Az Európai Parlament 2020. július 10-i állásfoglalása az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről – Csalás elleni küzdelem – 2018. évi éves jelentés (2019/2128(INI))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 310. cikkének (6) bekezdésére és 325. cikkének (5) bekezdésére,
– tekintettel a Bizottság és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) korábbi éves jelentéseiről szóló állásfoglalásaira,
– tekintettel a „30. éves jelentés az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről és a csalás elleni küzdelemről (2018)” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett 2019. október 11-i bizottsági jelentésre (COM(2019)0444) és az azt kísérő dokumentumokra ((SWD(2019)0361, SWD(2019)0362, SWD(2019)0363, SWD(2019)0364 és SWD(2019)0365)),
– tekintettel az OLAF 2018. évi jelentésére(1) és az OLAF Felügyelő Bizottságának 2018. évi tevékenységi jelentésére,
– tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és a Számvevőszéknek címzett, „A Bizottság csalás elleni stratégiája: fokozott fellépés az uniós költségvetés védelme érdekében” című bizottsági közleményre (COM(2019)0196),
– tekintettel „A Bizottság csalás elleni stratégiája: fokozott fellépés az uniós költségvetés védelme érdekében” című bizottsági közleményt (COM(2019)0196) kísérő „cselekvési tervre” (SWD(2019)0170) és „csaláskockázat-értékelésre” (SWD(2019)0171),
– tekintettel az Európai Számvevőszéknek a 2018-as pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(2),
– tekintettel a tagállamokban a jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosságok esetén az Unió költségvetésének védelméről szóló rendeletre irányuló, 2018. május 2-i bizottsági javaslatra (COM(2018)0324),
– tekintettel az EU pénzügyi érdekeinek védelmére vonatkozó egységes rendelkezéseknek a többéves pénzügyi keretre vonatkozó valamennyi bizottsági javaslatba történő beillesztésére,
– tekintettel az Európai Számvevőszék 8/2018. sz. véleményére a 883/2013/EU, Euratom rendeletnek (OLAF-rendelet) az Európai Ügyészséggel való együttműködés és az OLAF vizsgálatai hatékonysága tekintetében történő módosításáról szóló, 2018. május 23-i bizottsági javaslatról (COM(2018)0338),
– tekintettel a csalás elleni uniós program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 9/2018. sz. számvevőszéki véleményre (COM(2018)0386),
– tekintettel a Számvevőszék 26/2018. számú, „A vámügyi informatikai rendszerek sorozatos késedelmei: mi okozott problémát?” című különjelentésére,
– tekintettel az Európai Számvevőszéknek „Az uniós kiadásokat érintő csalás elleni küzdelem: intézkedésre van szükség” című, 01/2019. sz. különjelentésére,
– tekintettel az Európai Számvevőszéknek „A csalások kezelése az uniós kohéziós kiadások terén: az irányító hatóságoknak hatékonyabbá kell tenniük a csalások felderítését, a válaszlépéseket és a koordinációt” című, 06/2019. sz. különjelentésére,
– tekintettel az Európai Számvevőszéknek az „E-kereskedelem: még számos kihívás vár megoldásra a héa- és vámbeszedés terén” című, 12/2019. sz. különjelentésére,
– tekintettel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló, 2013. szeptember 11-i 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és annak a Bizottság által 2017. október 2-án közzétett félidős felülvizsgálatára (COM(2017)0589),
– tekintettel az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló, 2017. július 5-i (EU) 2017/1371 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (PIF-irányelv)(4),
– tekintettel az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről szóló, 2017. október 12-i (EU) 2017/1939 tanácsi rendeletre(5),
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),
– tekintettel a Bizottság által megrendelt, „A héabevétel-kiesés vizsgálata a 28 uniós tagállamban és az erről szóló jelentések: végleges jelentés” című, 2019. szeptember 4-i jelentésre,
– tekintettel a Bizottság által megrendelt, „A héabevétel-kiesés számszerűsítése és elemzése az uniós tagállamokban” című, 2015. májusi jelentésre és a Bizottság „Úton egy egységes uniós héaövezet felé – új döntések szükségeltetnek” című, 2016. április 7-i közleményére (COM(2016)0148),
– tekintettel a Bizottság „Az Európai Unió antikorrupciós jelentése” című, 2014. február 3-i jelentésére (COM(2014)0038),
– tekintettel a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26-i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(8),
– tekintettel „A korrupció elleni küzdelem az Európai Unióban” című, 2011. június 6-i bizottsági közleményre (COM(2011)0308),
– tekintettel „A visszaélést bejelentő személyek szerepéről az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében” című, 2017. február 14-i állásfoglalására(9),
– tekintettel a „Határozottabb fellépés a cigarettacsempészet és a dohánytermékek illegális kereskedelmének egyéb formái ellen – Átfogó uniós stratégia” című, 2013. június 6-i bizottsági közlemény (COM(2013)0324) végrehajtásáról készített, 2017. május 12-i előrehaladási jelentésre (COM(2017)0235),
– tekintettel az OLAF által koordinált „Közbeszerzési csalás – figyelmeztető jelzések és helyes gyakorlatok gyűjteménye” című, 2017. december 20-án közzétett jelentésre, valamint az OLAF 2017. évi, „A megosztott irányítású alapokkal kapcsolatos szabálytalanságokról szóló jelentéstételről” szóló kézikönyvére,
– tekintettel az Európai Számvevőszéknek az „Importeljárások: a jogszabályi keretek hiányosságai és a nem kellően eredményes végrehajtás hátrányos hatással vannak az Unió pénzügyi érdekeire” című 19/2017. sz. különjelentésére,
– tekintettel az Európai Unió Bírósága által a C-105/14. számú, a Taricco és társai elleni büntetőeljárás ügyben hozott ítéletre(10),
– tekintettel az Európai Unió Bírósága által a C-42/17. számú, az M.A.S. és M.B. elleni büntetőeljárás ügyben hozott ítéletre(11),
– tekintettel a Törvényszéknek a T-48/16 sz., Sigma Orionis SA kontra Európai Bizottság ügyben hozott ítéletére(12),
– tekintettel a héa területén történő közigazgatási együttműködésről és csalás elleni küzdelemről szóló (EU) 2018/1541 tanácsi rendelet elfogadására annak érdekében, hogy a tagállamok jobban tudják kezelni a legkárosabb héacsalási rendszereket és csökkenteni tudják a héabevétel-kiesést,
– tekintettel „Az EU pénzügyi érdekeinek védelme – A csalás révén harmadik országokba került pénzek és vagyonok visszaszerzése” című, 2018. október 25-i állásfoglalására(13),
– tekintettel az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett „Modern költségvetés a polgárainak védelmet, biztonságot és lehetőségeket nyújtó Unió számára. A 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret” című bizottsági közleményre (COM(2018)0321),
– tekintettel a vámcsalások elleni küzdelemről és az Unió saját forrásainak védelméről szóló, 2018. október 4-i állásfoglalására(14),
– tekintettel a Herkules III program(15) folyamatos végrehajtására,
– tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0103/2020),
A. mivel a Bizottság a tagállamokkal együttműködve hajtja végre az Unió költségvetését, melynek 74%-át megosztott irányítás keretében hajtották végre 2018-ban;
B. mivel a Bizottságnak teljesítenie kell a megosztott irányítás szerinti felügyeleti, kontroll- és ellenőrzési feladatait;
C. mivel a költségvetési rendelet (EU, Euratom) 2018/1046 63. cikke értelmében a tagállamok a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos feladatok végrehajtásakor megteszik a szabálytalanságok és a csalás megelőzéséhez, felderítéséhez és korrigálásához szükséges intézkedéseket;
D. mivel az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében a tagállamoknak előzetes és utólagos ellenőrzéseket kell végezniük, vissza kell fizettetniük a jogosulatlanul kifizetett összegeket, és szükség esetén bírósági eljárást kell indítaniuk e tekintetben;
E. mivel a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás és az EU pénzügyi érdekeinek védelme az uniós költségvetés végrehajtására irányuló politika kulcselemei, céljuk pedig a polgárok bizalmának növelése annak biztosítása révén, hogy az adófizetők pénzét megfelelően használják fel, és az uniós költségvetést eredményesen hajtják végre;
F. mivel a közpénzek hatékony és eredményes felhasználása és az EU pénzügyi érdekeinek védelme hozzájárul az uniós költségvetés hatékony kezeléséhez;
G. mivel az EUMSZ 310. cikkének (6) bekezdése kimondja, hogy „Az Unió és a tagállamok a 325. cikk rendelkezéseivel összhangban küzdenek a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő minden egyéb jogellenes tevékenység ellen”; mivel az EUMSZ 325. cikkének (2) bekezdése értelmében a „tagállamok az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalás leküzdésére megteszik ugyanazokat az intézkedéseket, mint amelyeket a saját pénzügyi érdekeiket sértő csalás leküzdésére tesznek”; mivel az EUMSZ 325. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy „a tagállamok összehangolják az Unió pénzügyi érdekeinek csalással szembeni védelmét célzó tevékenységüket”, és hogy „a Bizottsággal együtt megszervezik a megfelelő hatáskörrel rendelkező hatóságaik közötti szoros és rendszeres együttműködést”; mivel az EUMSZ 325. cikkének (4) bekezdése értelmében az Európai Számvevőszékkel konzultálni kell minden olyan intézkedésről, amelyet a jogalkotónak az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás megelőzése és az ellene való küzdelem terén el kell fogadnia;
H. mivel az uniós költségvetés támogatja a közös célkitűzéseket, és segít a mindenkit érintő kihívások kezelésében, és mivel a jó teljesítmény az eredmények és kiemelt célok elérésének előfeltétele, az egyszerűsítés, valamint a bemenetek, a kimenetek, az eredmények és a hatások rendszeres értékelése a teljesítményalapú költségvetés elengedhetetlen elemei;
I. mivel az EU-nak általános kötelezettsége, hogy az EUMSZ által meghatározott kereteken belül fellépjen a korrupció elleni politikák terén; mivel az EUMSZ 67. cikke előírja, hogy az Unió, többek között a bűncselekmények megelőzése és leküzdése, illetve a büntető jogszabályok közelítése révén köteles garantálni a biztonság magas szintjét; mivel az EUMSZ 83. cikke szerint a korrupció a határokon átnyúló következményekkel járó, különösen súlyos bűncselekmények egyike, amely kedvezőtlen hatással van az Unió pénzügyi érdekeire;
J. mivel az európai alapokat érintő csalások azon módszerek közé tartoznak, amelyek révén a bűnszervezetek beszivárognak a gazdaságba, sértve a gazdasági szabadságot és a szabad versenyt;
K. mivel a szabálytalanságok megelőzésére irányuló összehangoltabb uniós fellépés és csalás elleni küzdelem lehetővé tétele érdekében megfelelően kezelni kell a tagállamok jogi és közigazgatási rendszerei közötti számos eltérést; mivel a Bizottságnak tovább kell fokoznia erőfeszítéseit a csalás elleni küzdelem terén, és az ennek keretében hozott intézkedéseket továbbra is hatékonyan végre kell hajtania a még kézzelfoghatóbb és kielégítőbb eredmények elérése érdekében;
L. mivel a korrupció nemcsak az Unió pénzügyi érdekeit veszélyezteti súlyosan, hanem a demokráciát és a közigazgatásba vetett bizalmat is;
M. mivel a tagállamok által beszedett héa a nemzeti költségvetések fontos bevételi forrása, és a héa-alapú saját források a 2018. évi teljes uniós költségvetési bevételek 11,9%-át tették ki;
N. mivel az egyes tagállamokban észlelt szisztematikus és intézményesített korrupciós esetek súlyosan sértik az EU pénzügyi érdekeit, ugyanakkor veszélyeztetik a demokráciát, az alapvető jogokat és a jogállamiságot is; mivel a korrupcióról szóló 2017. decemberi Eurobarométer 470. különjelentés szerint a korrupció érzékelése és az ahhoz való viszonyulás 2013-hoz képest általánosságban meglehetősen keveset változott, ami azt mutatja, hogy az uniós polgárok intézményeik iránti bizalmának növelése terén nem sikerült konkrét eredményeket felmutatni;
A szabálytalanságok feltárása és jelentése
1. üdvözli az EU pénzügyi érdekeinek védelméről és a csalás elleni küzdelemről szóló 30. éves jelentést, valamint az elmúlt három évtizedben a csalás és a szabálytalanságok elleni uniós szintű küzdelem jogi alapjai és intézményi kerete (OLAF és Európai Ügyészség) kialakításában és fejlesztésében, a tagállamok közötti, valamint a tagállamok és a Bizottság közötti együttműködés kialakításában elért előrelépést, továbbá az uniós költségvetés védelme terén elért olyan eredményeket, amelyek az uniós intézmények és a nemzeti hatóságok együttes erőfeszítései nélkül nem valósulhatnának meg;
2. komoly aggodalommal állapítja meg, hogy a csalási módszerek állandóan változnak és mindig új csalási mintázatok jelennek meg, amelyek erős transznacionális dimenzióval rendelkeznek, és határokon átnyúló csalási rendszereket hoznak létre (pl. a mezőgazdasági termékek promóciója során elkövetett csalás; postafiókcégek; vámkikerülés az Unióba érkező és számos tagállamban vámkezelésen áteső textiláru és cipők alulértékelése révén; e-kereskedelem; a kiadási oldalon megjelenő csalások határokon átnyúló jellegének fokozódása; és hamisítás), amely kedvezőtlenül érinti az uniós költségvetés bevételi oldalát, és amely új, összehangolt választ tesz szükségessé uniós és nemzeti szinten;
3. megjegyzi, hogy a 2018-ban jelentett csalárd és nem csalárd szabálytalanságok teljes száma (11 638 eset) a 2017. évi adathoz (15 213 eset) képest 25%-kal csökkent, valamint hogy azok értéke az előző évhez képest nagyságrendileg nem változott (2017: 2,5 milliárd EUR, 2018: 2,58 milliárd EUR);
4. emlékeztet rá, hogy nem minden szabálytalanság csalárd jellegű, és hogy egyértelmű különbséget kell tenni az elkövetett hibák között;
5. emlékeztet rá, hogy a bejelentett csalárd szabálytalanságok száma és az azokhoz kapcsolódó összegek nem értelmezendők az EU vagy egy adott tagállam költségvetését érintő csalások szintjének közvetlen mércéjeként; megjegyzi, hogy nem tudható, hogy a Bizottság és különösen a tagállamok évente hány csalárd szabálytalanságot nem jelentenek be; megjegyzi, hogy ez megnehezíti a Parlament számára, hogy hasznosítható következtetéseket vonjon le a Bizottság csalás elleni tevékenységeinek hatékonyságáról; felhívja ezért a Bizottságot, hogy dolgozzon ki az EU-ban elkövetett csalások mértékére vonatkozó becslések megbízhatóságának és pontosságának javítására szolgáló módszertant; megjegyzi, hogy a csalárd szabálytalanságok a 2018-as kifizetések 0,71%-át és a 2018-ra beszedett hagyományos saját források bruttó értékének 0,65%-át befolyásolták; megjegyzi továbbá, hogy a nem csalárd szabálytalanságok a 2018-as kifizetések 0,58%-át és a 2018-ra beszedett hagyományos saját források bruttó értékének 1,78%-át befolyásolták;
6. aggodalommal veszi tudomásul a Számvevőszék következtetését, miszerint a Bizottság nem rendelkezik megfelelő mértékű ismeretekkel a csalások mértékéről, jellegéről és okairól; ismét felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre egységes rendszert a tagállamokból származó, szabálytalanságokra és csalásokra vonatkozó összehasonlítható adatok gyűjtésére annak érdekében, hogy szabványosítsa a jelentéstételi eljárást és garantálja a szolgáltatott adatok minőségét és összehasonlíthatóságát;
7. felhívja továbbá a Bizottságot, hogy végezzen átfogó ellenőrzéseket a tagállamok által a szabálytalanságkezelő rendszerben (IMS) bejelentett adatok teljes átláthatóságának és minőségének biztosítása érdekében;
8. megjegyzi, hogy a 2018-ban bejelentett csalárd szabálytalanságok száma (1152 eset) nagyságrendileg változatlan maradt 2017-hez képest; ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az érintett pénzösszegek jelentős mértékben, 183%-kal nőttek, ami súlyos aggodalomra ad okot; ez a növekedés nagymértékben két olyan csalárd szabálytalanságnak köszönhető, amely a kohéziós politika kiadásaihoz kapcsolódik; hangsúlyozza, hogy ezeket a nagy összegeket a lehető leghamarabb vissza kell fizettetni;
9. megállapítja, hogy a 2018-ban regisztrált nem csalárd szabálytalanságok száma 27%-kal (10 487 eset) csökkent, míg az érintett pénzösszegek 37%-kal, 1,3 milliárd EUR-ra csökkentek;
10. rámutat arra az egyébként igen sajnálatos tényre, hogy számos tagállamban nincsenek külön jogszabályok a szervezett bűnözéssel szemben, jóllehet annak részvétele az EU pénzügyi érdekeit érintő, határokon átnyúló tevékenységekben és ágazatokban – ilyen például a csempészet és a pénzhamisítás – folyamatosan erősödik;
11. felszólítja a tagállamokat, hogy szorosabban működjenek együtt az információcsere terén annak érdekében, hogy javuljon az adatgyűjtés és az ellenőrzéseik hatékonysága, továbbá garantálhatók legyenek a polgárok jogai és szabadságai; emlékeztet a Bizottság szerepére a tagállamok közötti együttműködés összehangolásában; felhívja a Bizottságot, hogy koordináció révén segítse a szabálytalanságokkal és csalásokkal kapcsolatos, tagállamokból érkező adatok gyűjtésére szolgáló egységes rendszer létrehozását;
12. felhívja az Európai Számvevőszéket, hogy az ellenőrzési mintákba folyamatosan vonja be azon intézményeket és irányító testületeket, amelyek felelősségét megállapították forrásokkal való szándékos visszaélésekkel kapcsolatban;
13. aggasztónak tartja, hogy a közös rendelkezésekről szóló 1303/2013/EU rendelet csak a 10 000 EUR-nál nagyobb összegű, esb-alapokból származó hozzájárulást érintő csalárd és nem csalárd szabálytalanságok jelentését írja elő a tagállami hatóságok adminisztratív terheinek csökkentése érdekében; emlékeztet arra, hogy a mezőgazdaság és az Európai Szociális Alap területén számos olyan kifizetés van, amely nem éri el az 10 000 EUR-s küszöbértéket – és amelyet jogosultság alapján fizetnek ki (bizonyos feltételek teljesítése esetén) –, és ennek következtében sok esetben előfordulhatnak potenciálisan csalárd kifizetések, amelyeket nem jelentenek be, tudomásul veszi ugyanakkor a Számvevőszék által annak 2017. és 2018. évi éves jelentéseiben tett észrevételt, miszerint a jogosultság alapján történt kifizetéseknél kisebb a hiba esélye, mint a költségek visszatérítésénél, mely utóbbi a 10 000 EUR feletti projektek kifizetési módszere;
14. határozottan elítéli az európai strukturális és beruházási alapokkal Csehországban magas szintű állami tisztviselők, valamint Magyarországon, Görögországban, Lengyelországban, Romániában és Olaszországban más állami szereplők által elkövetett nagyarányú visszaéléseket; megjegyzi, hogy az ilyen csalásokra azon kicsi családi vállalkozások rovására kerül sor, akiknek leginkább szüksége van a támogatásokra;
15. határozottan elítéli a Kohéziós Alappal való visszaélést; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a csalárd szabálytalanságokkal kapcsolatos pénzügyi korrekciókkal érintett uniós forrásokat további következmények vagy korlátozások nélkül újra felhasználhatják; véleménye szerint ez a rendszer veszélyezteti az EU pénzügyi érdekeit; ezért felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon az uniós alapok újbóli felhasználását, és fontolja meg egy olyan rendszer kidolgozását, amelyben a korrekciókat a további felhasználásra vonatkozó korlátozások is kísérik;
16. emlékeztet a KAP-ra és a kohéziós politikákra vonatkozó átláthatósági követelményekre, amelyek a tagállamok felelős hatóságait a végső kedvezményezettek nyilvánosan elérhető listájának vezetésére kötelezik; felhívja a tagállamokat, hogy ezeket az adatokat egységes, géppel olvasható formában tegyék közzé, és biztosítsák az információk interoperabilitását; felhívja a Bizottságot, hogy gyűjtse és összesítse az adatokat, és tegye közzé az egyes alapok legnagyobb kedvezményezettjeinek listáját az egyes tagállamokban;
17. ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság tegyen javaslatot külön uniós szintű panasztételi mechanizmusra azon mezőgazdasági termelők vagy kedvezményezettek támogatására, akik olyan jelenségekkel találják szembe magukat, mint például nagyarányú földszerzéssel kapcsolatos visszaélések, a nemzeti hatóságok kötelességszegése, bűnszervezetek vagy a szervezett bűnözés nyomása vagy kényszermunkának vagy rabszolgamunkának alávetett személyek alkalmazása, lehetőséget biztosítva számukra, hogy mielőbb panaszt tegyenek a Bizottságnál, amelyet a Bizottságnak sürgősen ellenőriznie kell;
18. hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság jelenleg nem tesz elegendő intézkedést az ilyen típusú csalások leküzdésére; sürgeti a Bizottságot, hogy kötelező intézkedések meghozatala mellett végezzen hatékony ellenőrzéseket; megjegyzi, hogy az Európai Ügyészségnek fontos szerepet kell játszania a határokon átnyúló vizsgálatok lefolytatásában, a csalás észlelésében és bejelentésében, valamint a csalók bíróság elé állításában;
Bevételek – saját források
19. tudomásul veszi a csalárdként nyilvántartásba vett esetek számának 1%-os (2018-ban 473-ra történő) növekedését az összegyűjtött hagyományos saját források tekintetében, és sajnálatosnak tartja az érintett pénzösszegek 116%-os növekedését;
20. megjegyzi, hogy a 2018-ban nem csalásként bejelentett szabálytalanságok száma 10%-kal alacsonyabb volt, mint a 2014–2018-as évek átlaga, de sajnálja, hogy az érintett összeg 17%-kal magasabb;
21. mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság „gyorsbecsléses” statisztikái alapján a héabevétel-kiesés 2018-ban mintegy 130 milliárd EUR-t tett ki, ami a várható teljes héabevétel kb. 10%-át jelenti, és hogy a Bizottság becslése szerint a Közösségen belüli héacsalások évi 50 milliárd EUR-s kárt okoznak; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a harmadik országokból származó alacsony értékű áruk beszerzése évente 5 milliárd EUR veszteséget okoz;
22. üdvözli az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló irányelv elfogadását, amely tisztázza a tagállamok, az Eurojust, az Európai Ügyészség és a Bizottság közötti, a héacsalás kezelésével kapcsolatos, határokon átnyúló együttműködés és kölcsönös jogsegély kérdéseit;
23. megismétli álláspontját, miszerint az OLAF hozzáadottérték-adóval kapcsolatos vizsgálatokra kiterjedő hatásköreit semmilyen módon sem szabad korlátozni vagy további közigazgatási feltételektől függővé tenni; felhívja a Tanácsot, hogy vegye figyelembe a Parlament álláspontját ebben a kérdésben az Európai Csalás Elleni Hivatal által lefolytatott vizsgálatokról szóló rendeletnek az Európai Ügyészséggel való együttműködés és az OLAF vizsgálatainak hatékonysága tekintetében történő módosításáról folytatott tárgyalások során;
24. hangsúlyozza, hogy az OLAF fontos szerepet játszik a héa-t érintő ügyek kivizsgálásában; üdvözli a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködésről és csalás elleni küzdelemről szóló 904/2010/EU tanácsi rendelet(16) 2018-ban elfogadott módosítását, amely olyan intézkedéseket vezetett be, amelyek megerősítették a nemzeti adóhatóságok kapacitását a határokon átnyúló beszerzések ellenőrzése terén, kibővítették az OLAF héa-csalások kivizsgálásának előmozdításával és összehangolásával kapcsolatos hatásköreit, valamint foglalkoztak a legkárosabb héa-csalási rendszerekkel és a héabevétel-kiesés mérséklésével;
25. üdvözli a módosított 904/2010/EU tanácsi rendeletet, melynek célja a tranzakció-hálózatok elemzésére szolgáló új (TNA) szoftverben a csalárd hálózatok Unió-szerte történő azonosítását illetően rejlő potenciál maximalizálása, valamint a nemzeti adóhatóságok közötti együttműködés és információcsere fokozása a héa-körhintacsalások jobb felderítése és az ezekkel kapcsolatos gyors beavatkozás érdekében; intézkedésekre szólít fel az új TNA szoftverben tárolt, vizsgálat alatt álló gazdasági szereplők adatai teljes körű védelmének biztosítása érdekében;
26. üdvözli a 42-es (és 63-as) eljáráskódú vámeljárások releváns adatainak a nemzeti adóhatóságok közötti megosztására irányuló intézkedések 2020-tól kezdődő bevezetését, amely lehetővé teszi a héaszámoknak, az importált áruk értékének, az áruk típusának stb. az importáló tagállam és a vevő tagállama általi keresztellenőrzését;
27. hangsúlyozza, hogy elsőbbségben kell részesíteni a csalás elleni nemzeti stratégiák valamennyi tagállam általi kidolgozását;
28. hangsúlyozza a héa-csalás, különösen az úgynevezett „körhintacsalás” súlyosságát, amely azt eredményezi, hogy az „eltűnő kereskedő” nem fizeti meg a héát az illetékes adóhatóságoknak, még akkor sem, ha azt a vevőtől levonták;
29. megállapítja, hogy a 2016-os és 2017-es évhez hasonlóan 2018-ban is a napelemek voltak a csalások és szabálytalanságok által pénzügyi értelemben leginkább érintett termékek; üdvözli a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzéseket, és hangsúlyozza az OLAF vizsgálatainak fontosságát és az OLAF koordinációs szerepét ezen a területen;
30. üdvözli, hogy több tagállam új informatikai eszközöket, kockázatalapú megközelítéseket és kezdeményezéseket vezet be a hagyományos saját források beszedésének területén jelentkező kihívások leküzdésére; ösztönzi a tagállamokat, hogy továbbra is működjenek együtt ezen eszközök, megközelítések és kezdeményezések közös felhasználása során, folytassák a bevált gyakorlatok cseréjét, és erősítsék az Eurofisc keretén belüli együttműködést;
31. aggasztónak tartja, hogy az EU-ba harmadik országokból behozott textilipari áruk alulértékelése útján elkövetett bevételcsalás továbbra is fenyegeti az EU pénzügyi érdekeit; elismeri, hogy az áruk határokon átnyúló e-kereskedelme az adócsalás jelentős forrása az EU-ban, különösen a kisebb áruk esetében; felhívja a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a határokon átnyúló e-kereskedelemmel kapcsolatos problémákkal, különös tekintettel az alacsony értékű szállítmányokra vonatkozó kedvezményekkel való esetleges visszaélésre azáltal, hogy teljes mértékben végrehajtják a Bizottság erre irányuló ajánlásait;
32. megjegyzi, hogy a Bizottság 2018 decemberében új cselekvési tervet terjesztett elő az illegális dohánykereskedelem elleni küzdelem érdekében, amely elsősorban operatív bűnüldözési intézkedéseken alapul;
33. megjegyzi, hogy a nem csalárd szabálytalanságokat elsősorban a forgalomba hozatal utáni ellenőrzések során derítették fel, de hangsúlyozza a szabálytalanságok felderítése szempontjából az áruk kiadása előtti vagy alatti vámellenőrzések, valamint az önkéntes beismerések fontosságát;
34. újólag emlékeztet arra, hogy a különböző felderítési módszerek (kifizetési ellenőrzések, a kifizetést követő ellenőrzések, a csalás elleni szolgálatok és más hatóságok általi ellenőrzések) kombinációja a leghatékonyabb a csalások feltárásához, és hogy az egyes módszerek hatékonysága az érintett tagállamtól, a tagállam közigazgatásának hatékony összehangolásától és attól függ, hogy a tagállam megfelelő szolgálatai képesek legyenek egymással kommunikálni;
35. aggasztónak tartja, hogy néhány tagállam rendszeresen nem jelent egyetlen csalási esetet sem; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg ezt a helyzetet, mivel véleménye szerint nagyon kicsi annak a valószínűsége, hogy ezekben a tagállamokban egyáltalán nem fordulnak elő csalárd tevékenységek; felszólítja a Bizottságot, hogy tartson véletlenszerű helyszíni ellenőrzéseket ezekben az országokban;
36. tudomásul veszi, hogy az 1989 és 2018 között bejelentett csalások esetében a behajtási arány 41% volt; tudomásul veszi továbbá, hogy a 2018-ban bejelentett és észlelt csalások behajtási aránya 70% volt, amely jelentősen meghaladja az átlagos arányt; ismételten kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki stratégiát a csalások okozta károk behajtási arányának további javítására;
37. tudomásul veszi, hogy 1989 és 2018 között a nem csalásként bejelentett eseteknél a behajtási arány általános szintje 72% volt;
38. ismételten kéri a Bizottságot, hogy évente számoljon be az OLAF által megfogalmazott ajánlások nyomán behajtott uniós saját források összegéről, valamint hogy ismertesse a még visszafizetendő összegeket;
Kiadások
39. tudomásul veszi a kiadásokat érintő csalárd szabálytalanságokként bejelentett esetek számának 3%-os csökkenését (2018-ban 679 csalárd szabálytalanságot jelentettek); sajnálja azonban, hogy az érintett pénzösszegek ezzel ellentétes tendenciát mutatnak: a kár értéke 1,032 milliárd EUR volt, ami 198%-os növekedést jelent;
40. üdvözli, hogy a regisztrált nem csalárd szabálytalanságok száma 4%-kal kevesebb lett, az érintett pénzösszegek pedig 48%-kal csökkentek (844,9 millió EUR);
41. üdvözli, hogy a kiadási oldalon egyes tagállamok több operatív intézkedést elfogadtak, például bevezették számítógépes kockázatértékelő eszközök használatát, a csalás jelentette kockázatok értékelését és a csalással szembeni általános éberség fokozását célzó képzéseket; felszólítja a többi tagállamot, hogy fokozzák erőfeszítéseiket ilyen intézkedések mielőbbi elfogadása érdekében;
42. megállapítja, hogy egyes tagállamokból egyáltalán nem érkeznek csalárd szabálytalanságokról szóló bejelentések; felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a tagállamokat az ellenőrzések számának növelésében és azok minőségének javításában, továbbá annak biztosításában, hogy a csalás elleni küzdelem bevált gyakorlatai a tagállamok között megosztásra kerüljenek;
43. hangsúlyozza az esb-alapok (az európai strukturális és beruházási alapok, vagyis az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap, a Kohéziós Alap, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap, az Európai Tengerügyi és Halászati Alap, a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap, a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap, valamint az EGAA (az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap)) programjai keretében szétosztott támogatások megfelelő kezelésének és szoros felügyeletének fontosságát, az alapok költségvetésének hatékony, inflációtól független tervezése és a csalások elkerülése érdekében;
44. felszólítja az OLAF-ot, az EPPO-t és a tagállamokat, hogy a közös agrárpolitika (2018-ban 249 (-6%) regisztrált csalárd szabálytalanság összesen 63,3 millió EUR (+10%) értékben) és a kohéziós politika (2018-ban 363 (+5%) regisztrált csalárd szabálytalanság összesen 959,6 millió EUR (+199%) értékben) tekintetében a legszigorúbb intézkedéseket alkalmazzák az uniós költségvetésből kifizetett közpénzeket érintő csalások leküzdése érdekében;
45. megjegyzi, hogy a KAP esetében a 2014 és 2018 közötti időszakban a „csalás gyakoriságának szintje” (a csalás gyanúját felvető és bizonyítottan csalárd esetek százalékos aránya a bejelentett szabálytalanságok teljes számához képest) 10%-on áll, és „a csalásban érintett összegek szintje” a szabálytalanságokkal érintett teljes pénzösszeg körülbelül 23%-a; megjegyzi továbbá, hogy a „csalásfelderítési arány” (a gyanított és megállapított csalással érintett teljes összeg százalékos aránya az összes kiadáshoz képest) mindössze 0,11%, míg a „szabálytalanságok felderítési aránya” (a szabálytalanságokkal érintett teljes összeg százalékos aránya az összes kiadáshoz képest) 0,37%;
46. szintén kiemelt hangsúllyal állapítja meg, hogy a kohéziós politika esetében a „csalásfelderítési arány” 0,86%-os, míg a „szabálytalanságok felderítési aránya” 0,34%;
47. ismételten hangsúlyozza a kiadások átláthatóságának jelentőségét, és teljes hozzáférést kér az információkhoz az európai finanszírozás esetében;
A Bizottság csalás elleni stratégiája
OLAF
48. megjegyzi, hogy 2018-ban az Európa Csalás Elleni Hivatal 219 vizsgálatot indított meg és 167-et zárt le, 371 millió EUR visszafizettetését javasolva; továbbá megjegyzi, hogy az év végén 414 vizsgálat volt folyamatban;
49. tudomásul veszi a csalás elleni koordinációs szolgálatok (AFCOS) szerepének kiterjesztését a nemzeti hatóságok közötti, határokon átnyúló együttműködés különböző csatornái hatékonyságának előmozdítása terén, különösen a vámcsalások elleni küzdelem terén, de az Európai Csalás Elleni Hivatallal való együttműködés érdekében is;
50. üdvözli, hogy a Bizottság 2019 áprilisában elfogadta a csalás elleni stratégiát, amelyet hozzáigazítottak az uniós csalás elleni jogszabályi keret 2017-ben elfogadott két jelentős új eleméhez, nevezetesen a PIF-irányelvhez, amely az EU pénzügyi érdekeinek védelme érdekében szigorúbb közös normákat határoz meg a tagállamok büntetőjogi jogszabályaira vonatkozóan, valamint az Európai Ügyészség (EPPO) létrehozásáról szóló rendelethez;
51. sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság éves munkaprogramja még nem tartalmaz javaslatot egy kölcsönös közigazgatási segítségnyújtási eszköz létrehozására a kiadási oldalon; úgy véli, hogy a Szerződés 225. cikke alapul szolgálhat egy ilyen kezdeményezéshez;
52. emlékeztet az OLAF kulcsfontosságú szerepére és további erősítésének, valamint az OLAF és az Európai Ügyészség közötti hatékony együttműködés biztosításának szükségességére;
53. sajnálatosnak tartja, hogy eddig mindössze tizenkét tagállam hajtotta végre az új PIF-irányelvet, további nyolc tagállam részlegesen, a többi pedig még egyáltalán nem foglalkozott vele; megjegyzi, hogy az új PIF-irányelv végrehajtásának határideje 2019. július 6-án lejárt; felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb tegye közzé azon tagállamok listáját, amelyek a határidő lejártáig nem ültették át az irányelvet; felszólítja valamennyi érintett tagállamot, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést és biztosítsák az irányelv teljes és megfelelő átültetését a lehető legrövidebb időn belül; felszólítja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon az összes tagállamban az átültetés folyamatát, és amennyiben a tagállamok nem hajtják végre az irányelv átültetését, éljen a kötelezettségszegési eljárás megindítására vonatkozó előjogaival;
54. emlékeztet arra, hogy a Bizottság új csalás elleni stratégiája kiterjed az alábbiakra: i. az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalás (beleértve a héacsalást), korrupció és hűtlen kezelés, a PIF-irányelv 3. és 4. cikkében meghatározottak szerint; ii. az Unió pénzügyi érdekeit sértő egyéb bűncselekmények, például a közbeszerzési eljárásokkal való visszaéléshez kapcsolódó bűncselekmények, amennyiben azok érintik az uniós költségvetést; iii. a 2988/95/EK, Euratom rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott szabálytalanságok (amennyiben szándékosak, de nem sorolhatók a fent említett bűncselekmények körébe); és iv. az OLAF-rendelet 1. cikkének (4) bekezdésében és az Európai Csalás Elleni Hivatal létrehozásáról szóló 1999/352/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozat(17) 2. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében említett, az uniós intézmények és szervek személyzete vagy tagjai által elkövetett súlyos szakmai kötelezettségszegések;
55. üdvözli a Bizottság új csalás elleni stratégiájának új prioritásait, mint például a csalási mintázatok, a csalók profilja és az uniós költségvetést érintő csalásokra vonatkozó rendszerszintű sebezhetőségek megértésének javítását, valamint a csalás elleni küzdelem terén folytatott koordináció, együttműködés és a munkafolyamatok optimalizálását, különösen a Bizottság szolgálatai és a végrehajtó ügynökségek között;
56. sajnálattal jegyzi meg, hogy csak tizenegy tagállam fogadott el csalás elleni nemzeti stratégiát; felkéri a többi tagállamot, hogy tegyenek előrelépéseket a csalás elleni nemzeti stratégiájuk elfogadása terén; felszólítja a Bizottságot, hogy gyakoroljon nyomást e tagállamokra a csalás elleni nemzeti stratégiájuk elfogadása érdekében; kéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra, hogy az európai alapokhoz való hozzáférést kösse a csalás elleni nemzeti stratégiák elfogadásának feltételéhez;
57. üdvözli a 2021–2027-es időszakra vonatkozó csalás elleni uniós programra vonatkozó új javaslatot, amelyet az Európai Csalás Elleni Hivatal közvetlen irányítása alatt fog végrehajtani; megjegyzi, hogy a csalás elleni uniós program magában foglalja i. a Herkules III kiadási programot, amely támogatja a csalás, a korrupció és az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő egyéb illegális tevékenységek elleni intézkedéseket, ii. a csalás elleni információs rendszert (AFIS), amely lényegében a Bizottság irányítása alá tartozó közös információs rendszer alatt működő számítógépes vámügyi nyilvántartási rendszereket magában foglaló operatív tevékenység, és iii. a szabálytalanságkezelő rendszert (IMS), amely egy biztonságos elektronikus kommunikációs eszköz, amely megkönnyíti a tagállamok azon kötelezettségének teljesítését, hogy az észlelt szabálytalanságokat, köztük a csalást is bejelentsék, és amely támogatja ezek kezelését és elemzését;
58. megjegyzi, hogy a csalás elleni uniós programnak és új prioritásainak megfelelő finanszírozást kell biztosítani az eredmények elérése érdekében; ezért aggódik az Európai Tanács elnökének azon javaslata miatt, hogy a csalás elleni uniós program költségvetését a 2014–2020-as időszakra adott 156 millió EUR-ról a 2021–2027-es időszakban 111 millió EUR-ra csökkentsék;
59. emlékeztet arra, hogy a csalás elleni nemzeti stratégiákba olyan proaktív módszereket kell beépíteni, amelyek nem csupán a csalások felderítését, hanem azok hatékony megelőzését is biztosítják;
Az Európai Ügyészség létrehozásának előrehaladása
60. tudomásul veszi egy ideiglenes adminisztratív igazgató 2018-as kinevezését;
61. hangsúlyozza, hogy az Európai Ügyészség létrehozása alapvető előrelépést jelent az Európai Unió pénzügyi érdekeinek megvédésében; hangsúlyozza az Európai Ügyészség fontosságát a csalás, korrupció és a határokon átnyúló jelentős héacsalások leküzdésében;
62. üdvözli, hogy 2018-ban Hollandia és Málta csatlakozott az Európai Ügyészséghez; megjegyzi, hogy 2019. október végéig öt tagállam nem csatlakozott az Európai Ügyészséghez; emlékeztet ugyanakkor arra is, hogy a 2017/1939/EK rendelet (9) preambulumbekezdése értelmében bármikor csatlakozhatnak ehhez a határokon átnyúló együttműködéshez; ösztönzi az egyelőre kimaradó tagállamokat, hogy mielőbb csatlakozzanak az Európai Ügyészséghez; felkéri a Bizottságot, hogy aktívan támogassa és ösztönözze az Európai Ügyészséghez való csatlakozást az eddig vonakodó tagállamok körében az Európa-szerte hatékony és eredményes, határokon átnyúló működés biztosítása érdekében;
63. hangsúlyozza, hogy az Európai Főügyész posztjára való kiválasztási eljárást 2019-ben véglegesítették; üdvözli Laura Codruta Kovesi asszony mint első Európai Főügyész kinevezését, amelyre az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által kiválasztott független szakértői csoport részvételével zajló kiválasztási eljárást követően került sor;
64. hangsúlyozza, hogy az Európai Ügyészség kiépítési időszak alatti alulfinanszírozása és létszámhiánya elfogadhatatlan; mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a szükséges erőforrásokat a Bizottság nagyon alábecsülte; hangsúlyozza, hogy az Európai Ügyészség által évente feldolgozandó esetek száma működésének első pillanatától kezdve elérheti a 3 000-et; hangsúlyozza, hogy az Európai Ügyészségnek 76 további álláshelyre és 8 millió EUR-ra van szüksége ahhoz, hogy a terveknek megfelelően 2020 végére teljesen működőképessé váljon; ellenzi az ügyészek részmunkaidőben való foglalkoztatására vonatkozó elképzelést; arra kéri a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb nevezzenek ki teljes munkaidőben alkalmazott ügyészeket; erőteljesen ösztönzi, hogy a Bizottság terjesszen elő költségvetés-módosítási tervezetet;
65. hangsúlyozza, hogy az Európai Ügyészség létrehozása után az OLAF lesz az egyetlen hivatal, amely az EU pénzügyi érdekeinek védelméért felel azokban a tagállamokban, amelyek úgy döntöttek, hogy nem csatlakoznak az Európai Ügyészséghez; kiemeli, hogy a Számvevőszék 8/2018. számú véleménye szerint az OLAF-rendelet módosítására irányuló bizottsági javaslat nem nyújt megoldást az OLAF igazgatási vizsgálatainak alacsony hatékonyságára; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az OLAF továbbra is erős és teljes mértékben működőképes partner maradjon az Európai Ügyészség számára;
66. hangsúlyozza, hogy az OLAF és az Európai Ügyészség közötti jövőbeni együttműködésnek a szoros együttműködésen, a hatékony információcserén és a komplementaritáson kell alapulnia, elkerülve a párhuzamosságokat vagy a hatásköri ütközéseket; emlékeztet arra, hogy a Parlament ellenzi, hogy az OLAF személyzeti állományát 45 álláshellyel csökkentsék;
67. felszólítja a társjogalkotókat, hogy egyezzenek meg az OLAF-rendelet kellő időben történő felülvizsgálatáról annak érdekében, hogy az OLAF és az Európai Ügyészség hatásköreit világosan, átfedések nélkül elkülönítsék még azelőtt, hogy az Európai Ügyészség megkezdené működését;
Javításra szoruló területek
68. úgy véli, két terület szorul javításra: először is, a csaláskockázat-értékelés és a csaláskockázat-kezelés javítása érdekében a Bizottságnak és a tagállamoknak meg kell erősíteniük elemzési kapacitásukat, hogy könnyebben meg tudják találni a csalási mintázatokra, a csalók profiljára és az uniós belső ellenőrzési rendszerek gyenge pontjaira utaló adatokat; másodszor, a következetesség biztosítása, valamint a hatékonyság és eredményesség optimalizálása érdekében a csalási kockázatok értékelését és kezelését erőteljesen koordinálni kell, és nyomon kell követni;
69. kiemeli, hogy a korrupció és a csalás összekapcsolódása az EU-n belül negatív hatással lehet az Unió költségvetésére; sajnálja, hogy a Bizottság már nem tartja szükségesnek a korrupcióellenes jelentés kiadását; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a korrupciómegelőzésért felelős hatóságok hálózatának létrehozását az Európai Unión belül; sajnálattal veszi tudomásul, hogy a Bizottság úgy határozott, hogy a korrupcióellenes monitoringot az európai szemeszter gazdasági kormányzási folyamatába illeszti; úgy véli, hogy ez tovább csökkentette a Bizottság által végzett monitoringot, mivel csak nagyon kevés országgal kapcsolatban állnak rendelkezésére adatok; sajnálja továbbá, hogy ez a megközelítésbeli változtatás nagyrészt a korrupció gazdasági hatására összpontosít, és teljesen figyelmen kívül hagyja a korrupció egyéb vonatkozásait, mint amilyen például a polgárok által a közigazgatásba vagy akár a tagállamok demokratikus berendezkedésébe vetett bizalom; sürgeti ezért a Bizottságot, hogy továbbra is tegye közzé korrupcióellenes jelentéseit; ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy kötelezze el magát egy átfogóbb és következetesebb uniós korrupcióellenes politika mellett, ideértve az egyes tagállamok korrupcióellenes politikáinak mélyreható értékelését is;
70. megismétli, hogy a „forgóajtó-jelenség” árthat az intézmények és az érdekképviselők közötti kapcsolatoknak; felhívja az uniós intézményeket, hogy e kihívás kezelésére dolgozzanak ki rendszerszintű megközelítést;
71. ismételten felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy belső korrupcióértékelési mechanizmust az uniós intézmény számára;
72. felhívja a Bizottságot, hogy egyik átfogó prioritásaként dolgozzon ki egy egész Európára kiterjedő stratégiát az összeférhetetlenség proaktív elkerülésére az uniós költségvetést végrehajtó valamennyi pénzügyi szereplő számára;
73. úgy véli, hogy további kezdeményezésekre van szükség a vámszakadék mérése és e mérés hatékony módszertanának kidolgozása érdekében, legalábbis annak fő elemei tekintetében;
74. úgy véli továbbá, hogy a vámellenőrzéseket hozzá kell igazítani az új csalási kockázatokhoz és a határokon átnyúló kereskedelemnek az e-kereskedelem és a papírmentes vállalkozások által elősegített gyors terjedéséhez;
75. megállapítja, hogy az e-kereskedelem terjedése komoly kihívást jelent az adóhatóságok számára, például az eladó uniós adóalanyiságának hiánya és a bejelentett ügyletek valós értékétől jóval elmaradó héabevallások miatt;
76. hangsúlyozza, hogy egy olyan rendszer, amely lehetővé teszi az illetékes hatóságok számára, hogy információt cseréljenek egymással, megkönnyítené a két vagy több tagállam között megvalósuló tranzakciókra vonatkozó számviteli nyilvántartások ellenőrzését, amelynek célja a strukturális és beruházási alapok tekintetében megvalósuló, határokon átnyúló csalások megelőzése, és ezáltal egy horizontális és teljes körű megközelítés kialakítása a tagállamok pénzügyi érdekeinek védelme terén; ismételten felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot a kölcsönös közigazgatási segítségnyújtásról az európai finanszírozásnak azokon a területein, ahol erről nem született rendelkezés;
77. aggódik a harmadik országokból kiinduló e-kereskedelmi áruértékesítés alulértékelésével kapcsolatos kockázat miatt; üdvözli az OLAF által az e-kereskedelemhez kapcsolódó héacsalások problémájának megoldása érdekében tett lépéseket;
78. emlékeztet arra, hogy a Bizottság nem fér hozzá azokhoz az információkhoz, melyeket a tagállamok a közösségen belüli, „eltűnő kereskedő” útján elkövetett csalás (közismert nevén „körhintacsalás”) megelőzése és visszaszorítása érdekében megosztanak egymással; véleménye szerint a tagállamok közötti adatcsere jobb ellenőrzése, értékelése és tökéletesítése érdekében hozzáférést kell biztosítani a Bizottság számára az Eurofisc mechanizmushoz; felhív minden tagállamot, hogy vegyenek részt az Eurofisc hálózatban annak minden tevékenységi területén annak érdekében, hogy az Európai Számvevőszék ajánlásával összhangban megkönnyítsék és felgyorsítsák az igazságügyi és bűnüldöző hatóságokkal, így az Europollal és az OLAF-fal folytatott információcserét; felhívja a tagállamokat és a Tanácsot, hogy az együttműködés elősegítése, az adatok megbízhatóságának javítása és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem érdekében biztosítsanak hozzáférést a Bizottság számára ezekhez az adatokhoz;
79. felkéri az OLAF-ot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a kis értékű ruházati cikkek e-kereskedelem révén történő behozatalával kapcsolatos vizsgálatainak eredményéről; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kísérjék figyelemmel az EU-n kívüli székhellyel rendelkező, héát (például a „szabványos” alapító okirat jogosulatlan használatával) be nem valló vagy az áruk értékét az esedékes héa meg nem fizetése vagy csökkentése érdekében szándékosan alulbecsülő kereskedőket érintő elektronikus kereskedelmi ügyleteket;
80. elismeri, hogy kezelni kell a jelenlegi uniós csalás elleni végrehajtási rendszer bizonyos hiányosságait, különös tekintettel a csalárd és nem csalárd szabálytalanságokra vonatkozó pontos adatok gyűjtésére;
81. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzanak és lehetőség szerint fejlesszenek tovább közös jelentéstételi módszereket annak érdekében, hogy átfogó és összehasonlítható információkat nyújtsanak az uniós kiadások terén feltárt csalások szintjéről;
82. felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az OLAF által kezelt, szabálytalanságkezelő rendszer (IMS) hatékonyságát annak érdekében, hogy valamennyi illetékes hatóság időben jelentse az EU pénzügyi érdekeit sértő csalásokkal kapcsolatos bűnügyi nyomozásokra vonatkozó információkat;
83. rámutat, hogy alapvető fontosságú a kiadások elszámolásának teljes átláthatósága, különösen a közvetlenül uniós alapokból vagy pénzügyi eszközökkel finanszírozott infrastrukturális munkálatok esetében; felhívja a Bizottságot, hogy az uniós polgárok számára biztosítson teljes körű hozzáférést a társfinanszírozott projektekkel kapcsolatos információkhoz;
84. emlékezteti a tagállamokat, hogy a Bizottsággal való együttműködés szükséges a kiadások hatékonyságának biztosításához és az eredmények értékeléséhez;
85. megjegyzi, hogy a megosztott irányítás területén a Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a megbízhatatlan gazdasági szereplők uniós finanszírozásból való kizárását kezdeményezze abban az esetben, ha a tagállami hatóságok ezt nem teszik meg; felhívja a tagállamokat, hogy haladéktalanul jelentsék be a csalárd szabálytalanságokat az IMS-ben, és a lehető legjobban használják ki a korai felismerési és kizárási rendszert;
86. kitart amellett, hogy a tagállamok hatékonyan használják fel az ARACHNE adatbázis által kínált csalásmegelőzési eszközt azáltal, hogy időben szolgáltatnak adatokat, és kihasználják a nagy adathalmazok által kínált lehetőségeket az uniós források csalárd és szabálytalan felhasználásának megelőzése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra az ARACHNE használatának kötelezővé tételét;
87. kiemeli a tagállamok szerepét és felelősségét az igazgatási együttműködési megállapodások végrehajtásában, az ellenőrzések hatékonyságában, az adatgyűjtés végrehajtatásában és a szabályozási keret kereskedők általi betartásának nyomon követésében;
88. felhívja a Bizottságot, hogy a visszaélést bejelentő személyek védelmével összhangban az oknyomozó újságírók számára is biztosítson jogi védelmet;
Közbeszerzés
89. megjegyzi, hogy az állami beruházások jelentős része közbeszerzéseken keresztül valósul meg (évi 2 billió EUR); hangsúlyozza az e-közbeszerzés előnyeit a csalás elleni küzdelemben, úgymint a valamennyi fél számára előnyös megtakarításokat, a fokozott átláthatóságot, valamint a folyamatok egyszerűsödését és lerövidülését;
90. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy csak néhány tagállam használ új technológiákat a közbeszerzési folyamat valamennyi fontos lépésére (e-bejelentés, az ajánlattételi dokumentumokhoz való elektronikus hozzáférés, e-benyújtás, e-értékelés, e-díj, e-megrendelés, e-számlázás, elektronikus fizetés); felszólítja a tagállamokat, hogy tegyék online elérhetővé – számítógéppel olvasható formátumban – a közbeszerzési eljárások valamennyi űrlapját, valamint a nyilvánosan hozzáférhető szerződésnyilvántartásokat;
91. üdvözli a Bizottságnak az elektronikus közbeszerzés Unión belüli kiépítésére vonatkozó ütemtervét, és felhívja a Bizottságot, hogy kövesse ezt a menetrendet;
Digitalizáció
92. felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy valamennyi tagállam által alkalmazandó keretet az uniós politikák végrehajtási folyamatának (pályázati felhívások, pályázás, értékelés, végrehajtás, kifizetések) digitalizálásához;
93. felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki ösztönzőket az ajánlatkérő szervek elektronikus profiljának létrehozására azon tagállamok esetében, ahol ezek még nem állnak rendelkezésre;
94. üdvözli az EU azon döntését, hogy megfigyelőként végre csatlakozik a GRECO-hoz; felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb indítsa újra a GRECO-val folytatott tárgyalásokat annak érdekében, hogy kellő időben értékelni tudja az Egyesült Nemzetek Korrupció elleni egyezményének (UNCAC) való megfelelést, és hozzon létre belső értékelési mechanizmust az uniós intézmények számára;
Nemzetközi együttműködés
95. figyelembe veszi a héa területén történő közigazgatási együttműködésről és behajtásra irányuló segítségnyújtásról szóló EU–Norvégia megállapodás 2018. szeptember 1-jei hatálybalépését;
96. üdvözli a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok partnerhatóságai számára szervezett – 2018 júniusában Bosznia-Hercegovinában tartott –, a csalással kapcsolatos sikeres vizsgálatok során bevált gyakorlatokról szóló éves szemináriumot, valamint az EU–Ukrajna társulási megállapodás keretében az összes érintett csalás elleni szolgálat részvételével 2018 júliusában Ukrajnában tartott munkaértekezletet;
97. határozottan buzdítja a Bizottságot, az OLAF-ot és minden más, az EU pénzügyi érdekeinek védelméért felelős uniós intézményt és szervet, hogy aktívan vegyék fel a kapcsolatot és működjenek együtt a tagjelölt, potenciális tagjelölt és a keleti partnerséghez tartozó országok partnerhatóságaival, előmozdítva az esetleges csalási ügyek hatékony kezelését célzó intézkedéseket; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki célzott és rendszeres mechanizmusokat az ezen államokban végrehajtott, az uniós finanszírozást érintő csalások megelőzése és az ellenük való fellépés céljából;
98. üdvözli, hogy az OLAF két igazgatási együttműködési megállapodást írt alá az Afrikai Fejlesztési Bankkal és az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) Főfelügyelői Hivatalával;
99. hangsúlyozza a dohányzás visszaszorításáról szóló keretegyezmény (FCTC-jegyzőkönyv) harmadik országok általi végrehajtásával kapcsolatos problémákat;
100. sürgeti az Európai Unió ügynökségeit, különösen az Europolt, az Eurojustot és az OLAF-ot, hogy szorosabban működjenek együtt a nemzeti hatóságokkal a csalások hatékonyabb felderítése érdekében;
101. hangsúlyozza a visszaélést bejelentő személyek szerepének fontosságát a csalások megelőzésében, felderítésében és jelentésében; hangsúlyozza, hogy meg kell védeni a visszaélést bejelentő személyeket, és mind a tagállamokban, mind az Unióban jogi eszközökkel ösztönözni kell az oknyomozó újságírást; üdvözli az visszaélések bejelentéséről szóló új uniós irányelvet, amely 2021 decemberétől védelmet nyújt majd a visszaéléseket bejelentő, magán- vagy közszektorbeli személyeknek; felhívja a Bizottságot, hogy kísérje szorosan figyelemmel és segítse a tagállamokat az irányelv teljes körű, megfelelő és kellő időben történő átültetésében;
102. úgy véli, hogy az oknyomozó újságírás kulcsszerepet játszik az Unióban és a tagállamokban a szükséges átláthatóság szintjének emelésében, valamint hogy azt jogi eszközökkel kell ösztönözni és támogatni mind a tagállamok, mind az Unió szintjén; felkéri az Európai Bizottságot az oknyomozó újságírás védelmét szolgáló átfogó intézkedések kidolgozására, beleértve a bajba jutott újságírók számára egy gyorsreagálású mechanizmus és a közéletből való kirekesztést célzó koncepciós perek (SLAPP) elleni hatékony jogszabályok kidolgozását;
103. kiemeli az átláthatóság központi szerepét a csalások és az összeférhetetlenségi esetek megelőzésében és korai felismerésében; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek erőfeszítéseket a költségvetési átláthatóság növelése érdekében, azáltal, hogy biztosítják a közbeszerzési eljárásokra és az államilag finanszírozott szerződések odaítélésére vonatkozó lényeges adatok rendelkezésre állását és könnyű hozzáférhetőségét a nyilvánosság számára;
Átláthatósági szabályok és horizontális rendelkezések
104. üdvözli a ’salátarendelet’ elfogadását, és arra számít, hogy az elősegíti a mezőgazdasági és kohéziós politikákat érintő csalások arányának drasztikus visszaszorítását, miközben egyszerűsíti az EU pénzügyi szabályait;
105. felkéri a tagállamokat, hogy az Eurofisc hálózaton keresztül fokozzák a lehetséges csalárd vállalatokról és tranzakciókról folytatott információcserét; emlékeztet, hogy a csalások és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben elengedhetetlen, hogy az igazságügyi és nyomozó hatóságok biztosítsák az információcserét és az információhoz való hozzáférést, a személyes adatok védelmének tiszteletben tartása mellett;
106. elismeri a költségvetési rendelet 61. cikkének és az összeférhetetlenség abban foglalt kibővített meghatározásának fontosságát az EU költségvetését különféle irányítási módokon keresztül végrehajtó valamennyi – többek között nemzeti szintű – pénzügyi szereplő számára;
107. felhívja a Bizottságot, hogy a Szerződések őreként lépjen fel az összeférhetetlenség minden formája ellen, és rendszeresen értékelje a tagállamok által ezek elkerülése érdekében hozott megelőző intézkedéseket; felkéri az Európai Bizottságot, hogy javasoljon közös iránymutatásokat a magas rangú politikusok összeférhetetlenségének elkerülése érdekében;
108. rámutat arra, hogy sok tagállamban a szervezett bűnözés ellen nem léteznek külön törvények, miközben annak szerepvállalása az EU pénzügyi érdekeit érintő, határokon átnyúló tevékenységekben és ágazatokban folyamatosan növekszik;
109. sürgeti a Tanácsot, hogy fogadjon el közös etikai normákat az összeférhetetlenséghez kapcsolódó valamennyi kérdésben, és igyekezzen kialakítani közös értelmezést valamennyi tagállamban; kiemeli, hogy tekintettel az összeférhetetlenség kiterjedt problémájára az uniós mezőgazdasági és kohéziós alapok elosztása terén, elfogadhatatlan, hogy az Európai Tanács és az EU Tanácsának tagjai vagy azok családtagjai részt vegyenek a jövőbeli többéves pénzügyi kerettel vagy nemzeti költségvetési kifizetésekkel kapcsolatos döntésekben, amennyiben e döntések következtében személyes haszonra tehetnek szert;
110. emlékeztet arra, hogy a korábban az uniós intézmények vagy ügynökségek alkalmazásában álló tisztviselők számára fontosak a várakozási időszakok, mivel a rendezetlen összeférhetetlenségi helyzetek veszélyeztethetik a magas szintű etikai normák érvényesítését az európai igazgatásban; kiemeli, hogy a személyzeti szabályzat 16. cikke lehetővé teszi az uniós intézmények és ügynökségek számára, hogy visszautasítsák egy korábbi tisztviselőnek egy meghatározott poszt betöltésére irányuló kérését, amennyiben a korlátozások nem szavatolják kellőképp az intézmények jogos érdekekeinek védelmét; felszólítja továbbá az EU közigazgatását, hogy szigorúan hozza nyilvánosságra az egyes esetekre vonatkozó értékelését a személyzeti szabályzatban előírtak szerint;
111. megismétli azon álláspontját, miszerint – különös tekintettel a 883/2013/EU, Euratom rendelet felülvizsgálatára – egyértelmű jogalap szükséges, amely lehetővé teszi az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) számára, hogy az illetékes nemzeti hatóságok segítségével hozzáférjen bankszámla-információkhoz és fellépjen a héa-csalások ellen;
o o o
112. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, az Európai Számvevőszéknek, az Európai Csalás Elleni Hivatalnak (OLAF), az OLAF Felügyelő Bizottságának és az Európai Ügyészségnek (EPPO).
Az Európai Unió Bíróságának (nagytanács) 2015. szeptember 8-i ítélete a C-105/14 sz., Ivo Taricco és társai elleni büntetőeljárás ügyben (ECLI:EU:C:2015:555).
Az Európai Parlament és a Tanács 250/2014/EU rendelete (2014. február 26.) az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme területén végzett tevékenységek előmozdítására irányuló program (Hercule III program) létrehozásáról és a 804/2004/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 84., 2014.3.20., 6. o.).