Az Európai Parlament,

–  tekintettel a „Minority SafePack – egymillió aláírás a sokszínű Európáért” európai polgári kezdeményezésre (ECIXXXX),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 2. cikkére, 3. cikke (3) bekezdésére, valamint 11. cikke (4) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 19. és 24. cikkére, 53. cikke (1) bekezdésére, 63. cikkére, 79. cikke (2) bekezdésére, 107. cikke (3) bekezdése e) pontjára, 108. cikke (4) bekezdésére, 109. és 118. cikkére, 165. cikke (4) bekezdésére, 167. cikke (5) bekezdésére, 173. cikke (3) bekezdésére, 177. és 178. cikkére cikkére, valamint 182. cikke (1) bekezdésére,

–  tekintettel az európai polgári kezdeményezésről szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/788 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (az európai polgári kezdeményezésről szóló rendelet),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta), és különösen annak 10., 21., 22. és 51. cikkére,

–  tekintettel az Európai Tanács 1993. június 21–22-i következtetéseire, amelyek megállapították azokat a követelményeket, amelyeket egy országnak teljesítenie kell ahhoz, hogy jogosult legyen az Európai Unióhoz való csatlakozásra (koppenhágai kritériumok),

–  tekintettel a polgári és politikai jogokról szóló, 1966. évi nemzetközi egyezségokmány 27. cikkére, valamint a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányra, amely egyezségokmányokat az ENSZ Közgyűlése 1966. december 16-án fogadta el,

–  tekintettel az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményére és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájára, valamint a vonatkozó felügyelő testületek véleményeire,

–  tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) 1990. évi koppenhágai dokumentumára, valamint az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosának és az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának kisebbségi jogi kérdésekkel foglalkozó számos tematikus ajánlására és iránymutatására,

–  tekintettel az EU-ban élő kisebbségekre vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2018. november 13-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az uniós tagállamokban élő kisebbségek védelméről és megkülönböztetésmentességéről szóló, 2018. február 7-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a digitális korban a nyelvek közötti egyenlőségről szóló, 2018. szeptember 11-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a kihalástól fenyegetett európai nyelvekről és az Európai Unión belüli nyelvi sokféleségről szóló, 2013. szeptember 11-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a nyelvtanítás és a nyelvtanulás átfogó megközelítéséről szóló, 2019. május 22-i tanácsi ajánlásra(6),

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának határozataira és ítélkezési gyakorlatára, és különösen a T-646/13. sz. (Minority SafePack – egymillió aláírás a sokszínű Európáért kontra Bizottság) ügyre(7) és a T-391/17 sz. (Románia kontra Bizottság) ügyre(8),

–  tekintettel a Bizottság „Minority SafePack – egymillió aláírás a sokszínű Európáért” elnevezésű javasolt kezdeményezésről szóló, 2017. március 29-i (EU) 2017/652 határozatára(9),

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Petíciós Bizottság által a „Minority SafePack – egymillió aláírás a sokszínű Európáért” kezdeményezésről 2020. október 15-én tartott nyilvános meghallgatásra,

–  tekintettel az európai polgári kezdeményezésben foglalt, a Bizottságtól várt, e kezdeményezésen alapuló jogalkotási aktusokra vonatkozó, az aláírások bemutatása után a Bizottságnak benyújtott, valamint a nyilvános meghallgatás során a Parlament elé terjesztett javaslatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 222. cikkének (8) bekezdésére,

A.  mivel az EUSZ 2. cikke szerint az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul;

B.  mivel az EUSZ 3. cikkének (3) bekezdése szerint az Unió célja a gazdasági, szociális és területi kohézió, valamint a tagállamok közötti szolidaritás előmozdítása, a kulturális és nyelvi sokféleség tiszteletben tartása továbbá Európa kulturális öröksége megőrzésének és további gyarapításának biztosítása;

C.  mivel az EUMSZ 6. cikke elismeri, hogy a kultúra és az oktatás területén az Unió hatásköre a tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedések végrehajtására terjed ki; mivel a Bizottságnak aktívan együtt kell működnie a tagállamokkal ezeken a politikai területeken, amelyek egyszersmind nagy jelentőséggel bírnak a kisebbségekhez tartozó személyek számára;

D.  mivel az EUMSZ 10. cikke szerint politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Uniónak küzdenie kell többek között a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetés ellen;

E.  mivel a Charta 21. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nemi, faji, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai jellemzők, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés;

F.  mivel a Charta 22. cikkének értelmében „[az] Unió tiszteletben tartja a kulturális, vallási és nyelvi sokféleséget”;

G.  mivel a kulturális sokszínűség tiszteletben tartását az EUMSZ 167. cikke rögzíti;

H.  mivel az EU polgárainak körülbelül 8%-a nemzeti kisebbségekhez tartozik, és körülbelül 10%-a regionális vagy kisebbségi nyelvet beszél; mivel egyedülálló nyelveik és kultúráik révén az Unió kulturális gazdagságának alapvető részét képezik;

I.  mivel az európai kisebbségek általános fogalmára jogi és tudományos kifejezések széles skálája vonatkozik; mivel ezeket a társadalmi csoportokat gyakran az alábbi, egymással felcserélhető elnevezésekkel illetik: nemzeti kisebbségek, etnikai csoportok, hagyományos vagy őshonos kisebbségek, nemzetiségek, alkotmányos régiók lakosai, nyelvi kisebbségek, kevésbé elterjedt nyelveket beszélő csoportok, nyelvi csoportok stb.; mivel az Európa Tanács a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményében, amely még mindig az európai kisebbségek védelmének legmagasabb szintű nemzetközi normája, a „nemzeti kisebbség” kifejezést használja annak érdekében, hogy elkerülje az Európában meglévő sokféle kifejezés használatával kapcsolatos nehézségeket; mivel a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés a „nemzeti és nyelvi kisebbségek” kifejezést használja a fenti kisebbségi csoportokra való hivatkozáskor;

J.  mivel a legtöbb nemzeti és nyelvi kisebbség az asszimiláció és a nyelvvesztés gyorsuló tendenciájával szembesül, ami az EU-n belüli nyelvi és kulturális elszegényedéshez és sokszínűségének elvesztéséhez vezet, melyet azonban az EU-nak a Szerződések értelmében védenie kell; mivel az oktatás a kisebbségi nyelvek újjáélesztésének és megőrzésének fő eszköze;

K.  mivel az UNESCO által készített „Atlas of the World’s Languages in Danger” (A világ veszélyeztetett nyelveinek atlasza) az uniós tagállamokban beszélt nyelvek közül 186-ot sérülékenyként vagy veszélyben lévőként osztályoz, további három nyelvet pedig már kihaltként;

L.  mivel 2013. július 15-én az Európai Bizottsághoz benyújtották a Minority SafePack európai polgári kezdeményezést, amely a nemzeti és nyelvi kisebbségek támogatására irányuló uniós fellépésre szólított fel 11 területen;

M.  mivel azonban 2013. szeptember 13-án a Bizottság a kezdeményezést nem találta kellően megalapozottnak a nyilvántartásba vételhez; mivel a kezdeményezés szervezői fellebbezést nyújtottak be az Európai Unió Bíróságához (EUB), és az EUB Törvényszéke 2017. február 3-án ítéletet hozott, amelyben megsemmisítette a Bizottság határozatát;

N.  mivel a Törvényszék ítéletének való megfeleléshez szükséges intézkedések meghozatala érdekében a Bizottság újra megvizsgálta az európai polgári kezdeményezés jogi elfogadhatóságát, és az (EU) 2017/652 határozat elfogadásával úgy határozott, hogy az eredeti 11-ből 9 területre vonatkozóan nyilvántartásba veszi a kezdeményezést;

O.  mivel az európai polgári kezdeményezésről szóló rendelet 15. cikke értelmében a Bizottság jogi elfogadhatóságra vonatkozó vizsgálata után, az aláírások sikeres összegyűjtését követően el kell végezni az európai polgári kezdeményezés tartalmi vizsgálatát; mivel a Bizottság az európai polgári kezdeményezésre vonatkozó jogi és politikai megállapításait az uniós Szerződések alapján teszi meg;

P.  mivel az Európai Unió Törvényszéke a T-391/17. sz. ügyben 2019. szeptember 24-én hozott ítéletében megerősítette a Bizottság azon határozatát, hogy nyilvántartásba veszi a „Minority SafePack” európai polgári kezdeményezést;

Q.  mivel 2017. április 3. és 2018. április 3. között az EU-ban 1 123 422 igazolt aláírást gyűjtöttek, a nemzeti minimumszámot pedig 11 tagállamban teljesítették;

R.  mivel az európai polgári kezdeményezés a transznacionális részvételi demokrácia első olyan eszköze a világon, amely lehetővé teszi a polgárok számára, hogy közvetlenül kapcsolatba lépjenek az uniós intézményekkel;

S.  mivel a Minority SafePack az eddigi összesen hat sikeres európai polgári kezdeményezés közül az ötödik;

T.  mivel az (EU) 2019/788 rendelet 14. cikke értelmében nyilvános meghallgatás megszervezését követően a Parlamentnek értékelnie kell az egyes európai polgári kezdeményezések politikai támogathatóságát; mivel a Parlament eljárási szabályzata 222. cikkének megfelelően 2020. október 15-én nyilvános meghallgatást tartott;

1.  ismételten hangsúlyozza, hogy határozottan támogatja az európai polgári kezdeményezés eszközét, és kéri az abban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázását; kiemeli, hogy az európai polgári kezdeményezés kivételes lehetőséget kínál a polgárok számára törekvéseik meghatározásához és kifejezésre juttatásához, valamint ahhoz, hogy uniós fellépést kérjenek; hangsúlyozza, annak lehetővé tétele, hogy a polgárok aktív szerepet játsszanak az őket érintő politikai folyamatokban, elengedhetetlen ahhoz, hogy az európai integrációs projekt közelebb kerüljön a polgárokhoz;

2.  felhívja a figyelmet arra, hogy az európai polgári kezdeményezésről szóló új rendelet 2020. január 1-jén lépett hatályba, és alapvető fontosságú, hogy az európai és nemzeti intézmények minden tőlük telhetőt megtegyenek ezen uniós részvételi eszköz újraindítása érdekében; kiemeli, hogy a Bizottságnak kellően figyelembe kell vennie a több mint 1,1 millió uniós polgár által a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés keretében megfogalmazott kéréseket;

3.  emlékeztet arra, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek védelme az EU kifejezett alapértéke a demokráciával, a jogállamisággal és az emberi jogok tiszteletben tartásával együtt, az EUSZ 2. cikkében foglaltaknak megfelelően;

4.  emlékeztet arra, hogy az EUSZ 3. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy az Európai Uniónak tiszteletben kell tartania saját kulturális és nyelvi sokszínűségét, továbbá biztosítania kell Európa kulturális örökségének megőrzését és további gyarapítását; hangsúlyozza, hogy a kisebbségi nyelvek és kultúrák az Unió kultúrájának és örökségének szerves és elidegeníthetetlen részét képezik; hangsúlyozza, hogy az Uniónak ösztönöznie kell a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelmét biztosító tagállami intézkedéseket;

5.  ismételten felszólítja a Bizottságot(10), hogy a szubszidiaritás elvével összhangban dolgozza ki a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelmére vonatkozó uniós minimumszabályok közös keretét, amely mélyen beágyazódik a demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető jogokat az egész EU-ban garantáló jogi keretbe;

6.  felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést, tartsák tiszteletben a kisebbségekhez tartozó személyek jogait, és biztosítsák e jogok teljes körű tiszteletben tartását;

7.  úgy véli, hogy az olyan közösségekben, ahol egynél több hivatalos nyelvet használnak, az egyes tagállamok alkotmányos rendjének és nemzeti jogának megfelelően a nyelvi jogokat tiszteletben kell tartani anélkül, hogy az egyik csoport jogait a másikhoz képest korlátoznák; úgy véli, hogy a regionális nyelvek előmozdítása vagy a nyelvi közösségek védelme során tiszteletben kell tartani valamennyi személy alapvető jogait;

8.  úgy véli, hogy az EU-nak uniós programokon keresztül továbbra is fel kell hívnia a figyelmet a többnyelvűségre Európa-szerte, és aktívan népszerűsítenie kell a többnyelvűség előnyeit;

9.  emlékeztet arra, hogy nincs közös meghatározás arra vonatkozóan, hogy ki tekinthető az EU-ban nemzeti és nyelvi kisebbséghez tartozó személynek; hangsúlyozza, hogy meghatározástól függetlenül minden kisebbséget védeni kell, és hangsúlyozza, hogy minden meghatározást rugalmasan kell alkalmazni, tiszteletben tartva a szubszidiaritás, az arányosság és a megkülönböztetésmentesség elvét;

10.  az EU és az Európa Tanács közötti, egymást kölcsönösen erősítő együttműködésre szólít fel a nemzeti és nyelvi kisebbségek jogainak védelme terén; rámutat arra, hogy egy ilyen együttműködés lehetővé tenné az Európai Unió számára, hogy az Európa Tanács eredményeire és tapasztalataira építsen, az Európa Tanács számára pedig azt, hogy hatékonyabban hajtsa végre a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája tekintetében megfogalmazott ajánlásokat;

Az európai polgári kezdeményezés kilenc javaslatáról

11.  elismeri, hogy a nemzeti és nyelvi kisebbségek védelme a tagállami hatóságok elsődleges felelőssége; rámutat ugyanakkor, hogy az Unióra jelentős feladat hárul abban a tekintetben, hogy támogassa a tagállamokat ennek a felelősségnek a gyakorlásában; rámutat, hogy számos tagállamában találhatunk sikeres példákat a különböző közösségek tiszteletteljes és harmonikus együttélésre, többek között a nyelvi és kulturális revitalizációs politikák területén; felszólítja a tagállamokat, hogy osszák meg egymással a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelmével és támogatásával kapcsolatos bevált gyakorlataikat, az EU-t pedig kéri, hogy segítse elő az ilyen gyakorlatok cseréjét;

12.  véleménye szerint a kulturális és nyelvi identitás megőrzését célzó – a nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozók javát szolgáló – intézkedéseknek pozitív cselekvésre kell irányulniuk, többek között az oktatás, a kultúra és a közszolgáltatások területén;

13.  aggodalmának ad hangot a rasszista, idegengyűlölő vagy intoleráns indíttatású, gyűlölet-bűncselekmények és gyűlöletbeszéd riasztó mértékű terjedése miatt, amelyek a nemzeti és nyelvi kisebbségek ellen irányulnak Európában; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak a gyűlöletbeszéd elleni kampányokat, valamint küzdjenek a nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozókkal szemben megnyilvánuló rasszizmus és idegengyűlölet ellen;

14.  elismeri a nemzeti és nyelvi kisebbségek hozzájárulását az EU kulturális örökségéhez, és kiemeli a média szerepét;

15.  rámutat, hogy a nyelvi sokszínűség értékes összetevője Európa kulturális gazdagságának, amelyet védelmezni kell annak érdekében, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelvek nemzedékről nemzedékre fennmaradjanak; kifejezi súlyos aggodalmát azon regionális vagy kisebbségi nyelvek tekintetében, amelyeket a kihalás kockázata fenyeget; hangsúlyozza, hogy több intézkedésre van szükség ezen a területen; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy Unió-szerte mozdítsák elő a nyelvtanulást, beleértve a kisebbségi nyelvek tanulását is; megjegyzi, hogy az európai polgári kezdeményezés felszólít egy, az európai nyelvi sokszínűséggel foglalkozó központ létrehozására az európai nyelvek gazdag sokszínűségének védelme érdekében;

16.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a finanszírozási programok tervezésekor vegyék figyelembe a nemzeti és nyelvi kisebbségek igényeit; úgy véli, hogy a többnyelvűség és a kulturális sokszínűség védelme a regionális fejlődés és innováció motorja, ezért úgy véli, hogy az európai strukturális és beruházási alapoknak és a kohéziós alapoknak ezt figyelembe kell venniük; úgy véli, hogy az Európai horizont programból a kulturális és nyelvi sokszínűségnek és az uniós régiók gazdasági fejlődésére gyakorolt hatásának a tanulmányozására biztosított finanszírozás lehetővé tenné a nemzeti és nyelvi kisebbségekre irányuló közpolitikák célzottabbá tételét;

17.  elismeri a nyelvnek a kultúrában betöltött szerepét; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelveken tevékenykedő kulturális szereplők további kihívásokkal nézhetnek szembe a közönség szélesebb rétegeinek elérése, valamint a pénzügyi és adminisztratív erőforrásokhoz való hozzáférés terén; felhívja a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a regionális helyzeteket, és dolgozzanak ki olyan intézkedéseket, amelyek nyelvi vagy egyéb sajátosságaiktól függetlenül segítik a kulturális szereplőket a kulturális szabadság kinyilvánításában;

18.  véleménye szerint minden egyes európai uniós polgárnak lehetősége kell legyen arra, hogy saját nyelvén élvezhesse a kultúrát és szórakozhasson; rámutat, hogy a nyelvi kisebbségek gyakran túl kicsik vagy nincs intézményi támogatásuk ahhoz, hogy kiépítsék saját médiaszolgáltatásuk átfogó rendszerét; felhívja ezzel összefüggésben a Bizottságot, hogy végezzen értékelést, és hozza meg az ilyen médiaszolgáltatások kifejlesztésének támogatásához leginkább megfelelő intézkedéseket; megállapítja, hogy a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés Bizottsághoz történt 2013. évi benyújtása óta a társjogalkotók már elfogadtak fontos – a szerzői joggal és az audiovizuális médiaszolgáltatásokkal kapcsolatos – javaslatokat; tudomásul veszi a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet első rövid távú felülvizsgálatáról szóló, nemrégiben elfogadott bizottsági közleményt (COM(2020)0766), amelyben a Bizottság részletes helyzetértékelést javasol 2022-re, amikor a rendelet teljes hatása nyilvánvalóvá válik; üdvözli a Bizottság arra irányuló tervét, hogy a média- és audiovizuális ágazatra vonatkozó cselekvési tervének részeként párbeszédet kezdjen az érdekelt felekkel az audiovizuális tartalmakról; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a jövőbeli rendeletekben figyelembe vegyék a kisebbségi nyelvekkel kapcsolatos aggályokat;

19.  rámutat arra, hogy az Európai Unióban tartózkodó hontalan személyek nagy része nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozik; úgy véli, hogy a tagállamok szuverenitásának és hatásköreinek kellő figyelembevétele mellett e tekintetben pozitív intézkedéseket lehet hozni és hoznak is; rámutat, hogy az állampolgárság megadása vagy visszavonása nemzeti hatáskörbe tartozik;

20.  támogatásáról biztosítja a „Minority SafePack – egymillió aláírás a sokszínű Európáért” európai polgári kezdeményezést; felszólítja a Bizottságot, hogy ennek megfelelően lépjen fel, és tegyen javaslatot az uniós Szerződéseken, az európai polgári kezdeményezésről szóló rendeleten, valamint a szubszidiaritás és az arányosság elvén alapuló jogi aktusokra; rámutat, hogy a Bizottság által nyilvántartásba vett kezdeményezés kilenc területre vonatkozóan jogalkotási javaslatokat kér, és emlékeztet a kezdeményezésben foglalt kérésre, hogy minden egyes javaslatot önnön érdeme szerint vizsgáljanak és értékeljenek;

o
o   o

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének, továbbá a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 130., 2019.5.17., 55. o. (2) HL C 363., 2020.10.28., 13. o. (3) HL C 463., 2018.12.21., 21. o. (4) HL C 433., 2019.12.23., 42. o. (5) HL C 93., 2016.3.9., 52. o. (6) HL C 189., 2019.6.5., 15. o. (7) ECLI:EU:T:2017:59. (8) ECLI:EU:T:2019:672. (9) HL L 92., 2017.4.6., 100. o. (10) Az Európai Parlament állásfoglalása (2018. november 13.) az EU-ban élő kisebbségekre vonatkozó minimumszabályokról (HL C 363., 2020.10.28., 13. o.).