Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2019/2832(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B9-0175/2019

Előterjesztett szövegek :

B9-0175/2019

Viták :

PV 27/11/2019 - 19
CRE 27/11/2019 - 19

Szavazatok :

PV 28/11/2019 - 8.13
CRE 28/11/2019 - 8.13
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2019)0084

Elfogadott szövegek
PDF 134kWORD 47k
2019. november 28., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
Egy új EU–AKCS partnerségi megállapodásra irányuló, folyamatban lévő tárgyalások
P9_TA(2019)0084B9-0175/2019

Az Európai Parlament 2019. november 28-i állásfoglalása az Európai Unió és az afrikai, karibi és csendes-óceáni térség államai közötti új partnerségi megállapodásra irányuló, folyamatban lévő tárgyalásokról (2019/2832(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportjának tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti, 2000. június 23-án Cotonouban aláírt partnerségi megállapodásra (a továbbiakban: Cotonoui Megállapodás)(1) és annak 2005. és 2010. évi felülvizsgálatára(2),

–  tekintettel az Európai Unió és az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportja között létrejött partnerségi megállapodásról szóló tárgyalások megkezdésének engedélyezéséről szóló tanácsi határozatra irányuló, 2017. december 12-i bizottsági ajánlásra(3),

–  tekintettel az AKCS–EU kapcsolatok 2020 utáni jövőjéről szóló, 2016. október 4-i(4) és az Európai Unió és az afrikai, karibi és csendes-óceáni térség államai közötti új partnerségi megállapodásra irányuló soron következő tárgyalásokról szóló, 2018. június 14-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Unió és az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportja közötti új partnerségi megállapodásra irányuló, folyamatban lévő tárgyalásokról szóló, a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdésekre (O-000035/2019 – B9‑0057/2019 és O-000036/2019 – B9‑0058/2019),

–  tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság állásfoglalási indítványára,

A.  mivel az Európai Unió és az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportja közötti új partnerségi megállapodásra irányuló tárgyalások még folyamatban vannak, és várhatóan az eredetileg tervezettnél tovább tartanak majd;

B.  mivel a Cotonoui Megállapodás ereje és vívmányai egy sor egyedi jellemzőn alapulnak, amelyeket fenn kell tartani és meg kell erősíteni;

C.   mivel az AKCS–EU kapcsolatok nagy jelentőséggel bírnak, különösen egy olyan helyzetben, amikor a multilaterális rendszer nyomás alatt áll, és létjogosultsága megkérdőjeleződik; mivel a Cotonoui Megállapodás az általa tömörített államok száma, valamint a partnerség tartalma és struktúrája révén a multilateralizmus egyik kulcsfontosságú eszköze, és mivel növelni kell a partnerség jelenlétét és láthatóságát az ENSZ-en és más globális fórumokon belül; mivel a nemzetközi közösség 2015-ben jelentős globális vállalásokat tett a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend és a fenntartható fejlődési célok, a Párizsi Megállapodás és az addisz-abebai menetrend keretében, és mivel az AKCS–EU együttműködés a globális célok elérésében is kulcsfontosságú szerepet játszik majd;

D.   mivel az EU és az AKCS-csoport közötti parlamenti dimenzió hatékonyságának és reprezentatív jellegének javítása általi megerősítésének az új AKCS–EU partnerség kulcselemeként kell megjelennie;

E.  mivel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés üléseinek gyakorisága és változatossága az elmúlt években lehetővé tette a folyamatos párbeszédet, ami ténylegesen hozzájárult a parlamenti diplomácia erősítéséhez; mivel a jelenlegi nemzetközi kontextusnak az AKCS–EU államokat e parlamenti párbeszéd folytatására és hatékonyságának javítására kellene késztetnie;

1.  üdvözli az alapok stratégiai prioritásairól szóló tárgyalások és a regionális jegyzőkönyvekkel kapcsolatban végzett munka terén elért eredményeket;

2.  megjegyzi, hogy a megállapodás fennmaradó részeinek megtárgyalásához több időre lesz szükség, és hogy a tárgyalások az eredetileg tervezettel ellentétben 2019. október végéig nem zárultak le;

3.  a Cotonoui Megállapodás 2020. februári lejáratára való tekintettel üdvözli az AKCS–EU Miniszterek Tanácsának azon határozatát, hogy az új AKCS–EU partnerség hatálybalépéséig az AKCS–EU Nagykövetek Bizottságát hatalmazzák fel átmeneti intézkedések elfogadására;

4.  határozottan megerősíti a Cotonoui Megállapodást követő két, 2016 októberében, illetve 2018 júniusában elfogadott állásfoglalásában kifejtett álláspontját, és úgy véli, hogy a Cotonoui Megállapodás lényeges elemeit újból meg kell erősíteni, hogy a tárgyalások hátralévő idejében maradéktalanul figyelembe lehessen venni őket;

5.  ismételten hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a jövőbeli megállapodás parlamenti dimenzióját, amelynek minden szinten biztosítania kell a demokratikus elszámoltathatóságot; hangsúlyozza, hogy az intézményi keretnek magában kell foglalnia egy AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlést; úgy véli, hogy ez a követelés nem képezheti alku tárgyát a tekintetben, hogy az Európai Parlament egyetértését adja a jövőbeli megállapodáshoz;

6.  emlékeztet arra, hogy az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek kiemelkedő szerepet kell játszania a jövőbeli megállapodás demokratikus felügyeletének biztosításában, és ismételten kéri konzultatív és ellenőrző szerepének megerősítését; abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy AKCS–EU szinten rendszeres találkozókra van szükség az erős partnerség biztosítása érdekében;

7.  úgy véli, hogy az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek kulcsszerepet kell játszania a fenntartható fejlődési célok elérésében és a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia értékelésében; meggyőződése, hogy az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés előmozdítja az olyan globális kihívásokkal kapcsolatos eszmecseréket, mint például az emberi jogok, a demokrácia, a jó kormányzás, a nemek közötti egyenlőség, a béke és biztonság, valamint az éghajlat, a környezet és a biológiai sokféleség;

8.  ismételten hangsúlyozza a multilateralizmus iránti elkötelezettségét, és együttműködésre szólít fel – különösen a Közös Parlamenti Közgyűlés keretében – annak érdekében, hogy a nemzetközi fórumokon összehangolt AKCS-EU álláspontot fogadhassanak el; hangsúlyozza, hogy a többoldalú tárgyalások előkészítése során további együttműködésre van szükség más nemzetközi partnerekkel, valamint a civil társadalommal;

9.  úgy véli, hogy a Közös Parlamenti Közgyűlésnek az Unió és az AKCS azonos számú képviselőjéből kell állnia, és évente kétszer kell plenáris ülést tartania, felváltva az Európai Unióban és valamely AKCS-államban;

10.  hangsúlyozza, hogy a regionális partnerség parlamenti bizottságainak évente egyszer kell ülésezniük minden régióban, ami nem függhet attól, hogy összehívják-e a regionális partnerség miniszteri tanácsának üléseit; hangsúlyozza továbbá, hogy az EU–AKCS partnerség új megállapodás szerinti regionalizálása, amely az AKCS-országok közötti regionális integráció elmélyítését hivatott elősegíteni, nem hajtható végre a megállapodás átfogó közös célkitűzéseinek rovására;

11.  ismételten rámutat arra, hogy a Cotonoui Megállapodás egyedi jellemzőit – az emberi jogok, a demokrácia és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását, a jó kormányzást és a jogállamiságot – fenn kell tartani és meg kell erősíteni;

12.  kitart amellett, hogy az új megállapodásnak egyenrangú alapon tovább kell erősítenie a partnerség szellemiségét, figyelembe véve az egyes felek sajátosságait, valamint az AKCS- és az EU-országok multilaterális rendszeren belüli, egyenrangú és szolidáris partnerekként folytatott együttműködését; emlékeztet arra, hogy az új megállapodásnak tehát lehetővé kell tennie az egyszerű donor-kedvezményezett kapcsolat túllépését;

13.  ismételten hangsúlyozza, hogy a politikai párbeszéd fontos szerepet játszik a közös értékek védelmében, és a partnerség szerves részét képezi, valamint szorgalmazza, hogy a politikai párbeszédet hatékonyabban, következetesebben és proaktívabb módon alkalmazzák a politikai válság megelőzése céljából;

14.  sajnálattal állapítja meg, hogy egyes országokban szűkül a civil társadalom mozgástere, és ismételten hangsúlyozza, hogy a jövőbeli megállapodásban nagyobb szerepet kell biztosítani a civil társadalomnak, többek között a nem kormányzati szervezeteknek, az emberi jogi és közösségi csoportoknak, a diaszpóráknak, az egyházaknak, a vallási egyesületeknek és közösségeknek, valamint a fiatalok és nők képviselőinek a fogyatékossággal élők, a társadalmi mozgalmak és szakszervezetek, az őslakos népek és alapítványok, a kiszolgáltatott, hátrányosan megkülönböztetett és marginalizált személyek érdeke védelmében, és ezt a politikai párbeszédben és minden szinten alkalmazni kell;

15.  szorgalmazza, hogy az AKCS–EU együttműködés átfogó céljaiként a szegénység felszámolását és a fenntartható fejlődés előmozdítását tűzzék ki, a „senki ne maradjon ki” alapelvvel összhangban; ismételten hangsúlyozza, hogy e megállapodás középpontjában a kirekesztés, a megkülönböztetés és az egyenlőtlenségek elleni küzdelemnek kell állnia;

16.  emlékeztet arra, hogy a jövőbeli megállapodás emberi jogi részének kifejezetten szólnia kell a mindennemű – többek között a szexuális irányultságon vagy a nemi identitáson alapuló –, a gyermekekkel, a vándorló népességgel, az idősekkel és a fogyatékossággal élő személyekkel szembeni megkülönböztetés elleni küzdelemről;

17.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség és a nők szerepvállalásának növelése fontos szerepet játszik a fejlődés előmozdításában, és felhívja az Uniót és az AKCS-országokat, hogy a nemek közötti egyenlőséget átfogó kérdésként illesszék bele a megállapodásba; hangsúlyozza, hogy a feleknek el kell kötelezniük magukat a szexuális és reproduktív egészség és jogok, valamint a Nemzetközi Népesedési és Fejlesztési Konferencia cselekvési programjának maradéktalan végrehajtása mellett;

18.  elvárja, hogy az Unió a pénzügyi támogatás odaítélésekor megfelelő figyelmet fordítson partnerországainak politikáira és kihívásaira, különös tekintettel arra, hogy a migrációs mozgások többsége az AKCS-országok között zajlik; ismételten hangsúlyozza, hogy a jövőbeli megállapodásnak segítséget kell nyújtania a lakóhelyüket elhagyni kényszerült nagyszámú lakosságot befogadó közösségek számára, és hogy a kényszerű lakóhelyelhagyás kiváltó okait átfogó, jogokon alapuló módon kell kezelnie;

19.  üdvözli, hogy a fenntartható fejlesztési célok elérését a jövőbeli megállapodás egyik kulcsfontosságú célkitűzésének tekintik, és ismételten kéri hathatós ellenőrzési mechanizmusok kialakítását annak biztosítása érdekében, hogy a megállapodás végrehajtása ténylegesen hozzájáruljon a fenntartható fejlesztési célok eléréséhez, és azokat előmozdítsa; hangsúlyozza, hogy általánosan érvényesíteni kell az olyan horizontális kérdéseket, mint a fenntarthatóság, az éghajlatváltozási célkitűzések, a nemek közötti egyenlőség kérdései és a társadalmi igazságosság, és ezeket be kell építeni a jövőbeli megállapodás valamennyi szakpolitikájába, tervébe és beavatkozásába;

20.  ismét emlékeztet arra, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások fő célja a hosszú távú fejlődés és a regionális integráció előmozdítása; hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi megállapodásoknak elő kell mozdítaniuk a fenntartható fejlődést és az emberi jogokat, és kitart amellett, hogy ezeknek a jövőbeli megállapodás szerves részét kell képezniük;

21.  szorgalmazza a fenntartható fejlődésre és az emberi jogokra vonatkozó érvényesíthető rendelkezéseknek a jelenleg tárgyalt és a jövőbeli gazdasági partnerségi megállapodásokba való szisztematikus beépítését, valamint a gazdasági partnerségi megállapodások helyi gazdaságokra és régión belüli kereskedelemre gyakorolt hatásának mélyreható elemzését annak érdekében, hogy kezelni lehessen a regionális integráció és iparosodás tekintetében a végrehajtásukkal kapcsolatban felmerült aggályokat;

22.  véleménye szerint a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend és a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásához a helyi hatóságok és a nem állami szereplők intenzív részvételére van szükség a demokratikus felelősségvállalás erősítése érdekében; úgy véli, hogy egy, a nemzeti, regionális és helyi hatóságok, a civil társadalom és a tudományos közösségek képviselőit bevonó AKCS-EU kölcsönös nyomon követési, elszámoltathatósági és felülvizsgálati mechanizmus, amelynek feladata a nyomon követésre vonatkozó éves következtetések és ajánlások kidolgozása elősegíti e cél elérését;

23.  emlékeztet arra, hogy a magánszektor elengedhetetlenül fontos partner a fenntartható fejlődés elérése, a gazdasági növekedés előmozdítása és a szegénység csökkentése szempontjából; szorgalmazza, hogy a jövőbeli megállapodásban egyértelmű rendelkezéseket határozzanak meg az olyan vállalkozások szerepének és felelősségi köreinek szabályozására, amelyek részt vesznek a fejlesztési partnerségekben és támogatják a vállalati társadalmi felelősségvállalás alapelveit, az ENSZ emberi jogokról szóló globális megállapodását, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alapvető munkaügyi normáit, a környezetvédelmi normákat, valamint az ENSZ korrupció elleni egyezményét;

24.  emlékezteti a tárgyaló feleket, hogy az új megállapodásban írjanak elő az illegális pénzmozgások és az adókijátszás elleni küzdelemre és a fejlődő országoknak nyújtandó pénzügyi és technikai segítségre vonatkozó ambiciózus rendelkezéseket, hogy fel tudjanak zárkózni az adócsalás elleni küzdelem terén kialakulóban lévő nemzetközi normákhoz, ideértve az automatikus információcserét, a vállalatok tényleges tulajdonosaira, valamint a multinacionális vállalatokra vonatkozó információkat, hogy – a G20-csoport és az OECD modelljei alapján – megakadályozzák az adóalap-eróziót és a nyereségátcsoportosítást;

25.  ismételten rámutat arra, hogy nem egyeztethető össze az elfogadott fejlesztéshatékonysági alapelvekkel, ha a támogatáselosztást az Unióval a migrációs kérdésekben való együttműködéshez kötik;

26.  emlékeztet arra, hogy az Európai Parlamentet az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikke (10) bekezdésével összhangban a tárgyalási eljárás minden szakaszában haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell, és megismétli, hogy a nemzetközi megállapodásokban meg kell állapodni az együttműködést és az információcserét szolgáló gyakorlati intézkedéseknek a megállapodások egész életciklusa során történő javításáról;

27.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az AKCS Miniszterek Tanácsának, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Afrikai Unió Bizottságának, valamint a Pánafrikai Parlamentnek és az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés Elnökségének.

(1) HL L 317., 2000.12.15., 3. o.
(2) HL L 287., 2010.11.4., 3. o.
(3) COM(2017)0763.
(4) HL C 215., 2018.6.19., 2. o.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0267.

Utolsó frissítés: 2020. március 5.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat