(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2019)0581),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, valamint 43. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C9-0162/2019),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Számvevőszék 2020. február 26-i véleményére(1),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2020. május 7-i véleményére(2),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra, és a Tanács a Parlament álláspontjának jóváhagyásáról szóló tájékoztatására, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A9-0101/2020),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatait;

3.  jóváhagyja a Parlament és a Tanács ezen állásfoglaláshoz csatolt együttes nyilatkozatait;

4.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatait;

5.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 109., 2020.4.1., 1. o. (2) HL C 232., 2020.7.14., 29. o.

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2020/2220 rendelettel.)

Az Európai Parlament nyilatkozata a KAP átmeneti szabályairól és a többéves pénzügyi keretről

Válságtartalék

2014-es létrehozása óta a mezőgazdasági válságokra képzett tartalékot soha nem aktiválták az 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 25. cikkében előírt pénzügyi fegyelmi mechanizmus miatt, amely szerint e tartalék finanszírozását minden év elején a közvetlen kifizetések teljes összegéből kell lehívni. A fel nem használt összegek az év végén visszakerülnek a közvetlen kifizetésekhez. Ennek következtében a tartalékot soha nem használták fel, hogy elkerüljék a források visszatartását a mezőgazdasági termelőktől.

Az a tény, hogy az azzal a céllal létrehozott tartalékot, hogy segítsen a mezőgazdasági termelőknek ár- vagy piaci instabilitás esetén, soha nem aktiválták a tartalék pénzügyi struktúrájának és működésének korlátozottságát bizonyítja.  A jelentős piaci zavarokat okozó gazdasági, valamint kedvezőtlen éghajlati és egészségügyi helyzetek egyre gyakoribbá válása azt mutatja, hogy sürgősen szükség van egy valóban működőképes válságtartalék-alapra, amelyet rugalmas és hatékony módon lehet aktiválni és rendelkezésre bocsátani.

Az Európai Parlament hangsúlyozza, hogy egy teljes mértékben finanszírozott válságtartalék, amelyre először 400 millió eurót különítenek el az EMGA és az EMVA költségvetésén felül, és amely halmozódik a fel nem használt pénzeszközök átvitelével a programozási időszak következő évére, hatékonyabban működne és nagyobb hatást váltana ki, mivel időben segítséget nyújtana a válságok során és finanszírozná az érintett ágazatok célzott intézkedéseit.

A POSEI és az égei-tengeri szigetek

Földrajzi helyzetükből, különösen távoli fekvésükből, szigetjellegükből, kis méretükből, kedvezőtlen domborzati viszonyokból és éghajlatukból adódóan az Európai Unió működéséről szóló szerződés 349. cikkében említett legkülső régiók sajátos társadalmi-gazdasági problémákkal szembesülnek a fogyasztás, illetve a mezőgazdasági termelés szempontjából alapvető élelmiszerek és mezőgazdasági termékek kínálata terén. A 228/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet az említett cikk rendelkezéseinek megfelelően egyedi intézkedéseket állapított meg a mezőgazdasági ágazatra vonatkozóan az említett egyedi helyzet által okozott nehézségek orvoslására. Ezenkívül a 229/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet szerint a kisebb égei-tengeri szigetek javára hozott egyedi mezőgazdasági intézkedések rendszere is ugyanezekkel a kérdésekkel foglalkozik, de más földrajzi helyszínen.

Mivel e régiókban és szigeteken fontos szerepet játszanak az egyedi intézkedések és lehetőségek a különleges támogatás szintje döntő fontosságú ezen intézkedések sikeres végrehajtásához. Ezért, figyelembe véve a Bizottság által e régióknak és szigeteknek korábban tett nyilvános kötelezettségvállalásokat, az Európai Parlament kéri az 228/2013/EU és 229/2013/EU rendeletek alapján működő, nagyon sikeres programok zavartalan folytatását, valamint az e régióknak és szigeteknek nyújtott támogatás jelenlegi szintjének fenntartását. Ily módon az Unió szolidaritásáról és elkötelezettségéről tenne tanúbizonyságot a sajátos hátrányokkal küzdő régiók és szigetek iránt.

Az Európai Parlament nyilatkozata a legkülső régiók szakmaközi szervezeteiről

Tekintettel rendkívül kis méretükre és szigetjellegükre, a legkülső régiók helyi piacai különösen ki vannak téve az Unió többi részéből vagy harmadik országokból érkező importhoz kapcsolódó áringadozásoknak. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 349. cikke elismeri a legkülső régiók sajátos szükségleteit, és meghatározza egy olyan jogi keret alapjait, amely segíti azokat sajátos helyzetük kezelésében. Ezzel a kérdéssel az 228/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet is foglalkozik. Mivel a szakmaközi szervezetek igénybevétele lehetőséget teremtett a legkülső régiók mezőgazdasági termelői ágazatai sajátos igényeinek kielégítésére, az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtása terén már most rugalmasságot kell biztosítani ezekben a régiókban annak érdekében, hogy teljes mértékben ki lehessen használni az ezen átmeneti rendelet által e régiók számára biztosított forrásokat.

Ezért az 1308/2013/EU rendelet 157. cikke értelmében elismert és reprezentatívnak tekintett szakmaközi szervezetek számára lehetővé kell tenni, hogy megtegyék a szükséges kollektív intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a helyi termelés versenyképes és fenntartható maradjon a szóban forgó helyi piacokon.

E célból az Európai Parlament – az EUMSZ 28., 29. és 110. cikke, valamint az 1308/2013/EU rendelet 165. cikke ellenére, és az említett rendelet 164. cikkének sérelme nélkül, és az EUMSZ 349. cikkének az Európai Unió Bírósága által a C-132/14–C-136/14. sz. egyesített ügyekben hozott ítéletében értelmezett értelmezése alapján – hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden megfelelő eszközt megvizsgáljanak annak érdekében, hogy az érintett tagállamok – a kiterjesztett szakmaközi megállapodások keretében és az érintett érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően – lehetővé tegyék az érintett szakmaközi szervezetben tagsággal nem rendelkező, de a szóban forgó helyi piacon működő egyéni gazdasági szereplők vagy gazdasági szereplők csoportjai számára – származásuktól függetlenül – az adott szervezet számára a tagjai által fizetendő pénzügyi hozzájárulások egészének vagy egy részének befizetését, beleértve azokat az eseteket is, amikor az említett hozzájárulásokból származó bevételek csak a helyi termelés fenntartását szolgálják, vagy amikor a hozzájárulásokat a forgalmazási folyamat más szakaszában szedik be.

Az Európai Parlament és a Tanács együttes nyilatkozata a legkülső régiókról és a kisebb égei-tengeri szigetekről

Az Európai Parlament és a Tanács emlékeztet:

—  az Európai Unió működéséről szóló szerződés 349. cikkével és a 228/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban a legkülső régiókra vonatkozó egyedi intézkedések fontosságára e régiók sajátosságainak figyelembevétele érdekében;

—  a 229/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján létrehozott egyedi mezőgazdasági intézkedések jelentőségére a kisebb égei-tengeri szigetek szempontjából; és

—  hogy fenti kérdések indokolják e régiók és szigetek különleges támogatását a megfelelő intézkedések végrehajtása érdekében.

Az Európai Parlament és a Tanács együttes nyilatkozata a POSEI finanszírozásáról és a kisebb égei-tengeri szigetekről

Az Európai Parlament és a Tanács hangsúlyozza, hogy a POSEI-re és a kisebb égei-tengeri szigetekre vonatkozó, ezen átmeneti rendeletben foglalt, 2021-re és 2022-ra vonatkozó uniós finanszírozási rendelkezések kivételesek, tükrözik a körülmények sajátosságait, és nem teremtenek precedenst sem a KAP jövőbeli finanszírozására, sem a legkülső régiókra és a kisebb égei-tengeri szigetekre, sem pedig a közvetlen kifizetésekre vonatkozóan.

A Bizottság nyilatkozata az olívaolajra vonatkozó forgalmazási szabályokról

A Bizottság tudomásul veszi a Parlament és a Tanács közötti politikai megállapodást a Parlament 106. módosításáról, amely révén a KPSZ-rendelet kiegészül az olívaolaj-ágazatra vonatkozó új 167a. cikkel. A Bizottság megállapítja, hogy ez a Parlament és a Tanács által elfogadott módosítás nincs összhangban a jelenlegi szabályok folytonosságának – az átmeneti rendeletre érvényes – elvével, anyagi jogi jellegű módosítás, melyet a társjogalkotók a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás 15. pontjában előírt hatásvizsgálat nélkül illesztettek be. A Bizottság emlékeztet a mezőgazdasági ágazatban folyó hatékony verseny védelmére vonatkozó kötelezettségvállalására, és teljeskörűen érvényesíti a közös agrárpolitikának az Európai Unió működéséről szóló szerződés 39. cikkében meghatározott célkitűzéseit.

A Bizottság nyilatkozata a hátrányos természeti adottságú területeknek szánt kifizetésekről

A Bizottság tudomásul veszi a társjogalkotók közötti azon megállapodást, mely szerint az ERI-alapokat – az EMVA-ba integrálva – fel lehet használni a hátrányos természeti adottságokkal vagy egyéb specifikus hátrányokkal rendelkező területekhez kapcsolódó kifizetések (ANC-kifizetések) finanszírozására.

A Bizottság már hangot adott aggályainak azzal kapcsolatban, hogy az ANC-kifizetések csak korlátozott mértékben járulnak hozzá a környezetvédelmi és éghajlat-politikai célkitűzésekhez, figyelembe véve, hogy a mezőgazdasági termelőknek nem kell semmilyen konkrét gyakorlatot folytatniuk ahhoz, hogy támogatásban részesüljenek. Ezért az ANC-kifizetések felvétele az ERI-alapok környezetvédelmi és éghajlat-politikai célkitűzésekhez való hozzájárulásra szánt részébe nem tekinthető precedensnek a jövőbeli KAP-ról szóló tárgyalások során.