Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2019/2988(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B9-0090/2020

Előterjesztett szövegek :

B9-0090/2020

Viták :

Szavazatok :

PV 12/02/2020 - 11.7
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2020)0031

Elfogadott szövegek
PDF 146kWORD 52k
2020. február 12., Szerda - Strasbourg Végleges kiadás
Uniós stratégia a női nemi szervek megcsonkításának megszüntetésére világszerte
P9_TA(2020)0031B9-0090/2020

Az Európai Parlament 2020. február 12-i állásfoglalása a női nemi szervek megcsonkításának világszerte történő felszámolására irányuló uniós stratégiáról (2019/2988(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(1) (az áldozatok jogairól szóló irányelv) 8. és 9. cikkére, amelyek rendelkezései a női nemi szervek megcsonkításának áldozataira is vonatkoznak,

–  tekintettel a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26-i 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(2) (a befogadási feltételekről szóló irányelv) 11. és 21. cikkére, amelyek kifejezetten megemlítik a női nemi szervek megcsonkításának áldozatait a kiszolgáltatott személyek azon kategóriái között, akiknek menekültügyi eljárásuk során megfelelő egészségügyi ellátást kell kapniuk,

–  tekintettel a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13-i 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(3) (az elismerésről szóló irányelv) 20. cikkére, amely a női nemi szervek megcsonkítását mint a pszichikai, fizikai vagy szexuális erőszak súlyos formáját a nemzetközi védelem megadásának indokaként veszi figyelembe,

–  tekintettel a női nemi szervek megcsonkításának megszüntetéséről szóló, 2012. június 14-i állásfoglalására(4), amely felszólít a női nemi szervek megcsonkításának megelőzés és védőintézkedések, valamint jogszabályok segítségével való megszüntetésére az egész világon,

–  tekintettel az Európai Parlament 2014. február 6-i állásfoglalására(5) a „Fellépés a női nemi szervek megcsonkításának megszüntetése érdekében” című bizottsági közleményről,

–  tekintettel a női nemi szervek megcsonkításával szembeni zéró toleranciáról szóló, 2018. február 7-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az EU éves jelentéseire az emberi jogokról és a demokrácia helyzetéről a világban, különösen a Parlament 2020. január 15-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel „A nők és leányok elleni erőszak minden formájának, köztük a női nemi szervek megcsonkításának a megelőzése és az ellene való küzdelem” című, 2014. júniusi tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Unióban a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló 2010. március 8-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Bizottság „Fellépés a női nemi szervek megcsonkításának megszüntetése érdekében” című, 2013. november 25-i közleményére (COM(2013)0833),

–  tekintettel a női nemi szervek csonkítása elleni nemzetközi nap alkalmából 2013. február 6-án kiadott közös nyilatkozatra, amelyben a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és öt uniós biztos megerősítette az EU kötelezettségvállalását arra, hogy külkapcsolatai keretében küzd a női nemi szervek megcsonkítása ellen,

–  tekintettel a 2015–2019 közötti időszakra szóló, az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos uniós cselekvési tervre, különösen annak 14(b) célkitűzésére, amely kifejezetten megemlíti a női nemi szervek megcsonkítását, és figyelembe véve a cselekvési terv jelenlegi felülvizsgálatát és a megújítására irányuló tárgyalásokat,

–  tekintettel a Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című dokumentumának végrehajtása, valamint a 2013. november 25-i bizottsági közlemény részét képező cselekvési tervben meghatározott intézkedések végrehajtása során szerzett tapasztalatokra,

–  tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendre, különösen annak 5.3 céljára, amely minden olyan ártalmas gyakorlat felszámolására irányul, amilyen például a gyermek-, a korai és a kényszerházasság, valamint a női nemi szervek megcsonkítása,

–  tekintettel az 1994. évi kairói nemzetközi népesedési és fejlesztési konferenciára (ICPD) és annak cselekvési programjára, valamint az azt követő felülvizsgálati konferenciák – különösen az ICPD25-ről szóló nairobi csúcstalálkozó – eredményeire és a női nemi szervek megcsonkításának teljes felszámolására vonatkozó kötelezettségvállalására,

–  tekintettel a Pekingi Cselekvési Platformra és a későbbi felülvizsgálati konferenciáinak eredményeire,

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, a 2016–2020 közötti időszakra szóló cselekvési tervre (GAP II), és különösen annak B. tematikus prioritására, amely a női nemi szervek megcsonkítására vonatkozó konkrét mutatóval rendelkezik, valamint figyelembe véve annak jelenlegi felülvizsgálatát és a megújítására irányuló tárgyalásokat,

–  tekintettel a Bizottság elnökének azon kötelezettségvállalására, hogy – a politikai iránymutatásában foglaltaknak megfelelően – intézkedéseket fogad el a nők elleni erőszak leküzdésére,

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, tervezett új uniós stratégiára,

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) „A női nemi szervek megcsonkítása az Európai Unióban és Horvátországban” című 2013-as jelentésére, valamint „A női nemi szervek megcsonkítása által veszélyeztetett lányok számának felbecsülése az Európai Unióban” című, 2015. évi, Írországról, Portugáliáról és Svédországról szóló, valamint 2018. évi, Belgiumról, Görögországról, Franciaországról, Olaszországról, Ciprusról és Máltáról szóló két későbbi jelentésre,

–  tekintettel az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló, 2014. évi egyezményére (az Isztambuli Egyezmény), amely 38. cikke minden részes államot a női nemi szervek megcsonkításának bűncselekménnyé nyilvánítására kötelez,

–  tekintettel az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2016)01092016/0062(NLE)) szóló, 2017. szeptember 12-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az EU Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásáról és a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet célzó egyéb intézkedésekről szóló 2019. november 28-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 2017. szeptember 13-i nyilatkozatára, amelyben megállapítja, hogy fokozni kell a női nemi szervek megcsonkítása és a kényszermunka megelőzésére és leküzdésére irányuló erőfeszítéseket Európában,

–  tekintettel a női nemi szervek megcsonkításából eredő egészségügyi komplikációk kezeléséről szóló WHO-iránymutatásokra,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a női nemi szervek megcsonkításának felszámolásáról szóló 2018. július 5-i határozatára,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a női nemi szervek megcsonkításának eltörlésére irányuló globális erőfeszítések fokozásáról szóló, 2018. július 27-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a női nemi szervek megcsonkításának eltörlésére irányuló globális erőfeszítések fokozásáról szóló, 2018. november 14-i határozatára,

–  tekintettel a Cotonoui Megállapodásra és annak folyamatban lévő felülvizsgálatára,

–  tekintettel a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak felszámolását célzó 2017. szeptemberi EU–ENSZ Reflektorfény kezdeményezésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a női nemi szervek megcsonkítását nemzetközi szinten az emberi jogok súlyos és szisztematikus megsértésének, a nők és lányok elleni erőszak egy formájának és a nemek közötti egyenlőtlenség megnyilvánulásának tekintik, amely nem kapcsolódik egyetlen valláshoz vagy kultúrához sem, és amelyet az UNICEF, az ENSZ Népesedési Alapja (UNFPA) és a WHO statisztikai jelentései szerint immár 30 országban legalább 200 millió nőt és lányt érintő globális kérdésként ismernek el; mivel azonban bizonyíték van arra, hogy valamennyi kontinensen több mint 90 országban előfordult már a női nemi szervek megcsonkítása;

B.  mivel ha a népesség alakulása továbbra is a jelenlegi irányba halad, akkor – az UNFPA 2018. évi adatai szerint – 2030-ra világszerte 68 millió lányt fenyeget majd a női nemi szervek megcsonkításának veszélye, és az éves növekedés a 2019-es mintegy 4,1 millióról 2030-ra várhatóan évente 4,6 millióra fog emelkedni;

C.  mivel az Európa-szerte rendelkezésre álló legfrissebb nemzeti adatokon alapuló becslések szerint Európában mintegy 600 000 nő és lány él a női nemi szervek megcsonkításának egész életen át tartó fizikai és pszichológiai következményeivel, és további 180 000 lányt fenyeget a női nemi szervek megcsonkításának magas kockázata csak 13 európai országban;

D.  mivel a női nemi szervek megcsonkítása magában foglal minden, a külső női nemi szervek részleges vagy teljes eltávolításával járó eljárást – például a klitoridektómiát, a kimetszést, az infibulációt és más káros eljárásokat –, amely nem orvosi célból szándékosan megváltoztatja vagy károsítja a női nemi szerveket, és akár halálhoz vezető fizikai, szexuális és pszichológiai egészségügyi komplikációkat okoz;

E.  mivel a női nemi szervek megcsonkítását főként a csecsemőkor és 15 év közötti fiatal lányokon végzik; mivel továbbá egy lány vagy nő nemi szervét élete során többször is megcsonkíthatják, például ha hamarosan házasságot köt vagy külföldre utazik;

F.  mivel a női nemi szervek megcsonkítása által potenciálisan érintett nők és lányok arányának – az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) 2018. évi adatai szerinti – közelmúltbeli növekedése azt jelenti, hogy a kérdés jelentősége egyre nő, és az érintettek vagy veszélyeztetettek száma tovább növekszik; mivel az UNHCR szerint csak az elmúlt öt évben több mint 100 000 olyan női menedékkérő érkezett Európába, akiket potenciálisan érinthet a női nemi szervek megcsonkítása;

G.  mivel az UNICEF szerint előrelépés történt, mivel a női nemi szervek megcsonkításának lányokat fenyegető veszélye ma egyharmaddal kisebb, mint 30 évvel ezelőtt; mivel azonban az összes rendelkezésre álló adat figyelembevételével és a 2030-ig hátralévő 10 évre tekintettel a női nemi szervek megcsonkításának felszámolásáról szóló 5.3. fenntartható fejlődési cél még messze nem valósult meg; mivel ezzel szemben úgy tűnik, hogy az érintett nők és lányok abszolút száma növekszik és továbbra is nőni fog, hacsak nem tesznek sürgős és jelentősen megerősített erőfeszítéseket ennek megakadályozására;

H.  mivel a változás felgyorsítása és azon cél elérése érdekében, hogy a női nemi szervek megcsonkítása világszerte 2030-ig megszűnjön, sürgősen fokozni kell és össze kell hangolni a gyakorlat megszüntetésére irányuló helyi, nemzeti, regionális és nemzetközi szintű jelenlegi erőfeszítéseket, hogy ki lehessen aknázni ezeket az erőfeszítéseket, és hatékony és átfogó stratégiák révén fokozott és tartós változásokat lehessen elérni;

I.  mivel a női nemi szervek megcsonkítása a nemi alapú erőszak egyik formája, és a női nemi szervek megcsonkításának felszámolásához elengedhetetlen a nemek közötti egyenlőtlenség kiváltó okainak – köztük a nemi sztereotípiáknak és a káros társadalmi normáknak – a közösségi szintű kezelése;

J.  mivel a női nemi szervek megcsonkítása gyakran elválaszthatatlan a nemek közötti egyenlőtlenséggel kapcsolatos egyéb kérdésektől, és csak egyike a nőket érő számos jogsértésnek, amelyek körébe tartozik például a lányok átfogó szexuális nevelésre is kiterjedő oktatáshoz való hozzáférésének hiánya, a nők foglalkoztatásának hiánya, a tulajdonlásra vagy öröklésre való képtelenség, a kényszer- vagy korai gyermekházasság, a szexuális vagy fizikai erőszak, valamint a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos szolgáltatásokra is kiterjedő minőségi egészségügyi ellátás hiánya;

K.  mivel a női nemi szervek megcsonkításának „egészségügyi kérdésként való kezelése” a női nemi szervek megcsonkításának egészségügyi szakember által, kórházban vagy orvosi létesítményben végzett gyakorlata; mivel a női nemi szervek megcsonkításának egészségügyi kérdésként való kezelése veszélyes kísérlet arra, hogy legitimálják a női nemi szervek megcsonkításának gyakorlatát, sőt, potenciálisan hasznot húzzanak belőle;

1.  ismételten hangsúlyozza elkötelezettségét amellett, hogy világszerte segítsen felszámolni a női nemi szervek megcsonkításának gyakorlatát mint a nemi alapú erőszak egyik formáját, amely hosszan tartó pszichológiai és fizikai következményekkel jár a nőkre és lányokra nézve, és bizonyos esetekben halált okoz;

2.  megjegyzi, hogy a „The Restorers” nevű csoportnak a Szaharov-díj előválogatott listáján történő elismerése fontos lépés ebben az irányban és a női nemi szervek megcsonkítása elleni küzdelemben; elismeri továbbá, hogy a fiatalok fontos szerepet játszanak önmaguk és mások önrendelkezésének erősítésében azáltal, hogy saját közösségükön belül példaképpé válnak;

3.  hangsúlyozza, hogy a női nemi szervek megcsonkításával kapcsolatos bármely fellépés elsődleges célja az ilyen gyakorlatok megelőzése kell legyen fenntartható társadalmi változások útján és azzal, hogy oktatás és tájékoztatás nyújtása, valamint a nők és lányok gazdasági emancipációja előfeltételeinek megteremtése révén növelik a közösségek – azokban pedig különösen a nők és lányok – társadalmi szerepvállalását; hangsúlyozza, hogy a női nemi szervek megcsonkítása túlélőinek védelmét és utógondozását prioritásként kell kezelni, amelyet megfelelő védelem és tájékoztatás nyújtása, valamint e gyakorlat túlélői számára fokozott beruházások révén biztosított szakszerű és megfelelő fizikai, pszichológiai, orvosi és szexológiai ellátáshoz és támogatáshoz való hozzáférés útján kell elérni;

4.  hangsúlyozza, hogy e káros gyakorlat felszámolásához szintén elengedhetetlen a férfiak és a fiúk bevonása a nemek közötti kapcsolatok átalakításának folyamatába és a magatartás megváltoztatásába, valamint a nők és lányok társadalmi szerepvállalásának támogatásába; hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy bevonják a közösségi vezetőket a női nemi szervek megcsonkításának felszámolásába, mivel az a hagyományokon és a kultúrán keresztül terjed, a vágókat és körülmetélőket felhasználva, akik gyakran befolyásos szerepet töltenek be a közösségekben, valamint a különböző vallásokat legitimációként használva fel e gyakorlat végrehajtására és továbbadására;

5.  hangsúlyozza, hogy a női nemi szervek megcsonkításának problémáját holisztikus és interszekcionális megközelítéssel kell kezelni, foglalkozva a nemek közötti egyenlőtlenség kiváltó, a nők és lányok elleni nemi alapú erőszak minden formájának alapját képező okaival – köztük az emberi jogok, a testi épség, valamint a szexuális és reproduktív egészség és jogok megsértésével –, és különösen összekapcsolva a női nemi szervek megcsonkítását más káros gyakorlatokkal, például a korai és kényszerházassággal, a mellvasalással, a himenoplasztikával és a szüzesség vizsgálatával;

6.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes országokban – még azokban az országokban is, ahol a női nemi szervek megcsonkítása illegális – egyre elterjedtebbé válik a női nemi szervek megcsonkításának „egészségügyi kérdésként való kezelése”, valamint amiatt, hogy az egészségügyi szakemberek egyre nagyobb mértékben vesznek részt ebben a gyakorlatban; kitart amellett, hogy – amint azt az ENSZ és a WHO már megállapította – ez a válasz nem elfogadható a női nemi szervek megcsonkítása alapvető okainak kezelése tekintetében; kéri az érintett országokat, hogy kifejezetten tiltsák meg a női nemi szervek megcsonkításának egészségügyi kérdésként való kezelését, ugyanakkor tájékoztatás és képzés nyújtása, valamint megfelelő felügyelet és végrehajtás révén hívják fel az egészségügyi személyzet figyelmét erre a problémára;

7.  hangsúlyozza, hogy az Isztambuli Egyezmény 38. cikke értelmében a tagállamoknak bűncselekménynek kell minősíteniük a női nemi szervek megcsonkítását, valamint a lányok ösztönzését, kényszerítését vagy rábírását arra, hogy alávessék magukat annak, valamint hogy az egyezmény nemcsak a női nemi szervek megcsonkítása által veszélyeztetett lányokat és nőket védi, hanem olyan lányokat és nőket is, akik egész életükben szenvednek e gyakorlat következményeitől; örömmel veszi tudomásul, hogy a büntetőjog minden tagállamban védi a lányokat és a nőket a női nemi szervek megcsonkításától, de rendkívüli aggodalommal tölti el annak látszólagos hatástalansága, miután igen kevés ügy kerül bíróság elé az EU-ban;

8.  megjegyzi, hogy a területenkívüliség elvével összhangban számos uniós országban lehetőség van a női nemi szervek külföldön elkövetett megcsonkításának üldözésére is, így tehát tiltott a gyermekek női nemi szervek megcsonkítása céljából harmadik országba történő elvitele is; megjegyzi, hogy a bűncselekménnyé nyilvánítást büntetőeljárásokkal és nyomozásokkal kell összekapcsolni; hangsúlyozza, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekét mindig elsődleges szempontnak kell tekinteni, és hogy a női nemi szervek megcsonkításának gyakorlatát folytató családtagok büntetőeljárás alá vonása és elítélése során azt is biztosítani kell, hogy az érintett lányok és gyermekek ennek következtében ne kerüljenek további veszélybe;

9.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a jövőbeli uniós költségvetés – mind belső, mind külső szinten – továbbra is támogassa a projektekben és programokban való közösségi szerepvállalás fenntarthatóságát olyan megfelelő finanszírozás révén, amely figyelembe veszi a közösségalapú szervezetek, valamint a túlélők és a fiatalok által vezetett szervezetek és kezdeményezések működési realitásait; felszólítja e célból a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a következő többéves pénzügyi keretről folytatott költségvetési viták keretében hosszabb távon biztosítsák a strukturális pénzügyi támogatáson alapuló finanszírozás rugalmasságát, hozzáférhetőségét és fenntarthatóságát;

10.  üdvözli a Jogok, egyenlőség és polgárság program keretében elvégzett munkát, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a jövőbeli uniós költségvetés vegye figyelembe a nagyobb rugalmasság és a belső és külső finanszírozási programok közötti szinergiák szükségességét a kérdés összetettségét kezelő költségvetések, valamint a női nemi szervek megcsonkításának globális felszámolását célzó átfogóbb transznacionális és határokon átnyúló beavatkozások előmozdítása érdekében;

11.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg együttműködésüket a szakemberek európai és nemzeti hálózataival, többek között az egészségügy, a szociális ellátás, a bűnüldözés és a civil társadalom területén, és biztosítsák, hogy az uniós finanszírozás a női nemi szervek megcsonkításának és a nők és lányok elleni erőszaknak a hatékony megelőzésére, felderítésére és kezelésére irányuló, szakembereknek szóló képzési és figyelemfelkeltő kampányokra irányuljon;

12.  sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az áldozatok jogairól szóló irányelvet valamennyi tagállam ültesse át nemzeti jogába és teljeskörűen hajtsa végre annak biztosítása érdekében, hogy az EU-n belül a női nemi szervek megcsonkításának túlélői vészhelyzet esetén igénybe vehessenek bizalmas szakosodott támogató szolgáltatásokat, köztük traumakezelést és tanácsadást, valamint menedékeket;

13.  megjegyzi, hogy a női nemi szervek megcsonkítását túlélő női menedékkérők és menekültek speciális egészségügyi ellátáshoz, többek között pszichológiai ellátáshoz való hozzáférését uniós és tagállami szinten egyaránt prioritásként kell kezelni az UNHCR legfrissebb adatainak fényében;

14.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot annak biztosítására, hogy a közös európai menekültügyi rendszer (KEMR) reformja keretében a képesítésre, a befogadási feltételekre és az eljárási jogokra vonatkozó legmagasabb szintű nemzetközi védelmi normákat egységesen alkalmazzák az egész EU-ban, megkönnyítve a tagállamok közötti szoros együttműködést, különös tekintettel a női nemi szervek megcsonkítása és a nemi alapú erőszak egyéb formái által érintett vagy annak veszélyével fenyegetett, kiszolgáltatott női menedékkérőkre;

15.  sürgeti a Bizottságot, hogy a női nemi szervek megcsonkítása által érintett nők és lányok számának növekedésére tekintettel indítsa el a „Fellépés a női nemi szervek megcsonkításának megszüntetése érdekében” című, 2013. évi közlemény felülvizsgálatát annak biztosítása érdekében, hogy világszerte fokozódjanak a gyakorlat elleni fellépések, és hogy erőfeszítéseket tegyenek a tagállamok között a jogszabályok, a szakpolitikák és a szolgáltatásnyújtás terén fennálló különbségek kezelésére annak érdekében, hogy a női nemi szervek megcsonkítása által érintett vagy fenyegetett nők és lányok Unió-szerte azonos színvonalú bánásmódban részesülhessenek;

16.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó következő stratégia tartalmazzon a női nemi szervek megcsonkításának felszámolására és a túlélők gondozására irányuló intézkedéseket, használjon inkluzív nyelvezetet, és tartalmazzon határozott kötelezettségvállalásokat és egyértelmű mutatókat az EU hatáskörébe tartozó valamennyi területen, továbbá írjon elő rendszeres jelentéstételt és erős nyomon követési mechanizmust annak érdekében, hogy biztosítsa valamennyi uniós intézmény és tagállam elszámoltathatóságát;

17.  felszólítja a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a tagállamokat, hogy fokozzák a harmadik országokkal folytatott együttműködést annak érdekében, hogy ösztönözzék őket a női nemi szervek megcsonkítását tiltó nemzeti jogszabályok elfogadására, és hogy támogassák a bűnüldöző hatóságokat e jogszabályok végrehajtásának biztosításában, és a külső emberi jogi politikájukban, különösen a kétoldalú és többoldalú emberi jogi párbeszédekben és a diplomáciai szerepvállalás egyéb formáiban kezeljék prioritásként a női nemi szervek megcsonkításának és a nőkre és lányokra káros egyéb gyakorlatoknak a kérdését; hangsúlyozza, hogy az EU hozzájárulhat a női nemi szervek megcsonkításának világszerte történő felszámolásához azáltal, hogy bevált gyakorlatokat dolgoz ki és ösztönöz az EU-n belül;

18.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, hamarosan elkészülő III. cselekvési terv továbbra is a legfontosabb cselekvései között tartalmazza a női nemi szervek megcsonkításának – a nők és lányok elleni erőszak valamennyi formája elleni küzdelem részeként, konkrét és nyomon követhető mutatók révén történő – felszámolását és a túlélők gondozását;

19.  felszólítja a Bizottságot, valamint az EKSZ-t annak biztosítására, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó új uniós cselekvési terv célkitűzései között továbbra is szerepeljen a női nemi szervek megcsonkításának felszámolása és a túlélők gondozása;

20.  ismételten felszólítja a Tanácsot, hogy sürgősen zárja le az Isztambuli Egyezmény EU általi ratifikálását az Egyezményhez való széles körű, korlátozások nélküli csatlakozás alapján, és szorgalmazza az Egyezmény valamennyi tagállam általi ratifikálását; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a női nemi szervek megcsonkításának megelőzése, a nők védelme és az elkövetők bíróság elé állítása, valamint a női nemi szervek megcsonkításával kapcsolatos megfelelő szolgáltatások valamennyi részes állam általi biztosítása érdekében biztosítsák az egyezmény teljes körű beépítését az uniós jogalkotási és szakpolitikai keretbe;

21.  ismételten felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy juttassák érvényre a női nemi szervek megcsonkításának megelőzését valamennyi ágazatban, különösen pedig az egészségügyben – beleértve a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat –, a szociális munkában, a menedékjogban, az oktatásban – beleértve a szexuális nevelést –, a foglalkoztatásban, a bűnüldözésben, az igazságszolgáltatásban, a gyermekvédelemben, a médiában, valamint a technológiában és a kommunikációban; kéri, hogy az együttműködés jobb összehangolása érdekében hozzanak létre több érdekelt felet tömörítő platformokat a különböző ágazatok között;

22.  üdvözli a Bizottság erőfeszítéseit, a női nemi szervek megcsonkítása felszámolásának a civil társadalommal folytatott belső megbeszéléseken és a partnerországokkal folytatott párbeszédek révén a külső politikákon keresztül történő aktív előmozdítását, valamint a női nemi szervek megcsonkítása elleni uniós küzdelem éves értékelése iránti elkötelezettségét;

23.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a szakpolitikai és döntéshozatali folyamatokban megfelelő és strukturált mechanizmusok álljanak rendelkezésre a női nemi szervek megcsonkítása által érintett közösségek képviselőivel és a helyi nőszervezetekkel – köztük a túlélők által vezetett szervezetekkel – való érdemi együttműködéshez;

24.  felszólítja a Bizottságot, hogy emberi jogi záradékok beillesztése révén biztosítsa, hogy a harmadik országokkal kötendő uniós együttműködési és kereskedelmi megállapodásokat a nemzetközi emberi jogi normáknak – így a női nemi szervek szisztematikus emberi jogi jogsértésnek és a nők és lányok teljes fejlődését akadályozó erőszaknak minősülő megcsonkítása felszámolásának – való megfelelés szempontjából tárgyalják meg és vizsgálják felül;

25.  üdvözli az EIGE által közzétett, „A női nemi szervek megcsonkítása által veszélyeztetett lányok becsült száma az Európai Unióban: lépésenkénti útmutató” (2. kiadás) című kiadványban aktualizált módszertant, amelynek célja pontosabb és megbízhatóbb adatok gyűjtése; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy frissítsék a vonatkozó adatokat, és orvosolják a női nemi szervek megcsonkításának gyakoriságára és típusaira vonatkozó megbízható, uniós szintű összehasonlítható statisztikák hiányát, valamint közösségi alapú és részvételen alapuló megközelítés révén vonják be a tudományos szakembereket, a gyakorló közösségeket és a túlélőket az adatgyűjtési és kutatási folyamatba; sürgeti a szervezeteket, a kormányokat és az uniós intézményeket, hogy működjenek együtt annak érdekében, hogy pontosabb minőségi és mennyiségi információkat nyújtsanak a női nemi szervek megcsonkításának gyakorlatáról, és azokat tegyék elérhetővé és hozzáférhetővé a szélesebb nyilvánosság számára; ösztönzi továbbá a bevált gyakorlatok cseréjét és az érintett hatóságok (rendőrség és ügyészség) közötti együttműködést, beleértve a nemzetközi figyelmeztető jelzéseket is;

26.  felszólítja a Bizottságot, hogy fektessen be fenntarthatóbb forrásokat a női nemi szervek megcsonkításával kapcsolatos kutatásba, mivel a mélyreható minőségi és mennyiségi kutatás az egyetlen módja annak, hogy előmozdítsák a jelenség jobb megértését, és biztosítsa, hogy azt hatékonyan alakítsák ki és irányítsák;

27.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és a Tanácsnak.

(1) HL L 315., 2012.11.14., 57. o.
(2) HL L 180., 2013.6.29., 96. o.
(3) HL L 337., 2011.12.20., 9. o.
(4) HL C 332. E, 2013.11.15., 87. o.
(5) HL C 93., 2017.3.24., 142. o.
(6) HL C 463., 2018.12.21., 26. o.
(7) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0007.
(8) HL C 337., 2018.9.20., 167. o.
(9) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0080.

Utolsó frissítés: 2020. szeptember 14.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat