Az Európai Parlament

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi chartájára,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére (EJEE),

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) ítélkezési gyakorlatára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, az ENSZ korrupció elleni egyezményére és a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének és az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának vonatkozó határozataira és a véleményalkotás és véleménynyilvánítás szabadságához való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges ENSZ-előadó jelentéseire, különösen a „Világjárványok és a véleményalkotás és a véleménynyilvánítás szabadsága” című 2020. április 23-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ véleményalkotási és -nyilvánítási szabadsághoz való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges előadójának, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) tömegtájékoztatás szabadságával foglalkozó képviselőjének, az Amerikai Államok Szervezete (OAS) véleménynyilvánítás szabadságával foglalkozó különleges előadójának, valamint a Népek Jogai Afrikai Bizottsága véleménynyilvánítás szabadságával és az információhoz való hozzáféréssel foglalkozó különleges előadójának a véleménynyilvánítás szabadságáról, valamint az „álhírekről”, a dezinformációról és a propagandáról szóló, 2017. március 3-i együttes nyilatkozatára,

–  tekintettel az újságírók biztonságáról és a büntetlenség kérdéséről szóló ENSZ cselekvési tervre,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága által a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 19. cikkéhez (A véleményalkotás és -nyilvánítás szabadsága) fűzött 34. számú általános észrevételre,

–  tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendre, és az abban foglalt kötelezettségvállalásokra, többek között a békés és befogadó társadalmak fenntartható fejlődést célzó előmozdítására, amely egyebek mellett az információkhoz való nyilvános hozzáférés biztosítása és az alapvető szabadságok védelme révén valósul meg,

–  tekintettel az Európa Tanács által az újságírók védelmének és biztonságának előmozdítása érdekében végzett munkára, beleértve a Miniszteri Bizottság tagállamoknak címzett, a médiapluralizmusról és a médiatulajdon átláthatóságáról szóló CM/Rec(2018)1 ajánlását, valamint a digitális korban a minőségi újságírás pénzügyi fenntarthatóságáról szóló nyilatkozatát, az újságírás védelméről, valamint az újságírók és más médiaszereplők biztonságáról szóló CM/Rec(2016)4 ajánlását, valamint a „Hands off press freedom: Attacks on media in Europe must not become a new normal” (El a kezekkel a sajtószabadságtól: a média elleni támadások nem válhatnak az új normává Európában) című 2020. évi éves jelentését,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) a visszaélést bejelentő személyek védelmének Európa-szerte történő javításáról szóló, 2019. október 1-i 2300. számú határozatára,

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2020. június 10-i, „A Covid19-cel kapcsolatos dezinformáció kezelése – lássuk a valós tényeket ” című közös közleményére (JOIN(2020)0008),

–  tekintettel a Bizottság 2020. évi munkaprogramját magában foglaló, 2020. január 29-i bizottsági közleményre (COM(2020)0027),

–  tekintettel a Bizottság „Az Unión belüli jogállamiság megerősítése – Intézkedési terv” című, 2019. július 17-i közleményére (COM(2019)0343),

–  tekintettel a Bizottság 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégiájára,

–  tekintettel a Bizottság „Európai megközelítés az online félretájékoztatás kezelésére” című, 2018. április 26-i közleményére (COM(2018)0236),

–  tekintettel a Bizottság 2018. szeptember 26-án elfogadott, az online dezinformáció visszaszorítását célzó gyakorlati kódexére,

–  tekintettel a Bizottság illegális online tartalom hatékony kezelésére irányuló intézkedésekről szóló 2018. március 1-jei ajánlásaira (COM(2018)1177),

–  tekintettel a dezinformáció elleni fellépésről szóló, 2018. december 5-i bizottsági cselekvési tervre,

–  tekintettel a Bizottság által 2016 májusában indított, a jogellenes online gyűlöletbeszéd felszámolására vonatkozó magatartási kódexre és annak negyedik értékelési fordulójára, amelynek eredményeképpen született a „Tájékoztató – a magatartási kódex 4. ellenőrzési fordulója” című dokumentum,

–  tekintettel az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló, 2019. október 23-i (EU) 2019/1937 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 2010. március 10-i 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2) és a 2010/13/EU irányelv módosításáról szóló, 2018. november 14-i (EU) 2018/1808 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel az Audiovizuális Médiaszolgáltatásokat Szabályozó Hatóságok Európai Csoportjának a dezinformáció visszaszorítását célzó gyakorlati kódex végrehajtásáról szóló 2020-as jelentésére,

–  tekintettel a Tanács „Médiatudatosság egy folyamatosan változó világban” című 2020. május 25-i következtetéseire,

–  tekintettel az európai tartalmaknak a digitális gazdaságban történő előmozdításáról szóló 2018. november 14-i tanácsi következtetésekre, amelyek elismerik a média és „más kulturális és kreatív ágazatok” – „Európa társadalmi és gazdasági fejlődésének meghatározó pillérei” – által előállított tartalmak relevanciáját,

–  tekintettel a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28-i 2008/913/IB tanácsi kerethatározatra(4),

–  tekintettel a 2014. május 12-én elfogadott, az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós emberi jogi iránymutatásokra, amely a művészi szabadságot a média szabadsága mellett a véleménynyilvánítási szabadság szerves részeként ismeri el,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) 2020. április 24-i, „A Covid19/koronavírus-világjárvány körüli narratívák és dezinformáció rövid értékelése” című különjelentésére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) által végzett munkára,

–  tekintettel a Riporterek Határok Nélkül által közzétett sajtószabadság-ranglista eredményeire, és az Európai Doktori Intézet tömegtájékoztatás szabadságával és sokszínűségével foglalkozó központja (Centre for Media Pluralism and Media Freedom) által kidolgozott Médiapluralizmus Monitor eredményeire,

–  tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése alapján Lengyelországgal és Magyarországgal kapcsolatban folyamatban lévő meghallgatásokról szóló, 2020. január 9-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az LMBTI-személyekkel szembeni nyilvános megkülönböztetésről és gyűlöletbeszédről, többek között az LMBTI-mentes övezetekről szóló, 2019. december 18-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Daphne Caruana Galizia meggyilkolásával kapcsolatban napvilágot látott újabb információkat követően a jogállamiság máltai helyzetéről szóló 2019. december 18-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az EU Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásáról és a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet célzó egyéb intézkedésekről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a választásokba való külföldi beavatkozásról és a nemzeti és európai demokratikus folyamatokban megjelenő dezinformációról szóló, 2019. október 10-i európai parlamenti állásfoglalásra(10),

–  tekintettel az Európa jövője szempontjából az európai megemlékezés fontosságáról szóló, 2019. szeptember 19-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel az Európai Unióban, különösen Máltán és Szlovákiában a jogállamiság és a korrupció elleni küzdelem helyzetéről szóló, 2019. március 28-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban 2017-ben” című, 2019. január 16-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőség uniós médiaszektoron belüli helyzetéről szóló, 2018. április 17-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az Unión belüli, munkahelyen, nyilvános térben és a politikai életben elkövetett megfélemlítés és szexuális zaklatás megelőzését és az ellenük való küzdelmet szolgáló intézkedésekről szóló, 2018. szeptember 11-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok védelmét szolgáló átfogó uniós mechanizmus szükségességéről szóló, 2018. november 14-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel a Facebook-felhasználók adatainak a Cambridge Analytica általi felhasználásáról és az adatvédelemre gyakorolt hatásokról szóló, 2018. október 25-i európai parlamenti állásfoglalásra(17),

–  tekintettel az Európai Unióban a tömegtájékoztatás szabadságáról és sokszínűségéről szóló, 2018. május 3-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel „Az oknyomozó újságírók védelme Európában:, Ján Kuciak szlovák újságíró és Martina Kušnírová ügye” című, 2018. április 19-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel „Az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentés: A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában” című, 2017. december 12-i jelentésére(20),

–  tekintettel a kiberbűnözés elleni küzdelemről szóló, 2017. október 3-i állásfoglalására(21),

–  tekintettel az online platformokról és a digitális egységes piacról szóló, 2017. június 15-i állásfoglalására(22),

–  tekintettel a nagy adathalmazok alapjogi vonatkozásairól: a magánéletről, adatvédelemről, megkülönböztetésmentességről, biztonságról és bűnüldözésről szóló, 2017. március 14-i állásfoglalására(23),

–  tekintettel a jogállamiság máltai helyzetéről szóló, 2017. november 15-i állásfoglalására(24),

–  tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2016. október 25-i állásfoglalására(25),

–  tekintettel „A szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémája: megvalósítandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozó ajánlások” című, 2013. október 23-i állásfoglalására(26),

–  tekintettel a Parlament Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztályának 2019. február 28-i, „Dezinformáció és propaganda – a jogállamiság működésére gyakorolt hatás az EU-n és annak tagállamain belül” című tanulmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére,

–  tekintettel az Állampolgári jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A9-0205/2020),

A.  mivel a média szabadsága, pluralizmusa és függetlensége és az újságírók biztonsága alapvető elemei a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságának, és elengedhetetlenek az EU és tagállamai demokratikus működéséhez; mivel a média kulcsfontosságú demokratikus feladatai közé tartozik az átláthatóság és a demokratikus elszámoltathatóság megszilárdítása; mivel a média a közérdek éber őrzőjeként alapvető szerepet játszik a demokratikus társadalomban, mivel elősegíti a polgárok tájékoztatását és szerepvállalását azáltal, hogy érthetőbbé teszi számunka az aktuális politikai és társadalmi viszonyokat és előmozdítja a demokratikus életében való tudatos részvételüket;

B.  mivel a válság rámutatott arra, hogy az újságíróknak mennyire fontos szerepük van abban, hogy a polgárok megbízható és hiteles információkhoz jussanak; mivel ezért több erőfeszítést kell tenni az újságírók biztonságos és megfelelő munkakörülményeinek biztosítása érdekében; mivel az oknyomozó újságírásra különös figyelmet kell szentelni a korrupció és hivatali visszásságok ellen az EU-ban folytatott küzdelem keretében;

C.  mivel egyes tagállamok gazdasági eszközökkel korlátozzák a média szabadságát, például az állami finanszírozású hirdetések médiaorgánumok közötti elosztásával torzítják a versenyt, és közvetlen ellenőrzésük alatt tartják a közszolgálati médiát a szerkesztői döntések befolyásolása és ezáltal a kormány iránti hűség biztosítása érdekében; mivel az állami hatóságoknak olyan jogi és szabályozási keretet kell elfogadniuk, amely előmozdítja a szabad, független és sokszínű tömegtájékoztatás fejlődését;

D.  mivel minden tagállamnak tiszteletben kell tartania az EUSZ 2. cikkében rögzített értékeket;

E.  mivel a média foglyul ejtését, az intézményi átláthatóság hiányát, a gyűlöletbeszédet és a dezinformációt a társadalmi polarizáció kiélezésének eszközeként egyre gyakrabban politikai célokra használják fel; mivel az e jelenségek elleni küzdelem nemcsak az emberi jogok területén fontos, hanem a jogállamiság és a demokrácia EU-n belüli védelme szempontjából is alapvető jelentőségű;

F.  mivel a sajtószabadságra vonatkozó 2020. évi globális sajtószabadsági index szerint a Covid19-világjárvány számos egyéb olyan válságot is kiemelt és felerősített, amelyek veszélyeztetik a szabadon tudósított, független, sokszínű és megbízható információkhoz való jogot; mivel az index rámutatott, hogy az egyes tagállamok között jelentős eltérések vannak, egyes tagállamok a világranglista tetején, míg mások a ranglista alján szerepelnek: több mint 100 hely különbség van a legjobban és a legrosszabbul teljesítő tagállamok között; mivel több tagállam is hátrébb sorolódott a sajtószabadságra vonatkozó nemzetközi rangsorokban;

G.  mivel az elmúlt években gyengült a médiaszabadság, és a Covid19-járvány súlyosbította ezt a helyzetet, ugyanakkor rámutatott a média és a megbízható információkhoz való hozzáférés jogának jelentőségére is;

H.  mivel a Reuters Institute digitális hírfogyasztásról szóló 2019. évi jelentése (Digital News Report) szerint a hírekbe vetett bizalom szintje általánosságban (világszerte) 2 százalékponttal, 42%-ra esett, és a megkérdezettek kevesebb mint fele (49%) bízik az általa használt hírforrásokban; mivel az internetes keresés (33%) és közösségi médiák (23%) útján talált hírek iránti bizalom szintje továbbra is stabil, de rendkívül alacsony;

I.  mivel a médiatulajdon átláthatósága abszolút előfeltétele a médiapluralizmus és a független újságírás biztosításának;

J.  mivel az újságírók és egyéb médiaszereplők továbbra is szembesülnek erőszakkal, fenyegetésekkel, zaklatással, nyomásgyakorlással, nyilvános megszégyenítéssel vagy akár a gyilkosság kockázatával az EU-ban a közérdek védelme érdekében végzett munkájuk következményeképpen; mivel az elmúlt években egyre elterjedtebb lett a megfélemlítés az újságírók elhallgattatása céljából, ami sürgős intézkedéseket igényel annak érdekében, hogy megmaradjon a független média alapvető szerepe a jogállamiság alapelveinek érvényesítése terén; mivel Daphne Caruana Galizia és Ján Kuciak meggyilkolása két tragikusan nyilvánvaló példája annak, hogy az oknyomozó újságírókat milyen mértékben támadják a korrupciós ügyek feltárása, illetve a demokrácia és a jogállamiság védelme miatt;

K.  mivel a média szabadságát fenyegető veszélyek közé tartoznak az újságírók ellen irányuló zaklatások és támadások, a törvényben foglalt védelmük figyelmen kívül hagyása, a média „foglyul ejtése”, illetve a politikai indíttatású intézkedések végrehajtása a médiaszektorban;

L.  mivel az újságírók az erőszak nemspecifikus formáival, például szexuális és online zaklatással szembesülnek; mivel a médiában dolgozó nők több mint 70%-a az online zaklatások, fenyegetések és támadások több típusát is megtapasztalta; mivel csak az elmúlt évben a nők 52%-a tapasztalt ilyen típusú jogsértést; mivel az online zaklatás és bántalmazás gyakran szexuális jellegű, és nem az áldozatok munkája, hanem fizikai tulajdonságaik, kulturális hátterük, illetve magánéletük ellen irányul; mivel az ilyen jellegű fenyegetések miatt az újságírók öncenzúrára kényszerülnek, és ezek a fenyegetések korlátozhatják a sajtószabadságot és a véleménynyilvánítás szabadságát; mivel a kutatások folyamatosan találnak bizonyítékot arra, hogy a nők a média minden szektorában, különösen a kreatív ágazatokban kisebbségben vannak, és a magas beosztású, döntéshozatali szinten súlyosan alulreprezentáltak(27);

M.  mivel több tagállamban továbbra is alkalmazzák az úgynevezett „közéleti részvétel elleni stratégiai perek” (SLAPP) gyakorlatát abból a célból, hogy az újságírókat elrettentsék a korrupció és egyéb közérdekű ügyek feltárásától;

N.  mivel az újságírókkal szembeni erőszakon, megfélemlítésen és zaklatáson felül az ilyen bűncselekmények elkövetői ellen nem is indítanak büntetőeljárást, és a büntetlenség elrettentő hatással bír; mivel az EBESZ arról számol be, hogy továbbra is jellemző az ilyen bűncselekmények büntetlensége, mivel például az újságírókat érintő gyilkossági ügyek kevesebb mint 15%-át derítik fel az EBESZ-régióban;

O.  mivel az újságírók tudósításhoz és tényfeltáráshoz való jogának további megerősítésére és hatékony védelmére van szükség;

P.  mivel a médiaszabadság megszilárdításához hiteles és részletes információkra van szükség a tagállamokon belüli és az EU egészét érintő kihívások kiterjedtségéről és jellegéről, ideértve a független média alapelvei megsértésének eseteit, illetve az újságírók alapvető jogainak megsértését;

Q.  mivel a művészi szabadság a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő alapvető jog szerves részét képezi, és elengedhetetlen Európa kulturális sokszínűségének és egészséges demokráciájának biztosításához; mivel a művészi önkifejezés szabadsága ellen irányuló támadások egyre gyakoribbak, azonban továbbra is észrevehetetlenek;

R.  mivel a globális Covid19-válság rendkívül káros társadalmi és gazdasági hatást gyakorol a médiaágazatra; mivel a médiaorgánumok jelentős reklámbevétel-kiesésről számoltak be; mivel a médiában dolgozók ezrei vesztették el munkájukat, vagy vannak kitéve annak a veszélynek, hogy akár ideiglenesen, akár véglegesen elveszítik munkahelyüket; mivel ez különösen erős hatást gyakorolt a szabadúszó újságírókra és médiamunkásokra, akik száma Unió-szerte növekszik, és akik már most is az európai újságírók és médiamunkások jelentős hányadát teszik ki; mivel ez azzal a súlyos kockázattal jár, hogy az információ még inkább kevesek kezében összpontosul, továbbá megakadályozza a szabad és független információk terjesztését; mivel a munkahelyek pénzügyi fenntarthatósága és a pénzügyi függetlenség a sajtószabadság fontos részét képezi;

S.  mivel a digitális reklámbevételek gyakran nem uniós piaci szereplők javát szolgálják, és az európai médiabevételek meredeken csökkennek, ami veszélyezteti a reklámokból finanszírozott hagyományos médiavállalatok, például a kereskedelmi televíziós csatornák, újságok és magazinok jövőjét;

T.  mivel a média számára nyújtott állami támogatás nem minden tagállamban átlátható módon történt, ami súlyosan veszélyezteti annak függetlenségét és hitelességét;

U.  mivel többek között az illegális tartalmak terjesztése révén a közösségimédia-platformok üzleti modellje, amely a mikrotargetálás módszerét alkalmazó hirdetéseken alapul, szerepet játszik a diszkriminációt és erőszakot szító gyűlöletbeszéd terjesztésében és felerősítésében, és az erőszakos szélsőségességhez vezető radikalizálódás előmozdításában; mivel az intolerancia valamennyi formája elleni küzdelem az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata alapján az emberi jogok védelmének szerves részét képezi;

V.  mivel a Covid19-világjárvány bizonyos, különösen kiszolgáltatott személyek többek között a média általi megbélyegzését eredményezte, és ezáltal hozzájárult az európai társadalom polarizációjához és a gyűlöletbeszéd terjedéséhez;

W.  mivel az online erőszak (többek között az internetes gyűlöletbeszéd és zaklatás) egyre elterjedtebb; mivel a közszerepet ellátó nők, köztük politikusok, újságírók, valamint a nők és a szexuális kisebbségek jogaiért küzdő aktivisták az elsődleges célpontjaivá válnak az online zaklatásnak és erőszaknak;

X.  mivel az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv minden tagállamban kötelezi a hatóságokat annak biztosítására, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatások és a videomegosztó portálok tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a lakosságot megvédjék valamely embercsoport vagy annak tagjai ellen irányuló, az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikkében említett bármely indokon alapuló gyűlöletre uszítást tartalmazó programoktól, felhasználók által létrehozott videóktól és audiovizuális kereskedelmi közleményektől; mivel az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv kötelezi a tagállamokat a médiaszabályozó testületek függetlenségének biztosítására;

Y.  mivel a félretájékoztatás és dezinformációk terjedése, valamint a digitális platformok által ennek kezelésére alkalmazott aránytalan intézkedések veszélyeztetik az információszabadságot, a demokratikus párbeszédet és a média függetlenségét, és felerősítették a színvonalas hagyományos média iránti igényt; mivel az adatelemzés és az algoritmusok egyre nagyobb hatással vannak a polgárok számára hozzáférhetővé tett információkra;

Z.  mivel a különböző, nehezen ellenőrizhető forrásokból származó információk széles körű terjedése – a közösségi és üzenetküldő platformok egyre nagyobb térnyerésével párhuzamosan – negatív hatást gyakorol az európai polgárok alapvető jogaira; mivel a Covid19-világjárvány felgyorsította az online dezinformáció hatását, amely olykor súlyos következményekkel jár a közegészségre nézve, és még egyértelműbbé tette a szabad és független tájékoztatás biztosításának szükségességét a polgárok alapvető jogainak védelme érdekében; mivel egy összehangolt európai szintű kommunikációs stratégia hiánya kedvezett a világjárvánnyal kapcsolatos, főként a közösségi és üzenetküldési platformokon terjedő dezinformációs hullámnak;

AA.  mivel a Covid19-cel kapcsolatos dezinformáció és félretájékoztatás pánikhoz és társadalmi elégedetlenséghez vezethet, és foglalkozni kell ezzel a problémával; mivel a dezinformáció és félretájékoztatás elleni küzdelem nem szolgálhat ürügyül a sajtószabadság aránytalan korlátozásának bevezetésére, a médiapluralizmus aláásására és az újságírók biztonságának veszélyeztetésére; mivel beszámolók tanúsága szerint az uniós tagállamokban és a szomszédos régiókban összehangolt kampányokat folytatnak az EU-val és partnereivel kapcsolatos téves egészségügyi információk és dezinformációk terjesztése céljából; mivel ennek a jelenségnek a kezelése céljából a Bizottság a közelmúltban kiadta a Covid19-cel kapcsolatos dezinformáció kezeléséről szóló közös közleményét; mivel egyes kormányok saját céljaikra használták a vészhelyzet kezelése érdekében hozott jogszabályokat, és míg egyes korlátozások ideiglenesek, másoknál fennáll a veszélye annak, hogy az egészségügyi válság után is hosszú ideig fennállnak majd; mivel az információforrások sokfélesége, az elszámoltathatóság és az intézményi átláthatóság képezi az elsődleges védelmi vonalat a dezinformációval szemben;

AB.  mivel a valóban független, megfelelően finanszírozott, különböző platformokon működő közszolgálati média kulcsfontosságú az EU demokráciájának működéséhez;

A médiaszabadság, a médiapluralizmus és az újságírók védelme Európában

1.  újfent hangsúlyozza, hogy továbbra is mély aggodalommal tölti el a médiaszabadság EU-n belüli helyzete, tekintettel az újságírók és médiamunkások ellen munkájuk miatt egyes tagállamokban még mindig elkövetett visszaélésekre és támadásokra, valamint a szakma növekvő nyilvános becsmérlésére és általános gyengülésére, ami különösen súlyosan érinti a helyi, oknyomozó és határokon átnyúló újságírói tevékenységet; hangsúlyozza, hogy az Európa Tanács médiapluralizmusról és a médiabeli tulajdonviszonyok átláthatóságáról szóló, 2018. március 7-i ajánlásával összhangban a tagállamok kötelesek kedvező környezetet biztosítani az offline és online véleménynyilvánítás szabadságának, amelyben mindenki gyakorolhatja a véleménynyilvánításhoz való jogát, felkéri a tagállamokat, hogy teljes mértékben támogassák és hagyják jóvá az ajánlást;

2.  mélységesen megrázta a korrupciót és egyéb bűncselekményeket leleplező tényfeltáró tevékenységük miatt Máltában meggyilkolt Daphne Caruana Galizia, illetve a Szlovákiában meggyilkolt Ján Kuciak és menyasszonya, Martina Kušnírová esete, és újfent hangsúlyozza annak fontosságát, hogy folytassanak független vizsgálatot e bűncselekmények elkövetőinek és kitervelőinek bíróság elé állítása érdekében; felszólítja a nemzeti bűnüldöző hatóságokat, hogy teljes körűen működjenek együtt az Europollal és az érintett nemzetközi szervezetekkel;

3.  sajnálatosnak tartja, hogy az újságírók és a médiában dolgozók gyakran bizonytalan körülmények között dolgoznak, ami veszélyezteti a munkájuk megfelelő elvégzését, és ezáltal akadályozza a médiaszabadságot; hangsúlyozza, hogy az újságírók és médiamunkások számára biztosított megfelelő munkakörülmények elengedhetetlenek a minőségi újságírás előmozdításához; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a magas színvonalú és független újságírás finanszírozását és támogatását célzó fenntartható intézkedéseket;

4.  emlékezet arra, hogy a tényfeltáró újságírás elengedhetetlen szerepet játszik a szervezett bűnözés elleni küzdelemben, a releváns információk összegyűjtése és összekötése révén, feltárva a bűnözői hálózatokat és illegális tevékenységeket; felhívja a figyelmet arra, hogy ezek a tevékenységek az újságírókat fokozott személyes kockázatnak teszik ki;

5.  hangsúlyozza, hogy a tényfeltáró újságíróknak a hatalmon lévők elszámoltathatóságának biztosítása, valamint a demokrácia és a jogállamiság „őrzőjeként” végzett tevékenységük révén rendkívül fontos szerepük van;

6.  nyomatékosan megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy a tagállamok kormányai részéről a médiaszabadság és médiapluralizmus korlátozására tett kísérleteket tekintse a hatalommal való súlyos és rendszerszintű visszaélésnek, és az EUSZ 2. cikkében rögzített alapvető uniós értékekkel ellentétesnek; üdvözli ezért a Bizottság azon szándékát, hogy a jogállamiság Unión belüli helyzetéről szóló éves jelentésében külön fejezetet kíván szentelni a médiaszabadság és médiapluralizmus nyomon követésének; ezzel összefüggésben javasolja egy alulról építkező, az egyének véleményét és sokféleségét tükröző megközelítés alkalmazását, amely biztosítaná az újságírókat és a médiaágazatot érintő kihívások hatékony kezelését; szorgalmazza továbbá, hogy ebben a fejezetben szerepeljenek országspecifikus ajánlások és hatékony válaszok, valamint szerepeljen benne az uniós tagállamok tekintetében a tulajdonosi szerkezet átláthatóságának és a kormányzati befolyás értékelése; ösztönzi a Bizottságot, hogy aktívan működjön együtt az Európa Tanáccsal a bevált gyakorlatok megosztása, továbbá annak biztosítása érdekében, hogy a megtett intézkedések kiegészítsék egymást; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesszenek ki és tartsanak fenn egy hitelt érdemlő keretrendszert a médiaszabadság és médiapluralizmus védelmére; felhívja a Bizottságot, hogy törekedjen a tömegtájékoztatás szabadságára vonatkozó normák és referenciaértékek uniós szintű bevezetésére, valamint a tagállamok közötti nagyobb konvergenciára irányuló ösztönzők bevezetésére; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben támogassák és erősítsék meg az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikkében és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 10. cikkében foglalt jogok és szabadságok előmozdítása és védelme érdekében már kifejlesztett eszközöket, például a Médiapluralizmus Monitort és az Európa Tanácsnak az újságírók védelmével és biztonságával foglalkozó platformját, és haladéktalanul reagáljanak e jogok és szabadságok esetleges fenyegetéseire és megsértésére; sürgeti a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a 2020-ban a Covid19-cel összefüggésben hozott szükséghelyzeti intézkedések sajtószabadságra, intézményi átláthatóságra, elszámoltathatóságra, médiapluralizmusra és az újságírók biztonságára gyakorolt hatását, ideértve az újságírók által EU-szerte elszenvedett támadások, és a tagállamok által ezzel kapcsolatban adott válaszok áttekintését; emlékeztet arra, hogy a Parlament újfent felszólított egy olyan állandó, független és átfogó mechanizmus létrehozására, amely kiterjed a demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra az EU-ban; úgy véli, hogy a demokráciával, jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmusnak rögzítenie kell, hogy a médiaszabadság, ezen belül a művészi szabadság a demokratikus rendszer alapvető pillére; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy gyűjtse össze a médiaszabadsággal és -pluralizmussal kapcsolatos információkat és statisztikákat minden tagállam esetében;

7.  kiemeli a közszolgálati média pótolhatatlan szerepét, és hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen a politikai befolyástól való függetlenségük biztosítása és fenntartása; kiemeli ezenkívül, hogy a média „foglyul ejtésének” elkerülése érdekében biztosítani kell a magánszektorbeli piaci szereplők tevékenységeinek pénzügyi függetlenségét és az ilyen tevékenységek fenntarthatóságához szükséges feltételeket; megismétli, hogy a Parlament ezzel összefüggésben szorgalmazza egy ambiciózus uniós cselekvési terv kidolgozását a média területén; elítéli egyes tagállamok kormányainak a kritikus és független média elhallgattatására, valamint a médiaszabadság és -pluralizmus aláásására irányuló kísérleteit; figyelmeztet a kritikus és független média pénzügyi támogatás révén történő közvetett befolyásolására irányuló kísérletekre, és elítéli különösen a közszolgálati média ellenőrzésére irányuló kísérleteket; sajnálja, hogy egyes tagállamokban a közszolgálati műsorszórás kormányzati propagandává silányult, amely kizárja a társadalomból vagy becsmérlő módon mutatja be az ellenzéket és a kisebbségi csoportokat, ami egyes esetekben erőszakot is szít; hangsúlyozza, hogy egyes tagállamokban, és különösen a vidéki területeken az információkhoz való hozzáférés az állami propagandára korlátozódik, és nyelvi akadályok nehezítik a nemzetközi hírekhez való hozzáférést; emlékeztet arra, hogy a tájékoztatáshoz és jó minőségű újságíráshoz való hozzáférés kiemelkedő jelentőséggel bír a demokrácia szempontjából; felhívja a figyelmet a sajtó kötelező tartalomelemzésének hiányára egyes tagállamokban, amely összehasonlítható nyilvános adatokat szolgáltatna a kormánypárti és ellenzéki hangok kiegyensúlyozott szerepléséről a televízióban és a rádióban, különösen a választási kampányok során;

8.  felhívja a figyelmet a PACE 2019. január 23-i 2255. számú határozatában foglalt ajánlásokra, amelyekben felszólítja a tagállamokat, hogy garantálják a közszolgálati média szerkesztői függetlenségét, valamint megfelelő és stabil finanszírozását; hangsúlyozza, hogy az országos, regionális és helyi média, valamint különösen a közszolgálati média komoly felelősséggel bír a közérdek szolgálata és társadalmaink kulturális, nyelvi, szociális és politikai sokféleségének megfelelő tükrözése tekintetében; hangsúlyozza, hogy a közszolgálati média szerepe a közjó és az általános közérdek megbízható kiszolgálásában erősödne a megfelelő és fenntartható, politikai befolyástól független pénzügyi támogatásnak köszönhetően a tagállamokban; felhívja ezért a tagállamokat, hogy alkalmazzanak olyan finanszírozási modelleket, amelyekben a közszolgálati médiát a politikai döntéshozataltól független forrásokból finanszírozzák; hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú a független hatóságok védelme és a média indokolatlan állami és kereskedelmi beavatkozásokkal, illetve a szerkesztőségi politikák befolyásolására tett kísérletekkel szembeni erős, független felügyeletének biztosítása; felszólítja a Bizottságot, hogy hozza létre a közszolgálatimédia-szolgáltatók működése felügyeletének jogi keretét, aminek magában kell foglalnia annak ellenőrzését, hogy megfelelnek-e a körültekintő irányítás és a feladatalapú finanszírozás kritériumainak, valamint hogy szolgáltatásaik megfelelnek-e a tényeken alapuló, tisztességes és etikus újságírás elvárásainak;

9.  elítéli, hogy egyes tagállamokban a médiában nincs kiegyensúlyozott politikai vita, és létezik az információk politikai indíttatású korlátozásának gyakorlata, ideértve például a közérdekű adatokhoz való hozzáférés elutasítását, a halogatás taktikáját alkalmazva, az igényelt információ körének indokolatlan szűkítésével, az újságírók középületekből, például a parlamentekből történő kitiltását, a politikusok és kormánytagok újságírók általi megkérdezésének korlátozását és a nem kormányközeli médiumok által kezdeményezett interjúk elkerülését abban az esteben is, ha ezek jelentős országos lefedettséggel rendelkeznek; hangsúlyozza, hogy az állami hatóságoknak biztosítaniuk kell az általuk végzett tevékenységek átláthatóságát, ezáltal elősegítve a lakosság bizalmának megerősítését, tekintettel arra, hogy az információ szabad áramlása segíti az emberi élet és egészség védelmét, továbbá elősegíti és előmozdítja a társadalmi, gazdasági és politikai vitát és döntéshozatalt; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az újságírók és a médiaorgánumok érdemben tudósíthassanak a parlamenti vitákról, érdemi kérdéseket tehessenek fel a parlamenti képviselőknek és a magas rangú kormánytisztviselőknek, hozzáférhessenek a közérdekű adatokhoz, bejuthassanak a nyilvános eseményekre és sajtókonferenciákra, különös tekintettel a kormányok által szervezettekre, mivel ezek hiánya súlyosan korlátozza a médiaszabadság fogalmát;

10.  ismételten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Unión belül nemzeti szinten konkrét jogi vagy szakpolitikai keretszabályozás nem védi az újságírókat és a médiában dolgozókat az erőszakkal, fenyegetésekkel és a megfélemlítéssel szemben; kéri a közéleti személyiségeket és a hatóságok képviselőit, hogy tartózkodjanak az újságírók rágalmazásától, mivel ez aláássa a társadalom médiába vetett bizalmát; hangsúlyozza, hogy az újságírók fontos szerepet játszanak a tüntetések és demonstrációk tudósításában, és védelmükre szólít fel annak érdekében, hogy feladatukat félelem nélkül láthassák el; kéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak speciális képzési programokat az újságírók védelméért felelős bűnüldöző hatóságok számára; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy – jogszabályokban és a gyakorlatban is – biztosítsák az újságírók és egyéb médiaszereplők, valamint forrásaik hatékony védelmét és biztonságát, határokon átnyúló összefüggésben is; e tekintetben határozottan hiszi, hogy a tagállamoknak tiltaniuk kell a magánnyomozók megfélemlítés eszközeként történő alkalmazását abból a célból, hogy információt szerezzenek az újságírók szakmai minőségéről vagy forrásaikról;

11.  komoly aggodalmát fejezi ki a médiára irányuló fokozódó politikai támadások miatt, és elítéli az újságírói források védelmének hiányát; emlékeztet a tagállamok azon kötelezettségére, hogy azonnali, pártatlan és hatékony vizsgálatokat folytassanak le az újságírók ellen többek között fenyegetések, gyilkosságok, zaklatás, megfélemlítés és bántalmazás formájában elkövetett támadásokra vonatkozóan, és sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák az újságírók és médiamunkások ellen irányuló fenyegetések és támadások megállítására tett erőfeszítéseket, az biztosítsák az elszámoltathatóságot, valamint garantálják, hogy az áldozatok és családjaik hozzáférjenek a megfelelő jogorvoslathoz; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a jelentéstételi mechanizmusok hozzáférhetőségéről; kéri az online és offline véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó uniós emberi jogi iránymutatások alkalmazását, amelyek hangsúlyozzák, hogy az Unió minden megfelelő lépést meg fog tenni az újságírók védelme érdekében, megelőző intézkedésekkel és jogsértés esetén a hatékony kivizsgálás ösztönzésével egyaránt; hangsúlyozza, hogy az újságírónők különösen ki vannak téve a zaklatásnak és a megfélemlítésnek, és ezért további védelmet kell kapniuk; mély aggodalmát fejezi ki az újságírónők és női médiamunkások elleni támadások megnövekedését illetően; ismételten kéri a tagállamokat, hogy az újságírók védelméért tett intézkedések kialakítása során alkalmazzanak nemi szempontú megközelítést;

12.  kéri a tagállamokat, hogy teljes mértékben alkalmazzák az Európa Tanácsnak az újságírás és az újságírók és médiaszereplők biztonságának védelmére vonatkozó ajánlását, valamint hogy a lehető leghamarabb ültessék át nemzeti jogaikba az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló (EU) 2019/1937 irányelvet, amely közös minimumkövetelmények kialakítását célozza a bejelentő személyek magas szintű védelmének biztosítása érdekében; kiemeli, hogy a visszaélések bejelentése alapvető fontosságú az oknyomozó újságírás és a sajtószabadság szempontjából;

13.  elítéli a közéleti részvétel elleni stratégiai perek (SLAPP) oknyomozó újságírók és kiadványok elhallgattatásának céljából történő alkalmazását, valamint a félelem légkörének megteremtését bizonyos témákról való tudósításuk során; újfent határozottan kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy olyan jogalkotási aktusra irányuló átfogó javaslatot, amelynek célja, hogy minimumszabályokat állapítson meg a közéleti részvétel elleni stratégiai perek gyakorlatával szemben az egész EU-ban;

14.  emlékeztet a Szervezett Bűnözés, a Korrupció és a Pénzmosás Problémájával Foglalkozó Különbizottság végső ajánlásaira – amelyek helyet kaptak a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémájáról szóló 2013. október 23-i európai parlamenti állásfoglalásban –, amelyek szerint a rágalmazásra és a hamis vádakra vonatkozó jogszabályok eltántorítanak a korrupció eseteinek esetleges jelentésétől; megismétli az összes tagállamhoz intézett, arra vonatkozó kérését, hogy a saját jogrendszerük keretében vonják ki a bűncselekmények köréből a rágalmazást és a hamis vádakat, legalább azokban az esetekben, amikor a tagállamokban, illetve külföldön elkövetett szervezett bűnözés, korrupció és pénzmosás gyanúja merül fel;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy uniós segélyvonalat, amely gyors reagálást biztosító mechanizmusként szolgál a védelmet kérő újságírók számára;

16.  hangsúlyozza, hogy a tartalmakat előállító és terjesztő ágazatok túlzott tulajdonlási koncentrációja azzal a kockázattal jár, hogy a polgároknak nem áll rendelkezésére a tartalmak kellően széles választéka; hangsúlyozza, hogy a médiatulajdon és a médiatartalom sokszínűségén, valamint a független újságíráson nyugvó médiapluralizmus kulcsfontosságú a félretájékoztatás megakadályozása és annak biztosítása érdekében, hogy az uniós polgárok tájékozottak legyenek; emlékeztet arra, hogy a Médiapluralizmus Monitor szerint a médiatulajdonlás koncentrációja továbbra is az egyik legfontosabb kockázati tényező a médiapluralizmusra nézve, és az információ és nézőpontok sokszínűsége elé gördített akadálynak tekintendő; kéri a tagállamokat, hogy fogadjanak el és alkalmazzanak a médiatulajdonlásra vonatkozó szabályozási kereteket annak érdekében, hogy elkerüljék a tulajdonlás horizontális koncentrációját a médiaágazatban, valamint hogy biztosítsák a polgárok számára a médiatulajdonlással, -finanszírozási forrásokkal és -menedzsmenttel kapcsolatos információk átláthatóságát, közzétételét és az azokhoz való könnyű hozzáférést; kéri a Bizottságot, hogy tagállami szinten ellenőrizze a meglévő uniós eszközök alkalmazását a tulajdonlás koncentrációja és az illegális állami támogatások ellen, a sokszínűség növelése érdekében a média területén; elítél minden olyan kísérletet, amely a tagállamokban a médiatulajdon monopolizálására vagy a médiairányításba való politikai beavatkozásra irányul; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsan és határozottan lépjenek fel a médiatulajdon és a médiatulajdonosok által használt pénzügyi források átláthatóságának növelése érdekében; kéri a Bizottságot, hogy fokozza az erőfeszítéseket annak biztosítása érdekében, hogy a média proaktív módon adjon közre információt tulajdoni struktúráját illetően, beleértve a tényleges tulajdonosaikat is, valamint hogy alkalmazzanak világos szabályokat a médiatulajdonlásban felmerülő lehetséges összeférhetetlenségek megelőzése érdekében, különös tekintettel a politikai beavatkozás elkerülésére; elítéli, hogy a kormányok állami hirdetések révén túlzott mértékben beavatkoznak a médiapluralizmusba; kéri a Bizottságot, hogy szigorúan kövesse nyomon a szabad és független média támogatására juttatott uniós támogatások felhasználását annak érdekében, hogy a források eljussanak az arra rászorulókhoz; hangsúlyozza e tekintetben, hogy az uniós pénzek nem költhetők államilag irányított médiára, valamint a politikai propagandát sugárzó médiára;

17.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy egyes tagállamokban a médiaszabályozó testületek kormányzati befolyás alá kerültek, és a kormányt bíráló médiaorgánumokkal szemben elfogult módon működnek;

18.  aggodalommal tölti el, hogy egyesek arra próbálják használni a Covid19-világjárvány teremtette helyzetet, hogy megbüntessék a független és kritikus médiát és korlátozzák a média kormányzati döntésekhez és intézkedésekhez való hozzáférését, illetve azok ellenőrzését, elnyomva, illetve lazítva az intézményi átláthatósági mechanizmusokat kivételes intézkedések alkalmazásával, ami gátolja a szóban forgó intézkedésekről folytatott megfelelő és tájékozott vitát; hangsúlyozza, hogy az újságírásnak és a szabad információáramlásnak fontos szerepe van, és ezek elengedhetetlenek a Covid19-világjárvány megfékezésére irányuló uniós erőfeszítésekhez; felhívja a figyelmet arra, hogy az újságírás emellett létfontosságú szerepet játszik közegészségügyi vészhelyzet idején; kéri a Bizottságot, hogy átfogó módon vizsgálja felül a nemzeti kormányok ilyen gyakorlatait, és az eredményeket foglalja bele éves jogállamisági jelentésébe;

19.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen vezessenek be uniós és nemzeti szintű vészhelyzeti gazdaságélénkítő csomagokat a Covid19-válság utáni gazdasági helyreállítási terv során, az újságírók és médiamunkások munkahelyeinek és megélhetésének védelme, a vállalatok támogatása és a közszolgálati média finanszírozása érdekében, teljes mértékben tiszteletben tartva az uniós versenyszabályokat; hangsúlyozza, hogy a Covid19-válság során bizonyos médiaorgánumok és különösen bizonyos helyi médiaplatformok becslések szerint bevételeik 80%-át(28) vesztették el a reklámozás csökkenése miatt; hangsúlyozza, hogy a világjárvány idején az európai polgároknak professzionális, gazdaságilag biztonságos és független újságírókra van szükségük; ezzel összefüggésben megismétli arra irányuló felhívását, hogy a következő többéves pénzügyi keret (2021–2027) keretében hozzanak létre egy állandó európai újságírói alapot, a Covid19-válságot követően átdolgozott változatnak megfelelően, amely közvetlen pénzügyi támogatást nyújtana a független újságíróknak és médiaorgánumoknak, a szabadúszóknak és az önfoglalkoztató médiamunkásoknak; hangsúlyozza, hogy a finanszírozást független szervezeteknek kell kezelniük a szerkesztői döntéshozatalba való beavatkozás elkerülése érdekében, és hogy támogatást csak azon állami és kereskedelmi médiaorgánumok számára kell biztosítani, amelyek valóban függetlenek és mentesek a kormány általi vagy bármely egyéb beavatkozástól; emlékeztet arra, hogy különös figyelmet kell fordítani a független induló innovatív médiavállalkozásokra – különösen helyi szinten – azokban a tagállamokban, ahol a médiaszabadság helyzete az utóbbi években romlott, a médiatulajdonlás koncentrációja jelentősen emelkedett és a közszolgálati médiumokat a politikai befolyás fenyegeti;

20.  e tekintetben ismételten kéri egy nagyszabású uniós média-cselekvési terv létrehozását, egy dinamikus és sokszínű médiakörnyezet kialakításának támogatása érdekében;

21.  egy ambiciózus MFF kialakítását szorgalmazza, megnövelt költségvetési juttatásokkal a média és a független újságírás, különösen az oknyomozó újságírás támogatására; kiemeli az innováció fontosságát az újságírás és a hírszolgálatok területén, amelyeket uniós pénzügyi keretösszegekből lehetne segíteni; aggodalommal veszi tudomásul a Bizottság felülvizsgált költségvetési javaslatában a „Kreatív Európa” és a „Jogérvényesülés, Jogok és Értékek” programokra előirányzott költségvetési csökkentéseket;

22.  örömmel üdvözli új, a médiaszabadság és -pluralizmus megerősítését célzó projektek – például a sajtó- és médiaszabadság megsértéseivel kapcsolatos páneurópai gyors jelentéstételi mechanizmus, valamint a határokon átnyúló oknyomozó újságírást támogató alap – indítására juttatott uniós alapokat;

23.  hangsúlyozza, hogy a médiának erős szerepe van a nemek közötti egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség előmozdításában; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktívan lépjenek fel a médiaágazatban a nemek közötti egyenlőség előmozdítása érdekében, hogy több nő kerülhessen kreatív vagy döntéshozó pozícióba, ami elősegítené, hogy a média hozzájárulhasson a nemi sztereotípiák csökkentéséhez;

Gyűlöletbeszéd

24.  elítéli a gyűlölet-bűncselekmények és gyűlöletbeszéd minden formáját, valamint az alaptalan vagy rosszhiszemű vádakat(29), mind az offline, mind az online térben, amelyek indítéka bármilyen alapú megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, életkor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés, akár az EU-n belül, akár máshol kerül rá sor; különös aggodalmának ad hangot a gyűlöletre és megkülönböztetésre vagy erőszakra való felbujtás miatt, amely a Covid19-világjárvány során tapasztalható volt, és bizonyos, különösen kiszolgáltatott személyek megbélyegzését eredményezte;

25.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy EU-szerte a kormányok és a politikai pártok politikai kommunikációjában egyre inkább terjed a gyűlöletbeszéd; felhívja a tagállamokat, hogy határozottan ítéljék el és büntessék a politikusok és a hivatalos személyek által elkövetett gyűlölet-bűncselekményeket, gyűlöletbeszédet, és bűnbakkeresést minden szinten és minden médiatípusban, mivel e jelenségek közvetlenül normalizálják és erősítik a gyűlöletet és az erőszakot a társadalomban, valamint hogy tartózkodjanak a diszkrimináló és felbujtó retorikától a kormány nyilatkozataiban, mivel az a társadalomra nézve hátrányos; hangsúlyozza, hogy a szankcióknak mindig összhangban kell állniuk a véleménynyilvánítás szabadságának nemzetközi normáival; arra is felhívja továbbá a tagállamokat, hogy a törvényekben meghatározott korlátokon belül biztosítsák és részesítsék előnyben a véleménynyilvánítás szabadságát, ideértve a művészi szabadságot is, ami a demokratikus vita életképessége szempontjából alapvető fontosságú. emlékeztet arra, hogy a rasszista és idegengyűlölő beszédre nem terjed ki a véleménynyilvánítás szabadsága;

26.  újfent felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre és érvényesítsenek további intézkedéseket a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmények megelőzése, elítélése és leküzdése érdekében, az offline és online tereken terjedő gyűlöletbeszéd és erőszak elleni küzdelem érdekében, valamint biztosítsák, hogy a bűnüldöző szervek a gyűlölet-bűncselekmények hatékony nyilvántartási gyakorlatait alkalmazzák, az Unió rasszizmus, xenofóbia és más intoleranciák elleni harccal foglalkozó magas szintű munkacsoportja által elfogadott elvek alapján;

27.  hangsúlyozza, hogy az online gyűlöletbeszéd az elmúlt években egyre nagyobb méreteket öltött, mivel egyes személyek és zavarkeltést célzó szereplők az online platformok erejét használják a gyűlöletkeltő információk terjesztésére; hangsúlyozza, hogy ez árt a kollektív közérdeknek, mivel az ártalmas tartalom aláássa a tiszteletteljes és őszinte közéleti vitát, és fenyegetést jelent a közbiztonságra, mivel az online gyűlöletbeszéd erőszakot szít a valódi világban;

28.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a gyűlöletbeszéd és a megkülönböztetés elleni küzdelem jogi keretét; megismétli arra irányuló felhívását, hogy e célból oldják fel a megkülönböztetés tilalmáról szóló horizontális irányelvre irányuló tárgyalások útjában álló akadályokat;

29.  újfent felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a közterületeken és az interneten a nők biztonságának növelése érdekében, kezeljék a nemi alapú erőszak újonnan megjelenő formáit, mint például az internetes zaklatást, és vezessenek be átfogó mechanizmusokat az ilyen jellegű erőszak áldozatainak megsegítésére;

30.  ismételten kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy aktiválja az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében foglalt áthidaló klauzulát annak érdekében, hogy a nők és lányok elleni erőszakot, valamint az egyéb nemi alapú erőszakot (beleértve a kibertérben elkövetett erőszakot is) is felvegyék az Unió által elismert bűncselekmények jegyzékébe;

31.  tudomásul veszi a Bizottság által támogatott, a jogellenes online gyűlöletbeszéd felszámolására vonatkozó magatartási kódexet és annak ötödik értékelési fordulóját, amelyből kiderül, hogy az informatikai vállalatok átlagosan a bejelentett jogellenes gyűlöletbeszéd 71%-át eltávolítják; emlékeztet arra, hogy az újságírókat és a civil társadalmi szervezeteket be kell vonni a magatartási kódex értékelésébe és felülvizsgálatába, és hogy a magatartási kódexhez csatlakozott informatikai vállalatok csak az általános szerződéses feltételeik és közösségi iránymutatásaik alapján vizsgálják felül a tartalmak eltávolítására irányuló kérelmeket; hangsúlyozza, hogy a magáncégek számára széles mozgástér marad annak mérlegelésére, hogy mi számít illegálisnak; ösztönzi a közösségimédia-platformokat működtető valamennyi vállalatot, hogy csatlakozzanak a magatartási kódexhez;

32.  emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak minden megfelelő eszközzel szavatolniuk kell, hogy a média – az online médiát és a reklámokat is beleértve – ne közvetítsen semmilyen erőszakra vagy gyűlöletre való uszítást valamely személlyel vagy személyek csoportjával szemben, ami közvetlenül hatással lehet ezen személyek civil társadalomban való részvételére; újfent felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a közösségi médiát üzemeltető vállalatokat, hogy lépjenek fel a fajgyűlölet, az idegengyűlölet, az LMBTI-fóbia és a vallási alapú gyűlölet interneten történő terjedésével szemben, együttműködve az érintett civil társadalmi szervezetekkel nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt; kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy gyűjtsenek a gyűlöletbeszédre és a gyűlölet-bűncselekményekre vonatkozó megbízhatóbb adatokat;

33.  aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a gyűlölet-bűncselekmények áldozatai elmulasztják jelenteni azokat a nem megfelelő jogi védelemből kifolyólag, valamint azért, mert a hatóságok nem végzik el a megfelelő kivizsgálást és a gyűlölet-bűncselekmények büntetlenségének felszámolását a tagállamokban; kéri a tagállamokat, hogy fejlesszenek és terjesszenek eszközöket és mechanizmusokat a gyűlölet-bűncselekmények és gyűlöletbeszéd jelentésére, biztosítandó, hogy bármely állítólagos gyűlölet-bűncselekmény vagy gyűlöletbeszéd kapcsán megfelelő vizsgálatra, vádemelésre és büntető eljárásra kerüljön sor;

Dezinformáció és a platformok szerepe

34.  megjegyzi, hogy az új digitális technológia és a közösségi média közrejátszott a dezinformáció és a külföldi beavatkozás terjedésének problémájában, és azt eredményezte, hogy az online platformok meghatározó szerepet játszanak a hírek és egyéb médiatartalmak közzétételében, terjesztésében és népszerűsítésében; ismételten aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a dezinformáció potenciális fenyegetést jelent az információszabadságra, a véleménynyilvánítás szabadságára, a demokratikus diskurzusra, a média függetlenségére és a népegészségügyre nézve; hangsúlyozza, hogy a dezinformáció ellen küzdő intézkedéseknek a vélemények pluralitására kellene összpontosítania, a magas minőségű újságírás előmozdítása által, megbízható, tényeken alapuló, hitelesített információk szolgáltatásával és a médiatudatosság építésével, valamint, hogy bármely ilyen intézkedésnek biztosítania kell az információszabadságot és a véleménynyilvánítás szabadságát;

35.  fokozott együttműködésre szólít fel az online platformok és a bűnüldöző hatóságok között a gyűlöletre vagy erőszakra felbujtó üzenetek terjesztésének hatékony kezelése érdekében; hangsúlyozza, hogy haladéktalanul el kell távolítani az illegális tartalmakat annak érdekében, hogy megfékezzék azok ellenőrizetlen terjedését; megjegyzi ugyanakkor, hogy nem lehet és nem szabad, hogy az online platformok cenzúrát folytató, magánkézbe került szervekké váljanak, és az illegális tartalmak eltávolításánál biztosítékokat kell alkalmazni, így többek között mindig a tagállami bíróságok ellenőrzése alatt, a véleménynyilvánítás szabadságának, ideértve a művészi szabadságot is, a szabad és független tájékoztatáshoz való jognak és általában a polgárok alapvető jogainak védelme érdekében kell eltávolítaniuk; emlékeztet arra, hogy az online platformok részét képezik az online nyilvános szférának, ahol a nyilvános viták folynak; kéri a Bizottságot, hogy szolgáltasson biztosítékokat arra, hogy a platformok tiszteletben tartsák az alapvető jogokat és a véleménynyilvánítás szabadságát;

36.  emlékeztet arra, hogy a politikai profilalkotást, a dezinformációt és az információk manipulálását politikai pártok és magán- vagy állami szervezetek is gyakran felhasználják, és ismételten aggodalmának ad hangot amiatt, hogy valamennyi jelentős nemzeti és uniós választást megelőzően folyamatosan napvilágra kerülnek beavatkozásra utaló bizonyítékok – gyakran külföldi befolyásra utaló jelek –, és e beavatkozások nagy része az ideológiai pluralizmus polarizálására és felszámolására törekvő, EU-ellenes, szélsőséges és populista jelölteknek kedvez, és meghatározott kisebbségeket és kiszolgáltatott csoportokat céloz meg; hangsúlyozza, hogy a harmadik felek általi beavatkozások elleni jövőbeli küzdelem alapvető tényező lesz az európai értékek és demokrácia megőrzése szempontjából; hangsúlyozza – a Covid19 okozta vészhelyzet összefüggésében –, hogy a dezinformációt és szenzációhajhász médiabeszámolókat a szélsőjobboldali és populista csoportok és politikusok arra használták fel, hogy kisebbségi csoportokat célozzanak meg és felerősítsék a bevándorlásellenes retorikát, ami a rasszista és xenofób gyűlöletbeszéd és a hátrányos megkülönböztetés esetei számának növekedéséhez vezetett;

37.  felhívja a figyelmet arra, hogy az egyebek közt a Covid19-világjárványhoz kapcsolódó félretájékoztatás és dezinformáció különböző formái, valamint az információmanipuláció egyéb formái továbbra is világszerte elterjedtek, gyakran a legkiszolgáltatottabb közösségeket célozzák és káros következményekkel járhatnak a közbiztonságra, az egészségre és a hatékony válságkezelésre nézve; úgy véli, hogy az ilyen jellegű dezinformációs kampányok célja, hogy meggyengítsék a demokratikus folyamatot és a polgároknak a tagállamok demokratikus intézményeibe vetett bizalmát; üdvözli a Covid19cel kapcsolatos félretájékoztatás kezeléséről szóló, 2020. június 10-i közös közleményt; emlékeztet arra, hogy a dezinformáció elleni küzdelemre irányuló valamennyi intézkedésnek – beleértve a Covid19-vészhelyzettel összefüggésben hozott intézkedéseket is – szükségesnek, arányosnak, átláthatónak és átmenetinek kell lennie és rendszeres felügyelet tárgyát kell képeznie, elkerülendő az információforrások állami monopóliumát vagy koncentrációját eredményező bármely eltolódást, és ezen intézkedések semmilyen körülmények között nem akadályozhatják az újságírókat és a médiaszereplőket munkájuk elvégzésében, illetve nem vezethetnek az interneten megjelenő tartalmak indokolatlan eltávolításához vagy az azokhoz való hozzáférés letiltásához; sajnálja, hogy bizonyos online platformok átláthatatlan feltételek alapján távolítanak el a Covid19-cel kapcsolatos tartalmakat, köztük újságírói tartalmakat, ami szükségtelenül korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát; hangsúlyozza, hogy az ilyen intézkedések alkalmazása fontos közegészségügyi információkhoz való hozzáférés megakadályozásához vagy korlátozásához vezethet; hangsúlyozza, hogy a világjárvánnyal kapcsolatos tájékoztatás kriminalizálására irányuló bármely kísérlet az intézményes tájékoztatásba vetett bizalom elvesztését eredményezheti, késleltetheti a megbízható információkhoz való hozzáférést, és elrettentő hatással lehet a véleménynyilvánítás szabadságára;

38.  elítéli az összeesküvés-elméleteket és a közpénzekből finanszírozott dezinformációs kampányokat, amelyek célja az EU hitelvesztése és a nyilvánosság félrevezetése céljai és tevékenységei tekintetében; kéri a Bizottságot, hogy nyíltan ítélje el és cáfolja meg az állami hatóságok által terjesztett, az EU-val kapcsolatos hazugságokat és dezinformációt, valamint tegyen közzé és terjesszen tényeken alapuló választ a polgárok tájékoztatása érdekében;

39.  üdvözli a Bizottságnak az európai demokráciára vonatkozó cselekvési terv előterjesztésére irányuló kezdeményezését, amelynek célja a dezinformáció elleni küzdelem, a változó fenyegetésekhez és manipulációkhoz való alkalmazkodás, valamint a szabad és független média támogatása; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának, többek között a szabad, független és pénzügyileg életképes média és a művészi szabadság, az alapvető jogokkal kapcsolatos tartalmak és a demokratikus vita védelme, valamint a gyűlöletbeszéddel és a dezinformációval szembeni fellépés alapvető jelentőségű a jogállamiság és a demokrácia EU-n belüli védelme szempontjából; aggodalommal jegyzi meg, hogy a Global Disinformation Index (GDI) kutatása szerint az Unióban a dezinformációt terjesztő weboldalak évente több mint 70 millió euróhoz jutnak hirdetésből származó bevételből; kiemeli a mikrotargetált hirdetéseken alapuló üzleti modellek potenciálisan negatív hatását; megerősíti, hogy az általános adatvédelmi rendelet(30) előírja, hogy az egyéneknek joguk van ahhoz, hogy internetes oldalakon és alkalmazásokon keresztül ne legyenek kitéve mindenre kiterjedő online nyomon követésnek; kéri a Bizottságot, hogy ezzel kapcsolatban továbbra is foglalkozzon a digitális platformokkal és összpontosítsa erőfeszítéseit az ilyen gyakorlatok megállítására, valamint a dezinformáció internetes botok vagy hamis online profilok használata általi stratégiai, automatizált felerősítése elleni harcra, továbbá az online reklámozás finanszírozása és terjesztése átláthatóságának növelésére; felhívja továbbá valamennyi online platformot annak biztosítására, hogy a keresőfunkcióik alapjául szolgáló algoritmusok ne elsősorban hirdetéseken alapuljanak; szorgalmazza a független médiát, digitális és emberi jogi NGO-kat felölelő digitális és alapvető jogok többoldalú szakértői csoportjának felállítását a Bizottság és általánosságban az uniós intézmények támogatására;

40.  üdvözli a Digitális Média Európai Megfigyelőközpontjának (EDMO) elindulását, amely bővíteni fogja az online dezinformációval kapcsolatban rendelkezésre álló tudományos ismereteket, elő fogja segíteni az információhitelesési szolgáltatások uniós piacának fejlesztését, és támogatni fogja egy olyan, határokon átnyúló és multidiszciplináris közösség létrehozását, amely a tények ellenőrzésével foglalkozó szereplőkből és tudományos kutatókból áll, akik együttműködnek az érdekelt felekkel a potenciális dezinformációs kockázatok azonosítása, elemzése és feltárása érdekében, például a Covid19 tekintetében is;

41.  emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, valamint a magánszektort, különösen az online platformokat és a civil társadalom egészét, hogy közös fellépésre van szükség a dezinformáció elleni küzdelem terén; hangsúlyozza, hogy az online platformok kulcsszerepet kell, hogy játszanak a dezinformáció felderítésében és az azzal szembeni fellépésben; elismeri az EU-ban az egyes szolgáltatók és platformok által a dezinformáció, az illegális tartalmak és a választási folyamatokba való külföldi beavatkozás elleni küzdelem érdekében hozott önkéntes intézkedések ígéretes és szükséges, de még mindig nem kielégítő hatását; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az online platformok jelenleg nem vállalnak kellő felelősséget e közvetlen fenyegetés elleni fellépésért;

42.  hangsúlyozza, hogy az online platformok dezinformáció kezelését célzó fellépéseinek hatékonysága csak akkor mérhető, ha azokat teljes átláthatóság és valamennyi releváns adat megosztása mellett hajtják végre; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy értékeljen minden olyan lehetséges intézkedést, amely arra kötelezi az online platformokat, hogy hatékonyan, átlátható és elszámoltatható módon kezeljék a dezinformáció terjedését, és ennek megfelelően osszák meg a vonatkozó adatokat; sürgeti a Bizottságot, hogy fontolja meg szankciók kivetését az ezt elmulasztó online platformokra; arra számít, hogy ezt az európai demokráciáról szóló cselekvési terv és a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály is megfelelően tükrözni fogja;

43.  ebben az értelemben hangsúlyozza, hogy az online tartalom eltávolítása annak illegális jellegét megállapító bírósági döntés hiányában erős befolyással van a véleménynyilvánítás szabadságára és az információszabadságra; felszólít a szolgáltatók és platformok által a félretájékoztatás elleni küzdelem érdekében tett önkéntes fellépések rendszeres hatásvizsgálatára; hangsúlyozza a tagállamok azon kötelezettségeit, hogy tiszteletben tartsák, védjék és biztosítsák az alapvető jogokat, és kéri, hogy minden rendelkezésre álló lehetőséget mérlegeljenek a tájékoztatáshoz és a részvételhez való jog védelme és érvényesítése érdekében; e tekintetben kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan, az online platformokra vonatkozó uniós szabályokra, amelyek célja többek között a véleménynyilvánítás szabadságát szükségtelenül korlátozó kormányzati gyakorlatok ellensúlyozása; hangsúlyozza, hogy a tartalmak moderálását célzó automatizált eszközök használata veszélyeztetheti a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát, és hogy az uniós digitális politikának és stratégiának megfelelő jogorvoslatokat és biztosítékokat kell biztosítania az Európai Unió Alapjogi Chartája és az EJEE vonatkozó rendelkezéseivel teljes összhangban;

44.  úgy véli, hogy a dezinformáció visszaszorítását célzó uniós gyakorlati kódex megerősíthető az online platformok meglévő kötelezettségvállalásainak nyomonkövetése, átlátható és alábontott információ- és adat-biztosítása, valamint az ilyen kötelezettségvállalások kiterjesztése által; úgy véli, hogy a digitális szféra legfrissebb fejlesztéseit szem előtt tartó társszabályozási megközelítés lehet az előremutató megoldás;

45.  kéri a közösségimédia-vállalatokat és az online platformokat, hogy bocsássanak rendelkezésre olyan eszközöket, amelyek révén a felhasználók jelenthetik és megjelölhetik a potenciális dezinformációt, lehetővé téve annak gyors orvoslását, valamint független és pártatlan harmadik tényellenőrző szervezetek általi felülvizsgálatát, ugyanakkor megakadályozzák az ezen eszközökkel való visszaéléseket; hangsúlyozza, hogy az online platformoknak együtt kell működniük a tagállamokkal és az uniós intézményekkel, hogy elősegítsék a dezinformációra és az idegen beavatkozásra irányuló tevékenységek értékelését és ezek elkövetőinek azonosítását;

Médiatudatosság

46.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák az olyan oktatási szakpolitikák megerősítésére irányuló erőfeszítéseiket, amelyek előmozdítják a média- és információs műveltséget, lehetővé teszik a polgárok számára a kritikus gondolkodást, és segítik őket a dezinformáció azonosításában; hangsúlyozza, hogy a központi és helyi médiaorgánumok szerkesztői függetlenségének tiszteletben tartása, valamint a médiatudatosságot célzó projektek kidolgozása nélkülözhetetlenek az ellenálló képesség építéséhez, a figyelem felkeltéséhez és az oktatás erősítéséhez a propaganda, a dezinformáció és a manipuláció elleni hatékony küzdelemben; úgy véli, hogy a valamennyi korcsoportra kiterjedő, folyamatos, a médiatudatosság elsajátítására irányuló tanterv és erőfeszítések jelentős fontosságúak, amennyiben erősítik a digitális térben jelentkező különböző fenyegetésekkel szembeni társadalmi ellenálló képességet; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy szorosan működjön együtt a tagállamokkal és a civil társadalmi szervezetekkel az információs, média- és adatműveltségre vonatkozó tantervek kidolgozása érdekében; hangsúlyozza, hogy a médiatudatosság egyre alapvetőbb és egyre kritikusabb készség a polgárok számára; kiemeli, hogy a népesség szélesebb körének, valamint több korcsoportnak az elérése érdekében fontos a médiatudatossággal kapcsolatos kezdeményezések megerősítése a közösségimédia-platformokon keresztül, beleértve az időseket és a leginkább kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportokat célzó, hatékony médiatudatossági stratégiákat; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák azokat a programokat és szakpolitikákat, amelyek célja a médiatudatosság és a hírek között való eligazodás elősegítése az újságírók és a médiaszereplők körében, valamint az infokommunikációs technológiák kritikus és tudatos használatának előmozdítása, ideértve például a digitális térben érvényes jogokkal és a lehetséges kockázatokkal kapcsolatos tájékoztató kampányokat; hangsúlyozza, hogy a médiatudatosságra vonatkozó átfogó uniós stratégiát kell kidolgozni, és felhívja a Bizottságot, hogy fokozza az erre irányuló erőfeszítéseit; hangsúlyozza, hogy a civil szervezetek kulcsszerepet játszanak a médiatudatosság előmozdításában, valamint a gyűlöletbeszéd terjedésének megelőzésében; emlékeztet arra, hogy a gyűlölet-bűncselekmények és a gyűlöletbeszéd elleni hatékony stratégiákat alkalmazónak ítélt programok az együttműködésre, a kommunikációra, a konfliktusmegoldásra, a problémamegoldásra, a közvetítésre és az előítéletekkel kapcsolatos tudatosságra összpontosítanak;

47.  sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza a médiatudatosságot célzó programok uniós finanszírozásának növelésére irányuló erőfeszítéseit, és aktívan vegyen részt a megbízható, tényeken alapuló és ellenőrzött információk előmozdításában azáltal, hogy bővíti a médiaterjesztési csatornákat az ilyen információkhoz való hozzáférés javítása érdekében; kéri a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre a módosított audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv rendelkezéseit, amely kötelezi őket a médiatudatosság előmozdítására és fejlesztésére;

48.  ösztönzi a Bizottságot, hogy nyújtson támogatást az oktatási programok kiegészítésére valamennyi tagállamban nemcsak a médiatudatosság, hanem a tágabban vett állampolgári ismeretek – többek között a demokratikus értékek és az emberi jogok – oktatása terén is a dezinformációval és propagandával szembeni további érzékenyítés érdekében;

49.  hangsúlyozza, hogy a helyi és közösségi médiaszervezetek kulcsszerepet játszanak a helyi és kisebbségi művészeti és kulturális eseményekkel kapcsolatos információk és tények népszerűsítésében, előállításában és terjesztésében; úgy véli, hogy ezek fontos eszközei a médiapluralizmus és a multikulturális környezet fenntartásának Európában; úgy véli, hogy a közösségi médiaorgánumokat is be kell vonni érdekelt félként az újságírás és a médiaműveltség előmozdítását célzó uniós programokba, és felszólítja a tagállamokat, hogy nyújtsanak számukra megfelelő támogatást, gondoskodva arról, hogy betöltsék oktatási és kulturális szerepüket;

50.  felhívja az uniós intézményeket, hogy jelentős nyilvános vészhelyzetek, például a világjárvány esetén valamennyi hivatalos nyelven nyújtsanak megerősített és proaktív tájékoztatást annak érdekében, hogy az európai polgárok pontos, felhasználóbarát és ellenőrzött információkhoz jussanak;

o
o   o

51.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 305., 2019.11.26., 17. o. (2) HL L 95., 2010.4.15., 1. o. (3) HL L 303., 2018.11.28., 69. o. (4) HL L 328., 2008.12.6., 55. o. (5) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0054. (6) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0014. (7) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0101. (8) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0103. (9) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0080. (10) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0031. (11) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0021. (12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0328. (13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0032. (14) HL C 390., 2019.11.18., 19. o. (15) HL C 433., 2019.12.23., 31. o. (16) HL C 238., 2018.7.6., 57. o. (17) HL C 324., 2019.9.27., 392. o. (18) HL C 41., 2020.2.6., 64. o. (19) HL C 390., 2019.11.18., 111. o. (20) HL C 369., 2018.10.11., 11. o. (21) HL C 346., 2018.9.27., 29. o. (22) HL C 331., 2018.9.18., 135. o. (23) HL C 263., 2018.7.25., 82. o. (24) HL C 356., 2018.10.4., 5. o. (25) HL C 215., 2018.6.19., 162. o. (26) HL C 208., 2016.6.10., 89. o. (27) International Women’s Media Foundation (Nők Nemzetközi Médiaalapítványa), „Global Report on the Status of Women in the News Media” (Globális jelentés a hírmédiában dolgozó nők helyzetéről), 2011. (28) Lásd: The Economist, „The newspaper industry is taking a battering” (A hírlapágazat nehéz helyzetbe került), 2020. április 18., valamint: News Media Europe, „COVID-19 and the news media: journalism always comes at a cost” A Covid19 és a hírlapágazat: az újságírásnak mindig ára van), 2020. március 24. (29) Az Emberi Jogok Európai Bíróságának 1992. április 23-i ítélete, 11798/85. sz. kereset, 46. pont. (30) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).