Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2019/2980(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B9-0261/2019

Viták :

PV 19/12/2019 - 2.1
CRE 19/12/2019 - 2.1

Szavazatok :

PV 19/12/2019 - 6.1

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2019)0106

Elfogadott szövegek
PDF 160kWORD 52k
2019. december 19., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
Az emberi jogok, többek között a vallásszabadság megsértése Burkina Fasóban
P9_TA(2019)0106RC-B9-0261/2019

Az Európai Parlament 2019. december 19-i állásfoglalása az emberi jogok, köztük a vallásszabadság Burkina Fasóban való megsértéséről (2019/2980(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az emberi jogok világnapja alkalmából az Unió nevében tett, 2019. december 10-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Bizottság 2019. november 13-i sajtóközleményére, amelyben bejelentette, hogy további 35 millió EUR humanitárius segélyt juttat Afrika Száhel-övezetének,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő szóvivőjének a Burkina Fasó-i támadásokról szóló, 2019. november 7-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Federica Mogherini főképviselő 2019. júliusi, a Száhel-övezetben tett látogatására, továbbá 2019. július 9-i, Burkina Fasóban tartott beszédére,

–  tekintettel az Európai Parlament 2019. szeptember 17-i plenáris ülésének a Burkina Fasó-i biztonsági helyzetről tartott vitáján Federica Mogherini főképviselő által elmondott beszédre,

–  tekintettel az Uniós Külső Politikák Főigazgatósága által 2009 februárjában közzétett, „A vallás és a meggyőződés szabadsága, valamint a véleménynyilvánítás szabadsága”című tanulmányra,

–  tekintettel az Emberi Jogi Albizottság által 2017. november 22-én tartott, „A vallás és meggyőződés szabadságáról: az üldözött kisebbségek, nevezetesen a keresztények helyzete” című nyilvános meghallgatásra,

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáért felelős különmegbízott „A vallás és a meggyőződés szabadságának az Európai Unión kívüli előmozdításáért felelős különmegbízott mandátuma: tevékenységek és ajánlások” című, 2019. november 21-én közzétett jelentésére,

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló, 2013. évi uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között Cotonouban aláírt partnerségi megállapodásra (a Cotonoui Megállapodás),

–  tekintettel az ENSZ Civilizációk Szövetsége főképviselője szóvivőjének 2019. december 1-jei, egy Burkina Fasó-i templom elleni támadásról szóló nyilatkozatára;

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa által 2019. november 11-én közzétett, a Száhel-övezet G5-országainak közös erőiről szóló jelentésre,

–  tekintettel az ENSZ menekültügyi ügynöksége (UNHCR) Burkina Fasóval kapcsolatos országműveletének 2019. októberi frissítésére,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a Burkina Faso északi részén található mecset elleni támadásról szóló, 2019. október 13-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az UNICEF 2019. októberi, Burkina Fasóról szóló 8. sz. humanitárius helyzetjelentésére,

–  tekintettel a humán fejlődés 21. századi egyenlőtlenségeiről szóló 2019. évi humán fejlődési jelentésre, és különösen a Burkina Fasóról szóló humán fejlődési jelentésre,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948. december 10-én fogadtak el, és amelynek Burkina Faso részes fele,

–  tekintettel az ENSZ 2019. szeptember 12-i, a vallási helyszínek védelmére irányuló cselekvési tervére,

–  tekintettel a Burkina Fasó-i Köztársaság alkotmányára,

–  tekintettel a Száhel-övezet biztonságával foglalkozó, 2019. november 12–13-i konferenciaközi munkaértekezletet követően Burkina Faso, Niger, Mali, Elefántcsontpart és Ghána püspöki konferenciáinak püspökei, papjai és világi küldöttei által kiadott nyilatkozatra,

–  tekintettel Laurent Birfuoré Dabiré dori püspök 2019. július 5-i, a „Katolikus karitatív segély a nélkülöző Egyháznak” című rendezvényen elmondott nyilatkozatára,

–  tekintettel az emberek és népek jogairól szóló afrikai chartára, melyet 1981. június 27-én fogadtak el, és 1986. október 21-én lépett hatályba,

–  tekintettel a 2019. november 12–13-i Párizsi Békefórumra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Burkina Fasóban erős hagyománya volt a vallási toleranciának és a szekularizmusnak, de az ország kiszolgáltatottá vált az instabilitásnak, különösen a Száhel-övezet szélesebb régióját sújtó iszlamista radikalizálódásnak, és egyre inkább szembe kell néznie a fokozódó erőszak, a lakóhelyelhagyás, az éhezés, a szegénység és az éghajlatváltozás együttes hatásaival;

B.  mivel Burkina Fasóban a növekvő bizonytalanság szörnyű bűncselekményekhez vezetett, amelyeket dzsihádisták és más fegyveres csoportok követtek el; mivel a Human Rights Watch jelentése szerint ezek a fegyveres csoportok Burkina Fasóban kivégeztek olyan személyeket, akikről azt feltételezték, hogy együttműködnek a kormánnyal, megfélemlítettek tanárokat, és félelmet terjesztettek a polgári lakosság körében az egész országban; mivel a Burkina Fasó-i biztonsági erők 2017-ben és 2018-ban terrorizmusellenes műveleteket hajtottak végre, amelyek bírósági eljárás nélküli kivégzésekhez, fogva tartott gyanúsítottakkal való visszaéléshez és önkényes letartóztatásokhoz vezettek; mivel a Burkina Fasó-i kormány ígéretet tett ezen állítások kivizsgálására;

C.  mivel a korábban a szomszédos Maliban aktív dzsihádisták és más fegyveres csoportok 2015 óta terrorizálják a Burkina Fasó-i lakosságot, és számos támadást követtek el állami szimbólumok, például katonai célpontok, iskolák és egészségügyi létesítmények ellen, de különösen templomok és keresztény hívők ellen is; mivel a dzsihádisták és fegyveres csoportok támadásaik során 2015 óta legalább 700 embert megöltek és több ezret megsebesítettek Ouagadougouban és az északi tartományokban, különösen Soum tartományban, majd 2018-ban a támadások átterjedtek a keleti és nyugati tartományokra is; mivel az erőszak nem kizárólag a keresztényeket érinti; mivel például 2019. október 11-én egy mecsetet támadtak meg a Burkina Faso északi részén található Salmossi városában a pénteki ima ideje alatt,

D.  mivel 2019 januárja és novembere között 520 biztonsági incidensről számoltak be, szemben a 2015 és 2018 között regisztrált 404 esettel; mivel csak 2019 októberében 52 nem állami fegyveres csoporttal kapcsolatos incidenst regisztráltak, amelyek közel 70%-a a polgári lakosságot és a biztonsági erőket célozta;

E.  mivel a támadásokat részben a mali és a nigeri határokon átnyúlóan működő transznacionális fegyveres csoportok, többek között a Jamaat Nusrat al-Islam wal Muslimeen és a Nagy-Szahara Iszlám Állama, illetve a Burkina Faso északi és keleti tartományában működő belföldi csoportok, elsősorban az Ansarul Islam követik el;

F.  mivel 2019-ben Burkina Fasóban több mint 60 keresztényt öltek meg több támadásban, például legutóbb az ország keleti részén fekvő Hantoukoura városában található protestáns templom ellen 2019. december 1-jén, a vasárnapi istentisztelet idején elkövetett támadásban, amely 14 halálos áldozatot követelt;

G.  mivel több pap, egyházi személy és keresztény hívő célzott gyilkosságok és emberrablások áldozatává vált szerte az országban; mivel – különösen északon – a fokozódó erőszak következtében sokan elhagyták hagyományos otthonaikat, legutóbb Hitté és Rounga falvakat, és a belső menekültek számára kialakított táborokba vagy az ország más részeibe, többek között a fővárosba, Ouagadougouba menekültek;

H.  mivel Burkina Faso lakossága túlnyomórészt szunnita málikita, ám jelentős keresztény és őslakos vallási kisebbség is él az országban; mivel Burkina Fasóban nem merevek a vallási csoportok közötti határok, hiszen valamennyi vallási csoportra jellemző a szinkretikus gyakorlatok alkalmazása, és a vallási tolerancia általános normának számít; mivel a szunnita és keresztény imahelyek a közelmúltban szalafi fegyveres csoportok gerillatámadásainak célpontjaivá váltak; mivel ez hozzájárult a vallások közötti feszültségek fokozódásához, és mivel a vallási közösségek, például a sokféle keresztény felekezet üldözése a társadalmi szerkezet felbomlásához és a kivándorlás fokozódásához vezetett;

I.  mivel a dzsihádista csoportok nyomást kívánnak gyakorolni Burkina Fasóban a vallások egymás mellett élésére, az etnikumok és vallások közötti konfliktusok szítását és a lakosság elüldözését célzó átfogóbb stratégiájuk részeként;

J.  mivel a kormányzati védelem hiánya miatt Justin Kientega, a Burkina Faso északkeleti részén található Ouahigouya egyházmegye püspöke biztonsági intézkedéseket javasolt a keresztény hívők védelmének javítása érdekében;

K.  mivel az augusztusi erőszak következtében Laurent Dabiré dori püspök, Burkina Faso és Niger püspöki konferenciájának elnöke felszólította a globális közösséget, hogy fokozza támogatását „a keresztény jelenlét felszámolásának” megakadályozása érdekében; mivel többször is felszólítottak a cenzúra fenyegetésének elítélésére és a vallások közötti folyamatos párbeszéd támogatására;

L.  mivel az ENSZ főtitkára a 2019. szeptember 12-én bejelentett, a vallási helyszínek védelmére irányuló cselekvési tervében hangsúlyozta, hogy az istentiszteleti helyeknek világszerte az elmélkedés és a béke biztonságos menedékhelyeinek kell lenniük, nem pedig a vérontás és a terror helyszíneinek, továbbá hogy lehetővé kell tenni az emberek számára, hogy békében gyakorolják hitüket;

M.  mivel a humanitárius szervezetek, amelyek közül sok vallási alapú, létfontosságú szerepet játszanak az erőszak áldozatainak, különösen a nőknek, a gyermekeknek és a belső menekülteknek a támogatásában;

N.  mivel úgy tűnik, hogy Burkina Faso kormánya nem rendelkezik megfelelő kapacitással ahhoz, hogy hatékony megoldást találjon a hatalmas biztonsági, társadalmi és gazdasági kihívásokra; mivel egyes régiók – különösen az ország északkeleti részében – valójában nincsenek a központi kormányzat ellenőrzése alatt;

O.  mivel Burkina Faso a világ 10 legszegényebb országa közé tartozik; mivel az országban az instabilitás, az éghajlatváltozás és a konfliktusok tovább csökkentették a gazdasági lehetőségeket, fokozták a szegénységet, és súlyos élelmiszerhiányhoz vezettek; mivel ezeket a következményeket súlyosbítja az északi régió gyors elsivatagosodása és az ebből eredő vízhiány, talajromlás és az erőforrások szűkössége; mivel mindennek következtében több mint 1 millió embert fenyeget élelmiszerhiány, és 1,5 millióan szorulnak sürgős humanitárius segítségre;

P.  mivel a 2014-es becslések szerint a felnőttek 34,5%-a tudott írni és olvasni; mivel a fokozódó biztonsághiány és a terrorizmus az ország egyes régióiban negatív hatással van az oktatási és egészségügyi ágazatra; mivel 85 egészségügyi létesítmény és több mint 2 000 iskola arra kényszerült, hogy bezárjon, ami több mint 1 millió beteget és 300 000 diákot érint; mivel a jelenlegi súlyos biztonsági helyzet miatt további 93 másik egészségügyi létesítmény működési szintje is minimális;

Q.  mivel a Burkina Fasó-i erőszak miatt közel félmillió ember kényszerült lakóhelye elhagyására; mivel közülük sok kiszolgáltatott helyzetben van, és a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek 44 %-a gyermek; mivel Burkina Faso 31 000 mali menekültnek is otthont ad; mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága Burkina Fasóban komoly kihívásokkal néz szembe a belső menekültekhez és a menekültekhez való eljutás terén; mivel a régióban a humanitárius válság által érintett belső menekültek és menekültek védelmi kockázatoknak vannak kitéve, és jelenlétük konfliktushoz vezethet a helyi lakossággal a természeti erőforrások szűkössége miatt, amennyiben nem születnek megfelelő intézkedések a lakhatás, a foglalkoztatás és az élelmiszer-ellátás biztosítása érdekében; mivel az ebből eredő, az erőforrásokért zajló konfliktusok azzal fenyegetnek, hogy tovább fokozzák az erőszak körforgását az országban;

R.  mivel az elmúlt hét évben az EU több mint 1 milliárd EUR-t mozgósított Burkina Faso fejlesztési programjaira, és a közelmúltban 15,7 millió EUR-t különített el a belső menekültek élelmiszer-ellátásának bizonytalanságával és az alultápláltságukkal kapcsolatos súlyos problémák megoldása érdekében; mivel az ország az Európai Fejlesztési Alapból (EFA) nyújtott pénzügyi támogatás egyik fő kedvezményezettje (628 millió EUR), illetve a 2016–2020-as időszakban az EFA által finanszírozott szükséghelyzeti alapból is jelentőst támogatást (245,8 millió EUR) kap;

S.  mivel Burkina Faso részt vesz az ENSZ mali többdimenziós integrált stabilizációs missziójában (MINUSMA), az Afrikai Unió és az ENSZ darfúri hibrid műveletében (UNAMID), a transzszaharai terrorizmus elleni partnerségben (TSCTP) és a Száhel-övezet G5-országai (G5S) közé tartozik; mivel az e missziókban és kezdeményezésekben való részvétele Burkina Fasót az ország regionális biztonsághoz való hozzájárulásának megzavarására és eltántorítására törekvő nem állami fegyveres csoportok elsődleges célpontjává tette; mivel az ENSZ főtitkárának jelentése hangsúlyozta a Száhel-övezet G5-országából származó mali csapatok által elkövetett emberi jogi jogsértéseket;

T.  mivel az EU közvetlenül hozzájárul a Száhel-övezet stabilitásához az EUCAP Száhel mali és nigeri polgári misszióin, az EUTM Mali katonai kiképző misszión, valamint közvetve bizonyos tagállamoknak az ENSZ Maliban működő többdimenziós integrált stabilizációs missziójában (MINUSMA) és a Barkhane műveletben való részvételén keresztül; mivel a Száhel-övezet EU által támogatott G5-csoportja, a Burkina Faso, Csád, Mali, Mauritánia és Niger közötti védelmi együttműködés fokozza a regionális fejlesztés és biztonság koordinációját a fegyveres csoportok semlegesítése és vonzerejük csökkentése érdekében; mivel a régióban 2016 óta bekövetkező leghalálosabb egyedi incidens, a nigeri Tahouában található katonai bázis elleni 2019. december 11-i támadás következtében 71 nigeri katona életét vesztette és 12 megsebesült;

U.  mivel a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségének (ECOWAS) 2019. szeptember 14-én Ouagadougouban tartott csúcstalálkozóján egymilliárd dolláros tervet jelentettek be a Száhel-övezet növekvő bizonytalansága elleni küzdelem érdekében;

V.  mivel az EU közös kül- és biztonságpolitikájának célja a demokrácia és a jogállamiság fejlesztése és megerősítése, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása;

1.  határozottan elítéli az erőszak és a megfélemlítés valamennyi formáját, a polgári személyek, a biztonsági személyzet és a hívők elrablását, a Burkina Fasó-i vallási helyszínek elfoglalását, különösen a meghatározott vallási közösségek elleni erőszakot, valamint a vallás politikai eszközzé tételét és az azzal való visszaélést a keresztények és más vallási kisebbségek üldözésének legitimálására;

2.  részvétét fejezi ki az áldozatok családjainak és Burkina Faso kormányának; szolidaritását fejezi ki a Burkina Fasó-i néppel, akik ma a polgári lakosságot, a biztonsági erőket, valamint a keresztény közösségek és más vallási kisebbségek tagjait célzó támadások miatt szinte naponta gyászolnak;

3.  felhívja a nemzeti hatóságokat, hogy a kohézió fontos építőköveként fektessenek több energiát a nemzeti párbeszédbe; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani az egységet és a párbeszédet Burkina Faso valamennyi közössége, köztük a hagyományos vezetők és a civil társadalmi szervezetek között a gyűlölet és a közösségek közötti feszültségek szítására irányuló kísérletek megakadályozása érdekében;

4.  felszólítja Burkina Faso kormányát, hogy fokozza a muzulmán, keresztény és animista közösségek támogatását és védelmét annak érdekében, hogy fenntartsa az iszlám és kereszténység békés együttélésének régóta fennálló Burkina Fasó-i hagyományát; kéri az erőszak áldozatai, különösen a nők és a gyermekek további támogatását;

5.  emlékeztet arra, hogy a terrorizmus elleni küzdelem csak akkor lehet eredményes, ha a biztonsági erők tiszteletben tartják a jogállamiságot és az emberi jogokat; ennek fényében sürgeti a Burkina Fasó-i kormányt, hogy haladéktalanul vessen véget a lázadók elleni küzdelemben alkalmazott visszaélésszerű stratégiának, nevezetesen a gyanúsítottak azonnali kivégzésének, ami a konfliktus szításának veszélyével jár azzal, hogy több embert irányít a militáns iszlamista toborzók kezébe;

6.  felszólítja a Burkina Fasó-i kormányt, hogy tegyen eleget azon kötelezettségvállalásának, hogy kivizsgálja az állami erők által elkövetett állítólagos visszaéléseket, konkrét intézkedéseket tesz a további visszaélések megelőzésére, és a terrorizmus és az erőszakos szélsőségesség elleni küzdelemre irányuló stratégiáját a jogállamiságra és az alapvető jogok tiszteletben tartására alapozza, összhangban a nemzetközi jog, különösen a nemzetközi emberi jogi normák, a nemzetközi humanitárius jog és a menekültjog szerinti kötelezettségeivel;

7.  ragaszkodik a radikalizálódás és a terrorizmus megelőzésére irányuló átfogó megközelítés kialakításához, amelynek középpontjában a társadalmi kohézió és a bűnmegelőzés megerősítése áll; felhívja a Burkina Fasó-i hatóságokat, hogy fokozzák a szegénység csökkentésére és a munkavállalási lehetőségek biztosítására irányuló törekvéseiket, különösen a fiatalok számára, valamint hogy biztosítsanak szerepvállalási lehetőséget az egyén számára, illetve tartsák tiszteletben az egyént azon sérelmek és frusztrációk közvetlenül a gyökereknél történő orvoslása érdekében, amelyeket erőszakos szélsőségesek esetleg kihasználhatnak; megismétli, hogy az oktatásba való beruházás alapvető fontosságú a konfliktusmegelőzés, valamint a békés és befogadó társadalmak újjáépítése szempontjából;

8.  emlékeztet arra, hogy a politikai, biztonsági és fenntartható fejlődésnek a vallások közötti párbeszéd előmozdításán keresztül a vallási tudatossággal való összekapcsolása elengedhetetlen ahhoz, hogy hosszú távú megoldást lehessen találni a Burkina Faso és a Száhel-övezet előtt álló különböző kihívásokra;

9.  az egész régióra kiterjedő nemzetközi koordinációt kér, különösen az ECOWAS keretében, a tagok területi szuverenitásának és integritásának, a regionális demokratikus intézmények és valamennyi polgár biztonságának, valamint tulajdonának biztosítására irányuló politikai célkitűzésekkel; emlékeztet arra, hogy a Burkina Fasó-i helyzet közvetlen hatással van a szomszédos államokra; felhívja a Burkina Fasó-i kormányt, hogy fokozza tovább a szomszédos államokkal folytatott együttműködését, különös tekintettel északi régióira és az erőszak által közvetlenül érintett államokra, például Malira és Nigerre;

10.  elismerését fejezi ki az EU és tagállamai által a Száhel-övezet G5-országainak, a MINUSMA-nak, valamint a Barkhane művelethez nyújtott támogatásért; elismerését fejezi ki továbbá az EUCAP Száhel mali és nigeri polgári misszió, valamint az EUTM Mali katonai kiképző misszió által tett erőfeszítésekért; felhívja az EU-t, hogy növelje tovább a Burkina Fasónak nyújtott támogatását az országban tapasztalható hatalmas biztonsági kihívások kezelése érdekében; hangsúlyozza, hogy Burkina Fasóban átfogóbb és összehangoltabb nemzetközi biztonsági fellépésre van szükség; felszólítja a Száhel-övezet G5-országait és a nemzetközi adományozókat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy a Száhel-övezet G5-országai közös katonai erői minden további késedelem nélkül megfelelő eszközökkel rendelkező operatív erővé váljanak, az emberi jogok teljes körű tiszteletben tartása mellett;

11.  hangsúlyozza, hogy a biztonság létfontosságú, de nem ez az egyetlen válasz azokra a kihívásokra, amelyekkel Burkina Faso szembesül, és ezért a biztonság, a fejlesztés és a kereskedelempolitikák közötti koordináció az egyik alapvető kihívás; hangsúlyozza, hogy az EU biztonsági ágazatának reformja és a törékeny országokban és régiókban zajló segítségnyújtási törekvések vezérelvét a helyi lakosság biztonságának kell képeznie;

12.  megjegyzi, hogy a konfliktusok, a lakóhelyelhagyás és az elsivatagosodás nehézzé teszik a hagyományos foglalkoztatási formákban való részvételt; kiemeli, hogy a Burkina Fasó-i lakosság 65%-a 25 év alatti; úgy véli, hogy Burkina Fasóban a biztonsági műveleteket helyi fejlesztési törekvéseknek kell kísérniük, amelyek célja az egyenlőtlenségek csökkentése és az infrastruktúra, a politikai részvétel, az igazságszolgáltatás, a lányok emancipációja és a gazdasági lehetőségek javítása;

13.  megjegyzi, hogy a Burkina Fasóban romlik a helyzet és ez nemzetközi geopolitikai következményekkel jár; hangsúlyozza, hogy a régióban a Száhel-övezet G5-csoportja által vezetett törekvésekhez – többek között a mali békefolyamathoz – elengedhetetlen az EU folyamatos biztonsági és politikai támogatása; kéri a biztonsági erők támogatásának növelését Burkina Fasóban a dzsihádista támadások és erőszak fenyegetéseire való válaszadás, valamint az északi és keleti régiókban a kormányzati ellenőrzés támogatásának lehetővé tétele érdekében;

14.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi koordináció is döntő fontosságú, és hogy az EU-nak még jobban együtt kell működnie az egész régióval, és ezt be kell építenie az új „Afrikára vonatkozó uniós stratégia – partnerség a fenntartható és befogadó fejlődésért” című stratégiába;

15.  felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy a vallások közötti párbeszéd hatékony gyakorlatát eszközként foglalja bele a harmadik országokkal folytatott kommunikációra vonatkozó stratégiájába és ösztönözze a konfliktushelyzetekben történő közvetítést a vallási kisebbségek, valamint a vallás és a meggyőződés szabadságának védelme céljából;

16.  üdvözli az ENSZ vallási helyszínek védelmére irányuló cselekvési tervét, amelyet az ENSZ Civilizációk Szövetsége dolgozott ki, és amelyet António Guterres, az ENSZ főtitkára jelentett be 2019. szeptember 12-én;

17.  hangsúlyozza, hogy a terrorizmus elleni küzdelem elsődleges célja egyrészt a dzsihádista fegyveres csoportok nemzetközi finanszírozásának megszüntetése, másrészt a szegénység és az egyenlőtlenség kiváltó okainak kezelése;

18.  úgy véli, hogy az EU-nak együtt kell működnie az ECOWAS-szal, valamint a kormánnyal és az összes érdekelt féllel Burkina Fasóban, hogy erősítse a fejlesztésre, az oktatásra és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló törekvéseket a szegénység leküzdése és a további radikalizálódás megelőzése érdekében; hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás megsokszorozza a konfliktusok, az aszályok, az éhínség és a lakóhelyelhagyás kockázatát; sürgeti Burkina Faso kormányát, hogy kezelje elsődleges célként a korrupció és a büntetlenség elleni küzdelmet;

19.  különös aggodalmának ad hangot a biztonsági fenyegetéseknek a humanitárius segítségnyújtás és a fejlesztési együttműködés hatékonyságára gyakorolt hatása miatt; sürgeti az uniós tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy növeljék a Burkina Fasónak nyújtott humanitárius segítségüket, különösen élelmiszer, víz és orvosi szolgáltatások biztosítása révén; óva int egy újabb humanitárius válság kialakulásának veszélyére abban az esetben, ha a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő és az őket befogadó közösségek alapvető igényei (úgymint élelmiszer, víz, menedék és egészségügyi ellátás) nem kerülnek kielégítésre;

20.  felszólítja Burkina Faso kormányát, hogy biztosítsa a humanitárius segítségnyújtás és az élelmiszersegély célba juttatását, különösen azokon a területeken, ahol a humanitárius hozzáférés korlátozott, és hozzon konkrét intézkedéseket a belső menekültek táboraiban az akut alultápláltság megelőzésére és kezelésére irányuló fellépések megerősítése érdekében, különös figyelmet fordítva a kiszolgáltatott csoportokra, köztük a nőkre és a gyermekekre;

21.  sürgeti Burkina Faso kormányát, hogy a közösségi konfliktusok megelőzése érdekében biztosítsa és könnyítse meg az állatok vándorlegeltetését, valamint növelje az élelmiszer, a víz és az ellátás rendelkezésre állását és az állatok ezekhez való hozzájutását a jelentős takarmányhiánnyal küzdő területeken;

22.  háláját fejezi ki a nem kormányzati szervezetek, köztük a hitalapú nem kormányzati szervezetek és a nemzetközi intézmények által az erőszak számos áldozatának, különösen a nőknek és a gyermekeknek nyújtott támogatás terén végzett fontos munkáért;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Burkina Fasó-i Köztársaság elnökének, a Burkina Fasó-i Parlament elnökének, valamint az Afrikai Uniónak és intézményeinek.

Utolsó frissítés: 2020. május 4.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat