Az Európai Parlament,

–  tekintettel az 1985. június 14-én aláírt Schengeni Megállapodás(1) 35. évfordulójára, a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló, 1990. június 19-én aláírt egyezmény(2) 30. évfordulójára és a Schengeni Megállapodás 1995. március 26-i hatálybalépésének 25. évfordulójára,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 67. cikkének (2) bekezdésére, amely kimondja, hogy az Uniónak egy, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget kell alkotnia, amely „biztosítja a személyek belső határokon történő ellenőrzések alóli mentességét”,

–  tekintettel az EUMSZ 21. cikkének (1) bekezdésére, amely kimondja, hogy minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, ezen belül annak 45. cikkére, amely rögzíti, hogy minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz,

–  tekintettel a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) szóló, 2016. március 9-i (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3), amely kodifikálta a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet(4), amely a bel- és igazságügy területén az első, együttdöntési eljárás keretében elfogadott jogi aktus volt,

–  tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a szabad mozgásról szóló irányelv)(5) és az ezen irányelvben előírt megkülönböztetésmentesség elvére,

–  tekintettel az állam-, illetve kormányfők által 2020. március 17-én elfogadott, 2020. március 16-i bizottsági iránymutatásra („COVID‑19: Iránymutatás az egészség védelmét, valamint az áruk és alapvető szolgáltatások rendelkezésére állásának biztosítását célzó határigazgatási intézkedésekről”) (C(2020)1753),

–  tekintettel az Európai Tanács elnökének a COVID‑19-ről az Európai Tanács tagjaival 2020. március 17-én tartott videokonferenciát követő következtetéseire, amelyen jóváhagyták azon felhívást, hogy a külső határokat meg kell erősíteni a „COVID–19: Az EU-ba irányuló, nem alapvető fontosságú utazások ideiglenes korlátozása” című bizottsági közlemény (COM(2020)0115) alapján az EU-ba irányuló, nem alapvető fontosságú utazások 30 napra, koordinált módon történő ideiglenes korlátozása révén, amelyet a későbbiekben meghosszabbítottak,

–  tekintettel a „COVID–19: Iránymutatás az EU-ba irányuló, nem alapvető fontosságú utazások ideiglenes korlátozásának végrehajtásáról, az uniós polgárok hazaszállítására vonatkozó átutazási megállapodások megkönnyítéséről, és a vízumpolitikára gyakorolt hatásokról” című, 2020. március 30-i bizottsági közleményre (C(2020)2050),

–  tekintettel a Covid19-járvány megfékezésére irányuló intézkedések fokozatos megszüntetését célzó, a Bizottság elnöke és az Európai Tanács elnöke által előterjesztett közös európai ütemtervre,

–  tekintettel az EU-ba irányuló, nem alapvető fontosságú utazások ideiglenes korlátozásának alkalmazására vonatkozó értékelésről szóló, 2020. április 8-i bizottsági közleményre (COM(2020)0148),

–  tekintettel az „Út a szabad mozgás helyreállítására és a belső határellenőrzések megszüntetésére vonatkozó, fokozatos és összehangolt megközelítés kialakítása felé – Covid19” című, 2020. május 13-i bizottsági közleményre (C(2020)3250),

–  tekintettel a schengeni térség működéséről szóló éves jelentésről szóló, 2018. május 30-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel „a schengeni vívmányok rendelkezéseinek Bulgáriában és Romániában történő teljes körű alkalmazásáról: a belső szárazföldi, tengeri és légi határokon végzett ellenőrzések megszüntetéséről” szóló, 2018. december 11-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság schengeni ellenőrzéssel foglalkozó munkacsoportja által ezen állásfoglalás kapcsán végzett előkészítő munkára,

–  tekintettel a schengeni térségnek a Covid19-világjárvány kitörését követő helyzetéről szóló, a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdésekre (O-000037/2020 – B9‑0010/2020 és O-000038/2020 – B9‑0011/2020),

–  tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Covid19-világjárványra adott válaszként a legtöbb tagállam – köztük a schengeni társult országok, tekintettel ezen állásfoglalás tárgyára – visszaállította a belső határellenőrzést vagy határait részlegesen vagy teljes mértékben, illetve az utazók egyes típusai előtt lezárta, ideértve ez utóbbi esetben a területükön vagy egy másik tagállam területén tartózkodó uniós állampolgárokat és családtagjaikat, illetve harmadik országbeli állampolgárokat; mivel ezen intézkedések bevezetésekor egyértelműen hiányzott a tagállamok közötti és az uniós intézményekkel való koordináció;

B.  mivel a belső határellenőrzés hatással van a személyek uniós jogban rögzített jogaira és szabadságaira; mivel a külső határokon bevezetett utazási korlátozások nem érinthetik a menedékkérelemhez való jogot;

C.  mivel a Schengeni Megállapodásnak és a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezménynek a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseit a schengeni államok területén belüli biztonságot garantáló kompenzációs intézkedések kísérik(8); mivel e kompenzációs intézkedések olyan eszközöket foglalnak magukban, mint a Schengeni Információs Rendszer (SIS) és egyéb nagyméretű informatikai rendszerek, amelyek célja a schengeni államok hatóságai közötti információcsere, valamint a külső határok védelmére vonatkozó közös szabályok biztosítása;

D.  mivel a belső határellenőrzés nélküli térség megfelelő működésének kulcsfontosságú előfeltétele a tagállamok közötti kölcsönös bizalom;

E.  mivel a belső határellenőrzés első megszüntetését követően ezeket az ellenőrzéseket ritkán állították vissza; mivel viszont 2015 óta több tagállam is fenntartotta a belső határellenőrzést a megnövekedett migrációs és/vagy biztonsági fenyegetésre hivatkozva; mivel a Parlament kérdéseket vetett fel e belső határellenőrzések jogszerűségét és arányosságát illetően;

F.  mivel a teljeskörűen működő schengeni térséghez való visszatérés rendkívül fontos a szabad mozgás elvének fenntartásához, amely az európai integráció egyik fő vívmánya és a Covid19-világjárványt követően az Unió gazdasági fellendülésének kulcsfontosságú előfeltétele;

1.  emlékeztet arra, hogy a schengeni térség az uniós projekt központi elemét képező, kézzelfogható és nagyszerű eredmény, hiszen több mint 400 millió ember számára teszi lehetővé a korlátozás nélküli utazást, a polgárok és a vállalkozások számára egyaránt felbecsülhetetlen értékű és egyedülálló a történelemben és a világban;

2.  aggodalmát fejezi ki a jelenlegi helyzet miatt, tekintve, hogy ilyen sok tagállam vezetett be belső határellenőrzést és különféle egyéb intézkedéseket, többek között a határok teljes vagy részleges lezárását, illetve az utazók egyes típusai előtti lezárását, beleértve a tagállamok területén tartózkodó uniós polgárokat és harmadik országbeli állampolgárokat, továbbá amiatt, hogy ezek az intézkedések igen súlyos hatást gyakorolnak az emberekre és a vállalkozásokra, többek között az idegenforgalomra és az idénymunkával jellemzett ágazatokra;

3.  amellett, hogy teljes mértékben támogatja a Covid19 terjedésének korlátozására bevezetett, fizikai távolságtartáson alapuló közegészségügyi intézkedéseket, köztük a tagállamok által a területükön elrendelt kijárási korlátozásokat, rámutat, hogy a tagállamok a Schengeni határellenőrzési kódex szerinti hivatalos értesítésükben kevés indoklást nyújtottak arra vonatkozóan, hogy a határellenőrzés miért alkalmas eszköz a Covid19 terjedésének korlátozására; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a határellenőrzés a Schengeni határellenőrzési kódex meghatározása szerint „a határon [...] végzett [...] tevékenység, kizárólag a határ átlépésére irányuló szándék vagy az átlépés esetén, minden más októl függetlenül”; úgy véli, hogy a regionális szinten – beleértve a határrégiókat is – alkalmazandó célzottabb korlátozások megfelelőbbek és kevésbé beavatkozó jellegűek lettek volna;

4.  rámutat, hogy az Unió belső határaira vonatkozó szabályokat a Schengeni határellenőrzési kódex határozza meg, és amikor a tagállamok a belső határok átlépésére hatással lévő bármilyen intézkedést fogadnak el, tiszteletben kell tartaniuk e kódex betűjét és szellemét is;

5.  emlékeztet arra, hogy a Schengeni határellenőrzési kódex szóhasználata egyértelmű: a belső határokon történő határellenőrzésnek kivételes jellegűnek kell lennie, azaz olyan végső eszköznek, amely objektív kritériumokon alapul, valószínűleg megfelelően kezeli a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszélyt, feltétlenül szükséges és arányos, szigorúan korlátozott hatályú és szigorúan korlátozott időtartamra szól; úgy véli, hogy a tagállamok értesítései közül sok nem kellően részletes ahhoz, hogy ellenőrizni lehessen, tiszteletben tartották-e ezeket az elveket;

6.  rámutat, hogy a „végső eszköz” fogalma megköveteli annak ellenőrzését, hogy más intézkedések lehetnek-e ugyanannyira vagy még inkább alkalmasak a cél elérésére; felhívja a tagállamokat, hogy a belső határellenőrzés bevezetésével szembeni jobb alternatívaként ismerjék el a minimális egészségügyi vizsgálat előírásának lehetőségét; e tekintetben emlékeztet a bizottsági iránymutatásokban részletezett egészségügyi vonatkozású intézkedésekre(9); továbbá emlékeztet az arányos rendőrségi ellenőrzésekről szóló bizottsági ajánlásra(10), amely szerint „a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszélyhelyzet kialakulása esetén a tagállamok fontolóra veszik az (EU) 2016/399 rendelet III. címe II. fejezetének alkalmazását (a belső határellenőrzés bevezetése), mindenekelőtt azt értékelve, hogy a helyzet megfelelően orvosolható-e a rendőrségi ellenőrzések egész területre vonatkozó fokozásával, ideértve a határ menti területeket is”;

7.   elismeri, hogy a schengeni térség területén korábban soha nem fordult elő ilyen súlyos világjárvány; emlékeztet arra, hogy a Schengeni határellenőrzési kódex rendelkezései kifejezetten kimondják, hogy a közegészségügyi veszély indokot jelenthet a külső határon történő beléptetés megtagadására, továbbá emlékeztet arra, hogy a kódex nem említi – és a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény sem említette – a közegészségügyet a belső határellenőrzés visszaállításának indokaként: a belső határellenőrzés visszaállításáról kizárólag a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető súlyos veszély kezelése érdekében rendelkeztek;

8.  sajnálatosnak tartja, hogy egyes tagállamok rövid időn belül határellenőrzést és egyéb határkorlátozásokat vezettek be anélkül, hogy saját lakosságuk és más tagállamok számára elegendő tájékoztatást nyújtottak volna; ezenkívül sajnálatát fejezi ki a határellenőrzések egyes belső határokon megfigyelhető járulékos következményei miatt, beleértve a megfelelő higiéniás létesítmények és fizikai távolságtartás nélküli, túlzottan hosszú várakozási időt, amely így egészségügyi kockázatot jelent mind a határellenőrzésen áteső személyek, mind a határőrök számára, továbbá sajnálatosnak tartja, hogy még nagyobb nyomás nehezedik a már eleve túlterhelt határőrökre és rendőrökre, akik nem képzett egészségügyi szakemberek; aggodalmát fejezi ki továbbá a schengeni térségben a világjárvány kitörése óta sok külföldre ingázó munkavállaló által tapasztalt számos akadály miatt, beleértve az arra vonatkozó egyértelmű és elérhető tájékoztatás hiányát, hogy milyen korlátozások vonatkoznak rájuk határátlépés esetén;

9.  megjegyzi, hogy a szabad mozgásról szóló irányelv értelmében a tagállamok közegészségügyi okokból korlátozhatják az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát, állampolgárságra való tekintet nélkül; mindazonáltal kitart amellett, hogy az említett irányelvben meghatározott biztosítékokat valamennyi tagállamnak garantálnia kell, így különösen biztosítani kell a tagállamok saját állampolgárai és az ott tartózkodó uniós polgárok közötti megkülönböztetésmentességet;

10.  úgy véli, hogy a teljeskörűen működő schengeni térséghez való gyors visszatérés rendkívül fontos, és függ mind a tagállamok politikai akaratától, mind pedig a schengeni vívmányok szerinti intézkedések összehangolása iránti elkötelezettségüktől; felkéri a Bizottságot, hogy vállaljon vezető szerepet az intézkedések európai szintű összehangolásában a Covid19 által az európai polgárok egészségére jelentett kihívás kezelése céljából, fenntartva ugyanakkor a belső határellenőrzés nélküli schengeni térséget a szolidaritás és a kölcsönös bizalom elvének maradéktalan tiszteletben tartása mellett; úgy véli, hogy az európai szintű válaszlépésre való törekvés kölcsönös előnyöket fog eredményezni; rendkívül sajnálatosnak tart és elutasít minden, az egyes tagállamok által koordináció nélkül végrehajtott, az uniós kereteken kívül egyeztetett két- vagy többoldalú fellépést; elvárja, hogy minden megállapodás tartsa tiszteletben a megkülönböztetésmentesség elvét;

11.  felszólítja a tagállamokat, hogy ahogyan sorra oldják fel a Covid19 megfékezésére irányuló intézkedéseket, úgy enyhítsék a mozgás szabadságára vonatkozó korlátozásokat is; úgy véli, hogy megfelelő uniós szintű koordináció mellett egy regionálisabb jellegű megközelítés arányosabbnak bizonyulhat a nemzeti határellenőrzéseknél, és lehetővé teheti a szabad mozgásra vonatkozó korlátozások feloldását a szomszédos régiók közegészségügyi helyzetének hasonló mértékű javulása esetén;

12.  sürgősen felszólítja a tagállamokat, hogy a Parlamenttel, a Tanáccsal és a Bizottsággal együtt a lehető legrövidebb időn belül folytassanak egyeztetést egy schengeni helyreállítási tervről – beleértve a teljeskörűen működő, belső határellenőrzés nélküli schengeni térséghez való visszatérés módjait és eszközeit –, továbbá egy esetleges második hullám esetén alkalmazható vészhelyzeti tervekről annak elkerülése érdekében, hogy az ideiglenes belső határellenőrzés középtávon félig állandó jelleget öltsön;

13.  emlékeztet arra, hogy a Schengeni határellenőrzési kódex szerint uniós szinten figyelemmel kell kísérni a belső határellenőrzés, valamint annak azonnali intézkedésként történő meghosszabbítása szükségességének értékelését; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy megfelelően ellenőrizze a schengeni vívmányok alkalmazását, és különösen értékelje a tagállamok által már meghozott intézkedéseket, valamint a tagállamoktól érkező értesítések időszerűségét és minőségét, szorosan kövesse nyomon a fejleményeket, továbbá szükség esetén emlékeztesse a tagállamokat jogi kötelezettségeikre és fogadjon el véleményeket; ösztönzi a Bizottságot, hogy előjogaival élve kérjen további információkat a tagállamoktól; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson bővebb tájékoztatást a Parlamentnek arról, miként gyakorolja a Szerződések szerinti előjogait;

14.   sajnálatosnak tartja, hogy a Schengeni határellenőrzési kódex azon rendelkezése, amely szerint a tagállamoknak a határellenőrzés megszüntetését követő négy héten belül jelentést kell tenniük a Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak, elvesztette eredeti rendeltetési célját, így a Parlament nem kapott tájékoztatást; ezért felhívja a belső határellenőrzést bevezető tagállamokat, hogy kellő időben, legalább hathavonta tegyenek jelentést a Parlamentnek, pontos és részletes adatokat szolgáltatva a belső határellenőrzés visszaállításának indokairól; rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság 2015 óta nem tette közzé a belső határellenőrzés nélküli térség működéséről szóló éves jelentést, amit a Schengeni határellenőrzési kódex szerint köteles megtenni;

15.  emlékeztet arra, hogy a harmadik országokból a schengeni térségbe irányuló valamennyi, nem alapvető fontosságú utazásra vonatkozóan ideiglenes utazási korlátozásokat vezettek be; hangsúlyozza, hogy a külső határokon történő beléptetés megtagadására vonatkozó valamennyi döntésnek összhangban kell lennie a Schengeni határellenőrzési kódex rendelkezéseivel, beleértve különösen annak 4. cikke értelmében az alapvető jogok tiszteletben tartását;

16.  felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a schengeni vívmányok integrációjának befejezése érdekében, valamennyi uniós tagállammal együttműködve; megismétli a Tanácshoz intézett azon felhívását, hogy a lehető legrövidebb időn belül terjesszen elő határozattervezetet a schengeni vívmányok Bulgáriában és Romániában történő teljes körű végrehajtására vonatkozóan; készen áll arra, hogy a Tanácsnak a csatlakozási okmány 4. cikke szerinti felkérésére véleményt nyilvánítson a schengeni vívmányok rendelkezéseinek Horvátországban történő teljes körű végrehajtásáról; úgy véli, hogy a szolidaritás és a felelősség mindenkire egyformán vonatkozik, és a schengeni térségnek csak széttöredezettség nélkül lehet jövője;

17.  úgy véli, hogy középtávon el kell gondolkodni arról, miként lehetne megerősíteni a tagállamok közötti bizalmat és elérni, hogy az Unió jogalkotási eszközei valódi európai kormányzást biztosítsanak a schengeni térségen belül, lehetővé téve, hogy hatékony, koordinált európai választ lehessen adni a Covid19-világjárványhoz hasonló kihívásokra, fenntartva ugyanakkor a szabad mozgáshoz való jogot és a belső határellenőrzés alóli mentesség elvét, amely az uniós polgárok által nagyra értékelt schengeni projekt központi elemét képezi; kéri, hogy a Bizottság e célból nyújtson be javaslatot a schengeni kormányzásnak az új kihívások fényében történő reformjára vonatkozóan;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) A schengeni vívmányok – Megállapodás a Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről (HL L 239., 2000.9.22., 13. o.). (2) A schengeni vívmányok – Egyezmény a Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról (HL L 239., 2000.9.22., 19. o.). (3) HL L 77., 2016.3.23., 1. o. (4) HL L 105., 2006.4.13., 1. o. (5) HL L 158., 2004.4.30., 77. o. (6) HL C 76., 2020.3.9., 106. o. (7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0497. (8) A Végrehajtó Bizottság 1996. június 26-i nyilatkozata a kiadatásról (SCH/Com-ex (96) decl. 6. rev. 2.) (HL L 239., 2000.9.22., 435. o.). (9) A Bizottság ajánlása (2020. március 16.) az egészség védelmét, valamint az áruk és alapvető szolgáltatások rendelkezésre állását biztosító határigazgatási intézkedésekre vonatkozó iránymutatásokról (C(2020)1753). (10) A Bizottság ajánlása (2017. május 12.) a schengeni térségen belüli arányos rendőrségi ellenőrzésekről és rendőrségi együttműködésről (C(2017)3349).