Az Európai Parlament 2019. szeptember 19-i állásfoglalása a törökországi helyzetről, különösen a megválasztott polgármesterek elmozdításáról (2019/2821(RSP))

P9_TA(2019)0017 RC-B9-0049/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel korábbi, Törökországról szóló állásfoglalásaira, különösen az EU és Törökország közötti kapcsolatokról szóló 2016. november 24-i(1), az újságírók törökországi helyzetéről szóló 2016. október 27-i(2), a jelenlegi törökországi emberi jogi helyzetről szóló 2018. február 8-i(3), valamint a Bizottság Törökországgal kapcsolatos, 2019. március 13-i jelentéséről szóló(4) állásfoglalására,

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, az EU bővítési politikájáról szóló, 2019. május 29-i bizottsági közleményre (COM(2019)0260), valamint a Törökországról szóló 2019. évi jelentést kísérő szolgálati munkadokumentumára (SWD(2019)0220),

–  tekintettel a 2018. június 18-i elnökségi következtetésekre, valamint a korábbi, idevonatkozó tanácsi és európai tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa választási megfigyelő küldöttségének előzetes következtetéseire,

–  tekintettel a Velencei Bizottság ajánlásaira és Törökországnak a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája melletti elkötelezettségére,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) „Az ellenzéki politikusok romló törökországi helyzete: hogyan lehet megvédeni alapvető jogaikat az Európa Tanács tagállamaiban?” című, 2019. január 24-i 2260. számú határozatára,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének 2019. augusztus 19-i, a megválasztott polgármesterek felfüggesztéséről és több száz, Törökország délkeleti részén élő személy fogva tartásáról szóló nyilatkozataira,

–  tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Selahattin Demirtaş kontra Törökország ügyben hozott ítéletére,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a törökországi demokratikus intézmények működéséről szóló 2156 (2017) számú határozatára,

–  tekintettel arra, hogy az EU alapvető értékei a jogállamiságon és az emberi jogok tiszteletben tartásán alapulnak, amelyek minden uniós tagjelölt országra is vonatkoznak,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére (EJEE) és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR), amelyeknek Törökország is részes fele,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Törökország az EU fontos partnere, és tagjelölt országként elvárás vele szemben, hogy a legmagasabb szinten érvényesítse a demokráciát, beleértve az emberi jogok, a jogállamiság, a hiteles választások, az alapvető szabadságok és a tisztességes eljáráshoz való egyetemes jog tiszteletben tartását;

B.  mivel Törökországban 2019. március 31-én helyhatósági választásokat tartották, és azokat az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa választási megfigyelő küldöttségének következtetései szerint „rendezett módon bonyolították le”; mivel a helyhatósági választásokon figyelemre méltó volt a szavazók részvételi aránya; mivel a választásokat a megfigyelők széles körben kritikával illették a kormányzó Népszövetség iránti túlzott médiaelfogultság miatt;

C.  mivel a 2019. március 31-i helyhatósági választásokon Adnan Selçuk Mızraklı, Diyarbakır település polgármestere 63%-os, Ahmet Türk, Mardin polgármestere 56%-os, Bedia Özgökçe, Van polgármestere pedig 54%-os szavazattöbbséget szerzett, ami azt jelenti, hogy mindhárom polgármester egyértelmű népi felhatalmazást kapott a polgármesteri hivatalával kapcsolatos teendők ellátására;

D.  mivel mindhárom polgármester megkapta a Török Köztársaság Legfelsőbb Választási Tanácsa (YSK) jóváhagyását ahhoz, hogy a választásokon jelöltként induljon;

E.  mivel a délkelet-törökországi Diyarbakır, Van és Mardin demokratikusan megválasztott polgármesterei helyébe a kormány maga által kinevezett tartományi kormányzókat/megbízottakat ültetett, azon az alapon, hogy a polgármesterek ellen jelenleg bűnügyi nyomozás folyik a terrorizmushoz fűződő állítólagos kapcsolatok miatt;

F.  mivel Adnan Selçuk Mızraklı, Ahmet Türk, és Bedia Özgökçe Ertan tartományi kormányzókkal való helyettesítése komoly aggodalomra ad okot, mivel megkérdőjelezi a 2019. március 31-i választások demokratikus eredményeinek tiszteletben tartását; mivel 2019. augusztus 18-án 29 különböző törökországi tartományban további 418 polgári személyt – főként önkormányzati képviselőket és alkalmazottakat – vettek őrizetbe hasonló, megalapozatlan állítások alapján;

G.  mivel 2016 szeptemberében az önkormányzatokról szóló török törvényt egy szükségállapoti rendelet értelmében módosították, hogy megkönnyítsék a terrorizmussal való kapcsolatokkal vádolt polgármesterek adminisztratív elmozdítását és tartományi kormányzókkal való felváltását; mivel a Velencei Bizottság felszólította a török hatóságokat, hogy helyezzék hatályon kívül a 2016. szeptember 1-i, 674. számú török törvényerejű rendelettel bevezetett rendelkezéseket – amelyeket a szükségállapot nem követel meg szigorúan –, különös tekintettel azon szabályokra vonatkozókat, amelyek lehetővé teszik, hogy a polgármesteri, alpolgármesteri és a helyi önkormányzati képviselői álláshelyeket kinevezések révén töltsék be;

H.  mivel 2019. április 9-én az YSK Törökország délkeleti részén négy további megválasztott polgármestert és önkormányzati képviselőt nyilvánított hivatalba lépésre alkalmatlannak, annak ellenére, hogy a 2019. március 31-i választásokat megelőzően jóváhagyta jelöltségüket, azzal érvelve, hogy e jelöltek korábban köztisztviselők voltak, és munkahelyükről kormányrendelettel bocsátották el őket; mivel e határozatot követően az YSK ezeket a pozíciókat az Igazság és a Fejlődés Pártja (AKP) jelöltjeivel töltötte be; mivel a török politikai ellenzékkel szembeni kemény fellépésre szűkülő demokratikus térben és a török hatóságok folyamatos, az eltérő, többek közt újságírók, emberijog-védők, tudósok, bírák és ügyvédek által megfogalmazott vélemények elhallgattatására irányuló intézkedései mellett kerül sor;

I.  mivel számos intézkedés aránytalan, sérti a török nemzeti jogszabályokat és az Európa Tanács tagjainak kötelezettségvállalásait, valamint ellentétes a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával; mivel a puccskísérlet utáni erőszakos fellépés során több mint 150 000 személyt vettek őrizetbe, és 78 000 személyt tartóztattak le terrorizmus vádjával, míg több mint 50 000 személy még mindig – legtöbb esetben meggyőző bizonyítékok hiányában – börtönben van; mivel 2018 decemberében mintegy 57 000 volt a vádemelés nélküli, illetve tárgyalásra váró fogvatartottak teljes száma; mivel a bebörtönzött lakosság több mint 20%-át terrorizmussal kapcsolatos vádak miatt tartják fogva, köztük újságírókat, politikai aktivistákat, ügyvédeket és emberijog-védőket, ami az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatos aggályok súlyosbodását eredményezi;

J.  mivel – különösen a választási folyamat törvényességének és tisztességességének tiszteletben tartása, valamint az intézmény politikai befolyástól való függetlensége szempontjából – komoly aggodalomra ad okot a Legfőbb Választási Tanács azon döntése, hogy újra kiírja az isztambuli főpolgármester-választást, továbbá a Törökország délkeleti részén fekvő egyes települések polgármesteri székét a választáson második helyezést elért jelölteknek ítéli oda;

K.  mivel 2019. szeptember 3-án a török belügyminiszter bejelentette, hogy más megválasztott tisztviselőket is el fognak távolítani hivatalukból, kifejezetten is utalva Isztambul polgármesterére, Ekrem İamoğlura;

L.  mivel 2019. szeptember 6-án a Köztársasági Néppárt (CHP) tartományi elnökét, Canan Kaftancıoğlut 9 év és 8 hónap börtönbüntetésre ítélték az elnök megsértése, köztisztviselők megsértése, az állam megszégyenítése, az emberek ellenségeskedésre és gyűlölködésre való felbujtása vádjával, valamint azért, mert a közösségimédia-csatornáin keresztül 2012 és 2017 között terrorista szervezetet népszerűsítő propagandát terjesztett;

M.  mivel számos, a polgármesterek eltávolítása ellen szervezett nyilvános tüntetést biztonsági okokból betiltottak, és azok, amelyekre sor került, rendőrség általi erőszakos tömegoszlatásba torkolltak, gyakran a résztvevők tömeges letartóztatását és bíróság elé állítását vonva maga után; mivel mindezt a közvetlenül a szükségállapot feloldását követően bevezetett jogszabályok tették lehetővé;

N.  mivel Törökországot számos támadás érte és a 2016-os puccskísérlet során 248 ember lelte halálát;

1.  elítéli a törökországi hatóságok azon döntését, hogy megkérdőjelezhető bizonyítékok alapján demokratikusan megválasztott polgármestereket távolítsanak el hivatalukból; hangsúlyozza, hogy ezek az intézkedések továbbra is aláássák a politikai ellenzék arra irányuló képességét, hogy gyakorolhassa jogait és betölthesse demokratikus szerepét; felszólítja a törökországi hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon az ellenzék tagjait, akiket az eltérő véleményeket megfogalmazókkal szembeni országos leszámolás keretében tartóztattak le, és hogy ejtsék az ellenük felhozott összes vádat;

2.  határozottan bírálja, hogy a helyi választott képviselőket önkényesen kijelölt, nem választott megbízottak váltják fel, ami még inkább aláássa Törökország demokratikus struktúráját; felszólítja a törökországi hatóságokat, hogy állítsák vissza hivatalába valamennyi polgármestert és más megválasztott tisztviselőt, akik 2019. március 31-én megnyerték a helyi választásokat, és akik megalapozatlan vádak alapján nem foglalhatták el hivatalukat vagy onnan eltávolították őket, illetve nem választott megbízottakat ültettek a helyükre;

3.  határozottan elítéli a Canan Kaftancıoğlu ellen meghozott, politikai indíttatású ítéletet, amellyel egyértelműen azért büntették, mert kulcsszerepet játszott az isztambuli polgármester sikeres választási kampányában, és követeli annak azonnali visszavonását;

4.  elítéli a törökországi hatóságok azon fenyegetéseit, miszerint további megválasztott tisztviselőket fognak eltávolítani, és felszólítja Törökországot, hogy tartózkodjon a további megfélemlítő intézkedésektől;

5.  ismételten hangsúlyozza a Törökországgal fenntartott jó kapcsolatok fontosságát, amelyek közös értékeken, az emberi jogok tiszteletben tartásán, a jogállamiságon, a szabad és demokratikus választásokon – ideértve a választási eredmények tiszteletben tartását is –, valamint az alapvető szabadságokon és a tisztességes eljáráshoz való egyetemes jogon alapulnak; felhívja a török kormányt, hogy szavatolja a Törökországban élők és dolgozók – többek között a nemzetközi védelemre szorulók – emberi jogait;

6.  mélységes aggodalmát fejezi ki ismét az alapvető szabadságok és a jogállamiság helyzetének törökországbeli folyamatos romlása miatt, valamint elítéli az önkényes fogva tartás, az igazságügyi és hatósági zaklatás, az utazási tilalmak és az egyéb további, török állampolgárok ezreinek – köztük politikusok és választott tisztviselők, emberijog-védők, köztisztviselők, civil szervezetek tagjainak, tudományos dolgozók, valamint számtalan átlagpolgár – üldözését szolgáló eszközök alkalmazását; aggodalmát fejezi ki a – jelentések szerint – túlságosan általános és homályos terrorista bűncselekmények miatti folyamatos vádeljárások és nyomozások kapcsán;

7.  sürgeti Törökországot, hogy terrorizmusellenes jogszabályait hozza összhangba a nemzetközi emberi jogi normákkal; újfent hangsúlyozza, hogy a terrorizmus elleni küzdelmet szolgáló, tág meghatározásokon alapuló törökországi jogszabályokat nem szabad a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogukat gyakorló állampolgárok és média megbüntetésére, vagy a megválasztott képviselők önkényes elmozdítására és kormánymegbízottakra történő lecserélésére felhasználni;

8.  felszólítja a törökországi hatóságokat, hogy a pluralizmus, valamint az egyesülés és véleménynyilvánítás szabadságának biztosításával tartsák tiszteletben a nemzetközi alapelveket, bevált gyakorlatokat, továbbá garantálják a támogató környezetet a török emberek szabad és méltányos akaratnyilvánítása nyomán megválasztottak számára; hangsúlyozza, hogy e döntések az EJEE értelmében sértik a szabad választáshoz, a politikai részvételhez, valamint a véleménynyilvánítás szabadságához való jogokat;

9.  ismételten aggodalmának ad hangot a bírósági eljárások helyi választott képviselőkkel szembeni túlzott alkalmazása miatt Törökországban, valamint annak kapcsán, hogy a választott képviselőket kinevezett tisztviselőkkel váltják fel, amely gyakorlat súlyosan sérti a helyi szintű demokrácia megfelelő érvényesülését;

10.  felszólítja a török kormányt, hogy minden személy számára szavatolja a tisztességes eljáráshoz való jogot, továbbá biztosítsa, hogy mindenkinek joga legyen ahhoz, hogy a nemzetközi normáknak megfelelően az ügyeiket olyan független bíróság vizsgálja felül, amely jogorvoslatot – többek között az okozott anyagi és erkölcsi kárért járó kártérítést – biztosíthat; felszólítja Törökországot, hogy egyfelől biztosítsa a Török Emberi Jogi és Egyenlőségi Intézmény és a török ombudsmani intézmény operatív, strukturális és pénzügyi függetlenségét annak érdekében, hogy azok képesek legyenek valós felülvizsgálati és jogorvoslati lehetőségek biztosítására, másfelől pedig tartsa tiszteletben az Emberi Jogok Európai Bíróságának határozatait;

11.  elítéli, hogy Selahattin Demirtaş ellenzéki vezetőt és elnökjelöltet továbbra is őrizetben tartják, és felszólít azonnali, feltétel nélküli szabadon bocsátására; tudomásul veszi az Emberi Jogok Európai Bíróságának Selahattin Demirtaș ügyében hozott ítéletét, amely felszólítja a törökországi hatóságokat Selahattin Demirtaș azonnali szabadon bocsátására;

12.  komoly aggodalmát fejezi ki a közösségi média felületeinek törökországi hatóságok általi ellenőrzése és a közösségi médiához tartozó felhasználói fiókok letiltása miatt;

13.  felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy minden részletre kiterjedően számoljanak be a Parlamentnek a 2019. szeptember 13-i EU–Törökország politikai párbeszéd keretében megvitatott témákról;

14.  sürgeti a Bizottság alelnökét / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egyfelől továbbra is tartsák napirenden törökországi partnereikkel az ellenzék letartóztatott tagjainak, a fogva tartott emberijog-védők, politikai aktivisták, ügyvédek, újságírók és tudományos dolgozók helyzetét, másfelől pedig nyújtsanak diplomáciai és politikai segítséget e személyeknek, többek között azzal, hogy megfigyelőként követik a bírósági tárgyalásokat, illetve nyomon követik a pereket; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat az emberijog-védőknek szóló sürgősségi támogatások fokozottabb alkalmazására, valamint hogy gondoskodjanak az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatások maradéktalan végrehajtásáról;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Törökország elnökének, Törökország kormányának és parlamentjének, és intézkedjen ezen állásfoglalás török nyelvre való lefordításáról.

(1) HL C 224., 2018.6.27., 93. o. (2) HL C 215., 2018.6.19., 199. o. (3) HL C 463., 2018.12.21., 56. o. (4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0200.

Az Európai Parlament 2019. szeptember 19-i állásfoglalása Mianmarról és különösen a rohindzsák helyzetéről (2019/2822(RSP))

P9_TA(2019)0018 RC-B9-0050/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Mianmarról és a rohindzsák helyzetéről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2015. május 21-i(1), a 2016. július 7-i(2), a 2016. december 15-i(3), a 2017. szeptember 14-i(4), a 2018. június 14-i(5) és a 2018. szeptember 13-i(6) állásfoglalására,

–  tekintettel a Mianmarról/Burmáról szóló, 2018. február 26-i tanácsi következtetésekre és a 2018. december 10-iekre,

–  tekintettel az Európai Unió és Mianmar közötti, 2019. június 14-én Nay Pyi Tawban tartott ötödik emberi jogi párbeszédre,

–  tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi ENSZ-egyezményre és annak 1967. évi jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló 1948. évi ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a Rakhajn állammal foglalkozó, Kofi Annan által vezetett tanácsadó bizottság végleges jelentésére és ajánlásaira,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a konfliktusok során előforduló szexuális erőszakról szóló, a Biztonsági Tanács által közzétett 2018. március 23-i jelentésére (S/2018/250),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a Mianmarral foglalkozó független nemzetközi tényfeltáró misszió (UNIFFM) részletes megállapításairól szóló, 2018. augusztus 8-i jelentésére (A/HRC/42/50), az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a rohindzsa muszlimok és más kisebbségek emberi jogainak Mianmarban fennálló helyzetéről szóló, 2018. október 3-i határozatára (A/HRC/RES/39/2), valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a Mianmarra irányuló független vizsgálati mechanizmusról szóló, 2019. augusztus 7-i jelentésére (A/HRC/42/66),

–  tekintettel az UNIFFM-nek a Mianmarban tapasztalható szexuális és nemi alapú erőszakról és az etnikai konfliktusok nemi szempontú hatásáról szóló, 2019. augusztus 22-i jelentésére (A/HRC/42/CRP.4),

–  tekintettel az 1949. évi genfi egyezményre és annak csatolt jegyzőkönyveire,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2017 óta biztonsága érdekében több mint 700 000 rohindzsa menekült el Mianmarból a szomszédos Bangladesbe az elnyomást, az emberi jogok folyamatos súlyos megsértését, többek között a széles körben elterjedt gyilkosságokat, a nemi erőszakot, valamint a falvak felégetését követően, amelyet mianmari fegyveres csoportok követtek el Rakhajn államban, ahol több mint 1 millió rohindzsa élt;

B.  mivel a rohindzsákat széles körben a leginkább üldözött kisebbségek közé sorolják, és ők alkotják a legnagyobb hontalan csoportot, közülük pedig sokan a világ legnagyobb menekülttáborában, Kutupalongban (Cox’s Bazar, Banglades) élnek;

C.  mivel a bangladesi menekülttáborok túlzsúfoltak és azok higiéniai körülményei rosszak, a nők és a gyermekek számára korlátozott hozzáférést biztosítanak az anyasági és egészségügyi ellátáshoz, továbbá rendkívüli mértékben ki vannak téve a természeti katasztrófáknak, többek között a földcsuszamlásoknak és az áradásoknak; mivel a menekülttáborokban élő rohindzsa lakosság még mindig súlyos fenyegetésnek van kitéve, és a rossz minőségű étel és a víz miatt számos betegség és fertőzés súlyosan veszélyezteti őket; mivel a rohindzsa gyermekek még mindig nem férnek hozzá kellő mértékben a formális oktatáshoz; mivel az elmúlt hetekben korlátozták a bangladesi rohindzsa menekülteket a véleménynyilvánítás, a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához fűződő joguk tekintetében; mivel a kijárási tilalmak és a kommunikációs csatornák leállítása elősegíthetik a velük szemben alkalmazott további súlyos emberi jogi visszaéléseket;

D.  mivel a becslések szerint mintegy 600 000 rohindzsa marad Rakhajn államban, ahol jelenleg diszkriminatív politikákat és gyakorlatokat alkalmaznak, rendszeresen megsértik alapvető jogaikat, önkényes letartóztatásokat eszközölnek, túlzsúfolt táborokban tartják őket fogva, akadályozzák a mozgás szabadságát, valamint szigorúan korlátozzák az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést;

E.  mivel 2019 júniusa óta a mianmari hatóságok előírták a távközlés szüneteltetését Rakhajn állam északi és középső részén, valamint Paletwában, Chin államban; mivel Rakhajn államban szigorú katonai ellenőrzéseket alkalmaznak, amelyek korlátozzák az államba való bejutást és a médialefedettséget;

F.  mivel Mianmar és Banglades repatriálási terveket jelentett be, amelyeket a garanciák hiánya miatt töröltek; mivel a menekültek súlyos traumát szenvedtek, és félnek a visszatéréstől; mivel az összes visszaküldésnek biztonságosnak, önkéntesnek, méltóságteljesnek, fenntarthatónak kell lennie és a visszaküldés tilalmának elvével összhangban kell történnie;

G.  mivel 2018. augusztus 27-én az UNIFFM jelentést tett közzé, amelyben arra a következtetésre jutott, hogy az emberi jogok legsúlyosabb megsértését és a nemzetközi jog szerinti legsúlyosabb bűncselekményeket – köztük az emberiesség elleni bűncselekményeket és a valószínűsíthető népirtásokat – a rohindzsákkal szemben követték el; mivel 2018. december 10-én a Tanács mély aggodalmát fejezte ki az UNIFFM megállapításaival kapcsolatban; mivel Mianmar mindeddig megtagadta az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által létrehozott tényfeltáró missziónak az országba való belépését, és nem biztosítja a mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges ENSZ-előadót;

H.  mivel az UNIFFM 2019. szeptember 16-i legutóbbi jelentése szerint a mianmari kormány fellépései továbbra is egy átfogó és módszeres támadás részét képezik, amely a Rakhajn államban maradó többi rohindzsa elleni üldöztetésnek és más, emberiesség elleni bűncselekménynek minősül; mivel az UNIFFM 2019. augusztus 22-i jelentésében beszámolt továbbá szexuális és nemi alapú erőszakkal járó, szándékosan és folyamatosan elkövetett súlyos cselekményekről, ideértve a mianmari katonai és biztonsági erők által a rohindzsa nőkkel, gyermekekkel és transzneműekkel szemben elkövetett módszeres nemi erőszakot, csoportosan elkövetett nemi erőszakot és erőszakos szexuális cselekményeket, az etnikai kisebbségek megbüntetésére irányuló tisztogatási kampány részeként; mivel a szexuális erőszakot arra használják fel, hogy egész közösségeket osszanak meg, és hogy eltántorítsák a nőket és a lányokat a hazatéréstől; mivel a táborokban a megerőszakolt áldozatok a közösség általi társadalmi kirekesztéssel kényszerülhetnek szembesülni;

I.  mivel az EU következetesen felhívta a figyelmet arra, hogy az ilyen bűncselekményekért felelős személyeket felelősségre kell vonni, továbbá bemutatta és támogatta az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2018. szeptember 27-i ülésén és az ENSZ Közgyűlés harmadik bizottságában 2018. november 16-án elfogadott állásfoglalásokat; mivel a mianmari hatóságok nem hajlandók komolyan kivizsgálni a rohindzsák emberi jogainak megsértését és felelősségre vonni az elkövetőket; mivel Mianmar továbbra is tagadja, hogy ezeket a jogokat valaha is megsértették volna; mivel a rohindzsák elleni támadásokat felügyelő legmagasabb rangú katonai személyiségek továbbra posztjukon maradnak; mivel a hatóságok nem hajlandók együttműködni az ENSZ mechanizmusaival;

J.  mivel 2019. április 29-én a Tanács egy évvel, 2020. április 30-ig meghosszabbította a Mianmarral szembeni korlátozó intézkedéseket, beleértve arra a 14 magas rangú katonára, határőrre és rendőrségi tisztviselőre vonatkozó vagyonbefagyasztást és utazási tilalmat Mianmarban, akik a rohindzsa népesség, a falvak etnikai kisebbsége, valamint civilek ellen Arakan, Kacsin és Sán államban elkövetett emberi jogi jogsértésekért felelősek;

K.  mivel a rohindzsák hivatalosan hontalanok az 1982-es burmai állampolgársági törvény elfogadása óta, ami megfosztja a rohindzsákat olyan alapvető polgári, politikai és társadalmi-gazdasági jogoktól, mint a mozgás szabadsága, a politikai részvétel, a foglalkoztatás és a szociális jólét; mivel a becslések szerint 1,1 millió rohindzsától megtagadták az állampolgárság megszerzését; mivel a hazatérő rohindzsáknak nemzeti ellenőrző kártyát kellene aláírniuk, ami megfosztaná őket a mianmari állampolgárságtól;

1.  ismételten határozottan elítéli valamennyi múltbeli és jelenlegi emberi jogi jogsértést, valamint a módszeres és széles körű támadásokat, többek között gyilkosságokat, zaklatást, nemi erőszakot és a tulajdon megsemmisítését, amelyek az UNIFFM és az ENSZ emberi jogi főbiztosának adatai szerint népirtásnak, háborús bűncselekménynek és a rohindzsákkal szemben a fegyveres erők által elkövetett, emberiesség elleni bűncselekményeknek minősülnek; határozottan elítéli a katonaság és a biztonsági erők aránytalan fellépését; hangsúlyozza, hogy a katonaság folyamatosan elmulasztotta a nemzetközi emberi jogi normák és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását;

2.  legmélyebb aggodalmát fejezi ki a folyamatos konfliktus, jogsértések, valamint a szexuális és nemi alapú erőszak miatt, amelyet a jelentések szerint a fegyveres erők követtek el a rohindzsák ellen Mianmarban; elítéli a nemzetközi humanitárius és emberi jogi normák ilyen megsértését, és ismételten felszólítja az Aung San Suu Kyi vezette mianmari kormányt és a biztonsági erőket, hogy azonnal állítsák le a rohindzsák és más etnikai csoportok ellen jelenleg irányuló erőszakos cselekményeket, gyilkosságokat, valamint szexuális és nemi alapú erőszakot;

3.  elítéli a rohindzsákkal szemben folyamatosan fennálló megkülönböztetést, valamint a szabad mozgáshoz való jogukat érintő súlyos korlátozásokat és alapvető szolgáltatásaik hiányát Mianmarban; hangsúlyozza, hogy a média szabadsága és a kritikus újságírás a demokrácia alappillérei, és elengedhetetlenek a jó kormányzás, az átláthatóság és az elszámoltathatóság előmozdításához; felszólítja a mianmari kormányt, hogy tegye lehetővé a nemzetközi megfigyelők (többek között az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadója, független megfigyelők és emberi jogi személyek és humanitárius szervezetek) számára a Rakhajn, Kacsin és Sán államokba való teljes körű és akadálytalan belépést annak érdekében, hogy biztosítsák az emberi jogok valamennyi fél általi súlyos megsértésére vonatkozó állítások független és pártatlan kivizsgálását, valamint hogy a fennmaradó négy – Ponnagyun, Mrauk-U, Kyuaktaw és Minbya – településen szüntessék meg az internet letiltását;

4.  felszólítja a mianmari hatóságokat, hogy teremtsék meg a feltételeket és garanciákat a szülőföldjükre visszatérni kívánó rohindzsák biztonságos, önkéntes, méltóságteljes és fenntartható, az ENSZ felügyelete alatti visszatéréséhez; sürgeti mind a mianmari, mind a bangladesi kormányt, hogy teljes körűen tartsák be a visszaküldés tilalmának elvét; sürgeti a mianmari kormányt, hogy ismerje el a rohindzsák teljes jogú állampolgárságát, beleértve a kapcsolódó jogokat és az alkotmányos biztosítékokat, és haladéktalanul hajtsa végre a Rakhajn tanácsadó bizottság ajánlásait; felszólítja továbbá a mianmari kormányt, hogy kezdjen párbeszédet a rohindzsa tisztviselőkkel, és ismerje el a rohindzsákat a jogszabályok által Mianmarban elismert 135 etnikai csoport egyikének;

5.  elismeri az Európai Unió és Mianmar közötti ötödik emberi jogi párbeszéd munkáját; megjegyzi, hogy a megbeszélések az emberi jogi kérdések széles körére terjedtek ki, ideértve az emberi jogi jogsértések miatti elszámoltathatóságot, a Rakhajn, Kacsin és Sán államokban fennálló helyzetet, beleértve a humanitárius hozzáférést, az alapvető jogokat és szabadságokat, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek szükségleteit, a gazdasági és szociális jogokat, a migrációt és a többoldalú fórumokon való emberi jogi együttműködést; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a párbeszéd a helyszínen nem befolyásolta a helyzetet;

6.  felszólítja a kormányt és a mianmari fegyveres erőket, hogy tegyék lehetővé az emberi jogok állítólagos súlyos és rendszeres megsértésének hiteles és független kivizsgálását; hangsúlyozza, hogy az ilyen bűncselekmények elkövetőit haladéktalanul bíróság elé kell állítani;

7.  ismételten kéri az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a tagállamokat, hogy többoldalú fórumokon törekedjenek a mianmari bűncselekmények elkövetőinek elszámoltatására; e tekintetben üdvözli, hogy az EU vezető szerepet játszott az ENSZ Mianmarra vonatkozó független vizsgálati mechanizmusának létrehozásában, amelynek célja a Mianmarban 2011 óta elkövetett legsúlyosabb nemzetközi bűncselekményekkel és jogsértésekkel kapcsolatos bizonyítékok összegyűjtése, megerősítése, megőrzése és elemzése; felszólítja Mianmart, hogy működjön együtt az elszámoltathatóság biztosítására irányuló nemzetközi erőfeszítésekkel, többek között azáltal, hogy lehetővé teszi az országba való belépést az újonnan működésbe lépett, Mianmarra vonatkozó független vizsgálati mechanizmus számára; felszólítja az EU-t, annak tagállamait és a nemzetközi közösséget annak biztosítására, hogy a Mianmarra vonatkozó független vizsgálati mechanizmus megfelelő támogatással – beleértve a pénzügyi támogatást is – rendelkezzen megbízatásának végrehajtásához;

8.  üdvözli, hogy az EU Külügyek Tanácsa 2018. június 24-én és 2018. december 21-én szankciókat fogadott el a mianmari fegyveres erők (Tatmadaw), illetve a határőrség és rendőrség azon tagjai ellen, akik a rohindzsa lakosság elleni súlyos emberi jogi jogsértésekért felelősek, és elvárja, hogy e személyeket a szankciórendszer keretében folyamatosan vizsgálják felül; ismételten felszólítja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy vezessen be átfogó fegyverembargót Mianmarral szemben, és fogadjon el célzott szankciókat azokkal a természetes és jogi személyekkel szemben, akik az emberi jogok súlyos megsértéséért felelősek;

9.  emlékezteti Mianmar kormányát arra, hogy teljesítenie kell a demokratikus elvekkel és az alapvető emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségeit és kötelezettségvállalásait, amelyek a „fegyver kivételével mindent” (EBA) rendszer alapvető elemét képezik; elvárja, hogy a Bizottság e tekintetben vizsgálatot indítson; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság még nem indított ilyen vizsgálatot;

10.  üdvözli a Nemzetközi Büntetőbíróság határozatát, amely szerint illetékessége kiterjed a rohindzsa nép Mianmarból történő deportálására, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyészének azon döntését, hogy megkezdi a rohindzsa nép ellen elkövetett bűncselekmények – amelyekre 2016. október óta kiterjed a bíróság illetékessége – előzetes kivizsgálását; felszólítja a mianmari hatóságokat, hogy működjenek együtt a Nemzetközi Büntetőbírósággal; felszólítja Mianmart, hogy csatlakozzon a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumához; felszólítja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy a mianmari helyzetet utalja a Nemzetközi Büntetőbíróság elé, beleértve a rohindzsákkal szemben az illetékessége alá tartozó valamennyi bűncselekményt, vagy hozzon létre egy ad hoc nemzetközi büntetőbíróságot; ismételten felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy vállaljanak vezető szerepet az ENSZ Biztonsági Tanácsában arra vonatkozóan, hogy a mianmari helyzetet a Nemzetközi Büntetőbíróság elé utalják; felszólítja továbbá az EU-t és tagállamait, hogy csatlakozzanak az arra irányuló erőfeszítésekhez –és támogassák ezeket –, hogy az ENSZ népirtás elleni egyezményének Mianmar általi esetleges megsértése ügyének tárgyalása megkezdődhessen a Nemzetközi Bíróság előtt;

11.  felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának következő ülésén támogassák a Mianmarról szóló állásfoglalás elfogadását;

12.  üdvözli a bangladesi kormány és lakosság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy menedéket és biztonságot nyújtsanak a rohindzsa menekültek számára, és arra ösztönzi őket, hogy továbbra is nyújtsanak humanitárius segítséget a mianmari menekültek számára; felszólítja a bangladesi hatóságokat, hogy biztosítsák a rohindzsa gyermekek számára a minőségi oktatáshoz való teljes és megkülönböztetésmentes hozzáférést, szüntessék meg az internethez és az online kommunikációhoz való hozzáférésre, valamint a szabad mozgásra vonatkozó korlátozásokat, és biztosítsák, hogy a táborokban működő biztonsági erők a menekültek személyes biztonságának védelme érdekében betartsák az összes szabványt;

13.  üdvözli, hogy 2019. szeptember elején az EU 2 millió EUR-val támogatja az ENSZ Élelmezési Világprogramját a Cox’s Bazar rohindzsa táborai számára, azonban kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a helyi szükségletekre tekintettel folytassák az erre irányuló erőfeszítéseiket; emlékeztet arra, hogy a menekült népesség megsegítésének pénzügyi felelőssége nem terhelheti aránytalanul Bangladest; felszólít a menekülteket befogadó közösségek további nemzetközi támogatására, többek között a belső szociális, oktatási, egészségügyi és gazdasági kihívások kezelése révén;

14.  emlékeztet továbbá arra, hogy a menekülttáborokban orvosi és pszichológiai segítséget kell nyújtani, és ezeket különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok – többek között a nők és a gyermekek – igényeihez kell igazítani; kéri a támogató szolgáltatások bővítését a nemi erőszak és a szexuális támadások áldozatai számára;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Mianmar kormányának és parlamentjének, Ang Szan Szú Csí államminiszternek, Banglades kormányának és parlamentjének, a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) főtitkárának, az ASEAN emberi jogokkal foglalkozó kormányközi bizottságának, az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának, az ENSZ menekültügyi főbiztosának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1) HL C 353., 2016.9.27., 52. o. (2) HL C 101., 2018.3.16., 134. o. (3) HL C 238., 2018.7.6., 112. o. (4) HL C 337., 2018.9.20., 109. o. (5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0261. (6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0345.

Az Európai Parlament 2019. szeptember 19-i állásfoglalása Iránról, különösen a nőjogi jogvédők és a bebörtönzött uniós kettős állampolgárok helyzetéről (2019/2823(RSP))

P9_TA(2019)0019 RC-B9-0089/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Iránról, különösen az emberi jogokról szóló korábbi állásfoglalásaira, mindenekelőtt az Iránról, különösen az emberijog-védők ügyéről szóló, 2019. március 14-i(1), az Iránról, különösen Naszrín Szotúdeh ügyéről szóló, 2018. december 13-i(2), az Iránban bebörtönzött EU–iráni kettős állampolgárságú személyek helyzetéről szóló, 2018. május 31-i(3), a nukleáris megállapodást követően az EU Iránnal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2016. október 25-i(4), az EU Iránnal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2014. április 3-i(5), a halálbüntetésről szóló, 2015. október 8-i(6) és az emberi jogok megsértésének legutóbbi eseteiről Iránban című, 2011. november 17-i(7) állásfoglalásra,

–  tekintettel az Iránról szóló, 2019. február 4-i tanácsi következtetésekre és az iráni helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló 359/2011/EU tanácsi rendeletet végrehajtó, 2019. április 8-i (EU) 2019/560 tanácsi végrehajtási rendeletre, amely 2020. április 13-ig egy évvel meghosszabbítja az emberi jogok Iránban történő súlyos megsértésével kapcsolatos korlátozó intézkedéseket(8),

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről szóló, 2019. február 8-i jelentésére,

–  tekintettel a különleges előadónak az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről szóló, 2018. szeptemberi, 2019. január 30-i és 2019. július 18-i jelentéseire, valamint a fejkendő kötelező viselése elleni nyilvános tiltakozás miatt önkényesen fogva tartott három iráni nő, Mojgan Keshavarz, Monireh Arabshahi és Yasaman Aryani fogva tartásáról és hosszú börtönbüntetéséről szóló, 2019. augusztus 16-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa „Iránnak meg kell védenie a nőjogi jogvédőket” című, 2018. november 29-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a halálbüntetésről, a kínzásról, az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról és az emberijog-védőkről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének Naszrín Szotúdeh iráni emberi jogi ügyvéd elítéléséről szóló, 2019. március 12-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1966), amelynek Irán is részes fele,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről szóló, 2018. december 17-i határozatára,

–  tekintettel az új uniós stratégiai keretre és az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervre, melynek célja, hogy az emberi jogok védelme és felügyelete az uniós politikák középpontjába kerüljön,

–  tekintettel a bármely formában fogva tartott vagy börtönbüntetésüket töltő személyek védelméről szóló, 1988-as ENSZ-alapelvekre,

–  tekintettel az ENSZ fogvatartottakkal való bánásmódra vonatkozó, 2015-ös minimumszabályaira (Nelson Mandela-szabályok),

–  tekintettel az iráni elnök polgári jogokról szóló chartájára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az elmúlt hónapokban az iráni forradalmi bíróságok jelentősen fokozták a hidzsáb kötelező viselése ellen tiltakozó nőjogi jogvédők békés ellenállásával szembeni kemény fellépést, és többek között megnövelték a börtönbüntetések hosszát; mivel az ENSZ szerint 2018 óta legalább 32 személyt tartóztattak le, és legalább 10 személyt börtönöztek be azért, mert tiltakoztak a hidzsáb kötelező viselése ellen;

B.  mivel Mojgan Keshavarz, Monireh Arabshahi és Yasaman Aryani iráni aktivistákat 2019 áprilisában önkényesen letartóztatták, miután közzétettek egy olyan online videót, amelyben fejkendő nélkül jelentek meg, békésen tiltakozva a kötelező kendőviseletet előíró iráni jogszabályok ellen, miközben 2019. március 8-án, a nemzetközi nőnap alkalmából virágokat osztanak a teheráni metrón; mivel Sahar Khodayari iráni nő, akit azért tartottak fogva, mert egy stadionban meg akart nézni egy labdarúgó-mérkőzést, mikor megtudta, hogy tettéért hat hónapos börtönbüntetést szabtak ki rá, tiltakozásul felgyújtotta magát és halált szenvedett;

C.  mivel 2019 augusztusában Mojgan Keshavarzot, Yasaman Aryanit, Monireh Arabshahit és Saba Kord-Afsharit 16 és 24 év közötti hosszúságú szabadságvesztésre ítélték; mivel a kezdeti vizsgálati szakaszban megtagadták tőlük az ügyvédi segítség igénybevételét, és állítólag jogi képviselőik számára megtiltották, hogy a bíróság előtt képviseljék őket; mivel büntetésük közvetlenül összefügg azzal, hogy a nemek közötti egyenlőség védelme érdekében békés módon gyakorolták a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságához fűződő jogukat Iránban;

D.  mivel 2019. augusztus 27-én az elsőfokú bíróság elítélt három női munkajogi aktivistát – Sepideh Gholiant, Sanaz Allahyarit és Asal Mohammadit – többek között olyan vádak alapján, mint „a nemzetbiztonság elleni gyülekezés és összejátszás”; mivel augusztus 24-én és 31-én derült ki, hogy Marzieh Amirit és Atelfeh Rangrizt, két női munkajogi jogvédőt, akiket a munka ünnepén tartott békés tiltakozáson letartóztattak és azóta fogva tartottak, 10 és fél év börtönbüntetésre és 148 korbácsütésre, illetve 11 és fél év börtönbüntetésre és 74 korbácsütésre ítélték olyan vádak alapján, mint „a nemzetbiztonság elleni gyülekezés és összejátszás” „államellenes propaganda” és „a közrend megzavarására”;

E.  mivel Irán nem ratifikálta a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, az ENSZ-közgyűlés által 1979-ben elfogadott egyezményt, mivel Iránnak számos megkülönböztető törvénye van, különösen a személyes státuszhoz kapcsolódó jogi rendelkezéseket illetően;

F.  mivel továbbra is letartóztatják az EU–iráni kettős állampolgárságú személyeket, és azt követően hosszú ideig magánzárkában tartják, illetve vallatják őket, mellőzik a jogszerű eljárást, a tisztességes tárgyalást és hosszú börtönbüntetéseket szabnak ki rájuk homályos vagy pontatlan „nemzetbiztonsági” és „kémkedési” vádak alapján, továbbá a bebörtönzöttek ellen államilag támogatott rágalmazó kampányt folytatnak; mivel Irán nem ismeri el a kettős állampolgárságot, korlátozva ezáltal a külföldi nagykövetségek lehetőségét, hogy kapcsolatba lépjenek az ott fogva tartott kettős állampolgáraikkal;

G.  mivel legalább hat EU-iráni kettős állampolgár – Nazanin Zaghari-Ratcliffe, Ahmadreza Djalali, Kamal Ahmady, Kamran Ghaderi, Massud Mossaheb and Morad Tahbaz – van jelenleg börtönben Iránban;

H.  mivel Nazanin Zaghari-Ratcliffe-t, a Thomson Reuters Alapítvány által alkalmazott brit-iráni állampolgárt 2016. április 3. óta jogellenesen börtönben tartják Iránban, miután hónapokig törvényellenesen tartották fogva, kémkedéssel vádolták, majd később megtagadták tőle a szabad és tisztességes tárgyalást; mivel többször is megtagadták tőle az orvosi kezelést, ami fizikai és mentális egészségének romlásához vezetett; mivel a közelmúltban megtagadták tőle a hozzáférést a nemzetközi telefonhívásokhoz, és a családi látogatások számát havi egy alkalomra korlátozták;

I.  mivel az iráni–brit állampolgárságú szociálantropológust, Kameel Ahmadyt nyilvánosságra nem hozott vádak alapján 2019. augusztus 11. óta fogva tartják Teheránban; mivel az iráni, brit és egyesült államokbeli állampolgársággal rendelkező Morad Tahbaz üzletembert legalább kilenc környezetvédővel együtt kémkedés állítólagos vádjával 2018 januárja óta fogva tarják;

J.  mivel Ahmadreza Djalali iráni születésű svéd tudóst és orvost 2016 áprilisa óta az Evin börtönben tartják fogva, és 2017 októberében kémkedésért halálos ítéletet kapott állítólag kényszer hatása alatt tett beismerő vallomás alapján;

K.  mivel Kamran Ghaderi iráni-osztrák kettős állampolgár egy osztrák informatikai vállalat vezérigazgatója volt, amikor a nemzetbiztonsági minisztérium ügynökei a teheráni nemzetközi repülőtérre való, 2016. január 2-i megérkezésekor letartóztatták, majd 10 éves börtönbüntetést kapott „ellenséges államok számára folytatott kémkedés” vádja alapján;

L.  mivel 2019. március 11-én Naszrín Szotúdeh ügyvédet, a 2012. évi Szaharov-díj kitüntetettjét és emberijog-védőt távollétében 38 év börtönbüntetésre és 148 korbácsütésre ítélték többek között a hidzsáb kötelező viselése elleni tiltakozással vádolt nők védelmével kapcsolatos munkája miatt; mivel júniusban több mint egymillió ember csatlakozott ahhoz a globális kampányhoz, amely követelte, hogy az iráni kormány engedje szabadon Szotúdeh asszonyt;

M.  mivel Atena Daemit és Golrock Ebrahimi Iraee-t 2016 októberében hat év börtönbüntetésre ítélték; mivel 2019 szeptemberében két évvel növelték büntetésüket azt követően, hogy „a legfőbb vezető megsértésével” vádolták őket; mivel a hírek szerint ezt a büntetést megtorlásként kapták a nőjogi jogvédők börtönben folytatott tiltakozása miatt;

N.  mivel számos esetben érkeztek hírek az iráni börtönökben uralkodó embertelen és megalázó körülményekről, illetve a fogva tartás során az orvosi ellátáshoz való megfelelő hozzáférés hiányáról, és mivel a fentiek sértik az ENSZ fogvatartottakkal való bánásmódra vonatkozó minimumszabályait;

O.  mivel az emberijog-védők, újságírók, ügyvédek és környezetvédelmi, szakszervezeti és online aktivisták továbbra is zaklatásnak, önkényes letartóztatásnak, fogva tartásnak és büntetőeljárás alá vonásnak vannak kitéve munkájuk során;

P.  mivel a hatóságok továbbra is büntetendővé teszik az emberi jogi aktivisták fellépését, és az iráni büntetőeljárási törvény 48. cikkét alkalmazzák a fogvatartottak saját maguk által választott jogi tanácsadóhoz való hozzáférésének korlátozására, valamint a fogvatartottaktól a konzuli segítségnyújtás megtagadására; mivel nincsenek független mechanizmusok az igazságszolgáltatáson belüli elszámoltathatóság biztosítására;

Q.  mivel az emberi jogok megsértése miatt az Unió korlátozó intézkedéseket fogadott el, beleértve a vagyoni eszközök befagyasztását és a vízumtilalmat az emberi jogok súlyos megsértéséért felelős személyek és szervezetek tekintetében, valamint megtiltotta a belső elnyomás céljára felhasználható eszközök és a távközlés figyelésére szolgáló eszközök Iránba irányuló exportját. mivel ezek az intézkedések hatályban maradnak, és az EU rendszeresen naprakésszé teszi őket:

R.  mivel Irán továbbra is gyakran alkalmazza a halálbüntetést; mivel a Per Anger díjjal kitüntetett Narges Mohammadi jelenleg tizenhat éves börtönbüntetését tölti, amelyet a halálbüntetés eltörlésére irányuló kampányáért és a Nobel-díjas Sirin Ebadival folytatott együttműködéséért róttak ki rá;

1.  felszólítja az iráni hatóságokat, hogy semmisítsék meg az említett ítéleteket, és haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon Mojgan Keshavarz, Yasaman Aryani, Monireh Arabshahi, Saba Kord-Afshari és Atena Daemi fogva tartott nőjogi jogvédőket, akik a hidzsáb kötelező viselése ellen tiltakoztak; kéri továbbá Naszrin Szotúdeh, Narges Mohammadi, Sepideh Gholian, Sanaz Allahyari, Asal Mohammadi, Marzieh Amiri és Atefeh Rangriz, valamint minden olyan emberijog-védő szabadon bocsátását, akit pusztán azért börtönöztek be és ítéltek el, mert gyakorolta a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságához fűződő jogát;

2.  a leghatározottabban elítéli a nők folyamatos elnyomását amiatt, mert tiltakoznak a fejkendő kötelező viselése ellen, és gyakorolják a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságához való jogukat; felszólítja az iráni kormányt, hogy tartsa tiszteletben az iráni nők szabadságát arra, hogy megválasszák az öltözködési stílusukat;

3.  hangsúlyozza, hogy az iráni hatóságoknak minden körülmények között biztosítaniuk kell, hogy az emberijog-védők, az ügyvédek és az újságírók a munkájukat fenyegetésektől, megfélemlítéstől és akadályoktól mentesen végezhessék, és követeli, hogy az iráni igazságszolgáltatás hagyjon fel a folyamatos zaklatással; sürgeti az iráni bírói kart, hogy hagyjon fel az online cenzúrával, és tartsa tiszteletben minden ember egyetemes emberi jogait, különösen az online és offline szólásszabadsághoz való jogát;

4.  elismeréssel adózik azon iráni női emberijog-védők előtt és támogatja őket, akik az őket sújtó nehézségek és személyes hátrányok ellenére védelmezik az emberi jogokat;

5.  mélységesen sajnálja, hogy nem történt előrelépés az Iránban fogva tartott EU–iráni kettős állampolgárok ügyében; követeli, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon az összes EU–iráni kettős állampolgárt, köztük Nazanin Zaghari-Ratcliffe, Ahmadreza Djalali, Kamal Ahmady, Kamran Ghaderi, Massud Mossaheb and Morad Tahbaz kettős állampolgárokat, akiket jelenleg iráni börtönökben tartanak fogva, kivéve, ha a nemzetközi jogi normáknak megfelelően újratárgyalják ügyeiket; elítéli az EU–iráni kettős állampolgárságú személyek továbbra is folyó – tisztességtelen tárgyalást követő – bebörtönzésének iráni hatóságok általi gyakorlatát;

6.  sürgeti az iráni hatóságokat, hogy késlekedés nélkül működjenek együtt az uniós tagállamok teheráni nagykövetségeivel annak érdekében, hogy lehetővé váljon az iráni börtönökben jelenleg fogva tartott EU–iráni kettős állampolgárok átfogó listájának összeállítása, és szorosan kísérjenek figyelemmel minden egyes esetet, tekintettel arra, hogy a polgárok biztonsága és alapvető jogaik védelme az EU számára a legnagyobb jelentőséggel bír;

7.  sürgeti az iráni hatóságokat, hogy vizsgálják felül a nőket diszkrimináló jogi rendelkezéseket, különösen azokat, amelyek személyes státuszukkal kapcsolatosak; üdvözli, hogy az iráni parlamentben benyújtották a nők erőszakkal szembeni védelméről szóló törvénytervezetet, és hangsúlyozza, hogy átfogó jogszabályra van szükség a nőkkel szembeni nemi alapú erőszak valamennyi formájának konkrét meghatározására és büntetendővé tételére;

8.  felszólítja az iráni hatóságokat annak biztosítására, hogy a nők beléphessenek minden stadionba, a megkülönböztetés vagy üldöztetés kockázata nélkül;

9.  ismételten felhívja az iráni hatóságokat, hogy módosítsák az ország büntetőeljárási törvényének 48. cikkét annak biztosítása érdekében, hogy minden alperesnek joga legyen arra, hogy az általa választott ügyvéd képviselje és tisztességes tárgyalást folytassanak ügyében, Iránnak a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával kapcsolatos kötelezettségvállalásaival összhangban;

10.  felhívja az iráni parlamentet, hogy módosítsa a nemzetbiztonsági bűncselekményekről szóló jogszabályokat, amelyeket rendszeresen alkalmaznak az emberijog-védők, az újságírók, a környezetvédelmi és szakszervezeti aktivisták, valamint a vallási és etnikai kisebbségek tagjainak üldözésére, és amelyek megsértik az Irán által ratifikált Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát;

11.  elítéli azt a rendszeres gyakorlatot, hogy szándékosan megtagadják a rabok orvosi ellátását; elítéli az iráni börtönökben zajló módszeres kínzást, és felszólít az összes fogvatartott kínzásának és bántalmazásának azonnali beszüntetésére; elítéli azt a gyakorlatot, hogy megtagadják a fogvatartottaktól a telefonhívásokhoz való hozzáférést és a családtagok látogatásait;

12.  sürgeti az iráni hatóságokat, hogy biztosítsák a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (ICCPR) korlátlan és teljes körű végrehajtását, amelynek Irán is aláíró tagja; sürgeti Iránt, hogy tartsa tiszteletben a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményt;

13.  tudomásul veszi a kábítószer-kereskedelemről szóló törvény módosítását, amely várhatóam csökkenti a halálbüntetések számát;

14.  határozottan elítéli a halálbüntetés alkalmazását, beleértve a fiatalkorú elkövetők elleni alkalmazását; felszólítja az iráni hatóságokat, hogy vezessenek be azonnali moratóriumot, amely alapvető lépés a halálbüntetés végleges eltörlése felé;

15.  felszólítja Iránt, hogy működjön együtt az iráni emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges ENSZ-előadóval, beleértve azt is, hogy engedélyezi az országba való belépését;

16.  ösztönzi a Teheránban akkreditált uniós nagykövetségek közötti szoros koordinációt; sürgeti a teheráni diplomáciai képviselettel rendelkező valamennyi tagállamot, hogy alkalmazzák az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokban előirányzott mechanizmusokat, hogy támogassák és védjék ezen személyeket, különösen a nőjogi aktivistákat és az uniós kettős állampolgárokat, többek között nyilvános nyilatkozatok, diplomáciai lépések, a bírósági eljárások nyomon követése és börtönlátogatások révén;

17.  felszólítja az EU-t, beleértve a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy továbbra is tartsa napirenden az emberi jogi aggodalmakat az iráni hatóságokkal folytatott párbeszéd során a két- és többoldalú fórumokon, és e célból használja fel az iráni hatóságokkal tervezett kapcsolattartás minden formáját, különösen az EU és Irán közötti magas szintű politikai párbeszéd keretében;

18.  kéri az EKSZ-t, hogy számoljon be a Parlament Iránról szóló korábbi állásfoglalásai vonatkozásában tett lépésekről;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, valamint Irán kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0204. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0525. (3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0231. (4) HL C 215., 2018.6.19., 86. o. (5) HL C 408., 2017.11.30., 39. o. (6) HL C 349., 2017.10.17., 41. o. (7) HL C 153. E, 2013.5.31., 157. o. (8) HL L 98., 2019.4.9., 1. o.

Az Európai Parlament 2019. szeptember 19-i állásfoglalása a növények és a lényegében biológiai eljárások szabadalmazhatóságáról (2019/2800(RSP))

P9_TA(2019)0020 RC-B9-0040/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a lényegében biológiai eljárások szabadalmaztatásáról szóló, 2012. május 10-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a szabadalmakról és a növényfajta-oltalmakról szóló, 2015. december 17-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a biotechnológiai találmányok jogi oltalmáról szóló, 1998. július 6-i 98/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3) és különösen annak 4. cikkére, amely kimondja, hogy a lényegében biológiai eljárásokból származó termékek nem részesülhetnek szabadalmi oltalomban,

–  tekintettel az 1973. október 5-i Európai Szabadalmi Egyezményre (ESZE), különösen 53. cikkének b) pontjára,

–  tekintettel az Európai Szabadalmi Egyezmény Végrehajtási Szabályzatára, különösen annak 26. szabályára, amely kimondja, hogy a 98/44/EK irányelv a biotechnológiai újításokkal kapcsolatos európai szabadalmi bejelentések és szabadalmak értelmezésének kiegészítő eszközeként használandó,

–  tekintettel a biotechnológiai találmányok jogi oltalmáról szóló 98/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv bizonyos cikkeiről szóló, 2016. november 8-i bizottsági közleményre(4),

–  tekintettel a biotechnológiai találmányok jogi oltalmáról szóló 98/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv bizonyos cikkeiről szóló bizottsági közleményről szóló, 2017. március 1-jei tanácsi következtetésekre(5),

–  tekintettel az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsának az ESZE-hez kapcsolódó Végrehajtási Szabályzat 27. és 28. szabályának módosításáról szóló, 2017. június 29-i határozatára (CA/D 6/17)(6),

–  tekintettel az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) 3.3.04. Műszaki Fellebbezési Tanácsának 2018. december 5-i T 1063/18. sz. határozata kapcsán az ESZH elnöke által az ESZH Bővített Fellebbezési Tanácsa elé terjesztett számos kérdésre(7),

–  tekintettel a közösségi növényfajta-oltalmi jogokról szóló, 1994. július 27-i 2100/94/EK tanácsi rendeletre(8) (a továbbiakban: a 2100/94/EK tanácsi rendelet), különösen annak 15. cikkének c) pontjára, amely a nemesítők számára biztosított mentességről rendelkezik,

–  tekintettel a szellemitulajdon-jogok kereskedelmi vonatkozásairól, többek között a hamisított áruk kereskedelméről szóló megállapodásra (TRIPS), különösen a megállapodás 27. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a globális élelmezésbiztonság szavatolása, az éghajlatváltozás kezelése és a nemesítési ágazatban a monopóliumok kialakulásának megelőzése, ugyanakkor a kkv-kat és a mezőgazdasági termelőket szolgáló lehetőségek bővítése érdekében a növényi biológiai anyagokhoz, köztük a növényi tulajdonságokhoz való akadálytalan hozzáférés elengedhetetlen az európai növénynemesítési és mezőgazdasági ágazat innovációs képessége, versenyképessége és új növényfajták kifejlesztése szempontjából;

B.  mivel a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférés akadályozását célzó bármely korlátozás vagy kísérlet a növénynemesítési ágazat területén túlzott mértékű piaci koncentrációt eredményezhet a piaci verseny, a fogyasztók, valamint az európai belső piac és élelmezésbiztonság rovására;

C.  mivel a lényegében biológiai eljárásokból származó termékekre vagy a hagyományos nemesítéshez szükséges genetikai anyagokra vonatkozó szabadalmak ellentétesek az ESZE 53. cikkének b) pontjában és a 98/44/EK irányelv 4. cikkében meghatározott kizárással;

D.  mivel a lényegében biológiai eljárásokkal előállított termékeket, például növényeket, magokat, ősi tulajdonságokat és géneket ki kell zárni a szabadalmazhatóságból;

E.  mivel a növény- és állatnemesítés olyan eljárás, amelyet a gazdálkodók és a gazdálkodó közösségek a mezőgazdaság kezdetei óta alkalmaznak, és mivel a genetikai sokféleség fenntartásához lényeges, hogy a fajták és nemesítési módszerek korlátozások nélkül felhasználhatók legyenek;

F.  mivel a 98/44/EK irányelv a biotechnológiai újításokról, különösen a géntechnológiáról rendelkezik;

G.  mivel a Bizottság 2016. november 8-i közleményében azt a következtetést vonja le, hogy a 98/44/EK irányelv elfogadásakor az uniós jogalkotó szándéka az volt, hogy kizárja a szabadalmazhatóság köréből a lényegében biológiai eljárások révén előállított termékeket;

H.  mivel a Tanács 2017. február 3-i következtetéseiben üdvözli a bizottsági közleményt; mivel valamennyi érintett uniós jogalkotó egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy a 98/44/EK irányelv elfogadásakor az uniós jogalkotó szándéka az volt, kizárja a szabadalmazhatóság köréből a lényegében biológiai eljárások révén előállított termékeket;

I.  mivel az ESZH Igazgatótanácsa 2017. június 29-én módosította az Európai Szabadalmi Egyezményhez kapcsolódó Végrehajtási Szabályzat(9) 27. és 28. szabályát, és úgy határozott, hogy a lényegében biológiai eljárások révén létrejött növények és állatok szabadalmazása tilos;

J.  mivel az ESZE 38 szerződő állama megerősítette, hogy nemzeti jogukat és gyakorlatukat kiigazították annak érdekében, hogy a lényegében biológiai eljárások révén előállított termékeket ténylegesen kizárják a szabadalmazhatóság köréből;

K.  mivel az ESZE szerződő államai aggodalmukat fejezték ki a 3.3.04. Műszaki Fellebbezési Tanács 2018. december 5-i T 1063/18. sz. határozatával(10) előállt jogbizonytalanság kapcsán;

L.  mivel 2019 márciusában az Igazgatótanács 159. ülésén az ESZH elnöke az ESZH Bővített Fellebbezési Tanácsa elé terjesztette e határozatot;

M.  mivel a lényegében biológiai eljárásokkal előállított termékekre vonatkozóan számos bejelentés az ESZH határozatára vár, ebből adódóan pedig a bejelentők és mindazok számára, akiket érinteni fognak e szabadalmak, égetően szükséges a jogbiztonság a 28. szabály (2) bekezdésének érvényességéről;

N.  mivel a növényfajta-oltalmi jogok 1991-es UPOV-egyezményen alapuló nemzetközi rendszerének és e jogok 2100/94/EK tanácsi rendeleten alapuló uniós rendszerének alapelve, hogy a növényfajta-oltalom jogosultja nem akadályozhat meg másokat abban, hogy a védett növényfajtát további nemesítési tevékenység céljából felhasználják;

1.  mély aggodalmának ad hangot az Európai Szabadalmi Hivatal 3.3.04. Műszaki Fellebbezési Tanácsának 2018. december 5-i határozata (T 1063/18) miatt, amely jogbizonytalanságot eredményez;

2.  ismételten hangsúlyozza, hogy a 98/44/EK irányelv és az uniós jogalkotó szándéka szerint a növény- és állatfajtákat – ideértve ezek részeit és tulajdonságait is –, a lényegében biológiai eljárásokat és az ilyen eljárások révén előállított termékeket semmilyen módon nem lehet szabadalmi oltalom alá helyezni;

3.  úgy véli, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal belső döntéshozatali szabályai nem áshatják alá az európai szabadalmi jog és az annak értelmezése általi demokratikus politikai ellenőrzést, sem pedig a jogalkotó szándékát, amelyet a biotechnológiai találmányok jogi oltalmáról szóló 98/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv bizonyos cikkeiről szóló, 2016. november 8-i bizottsági közlemény pontosít;

4.  úgy véli, hogy a hagyományos nemesítési módszerekből, többek között a keresztezésből és a szelekcióból származó termékek vagy a hagyományos nemesítéshez szükséges genetikai anyagok szabadalmaztatására irányuló bármely kísérlet ellentétes az Európai Szabadalmi Egyezmény 53. cikkének b) pontjában és a 98/44/EK irányelv 4. cikkében meghatározott kizárással;

5.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hatáskörükön belül tegyenek meg minden tőlük telhetőt a lényegében biológiai eljárásokkal előállított termékek ESZH általi szabadalmazhatóságának tilalmával kapcsolatos jogi egyértelműség biztosítása érdekében;

6.  üdvözli a Bizottság 2016. november 8-i közleményét, amely egyértelművé teszi, hogy a 98/44/EK irányelv elfogadásakor az uniós jogalkotó szándéka az volt, hogy kizárja a szabadalmazhatóság köréből a lényegében biológiai eljárások révén előállított termékeket; üdvözli, hogy az ESZE szerződő államai kiigazították jogukat és gyakorlatukat, valamint hogy az ESZH Igazgatótanácsa határozatában egyértelművé tette az ESZE 53. cikke b) pontjának hatályát és értelmezését a szabadalmazhatósági kivételek vonatkozásában;

7.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy védjék meg az európai növénynemesítési és mezőgazdasági ágazat innovációs képességét és az általános közérdeket, valamint hogy biztosítsák, hogy az EU gondoskodjon a lényegében biológiai eljárásokkal előállított anyagokhoz való garantált hozzáférésről és azok növénynemesítés céljaira történő felhasználásáról, annak érdekében, hogy – adott esetben – ne avatkozzanak bele a mezőgazdasági termelői jogokat és a nemesítők számára biztosított mentességet garantáló tagállami gyakorlatokba;

8.  ezért nyomatékosan felszólítja a Bizottságot, hogy 2019. október 1. előtt intézzen amicus curiae levelet az ESZH Bővített Fellebbezési Tanácsához, megerősítve a Bizottság 2016. évi közleményében foglalt következtetéseket, miszerint a 98/44/EK irányelv elfogadásakor az uniós jogalkotó szándéka az volt, hogy kizárja a szabadalmazhatóság köréből a lényegében biológiai eljárások révén előállított termékeket, és hogy nyilatkozatához csatolja ezt az állásfoglalást is;

9.  felszólítja az Európai Szabadalmi Hivatal Bővített Fellebbezési Tanácsát, hogy a nemesítők, a mezőgazdasági termelők és a lakosság érdekében haladéktalanul állítsa helyre a jogbiztonságot azzal, hogy pozitív választ ad az ESZH elnöke által a Bővített Fellebbezési Tanács elé terjesztett kérdésekre;

10.  felszólítja a Bizottságot, hogy a harmadik országokkal kötendő kereskedelmi és partnerségi megállapodásokra irányuló tárgyalások során aktívan törekedjen a lényegében biológiai eljárások és az azok révén előállított termékek szabadalmazhatóság alóli kizárására;

11.  felszólítja a Bizottságot, hogy a szabadalmijog-harmonizációról zajló többoldalú tárgyalások keretében törekedjen a lényegében biológiai eljárások és az azokból származó termékek szabadalmazhatóságból történő kizárására;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy a 98/44/EK irányelv 16. cikkének c) pontjában előírtak szerint és a Parlament szabadalmakról és növényfajta-oltalmakról szóló, 2015. december 17-i állásfoglalásában foglalt kérésnek megfelelően számoljon be a szabadalmi jog fejleményeiről és a biotechnológia és a géntechnológia területére való kihatásairól, valamint vizsgálja meg részletesebben a szabadalmi oltalom hatályával kapcsolatos kérdéseket;

13.  utasítja elnökét, hogy 2019. október 1-jéig továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság részére az ESZH Bővített Fellebbezési Tanácsának írásbeli nyilatkozatába való beillesztés céljából, valamint a Tanácsnak.

(1) HL C 261. E, 2013.9.10., 31. o. (2) HL C 399., 2017.11.24., 188. o. (3) HL L 213., 1998.7.30., 13. o. (4) HL C 411., 2016.11.8., 3. o. (5) HL C 65., 2017.3.1., 2. o. (6) Az Európai Szabadalmi Hivatal Hivatalos Lapja, A56., 2017.7.31. (7) Az Európai Szabadalmi Hivatal Hivatalos Lapja, A52., 2019.5.31. (8) HL L 227., 1994.9.1., 1. o. (9) Az Európai Szabadalmi Hivatal Hivatalos Lapja, A56., 2017.7.31. (CA/D 6/17). (10) https://www.epo.org/news-issues/news/2019/20190329.html

Az Európai Parlament 2019. szeptember 19-i állásfoglalása az európai megemlékezés fontosságáról Európa jövője számára (2019/2819(RSP))

P9_TA(2019)0021 RC-B9-0097/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az emberi jogok egyetemes elveire és az Európai Unió mint közös értékeken alapuló közösség alapvető elveire,

–  tekintettel a Timmermans első alelnök és Jourová biztos 2019. augusztus 22-i, a totalitárius és önkényuralmi rendszerek áldozatainak európai emléknapja előtt tett nyilatkozatára,

–  tekintettel az 1948. december 10-én elfogadott, az Egyesült Nemzetek Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a második világháború 1945. május 8-i európai befejeződésének hatvanadik évfordulójáról szóló, 2005. május 12-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a kommunista totalitárius rendszerek által elkövetett bűnök nemzetközi elítélésének szükségességéről szóló, 2006. január 26-i 1481. számú állásfoglalására,

–  tekintettel a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28-i 2008/913/IB kerethatározatra(2),

–  tekintettel az európai lelkiismeretről és a kommunizmusról szóló, 2008. június 3-án elfogadott prágai nyilatkozatra,

–  tekintettel augusztus 23-nak a sztálinizmus és a nácizmus áldozatainak európai emléknapjává nyilvánításáról szóló, 2008. szeptember 23-án elfogadott nyilatkozatára(3),

–  tekintettel az európai lelkiismeretről és a totalitarizmusról szóló, 2009. április 2-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az európai totalitárius rendszerek által elkövetett bűncselekmények emlékezetéről szóló, 2010. december 22-i bizottsági jelentésre (COM(2010)0783),

–  tekintettel a Tanácsnak az európai totalitárius rendszerek által elkövetett bűncselekményekre való emlékezésről szóló, 2011. június 9–10-i következtetéseire,

–  tekintettel a totalitárius rendszerek áldozatainak emléknapja alkalmából kiadott 2011. augusztus 23-i Varsói Nyilatkozatra,

–  tekintettel az uniós tagállamok kormányai képviselőinek a kommunizmus áldozatairól való megemlékezésről szóló, 2018. augusztus 23-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az Észtország, Lettország és Litvánia helyzetéről szóló, 1983. január 13-án – ezen országok 45 állampolgára által aláírt „balti kérésre” tekintettel – elfogadott történelmi állásfoglalására,

–  tekintettel a kommunista totalitárius rendszerek által elkövetett bűnök tekintetében több nemzeti parlament által elfogadott állásfoglalásokra és nyilatkozatokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel ebben az évben volt a korábban ismeretlen mértékű emberi szenvedéshez és Európa országainak sok évtizedig tartó megszállásához vezető II. világháború kitörésének 80. évfordulója;

B.  mivel 80 évvel ezelőtt, 1939. augusztus 23-án a kommunista Szovjetunió és a náci Németország aláírta a „Molotov–Ribbentrop-paktum” néven ismert megnemtámadási szerződést és annak titkos jegyzőkönyveit, amely alapján felosztották és érdekszférákba tömörítették Európa és független államok területét a két totalitárius rendszer között, előkészítve ezzel a második világháború kitöréséhez vezető utat;

C.  mivel a Molotov–Ribbentrop-paktum – valamint az azt követő, 1939. szeptember 28-án létrejött náci-szovjet barátsági és határegyezmény – közvetlen következményeként a Lengyel Köztársaságot előbb Hitler, két héttel később pedig Sztálin szállta meg – megfosztva az országot a függetlenségétől és példátlan tragédiát okozva a lengyel nép számára –, majd a kommunista Szovjetunió fegyveres támadást indított Finnország ellen 1939. november 30-án, 1940 júniusában pedig megszállta és annektálta Románia egyes részeit – amely területeket soha nem adták vissza –, továbbá annektálta a független litván, lett és észt köztársaságokat;

D.  mivel a náci rendszer bukása és a második világháború lezárulása után egyes európai országok képesek voltak újjáépíteni és a megbékéléshez vezető útra lépni, miközben más európai országok továbbra is diktatúra – egyes országok pedig közvetlen szovjet megszállás és befolyás – alatt maradtak fél évszázadon keresztül, megfosztva a szabadságtól, a szuverenitástól, a méltóságtól, az emberi jogoktól és a társadalmi-gazdasági fejlődéstől;

E.  mivel – bár a náci rendszer bűneit a nürnbergi perekben már értékelték és az elkövetőket megbüntették – változatlanul sürgető szükség van a figyelemfelhívásra, valamint a sztálinista és más diktatúrák bűneinek erkölcsi értékelésére és jogi szempontból történő kivizsgálására;

F.  mivel egyes tagállamok joga tiltja a kommunista és náci ideológiákat;

G.  mivel az európai integráció kezdettől fogva válasz volt a két világháború és a holokauszthoz vezető náci zsarnokság okozta szenvedésre, illetve a totalitárius és demokráciaellenes kommunista rendszerek közép- és kelet-európai terjedésére, és módot adott az Európában tapasztalható mély megosztottság és ellenségeskedés együttműködés és integráció általi leküzdésére, a háború befejezésére és az európai demokrácia megszilárdítására; mivel a szovjet megszállástól és kommunista diktatúrától egykor szenvedő európai országok számára az EU 2004-ben kezdődő bővítése a nyugati demokratikus országok családjába történő visszatérést jelképezi, ahová tartoznak;

H.  mivel Európa tragikus múltjának emlékeit életben kell tartani az áldozatoknak való tiszteletadás, a bűnösök elítélése és az igazságon és megemlékezésen alapuló megbékélés megalapozása érdekében;

I.  mivel a totalitárius rendszerek áldozataira való megemlékezés és a kommunista, náci és más diktatúrák által elkövetett bűncselekmények közös európai örökségének elismerése és tudatosítása létfontosságú Európa egysége és népei számára, valamint ahhoz, hogy Európa ellen tudjon állni a modern külső fenyegetéseknek;

J.  mivel 30 évvel ezelőtt, 1989. augusztus 23-án a Molotov–Ribbentrop-paktum 50. évfordulóján és a totalitárius rendszerek áldozataira való megemlékezésként sor került a „Balti út” példa nélküli rendezvényére, amelyen kétmillió litván, lett és észt ember egymás kezét fogva Vilniustól Rigán át Tallinnig tartó élőláncot alkotott;

K.  mivel – bár a Szovjetunió Népi Küldötteinek Kongresszusa 1989. december 24-én elítélte a Molotov–Ribbentrop-paktum és más megállapodások aláírását a náci Németországgal – az orosz hatóságok 2019 augusztusában tagadták a paktummal és annak következményeivel kapcsolatos felelősségüket, jelenleg pedig azt az álláspontot képviselik, hogy a II. világháborút valójában Lengyelország, a balti államok és a nyugati államok robbantották ki;

L.  mivel a totalitárius és önkényuralmi rendszerek áldozataira való megemlékezés és a sztálinista, náci és más diktatúrák által elkövetett bűncselekmények közös európai örökségének elismerése és tudatosítása létfontosságú Európa egysége és népei számára, valamint ahhoz, hogy Európa ellen tudjon állni a modern külső fenyegetéseknek;

M.  mivel nyíltan radikális, rasszista és idegengyűlölő csoportok és politikai pártok – például gyűlöletbeszéd online terjesztése révén – gyűlöletet és erőszakot szítanak a társadalomban, ami gyakran az erőszak, az idegengyűlölet és az intolerancia felerősödéséhez vezet;

1.  emlékeztet arra, hogy az EUSZ 2. cikke szerint az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul; emlékeztet arra, hogy ezekben az értékekben valamennyi tagállam osztozik;

2.  hangsúlyozza, hogy a második világháború – Európa történelmének legpusztítóbb háborúja – az 1939. augusztus 23-i hírhedt német-szovjet megnemtámadási szerződés (a Molotov–Ribbentrop-paktum) és az ahhoz csatolt titkos jegyzőkönyvek közvetlen következményeként robbant ki, amelyek Európát két befolyási övezetre osztották két totalitárius rendszer között, amelyek célja a világ meghódítása volt;

3.  emlékeztet arra, hogy a náci és kommunista rendszerek tömeggyilkosságokat, népirtást és deportálásokat követtek el, és az emberiség történetében példátlan mértékben ember halálát és szabadságtól való megfosztását okozták a 20. században, és emlékeztet a náci rendszer által elkövetett holokauszt szörnyű bűnére; a lehető leghatározottabban elutasítja a totalitárius náci és kommunista rezsimek által elkövetett fegyveres támadásokat, emberiesség elleni bűncselekményeket és az emberi jogok tömeges megsértését;

4.  mély tiszteletét fejezi ki e totalitárius rendszerek minden áldozata iránt, és felhívja az uniós intézményeket és szereplőket, hogy tegyenek meg mindent a totalitárius rendszerek által elkövetett, emberiesség elleni borzalmas bűncselekmények és rendszerszerű súlyos emberi jogi jogsértések emlékezetben tartása és bíróságok elé vitelének biztosítása, valamint annak garantálása érdekében, hogy ilyen bűncselekményekre soha többé ne kerülhessen sor; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a múlt emlékeit életben tartsák, mivel emlékezés nélkül nincs megbékélés, és megismétli, hogy egységes álláspontot képvisel bármilyen ideológiai háttérrel rendelkező minden önkényuralmi rendszer ellen;

5.  felhívja az uniós tagállamokat, hogy egyértelműen és elvi alapon ítéljék el a totalitárius náci és kommunista rendszerek által elkövetett bűncselekményeket és fegyveres támadásokat;

6.  elítéli a totalitárius ideológia, például a nácizmus és a sztálinizmus minden megnyilvánulását és terjedését az EU-ban;

7.  elítéli a történelmi revizionizmust és a náci kollaboránsok egyes uniós tagállamokban előforduló dicsőítését; mélyen aggasztja a radikális ideológia növekvő elfogadottsága és a fasizmus, a fajgyűlölet, az idegengyűlölet és az intolerancia más formáinak feléledése az Európai Unióban, és aggodalommal tölti el, hogy beszámolók szerint egyes tagállamokban összejátszás figyelhető meg egyfelől politikai vezetők, politikai pártok és bűnüldöző szervek, másfelől különböző politikai szervezetek radikális, fajgyűlölő és idegengyűlölő mozgalmai között; felhívja a tagállamokat, hogy a lehető leghatározottabban ítéljék el az ilyen cselekményeket, mivel azok aláássák az EU értékeit, a békét, a szabadságot és a demokráciát;

8.  felhívja az összes uniós tagállamot, hogy augusztus 23-án tartsák meg a totalitárius rezsimek áldozatairól való megemlékezés európai napját mind uniós, mind nemzeti szinten, és hívják fel a fiatalabb generáció figyelmét ezekre a kérdésekre azzal, hogy a totalitárius rezsimek történetének és következményeinek elemzését minden európai iskola tantervében és tankönyveiben szerepeltetik; felhívja a tagállamokat, hogy támogassák Európa viharos múltjának dokumentálását, például a nürnbergi perek eljárásainak valamennyi uniós nyelvre történő lefordítása révén;

9.  felhívja a tagállamokat, hogy ítéljék el a holokauszttagadás minden formáját és küzdjenek ellene, beleértve a nácik és a velük kollaborálók által elkövetett bűncselekmények banalizálását és minimalizálását, továbbá vegyék elejét a politikai és médiamegnyilvánulásokban történő banalizálásnak;

10.  felhív egy olyan emlékezetkultúrára, amely elutasítja a múlt fasiszta, sztálinista és más totalitárius és önkényuralmi rendszerei által elkövetett bűncselekményeket, ekképpen is erősítve az ellenálló képességet – különösen a fiatal nemzedékek körében – a demokráciára leselkedő veszélyekkel szemben; ösztönzi a tagállamokat, hogy a tömegkultúra közvetítésével mozdítsák elő a társadalmunk sokszínűségével és közös történelmünknek, többek között a második világháború során elkövetett szörnyűségeknek – így a holokausztnak – és az áldozatok sok éven át tartó rendszeres dehumanizálásának ismeretével kapcsolatos nevelést;

11.  felhív továbbá arra, hogy május 25-ét (az auschwitzi hős, Witold Pilecki lovasszázados kivégzésének évfordulóját) nyilvánítsák a totalitarizmus elleni küzdelem hőseinek nemzetközi napjává, amely kifejezi a hősiességüket és az emberiség iránti igaz szeretetüket a zsarnokság elleni küzdelemmel kifejező személyek iránti tiszteletet, továbbá egyértelmű példát állít a jövő nemzedékei elé a totalitárius iga fenyegetéséhez való megfelelő viszonyulás tekintetében;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson hatékony támogatást a történelmi emlékezet és a megemlékezés előmozdítását célzó projektekhez a tagállamokban, illetve az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformjának tevékenységeihez, valamint juttasson forrásokat az Európa a polgárokért programnak a totalitarizmus áldozatairól való megemlékezés és emlékük megőrzésének támogatása érdekében, ahogy azt a Parlament a 2021 és 2027 közötti időszakra szóló Jogok és értékek programról szóló álláspontjában jelezte;

13.  kijelenti, hogy az európai integráció mint a békesség és a megbékélés modellje, Európa népeinek szabad választását jelenti a közös jövő iránti elkötelezettség tekintetében, és hogy az EU-nak különösen nagy felelőssége van a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdításában és fenntartásában, az EU határain belül és kívül egyaránt;

14.  rámutat, hogy az EU-hoz és a NATO-hoz való csatlakozásuk fényében a kelet- és közép-európai országok nemcsak visszatértek a szabad, demokratikus országok európai családjába, hanem az EU segítségével sikereket értek el a reformok és a társadalmi-gazdasági fejlődés terén; hangsúlyozza azonban, hogy ennek a lehetőségnek nyitottnak kell maradnia más európai országok előtt is, ahogyan azt az EUSZ 49. cikke előírja;

15.  fenntartja, hogy továbbra is Oroszország a kommunista totalitárius rendszerek legnagyobb áldozata, és hogy demokratikus állammá való átalakulása mindaddig késlekedni fog, amíg a kormány, a politikai elit és a politikai propaganda továbbra is tisztára mossa a kommunista bűncselekményeket, és dicsőíti a szovjet totalitárius rendszert; ezért felhívja az orosz társadalmat, hogy zárja le tragikus múltját;

16.  mély aggodalmát fejezi ki a jelenlegi orosz vezetés történelmi tények torzítására és a szovjet totalitárius rendszer által elkövetett bűncselekmények tisztára mosására irányuló erőfeszítései miatt, és azokat a demokratikus Európa ellen vívott, Európa megosztására irányuló információs háború veszélyes alkotóelemének tekinti, ezért felhívja a Bizottságot, hogy határozottan lépjen fel ezekkel az erőfeszítésekkel szemben;

17.  felhívja a figyelmet a szovjet rezsim jelképeinek folytatódó használatára közterületeken és kereskedelmi célokból, emlékeztetve arra, hogy számos európai ország betiltotta a náci és kommunista jelképek használatát;

18.  megjegyzi, hogy a totalitárius rendszereket dicsőítő szobrok és emlékművek közterületeken (parkokban, terek, utcák stb.) való további jelenléte utat nyit a második világháború következményeivel kapcsolatos történelmi tények elferdítése és a totalitárius politikai rendszer hirdetése előtt;

19.  mivel a szélsőséges és idegengyűlölő politikai erők Európában egyre inkább a történelmi tények elferdítéséhez folyamodnak, és olyan szimbólumokat és retorikát alkalmaznak, amelyek a totalitárius propaganda aspektusait tükrözik, beleértve a rasszizmust, az antiszemitizmust, valamint a szexuális és más kisebbségek elleni gyűlöletet;

20.  nyomatékosan felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a tanácsi kerethatározat rendelkezéseinek való megfelelést, lépjenek fel a nyilvános helyeken és az interneten gyűlöletbeszédet és erőszakot terjesztő szervezetek ellen, és ténylegesen tiltsák be az újfasiszta és neonáci csoportokat, illetve a nácizmust és a fasizmust vagy a totalitarianizmus bármilyen más formáját magasztaló és dicsőítő minden egyéb alapítványt vagy egyesületet, tiszteletben tartva a nemzeti jogrendet és joghatóságot;

21.  hangsúlyozza, hogy Európa tragikus múltjának továbbra is erkölcsi és politikai inspirációként kell szolgálnia a napjaink kihívásaival való szembenézéshez, beleértve a tisztességesebb világért folytatott küzdelmet, nyitott és toleráns társadalmakat és közösségeket hozva létre, amelyek befogadják az etnikai, vallási és szexuális kisebbségeket, és az európai értékeket mindenki számára hozzáférhetővé teszik;

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az orosz parlamentnek és a keleti partnerországok parlamentjeinek.

(1) HL C 92. E, 2006.4.20., 392. o. (2) HL L 328., 2008.12.6., 55. o. (3) HL C 8. E, 2010.1.14., 57. o. (4) HL C 137. E, 2010.5.27., 25. o.

Az Európai Parlament 2019. szeptember 19-i állásfoglalása a pénzmosás elleni uniós jogszabályok végrehajtásának jelenlegi állásáról (2019/2820(RSP))

P9_TA(2019)0022 B9-0045/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(1) és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. május 20-i (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2) (negyedik pénzmosási irányelv), valamint annak a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 irányelv, valamint a 2009/138/EK és a 2013/36/EU irányelv módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/843 európai parlamenti és tanácsi irányelv(3) (ötödik pénzmosási irányelv) általi módosítására,

–  tekintettel a pénzügyi és egyéb információk bizonyos bűncselekmények megelőzése, felderítése, nyomozása és a vádeljárás lefolytatása céljából történő felhasználásának megkönnyítését szolgáló szabályok megállapításáról, valamint a 2000/642/IB tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1153 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4), a pénzmosás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló, 2018. október 23-i (EU) 2018/1673 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5), valamint az Unió területére belépő, illetve az Unió területét elhagyó készpénz ellenőrzéséről és az 1889/2005/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. október 23-i (EU) 2018/1672 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a Bizottság által 2019. július 24-én elfogadott pénzmosás elleni csomagra, amely magában foglalja „A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem uniós keretének jobb végrehajtása felé” című politikai közleményt (COM(2019)0360), az uniós hitelintézeteket érintő közelmúltbeli állítólagos pénzmosási ügyek értékeléséről szóló jelentést („post-mortem”) (COM(2019)0373), a határokon átnyúló tevékenységekhez kapcsolódó és a belső piacot érintő pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok értékeléséről szóló jelentést (a határokon átnyúló pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokról szóló jelentés (SNRA)) (COM(2019)0370) és a kísérő bizottsági munkadokumentumot (SWD(2019)0650), valamint a tagállamok bankszámlákkal kapcsolatos nemzeti központi automatizált mechanizmusainak (központi nyilvántartások vagy központi elektronikus adat-visszanyerési rendszerek) összekapcsolásáról szóló jelentést (COM(2019)0372),

–  tekintettel az Európai Bankhatóság által 2019. július 24-én kiadott, a prudenciális felügyelet során a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokra vonatkozóan a felügyelt jogalanyok számára készített közleményekről szóló véleményre,

–  tekintettel „A pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 irányelv szerint kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok uniós értékelésének új módszertana felé” című bizottsági ütemtervre,

–  tekintettel a 2018. június 22-i „Az (EU) 2015/849 irányelv szerinti magas kockázatú harmadik országok azonosítására szolgáló módszertan” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2018)0362),

–  tekintettel a Bizottság által elfogadott négy felhatalmazáson alapuló rendeletre – (EU) 2016/1675, (EU) 2018/105, (EU) 2018/212 és (EU) 2018/1467 –, amelyek a stratégiai hiányosságokkal rendelkező, kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok azonosítása révén kiegészítik az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvet,

–  tekintettel a harmadik országok pénzmosási irányelvvel összhangban elkészítendő uniós feketelistája elfogadásának sürgősségéről szóló, 2019. március 14-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a pénzügyi bűncselekményekről, az adókijátszásról és az adókikerülésről szóló, 2019. március 26-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottságban a Bizottsággal és az Európai Bankhatósággal folytatott, 2019. szeptember 5-i eszmecserére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem uniós keretét fokozatosan megerősítették a 2015. májusi 4. pénzmosási irányelv és a 2018. áprilisi 5. pénzmosási irányelv elfogadásával, valamint azoknak a tagállamok nemzeti jogszabályaiba való átültetésével 2017 júniusáig és 2020 januárjáig, valamint az egyéb kapcsolódó jogszabályokkal és fellépésekkel;

B.  mivel az Europol szerint az Unió éves GDP-jének 0,7–1,28%-át „olyan gyanús pénzügyi tevékenységgel járó pénzmosásnak tekintik”(9), mint például a korrupcióhoz, a fegyverkereskedelemhez, az emberkereskedelemhez, a kábítószer-kereskedelemhez, az adókijátszáshoz és adócsaláshoz, a terrorizmusfinanszírozáshoz vagy más illegális tevékenységekhez kapcsolódó pénzmosás, amelyek az uniós polgárok mindennapi életét érintik;

C.  mivel a 4. pénzmosási irányelv 9. cikke értelmében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok azonosítására, figyelembe véve a stratégiai hiányosságokat több területen; mivel a Parlament támogatja, hogy a Bizottság dolgozzon ki egy olyan új módszertant, amely nemcsak külső információforrásokra támaszkodik a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok azonosítása érdekében, amelyek stratégiai hiányosságokkal rendelkeznek a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása tekintetében, ami fenyegetést jelent az uniós pénzügyi rendszerre nézve, és amelyek esetében fokozott ügyfél-átvilágítási intézkedésekre van szükség a 4. pénzmosási irányelv és az 5. pénzmosási irányelv szerinti uniós kötelezett szolgáltatók esetében;

D.  mivel a 3. pénzmosási irányelv, amely 2007. december 15-én lépett hatályba, a 4. pénzmosási irányelv elfogadásával hatályát vesztette; mivel a 3. pénzmosási irányelv több rendelkezésének végrehajtását – ideértve az illetékes nemzeti hatóságok megfelelő hatáskörét és személyi állományát – a múltban nem ellenőrizték megfelelően, és azokat a Bizottság által a 4. pénzmosási irányelv végrehajtása keretében végzett, folyamatban lévő teljességi és hibaellenőrzések és kötelezettségszegési eljárások szempontjából prioritásnak kell tekinteni;

E.  mivel a Tanács és a Parlament három felhatalmazáson alapuló rendeletet(10) utasított el azzal az indokkal, hogy a javaslatokat nem olyan átlátható és rugalmas folyamat során dolgozták létre, amely aktívan ösztönzi az érintett országokat a határozott fellépésre, ugyanakkor tiszteletben tartja a meghallgatáshoz való jogukat, vagy a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok azonosítására irányuló bizottsági folyamat nem eléggé autonóm;

F.  mivel 2019. február 13-án a Bizottság elfogadta a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben az új módszertan szerint stratégiai hiányosságokkal rendelkező 23 harmadik ország új listáját: ezek Afganisztán, Amerikai Szamoa, a Bahama-szigetek, Botswana, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Etiópia, Ghána, Guam, Irán, Irak, Líbia, Nigéria, Pakisztán, Panama, Puerto Rico, Szamoa, Szaúd-Arábia, Sri Lanka, Szíria, Trinidad és Tobago, Tunézia, az Amerikai Virgin-szigetek és Jemen; mivel 2019. március 7-én a Tanács a Bel- és Igazságügyi Tanácsban elutasította ezt a felhatalmazáson alapuló jogi aktust;

G.  mivel a Bizottság kötelezettségszegési eljárásokat kezdeményezett a tagállamok többsége ellen, mivel nem ültették át megfelelően a 4. pénzmosási irányelvet a nemzeti jogba;

H.  mivel 2019. július 24-én a Bizottság elfogadta a pénzmosás elleni csomagot, amelyben tájékoztatta a Parlamentet és a Tanácsot a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni uniós keretben eddig elért eredményekről és a fennmaradó hiányosságokról, és ezáltal lehetőséget adott a meglévő jogszabályok végrehajtásának és érvényesítésének további javítására, valamint lehetséges jövőbeli jogalkotási és intézményi reformokra;

I.  mivel a Bizottsággal és az Európai Bankhatósággal (EBH) a Gazdasági és Monetáris Bizottságban 2019. szeptember 5-én tartott eszmecsere során az EBH elnöke, José Manuel Campa kijelentette, hogy az EBH nem felügyeli a pénzmosás elleni küzdelmet, hanem egy olyan hatóság, amelynek feladata iránymutatások nyújtása az együttműködés és koordináció előmozdítása, valamint a pénzmosás elleni jogszabályok végrehajtásának értékelése céljából; mivel azt is hangsúlyozta, hogy a végrehajtásért a fő felelősség a nemzeti hatóságokat terheli;

J.  mivel „A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem uniós keretének jobb végrehajtása felé” című, 2019. július 24-i bizottsági közlemény szerint fontolóra lehetne venni a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni szabályok további harmonizációját, például a pénzmosás elleni irányelv rendeletté történő átalakításával, amely lehetőséget adna egy harmonizált, közvetlenül alkalmazandó uniós pénzmosás elleni szabályozási keret meghatározására;

K.  mivel az említett közleményben a Bizottság szerint az értékelések azt mutatják, hogy erősebb mechanizmusra van szükség a határokon átnyúló együttműködés és elemzés pénzügyi információs egységek általi koordinálásához és támogatásához;

1.  komolyan aggódik amiatt, hogy számos tagállam nem hajtja végre a 4. pénzmosási irányelvet; ezért üdvözli, hogy a Bizottság kötelezettségszegési eljárásokat kezdeményez a tagállamokkal szemben teljességi ellenőrzéseinek megállapításai alapján; felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb végezzen alapos hibaellenőrzéseket, és szükség esetén indítson kötelezettségszegési eljárást; sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy a lehető leghamarabb ültessék át nemzeti jogukba a 4. pénzmosási irányelvet;

2.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok nem fogják teljesíteni az 5. pénzmosási irányelv átültetésére vonatkozó 2020. január 10-i határidőt, valamint a tényleges tulajdonosi nyilvántartás létrehozására a gazdasági társaságok és más jogi entitások tekintetében a 2020. január 10-re, a bizalmi vagyonkezelési konstrukciók és hasonló, társulás jellegű jogi megállapodások tekintetében pedig a 2020. március 10-re kitűzött határidőt; felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen tegyenek lépéseket az átültetési folyamat felgyorsítása érdekében;

3.  nagyra értékeli az EBH uniós jog megsértésével foglalkozó testületének ajánlását, amelyet a Gazdasági és Monetáris Bizottságban az Európai Bankhatóság (EBH) elnökével, José Manuel Campával folytatott, 2019. szeptember 5-én tartott eszmecsere során megfogalmazott, a Danske Bank pénzmosási ügye vonatkozásban, amely jelenleg a legnagyobb ismert uniós eset, közel 200 milliárd EUR értékű gyanús tranzakciókkal; sajnálja, hogy a tagállamok felügyeleti szervei – az EBH felügyeleti tanácsának szavazati joggal rendelkező tagjaiként – elutasították az uniós jog megsértésével kapcsolatos ajánlásra vonatkozó javaslatot; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az esetet, és indokolt esetben indítson kötelezettségszegési eljárást;

4.  rendkívül aggasztónak tartja a szabályozási és felügyeleti széttagoltságot a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem terén, ami nem felel meg az Unióban a határokon átnyúló, egyre növekvő tevékenység, valamint a bankunió és egyéb nem banki ágazatok központosított felügyeletének;

5.  hangsúlyozza, hogy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre vonatkozó jelenlegi uniós keret az uniós szabályok végrehajtásának hiányosságaiból és a hatékony felügyelet hiányából fakad; kiemeli, hogy többször is hangsúlyozták, hogy a pénzmosás és a terrorizmus elleni küzdelemről szóló minimumszabályok veszélyeztethetik a hatékony felügyeletet, a zökkenőmentes információcserét és koordinációt; felhívja a Bizottságot, hogy a pénzmosás elleni jogszabályok jövőbeli felülvizsgálata vonatkozásában előírt hatásvizsgálat keretében értékelje, hogy egy rendelet megfelelőbb jogi aktus lenne-e, mint egy irányelv;

6.  rámutat arra, hogy szükség van az igazgatási, igazságügyi és bűnüldöző hatóságok közötti jobb együttműködésre az EU-ban, és különösen a tagállamok pénzügyi információs egységei között, amint azt a Bizottság jelentése is hangsúlyozza; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy a közeljövőben végezzen hatásvizsgálatot, amely értékeli egy koordinációs és támogatási mechanizmus létrehozásának lehetőségét és megfelelőségét; úgy véli, hogy további lendületet kell adni azoknak a kezdeményezéseknek, amelyek uniós és nemzeti szinten tudnák végrehajtani a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos fellépéseket;

7.  tudomásul veszi a Bizottság 2019. július 24-i (post mortem) jelentésében foglalt értékelést, amely szerint a pénzmosás elleni specifikus felügyeleti feladatokat egy uniós szervre is rá lehetne ruházni;

8.  úgy véli, hogy a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok listájának sértetlensége érdekében az átvilágítási és döntéshozatali folyamatot nem érinthetik olyan megfontolások, amelyek túlmutatnak a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos hiányosságok körén; hangsúlyozza, hogy a lobbizás és a diplomáciai nyomás nem áshatja alá az uniós intézmények azon képességét, hogy hatékonyan és önállóan kezeljék a pénzmosást és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelmet; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg alaposabban a potenciálisan nagy kockázatot jelentő harmadik országok „szürke listája” létrehozásának lehetőséget, az adózási szempontból nem együttműködő joghatóságokra vonatkozó uniós megközelítés mintájára; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a stratégiai hiányosságokkal rendelkező harmadik országok azonosítását célzó végleges értékeléshez vezető 12 hónapos folyamat szükségtelen késedelmeket okozhat a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni hatékony fellépés terén;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson átlátható folyamatot, egyértelmű és konkrét referenciaértékekkel azon országokra vonatkozóan, amelyek vállalják, hogy reformokat hajtanak végre annak érdekében, hogy ne szerepeljenek a listán; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy tegye közzé a jegyzékben szereplő országok első és végleges értékelését, valamint az alkalmazott referenciaértékeket, a nyilvános ellenőrzés olyan módon történő biztosítása érdekében, hogy azokat ne lehessen visszaélésszerűen felhasználni;

10.  felszólít több emberi és pénzügyi erőforrás elkülönítésére az illetékes főigazgatóság megfelelő egységéhez, és üdvözli az EBH-nak szánt források növelését;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Az Európai Parlament és a Tanács 2005/60/EK irányelve (2005. október 26.) a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről (HL L 309., 2005.11.25., 15. o.). (2) HL L 141., 2015.6.5., 73. o. (3) HL L 156., 2018.6.19., 43. o. (4) HL L 186., 2019.7.11., 122. o. (5) HL L 284., 2018.11.12., 22. o. (6) HL L 284., 2018.11.12., 6. o. (7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0216. (8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0240. (9) Az Europol pénzügyi információs csoportjának „A gyanútól a cselekvésig” című jelentése (2017). (10) C(2019)1326, C(2016)7495 és C(2017)1951.