Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2019/2824(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B9-0035/2020

Előterjesztett szövegek :

B9-0035/2020

Viták :

PV 15/01/2020 - 19
CRE 15/01/2020 - 19

Szavazatok :

PV 16/01/2020 - 6.5
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2020)0015

Elfogadott szövegek
PDF 197kWORD 60k
2020. január 16., Csütörtök - Strasbourg
A Biológiai Sokféleség Egyezmény (CBD) részes felei konferenciájának 15. ülése (COP 15) (Kunming 2020)
P9_TA(2020)0015B9-0035/2020

Az Európai Parlament 2020. január 16-i állásfoglalása a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes felei konferenciájának 15. üléséről (COP 15) (2019/2824(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiájának félidős értékelésére és az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiájának félidős felülvizsgálatról szóló, 2016. február 2-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a természetre, az emberekre és a gazdaságra vonatkozó cselekvési tervről szóló, 2017. november 15-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes felei konferenciájának 14. üléséről (COP14) szóló, 2018. október 25-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel „Az élőhelyvédelmi és madárvédelmi irányelvben említett élőhelyek és fajok helyzetéről és trendjeiről az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikkének, valamint a madárvédelmi irányelv 12. cikkének megfelelően” című, 2015. május 20-i bizottsági jelentésre (COM(2015)0219),

–  tekintettel a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i európai parlamenti és tanácsi 2008/56/EK irányelvre(4) (a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv),

–  tekintettel a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i európai parlamenti és tanácsi 2000/60/EK irányelvre(5) (víz-keretirányelv),

–  tekintettel a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform (IPBES) által a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatban kiadott 2019. május 31-i globális értékelő jelentésre,

–  tekintettel a kihalással fenyegetett fajoknak a Természetvédelmi Világszövetség által létrehozott vörös listájára,

–  tekintettel a biológiai sokféleségről szóló, 2019. május 6-i metzi chartára,

–  tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjére és a fenntartható fejlesztési célokra, valamint a Bizottság „Fenntartható Európa 2030-ra” című, 2019. január 30-i vitaanyagára (COM(2019)0022),

–  tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek (IPCC) az éghajlatváltozásról, az elsivatagosodásról, a talajromlásról, a fenntartható földgazdálkodásról, az élelmiszerbiztonságról és a szárazföldi ökoszisztémák üvegházhatásúgáz-forgalmáról szóló különjelentésire, „Az óceánokról és a krioszféráról az éghajlatváltozás összefüggésében” című, 2019. szeptember 25-i különjelentésére, a „1,5°C-os globális felmelegedés” című különjelentésére, továbbá 5. értékelő jelentésére (AR 5) és 2018. szeptemberi összefoglaló jelentésére,

–  tekintettel a világ erdőinek védelmére és helyreállítására irányuló uniós fellépés fokozásáról szóló, 2019. július 23-i bizottsági közleményre (COM(2019)0352), valamint „Az erdőket és az erdőalapú ágazatot érintő új uniós erdőgazdálkodási stratégia” című, 2013. szeptember 20-i bizottsági közleményre (COM(2013)0659),

–  tekintettel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete által 2019-ben kiadott, „A világ biológiai sokféleségének állapota az élelmiszerek és a mezőgazdaság tekintetében” című jelentésre,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának az ENSZ-közgyűlés Harmadik Bizottsága előtt tett, 2019. október 15-i New York-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a biológiai sokféleség megőrzéséről és az éghajlatváltozásról szóló, 2019. november 6-i pekingi felhívásra,

–  tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2019. december 4-i, „Európai környezet – helyzetkép és kilátások 2020-ban” című jelentésére (SOER 2020);

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes felei konferenciájának a 2020-ban, Kunmingben (Kína) tartandó 15. ülésén (COP15) a Bizottságnak és a Tanácsnak címzett kérdésekre (O-000044/2019 és O-000043/2019),

A.  mivel a biológiai sokféleségre vonatkozó stratégiai terv (2011–2020) küldetésnyilatkozata a következő: hatékony és azonnali fellépés a biológiai sokféleség csökkenésének a megállítása érdekében, biztosítandó, hogy az ökoszisztémák 2020-ra kellően ellenállóvá váljanak és továbbra is képesek legyenek az alapvető szolgáltatások nyújtására, ezáltal biztosítva a bolygónkon élő szervezetek sokszínűségének biztosítását és megőrzését, valamint hozzájárulva az emberek jólétéhez és a szegénység felszámolásához;

B.  mivel a Biológiai Sokféleség Egyezmény értelmében elfogadott, 2050-re szóló elképzelés szerint harmóniában fogunk élni a természettel, és ennek során 2050-re értékelni fogjuk a biológiai sokféleséget, megőrizzük, helyreállítjuk és okosan használjuk majd, fenntartva az ökoszisztéma-szolgáltatásokat és bolygónk egészségét, minden ember és a jövendő nemzedékeinek javát szolgálva;

C.  mivel a Biológiai Sokféleség Egyezmény értelmében elfogadott, 2050-re szóló elképzelést öt átfogó cél támasztja alá, amelyek a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020-ra kitűzött aicsi célokat is meghatározzák: a) a biológiai sokféleség csökkenése kiváltó okainak kezelése a sokféleség ügyének a kormányzásban és a társadalomban való érvényesítése révén; b) a biológiai sokféleségre nehezedő közvetlen nyomás mérséklése és a fenntartható felhasználás ösztönzése; c) a biológiai sokféleség helyzetének javítása az ökoszisztémák, a fajok és a genetikai sokféleség megóvása révén; d) a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások hasznának növelése mindenki számára; valamint e) a végrehajtás erősítése a részvételen alapuló tervezésen, a tudásmenedzsmenten és a kapacitásépítésen keresztül;

D.  mivel – ahogyan arra a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatban az IPBES által végzett globális értékelés rámutat – a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák tekintetében jelenleg tapasztalható negatív tendenciák aláássák a szegénységgel, az éhezéssel, az egészségüggyel, a vízzel, a városokkal, az éghajlattal, az óceánokkal és a földterülettel kapcsolatos fenntartható fejlesztési célok értékelt célkitűzéseinek 80%-a felé történő előrehaladást; mivel az előrejelzések szerint ez elsődlegesen és különösen az őslakos népeket és a világ legszegényebb közösségeit fogja érinteni; mivel ezért a biológiai sokféleség csökkenését és pusztulását nemcsak környezeti problémának, hanem fejlesztési, gazdasági, társadalmi és morális kérdésnek is kell tekinteni;

E.  mivel a géntechnológia vagy az élő organizmusok – akár gén-, akár mutagén technológiával történő – szerkesztésének valamennyi formája veszélyt jelent a biológiai sokféleségre;

F.  mivel az IPCC, valamint a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform szerint nem létezik olyan tartós megoldás, amellyel koherens és eredményes természetalapú megoldások nagyobb mértékű alkalmazása nélkül lehetne kezelni az éghajlatváltozást;

G.  mivel elismerik, hogy a világszerte természeti katasztrófákhoz, többek között erdőtüzekhez vezető szélsőséges időjárási események hullámának hátterében az éghajlatváltozás áll;

H.  mivel a hozzáférésről, valamint a hasznok megosztásáról szóló Nagojai Jegyzőkönyv átlátható jogi keretet biztosít a genetikai erőforrások, valamint a kapcsolódó hagyományos ismeretek hasznosításából származó hasznok igazságos és méltányos megosztásához;

I.  mivel a 2020-ig teljesítendő, biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós stratégia célja a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások csökkenésének megállítása az EU-ban, és a biológiai sokféleség globális csökkenésének 2020-ig történő megállításához való hozzájárulás;

J.  mivel az EU és tagállamai elfogadták a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet és annak tizenhét fenntartható fejlesztési célját, és teljes mértékben elkötelezettek a megvalósításuk iránt;

K.  mivel a 2019–2024 közötti következő Európai Bizottság számára megfogalmazott politikai iránymutatások értelmében Európának együtt kell működnie globális partnereivel annak érdekében, hogy az elkövetkező öt évben visszaszorítsa a biológiai sokféleség csökkenését;

L.  mivel az erdők az egész világon nélkülözhetetlenek a fennmaradáshoz, és miközben a Föld szárazföldi területének csupán 30%-át borítják, biológiai sokféleségének 80%-a számára biztosítanak otthont;

M.  mivel az éghajlatváltozás élőhelyeket és fajokat fenyeget, amint azt az ausztráliai Nagy-korallzátony nagy részének pusztulása, valamint az olyan szélsőséges időjárási események is bizonyítanak, mint a nagy ausztrál bozóttűz, amely több mint egymilliárd állat halálát okozta; mivel a természetvédelem és a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása döntő jelentőséggel bír az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás tekintetében;

N.  mivel bolygónk – a Stockholm Resilience Centre által meghatározott – kilenc tűrőképességi határából négyet átléptünk;

Általános megjegyzések

1.  aggodalommal jegyzi meg, hogy az IPBES által a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatban kiadott jelentés egyértelműen kiemeli az ökológiai válság nagyságát és az átalakító erejű változást elősegítő sürgős és összehangolt erőfeszítések szükségességét, mivel a természet világszerte az emberi történelem során eddig soha nem tapasztalt mértékben pusztul, a fajok kihalásának üteme egyre gyorsul és mintegy egymillió állat- és növényfajt fenyeget a kihalás veszélye, ami világszerte súlyos következményekkel jár az emberekre nézve, és hatással lesz a jövő nemzedékeinek életére;

2.  mélységes aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a szárazföldi éghajlatváltozás további stresszhelyzeteket jelent a biológiai sokféleség tekintetében, amint arra az IPCC 2019. augusztus 8-i különjelentése rámutatott; mélységes aggodalmának ad hangot a tengeri emlősök és más halállományok pusztulása és a korallzátonyok drámai eltűnése miatt, amint azt az IPCC 2019. szeptember 24-i különjelentése is dokumentálja; az IPCC 1,5°C-os globális felmelegedésről szóló különjelentése szerint egy 2°C-os forgatókönyv esetén az előrejelzések szerint a korallzátonyok több mint 99%-a elpusztulna;

3.  mély aggodalmának ad hangot az éghajlatváltozás összefüggésében az óceánokról és a krioszféráról szóló IPCC-jelentés megjelenését követően, amely jelentés elismeri, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének egyik legfontosabb közvetlen oka az éghajlatváltozás, és hangsúlyozza, hogy a várakozások szerint az elkövetkező évtizedekben egyre jelentősebbé válnak az éghajlatváltozás természetre és biológiai sokféleségre, ökoszisztéma-szolgáltatásokra, óceánokra és élelmezésbiztonságra gyakorolt kedvezőtlen hatásai; hangsúlyozza az IPCC figyelmeztetését, amely szerint az óceánok és a tengeri ökoszisztémák egészségére jelenleg olyan tényezők hatnak, mint a globális felmelegedés, a szennyezés, a tenger biológiai sokféleségének túlzott kizsákmányolása, a tengerszint emelkedése, az elsavasodás, az oxigén csökkenése, a tengeri hőhullámok, a példa nélküli gleccser- és tengerijég-olvadás, a tengerparti erózió, valamint a gyakoribbá váló természeti katasztrófák, amelyek azáltal befolyásolják a tengeri és parti ökoszisztémákat, hogy megváltoztatják működésüket és felgyorsítják a tengeri emlősök és halak pusztulását, továbbá a korallzátonyok és a mangrovék drámai eltűnéséhez vezetnek; emlékeztet arra, hogy az óceán az éghajlatváltozás mérséklésére és az annak hatásaihoz való alkalmazkodásra irányuló megoldás részét képezi; ezért felhívja az Uniót, hogy a biológiai sokféleségre irányuló stratégián belül kiemelten foglalkozzon az óceánokkal, és felszólítja a Biológiai Sokféleség Egyezmény valamennyi részes felét (továbbiakban: részes felek), hogy ismerjék el az óceánt olyan erőforrásnak, amelyen az emberiségnek meg kell osztoznia, dolgozzanak ki új megközelítést, amely az egyéni és kollektív felelősséget jóval az óceánnal kapcsolatos szabadság és felelősségviselés hagyományos elvei fölé helyezi, biztosítandó az óceán megőrzését;

4.  úgy véli, hogy környezetvédelmi vészhelyzettel állunk szemben, amely jelentős fellépést tesz szükségessé uniós és világszinten; felhívja a Bizottságot, hogy az európai zöld megállapodásban – az éghajlatváltozás mellett – tegye kiemelt prioritássá a természet védelmét és helyreállítását;

5.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének jelenlegi tendenciái alapján nem teljesülnek majd a biológiai sokféleségre vonatkozó 2020-as aicsi célok, és megismétli az összes részes félnek szóló felhívását erőfeszítéseik haladéktalan fokozására; sajnálja, hogy az EU nem halad megfelelő ütemben a biológiai sokféleség csökkenésének és az ökoszisztéma pusztulásának 2020-ig történő megállításával kapcsolatos kiemelt cél elérése felé; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a globális és uniós célok teljesítése és az aicsi célok teljesüléséhez való hozzájárulás érdekében tegyenek azonnali, jelentős és további kötelező erejű erőfeszítéseket a biológiai sokféleség megőrzésére és helyreállítására;

6.  emlékeztet arra, hogy a biológiai sokféleség és az egészséges ökoszisztémák – beleértve a CO2-kibocsátások több mint 25%-át elnyelő és a legtöbb oxigént biztosító óceánokat – kulcsfontosságúak a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez és az EU éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességének és az ahhoz való alkalmazkodó képességének megerősítéséhez; sajnálattal veszi tudomásul, hogy az óceánok mindössze 7%-a áll hivatalosan védelem alatt; emlékeztet arra, hogy a biológiai sokféleség megőrzése, valamint az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás érdekében természetalapú megoldásokat kell kidolgozni és bevezetni, különösen a szénelnyelés tekintetében; ezért nagyobb koherenciát és több szinergiát kér a három riói egyezmény között(6), valamint azt, hogy ezeket jobban hangolják össze az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjével; felszólítja a Bizottságot, hogy éghajlat-politikáiban biztosítsa a biológiai sokféleség teljes körű integrálását;

7.  üdvözli a biológiai sokféleség megőrzéséről és az éghajlatváltozásról szóló, 2019. november 6-i pekingi felhívást;

8.  hangsúlyozza, hogy az éghajlat védelme és a biológiai sokféleség védelme közötti cserekapcsolatokat – elsősorban a biogazdasági ágazatban – mindig kerülni kell, ami központi szerepet játszhat az éghajlatsemleges gazdaságra történő átállásban, amennyiben nem veszélyezteti az ökoszisztémák minőségét; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a közelmúltbeli szakpolitikai viták során nem foglalkoztak kellően az ilyen cserekapcsolatokkal; felhívja a Bizottságot és az összes érdekelt felet, hogy dolgozzanak ki koherens megközelítést a természetvédelemre és más ökoszisztéma-alapú megoldásokra épülő, valóban fenntartható biogazdaság kiépítése érdekében, mivel ez a megközelítés biztosítja a legjobb eredményeket mind az éghajlat, mind a biológiai sokféleség szempontjából;

9.  emlékeztet arra, hogy a biológiai sokféleség elengedhetetlen az élelmiszerek, üzemanyagok és gyógyszerek előállításához, és hogy ugyanakkor az egészséges természetes környezet is fontos a hosszú távú gazdasági fejlődés szempontjából;

10.  üdvözli a Bizottság 2019–2024 közötti időszakra szóló politikai iránymutatásaiban, valamint a környezetért és az óceánokért felelős biztosnak címzett 2019. szeptember 10-i megbízólevélben az Ursula von der Leyen által arra irányulóan tett kötelezettségvállalásokat, hogy az új Bizottság a hivatalba lépését követő 100 napon belül az európai zöld megállapodás részeként egy, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2030-ig teljesítendő stratégiát terjeszt elő, valamint hogy szándékában áll, hogy az EU világszinten vezető szerepet töltsön be a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek 2020. évi konferenciáján, ahogyan az a 2015. évi párizsi klímakonferencián is történt; kitart amellett, hogy ezt az új Bizottságnak kiemelt prioritásként kell kezelnie, és hogy az Uniónak a COP15 előtt lendületet kell adnia a biológiai sokféleséggel kapcsolatos globális törekvéseknek; felhívja a Bizottságot, hogy a biológiai sokféleség globális válságára tekintettel, amelyre az IPBES közelmúltbeli jelentése is rámutatott, alkalmazzon új megközelítést, térjen el az önkéntes kötelezettségvállalásoktól, és tegyen javaslatot egy 2030-ra szóló, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos olyan ambiciózus és inkluzív stratégiára, amely jogilag kötelező erejű célokat – beleértve a védett szárazföldi és tengeri területek legalább 30%-ának elérésére, valamint a károsodott ökoszisztémák legalább 30%-ának 2030-ig, uniós szinten történő helyreállítására vonatkozó konkrét célokat is – tűz ki az EU és tagállamai számára;

11.  véleménye szerint az új stratégián belül kiemelt figyelmet kell fordítani az ökoszisztémák, az élőhelyek és a fajok helyreállítására, különösen a természetalapú gazdaság valamennyi ágazatban történő előmozdítását célzó kutatás és fejlesztés révén, tekintve, hogy az kulcsfontosságú a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célok eléréséhez;

12.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kérjék fel a COP15-öt, hogy fogadjanak el rendelkezéseket a kilátások feltérképezéséről, a technológiaértékelésről és az új technológiai fejlesztések nyomon követéséről, beleértve a szintetikus biológiából származókat is;

13.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződésben, valamint a Biológiai Sokféleség Egyezményben foglalt elővigyázatosság elvének tiszteletben tartása érdekében a COP15 konferencián kérjék globális moratórium bevezetését a géntámadással létrehozott szervezetek természetbe történő kibocsátására vonatkozóan, beleértve a terepkísérleteket is;

14.  hangsúlyozza, hogy a globális biológiai sokféleség védelme és megőrzése alapvető kihívás, és olyan stratégiai fontosságú uniós érdek, amelynek kiemelt politikai figyelmet kell kapnia; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy különösen a külső tevékenységük körébe tartozó eszközeik – köztük a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (NDICI) – révén aktívan vonják be a harmadik országokat a biológiai sokféleség védelmét, megőrzését és helyreállítását célzó intézkedések és az ezzel kapcsolatos irányítás előmozdítása és célok meghatározása érdekében, főleg a többoldalú és kereskedelmi megállapodások és a nemteljesítéssel szembeni intézkedések esetében; felhívja ezért a Bizottságot, hogy valamennyi jövőbeni kereskedelmi megállapodásba foglaljon bele kötelező erejű és érvényesíthető fejezeteket a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozóan;

15.  emlékeztet azon álláspontjára, hogy az NDICI forrásainak 45%-át olyan beruházásokra kell elkülöníteni, amelyek hozzájárulnak az éghajlattal kapcsolatos célokhoz, a környezetgazdálkodáshoz és a környezetvédelemhez, a biológiai sokféleséghez, valamint az elsivatagosodás elleni küzdelemhez;

16.  hangsúlyozza, hogy olyan átfogó, többszintű irányítási megközelítésre van szükség, amely foglalkozik a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások védelmével, megőrzésével, helyreállításával és fenntartható használatával; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy továbbra is maradjanak elkötelezettek a Biológiai Sokféleség Egyezmény megerősítése iránt, és vegyék át a vezetést a 2020 utáni keret előkészítésében, különösen a COP15-re készülve, köteleződjenek el a Párizsi Megállapodásban meghatározott 1,5°C-os célkitűzés biológiai sokféleséggel kapcsolatos megfelelője mellett, és átláthatóan tegyék közzé a globális biológiai sokféleség 2020 utáni keretéről alkotott elképzeléseiket és prioritásaikat;

17.  emlékeztet rá, hogy a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma megőrzése szervesen összekapcsolódik, és alapvető a fenntartható fejlesztési célok eléréséhez; hangsúlyozza annak szükségességét, és felhívja erre a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsák végre a természet és a biológiai sokféleség ügyének hatékony érvényesítését, biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzéseket állapítva meg valamennyi ágazaton átívelően, valamint a jobb fenntarthatóságra irányulóan alakítsák át a gazdasági modellt, figyelembe véve az EU szénlábnyomát, és biztosítsák a környezetvédelmi politika jobb koherenciáját az EU minden belső és külső politikájában, többek között a mezőgazdaság, a halászat, a megújuló energia, a közlekedés és a kereskedelem területén, valamint a 2021 és 2027 közötti többéves pénzügyi keretben; úgy véli, hogy a biológiai sokféleség védelmének, megőrzésének és helyreállításának megfelelőbb integrálásához valamennyi ágazaton átívelően fokozni kell az együttműködést; hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani az áruk életciklusára a tervezéstől a fogyasztásig, védve a természeti erőforrásokat és a biológiai sokféleséget, és tekintetbe véve a halmozott hatásokat, ezen belül a szállítást is;

18.  úgy véli, alapvető fontosságú a biológiai sokféleség csökkenését okozó tényezők hosszú távú stratégiai megközelítéssel való kezelése, valamint a biológiai sokféleséggel és ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatos leginkább kritikus és stratégiai csomópontok és nagy integritású ökoszisztémák egy terület érzékenysége, a veszélyeztetett fajok jelenléte, a tudásbeli hiányosságok és/vagy a hatékony irányítás, valamint az ökológiai folyamatok szempontjából alapvető közös fajok jelenléte alapján történő sürgős azonosítása és megóvása, továbbá a biológiai sokféleség csökkenését és az őslakos és helyi közösségek területeire és megélhetésére gyakorolt negatív hatások korlátozása;

19.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a COP15 konferencián szálljanak síkra annak biztosítása mellett, hogy az őslakos népek és a helyi közösségek szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezését kérjék és szerezzék meg minden olyan technológia forgalomba hozatala előtt, amely hatással lehet hagyományos ismereteikre, innovációjukra, gyakorlataikra, megélhetésükre, valamint a föld, az erőforrások és a víz használatára; hangsúlyozza, hogy ezt a telepítés előtt, valamennyi potenciálisan érintett közösség bevonásával, részvételen alapuló módon kell megvalósítani;

20.  ismételten hangsúlyozza, hogy a helyreállítást – jelentősége ellenére – az uniós tagállamok gyakorlatilag figyelmen kívül hagyják a Bonni Kihívás összefüggésében;

21.  hangsúlyozza, hogy az éghajlati vészhelyzet és a biológiai sokféleség nagyarányú csökkenésének következményei súlyosan veszélyeztetik az emberi jogokat; emlékeztet arra, hogy egészséges környezet hiányában veszélybe kerülnek az élethez, az egészséghez, az élelmiszerhez és a biztonságos ivóvízhez fűződő alapvető emberi jogok; felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy dolgozzanak egy, az egészséges környezethez való jog szavatolására irányuló uniós stratégián, szorosan együttműködve harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel, köztük az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatalával (OHCHR), amely nemrégiben közös stratégiát indított útjára az ENSZ Környezetvédelmi Programjával (UNEP);

Az Egyezmény és a biológiai sokféleségre vonatkozó, a 2011–2020-as időszakra szóló stratégiai terv végrehajtása

22.  üdvözli az egyiptomi COP14 konferencián hozott határozatot, amely sürgeti a feleket, hogy többek között jelentős mértékben gyorsítsák fel a 2011–2020-as időszakra szóló, a biológiai sokféleségre vonatkozó stratégiai terv végrehajtására irányuló erőfeszítéseiket, és vegyék fontolóra a biológiai sokféleségre és az ökoszisztéma-funkciókra és -szolgáltatásokra vonatkozó nemzeti értékelések elvégzését; úgy véli, hogy kiemelten fontos a biológiai sokféleségre vonatkozó, a 2011–2020-as időszakra szóló stratégiai terv végrehajtására irányuló erőfeszítések fokozása, a biológiai sokféleségre vonatkozó aicsi célok és a hasznok megosztásáról szóló Nagojai Jegyzőkönyv elérésére helyezett hangsúly, és egy olyan ambiciózus, 2020 utáni stratégiai terv és végrehajtási mechanizmus kidolgozása egy 2050-re vonatkozó forgatókönyvvel kapcsolatban, amely hivatalosan is kiterjed a helyi és regionális önkormányzatokra, és figyelembe veszi a biológiai sokféleség terén kialakult új kihívásokat, a fenntartható fejlesztési célok 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjével összhangban;

23.  aggodalommal jegyzi meg, hogy az EU-ban a természetvédelmi szempontból értékes fajok és élőhelyek védettségi helyzetének értékelése(7) szerint csak a tengeri fajok 7%-a és a tengeri élőhelyek 9%-a mutat „kedvező védettségi helyzetet”, és hogy a fajok értékelésének 27%-a és az élőhelytípusok értékelésének 66%-a mutat „kedvezőtlen védettségi helyzetet”; hangsúlyozza továbbá, hogy ugyanezen értékelések szerint az elmúlt évtizedben folyamatosan csökkent az ismert populációs trendekkel rendelkező tengeri állat- és növényfajok állományának 48%-a, ami fokozza az ellenőrzött fajok eltűnésének veszélyét;

A biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020 utáni globális keret

24.  üdvözli a COP14 konferencián elért előrelépést, hogy a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020 utáni globális keret kialakítására átfogó és részvételen alapuló folyamat keretében kerüljön sor; támogatja a biológiai sokféleségről szóló, a G7-ek által elfogadott metzi chartát;

25.  kiemeli, hogy fokozni kell az ambíciót, az inkluzivitást és a működést a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020 utáni globális keret tekintetében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a Biológiai Sokféleség Egyezmény végrehajtási mechanizmusait, aktívan törekedjenek jogilag kötelező erejű, ambiciózus célokat tartalmazó menetrend, részletes ütemezés, közös szabványokon alapuló egyértelmű teljesítménymutatók, nyomonkövetési eszközök és szakértői értékelési/jelentési mechanizmusok kidolgozására – lehetőség szerint a szubnacionális kormányzatokkal együttműködve – a részes felek felé történő teljes átláthatóság és elszámoltathatóság biztosítása, illetve a biológiai sokféleségre vonatkozó következő stratégiai terv átfogó hatékonyságának biztosítása céljából;

26.  hangsúlyozza, hogy a globális biológiai sokféleség védelme, a jelenlegi pusztulás megállítása és a biológiai sokféleség valamennyi aspektusának helyreállítása érdekében jogilag kötelező erejű globális megállapodás formájában megvalósuló nemzetközi keretre van szükség; úgy véli, hogy egy ilyen keretnek konkrét, mérhető, számszerűsíthető, nagyra törő, reális, ágazati és határidőhöz kötött célokon és határozott kötelezettségvállalásokon kell alapulnia, amely a biológiai sokféleséggel kapcsolatos megerősített nemzeti stratégiát és cselekvési terveket, valamint más megfelelő eszközöket, köztük szubnacionális cselekvési terveket, pénzügyi kötelezettségvállalásokat és jobb kapacitásépítési biztosítékokat foglal magában, valamint egy ötéves nyomonkövetési és felülvizsgálati mechanizmust, az egyre nagyra törőbb ambíciókra helyezve a hangsúlyt; hangsúlyozza, hogy a megfelelő ellenőrzési folyamat érdekében a felek általi rendszeres jelentéstételre, valamint az összehasonlítható és konzisztens adatok és mutatók összehangolt gyűjtésére és kezelésére van szükség;

27.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szorgalmazzák, hogy a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020 utáni globális keret kulcsfontosságú pilléreiként az új technológiák elfogadása tekintetében rögzítsék az elővigyázatosság elvét, a jogokon alapuló megközelítést és a kilátások feltérképezését, a technológiaértékelést és a nyomon követést;

28.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy annak érdekében, hogy hozzájáruljanak a biológiai sokféleség védelméhez, az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz, az elsivatagosodás és a földek állapotromlása elleni küzdelemhez, valamint az élelmezésbiztonsághoz, mozdítsák elő egy olyan új globális cél meghatározását, amely lehetővé teszi, hogy 2030-ra világviszonylatban megforduljon a biológiai sokféleség csökkenésének tendenciája, a megújulás pályájára állítva a természetet az emberek javát szolgálva; felszólítja az EU-t, hogy a tárgyalások során ambiciózusabb törekvéseket szorgalmazzon, és esetlegesen szólítson fel bolygónk felének 2050-ig történő védelmére; véleménye szerint a természeti területek vonatkozásában legalább 30%-os egyértelmű globális megőrzési célkitűzést, valamint a károsodott, de helyreállítható ökoszisztémák legalább 30%-ának helyreállítására vonatkozó célkitűzést kell meghatározni a 2020 utáni időszakra szóló keretben, és az Uniónak hasonló célokat kell kitűznie saját magára vonatkozóan;

29.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi erőfeszítések és megállapodások csak az összes érdekelt fél aktív részvételével valósulhatnak meg; a biológiai sokféleségre vonatkozó 2020 utáni globális keret megvalósítása érdekében felhív egy érdekelt felekből álló, az állami és a magánszektor szereplőit tömörítő koalíció kialakítására; rámutat a Párizsi Megállapodás keretében kidolgozott „megoldások menetrendjének” hasznosságára abból a szempontból, hogy pozitív menetrend készüljön az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye tekintetében releváns valamennyi érdekelt fél számára, és hasonló fellépések felvételét szorgalmazza a 2020 utáni időszakra szóló keretbe;

30.  kiemeli a globális biológiai sokféleségre vonatkozó 2020 utáni keret elfogadása és annak nemzeti biológiai sokféleségi célokra és szubnacionális cselekvési tervekbe való átültetése közötti időeltolódások minimalizálásának fontosságát a biológiai sokféleség csökkenését megállító konkrét fellépések késedelmességének megakadályozása érdekében;

Az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2030-ig szóló stratégiája

31.  sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy olyan stratégiát, amely a biológiai sokféleség csökkenésének fő okaival foglalkozik, mind uniós, mind pedig globális szinten;

32.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák „a termelőtől a fogyasztóig” kezdeményezésnek és a „zéró szennyezésre” való törekvésnek a 2020 utáni közös agrárpolitikával való összhangját, különös tekintettel a peszticidek használatának csökkentésére;

33.  felhívja a Bizottságot és az Európai Beruházási Bankot (EBB), hogy pénzügyi eszközeikbe építsenek be a biológiai sokféleség szempontjának vizsgálatára irányuló elemeket, elkerülendő a biológiai sokféleségre gyakorolt kedvezőtlen hatásokat; felkéri az EBB-t, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2030-ig teljesítendő uniós stratégia rendelkezéseinek megfelelően aktualizálja környezeti és szociális normáit;

34.  uniós szintű, jogilag kötelező erejű célkitűzést szorgalmaz a leromlott állapotú élőhelyek 2030-ig történő – a természetes erdők, tőzeglápok, árterületek, vizes élőhelyek, a biológiai sokféleség szempontjából gazdag gyepterületek, tengerparti övezetek és tengeri területek helyreállítása révén megvalósuló – helyreállítására vonatkozóan; sajnálja, hogy az EU biológiai sokféleségre vonatkozó 2020-as stratégiájának nem sikerült megvalósítania a leromlott állapotú ökoszisztémák 15%-ának helyreállításával kapcsolatos célkitűzést;

35.  nyomatékosan kéri a Bizottságot és az EBB-t, hogy tegyék külső tevékenységük – különösen külső pénzügyi eszközeik – részévé a biológiai sokféleség szempontjának vizsgálatát, biztosítandó, hogy semmilyen uniós forrás vagy finanszírozási rendszer ne járuljon hozzá a biológiai sokféleség nettó csökkenéséhez;

36.  úgy véli, hogy az EU globális törekvésének összhangban kell állnia az Unión belüli – a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2030-ig teljesítendő uniós stratégia keretében végzett – tevékenységeivel;

37.  felkéri a Bizottságot, hogy tegye a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2030-ig teljesítendő uniós stratégia hangsúlyos részévé az EU globális lábnyomának csökkentését, elkerülendő, hogy ellentmondás legyen az Unión belüli és a nemzetközi fellépések között;

Gazdasági megfontolások és finanszírozás

38.  üdvözli, hogy a COP14 konferencián 196 kormány megállapodást ért el, amely szerint fokozzák a természetbe és az emberekbe való beruházásokat 2020-ig és azon túl; kiemeli, hogy a gazdasági növekedés csak akkor segítheti elő a fenntartható fejlődést, ha nincs köze a biológiai sokféleség romlásához és a természet azon kapacitásának gyengüléséhez, hogy hozzájáruljon az emberek jóllétéhez;

39.  kiemeli a biológiai sokféleség megfelelő és elégséges finanszírozásának szükségességét; kéri, hogy a következő többéves pénzügyi keretbe foglaljanak bele a biológiai sokféleség védelmével és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenállással kapcsolatos intézkedéseket, valamint hogy a biológiai sokféleség szempontját érvényesítsék valamennyi szakpolitikai területen annak érdekében, hogy jelentős és pozitív előrelépés történjen a 2050-ig megvalósítandó elképzelés felé; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a biológiai sokféleség ügyének a többéves pénzügyi kereten belüli érvényesítése tekintetében legalább 10%-os célértéket állapítson meg, az éghajlati szempontok érvényesítésére fordított kiadásokon túlmenően; hangsúlyozza továbbá, hogy átláthatóbb, átfogó és szigorú módszertant kell meghatározni a biológiai sokféleségre és az éghajlatra fordított kiadások nyomon követéséhez; ismételten kéri, hogy növeljék legalább kétszeresére a LIFE program jelenlegi finanszírozási szintjét; szorgalmazza továbbá a káros támogatások fokozatos megszüntetését, és az összes uniós alap és program közötti koherencia biztosítását annak érdekében, hogy semmilyen uniós költségvetési kiadás ne járulhasson hozzá a biológiai sokféleség csökkenéséhez;

40.  hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség szempontjának általános érvényesítését adatgyűjtésnek kell kísérnie; aggodalommal állapítja meg, hogy az alapkutatás – beleértve az e tekintetben kulcsfontosságú taxonómiát – súlyosan alulfinanszírozott, és nem kap megfelelő szintű szakpolitikai és kutatási finanszírozást; szorgalmazza, hogy az Európai horizont forrásaiból megfelelő finanszírozást irányozzanak elő alapkutatási projektekre és kapacitásépítésre, valamint hogy más uniós alapok technikai segítségnyújtási tengelyét is használják fel erre a célra;

41.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a Biológiai Sokféleség Egyezményhez kapcsolódó, a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló további nemzetközi pénzügyi mechanizmusok létrehozását, és egyidejűleg tegyenek meg mindent a biológiai sokféleség szempontjának a meglévő pénzeszközökben való érvényesítése érdekében; megjegyzi, hogy a gazdasági tevékenységek jelentősen hozzájárulhatnak a biológiai sokféleség világszintű hanyatlásához és a természeti tőke csökkenéséhez; ezért felszólítja a vállalkozásokat és a pénzügyi szervezeteket, hogy tegyenek a biológiai sokféleségre vonatkozó határozott kötelezettségvállalásokat és hozzájárulásokat, többek között azáltal, hogy tevékenységeikben figyelembe veszik a biológiai sokféleség szempontjait, és hangsúlyozza e tekintetben a magánfinanszírozási kezdeményezések bevonásának fontosságát; sajnálatát fejezi ki a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, belföldi és nemzetközi köz- és magánforrásokból származó pénzáramlásokra vonatkozó adatok következetlensége miatt, ami veszélyezteti a nyomonkövetési és jelentéstételi rendszereket, és negatív hatással van az esetleges reformokra; ezért felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az EBB-t, hogy dolgozzanak ki koherens előírásokat a biológiai sokféleséggel kapcsolatos pénzáramlásokra vonatkozó adatokat illetően; hangsúlyozza, hogy a fenntartható finanszírozásra vonatkozó jövőbeni terv segíteni fogja a pénzügyi piac szereplőit a biológiai sokféleség csökkenésével kapcsolatos kockázatok megértésében azáltal, hogy a biológiai sokféleséget belefoglalja a pénzügyi közzétételi követelményekbe;

42.  kiemeli a beruházások növelésének fontosságát, beleértve a természetalapú megoldásokra irányuló beruházásokat és az ahhoz kapcsolódó kezdeményezéseket, amelyek a biológiai sokféleségre és az éghajlatra egyaránt kedvezően hatnak, ezáltal csökken az éghajlatváltozás biológiai sokféleségre gyakorolt hatása, hangsúlyozza ugyanakkor a környezetre káros beruházások fokozatos megszüntetésének fontosságát is; emlékeztet arra, hogy a Párizsi Megállapodás keretében végrehajtott beruházások nagyobb részét a biológiai sokféleség megőrzésére és helyreállítására kell felhasználni; sajnálja, hogy a természetes éghajlati megoldásokban rejlő potenciál ellenére az éghajlatváltozás mérséklésére elkülönített globális költségvetés csupán mintegy 2,5%-át fordítják földalapú szénmegkötést célzó törekvésekre; szorgalmazza, hogy az uniós és nemzetközi éghajlat-politikai finanszírozási alapokat fordítsák még nagyobb mértékben a természetes ökoszisztémák védelmére és helyreállítására, ami a biológiai sokféleség védelméhez, valamint az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz egyaránt hozzájárul;

43.  üdvözli az EBB csoport azon döntését, hogy valamennyi finanszírozási tevékenységét összehangolja a Párizsi Megállapodás célkitűzéseivel, és az EBB által nyújtott finanszírozás legalább 50%-át az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésre irányítja; felhívja az EBB-t, hogy pénzügyi keretösszegein belül bővítse ki még jobban a biológiai sokféleség védelmére és megőrzésére irányuló intézkedéseket; felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal és a pénzügyi ágazattal annak érdekében, hogy tevékenységeiket összehangolják a Párizsi Megállapodással, és gondoskodjon az éghajlat és a biológiai sokféleség szempontjának vizsgálatáról az uniós és azon kívüli pénzügyi tranzakciókban és beruházásokban;

44.  kiemeli, hogy nemzetközi szervezetek, köztük a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a UNEP és az OECD egyetértenek abban, hogy a környezetvédelmi adóztatás alapvető eszköz az olyan környezeti kihívások kezeléséhez, mint a biológiai sokféleség csökkenése; üdvözli a UNEP és az IMF „Green Fiscal Policy Network” elnevezésű hálózatához hasonló kezdeményezéseket, amelyek célja a zöld fiskális reformmal kapcsolatos tudásmegosztás és párbeszéd elősegítése; felhívja a figyelmet a 3. aicsi célra és arra, hogy pozitív ösztönzőkre van szükség a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható kiaknázása érdekében, továbbá felhívja a figyelmet a 15. fenntartható fejlesztési célra és arra, hogy valamennyi forrásból mozgósítani és jelentős mértékben növelni kell a pénzügyi erőforrásokat, biztosítandó a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák megőrzését és fenntartható kiaknázását; kiemeli ezért „a szennyező fizet” elvvel összhangban álló méltányos környezetvédelmi adóztatásban rejlő potenciált, amely módot ad a környezetkárosítás csökkentésére, és pénzügyi forrásokat generál a természetvédelem céljaira; felhívja az Uniót és tagállamait, hogy adózási rendszereikben fokozottan alkalmazzák a környezetvédelmi adóztatás gyakorlatát;

45.  aggodalommal állapítja meg, hogy az összes pénzügyi kötelezettségvállalásnak csupán 8,3%-a kapcsolódik a biológiai sokféleség csökkenésének visszafordításához, ami a legalacsonyabb arány 2015 óta, annak ellenére, hogy a fajok kihalása példátlan méreteket ölt és egyre gyorsul; felhívja a Bizottságot, hogy irányozzon elő több forrást, Unió-szerte biztosítva a biológiai sokféleség hosszú távú és következetes védelmét; újfent hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek szilárd módszertanon kell alapulnia annak érdekében, hogy nyomon lehessen követni a biológiai sokféleséget, és elkerülhető legyen a biológiai sokféleséggel kapcsolatos fellépések túlbecsülésének kockázata;

Erdőgazdálkodás, mezőgazdaság, halászat és talajok

46.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági és halászati tevékenységek, az egészséges talajok és a biológiai sokféleség megőrzése szorosan összefüggnek; megjegyzi, hogy az intenzív mezőgazdaság és az intenzív halászat negatív hatást gyakorol a biológiai sokféleségre; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a fenntartható mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat csökkentheti a fajokra, élőhelyekre és ökoszisztémákra gyakorolt negatív hatást, és mérsékelheti az éghajlatváltozás hatásait;

47.  felhívja ezért az EU-t és a részes feleket, hogy tegyenek határozott kötelezettségvállalásokat a fenntartható élelmiszerrendszerek, mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat kialakítása érdekében, ideértve a növényvédő szerek és a tápanyagok fenntartható használatára, a peszticidek csökkentésére, valamint a talaj, az élőhelyek és az alapvető ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtó, például beporzó fajok védelmére vonatkozó követelményeket és stratégiákat, továbbá a fokozott szelektivitást az érzékeny és túlhalászott területeken a tengeri és tengerparti ökoszisztémákra gyakorolt halmozott hatások csökkentése és a halállomány helyreállításának elősegítése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy a peszticidek fenntartható használatáról szóló uniós irányelv (2009/128/EK) küszöbön álló felülvizsgálatába foglaljon bele uniós szintű kötelező csökkentési célokat, továbbá felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a regionális kormányokat, hogy a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a halászat támogatását a fenntartható gyakorlatokhoz és ökorendszerekhez irányítsák;

48.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák pénzügyileg azokat a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási gyakorlatokat, amelyek összhangban állnak a biológiai sokféleségre vonatkozó célkitűzésekkel, ideértve az integrált növényvédelmet és tápanyag-gazdálkodást, a biogazdálkodást, az agroökológiai gyakorlatokat, a talaj- és vízmegőrzési gyakorlatokat, a megőrző mezőgazdaságot, az agrárerdészetet, az erdei legeltetési rendszereket, az öntözésszervezést, a kis vagy foltszerű rendszereket, valamint az állatjólét javítására irányuló gyakorlatokat;

49.  emlékeztet arra, hogy a világ erdőinek védelmére és helyreállítására irányuló uniós fellépés fokozásáról szóló bizottsági közlemény értelmében az erdők nélkülözhetetlenek bolygónk létfenntartó rendszereihez, a Föld 30%-át borítják, és biológiai sokfélesége 80%-ának szolgálnak élőhelyéül; hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének világszinten az egyik fő oka az erdőirtás, valamint hogy a földhasználat, a földhasználat megváltozása és az erdőirtáshoz kapcsolódó erdészeti kibocsátások az éghajlatváltozás jelentős okai közé tartoznak; aggodalmának ad hangot az uniós fogyasztás erdőirtásra gyakorolt hatása miatt, tekintve, hogy az erdőirtással összekapcsolható termékek 10%-ának az EU a végső fogyasztója; felszólítja a Bizottságot, hogy fogadjon el egy egységes fogalommeghatározást a „nem erdőirtásból származó” kifejezésre;

50.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy kellő gondosságon alapuló átfogó intézkedéscsomagra az uniós fogyasztás szárazföldi lábnyomának csökkentése érdekében, amely biztosítja az uniós piacon forgalomba hozott termékek fenntartható és erdőirtástól mentes ellátási láncát, valamint tegyen javaslatot a pálmaolajra vonatkozó cselekvési tervre; úgy véli, hogy az erdőirtás elleni uniós fellépésnek a fő okokat kellene kezelnie, ideértve a pálmaolajat, a szóját, a marhahúst és a kakaót; kéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb, fokozatosan szüntesse meg az EU-ban használt azon bioüzemanyagokat, amelyek nagy valószínűséggel a földhasználat közvetett megváltozásához vezetnek;

51.  hangsúlyozza, hogy az erdészeti politikáknak következetesnek kell lenniük, egyformán fel kell lépniük a biológiai sokféleség csökkenésével és az éghajlatváltozás hatásaival szemben, és növelniük kell az EU természetes szénelnyelőit, egyidejűleg védve, megőrizve és erősítve a biológiai sokféleséget;

52.  hangsúlyozza, hogy az erdőalapú termékek semmilyen helyettesítő hatása nem ellensúlyozhatja az őserdők és az elsődleges erdők csökkenését, amelyek elismerten pótolhatatlanok(8), és amelyeket jogi és ösztönző eszközökkel védeni kell, figyelembe véve összetett jellegüket, összekapcsoltságukat és reprezentativitásukat;

53.  felhívja a figyelmet arra, hogy a World Population Prospects [A világ népesedési kilátásai] című 2019. júniusi jelentés szerint a világ népessége várhatóan 2 milliárd fővel fog növekedni a következő 30 évben, növelve a föld- és a tengerhasználatnak a biológiai sokféleségre és a szénmegkötésre gyakorolt hatásait; megjegyzi, hogy a biológiai sokféleség fokozódó csökkenése veszélyezteti az élelmezésbiztonságot és a táplálkozást; felszólítja a részes feleket, hogy az élelmezésbiztonságra és a táplálkozás javítására irányuló programjaikban mozdítsák elő a biológiai sokféleség fenntartható kiaknázását, egyidejűleg hozzájárulva a fenntartható fejlesztési célok megvalósításához, különös tekintettel a 2. fenntartható fejlesztési célra (az éhezés megszüntetése);

Városi területek

54.  megjegyzi, hogy a szennyezés, a városok terjeszkedése, a talajfedés és az élőhelyek elpusztítása szintén nagy mértékben hozzájárul a biológiai sokféleség megszűnéséhez; emlékeztet arra, hogy a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatban az IPBES által végzett globális értékelés azt mutatja, hogy a városi területek felszíne 1992 óta megkétszereződött, és hogy három uniós polgárból kettő városi területeken él; kéri, hogy jobban mérjék fel a városi területek és városok biológiai sokféleség megőrzésében betöltött szerepét, és jobban vonják be a városokat és a helyi hatóságokat a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások védelmét és megőrzését célzó politikák meghatározásába, valamint a nyomon követésbe, a jelentéstételbe és az ellenőrzésbe;

55.  újfent hangsúlyozza, hogy alábecsülik a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások megvédése tekintetében a városokban rejlő potenciált; emlékeztet arra, hogy a biológiai sokféleségből, az ökoszisztéma-szolgáltatásokból és a városi zöld infrastruktúrából származó előnyöknek a városokban és városkörnyéki területeken történő megerősítése az emberi egészség javulásához vezet; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatos funkcióknak a várostervezésbe, a várospolitikába és a városfejlesztésbe történő beépítését és további integrálását, egyidejűleg csökkentve a szén-dioxid-kibocsátást és fokozva az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást;

56.  megjegyzi, hogy a városi területek transzformatív szerepet játszhatnak az Unión belül a biológiai sokféleség tekintetében; rámutat arra, hogy a biológiai sokféleség csökkenéséhez jelentős mértékben hozzájárul a műanyag- és a vízszennyezés; úgy véli, hogy a körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési terv összefüggésében egy erőteljes körforgásos gazdaság hozzájárulhat a biológiai sokféleség helyreállítására irányuló uniós törekvésekhez;

57.  sajnálja, hogy a műanyag és a – például víztisztító telepekről származó – szennyezés, a farmakológiai termékek, valamint a nem fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok, például az intenzív tápanyaghasználat súlyosan érinti az óceáni ökoszisztémák egészségét;

Védett uniós területek

58.  szorgalmazza valamennyi uniós védett terület – köztük a Natura 2000 területek – alapos vizsgálatát, valamint e területek fejlesztését, jobb összekapcsolását és kibővítését; rámutat arra, hogy standardizált módszerre van szükség a védett területek kiszámítása tekintetében, és egyértelműen meg kell határozni, mi minősül „védett területnek” az EU-ban; hangsúlyozza, hogy az IPCC-nek „Az óceánokról és a krioszféráról az éghajlatváltozás összefüggésében” című közelmúltbeli jelentése fényében szükség van az EU védett tengeri területeinek és irányításuknak átfogó értékelésére és e területek jelentős bővítésére; az uniós védett tengeri területek további nyílt tengeri vizekkel való kibővítését szorgalmazza; hangsúlyozza, hogy a védett területek mennyisége mellett a minőségük is alapvető fontosságú a biológiai sokféleség csökkenésének megállításához, és ezért nagyobb hangsúlyt kell fektetni e területek megfelelő és fenntartható kezelésére;

59.  felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is tegyen jogi lépéseket azokban az esetekben, amelyeknél bebizonyosodik, hogy nem tartják be az uniós természetvédelmi jogszabályokat; rámutat, hogy a környezet visszafordíthatatlan károsodásának kockázata miatt hatékonyabbá kell tenni a környezetvédelmi jogsértéseket érintő eljárásokat; hangsúlyozza, hogy sürgősen biztosítani kell a természetvédelmi irányelvek megfelelő végrehajtását, és átlátható módon nyomon kell követni a jogszabályok megsértésével kapcsolatos panaszokat;

60.  megjegyzi, hogy a természetvédelmi keretszabályozás a gyenge végrehajtás miatt ellenséges környezetet teremthet az aktivistákkal és a természetvédőkkel szemben, és közvetlenül vagy közvetve veszélyeztetheti életüket; hangsúlyozza, hogy az Uniónak határozottan el kell ítélnie a környezetvédő aktivisták és a természetvédők ellen elkövetett gyilkosságokat;

61.  hangsúlyozza, hogy a zöld infrastruktúra olyan ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújt, amelyek támogatják a biológiai sokféleséget, például azáltal, hogy növeli az ökológiai folyosók mennyiségét a városi környezetben;

Innováció, kutatás és oktatás

62.  emlékeztet arra, hogy az innováció, a kutatás és a fejlesztés fontos szerepet játszik a 2050-ig megvalósítandó elképzelés célkitűzéseinek elérésében; rámutat arra, hogy az ismeretek megszilárdítása érdekében támogatni kell a kutatást és a közösségi tudományt, különös tekintettel az óceánokkal kapcsolatos ismeretekre, amelyek nagy része a mai napig felfedezetlen; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a következő többéves pénzügyi keretben emeljék 120 milliárd euróra az Európai horizont költségvetési előirányzatát, különösen a természeti erőforrásokkal – többek között az alap- és alkalmazott kutatással – kapcsolatos klaszter javára, például a taxonómia területén, és az Európai horizont keretében indítsanak a biológiai sokféleség védelmére és helyreállítására irányuló missziót; felhívja a részes feleket, hogy különösen a biológiai sokféleség megőrzése és az emberi egészség és a gazdasági jólét közötti kapcsolatokra összpontosítsanak, és hangolják össze az adatgyűjtési intézkedéseket;

63.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a földhasználatnak, a földhasználat megváltozásának, többek között az erdőirtásnak és a bioenergia-termelésnek az ÜHG-kibocsátásra gyakorolt hatásait vizsgáló további kutatásokat, és vegye figyelembe az eredményeket a jövőbeli politikai döntéshozatal során;

64.  megjegyzi, hogy a műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos, 2018. január 16-án elfogadott európai stratégia szerint a világ óceánjaiban felhalmozódott 150 millió tonna műanyag 2030-ig megkétszereződhet, több mint 660 fajt veszélyeztetve és környezetünket károsítva; felhívja a Bizottságot, hogy indítson a műanyagszennyezéssel és annak biológiai sokféleségre gyakorolt hatásával szembeni fellépésre irányuló kiemelt kezdeményezéseket; kiemeli a mikroműanyagokat, amelyek az összegyűjtött tengeri hulladék több mint 80%-át teszik ki, veszélyeztetve a tengeri biológiai sokféleséget; ezért üdvözli Ursula von der Leyen kötelezettségvállalását, amely szerint a mikroműanyagok kérdésének kezelésével új frontot nyit a műanyaghulladék elleni küzdelemben; hangsúlyozza, hogy körforgásos gazdaságon alapuló megközelítést kell alkalmazni, amely hangsúlyt fektet a fenntartható termékekkel kapcsolatos kutatásra és innovációra;

65.  hangsúlyozza, hogy az oktatás fontos szerepet játszik a biológiai sokféleséggel és a környezetvédelemmel kapcsolatos tájékoztatásban; megjegyzi, hogy az oktatási célú védett területek megfelelő és hatékony eszközök a nyilvánosság figyelmének felhívására és a területek jobb megőrzésére;

Kapacitásépítés, a nyilvánosság figyelmének felhívása és az összes fél bevonása

66.  hangsúlyozza, hogy a kapacitásépítés és a figyelemfelkeltés kulcsfontosságú a sikeres végrehajtás és a biológiai sokféleség jelentőségének jobb megértése szempontjából; üdvözli a COP14 konferencián hozott döntést, amelyben felkérik a részes feleket, a többi kormányt és az adományozókat, hogy biztosítsanak pénzügyi forrásokat a kapacitásépítéshez, a technikai segítségnyújtáshoz és a technológiatranszferhez, amennyiben erre lehetőségük van;

67.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az uniós és globális célok elérése érdekében átfogó tájékoztatást nyújtsanak, és törekedjenek a civil társadalom és a különböző korú polgárok szorosabb bevonására;

68.  felhívja a részes feleket a nyilvánosság tájékoztatásának és az érdekelt felek bevonásának előmozdítására, hogy testreszabott megoldásokat nyújtsanak a helyi közösségek és az őslakosok részvételével a nagyobb biológiai sokféleséget eredményező, fenntartható földhasználat támogatására, hogy teljes mértékben tiszteletben tartsák a táj és az élőhelyek tekintetében a regionális különbségeket;

69.  üdvözli a több érdekelt felet aktívan bevonó megközelítés szándékát, amely alapvető fontosságú a biológiai sokféleség értékelése, védelme, megőrzése, fenntartható kiaknázása és helyreállítása céljából, és kiemeli, hogy az irányítási szintek, az ágazatok és a magánszférabeli szereplők jobb bevonása és azok együttműködése lehetőségeket fog teremteni arra, hogy a biológiai sokféleség céljait más szakpolitikákban is érvényesítsék; úgy véli, hogy döntő fontosságú az üzleti és pénzügyi szervezetek bevonása, és e tekintetben üdvözli a Bizottság arra irányuló törekvéseit, hogy a magánszektort bevonja a biológiai sokféleség megőrzésébe, különösen a vállalkozások és a biológiai sokféleség uniós platformja révén; e tekintetben üdvözli az olyan magánkezdeményezéseket, mint például az ENSZ New York-i éghajlatvédelmi csúcstalálkozóján elindított „One Planet Business for Biodiversity” [Egy bolygó – Vállalkozások a biológiai sokféleségért] elnevezésű kezdeményezés;

70.  felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra az uniós vállalatok ökológiai lábnyomának, valamint a biológiai sokféleségre gyakorolt hatásuknak a kiszámítására szolgáló harmonizált módszertan kidolgozását;

71.  úgy véli, hogy az éghajlatváltozás, a környezet romlása és a biológiai sokféleség jelentette problémák megoldásához átalakító erejű társadalmi változásokra van szükség; hangsúlyozza, hogy a méltányos átállás elvét kell követni, biztosítva, hogy a folyamat inkluzív és méltányos legyen;

72.  megjegyzi, hogy a nyilvánosság tájékozottsága és az átfogó és könnyen érthető információkhoz való hozzáférés lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy tájékozott döntéseket hozzanak a vásárlás során és előmozdítsák a fenntartható fogyasztást, ezért újfent hangsúlyozza, hogy ezeknek egy átfogó intézkedéscsomag részét kell képezniük, különösen az erdőirtáshoz, az ökoszisztéma pusztulásához és az emberi jogok megsértéséhez vezető termékek tekintetében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a termékek értékláncukon és ellátási láncukon keresztüli nyomonkövethetőségét és ellenőrzését, ezáltal biztosítva a fogyasztók számára a teljes átláthatóságot;

73.  hangsúlyozza, hogy jobban ki kell dolgozni az ökocímkézésre és az erdőirtás elleni küzdelemre vonatkozó tanúsítást;

74.  üdvözli a Természetvédelmi Világszövetség 2020. évi marseille-i ülését; felkéri a Bizottságot, hogy a fórumon egyértelműen juttassa kifejezésre a biológiai sokféleség iránti elkötelezettségét;

o
o   o

75.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 35., 2018.1.31., 2. o.
(2) HL C 356., 2018.10.4., 38. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0431.
(4) HL L 164., 2008.6.25., 19. o.
(5) HL L 327., 2000.12.22., 1. o.
(6) A Biológiai Sokféleség Egyezmény, az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló ENSZ-egyezmény és az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye.
(7) Regionális értékelési jelentés a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-rendszerekről Európában és Közép-Ázsiábanhttps://ipbes.net/sites/default/files/2018_eca_full_report_book_v5_pages_0.pdf
(8) A Bizottság 2019. július 23-i jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a világ erdőinek védelmére és helyreállítására irányuló uniós fellépés fokozásáról (COM(2019)0352).

Utolsó frissítés: 2020. április 24.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat