Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 3. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 4., 9. és 151. cikkére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének a világ vezetői által 2015 szeptemberében elfogadott és a Tanács által jóváhagyott fenntartható fejlesztési céljaira, különösen az 1., 3., 8. és 11. fenntartható fejlesztési célra,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak a megkülönböztetésmentességről szóló 21. cikkére és a fogyatékossággal élő személyek integrációjáról szóló 26. cikkére, valamint 34. cikkének (3) bekezdésére a szociális és lakhatási támogatáshoz való uniós jog elismeréséről és tiszteletben tartásáról,

–  tekintettel az 1961. október 18-án, Torinóban aláírt Európai Szociális Chartára,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérére, és különösen a „Lakhatás és segítségnyújtás a hajléktalanok számára” elnevezésű 19. alapelvére,

–  tekintettel a munkavállalók alapvető szociális jogainak 1989. évi közösségi chartájára,

–  tekintettel a 27 tagállamban a lakhatásról szóló, 2018. május 25-i uniós országspecifikus ajánlásokra,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható lakhatásról szóló genfi alapokmányára és azon céljára, hogy „mindenki számára biztosítsák a tisztességes, megfelelő, megfizethető és egészséges lakhatást”,

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2020. július 10-i jogalkotási állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az euróövezet foglalkoztatási és szociális politikájáról szóló, 2019. október 10-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Szociális Alap Pluszról (ESZA+) szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2019. április 4-i jogalkotási állásfoglalására(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 227. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Petíciós Bizottsághoz érkezett 0546/2020. számú petíció és számos más petíció a több mint 4 millió hajléktalan európai polgár helyzetével kapcsolatos aggályokat vet fel, és mivel a hajléktalanok száma az EU-ban állítólag több mint 70%-kal nőtt az elmúlt 10 évben;

B.  mivel a hajléktalanság közvetlenül kapcsolódik az egyéb alapvető jogok – például az egészséghez való hozzáférés – gyakorlásának nehézségéhez, és a hajléktalanok gyakran válnak gyűlölet-bűncselekmények és erőszak célpontjává, ideértve a társadalmi megbélyegzést is;

C.  mivel ezek a petíciók olyan Európai Uniót kívánnak, amely senkit sem hagy hátra, és gyors, összehangolt fellépés révén olyan megelőző intézkedéseket hoz, amelyek fenntartható módon csökkentik a hajléktalanság kockázatát és nagyságrendjét;

D.  mivel az emberi szükségletek hierarchiájában a lakhatás az élet számára teret biztosítva lehetővé teszi más alapvető és magasabb rendű szükségletek kielégítését;

E.  mivel az Európai Unió küzd a társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés ellen, és előmozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nők és férfiak közötti egyenlőséget, a nemzedékek közötti szolidaritást és a gyermekek jogainak védelmét;

F.  mivel politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Uniónak figyelembe kell vennie a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális biztonság biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, a szociális lakhatási politikára, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket;

G.  mivel a hajléktalanság és a lakhatásból való kirekesztettség egységes, széles körben elfogadott meghatározásának hiánya az EU-ban megnehezíti a hajléktalanság mértékének felmérését az uniós tagországokban;

H.  mivel az elmúlt évtizedben számos uniós országban nőtt a hajléktalanság aránya; mivel e növekedés okai a növekvő lakhatási költségek, a gazdasági válság hatása, a szociális védelem csökkenése és számos tagállamban a hajléktalanság kezelésére irányuló politikák elégtelensége; mivel a lakásárak az euróövezetben (EA19) 5%-kal, az EU27-ben pedig 5,2%-kal emelkedtek 2020 második negyedévében az előző év azonos negyedévéhez képest;

I.  mivel az EU nem rendelkezik közvetlen hatáskörrel a lakhatási politika terén, de közvetetten befolyásolhatja a tagállamok lakhatási körülményeit olyan rendeletek révén, mint az állami támogatásokra vonatkozó jogszabályok, a fiskális jogszabályok és a versenyjog, valamint ajánlások, iránymutatások és hasonló intézkedések révén;

J.  mivel az Európai Szociális Alapot azért hozták létre, hogy javítsa a munkavállalók foglalkoztatási lehetőségeit a belső piacon, és ezáltal hozzájáruljon az életszínvonal emeléséhez, valamint segítse a hajléktalanokat a szociális lakáshoz jutásban;

K.  mivel más európai strukturális és beruházási alapokat, például az ERFA-t lakásprojektekre és a rászoruló közösségek szükségleteinek kielégítésére használták fel;

L.  mivel a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap támogatja a tagállamok arra irányuló intézkedéseit, hogy élelmiszert és/vagy alapvető anyagi támogatást nyújtsanak a leginkább rászorulóknak;

M.  mivel a hajléktalanságot gyakrabban említik az európai szemeszter legutóbbi jelentéseiben;

N.  mivel a hajléktalanság kezelésének elmaradásából fakadó társadalmi költségek különösen magasak az igazságszolgáltatás és az egészségügy területén;

O.  mivel a széles körű egyetemes rendelkezéseken és megfelelően célzott intézkedéseken alapuló jóléti politikák nagyon fontos szerepet játszanak a hajléktalanság megelőzésében;

P.  mivel a Covid19-válságnak az EU-ban a lakások megfizethetőségére gyakorolt hatásairól gyűjtött bizonyítékok azt mutatják, hogy középtávon a gazdasági recesszió, valamint a munkahelyek és a jövedelmek elvesztése tovább növelheti az egyébként is magas lakhatási költségeket és a hajléktalanság arányát Európában;

Q.  mivel a hajléktalan népesség profilja változóban van, és egyre több fiatalt és gyermeket, időst, migránst, romát és más hátrányos helyzetű kisebbséget foglal magában, továbbá a nőket és a családokat is egyre inkább fenyegeti a hajléktalanság veszélye;

R.  mivel a tisztességes lakhatáshoz való hozzáférés és a társadalomhoz tartozás döntő fontosságú ahhoz, hogy az emberek teljes mértékben ki tudják aknázni a lehetőségeiket és hozzá tudjanak járulni a társadalom működéséhez;

S.  mivel a hajléktalanságot általában strukturális, intézményi és személyes tényezők összetett kölcsönhatása váltja ki;

T.  mivel a hajléktalanság és a lakhatásból való kirekesztettség olyan társadalmi problémát jelent, amelyre tartós megoldást kell találni;

U.  mivel egyes tagállamok bűncselekménnyé nyilvánítják a hajléktalanságot és a hajléktalansággal összefüggő magatartást;

V.  mivel egyes tagállamokban a hajléktalanok csak télen férnek hozzá folyamatosan a menedékhelyekhez, év közben pedig csak megszakításokkal;

W.  mivel egyes tagállamokban a helyi szociális biztonsági szolgálatok csak passzív szerepet játszanak a hajléktalanok társadalomba való visszailleszkedésének támogatásában;

1.  legmélyebb aggodalmát fejezi ki a több mint négymillió hajléktalan európai polgár helyzete miatt, mivel a jelenlegi egészségügyi és gazdasági válság nyomán egyre több ember esik ki a munka világából, és egyre többen függnek a szociális védelemtől;

2.  emlékeztet arra, hogy a lakhatáshoz való hozzáférés minden ember alapvető joga, és felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy az 2030-ig vessenek véget a hajléktalanságnak az Unióban, és tűzzék ki ezt a célt uniós szinten; felhívja a Bizottságot, hogy a szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési terv keretében és az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaival összhangban tegyen határozottabb lépéseket a tagállamok támogatására a hajléktalanság csökkentése és felszámolása terén;

3.  hangsúlyozza, hogy a hajléktalanságot a szegénység és a nélkülözés egyik legsúlyosabb formájának tekintjük, amelyet célzott és integrált szakpolitikákkal, valamint a személyes kockázati tényezők (például az egyéni kiszolgáltatottság) és a strukturális kockázati tényezők (pl. a lakhatás és a munkanélküliség) kezelése révén, fenntartható módon meg kell szüntetni;

4.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el közös keretfogalommeghatározást és koherens mutatókat a hajléktalanságról az EU-ban, ami lehetővé tenné a hajléktalanság mértékének egységes értelmezését, szisztematikus összehasonlítását és értékelését a különböző uniós tagállamokban;

5.  emlékeztet arra, hogy a Covid19-válság során az Európai Parlament 100 hajléktalan nőnek biztosított menedéket az épületeiben;

6.  rámutat az adatgyűjtési mechanizmusok megerősítésének fontosságára, mivel a hajléktalanság arányát uniós szinten szisztematikusan nyomon lehetnek követni az olyan intézmények révén, mint az Eurostat;

7.  üdvözli, amit a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia egyik kiemelt kezdeményezéseként tett a helyzetet javításáért;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a hajléktalansággal kapcsolatos nemzeti stratégiák uniós keretrendszerére, továbbá felhívja a tagállamokat, hogy fogadják el a lakhatás elsődlegességének elvét, amely egyes tagállamok bevált gyakorlatain alapul, és amely határozott cselekvési tervek és innovatív megközelítések bevezetésével hozzájárul a hajléktalanság arányának jelentős csökkentéséhez; kijelenti, hogy az ilyen innovatív megközelítések az otthon, mint alapvető emberi jog fogalmán alapulnak, majd szélesebb körű társadalmi-munkaerőpiaci integrációs utakat alakítanak ki;

9.  üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy továbbra is a hajléktalanság csökkentését tűzi ki célként, beépítve azt a vonatkozó uniós ágazati politikákba, különösen, de nem kizárólag a regionális fejlesztés, az egészségügy, az emberi jogok, az ifjúság, a nemek közötti egyenlőség, a migráció és az integráció területén;

10.  felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek eleget az elsődleges felelősségükből fakadó kötelességüknek a hajléktalanság elleni küzdelem terén, javítsák a megelőzés és a korai beavatkozás intézkedéseit, amelyek sok szempontból a leginkább költséghatékonyak és kárminimalizálók a hajléktalanság elleni küzdelemben, és ruházzanak proaktívabb szerepet a regionális és helyi szociális biztonsági szolgálatokra, hogy segítsék a hajléktalanokat a társadalomba való visszailleszkedésben;

11.  hangsúlyozza, hogy az ilyen stratégiák kidolgozása és végrehajtása során minisztériumok közötti és kormányközi együttműködésre, valamint a kulcsfontosságú érdekelt felek részvételére van szükség, és ösztönzi a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét;

12.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, valamint a veszélyeztetett vagy hajléktalanságot elszenvedő személyeknek nyújtott szolgáltatások terén tevékenykedő akkreditált nem kormányzati szervezetek és helyi hatóságok bevonásával javítsák a releváns és összehasonlítható adatok gyűjtését;

13.  támogatja a szociális védelemmel foglalkozó bizottság (SPC) azon tevékenységét, amelynek keretében a tagállamok az Európai Bizottsággal közösen a nyitott koordinációs módszer keretében foglalkozik a hajléktalansággal kapcsolatos kérdésekkel;

14.  felkéri a Bizottságot, hogy javítsa a nyomon követést és az irányítást, és folytassa a hajléktalansággal kapcsolatos finanszírozás és uniós politikák mozgósítását; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a régiók az ERFA által elérhető forrásokból fordítsanak a szociális lakhatás bővítésére;

15.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak egyenlő hozzáférést az olyan közszolgáltatásokhoz, mint az egészségügyi ellátás, az oktatás és a szociális szolgáltatások;

16.  felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a hajléktalanok munkaerő-piaci integrációját speciális és személyre szabott támogatási, valamint a munka és a magánélet közti egyensúlyra törekvő intézkedések, integrált foglalkoztatási programok és képzések, valamint egyéb, a munkaerőpiacra való visszailleszkedést elősegítő, testre szabott és célzott programok révén; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a felülvizsgált ifjúsági garancia hozzájáruljon a fiatalok hajléktalanságának kezeléséhez;

17.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy megfelelően hajtsák végre a szociális jogok európai pillérét, amely tükrözi a konzultációs időszak során az 19. alapelvről – lakhatás és segítségnyújtás a hajléktalanok számára – a 2021. évi cselekvési tervében tett észrevételeket, és kitart amellett, hogy jobban ki kell használni az európai szemesztert annak érdekében, hogy előrelépés történjen a hajléktalanság és a lakhatásból való kirekesztettség kezelése terén;

18.  hangsúlyozza, hogy a hajléktalanok és a bizonytalan lakhatási helyzetben lévők különösen veszélyeztetettek a Covid19-válság miatt; határozottan sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy hajtsanak végre célzott intézkedéseket a hajléktalanok védelme érdekében, nyújtsanak pénzügyi támogatást az akkreditált civil szervezeteknek és a köz- és magánszféra közötti partnerségeknek, valamint támogassák a helyi önkormányzatokat a biztonságos helyek biztosításában és a kilakoltatások megelőzésében;

19.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az aktív kereső nélküli háztartások foglalkoztatási lehetőségeinek és társadalmi integrációjának javítása érdekében használják fel a meglévő eszközöket, valamint a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében rendelkezésre álló eszközöket;

20.  felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen foglalkozzanak a hajléktalanság kérdésével, és fogadjanak el hosszú távú, közösségi alapú, a lakhatás kérdését középpontba állító, integrált nemzeti hajléktalanügyi stratégiákat, amint azt az EU szociális beruházási csomagja is ösztönzi;

21.  felhívja a Tanácsot, hogy rendszeresen számoljon be az e téren elért eredményekről;

22.  felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő valamennyi érdekelt fél társadalmi részvételét a hajléktalansággal kapcsolatos integrált stratégiákban, valamint hogy mozdítsák elő a szociális vállalkozásokat és az öninnovációs tevékenységeket a hajléktalanok aktív társadalmi befogadásának javítása érdekében;

23.  felszólítja a tagállamokat, hogy szüntessék meg a hajléktalanság büntethetőségét;

24.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak állandó és folyamatos hozzáférést a menedékhelyekhez az egész Unióban; hangsúlyozza azonban, hogy ez csak ideiglenes megoldás lehet, és nem jelenthet alternatívát az olyan strukturális megoldásokkal szemben, mint a megelőzés, valamint a hajléktalanságra adott válaszként biztosított megfelelő lakhatási és szociális támogatás;

25.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0194. (2) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0054. (3) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0033. (4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0350.