Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2020/2844(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B9-0355/2020

Viták :

PV 24/11/2020 - 13
CRE 24/11/2020 - 13

Szavazatok :

PV 26/11/2020 - 2
PV 26/11/2020 - 16

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2020)0332

Elfogadott szövegek
PDF 143kWORD 51k
2020. november 26., Csütörtök - Brüsszel
A feszültségek fokozódása Varósziában Törökország jogellenes tevékenységeit követően és a megbeszélések újrakezdésének sürgős szüksége
P9_TA(2020)0332RC-B9-0355/2020

Az Európai Parlament 2020. november 26-i állásfoglalása a feszültségek fokozódásáról Varósziában Törökország jogellenes tevékenységeit követően, és a tárgyalások újrakezdésének sürgős szükségéről (2020/2844(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Törökországról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Törökországról szóló 2018. évi bizottsági jelentésről szóló 2019. március 13-i(1) és a veszélyes eszkalációról és Törökországnak a Földközi-tenger keleti térségében betöltött szerepéről szóló különleges európai tanácsi csúcstalálkozó előkészítéséről szóló 2020. szeptember 17-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel Famagusta lezárt része annak jogszerű lakóinak való visszaszolgáltatásáról szóló, 2012. február 14-i nyilatkozatára(3),

–  tekintettel a Petíciós Bizottságnak a Famagustába (Ciprus) tett 2007. november 25–28-i tényfeltáró látogatást követő 2008. július 17-i, valamint a 2007. május 7–8-i Famagustába (Ciprus) tett tényfeltáró látogatást követő 2018. november 21-i jelentésére, a Famagusta Menekült Mozgalom nevében Loizos Afxentiou által benyújtott 733/2004. számú petícióval összefüggésben,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság tanácskozásairól szóló, 2008. szeptember 23-i(4), 2009. április 22-i(5) és 2018. február 13-i(6) állásfoglalásaira,

–  tekintettel az EU bővítési politikájáról szóló, 2020. október 6-i bizottsági közleményre (COM(2020)0660) és az azt kísérő, Törökországról szóló 2020. évi jelentésre,

–  tekintettel a Törökországgal kapcsolatos, 2005. október 3-i tárgyalási keretre,

–  tekintettel a 2020. október 15-i és 16-i tanácsi következtetésekre, valamint a korábbi idevonatkozó tanácsi és európai tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (az alelnök/főképviselő) által a Varósziával kapcsolatos fejleményekkel kapcsolatban kiadott, 2020. október 13-i nyilatkozatra,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) az Európai Unió nevében tett, a Varósziával kapcsolatos fejleményekről szóló 2020. október 6-i és a Varósziáról szóló 2020. november 15-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő és Ferreira biztos 2020. október 20-i közös nyilatkozatára a ciprusi török közösség választási folyamatáról,

–  tekintettel a nemzetközi jog alapelveire és az ENSZ Alapokmányára, valamint a két ciprusi közösség vezetői között 1979-ben létrejött magas szintű megállapodásra és az ENSZ Biztonsági Tanácsának (ENSZ BT) Ciprusról szóló vonatkozó határozataira, beleértve az 541 (1983), az 550 (1984), a 789 (1992) és a 2537 (2020) sz. határozatokat,

–  tekintettel az ENSZ BT elnökének a ciprusi helyzetről szóló, 2019. október 9-i és 2020. október 9-i nyilatkozataira,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a két vezetővel 2019 novemberében Berlinben tartott találkozóját követően tett nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel Törökország tagjelölt ország és az EU fontos partnere; mivel tagjelölt országként az a Törökországgal szembeni elvárás, hogy a legmagasabb szinten érvényesítse a demokráciát és biztosítsa az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartását, beleértve a nemzetközi egyezmények betartását;

B.  mivel Törökország NATO-szövetséges, és emlékeztetni kell arra a felelősségére, hogy konstruktív szerepet játsszon a feszültségek enyhítésében;

C.  mivel Törökország azzal reagált az 1974-es, a görög junta által támogatott meghiúsult államcsínyre, hogy katonai erőivel megszállta Ciprust, és mivel 1974 augusztusában Famagusta városát is megszállták, és azóta is illegális megszállás alatt tartják;

D.  mivel akkor Famagusta egy részét lezárták, azóta lakatlan és a török hadsereg közvetlen ellenőrzése alá tartozik;

E.  mivel az ENSZ úgy véli, hogy a varósziai status quoért való felelősség Törökországot terheli, és ezért Törökország felel a jogállásának az 1979. évi magas szintű megállapodással, valamint az 550 (1984) és a 789 (1992) sz. ENSZ BT-határozattal ellentétes megváltoztatására irányuló erőfeszítésekért is;

F.  mivel az ENSZ BT 550. (1984) sz. határozata „elfogadhatatlannak tartja Varószia bármely részének a lakosságától eltérő személyek általi betelepítésére irányuló kísérleteket, és felszólít e területnek az ENSZ igazgatása alá helyezésére”, és mivel az ENSZ BT 789 (1992) sz. határozata – az 550 (1984) sz. határozat végrehajtása céljából – ragaszkodik ahhoz, hogy Varósziát bizalomépítő intézkedésként adják át jogszerű lakosainak, „az ENSZ ciprusi békefenntartó erejének ellenőrzése alatt”;

G.  mivel Varószia lezárt részének visszajuttatása annak jogszerű lakosai számára előmozdítaná a ciprusi kérdés átfogó megoldása felé tett erőfeszítéseket;

H.  mivel 2020. október 8-án, az Ankarában 2020. október 6-án tett bejelentést követően Varószia egy részét részben „nyitottnak” nyilvánították a jelenlegi ciprusi vezető, Ersin Tatar együttműködésével, megsértve ezzel a korábbi megállapodásokat és az ENSZ BT vonatkozó határozatait;

I.  mivel 2019. szeptember elején Mevlüt Çavuşoğlu török külügyminiszter Varósziába látogatott, és bejelentette, hogy Varószia tágabb körzetében „megnyílik” Törökország „főkonzulátusa”, és mivel 2020. február elején Fuat Oktay török alelnök Varósziába látogatott, hogy „csúcstalálkozót” tartson „az elhagyott Varószia városa újbóli megnyitásának jogi, politikai és gazdasági vonatkozásairól”;

J.  mivel Törökország kijelentette, hogy egyoldalúan hajt majd végre különböző projekteket Varósziában, ami azzal fenyeget, hogy felkészíti a területet annak illegális betelepítésére;

K.  mivel a ciprusi török közösségnek 2020. október 18. óta Ersin Tatar személyében új vezetője van; mivel a volt török vezető Mustafa Akıncı fontos, pozitív és történelmi szerepet játszott a sziget két közössége közötti béke és párbeszéd előmozdításában;

L.  mivel 2020. november 10-én Ciprus északi részén rekordszámban összegyűlt ciprusi törökök ezrei tiltakoztak Törökország Cipruson, többek között Varósziában történő beavatkozása ellen, szabadságot, demokráciát és a varósziai ciprusiak jogainak tiszteletben tartását követelve; mivel a tiltakozáson részt vettek az ellenzék fő vezetői, köztük Mustafa Akıncı volt ciprusi török vezető is;

M.  mivel Recep Tayyip Erdoğan török elnök 2020. november 15-i látogatása Ciprus megszállt területén egy varósziai piknik megtartása céljából provokatív cselekmény volt, amely szélsőséges reakciókat váltott ki a ciprusi törökök körében;

N.  mivel valamennyi korábbi tárgyalás során – többek között a legutóbbi, 2017-ben Crans-Montanában megrendezett, Ciprusról szóló konferencián – Varósziát felvették azon területek közé, amelyeket a ciprusi probléma két területet és két közösséget összefogó, közösen elfogadott szövetség alapján történő, átfogó rendezését követően ismét a ciprusi görög közigazgatás fennhatósága alá kell helyezni;

O.  mivel a jelenlegi ciprusi török vezető, Ersin Tatar ellenzi a ciprusi probléma átfogó rendezését, amely az ENSZ-paraméterek által előirányzott két zónás, két közösséget tömörítő föderáción alapul, és mivel 2020. november 15-én Erdoğan elnök felszólított az arra irányuló tárgyalásokra, hogy Cipruson „két külön államot” hozzanak létre;

P.  mivel Törökország továbbra is folytatja a Földközi-tenger keleti térségében jelenleg is zajló jogellenes, egyoldalú katonai fellépéseit, amelyek sértik Görögország és Ciprus uniós tagállamok szuverenitását; mivel Törökországnak a hegyi-karabahi konfliktussal összefüggésben Azerbajdzsán támogatását célzó közvetlen szerepvállalása túlmutat az ország geogazdasági érdekein, és ambiciózusabb geopolitikai menetrendet tükröz, és ez igaz Törökország líbiai és szíriai fellépéseire is, és aggodalommal állapítja meg, hogy Törökországnak az európai értékektől és normáktól való folyamatos és növekvő elhatárolódása miatt történelmi mélypontra érkeztek az EU és Törökország közötti kapcsolatok;

1.  elmarasztalja Törökország Varósziában folytatott illegális tevékenységeit, különösen annak részleges „megnyitását”; hangsúlyozza, hogy egy új, megváltoztathatatlan helyzet létrehozása aláássa a kölcsönös bizalmat és a ciprusi probléma átfogó megoldásának kilátásait azáltal, hogy negatívan módosítja a helyi helyzetet, súlyosbítja a megosztottságot és bebetonozza Ciprus állandó megosztottságát; óva int attól, hogy Varósziában megváltoztassák a status quo-t, megsértve ezzel a fent említett ENSZ BT-határozatokat;

2.  sürgeti Törökország kormányát, hogy az ENSZ BT közelmúltbeli felhívásának megfelelően vonja vissza ezt a döntést, és kerülje az olyan egyoldalú intézkedéseket, amelyek további feszültségeket kelthetnek a szigeten; felszólítja Törökországot, hogy vonja ki csapatait Ciprusról, adja át Varószia térségét törvényes lakosainak az ENSZ ideiglenes irányítása alatt az ENSZ Biztonsági Tanácsának 550 (1984) számú határozatával összhangban, és tartózkodjon minden olyan fellépéstől, amely az illegális telepek politikája révén megváltoztatja a sziget demográfiai egyensúlyát; hangsúlyozza, hogy a ciprusi probléma megoldását követően az uniós vívmányokat az egész szigeten végre kell hajtani;

3.  szilárd meggyőződése, hogy fenntartható konfliktusmegoldás csak párbeszéd, diplomácia és a jó szándék szellemében és a nemzetközi joggal összhangban folytatott tárgyalások révén érhető el, és megerősíti azon meggyőződését, hogy a ciprusi probléma fenntartható megoldása előnyös lenne a régió minden országa – elsősorban Ciprus, Görögország és Törökország – számára; felhívja az Európai Tanácsot, hogy tartsa fenn egységes álláspontját a Törökország által végrehajtott egyoldalú és jogellenes fellépésekkel kapcsolatban, lépjen fel, és Törökország jogellenes fellépéseire válaszul vessen ki szigorú szankciókat; emlékeztet arra, hogy további szankciók csak párbeszéd, komoly együttműködés és konkrét helyszíni előrelépés révén kerülhetők el;

4.  emlékeztet az ENSZ főtitkárának azon felhívására, hogy a felek folytassák a tárgyalásokat attól a ponttól, ahol 2017-ben Crans-Montanában abbahagyták, és hangsúlyozza, hogy ezt a két vezető 2014. február 11-i közös nyilatkozata, az ENSZ-főtitkár 2017. június 30-i hatpontos kerete és a konferencia végére elért konvergencia alapján kell megtenni; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a legmagasabb szintű török hatóságok jóváhagyták a kétállami megoldást, és sürgeti Törökországot, hogy konkrétan kötelezze el magát az ENSZ főtitkárának felhívása mellett;

5.  megismétli, hogy támogatja a tisztességes, átfogó és életképes rendezést, amely két közösségből és két zónából álló föderáción alapul, amely egységes nemzetközi jogi személyiséggel, egységes szuverenitással és egységes állampolgársággal rendelkezik, ahol a két közösség politikailag egyenlő, összhangban az ENSZ BT vonatkozó határozataival, a nemzetközi joggal, az uniós vívmányokkal, tiszteletben tartva az Unió alapját képező elveket;

6.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Varószia illegális „megnyitásának” célja, hogy megváltoztassa a területen található ingatlanok tulajdonviszonyait, és ezáltal rontsa az esélyeket a Varószia feletti ellenőrzés jogának az ENSZ BT vonatkozó határozataiban előírtak szerint vagy a ciprusi probléma átfogó megoldása révén való visszaadására; sürgeti Törökországot, hogy tartózkodjon Varószia jogszerű lakosaitól eltérő személyek illegális letelepítésétől, illetve a törvényes lakosok arra való felszólításától, hogy katonai megszállási körülmények között térjenek vissza ingatlanaikba;

7.  hangsúlyozza, hogy továbbra is az ENSZ égisze alatt, a megállapodás szerinti alapon folytatott közvetlen tárgyalások jelentik az egyetlen lehetőséget arra, hogy olyan megoldást találjanak, amely újraegyesíti a szigetet és népét, ami többek között a Ciprus és Törökország közötti kapcsolatok normalizálódásához, a Ciprus és Törökország közötti kizárólagos gazdasági övezet elhatárolásának jobb kilátásaihoz, valamint az EU és Törökország közötti kapcsolatok megerősítéséhez vezet; sürgeti, hogy a megállapodás szerinti alapon a lehető leghamarabb kezdjék újra a Ciprus újraegyesítéséről szóló tárgyalásokat az ENSZ főtitkárának égisze alatt;

8.  kiáll mind a ciprusi török, mind a ciprusi görög közösség béke és stabilitás iránti törekvései mellett, és felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul hajtsa végre a ciprusi török közösségnek nyújtott támogatásra vonatkozó második éves cselekvési programot, amelynek célja a megbékélést elősegítő, valamint az infrastruktúrát, a környezetvédelmet és a gazdasági fejlődést erősítő projektek támogatása; felszólít különösen a civil társadalom folyamatos és fokozott támogatására mind a ciprusi török, mind a ciprusi görög közösségben, mind az uniós támogatási programon keresztül, mind strukturálisabban az új többéves pénzügyi keret részeként, különösen a „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” programon keresztül;

9.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy vállaljanak aktívabb szerepet a tárgyalások ENSZ égisze alatt történő sikeres lezárásában, többek között azáltal, hogy kineveznek egy képviselőt az ENSZ jószolgálati missziója mellé, továbbá hangolják össze erőfeszítéseiket az Európai Parlamenttel annak érdekében, hogy meggyőzzék Törökországot a Varósziát érintő illegális intézkedéseinek visszavonásáról;

10.  hangsúlyozza, hogy támogatja Ciprus területi integritását, és felszólítja az uniós tagállamokat, hogy ellenezzék a harmadik országok által a Ciprus szigetén található Ciprusi Köztársaságon kívüli állam elismerésére tett kísérleteket;

11.  sajnálatának ad hangot a török elnök 2020. november 15-i varósziai látogatása során tett nyilatkozatait illetően, amelyek nyíltan felfedték Ankara „útitervét” a lezárt város illegális betelepítésére, valamint az elnök Ciprus állandó felosztása melletti kiállását;

12.  felhívja Törökországot, hogy tartózkodjon az olyan egyoldalú tevékenységektől, mint például a jogellenes feltáró fúrások, amelyek még inkább sértik a Ciprusi Köztársaság szuverenitását és szuverén jogait, a tengerjogot sértő, új, megváltoztathatatlan helyzet létrejöttével fenyegetnek, veszélyeztetik az érdemi tárgyalások újrakezdését és a megállapodás szerint kialakítandó átfogó megoldás kilátásait, és nem segítik elő a jószomszédi kapcsolatokat a régióban;

13.  felhívja az ENSZ ciprusi misszióját, hogy fokozza a varósziai fejlemények nyomon követésére irányuló erőfeszítéseket;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint Törökország elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0200.
(2) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0230.
(3) HL C 249. E, 2013.8.30., 1. o.
(4) HL C 8. E, 2010.1.14., 41. o.
(5) HL C 184. E, 2010.7.8., 12. o.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0114.

Utolsó frissítés: 2021. február 26.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat