Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára („a Charta”),

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (UNCRPD),

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (CRC),

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendjére és a fenntartható fejlődési célokra,

–  tekintettel az alapvető jogok európai uniós helyzetéről szóló korábbi jelentésekben foglaltakra,

—  tekintettel a Charta 20. cikkére, amely kimondja, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő,

–  tekintettel a Chartának a megkülönböztetés tilalmáról szóló 21. cikkére,

–  tekintettel az Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez való csatlakozására vonatkozó, az EUSZ 6. cikkének (2) bekezdésében foglalt kötelezettségére,

–  tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre(1) (a faji egyenlőségről szóló irányelv),

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28-i 2008/913/IB tanácsi kerethatározatra(3),

–  tekintettel az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló, 2019. október 23-i (EU) 2019/1937 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6-i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel az Európában tapasztalható hajléktalanság elleni sürgős fellépésről szóló strasbourgi plenáris ülésen folytatott vitára, amelyre 2020. január 13-án került sor,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérének 19. alapelvére, amely kimondja, hogy „rászorulók számára hozzáférést kell biztosítani a jó minőségű szociális lakásokhoz vagy lakhatási támogatáshoz”,

–  tekintettel a felülvizsgált Európai Szociális Charta lakhatáshoz való jogról szóló 31. cikkére,

–  tekintettel a Charta 34. cikkének (3) bekezdésére, amely a társadalmi kirekesztés és a szegénység elleni küzdelem érdekében megerősíti a szociális és lakhatási támogatáshoz való jogot,

–  tekintettel a Bizottságnak a dolgozói szegénységről szóló, 2019. évi jelentésére(6)

–  tekintettel az FRA „A gyermekszegénység elleni küzdelem: az alapvető jogok kérdése” című jelentésére,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a migránsok és menekültek a görög szigeteken kialakult helyzetéről szóló 2019. április 11-i 2280 sz. határozatára(7),

–  tekintettel az Európai Szociális Alap Pluszról (ESZA+) szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2019. április 4-i jogalkotási állásfoglalására(8),

–  tekintettel a felülvizsgált Európai Szociális Charta igazságos munkakörülményekhez való jogról szóló 2. cikkére,

–  tekintettel a Charta méltányos és igazságos munkakörülményekhez való jogról szóló 31. cikkére,

–  tekintettel az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló, 2019. április 9-i tanácsi ajánlásra (2019/C 136/01),

–  tekintettel az euróövezet foglalkoztatási és szociális politikájáról szóló, 2019. október 10-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az EU 2019–2027 közötti időszakra szóló, a 2018. november 26-i tanácsi határozaton alapuló ifjúsági stratégiájára,

–  tekintettel az Európai Unióban alkalmazandó átlátható és kiszámítható munkafeltételekről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1152 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(10),

–  tekintettel a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtéséről, valamint a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1158 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(11),

–  tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(12),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz címzett, „Az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelv 20. cikkében előírtak szerinti második jelentés az emberkereskedelem elleni küzdelem terén elért eredményekről (2018)” című jelentésére (COM(2018) 0777),

–  tekintettel az Emberkereskedelem Elleni Küzdelem Szakértői Csoportjának (GRETA) tevékenységeiről szóló 8. általános jelentésre(13) és az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményének valamennyi tagállam általi végrehajtásáról szóló GRETA-jelentésekre(14),

–  tekintettel a Bizottság 2018. november 28-i, az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Beruházási Banknak szóló, „Tiszta bolygót mindenkinek – Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról” című közleményére, COM(2018)0773(15),

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérének 16. alapelvére, amely hangsúlyozza a kellő időben jó minőségű, megfizethető, megelőző és gyógyító egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés jogát;

–  tekintettel a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel a humanitárius segítségnyújtás bűncselekménynek történő minősítésének megelőzésérére vonatkozóan a tagállamoknak szóló iránymutatásokról szóló, 2018. július 5-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel a migráns gyermekek védelméről szóló, 2018. május 3-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a gyermekek bevándorlásügyi fogva tartásának alternatíváiról szóló, 2014. októberi határozatára (RES 2020),

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának 2019. júniusi, „Megmentett életek. Megvédett jogok. A menekültek és a migránsok földközi-tengeri védelme tekintetében megmutatkozó hiányosságok felszámolása” című ajánlására(19),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2019. évi alapjogi jelentésére, valamint annak 2019. júniusi, „A földközi-tengeri kutatás-mentésben részt vevő nem kormányzati szervezetek hajói és bűnügyi nyomozások” című frissítésére(20),

–  tekintettel a büntetés-végrehajtási rendszerekről és a börtönkörülményekről szóló, 2017. október 5-i állásfoglalására(21),

–  tekintettel az antiszemitizmus elleni küzdelemről szóló, 2017. június 1-jei állásfoglalására(22),

–  tekintettel az Európában tapasztalható cigányellenességről és a második világháború alatti roma népirtás Unió általi elismeréséről szóló, a nemzetközi roma nap alkalmából 2015. április 15-én elfogadott állásfoglalására(23),

–  tekintettel „A romák unióbeli integrációjának alapjogi szempontjai: a cigányellenességgel szembeni küzdelem” című, 2017. október 25-i állásfoglalására(24),

–  tekintettel a nemzeti romaintegrációs stratégiák 2020 utáni megerősített uniós stratégiai keretrendszerének, valamint a cigányellenességgel szembeni küzdelem fokozásának szükségességéről szóló, 2019. február 12-i állásfoglalására(25),

–  tekintettel a nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtásáról szóló 2020. szeptember 17-i állásfoglalására: a roma hátterű személyek ellen irányuló negatív hozzáállás elleni küzdelem Európában(26)

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökség „Roma nők kilenc uniós tagállamban” című jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unióban a tömegtájékoztatás szabadságáról és sokszínűségéről szóló, 2018. május 3-i állásfoglalására(27),

–  tekintettel az uniós tagállamokban élő kisebbségek védelméről és megkülönböztetésmentességéről szóló, 2018. február 7-i állásfoglalására(28),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtásáról szóló, 2016. július 7-i állásfoglalására, különös tekintettel az ENSZ CRPD-bizottságának záró észrevételeire(29),

–  tekintettel a Facebook-felhasználók adatainak a Cambridge Analytica általi felhasználásáról és az adatvédelemre gyakorolt hatásokról szóló, 2018. október 25-i állásfoglalására(30),

–  tekintettel „Az újfasiszta erőszak fokozódásáról Európában” című, 2018. október 25-i állásfoglalására(31),

–  tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, 2020. október 7-i állásfoglalására(32),

–  tekintettel a tagállamokban a jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosságok esetén az Unió költségvetésének védelméről szóló, 2019. január 17-i jogalkotási állásfoglalására(33),

–  tekintettel a Bizottság „Az Unión belüli jogállamiság megerősítése Intézkedési terv” című 2019. július 17-i közleményére (COM(2019)0343),

–  tekintettel a „2020. évi jogállamisági jelentés – A jogállamiság helyzete az Európai Unióban” című, 2020. szeptember 30-i bizottsági közleményre (COM(2020)0580) és az azt kísérő, a jogállamiság tagállami helyzetéről szóló – az egyes tagállamok által a Covid19 kapcsán hozott intézkedések demokráciára, jogállamiságra és alapvető jogokra gyakorolt hatásaival foglalkozó – 27 országfejezetre (SWD(2020)0300-0326),

–  tekintettel az interszexuális személyek jogairól szóló, 2019. február 14-i állásfoglalására(34),

–  tekintettel a békés tiltakozáshoz való jogról és az erőszak arányos mértékű alkalmazásáról szóló, 2019. február 14-i állásfoglalására(35),

–  tekintettel az afrikai származású emberek Európában biztosítandó alapvető jogairól szóló, 2019. március 26-i állásfoglalására(36),

–  tekintettel „A szexuális nevelés bűncselekménnyé nyilvánításáról Lengyelországban” című, 2019. november 14-i állásfoglalására(37),

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 30. évfordulója kapcsán a gyermekek jogairól szóló, 2019. november 26-i állásfoglalására(38),

–  tekintettel az Európai Unióban a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség érvényesülésének hátráltatásáról szóló, 2019. február 13-i állásfoglalására(39),

–  tekintettel az esélyegyenlőségi szervekre vonatkozó normákról szóló, (EU) 2018/951 bizottsági ajánlásra(40),

–  tekintettel az LMBTI személyek egyenlőségének előmozdítására irányuló intézkedések listájáról szóló, 2018. évi bizottsági éves jelentésre,

–  tekintettel az LMBTI-személyekkel szembeni nyilvános megkülönböztetésről és gyűlöletbeszédről, többek között az LMBTI-mentes övezetekről szóló, 2019. december 18-i állásfoglalására(41),

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelv végrehajtásáról szóló, 2018. május 30-i állásfoglalására(42),

–  tekintettel az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése alapján Lengyelországgal és Magyarországgal kapcsolatban folyamatban lévő meghallgatásokról szóló, 2020. január 16-i állásfoglalására(43),

–  tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) az A.R. és L.R. kontra Svájc ügyben hozott, 2017. december 19-i határozatára (22338/15), amely megerősítette, hogy az átfogó szexuális nevelés a közegészség védelméhez, a gyermekek szexuális erőszakkal szembeni védelméhez és a társadalmi viszonyokra való felkészítéséhez fűződő jogos érdeket szolgálja; ezért úgy vélte, hogy a tagállamoknak nem kötelező lehetővé tennie a szülőknek, hogy gyermekeiket kivonják az ilyen nevelésből,

–  tekintettel az EJEB Sh.D. és mások kontra Görögország, Ausztria, Horvátország, Magyarország, Észak-Macedónia, Szerbia és Szlovénia ügyre(44), amely megerősíti, hogy a gyermek rendkívüli kiszolgáltatottságának elsőbbséget kell élveznie a szabálytalan jogállással szemben, és a védelmük érdekében szükséges intézkedéseket kell hozni, és hogy a hatóságok megsértették az 5. cikket azáltal, hogy automatikusan alkalmazták a védelmi felügyeleti rendszert anélkül, hogy mérlegelték volna az őrizet alternatíváit vagy a gyermekek fogva tartásának elkerülésére vonatkozó uniós jogi követelményt(45),

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a szülészeti és nőgyógyászati erőszakról szóló, 2019. október 3-i határozatára (RES 2306), valamint az Európa Tanács egyenlőséggel és megkülönböztetésmentességgel foglalkozó bizottságának 2019. szeptember 12-i kapcsolódó jelentésére, amelyben a Közgyűlés felszólítja az Európa Tanács tagállamait, hogy lépjenek fel a nőgyógyászati és szülészeti erőszak ellen, és ajánlásokat fogalmaz meg ennek módjára vonatkozóan,

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának „A nők szexuális és reproduktív egészsége és jogai Európában” című vitaindító dokumentumára (2017),

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának 2019. február 4. és 8. közötti magyarországi látogatását követően elkészített, jelentésére(46),

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének az Európa Tanács tagállamaiban alkalmazott, a jogok visszaszorítását célzó politikákról és gyakorlatokról szóló 2299. sz. határozatára (2019)(47),

–  tekintettel a nemzeti, európai és nemzetközi nem kormányzati szervezetek jelentéseire, valamint az Európa Tanács emberi jogi biztosának jelentéseire,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA), az Európa Tanács és a Velencei Bizottság eddigi munkáira,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága és EJEB ítélkezési gyakorlatára,

–  tekintettel az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményére, amelyet 2011. május 11-én, Isztambulban nyitottak meg aláírásra („Isztambuli Egyezmény”),

–  tekintettel az EU Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásáról és a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet célzó egyéb intézkedésekről szóló 2019. november 28-i állásfoglalására(48),

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság, valamint a Petíciós Bizottság munkájára,

–  tekintettel a Bizottság 2018. évi éves jelentésére az EU Alapjogi Chartájának alkalmazásáról(49),

–  tekintettel az FRA 2018. és 2019. évi alapjogi jelentéseire(50),

–  tekintettel az FRA „Civil társadalmi tér: a szervezetek nézetei” című cikkére, valamint az FRA „Az emberi jogokkal foglalkozó társadalmi szervezeteket érintő kihívások az Unióban” című jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság módosítások formájában megfogalmazott álláspontjára,

–  tekintettel az Állampolgári jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A9-0226/2020),

A.  mivel az EU nemcsak monetáris unió, hanem szociális unió is, amint azt az emberi jogok európai egyezménye, az Európai Szociális Charta és a szociális jogok európai pillére is rögzíti; mivel az EUMSZ 151. cikke hivatkozik az alapvető szociális jogokra, amint azokat az Európai Szociális Charta meghatározza; mivel az Unió az EUSZ 2. cikkében foglalt, a Chartában megjelenő és nemzetközi emberi jogi szerződésekben rögzített értékek, azaz az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok – a kisebbségekhez tartozó személyek jogait is beleértve – tiszteletben tartásának értékein alapul; mivel a Charta az Uniós elsődleges jogának része; mivel az Unió még mindig nem csatlakozott az EJEE-hez, az EUSZ 6. cikk (2) bekezdés szerinti kötelezettsége ellenére sem;

B.  mivel ezek az értékek közösek a tagállamokban, és azokat mind az Uniónak, mind pedig az egyes tagállamoknak valamennyi belső és külső politikájukban egyaránt következetesen tiszteletben kell tartaniuk és tevékenyen elő kell mozdítaniuk; mivel a jogállamiság tiszteletben tartása az alapvető jogok védelmének előfeltétele, és mivel a tagállamok viselik a végső felelősséget azért, hogy az emberi jogokat megoltalmazzák;

C.  mivel az EUSZ 17. cikke értelmében a Bizottságnak biztosítania kell a szerződések alkalmazását; mivel az uniós törvények teljes körű betartásának, valamint a hatalommegosztás, a független igazságszolgáltatás védelme és az állami fellépések kiszámíthatósága biztosításának tagállamok általi megtagadása aláássa az EU hitelességét; mivel a független igazságszolgáltatás, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága, valamint a médiapluralizmus a jogállamiság alapvető elemei;

D.  mivel a 2018-as és 2019-es évben az Unió súlyos és többoldalú kihívásokkal szembesült az alapvető jogok, a jogállamiság és a demokrácia védelmével kapcsolatban, amelyek elválaszthatatlanul összefüggenek egymással; mivel az Európai Bizottság 2019. márciusi Eurobarométer tematikus felmérése szerint a Charta közismertsége továbbra is alacsony; mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége szerint 2018-ban nemcsak az emberi jogok megsértésére derült fény szerte az EU-ban, hanem az emberi jogok védelmét szolgáló rendszerek egészének elutasítására is(51);

E.  mivel a Charta hatékonyabb előmozdítására van szükség, például figyelemfelhívó kampányok révén, annak érdekében, hogy rendelkezései hatékonyabbak legyenek, valamint hogy azt pozitív értelmezési forrásként népszerűsítsék; mivel a tagállamokon belül, de a nemzeti határokon túl is hasznos lehet a fokozott információcsere a bírák, jogászegyesületek és közigazgatási szervek között a Charta alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatokról és megközelítésekről, ideértve adott esetben a meglévő finanszírozási eszközök, például a Jogérvényesülés program keretében biztosított eszközök alkalmazását, továbbá a jogi szakemberek számára célzott képzési programok igénybevételét;

F.  mivel a korrupció súlyosan fenyegeti a demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető jogokat, és az összes uniós tagállamra és az EU egészére nézve káros; mivel a korrupcióellenes jogi keretszabályozást a tagállamok továbbra is eltérően hajtják végre;

G.  mivel a bizonytalan foglalkoztatás és az ifjúsági munkanélküliség növekedése mélységesen aggasztó, és hosszú távú negatív hatásokkal járhat a Charta 31. cikkében foglalt jogokra nézve;

H.  mivel a gyermekek jogait a Charta rögzíti; mivel a gyermekek elsődleges érdekeinek valamennyi uniós fellépés kulcsfontosságú szempontjának kell lenniük, és a gyermekek elsődleges érdekeinek elvét valamennyi jogszabályban, bírósági és kormányzati határozatban, minden szinten teljes mértékben tiszteletben kell tartani; mivel a tagállamoknak biztosítaniuk kell az oktatáshoz való jogot az összes gyermek számára az Európai Unióban, valamint bármelyfajta diszkriminációtól való védelmét;

I.  mivel a nemi alapú erőszak minden formája – beleértve a munkahelyi, otthoni és online zaklatást és erőszakot – az alapvető jogok megsértése, amely életkortól, iskolázottságtól, jövedelemtől, társadalmi helyzettől és származási vagy lakóhely szerinti országtól függetlenül a társadalom minden szintjét érinti, és jelentős akadályt jelent a nők és férfiak közötti egyenlőség tekintetében; mivel mintegy 11 tagállam nem szolgáltat adatokat az intim partner vagy családtag által szándékosan elkövetett emberölések női áldozatairól(52);

J.  mivel az EJEB megállapította, hogy a környezetkárosodás különböző formái az emberi jogok, például az élethez, a magánélethez és a családi élethez való jog, az embertelen és megalázó bánásmód tilalma és az otthon tiszteletben tartásához való jog megsértését eredményezhetik(53); mivel a környezeti igazságtalanságok rendszeresen az egészségügyi kockázatokhoz és a jólétre gyakorolt negatív következményekhez kapcsolódnak, és mivel bizonyos közösségeket és csoportokat, többek között a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű csoportokat, valamint fekete és színes bőrű és etnikai kisebbségekhez tartozó személyeket aránytalanul sújtanak a környezeti terhek;

K.  mivel az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés alapvető jog, és a büntetlenség jelentős akadályát képezi az áldozatok gyógyulásának és védelmének;

L.  mivel az elmúlt években nők és lányok jogainak szervezett visszaszorítására került sor, amikor egyes tagállamok megpróbálták korlátozni a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat, például a nők abortuszhoz való hozzáférésére vonatkozó meglévő jogi védelmét, többek között az abortusz regresszív előfeltételeinek, például a kötelező elfogult tanácsadás vagy a várakozási idők bevezetése, az abortuszhoz való gyakorlati hozzáférés akadályainak fel nem számolása, valamint az abortusz teljes körű betiltására, illetve az abortusz meglévő jogalapjának megszüntetésére tett kísérletek révén; mivel néhány tagállamban kísérletet tettek a szexuális oktatás és a gendertanulmányok korlátozására vagy betiltására, valamint az Isztambuli Egyezmény elleni kampányok előmozdítására, amelyek tagadják a nemi alapú erőszak létezését; mivel a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség érvényesülése terén tapasztalható visszaesés gyakran a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok helyzetének szélesebb körű romlásához kapcsolódik;

M.  mivel a nőgyógyászati és szülészeti erőszak eseteit több tagállamban egyre inkább elítélik(54); mivel a Szerződés védi a nők – köztük a roma nők, a fekete nők és a színes bőrű nők, az LMBT nők és a fogyatékossággal élő nők – jogait azok sokféleségében; mivel a roma nők különösen érintettek a nők jogai tekintetében, és gyakran szembesülnek a verbális, fizikai, pszichológiai és faji zaklatás súlyosbított formáival a reproduktív egészségügyi ellátás létesítményeiben; mivel a romák etnikai szegregációval is szembesülnek a gyermekágyi egészségügyi ellátási intézményekben, ahol szegregált fürdőszobákkal és étkező helyiségekkel ellátott szegregált szobákban vannak elhelyezve; mivel egyes tagállamokban a romákat rendszeres kényszersterilizálásnak vetették alá, és nem volt lehetőségük arra, hogy megfelelő jóvátételt, többek között kártérítést kapjanak emberi jogaik ebből eredő megsértéséért;

N.  mivel az EU-ban a rasszizmus, az intolerancia, a szélsőségesség, az idegengyűlölet, az iszlamofób, az antiszemita és a romaellenes érzelmek terjedése tapasztalható, amelyek egyes tagállamokban elfogadottá váltak, és amelyeket véleményformálók és politikusok szerte az EU-ban felkaroltak, olyan társadalmi légkört előmozdítva, amely termékeny alapot biztosít a rasszizmushoz, a hátrányos megkülönböztetéshez és a gyűlölet-bűncselekményekhez; mivel a muzulmánoknak, köztük a muzulmán nőknek továbbra is általános ellenséges hozzáállással és intoleranciával kell szembesülniük számos uniós országban(55); mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2019. évi jelentésében rámutatott, hogy számos országban megkülönböztető intézményi gyakorlatok, politikák és jogszabályok léteznek; mivel a terrorizmus elleni küzdelem és a terrorizmusellenes politikák nem vezethetnek bizonyos közösségek általános hátrányos megkülönböztetéséhez; mivel 2018 decemberében az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége kifejezetten erre a célra létrehozta a muzulmángyűlölet elleni küzdelemmel kapcsolatos első adatbázist; mivel úgy tűnik, hogy egyre terjed az antiszemitizmus, ahogy azt az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2019. július 4-i jelentése is alátámasztotta, és több tagállam is az antiszemitizmus által motivált bűncselekmények számának növekedéséről számol be; mivel az etnikai és vallási kisebbségek gyakran szembesülnek verbális, fizikai, pszichológiai és faji alapú zaklatással; mivel alapvető fontosságú az oktatás és képzés fejlesztése a kritikus gondolkodás előmozdítása, a hátrányos megkülönböztetés és az intolerancia valamennyi formájának azonosításához szükséges eszközök biztosítása, valamint a digitális műveltség előmozdítása érdekében;

O.  mivel az államok egyre nagyobb mértékben folyamodnak az új technológiákhoz, például a prediktív rendészet és az arcfelismerés használatához, ami többféle kockázatot jelent, különösen az európai etnikai kisebbségek számára;

P.  mivel az LMBTI-jogok terén súlyos visszalépés mutatkozik, olyannyira, hogy az egyik tagállamban „LMBTI-mentes zónákat” is bevezettek(56);

Q.  mivel az Unió és a tagállamok megosztott hatáskörrel rendelkeznek a lakhatás terén; mivel nemzeti és uniós szintű stratégiára egyaránt szükség van; mivel a hajléktalanság olyan helyzet, amely az egyéneket megfosztja emberi jogaiktól, és így önmagában is sérti az emberi jogokat; mivel Unió-szerte megfigyelhető a kilakoltatások és a hajléktalanság növekedésének tendenciája(57);

R.  mivel a megfizethető lakások jelenleg a növekvő kereslet ellenére is szűkösek Európában; mivel a Hajléktalanokkal Foglalkozó Nemzeti Szervezetek Európai Szövetsége (FEANTSA) által közzétett éves összefoglalók bizonyítékot találtak arra, hogy szinte az egész EU-ban/EGT-ben növekszik a hajléktalanság aránya; a 2018. évi FEANTSA-jelentés megállapította, hogy a rendkívül kiszolgáltatott családok életkörülményeinek romlása miatt a gyermekek válnak a sürgősségi menedékhelyeken tartózkodók legnagyobb csoportjává(58);

S.  mivel a véleménynyilvánítás szabadságát, valamint a tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét a Charta 11. cikke, és az Emberi Jogok Európai Egyezményének (EJEE) 10. cikke rögzíti; mivel a független igazságszolgáltatás, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága, valamint a médiapluralizmus a jogállamiság kulcsfontosságú elemei, és létfontosságúak az EU és tagállamai demokratikus működéséhez;

T.  mivel az újságírók ellen irányuló fenyegetések és támadások száma Unió-szerte megnövekedett(59); mivel az EBESZ arról számol be, hogy továbbra is jellemző az ilyen bűncselekmények büntetlensége, mivel például az újságírókat érintő gyilkossági ügyek kevesebb mint 15%-át derítik fel az EBESZ-régióban (a Media freedom jelentése); mivel ez egyértelműen romlik az újságírók védelme tekintetében, ami aláássa a tömegtájékoztatás szabadságát és a véleménynyilvánítás szabadságát, veszélyeztetve a demokráciát;

U.  mivel a „tömegtájékoztatás szabadságáról és sokszínűségéről az Európai Unióban” című parlamenti állásfoglalás hangsúlyozta, hogy a tagállamoknak és az Európai Bizottságnak tartózkodniuk kell az internet-hozzáférés és az alapvető emberi jogok gyakorlásának korlátozására, valamint a nyilvános közlések feletti ellenőrzés megszerzésére irányuló, rendkívüli állapot önkényes bevezetésével vagy más indokokra való hivatkozással hozott szükségtelen vagy aránytalan intézkedések elfogadásától; mivel e törvények szövegezése némely esetben homályos és pontatlan, így amikor a végrehajtásukra kerül sor, széles mérlegelési jogkört biztosítanak a bűnüldöző hatóságoknak, és növelik a kockázatát a békés gyülekezés szabadságához való jog önkényes korlátozásának;

V.  mivel 2018-ban és 2019-ben bebizonyosodott, hogy egyes nagy közösségimédia-cégek a hatályban lévő adatvédelmi törvényeket megsértve hozzáférést biztosítottak harmadik felek alkalmazásai számára a felhasználók személyes adataihoz, és ezekkel a személyes adatokkal egyre növekvő mértékben élnek vissza a viselkedések előrejelzése és manipulálása, többek között választási kampányok céljára; mivel a technológia folyamatos fejlődésének fényében az alapvető jogokba való beavatkozás komoly méreteket ölthet; mivel számos információs rendszer gyakorolhat hatást az alapvető jogokra, például az adatvédelemmel és a magánélet megsértésével;

W.  mivel a technológia folyamatos fejlődésének fényében nem könnyű megjósolni az alapvető jogokkal való kölcsönhatásokat; mivel számos információs rendszer gyakorolhat hatást az alapvető jogokra, például az adatvédelemmel és a magánélet megsértésével kapcsolatos hiányosságokra; mivel e rendszerek egyre nagyobb interoperabilitása az állampolgárok, és ezáltal azok jogainak erőteljes és időben történő védelméhez vezethet, különösen az eltűnt gyermekek, az emberkereskedelem vagy a pénzhamisítási ügyek kezelése esetében; mivel a biztonsággal foglalkozó különféle uniós ügynökségek közötti együttműködés és információcsere létfontosságú a terrorizmus és a radikalizálódás, valamint a kiberbűnözés elleni időben történő és eredményes küzdelem tekintetében;

X.  mivel a visszaélést bejelentő személyek és az újságírók alapvető szerepet játszanak minden nyílt és átlátható demokráciában; mivel a visszaélést bejelentő személyek és az újságírók hozzájárulnak az átláthatóság, a demokrácia és a jogállamiság előmozdításához azáltal, hogy bejelentik az olyan törvénybe ütköző vagy nem megfelelő, a közérdeket veszélyeztető magatartásokat, mint például a korrupciós cselekedetek, a bűncselekmények vagy az összeférhetetlenségek, amelyek veszélyeztetik az állampolgárok jogait és szabadságát; mivel a visszaélések bejelentése és az újságírás a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságának alapvető elemei; mivel az Unióban az újságírók és a média egyéb szereplői többszörös támadásoknak, fenyegetéseknek és nyomásgyakorlásnak vannak kitéve az állami és nem állami szereplők részéről; mivel az újságírók és a visszaélést bejelentő személyek megfelelő uniós, nemzeti és nemzetközi szintű védelme, valamint az újságírók – különösen az oknyomozó újságírók – és a visszaélést bejelentő személyek fontos társadalmi szerepének elismerése alapfeltétele annak, hogy biztosítsuk e szerepük hatékony ellátását;

Y.  mivel az EJEE 11. cikke és a Charta 12. cikke kimondja, hogy mindenkit megillet a békés gyülekezés szabadságának és az egyesülési szabadságnak a joga, ideértve azt is, hogy mindenkinek joga van az érdekeit képviselő szakszervezetek létrehozásához és az azokhoz való csatlakozáshoz; mivel a demokratikus társadalmakban a gyülekezés szabadsága egyike azon eszközöknek, amelyek révén a polgárok részt vehetnek a nyilvános vitákban és társadalmi változásokat idézhetnek elő;

Z.  mivel az eljáró rendőröknek mindig azonosíthatónak kell lenniük annak érdekében, hogy lehetővé tegyék az erőszak esetleges túlzott mértékű alkalmazásának kivizsgálását, és a nemzeti hatóságoknak meg kell határozniuk a kapcsolódó felelősségi köröket; mivel a tagállamok eltérő küszöbértékeket határoztak meg az erőszak és a fegyverek bűnüldöző hatóságok általi, a közrend fenntartása érdekében történő alkalmazására vonatkozóan; mivel több tagállam(60) olyan törvényeket fogadott el, amelyek a békés gyülekezés szabadságának aránytalan korlátozásához vezethetnek;

AA.  mivel a civil társadalom mozgástere egyes tagállamokban csökken; mivel a tagállamok felelősek annak biztosításáért, hogy a civil társadalmi szervezetek és az emberijog-védők jogait ne korlátozzák, és hogy ehhez egy kedvező jogszabályi és szabályozási környezet álljon rendelkezésre, ahogy azt „A Tanács következtetései az Alapjogi Chartáról: hol tartunk tíz év elteltével és merre tovább?” című, nemrégiben elfogadott dokumentum is megerősíti; mivel a tagállamoknak a civil társadalmi szervezetek munkáját is támogatniuk kell a megfelelő finanszírozás, valamint az ilyen szervezetekkel folytatott gyümölcsöző együttműködést szolgáló mechanizmusok biztosítása révén;

AB.  mivel az emberijog-védők és a civil társadalmi szervezetek hitelének rontására irányuló, az állam és a nem állami szereplők által szponzorált kampányok stratégiáinak célja az alapvető jogokra vonatkozó törvények felborítása; mivel ezeknek a kampányoknak az üzeneteit a hagyományos média és a közösségi hálózatok is gyakran visszhangozzák, míg azokat, akik védik a migránsokat és a menedékkérőket, az LMBTI+ közösségeket, a nemi alapú erőszak túlélőit, a hívő és vallásos személyeket és egyéb marginalizálódott csoportokat, továbbra is kriminalizálják és megbélyegzik;

AC.  mivel a IOM szerint 2019-ben 1885, 2018-ban pedig 2299 Európába tartó személy halt meg vagy tűnt el a Földközi-tengeren; mivel a Líbiából Európába vezető út továbbra is a legtöbb halálos áldozatot szedő migrációs útvonal a világon (2019-ben eddig 646-an vesztették életüket), és 2018-ban ötször több volt itt a haláleset, mint 2015-ben, aminek oka a líbiai partok közelében végzett kutatási és mentési műveletek csökkenése(61); mivel az életmentés a veszélyben lévőkkel való szolidaritást kifejező fellépés, de legelsősorban a nemzetközi – és az uniós – jog által előírt törvényi kötelezettség, mivel az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményének – amelyet a tagállamok és maga az EU is ratifikált – 98. cikke előírja a tagállamok számára, hogy a tengeren bajba jutott minden személynek nyújtsanak segítséget(62);

AD.  mivel a szolidaritás bűncselekménnyé nyilvánítását továbbra is a Földközi-tengeren életeket menteni próbáló nem kormányzati szervezetek munkájának akadályozására használják; mivel a migránsoknak és menedékkérőknek nyújtott segítség miatt egyes személyekre büntetést szabtak ki több uniós országban, ami alátámasztja a migránsoknak és menedékkérőknek biztosított humanitárius segítségnyújtás bűncselekménnyé nyilvánításának aggasztó tendenciáját;

AE.  mivel az EU-nak az uniós és a nemzetközi jog értelmében kötelessége befogadni és feldolgozni azoknak a kérelmeit, akik menedékjogért folyamodva érkeznek az Unióba; mivel a menedékkérők visszafordítása sérti az uniós és a nemzetközi jogot, és megakadályozza a menedékkérőket abban, hogy éljenek az e jogszabályokban határozottan rögzített jogi biztosítékokkal; mivel az Európa Tanács emberi jogi biztosa súlyos aggodalmának adott hangot az erőszakos visszafordításokról szóló következetes beszámolókkal kapcsolatban;

AF.  mivel a migráció az EU múltjának, jelenének és jövőjének része, és korunk egyik legnagyobb kihívása, amely egyértelmű kihatással van az alapvető jogokra; mivel a menedékkérőknek biztosítani kell a jogot és a lehetőséget arra, hogy menedékkérelmüket az EU-ba történő belépéskor a hivatalos határátkelőhelyeken nyújtsák be; mivel elhangzottak a migránsok és a menedékkérők alapvetői jogainak megsértésével kapcsolatos vádak; mivel a határőröknek megfelelő szolgáltatásokat kell nyújtaniuk a menekülteknek, figyelemebe véve a kiszolgáltatott helyzetben lévők, például a gyermekek, a traumát elszenvedett személyek és a terhes nők egyedi körülményeit;

AG.  mivel az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség szerint 2018-ban a nők tették ki az EU külső határain keresztül illegálisan belépők 18%-át, és a migránsok közel egyötödét gyermekként vették nyilvántartásba, akik közül 3750 volt a kísérő nélküli kiskorú; mivel ezek a nők és gyermekek különösen ki vannak téve az alapvető jogaikkal való visszaélésnek, például az emberkereskedelemnek; mivel a tagállamoknak gyermekvédelmi rendszereket kell kiépíteniük és megerősíteniük a gyermekeket érő erőszak, bántalmazás, elhanyagolás és kizsákmányolás megelőzése és az e cselekményekre való reagálás érdekében;

AH.  mivel a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a migráns és menekült gyermekek az Európai Unió területére való megérkezésüket követően gyorsan hozzáférjenek az oktatáshoz;

AI.  mivel a terrorcselekmények jelentik az alapvető jogok és szabadságok egyik legsúlyosabb megsértését; mivel 2018 és 2019 folyamán az Európai Unión belül a terrorizmus dicsőítését és a terroristák iránti tiszteletet kifejező cselekedetekre került sor; mivel az ilyen jellegű cselekedetek legitimálják a terrorizmust, veszélyeztetik a demokráciát és megalázóak az áldozatok számára;

Gazdasági és szociális jogok

1.  elismeri, hogy az EU fontos szerepet játszik a szegénység és a társadalmi kirekesztés megelőzésében a tagállamokban; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU és tagállamai a gyermekszegénység felszámolására irányuló egyedi programokat dolgozzanak ki, mivel különös figyelmet kell fordítani a szegénységnek a gyermekek társadalmi, pszichológiai és fizikai fejlődésére gyakorolt különösen káros hatásaira; valamint a jövő felnőtt generációira gyakorolt egészségügyi hatásokra; hangsúlyozza, hogy a gyerekek a társadalmi és gazdasági kirekesztés aránytalanul nagy kockázatának vannak kitéve, és hogy a bántalmazás, az erőszak, a kizsákmányolás, a szegénység, és a társadalmi kirekesztés valamennyi formája révén alapvető jogaik sérülnek; hangsúlyozza, hogy a szegénység önmagában is a társadalmi igazságtalanság egyik formája, amely a nemek közötti egyenlőtlenségeken, a hátrányos megkülönböztetésen és az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés egyenlőtlen esélyein alapul; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a gazdaságpolitikai javaslatok megtételekor vegyék figyelembe az alapvető jogokat, és biztosítsák, hogy az emberi jogokra gyakorolt esetleges káros hatások felmérése érdekében az e javaslatok elfogadására vonatkozó döntésekkel összefüggésben kerüljön sor emberi jogi hatásvizsgálatokra; felhívja a tagállamokat, hogy mindenki számára biztosítsák az egészségügyi ellátáshoz, a minőségi oktatáshoz és a lakhatáshoz való egyenlő hozzáférést;

2.  hangsúlyozza, hogy a közszolgáltatásokra fordított kormányzati kiadások jelentős csökkentése súlyos hatással volt az egyenlőtlenségekre, ami mélyrehatóan befolyásolta az EU társadalmi szerkezetét számos tagállamban, és ez ma is folytatódik – súlyosbítva a már eleve növekvő egyenlőtlenségeket és az alapvető jogok megsértését eredményezve –, és különösen nagymértékben érinti a nőket, a fogyatékossággal élőket, az időseket, a gyermekeket, a migránsokat, a romákat, a vándorló életmódot folytató csoportokat, az LMBTI+ személyeket és más hátrányos helyzetű csoportokat; megismétli, hogy a makrogazdasági politikákat nemcsak a gazdasági növekedésnek, hanem a társadalmi normáknak is vezérelniük kell annak biztosítása érdekében, hogy a társadalom legsérülékenyebb tagjai teljes mértékben élvezhessék szociális, politikai és gazdasági jogaikat; hangsúlyozza, hogy a minőségi oktatáshoz és foglalkoztatáshoz való egyenlő hozzáférés és lehetőségek döntő szerepet játszanak az egyenlőtlenségek csökkentésében és az emberek szegénységből való kiemelésében; elismeri a munkavállalók jogainak, például a szülési és apasági szabadságnak a fontosságát, amelyek segítenek egészséges és stabil környezetet teremteni a gyermekek számára; felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el jogszabályokat e jogok védelme és megerősítése érdekében, amelyek hozzájárulnak a családok társadalmi és gazdasági stabilitásához; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő munkakörülményeket és védelmet a gazdasági kizsákmányolással és a hátrányos megkülönböztetéssel szemben, különösen az ilyen egyenlőtlenségekkel szemben leginkább kiszolgáltatott csoportok, például a fiatalok számára; felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg az ifjúsági garancia végrehajtását; biztosítva valamennyi fiatal magas színvonalú foglalkoztatási, oktatási és képzési lehetőségekhez való hozzáférését és e lehetőségek tagállamok és régiók közötti egyenlő megoszlását; felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelvet a foglalkoztatási lehetőségekhez való egyenlő hozzáférés biztosítása érdekében, tekintet nélkül a vallási meggyőződésre, életkorra, fogyatékosságra és szexuális irányultságra;

3.  hangsúlyozza, hogy a lakhatás nem pusztán árucikk, hanem szükséglet, mivel az ezt nélkülöző polgárok nem vehetnek részt teljes mértékben a társadalomban és nem élvezhetik valamennyi alapvető jogukat; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a lakásárak különösen a fiatalokat zárják ki a lakhatási lehetőségekből, és elítéli a bérbeadók által alkalmazott megkülönböztetést és azokat a politikákat, amelyek csökkentik a fiatalok lakhatási támogatását; riasztónak tartja, hogy a legtöbb uniós tagállamban a hajléktalanok mintegy egyharmada a 18–29 év közötti korcsoportba tartozik; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy építsék be az Európa Tanács emberi jogi biztosának „A megfizethető lakhatáshoz való jog: Európa elhanyagolt kötelessége” című, 2020. január 23-i megjegyzésében foglalt ajánlásokat, különös tekintettel arra az ajánlásra, hogy minden tagállamnak haladéktalanul el kell fogadnia és kötelezőnek kell elismernie a felülvizsgált Európai Szociális Charta lakhatáshoz való jogról szóló 31. cikkét; felhívja a tagállamokat, hogy szociálpolitikai prioritásaik között kapjon helyet az állampolgárok megfelelő lakhatáshoz való joga, és növeljék a szociális és megfizethető lakhatásra irányuló beruházásokat, különösen a hátrányos helyzetű és kiszolgáltatott csoportok védelme érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy megfelelően vizsgálja ki a faji egyenlőségről szóló irányelv értelmében tiltott, a lakhatáshoz való hozzáférés terén megnyilvánuló hátrányos megkülönböztetés eseteit, és jogsértés esetén indítson kötelezettségszegési eljárást;

4.  kiemeli a Charta 37. cikkét, amely kimondja, hogy a magas szintű környezetvédelem megvalósítására, valamint a környezet minőségének javítására irányuló intézkedéseket be kell építeni az Unió politikáiba; hangsúlyozza, hogy a releváns környezetvédelmi szempontokat sürgősen be kell építeni valamennyi szakpolitika és kezdeményezés döntéshozatali folyamatába, és úgy véli, hogy valamennyi makrogazdasági politikát a fenntarthatóságnak kell vezérelnie a környezeti szempontból fenntartható gazdaságra való igazságos átállás biztosítása érdekében, a fenntartható foglalkoztatás védelme és megteremtése mellett; valamint az emberiséget fenyegető egyik legsúlyosabb veszély kezelése érdekében; felszólít az Aarhusi Egyezmény uniós szintű végrehajtására, amely összekapcsolja a környezetvédelmi és az emberi jogokat; kiemeli, hogy az egyének számára súlyos negatív következményekkel járhat mind a környezetkárosodás, mind pedig az, hogy néhány hatóság elmulasztja az egyéneket érintő súlyos környezeti kockázatokkal kapcsolatos tájékoztatást;

5.  emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 6. cikke értelmében az emberi egészség védelme és javítása az uniós tagállamok hatáskörébe tartozik;

Az egyenlő bánásmódhoz való jog

6.  megismétli annak fontosságát, hogy a nők és a lányok rendelkezhessenek testük és szexuális életük felett; felhív minden tagállamot, hogy garantálják az átfogó szexuális nevelést, valamint a nők és lányok családtervezéshez és a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos szolgáltatások teljes köréhez való gyors hozzáférését, beleértve a korszerű fogamzásgátlási módszereket és a biztonságos és legális abortuszt is;

7.  elítéli a nemek közötti egyenlőség és a nők jogai, többek között a szexuális és reproduktív egészség és jogok elleni, globális és európai szinten jelenleg tapasztalható látható és szervezett támadásokat; határozottan kijelenti, hogy a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos szolgáltatások megtagadása a nők és lányok elleni erőszak egyik formája, és hangsúlyozza, hogy az EJEB több alkalommal is kimondta, hogy az abortuszra vonatkozó korlátozó jogszabályok és a legális terhességmegszakításhoz való hozzáférés megakadályozása sérti a nők emberi jogait; megismétli, hogy az, hogy az egészségügyi szakemberek személyes alapon megtagadják a reproduktív és szexuális egészségügyi szolgáltatások teljes körének biztosítását, nem sértheti a nők és lányok reproduktív ellátáshoz való jogát; kéri a Bizottságot, hogy alapjogi stratégiájába foglalja bele, hogy tiszteletben kell tartani a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat;

8.  határozottan elítéli az Unióban a nőgyilkosságok riasztó számát, amely a nők elleni erőszak legszélsőségesebb formája; sajnálatosnak tartja, hogy egyes tagállamokban nem állnak rendelkezésre adatok, ami azt tükrözi, hogy ezt a problémát nem ismerik el; ismételten kéri a Tanácsot, hogy sürgősen zárja le a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló isztambuli egyezmény EU általi ratifikálását az egyezményhez való széles körű, korlátozások nélküli csatlakozás alapján; sürgeti a Tanácsot, valamint azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy zárják le az isztambuli egyezmény ratifikálását;

9.  határozottan elítéli a nők elleni szexuális, nőgyógyászati és szülészeti erőszak minden formáját, például a nem megfelelő vagy beleegyezés nélküli cselekményeket, az érzéstelenítés nélküli fájdalmas beavatkozásokat, a női nemi szervek megcsonkítását, a kényszerabortuszt, a kényszersterilizációt és a kényszerített béranyaságot;

10.  határozottan elítéli a roma nők etnikai szegregációját az anyák egészségügyi ellátásában; felszólítja a tagállamokat, hogy haladéktalanul tiltsák be az etnikai szegregáció valamennyi formáját az egészségügyi létesítményekben, köztük az anyák egészségügyi ellátását szolgáló létesítményekben is; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak hatékony és időben történő jogorvoslatot a kényszersterilizálás valamennyi túlélője számára, többek között hatékony kártalanítási rendszerek létrehozása révén;

11.  elítéli a gyűlölet-bűncselekményeket és a gyűlöletbeszédet, valamint a faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vélemény, kisebbségi helyzet, fogyatékosság, szexuális irányultság, nemi identitás, nemi önkifejezés vagy szexuális jellemzők alapján történő hátrányos megkülönböztetést; ismételten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az online gyűlöletbeszéd továbbra is gyakori és sürgető problémát jelent; óva int a gyűlöletbeszéd és a rasszizmus különböző formái – például az iszlamofóbia, a cigányellenesség, az antiszemitizmus, valamint a fekete és színesbőrű emberekkel szembeni rasszizmus – számos tagállamban tapasztalható növekedése és normalizálódása ellen, amelyet tovább erősít a szélsőséges mozgalmak és retorikájuk térnyerése, valamint egyes tagállamokban a kormányzati képviselők vagy politikai vezetők rasszista, idegengyűlölő és LMBTI-ellenes, gyűlöletkeltő megnyilvánulásai; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az áldozatok azért nem tesznek feljelentést a gyűlölet-bűncselekmények esetében, mert a tagállamokban nem állnak rendelkezésre megfelelő biztosítékok, a hatóságok pedig nem vizsgálják ki megfelelően a gyűlölet-bűncselekményeket, illetve nem érik el, hogy az elkövetőket elítéljék; hangsúlyozza, hogy az áldozatokat ösztönözni és segíteni kell a gyűlölet-bűncselekmények vagy a hátrányos megkülönböztetés bejelentésében, és teljes körű védelmet és támogatást kell biztosítani részükre; emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a gyűlölet-bűncselekményeket és a gyűlöletbeszédet ténylegesen jegyzőkönyvbe vegyék és kivizsgálják, valamint azokkal kapcsolatban büntetőeljárást és bírósági eljárást indítsanak; kéri a Bizottságot és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét, hogy folytassák a gyűlölet-bűncselekmények és gyűlöletbeszéd nyomon követésével kapcsolatos munkájukat, és rendszeresen számoljanak be az esetekről és a tendenciákról;

12.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unióban támadások történtek keresztény kegyhelyek vagy a kereszténységhez egyéb módon kapcsolódó helyek – például templomok, temetők, emlékművek és szobrok – ellen; elítél a keresztények ellen indított minden támadást, és felszólít a keresztényekkel való egyenlő bánásmódra Európában és világszerte;

13.  emlékeztet arra, hogy az uniós intézmények és ügynökségek valamennyi polgár vonatkozásában kötelesek teljes mértékben érvényre juttatni a gondolatszabadsághoz, valamint a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot, valamint a valláson vagy meggyőződésen – többek között filozófiai meggyőződésen – alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmát a közéletben és a magánéletet tekintve egyaránt; felhívja a tagállamokat, hogy védelmezzék a gondolat- és lelkiismereti szabadságot, valamint a vallás vagy meggyőződés szabadságát, és ténylegesen hajtsák végre az ezek előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatásokat;

14.  rendkívül aggasztónak tartja, hogy míg a fasizmus népszerűsítését több tagállam nemzeti joga tiltja, a fasiszta szimbólumok és retorika neofasiszta mozgalmak általi használata egyre inkább teret nyer néhány tagállamban; mély aggodalmát fejezi ki a fasizmus egyre növekvő elfogadottsága miatt az Unióban; sürgeti a tagállamokat, hogy hatékonyan tiltsák be a neofasiszta és neonáci csoportokat, valamint a nácizmust és a fasizmust magasztaló és dicsőítő más alapítványokat és szervezeteket;

15.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a faji egyenlőségről szóló irányelv teljes körű végrehajtását a fekete és színesbőrű emberekkel szembeni, tartósan megnyilvánuló rasszizmussal, a transzfóbiával, a cigányellenességgel, az antiszemitizmussal és az iszlamofóbiával szembeni küzdelem érdekében; elítéli, hogy a faji, etnikai, nyelvi és vallási kisebbségek strukturális rasszizmussal, hátrányos megkülönböztetéssel, gyűlölet-bűncselekményekkel és gyűlöletbeszédekkel, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés hiányával, valamint folyamatos társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségekkel szembesülnek többek között a lakhatás, az egészségügy, a foglalkoztatás és az oktatás területén is, és ezeket az alapvető jogok maradéktalan érvényesülése, a befogadás és az egyenlőség jelentős akadályaiként kell elismerni;

16.  szorgalmazza az egyenlő bánásmódról szóló – még mindig a Tanács általi jóváhagyásra váró – 2008. évi javasolt irányelv gyors elfogadását annak érdekében, hogy sikerüljön orvosolni az uniós jogi keret által biztosított védelem jelenlegi hiányosságait az életkoron, fogyatékosságon, valláson vagy meggyőződésen vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetésmentesség tekintetében az élet olyan kulcsfontosságú területein, mint a szociális védelem, az oktatás, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés; kéri a Bizottságot, hogy aktívan küzdjön a szegregáció és a hátrányos megkülönböztetés ellen, többek között kötelezettségszegési eljárások indítása révén, előmozdítva a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló kerethatározat hatékony alkalmazását; emlékeztet arra, hogy ezeket az intézkedéseket megfelelő nemzeti integrációs stratégiáknak kell kísérniük;

17.  emlékeztet arra, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény célja, hogy esélyegyenlőséget biztosítson az akadálymentesítés, a részvétel, az egyenlőség, a munkavállalás, az oktatás és képzés, a szociális védelem, az egészségügy és az EU külső tevékenysége tekintetében; hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő személyek továbbra is hátrányos helyzetben vannak és hátrányos megkülönböztetést tapasztalnak a munkavállalás, az oktatás és a társadalmi befogadás terén; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza a közterületek akadálymentességének fontosságát, a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatására vonatkozó minimális arány megállapítását, az inkluzív oktatás garantálását, beleértve az Erasmus+-hoz hasonló kezdeményezésekhez való hozzáférést, különös tekintettel a fogyatékossággal élő gyermekekre;

18.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a gyermekek mindenfajta megkülönböztetéssel szemben védelmét az oktatás területén; különösen azt kéri, hogy a fogyatékosságuk miatt nyelvi problémával – például autizmus spektrumzavarral – küzdő gyermekek részesüljenek különleges védelemben a többnyelvű környezetben folytatott tanulmányaik során, hogy a családjuk kívánsága szerint anyanyelvükön is tanulhassanak;

Szabadságok

19.  felhívja a tagállamokat a dinamikus, független, pluralista és szabad médiaágazat védelmére és fejlesztésére; elítéli ezzel összefüggésben mindazon intézkedéseket, amelyek célja a kritikus média elhallgattatása, valamint a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének aláásása, többek között olyan kifinomult módokon, amelyek jellemzően nem vezetnek ahhoz, hogy az Európa Tanács újságírók védelmével és az újságírók biztonságával foglalkozó platformja riasztást kapjon; aggodalmát fejezi ki az olyan, kormányzatok által ellenőrzött szervek létrehozása miatt, amelyek egy ország médiakörnyezetének nagy részét irányítják, valamint a közszolgálati médiaorgánumok pártérdekek kiszolgálása érdekében történő eltérítése miatt; emlékeztet arra, hogy ahol a médiabeli tulajdonviszonyok továbbra is erősen koncentráltak – akár kormányzati, akár magántulajdonról van szó –, ott jelentős kockázat merül fel a médiatartalmakban megjelenített információk és nézőpontok sokféleségére nézve; emlékeztet arra, hogy a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága – beleértve a művészi önkifejezés szabadságát is – és a tömegtájékoztatás szabadsága alapvető fontosságú a demokrácia és a jogállamiság szempontjából, és sürgeti a tagállamokat, hogy garantálják médiahatóságaik függetlenségét; emlékeztet arra, hogy az információk és eszmék akár szóban, akár írásban vagy nyomtatott formában, művészet formájában vagy bármely más eszköz útján történő kereséséhez, fogadásához és közléséhez való jog a művészi önkifejezés szabadságának részét képezi(63);

20.  rámutat az oknyomozó újságírás alapvető szerepére a tekintetben, hogy éberen őrködik egy demokratikus társadalomban, erősítve a politikai szereplők nyilvános felügyeletét, többek között a korrupció területén; elítéli, hogy számos tagállamban továbbra is előfordul és erősödik az újságírókkal szembeni erőszak, fenyegetés és megfélemlítés – többek között az alapvető jogok megsértését érintő információk nyilvánosságra hozatala kapcsán –, ami gyakran öncenzúrához vezet, és aláássa a polgárok tájékoztatáshoz való jogát; kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot olyan erőteljes és átfogó mechanizmusokra irányulóan, amelyek védik és erősítik a szólásszabadságot és a tömegtájékoztatás szabadságát, valamint fokozzák az újságírók védelmét, többek között a médián belüli tulajdonviszonyok átláthatóságának garantálásával, a közéleti részvétel elleni stratégiai perekkel szembeni, az EU egészére kiterjedő irányelv elfogadásával, a független médiát és az oknyomozó újságírókat támogató állandó uniós alap létrehozásával, továbbá a veszélyben lévő újságírók esetében alkalmazható gyorsreagálási mechanizmus felállításával; felhívja a tagállamokat, hogy előzzék meg és szankcionálják az újságírókkal szemben munkájuk végzése során elkövetett támadásokat;

21.  hangsúlyozza, hogy a visszaélést bejelentő személyek különösen fontos szerepet játszanak a közérdek védelmében és a nyilvános elszámoltathatóság és feddhetetlenség kultúrájának a köz- és magánintézményekben történő előmozdításában; felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen és maradéktalanul ültessék át a nemzeti jogba az (EU) 2019/1937 irányelvet, hogy hatálybalépését követően a lehető legjobban kifejthesse hatását; ösztönzi a tagállamokat, hogy ezeket az intézkedéseket egészítsék ki annak érdekében, hogy akkor is védjék a visszaélést bejelentő személyeket, ha az uniós jog körén kívül eső jogsértésekről tesznek bejelentést;

22.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a propaganda és a félretájékoztatás különböző formái veszélyeztetik a szólásszabadságot, a véleménynyilvánítás szabadságát és a média függetlenségét, és kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak a politikai vita minőségére és a polgárok demokratikus társadalmakban való részvételére; felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a médiatudatosságot és fektessen be annak erősítésébe, tevékenyen támogassa a minőségi újságírást, ösztönözze az adatvédelmet, valamint hozzon létre átláthatóbb online ökoszisztémát, egyúttal védelmezve a tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét;

23.  hangsúlyozza, hogy a politikai profilalkotás, a dezinformáció és az információk manipulálása veszélyt jelent az EU demokratikus értékeire; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy járuljanak hozzá a kritikus gondolkodással kapcsolatos oktatás és képzés fejlesztéséhez, hogy az állampolgárok saját véleményt formálva nézhessenek szembe ezekkel a veszélyekkel;

24.  hangsúlyozza, hogy a bűnüldöző szervek tagjainak szolgálatteljesítés során tiszteletben kell tartaniuk és védelmezniük kell valamennyi személy emberi méltóságát, és biztosítaniuk kell emberi jogaik érvényesülését; hangsúlyozza, hogy a rendőri erők elsődleges feladata, hogy biztosítsák a polgárok biztonságát, valamint a tiltakozások békés lebonyolítását; elítéli a békés tüntetések során a bűnüldöző hatóságok erőszakos és aránytalan beavatkozását; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a bűnüldöző hatóságok mindig jogszerűen, arányosan és csak a legvégső esetben alkalmazzanak erőszakot, és ennek során vigyázzanak az emberek életére és testi épségére; felhívja az illetékes nemzeti hatóságokat, hogy biztosítsák az átlátható, pártatlan, független és hatékony vizsgálatot minden, aránytalan erőszak alkalmazásával kapcsolatos gyanú vagy állítás esetén; emlékeztet arra, hogy a bűnüldöző szervek teljes mértékben elszámoltathatóak feladataik teljesítése, valamint a vonatkozó jogi és operatív kereteknek való megfelelés tekintetében;

25.  határozottan elítéli a gyülekezés szabadságára vonatkozó korlátozások növelését, többek között a választási időszakokban; kéri a tagállamokat, hogy ne fogadjanak el korlátozó jogszabályokat a gyülekezés szabadságát illetően, és arra ösztönzi az EU-t és tagállamait, hogy tegyenek további lépéseket a gyülekezés szabadságának mint alapvető jognak és mint a demokratikus folyamatok alapelvének garantálása és védelme érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy vállaljon aktív szerepet e jogok előmozdításában a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban;

26.  emlékeztet arra, hogy a civil társadalom alapvető szerepet tölt be helyi, regionális, nemzeti, uniós és nemzetközi szinten a polgárok érdekeinek képviselete; a megfelelő képviselettel nem rendelkező kisebbségek hangjának felerősítése; valamint az EUSZ 2. cikkében foglalt elvek védelme és előmozdítása terén; hangsúlyozza, hogy olyan ösztönző környezetet kell biztosítani a civil társadalmi szervezetek számára, amelyben támadásoktól mentesen, szükségtelen és önkényes korlátozások nélkül működhetnek;

27.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamokban egyre szűkül a független civil társadalom, különösen a nőjogi szervezetek, az LMBTI-szervezetek és az emberijog-védők mozgástere, ideértve az indokolatlan adminisztratív terheket, az érdekérvényesítési tevékenység pénzügyi támogatásának csökkentését, valamint a gyülekezési és a szervezkedési szabadságot érintő korlátozásokat; elítéli a civil társadalmi szervezetek finanszírozáshoz való hozzáférésének korlátozását, amely egyes tagállamokban rendszerszinten, jogi és politikai változások formájában valósul meg, és súlyosan kihat e szervezetek munkájára és jogállására; felhívja az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy növeljék az Európai Unióban az EUSZ 2. cikkében foglalt értékeket védelmező civil társadalmi szervezeteknek a Jogok és értékek program keretében nyújtott uniós támogatást, amely program számára az Európai Parlament kérésének megfelelően jelentős finanszírozást kell biztosítani;

28.  kitart amellett, hogy a rendszeres és átfogó nyomon követés és elemzés kritikus jelentőségű azoknak a kihívásoknak a megértéséhez, amelyekkel a civil társadalom Európa-szerte szembesül; felhívja az Európai Bizottságot, hogy a jogállamiságról szóló jövőbeli éves jelentéseit bővítse a polgári mozgástérrel, a véleménynyilvánítás szabadságával és az egyesülés szabadságával kapcsolatos releváns mutatókkal, tegyen javaslatot egy, a civil társadalom védelmét és előmozdítását célzó cselekvési tervre, amely tartalmazza a véleménynyilvánítás szabadságának, az egyesülés szabadságának és a békés gyülekezés szabadságának védelmére, valamint a veszélyeztetett emberijog-védők védelmére vonatkozó iránymutatások elfogadását is, valamint hozzon létre veszélyhelyzeti alapot a védelmük érdekében; üdvözli az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének létrehozásáról szóló, 2007. február 15-i 168/2007/EK tanácsi rendelet(64) felülvizsgálatára irányuló javaslatot, és hangsúlyozza, hogy alapos hatásvizsgálatot követően meg kell erősíteni és ki kell bővíteni ezen ügynökség megbízatását; ösztönzi a Bizottságot, a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy szisztematikusan használják fel az FRA által előállított adatokat a szakpolitikai döntéshozatal során;

29.  elismeri, hogy a meghatározó euroszkeptikus közösségeken belül – különösen ahol erőszakos politikai nézetek is uralkodnak – súlyos problémák merülhetnek fel, és sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy ösztönözzék az uniós állampolgárok EU-s ügyekben való aktív részvételét, különösen a fiatalok körében, hogy véleményüket a demokratikus csatornákon keresztül fejthessék ki;

30.  hangsúlyozza, milyen fontos szerepet játszik az állampolgári ismeretek oktatása és az interkulturális párbeszéd abban, hogy az uniós állampolgárok tudatosabbá váljanak saját politikai részvételüket illetően; ösztönzi az uniós polgárok saját jogaikkal kapcsolatos oktatását;

31.  megállapítja, hogy a személyes adatok magatartás előrejelzése és manipulálása céljából történő gyűjtését és feldolgozását szolgáló új technikák az EU-ban és világszerte növekvő hatást gyakorolnak több milliárd ember alapvető jogaira, különösen a magánélet tiszteletben tartásához, az adatvédelemhez és a tájékoztatáshoz való jogra, valamint a tömegtájékoztatás szabadságára és sokszínűségére; e tekintetben sürgeti a magánszektor szereplőit és az illetékes hatóságokat, hogy biztosítsák az uniós adatvédelmi jogszabályok teljes körű alkalmazását, és gondoskodjanak arról, hogy az egyének megértsék, hogy mikor, hogyan és milyen céllal dolgozzák fel személyes adataikat, és hogyan tiltakozhatnak személyes adataik kezelése ellen és nyújthatnak be panaszokat, védelmezve a személyes adatok és a magánélet védelméhez való jogukat;

32.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy indítson kötelezettségszegési eljárást azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek nem helyezték hatályon kívül az érvénytelenített adatmegőrzési irányelvet végrehajtó jogszabályaikat, hogy összhangba hozzák azokat az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával(65);

33.  kiemeli az alapvető szabadságokat és a biztonságot érintő potenciális veszélyeket, amelyek az új technológiák, különösen a mesterséges intelligencián (MI) alapuló rendszerek használatából eredhetnek, beleértve a személyes adatok védelméhez és a magánélet tiszteletben tartásához való joggal kapcsolatos kockázatokat, az MI egészségügyi ellátásban való felhasználásával kapcsolatos bioetikai aggályokat és a közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés és torzítások lehetőségét, amely potenciálisan súlyosbíthatja az előítéleteket, a marginalizálódást és a dezinformáció terjedését; rámutat, hogy az adatkészletekben, valamint e rendszerek tervezésében és működésében jelentkező torzulások – különösen a bűnüldöző hatóságok általi használat esetén – részrehajló eredményekhez vezethetnek, aminek következtében ezek a rendszerek reprodukálják a meglévő társadalmi, személyes és egyéb jellegű elfogultságot, és társadalmi, gazdasági, etnikai, faji alapú, illetve szexuális irányultságon, nemen, fogyatékosságon vagy egyéb tényezőkön alapuló megkülönböztetést eredményezhetnek; hangsúlyozza, hogy az új technológiák fejlődésének fényében további biztosítékokra van szükség a magánélet tiszteletben tartásához és az adatvédelem biztosításához, és mérlegelni kell az alapvető jogokra gyakorolt esetleges hatásokat; felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a „digitális szakadék” problémájával, különösen a közigazgatás és a közszolgáltatások területén; hangsúlyozza, hogy az idősek és a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetűek alkotják a „digitális szakadék” által egyik leginkább érintett csoportot; hangsúlyozza, hogy az MI megközelítésének „emberközpontúnak” kell lennie, és biztosítania kell, hogy az emberi értékek központi szerepet kapjanak az MI-n alapuló rendszerek fejlesztésének, bevezetésének, használatának és nyomon követésének módjában, biztosítva a Szerződésekben és a Chartában meghatározott alapvető jogok tiszteletben tartását; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő a mesterséges intelligencia összehangolt európai megközelítésre irányuló jogalkotási javaslatokat, a megbízható mesterséges intelligenciára vonatkozó, a Bizottság mesterséges intelligenciával foglalkozó magas szintű szakértői csoportja által készített etikai iránymutatások alapján;

34.  üdvözli a tagállamok közötti biztonsági együttműködés megerősítésére és az Európai Uniót érintő terrorcselekményekre és biztonsági fenyegetésekre való hatékony uniós válaszadásra irányuló kezdeményezéseket és fellépéseket; nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt egymással, és javítsák az egymás közötti, illetve az uniós bel- és igazságügyi ügynökségekkel való információcserét; hangsúlyozza a terrorizmus elleni küzdelemben az alapvető jogok tiszteletben tartásának fontosságát; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a hírszerzési szolgálatok területére tartozó felügyeleti mechanizmusok összhangban legyenek a Chartával és az EJEE-vel; felhívja az érintett intézményeket, hogy nyújtsanak biztosítékokat az áldozatok megalázásából és az áldozatokról alkotott kép ellen a támadóhoz kapcsolódó társadalmi közegből érkező támadásokból eredő későbbi viktimizáció megelőzésére;

35.  hangsúlyozza, hogy a megkülönböztetés elleni jogszabályok továbbra is kulcsfontosságú elemei minden olyan stratégiának, amelyek célja a radikalizálódás megelőzése és a szélsőséges szervezetek tagjaivá vált személyek deradikalizálódásának lehetővé tétele; ismételten rámutat arra, hogy a tagállamoknak a Bizottság folyamatos támogatása mellett fokozniuk kell erőfeszítéseiket a radikalizálódás és az erőszakos szélsőségesség megelőzése érdekében, az európai értékek, a tolerancia és a közösség előmozdítása révén;

A migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogai

36.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsák végre az Európa Tanács emberi jogi biztosának „Életmentés. Jogvédelem. Hogyan hozzuk be a lemaradást a földközi-tengeri menekültek és migránsok védelme terén?ˮ című, 2019. júniusi ajánlását; ismét kijelenti, hogy az emberéletek megóvásának legjobb módja a biztonságos és jogszerű migrációs útvonalak biztosítása; sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák az áttelepítési intézkedéseket, nyissanak meg az Európai Unióba vezető humanitárius folyosókat, és a menedékkérők számára vezessék be a humanitárius vízum igénylésének lehetőségét;

37.  kiemeli annak fontosságát, hogy az EU külső határait szigorúan kezeljék;

38.  súlyos aggodalmának ad hangot a bűnüldöző szervek tagjai által egyes tagállamokban végrehajtott erőszakos visszafordításokról szóló ismétlődő beszámolók miatt; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják ki az ügyet, és hozzanak hatékony intézkedéseket az ilyen politikák és gyakorlatok megszüntetése érdekében, többek között azáltal, hogy biztosítják a határellenőrzési tevékenységek független megfigyelését az EU és a nemzetközi szervek (az Európa Tanács emberi jogi biztosa, az Európa Tanács kínzás megelőzésével foglalkozó bizottsága, Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége) által támogatott, meglévő nemzeti emberi jogi intézmények (ombudsmani intézmények, nemzeti emberi jogi intézmények, nemzeti megelőző mechanizmusok) által, valamint biztosítva, hogy az uniós finanszírozást ne használják fel alapvető jogok megsértésére; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben a nemzetközi és uniós jogot, valamint a Chartáát, biztosítva egy olyan széles körű keretet, amely lehetővé teszi a szabályszerű migrációt és segít elkerülni, hogy a migránsok irreguláris migrációs csatornák használatára kényszerüljenek;

39.  elítéli, hogy egyes tagállamok olyan jogszabályokat, politikákat és gyakorlatokat vezettek be, amelyek aláássák a menekültek, a menedékkérők és a migránsok emberi jogainak eredményes védelmét a szárazföldön és a tengeren; felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy állítsák migrációs és menekültügyi politikáik középpontjába a migránsok, menedékkérők és menekültek emberi jogait, valamint a felelősség megosztásának elvét; súlyos aggodalmainak ad hangot az uniós fogadóállomásokon fennálló humanitárius helyzet miatt; felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen tegyen javaslatot a menekültek és migránsok számára létesített befogadóállomásokon, európai földön elkövetett, emberi jogokkal való visszaélések kirívó eseteinek megoldására;

40.  hangsúlyozza, hogy az életmentés a nemzetközi jog és az uniós jog szerinti jogszabályi kötelezettség; elítéli az egyes tagállamokban az életveszélyben lévő migránsoknak nyújtott humanitárius segítség miatt civil társadalmi szervezetek és egyének ellen indult megfélemlítést, letartóztatásokat és büntetőeljárásokat; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az ENSZ csempészet elleni jegyzőkönyvével összhangban ne kriminalizálják a humanitárius segítségnyújtást;

41.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az okmányokkal nem rendelkező migránsok teljes mértékben élvezhessék alapvető jogaikat, jogi vagy adminisztratív jogállásuktól függetlenül; emlékeztet arra, hogy nők és gyermekek olyan helyzetbe kerülhetnek, hogy védelemért vagy a túléléshez nyújtott alapvető támogatásért cserébe szexuális tevékenységre kényszerítik őket, és ennek oka gyakran a segítségnyújtás hiányosságaiban, a nyilvántartásba vételi rendszerek hibáiban és a gyermek mindenek felett álló érdeke elvének való megfelelés hiányában, a családok szétválasztásában vagy az EU-ba való belépés biztonságos és jogszerű lehetőségeinek hiányában keresendő;

42.  hangsúlyozza, hogy a menedékkérők közel egyharmada gyermek, és ezért különösen kiszolgáltatott; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak megakadályozása érdekében, hogy kísérő nélküli kiskorúak emberkereskedelem és szexuális kizsákmányolás áldozataivá váljanak;

43.  ösztönzi az EU-t és a tagállamokat, hogy szánjanak elegendő erőforrást az emberkereskedő és embercsempész hálózatok legkiszolgáltatottabb csoportokat, így a gyermekeket és a nőket életveszélyes helyzetekbe kényszerítő üzleti modelljének aláásására, valamint sokakat megkímélve attól, hogy veszélyes és ellenőrizetlen migrációs útvonalakon induljanak el, amennyiben nem férhetnek hozzá hivatalos menekültügyi eljáráshoz;

44.  megismétli, hogy a gyermekek idegenrendészeti őrizete soha nem szolgálja a gyermek mindenek felett álló érdekét a menekültekről és a migránsokról szóló New York-i nyilatkozattal összhangban; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy fokozzák a gyermekek őrizetének megszüntetésére irányuló fellépéseiket, különösen az EU-szerte történő migráció tekintetében, valamint hogy dolgozzanak ki közösségalapú alternatívákat az őrizetre, előnyben részesítve az integrációt, az oktatást és a pszichológiai támogatást; hangsúlyozza, hogy a kísérő nélküli gyermek mindenekelőtt potenciálisan veszélyeztetett gyermek, és hogy esetükben a tagállamoknak és az Európai Uniónak nem a migrációs politikákat, hanem a gyermekek védelmét kell vezérelvként követniük, tiszteletben tartva ezzel a gyermek mindenek felett álló érdekére vonatkozó alapelvet;

Jogállamiság és a korrupció elleni küzdelem

45.  ismét kifejezi, hogy a korrupció komoly veszélyt jelent a demokráciára, a jogállamiságra és a minden állampolgárral szembeni tisztességes bánásmódra; hangsúlyozza a korrupció és az alapvető jogok megsértése közötti összefüggést számos olyan területen, mint például az igazságszolgáltatás függetlensége, a tömegtájékoztatás szabadsága és az újságírók és a visszaélést bejelentő személyek véleménynyilvánítási szabadsága, az idegenrendészeti fogdák, a szociális jogok gyakorlásának lehetősége, valamint az emberkereskedelem(66);

46.  felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy határozottan vegyék fel a harcot a korrupció ellen, és dolgozzanak ki hatékony eszközöket a korrupció megelőzésére, leküzdésére és szankcionálására, valamint a csalás elleni küzdelemre, továbbá a közpénzek felhasználásának rendszeres ellenőrzésére; felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul kezdje újra éves korrupcióellenes nyomon követését és jelentéstételét, valamennyi uniós intézmény és tagállam tekintetében; felhívja a tagállamokat, hogy tartsák be a GRECO ajánlásait;

47.  hangsúlyozza, hogy a szervezett bűnözést elsősorban a korrupció teszi lehetővé; határozottan elítéli az emberkereskedelem növekedését, és sürgeti a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy fokozzák az együttműködést és küzdjenek erőteljesebben a szervezett bűnözés ellen;

48.  ismét megerősíti a Parlament támogatását egy hatékony, független és teljes mértékben működőképes Európai Ügyészség (EPPO) gyors felállítása mellett az Európai Unióban a csalások elleni küzdelem erősítése érdekében;

49.  hangsúlyozza, hogy a jogállamiság a demokrácia sarokköve, fenntartja a hatalmi ágak szétválasztását, biztosítja az elszámoltathatóságot, hozzájárul a közintézményekbe vetett bizalomhoz és garantálja a jogszerűség, jogbiztonság, a végrehajtó hatalom önkényességének tilalma, a bírói függetlenség, a pártatlanság, valamint a törvény előtti egyenlőség elveit; kiemeli, hogy a jogállamiság és a bírói függetlenség kritikus fontosságúak annak érdekében, hogy az állampolgárok gyakorolhassák alapvető jogaikat és szabadságaikat; rámutat, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke szerint a hatékony jogorvoslathoz való alapvető joghoz „független” bírósághoz való hozzáférés szükséges; kiemeli, hogy az igazságszolgáltatás politikai befolyásolása vagy ellenőrzése, valamint az egyes bírák függetlenségét gátló hasonló akadályok gyakran azt eredményezték, hogy az igazságszolgáltatás nem tudta betölteni független ellenőrző szerepét a végrehajtó és törvényhozó hatalmi ág általi önkényes hatalomgyakorlás tekintetében; elítéli az igazságszolgáltatási rendszer politikai célú felhasználását a politikai ellenvélemények megkárosítása, legitimitásuktól való megfosztása és elhallgattatása érdekében;

50.  emlékeztet a jogállamiság és az alapvető jogok közötti szerves kapcsolatra, valamint arra, hogy növelni kell az EUSZ 2. cikkében és a Chartában foglalt értékek ismertségét a polgárokat megillető jogokról való tájékoztatás révén;

51.  határozottan elítéli egyes tagállamok kormányainak a hatalmi ágak szétválasztásának és az igazságszolgáltatás függetlenségének gyengítésére irányuló törekvéseit; mély aggodalmának ad hangot nevezetesen azon döntések miatt, amelyek megkérdőjelezik az európai jog elsőbbségét, továbbá felszólítja a Bizottságot, hogy minden elérhető eszközt használjon fel az ilyen támadások elleni fellépéshez;

52.  felhívja a Bizottságot, hogy bejelentett jogállamisági felülvizsgálati ciklusa keretében megfelelő időben foglalkozzon az EUSZ 2. cikke megsértésének valamennyi esetével, különösen azokkal, amelyek az alapvető jogokat érintik; ismételten kiemeli, hogy rendkívüli szükség van a Parlament által javasolt, a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmusra, beleértve a tagállamok EUSZ 2. cikkének való megfelelését értékelő éves, független, bizonyítékalapú és megkülönböztetésmentes felülvizsgálatot is; hangsúlyozza, hogy az EUSZ 2. cikkének megsértése aláássa a tagállamok közötti kölcsönös bizalmat, és fenntarthatatlanná teszi a határokon átnyúló igazságügyi együttműködést;

53.  sajnálatosnak tartja, hogy a folyamatban lévő, 7. cikk szerinti eljárásokban nem történt előrelépés a Tanácsnál a Bizottság, az ENSZ, az EBESZ és az Európa Tanács azon jelentései és nyilatkozatai ellenére, amelyek szerint az érintett tagállamokban romlott a helyzet; felhívja a Tanácsot, hogy a 7. cikk (1) bekezdése szerinti eljárással kapcsolatos meghallgatásai során vegye figyelembe az alapvető jogok, a demokrácia és a jogállamiság helyzetét; emlékeztet, hogy az Európai Parlament nem mellőzhető a szóban forgó, folyamatban lévő meghallgatásokon;

54.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy teljes mértékben használják ki a rendelkezésükre álló eszközöket a jogállamiság súlyos megsértése kockázatának kezelése és a folyamatban lévő, 7. cikk szerinti eljárások előmozdítása érdekében; rámutat, hogy az Európai Unió alapvető jogok védelmére irányuló fellépésének eredménytelensége veszélyezteti az azokra épülő uniós jogszabályok és polgári jogok összességét, és csorbítja az Európai Unió hitelességét;

Börtönkörülmények

55.  riasztónak tartja az egyes tagállamokban tapasztalható rossz börtönkörülményeket; felhívja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben a nemzetközi jog eszközeiből és az Európa Tanács normáiból származtatott fogvatartási szabályokat; emlékeztet arra, hogy az előzetes letartóztatás olyan rendkívüli intézkedés, amelyet arányos mértékben, a lehető legrövidebb ideig és kizárólag olyan esetekben kellene alkalmazni, amikor az feltétlenül szükséges, és sajnálatosnak tartja, hogy az előzetes letartóztatást továbbra is túl gyakran alkalmazzák a szabadságtól való megfosztással nem járó alternatív intézkedések helyett; emlékeztet arra, hogy a fogvatartottak kiszolgáltatott csoportjainak, például a nőknek, a fiatalkorúaknak, az etnikai kisebbségeknek, valamint az LMBTI-, a mentális egészségügyi ellátásra szoruló vagy a súlyosan beteg fogvatartottaknak különleges szükségleteik vannak, amelyeket figyelembe kell venni; felhívja a Bizottságot, hogy a fogvatartottak jogainak védelme és a fogvatartási normák EU-ban történő előmozdítása érdekében fogadjon el a börtönkörülményekre vonatkozó közös uniós normákat;

Az EU csatlakozása az EJEE-hez

56.  emlékeztet az EUSZ 6. cikkében rögzített, az EJEE-hez történő csatlakozásra vonatkozó kötelezettségre; felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a csatlakozási folyamat lezárását gátló jogi akadályok felszámolása érdekében, és terjesszen elő új megállapodástervezetet az Uniónak az EJEE-hez való csatlakozására vonatkozóan; úgy véli, hogy ennek megvalósítása az uniós polgárok és lakosok alapvető jogait védő további biztosítékokat nyújtana, és biztosítana egy, az emberi jogok érvényesítésére szolgáló további mechanizmust, nevezetesen azt a lehetőséget, hogy panaszt tegyenek az EJEB-nél az emberi jogoknak az Európai Unió valamely intézménye vagy az uniós jogszabályokat végrehajtó tagállam intézkedéséből eredő megsértésével kapcsolatban, amelyre az EJEE hatálya is kiterjed;

o
o   o

57.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 180., 2000.7.19., 22. o. (2) HL L 303., 2000.12.2., 16. o. (3) HL L 328., 2008.12.6., 55. o. (4) HL L 305., 2019.11.26., 17. o. (5) HL L 264., 2006.9.25., 13. o. (6) https://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=89&furtherNews=yes&langId=hu&newsId=9378 (7) http://assembly.coe.int/nw/xml/XRef/Xref-XML2HTML-en.asp?fileid=27678&lang=en (8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0350. (9) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0033. (10) HL L 186., 2019.7.11., 105. o. (11) HL L 188., 2019.7.12., 79. o. (12) HL L 101., 2011.4.15., 1. o. (13) https://rm.coe.int/8th-/168094b073 (14) https://www.coe.int/en/web/anti-human-trafficking/country-monitoring-work (15) https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52018DC0773&from=HU (16) HL C 58., 2018.2.15., 9. o. (17) HL C 118., 2020.4.8., 130. o. (18) HL C 41., 2020.2.6., 41. o. (19) https://rm.coe.int/lives-saved-rights-protected-bridging-the-protection-gap-for-refugees-/168094eb87 (20) https://fra.europa.eu/en/publication/2019/2019-update-ngo-ships-involved-search-and-rescue-mediterranean-and-criminal (21) HL C 346., 2018.9.27., 94. o. (22) HL C 307., 2018.8.30., 183. o. (23) HL C 328., 2016.9.6., 4. o. (24) HL C 346., 2018.9.27., 171. o. (25) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0075. (26) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0229. (27) HL C 41., 2020.2.6., 64. o. (28) HL C 463., 2018.12.21., 21. o. (29) HL C 101., 2018.3.16., 138. o. (30) HL C 345., 2020.10.16., 58. o. (31) HL C 345., 2020.10.16., 22. o. (32) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0251. (33) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0349. (34) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0128. (35) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0127. (36) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0239. (37) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0058. (38) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0066. (39) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0111. (40) HL L 167., 2018.7.4., 28. o. (41) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0101. (42) HL C 76., 2020.3.9., 114. o. (43) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0014. (44) 141165/16. sz. kereset, 2019. június 13-i ítélet. (45) https://www.asylumlawdatabase.eu/en/content/ecthr-shd-and-others-v-greece-austria-croatia-hungary-northern-macedonia-serbia-and-sloven-0#content (46) https://rm.coe.int/report-on-the-visit-to-hungary-from-4-to-8-february-2019-by-dunja-mija/1680942f0d (47) http://assembly.coe.int/nw/xml/XRef/Xref-XML2HTML-EN.asp?fileid=28074&lang=en (48) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0080. (49) Európai Bizottság, 2018. évi jelentés az Unió Alapjogi Chartájának alkalmazásáról: https://op.europa.eu/hu/publication-detail/-/publication/784b02a4-a1f2-11e9-9d01-01aa75ed71a1/language-hu (50) Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA), 2018. évi alapjogi jelentése/2019. évi alapjogi jelentés: (51) https://fra.europa.eu/sites/default/files/fra_uploads/fra-2018-frf-2018-chair-statement_en.pdf (52) https://eige.europa.eu/sites/default/files/documents/20190390_mh0419039enn_pdf.pdf (53) https://www.coe.int/en/web/commissioner/-/living-in-a-clean-environment-a-neglected-human-rights-concern-for-all-of-us (54) http://www.assembly.coe.int/LifeRay/EGA/Pdf/TextesProvisoires/2019/20190912-ObstetricalViolence-EN.pdf (55) https://fra.europa.eu/sites/default/files/fra_uploads/fra-2017-eu-minorities-survey-muslims-selected-findings_en.pdf (56) Lengyelországban LMBT-mentes övezeteket vezettek be — https://atlasnienawisci.pl/ (57) https://www.coe.int/en/web/commissioner/-/the-right-to-affordable-housing-europe-s-neglected-duty (58) https://www.feantsa.org/download/full-report-en1029873431323901915.pdf (59) https://rm.coe.int/annual-report-2018-democracy-in-danger-threats-and-attacks-media-freed/1680926453 (60) Az Európa Tanács emberi jogi biztosa: Shrinking space for freedom of peaceful assembly (A békés célú gyülekezés szabadságának szűkülő mozgástere), Európa Tanács, Strasbourg, 2019. (61) https://www.iom.int/news/iom-mediterranean-arrivals-reach-110699-2019-deaths-reach-1283-world-deaths-fall (62) Lásd még az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú, 1974. évi nemzetközi egyezményben (SOLAS-egyezmény), a tengeri felkutatásról és mentésről szóló 1979. évi nemzetközi egyezményben (SAR-egyezmény) és a mentésről szóló 1989. évi nemzetközi egyezményben foglalt kötelezettségeket. (63) Az EJEB Müller és társai kontra Svájc ügyben, 1988. május 24-én hozott ítélete, 27. és 33. pont; az EJEB Karatas kontra Törökország ügyben, 1999. július 8-án hozott ítélete; az EJEB Lindon, Otchakovsky-Laurens és July kontra Franciaország ügyben, 2007. október 22-én hozott ítélete. (64) HL L 53., 2007.2.22., 1. o. (65) C-203/15. és C-698/15. sz. Tele2 Sverige egyesített ügyek, valamint a C-293/12. és C-594/12. sz. Digital Rights Ireland egyesített ügyek. (66) https://rm.coe.int/factsheet-human-rights-and-corruption/16808d9c83