Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2019/2803(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B9-0233/2019

Előterjesztett szövegek :

B9-0233/2019

Viták :

PV 17/12/2019 - 15
CRE 17/12/2019 - 15

Szavazatok :

PV 18/12/2019 - 13.9
CRE 18/12/2019 - 13.9

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2019)0104

Elfogadott szövegek
PDF 180kWORD 58k
2019. december 18., Szerda - Strasbourg
Uniós kezdeményezés a beporzókról
P9_TA(2019)0104B9-0233/2019

Az Európai Parlament 2019. december 18-i állásfoglalása a beporzókról szóló uniós kezdeményezésről (2019/2803(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság beporzókról szóló uniós kezdeményezésről szóló, 2018. június 1-jei közleményére (COM(2018)0395),

–  tekintettel a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós stratégia félidős értékeléséről szóló, 2016. február 2-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a természetre, az emberekre és a gazdaságra vonatkozó cselekvési tervről szóló, 2017. november 15-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a peszticidek uniós engedélyezési eljárásáról szóló, 2019. január 16-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

A.  mivel a Bizottság 2018. június 1-jén elindította a beporzókról szóló uniós kezdeményezést az Európai Parlament és a Tanács azon felhívásaira reagálva, melyekben megoldást sürgettek a beporzók számának csökkenésére;

B.  mivel már számos kutatás vizsgálta, hogy milyen okokra vezethető vissza a beporzók számának csökkenése; mivel e kutatások eredményeit senki nem méltatta kellő figyelemre;

C.  mivel a vad beporzók kulcsszerepet játszanak a haszonnövények beporzásában; mivel ehhez a mézelő méhek is hozzájárulnak;

D.  mivel a mézelő méhek általi beporzás nem helyettesíti, csak kiegészíti a sokféle rovarfaj(4) – többek között a magányos méhek, a pillangók, a zengőlegyek és a bogarak – általi beporzást;

E.  mivel 2019. október 11-én a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a biológiai sokféleség rohamos hanyatlására reagálva sürgős felhívást tett közzé a fajok védelmére irányuló fellépések nagymértékű fokozására; mivel az IUCN arra hívta fel a világ kormányait, hogy 2030-ig állítsák meg a fajok pusztulását és akadályozzák meg, hogy az emberi tevékenységek további fajok kihalását idézzék elő, továbbá javítsák a veszélyeztetett fajok védettségi helyzetét annak érdekében, hogy 2050-ig megvalósuljon e fajok populációinak kiterjedt rehabilitációja;

F.  mivel a beporzók alapvető olyan közvetlen és közvetett ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak, mint például a beporzás, a károsítók elleni védekezés, a talaj- és vízminőség javítása és a táj megszépítése;

G.  mivel folyamatos erőfeszítésekre van szükség annak széles körű elismertetése érdekében, hogy a beporzók kulcsszerepet játszanak a mezőgazdasági termelékenység szempontjából;

H.  mivel az EU-ban a vadvirágfajok 78%-a legalább részben állati beporzástól függ(5);

I.  mivel nem áll rendelkezésre elegendő adat és információ a méhektől és a pillangóktól eltérő beporzó rovarokról;

J.  mivel a beporzók között tartunk számon olyan rovarokat, mint a méhek, a zengőlegyek, a pillangók, a molylepkék, a bogarak, a darazsak és a rojtosszárnyúak, olyan emlősöket, mint a denevérek, valamint madarakat is;

K.  mivel az egészséges beporzók nélkülözhetetlenek az Unió mezőgazdasági tevékenységében, tekintve, hogy a haszonnövényfajok 84%-a(6) és az európai élelmiszertermelés 76%-a a rovarok általi beporzástól függ; mivel az éves uniós mezőgazdasági terméshozam akár 15 milliárd EUR értékű része közvetlenül a beporzók tevékenységének köszönhető(7);

L.  mivel a beporzók környezetünk egészségének legfontosabb mutatói közé tartoznak; mivel az Európa-szerte készülő statisztikák és kirajzolódó tendenciák – jóllehet olykor részrehajlók – mind a beporzópopulációk aggasztó csökkenésére mutatnak rá;

M.  mivel a pillangók és az élőhelyükül szolgáló féltermészetes gyepterületek védettségi helyzete egyértelműen rossz, és mivel ez jól jelzi a vadméhek, zengőlegyek, molylepkék és egyéb beporzók helyzetét is;

N.  mivel a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv (élőhelyvédelmi irányelv)(8) csupán 56 beporzófajt véd, amelyek 67%-ának helyzetét kedvezőtlenként értékelik;

O.  mivel a Parlament több kísérleti projektet és előkészítő intézkedést kezdeményezett, melyek a beporzók számbeli csökkenésének behatóbb tanulmányozását és konkrét megoldások kidolgozását célozták a beporzópopulációk aggasztó visszaesésének mérséklése érdekében(9);

P.  mivel a beporzók megfelelő védelme és állományaik helyreállítása érdekében drasztikusan csökkenteni kell a beporzókban és az élelmükben kárt okozó peszticidek használatát;

Q.  mivel bizonyos peszticidek használata összefüggésbe hozható egyes káros ökológiai hatásokkal, többek között komoly kockázatot jelent a házi- és a vadméhekre, melyek világszerte a termények többségének beporzását végzik;

R.  mivel a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 2009. október 21-i 1107/2009/EK rendelet(10) szerint a növényvédő szerek hivatásos felhasználóinak legalább három évig meg kell őrizniük a peszticidhasználatra vonatkozó adatokat, ideértve a növényvédő szer nevét, az alkalmazás időpontját és dózisát, valamint a területet és növényi kultúrát, amelyen alkalmazták;

S.  mivel 2018 áprilisában az Unió megegyezett a neonikotinoidokként ismert imidakloprid, klotianidin és tiametoxam kültéri használatának teljes betiltásáról;

T.  mivel számos tagállam jelentette, hogy vészhelyzeti engedélyt adott ki e neonikotinoidok területükön való alkalmazására vonatkozóan; mivel az ilyen értesítéseknek megfelelően részletesnek kell lenniük, és azokat nyilvánosságra kell hozni; mivel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) arra a következtetésre jutott, hogy azon termékek körülbelül egyharmada, amelyek forgalmazására vészhelyzeti engedélyt adtak ki, helyettesíthető lett volna más szerekkel; mivel az EFSA szerepet kaphatna a vészhelyzeti engedélyek kivizsgálásában(11);

U.  mivel bebizonyosodott, hogy a glifozát használata károsítja a mézelő méhekben élő baktériumokat, és így szerepet játszik a beporzók pusztulásában és élőhelyeik szűkülésében; mivel bizonyos gombaölő szerek megduplázhatják a rovarölő szerek akut toxicitását(12);

V.  mivel a tagállamok nem fogadták el teljes mértékben az EFSA növényvédő szerek méhekre jelentett kockázatainak értékeléséről szóló iránymutatási dokumentumát (a továbbiakban: az EFSA méhekre vonatkozó, 2013. évi iránymutatása), amelyet 2013-ban hagytak jóvá és amely a legfrissebb tudományos módszertannal szolgál a peszticidek által a mézelő méhekre (Apis mellifera), a poszméhekre (Bombus spp.) és a magányos méhekre jelentett kockázatok tekintetében; mivel ez a helyzet aláássa az 1107/2009/EK rendelet jóváhagyási kritériumainak megfelelő alkalmazását és így ezen fajok hatékonyabb védelmét;

W.  mivel a rovarölő szerek beporzókra gyakorolt hatásán túlmenően a nagy területeken alkalmazott, széles spektrumú gyomirtó szerek – pl. a preemergens gyomirtók vagy a szárítóanyagok – elpusztítják a beporzók élelemforrását a növények fő virágzási időszakán kívül és hozzájárulnak a populációk drasztikus csökkenéséhez;

X.  mivel a peszticid-jóváhagyási rendszer még az EFSA méhekre vonatkozó, 2013. évi iránymutatásának teljes körű alkalmazása esetén sem nyújtana védelmet a pillangók, a molylepkék és a zengőlegyek számára;

Y.  mivel a beporzók egymással összeköttetésben álló élőhelyei, például a védelmi sávok, a sövények és a fűvel benőtt vízmedrek hozzájárulhatnak az erózióvédelemhez és általában a biológiai sokféleséghez, és potenciálisan hasznosak lehetnek mind a háziméhek, mind a vadon élő beporzók számára elérhető élelem minőségénék javulása szempontjából;

Z.  mivel a beporzók számos élőhelye erősen fragmentálódott és a specialista fajok egyre nagyobb veszélynek vannak kitéve az élőhelyek nem megfelelő kezelése és az éghajlatváltozás miatt;

AA.  mivel az őshonos virágoknak élőhelyül szolgáló területek – a városi területeket is beleértve –, illetve azok védelme és helyreállítása elengedhetetlenek a vad beporzók egészséges populációi számára;

AB.  mivel a vad beporzók és az európai méhészek szinte teljesen ingyen nyújtanak beporzási szolgáltatásokat; mivel ez éles ellentétben áll a világ más részein bevett gyakorlattal, ahol a beporzás ára összhangban van a gazdaságok egyéb, például vetőmagokra, trágyára és peszticidekre fordított kiadásaival;

AC.  mivel a beporzók tevékenysége társadalmi és kulturális szempontból is előnyös, hiszen hozzájárulnak gyógyító és egyéb termékek előállításához, a művészetekhez és a hagyományokhoz;

AD.  mivel ez a többnyire ingyenes beporzási szolgáltatás kiegészíti a vadon élő beporzók tevékenységét, és csak azért lehetséges, mert a méhészek fő bevételi forrása a méz és egyéb méhészeti termékek értékesítése; mivel a hamisított méz behozatala fenyegeti az uniós méhészet gazdasági alapját;

AE.  mivel Unió-szerte nem történtek megfelelő nagyságrendű agrár-környezetvédelmi intézkedések, amelyek ellensúlyoznák a beporzók élőhelyeinek szűkülését és a meglévő élőhelyek minőségének romlását; mivel az ökologizálás nem hozott jelentős javulást;

AF.  mivel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, valamint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság a KAP-stratégiai tervekről szóló rendeletre irányuló javaslattal (COM(2018)0392) összefüggésben kiadott véleményeiben kérte egy, a beporzók hatásainak mérésére szolgáló mutató bevezetését;

AG.  mivel a beporzókra vonatkozó mutató bevezetése hozzájárulhat a döntéshozatali folyamatok optimalizálásához, az állami kiadások hatékonyabbá tételéhez, az elszámoltathatóság növeléséhez, valamint a szakpolitikák és a jogszabályok hatásának megértéséhez;

AH.  mivel a haszonnövények túltrágyázása hozzájárul a beporzók számára potenciális élelemforrásul szolgáló virágos növények mennyiségének csökkenéséhez;

AI.  mivel a nitrátkibocsátás eutrofizációt okoz és a elgazosodott területek terjedésének kedvez, amelyek kiszorítják a gyepről a gyógy- és fűszernövényeket és a virágokat, benövik a számos beporzó által fészkelő élőhelynek használt üres talajt és árnyat vet a területre, ami számos őshonos faj számára nem megfelelő, hűvös mikroklímát teremt;

Általános megjegyzések

1.  elismeri a beporzókról szóló uniós kezdeményezés hozzáadott értékét a stratégiai célkitűzések, valamint az Unió és tagállamai által végrehajtandó sürgős intézkedések sorának megállapítása tekintetében; üdvözli a beporzók élőhelyeinek védelme érdekében helyi szinten eddig végzett munkát;

2.  úgy véli azonban, hogy a kezdeményezés nem orvosolja kellőképpen a beporzópopulációk csökkenésének szerteágazó okait, melyek között szerepel a földhasználat megváltozása, az élőhelyek szűkülése és fennmaradó élőhelyek közötti összeköttetések megszűnése, az intenzív mezőgazdasági gazdálkodási gyakorlatok, a növényvédő szerek, a környezetszennyezés, az olyan kórokozók és paraziták hatásai, mint pl. a Varroa destructor nevű méhatka, az éghajlatváltozás, valamint az idegenhonos inváziós fajok(13); úgy véli, hogy rendkívül sürgős „A beporzószám-csökkenés okainak kezelése” elnevezésű II. prioritás végrehajtása;

3.  úgy véli, hogy a beporzók a biológiai sokféleség lényeges összetevői, és a legtöbb növényfaj reprodukciójához elengedhetetlenek; elismeri, hogy a csökkenő beporzópopuláció befolyásolja a mezőgazdasági termés minőségét és hozamát, valamint a mezőgazdasági termelők gazdasági hasznát;

4.  hangsúlyozza a beporzók fontosságát a mezőgazdaság szempontjából, valamint azt, hogy a jelenlegi csökkenés veszélyt jelent az élelmiszertermelésre, ezért sürgős és hatásos lépéseket kell tenni a beporzópopulációk és szolgáltatásaik védelme és helyreállítása érdekében;

5.  kiemeli, hogy holisztikus megközelítést kell elfogadni, és értékelni kell a meglévő politikai intézkedések hatását annak érdekében, hogy az Unióban valóban sikerüljön megfékezni a beporzók számának csökkenését; hangsúlyozza az elővigyázatosság elvének alkalmazását mind a házi, mind a vadon élő beporzók általános védelme érdekében;

6.  hangsúlyozza, hogy meg kell védeni a beporzó fajok – többek között körülbelül 2 000 vadon élő méhfaj és egyéb rovar, beleértve a legyeket, a bogarakat, a molylepkéket és a pillangókat is – sokféleségét az Unióban és világszerte;

7.  hangsúlyozza a biológiai sokféleséget elősegítő intézkedések ösztönzésének fontosságát mind a vidéki, mind a városi területeken, mivel a beporzók egészsége és túlélése függ a változatos, állandó és kellően bőséges táplálékforrást – pl. nektárt és virágport – nyújtó fajgazdag élőhelyektől, valamint a fészkelésre, párzásra és áttelelésre alkalmas élőhelyektől;

8.  sürgeti a Bizottságot, hogy a beporzókról szóló uniós kezdeményezést és annak eredményeit építse be a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020 utáni időszakra vonatkozó uniós stratégiába, és a kezdeményezés céljait alapul véve dolgozzon ki egy beporzókra irányuló, teljes körű cselekvési programot, megfelelő források e célra történő elkülönítése mellett;

9.  kéri a Bizottságot, hogy nemzetközi szinten foglalkozzon a beporzók számának csökkenésével, és világszerte szorgalmazzon határozott intézkedéseket a beporzók és élőhelyeik védelme érdekében;

Biológiai sokféleség és mezőgazdasági gyakorlatok

10.  hangsúlyozza, hogy a jövőbeli közös agrárpolitika (KAP) kialakításakor kiemelt célkitűzésként kell figyelembe venni a biológiai sokféleség fokozását, előmozdítva ezzel a beporzók élőhelyeinek mezőgazdasági földterületeken való növelését és azok minőségének javítását, továbbá a jövőbeli KAP-nak kiemelten támogatnia kell a jelentős természeti értéket képviselő mezőgazdasági területek megőrzését és a természetes vegetációnak „átengedett” pihentetett területek létrehozását, valamint a peszticid- és ásványiműtrágya-használat csökkentését, továbbá népszerűsítenie kell a polikultúrás termelést és a vetésforgó alkalmazását;

11.  megjegyzi, hogy a peszticidektől való függés csökkentése a peszticidek fenntartható használatáról szóló 2009/128/EK irányelv(14) egyik fő célkitűzése; hangsúlyozza, hogy a tagállamok ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti cselekvési tervében külön tervet kell kidolgozni a peszticidhasználat csökkentésére egyértelmű célokkal, mérföldkövekkel és határidőkkel, és a peszticidcsökkentést „közös mutatóként” kell megszabni, mellyel nyomon követhetők az eredmények; úgy véli, hogy a 2009/128/EK irányelv soron következő felülvizsgálatakor megfelelő hatásvizsgálat elvégzését követően uniós szintű kötelező csökkentési célokat kell belefoglalni a jogszabályba;

12.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a 2009/128/EK irányelv alapján elfogadott felülvizsgált nemzeti cselekvési terveket, és tegyen meg minden lehetséges intézkedést, amely biztosítja, hogy a tagállamok megfelelően elkötelezzék magukat a peszticidhasználat csökkentésére irányuló célkitűzések és azok szükséges nyomon követése mellett;

13.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nemzeti és regionális mezőgazdasági tanácsadó rendszereken keresztül biztosítsanak magas színvonalú tanácsadást a mezőgazdasági termelők számára a biológiai sokféleség előmozdításának és a beporzók védelmének módszereiről;

14.  emlékeztet arra, hogy a beporzás döntő fontosságú a mezőgazdasági termelés szempontjából, és ezért a KAP első pillére alapján nyújtott támogatás nem vezethet a beporzási szolgáltatások csökkenéséhez vagy megszűnéséhez; felszólítja a Bizottságot, hogy csak olyan stratégiai terveket hagyjon jóvá, amelyek esetében ezt a tényezőt megfelelően kezelik az első pillér szerinti megfelelő feltételességi elemek és ökorendszerek;

15.  hangsúlyozza, hogy már számos nemzeti vidékfejlesztési program keretében vezettek be olyan intézkedéseket, amelyek előmozdítják a biológiai sokféleséget és támogatják a beporzókat; rámutat, hogy az ilyen programok és intézkedések folytatásához és kiszélesítéséhez mindenekelőtt elegendő támogatást kell biztosítani a KAP második pillére számára; hangsúlyozza, hogy ennek során figyelembe kell venni a régiók és az élőhelyek közötti eltéréseket, csakúgy, mint a beporzók sokféleségét, ami egy nemzeti és regionális megközelítés alkalmazását teszi szükségessé;

16.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadják el a Parlament felhívását a beporzókra vonatkozó mutató KAP-ba történő beépítésére vonatkozóan;

17.  hangsúlyozza, hogy 2017-ben 18 uniós országban nőtt a rovarölő szerek értékesítése(15) a megelőző évhez képest; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az egyéb rovarölő szerek kategóriájában(16) az ilyen bontásban adatokat rendelkezésre bocsátó 13 országból kilencben nőtt az eladott mennyiség 2016-ról 2017-re, és hogy a beporzókról szóló kezdeményezés nem tekinti relevánsnak ezt a tendenciát;

18.  hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos intézkedéseket és a peszticidhasználat csökkentését ezért célként kell kitűzni a tagállamok stratégiai terveiben a KAP-on belül, és a peszticidcsökkentést és biológiai sokféleség növelését „közös mutatókként” kell megszabni, mellyel nyomon követhetők az eredmények;

19.  hangsúlyozza, hogy a beporzódiverzitást és -populációt mérő, jelenleg kidolgozás alatt álló mutató lehetővé teszi majd a KAP teljesítményének értékelését ezen a területen;

20.  hangsúlyozza, hogy a peszticidek fenntartható használatáról szóló 2009/128/EK irányelv értelmében a peszticidek helyett először a károsítók elleni védekezés nem vegyi módszereit kell alkalmazni a beporzók védelme érdekében;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy az imidaklopridra, a klotianidinra és a tiametoxamra vonatkozó tilalmat terjessze ki valamennyi neonikotinoid alapú növényvédő szerre;

22.  felszólítja a Bizottságot, hogy szisztematikusan kérje ki az EFSA véleményét ahányszor csak egy tagállam szükséghelyzeti engedélyt ad ki egy növényvédő szerre az 1107/2009/EK rendelet 53. cikke alapján; fontosnak tartja, hogy az EFSA a helyettesítés hatását, valamint a nem vegyi jellegű módszerek rendelkezésre állását is vizsgálja meg;

23.  felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon az 1107/2009/EK rendeletben foglalt rendelkezések helyes alkalmazásáról, és ezáltal garantálja többek között, hogy a peszticidek szükséghelyzeti engedélyezéséről szóló értesítések kapcsán tartsanak be bizonyos minimális követelményeket, előírva a tagállamok számára többek között azt, hogy nyújtsanak teljes körű és részletes magyarázatot, és az értesítéseket hozzák nyilvánosságra; üdvözli, hogy az EFSA részt vesz ezen eltérések kivizsgálásában;

24.  hangsúlyozza, hogy a növényvédő szerek hivatásos felhasználóinak legalább 3 évig meg kell őrizniük a növényvédő szerek alkalmazásáról szóló részletes nyilvántartást, amely megjelöli az alkalmazás időpontját és dózisát, valamint a területet, amelyen a növényvédő szereket alkalmazták; megjegyzi, hogy a nyilvántartásokban szereplő releváns információkat kérésre az illetékes hatóság rendelkezésére kell bocsátani, hogy így ellenőrizni lehessen a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok betartását, illetve nyomon lehessen követni a KAP-nak a peszticidhasználat unióbeli csökkenése kapcsán nyújtott teljesítményét;

25.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hívják fel a figyelmet az e területen rendelkezésre álló finanszírozási lehetőségekre és népszerűsítsék azokat; rámutat, hogy a beporzókra vonatkozó stratégiák és tervek kidolgozására szolgáló, a meglévő bevált gyakorlatokra alapozott közös eszközök és modellek ösztönözni fogják kiegészítő intézkedések elfogadását nemzeti, regionális, valamint helyi szinten;

26.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az EFSA méhekre vonatkozó 2013. évi iránymutatásának mielőbbi teljes körű elfogadását, beleértve a krónikus és lárvatoxicitására, valamint a mézelő méhektől eltérő fajokra vonatkozó követelményeket is;

27.  az EFSA méhekre vonatkozó iránymutatásának uniós szintű, teljes körű elfogadásáig felhívja a tagállamokat, hogy ennek megfelelően hangolják össze a peszticidekre vonatkozó értékeléseiket;

28.  felszólítja a Bizottságot, hogy kérje fel az EFSA-t egy peszticidekre vonatkozó iránymutatási dokumentum kidolgozására, amely a jóváhagyást megelőző tesztek elvégzését írja elő a pillangók, a molylepkék és a zengőlegyek védelmének biztosítása érdekében;

29.  hangsúlyozza, hogy a beporzók élőhelyeinek jelenléte növeli az adott terület terméshozamát;

30.  felszólítja a Bizottságot, hogy szabjon meg korlátokat a KAP terméshozamok növelésével kapcsolatos célkitűzéseire vonatkozóan, szabályozza az intenzív gazdálkodási gyakorlatokat és ösztönözze az ökologizálási intézkedéseket, amelyek mind minőségileg, mind mennyiségileg javítják a beporzók élőhelyét és begyűjtési területét, és csökkentik az európai tájak homogenizációját;

31.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a legelők és a legeltetési élőhelyek használatát – beleértve az erdős legelőket és egyéb agrárerdészeti rendszereket is –, ami a beporzók fészkelésére, szaporodására és áttelelésére alkalmas szubsztrátok létrehozásának lényeges előfeltétele, és ami szinergiát képez a legeltetés és a külterjes gazdálkodás hagyományos formáira fenntartott, magas természeti értéket képviselő gyepterületen élő közösségek fenntartásával;

32.  e tekintetben hangsúlyozza, hogy a vetésforgó, az erős fajták használata és a mechanikus gyomirtás/a károsítók elleni biológiai védekezés segíti a beporzók élőhelyeinek helyreállítását, míg a nagy kiterjedésű, monokultúrás földterületek hozzájárulnak a beporzók számának csökkenéséhez;

33.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a zöld infrastruktúrát, amely újrateremti és helyreállítja az élőhelyek mozaikdarabjait, valamint a vidéki és városi tájakon élő beporzók funkcionális kapcsolódását;

34.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a biológiai sokféleség megerősítését szolgáló intézkedésekként mozdítsák elő a gondozott sövények fenntartását, valamint a védelmi sávok koncepcióját, ideértve a vízfolyások melletti füves/virágos parti sávokat és a virágzó évelők területeit, egyrészt azért, hogy ezek a területek begyűjtési lehetőséget és élőhelyet biztosítsanak a beporzóknak és a biológiai védekezésben használt fajoknak, másrészt azért, hogy jobb erózióvédelmet biztosítsanak a vidéki, elővárosi és városi területeken;

35.  felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a beporzók számára kockázatot jelentő fajok uniós jegyzékbe való mielőbbi felvételét, hogy gyorsan reagáljanak az ilyen fajok visszaszorítása és felszámolása érdekében, hogy fokozzák az éberségüket és korlátozó intézkedések hajtsanak végre a terjedési útvonalak azonosításakor;

36.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan intézkedésekre, amelyek könnyítik a mezőgazdasági területek termelésből való kivonása miatt a beporzókra nehezedő nyomást;

37.  hangsúlyozza, hogy a cserepes növényekre és a talajra vonatkozóan hatékony biológiai biztonsági intézkedéseket kell bevezetni a jelentős távolságokra való költöztetés előtt, és arra ösztönzi a zöld területek kezeléséért felelős állami szerveket, hogy helyi növényeket használjanak, a lehető legtöbb előnyt biztosítva a helyi beporzók számára és minimálisra csökkentve az idegenhonos inváziós fajok terjedését;

38.  felszólítja a Bizottságot, hogy határozza meg az olyan, a beporzókra veszélyt nem jelentő cserepes növényekre vonatkozó uniós ökocímke létrehozásához szükséges kritériumokat, amelyeken fel van tüntetve a származási helyük, fenntartható anyagból készült edényben vannak elhelyezve, és nem tartalmaznak tőzeget és rovarölő szereket;

39.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a méhészeti ágazatot oly módon, hogy a hamisított méz behozatalának elkerülése érdekében megerősítik a behozott áruk ellenőrzését, valamint azáltal, hogy a mézkeverékek tekintetében az egyes országok nevét mint származási helyet feltüntető kötelező címkézést vezetnek be;

40.  felszólít a beporzóélőhelyek előmozdítására és fejlesztésére a városi területeken;

Kutatás, képzés és felügyelet

41.  különösen hangsúlyozza a mézelő méhekkel (Apis mellifera) kapcsolatban azon kutatások szerepét, amelyek egy nyugtalanító jelenség, a méhanyák élettartama csökkenésének okait vizsgálják;

42.  alapvető fontosságúnak tartja azon vizsgálati iránymutatások kidolgozásának támogatását, amelyek még nem állnak rendelkezésre, különös tekintettel a magányos méhekre gyakorolt akut és krónikus toxicitásra, a poszméhekre gyakorolt krónikus toxicitásra, a szubletális hatásokra, a több vegyületnek való együttes kitettségre (kumulatív és szinergikus hatások), valamint a beporzók egyéb fajaira vonatkozó vizsgálatokra;

43.  hangsúlyozza, hogy a kezdeményezés kutatási fejezete nem veszi figyelembe az eredményalapú rendszereket, amelyekbe nyomon követési mechanizmus van beépítve és amelyek hasznosnak bizonyulhatnak, részben a szükséges nyomon követés biztosítása révén, és releváns ösztönzőket biztosítanak a mezőgazdasági termelők számára; hangsúlyozza, hogy az ilyen rendszereket tesztelni lehet és ki lehet szélesíteni különböző uniós pénzügyi eszközök és szakpolitikák keretében, beleértve a KAP-ot is;

44.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék a beporzókra irányuló alap- és alkalmazott kutatásokra, valamint az őket érintő új betegségek, paraziták és vírusok kezelésének kifejlesztésére fordított finanszírozást, és hogy fektessenek be a taxonómiai szaktudás fejlesztésébe és bővítésébe, többek között az uniós kutatási és innovációs keretprogram révén; kiemeli, hogy nagyobb hangsúlyt kell helyezni a terepen végzett kutatásra és a mézelő méhektől és pillangóktól eltérő beporzókra;

45.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a vadon élő beporzók természetes környezetükben történő szisztematikus és szabványosított megfigyeléséről, valamint a rájuk leselkedő főbb veszélyek azonosításáról annak érdekében, hogy fel lehessen mérni a populációcsökkenés mértékét és okait, és lehetővé váljon a vonatkozó uniós és nemzeti szakpolitikák teljes körű értékelése;

46.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a vadon élő beporzók megfigyeléséhez szükséges finanszírozás beépítését a KAP-stratégiai tervekbe annak érdekében, hogy nagy mennyiségű adathoz jussanak a beporzókra vonatkozó KAP-mutató kidolgozásához, amint arra a beporzókról szóló uniós kezdeményezésben kötelezettséget vállaltak;

47.  helyénvalónak tartja az ökoinnováció(17) agrárágazatban való támogatását, valamint az egyetemi körökkel kötött partnerségi megállapodások és a különféle ágazatok kutatóival való együttműködés ösztönzését az alacsony kockázatú, a beporzókra nézve nem káros peszticidek fejlesztésének támogatása érdekében;

48.  szükségesnek tartja a mezőgazdaság agroökológiai átállásának kutatására irányuló támogatást és olyan további növényvédelmi módszerek kifejlesztését, amelyek ártalmatlanok a beporzókra, mint például a megfelelő földművelési technikák, a vetésforgó és a kiegyensúlyozott műtrágyázás;

49.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassa a beporzók nyilvántartására és nyomon követésére összpontosító civil tudományt és a méhészek képzését annak biztosítása céljából, hogy a kolóniák vitalitására vonatkozó mutatók kidolgozása révén előmozdítsák a méhek beavatkozással nem járó uniós felügyeletét;

o
o   o

50.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 35., 2018.1.31., 2. o.
(2) HL C 356., 2018.10.4., 38. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0023.
(4) Garibaldi, L. A. et al, Wild Pollinators Enhance Fruit Set of Crops Regardless of Honey Bee Abundance (A vad beporzók javítják a terméshalmazokat, a mézelő méhek számától függetlenül), 2013.
(5) Potts, S. et al., Status and Trends of European Pollinators. Key Findings of the STEP Project, Pensoft Publishers, Szófia, 72 o.
(6) Potts, S. et al., Status and Trends of European Pollinators. Key Findings of the STEP Project, Pensoft Publishers, Szófia, 72 o.
(7) Gallai, N. et al., Economic Valuation of the Vulnerability of World Agriculture Confronted with Pollinator Decline, Ecological Economics, 68:3, 810-821. o.
(8) HL L 206., 1992.7.22., 7. o.
(9) Ezen intézkedések magukban foglalták a következőket: a beporzók nyomon követésére szolgáló uniós rendszer és a rájuk vonatkozó mutatók kidolgozása; a peszticidhasználat mézelő méheken keresztül történő környezeti nyomon követése; a biológiai sokféleség mérése a vörös lista segítségével; és az Unió-szerte integrált növényvédelmi gyakorlatok mezőgazdasági termelők számára szóló eszköztárának kidolgozása.
(10) Az Európai Parlament és a Tanács 1107/2009/EK rendelete (2009. október 21.) a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 309., 2009.11.24., 1. o.).
(11) https://ec.europa.eu/food/plant/pesticides/approval_active_substances/approval_renewal/neonicotinoids_en
(12) Tsvetkov, N., Samson-Robert, O., Sood, K., Patel, H. S., Malena, D. A., Gajiwala, P. H., Maciukiewicz, P., Fournier, V., Zayed, A. (2017): „Chronic exposure to neonicotinoids reduces honey bee health near corn crops” („A neonikotinoidoknak való krónikus kitettség károsítja a mézelő méhek egészségét a kukoricatermesztő területek közelében”), Science, Vol. 356, Issue 6345, pp. 1395–1397. https://doi.org/10.1126/science.aam7470
(13) Potts, S.G., et al., (2016), The Assessment Report of the Intergovernmental Science-Policy Platform on Biodiversity and Ecosystem Services on Pollinators, Pollination and Food Production, Secretariat of the Intergovernmental Science-Policy Platform on Biodiversity and Ecosystem Services, Bonn, Germany. 552 o.
(14) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/128/EK irányelve (2009. október 21.) a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 309., 2009.11.24., 71. o.).
(15) Eurostat-adatok a rovarölő és az atkaölő szerek kategóriájáról állnak rendelkezésre; további adatok állnak rendelkezésre a rovarölő szerek egyéb kategóriáiról (piretroidok, klórozott szénhidrogének, szerves foszfátok, karbamátok és oximo-karbamátok; valamint egyéb rovarölő szerek); az alábbi hivatkozáson: http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/submitViewTableAction.do
(16) Beleértve a neonikotinoidokat is.
(17) A bizottsági meghatározás szerint ökoinnováció minden olyan innováció, amely jelentős haladást eredményez a fenntartható fejlődés megvalósítása érdekében, a termelési módok környezetre gyakorolt hatásainak mérséklése, a környezeti nyomásoknak való ellenállás növelése vagy a természeti erőforrások hatékonyabb és felelősségteljesebb felhasználásának megvalósítása révén.

Utolsó frissítés: 2020. május 4.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat