfejlesztés

20. cikk

Integrált területfejlesztés

Az Interreg programok esetében az (EU) [új CPR] rendelet [22.] cikkében felsorolt területi vagy helyi fejlesztési stratégiákért felelős, illetve az adott rendelet [23. cikkének (4) bekezdésében] említett stratégiák alapján támogatandó műveletek kiválasztásáért vagy mindkettőért felelős városi, helyi vagy egyéb területi hatóságok vagy szervezetek lehetnek határokon átnyúló jogi személyek vagy európai területi együttműködési csoportosulások.

Az (EU) [új CPR] rendelet [24.] cikke alapján integrált területi beruházást vagy az adott rendelet [22.] cikkének c) pontja szerinti másik területi eszközt végrehajtó határokon átnyúló jogi személy vagy európai területi együttműködési csoportosulás egyúttal az e rendelet 23. cikkének (5) bekezdése szerinti kizárólagos kedvezményezett is lehet, amennyiben a funkciót elkülönítik a határokon átnyúló jogi személyen vagy az európai területi együttműködési csoportosuláson belül.

21. cikk

Közösségvezérelt helyi fejlesztés

Az (EU) [új CPR] rendelet [22. cikkének] b) pontja szerinti közösségvezérelt helyi fejlesztés (CLLD) Interreg programokban valósítható meg, amennyiben az adott helyi akciócsoportok tagjai olyan társadalmi-gazdasági köz- és magánérdekek képviselői, amelyekben nem egyetlen érdekcsoport ellenőrzi a döntéshozatalt, illetve legalább két részt vevő ország, amelyek közül legalább az egyik tagállam.

iii. szakasz

Műveletek és kisprojekt alapok

22. cikk

Interreg műveletek kiválasztása

(1)  Az Interreg műveleteket a program stratégiája és célkitűzései alapján a 27. cikk szerint felállított monitoring-bizottság választja ki.

Ez a monitoringbizottság egy vagy – különösen alprogramok esetében – több irányító bizottságot állíthat fel, amelyek a műveletek kiválasztása iránti felelősségük mellett járnak el. Az irányító bizottságoknak az (EU) .../... [új CPR] rendelet 6. cikkében rögzített partnerség elvét kell alkalmazniuk, és valamennyi részt vevő tagállamból be kell vonniuk partnereket. [Mód. 114]

Amennyiben a művelet teljes egészét vagy egy részét a programterületen kívül [az Unión belül vagy kívül] hajtanak végre, akkor az adott művelet kiválasztásához a monitoringbizottságban vagy – adott esetben – az irányító bizottságban az irányító kifejezett jóváhagyása szükséges.

(2)  A műveletek kiválasztásakor a monitoringbizottságnak vagy – adott esetben – az irányító bizottságnak olyan kritériumokat és eljárásokat kell megállapítania és alkalmaznia, amelyek megkülönböztetésmentesek és átláthatóak, biztosítják a nemek közötti egyenlőséget, és figyelembe veszik az Európai Unió Alapjogi Chartáját, valamint a fenntartható fejlődés és az Unió környezetvédelmi politikájának irányelvét az EUMSZ 11. cikke és a 191. cikkének (1) bekezdése szerint.

A kritériumoknak és eljárásoknak biztosítaniuk kell a kiválasztandó műveletek prioritásainak meghatározását olyan célból, hogy az Interreg program célkitűzéseinek elérését finanszírozó uniós hozzájárulás maximális legyen, és a műveletek együttműködési dimenziója az Interreg programok keretében legyen végrehajtva a 23. cikk (1) és (4) bekezdésében előírtak szerint.

(3)  Az irányító hatóságnak konzultálnia tájékoztatnia kell a Bizottsággal, és figyelembe kell vennie annak észrevételeit Bizottságot a kiválasztási kritériumokról, mielőtt először küldi be a kiválasztási kritériumokat a monitoringbizottságnak, vagy – adott esetben – az irányító bizottságnak. Ugyanaz vonatkozik a kritériumok minden későbbi módosítására. [Mód. 115]

(4)  A műveletek kiválasztásában Mielőtt a monitoringbizottság vagy – adott esetben – az irányító bizottság kiválasztja a műveleteket, az irányító hatóság: [Mód. 116]

a)  gondoskodik róla, hogy a kiválasztott műveletek megfeleljenek az Interreg programnak, és speciális célkitűzései eléréshez hatékony hozzájárulást biztosít;

b)  gondoskodik róla, hogy a kiválasztott műveletek ne ütközzenek a 10. cikk (1) bekezdésében megállapított megfelelő stratégiákkal vagy az Uniónak egy vagy több külső finanszírozási eszközével;

c)  gondoskodik róla, hogy a kiválasztott műveletek a lehető legjobb kapcsolatot hozzák létre a támogatás összege, a vállalt tevékenységek és a célkitűzések elérése között;

d)  ellenőrzi, hogy a kedvezményezett rendelkezik-e a szükséges pénzügyi erőforrásokkal és mechanizmusokkal a működési és fenntartási költségek fedezéséhez;

e)  gondoskodik arról, hogy az Európai Parlament és a Tanács 2011/92/EU irányelvének(25) hatálya alá tartozó kiválasztott műveletek tekintetében környezeti hatásvizsgálatot vagy szűrési eljárást végezzenek el az Európai Parlament és a Tanács 2014/52/EU irányelve(26) által módosított irányelv követelményei alapján;

f)  ellenőrzi, hogy amennyiben a műveletek azelőtt kezdődtek el, hogy a támogatási kérelmet az irányító hatóságnak benyújtották, a vonatkozó jogszabályokat betartották-e;

g)  gondoskodik róla, hogy a kiválasztott műveletek az Interreg alap hatókörébe tartozzanak és besorolhatók legyenek valamely beavatkozási típusba;

h)  gondoskodik róla, hogy a műveletek ne tartalmazzanak olyan tevékenységeket, amelyek az (EU) [új CPR] rendelet [60.] cikke szerint áthelyezés tárgyát képező művelet részei voltak, vagy amelyek az adott rendelet [59. cikke (1) bekezdésének a) pontja] szerint termelő tevékenység átcsoportosítását képeznék.

i)  gondoskodik róla, hogy a kiválasztott műveleteket ne érintse a Bizottság indoklással ellátott véleménye az EUMSZ 258. cikke szerinti jogsértés tekintetében, ami a kiadás vagy a műveletek teljesítésének jogszerűségét és szabályosságát kockára teszi.

j)  gondoskodik róla, hogy a várhatóan legalább öt éves élettartamú infrastruktúrában végzett beruházások éghajlatbiztosak legyenek.

(5)  A monitoringbizottság vagy – adott esetben – az irányító bizottság jóváhagyja az Interreg műveletek kiválasztásához használt módszertant és kritériumokat, beleértve azok módosításait, a közösségvezérelt helyi fejlesztés tekintetében az (EU) [új CPR] rendelet [27. cikke (3) bekezdésének b) pontja] és az e rendelet 24. cikkének sérelme nélkül.

(6)  Az egyes Interreg műveletek esetében az irányító hatóság dokumentumot biztosít a vezető vagy kizárólagos partnernek, amelyben megállapítja az Interreg művelet támogatásának feltételeit, beleértve a szállítandó termékekre vagy szolgáltatásokra vonatkozó speciális követelményeket, annak pénzügyi tervét, a végrehajtásának időkeretét és – adott esetben – a művelet költségeinek és a vissza nem térítendő támogatás kifizetési feltételeinek megállapításához használt módszert.

Ez a dokumentum egyúttal lefekteti a vezető partner kötelezettségeit az 50. cikk szerinti visszafizettetések tekintetében. Ezeket A kötelezettségeket visszafizettetésekkel kapcsolatos eljárásokat a monitoringbizottság állapítja meg és hagyja jóvá. Ugyanakkor a más tagállamban, harmadik országban, partnerországban vagy tengerentúli országokban vagy területeken működő vezető partner a partner részéről nem kötelezhető a visszafizetésre bírósági eljárás útján. [Mód. 117]

23. cikk

Partnerség Interreg-műveletekkel

(1)  Az 1., 2. és 3. elemek keretében kiválasztott műveletekbe legalább két részt vevő ország szereplőinek be kell kapcsolódniuk, amelyek közül legalább egyiküknek tagállamból vagy tengerentúli országokból és területekről származó kedvezményezettnek kell lennie. [Mód. 118]

Az Interreg alapból támogatásban részesülő kedvezményezettek és az ilyen alapokból pénzügyi támogatásban nem részesülő partnerek (a kedvezményezettek és a partnerek együttesen: „partnerek”) alkotják az Interreg működési partnerséget.

(2)  Az Interreg-művelet végrehajtható egyetlen országban vagy tengerentúli országban vagy területen is, amennyiben a programterületre kifejtett hatást és az általa élvezett előnyöket a művelet alkalmazása során megállapítják. [Mód. 119]

(3)  Az (1) bekezdés nem alkalmazandó a PEACE PLUS programba tartozó műveletekre, amelyek esetében a program a béke és a megbékélés támogatására irányul.

(4)  A partnerek együttműködnek az Interreg műveletek kidolgozásában és végrehajtásában, valamint személyzetének biztosításában és/vagy finanszírozásában. Törekedni kell arra, hogy az egyes Interreg műveletekben részt vevő partnerek száma ne haladja meg a tízet. [Mód. 120]

A 3. elembe tartozó Interreg programok keretében végzett Interreg műveletek esetében a legkülső régiókból és harmadik országokból, partnerországokból vagy tengerentúli országokból vagy területekről származó partnereknek az első albekezdésben felsorolt négy dimenzió közül csak háromban kettőben kell együttműködniük. [Mód. 121]

(5)  Amennyiben kettő vagy több partner van, egyiküket fogja kinevezni az összes partner a vezető partnernek.

(6)  A határokon átnyúló jogi személy vagy az európai területi együttműködési csoportosulás az 1., 2., és 3. elembe tartozó Interreg programok keretében megvalósuló Interreg művelet kizárólagos partnere lehet, amennyiben tagjaik között legalább két részt vevő országból vagy tengerentúli országból vagy területről származó partnerek vannak. [Mód. 122]

A határokon túlnyúló jogi személynek vagy az európai területi együttműködési csoportosulásnak a 4. elembe tartozó Interreg programok körébe tartozó legalább három részt vevő országból származó tagokkal kell rendelkeznie.

Valamely pénzügyi eszközt végrehajtó jogi személy vagy adott esetben egy alapok alapja lehet az Interreg művelet egyetlen kedvezményezettje az 1. bekezdésben meghatározott, összetételére vonatkozó követelmények alkalmazása nélkül.

(7)  Az egyetlen partnert olyan tagállamban kell bejegyezni, amely részt vesz az Interreg programban.

A 23. cikkben foglalt feltételek betartása mellett ugyanakkor az egyetlen partnert olyan tagállamban is be lehet jegyezni, amely nem vesz részt a programban. [Mód. 123]

24. cikk

Kisprojekt alapok

(1)  A valamely Interreg programon belül az ERFA alapból vagy – adott esetben – az Unió külső finanszírozási eszközéből egy vagy több kisprojekt alapokhoz alaphoz teljesített teljes hozzájárulás nem haladhatja meg a 20 000 000 EUR összeget vagy az előirányzatának 20%-át, és a határon átnyúló együttműködésre irányuló Interreg teljes felosztásának 15 %-át, attól függően, hogy melyik alacsonyabb programok esetében el kell érnie az összes előirányzat legalább 3%-át. [Mód. 124]

A kisprojekt alapon belül a végső kedvezményezettek az ERFA alapból vagy – adott esetben – az Unió külső finanszírozási eszközeiből részesülhet támogatásban a kedvezményezetten keresztül, és az adott kisprojekt alapon belül hajtják végre a kisprojekteket (kisprojekt).

(2)  A kisprojekt alap kedvezményezettje határokon átnyúló olyan köz- vagy magánjogi szervezet, jogi személyiséggel rendelkező vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet vagy olyan természetes személy, amely vagy európai területi együttműködési csoportosulás aki műveletek kezdeményezéséért vagy azok kezdeményezéséért és végrehajtásáért egyaránt felelős. [Mód. 125]

(3)  A 22. cikk (6) cikkében lefektetett elemeken kívül a kisprojekt-alap támogatásának feltételeit meghatározó dokumentum megállapítja az ahhoz szükséges elemeket is, amelyek biztosítják, hogy a kedvezményezett:

a)  megkülönböztetésmentes és átlátható kiválasztási eljárást hozzon létre;

b)  objektív kritériumokat alkalmazzon a kisprojektek kiválasztásához, amelyekkel kerülhetők az érdekütközések;

c)  értékelje a támogatási kérelmeket;

d)  projekteket válasszon ki, és rögzítse a támogatás összegét az egyes kisprojektekre vonatkozóan;

e)  felelősségre vonható legyen a művelet végrehajtásáért, és saját szintjén őrizze az ellenőrzési nyomvonalhoz szükséges valamennyi alátámasztó dokumentumot az (EU) [új CPR] rendelet [XI.] melléklete szerint;

f)  a nyilvánosság számára elérhető tegye azoknak a végső kedvezményezetteknek a jegyzékét, akik támogatásban részesülnek a műveletből.

A kedvezményezettnek biztosítania kell, hogy a végső kedvezményezettek megfeleljenek a 35. cikkben lefektetett követelményeknek.

(4)  A kisprojektek kiválasztása nem jelenti azt, hogy az irányító hatóságtól a feladatok a közreműködő szervezethez kerülnek, ahogy ezt az (EU) [új CPR] rendelet [65. cikkének (3) bekezdése] megemlíti.

(5)  A kedvezményezett szintjén a kisprojekt alap vagy alapok kezeléséhez generált személyzeti és a 39–42. cikk szerinti költségkategóriákba tartozó egyéb közvetlen költségek, valamint közvetett költségek nem haladhatják meg az adott kisprojekt alap vagy alapok összes elszámolható költségének 20 %-át. [Mód. 126]

(6)  Amennyiben a közpénzből kisprojekthez történő hozzájárulás nem haladja meg a 100 000 EUR összeget, az ERFA alapból és – adott esetben – az Unió külső finanszírozási eszközéből nyújtott hozzájárulás egységköltségek vagy egyösszegű átalány formájában történik, vagy százalékos átalányokat tartalmaz, kivéve azokat a projekteket, amelyek esetében a támogatás állami támogatást jelent. [Mód. 127]

Amennyiben az egyes műveletek összköltsége nem haladja meg a 100 000 EUR összeget, egy vagy több kis projekt támogatásának összegét eseti alapon készített költségvetés-tervezet és a művelet kiválasztásával megbízott szerv által előzetesen jóváhagyott összeg alapján lehet meghatározni. [Mód. 128]

Amennyiben százalékos átalányfinanszírozásra kerül sor, az azokba a kategóriákba tartozó költségek, amelyekre a százalékos átalányfinanszírozást alkalmazzák, az (EU) [új CPR] rendelet [48. cikke (1) bekezdésének a) pontjával] összhangban megtéríthetők.

25. cikk

A vezető partner feladatai

(1)  A vezető partner:

a)  a többi partnerrel megállapodás keretében szabályokat határoz meg; a megállapodás többek között tartalmazza az Interreg műveletnek juttatott megfelelő uniós alappal való hatékony pénzgazdálkodást biztosító rendelkezéseket, beleértve a jogtalanul kifizetett összegek visszafizetésére vonatkozó szabályokat is;

b)  felelősséget vállal a teljes Interreg művelet végrehajtásának biztosításáért;

c)  biztosítja, hogy a partnerek által bemutatott költségek a művelet végrehajtása során merültek fel, és megfelelnek a partnerek által megállapított tevékenységeknek, továbbá a 22. cikk (6) bekezdése szerinti, az irányító hatóság által készített dokumentumnak;

(2)  Amennyiben az (1) bekezdés a) pontja szerint előírt szabályok másképp nem rendelkeznek, a vezető partner biztosítja, hogy a többi partner a lehető leggyorsabban valamennyi partner egyetértésével megállapított időkorláton belül és a vezető partner esetében alkalmazottal azonos eljárást követve teljes egészében megkapja az adott uniós alapból a hozzájárulás teljes összegét. Nem alkalmazható olyan levonás, visszatartás vagy bármilyen további külön díj vagy azzal megegyező hatású egyéb díj, amely csökkentené a többi partner számára kifizetendő összegeket. [Mód. 129]

(3)  Az Interreg programban részt vevő tagállamban, harmadik országban, partnerországban vagy tengerentúli országban vagy területen bármelyik kedvezményezett kijelölhető vezető partnerként. [Mód. 130]

Ugyanakkor az Interreg programban részt vevő tagállamok, harmadik országok, partnerországok vagy tengerentúli országok vagy területek megállapodhatnak abban, hogy az ERFA-alapból vagy az Unió külső finanszírozási eszközéből támogatásban nem részesülő partner legyen vezető partnerként kijelölhető. [Mód. 131]

iv. szakasz

Technikai segítségnyújtás

26. cikk

Technikai segítségnyújtás

(1)  Az egyes Interreg programoknak nyújtott technikai segítséget százalékos átalányként kell megtéríteni 2021 és 2022 esetében a (2) bekezdésben meghatározott százalékarányoknak az e rendelet 49. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja szerinti éves előfinanszírozási részletekre történő alkalmazásával, majd az azt követő évek esetében az (EU) [új CPR] rendelet [85. cikke (3) bekezdésének a) vagy c) pontja] szerinti egyes kifizetési kérelmekben szereplő elszámolható költségekre a (2) bekezdésben meghatározott százalékarányok alkalmazásával. [Mód. 132]

(2)  Az ERFA és az Unió külső finanszírozási eszközök technikai segítségnyújtás céljából történő megtérítésének százalékaránya az alábbi:

a)  az ERFA-alapból támogatott belső, határokon átnyúló együttműködési Interreg programok esetében: 6 7%; [Mód. 133]

b)  az IPA-III CBC vagy NDICI CBC által támogatott külső, határokon átnyúló Interreg programok esetében: 10 %;

c)  a 2., 3. és 4. elemű Interreg programok esetében az ERFA és – adott esetben – az Unió külső finanszírozási eszközei esetében: 7 8%. [Mód. 134]

(3)  A 30 000 000 EUR és 50 000 000 EUR közötti teljes felosztású Interreg programok esetében a technikai segítségnyújtásra vonatkozó százalékarányból származó összeget további 500 000 EUR összeggel kell növelni. A Bizottság ezt az összeget az első időközi kifizetéshez adja hozzá.

(4)  A 30 000 000 EUR alatti teljes felosztású Interreg programok esetében a technikai segítségnyújtáshoz szükséges, EUR-ban kifejezett összeget és a kapott százalékarányt rögzíteni kell az érintett Interreg programot jóváhagyó bizottsági határozatban.

IV. FEJEZET

Monitoring, értékelés és kommunikáció

i. szakasz

Monitoring

27. cikk

Monitoringbizottság

(1)  Az adott programban részt vevő tagállamok és – adott esetben – a harmadik országok, partnerországok, tengerentúli országok és régiók vagy regionális integrációs és együttműködési szervezetek az irányító hatósággal egyetértésben bizottságot állítanak fel az adott Interreg program végrehajtásának monitoringjához (monitoringbizottság) három hónapon belül azt követően, hogy az Interreg programot jóváhagyó bizottsági határozatról értesülnek a tagállamok. [Mód. 135]

(2)  A monitoringbizottság elnöke az irányító hatóság szerinti tagállam vagy az irányító hatóság képviselője.

Amennyiben a monitoringbizottság eljárási szabályzata forgó elnökséget állapít meg, a monitoringbizottság elnöke lehet harmadik ország, partnerország vagy tengerentúli ország vagy terület képviselője, a társelnöki szerepet pedig a tagállam vagy az irányító hatóság képviselője töltheti be, és viszont. [Mód. 136]

(3)  A monitoringbizottság minden tagja szavazati joggal rendelkezik.

(4)  Az egyes monitoringbizottságok első ülésük során fogadják el eljárási szabályzatukat.

A monitoringbizottság és – adott esetben – az irányító bizottság eljárási szabályzata megakadályozza az esetleges érdekütközési helyzeteket az Interreg műveletek kiválasztásakor.

(5)  A monitoringbizottság évente legalább egyszer ülésezik, és felülvizsgálja mindazokat a problémákat, amelyek befolyásolják a program haladását a célkitűzések elérése felé.

(6)  Az irányító hatóság közzéteszi a monitoringbizottság eljárási szabályzatát és a monitoringbizottsággal megosztott összes adatot és információt adatok és információk összefoglalóját, valamint valamennyi határozatot a 35. cikk (2) bekezdésében hivatkozott weboldalon. [Mód. 137]

28. cikk

A monitoringbizottság összetétele

(1)  Az egyes Interreg program monitoringbizottságának összetételét az adott programban részt vevő tagállamoknak tagállamok és – adott esetben – harmadik országoknak országok, partnerországoknak partnerországok és tengerentúli országoknak országok és területeknek kell elfogadniuk területek fogadhatják el, és az összetételnek biztosítania kell a tagállamok, harmadik országok, partnerországok és tengerentúli országok és területek részéről az (EU) [új CPR] rendelet [6.] cikkében említett megfelelő hatóságok, együttműködő szervezetek és programpartnereket képviselő résztvevők kiegyensúlyozott részvételét megoszlására kell törekednie. [Mód. 138]

A monitoringbizottság összetételénél figyelembe kell venni ez érintett Interreg programban részt vevő tagállamok, harmadik országok, partnerországok és tengerentúli országok és területek számát. [Mód. 139]

A monitoringbizottságnak tartalmaznia kell a régiók és a helyi önkormányzatok, valamint a teljes programterületen felállított vagy annak egy részét lefedő egyéb szervezetek képviselőit is, beleértve az európai területi együttműködési csoportosulásokat. [Mód. 140]

(2)  Az irányító hatóságnak a 35. cikk (2) bekezdésében hivatkozott weboldalon kell közzé tennie közzétennie a monitoringbizottság tagjainak kinevezett hatóságok vagy szervezetek listáját. [Mód. 141]

(3)  A Bizottság képviselői tanácsadói minőségben vesznek vehetnek részt a monitoringbizottság munkájában. [Mód. 142]

(3a)  A teljes programterületen felállított vagy annak egy részét lefedő szervezetek képviselői – beleértve az európai területi együttműködési csoportosulásokat – tanácsadói minőségben részt vehetnek a monitoringbizottság munkájában. [Mód. 143]

29. cikk

A monitoringbizottság feladatai

(1)  A monitoringbizottság a következőket fogja vizsgálni:

a)  előrehaladás a program végrehajtásában, illetve az Interreg program mérföldköveinek és céljainak elérése;

b)  az Interreg program végrehajtását befolyásoló problémák és a problémák megoldása érdekében megtett intézkedések;

c)  a pénzügyi eszközök tekintetében az előzetes felmérésnek az (EU) [új CPR] rendelet [52. cikke (3) bekezdésében] felsorolt elemei és az e rendelet 53. cikk (2) bekezdésében hivatkozott stratégiai dokumentum elemei;

d)  előrehaladás az értékelések elvégzésében, az értékelések szintézise és a megállapítások esetleges nyomon követése;

e)  a kommunikációs és láthatósági intézkedések végrehajtása;

f)  előrehaladás a stratégiai fontosságú Interreg műveletek és – adott esetben – infrastrukturális nagyprojektek végrehajtásában;

g)  adminisztratív kapacitásépítés előrehaladása közintézmények és kedvezményezettek részére adott esetben, valamint szükség esetén további támogató intézkedésekre vonatkozó javaslatok. [Mód. 144]

(2)  A 22. cikkben felsorolt műveletek kiválasztásával kapcsolatos feladatai mellett a monitoringbizottság a következőket hagyja jóvá:

a)  a műveletek kiválasztására használt módszertan és kritériumok, ideértve ezek változtatásait, a Bizottsággal folytatott konzultáció Bizottság tájékoztatása után, a az e rendelet 22. cikk cikkének (2) bekezdése szerint, az (EU) [új CPR] rendelet [27. cikk (3) bekezdésének b), c) és d) pontjainak] sérelme nélkül; [Mód. 145]

b)  az értékelési terv és annak esetleges módosítása;

c)  az irányító hatóság ajánlása az Interreg program módosítására, beleértve a 19. cikk (5) bekezdése szerinti átcsoportosítást;

d)  a végső teljesítményjelentés

30. cikk

Felülvizsgálat

(1)  A Bizottság felülvizsgálatot szervezhet az Interreg programok teljesítményének vizsgálatára.

A felülvizsgálat elvégezhető írásban.

(2)  A Bizottság kérésére az irányító hatóság egy három hónapon belül megadja a 29. cikk (1) bekezdésében felsorolt elemekre vonatkozó információkat a Bizottság részére: [Mód. 146];

a)  előrehaladás a program végrehajtásában, illetve a mérföldkövek és célok elérése, az érintett Interreg program teljesítését befolyásoló esetleges problémák és az elhárításukra megtett intézkedések;

b)  előrehaladás az értékelések elvégzésében, az értékelések szintézise és a megállapítások esetleges nyomon követése

c)  előrehaladás az állami hatóságok és kedvezményezettek adminisztratív kapacitásépítésében.

(3)  A felülvizsgálat kimenetelét kölcsönösen elfogadott jegyzőkönyvben kell rögzíteni.

(4)  Az irányító hatóságnak nyomon kell követnie a Bizottság által felvetett problémákat, és a megtett intézkedésektől számítva három hónapon belül tájékoztatnia kell a Bizottságot.

31. cikk

Adatok továbbítása

(1)  Az egyes irányító hatóságok minden évben január 31-ig, március 31-ig, május 31-ig, július 31-ig, szeptember 31-ig és november 30-ig elektronikusan továbbítják a Bizottsághoz az adott Interreg programra vonatkozó, halmozott az e rendelet 31. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti adatokat, a Bizottsághoz és évente egyszer az e rendelet 31. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti adatokat, az (EU) [új CPR] rendelet [VII.] mellékletben meghatározott sablon szerint. [Mód. 147]

Az adattovábbítást a meglévő adatjelentési rendszerek alkalmazásával kell elvégezni, amennyiben e rendszerek az előző programozási időszak alatt megbízhatónak bizonyultak. [Mód. 148]

Az első adattovábbítás 2022. január 31-ig esedékes, az utolsó pedig 2030. január 31-ig.

(2)  Az (1) bekezdésben említett adatokat az prioritások esetében egyedi célkitűzésekre lebontva kell megadni, és a következőkre kell vonatkozniuk:

a)  a kiválasztott Interreg műveletek száma, azok teljes elszámolható költsége, az adott Interreg alapból teljesített hozzájárulás és a partnerek által az irányító hatóság felé bejelentett teljes elszámolható kiadás, mindezeket beavatkozástípusonként lebontva;

b)  a teljesítmény- és eredménymutatók értékei kiválasztott Interreg műveletek esetén, valamint az a befejezett Interreg műveletek által elért értékek. [Mód. 149]

(3)  Pénzügyi eszközök esetében a következőkről is kell adatokat szolgáltatni:

a)  elszámolható kiadás pénzügyi terméktípusonként;

b)  elszámolható kiadásként bejelentett irányítási költségek és díjak összege;

c)  az alapokon kívül mobilizált magán- és állami erőforrások összege pénzügyi terméktípusonként;

d)  az Interreg-alapokból az (EU) [új CPR] rendelet 54. cikke szerint pénzügyi eszközök számára fizetett támogatás kamata és más nyeresége, illetve az Interreg-alapokból nyújtott támogatásból eredő visszafizetett erőforrások az e rendelet 56. cikkében leírtak szerint.

(4)  Az e cikk szerint benyújtott adatoknak a benyújtás hónapját megelőző hónap végén naprakésznek kell lenniük.

(5)  Az irányító hatóság a 35. cikk (2) bekezdésében hivatkozott weboldalon teszi közzé a Bizottsághoz továbbított összes adatot.

32. cikk

Végső teljesítményről szóló jelentés

(1)  Az egyes irányító hatóságoknak 2031. február 15-ig végső teljesítményről szóló jelentést kell benyújtaniuk a Bizottság felé az érintett Interreg programról.

A végső teljesítményről szóló jelentést az (EU) [új CPR] rendelet [38. cikkének (5) bekezdése] szerint megállapított modell használatával kell benyújtani.

(2)  A végső teljesítményjelentés a 29. cikkben felsorolt elemek alapján méri fel a program célkitűzések elérését az (1) bekezdése c) pontjának kivételével.

(3)  A Bizottság megvizsgálja a végső teljesítményről szóló jelentést, és az adott jelentés beérkezésének napjától számítva 5 hónapon belül közli az irányító hatósággal az esetleges észrevételeit. Amennyiben ilyen észrevételeket tettek, az irányító hatóság az említett észrevételekkel kapcsolatos valamennyi szükséges információt rendelkezésre bocsátja, és ahol szükséges, három hónapon belül tájékoztatja a Bizottságot a végrehajtott intézkedésekről. A Bizottság tájékoztatja a tagállamot a jelentés elfogadásáról.

(4)  Az irányító hatóság a 35. cikk (2) bekezdésében hivatkozott weboldalon teszi közzé a végső teljesítményről szóló jelentést.

33. cikk

Az európai területi együttműködési célkitűzésre (Interreg) vonatkozó mutatók

(1)  Az (EU) [új ERFA] rendelet [I.] mellékletében lefektetettt, közös teljesítmény- és közös eredménymutatókat, illetve – szükség esetén – a programspecifikus teljesítmény az európai területi együttműködési célkitűzés (Interreg) program célkitűzései felé történő előrehaladás mérésére leginkább alkalmasnak talált közös teljesítmény- és közös eredménymutatókat az (EU) [új CPR] rendelet [12. cikke (1) bekezdésének] és az e rendelet 17. cikke (34) bekezdése de) pontjának ii. alpontjai alpontja és 31. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint kell használni. [Mód. 150]

(1a)  Szükség esetén és az irányító hatóság által kellően indokolt esetben az (1) bekezdéssel összhangban kiválasztott mutatók mellett programspecifikus teljesítmény- és eredménymutatókat is kell használni. [Mód. 151]

(2)  A teljesítménymutatók tekintetében esetében a referenciaértékeket nullára kell beállítani. A 2024-re beállított mérföldkövek és a 2029-re beállított célok kumulatívak.

ii. szakasz

Értékelés és kommunikáció

34. cikk

Értékelés a programozási időszak során

(1)  Az irányító hatóság évente legfeljebb egyszer értékeléseket végez az egyes Interreg programokról. Az egyes értékeléseknek fel kell mérniük a program hatékonyságát, eredményességét, relevanciáját, koherenciáját és uniós hozzáadott értékét azzal a céllal, hogy javítsák az érintett Interreg program tervezésének és végrehajtásának minőségét. [Mód. 152]

(2)  Emellett az irányító hatóság 2029. június 30-ig értékelést köteles elvégezni az egyes Interreg programokra vonatkozóan, hogy felmérje azok hatását.

(3)  Az irányító hatóság funkcionálisan független szakértőkre bízza az értékeléseket.

(4)  Az irányító hatóság biztosítja célja az értékelésekhez szükséges adatok készítéséhez és gyűjtéséhez szükséges eljárásokat eljárások bizosítása. [Mód. 153]

(5)  Az irányító hatóság értékelési tervet készít, amely egynél több Interreg programra terjedhet ki.

(6)  Az irányító hatóság az Interreg program jóváhagyása után egy éven belül köteles benyújtani az értékelési tervet a monitoringbizottság részére.

(7)  Az irányító hatóság a 35. cikk (2) bekezdésében hivatkozott weboldalon teszi közzé az összes értékelést.

35. cikk

Az irányító hatóságok és partnerek feladatai az átláthatóság és kommunikáció tekintetében

(1)  Az egyes irányító hatóságok kommunikációs tisztségviselőt jelölnek ki a feladatkörükbe tartozó egyes Interreg programokhoz.

(2)  Az irányító hatóság az Interreg program jóváhagyásától számított hat hónapon belül gondoskodik egy olyan weboldalról, ahol a feladatkörébe tartozó egyes Interreg programokról információk érhetők el, beleértve a program célkitűzéseit, tevékenységeit, az elérhető finanszírozási lehetőségeket és az eredményeket.

(3)  Az irányító hatóság feladatairól szóló (EU) [új CPR] rendelet [44. cikkének (2)–(76) bekezdései] alkalmazandók. [Mód. 154]

(4)  Az Interreg-művelet egyes partnerei és a finanszírozási eszközt végrehajtó egyes szervezetek olyan módon ismerik el az Interreg-alapból nyújtott támogatást, beleértve a pénzügyi eszközök esetében az (EU) [új CPR] rendelet 56. cikke szerint az Interreg-műveletre újrahasznált erőforrásokat, hogy:

a)  a partner hivatalos weboldalán, amennyiben van ilyen weboldal, az Interreg-alapból nyújtott támogatás mértékével arányos rövid leírást közölnek az Interreg-műveletről, megemlítve annak céljait és az elért eredményeket, és kiemelve az Uniótól kapott pénzügyi támogatást;

b)  az Interreg-alapból fizetett támogatást kiemelve, jól látható módon nyilatkozatot adnak a művelet végrehajtására vonatkozó és a nyilvánosság vagy a résztvevők számára használt dokumentumokon és kommunikációs anyagon;

c)  nyilvános helyeken plaketteket vagy hirdetőtáblákat helyeznek el, amint olyan fizikai beruházást vagy eszközvásárlást érintő Interreg művelet fizikai végrehajtása kezdődik meg, aminek összköltsége meghaladja a 100 000 az 50 000 EUR összeget; [Mód. 155]

d)  a c) pont hatálya alá nem eső Interreg-műveletek esetében nyilvános helyen legalább egy, minimum A3 A2 méretű nyomtatott táblát vagy és adott esetben elektronikus kijelzőt helyeznek el az Interreg-műveletre vonatkozó információkkal, kiemelve az Interreg-alapból nyújtott támogatást. [Mód. 156]

e)  a stratégiai fontosságú műveletek, valamint azon műveletek, amelyeknek a teljes költsége meghaladja a 10 000 000 az 5 000 000 EUR-t, kommunikációs eseményt szerveznek és megfelelő időben bevonják ebbe a Bizottságot és a felelős irányító hatóságot. [Mód. 157]

Az „Interreg” kifejezést az Unió emblémája mellett kell használni az (EU) [új CPR] rendelet [42.] cikke szerint.

(5)  Kisprojekt-alapok és pénzügyi eszközök esetében a kedvezményezettnek biztosítania kell, hogy a végső kedvezményezettek megfeleljenek a (4) bekezdés c) pontjában lefektetett követelményeknek.

(6)  Amennyiben a kedvezményezett nem teljesíti az (EU) [új CPR] rendelet [42.] cikke vagy az e cikk (1) és (2) bekezdés szerinti kötelezettségeit, vagy nem pótolja időben a tagállam mulasztását, az irányító hatóság pénzügyi korrekciót alkalmaz az alapból az érintett műveletre fizetett támogatás legfeljebb 5%-ának visszavonásával. [Mód. 158]

V. FEJEZET

Elszámolhatóság

36. cikk

A költségek elszámolhatóságának szabályai

(1)  Az Interreg-művelet egésze vagy egy része végrehajtható a tagállamon kívül, vagy az Unión kívül, amennyiben az Interreg-művelet hozzájárul az érintett Interreg program célkitűzéseihez.

(2)  Az (EU) [új CPR] rendelet [57–62.] cikkeiben, az (EU)[új ERDF] rendelet [4. és 6.] cikkeiben vagy az e fejezetben lefektetett elszámolhatósági szabályok sérelme nélkül, beleértve az azok alapján elfogadott jogi aktusokat, a részt vevő tagállamok és – adott esetben – harmadik országok, partnerországok és tengerentúli országok és területek a monitoringbizottság közös határozata alapján csak a fenti rendelkezések által nem lefedett költségkategóriák esetében állapít meg kiegészítő szabályokat a költségek elszámolhatóságáról az Interreg program esetében. Ezek a kiegészítő szabályok teljes egészében lefedik a programterületet.

Ha azonban valamely Interreg program pályázati felhívás alapján választ ki műveleteket, ezeket a kiegészítő szabályokat az első pályázati felhívás közzététele előtt kell elfogadni. Minden más esetben ezeket a kiegészítő szabályokat az első műveletek kiválasztása előtt kell elfogadni.

(3)  Az (EU) [új CPR] rendelet [57–62.] cikkeiben, az (EU) [új ERFA] rendelet [4. és 6.] cikk és az e fejezetben – beleértve az ezek alapján elfogadott jogi aktusokat –, valamint a (4) bekezdés szerint megállapított szabályzatban lefektetett elszámolhatósági szabályok által nem lefedett ügyekben annak a tagállamnak és – adott esetben – azon harmadik országoknak, partnerországoknak és tengerentúli országoknak és területeknek a nemzeti szabályai alkalmazandók, ahol a kiadások felmerülnek.

(4)  Amennyiben az irányító hatóság és az ellenőrző hatóság között az érintett Interreg program keretében kiválasztott Interreg-művelet elszámolhatóságát illetően nézetkülönbség van, az irányító hatóság véleménye a mérvadó, kellően figyelembe véve a monitoringbizottság véleményét.

(5)  A tengerentúli országok és területek nem jogosultak az Interreg programok keretében ERFA-alapból fizetett támogatásra, de részt vehetnek ezekben a programokban az e rendeletben lefektetett feltételek alapján.

37. cikk

Általános rendelkezések a költségkategóriák elszámolhatóságáról

(1)  A részt vevő tagállamok és – adott esetben – harmadik országok, partnerországok és tengerentúli országok és területek az Interreg program monitoringbizottságában megállapodhatnak abban, hogy a 38–43. cikkekben hivatkozott egy vagy több kategóriába eső kiadások nem számolhatók el az Interreg program egy vagy több prioritásának keretében.

(2)  Az e rendelet alapján elszámolható, az Interreg-partner által vagy nevében kifizetett költségnek összefüggésben kell lennie a művelet vagy műveletrész kezdeményezésének vagy kezdeményezésének és végrehajtásának költségeivel.

(3)  A következő költségek nem elszámolhatók:

a)  bírságok, pénzbüntetések, valamint jogvitákra és peres eljárásokra fordított kiadások;

b)  ajándékok költsége, az ajándékonként legfeljebb 50 EUR értékű, promóciós, kommunikációs, reklám- vagy tájékoztatási célú ajándékok kivételével;

c)  külföldi devizák árfolyam-ingadozásából fakadó költségek.

38. cikk

Személyi jellegű költségek

(1)  A személyi jellegű költségek alá az Interreg-partner által az alábbi módok valamelyikén foglalkoztatott személyek bruttó bérköltsége tartozik:

a)  teljes munkaidős;

b)  részmunkaidős, havi szinten százalékban meghatározott munkaidővel;

c)  részmunkaidős, rugalmas havi munkaidő-ráfordítással; vagy

d)  munkaóra-alapú foglalkoztatás.

(2)  A személyi jellegű költségek az alábbiakra korlátozódnak:

a)  bérkifizetések azon tevékenységekkel összefüggésben, amelyeket a jogi személy a művelet végrehajtása nélkül nem végezne el, és amelyekről a személyi állomány érintett tagjának munkaköri leírásában meghatározott feladatokkal kapcsolatosan munkaszerződésben, kinevezési határozatban (a továbbiakban egységesen: foglalkoztatási megállapodás) vagy jogszabályban rendelkeztek;

b)  a bérkifizetésekkel közvetlenül összefüggő, a munkáltató által viselt és kifizetett bármely egyéb költség, például a munkaadót terhelő adók és társadalombiztosítási járulékok, ideértve a 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(27) szerinti nyugdíjakat is, feltéve, hogy:

i.  azokat foglalkoztatási megállapodásban vagy jogszabályban rögzítették;

ii.  azok összhangban állnak a foglalkoztatási megállapodásban említett jogszabállyal és az adott országban és/vagy annál a szervezetnél bevett gyakorlattal, amelynél a munkavállaló ténylegesen munkát végez; valamint

iii.  azok a munkáltató részére nem téríthetők meg.

Az a) pont tekintetében az Interreg-partner számára foglalkoztatási/munkaszerződéstől eltérő szerződés alapján dolgozó természetes személyek részére teljesített kifizetések bérkifizetéseknek tekinthetők, az ilyen szerződés pedig foglalkoztatási megállapodásnak minősül.

(3)  A személyi jellegű költségek megtéríthetők:

a)  az (EU) [új CPR] rendelet [48. cikke (1) bekezdése első albekezdésének a) pontja] szerint (amit a foglalkoztatási megállapodás és fizetési jegyzékek bizonyítanak); vagy

b)  az (EU) [új CPR] rendelet [48. cikke (1) bekezdése első albekezdésének b)–e) pontjaiban] lefektetett egyszerűsített költséglehetőségek alapján; vagy

c)  százalékos a műveletek közvetlen személyzeti költségei átalányként számíthatók ki, legfeljebb az (EU) [új CPR] rendelet [50. cikkének (1) bekezdése] szerint adott műveletben felmerülő közvetlen személyzeti költségektől eltérő közvetlen költségek 20%-ának erejéig, ahol a tagállamnak nem kell számításokat végeznie az alkalmazandó átalány megállapítására. [Mód. 159]

(4)  A műveletben részmunkaidőben tevékenykedő munkavállalókkal összefüggő személyi jellegű kiadásokat az alábbiak valamelyike szerint számítják ki:

a)  a bruttó bérköltség rögzített százalékaként az (EU) [új CPR] rendelet [50. cikkének (2) bekezdése] szerint. vagy

b)  a bruttó bérköltség rugalmasan meghatározott része, az egyik hónapról a másikra változóan a műveletre fordított munkaidővel arányosan, a munkavállaló munkaidejének 100 %-át lefedő munkaidő-nyilvántartás alapján.

(5)  A (4) bekezdés b) pontja szerinti részmunkaidős tevékenység esetén a személyi jellegű költségeket óradíjra vetítve kell meghatározni az alábbi módszerek valamelyikét alkalmazva:

a)  a legutolsó dokumentált havi bruttó bérköltséget bérköltségeket elosztják a foglalkoztatási megállapodásban rögzített, munkaórában kifejezett munkaidővel az adott személy munkaidejével, a munkaszerződésben említett alkalmazandó jogszabály és az (EU) .../... [új CPR] rendelet 50. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint; vagy [Mód. 160]

b)  a legfrissebb dokumentált éves bruttó bérköltséget az (EU) [új CPR] rendelet [50. cikkének (2), (3) és (4) bekezdésével] összhangban elosztják 1 720 munkaórával.

(6)  A foglalkoztatási megállapodás alapján munkaóra-alapú foglalkoztatásban lévő munkavállalókkal kapcsolatos személyi jellegű költségek elszámolható részének meghatározásához a munkaidő-nyilvántartás alapján ténylegesen a műveletre fordított munkaórákra alkalmazzák a foglalkoztatási megállapodásban rögzített óradíjat. A 38. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett bérköltségek – amennyiben még nem szerepelnek a megállapított órabérben – az alkalmazandó nemzeti jogszabályoknak megfelelően hozzáadhatók ehhez az órabérhez. [Mód. 161]

39. cikk

Irodai és igazgatási költségek

Az irodai és igazgatási költségek egy művelet közvetlen összköltségeinek 15%-ára és az alábbi tételekre korlátozódnak: [Mód. 162]

a)  irodabérlet;

b)  az alkalmazottak elhelyezésére szolgáló épületekkel és az irodai felszerelésekkel kapcsolatos biztosítási díjak és adók (pl. tűzkár, lopáskár elleni biztosítás);

c)  közművek (pl. villamos energia, fűtés, vízszolgáltatás);

d)  irodai eszközök;

e)  a kedvezményezett szervezetén belül nyújtott általános számviteli szolgáltatások;

f)  irattár;

g)  karbantartás, takarítás és javítások;

h)  biztonság;

i)  informatikai rendszerek;

j)  távközlés (pl. telefon, fax, internet, postai szolgáltatások, névjegykártyák);

k)  a folyószámla vagy folyószámlák megnyitásával és vezetésével összefüggésben a bank által felszámított díjak, amennyiben a művelet végrehajtásához külön folyószámla megnyitása szükséges;

l)  nemzetközi pénzügyi tranzakciók díjai.

40. cikk

Utazási és szállásköltségek

(1)  Az utazási és szállásköltségek az alábbi tételekre korlátozódnak:

a)  utazási költségek (pl. menetjegyek, utas- és gépjármű-biztosítás, üzemanyag, kilométer-elszámolás, út- és parkolási díjak);

b)  étkezési költségek;

c)  szállásköltségek;

d)  vízumdíjak;

e)  napidíj,

függetlenül attól, hogy ezek a költségek a programterületen belül vagy kívül merülnek fel és kerülnek kifizetésre.

(2)  Az (1) bekezdés a)–d) pontjában említett, a napidíjból fedezett költségelemek nem térítendők meg a napidíjon felül.

(3)  A külső szakértők és szolgáltatók utazási és szállásköltségei a 41. cikkben felsorolt külső szakértői és szolgáltatási költségek alá tartoznak.

(4)  Az e cikkben említett költségeknek a kedvezményezett alkalmazottja általi közvetlen kifizetését a költségnek a kedvezményezett által az alkalmazott részére történő megtérítését igazoló dokumentummal kell alátámasztani. Ez a költségkategória az Interreg művelet és program végrehajtása és népszerűsítése céljából felhasználható az operatív személyzet és más érdekelt felek utazási költségeire. [Mód. 163]

(5)  A műveletek utazási és szállásköltségei százalékban meghatározott átalányként számíthatók ki, legfeljebb az adott műveletben felmerülő közvetlen, nem személyi jellegű költségek 15%-ának erejéig. [Mód. 164]

41. cikk

Külső szakértői és szolgáltatási költségek

A külső szakértői és szolgáltatási költségek az alábbi szolgáltatásokra szolgáltatásokból és a művelet kedvezményezettjétől és valamennyi partnerétől eltérő közjogi vagy magánjogi szervezetek, illetve természetes személyek által nyújtott szakértői szolgáltatásokra szolgáltatásokból tevődnek össze, de nem korlátozódnak ezekre: [Mód. 165]

a)  tanulmányok vagy felmérések (pl. értékelések, stratégiák, koncepciók, formatervek, kézikönyvek);

b)  képzés;

c)  fordítások;

d)  informatikai rendszerek és weblapfejlesztés, módosítások és frissítések;

e)  promóció, kommunikáció, reklám vagy tájékoztatás egy művelettel vagy együttműködési programmal kapcsolatban;

f)  pénzügyi irányítás;

g)  rendezvények vagy találkozók megszervezésével összefüggő szolgáltatások (ideértve a bérleti díjat, a vendéglátás vagy a tolmácsolás költségeit);

h)  rendezvényeken való részvétel (pl. regisztrációs díjak);

i)  jogi szaktanácsadás és közjegyzői szolgáltatások, műszaki és pénzügyi szakértők munkadíja, egyéb szaktanácsadás és könyvviteli szolgáltatások;

j)  szellemitulajdon-jogok;

k)  ellenőrzések az (EU) [új CPR] rendelet [68. cikke (1) bekezdésének a) pontja] és az e rendelet 45. cikkének (1) bekezdése alapján;

l)  a számviteli funkció költségei programszinten az (EU) [új CPR] rendelet [70.] cikke és az e rendelet 46. cikke alapján;

m)  ellenőrzési költségek programszinten az (EU) [új CPR] rendelet [72.] és [75.] cikkei, valamint e rendelet 47. és 48. cikkei alapján;

n)  garancianyújtás bank vagy más pénzügyi vállalkozás által, amennyiben azt uniós vagy nemzeti jogszabály, illetve a monitoringbizottság által elfogadott programozási dokumentum írja elő;

o)  külső szakértők, előadók, üléslevezető elnökök és egyéb szolgáltatók utazási és szállásköltségei; [Mód. 166]

p)  egyéb, a műveletekhez szükséges egyedi szakértők és szolgáltatások.

42. cikk

Felszerelések költségei

(1)  A kedvezményezett által a művelethez vásárolt, bérelt vagy lízingelt, a 39. cikkben említetteken kívüli felszerelések költségei az alábbiakra alábbiakból tevődnek össze, de nem korlátozódnak az alábbiakra: [Mód. 167]

a)  irodafelszerelés;

b)  informatikai hardverek és szoftverek;

c)  bútorok és tartozékok;

d)  laboratóriumi felszerelések;

e)  gépek és műszerek;

f)  szerszámok vagy készülékek;

g)  járművek;

h)  egyéb, a műveletekhez szükséges egyedi felszerelések.

(2)  Használt felszerelések beszerzési költségei az alábbi feltételek szerint elszámolhatók:

a)  más segítségnyújtás nem érkezett erre a célra az Interreg-alapokból vagy az (EU) [új CPR] rendelet [1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában] felsorolt alapokból;

b)  ez az ár nem haladja meg az adott piacon általában elfogadott árat;

c)  a felszerelés rendelkezik a művelethez szükséges műszaki tulajdonságokkal, és megfelel az alkalmazandó szabályoknak és szabványoknak.

43. cikk

Az infrastruktúra és a munkák költségei

Az infrastruktúra és a munkák költségeit a következőkre kell korlátozni:

a)  földvásárlás az (EU) [új CPR] rendelet [58. cikke (1) bekezdésének cb) pontja] szerint; [Mód. 168]

b)  építési engedélyek;

c)  építőanyagok;

d)  munkaerő;

e)  különleges beavatkozások (pl. talaj-helyreállítás, aknamentesítés).

VI. FEJEZET

Interreg programhatóságok, irányítás, szabályozás és ellenőrzés

44. cikk

Interreg-programhatóságok

(1)  Az Interreg programban részt vevő tagállamok és – adott esetben – harmadik országok, partnerországok, tengerentúli országok és területek vagy regionális integrációs és együttműködési szervezetek az (EU) [új CPR] rendelet [65.] cikkének céljából egyetlen irányító hatóságot és egyetlen ellenőrző hatóságot jelölnek ki. [Mód. 169]

(2)  Az irányító hatóság és az ellenőrző hatóság működhet ugyanabban a tagállamban kell, hogy működjön. [Mód. 170]

(3)  A PEACE PLUS program és a különleges uniós programszervezet – amennyiben irányító hatóságként lett kijelölve – tagállamban működőnek tekintendő.

(4)  Az Interreg programban részt vevő tagállamok és – adott esetben – harmadik országok, partnerországok és tengerentúli országok és területek európai területi együttműködési csoportosulást jelölhetnek ki az adott program irányító hatóságának.

(5)  A 2B elem vagy az Az 1. elem alá tartozó Interreg program tekintetében – ahol az utóbbi heterogén fejlesztési kihívásokkal és igényekkel jellemző jellemezhető hosszú határszakaszokra terjed ki –, az Interreg programban részt vevő tagállamok és – adott esetben – harmadik országok, partnerországok vagy tengerentúli országok és területek alprogram területeket határozhatnak meg. [Mód. 171]

(6)  Amennyiben az irányító hatóság egy vagy több közreműködő szervezetet jelöl ki az Interreg program keretében az (EU) [új CPR] rendelet [65. cikke (3) bekezdése] szerint, az adott együttműködő szervezetnek, illetve szervezeteknek egy vagy több részt vevő tagállamban vagy – adott esetben – harmadik országban, partnerországban vagy tengerentúli országban vagy területen kell ezeket a feladatokat elvégeznie, illetve elvégezniük. [Mód. 172]

45. cikk

Az irányító hatóság feladatai

(1)  Az Interreg program irányító hatósága látja el az (EU) [új CPR] rendelet [66.], [68.] és [69.] cikkeiben lefektetett funkciókat a 66. cikk (1) bekezdése a) pontjában említett művelet kiválasztási feladat és a kedvezményezettek 68. cikk (1) bekezdése b) pontjában említett kifizetései kivételével. Ezeket a funkciókat az e rendelet VIII. fejezetében lefektetett eltérések figyelembevétele mellett az adott program által lefedett terület egészén kell elvégezni.

(1a)   Az (EU) .../... [új CPR] rendelet 87. cikkének (2) bekezdésétől eltérve a Bizottság időközi kifizetésekként visszatéríti a kifizetési kérelemben foglalt, a program társfinanszírozási arányának az összes elszámolható kiadásra, illetve – adott esetben – az állami hozzájárulásra való alkalmazásából adódó összeg 100%-át. [Mód. 173]

(1b)   Amennyiben az irányító hatóság nem végez az egész programterületen az (EU).../... [új CPR] rendelet 68. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti ellenőrzéseket, minden egyes tagállam kijelöl egy szervezetet vagy egy személyt, amely vagy aki az adott területen belüli kedvezményezettek vonatkozásában felel az ilyen ellenőrzések elvégzéséért. [Mód. 174]

(1c)   Az (EU) .../... [új CPR] rendelet 92. cikkétől eltérve az éves záróelszámolás nem vonatkozik az Interreg programokra. A záróelszámolásra a program végén, a végső teljesítményről szóló jelentés alapján kerül sor. [Mód. 175]

(2)  Az Interreg programban részt vevő tagállamokkal és – adott esetben – harmadik országokkal, partnerországokkal vagy tengerentúli országokkal és területekkel folytatott konzultáció után az irányító hatóság személyzettel ellátott közös titkárságot állít fel a program partnerség figyelembevételével.

A közös titkárság segíti az irányító hatóságot és a monitoringbizottságot feladataik ellátásában. A közös titkárság tájékoztatást nyújt továbbá a lehetséges kedvezményezetteknek az Interreg program keretében biztosítható finanszírozási lehetőségekről, és segíti a kedvezményezetteket és a partnereket a műveletek végrehajtásában.

(3)  Az (EU) [új CPR] rendelet [70. cikke (1) bekezdésének c) pontjától] eltérően a más fizetőeszközben kifizetett kiadásokat az egyes partnereknek euróra kell átváltaniuk a Bizottságnak azon hónapban érvényes havi elszámolási árfolyamának használatával, amely során a kiadást ellenőrzés céljából benyújtották az irányító hatósághoz a rendelet [68. cikke (1) bekezdésének a) pontja] szerint.

46. cikk

A számviteli funkció

(1)  Az Interreg programban részt vevő tagállamok és – adott esetben – harmadik országok, partnerországok és tengerentúli országok és területek megállapodnak a számviteli funkció elvégzésével kapcsolatos intézkedésekről.

(2)  A számviteli funkció az (EU) [új CPR] rendelet [70. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjaiban] felsorolt feladatokból áll, és kiterjed a Bizottság által teljesített kifizetésekre, illetve általános szabályként a vezető partner felé teljesített kifizetésekre az (EU) [új CPR] rendelet [68. cikke (1) bekezdésének b) pontja] szerint.

47. cikk

Az ellenőrző hatóság funkciói

(1)  Az Interreg program ellenőrző hatósága az adott Interreg program által lefedett egész területen ellátja az e cikkben és a 48. cikkben meghatározott funkciókat a VIII. fejezetben lefektetett eltérések figyelembevételével.

Ugyanakkor a részt vevő tagállam meghatározhatja, hogy az ellenőrző hatóságot mikor kell a részt vevő tagállamból származó ellenőrnek kísérnie.

(2)  Az Interreg program ellenőrző hatóságának az a feladata, hogy rendszerellenőrzéseket és műveletekkel kapcsolatos ellenőrzéseket végezzen el annak érdekében, hogy független bizonyítékot adjon a Bizottságnak arra vonatkozóan, hogy az irányítási és ellenőrzőrendszerek hatékonyan működnek, és hogy a Bizottsághoz benyújtott számlákban szereplő kiadások jogszerűek és szabályosak.

(3)  Amennyiben Interreg program szerepel abban a sokaságban, ahonnan a Bizottság általános mintát választ ki a 48. cikk (1) bekezdése szerint, az ellenőrző hatóság elvégzi a Bizottság által kiválasztott műveletek ellenőrzéseit annak érdekében, hogy független biztosítékot nyújtson a Bizottságnak arra vonatkozóan, hogy az irányítási és ellenőrzőrendszerek hatékonyan működnek.

(4)  Az ellenőrzési munkát a nemzetközileg elfogadott könyvvizsgálati standardokkal összhangban kell elvégezni.

(5)  Az ellenőrző hatóság minden évben a számviteli év végét követő február 15-éig éves ellenőrzési véleményt fogalmaz meg és nyújt be a Bizottsághoz az (EU, Euratom) [FR-Omnibus] rendelet [63. cikkének (7) bekezdése] szerint az (EU) [új CPR] rendelet [XVI.] mellékletében lefektetett modell használatával és az elvégzett valamennyi ellenőrzési munka alapján, a következő elemekre kiterjedően:

a)  a számlák teljessége, valódisága és pontossága;

b)  a Bizottságnak benyújtott számlákban szereplő kiadások jogszerűsége és szabályossága;

c)  az Interreg program irányítási és szabályozási rendszere.

Amennyiben az Interreg program szerepel abban a sokaságban, amelyből a Bizottság mintát választ ki a 48. cikk (1) bekezdése szerint, az éves ellenőrzési vélemény csak az első albekezdés a) és c) pontjaiban említett elemekre terjed ki.

A Bizottság az érintett az irányító hatóságnak helyet adó tagállam tájékoztatása nyomán a február 15-i határidőt kivételes esetben március 1-jéig meghosszabbíthatja.

(6)  Az ellenőrző hatóság minden évben a számviteli év végét követő február 15-éig éves kontrolljelentést fogalmaz meg és nyújt be a Bizottsághoz az (EU, Euratom) [FR-Omnibus] rendelet [63. cikke (5) bekezdésének b) pontja] szerint az (EU) [új CPR] rendelet [XVII.] mellékletében lefektetett modell használatával, illetve az e cikk (5) bekezdésében megadott ellenőrzési vélemény alátámasztásával és a megállapításokról összefoglalók készítésével, amely tartalmazza a rendszerben felfedezett hibák és hiányosságok jellegének és mértékének elemzését, valamint a javasolt és végrehajtott elhárító intézkedéseket, illetve a kapott teljes hibaarányt és a maradék hibaarányt a Bizottsághoz benyújtott számlákban megadott kiadásokra vonatkozóan.

(7)  Amennyiben az Interreg program olyan sokaságban szerepel, ahonnan a Bizottság mintát választ ki a 48. cikk (1) bekezdése szerint, az ellenőrző hatóság elkészíti az e cikk (6) bekezdésében említett éves kontrolljelentést az (EU, Euratom) [FR-Omnibus] rendelet [63. cikke (5) bekezdése b) pontjában] leírt követelmények teljesítésével, az (EU) [új CPR] rendelet [XVII.] mellékletében lefektetett modell használatával és az e cikk (5) bekezdésében megadott ellenőrzési vélemény alátámasztásával.

Ez a jelentés összefoglalja a megállapításokat, beleértve rendszerekben felfedezett hibák és hiányosságok jellegének és mértékének elemzését, illetve a javasolt és végrehajtott elhárító intézkedéseket, az ellenőrző hatóság által a 48. cikk (1) bekezdésében hivatkozott általános mintával kapcsolatban a műveleteken elvégzett ellenőrzések eredményeit és az Interreg-programhatóságok által ezeknél a műveleteknél az ellenőrző hatóság által feltárt egyes szabálytalanságok esetében alkalmazott pénzügyi korrekciókat.

(8)  Az ellenőrző hatóság rendszerellenőrzési jelentéseket küld a Bizottságnak, amint az érintett vizsgált alanyokkal megtörtént az egyeztető eljárás.

(9)  A Bizottság és az ellenőrző hatóság rendszeresen, eltérő megállapodás hiányában évente legalább egy alkalommal összeülnek, hogy megvizsgálják az ellenőrzési stratégiát, az éves ellenőrzési jelentést, az ellenőri véleményt, koordinálják az ellenőri terveiket és módszereiket, valamint véleményt cseréljenek az irányítási és ellenőrzőrendszerek fejlesztésével kapcsolatos kérdésekről.

48. cikk

Műveletek ellenőrzése

(1)  A Bizottság általános mintát választ ki a műveletekből (vagy más mintavételi egységeket) az egyes számviteli évek tekintetében olyan statisztikai mintavételi módszer alkalmazásával, amit az ellenőrző hatóságok által az ERFA-alapból vagy az Unió külső finanszírozási eszközéből támogatásban részesülő Interreg programokhoz elvégzendő műveletek ellenőrzésére használnak.

Az általános minta a sokaságot képező valamennyi Interreg programra jellemző.

Az általános minta kiválasztásának céljából a Bizottság az Interreg programokat csoportokra oszthatja sajátos kockázataik szerint.

(2)  A programhatóságok legkésőbb az egyes számviteli évek végét követően szeptember 1-jéig adják meg az általános minta kiválasztáshoz szükséges információkat a Bizottságnak.

Ezeket az információkat egységes elektronikus formátumban kell benyújtani hiánytalanul, és egyezniük kell a referencia számviteli évre vonatkozóan a Bizottság felé bejelentett kiadásokkal.

(3)  A 47. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzés elvégzésére vonatkozó követelmény sérelme nélkül az általános mintával lefedett Interreg programok ellenőrző hatóságai nem végeznek kiegészítő ellenőrzéseket az e programok alá eső műveleteken, azt az esetet kivéve, ha a Bizottság ezt az e cikk (8) bekezdése szerint kéri, vagy amikor az ellenőrző hatóság különleges kockázatokat azonosított.

(4)  A Bizottság időben tájékoztatja az érintett Interreg programok ellenőrző hatóságait a kiválasztott általános mintáról, hogy ezek a hatóságok általában az egyes számviteli év végét követően október 1-jéig legkésőbb el tudják végezni a műveletek ellenőrzéseit.

(5)  Az érintett ellenőrző hatóságok információkat nyújtanak be ezeknek az ellenőrzéseknek az eredményeiről és az észlelt egyes szabálytalanságokkal kapcsolatban elvégzett pénzügyi korrekciókról legkésőbb a 47. cikk (6) és (7) bekezdései szerint a Bizottság részére benyújtandó éves kontrolljelentésekben.

(6)  Az (1) bekezdés szerint kiválasztott műveletek ellenőrzésének értékelését követően a Bizottság globális, extrapolált hibaarányt számít ki saját megbízhatóság-ellenőrzési eljárás céljából azon sokaságban szereplő Interreg programok tekintetében, amelyekből az általános minta ki lett választva.

(7)  Amennyiben a (6) bekezdésben említett globális, extrapolált hibaarány azon sokaságban szereplő Interreg programokra vonatkozóan bejelentett összes kiadás 2 3,5%-a fölött van, amelyből az általános mintát kiválasztották, a Bizottság globális maradék hibaarányt számít ki, figyelembe véve az (1) bekezdés szerint kiválasztott műveletek ellenőrzése során észlelt egyes szabálytalanságok esetében az érintett Interreg-programhatóságok által alkalmazott pénzügyi korrekciókat. [Mód. 176]

(8)  Amennyiben a (7) bekezdésben említett globális, maradék hibaarány azon sokaságban szereplő Interreg programokra vonatkozóan bejelentett kiadás 2 3,5%-a fölött van, amelyből az általános mintát kiválasztották, a Bizottság megállapítja, hogy szükséges-e egy adott Interreg program vagy a leginkább érintett Interreg programok egy csoportjának ellenőrző hatóságát felkérni, hogy kiegészítő ellenőrzési munkát végezzen el a hibaarány további értékelése és az észlelt szabálytalanságok által érintett Interreg programok esetében szükséges elhárító intézkedések felmérése érdekében. [Mód. 177]

(9)  A (8) bekezdés szerint kért kiegészítő ellenőrzési munka eredményeinek értékelése alapján a Bizottság további pénzügyi korrekciók alkalmazását kérheti az észlelt szabálytalanságok által érintett Interreg programok tekintetében. Ilyen esetekben az Interreg-programhatóságok az (EU) [új CPR] rendelet [97.] cikke szerint végzik el a szükséges pénzügyi korrekciókat.

(10)  Azon Interreg programok egyes ellenőrző hatóságai, amelyek esetében a (2) bekezdésben említett információk hiányoznak vagy nem teljesek, illetve nem lettek a (2) bekezdés első albekezdésében meghatározott határidőre benyújtva, külön mintavételi gyakorlatot követnek az adott Interreg program esetében az (EU) [új CPR] rendelet [73.] cikke szerint.

VII. FEJEZET

Pénzügyi irányítás

49. cikk

Kifizetések és előfinanszírozás

(1)  A 46. cikk (2) bekezdésével összhangban az egyes Interreg programok részére ERFA-alapból és – adott esetben – az Unió külső pénzügyi eszközeiből nyújtott támogatást nemzeti alszámlák nélkül egyetlen számlára kell kifizetni.

(2)  A Bizottság az egyes Interreg alapokból nyújtott teljes támogatás alapján előfinanszírozást fizet az egyes Interreg programokat a 18. cikk szerint jóváhagyó határozatban előírtak szerint, a rendelkezésre álló alapoktól függően, az alábbi évenkénti részletekben és 2022-2026 években július 1-jéig vagy a határozat jóváhagyásának évében az adott határozat elfogadásától számított 60 napon belül:

a)  2021: 3%; [Mód. 178]

b)  2022: 1 2,25%; [Mód. 179]

c)  2023: 2,25%; [Mód. 180]

d)  2024: 1 2,25%; [Mód. 181]

e)  2025: 1 2,25%; [Mód. 182]

f)  2026: 1 2,25%. [Mód. 183]

(3)  Amennyiben a külső, határokon átnyúló Interreg programokat az ERFA és IPA IIICBC vagy NDICI CBC alapokból támogatják, az ilyen Interreg programot támogató összes alap előfinanszírozását az (EU) [IPA III] rendelet vagy az (EU) [NDICI] rendelet vagy az annak alapján elfogadott bármely jogi aktus szerint kell teljesíteni. [Mód. 184]

Az előfinanszírozási összeg szükség esetén két részletben is fizethető, a költségvetési szükségleteknek megfelelően.

Az előfinanszírozás címén folyósított teljes összeget visszatérítik a Bizottság részére, amennyiben a határokon átnyúló Interreg programhoz kapcsolódóan az előfinanszírozás első részletének átutalását követő huszonnégy harminchat hónapon belül nem érkezik kifizetési kérelem a Bizottsághoz. E visszatérítésnek belső címzett bevételt kell alkotnia, és nem kell levonni az ERFA-ból, IPA III-ból, CBC-ből vagy NDICI CBC-ből a programnak nyújtott támogatásokat. [Mód. 185]

50. cikk

Visszafizettetések

(1)  Az irányító hatóság gondoskodik róla, hogy a vezető vagy az egyetlen partner minden, szabálytalanság következtében kifizetett összeget visszatérítsen. A partnerek a vezető partnernek fizetnek vissza minden jogosulatlanul kifizetett összeget.

(2)  Amennyiben a vezető partnernek nem sikerül biztosítania a többi partner részéről a visszafizetést, illetve az irányító hatóságnak nem sikerül biztosítania a vezető vagy egyetlen partner részéről a visszafizetést, az a tagállam, harmadik ország, partnerország vagy tengerentúli ország vagy terület köteles visszafizetni az irányító hatóságnak a partner számára jogosulatlanul kifizetett összegeket, amelynek területén az adott partner található vagy – európai területi együttműködési csoportosulás esetében –, ahol a vezető vagy egyetlen partnert bejegyezték. Az irányító hatóság felelős az érintett összegeknek az Unió általános költségvetésébe történő visszafizetéséért az Interreg programban meghatározott, a részt vevő tagállamok, harmadik országok, partnerországok vagy tengerentúli országok és területek közötti felelősségmegosztás alapján.

(3)  Amint visszafizette a tagállam, harmadik ország, partnerország vagy tengeren túli ország és vagy terület a partner részére jogosulatlanul kifizetett összegeket, folytathatja vagy megkezdheti saját nemzeti törvénye alapján a visszafizettetési eljárást az adott partnerrel szemben. Sikertelen visszafizettetés esetében a tagállam, harmadik ország, partnerország vagy tengerentúli ország vagy terület ezeket az összegeket az érintett Interreg program nemzeti társfinanszírozására használhatja fel. E nemzeti visszafizetések tekintetében a tagállamnak, harmadik országnak, partnerországnak vagy tengerentúli országnak vagy területnek nincs jelentéstételi kötelezettsége a programhatóságok, a monitoringbizottság vagy a Bizottság felé.

(4)  Amennyiben valamely tagállam, harmadik ország, partnerország vagy tengerentúli ország vagy terület nem térített meg az irányító hatóságnak a (3) bekezdés szerint valamely partnernek jogosulatlanul kifizetett összegeket, ezekre az összegekre a megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselő által kiadott visszafizettetési utasítás vonatkozik, amelyeket lehetőleg a tagállamnak, harmadik országnak, partnerországnak vagy tengerentúli országnak vagy területnek járó összegekből kell levonni az ugyanazon program részére történő következő kifizetések során, illetve harmadik ország, partnerország vagy tengerentúli ország vagy terület esetében az Unió adott külső, finanszírozási eszközei alapján programok részére történő következő kifizetések során. Az ilyen visszatéríttetés nem minősül pénzügyi korrekciónak, és nem csökkenti az ERFA-alapból vagy az Unió külső finanszírozási eszközéből az adott Interreg programhoz nyújtott támogatás összegét. A visszatéríttetett összeg az (EU, Euratom) [FR-Omnibus] rendelet [177. cikkének (3) bekezdésével] összhangban címzett bevételt képez.

VIII. FEJEZET

Harmadik országok vagy partnerországok, vagy tengerentúli országok és területek vagy regionális integrációs vagy együttműködési szervezetek részvétele megosztott irányítású Interreg programokban [Mód. 186]

51. cikk

Vonatkozó rendelkezések

Az I–VII. fejezetek és a X. fejezet harmadik országoknak, partnerországoknak, tengerentúli országoknak és területeknek vagy regionális integrációs vagy együttműködési szervezeteknek az e fejezetben lefektetett speciális rendelkezései szerinti Interreg programokban történő részvételére vonatkoznak. [Mód. 187]

52. cikk

Interreg-programhatóságok és funkcióik

(1)  Az Interreg programban részt vevő harmadik országok, partnerországok és tengerentúli országok és területek lehetővé teszik az adott program irányító hatósága számára, hogy funkcióit az érintett területen ellássa, vagy kapcsolattartóként nemzeti hatóságot jelölhetnek ki az irányító hatóság számára, vagy nemzeti ellenőrt, hogy elvégezze az irányítási ellenőrzéseket saját területén (EU) [új CPR] rendelet [68. cikke (1) bekezdésének a) pontjában] leírtak szerint.

(2)  Az Interreg programban részt vevő harmadik országok, partnerországok vagy tengerentúli országok és területek lehetővé teszik az adott program ellenőrző hatósága számára, hogy saját területén ellássa funkcióit, vagy nemzeti ellenőrző hatóságot vagy szervezetet jelölhet ki, amely a nemzeti hatóságtól funkcionálisan független.

(3)  Az Interreg programban részt vevő harmadik országok, partnerországok és tengerentúli országok és területek személyzetet bíznának bízhatnak meg az adott program közös titkárságaként, vagy fiókirodát állítanának fel az irányító hatósággal egyetértésben felállítják a közös titkárság fiókirodáját az érintett területen, vagy mindkettőt megtennék megteszik. [Mód. 188]

(4)  A nemzeti hatóság vagy a 35. cikk (1) bekezdése alapján az Interreg program kommunikációs tisztviselőjének megfelelő szervezet támogatja támogathatja az irányító hatóságot és a partnereket az érintett harmadik országban, partnerországban vagy tengerentúli országban vagy területen a 35. cikk (2)–(7) bekezdéseiben megadott feladatok tekintetében. [Mód. 189]

53. cikk

Irányítási módszerek

(1)  Az ERFA és az IPA III CBC vagy NDICI CBC által támogatott külső, határokon túlnyúló Interreg programokat megosztott irányítás alatt kell végrehajtani mind a tagállamokban, mind bármelyik részt vevő harmadik országban vagy partnerországban.

A PEACE PLUS programot mind Írországban, mind pedig az Egyesült Királyságban megosztott irányítás alatt kell végrehajtani.

(2)  A 2. és 4. elembe tartozó, az ERFA alapból és az Unió egy vagy több külső finanszírozási eszközéből történő hozzájárulásokat összevonó Interreg programokat megosztott irányítás alatt kell végrehajtani mind a tagállamokban, mind a részt vevő harmadik országban, partnerországban vagy partnerországban részt vevő tengerentúli országban vagy területen, illetve a 3. elem tekintetében bármelyik tengerentúli országban vagy területen, függetlenül attól, hogy a tengerentúli ország vagy terület az Unió egy vagy több külső pénzügyi eszköze alatt támogatásban részesül-e. [Mód. 190]

(3)  A 3. elembe tartozó, az ERFA-alapból és az Unió egy vagy több külső finanszírozási eszközeiből történő hozzájárulásokat összevonó Interreg programokat az alábbi módok valamelyikével kell végrehajtani:

a)  megosztott irányítás alatt mind a tagállamokban, mind bármelyik részt vevő harmadik országban vagy tengerentúli országban vagy területen, vagy valamely regionális szervezet részét képező harmadik országok csoportjában; [Mód. 191]

b)  megosztott irányítás alatt csak a tagállamokban vagy bármelyik részt vevő harmadik országban vagy tengerentúli országban vagy területen, vagy valamely regionális szervezet részét képező harmadik országok csoportjában az Unión kívül ERFA kiadások tekintetében egy vagy több program esetében, míg az Unió egy vagy több külső finanszírozási eszközéből történő hozzájárulásokat közvetett irányítás alatt irányítják; [Mód. 192]

c)  közvetett megosztott irányítás alatt mind a tagállamokban, mind bármelyik részt vevő harmadik országban vagy tengerentúli országban vagy területen, vagy valamely regionális szervezet részét képező harmadik országok csoportjában. [Mód. 193]

Amennyiben a 3. elembe tartozó Interreg program egésze vagy egy része közvetett irányítás alatt valósul meg, akkor az érintett tagállamok és régiók között előzetes megállapodásra van szükség, és a 60. cikk alkalmazandó. [Mód. 194]

(3a)   Az adott irányító hatóságok jóváhagyása esetén közös pályázati felhívások indíthatók, amelyek finanszírozást mozgósítanak kétoldalú vagy több országra kiterjedő NDICI-programokból és európai területi együttműködési programokból. A pályázati felhívás tartalmának meg kell határoznia a földrajzi kiterjedését, valamint az adott programok célkitűzéseihez való várható hozzájárulását. Az irányító hatóságok döntenek arról, hogy az NDICI vagy az európai területi együttműködés szabályai alkalmazandók-e a felhívásra. Határozhatnak egy vezető irányító hatóság kijelöléséről, amely felel a pályázati felhívással kapcsolatos irányítási és kontrollfeladatokért. [Mód. 195]

54. cikk

Elszámolhatóság

(1)  Az (EU) [új CPR] rendelet [57. cikkének (2) bekezdésétől] eltérően a kiadások akkor számolhatók el az Unió külső finanszírozási eszközeiből történő hozzájárulásra, ha azok valamely partnernél vagy a PPP műveletek magánszférabeli partnerénél az Interreg-műveletek előkészítése és végrehajtása során merültek fel 2021. január 1. után, és azt követően lettek kifizetve, hogy a finanszírozási megállapodást az érintett harmadik országgal, partnerországgal vagy tengerentúli országgal vagy területtel megkötötték.

Ugyanakkor a tagállamban működő programhatóságok által irányított technikai segítségnyújtás kiadásai 2021. január 1-jétől számolhatók el akkor is, ha harmadik országok, partnerországok vagy tengerentúli országok és területek javára elvégzett intézkedésekre lettek kifizetve.

(2)  Amennyiben az Interreg program pályázati felhívásokon alapuló műveleteket választ ki, ezek a felhívások az Unió külső finanszírozási eszközeiből történő hozzájárulásokra vonatkozó pályázatokat foglalhatnak magukba akkor is, ha az érintett finanszírozási megállapodás aláírása előtt indították el őket, és a műveletek ezen dátumok előtt már kiválaszthatók.

Ugyanakkor az irányító hatóság nem adhatja meg a 22. cikk (6) bekezdésében meghatározott dokumentumot ezen határidők előtt.

55. cikk

Nagy infrastruktúra projektek

(1)  A szakasz szerinti Interreg programok infrastrukturális nagyprojekteket támogathatnak, amelyek olyan építési beruházások, tevékenységek vagy szolgáltatások összességére irányuló műveletek, amelyek egy pontosan meghatározott, feloszthatatlan feladatot töltenek be, egyértelműen definiált és közérdekű célkitűzésekkel, határokon átnyúló hatással vagy előnyökkel járó befektetések megvalósítása céljából, és amelyek költségvetéséből legalább 2 500 000 EUR-t infrastruktúra-beszerzésre különítenek el;

(2)  Az infrastrukturális nagyprojektet vagy annak egy részét végrehajtó egyes kedvezményezettek a vonatkozó közbeszerzési szabályokat alkalmazzák.

(3)  Amennyiben egy vagy több infrastrukturális nagyprojekt a monitoringbizottság vagy – adott esetben – az irányító bizottság ülésének napirendjére kerül, az irányító hatóság az egyes ilyen projektekre vonatkozóan az ülés ideje előtt legalább két hónappal koncepciókat továbbít a Bizottsághoz. A koncepció legfeljebb három öt oldalas lehet, és tartalmaznia kell az elnevezést, a helyszínt, a költségvetést, a vezető partnert és a partnereket, valamint a fő célkitűzéseket és elérendő teljesítéseket, továbbá egy hiteles üzleti tervet, amelyből kiderül, hogy a projekt vagy a projektek folytatása adott esetben Interreg-források nyújtása nélkül is biztosított. Ha az egy vagy több infrastrukturális projektre vonatkozó koncepciót nem továbbítják e határidőn belül a Bizottsághoz, a Bizottság kérheti a monitoring-bizottság vagy az irányító bizottság elnökét, hogy vegye le az érintett projekteket az ülés napirendjéről. [Mód. 196]

56. cikk

Közbeszerzés

(1)  Amennyiben egy művelet végrehajtása szolgáltatásra vonatkozó közbeszerzést, szállítási vagy munkaszerződéseket követel meg a kedvezményezett részéről, a következő szabályok alkalmazandók:

a)  amennyiben a kedvezményezett ajánlatkérő vagy a közbeszerzési eljárásokra alkalmazandó uniós jogszabályok értelmében vett közszolgáltató ajánlatkérő, az uniós jogszabályokkal kapcsolatban elfogadott nemzeti törvényeket, rendeleteket és adminisztratív rendelkezéseket alkalmazhatja;

b)  amennyiben a kedvezményezett az IPA III vagy NDICI szerinti partnerország állami hatósága, amelynek társfinanszírozása az irányító hatósághoz van átcsoportosítva, alkalmazhat nemzeti törvényeket, rendeleteket, és adminisztratív intézkedéseket, amennyiben a finanszírozási megállapodás ezt lehetővé teszi, és a szerződést a legjobb ár-érték arányt kínáló ajánlatnak vagy – adott esetben – a legalacsonyabb árat kínáló ajánlatnak ítélik oda az értékütközések elkerülése mellett.

(2)  Árucikkek, munkák vagy szolgáltatások odaítélésekor az 1. bekezdésben említetteken kívül minden esetben az (EU, Euratom) [FR-Omnibus] rendelet [178.] és [179.] cikkében, illetve az adott rendelet 1. mellékletének 3. fejezetében (36–41. pontok) lefektetett közbeszerzési eljárások alkalmazandók.

57. cikk

Pénzügyi irányítás

Az Unió külső finanszírozási eszközéből is támogatott Interreg programokat jóváhagyó bizottsági határozatok megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyek az (EU, Euratom) [FR-Omnibus] rendelet [110. cikke (2) bekezdése] értelmében finanszírozási határozatokhoz szükségesek.

58. cikk

Finanszírozási megállapodások megkötése megosztott irányítás alatt

(1)  Valamely Interreg program harmadik országban, partnerországban vagy tengerentúli országban vagy területen az (EU, Euratom) [FR-Omnibus] rendelet [112. cikkének (4) bekezdése] szerinti végrehajtásához finanszírozási megállapodást kell kötni az Uniót képviselő Bizottság és a saját nemzeti jogi hálózata szerint képviselt egyes részt vevő harmadik országok, partnerországok vagy tengerentúli országok vagy területek között.

(2)  A finanszírozási megállapodást legkésőbb azt az évet követő évben december 31-én kell megkötni, amikor az első költségvetési kötelezettségvállalás megtörtént, és akkor tekintendő megkötöttnek, amikor az utolsó fél is aláírta.

A finanszírozási megállapodás akkor lép hatályba,

a)  amikor az utolsó fél aláírta; vagy

b)  amikor a harmadik vagy partnerország vagy tengerentúli ország vagy terület megerősítette a megállapodást a nemzeti jogi rendszere alapján, és tájékoztatta a Bizottságot.

(3)  Amennyiben az Interreg program egynél több harmadik országot, partnerországot vagy tengerentúli országot vagy területet érint, legalább egy finanszírozási megállapodást kell aláírnia mindkét félnek e határidő előtt. A többi harmadik ország, partnerország vagy tengerentúli ország és terület legkésőbb azt az évet követő második évben június 30-ig írhatja alá a vonatkozó finanszírozási megállapodásokat, amikor az első költségvetési kötelezettségvállalásra sor került.

(4)  Az érintett Interreg program irányító hatósága szerinti tagállam

a)  szintén aláírhatja a finanszírozási megállapodást; vagy

b)  ugyanazon a napon végrehajtási megállapodást ír alá az érintett Interreg programban részt vevő minden harmadik országgal, partnerországgal vagy tengerentúli országgal és területtel, amely megállapítja a kölcsönös jogokat és kötelezettségeket a pénzügyi irányítás végrehajtása tekintetében.

Amikor továbbítja a finanszírozási megállapodás aláírt példányát vagy a végrehajtási megállapodás aláírt példányát a Bizottsághoz, az irányító hatóság szerinti tagállam egyúttal külön dokumentumban megküldi az 55. cikkben előírtak szerint a tervezett infrastrukturális nagyprojektek listáját, amelyen szerepel azok leendő elnevezése, helyszíne, költségvetése és vezető partnere.

(5)  A (4) bekezdés b) pontja szerint aláírt végrehajtási megállapodásnak legalább a következő tételekre kell kitérnie:

a)  részletes kifizetési intézkedések;

b)  pénzügyi irányítás;

c)  nyilvántartás vezetése;

d)  jelentéstételi kötelezettségek;

e)  ellenőrzések,

f)  szabálytalanságok és visszafizettetések.

(6)  Amennyiben az Interreg program irányító hatósága szerinti tagállam úgy határoz, hogy aláírja a finanszírozási megállapodást a (4) bekezdés a) pontja szerint, az adott finanszírozási megállapodás olyan eszköznek tekintendő, amely révén az uniós költségvetés a pénzügyi rendelettel, nem pedig nemzetközi megállapodással összhangban hajtható végre, ahogyan ezt az EUMSZ 216-219. cikkei említik.

59. cikk

Harmadik ország, partnerország vagy tengerentúli ország és terület hozzájárulása társfinanszírozáson kívül

(1)  Amennyiben egy harmadik ország, partnerország vagy tengerentúli ország vagy terület az Interreg program uniós támogatásának társfinanszírozásán kívül más pénzügyi hozzájárulást nyújt az irányító hatóság részére az Interreg program tekintetében, az adott pénzügyi hozzájárulásra vonatkozó szabályok a következő dokumentumban szerepelnek:

a)  amennyiben a tagállam aláírja az 58. cikk (4) bekezdésének a) pontja szerinti finanszírozási megállapodást, az irányító hatóság szerinti tagállam és a harmadik ország, partnerország vagy tengerentúli ország vagy terület között, vagy közvetlenül az irányító hatóság és a harmadik országban, partnerországba vagy tengerentúli országban vagy területen illetékes hatóság között aláírt külön végrehajtási megállapodásban;

b)  amennyiben a tagállam az 58. cikk (4) bekezdésének b) pontja szerinti végrehajtási megállapodást ír alá, az alábbiak közül valamelyik dokumentumban:

i.  az adott végrehajtási megállapodás külön része; vagy

ii.  az a) pontban említett ugyanazon felek között aláírt kiegészítő végrehajtási megállapodás.

Az első albekezdés b) pontja i. alpontjának értelmében a végrehajtási megállapodás szakaszai adott esetben mind a nyújtott pénzügyi hozzájárulásra, mind az Interreg program uniós támogatására vonatkozhatnak.

(2)  Az (1) bekezdés szerinti végrehajtási megállapodásnak legalább a harmadik ország, partnerország vagy tengerentúli ország vagy terület 58. cikk (5) bekezdésében felsorolt társfinanszírozásra vonatkozó tételeket kell tartalmaznia.

Emellett a következő két tételt is meg kell állapítania:

a)  a további pénzügyi hozzájárulás összege;

b)  a rendeltetési használat és használatának feltételei, beleértve az adott kiegészítő hozzájárulás igénylésének feltételeit.

(3)  A PEACE program és az 1. elembe tartozó, Írország és Észak-Írország közötti észak-dél Interreg program tekintetében az (EU, Euratom) [FR-Omnibus] rendelet [21. cikke (2) bekezdésének e) pontjában] leírtak szerint az Egyesült Királyság által uniós tevékenységek céljából külső címzett bevétel formájában nyújtott pénzügyi hozzájárulás a 2. fejezet: „Kohézió és értékek, részleges felső határ; gazdasági, társadalmi és területi kohézió” előirányzott költségvetésének részét képezi.

E hozzájárulásra vonatkozóan külön pénzügyi megállapodást kell kötni az Egyesült Királysággal az 58. cikk szerint. A Bizottság, az Egyesült Királyság és Írország vesz részt ebben a külön pénzügyi megállapodásban.

Ezt a program végrehajtásának megkezdése előtt kell aláírni, ami lehetővé teszi, hogy a különleges uniós programszervezet valamennyi uniós jogszabályt alkalmazni tudja a programok végrehajtásához.

IX. FEJEZET

Külön rendelkezések a közvetlen vagy közvetett irányításról

60. cikk

Legkülső régiók együttműködése

(1)  Amennyiben az érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően a 3. elembe tartozó Interreg program részben vagy egészben az e rendelet 53. cikk (3) bekezdésének b) vagy c) pontja szerinti közvetett irányítás alatt valósul meg, a végrehajtási feladatokat az (EU, Euratom) [FR-Omnibus] rendelet [62. cikke (1) bekezdése első albekezdésének c) pontjában] felsorolt szervezetek valamelyikére, különösen a részt vevő tagállamban működő szervezetre kell bízni, beleértve az érintett Interreg program irányító hatóságát. [Mód. 197]

(2)  Az (EU, Euratom) [FR-Omnibus] rendelet 154. cikke (6) bekezdésének c) pontja szerint a Bizottság határozhat úgy, hogy nem követeli meg az adott cikk (3) és (4) bekezdéseiben említett előzetes felmérést, amikor az (EU, Euratom) [FR-Omnibus] rendelet 62. cikke (1) bekezdése első albekezdésének c) pontjában említett költségvetési végrehajtási feladatokat valamely legkülső régió Interreg programjának e rendelet 36. cikkének (1) bekezdése szerint és az (EU) [új CPR] rendelet 65. cikkének megfelelően kijelölt irányító hatóságára bízza.

(3)  Amennyiben az (EU, Euratom) [FR-Omnibus] rendelet 62. cikke (1) bekezdése első albekezdésének c) pontjában említett költségvetési végrehajtási feladatokat tagállami szervezetre bízzák, az (EU, Euratom) [FR-Omnibus] rendelet 157. cikke alkalmazandó.

(4)  Amennyiben egy vagy több külső finanszírozási eszközből társfinanszírozott programot vagy intézkedést harmadik ország, partnerország vagy tengerentúli ország vagy terület, illetve az (EU, Euratom) [FR-Omnibus] rendelet 62. cikke (1) bekezdése első albekezdésének c) pontjában felsorolt vagy az (EU) [NDICI] rendeletben vagy a [TOT határozat] tanácsi határozatban vagy mindkettőben említett más szervezetek bármelyike hajtja végre, ezen eszközök megfelelő szabályai, különösen az (EU) [NDICI] rendelet I., III. és V. fejezetei alkalmazandók.

61. cikk

Interregionális innovációs beruházások

A Bizottság kezdeményezésére az ERFA régióközi innovációs beruházásokat támogathat a 3. cikk 5. pontjában előírtak szerint, amely összehozza a nemzeti vagy regionális szinten megállapított intelligens szakosodási stratégiákban részt vevő kutatókat, vállalkozásokat, civil társadalmat és közigazgatási szervezeteket. [Mód. 198]

61a. cikk

Az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség alóli mentesítés

A Bizottság kijelentheti, hogy az EU által támogatott projektek javára nyújtott támogatás összeegyeztethető a belső piaccal, és nem tartozik az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdése szerinti, értesítésre vonatkozó kötelezettség hatálya alá. [Mód. 199]

X. FEJEZET

Záró rendelkezések

62. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)  A 16. cikk (6) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadásának hatáskörét [a kihirdetést követő naptól = hatálybalépés napjától] kezdődően 2027. december 31-ig a Bizottságra kell ruházni.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 16. cikk (6) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)  A 16. cikk (6) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő [két hónapon] belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam [két hónap]-pal meghosszabbodik.

63. cikk

Bizottsági eljárás

(1)  A Bizottságot az (EU) [új CPR] rendelet [108. cikke (1) bekezdése] szerint létrehozott bizottság segíti. E bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.

64. cikk

Átmeneti rendelkezések

A 1299/2013/EU rendelet vagy a 2014–2020 programozási időszakra vonatkozó bármely más jogi aktus továbbra is érvényes az ERFA alapból támogatott programokra és műveletekre.

65. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt …, -án/-én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

MELLÉKLET

MINTA AZ INTERREG PROGRAMOKHOZ

CCI

[15 karakter]

Cím

[255]

Verzió

 

Első év

[4]

Utolsó év

[4]

Támogathatóság kezdete

 

Támogathatóság vége

 

Bizottsági határozat száma

 

Bizottsági határozat kelte

 

A programot módosító határozat száma

[20]

A programot módosító határozat hatálybalépésének dátuma

 

A program hatálya alá tartozó NUTS-régiók

 

Az Interreg komponense

 

1.  Programstratégia: fő fejlesztési kihívások és szakpolitikai válaszok

1.1.  Programterület (nem szükséges az Interreg programok 4. komponense esetében)

Hivatkozás: 17. cikk (4) bekezdés a) pont és 17. cikk (9) bekezdés a) pont

Szövegmező [2 000]

1.2.  A legfontosabb közös kihívások összefoglalása, figyelembe véve a gazdasági, társadalmi és területi eltéréseket, közös beruházási szükségleteket és a más támogatási formákkal való kiegészítő jelleget, a korábbi tapasztalatokból levont tanulságokat, valamint azon makroregionális stratégiákat és tengerfenékre vonatkozó stratégiákat, amelyek esetében a programot részben vagy teljes egészében egy vagy több stratégia fedi le.

Hivatkozás 17. cikk (4) bekezdés b) pont, 17. cikk (9) bekezdés b) pont

Szövegmező [50 000]

1.3.  A szakpolitikai célkitűzések és az Interreg egyedi célkitűzések kiválasztásának indokolása, a kapcsolódó prioritások, egyedi célkitűzések és támogatási formák, adott esetben a határon átnyúló infrastruktúra hiányzó összekapcsolásainak kezelésével

Hivatkozás 17. cikk (4) bekezdés, c) pont

1. táblázat

Kiválasztott szakpolitikai célkitűzés vagy kiválasztott Interreg egyedi célkitűzés

Kiválasztott egyedi célkitűzés

Prioritás

A kiválasztás indokolása

 

 

 

[célkitűzésenként 2000]

2.  Prioritások [300]

Hivatkozás 17. cikk (4) bekezdés d) és e) pont

2.1.  A prioritás megnevezése (minden egyes prioritásra megismétlendő)

Hivatkozás: 17. cikk (4) bekezdés, d) pont

Szövegmező: [300]

[ ] Ez a 17. cikk (3) bekezdése alapján történő átcsoportosítás szerint prioritás)

2.1.1.  Egyedi célkitűzés (minden kiválasztott egyedi célkitűzés esetében megismétlendő a technikai segítségnyújtásra vonatkozó prioritások kivételével)

Hivatkozás: 17. cikk (4) bekezdés e) pont

2.1.2  Kapcsolódó fellépéstípusok, ideértve a stratégiai jelentőségű tervezett intézkedések listáját és várt hozzájárulásukat a fenti egyedi célkitűzésekhez, valamint adott esetben a makroregionális stratégiákhoz és a tengerfenékre vonatkozó stratégiákhoz

Hivatkozás: 17. cikk (4) bekezdés e) pont i. alpont és 17. cikk (9) bekezdés c) pont ii. alpont

Szövegmező [7 000]

A tervezett stratégiai jelentőségű műveletek listája

Szövegmező [2 000]

Az Interreg programok 4. elemére vonatkozóan:

Hivatkozás: 17. cikk (9) bekezdés c) pont i. alpont

Egyetlen kedvezményezett vagy a kedvezményezettek korlátozott számának meghatározása és az odaítélési eljárás

Szövegmező [7 000]

2.1.3  Mutatók:

Hivatkozás: 17. cikk (4) bekezdés e) pont ii. alpont és 17. cikk (9) bekezdés c) pont iii. alpont

2. táblázat: Teljesítménymutatók

Prioritás

Egyedi célkitűzés

Azonosító

[5]

Mutató

Mérési egység

[255]

Részcél (2024)

[200]

Végső cél (2029)

[200]

3. táblázat: Eredménymutatók

Prioritás

Egyedi célkitűzés

Azonosító

Mutató

Mérési egység

Kiindulási érték

Tárgyév

Végső cél (2029)

Adatforrás

Megjegyzések

2.1.4  Fő célcsoportok

Hivatkozás: 17. cikk (4) bekezdés e) pont iii. alpont és 17. cikk (9) bekezdés c) pont iv. alpont

Szövegmező [7 000]

2.1.5  Célzott egyedi területek, ideértve az integrált területi beruházás, a közösségvezérelt helyi fejlesztés és egyéb területi eszközök tervezett felhasználását

Hivatkozás: 17. cikk (4) bekezdés e) pont iv. alpont

Szövegmező [7 000]

2.1.6  Pénzügyi eszközök tervezett alkalmazása

Hivatkozás: 17. cikk (4) bekezdés e) pont v. alpont

Szövegmező [7 000]

2.1.7  Az uniós program forrásainak indikatív bontása beavatkozástípus szerint

Hivatkozás: 17. cikk (4) bekezdés e) pont vi. alpont és 17. cikk (9) bekezdés c) pont v. alpont

4. táblázat: 1. dimenzió – beavatkozási terület

Prioritás száma

Alap

Egyedi célkitűzés

Kód

Összeg (EUR)

5. táblázat: 2. dimenzió – finanszírozási forma

Prioritás száma

Alap

Egyedi célkitűzés

Kód

Összeg (EUR)

6. táblázat: 3. dimenzió – területi végrehajtási mechanizmus és területi hangsúly

Prioritás száma

Alap

Egyedi célkitűzés

Kód

Összeg (EUR)

2.T. Technikai segítségnyújtási prioritás

Hivatkozás: az ETE-rendelet 17. cikke (4) bekezdésének f) pontja

Szövegmező [8 000]

Prioritás száma

Alap

Kód

Összeg (EUR)

3.  Finanszírozási terv

Hivatkozás: 17. cikk (4) bekezdés g) pont

3.1.  Pénzügyi előirányzatok évek szerint

Hivatkozás: 17. cikk (4) bekezdés g) pont i. alpont és 17. cikk (5) bekezdés a) pont i–iv. alpont

7. táblázat

Alap

2021

2022

2023

2024

2025

2026

2027

Összesen

ERFA

 

 

 

 

 

 

 

 

IPA III határon átnyúló együttműködés(28)

 

 

 

 

 

 

 

 

Szomszédsági határon átnyúló együttműködés(29)

 

 

 

 

 

 

 

 

IPA III(30)

 

 

 

 

 

 

 

 

NDICI(31)

 

 

 

 

 

 

 

 

TOTP Grönland(32)

 

 

 

 

 

 

 

 

TOTP(33)

 

 

 

 

 

 

 

 

Interreg alapok(34)

 

 

 

 

 

 

 

 

Összesen

 

 

 

 

 

 

 

 

3.2.  Összes pénzügyi előirányzat alaponként és nemzeti társfinanszírozás (EUR)

Hivatkozás: 17. cikk (4) bekezdés g) pont ii. alpont, 17. cikk (5) bekezdés a) pont i–iv. alpont és 17. cikk (5) bekezdés b) pont

8. táblázat*

Szakpolitikai célkitűzés száma vagy technikai segítségnyújtás

Prioritás

Alap

(értelemszerűen alkalmazandó)

Az uniós támogatás kiszámításának alapja (teljes vagy közpénzből nyújtott)

Uniós hozzájárulás

(a)

Nemzeti hozzájárulás

(b)=(c)+(d)

A nemzeti önrész indikatív lebontása

Összesen

(e)=(a)+(b)

A társfinanszírozás mértéke

(f)=(a)/(e)

Harmadik országok hozzájárulásai

(tájékoztatásul)

Nemzeti állami

(c)

Nemzeti magánforrás

(d)

 

1. prioritás

ERFA

 

 

 

 

 

 

 

 

IPA III határon átnyúló együttműködés(35)

 

 

 

 

 

 

 

 

Szomszédsági határon átnyúló együttműködés(36)

 

 

 

 

 

 

 

 

IPA III(37)

 

 

 

 

 

 

 

 

NDICI(38)

 

 

 

 

 

 

 

 

TOTP Grönland(39)

 

 

 

 

 

 

 

 

TOTP(40)

 

 

 

 

 

 

 

 

Interreg alapok(41)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2. prioritás

(alapok a fentiek szerint)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Összesen

Összes alap

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ERFA

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

IPA III határon átnyúló együttműködés

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szomszédság határon átnyúló együttműködés

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

IPA III

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

NDICI

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

TOTP Grönland

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

TOTP

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Interreg alapok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Összesen

Összes alap

 

 

 

 

 

 

 

 

* A félidős felülvizsgálat előtt ez a táblázat csak a 2021–2025 közötti évekre vonatkozó adatokat tartalmazza.

4.  Az érintett programpartnereknek az Interreg program elkészítésébe történő bevonására tett intézkedések és e programpartnerek szerepe az operatív program végrehajtásában, nyomonkövetésében és értékelésében

Hivatkozás: 17. cikk (4) bekezdés h) pont

Szövegmező [10 000]

5.  Az Interreg programokkal kapcsolatos kommunikációra és a támogatások láthatóságára vonatkozó megközelítés, ideértve a tervezett költségvetést is

Hivatkozás: 17. cikk (4) bekezdés i) pont

Szövegmező [10 000]

6.  Végrehajtási rendelkezések

6.1.  Programhatóságok

Hivatkozás: 17. cikk (7) bekezdés a) pont

10. táblázat

Programhatóságok

Az intézmény neve [255]

Kapcsolattartó neve [200]

E-mail [200]

Irányító hatóság

 

 

 

Nemzeti hatóság (adott esetben olyan programok esetében, amelyben harmadik országok vesznek részt)

 

 

 

Ellenőrző hatóság

 

 

 

Ellenőrök képviselőinek csoportja (adott esetben olyan programok esetében, amelyben harmadik országok vesznek részt)

 

 

 

Az a szervezet, amely számára a Bizottság kifizetéseket teljesít

 

 

 

6.2.  A közös titkárság felállítására vonatkozó eljárás

Hivatkozás: 17. cikk (7) bekezdés b) pont

Szövegmező [3 500]

6.3  Felelősségmegosztás a részt vevő tagállamok között és adott esetben a harmadik országok és tengerentúli országok és területek között, a az irányító hatóság vagy a Bizottság által elrendelt pénzügyi korrekciók esetében

Hivatkozás: 17. cikk (7) bekezdés c) pont

Szövegmező [10 500]

FÜGGELÉKEK

—  A programterület térképe

—  Az elszámolható kiadások Bizottság által a tagállamnak történő megtérítése egységköltségek, egyösszegű átalányok és átalányfinanszírozás alapján

—  Költségfüggetlen finanszírozás

1. függelék: A programterület térképe

2. függelék: Az elszámolható kiadások Bizottság által a tagállamnak történő megtérítése egységköltségek, egyösszegű átalányok és átalányfinanszírozás alapján

Az elszámolható kiadások Bizottság által a tagállamnak történő megtérítése egységköltségek, egyösszegű átalányok és átalányfinanszírozás alapján

Minta az adatok Bizottság általi megvizsgálás céljára történő benyújtásához

(a CRR 88. cikke)

A javaslat benyújtásának időpontja

 

Jelenlegi változat

 

A.   A főbb elemek összefoglalása

Prioritás

Alap

A teljes pénzügyi előirányzat azon becsült aránya (%), amelyre az egyszerűsített költségelszámolási módszert alkalmazni fogják (becslés)

Művelettípus(ok)

A kapcsolódó mutató neve(i)

A mutató mérési egysége

Az egyszerűsített költségelszámolási módszer típusa (átalányalapú egységköltségek, egyösszegű átalányok vagy átalányfinanszírozás)

Kapcsolódó átalányalapú egységköltségek, egyösszegű átalányok vagy átalányfinanszírozás

 

 

 

Kód

Leírás

Kód

Leírás

 

 

 

B.  Részletek művelettípusok szerint (minden művelettípusra kitöltendő)

Kapott-e az irányító hatóság külső vállalattól támogatást az alábbi egyszerűsített költségek összeállításához?

Ha igen, adja meg, melyik külső vállalat: Igen/Nem – A külső vállalat neve

Művelettípusok:

1.1.  A művelettípus leírása

 

1.2.  Prioritás / érintett egyedi célkitűzés(ek)

 

1.3.  A mutató neve(42)

 

1.4.  A mutatóra vonatkozó mérési egysége

 

1.5.  Átalányalapú egységköltségek, egyösszegű átalány vagy átalányfinanszírozás

 

1.6.  Összeg

 

1.7.  Egységköltség, egyösszegű átalány vagy átalányfizetés által fedezett költségkategóriák

 

1.8.  Lefedik-e a fenti kategóriák a műveletre vonatkozóan elszámolható összes kiadást? (I/N)

 

1.9.  Kiigazítási módszer

 

1.10.  A mérési egység elérésének ellenőrzése

–  írja le, hogy milyen dokumentummal (dokumentumokkal) fogják ellenőrizni a mérési egység elérését

–  írja le, hogy ki és mit fog ellenőrizni az irányítási ellenőrzések (ideértve a helyszíni ellenőrzéseket is)

–  írja le, hogy milyen rendelkezéseket alkalmaznak az adatok/dokumentumok gyűjtésére és tárolására vonatkozóan

 

1.11.  A mutató által esetlegesen okozott, a kívánttal ellentétes hatást kiváltó ösztönzők vagy problémák, ezek mérséklésének lehetséges módjai, valamint a kockázat becsült mértéke

 

1.12.  A várhatóan megtérítendő teljes összeg (nemzeti és uniós)

 

C: Az átalányalapú egységköltségek, egyösszegű átalányok vagy átalányfinanszírozás kiszámítása

1.   Az átalányalapú egységköltségek, egyösszegű átalányok és átalányfinanszírozás kiszámításához használt adatforrások (ki állította elő, gyűjtötte össze és rögzítette az adatokat; hol tárolják az adatokat; határidők; hitelesítés stb.):

2.   Kérjük, ismertesse, hogy a javasolt módszer és számítási mód miért megfelelő a művelettípus esetén:

3.   Ismertesse, hogyan végezték el a számításokat, ideértve különösen a minőség vagy a mennyiségek tekintetében alapul vett bármely feltevéseket. E melléklethez adott esetben statisztikai bizonyítékokat és teljesítménymutatókat kell felhasználni és csatolni, a Bizottság által használható formátumban.

4.  Kérjük, ismertesse, hogyan biztosította, hogy az átalányalapú egységköltségek, egyösszegű átalány vagy átalányfinanszírozás kiszámításához csak elszámolható kiadást vegyenek figyelembe;

5.  A számítási módszer, az összegek, valamint az adatok ellenőrzésének, minőségének, gyűjtésének és tárolásának biztosítását célzó rendelkezések értékelése az ellenőrző hatóság(ok) által:

3. függelék: Költségfüggetlen finanszírozás

Minta az adatok Bizottság általi megvizsgálás céljára történő benyújtásához

(a CRR 89. cikke)

A javaslat benyújtásának időpontja

 

Jelenlegi változat

 

A.   A főbb elemek összefoglalása

Prioritás

Alap

A költségfüggetlen finanszírozás által lefedett összeg

Művelettípus(ok)

Teljesítendő feltételek/elérendő eredmények

A kapcsolódó mutató neve(i)

A mutató mérési egysége

 

 

 

 

 

Kód

Leírás

 

A teljes lefedett összeg

 

 

 

 

 

 

 

B.  Részletek művelettípusok szerint (minden művelettípusra kitöltendő)

Művelettípusok:

1.1.  A művelettípus leírása

 

1.2.  Prioritás / érintett egyedi célkitűzés(ek)

 

1.3.  Teljesítendő feltételek vagy elérendő eredmények

 

1.4.  A feltételek teljesítésének vagy az eredmények elérésének határideje

 

1.5.  Az eredményekre vonatkozó mutató meghatározása

 

1.6.  Az eredményekre vonatkozó mutató mérési egysége

 

1.7.  A Bizottság általi visszafizetést kiváltó köztes eredmények (adott esetben), a visszafizetések ütemezésével

Köztes eredmények

Dátum

Összegek

1.8.  Teljes összeg (benne az uniós és nemzeti finanszírozás)

 

1.9.  Kiigazítási módszer

 

1.10.  Az eredmény (és adott esetben a köztes eredmények) elérésének vagy a feltétel teljesülésének ellenőrzése

–  írja le, hogy milyen dokumentummal (dokumentumokkal) fogják ellenőrizni az eredmény elérését vagy a feltétel teljesülését

–  írja le, hogy ki és mit fog ellenőrizni az irányítási ellenőrzések (ideértve a helyszíni ellenőrzéseket is)

–  írja le, hogy milyen rendelkezéseket alkalmaznak az adatok/dokumentumok gyűjtésére és tárolására vonatkozóan

 

1.11.  Rendelkezések az ellenőrzési nyomvonal biztosítására

Kérjük, sorolja fel az e rendelkezésért felelős szerv(ek)et

 

(1) HL C 440., 2018.12.6., 116. o.
(2) HL C 86., 2019.3.7., 137. o.
(3) Ez az álláspont megfelel a 2019. január 16-án elfogadott módosításoknak (Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0021).
(4)HL C 440., 2018.12.6., 116. o.
(5)HL C 86., 2019.3.7., 137. o.
(6)Az Európai Parlament 2019. március 26-i álláspontja.
(7)[Hivatkozás]
(8)[Hivatkozás]
(9)A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek – A növekedés és a kohézió előmozdítása az EU határrégióiban, COM(2017)0534, 2017.9.20.
(10)Az Európai Parlament és a Tanács 1082/2006/EK rendelete (2006. július 5.) az európai területi együttműködési csoportosulásról (HL L 210., 2006.7.31., 19. o.).
(11)A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az innováció erősítése Európa régióiban: az ellenállóképes, inkluzív és fenntartható növekedés stratégiái – COM(2017) 376 final, 2017.7.18.
(12)Az Európai Parlament és a Tanács 1059/2003/EK rendelete (2003. május 26.) a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról (HL L 154., 2003.6.21., 1. o.)
(13)(EU) xx/xx rendelet az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz létrehozásáról (HL L xx., y. o.)
(14)(EU) xx/xx rendelet a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz létrehozásáról (HL L xx., y. o.)
(15)A Tanács (EU) xx/xx határozata a tengerentúli országoknak és területeknek az Európai Unióval való társulásáról, amely magában foglalja egyrészről az Európai Unió, másrészről Grönland és a Dán Királyság közötti kapcsolatokat (HL L xx., y. o.).
(16)A Tanács 2010/427/EU határozata (2010. július 26.) az Európai Külügyi Szolgálat szervezetének és működésének megállapításáról (HL L 201., 2010.8.3., 30. o.).
(17)A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Beruházási Banknak – Megerősített és megújított stratégiai partnerség az EU legkülső régióival – COM(2017)0623, 2017.10.24.
(18) A Régiók Európai Bizottságának 2017. július 12-i véleménye – Emberek közötti és kis méretű projektek a határokon átnyúló együttműködési programokban (HL C 342., 2017.10.12., 38. o.).
(19)A Régiók Európai Bizottságának véleménye – Emberek közötti és kis méretű projektek a határokon átnyúló együttműködési programokban, 2017. július 12. (HL C 342., 2017.10.12., 38. o.)
(20)A Bizottság 481/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2014. március 4.) az 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az együttműködési programok kiadásainak elszámolhatóságára vonatkozó egyedi szabályok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 138., 2014.5.13., 45. o.).
(21)[Hivatkozás]
(22)Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
(23) A Bizottság 651/2014/EU rendelete (2014. június 17.) a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról (HL L 187., 2014.6.26., 1. o.).
(24) Iránymutatás a regionális állami támogatásokról 2014–2020 (HL C 209., 2013.7.23., 1. o.).
(25)Az Európai Parlament és a Tanács 2011/92/EU irányelve (2011. december 13.) az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról (HL L 26., 2012.1.28., 1. o.).
(26)Az Európai Parlament és a Tanács 2011/52/EU irányelvet módosító 2014. április 16-i 2014/92/EU irányelve (HL L 124., 2014.4.25., 1. o.).
(27)Az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról (HL L 166., 2004.4.30., 1. o.).
(28)1. komponens: külső határon átnyúló együttműködés
(29)1. komponens: külső határon átnyúló együttműködés
(30)2. és 4. komponens
(31)2. és 4. komponens
(32)2. és 4. komponens
(33)3. és 4. komponens
(34)ERFA, IPA III, NDICI vagy TOTP, ha egyszeri összegként szerepelnek a 2. és 4. komponens alatt
(35)1. komponens: külső határon átnyúló együttműködés
(36)1. komponens: külső határon átnyúló együttműködés
(37)2. és 4. komponens
(38)2. és 4. komponens
(39)2. és 4. komponens
(40)3. és 4. komponens
(41)ERFA, IPA III, NDICI vagy TOTP, ha egyszeri összegként szerepelnek a 2. és 4. komponens alatt
(42)Egy művelettípus esetében több egymást kiegészítő mutató (például egy teljesítménymutató és egy eredménymutató) is megadható. Ezekben az esetekben az 1.3–1.11. közötti szakaszokat minden mutatóra ki kell tölteni.


Az afrikai származású emberek alapvető jogai
PDF 148kWORD 52k
Az Európai Parlament 2019. március 26-i állásfoglalása az afrikai származású emberek alapvető jogairól Európában (2018/2899(RSP))
P8_TA(2019)0239B8-0212/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és különösen a preambulum második franciabekezdésére, valamint negyedik–hetedik franciabekezdésére, 2. cikkére, 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére és 6. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 10. és 19. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28-i 2008/913/IB tanácsi kerethatározatra(3),

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) az európai uniós kisebbségekkel és megkülönböztetéssel foglalkozó, 2017 decemberében közzétett második felmérésére (EU-MIDIS II), valamint az ügynökségnek az afrikai származású emberek faji alapú megkülönböztetéssel és rasszista erőszakkal kapcsolatos európai uniós tapasztalatairól szóló jelentésére(5),

–  tekintettel „Az alapvető jogok európai uniós helyzete 2016-ban” című, 2018. március 1-jei állásfoglalására(6),

–  tekintettel a rasszizmus, az idegengyűlölet és az intolerancia egyéb formái elleni küzdelemmel foglalkozó magas szintű uniós csoport 2016. júniusi létrehozására,

–  tekintettel a Bizottság és piacvezető információtechnológiai vállalatok, illetve egyéb platformok és a közösségi médiával foglalkozó vállalatok által 2016. május 31-én elfogadott, a jogellenes online gyűlöletbeszéd felszámolására vonatkozó magatartási kódexre,

–  tekintettel az ENSZ faji megkülönböztetés elleni bizottságának az afrikai származású emberekkel szembeni faji alapú megkülönböztetésről szóló, 2011. október 3-i 34. számú általános ajánlására,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2013. december 23-i 68/237. számú határozatára, amely a 2015–2024 közötti időszakot az Afrikai Származásúak Nemzetközi Évtizedének nyilvánította,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2014. november 18-i 69/16. számú határozatára, amely az Afrikai Származásúak Nemzetközi Évtizedével kapcsolatos események programját tartalmazza,

–  tekintettel a 2001. évi rasszizmus elleni világkonferencia durbani nyilatkozatára és cselekvési programjára, amely elismeri, hogy az afrikai származású emberek több évszázad óta szembesülnek rasszizmussal, megkülönböztetéssel és igazságtalanságokkal,

–  tekintettel a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság (ECRI) általános politikai ajánlásaira,

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának európai rendőrségi etikai kódexre vonatkozó, 2001. szeptember 19-i ajánlására(7),

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi főbiztosának az „Afrophobia: Europe should confront this legacy of colonialism and the slave trade” (Afrofóbia: Európának szembe kell néznie a gyarmatosítás és a rabszolga-kereskedelem ezen örökségével) című, 2017. július 25-i emberi jogi észrevételeire,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményhez csatolt, a megkülönböztetéssel foglalkozó 12. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az afrikai származású emberek európai alapvető jogairól szóló, Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000022/2019 – B8-0016/2019),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az „afrikai származású emberek” kifejezés az „afroeurópai”, „afrikai-európai”, „fekete európai”, „afrokaribi” vagy „fekete karibi” kifejezésekkel együtt használható, és az európai születésű, valamely európai ország állampolgárságával rendelkező vagy Európában élő afrikai származású vagy afrikai leszármazott emberekre utal;

B.  mivel az „afrofóbia”, az „afrifóbia” és a „feketeellenes rasszizmus” kifejezések a rasszizmus specifikus formájára utalnak, amelybe beletartozik bármiféle erőszakos cselekedet vagy megkülönböztetés, amelyet történelmi visszaélések és negatív sztereotípiák táplálnak, továbbá az afrikai származású emberek kirekesztését és dehumanizálását eredményezi, mivel – ahogyan ezt az Európa Tanács emberi jogi főbiztosa elismerte – mindez összefüggésben áll a gyarmatosítás történelmi elnyomó struktúráival és a transzatlanti rabszolga-kereskedelemmel;

C.  mivel a becslések szerint Európában mintegy 15 millió afrikai származású ember él(8), bár az EU-tagállamokban nem folyik szisztematikus módon az egyenlőségre vonatkozó adatok gyűjtése, nem is saját bevalláson alapul, és gyakran nem veszi figyelembe a migránsok leszármazottait vagy a „harmadik generációs migránsokat”, illetve a még távolabbi leszármazottakat;

D.  mivel az FRA dokumentálta, hogy a szubszaharai afrikai hátterű európai kisebbséget az élet minden területén különösen sújtja a rasszizmus és a megkülönböztetés(9);

E.  mivel az FRA által legutóbb közzétett, az európai uniós kisebbségekkel és megkülönböztetéssel foglalkozó második felmérés(10) szerint a 16–24 éves afrikai származású fiatal válaszadók a felmérést megelőző 12 hónap során magasabb arányban (32 %) szenvedtek el gyűlöletből eredő zaklatást, mint az idősebb válaszadók, és az online zaklatás is a fiatalok esetében fordul elő a legnagyobb arányban, majd az életkor előrehaladtával csökken;

F.  mivel az afrikaiak és az afrikai származásúak ellen elkövetett történelmi igazságtalanságokat – beleértve a rabszolgasorba taszítást, a kényszermunkát, az apartheidet, a mészárlásokat és a népirtást az európai gyarmatosítás és a transzatlanti rabszolga-kereskedelem idején – az uniós tagállamokban intézményi szinten nagymértékben nem ismerik el és figyelmen kívül hagyják;

G.  mivel a némely európai hagyományban tovább élő diszkriminatív sztereotípiák – beleértve az arc feketére festését is – fenntartják az afrikai származású emberekkel kapcsolatos sztereotípiákat, és ez erősítheti a megkülönböztetést;

H.  mivel üdvözlendő és támogatandó az egyenlőségi kérdésekkel foglalkozó nemzeti testületeknek és az egyenlőség előmozdításával foglalkozó szervek európai hálózatának fontos tevékenysége;

I.  mivel az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának a gyűlölet-bűncselekményekről szóló éves jelentése(11) megállapította, hogy az afrikai származású emberek gyakran célpontjai rasszista erőszaknak, továbbá hogy sok országban nem áll az erőszakos támadásokból felépülő áldozatok rendelkezésére jogi segítség és pénzügyi támogatás;

J.  mivel a jogállamiságért és a polgárok alapvető jogaiért az elsődleges felelősséget a kormányok viselik, és mivel az erőszakos cselekmények – köztük az afrofób erőszak – kivizsgálásáért és megelőzéséért, valamint az elkövetők büntetőeljárás alá vonásáért is a kormányok felelnek;

K.  mivel csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre az oktatási rendszerben létező faji alapú megkülönböztetésről; mivel ugyanakkor a tények azt mutatják, hogy az uniós tagállamokban az afrikai származású gyermekek rosszabb jegyeket kapnak, mint fehér tanulótársaik, és a korai iskolaelhagyás is látványosan magasabb arányban fordul elő az afrikai származású gyerekek között(12);

L.  mivel az afrikai származású felnőttek és gyerekek fokozottan kiszolgáltatottak a rendőrségi őrizet idején, és ezzel összefüggésben számos erőszakos incidenst és halálesetet regisztráltak; ami a bűnüldözés, a bűnmegelőzés, a terrorizmus elleni intézkedések vagy a határt átlépő személyforgalom ellenőrzése terén a hatalommal való visszaélés közben rutinszerűen alkalmazott etnikai alapú profilalkotással, diszkriminatív megállítási és átvizsgálási gyakorlatokkal és megfigyeléssel kapcsolatos;

M.  mivel a megkülönböztetés ellen léteznek jogorvoslati lehetőségek, valamint erős és konkrét intézkedésekre van szükség az afrikai származású emberek által Európában – többek között a foglalkoztatás, az oktatás, az egészségügy, a büntető igazságszolgáltatás és a politikai részvétel területén, valamint a migrációs és menekültügyi politika és gyakorlatok hatásaként – tapasztalt strukturális rasszizmus kezelése érdekében;

N.  mivel az afrikai származású embereket megkülönböztetés éri az európai lakáspiacon, valamint alacsony jövedelmű térségekbe, rossz minőségű és zsúfolt lakhatási körülmények közé kényszerülve térbeli elkülönülés vár rájuk;

O.  mivel az afrikai származású emberek a történelem során jelentős mértékben hozzájárultak az európai társadalom felépítéséhez, és mivel a munkaerőpiacon tömegesen éri hátrányos megkülönböztetés őket;

P.  mivel az afrikai származású emberek aránytalan mértékben túlreprezentáltak az európai népesség alacsonyabb jövedelmű rétegeiben;

Q.  mivel az afrikai származású emberek az Európai Unióban óriási mértékben alulreprezentáltak a politikai és jogalkotási intézményekben mind európai, mind nemzeti és helyi szinten;

R.  mivel az afrikai származású politikusok még ma is megalázó támadásoknak vannak kitéve a nyilvánosságban mind nemzeti, mind európai szinten;

S.  mivel az afrikai származású személyek által tapasztalt fajgyűlölet és megkülönböztetés strukturális jellegű és gyakran együtt jár a diszkrimináció és elnyomás más – nemi vagy faji hovatartozáson, bőrszínen, etnikai vagy társadalmi származáson, genetikai jellemzőkön, nyelven, valláson vagy meggyőződésen, politikai vagy más véleményen, nemzeti kisebbséghez tartozáson, tulajdonon, születésen, fogyatékosságon, életkoron vagy nemi irányultságon alapuló – formáival;

T.  mivel az Európában emelkedő számú afrofób támadások az utóbbi időben közvetlenül harmadik országok polgárai, különösen menekültek és migránsok ellen irányulnak;

1.  felhívja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy ismerjék el, hogy az afrikai származású emberek rasszizmus, megkülönböztetés és idegengyűlölet áldozatává válnak, valamint általában véve nem részesülnek egyenlően az emberi és alapvető jogokból, ami strukturális rasszizmushoz vezet, és hogy jogosultak mind egyénként, mind csoportként e méltánytalanságokkal szembeni védelemre, beleértve a jogaik előmozdítását és azok teljes körű és egyenlő gyakorlását célzó pozitív intézkedéseket is;

2.  véleménye szerint az afrikai származású emberek érdemi szociális, gazdasági, politikai és kulturális részvétele kulcsfontosságú az afrofóbia leküzdéséhez és európai beilleszkedésük megvalósulásához;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki uniós keretet az afrikai származású emberek társadalmi beilleszkedését és integrációját támogató nemzeti stratégiák számára;

4.  határozottan elítéli az afrikai származású emberek ellen mind nyilvánosan, mind a magánszférában elkövetett fizikai vagy szóbeli támadásokat;

5.  ösztönzi az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy hivatalosan ismerjék el és hívják fel a figyelmet az afrikai származású emberek európai történeteire – beleértve a múltbeli és jelenkori igazságtalanságokat és emberiesség elleni bűncselekményeket, mint a rabszolgaság és a transzatlanti rabszolga-kereskedelem, vagy amelyeket az európai gyarmatosítás idején követtek el, ugyanakkor emlékezzenek meg az afrikai származású emberek hatalmas teljesítményeiről és pozitív hozzájárulásairól hivatalos elismerés formájában európai és nemzeti szinten, a rabszolgaság és a transzatlanti rabszolga-kereskedelem áldozatainak nemzetközi emléknapja alkalmából, valamint a „Fekete Történelem Hónapja” létrehozása révén;

6.  ösztönzi a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy hivatalosan emlékezzenek meg az ENSZ Afrikai Származásúak Nemzetközi Évtizedéről, és az elismerés, igazságosság és fejlődés szellemében hozzanak hatékony intézkedéseket a cselekvési program végrehajtása érdekében;

7.  emlékeztet rá, hogy néhány tagállam lépéseket tett az afrikai származású emberek ellen elkövetett múltbéli igazságtalanságok és emberiesség elleni bűncselekmények érdemi és hatékony jóvátétele érdekében – szem előtt tartva ezek máig ható következményeit;

8.  felhívja az uniós intézményeket és a többi tagállamot, hogy kövessék ezt a példát, amelybe beletartozhatnak a jóvátétel bizonyos formái, például a nyilvános bocsánatkérés és az elrabolt műkincsek visszaszolgáltatása a származási országoknak;

9.  felhívja a tagállamokat, hogy oldják fel gyarmatügyi archívumaik titkosságát;

10.  felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy tegyenek erőfeszítéseket az etnikai alapú megkülönböztetés és a gyűlölet-bűncselekmények szisztematikus leküzdésére, továbbá – karöltve más érdekeltekkel – dolgozzanak ki hatékony, tényeken alapuló jogi és szakpolitikai válaszokat e jelenségekre; véleménye szerint az etnikai alapú megkülönböztetést és a gyűlölet-bűncselekményeket tanúsító adatok gyűjtésére csak az idegengyűlölő és diszkriminatív beszéd és cselekmények gyökereinek feltárása, illetve ezek leküzdése érdekében kerülhet sor, összhangban a vonatkozó nemzeti jogi keretekkel és az EU adatvédelmi jogszabályaival;

11.  felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki rasszizmus elleni nemzeti stratégiákat az afrikai származású emberek hasonló helyzetének kezelése céljából az oktatás, a lakhatás, az egészségügy, a foglalkoztatás, a rendfenntartás, a szociális szolgáltatások, az igazságügyi rendszer és a politikai részvétel/képviselet terén, továbbá ösztönözzék az afrikai származású emberek jelenlétét a televíziós programokban és egyéb médiában, ekképpen megfelelően kezelve az afrikai származású emberek képviseletének hiányát, valamint azt, hogy az afrikai származású gyermekek előtt nem állnak példaképek;

12.  hangsúlyozza a civil társadalmi szervezetek fontos szerepét a fajgyűlölet és a megkülönböztetés elleni küzdelemben, és felhív az alulról szerveződő szervezetek pénzügyi támogatásának európai, nemzeti és helyi szinten történő növelésére;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy jelenlegi finanszírozási programjaiban, valamint a következő többéves időszak vonatkozásában szenteljen kiemelt figyelmet az afrikai származású emberek problémáinak;

14.  felhívja a Bizottságot, hogy érintett szervezeti egységein belül hozzon létre egy kifejezetten az afrofóbiával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó munkacsoportot;

15.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak végre kell hajtaniuk a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló tanácsi kerethatározatot, illetve megfelelően érvényt kell szerezniük annak, különösen a faji, nemzetiségi vagy etnikai származáson alapuló bűncselekmények előítéletes motivációjának súlyosító tényezőként való kezelésével, annak biztosítása végett, hogy az afrikai származású emberekkel szembeni gyűlölet-bűncselekményeket rögzítsék, vizsgálják ki, üldözzék és büntessék;

16.  felhívja a tagállamokat, hogy adjanak hatékony választ a gyűlölet-bűncselekményekre, beleértve a faji, nemzetiségi vagy etnikai származáson alapuló bűncselekmények előítéletes motivációjának kivizsgálását, annak biztosítása végett, hogy az afrikai származású emberekkel szembeni gyűlölet-bűncselekményeket rögzítsék, vizsgálják ki, üldözzék és büntessék;

17.  felhívja a tagállamokat, hogy vessenek véget a faji vagy etnikai alapú profilalkotás minden formájának a bűnüldözés, a terrorizmus elleni intézkedések és a bevándorlási ellenőrzések területén, valamint a hatóságok rasszizmus és előítéletek leküzdésére irányuló képzése révén hivatalosan azonosítsák és számolják fel a jogellenes megkülönböztetés és erőszak gyakorlatait;

18.  felhívja a tagállamokat, hogy ítéljék el és gátolják a rasszista és afrofób hagyományok gyakorlását;

19.  felhívja a tagállamokat, hogy kövessék nyomon a rasszista előítéleteket a büntető igazságszolgáltatási és oktatási rendszereikben és szociális szolgáltatásaikban, és lépjenek fel proaktív módon a igazságszolgáltatás egyenlősége érdekében, továbbá javítsák a bűnüldöző hatóságok és a kisebbségi közösségek közötti kapcsolatokat, biztosítsák az egyenlő oktatást és javítsák az oktatásügyi hatóságok és a kisebbségi közösségek közötti kapcsolatokat, biztosítsák az egyenlőséget a szociális szolgáltatások területén és javítsák a szociális szolgáltatásokkal foglalkozó hatóságok és a kisebbségi közösségek közötti kapcsolatokat, különös tekintettel a fekete közösségekre és az afrikai származású emberekre;

20.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az afrikai származású felnőttek és gyermekek rendelkezzenek egyenlő hozzáféréssel a megkülönböztetéstől és szegregációtól mentes minőségi oktatáshoz és gondozáshoz, és szükség esetén biztosítsanak számukra megfelelő tanulási támogatási intézkedéseket; ösztönzi a tagállamokat, hogy az afrikai származású emberek történelmét illesszék be a tananyagukba és nyújtsanak átfogó képet a gyarmatosításról és a rabszolgaságról, nem rejtve véka alá ezek történelmi és jelenkori negatív következményeit az afrikai származású emberek sorsára, továbbá gondoskodjanak róla, hogy az oktatók megfelelő képzést kapjanak ehhez a feladathoz és megfelelő eszközökkel rendelkezzenek ahhoz, hogy kezelni tudják a sokszínűséget osztályaikban;

21.  felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő és támogassák az afrikai származású emberek foglalkoztatására, vállalkozói készségeire és gazdasági szerepvállalására vonatkozó kezdeményezéseket annak érdekében, hogy kezeljék az afrikai származásúak körében az átlagot meghaladó munkanélküliségi arányt, illetve munkaerő-piaci megkülönböztetésüket;

22.  felhívja a tagállamokat, hogy lépjenek fel az afrikai származású emberekkel szembeni megkülönböztetés ellen a lakáspiacon, és konkrét intézkedésekkel kezeljék a lakáshoz jutás terén tapasztalható egyenlőtlenséget, valamint biztosítsák megfelelő lakhatásukat;

23.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – figyelemmel a meglévő jogszabályokra és gyakorlatokra – biztosítsanak biztonságos és jogszerű legális lehetőségeket az Unióba belépni kívánó migránsok, menekültek és menedékkérők számára;

24.  felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot annak tényleges biztosítására, hogy olyan szervezetek vagy csoportok, amelyek fekete és afrikai migránsokat rabszolgaságra kényszerítenek, csempésznek, kínoznak vagy zsarolnak, vagy ilyen tevékenységgel kapcsolatba hozhatók, ne juthassanak európai uniós finanszírozáshoz vagy bármilyen támogatáshoz, valamint ne kerüljön sor velük együttműködésre;

25.  felhívja az uniós intézményeket, hogy fogadjanak el egy olyan, a munkaerő sokszínűségét és a befogadást célzó stratégiát, amely – kiegészítve az eddigi erőfeszítéseket – stratégiai tervet állapít meg az etnikai és faji kisebbségek az intézményi személyi állományban való részvételére vonatkozóan;

26.  felhívja az európai pártokat és politikai alapítványokat, valamint minden szintű uniós parlamentet, hogy támogassanak és dolgozzanak ki az afrikai származású emberek politikai részvételét elősegítő kezdeményezéseket;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy tartson fenn szoros kapcsolatokat olyan nemzetközi szervezetekkel, mint az EBESZ, az ENSZ, az Afrikai Unió és az Európa Tanács, valamint más nemzetközi partnerekkel az afrofóbia nemzetközi szinten való leküzdése érdekében;

28.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének.

(1) HL L 180., 2000.7.19., 22. o.
(2) HL L 303., 2000.12.2., 16. o.
(3) HL L 328., 2008.12.6., 55. o.
(4) HL L 315., 2012.11.14., 57. o.
(5) A „Feketeként Európában” című, az EU-MIDIS II felmérés kiválasztott eredményeit ismertető, 2018. novemberi jelentés.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0056.
(7) https://search.coe.int/cm/Pages/result_details.aspx?ObjectID=09000016805e297e
(8) Lásd: Európai Hálózat a Rasszizmus Ellen:„Afrophobia in Europe – ENAR Shadow Report 2014–15” (Afrofóbia Európában – ENAR-árnyékjelentés 2014–2015) internetes elérés: http://www.enar-eu.org/IMG/pdf/shadowreport_afrophobia_final_with_corrections.pdf
(9) Lásd az európai uniós kisebbségekkel és megkülönböztetéssel foglalkozó második felmérést (EU-MIDIS II): http://fra.europa.eu/en/publication/2017/eumidis-ii-main-results
(10) Ugyanott.
(11) Lásd a legutóbbi, 2016. évi jelentést: http://hatecrime.osce.org/2016-data
(12) Az FRA 11. számú véleménye.


Jelentés a pénzügyi bűncselekményekről, az adókijátszásról és az adókikerülésről
PDF 465kWORD 170k
Az Európai Parlament 2019. március 26-i állásfoglalása a pénzügyi bűncselekményekről, az adókijátszásról és az adókikerülésről (2018/2121(INI))
P8_TA(2019)0240A8-0170/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 4. és 13. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 107., 108., 113., 115. és 116. cikkére,

–  tekintettel a pénzügyi bűncselekmények, adókijátszási és adókikerülési ügyek különbizottságának (TAX3) létrehozásáról, feladatairól, összetételéről és megbízatásának idejéről szóló, 2018. március 1-jei határozatára(1),

–  tekintettel a TAXE bizottság 2015. november 25-i(2) és a TAX2 bizottság 2016. július 6-i(3) állásfoglalására a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről,

–  tekintettel a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről szóló, 2015. december 16-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a pénzmosási, adókikerülési és adókijátszási ügyek vizsgálóbizottsága megállapításaira, amelyeket 2017. december 13-án nyújtott be a Tanácshoz és a Bizottsághoz(5),

–  tekintettel a fent említett parlamenti állásfoglalások nyomán a Bizottság által elfogadott nyomonkövetési intézkedésekre(6),

–  tekintettel az oknyomozó újságírók által nyilvánosságra hozott számos esetre, mint amilyen például a LuxLeaks, a panamai dokumentumok, a Paradise-iratok és újabban a cum-ex botrányok, valamint a különösen Dániában, Észtországban, Németországban, Lettországban, Hollandiában és az Egyesült Királyságban bankokat is érintő pénzmosási ügyek,

–  tekintettel a cum-ex botrányról, a pénzügyi bűnözésről és a jelenlegi jogi keret hiányosságairól szóló, 2018. november 29-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel 2018. április 19-i állásfoglalására az oknyomozó újságírók védelméről Európában: Ján Kuciak szlovák újságíró és Martina Kušnírová ügyéről(8),

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálata által „A befektetésért állampolgárságot (CBI) és a befektetésért tartózkodási engedélyt (RBI) adó rendszerek az EU-ban: A jelenlegi helyzet, problémák és hatások”, „A pénzmosás és adókijátszás kockázata a szabadkikötőkben és vámraktárakban” és „A postafiókcégek áttekintése az Európai Unióban” címmel készített tanulmányokra(9),

–  tekintettel a „Héacsalás: gazdasági hatás, kihívások és politikai kérdések” című tanulmányra(10), valamint a „Kriptovaluták és blokklánc – Jogi kontextus, valamint a pénzügyi bűncselekményeket, pénzmosást és adókijátszást érintő következmények” és „A digitalizáció hatása a nemzetközi adóügyekre” című tanulmányokra(11),

–  tekintettel a Bizottság „agresszív adótervezési mutatókra” vonatkozó tanulmányaira(12),

–  tekintettel a TAX3 bizottság által a szakértőkkel tartott 34 meghallgatáson, valamint a biztosokkal és miniszterekkel tartott eszmecseréken és a Washingtonban, Rigában, a Man-szigeten, Észtországban és Dániában tett tényfeltáró utak során gyűjtött bizonyítékokra,

–  tekintettel az e jogalkotási ciklus során bevezetett, korszerűsített és megbízhatóbb társaságiadó-keretre, nevezetesen az adókikerülés elleni irányelvekre (ATAD I(13) és ATAD II(14)) és az adóügyekben folytatott igazgatási együttműködésről szóló irányelv (DAC)(15) felülvizsgálataira,

–  tekintettel a Bizottság elfogadásra váró javaslataira, különösen a közös (összevont) társaságiadó-alapról szóló javaslatra(16), a digitális vállalkozások adózásáról szóló intézkedéscsomagra(17) és az országonkénti nyilvános jelentéstételre (CBCR) vonatkozó javaslatra(18), valamint a Parlament e javaslatokról alkotott álláspontjára,

–  tekintettel a társasági adózással kapcsolatos magatartási kódexszel foglalkozó csoportról szóló, a Tanács és a tagállamok kormányainak képviselői által 1997. december 1-jén elfogadott állásfoglalásra, valamint e csoport Ecofin Tanácsnak készített rendszeres jelentéseire,

–  tekintettel az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek Tanács által összeállított, 2017. december 5-i jegyzékére, amelyet a harmadik országok kötelezettségvállalásainak folyamatos ellenőrzés alapján módosítanak,

–  tekintettel a különösen a finanszírozási és befektetési műveletekre irányadó uniós jogszabályokban az adókikerüléssel szemben bevezetett új követelményekről szóló, 2018. március 21-i bizottsági közleményre (C(2018)1756),

–  tekintettel a héakeret folyamatos korszerűsítésére, különösen a végleges héaszabályozásra,

–  tekintettel a végleges héarendszer felé vezető útról és a héacsalás elleni küzdelemről szóló, 2016. november 24-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel a nemrégiben elfogadott, pénzmosás elleni új uniós keretre, különösen a pénzmosás elleni irányelv negyedik (AMLD4)(20) és ötödik (AMLD5)(21) felülvizsgálatának elfogadását követően,

–  tekintettel arra, hogy a Bizottság mind a 28 tagállam ellen kötelezettségszegési eljárást indított a negyedik pénzmosási irányelv (AMLD4) nemzeti jogba való nem megfelelő átültetése miatt,

–  tekintettel a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem fokozásáról szóló, 2016. február 2-i bizottsági cselekvési tervre (COM(2016)0050)(22),

–  tekintettel a Bizottság prudenciális és pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos felügyeletet szabályozó uniós keret megerősítéséről szóló, 2018. szeptember 12-i közleményére (COM(2018)0645),

–  tekintettel a harmadik országok pénzmosási irányelvvel összhangban elkészítendő uniós feketelistája elfogadásának sürgősségéről szóló, 2019. március 14-i állásfoglalására(23);

–  tekintettel az Európai Unió pénzügyi információs egységeinek platformja (EU FIU platform) által 2016. december 15-én készített helyzetfelmérésre és hiányelemzésére, amely az uniós pénzügyi információs egységek információk megszerzésével és cseréjével kapcsolatos hatásköreivel és akadályaival foglalkozik, valamint az uniós pénzügyi információs egységek közötti együttműködés javításáról szóló, 2017. június 26-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0275),

–  tekintettel az Európai Bankhatóság (EBH) és a Bizottság 2018. július 11-i, a máltai pénzügyi információs egység (FIAU) számára megfogalmazott ajánlására a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemről szóló irányelvnek való megfeleléshez szükséges intézkedésekről,

–  tekintettel a TAX3 bizottság elnöke által Málta EU melletti állandó képviselőjének, Daniel Azzopardi úrnak küldött, 2018. december 7-i levélre, amelyben tájékoztatást kér a „17 Black” vállalkozással kapcsolatban,

–  tekintettel a Bizottság állami támogatásokkal kapcsolatos vizsgálataira és határozataira(24),

–  tekintettel az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2018. április 23-i javaslatra (COM(2018)0218);

–  tekintettel a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről rendelkező megállapodással tervezetére;

–  tekintettel az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretét meghatározó politikai nyilatkozatra;

–  tekintettel a G7, a G8 és a G20 nemzetközi adózási kérdésekben tartott csúcstalálkozóinak eredményeire,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2015. július 27-én az addisz-abebai cselekvési menetrendről elfogadott határozatra,

–  tekintettel az Afrikai Unió Bizottsága (AUC) és az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottsága (ECA) afrikai pénzügy-, tervezési és gazdaságfejlesztési miniszteri konferenciájának közös megbízásából készített, az Afrikából induló jogellenes pénzmozgásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport jelentésére,

–  tekintettel az eredményes adóztatás külügyi stratégiájáról szóló, 2016. január 28-i bizottsági közleményre (COM(2016)0024), amelyben a Bizottság példamutatásra szólította fel az EU-t,

–  tekintettel az adókikerülésről és az adócsalásról mint a fejlődő országok kormányzása, szociális védelme és fejlődése számára jelentett kihívásról szóló 2015. július 8-i állásfoglalására(25) és az EU-ban a nemek egyenlőségéről és az adópolitikáról szóló, 2019. január 15-i állásfoglalására(26);

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezménye 8. cikkének (2) bekezdésében foglalt kötelezettségre, miszerint mindig tiszteletben kell tartani az adatvédelmi jogszabályokat,

–  tekintettel a Bizottság „Befektetői állampolgársági és letelepedési programok az Európai Unióban” című, 2019. január 23-i jelentésére (COM(2019)0012),

–  tekintettel az „Úton a hatékonyabb és demokratikusabb uniós adópolitikai döntéshozatal felé” című, 2019. január 15-i bizottsági közleményre (COM(2019)0008),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Uniós fejlesztési partnerségek és a nemzetközi adóügyi megállapodások által okozott kihívások” című, 2017. október 18-i véleményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a pénzügyi bűncselekmények, adókijátszási és adókikerülési ügyek különbizottságának jelentésére (A8-0170/2019),

1.A helyzetet felvázoló általános bevezetés

1.1.Változások

1.  kijelenti, hogy a fennálló adózási szabályok gyakran nem képesek lépést tartani az egyre gyorsuló gazdasággal; emlékeztet arra, hogy a jelenlegi nemzetközi és nemzeti adózási szabályokat jórészt a 20. század elején gondolták ki; kijelenti, hogy sürgősen és folyamatosan alakítani kell ezeket a szabályokat annak érdekében, hogy a nemzetközi, az uniós és a nemzeti adórendszerek megfeleljenek a 21. század új gazdasági, társadalmi és technológiai kihívásainak; megemlíti azt a széles körű egyetértést, hogy a jelenlegi adórendszerek és számviteli eljárások nem képesek lépést tartani ezekkel a fejleményekkel, valamint biztosítani, hogy minden piaci szereplő megfizesse az adóterhek igazságosan rá jutó részét;

2.  rámutat arra, hogy az Európai Parlament jelentős mértékben hozzájárult a többek között a LuxLeaks, a panamai dokumentumok, Paradise-iratok, a Football Leaks, a Bahamas Leaks és a cum-ex ügyben által feltárt pénzügyi bűncselekmények, adókijátszás és adókikerülés elleni küzdelemhez, nevezetesen a TAXE, a TAX2(27) és a TAX3 különbizottság, a PANA vizsgálóbizottság és a Gazdasági és Monetáris Bizottság (ECON) munkáján keresztül;

3.  üdvözli, hogy a jelenlegi megbízatása alatt a Bizottság 26 jogalkotási javaslatot terjesztett elő, amelyek néhány joghézag megszüntetésére, a pénzügyi bűncselekmények és az agresszív adótervezés elleni küzdelem javítására, valamint az adóbehajtás hatékonyságának és az adózás méltányosságának javítására irányultak; mélységesen sajnálja, hogy a Tanács nem halad előre a társaságiadó-reform főbb, a valódi politikai akarat hiánya miatt még nem véglegesített kezdeményezéseivel kapcsolatban; szorgalmazza a még nem véglegesített uniós kezdeményezések gyors elfogadását és a végrehajtás gondos nyomon követését a hatékonyság és a megfelelő végrehajtás biztosítása érdekében, hogy lépést tudjanak tartani a sokféle formájú adócsalással, adókijátszással és agresszív adótervezéssel;

4.  emlékeztet arra, hogy az adóhatóságok csak a területükhöz kapcsolódó adóügyeket ellenőrzik, bár a gazdasági folyamatok globálisak és egyes adófizetők, például a multinacionális vállalkozások és a vagyonos magánszemélyek világviszonylatban tevékenykednek;

5.  kiemeli, hogy az adóalap meghatározásához látni kell az adófizető helyzetének egészét, beleértve azokat a területeket, amelyek az adott adóhatóság hatáskörén kívül esnek, és meg kell határozni, hogy mely területek mely joghatóság alá tartoznak; megállapítja, hogy ehhez arra is szükség van, hogy az ilyen adóalapokat felosszák az adóhatóságok között a kettős adóztatás, és az adóztatás kettős elmaradásának elkerülése érdekében; megerősíti, hogy prioritásként kell kezelni az adóztatás kettős elmaradásának megszüntetését, valamint annak biztosítását, hogy a kettős adóztatás kérdését megoldják;

6.  úgy véli, hogy minden uniós intézménynek, valamint a tagállamoknak is erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy az adózás területén végzett munkát, és a fennálló problémák és joghézagok megoldása érdekében tett intézkedéseket elmagyarázzák polgáraik számára; úgy véli, hogy az EU-nak átfogó stratégiát kell elfogadnia, amely által az EU megfelelő politikák segítségével támogatja a tagállamokat abban, hogy jelenlegi hátrányos adórendszerükről áttérjenek egy olyan adórendszerre, amely az EU jogi keretével és az uniós szerződések szellemével összeegyeztethető;

7.  megjegyzi, hogy jelentősen megnövekedtek a gazdasági folyamatok(28) és az adóügyi illetőség megváltoztatásának lehetőségei; figyelmeztet arra, hogy néhány új jelenség(29) nehezen átlátható, vagy megkönnyíti az átláthatatlanságot, ami lehetővé teszi az adócsalást, az adókijátszást, az agresszív adótervezést és a pénzmosást;

8.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy néhány tagállam elkobozza más tagállamok adóalapját azzal, hogy elvonzza a máshol generált profitot, így lehetővé téve a vállalkozások számára, hogy mesterségesen csökkentsék adóalapjukat; kiemeli, hogy ez a gyakorlat nem csak a szolidaritás uniós elvét sérti, hanem a vagyon átcsoportosításához is vezet a multinacionális vállalatok és részvényeseik javára és az uniós polgárok kárára; támogatja az ilyen gyakorlatok feltárásában segítő tudományos szakemberek és újságírók fontos munkáját;

1.2.Az adóztatás célja és az adócsalás, az adókijátszás, a káros adózási gyakorlatok és a pénzmosás hatása az európai társadalmakra

9.  úgy véli, hogy a méltányos adózás és az adócsalás, az adókijátszás, az agresszív adótervezés és a pénzmosás elleni határozott küzdelem központi szerepet játszik a tisztességes társadalom és az erős gazdaság kialakításában a társadalmi szerződés és a jogállamiság védelme mellett; megjegyzi, hogy a méltányos és hatékony adórendszer kulcsfontosságú az egyenlőtlenség kezeléséhez, nem csupán a társadalmi mobilitást támogató állami kiadások finanszírozása, hanem a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentése révén is; kiemeli, hogy az adópolitika jelentős hatással lehet a foglalkoztatási döntésekre, a beruházási szintekre és a vállalatok terjeszkedési hajlandóságára;

10.  hangsúlyozza, hogy a legsürgetőbb prioritás az adócsalásból, az adókijátszásból, az agresszív adótervezésből és a pénzmosásból származó adórés, valamint azoknak a nemzeti és az uniós költségvetésre gyakorolt hatásának csökkentése az összes adófizető közötti egyenlő versenyfeltételek és méltányos adózás biztosítása, az egyenlőtlenség fokozódása elleni küzdelem és a demokratikus politikai döntéshozatalba vetett bizalom megerősítése érdekében annak biztosítása révén, hogy a csalók adózási szempontból ne rendelkezzenek versenyelőnnyel a becsületes adófizetőkkel szemben;

11.  hangsúlyozza, hogy az uniós és nemzeti szintű közös erőfeszítések elengedhetetlenek ahhoz, hogy megvédjük az uniós és a nemzeti költségvetéseket a meg nem fizetett adókból eredő veszteségektől; megjegyzi, hogy az államok csak a teljes mértékben és hatékonyan beszedett adóbevételekből biztosíthatják többek között a minőségi közszolgáltatásokat, például a megfizethető oktatást, egészségügyi ellátást és lakhatást, a biztonságot, a bűnüldözést és a katasztrófaelhárítást, a szociális biztonságot és ellátást, a foglalkoztatási és környezetvédelmi normák érvényesítését, az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, a nemek közötti egyenlőség előmozdítását, a tömegközlekedést és az alapvető infrastruktúrát a fenntartható fejlesztési célok felé történő elmozdulás, valamint szükség esetén a társadalmi szempontból kiegyensúlyozott fejlődés előmozdítása érdekében;

12.  úgy véli, hogy az adózás és az adóbeszedés terén a közelmúltban bekövetkezett fejlemények, amelyek a vagyonról a jövedelemre, a tőkejövedelemről a munkából származó jövedelemre és a fogyasztásra, a multinacionális vállalkozásokról a kis- és középvállalkozásokra (kkv-k) és a pénzügyi szektorról a reálgazdaságra helyezték át az adóterheket, aránytalanul nagy hatást gyakoroltak a nőkre és az alacsony jövedelemmel rendelkezőkre, akik jellemzően nagyobb mértékben támaszkodnak a munkából származó jövedelmekre, és jövedelmük nagyobb részét fordítják fogyasztásra(30); megállapítja, hogy az adókikerülés a legvagyonosabbak körében a legmagasabb arányú(31); felhívja a Bizottságot, hogy az adózás és a pénzmosás területére vonatkozó jogalkotási javaslataiban vegye figyelembe a társadalmi fejlődésre, többek között a nemek közötti egyenlőségre és az egyéb, fent említett politikákra gyakorolt hatást;

1.3.A készpénzes tranzakciókkal kapcsolatos kockázatok és előnyök

13.  hangsúlyozza, hogy a készpénzes tranzakciók továbbra is igen nagy kockázatot jelentenek a pénzmosás és az adókijátszás – többek között a héacsalások – tekintetében annak előnyei, például a hozzáférhetőség és a gyorsaság ellenére; megjegyzi, hogy számos tagállam már most is alkalmaz korlátozásokat a készpénzes fizetésekre vonatkozóan; megjegyzi azt is, hogy míg az Unió külső határain a készpénzellenőrzésre vonatkozó szabályok összehangoltak, a készpénz tagállamok közötti mozgására vonatkozó szabályok tagállamonként eltérőek;

14.  megjegyzi, hogy ezen intézkedések elaprózottsága és széttartó jellege potenciálisan zavart okozhat a belső piac megfelelő működésében; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy készítsen javaslatot a készpénzes fizetésekre vonatkozó európai korlátozásokról, a készpénz fizetési eszközként való fenntartása mellett; megjegyzi továbbá, hogy a nagy címletű euróbankjegyek nagyobb kockázatot jelentenek a pénzmosás tekintetében; üdvözli az Európai Központi Bank (EKB) 2016-os bejelentését, miszerint a jövőben nem fog új 500 eurós bankjegyeket kibocsátani (bár a meglévő bankjegyek továbbra is használhatók fizetőeszközként); felszólítja az EKB-t, hogy dolgozzon ki ütemtervet az 500 eurós címletű bankjegyek használatának fokozatos megszüntetésére;

1.4.Mennyiségi értékelés

15.  hangsúlyozza, hogy az adócsalás, az adókijátszás és az agresszív adótervezés elveszett forrásokhoz vezet a nemzeti és az uniós költségvetésben(32); elismeri, hogy ezeknek a veszteségeknek a számszerűsítése nem egyszerű; megállapítja azonban, hogy a fokozott átláthatósági előírások nem csak jobb adatokat biztosítanának, de az átláthatatlanság csökkenéséhez is hozzájárulnának;

16.  megjegyzi, hogy több értékelés is kísérletet tett az adócsalásból, az adókijátszásból és az agresszív adótervezésből származó veszteségek számszerűsítésére; emlékeztet arra, hogy ezek egyike sem szolgáltat elég pontos képet az adatok jellege vagy azok hiánya miatt; megjegyzi, hogy a közelmúltbeli, eltérő, de korszerű módszerekkel készült értékelések némelyike kiegészíti egymást;

17.  megjegyzi, hogy miközben a Bizottság héaadórés-becslést készít az EU számára, eddig csak tizenöt tagállam készített becsléseket saját nemzeti adórése kiszámítására; felszólítja az egyes tagállamokat, hogy a Bizottság iránymutatása mellett készítsenek átfogó adórésbecslést, nem csak a héa vonatkozásában, továbbá értékelést az összes adókedvezmény költségéről;

18.  ismételten sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy „nem állnak rendelkezésre megbízható és elfogulatlan statisztikai kimutatások az adókikerülés és az adókijátszás nagyságrendjéről”, és „hangsúlyozza, hogy megfelelő és átlátható módszereket kell kidolgozni az említett jelenségek kiterjedésének, továbbá az országok államháztartására, gazdasági tevékenységeire és közberuházásaira gyakorolt hatásaik számszerűsítésére”(33); rámutat arra, hogy a statisztikai adatok megbízhatóságának biztosításához fontos a statisztikai intézmények politikai és pénzügyi függetlensége; felszólít arra, hogy kérjenek technikai segítségnyújtást az Eurostattól az átfogó és pontos statisztikák összegyűjtéséhez, hogy az adatokat összehasonlítható, könnyen összehangolható, digitális formátumban biztosítsák;

19.  emlékeztet különösen az EU-ban az agresszív társaságiadó-tervezés okozta éves bevételkiesés nagyságrendjéről 2015-ben készített empirikus értékelésre; megjegyzi, hogy az értékelés 50–70 milliárd EUR (csak a nyereség-átcsoportosításnak betudható kiesés összege, amely a 2013. évi társaságiadó-bevétel legalább 17%-ával és a GDP 0,4%-ával egyenlő) és 160–190 milliárd EUR (hozzáadva a nagy multinacionális vállalatok egyéni adózási konstrukcióit és a nem hatékony behajtást) közötti tartományra becsüli a kiesést;

20.  felszólítja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy főként a Fiscalis program támogatásával biztosítson elsőbbséget azoknak a projekteknek, amelyek célja a jelenlegi adóhiány jobb kezelése érdekében az adókikerülés nagyságrendjének számszerűsítése; hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament elfogadta a Fiscalis program növelését(34); sürgeti a tagállamokat, hogy a Bizottság koordinációja mellett becsüljék meg adóréseiket, és az eredményeket évente tegyék közzé;

21.  megjegyzi, hogy az IMF munkadokumentumában(35) szereplő becslések szerint az adóalap-eróziónak és nyereségátcsoportosításnak (BEPS), valamint az adóparadicsomoknak betudható bevételkiesés világszerte évente 600 milliárd USD; megjegyzi, hogy az IMF hosszú távú közelítő becslései szerint a bevételkiesés az OECD-országok tekintetében 400 milliárd USD (GDP-jük 1%-a), a fejlődő országok tekintetében pedig 200 milliárd USD (GDP-jük 1,3%-a);

22.  üdvözli a gyakran árnyékgazdaságnak nevezett láthatatlan gazdaságra vonatkozó közelmúltbeli becsléseket az „Adópolitika az Európai Unióban” 2017-es felmérésben(36), amely szélesebb körben jelzi az adókijátszást; hangsúlyozza, hogy a láthatatlan gazdaság értéke azokat a gazdasági tevékenységeket méri, amelyek nem szerepelnek azokban az alapvető adatforrásokban, amelyeket a nemzeti számlák összeállításához használnak;

23.  rámutat arra, hogy minden évben, világszerte a multinacionális vállalatok nyereségének közel 40%-át csoportosítják át adóparadicsomokba, és számos uniós tagállam található a nyereségátcsoportosítások elsődleges vesztesei között, mivel a nyereségátcsoportosítások 35%-a uniós országokból származik, ezeket a fejlődő országok követik (30%)(37); rámutat arra, hogy az uniós tagállamokból átcsoportosított nyereségek körülbelül 80%-a néhány más uniós tagállamon keresztül vagy azokba csoportosul át; rámutat arra, hogy a multinacionális vállalatok akár 30%-kal kevesebb adót is fizethetnek, mint hazai versenytársaik, és hogy az agresszív adótervezés torzítja a hazai vállalkozások, különösen a kkv-k számára;

24.  megjegyzi, hogy az EU-n belüli adókijátszás a legfrissebb becslések szerint évente megközelítőleg 825 milliárd EUR-t tesz ki(38);

25.  megjegyzi, hogy a TAX3 bizottság által meghallgatott multinacionális vállalatok saját becsléseket készítenek a tényleges adókulcsokról(39); rámutat arra, hogy ezeket a becsléseket néhány szakértő megkérdőjelezi;

26.  kéri, hogy gyűjtsenek statisztikákat a szabadkikötőkben, a vámraktárakban és a különleges gazdasági övezetekben végzett nagyobb tranzakciókról, valamint a közvetítők és a visszaélést bejelentő személyek közzétételei tekintetében is;

1.5. Adócsalás, adókikerülés, adókijátszás és agresszív adótervezés

27.  emlékeztet arra, hogy az adókijátszás és az adócsalás elleni küzdelem illegális cselekményekkel szemben lép fel, míg az adókikerülés elleni küzdelem olyan helyzeteket kezel, amelyek jogszabályi hiányosságokat használnak ki, vagy a priori a jog keretein belül vannak – kivéve, ha az adóhatóságok vagy végső soron a bíróságok jogszerűtlennek ítélik azokat –, de ellentétesek annak szellemével; ennélfogva az adózási keret egyszerűsítésére szólít fel;

28.  emlékeztet arra, hogy az adóbeszedés javítása az EU tagállamaiban valószínűleg csökkentené az adókijátszással összefüggésbe hozható bűncselekményeket, és az abból következő pénzmosást;

29.  emlékeztet arra, hogy az agresszív adótervezés egy olyan adótervezési konstrukciót ír le, amelynek célja az adókötelezettség csökkentése úgy, hogy a törvények szellemével ellentétes módon kihasználják az adórendszer technikai szabályainak sajátosságait vagy a két vagy több adórendszer közötti diszkrepanciákat;

30.  üdvözli a Bizottság a TAXE, a TAX2 és a PANA állásfoglalásaiban megfogalmazott felhívásokra adott válaszát az agresszív adótervezés és a káros adózási gyakorlatok jobb azonosítása érdekében;

31.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az igazgatási együttműködésről szóló irányelv ötödik felülvizsgálatában (DAC6)(40) és a Bizottság megfelelő tanulmányaiban és ajánlásaiban(41) azonosított sajátosságok alapján tegyen javaslatok az agresszív adótervezési mutatók átfogó és konkrét meghatározására, és fogadja el azokat; hangsúlyozza, hogy ezek az egyértelmű mutatók adott esetben nemzetközileg elfogadott normákon is alapulhatnak; felszólítja a tagállamokat, hogy ezeket a mutatókat kiindulási alapként felhasználva helyezzék hatályon kívül a meglévő joghézagokból eredő valamennyi káros adózási gyakorlatot; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy rendszeresen frissítsék ezeket a mutatókat, amennyiben új agresszív adótervezési módszerek és gyakorlatok jelennek meg;

32.  hangsúlyozza a társaságiadó-fizetők és a vagyonos magánszemélyek közötti hasonlóságokat, amennyiben vállalati struktúrákat és hasonló konstrukciókat, például bizalmi vagyonkezelőket és offshore helyszíneket használnak agresszív adótervezés céljából; emlékeztet a közvetítők(42) szerepére az ilyen rendszerek létrehozásában; emlékeztet e tekintetben arra, hogy a vagyonos magánszemélyek esetében a legtöbb bevétel inkább tőkenyereségből származik, mint fizetésből;

33.  üdvözli, hogy a Bizottság az európai szemeszter 2018-as országjelentéseiben értékelte és szerepeltette az agresszív adótervezési mutatókat; szorgalmazza, hogy az uniós belső piacon az egyenlő versenyfeltételek biztosítása, valamint hosszú távon az állami bevételek nagyobb fokú stabilitásának megteremtése érdekében ez az értékelés váljon a jelentések rendszeres jellemzőjévé; felkéri a Bizottságot, hogy biztosítson egyértelmű nyomon követést az agresszív adótervezési gyakorlatok megszüntetése érdekében, adott esetben hivatalos ajánlások formájában;

34.  megismétli a vállalatokhoz mint adófizetőkhöz intézett felhívását, hogy teljes mértékben tegyenek eleget adókötelezettségeiknek, és tartózkodjanak az adóalap-erózióhoz és nyereségátcsoportosításhoz vezető agresszív adótervezéstől, továbbá vállalati társadalmi felelősségvállalásuk és az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek, valamint az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatási figyelembevételével fontos elemeként vegyék fontolóra az igazságos adózási stratégiát és a káros adózási gyakorlatoktól való tartózkodást, hogy biztosítsák az adófizetők adózási keretbe vetett bizalmát;

35.  sürgeti a megerősített együttműködési eljárásban részt vevő tagállamokat, hogy a lehető leggyorsabban állapodjanak meg a pénzügyi tranzakciós adó elfogadásáról, elismerve ugyanakkor, hogy egy globális megoldás lenne a legmegfelelőbb;

2.Társasági adózás

36.  emlékeztet arra, hogy az üzleti tevékenység helyszínének vagy a lakóhely keretszabályozás alapján történő megválasztásának lehetősége a globalizáció és a digitalizáció hatására növekedett;

37.  emlékeztet arra, hogy az adót azokban a joghatóságokban kell megfizetni, ahol a tényleges lényegi és valódi gazdasági tevékenységet végzik, és ahol az értékteremtés vagy – közvetett adózás esetén – a fogyasztás történik; kiemeli, hogy ez az EU-ban a közös összevont társaságiadó-alap (KÖTA) megfelelő és méltányos elosztása révén érhető el, amely többek között magában foglalja az összes tárgyi eszközt;

38.  megjegyzi, hogy az EU az adókikerülés elleni ATAD I irányelvben elfogadta a tőkekivonás megadóztatását, lehetővé téve a tagállamok számára, hogy megadóztassák a területükön létrejött tőkenyereség gazdasági értékét, még akkor is, ha a nyereség a tőkekivonás időpontjában még nem realizálódott; véleménye szerint meg kell erősíteni azt az elvet, hogy az Unióból való kivonásuk előtt megadóztatják a tagállamokban keletkezett nyereséget, például a kamatokra és a jogdíjakra vonatkozó összehangolt forrásadón keresztül, hogy a fennálló joghézagokat megszüntessék, és megakadályozzák, hogy a nyereségek adómentesen hagyják el az EU-t; felszólítja a Tanácsot, hogy folytassa a tárgyalásokat a kamatokról és a jogdíjakról szóló javaslatról(43); megjegyzi, hogy az adóegyezmények a kettős adóztatás elkerülése érdekében gyakran csökkentik a forrásadó mértékét(44);

39.  újból megerősíti, hogy a nemzetközi adózási szabályok kiigazításának megoldást kell nyújtania a nemzeti adórendelkezések és adómegállapodás-hálózatok közötti kapcsolódások lehetséges kihasználásból eredő adókikerülés elkerülésekre, amely adóalap-eróziót és az adóztatás kettős elmaradását eredményezi, de biztosítja a kettős adóztatás elkerülését;

2.1.Az adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással kapcsolatos cselekvési terv és annak végrehajtása az EU-ban: ATAD

40.  elismeri, hogy a G20/OECD által vezetett, adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos projekt célja az volt, hogy összehangoltan kezelje az adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással kapcsolatos gyakorlatokat létrehozó okokat és körülményeket azáltal, hogy határokon átnyúlóan javítja az adózási szabályok koherenciáját, megerősíti az érdemi követelményeket, továbbá növeli az átláthatóságot és jogbiztonságot; megjegyzi azonban, hogy az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos cselekvési tervével kapcsolatos együttműködés iránti hajlandóság és elkötelezettség országonként és egyes intézkedésenként változó;

41.  megjegyzi, hogy a G20/OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos,15 pontos cselekvési tervének – amelynek célja az adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással kapcsolatos gyakorlatokat létrehozó okok és körülmények összehangolt kezelése – végrehajtása és nyomon követése folyamatban van, és az átfogó keretrendszerben további viták folynak, az eredeti részt vevő országokénál szélesebb kontextusban; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy támogassák az átfogó keretrendszer mandátumának és működésének reformját annak biztosítása érdekében, hogy a jelenlegi nemzetközi keret kezelje a fennmaradó adózási joghézagokat és megoldatlan adózási kérdéseket; üdvözli az átfogó keretrendszer azon kezdeményezését, hogy meg kell vitatni az adóztatási jogok országok közötti jobb felosztását és globális megállapodásra kell jutni ezzel kapcsolatban;

42.  tudomásul veszi, hogy az intézkedéseket végre kell hajtani; tudomásul veszi az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos átfogó keretrendszer szakpolitikai feljegyzését(45), melynek célja, hogy lehetséges megoldásokat dolgozzon ki a digitális gazdaság adóztatásával kapcsolatban megállapított kihívásokra;

43.  rámutat arra, hogy néhány ország a közelmúltban már egyoldalú ellenintézkedéseket fogadott el a káros adózási gyakorlatokkal szemben (például az Egyesült Királyság a kivont nyereségre kivetett adó és az USA adóreformjának a globális alacsonyan adózó mobil jövedelmekre (Global Intangible Low-Taxed Income – GILTI) vonatkozó rendelkezései) annak biztosítása érdekében, hogy a multinacionális vállalatok külföldi jövedelmeit egy minimális, tényleges adókulccsal megfelelően megadóztassák az anyavállalat székhelye szerinti országban; felkéri az EU-t ezen intézkedések értékelésére; megjegyzi, hogy ezekkel az egyoldalú intézkedésekkel szemben az EU általánosságban a multilaterális és konszenzusos megoldásokat támogatja az adóztatási jogok méltányos felosztásának kezelésével kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy például az EU prioritásként kezeli a digitális ágazat megadóztatására irányuló globális megoldást, ugyanakkor uniós szintű digitális szolgáltatási adót (DST) javasol, mivel a globális megbeszélések lassan haladnak;

44.  emlékeztet arra, hogy az EU 2016-os adókikerülés elleni kezdeményezéscsomagja kiegészíti a meglévő rendelkezéseket az adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással kapcsolatos 15 fellépésnek az egységes piacon történő, uniós szintű összehangolásával megvalósuló végrehajtása érdekében;

45.  üdvözli, hogy az EU elfogadta az ATAD I és ATAD II irányelvet; megállapítja, hogy ezek az irányelvek méltányosabb adóztatást biztosítanak, mivel Unió-szerte minimális szintű védelmet hoznak létre a társasági adó kikerülésével szemben, továbbá méltányosabb és stabilabb környezetet teremtenek a vállalkozások számára mind a kereslet, mind a kínálat szempontjából; üdvözli az adózás kettős elmaradásának megakadályozása érdekében bevezetett, hibrid struktúrákat alkalmazó adóelkerülési módszerek rendelkezéseit, hogy megszüntessék a meglévő diszkrepanciákat, és megelőzzék az újabbak kialakulását mind a tagállamok között, mind pedig a harmadik országok viszonylatában;

46.  üdvözli az ATAD I irányelvben az ellenőrzött külföldi társaságra (CFC) annak biztosítása érdekében bevezetett rendelkezéseket, hogy a kapcsolt vállalkozások által az alacsony adót kivető vagy nem adóztató országokban tartott nyereséget ténylegesen megadóztassák; elismeri, hogy ezek megakadályozzák, hogy az Unión belül az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó nemzeti szabályok hiánya vagy az ilyen szabályok sokfélesége miatt torzuljon a belső piac működése, kivéve az olyan teljesen mesterséges konstrukciók eseteit, amelyekre a Parlament már többször tett felhívást; sajnálja, hogy az ATAD I irányelvben két megközelítés létezik egyszerre az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok végrehajtására, és felkéri a tagállamokat, hogy csak az ATAD I irányelv 7. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott, egyszerűbb és hatékonyabb CFC-szabályokat hajtsák végre;

47.  üdvözli az ATAD I irányelvben a társaságiadó-kötelezettség kiszámításával összefüggésben bevezetett, visszaélés elleni általános szabályt, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy figyelmen kívül hagyják az olyan jogügyleteket, amelyek nem valódiak, és az összes tényt és körülményt mérlegelve egyetlen céljuk az adóelőny megszerzése; megismétli többszöri felhívását egy közös és szigorú, visszaélés elleni általános szabály elfogadására, mégpedig a meglévő jogszabályokban és különösen az anya- és leányvállalatokról szóló irányelvben, az összefonódásról szóló irányelvben és a kamatokról és jogdíjakról szóló irányelvben;

48.  megismétli felhívását, hogy egyértelműen határozzák meg az állandó telephely és a jelentős gazdasági jelenlét fogalmát annak érdekében, hogy a vállalatok ne tudják mesterségesen elkerülni az adófizetési kötelezettséget azokban a tagállamokban, ahol gazdasági tevékenységet folytatnak;

49.  szorgalmazza az EU közös transzferárfóruma keretében a bevált gyakorlatok kialakítása és a tagállami végrehajtás Bizottság általi ellenőrzése érdekében végzett munka befejezését;

50.  emlékeztet azzal kapcsolatos aggodalmaira, hogy az agresszív adótervezésben transzferárakat alkalmaznak, és ennek következtében emlékeztet arra, hogy a probléma kezelése érdekében megfelelő fellépésre és a transzferárakra vonatkozó keret javítására van szükség; hangsúlyozza, hogy ezeknek tükrözniük kell a gazdasági realitásokat, biztonságot, továbbá egyértelmű és méltányos helyzetet kell teremteniük a tagállamok és az Unióban működő vállalatok számára, valamint csökkenteniük kell annak kockázatát, hogy a nyereség átcsoportosítása érdekében visszaéljenek a szabályokkal, figyelembe véve a multinacionális vállalkozások és az adóhatóságok számára az OECD által 2010-ben készített, a transzferárakra vonatkozó irányelveket(46); megjegyzi azonban, hogy amint arra szakértők és kiadványok is felhívták a figyelmet, a káros adózási gyakorlatok egyik fő tényezője a „független szervezet fogalma” vagy a „szokásos piaci ár elve” alkalmazása(47);

51.  hangsúlyozza, hogy az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás, továbbá az agresszív adótervezés kezelésére irányuló uniós intézkedések aktualizált eszközkészlettel vértezték fel az adóhatóságokat az igazságos adóbehajtás biztosítására, fenntartva egyúttal az uniós vállalkozások versenyképességét; hangsúlyozza, hogy az adóhatóságok felelőssége, hogy hatékonyan használják ezeket az eszközöket, anélkül, hogy további terheket rónának a felelős adófizetőkre, különösen a kkv-kra;

52.  elismeri, hogy az ATAD I és a DAC4 elfogadását követően az adóhatóságok felé megvalósuló új információáramlás megfelelő erőforrásokat tesz szükségessé az ilyen információk leghatékonyabb felhasználásának biztosítása és a jelenlegi adórés tényleges csökkentése érdekében; felhívja az összes tagállamot annak biztosítására, hogy a hatóságok által használt eszközök elegendőek és megfelelőek legyenek ezen információk felhasználásához, valamint hogy ötvözzék és összevethessék a különböző forrásokból és adathalmazokból származó információkat;

2.2.Az agresszív adótervezés elleni küzdelemre irányuló uniós fellépés megerősítése és az adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással kapcsolatos cselekvési terv kiegészítése

2.2.1.A tagállamok adórendszereinek és az általános adózási környezet felügyelete – Agresszív adótervezés az EU-ban (európai szemeszter)

53.  üdvözli, hogy a tagállamok adórendszerei és általános adózási környezete a Parlament erre irányuló felhívásaival összhangban az európai szemeszter részévé váltak(48); üdvözli a Bizottság által összeállított tanulmányokat és adatokat(49), amelyek olyan helyzetet eredményeznek, hogy jobban lehet kezelni az agresszív adótervezés gazdasági mutatóit, továbbá egyértelműen jelzik az agresszív adótervezéssel szembeni kitettséget, és gazdag adatbázist bocsátanak a tagállamok rendelkezésére a jelenséggel kapcsolatban; rámutat arra, hogy a tagállamok – a lojális együttműködés szellemében – nem könnyíthetik meg az agresszív adótervezési rendszerek létrehozását, amely összeegyeztethetetlen az uniós jogi kerettel és az uniós szerződések szellemével;

54.  kéri, hogy az európai szemeszter ezen új adómutatóit ugyanúgy státuszba sorolják mint a kiadások ellenőrzéséhez kapcsolódó mutatókat; hangsúlyozza annak előnyét, ha az európai szemesztert ilyen adódimenzióval látják el, mivel ez lehetővé teszi egyes káros adózási gyakorlatok kezelését, amelyeket eddig nem kezelt az ATAD irányelv és a többi hatályos európai szabályozás;

55.  üdvözli, hogy a DAC6 meghatározza azoknak az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukcióknak a sajátosságait, amelyet a közvetítőknek jelenteniük kell az adóhatóságok felé, hogy azok értékelni tudják ezeket; üdvözli, hogy az agresszív adótervezési konstrukciók jellemzői aktualizálhatók, ha új konstrukciók vagy gyakorlatok jelennek meg; rámutat arra, hogy az irányelv végrehajtási határideje még nem járt le, és hogy a rendelkezéseket hatékonyságuk biztosítása érdekében nyomon kell követni;

56.  felszólítja a társasági adózással kapcsolatos magatartási kódexszel foglalkozó csoportot, hogy évente számoljon be a Tanácsnak és a Parlamentnek a tagállamok által bejelentett fő konstrukciókról, hogy a döntéshozók lépést tartsanak az újonnan kidolgozott adózási konstrukciókkal, és meghozhassák az adott esetben szükséges ellenintézkedéseket;

57.  felhívja mind az uniós intézményeket, mind a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a közbeszerzési szerződések nem segítik elő a szállítók adókikerülését; rámutat, hogy a tagállamoknak nyomon kell követniük és biztosítaniuk kell, hogy a pályázatokban és közbeszerzési szerződésekben részt vevő vállalatok és egyéb jogi entitások ne vegyenek részt adócsalásban, adókijátszásban és agresszív adótervezésben; felszólítja a Bizottságot, hogy az uniós közbeszerzési irányelv alapján tisztázza a fennálló közbeszerzési gyakorlatot, és szükség esetén javasolja az irányelv naprakésszé tételét, hogy az ne tiltsa az adózással kapcsolatos megfontolások alkalmazását a közbeszerzési eljárásból való kizárás vagy kiválasztás feltételeként;

58.  felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő olyan javaslatot, amely kötelezné a tagállamokat annak biztosítására, hogy a közbeszerzési eljárásokban részt vevő gazdasági szereplők megfeleljenek az adózási átláthatóság minimális szintjének, különösen az országonkénti nyilvános jelentéstételt és az átlátható tulajdonosi struktúrákat illetően;

59.  felkéri a Bizottságot, hogy mielőbb terjesszen elő egy olyan javaslatot, amelynek célja a szabadalmi adókedvezmények hatályon kívül helyezése, és felszólítja a tagállamokat, hogy a kárt nem okozó támogatásokat és adott esetben a K+F közvetlen támogatását részesítsék előnyben területükön; hangsúlyozza, hogy a társaságoknak nyújtott adókedvezményeket gondosan kell kialakítani, és csak azokban az esetekben kell azokat bevezetni, amikor egyértelmű a foglalkoztatásra és a növekedésre gyakorolt pozitív hatás és kizárható annak kockázata, hogy új joghézagokat hoznak létre az adórendszerben;

60.  eközben megismétli annak biztosítására irányuló felhívását, hogy a jelenlegi szabadalmi adókedvezmények teremtsenek valódi kapcsolatot a gazdasági tevékenységgel, például vizsgálják meg a kiadásokat, és ne torzítsák a versenyt; megállapítja, hogy a multinacionális vállalatok értékláncában nő az immateriális javak szerepe; tudomásul veszi, hogy a közös társaságiadó-alapról szóló javaslat jobban meghatározza a K+F költségek fogalmát; kitart a Parlament azon álláspontja mellett, hogy a tényleges K+F-költségek után járjon adójóváírás a K+F-levonás helyett;

2.2.2.Jobb együttműködés az adózás területén, beleértve a KÖTA-t is

61.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unióban az adózási politikának az adókikerülés és az agresszív adótervezés elleni küzdelemre, valamint a határokon átívelő gazdasági tevékenységek – az adóhatóságok együttműködése és az intelligens adópolitikai tervezés révén történő – elősegítésére kell koncentrálnia;

62.  hangsúlyozza, hogy sok adózáshoz kapcsolódó, a határokon átívelő gazdasági tevékenységeket nehezítő akadály létezik; e tekintetben kiemeli az európai polgároknak és vállalkozásoknak az egységes piac működésével kapcsolatos 20 legfőbb aggályáról szóló, 2012. október 25-i állásfoglalását(50), sürgeti a Bizottságot, hogy fogadjon el egy cselekvési tervet, amely elsődlegesen ezeknek az akadályoknak a legyőzésére irányul;

63.  üdvözli, hogy a KÖTA-projekt újraindul, és a Bizottság összevont javaslatot nyújt be a közös társaságiadó-alapról (KTA) és a KÖTA-ról; hangsúlyozza, hogy a KÖTA teljes körű végrehajtása fel fogja számolni a joghézagokat a nemzeti adórendszerekben, különösen a transzferárazás tekintetében;

64.  felszólítja a Tanácsot, hogy együtt gyorsan fogadja el és hajtsa végre a két javaslatot, és vegye figyelembe a Parlament véleményét, amely már tartalmazza a virtuális állandó telephely fogalmát és felosztási képleteket, amelyek megszüntetnék az adókikerülést lehetővé tevő joghézagokat, és a digitalizációval összefüggésben egyenlővé tennék a versenyfeltételeket; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamok továbbra is elutasítják a megoldást, és felhívja a tagállamokat, hogy hidalják át az eltérő álláspontokat;

65.  emlékeztet arra, hogy a K(Ö)TA alkalmazását közös számviteli szabályok végrehajtásának és az igazgatási gyakorlatok megfelelő harmonizációjának kell kísérnie;

66.  emlékeztet arra, hogy a nyereségátcsoportosítás gyakorlatának megszüntetése és egy olyan elv bevezetése érdekében, amely szerint az adót ott fizetik, ahol a nyereség termelődik, a KTA-t és a KÖTA-t egyidejűleg kell minden tagállamban bevezetni; felszólítja a Bizottságot, hogy bocsásson ki egy új javaslatot az Európai Unió működéséről szóló szerződés 116. cikke alapján, amely révén az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében járhatna el a szükséges jogszabályok meghozása érdekében, ha a Tanács a K(Ö)TA létrehozásáról szóló javaslatra vonatkozóan nem tud egyhangú határozatot hozni;

2.2.3.A digitális vállalkozások adózása

67.  megjegyzi, hogy a digitalizáció jelensége új helyzetet teremtett a piacon, amelyben a digitális és digitalizált vállalkozások anélkül tudják kihasználni a helyi piacokat, hogy fizikai – és így adóköteles – jelenléttel rendelkeznének ezen a piacon, ami egyenlőtlen versenyfeltételeket eredményez és hátrányba hozza a hagyományos vállalkozásokat; megjegyzi, hogy az EU-ban a digitális vállalkozások átlagosan alacsonyabb tényleges adóteherrel szembesülnek, mint a hagyományos üzleti modellek(51);

68.  hangsúlyozza ezzel kapcsolatban a fokozatos eltolódást a multinacionális vállalatok értékláncaiban a materiális javak termeléséről az immateriális javak termelése felé, amit a beszedett jogdíjak és licenciadíjak relatív növekedési aránya mutat az elmúlt öt évben (közel 5% évente) az árukereskedelemhez és a közvetlen külföldi befektetésekhez képest (évi kevesebb mint 1%)(52); sajnálja, hogy a digitális vállalkozások jelentős digitális jelenlétük és az adott tagállamokban magas bevételeik ellenére egyes tagállamokban szinte semennyi adót nem fizetnek;

69.  úgy véli, hogy az Európai Uniónak lehetővé kell tennie az egységes digitális piac jó működését biztosító, vonzó üzleti környezet kialakítását, miközben biztosítania kell a digitális gazdaság tisztességes megadóztatását; emlékeztet arra, hogy az egész gazdaság digitalizációja tekintetében az értékteremtés helyének meghatározásánál figyelembe kell venni a felhasználóktól származó jelzéseket, valamint a fogyasztók online viselkedéséről gyűjtött információkat;

70.  hangsúlyozza, hogy a digitális gazdaság adóztatásának kezelésére irányuló közös uniós megközelítés hiánya arra fogja ösztönözni a tagállamokat – sőt, máris arra ösztönözte –, hogy egyoldalú megoldásokat fogadjanak el, ami szabályozási arbitrázshoz és az egységes piac széttagolásához vezet, valamint terhet jelenthet a határon átnyúlóan tevékenykedő vállalkozások és az adóhatóságok számára;

71.  megjegyzi, hogy a Bizottság és egyes tagállamok vezető szerepet játszanak a digitalizált gazdaság megadóztatásáról szóló globális vitában; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy folytassák a proaktív munkát az OECD és az ENSZ szintjén, különösen az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos átfogó keretrendszer által a szakpolitikai feljegyzésben(53) bevezetett eljárás révén; emlékeztet azonban arra, hogy az EU nem várhatja ki a globális megoldást, és azonnal cselekednie kell;

72.  üdvözli a digitális vállalkozások adózására vonatkozó intézkedéscsomagot, amelyet a Bizottság 2018. március 21-én fogadott el; sajnálja azonban, hogy az ECOFIN 2019. március 12-i ülésén Dánia, Finnország, Írország és Svédország fenntartották a digitális szolgáltatási adóról szóló csomaggal kapcsolatos fenntartásaikat vagy alapvetően elutasították azt(54);

73.  hangsúlyozza, hogy az a megállapodás, amely arról szól, hogy mi minősül digitális állandó telephelynek, az eddigi egyetlen eddig elért megállapodás, amely a helyes irányba tett lépés, de nem oldja meg az adóalap felosztásának kérdését;

74.  felszólítja a digitális adó bevezetését fontolóra venni hajlandó tagállamokat, hogy megerősített együttműködés keretében vezessék azt be az egységes piac további szétaprózódásának elkerülése érdekében, amint az már jelenleg is történik az egyes tagállamokban, amelyek nemzeti megoldások bevezetését fontolgatják;

75.  megérti, hogy az úgynevezett ideiglenes megoldás nem optimális; úgy véli, hogy hozzájárul majd a jobb megoldások globális szintű keresésének felgyorsításához, miközben bizonyos mértékben kiegyenlíti a versenyfeltételeket a helyi piacokon; felszólítja az uniós tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb vitassák meg, fogadják el és hajtsák végre a digitális gazdaság adóztatására vonatkozó hosszú távú megoldást (a jelentős digitális jelenléttel kapcsolatban) annak érdekében, hogy az EU globális szinten továbbra is úttörő szerepet töltsön be; hangsúlyozza, hogy a Bizottság által javasolt hosszú távú megoldás a nemzetközi szinten folytatott további munka alapjául szolgál;

76.  megjegyzi, hogy az uniós polgárok határozottan kérik a digitális szolgáltatási adót; emlékeztet arra, hogy a felmérések szerint Németország, Franciaország, Ausztria, Hollandia, Svédország és Dánia polgárainak 80%-a támogatja a digitális szolgáltatási adót és úgy gondolja, hogy az Uniónak úttörő szerepet kell vállalnia a nemzetközi erőfeszítésekben; hangsúlyozza továbbá, hogy a megkérdezett polgárok többsége széles körű digitális szolgáltatási adót szeretne(55);

77.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a digitális szolgáltatási adó átmeneti mivoltát azzal, hogy az egyes digitális szolgáltatások nyújtásából származó bevételek után fizetendő digitális szolgáltatási adó közös rendszeréről szóló, 2018. március 21-i tanácsi irányelvre irányuló javaslatban(56) (COM(2018)0148) „hatályvesztésre vonatkozó rendelkezést” vezetnek be, valamint felgyorsítják a jelentős digitális jelenlétről folytatott vitát;

2.2.4.Hatékony adóztatás

78.  megállapítja, hogy a nominális társaságiadó-kulcsok a 2000. évi 32%-ról 2018-ra 21,9%-ra csökkentek, ami 32%-os csökkenést jelent(57); aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ez a verseny kihat az adórendszerek fenntarthatóságára, ezenkívül potenciális tovagyűrűző hatásai lehetnek más országokra; megállapítja, hogy a G20-ak/OECD által vezetett, az adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással foglalkozó első projekt nem foglalkozott ezzel a jelenséggel; üdvözli az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos átfogó keretrendszer azon bejelentését, hogy feltárja egy olyan „előítéletek nélküli” alap adóztatási jog lehetőségeit, amely 2020-ig megerősítené a joghatóságok azon képességét, hogy megadóztassák a nyereséget akkor, ha az adóztatási joggal rendelkező másik joghatóság alacsony tényleges adót vet ki ezekre a nyereségekre(58), ami minimális tényleges adóztatást jelent; megjegyzi, hogy amint azt az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos átfogó keretrendszer is megállapítja, az OECD által vezetett jelenlegi munka nem jelenti azon tény megváltozását, hogy az országok vagy joghatóságok szabadon határozhatják meg saját adókulcsaikat, vagy azt, hogy egyáltalán ne rendelkezzenek társaságiadó-rendszerrel(59);

79.  üdvözli az OECD-nek az érdemi tevékenységekkel kapcsolatos tényezőre vonatkozó új globális előírását (Global Standard on Substantial Activities Factor), amely az adómentes vagy csak nominális adókulcsot alkalmazó joghatóságokra vonatkozik(60), és amelyet nagyban inspirált az EU által az uniós jegyzék összeállításával kapcsolatban végzett munka (az uniós jegyzék méltányos adóztatásra vonatkozó 2.2. kritériuma);

80.  megjegyzi, hogy eltérések vannak a nagyvállalatok tényleges adómértékének becslései között, amelyek gyakran az adókra vonatkozó rendelkezéseken alapulnak(61), valamint a nagy multinacionális vállalatok által ténylegesen befizetett adó között; megállapítja, hogy a hagyományos ágazatok átlagosan 23%-os, míg a digitális ágazatok nagyjából 9,5%-os tényleges társaságiadó-kulcs alapján fizetnek(62);

81.  felhívja a figyelmet a tényleges adókulcsok értékelésére alkalmazott eltérő módszerekre, amelyek nem teszik lehetővé a tényleges adókulcsok megbízható, EU-n belüli és globális összehasonlítását; megállapítja, hogy egyes értékelések szerint a tényleges adókulcs az EU-ban 2,2% és 30% között változik(63); felhívja a Bizottságot, hogy dolgozza ki saját módszertanát és rendszeresen tegye közzé a tagállamok tényleges adókulcsait;

82.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a csökkenő nominális adókulcsok jelenségét és annak a tényleges uniós adókulcsokra gyakorolt hatását, valamint javasoljon korrekciós intézkedéseket az EU-n belül és adott esetben harmadik országok felé egyaránt, többek között szigorú visszaélés elleni szabályokat, óvintézkedéseket, például a külföldi társaságok erősebb ellenőrzésére vonatkozó szabályokat, valamint az adóegyezmények módosítására vonatkozó ajánlásokat;

83.  úgy véli, hogy az OECD/BEPS projekt eredményeként az adóalapra vonatkozó globális koordinációt az adókulcsok jobb összehangolásának kell kísérnie, a nagyobb hatékonyság elérése érdekében;

84.  kéri tagállamokat, hogy aktualizálják a társasági adózással kapcsolatos magatartási kódexszel foglalkozó csoport megbízatását a társasági nyereség minimális tényleges megadóztatása koncepciójának megvizsgálása céljából, hogy nyomon kövessék az OECD a gazdaság digitalizálásával kapcsolatos adózási kihívások kezelésével kapcsolatos munkáját;

85.  tudomásul veszi a francia pénzügyminiszter által a TAX3 bizottság 2018. október 23-i ülésén tett nyilatkozatot, hogy meg kell vitatni a minimális adóztatás koncepcióját; üdvözli, hogy Franciaország készen áll arra, hogy felvegye 2019-es G7 elnöksége prioritásai közé a minimális adóztatásról szóló vitát, amint azt az ECOFIN 2019. március 12-i ülésén is megismételte;

2.3.Igazgatási együttműködés a közvetlen adók tekintetében

86.  hangsúlyozza, hogy 2014 júniusa óta négy alkalommal módosították a DAC irányelvet;

87.  kéri a Bizottságot, hogy értékeljen és nyújtson be javaslatokat a közigazgatási együttműködési irányelv (DAC2) kiskapuinak megszüntetésére vonatkozóan, különösen a következők révén: a nehezen értékesíthető eszközöknek és a kriptovalutáknak az irányelv hatálya alá vonása, a pénzügyi intézmények szankcionálása a megfelelőség elmulasztása vagy hamis jelentéstétel esetén, valamint többféle olyan pénzügyi intézmény- és számlatípus belefoglalása, amelyekről jelenleg nem készülnek jelentések, mint például a nyugdíjalapok;

88.  megismétli kérését, hogy szélesebb körben kell megosztani a feltételes adómegállapításokkal kapcsolatos információkat, és hogy a Bizottságnak szélesebb körű hozzáférést kell kapnia, valamint a különböző nemzeti adóhatóságok feltételes adómegállapításokkal kapcsolatos gyakorlatait jobban össze kell hangolni;

89.  felkéri a Bizottságot, hogy mielőbb tegye közzé a DAC3-ról készített első értékelését, amelyben áttekinti különösen a feltételes adómegállapításokkal kapcsolatban kicserélt információk számát és azoknak az eseteknek a számát, amikor a nemzeti adóhatóságok egy másik tagállam birtokában lévő információkhoz fértek hozzá; kéri, hogy az értékelés vizsgálja meg a feltételes adómegállapításokkal kapcsolatos legfontosabb információk közzététele által kifejtett hatást is (az adómegállapítások száma, a kedvezményezettek neve, az egyes adómegállapításokból adódó tényleges adókulcs); felkéri a tagállamokat, hogy tegyék közzé hazai feltételes adómegállapításaikat;

90.  helyteleníti, hogy az adóügyi biztos nem ismeri el a nemzeti adóhatóságok közötti, az információcserét szolgáló jelenlegi rendszer kiszélesítésének szükségességét;

91.  megismétli továbbá arra irányuló kérését, hogy biztosítani kell a közös vagy egymást kiegészítő érdekű személyek (például az anyavállalatok és azok leányvállalatai) egyidejű adóellenőrzését, valamint hogy tovább kell erősíteni a tagállamok közötti adóügyi együttműködést az adóügyekkel kapcsolatos csoportos megkeresésekre való válaszadási kötelezettség révén; kiemeli, hogy az adóhatóságokkal szembeni hallgatáshoz való jog nem vonatkozik az egyszerű adminisztratív vizsgálatokra, és hogy az együttműködés kötelező(64);

92.  úgy véli, hogy az összehangolt helyszíni vizsgálatoknak és közös auditoknak az adóhatóságok közötti európai együttműködési keret részét kell képezniük;

93.  hangsúlyozza, hogy az adóbehajtás hatékonyságának javításához nem csak az adóhatóságok közötti információcsere és -feldolgozás járul hozzá, hanem az is, ha ezek megosztják egymás között a bevált gyakorlatokat; felszólítja a tagállamokat, hogy adjanak elsőbbséget a bevált gyakorlatok adóhatóságok közötti megosztásának, különösen az adóhatóságok digitalizációja tekintetében;

94.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy harmonizálják a digitális adóbevallások rendszerének eljárásait, hogy elősegítsék a határon átnyúló tevékenységeket és csökkentsék a bürokráciát;

95.  felszólítja a Bizottságot, hogy mielőbb értékelje a DAC4 végrehajtását és azt, hogy a nemzeti adóhatóságok ténylegesen hozzáférnek-e a más tagállamok birtokában lévő országonkénti információkhoz; felkéri a Bizottságot annak értékelésére, hogy a DAC4 hogyan viszonyul a G20/az adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással kapcsolatos cselekvési terv országonkénti információk cseréjére vonatkozó 13. intézkedéséhez;

96.  üdvözli a pénzügyi beszámolók információinak globális standardon alapuló automatikus cseréjét, amelyet az OECD Andorrával, Liechtensteinnel, Monacóval, San Marinóval és Svájccal közösen dolgozott ki; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat a Szerződés rendelkezéseinek megújítására, hogy azok összeegyeztethetők legyenek az igazgatási együttműködésről szóló módosított irányelvvel;

97.  kiemeli továbbá a Fiscalis 2020 program által nyújtott hozzájárulást, amelynek célja a részt vevő országok, adóhatóságaik és tisztviselőik közötti együttműködés fokozása; hangsúlyozza az e területen végzett közös fellépések hozzáadott értékét és a lehetséges program szerepét a fő transzeurópai informatikai rendszerek fejlesztésében és működtetésében;

98.  emlékeztet a tagállamokat a Szerződés szerinti kötelezettségeikre(65), többek között arra, hogy kötelesek lojálisan, jóhiszeműen és haladéktalanul együttműködni; ezért a határokon átnyúló ügyek, nevezetesen az úgynevezett cum-ex ügy összefüggésében kéri, hogy minden tagállam nemzeti adóhatósága nevezzen meg egy egységes kapcsolattartó pontot (SPoC), az OECD keretében működő, a megosztott hírszerzésen és együttműködésen alapuló közös nemzetközi munkacsoport (Joint International Taskforce on Shared Intelligence and Collaboration – JITSIC) SPoC-rendszerének megfelelően(66), hogy elősegítsék és megerősítsék az adócsalás, az adókijátszás és az agresszív adótervezés elleni küzdelem terén folyó együttműködést; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy mozdítsa elő és hangolja össze a tagállamok egységes kapcsolattartó pontjai közötti együttműködést;

99.  azt ajánlja, hogy azok a tagállami hatóságok, amelyeket a más tagállamokbeli partnereik értesítettek a potenciális jogsértésekről, legyenek kötelesek hivatalos értesítést küldeni az információ kézhezvételéről, valamint adott esetben megfelelő időn belül érdemi választ adni a fent említett értesítést követően meghozott intézkedésekről;

2.4.Osztalékkivonás és osztalékfizetési spekulációs ügyletek

100.  megjegyzi, hogy a cum-ex-féle ügyletek már az 1990-es évek óta jelentenek globális és európai problémát, de nem került sor összehangolt fellépésre ellenük; sajnálatát fejezi ki az úgynevezett cum-ex fájlok botránya által feltárt adócsalás miatt, amely a tagállamok adóbevételeinek nyilvánosan bejelentett veszteségeihez vezetett, és amelynek összege bizonyos médiatájékoztatók becslései szerint 55,2 milliárd eurót tett ki; hangsúlyozza, hogy az európai újságírók konzorciuma úgy véli, hogy Németország, Dánia, Spanyolország, Olaszország és Franciaország állítólag a cum-ex kereskedelmi gyakorlatok fő célpiacai, ezeket követi Belgium, Finnország, Lengyelország, Hollandia, Ausztria és a Cseh Köztársaság;

101.  hangsúlyozza, hogy az adórendszerek bonyolultsága jogi kiskapukat teremthet, elősegítve az olyan adócsalási rendszereket, mint például a cum-ex;

102.  megállapítja, hogy a cum-ex és cum-cum rendszerek köré szervezett szisztematikus csalás részben azért lehetséges, mert az érintett tagállamok megfelelő hatóságai nem végeztek elegendő ellenőrzést az adók visszatérítésére irányuló kérelmek tekintetében, és mert nem rendelkeznek egyértelmű és teljes képpel a részvények tényleges tulajdonosairól; felszólítja a tagállamokat, hogy minden érintett hatóság számára biztosítsanak hozzáférést a részvények tulajdonosaira vonatkozó teljes és naprakész információkhoz; felszólítja a Bizottságot annak értékelésére, hogy szükség van-e uniós fellépésre e tekintetben, és hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot, ha az értékelés azt mutatja, hogy szükség van ilyen intézkedésekre;

103.  hangsúlyozza, hogy ezek a feltárt tények a nemzeti adózási jogszabályok, illetve a tagállamok hatóságai közötti információcsere és együttműködés jelenlegi rendszereiben rejlő esetleges hiányosságokról tanúskodnak; sürgeti a tagállamokat, hogy használják az összes kommunikációs csatornát, nemzeti adatot és az információcsere megerősített keretei által rendelkezésre bocsátott valamennyi adatot hatékonyan;

104.  hangsúlyozza, hogy a cum-ex fájlok határokon átnyúló szempontjai többoldalúan kell kezelni; figyelmeztet arra, hogy az egyes tagállamok közötti információcserére és a kétoldalú együttműködési mechanizmusokra vonatkozó új kétoldalú szerződések tovább bonyolíthatják a nemzetközi szabályok már eleve bonyolult hálóját, új kiskapukat eredményezhetnek és hozzájárulhatnak az átláthatóság hiányához;

105.  arra ösztönzi az összes tagállamot, hogy a joghatóságuk alá tartozó területen alaposan vizsgálják ki és elemezzék az osztalékfizetési gyakorlatokat, azonosítsák az adójogszabályaikban rejlő azon kiskapukat, amelyeket az adócsalók és adókikerülők kihasználhatnak, elemezzék e gyakorlatok lehetséges határokon átnyúló dimenzióját, és vessenek véget az összes káros adózási gyakorlatnak; felkéri a tagállamokat, hogy a bevált gyakorlatokat e tekintetben cseréljék ki;

106.  felszólítja a tagállamokat és azok pénzügyi felügyeleti hatóságait, hogy értékeljék a kizárólag adózási megfontolások által vezérelt pénzügyi gyakorlatok – például az osztalékarbitrázs vagy az osztalékkivonás és egyéb hasonló rendszerek – betiltásának szükségességét, amennyiben a kibocsátó nem bizonyítja, hogy ezek a pénzügyi gyakorlatok az indokolatlan adó-visszatérítésen és/vagy adóelkerülésen kívül más tényleges gazdasági céllal rendelkeznek; felhívja az uniós jogalkotókat, hogy értékeljék ezen intézkedés uniós szintű végrehajtásának lehetőségét;

107.  felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul kezdje meg az Europol keretében egy saját ellenőrzési kapacitással rendelkező európai pénzügyi rendőrségi erő létrehozására, valamint a határon átnyúló adóellenőrzések és egyéb határon átnyúló pénzügyi bűncselekmények európai keretére irányuló javaslat kidolgozását;

108.  arra a következtetésre jut, hogy a cum-ex dokumentumok bizonyítják, hogy sürgősen javítani kell az uniós tagállamok adóhatóságai közötti együttműködést, különösen az információk megosztása tekintetében; ezért sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák együttműködésüket az adócsalás és az adókijátszási rendszerek, például a cum-ex és adott esetben a cum-cum felderítésében, megállításában, kivizsgálásában és a vádeljárás lefolytatásában, beleértve a legjobb gyakorlatok cseréjét, és indokolt esetben támogassák az uniós szintű megoldásokat;

2.5.A társasági adóval kapcsolatos átláthatóság

109.  üdvözli a DAC4 elfogadását, amely az adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással kapcsolatos cselekvési terv 13. pontjával összhangban előírja az országonkénti jelentéstételt az adóhatóságok számára;

110.  emlékeztet arra, hogy az országonkénti nyilvános jelentéstétel az egyik kulcsfontosságú intézkedés annak érdekében, hogy a vállalatok adózásával kapcsolatos információk átláthatóbbá váljanak; hangsúlyozza, hogy az egyes vállalkozások és fióktelepeik számára előírt országonkénti nyilvános jelentéstételre vonatkozó javaslatot nem sokkal a panamai dokumentumokkal kapcsolatban 2016. április 12-én kirobbant botrányt követően terjesztették a társjogalkotók elé, a Parlament pedig 2017. július 4-én fogadta el álláspontját(67); emlékeztet arra, hogy ebben az álláspontban a jelentéstétel hatókörének kiterjesztését és a bizalmas üzleti adatok védelmét szorgalmazta, kellően szem előtt tartva az uniós vállalkozások versenyképességét;

111.  emlékeztet a Parlamentnek a PANA vizsgálóbizottság ajánlásaiban kifejtett álláspontjára, amelyben nagyratörő, nyilvános országonkénti jelentéstételre szólított fel az adók átláthatóságának és a multinacionális vállalatok (MNE-k) nyilvános ellenőrzésének javítása érdekében; sürgeti a Tanácsot, hogy jusson közös megállapodásra egy nyilvános országonkénti jelentéstétel elfogadása érdekében, amely az egyik kulcsfontosságú intézkedés annak érdekében, hogy a vállalatok adózásával kapcsolatos információk minden polgár számára átláthatóbbá váljanak;

112.  sajnálja, hogy 2016 óta a Tanács részéről nem tapasztalt előrelépést és együttműködést; sürgeti a Tanácsot, hogy tegyen előrelépést, és kezdje meg a tárgyalásokat a Parlamenttel;

113.  emlékeztet arra, hogy a nyilvános ellenőrzés a kutatók(68), az oknyomozó újságírók, a befektetők és más érdekelt felek számára is hasznos annak érdekében, hogy a kockázatokat, a kötelezettségeket és a lehetőségeket megfelelően fel lehessen mérni a tisztességes vállalkozás ösztönzése érdekében; emlékeztet arra, hogy a bankszektorra vonatkozóan már léteznek hasonló rendelkezések a 2013/36/EU irányelv(69) (CDR IV) 89. cikkében, a nyersanyag-kitermelő és a fakitermelő iparágak tekintetében pedig a 2013/34/EU irányelvben(70); megjegyzi, hogy egyes magánszektorbeli érdekelt felek önkéntesen olyan új jelentéstételi eszközöket dolgoznak ki, amelyek növelik az adózás átláthatóságát, ilyen például a globális jelentéstételi kezdeményezés vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó politikája részeként „Az adózás és a kormányok részére teljesített kifizetések közzététele” standard;

114.  emlékeztet arra, hogy a társasági adózás átláthatóságára vonatkozó intézkedéseket az EUMSZ letelepedési szabadságról szóló 50. cikke (1) bekezdéséhez kapcsolódónak kell tekinteni, ezért a fent említett cikk a nyilvános országonkénti jelentéstételre vonatkozó javaslat megfelelő jogalapja, amint azt a Bizottság 2016. április 12-én közzétett hatásvizsgálata is megállapította (COM(2016)0198);

115.  megjegyzi, hogy tekintettel arra, hogy a fejlődő országok korlátozott kapacitással rendelkeznek a követelményeknek való megfeleléshez a meglévő információcsere-eljárások révén, különösen fontos az átláthatóság, mivel ez megkönnyítené az adóigazgatásukhoz szükséges információkhoz való hozzáférést;

2.6.Az állami támogatásra vonatkozó szabályok

116.  emlékeztet arra, hogy a vállalkozások közvetlen adóztatása az állami támogatások körébe tartozik(71), amikor az adóintézkedések megkülönböztetést tesznek az adófizetők között, szemben az olyan általános jellegű adóintézkedésekkel, amelyek különbségtétel nélkül minden vállalkozásra alkalmazandók;

117.  felszólítja a Bizottságot – és különösen a Versenypolitikai Főigazgatóságot – az olyan lehetséges intézkedések értékelésére, amelyek visszatartják a tagállamokat attól, hogy adókedvezmények formájában ilyen állami támogatást nyújtsanak;

118.  üdvözli a Bizottságnak az illegális állami támogatások vizsgálatára vonatkozó új, proaktív és nyílt megközelítését a jelenlegi ciklus során, amelynek eredményeképpen a Bizottság számos nagy hatású ügyet zárt le;

119.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a vállalatok olyan megállapodásokat köthetnek a kormányokkal, hogy az adott országban szinte semmilyen adót nem fizetnek, annak ellenére, hogy ott jelentős tevékenységet folytatnak; e tekintetben kiemeli a holland adóhatóság és a Royal Dutch Shell plc közötti azon feltételes adómegállapítást, amely úgy tűnik, hogy sérti a holland adójogot, mivel kizárólag azon az alapon állapították meg, hogy a székhely Hollandiában lesz majd a két korábbi anyavállalat egyesítése után, és ami az osztalékokra kivetett holland forrásadó alóli mentességet eredményez; rámutat ugyanakkor arra, hogy a közelmúltbeli vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a társaság Hollandiában sem fizet nyereségadót; ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg ennek a lehetségesen illegális állami támogatásnak az ügyét;

120.  üdvözli, hogy a Bizottság 2014 óta vizsgálja a tagállamok feltételes adómegállapításokkal kapcsolatos gyakorlatait az egyes vállalatok kedvező adóügyi kezelésére vonatkozó állítások nyomán, és kilenc hivatalos vizsgálatot indított 2014 óta, amelyek közül hat azt a következtetést vonta le, hogy a feltételes adómegállapítás jogellenes állami támogatásnak minősül(72); megállapítja, hogy egy vizsgálat azzal a következtetéssel zárult, hogy bizonyos nyereségek megadóztatásának kettős elmaradása nem minősül állami támogatásnak(73), míg két másik eljárás még folyamatban van(74);

121.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság közel öt évvel a LuxLeaks leleplezései után a Luxemburg által biztosított, az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (ICIJ) által vezetett LuxLeaks-vizsgálat keretében közölt több mint 500 feltételes adómegállapítás közül csak egy esetben indított hivatalos vizsgálatot(75);

122.  megjegyzi, hogy annak ellenére, hogy a Bizottság azt állapította meg, hogy a McDonald’s az EU-ban szerzett nyereségének egy bizonyos része tekintetében az adóztatás kettős elmaradásából hasznot húzott, az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályok alapján nem lehetett határozatot hozni, mivel a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy az adóztatás kettős elmaradása a luxemburgi és az Egyesült Államokbeli adótörvények közötti ellentmondásokból és a Luxemburg és az Egyesült Államok között a kettős adóztatás elkerüléséről létrejött szerződésből ered(76); tudomásul veszi Luxemburg bejelentését, miszerint felülvizsgálja a kettős adóztatásról szóló egyezményeit oly módon, hogy azok megfeleljenek a nemzetközi adójognak;

123.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság ítélete szerint a McDonald’s adóztatásának kettős elmaradása a luxemburgi és az egyesült államokbeli adótörvények közötti eltérésekből és a Luxemburg és az Egyesült Államok között a kettős adóztatás elkerüléséről kötött egyezményből ered, amelyek olyan eltérések, melyekből a McDonald’s hasznot húzott azáltal, hogy választott az említett joghatóságok között; továbbá aggódik amiatt, hogy az ilyen egyezségi eljárásból eredő adókijátszás lehetséges az EU-ban;

124.  aggodalmának ad hangot a tagállamok részére hosszú időkön át meg nem fizetett adó nagyságrendje miatt(77); emlékeztet arra, hogy a jogellenes támogatás visszafizettetésének célja a status quo visszaállítása, és hogy a visszafizetendő támogatás pontos összegének kiszámítása része a nemzeti hatóságokra háruló végrehajtási kötelezettségnek; felszólítja a Bizottságot a lehetséges ellenintézkedések, köztük a bírságok értékelésére és kidolgozására, hogy segítsenek annak megelőzésében, hogy tagállamok olyan szelektív kedvező adójogi bánásmódot kínáljanak, amely az uniós szabályokkal ellentétes állami támogatásnak minősül;

125.  megismétli a Bizottsághoz intézett, iránymutatásokra irányuló kérését, amelyek tisztázzák, mi minősül adózással összefüggő állami támogatásnak és „megfelelő” transzferárazásnak; arra is felszólítja a Bizottságot, hogy mind a szabálykövető adófizetők, mind az adóigazgatási szervek számára szüntesse meg a jogbizonytalanságot, és ennek megfelelően biztosítson átfogó keretrendszert a tagállamok adózási gyakorlatai számára;

126.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem szerez érvényt az állami támogatási szabályoknak minden olyan adóintézkedéssel szemben, amely súlyosan torzítja a versenyt, és hogy ezeket a szabályokat csak egyes esetekben, az érintett állam gyakorlatának befolyásolására alkalmazza; felhívja a Bizottságot, hogy az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében tegyen meg minden erőfeszítést a jogtalan állami támogatások visszaszerzésére, többek között a LuxLeaks-botrányban említett valamennyi vállalat esetében is; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy nyújtson további iránymutatást a tagállamok és a piaci szereplők számára az állami támogatási szabályok alkalmazásáról és arról, hogy azok mennyiben érvényesek a vállalatok adótervezési gyakorlataira;

127.  felszólít a versenyjog reformjára oly módon, hogy az állami támogatási szabályok hatályát kiterjesszék rá annak érdekében, hogy erőteljesebben lehessen fellépni a multinacionális vállalatok számára nyújtott káros pénzügyi állami támogatásokkal – köztük az adómegállapításokkal – szemben;

2.7.Postafiókcégek

128.  megjegyzi, hogy a postafiókcégeknek – vagyis azoknak a vállalatoknak, amelyek jelentős gazdasági jelenlét nélkül kizárólag adóelkerülés vagy adókijátszás céljából szerepelnek egy joghatóság nyilvántartásában – nincs egységes fogalommeghatározása; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az olyan egyszerű kritériumok, mint a tényleges gazdasági tevékenység vagy a vállalatnál dolgozó személyzet fizikai jelenléte eszköz lehet a postafiókcégek azonosítására és elterjedésük leküzdésére; megismétli az egyértelmű meghatározásra vonatkozó felhívását;

129.  hangsúlyozza, hogy – amint azt a Parlament a határokon átnyúló átalakításokról, egyesülésekről és szétválásokról szóló irányelv(78) módosításáról folytatott intézményközi tárgyalások során képviselt álláspontjában javasolta – elő kell írni, hogy a tagállamok biztosítsák, hogy a határokon átnyúló átalakítások valós gazdasági tevékenység tényleges folytatásának felelnek meg, beleértve a digitális ágazatot is, hogy elkerüljék a postafiókcégek létrehozását;

130.  felszólítja a tagállamokat, hogy a határokon átnyúló átalakulások, egyesülések vagy szétválások végrehajtása előtt kérjék egy sor pénzügyi információi illetékes hatóságok közötti cseréjét;

131.  azt javasolja, hogy az offshore struktúrákat kialakító jogalanynak be kelljen mutatnia az illetékes hatóságok előtt az e döntés mögött meghúzódó jogod indokokat annak biztosítása érdekében, hogy az offshore számlákat ne használják fel pénzmosásra és adókijátszásra;

132.  kéri, hogy a tényleges tulajdonosok személyazonosságának az adóhatóságok rendelkezésére bocsátását;

133.  rámutat azokra a nemzeti intézkedésekre, amelyek kifejezetten tiltják a postafiókcégekkel folytatott kereskedelmi kapcsolatokat; rámutat különösen arra a lett jogszabályra, amely olyan szervezetként határozza meg a postafiókcégeket, amely nem végez tényleges gazdasági tevékenységet, és ennek ellenkezőjét nem tudja okiratokkal bizonyítani, mivel olyan joghatóságban van nyilvántartásba véve, ahol a vállalatok nem kötelesek benyújtani pénzügyi kimutatásokat, és/vagy mivel a letelepedési helyük szerinti országban nincs telephelyük; megjegyzi azonban, hogy az uniós jog szerint a postafiókcégek Lettországban történő betiltása nem használható arra, hogy betiltsák az uniós tagállamokban adóügyi illetőséggel rendelkező postafiókcégeket, mivel ez diszkriminatívnak minősülne(79); felszólítja a Bizottságot, hogy javasolja az uniós jog oly módon történő módosítását, hogy az lehetővé tegye a postafiókcégek betiltását akkor is, ha az uniós tagállamban rendelkezik illetőséggel;

134.  rámutat arra, hogy hét tagállamban (Belgium, Ciprus, Magyarország, Írország, Luxemburg, Málta és Hollandia) a nem rezidensek belföldi közvetlentőke-befektetései és a rezidensek külföldi közvetlentőke-befektetései százalékos értékben magas szinten állnak a GDP-hez viszonyítva, ami csak korlátozott mértékben magyarázható az ezekben az országokban zajló valódi gazdasági tevékenységekkel(80);

135.  kiemeli a közvetlen külföldi tőkebefektetések magas arányát számos tagállamban, így Luxemburgban, Máltán, Cipruson, Hollandiában és Írországban(81); megjegyzi, hogy az ilyen közvetlen külföldi tőkebefektetéseket általában különleges célú gazdasági egységek birtokolják, és amelyek gyakran a kiskapuk kihasználását szolgálják; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a közvetlen külföldi tőkebefektetéseket birtokló különleges célú gazdasági egységek szerepét;

136.  megjegyzi, hogy az agresszív adótervezési mutatók közé tartoznak az olyan gazdasági mutatók, mint például a közvetlen külföldi befektetések szokatlanul magas szintje, valamint a különleges célú gazdasági egységek által birtokolt közvetlen külföldi befektetések(82);

137.  megjegyzi, hogy az ATAD visszaélés elleni szabályai (mesterséges konstrukciók) kiterjednek a postafiókcégekre is, míg a közös társaságiadó-alap és a közös összevont társaságiadó-alap biztosítaná, hogy a jövedelmet oda rendeljék, ahol a valós gazdasági tevékenység zajlik;

138.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki összehangolt, kötelező, végrehajtható és érdemi követelményeket a gazdasági tevékenységgel kapcsolatban, valamint vizsgálják meg a kiadásokat;

139.  felszólítja a Bizottságot, hogy két éven belül végezze el az egymással összekapcsolódó azon jogalkotási és szakpolitikai kezdeményezések célravezetőségi vizsgálatát, amelyek az adócsalás, az adókijátszás, az agresszív adótervezés és a pénzmosás céljából létrehozott postafiókcégek elleni fellépésre irányulnak;

3.Hozzáadottérték-adó (héa)

140.  hangsúlyozza a héaszabályok uniós szintű harmonizációjának szükségességét a belső piac létrehozásának és működésének biztosításához szükséges mértékben, valamint a versenytorzulás elkerülése érdekében(83);

141.  hangsúlyozza, hogy a héa a nemzeti költségvetések fontos adóbevételi forrása; megjegyzi, hogy 2016-ban az EU 28 tagállamának héabevételei elérték az 1 044 milliárd EUR-t, ami a tagállamokban a teljes adóbevétel 18%-ának felel meg; megemlíti, hogy 2017-ben az Unió éves költségvetése 157 milliárd EUR volt;

142.  sajnálja azonban, hogy a várt héabevételből minden évben jelentős összegek esnek ki csalás miatt; kiemeli, hogy a Bizottság statisztikái szerint a héabevétel-kiesés (amely a várt héabevétel és a ténylegesen beszedett héa közötti különbség, ami nemcsak a csalás, hanem a csőd, a hibás számítások és a kikerülés miatt elveszett héa becslését is tartalmazza) az EU-ban 2016-ban 147 milliárd EUR volt, ami a teljes várt héabevétel több mint 12%-a(84), bár számos tagállamban sokkal rosszabb a helyzet, és van, ahol a kiesés megközelíti vagy még meg is haladja a 20%-ot, ami jelentős eltérést mutat a tagállamok között a héabevétel-kiesés kezelése tekintetében;

143.  megjegyzi, hogy a Bizottság becslései szerint mintegy 50 milliárd EUR – vagy uniós polgáronként évente 100 EUR – bevétel veszik el a határokon átnyúló héacsalások miatt(85); miközben az Europol becslése szerint a héacsalás összegéből mintegy 60 milliárd EUR kapcsolódik szervezett bűnözéshez és a terrorizmus finanszírozásához; tudomásul veszi az Unión belüli héarendszerek fokozott harmonizációját és egyszerűsödését, bár a tagállamok közötti együttműködés még nem elégséges és nem is hatékony; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat együttműködésük megerősítésére a héacsalás elleni küzdelem javítása érdekében; felhívja a következő Bizottságot, hogy helyezze előtérbe a végleges héarendszer bevezetését és végrehajtását annak javítása érdekében;

144.  megbízható statisztikákat kér a héabevétel-kiesés becslésére, és hangsúlyozza az EU-n belüli közös adatgyűjtési és -megosztási módszer szükségességét; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa összehangolt statisztikák rendszeres gyűjtését és közzétételét a tagállamokban;

145.  hangsúlyozza, hogy az adócsalók – különösen a körhintacsalás és a csalárd kereskedő beiktatásával elkövetett Közösségen belüli csalás keretében – visszaélnek a jelenlegi (átmeneti) héaszabályozás sajátosságával, amely mentességet alkalmaz az Unióban a Közösségen belüli szállításokra és exportra;

146.  megjegyzi, hogy a Bizottság szerint a határokon átnyúló kereskedelmet folytató vállalkozások megfelelési költségei jelenleg 11%-kal magasabbak a csak belföldi kereskedést folytató vállalatok költségeinél; megjegyzi, hogy különösen a kkv-kat sújtják az aránytalan héamegfelelési költségek, ami az egyik oka annak, hogy óvatosak maradtak az egységes piac előnyeinek kihasználása tekintetében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki megoldásokat a határokon átnyúló kereskedelemhez kapcsolódó héamegfelelési költségek csökkentésére;

3.1.A hozzáadottérték-adó keretrendszerének korszerűsítése

147.  üdvözli ezért a Bizottság héára vonatkozó, 2016. április 6-i cselekvési tervét, amely a héa keretrendszerének reformjára irányul, valamint a Bizottság által 2016 decembere óta elfogadott 13 jogalkotási javaslatot, amelyek a végleges héaszabályozásra való átállással foglalkoznak, megszüntetik az e-kereskedelem előtt a héa terén fennálló akadályokat, felülvizsgálják a kkv-kra vonatkozó héaszabályozást, korszerűsítik a hozzáadottérték-adó mértékére vonatkozó politikát, és fellépnek a héabevétel-kieséssel szemben;

148.  üdvözli, hogy 2015-ben bevezetésre került a távközlési, műsorszórási és elektronikus szolgáltatásokra vonatkozó szűkített egyablakos héaügyintézés (MoSS) a héa nyilvántartásba vételére, bevallására és befizetésére szolgáló önkéntes rendszerként; üdvözli, hogy 2021. január 1-jétől a MoSS kiterjesztésre kerül a végső fogyasztóknak szállított egyéb árukra és a számukra nyújtott szolgáltatásokra;

149.  megjegyzi, hogy a Bizottság becslései szerint a héa korszerűsítését célul kitűző reform várhatóan 95%-kal fogja csökkenteni a bürokráciát, ami a becslések szerint 1 milliárd EUR-t tesz ki;

150.  különösen üdvözli, hogy a Tanács 2017. december 5-én új szabályokat fogadott el, amelyek megkönnyítik az online vállalkozások számára a héakötelezettségek teljesítését; különösen üdvözli, hogy a Tanács átvette a Parlament véleményét azzal kapcsolatban, hogy be kell vezetni az online platformok héabeszedési felelősségét az általuk elősegített távértékesítések tekintetében; úgy véli, hogy ez az intézkedés biztosítani fogja az egyenlő versenyfeltételeket a nem uniós vállalkozásokkal, mivel sok áru, amelyeket távértékesítés céljából importálnak, jelenleg héamentesen lép be az EU-ba; felszólítja a tagállamokat, hogy 2021-re hajtsák végre megfelelően az új szabályokat;

151.  üdvözli a 2017. október 4-én(86) és 2018. május 24-én(87) a végleges héaszabályozással kapcsolatban elfogadott javaslatokat; különösen üdvözli a Bizottság azon javaslatát, hogy a rendeltetési hely elve legyen alkalmazandó az adózásra, ami azt jelenti, hogy a héát a végső fogyasztó tagállama adóhatóságának kell megfizetni az adott tagállamban érvényes adókulcs szerint;

152.  különösen üdvözli a Tanács által a végleges héaszabályozás felé azáltal tett előrelépést, hogy 2018. október 4-én gyors megoldásokat(88) fogadott el; aggodalmának ad hangot azonban amiatt, hogy a Parlament álláspontjában(89) a minősített adóalanyokra vonatkozó javaslattal(90) kapcsolatban megadott irányvonalak mentén nem vezettek be garanciákat a csalás lehetőségével járó szempontokkal kapcsolatban, ahogy azt 2018. október 3-i véleményében(91) megfogalmazta; mélyen sajnálja, hogy a Tanács a végleges dömpingellenes héaszabályozás elfogadásáig elhalasztotta a minősített adóalanyi státusz bevezetéséről szóló döntést;

153.  felszólítja a Tanácsot annak biztosítására, hogy a minősített adóalanyi státusz összhangban legyen az engedélyezett gazdálkodói státusszal, amelyet a vámhatóságok adnak meg;

154.  kéri a minősített adóalanyi státusz meghatározásának minimális uniós szintű összehangolását és átláthatóságát, beleértve a Bizottság rendszeres értékelését arra vonatkozóan, hogy a tagállamok mi alapján adják meg a minősített adóalany státuszt; kéri, hogy a tagállamok adóhatóságai cseréljenek információt a minősített adóalanyi státusz bizonyos vállalatok számára történő megadásának elutasításáról a koherencia és a közös normák erősítése érdekében;

155.  üdvözli továbbá a kkv-kra vonatkozó különös szabályozás felülvizsgálatát(92), amelynek kulcsszerepe van az egyenlő versenyfeltételek biztosításában, mivel a héamentesség jelenleg csak a hazai szereplőknek áll a rendelkezésére, és hozzájárulhat a kkv-k héamegfelelési költségeinek csökkentéséhez; felszólítja a Tanácsot, hogy vegye figyelembe a Parlament 2018. szeptember 11-i véleményét(93), különösen a kkv-kat érintő további adminisztratív egyszerűsítés tekintetében; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy online portált, amelyen keresztül azok a kkv-k, amelyek igénybe kívánják venni a mentességet egy másik tagállamban, kötelesek regisztrálni, továbbá hogy hozzon létre egyablakos ügyintézést, amelyen keresztül a kisvállalkozások benyújthatják héabevallásukat azokra a különböző tagállamokra vonatkozóan, amelyekben működnek;

156.  tudomásul veszi az általános fordított adózási mechanizmusra (ÁFAM) vonatkozó bizottsági javaslatot(94), amely lehetővé teszi a szokásos héaszabályoktól való ideiglenes eltéréseket annak érdekében, hogy jobban megakadályozzák a körhintacsalásokat azokban a tagállamokban, amelyeket az ilyen típusú csalások a legsúlyosabban érintenek; felhívja a Bizottságot, hogy kísérje szorosan figyelemmel az új jogszabályok alkalmazását és esetleges kockázatait és előnyeit; ragaszkodik azonban ahhoz, hogy az ÁFAM semmiképpen sem késleltetheti a végleges héarendszer gyors végrehajtását;

157.  megjegyzi, hogy az e-kereskedelem terjedése gyakran kihívást jelenthet az adóhatóságok számára, például az eladó uniós adóalanyiságának hiánya és a bejelentett ügyletek valós értékétől jóval elmaradó héabevallások miatt; ezért üdvözli a Bizottság által 2018. december 11-én elfogadott, a termékek távértékesítésével kapcsolatban javasolt végrehajtási szabályok (COM(2018)0819 és COM(2018)0821) szellemét, amelyek szerint különösen 2021-től kezdődően az online piacok felelőssége annak biztosítása, hogy a héa beszedésre kerüljön az EU-n kívüli vállalatok által uniós fogyasztóknak a platformjaikon történő értékesítés során;

158.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kísérjék figyelemmel az EU-n kívüli székhellyel rendelkező, héát (például a „szabványos” alapító okirat jogosulatlan használatával) be nem valló vagy az értéket az esedékes héa meg nem fizetése vagy csökkentése érdekében szándékosan alulbecsülő kereskedőket érintő elektronikus kereskedelmi ügyleteket; úgy véli, hogy az ilyen gyakorlatok veszélyeztetik az EU belső piacának épségét és zavartalan működését; felhívja a Bizottságot, hogy ha helyénvalónak és szükségesnek találja, terjesszen elő jogalkotási javaslatokat;

3.2.A héabevétel-kiesés, a héacsalás elleni küzdelem és a héával kapcsolatos közigazgatási együttműködés

159.  megismétli az adóréshez hozzájáruló tényezők, mint például a héa kezelésére irányuló felhívását;

160.  üdvözli a Bizottság által 2018. március 8-án Ciprussal, Görögországgal és Máltával szemben, valamint 2018. november 8-án Olaszországgal és a Man-szigettel szemben a jachtok és légi járművek beszerzésével kapcsolatos visszaélésszerű héagyakorlatok ügyében megindított kötelezettségszegési eljárásokat, amelyek annak biztosítására irányulnak, hogy ezek az országok megszüntessék a magánjachtok és légi járművek számára állítólagosan jogellenesen biztosított kedvező adóügyi megítélést, ami torzítja a versenyt a tengerhasznosítási és légiközlekedési ágazatban;

161.  üdvözli a 904/2010/EU rendeletnek a héa területén történő közigazgatási együttműködés megerősítésére irányuló intézkedések tekintetében történő módosításait; üdvözli, hogy a Bizottság 2017-ben 10 tagállamban tett ellenőrző látogatásokat, és üdvözli különösen az ezt követően a héainformációcsere-rendszer (VIES) megbízhatóságának javítására tett ajánlást;

162.  megjegyzi, hogy a Bizottság nemrégiben további ellenőrző eszközök bevezetését és az Eurofisc szerepének fokozását, valamint a vám- és adóhatóságok közötti szorosabb együttműködést szolgáló mechanizmusok javítását javasolta; felhívja az összes tagállamot, hogy vegyenek részt aktívabban a tranzakciós hálózati elemzés (TNA) rendszerében az Eurofisc keretében;

163.  azon a véleményen van, hogy az Eurofiscben való részvételnek az uniós alapokból való részesülés kötelező feltételének kell lennie az összes tagállam számára; megismétli az Európai Számvevőszéknek a kohéziós kiadásokkal kapcsolatos héa-visszatérítéssel(95) és a csalás elleni uniós programmal(96) kapcsolatos aggodalmát;

164.  sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a tranzakciós héaadatok tagállamok általi valós idejű összegyűjtésének és továbbításának lehetőségeit, mivel ez növelné az Eurofisc hatékonyságát, és új stratégiák további kifejlesztését tenné lehetővé a héacsalások kezelésére; felszólítja az összes illetékes hatóságot, hogy használjanak különböző statisztikai és adatbányászati technológiákat az anomáliák, a gyanús kapcsolatok és minták azonosítására, ezáltal lehetővé téve az adóhatóságok számára, hogy proaktív, célzott és költséghatékony módon kezeljék a nem megfelelő magatartások széles spektrumát;

165.  üdvözli az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló irányelv(97) elfogadását, amely tisztázza a tagállamok, a Eurojust, az Európai Ügyészség (EPPO), az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) és a Bizottság között a héacsalás elleni fellépés terén folytatott határokon átnyúló együttműködés és kölcsönös jogsegély kérdéseit; felhívja az EPPO-t, az OLAF-ot, az Eurofiscet, az Europolt és az Eurojustot, hogy szorosan működjenek együtt a héacsalás elleni erőfeszítéseik összehangolása céljából, valamint az új csalárd gyakorlatok azonosítása és a hozzájuk való alkalmazkodás érdekében;

166.  rámutat azonban arra, hogy jobb együttműködésre van szükség a közigazgatási, igazságügyi és bűnüldöző hatóságok között az Unión belül, ahogy arra a szakértők a 2018. június 28-án tartott meghallgatáson és a TAX3 bizottság megbízásából készült tanulmányban rámutattak;

167.  üdvözli a Bizottságnak az EPPO hatáskörének a határokon átnyúló terrorista bűncselekményekre való kiterjesztésére irányuló közleményét; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az EPPO a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2022-ig megkezdhesse működését, biztosítva a szoros együttműködést az Unió pénzügyi érdekeinek védelmével megbízott, már működő intézményekkel, szervekkel, ügynökségekkel és hivatalokkal; példaértékű, visszatartó erejű és arányos szankciók bejelentését szorgalmazza; úgy véli, hogy a büntetlenség látszatának elkerülése érdekében mindenkit súlyosan szankcionálni kell, aki szervezett héacsalásban vesz részt;

168.  úgy véli, hogy a héával kapcsolatban a csalárd magatartást lehetővé tevő egyik fő probléma a csalók által készpénzben realizálható haszon; ezért felkéri a Bizottságot, hogy elemezze a szakértők azon javaslatát(98), hogy a határokon átnyúló tranzakciók adatait egy blokkláncba kellene fűzni, és biztonságos digitális valutákat kellene bevezetni, amelyeket csak héafizetésre (egyetlen célra) használnának a hivatalos fizetőeszköz helyett;

169.  üdvözli, hogy a Tanács foglalkozott az importhoz kapcsolódó csalásokkal(99); úgy véli, hogy a vámáru-nyilatkozatokból származó adatoknak a VIES-be történő megfelelő integrálása lehetővé teszi majd a rendeltetési hely szerinti tagállamok számára a váminformációk és a héainformációk keresztellenőrzését annak biztosítása érdekében, hogy a héát megfizessék a rendeltetési hely szerinti tagállamban; felszólítja a tagállamokat, hogy hatékonyan és megfelelő időben, 2020. január 1-jéig hajtsák végre ezt az új jogszabályt;

170.  úgy ítéli meg, hogy a vám- és adóhatóságok közötti közigazgatási együttműködés nem optimális(100); felszólítja a tagállamokat, hogy bízzák meg az Eurofiscet új stratégiák kidolgozásával a 42-es eljáráskódú vámeljárás alá tartozó áruk nyomon követésére, amely lehetővé teszi az importőr számára, hogy héamentességben részesüljön, ha az importált árukat a behozatal szerinti tagállamtól eltérő tagállamban lévő vállalati ügyfélnek kívánja szállítani;

171.  hangsúlyozza a vállalatok tényleges tulajdonosait magában foglaló nyilvántartás ötödik pénzmosási irányelvben való létrehozásának jelentőségét, amely a héacsalás elleni küzdelem fontos eszköze; sürgeti a tagállamokat, hogy javítsák a rendőrség, az adóhatóság, az ilyen típusú csalások kezelésére szakosodott ügyészek és bírák készségeit és képzését;

172.  aggodalmának ad hangot a TAX3 bizottság megbízásából készült tanulmány(101) eredményei miatt, amely megállapítja, hogy a Bizottság javaslatai csökkenteni fogják a behozatal során elkövetetett csalásokat, de nem fogják felszámolni azt; tudomásul veszi, hogy az alulértékelés és általában az uniós szabályok végrehajtásának problémáját a nem uniós adóalanyok esetében nem fogják megoldani; felszólítja a Bizottságot, hogy hosszabb távon vizsgálja meg alternatív beszedési módszerek bevezetését e szállítások tekintetében; hangsúlyozza, hogy nem fenntartható lehetőség az, hogy az uniós héa beszedése során a nem uniós adóalanyok jóhiszeműségére hagyatkoznak; úgy véli, hogy ezeknek az alternatív beszedési modelleknek nemcsak az elektronikus platformokon keresztül lebonyolított értékesítéseket kell megcélozniuk, hanem a nem uniós adóalanyok valamennyi értékesítésére ki kell terjedniük, függetlenül az általuk használt üzleti modelltől;

173.  felszólítja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a héából származó bevételekre vonatkozó végleges szabályozás bevezetésének a tagállamokra gyakorolt következményeit; felszólítja a Bizottságot, hogy komolyan vizsgálja meg az új csalások kockázatának lehetőségeit a végleges héarendszerben, különös tekintettel a határokon‑átnyúló ügyletekben a hiányzó szállító lehetőségére, amely kezdi háttérbe szorítani a hiányzó ügyfélen alapuló körhintacsalásokat; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az árutovábbítási rendszer minden bizonnyal meg tudja könnyíteni az Unión belüli kereskedelmet; megjegyzi azonban, hogy lehetségesek a visszaélések, és hogy a bűnszervezetek azzal, hogy kivonják magukat az adók és vámok megfizetése alól, hatalmas veszteséget okozhatnak a tagállamoknak és az EU-nak (a héa megfizetésének elmulasztásával); felszólítja ezért a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az árutovábbítási rendszert, és nyújtson be javaslatokat az OLAF, az Europol és az Eurofisc ajánlásai alapján;

174.  úgy véli, hogy az európai polgárok nagy többsége olyan egyértelmű európai és nemzeti jogszabályokra vár, amelyek lehetővé teszik azoknak az azonosítását és szankcionálását, akik nem fizetik meg az általuk fizetendő adót, valamint lehetővé teszik a hiányzó adó kellő időben történő behajtását;

4.A magánszemélyek adózása

175.  hangsúlyozza, hogy a természetes személyek általában nem adócsalás, adókijátszás és agresszív adótervezés céljából gyakorolják a szabad mozgást; hangsúlyozza azonban, hogy egyes természetes személyeknek elég nagy az adóalapjuk ahhoz, hogy több adójogrendszert is átfogjon;

176.  sajnálja, hogy bonyolult adózási struktúrákat, többek között vállalatok létrehozását használó vagyonos magánszemélyeknek és rendkívül vagyonos magánszemélyeknek továbbra is lehetőségük van arra, hogy lényegesen alacsonyabb vagy nulla adókötelezettség elérése érdekében vagyonkezelők és más közvetítők szolgáltatásait felhasználva átcsoportosítsák jövedelmeiket és vagyonukat, illetve beszerzéseiket különböző adójogrendszerek között; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes uniós tagállamok olyan adórendszert vezettek be, amely valódi gazdasági tevékenység létrehozása nélkül vonzza a vagyonos magánszemélyeket;

177.  megjegyzi, hogy a munkabérből származó jövedelem általános aránya rendszerint magasabb, mint a tőkéből származó jövedelem az Unió egész területén; megjegyzi, hogy összességében a vagyonalapú adók hozzájárulása a teljes adóbevételhez meglehetősen korlátozott maradt, az EU-ban az összes adóbevétel 4,3%-a(102);

178.  sajnálattal állapítja meg, hogy a társaságiadó-csalás, az adókijátszás és az agresszív adótervezés hozzájárul ahhoz, hogy az adóteher a becsületes és tisztességes adófizetőkre tolódik át;

179.  felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be visszatartó erejű, hatékony és arányos szankciókat az adócsalás, az adókijátszás és az illegális agresszív adótervezés ellen, és biztosítsák e szankciók érvényesítését;

180.  sajnálja, hogy egyes tagállamok olyan kétes adórendszert hoztak létre, amely lehetővé teszi az adóügyi illetőséget szerző személyek számára jövedelemadó-kedvezmények igénybevételét, aláásva ezzel más tagállamok adóalapját, és ösztönözve az olyan káros politikákat, amelyek megkülönböztetést alkalmaznak saját állampolgáraikkal szemben; megjegyzi, hogy ezek a rendszerek a saját állampolgárok számára nem elérhető előnyökkel járhatnak, mint például a külföldi tulajdon és jövedelem meg nem adóztatása, a külföldi jövedelem átalányadója, az országon belüli jövedelmek egy részének adómentes juttatásai, vagy a származási országnak befizetett nyugdíjak alacsonyabb mértéke;

181.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság egy 2001-es közleményében azt javasolta, hogy a káros adózási gyakorlatoknak a magatartási kódexszel foglalkozó csoport által kiadott jegyzéke(103) foglalja magában a külföldön élő, magas szintű képzettséggel rendelkező munkavállalókra vonatkozó külön rendszereket, de azóta nem szolgáltatott adatokat a probléma terjedelméről; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje újra ezt a problémát, és különösen értékelje a kettős adóztatás, valamint az ilyen rendszerek adóztatása kettős elmaradásának kockázatát;

4.1.A befektetői állampolgársági programok (CBI) és befektetői letelepedési programok (RBI)

182.  megállapítja, hogy a tagállamok többsége elfogadott befektetői állampolgársági (CBI) és befektetői letelepedési (RBI) programokat(104), amelyek általában aranyvízum- vagy befektetői programokként ismertek, amelyek keretében pénzügyi befektetésért cserébe állampolgárságot vagy tartózkodási engedélyt adnak uniós és nem uniós polgároknak;

183.  megállapítja, hogy az e programok keretében végrehajtott beruházások nem feltétlenül mozdítják elő a állampolgárságot vagy tartózkodási jogot biztosító tagállam reálgazdaságát, és a programok gyakran nem követelik meg, hogy a kérelmezők a beruházás helyszínéül szolgáló területen bármennyi időt töltsenek, és még ha hivatalosan fenn is áll ez a követelmény, annak teljesítését rendszerint nem ellenőrzik; hangsúlyozza, hogy e rendszerek veszélyeztetik az Unió célkitűzéseinek megvalósítását, és ezért sértik a lojális együttműködés elvét;

184.  megállapítja, hogy legalább 5 000 nem uniós polgár kapta meg valamelyik uniós tagállam állampolgárságát a befektetői állampolgársági programokon keresztül(105); megjegyzi, hogy egy tanulmány(106) szerint legalább 6 000 ember kapott állampolgárságot, és mintegy 100 000 tartózkodási engedélyt adtak ki;

185.  aggódik amiatt, hogy a CBI- és RBI-programokban a kérelmezők megfelelő biztonsági átvilágítása nélkül részt vehetnek akár kiemelt kockázatot jelentő harmadik országbeli állampolgárok is, és ezért e programok biztonsági kockázatot jelentenek az Unió számára; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a CBI- és RBI-rendszerekhez kapcsolódó pénz eredete körüli átláthatatlanság jelentősen növelte az európai országokat érintő politikai, gazdasági és biztonsági kockázatokat;

186.  hangsúlyozza, hogy a CBI- és RBI-rendszerek egyéb jelentős kockázatokat is hordoznak, beleértve az uniós polgárság és a nemzeti állampolgárságok leértékelődését és a korrupció, a pénzmosás és az adókijátszás lehetőségét is; megjegyzi, hogy az egy tagállam CBI- és RBI-rendszerek végrehajtására vonatkozó döntésének hatása más uniós tagállamokra is átgyűrűzik; megismétli aggodalmát amiatt, hogy e rendszereken keresztül állampolgárság vagy tartózkodási engedély adható anélkül, hogy megfelelő vagy bármilyen átvilágítást hajtottak volna végre az illetékes hatóságok;

187.  megjegyzi, hogy az ötödik pénzmosási irányelv által meghatározott azon kötelezettség, mely szerint a kötelezett szolgáltatóknak az ügyfél-átvilágítási folyamatuk során a CBI- és RBI-programokra pályázókat kiemelt kockázatot jelentő személyeknek kell tekinteniük, nem mentesíti a tagállamokat azon felelősségük alól, hogy maguk is fokozott átvilágítást vezessenek be és végezzenek; megjegyzi, hogy számos hivatalos vizsgálat indult nemzeti és uniós szinten olyan korrupciós és pénzmosási ügyekben, amelyek közvetlenül CBI- és RBI-rendszerekkel voltak összefüggésben;

188.  hangsúlyozza, hogy ugyanakkor az ilyen rendszereken keresztül végrehajtott befektetések gazdasági fenntarthatósága és életképessége továbbra is bizonytalan; kiemeli, hogy az állampolgárságot és az azzal járó jogokat soha nem szabad értékesíteni;

189.  megjegyzi, hogy egyes tagállamok CBI- és RBI-rendszereit kihasználták orosz állampolgárok és orosz befolyás alatt álló országok állampolgárai; kiemeli, hogy ezek a rendszerek lehetőséget nyújthatnak az uniós szankciók elkerülésére olyan orosz állampolgárok részére, akik szerepelnek a Krím félsziget jogellenes elcsatolása és Oroszország Krím félszigettel szembeni agressziója után elfogadott szankciós jegyzéken;

190.  bírálja, hogy ezek a programok rendszeresen adómentességet vagy különleges adószabályozást nyújtanak a kedvezményezettek számára; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy ezek a kiváltságok akadályozhatják azt a célkitűzést, hogy minden polgár méltányosan járuljon hozzá az adórendszerhez;

191.  aggasztja, hogy a kérelmezők száma és származása, a rendszerek keretében állampolgárságot vagy tartózkodási engedélyt kapó magánszemélyek száma és az ezeken a rendszereken keresztül befektetett összegek és azok eredete nem átláthatók; nagyra értékeli, hogy egyes tagállamok nyíltan megadják azoknak a magánszemélyeknek a nevét és állampolgárságát, akik állampolgárságot vagy tartózkodási engedélyt kaptak e rendszerek alapján; arra ösztönöz más tagállamokat, hogy kövessék ezt a példát;

192.  aggasztja, hogy az OECD szerint a CBI- és RBI-rendszerekkel vissza lehet élni abból a célból, hogy aláássák a közös jelentéstételi standardokat és az átvilágítási eljárásokat, aminek eredményeként pontatlan vagy nem teljes beszámolókat nyújtanak be a közös jelentéstételi standardok alapján, különösen akkor, ha adóügyi illetőség szempontjából nem minden joghatóságot hoznak a pénzügyi intézmények tudomására; megjegyzi, hogy az OECD szerint a közös jelentéstételi standardok sértetlensége szempontjából potenciálisan nagy kockázatot azok a vízumrendszerek jelentenek, amelyek 10%-nál alacsonyabb személyijövedelemadó-kulcsot biztosítanak az adófizetőnek az offshore pénzügyi eszközök után, és nem követelnek meg legalább 90 napos jelentős fizikai jelenlétet az aranyvízumot kínáló országban;

193.  aggasztja, hogy Málta és Ciprus olyan rendszerekkel rendelkezik(107), amelyek potenciálisan nagy kockázatnak teszik ki a közös jelentéstételi standardok sértetlenségét;

194.  azt a következtetést vonja le, hogy a CBI- és RBI-rendszerek lehetséges gazdasági haszna nem ellensúlyozza az általuk jelentett súlyos biztonsági, pénzmosási és adókijátszási kockázatokat;

195.  felszólítja a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb fokozatosan szüntessék meg az összes létező CBI- vagy RBI-rendszert;

196.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak eközben a CBI- és RBI-rendszerek adta előnyök kihasználásának feltételeként meg kell követelniük az adott országban való fizikai jelenlétet, és gondoskodniuk kell arról, hogy megfelelően elvégezzék az e rendszerek keretében állampolgárságot vagy tartózkodási engedélyt kérelmezők fokozott ügyfél-átvilágítását, ahogy azt az ötödik pénzmosási irányelv is megköveteli; hangsúlyozza, hogy az ötödik pénzmosási irányelv fokozott alaposságú ügyfél-átvilágítást ír elő kiemelt közszereplők esetében; kéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy a kormányok viseljék a végső felelősséget a CBI- vagy RBI-programokban való részvételt kérelmezők átvilágításának elvégzéséért; felszólítja a Bizottságot, hogy szigorúan és folyamatosan ellenőrizze az ügyfél-átvilágítás CBI- és RBI-rendszerek keretében történő megfelelő végrehajtását és alkalmazását, amíg minden egyes tagállamban hatályon kívül nem helyezik azokat;

197.  megjegyzi, hogy egy tagállam tartózkodási engedélyének vagy állampolgárságának megszerzése az azt megkapó személy számára jogok és jogosultságok széles körét teszi elérhetővé az Unió egész területén, beleértve a schengeni térségben való szabad mozgás és tartózkodás jogát; kéri ezért a CBI- és RBI-programokat működtető tagállamokat, hogy azok végső visszavonásáig kellő gondossággal ellenőrizzék a kérelmezők személyét, és utasítsák vissza kérelmüket, ha biztonsági kockázatot jelentenek, beleértve a pénzmosást is; továbbá figyelmeztet a CBI- és RBI-rendszerek azon veszélyeire, amelyek a családegyesítéshez kapcsolódnak, melynek révén a CBI/RBI-kedvezményezettek családtagjai minimális vagy egyáltalán nem ellenőrzött módon szerezhetnek állampolgárságot vagy tartózkodási engedélyt;

198.  ezzel kapcsolatban kér minden tagállamot, hogy átlátható módon állítsák össze és tegyék közzé a CBI- és RBI-rendszereikkel kapcsolatos adatokat, beleértve az elutasított kérelmek számát és az elutasítások okát; felhívja a Bizottságot, hogy a rendszerek végleges visszavonásáig biztosítsa a tagállamok közötti jobb adatgyűjtést és információcserét azok CBI- és RBI-rendszerei keretében, beleértve az olyan kérelmezők vonatkozásában is, akiknek a kérelmét biztonsági okokból elutasították;

199.  úgy ítéli meg, hogy a CBI- és RBI-programok végleges hatályon kívül helyezéséig a tagállamoknak ugyanazokat a kötelezettségeket kell a közvetítőkre róniuk a CBI- és RBI-programok kereskedelme során, amelyek a pénzmosás elleni jogszabályok szerinti kötelezett szolgáltatókra is alkalmazandók, és felkéri a tagállamokat, hogy akadályozzák meg a CBI- és RBI-rendszerekhez kötődő összeférhetetlenségeket, amelyek abból adódhatnak, hogy a kormánynak az e rendszerek kialakításában, kezelésében és népszerűsítésében támogatást nyújtó magáncégek magánszemélyeknek is tanácsadást és támogatást nyújtanak azzal, hogy az alkalmasság vizsgálata céljából átvilágítják őket, illetve benyújtják az állampolgárságra vagy tartózkodási engedélyre irányuló kérelmeiket;

200.  üdvözli a Bizottság „Befektetői állampolgársági és letelepedési programok az Európai Unióban” című, 2019. január 23-i jelentését (COM(2019)0012), megjegyzi, hogy a jelentés megerősíti, hogy mindkét típusú rendszer súlyos kockázatot jelent a tagállamok és az Unió egésze számára, különösen a biztonság, a pénzmosás, a korrupció, az uniós szabályok megkerülése és az adókijátszás tekintetében, és hogy ezeket a súlyos kockázatokat tovább rontják a rendszerek átláthatóságának és irányításának hiányosságai; aggódik amiatt, hogy a Bizottságnak aggályai vannak azzal kapcsolatban, hogy a tagállamok által hozott intézkedések nem mindig enyhítik kellőképpen a rendszerek jelentette kockázatokat;

201.  tudomásul veszi a Bizottság azon szándékát, hogy szakértői csoportot hozzon létre az e rendszerek átláthatóságával, irányításával és biztonságával kapcsolatos kérdések kezelésére; üdvözli, hogy a Bizottság vállalta, hogy nyomon követi a vízummentességet élvező országok által a vízummentesség-felfüggesztési mechanizmus részeként végrehajtott befektetői állampolgársági programok hatását; kéri a Bizottságot, hogy koordinálja az elutasított kérelmekkel kapcsolatban a tagállamok között zajló információmegosztást; kéri a Bizottságot, hogy következő nemzetek feletti kockázatértékelése részeként értékelje az állampolgárságok és tartózkodási engedélyek értékesítésével kapcsolatos kockázatokat; kéri a Bizottságot, hogy mérje fel, milyen mértékben használták e rendszereket uniós országok állampolgárai;

4.2.Szabadkikötők, vámraktárak és egyéb különleges gazdasági övezetek

202.  üdvözli, hogy a szabadkikötők az ötödik pénzmosási irányelv alapján kötelezett szolgáltatóvá váltak, és kötelesek eleget tenni az ügyfél-átvilágítási követelményeknek, valamint jelenteni a gyanús ügyleteket a pénzügyi információs egységeknek;

203.  megjegyzi, hogy az Unión belül a vámszabad övezetre vonatkozó eljárás alapján hozhatók létre szabadkikötők; megjegyzi, hogy a vámszabad övezetek olyan zárt területek az Unió vámterületén, ahová a nem uniós áruk importvám, valamint egyéb terhek (azaz adók) vagy kereskedelempolitikai intézkedések nélkül vihetők be;

204.  emlékeztet arra, hogy a szabadkikötők a vámszabad övezetekben lévő raktárak, amelyek eredetileg a tranzitáruk tárolására szolgáló helyek voltak; sajnálja, hogy ezek azóta helyettesítő vagyontárgyak, köztük műalkotások, drágakövek, régiségek, arany és borgyűjtemények népszerű – és gyakran hosszú távú(108) – és ismeretlen forrásból finanszírozott tárolási helyévé váltak; hangsúlyozza, hogy a szabadkikötőket vagy a vámszabad övezeteket nem szabad adókijátszás céljára vagy az adóparadicsomokéval azonos hatások elérésre használni;

205.  megjegyzi, hogy a biztonságos tárolás mellett a szabadkikötők igénybevételének okai közé tartozik a nagyfokú titoktartás, valamint az importvámok és közvetett adók, például a héa és a fogyasztási adó megfizetésének elhalasztása;

206.  hangsúlyozza, hogy több mint 80 vámszabad övezet van az EU-ban(109), emellett pedig több ezer olyan raktár, amely „különleges tárolási eljárás” alá esik az Unióban, azaz olyan „vámraktárak”, amelyek hasonló fokú titoktartást és (közvetett) adókedvezményeket(110) kínálhatnak;

207.  megállapítja, hogy az Uniós Vámkódex alapján a vámraktárak szinte azonos jogi alapon állnak a szabadkikötőkkel; ezért azt ajánlja, hogy ezeket a pénzmosás és az adókijátszás kockázatának mérséklésére irányuló jogi intézkedések, például az ötödik pénzmosási irányelv alapján kezeljék azonos módon a szabadkikötőkkel; úgy véli, hogy a raktárakat megfelelő számú képzett személyzettel kell ellátni annak érdekében, hogy képesek legyenek elvégezni azon műveletek szükséges vizsgálatát, amelyeknek helyet adnak;

208.  megjegyzi, hogy a szabadkikötőkben történő pénzmosás kockázata közvetlenül összekapcsolódik a helyettesítő vagyontárgyak piacán folyó pénzmosás kockázataival;

209.  megjegyzi, hogy a DAC5 alapján 2018. január 1-jétől a közvetlen adókkal foglalkozó hatóságok „kérésre hozzáférést” kapnak a tényleges tulajdonosra vonatkozóan a pénzmosási irányelv alapján gyűjtött információk széles köréhez; megjegyzi, hogy a pénzmosás elleni uniós jogszabályok az abba vetett bizalomra épülnek, hogy a kötelezett szolgáltatók az ügyfél-átvilágítás során megbízható kutatást végeznek, és gondosan jelentik a gyanús ügyleteket, és ezáltal a pénzmosás elleni küzdelem őreivé válnak; aggodalommal jegyzi meg, hogy a szabadkikötők birtokában lévő információkhoz való „kérésre történő hozzáférés” csak nagyon korlátozott hatást fejthet ki a konkrét ügyekben(111);

210.  felhívja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy szabadkikötők vagy szállítási engedélyek milyen mértékben használhatók fel adókijátszás céljaira(112), továbbá felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot a tényleges tulajdonosokra és a szabadkikötőkben, vámraktárakban és a különleges gazdasági övezetekben folyó ügyletekre vonatkozóan az illetékes hatóságok, köztük a bűnüldöző hatóságok, az adó- és vámhatóságok és az Europol közötti automatikus információcsere biztosítása érdekében, és e javaslatba foglalja bele a nyomonkövethetőségre vonatkozó kötelezettséget;

211.  kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot az európai szabadkikötők rendszerének mihamarabbi kivezetése érdekében;

212.  megjegyzi, hogy a banktitok vége az olyan új eszközökbe való befektetések növekedését eredményezte, mint például a műtárgyak, ami az elmúlt évek során a műtárgypiac gyors növekedését vonta maga után; hangsúlyozza, hogy a vámszabad övezetek biztonságos és általában figyelmen kívül hagyott tárolóhelyet biztosítanak az ilyen eszközök számára, ahol a kereskedelem adómentesen folytatható, a tulajdonosok pedig rejtve maradhatnak, miközben maguk a műtárgyak egy szabályozatlan piacon maradnak az olyan tényezők miatt, mint például a piaci árak meghatározásával és a szakértők felkutatásával kapcsolatos nehézségek; rámutat, hogy például egy értékes festményt könnyebb a világ másik felére eljuttatni, mint egy annak értékével megegyező pénzösszeget;

4.3.Adóamnesztia

213.  emlékeztet(113) arra, hogy az amnesztiákat rendkívül óvatosan kell felhasználni vagy teljes mértékben tartózkodni kell használatuktól, mivel csak rövid távon jelentik az adóbeszedés egyszerű és gyors forrását, gyakran költségvetési kiskapuk bezárása érdekében alkalmazzák őket, de arra is ösztönözhetik az adóbefizetőket, hogy elkerüljék az adókat és megvárják a következő amnesztiát anélkül, hogy visszatartó erejű szankcióknak vagy bírságoknak lennének kitéve; felszólítja az adóamnesztiát életbe léptető tagállamokat, hogy mindig követeljék meg a kedvezményezettől, hogy mutassa be a korábban nem bejelentett vagyon forrását;

214.  felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a tagállamok által életbe léptetett korábbi amnesztiaprogramokat, valamint különösen a visszaszerzett állami bevételeket és az adóalap ingadozására gyakorolt közép és hosszú távú hatásokat; sürgeti a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a korábbi és jövőbeli adóamnesztiák kedvezményezettjeivel kapcsolatos releváns adatokat megfelelően megosszák az igazságügyi, bűnüldöző és adóhatóságokkal annak érdekében, hogy biztosítsák a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem érdekében elfogadott szabályok betartását és az egyéb pénzügyi bűncselekményekért való esetleges büntetőjogi felelősségre vonást;

215.  úgy véli, hogy a társasági adózással kapcsolatos magatartási kódexszel foglalkozó csoportnak kötelezően át kell világítania és tisztáznia kell minden egyes adóamnesztia-programot, mielőtt a tagállam bevezeti azt; úgy véli, hogy az olyan adófizetők vagy társaságok olyan tényleges tulajdonosai, akik már kedvezményezettjei egy vagy több adóamnesztiának, többé ne lehessenek jogosultak újabb adóamnesztiára; kéri az adóamnesztiában részesülő személyek adatait kezelő nemzeti hatóságokat, hogy kezdeményezzék a bűnüldöző hatóságoktól és az adócsaláson vagy adókijátszáson kívüli egyéb bűncselekmények kivizsgálásáért felelős más hatóságoktól érkező adatok hatékony cseréjét;

4.4.Közigazgatási együttműködés

216.  elismeri, hogy a közvetlen adók keretrendszere terén a közigazgatási együttműködés mára mind a magán, mind pedig a vállalati adófizetőket lefedi;

217.  hangsúlyozza, hogy a közigazgatási együttműködésre vonatkozó nemzetközi normák a minimális szintet írják elő; megjegyzi ezért, hogy a tagállamoknak tovább kell menniük annál, hogy mindössze a minimális normáknak feleljenek meg; kéri a tagállamokat, hogy továbbra is számolják fel a közigazgatási és jogi együttműködés minden akadályát;

218.  üdvözli, hogy a DAC1 által bevezetett automatikus információcserére vonatkozó átfogó norma elfogadásával és a megtakarítások adóztatásáról szóló 2003-as irányelv hatályon kívül helyezésével egységes uniós mechanizmus jött létre az információcserére;

5.Pénzmosás elleni küzdelem

219.  hangsúlyozza, hogy a pénzmosás különböző formákat ölthet, és hogy a tisztára mosott pénz különböző illegális tevékenységekből származhat, mint például korrupcióból, fegyver- és embercsempészetből, kábítószer-kereskedelemből, adókijátszásból és adócsalásból, és a terrorizmus finanszírozására szolgálhat; aggodalommal jegyzi meg, hogy a bűncselekményekből származó bevételeket évi 110 milliárd euróra becsülik az EU-ban(114), ami a teljes uniós GDP 1%-ának felel meg; rámutat, hogy a Bizottság becslései szerint egyes tagállamokban a pénzmosási ügyek akár 70%-a is határokon átnyúló jellegű(115); megjegyzi továbbá, hogy a pénzmosás nagyságrendjét az ENSZ(116) a globális GDP 2-5%-ára, illetve 715 milliárd és 1,87 billió EUR közötti összegre becsüli;

220.  hangsúlyozza, hogy az Unión belüli pénzmosás különböző közelmúltbeli esetei Oroszországból, és különösen a Független Államok Közösségéből (FÁK) érkező tőkéhez, uralkodó elithez és/vagy állampolgárokhoz kapcsolódnak; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az európai pénzügyi rendszerbe pénzmosás céljából Oroszországból és a FÁK-államokból belépő, illegális tevékenységből származó és a továbbiakban bűncselekmények finanszírozására használt jövedelmek fenyegetést jelentenek az európai biztonságra és stabilitásra; hangsúlyozza, hogy ezek a jövedelmek veszélyeztetik az uniós polgárok biztonságát, és a jogkövető állampolgároknak és vállalatoknak versenytorzulásokat és tisztességtelen versenyhátrányokat okoznak; úgy véli, hogy a tőkekiáramlás – amelyet a származási ország gazdasági és közigazgatási problémáinak megoldása nélkül nem lehet visszaszorítani – és a pusztán bűnelkövetési szándékkal történő pénzmosás mellett ezek az ellenséges tevékenységek, amelyek célja az európai demokráciák, gazdaságuk és intézményeik gyengítése, olyan nagyságrendben valósulnak meg, hogy megingatják az európai kontinenst; a tagállamok között az Oroszországból az Unióba érkező tőke ellenőrzésével kapcsolatban folytatott együttműködés javítására szólít fel;

221.  megismétli az emberi jogok megsértésének Unió-szerte történő szankcionálására irányuló felhívását(117) az Egyesült Államok globális Magnyickij-törvényének hatására, amely lehetővé teszi vízumtilalmak és célzott szankciók alkalmazását, például olyan köztisztviselők vagy hivatalos minőségben eljáró személyek uniós joghatóság alá tartozó területeken található ingatlanjainak vagy ingatlanérdekeltségeinek zárolását, akik korrupciós esetekért vagy az emberi jogok súlyos megsértéséért felelősek; üdvözli, hogy a Parlament elfogadta az Európai Unióba irányuló közvetlen külföldi befektetések átvilágítási keretének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentést(118); szorgalmazza a bankok adóügyi illetőséggel nem bíró személyekhez tartozó portfólióinak és azok az Unió számára biztonsági kockázatot jelentő országokból származó részének fokozott ellenőrzését és felügyeletét;

222.  üdvözli a negyedik és ötödik pénzmosási irányelv elfogadását; hangsúlyozza, hogy ezek fontos lépést jelentenek az Unió által a bűncselekményekből származó pénz tisztára mosása elleni küzdelem és a terrorista tevékenységek finanszírozása elleni fellépés érdekében tett erőfeszítések hatékonyságának javítása terén; megjegyzi, hogy az Unió pénzmosás elleni keretrendszere főként a pénzmosás megelőzését célzó megközelítésen alapul, amely a hangsúlyt a gyanús ügyletek észlelésére és jelentésére helyezi;

223.  sajnálja, hogy a tagállamok elmulasztották a kitűzött határidőig teljesen vagy részben átültetni a negyedik pénzmosási irányelvet a nemzeti jogba, és hogy emiatt a Bizottságnak kötelezettségszegési eljárást kellett indítania ellenük, ami azzal is járt, hogy az érintett országokat az Európai Unió Bírósága elé idézték(119); felhívja a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb orvosolják ezt a helyzetet; különösen arra sürgeti a tagállamokat, hogy teljesítsék azon jogi kötelezettségüket, miszerint be kell tartaniuk az ötödik pénzmosási irányelv nemzeti jogba való átültetésére kitűzött 2020. január 10-i határidőt; kiemeli és üdvözli a Tanács 2018. november 23-i következtetéseit, amelyekben felkéri a tagállamokat, hogy az ötödik pénzmosási irányelvet már a 2020-as határidő előtt ültessék át nemzeti jogaikba; felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben használja ki a szóban forgó eszközöket annak érdekében, hogy támogassa és biztosítsa, hogy a tagállamok a lehető leghamarabb megfelelően átültessék és végrehajtsák az ötödik pénzmosási irányelvet;

224.  emlékeztet az ügyfél-átvilágítás alapvető fontosságára az „ismerd az ügyfeledet” elv részeként, ami abban áll, hogy a kötelezett szolgáltatóknak megfelelően azonosítaniuk kell az ügyfeleiket és vagyonuk forrását, valamint az eszközök tényleges tulajdonosait, beleértve az anonim számlák zárolását is; sajnálja, hogy egyes pénzügyi intézmények és a hozzájuk kapcsolódó üzleti modellek aktívan elősegítették a pénzmosást; kéri a magánszektort, hogy amennyire csak tud, vállaljon aktív szerepet a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben és a terrorista tevékenységek megelőzésében; felhívja a pénzügyi intézményeket, hogy aktívan vizsgálják felül belső eljárásaikat a pénzmosás kockázatának megelőzése érdekében;

225.  üdvözli a Tanács által 2018. december 4-én elfogadott cselekvési tervet, amely több olyan nem jogalkotási intézkedést foglal magában, amelyek célja a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni hatékonyabb küzdelem az EU-ban; felhívja a Bizottságot, hogy a cselekvési terv végrehajtásával kapcsolatos előrehaladásról rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet;

226.  aggodalmát fejezi ki azon konkrét eljárások hiánya miatt, amelyek révén felmérhető és értékelhető az EKB Kormányzótanácsa tagjainak feddhetetlensége, különösen, ha formálisan bűncselekménnyel vádolják őket; kéri mechanizmusok bevezetését az EKB Kormányzótanácsa tagjai magatartásának és feddhetetlenségének vizsgálata és értékelése érdekében, és kéri védelmüket abban az esetben, ha a kinevezésre jogosult hatóság visszaél hatalmával;

227.  elítéli, hogy a pénzmosás elleni küzdelem követelményeinek végrehajtásában jelentkező rendszerszintű mulasztások a nem hatékony felügyelettel együtt ahhoz vezettek, hogy a közelmúltban több kiemelt pénzmosási ügy fordult elő az európai bankokban, amelyek az ügyfelek megismerésére és az ügyfél-átvilágításra vonatkozó legalapvetőbb követelmények rendszerszintű megsértésével voltak összefüggésben;

228.  emlékeztet arra, hogy az „Ismerd az ügyfeledet” elv és az ügyfél-átvilágítás elengedhetetlen, és továbbra is végig kell kísérniük a teljes üzleti kapcsolatot, és hogy az ügyfelek tranzakcióit folyamatosan és gondosan nyomon kell követni a gyanús és szokatlan tevékenységek észlelése érdekében; e tekintetben emlékeztet a kötelezett szolgáltatók azon kötelezettségére, hogy saját kezdeményezésükre azonnal tájékoztatniuk kell a nemzeti pénzügyi információs egységeket a pénzmosás, az alapul szolgáló bűncselekmények vagy a terrorizmus finanszírozása gyanúját felvető tranzakciókról; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Parlament erőfeszítései ellenére az ötödik pénzmosási irányelv végső eszközként továbbra is lehetővé teszi a vezetői állásban lévő természetes személy(ek) számára, hogy egy társaság vagy vagyonkezelő tényleges tulajdonosaiként kerüljenek nyilvántartásba vételre, miközben a valódi tényleges tulajdonos nem ismert, vagy gyanú merül fel vele kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot, hogy a pénzmosás elleni uniós szabályok következő felülvizsgálata alkalmával értékelje egyértelműen e rendelkezésnek a tényleges tagállami tulajdonosokkal kapcsolatos, megbízható információk rendelkezésre állására gyakorolt hatását, és javasolja annak megszüntetését, amennyiben arra utaló jelek merülnének fel, hogy a rendelkezés elősegíti a tényleges tulajdonosok személyazonosságának elrejtését célzó visszaéléseket;

229.  megjegyzi, hogy egyes tagállamokban a nem igazolt eredetű vagyonokra vonatkozó mechanizmusok vannak érvényben a bűncselekményből származó vagyon nyomon követésére; hangsúlyozza, hogy ez a mechanizmus gyakran egy bírósági végzésből áll, amely kötelez egy súlyos bűncselekményben való részvétellel alaposan gyanúsítható személyt – vagy ilyen személlyel kapcsolatban álló személyt – arra, hogy megmagyarázza egy bizonyos ingatlannal kapcsolatos érdekeltségének jellegét és mértékét, valamint azt, hogy hogyan jutott az ingatlanhoz abban az esetben, ha felmerül annak az alapos gyanúja, hogy a kötelezett személy ismert jogszerűen szerzett bevételéből nem lenne képes fedezni az ingatlan megvásárlását; felkéri a Bizottságot, hogy értékelje egy ilyen intézkedés hatásait és megvalósíthatóságát uniós szinten;

230.  üdvözli egyes tagállamok azon döntését, hogy betiltják a bemutatóra szóló részvények kibocsátását, a jelenleg forgalomban lévőket pedig névre szóló értékpapírokká alakítják át; kéri a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra hasonló intézkedések bevezetését országaikban, tekintettel az ötödik pénzmosási irányelvnek a tényleges tulajdonosokról és az azonosított kockázatokról való beszámolásra vonatkozó új rendelkezéseire;

231.  hangsúlyozza, hogy sürgősen hatékonyabb rendszert kell létrehozni az Unión belüli igazságügyi hatóságok közötti kommunikáció és információcsere érdekében, felváltva ezzel a bűnügyekben való kölcsönös jogsegély hagyományos eszközét, amely hosszadalmas és megterhelő eljárásokat eredményez, és ezért negatív hatással van a pénzmosási és más súlyos bűncselekmények ügyében folytatott, határokon átnyúló nyomozásokra; ismételten kéri a Bizottságot, hogy értékelje a jogalkotási fellépés szükségességét e tekintetben;

232.  kéri a Bizottságot, hogy mérje fel az olyan jogi konstrukciók pénzmosásban betöltött szerepét és pénzmosással kapcsolatos különös kockázatait – különösen az Egyesült Királyságban, valamint a brit korona függő területein és a tengerentúli területeken –, mint például a céltársaságok, a különleges célú gazdasági egységek és a nem jótékonysági célú alapok, és azokról tegyen jelentést a Parlamentnek;

233.  sürgeti a tagállamokat, hogy az államkötvények pénzügyi piacokra való kibocsátása során teljes mértékben feleljenek meg a pénzmosás elleni jogszabályoknak; úgy ítéli meg, hogy az ilyen pénzügyi műveletek esetében az átvilágítás szigorúan szükséges;

234.  megjegyzi, hogy csak a TAX3 bizottság megbízatása alatt három sajnálatos pénzmosási ügyet tártak fel, amelyeket uniós bankokon keresztül hajtottak végre: az ING Bank N.V. nemrégiben elismerte, hogy súlyos hiányosságok vannak a pénzmosás elleni átvilágítási eljárásainak alkalmazásában, és a Hollandia Államügyészi Szolgálatával kötött egyezség keretében(120) beleegyezett abba, hogy 775 millió eurót fizet; a lettországi ABLV Bank végelszámolást hajtott végre, miután az Egyesült Államok Pénzügyi Bűncselekmények Bűnüldöző Hálózata (FinCen) úgy döntött, hogy a pénzmosási aggályok miatt javasolja az ABLV egyesült államokbeli levelező számláinak betiltását(121), a Danske Bank pedig az észtországi fiókjához kapcsolódóan 15 000 ügyfelet és mintegy 9,5 millió tranzakciót átvilágító vizsgálatot követően beismerte, hogy a bank irányítási és ellenőrzési rendszerében meglévő jelentős hiányosságok miatt az észtországi fiókot gyanús ügyletekre lehetett felhasználni(122);

235.  aggodalommal állapítja meg, hogy a „Troika Laundromat” ügy felfedte, hogyan ment át 4,6 milliárd amerikai dollárnyi, Oroszországból és máshonnan származó összeg európai bankokon és vállalkozásokon; kiemeli, hogy a botrány középpontjában a Troika Dialog nevű, korábban az egyik legnagyobb orosz beruházási magánbank állt, és az a hálózat, amely lehetővé tehette az orosz uralkodó elit tagjai számára, hogy titkos, jogellenes eljárások segítségével részvényeket szerezzenek állami tulajdonú vállalatokban, ingatlanokat vásároljanak Oroszországban és külföldön, továbbá luxuscikkeket szerezzenek be; sajnálatát fejezi ki továbbá amiatt, hogy a jelentések szerint számos európai bank szerepet játszott ezekben a gyanús tranzakciókban, így a Danske Bank, a Swedbank AB, a Nordea Bank Abp, az ING Groep NV, a Credit Agricole SA, a Deutsche Bank AG, a KBC Group NV, a Raiffeisen Bank International AG, az ABN Amro Group NV, a Cooperatieve Rabobank U.A. és a Turkiye Garanti Bankasi A.S. holland egysége;

236.  megjegyzi, hogy a Danske Bank esetében az észtországi fiók 200 milliárd EUR-t meghaladó értékben bonyolított le be- és kimenő tranzakciókat(123) anélkül, hogy a bank a pénzmosás elleni és az ügyfelek megismerésére irányuló megfelelő belső eljárásokat léptetett volna életbe, ahogy azt később maga a bank is elismerte, valamint az észt és dán pénzügyi felügyeleti hatóságok is megerősítették; úgy véli, hogy ez a mulasztás a felelősségteljes magatartás teljes hiányát mutatja mind a bank, mind pedig az illetékes nemzeti hatóságok részéről; felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy sürgősen értékeljék a pénzmosás elleni és az ügyfelek megismerésére irányuló eljárások megfelelőségét valamennyi európai bankban, hogy biztosítsák a pénzmosás elleni küzdelemről szóló uniós jogszabályok megfelelő végrehajtását;

237.  megjegyzi továbbá, hogy a Danske Bank észtországi fiókjának 6 200 ügyfeléről állapították meg, hogy gyanús ügyletekben vett részt, továbbá mintegy 500 ügyfél vett részt nyilvánosan bejelentett pénzmosási konstrukciókban, 177 volt összeköthető az oroszországi pénzmosási botránnyal, 75 pedig az azerbajdzsáni pénzmosási botránnyal, valamint 53 ügyfél olyan társaság volt, amelyeknek a címe és az igazgatói megegyeztek(124); kéri az illetékes nemzeti hatóságokat, hogy kövessék nyomon a Danske Bank észtországi fiókjának 6 200 ügyfele által végrehajtott, gyanús ügylet végcélját annak ellenőrzése érdekében, hogy a tisztára mosott pénzt nem használták-e további bűncselekmények céljaira; kéri az illetékes nemzeti hatóságokat, hogy megfelelően működjenek együtt ebben az ügyben, mivel a gyanús ügyletek láncolata egyértelműen határokon nyúlik át;

238.  rámutat arra, hogy az EKB visszavonta a máltai Pilatus Bank banki tevékenységek végzésére szóló engedélyét, miután az Egyesült Államokban letartóztatták Ali Szadr Haseminedzsadot, a Pilatus Bank elnökét és egyedüli részvényesét, többek között pénzmosási vádak miatt; hangsúlyozza, hogy az EBH azt a következtetést vonta le, hogy a máltai Pénzügyi Információs Elemzési Egység megsértette az uniós jogot, mivel egyebek mellett eljárási hiányosságok és a felügyeleti intézkedések elmaradása miatt nem látta el a Pilatus Bank hatékony felügyeletét; megjegyzi, hogy 2018. november 8-án a Bizottság hivatalos véleményt intézett a máltai Pénzügyi Információs Elemzési Egységhez, amelyben további intézkedésekre szólította fel annak érdekében, hogy megfeleljen jogi kötelezettségeinek(125). felhívja a máltai Pénzügyi Információs Elemzési Egységet, hogy tegyen lépéseket a vonatkozó ajánlásoknak való megfelelés érdekében;

239.  tudomásul veszi Málta Európai Unió melletti állandó képviselőjének a TAX3 bizottsághoz címzett levelét(126), amelyben válaszol a bizottság által egyes máltai kiemelt közszereplők az Egyesült Arab Emírségekben székhellyel rendelkező „17 Black” vállalathoz kapcsolódó lehetséges új pénzmosási és adókijátszási ügyekben történő állítólagos részvételével kapcsolatban felvetett aggályokra; sajnálja, hogy a beérkezett válaszok nem pontosak; aggodalmát fejezi ki a máltai hatóságok nyilvánvaló politikai tétlensége miatt; különösen aggódik amiatt, hogy a 17 Black állításai szerint úgy tűnik, hogy a máltai kormány legmagasabb köreihez tartozó kiemelt közszereplők is érintettek; felszólítja a máltai hatóságokat, hogy jogsegélykérő levél formájában kérjenek be bizonyítékokat az Egyesült Arab Emírségektől; felhívja az Egyesült Arab Emírségeket, hogy működjön együtt a máltai és az európai hatóságokkal, és biztosítsa, hogy a 17 Black bankszámláin befagyasztott pénzeszközök maradjanak befagyasztva mindaddig, amíg alapos vizsgálatra nem kerül sor; különösen kiemeli mind a máltai Pénzügyi Információs Elemzési Egység, mind pedig a máltai rendőrség függetlenségének hiányát; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy eddig nem hoztak intézkedéseket az állítólagos korrupciós ügyekben érintett kiemelt közszereplők ellen; hangsúlyozza, hogy a máltai vizsgálat szempontjából hasznos lenne egy eseti megállapodáson(127) alapuló közös nyomozócsoport létrehozása a folyamatban lévő nemzeti vizsgálatok függetlenségével és minőségével kapcsolatos súlyos kétségek eloszlatása érdekében, az Europol és az Eurojust támogatásával;

240.  megjegyzi, hogy Daphne Caruana Galizia oknyomozó újságíró meggyilkolásakor karrierje legnagyobb információkiszivárogtatási ügyén dolgozott, és az információk a máltai erőművet üzemeltető ElectroGas szervereiről származtak; megjegyzi továbbá, hogy a 17 Black tulajdonosa, aki az erőműért felelős máltai kiemelt közszereplőknek nagy pénzösszegeket utalt volna, az ElectroGas igazgatója és részvényese is egyben;

241.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nő az egyéb jellegű üzleti tevékenységekkel, különösen az ún. „repülő pénz” és „hírhedt utcák” jelenséggel kapcsolatban elkövetett pénzmosási esetek száma; hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális közigazgatási és bűnüldöző hatóságok közötti erőteljesebb koordinációra és együttműködésre van szükség az európai városok e problémáinak kezeléséhez;

242.  tudatában van annak, hogy a pénzmosás elleni küzdelem jelenlegi jogi kerete eddig irányelvekből állt és a minimális harmonizáción alapult, ami ahhoz vezetett, hogy eltérő nemzeti felügyeleti és végrehajtási módszerek alakultak ki a tagállamokban; felszólítja a Bizottságot, hogy a pénzmosás elleni küzdelemről szóló jogszabályok jövőbeli felülvizsgálata során a kötelező hatásvizsgálatban értékelje, hogy az irányelv helyett nem lenne-e alkalmasabb jogi aktus a rendelet; ezzel összefüggésben szorgalmazza, hogy sürgősen alakítsák át rendeletté a pénzmosás elleni küzdelemről szóló jogszabályt, ha a hatásvizsgálat ezt ajánlja;

5.1.Együttműködés a pénzmosás elleni és prudenciális felügyeleti szervek között az Európai Unióban

243.  üdvözli, hogy a pénzmosás elleni szabályok megsértését vagy állítólagos megsértését feltáró közelmúltbeli ügyeket követően a Bizottság elnöke az Unió helyzetét értékelő beszédében 2018. szeptember 12-én kiegészítő intézkedéseket jelentett be;

244.  szorgalmazza a hitelintézetek, befektetési vállalkozások és biztosítók igazgatótanácsi tagjainak és részvényeseinek szükséges fokozott ellenőrzését és folyamatos felügyeletét az EU-ban, és hangsúlyozza különösen a banki engedélyek vagy azokkal egyenértékű különleges engedélyek visszavonásának nehézségeit;

245.  támogatja a Bizottság Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatóságának és a Pénzügyi Stabilitás, a Pénzügyi Szolgáltatások és a Tőkepiaci Unió Főigazgatóságának, az EKB-nak és az európai felügyeleti hatóságoknak a képviselőiből, valamint az európai felügyeleti hatóságok közös bizottsága pénzmosás elleni albizottságának elnökéből álló közös munkacsoport által végzett munkát, amely arra irányul, hogy felderítsék a jelenlegi hiányosságokat, és intézkedéseket javasoljanak a felügyeleti és végrehajtó ügynökségek közötti hatékony együttműködés és információcsere lehetővé tétele érdekében;

246.  azt a következtetést vonja le, hogy a pénzügyi intézmények pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem tekintetében történő felülvizsgálatával kapcsolatos koordináció jelenlegi szintje – különösen a határokon átnyúló esetekben – nem elégséges az ebben az ágazatban felmerülő jelenlegi kihívások kezelésére, és hogy az Unió jelenleg nem képes megfelelően végrehajtani a pénzmosás elleni összehangolt szabályokat és gyakorlatokat;

247.  szorgalmazza a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem megerősített keretéhez vezető hosszú távú célkitűzések értékelését az Európai Unió pénzmosás elleni és prudenciális felügyeleti szervei közötti zökkenőmentes együttműködés útitervének lehetséges elemeiről szóló vitaanyagban(128) említettek szerint, például egy uniós szintű mechanizmus létrehozását, hogy jobban összehangolják a pénzügyi szektorban a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel foglalkozó felügyeleti szervek tevékenységét, nevezetesen olyan helyzetekben, amikor a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemnek valószínűleg határokon átnyúló hatásai vannak, továbbá a pénzmosás elleni felügyelet lehetséges központosítását egy meglévő vagy új uniós szervben, amely felhatalmazást kap a harmonizált szabályok és gyakorlatok végrehajtására az Unió tagállamaiban; támogatja a pénzmosás elleni küzdelem felügyeletének központosítására irányuló további erőfeszítéseket, és úgy véli, hogy egy ilyen mechanizmus létrehozása esetén elegendő emberi és pénzügyi erőforrást kell biztosítani feladatainak hatékony végrehajtásához;

248.  emlékeztet arra, hogy az EKB hatás- és feladatkörébe tartozik a hitelintézetek engedélyének visszavonása, ha súlyosan megsértik a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem szabályait; megjegyzi ugyanakkor, hogy az EKB teljes mértékben a pénzmosás elleni nemzeti felügyeleti szervektől függ az ilyen, nemzeti hatóságok által észlelt szabálysértésekre vonatkozó információszolgáltatás terén; kéri ezért a pénzmosás elleni nemzeti hatóságokat, hogy megfelelő időben bocsássanak jó minőségű információkat az EKB rendelkezésére, hogy az megfelelően végezhesse feladatát; e tekintetben üdvözli az EKB, valamint az annak felügyeletéért felelős összes illetékes hatóság közötti információcsere gyakorlati szabályairól szóló többoldalú megállapodást, hogy a hitelintézetek és pénzügyi intézmények megfelelnek-e a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos, negyedik pénzmosási irányelv szerinti kötelezettségeknek;

249.  úgy véli, hogy a prudenciális és a pénzmosás elleni felügyeletet nem lehet egymástól különválasztva kezelni; hangsúlyozza, hogy az európai felügyeleti hatóságok csak korlátozottan képesek számottevő szerepet betölteni a pénzmosás elleni küzdelem terén döntéshozatali szerkezetük, a hatáskörök hiánya és a korlátozott erőforrások miatt; hangsúlyozza, hogy az EBH-nak vezető szerepet kell vállalnia ebben a küzdelemben, miközben szorosan együtt kell működnie az Európai Értékpapírpiaci Hatósággal (ESMA) és az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatósággal (EIOPA), és ezért sürgősen elegendő emberi és anyagi erőforrásokat kell rendelkezésére bocsátani ahhoz, hogy hatékonyan hozzájáruljon a pénzügyi rendszer pénzmosási célú felhasználásának következetes és hatékony megelőzéséhez, többek között az illetékes hatóságok kockázatértékelései és a saját teljes keretrendszerén belüli felülvizsgálatok elvégzése révén; nagyobb nyilvánosságot kér e felülvizsgálatoknak, és kéri különösen a fontos információk Parlament és Tanács részére való rendszeres továbbítását nemzeti vagy uniós szinten feltárt súlyos hiányosságok esetén(129);

250.  megjegyzi, hogy megnövekedett a nemzeti pénzügyi felügyeletek fontossága; sürgeti a Bizottságot, hogy az EBH-val folytatott konzultációt követően tegyen javaslatot olyan mechanizmusokra, amelyek elősegítik a pénzügyi felügyeleti hatóságok közötti fokozott együttműködést és koordinációt; kéri hosszú távon a pénzmosás elleni különböző nemzeti hatóságok felügyeleti eljárásainak nagyobb mértékű összehangolását;

251.  üdvözli a pénzügyi intézmények prudenciális és pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos felügyeletét szabályozó uniós keret megerősítéséről szóló, 2018. szeptember 12-i bizottsági közleményt (COM(2018)0645), valamint a közleményben a felügyeleti konvergencia erősítése érdekében az európai felügyeleti hatóságok felülvizsgálatára megfogalmazott javaslatokat; úgy véli, hogy az EBH-nak uniós szinten vezető, koordináló és nyomon követő szerepet kell vállalnia a pénzügyi rendszer pénzmosással és terrorizmusfinanszírozási kockázatokkal szembeni hatékony védelme érdekében, tekintettel azoknak az Unió pénzügyi stabilitását érintő következményeire, amelyek a pénzügyi ágazat pénzmosás és terrorizmus finanszírozása céljából való visszaélésszerű használatából eredhetnek, valamint az EBH-nak mint a valamennyi tagállam felett felügyeleti joggal rendelkező hatóságnak a bankszektor ilyen visszaélésekkel szembeni védelme terén szerzett eddigi tapasztalatai alapján.

252.  tudomásul veszi az EBH-nak a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről szóló 2013/36/EU tőkekövetelmény-irányelv átültetésével kapcsolatos aggályait(130); üdvözli az EBH-nak a jelenlegi uniós jogi keretből eredő hiányosságok kezelésére irányuló javaslatait; kéri a tagállamokat, hogy gyorsan ültessék át nemzeti jogaikba a tőkekövetelményekről szóló irányelv közelmúltban elfogadott módosításait;

5.2.Együttműködés a pénzügyi információs egységek (FIU-k) között

253.  emlékeztet arra, hogy az ötödik pénzmosási irányelv értelmében a tagállamok kötelesek automatizált, központosított mechanizmusokat létrehozni, amelyek lehetővé teszik a bankszámlák és fizetési számlák tulajdonosainak gyors azonosítását, továbbá kötelesek biztosítani, hogy minden pénzügyi információs egység képes legyen megfelelő időben egy másik pénzügyi információs egység rendelkezésére bocsátani az ezekben a központosított mechanizmusokban tárolt információkat; hangsúlyozza az információkhoz kellő időben való hozzáférés fontosságát a pénzügyi bűncselekmények megelőzése és a vizsgálatok megszüntetése érdekében; felszólítja a tagállamokat e mechanizmusok kialakításának felgyorsítására, hogy a tagállamok pénzügyi információs egységei hatékonyan együtt tudjanak működni a pénzmosási tevékenységek felderítése és leküzdése érdekében; erőteljesen ösztönzi a tagállamok pénzügyi információs egységeit, hogy használják a FIU.net rendszert; megjegyzi, hogy ezen a területen is fontos az adatvédelem;

254.  úgy véli, hogy a pénzmosás hatékony leküzdése érdekében elengedhetetlen, hogy megfelelő erőforrások és kapacitások álljanak a nemzeti pénzügyi információs egységek rendelkezésére;

255.  rámutat, hogy a pénzmosási tevékenységek elleni hatékony küzdelem érdekében nemcsak a tagállamok pénzügyi információs egységei közötti, hanem a tagállamok és harmadik országok pénzügyi információs egységei közötti együttműködés is létfontosságú; tudomásul veszi a pénzügyi és egyéb információk bizonyos bűncselekmények megelőzése, felderítése, nyomozása és a vádeljárás lefolytatása céljából történő felhasználásának megkönnyítését szolgáló szabályokról, valamint a 2000/642/IB tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv(131) jövőbeli elfogadására tekintettel az intézményközi tárgyalásokon elfogadott politikai megállapodásokat;

256.  kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki szakosított képzéseket a pénzügyi információs egységek számára, különös tekintettel egyes tagállamok kisebb kapacitására; tudomásul veszi a 159 pénzügyi információs egységet tömörítő Egmont-csoport hozzájárulását, amelynek célja az pénzügyi információs egységek műveleti együttműködésének erősítése számos projekt folytatása és beindítása révén; várja a Bizottság értékelését a pénzügyi információs egységek harmadik országokkal folytatott együttműködésének keretéről, valamint az Unión belüli pénzügyi információs egységek közötti együttműködés fokozásának akadályairól és lehetőségeiről, többek között egy koordinációs és támogatási mechanizmus létrehozásának lehetőségéről; emlékeztet arra, hogy ezt az értékelést 2019. június 1-jéig el kell készíteni; kéri a Bizottságot, hogy ezt tekintse lehetőségnek arra, hogy jogalkotási javaslatot készítsen egy uniós pénzügyi információs egység – amely a közös vizsgálati munka és koordináció központjaként saját autonóm feladatkörrel és vizsgálati hatáskörökkel rendelkezne a határokon átnyúló pénzügyi bűnözés terén –, valamint egy korai előrejelző mechanizmus létrehozására vonatkozóan; azon a véleményen van, hogy egy uniós pénzügyi információs egységnek kiterjedt szerepkörrel kell rendelkeznie, koordinációt, valamint segítséget és támogatást biztosítva a tagállami pénzügyi információs egységek számára a határokon átnyúló ügyekben az információcsere kibővítése, valamint a határokon átnyúló ügyek közös elemzése és a munka hatékony összehangolása érdekében;

257.  felszólítja a Bizottságot, hogy aktívan működjön együtt a tagállamokkal az olyan mechanizmusok kialakításában, amelyek javítják és megerősítik a tagállamok és harmadik országok pénzügyi információs egységei közötti együttműködést; felszólítja a Bizottságot, hogy megfelelő időzítéssel lépjen fel ebben az ügyben az érintett nemzetközi fórumokon, például az OECD-ben és a Pénzügyi Akció Munkacsoportban (FATF); úgy véli, hogy az ennek eredményeként létrejött megállapodásokban megfelelően figyelembe kell venni a személyes adatok védelmét;

258.  felhívja a Bizottságot, hogy készítsen jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli, hogy a tagállamok pénzügyi információs egységeinek státusza és szervezeti felépítése közötti különbségek gátolják-e az együttműködést a határokon átnyúló dimenzióval rendelkező súlyos bűncselekmények elleni küzdelemben;

259.  rámutat, hogy az információk feldolgozásában és a pénzügyi információs egységek közötti megosztásában nehézséget okoz az, hogy a tagállamok között és a különböző kötelezett szolgáltatók tekintetében nem szabványosították a gyanús ügylet bejelentésének formátumát és a gyanús ügylet bejelentésének küszöbét; felszólítja a Bizottságot, hogy az EBH támogatásával vizsgálja meg a kötelezett szolgáltatókra vonatkozó szabványosított bejelentési formátum mielőbbi létrehozására szolgáló mechanizmusokat, hogy a határokon átnyúló esetekben elősegítse és fokozza a pénzügyi információs egységek közötti információcserét és az információ feldolgozását, valamint hogy mérlegelje a gyanús ügyletekre vonatkozó jelentési küszöbök szabványosítását;

260.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a gyanús ügyletekre vonatkozó jelentések olyan automatizált lehívására szolgáló rendszer létrehozásának lehetőségét, amely lehetővé tenné a tagállamok pénzügyi információs egységeinek az olyan ügyletek, valamint azok kezdeményezőinek és kedvezményezettjeinek kikeresését, amelyeket különböző tagállamokban többször is gyanúsként jelentettek;

261.  arra bátorítja az illetékes hatóságokat és a pénzügyi információs egységeket, hogy vegyék fel a kapcsolatot a pénzügyi intézményekkel és a kötelezett szolgáltatókkal a gyanús tevékenységek bejelentésének javítása és az ilyen jelentések számának csökkentése érdekében, ezáltal biztosítva, hogy a pénzügyi információs egységek hasznosabb, célzottabb és teljesebb információkat kapjanak feladataik megfelelő ellátásához, miközben biztosítják az általános adatvédelmi rendeletnek való megfelelést;

262.  emlékeztet arra, hogy fontos fejleszteni a párbeszéd, a kommunikáció és az információcsere terén a hatóságok és a magánszektor egyes szereplői közötti kapcsolatokat, közismert nevükön a köz- és magánszféra közötti partnerségeket (PPP), különösen a pénzmosási irányelv hatálya alá tartozó kötelezett szolgáltatók számára, és kiemeli az egyetlen transznacionális PPP, az Europol pénzügyi információkkal foglalkozó, köz- és magánszféra közötti partnerségének létezését és pozitív eredményeit, amely előmozdítja a bankok, a pénzügyi információs egységek, a bűnüldöző hatóságok és a tagállamok nemzeti szabályozó hatóságai közötti stratégiai információcserét;

263.  támogatja a pénzügyi információs egységek és a bűnüldöző hatóságok, köztük az Europol közötti információcsere folyamatos javítását; úgy véli, hogy ilyen partnerséget kell létrehozni az új technológiák területén, ideértve a virtuális eszközöket is, a tagállamokban már létező műveletek hivatalossá tétele érdekében; kéri az Európai Adatvédelmi Testületet, hogy adjon további felvilágosítást az átvilágítási kötelezettségeik részeként személyes adatokat feldolgozó piaci szereplőknek, hogy azok megfelelhessenek az adatvédelemről szóló megfelelő előírásoknak;

264.  kiemeli, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságok és a pénzügyi információs egységek közötti együttműködés fokozása és javítása döntő fontosságú a pénzmosás és az adókijátszás elleni hatékony küzdelem érdekében; továbbá hangsúlyozza, hogy a pénzmosás és adókijátszás elleni küzdelemhez a pénzügyi információs egységek és a vámhatóságok közötti jó együttműködés is szükséges;

265.  kéri a Bizottságot, hogy tegyen jelentést az uniós tagállamok pénzügyi információs egységeivel kapcsolatos helyzetről és fejleményekről az információterjesztés, -csere és -feldolgozás vonatkozásában, a panamai dokumentumokkal foglalkozó vizsgálóbizottság ajánlását(132) és a tagállamok pénzügyi információs egységeinek platformja által készített jelentést követve;

5.3.Kötelezett szolgáltatók (hatály)

266.  üdvözli, hogy az ötödik pénzmosási irányelv bővítette a kötelezett szolgáltatók jegyzékét, amelyen immár szerepelnek a virtuális pénzváltó és hagyományos pénzváltó szolgáltatók, a letétkezelő pénztárca-szolgáltatók, a műkereskedők és a szabadkikötők is;

267.  felszólítja a Bizottságot, hogy lépjen fel az ügyfél-átvilágítás végrehajtásának javítása, különösen annak pontosabb tisztázása érdekében, hogy az ügyfél-átvilágítás megfelelő alkalmazása mindig a kötelezett szolgáltató felelőssége, még akkor is, ha ez a tevékenység ki van szervezve, továbbá rendelkezni kell a mulasztás vagy összeférhetetlenség miatt kiszabandó szankciókról; hangsúlyozza, hogy az ötödik pénzmosási irányelv szerint a kötelezett szolgáltatók jogilag kötelesek fokozott ellenőrzéseket végezni és szisztematikus jelentéseket készíteni az olyan ügyfél-átvilágítások során, amelyeket olyan üzleti kapcsolatokkal vagy ügyletekkel kapcsolatban végeznek, amelyek a Bizottság által „magas kockázatú harmadik országként” azonosított országokat érintenek;

5.4.Nyilvántartások

268.  üdvözli, hogy a DAC5 hozzáférést biztosít az adóhatóságoknak a tényleges tulajdonosokra vonatkozó adatokhoz és egyéb ügyfél-átvilágítási információkhoz; emlékeztet arra, hogy ez a hozzáférés szükséges ahhoz, hogy az adóhatóságok megfelelően elláthassák feladataikat;

269.  megjegyzi, hogy az Unió pénzmosás elleni jogszabályai arra kötelezik a tagállamokat, hogy központi nyilvántartásokat hozzanak létre, amelyek teljes körű adatokat tartalmaznak a vállalatok és a kezelt vagyon tényleges tulajdonosairól, és előírják e nyilvántartások összekapcsolását is; üdvözli, hogy az ötödik pénzmosási irányelv annak biztosítására kötelezi a tagállamokat, hogy a tényleges tulajdonosokra vonatkozó információkat minden esetben hozzáférhetővé tegyék a nyilvánosság számára;

270.  megjegyzi azonban, hogy a kezelt vagyonok vonatkozásában a nemzeti nyilvántartások elvileg csak azok számára lesznek elérhetők, akik bizonyítani tudják a hozzáféréshez fűződő jogos érdeküket; hangsúlyozza, hogy a tagállamok továbbra is szabadon nyilvánossá tehetik a kezelt vagyonok tényleges tulajdonosainak nyilvántartásait, ahogy azt a Parlament már ajánlotta; felkéri a tagállamokat, hogy hozzanak létre szabadon hozzáférhető és nyílt adatnyilvántartásokat; mindenesetre emlékeztet arra, hogy az általuk kivethető díj nem haladhatja meg az információk rendelkezésre bocsátásának adminisztratív költségeit, beleértve a nyilvántartások karbantartási és fejlesztési költségeit;

271.  hangsúlyozza, hogy a tényleges tulajdonosok nyilvántartásának összekapcsolásáról a Bizottságnak kell gondoskodnia; úgy véli, hogy a Bizottságnak szorosan figyelemmel kell kísérnie az összekapcsolt rendszer működését, és észszerű határidőn belül értékelnie kell, hogy megfelelően működik-e, valamint ki kell-e egészíteni azt a tényleges tulajdonosok uniós nyilvántartásának létrehozásával vagy egyéb olyan eszközökkel, amelyek hatékonyan orvosolhatják az esetleges hiányosságokat; kéri a Bizottságot, hogy időközben dolgozzon ki és tegyen közzé technikai iránymutatásokat a tagállami nyilvántartások formátuma, interoperabilitása és összekapcsoltsága összehangolásának elősegítése érdekében; úgy véli, hogy a bizalmi vagyonkezelési konstrukciók tényleges tulajdonosaira ugyanolyan szintű átláthatóságnak kell vonatkoznia, mint az ötödik pénzmosási irányelv szerint a vállalatokra, a megfelelő biztosítékok rendelkezésre bocsátása mellett;

272.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a tényleges tulajdonosok nyilvántartásaiban szereplő információk nem mindig elégségesek és/vagy pontosak; ezért kéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy a tényleges tulajdonosok nyilvántartásai tartalmazzanak ellenőrzési mechanizmusokat az adatok pontosságának biztosítására; kéri a Bizottságot, hogy felülvizsgálataiban értékelje az ellenőrzési mechanizmusokat és az adatok megbízhatóságát;

273.  szorgalmazza a tényleges tulajdonlás fogalmának szigorúbb és pontosabb meghatározását annak biztosítása érdekében, hogy azonosításra kerüljön minden olyan természetes személy, aki ténylegesen birtokol vagy ellenőriz egy jogi személyt;

274.  emlékeztet arra, hogy világos szabályokkal kell elősegíteni a tényleges tulajdonosok egyértelmű azonosítását, ideértve azt a bizalmi vagyonkezelésre és hasonló konstrukciókra vonatkozó kötelezettséget, hogy írásos formában is létezniük kell, és nyilvántartásba kell venni őket abban a tagállamban, ahol a bizalmi vagyonkezelőt létrehozták, igazgatják vagy működtetik;

275.  rámutat arra a problémára, hogy a külföldi postafiókcégeken keresztül európai városokban végrehajtott ingatlanberuházások formájában valósítanak meg pénzmosást; emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak értékelnie kell, hogy mennyire szükséges és arányos intézkedés a föld- és ingatlan-nyilvántartásokban szereplő információk harmonizálása, ahogy azt is, hogy szükséges-e e nyilvántartások összekapcsolása; kéri a Bizottságot, hogy adott esetben jogalkotási javaslatot is csatoljon a jelentéshez; úgy véli, hogy a tagállamoknak a földek és ingatlanok tényleges tulajdonosaira vonatkozó információkat nyilvánosan hozzáférhetővé kell tennie;

276.  megerősíti az ötödik pénzmosási irányelvről szóló intézményközi tárgyalásokon megfogalmazott álláspontját az életbiztosítási szerződések tényleges tulajdonosaira vonatkozó nyilvántartások létrehozásáról; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje annak megvalósíthatóságát és szükségességét, hogy az érintett hatóságok számára hozzáférhetővé tegyék az életbiztosítási szerződések és pénzügyi eszközök tényleges tulajdonosaira vonatkozó információkat;

277.  megjegyzi, hogy az ötödik pénzmosási irányelv értelmében a Bizottságnak elemeznie kell az egyes intézkedések és mechanizmusok uniós és tagállami szintű megvalósíthatóságát, lehetővé téve az Unión kívül bejegyzett vállalatok és egyéb jogi személyek tényleges tulajdonosaira vonatkozó információk gyűjtését és az ilyen információkhoz való hozzáférést; felszólítja a Bizottságot, hogy – amennyiben a megvalósíthatósági elemzés eredménye kedvező – nyújtson be jogalkotási javaslatot egy ilyen mechanizmusra;

5.5.Technológiai kockázatok és virtuális eszközök, beleértve a virtuális fizetőeszközöket és kriptovalutákat

278.  hangsúlyozza, hogy az új megosztott könyvelési technológiákban, például a blokklánc-technológiában pozitív lehetőségek rejlenek; ugyanakkor megjegyzi, hogy egyre gyakrabban élnek vissza az ezeken a technológiákon alapuló új fizetési és átutalási módszerekkel a bűncselekményből származó jövedelem tisztára mosása vagy egyéb pénzügyi bűncselekmények elkövetése céljából; elismeri, hogy figyelemmel kell kísérni a gyorsan változó technológiai fejlődést annak biztosítása érdekében, hogy a jogalkotás hatékonyan lépjen fel az új technológiákkal való visszaélések és a bűnözői tevékenységek elősegítő névtelenség ellen anélkül, hogy kisebbítené azok pozitív vonatkozásait;

279.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg azokat a fontos kriptoszereplőket, amelyek még nem tartoznak a pénzmosás elleni uniós jogszabályok hatálya alá, és szükség esetén bővítse a kötelezett szolgáltatók – különösen az egy vagy több virtuális fizetőeszköz átváltását is magukban foglaló ügyletek területén működő – szolgáltatók jegyzékét; ugyanakkor felszólítja a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb ültessék át az ötödik pénzmosási irányelv rendelkezéseit, amelyek kötelezővé teszik a virtuális pénzpénztárcák és a szolgáltatások cseréje esetén az ügyfelek azonosítását, ami rendkívül megnehezítené a virtuális fizetőeszközök anonim használatát;

280.  felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a technológiai fejlődést, beleértve az innovatív pénzügyi technológiai üzleti modellek gyors elterjedését és az olyan új technológiák alkalmazását, mint a mesterséges intelligencia, a megosztott könyvelési technológiák, a kognitív számítástechnika és a gépi tanulás annak érdekében, hogy értékelje a technológiai kockázatokat és a lehetséges joghézagokat, valamint növelje a kibertámadásokkal vagy a rendszerleállással szembeni ellenálló képességet, nevezetesen az adatvédelem előmozdításával; arra ösztönzi az illetékes hatóságokat és a Bizottságot, hogy készítsenek mélyreható értékelést a megosztott könyvelési technológia alkalmazásaival járó esetleges rendszerszintű kockázatokról;

281.  hangsúlyozza, hogy a virtuális eszközök fejlődése és használata hosszú távú tendencia, amely a következő években várhatóan folytatódni és fokozódni fog, különösen a különféle célokra – például vállalati finanszírozásra – használt virtuális érmék használata révén; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki megfelelő uniós szintű keretrendszert e fejlemények kezelésére a nemzetközi szinten végzett munka és az európai szervek – például az ESMA – tapasztalatai alapján; úgy véli, hogy ennek a keretrendszernek biztosítania kell a virtuális eszközök által jelentett specifikus kockázatok elleni szükséges biztosítékokat, az innováció akadályozása nélkül;

282.  megjegyzi különösen, hogy a virtuális eszközök átláthatóságának hiánya pénzmosás és adókijátszás céljaira is használható; ezzel összefüggésben sürgeti a Bizottságot, hogy adjon egyértelmű iránymutatást azokról a feltételekről, amelyek fennállása esetén a virtuális eszközök meglévő vagy új pénzügyi eszközként besorolhatók lennének a MiFID II. irányelv alá, valamint azokról a körülményekről, amelyek esetén az uniós jogszabályok alkalmazandók az ICO-kibocsátásra;

283.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje az egyes virtuális eszközökre vonatkozó anonimitási szabályok betiltását, és amennyiben szükségesnek tartja, vegye fontolóra a virtuális eszközök pénzügyi eszközként történő szabályozását; úgy véli, hogy a pénzügyi információs egységek számára lehetővé kell tenni, hogy a virtuális fizetőeszközök és kriptovaluták címét összekapcsolják a virtuális eszközök tulajdonosával; úgy véli, hogy a Bizottságnak fel kell mérnie a virtuális eszközöket használók kötelező nyilvántartásba vételének lehetőségét; emlékeztet arra, hogy néhány tagállam már elfogadott különböző típusú intézkedéseket ezen ágazat bizonyos szegmensei, például az ICO-kibocsátások vonatkozásában, amelyek a jövőbeli uniós intézkedések számára inspirációt jelenthetnek;

284.  hangsúlyozza, hogy a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) nemrégiben rámutatott arra, hogy minden országnak sürgősen és összehangoltan fel kell lépnie annak megakadályozása érdekében, hogy a virtuális eszközöket bűncselekményekre és terrorizmusra használják fel, és arra ösztönözte valamennyi joghatóságot, hogy jogi és gyakorlati lépések révén akadályozzák meg a virtuális eszközökkel való visszaéléseket(133); kéri a Bizottságot, hogy keressen módot arra, hogy belefoglalja az FATF virtuális eszközök szabályozására vonatkozó javaslatait és standardjait az európai jogi keretbe; hangsúlyozza, hogy az Uniónak továbbra is szót kell emelnie a virtuális valutákra vonatkozó koherens és koordinált nemzetközi szabályozási keretrendszer mellett, a G20-ak keretében tett erőfeszítéseire építve;

285.  megismétli felhívását, hogy a Bizottságnak sürgősen értékelnie kell az e-játékokkal kapcsolatos tevékenységek pénzmosásra és adóbűncselekményekre történő felhasználását; úgy véli, hogy ez az értékelés elsődleges fontosságú; megjegyzi, hogy az e-játék-ágazat növekedésnek indult egyes joghatóságokban, köztük a brit korona függőségeiben, például a Man-szigeten, ahol az e-játék immár a nemzeti jövedelem 18%-át teszi ki.

286.  tudomásul veszi az elektronikus azonosítással és a pénzmosás elleni távoli átvilágítási eljárásokkal kapcsolatban szakértői szinten végzett munkát, amely olyan kérdéseket vizsgál, mint a pénzügyi intézmények által használt elektronikus azonosítási (e-ID) lehetőségek és a pénzmosás elleni átvilágítási eljárások hordozhatósága az ügyfelek digitális azonosítása céljából; felhívja a Bizottságot, hogy e tekintetben értékelje az európai elektronikus azonosítási rendszer bevezetésének lehetséges előnyeit; emlékeztet arra, hogy fontos megtartani a helyes egyensúlyt az adatok és a magánélet védelme, valamint aközött, hogy az illetékes hatóságoknak nyomozás céljából hozzá kell férniük az információkhoz;

5.6.Szankciók

287.  hangsúlyozza, hogy a pénzmosás elleni küzdelemről szóló uniós jogszabályok megkövetelik a tagállamoktól, hogy meghatározzák a pénzmosás elleni szabályok megsértése esetén alkalmazandó szankciókat; hangsúlyozza, hogy ezeknek a szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük; kéri a pénzmosás elleni jogszabályok megsértéséért kiszabott pénzügyi szankciók végrehajtására vonatkozó egyszerűsített eljárások bevezetését a tagállamokban;

288.  sürgeti a tagállamokat, hogy a jogsértés típusára és jellegére, valamint a felelős személyre vonatkozó információk mellett a lehető leghamarabb és haladéktalanul tegyék közzé a kiszabott szankciók jellegére és értékére vonatkozó információkat is; kéri a tagállamokat, hogy olyan végrehajtó testületi tagok és más természetes személyek ellen is alkalmazzanak szankciókat és más intézkedéseket, akik a nemzeti jog szerint felelősek a pénzmosás elleni szabályok megsértése esetén(134);

289.  felhívja a Bizottságot, hogy kétévente tegyen jelentést a Parlamentnek a pénzmosás elleni jogszabályok megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó nemzeti jogszabályokról és gyakorlatokról;

290.  üdvözli a bűncselekményekből származó vagyon határokon átnyúló visszaszerzése érdekében a biztosítási intézkedést és a vagyonelkobzást elrendelő határozatok kölcsönös elismeréséről szóló, 2018. november 14-i (EU) 2018/1805 európai parlamenti és tanácsi rendelet(135) elfogadását, amelynek célja a bűncselekményből származó vagyon visszaszerzésének megkönnyítése, ezáltal pedig hozzá fog járulni a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni küzdelmet, valamint a bűnözők és terroristák finanszírozási forrásainak elvágását szolgáló uniós kapacitások megerősítéséhez szerte az Unióban;

291.  üdvözli a pénzmosás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló, 2018. október 23-i (EU) 2018/1673 európai parlamenti és tanácsi irányelv(136) elfogadását, amely új büntetőjogi rendelkezéseket vezet be, és elősegíti az illetékes hatóságok közötti hatékonyabb és gyorsabb határokon átnyúló együttműködést annak érdekében, hogy eredményesebben akadályozza meg a pénzmosást, valamint a terrorizmus és a szervezett bűnözés hozzá kapcsolódó finanszírozását; megjegyzi, hogy a tagállamoknak meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy illetékes hatóságaik adott esetben a 2014/42/EU irányelvvel(137) összhangban befagyasszák, illetve elkobozzák az ezen irányelvben említett bármely bűncselekmény elkövetéséből vagy bűncselekményben való közreműködésből származó jövedelmet, valamint az ilyen bűncselekmények elkövetéséhez vagy az abban való közreműködéshez felhasznált vagy felhasználni szándékozott eszközöket;

5.7.Nemzetközi dimenzió

292.  megjegyzi, hogy az ötödik pénzmosási irányelv szerint a Bizottság meghatároz olyan, magas kockázatot jelentő harmadik országokat, amelyek pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni rendszereiben stratégiai hiányosságok tapasztalhatók;

293.  úgy véli, hogy figyelembe kell venni ugyan a nemzetközi szinten a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel összefüggésben nagy kockázatot jelentő harmadik országok azonosítása érdekében végzett munkát, különös tekintettel a FATF munkájára, azonban elengedhetetlen, hogy az Unió saját jegyzéket készítsen a nagy kockázatot jelentő harmadik országokról; üdvözli e tekintetben az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a stratégiai hiányosságokkal rendelkező, kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok azonosítása tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2019. február 13-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet (C(2019)1326), és sajnálja, hogy a Tanács kifogásolta a felhatalmazáson alapuló rendeletet; üdvözli ezenkívül a Bizottság felhatalmazáson alapuló, 2019. január 31-i rendeletét az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a hitelintézetek és pénzügyi intézmények által bizonyos harmadik országokban a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázat csökkentése érdekében hozandó minimális intézkedésekre és kiegészítő intézkedések típusaira vonatkozó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről(138);

294.  örömmel veszi tudomásul az (EU) 2015/849 irányelv alapján a nagy kockázatot jelentő harmadik országok azonosítására használt módszertant, amelyet 2018. június 22-én tettek közzé(139); örömmel fogadja a Bizottság „1. prioritású” országokra vonatkozó, 2019. január 31-i értékelését;

295.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az összhangot és a kiegészítő jelleget a pénzmosás elleni küzdelem szempontjából kiemelt kockázatot jelentő országok jegyzéke és a nem együttműködő joghatóságok európai jegyzéke között; megismétli arra vonatkozó kérését, hogy a Bizottságnak központi szerepet kell játszania mindkét jegyzék kezelésében; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a joghatóságok átvilágítási folyamatának átláthatóságát;

296.  aggodalmát fejezi ki azon állítások miatt, amelyek szerint a svájci illetékes hatóságok nem végzik megfelelően feladatukat a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben(140); felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe ezeket az elemeket a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok jegyzékének aktualizálásakor, valamint a Svájc és az Unió közötti jövőbeli kétoldalú kapcsolatokban;

297.  kéri a Bizottságot, hogy nyújtson technikai segítséget a harmadik országok számára annak érdekében, hogy hatékony pénzmosás elleni rendszereket dolgozhassanak ki és azokat folyamatosan fejleszthessék;

298.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az EU egységesen lépjen fel az FATF-en belül, és járuljon hozzá aktívan a reformról folytatott vitához annak érdekében, hogy megerősítse erőforrásait és legitimitását; felszólítja a Bizottságot, hogy megfigyelőként vonja be az Európai Parlament személyzetét a Bizottság FATF-hoz rendelt küldöttségébe;

299.  kéri a Bizottságot, hogy indítson globális kezdeményezést a tényleges tulajdonosok nyilvános központi nyilvántartásainak létrehozása érdekében a világ minden joghatósági területén; hangsúlyozza ezzel kapcsolatban az olyan nemzetközi szervezetek létfontosságú szerepét, mint az OECD és az ENSZ;

6.Az adózás nemzetközi dimenziója

300.  hangsúlyozza, hogy egy méltányos európai adórendszer megteremtéséhez méltányosabb globális adókörnyezetre van szükség; megismétli a harmadik országok folyamatban lévő adóreformjainak monitorozására irányuló kérését;

301.  tudomásul veszi a néhány harmadik ország által az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás (BEPS) elleni határozott fellépés érdekében tett erőfeszítéseket; hangsúlyozza azonban, hogy ezeknek a reformoknak továbbra is összhangban kell lenniük a WTO meglévő szabályaival;

302.  úgy véli, hogy a bizottság által az USA adóreformjával kapcsolatban Washingtonban tett látogatás során gyűjtött információk és azok nemzetközi együttműködésre gyakorolt lehetséges hatása különösen fontos; megállapítja, hogy néhány szakértő szerint az USA adócsökkentésekről és munkahelyekről szóló 2017. évi törvényének néhány rendelkezése összeegyeztethetetlen a WTO meglévő szabályaival; megállapítja, hogy az USA adóreformjának bizonyos rendelkezései azt célozzák, hogy egyoldalúan és mindenfajta kölcsönösség nélkül revitalizálja az USA területének tulajdonítható transznacionális előnyöket (feltéve, hogy ezeket legalább 50%-ban az USA területén teremtődnek); üdvözli, hogy a Bizottság jelenleg értékeli az USA új adóreformjának lehetséges szabályozási és kereskedelmi következményeit, különös tekintettel a BEAT, a GILTI és az FDII(141) rendelkezésekre; felkéri a Bizottságot, hogy az értékelés eredményeiről tájékoztassa a Parlamentet;

303.  megjegyzi, hogy az adójogszabályoknak a külföldi számlával rendelkező adóalanyok általi betartásáról szóló törvénnyel (FACTA) kapcsolatban két különböző típusú kormányközi megállapodás született annak elősegítése érdekében, hogy a FATCA illeszkedjen a nemzetközi törvényekhez(142); megjegyzi, hogy a megállapodások közül csak az egyik típus kölcsönös; sajnálatát fejezi ki e megállapodások kölcsönössége terén tapasztalható komoly egyensúlyhiány miatt, mivel az USA általában sokkal több információt kap a külföldi kormányoktól, mint amennyit nyújt; felszólítja a Bizottságot, hogy elemzés céljából térképezze fel a kölcsönösség mértékét az USA és a tagállamok közötti információcserében;

304.  felszólítja a Tanácsot, hogy hatalmazza fel a Bizottságot egy olyan megállapodásról folytatandó tárgyalásokra az USA-val, amely biztosítja a kölcsönösséget a FATCA-ban;

305.  megismétli a FATCA uniós polgárokra és különösen az „amerikainak tekinthető” személyekre gyakorolt káros hatásairól szóló, 2018. július 5-i állásfoglalásában(143) megfogalmazott javaslatokat, amelyekben arra szólítja fel a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy minden állampolgár, különösen az „amerikainak tekinthető” személyek alapvető jogai garantálva legyenek;

306.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot hogy terjesszen elő a FATCA-ra vonatkozó közös uniós megközelítést annak érdekében, hogy megfelelő védelmet biztosítson az európai állampolgárok (különösen az „amerikainak tekinthető” személyek) jogainak, és biztosítsa a kölcsönösséget az USA-val folytatott automatikus információcsere terén, lehetőleg a közös jelentéstételi standardoknak megfelelően; felhívja ugyanakkor a Bizottságot és a Tanácsot, hogy adott esetben vegyen fontolóra ellenintézkedéseket, például forrásadót, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítson, ha az USA nem biztosítja a kölcsönösséget a FACTA keretében;

307.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék nyomon az olyan országok társasági adóval kapcsolatos új rendelkezéseit, amelyek nemzetközi megállapodás alapján működnek együtt az Unióval(144);

6.1.Adóparadicsomok és az agresszív adótervezést elősegítő joghatóságok az Unióban és az Unión kívül

308.  emlékeztet az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek közös uniós jegyzékének (a továbbiakban: uniós jegyzék) fontosságára, amely átfogó, átlátható, megbízható, objektívan ellenőrizhető és közösen elfogadott kritériumokon alapul, amelyeket rendszeresen aktualizálnak;

309.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy az eredeti, uniós jegyzékbe vételi eljárás kizárólag harmadik országokra irányult; megjegyzi, hogy a Bizottság az európai szemeszter keretében néhány tagállam adórendszerében olyan hiányosságokat állapított meg, amelyek megkönnyítik az agresszív adótervezést; üdvözli mindazonáltal a társasági adózásra vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoport elnöke által a TAX3 bizottság 2018. október 10-i meghallgatásán tett nyilatkozatot, amely szerint a csoport megbízatásának felülvizsgálatával összefüggésben jelenleg megvitatás tárgyát képezi a tagállamok az uniós jegyzék összeállítására vonatkozó kritériumokkal megegyező kritériumok alapján történő átvilágításának lehetősége(145);

310.  üdvözli, hogy a Tanács 2017. december 5-én elfogadta az első uniós jegyzéket, és folyamatosan nyomon követi a harmadik országok által tett kötelezettségvállalásokat; megjegyzi, hogy a jegyzéket e kötelezettségvállalások értékelése alapján több alkalommal frissítették, és ennek következtében több országot töröltek róla; megállapítja, hogy a 2019. március 12-i felülvizsgálat következtében a jegyzék az alábbi adójogrendszereket tartalmazza: Amerikai Szamoa, Aruba, Guam, Barbados, Belize, Bermuda, Dominika, Fidzsi, Marshall-szigetek, Omán, Szamoa, Trinidad és Tobago, Egyesült Arab Emírségek, az Amerikai Virgin-szigetek, valamint Vanuatu;

311.  megállapítja, hogy két további országot és területet adtak hozzá a szürke jegyzékhez (Ausztrália és Costa Rica)(146);

312.  megjegyzi, hogy a nyolc legnagyobb közvetítő gazdaságban – Hollandia, Luxemburg, Hongkong, Brit Virgin-szigetek, Bermuda, a Kajmán-szigetek, Írország és Szingapúr – található azon globális befektetések több mint 85 %-a, amelyeket különleges célú gazdasági egységekbe fektettek, és hogy ezek gyakran adózási okokból helyezték székhelyüket az említett országokba(147); sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ezek közül csak egy (Bermuda) szerepel jelenleg az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzékén(148);

313.  hangsúlyozza, hogy az átvilágítási és monitoring eljárások nem átláthatóak, és nem egyértelmű, hogy sikerült-e valódi előrelépést elérni a jegyzékből törölt országok tekintetében;

314.  hangsúlyozza, hogy a Tanács és a magatartási kódexszel foglalkozó csoport értékelése a Bizottság által készített technikai eredménytáblából levezetett kritériumokon alapul, és hogy a Parlament jogilag nem vett részt ebben az eljárásban; ezzel összefüggésben felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a jegyzék minden javasolt módosítása előtt részletesen tájékoztassák a Parlamentet; felszólítja a Tanácsot, hogy tegyen közzé rendszeres eredményjelentéseket a fekete és szürke listán szereplő joghatóságokról a magatartási kódexszel foglalkozó csoport által a Tanácsnak küldött rendszeres tájékoztatás részeként;

315.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot arra, hogy dolgozzanak ki ambiciózus és objektív módszertant, amely nem a kötelezettségvállalásokra, hanem a szóban forgó országokban megfelelően végrehajtott jogszabályok hatásának értékelésére támaszkodik;

316.  mélyen sajnálja, hogy az első jegyzék elkészítésének folyamata nem volt átlátható, és helyteleníti, hogy az Ecofin Tanács által a jegyzék összeállítására vonatkozóan megállapított kritériumokat nem objektív módon alkalmazták; ismételten hangsúlyozza, hogy a folyamatnak mindenfajta politikai befolyástól mentesnek kell lennie; üdvözli azonban az átláthatóság azáltal történő javítását, hogy közzétették a magatartási kódexszel foglalkozó csoport által átvilágított joghatóságoknak küldött leveleket, valamint a kézhez kapott kötelezettségvállalási leveleket; kéri a többi nyilvánosságra nem hozott levél közzétételét az ellenőrzés és a kötelezettségvállalások megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében; véleménye szerint azok a joghatóságok, amelyek nem járulnak hozzá kötelezettségvállalásaik közzétételéhez, gyanakvásra adnak okot arra vonatkozóan, hogy adóügyekben nem együttműködőek;

317.  üdvözli, hogy a magatartási kódexszel foglalkozó csoport a közelmúltban tisztázta a méltányos adóztatás kritériumait, különös tekintettel az érdemi gazdasági tevékenység hiányára vonatkozó kritériumra azon joghatóságok tekintetében, ahol a nincs társaságiadó-kulcs, vagy a kulcs 0%-hoz közeli; felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak az uniós jegyzék összeállítási kritériumainak folyamatos javításán, hogy a jegyzék kiterjedjen az összes káros adózási gyakorlatra(149), nevezetesen az adókijátszás megkönnyítésének vizsgálatára irányuló részletes gazdasági elemzés és a 0%-os adókulcs vagy a társasági adó hiánya önálló kritériumként való bevonásával;

318.  üdvözli az OECD-nek az érdemi tevékenységekkel kapcsolatos tényezőre vonatkozó új globális előírását, amely az adómentes vagy csak nominális adókulcsot alkalmazó joghatóságokra vonatkozik(150), és amelyet nagyban inspirált az EU által az uniós jegyzék összeállításával kapcsolatban végzett mun