Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2020/2880(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B9-0375/2020

Viták :

PV 26/11/2020 - 8.1
CRE 26/11/2020 - 8.1

Szavazatok :

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2020)0329

Elfogadott szövegek
PDF 147kWORD 53k
2020. november 26., Csütörtök - Brüsszel
Az emberi jogok helyzetének romlása Algériában, különös tekintettel Khaled Drareni újságíró ügyére
P9_TA(2020)0329RC-B9-0375/2020

Az Európai Parlament 2020. november 26-i állásfoglalása az emberi jogok helyzetének romlásáról Algériában, különös tekintettel Khaled Drareni újságíró ügyére (2020/2880(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Algériáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a szabadságok algériai helyzetéről szóló, 2019. november 28-i(1) és a munkavállalók és emberi jogi aktivisták algériai bebörtönzéséről szóló, 2015. április 30-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről szóló, 2020. június 15-én kiadotti, 2019. évi éves uniós jelentésre,

–  tekintettel a Nemzetközi Jogászbizottság „Téves és nem megfelelő: Algéria alkotmánymódosítási folyamata” című tájékoztatójára, melyet 2020 októberében tettek közzé,

–  tekintettel a 31 helyi, regionális és nemzetközi civil társadalmi szervezet által aláírt, 2020. szeptember 29-i közös levélre, amelyben elítélik az algériai civil társadalommal szembeni kemény fellépést,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának az emberi jogi jogvédőkkel és békés aktivistákkal szembeni önkényes és erőszakos letartóztatásokról, tisztességtelen perekről és megtorlásokról szóló különleges eljárásai keretében 2020. március 30. és szeptember 16. között az algériai kormánynak küldött négy közleményre,

–  tekintettel az EU–Algéria társulási megállapodásra, és különösen annak 2. cikkére, amely kimondja, hogy a demokratikus elvek és az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása a megállapodás lényeges elemét képezi, és inspirálja az abban részt vevő felek bel- és nemzetközi politikáit,

–  tekintettel az EU–Algéria Társulási Tanács 11. ülésére,

–  tekintettel a felülvizsgált európai szomszédságpolitika keretében Algéria és az Európai Unió által 2017. március 13-án elfogadott közös partnerségi prioritásokra,

–  tekintettel a 2020–2024 közötti időszakra vonatkozó, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervről szóló, 2020. november 19-i tanácsi következtetésekre, és különösen az újságírók és médiamunkások védelme és támogatása érdekében létrehozott uniós emberijogvédő-mechanizmusra,

–  tekintettel az algériai büntető törvénykönyvre és különösen annak 75., 79., 95a., 98., 100., 144., 144a., 144a. (2), 146. és 196a. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről, a halálbüntetésről, a kínzásról és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódról vagy büntetésről, valamint az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós iránymutatásokra, továbbá az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR), a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICESCR), a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezményre (UNCAT), valamint a gyermek jogairól szóló egyezményre, amelyek mindegyikét megerősítették az Unió tagállamai és Algéria egyaránt,

–  tekintettel az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportja (WGAD) által elfogadott, Fadel Breika fogva tartásáról szóló 7/2020. számú véleményre,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2017. szeptember 21–22-i 36. ülésén elfogadott, Algériáról szóló harmadik egyetemes időszakos felülvizsgálatra,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára,

–  tekintettel a Riporterek Határok Nélkül által készített 2020. évi sajtószabadság-indexre,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948-as Egyetemes Nyilatkozatára, valamint az ENSZ a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2019 februárjától kezdődően Algériában példátlan tiltakozási mozgalom (Hirak) bontakozott ki, válaszul az akkori elnök, Abd el-Azíz Buteflíka ötödik mandátumának kilátására; mivel a kormányzati korrupció elleni békés tüntetésekre, valamint a polgári állam, a független igazságszolgáltatás, a demokratikus reform, az átláthatóság és a szabad választásokra való felkészülés inkluzív keretének megteremtésére irányuló felhívásra péntekenként és keddenként rendszeresen sor került az egész országban, és ez egész évben folytatódott, többek között a választási folyamat során is; mivel ezeket a jelentős heti tüntetéseket a Covid19-világjárvány miatt 2020 márciusában önként leállították, bár a tiltakozó mozgalom tovább folytatódott a közösségi médiában;

B.  mivel Buteflíka elnöknek a Hirak-mozgalomra válaszul történt 2019. április 2-i lemondását és a választások ezt követő két elhalasztását követően – amelyek során a katonai vezetés kiemelkedő szerepet játszott – Algéria 2019. december 12-én elnökválasztást tartott, amelyen Abd el-Madzsíd Tebbún korábbi miniszterelnök lett az elnök; mivel a Hirak-mozgalom kifogásolta a jelöltek listáját a korábbi vezetéssel való kapcsolatuk miatt, és bojkottálta a választásokat, amelyen a hivatalos részvételi arány 40 % alatt volt;

C.  mivel 2019 nyara óta nőtt a békés Hirak- és szakszervezeti aktivisták, valamint újságírók politikai letartóztatásának és önkényes fogva tartásának száma, ami sérti a tisztességes eljáráshoz és a jogszerű eljáráshoz való alapvető jogot; mivel a független média cenzúrázása, bíróság elé állítása és súlyos büntetése – amelyet gyakran azzal vádolnak, hogy külföldi hatalmakkal összeesküvést sző a nemzetbiztonság ellen – a Buteflíka-kormány hivatalos megszűnése ellenére tovább súlyosbodik; mivel a Covid19-világjárvány elleni küzdelem érdekében bevezetett biztonsági korlátozások hozzájárultak az ellenőrzések szigorításához, és azokat a hatóságok a polgári tér további szűkítésére, a békés ellenvélemények korlátozására, valamint a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának akadályozására használják fel;

D.  mivel az Algériában jelenleg zajló elnyomással összefüggésben egyre többen állítják, hogy a rendőrőrsökön és az algíri Belső Biztonsági Főigazgatóságon (DGSI) kínzást alkalmaznak, mint Walid Nekkiche fogvatartott esetében;

E.  mivel 2020. március 30. és április 16. között az ENSZ különleges eljárásai keretében három közleményt küldtek az algériai kormánynak az emberi jogok védelmezőivel és békés aktivistákkal szembeni önkényes és erőszakos letartóztatásokkal, tisztességtelen perekkel és megtorlásokkal kapcsolatban, a negyedik közleményt pedig 2020. augusztus 27-én Mohamed Khaled Drareniről;

F.  mivel Mohamed Khaled Drarenit, a TV5 Monde tudósítóját, a Riporterek Határok Nélkül (RSF) képviselőjét és a Casbah Tribune hírportál igazgatóját 2020 augusztusában három év börtönbüntetésre és 50 000 algériai dinár pénzbüntetésre ítélték amiatt, mert filmfelvételt készített arról, amikor a rendőrök rátámadtak az algíri tüntetőkre; mivel az ellene felhozott hivatalos vádak „fegyvertelen gyülekezésre való felbujtás” és „a nemzeti terület integritásának aláásása” voltak; mivel 2020. szeptember 15-én a büntetését fellebbezés alapján két évre csökkentették; mivel 2020. szeptember 16-án a különleges előadók és az ENSZ különleges eljárásainak munkacsoportja a lehető leghatározottabban elítélte börtönbüntetését, felszólította az algériai hatóságokat, hogy biztosítsák azonnali szabadon bocsátását, továbbá elítélését a véleménynyilvánítás, a békés gyülekezés és az egyesülés szabadsága egyértelmű megsértésének minősítette;

G.  mivel Mohamed Khaled Drareni 2019. februári kezdetük óta beszámolt a hetente kétszer tartott Hirak-tüntetésekről; mivel az algériai kormány békés gyülekezéssel és a véleménynyilvánítás szabadságával szembeni kemény fellépése alapján elítélése előtt háromszor, nevezetesen 2019. május 14-én, 2019. augusztus 9-én és 2020. január 9-én őrizetbe vették, kihallgatták és megfélemlítették amiatt, hogy tudósított a Hirak-tüntetésekről, valamint kormánytisztviselők két alkalommal megpróbálták megvesztegetni; mivel azt mondták neki, hogy legutóbbi fogva tartása az utolsó figyelmeztetés volt, mielőtt az igazságszolgáltatás elé utalnák; mivel Mohamed Khaled Drarenit 2020. március 7-én egy Hirak-tüntetés során letartóztatták; mivel Drarenit 2020. március 10-én szabadon bocsátották, de 2020. március 27-én ismét letartóztatták;

H.  mivel első letartóztatásának napján több mint 20 további békés tüntetőt vettek őrizetbe; mivel a letartóztatottak közül két személyt az amazigh zászló hordozása miatt vettek őrizetbe; mivel az amazigh zászlót széles körben használták a Hirak-tüntetések során; mivel Ahmed Gaid Salah tábornok 2019 júniusában megtiltotta a lobogó használatát; mivel az elmúlt hónapokban a rezsim korábbi tisztviselői lejárató kampányba kezdtek az amazigh többségű Kabilia régió lakossága ellen, ami etnikai megosztottsághoz vezethet a Hirak mozgalmon belül; mivel amazigh és Hirak-aktivisták, köztük Yacine Mebarki továbbra is önkényesen letartóztatással szembesülnek, amiért eltérő vallási és politikai nézeteket fejeznek ki;

I.  mivel a Hirak mozgalom tüntetései visszakövetelték a közteret a polgárok számára; mivel különösen azt követően, hogy a Hirak mozgalom a Covid19 terjedésének megakadályozása érdekében az internetre helyeződött át, tovább szigorították a véleménynyilvánítás szabadságát és az újságírókra vonatkozó korlátozásokat, különösen az internetes oldalak blokkolása, a televízióműsorok cenzúrázása, valamint a véleményüket a közösségi médiában kifejező újságírók, médiavezetők és tüntetők fogva tartása és zaklatása révén, és 2020 áprilisában és májusában legalább hat online híroldalt elérhetetlenné tettek az algériai hálózatokon;

J.  mivel 2020 márciusa és júniusa között a helyi jogi csoportok becslései szerint legalább 200 embert tartóztattak le önkényesen véleménynyilvánítás vagy a Hirak mozgalom állítólagos támogatása miatt; mivel a Fogvatartottak Felszabadításával Foglalkozó Nemzeti Bizottság (CNLD) legalább 91 lelkiismereti okokból fogva tartott személyt dokumentált 2019. november 17-én, az augusztus végi 44-hez képest, akik közül többen határozatlan idejű előzetes letartóztatásban voltak; mivel a Covid19 börtönökben való kitörésének kockázata további fenyegetést jelent azok számára, akiket politikai nézeteik kifejezése miatt tartanak fogva; mivel Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi főbiztosa a Covid19-világjárvánnyal összefüggésben 2020. március 25-én felszólított a politikai foglyok és a kritikai nézeteik kinyilvánítása miatt fogva tartott személyek szabadon bocsátására;

K.  mivel 2020 januárja óta az aktivisták, főként a Feminicides-dz 41 nőgyilkosságot regisztráltak; mivel 2020-ban a nőjogi mozgalmak a korábbiaknál több esetben tettek feljelentést a nők elleni erőszak és a nőgyilkosságok számának növekedése ellen, valamint felszólítottak a hatályos jogszabályok, különösen a családjogi törvény és a büntető törvénykönyv számos cikkének felülvizsgálatára a nők és férfiak közötti teljes egyenlőség biztosítása érdekében;

L.  mivel 2020 áprilisában Algéria a 20-06. sz. törvény révén a büntető törvénykönyv olyan módosításait is elfogadta, amelyek tovább korlátozzák és bűncselekménnyé nyilvánítják az olyan alapvető jogok gyakorlását, mint a sajtószabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága és az egyesülési szabadság, azon mesterséges alapon, hogy azok az algériai államot aláásó „álhírek”; mivel az algériai hatóságok egyre inkább alkalmazzák a büntető törvénykönyv homályos cikkeit, beleértve a 2020 áprilisában elfogadott cikkeket is, hogy büntetőeljárást indítsanak a véleményalkotás és a véleménynyilvánítás szabadságához, valamint a békés gyülekezéshez és egyesüléshez való jogukat gyakorló személyek ellen; mivel az első alkalommal elkövetett bűncselekmény legfeljebb öt év szabadságvesztéssel büntetendő, ha azt „népegészségügyi zárlat, természeti, biológiai vagy technológiai katasztrófa vagy bármely más katasztrófa során” követik el;

M.  mivel a civil társadalom mozgástere elleni fellépéssel összefüggésben az algériai hatóságok felülről irányított alkotmánymódosítást hajtottak végre, állítólag Tebbún elnöknek a beiktatása idején, a Hirak mozgalom tiltakozásai nyomán tett kötelezettségvállalása, „egy új Algéria építése” részeként, amely azonban nem élvez széles körű támogatást az algériai társadalomban, és amelyet független civil társadalmi szervezetek bíráltak amiatt, hogy az alkotmányozás során megsérti a befogadásra, a részvételre, az átláthatóságra és a szuverenitásra vonatkozó nemzetközi normákat; mivel a civil aktivisták és újságírók ezzel párhuzamos tömeges letartóztatása teljes mértékben aláásta az alkotmánymódosítás folyamatának legitimitását;

N.  mivel Algéria 2020. november 1-jén népszavazást tartott az alkotmány módosításáról, beleértve az elnöki tisztség két hivatali ciklusra történő korlátozását is; mivel a népszavazáson Algéria 1962. évi függetlenné válása óta a legalacsonyabb volt a részvételi arány, hivatalosan 23,7%; mivel az új alkotmányt hivatalosan a szavazók 66,8%-a támogatta; mivel az új alkotmány az elnök Algériába való visszatérésekor kerül ratifikálásra;

O.  mivel Algéria alkotmánya továbbra is fenntartja a módosított alkotmány 54. cikke által biztosított sajtószabadság feltételességét, amely feltételesség „a nemzet hagyományainak, valamint vallási, erkölcsi és kulturális értékeinek” tiszteletben tartását írja elő; mivel a sajtószabadság ilyen jellegű korlátozása sérti a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, amelyet Algéria ratifikált; mivel az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának 34. sz. általános észrevétele kimondja, hogy „semmilyen médiaorgánumot nem lehet büntetni azért, mert bírál egy politikai vagy társadalmi rendszert”; mivel a módosítás egy veszélyes változtatást is bevezet azáltal, hogy alkotmányossá teszi a hadsereg politikai szerepét és hatásköreit; mivel az alkotmányos reform fenntartja az elnöki tisztség domináns helyzetét valamennyi intézménnyel szemben, beleértve az igazságszolgáltatást is;

P.  mivel az Országos Bírói Szövetség (SNM) elítélte, hogy az algériai hatóságok széles körben és visszaélésszerűen folyamodnak az előzetes letartóztatáshoz; mivel az igazságszolgáltatás egyes tagjait szakmai szankciókkal sújtották, miután felmentettek békés aktivistákat, vagy miután követelték a végrehajtó hatóságoktól az igazságszolgáltatás függetlenségének tiszteletben tartását;

Q.  mivel 2020-ban Algéria a Riporterek Határok Nélkül szervezet sajtószabadság-indexe szerint 180-ból az 146. helyen áll, öt hellyel hátrébb, mint 2019-ben, és 27 hellyel hátrébb, mint 2015-ben;

R.  mivel Algéria az Európai Unió kulcsfontosságú partnere az európai szomszédságpolitika keretében, és mivel az Unió fontos politikai, gazdasági, illetve személyes kapcsolatokból fakadó érdekekkel rendelkezik az országban és a régióban; mivel az EU–Algéria partnerség prioritásai a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának egyetemes értékei iránti közös elkötelezettséget fejezik ki;

1.  határozottan elítéli az újságírók, az emberijog-védők, a szakszervezeti aktivisták, az ügyvédek, a civil társadalom tagjai és a békés aktivisták önkényes és jogellenes letartóztatásának, fogva tartásának és bírósági zaklatásának fokozódását Algériában, amely következtében semmilyen tere nem maradt az alkotmány antidemokratikus módosításáról, valamint a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és az egyesülés szabadságának gyakorlásáról szóló politikai párbeszéd számára; elítéli, hogy szükséghelyzeti intézkedéseket vezettek be a Covid19-világjárvány kapcsán, amely ürügyként szolgál az algériai nép alapvető jogainak korlátozására;

2.  felhívja az algériai hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül engedjék szabadon Mohamed Khaled Drarenit és mindazokat, akiket az online és offline véleménynyilvánítási szabadsághoz, valamint a gyülekezési és egyesülési szabadsághoz való joguk gyakorlása miatt letartóztattak és megvádoltak, köztük Yacine Mebarki, Abdellah Benaoum, Mohamed Tadjadit, Abdelkrim Zeghileche, Walid Kechida, Brahim Laalami, Aissa Chouha, Zoheir Kaddam, Walid Nekkiche, Nourreddine Khimoud és Hakim Addad fogvatartottakat; megismétli Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi főbiztosának felhívását, hogy a Covid19-világjárványra tekintettel sürgősen engedjék szabadon az összes politikai foglyot és azokat, akiket eltérő nézetek kinyilvánítása miatt tartanak fogva; felszólítja az algériai hatóságokat, hogy szüntessék meg a médiaorgánumok munkájának akadályozását, és vessenek véget a politikai aktivisták, újságírók és emberijog-védők, illetve mindazok letartóztatásának és fogva tartásának, akik eltérő véleményt vagy kritikát fogalmaznak meg a kormánnyal szemben;

3.  újólag megerősíti, hogy a teljes mértékben demokratikus politikai átmenet megvalósításához alapvető fontosságú a véleménynyilvánítás szabadsága, beleértve az újságírók és a polgári újságírók azon szabadságát, hogy hírt adjanak a tiltakozásokról, illetve a kormánnyal és a kormányhoz kapcsolódó intézményekkel vagy egyénekkel szembeni elégedetlenség bármely más megnyilvánulásáról, valamint elemezzék és kommentálják azokat;

4.  szolidaritását fejezi ki a különböző földrajzi, társadalmi-gazdasági és etnikai hátterű algériai polgárok – nők és férfiak – iránt, akik 2019 februárja óta békésen tüntetnek a civil ellenőrzés mellett működő állam, a népszuverenitás elve, a jogállamiság tiszteletben tartása, a társadalmi igazságosság és a nemek közötti egyenlőség mellett; felszólítja az algériai hatóságokat, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket a korrupció elleni küzdelem érdekében;

5.  ismételten felszólítja az algériai hatóságokat, hogy vessenek véget a kritikus újságírók, bloggerek, emberijog-védők, ügyvédek és aktivisták megfélemlítése, bírósági zaklatása, kriminalizálása vagy önkényes letartóztatása és fogva tartása minden formájának, és tegyék meg a megfelelő lépéseket a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságához, a médiaszabadsághoz, valamint a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadsághoz való, az algériai alkotmány és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya által biztosított jogok mindenki számára való biztosítása érdekében; elítéli a bűnüldöző szervek tagjai által a békés tüntetések feloszlatása során alkalmazott túlzott erőszak minden formáját; felszólítja az algériai hatóságokat, hogy végezzenek független vizsgálatot minden olyan esetben, amikor a bűnüldöző szervek tagja túlzott erőszakot alkalmaztak, és vonják felelősségre az elkövetőket; felszólítja az algériai hatóságokat, hogy hajtsák végre az ENSZ kínzás elleni egyezménye szerinti nemzetközi kötelezettségvállalásaikat;

6.  megjegyzi, hogy a Parlament 2019. november 28-i állásfoglalásának elfogadása óta néhány politikai aktivistát ideiglenesen szabadon bocsátottak, többek között szabadlábra került az ellenzék három képviselője, Karim Tabbou, Mustapha Bendjema és Khaled Tazaghart;

7.  sürgeti az algériai hatóságokat, hogy biztosítsák a valódi politikai párbeszédet lehetővé tevő és az alapvető szabadságokat nem kriminalizáló szabad polgári mozgástér kialakítását azáltal, hogy olyan új jogszabályokat fogadnak el, amelyek teljes mértékben összhangban állnak a nemzetközi normákkal, és amelyek nem írnak elő a nemzetközi jog – különösen az Algéria által ratifikált egyezmények, többek között a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezményei – értelmében jogellenes kivételeket; hangsúlyozza, hogy ez a szabad polgári mozgástér a demokratikus és polgári vezetésű Algéria előfeltétele; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a külföldi riporterek még mindig adminisztratív akadályokkal és hátráltatással szembesülnek az országban való munkavállaláshoz szükséges sajtóvízumok megszerzése során;

8.  emlékeztet arra, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában megállapított demokratikus elvek és alapvető jogok tiszteletben tartása a 2005. évi EU–Algéria társulási megállapodás egyik alapvető eleme; hangsúlyozza, hogy a jelenleg zajló politikai átmenetnek biztosítania kell az algériaiak – bármilyen neműek is legyenek, bármilyen földrajzi, társadalmi-gazdasági vagy etnikai háttérrel is rendelkezzenek, beleértve az imazighen népességet – azon jogát, hogy teljes mértékben részt vehessenek a demokratikus folyamatban és gyakorolhassák jogukat a közügyekben való részvételre, többek között azáltal, hogy az állam felhagy a független civil társadalom, az újságírás és a politikai aktivizmus mozgásterének csökkentésével, és ismét növeli azt;

9.   aggályát fejezi ki az olyan korlátozó jellegű új törvények miatt, mint a 20-06. sz. törvény, amely önkényesen kriminalizálja a köztisztviselők becsületét sértő és a szervezetek finanszírozását aláásó „álhírek” terjesztését; hangsúlyozza, hogy ez a törvény több olyan rendelkezést is tartalmaz, amelyek sértik a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságára vonatkozó nemzetközi normákat, többek között a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 19. és 22. cikkét;

10.  sürgeti az algériai hatóságokat, hogy vizsgálják felül az egyesületekről szóló 2012. évi 12-06. sz., korlátozó jellegű törvényt és a nyilvános összejövetelekről és demonstrációkról szóló 1991. évi 91-19. sz. törvényt, amely előzetes engedélyezési rendszert vezet be, és biztosítsák, hogy az illetékes közigazgatási hatóság haladéktalanul kiadja a nyilvántartásba vételi igazolást több olyan civil, nem kormányzati, vallási és jótékonysági szervezet számára, amelyek kérelmezték az újbóli nyilvántartásba vételt;

11.  sajnálatának ad hangot az algériai büntető törvénykönyv 2020. áprilisi módosításai miatt, amelyek korlátozzák a sajtószabadságot, a véleménynyilvánítás szabadságát és az egyesülési szabadságot; sürgeti az algériai hatóságokat, hogy vizsgálják felül a büntető törvénykönyvet és különösen annak 75., 79., 95a., 98., 100., 144., 144a., 144a., 2., 146. és 196a. cikkét a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával és az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottsága (ACHPR) rendelkezéseivel összhangban annak érdekében, hogy véget vessenek a véleménynyilvánítás, valamint a békés gyülekezés és egyesülés szabadsága bűncselekménnyé nyilvánításának;

12.  üdvözli, hogy a módosított alkotmány 4. és 223. cikke megerősíti a tamazight nemzeti és hivatalos nyelvként betöltött státuszát; hangsúlyozza, hogy az ilyen kijelentések nem szolgálhatnak eszközként azon strukturális problémák figyelmen kívül hagyására, amelyekkel a tamazight nyelvet beszélő népesség szembesül, se nem szíthatnak békétlenséget a Hirak mozgalmon belül; felszólítja az algériai hatóságokat, hogy biztosítsák az arab és a tamazight nyelv használata terén a törvény előtti egyenlő bánásmódot; sürgeti az algériai kormányt, hogy helyezze hatályon kívül az amazigh zászlóra vonatkozó tilalmat, és haladéktalanul engedjen szabadon minden olyan személyt, akit az amazigh szimbólumok használata miatt bebörtönöztek;

13.  támogatja az algériai ügyvédeket és más jogi szakembereket, akik a körülmények és a kockázatok ellenére továbbra is törekszenek a legmagasabb szintű igazságszolgáltatás fenntartására; felszólítja az algériai hatóságokat, hogy teljes mértékben garantálják az igazságszolgáltatás függetlenségét és az igazságszolgáltatási rendszer pártatlanságát, valamint szüntessenek meg és tiltsanak minden korlátozást, helytelen befolyásolást, nyomást, fenyegetést vagy beavatkozást az igazságszolgáltatási döntéshozatal és egyéb igazságszolgáltatási ügyek terén;

14.  felhívja az algériai hatóságokat, hogy biztosítsák a fegyveres erők teljes körű elszámoltathatóságát és polgári és demokratikus felügyeletét, valamint azok tényleges alárendelését egy jogszerűen létrehozott polgári hatóságnak, továbbá garantálják, hogy az alkotmány megfelelően meghatározza a katonaság szerepét, és azt kifejezetten a honvédelem területére korlátozza;

15.  sürgeti az algériai hatóságokat, hogy tegyék lehetővé a nemzetközi emberi jogi szervezetek és az ENSZ különleges eljárásainak képviselői számára az országba való belépést;

16.  sajnálatának ad hangot azon adminisztratív akadályok miatt, amelyekkel a vallási kisebbségek szembesülnek Algériában, különös tekintettel a 06-03. sz. rendeletre; ösztönzi az algériai kormányt, hogy vizsgálja felül a 06-03. sz. rendeletet annak érdekében, hogy az jobban összhangba kerüljön az alkotmánnyal és az ország nemzetközi emberi jogi kötelezettségeivel, nevezetesen a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 18. cikkével; felszólít valamennyi vallási kisebbség vallásgyakorlási szabadságának tiszteletben tartására;

17.  várja, hogy az EU az algériai hatóságokkal folytatott együttműködésének középpontjába helyezze az emberi jogok helyzetét, különösen az EU-Algéria Társulási Tanács soron következő ülésén; felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy állítsa össze és bocsássa rendelkezésre a különös aggodalomra okot adó egyedi esetek listáját, beleértve az ezen állásfoglalásban említett eseteket is, és rendszeresen számoljon be a Parlamentnek az ezen esetek megoldása terén elért eredményekről;

18.  felhívja az EKSZ-t, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjével együtt támogassák a civil társadalmi csoportokat, az emberijog-védőket, az újságírókat és a tüntetőket, többek között azáltal, hogy határozottabb nyilvános álláspontot fogadnak el az emberi jogok és a jogállamiság algériai tiszteletben tartásával kapcsolatban, egyértelműen és nyilvánosan elítélik az emberi jogok megsértését, sürgetik a hatóságokat, hogy engedjék szabadon az önkényes fogvatartottakat és szüntessék meg az előzetes letartóztatások túlzott alkalmazását, továbbá azáltal, hogy hozzáférést kérnek a fogvatartottakhoz, nyomon követik az aktivisták, újságírók és emberijog-védők pereit, valamint valamennyi rendelkezésre álló eszköz felhasználásával szorosan nyomon követik az algériai emberi jogi helyzetet;

19.  hangsúlyozza az Uniónak Algériával, mint fontos szomszéddal és partnerrel fenntartott kapcsolata fontosságát; emlékeztet az EU és Algéria közötti szoros és mély kapcsolat fontosságára, és megerősíti elkötelezettségét e kapcsolatnak a közös értékek – például az emberi jogok, a demokrácia, a jogállamiság és a média szabadsága – teljes körű tiszteletben tartásán alapuló előmozdítása mellett;

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Algírban működő uniós küldöttségnek, Algéria kormányának, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és az Európa Tanácsnak.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0072.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0188.

Utolsó frissítés: 2021. február 26.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat