Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2019/2209(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A9-0112/2020

Előterjesztett szövegek :

A9-0112/2020

Viták :

PV 18/06/2020 - 6
CRE 18/06/2020 - 6

Szavazatok :

PV 19/06/2020 - 9
PV 19/06/2020 - 12

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2020)0167

Elfogadott szövegek
PDF 209kWORD 71k
2020. június 19., Péntek - Brüsszel
A keleti partnerség a 2020. júniusi csúcstalálkozó előkészítéseként
P9_TA(2020)0167A9-0112/2020

Az Európai Parlament 2020. június 19-i ajánlása a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez / az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, a keleti partnerségre vonatkozó ajánlásáról, a 2020. júniusi csúcstalálkozó előkészítéseként (2019/2209(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3. és 8. cikkére és V. címére, különösen 21., 22., 36. és 37. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) ötödik részére,

–  tekintettel a keleti partnerségnek az Unió és hat keleti partnere – Azerbajdzsán, Belarusz, Grúzia, Moldova, Örményország és Ukrajna – közös erőfeszítéseként Prágában, 2009. május 7-én történt létrehozására,

–  tekintettel a keleti partnerség 2009. évi prágai, 2011. évi varsói, 2013. évi vilniusi, 2015. évi rigai és 2017. évi brüsszeli csúcstalálkozóján tett együttes nyilatkozatokra,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió, az Európai Atomenergia-közösség és tagállamaik, másrészről Grúzia közötti társulási megállapodásra(1), az Európai Unió, az Európai Atomenergia-közösség és tagállamaik, másrészről a Moldovai Köztársaság közötti társulási megállapodásra(2), valamint az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Ukrajna közötti társulási megállapodásra(3), kiterjedően a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségekre, valamint az egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség és tagállamaik, másrészről az Örmény Köztársaság közötti átfogó és megerősített partnerségi megállapodásra(4),

–  tekintettel az EU és Azerbajdzsán közötti, az Együttműködési Bizottság által 2018. szeptember 28-án elfogadott partnerségi prioritásokra(5),

–  tekintettel az EU-Ukrajna és EU-Moldova Parlamenti Társulási Bizottság 2019. december 19-i ülésének zárónyilatkozataira és ajánlásaira,

–  tekintettel az Európai Parlament 2019. december 18-i, a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról szóló éves jelentésére(6),

–  tekintettel a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló (EU) 2018/1806 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel az Európai Unió, valamint az Örmény Köztársaság(8) és az Azerbajdzsán Köztársaság(9) közötti, a vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodásokra, valamint az Európai Unió és a Belarusz Köztársaság közötti, a vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló, 2020. január 8-i megállapodásra(10),

–  tekintettel a Bizottságnak és a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának küldött, „A keleti partnerségre vonatkozó szakpolitika 2020 után: A reziliencia erősítése – a mindenki számára előnyös keleti partnerség” című, 2020. március 18-i együttes közleményére,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának az európai szomszédságpolitikáról és a keleti partnerségről szóló következtetéseire,

–  tekintettel az Euronest Parlamenti Közgyűlés, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, a keleti partnerség civil társadalmi fóruma, a Régiók Bizottsága, továbbá a keleti partnerség helyi és regionális önkormányzatainak konferenciájának (CORLEAP) ajánlásaira és tevékenységeire,

–  tekintettel az Euronest Parlamenti Közgyűlés Trio Plus 2030 stratégia jövőjéről és a jövőbeni keleti partnerség felépítéséről szóló, 2019. december 9-i állásfoglalására,

–  tekintettel az EU globális stratégiájára és a felülvizsgált európai szomszédságpolitikára,

–  tekintettel az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményére és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájára,

–  tekintettel a Dél-Kaukázusra vonatkozó uniós stratégia szükségességéről szóló, 2010. május 20-i(11), az európai szomszédságpolitikáról szóló, 2013. október 23-i(12), az ukrajnai helyzetről és az EU és Oroszország közötti kapcsolatok jelenlegi állásáról szóló, 2014. szeptember 18-i(13), az ukrajnai helyzetről szóló, 2015. január 15-i(14), az örmény népirtás századik évfordulójáról szóló, 2015. április 15-i(15), az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló, 2015. július 9-i(16), a Grúziával, Moldovával és Ukrajnával kötött társulási megállapodásokról / mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségekről szóló, 2016. január 21-i(17), a harmadik felek által kifejtett EU-ellenes propaganda elleni fellépést szolgáló uniós stratégiai kommunikációról szóló, 2016. november 23-i(18), a keleti partnerség államaiban a nők jogairól szóló, 2016. december 13-i(19), az Oroszországban fogva tartott ukrán politikai foglyokról és a krími helyzetről szóló, 2017. március 16-i(20), a Belaruszról szóló, 2018. április 19-i(21), a „Grúzia megszállt területei az orosz invázió után 10 évvel” című, 2018. június 14-i(22), az egyrészről az Európai Unió, az Európai Atomenergia-közösség és tagállamaik, másrészről az Örmény Köztársaság közötti átfogó és megerősített partnerségi megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről szóló, 2018. július 4 ‑i(23), a médiaszabadság belaruszi helyzetének romlásáról, nevezetesen a Charter 97 ügyről szóló, 2018. október 4-i(24), az EU és Moldova közötti társulási megállapodás végrehajtásáról szóló, 2018. november 14-i(25), az EU és Grúzia közötti társulási megállapodás végrehajtásáról szóló, 2018. november 14-i(26) és az EU és Ukrajna közötti társulási megállapodás végrehajtásáról szóló, 2018. december 12-i(27) állásfoglalására,

–  tekintettel az Oroszországról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az Oroszországnak a keleti partnerség országainak területén végrehajtott fellépéseire, a krími tatárok jogainak megsértéseire, Grúzia egyes részeinek megszállására és a kapcsolódó határépítési tevékenységekre, valamint az EU és a keleti partnerség országai elleni ellenséges propagandára és dezinformációra vonatkozókra,

–  tekintettel a 2017. novemberi csúcstalálkozó előkészítéseként a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az EKSZ-hez intézett, a keleti partnerségről szóló 2017. november 15-i állásfoglalására(28), továbbá a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez / az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, az EU–Azerbajdzsán átfogó megállapodásról folyó tárgyalásokra vonatkozó, 2018. július 4-i ajánlására(29),

–  tekintettel eljárási szabályzata 118. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság levelére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0112/2020),

A.  mivel az EU még jó ideig Európa domináns politikai és gazdasági hatalma marad, és ez felelősséget keletkeztet szomszédai iránt;

B.  mivel az EU 2016 júniusi globális stratégiája meghatározza, hogy az EU prioritása, hogy szomszédságában reziliens, jó kormányzás alatt lévő, virágzó és felzárkózó államok legyenek;

C.  mivel a keleti partnerség természeténél fogva befogadó jellegű, alapja a közös érdekek és a kölcsönös megértés, a közös felelősségvállalás, a differenciálás és feltételhez kötöttség, célja pedig Azerbajdzsán, Belarusz, Grúzia, Moldova, Örményország, Ukrajna és az Európai Unió közös elkötelezettsége kapcsolataik elmélyítése, valamint a nemzetközi jog és az alapvető értékek, ezen belül a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása, a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége és pártatlansága, valamint a szociális piacgazdaság, a fenntartható fejlődés és a jó kormányzás iránt;

D.  mivel az EU és a keleti partnerség országai közötti fokozott együttműködés nem lineáris folyamat, és teljes körű együttműködés csak akkor érhető el és tartható fenn, ha az alkotmányos és jogalkotási folyamat során tiszteletben tartják az alapvető európai értékeket és elveket, és ha biztosított a korrupció, a szervezett bűnözés, a pénzmosás, az oligarchikus struktúrák és a nepotizmus elleni küzdelem; hangsúlyozza azonban, hogy súlyos visszaesés esetén az együttműködés visszafordítható;

E.  mivel a keleti partnerség egyes országai az EU-val való szorosabb, a differenciálás elvén alapuló és az eredményeknek és törekvéseknek megfelelő politikai, humán és gazdasági integráció kiépítése mellett döntöttek és ambiciózus – mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségekre is kiterjedő – társulási megállapodásokat kötöttek, illetve vízummentességi rendszereket vezettek be és a közös légtérről szóló megállapodásokat kötöttek; emellett kinyilvánították az uniós tagság stratégiai célját, és már bizonyították, hogy képesek nagyobb stabilitást, biztonságot, jólétet és ellenálló képességet biztosítani a keleti szomszédságban; mivel társadalmaikban az európai integráció támogatottsága továbbra is nagyon magas szintű;

F.  mivel a keleti partnerség más országainak az EU-ra vonatkozó törekvései árnyaltabbak; mivel Örményország része az Oroszország által vezetett gazdasági és katonai integrációs struktúrák (az Eurázsiai Gazdasági Unió és a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete) része, és átfogó és megerősített partnerségi megállapodást kötött az EU-val; mivel Azerbajdzsán 2017-ben új átfogó megállapodásról tárgyal az EU-val, amely az 1999-es partnerségi és együttműködési megállapodás helyébe fog lépni; mivel Belarusznak nincsen semmilyen szerződésen alapuló kapcsolata az EU-val, de a közelmúltban aláírták a vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló és a visszafogadási megállapodást;

G.  mivel a keleti partnerség létrehozása óta a partnerországokban a politikai és gazdasági reformok mind belső, mind pedig külső tényezők miatt eltérő sebességgel haladnak előre, és a reformok ezidáig nem váltak visszafordíthatatlanná;

H.  mivel a hosszú távú európai jövőképnek a keleti partnerség érdeklődő országai számára való fenntartása előmozdítja a demokratizálódást és a további reformokat a keleti partnerség országaiban;

I.  mivel ösztönözni kell a testre szabott stratégiák kidolgozását a keleti partnerség valamennyi országával, valamint át kell térni az együttműködés és az integráció ambiciózusabb formáira, amennyiben a partnerországok úgy kívánják, továbbá támogatni és fenn kell tartani az európai integrációs reformok végrehajtásának ambiciózus ütemét;

J.  mivel ez a cél akkor érhető el, ha a jogállamiság tiszteletben tartása és a demokrácia megerősítése terén előrelépés történik, valamint ha átfogó reformokat hajtanak végre időben, hitelesen, fenntarthatóan és hatékonyan, rugalmas uniós eszközök támogatásával, illetve a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal és kötelezettségekkel összhangban, az alapvető emberi és kisebbségi jogokat is tiszteletben tartva;

K.  mivel az EU és a keleti partnerség társulási megállapodásokat aláíró országai közötti kétoldalú kapcsolatok terén üdvözlendők az elért eredmények és a megerősített differenciálás, és ezért itt az idő, hogy egyértelműbb útmutatást nyújtsanak ezeknek az országoknak a reformokkal kapcsolatos konkrét prioritásokról, a felzárkózási feltételekről és az uniós integráció folyamatának következő lépéseiről;

L.  mivel a társulási megállapodások / mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségek fő célja, hogy megteremtsék az EU és az érdekelt partnerországok közötti politikai társuláshoz és mélyebb gazdasági integrációhoz szükséges feltételeket;

M.  mivel a keleti partnerség országainak függetlenségét, szuverenitását és területi integritását továbbra is megoldatlan regionális konfliktusok, külső agresszió és közülük egyes országok területének folyamatos megszállása sérti, amely aláássa az emberi jogi helyzetet, akadályozza a keleti partnerség jólétének, stabilitásának és növekedésének fokozását, és veszélyezteti az uniós fellépést, ezáltal veszélyeztetve a keleti partnerségre vonatkozó teljes projektet; mivel e konfliktusok többségében Oroszország – hibrid hadviselésén, illegális megszállásán és annektálási politikáján, kibertámadásokon, propagandán és félretájékoztatáson keresztül, amelyek Európa egészének biztonságát fenyegetik – aktív agresszorként vesz részt;

N.  mivel az európai jólét és biztonság szorosan összekapcsolódik a szomszédos országok, és különösen a keleti partnerség országai helyzetével; mivel a keleti partnerség a jószomszédi kapcsolatok és a regionális együttműködés közös céljait követi, és mivel a felülvizsgált európai szomszédságpolitikának elő kell mozdítania és meg kell erősítenie a kétoldalú viták rendezésére irányuló kapacitásokat, és a keleti szomszédság társadalmai közötti megbékélésre kell törekednie;

O.  mivel az Európai Parlament elítéli a keleti partnerség országai szuverenitásának és területi integritásának megsértését, nem ismeri el határaik erőszakos megváltoztatását és a területeik annektálására irányuló kísérletet, és elutasítja az erőszak alkalmazását vagy az erőszakkal való fenyegetést, osztva az EU azon kötelezettségvállalását, hogy diplomáciai eszközökkel és a nemzetközi jog normáival és elveivel, az ENSZ Alapokmányával és a Helsinki Záróokmánnyal összhangban támogassa a békés konfliktusrendezést, különösen azokban a konfliktusokban, amelyeknek Oroszország részes fele;

P.  mivel a keleti partnerség létrehozása óta az EU kibővítette és fenntartotta politikai, gazdasági és védelmi jelenlétét a keleti partnerség országaiban, így fokozott befolyást és lehetőségeket szerzett arra, hogy előmozdítsa saját értékeit és alapelveit, valamint fokozza az EU és a keleti partnerség országai közötti kölcsönös függőséget;

Q.  mivel a kelet partnerség országai jelentős szerepet játszhatnak a Közép-Ázsiához való közvetlen hozzáférés terén, és megbízható kelet-európai partnerekként hozzájárulhatnak az EU Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiájához;

R.  mivel a keleti partnerségen keresztül az EU segített elindítani a strukturális reformokat, beleértve az intézmények és a kormányzati struktúrák strukturális reformjait, valamint megteremteni a mélyreható társadalmi-gazdasági és politikai átalakulás alapjait a keleti szomszédság egészében; mivel előrelépés történt a keleti partnerség országainak az uniós szabályozási kerethez, valamint annak normáihoz, szabványaihoz és gyakorlataihoz való közelítése terén;

S.  mivel a keleti partnerség közvetlen következménye volt a civil társadalom megerősödése, elvárásainak és az elszámoltathatóság és átláthatóság iránti igényének fokozódása a keleti partnerség országainak kormányaival szemben, amely a reformok jelentős belső hajtóerejének bizonyult; mivel a keleti partnerség országaiban, és különösen a három társult partnerországban az átalakulás sikere pozitív példát mutathat más országok számára;

T.  mivel a független ügyészek és bírák, a szabad bíróságok és intézmények, az erős civil társadalom és a független média – melyek mindegyike ellenőrző szerepet tölt be – olyan kulcsfontosságú elemek, amelyeket az EU-nak továbbra is aktívan támogatnia kell keleti szomszédai körében;

U.  mivel az erős és reziliens intézmények, a széles körű jogállamiság, az igazságügyi reformok végrehajtása, valamint a korrupció és a pénzmosás elleni küzdelem központi szerepet töltenek be a méltányos, stabil és megbízható környezet kiépítésében, amely ezt követően hosszú távú beruházásokat és növekedést vonzhat és tarthat fenn a keleti partnerség országaiban;

V.  mivel a keleti partnerség 10. évfordulója alkalmából az Európai Tanács hangsúlyozta a keleti partnerség országaival való stratégiai partnerség fontosságát, valamint kérte a Bizottságot és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, a Bizottság alelnökét, hogy tegyenek hosszú távú szakpolitikai javaslatokat a 2020 júniusi csúcstalálkozóra való előkészületképpen;

W.  mivel az Európai Parlament elkötelezett a társulási megállapodások / mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségek társult országok általi végrehajtásáról szóló állásfoglalások évenkénti, valamint a keleti partnerség fennmaradó országaival való kapcsolatokra és a keleti partnerségi politika egészére vonatkozó ajánlások legalább kétévenkénti elfogadása iránt;

1.  a következő ajánlásokat fogalmazza meg a Tanács, a Bizottság és a Bizottság alelnöke / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője felé:

Strukturált párbeszéd, államépítés és demokratikus elszámoltathatóság

Ágazati együttműködés a közös gazdasági térség létrehozása érdekében

A humántőke fejlesztése

Biztonság, stabilitás, területi integritás és konfliktusmegoldás

A helyi és regionális hatóságok és a civil társadalom

A média, a kommunikáció és a politika jobb irányítása

   a) ismerjék el, hogy a keleti partnerség országai egyre több felelősséget vállaltak és egyre inkább magukénak érezték a keleti partnerség kezdeményezést; hangsúlyozzák annak fontosságát, hogy folyamatos lendületet kell adni a keleti partnerségen belüli hatékony együttműködésnek, az intenzív párbeszédnek és a szoros partnerségnek, amelyet tovább erősít a keleti partnerség politikájának átalakító hatása, amely támogatja azokat a reformokat, amelyek pozitív politikai, társadalmi, gazdasági és jogi változásokat idéznek elő a keleti partnerség országaiban, figyelembe véve az EU-val szembeni ambícióik szintjét; hangsúlyozzák, hogy a társult országok egyre szorosabb kapcsolatokra törekszenek az EU-val; erősítsék meg a keleti partnerség országainak arra való szuverén jogát, hogy szabadon megválasszák az EU-val való együttműködésük vagy integrációjuk egyedi mértékét, és elutasítsanak e döntéssel kapcsolatos mindenfajta külső nyomást;
   b) hangsúlyozzák, hogy az EUSZ 49. cikke értelmében bármely európai állam kérheti felvételét az Unióba, feltéve, hogy tiszteletben tartja az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok értékeit, beleértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait, az EUSZ 2. cikkében említettek szerint; ismerjék el, hogy bár a keleti partnerség keretében nem tervezik a csatlakozást, a keleti partnerség politikája elősegítheti az EU-ba való fokozatos integráció folyamatát; vegyék figyelembe, hogy egy esetleges csatlakozási folyamathoz mind az EU-nak, mind a keleti partnerség érintett országának jól fel kell készülnie, figyelembe véve az EU jövőbeli reformfolyamatát és a partnerország uniós vívmányokhoz való közelítését, valamint az uniós tagsági kritériumoknak való megfelelését; biztosítsák, hogy e fokozatos integráció első lépése az EU és a keleti partnerség országai közötti jelenlegi megállapodások teljes körű végrehajtása legyen;
   c) haladéktalanul vezessenek be stratégiai és jövőorientált jövőképet a keleti partnerség 2020 utáni következő évtizedére vonatkozóan azzal a céllal, hogy elsősorban a polgárok számára biztosítsanak előnyöket, erősítsék az ellenálló képességet, előmozdítsák a fenntartható fejlődést, biztosítsák a visszafordíthatatlan eredményeket, valamint hogy elmélyítsék az EU és a keleti partnerség közötti együttműködési és integrációs folyamatot, amely az EU saját biztonsági és gazdasági érdeke
   d) biztosítsák, hogy a 2020 júniusi csúcstalálkozó következtetései egyértelmű stratégiát és hosszú távú közös jövőképet vázoljanak fel a keleti partnerségen belüli 2020 utáni további szerepvállalásra és a partnerség fejlesztésére, továbbá megerősített uniós kötelezettségvállalásokat és politikai ösztönzőket, valamint a keleti partnerség országai által tett, saját teljesítésükre vonatkozó kötelezettségvállalást tartalmazzanak; bátorítsák arra az Európai Unió Tanácsának jövőbeli elnökségeit, hogy az Európai Parlament állásfoglalásaival és ajánlásaival összhangban készítsenek ambiciózus együttműködési menetrendeket a keleti partnerség országaival, amelyek segítséget nyújtanak abban, hogy az elkövetkező évtizedekben úgy alakítsák a kapcsolatokat a keleti partnerség országaival, hogy azok egy kölcsönösen kívánt irányba fejlődjenek;
   e) ismerjék el, hogy a keleti partnerségnek továbbra is egy vonzó együttműködési keretnek kell lennie, és a „többért többet” elvvel összhangban támogatnia kell ezt a folyamatot, hogy fenntartsa a keleti partnerség országainak elkötelezettségét a reformfolyamat mellett, és az EU felé tartó pályájukon tartsa őket;
   f) ismerjék el, hogy a keleti partnerség mindkét irányban működik, ugyanis a keleti partnerség országainak tapasztalatait az EU és tagállamai, valamint a keleti partnerség országainak kölcsönös előnyére meg lehet osztani;
   g) tartsanak fenn kiegyensúlyozott megközelítést a keleti partnerségen belüli testreszabott differenciálás és a többoldalú keret inkluzivitása, koherenciája és következetessége között, amely továbbra is hivatkozási pont a keleti partnerség valamennyi országa számára; kerüljék a keleti partnerségnek a különböző országok EU-val kapcsolatos törekvései mentén való felosztását; vegyék figyelembe, hogy az EU és a keleti partnerség országai közötti együttműködés hatókörét és mélységét a felek törekvései, valamint a reformok felek általi végrehajtása határozza meg; vegyék tudomásul, hogy a Grúziával, a Moldovai Köztársasággal és Ukrajnával aláírt társulási megállapodások / mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások bizonyítják a differenciált megközelítést, és azoknak további megerősített kétoldalú kapcsolati formák és ütemtervek kialakítását kell eredményeznie a „többért többet” elv alapján;
   h) a testreszabott megközelítés fényében mérlegeljék egy megerősített együttműködési stratégia létrehozását a három társult ország számára, amely reform- és beruházástámogatási programot hozhatna létre olyan területeken, mint a kapacitásépítés, a közlekedés, az infrastruktúra, az összekapcsoltság, az energia, az igazságügy és a digitális gazdaság, amely az uniós reformvállalások és az elért eredmények egyedi értékelése alapján a későbbiekben előirányozhatná a keleti partnerség többi országára való kiterjesztést, szem előtt tartva a keleti partnerség koherenciája fenntartásának szükségességét, az inkluzivitás elvével összhangban; ez a párbeszéd magában foglalhatja az Európai Tanács alkalmával szervezett találkozókat a társult országok vezetőivel, valamint képviselőik rendszeres részvételét az Európai Tanács munkacsoportjainak és bizottságainak ülésein;
   i) kezdjék el a négy szabadsággal való integrációhoz vezető közös gazdasági térség létrehozására irányuló folyamatot, amely megkönnyítené a keleti partnerség országainak mélyebb gazdasági integrációját és az uniós politikákhoz való közelítését, valamint a keleti partnerség országai közötti mélyebb gazdasági együttműködést, a nyugat-balkáni országok által kitaposott utat követve;
   j) hozzanak további intézkedéseket a keleti partnerség országainak az EU-val való mélyebb integrációja és további ágazati együttműködése, valamint a kiválasztott uniós ügynökségekben, beruházási keretplatformokban és EU-n belüli programokban és kezdeményezésekben való részvételük érdekében, teljes mértékben megfelelve a meglévő feltételeknek és összhangban az EU ösztönzőkön alapuló megközelítésével, a „többért többet” elv szellemében és figyelembe véve a reformok támogatására irányuló legjobb gyakorlatokat;
   k) nyújtsanak nagyobb pénzügyi támogatást a keleti partnerség országainak, és ezt kössék feltételekhez, többek között a 2021 és 2027 közötti időszakra szóló külső pénzügyi eszközökről folyó jogalkotási tárgyalásokkal összefüggésben; biztosítsák, az ilyen támogatást az Európai Parlament iránymutatása alapján felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján a keleti partnerség országainak egyedi igényeihez igazítsák, és a keleti partnerségi program keretében végzett tevékenységek végrehajtására kell felhasználni; ismerjék el, hogy az EU pénzügyi támogatását a jövőbe történő befektetés is, mivel támogatja a keleti partnerség országainak gazdasági és társadalmi stabilitását előmozdító reformokat, és megteremti a sikeres jövőbeli együttműködés alapjait;
   l) ismerjék el annak szükségességét, hogy a teljes keleti partnerségen belül egyedi megközelítésekre alapozva további politikai, adminisztratív és pénzügyi támogatási keretet kell biztosítani a három társult ország számára, amely kezeli a strukturális reformokkal, a modernizációval és az intézményfejlesztéssel kapcsolatos sajátos szükségleteiket; ismerjék el, hogy az ehhez az uniós finanszírozáshoz való hozzáférést össze kell kapcsolni a reformokra vonatkozó kötelezettségvállalásokkal, és tartalmaznia kell az európai pénzügyi támogatás ambiciózus referenciaértékeit;
   m) részesítsék előnyben a „több demokráciáért és jogállamiságért többet” szükségszerűségét az EU-n és a keleti partnerség országain belüli legfrissebb fejlemények fényében, valamint biztosítsák, hogy a működő és ellenállóképes demokratikus intézmények, a jogállamiság, a jó kormányzás, a korrupció és a nepotizmus elleni küzdelem, a média szabadsága és az emberi jogok tiszteletben tartása továbbra is a szorosabb politikai partnerség és a pénzügyi támogatás kulcsfontosságú kritériumai és feltételei maradjanak;
   n) végezzék el rendszeresen az uniós támogatási programok hatásvizsgálatát a hatékonyságuk növelése és a megfelelő idejű kiigazítások érdekében; reagáljanak gyorsabban, ha a keleti partnerség országaiban romlik a jogállamiság és a demokratikus elszámoltathatóság helyzete, és alkalmazzanak intelligens feltételrendszert, többek között a makroszintű pénzügyi támogatás demokratizálódáshoz és reformokhoz kötésével, hogy megakadályozzák a partnerországok kormányainak további visszaesését; teremtsék meg a feltételeit annak, hogy a keleti partnerségben egy adott országában a helyi hatóságokhoz vagy civil társadalmi szereplőkhöz helyezzék át a támogatást, ha a központi hatóságok nem tartják be kötelezettségvállalásaikat;
   o) felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján erősítsék meg az Európai Parlament által a programok ellenőrzésében és felügyeletében betöltött szerepet az Unió külső finanszírozási eszközeinek alkalmazása során;
   p) erősítsék a parlamenti diplomáciát, és vizsgálják felül az Euronest Parlamenti Közgyűlés működését, hogy az teljes mértékben ki tudja aknázni a benne lévő lehetőségeket;
   q) a partnerség inkluzív jellegének megőrzése és a keleti partnerség valamennyi országával való együttműködés folytatása mellett ismerjék el a keleti partnerség fejlettebb országainak társult partnerségi státuszát, nevezetesen a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségekre kiterjedő társulási megállapodások aláírói esetében, és hozzák létre a megerősített politikai párbeszéd további kereteit, hogy előmozdítsák a további gazdasági együttműködést és a jogalkotási harmonizációt vonják be például a társult országokat megfigyelőként az EUMSZ 291. cikkének és a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően létrehozott bizottságok eljárásaiba, hogy az EU ezáltal jelezze a további integráció iránti kötelezettségvállalását, és megerősítsék az országok reformorientáltságát és igazgatási know-how-ját;
   r) folytassák a keleti partnerség országaival az államépítést és az intézmények megerősítését és elszámoltathatóságát azáltal, hogy a keleti partnerség országainak rendelkezésére bocsátanak az Ukrajnát támogató csoport eszközeihez hasonló eszközöket, elsőbbséget adva a társult partnereknek; fejlesszék a meglévő és új uniós eszközöket a jogállamiság és a felelősségteljes kormányzás területén, hogy nyomon kövessék és értékeljék a társult partnerek által elért haladást, különös tekintettel az uniós igazságügyi eredménytáblára és a jogállamisági mechanizmusra biztosítsanak hatékony iránymutatást és viszonyítási pontokat a reformok számára, beleértve azt is, hogy útiterveket fogadnak el a társulás kötelezettségvállalásainak meghatározása céljából; dolgozzanak ki egyértelmű módszertannal rendelkező és összehasonlító szemléletet tükröző munkadokumentumokat a vízumliberalizációs cselekvési terv és a csatlakozási folyamat gyakorlata alapján, és hogy kiegészítsék a jelenlegi eredményjelentéseket és társulási menetrendeket;
   s) építsék be a keleti partnerség országaiban zajló reformok értékelési folyamatába a több érdekelt fél bevonásával történő nyomon követést, és az Ukrajnában már kialakult gyakorlatot követve tegyék ezt kötelezővé a keleti partnerség kormányai számára; biztosítsák, hogy a Bizottság és az EKSZ továbbra is éves társulási végrehajtási jelentéseket készítsen a három társult partner által elért haladásról, és egységes értékelési módszertant alkalmazzanak, különösen amikor az ugyanazokon a területeken és ugyanazon ágazatokban folyó reformokat elemzik; rendszeresen, legalább félévente adjanak ki jelentéseket a keleti partnerség nem társult országaihoz fűződő kapcsolatokról; készítsenek végrehajtási jelentést az Unió és a keleti partnerség országai közötti kereskedelmi és társulási megállapodásokról, különös tekintettel a keleti partnerség országainak társadalmainak többek között a Párizsi Megállapodás keretében való társadalmi, környezeti és gazdasági fejlődésére;
   t) ismerjék el, hogy az erős, független és hatékony intézmények mind központi, mind helyi szinten kulcsfontosságúak a demokratikus elszámoltathatóság és az oligarchamentesítés, valamint a korrupció és az állam foglyul ejtése elleni küzdelem szempontjából; kérjék ezért a keleti partnerség országait, hogy újítsák meg az igazságszolgáltatás és a közigazgatás átfogó reformjának végrehajtására vonatkozó kötelezettségvállalásukat, amelynek célja a bírák és köztisztviselők függetlenségének, kompetenciájának és érdemeken alapuló felvételének biztosítása, valamint a korrupció elleni küzdelem fontossági sorrendjének felállítása, többek között azáltal, hogy az átláthatóság, az elszámoltathatóság növelése és a lakosság egésze körében a tiszta magatartás előmozdítása révén csökkentik a korrupció lehetőségét, megerősítik a jogállamiságot és előmozdítják a jó kormányzást; ismerjék el, hogy a fent említett célok megvalósítása nélkül gyakorlatilag lehetetlen a fenntartható növekedés megvalósítása, a gazdasági tevékenység és fejlődés fokozása, a szegénység csökkentése, a külföldi közvetlen tőkebefektetés növelése, valamint a társadalmi bizalom és a politikai stabilitás javítása;
   u) mozdítsák elő a jogi és gazdasági reformok szélesebb körét, az ikerintézményi programokon keresztül átvéve az uniós tagállamok tapasztalatait, és terjesszék ki a programokat különösen a helyi és regionális önkormányzatokra;
   v) alakítsanak ki európai minőségű közigazgatást a keleti partnerség társult országaiban szakmai látogatási (job shadowing) programok megnyitásával, a keleti partnerség országainak köztisztviselői számára bizonyos területeken ideiglenes elhelyezést biztosítva az uniós intézmények és a tagállamok megfelelő szolgálatainál;
   w) ösztönözzék a politikai alapítványok munkáját a keleti partnerség országaiban a politikai vezetők következő nemzedékének felnevelésében;
   x) ismerjék el a társult országok kormányainak a keleti partnerségen belüli kölcsönös együttműködésük és közös pozíciójuk fokozására irányuló kezdeményezéseit, és ösztönzi azok több ágazatra kiterjedő szintre való kiterjesztését, különösen az energia, a közlekedés, a digitális ügyek, a kiberbiztonság, a környezetvédelem, a tengeri gazdaság, a határellenőrzések, a vámügyi együttműködés, a kereskedelem megkönnyítése, valamint a bel- és igazságügy területén; hasonló megközelítést kell alkalmazni a keleti partnerség országai között a különféle kérdésekben folytatott együttműködésre;
   y) mozdítsák elő a keleti partnerség országai közötti régión belüli kereskedelmet, mivel a több partnerrel folytatott bővülő kereskedelem hozzájárul az országok és gazdaságaik ellenálló képességének kialakításához; ösztönözzék a keleti partnerség országainak nagyobb mértékű részvételét az uniós makroregionális stratégiák végrehajtásában, valamint a hatékony régióközi és határokon átnyúló együttműködési párbeszédben, a partnerek nemzeti és regionális kapacitásának megerősítése, és a társadalmi és gazdasági fejlődésük megkönnyítése érdekében;
   z) a szabad, tisztességes, versenyen alapuló és átlátható választások biztosítása érdekében mozdítsák elő a választási reformokat, nevezetesen a választási törvényekre és a pártok finanszírozására vonatkozó jogalkotási módosítások elfogadása során, és ösztönözzék a választási folyamatok teljes körű megfelelését a nemzetközi szabványoknak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) ajánlásainak és a Velencei Bizottság véleményeinek; sürgessék a keleti partnerség országait, hogy biztosítsák a mindenkori kormánnyal össze nem hangolt politikai szereplők – akár igazságügyi, fizikai vagy intézményi – zaklatásának mellőzését, valamint biztosítsák a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a gyülekezés szabadságát, beleértve a békés tüntetéshez való jogot is; fejezzék elismerésüket a keleti partnerség azon államainak, amelyek megállapodtak a demokratizáló politikai reformok végrehajtásában, és támogatják a választási jogalkotási keret inkluzív politikai párbeszédek révén történő megerősítését;
   aa) biztosítsák, hogy a keleti partnerség országai a választási jogszabályaik módosítása során egyenlő lehetőségeket teremtsenek valamennyi etnikai és nemzeti kisebbség képviseletére;
   ab) biztosítsák, hogy rendszeresen európai választási megfigyelő missziókat küldjenek a keleti partnerség országaiba, hogy támogassák az intézmények megerősítésének folyamatát, a választási eljárásokat és a demokratikus elszámoltathatóságot;
   ac) működjenek közre annak megakadályozásában, hogy harmadik felek beavatkozzanak a keleti partnerség államainak politikai, választási és egyéb demokratikus eljárásaiba, szolgálja ez azt, hogy egy választást elbillentsenek egy előnyben részesített jelölt vagy párt felé, vagy azt, hogy félretájékoztatáson, jogellenes politikai finanszírozáson, a politikai vagy médiaszereplők ellen indított kibertámadásokon keresztül vagy más jogellenes eszközökkel aláássák a demokratikus rendszerbe vetett bizalmat;
   ad) fogadjanak el az emberi jogok megsértésére vonatkozó uniós szankciós mechanizmust vagy uniós „Magnyickij-törvényt”, amely az emberi jogokat vagy az alapvető szabadságokat – különösen a civil társadalmi vagy ellenzéki aktivisták és újságírók letartóztatásában, elrablásában és megverésében való részvétel, valamint a békés tüntetések erőszakos elnyomása révén – megsértő személyekre és szervezetekre, továbbá a keleti partnerség országaiban a magas szinten elkövetett korrupciós ügyekben érintett személyekre alkalmazandó;
   ae) ösztönözzék a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségek folyamatos és hatékony végrehajtását annak érdekében, hogy fokozatosan megteremtsék a feltételeit annak, hogy megnyissák az EU egységes piacát; vegyék fontolóra egy különleges jogi közelítési eszköz létrehozását, amely segítséget nyújtana a partnereknek a jogszabályaik uniós vívmányokkal való összehangolásában, és támogatná az azok végrehajtása érdekében tett erőfeszítéseiket; ismerjék el, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségek végrehajtása számos pozitív eredményt ért el, azonban még mindig van néhány olyan rendezetlen kérdés, amelyet megfelelően kezelni kell;
   af) ismerjék el, hogy fontos elmélyíteni a gazdasági együttműködést és a piaci integrációt a keleti partnerség országaival az uniós egységes piac fokozatos megnyitása révén, beleértve a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások teljes körű végrehajtását és a jogi, gazdasági és műszaki előírásoknak és szabványoknak való megfelelést, valamint egy közös gazdasági térség létrehozását;
   ag) tűzzék ki célul a keleti partnerség támogatható és erre hajlandó országai együttműködésének és fokozatosan differenciált ágazati integrációjának feltárását és biztosítását az energiaunióban, a közlekedési közösségben és egyéb területek mellett a digitális egységes piacon; összpontosítsanak a távközlésre, és kezeljék prioritásként az EU és a keleti partnerség országai közötti, illetve a keleti partnerségen belüli díjmentes barangolási rendszer mielőbbi létrehozását; építsenek ki bizalmi szolgáltatásokat – többek között kiberkapacitásokat – a kritikus infrastruktúra és a személyes adatok védelme, illetve a vámügyi, banki és pénzügyi szolgáltatások terén folytatott együttműködés fokozása érdekében, ami segítené a keleti partnerség országait a pénzmosás elleni küzdelemben és megerősítené a pénzügyi felügyeletet, miközben az egységes eurófizetési térségnek (SEPA) a keleti partnerség országaira való esetleges kiterjesztéséhez vezetne;
   ah) vezessenek be eszközöket – például jogi átvilágítást és ágazati útiterveket – annak meghatározására, hogy a keleti partnerség országai készek-e megfelelni az uniós vívmányoknak, és hogy megerősítsék a differenciált ágazati integrációra való felkészültségüket;
   ai) mozdítsák elő az e-gazdaság e-szolgáltatásainak fejlesztését, legyenek azok üzleti vagy közszolgáltatások, valamint alakítsák ki a távmunkaképességek széles körét, hogy – a világjárványok esetében tapasztalható – válság idejére erősítsék az ellenálló képességet;
   aj) biztosítsák a keleti partnerség országainak az éghajlatváltozás elleni küzdelemben való erőteljes részvételét és az ahhoz való hozzájárulását, többek között az új európai zöld megállapodásban való részvételük, valamint annak biztosítása révén, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások nem mondanak ellent az azokban foglalt éghajlat-politikai célkitűzéseknek és kezdeményezéseknek; az ilyen kötelezettségvállalásnak uniós – többek között az EBRD-től és az EBB-től származó – beruházási támogatáson kell alapulnia, és a környezeti hatások és a helyi közösségekre gyakorolt hatások alapos értékelésétől kell függenie, különös tekintettel az esetlegesen érintett és további támogatásra szoruló ágazatokra;
   ak) gondoskodjanak arról, hogy a partnerországok abszorpciós képességével összhangban megfelelő intézkedéseket és finanszírozást irányoznak elő a szennyvízkezelés javítására, valamint az energiabiztonság és az összekapcsolhatóság javítására, különös tekintettel az ellenirányú földgázszállításra, az energiahatékonyságra és a megújuló energiaforrások felhasználására a keleti partnerség országaiban; ismerjék el Azerbajdzsán fontos szerepét az EU felé irányuló energiaellátás diverzifikálásában, valamint az Ukrajna által a földgázszállítási rendszer szétválasztásában elért sikereket, és támogassák az energiafüggetlenségre és az ellátás diverzifikálására irányuló erőfeszítéseket a keleti partnerség többi országában; bátorítsák a keleti partnerség országait, hogy hajtsák végre az energiaszektorban az uniós joggal összhangban folyó reformjaikat, beleértve a környezetvédelmi és biztonsági politikára vonatkozó reformokat is;
   al) nyújtsanak folyamatos támogatást a keleti partnerség országai szilárdhulladék-gazdálkodási rendszerének az uniós normáknak megfelelő fejlesztéséhez azáltal, hogy újrafeldolgozási célértékeket és újrafeldolgozási rendszereket állapítanak meg a célértékek elérése érdekében; kezeljék az elavult és nem engedélyezett szilárdhulladék-kezelő létesítmények környezetre és közegészségre gyakorolt negatív hatásait; azonosítsák a hulladékgazdálkodási projektek uniós és nemzeti/helyi alapokból történő finanszírozásának támogatására irányuló pénzügyi eszközöket;
   am) biztosítsák, hogy a keleti partnerség országainak meglévő és új nukleáris létesítményei a nemzetközi egyezményekkel összhangban megfeleljenek a legmagasabb szintű környezetvédelmi és nukleáris biztonsági normáknak; biztosítsák, hogy az olyan nem biztonságos energiaprojektek, mint például az Osztrovec atomerőmű, ne váljanak az európai villamosenergia-hálózat részévé;
   an) fogadjanak el egy átfogó – a határátkelőhelyekre is kiterjedő – infrastruktúra-kiépítési tervet, és támogassák az indikatív TEN-T és egyéb beruházási cselekvési tervekben kijelölt kiemelt projektek végrehajtását az EU és a kelet partnerség országai közötti, illetve az utóbbiak közötti közlekedési, energetikai és digitális kapcsolatok javítása érdekében, a végrehajtás folyamata alatt pedig biztosítsák a környezeti fenntarthatóságot; a közlekedési ágazatban ösztönözzék a szabályozási konvergenciát;
   ao) sürgessék a keleti partnerség országait, hogy a Bizottsággal együttműködve teljes mértékben használják ki a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) beruházási terve által kínált lehetőségeket; hangsúlyozzák, hogy jobban ki kell használni a fekete-tengeri összeköttetésben rejlő potenciált, és támogassák az infrastrukturális projekteket, amelyek döntő fontosságúak a régióval és Közép-Ázsiával való összeköttetés növelése szempontjából; e tekintetben ismerjék el a keleti partnerség országainak stratégiai jelentőségű földrajzi elhelyezkedését, amelynek köszönhetően olyan kapocsként szolgálhatnak az Európai Unió, Ázsia és a tágabb szomszédság között, amely növelheti az uniós külpolitikai szerepvállalások értékét;
   ap) hajtsák végre az EU ambiciózus közép-ázsiai stratégiáját a keleti partnerség országainak mint megbízható partnereknek aktív szerepvállalásával, amelyek közvetlen hozzáféréssel rendelkeznek a régióhoz;
   aq) biztosítsák, hogy a többéves pénzügyi keret megerősítse a keleti partnerség országainak infrastrukturális és beruházási projektjeire nyújtott uniós pénzügyi támogatást, növelve a kiberfenyegetettséggel szembeni ellenálló képességüket, illetve javítva és modernizálva az oktatási rendszerüket; hozzanak tényleges intézkedéseket annak érdekében, hogy javítsák a keleti partnerség országainak támogatásfelvevő képességét; használják fel a nyugat-balkáni beruházási kerettel kapcsolatban szerzett tapasztalatokat a pénzügyi és technikai segítségnyújtás bevonása és összehangolása, valamint az infrastrukturális projektek hatékonyságának növelése érdekében;
   ar) részesítsék előnyben a keleti partnerség országaiba irányuló fenntartható és hiteles beruházások szükségességét hosszú távú bevonási stratégia kidolgozása révén, amely nem egyedül a stabilizálásra, hanem a demokratizálásra is összpontosít;
   as) terjesszék ki más társult partnerekre az EU által az ukrán gazdaság fellendülésének támogatása érdekében alkalmazott megközelítést, ideértve testreszabott és rugalmas makroszintű pénzügyi támogatást és eszközöket, valamint a nemzetközi pénzügyi intézmények és adományozók bevonását és összehangolását, valamint a közvetlen külföldi befektetéseknek kedvező környezet javítását, figyelembe véve a szociális, munka- és környezeti jogokat; tegyék az EU-ból származó közvetlen külföldi befektetés előmozdítását a keleti partnerséggel kapcsolatos politika egyik kulcsszempontjává, és e célból dolgozzanak ki cselekvési tervet az üzleti környezet további javítása és a jogbiztonság garantálása érdekében;
   at) támogassák a keleti partnerség országai gazdaságainak nagyobb diverzifikációját és versenyképességét a kkv-k fokozott támogatása, valamint a a monopóliumok és az oligarchiák megszüntetése és a privatizáció révén, megerősítve és kiszélesítve az olyan programok hatókörét, földrajzi hatókörét és relevanciáját, mint az EU4Business; nyújtsanak hitelt különösen a kkv-k számára hazai fizetőeszközben, dolgozzanak ki olyan új kezdeményezéseket, amelyek célja, hogy kockázati tőkét vonzzanak a keleti partnerség országaiba, és nyújtsanak folyamatos támogatást az exportorientált iparágak fejlesztéséhez;
   au) kezeljék a vidék és a város közötti megosztottságot a keleti partnerség országaiban, mégpedig vidéki és elővárosi térségekben működő mikro-, kis- és középvállalkozásoknak, mezőgazdasági kistermelőknek és családi vállalkozásoknak nyújtott hatékony pénzügyi és technikai ösztönzőkkel, valamint az emberek közötti kapcsolattartás és a városok és a vidék közötti infrastruktúra javításával, a társadalmi kohézió előmozdítása érdekében;
   av) támogassák az EU és a keleti partnerség országai közötti, valamint a keleti partnerség országai közötti munkaerő-mobilitás növekedését, erőteljes hangsúlyt helyezve a folyamat jogszerűségére és fenntarthatóságára, a készségek és tapasztalatok cseréjének lehetővé tétele, ugyanakkor az agyelszívás és a helyi munkaerőhiány elkerülése mellett; e tekintetben teljeskörűen mérjék fel a vízummentes rendszereknek a három társult országgal való sikeres végrehajtását;
   aw) vegyék figyelembe az agyelszívás miatt a keleti partnerség országai előtt álló kihívásokat, és kezeljék azokat minőségi és inkluzív oktatási, szakképzési és egyéb képzési programok előmozdítása, valamint munkalehetőségek teremtése révén azzal a céllal, hogy a fiatalok és a családok számára társadalmi-gazdasági perspektívát biztosítsanak a helyi közösségükön belül;
   ax) birkózzanak meg a keleti partnerség országaiban az elnéptelenedés és a migráció hatásaival az európai migrációs stratégiába való bevonásuk révén;
   ay) támogassanak és indítsanak országalapú cselekvési terveket a munkanélküliség elleni küzdelem és a társadalmi és regionális egyenlőtlenségek kezelése érdekében; fektessenek be az ifjúságba, segítsék elő a vállalkozást, és hozzanak létre új programokat és ösztönzőket a fiatal szakemberek számára, hogy visszatérjenek a keleti partnerség országainak munkaerőpiacára;
   az) ösztönözzék a keleti partnerség országait arra, hogy a munkafeltételek és a munkavállalói jogok javítása érdekében hajtsanak végre átfogó munkaerőpiaci reformokat; dolgozzanak ki cselekvési tervet a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelem érdekében, támogassák a teljes értékű szakszervezetek létrejöttét, és szólítsanak fel az ILO-egyezmények nemzeti jogba való átültetésére és végrehajtására;
   ba) orvosolják a szociálpolitikákra és a munkavállalói jogokra vonatkozó kötelezettségvállalások végrehajtásának hiányosságait, és védjék meg az uniós munkaerőpiacot a szociális dömpinggel szemben; ne csak a vonatkozó uniós irányelvek és normák nemzeti jogba való átültetését ellenőrizzék, hanem azok tényleges végrehajtását is; a keleti partnerséggel közösen hozzanak létre egy, az alapvető munkavállalói jogok nyomon követésére szolgáló rendszert, amelyben a szakszervezetek és a civil társadalmi szervezetek is részt vesznek; használják fel ösztönzőként vagy feltételként a makroszintű pénzügyi támogatás folyósítását, hogy rákényszerítsék a keleti partnerség országait a munkaügyi feltételek javítására;
   bb) támogassák az oktatási reformokat a keleti partnerség azon országaiban, amelyek – mivel ez kulcsfontosságú a jövőjük szempontjából – ezekre hajlandóak, többek között az oktatási rendszerek reformja és a munkaerő-piaci kereslet közötti hiányosságok kezelése, valamint a szakképzés előmozdítása céljából; ismerjék el a határokon átnyúló mobilitás fontosságát a személyes kapcsolatok erősítésében, és bővítsék a keleti partnerség országainak finanszírozását és részvételét az olyan oktatási és szakmai készségeket fejlesztő és csereprogramokban, mint az Erasmus+ és Kreatív Európa, valamint erősítsék a keleti partnerség országainak az Európai horizontban való részvételre való képességét;
   bc) erősítsék meg az EU és a keleti partnerség országai közötti tudományos és oktatási együttműködést, beleértve a keleti partnerségen belüli együttműködést is, az alábbiak révén: i. regionális program indítása a régió tudományos és kutatási kiválósági központjainak támogatására; ii. a keleti partnerségi egyetem létrehozása Ukrajnában; iii. célzott keleti partnerségi programok létrehozása szakosodott egyetemeken, valamint elektronikus oktatási platform létrehozása az európai értékekre és a jogállamiságra, a jó kormányzásra, a közigazgatásra és a korrupció felszámolására összpontosító online képzések számára a keleti partnerség országaiban; és iv. helyszín biztosítása a keleti partnerség országainak köztisztviselői számára, többek között a helyi és regionális önkormányzatok szintjén;
   bd) indítsanak kísérleti projektet, amelynek célja a keleti partnerség nyitott tudományos és innovációs központjának, a keleti partnerség minden egyes országában található tematikus kompetenciaközpontokból álló hálózatnak a létrehozása, amely kutatási és innovációs támogatást és szolgáltatásokat nyújtana;
   be) biztosítsák, hogy valamennyi uniós támogatási program magában foglalja a nemek közötti egyenlőség és az emberi jogok következetes dimenzióját, foglalkozzon a társadalom leghátrányosabb helyzetű és legkiszolgáltatottabb csoportjaival, többek között az etnikai és egyéb kisebbségekkel, például a romákkal, a menekültekkel és az erőszakos konfliktusok sújtotta területekről érkező, lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyekkel; erősítsék meg e csoportok politikai és társadalmi-gazdasági helyzetének megerősítésére, valamint az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz és a tisztességes lakhatáshoz való hozzáférésük javítására irányuló kezdeményezéseket;
   bf) biztosítsák, hogy az uniós segítségnyújtás és programok eljussanak helyi szintre, ezen belül a keleti partnerség országainak távoli részeibe, különösen a vidéki területekre, lehetővé téve a lakosság számára, hogy pozitív változásokat indítsanak el – különösen a posztszovjet érzelmeknek és az orosz manipulációnak fokozottabban kiszolgáltatott – közösségeikben;
   bg) tartsanak ki határozottan az LMBTI+ személyek megkülönböztetésmentessége, a megkülönböztetéssel szembeni, jogszabályba foglalt védelme és az összes ellenük elkövetett visszaélés, gyűlöletbeszéd és fizikai erőszak szankcionálása mellett; ismerjék el a keleti partnerség azon társult országait, amelyek ennek megfelelően kiigazították jogi keretüket;
   bh) támogassák a meggyőződés, a véleményalkotás és a véleménynyilvánítás szabadságát és a saját anyanyelven való tájékoztatáshoz való, minden polgárt megillető jogot; ítéljék el és lépjenek fel az etnikai vagy nyelvi alapú gyűlöletbeszéd és megkülönböztetés, valamint az etnikai és nemzeti kisebbségeket célzó álhírek és félretájékoztatás ellen;
   bi) biztosítsák a vallás vagy meggyőződés szabadságához való alapvető jogot a régióban jelen lévő valamennyi vallási csoport jogainak védelme és előmozdítása révén, a teljes jogú és egyenlő állampolgárság fogalmából kiindulva;
   bj) erősítsék a párbeszédet és együttműködést az egyházakkal és a vallási közösségekkel és szervezetekkel az olyan területeken, mint a békeépítés és a megbékélés, az igazságos és szabad társadalom, valamint az oktatás, az egészségügyi ellátás és az alapvető szociális szolgáltatás iránti bizalom erősítése;
   bk) ismerjék el, hogy a keleti partnerség országaiban eszközölt politikai, kulturális és gazdasági befektetésekkel az EU a régió biztonságába és stabilitásába fektet be;
   bl) ismerjék el az EU és a keleti partnerség országai közötti fokozott kölcsönös biztonsági függőséget, valamint a biztonság, a stabilitás és a béke fontosságát a keleti partnerség országainak jövőbeli fejlődése szempontjából, figyelembe véve, hogy az elmúlt években olyan harmadik országok – például Kína, Törökország vagy egyes Perzsa-öböl menti államok – érdeklődésének és törekvéseinek voltak kitéve, amelyek nem feltétlenül osztják az EU értékeit és érdekeit; ezért fokozzák az EU és a keleti partnerség között a biztonság és a védelem terén folytatott együttműködést azáltal, hogy különös figyelmet fordítanak a regionális konfliktusok békés megoldására, valamint az olyan új típusú kihívások megelőzésére és megoldására, mint a hibrid fenyegetések, a kibertámadások, többek között a választásokba való kiberbeavatkozás, a félretájékoztatási és propagandakampányok, valamint a harmadik felek politikai, választási és egyéb demokratikus folyamatokba való beavatkozása; erősítsék meg az együttműködést és támogatást a keleti partnerség országainak a korrupcióval, a pénzmosással, a terrorizmussal és általában a szervezett bűnözéssel szembeni ellenálló képessége tekintetében, és hangsúlyozzák, hogy meg kell erősíteni az egyének, a közösségek és az állami intézmények ellenálló képességét;
   bm) erősítsék meg az EU elkötelezettségét a keleti partnerség országainak nemzetközileg elismert határain belüli szuverenitása, területi integritása és politikai függetlensége mellett, és támogassák az ezen elvek teljes körű érvényesítésére irányuló erőfeszítéseiket; hangsúlyozzák e tekintetben a tagállamok egységének és szolidaritásának fontosságát;
   bn) határozottan ítéljék el a nemzetközi jog alapelveinek és normáinak folyamatos megsértését a keleti partnerség térségében, nevezetesen a destabilizációt, a megszállást, a keleti partnerség több országa területének az Oroszországi Föderáció általi megszállását és elcsatolását, valamint a nemzetközi törvényszékek és bíróságok határozatainak való megfelelés megtagadását; alakítsanak ki az uniós tagállamok között összehangoltabb politikát az Oroszországi Föderációval szemben, különösen a keleti partnerség országait érintő kérdésekkel kapcsolatos szerepvállalás kapcsán;
   bo) kérjék, hogy valamennyi megszállt területről azonnal hívják vissza a külföldi csapatokat, és vessenek véget a katonai ellenségeskedéseknek – amelyek szükségtelenül követelik civilek és katonák életét, ugyanakkor pedig gátolják a társadalmi-gazdasági fejlődést –, így lehetővé téve azt, hogy a több százezer belső menekült visszatérjen otthonába;
   bp) alakítsanak ki aktívabb szerepet az Európai Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által képviselt EU számára a keleti szomszédságában zajló konfliktusok békés megoldásában és a jövőbeli konfliktusok megelőzésében, elismerve ugyanakkor az elfogadott tárgyalási formákat és folyamatokat, mint például a genfi nemzetközi tárgyalásokat, az EBESZ minszki csoportját, a normandiai négyeket és az 5+ 2 megbeszéléseket; nevezzenek ki egy uniós különmegbízottat, aki a Krímért és a Donyec-medence térségéért felel;
   bq) folytassák egy olyan környezet előmozdítását, amely elősegíti a konfliktusok rendezését, valamint olyan tevékenységek támogatását, amelyek előmozdítják a bizalmat és az emberek közötti kapcsolatokat a konfliktus által megosztott közösségekben; rangsorolják az erőfeszítéseket rangsorolása és terjesszék ki a megelőző békeépítés finanszírozását, beleértve a preventív diplomáciát, valamint a korai előrejelző és cselekvési mechanizmusokat;
   br) erősítsék meg, hogy támogatják az EBESZ minszki csoportja társelnökeinek a hegyi-karabahi konfliktus megoldására irányuló erőfeszítéseit és 2009. évi alapelveit annak érdekében, hogy a nemzetközi jog normáin és elvein, az ENSZ Alapokmányán és az EBESZ 1975. évi Helsinki Záróokmányán alapuló megoldást találjanak; ösztönözzék valamennyi felet, hogy fokozzák a párbeszédet, és tartózkodjanak az olyan lázító retorikától, amely tovább veszélyeztetné a rendezés kilátásait;
   bs) tegyenek intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a keleti partnerség régiójában működő következő uniós missziók eredményes tevékenységeket folytathassanak, és teljes mértékben végre tudják hajtani megbízatásukat, beleértve e missziók tevékenységeinek a koordinálását is: az Európai Unió grúziai megfigyelő missziója, az Európai Unió ukrajnai tanácsadó missziója, a moldovai-ukrán határellenőrzést segítő európai uniós misszió, valamint az Európai Unió dél-kaukázusi és a grúziai válság ügyével megbízott különleges képviselő missziója;
   bt) vegyék figyelembe az ukrán kormány azon felhívására, hogy az ukrán-orosz határ mentén, valamint a luhanszki és a donyecki körzetben kibővített nemzetközi békefenntartó erőt állítsanak fel; ha majd a helyzet lehetővé teszi, a minszki megállapodás teljes körű végrehajtásának részeként egy EU vezette KVBP-missziót kellene felajánlani a konfliktus részes feleinek, amely segítséget nyújtana olyan feladatokban, mint az aknamentesítés, a helyi választások előkészületei és a humanitárius segélyszervezetek szabad bejutásának biztosítása;
   bu) támogassák a hajózás szabadságát, és határozottan helytelenítsék az Azovi-tenger blokádját és a Fekete-tenger folytatódó, lopakodó jellegű annektálását az Oroszországi Föderáció által;
   bv) ismerjék el a keleti partnerség országainak egyedülálló tapasztalatait és szakértelmét; ismerjék el a keleti partnerség országai által az EU közös biztonság- és védelempolitikájának (KBVP) misszióihoz, harccsoportjaihoz és műveleteihez tett hozzájárulást; folytassák a biztonsági rendszer reformjának támogatását; mélyítsék el az EU-val kapcsolatos védelmi politikák terén folytatott együttműködést, ideértve a PESCO-ban való részvételt is, amint a harmadik országok részvételének kérdése megoldódott;
   bw) vegyék tudomásul, hogy a kiberbiztonság az egyik olyan terület, ahol az EU és a keleti partnerség országai hatékonyabban együttműködhetnek, és az EU kihasználhatja a keleti partnerség országainak a hibrid vagy kiberbiztonsági fenyegetések elleni küzdelemben szerzett tapasztalatait; alakítsanak ki hivatalos kiberpárbeszédet a keleti partnerség érdekelt országaival, és mozdítsák elő a keleti partnerség országainak együttműködési platformjait a hibrid fenyegetések hatékonyabb kezelése érdekében, ezen országok ellenálló képességének megerősítése céljából, különösen az Oroszországi Föderáció által 2019 októberében Grúzia ellen elkövetett nagyszabású kibertámadást követően;
   bx) ítéljék el a harmadik országok által annak érdekében gyakorolt befolyást, hogy aláássák a keleti partnerség országainak demokratikus rendjét, valamint hogy befolyásolják a választásokat, félretájékoztatást terjesztenek és célzott félretájékoztatási kampányokat működtetnek;
   by) fokozzák a keleti partnerség országainak társadalmi és intézményi rezilienciáját erősítő együttműködést, nagyobb hangsúlyt helyezve a külső erők által elkövetett félretájékoztatás, propaganda, manipuláció és ellenséges befolyásolás elleni küzdelemre, amelyek célja a keleti partnerség országainak megosztottsága és destabilizálása, valamint politikai folyamataik integritásának és az EU-val fenntartott kapcsolataiknak az aláásása; támogassák a keleti partnerség érdekelt országait a fent említett ellenségeskedések leküzdésére irányuló uniós szintű tevékenységekben, ideértve a bevált gyakorlatok és megoldások – például a félretájékoztatás elleni cselekvési terv és az EU félretájékoztatásra vonatkozó gyakorlati kódexe – végrehajtását, a hibrid fenyegetésekkel szembeni küzdelem helsinki európai kiválósági központjának, a rigai NATO stratégiai kommunikációs kiválósági központjának és az EU keleti stratégiai kommunikációval foglalkozó munkacsoportjának szakértelmére támaszkodva;
   bz) mozdítsák elő az integrált határigazgatást és az EU és a társult országok közötti együttműködést, valamint lépjenek előre a bűnügyi együttműködés területén;
   ca) üdvözöljék az EU és a keleti partnerség országai közötti további együttműködést, amelynek célja a nemzetközi stabilitás és biztonság előmozdítása az EU globális stratégiájával összhangban, és tegyenek javaslatot az önkéntes együttműködés új formáira a biztonság és a védelem területén, mivel az EU az európai védelmi unió fokozatos létrehozására törekszik;
   cb) mozdítsák elő az uniós tagállamok és a keleti partnerség országai közötti K+F és ipari együttműködést a fegyverzetek, katonai technológiák és képességek fejlesztése terén;
   cc) vegyék tudomásul, hogy az EU jelenlétének vagy a keleti partnerségen belüli partnereivel szembeni fellépésének hiánya teret ad más globális szereplőknek a fellépésre; fokozzák az együttműködést vagy hozzanak létre fórumot hasonló gondolkodású demokratikus szövetségesekkel és nemzetközi szereplőkkel a harmadik országbeli hatalmak keleti partnerségre gyakorolt negatív hatásának enyhítése és ellensúlyozása érdekében;
   cd) ismerjék el a keleti partnerség civil társadalmi szereplői és szervezetei hozzájárulását országaik és az egész keleti partnerségi régió demokratizálódási és reformfolyamatainak megvalósításához, és szorgalmazzák, hogy a keleti partnerség országainak kormányai tanúsítsanak nagyobb nyitottságot és szerepvállalást irányukban, és különösen a politikai döntéshozatali folyamatokban való érdemibb és hatékonyabb részvétellel kapcsolatban;
   ce) folytassanak széles körű párbeszédet a keleti partnerség civil társadalmának szereplőivel, valamint fokozzák a demokratikus irányultságú civil társadalmi szervezetek tevékenységeihez nyújtott uniós támogatást tevékenységük és biztonságuk előmozdítása, valamint munkakörnyezetük megőrzése révén;
   cf) fokozzák az EU arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megerősítse a helyi szintű kezdeményezések iránti elkötelezettségét és támogatását a régiókban és a vidéki térségekben a civil társadalom szervezeti és ellenőrzési kapacitásainak, valamint a helyi demokratikus gyakorlatoknak a fejlesztése érdekében;
   cg) a bürokrácia csökkentése és a háromoldalú találkozókon – többek között az emberi jogi párbeszédek és a Társulási és Együttműködési Tanács ülésein – való jelenlétének biztosítása révén erősítsék meg a keleti partnerség civil társadalmának azon képességét, hogy a reformok őreként járjon el és elszámoltassa az érintett állami intézményeket;
   ch) segítsék elő a keleti partnerség országai civil társadalmainak körében az együttműködést egy regionális központ létrehozásával, amely a szakértelem növelésére, a bevált gyakorlatok és munkavégzési megközelítések cseréjére szolgálna, az ukrajnai keleti partnerségi egyetemre irányuló új projekt részeként;
   ci) továbbra is nyújtsanak strukturális pénzügyi és kapacitásfejlesztési támogatást azoknak a szervezeteknek, amelyek a független, demokráciapárti civil társadalmi szereplőket segítik; tartsanak ki amellett, hogy a demokráciát, az emberi jogokat és a jogállamiságot támogató uniós, tagállami és független programoknak, köztük a Demokráciáért Európai Alapítványnak a továbbiakban is szabadon, zaklatás vagy igazságügyi korlátozások nélkül kell működniük; tegyenek meg minden lehetséges intézkedést annak megakadályozása érdekében, hogy a független NGO-kat igazságügyi korlátozások és pénzügyi korlátok, jogi rendelkezések szelektív alkalmazása vagy a kormány által szervezett NGO-k fokozott jelenléte révén kiszorítsák;
   cj) hívják fel a figyelmet a keleti partnerség országaiban a civil aktivistákkal szemben szélsőséges erők által, valamint állami hatóságok által is elkövetett támadásokra, amelyek aláássák az uniós értékeket, a nemzetközi emberi jogi normákat és az EJEE szerinti közös kötelezettségeket;
   ck) emeljék magasabb szintre az uniós támogatást és kezdeményezéseket annak érdekében, hogy a helyi hatóságok és szövetségeik megerősödjenek és képesek legyenek a nemzeti reformok helyi szintű végrehajtására; mozdítsák elő a helyi hatóságok politikai döntéshozóként és döntéshozóként betöltött szerepét, és ösztönözzék a központi kormányzat és az önkormányzatok közötti rendszeres, a civil társadalom és más érdekelt felek aktív és inkluzív részvételével folytatott eszmecserét a reformmenetrendekről;
   cl) a civil társadalommal folytatott hasonló együttműködés mintájára dolgozzanak ki az egyes országoknak szóló ütemterveket és mutatókat a helyi és regionális önkormányzatokkal való együttműködésre vonatkozóan;
   cm) terjesszék ki a keleti partnerség politikájának kialakításában és végrehajtásában a keleti partnerség helyi és regionális önkormányzatainak konferenciájának (CORLEAP) képviseletét, és növeljék arra szolgáló kapacitásait, hogy támogassa a helyi és regionális önkormányzatokat az érdemi intézkedésekben; a CORLEAP-pel és a Régiók Európai Bizottságával együttműködve dolgozzanak ki kapacitásépítési programot a keleti partnerség országainak helyi és regionális önkormányzatai számára, amely módszeres lépéseket tartalmazna a helyi és regionális önkormányzatok szerepének erősítésére;
   cn) ösztönözzék a keleti partnerség polgárainak az EU által finanszírozott projektekben való jelentős részvételét és felelősségvállalását, összhangban az uniós értékeken és normákon alapuló alulról építkező megközelítéssel;
   co) ismerjék el, hogy azon dezinformációs hullám közepette, amelynek a keleti partnerség országai ki vannak téve, a megfelelő kommunikációs és információs kampány hiánya a keleti partnerség országai évtizedes törekvéseinek, befektetéseinek és eredményeinek az elvesztéséhez vezethet; ezért fokozzák a stratégiai kommunikációs erőfeszítéseket, és a polgárokkal folytatott nyílt párbeszéd keretében nemzeti és helyi szinten egyaránt növeljék az EU által a keleti partnerség országaiban nyújtott támogatás láthatóságát; e célból szólítsák meg a kis közösségekben és vidéki térségekben élőket, az üzleti és közösségi vezetőket, a diaszpórákat és a nemzeti kisebbségeket, a már egyébként is az EU-val szimpatizáló csoportokon kívül;
   cp) Akadályozzák az EU-ellenes félretájékoztatást és propagandát az EU és a keleti partnerség polgárainak a keleti partnerséggel és annak – különösen az EU és a keleti partnerség országai közötti szoros politikai és gazdasági együttműködésből, valamint a társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás végrehajtásából származó – lehetőségeivel és előnyeivel kapcsolatos tájékoztatásának és tudatosságának növelése révén, összekapcsolva e lehetőségeket és előnyöket a gazdasági növekedéssel és a fokozott kereskedelemmel;
   cq) használják hatékonyabban a meglévő uniós struktúrákat, így például az EKSZ keleti stratégiai kommunikációval foglalkozó munkacsoportját az EU és a keleti partnerség országai közötti kapcsolatot és annak céljait aláásó dezinformációs és propagandakampányok azonosítására és az ilyen kampányokra való reagálásra;
   cr) erősítsék meg a keleti partnerség országaiban működő uniós küldöttségeket, és tegyék lehetővé számukra, hogy segítsék a keleti partnerség országait a reformok végrehajtásában és annak hatékonyabb kommunikálásában, hogy az EU hogyan segíti az ott élő polgárokat; alakítsanak ki több horizontális kapcsolatot és segítsék elő az együttműködést az uniós küldöttségek között, és ösztönözzék az információk, valamint a szakértelem és az egyéb sikeres munkavégzési megközelítések rendszeres cseréjét;
   cs) gondoskodjanak arról, hogy az uniós kapcsolattartó irodák aktívabb szerepet játsszanak a tagállamokban abban, hogy ismertté tegyék a keleti partnerség országainak fontosságát az európai projekt szempontjából;
   ct) javítsák az információk uniós intézmények, különösen a Bizottság és az EKSZ közötti megosztását, és őrizzék meg az intézményi emlékezetet, különösen a nyújtott támogatással és a végrehajtott technikai segítségnyújtási projektekkel kapcsolatban annak érdekében, hogy az új projektek és programok elindításakor építhessenek ezek eredményeire;
   cu) kovácsoljanak tőkét a Fiatal Nagykövetek programból és a keleti partnerség „Szomszédságpolitikai Civil Társadalmi Ösztöndíj” programjából oly módon, hogy a meglévő sikeres modelleket követve létrehozzák a végzett hallgatők aktív hálózatát;
   cv) alapvető elvként mozdítsák elő a szabad médiát és a véleménynyilvánítás szabadságát, és ezért támogassák a demokratikus, független, pluralista és kiegyensúlyozott médiakörnyezetet a keleti partnerség országaiban, amely biztosítja a helyi újságírók, véleményformálók és másként gondolkodók zaklatással és megfélemlítéssel szembeni védelmét, lehetővé teszi az online és offline információkhoz való megkülönböztetésmentes hozzáférést és az érdemi polgári részvételt, valamint biztosítja és garantálja az emberi és polgári jogokat;
   cw) fokozzák az álhírek, a kommunikáció terén folytatott hibrid hadviselés és a média műsorainak leromlása (amely alááshatja a korrupció és a hamis információk gazdasági vagy politikai előnyszerzés érdekében történő terjesztése elleni küzdelmet) elleni helyi küzdelem fenntartására irányuló erőfeszítés támogatását; folytassák a média tulajdonviszonyainak teljes átláthatóságát biztosító intézkedések kidolgozását; a keleti partnerség minden országában folyamatosan segítsék és kövessék nyomon a helyi hivatalos szabályozó ügynökséget;
   cx) támogassák a média- és információs műveltséget érintő programokat és reformokat a jelenlegi digitális kor tükrözése érdekében;
   cy) mozdítsák elő az európai médiaprodukciók keleti partnerség országaiban, illetve a keleti partnerség országainak produkcióinak az EU-ban való lejátszását, hogy ezáltal megszüntessék a történelem és az elmúlt évtizedek hamis tájékoztatása által előidézett szakadékot; támogassák a helyi médiaorgánumokat abban, hogy hozzáférjenek az európai médiaprogramokhoz és az EU és a keleti partnerség médiaorgánumai közötti szoros együttműködésre irányuló kezdeményezésekhez;
   cz) ítéljék el a hatóságok világjárvánnyal kapcsolatos intézkedésekkel való visszaélését, amelyek célja a politikai ellenzék, a civil társadalom és a média elhallgattatása törvényes jogaik korlátozása révén;
   da) erősítsék meg, és amennyiben lehetséges, növeljék az EU és a keleti partnerség országai által tett közös erőfeszítéseket a személyes kapcsolatok és eszmecserék terén annak érdekében, hogy a lakosságban kölcsönösen kedvező kép alakuljon ki egymásról, és hatékonyan építsenek a keleti partnerség polgárainak körében fennálló Európa-párti érzületre;
   db) mozdítsanak elő inkluzív és részvételen alapuló párbeszéd- és együttműködési platformokat, amelyek különböző ágazatok és szintek érdekelt feleit gyűjtik egybe, köztük a politikai döntéshozókat, a gazdasági szereplőket, a tudományos élet képviselőit és a civil társadalmat, valamint az egyházakat, a vallási közösségeket és a kevesebb lehetőséggel rendelkező polgárokat, azzal a céllal, hogy fellépjenek a politikában és a társadalomban kirajzolódó polarizáló és szélsőséges tendenciákkal, valamint a dezinformációs és propagandakampányok hatásaival szemben;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének.

(1) HL L 261., 2014.8.30., 4. o.
(2) HL L 260., 2014.8.30., 4. o.
(3) HL L 161., 2014.5.29., 3. o.
(4) HL L 23., 2018.1.26., 4. o.
(5) Az EU–Azerbajdzsán Együttműködési Tanács 2018. szeptember 28-i, az EU–Azerbajdzsán partnerségi prioritásokra vonatkozó 1/2018 sz. ajánlása (HL L 265., 2018.10.24., 18. o.).
(6) Az Európai Parlament 2020. január 15-i állásfoglalása a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról – éves jelentés (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0008).
(7) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1806 rendelete (2018. november 14.) a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról, (HL L 303., 2018.11.28., 39. o.).
(8) HL L 289., 2013.10.31., 2. o.
(9) HL L 128., 2014.4.30., 49. o.
(10) 12363/19 VISA 191 COEST 210.
(11) HL C 161. E, 2011.5.31., 136. o.
(12) HL C 208., 2016.6.10., 119. o.
(13) HL C 234., 2016.6.28., 14. o.
(14) HL C 300., 2016.8.18., 27. o.
(15) HL C 328., 2016.9.6., 2. o.
(16) HL C 265., 2017.8.11., 110. o.
(17) HL C 11., 2018.1.12., 82. o.
(18) HL C 224., 2018.6.27., 58. o.
(19) HL C 238., 2018.7.6., 42. o.
(20) HL C 263., 2018.7.25., 109. o.
(21) HL C 390., 2019.11.18., 100. o.
(22) HL C 28., 2020.1.27., 97. o.
(23) HL C 118., 2020.4.8., 43. o.
(24) HL C 11., 2020.1.13., 18. o.
(25) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0458.
(26) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0457.
(27) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0518.
(28) HL C 356., 2018.10.4., 130. o.
(29) HL C 118., 2020.4.8., 158. o.

Utolsó frissítés: 2020. szeptember 8.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat