– tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az emberi jogok világnapja alkalmából az Unió nevében tett, 2019. december 10-i nyilatkozatára,
– tekintettel a Bizottság 2019. november 13-i sajtóközleményére, amelyben bejelentette, hogy további 35 millió EUR humanitárius segélyt juttat Afrika Száhel-övezetének,
– tekintettel az alelnök/főképviselő szóvivőjének a Burkina Fasó-i támadásokról szóló, 2019. november 7-i nyilatkozatára,
– tekintettel Federica Mogherini főképviselő 2019. júliusi, a Száhel-övezetben tett látogatására, továbbá 2019. július 9-i, Burkina Fasóban tartott beszédére,
– tekintettel az Európai Parlament 2019. szeptember 17-i plenáris ülésének a Burkina Fasó-i biztonsági helyzetről tartott vitáján Federica Mogherini főképviselő által elmondott beszédre,
– tekintettel az Uniós Külső Politikák Főigazgatósága által 2009 februárjában közzétett, „A vallás és a meggyőződés szabadsága, valamint a véleménynyilvánítás szabadsága”című tanulmányra,
– tekintettel az Emberi Jogi Albizottság által 2017. november 22-én tartott, „A vallás és meggyőződés szabadságáról: az üldözött kisebbségek, nevezetesen a keresztények helyzete” című nyilvános meghallgatásra,
– tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáért felelős különmegbízott „A vallás és a meggyőződés szabadságának az Európai Unión kívüli előmozdításáért felelős különmegbízott mandátuma: tevékenységek és ajánlások” című, 2019. november 21-én közzétett jelentésére,
– tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló, 2013. évi uniós iránymutatásokra,
– tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között Cotonouban aláírt partnerségi megállapodásra (a Cotonoui Megállapodás),
– tekintettel az ENSZ Civilizációk Szövetsége főképviselője szóvivőjének 2019. december 1-jei, egy Burkina Fasó-i templom elleni támadásról szóló nyilatkozatára;
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa által 2019. november 11-én közzétett, a Száhel-övezet G5-országainak közös erőiről szóló jelentésre,
– tekintettel az ENSZ menekültügyi ügynöksége (UNHCR) Burkina Fasóval kapcsolatos országműveletének 2019. októberi frissítésére,
– tekintettel az ENSZ főtitkárának a Burkina Faso északi részén található mecset elleni támadásról szóló, 2019. október 13-i nyilatkozatára,
– tekintettel az UNICEF 2019. októberi, Burkina Fasóról szóló 8. sz. humanitárius helyzetjelentésére,
– tekintettel a humán fejlődés 21. századi egyenlőtlenségeiről szóló 2019. évi humán fejlődési jelentésre, és különösen a Burkina Fasóról szóló humán fejlődési jelentésre,
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948. december 10-én fogadtak el, és amelynek Burkina Faso részes fele,
– tekintettel az ENSZ 2019. szeptember 12-i, a vallási helyszínek védelmére irányuló cselekvési tervére,
– tekintettel a Burkina Fasó-i Köztársaság alkotmányára,
– tekintettel a Száhel-övezet biztonságával foglalkozó, 2019. november 12–13-i konferenciaközi munkaértekezletet követően Burkina Faso, Niger, Mali, Elefántcsontpart és Ghána püspöki konferenciáinak püspökei, papjai és világi küldöttei által kiadott nyilatkozatra,
– tekintettel Laurent Birfuoré Dabiré dori püspök 2019. július 5-i, a „Katolikus karitatív segély a nélkülöző Egyháznak” című rendezvényen elmondott nyilatkozatára,
– tekintettel az emberek és népek jogairól szóló afrikai chartára, melyet 1981. június 27-én fogadtak el, és 1986. október 21-én lépett hatályba,
– tekintettel a 2019. november 12–13-i Párizsi Békefórumra,
A. mivel Burkina Fasóban erős hagyománya volt a vallási toleranciának és a szekularizmusnak, de az ország kiszolgáltatottá vált az instabilitásnak, különösen a Száhel-övezet szélesebb régióját sújtó iszlamista radikalizálódásnak, és egyre inkább szembe kell néznie a fokozódó erőszak, a lakóhelyelhagyás, az éhezés, a szegénység és az éghajlatváltozás együttes hatásaival;
B. mivel Burkina Fasóban a növekvő bizonytalanság szörnyű bűncselekményekhez vezetett, amelyeket dzsihádisták és más fegyveres csoportok követtek el; mivel a Human Rights Watch jelentése szerint ezek a fegyveres csoportok Burkina Fasóban kivégeztek olyan személyeket, akikről azt feltételezték, hogy együttműködnek a kormánnyal, megfélemlítettek tanárokat, és félelmet terjesztettek a polgári lakosság körében az egész országban; mivel a Burkina Fasó-i biztonsági erők 2017-ben és 2018-ban terrorizmusellenes műveleteket hajtottak végre, amelyek bírósági eljárás nélküli kivégzésekhez, fogva tartott gyanúsítottakkal való visszaéléshez és önkényes letartóztatásokhoz vezettek; mivel a Burkina Fasó-i kormány ígéretet tett ezen állítások kivizsgálására;
C. mivel a korábban a szomszédos Maliban aktív dzsihádisták és más fegyveres csoportok 2015 óta terrorizálják a Burkina Fasó-i lakosságot, és számos támadást követtek el állami szimbólumok, például katonai célpontok, iskolák és egészségügyi létesítmények ellen, de különösen templomok és keresztény hívők ellen is; mivel a dzsihádisták és fegyveres csoportok támadásaik során 2015 óta legalább 700 embert megöltek és több ezret megsebesítettek Ouagadougouban és az északi tartományokban, különösen Soum tartományban, majd 2018-ban a támadások átterjedtek a keleti és nyugati tartományokra is; mivel az erőszak nem kizárólag a keresztényeket érinti; mivel például 2019. október 11-én egy mecsetet támadtak meg a Burkina Faso északi részén található Salmossi városában a pénteki ima ideje alatt,
D. mivel 2019 januárja és novembere között 520 biztonsági incidensről számoltak be, szemben a 2015 és 2018 között regisztrált 404 esettel; mivel csak 2019 októberében 52 nem állami fegyveres csoporttal kapcsolatos incidenst regisztráltak, amelyek közel 70%-a a polgári lakosságot és a biztonsági erőket célozta;
E. mivel a támadásokat részben a mali és a nigeri határokon átnyúlóan működő transznacionális fegyveres csoportok, többek között a Jamaat Nusrat al-Islam wal Muslimeen és a Nagy-Szahara Iszlám Állama, illetve a Burkina Faso északi és keleti tartományában működő belföldi csoportok, elsősorban az Ansarul Islam követik el;
F. mivel 2019-ben Burkina Fasóban több mint 60 keresztényt öltek meg több támadásban, például legutóbb az ország keleti részén fekvő Hantoukoura városában található protestáns templom ellen 2019. december 1-jén, a vasárnapi istentisztelet idején elkövetett támadásban, amely 14 halálos áldozatot követelt;
G. mivel több pap, egyházi személy és keresztény hívő célzott gyilkosságok és emberrablások áldozatává vált szerte az országban; mivel – különösen északon – a fokozódó erőszak következtében sokan elhagyták hagyományos otthonaikat, legutóbb Hitté és Rounga falvakat, és a belső menekültek számára kialakított táborokba vagy az ország más részeibe, többek között a fővárosba, Ouagadougouba menekültek;
H. mivel Burkina Faso lakossága túlnyomórészt szunnita málikita, ám jelentős keresztény és őslakos vallási kisebbség is él az országban; mivel Burkina Fasóban nem merevek a vallási csoportok közötti határok, hiszen valamennyi vallási csoportra jellemző a szinkretikus gyakorlatok alkalmazása, és a vallási tolerancia általános normának számít; mivel a szunnita és keresztény imahelyek a közelmúltban szalafi fegyveres csoportok gerillatámadásainak célpontjaivá váltak; mivel ez hozzájárult a vallások közötti feszültségek fokozódásához, és mivel a vallási közösségek, például a sokféle keresztény felekezet üldözése a társadalmi szerkezet felbomlásához és a kivándorlás fokozódásához vezetett;
I. mivel a dzsihádista csoportok nyomást kívánnak gyakorolni Burkina Fasóban a vallások egymás mellett élésére, az etnikumok és vallások közötti konfliktusok szítását és a lakosság elüldözését célzó átfogóbb stratégiájuk részeként;
J. mivel a kormányzati védelem hiánya miatt Justin Kientega, a Burkina Faso északkeleti részén található Ouahigouya egyházmegye püspöke biztonsági intézkedéseket javasolt a keresztény hívők védelmének javítása érdekében;
K. mivel az augusztusi erőszak következtében Laurent Dabiré dori püspök, Burkina Faso és Niger püspöki konferenciájának elnöke felszólította a globális közösséget, hogy fokozza támogatását „a keresztény jelenlét felszámolásának” megakadályozása érdekében; mivel többször is felszólítottak a cenzúra fenyegetésének elítélésére és a vallások közötti folyamatos párbeszéd támogatására;
L. mivel az ENSZ főtitkára a 2019. szeptember 12-én bejelentett, a vallási helyszínek védelmére irányuló cselekvési tervében hangsúlyozta, hogy az istentiszteleti helyeknek világszerte az elmélkedés és a béke biztonságos menedékhelyeinek kell lenniük, nem pedig a vérontás és a terror helyszíneinek, továbbá hogy lehetővé kell tenni az emberek számára, hogy békében gyakorolják hitüket;
M. mivel a humanitárius szervezetek, amelyek közül sok vallási alapú, létfontosságú szerepet játszanak az erőszak áldozatainak, különösen a nőknek, a gyermekeknek és a belső menekülteknek a támogatásában;
N. mivel úgy tűnik, hogy Burkina Faso kormánya nem rendelkezik megfelelő kapacitással ahhoz, hogy hatékony megoldást találjon a hatalmas biztonsági, társadalmi és gazdasági kihívásokra; mivel egyes régiók – különösen az ország északkeleti részében – valójában nincsenek a központi kormányzat ellenőrzése alatt;
O. mivel Burkina Faso a világ 10 legszegényebb országa közé tartozik; mivel az országban az instabilitás, az éghajlatváltozás és a konfliktusok tovább csökkentették a gazdasági lehetőségeket, fokozták a szegénységet, és súlyos élelmiszerhiányhoz vezettek; mivel ezeket a következményeket súlyosbítja az északi régió gyors elsivatagosodása és az ebből eredő vízhiány, talajromlás és az erőforrások szűkössége; mivel mindennek következtében több mint 1 millió embert fenyeget élelmiszerhiány, és 1,5 millióan szorulnak sürgős humanitárius segítségre;
P. mivel a 2014-es becslések szerint a felnőttek 34,5%-a tudott írni és olvasni; mivel a fokozódó biztonsághiány és a terrorizmus az ország egyes régióiban negatív hatással van az oktatási és egészségügyi ágazatra; mivel 85 egészségügyi létesítmény és több mint 2 000 iskola arra kényszerült, hogy bezárjon, ami több mint 1 millió beteget és 300 000 diákot érint; mivel a jelenlegi súlyos biztonsági helyzet miatt további 93 másik egészségügyi létesítmény működési szintje is minimális;
Q. mivel a Burkina Fasó-i erőszak miatt közel félmillió ember kényszerült lakóhelye elhagyására; mivel közülük sok kiszolgáltatott helyzetben van, és a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek 44 %-a gyermek; mivel Burkina Faso 31 000 mali menekültnek is otthont ad; mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága Burkina Fasóban komoly kihívásokkal néz szembe a belső menekültekhez és a menekültekhez való eljutás terén; mivel a régióban a humanitárius válság által érintett belső menekültek és menekültek védelmi kockázatoknak vannak kitéve, és jelenlétük konfliktushoz vezethet a helyi lakossággal a természeti erőforrások szűkössége miatt, amennyiben nem születnek megfelelő intézkedések a lakhatás, a foglalkoztatás és az élelmiszer-ellátás biztosítása érdekében; mivel az ebből eredő, az erőforrásokért zajló konfliktusok azzal fenyegetnek, hogy tovább fokozzák az erőszak körforgását az országban;
R. mivel az elmúlt hét évben az EU több mint 1 milliárd EUR-t mozgósított Burkina Faso fejlesztési programjaira, és a közelmúltban 15,7 millió EUR-t különített el a belső menekültek élelmiszer-ellátásának bizonytalanságával és az alultápláltságukkal kapcsolatos súlyos problémák megoldása érdekében; mivel az ország az Európai Fejlesztési Alapból (EFA) nyújtott pénzügyi támogatás egyik fő kedvezményezettje (628 millió EUR), illetve a 2016–2020-as időszakban az EFA által finanszírozott szükséghelyzeti alapból is jelentőst támogatást (245,8 millió EUR) kap;
S. mivel Burkina Faso részt vesz az ENSZ mali többdimenziós integrált stabilizációs missziójában (MINUSMA), az Afrikai Unió és az ENSZ darfúri hibrid műveletében (UNAMID), a transzszaharai terrorizmus elleni partnerségben (TSCTP) és a Száhel-övezet G5-országai (G5S) közé tartozik; mivel az e missziókban és kezdeményezésekben való részvétele Burkina Fasót az ország regionális biztonsághoz való hozzájárulásának megzavarására és eltántorítására törekvő nem állami fegyveres csoportok elsődleges célpontjává tette; mivel az ENSZ főtitkárának jelentése hangsúlyozta a Száhel-övezet G5-országából származó mali csapatok által elkövetett emberi jogi jogsértéseket;
T. mivel az EU közvetlenül hozzájárul a Száhel-övezet stabilitásához az EUCAP Száhel mali és nigeri polgári misszióin, az EUTM Mali katonai kiképző misszión, valamint közvetve bizonyos tagállamoknak az ENSZ Maliban működő többdimenziós integrált stabilizációs missziójában (MINUSMA) és a Barkhane műveletben való részvételén keresztül; mivel a Száhel-övezet EU által támogatott G5-csoportja, a Burkina Faso, Csád, Mali, Mauritánia és Niger közötti védelmi együttműködés fokozza a regionális fejlesztés és biztonság koordinációját a fegyveres csoportok semlegesítése és vonzerejük csökkentése érdekében; mivel a régióban 2016 óta bekövetkező leghalálosabb egyedi incidens, a nigeri Tahouában található katonai bázis elleni 2019. december 11-i támadás következtében 71 nigeri katona életét vesztette és 12 megsebesült;
U. mivel a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségének (ECOWAS) 2019. szeptember 14-én Ouagadougouban tartott csúcstalálkozóján egymilliárd dolláros tervet jelentettek be a Száhel-övezet növekvő bizonytalansága elleni küzdelem érdekében;
V. mivel az EU közös kül- és biztonságpolitikájának célja a demokrácia és a jogállamiság fejlesztése és megerősítése, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása;
1. határozottan elítéli az erőszak és a megfélemlítés valamennyi formáját, a polgári személyek, a biztonsági személyzet és a hívők elrablását, a Burkina Fasó-i vallási helyszínek elfoglalását, különösen a meghatározott vallási közösségek elleni erőszakot, valamint a vallás politikai eszközzé tételét és az azzal való visszaélést a keresztények és más vallási kisebbségek üldözésének legitimálására;
2. részvétét fejezi ki az áldozatok családjainak és Burkina Faso kormányának; szolidaritását fejezi ki a Burkina Fasó-i néppel, akik ma a polgári lakosságot, a biztonsági erőket, valamint a keresztény közösségek és más vallási kisebbségek tagjait célzó támadások miatt szinte naponta gyászolnak;
3. felhívja a nemzeti hatóságokat, hogy a kohézió fontos építőköveként fektessenek több energiát a nemzeti párbeszédbe; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani az egységet és a párbeszédet Burkina Faso valamennyi közössége, köztük a hagyományos vezetők és a civil társadalmi szervezetek között a gyűlölet és a közösségek közötti feszültségek szítására irányuló kísérletek megakadályozása érdekében;
4. felszólítja Burkina Faso kormányát, hogy fokozza a muzulmán, keresztény és animista közösségek támogatását és védelmét annak érdekében, hogy fenntartsa az iszlám és kereszténység békés együttélésének régóta fennálló Burkina Fasó-i hagyományát; kéri az erőszak áldozatai, különösen a nők és a gyermekek további támogatását;
5. emlékeztet arra, hogy a terrorizmus elleni küzdelem csak akkor lehet eredményes, ha a biztonsági erők tiszteletben tartják a jogállamiságot és az emberi jogokat; ennek fényében sürgeti a Burkina Fasó-i kormányt, hogy haladéktalanul vessen véget a lázadók elleni küzdelemben alkalmazott visszaélésszerű stratégiának, nevezetesen a gyanúsítottak azonnali kivégzésének, ami a konfliktus szításának veszélyével jár azzal, hogy több embert irányít a militáns iszlamista toborzók kezébe;
6. felszólítja a Burkina Fasó-i kormányt, hogy tegyen eleget azon kötelezettségvállalásának, hogy kivizsgálja az állami erők által elkövetett állítólagos visszaéléseket, konkrét intézkedéseket tesz a további visszaélések megelőzésére, és a terrorizmus és az erőszakos szélsőségesség elleni küzdelemre irányuló stratégiáját a jogállamiságra és az alapvető jogok tiszteletben tartására alapozza, összhangban a nemzetközi jog, különösen a nemzetközi emberi jogi normák, a nemzetközi humanitárius jog és a menekültjog szerinti kötelezettségeivel;
7. ragaszkodik a radikalizálódás és a terrorizmus megelőzésére irányuló átfogó megközelítés kialakításához, amelynek középpontjában a társadalmi kohézió és a bűnmegelőzés megerősítése áll; felhívja a Burkina Fasó-i hatóságokat, hogy fokozzák a szegénység csökkentésére és a munkavállalási lehetőségek biztosítására irányuló törekvéseiket, különösen a fiatalok számára, valamint hogy biztosítsanak szerepvállalási lehetőséget az egyén számára, illetve tartsák tiszteletben az egyént azon sérelmek és frusztrációk közvetlenül a gyökereknél történő orvoslása érdekében, amelyeket erőszakos szélsőségesek esetleg kihasználhatnak; megismétli, hogy az oktatásba való beruházás alapvető fontosságú a konfliktusmegelőzés, valamint a békés és befogadó társadalmak újjáépítése szempontjából;
8. emlékeztet arra, hogy a politikai, biztonsági és fenntartható fejlődésnek a vallások közötti párbeszéd előmozdításán keresztül a vallási tudatossággal való összekapcsolása elengedhetetlen ahhoz, hogy hosszú távú megoldást lehessen találni a Burkina Faso és a Száhel-övezet előtt álló különböző kihívásokra;
9. az egész régióra kiterjedő nemzetközi koordinációt kér, különösen az ECOWAS keretében, a tagok területi szuverenitásának és integritásának, a regionális demokratikus intézmények és valamennyi polgár biztonságának, valamint tulajdonának biztosítására irányuló politikai célkitűzésekkel; emlékeztet arra, hogy a Burkina Fasó-i helyzet közvetlen hatással van a szomszédos államokra; felhívja a Burkina Fasó-i kormányt, hogy fokozza tovább a szomszédos államokkal folytatott együttműködését, különös tekintettel északi régióira és az erőszak által közvetlenül érintett államokra, például Malira és Nigerre;
10. elismerését fejezi ki az EU és tagállamai által a Száhel-övezet G5-országainak, a MINUSMA-nak, valamint a Barkhane művelethez nyújtott támogatásért; elismerését fejezi ki továbbá az EUCAP Száhel mali és nigeri polgári misszió, valamint az EUTM Mali katonai kiképző misszió által tett erőfeszítésekért; felhívja az EU-t, hogy növelje tovább a Burkina Fasónak nyújtott támogatását az országban tapasztalható hatalmas biztonsági kihívások kezelése érdekében; hangsúlyozza, hogy Burkina Fasóban átfogóbb és összehangoltabb nemzetközi biztonsági fellépésre van szükség; felszólítja a Száhel-övezet G5-országait és a nemzetközi adományozókat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy a Száhel-övezet G5-országai közös katonai erői minden további késedelem nélkül megfelelő eszközökkel rendelkező operatív erővé váljanak, az emberi jogok teljes körű tiszteletben tartása mellett;
11. hangsúlyozza, hogy a biztonság létfontosságú, de nem ez az egyetlen válasz azokra a kihívásokra, amelyekkel Burkina Faso szembesül, és ezért a biztonság, a fejlesztés és a kereskedelempolitikák közötti koordináció az egyik alapvető kihívás; hangsúlyozza, hogy az EU biztonsági ágazatának reformja és a törékeny országokban és régiókban zajló segítségnyújtási törekvések vezérelvét a helyi lakosság biztonságának kell képeznie;
12. megjegyzi, hogy a konfliktusok, a lakóhelyelhagyás és az elsivatagosodás nehézzé teszik a hagyományos foglalkoztatási formákban való részvételt; kiemeli, hogy a Burkina Fasó-i lakosság 65%-a 25 év alatti; úgy véli, hogy Burkina Fasóban a biztonsági műveleteket helyi fejlesztési törekvéseknek kell kísérniük, amelyek célja az egyenlőtlenségek csökkentése és az infrastruktúra, a politikai részvétel, az igazságszolgáltatás, a lányok emancipációja és a gazdasági lehetőségek javítása;
13. megjegyzi, hogy a Burkina Fasóban romlik a helyzet és ez nemzetközi geopolitikai következményekkel jár; hangsúlyozza, hogy a régióban a Száhel-övezet G5-csoportja által vezetett törekvésekhez – többek között a mali békefolyamathoz – elengedhetetlen az EU folyamatos biztonsági és politikai támogatása; kéri a biztonsági erők támogatásának növelését Burkina Fasóban a dzsihádista támadások és erőszak fenyegetéseire való válaszadás, valamint az északi és keleti régiókban a kormányzati ellenőrzés támogatásának lehetővé tétele érdekében;
14. hangsúlyozza, hogy a nemzetközi koordináció is döntő fontosságú, és hogy az EU-nak még jobban együtt kell működnie az egész régióval, és ezt be kell építenie az új „Afrikára vonatkozó uniós stratégia – partnerség a fenntartható és befogadó fejlődésért” című stratégiába;
15. felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy a vallások közötti párbeszéd hatékony gyakorlatát eszközként foglalja bele a harmadik országokkal folytatott kommunikációra vonatkozó stratégiájába és ösztönözze a konfliktushelyzetekben történő közvetítést a vallási kisebbségek, valamint a vallás és a meggyőződés szabadságának védelme céljából;
16. üdvözli az ENSZ vallási helyszínek védelmére irányuló cselekvési tervét, amelyet az ENSZ Civilizációk Szövetsége dolgozott ki, és amelyet António Guterres, az ENSZ főtitkára jelentett be 2019. szeptember 12-én;
17. hangsúlyozza, hogy a terrorizmus elleni küzdelem elsődleges célja egyrészt a dzsihádista fegyveres csoportok nemzetközi finanszírozásának megszüntetése, másrészt a szegénység és az egyenlőtlenség kiváltó okainak kezelése;
18. úgy véli, hogy az EU-nak együtt kell működnie az ECOWAS-szal, valamint a kormánnyal és az összes érdekelt féllel Burkina Fasóban, hogy erősítse a fejlesztésre, az oktatásra és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló törekvéseket a szegénység leküzdése és a további radikalizálódás megelőzése érdekében; hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás megsokszorozza a konfliktusok, az aszályok, az éhínség és a lakóhelyelhagyás kockázatát; sürgeti Burkina Faso kormányát, hogy kezelje elsődleges célként a korrupció és a büntetlenség elleni küzdelmet;
19. különös aggodalmának ad hangot a biztonsági fenyegetéseknek a humanitárius segítségnyújtás és a fejlesztési együttműködés hatékonyságára gyakorolt hatása miatt; sürgeti az uniós tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy növeljék a Burkina Fasónak nyújtott humanitárius segítségüket, különösen élelmiszer, víz és orvosi szolgáltatások biztosítása révén; óva int egy újabb humanitárius válság kialakulásának veszélyére abban az esetben, ha a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő és az őket befogadó közösségek alapvető igényei (úgymint élelmiszer, víz, menedék és egészségügyi ellátás) nem kerülnek kielégítésre;
20. felszólítja Burkina Faso kormányát, hogy biztosítsa a humanitárius segítségnyújtás és az élelmiszersegély célba juttatását, különösen azokon a területeken, ahol a humanitárius hozzáférés korlátozott, és hozzon konkrét intézkedéseket a belső menekültek táboraiban az akut alultápláltság megelőzésére és kezelésére irányuló fellépések megerősítése érdekében, különös figyelmet fordítva a kiszolgáltatott csoportokra, köztük a nőkre és a gyermekekre;
21. sürgeti Burkina Faso kormányát, hogy a közösségi konfliktusok megelőzése érdekében biztosítsa és könnyítse meg az állatok vándorlegeltetését, valamint növelje az élelmiszer, a víz és az ellátás rendelkezésre állását és az állatok ezekhez való hozzájutását a jelentős takarmányhiánnyal küzdő területeken;
22. háláját fejezi ki a nem kormányzati szervezetek, köztük a hitalapú nem kormányzati szervezetek és a nemzetközi intézmények által az erőszak számos áldozatának, különösen a nőknek és a gyermekeknek nyújtott támogatás terén végzett fontos munkáért;
23. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Burkina Fasó-i Köztársaság elnökének, a Burkina Fasó-i Parlament elnökének, valamint az Afrikai Uniónak és intézményeinek.
Afganisztán, különösen a fiúkkal szembeni állítólagos szexuális erőszak Lugar tartományban
132k
46k
Az Európai Parlament 2019. decemberi 19-i állásfoglalása Afganisztánról, nevezetesen a fiatal fiúk állítólagos szexuális zaklatásáról Logar tartományban (2019/2981(RSP))
– tekintettel Afganisztánról szóló korábbi állásfoglalásaira és különösen 2017. december 14-i állásfoglalására(1),
– tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 30. évfordulója kapcsán a gyermekek jogairól szóló, 2019. november 26-i állásfoglalására(2),
– tekintettel a gyermekek és fegyveres konfliktusok barátai csoportjának (CAAC) – amelynek az Európai Unió is tagja – 2019. december 3-i nyilatkozataira a fiúkkal szemben Logar tartományban elkövetett állítólagos szexuális visszaélésekről és az azokat követő, emberijog-védők elleni fellépésekről,
– tekintettel a gyermekek jogainak védelméről szóló, 2019. március 5-én ratifikált afgán törvényre,
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,
– tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-i nemzetközi egyezményre,
– tekintettel a gyermek jogairól szóló nemzetközi egyezmény kihívásairól szóló, 2019. novemberi UNICEF jelentésre,
– tekintettel az ENSZ-főtitkár által a Biztonsági Tanácsnak benyújtott, a konfliktusok során felmerülő szexuális erőszakról szóló, 2018. március 23-i és 2019. március 29-i jelentésekre, valamint az afganisztáni gyermekekről és a fegyveres konfliktusokról szóló, 2019. március 10-i jelentésre,
– tekintettel a gyermekek jogainak előmozdításáról és védelméről, a fegyveres konfliktusokban érintett gyermekekről és az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,
– tekintettel a Tanács Afganisztánra vonatkozó, 2019. április 8-i következtetéseire,
– tekintettel az Európai Unió és Afganisztán közötti, 2017. február 18-án aláírt partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodásra,
A. mivel az ENSZ főtitkárának az afganisztáni gyermekekről és a fegyveres konfliktusokról szóló 2019. évi jelentése szerint 2015 és 2018 között 14 000 jogsértést követtek el gyermekek ellen Afganisztánban; mivel legalább 12 599 gyermeket öltek meg vagy sebesítettek meg, ami a polgári áldozatok közel egyharmadát teszi ki; mivel a fiatal fiúk szexuális bántalmazása, a nemi erőszak és a kizsákmányolás, a „bacha bazi” néven ismert gyakorlat – amely a gyermek szexuális rabszolgaságnak minősül – Afganisztán számos tartományában elterjedt;
B. mivel az ENSZ afganisztáni segítségnyújtási missziója (UNAMA) arról számolt be, hogy Logar tartományban legalább hat iskolában 136 afgán fiút zaklatott szexuálisan egy pedofil bűnözői kör; mivel a vizsgálat eddig több mint 100 online közzétett videót azonosított; mivel a videókon megjelenő legalább hét fiút holtan találtak, és ötöt családjuk meggyilkolt;
C. mivel a vidéken élő elit befolyásos tagjai – többek között politikusok és katonatisztek – általában 10-18 éves fiúkat (bachas) vásárolnak meg vagy rabolnak el elszegényedett családoktól; mivel a fiúkat női ruhába öltöztetik és táncolniuk kell magánpartikon, ahol a férfiak szexuálisan bántalmazzák őket;
D. mivel Logar tartomány iskolaigazgatói, tanárai és a helyi hatóságok is érintettek az ügyben; mivel a szexuális erőszak büntetlensége gyakori jelenség az elkövetők által gyakran betöltött magas pozíciók, az áldozatok családján és közösségén belüli kételkedés, valamint egy olyan értékrendszer miatt, amely a család becsületét a gyermek egyéni érdekei fölé helyezi;
E. mivel a nemi erőszakot és a szexuális kizsákmányolást elszenvedő gyermekek Afganisztánban nagyon korlátozottan férnek hozzá az igazságszolgáltatáshoz vagy bárminemű segítséghez; mivel a jelentések szerint ennek ellenkezője történik, és a szexuális zaklatást bejelentő gyermekek gyakran további bántalmazással, megbélyegzéssel, kirekesztődéssel, sőt akár halállal is szembesülnek az elkövetők, a hatóságok, a milíciák vezetői és saját családjaik részéről, ami további fizikai és pszichológiai traumát okoz;
F. mivel a Logari Ifjúsági Szociális és Civil Intézet vizsgálja a régió más iskoláiban tapasztalható helyzetet; mivel a tartományban több ezer fiút tartanak még a „bacha bazi” áldozatának;
G. mivel Afganisztán 2018-ban megreformálta büntető törvénykönyvét, bűncselekménnyé nyilvánítva a gyermekek szexuális zaklatását; mivel 2019-ben az afgán hatóságok törvényt fogadtak el a gyermek jogainak védelméről; mivel továbbra is kihívást jelent a toborzást, a toborzott gyermekekkel való visszaélést, a szexuális erőszakot és a gyermekek bántalmazását bűncselekménnyé nyilvánító rendelkezések végrehajtása;
H. mivel Mohammad Musa Mahmudit és Ehsanullah Hamidit, a Logari Ifjúsági Szociális és Polgári Intézethez tartozó emberi jogi jogvédőket a nemzetbiztonsági igazgatóság önkényesen letartóztatta, amikor éppen az EU kabuli nagykövetéhez indultak látogatásra; mivel 2019. november 27-én mindketten szabadlábra kerültek, ám biztonságuk továbbra is aggodalomra ad okot; mivel a két emberi jogi aktivistát korábban – részben köztisztviselők – a közösségi médiákon keresztül megfenyegették; mivel továbbá a tartományi kormányzó azzal fenyegette őket, hogy megbünteti őket hamis információk terjesztéséért;
I. mivel Afganisztánban az emberi jogok védelmezőit egyre több támadás éri az afgán hatóságok és fegyveres csoportok részéről, és zaklatásnak, megfélemlítésnek, fenyegetésnek és erőszaknak vannak kitéve; mivel az afgán kormány ismételten elmulasztotta kivizsgálni az emberi jogi jogvédők elleni támadásokat;
1. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy Afganisztánban a fiatal fiúkkal szemben elterjedt a szexuális kizsákmányolás és a rabszolga sorba döntés gyakorlata; maradéktalan támogatásáról és szolidaritásáról biztosítja az áldozatokat; komoly aggodalmának ad hangot a fiúk elleni, mélyen gyökerező szexuális visszaélések elterjedtsége, az elkövetők büntetlensége és az áldozatok kiszolgáltatott helyzete miatt;
2. elismeri az afgán hatóságok közelmúltbeli reakcióját és az elkövetők azonosítására és büntetőeljárás alá vonására irányuló lépésüket; emlékezteti a hatóságokat, hogy minden emberi jogi védelmi politika középpontjában a gyermekek és más kiszolgáltatott csoportok védelmének kell állnia, és felszólítja az afgán központi és helyi hatóságokat, hogy folytassák a „bacha bazi” gyakorlatának felszámolására irányuló aktív intézkedéseket az országban;
3. mélységes sajnálatának ad hangot amiatt, hogy állítólag iskolákban, megbízható és tiszteletnek örvendő intézményekben követtek el szexuális zaklatásokat olyan tanárok és iskolaigazgatók, akik hatalmas hatást gyakorolnak tanulóikra, és nagy felelősséget viselnek értelmi és pszichológiai fejlődésükért;
4. felhívja az afgán kormányt, hogy haladéktalanul függessze fel a szexuális zaklatás és erőszak eseteiben állítólagosan érintett személyeket a nyomozás lezárásáig, és biztosítsa az áldozatok és családjaik számára a szükséges orvosi, pszichológiai és szociális támogatást;
5. felhívja az afgán főügyészi hivatalt, hogy indítson független és pártatlan vizsgálatot a Logar tartományban a fiúk ellen elkövetett állítólagos szexuális visszaélésekkel és erőszakkal kapcsolatban, és garantálja az áldozatok jogait és védelmét; emlékeztet arra, hogy mivel a nemzeti hatóságok egyes tisztviselői is gyanúba keveredtek, a vizsgálatot nemzetközi szervekkel, többek között az UNAMA-val együttműködésben és teljes átláthatóság mellett kell lefolytatni;
6. sürgeti az afgán hatóságokat, hogy haladéktalanul hozzanak létre védelmi és jelentéstételi mechanizmust azon szervezetek és jogvédők számára, akik bejelentik és leleplezik a gyermekek jogainak megsértését; sürgeti az afgán hatóságokat, hogy hozzanak létre a gyermekek jogainak megsértésével foglalkozó nemzeti áldozatsegítő segélyvonalat;
7. felhívja az afgán hatóságokat, hogy teljes mértékben érvényesítsék a gyermekek jogainak védelmére vonatkozó nemzeti és nemzetközi jogot; sürgeti az afgán hatóságokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a 2018. évi új afgán büntető törvénykönyvet és a gyermekek jogainak védelméről szóló 2019. évi törvényt annak érdekében, hogy biztosítsák a gyermekek elleni szexuális zaklatás és erőszak eseteinek teljes körű elszámoltathatóságát;
8. sürgeti az afgán kormányt, hogy indítson országos kampányt annak érdekében, hogy felvilágosítsa a társadalmat a „bacha bazi” jogellenességéről és a kiskorúaknak az ilyen fizikai és szexuális visszaélésekkel szembeni védelemhez való jogáról; hangsúlyozza, hogy csak a bűnüldözés és az ezzel kapcsolatos oktatás ötvözésével érhető el az afgán társadalomban az e gyakorlat felszámolásához szükséges kulturális változás; kitart amellett, hogy ezeknek az erőfeszítéseknek kiemelten kell kezelniük a „bacha bazi” gyakorlatok áldozatainak megbélyegzése elleni fellépést, és meg kell akadályozniuk, hogy közösségeik megkülönböztessék őket, családjukból kiutasítsák vagy megöljék őket;
9. elismeri Mohammad Musa Mahmudi, Ehsanullah Hamidi és valamennyi afganisztáni emberijog-védő munkáját, akik a világ egyik legveszélyesebb környezetében tevékenykednek, akiket állami és nem állami szereplők fenyegetnek, és akik a megtorlástól való félelemben végzik munkájukat és nem részesülnek a munkájuk elvégzéséhez szükséges védelemben; hangsúlyozza, hogy az afgán hatóságoknak minden körülmények között biztosítaniuk kell, hogy az emberi jogok védelmezői fenyegetés, megfélemlítés és akadályoztatás nélkül végezhessék az emberi jogok védelmét célzó munkájukat;
10. szorgalmazza az Afganisztánnak nyújtott uniós pénzügyi támogatás fokozottabb ellenőrzését és nyomon követését annak biztosítása érdekében, hogy a költségvetési támogatás ténylegesen előmozdítsa az emberi jogok védelmét és érvényesítését elősegítő környezetet;
11. sürgeti az afgán hatóságokat, hogy garantálják Mohammad Musa Mahmudi és Ehsanullah Hamidi biztonságát; felszólítja továbbá az afgán hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül engedjék szabadon a csupán a véleményszabadsághoz és a békés célú gyülekezéshez való joguk gyakorlása miatt fogva tartott és elítélt összes emberijog-védőt, lelkiismereti foglyot és újságírót;
12. felhívja a legfőbb ügyészséget, hogy indítson független és pártatlan vizsgálatot a civil társadalom azon tagjainak önkényes fogva tartásáról, akiket szexuális zaklatás és erőszak bejelentését követően tartóztattak le, és akiket több nap után szabadon bocsátottak;
13. felhívja az Afganisztánban diplomáciai képviselettel rendelkező uniós tagállamokat és azok helyi fejlesztési ügynökségeit, hogy segítsék a hatóságokat és a helyi civil társadalmi szereplőket a „bacha bazi” gyakorlat afgán társadalomból való felszámolásában;
14. felhívja az országban diplomáciai képviselettel rendelkező uniós tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokat, és nyújtsanak megfelelő támogatást a fogvatartott emberijog-védőknek, ideértve a börtönlátogatásokat és a bírósági tárgyalások nyomon követését is; emlékeztet annak fontosságára, hogy az uniós küldöttség és az uniós tagállamok maradéktalanul végrehajtsák a gyermekek jogainak előmozdításáról és védelméről, valamint a gyermekekről és a fegyveres konfliktusokról szóló uniós iránymutatásokat;
15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Afganisztán kormányának és parlamentjének.
– tekintettel az Oroszországról és az EU és Oroszország közötti kapcsolatokról szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének az Oroszországi Föderációban a „külföldi ügynökökről” szóló törvény módosításáról szóló, 2019. november 23-i, valamint a külföldi média „külföldi ügynökként” való bejegyzését lehetővé tevő orosz törvényről szóló, 2017. november 26-i nyilatkozatára,
– tekintettel az EU Európa Tanácsba delegált küldöttségének az Oroszországi Föderációban a „külföldi ügynökökről” szóló törvény módosításáról szóló, 2019. december 11-i nyilatkozatára,
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, különösen annak a vélemény és a kifejezés szabadságához való jogról szóló 19. cikkére és a békés célú gyülekezés szabadságához és az egyesülés szabadságához való jogról szóló 20. cikkére,
– tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló ENSZ-nyilatkozatra, különösen annak az egyesülési szabadságról szóló 13. cikkére,
– tekintettel Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR), különösen annak a szabad társuláshoz való jogról szóló 22. cikkére,
– tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre (emberi jogok európai egyezménye),
– tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvekre, különösen a véleménynyilvánítás szabadságához való jogról szóló 10. cikkre és a gyülekezés és az egyesülés szabadságához való jogról szóló 11. cikkre,
– tekintettel az Európai Unió emberi jogok védelmezőiről szóló iránymutatásaira,
– tekintettel az Oroszországi Föderáció alkotmányára, különösen annak a polgárok jogairól és szabadságairól szóló 2. fejezetére,
– tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) médiaszabadsággal foglalkozó képviselőjének 2019. november 20-i nyilatkozatára,
– tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának „Az Oroszországi Föderáció nem kereskedelmi szervezetekről szóló jogszabályai az Európa Tanács normáinak fényében” című, 2013. július 15-i véleményére, valamint „Az Oroszországi Föderáció nem kereskedelmi szervezetekkel kapcsolatos jogszabályai és gyakorlata az Európa Tanács normáinak fényében: frissített változat” című, 2015. július 9-i frissített véleményre,
– tekintettel a Jog a Demokráciáért Európai Bizottságnak (Velencei Bizottság) a nem kereskedelmi szervezetekről szóló szövetségi törvényről („külföldi ügynökökről szóló törvény”) szóló, 2014. június 27-i véleményére, a (külföldi és nemzetközi nem kormányzati szervezetek nemkívánatos tevékenységeiről szóló) 129-FZ számú orosz szövetségi törvényről szóló, 2016. június 13-i véleményére, valamint a Velencei Bizottságnak az egyesületek finanszírozásáról szóló, 2019. március 18-i jelentésére,
A. mivel a gondolat és a szólás, az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságához való jogot az Oroszországi Föderáció alkotmánya rögzíti;
B. mivel az Oroszországi Föderáció aláírta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát és az emberi jogok európai egyezményét, valamint az Európa Tanács tagja, és így elkötelezte magát a jogállamiságra vonatkozó nemzetközi normák és elvek, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok mellett;
C. mivel 2012 júliusában az orosz parlament elfogadta a „külföldi ügynökökről” szóló törvényt, amely előírja az orosz nem kormányzati szervezetek számára, hogy „külföldi ügynöki feladatokat ellátó szervezetként” jelentkezzenek be az Oroszországi Föderáció Igazságügyi Minisztériumánál, amennyiben külföldi finanszírozásban részesülnek, és homályosan „politikai tevékenységnek” nevezett tevékenységeket folytatnak; mivel 2014 júniusában módosították a törvényt, hogy az Igazságügyi Minisztérium saját kezdeményezésére is nyilvántartásba vehessen „külföldi ügynökként” nem kormányzati szervezeteket; mivel 2017 novemberében a törvény hatályát kiszélesítették, hogy a közvetlenül vagy közvetetten külföldi finanszírozásban részesülő külföldi médiát is kötelezzék a „külföldi ügynök” címke használatára;
D. mivel az orosz parlament 2019. november 21-én jóváhagyta, Vlagyimir Putyin elnök pedig 2019. december 2-án aláírta a „külföldi ügynökökről” szóló törvény legutóbbi módosításait, amelyek kiterjesztik a „külföldi ügynök” státuszt a magánszemélyekre, köztük bloggerekre és független újságírókra; mivel a törvény egyedi követelményeket ír elő a kiadványok nyilvántartásba vételére, könyvelésére és címkézésére vonatkozóan, és a meg nem felelést bűncselekménynek minősíti, ideértve súlyos közigazgatási bírságokkal vagy két évig terjedő szabadságvesztéssel járó szankciók lehetőségét is;
E. mivel e törvény értelmében azok az oroszok és külföldiek, akik „külföldi ügynöknek” nevezett hírcsatornákkal dolgoznak vagy ezek tartalmát terjesztik, „külföldi ügynököknek” minősülnének, így az újságírókat, forrásaikat, vagy akár a közösségi oldalakon anyagokat megosztókat „külföldi ügynökökként” való megbélyegzésnek tennék ki, ami öncenzúrához vezethet, miközben nemcsak a kiadványok közzétételétől, hanem megosztásától is eltántorítanák őket;
F. mivel a „külföldi ügynökökről” szóló orosz törvény sérti az emberi jogok európai egyezményét, az Európa Tanács nemzetközi megállapodását, amely többek között a szólás- és a médiaszabadságot védi; mivel ezért Oroszország nem teljesíti az Európa Tanács tagjaként vállalt kötelezettségeit; mivel az Európa Tanács emberi jogi biztosa úgy ítélte meg, hogy ez a törvény összeegyeztethetetlen a nemzetközi és az európai emberi jogi normákkal; mivel a „külföldi ügynökökről” szóló törvény sérti Oroszország EBESZ-tagként és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának aláírójaként vállalt kötelezettségeit; mivel az EU elvárja az Oroszországi Föderációtól, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaként teljes mértékben eleget tegyen nemzetközi kötelezettségvállalásainak;
G. mivel számos, az emberi jogokat védelmező szervezet és nem kormányzati szervezet, például az Amnesty International és a Human Rights Watch úgy véli, hogy a módosított törvény káros hatással lesz a független újságírást már amúgy is korlátozó környezetre Oroszországban, tovább veszélyeztetve így a véleménynyilvánítás szabadságát; mivel a törvény a kormányzati vagy kormánypárti struktúráktól független, minőségi médiát célozza meg, amely számos orosz tudósítóval működik együtt országszerte, és amely gyakran az egyetlen megbízható információforrás és az állami média alternatívája a távoli területeken, így akadályozva munkájukat és ezáltal a pártatlan médiához való hozzáférést;
H. mivel az oroszországi külföldi ügynökökről szóló törvényen alapuló jogszabályi korlátozások és célzott büntetőeljárások az elmúlt hónapokban egyre elnyomóbb formát öltöttek, aminek eredményeként szűkítették a média és a civil társadalom független finanszírozáshoz való hozzáférését, csorbították jó hírnevüket és akadályozták tevékenységeiket, ezáltal korlátozták az alapvető szabadságok gyakorlását és csökkentették a független és másként gondolkodó szereplők mozgásterét Oroszországban;
I. mivel a „külföldi ügynökökről” szóló törvény egy szélesebb körű kampány része, amelynek célja az eltérő vélemények, az ellenzék és a civil társadalom elfojtása Oroszország-szerte; mivel Oroszország független civil társadalmának szűkülő mozgástere lehetővé teszi a nem független, kormány által szervezett nem kormányzati szervezetek fokozott jelenlétét; mivel az orosz kormány a kormány által szervezett nem kormányzati szervezeteket arra használja fel, hogy előmozdítsa saját politikáit, miközben fenntartja a független civil társadalom látszatát;
J. mivel a törvény eddig főként a nem kormányzati szervezeteket célozta meg; mivel e törvény értelmében összesen mintegy 80 nem kormányzati szervezet minősül „külföldi ügynöknek”, köztük gyakorlatilag az összes vezető oroszországi emberi jogi nem kormányzati szervezet; mivel 49 orosz nem kormányzati szervezet keresete van folyamatban az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt, amelyek arra hivatkoznak, hogy a „külföldi ügynökökről” szóló törvény több emberi jogot megsért, többek között a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságához való jogot, és tiltakoznak a törvény minősége és a „külföldi ügynökként” való nyilvántartásba vétel elmulasztása miatti üldöztetésük, valamint a túlzott állami kontroll ellen;
K. mivel 2014 óta több tucat környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó szervezetet tettek fel kényszerrel a „külföldi ügynökök” listájára annak ellenére, hogy Oroszország alkotmánybírósága kifejezetten kizárta a környezetvédelmi csoportokat e törvény hatálya alól; mivel az érintett csoportok közül soknak meg kellett szüntetnie működését azért, hogy ne címkézzék „külföldi ügynöknek”, vagy mivel nem tudta megfizetni a bírságokat;
L. mivel az elmúlt évtizedben kialakult egy riasztó globális tendencia, amely szerint egyre több állam vezet be és alkalmaz jogszabályokat arra, hogy beavatkozzon a véleménynyilvánítás szabadságához való jogba, amely magában foglalja az információk és az eszmék hatóságok beavatkozása nélküli és határoktól független megismerésének és átadásának szabadságát, valamint a gyülekezés és az egyesülés szabadságát; mivel az ilyen jogszabályok akadályozzák a civil társadalmi szervezetek és az egyének munkáját;
M. mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága számos ítéletében hangsúlyozta, hogy a nem kormányzati szervezetek által gyakorolt megfigyelői szerep alapvető fontosságú a demokratikus társadalom szempontjából, és a média szerepéhez hasonló jelentőséggel bír;
N. mivel a külföldi finanszírozásban részesülő nem kormányzati szervezetek átláthatóságának biztosítására irányuló legitim cél nem igazolhat olyan intézkedéseket, amelyek korlátozzák a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság területén tevékenykedő nem kormányzati szervezetek tevékenységét;
1. felhívja az orosz hatóságokat, hogy haladéktalanul helyezzék hatályon kívül a „külföldi ügynökökről” szóló törvényt, és a hatályos jogszabályokat hozzák összhangba Oroszország alkotmányával és nemzetközi jogi kötelezettségeivel; sürgeti az Oroszországi Föderációt, hogy hagyjon fel a civil társadalommal szembeni ellenséges légkör szándékos megteremtésével, és ebből következően elítéli a „külföldi ügynökökről” szóló törvény alkalmazását mint olyan eszközt, amely a nemzetközi adományozókkal együttműködő vagy politikai véleményt nyilvánító civil társadalmi szervezetek zaklatására és elnyomására irányul;
2. kifogásolja a „külföldi ügynökökről” szóló törvény nemrégiben elfogadott módosításait, amelyek jelentősen kiszélesítik a törvény hatályát, és lehetővé teszik egyének „külföldi ügynökként” való megbélyegzését, ezáltal megsértve emberi jogaikat, különösen véleménynyilvánítási és egyesülési szabadságukat, valamint állampolgári jogaikat, korlátozva az orosz civil társadalom iránti elkötelezettségüket és ahhoz való hozzájárulásukat, továbbá az ilyen megbélyegzés révén kockára téve személyes biztonságukat;
3. kifogásolja az orosz hatóságok arra irányuló folyamatos erőfeszítéseit, hogy korlátozzák az online és offline vitát, valamint a független újságírást; emlékezteti őket, hogy a szólásszabadság alapvető emberi jog, amely megerősíti az összes többi emberi jogot, lehetővé téve a társadalmi fejlődést és haladást; felszólítja az Oroszországi Föderációt, hogy ismerje el, hogy az élénk és aktív civil társadalom pozitívan járul hozzá a demokrácia és a társadalom helyzetéhez;
4. úgy véli, hogy ez a törvény, valamint a médiával, az emberi jogi szervezetekkel és a civil társadalommal szembeni bírságok és díjak túlzott mértékű alkalmazása szándékosan arra kényszeríti őket, hogy forrásaikat a bírságok és a bíróság előtti védelem díjainak megfizetésére összpontosítsák, és ezáltal korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát; mélységesen aggasztja az emberi jogi szervezetek és jogvédők célbavétele, ami tovább súlyosbítja az emberi jogok helyzetének romlását Oroszországban; elítéli többek között a történelmi jelentőségű „Emberi Jogokért” mozgalom feloszlatását;
5. aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az egyértelmű kritériumok hiánya, valamint az egyszerű polgárokra való alkalmazás okaival és következményeivel kapcsolatos jogbizonytalanságok miatt fennáll annak a kockázata, hogy a törvény szelektíven alkalmazható, konkrét egyéneket, különösen független újságírókat és politikai ellenzéki aktivistákat megcélozva; felszólítja az orosz hatóságokat, hogy hozzanak létre egyértelmű, koherens, következetes és az európai és nemzetközi normákkal összhangban álló keretet a nem kormányzati szervezetek tevékenységére vonatkozóan, különösen egyértelmű fogalommeghatározások alkalmazásával, a megbélyegző nyelvezet – például a „külföldi ügynökök” – vagy a finanszírozási forrásokhoz kapcsolódó diszkriminatív jogi rendelkezések használatának elkerülésével, továbbá a nem kormányzati szervezetek, a média és a bloggerek, illetve a nem kormányzati szervezetek vagy a média számára tevékenységet folytató személyek büntetőeljárás alá vonásának megakadályozásával; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kormány által szervezett nem kormányzati szervezetek kiszorítják a független civil társadalmi szervezeteket; aggodalmát fejezi ki különösen az Anasztaszija Sevcsenkó körül a Don menti Rosztovban kialakult helyzet kapcsán;
6. határozottan ellenzi az orosz hatóságok arra irányuló módszereit, hogy az állam hatalmát a véleménynyilvánítás és a szólás szabadságának elnyomására használják, és ezáltal félelmet keltsenek a társadalomban; felszólítja az orosz hatóságokat, hogy támogassák a – többek között orosz állami vállalatok tulajdonában lévő – médiacsatornák pártatlanságát, és javítsák az oroszországi újságírók biztonságát és munkakörnyezetét, többek között azáltal, hogy a meglévő nemzetközi programok felhasználásával fejlesztik szakmai készségeiket; hangsúlyozza, hogy az öncenzúra elkerülése érdekében hatékony jogorvoslati eljárásokat kell biztosítani azon újságírók számára, akiknek szabad munkavégzése veszélybe került;
7. méltatja és támogatásáról biztosítja mindazokat az egyéneket és szervezeteket, akik – annak ellenére, hogy elnyomás célpontjai – továbbra is végzik legitim és békés emberi jogi munkájukat; sürgeti az orosz hatóságokat, hogy vessenek véget a civil társadalomra, a médiára, az emberi jogi szervezetekre és a jogvédőkre irányuló zaklatásnak, megfélemlítésnek és támadásoknak; elítéli, hogy az orosz hatóságok nem védik meg ezeket a szereplőket a harmadik felek által elkövetett támadásokkal, zaklatással és megfélemlítéssel szemben, vagy nem vizsgálják ki pártatlanul az ellenük irányuló ilyen támadásokat;
8. megjegyzi, hogy Oroszország „külföldi ügynök” médiumokról vezetett nyilvántartása 10 bejegyzést tartalmaz, amelyek mindegyike vagy a Szabad Európa Rádióhoz vagy az Amerika Hangjához (Voice of America) kapcsolódik; emlékeztet arra, hogy az orosz kormány bírálta a többi külföldi médiát az országban tartott tüntetésekről szóló tudósítások miatt;
9. elvárja, hogy a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő), a Tanács és a Bizottság vessék fel aggályaikat a „külföldi ügynökökről” szóló törvénnyel kapcsolatban az orosz – többek között a legmagasabb szintű – képviselőkkel folytatott kapcsolataik, találkozóik és kommunikációjuk során, és kéri őket, hogy számoljanak be a Parlamentnek az orosz hatóságokkal folytatott eszmecseréikről;
10. ismételten felhívja a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy továbbra is szorosan kövessék nyomon az emberi jogok helyzetét az Oroszországi Föderációban, és felszólítja az EU oroszországi küldöttségét és a tagállamok nagykövetségeit, hogy továbbra is kövessék nyomon a civil társadalmi szervezeteket és aktivistákat érintő bírósági ügyeket; felhívja továbbá az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t annak biztosítására, hogy az orosz hatóságokkal folytatott kommunikáció során vessék fel a politikai okokból büntetőeljárás alá vont személyek ügyeit, és hogy az orosz képviselőket hivatalosan kérjék fel, hogy reagáljanak ezekre az esetekre; kéri az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy számoljanak be a Parlamentnek az orosz hatóságokkal folytatott eszmecseréikről;
11. felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy minden lehetőséget ragadjon meg az Oroszországban a demokráciát a jogállamiságot, az alapvető jogokat és az emberi jogokat előmozdító civil társadalom támogatására, és az orosz állampolgárokkal való közvetlen kapcsolatok megerősítésére;
12. kéri az EU tagállamait, hogy az Európa Tanács intézményeiben, elsősorban a Miniszteri Bizottságban és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében vessék fel a „külföldi ügynökökről” szóló törvény kérdését; kéri a Velencei Bizottságot, hogy jogi vélemény és megfelelő ajánlások kidolgozása érdekében vizsgálja meg a „külföldi ügynökökről” szóló módosított törvényt; felszólítja az orosz hatóságokat, hogy Oroszország e tekintetben fennálló nemzetközi kötelezettségeivel összhangban maradéktalanul hajtsák végre az Európa Tanács Velencei Bizottságának valamennyi ajánlását; felszólítja továbbá az uniós tagállamokat, hogy az EBESZ fórumain belül gyakoroljanak állandó nyomást az orosz hatóságokra annak érdekében, hogy megfeleljenek az EBESZ emberi jogokra, demokráciára, jogállamiságra és az igazságszolgáltatás függetlenségére vonatkozó normáinak;
13. ösztönzi az EU-t, hogy intézzen folyamatosan felszólításokat Oroszországhoz a nemzetközi normákkal összeegyeztethetetlen minden jogszabály hatályon kívül helyezése vagy módosítása érdekében; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy dolgozzon ki egy új, átfogó EU–Oroszország stratégiát, amelynek célja a béke és a stabilitás megerősítése; ismételten megerősíti, hogy minden párbeszédnek szilárd elveken kell alapulnia, beleértve a nemzetközi jog és Oroszország szomszédai területi integritásának tiszteletben tartását; kiemeli, hogy az Oroszországgal szemben bevezetett szankciók kizárólag akkor szüntethetők meg, ha Oroszország teljes mértékben megfelel kötelezettségeinek;
14. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak, az ENSZ emberi jogi főbiztosának, az EBESZ-nek, valamint az Oroszországi Föderáció elnökének, kormányának és parlamentjének.
Megemlékezés az 1989. decemberi román forradalom 30. évfordulójáról
123k
43k
Az Európai Parlament 2019. december 19-i állásfoglalása Az 1989. decemberi romániai forradalom 30. évfordulójáról való megemlékezésről (2019/2989(RSP))
– tekintettel az emberi jogok egyetemes elveire és az Európai Unió mint közös értékeken alapuló közösség alapvető elveire,
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet az ENSZ Közgyűlése 1948. december 10-én fogadott el,
– tekintettel az Európa jövője szempontjából az európai megemlékezés fontosságáról szóló, 2019. szeptember 19-i állásfoglalására(1);
– tekintettel a kommunista totalitárius rendszerek által elkövetett bűnök tekintetében több nemzeti parlament által elfogadott állásfoglalásokra és nyilatkozatokra,
A. mivel 2019 a román forradalom óta eltelt 30 évről való megemlékezés éve, amely forradalmat a temesvári felkelések váltottak ki, amelyek később az ország minden részén folytatódtak, és végül a bukaresti totalitáriusellenes forradalomban csúcsosodtak ki, amely a kommunista rezsim bukásához és a demokrácia létrejöttéhez vezetett; mivel ez a forradalom a román nép szabadságra és jogállamiságra való áttérését jelentette, amelynek során 1 142 ember életét vesztette, 3 138 ember súlyosan megsérült és több mint 760 embert illegálisan letartóztattak és megkínoztak;
B. mivel a vasfüggöny mögötti államokban a kommunizmus leomlásához vezető felkelések közül az 1989. decemberi román forradalom volt a legerőszakosabb;
C. mivel az 1989. decemberi forradalom és a lövedékek előtt bátran kiálló román állampolgárok áldozathozatala megnyitotta az ország útját a NATO, az Európai Unió és a demokratikus világ felé, ahonnan a román népet akarata ellenére a második világháború végét követően letérítették;
D. mivel a román nép ellen 1989 decemberében alkalmazott erőszak fájdalmasan és alapjaiban megrázta az egész román társadalmat, és e bűncselekmények valódi elkövetőinek azonosítása továbbra is gyötrelmes kérdés az áldozatok, családjaik és valamennyi román állampolgár számára;
E. mivel a saját nép ellen elkövetett katonai agresszió nem maradhat büntetlenül;
F. mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott ítélet („1989. december 21.” szövetség és mások kontra Románia; Acatrinei és mások kontra Románia; Șandru és mások kontra Románia) elismeri, hogy a forradalom során az alapvető jogok súlyos megsértésére került sor – mint például az élethez való jog megsértése, a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmának megsértése, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog megsértése –, amit a békés tüntetők ellen tüzet nyitó kommunista diktatúra erői követtek el, a Ceaușescu általi elnyomás ellen fellépő számos tüntetőt megfosztva szabadságától; mivel mindmáig sem az áldozatok, sem örököseik nem tudták meg az igazságot e tragédiák pontos körülményeiről;
G. mivel az EUSZ 2. cikke szerint az Unió az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának értékein alapul; mivel ezekben az értékekben valamennyi tagállam osztozik;
H. mivel a román állam szükségtelenül késleltette az igazság feltárásának és nyilvánosságra hozatalának folyamatát, ami elengedhetetlen az áldozatok és örököseik méltányos kártérítéshez és jóvátételhez való jogának garantálásához; mivel a nemzeti hatóságok nem a nemzetközi emberi jogi normák által előírt kellő gondossággal jártak el;
1. megemlékezik az 1989. decemberi forradalom áldozatairól, és tisztelettel adózik azok emlékének, akik feláldozták életüket annak érdekében, hogy véget vessenek a totalitárius diktatúrának Romániában, továbbá családjuknak;
2. elismeri, hogy a békés tüntetők 1989. decemberi áldozata lehetővé tette Románia számára a demokráciába, a jogállamiságba és a piacgazdaságba való átmenetet, valamint ezt követően az Észak-atlanti Szövetségbe és az Európai Unióba történő integrációt;
3. felhívja a román államot, hogy fokozza erőfeszítéseit a forradalommal kapcsolatos igazság feltárása érdekében, ami feltétlenül szükséges az ország, a román nép, Európa és az Európai Unió számára, tekintettel a román nép azon jogára, hogy 30 évvel az 1989. decemberi forradalmat követően megtudja az igazságot;
4. felhívja az Európai Unió intézményeit és tagállamait, köztük Romániát, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a kommunista rendszerek által elkövetett bűncselekményekre való emlékezés biztosítása érdekében, és garantálják, hogy ilyen bűncselekményeket soha többé ne kövessenek el;
5. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint az összes tagállam kormányainak és parlamentjeinek.
– tekintettel a kínai helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Kínáról, különösen a vallási és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló 2019. április 18-i(1), az ujgurok és kazahok Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen történő tömeges, önkényes fogva tartásáról szóló 2018. október 4-i(2), az EU és Kína közötti kapcsolatok helyzetéről szóló 2018. szeptember 12-i(3), a Larung Gar Tibeti Buddhista Akadémia és Ilham Tohti ügyéről szóló 2016. december 15-i(4), a kashgari helyzetről és az ottani kulturális örökségről (Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület, Kína) szóló 2011. március 10-i(5), valamint a Kínáról, a kisebbségek jogairól és a halálbüntetés alkalmazásáról szóló 2009. november 26-i állásfoglalására(6),
– tekintettel határozatára, hogy a 2019. évi Szaharov-díjat Ilham Tohtinak, a kínai ujgur kisebbség jogaiért békésen küzdő ujgur közgazdásznak ítéli oda,
– tekintettel a 2019. április 9-én rendezett, 21. EU–Kína-csúcstalálkozón kiadott együttes nyilatkozatra,
– tekintettel az EU–Kína emberi jogi párbeszéd 2019. április 1–2-án Brüsszelben megrendezett 37. fordulójára,
– tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az EU és Kína – stratégiai kilátások” című, 2019. március 12-i közös közleményére (JOIN(2019)0005),
– tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló, a Külügyek Tanácsa által 2013. június 24-én elfogadott európai uniós iránymutatásokra,
– tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének a hszincsiangi helyzetről szóló, 2018. október 26-i nyilatkozatára,
– tekintettel a Külügyek Tanácsa 2019. december 9-i határozatára, amely szerint megindulnak a súlyos emberi jogi jogsértések kezelésére szolgáló lehetséges horizontális szankciórendszer előkészítő munkálatai,
– tekintettel az emberi jogi jogsértésekre vonatkozó szankciók európai rendszeréről szóló, 2019. március 14-i állásfoglalására(7),
– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 39. ülésén, 2018. szeptember 18-án a 4. napirendi pont alatt az EU, valamint az Egyesült Királyság, Németország, Franciaország, Finnország és Kanada részéről elhangzott szóbeli nyilatkozatokra, amelyekben a felszólalók aggodalmukat fejezték ki az ujgurok táborokban való önkényes fogva tartása miatt Hszincsiang régióban,
– tekintettel az Egyesült Királyság ENSZ melletti állandó képviselője által 23 ország, köztük 14 EU-tagállam nevében az ENSZ Faji Megkülönböztetés Megszüntetésének Bizottságához intézett, a Hszincsiangban elkövetett emberi jogi jogsértésekről szóló 2019. október 29-i együttes nyilatkozatára,
– tekintettel a Kínai Népköztársaság alkotmányának 36. cikkére, amely garantálja valamennyi állampolgár számára a vallási meggyőződés szabadságához való jogot, valamint 4. cikkére, amely biztosítja a nemzeti kisebbségek jogait,
– tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelyet Kína 1966. december 16-án aláírt, ám még nem ratifikált,
– tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára;
– tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó 2011-es ENSZ-irányelvekre,
– tekintettel az ENSZ Faji Megkülönböztetés Megszüntetésének Bizottsága Kínáról szóló helyzetértékelésében szereplő záró észrevételekre,
– tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére,
A. mivel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság előmozdítása és tiszteletben tartása az EU Kínával kapcsolatos politikája középpontjában kell hogy maradjon, összhangban az EU-nak pontosan ezen értékek külső fellépései során való fenntartására irányuló kötelezettségvállalásával, továbbá Kína azon szándékával, hogy saját fejlesztési és nemzetközi együttműködésében ugyanezeket az értékeket érvényesíti;
B. mivel Hszi Csin-ping elnök 2013. márciusi hatalomátvétele óta Kínában tovább romlott az emberi jogi helyzet; mivel a kínai kormány még ellenségesebbé vált a békés másként gondolkodással, a véleménynyilvánítás szabadságával és a vallásszabadsággal, valamint a jogállamisággal szemben; mivel a kínai hatóságok több száz emberijog-védőt, jogászt és újságírót vettek őrizetbe és vontak eljárás alá;
C. mivel a több mint 10 millió muszlim vallású ujgurnak és kazahnak otthont adó Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen az elmúlt néhány évben gyors ütemben romlott a helyzet, elsősorban mióta 2014-ben elindították a „Kemény kézzel az erőszakos terrorizmus ellen” kampányt, miután a Hszincsiang feletti abszolút ellenőrzés a kínai hatóságok első számú prioritásává vált annak nyomán, hogy Hszincsiangot állítólag az ujgurok miatt instabilitás fenyegeti és biztonsága veszélyben van, valamint mivel Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület elhelyezkedése az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés szempontjából stratégiai fontosságú, tekintettel a jövőbeli nagyra törő textilipari termelési célokra és más munkaerő-igényes gyáripari termékekre; mivel a kínai kormány által a terrorizmus ellen Hszincsiangban folytatott háború egyre inkább vallási és etnikai háborúvá válik; mivel ezek az információk arra engednek következtetni, hogy a hszincsiangi táborrendszer Kína más területeire is kiterjedt;
D. mivel a kínai hatóságok egyre intenzívebb kampányt folytatnak a tömeges internálás, a beavatkozó jellegű digitális megfigyelés (ideértve az arcfelismerő technológiát és az adatgyűjtést), a politikai átnevelés és az erőszakos kulturális asszimiláció tekintetében; mivel megbízható információk utalnak arra, hogy a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen ujgurokat, és más, elsősorban muszlim vallású etnikai kisebbségekhez tartozókat önkényes fogva tartásnak, kínzásoknak, a vallásgyakorlás és a kultúraápolás példátlan korlátozásának és egy olyan, széles körű digitális megfigyelési rendszernek vetnek alá, amely a hétköznapi élet minden mozzanatát ellenőrzi arcfelismerő kamerák, a mobiltelefonok lehallgatása, DNS-mintavételek, valamint kiterjedt és tolakodó rendőrségi jelenlét révén;
E. mivel számos hiteles becslés mintegy egymillióra teszi az úgynevezett „politikai átképzési” központokban a terrorizmus és a vallási szélsőségesség elleni küzdelem ürügyén önkényesen fogva tartott vagy korábban fogva tartott személyek számát; mivel ezeket az átnevelési létesítményeket „szakképzési központoknak” is nevezik; mivel ez az etnikai kisebbséghez tartozók világszerte legtöbb embert érintő, tömeges bebörtönzését jelenti; mivel néhány korábbi fogvatartott szerint e táborokat túlzsúfoltság, rossz higiéniai körülmények, túl kevés élelem, fizikai bántalmazás és szexuális zaklatás jellemzi; mivel beszámolók szerint előfordult, hogy a gyermekeket még akkor is állami árvaházakba küldték, ha csak egyik szülőjük internálótáborba került; mivel a jelentések szerint egyes átnevelő táborok gyáraiban exportra szánt termékeket állítanak elő;
F. mivel a 2019 novemberében napvilágra került China Cables a Kína Hszincsiang tartományában élő ujgurok és más muzulmán kisebbségek vádemelés vagy bírósági eljárás nélküli megfigyelésével és tömeges internálásával kapcsolatos nyomozás, melynek alapját kiszivárogtatott minősített kínai kormányzati dokumentumok szolgáltatják, mivel a titkos dokumentumok száműzött ujgurokon keresztül jutottak el az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciumához, és hitelességüket számos elismert szakértő is megállapította; mivel e dokumentumok közzétételével olyan minősített kínai kormányzati információk is napfényre kerültek, amelyek felfedik a táborok belső működését, a kerítések mögötti mostoha körülményeket, valamint a fogvatartottak mindennapi szokásait szabályozó, őket emberi méltóságuktól megfosztó rendszert; mivel a dokumentumokból fény derült arra, hogy Kína szigorúan őrzött börtönök hálózatában szisztematikus agymosásnak vet alá több százezer muszlimot, és lelepleződtek Hszincsiang tömeges megfigyelési és prediktív rendfenntartási rendszerének mechanizmusai, megerősítve ezzel az elmúlt években nyilvánosságra hozott, műholdas képeken, adatokon és szemtanúi beszámolókon alapuló szakértői megállapításokat; mivel a kínai kormány következetesen azt állította, hogy a táborok önkéntes tanulást és képzést kínálnak; mivel a China Cables példátlan bizonyítékot mutat arra, hogy az ujgurok, kazahok és mások elleni elnyomó intézkedések előkészítésén már 2014 áprilisa óta a legmagasabb politikai szinten dolgoznak;
G. mivel a hszincsiangi ujgurok és más muszlim kisebbségek fogva tartása és üldözése sokakat arra kényszerített, hogy a hatóságok megtorlásától tartva megszakítsák kapcsolatukat külföldön, többek között Európában élő rokonaikkal és barátaikkal;
H. mivel az elnyomás fokozódott a vallási ügyekről szóló, 2018. februári rendeletek hatályba lépése óta, amelyek korlátozzák a vallási csoportok tevékenységeit, és pártpolitikai elvek szigorú tiszteletben tartására kényszerítik őket; mivel e rendeletek értelmében a vallási és kulturális hovatartozás nyilvános, sőt magándemonstrációi szélsőségesnek tekinthetők; mivel az új szabályok fenyegetést jelentenek az országban jogi státusszal nem rendelkező vallási közösségekkel kapcsolatban álló személyek számára; mivel a vallási közösségek egyre nagyobb elnyomással néznek szembe Kínában, aminek következtében Kína az egyik olyan ország, ahol a vallási okokból fogva tartottak száma a legnagyobb;
I. mivel 2018 augusztuságban az ENSZ Faji Megkülönböztetés Megszüntetésének Bizottsága tiltakozott a Kínai Népköztársaság kormányánál a hszincsiangi visszaélések, ezen belül a tömeges önkényes fogva tartás céljából létrehozott táborok miatt; mivel Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2018 szeptemberében, első e minőségében elmondott beszédében kiemelte „az ujgurok és más muszlim közösségek Hszincsiang egész területén történő, úgynevezett átnevelőtáborokban való nagyszabású önkényes fogva tartásával kapcsolatos mélyen aggasztó állításokat”; mivel a kínai kormány számos alkalommal elutasította az erőszakos eltüntetésekkel és nem önkéntes eltűnésekkel foglalkozó munkacsoport (WGEID), az ENSZ emberi jogi főbiztosa és más ENSZ-különmegbízottak arra irányuló kéréseit, hogy független vizsgálókat küldhessenek Hszincsiangba, akik lehetőséget kapnának a táborok meglátogatására;
J. mivel a hszincsiangi internálótáborok gyorsan bővültek, miután 2016 augusztusban Csen Csüan-kuót nevezték ki a párt régióbeli vezetőjévé; mivel Hszincsiang kormányzója, Shohrat Zakir 2019 decemberében bármilyen bizonyíték szolgáltatása nélkül azt állította, hogy az átnevelő és internáló táborokban tartott mind az 1,5 millió személy „visszatért a társadalomba”;
K. mivel az EU területén tartózkodó kínai kisebbségi közösségek némelyikét zaklatják a kínai hatóságok; mivel a tengerentúlon élő ujgurokra nyomást gyakoroltak, hogy térjenek vissza Kínába; mivel a China Cables dokumentumai egyértelmű irányelveket tartalmaznak a külföldi állampolgárságú ujgurok letartóztatására és a külföldön élő hszincsiangi ujgurok felkutatására, akik közül néhányat autoriter kormányok visszatoloncoltak Kínába; mivel a dokumentumok azt mutatják, hogy a kínai nagykövetségek jelentős szerepet játszottak ebben a gyakorlatban;
L. mivel 2019. december 4-én az Egyesült Államok Kongresszusa elfogadta az ujgur emberi jogi politikáról szóló törvényt, amely szorgalmazza, hogy a külügyminiszter hozzon azonnali intézkedéseket az emberi jogok védelme érdekében, valamint a globális Magnyickij-törvény értelmében fontolja meg vízumtilalmak és gazdasági szankciók kiszabását azon kínai tisztviselőkkel szemben, akik felelősek a Hszincsiang tartományban elkövetett emberi jogi jogsértésekért, egyúttal védje meg az USA-ban élő ujgurokat a kínai hatóságok zaklatásától és üldözésétől;
M. mivel a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjat 2019-ben Ilham Tohti ujgur közgazdász professzor kapta, akit 2014 januárjától fogva tartottak, majd ugyanazon év szeptember 23-án életfogytig tartó börtönbüntetésre ítéltek szeparatizmus vádjával; mivel Tohti professzor hét volt tanítványát ugyancsak őrizetbe vették, majd három és nyolc év közötti börtönbüntetéssel sújtották őket azzal a váddal, hogy állítólag együttműködtek a professzorral; mivel Ilham Tohti mindig elutasította a szeparatizmust és az erőszakot, és az ujgur kultúra tisztelete alapján a megbékélésre törekedett;
N. mivel az EU az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó stratégiai keretében külső fellépései valamennyi területén kötelezettséget vállalt az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság előmozdítására irányuló erőfeszítéseinek fokozására és arra, hogy az emberi jogokat helyezi a harmadik országokkal, köztük a stratégiai partnereivel fennálló kapcsolatai középpontjába;
1. mélységes aggodalmának ad hangot az ujgurokkal és más muszlim vallású etnikai kisebbségekkel szemben alkalmazott, egyre nagyobb elnyomással járó rendszer miatt, és követeli, hogy a hatóságok tartsák tiszteletben alapvető szabadságaikat, amint azt hiteles jelentések ajánlják; határozottan elítéli, hogy ujgurok és kazahok százezreit küldik politikai „átnevelőtáborokba” a „prediktív politika” rendszerén keresztül begyűjtött adatok elemzése alapján, többek között olyan okok alapján, hogy valamelyikük külföldre utazott vagy állítólag túlságosan vallásos; felszólítja a hszincsiangi kínai hatóságokat, hogy adjanak tájékoztatást arról, hogy hol és milyen egészségügyi állapotban vannak a fogva tartottak; sürgeti a kínai hatóságokat, hogy haladéktalanul vessenek véget annak a gyakorlatnak, hogy az ujgur és a kazah kisebbség tagjait bűncselekmény elkövetése miatti vádemelés, büntetőeljárás vagy elítélés nélkül önkényesen fogva tartják, zárja be az összes tábort és büntetés-végrehajtási intézetet, és azonnal és feltétel nélkül bocsássa szabadon az őrizetbe vett személyeket; hangsúlyozza, hogy az alapvető nemzetközi jogot megsértve alkalmazott fogva tartás bármely formája, az etnikai, kulturális vagy vallási alapon konkrét személyek vagy csoportok ellen irányuló üldözés, valamint a nagy fájdalmat vagy súlyos sérülést okozó egyéb embertelen cselekmények – amennyiben ezeket a polgári lakossággal szembeni széles körű vagy rendszerszintű támadás részeként követik el – a nemzetközi jogi keret fényében elfogadhatatlanok;
2. felszólítja a kínai hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül helyezzék szabadlábra Ilham Tohti ujgur tudóst és minden más emberijog-védőt, emberi jogi aktivistát, jogászt, újságírót és petíciót benyújtó személyt, akiket a véleménynyilvánításhoz való joguk békés gyakorlása miatt tartanak őrizetben, és vessenek véget a jelenleg alkalmazott mindennemű elzárásnak, bírósági zaklatásnak, megfélemlítésnek és az elnyomás valamennyi formájának; arra kéri a kínai kormányt, hogy biztosítsa számukra a családjukkal és az általuk választott ügyvéddel való rendszeres és akadálytalan kapcsolattartást, és hogy őket és ne vessék alá kínzásnak vagy más rossz bánásmódnak; hangsúlyozza, hogy a fogva tartási feltételeknek minden esetben meg kell felelniük a bármely formában fogva tartott vagy börtönbüntetésüket töltő személyek védelméről szóló ENSZ-elveknek, melyeket az ENSZ Közgyűlése 1988. december 9-én fogadott el a 43/173. számú határozattal, és amely kiterjed az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésre is; sürgeti, hogy folytassanak azonnali, eredményes és pártatlan vizsgálatot Ilham Tohti állítólagos megkínzása ügyében, és állítsák bíróság elé a felelősöket;
3. megismétli a kínai hatóságokhoz intézett felhívását, hogy biztosítsanak szabad, érdemi és akadálytalan belépést a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területre a független média képviselői és a nemzetközi megfigyelők, köztük az ENSZ emberi jogi főbiztosa, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa különleges eljárásának megbízottai számára; megjegyzi az EU és Kína közötti kiegyensúlyozatlanságot a sajtóhoz való hozzáférés és a sajtószabadság tekintetében; felszólítja Kínát, hogy biztosítsa az uniós médiaorgánumok számára ugyanazokat a jogokat és hozzáférést, amelyeket a kínai médiaorgánumok az uniós tagállamokban élveznek; úgy véli, hogy az Uniónak és a tagállamoknak az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának következő ülésszakán vezető szerepet kell vállalniuk egy hszincsiangi tényfeltáró misszió létrehozásáról szóló állásfoglalás vonatkozásában;
4. mélységes aggodalmának ad hangot azon beszámolók miatt, amelyek szerint a kínai hatóságok külföldön élő ujgurokat zaklatnak azzal a céllal, hogy – néha családtagjaikat fogva tartva – rábírják őket, hogy más ujgurok ellen informátorként működjenek, térjenek vissza Hszincsiangba, vagy hallgassanak az ottani helyzetről; sürgeti a Bizottságot és minden tagállamot, hogy sürgősséggel vizsgálják ki ezeket a beszámolókat, hozzanak konkrét intézkedéseket annak biztosítására, hogy a hszincsiangi diaszpóra tagjai saját országukban védelemben részesüljenek, és gyorsítsák fel az ujgurok és a türk muzulmánok által benyújtott menedékkérelmek feldolgozását; üdvözli néhány tagország azon döntését, hogy felfüggesztik valamennyi ujgur, kazah vagy más türk muzulmán Kínába való visszaküldését, és felszólítja az összes többi tagállamot, hogy kövessék ezt a lépést;
5. aggodalommal állapítja meg, hogy Hszi Csin-ping nyilatkozata, miszerint Hszincsiang hosszú távú stabilitása döntő fontosságú az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés sikere szempontjából, azt eredményezte, hogy a régóta fennálló ellenőrzési stratégiákat megerősítették, és különféle technológiai újításokkal egészítették ki, valamint hirtelen megugrottak a belföldi védelmi kiadások, valamint hogy a terrorizmusellenes intézkedéseket a terrorizmus tág fogalommeghatározását alkalmazva arra használják, hogy az eltérő nézetű és másként gondolkodó személyeket bűnözőnek nyilvánítsák; kifejezetten aggódik a kínai állam által Hszincsiang „átfogó felügyeletének” biztosítása érdekében végrehajtott intézkedések miatt, amit úgy valósítanak meg, hogy a nagyobb városi térségekben telepítik a „Skynet” elektronikus felügyeleti rendszert, az összes gépjárműbe GPS-nyomkövetőt szerelnek, az ellenőrzőpontokon, a vasút- és töltőállomásokon arcfelismerő szkennereket használnak, Hszincsiang rendőrsége pedig vérmintagyűjtő kampányt folytat Kína DNS-adatbázisának további bővítése érdekében; aggodalmát fejezi ki továbbá amiatt, hogy Kína már jelenleg is világszerte exportál ilyen technológiákat tekintélyelvű rezsimek részére;
6. mély aggodalmát fejezi ki a Hszincsiangban üzleti tevékenységet folytató nemzetközi vállalatok ellátási láncában esetlegesen felhasznált, internálótáborokból származó kényszermunkáról, valamint az ujgur lakosság tagjait érintő tömeges megfigyelésben vagy fogva tartásban érintett kínai intézményekkel folytatott együttműködésről szóló beszámolók miatt; hangsúlyozza, hogy a magánszektor szereplőinek fel kell mérniük hszincsiangi szerepvállalásukat annak érdekében, hogy ellátási láncaikat ellenőrizzék, hogy azok ne vegyenek részt az emberi jogok megsértésében, többek között egy szilárd, kellő gondosság elvén alapuló emberi jogi rendszer bevezetésével az a felől való megbizonyosodás érdekében, hogy azok nem kapcsolódnak kényszermunkához, sem az ujgur nép elleni elnyomáshoz; hangsúlyozza, hogy amennyiben az átnevelő táborokban termékeket állítanak elő, azokat ki kell tiltani az uniós piacokról;
7. sürgeti a kínai kormányt, hogy haladéktalanul tegye közzé az összes fogva tartott és szabadon bocsátott személy listáját, valamint adjon át a Hszincsiangban eltűnt személyekkel kapcsolatos minden információt a családtagoknak;
8. sürgeti a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy hozzanak meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy rábírják a kínai kormányt a táborok bezárására és valamennyi emberi jogi jogsértés megszüntetésére Hszincsiangban, és tartsák fenn az ujgurok nyelvi, kulturális, vallási és egyéb alapvető szabadságait; sürgeti a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét (alelnök/főképviselő), az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy intenzívebben kövessék nyomon a Hszincsiangban bekövetkező aggasztó emberi jogi fejleményeket, ideértve a fokozott állami elnyomást és megfigyelést, és hogy magánúton és nyilvánosan egyaránt a legmagasabb szinten szólaljanak fel az emberi jogok Kínában történő megsértése ellen; csalódottságának ad hangot amiatt, hogy az EU és Kína között az emberi jogokról folytatott párbeszéd 37. fordulója nem hozott érdemi eredményeket annak ellenére, hogy az EU aggasztó fejleményként említette a politikai átnevelő táborok rendszerét; sajnálja, hogy az EU által eddig alkalmazott megközelítés és eszközök nem vezettek kézzelfogható eredményekhez, és az emberi jogi helyzet csak romlott Kínában az elmúlt évtizedben; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy ragaszkodjon az internáló táborok rendszerének méretére és jellegére, valamint az emberi jogok súlyos és rendszeres megsértésére vonatkozó számos állításra irányuló független vizsgálathoz; sürgeti az új Bizottságot egy olyan holisztikus uniós stratégia kidolgozására és végrehajtására, amelynek célja az emberi jogokkal kapcsolatos eredmények elérése Kínában;
9. kiemeli, hogy a 21. EU–Kína-csúcstalálkozót követően kiadott együttes nyilatkozatukban az EU és Kína megerősítették, hogy valamennyi emberi jog egyetemes, oszthatatlan, egymástól kölcsönösen függő és egymással összefüggő; hangsúlyozza, hogy az emberi jogok és a jogállamiság előmozdításának az EU Kínával folytatott együttműködésében központi helyet kell elfoglalnia;
10. felszólítja az Uniót, a tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy fontolják meg a kiberfelügyelet kiterjesztéséhez és fejlesztéséhez Kína által használt árukra és szolgáltatásokra vonatkozó export és technológiaátadás leállításának módjait azáltal, hogy hatékonyan felhasználják a megfelelő exportellenőrzési mechanizmusokat; felhívja ezzel összefüggésben a társjogalkotót, hogy nemzetbiztonsági és emberi jogi megfontolások alapján alakítson ki közös álláspontot a kettős felhasználású termékekről szóló rendelet reformjáról; hangsúlyozza, hogy a jegyzékben szereplő és nem szereplő kibertér-felügyeleti technológiák kivitelére vonatkozó szigorú ellenőrzések beillesztésére vonatkozó bizottsági javaslatot a Parlament továbbfejlesztette és megerősítette;
11. emlékeztet annak fontosságára, hogy az EU a kínai hatóságokkal folytatott minden politikai és emberi jogi megbeszélés során folyamatosan felvesse a Kínában elkövetett emberi jogi jogsértések kérdését, különösen a Hszincsiang tartományban élő kisebbség ügyét, összhangban az EU azon kötelezettségvállalásával, hogy Kínára vonatkozó megközelítésének erős, világos és egységes hangon kell megszólalnia; újólag hangsúlyozza, hogy folyamatban lévő reformfolyamata és növekvő globális szerepvállalása tekintetében Kína a nemzetközi emberi jogi keretben való részvételt választotta akkor, amikor nemzetközi emberi jogi szerződések sorát írta alá; ezért szorgalmazza párbeszéd kialakítását Kínával annak érdekében, hogy ösztönözzék az országot e kötelezettségvállalások teljesítésére; sürgeti a kínai hatóságokat, hogy folytassák a szükséges nemzeti reformok végrehajtását annak érdekében, hogy ratifikálják az 1966. évi Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, amelyet Kína 1998-ban írt alá, és hajtsák végre az ENSZ emberi jogi szerveinek ajánlásait;
12. üdvözli, hogy az Egyesült Államok Kongresszusa elfogadta az ujgur emberi jogi politikáról szóló törvényt, és hogy a Külügyek Tanácsa nemrégiben úgy határozott, hogy megkezdi az emberi jogok megsértése esetén alkalmazandó globális uniós szankciórendszer kidolgozását; felhívja a Tanácsot, hogy fogadjon el célzott szankciókat és a vagyoni eszközök befagyasztását, amennyiben azokat megfelelőnek és célravezetőnek ítéli, a hszincsiangi ujgurok és más türk muzulmánok tömeges fogva tartása politikájának kidolgozásáért és végrehajtásáért, valamint a régióban a vallásszabadság, a mozgásszabadság és más alapvető jogok súlyos megsértésének megszervezéséért felelős kínai tisztségviselőkkel szemben;
13. felhívja az EKSZ-t, hogy a vallások közötti párbeszéd bevált gyakorlatait eszközként foglalja bele a harmadik országok felé irányuló kommunikációs stratégiájába és mozdítsa elő a konfliktushelyzetekben történő közvetítést a vallási kisebbségek, valamint a vallás és a meggyőződés szabadságának védelme érdekében;
14. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Kínai Népköztársaság kormányának és parlamentjének.
– tekintettel a Nicaraguáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2008. december 18-i(1), a 2009. november 26-i(2), a 2017. február 16-i(3), a 2018. május 31-i(4) és a 2019. március 14-i(5) állásfoglalására,
– tekintettel az EU és Közép-Amerika között létrejött, 2012. évi társulási megállapodásra,
– tekintettel az EU Nicaraguáról szóló országstratégiai dokumentumára és a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves indikatív programjára,
– tekintettel a Nicaraguáról szóló tanácsi következtetésekre, különösen a célzott szankciók keretének létrehozásáról szóló, 2019. október 14-i tanácsi következtetésekre,
– tekintettel az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) a nicaraguai helyzetről szóló, az EU nevében tett nyilatkozataira, és különösen 2019. november 20-i nyilatkozatára,
– tekintettel Rupert Colville, az ENSZ emberi jogi főbiztosának (OHCHR) szóvivője által tett 2019. november 19-i nyilatkozatra,
– tekintettel az Amerikai Államok Szervezete (OAS) Nicaraguával foglalkozó magas szintű bizottságának 2019. november 19-i jelentésére,
– tekintettel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága által létrehozott Nicaraguai Különleges Megfigyelő Mechanizmus (MESENI) által közzétett hírlevelekre,
– tekintettel az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR),
– tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára;
– tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló, 2004. júniusi uniós iránymutatásokra,
– tekintettel Nicaragua alkotmányára,
– tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére,
A. mivel az emberi jogok védelmezői és a nicaraguai kormány emberi jogi helyzetét bíráló egyéb személyek egyre inkább halálos fenyegetések, megfélemlítés, online rágalmazási kampányok, zaklatás, megfigyelés, támadások és bírósági üldöztetés célpontjává váltak; mivel a nemzetközi emberi jogi szervezetek arról számolnak be, hogy a jelenlegi válság miatt több mint 80 000 ember kényszerült elhagyni Nicaraguát, miközben az országban tapasztalható elnyomás súlyosbodott;
B. mivel a MESENI legfrissebb adatai szerint 328 ember vesztette életét és több százan megsebesültek, több mint 150 politikai foglyot önkényesen tartanak fogva csupán jogaik gyakorlása miatt, és 144 diákot utasítottak ki az egyetemekről, mert részt vettek a demokrácia, a nagyobb szabadság és az emberi jogok tiszteletben tartása melletti tüntetéseken; mivel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) beszámolói szerint több mint 100 újságírónak és médiamunkásnak kellett elhagynia az országot; mivel a nicaraguai kormány megakadályozta az újságnyomópapírok behozatalát, és így több újság, többek között a régmúltú Nuevo Diario bezárásra kényszerült;
C. mivel az igazságszolgáltatás függetlenségének tiszteletben tartása, a politikai pluralizmus, valamint a gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadságának tiszteletben tartása alapvető jogok, valamint a demokrácia és a jogállamiság alapvető pillérei;
D. mivel 2019. november 14-én bebörtönzött politikai ellenzékiek nyolc hozzátartozója másokkal együtt éhségsztrájkot kezdett a masayai San Miguel-templomban, felszólítva 130 személy szabadon bocsátására, akiket állítólag a tiltakozások miatt tartanak fogva; mivel a rendőrség körülvette a templomot és elzárta a víz- és villamosenergia-ellátást; mivel a rendőrség senkit sem engedett be a templomba, és megakadályozta a humanitárius és orvosi segítségnyújtás célba juttatását;
E. mivel ugyanezen az éjszakán letartóztattak egy legalább 13 ellenzékiből álló csoportot, miután némi vizet vittek a rendőrség által bekerített embereknek, így Amaya Eva Coppens nicaraguai és belga emberi jogi aktivistát, akit a tüntetésekkel összefüggésben nyolc hónapig tartottak fogva, és akit 2019. június 11-én az amnesztiatörvény alapján több mint száz másik politikai fogollyal együtt bocsátottak szabadon; mivel ez a törvény összeegyeztethetetlen a nemzetközi normákkal, és állandósítja a büntetlenséget azáltal, hogy nem teszi lehetővé a tiltakozók ellen elkövetett bűncselekmények gyanújának kivizsgálását;
F. mivel a nicaraguai ügyészség igazságtalanul vádolta meg a csoportot több jogsértéssel, többek között emberrablással, lőfegyverek illegális birtoklásával és terrorizmussal, ami egyértelműen sérti a jogszerű eljárás garanciáját és a tisztességes eljáráshoz való jogukat; mivel Nicaraguában a börtönkörülmények szintén nem felelnek meg a nemzetközi normáknak; mivel a nicaraguai ellenzék tagjai egyértelműen arról számoltak be, hogy a börtönben kínzást és szexuális erőszakot alkalmaztak velük szemben;
G. mivel a MESENI szerint a nicaraguai kormány megfélemlítés és megfigyelés révén egyre komolyabb üldöztetésnek teszi ki a demokratikus, intézményi és politikai válság áldozatainak családjait azért, hogy megakadályozza őket a szeretteik emlékére rendezett magán-, és nyilvános jellegű megemlékezések megtartásában, illetve az igazságszolgáltatás iránti törekvésükben;
H. mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa szerint a nicaraguai kormány megtorló intézkedéseket foganatosít azokkal szemben, akik felszólalnak a nicaraguai emberi jogi helyzet miatt, és akik nemzetközi és ENSZ-tisztviselőkhöz, illetve -mechanizmusokhoz fordulnak;
I. mivel a nicaraguai kormány olyan nemzetközi szervezeteket utasított ki az országból, mint például az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága (IACHR) és az OHCHR közép-amerikai regionális irodája, amelyek az országon belül az emberi jogok tiszteletben tartására szólítottak fel, illetve a konfliktus békés megoldására és a nemzeti megbékélésre törekedtek; mivel e szervezetek visszatérése garanciát jelentene az ellenzékkel kötött, függőben lévő megállapodások teljesítéséhez; mivel a civil társadalmi szervezetek elnyomása felerősödött azáltal, hogy egy gyenge intézményi kerettel rendelkező országban megfosztották őket jogi státuszuktól, kétszeresen szankcionálva az elnyomás áldozatait;
J. mivel egyes uniós tagállamok magas rangú tisztviselőit számos alkalommal megakadályozták abban, hogy belépjenek Nicaraguába; mivel a nicaraguai kormány megakadályozta az OAS Nicaraguával foglalkozó magas szintű bizottságának belépését az országba, amely a választási reformra törekedett; mivel a választási reform kulcsfontosságú lépés ahhoz, hogy Nicaraguában szabályos keretek között kialakuljanak a demokratikus intézmények;
K. mivel a nicaraguai kormány nem mutatott érdeklődést a Polgári Szövetséggel folytatott hiteles és inkluzív párbeszéd újraindítása és a 2019. márciusi megállapodások teljes körű végrehajtása iránt; mivel 2019 februárjában újraindultak a tárgyalások a kormány és a Polgári Szövetség között; mivel 2019. március 27-én megállapodás született a 2018-as tiltakozások során szabadságuktól megfosztott személyek szabadon bocsátásáról; mivel 2019. március 29-én újabb megállapodás született a polgárok jogainak és azok garanciáinak megerősítéséről; mivel 2019. május 20-án a Polgári Szövetség felállt a tárgyalóasztaltól, mivel úgy vélte, hogy a két megállapodás végrehajtása korlátozott volt; mivel 2019. június 11-ig a kormány 492 olyan személyt bocsátott szabadon, akiket a 2018-as tüntetések során vettek őrizetbe; mivel a tárgyalások az azok újraindítását célzó kísérletek ellenére elakadtak;
L. mivel az OAS Nicaraguával foglalkozó magas szintű bizottsága azon a véleményen van, hogy a nicaraguai kormány által 2018 áprilisa óta hozott vagy általa engedélyezett intézkedések nem egyeztethetők össze az 1987. évi nicaraguai alkotmányban védett jogokkal és garanciákkal, és hogy ezek az alkotmányos rendszer olyan módosítását eredményezik, amely súlyosan sérti a nicaraguai demokratikus rendet, amint azt az Amerikaközi Demokratikus Charta 20. cikke megfogalmazza;
M. mivel a demokrácia és a jogállamiság fejlődése és megszilárdulása, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása az EU külső politikáinak szerves részét kell hogy képezze, beleértve az Európai Unió és Közép-Amerika országai között 2012-ben kötött társulási megállapodást is; mivel ez a megállapodás egy demokratikus záradékot is tartalmaz, amely a megállapodás lényeges eleme; mivel a jelenlegi körülményekre való tekintettel a demokratikus záradékot életbe kell léptetni Nicaragua megállapodásban való részvételének felfüggesztésével;
1. szolidaritását fejezi ki a nicaraguai lakossággal, és elítéli a nicaraguai kormány minden elnyomó intézkedését, így különösen a gyilkosságokat, a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és a tüntetés szabadságának általános elnyomását és korlátozását, a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom betiltását, a nemzetközi szervezetek országból való kiutasítását, a média felszámolását és az ellene intézett támadásokat, a tájékoztatáshoz való jog korlátozását, valamint az egyetemi hallgatók egyetemekről való kizárását;
2. sürgeti a nicaraguai kormányt, hogy vessen véget az eltérő vélemények folyamatos elnyomásának, valamint az önkényes letartóztatások, a kínzások és a szexuális erőszak folyamatos gyakorlatának, és tartózkodjon az emberi jogok védelmezői, a politikai ellenzék, az áldozatok családja és bármely más eltérő vélemény kriminalizálásától, üldözésétől és megtámadásától, továbbá azonnal szerelje le az országban működő félkatonai erőket; felszólít az erőszakos cselekmények gyors, pártatlan, átlátható és alapos kivizsgálására;
3. felszólít az önkényesen fogva tartott személyek – köztük Amaya Eva Coppens – azonnali szabadon bocsátására, valamennyi velük szembeni vád ejtésére és az alapvető jogi biztosítékok tiszteletben tartására; sürgeti az emberi jogok megsértéséért, valamint a demokrácia és a jogállamiság aláásásáért felelős személyek felelősségre vonását; hangsúlyozza, hogy a nicaraguai hatóságoknak garantálniuk kell valamennyi fogvatartott biztonságát, valamint fizikai és pszichológiai jólétét, továbbá megfelelő orvosi ellátást kell biztosítaniuk számukra;
4. szorgalmazza az ítéletek és büntetések független felülvizsgálatát az igazságszolgáltatás reformja érdekében, ideértve a nemzetközi normákkal – például az igazságszolgáltatás függetlenségére vonatkozó alapelvekkel és az ügyészek szerepéről szóló iránymutatásokkal – összhangban történő kinevezéseket is;
5. kéri az amnesztiáról szóló törvény és az áldozatokról való teljes körű gondoskodásról szóló törvény felülvizsgálatát az áldozatok igazsághoz, igazságszolgáltatáshoz és megfelelő jóvátételhez való jogának biztosítása érdekében;
6. ragaszkodik ahhoz, hogy szolgáltassák vissza az elkobzott javakat és adják vissza a felfüggesztett engedélyeket a hírszolgáltatóknak, és ragaszkodik ahhoz, hogy ezek az orgánumok akadály és megtorlás nélkül végezhessék munkájukat;
7. üdvözli a Tanács azon döntését, hogy elfogadja a nicaraguai emberi jogi jogsértésekért és visszaélésekért, illetve a civil társadalom és a demokratikus ellenzék elnyomásáért felelős személyekkel szembeni célzott korlátozó intézkedések keretét; felhívja a tagállamokat, hogy mielőbb állapodjanak meg egy, a szankcionálandó személyeket – köztük az elnököt és az alelnököt – és szervezeteket felsoroló konkrét listáról;
8. elítéli, hogy a nicaraguai kormány nem hajlandó újraindítani az érdemi belső párbeszédet; felhívja a hatóságokat, hogy lépjenek újra párbeszédbe a Polgári Szövetséggel egy olyan demokratikus, fenntartható és békés megoldásra törekedve, amely lehetővé tenné a 2019. márciusi megállapodások teljes körű végrehajtását; hangsúlyozza, hogy garantálni kell a nicaraguaiak politikai és polgári szabadságjogait, a száműzetésben lévők visszatérését, a nemzetközi szervezetek visszatérését és a velük való együttműködést, az emberi jogi szervezetek jogi személyiségének visszaállítását, valamint egy olyan hiteles választási folyamat létrehozását egy megreformált nicaraguai legfelsőbb választási tanáccsal, amely nemzetközi megfigyelők jelenlétében azonnali, tisztességes és átlátható választásokat biztosítana;
9. felkéri az alelnököt/főképviselőt és az EU nicaraguai küldöttségét, hogy szorosan kövessék nyomon az országban zajló fejleményeket, és továbbra is foglalkozzanak a többek között a fogvatartottakat, a diákokat, a tüntetőket, az áldozatok családját és az újságírókat érintő, az országban tapasztalható helyzetből eredő emberi jogi problémákkal; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy együttműködési segítségnyújtása a civil társadalomnak, különösen az emberi jogi jogvédőknek nyújtott támogatását erősítse, és semmilyen módon ne járuljon hozzá a nicaraguai hatóságok jelenlegi elnyomó politikáihoz;
10. emlékeztet arra, hogy az EU és a közép-amerikai országok közötti társulási megállapodás fényében Nicaraguának tiszteletben kell tartania és meg kell szilárdítania a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok alapelveit, és követeli, hogy a jelenlegi körülmények fényében hozzák működésbe a társulási megállapodás demokratikus záradékát;
11. felhívja az Uniós küldöttségét és az országban diplomáciai képviselettel rendelkező tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokat, és nyújtsanak megfelelő támogatást a fogvatartott emberijog-védőknek, ideértve a börtönlátogatásokat és a bírósági tárgyalások nyomon követését is;
12. szorgalmazza, hogy a lehető leghamarabb indítsanak parlamenti küldöttséget Nicaraguába az országban tapasztalható helyzet nyomon követésének folytatása érdekében, és sürgeti a nicaraguai hatóságokat, hogy tegyék lehetővé az országba való akadálytalan belépést, és biztosítsák az összes tárgyalópartner elérését és a létesítményekhez való hozzáférést;
13. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Amerikai Államok Szervezete főtitkárának, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, a Közép-amerikai Parlamentnek, a Lima-csoportnak és a Nicaraguai Köztársaság kormányának és parlamentjének.
– tekintettel az Iránról szóló korábbi állásfoglalásaira, többek között legutóbbi, Iránról, különösen a nőjogi jogvédők és a bebörtönzött uniós kettős állampolgárok helyzetéről szóló, 2019. szeptember 19-i állásfoglalására(1),
– tekintettel a Tanács Iránról szóló, 2019. február 4-i következtetéseire,
– tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő), Josep Borrell Fontellesnek a legutóbbi iráni tiltakozásokról szóló, az EU nevében tett, 2019. december 8-i nyilatkozatára,
– tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének az iráni fejleményekről szóló, 2019. november 21-i nyilatkozatára,
– tekintettel a Tanács 2018. április 12-i határozatára a korlátozó intézkedések további 12 hónappal történő meghosszabbításáról az Iránban elkövetett súlyos emberi jogi jogsértések nyomán,
– tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,
– tekintettel a halálbüntetésről, illetve a kínzásról és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódokról vagy büntetésekről szóló uniós iránymutatásokra, valamint az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós emberi jogi iránymutatásokra,
– tekintettel a nukleáris megállapodást követően az EU Iránnal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2016. október 25-i állásfoglalására(2),
– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről szóló, 2018. december 17-i 73/181 sz. határozatára,
– tekintettel az ENSZ különleges előadójának az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről szóló, 2019. január 30-i jelentésére,
– tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára;
– tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1966), amelynek Irán is részes fele,
– tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére,
A. mivel az elmúlt 40 év legnagyobb zavargásai során Irán minden részéből, a társadalom valamennyi rétegét képviselve tízezrek éltek a gyülekezési szabadsághoz való alapvető jogukkal, és adtak hangot az üzemanyagárak legalább 50%-os emelkedése miatti anyagi nehézségeiknek;
B. mivel az önmérsékletet szorgalmazó, többszöri nemzetközi felhívások ellenére az iráni biztonsági erők aránytalan eszközöket és erőszakot alkalmaztak a tüntetők ellen; mivel a civil társadalom beszámolói szerint az iráni biztonsági erők az emberek lelövésének szándékával tüzet nyitottak a fegyvertelen tüntetőkre, akik nem jelentettek semmilyen közvetlen kockázatot;
C. mivel az Amnesty International szerint a tiltakozások során legalább 304 embert – köztük gyermekeket – öltek meg, jóval többet sebesítettek meg, és mivel több ezer tiltakozót, valamint újságírókat, emberijog-védőket és diákokat tartóztattak le; mivel az iráni hatóságok nem hozták hivatalosan nyilvánosságra a halálos áldozatok számát, és megtagadták az áldozatok holttestének átadását az érintett családoknak;
D. mivel 2019. november 16-án az iráni hatóságok öt napra szinte teljes mértékben leállították az internetes kommunikációt, ezzel kiiktatva az emberek szinte minden online kommunikációs eszközét Iránon belül, és megakadályozva a brutális fellépéssel kapcsolatos információk áramlását; mivel az internetes kommunikáció leállítása sérti az információhoz való hozzáférést mint alapvető jogot, és a véleménynyilvánítás szabadságának aránytalan korlátozásának minősül, amely a hatóságok állandó gyakorlatává vált;
E. mivel a nukleáris megállapodást követően az EU Iránnal kapcsolatos stratégiájáról szóló 2016. október 25-i állásfoglalás(3) hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU és Irán közötti kapcsolatok keretében tiszteletben kell tartani az emberi jogokra vonatkozó – többek között az emberi jogok védelmezőivel kapcsolatos – uniós iránymutatásokat;
F. mivel az emberijog-védők, újságírók, ügyvédek és online aktivisták továbbra is zaklatásnak, önkényes letartóztatásnak, fogva tartásnak és büntetőeljárás alá vonásnak vannak kitéve munkájuk miatt; mivel az iráni hírszerzési minisztérium és más erők durván elfojtják a civil társadalmat; mivel a reformpárti ellenzék – főként a Részvételi Front Pártjához tartozó –77 tagja nyílt nyilatkozatot adott ki, amelyben elítélte a tiltakozások elfojtása során alkalmazott túlzott erőszakot; mivel néhányukat az iráni igazságszolgáltatás elé állították „az Iszlám Köztársaság elleni propaganda terjesztése” miatt, kettejüket pedig, nevezetesen Mohammad Kianús Radot és Mehdi Mahmudiant letartóztatták;
G. mivel az iráni bíróságok rendszeresen nem biztosítanak tisztességes tárgyalást és megtagadják a jogi tanácsadáshoz való hozzáférést és a konzulátusok, az ENSZ és humanitárius szervezetek képviselői általi látogatásokat, valamint megengedik a kínzással kicsikart vallomások bizonyítékként való felhasználását; mivel nem léteznek független mechanizmusok az igazságszolgáltatáson belüli elszámoltathatóság biztosítására, és továbbra is komoly aggodalomra ad okot a bírák, különösen a forradalmi bíróságok elnöki tisztségét betöltő bírák átpolitizáltsága;
H. mivel számos EU–iráni kettős állampolgárt tartanak fogva emberi jogi aktivizmusuk vagy tudományos munkájuk miatt; mivel 2019 júniusa óta két francia kutatót tartanak börtönben Iránban, nevezetesen Fariba Adelkhah asszonyt és – amint azt a közelmúltban megerősítették – Roland Marchal urat;
1. részvétét fejezi ki az áldozatok családjainak; gyors felépülést kíván a sérülteknek;
2. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy Irán széles körű és aránytalan erőszakot alkalmaz békés tüntetőkkel szemben, akik csupán a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságát gyakorolták; hangsúlyozza, hogy az ilyen fellépések elfogadhatatlanok, nyomatékosan felszólítja az iráni hatóságokat, hogy hozzák nyilvánosságra a halálos áldozatok és a fogvatartottak teljes számát, folytassanak azonnali, pártatlan, független és átlátható vizsgálatot az állítólagos túlzott erőszak ügyében, beleértve a tüntetők biztonsági erők általi közvetlen megcélzását, és vonják felelősségre az erőszak valamennyi elkövetőjét;
3. követeli, hogy az Iránban a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságához való jogának gyakorlása miatt jelenleg letartóztatott valamennyi tüntetőt, emberijog-védőt és újságírót feltétel nélkül engedjék szabadon; követeli továbbá, hogy a hatóságok valamennyi családot tájékoztassák fogva tartott hozzátartozóik hollétéről, és kéri, hogy ügyvédek és nemzetközi megfigyelők akadálytalanul látogathassák a tiltakozások során letartóztatott valamennyi személyt, valamint hogy a fogvatartottak kilétéről tájékoztassák a nemzetközi közösséget; megismétli a Parlament korábbi felhívásait, amelyekben Nazanin Zaghari-Ratcliffe és az összes többi, törvénytelenül fogva tartott személy szabadon bocsátását kérte;
4. határozottan elítéli Irán azon döntését, amelynek értelmében letiltotta a globális hálózatokhoz való internet-hozzáférést, amivel akadályozta a kommunikációt és a szabad információáramlást az iráni polgárok körében; hangsúlyozza, hogy az efféle fellépések egyértelműen sértik a szólásszabadságot; nyomatékosan felszólítja az iráni hatóságokat, hogy vessenek véget az online kommunikáció és szolgáltatások mindennemű blokkolásának;
5. hangsúlyozza, hogy mindenkor tiszteletben kell tartani az alapvető jogokat, köztük a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságát, és kéri az iráni hatóságokat, hogy tegyenek eleget nemzetközi kötelezettségeiknek, többek között a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának;
6. felhívja az ENSZ-et, különösen annak Emberi Jogi Tanácsát, hogy haladéktalanul indítson átfogó vizsgálatot az elmúlt hetek történéseivel kapcsolatban az ENSZ iráni emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának vezetésével, hogy fényt derítsen az országban a tiltakozások kezdete óta elkövetett súlyos emberi jogi jogsértésekre vonatkozó állításokra, és felszólítja Iránt, hogy biztosítson a vizsgálatot lefolytatók számára teljes körű, korlátlan belépést az országba;
7. emlékeztet 2019. szeptember 19-i állásfoglalására; mélységesen sajnálja, hogy nem történt előrelépés az Iránban fogva tartott EU–iráni kettős állampolgárok ügyében; sürgeti az iráni hatóságokat, hogy haladéktalanul bocsássák szabadon Roland Marchalt és Fariba Adelkhaht, valamint az összes emberi jogi jogvédőt, akiket bebörtönöztek és elítéltek pusztán a véleménynyilvánítás szabadságához, az egyesülés szabadságához és a békés gyülekezéshez való joguk gyakorlása miatt;
8. felkéri az Uniót és az alelnököt/főképviselőt, hogy a két- és többoldalú fórumokon, különösen az EU–Irán magas szintű politikai párbeszéd keretében továbbra is vessék fel az iráni hatóságokkal az emberi jogi aggályokat;
9. ismételten teljes körű támogatásáról biztosítja a Szaharov-díjjal kitüntetett Naszrín Szotúdehet és Dzsaafar Panáhit; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Naszrín Szotúdeh még mindig börtönben van, ahol 33 év szabadságvesztésben és 148 korbácsütésben megállapított büntetését tölti, és ragaszkodik azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátásához; felszólítja az iráni hatóságokat, hogy szüntessék meg a Dzsaafar Panáhival szemben 2010 óta fennálló utazási tilalmat;
10. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az Iráni Iszlám Köztársaság legfőbb vezetőjének, az Iráni Iszlám Köztársaság elnökének és az iráni Madzslisz tagjainak.