Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2020/2876(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B9-0373/2020

Előterjesztett szövegek :

B9-0373/2020

Viták :

PV 25/11/2020 - 12
CRE 25/11/2020 - 12

Szavazatok :

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2020)0336

Elfogadott szövegek
PDF 160kWORD 52k
2020. november 26., Csütörtök - Brüsszel Végleges kiadás
Az abortuszhoz való jog Lengyelországban
P9_TA(2020)0336B9-0373/2020

Az Európai Parlament 2020. november 26-i állásfoglalása az abortuszhoz való jog de facto lengyelországi betiltásáról (2020/2876(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és különösen annak 2. cikkére, valamint 7. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-i egyezményre (EJEE) és az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) kapcsolódó ítélkezési gyakorlatára,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta),

–  tekintettel a Lengyel Köztársaság alkotmányára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948. december 10-én fogadtak el,

–  tekintettel az ENSZ 1966. december 16-i Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICESCR) és az ENSZ 1966. december 16-i Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR),

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i egyezményre,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni, 1984. december 10-i ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága a Lengyelországról szóló hetedik időszaki jelentésről szóló, 2016. november 23-i záró észrevételeire,

–  tekintettel az UNESCO 2018. január 10-i, a szexuális nevelésről szóló nemzetközi technikai iránymutatására,

–  tekintettel az 1994-ben Kairóban tartott nemzetközi népesedési és fejlesztési konferenciára (ICPD), annak cselekvési programjára, felülvizsgálati konferenciáinak eredményeire, valamint az ICPD25-ről 2019-ben Nairobiban tartott csúcstalálkozóra,

–  tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking+10 (2005), Peking+15 (2010) és Peking+20 (2015) különleges ülésein elfogadott záródokumentumokra,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló, 2014. augusztus 1-jén hatályba lépett egyezményére (Isztambuli Egyezmény), valamint az EU Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásáról és a nemi alapú erőszak elleni küzdelemre irányuló egyéb intézkedésekről szóló, 2019. november 28-i európai parlamenti állásfoglalásra(1),

–  tekintettel az ENSZ 2015-ben elfogadott fenntartható fejlődési céljaira,

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosa által „A nők szexuális és reprodukciós egészsége és jogai Európában” címmel 2017. december 4-én kiadott vitaindító dokumentumra,

–  tekintettel a 2017. évi, „A nők jogai viharos időkben” című, a Bizottság által szervezett Éves Alapjogi Kollokvium következtetéseire,

–  tekintettel az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO) a serdülők szexuális és reprodukciós egészségére és jogaira vonatkozó, 2018. évi ajánlásaira,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság 2017. május 22–24-i lengyelországi kiküldetését követő, 2017. július 10-i kiküldetési jelentésére, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság 2018. szeptember 19–21-én a jogállamiság helyzetével kapcsolatban Lengyelországba indított eseti küldöttségének kiküldetését követő, 2018. december 3-i kiküldetési jelentésére,

–  tekintettel a Lengyelországról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a jogállamiság és a demokrácia lengyelországi helyzetéről szóló, 2017. november 15-i állásfoglalására(2), valamint a jogállamiság Lengyel Köztársaság általi súlyos megsértése egyértelmű veszélyének megállapításáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2020. szeptember 17-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Bizottság által Lengyelországgal szemben a lengyel igazságszolgáltatási rendszer reformjával kapcsolatban indított négy kötelezettségszegési eljárásra, valamint a jogállamiság Lengyel Köztársaság általi súlyos megsértése egyértelmű veszélyének megállapításáról szóló, 2017. december 20-i tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2017)0835),

–  tekintettel a lengyelországi helyzetre vonatkozóan az EUSZ 7. cikke (1) bekezdésének alkalmazásáról szóló bizottsági határozatról szóló, 2018. március 1-jei állásfoglalására(4),

–  tekintettel „A szexuális nevelés bűncselekménnyé nyilvánításáról Lengyelországban” című, 2019. november 14-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a tagállamokban a jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosságok esetén az Unió költségvetésének védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2019. április 4-i jogalkotási állásfoglalására(6), valamint a jogok és értékek program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2019. április 17-i jogalkotási állásfoglalására(7),

–  tekintettel a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség érvényesülése terén az Európai Unióban tapasztalható visszaesésről szóló, 2019. február 13-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az LMBTI-személyekkel szembeni nyilvános megkülönböztetésről és gyűlöletbeszédről, többek között az LMBTI-mentes övezetekről szóló, 2019. december 18-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel „A jogállamiság helyzete az Európai Unióban” című, 2020. szeptember 30-i bizottsági jogállamisági jelentésre (COM(2020)0580) és a lengyelországi jogállamiság helyzetéről szóló országfejezetre,

–  tekintettel az Európai Parlament öt legnagyobb képviselőcsoportjának vezetői által Lengyelország miniszterelnökének küldött, 2020. október 30-i levélre(11),

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Unió az EUSZ 2. cikkében foglaltak szerint az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, az igazságosság, a jogállamiság, az emberi jogok tiszteletben tartása és a megkülönböztetésmentesség értékein alapul; mivel a nemzetközi jog és az uniós Szerződések keretein belül minden tagállam kötelezettséget és felelősséget vállalt a tekintetben, hogy tiszteletben tartja, szavatolja és érvényre juttatja az alapvető jogokat;

B.  mivel a hatékony, független és pártatlan igazságszolgáltatási rendszer elengedhetetlen a jogállamiság biztosításához, valamint az Unióban élők alapvető jogainak és polgári szabadságjogainak védelméhez;

C.  mivel az egyenlő bánásmódhoz és a megkülönböztetésmentességhez való jog a Szerződésekben és a Chartában rögzített alapvető jog, amelyet teljes mértékben tiszteletben kell tartani; mivel a Charta, az EJEE, valamint az EJEB ítélkezési gyakorlata szerint a nők szexuális és reprodukciós egészsége több emberi joghoz kapcsolódik, így többek között az élethez való joghoz, az embertelen vagy megalázó bánásmódtól való mentességhez, valamint az egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréshez fűződő joghoz, a magánélet tiszteletben tartásához való joghoz, a tájékoztatáshoz és az oktatáshoz való joghoz, továbbá a hátrányos megkülönböztetés tilalmához; mivel ezeket az emberi jogokat a lengyel alkotmány is tükrözi;

D.  mivel a Parlament az újonnan elfogadott uniós egészségügyi cselekvési programjában foglalkozott a szexuális és reprodukciós egészséggel és jogokkal annak érdekében, hogy időben biztosítsa a szexuális és reprodukciós egészség és jogok biztonságos biztosításához szükséges termékekhez (pl. gyógyszerekhez, fogamzásgátlókhoz és orvostechnikai felszerelésekhez) való hozzáférést;

E.  mivel az Alkotmánybíróság a lengyelországi alkotmányos demokrácia és jogállamiság fékek és ellensúlyok rendszerének biztosítását szolgáló egyik központi elemként került létrehozásra;

F.  mivel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöbölésével foglalkozó bizottság és az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága 2018 augusztusában közös nyilatkozatot adott ki, amelyben hangsúlyozta, hogy a biztonságos és legális abortuszhoz, valamint a kapcsolódó szolgáltatásokhoz és információkhoz való hozzáférés alapvető fontosságú a nők reprodukciós egészsége szempontjából, valamint ösztönözte az országokat a nők és lányok szexuális és reprodukciós egészsége és jogai korlátozásainak megszüntetésére, mivel ez veszélyezteti egészségüket és életüket; mivel az abortuszhoz való hozzáférés emberi jog, míg annak késleltetése és megtagadása a nemi alapú erőszak formájának minősül, és kínzásnak és/vagy kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódnak minősülhet; mivel a szexuális és reprodukciós egészség és jogok az ENSZ 3. fenntartható fejlődési céljának célkitűzései, és mivel a nemi alapú erőszak és a káros gyakorlatok elleni küzdelem az 5. fenntartható fejlődési cél célkitűzései;

G.  mivel az átfogó és életkornak megfelelő tájékoztatáshoz, a szexuális és párkapcsolati oktatáshoz, valamint a szexuális és reprodukciós egészséghez és jogokhoz való hozzáférés – ideértve a családtervezést, a fogamzásgátló módszereket és a biztonságos és jogszerű abortuszt is –, továbbá a lányok és nők önállósága és képessége arra, hogy szabadon és függetlenül dönthessenek testükről és életükről, gazdasági függetlenségük előfeltétele és ezért elengedhetetlen a nemek közötti egyenlőség megvalósításához és a nemi alapú erőszak felszámolásához; mivel az ő testükről, így az ő választásukról van szó;

H.  mivel Lengyelország megerősítette az Isztambuli Egyezményt, a Lanzarotei Egyezményt, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, valamint a Gyermekjogi egyezményt, és a nemzetközi emberi jogi jogszabályok értelmében köteles hozzáférést biztosítani az átfogó szexuális neveléshez és tájékoztatáshoz, többek között a szexuális kizsákmányolás és bántalmazás kockázatával kapcsolatban, valamint küzdeni a társadalmi nemi sztereotípiák ellen; mivel Lengyelország nem hajtotta végre az EJEB jogszerű abortuszhoz való hozzáférésről szóló ítéleteit; mivel az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága bírálta Lengyelországot, amiért nem ért el előrelépést e tekintetben;

I.  mivel a tagállamok között számos különbség van az abortuszhoz való hozzáférés terén; mivel Lengyelország az egyik legalacsonyabb pontszámot érte el az Európai Unióban a 2020. évi Európai Fogamzásgátlási Atlaszban, és az egyik legkorlátozóbb politikát alkalmazza a fogamzásgátlási eszközökhöz való hozzáférés, a családtervezés, a tanácsadás és az online tájékoztatás terén; mivel Lengyelország egyike azon kevés országoknak, amelyek orvosi rendelvényt követelnek meg a sürgősségi fogamzásgátlás alkalmazásához, amelyet az orvosok gyakran személyes meggyőződésük alapján megtagadnak;

J.  mivel az alkotmánybíróság 2015. évi, az orvosi és fogorvosi szakmákról szóló 1996. december 5-i törvényre vonatkozó ítélete óta sem az egészségügyi szakemberek, sem az egészségügyi intézmények nem kötelesek megadni alternatív létesítmények vagy orvosok nevét, ha személyes meggyőződésük miatt megtagadják a betegektől a szexuális és reprodukciós egészségügyi szolgáltatásokat; mivel a törvény 2020 júliusában módosított végleges változata az eredeti javaslathoz képest nem tartalmazza a továbbutalás kötelezettségét; mivel ennek elhagyása azt jelzi, hogy Lengyelország teljes mértékben figyelmen kívül hagyja az EJEB Lengyelországgal szembeni, a szexuális és reprodukciós egészséggel és jogokkal kapcsolatos ítéleteinek végrehajtása tekintetében az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által megfogalmazott ajánlást;

K.  mivel az olyan civil társadalmi szervezetek szerint, mint a Szövetség a Nőkért és a Családtervezésért, 2018-ban a Lengyel Országos Egészségügyi Alappal szerződéses kapcsolatban álló kórházaknak csupán 10 %-a nyújtott legális abortuszt, ami azt jelenti, hogy vannak olyan lengyel vajdaságok, amelyek teljes egészében megtagadják a biztonságos és legális abortusz biztosítását, ami rendkívül megnehezíti és gyakran lehetetlenné teszi a nők számára az ilyen szolgáltatásokhoz való hozzáférést;

L.  mivel a kollégáktól és az egészségügyi hatóságoktól való félelem és nyomás miatt Lengyelországban az orvosok nem szívesen vesznek részt abortusz-eljárásokban; mivel a széles körben alkalmazott lelkiismereti záradékon kívül az orvosok további, jogszabályon kívüli akadályokat is teremtenek, például szükségtelen orvosi vizsgálatokat, pszichológiai konzultációkat vagy szakértőkkel folytatott további konzultációkat írnak elő, vagy korlátozzák a nők jogát a prenatális vizsgálatokhoz és tájékoztatáshoz, amit a közegészségügyi rendszer keretében mindenki számára biztosítani kellene;

M.  mivel Lengyelországban a nőgyógyászati ellátáshoz való hozzáférés rendkívül korlátozott és néhány régióban szinte lehetetlen, ami a nem kívánt terhességek nagy számát, rossz reprodukciós egészségügyi állapotot, a méhnyakrák magas előfordulását és a fogamzásgátláshoz való elégtelen hozzáférést eredményezi; mivel a szexuális és reprodukciós egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés és az LMBTI+ személyek jogai erősen korlátozottak; mivel a nőgyógyászati ellátást igénylő transznemű és nem bináris emberek az orvosi környezetben hátrányos megkülönböztetéssel szembesülnek, és gyakran megtagadják tőlük az ellátást;

N.  mivel 2019 eleje óta Lengyelországban több mint 80 esetben fordult elő, hogy régiók, járások vagy települések olyan LMBTI+ ellenes határozatokat fogadtak el, amelyekkel az úgynevezett „LMBTI-ideológiától” mentesnek nyilvánították magukat, vagy elfogadták a különösen az egyszülős családokra és az LMBTI+ szülőkre és személyekre nézve hátrányos megkülönböztetéssel járó „regionális családjogi charták” egészét vagy azok egy részét, de facto korlátozva ezen uniós polgárok szabad mozgását;

O.  mivel a becslések szerint Lengyelországban évente mintegy 200 000 nő szakítja meg a terhességét, és arra kényszerülnek, hogy illegális terhességmegszakításnak vessék alá magukat, főként orvosi terhességmegszakító tablettákra támaszkodva, a szükséges szakmai orvosi felügyelet és tanácsadás nélkül; mivel becslések szerint évente mintegy 30 000 nő kényszerül arra, hogy Lengyelországból külföldre utazzon, hogy megkapja a szükséges egészségügyi ellátást és művi terhességmegszakítást kérjen(12); mivel az ilyen intézkedésekhez való hozzáférés a szolgáltatások kifizetéséhez kapcsolódik, ami azt jelenti, hogy azok nem egyformán hozzáférhetők minden nő számára, különösen a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű nők és a rendezetlen jogállású migráns nők számára; mivel ez azt jelenti, hogy a biztonságos abortusz csak a nők egy korlátozott csoportja számára hozzáférhető Lengyelországban;

P.  mivel a lengyel parlament 119 képviselőjének az úgynevezett „életpárti” mozgalmak támogatásával tett indítványára válaszul a lengyel alkotmánybíróság 2020. október 22-én alkotmányellenesnek ítélte a családtervezésről, az emberi magzat védelméről és a terhességmegszakítás feltételeiről szóló 1993. évi törvény azon rendelkezését, amely lehetővé teszi a terhességmegszakítást azokban az esetekben, amikor a születés előtti vizsgálat vagy más orvosi megfontolások súlyos és visszafordíthatatlan magzati károsodás vagy a magzat életét fenyegető gyógyíthatatlan betegség nagy valószínűségére utalnak;

Q.  mivel a súlyos és visszafordíthatatlan magzati rendellenességek vagy a magzat gyógyíthatatlan betegségének nagy valószínűsége képezte a jogalapot a 2019. évi 1 110 terhességmegszakításból 1 074 esetében, míg a fennmaradó esetek akkor fordultak elő, amikor a terhesség veszélyeztette egy nő életét vagy egészségét, vagy tiltott cselekmény (pl. nemi erőszak) miatt következett be, ami a családtervezésről szóló 1993. évi törvény által engedélyezett egyetlen egyéb eset;

R.  mivel az ítélet a kihirdetésével alkalmazandóvá válik, és a lengyel jog szerint kötelező, és a kihirdetést követően az abortuszhoz való jog szinte teljes körű lengyelországi betiltását fogja eredményezni, büntetendővé téve az abortuszt, ami a csak egyesek személyek számára hozzáférhető titkos, nem biztonságos abortusz és az abortuszturizmus terjedéséhez fog vezetni, veszélyeztetve ezzel a nők egészségét és jogait, és kockáztatva életüket; mivel annak ellenére, hogy az ítéletet még nem tették közzé, sok olyan várandós nőt, akiket arról tájékoztattak, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy a magzat súlyos és visszafordíthatatlan rendellenességben vagy gyógyíthatatlan betegségben szenved, korlátoztak a törvényes abortuszhoz való hozzáférésükben;

S.  mivel az ítélet újabb támadást jelent a jogállamiság és az alapvető jogok ellen, és az elmúlt években tapasztaltakat követően további kísérletet tesz a szexuális és reprodukciós egészség és jogok korlátozására Lengyelországban; mivel ezeket a kísérleteket eredetileg 2016-ban, 2018-ban és 2020-ban leállították a lengyel polgárok tömeges ellenállása miatt, amint azt a „fekete pénteki” felvonulások is kifejezték, amelyeket a különböző képviselőcsoportok európai parlamenti képviselői határozottan támogattak;

T.  mivel az ítéletre egy olyan időszakban került sor, amikor a Covid19-világjárvány második hulláma miatt valamennyi uniós tagállamban – így Lengyelországban is – közegészségügyi korlátozások vannak érvényben, ami súlyosan akadályozza a megfelelő demokratikus vitát és a jogszerű eljárást, ami alapvető fontosságú az alapvető jogokkal kapcsolatos kérdésekben;

U.  mivel az egészségügyi korlátozások és kockázatok ellenére Lengyelországban és világszerte példa nélküli tiltakozásokra került sor; mivel tüntetők ezrei továbbra is tiltakoznak az alapvető szexuális és reprodukciós egészséget és jogokat aláásó súlyos korlátozások ellen; mivel a készenléti rendőrséget és a katonai csendőrséget is kirendelték a tüntetések ellenőrzésére, és a bűnüldöző szervek tagjai túlzott erőszakot és fizikai erőszakot alkalmaztak békés tüntetőkkel, köztük lengyel parlamenti képviselőkkel és lengyel európai parlamenti képviselőkkel szemben; mivel ezek az intézkedések ellentétesek a lengyel kormány nemzetközi emberi jogi jogszabályok szerinti kötelezettségeivel, ideértve a békés gyülekezéshez való jogot garantáló Chartát, valamint a békés gyülekezés és egyesülés szabadságához való joggal foglalkozó különleges előadó iránymutatásait, amelyek kimondják, hogy a katonaság főszabályként nem vethető be rendőri alakulatokban;

V.  mivel a hatóságok fenyegetésekkel próbálták megakadályozni, hogy a lengyel állampolgárok és a Lengyelországban élő emberek részt vegyenek a tüntetéseken, beleértve a jelentős pénzbírságokat is, miközben Zbigniew Ziobro főügyész és igazságügyi miniszter bejelentette, hogy a tüntetések szervezői ellen olyan büntetőjogi vádakat emelnek, amelyek nyolc évig terjedő börtönbüntetéshez vezethetnek; mivel számos tüntetőt, köztük kiskorúakat is jogellenesen tartanak fogva;

W.  mivel 2020. október 28-án Jarosław Kaczyński miniszterelnök-helyettes arra ösztönözte az embereket, hogy védjék meg a hagyományos lengyel értékeket és „mindenáron” védjék meg az egyházakat , ami a nacionalista huligánok által a tüntetők ellen elkövetett agresszióhoz vezetett; mivel Lengyelországban így visszaélnek a kulturális és vallási értékekkel mint olyan okokkal, amelyek akadályozzák a nők jogainak, a nők egyenlőségének és a saját testükkel kapcsolatos döntéshozatalhoz való joguknak a teljes érvényesülését; mivel egy fundamentalista szervezet, az Ordo Iuris, amely szorosan kapcsolódik a kormánykoalícióhoz, az emberi jogok és a nemek közötti egyenlőség aláásására irányuló lengyelországi kampányok – többek között az abortusz betiltására irányuló kísérletek – hajtóereje volt, felszólított Lengyelországnak az Isztambuli Egyezményből való kilépésére és az „LMBTI-mentes övezetek” létrehozására;

X.  mivel a közelmúltbeli közvélemény-kutatások szerint Lengyelország lakosságának többsége támogatja az abortuszhoz való, kérelemre történő hozzáférés jogát a terhesség 12. hetéig; mivel a tüntetők a jogállamiság elleni ismételt támadások miatt a kormány lemondását követelik; mivel a tiltakozásokat többnyire nők által vezetett szervezetek, aktivisták és civil társadalmi szervezetek szervezték és hangolták össze a lengyel politikai ellenzék támogatásával; mivel a lengyel elnöknek az abortuszról szóló jogszabályra irányuló javaslata a tiltakozásokat követően nem kielégítő;

Y.  mivel a lengyel parlament 2015. december 22-én és 2016. július 22-én elfogadott, az alkotmánybíróságra vonatkozó jogi aktusai, valamint a 2016 végén elfogadott három jogi aktusból álló csomag súlyosan aláásta az alkotmánybíróság függetlenségét és legitimitását; mivel a 2015. december 22-i és a 2016. július 22-i törvényt az alkotmánybíróság 2016. március 9-én, illetve 2016. augusztus 11-én alkotmányellenesnek nyilvánította; mivel ezeket az ítéleteket a lengyel hatóságok nem tették közzé és nem is hajtották végre; mivel Lengyelországban a fent említett jogszabályi változások hatálybalépése óta már nem lehet ténylegesen garantálni a lengyel törvények alkotmányosságát(13);

Z.  mivel a fent említett ítéletet a PiS (Jog és Igazság) vezette koalíció politikusai által megválasztott és azoktól teljes mértékben függő bírák hozták; mivel a lengyel szenátus elnöke úgy vélte, hogy az ítélet semmis, és felszólította a kormányt, hogy ne tegye közzé, különösen azért, mert sérti Lengyelország emberi jogi kötelezettségeit, és nincs összhangban a lengyel alkotmányról szóló korábbi jogszabályokkal, valamint mert alkotmánybíróság három bíráját és elnökét törvénytelenül nevezték ki(14);

AA.  mivel a Bizottság és a Parlament komoly aggodalmának adott hangot a jogállamisággal, többek között az alkotmánybíróság legitimitásával, függetlenségével és hatékonyságával kapcsolatban; mivel a lengyelországi igazságszolgáltatási rendszer 2015. évi reformját követően a Bizottság megindította a 7. cikk (1) bekezdése szerinti eljárást;

1.  határozottan elítéli az alkotmánybíróság ítéletét és a nők szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos helyzetének romlását Lengyelországban; megerősíti, hogy az ítélet veszélyezteti a nők egészségét és életét; emlékeztet arra, hogy határozottan bírál minden olyan jogalkotási javaslatot vagy korlátozást, amelynek célja a biztonságos és jogszerű abortuszhoz való hozzáférés további betiltása és korlátozása Lengyelországban, mivel a legtöbb jogszerű abortuszt amúgy is súlyos és visszafordíthatatlan magzati károsodás vagy a magzat életét veszélyeztető gyógyíthatatlan betegség miatt végzik; emlékeztet arra, hogy az egészségügyi ellátáshoz és a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz való egyetemes hozzáférés alapvető emberi jog;

2.  megjegyzi, hogy az abortuszhoz való jog korlátozása vagy betiltása semmi esetre sem szünteti meg az abortuszt, csupán illegálissá teszi, ami a jogellenes, nem biztonságos, titkos és életveszélyes abortuszok számának növekedéséhez vezet; ragaszkodik ahhoz, hogy a művi terhességmegszakítást ne foglalják bele a büntető törvénykönyvbe, mivel ez visszatartó hatással van azokra az orvosokra, akik büntetőjogi szankcióktól való félelmükben tartózkodnak a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos szolgáltatások nyújtásától;

3.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az ítéletet olyan időszakban adták ki, amikor a Covid19-világjárványhoz kapcsolódó egészségügyi korlátozások súlyosan aláásták a demokratikus folyamatokat; határozottan bírálja a nyilvános gyülekezésre vonatkozó tilalmat, amely úgy vezettek be, hogy a lengyel alkotmány 232. cikke szerinti szükségállapotot nem hirdették ki;

4.  emlékeztet arra, hogy a nők jogai az alapvető emberi jogok közé tartoznak, ebből adódóan pedig az uniós intézmények és a tagállamok kötelesek azokat a Szerződéseknek és a Chartának, továbbá a nemzetközi jognak megfelelően védelmezni és érvényre juttatni

5.  megjegyzi, hogy az abortuszhoz való hozzáférésnek az alkotmánybíróság fent említett határozatából eredő indokolatlan és túlzott korlátozása sérti a nők elválaszthatatlan és elidegeníthetetlen méltóságát, továbbá sérti a Chartát, az EJEE-t, az EJEB ítélkezési gyakorlatát, és számos olyan nemzetközi egyezményt, amelyet Lengyelország is aláírt, valamint a Lengyel Köztársaság alkotmányát;

6.  határozottan sürgeti a lengyel parlamentet és hatóságokat, hogy tartózkodjanak a szexuális és reproduktív egészség és jogok korlátozására irányuló minden további kísérlettől, mivel az ilyen intézkedések ellentétesek a visszalépés tilalmának a nemzetközi emberi jogi jogszabályok szerinti elvével; határozottan megerősíti, hogy a szexuális és reproduktív egészség és jogok megtagadása a nemi alapú erőszak egyik formája; felszólítja a lengyel hatóságokat, hogy hozzanak intézkedéseket az Emberi Jogok Európai Bírósága által Lengyelország ellen hozott ítéletek teljes körű végrehajtása érdekében, amelyek megállapították, hogy a korlátozó abortusztörvények sértik a nők emberi jogait; hangsúlyozza, hogy a reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való akadálytalan és időben történő hozzáférés, valamint a nők reproduktív autonómiájának és döntéshozatalának tiszteletben tartása alapvető fontosságú a nők emberi jogainak és a nemek közötti egyenlőségnek a védelme szempontjából;

7.  hangsúlyozza, hogy átfogó, tényeken alapuló, megkülönböztetésmentes és életkornak megfelelő szexuális oktatást és tájékoztatást kell nyújtani mindenki számára, mivel a nemmel és szexualitással kapcsolatos tájékoztatás és oktatás hiánya a nem szándékos terhességek magasabb arányát eredményezi;

8.  határozottan elítéli a lengyel igazságügyi miniszter azon közelmúltbeli döntését, hogy hivatalosan kezdeményezi Lengyelország kilépését az Isztambuli Egyezményből, ami komoly visszaesést jelentene a nemek közötti egyenlőség, a nők jogai és a nemi alapú erőszak elleni küzdelem tekintetében; sürgeti a lengyel hatóságokat, hogy biztosítsák az egyezmény hatékony és gyakorlati alkalmazását, beleértve elegendő számú minőségi menedékhely biztosítását az erőszak áldozatává vált nők és gyermekeik számára, tekintettel arra, hogy a Covid19-világjárvány alatt megnőtt a nemi alapú erőszak előfordulása, valamint hogy gondoskodjanak az alapvető támogatáshoz és egészségügyi szolgáltatásokhoz, többek között a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésről;

9.  sajnálja, hogy Lengyelország egyes területein még mindig korlátozott az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, és hogy a legfelsőbb számvevőszék szerint Lengyelországban a vidéki területeken élő várandós nők 2018-ban mindössze 2%-át vetették alá a terhesség alatt szükséges valamennyi standard vizsgálatnak, mint például a magzati ultrahangnak, a kardiotokográfiának vagy az anya vérvizsgálatának;

10.  sajnálatának ad hangot a lelkiismereti záradék fokozott alkalmazása miatt, ami ahhoz vezet, hogy hiányoznak a megbízható beutalási mechanizmusok azok számára, akik abortusz-szolgáltatásokért folyamodnak, és lassú a fellebbezési folyamat azok számára, akiktől megtagadták az ilyen szolgáltatásokat, továbbá sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nőgyógyászok gyakran hivatkoznak a lelkiismereti záradékra, amikor fogamzásgátló szereket kérnek tőlük, és ezzel korlátozzák a fogamzásgátláshoz való hozzáférést Lengyelországban; megjegyzi, hogy a lelkiismereti záradék a szülés előtti szűréshez való hozzáférést is akadályozza, ami nemcsak a magzat állapotára vonatkozó tájékoztatáshoz való jog megsértését jelenti, hanem a gyermek a terhesség alatti vagy közvetlenül azt követő sikeres kezelését is akadályozza; sürgeti a lengyel hatóságokat, hogy helyezzék hatályon kívül a sürgősségi fogamzásgátló tablettához való hozzáférést korlátozó törvényt;

11.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nők ezreinek utaznia kell ahhoz, hogy egy olyan alapvető egészségügyi szolgáltatást igénybe vehessen, mint az abortusz; hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló abortusz-szolgáltatások nem jelentenek elfogadható lehetőséget a legkiszolgáltatottabb és marginalizált személyek számára; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a külföldre utazás veszélyezteti a nők egészségét és jólétét, mivel gyakran egyedül utaznak; hangsúlyozza az abortusz utáni ellátás fontosságát, különösen azon nők esetében, akik rosszul elvégzett vagy nem biztonságos abortuszból eredően komplikációkat tapasztalnak;

12.  kifejezi támogatását és szolidaritását a lengyel polgárok ezrei, különösen a lengyel nők és az LMBTI+ személyek iránt, akik az egészségügyi kockázatok ellenére az utcákra vonultak, hogy tiltakozzanak alapvető szabadságaik és jogaik súlyos korlátozásai ellen; megjegyzi, hogy a tiltakozók nem csupán az alkotmánybíróság határozatának hatályon kívül helyezését követelik, hanem az úgynevezett „abortusz-kompromisszum” elítélését, az abortuszhoz való jog liberalizálását és a test autonómiájának tiszteletben tartását is; emlékeztet arra, hogy a gyülekezés és az egyesülés szabadsága az Európai Unió meghatározó elve, még járvány idején is;

13.  határozottan elítéli, hogy a bűnüldöző hatóságok és a nem állami szereplők, például a szélsőjobboldali nacionalista csoportok túlzott és aránytalan erőszakot alkalmaznak a tüntetőkkel, köztük aktivistákkal és nőjogi szervezetekkel szemben; felhívja a lengyel hatóságokat annak biztosítására, hogy a tüntetőket megtámadó személyeket felelősségre vonják;

14.  sürgeti a lengyel hatóságokat, hogy erősítsék meg a nők jogainak és a nemek közötti egyenlőségnek az előmozdítására vonatkozó nemzeti jogszabályokat azáltal, hogy minden szükséges pénzügyi és emberi erőforrást biztosítanak a nemen alapuló megkülönböztetéssel foglalkozó intézmények számára;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy végezze el az alkotmánybíróság összetételének alapos értékelését, amelynek jogellenessége alapot szolgáltat ítéleteinek, és ezáltal a lengyel alkotmány megtámadására; hangsúlyozza, hogy a fent említett ítélet újabb példája az igazságszolgáltatás politikai hatalomátvételének és a jogállamiság rendszerszintű összeomlásának Lengyelországban;

16.  felhívja a Tanácsot, hogy az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdésével összhangban a lengyelországi helyzetről tartott jelenlegi meghallgatásai keretében foglalkozzon ezzel a kérdéssel és az alapvető jogok lengyelországi megsértésére vonatkozó egyéb állításokkal; sürgeti a Tanácsot, hogy tartsa meg a lengyelországi helyzetről szóló, 2020. december 10–11-re tervezett hivatalos meghallgatást;

17.  üdvözli a 2020. november 5-i ideiglenes megállapodást egy olyan mechanizmus létrehozásáról szóló jogszabályról, amely lehetővé tenné a jogállamiságot megsértő tagállamok számára történő költségvetési kifizetések felfüggesztését; sürgeti a Bizottságot, hogy határozottan lépjen fel a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret közelmúltban elfogadott feltételrendszerével kapcsolatban;

18.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy biztosítsanak megfelelő finanszírozást a nemzeti és helyi civil társadalmi szervezetek számára a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok helyi szintű támogatásának előmozdítása érdekében a tagállamokban, beleértve Lengyelországot is; sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul és közvetlenül támogassa a női szexuális és reproduktív egészség és jogok védelmének biztosítása érdekében tevékenykedő lengyel programokat és civil társadalmi szervezeteket; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy finanszírozási programok révén támogassák a figyelemfelkeltést és a képzést;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy kezelje prioritásként annak tényleges szavatolását, hogy minden személy egyenlő és erős jogi védelemben részesüljön az EUMSZ 19. cikkében meghatározott valamennyi indok tekintetében; felhívja a Tanácsot, hogy haladéktalanul hárítsa el a megkülönböztetés tilalmára vonatkozó horizontális irányelvről szóló tárgyalások előtt álló akadályokat, és zárja le a tárgyalásokat, továbbá üdvözli a Bizottság e téren vállalat új keletű kötelezettségvállalásait;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz, többek között az abortuszhoz való egyetemes hozzáférés biztosításában; sürgeti a Bizottságot, hogy garantálja a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat azáltal, hogy a következő uniós egészségügyi stratégiába belefoglalja az abortuszhoz való jogot;

21.  kiemeli, hogy számos tagállam támogatását és érdeklődését fejezte ki a lengyel nők helyzete iránt; felhívja az EU-t, hogy finanszírozzon olyan szervezeteket, amelyek elősegítik a biztonságos és legális abortuszt biztosító szervezetek közötti határokon átnyúló együttműködést;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a 2004/113/EK irányelvnek(15) a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos árukra és szolgáltatásokra való alkalmazását, és ismerje el, hogy a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés korlátai és akadályai nemi alapú megkülönböztetésnek minősülnek, mivel aránytalan mértékben érintenek egy nemet (nőket) vagy kiszolgáltatott csoportokat (pl. transznemű és nem bináris személyeket); elítéli, hogy a lengyel kormány visszaél az igazságszolgáltatással és jogalkotási hatásköreivel azáltal, hogy politikai kérdéssé teszi a nők és az LMBTI+ személyek életét és egészségét, ami rájuk nézve hátrányos megkülönböztetéshez vezet;

23.  felhívja a Bizottságot, hogy fogadjon el iránymutatásokat a tagállamok számára annak érdekében, hogy az uniós joggal és az EJEB ítélkezési gyakorlatával összhangban biztosítsák a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz kapcsolódó árukhoz és szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést;

24.  sürgeti a Tanácsot, hogy az EU mihamarabb ratifikálja az Isztambuli Egyezményt; határozottan elítéli a néhány tagállamban az Isztambuli Egyezmény végrehajtása és a nemen alapuló erőszak elleni küzdelem érdekében már meghozott intézkedések visszavonására tett kísérleteket; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot a nemi alapú erőszaknak az EUMSZ 83. cikke szerinti uniós bűncselekmények jegyzékébe való felvételére;

25.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, Lengyelország elnökének, kormányának és parlamentjének, továbbá a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0080.
(2) HL C 356., 2018.10.4., 44. o.
(3) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0225.
(4) HL C 129., 2019.4.5., 13. o.
(5) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0058.
(6) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0349.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0407.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0111.
(9) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0101.
(10) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0054.
(11) Manfred Weber, a PPE képviselőcsoport elnöke, Iratxe García Pérez, a S&D képviselőcsoport elnöke, Dacian Cioloș, a Renew képviselőcsoport elnöke, Philippe Lamberts, a Verts/ALE képviselőcsoport társelnöke, valamint Manon Aubry és Martin Schirdewan, a GUE/NGL képviselőcsoport társelnökei.
(12) https://www.theseus.fi/handle/10024/138222
(13) A Velencei Bizottság 2016. október 14–15-i véleménye az alkotmánybíróságról szóló törvényről, (128) bekezdés; ENSZ, Emberi Jogi Bizottság, Záró megjegyzések Lengyelország hetedik időközi jelentéséről, 2016. november 23., 7–8. pont; A Bizottság (EU) 2017/1520 ajánlása (2017. július 26.) a lengyelországi jogállamiságról (HL L 228., 2017.9.2., 19. o.).
(14) https://www.senat.gov.pl/aktualnoscilista/art,13159,zespol-ekspertow-przy-marszalku-senatu-o-wyroku-trybunalu-konstytucyjnego.html
(15) A Tanács 2004/113/EK irányelve (2004. december 13.) a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 373., 2004.12.21., 37. o.).

Utolsó frissítés: 2021. február 26.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat