Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2020/2896(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B9-0402/2020

Előterjesztett szövegek :

B9-0402/2020

Viták :

PV 16/12/2020 - 14
CRE 16/12/2020 - 14

Szavazatok :

PV 17/12/2020 - 2
PV 17/12/2020 - 15

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2020)0379

Elfogadott szövegek
PDF 158kWORD 52k
2020. december 17., Csütörtök - Brüsszel
A nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsi formáció szükségességéről
P9_TA(2020)0379B9-0402/2020

Az Európai Parlament 2020. december 17-i állásfoglalása a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsi formáció szükségességéről (2020/2896(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére és 3. cikkének (3) bekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 10., 19. cikkére, 153. cikke (1) bekezdésének i. pontjára, 157. és 236. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. és 23. cikkére,

–  tekintettel a Tanács eljárási szabályzata 2. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre (a megkülönböztetés elleni irányelv) irányuló, 2008. július 2-i bizottsági javaslatra (COM(2008)0426),

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a tőzsdén jegyzett társaságok nem-ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a vezetőtestületekben lévő nőkről szóló irányelv) irányuló, 2012. március 14-i bizottsági javaslatra (COM(2012)0614),

–  tekintettel az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Egyezményére (isztambuli egyezmény), amelyet 2014. augusztus 1-jén lépett hatályba,

–  tekintettel az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló, 2016. március 4-i bizottsági javaslatra (COM(2016)0109),

–  tekintettel az EU Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásáról és a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet célzó egyéb intézkedésekről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a nemek közötti bérszakadékról szóló, 2020. január 30-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőség az EU kül- és biztonságpolitikájában” című, 2020. október 23-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a George Floyd halálát követő, rasszizmus elleni tiltakozásokról szóló, 2020. június 19-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2020. évi mutatójára, amelyet 2020. október 28-án tettek közzé,

–  tekintettel az EU-ban a nemek között az ápolási-gondozási munkában és a bérekben megnyilvánuló egyenlőtlenségről szóló, 2020. november 19-i EIGE-jelentésre,

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőséget biztosító gazdaságok az EU‑ban: a következő lépések” című, 2019. december 10-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a nemek közötti bérszakadék megszüntetéséről szóló, 2020. december 2-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérére, és különösen annak 2., 3., 9. és 15. elvére,

–  tekintettel az ENSZ 2015-ben elfogadott fenntartható fejlődési céljaira, és különösen az 5. és 8. számú célra,

–  tekintettel „Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020-2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia” című, 2020. március 5-i bizottsági közleményre (COM(2020)0152),

–  tekintettel a Bizottság és az Unió közös kül- és biztonságpolitikai főképviselője által kiadott, „A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv (GAP) – Az EU külső tevékenységeiben a nemek közötti egyenlőség biztosítását és a nők szerepének megerősítését célzó ambiciózus program” című, 2020. november 25-i közös közleményre (JOIN(2020)0017),

–  tekintettel az „Egyenlőségközpontú Unió: az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló stratégia (2020–2025)” című, 2020. november 12-i bizottsági közleményre (COM(2020)0698),

–  tekintettel az „Egyenlőségközpontú Unió : az EU rasszizmus elleni cselekvési terve a 2020–2025-ös időszakra” című, 2020. szeptember 18-i bizottsági közleményre (COM(2020)0565),

–  tekintettel az „Egyenlőségközpontú Unió: a romák egyenlőségének, társadalmi befogadásának és részvételének előmozdítását célzó uniós stratégiai keretrendszer” című, 2020. október 7-i bizottsági közleményre (COM(2020)0620),

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a nemek közötti egyenlőség az EU egyik alapelve és kiemelt célkitűzése; mivel az egyenlő bánásmódhoz és a megkülönböztetésmentességhez való jog a Szerződésekben és az Alapjogi Chartában is rögzített alapvető jog, amelyet teljes mértékben tiszteletben kell tartani;

B.  mivel az EUMSZ 8. cikke lefekteti a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének elvét, amely értelmében az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására;

C.  mivel a nemen és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetést gyakran átfedi az egyéb alapon – például faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, életkor vagy szexuális irányultság alapján – történő megkülönböztetés, ami kettős és többszörös megkülönböztetéshez vezet; mivel az uniós szakpolitikákban a horizontális interszekcionális megközelítés és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése alapvető fontosságú a nemek közötti egyenlőség és általában az egyenlőség eléréséhez;

D.  mivel a megkülönböztetés e többszörös veszélyének felismerése és kezelése érdekében a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos valamennyi politikában alapvető fontosságú a horizontális interszekcionális megközelítés; mivel az uniós politikák mindeddig nem vezettek be interszekcionális megközelítést, hanem főként a megkülönböztetés egyéni dimenziójára összpontosítottak, ami nem foglalkozik a megkülönböztetés intézményi, strukturális és történelmi dimenzióival; mivel az interszekcionális elemzés nemcsak a strukturális akadályok megértését teszi lehetővé, hanem bizonyítékkal szolgál referenciaértékek megállapításához és a rendszerszintű megkülönböztetés, a kirekesztés és a nemek közötti egyenlőtlenségek elleni stratégiai és hatékony szakpolitikák felé vezető út kijelöléséhez is;

E.  mivel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2020. évi EIGE-mutató szerint még egyetlen uniós országban sem valósult meg teljes mértékben a férfiak és nők közötti egyenlőség; mivel még mindig lassú az EU által a nemek közötti egyenlőség terén elért fejlődés, és átlagosan kétévente egy ponttal emelkedik az indexpont; mivel ebben az ütemben 60 évbe telne megvalósítani a nemek közötti egyenlőséget az EU-ban;

F.  mivel a nemi alapú erőszak minden formája megkülönböztetésnek és az emberi jogoknak a nemek közötti egyenlőtlenségben gyökerező megsértésének minősül, amit segít fenntartani és megerősíteni azt; mivel a nemi alapú erőszak a nemek közötti egyenlőség elérésének egyik legnagyobb akadálya; mivel az Alapjogi Ügynökség (FRA) 2014. évi felmérése azt mutatta, hogy 15 éves kor felett a nők egyharmada élt át fizikai vagy szexuális erőszakot, hogy a nők 55%-a volt már a szexuális zaklatás egy vagy több formájának áldozata, és hogy átlagosan két és fél naponta hal meg egy nő kapcsolati erőszak következtében; mivel az egyenlőség előfeltétele az erőszaktól mentes élet; mivel az EU-ban évente mintegy 3500 nőgyilkosságot követnek el a kapcsolati erőszakkal összefüggésben(6); mivel a nemek szerint lebontott és a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő, összehasonlítható adatok elengedhetetlenek ahhoz, hogy teljes mértékben tükrözzék a nemi alapú erőszak mértékét, láthatóvá tegyék az egyenlőtlenségeket, és célzott politikákat hozzanak létre; mivel az uniós és tagállami politikák különböző területein még mindig hiányoznak a nemek szerint lebontott és a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő adatok;

G.  mivel a Bizottság legfrissebb adatai szerint a nemek közötti órabérkülönbség az Unióban 16%-os, jóllehet e tekintetben számottevő eltérések tapasztalhatók az egyes tagállamok között; mivel a foglalkoztatási rátákat és az általános munkaerőpiaci részvételt is figyelembe véve a nemek közötti bérszakadék 40%-ra emelkedik; mivel a helyzet a nők nyugdíjba vonulásával még rosszabb, tekintve, hogy nyugdíjuk – többek között a nemek közötti bérszakadék következtében – körülbelül 37%-kal kevesebbet ér, mint a férfiaké; mivel az EU-ban a tagállamonként jelentősen eltérő foglalkoztatási ráta még mindig magasabb volt a férfiak esetében (79%), mint a nők esetében (67,4%) 2018-ban; mivel 2018-ban a 20–64 év közötti foglalkoztatott nők 31,3%-a dolgozott részmunkaidőben, szemben a férfiak 8,7%-os arányával; mivel a nők felülreprezentáltak az informális gazdaságban, a nem önként vállalt részmunkaidős foglalkoztatásban, valamint a bizonytalan és rosszul fizetett munkahelyeken;

H.  mivel a fizetés nélkül végzett gondozási és háztartási munkát főként nők végzik, ami kihat a foglalkoztatásra és a szakmai előmenetelre, és hozzájárul a nemek közötti bér- és nyugdíjszakadékhoz; mivel becslések szerint a gondozási ágazatban a szolgáltatások 80%-át házi gondozók, zömmel nők (75%), köztük migráns nők nyújtják;

I.  mivel ezért a nők a munkaerőpiacon továbbra is alulreprezentáltak és a megkülönböztetés több formájától szenvednek, és mivel a cél az, hogy a férfiakkal azonos lehetőségeket biztosítsanak számukra a munkahelyükön e különbségek csökkentése érdekében;

J.  mivel „A méltányos átállást szolgáló erős szociális Európa” című, 2020. január 14-i bizottsági közlemény (COM(2020)0014) szerint – annak elősegítése érdekében, hogy a nők a férfiakkal egyenlő alapon vehessenek részt a munkaerőpiacon – megfelelőbb gyermekgondozási és tartós ápolási-gondozási szolgáltatásokkal biztosítani lehet, hogy a gondozási feladatok nők és férfiak közötti megoszlása kiegyenlítettebb legyen;

K.  mivel számos területen továbbra is fennállnak a nemek közötti különbségek és strukturális akadályok, amelyek a nőket és a férfiakat a hagyományos szerepükre korlátozzák, és megakadályozzák, hogy a nőknek lehetőségük legyen arra, hogy teljes mértékben éljenek a foglalkoztatás, a munkavégzés és a fizetés terén az egyenlőséghez való alapvető jogukkal;

L.  mivel a nők alulreprezentáltak a döntéshozatali pozíciókban, beleértve a gazdasági ágazatot is, és még messze nem valósult meg a nemek közötti egyenlőség; mivel az EIGE szerint az EU-ban a parlamenti képviselők kevesebb mint egyharmada nő; mivel a legtöbb döntéshozó szerv nem rendelkezik szakértelemmel a nemek közötti egyenlőség terén;

M.  mivel a nemi szerepekről alkotott sztereotip nézetek hozzájárulnak a nemek közötti egyenlőtlenségekhez, és segítenek fenntartani a nemi alapú erőszakot; mivel a társadalom egészének érdeke a nemek közötti egyenlőtlenségek elleni küzdelem, és mivel döntő fontosságú a férfiak részvétele a nemek közötti egyenlőtlenség és a nemi alapú erőszak elleni küzdelemben;

N.  mivel a nemek közötti egyenlőség eléréséhez alapvető fontosságú a szexuális és reprodukciós egészségügyi ellátáshoz és jogokhoz való hozzáférés; mivel a szexuális és reprodukciós egészség és jogok tagadása a nők elleni erőszak egyik formája; mivel a Parlament az újonnan elfogadott uniós egészségügyi cselekvési programjában foglalkozott a szexuális és reprodukciós egészséggel és jogokkal annak érdekében, hogy időben biztosítsa a szexuális és reprodukciós egészség és jogok biztonságos biztosításához szükséges termékekhez való hozzáférést;

O.  mivel pozitív előrelépés történt az EU-ban, de még van mit javítani, mivel komoly visszaesés tapasztalható a nemek közötti egyenlőség és a nők jogai tekintetében, többek között a szexuális és reprodukciós egészség és jogok területén; mivel a legmagasabb politikai szinten kell ellensúlyozni ezt a visszalépést és védeni a nemek közötti egyenlőséget és a nők jogait;

P.  mivel Covid19-világjárvány aránytalan mértékben sújtotta a nőket és a lányokat a meglévő egyenlőtlenségek eredményeképpen, amelyek többek között a nemi alapú erőszak exponenciális növekedéséhez és a nagyobb arányú munkaerőpiaci lemorzsolódáshoz vezettek; mivel alapvető, hogy a Covid19-válságra adott válasz valamennyi szakaszába beépítsék a nemek közötti egyenlőség szempontját;

Q.  mivel társadalmunk legbizonytalanabb munkahelyeinek betöltésével a nőket sújtotta leginkább a Covid19-világjárvány a részleges munkanélküliség, a munkahelyük elvesztésének kockázata és a gyermekgondozás hiánya miatt kikényszerített távmunka következtében; mivel az EU-ban a nők egyötödét fenyegette a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés(7); mivel az egyszülős családok 85%-át nők alkotják, akiket még inkább fenyeget a bizonytalanság és a növekvő szegénység; mivel a következő hónapokban világszerte várhatóan 500 millió ember(8) fog elszegényedni, többségükben nők; mivel a szegénységnek és a társadalmi kirekesztésnek strukturális okai vannak, amelyeket fel kell számolni és vissza kell szorítani, különösen a foglalkoztatással, a lakhatással, a mobilitással és a közszolgáltatásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos szakpolitikák révén;

R.  mivel a Covid19-válság rámutatott az uniós integráció és a tagállamok közötti együttműködés és párbeszéd megerősítésének, a megoldások megosztásának, valamint az uniós szintű fellépések és összehangolt válaszok megvalósításának fontosságára, többek között a nemek közötti egyenlőség területén;

S.  mivel a Parlament és a Tanács közötti megállapodást követően a nemek közötti egyenlőség érvényesítése most először horizontális prioritás lesz a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben, és azt az egyes jogalkotási és szakpolitikai javaslatok hatásvizsgálatának, valamint a programok nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő nyomon követésének és értékelésének kell kísérnie, többek között a nemek közötti egyenlőségre szánt források nyomon követése révén; mivel a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés végrehajtását a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és a fő uniós finanszírozási programok keretében a legmagasabb politikai szinten is nyomon kell követni; mivel a nemek közötti egyenlőség, valamint a nők és lányok jogainak érvényesítése a gazdasági fellendülés és az inkluzív fenntartható fejlődés előfeltétele;

T.  mivel a jóváhagyása óta eltelt nyolc év alatt az isztambuli egyezményt még nem ratifikálta az összes tagállam, és az EU sem; mivel az isztambuli egyezmény a nemi alapú erőszak megelőzésének és leküzdésének legfontosabb meglévő nemzetközi eszköze;

U.  mivel a Parlament számos állásfoglalásban, például az EU isztambuli egyezményhez való csatlakozásáról és a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet célzó egyéb intézkedésekről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalásában kérte a Tanácsot, hogy aktiválja az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében foglalt áthidaló klauzulát annak érdekében, hogy a nemi alapú erőszakot is felvegyék az uniós dimenziójú bűncselekmények listájára (Eurocrimes); mivel a Parlament számos alkalommal kérte a nemi alapú erőszak megelőzéséről és leküzdéséről szóló irányelv elfogadását;

V.  mivel hét évvel azután, hogy a Bizottság előterjesztette javaslatát, a Parlament pedig elfogadta az első olvasatban kialakított álláspontját, még mindig nincs megegyezés a tőzsdén jegyzett társaságok nem-ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekről szóló irányelvvel kapcsolatban (a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelv), és a javaslatot azóta is blokkolják a Tanácsban;

W.  mivel 12 évvel azután, hogy a Bizottság előterjesztette javaslatát, még mindig nincs megegyezés a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvvel kapcsolatban, és a javaslatot azóta is blokkolják a Tanácsban;

X.  mivel „A nemek közötti egyenlőséget biztosító gazdaságok az EU-ban: A következő lépések” című, 2019. december 10-én elfogadott következtetéseiben a Tanács hangsúlyozta, hogy „miközben a régi kihívások továbbra is fennállnak, újak jelennek meg. A nemek közötti egyenlőségre vonatkozóan kitűzött célok még nem valósultak meg teljes mértékben”, továbbá felszólította a Bizottságot és a tagállamokat, hogy „erősítsék meg a nemek közötti egyenlőséget [...] a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdésekről uniós szinten és a legmagasabb politikai szinten folytatott magas szintű politikai párbeszéd aktív előmozdítása révén”;

Y.  mivel a magas szintű politikai párbeszéd és az uniós szintű párbeszéd a legtöbb szakpolitikai területen hatékonynak bizonyult a tagállamok közötti egyenlőtlenségek csökkentésében és az európai integráció előmozdításában; mivel a legmagasabb politikai szinten folytatott strukturált párbeszéd elengedhetetlen a nők jogainak és a nemek közötti egyenlőségnek a nemek közötti egyenlőség szempontjait figyelembe vevő uniós jogszabályok elfogadása révén történő védelméhez és előmozdításához;

Z.  mivel alapvető fontosságú a Tanács mint az EU társjogalkotójának szerepe; mivel a tanácsi formációkat úgy kell kialakítani, hogy azok megfeleljenek a jelenlegi politikai kihívásoknak és prioritásoknak; mivel a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsi formáció hiánya növeli a nemek közötti egyenlőség szempontjait figyelmen kívül hagyó jogszabályok elfogadásának kockázatát;

AA.  mivel a jelenlegi Bizottság határozott elkötelezettséget mutatott a nemek közötti egyenlőség előmozdítása iránt az elnöke politikai iránymutatásaiban és az azt követő intézkedések révén;

AB.  mivel a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács foglalkozik jelenleg a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdésekkel, amely nem tükrözi megfelelően az összes kezelendő szempontot;

AC.  mivel a Parlament már kérte a nemek közötti egyenlőségért felelős miniszterek és államtitkárok új tanácsi formációjának létrehozását;

AD.  mivel az Európai Unió Tanácsának több elnöksége is pozitív erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy informális találkozókat szervezzen a nemek közötti egyenlőségért felelős miniszterek és államtitkárok számára, valamint hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdéseket tűzzön napirendre; mivel ezt a gyakorlatot egy erre a célra létrehozott állandó fórumon keresztül kell intézményesíteni;

AE.  mivel az egységes fellépés elengedhetetlen a nők jogainak javításához és harmonizálásához Európában a tagállamok közötti erős – a legambiciózusabb uniós jogszabályok megosztásán és végrehajtásán, valamint az EU-ban jelenleg hatályos bevált gyakorlatok végrehajtásán alapuló – paktum révén;

AF.  mivel a Bizottság testületében külön biztos felelős az egyenlőségért, és a Parlament is rendelkezik a nők jogaival és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó önálló bizottsággal, a Tanácsnak azonban nincsen a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó saját testülete, és a nemek közötti egyenlőségért felelős tagállami miniszterek és államtitkárok sem rendelkeznek e célra kialakított és hivatalos vitafórummal;

AG.  mivel a tanácsi formációk listáját – az Általános Ügyek Tanácsának és a Külügyek Tanácsának kivételével – minősített többséggel az Európai Tanács állapítja meg (vagy módosítja);

1.  sajnálja, hogy a nemek közötti egyenlőségért felelős miniszterek és államtitkárok nem rendelkeznek külön intézményi fórummal annak biztosítására, hogy a tagállamok képviselői rendszeresen találkozzanak, eszmét cseréljenek, jogszabályokat alkossanak, politikai döntéseket hozzanak és megosszák egymással a bevált gyakorlatokat; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőségért felelős miniszterek és államtitkárok testülete célzottabb és hatékonyabb együttműködési fórumot fog biztosítani, biztosítva a nemek közötti egyenlőség erőteljesebb integrálását az uniós stratégiákba és szakpolitikai folyamatokba, valamint az összes kapcsolódó szakpolitika koherens megközelítését és összehangolását;

2.  hangsúlyozza egy, a nemek közötti egyenlőségért felelős minisztereket és államtitkárokat tömörítő, egységes fórum fontosságát annak érdekében, hogy közös és konkrét intézkedéseket és jogszabályokat lehessen hozni a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség területén jelentkező kihívások kezelése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdéseket a legmagasabb politikai szinten vitassák meg, figyelembe véve a faji alapon megítélt nők, az etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó nők, az idősebb nők, a fogyatékossággal élő nők, a roma nők, az LBTI-nők, a menekült és a migráns nők, valamint a társadalmi kirekesztésnek kitett nők által megélt megkülönböztetés különböző formáit;

3.  hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsi formáció létrehozása révén kifejezett politikai jelzés fontosságát; megerősíti, hogy a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó külön tanácsi formáció, amely lehetővé teszi a nemek közötti egyenlőségért felelős miniszterek és államtitkárok számára, hogy rendszeresen találkozzanak és eszmét cseréljenek, erősíteni fogja a nemek közötti egyenlőség uniós jogszabályokban való érvényesítését, a tagállamok közötti párbeszédet és együttműködést, a bevált gyakorlatok és jogszabályok cseréjét, valamint az uniós szintű problémákra való közös válaszadási képességet, és hozzá fog járulni a tagállamok közötti különbségek csökkentéséhez, valamint a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség védelmének interszekcionális megközelítés révén történő harmonizálásához Európában;

4.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó külön tanácsi formáció kulcsfontosságú szerepet töltene be a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos főbb kérdésekről – nevezetesen az isztambuli egyezmény megerősítéséről, a tőzsdén jegyzett társaságok nem-ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekről szóló irányelv (a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelv) és a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelv (a megkülönböztetés elleni irányelv) elfogadásáról – folytatott tárgyalások akadályozásának feloldásában, valamint a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos egyéb, a következő években megvitatni szükséges kérdések kiemelésében, ilyen például a nemi alapú erőszak felvétele az uniós dimenziójú bűncselekmények listájára (Eurocrimes), vagy a nemi alapú erőszakról szóló jövőbeli irányelv elfogadása;

5.  felhívja a Tanácsot és az Európai Tanácsot, hogy hozzanak létre a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsi formációt a nemek közötti egyenlőség valamennyi uniós szakpolitikában és jogszabályban való érvényesítésének elősegítése céljából;

6.  felhívja az Európai Tanácsot, hogy az EUMSZ 236. cikkével és a Tanács eljárási szabályzata 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban minősített többséggel módosítsa a tanácsi formációk listáját;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 204., 2006.7.26., 23. o.
(2) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0080.
(3) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0025.
(4) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0286.
(5) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0173.
(6) https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/BRIE/2018/630296/EPRS_BRI(2018)630296_EN.pdf
(7) Eurostat, 2018.
(8) Nem kormányzati szervezetek (Oxfam) és az ENSZ szerint.

Utolsó frissítés: 2021. március 16.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat