Index 
Elfogadott szövegek
2020. június 18., Csütörtök - Brüsszel
Az Európai Közösség és a Zöld-foki Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodás végrehajtására vonatkozó jegyzőkönyv (2019-2024) ***
 Az Európai Közösség és a Zöld-foki Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodás végrehajtásáról szóló jegyzőkönyv (2019–2024) (állásfoglalás)
 Az Európai Közösség és Bissau-Guinea közötti halászati partnerségi megállapodás végrehajtására vonatkozó jegyzőkönyv (2019–2024) ***
 Az Európai Közösség és Bissau-Guinea közötti halászati partnerségi megállapodás végrehajtásáról szóló jegyzőkönyv (2019–2024) (állásfoglalás)
 A São Tomé és Príncipe és az Európai Közösség közötti halászati partnerségi megállapodás végrehajtásáról szóló jegyzőkönyv ***
 EU–Svájc megállapodás a Svájc által a fűszerezéssel előkészített hús tekintetében biztosított WTO-engedmények módosításáról (az 1994. évi GATT XXVIII. cikke) ***
 A myalgiás encephalomyelitisre irányuló orvosbiológiai kutatás finanszírozására irányuló kérelem
 Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: Technikai segítségnyújtás a Bizottság kezdeményezésére
 Az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevétele a Portugáliának, Spanyolországnak, Olaszországnak és Ausztriának szóló segítségnyújtás céljából
 3/2020. sz. költségvetés-módosítási tervezet: a 2019. évi pénzügyi év többletének bevitele
 4/2020. számú költségvetés-módosítási tervezet: a Portugáliának, Spanyolországnak, Olaszországnak és Ausztriának szóló segítségnyújtás céljából az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevételéről szóló javaslat
 A közös légtér létrehozásáról szóló EU–Moldova megállapodás megkötése ***
 A közös légtér létrehozásáról létrejött EU–Moldova megállapodás módosítása (Horvátország csatlakozása) ***
 Az EU–Marokkó euromediterrán légiközlekedési megállapodás módosítása (Bulgária és Románia csatlakozása) ***
 Az EU-Jordánia euromediterrán légiközlekedési megállapodás megkötése ***
 A polgári légi közlekedés biztonságáról létrejött EU–Kína megállapodás megkötése ***
 A közös légtér létrehozásáról szóló EU–Grúzia megállapodás megkötése ***
 Az EU–Izrael euromediterrán légiközlekedési megállapodás megkötése ***
 Ajánlások a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával való új partnerségről folytatandó tárgyalásokhoz
 Konferencia Európa jövőjéről
 Felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogás mellőzése: segítségnyújtás a zöldség-, gyümölcs- és borágazatnak a Covid19-világjárvánnyal összefüggésben
 Felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogás mellőzése: a prudens értékelésre alkalmazandó szabályozástechnikai standardok
 A 2020 utáni európai fogyatékosságügyi stratégia
 Az 575/2013/EU és az (EU) 2019/876 rendelet módosítása a Covid19-világjárványra adott válaszintézkedésekre tekintettel ***I
 Versenypolitika – 2019. évi éves jelentés
 Az adóügyekkel foglalkozó albizottság felállítása
 A rák elleni küzdelemmel foglalkozó különbizottság létrehozása, hatáskörei, létszáma és megbízatási ideje
 Az Európai Unió összes demokratikus folyamatába való külföldi beavatkozásssal, többek között a dezinformációval foglalkozó különbizottság létrehozása, hatáskörei, létszáma és megbízatási ideje
 A digitális korban a mesterséges intelligenciával foglalkozó különbizottság létrehozása, hatáskörei, létszáma és megbízatási ideje

Az Európai Közösség és a Zöld-foki Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodás végrehajtására vonatkozó jegyzőkönyv (2019-2024) ***
PDF 119kWORD 42k
Az Európai Parlament 2020. június 18-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és a Zöld-foki Köztársaság között létrejött halászati partnerségi megállapodás végrehajtására vonatkozó jegyzőkönyv (2019–2024) megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (08662/1/2019 – C9-0004/2019 – 2019/0078(NLE))
P9_TA(2020)0134A9-0024/2020

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (08662/1/2019),

–  tekintettel az Európai Közösség és a Zöld-foki Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodás végrehajtására vonatkozó jegyzőkönyvre (2019–2024) (08668/2019),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkével, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával és 218. cikkének (7) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C9-0004/2019),

–  tekintettel a határozat tervezetéről szóló, 2020. június 18-i(1) nem jogalkotási állásfoglalására,

–  tekintettel az eljárási szabályzata 105. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 114. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság és a Költségvetési Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság ajánlására (A9-0024/2020),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Zöld-foki Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

(1) E napon elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0135.


Az Európai Közösség és a Zöld-foki Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodás végrehajtásáról szóló jegyzőkönyv (2019–2024) (állásfoglalás)
PDF 138kWORD 49k
Az Európai Parlament 2020. június 18-i nem jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és a Zöld-foki Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodás végrehajtásáról szóló jegyzőkönyv (2019–2024) megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (08662/2019 – C9-0004/2019 – 2019/0078M(NLE))
P9_TA(2020)0135A9-0023/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (08662/2019),

–  tekintettel az Európai Közösség és a Zöld-foki Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodás végrehajtásáról szóló jegyzőkönyvre (2019–2024) (08668/2019),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 43. cikkének (2) bekezdésével, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával és 218. cikkének (7) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C9-0004/2019),

–  tekintettel a határozat tervezetéről szóló, 2020. június 18-i jogalkotási állásfoglalására(1),

–  tekintettel a közös halászati politikáról szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) 31. cikkének (4) bekezdésére,

–  tekintettel a közös halászati politika külső dimenziójának – többek között a halászati megállapodások – alkalmazására vonatkozó közös szabályokról szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel „Az Európai Unió és a Zöld-foki Köztársaság közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodás előzetes és utólagos értékelő tanulmánya” című, 2018. februári végleges jelentésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A9-0023/2020),

A.  mivel a Bizottság tárgyalásokat folytatott a Zöld-foki Köztársaság kormányával egy új, fenntartható halászati partnerségi megállapodásról (a továbbiakban: az EU és a Zöld-foki Köztársaság közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodás), valamint annak ötéves időszakra szóló végrehajtási jegyzőkönyvéről;

B.  mivel az EU és a Zöld-foki Köztársaság közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodás általános célkitűzése, hogy a fenntartható halászati politika és a zöld-foki-szigeteki kizárólagos gazdasági övezetbeli halászati erőforrások fenntartható kiaknázásának előmozdításával a felek kölcsönös érdekében megerősítse az EU és a Zöld-foki Köztársaság közötti halászati együttműködést;

C.  mivel az EU és a Zöld-foki Köztársaság közötti korábbi fenntartható halászati partnerségi megállapodás keretében a halászati lehetőségek kihasználásának mértéke 58%-tól 68%-ig terjedt, a kerítőhálós hajók esetében jó, a hosszú horogsoros hajók, valamint a horgászbotos hajók esetében pedig mérsékelt szintet elérve;

D.  mivel a fogások 20%-át cápák teszik ki, de a tudományos adatok hiánya miatt előfordulhat, hogy a teljes számadat nem pontos és sokkal magasabb is lehet;

E.  mivel az EU és a Zöld-foki Köztársaság közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodásnak hozzá kell járulnia a zöld-foki-szigeteki halászközösségek, valamint a kapcsolódó iparágak és tevékenységek, többek között a halászattal foglalkozó tudomány hatékonyabb fenntartható fejlődéséhez; mivel a jegyzőkönyv értelmében nyújtandó támogatásnak összhangban kell lennie a nemzeti fejlesztési tervekkel és az ökológiai határokon belül megvalósítandó, kék növekedésre vonatkozó cselekvési tervvel, amely az Egyesült Nemzetek Szervezetével együttműködésben került kidolgozásra az ágazat professzionalizálása és a termelés növelése érdekében, a helyi lakosság élelmezési és foglalkoztatási igényeinek kielégítése céljából;

F.  mivel a nemzetközi megállapodások szerinti uniós kötelezettségvállalásokat a fenntartható halászati partnerségi megállapodás keretében is támogatni kell, nevezetesen az ENSZ fenntartható fejlődési céljait, különösen a 14. fenntartható fejlődési célt, és mivel valamennyi uniós fellépésnek, mint például a fenntartható halászati partnerségi megállapodásnak, hozzá kell járulnia ezekhez a célkitűzésekhez;

G.  mivel az Európai Fejlesztési Alapon keresztül az EU 55 millió EUR összegű, egy fő szektorra, nevezetesen a jó kormányzás és a fejlesztés területével kapcsolatos szerződésekre összpontosító többéves költségvetést biztosít a Zöld-foki Köztársaság számára;

H.  mivel a fenntartható halászati partnerségi megállapodásnak hozzá kell járulnia a zöld-foki-szigeteki halászati ágazat előmozdításához vagy fejlesztéséhez, és mivel meg kell építeni vagy fel kell újítani az alapvető infrastruktúrát, például a kikötőket, a kirakodóhelyeket, a tárolólétesítményeket és a feldolgozóüzemeket;

I.  mivel a Parlamentet haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell valamennyi szakaszban a jegyzőkönyvhöz vagy annak megújításához kapcsolódó eljárásokról;

1.  úgy véli, hogy az EU és a Zöld-foki Köztársaság közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodásnak két, egyformán fontos célra kell törekednie: 1) a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismeretek és tanácsadás alapján halászati lehetőségek biztosítása az uniós hajók számára a Zöld-foki-szigetek kizárólagos gazdasági övezetében, a Zöld-foki-szigeteket magában foglaló regionális szervezetek – különösen az Atlanti Tonhalfélék Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) – állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseinek sérelme, illetve a rendelkezésre álló többlet túllépése nélkül; és 2) az EU és a Zöld-foki Köztársaság közötti további gazdasági, pénzügyi, műszaki és tudományos együttműködés előmozdítása a fenntartható halászat és a halászati erőforrások felelősségteljes kiaknázása terén a Zöld-foki-szigetek kizárólagos gazdasági övezetében, ugyanakkor nem aláásva a Zöld-foki Köztársaságnak a saját fejlődésével kapcsolatos szuverén lehetőségeit és stratégiáit; ugyanakkor és a zöld-foki-szigeteki vizek tengerbiológiájának magas értéke fényében úgy véli, hogy a megállapodásnak garantálnia kell az uniós hajók által a Zöld-foki-szigetek kizárólagos gazdasági övezetében folytatott véletlen halászat csökkentésére szolgáló intézkedések elfogadását;

2.  úgy véli, hogy intézkedéseket kell hozni annak biztosítására, hogy a megállapodásban meghatározott referenciamennyiséget ne lépjék túl;

3.  felhívja a figyelmet az EU és a Zöld-foki Köztársaság közötti, a 2014–2018-as időszakra szóló fenntartható halászati partnerségi megállapodás jegyzőkönyvéről 2018 májusában készített, múltbeli és jövőbeli tendenciákat egyaránt vizsgáló értékelésekben megfogalmazott megállapításokra, amelyek egyfelől kifejtik, hogy a jegyzőkönyv összességében eredményesnek, hatékonynak, az érintett érdekek szempontjából megfelelőnek bizonyult, továbbá összhangban állt a zöld-foki-szigeteki ágazati politikával és elfogadottsága az érdekeltek körében magas volt, másfelől pedig ajánlásként egy újabb jegyzőkönyv megkötésére tesznek javaslatot; hangsúlyozza, hogy az EU és a Zöld-foki szigetek közötti halászati együttműködés terén hatékonyabb előrelépésre is lehetőség van, és úgy véli, hogy az új jegyzőkönyvnek ennélfogva tovább kell mennie annál, mint ami a megállapodás korábbi végrehajtási jegyzőkönyveiben szerepel, különös tekintettel a zöld-foki-szigeteki halászati ágazat fejlesztési támogatására;

4.  kitart amellett, hogy jelentős előrelépésre van szükség a zöld-foki-szigeteki halászati ágazat fejlődése tekintetében, többek között az iparágak és a kapcsolódó tevékenységek szintjén is, és felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést, beleértve a megállapodás ágazati támogatási elemének esetleges felülvizsgálatát és megerősítését, valamint a támogatás felhasználási arányának növelését célzó feltételek megteremtését;

5.  úgy véli, hogy az EU és a Zöld-foki-szigetek közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodás célkitűzései nem fognak teljesülni, amennyiben nem járul hozzá ahhoz, hogy a Zöld-foki-szigeteken növekedjen az ország halászati erőforrásainak kiaknázása révén keletkezett hozzáadott érték;

6.  fenntartja, hogy az EU és a Zöld-foki Köztársaság közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodást és annak jegyzőkönyvét össze kell hangolni a nemzeti fejlesztési tervekkel és a zöld-foki-szigeteki halászati ágazat ökológiai határokon belül megvalósítandó, kék növekedésre vonatkozó cselekvési tervével, melyek kiemelt jelentőségű területet képeznek az uniós támogatás szempontjából, és amelyekre mozgósítani kell a szükséges technikai és pénzügyi segítséget, és különösen a következőkre kell irányulniuk:

   az intézményi kapacitás megerősítése és az irányítás javítása: jogszabályok kidolgozása, a gazdálkodás tervszerűvé tétele, valamint az említett jogszabályok és gazdálkodási tervek végrehajtásának támogatása;
   a nyomon követés, az ellenőrzés és a felügyelet szigorítása a Zöld-foki-szigetek kizárólagos gazdasági övezetében és a környező területeken;
   a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan – többek között szárazföldi vizeken végzett – halászati tevékenységek elleni küzdelmet szolgáló intézkedések megerősítése;
   a Zöld-foki-szigetek kizárólagos gazdasági övezetében folytatott halászati tevékenységekben érdekelt más országokkal fenntartott partnerségek megerősítése, nevezetesen halászati megállapodások révén, valamint az átláthatóság biztosítása azok tartalmának közzétételével és a megfigyelők képzésére és alkalmazására vonatkozó regionális program létrehozásával;
   egy olyan adatgyűjtési program létrehozásának és fejlesztésének támogatása, amely lehetővé teszi a zöld-foki-szigeteki hatóságok számára, hogy megismerjék a rendelkezésre álló erőforrásokat és támogassák az erőforrások tudományos értékelését, ami a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismereteken alapuló döntéshozatalt eredményez;
   a halászatot és a kapcsolódó tevékenységeket érintő infrastruktúra, például rakpartok és (ipari és kisüzemi) kikötők építésének és/vagy felújításának lehetővé tétele, például Mindelo (São Vicente-sziget) kikötőjében, raktárak és halfeldolgozó létesítmények, piacok, forgalmazási és értékesítési infrastruktúrák, minőségvizsgáló laboratóriumok létrehozása;
   valamennyi munkavállaló, különösen a nők munkakörülményeinek támogatása és javítása a halászattal kapcsolatos valamennyi tevékenység során, beleértve nemcsak a kereskedelmi hasznosítást, de az átalakítást, a halászati gazdálkodást és a tudományt is;
   a védett tengeri területek létrehozásához szükséges tudományos ismeretek támogatása, beleértve gyakorlati megvalósításukat, nyomon követésüket és ellenőrzésüket;
   az érzékeny fajok, például a tengeri teknősök járulékos fogásainak korlátozása,
   a halászati ágazatban foglalkoztatott – különösen a kisüzemi halászatban részt vevő – nőket és férfiakat képviselő szervezetek megerősítése, hozzájárulva ezáltal a műszaki, gazdálkodási és tárgyalási képességek megerősítéséhez;
   az alap- és szakképzési központok létrehozása és/vagy fejlesztése a halászok, tengerészek, a halászati ágazatban dolgozó nők és a kék gazdasággal összefüggő tevékenységeket végzők készségszintjének növelése érdekében;
   a fiatalokat a halászatban való részvételre ösztönző intézkedések megerősítése;
   a tudományos kutatási, valamint a halászati erőforrások és a tengeri környezet nyomon követésére rendelkezésre álló kapacitások bővítése;
   a tengeri erőforrások fenntarthatóságának javítása általánosságban;

7.  üdvözli, hogy a megállapodás nem vonatkozik a kisméretű nyílt vízi fajokra, amelyek nagy jelentőséggel bírnak a helyi lakosság számára, és amelyekből nincs többlet;

8.  aggodalmát fejezi ki a halászati tevékenységeknek a Zöld-foki-szigetek kizárólagos gazdasági övezetében élő cápapopulációra gyakorolt esetleges káros hatásai miatt;

9.  úgy véli, hogy a jegyzőkönyv végrehajtásából adódó, a helyi gazdaságok számára (a foglalkoztatás, az infrastruktúra, a társadalmi fejlődés tekintetében) jelentkező előnyök részletesebb értékelésére van szükség;

10.  úgy véli, hogy a fogások teljes körére (a célfajokra és a járulékos fogásokra egyaránt), a halászati erőforrások védettségi helyzetére, és a halászati tevékenységnek a tengeri környezetre gyakorolt hatására vonatkozóan is több és megbízhatóbb adatra lenne szükség, valamint javítani kellene az ágazati támogatások finanszírozásának végrehajtását annak érdekében, hogy a megállapodás tengeri ökoszisztémára, a halászati erőforrásokra és a helyi közösségekre gyakorolt hatását pontosabban lehessen értékelni, beleértve a megállapodás társadalmi és gazdasági hatását is;

11.  úgy véli, hogy a halászat esetleges leállítása vagy a halászatot érintő korlátozások bevezetése fényében megalapozott tudományos szakvélemények alapján először a helyi halászati igényeket kell kielégíteni a fenntartható erőforrások biztosítása érdekében;

12.  felhívja a Bizottságot és a zöld-foki-szigeteki hatóságokat, hogy a túlhalászással összefüggésben javítsák az állományokkal kapcsolatos adatgyűjtést és azok nyomon követését, különös figyelmet fordítva a cápákra;

13.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Zöld-foki Köztársaságra összpontosító együttműködési és hivatalos fejlesztési támogatási politikájukban tartsák szem előtt, hogy az Európai Fejlesztési Alapnak és az e fenntartható halászati partnerségi megállapodásban meghatározott ágazati támogatásnak ki kell egészíteniük egymást annak érdekében, hogy hozzájáruljanak a helyi halászati ágazat megerősítéséhez, és biztosítsák, hogy az ország teljes szuverenitással rendelkezzen saját forrásai felett; felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Fejlesztési Alapon keresztül és más, e célt szolgáló eszközök révén segítsen elő olyan infrastruktúra kialakításához szükséges lépéseket, amely – nagyságrendjéből és költségéből fakadóan – nem épülhet meg kizárólag a fenntartható halászati partnerségi megállapodás keretén belül nyújtott ágazati támogatással, és amelybe beletartoznak például a halászkikötők is (az ipari és kisüzemi kikötők egyaránt);

14.  kitart amellett, hogy a fenntartható halászati partnerségi megállapodásnak nagyobb mértékben kell – közvetlen vagy közvetett módon – hozzájárulnia a helyi munkahelyek létrehozásához, legyen szó a fenntartható halászati partnerségi megállapodás keretében működő hajókról, vagy a halászattal kapcsolatos – az ellátási lánc mindkét irányát érintő – tevékenységekről; úgy véli, hogy a tagállamok fontos szerepet játszhatnak ebben, és e célból aktívan részt vehetnek a kapacitásbővítési és képzési tevékenységekben;

15.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék tovább a Zöld-foki Köztársasággal folytatott együttműködésüket, értékeljék a fejlesztési támogatás jövőbeli növelésének lehetőségeit, elsősorban az EU 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó költségvetésének részeként javasolt új Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (NDICI) keretében, különös tekintettel az uniós alapok Zöld-foki-szigeteken történő megfelelő felhasználására és az összetett geopolitikai környezetben az ország politikai stabilitására, amelyet támogatni és jutalmazni kell;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a Zöld-foki Köztársaságot arra, hogy használja fel a jegyzőkönyv által biztosított pénzügyi hozzájárulást nemzeti halászati iparának hosszú távú megerősítésére, ösztönözze a helyi beruházási és ipari projektek iránti keresletet, és ösztönözze a fenntartható kék gazdaság növekedését, ezáltal helyi szinten munkahelyeket teremtve, és növelve a halászati tevékenységek vonzerejét a fiatal generációk számára;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy küldje meg a Parlamentnek és tegye nyilvánosan hozzáférhetővé a megállapodás 9. cikkében előírt vegyes bizottság üléseinek jegyzőkönyveit és következtetéseit, valamint az éves értékelések megállapításait; felkéri a Bizottságot, hogy segítse elő a Parlament képviselőinek megfigyelőként történő részvételét a vegyes bizottság ülésein és ösztönözze a zöld-foki szigeteki halászközösségek és az azokhoz kapcsolódó érintett felek részvételét;

18.  úgy véli, hogy össze kell gyűjteni a jegyzőkönyv végrehajtásából adódó, a helyi gazdaságok (a foglalkoztatás, az infrastruktúra, a társadalmi fejlődés) tekintetében jelentkező előnyökre vonatkozó információkat;

19.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 13. cikkének (2) bekezdése és az EUMSZ 218. cikkének (10) bekezdése értelmében saját hatáskörükön belül eljárva haladéktalanul és teljes körűen tájékoztassák a Parlamentet a jegyzőkönyvvel és adott esetben annak megújításával kapcsolatos eljárások minden szakaszában;

20.  felhívja a Bizottság és különösen a Tanács figyelmét arra, hogy a nemzetközi megállapodások ideiglenes alkalmazásának a Parlament egyetértését megelőzően történő ismétlődő folytatása nem egyeztethető össze a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás vezérelveivel, hogy ez a gyakorlat jelentősen csökkenti a Parlament mint az egyetlen közvetlenül demokratikusan megválasztott uniós intézmény tekintélyét, és hogy az egész EU demokratikus hitelességét is rontja;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy jobban építse be az itt megfogalmazott ajánlásokat az EU és a Zöld-foki-szigetek közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodásba, és vegye azokat figyelembe például a jegyzőkönyv megújítására vonatkozó eljárások során;

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Zöld-foki Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0134.
(2) HL L 354., 2013.12.28., 22. o.
(3) HL C 58., 2018.2.15., 93. o.


Az Európai Közösség és Bissau-Guinea közötti halászati partnerségi megállapodás végrehajtására vonatkozó jegyzőkönyv (2019–2024) ***
PDF 119kWORD 41k
Az Európai Parlament 2020. június 18-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és a Bissau-guineai Köztársaság között létrejött halászati partnerségi megállapodás végrehajtására vonatkozó jegyzőkönyv (2019–2024) megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (08928/2019 – C9-0011/2019 – 2019/0090(NLE))
P9_TA(2020)0136A9-0012/2020

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (08928/2019),

–  tekintettel az Európai Közösség és a Bissau-guineai köztársaság között létrejött, a halászati ágazat területén kötött partnerségi megállapodás végrehajtására vonatkozó jegyzőkönyvre (08894/2019),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkével, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával és 218. cikkének (7) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C9-0011/2019),

–  tekintettel a határozat tervezetéről szóló, 2020. június 18-i nem jogalkotási állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 114. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság és a Költségvetési Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság ajánlására (A9-0012/2020),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Bissau-guineai Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0137.


Az Európai Közösség és Bissau-Guinea közötti halászati partnerségi megállapodás végrehajtásáról szóló jegyzőkönyv (2019–2024) (állásfoglalás)
PDF 147kWORD 50k
Az Európai Parlament 2020. június 18-i nem jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és a Bissau-guineai Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodás végrehajtásáról szóló jegyzőkönyv (2019–2024) megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (08928/2019 – C9-0011/2019 – 2019/0090M(NLE))
P9_TA(2020)0137A9-0013/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (08928/2019),

–  tekintettel az Európai Közösség és a Bissau-guineai Köztársaság között létrejött halászati partnerségi megállapodás végrehajtására vonatkozó jegyzőkönyvre (08894/2019) (a továbbiakban: a jegyzőkönyv),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkével, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával és 218. cikkének (7) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C9-0011/2019),

–  tekintettel a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (közös halászati politika)(1) 31. cikkének (4) bekezdésére,

–  tekintettel a közös halászati politika külső dimenziójának – többek között a halászati megállapodások – alkalmazására vonatkozó közös szabályokról szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a határozat tervezetéről szóló, 2020. június 18-i jogalkotási állásfoglalására(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A9-0013/2020),

A.  mivel az EU és Bissau-Guinea közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodás átfogó célja az EU és Bissau-Guinea közötti halászati együttműködés mindkét fél érdekét szolgáló megerősítése, a bissau-guineai halászati ágazat és kék gazdaság fejlesztésén túl egy fenntartható halászati politika előmozdítása és a bissau-guineai halászati övezetben a halászati erőforrások észszerű és fenntartható kiaknázása révén;

B.  mivel a halászati lehetőségek előző fenntartható halászati partnerségi megállapodás keretében történő kiaknázása összességében kielégítőnek tekinthető;

C.  mivel az EU és Bissau-Guinea közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodás rendkívül fontos az EU és a harmadik országok között fennálló különböző fenntartható halászati partnerségi megállapodások összefüggésében, a harmadik legfontosabb a bevont pénzügyi erőforrások tekintetében, ezenfelül pedig egyike annak a csupán három megállapodásnak, amely lehetővé teszi a vegyes halászatot;

D.  mivel Bissau-Guinea halászati ágazata igen kis mértékben járul hozzá az ország vagyonához (2015-ben a GDP 3,5%-át tette ki), noha a fenntartható halászati partnerségi megállapodás keretében átutalt pénzeszközök – az erőforrásokhoz való hozzáférésért nyújtott pénzügyi ellentételezés alapján – jelentős mértékben hozzájárulnak majd a nemzeti államháztartáshoz;

E.  mivel az előző jegyzőkönyvvel összevetve az Unió pénzügyi hozzájárulása a halászati erőforrásokhoz való hozzáférésért fizetendő éves összeg tekintetében évi 9 millió EUR-ról 11,6 millióra EUR-ra nőtt, Bissau-Guinea ágazati halászati politikájának támogatása tekintetében pedig évi 3 millió EUR-ról 4 millió EUR-ra emelkedett;

F.  mivel a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó időszakban a halászati lehetőségeket két különböző módon határozzák meg: az első két évben halászati erőkifejtés (bruttó regisztertonnában mérve (BRT)), az utolsó három évben pedig teljes kifogható mennyiség (tonnában mérve) alapján; mivel az átmenet során a jegyzőkönyv első két évében be kell vezetni egy, a fogásokat rögzítő elektronikus adatszolgáltató és feldolgozó rendszert;

G.  mivel a jegyzőkönyv által lefedett első időszakban az uniós flották számára biztosított halászati lehetőségek a következők: 3 700 BRT a fagyasztóval felszerelt vonóhálós garnélahalász-hajók, 3 500 BRT a fagyasztóval felszerelt, úszós halakra és lábasfejűekre halászó vonóhálós hajók, valamint 15 000 BRT a kisméretű nyílt vízi fajokra halászó vonóhálós hajók esetében, továbbá 28 fagyasztóval felszerelt kerítőhálós tonhalhalászhajó és horogsoros hajó, valamint 13 horgászbotos tonhalhalászhajó; mivel a második időszakban az uniós flották számára biztosított halászati lehetőségek a következők: 2 500 tonna a fagyasztóval felszerelt vonóhálós garnélahalász-hajók, 11 000 tonna a fagyasztóval felszerelt, úszós halakra halászó vonóhálós hajók, 1 500 tonna a fagyasztóval felszerelt, lábasfejűekre halászó vonóhálós hajók, valamint 18 000 tonna a kisméretű nyílt vízi fajokra halászó vonóhálós hajók esetében, továbbá 28 fagyasztóval felszerelt kerítőhálós tonhalhalászhajó és horogsoros hajó, valamint 13 horgászbotos tonhalhalászhajó;

H.  mivel az Európai Gazdasági Közösség és Bissau-Guinea közötti első halászati megállapodás 1980-ból származik; mivel a megállapodás legutóbbi jegyzőkönyve 2017. november 23-án lejárt; mivel e megállapodások fejlesztési együttműködési alkotóeleme (ágazati támogatás) nem járt általánosan kielégítő eredménnyel; mivel mindezek ellenére történt előrelépés a halászat nyomon követése, ellenőrzése és felügyelete, illetve az egészségügyi ellenőrzőkapacitás és Bissau-Guinea regionális halászati szervekben való részvétele terén; mivel erősíteni kell az ágazati együttműködést annak érdekében, hogy jobban elő lehessen mozdítani a helyi halászati ágazat, valamint a kapcsolódó iparágak és tevékenységek fejlődését, biztosítandó, hogy az ország természeti erőforrásainak kiaknázása révén létrehozott hozzáadott érték nagyobb hányada maradjon Bissau-Guineában;

I.  mivel a bissau-guineai halászati ágazat fejlődésének előmozdításához – annak ösztönzése érdekében, hogy a bissau-guineai vizeken kifogott halat ott rakodják ki – alapvető infrastruktúrára, például kikötőkre, kirakodóhelyekre, valamint tárolási és feldolgozási infrastruktúrára van szükség, amelyek továbbra is hiányoznak;

J.  mivel 2021-ben veszi kezdetét a fenntartható fejlődést szolgáló óceántudományok ENSZ által meghirdetett évtizede (2021–2030); mivel a harmadik országokat ösztönözni kell arra, hogy játsszanak kulcsszerepet az ismeretszerzés terén;

K.  mivel az EU által megkövetelt egészségügyi intézkedéseknek való megfelelés hiánya miatt a bissau-guineai halászati termékek EU-val folytatott kereskedelme már régóta akadályokba ütközik; mivel a vizsgálati laboratórium (CIPA) tanúsítási eljárásának késedelme a fő akadálya a halászati termékek Guineából az EU-ba történő kivitelének; mivel a bissau-guineai hatóságok és a Bizottság együttműködnek egymással a tanúsítási folyamat során a tilalom megszüntetése érdekében;

L.  mivel gondoskodni kell arról, hogy a guineai halászati övezet halászati erőforrásainak kiaknázása révén létrejött hozzáadott érték nagyobb hányada maradjon az országban;

M.  mivel a bissau-guineai halászati ágazatban a közvetlen foglalkoztatás korlátozott és csekély mértékű volt, még a hajók fedélzetén lévő helyi személyzet tagjainak figyelembevétele mellett is (jelenleg kevesebben dolgoznak ezeken a hajókon, mint az előző jegyzőkönyv megkötésekor), valamint a halászati ágazatból élő és az ágazatban dolgozó nők számát tekintve is;

N.  mivel az előző jegyzőkönyvhöz képest jelentősen megnőtt az uniós flottába felveendő tengerészek száma; mivel az uniós hajók tulajdonosainak törekedniük kell további bissau-guineai tengerészek felvételére is; mivel Bissau-Guinea hatóságainak el kell készíteniük és naprakészen kell tartaniuk egy tájékoztató jellegű listát azon képzett tengerészekről, akik felvehetők uniós hajókra;

O.  mivel a guineai felségvizeken folytatott jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem terén előrelépések történtek annak köszönhetően, hogy megerősítették a guineai kizárólagos gazdasági övezet ellenőrzésére szolgáló erőforrásokat – nevezetesen a FISCAP (a halászati tevékenységek vizsgálata és ellenőrzése) erőforrásait, többek között egy megfigyelő testület és gyorsjáratú őrnaszádok révén; mivel még mindig vannak orvoslandó hiányosságok, többek között a műholdas hajómegfigyelési rendszer (VMS) tekintetében is;

P.  mivel előrelépések történtek a guineai kizárólagos gazdasági övezet tengerfenéki állományainak feltérképezésében, különös tekintettel a bissau-guineai kizárólagos gazdasági övezet tengerfenéki állományainak értékelésére irányuló kampányról szóló 2019. januári jelentésre;

Q.  mivel Bissau-Guinea egyike azon 13 országnak, amelyre kiterjed a 2017. április 28-i C(2017)2951. sz. európai bizottsági határozattal elfogadott, „A regionális halászati tevékenységek irányításának javítása Nyugat-Afrikában (PESCAO)” elnevezésű projekt, melynek célkitűzései közé tartozik a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzésének és kezelésének erősítése a nemzeti és regionális szintű nyomon követés, ellenőrzés és felügyelet javítása révén;

R.  mivel a Parlament korábban megfogalmazott ajánlásai nem kielégítő mértékben épültek be a jelenlegi jegyzőkönyvbe;

S.  mivel az Európai Parlamentet pontosan tájékoztatni kell valamennyi szakaszban a jegyzőkönyvhöz vagy annak megújításához kapcsolódó eljárásokról;

1.  megjegyzi, hogy az EU és Bissau-Guinea közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodás fontos mind Bissau-Guinea, mind pedig a Bissau-Guinea halászati övezetében tevékenykedő uniós flották számára; hangsúlyozza, hogy az EU és Bissau-Guinea közötti halászati együttműködés terén hatékonyabb előrelépésekre is lehetőség van, és ismételten kéri a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges lépést ahhoz, hogy a megállapodás korábbi végrehajtási jegyzőkönyveiben szereplőkön túlmutató eredmény szülessen, annak érdekében, hogy a fenntartható halászati partnerségi megállapodás révén összességében kielégítő szintű fejlődést lehessen elérni a helyi halászati ágazatban, valamint biztosítandó, hogy a megállapodás összhangban álljon a 14. fenntartható fejlesztési célnál megjelölt célkitűzésekkel, miszerint a fenntartható fejlesztés céljából meg kell őrizni és fenntartható módon kell kiaknázni az óceánokat, a tengereket és a tengeri erőforrásokat;

2.  úgy véli, hogy az EU és Bissau-Guinea közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodás célkitűzései eltérő mértékben teljesültek: míg a megállapodás jelentős halászati lehetőségeket kínált és kínál az uniós hajók számára Bissau-Guinea halászati övezetében, illetve ezeket jelentős mértékben kihasználják az európai hajótulajdonosok, a helyi halászati ágazat fejlesztésével kapcsolatos eredmények összességében nem kielégítőek;

3.  hangsúlyozza, hogy ez a jegyzőkönyv 3. cikke tartalmaz egy megkülönböztetésmentességről szóló rendelkezést, amelynek értelmében Bissau-Guinea vállalja, hogy nem biztosít kedvezőbb technikai feltételeket a Bissau-Guinea halászati övezetében tevékenykedő egyéb olyan külföldi flották számára, amelyek ugyanolyan jellemzőkkel bírnak és ugyanazon fajokat halásszák; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse figyelemmel a Bissau-Guinea halászati övezetére vonatkozóan harmadik országokkal kötött halászati megállapodásokat;

4.  üdvözli, hogy az uniós hajók a jegyzőkönyv mellékletének 5. fejezetében foglaltak szerinti közvetlen kirakodás révén hozzájárulnak Bissau-Guinea élelmezésbiztonságához, a helyi közösségek javát szolgálva, és előmozdítva a belföldi halkereskedelmet és halfogyasztást;

5.  úgy véli, hogy a halászati lehetőségek kezelési módjának átalakulása (a halászati erőkifejtésre összpontosító kezelésről a teljes kifogható mennyiségen alapuló kezelésére való áttérés) az egyik probléma a jelenlegi jegyzőkönyvben; felhívja a Bizottságot és Bissau-Guineát, hogy haladéktalanul mozdítsák elő a megfelelő és hatékony átállást, szavatolva a fogásokat rögzítő elektronikus rendszer (ERS) megfelelő megbízhatóságát és hatékonyságát, valamint a fogási adatok feldolgozását;

6.  kitart amellett, hogy jelentős előrelépésekre van szükség a bissau-guineai halászati ágazat fejlődése tekintetében, többek között az iparágak és a kapcsolódó tevékenységek szintjén is, és felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést – beleértve a megállapodás ágazati támogatási elemének esetleges felülvizsgálatát és megerősítését, valamint a pénzügyi hozzájárulás felhasználási arányának növelését célzó intézkedéseket – e célkitűzés megvalósítása érdekében;

7.  úgy véli, hogy az EU és Bissau-Guinea közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodás célkitűzései nem fognak teljesülni, amennyiben nem járul hozzá egy hosszú távon fenntartható gazdálkodásra irányuló rendszer bevezetéséhez az ország halászati erőforrásainak kiaknázása tekintetében; kiemelten fontosnak tartja a jegyzőkönyv ágazati támogatással kapcsolatos rendelkezéseinek betartását annak érdekében, hogy a jegyzőkönyv hozzájáruljon a halászatra és a kék gazdaságra vonatkozó nemzeti stratégia teljes körű végrehajtásához; ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a megfelelő technikai és pénzügyi támogatás mobilizálása érdekében a következő területeken van szükség uniós támogatásra:

   a) az intézményi kapacitás megerősítése, különös tekintettel a regionális és általános halászati irányítási stratégiákra, figyelembe véve a régión belüli országok különböző halászati megállapodásainak kumulatív hatásait;
   b) a védett tengeri területek megerősítésének támogatása, lépéseket téve a halászati erőforrásokkal való integrált gazdálkodás felé;
   c) a halászatot és a kapcsolódó tevékenységeket érintő infrastruktúra, például kikötők (ipari és kisüzemi), kirakodóhelyek, raktárak és halfeldolgozó létesítmények, piacok, forgalmazási és értékesítési struktúrák, minőségvizsgáló laboratóriumok kialakítása annak ösztönzése érdekében, hogy a bissau-guineai vizeken kifogott halat ott rakodják ki;
   d) a halászati ágazatban tevékenykedő helyi szereplők kapacitásának megerősítése halászszervezetek ösztönzése révén;
   e) halászati szakemberek képzése;
   f) a kisüzemi halászat támogatása,
   g) hozzájárulás a tengeri környezet jó ökológiai állapotához, különös tekintettel a helyi szereplők hulladékok és halászeszközök begyűjtésére irányuló műveleteinek támogatására;
   h) a nők halászatban betöltött szerepének elismerése és értékelése, valamint szerveződésük megerősítése, támogatva az ehhez szükséges feltételek megteremtését;

8.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az együttműködés és a hivatalos fejlesztési segítségnyújtási politika keretében vegyék figyelembe, hogy az Európai Fejlesztési Alapnak (EFA) és az EU és Bissau-Guinea közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodásban előírt ágazati támogatásnak ki kell egészítenie egymást, valamint azokat teljes mértékben össze kell hangolni annak érdekében, hogy a támogatás hozzájáruljon a helyi halászati ágazat megerősítéséhez;

9.  aggályainak ad hangot a Nyugat-Afrika partjainál létesülő, növekvő számú halliszt- és halolajüzem miatt, amelyekbe a bissau-guineai vizeken kifogott halat is szállítanak; hangsúlyozza, hogy a takarmányhalászat ellentétes a fenntarthatóság elvével és a helyi közösség értékes fehérjeforrásokkal való ellátásával; üdvözli a bissau-guineai kikötői és kirakodási létesítmények bővülését, egyidejűleg azonban aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy ezt új hallisztüzemek építése követheti;

10.  felhívja a Bizottságot és Bissau-Guinea hatóságait együttműködésük fokozására annak érdekében, hogy megállapítsák a bissau-guineai halászati termékek EU-ba irányuló exportjának feltételeit, különös tekintettel a szükséges egészségügyi feltételek ellenőrzésére és a vizsgálati laboratórium (CIPA) tanúsítására, hogy meg lehessen szüntetni a jelenlegi tilalmat, fellendüljön a helyi halászati ágazat fejlődése és következésképpen előrelépést lehessen elérni a fenntartható halászati partnerségi megállapodás célkitűzéseinek elérése tekintetében;

11.  kitart amellett, hogy a fenntartható halászati partnerségi megállapodásnak fokozott mértékben kell – közvetlen vagy közvetett módon – hozzájárulnia a helyi munkahelyek létrehozásához, legyen szó a fenntartható halászati partnerségi megállapodás keretében működő hajókról, vagy a halászattal kapcsolatos – az ellátási lánc mindkét irányát érintő – tevékenységekről; úgy véli, hogy a tagállamok fontos szerepet játszhatnak ebben, és ezt a célt szem előtt tartva aktívan részt vehetnek a kapacitásépítési és képzési erőfeszítésekben;

12.  felhívja a figyelmet Bissau-Guinea egyedülálló tengeri és part menti ökoszisztémáira, köztük a mangroveerdőkre, amelyek ivadéknevelő élőhelyekként szolgálnak a halászati erőforrás számára, és amelyek célzott intézkedésekre szorulnak a biológiai sokféleség megvédése és helyreállítása érdekében;

13.  úgy véli, hogy tájékoztatást kell kidolgozni a jegyzőkönyv végrehajtásából adódó, a helyi gazdaságok (pl. a foglalkoztatás, az infrastruktúra, a társadalmi fejlődés) tekintetében jelentkező előnyökre vonatkozóan;

14.  úgy véli, hogy növelni és javítani kell a teljes fogásokra (célfajokra és járulékos fogásokra), a Bissau-Guinea halászati övezetében található halászati erőforrások természetvédelmi helyzetére, valamint általában a fenntartható halászati partnerségi megállapodás ökoszisztémákra gyakorolt hatására vonatkozó adatok mennyiségét és minőségét, és törekedni kell Bissau-Guinea ilyen jellegű adatok gyűjtésére irányuló képességeinek fejlesztésére; kéri az Európai Bizottságot, hogy segítsék elő a halászati partnerségi megállapodás végrehajtásának ellenőrzéséért felelős szervek, nevezetesen a Vegyes Bizottság és a Közös Tudományos Bizottság szabályozott keretek közötti, és a kisüzemi halászokat tömörítő szövetségek, a halászati ágazatban dolgozó nők egyesületei, a szakszervezetek, a parti közösségek képviselőinek, valamint a bissau-guineai társadalmi szervezetek bevonásával történő működését;

15.  úgy véli, hogy feltétlenül szükséges a bissau-guineai fogásokra vonatkozó adatgyűjtés javítása; emellett szorgalmazza, hogy javítsák az uniós hajók VMS-rendszerei által generált adatoknak a lobogó szerinti államon keresztül az afrikai hatóságok számára történő továbbítását; felszólít az adatrendszerek jobb interoperabilitására;

16.  sürgeti az ágazati támogatás révén támogatott fellépésekről szóló jelentések közzétételét az átláthatóság javítása érdekében;

17.  úgy véli, hogy a halászat leállítása vagy a halászatot érintő korlátozások bevezetése esetén a fenntartható erőforrások biztosítása érdekében – a jegyzőkönyvben foglaltaknak megfelelően – először a helyi halászati igényeket kell kielégíteni, megalapozott tudományos szakvélemények alapján;

18.  rámutat a harmadik országok vizein halászó uniós hajók számára előírt többletkövetelmény jelentőségére;

19.  kitart amellett, hogy meg kell erősíteni Bissau-Guinea halászati övezetének irányítását, ellenőrzését és felügyeletét, valamint a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelmet, többek között a hajók ellenőrzésének megerősítése révén (a VMS-rendszeren keresztül), a halászati tevékenységek fenntarthatóságának javítását szem előtt tartva;

20.  nyomatékosan kéri olyan átláthatósági előírások bevezetését, amelyek értelmében közzé kell tenni az államokkal vagy magánszektorbeli szervezetekkel kötött valamennyi olyan megállapodást, amely hozzáférést biztosít idegen hajók számára Bissau-Guinea kizárólagos gazdasági övezetéhez;

21.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a fenntartható halászati partnerségi megállapodás által kínált halászati lehetőségek a méltányosság, a kiegyensúlyozottság és az átláthatóság elve alapján kerüljenek kiosztásra;

22.  rámutat annak fontosságára, hogy a halak bissau-guineai kikötőben történő kirakodása hozzájáruljon a helyi feldolgozó tevékenységekhez és az élelmezésbiztonsághoz, a fajok és a minőség tekintetében egyaránt;

23.  felhívja a Bizottságot, hogy továbbítsa a Parlamentnek a Vegyes Bizottság üléseinek jegyzőkönyveit és következtetéseit, a jegyzőkönyv 5. cikkében említett többéves ágazati programot és az éves értékelések eredményeit, az e program és a bissau-guineai halászati politika fejlesztésére vonatkozó stratégiai terv (2015–2020) közötti koordinációra vonatkozó információkat, a Közös Tudományos Bizottság üléseinek jegyzőkönyveit és következtetéseit, valamint a guineai halászati övezetben folytatott jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatról, a guineai halászati ágazatban tevékenykedő uniós gazdasági szereplők integrációjáról (a jegyzőkönyv 10. cikke), valamint a hajótulajdonosok kötelezettségeinek való megfelelés ellenőrzéséről (pl. a jegyzőkönyv mellékletének V. fejezetében előírt természetbeni hozzájárulással kapcsolatban) szóló információkat; kéri az Európai Bizottságot, hogy a jegyzőkönyv alkalmazásának utolsó évében és a megújítására irányuló tárgyalások megnyitását megelőzően nyújtson be teljes körű jelentést a Parlamentnek a jegyzőkönyv végrehajtásáról;

24.  kéri a Bizottságot és a bissau-guineai hatóságokat, hogy közöljenek részletesebb adatokat a takarmányhalászattal kapcsolatos tevékenységek régión belüli alakulásáról;

25.  felhívja a Bizottságot, hogy jobban építse be a Parlament ajánlásait az EU és Bissau-Guinea közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodásba, és vegye azokat figyelembe a jegyzőkönyv megújítására vonatkozó eljárások során;

26.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és az Európai Bizottságnak, valamint a tagállamok és Bissau‑Guinea kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 354., 2013.12.28., 22. o.
(2) HL C 58., 2018.2.15., 93. o.
(3) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0136.


A São Tomé és Príncipe és az Európai Közösség közötti halászati partnerségi megállapodás végrehajtásáról szóló jegyzőkönyv ***
PDF 120kWORD 41k
Az Európai Parlament 2020. június 18-i jogalkotási állásfoglalása a São Tomé és Príncipe Demokratikus Köztársaság és az Európai Közösség közötti halászati partnerségi megállapodás végrehajtásáról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (12199/2019 – C9-0001/2020 – 2019/0173(NLE))
P9_TA(2020)0138A9-0001/2020

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12199/2019),

–  tekintettel a São Tomé és Príncipe Demokratikus Köztársaság és az Európai Közösség közötti halászati partnerségi megállapodás végrehajtásáról szóló jegyzőkönyvre (12202/2019),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkével, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával és 218. cikkének (7) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C9-0001/2020),

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 114. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság és a Költségvetési Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság ajánlására (A9-0001/2020),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és São Tomé és Príncipe Demokratikus Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.


EU–Svájc megállapodás a Svájc által a fűszerezéssel előkészített hús tekintetében biztosított WTO-engedmények módosításáról (az 1994. évi GATT XXVIII. cikke) ***
PDF 125kWORD 42k
Az Európai Parlament 2020. június 18-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Svájci Államszövetség között levélváltás formájában, az 1994. évi GATT XXVIII. cikke alapján folytatott tárgyalások keretében létrejött, a Svájc által a fűszerezéssel előkészített hús tekintetében biztosított WTO-engedmények módosításáról szóló megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (12482/2019 – C9-0194/2019 – 2019/0196(NLE))
P9_TA(2020)0139A9-0092/2020

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12482/2019),

–  tekintettel az Európai Unió és a Svájci Államszövetség között az 1994. évi GATT XXVIII. cikke alapján folytatott tárgyalások keretében a Svájc által a fűszerezéssel előkészített hús tekintetében biztosított WTO-engedmények módosításáról szóló, levélváltás formájában létrejött megállapodás tervezetére (12483/2019),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke (4) bekezdésének első albekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C9-0194/2019),

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 114. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A9-0092/2020),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Svájci Államszövetség kormányainak és parlamentjeinek.


A myalgiás encephalomyelitisre irányuló orvosbiológiai kutatás finanszírozására irányuló kérelem
PDF 134kWORD 47k
Az Európai Parlament 2020. június 18-i állásfoglalása a myalgiás encephalomyelitissel kapcsolatos orvosbiológiai kutatás kiegészítő finanszírozásáról (2020/2580(RSP))
P9_TA(2020)0140B9-0186/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 168., valamint 179–181. cikkeire,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 35. cikkére,

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett, a myalgiás encephalomyelitis (ME) kutatásáról szóló, 2019. szeptember 2-i, írásbeli választ igénylő kérdésre (E-002599/2019) és a Bizottság 2019. október 28-i válaszára,

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett, a krónikus fáradtság szindrómáról szóló, 2018. december 4-i, írásbeli választ igénylő kérdésre (E-006124/2018) és a Bizottság 2019. január 30-i válaszára,

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett, a myalgiás encephalomyelitis Egészségügyi Világszervezet általi elismeréséről és a Bizottság által nyújtott kutatási és képzési támogatásról szóló, 2018. augusztus 28-i, írásbeli választ igénylő kérdésre (E-004360/2018) és a Bizottság 2018. november 1-jei válaszára,

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett, a krónikus fáradtság szindrómáról szóló, 2017. november 9-i, írásbeli választ igénylő kérdésre (E-006901/2017) és a Bizottság 2017. december 18-i válaszára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 227. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Petíciós Bizottsághoz számos petíció érkezett, amelyekben az emberek elégedetlenségüknek adtak hangot amiatt, hogy a myalgiás encephalomyelitisre (krónikus fáradtság szindróma, ME/CFS) nincs gyógymód, és a kapcsolódó orvosbiológiai kutatásokra jelenleg nincs megfelelő finanszírozás az EU-ban;

B.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 35. cikke értelmében „a nemzeti jogszabályokban és gyakorlatokban megállapított feltételek mellett mindenkinek joga van orvosi kezeléshez”, míg más nemzetközi emberi jogi eszközök, többek között az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény szintén elismerik vagy említik az egészséghez való jogot vagy annak egyes elemeit, például az orvosi ellátáshoz való jogot;

C.  mivel a tagállamok és az Unió intézkedéseinek a közegészségügy javítására kell irányulniuk; mivel ezt a célkitűzést a tagállamoknak nyújtott uniós támogatás, és ennek keretében az együttműködés, valamint a betegségek okaival, terjedésével és megelőzésével kapcsolatos kutatások előmozdítása révén kell elérni;

D.  mivel a myalgiás encephalomyelitis ismeretlen etiológiájú, károsodást okozó krónikus multiszisztémás betegség, amelynek tünetei, súlyossága és progressziója rendkívül változó;

E.  mivel a myalgiás encephalomyelitist az Egészségügyi Világszervezet a betegségek nemzetközi osztályozása (ICD-11) szerint a 8E49 kód (postviralis fáradtság szindróma) alatt idegrendszeri rendellenességként osztályozza;

F.  mivel a myalgiás encephalomyelitis összetett, a fizikai képességeket nagymértékben korlátozó betegség, mivel a szélsőséges fáradtság és más fizikai tünetek lehetetlenné tehetik a mindennapi tevékenységek végzését; mivel a myalgiás encephalomyelitisben szenvedő betegek életminősége súlyosan sérülhet, és előfordulhat, hogy a betegség előrehaladtával ágyhoz, illetve helyhez kötött életmódra kényszerülnek és sokat szenvednek, ami negatívan hat a társadalmi és családi kapcsolataikra, és a kieső munkaerő miatt jelentős társadalmi költségeket von maga után;

G.  mivel különös figyelmet kell fordítani a myalgiás encephalomyelitisben szenvedők társadalmi kirekesztődésének magas kockázatára; mivel ebben az értelemben az e betegségben szenvedő munkavállalók számára alapvető fontosságú, hogy megtarthassák munkahelyüket annak érdekében, hogy ne szigetelődjenek el;

H.  mivel minden lehetséges intézkedést meg kell tenni a myalgiás encephalomyelitisben szenvedő munkavállalók munkakörülményeinek és munkakörnyezetének megfelelő adaptálása érdekében; mivel biztosítani kell számukra az állapotuknak megfelelően kialakított munkahelyhez és munkaidőhöz való jogosultságot;

I.  mivel még mindig nem állnak rendelkezésre elismert orvosbiológiai diagnosztikai módszerek a myalgiás encephalomyelitis megállapítására, sem pedig az EU/EMA által jóváhagyott gyógykezelések;

J.  mivel az uniós szintű összehangolt és átfogó adatgyűjtés hiánya miatt nem ismert sem a myalgiás encephalomyelitis EU-n belüli incidenciája és prevalenciája, sem az abból eredő általános társadalmi és gazdasági teher;

K.  mivel a Bizottság 0204/2019. számú petícióra adott 2019. augusztus 30-i válasza szerint a myalgiás encephalomyelitist világszerte körülbelül 24 millió embernél diagnosztizálták, de ez a becslések szerint a teljes betegség-sújtotta népességnek csupán 10%-a;

L.  mivel az amerikai Myalgiás Encephalomyelitis és Krónikus Fáradtság Szindróma Társaság becslései szerint világszerte mintegy 17–24 millióra tehető a myalgiás encephalomyelitisben szenvedők száma;

M.  mivel az EU-ban mintegy kétmillió emberről feltételezhető, hogy myalgiás encephalomyelitisben szenved, etnikai hovatartozástól, életkortól vagy nemtől függetlenül; mivel a felnőttek körében a nők érintettsége nagyobb;

N.  mivel a myalgiás encephalomyelitisről szerzett ismereteink a mai napig igen korlátozottak, következésképpen aluldiagnosztizált kórképről van szó, vagy azért, mert az egészségügyi szolgáltatók túl kevéssé ismerik ahhoz, hogy felismerjék, vagy azért, mert a tünetek észlelése nehézséget okoz és nem állnak rendelkezésre megfelelő diagnosztikai módszerek; mivel a myalgiás encephalomyelitis megértésének hiányában a betegek foglalkozási fogyatékosságának elismerése jelentős akadályokba ütközik;

O.  mivel az érintett betegek úgy érzik, hogy a hatóságok és a társadalom egésze nélkülözésre ítéli és magukra hagyja őket, és jogosan kérik problémájuk elismertségének növelését és a kutatás előrehaladásának támogatására szánt finanszírozás növelését; mivel a betegek kifogásolják, hogy a betegségükkel kapcsolatos hiányos ismeretek miatt megbélyegzés áldozataivá válnak; mivel a myalgiás encephalomyelitisben szenvedő személyek jogait övező megbélyegzést és az ehhez kapcsolódó lelki szorongást, amely drámai hatást gyakorol az egyes emberekre, a családokra és a társadalomra, valamint a polgárok életének minden aspektusára, gyakran kevéssé ismerik el;

P.  mivel a myalgiás encephalomyelitisben szenvedő gyermekek és fiatalok akár az oktatáshoz való hozzáférés terén is akadályokba ütközhetnek;

Q.  mivel nyilvánvaló, hogy tagállami szinten jobban el kell ismerni az ilyen típusú betegségeket; mivel célzott figyelemfelkeltő képzést kellene biztosítani a hatóságok, az egészségügyi szolgáltatók és általában a tisztviselők körében;

R.  mivel a 0204/2019. számú petíció – amely jelentős számú támogató aláírást kapott és kap folyamatosan a betegektől, családjaiktól, valamint a tudományos közösségtől – felszólít a myalgiás encephalomyelitis orvosbiológiai kutatására és a betegtámogatásra szánt források növelésére;

S.  mivel az évek során számos európai parlamenti képviselő nyújtott be kérdéseket a Bizottsághoz, melyekben azt feszegették, hogy rendelkezésre áll-e uniós finanszírozás a myalgiás encephalomyelitisre irányuló kutatás céljaira;

T.  mivel a myalgiás encephalomyelitisre irányuló kutatási erőfeszítések továbbra is meglehetősen szétszórtak, és nincsenek uniós szinten koordinálva; mivel a Horizont 2020, az EU kutatási és innovációs keretprogramja (2014–2020) keretében jutott ugyan támogatás a különböző etiológiájú idegrendszeri rendellenességekre irányuló kutatási projektekre, valamint a fájdalommal kapcsolatos kutatásokra (például a Help4Me, a GLORIA és az RTCure), a Bizottság az E-006124/2018. sz., írásbeli választ igénylő kérdésre adott 2019. január 30-i válaszában elismerte, hogy „az EU kutatási és innovációs keretprogramjai mindeddig nem támogattak a myalgiás encephalomyelitis diagnosztizálására/kezelésére irányuló konkrét projekteket”;

1.  aggasztónak tartja, hogy az EU-ban a becslések szerint 2 millió polgárt érint a myalgiás encephalomyelitis, ami gyakori előfordulást jelent;

2.  üdvözli, hogy a Bizottság támogatja az európai tudományos és technológiai együttműködés (COST) szervezetét, amely a közelmúltban létrehozta a myalgiás encephalomyelitisszel foglalkozó kutatók integrált hálózatát (Euromene); úgy véli, hogy az Euromene hozzáadott értéket biztosít olyan tevékenységekhez, amelyek kizárólag nemzeti szinten folytatva nem lennének annyira hatékonyak;

3.  üdvözli az Euromene hálózat által jelenleg végzett munkát, amelynek célja, hogy közös, egész Európára kiterjedő megközelítést alakítson ki a myalgiás encephalomyelitisszel kapcsolatos ismeretek terén fennálló súlyos hiányosságok kezelésére, valamint hogy tájékoztatást nyújtson az ellátást nyújtók, a betegek és más érdekelt felek számára a betegség európai jelenléte okozta teherről, a klinikai diagnózisról és a lehetséges kezelésekről;

4.  üdvözli, hogy a Bizottság az E-002599/2019. számú kérdésre adott 2019. október 28-i válaszában kötelezettséget vállalt arra, hogy további kutatási lehetőségeket biztosít a myalgiás encephalomyelitisre vonatkozóan a „Horizont 2020” keretprogramot követő következő kutatási és innovációs keretprogramon, nevezetesen az Európai horizonton keresztül;

5.  ugyanakkor sajnálattal állapítja meg, hogy a Bizottság által eddig elfogadott finanszírozási kezdeményezések nem elegendőek; aggodalmát fejezi ki az egész EU-ra kiterjedő, rejtett közegészségügyi problémának is tekinthető myalgiás encephalomyelitisre irányuló kutatások jelenlegi alulfinanszírozottsága miatt; hangsúlyozza, hogy egyre sürgetőbb szükség van azon emberi és társadalmi-gazdasági következmények kezelésére, melyet az ilyen tartós, fogyatékosságot okozó, a munka és a foglalkoztatás fenntarthatóságára és folyamatosságára kiható krónikus betegségekkel élő és dolgozó személyek növekvő száma jelent;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy különítsen el további finanszírozást, és részesítse előnyben a kifejezetten a myalgiás encephalomyelitisre irányuló orvosbiológiai kutatásra összpontosító projektekre vonatkozó felhívásokat, amelyek célja az orvosbiológiai diagnosztikai vizsgálatok, valamint a betegség gyógyítására vagy hatásainak enyhítésére alkalmas és hatékony orvosbiológiai kezelések kidolgozása és validálása;

7.  úgy véli, hogy a myalgiás encephalomyelitisre irányuló orvosbiológiai kutatás jelenlegi alulfinanszírozottsága indokolatlan, tekintettel a betegek becsült nagy számára és a betegség ebből következő gazdasági és társadalmi hatására;

8.  hangsúlyozza, hogy olyan innovatív projekteket kell végrehajtani, amelyek lehetővé teszik a betegségre vonatkozó összehangolt és átfogó adatgyűjtést a tagállamokban, és felszólít a betegség bejelentésének kötelezővé tételére a myalgiás encephalomyelitis által érintett valamennyi tagállamban;

9.  felszólítja valamennyi tagállamot, hogy határozottan tegyék meg a myalgiás encephalomyelitis megfelelő elismerésének biztosításához szükséges lépéseket;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a tagállamok közötti együttműködést és a bevált gyakorlatok cseréjét a szűrési módszerek, a diagnózis és a kezelés tekintetében, valamint hozzon létre európai prevalencianyilvántartást a myalgiás encephalomyelitis vonatkozásában;

11.  kéri, hogy a Bizottság nyújtson finanszírozást a myalgiás encephalomyelitisben szenvedő betegekkel foglalkozó egészségügyi és szociális szakemberek megfelelő és jobb orvosi oktatásának és képzésének biztosításához; ezért felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy, a myalgiás encephalomyelitis megelőzésére és kezelésére szolgáló uniós alap megvalósíthatóságát;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a kutatók számára szükséges logisztikai támogatás finanszírozását az e területen folytatott kutatási tevékenységek EU-n belüli összehangolásának előmozdítása érdekében, a myalgiás encephalomyelitis diagnosztikája összetettségének és a betegek ellátásával kapcsolatos kihívásoknak az azonosítása, valamint a szakértők hozzájárulása és az összes érdekelt fél bevonása révén gyűjtött innovációs és egészségügyi adatokhoz való hozzáférésben rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázása tekintetében, a megfelelő politika előtérbe helyezése érdekében;

13.  fokozott nemzetközi együttműködésre szólít fel a myalgiás encephalomyelitis kutatása terén az objektív diagnosztikai szabványok és a hatékony kezelési formák kidolgozásának felgyorsítása érdekében;

14.  felhívja a Bizottságot, hogy rendeljen meg egy tanulmányt, amely értékeli a myalgiás encephalomyelitis nyomán az EU-ban felmerülő általános társadalmi és gazdasági költségeket;

15.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak tájékoztató és figyelemfelhívó kampányokat az egészségügyi szakemberek és a nyilvánosság körében annak érdekében, hogy felhívják a lakosság figyelmét a myalgiás encephalomyelitis létezésére és tüneteire;

16.  felhívja a Tanácsot, hogy az EU következő többéves pénzügyi keretéről jelenleg folyó tárgyalások keretében fogadja el az Európai Parlament arra irányuló kérését, hogy növeljék az Európai horizont költségvetését és gyorsan fogadják is el azt, hogy időben megkezdődhessen a munka a myalgiás encephalomyelitisre vonatkozó kutatás biztosítása érdekében;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy ismerje el az ismeretlen eredetű betegségekkel, például a myalgiás encephalomyelitisszel foglalkozó kutatók előtt álló különleges kihívásokat, és e nehézségek ellenére biztosítson méltányos hozzáférést az Európai horizont által biztosított finanszírozáshoz az ilyen betegségekre irányuló orvosbiológiai kutatási projektek számára;

18.  hangsúlyozza a témával kapcsolatos figyelemfelkeltés fontosságát a minden év februárjának utolsó napján sorra kerülő „Ritka betegségek napja” körüli uniós és tagállami szintű tevékenységek további előmozdítása révén;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.


Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: Technikai segítségnyújtás a Bizottság kezdeményezésére
PDF 146kWORD 47k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2020. június 18-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra (EGF/2020/000 TA 2020 – Technikai segítségnyújtás a Bizottság kezdeményezésére) irányuló javaslatról (COM(2020)0146 – C9-0112/2020 – 2020/2062(BUD))
P9_TA(2020)0141A9-0109/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2020)0146 – C9-0112/2020),

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 12. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési kérdésekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 13. pontjára,

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra (EGF/2019/000 TA 2019 – Technikai segítségnyújtás a Bizottság kezdeményezésére) irányuló javaslatról szóló, 2019. szeptember 18-i állásfoglalására(4),

—  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (EGAA) szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló első olvasatára(5),

—  tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában foglalt háromoldalú egyeztető eljárásra,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A9-0109/2020),

A.  mivel az Unió létrehozta a jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott vagy a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalóknak, és támogassa szükséges és azonnali újbóli munkaerőpiaci beilleszkedésüket;

B.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2013. december 2-i intézményközi megállapodást az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében;

C.  mivel az 1309/2013/EU rendelet elfogadása tükrözi a Parlament és a Tanács között elért megállapodást, amely szerint újra bevezetik a válsághoz kapcsolódó igénybevétel kritériumát, 60 %-ra növelik a javasolt intézkedések becsült összköltségéhez nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást, az értékelésre és a jóváhagyásra rendelkezésre álló idő lerövidítése révén növelik az EGAA-kérelmek feldolgozásának hatékonyságát a Bizottságban, a Parlamentben és a Tanácsban, az önálló vállalkozók és a fiatalok bevonásával szélesítik a támogatásra jogosult intézkedések és kedvezményezettek körét, valamint támogatják az új vállalkozások létrehozását elősegítő kezdeményezéseket;

D.  mivel az EGAA keretében rendelkezésre álló maximális éves költségvetés 2011-es árakon 150 millió EUR, és mivel az 1309/2013/EU rendelet 11. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a Bizottság kezdeményezésére ezen összeg legfeljebb 0,5 %-a – azaz 2020-as árakon 179 264 000 EUR – bocsátható rendelkezésre technikai segítségnyújtás céljából az 1309/2013/EU rendelet végrehajtásához szükséges előkészületek, nyomon követés, adatgyűjtés és tudásalap létrehozása, az igazgatási és technikai támogatás, valamint tájékoztatási és kommunikációs tevékenységek, továbbá az audit-, az ellenőrzési és az értékelési tevékenységek finanszírozására;

E.  mivel a javasolt 345 000 EUR összeg az EGAA keretében 2020-ra rendelkezésre álló maximális éves költségvetés mintegy 0,19 %-a;

1.  egyetért azokkal az intézkedésekkel, amelyeket a Bizottság technikai segítségnyújtásként javasol finanszírozni az 1309/2013/EU rendelet 11. cikkének (1) és (4) bekezdésében, valamint 12. cikkének (2), (3) és (4) bekezdésében foglaltakkal összhangban;

2.  elismeri a nyomon követés és az adatgyűjtés jelentőségét; emlékeztet arra, hogy milyen fontos a megfelelő formában összegzett, megbízható statisztikai sorozatok könnyű hozzáférhetősége és érthetősége; megismétli, hogy naprakész kutatásra és elemzésre van szükség a Covid19 által a globális piacon támasztott jelenlegi kihívásokról;

3.  megismétli, hogy az EGAA-val kapcsolatos részletes információkat tartalmazó, valamennyi uniós polgár számára hozzáférhető külön honlapra van szükség;

4.  üdvözli az EGAA-kérelmek szabványosított eljárásain folyamatosan zajló munkát, és azt, hogy az irányító szervek használják az elektronikus adatcsererendszer (SFC) funkcióit, ami lehetővé teszi a kérelmek egyszerűsítését és gyorsabb feldolgozását, továbbá a jelentéstétel javítását;

5.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság a rendelkezésre álló költségvetést arra fogja felhasználni, hogy az EGAA-kapcsolattartók szakértői csoportja (tagállamonként egy tag) két ülést és – minden valószínűség szerint ezzel egyidejűleg – két szemináriumot tartson az EGAA végrehajtó szervei és a szociális partnerek részvételével a tagállamok közötti hálózatépítés előmozdítása érdekében;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is rendszeresen hívja meg a Parlamentet az ilyen ülésekre és szemináriumokra a Parlament és a Bizottság közötti keretmegállapodás vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően;

7.  hangsúlyozza az EGAA-kérelmekben érintett valamennyi féllel – köztük a regionális és helyi szinten érintett szociális partnerekkel – való együttműködés és kommunikáció további erősítésének szükségességét a lehető legtöbb szinergia megteremtése érdekében; hangsúlyozza, hogy erősíteni kell a nemzeti kapcsolattartó és az ügyekkel foglalkozó regionális vagy helyi partnerek közötti együttműködést, továbbá hogy a kommunikációs és támogatási intézkedéseket, valamint az információáramlásokat (belső munkamegosztás, feladatok és felelősségi körök) egyértelművé kell tenni, és azokat minden érintett félnek el kell fogadnia;

8.  emlékezteti a kérelmező tagállamokat az EGAA által finanszírozott fellépéseknek a célzott kedvezményezettek, a helyi és regionális hatóságok, a szociális partnerek, a média és a közvélemény számára széles körben történő ismertetésére vonatkozó kulcsfontosságú feladatukra az 1309/2013/EU rendelet 12. cikkének megfelelően;

9.  emlékeztet arra, hogy a jelenlegi szabályok szerint az EGAA-t az 1309/2013/EU rendelet módosítása nélkül lehetne igénybe venni a Covid19 okozta globális válság miatt véglegesen elbocsátott munkavállalók és az önálló vállalkozók támogatására;

10.  ezért kéri a Bizottságot, hogy minden lehetséges módon nyújtson segítséget azoknak a tagállamoknak, amelyek az elkövetkező hetekben és hónapokban kívánnak kérelmet készíteni;

11.  kéri továbbá a Bizottságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy rugalmasságot tanúsítson és a lehető legrövidebbre csökkentse az értékelési időszakot annak vizsgálata során, hogy a kérelmek megfelelnek-e a pénzügyi hozzájárulás nyújtására vonatkozó feltételeknek;

12.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

13.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről (EGF/2020/000 TA 2020 – Technikai segítségnyújtás a Bizottság kezdeményezésére)

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, az (EU) 2020/986 határozattal.)

(1) HL L 347., 2013.12.20., 855. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(4) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0015.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0019.


Az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevétele a Portugáliának, Spanyolországnak, Olaszországnak és Ausztriának szóló segítségnyújtás céljából
PDF 133kWORD 40k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2020. június 18-i állásfoglalása a Portugáliának, Spanyolországnak, Olaszországnak és Ausztriának szóló segítségnyújtás céljából az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2020)0200 – C9-0127/2020 – 2020/2068(BUD))
P9_TA(2020)0142A9-0105/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2020)0200 – C9-0127/2020),

–  tekintettel az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló, 2002. november 11-i 2012/2002/EK tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 10. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 11. pontjára,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A9-0105/2020),

1.  üdvözli a döntést, amely kifejezi az Unió szolidaritását a természeti katasztrófák által sújtott uniós polgárokkal és régiókkal;

2.  hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van az Európai Unió Szolidaritási Alapján (a továbbiakban: az alap) keresztüli pénzügyi támogatás elérhetővé tételére a 2019-ben természeti katasztrófa által sújtott régiók számára;

3.  úgy véli, hogy a tagállamoknak nyújtott pénzügyi támogatást méltányosan kell elosztani a leginkább sújtott régiók és területek között;

4.  rámutat arra, hogy a természeti katasztrófák egyre intenzívebbé és gyakoribbá válnak az éghajlatváltozás miatt; felszólít az alap reformjára a következő többéves pénzügyi keretben az éghajlatváltozás jövőbeli következményeinek figyelembevétele érdekében, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az alap csak helyreállító eszköz, és hogy az éghajlatváltozás kezeléséhez elsősorban a Párizsi Megállapodással és a zöld megállapodással összhangban lévő megelőzési politikára van szükség;

5.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 174. és 349. cikke szerint az Uniónak úgy kell folytatnia a tevékenységeket, hogy azok a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítését eredményezzék, és figyelembe vegyék a legkülső régiók sajátos jellemzőit és korlátait; rámutat arra, hogy egy legkülső régióban ugyanannak a természeti csapásnak nagyobb társadalmi és gazdasági hatásai vannak, mint bármely más európai régióban, következésképpen a helyreállítás lassabb; ezért úgy véli, hogy a legkülső régióknak megnövelt finanszírozásban kell részesülniük az alap keretében;

6.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

7.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET: AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Unió Szolidaritási Alapjának a Portugáliának, Spanyolországnak, Olaszországnak és Ausztriának szóló segítségnyújtás céljából történő igénybevételéről

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, az (EU) 2020/1076 határozattal.)

(1) HL L 311., 2002.11.14., 3. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.


3/2020. sz. költségvetés-módosítási tervezet: a 2019. évi pénzügyi év többletének bevitele
PDF 128kWORD 44k
Az Európai Parlament 2020. június 18-i állásfoglalása az Európai Unió 2020. évi pénzügyi évre vonatkozó, 3/2020. számú költségvetés-módosítási tervezetről – a 2019. évi pénzügyi év többletének a költségvetésbe való beviteléről – szóló tanácsi álláspontról (07764/2020 – C9-0131/2020 – 2020/2061(BUD))
P9_TA(2020)0143A9-0104/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 44. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2020. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésére, amelyet 2019. november 27-én fogadtak el véglegesen(2),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(4),

–  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló, 2014. május 26-i 2014/335/EU, Euratom tanácsi határozatra(5),

–  tekintettel a Bizottság által 2020. április 15-én elfogadott, 3/2020. számú költségvetés-módosítási tervezetre (COM(2020)0180),

–  tekintettel a Tanács által 2020. május 6-án elfogadott és a Parlamenthez másnap továbbított, a 3/2020. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló álláspontra (07764/2020 – C9-0131/2020),

–  tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. és 96. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A9-0104/2020),

A.  mivel a 3/2020. számú költségvetés-módosítási tervezet célja a 2019-es pénzügyi évből származó 3 218,4 millió EUR összegű többlet bevitele a 2020-as költségvetésbe;

B.  mivel e többlet fő forrása egy 2 414,8 millió EUR-s, a bevételi oldalon jelentkező pozitív bevételi kimutatás, valamint a kiadási oldalon egy 803,6 millió EUR-s alulköltés;

C.  mivel a bevételi oldalon a legnagyobb különbség a késedelmi kamatokból és a pénzbírságokból (2 510,5 millió EUR) ered, és az eredmény a versenyjogi bírságokból és a késedelmi kamatokból, valamint a pénzbírságokhoz és kényszerítő bírságokhoz kapcsolódó egyéb kényszerítő bírságokból és kamatokból tevődik össze;

D.  mivel a kiadási oldalon a Bizottság által fel nem használt kifizetési előirányzatok összege 2019-ben elérte az 592,3 millió EUR-t (amelyből 351,5 millió EUR a fel nem használt sürgősségisegély-tartalékból és 94,5 millió EUR a 3. fejezet „Biztonság és uniós polgárság” tartalékából), a 2018-as átvitelek összege pedig a 86,3 millió EUR-t, emellett a többi intézménynél a fel nem használt előirányzatok összege 2018-ban 82,4 millió EUR és a 2018-as átvitelek összege 39 millió EUR volt;

1.  tudomásul veszi a 3/2020. számú költségvetés-módosítási tervezetet a Bizottság által benyújtott formájában, amely kizárólag a 2019. évi 3 218,4 millió EUR összegű többletnek a költségvetésbe való bevezetésére vonatkozik, a költségvetési rendelet 18. cikkével és a Tanács ezzel kapcsolatos álláspontjával összhangban;

2.  megismétli azon álláspontját, hogy az uniós költségvetésben rendelkezésre álló valamennyi eszközt és fel nem használt pénzt – a többletet is beleértve – a Covid19-világjárvány által leginkább sújtott régióknak és vállalkozásoknak nyújtott pénzügyi támogatás gyors folyósítására kell felhasználni; ezzel összefüggésben felhívja a tagállamokat, hogy a GNI-alapú hozzájárulásuknak a 2019. évi többletből eredő várható csökkentését fordítsák teljes egészében a Covid19-hez kapcsolódó fellépések költségvetésbe történő beállítására, lehetőleg uniós szinten, a források optimális elosztásának biztosítása érdekében;

3.  megjegyzi, hogy a Bizottság szerint a versenyjogi bírságok 2019-ben 2 510,5 millió EUR-t tettek ki; továbbra is úgy véli, hogy lehetővé kellene tenni az uniós költségvetés számára, hogy minden bírságokból származó vagy késedelmes kifizetésekhez kapcsolódó többletet is újra felhasználható legyen, a GNI-hozzájárulások ennek megfelelő csökkentése nélkül; emlékeztet azon álláspontjára, hogy a javasolt uniós tartalékot (kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalék) a következő többéves pénzügyi keretben a pénzbírságokból és bírságokból származó bevételekkel megegyező összeggel növelni kell;

4.  jóváhagyja a 3/2020. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontot;

5.  utasítja elnökét annak megállapítására, hogy a 3/2020. számú költségvetés-módosítást véglegesen elfogadták, valamint arra, hogy gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 193., 2018.7.30., 1. o.
(2) HL L 57., 2020.2.27.
(3) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(4) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(5) HL L 168., 2014.6.7., 105. o.
(6) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0054.


4/2020. számú költségvetés-módosítási tervezet: a Portugáliának, Spanyolországnak, Olaszországnak és Ausztriának szóló segítségnyújtás céljából az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevételéről szóló javaslat
PDF 126kWORD 43k
Az Európai Parlament 2020. június 18-i állásfoglalása az Európai Unió 2020. évi pénzügyi évre vonatkozó 4/2020. számú, az Európai Unió Szolidaritási Alapjának a Portugáliának, Spanyolországnak, Olaszországnak és Ausztriának szóló segítségnyújtás céljából történő igénybevételére irányuló javaslatot kísérő költségvetés-módosítási tervezetéről szóló tanácsi álláspontról (08097/2020 – C9-0146/2020 – 2020/2069(BUD))
P9_TA(2020)0144A9-0106/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 44. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2020. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésére(2), amelyet 2019. november 27-én fogadtak el véglegesen,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(3) (a továbbiakban: a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(4),

–  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló, 2014. május 26-i 2014/335/EU, Euratom tanácsi határozatra(5),

–  tekintettel a Bizottság által 2020. április 30-án elfogadott, 4/2020. számú költségvetés-módosítási tervezetre (COM(2020)0190),

–  tekintettel a Tanács által 2020. május 25-én elfogadott és az Európai Parlamenthez aznap továbbított, a 4/2020. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló álláspontra (08097/2020 – C9‑0146/2020),

–  tekintettel a Portugáliának, Spanyolországnak, Olaszországnak és Ausztriának szóló segítségnyújtás céljából az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslatra (COM(2020)0200),

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. és 96. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A9-0106/2020),

A.  mivel a 4/2020. számú költségvetés-módosítási tervezet az Európai Unió Szolidaritási Alapjának javasolt igénybevételére vonatkozik, hogy támogatást nyújtson Portugáliának, Spanyolországnak, Olaszországnak és Ausztriának a 2019 során e tagállamokban bekövetkezett természeti katasztrófákat követően;

B.  mivel ennek következtében a Bizottság javasolja a 2020. évi költségvetés módosítását és a 13 06 01. költségvetési sor (Segítségnyújtás a tagállamoknak jelentős természeti katasztrófák esetén, amelyek komoly következményekkel járnak az életkörülményekre, a természeti környezetre vagy a gazdaságra) kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatainak egyaránt 272 498 208 EUR-val történő megemelését;

C.  mivel az Európai Unió Szolidaritási Alapja a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletben meghatározott speciális eszköz, és a megfelelő kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokat a többéves pénzügyi keret felső határai felett kell szerepeltetni a költségvetésben;

1.  jóváhagyja a 4/2020. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontot;

2.  utasítja elnökét annak megállapítására, hogy a 4/2020. számú költségvetés-módosítást véglegesen elfogadták, valamint arra, hogy gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 193., 2018.7.30., 1. o.
(2) HL L 57., 2020.2.27.
(3) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(4) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(5) HL L 168., 2014.6.7., 105. o.


A közös légtér létrehozásáról szóló EU–Moldova megállapodás megkötése ***
PDF 118kWORD 41k
Az Európai Parlament 2020. június 18-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és tagállamai, valamint a Moldovai Köztársaság közötti, a közös légtér létrehozásáról szóló megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (14205/2019 – C9-0192/2019 – 2012/0006(NLE))
P9_TA(2020)0145A9-0084/2020

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (14205/2019),

–  tekintettel az Európai Unió és tagállamai, valamint a Moldovai Köztársaság közötti, a közös légtér létrehozásáról szóló megállapodás tervezetére (08185/2012),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 100. cikkének (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával, továbbá 218. cikkének (7) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C9-0192/2019),

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 114. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság ajánlására (A9-0084/2020),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Moldovai Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.


A közös légtér létrehozásáról létrejött EU–Moldova megállapodás módosítása (Horvátország csatlakozása) ***
PDF 120kWORD 41k
Az Európai Parlament 2020. június 18-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és tagállamai, valamint a Moldovai Köztársaság között a közös légtér létrehozásáról létrejött megállapodást a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából módosító jegyzőkönyvnek az Unió és tagállamai nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (07048/2015 – C9-0195/2019 – 2015/0035(NLE))
P9_TA(2020)0146A9-0083/2020

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (07048/2015),

–  tekintettel az Európai Unió és tagállamai, valamint a Moldovai Köztársaság között a közös légtér létrehozásáról létrejött megállapodásnak a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából történő módosításáról szóló jegyzőkönyv tervezetére (07047/2015),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 100. cikkének (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C9-0195/2019),

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 114. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság ajánlására (A9-0083/2020),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Moldovai Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.


Az EU–Marokkó euromediterrán légiközlekedési megállapodás módosítása (Bulgária és Románia csatlakozása) ***
PDF 122kWORD 42k
Az Európai Parlament 2020. június 18-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, és másrészről a Marokkói Királyság között létrejött euro-mediterrán légiközlekedési megállapodást a Bolgár Köztársaság és Románia európai uniós csatlakozására való tekintettel módosító jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (06198/2013 – C9-0006/2019 – 2007/0181(NLE))
P9_TA(2020)0147A9-0005/2020

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (06198/2013),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, és másrészről a Marokkói Királyság között létrejött euro-mediterrán légiközlekedési megállapodást a Bolgár Köztársaság és Románia európai uniós csatlakozására való tekintettel módosító jegyzőkönyv tervezetére(1),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 100. cikkének (2) bekezdésével, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával és (8) bekezdésének első albekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C9‑0006/2019),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, és másrészről a Marokkói Királyság között létrejött euro-mediterrán légiközlekedési megállapodást a Bolgár Köztársaság és Románia európai uniós csatlakozására való tekintettel módosító jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatra vonatkozó, 2007. december 12-i álláspontjára(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 114. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság ajánlására (A9-0005/2020),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Marokkói Királyság kormányainak és parlamentjeinek.

(1)HL L 200., 2012.7.27., 25. o.
(2)HL C 323. E, 2008.12.18., 259. o.


Az EU-Jordánia euromediterrán légiközlekedési megállapodás megkötése ***
PDF 119kWORD 41k
Az Európai Parlament 2020. június 18-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Jordán Hásimita Királyság közötti euromediterrán légiközlekedési megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (14209/2019 – C9-0193/2019 – 2010/0180(NLE))
P9_TA(2020)0148A9-0086/2020

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (14209/2019),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Jordán Hásimita Királyság közötti euromediterrán légiközlekedési megállapodás tervezetére (14366/2010),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 100. cikkének (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával, továbbá 218. cikkének (7) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C9-0193/2019),

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 114. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság ajánlására (A9-0086/2020),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Jordán Hásimita Királyság kormányainak és parlamentjeinek.


A polgári légi közlekedés biztonságáról létrejött EU–Kína megállapodás megkötése ***
PDF 118kWORD 41k
Az Európai Parlament 2020. június 18-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Kínai Népköztársaság kormánya között a polgári légi közlekedés biztonságáról létrejött megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (14185/2019 – C9-0191/2019 – 2018/0155(NLE))
P9_TA(2020)0149A9-0087/2020

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (14185/2019),

–  tekintettel az Európai Unió és a Kínai Népköztársaság kormánya között a polgári légi közlekedés biztonságáról létrejött megállapodás tervezetére (09702/2018),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 100. cikkének (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával, továbbá 218. cikkének (7) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C9-0191/2019),

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 114. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság ajánlására (A9-0087/2020),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok, valamint a Kínai Népköztársaság kormányainak és parlamentjeinek.


A közös légtér létrehozásáról szóló EU–Grúzia megállapodás megkötése ***
PDF 119kWORD 41k
Az Európai Parlament 2020. június 18-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Grúzia közötti közös európai légiközlekedési megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (09556/2019 – C9-0013/2019 – 2010/0186(NLE))
P9_TA(2020)0150A9-0082/2020

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (09556/2019),

–  tekintettel az Európai Unió és tagállamai, valamint Grúzia közötti, a közös légtér létrehozásáról szóló megállapodás tervezetére (14370/2010),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 100. cikkének (2) bekezdésével, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával, továbbá 218. cikkének (7) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C9-0013/2019),

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 114. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság ajánlására (A9-0082/2020),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Grúzia kormányainak és parlamentjeinek.


Az EU–Izrael euromediterrán légiközlekedési megállapodás megkötése ***
PDF 118kWORD 43k
Az Európai Parlament 2020. június 18-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Izrael Állam kormánya közötti euromediterrán légiközlekedési megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (14207/2019 – C9-0196/2019 – 2012/0324(NLE))
P9_TA(2020)0151A9-0085/2020

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (14207/2019),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Izrael Állam kormánya közötti euromediterrán légiközlekedési megállapodás tervezetére (16828/2012);

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 100. cikkének (2) bekezdésével, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával, továbbá 218. cikkének (7) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C9‑0196/2019),

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 114. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság ajánlására (A9-0085/2020),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Izrael kormányainak és parlamentjeinek.


Ajánlások a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával való új partnerségről folytatandó tárgyalásokhoz
PDF 263kWORD 83k
Az Európai Parlament 2020. június 18-i ajánlása a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával való új partnerségről folytatandó tárgyalásokról (2020/2023(INI))
P9_TA(2020)0152A9-0117/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre(EUMSZ), különösen annak 218. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával egy új partnerségi megállapodásról folytatandó tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló, 2020. február 25-i (EU, Euratom) 2020/266 tanácsi határozatra(1) és az ahhoz csatolt függelékben foglalt, a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával való új partnerségről folytatandó tárgyalásra vonatkozó, nyilvánosságra hozott irányelvekre,

–  tekintettel az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépésre vonatkozó szándékáról szóló értesítést követő tárgyalásokról szóló, 2017. április 5-i állásfoglalására(2), az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások aktuális állásáról szóló, 2017. október 3-i állásfoglalására(3), az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások jelenlegi állásáról szóló, 2017. december 13-i állásfoglalására(4), az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretéről szóló, 2018. március 14-i állásfoglalására(5), az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésének aktuális állásáról szóló, 2019. szeptember 18-i állásfoglalására(6), a kilépésről rendelkező megállapodásban foglalt, a polgárok jogaira vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról és nyomon követéséről szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására(7), valamint a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával folytatandó új partnerségre irányuló tárgyalásokra javasolt megbízatásról szóló, 2020. február 12-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az Egyesült Királysággal való új partnerségről szóló megállapodás 2020. március 18-i szövegtervezetére(9);

–  tekintettel a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről szóló, 2020. január 29-i jogalkotási állásfoglalására(10),

–  tekintettel a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodásra(11) (a továbbiakban: a kilépésről rendelkező megállapodás), valamint a megállapodást kísérő, az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretének meghatározásáról szóló politikai nyilatkozatra(12) (a továbbiakban: a politikai nyilatkozat),

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Halászati Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság és a Jogi Bizottság leveleire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 114. cikkének (4) bekezdésére és 54. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság által az eljárási szabályzat 58. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A9-0117/2020),

A.  mivel a politikai nyilatkozat irányadó a tárgyalásokra nézve, és meghatározza egy ambiciózus, átfogó, mély és rugalmas partnerség paramétereit a kereskedelmi és a gazdasági együttműködés terén – amelynek középpontjában egy átfogó és kiegyensúlyozott szabadkereskedelmi megállapodás áll –, valamint a bűnüldözés és a büntető igazságszolgáltatás, a külpolitika, a biztonság és védelem és az együttműködés tágabb területeinek paramétereit; mivel a Tanács által 2020. február 25-én az említett alapon elfogadott európai uniós (EU) megbízatás jelenti a tárgyalási keretet, amely egy határozott és átfogó partnerségről rendelkezik az EU és az Egyesült Királyság között, koherens struktúrát és átfogó irányítási keretet alkotva; mivel az EU nem fogja elfogadni az Egyesült Királyság elaprózott megközelítését, amelynek célja különálló, önálló megállapodások sorozatának megtárgyalása;

B.  mivel az uniós megbízatás az Európai Tanács 2018. március 23-i iránymutatásain és a politikai nyilatkozaton alapul;

C.  mivel az Egyesült Királysággal kialakítandó, jövőbeli partnerségről szóló tárgyalások csak a kilépésről rendelkező megállapodás és annak három jegyzőkönyve hatékony és teljes körű végrehajtásán alapulhatnak;

D.  mivel az EU-nak fenn kell tartania erőfeszítéseit és elszántságát a mindkét fél, köztük az Egyesült Királyság miniszterelnöke által 2019. október 17-én tett politikai nyilatkozatban és az uniós megbízatásban egyértelműen előírt nagyra törő megállapodás megtárgyalására vonatkozóan; mivel az Egyesült Királyság 2020. január 31. óta nem tagja az EU-nak;

E.  mivel a tárgyalásokkal kapcsolatos jelenlegi időhiány kizárólag az Egyesült Királyság döntéseiből fakadt;

F.  mivel a jövőbeli megállapodást egy átfogó irányítási keretbe kell beágyazni, és mivel az Európai Unió Bíróságának kell lennie az uniós jog értelmezéséért felelős egyedüli szervnek;

G.  mivel az átmeneti időszakban az uniós jog valamennyi szakpolitikai területen továbbra is alkalmazandó az Egyesült Királyságra és az Egyesült Királyságban, kivéve a Szerződések azon rendelkezéseit és azokat a jogi aktusokat, amelyek a kilépésről rendelkező megállapodás hatálybalépése előtt nem voltak kötelező erejűek az Egyesült Királyságra nézve és az Egyesült Királyságban; mivel 2020. május 14-én az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított az Egyesült Királyság ellen a szabad mozgásra vonatkozó uniós szabályok megsértése miatt;

H.  mivel az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése több millió polgárt érint, az Egyesült Királyság EU-ban élő, utazó vagy dolgozó állampolgárait, az Egyesült Királyságban élő, utazó vagy dolgozó uniós polgárokat; és nem uniós vagy egyesült királyságbeli állampolgárságú embereket;

I.  mivel az Egyesült Királyság harmadik országként nem rendelkezhet ugyanazokkal a jogokkal és nem élvezheti ugyanazokat az előnyöket, továbbá nem tesz eleget azoknak a kötelezettségeknek, mint egy tagállam, és ezért az átmeneti időszak végén mind az EU, mind pedig az Egyesült Királyság helyzete jelentősen meg fog változni; mivel az EU és az Egyesült Királyság közös alapelveket és értékeket vall; mivel a jövőbeli partnerségi megállapodásban figyelembe kell venni az Egyesült Királyság földrajzi közelségét, összekapcsoltságának szintjét és az uniós szabályokkal való jelenlegi magas szintű harmonizációt, valamint az e szabályok miatti kölcsönös egymásrautaltságot; és mivel az EU a kezdetektől fogva világossá tette, hogy minél több kiváltságot és jogot kíván az Egyesült Királyság, annál több kötelezettséget kell vállalnia;

J.  mivel az EU és az Egyesült Királyság a politikai nyilatkozatban megállapodott abban, hogy 2020 júniusában magas szintű ülést hívnak össze, ahol felmérik az elért eredményeket, hogy megállapodjanak a jövőbeli partnerségről folyó tárgyalások előmozdítására szolgáló intézkedésekről; mivel a 2020. június 15-i magas szintű találkozó végén a két fél közös nyilatkozatot adott ki, amelyben többek között megjegyezték, hogy új lendületre van szükség;

K.  mivel az EU-nak és a tagállamainak egysége elengedhetetlen a tárgyalások során, hogy a lehető legjobban megvédjék az EU, többek között az uniós polgárok érdekeit; mivel az EU és tagállamai egységes álláspontot képviseltek a kilépésről rendelkező megállapodásról szóló teljes tárgyalás és annak elfogadása során, valamint azóta is; mivel ezt az egységet tükrözi az EU és tagállamai határozott támogatását élvező Michel Barnier, az EU tárgyalója és az uniós munkacsoport vezetője tárgyalási megbízatásának elfogadása;

L.  mivel az EU és az Egyesült Királyság a politikai nyilatkozatban megállapodtak abban, hogy a jövőbeli kapcsolatnak olyan közös értékeken kell alapulnia, mint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása és védelmezése, a demokratikus elvek, a jogállamiság, a nemzetközi szabályokon, többek között az ENSZ Alapokmányán alapuló rend, a nonproliferáció, a leszerelési elvek, a béke és biztonság, továbbá a fenntartható fejlődés támogatása és a környezet védelme, és hogy ezek az értékek a politikai nyilatkozat keretében folytatott együttműködés alapvető előfeltételei, amelyeket kötelező erejű politikai rendelkezésekkel kell kifejezésre juttatni, és amelyek alapja a kölcsönös bizalom; mivel az EU-t köti az Európai Unió Alapjogi Chartája, a jövőbeli kapcsolatokról szóló megállapodást az Egyesült Királyság emberi jogok európai egyezménye (EJEE) keretének tiszteletben tartása melletti folyamatos elkötelezettségétől kell függővé tenni;

M.  mivel a Covid19-világjárvány teljesen váratlan és előre nem látható új helyzetet teremtett, amely jelentős következményekkel jár az EU és az Egyesült Királyság közötti tárgyalások ütemére és hatékonyságára; mivel ha nem sikerül megállapodásra jutni, mindkét félnek rendkívül drámai gazdasági változásokra kell felkészülnie, amelyeket súlyosbít a Covid19 okozta világjárvány és annak várható gazdasági következményei; mivel a globális világjárvánnyal való szembesülés és annak várható geopolitikai, gazdasági és társadalmi következményei még szükségesebbé teszik a partnerek és a szövetségesek közötti együttműködési mechanizmusok javítását;

Általános elvek

1.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tárgyalások négy fordulóját követően nem történt valódi előrelépés, kivéve a néhány területen bekövetkező minimális nyitást; tudomásul veszi az EU és az Egyesült Királyság közötti lényeges eltéréseket, többek között a tárgyalandó szöveg hatókörét és jogszabályi felépítését illetően; mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Egyesült Királyság kormánya korlátozott hatókörrel képzeli el a jövőbeli tervezett partnerséget, és a tárgyalások tekintetében elaprózott megközelítést alkalmaz, csak azokra a területekre fókuszálva, amelyek az Egyesült Királyság érdekeit szolgálják; megismétli, hogy egy ilyen „szemezgetős” megközelítés elfogadhatatlan az EU számára; rámutat, hogy az Egyesült Királyság javaslatai elmaradnak a kilépésről rendelkező megállapodás és a politikai nyilatkozat szerinti, az Egyesült Királyság által elfogadott kötelezettségvállalásoktól, ideértve a biztonsági és védelmi kérdésekről szóló megállapodás megtárgyalásának elutasítását is;

2.  ismételten hangsúlyozza, hogy az EU-nak szilárd meggyőződésen alapul az az álláspontja, hogy a politikai nyilatkozatban foglaltak szerint a tárgyalások valamennyi területén egyszerre kézzelfogható előrelépést kell elérni, ideértve az egyenlő versenyfeltételeket, a halászatot, a belső biztonságot és a kormányzást; hangsúlyozza, hogy a tárgyalások egymástól elválaszthatatlanok, és az EU nem fog bármilyen áron megállapodást kötni – különösen ami a szabadkereskedelmi megállapodást illeti – úgy hogy ne rendelkezne erős, egyenlő versenyfeltételekre vonatkozó garanciákkal és kielégítő halászati megállapodással; így teljes mértékben támogatja a Bizottságot abban, hogy az Egyesült Királyság által javasolt különálló megállapodások elfogadása helyett megvédi az EU által javasolt átfogó szerződéstervezet szükségességét;

3.  kitart amellett, hogy az EU és az Egyesült Királyság közötti új kapcsolatokról szóló megállapodásnak koherensnek kell lennie, és igazodnia kell a két fél földrajzi közelségéhez, másrészt a két fél gazdaságának nagyfokú összefonódásához;

4.  üdvözli az Egyesült Királyság jogalkotási javaslattervezeteinek közzétételét, ha erre késedelmesen került is sor; megjegyzi, hogy ellentétben az Egyesült Királyságnak a meglévő precedensek alkalmazására vonatkozó állításaival, ezek közül a javaslatok közül sok jelentősen meghaladja az utóbbi években az EU által harmadik országokkal kötött egyéb szabadkereskedelmi megállapodásokban foglaltakat; emlékeztet arra, hogy bármiféle végleges megállapodásnak a jogok és kötelezettségek egyensúlyán kell alapulnia;

5.  üdvözli, hogy a Parlament 2020. február 12-i állásfoglalásában és a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával egy új partnerségi megállapodásról folytatandó tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló, 2020. február 25-i (EU, Euratom) 2020/266 tanácsi határozatban(13) (a továbbiakban: tárgyalási irányelvek) foglalt tárgyalási célkitűzések nagymértékben közelítenek egymáshoz; hangsúlyozza, hogy a Bizottság a Parlament teljes körű támogatását élvezi abban, hogy a tárgyalási irányelvekkel összhangban tárgyaljon az Egyesült Királysággal, mivel mindhárom intézmény nagyjából egyetért azokkal célkitűzésekkel, amelyeket ezeknek a tárgyalásoknak el kell érniük;

6.  üdvözli az Egyesült Királysággal való új partnerségről szóló megállapodás 2020. március 18-án közzétett uniós szövegtervezetét, amely egy mély és szoros partnerségre irányuló átfogó megállapodást javasol, amely nemcsak az áruk és szolgáltatások szabad kereskedelmére terjed ki, hanem a torzulások és a tisztességtelen versenyelőnyök – ideértve a mezőgazdasági ágazattal, az állat- és növény-egészségügyi előírásokkal és az állami támogatásokkal kapcsolatos torzulások – megakadályozásának és a kereskedelem és a beruházások fejlődése szempontjából kedvező légkör megteremtésének módjaira;

7.  felszólítja a Bizottságot, hogy átlátható módon folytassa a tárgyalásokat, mivel az átláthatóság elősegíti a tárgyalási folyamatot, valamint a polgárok és a vállalkozások számára is előnyös, mivel lehetővé teszi számukra, hogy jobban felkészüljenek az átmenet utáni szakaszra; nyomatékosan felhívja a Bizottságot, hogy e tekintetben biztosítson nyilvános konzultációt és folyamatos párbeszédet a szociális partnerekkel és a civil társadalommal, valamint a nemzeti parlamentekkel; üdvözli a Bizottság azon gyakorlatát, hogy időben tájékoztatja a Parlamentet a tárgyalásokról, és elvárja, hogy ez a gyakorlat a tagállamokkal megosztott információkkal összhangban folytatódjon;

8.  emlékeztet arra, hogy az EU és az Egyesült Királyság között az EUMSZ 217. cikke alapján létrejött minden jövőbeli társulási megállapodásnak (a továbbiakban: a megállapodás) szigorú összhangban kell lennie a következő elvekkel:

   i. harmadik ország nem rendelkezhet ugyanazokkal a jogokkal és előnyökkel, illetve nem ugyanolyan kötelezettségeknek tesz eleget, mint az Európai Unió tagállama vagy az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) vagy az Európai Gazdasági Térség (EGT) valamely tagja;
   ii. a belső piac és a vámunió teljes integritásának és megfelelő működésének védelme, a négy szabadság oszthatatlansága; különösen a gazdasági pilléren belüli együttműködés mértékének összhangban kell lennie a személyek mobilitásának megkönnyítésére tett kötelezettségvállalásokkal, például a vízummentes utazással, a kutatók, diákok, ideiglenes szolgáltatók és üzleti utazók mobilitásával, valamint a szociális biztonság terén folytatott együttműködéssel;
   iii. az EU döntéshozatali autonómiájának megőrzése;
   iv. az uniós jogrend és ezzel összefüggésben az Európai Unió Bírósága (EUB) mint az uniós jog értelmezéséért felelős végső szerv szerepének védelme;
   v. a demokratikus alapelvek, emberi jogok és alapvető szabadságok további tiszteletben tartása, amelyeket különösen az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, az emberi jogok európai egyezménye és annak jegyzőkönyvei, az Európai Szociális Charta, a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma, valamint az ENSZ és az Európa Tanács egyéb nemzetközi emberi jogi szerződései határoznak meg, valamint a jogállamiság elvének tiszteletben tartása, külön emlékeztet arra, hogy a jövőbeli viszonyt attól kell függővé tenni, hogy az Egyesült Királyság továbbra is elkötelezett-e az EJEE keretének tiszteletben tartása iránt;
   vi. egyenlő versenyfeltételek többek között a vállalkozások számára is, magas szintű, azonos normák biztosítása a szociális, munkaügyi, környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi területen, az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén, valamint az adózásra, a versenyre és állami támogatásra vonatkozó politikákban, többek között a verseny és az állami támogatások ellenőrzésére vonatkozó megbízható és átfogó keretrendszeren keresztül; az egyenlő versenyfeltételeket hatékony vitarendezési és végrehajtási mechanizmusok révén kell biztosítani, többek között a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezet tekintetében is; emlékeztet különösen arra, hogy minden jövőbeli megállapodást teljes mértékben az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye keretében elfogadott Párizsi Megállapodás (a továbbiakban: Párizsi Megállapodás) tiszteletben tartásától kell függővé tenni;
   vii. az elővigyázatosság elve, azon elv, hogy a környezeti kárt elsőként a forrásnál kell helyreállítani, valamint a „szennyező fizet” elv;
   viii. a harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel fennálló uniós megállapodások védelme, beleértve az EGT-megállapodást, valamint e kapcsolatok átfogó egyensúlyának megtartása;
   ix. az Unió pénzügyi stabilitásának garantálása és az uniós szabályozási és felügyeleti rendszernek és standardoknak való megfelelés, valamint azok alkalmazásának biztosítása;
   x. a jogok és kötelezettségek közötti megfelelő egyensúly, beleértve adott esetben az arányos pénzügyi hozzájárulást;
   xi. minden tagállam számára megfelelő és méltányos, polgáraink érdekeit szem előtt tartó eredmény garantálása;

9.  hangsúlyozza, hogy az EU főtárgyalója a Parlament teljes körű és határozott támogatását élvezi, amikor kitart amellett, hogy az egyenlő versenyfeltételek biztosítása az Egyesült Királysággal kötött megállapodás kritikus eleme, mivel ez az EU részéről nem dogmák vagy ideológiák követése, hanem az Egyesült Királysággal kötendő ambiciózus és kiegyensúlyozott partnerség létrehozásának, valamint a belső piac és az uniós vállalatok versenyképessége megőrzésének, továbbá a szociális védelem, a környezetvédelem és a fogyasztóvédelem magas szintje fenntartásának és jövőbeli fejlesztésének előfeltétele;

10.  e tekintetben teljes mértékben tiszteletben tartja az Egyesült Királyság szuverenitását, amelyet az EU nem szándékozik veszélyeztetni a jelenlegi tárgyalások során; ugyanakkor emlékeztet arra, hogy az Egyesült Királyság sohasem lesz egyenlő más harmadik országokkal a korábbi uniós tagállami jogállása, a jelenlegi teljes szabályozási harmonizáció, valamint a két fél közötti jelentős kereskedelmi volumen, továbbá az EU-hoz való földrajzi közelsége miatt, amelyek együttesen indokolják az egyenlő versenyfeltételekre vonatkozó erőteljes és robusztus rendelkezések szükségességét a megállapodásban;

11.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak ahogyan azt a politikai nyilatkozatban és a tárgyalási irányelvekben mindenkor jelezte folytatnia kell erőfeszítéseit és elkötelezettségét a következő területeket érintő megállapodás megkötésére: kereskedelmi és gazdasági együttműködés, bűnüldözési együttműködés és büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés, külpolitika, biztonság és védelem, valamint tematikus területeken folytatott, például a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos együttműködés; pragmatikus és észszerű megközelítésre szólít fel mindkét oldalon;

12.  hangsúlyozza, hogy az átmeneti időszak végén a tárgyalások kimenetelétől függetlenül teljesen felkészültnek kell lenni az Egyesült Királyság belső piacból és vámunióból való kilépésére; hangsúlyozza, hogy ha nem érnek el megállapodást, a következmények még markánsabbak lesznek; rámutat, hogy az EU bármelyik forgatókönyvre készen áll;

13.  e tekintetben üdvözli a Bizottság ágazatspecifikus „készenléti értesítéseit”, amelyek biztosítani kívánják, hogy az uniós ipar készen álljon arra az elkerülhetetlen sokkhatásra, amelyet az Egyesült Királyság belső piacról való kilépése fog okozni; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy – lehetővé téve a megfelelő felkészülést – teljes körűen tájékoztassák az uniós polgárokat és vállalkozásokat annak kockázatáról, hogy az átmeneti időszak azt megelőzően véget érhet, hogy sikerül megkötni a megállapodás;

14.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a készültségi és rendkívüli intézkedéseket jóval az átmeneti időszak vége előtt felgyorsítsák, különösen abban az esetben, ha a tárgyalások során patthelyzet alakul ki; hangsúlyozza, hogy az ilyen rendkívüli intézkedéseknek ideigleneseknek és egyoldalúaknak kell lenniük;

15.  ismételten támogatja a tárgyalási irányelveket, amelyek szerint Gibraltárra nem vonatkozik az EU és az Egyesült Királyság között megkötendő megállapodások területi hatálya, és minden külön megállapodás szükségessé teszi a Spanyol Királyság előzetes jóváhagyását;

16.  hangsúlyozza a Gibraltárról szóló jegyzőkönyv határ menti ingázókra, az adózásra, a környezetre és a halászatra vonatkozó rendelkezései végrehajtásának fontosságát; felszólítja a spanyol és az egyesült királyságbeli kormányt, hogy gondoskodjanak az e kérdések kezeléséhez szükséges együttműködésről;

17.  emlékeztet arra, hogy a kilépésről rendelkező megállapodás 132. cikke rendelkezik azon lehetőségről, hogy a vegyes bizottság 2020. június 30-ig határozatot fogadjon el az átmeneti időszak 2020. december 31-ét követő meghosszabbításáról; tudomásul veszi, hogy az Egyesült Királyság a vegyes bizottság 2020. június 12-i ülését követően úgy határozott, hogy nem veszi fontolóra az átmeneti időszak meghosszabbítását; hangsúlyozza, hogy az EU továbbra is nyitott egy ilyen meghosszabbításra;

A kilépésről rendelkező megállapodás végrehajtása

18.  emlékeztet arra, hogy a jogilag kötelező erejű, kilépésről rendelkező megállapodás az Egyesült Királyság Unióból történő rendezett kilépésére vonatkozó szabályok végrehajtásának eszköze, amely nem tárgyalható újra, és az EU–Egyesült Királyság vegyes bizottság egyetlen célja e megállapodás alkalmazásának felügyelete; hangsúlyozza, hogy a kilépésről rendelkező megállapodás hatékony végrehajtása az Egyesült Királysággal való megállapodás sikeres megkötéséhez szükséges bizalom meglétének előfeltétele és alapvető eleme, valamint az Egyesült Királyság tárgyalási folyamattal kapcsolatos jóhiszeműség iránti elkötelezettségének fokmérője;

19.  kitart amellett, hogy a lehető leghamarabb kézzelfogható eredményeket kell elérni, és szilárd garanciákkal kell rendelkezni arra vonatkozóan, hogy az Egyesült Királyság az átmeneti időszak vége előtt hatékonyan és teljes egészében végre fogja hajtani a kilépésről rendelkező megállapodást, hangsúlyozza, hogy a végrehajtás nyomon követése a Parlament munkájának szerves részét képezi, és megismétli, hogy az EUMSZ 218. cikkének (10) bekezdésével összhangban a Parlamentet haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell a vegyes bizottság által folytatott valamennyi megbeszélésről és meghozott határozatról, továbbá hogy a Parlament továbbra is éberen ügyel és maradéktalanul gyakorolja előjogait; ezzel összefüggésben emlékeztet az Európai Bizottság elnökének a Parlament 2019. április 16-i plenáris ülésén vállalt kötelezettségére, valamint a 2020. január 30-i (EU) 2020/135 tanácsi határozatból eredő kötelezettségekre; felszólítja a vegyes bizottság társelnökeit, hogy tanácsadásukba aktívan vonják be a polgárokat és a civil társadalmi szervezeteket;

20.  emlékeztet arra, hogy a kilépésről rendelkező megállapodás az uniós és az egyesült királyságbeli állampolgárok, ideértve családtagjaikat is, kölcsönös védelméről rendelkezik, akiknek meg kell kapniuk a jogaikra és a lakóhelyük szerinti országban való további tartózkodáshoz, munkához és az oda utazáshoz szükséges eljárásokra vonatkozó összes szükséges információt; emlékeztet arra, hogy az Egyesült Királyság kilépése által érintett polgárok számítanak az időben biztosított megbízható információkra a jogaikat és a jogállásukat illetően, ezért sürgeti a tagállamokat és az Egyesült Királyságot, hogy adjanak elsőbbséget e kérdésnek; sürgeti a tagállamokat, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben és védjék meg az Egyesült Királyság EU-ban élő állampolgárainak a kilépésről rendelkező megállapodás szerinti jogait, és adjanak meg számukra minden szükséges információt és jogbiztonságot helyzetükkel és jogaikkal kapcsolatban, beleértve azt is, hogy konstitutív vagy deklaratív tartózkodási rendszert alkalmaznak-e;

21.  ismételten hangsúlyozza, hogy a polgárok jogai továbbra is abszolút elsőbbséget élveznek, és eltökélt szándéka a kilépésről rendelkező megállapodásban foglalt állampolgári jogok garantálása az EU és az Egyesült Királyság állampolgárai és családtagjaik számára; sürgeti az EU-t és az Egyesült Királyságot, hogy a jövőbeli megállapodásban törekedjenek a mobilitási jogok magas szintjének elérésére; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Egyesült Királyság eddig kevés ambíciót mutatott a polgárok mobilitását illetően, annak ellenére, hogy abból az Egyesült Királyság és állampolgárai a múltban profitáltak;

22.  aggodalmát fejezi ki azon jelentések miatt, amelyek szerint az „előzetes letelepedési engedéllyel rendelkező”uniós polgároktól bürokratikus akadályok miatt megtagadták a szociális ellátásokat az Egyesült Királyságban; hangsúlyozza, hogy az ilyen helyzetek indokolatlan megkülönböztetéssel és jelentős következményekkel járnak, különösen súlyos gazdasági és társadalmi bizonytalanság idején;

23.  hangsúlyozza, hogy az uniós polgárok az Egyesült Királyságban komoly nehézségekkel szembesülnek a letelepedett jogállás megszerzése kapcsán többek között a Covid19- járvány következményeként is; úgy véli, hogy aránytalanul magas az „előzetes letelepedési engedéllyel rendelkező” jogállást kapott kérelmezők száma a letelepedett jogállást kapott kérelmezők számához képest; sürgeti az Egyesült Királyság Belügyminisztériumát, hogy tanúsítson rugalmasságot a kérelmezők által arra vonatkozóan benyújtott bizonyítékok elfogadását illetően, hogy az előírt öt éven át az országban tartózkodtak; aggodalmát fejezi ki továbbá amiatt, hogy a kérelmezők nem kapnak semmilyen tárgyi bizonyítékot a számukra megítélt státuszra vonatkozóan;

24.  felhívja a feleket, hogy biztosítsák az Írországról/Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv szigorú végrehajtását, mivel ez a jövőbeli megállapodás sikeres megkötésének előfeltétele; emlékeztet arra, hogy a jegyzőkönyvet úgy dolgozták ki és fogadták el, hogy tiszteletben tartsa a békefolyamatot és fenntartsa a nagypénteki megállapodást, biztosítva, hogy az Ír-szigeten ne legyen ellenőrzött határ, ugyanakkor védve a belső piac integritását, és alapvető fontosságú a vállalkozások, különösen az agrár-élelmiszeripari ágazat, a polgárok, a környezet és a biológiai sokféleség védelme szempontjából; hangsúlyozza az uniós polgárok és a szolgáltatások Ír-szigeten megvalósuló szabad mozgásának fontosságát a sziget egészének gazdaságát érő károk korlátozása érdekében, és hogy egy jövőbeli megállapodásnak foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel; sürgeti az Egyesült Királyság hatóságait annak biztosítására, hogy Észak-Írország lakosainak jogai ne sérüljenek;

25.  kifejezi azzal kapcsolatos aggályát, hogy az Egyesült Királyság kormányának nyilvános közleményeiben a kilépésről rendelkező megállapodásban vállalt jogi kötelezettségeinek teljesítése iránti politikai akarat hiánya tapasztalható, konkrétan az Ír-tengert érintő áruellenőrzések tekintetében;

26.  emlékeztet arra, hogy az EU–Egyesült Királyság vegyes bizottságnak az átmeneti időszak vége előtt fontos döntéseket kell hoznia az Írországról/Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv végrehajtásáról;

27.  reméli, hogy megállapodás születik az EU és az Egyesült Királyság között valamennyi intézményi megállapodásról, például az Európai Bizottság belfasti technikai irodájának létrehozásáról annak ellenére, hogy az egyesült királyságbeli hatóságok többször elutasítóan nyilatkoztak egy ilyen iroda megnyitásáról;; hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyságnak részletes ütemtervet kell előterjesztenie és meg kell tennie a szükséges intézkedéseket, például elő kell készítenie az uniós vámkódex végrehajtását és a Nagy-Britanniából Észak-Írországba érkező árukra vonatkozó vámeljárások bevezetését, valamint biztosítania kell, hogy az EU-n kívülről Észak-Írországba érkező áruk tekintetében valamennyi szükséges SPS-ellenőrzést és egyéb szabályozási ellenőrzést el lehessen végezni, ami az egyértelműség vállalkozások számára való megteremtésének érdekében is szükséges;

28.  hangsúlyozza az egyértelmű jogi szabályok, az átlátható végrehajtás és a hatékony ellenőrzési mechanizmusok fontosságát a héa- és vámcsalás, a tiltott kereskedelem (csempészet) vagy egy esetlegesen nem egyértelmű jogi kerettel való egyéb csalárd visszaélés rendszerszintű kockázatainak elkerülése érdekében, többek között a hamis származási nyilatkozatok és a nem a belső piacra szánt termékek megnövekedett kockázata miatt; felszólítja a Bizottságot, hogy végezzen rendszeres és hatékony ellenőrzéseket, és rendszeresen tegyen jelentést az Európai Parlamentnek a határellenőrzési helyzetről;

29.  megjegyzi, hogy az Írországról/Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv 5. cikkében használt „fennáll annak a kockázata, hogy az árut a későbbiekben [...] az Unióba szállítják” fordulat nem egyértelmű, és a vegyes bizottság későbbi határozataitól függ, és kitart amellett, hogy a szóban forgó határozatokat az Európai Parlament formális felügyelete mellett hozzák meg; kéri, hogy folyamatosan tájékoztassák a vegyes bizottság említett cikk végrehajtásával kapcsolatos határozati javaslatairól, ideértve az áruk „kockázatosnak” minősítésére vonatkozó konkrét feltételek meghatározását vagy bármely korábbi határozatának módosítását;

30.  emlékeztet arra, hogy az átmeneti időszak lejártáig az Egyesült Királyság köteles többek között hozzájárulni az Európai Védelmi Ügynökség, az Európai Unió Biztonságpolitikai Kutatóintézete és az Európai Unió Műholdközpontja finanszírozásához, valamint a a részvételével zajló közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) műveleteinek költségeihez;

31.  hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyság köteles végrehajtani minden korábban meglévő, illetve az átmeneti időszak alatt elfogadott korlátozó intézkedést és szankciót, támogatnia kell az EU nyilatkozatait és álláspontjait a harmadik országokban és a nemzetközi szervezetekben, és eseti alapon részt kell vennie az EU által a KBVP keretében létrehozott katonai műveletekben és polgári missziókban, azonban nem kap vezető minőséget az új részvételi keretmegállapodásban, ugyanakkor pedig tiszteletben kell tartania az EU döntéshozatali autonómiáját és az idevágó uniós döntéseket és jogszabályokat, beleértve a védelmi beszerzéssel és transzferekkel kapcsolatos döntéseket és jogszabályokat is; megerősíti, hogy az ilyen együttműködés feltétele a nemzetközi emberi jogi normák és a nemzetközi humanitárius jog, valamint az uniós alapvető jogok maradéktalan tiszteletben tartása;

Gazdasági partnerség

Kereskedelem

32.  tudomásul veszi az Egyesült Királyság döntését, hogy az EU-hoz fűződő jövőbeli gazdasági és kereskedelmi partnerségét egy „átfogó szabadkereskedelmi megállapodás” alapján alakítja ki, ahogyan azt a brit kormány által 2020. február 27-én közzétett, „Az Egyesült Királyság tárgyalási megközelítése” című dokumentum rögzíti; hangsúlyozza, hogy bár az Európai Parlament elvben támogatja, hogy az EU konstruktívan tárgyaljon az Egyesült Királysággal egy kiegyensúlyozott, ambiciózus és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás megkötéséről, egy ilyen megállapodás jellegéből fakad, hogy sohasem lesz egyenértékű a „zökkenőmentes” kereskedelemmel; osztja a 27 tagállam által elfogadott tárgyalási iránymutatásban kifejtett álláspontot, miszerint az, hogy az EU milyen hatókörű és mennyire ambiciózus szabadkereskedelmi megállapodást fogadna el, közvetlenül attól függ, hogy az Egyesült Királyság – tekintettel a földrajzi közelségre, a kölcsönös gazdasági függőségre és összekapcsoltságra, a piacok integrációjára – beleegyezik-e az egyenlő versenyfeltételekre vonatkozó átfogó, kötelező érvényű és végrehajtható rendelkezésekbe, valamint egy, a partnerség szerves részét képező kétoldalú halászati megállapodás megkötésébe; újólag megerősíti, hogy az EU és az Egyesült Királyság között nem jöhet létre kereskedelmi megállapodás, ha az nem tartalmaz teljes, fenntartható, kiegyensúlyozott és hosszú távú halászati megállapodást, amely lehetővé teszi a vizekhez, erőforrásokhoz és piacokhoz való hozzáférés optimális feltételek melletti fenntartását a közös halászati politika elveivel összhangban, és amelyet az átmeneti időszak vége előtt fogadnak el;

33.  megjegyzi, hogy ellentétben az Egyesült Királyság azon állításával, hogy a meglévő precedensekre támaszkodik, az Egyesült Királyság jogalkotási javaslattervezeteiben szereplő számos javaslat jelentősen meghaladja az EU által az utóbbi években harmadik országokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodások kapcsán folytatott tárgyalások tartalmát, például a pénzügyi szolgáltatások, a szakmai képesítések kölcsönös elismerése és a megfelelőségértékelés, az állat- és növény-egészségügyi előírások rendszerének egyenértékűsége vagy a származási szabályok kumulációja területén; támogatja a kétoldalú kumulációs rendszert, amely a legmegfelelőbb megoldás, mivel az az EU és az Egyesült Királyság közötti integráció támogatását foglalja magában, nem pedig azon harmadik országokkal való integrációt, amelyekkel az EU szabadkereskedelmi megállapodást kötött, továbbá úgy véli, hogy egy rendelkezni kell egy ad hoc mechanizmusról a swapkockázatok(14) ellen;

34.  e tekintetben mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Egyesült Királyság eddig megtagadta az elköteleződést, annak ellenére, hogy kötelezettséget vállalt a politikai nyilatkozatban például a közbeszerzés, a tengeri szállítás és a jövőbeli földrajzi jelzések védelme tekintetében, különösen mivel az Egyesült Királyság néhány ilyen témát az USA-val és Japánnal folytatott tárgyalásra vonatkozó megbízatásban is szerepeltetett; sajnálatosnak tartja továbbá, hogy az Egyesült Királyság eddig nem nyújtott be javaslatot a kkv-kra vonatkozóan;

35.  emlékeztet arra, hogy a kereskedelmi kapcsolatokra vonatkozó nulla kvóta, nulla vámtarifa szerinti célkitűzés iránti folyamatos elkötelezettség továbbra is nélkülözhetetlen feltétele az éppen az Egyesült Királyság által a szóban forgó tárgyalások tekintetében előírt, rendkívül szűk határidők mellett tervezett megállapodás kellő időben történő megkötésének, különösen mivel a korábbi tapasztalatok kellően igazolták, hogy egy vámtarifaszámonkénti tárgyalás több évig is eltarthat; aggodalmát fejezi ki az Egyesült Királyság kormányának azon szándéka miatt, hogy eltávolodik ettől a célkitűzéstől; kiemeli, hogy ez valószínűleg leginkább a mezőgazdasági termékeket érintené, mivel a szabadkereskedelmi megállapodásokban a fennmaradó nem nulla vámtételű vámsorok általában ezt az ágazatot érintik; e tekintetben megismétli, hogy függetlenül attól, hogy megszüntetik-e a vámtarifaszámok 100%-át vagy annál kevesebbet, ez nem változtat az EU határozott egyenlő versenyfeltételek iránti igényén; megismétli, hogy az egyenlő feltételeket biztosító rendelkezéseknek azonosan magas szinten kell fenntartaniuk a környezeti, szociális és foglalkoztatási normákat , a megfelelő és releváns uniós és nemzetközi szabványokra támaszkodva, ideértve a hatékony hazai végrehajtás biztosításához szükséges megfelelő mechanizmusokat, valamint olyan határozott és átfogó versenyjogi és állami támogatási keretet kell tartalmazniuk, amely megakadályozza a kereskedelem és a verseny indokolatlan torzítását az állami támogatásokra való puszta utalás helyett, ahogyan azt sajnos az Egyesült Királyság teszi;

36.  e tekintetben ösztönzi a Bizottságot, hogy ragadja meg az e tárgyalások által biztosított lendületet az európai vállalatok és kkv-k versenyképességének fokozása érdekében; hangsúlyozza, hogy a megállapodás céljául azt kell kitűzni, hogy a lehető leghamarabb lehetővé tegye a piacra jutást és a kereskedelem megkönnyítését a kereskedelmi zavarok minimalizálása érdekében; ösztönzi a feleket, hogy hozzanak létre kkv-kapcsolattartó pontokat, és felszólít egy olyan stabil, átlátható és kiszámítható jogi keret létrehozására, amely nem ró aránytalan terhet a kkv-kra;

37.  hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy egy szabadkereskedelmi megállapodás valóban előmozdítsa az EU érdekeit, a tárgyalásoknak a Parlament 2020. február 12-i állásfoglalásában és különösen annak 14. pontjában meghatározott alábbi célkitűzések elérésére kell irányulniuk, mivel az állásfoglalásban megfogalmazottak továbbra is teljes mértékben érvényesek; hangsúlyozza továbbá, hogy a tárgyalásoknak ki kell kiterjedniük az alábbiakra:

   i. kölcsönösen előnyös piaci hozzáférés az áruk, a szolgáltatások, a közbeszerzés, a szakmai képesítések elismerése, valamint a termékekre vonatkozó szabályok tekintetében; hangsúlyozza, hogy stabil, megbízható és fenntartható értékláncokra van szükség;
   ii. a Bizottságnak értékelnie kell, hogy szükség van-e védzáradékokra az uniós belső piac integritásának és stabilitásának védelme érdekében, például a váratlan importhullámokkal, csalásokkal és a piacvédelmi intézkedések kijátszásával szemben;
   iii. a dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedésekkel kapcsolatos kötelezettségvállalásoknak meg kell haladniuk WTO e területre vonatkozó szabályait, ahogyan a versenyjoggal és az állami támogatásokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásoknak és végrehajtási lehetőségeknek is;
   iv. a digitális kereskedelem fejlesztésére és megkönnyítésére vonatkozó szabályoknak kezelniük kell az elektronikus úton történő kereskedelem indokolatlan akadályait, beleértve az adatlokalizálási követelményeket is, meg kell őrizniük az EU szabályozási autonómiáját, és nyitott, biztonságos és megbízható online környezetet kell biztosítaniuk a vállalkozások és a fogyasztók számára, feltéve, hogy az egyesült királyságbeli online kiskereskedők betartják a vonatkozó belső piaci szabályokat, és hogy az Egyesült Királyság az uniós jogi keret által biztosított védelemmel lényegében egyenértékű védelmi szintet biztosít, a harmadik országokba irányuló adattovábbításra vonatkozóan is;
   v. az SPS-intézkedéseknek kockázatértékelésen kell alapulniuk, teljes mértékben tiszteletben tartva az elővigyázatosság elvét;
   vi. a földrajzi jelzéseknek a kilépésről rendelkező megállapodásban foglalt védelme nem képez tárgyalási alapot; a jövőbeli megállapodásnak az átmeneti időszak végét követően bejegyzett földrajzi jelzéseket is védenie kell és fenn kell tartania;
   vii. erőteljes prudenciális kivételeket kell előírni annak érdekében, hogy mindkét fél számára jogilag garantálják a közérdekből történő szabályozáshoz való jogot;
   viii. emlékeztet rá, hogy figyelembe kell venni az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos következményeit, többek között a nők gazdasági szerepét védő és előmozdító uniós fellépések számára biztosított egyenlő versenyfeltételek révén, például a nemek közötti bérszakadék elleni küzdelem terén;
   ix. a partnerségben kell elérni hosszú távú éghajlati célokat;
   x. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges előkészületeket és óvintézkedéseket a kilépésről rendelkező megállapodás jövőbeli kapcsolatokról – különösen a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról – szóló, 2021. január 1-jén hatályba lépő megállapodás hiányában történő lejárata esetére, beleértve az érintett munkavállalók és a vállalkozások számára okozott károk lehető legnagyobb mértékű csökkentését célzó rendkívüli intézkedéseket;
   xi. felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon intézkedéseket az Unió harmadik országbeli kereskedelmi partnereire, különösen a fejlődő országokra gyakorolt hatás csökkentése érdekében, amennyiben nem sikerül megállapodásra jutni Nagy-Britanniával, mivel a brit behozatal jelentős mennyiségű részét teheti ki a harmadik országok Európai Unióba irányuló kivitelének;

Egyenlő versenyfeltételek

38.  sajnálja, hogy az Egyesült Királyság Unióval szembeni tárgyalási álláspontja eddig nem kezdeményezett részletes tárgyalásokat az egyenlő versenyfeltételekről; rámutat arra, hogy ez az álláspont nem tükrözi az EU és az Egyesült Királyság által aláírt politikai nyilatkozat 77. bekezdését; sürgeti ezért az Egyesült Királyság kormányát, hogy sürgősen vizsgálja felül tárgyalási álláspontját, és konstruktívan vegyen részt az egyenlő versenyfeltételekről szóló tárgyalásokban, mivel ez szükséges feltétele annak, hogy a Parlament egyetértését adja az Egyesült Királysággal kötendő kereskedelmi megállapodáshoz;

39.  megismétli, hogy az Egyesült Királyság földrajzi közelsége és az EU-val szembeni kölcsönös függősége miatt az egyenlő versenyfeltételekre vonatkozó megállapodás hatóköre és mélysége alapvető fontossággal bír az EU és az Egyesült Királyság közötti kapcsolat általános jövőjének meghatározásában; ezért úgy véli, hogy a politikai nyilatkozattal összhangban biztosítani kell a szabályozási konvergenciáról szóló megállapodás törekvéseinek és liberalizációjának megfelelő egyenlő versenyfeltételeket, és teljesítendő feltételként védeni kell az uniós előírásokat, hogy a dinamikus összehangolást szem előtt tartva elkerüljék a negatív versenyt, valamint a kereskedelmi forgalomra indokolatlan és aránytalan káros hatást kifejtő intézkedéseket; beleértve az állami támogatásokat is; hangsúlyozza, hogy gondoskodni kell arról, hogy az Egyesült Királyság ne jusson tisztességtelen versenyelőnyhöz a védelem szintjének veszélyeztetésével, valamint meg kell akadályozni a piaci szereplők általi szabályozási arbitrázst;

40.  emlékeztet azon elkötelezettségére, hogy megakadályoz mindenfajta „dömpinget” az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolat keretében; rámutat arra, hogy a tárgyalások fő eredménye az egyenlő versenyfeltételek garantálása a versenyképesség, a magas szintű szociális és fenntarthatósági normák – többek között az éghajlatváltozás elleni küzdelem, valamint a polgárok és a munkavállalók jogai – jövőbeni megőrzése érdekében, határozott kötelezettségvállalások, végrehajtható rendelkezések és a csökkentést kizáró záradékok révén, az alábbiak dinamikus összehangolása érdekében:

   i. verseny és állami támogatások, továbbá minden más általános vagy ágazatspecifikus szabályozási intézkedés, aminek meg kell akadályoznia a kereskedelem és a verseny indokolatlan torzulását, és rendelkezéseket kell tartalmaznia az állami tulajdonú vállalatokról, ideértve a mezőgazdasági termelést támogató intézkedésekkel kapcsolatos rendelkezéseket is;
   ii. a kapcsolódó adóügyek, beleértve az adócsalás, az adókikerülés, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelmet, valamint a pénzügyi szolgáltatásokat;
   iii. az EU szociális modelljének részét képező szociális és munkaügyi normák teljes körű tiszteletben tartása (beleértve a szociális dömpinggel szembeni egyenlő szintű védelmet és garanciákat), legalább a meglévő közös szabályok által előírt jelenlegi magas szinten;
   iv. a környezetvédelemmel és éghajlatváltozással kapcsolatos előírások, beleértve a Párizsi Megállapodás hatékony végrehajtásának kötelezettségvállalását, valamint az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak előmozdítását;
   v. a fogyasztók magas szintű védelme, beleértve a termékek egészségügyi minőségét az élelmiszer-ágazatban;
   vi. fenntartható fejlődés;

41.  rámutat arra, hogy ezeknek a rendelkezéseknek biztosítaniuk kell, hogy az előírások nem enyhülnek, ugyanakkor felhatalmazzák az EU-t és az Egyesült Királyságot arra, hogy magasabb szintű normák meghatározása vagy további területek bevonása céljából módosítsanak a kötelezettségvállalásokon, az arányosság és a szükségesség elveivel teljes összhangban; hangsúlyozza továbbá, hogy biztosítani kell, hogy a kötelezettségvállalások és rendelkezések autonóm ideiglenes intézkedések, valamennyi területre kiterjedő megbízható vitarendezési mechanizmus és korrekciós intézkedések, többek között bírósági felülvizsgálat útján végrehajthatóak legyenek, a dinamikus összehangolás érdekében megadva az Unió számára a szankciók elfogadásának végső lehetőségét, többek között a fenntartható fejlődést illetően is; hangsúlyozza, hogy az egyenlő versenyfeltételek olyan horizontális mechanizmust tesznek szükségessé, mint például egy olyan átfogó irányítási keret, amely az együttműködés valamennyi területére kiterjed;

42.  nyomatékosan kiemeli a következő területekre vonatkozó, csökkentést kizáró záradékokat: i. alapvető munkahelyi jogok; ii. munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági előírások; iii. méltányos munkakörülmények és foglalkoztatási normák; iv. tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jog vállalati szinten; és v. szerkezetátalakítás;

43.  úgy véli, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek, a biológiai sokféleség csökkenése megállításának és visszafordításának, a fenntartható fejlődés előmozdításának, a környezetnek és a jelentős egészségügyi kérdéseknek a tervezett partnerség alapvető elemeit kell alkotniuk; megállapítja, hogy a Bizottság az európai zöld megállapodásról szóló közleményében kötelezettséget vállalt arra, hogy a Párizsi Megállapodás tiszteletben tartását minden jövőbeli átfogó kereskedelmi megállapodás alapvető elemévé teszi;

44.  hangsúlyozza, hogy a jövőbeli védelmi szintekre vonatkozó úgynevezett „kilincszáradék” nem elegendő, mivel nem biztosít egyenlő versenyfeltételeket és nem ösztönzi a törekvések szintjének emelését, és úgy véli, hogy ha az EU vagy az Egyesült Királyság emeli éghajlat- vagy környezetvédelmi szintjét, a másik félnek biztosítania kell, hogy szabványai és célértékei az éghajlat- és környezetvédelem legalább egyenértékű szintjét biztosítsák;

45.  határozottan úgy véli, hogy az Egyesült Királyságnak be kell tartania az adózásra, illetve a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre vonatkozó jogszabályok uniós vívmányokon belül, valamint világszerte folyamatosan fejlődő normáit, ezen belül az adózási átláthatóságot, az adóügyekkel kapcsolatos információcserét és az adókikerülés elleni intézkedéseket, a gyümölcsöző és bizalmon alapuló kölcsönös együttműködés biztosítása érdekében, és foglalkoznia kell tengerentúli területeinek, támaszponti felségterületeinek és koronafüggőségeinek helyzetével, valamint a felelősségteljes kormányzásra vonatkozó uniós kritériumoknak és az átláthatósági követelményeknek való megfelelésükkel, különösen az adóügyi információk cseréje, az adózás átláthatósága, a méltányos adóztatás, az adókikerülés elleni intézkedések, valamint az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással szembeni normái tekintetében; felszólítja továbbá az EU-t és az Egyesült Királyságot, hogy tartsák fenn a Pénzügyi Akció Munkacsoport normáit; emlékeztet – Gibraltárra vonatkozóan – a tárgyalási irányelvekre és az EU jogi szövegtervezetében foglalt rendelkezésekre;

46.  ismételten hangsúlyozza a magas szintű normák, az egyértelmű nyomon követhetőség, a magas szintűellenőrzési szolgáltatások és az egyenlő versenyfeltételek fenntartásának szükségességét a gyógyszerek, az orvostechnikai eszközök, az élelmiszer-biztonság és -címkézés, valamint az állati és növényi egészség, az állatjólét, az állat- és növényegészségügyi és a környezetvédelmi politika és szabványok területén;

47.  felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy az EU szociális, környezetvédelmi és éghajlat-politikájának keretében létező és jövőbeli elvek és eszközök (pl. dömpingellenes intézkedések, európai iparpolitika, kötelező átvilágítási jogszabályok, a fenntartható beruházások uniós osztályozási rendszere, a „ne okozz kárt” elv, a szén-dioxid-határ kiigazításának mechanizmusa, a fenntarthatósággal kapcsolatos közzétételek a pénzügyi szolgáltatási szektorban) jogilag nem vitathatók az Európai Unió és az Egyesült Királyság szabadkereskedelmi megállapodásának keretében és a jövőbeli kereskedelmi megállapodásokban;

Konkrét ágazati kérdések és tematikus együttműködés

Belső piac

48.  hangsúlyozza, hogy az EU belső piacához való hozzáférés előfeltétele a belső piacra vonatkozó uniós jogszabályoknak való teljes körű megfelelés;

49.  hangsúlyozza, hogy a dinamikus szabályozási összehangolásnak és a termékekre vonatkozó szabályok – többek között a termékbiztonságra és a nyomon követhetőségre vonatkozó szabályok – érvényesítését, továbbá az uniós fogyasztók magas szintű védelmét, valamint az uniós vállalkozások jogbiztonságának garantálását elősegítő szigorú piacfelügyeletet biztosító rendelkezéseknek alapvető és pótolhatatlan részét kell képezniük minden olyan jövőbeli megállapodásnak, amelynek célja az egyenlő versenyfeltételek biztosítása;

50.  emlékeztet arra, hogy egy új megállapodás minden esetben vámellenőrzésekhez és -vizsgálatokhoz fog vezetni, mielőtt az áruk belépnének a belső piacra, és kitart amellett, hogy rendkívül fontos annak biztosítása, hogy az áruk megfeleljenek a belső piaci szabályoknak;

51.  hangsúlyozza a szoros és strukturált együttműködés fenntartásának fontosságát a szabályozási és felügyeleti kérdésekben mind politikai, mind technikai szinten, az EU szabályozási rendszerének és döntéshozatali autonómiájának tiszteletben tartása mellett;

52.  kiemeli a képesítések és oklevelek kölcsönös elismerésének fontosságát, és mindkét felet, különösen a szakmai testületeket és hatóságokat arra ösztönzi, hogy dolgozzanak ki és terjesszenek elő további közös ajánlásokat a szakmai képesítések elismerésére vonatkozóan, különösen a partnerségi tanács keretében;

Pénzügyi szolgáltatások

53.  úgy véli, hogy a jövőbeli megállapodásnak konkrét rendelkezéseket kell tartalmaznia az európai felügyeleti hatóságok és az Egyesült Királyság pénzügyi felügyeleti hatóságai közötti együttműködésre vonatkozóan a szabályozási összehangolás előmozdítása, a felügyeleti aggályok és a bevált gyakorlatok megosztása, valamint a zökkenőmentes együttműködés biztosítása és az integrált tőkepiacok fenntartása érdekében;

54.  emlékeztet arra, hogy a kölcsönös elismerésen, a harmonizált prudenciális szabályokon és a belső piac felügyeleti konvergenciáján alapuló engedélyezési jogok az átmeneti időszak végén megszűnnek az EU és az Egyesült Királyság között, mivel az Egyesült Királyság harmadik országgá válik; hangsúlyozza, hogy ezt követően az uniós pénzügyi piachoz való hozzáférést az EU autonóm egyenértékűségi keretére kell alapozni; emlékeztet azonban az egyenértékűségi határozatok korlátozott hatályára;

55.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság értékelni fogja az Egyesült Királyság pénzügyi szabályozásának egyenértékűségét, és hogy az egyenértékűség csak akkor biztosítható, ha teljes mértékben tiszteletben tartják döntéshozatali autonómiáját, és ha az Egyesült Királyság szabályozási és felügyeleti rendszere és normái teljes mértékben egyenértékűek az EU szabályaival; kéri, hogy a politikai nyilatkozatban foglalt kötelezettségvállalás teljesítése érdekében a lehető leghamarabb végezzék el ezt az értékelést; emlékeztet arra, hogy az EU bármikor egyoldalúan visszavonhatja az egyenértékű státuszt;

56.  emlékeztet arra, hogy az Egyesült Királyságban jelentős mennyiségű euróban denominált származtatott ügyletet számolnak el, ami pénzügyi stabilitási következményekkel járhat az Európai Unióra nézve;

Vámügyek

57.  megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság nem kívánja fenntartani jelenlegi státuszát a belső piac és a vámunió tekintetében; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megőrizzék a vámunió integritását és eljárásait, amelyek garantálják a fogyasztók biztonságát és védelmét, valamint az EU és az uniós vállalkozások gazdasági érdekeit; hangsúlyozza, hogy nagyobb beruházásokat kell eszközölni az egységes árutovábbítási pontok vámellenőrzési létesítményeibe a közös határokon, és adott esetben további koordinációra és információcserére lehet szükség a két fél között, valamint lehetőséget kell biztosítani Észak-Írországban a vámügyi megfeleléssel foglalkozó, állandó uniós iroda megnyitására;

58.  hangsúlyozza, hogy bármely jövőbeli megállapodásnak egyrészt átfogó vámügyi együttműködési mechanizmusokat kell létrehoznia a határokon átnyúló kereskedelem megkönnyítése érdekében, másrészt együttműködési mechanizmusokat a vámhatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok között; felhívja továbbá az EU-t és az Egyesült Királyságot, hogy adott esetben törekedjenek a vámeljárásokra vonatkozó követelmények és alakiságok egyszerűsítésére a kereskedők és a gazdasági szereplők számára, beleértve a kkv-kat is;

59.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak és az Egyesült Királyságnak arra kell törekedniük, hogy magas szintű konvergenciát tartsanak fenn vámügyi jogszabályaik és gyakorlataik között a hatékony vámellenőrzés és vámkezelés biztosítása, a vámjogszabályok érvényesítése és a felek pénzügyi érdekeinek védelme érdekében, biztosítva a jogtalanul beszedett adók és vámok visszakövetelésének lehetőségét, a hatályos vámjogszabályok szisztematikus megsértésével szembeni védintézkedések mellett;

60.  hangsúlyozza, hogy az eljárások egyszerűsítése és a szabályozási terhek csökkentése érdekében rendkívül kívánatos lenne, hogy az Egyesült Királyság fenntartsa az Európai Közösségek integrált vámtarifáján (TARIC) alapuló jelenlegi termékosztályozást;

Fogyasztóvédelmi politika

61.  hangsúlyozza, hogy minden jövőbeli megállapodásban mindkét félnek fenn kell tartani a jelenlegi uniós fogyasztóvédelmi normákat és a polgárok uniós vívmányok szerinti jogait; úgy véli, hogy a megállapodásnak hozzáadott értéket kell biztosítania az uniós fogyasztók számára azáltal, hogy a legjobb keretet biztosítja a fogyasztói jogok védelméhez és a kereskedők kötelezettségeinek érvényesítéséhez;

62.  kiemelkedő fontosságúnak tartja, hogy olyan módon garantálják az Egyesült Királyságból importált termékek biztonságosságát, amely megfelel az uniós szabványoknak;

63.  hangsúlyozza az adott esetben parlamenti felügyelet és a csökkentést kizáró kötelezettségvállalások melletti szabályozási és közigazgatási együttműködés fontosságát a nem vámjellegű akadályok felszámolása és a közérdekű célok elérése tekintetében az uniós fogyasztók érdekeinek védelme érdekében, ideértve a fogyasztók és a vállalkozások számára biztonságos és megbízható online környezet biztosítását, valamint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelmet is;

Halászat

64.  ismételten kijelenti, hogy az EU és az Egyesült Királyság között nem jöhet létre átfogó megállapodás, ha az nem tartalmaz teljes, kiegyensúlyozott és hosszú távú halászati és halászattal kapcsolatos kérdésekről szóló megállapodást, amely lehetővé teszi az érintett felek vizeihez, erőforrásaihoz és piacaihoz való hozzáférés, valamint a meglévő halászati tevékenységek folytatásának optimális feltételek melletti fenntartását;

65.  emlékeztet arra, hogy a legnagyobb kölcsönös előny a közös ökoszisztémák védelmével és kiaknázásuk fenntartható kezelésével, a vízhez és a halászati erőforrásokhoz való meglévő kölcsönös hozzáférés fenntartásával, a meglévő halászati tevékenységek fenntartásának céljával, valamint közös, koherens, egyértelmű és stabil elvek és szabályok meghatározásával érhető el, lehetővé téve a halászati és akvakultúra-termékek számára a piacokhoz való kölcsönös és szabad hozzáférést anélkül, hogy a kiegyensúlyozatlan verseny miatt gazdasági vagy társadalmi feszültségek alakulnának ki; kitart amellett, hogy átfogó irányítási keretre van szükség annak biztosításához, hogy a vizekhez és erőforrásokhoz való kölcsönös hozzáféréssel kapcsolatos rendelkezések megsértése szankciókat vonhat maga után, akár az egyesült királyságbeli árukra az uniós piacokon alkalmazott preferenciális vámtarifák felfüggesztését is;

66.  hangsúlyozza, hogy a megállapodás FISH-2 mellékletébe (Halászati lehetőségek elosztása) bele kell foglalni a két fél közötti felosztásra jelenleg alkalmazott százalékos elosztási arányokat a hatályban levő, viszonylagos stabilitás elvével összhangban;

67.  felszólítja a feleket a meglévő kvótahányadok és a halászati jogok stabil és állandó elosztásának fenntartására; hangsúlyozza a közös halászati politika elveinek – például a maximális fenntartható hozamnak, valamint a halállományok állapotának javulásához eddig hozzájáruló technikai intézkedéseknek és regionális kezelési eszközöknek, mint például az Északi-tengerre és a Nyugati-tengerre vonatkozó többéves állománygazdálkodási terveknek és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvnek – a tiszteletben tartásán alapuló hosszú távú erőforrás-gazdálkodás fontosságát, ami mind az uniós tagállamok, mind az Egyesült Királyság flottáinak javát szolgálja;

68.  hangsúlyozza, hogy a megállapodásnak biztosítania kell, hogy a technikai intézkedések vagy a védett tengeri területek kölcsönösek, megkülönböztetésmentesek és arányosak legyenek, és ne képezzék tényleges módját annak, hogy az uniós hajókat kizárják az Egyesült Királyság vizeiről; kitart amellett, hogy a megállapodás nem vezethet az EU környezeti és szociális normáinak gyengítéséhez;

69.  sürgeti a Bizottságot, hogy a megállapodásba foglaljon bele a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységek uniós és egyesült királyságbeli vizeken történő megelőzésére és leküzdésére irányuló rendelkezéseket;

70.  hangsúlyozza, hogy megfelelő együttműködési és konzultációs mechanizmusokra és közös tudományos megközelítésre és garanciákra van szükség a tekintetben, hogy az Egyesült Királyság továbbra is hozzájárul az adatgyűjtéshez és az állományok tudományos értékeléséhez a valamennyi közös tengeri medencében megvalósuló közös halászati gazdálkodásra irányuló jövőbeli határozatok alapjaként; felhívja az EU-t és az Egyesült Királyságot, hogy folytassák aktív és lojális együttműködésüket a halászati ellenőrzés és a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem terén;

A polgárok jogai és a személyek szabad mozgása

71.  sajnálattal jegyzi meg, hogy az Egyesült Királyság úgy határozott, hogy a személyek EU és Egyesült Királyság közötti szabad mozgásának elve az átmeneti időszak után már nem lesz alkalmazandó; kitart amellett, hogy a jövőbeli partnerségnek olyan ambiciózus rendelkezéseket kell tartalmaznia a személyek mozgására vonatkozóan, amelyek a teljes viszonosságon és a tagállamok közötti megkülönböztetésmentességen alapulnak; megismétli, hogy az Egyesült Királyság belső piachoz való hozzáférésének arányban kell állnia a személyek mobilitásának megkönnyítése érdekében tett kötelezettségvállalásokkal; hangsúlyozza, hogy a határátlépési rendszer nem okozhat adminisztratív terhet vagy pénzügyi akadályt;

72.  hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani a vegyes nemzetiségű családokból származó gyermekekre, ahol csak a szülők egyike uniós állampolgár, továbbá hogy megfelelő jogi mechanizmust kell biztosítani a szülők közötti viták megoldására, például válás esetén;

73.  úgy véli, hogy a mobilitási megállapodásoknak – beleértve a rövid távú tartózkodás céljából történő vízummentes utazást is – az uniós tagállamok közötti megkülönböztetésmentességen és a teljes viszonosságon kell alapulniuk, és magukban kell foglalniuk a mobilitásra vonatkozó uniós vívmányokat, a munkavállalók kiküldetésére vonatkozó szabályokat és a szociális biztonsági rendszerek koordinációját;

74.  úgy véli, hogy a polgárok jogai jogilag kötelező erejű rendelkezések révén történő további kodifikációjának az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli nemzetközi megállapodás szerves részét kell képeznie; úgy véli, hogy ennek ki kell terjednie a határ menti ingázók helyzetére is, akiknek a megkülönböztetésmentességen és a viszonosságon alapuló szabad mozgását garantálni kell; kéri, hogy fontolják meg a kutatás, tanulmányok, képzés, önkéntes szolgálat, diákcsereprogramok vagy oktatási projektek, au pair munkavégzés és az Európai Szolidaritási Testületen belüli önkéntes szolgálat céljából történő beutazás és tartózkodás feltételeinek jobb szabályozását, melyet a jövőbeli megállapodás részévé kellene tenni, és nem a nemzeti szabályozásra bízni; emlékeztet arra, hogy a Covid19-válság megmutatta az Egyesült Királyság létfontosságú ágazatainak – például a közegészségügynek vagy a mezőgazdaságnak – az uniós munkavállalóktól, többek között az idénymunkásoktól való függőségét;

Munkaerő, mobilitás és a szociális biztonsági rendszerek összehangolása

75.  sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Királyság kormánya még nem teljesítette az új foglalkoztatási törvény hatálybaléptetésére vonatkozó kötelezettségvállalását, és sürgeti az Egyesült Királyságot, hogy tegyen eleget kötelezettségének az átmeneti időszak vége előtt; e tekintetben különösen azokra a nemrégiben elfogadott uniós jogalkotási aktusokra hivatkozik, amelyek átültetési határideje az átmeneti időszak alatt van; hangsúlyozza, hogy kiemelt fontosságú az olyan joghézagok elkerülése, amelyek következtében a munkavállalói jogok sem a fennálló uniós jog, sem az Egyesült Királyság foglalkoztatási törvénye alatt nem élveznének védelmet;

76.  emlékeztet annak fontosságára, hogy semmilyen tekintetben ne sérüljenek az érintett személyek meglévő és jövőbeli jogai a szociális biztonság terén; felhívja a megállapodásról tárgyaló feleket, hogy a szociális biztonsági rendszerek összehangolása kapcsán mindenképpen helyezzék előtérbe ezen polgárok jogait, továbbá hogy biztosítsák minden fejezetben a szociális biztonsági rendszerek összehangolására vonatkozó jogszabályok folyamatos alkalmazását;

77.  sajnálja azonban, hogy nincsenek külön rendelkezések a határ menti ingázó és a határt átlépő munkavállalókat megillető munkanélküli ellátásra vonatkozóan, és ezért ösztönzi az EU-t és az Egyesült Királyságot, hogy vizsgálják meg, milyen rendelkezésekkel biztosítható megfelelően az ilyen munkavállalókat megillető munkanélküli ellátás;

78.  hangsúlyozza a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló dinamikus megállapodás fontosságát; hangsúlyozza, hogy a végleges megállapodás a személyek mobilitására vonatkozó rendelkezéseinek a szociális biztonsági rendszerek összehangolása tekintetében arányos és szilárd jogokat kell magukban foglalniuk, a politikai nyilatkozatban foglaltaknak megfelelően;

Adatvédelem

79.  hangsúlyozza az adatvédelemnek mint alapvető jognak és mint a digitális gazdaság alapvető elemének fontosságát; megállapítja, hogy az EUB ítélkezési gyakorlata szerint ahhoz, hogy a Bizottság megfelelőnek nyilváníthassa az Egyesült Királyság adatvédelmi keretét, bizonyítani kell, hogy az Egyesült Királyság az uniós jogi kerettel „lényegében egyenértékű” védelmi szintet biztosít, beleértve a harmadik országokba irányuló adattovábbítást is;

80.  emlékeztet arra, hogy az Egyesült Királyság adatvédelmi törvénye általános és széles körű mentességet biztosít az adatvédelmi elvek és az érintettek jogai alól a személyes adatok bevándorlási célú feldolgozása tekintetében; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy amikor olyan személyek adatait dolgozzák fel e mentesség alapján, akik nem az Egyesült Királyság állampolgárai, e személyek nem részesülnek ugyanolyan védelemben, mint az Egyesült Királyság állampolgárai, és ez ellentétes lenne az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelettel(15); úgy véli, hogy az elektronikus hírközlési adatok megőrzésére vonatkozó egyesült királyságbeli jogi keret nem felel meg a vonatkozó uniós vívmányok EUB szerinti értelmezése szerinti feltételeinek, ennélfogva pedig jelenleg nem felel meg a megfelelőség feltételeinek;

81.  hangsúlyozza és támogatja, hogy a jövőbeli partnerséget az alapvető jogok tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségvállalások támasszák alá, beleértve a személyes adatok megfelelő védelmét, amely a tervezett együttműködés szükséges feltétele, valamint a bűnüldözési megállapodás automatikus felfüggesztését, amennyiben az Egyesült Királyság hatályon kívül helyezi az EJEE-t végrehajtó nemzeti jogszabályokat; felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet az Egyesült Királyság jogi keretére annak uniós jog szerinti megfelelőségének értékelésekor; támogatja az EUB e területre vonatkozó ítélkezési gyakorlatának, például a Schrems-ügynek, valamint az EJEB ítélkezési gyakorlatának a figyelembevételét;

82.  azon az állásponton van, hogy amennyiben az Egyesült Királyság nem kötelezi el magát kifejezetten az EJEE érvényesítése mellett, és nem fogadja el az Európai Unió Bíróságának a szerepét, nem lehet megállapodásra jutni a büntetőügyekben folytatott igazságügyi és rendőrségi együttműködésről; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Egyesült Királyság eddig nem volt hajlandó határozott garanciákat nyújtani az alapvető jogokra és az egyéni szabadságokra vonatkozóan, és ragaszkodott a jelenlegi normák enyhítéséhez és az elfogadott adatvédelmi mechanizmusoktól való eltéréshez, többek között tömeges megfigyelés alkalmazása révén;

83.  felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a fent említett aspektusokat annak értékelésekor, hogy az Egyesült Királyság jogi kerete megfelelő-e a személyes adatok védelmének szintje tekintetében, és gondoskodjon arról, hogy az Egyesült Királyság megoldja az ezen állásfoglalásban azonosított problémákat, mielőtt az Egyesült Királyság adatvédelmi jogát – az Európai Unió Bírósága értelmezésében vett – uniós joggal összhangban lévőnek nyilvánítaná; felhívja a Bizottságot, hogy kérje ki az Európai Adatvédelmi Testület és az európai adatvédelmi biztos tanácsát is;

Biztonsági, bűnüldözési és büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés

84.  újólag megerősíti, hogy kézzelfogható eredményeket kell elérni a biztonság, a bűnüldözés és a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén annak érdekében, hogy létrejöjjön egy átfogó és hatékony együttműködésről szóló megállapodás, amely kölcsönösen előnyös lenne az EU és az Egyesült Királyság polgárainak biztonsága szempontjából;

85.  határozottan ellenzi az Egyesült Királyság arra irányuló kérelmét, hogy közvetlen hozzáférést kapjon az uniós adatinformációs rendszerekhez a bel- és igazságügy területén; e tekintetben ismételten hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyság nem schengeni harmadik országként nem férhet hozzá közvetlenül az uniós információs rendszerek adataihoz; figyelmeztet arra, hogy az információk – többek között a személyes adatok – Egyesült Királysággal való megosztására szigorú biztosítékok, ellenőrzési és felügyeleti feltételek mellett kell sort keríteni, ideértve a személyes adatok uniós jog által biztosított védelemmel egyenértékű védelmét is;

86.  rámutat arra, hogy a Schengeni Információs Rendszerre (SIS) vonatkozó jogszabályok kifejezetten tiltják a harmadik országok hozzáférését a rendszerhez, és hogy harmadik országként az Egyesült Királyság nem férhet hozzá a SIS-hez; emlékeztet arra, hogy a Tanács 2020. március 5-én ajánlásokat adott ki a SIS Egyesült Királyság általi alkalmazása során elkövetett súlyos jogsértések kezelésére, és hogy az Egyesült Királyság válasza alapján nemigen mutat szándékot arra, hogy alkalmazza ezeket az ajánlásokat, ami sérti az uniós jogot; úgy véli, hogy az EU és az Egyesült Királyság között a bűnüldözés és az igazságügyi együttműködés terén a jövőben folytatandó együttműködésnek a kölcsönös bizalmon kell alapulnia; hangsúlyozza, hogy az említett együttműködést csak szigorú adatvédelmi szabályok lefektetése és hatékony végrehajtási mechanizmusok megléte esetén lehet elfogadni;

87.  felhívja a figyelmet arra, hogy a DNS-adatoknak az Egyesült Királysággal való, a prümi keret alapján működő automatizált cseréjét csak 2019-ben indították el, és hogy a Tanács hamarosan döntést hoz egy végrehajtási határozat elfogadásáról, amely lehetővé teszi az Egyesült Királyság számára, hogy részt vegyen a daktiloszkópiai adatok automatizált cseréjében; kiemeli e tekintetben, hogy a Parlament a korábban a harmadik pillérbe tartozó jogalkotási aktusokra vonatkozó különleges konzultációs eljárás keretében 2020. május 13-án elutasította a Tanács határozattervezetét az ujjlenyomat-adatok megosztását érintő teljes körű kölcsönösséggel, az adatvédelmi garanciákkal, valamint a határozat alkalmazásának igen rövid időtartamával kapcsolatos aggályok miatt; felhívja a Tanácsot, hogy gondosan vizsgálja meg a Parlament elutasításra vonatkozó érveit; emlékezteti a tárgyaló feleket, hogy az említett automatizált adatcserét engedélyező tanácsi határozatok – amennyiben azokat elfogadják – az átmeneti időszak végén hatályukat vesztik; hangsúlyozza, hogy időben meg kell állapodni a jövőbeli kapcsolatokra vonatkozó új szabályokról, tekintettel az információcsere fontosságára a határokon átnyúló súlyos és szervezett bűnözés és terrorizmus elleni küzdelemben;

88.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Egyesült Királyság tárgyalási megbízatása nem elég ambiciózus a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés fontos területein; úgy véli, hogy az EU és az Egyesült Királyság találhatnának olyan megoldást, amely ambiciózusabb együttműködési szintet tenne lehetővé, mint az Európai kiadatási egyezmény szerinti együttműködés;

Migráció, menekültügy és határigazgatás

89.  hangsúlyozza, hogy meg kell állapodni a két fél állampolgáraitól eltérő állampolgárok migrációjával kapcsolatos együttműködés feltételeiről, tiszteletben tartva az emberi jogokat, érvényt szerezve az emberi méltóságnak és elismerve a legkiszolgáltatottabbak védelmének szükségességét; megismétli felhívását, hogy ennek az együttműködésnek legalább olyan intézkedéseket kell tartalmaznia, amelyek javítják a nemzetközi védelemhez való biztonságos és jogszerű hozzáférést, többek között családegyesítés révén;

90.  hangsúlyozza, hogy szoros együttműködésre van szükség a felek között az embercsempészet és az emberkereskedelem elleni küzdelem érdekében, összhangban a nemzetközi joggal, amely továbbra is alkalmazandó az EU és az Egyesült Királyság közötti határon;

91.  kitart amellett, hogy az Egyesült Királyság nem választhatja meg, hogy az uniós menekültügyi és migrációs vívmányok mely elemeit szeretné megtartani;

92.  ismételten hangsúlyozza, hogy el kell fogadni egy olyan családegyesítési tervet, amely az átmeneti időszak végén hatályba léphet;

93.  e terv részeként, és általánosabban is, a Parlament emlékezteti a tárgyaló feleket mind az EU, mind az Egyesült Királyság azon kötelezettségére, hogy megvédjék a területükön tartózkodó valamennyi gyermeket, és összhangban az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gyermek jogairól szóló 1989. évi egyezményével felszólítja a tagállamokat, hogy amint az Egyesült Királyság konkrét javaslatokat tesz, bízzák meg a Bizottságot a menedékkérők családegyesítési tervének megtárgyalásával;

94.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU összehangolt megközelítést alkalmazzon mindezen kérdésekben, mivel az Egyesült Királyság és az egyes tagállamok közötti kétoldalú megállapodások olyan kérdésekben, mint a menedékkérők vagy menekültek családegyesítése, illetve az áthelyezési vagy visszafogadási megállapodások, negatív következményekkel járhatnak az uniós menekültügyi és migrációs politika koherenciájára nézve; felszólítja mind az EU-t, mind az Egyesült Királyságot, hogy törekedjenek kiegyensúlyozott és konstruktív megközelítésre mindezen kérdésekben;

A pénzmosás elleni küzdelem és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem

95.  felkéri az EU-t és az Egyesült Királyságot, hogy a jövőbeli partnerségi megállapodásba foglaljanak bele a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre vonatkozó rendelkezéseket, többek között egy információcsere-mechanizmust is; emlékeztet arra, hogy a politikai nyilatkozatban az EU és az Egyesült Királyság kötelezettséget vállalt arra, hogy az FATF-standardokat meghaladó szinten biztosítják a tényleges tulajdonosi szerkezet átláthatóságát, továbbá megszüntetik a virtuális fizetőeszközök használatával összefüggő anonimitást, többek között ügyfél-átvilágítási ellenőrzések révén;

96.  felszólítja az EU-t és az Egyesült Királyságot, hogy az új partnerségi megállapodásba foglaljanak bele külön rendelkezéseket a pénzügyi és nem pénzügyi kötelezett szolgáltatók felügyeletére vonatkozóan a pénzmosás elleni kerettel összefüggésben;

Adóügyek

97.  felszólítja az EU-t és az Egyesült Királyságot, hogy kezeljék prioritásként az adócsalás és az adókikerülés elleni összehangolt fellépést; felszólítja a feleket, hogy a vállalkozások adózására vonatkozó uniós magatartási kódex keretében folytatott együttműködés révén kezeljék a káros adózási gyakorlatokat; megjegyzi, hogy a Bizottság szerint az Egyesült Királyság előkelő helyen áll azon mutatók tekintetében, amelyek egy országot olyan jellemzőkkel ruháznak fel, amelyeket a vállalatok felhasználhatnak adókikerülési célokra; kéri, hogy a jövőbeli megállapodás kifejezetten foglalkozzon ezzel a kérdéssel; megjegyzi, hogy az átmeneti időszakot követően az Egyesült Királyság harmadik országnak fog minősülni, és a társasági adózásra vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoportnak át kell világítania a nem együttműködő országok és területek uniós jegyzékére vonatkozóan megállapított kritériumoknak megfelelően; felszólítja az EU-t és az Egyesült Királyságot, hogy garantálják a teljes körű igazgatási együttműködést a héára vonatkozó jogszabályoknak való megfelelés, valamint a héabevételek védelmének és behajtásának biztosítása érdekében;

Az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a környezetvédelem

98.  úgy véli, hogy az Egyesült Királyságnak teljes mértékben igazodnia kell az EU jelenlegi és jövőbeli éghajlat-politikai keretéhez, beleértve a módosított 2030-as és 2040-es célértékeket és az éghajlat-semlegesség 2050-ig való eléréséig vezető pályákat;

99.  úgy véli, hogy az Egyesült Királyságnak legalább olyan hatályú és eredményességű szén-dioxid-árazási rendszert kell megvalósítania, mint amelyet az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) biztosít, és az átmeneti időszak végére ugyanazon elveket kell alkalmaznia a külső jóváírások felhasználása tekintetében; úgy véli továbbá, hogy amennyiben az Egyesült Királyság azt kéri, hogy saját kibocsátáskereskedelmi rendszerét kapcsolják össze az EU ETS-sel, e kérés mérlegelését illetően a következő két feltételt kell alkalmazni: az egyesült királysági kibocsátáskereskedelmi rendszer nem áshatja alá az EU ETS integritását, különösen a jogok és kötelezettségek egyensúlyát, és annak tükröznie kell az EU ETS hatályának és eredményességének folyamatos növekedését; hangsúlyozza, hogy a szén-dioxid-árazási rendszert már azt megelőzően meg kell határozni és be kell vezetni, hogy a Parlamentben sor kerülne az arra vonatkozó szavazásra, hogy jóváhagyják-e a megállapodás tervezetét;

100.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a közös szabványok és célok elfogadása mellett biztosítsák a levegő- és vízminőség megfelelő nyomon követését és értékelését az Egyesült Királyságban; hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy az Egyesült Királyság végrehajtsa és érvényesítse az (EU) 2016/2284 európai parlamenti és tanácsi irányelv(16) keretében vállalt kibocsátási határértékeket és egyéb rendelkezéseket, valamint hogy dinamikusan igazodjon a 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvhez(17), többek között az elérhető legjobb technikákra vonatkozó referenciadokumentumok frissítéseihez;

Közegészségügy

101.  hangsúlyozza, hogy amennyiben az Egyesült Királyság szerepelni kíván azoknak az országoknak a jegyzékében, amelyek állat- és növényegészségügyi (SPS) intézkedések hatálya alá tartozó árukat exportálhatnak az EU-ba, maradéktalanul meg kell felelnie az ezen árukra vonatkozó uniós követelményeknek, beleértve a termelési folyamatokkal kapcsolatos követelményeket is; hangsúlyozza ezen túlmenően, hogy maradéktalanul tiszteletben kell tartani különösen az élelmiszertermékekre vonatkozó származási szabályokat, és az uniós követelmények megkerülésének megakadályozása érdekében világos szabályokat kell meghatározni az élelmiszertermékek egyesült királysági átalakításával kapcsolatban, különösen az Egyesült Királyság és más országok közötti lehetséges szabadkereskedelmi megállapodásokkal összefüggésben;

102.  hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyságnak igazodnia kell majd a géntechnológiával módosított szervezetekre és a növényvédő szerekre vonatkozó uniós szabályokhoz; úgy véli, hogy a feleknek törekedniük kell a peszticidek használatának és kockázatainak csökkentésére; hangsúlyozza, hogy mindkét félnek törekednie kell arra, hogy csökkentse az állattenyésztésben az antibiotikumok használatát, valamint hogy továbbra is tiltsa azok növekedésserkentőként való felhasználását, és visszaszorítsa a helytelen vagy szükségtelen humán felhasználást;

103.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megelőzzék a gyógyszerek és az orvostechnikai eszközök hiányát; sürgeti a nemzeti hatóságokat és az érdekelt feleket, hogy gondoskodjanak arról, hogy az átmeneti időszak végéig lezáruljon a nemzeti eljárás keretében engedélyezett gyógyszerkészítmények újbóli elosztása; ezért kéri az EU-t és az Egyesült Királyságot, hogy működjön hosszú távon együtt az egészség biztonságát érintő megállapított és újonnan megjelenő veszélyek megelőzése, feltárása, az ezekre való felkészülés és válaszintézkedések érdekében; e tekintetben felszólít az EU és az Egyesült Királyság közötti folyamatos együttműködésre a Covid19-világjárvány elleni hatékony küzdelem érdekében; úgy véli, hogy ha a felek valamelyike nem hoz megfelelő intézkedéseket egy egészségügyi fenyegetés kezelése érdekében, a másik fél egyoldalú intézkedéseket vezethet be a közegészség védelmében;

104.  hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani a gyógyszerekre, az orvostechnikai eszközökre és a vegyi anyagok biztonságára – többek között az endokrin károsító anyagokra – vonatkozó uniós jogszabályokat, ugyanakkor biztosítani kell a gyógyszerekhez és az orvostechnikai eszközökhöz való folyamatos hozzáférést, és hangsúlyozza, hogy az egyesült királyságbeli vállalatokra minden esetben ugyanazok a kötelezettségek vonatkoznának, mint az EGT-n kívüli vállalatokra; hangsúlyozza továbbá, hogy az EU belső piacának, és különösen a fogyasztóknak a termékek Egyesült Királyság általi behozatalával vagy kivitelével kapcsolatos kockázatokkal szembeni védelme érdekében szigorú feltételeket kell meghatározni a WTO-megállapodáson túlmutató állat- és növényegészségügyi intézkedésekre vonatkozóan;

Közlekedés

105.  hangsúlyozza, hogy a szoros gazdasági kapcsolatokon és közös érdekeken alapuló tervezett partnerségnek folyamatos és akadálytalan, viszonosságon alapuló összeköttetést kell biztosítania minden közlekedési mód esetében, valamint azonos feltételeket kell biztosítania különösen a szociális, munkaügyi és környezeti normák, valamint az utasok jogai tekintetében; hangsúlyozza, hogy a tervezett partnerségnek ki kell terjednie a Csatorna-alagút különleges helyzetére, különös tekintettel a biztonsági és az engedélyezési rendszer aspektusaira;

106.  úgy véli, hogy az Egyesült Királysággal a jövőben folytatandó együttműködésnek elő kell irányoznia közös érdekű közlekedési projekteket, és ösztönöznie kell a határokon átnyúló jó kereskedelmi és üzleti feltételeket, amelyek különösen a kkv-k esetében elősegítik a további adminisztratív terhek elkerülését és segítséget nyújtanak számukra;

107.  úgy véli, hogy a közös érdekek alapján elő kell irányozni az Egyesült Királyság részvételét a közlekedést érintő, határokon átnyúló uniós kutatási és fejlesztési programokban;

108.  emlékeztet annak fontosságára, hogy a tárgyalások során a Bizottság legyen az egyedüli tárgyaló fél az EU részéről, valamint hogy a tagállamoknak tartózkodniuk kell bármilyen kétoldalú tárgyalástól; sürgeti azonban a Bizottságot, hogy a végleges átfogó megállapodásban képviselje az egyes tagállamok érdekeit;

109.  hangsúlyozza, hogy a jogok és privilégiumok kötelezettségeket vonnak maguk után, valamint hogy az uniós belső piachoz való hozzáférési szintnek teljes mértékben meg kell felelnie a szabályozási konvergencia és az egyenlő piaci feltételek nyílt és tisztességes verseny érdekében való biztosítására vonatkozóan megállapított kötelezettségvállalások mértékének, és annak az EU-ban alkalmazandó közös minimumkövetelményeken kell alapulnia;

110.  emlékeztet arra, hogy a légi közlekedés az egyetlen olyan közlekedési mód, amely tekintetében nem létezik a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében rögzített olyan jogi keret, amely életbe léphetne, amennyiben az átmeneti időszak vége előtt nem születik megállapodás;

111.  úgy véli, hogy a tervezett partnerségnek tartalmaznia kell egy, a légi közlekedésről szóló ambiciózus és átfogó fejezetet, amely biztosítja az EU stratégiai érdekeit, és megfelelő rendelkezéseket tartalmaz a piacra jutásról, a beruházásokról, valamint a működési és kereskedelmi rugalmasságról (pl. a járatmegosztásról), kiegyensúlyozott jogok és kötelezettségek mellett, továbbá szoros együttműködést kell magában foglalnia a légi közlekedés biztonsága és a légiforgalmi szolgáltatás tekintetében;

112.  hangsúlyozza, hogy az úgynevezett „ötödik szabadságjog” egyes elemei biztosításának hatályát korlátozni kell, és annak kiegyensúlyozott és megfelelő, az uniós érdekeket szem előtt tartó kötelezettségeket kell tartalmaznia;

113.  megjegyzi, hogy az Európai Közlekedési Miniszterek Konferenciájának jelenlegi kerete, amely korlátozott számú engedélyen alapul, nem alkalmazható az Unió és az Egyesült Királyság közötti kapcsolatokra, tekintettel az EU és az Egyesült Királyság között zajló közúti teherforgalom mértékére; e tekintetben hangsúlyozza, hogy megfelelő intézkedéseket kell hozni a közrendet fenyegető veszélyek elkerülése és a közúti árufuvarozók, valamint az autóbuszos személyszállítást végzők forgalmi zavarainak megelőzése érdekében; hangsúlyozza ezzel összefüggésben az Írország és a kontinens közötti közvetlen tengeri útvonalak fejlesztésének fontosságát, melyek révén csökkenne az Egyesült Királyságtól mint tranzitútvonaltól való függés;

114.  hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyság teherfuvarozói számára nem biztosíthatók ugyanazok a jogok és előnyök, amelyeket az uniós teherfuvarozók élveznek a közúti teherfuvarozás tekintetében;

115.  úgy véli, hogy a tervezett partnerség részét kell képeznie az egyik fél területéről a másik fél területén át ugyanazon fél területére vezető rakott és üresutakra vonatkozó átszállítási jogoknak;

116.  úgy véli, hogy a tervezett partnerségnek egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítania különösen a munka, a vezetési és pihenőidő, a járművezetők kiküldetése, a menetíró készülékek, a járművek tömege és méretei, a kombinált szállítás és a személyzet képzése terén, valamint konkrét rendelkezéseket kell tartalmaznia a gazdasági szereplők és a járművezetők hasonló szintű védelmének biztosítása érdekében;

117.  hangsúlyozza, hogy prioritásként kell kezelni az EU és az Egyesült Királyság közötti tengeri kereskedelem gördülékenységét, az utasok, a tengerészek, valamint a tengeri és szárazföldi személyzet szabad mozgását; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az EU-nak és az Egyesült Királyságnak biztosítania kell, hogy megfelelő határ- és vámrendszerek álljanak rendelkezésre a késedelmek és a fennakadások megelőzése érdekében;

Kultúra és oktatás

118.  úgy véli, hogy a megállapodásnak egyértelművé kell tennie, hogy a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezménnyel összhangban fenn fogja tartani a kulturális és nyelvi sokszínűséget;

119.  üdvözli a tárgyalási irányelvekben szereplő egyértelmű kijelentést, miszerint az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatoknak ki kell terjedniük az oktatás és a kultúra területén folytatott párbeszédre és cserékre is; felhívja a Bizottságot, hogy a vonatkozó mobilitási rendelkezésekről folytatott tárgyalások során vegye figyelembe a kulturális ágazat sajátos jellegét; aggodalmát fejezi ki továbbá amiatt, hogy a megállapodásnak a Bizottság által közzétett szövegtervezetében a természetes személyek üzleti célú belépését és ideiglenes tartózkodását szabályozó rendelkezések nem felelnek meg a kulturális és kreatív ágazat igényeinek, és akadályozhatják a folyamatos kulturális cserét;

120.  fenntartások nélkül támogatja a tárgyalási irányelvek a tekintetben való egyértelműségét, hogy az audiovizuális szolgáltatásokat ki kell zárni a gazdasági partnerség hatálya alól, és sürgeti a Bizottságot, hogy továbbra is szilárdan képviselje álláspontját;

121.  hangsúlyozza, hogy az audiovizuális szolgáltatások uniós piacához való hozzáférés csak akkor garantálható, ha az Európai Parlament és a Tanács 2010/13/EU irányelvét(18) teljes mértékben végrehajtják annak érdekében, hogy ugyanazokat a továbbközvetítési jogokat biztosítsák mindkét fél számára; emlékeztet arra, hogy az Egyesült Királyságból származó tartalmak az átmeneti időszak végét követően is „európai alkotásoknak” minősülnek mindaddig, amíg az Európa Tanács határokon átnyúló televíziózásról szóló egyezményében részes nem tagállamokból és EGT-n kívüli államokból származó alkotások bekerülnek az „európai alkotások” tartalomkvótába;

122.  üdvözli a jogellenesen kivitt kulturális javaknak a származási országuk részére történő visszaszolgáltatásával kapcsolatos kérdések napirendre tűzését; hangsúlyozza továbbá az Egyesült Királysággal e téren folytatott folyamatos együttműködés fontosságát;

Pénzügyi irányítási és ellenőrzési keret

123.  felszólít a bizottsági szolgálatok, az Európai Számvevőszék, az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) és az Európai Ügyészség hozzáférési jogának, valamint a Parlament ellenőrzési jogának biztosítására és tiszteletben tartására; emlékeztet arra, hogy az uniós jogszabályok betartását és értelmezését érintő ügyekben az Európai Unió Bíróságát kell illetékes bíróságként elfogadni;

Részvétel az uniós programokban

124.  javasolja, hogy a Bizottság fordítson kiemelt figyelmet mind az „Uniós programokban való részvétel”, mind a „Horizontális intézkedések és irányítás” tekintetében alkalmazandó alábbi elvekre és feltételekre;

   a) tegye meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a tervezett partnerség részeként az uniós programokban való részvétellel kapcsolatban megállapítandó általános elvek és feltételek magukban foglalják azt a követelményt, hogy az Egyesült Királyság méltányos és megfelelő pénzügyi hozzájárulást nyújtson mind részvételi díj, mind operatív hozzájárulás tekintetében minden olyan programhoz, amelyben részt vesz;
   b) biztosítsa, hogy az Egyesült Királyság bármely programban való részvételének általános szabályai megfeleljenek a harmadik országok részvételére irányadó szokásos feltételeknek, és hogy a részvétel az érintett program teljes időtartamára és valamennyi részére szóljon, kivéve, ha a részleges részvétel például bizalmas jelleg miatt indokolt; javasolja, hogy a Bizottság biztosítson kiszámíthatóságot az uniós programok EU-ban letelepedett résztvevői számára, valamint stabilitást a költségvetési előirányzatok tekintetében;
   c) biztosítsa, hogy az Egyesült Királyság uniós programokban való részvétele ne járjon az uniós költségvetésből az Egyesült Királyságba irányuló nettó transzferrel, továbbá hogy az EU egyoldalúan fel tudja függeszteni vagy meg tudja szüntetni az Egyesült Királyság bármely programban való részvételét, amennyiben a részvétel feltételei nem teljesülnek vagy az Egyesült Királyság nem fizeti meg pénzügyi hozzájárulását;
   d) biztosítsa, hogy az Egyesült Királysággal kötött megállapodás tartalmazza a pénzügyi szabálytalanságok, a csalás, a pénzmosás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő egyéb bűncselekmények kezeléséhez és az EU pénzügyi érdekeinek védelméhez szükséges intézkedéseket;

125.  úgy véli különösen, hogy fontos az Egyesült Királyságnak a harmadik országok részvételére irányadó általános elvekkel összhangban történő részvétele a határokon átnyúló, kulturális, fejlesztési, oktatási és kutatási programokban, például az Erasmus+-ban, a Kreatív Európában, a Horizontban, az Európai Kutatási Tanácsban, a LIFE programban, a transzeurópai közlekedési hálózatban (TEN-T), az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközben (CEF), az „egységes európai égbolt” (SES) kezdeményezésben, az Interregben, a közös technológiai kezdeményezésekben – amilyen például a Tiszta Égbolt I. és II., az „Egységes európai égbolt” légiforgalmi szolgáltatási kutatás (SESAR), az európai kutatási infrastruktúra-konzorciumok, a Galileo, a Kopernikusz, az európai geostacionárius navigációs lefedési szolgáltatás (EGNOS) és az űrmegfigyelés és a Föld körüli pályán haladó objektumok nyomon követése (SST) támogatási keretrendszere –, valamint a köz- és magánszféra közötti partnerségekben;

126.  elvárja, hogy a megállapodás rendelkezzen az Egyesült Királyságnak az Euratomhoz és az ITER-projekthez fűződő kapcsolatáról, valamint a kilépésnek az eszközökre és kötelezettségekre gyakorolt hatásáról; elvárja továbbá, hogy az Egyesült Királyság megfeleljen a legmagasabb szintű nukleáris biztonsági, védelmi és sugárvédelmi előírásoknak;

127.  úgy véli, hogy ha az Egyesült Királyság végül úgy dönt, hogy részt kíván venni a belső piacon, akkor a 2021 és 2027 közötti időszakra hozzá kell járulnia a kohéziós alapokhoz, akárcsak az EGT-országoknak;

128.  úgy véli, hogy az új megállapodásnak figyelembe kell vennie az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése által érintett uniós régiók szükségleteit;

129.  hangsúlyozza annak rendkívüli fontosságát, hogy a PEACE program továbbra is működjön Észak-Írországban és Írország határ menti régióiban, és igazgatását a különleges uniós programok irányításáért felelős szerv önállóan lássa el;

130.  úgy véli, hogy a közös érdekű ügyekben folytatódnia kell az egyfelől az EU legkülső régiói, tengerentúli országai és tengerentúli területei, másfelől az Egyesült Királyság tengerentúli területei közötti együttműködésnek, kiváltképpen a karibi és a csendes-óceáni térségben; kéri egyedi rendelkezések meghozatalát az Európai Fejlesztési Alap vagy adott esetben a kohéziós alapok keretében folytatott jövőbeli közös projektek lehetővé tétele érdekében; a fennmaradó TOT-ok számára pedig továbbra is megfelelő szintű támogatást kell nyújtani;

131.  hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésből származó pénzügyi források rendelkezésre bocsátása révén az Európai Unió Szolidaritási Alapja (EUSZA) a szolidaritás kézzelfogható kifejeződése olyankor, amikor az EU vagy a hozzá csatlakozni kívánó országok bizonyos régióit súlyos (többek között gazdasági) következmények sújtják;

132.  hangsúlyozza, hogy a programokban való részvételt össze kell kapcsolni a vonatkozó szakpolitikákkal, például az éghajlat- vagy kiberpolitikákkal;

133.  úgy véli, hogy egy, az energiaügyi együttműködésről szóló megállapodás, amely összhangban lenne a jövőbeli kapcsolatokról szóló átfogó megállapodással, valamint szilárd kormányzáson és egyenlő versenyfeltételeken alapulna, mindkét fél kölcsönös érdekét szolgálná;

134.  hangsúlyozza, hogy az Ír-szigeten az egységes villamosenergia-piac folytonosságának biztosítása érdekében az Egyesült Királyság kilépését követően Észak-Írországban folytatni kell az uniós energiaügyi vívmányok alkalmazását;

135.  azon a véleményen van, hogy az Egyesült Királyság továbbra is fontos partner lehet az EU űrpolitikájában, és hangsúlyozza, hogy a tárgyalások során foglalkozni kell az Egyesült Királyság uniós űrprogramhoz való jövőbeli hozzáférésével, védelmezve az Unió érdekeit és összhangban a harmadik országok uniós űrprogramban való részvételére alkalmazandó jogi kerettel;

Szellemi tulajdon

136.  hangsúlyozza, hogy a tervezett megállapodásnak a jelenlegi és jövőbeli uniós jogi keret alapján erőteljes és végrehajtható intézkedéseket kell tartalmaznia a földrajzi jelzések és a szellemi tulajdonjogok, így a szerzői és szomszédos jogok, a védjegyek és formatervezési minták, a szabadalmak és az üzleti titkok elismerésére és magas szintű védelmére vonatkozóan; anélkül, hogy veszélyeztetné a megfizethető gyógyszerekhez, így a generikus gyógyszerekhez való hozzáférést; úgy véli, hogy a megállapodásnak magában kell foglalnia az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) és az Egyesült Királyság szellemi tulajdoni hivatalai közötti szoros kétoldalú együttműködés lehetőségét is;

Társasági jog

137.  megjegyzi, hogy az előírások fellazulásának elkerülése, valamint az Egyesült Királyságban és az EU-ban az eljárási jogképesség biztosítása érdekében helyénvaló, hogy a tervezett megállapodás közös minimumszabályokat tartalmazzon a műveletek létrehozására és végrehajtására, a részvényesek, hitelezők vagy munkavállalók védelmére, a vállalati jelentéstételre és könyvvizsgálatra, valamint az átláthatósági szabályokra, továbbá a szerkezetátalakítással, csőddel vagy fizetésképtelenséggel kapcsolatos bírósági határozatok kölcsönös elismerésére vonatkozóan;

Igazságügyi együttműködés polgári, többek között családi ügyekben

138.  hangsúlyozza, hogy a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés kiemelkedő fontosságú a polgárok és a vállalatok közötti jövőbeli kereskedelmi és üzleti interakciók biztosítása, valamint a határokon átnyúló ügyletekben és egyéb tevékenységekben részt vevő felek biztonságának és megfelelő védelmének biztosítása érdekében; úgy véli ezért, hogy alaposan meg kell vizsgálni, hogy a Luganói Egyezmény megfelelő megoldást kínálhat-e az Uniónak arra, hogy fenntartsa a harmadik országokkal és a nemzetközi szervezetekkel fennálló kapcsolatainak általános egyensúlyát, vagy megfelelőbb lenne-e egy olyan új megoldás, amely a két fél közötti „dinamikus összehangolást” biztosítaná;

139.  hangsúlyozza, hogy a tervezett megállapodásnak érdemi és átfogó megoldást kell találnia különösen a házassági ügyek, a szülői felelősség és egyéb családi ügyek tekintetében; ebben az összefüggésben megjegyzi, hogy a tervezett megállapodás családi ügyekre vonatkozó esetleges kölcsönös végrehajtási rendelkezéseinek nemcsak az igazságszolgáltatási rendszerek közötti kölcsönös bizalom elvén kell alapulniuk, hanem bizonyos alkotmányos garanciák és közös alapvető jogi normák meglétén is;

Fejlesztési együttműködés és humanitárius segítségnyújtás

140.  megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság továbbra is a világ egyik legnagyobb bilaterális donorja, és rámutat, hogy az EU-nak a partnerség szellemében figyelembe kell vennie az Egyesült Királysággal való együttműködés lehetőségeit; sajnálja, hogy az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése nyomán űr keletkezik az EU átfogó fejlesztési együttműködésre és humanitárius segítségnyújtásra vonatkozó politikájában;

141.  hangsúlyozza az EU és az Egyesült Királyság központi szerepét a közös kihívásoknak a fejlesztéspolitika és a humanitárius segítségnyújtás révén történő kezelésében; hangsúlyozza e tekintetben a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia fenntartásának fontosságát;

142.  hangsúlyozza az erős partnerség fontosságát, amely a jogokon alapuló megközelítésen nyugszik, ugyanakkor folyamatos elkötelezettséget és együttműködést biztosít a fenntartható fejlődési célok, az emberi jogok, a szegénység felszámolása és a Párizsi Megállapodás megvalósítása terén; hangsúlyozza továbbá a humanitárius válságokra való összehangolt reagálás, valamint a humanitárius segítségnyújtás alapelveinek fontosságát;

143.  meggyőződése, hogy a Cotonoui Megállapodást követő partnerség és az EU–Afrika-stratégia megerősíthető az Egyesült Királysággal való hatékony együttműködéssel és az Egyesült Királyság erős afrikai, karibi és csendes-óceáni jelenlétére építve; hangsúlyozza, hogy az EU-nak, az Egyesült Királyságnak és az AKCS-országoknak minden szinten együtt kell működniük a partnerség, a szolidaritás és a kiegészítő jelleg elveivel összhangban;

Biztonság és külügy

144.  megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság 2020. február 27-én közzétett tárgyalási célkitűzéseiben az szerepelt, hogy a külpolitikát csupán az Egyesült Királyság és az EU közötti szélesebb körű, barátságos párbeszéd és együttműködés keretében fogják meghatározni, ezáltal e kulcsfontosságú területet egy nem intézményesített kapcsolat szintjére minősítették le, amelyről később kell megállapodni;

145.  sajnálatosnak tartja, hogy ez ellentétes a politikai nyilatkozat rendelkezéseivel, amely ambiciózus, széles körű, mély és rugalmas partnerséget irányoz elő a külpolitika, a biztonság és a védelem területén, valamint felszólít egy, az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli széles körű, átfogó és kiegyensúlyozott biztonsági partnerség kialakítására, amibe az Egyesült Királyság beleegyezett;

146.  emlékeztet az EU álláspontjára, miszerint a külpolitikának, a biztonságnak és a védelemnek egy átfogó megállapodás részét kell képeznie, amely az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatot szabályozza;

147.  sajnálja, hogy az Egyesült Királyság nemigen törekszik arra, hogy kapcsolatokat alakítson ki az EU-val a külpolitika, a biztonság és a védelem területén, és hogy ezek kifejezetten nem szerepeltek az Egyesült Királyság megbízatásában, ezért nem képezik részét a 11 tárgyalási fordulónak;

148.  emlékeztet arra, hogy az EU-nak és az Egyesült Királyságnak közösek az elvei, értékei és érdekei; hangsúlyozza, hogy mindkét félnek érdeke egy ambiciózus, szoros és tartós, az EU autonómiáját tiszteletben tartó együttműködés fenntartása egy közös kül- és biztonságpolitikai keret formájában, az EUSZ 21. cikke alapján, az ENSZ Alapokmánya és a NATO szempontjainak figyelembevételével, a következő területeken:

   a) a béke előmozdítása;
   b) a közös biztonsági kihívások, valamint a globális stabilitás – beleértve Európa szomszédságának stabilitását is – közös megközelítése;
   c) a szabályokon alapuló nemzetközi rend előmozdítása;
   d) a demokrácia és a jogállamiság megszilárdítása;
   e) az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelme;
   f) a globális jólét és a fenntartható fejlődés előmozdítása, az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a biológiai sokféleség csökkenésének enyhítése;

149.  megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság és az EU közötti mélyen integrált és összehangolt nemzetközi együttműködés rendkívül hasznos lenne mindkét fél és általában véve a globális világrend számára, mivel a két fél hasonló megközelítést vall a hatékony multilateralizmus, a béke, a biztonság és a fenntarthatóság megőrzése, valamint az emberi jogok védelmezése és érvényesítése területén; javasolja, hogy ennek összehangolását egy rendszerszintű platform irányítsa, amely magas szintű külpolitikai egyeztetésekre és koordinációra szolgál; hangsúlyozza a globális kérdésekben folytatott parlamentközi együttműködés fontosságát és hozzáadott értékét;

150.  hangsúlyozza, hogy a külpolitikai, biztonságpolitikai és védelempolitikai kihívások – például a terrorizmus, a kiberhadviselés, a szomszédságban uralkodó válsághelyzet, az emberi jogok tiszteletben tartása, a dezinformációs kampányok és a hibrid fenyegetések – kezelése érdekében a két félnek közös válaszokra van szüksége; ösztönzi a hatékony, időszerű és kölcsönös párbeszédet, a konzultációt, a koordinációt, valamint az információk és hírszerzési adatok cseréjét, mégpedig az Egyesült Királyság és az uniós intézmények demokratikus ellenőrzése alatt; emlékeztet arra, hogy a minősített információk cseréjét egy meghatározott kereten belül kell megszervezni;

151.  hangsúlyozza, hogy az átmeneti időszak végétől az Egyesült Királyság harmadik országgá válik, a kapcsolatokra vonatkozó bármiféle külön keret nélkül, ami jelentős hatással lesz a jelenlegi kül- és biztonságpolitikai együttműködésre;

152.  felkéri mind az EU-t, mind az Egyesült Királyságot, hogy erősítsék a nemzetközi békét és stabilitást, többek között az ENSZ békefenntartó erőfeszítéseinek megerősítésére irányuló közös stratégiák kidolgozása révén; felszólítja mindkét felet, hogy mozdítsák elő a béke és a párbeszéd kultúráját mint a konfliktusmegelőzés, a konfliktuskezelés, a konfliktusrendezés, a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség biztosításának eszközét; támogatja az e területeken meglévő együttműködés folytatását; felszólít a szisztematikus preferenciális együttműködésre a békefenntartó műveletek során; az EU és az Egyesült Királyság közötti fokozott együttműködésre szólít fel a harmadik országok demokratikus fejlődésével, reformfolyamataival és demokratikus parlamenti gyakorlataival kapcsolatos kérdésekben, beleértve a választási megfigyelést is;

153.  kijelenti, hogy az EU alapvetően érdekelt egy ilyen külügyi és biztonsági partnerségben, tekintettel az Egyesült Királyság és Franciaország Biztonsági Tanácsban betöltött állandó tagságából és az Egyesült Királyság és az EU tagjainak rendkívül eredményes diplomáciai szolgálatából adódó kölcsönös előnyökre, valamint arra a tényre, hogy az Egyesült Királyság rendelkezik Európa legütőképesebb fegyveres erőivel;

154.  javasolja, hogy a jövőbeli partnerséget egy nagyon szoros és rendszeres együttműködésre és koordinációra alapozzák az ENSZ-ben, különös tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsára és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsára;

155.  hangsúlyozza a biztonság és a fejlesztés kölcsönös jelentőségét; ösztönzi mind az EU-t, mind az Egyesült Királyságot, hogy szorosan működjenek együtt a fenntartható fejlődés és a humanitárius segítségnyújtás területén; mindkét felet emlékezteti arra, mennyire fontos a 0,7% ODA/GNI célkitűzés elérése melletti elköteleződés és a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvének támogatása; úgy véli, hogy a Cotonoui Megállapodást követő partnerség és az EU–Afrika-stratégia profitálhat az Egyesült Királysággal folytatott hatékony együttműködésből, amely a fenntartható fejlődési célok és a Párizsi Megállapodás elérése érdekében magas szintű társadalmi, emberi jogi és környezetvédelmi normákat tűz ki célul;

156.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak és az Egyesült Királyságnak – földrajzi közelségükből adódóan még inkább – közös érdeke, hogy együttműködjenek a hatékony és valóban átjárható védelmi képességek fejlesztése terén, többek között az Európai Védelmi Ügynökséggel, amellyel igazgatási megállapodást kell kötni, továbbá hogy folytassák a rendkívül értékes partnerségeket a NATO, valamint a védelemmel és külső biztonsággal foglalkozó uniós programok, a Galileo kiberbiztonsági programok keretein belül, valamint a célzott dezinformációs kampányok és kibertámadások elleni küzdelem terén, ahogyan azt a jelenlegi Covid19-világjárvány is megmutatta; emlékeztet arra, hogy a Galileo kormányzati ellenőrzésű szolgáltatásban való részvétel tekintetében külön megállapodás lehetséges és szükséges; megjegyzi továbbá, hogy a jövőbeli Európai Védelmi Alapot illetően az Egyesült Királyság bevonható a harmadik országok számára előírt feltételek mellett; felkéri mind az EU-t, mind az Egyesült Királyságot, hogy dolgozzanak ki közös megközelítést a védelmi technológiák szabványosítására;

157.  arra számít, hogy az Egyesült Királyság folytatni tudja a nemzeti hatóságokkal a kiberbiztonság területén kialakított együttműködést és információcserét;

158.  emlékeztet arra, hogy az uniós jogszabályok alapján jelenleg számos korlátozó intézkedés (szankcionálási rendszer) van érvényben az Egyesült Királyságban; elismeri a szankcióknak az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság érdekében, az ENSZ Alapokmányával összhangban történő alkalmazásának hatékonyságát; rámutat, hogy az Egyesült Királyság a kilépését követően is köteles lesz alkalmazni az ENSZ szankcionálási rendszerét, és felhívja az Egyesült Királyságot, hogy továbbra is hangolja össze szankciós politikáját az EU-val; továbbá a szankciókkal kapcsolatban szorgalmazza a két fél közötti megfelelő koordinációs mechanizmus létrehozását és szoros együttműködést a globális fórumokon annak érdekében, hogy maximalizálják a szankciók hatását, továbbá biztosítsák a konvergenciát és azt, hogy a közös értékek előmozdítása során a kölcsönös érdekeket követik és eleget tesznek azoknak;

159.  arra bátorítja az Egyesült Királyságot, hogy vegyen részt az érintett uniós ügynökségek munkájában, és vállaljon kiemelt szerepet az EU válságkezelési műveleteiben, valamint a KBVP-missziókban és -műveletekben, beleértve a humanitárius és mentési missziókat, a konfliktusmegelőzést és a békefenntartást, a katonai tanácsadást és segítségnyújtást, illetve a konfliktus utáni stabilizálást, valamint – amennyiben részvételre kérik fel – az állandó strukturált együttműködés (PESCO) projektjeiben, és hangsúlyozza, hogy az ilyen részvételt szigorú feltételekhez kell kötni, azaz annak tiszteletben kell tartania az EU döntéshozatali autonómiáját, az Egyesült Királyság szuverenitását, valamint a jogok és kötelezettségek kiegyensúlyozottságának elvét, és tényleges viszonosságon kell alapulnia, beleértve a méltányos és megfelelő pénzügyi hozzájárulást is; felkéri a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy rendszeresen tájékoztassák a Parlamentet az Egyesült Királysággal folytatott politikai párbeszéd folyamatáról, valamint a KBVP-vel és a válságkezeléssel kapcsolatos információcsere fő szempontjairól;

160.  emlékeztet arra, hogy a hatékony nemzetközi fegyverzet-ellenőrzési, leszerelési és nonproliferációs rendszerek a globális és európai biztonság sarokkövét jelentik; emlékeztet annak fontosságára, hogy koherens és hiteles európai stratégiát kell kialakítani a globális szintű többoldalú tárgyalásokra és a regionális dezeszkalációs és bizalomépítő intézkedésekre vonatkozóan; emlékeztet az Egyesült Királyság fontos szerepére az ilyen normák, intézmények és szervezetek kialakítása és létrehozása terén; felkéri az Egyesült Királyságot, hogy dolgozzon ki közös stratégiát az EU-val ezen szakpolitikai terület vonatkozásában, különösen az ENSZ leszerelési programjával összhangban; felkéri az Egyesült Királyságot, hogy vállaljon kötelezettséget arra, hogy továbbra is megfelel a 2008/944/KKBP közös álláspont(19) által felsoroltakkal egyenértékű kritériumoknak, és az EU-val közösen támogassa a fegyverkereskedelmi szerződés és az atomsorompó-szerződés (NPT) egyetemessé tételét és szigorú végrehajtását, valamint az új START megújítását;

161.  hangsúlyozza az EU és az Egyesült Királyság közötti konzuli és diplomáciai együttműködés óriási fontosságát, mivel ez biztosítaná a hatékony segítségnyújtást egymás polgárai számára, és lehetővé tenné mind az Egyesült Királyság, mind pedig az EU számára, hogy biztosítsák polgáraiknak azt a lehetőséget, hogy konzuli védelemben részesüljenek olyan harmadik országokban, ahol az egyik fél nem rendelkezik diplomáciai képviselettel, az EUMSZ 20. cikkének c) pontjával összhangban;

162.  kiemeli, hogy a Covid19-világjárvány megmutatta a katonai képességek és eszközök fontosságát, mivel az európai fegyveres erők kulcsfontosságú szerepet játszanak a világjárvány leküzdésére irányuló polgári erőfeszítések támogatásában, miközben teljesítik alapvető küldetéseiket; hangsúlyozza, hogy ez a világjárvány rámutatott az EU stratégiai autonómiájának és az európai védelmi együttműködésnek a fontosságára Európa lakosságának vészhelyzet idején történő védelme és a tagállamok ellenálló képességének elősegítése terén; úgy véli, hogy olyan mechanizmusokat kell létrehozni, amelyek lehetővé teszik az Unió és az Egyesült Királyság közötti azonnali együttműködést a hasonló jellegű és nagyságrendű jövőbeli válságok esetén; azon az állásponton van, hogy a Covid19-világjárvány tanulságai alapján az európai katonai orvosi szolgálatoknak információmegosztási és támogatási hálózatot kell létrehozniuk, hogy fokozzák Európa széles körű ellenálló képességét vészhelyzet és válság idején; úgy véli, hogy az Egyesült Királyság részvétele egy ilyen jövőbeli európai katonai orvosi hálózatban kölcsönösen előnyös lenne;

Intézményi rendelkezések és irányítás

163.  rámutat arra, hogy az Egyesült Királysággal mint harmadik országgal kötött megállapodás egészének, beleértve az egyenlő versenyfeltételekre, a konkrét ágazati kérdésekre és az együttműködés tematikus területeire és a halászatra vonatkozó rendelkezéseket is, tartalmaznia kell egy egységes, koherens és szilárd irányítási rendszer létrehozását, amely átfogó keretként kiterjed a megállapodás folyamatos közös felügyeletére és irányítására, valamint az átlátható vitarendezési, megfelelési és végrehajtási mechanizmusokra, amelyek szükség esetén szankciókat és ideiglenes intézkedéseket írnak elő a megállapodás rendelkezéseinek értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatban;

164.  úgy véli, hogy egy egységes, átfogó és horizontális irányítási mechanizmust kell alkalmazni az Egyesült Királysággal fennálló jövőbeli kapcsolatok egészére, a későbbiekben kötendő esetleges kiegészítő megállapodásokkal együtt, a kilépésről szóló megállapodás rendelkezéseivel való összhang biztosítása mellett, és elkerülve a hatékonysági problémákat; rámutat arra, hogy erőteljes vitarendezési mechanizmusra van szükség, amely fokozatos szankciókat ír elő, továbbá jogorvoslatot biztosít, amennyiben megállapítást nyer, hogy az egyik fél megszegi a megállapodást, és egy ilyen mechanizmusnak hatékony, gyorsan alkalmazható és visszatartó erejű jogorvoslatot kell biztosítania; hangsúlyozza, hogy a Parlament továbbra is éberen figyeli valamennyi rendelkezés végrehajtását; emlékeztet arra, hogy az Egyesült Királyság korábbi tagállamként fontos intézményi együttműködési és párbeszédstruktúrákat alakított ki az EU-val, amelyeknek elő kell segíteniük az ilyen horizontális megállapodások megvalósítását; ismételten hangsúlyozza, hogy az EU az Egyesült Királyságtól nagyobb fokú ambíciót vár el a kormányzás terén a szilárd jövőbeli partnerség kialakítása érdekében;

165.  kitart amellett, hogy erre a kormányzási rendszerre feltétlenül szükség van – mindkét fél autonómiájának tiszteletben tartása mellett – az Unió döntéshozatali autonómiájának, jogrendjének és bírósági rendszerének teljes körű megőrzése érdekében, beleértve a Parlamentnek és a Tanácsnak az uniós jog társjogalkotóiént betöltött szerepét, valamint az Európai Unió Bíróságának az uniós jog és az EU Alapjogi Chartája egyedüli értelmezőjeként betöltött szerepét; úgy véli, hogy az uniós jogszabályokban meghatározott fogalmakon alapuló rendelkezések esetében az eljárásrendnek az Európai Unió Bírósága elé utalásról kell rendelkezniük;

166.  üdvözli az európai parlamenti képviselők és az Egyesült Királyság parlamentjének képviselői együttműködésével létrehozandó Parlamenti Partnerségi Közgyűlésre irányuló javaslatot, amely jogosult arra, hogy tájékoztatást kapjon a Partnerségi Tanácstól és ajánlásokat nyújtson be számára; továbbá hangsúlyozza, hogy a megállapodásnak jogalapot kell biztosítania azon rendelkezések számára, amelyek lehetővé teszik e szerv intézményi létrehozását;

167.  kéri, hogy tartsák tiszteletben a Parlament szerepét a szabályozási együttműködésre vonatkozó rendelkezések végrehajtása kapcsán annak biztosítása érdekében, hogy megfelelő politikai felügyeletet gyakorolhasson, és társjogalkotói jogai és előjogai garantálva legyenek; emlékeztet a Parlament azon jogára, hogy tájékoztatást kapjon a megállapodás és az esetleges kiegészítő megállapodások felülvizsgálatáról;

168.  hangsúlyozza, hogy a politikai nyilatkozat 125. bekezdésével összhangban a megállapodás egészére érvényesülniük kell a civil társadalommal folytatott párbeszédre, az érintett felek bevonására és a két fél közötti konzultációra vonatkozó rendelkezéseknek, aminek ki kell terjednie különösen a szociális partnerekre, beleértve a mind az Egyesült Királyságban élő és dolgozó uniós polgárokat, mind az EU-ban élő egyesült királyságbeli polgárokat képviselő szervezeteket és munkavállalói szövetségeket; ragaszkodik a megállapodás végrehajtását felügyelő belső tanácsadó csoportok létrehozásához;

169.  támogatja, hogy az Egyesült Királyság döntéshozatali szerep nélküli harmadik országbeli megfigyelőként továbbra is részt vegyen szabályozási szereppel nem rendelkező uniós ügynökségekben, például a közlekedés, a környezetvédelem vagy a foglalkoztatás területén, továbbá együttműködési megállapodásokat kössön szabályozási társügynökségekkel, például az Európai Vegyianyag-ügynökséggel, az Európai Repülésbiztonsági Ügynökséggel és az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökséggel az adatok, bevált gyakorlatok és tudományos ismeretek cseréje érdekében; megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy mérlegelje az Egyesült Királyság hatóságai és az uniós ügynökségek közötti jövőbeli gyakorlati együttműködés lehetőségét a bel- és igazságügy területén, figyelembe véve, hogy az Egyesült Királyság immár a schengeni térségen kívüli harmadik ország és kulcsfontosságú partner a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben;

o
o   o

170.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Bizottságnak, valamint tájékoztatás céljából a Tanácsnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 58., 2020.2.27., 53. o.
(2) HL C 298., 2018.8.23., 24. o.
(3) HL C 346., 2018.9.27., 2. o.
(4) HL C 369., 2018.10.11., 32. o.
(5) HL C 162., 2019.5.10., 40. o.
(6) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0016.
(7) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0006.
(8) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0033.
(9) UKTF(2020)14.
(10) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0018.
(11) HL L 29., 2020.1.31., 7. o.
(12) HL C 34., 2020.1.31., 1. o.
(13) HL L 58., 2020.2.27., 53. o.
(14) A jövőbeli megállapodásba be kell építeni a swapkockázattal szembeni ad hoc mechanizmust annak érdekében, hogy megvédjük a belső piacot egy olyan helyzettől, amikor az Egyesült Királyság úgy dönt, hogy alacsony áron importál árukat harmadik országokból (hogy kielégítse hazai fogyasztási igényeit), és vámmentesen exportálja hazai termékeit a jövedelmezőbb uniós piacra. Ez az Egyesült Királyság és a harmadik országok számára egyaránt előnyös jelenség, amelyet a származási szabályok nem tudnak megakadályozni, destabilizálná az európai mezőgazdasági ágazatokat, ezért egyedi működési mechanizmusokat tesz szükségessé.
(15) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).
(16) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2284 irányelve (2016. december 14.) egyes légköri szennyező anyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről (HL L 344., 2016.12.17., 1. o.).
(17) Az Európai Parlament és a Tanács 2010. november 24-i 2010/75/EU irányelve az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) (HL L 334., 2010.12.17., 17. o.).
(18) Az Európai Parlament és a Tanács 2010/13/EU irányelve (2010. március 10.) a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról (Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) (HL L 95., 2010.4.15., 1. o.).
(19) HL L 335., 2008.12.13., 99. o.


Konferencia Európa jövőjéről
PDF 124kWORD 44k
Az Európai Parlament 2020. június 18-i állásfoglalása az Európa jövőjéről szóló konferenciára vonatkozó európai parlamenti álláspontról (2020/2657(RSP))
P9_TA(2020)0153B9-0170/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(1), az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejleményekről és módosításokról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(2), az euróövezet költségvetési kapacitásáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(3), valamint az Európa jövőjéről szóló vita állásáról szóló, 2019. február 13-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. január 19-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a Bizottság kinevezett elnöke, Ursula von der Leyen által a 2019–2024 közötti új Európai Bizottság politikai iránymutatásai keretében és az Európa jövőjéről szóló konferencia (a továbbiakban: a konferencia) megszervezéséhez kapcsolódóan tett, 2019. július 16-i javaslatára,

–  tekintettel „ Az Európa jövőjéről szóló konferencia megtervezése” című, 2020. január 22-i bizottsági közleményre (COM(2020)0027),

–  tekintettel az Európai Tanács 2019. december 12-i, az Európa jövőjéről szóló konferenciával kapcsolatos általános megközelítésről szóló következtetéseire,

–  tekintettel az Európa jövőjéről szóló konferenciára vonatkozó európai parlamenti álláspontról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának az Európa jövőjéről szóló konferenciára vonatkozó, 2020. február 12-i állásfoglalására,

–  tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az új többéves pénzügyi keretről, a saját forrásokról és a helyreállítási tervről szóló, 2020. május 15-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az Elnökök Értekezletének a Schuman-nyilatkozat 70. évfordulója alkalmából tett nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel kezelni kell az Európa előtt álló belső és külső kihívásokat, valamint azokat az új társadalmi és transznacionális kihívásokat, amelyeket a Lisszaboni Szerződés elfogadásakor még nem lehetett teljes mértékben felmérni; mivel az Unió által elszenvedett jelentős válságok száma azt mutatja, hogy számos irányítási területen reformokra van szükség;

B.  mivel a jelenlegi Covid19-válság rámutatott annak igen magas árára, ha az EU projektje befejezetlen marad, továbbá arra, hogy a szolidaritás és a koordináció megszervezésének kudarca, a gazdasági, egészségügyi és szociális sokkok, valamint az alapvető jogok és a jogállamiság ellen jelenleg intézett támadások jobb kezelési módot igényelnek a Konferencia részéről; mivel a jelenlegi válság tehát még sürgetőbbé teszi, hogy az Európai Unió elkezdje keresni annak módját, hogy miképpen váljon hatékonyabbá, demokratikusabbá és polgárközelibbé;

C.  mivel a Parlament, a Bizottság és a Tanács egyöntetűen kijelentették. hogy konferenciát kell rendezni Európa jövőjéről, valamint hogy e konferenciának alkalmat kell adnia az uniós polgárok szorosabb bevonására egy alulról építkező gyakorlatba, amelynek során meghallgatják őket, és véleményük hozzájárul az Európa jövőjéről szóló vitákhoz;

D.  mivel a konferenciának nyílt fórumot kell biztosítania a különböző résztvevők közötti vita számára anélkül, hogy az előre eldöntött eredménnyel zárulna; mivel a három intézmény közös megállapodásának ennélfogva csupán a konferencia formátumára és megszervezésére szabad irányulnia;

1.  véleménye szerint 10 évvel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után, 70 évvel a Schuman-nyilatkozat után és a Covid19-világjárvány körülményei közepette elérkezett az idő az Unió átértékelésére; úgy véli, hogy a Covid19-válság az eddiginél is sürgetőbbé tette a konferencia megszervezését;

2.  véleménye szerint a Covid19-válság még nyilvánvalóbbá tette, hogy szükség van az Európai Unió megreformálására, egyszersmind rámutatva a hatékony és működőképes Unió haladéktalan szükségességére; úgy véli ebből következően, hogy a konferencia folyamatának figyelembe kell vennie a létező uniós helyreállítási eszközöket és a már kialakult szolidaritást, ugyanakkor biztosítva az ökológiai fenntarthatóságot, a gazdasági fejlődést, a szociális előrelépést, a biztonságot és a demokráciát;

3.  megerősíti minden tekintetben a 2020. január 15-i állásfoglalásában kifejtett álláspontját, és ismételten felhívja a Bizottságot ás a Tanácsot, hogy még a nyári szünet előtt kezdjenek tárgyalásokat az Európa jövőjéről szóló konferencia megrendezésére irányuló közös megállapodásról;

4.  sajnálja, hogy a Tanács még nem fogadta el álláspontját a konferenciára vonatkozóan, és ezért sürgeti a Tanácsot, hogy nézeteltéréseit meghaladva gyorsan terjesszen elő álláspontot a konferencia formátumára és megszervezésére vonatkozóan;

5.  üdvözli, hogy a Bizottság elfogadta álláspontját a konferenciára vonatkozóan, és hogy készséget mutat a gyors előrelépésre;

6.  sürgeti a Tanácsot, hogy mandátumába illesszen be érdemi nyomon követésre és a polgárok közvetlen érdemi bevonására vonatkozó vállalást, továbbá tartsa nyitva a konferencia tárgykörét minden elképzelhető eredmény előtt, beleértve jogalkotási javaslatokat, a Szerződés módosítására irányuló kezdeményezést vagy egyebeket;

7.  hangsúlyozza, hogy a világjárvány ellenére is a konferencia prioritásának a polgárok, a civil társadalmi szervezetek, a szociális partnerek és a választott képviseletek tagjainak bevonását kell tekinteni; mindezekért a konferenciára úgy tekint, mint egy demokratikusabb, hatékonyabb és ellenállóképesebb Unió minden uniós polgár részvételével számoló építésének kezdetére;

8.  elfogadja, hogy a konferencia kezdetét a világjárvány miatt el kellett halasztani; megállapítja azonban, hogy a világjárvány rámutatott az Unió bizonyos gyengeségeire; eltökélt ezért amellett, hogy a konferencia minél előbb, 2020 őszén elkezdődjék;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 252., 2018.7.18., 215. o.
(2) HL C 252., 2018.7.18., 201. o.
(3) HL C 252., 2018.7.18., 235. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0098.
(5) HL C 242., 2018.7.10., 24. o.
(6) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0010.
(7) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0054.
(8) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0124.


Felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogás mellőzése: segítségnyújtás a zöldség-, gyümölcs- és borágazatnak a Covid19-világjárvánnyal összefüggésben
PDF 123kWORD 43k
Az Európai Parlament határozata a Covid19-világjárvánnyal összefüggésben a zöldség- és gyümölcságazat vonatkozásában az (EU) 2017/891 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettől, a borágazat vonatkozásában pedig az (EU) 2016/1149 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettől a 2020. év tekintetében történő eltérésről szóló, 2020. május 4-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szembeni kifogás mellőzéséről (C(2020)02908 – 2020/2636(DEA))
P9_TA(2020)0154B9-0185/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre (C(2020)02908),

–  tekintettel a Bizottság 2020. május 27-i levelére, amelyben kéri az Európai Parlamenttől annak kinyilvánítását, hogy nem emel kifogást a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság által a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnökéhez intézett, 2020. június 2-i levélre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,

–  tekintettel a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 62. cikke (1) bekezdésére, 64. cikke (6) bekezdésére és 115. cikke (5) bekezdésére,

–  tekintettel a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról és a 922/72/EGK, a 234/79/EGK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 37., 53. és 173. cikkére, valamint 227. cikke (5) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 111. cikkének (6) bekezdésére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság határozatra irányuló ajánlására,

A.  mivel a jelenlegi Covid19-világjárvány, illetve a járványkitörés következtében a szabad mozgásra vonatkozóan széles körben bevezetett korlátozások miatt valamennyi tagállam és a tagállamok mezőgazdasági termelői rendkívüli nehézségekkel szembesülnek a zöldség- és gyümölcságazat esetében az 1308/2013/EU rendelet 32–38. cikkében, a borágazat esetében pedig az említett rendelet 39–54. cikkében meghatározott támogatási programok tervezését, végrehajtását és alkalmazását illetően;

B.  mivel a helyzet pénzügyi nehézségeket, likviditási problémákat, piaci zavarokat és az ellátási lánc működésének súlyos zavarát eredményezte a gyümölcs- és zöldség-, valamint a borágazatban;

C.  mivel a gyümölcs- és zöldségágazatban működő elismert termelői szervezetek és termelői szervezetek társulásai, valamint a bortermelő tagállamokban működő elismert termelői szervezetek és termelői szervezetek társulásai operatív programjainak tervezése, irányítása és végrehajtása során is rendkívüli nehézségek merültek fel a borágazatban végrehajtott támogatási programok műveleteinek tervezése, irányítása és végrehajtása terén;

D.  mivel ezen együttes körülmények példátlan jellegének fényében a Bizottság rugalmasságot biztosító és a zöldség- és gyümölcságazatban, illetve a borágazatban alkalmazandó felhatalmazáson alapuló rendeletek bizonyos rendelkezéseitől való eltéréseket engedélyező rendelkezéseket fogadott el;

E.  mivel e rugalmassági mechanizmusok és eltérések gyors végrehajtása elengedhetetlen ahhoz, hogy ezek hatékonynak és eredményesnek bizonyuljanak a mindkét ágazatot érintő támogatási rendszerek működtetésével kapcsolatos nehézségek kezelésében, a további gazdasági veszteségek megelőzésében, valamint a gyümölcs- és zöldségágazatban és a borágazatban a piaci helyzet és az ellátási lánc működésében jelentkező zavarok kezelésében;

1.  kijelenti, hogy a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben nem emel kifogást;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 549. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 671. o.


Felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogás mellőzése: a prudens értékelésre alkalmazandó szabályozástechnikai standardok
PDF 123kWORD 42k
Az Európai Parlament határozata az (EU) 575/2013 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a prudens értékelésre alkalmazandó szabályozástechnikai standardok tekintetében a 105. cikk (14) bekezdése szerint történő kiegészítéséről szóló, 2015. október 26-i (EU) 2016/101 felhatalmazáson alapuló rendelet módosításáról szóló, 2020. május 28-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szembeni kifogás mellőzéséről (C(2020)03428 - 2020/2668(DEA))
P9_TA(2020)0155B9-0183/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre (C(2020)03428),

–  tekintettel a Bizottság 2020. május 29-i levelére, amelyben kéri az Európai Parlamenttől annak kinyilvánítását, hogy nem emel kifogást a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság által a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnökéhez intézett, 2020. június 9-i levélre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,

–  tekintettel a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. június 26-i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 105. cikke (14) bekezdésére,

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) 13. cikkére,

–  tekintettel az Európai Bankhatóság által az 575/2013/EU rendelet 105. cikkének (14) bekezdése szerint, 2020. április 22-én benyújtott szabályozástechnikai standardtervezetre (EBA/RTS/2020/04),

–  tekintettel eljárási szabályzata 111. cikkének (6) bekezdésére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság határozatra vonatkozó ajánlására,

A.  mivel a felhatalmazáson alapuló jogi aktus a Covid19-világjárványra adott válaszként ideiglenesen módosítja a bankszektorra alkalmazott prudenciális szabályokat; különösen a szélsőséges piaci volatilitás prudens értékelési keretre gyakorolt hatásainak enyhítése érdekében a felhatalmazáson alapuló jogi aktus 2020. december 31-ig 50%-ról 66%-ra növeli az „alapvető megközelítés” szerinti kiegészítő értékelési korrekciók teljes összegének kiszámításához használt összesítési tényezőt, hogy lehetővé tegye az intézmények számára a jelenlegi szélsőséges piaci volatilitás kivédését; ez csökkentené a kiegészítő értékelési korrekciók teljes összegét, és ezáltal csökkentené az intézmények elsődleges alapvető tőkéjéből levont összeget;

B.  mivel ennek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak a lehető leghamarabb hatályba kell lépnie annak érdekében, hogy még ebben a negyedévben és az év végéig biztosítsa az intézmények gyors tőketartalék-felszabadítását;

1.  kijelenti, hogy a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben nem emel kifogást;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 176., 2013.6.27., 1. o.
(2) HL L 331., 2010.12.15., 12. o.


A 2020 utáni európai fogyatékosságügyi stratégia
PDF 194kWORD 61k
Az Európai Parlament 2020. június 18-i állásfoglalása a 2020 utáni időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról (2019/2975(RSP))
P9_TA(2020)0156B9-0123/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 2., 9., 10. és 19. cikkére, valamint 216. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára (Alapjogi Charta), és különösen annak 3., 15., 20., 21., 23., 25., 26. és 47. cikkére,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérére, különösen a fogyatékossággal élő személyek társadalmi befogadására vonatkozó 17. alapelvére, az esélyegyenlőségre vonatkozó 3. alapelvére, valamint az egészséges, biztonságos és megfelelően kialakított munkakörnyezetre és az adatvédelemre vonatkozó 10. alapelvére,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (CRPD), és annak – a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek az Európai Közösség által történő megkötéséről szóló, 2009. november 26-i 2010/48/EK tanácsi határozat szerinti – 2011. január 21-i hatálybalépésére(1),

–  tekintettel a CRPD általános kommentárjaira mint a CRPD alkalmazásával kapcsolatos mérvadó iránymutatásra,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek az Európai Unió általi végrehajtására és az Európai Unió ezen egyezmény tekintetében való képviseletére vonatkozó belső szabályok megállapításáról a Tanács, a tagállamok és a Bizottság között létrejött magatartási kódexre(2),

–  tekintettel az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága (CRPD-bizottság) által kiadott, az Európai Unió első jelentéséről szóló, 2015. október 2-i záró észrevételekre,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre (az emberi jogok európai egyezményére), a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (CRC), valamint a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel az európai ombudsman arra vonatkozó stratégiai vizsgálataira, hogy miként biztosítja az Európai Bizottság weboldalainak hozzáférhetőségét a fogyatékossággal élők számára (OI/6/2017/EA), és miként kezeli az Európai Bizottság a fogyatékossággal élő személyeket az Európai Unió alkalmazottaira vonatkozó közös betegségbiztosítási rendszer keretében (OI/4/2016/EA), valamint tekintettel az uniós köztisztviselők felvétele érdekében az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal által szervezett kiválasztási eljárásoknak a látássérült jelöltek számára való hozzáférhetőségére vonatkozó, 1337/2017/EA és 1338/2017/EA sz. ügyekben folytatott egyesített vizsgálat tárgyában hozott határozatra,

–  tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre és az abban foglalt fenntartható fejlődési célokra, amelyek megvalósítása mellett az EU elkötelezte magát,

–  tekintettel az oktatáshoz (4. cél), a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz (8. cél), az egyenlőtlenséghez (10. cél), a városokhoz és közösségekhez való akadálymentes hozzáféréshez (11. cél) és az adatgyűjtéshez (17. cél) kapcsolódó fenntartható fejlődési célokban a fogyatékosságra vonatkozóan foglalt kifejezett hivatkozásokra,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményére (isztambuli egyezmény),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság által a Parlament felkérésére kiadott, a fogyatékossággal élő nők helyzetéről szóló feltáró véleményre,

–  tekintettel a termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi követelményekről szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/882 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a közszférabeli szervezetek honlapjainak és mobilalkalmazásainak akadálymentesítéséről szóló, 2016. október 26-i (EU) 2016/2102 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 2010/13/EU irányelvnek (Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) a változó piaci körülményekre tekintettel való módosításáról szóló, 2018. november 14-i (EU) 2018/1808 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv (a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv) alkalmazásáról szóló, 2016. szeptember 15-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex létrehozásáról szóló, 2018. december 11-i (EU) 2018/1972 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (átdolgozás)(8),

–  tekintettel az „Európai fogyatékosságügyi stratégia 2010–2020: megújított elkötelezettség az akadálymentes Európa megvalósítása iránt” című, 2010. november 15-i bizottsági közleményre (COM(2010)0636),

–  tekintettel a méltányos átállást szolgáló erős szociális Európáról szóló, 2020. január 14-i bizottsági közleményre (COM(2020)0014),

–  tekintettel az „Eredményjelentés az európai fogyatékosságügyi stratégia (2010–2020) végrehajtásáról” című, 2017. február 2-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0029),

–  tekintettel a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2008)0426) és a Parlament erre vonatkozó, 2009. április 2-i álláspontjára(9),

–  tekintettel „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban 2017-ben” című, 2019. január 16-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az európai fogyatékosságügyi stratégia végrehajtásáról szóló, 2017. november 30-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtásáról szóló, 2016. július 7-i állásfoglalására, különös tekintettel a CRPD-bizottság záró észrevételeire(12),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottság által az Európai Unió bevezető jelentéséhez kapcsolódóan elfogadott témajegyzékről szóló, 2015. május 20-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek mobilitásáról és befogadásáról, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló, 2011. október 25-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2009. május 6-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel a siketek jelnyelveiről szóló, 1988. június 17-i állásfoglalására(16), a jelnyelvekről szóló, 1998. november 18-i állásfoglalására(17), valamint a jelnyelvekről és a szakképzett jelnyelvi tolmácsokról szóló, 2016. november 23-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel az európai parlamenti Uniós Belső Politikák Főigazgatósága „C” tematikus főosztályának „European structural and investment funds and persons with disabilities in the European Union” [Az európai strukturális és beruházási alapok és a fogyatékossággal élő személyek Európai Unión belüli helyzete] című, 2016. évi tanulmányára,

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „Európai fogyatékosságügyi stratégia 2010–2020” című tájékoztatójára,

–  tekintettel az európai ombudsman 2018. évi éves jelentésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A fogyatékossággal élő személyek jogaival kapcsolatos, 2020–2030 közötti időszakra vonatkozó menetrend kialakítása” című véleményére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2019. évi alapjogi jelentéseire,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének tematikus jelentéseire,

–  tekintettel a 2020 utáni európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló, 2019. december 17-i bizottsági nyilatkozatra,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyekre vonatkozóan az Eurostat által készített, a munkaerőpiaci hozzáférésről, az oktatáshoz és képzéshez való hozzáférésről, valamint a szegénységről és a jövedelmi egyenlőtlenségekről szóló statisztikákra,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezetek jelentéseire és ajánlásaira,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(19) és különösen annak 4., 6. és 7. cikkére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(20) és különösen 5. cikke (9) bekezdésének a) alpontjára,

–  tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(21) és különösen annak 2. cikke (3) bekezdésére, valamint 8. cikkére,

–  tekintettel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(22),

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel teljes jogú polgárként minden fogyatékossággal élő személynek egyenlő jogai vannak az élet minden területén (beleértve a nyitott munkaerőpiachoz és az oktatáshoz való hozzáférést), és joguk van az elidegeníthetetlen méltósághoz, az egyenlő bánásmódhoz, az önálló életvitelhez, az önrendelkezéshez és a társadalomban való teljes körű részvételhez, az Unió társadalmi és gazdasági előrehaladása tekintetében nyújtott hozzájárulásuk tisztelete és megbecsülése mellett; mivel a tagállamok több mint fele megfosztja választójoguktól a mentális egészségügyi problémákkal küzdő vagy értelmi fogyatékossággal élő személyeket;

B.  mivel a becslések szerint 100 millió fogyatékossággal élő személy van az Európai Unióban(23), akik még mindig meg vannak fosztva alapvető emberi jogaiktól, és naponta akadályokkal szembesülnek az önálló életvitelük tekintetében; mivel a fogyatékossággal élő személyek több mint 60%-a nő, és a fogyatékossággal élő személyeket nagy többségében nők gondozzák; mivel statisztikák hiányában a fogyatékossággal élő gyermekek száma nem ismert, de arányuk elérheti az Európai Unióban élő gyermekek összlétszámának 15%-át; mivel a népesség elöregedése miatt egyre inkább növekedni fog azok száma, akik valamilyen fogyatékossággal élnek, és akiknek akadálymentesebb és támogatóbb környezetre lesz szükségük, beleértve a megfelelően az igényeikhez igazított szolgáltatásokat;

C.  mivel az EUMSZ értelmében az Uniónak politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során küzdenie kell a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetés ellen (10. cikk), és az ilyen megkülönböztetés leküzdésére az Unió jogszabályokat fogadhat el (19. cikk);

D.  mivel az Alapjogi Charta 21. és 26. cikke kifejezetten tiltja a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetést, és a fogyatékossággal élő személyek társadalomban való egyenlő részvételéről rendelkezik;

E.  mivel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (CRPD) az első olyan nemzetközi emberi jogi egyezmény, amelyet az EU és összes tagállama ratifikált;

F.  mivel az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata megerősíti, hogy az uniós jogszabályok elfogadása és végrehajtása során a CRPD kötelező az EU-ra és tagállamaira nézve, minthogy másodlagos jogi eszköznek minősül(24);

G.  mivel a CRPD fakultatív jegyzőkönyvét az EU és több tagállam nem ratifikálta;

H.  mivel a fogyatékossággal élő gyermekek számára a többi gyermekkel azonos alapon kell biztosítani valamennyi emberi jog és alapvető szabadság teljes körű gyakorlását, beleértve az ahhoz való jogot, hogy a családjukban vagy családi környezetben nőjenek fel, összhangban a gyermek jogairól szóló egyezményben rögzítettek szerinti mindenek felett álló érdekükkel; mivel a családtagoknak gyakran korlátozniuk kell vagy abba kell hagyniuk szakmai tevékenységüket, hogy fogyatékossággal élő családtagjaikat gondozhassák; mivel a gyermekgaranciával kapcsolatos európai bizottsági megvalósíthatósági tanulmány (időközi jelentés) arra mutat rá, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek tekintetében azonosított fő akadályok a fizikai hozzáféréssel kapcsolatos problémák, valamint hogy a szolgáltatások és a létesítmények nincsenek a gyermekek igényeihez igazítva, illetve sok esetben egyszerűen nem állnak rendelkezésre; mivel ugyanebben a tanulmányban sok válaszadó említi a megkülönböztetés problémáit az oktatással kapcsolatos problémák, a megfizethetőséget pedig a lakhatáshoz kapcsolódó problémák között;

I.  mivel a CRPD alapelvei messze túlmutatnak a megkülönböztetés kérdésén, és végső céljuk az, hogy a fogyatékossággal élő személyek és családtagjaik teljeskörűen gyakorolhassák az emberi jogokat egy befogadó társadalomban;

J.  mivel az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata megállapítja, hogy egy politika közvetve diszkriminatívnak minősíthető, ha a kérdéses rendelkezés a gyakorlatban lényegesen nagyobb arányban érinti kedvezőtlenül a fogyatékossággal élő személyeket; mivel ha egy rendelkezés jellegéből adódóan csak gyaníthatóan diszkriminatív és hasonló kedvezőtlen hatással járhat, az adott rendelkezés már diszkriminatívnak minősítendő;

K.  mivel a CRPD 1. cikke megállapítja, hogy fogyatékossággal élő személy „minden olyan személy, aki hosszan tartó fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodással él, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja az adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását”; mivel e tekintetben különösen fontos a CRPD 9. cikke;

L.  mivel 2018-ban a 28 tagú EU 15 év feletti népességének 37%-a számolt be mérsékelt vagy súlyos fizikai vagy érzékszervi korlátozottságról; mivel 2018-ban a 28 tagú EU-ban a 16 év feletti népesség 24,7%-a számolt be arról, hogy egészségügyi problémák miatt tartós jelleggel némileg vagy súlyosan korlátozva volt a szokásos tevékenységeiben; mivel 17,7%-uk számolt be némi tartós korlátozottságról, 7%-uk pedig súlyos tartós korlátozottságról(25);

M.  mivel a súlyos krónikus betegségek okozta terhet az egészségkárosodással korrigált életévek (DALY) alapján számolják; mivel azonban a krónikus betegségekkel kapcsolatos keretrendszerek Unió-szerte eltérőek, és bizonyos tagállamokban szélesebb körű fogyatékossági támogatási rendszerek részét képezhetik;

N.  mivel a Eurofound arra mutatott rá, hogy nem egyértelmű, hogy beletartozik-e a (krónikus) „betegség” fogalma a fogyatékosság fogalommeghatározásába(26); mivel az ügynökség javasolja, hogy az európai fogyatékosságügyi stratégia felülvizsgálata térjen ki erre a kérdésre;

O.  mivel a 2010–2020 közötti európai fogyatékosságügyi stratégia elmulasztotta a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését, és nem tárgyalta, illetve nem kezelte a halmozott megkülönböztetéssel és egyéb jogsértésekkel szembesülő, fogyatékossággal élő nők és lányok specifikus helyzetét, a velük szembeni megkülönböztetés formáit és a jogoktól való megfosztottságukat; mivel a halmozott megkülönböztetés következményei a szegénység, a társadalomból, az oktatásból és a munkaerőpiacról való kirekesztettség (a rosszul fizetett, ideiglenes vagy bizonytalan állásokban való foglalkoztatottság nagyobb valószínűsége), ami további stresszt és pszichológiai terhet okoz a fogyatékossággal élő személyeknek, valamint családtagjaiknak és gondozóiknak; mivel az egyenlő bánásmód azzal biztosítható, ha pozitív intézkedéseket és politikákat alkalmaznak fogyatékossággal élő nők, a fogyatékossággal élő gyermekeket nevelő anyák/apák, a fogyatékossággal élő egyedülálló szülők és/vagy a fogyatékossággal élő gyermekeket nevelő egyedülálló szülők vonatkozásában; mivel a nemek közötti egyenlőség dimenziójának a várt 2020 utáni európai fogyatékosságügyi stratégiába történő belefoglalása hozzájárul a fogyatékossággal élő nőkkel és lányokkal szembeni megkülönböztetés felszámolására irányuló interszekcionális megközelítéshez;

P.  mivel 2018-ban a fogyatékossággal élő (legalább 16 éves) uniós népesség mintegy 28,7%-a volt kitéve a szegénység és társadalmi kirekesztés kockázatának(27);

Q.  mivel bár a CRPD 19. cikke kimondja, hogy „az Egyezményben részes államok elismerik a fogyatékossággal élő személyek egyenlő jogát a közösségben való élethez és másokkal egyenlő szabad döntéshez való jogát; minden szükséges és hatékony intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek teljes mértékben élvezhessék e jogaikat és a teljes közösségi befogadást és részvételt”, 800 000 fogyatékossággal élő személy még mindig nem rendelkezik választójoggal az Unióban;

R.  mivel a siketvak emberek egy egyedi, két érzékszervi (látásbeli és hallásbeli) akadályozottságot egyesítő kettős fogyatékossággal élnek, ami korlátozza a társadalomban való teljes körű részvételüket, és sajátos problémákat okoz, ideértve a kommunikációhoz, az információkhoz, a mobilitáshoz és a társadalmi interakciókhoz való hozzáférést;

S.  mivel a fogyatékossággal kapcsolatos ellátásokat olyan állami támogatásnak kell tekinteni, amelynek célja, hogy segítsen az embereknek a fogyatékosságukból és/vagy orvosi kezelésre szoruló állapotukból eredő akadályok megszüntetésében, hogy teljeskörűen részt vehessenek a társadalomban, amellett, hogy szükség esetén jövedelempótlást biztosít;

T.  mivel a CRPD 9. cikke elismeri, hogy meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a fogyatékossággal élő személyek, különösen a nők és a lányok ténylegesen hozzáférjenek a fizikai környezethez, a közlekedéshez, az információhoz és kommunikációhoz, többek között az információs és kommunikációs technológiákhoz, valamint más, nyilvánosan hozzáférhető vagy rendelkezésre álló lehetőségekhez és szolgáltatásokhoz, mind városi, mind vidéki területeken;

U.  mivel a 2019 júniusában elfogadott, a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelv(28) elsőként állapítja meg uniós szinten, hogy minden munkavállaló évente öt nap gondozói szabadságra jogosult;

V.  mivel a 2010–2020 közötti európai fogyatékosságügyi stratégia (a stratégia) keretként szolgált a CRPD Unión belüli és kívüli végrehajtására irányuló szakpolitikai és jogalkotási javaslatokhoz;

W.  mivel a fogyatékossággal élő személyek továbbra sem vesznek részt teljes mértékben a társadalomban, és nem élveznek teljeskörű jogokat; mivel a CRPD 29. cikkével összhangban a fogyatékossággal élő személyek részvétele csak akkor érhető el, ha bevonják őket a politikai életbe és a közéletbe, ahol gyakran alulreprezentáltak;

X.  mivel a stratégiát nem igazították hozzá az újonnan kialakuló szakpolitikai területekhez, így nincs összehangolva sem a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrenddel, amelynek végrehajtására az EU és valamennyi tagállama kötelezettséget vállalt, sem pedig a szociális jogok európai pillérével;

Y.  mivel a COVID19-válság idején a fogyatékossággal élő személyek súlyos kihívásokkal és jogsértésekkel szembesültek, mint például a személyes segítségnyújtás, a gondozási és támogatási szolgáltatások zavarai, az egészségügyi tájékoztatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz – beleértve a sürgős ellátást is – való egyenlőtlen hozzáférés és/vagy az azokból való teljes kizárás, továbbá a világos és egyszerű módon – többek között hozzáférhető, akadálymentes és használható formátumban – közölt általános, közbiztonsággal kapcsolatos információk hiánya, a bentlakásos intézményekben az elővigyázatossági intézkedések hiánya, egyenlőtlen hozzáférés az oktatási intézmények által kínált alternatívákhoz, nevezetesen a távoktatáshoz és az e-oktatáshoz, valamint a családon belüli erőszak eseteinek növekedése; mivel fennáll annak a lehetősége, hogy a pandémia és a fenti kihívások az elkövetkező hónapokban megújulnak;

Z.  mivel a stratégia nem fedi le a CRPD valamennyi rendelkezését;

AA.  mivel a Bizottság eddig még nem végezte el jogszabályainak horizontális, átfogó felülvizsgálatát a CRPD rendelkezéseivel való teljes körű harmonizáció biztosítása érdekében;

AB.  mivel a stratégia korlátozott mértékű eredményeket ért el;

AC.  mivel számos uniós szakpolitikai területen nem valósult meg a fogyatékossággal élő személyek jogainak általános érvényesítése;

AD.  mivel még mindig vannak olyan új és átdolgozott jogszabályok, amelyek egyáltalán nem hivatkoznak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményre és az akadálymentességre; mivel az önálló életvitel és részvétel egyik előfeltétele az akadálymentesség; mivel az EU a CRPD részes feleként köteles biztosítani a fogyatékossággal élő személyeknek és képviseleti szervezeteiknek a jogszabályok és politikák kialakításába és végrehajtásába való szoros bevonását és aktív részvételét, tiszteletben tartva a fogyatékosság különféle koncepcióit;

AE.  mivel a fogyatékossággal élő személyek számára feltétlenül biztosítani kell a munkaerőpiachoz való teljes körű és egyenlő hozzáférést, ami továbbra is problémát jelent, tekintve, hogy a fogyatékossággal élő személyek jelenlegi foglalkoztatási rátája 50,6% (a fogyatékossággal élő férfiak esetében 53,3%, a nők esetében pedig 48,3%), szemben a fogyatékosság nélkül élők 74,8%-os foglalkoztatási rátájával(29), a 20 és 64 év közötti, fogyatékossággal élő személyek munkanélküliségi rátája pedig 17%, szemben a fogyatékosság nélkül élők 10%-os munkanélküliségi rátájával, ami sok fogyatékossággal élő személyt meggátol abban, hogy önálló és tevékeny életet éljen; mivel a hajléktalanságot megtapasztaló évi 4 millió ember jelentős hányada él fogyatékossággal; mivel az adatok jelentős szórást mutatnak a fogyatékosságok és a támogatási szükségletek különböző típusai esetében;

AF.  mivel a munkaadókat támogatni kell abban és ösztönözni kell arra, hogy az oktatásból a foglalkoztatásba való átmenet során mindvégig gondoskodjanak a fogyatékossággal élő személyek önrendelkezésének elősegítéséről; mivel e célból a munkaadók körében történő figyelemfelhívás az egyik módja annak, hogy fel lehessen lépni a fogyatékossággal élő személyek felvétele terén alkalmazott megkülönböztetéssel szemben;

AG.  mivel a munkahelyi intézkedések rendkívül fontosak a kedvező mentális egészség előmozdításához, valamint a rossz mentális állapot és a pszichoszociális fogyatékosságok megelőzéséhez;

AH.  mivel a demográfiai változás kihívásaival való megbirkózást célzó fellépéseknek megfelelő intézkedéseket kell magukban foglalniuk, amelyekkel fenntartható a fogyatékossággal élő személyek aktivitása és munkaerőpiaci jelenléte; mivel ez nemcsak a munkahelyi egészségvédelmet és biztonságot érintő megelőző intézkedéseket foglal magában, hanem a rehabilitációra és a betegséget vagy balesetet követő részvételre összpontosító intézkedéseket is;

AI.  mivel a részvétel csak úgy érhető el maradéktalanul, ha a fogyatékossággal élő személyek és érdekképviseleti szervezeteik széles körét bevonják, és valamennyi típusú érdekelt féllel érdemben egyeztetnek, tiszteletben tartva a fogyatékosság különféle koncepcióit;

1.  elismeri a CRPD végrehajtása terén a 2010–2020 közötti európai fogyatékosságügyi stratégia révén elért előrehaladást; felkéri a Bizottságot, hogy az elért eredményekre építve fokozza a fogyatékossággal élő személyek jogai iránti elkötelezettségét egy 2020 utáni ambiciózus európai fogyatékosságügyi stratégiával (2020 utáni stratégia);

2.  emlékeztet arra, hogy az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága záró észrevételeiben kritikusan megjegyezte, hogy az EU és tagállamai által elfogadott megszorító intézkedések rontották a fogyatékossággal élők életszínvonalát, és a szegénység és a társadalmi kirekesztés további növekedéséhez, valamint a szociális szolgáltatásokra, a családtámogatásokra és a közösségi alapú szolgáltatásokra fordított kiadások csökkentéséhez vezettek;

3.  emlékeztet arra, hogy a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága mélységes aggodalmának adott hangot a fogyatékossággal élő személyeknek a jelenlegi migrációs válság közepette az Unióban fennálló bizonytalan helyzete miatt, különös tekintettel arra, hogy a fogyatékossággal élő menekülteket, migránsokat és menedékkérőket olyan körülmények között tartják őrizetben az EU-ban, amelyek nem biztosítják a megfelelő támogatást és az észszerű alkalmazkodást; felhívja ezért a Bizottságot, hogy az ügynökségeinek és a tagállamoknak szóló iránymutatások közzétételével orvosolja ezt a helyzetet, és nyilatkozzon úgy, hogy a fogyatékossággal élő személyek migrációval és menedékkérelemmel összefüggésben történő, korlátozó jellegű őrizete nincs összhangban a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménnyel;

4.  különösen aggódik a fogyatékossággal élő fiatalok és a huzamos ideje munkanélküliek miatt; kéri a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként és segítsék elő a munkaerőpiacra történő bevonásukat, például az ifjúsági garancia program keretében;

5.  kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő átfogó, ambiciózus és hosszú távú európai fogyatékosságügyi stratégiát a 2020 utáni időszakra, amely:

   a) olyan egyértelműen meghatározott kiemelt területeket rögzít, amelyek lefedik a CRPD valamennyi rendelkezését, és tükrözik a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága általános kommentárjait, beleértve a kulcsfogalmak fogalommeghatározásait, különösen a „fogyatékosság” uniós szintű egységes fogalommeghatározását az uniós szakpolitika valamennyi területén, továbbá amelyek tekintetbe veszik a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága Uniónak címzett, 2015-ben elfogadott záró észrevételeit;
   b) ambiciózus, egyértelmű és mérhető célkitűzéseket tartalmaz, beleértve a tervezett fellépések olyan listáját, amely egyértelmű határidőkről és előirányzott forrásokról rendelkezik a következő területeken: egyenlőség, részvétel, szabad mozgás és önálló életvitel, akadálymentesség, foglalkoztatás és képzés, oktatás és kultúra, szegénység és társadalmi kirekesztés, külső tevékenység, az erőszaktól és a bántalmazástól való mentesség, a fogyatékosság ügyének általános érvényesítése és tudatosságnövelés;
   c) meghatározott végrehajtási időkereteket és határidőket rögzít;
   d) tükrözi a fogyatékossággal élő személyek és szükségleteik sokféleségét, többek között célzott tevékenységek révén;
   e) minden szakpolitikában és valamennyi területen érvényesíti az összes fogyatékossággal élő személy jogait;
   f) felismeri és kezeli a megkülönböztetés fogyatékossággal élő személyeket érintő halmozott és interszekcionális formáit;
   g) a gyermekek szempontját figyelembe vevő megközelítést foglal magában;
   h) biztosítja nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését;
   i) a fogyatékossággal élő felnőttekre irányul, és különös figyelmet fordít az értelmi fogyatékossággal élő személyekre és a gondozójuk halálát követő jövőjükre;
   j) megfelelő és kellően finanszírozott, egyértelmű referenciaértékeket és mutatókat tartalmazó nyomonkövetési mechanizmussal rendelkezik;
   k) elősegíti a különböző szakpolitikai területek közötti kapcsolódásokat az EU szintjén, valamint azt, hogy a stratégiát hozzá lehessen igazítani a CRPD rendelkezésein túlmenően felmerülő új szakpolitikai területekhez és kihívásokhoz, ideértve a digitalizációt és az új technológiákat, az automatizálást és a mesterséges intelligenciát;
   l) összhangban áll más uniós kezdeményezésekkel és stratégiákkal, és beépíti az Európa 2020 stratégia nyomon követését és a szociális jogok európai pillérének keretében tett kezdeményezéseket, valamint a szociális Európa ütemtervét;
   m) megfelelő költségvetést irányoz elő a 2020 utáni időszakra vonatkozó stratégia végrehajtására és nyomon követésére, beleértve a megfelelő költségvetés elkülönítését az uniós CRPD-keretrendszerhez, amely a CRPD végrehajtását segíti elő, védelmezi és követi nyomon az uniós hatáskörbe tartozó területeken (azaz az uniós jogalkotásban és politikákban, valamint az uniós közigazgatásban);
   n) biztosítja az európai, nemzeti, regionális és helyi szintű együttműködést a hatóságokkal, a vállalkozásokkal, a szociális partnerekkel és a civil társadalommal, a 2020 utáni stratégia megfelelő alkalmazása érdekében,
   o) általánosan érvényesíti a fogyatékossággal élő személyek szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférését, ideértve az egészségügyhöz, az oktatáshoz és a foglalkoztatáshoz, a közösségi közlekedéshez, a lakhatáshoz, a kultúrához, a sporthoz és a szabadidős tevékenységekhez, valamint az egyéb területekhez való hozzáférést, elhárítva a társadalmi részvétel útjában álló akadályokat, és Unió-szerte a mindenki számára történő tervezés elveit alkalmazva az infrastrukturális és digitális beruházások során;
   p) biztosítja, hogy a stratégia prioritásai között szerepeljen a szociális gazdaság hatékony előmozdítása és támogatása;

6.  hangsúlyozza, hogy következetességre van szükség a 2020 utáni stratégia és a krónikus betegségben szenvedő embereket célzó keretrendszerek között, többek között a foglalkoztatással kapcsolatos aktivizálási intézkedések vonatkozásában, tekintve, hogy a fogyatékossággal élőket megcélzó stratégiák nem feltétlenül az ő szükségleteiket kezelik minden esetben;

7.  hangsúlyozza, hogy fontos az akadálymentesség holisztikus fogalommeghatározása és alkalmazása, valamint hogy ez alapozhatja meg a fogyatékossággal élők esélyegyenlőségét, amit a CRPD is elismer, és ami összhangban áll a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága 2. számú általános kommentárjával, figyelembe véve a fogyatékossággal élő személyek szükségleteinek sokféleségét, valamint uniós elvként előmozdítva a mindenki számára történő tervezést;

8.  felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre és folyamatosan kövessék nyomon az akadálymentességgel kapcsolatos jogszabályokat, ideértve az európai akadálymentesítési irányelvet(30), az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvet,, a távközlési csomagot és a honlapok akadálymentesítéséről szóló irányelvet(31), valamint a közlekedésre és az utasjogokra vonatkozó, idevágó rendeleteket; rámutat arra, hogy a nyomon követést nem önértékelés révén kell elvégezni, hanem egy olyan független szervezettel kell elvégeztetni, amely fogyatékossággal élő személyeket is bevon; ezért felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő a végrehajtást, és hozzon létre egy európai akadálymentességi testületet az akadálymentességre vonatkozó uniós jogszabályok végrehajtásának nyomon követésére;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy vegye alapul az európai akadálymentesítési irányelvet egy olyan akadálymentes és befogadó környezetre irányuló szilárd uniós keretrendszer elfogadásához, amely teljes mértékben akadálymentes közterületeket és szolgáltatásokat foglal magában, ideértve a közösségi közlekedési, kommunikációs és pénzügyi szolgáltatásokat, valamint az épített környezetet; felhívja a Bizottságot, hogy a további megkülönböztetés megelőzése érdekében erősítse meg az utasjogokat;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) és a Nemzetközi Légiszállítási Szövetség (IATA) szabályzatait a fogyatékossággal élő utasok jogainak védelmében, a testi épségük és felszereléseik szállítás alatti biztonságának és megóvásának tekintetében, valamint elismerve, hogy a személyes segítők, illetve a fekvő helyzetben lévő személyek számára további ülőhelyekre van szükség;

11.  emlékeztet arra, hogy az akadálymentességgel kapcsolatos valamennyi kötelezettség végrehajtásához elegendő forrásra van szükség uniós, nemzeti és helyi szinten; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy lendítsék fel a közberuházásokat, biztosítva ezáltal a fogyatékossággal élő személyek számára mind a fizikai, mind a digitális környezet akadálymentességét;

12.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a közbeszerzés vonatkozásában a közbeszerzési szerződés aláírása előtt alkalmazandó, az akadálymentes beszerzésre irányuló előzetes feltételrendszert nemzeti szinten nem hajtják végre kellő mértékben; ajánlja ennek megoldására, hogy a zöld közbeszerzéshez hasonlóan hozzanak létre egy olyan portált, amely az akadálymentességre vonatkozó összes iránymutatást tartalmazza;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt az Európai Bírósággal olyan kommunikációs és akadálymentességi stratégiák érdekében, amelyek biztosítják, hogy a fogyatékossággal élők hozzáférhessenek az uniós igazságszolgáltatás rendszeréhez;

14.  hangsúlyozza, hogy a CRPD rendelkezéseivel való maradéktalan összhang biztosítása érdekében a 2020 utáni stratégiának az összes uniós jogszabály és szakpolitika átfogó, horizontális felülvizsgálatán kell alapulnia; nyomatékosan kéri, hogy ez a folyamat terjedjen ki egy felülvizsgált hatásköri nyilatkozatra, amely magában foglal minden olyan szakpolitikai területet, ahol az EU a fogyatékossággal élő személyekre hatást gyakorló jogszabályokat vagy „puha” jogi eszközöket fogadott el, és a folyamat keretében kerüljön sor végrehajtási és nyomonkövetési intézkedéseket is tartalmazó jogalkotási javaslatok megtételére;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy a fogyatékossággal élő nőket és lányokat érintő megkülönböztetés sokféle formájának leküzdése érdekében gondoskodjon egy nemi alapú és interszekcionális megközelítés alkalmazásáról; fenntartja, hogy nemek szerint lebontott adatokat kell gyűjteni a fogyatékossággal élő nőket és lányokat érintő interszekcionális halmozott megkülönböztetés formáinak azonosítása érdekében, az isztambuli egyezmény által lefedett összes területen, amennyiben ez releváns; sürgeti a Bizottságot, hogy a 2020 utáni stratégia keretében terjesszen elő egységes szerkezetbe foglalt javaslatot, és fogadjon el olyan hatékony intézkedéseket a fogyatékossággal élő nőkkel és gyermekekkel szembeni erőszak – és azon belül a szexuális zaklatás és erőszak – megelőzésére és leküzdésére, amelyek a családokat, a közösségeket, a szakembereket és az intézményeket célozzák meg; sürgeti az Európai Uniót és azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, az isztambuli egyezmény ratifikálására;

16.  szorgalmazza, hogy a 2020 utáni stratégia hozzon létre intézményközi struktúrát a stratégia végrehajtásának felügyeletére, a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásban(32) meghatározott eljárásokat alkalmazva; hangsúlyozza, hogy az összes uniós intézménynél és ügynökségnél fogyatékosságügyi kapcsolattartó pontokat kell létrehozni, és hogy a központi kapcsolattartó pontnak a Bizottság Főtitkárságán kell működnie; rámutat arra, hogy a fogyatékosságügyi kapcsolattartó pontokat megfelelő intézményközi mechanizmusnak kell támogatnia a CRPD uniós intézményeken és ügynökségeken belüli végrehajtásának összehangolása érdekében; hangsúlyozza, hogy létezik intézményközi mechanizmus a Bizottság, a Parlament és a Tanács közötti együttműködés elősegítésére, amelynek keretében a nevezett intézmények elnökei minden megbízatás kezdetén megbeszélést tartanak; hangsúlyozza e tekintetben, hogy az uniós intézményeknek mint közigazgatási szerveknek minden tekintetben eleget kell tenniük a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménynek;

17.  sürgeti a Bizottságot, hogy a fogyatékossággal élő személyek, valamint az őket képviselő családtagok és szervezetek szoros, érdemi és szisztematikus bevonásával készítse el a 2020 utáni időszakra vonatkozó stratégiát, és biztosítsa, hogy a Bizottság a tagállamokkal karöltve szorosan együttműködjön velük 2020 utáni időszakra vonatkozó stratégia végrehajtása, nyomon követése és értékelése terén, többek között megfelelő finanszírozás és kapacitásépítés révén;

18.  kéri a Bizottságot, hogy rendelkezzen a stratégia háromévenkénti felülvizsgálatáról, egyértelműen meghatározva a CRPD uniós keretrendszerének szerepét, és a felülvizsgálatba szisztematikusan és aktívan vonja be a fogyatékossággal élő személyeket és képviseleti szervezeteiket (uniós és nemzeti szinten egyaránt);

19.  hangsúlyozza, hogy folyamatosan nyomon kell követni a CRPD végrehajtását; ezzel összefüggésben szorgalmazza a következőket:

   a) megbízható adatok gyűjtése (jogszabályban meghatározott biztosítékok mellett), azokat a fogyatékosság típusa, az életkor, a nem, valamint a CRPD végrehajtása terén elért előrehaladás nyomon követése szempontjából releváns tényezők és a fogyatékossággal élő személyek jogainak gyakorlását korlátozó akadályok megszüntetése szempontjából releváns tényezők szerint bontva;
   b) megfelelő erőforrások előirányzása a CRPD nyomon követésére szolgáló uniós keretrendszer számára, lehetővé téve számára feladatainak független és megfelelő ellátását;
   c) rugalmas mechanizmus biztosítása, amely olyan ösztönzőket nyújthat a CRPD optimális végrehajtásához, mint az Access City díj; továbbá nemzeti szintű kezdeményezések mindezzel összefüggésben;
   d) releváns nemzeti szintű kezdeményezések;

20.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a 2020 utáni stratégia mozdítsa elő a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatáshoz, szakképzéshez és szakmai továbbképzéshez, inkluzív oktatáshoz, megfizethető, minőségi egészségügyi szolgáltatásokhoz, digitális szolgáltatásokhoz és sportoláshoz való garantált hozzáférését, biztosítva többek között az észszerű alkalmazkodást a munkahelyeken, garantálva, hogy a fogyatékossággal élő személyek a fogyatékosság nélkül élő munkavállalókkal azonos bért kapjanak, valamint elkerülve és megelőzve a diszkrimináció minden egyéb megnyilvánulási formáját; felhívja a tagállamokat, hogy fejlesszék tovább és/vagy hajtsák végre jobban azokat az intézkedéseket, amelyek előmozdítják a fogyatékossággal élő személyek munkaerőpiaci részvételét, és ismerjék el jog szerinti munkavállalónak a védett műhelyekben dolgozó, fogyatékossággal élő személyeket, valamint biztosítsák, hogy a többi munkavállalóval azonos szociális védelemre legyenek jogosultak; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszereinek kidolgozását, valamint ösztönözzön és alakítson ki tanulószerződéses gyakorlati képzések révén megvalósuló képzési lehetőségeket a fogyatékossággal élő személyek számára; felhívja a Bizottságot, hogy a jövőbeli jelentésekben szerepeltessen bevált gyakorlatokat, hogy lehetővé tegye a munkaadók számára a fogyatékosságügyi jogszabályok eredményes végrehajtását; felhívja a Bizottságot, hogy ismerje el, mozdítsa elő és védje az inkluzív vállalkozásokat annak érdekében, hogy tartós munkahelyeket hozzanak létre a munkaerőpiacon jelen lévő, fogyatékossággal élő személyek számára; rámutat arra, hogy a szociális gazdaság vállalkozásaiban és szervezeteiben lehetőségek rejlenek a fogyatékossággal élő személyek munkaerőpiaci integrációjának elősegítése tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson célzott támogatást az Európai Szociális Alapból a szociális gazdaságban;

21.  hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú a magas színvonalú szolgáltatások és segítségnyújtás biztosítása a fogyatékossággal élő személyek számára; ezért szükségesnek tartja olyan uniós szintű minimumszabályok meghatározását, amelyek garantálják a fogyatékossággal élő személyek valamennyi szükségletének kielégítését;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelvet, és hozza azt összhangba a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménnyel, garantálva ezáltal a fogyatékossággal élő személyek számára a megfizethető és színvonalas határokon átnyúló egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést;

23.  kéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak hozzáférést a fogyatékossággal élő személyek számára a nemek közötti egyenlőség szempontját figyelembe vevő egészségügyi szolgáltatásokhoz, ideértve az egészségügyi rehabilitációt és adott esetben a tartós ápolást;

24.  úgy véli, hogy a fogyatékossággal élő nők és lányok számára teljes körű hozzáférést kell biztosítani az egyedi szükségleteikhez igazodó orvosi ellátáshoz, beleértve a nőgyógyászati vizsgálatot, az orvosi vizsgálatokat, a családtervezést és a terhesség alatti, igényeikhez igazított támogatást; nyomatékosan kéri az EU-t, hogy a 2020 utáni stratégia végrehajtása során vegye figyelembe ezeket a szolgáltatásokat;

25.  hangsúlyozza, hogy a siketvak személyeknek speciális és igazolt ismeretekkel rendelkező szakemberek, valamint siketvakokat segítő tolmácsok által nyújtott kiegészítő gondozásra van szükségük; felhívja a tagállamokat, hogy ismerjék el a vörös-fehér botot a siketvak gyalogosok jelképeként annak érdekében, hogy a siketvak emberek láthatóbbá váljanak a forgalomban;

26.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a jogképességüktől megfosztott személyek gyakorolhassák az Európai Unió szerződéseiben és jogszabályaiban rögzített valamennyi jogot;

27.  sajnálattal állapítja meg, hogy a gyermekjogokra vonatkozó jelenlegi uniós szakpolitikák nem tartalmaznak kellő mértékben a fogyatékossággal élő fiúkra és lányokra vonatkozó, átfogó, jogokon alapuló stratégiát, sem pedig a jogaik védelmére irányuló biztosítékokat, valamint hogy a fogyatékosságügyi stratégiák nem kezelik és nem érvényesítik kielégítően ezt a kérdéskört;

28.  felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a kiszolgáltatott gyermekek alapvető szolgáltatásokhoz és szociális jogokhoz (nevezetesen az egészségügyhöz, az oktatáshoz, a kora gyermekkori neveléshez és gondozáshoz, a táplálkozáshoz és a lakhatáshoz) való hozzáférését;

29.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak megvalósítására, hogy az EU élen járjon a fogyatékossággal élő személyek jogainak előmozdításában, és világszerte előmozdítsa a CRPD ratifikálását; kéri az esélyegyenlőségért felelős biztos felügyelete alatt működő, esélyegyenlőségért felelős bizottsági szakértői munkacsoportot, hogy szisztematikusan juttassa érvényre a fogyatékossággal élő személyek jogait valamennyi vonatkozó uniós jogszabályban, határozatban, szakpolitikában és programban; sürgeti, hogy teljeskörűen integrálják a fogyatékossággal élők jogainak szempontját a szociális jogok európai pillérének valamennyi vonatkozásába, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiába (különös figyelemmel a erőszakkal szembeni küzdelemre), az Erasmus+ programba és az ifjúsági garanciába, a méltányos átállási mechanizmusba, a gyermekgaranciába, az elöregedésről szóló, készülőben lévő zöld könyvbe, az európai szemeszterbe és az uniós külpolitikába, és hangsúlyozza a fogyatékossággal élők jogaival kapcsolatos garancia szükségességét, hogy támogatni lehessen a fogyatékossággal élő személyeket a foglalkoztatás, a szakmai gyakorlatok, a munkaközvetítés és a továbbtanulás tekintetében; emlékezteti a Bizottságot, hogy ezt az uniós intézményeken belül is figyelemmel kell kísérni;

30.  felhívja a Bizottságot, hogy készítsen értékelést a fogyatékossággal élő személyek által a COVID19-világjárvány során tapasztalt kihívásokról és jogsértésekről, a tagállamok által a világjárványra válaszul elfogadott intézkedésekről, valamint a jogszabályi hiányosságokról; felhívja a Bizottságot, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozó fogyatékosságügyi stratégiában javasoljon megfelelő és konkrét helyreállítási és kárenyhítési intézkedéseket az ilyen hiányosságok kiküszöbölése és jövőbeli megelőzése érdekében; emlékeztet arra, hogy ezeket az intézkedéseket a fogyatékossággal élő személyekkel és családtagjaikkal vagy az őket képviselő szervezetekkel, valamint az Európai Parlament CRPD-hálózatával folytatott konzultációk alapján kell kidolgozni;

31.  felhívja a Bizottság szakértői munkacsoportját, hogy alakítson ki és tartson fenn rendszeres konzultációkat fogyatékossággal élő személyekkel és az őket képviselő szervezetekkel;

32.  hangsúlyozza, hogy az önálló életvitelhez és a közösségbe történő befogadáshoz való jog szervesen hozzátartozik a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményben foglalt számos egyéb jog érvényesítéséhez, ideértve az egyenlőséghez és megkülönböztetésmentességhez, az önrendelkezéshez és a szabadsághoz, a jogképességhez és a mozgás szabadságához való jogot;

33.  felhívja a Bizottságot, hogy valamennyi uniós szakpolitikai eszközben és kezdeményezésben mozdítsa elő tevékenyen az intézményi és/vagy szegregáló jellegű gondozásról a közösségi alapú támogatásra történő átállást, beleértve a személyes segítségnyújtást és az inkluzív (szokásos és személyre szabott) szolgáltatásokat; felhívja továbbá a Bizottságot annak biztosítására, hogy az intézménytelenítés terén történő általános előrehaladás mutatóként szerepeljen az EU szociális eredménytáblájában;

34.  felhívja a tagállamokat, hogy az intézménytelenítési folyamat meghatározott időkereten belüli felgyorsításával, valamint az érintett személyek helyett történő döntéshozatalnak a támogatott döntéshozatallal való felváltásával segítsék elő a részvételt; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az intézménytelenítés ne vezethessen a fogyatékossággal élő személyek hajléktalanságához amiatt, hogy nincs elegendő megfelelő és/vagy akadálymentes lakás;

35.  felhívja a Bizottságot, hogy képviseljen határozott álláspontot azzal kapcsolatban, hogy a szokásos közösségi alapú szolgáltatások általános hozzáférhetősége elengedhetetlen az intézményi gondozásról a közösségi életvitelre való áttéréshez;

36.  felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a fogyatékossággal élő személyek szabad mozgását;

37.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki intézkedéseket uniós szinten annak biztosítása érdekében, hogy minden fogyatékossággal élő személy élhessen a szabad mozgáshoz való jogával, és másokkal azonos alapon élvezhesse a szabad mozgás és a külföldi munkavállalás lehetőségét;

38.  kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós forrásokat a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménnyel összhangban használják fel, és az uniós források ne járuljanak hozzá intézményi gondozási létesítmények vagy egyéb, könnyen intézménnyé váló másfajta létesítmények felépítéséhez vagy felújításához, illetve olyan projektekhez, amelyekbe nem vonják be érdemben a fogyatékossággal élő személyeket és az őket képviselő családtagokat és szervezeteket, továbbá ne ruházzon be olyan struktúrákba, amelyek nem hozzáférhetők a fogyatékossággal élő személyek számára;

39.  kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós források ne járuljanak hozzá nem etikus kutatáshoz, kényszersterilizáláshoz vagy a fogyatékossággal élő személyek reproduktív jogainak megsértéséhez;

40.  felhívja a Bizottságot annak elismerésére, hogy az értelmi és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek különösen ki vannak szolgáltatva olyan kísérleti megközelítéseknek és kezeléseknek, amelyeknek nincs szilárd tudományos alapja, és amelyek jelentős károkat okozhatnak;

41.  kitart amellett, hogy az uniós alapoknak a befogadó, akadálymentes környezetek, szolgáltatások, gyakorlatok és eszközök előmozdítására kell irányulniuk, a mindenki számára történő tervezés elvét követve és támogatva az intézménytelenítést, valamint ki kell terjedniük a személyes segítségnyújtás és az önálló életvitel erőteljes támogatására; felhívja a Bizottságot az olyan kezdeményezések előmozdítására, amelyek biztosítják, hogy az uniós alapok által finanszírozott támogatási szolgáltatások kielégítsék a fogyatékossággal élő személyek szükségleteit; hangsúlyozza, hogy aktívan be kell fektetni a fogyatékossággal élő személyek számára nyújtott jobb és megfizethetőbb segítő technológiák fejlesztésére irányuló kutatásba; szorgalmazza, hogy a fogyatékossággal élő személyeket és az őket képviselő családtagokat és szervezeteket aktívan vonják be az EU által finanszírozott valamennyi programba;

42.  felhívja az Európai Számvevőszéket annak megvizsgálására, hogy az EU által finanszírozott lehetőségek eljutnak-e a fogyatékossággal élőkhöz;

43.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós forrásokból támogatott összes harmadik országbeli projekt és infrastruktúra hozzáférhető legyen a fogyatékossággal élő személyek számára, és hogy az uniós alapok beruházzanak a CRPD végrehajtásába és nyomon követésébe, valamint a fogyatékossággal élő személyek szervezeteinek kapacitásépítésébe;

44.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az uniós stratégia és a tagállami fellépések teljes mértékben összhangban álljanak a fenntartható fejlődési célokkal és az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjével, mivel ez a fenntarthatóság, az egyenlőség és a befogadás fontos globális cselekvési kerete, amely a fogyatékossággal horizontális kérdésként foglalkozik a 4., 8., 10., 11. és 17. fenntartható fejlődési cél keretén belül;

45.  felhívja a Bizottságot, hogy külső tevékenységei keretében az új európai fogyatékosságügyi stratégiától függetlenül töltsön be vezető szerepet a fenntartható fejlődési céloknak a fogyatékossággal élő személyekre is kiterjedő végrehajtásában olyan módon, hogy világos, átlátható és inkluzív menetrendet fogad el e célok elérése érdekében;

46.  üdvözli a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló, nemrégiben elfogadott irányelvet, és különösen az évi öt nap gondozói szabadság bevezetését; felhívja a tagállamokat az irányelv mielőbbi átültetésére, és arra ösztönzi a tagállamokat, az irányelvben meghatározott minimumkövetelményekhez képest szigorúbb előírásokat alkalmaznak, többek között azáltal, hogy rögzítik a fizetett apasági, szülői és gondozói szabadsághoz való jogot; ösztönzi a tagállamokat, hogy vezessenek be olyan rendelkezéseket a gondozói szabadságra, az apasági szabadságra, a szülői szabadságra, valamint a rugalmas munkavégzésre vonatkozóan, amelyek a különösen hátrányos helyzetű szülők – például a fogyatékossággal élő szülők vagy a fogyatékossággal vagy tartós betegséggel élő gyermeket nevelő szülők – sajátos igényeihez igazodnak; felhívja az összes tagállamot, hogy biztosítsanak elegendő – pénzügyi és szakmai – támogatást az otthonukban fogyatékossággal élő családtagjaikat gondozó személyek számára; rámutat arra, hogy az a tény, hogy gondoskodniuk kell hozzátartozójukról, gyakran negatív hatással van a családi és a szakmai életükre, és kirekesztéshez, valamint megkülönböztetéshez vezethet;

47.  felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre mechanizmusokat a fogyatékossággal élő személyeket megillető ellátások és szolgáltatások tagállamok közötti hordozhatóságának és adaptálhatóságának összehangolása céljából, és terjessze ki valamennyi tagállamra az uniós fogyatékossági igazolvánnyal kapcsolatos kísérleti projektet, azt nem csupán a kultúra és a sport területén alkalmazva, valamint biztosítsa, hogy valamennyi tagállamban maradéktalanul tiszteletben tartják a fogyatékossággal élők számára biztosított uniós fogyatékossági parkolókártyát; hangsúlyozza, hogy ezek az intézkedések nélkülözhetetlenek annak biztosításához, hogy a fogyatékossággal élő személyek Unió-szerte hozzáférhessenek a fogyatékossággal élők számára nyújtott támogatáshoz, anélkül, hogy minden egyes tagállamban külön értékelésre lenne szükség; felhívja a tagállamokat, hogy az egyedi igények kezeléséhez és teljesítéséhez szerepeltessék jogszabályaikban egyedi fogyatékosságok (például a siketvakság) elismerését;

48.  felhívja a Bizottságot, hogy nemzeti és uniós szinten egyaránt mozdítsa elő a fogyatékossággal élő személyek, valamint őket képviselő családtagjaik és szervezeteik valamennyi döntéshozatali szakaszban történő strukturális bevonását, és finanszírozza a fogyatékossággal élő személyek szervezeteinek kapacitásépítését, lehetővé téve számukra, hogy strukturáltan részt vehessenek az őket érintő valamennyi döntésben; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan kezdeményezéseket, amelyek előmozdítják a fogyatékossággal élők önérvényesítését és politikai részvételét, és kéri a tagállamokat, hogy erősítsék meg az erre irányuló nemzeti kezdeményezéseket;

49.  felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a támogatási szolgáltatások tagállamok közötti jobb összehangolását, valamint kapcsolattartó pontok valamennyi tagállamban történő létrehozását annak érdekében, hogy tájékoztatást nyújtsanak a fogyatékossággal élő uniós polgárok számára a szociális jogaikról és az őket megillető támogatási szolgáltatásokról;

50.  felhívja a Bizottságot, hogy a magánszektorral együttműködve hozzon létre egy olyan portált, amely a fogyatékossággal élő személyek optimális társadalmi részvételének biztosításához nyújtott eszközöket tartalmazza;

51.  emlékeztet arra, hogy a fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a megfelelő életszínvonalhoz és a szociális védelemhez, a pénzügyi támogatáshoz és az átmeneti gondozáshoz; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a 2030-as európai fogyatékosságügyi stratégia tartalmazzon egyedi fellépéseket az olyan inkluzív szociális védelmi rendszerek EU-szerte történő előmozdítása érdekében, amelyek a teljes életút során garantálnák a fogyatékossággal élő személyek számára az ellátásokhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést; felhívja a tagállamokat, hogy határozzanak meg olyan szociális védelmi minimumot a fogyatékossággal élő személyek számára, amely garantálja a megfelelő életszínvonalukat;

52.  kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy építsenek a munkavállalók és az önálló vállalkozók szociális védelemhez való hozzáféréséről szóló tanácsi ajánlásra(33) és a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló rendeletre irányuló javaslatra (COM(2016)0815), hogy minden uniós polgár Unió-szerte hozzáférhessen a szociális támogatási szolgáltatásokhoz, összhangban a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága ajánlásával;

53.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki átfogó kampányt a fogyatékossággal élő személyek, valamint az őket képviselő családtagok és szervezetek bevonásával, és ezt tegyék elérhetővé hozzáférhető formátumokban, például könnyen olvasható változatban és nemzeti jelnyelveken, annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élők, a kötelezettek és általánosságban a társadalom körében felhívják a figyelmet a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményre, a fogyatékossággal élő személyek jogaira és szükségleteire, valamint az őket érintő akadályokra; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsanak elő, koordináljanak és készítsenek a tagállamokban felhasználható oktatóanyagokat, hogy ezáltal elősegítsék a fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatos pozitív attitűdöket, és javítsák a fogyatékossággal élők befogadását;

54.  felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy finanszírozzanak a megkülönböztetésmentesség elvével, ezen belül a halmozott és interszekcionális megkülönböztetéssel és a fogyatékossággal élők igényeihez való észszerű alkalmazkodással foglalkozó képzéseket, amelyeket a fogyatékossággal élő személyek, szervezeteik, a szakszervezetek, a munkáltatói szervezetek, az esélyegyenlőségi szervek és a köztisztviselők számára, illetve ezek közreműködésével biztosítanának;

55.  felhívja a tagállamokat, hogy támogassák és növeljék a szociális munka (azaz a szociális munkások és a szociális szolgáltatások területén aktív személyek) presztízsét;

56.  felhívja a Bizottságot, hogy stratégiákhoz hozzon létre egyértelmű felelősségvállalási, ellenőrzési és szankcionálási mechanizmust;

57.  felhívja az összes tagállamot, hogy hosszú távú, lakhatásra irányuló, integrált hajléktalanügyi stratégiák nemzeti, regionális és helyi szintű elfogadásával sürgősen kezeljék a hajléktalanság problémáját, és ismerjék el azokat az egyedi kockázatokat, amelyeknek a fogyatékossággal élő személyek ki vannak téve, ideértve az autizmus spektrumzavarral kapcsolatosakat;

58.  felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg azon elkötelezettségüket, hogy előmozdítják, védik és biztosítják valamennyi emberi jog és alapvető szabadság teljes körű és egyenlő gyakorlását a fogyatékossággal élő személyek számára, beleértve a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogot és a választójogot, összhangban a CRPD 12. cikkével, továbbá hogy biztosítsák veleszületett méltóságuk tiszteletben tartását azáltal, hogy végrehajtják és szorosan nyomon követik a 2020 utáni stratégiát, érdemben bevonva a fogyatékossággal élő személyeket és az őket képviselő családtagokat vagy szervezeteket, uniós, nemzeti, regionális és helyi szinten együttműködve a hatóságokkal, a szociális partnerekkel és a civil társadalommal, és különítsenek el megfelelő és elegendő emberi és pénzügyi erőforrást annak végrehajtására;

59.  felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzák ki a fogyatékossággal élő személyek egyenlőségének általános érvényesítését elősegítő és a CRPD végrehajtására irányuló saját nemzeti fogyatékosságügyi stratégiájukat;

60.  felhívja a tagállamokat, hogy a CRPD helyes végrehajtásának biztosítása érdekében – a többi tagállam bevált gyakorlatait figyelembe véve – dolgozzanak ki nemzeti stratégiákat;

61.  felhívja az Európai Uniót és az összes tagállamot a CRPD fakultatív jegyzőkönyvének ratifikálására;

62.  felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek jelentést az európai fogyatékosságügyi stratégia végrehajtásáról;

63.  kéri a tagállamokat, hogy tegyenek jelentést a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága által a CRPD adott tagállamon belüli végrehajtásának értékelését követően kiadott nemzeti ajánlások nyomon követéséről;

64.  hangsúlyozza a mielőbbi megállapodás fontosságát; felhívja a Tanácsot, hogy vessen véget a patthelyzetnek egy pragmatikus megoldás irányában történő elmozdulás érdekében, és késedelem nélkül gyorsítsa fel a 2008-ban a Bizottság által előterjesztett, majd a Parlament által jóváhagyott, a megkülönböztetés tilalmára vonatkozó horizontális uniós irányelv elfogadását; úgy véli, hogy ez az előfeltétele egy egységes és következetes uniós jogszabályi keret biztosításának, amely védelmet biztosít az egyének számára a valláson és meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron és szexuális irányultságon alapuló, munkahelyen kívüli megkülönböztetéssel szemben; felhívja a figyelmet arra, hogy nem szabad elfogadni az irányelv hatályának indokolatlan korlátozását; úgy gondolja, hogy a gyűlölet-bűncselekményekkel szembeni fellépésre vonatkozó uniós jogszabályi keret megszilárdítása ugyancsak rendkívül fontos elem, tekintve, hogy hasonló bűncselekmények a munkahelyi környezetben is előfordulnak;

65.  javasolja, hogy az EU strukturálisan illessze be az európai fogyatékosságügyi stratégiát az európai szemeszter folyamatába;

66.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének, az Európai Számvevőszéknek, a Régiók Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a szubnacionális parlamentekkel és tanácsokkal való megosztás céljából, valamint az Európa Tanácsnak és az Egyesült Nemzetek Szervezetének.

(1) HL L 23., 2010.1.27., 35. o.
(2) HL C 340., 2010.12.15., 11. o.
(3) HL L 151., 2019.6.7., 70. o.
(4) HL L 327., 2016.12.2., 1. o.
(5) HL L 303., 2018.11.28., 69. o.
(6) HL L 303., 2000.12.2., 16. o.
(7) HL C 204., 2018.6.13., 179. o.
(8) HL L 321., 2018.12.17., 36. o.
(9) HL C 137. E, 2010.5.27., 68. o.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0032.
(11) HL C 356., 2018.10.4., 110. o.
(12) HL C 101., 2018.3.16., 138. o.
(13) HL C 353., 2016.9.27., 41. o.
(14) HL C 131. E, 2013.5.8., 9. o.
(15) HL C 212. E, 2010.8.5., 23. o.
(16) HL C 187., 1988.7.18., 236. o.
(17) HL C 379., 1998.12.7., 66. o.
(18) HL C 224., 2018.6.27., 68. o.
(19) HL L 347., 2013.12.20., 320. o.
(20) HL L 347., 2013.12.20., 289. o.
(21) HL L 347., 2013.12.20., 470. o.
(22) HL L 347., 2013.12.20., 487. o.
(23) Ez a szám magában foglalja a 2016. évi EU-SILC felmérés szerinti 99 millió személyt és azt a becslések szerint 1 millió személyt, akik bentlakásos intézményekben elkülönítve élnek, és ezért nem szerepelnek a felmérésben.
(24) A C-335/11. és C-337/11. sz. egyesített ügyekben 2013. április 11-én hozott ítélet 29–30. pontja; a C-363/12. sz. ügyben 2014. március 18-án hozott ítélet 73. pontja; valamint a C-356/12. sz. ügyben 2014. május 22-én hozott ítélet.
(25) https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Functional_and_activity_limitations_statistics
(26) Eurofound (2019), How to respond to chronic health problems in the workplace? Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg.
(27) https://ec.europa.eu/eurostat/web/products-eurostat-news/-/DDN-20191029-2
(28) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1158 irányelve (2019. június 20.) a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról és a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 188., 2019.7.12., 79. o.).
(29) A Bizottság és a Tanács együttes foglalkoztatási jelentésére irányuló, 2019. december 17-i bizottsági javaslat (COM(2019)0653).
(30) HL L 151., 2019.6.7., 70. o.
(31) HL L 327., 2016.12.2., 1. o.
(32) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.
(33) HL C 387., 2019.11.15., 1. o.


Az 575/2013/EU és az (EU) 2019/876 rendelet módosítása a Covid19-világjárványra adott válaszintézkedésekre tekintettel ***I
PDF 128kWORD 51k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2020. június 18-i jogalkotási állásfoglalása az 575/2013/EU rendeletnek és az (EU) 2019/876 rendeletnek a Covid19-világjárvánnyal összefüggő kiigazítások tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2020)0310 – C9-0122/2020 – 2020/0066(COD))
P9_TA(2020)0157A9-0113/2020

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2020)0310),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9-0122/2020),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2020. május 20-i véleményére(1),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2020. június 10-i véleményére(2),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2020. június 10-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0113/2020),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2020. június 18-án került elfogadásra az 575/2013/EU rendeletnek és az (EU) 2019/876 rendeletnek a Covid19-világjárvánnyal összefüggő kiigazítások tekintetében történő módosításáról szóló 2011/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

P9_TC1-COD(2020)0066


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2020/873 rendelettel.)

(1) HL C 180., 2020.5.29., 4. o.
(2) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.


Versenypolitika – 2019. évi éves jelentés
PDF 209kWORD 64k
Az Európai Parlament 2020. június 18-i állásfoglalása a versenypolitikáról – 2019. évi éves jelentés (2019/2131(INI))
P9_TA(2020)0158A9-0022/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 101–109. cikkére,

–  tekintettel a versenyről szóló vonatkozó bizottsági szabályokra, iránymutatásokra, nyilvános konzultációkra, állásfoglalásokra, közleményekre és dokumentumokra,

–  tekintettel a „2018. évi jelentés a versenypolitikáról” című, 2019. július 15-i bizottsági jelentésre (COM(2019)0339) és a hozzá csatolt, ugyanaznap kelt bizottsági szolgálati munkadokumentumra,

–  tekintettel az EU versenypolitikájáról szóló éves jelentésről szóló, 2019. január 31-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel Ursula von der Leyen elnök Margrethe Vestagernek címzett, 2019. szeptember 10-i küldetésnyilatkozatára,

–  tekintettel Margrethe Vestager biztosjelölt írásbeli és az Európai Parlament 2019. október 8-i meghallgatásán adott szóbeli válaszaira,

–  tekintettel a jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatások visszafizettetéséről szóló bizottsági közleményre(2),

—  tekintettel a tagállami versenyhatóságok helyzetének a hatékonyabb jogérvényesítés céljából történő megerősítéséről és a belső piac megfelelő működésének biztosításáról szóló, 2018. december 11-i (EU) 2019/1 európai parlamenti és tanácsi irányelve(3),

–  tekintettel az online közvetítő szolgáltatások üzleti felhasználói tekintetében alkalmazandó tisztességes és átlátható feltételek előmozdításáról szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1150 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4);

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a 2018. évi versenypolitikáról szóló, 2019. július 15-i bizottsági jelentésről szóló, 2019. december 11-i véleményére;

—  tekintettel a Régiók Bizottságának a 2018. évi versenypolitikáról szóló, 2019. július 15-i bizottsági jelentésről szóló, 2019. december 5-i véleményére;

—  tekintettel a Bizottság magas szintű szakértőinek 2019. április 4-i, „Versenypolitika a digitális korszakban” című jelentésére,

—  tekintettel az európai adatvédelmi biztos „Az adatvédelem és a versenyképesség az óriás méretű adathalmazok korában: Az adatvédelem, a versenyjog és a fogyasztóvédelem közötti kölcsönhatás a digitális gazdaságban” című, 2014. március 26-i előzetes véleményére, valamint „Az alapvető jogok nagy adathalmazok korában történő következetes érvényesítése” című, 8/2016 számú, 2016. szeptember 23-i véleményére,

—  tekintettel az Európai Adatvédelmi Testület a gazdasági koncentráció adatvédelmi következményeiről szóló, 2018. augusztus 29-i nyilatkozatára,

—  tekintettel a Franciaország, Németország, Olaszország és Lengyelország gazdasági és pénzügyminiszterei által Margrethe Vestager biztosnak küldött, 2020. február 4-i levélre, valamint Ausztria, Csehország, Észtország, Finnország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Málta, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország és Svédország együttes hozzájárulására, amelyet az Európai Tanács 2020. márciusi ülésének előkészítéseként dolgoztak ki,

—  tekintettel Franciaország, Németország és Lengyelország „A korszerűsített európai versenypolitika” című, 2019. július 4-i javaslatára,

—  tekintettel az Európai Fogyasztók Szervezetének (BEUC) „A versenypolitika szerepe a fogyasztók jólétének védelmében a digitális korszakban” című, 2019. évi jelentésére,

—  tekintettel a Bizottság 2019. január 7-i határozatára, amely 2022 végéig meghosszabbít hét, állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályt (az állami támogatási szabályozás korszerűsítésére irányuló kezdeményezés a 2014–2020 közötti időszakra), és addig is elkezdi az értékeléseket,

—  tekintettel a Tanács 2019. március 22-i és május 27-i következtetéseire,

—  tekintettel az „ipar barátai” csoport 6. miniszteri találkozóján 2018. december 18-án 18 tagállam által tett nyilatkozatra,

—  tekintettel a közös európai érdeket szolgáló fontos projektekről szóló stratégiai fórum „A stratégiai értékláncok megerősítése a jövő kihívásaira készen álló uniós ipar érdekében” című jelentésére,

—  tekintettel a horizontális együttműködésre vonatkozó iránymutatások folyamatban lévő felülvizsgálatára,

—  tekintettel a horizontális csoportmentességi rendeletekről szóló nyilvános konzultációra,

—  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „A szociális gazdasági vállalkozásokra vonatkozó megfelelő európai jogi keret felé” című, 2019. június 19-i véleményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság levelére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0022/2020),

A.  mivel a versenynek és a versenypolitika hatékony végrehajtásának valamennyi uniós polgár – különösen a gyenge fogyasztói helyzetben lévők – javát kell szolgálnia, ugyanakkor elő kell mozdítania az innovációt és a tisztességes versenyt az egységes piacon működő vállalkozások között, különösen annak biztosítása révén, hogy a kis- és középvállalkozások (kkv-k) méltányos feltételek mellett versenyezhessenek;

B.  mivel a versenypolitikát ki kell igazítani, hogy kezelni tudja a digitális, ökológiai, geopolitikai, ipari és társadalmi kihívásokat, és összhangban kell lennie az európai zöld megállapodásban felvázolt prioritásokkal és a Párizsi Megállapodás célkitűzéseivel annak érdekében, hogy az EU szociális piacgazdaságának sarokkövét képező valamennyi ágazatban egyenlő versenyfeltételeket lehessen biztosítani, figyelembe véve a szociális vállalkozásokat is;

C.  mivel a versenyjog végrehajtására irányuló globális együttműködés hozzájárul a jogorvoslatok és a végrehajtási intézkedések eredményei terén tapasztalt következetlenségek elkerüléséhez, valamint segíti a vállalkozásokat a versenyjog betartásából fakadó költségeik csökkentésében;

D.  mivel a gyorsan változó digitális piacokon a versenypolitika egyes esetekben túlságosan lassú lehet, ezért a rendszerszintű piaci hiányosságok orvoslása és a verseny visszaállítása tekintetében fennáll a kockázata annak, hogy nem lesz hatékony; mivel a kiegészítő előzetes szabályozás és ellenőrzés hasznosnak bizonyulhat a hatékonyabb felügyelet biztosítása szempontjából;

E.  mivel az európai versenyhatóságoknak figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy elkerüljék a digitális piacokra vonatkozó szabályok elégtelen érvényesítését, ugyanakkor túlzásba se vigyék azok betartatását;

F.  mivel az uniós versenypolitika elsődleges célja a verseny torzulásának megelőzése a belső piac integritásának megőrzése és a fogyasztók védelme érdekében;

G.  mivel a közelmúltbeli adatbotrányok, vizsgálatok és bizonyítékok megmutatták, hogy a platformok hogyan gyűjtik, használják fel és értékesítik a személyes adatokat harmadik feleknek, valamint hogy a domináns technológiai szereplők és platformok rendszeresen nyomon követik a fogyasztókat az interneten;

A versenypolitika szerepe a globalizált piacokon

1.  rámutat arra, hogy a globalizált világban a versenyszabályok hatékony érvényesítésének biztosításához elengedhetetlen a nemzetközi együttműködés; felhívja a Bizottságot, hogy fejlessze tovább az uniós versenypolitika befolyását a világban, különösen az USA-val, Kínával, Japánnal és más harmadik országokkal folytatott releváns párbeszéd folytatása és az együttműködés fokozása révén, ahol lehetséges második generációs együttműködési megállapodások révén, amelyek lehetővé teszik a versenyhatóságok közötti hatékonyabb információcserét; támogatja a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok Nemzetközi Versenyügyi Hálózatban való aktív részvételét; ösztönzi a Bizottságot, hogy a tisztességes verseny kölcsönös tiszteletben tartásának biztosítása érdekében mindenkor törekedjen (az állami támogatásokra is kiterjedő) versenyszabályok beépítésére az uniós szabadkereskedelmi megállapodásokban és a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO); sajnálattal veszi tudomásul a WTO Vitarendezési Testületén belüli patthelyzet Bizottságra gyakorolt negatív hatást;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki eszközöket a közvetlen külföldi befektetések jobb nyomon követésére valamennyi tagállamban, biztosítsa a közvetlen külföldi befektetések átvilágítási mechanizmusának gyors végrehajtását, és tegyen javaslatot a jelenlegi mechanizmus megerősítésére, biztosítva ugyanakkor, hogy az Európai Unió továbbra is nyitott és vonzó maradjon a közvetlen külföldi befektetések számára; felhívja a Bizottság figyelmét arra, hogy a harmadik országbeli vállalatok kedvező elbánásban részesülnek a hazai piacon, ami torzíthatja a versenyt az egységes piacba való befektetés során;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a kölcsönösséget a harmadik országokkal a közbeszerzés, az állami támogatások és a beruházási politika terén, többek között a szociális és környezeti dömping figyelembevételével; emlékeztet arra, hogy meg kell nyitni a közbeszerzési piacokat azokban a harmadik országokban, amelyekhez még nincs hozzáférés; sürgeti a Bizottságot, hogy munkálkodjon a kulcsfontosságú harmadik országoknak, például Kínának a WTO Kormányzati Beszerzési Megállapodásához való csatlakozásán egy elfogadható kezdeti ajánlattal; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi piacnyitás javítását célzó bármely eszköznek, mint például az EU – 2021-ig véglegesítendő –nemzetközi közbeszerzési eszközének, el kell kerülnie a további bürokráciát és az új piaci torzulásokat, amelyek kedvezőtlen hatást gyakorolnak az uniós vállalatokra;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy az egyenlő versenyfeltételek biztosítása és a dömping elkerülése érdekében garantálja a tisztességes versenyt az Európai Unió és az Egyesült Királyság között annak EU-ból való kilépését követően;

5.  teljes mértékben támogatja a közös európai érdeket szolgáló fontos projektek, például az Európai Akkumulátorszövetség megvalósítását; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze jobban a forradalmi technológiákkal kapcsolatos, közös európai érdeket szolgáló fontos projekteket, egyszerűsítse a vonatkozó rendelkezéseket és észszerűsítse a követelményeket annak érdekében, hogy kisebb ipari kutatási projektek is jóváhagyásra kerüljenek;

6.   emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak az állami támogatások ellenőrzését egyenlően kell alkalmaznia az uniós és a nem uniós gazdasági szereplőkre a külföldi versenytársakkal való aszimmetriák elkerülése érdekében, és fokozott figyelmet kell fordítania a külföldi székhelyű állami tulajdonú vállalatokra, amelyeket kormányaik oly módokon támogatnak, amelyeket az uniós egységes piaci szabályok tiltanak az uniós szervezetek számára; felkéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a holland kormány közelmúltbeli javaslatát és vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy az uniós versenyjogot kiegészítsék egy olyan pillérrel, amely megfelelő vizsgálati eszközöket biztosít a Bizottság számára azokban az esetekben, amikor úgy ítélik meg, hogy egy vállalat a kormányzati támogatások miatt torzító magatartást folytatott, vagy ha saját országában fennálló piaci erőfölénye miatt túlzott nyereséget ért el (például azáltal, hogy az uniós közbeszerzési szabályokban bevezetik a harmadik országbeli vállalatok állami támogatásokkal kapcsolatos ellenőrzését);

7.  megismétli a Bizottsághoz intézett azon kérését, hogy vizsgálja meg, torzulhat-e a verseny különösen a kkv-k és a multinacionális vállalatok között a vállalati szektort támogató vásárlási program miatt;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy a globális piacokon a magas versenyképesség biztosítása és fenntartása érdekében fogadjon el kedvezőbb megközelítést az erős uniós iparpolitikára vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk és támogatniuk kell a stratégiai érdekű uniós projekteket, és meg kell szüntetniük azokat az akadályokat, amelyek lehetővé teszik az innovatív uniós vezetők megjelenését az EU számára kiemelt ágazatokban, tiszteletben tartva ugyanakkor az egyenlő versenyfeltételeket biztosító versenyszabályok független alkalmazását; egyértelművé teszi, hogy ez a megközelítés nem érintheti hátrányosan a kkv-kat és a fogyasztói érdekeket, és a fenntarthatóbb gazdaságra és a versenyképes uniós adatiparra és digitális infrastruktúrára való átállásra, például az 5G fejlesztésére kell összpontosítania;

9.   felhívja a Bizottságot, hogy ragadja meg a horizontális együttműködési megállapodásokra vonatkozó iránymutatások felülvizsgálatának lehetőségét egy rugalmasabb keret létrehozása és a vállalkozások jogbiztonságának növelése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy időben és hatékonyabban tájékoztassa a bizonyos nagyságrendű együttműködési projektek kedvezményezettjeit, és tegye lehetővé, hogy egy önkéntes gyorsított értesítési eljárás keretében új kérdéseket tegyenek fel;

10.  üdvözli a Bizottság 1997. december 9-i közleményében(5) foglalt azon kötelezettségvállalását, hogy felülvizsgálja az érintett piac meghatározását annak érdekében, hogy figyelembe vegye a globális dimenziót, a digitalizációt és a potenciális jövőbeli versenyt magában foglaló hosszabb távú jövőképet; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálatai során továbbra is támaszkodjon szilárd gazdasági és jogi elvekre, követve az arányosság elvét és a jogszerű eljárást az új típusú piacok vizsgálatakor;

11.  hangsúlyozza, hogy a szabályokon alapuló, ugyanakkor az államok politikai mozgásterét is megőrző multilaterális kereskedelmi rendszer tekintetében kulcsfontosságú szerepet játszik a nemzetközi szinten egyenlő versenyfeltételek biztosítása Európa, többek között az európai vállalatok, és különösen a kkv-k, valamint a munkavállalók és fogyasztók számára; úgy véli, hogy ez hozzájárul a fenntartható gazdasági fejlődés fellendítéséhez, a biztonságos és kiszámítható környezet biztosításához, a fokozott versenyképességre és viszonosságra való törekvéshez, tisztességes munkahelyek biztosításához és létrehozásához az EU-ban és a harmadik országokban, valamint magas szintű munkaügyi és környezetvédelmi normák biztosításához, mivel egyre több munkahely függ a globális értékláncoktól; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az egyenlő versenyfeltételekhez való hozzájárulás és a normák magas szinten történő egységesítésének megkönnyítése érdekében a globális értékláncokban fokozni kell az átláthatóságot, a fenntarthatóságot és a vállalatok elszámoltathatóságát, és felszólítja az EU-t annak megfontolására, hogy ennek érdekében – egyéb intézkedések mellett – hozza létre a globális értékláncokban a kötelező kellő gondosság jogi keretét;

12.  felkéri a Bizottságot, hogy az egyre növekvő vita fényében hangolja össze az uniós versenyszabályokat, az iparpolitikát és a nemzetközi kereskedelmet, amelyeknek együtt kell járniuk a fenntarthatósággal és a környezet tiszteletben tartásával; hangsúlyozza, hogy a kutatásfinanszírozás egyrészt az innováció és a fejlesztés alapja az európai vállalkozások számára, másrészt a kereskedelem és a versenyképesség fokozásának egyik kulcseleme, ezért különösen nagy szükség van rá;

13.  hangsúlyozza, hogy a kkv-k alapvető szerepet játszanak a nemzetközi kereskedelemben, és a becslések szerint a világ többi részébe irányuló uniós árukivitel 30%-át teszik ki(6); úgy véli, hogy a belső piac továbbra is messze a legfontosabb piac a kkv-k számára; emlékeztet arra, hogy az EU kereskedelem- és versenypolitikájának hozzá kell járulnia a gazdasági sokféleséghez és egy kkv-barát kereskedelmi környezet megteremtéséhez annak érdekében, hogy segítse a kkv-kat az új piacokra való belépéssel járó nagyobb kihívások leküzdésében, és lehetővé tegye számukra, hogy saját érdemeik alapján versenyezzenek, és ennek magában kell foglalnia annak mérlegelését, hogy korszerűsítsék a kkv-k uniós fogalommeghatározását, különösen minőségi kritériumok beillesztésével;

14.  teljes mértékben támogatja a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy egyes harmadik országok nem piacorientált politikái és gyakorlatai elleni fellépés érdekében a WTO, többek között Fellebbezési Testülete folyamatban lévő reformja keretében aktualizálják és tegyék ténylegesen végrehajthatóvá a támogatásnyújtásra vagy ágazati kezdeményezésekre vonatkozó többoldalú szabályokat a támogatások kérdésének nemzetközi szintű megfelelő kezelése érdekében, különös tekintettel az ipari támogatásokra, az állami tulajdonú vállalatokra és a kényszerített technológiatranszferekre; felhívja a Bizottságot, hogy e területen teljes mértékben vonja be a Parlamentet és a tagállamokat;

15.  hangsúlyozza, hogy a tisztességes verseny, valamint a környezetvédelmi és szociális normák biztosítása érdekében gondoskodni kell a kereskedelmi megállapodások fenntartható fejlődésre vonatkozó rendelkezéseinek hatékony érvényre juttatásáról; üdvözli ezzel összefüggésben, hogy a szubvencióellenes és dömpingellenes intézkedések reformja során környezetvédelmi és szociális kritériumok is bevezetésre kerülnek; úgy véli, hogy a WTO folyamatban lévő reformja keretében érdemes megvizsgálni azt is, hogy a Nemzetközi Jogi Szervezet (ILO) alapvető normái belefoglalhatók-e a WTO-jogba, e tekintetben is hozzájárulva a globálisan egyenlő versenyfeltételekhez;

16.  ezzel összefüggésben üdvözli a folyamatban lévő, az e-kereskedelemről szóló többoldalú WTO-tárgyalásokat, valamint átfogó és ambiciózus szabályok kidolgozására szólít fel annak biztosítása érdekében, hogy a vállalatok egyenlő versenyfeltételekkel versenyezhessenek világszerte, és növekedjen a fogyasztók online környezetbe vetett bizalma, az európai adatvédelmi normák sérelme nélkül; hangsúlyozza, hogy az EU-nak az élen kell járnia e nemzetközi tárgyalásokon, az Európai Parlament, a tagállamok és az érdekelt felek, köztük a civil társadalom bevonásával folytatott szoros konzultációk révén;

17.  úgy véli, hogy az EU belső piacához való hozzáférésnek az egészségügyi, növényegészségügyi és környezetvédelmi normák tiszteletben tartásától kell függenie; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós kereskedelem- és versenypolitika ne ássa alá az uniós szociális és ökológiai normák tiszteletben tartását, és ne veszélyeztesse ambiciózusabb normák kidolgozását;

18.  felhívja a Bizottságot, hogy megfelelően elemezze és tanulmányozza azon harmadik országok közbeszerzési piacait, amelyekkel szabadkereskedelmi megállapodást kötött vagy ilyenről tárgyal, hogy az európai vállalatok számára a piaci hozzáférés feltételei a legjobbak legyenek;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy hangolja össze a bevont főigazgatóságok – a Kereskedelmi Főigazgatóság és a Versenypolitikai Főigazgatóság – által teendő fellépéseket annak biztosítása érdekében, hogy a versenyszabályok és azok végrehajtása tisztességes versenyt szavatoljon az európai vállalatok számára a harmadik országok piacain, és viszont;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a versenyre vonatkozó nemzetközi normák megteremtésére; kitart amellett, hogy az EU-nak meg kell erősítenie a szabványosítással kapcsolatos többoldalú megközelítését, különösen a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) és a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC) keretében; óva int a szabványalkotási megközelítések államosításától, különösen Kína „Egy övezet, egy út” kezdeményezésével és az összeköttetést fokozó egyéb stratégiákkal összefüggésben; felhívja a Bizottságot, hogy ezzel összefüggésben nevezzen ki a standardalkotásra vonatkozó politikával foglalkozó magas szintű koordinátort;

21.  hangsúlyozza, hogy a verseny fellendítése és az inkluzív gazdasági növekedés előmozdítása érdekében mind többoldalú, mind kétoldalú szinten be kell építeni a nemek közötti egyenlőség szempontját, többek között a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó fejezeteket beillesztve a kereskedelmi megállapodásokba, valamint a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő intézkedések révén (pl. annak biztosítása, hogy mind az előzetes, mind az utólagos hatásvizsgálat tartalmazza az uniós kereskedelempolitika és kereskedelmi megállapodások által a nemek közötti egyenlőség érvényre juttatására gyakorolt hatás elemzését is);

A verseny hozzáigazítása a digitális korhoz

22.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az összefonódásokra és a beszerzésre vonatkozó szabályokat, erősítse meg a trösztellenes fellépést, valamint vegye figyelembe a személyes és pénzügyi adatokhoz kapcsolódó piaci és hálózati erő hatásait; felhívja különösen a Bizottságot, hogy az ilyen adatok feletti ellenőrzést az EUMSZ 102. cikkére vonatkozó iránymutatása szerint tekintse a piaci erő megléte bizonyítékának; felkéri a Bizottságot, hogy tanuljon a Facebook és a WhatsApp összeolvadásából, és ennek megfelelően igazítsa ki kritériumait; javasolja ezért, hogy az ilyen adatok piacán valamennyi összefonódást előzetes informális nyilatkozathoz kössék;

23.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az „erőfölénnyel való visszaélés” fogalmát és a „nélkülözhetetlen eszközök” elméletét annak biztosítása érdekében, hogy a digitális korban megfeleljenek a célnak; javasolja a konglomerátum és a kapuőri szerep hatásaival kapcsolatos piaci erő szélesebb körű elemzését a nagy üzemeltetők erőfölénnyel való visszaélése és az interoperabilitás hiánya elleni küzdelem érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy a digitális gazdaság fejlődésének figyelembe vétele érdekében – ideértve többoldalú jellegét is – folytasson konzultációt az érdekelt felekkel;

24.  felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra az összefonódások felülvizsgálatára vonatkozó küszöbértékek felülvizsgálatát annak érdekében, hogy az összefonódás-ellenőrzési rendelet(7) folyamatban lévő értékelésének részeként olyan tényezőket is figyelembe vegyen, mint az érintett fogyasztók száma és a kapcsolódó ügyletek értéke;

25.  felhívja a Bizottságot, hogy az összefonódás-ellenőrzési rendelet folyamatban lévő értékelése során értékelje a nagy eszközkezelő társaságok horizontális tulajdonlása miatti magasabb szintű koncentrációt, és mérlegelje iránymutatások nyújtását az EUMSZ 101. és 102. cikkének e tekintetben történő alkalmazására vonatkozóan;

26.  megjegyzi, hogy a pénzügyi adatok számos konkrét piacán (pl. a részvénykereskedelem, a minősítések, a referenciaértékek terén) az oligopolisztikus koncentráció ahhoz vezethet, hogy a szolgáltatók visszaélnek a befektetőkkel és a pénzügyi adatok fogyasztóival szembeni erőfölényükkel; felhívja a Bizottságot, hogy határozottan lépjen fel az erőfölénnyel való olyan visszaélésekkel szemben, amelyek károsak a pénzügyi piacok rugalmasságára és ellentétesek a fenntartható fejlődés érdekeivel;

27.  hangsúlyozza, hogy míg számos induló vállalkozást egy nagyobb vállalkozás általi felvásárlás reményében hoznak létre, az induló vállalkozások domináns szereplők – köztük a nagy technológiai vállalatok és platformok – általi felvásárlása elfojthatja az innovációt és veszélyeztetheti a szuverenitást; felhívja a Bizottságot és a nemzeti versenyhatóságokat, hogy vizsgálják meg az ilyen felvásárlások gyakorlatait és azok versenyre gyakorolt hatásait, különös tekintettel a 2019. április 4-i, „Versenypolitika a digitális korszakban” című magas szintű szakértői jelentésben meghatározott „gyilkos felvásárlásokra”; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a bizonyítási teher megfordulásáról a német versenyjog digitalizálásáról szóló, 2019 októberében közzétett törvény („GWB-Digitalisierungsgesetz”) alapján;

28.  kéri a Bizottságot annak értékelésére, hogy az adathozzáférés, köztük az adatok interoperabilitása tekintetében miként írhatók elő szigorúbb rendszerek, különösen akkor, ha az adathozzáférés másodlagos piacokat nyit meg a kiegészítő szolgáltatások számára, vagy ha az adatok az erőfölényben lévő cégekre korlátozódnak;

29.  hangsúlyozza, hogy egyes szervezetek, amelyek platformként és beszállítóként kettős jogállással rendelkeznek, visszaélnek helyzetükkel és tisztességtelen feltételeket írnak elő a versenytársak számára, függetlenül attól, hogy online vagy offline tevékenységet folytatnak-e; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az önmagát előnyben részesítés kérdését, juttassa érvényre a szükséges jogszabályokat és használja fel az önmagát előnyben részesítést gyakorló jogalanyok esetében előírt eszközöket; felhívja a Bizottságot, hogy mérje fel az előzetes szabályozási kötelezettségek megállapításának lehetőségét azokban az esetekben, amikor a versenyjog nem elegendő a versenyképesség biztosításához a digitális piacokon, ezáltal elkerülve a versenytársak kizárását és biztosítva, hogy a jövőbeli innováció monopolizálásával ne állandósuljanak a felmerülő szűk keresztmetszetek;

30.  megjegyzi, hogy a Bizottság mérlegeli a digitális piacokon esetlegesen felmerülő konkrét rendszerszintű kérdésekre vonatkozó célzott előzetes szabályozás szükségességét; felhívja ezért a Bizottságot, hogy vezessen be egy központosított előzetes piacfigyelő rendszert (figyelembe véve a hatásvizsgálat eredményeit) és biztosítsa az uniós és nemzeti verseny- és szabályozó hatóságok számára a szükséges eszközöket az anonim adatgyűjtéshez annak érdekében, hogy kellő időben jobban fel lehessen deríteni a piaci hiányosságokat, és adott esetben vezessen be célzott szabályozást, amikor a gyakorlatok rendszerszintűvé válnak;

31.  ezért felkéri a Bizottságot, hogy határozza meg a kulcsfontosságú digitális szereplőket és dolgozzon ki mutatókat rendszerszintű jellegük meghatározására; hangsúlyozza, hogy az alábbi mutatókat lehetne figyelembe venni: bizonyos kiterjedt hálózatok gyakorlataival való visszaélés, jelentős mennyiségű, nem megismételhető adat ellenőrzése, elkerülhetetlen helyzet egy sokrétű piacon vagy a szereplő képessége arra, hogy maga határozza meg a piaci szabályokat;

32.  felhívja a Bizottság figyelmét a digitálisadat-szolgáltatók külföldi monopóliumai által végrehajtott beszerzésekre, beleértve az egészségügyi, pénzügyi és oktatási adatokat, valamint a magánélet védelmével kapcsolatos kockázatokra, amelyek messze túlmutatnak az ilyen típusú ügyletek versenyre gyakorolt, már így is káros hatásain; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe ezeket a szempontokat a küszöbön álló európai adatstratégiával kapcsolatban, és vizsgálja meg az adatok keresztfelhasználásának kérdését, amikor az egyik szolgáltatásból származó adatokat a platformok új szolgáltatásokra való kiterjesztésére használják fel;

33.  üdvözli a Bizottság 2020. február 19-én előterjesztett európai adatstratégiáját, amelynek célja az adatok felhasználásának javítása a fogyasztók és a vállalkozások javára; támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy az adatok felhasználását és az azokhoz való hozzáférést jogilag szabályozza; a fogyasztók biztonságának és bizalmának növelése érdekében hangsúlyozza a fogyasztók személyes adatai védelmének és megosztásának fontosságát; hangsúlyozza, hogy a fogyasztókat biztosítani kell arról, hogy tárolt adataik biztonságosak maradnak, és hogy ezért kiemelten kell kezelni az adatbiztonsági bizottságon belüli átfogó együttműködést; hangsúlyozza, hogy a stratégia kulcsfontosságú elemét kell képeznie annak a záradéknak is, amely szerint tilos az érintett hozzájárulása nélkül személyes adatokat értékesíteni harmadik felek számára;

34.  hangsúlyozza, hogy bár a közvetítő platformok jelentős szerepet játszanak a fogyasztók online szolgáltatásokhoz való hozzáférésének biztosításában, azonban néhányan visszaélnek privilegizált helyzetükkel azáltal, hogy „kapuőrként” járnak el, többek között zárt ökoszisztémákban és online piactereken; felhívja a Bizottságot, hogy versenypolitikájában szenteljen kiemelt figyelmet e kapuőröknek, és a lehető leghamarabb zárja le folyamatban lévő vizsgálatait;

35.  sürgeti a Bizottságot, hogy növelje a fogyasztók választási szabadságát, erősítse meg az Európai Fogyasztói Központok Hálózatának (ECC-Net) szerepét és készítsen tanulmányt arról, hogy szükség van-e egy uniós fogyasztóvédelmi hatóságra; ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy a versenypolitika nem csupán arról szól, hogy tisztességes árakat biztosítsanak a fogyasztók számára, hanem a minőség, a választék és az innováció biztosításáról is;

36.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió érdekében áll, hogy páneurópai fizetési rendszerekkel rendelkezzen; felhívja a Bizottságot, hogy támogasson olyan kezdeményezéseket, amelyek megfelelnek ennek a célkitűzésnek és ismerje el, hogy sikerük egyaránt függ attól, hogy a rendszer innovatív-e a fogyasztók és a vállalkozások számára, valamint attól, hogy gazdasági modellje életképes-e;

A versenypolitikai eszközök hatékonysága

37.  hangsúlyozza, hogy a bírságok hatással lehetnek a szankcionált vállalatok jó hírnevére; rámutat azonban, hogy még ha súlyos bírságok kiszabására kerül is sor, azok gyakran nem elegendőek az elrettentő hatáshoz, és végső soron átháríthatók a fogyasztókra; felhívja a Bizottságot, hogy az uniós versenypolitika hatékonyságának teljes körű biztosítása érdekében alkalmazzon alternatív magatartásbeli és – szükség esetén – strukturális korrekciós intézkedéseket is; hangsúlyozza, hogy a soron következő intézkedések esetében a megszűntetésre kötelezést elrendelő határozatnak sokkal normatívabbnak kell lennie;

38.  emlékeztet arra, hogy a piaci erőfölénnyel való visszaélésre akkor is sor kerülhet, ha a termékeket vagy szolgáltatásokat ingyenesen nyújtják; úgy véli, hogy a személyes adatok harmadik felek részére történő, marketing vagy kereskedelmi célból történő átadására gyakran a fogyasztó megfelelő hozzájárulása nélkül kerül sor, mivel gyakran nem biztosítanak alternatívát az adatok megosztására; úgy véli, hogy a digitális gazdaságban az adatok nagyon kevés vállalatnál történő koncentrációja piaci hiányosságokhoz, a nyereség túlzott kivonásához és az új belépők akadályozásához vezet;

39.  emlékeztet arra, hogy az online keresőpiac különös fontossággal bír a digitális egységes piacon belüli versenyfeltételek biztosítása szempontjából; sajnálattal állapítja meg, hogy az online keresési piacon a legtöbb európai tagállamban több mint 92%-os piaci részesedéssel az internet kapuőrévé egyetlen keresőmotor vált; felszólít arra, hogy az elmúlt kilenc év trösztellenes időszaka valamennyi érdekelt felének véleményét használják fel annak sürgős értékelésére, hogy a javasolt jogorvoslatok hosszú távon valóban a fogyasztók, az internethasználók és az online vállalkozások javát szolgálják-e; felhívja a Bizottságot, hogy vegyen fontolóra egy olyan javaslatot, amelynek célja – a Parlament 2014. november 27-i, a fogyasztók jogainak a digitális egységes piacon történő támogatásáról szóló állásfoglalásában(8) foglaltaknak megfelelően – a keresőmotorok kereskedelmi szolgáltatásaiktól való szétválasztása annak érdekében, hogy megszűnjön a jelenlegi helyzet, ami hosszú távú eszköz lehet a tisztességes és hatékony verseny eléréséhez az európai digitális piacon;

40.  hangsúlyozza az antitrösztvizsgálatok lassúságát, például a Google Shopping ügyben a gyorsan változó digitális piacokhoz képest; hangsúlyozza e helyzet káros hatását, valamint azokat a pénzügyi és strukturális kockázatokat, amelyeknek egyes szereplők ki vannak téve, ha hosszadalmas és költséges eljárásokat indítanak; hangsúlyozza, hogy tiszteletben kell tartani a megfelelő eljárást, de felhívja a Bizottságot, hogy használja ki a gyorsított antitröszteljárásokat és találjon új ösztönzőket – például az engedékenységi programot – annak érdekében, hogy a vállalatok együttműködőbbek legyenek az EU-n belüli kartellek nyomon követése során;

41.  hangsúlyozza, hogy rendszeresen meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy átmeneti intézkedéseket alkalmazzanak minden olyan gyakorlat megállítására, amely súlyosan károsítaná a versenyt; felhívja a Bizottságot, hogy – a jogállamiság tiszteletben tartása mellett – a visszafordíthatatlan károk elkerülése érdekében enyhítse ezen intézkedések kritériumait; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a korrekciós intézkedésekről szóló közleményt(9), figyelembe véve a digitális ágazatban elmúlt években végbement fejlődést és változást;

42.  üdvözli a Bizottság arra irányuló folyamatos erőfeszítéseit, hogy fellépjen a nagy platformok visszaélésszerű magatartásával szemben; felhívja a Bizottságot, hogy újra vizsgálja meg azokat az eseteket, amikor a felkínált korrekciós intézkedések nyilvánvalóan hatástalanok voltak a piaci verseny helyreállítása terén, mint például a Google Shopping ügyében; hangsúlyozza, hogy az érintett vállalattal szembeni célzott, hatékony és előzetesen tesztelt magatartásbeli korrekciós intézkedések hiányában szükség lehet az általános és szakosodott – többek között helyi – kutatási szolgáltatások teljes strukturális szétválasztására; hangsúlyozza, hogy a strukturális korrekciós intézkedésekkel összehasonlítva a magatartásbeli korrekciós intézkedések időhatékony megoldást kínálhatnak, ami enyhíti annak eshetőségét, hogy a versenytársak az elidegenítésről folytatott hosszas megbeszélések során kiszoruljanak a piacról;

43.  rámutat arra, hogy a Bizottságnak megfelelő forrásokat kell rendelkezésre bocsátania ahhoz, hogy hatékonyan érvényesíthesse az uniós versenyszabályokat; megjegyzi, hogy speciális szakértelmet kell biztosítani, különösen az olyan egyre komolyabb kérdésekben, mint az online platformok erőfölénye vagy a mesterséges intelligencia;

44.  felhívja a Bizottságot, hogy adjon ki iránymutatást az összefonódási rendelet szerinti „hatékony verseny jelentős akadályozása” fogalma értelmezésével kapcsolatban annak érdekében, hogy összefonódások esetén a Bizottság ne csak az árakat, az eredményt és az innovációt vizsgálja, hanem az ilyen ügyletek társadalmi és környezeti költségeit is figyelembe vegye az EUMSZ elveinek fényében és fordítson különös figyelmet a környezetvédelemre;

45.  felhívja a Bizottságot, hogy tájékozódjon erről az új folyószámla-szolgáltatásról, amelyet a világ néhány legnagyobb technológiai vállalata fog nyújtani a fogyasztóknak a következő években; sürgeti a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet az új digitális pénzügyi piacra való belépésükre, valamint a fogyasztóiktól begyűjtendő hatalmas mennyiségű adatra és azok lehetséges felhasználására;

Az európai zöld megállapodást támogató versenyszabályok

46.  üdvözli az európai zöld megállapodásról szóló bizottsági közleményt és az abban meghatározott, az éghajlat-semlegességre való költséghatékony, 2050-ig történő átállás támogatására és a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos megszüntetésére irányuló célkitűzéseket; támogatja azt a kötelezettségvállalást, hogy 2021-ig felülvizsgálják az állami támogatásokra vonatkozó uniós iránymutatásokat annak érdekében, hogy azok tükrözzék e célkitűzéseket;

47.  támogatja az állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások Bizottság általi felülvizsgálatát valamennyi érintett ágazatban, például a közlekedés területén, beleértve a légi és a tengeri közlekedést is, az európai zöld megállapodás célkitűzéseivel összhangban, az igazságos átmenet elvének alkalmazásával, valamint elismerve a tagállamok kormányainak kiegészítő szerepét a dekarbonizációba és a tiszta energiába történő beruházások támogatásában, biztosítva ugyanakkor az egyenlő versenyfeltételeket és azt, hogy ne legyen piaci torzulást; felhívja a Bizottságot, hogy az energiaadó-irányelv(10) felülvizsgálatával összefüggésben vizsgálja meg, hogy a jelenlegi adómentességek nem vezetnek-e tisztességtelen ágazatközi versenyfeltételekhez; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a kerozin adómentessége a verseny torzulását eredményezi-e, ami előnyös a légi közlekedési ágazat számára;

48.  felhívja a Bizottságot, hogy az uniós éghajlat-politikai kötelezettségvállalásokkal összhangban biztosítson nagyobb rugalmasságot a polgárok által előállított megújuló energiára nyújtott támogatások tekintetében;

49.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak meg kell akadályoznia az esetleges negatív mellékhatásokat abban az esetben, ha a nagyobb vállalatok az üzleti modelljük „kizöldítése” céljából nyújtott állami támogatást más célokra használják fel, mint például erőfölényük megerősítésére egy adott ágazatban;

50.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson további iránymutatást és támogató keretet az energiahatékonysággal és az épületfelújítással, valamint az energiaátalakítással, a hibrid projektekkel és a villamosenergia-tárolással kapcsolatos további beruházásokhoz;

51.  e tekintetben hangsúlyozza, hogy az európai zöld megállapodás sikeréhez arra van szükség, hogy a fenntartható termékek és szolgáltatások európai gyártói és szolgáltatói lássák annak előnyeit, és ne kerüljenek emiatt tisztességtelen versenybe a harmadik országokbeli vállalkozásokkal;

52.  megjegyzi, hogy az európai zöld megállapodásnak biztosítania kell a mezőgazdaság, az éghajlat, a környezetvédelem és a kereskedelem közötti szakpolitikai következetességet;

Ágazati politikák

53.  felhívja a Bizottságot, hogy a digitális korban módszeresebben használja fel a vizsgálatokat a polgárok mindennapi élete szempontjából alapvető ágazatokban, például az egészségügyben, a mobilitásban, az online hirdetésekben, az energetikában, az idegenforgalomban, beleértve az online szálláshely-platformokra vonatkozó árplafonok nyomon követését, a kultúrát, a pénzügyi és fizetési szolgáltatásokat és a médiát, ugyanakkor tartsa fenn az EU magas szintű normáit;

54.  felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a nemzeti monopóliumok és oligopóliumok jelenlétét mint az egységes piac hiányosságainak vagy a tisztességes verseny akadályainak lehetséges jelét;

55.  kéri a Bizottságot, hogy készítsen előzetes tanulmányt a médiatulajdon koncentrációjáról Európában, az európai médiaszolgáltatók multinacionális vállalatok általi felvásárlásával összefüggésben is;

56.  megismétli, hogy az adózást néha közvetett állami támogatás nyújtására használják, ami egyenlőtlen versenyfeltételeket teremt a belső piacon; felhívja a Bizottságot, hogy aktualizálja az állami támogatás fogalmára vonatkozó meglévő iránymutatásait annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok ne nyújtsanak adókedvezmény formájában állami támogatást; helyteleníti a feltételes adómegállapításokkal való visszaélést, és üdvözli a Törvényszék közelmúltbeli ítéleteit, amelyek megerősítik, hogy egy feltételes adómegállapítás állami támogatás szempontjából történő bizottsági vizsgálata nem minősül adóharmonizációnak; megállapítja, hogy a Bizottság határozatait gyakran bíróság előtt támadják meg, ezért azokat alaposan elő kell készíteni; ragaszkodik ahhoz, hogy a versenyszabályok megsértésének jobb felderítése érdekében a Bizottság hozzáférjen a tagállamok adóhatóságai közötti információcseréhez; felszólít a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA) szóló javaslat és a nyilvános országonkénti jelentéstétel elfogadására;

57.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy bírságot szabjon ki az állami támogatási szabályokat megsértő országokra;

58.  felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen vizsgálja meg a felszámolási támogatás területén nyújtott állami támogatásra vonatkozó szabályok és a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv(11) (BRR irányelv) szerinti szanálási rendszer közötti eltéréseket, és ennek megfelelően vizsgálja felül a bankokról szóló, 2013. július 30-i közleményét(12), többek között a közelmúltbeli esetek fényében, figyelembe véve az adófizetők védelmének szükségességét;

59.  felhívja a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg a bankszektor azon eseteit, amelyek a verseny szempontjából potenciálisan relevánsak lehetnek egyes tagállamokban, ahol a fogyasztók jelenleg magas kamatlábakkal(13) és az átláthatóság hiányával szembesülnek a hiteleket illetően, potenciálisan a bankszektorban koncentrálódó tulajdonviszonyoknak miatt, ami a jelzáloghitelek megtévesztő értékesítési gyakorlatához vezethet;

60.  felhívja a Bizottságot, hogy évente vizsgálja meg újra, hogy továbbra is eleget tesznek-e a pénzügyi szektorban az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdése b) pontjának alkalmazására vonatkozó követelményeknek;

61.  felhívja továbbá a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg a tőzsdén jegyzett legnagyobb vállalatok könyvvizsgálatát végző négy nagy számviteli cég kvázi monopolhelyzetét, és javasoljon további intézkedéseket a helyzet kezelésére, például a tanácsadási szolgáltatások szétválasztását, valamint a kötelező „közös könyvvizsgálat” bevezetését annak érdekében, hogy a „négy nagyon” kívül más cégek számára is lehetővé tegyék a legnagyobb vállalatok felülvizsgálatához szükséges kapacitás fejlesztését;

62.  felhívja a Bizottságot, hogy garantáljon tisztességes versenyt és a nagyobb átláthatóságot az offline platformok kereskedelmi gyakorlatában, beleértve a szuper- és hipermarketeket is, annak biztosítása érdekében, hogy az uniós termelőkre tisztességes feltételek legyenek érvényesek és termékeikért tisztességes árat kapjanak; felhívja a Bizottságot, hogy az árképzési és nem árazási jellegű stratégiákkal kapcsolatosan folytassa mélyreható elemzését arról, hogy a beszerzési szövetségek mennyiben és milyen hatással vannak a mezőgazdasági és élelmiszer-ellátási lánc gazdasági működésére, különösen figyelembe véve a kisebb beszállítókra gyakorolt hatásokat; sajnálja, hogy a veszteséges értékesítés nem szerepel az uniós szinten tiltott gyakorlatok listáján; kiemeli, hogy a „Termelőtől a fogyasztóig” stratégiának és az uniós versenyjognak el kell ismernie az elsődleges termelők jelentős hozzájárulását a jó minőségű élelmiszerek biztosításához és a társadalom közjavakkal való ellátásához;

63.  a jogbiztonság növelése érdekében a versenyszabályok termelőkre és termelői szervezetekre való egyértelműbb, rugalmasabb és kiszámíthatóbb alkalmazására szólít fel; felhívja ezért a Bizottságot, hogy értékelje a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról szóló rendelet(14) végrehajtását, és pontosítsa annak rendelkezéseit, különös tekintettel a versenyszabályok alóli kivételekre, amelyeket a társulásokhoz tartozó mezőgazdasági termelők bizonyos megállapodásai és gyakorlatai esetében biztosítanak; ösztönzi több termelői szervezet létrehozását annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők megerősíthessék pozíciójukat, hatékonyan tárgyalhassanak az árakról, és kezelni tudják az élelmiszer-ellátási láncon belüli erőviszonyok egyenlőtlenségeit;

64.  felhívja a Bizottságot, hogy vegye ki az állami támogatások köréből a tagállamok által bevezetett azon egyedi adószabályokat, amelyek a mezőgazdasági termelőket önkéntes megtakarításokra kívánják ösztönözni annak érdekében, hogy jobban tudják kezelni az éghajlattal és az egészséggel kapcsolatos kockázatok növekedését és a gazdasági válságokat; üdvözli a mezőgazdasági de minimis rendelet(15) felülvizsgálatának befejezését, amely segíteni fogja a mezőgazdasági termelőket abban, hogy megbirkózzanak az éghajlati kihívásokkal, ugyanakkor megakadályozza a piac torzulását; kiemeli, hogy a környezetvédelmi és fenntarthatósági követelmények miatt különösen szükség van a mezőgazdasági ágazatra vonatkozó egyértelmű iránymutatásokra; üdvözli az állami támogatások 2012. évi modernizációs csomagjának folyamatban lévő célravezetőségi vizsgálatát és a mezőgazdasági csoportmentességi rendelet(16) folyamatban lévő felülvizsgálatát;

65.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló rendelet 209. cikkének végrehajtását és pontosítsa annak hatályát – különös tekintettel a társulásokhoz tartozó mezőgazdasági termelők bizonyos megállapodásai és gyakorlatai számára a versenyszabályok alól engedélyezett kivételekre – annak érdekében, hogy e cikk végrehajtása tekintetében nagyobb egyértelműséget és jogbiztonságot nyújtson az érintettek számára, valamint nagyobb rugalmasságot biztosítson a Bizottság számára e cikk végrehajtása során;

66.  elismeri a szakmaközi szervezetek szerepét a láncban, amelyek a párbeszéd, a kutatás és fejlesztés, a bevált gyakorlatok és a piaci átláthatóság platformjaként szolgálnak;

67.  felszólít a szakmaközi szervezetek szerepének megerősítésére az élelmiszerláncon belüli kiegyensúlyozottabb kapcsolatok előmozdítása érdekében, és támogatja az értékmegosztási záradék kiterjesztését az első felvásárló helyett valamennyi szereplőre, összhangban a Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottsága által a mezőgazdasági termékek piacainak új közös szervezéséről a közös agrárpolitika (KAP) következő reformjának részeként 2019 áprilisában elfogadott jelentéstervezettel;

68.  felszólít arra, hogy a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló rendelet 210. cikke alapján – a szükségesség és az arányosság elveinek tiszteletben tartása mellett – az EUMSZ 101. cikke alóli automatikus, kifejezett mentesség álljon a mezőgazdasági szakmaközi szervezetek rendelkezésére annak érdekében, hogy az EUMSZ 39. cikkében kitűzött célok megvalósítására törekedve elvégezhessék a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló rendelet értelmében rájuk háruló feladatokat;

69.  felhívja a Bizottságot, hogy ügyeljen a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló rendelet 222. cikkében foglalt rendelkezések gyors alkalmazására a súlyos piaci egyensúlyzavarok kezelése céljából;

70.  üdvözli a minőségi sajtra és sonkára vonatkozóan a termelői szervezetek, a szakmaközi szervezetek és a gazdasági szereplők csoportjainak kérésére bevezetett kínálatszabályozási intézkedések sikerét; felszólít arra, hogy a kínálat és a kereslet jobb egyensúlyának elérése érdekében terjesszék ki a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló rendelet kínálatellenőrzési szabályok bevezetését megengedő rendelkezéseinek hatályát minden, oltalom alatt álló eredetmegjelölés vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzés előnyeiben részesülő termékre;

71.  kéri a Bizottságot, hogy folytasson párbeszédet valamennyi érdekelt féllel a mezőgazdasági és élelmiszer-ellátási lánc működéséről, és az uniós versenypolitikát igazítsa hozzá a kereskedelmi környezet legújabb fejleményeihez;

72.  üdvözli a mezőgazdasági és élelmiszer-ellátási láncban a vállalkozások közötti kapcsolatokban előforduló tisztességtelen piaci gyakorlatokról szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/633 irányelv(17) elfogadását, amely fontos első lépést jelent a gazdasági szereplők közötti méltányosság biztosítása és az élelmiszer-ellátási láncon belüli alkupozíciók kiegyensúlyozatlanságának kezelése terén; sürgeti a tagállamokat, hogy késedelem nélkül ültessék át az irányelvet, és felszólítja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon az irányelv átültetésének előrehaladását, és mozdítsa elő a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztását; ösztönzi a tagállamokat, hogy vegyenek fel további tisztességtelen gyakorlatokat a tiltott gyakorlatok listájára, és határozzanak meg szigorúbb normákat;

73.  emlékeztet arra, hogy jelentős horizontális és vertikális szerkezetátalakításra került sor, ami a már koncentrált vetőmag-, agrokémiai, műtrágya-, állatgenetikai és mezőgazdasági gépipari ágazatokban, valamint a feldolgozás és a kiskereskedelem terén további konszolidációt eredményezett; felszólítja a Bizottságot, hogy az ezen ágazatokon belüli egyesülések értékelésekor vegye figyelembe a fogyasztói árakon túlmutató hatásokat; hangsúlyozza, hogy az uniós mezőgazdasági termelők, a polgárok és a környezet érdekeit védeni kell a mezőgazdasági inputanyagok beszállítói – köztük a növényvédő szerek gyártói – közötti egyesülések és felvásárlások mezőgazdasági üzemekre gyakorolt hatásának átfogó és holisztikus értékelése révén;

74.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy a Bizottság folytassa a peszticidek, vetőmagok és tulajdonságok uniós piacának részletes nyomon követését, valamint a digitalizáció mezőgazdasági ágazatra gyakorolt hatásának nyomon követését;

75.  sürgeti a Bizottságot, hogy – amint azt az élelmiszer-ágazat és a mezőgazdaság jövőjéről szóló, 2017 novemberi közleményében is rögzítette – hozzon létre egy állandó, a kockázatkezelési eszközökkel foglalkozó uniós szintű információs platformot, hogy segítsen a mezőgazdasági termelőknek megbirkózni az éghajlat bizonytalanságával, a piaci volatilitással és egyéb kockázatokkal, ahol az érdekelt felek megoszthatják egymással a bevált gyakorlataikat;

76.  rámutat arra, hogy a közvetlen kifizetések közötti nagy különbségek akadályozzák a fenntartható mezőgazdasági termelők éghajlattal és környezetvédelemmel kapcsolatos kezdeményezéseit, és torzítják a versenyt az EU-ban; emlékeztet az Európai Tanács 2013. február 7–8-án tett azon vállalására, hogy 2020-ra az egész EU-ban harmonizálja a kifizetéseket;

77.  felhívja a figyelmet a mezőgazdasági termelők által szervezett egyre több tiltakozásra, és megjegyzi, hogy egyik aggályuk a szabadkereskedelmi megállapodásoknak az EU agrár-élelmiszeripari ágazatára gyakorolt halmozott hatása; felveti a kérdést, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások versenyhátrányba hozzák-e az uniós agrár-élelmiszeripari termelőket a harmadik országok szociális, egészségügyi, munkaügyi, környezetvédelmi és állatjóléti normái közötti különbségek miatt; felhívja ezért a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb nyújtsa be a folyamatban lévő és a jövőbeli kereskedelmi megállapodások kumulatív hatásáról szóló legutóbbi jelentését, és felszólít a mezőgazdasági termékekre vonatkozó kölcsönösség és megfelelés elvének alkalmazására, valamint a sérülékeny ágazatok védelmére a jövőbeli és a folyamatban lévő kereskedelmi tárgyalások során, biztosítva valamennyi szükséges ellenőrzés elvégzését;

78.  üdvözli az Egységes piac programról szóló rendeletjavaslatot, és különösen az annak keretében támogatott, élelmiszerlánccal kapcsolatos fellépéseket, például az állat- és növény-egészségügyi válságok kezelésére irányuló állat- és növény-egészségügyi intézkedéseket; sürgeti a Tanácsot és a Parlamentet, hogy mielőbb zárják le a tárgyalásokat és fogadják el a rendeletet;

79.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy időben következtetéseket lehessen levonni a Bizottság által előterjesztett, átmeneti szabályozásra irányuló két javaslattal kapcsolatban annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek az esetleg piaci instabilitáshoz vezető késedelmek és a bonyodalmak;

80.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóságon belül maradjon a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló rendelet 209. és 210. cikkének alkalmazásával, továbbá a mezőgazdasági és erdészeti ágazatok, valamint a vidéki területek fejlődésének előmozdítására szánt állami támogatásokkal kapcsolatos valamennyi hatáskör, ezáltal biztosítva az ezen területek sajátos jellegéből fakadóan az ügyek kezeléséhez és koordinálásához szükséges, és a KAP szerinti célkitűzéseknek és az annak alapján nyújtott támogatásoknak teljes mértékben megfelelő szakértelmet;

81.  felhívja a Bizottságot, hogy az állami támogatási szabályok alkalmazásakor továbbra is szenteljen különös figyelmet az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásának, különösen az Unió elszigetelt, távoli vagy peremterületeinek és szigeteinek összefüggésében; megjegyzi, hogy bizonyos nehézségekbe ütközik az Almunia-csomag szabályainak alkalmazása egyes általános gazdasági érdekű szolgáltatások, például a postai ágazat esetében, amelynek közszolgáltatási feladatait – az uniós joggal összhangban – jogszabály útján nemzeti szinten lehet meghatározni és megszervezni;

82.  emlékeztet arra, hogy ütemtervre van szükség a célzottabb állami támogatások tekintetében, különösen az általános gazdasági érdekű szolgáltatások – többek között az energia, a közlekedés és a távközlés – nyújtása esetén;

83.  emlékeztet arra irányuló kérésére, hogy a széntermelő régiókat tekintsék támogatott területnek annak érdekében, hogy az uniós támogatási szabályokat ki lehessen igazítani a szükséges strukturális változásokra irányuló intézkedések elfogadásának lehetővé tétele érdekében, amíg az e régiókban működő vállalatok egyértelmű kötelezettséget nem vállalnak arra, hogy konkrét lépéseket tesznek a szén-dioxid-semlegesség és az uniós éghajlat-politikai célkitűzések teljesítése érdekében; emlékeztet arra, hogy e tevékenységek hagyományosan a vállalati társadalmi felelősségvállalás részét képezik, és nem részesülhetnek privilegizált állami támogatásban;

84.  üdvözli, hogy a Bizottság az általános csoportmentességi rendelet(18) célzott felülvizsgálatába belefoglalta e rendszer kiterjesztését az európai területi együttműködési projektekre (más néven Interreg);

85.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az uniós finanszírozású műveleteket aszimmetrikusan kezelik attól függően, hogy azokat az EU részéről, kohéziós politikai forrásokból vagy más uniós alapokból vagy programokból – például a Horizont 2020/Európai horizontból vagy az ESBA2.0/InvestEU-ból – támogatják-e, amint azt a Bizottság az általános csoportmentességi rendelet felülvizsgálatában javasolta; úgy véli, hogy egyenlő versenyfeltételeket kell fenntartani a hasonló jellegű, de a finanszírozási források tekintetében eltérő projektek számára, mivel ez egyes finanszírozási rendszereket előnyben részesítene, míg másokat kiszorítana;

Nagyobb összpontosítás a polgárokra a Parlamenten keresztül

86.  a versenypolitikában a rendes jogalkotási eljárás folyamatos alkalmazására szólít fel, az antitröszt kártérítési keresetekről szóló irányelv(19) és az ECN+ irányelv mintájára, a szerződések módosítása nélkül;

87.  felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen tegyen jelentést a Parlamentnek a versenyjogi együttműködési megállapodások végrehajtásáról és nyomon követésérő és a közvetlen külföldi befektetések átvilágításáról; felhívja a Bizottságot, hogy tartson fenn magas szintű átláthatósági normákat;

88.  hangsúlyozza, hogy nagyobb szerepet kíván játszani a versenypolitika általános keretrendszerének meghatározásában és fejlesztésében; megjegyzi, hogy a Parlamentet megfigyelőként jobban be kell vonni az olyan munkacsoportok és szakértői csoportok tevékenységébe, mint a Nemzetközi Versenyügyi Hálózat (ICN), hogy jobban megismerje a témát, és folyamatosan tájékozódjon a fejleményekről annak érdekében, hogy felkészültebb legyen társjogalkotói szerepére; felhívja a Bizottságot, hogy a Parlamentet különösen vonja be az olyan nem kötelező erejű jogi eszközök kidolgozásába, mint a közlemények és iránymutatások;

89.  felhívja a Bizottságot, hogy szervezzen multiszektorális és intézményközi fórumokat az ipar, a nemzeti szabályozók, – többek között az adatvédelmi hatóságok – és a fogyasztói csoportok és más érdekelt felek bevonásával, és biztosítsa az átjárhatóságot a versenypolitikában;

90.  hangsúlyozza, hogy az állami támogatási ügyekre vonatkozó jelenlegi panaszbejelentő űrlap számos konkrét részletet kér arra vonatkozóan, hogy mikor ítélték oda az állami támogatást, amit az átlagpolgárok nem tudhatnak; ezért felhívja a Bizottságot, hogy egyszerűsítse a panaszbejelentő űrlapot annak érdekében, hogy az átlagpolgárok lehetőséget kapjanak panaszaik benyújtására;

91.  sajnálattal jegyzi meg, hogy a Bizottság nem nyújtott tájékoztatást a benyújtott panaszok kivizsgálása során; felhívja a Bizottságot, hogy a vizsgálat megindításakor adjon visszaigazolást a panaszosnak a kézhezvételről, valamint értesítse őt a vizsgálat várható időtartamáról;

92.  emlékeztet a nemzeti versenyhatóságokkal való koordináció fontosságára, és felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be értékelést az Európai Parlamentnek az ECN+ irányelv végrehajtásáról; emlékeztet arra, hogy az ECN+ irányelv mellékletében a Bizottság kijelentette, hogy az ideiglenes intézkedések kulcsfontosságú eszközök lehetnek a versenyhatóságok kezében, amelyekkel biztosítható, hogy a folyamatban lévő vizsgálat közben nem sérül a verseny; emlékeztet arra, hogy értékelni kell, hogy vannak-e eszközök arra, hogy ezen irányelv átültetésétől számított két éven belül egyszerűsítsék az ideiglenes intézkedések elfogadását az ECN-en belül annak érdekében, hogy a versenyhatóságok hatékonyabban tudják kezelni a gyorsan változó piacok fejleményeit;

93.  rámutat, hogy a versenyhatóságok politikai függetlensége rendkívül fontos a versenypolitika pártatlanságának és hitelességének biztosításához; elismeri, hogy a verseny torzulásának megakadályozásához a lobbitevékenységek nyilvános ellenőrzésére van szükség az összes uniós intézményben; megismétli ezért a megerősített uniós átláthatósági nyilvántartásra irányuló felhívásait; ragaszkodik ahhoz, hogy a Parlamenttel kötött intézményközi megállapodással összhangban rendszeresebb eszmecserére kerüljön sor a Bizottsággal; felhívja a versenypolitikáért felelős ügyvezető alelnököt, hogy tartson fenn szoros kapcsolatot az ECON bizottsággal és annak versenyjogi kérdésekkel foglalkozó munkacsoportjával, amely megfelelő hely a rendszeresebb párbeszéd kialakításához;

94.  emlékeztet arra, hogy az Európai Bizottság digitális korra felkészült Európáért felelős ügyvezető alelnöke 2019. október 8-i megerősítő meghallgatásán kötelezettséget vállalt digitális politikával foglalkozó portfóliója és versenyportfóliója szigorú elkülönítésére;

Versenypolitikai válaszok a Covid19-re

95.  üdvözli, hogy a Bizottság haladéktalanul elfogadta az állami támogatási intézkedésekre vonatkozó ideiglenes keretet és annak két módosítását, valamint azokat a feltételeket, amelyeket a válság által érintett vállalkozások megsegítésére biztosít; támogatja a Bizottságot és a tagállamokat abban, hogy a Covid19-válság idején alkalmazzák az állami támogatási intézkedésekre vonatkozó ideiglenes keret által biztosított teljes rugalmasságot;

96.  a szükséges ideig támogatja az állami támogatási intézkedésekre vonatkozó ideiglenes keret alkalmazását a helyreállítási időszak alatt; felhívja a Bizottságot, hogy kellő időben értékelje, hogy szükség esetén ki kell-e terjeszteni ezt az ideiglenes keretet 2020 végén túlra;

97.  üdvözli a vállalkozásoknak nyújtott támogatások feltőkésítéséről szóló ideiglenes keret második módosításában meghatározott feltételeket, különös tekintettel az osztalékfizetések, a részvény-visszavásárlások és a bónuszok bankok és más vállalkozások számára történő kifizetésének tilalmára, valamint azon biztosítékokra, amelyek megakadályozzák a más uniós vállalkozások által az állami támogatásban részesülő vállalkozások ellen indított bekebelező műveleteket;

98.  üdvözli, hogy az állami támogatási intézkedésekre vonatkozó ideiglenes kereten belül a bankoknak nyújtott állami támogatás biztosítja a gazdaság finanszírozását és hozzájárul a pénzügyi stabilitás garantálásához, miközben a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv és a szanálási szabályok által biztosított meglévő szilárd jogszabályi kereten belül működik;

99.  hangsúlyozza a piaci torzulások és az egyenlőtlen versenyfeltételek kialakulásának kockázatát a tagállamok által nyújtott állami támogatások szintjei közötti növekvő eltérések miatt; tudomásul veszi a következő generációs uniós európai helyreállítási terv részét képező Fizetőképesség-támogatási Eszközt azon kockázatok kezelése érdekében, amelyeket e különbségek jelentenek az egységes piac integritására nézve;

100.  üdvözli azokat a rendkívüli pénzügyi eszközöket és állami támogatásokat, amelyeket a vállalkozásoknak és a munkavállalóknak nyújtanak a pandémia gazdasági következményeinek leküzdéséhez; felhívja a Bizottságot, hogy határozzon meg közös minimumszabályokat azon követelmények érdekében, hogy a pénzügyi támogatásban részesülő vállalkozásoknak összhangban kell lenniük a környezetvédelmi, társadalmi és irányítási (ESG) kritériumokkal és az adózás átláthatóságával annak elkerülése érdekében, hogy a különböző nemzeti kritériumok további eltéréseket eredményezzenek, valamint annak bizonyítása érdekében, hogy a kapott állami támogatást hogyan használják fel műveleteiknek az EU éghajlat- és környezetvédelmi célkitűzéseivel és a Párizsi Megállapodással való összehangolására; emlékeztet arra, hogy a támogatást csak a Covid19 okozta veszteségek fedezésére szabad nyújtani; hangsúlyozza, hogy állami támogatást csak azoknak a vállalatoknak szabad nyújtani, amelyek a Covid19 azonnali hatásaival szembesülnek, nem pedig azoknak, amelyek már a válság előtt pénzügyi nehézségekkel küzdöttek; sürgeti, hogy az adóparadicsomokban bejegyzett vállalatok számára tiltsák meg az állami támogatásokhoz vagy pénzügyi támogatási csomagokhoz való hozzáférést, amennyiben nem vállalnak kötelezettséget magatartásuk megváltoztatására;

101.  üdvözli a jelenlegi Covid19-járvány miatt kialakuló sürgős helyzetekre válaszul az üzleti együttműködéssel kapcsolatos antitrösztkérdések vizsgálatára irányuló ideiglenes keretről szóló bizottsági közleményt; hangsúlyozza, hogy a Bizottság 2003 óta most adta ki első megerősítő levelét; kiemeli, hogy ez a válság hangsúlyozta, hogy gyors és hatékony válaszokra van szükség egy gyorsan alakuló környezetben, és kiemeli a részvételen alapuló antitrösztintézkedések előnyeit, valamint azt, hogy jogbiztonságot kell nyújtani a vállalatok számára a kulcsfontosságú stratégiai ágazatokban való üzleti együttműködés megkezdésekor;

102.  hangsúlyozza, hogy – tekintettel a pandémia hatására – meg kell erősíteni a kulcsfontosságú európai ágazatok gazdasági ellenálló képességét, és a kutatás és az innováció révén fel kell lendíteni a gazdasági helyreállítást; felhívja a Bizottságot, hogy a piac meghatározásáról szóló 1997. évi közlemény felülvizsgálata során alkalmazzon dinamikusabb megközelítést, és az európai összefonódás-ellenőrzés tekintetében az innovációs kritériumokat tegye a vonatkozó piacelemzés központi elemévé; felhívja a Bizottságot, hogy a célravezetőségi felülvizsgálat részeként értékelje az együttműködési és kutatási-fejlesztési megállapodásokkal kapcsolatos kedvezőbb megközelítés elfogadásának lehetőségét;

103.  hangsúlyozza, hogy a világjárvány a vállalatokat kiszolgáltatottá tette a külföldi felvásárlásokkal szemben; megjegyzi, hogy a Covid19-válság rámutatott az uniós ellátási láncok hiányosságaira és az EU stratégiai szuverenitásának hiányára olyan területeken, mint a gyógyászati termékek vagy az élelmiszerek, valamint arra, hogy meg kell védeni a kritikus uniós vállalatokat és eszközöket a nagy domináns szereplők általvégrehajtott ellenséges felvásárlásokkal szemben;

104.  hangsúlyozza, hogy kiemelt fontosságú az EU arra irányuló erőfeszítéseinek fokozása, hogy határozottan fellépjen a külföldi állami tulajdonban lévő szervezetek vagy kormányhoz kapcsolódó vállalatok által azon kiszolgáltatott európai vállalatokkal szemben tanúsított tisztességtelen versennyel és ellenséges magatartással szemben, amelyek a Covid19-világjárvány okozta gazdasági visszaesésen miatt a túléléséért küzdenek, mivel az ilyen magatartás célja a kulcsfontosságú európai technológiák, infrastruktúra és szakértelem ellenőrzés alá vonása; felhívja ezért a Bizottságot, hogy haladéktalanul tegyen javaslatot az európai vállalatok harmadik országokból származó állami tulajdonú vállalatok vagy kormányzati vállalatok általi külföldi felvásárlásának ideiglenes tilalmára;

105.  üdvözli a közösségimédia-platformoknak az álhírek elleni küzdelemre és a WHO Covid19-re vonatkozó hivatalos információinak platformjaikon keresztül történő terjesztésére irányuló kezdeményezéseit; arra figyelmeztet azonban, hogy ezek a platformok már a válság előtt is jelentős piaci erővel rendelkeztek; támogatja a Bizottság azon felhívását, hogy tanulmányozni kell a jelentős hálózati hatásokkal járó platformok kapuőrként való működésének lehetőségét a közelgő előzetes szabályozási keretre irányuló javaslat részeként, feltéve, hogy ez nem vezet további késedelmekhez; felhívja a Bizottságot, hogy tiltsa meg a platformokon a személyre szabott reklámokat, és növelje az átláthatóságot a felhasználók számára; támogatja az együttműködést az okostelefonok operációs rendszereinek piacán jelen lévő jelentős nem európai szereplők kontaktkövető alkalmazásainak fejlesztése terén; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az adatgyűjtés ne erősítse tovább néhány domináns szereplő piaci erejét;

106.  hangsúlyozza, hogy a Covid19-válság egzisztenciális kockázatot jelent EU-szerte a példátlan számú vállalkozás számára, és a munkanélküliségi ráta hatalmas megugrását okozta; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje, hogy a jelenlegi válságban a leépülő vállalkozásnak az összefonódás nélkül a piacról való eltűnésének jelenleg alkalmazott koncepciója megfelel-e a célnak; határozottan úgy véli, hogy a versenypolitika és az iparpolitika együttesen hozzájárulhat az európai szuverenitás fenntartható módon történő kialakításához; üdvözli a Bizottság iparpolitikai stratégiáját;

107.  elismeri a Bizottság által a Covid19-válság során végzett hatékony és eredményes munkát; hangsúlyozza, hogy a rendkívüli körülmények miatt jelentős mennyiségű emberi erőforrást kellett átcsoportosítani az állami támogatások nyomon követésére; további tájékoztatást kér a Versenypolitikai Főigazgatóság személyzeti erőforrásainak helyzetéről és azok alakulásáról a jelenlegi mandátumidőszak során;

108.  sürgeti a Bizottságot, hogy jobban tájékoztassa a Parlamentet folyamatban lévő munkájáról, különösen az érintett piac meghatározásának felülvizsgálatáról és az állami támogatásokról szóló iránymutatások felülvizsgálatáról; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be a Parlamentnek egy részletes értékelést, amely bemutatja az ideiglenes állami támogatási keretrendszerben engedélyezett állami támogatás teljes összegének tagállamok, ágazatok és engedélyezett támogatástípusok (támogatások, garanciák stb.) szerinti megoszlását, valamint a tagállamok által alkalmazott esetleges további feltételeket; úgy véli, hogy egy átfogó és részletes értékelés áttekintést nyújtana az Európai Parlament képviselői számára a nemzeti szinten hozott gazdasági intézkedésekről, valamint konkrét részletekkel szolgálna a támogatás típusáról, a kedvezményezettek típusáról és adott esetben a jóváhagyás módszeréről; hangsúlyozza, hogy az állami támogatások eredménytábláját, amely számos táblázatot és ábrát tartalmaz az állami támogatásokról és azok belső piacra gyakorolt hatásáról, időben frissíteni kell;

109.  felhívja a Bizottságot, hogy a válságot követően nyújtson be közleményt a Parlamentnek és a Tanácsnak a Covid19-világjárványnak a piaci versenyre és a versenyjog végrehajtására, az egységes piac integritására és a versenypolitika jövőjére gyakorolt hatásairól;

110.  felhívja a Bizottságot, hogy az állami támogatásban részesülő bankok számára tegye kötelezővé a teljes lakossági banki/fogyasztói banki szolgáltatásaik megtartását, és biztosítsa, hogy a bankok ne használhassák fel ürügyként a Covid19-válságot az ilyen szolgáltatások tartós csökkentésére;

o
o   o

111.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a nemzeti parlamenteknek és a nemzeti versenyhatóságoknak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0062.
(2) HL C 247., 2019.7.23., 1. o.
(3) HL L 11., 2019.1.14., 3. o.
(4) HL L 186., 2019.7.11., 57. o.
(5) HL C 372., 1997.12.9., 5. o.
(6) https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/International_trade_in_goods_by_enterprise_size
(7) HL L 24., 2004.1.29., 1. o.
(8) HL C 289., 2016.8.9., 65. o.
(9) HL C 267., 2008.10.22., 1. o.
(10) HL L 283., 2003.10.31., 51. o.
(11) HL L 173., 2014.6.12., 190. o.
(12) HL C 216., 2013.7.30., 1. o.
(13) https://data.worldbank.org/indicator/FR.INR.LNDP?locations=RO&most_recent_value_desc=false
(14) HL L 347., 2013.12.20., 671. o.
(15) HL L 352., 2013.12.24., 1. o.
(16) HL C 213., 2009.9.8., 9. o.
(17) HL L 111., 2019.4.25., 59. o.
(18) HL L 187., 2014.6.26., 1. o.
(19) HL L 349., 2014.12.5., 1. o.


Az adóügyekkel foglalkozó albizottság felállítása
PDF 115kWORD 41k
Az Európai Parlament 2020. június 18-i határozata egy adóügyekkel foglalkozó albizottság létrehozásáról (2020/2681(RSO))
P9_TA(2020)0159B9-0187/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Elnökök Értekezlete által előterjesztett javaslatra,

–  tekintettel az állandó bizottságok hatásköreiről és feladatairól szóló, 2014. január 15-i határozatára(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 206. és 212. cikkére,

1.  úgy határoz, hogy létrehoz egy, a Gazdasági és Monetáris Bizottsághoz tartozó albizottságot;

2.  úgy határoz, hogy e bizottság felelősségi körébe az adózással kapcsolatos kérdések, különösen az adócsalás, az adókijátszás és az adókikerülés elleni küzdelem, valamint az adózási szempontból vett pénzügyi átláthatóság fog tartozni;

3.  úgy határoz, hogy eljárási szabályzata VI. mellékletének VI. részébe beilleszti az alábbi bekezdést:" „A bizottságot egy adóügyekkel foglalkozó albizottság segíti az adózással kapcsolatos kérdések, különösen az adócsalás, az adókijátszás és az adókikerülés elleni küzdelem, valamint az adózási szempontból vett pénzügyi átláthatóság területén”;"

4.  úgy határoz, hogy az albizottság 30 tagból fog állni;

5.  hivatkozással az Elnökök Értekezletének az albizottsági elnökségek összetételével kapcsolatos, 2019. június 30-i és 2020. január 9-i határozatára, úgy határoz, hogy a bizottsági elnökségek legfeljebb négy alelnökből állhatnak;

6.  utasítja elnökét, hogy tájékoztatás céljából továbbítsa e határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 482., 2016.12.23., 160. o.


A rák elleni küzdelemmel foglalkozó különbizottság létrehozása, hatáskörei, létszáma és megbízatási ideje
PDF 138kWORD 48k
Az Európai Parlament 2020. június 18-i határozata a rák elleni küzdelemmel foglalkozó különbizottság létrehozásáról, feladatairól, létszámáról és megbízatási idejéről (2020/2682(RSO))
P9_TA(2020)0160B9-0188/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Elnökök Értekezlete által előterjesztett javaslatra,

–  tekintettel a Bizottságnak az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i közleményére (COM(2019)0640),

–  tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a kutatás és innováció 2021–2027 közötti időszakra szóló uniós finanszírozására (Európai horizont),

–  tekintettel az Európai horizont rákellenes küldetésére;

–  tekintettel a „Fellépés a rák ellen: európai partnerség” című, 2009. június 24-i bizottsági közleményre (COM(2009)0291),

–  tekintettel a rákszűrésről szóló, 2003. december 2-i 2003/878/EK tanácsi ajánlásra(2),

–  tekintettel a rák jelentette teher csökkentéséről szóló, 2008. május 22-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a rákszűrésről szóló tanácsi ajánlás végrehajtásáról szóló, 2017. májusi jelentésre,

–  tekintettel az emlőrák, a méhnyakrák és a vastagbélrák szűrésére vonatkozó európai iránymutatásokra,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira,

–  tekintettel 2008. április 10-i állásfoglalására a rák elleni küzdelemről a kibővített Európai Unióban(3),

–  tekintettel a „Fellépés a rák ellen: európai partnerség” című bizottsági közleményről szóló, 2010. május 6-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Rákellenes Kódexre (negyedik kiadás),

–  tekintettel az Európai Parlamenti Képviselők a Rák Ellen (MAC) elnevezésű pártközi érdekcsoport tevékenységére és következtetéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 207. cikkére,

A.  mivel a megelőzés, a diagnózis, a kezelés, a kutatás területén és más területeken folytatott európai együttműködés egyértelműen hasznos a rák elleni küzdelem szempontjából;

B.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) számos jogalapot biztosít az egészséggel kapcsolatos uniós fellépéshez, melyek között szerepel a 114. cikk, amely szerint a belső piacon biztosítani kell az egészség, a biztonság, a környezetvédelem és a fogyasztóvédelem legmagasabb szintű védelmét, különös tekintettel a tudományos tényeken alapuló minden új fejleményre, a 168. cikk, amely szerint valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészség magas szintű védelmét, és a nemzeti politikákat kiegészítő uniós fellépésnek a népegészségügyi helyzet javítására, a fizikai és mentális megbetegedések és betegségek, valamint a fizikai és mentális egészséget fenyegető veszélyek forrásainak felszámolására kell irányulnia, a 181. cikk, amely előírja, hogy az EU és a tagállamok hangolják össze kutatási és technológiai fejlesztési tevékenységeiket annak biztosítása érdekében, hogy a nemzeti politikák és az uniós politikák kölcsönösen következetesek legyenek, és olyan kezdeményezéseket támogassanak, amelyek iránymutatások és mutatók kidolgozására, valamint a bevált gyakorlatok cseréjére irányulnak, továbbá a 191. cikk, amely szerint az Unió környezetvédelmi politikájának az elővigyázatosság elve alapján és a tagállamok egészségüggyel kapcsolatos hatáskörének sérelme nélkül hozzá kell járulnia az emberi egészség védelméhez;

C.  mivel a tagállamokban a szív- és érrendszeri betegségek után a halálozás második fő oka a rák; mivel 2015-ben a 28 tagú EU-ban 1,3 millió ember halt meg rákban, ami az összes haláleset több mint egynegyedének (25,4%) felelt meg; mivel a rák az életkor, a nem, a társadalmi-gazdasági helyzet, a genetikai és egyéb tényezők függvényében különbözőképpen érinti az embereket; mivel a demográfiai változások a következő évtizedekben növelni fogják a rákos megbetegedések előfordulását;

D.  mivel a rák nemcsak az egyes betegeket érinti, hanem a betegek szeretteit, családjaikat, barátaikat, közösségeiket és gondozóikat is; mivel e csoportok kihívásai, pszichoszociális szükségletei és igényei, és különösen a mentális egészségre gyakorolt hatás ugyancsak figyelmet érdemelnek;

E.  mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) számos megelőzhető kockázati tényezőt azonosít, például a dohányzást, a fizikai inaktivitást, az egészségtelen táplálkozást és az elhízást, az alkoholfogyasztást, a HPV- és a hepatitis B- és C-fertőzést, valamint a Helicobacter pylori (H. pylori) fertőzést, a környezetszennyezést, ide értve a vegyi anyagoknak való kitettséget és a légszennyezést, a munkahelyi rákkeltő anyagokat és a sugárzást; mivel a WHO szerint a rákos megbetegedések 30–50%-a megelőzhető; mivel a megelőzés a legköltséghatékonyabb hosszú távú stratégia a rák féken tartására; mivel a vírusokkal összefüggő rákos megbetegedések megelőzése oltásokon alapulhat; mivel a rákmegelőzési programokat egy integrált krónikus betegségmegelőzési program keretében kell végrehajtani, mivel a legtöbb egyedi meghatározó tényező más krónikus betegségek közös kockázati tényezője; mivel a környezetszennyezés elleni küzdelem a Bizottság politikai menetrendjében javasolt zéró szennyezési törekvés része lesz;

F.  mivel bizonyítást nyert, hogy egyes gének mutációi rákra való genetikai hajlamot mutatnak; mivel e mutációk kimutatása rendelkezésre áll, és a személyre szabott szűrés hatékony módszer egyes rákos megbetegedések kockázatának csökkentésére;

G.  mivel megfelelő módon történő megvalósítás esetén a rákszűrési programok hatalmas előnyökkel járhatnak, és szerepet játszhatnak a rák elleni küzdelem tágabb összefüggésében;

H.  mivel a tagállamok nehezen küzdenek meg a rák megelőzésével és kezelésével, mivel a rák jelentős és egyre nagyobb gazdasági hatással jár;

I.  mivel a közfinanszírozású kutatás a tudományos fejlődés kulcsfontosságú forrása; mivel a világ élvonalába tartozó, szilárd alapokon nyugvó élettudományi ipar is fontos a magánforrásból finanszírozott kutatás és fejlesztés biztosításához, ami alapvető fontosságú a rák elleni küzdelemben, ugyanakkor fontos, hogy a politikai döntéshozók megfelelő keretet alakítsanak ki annak érdekében, hogy az innováció valamennyi beteg javát szolgálja, és a lakosság egészét védje; mivel a köz- és a magánszektornak együtt kell működnie ezen a területen;

J.  mivel a rák továbbra is az egyik legnagyobb kihívás, amellyel az európai polgároknak a jövőben szembe kell nézniük, mivel az előrejelzések szerint az elkövetkező 25 évben több mint 100 millió európait diagnosztizálnak majd rákkal; mivel mind a nemzeti, mind az európai politikai döntéshozók számára rendkívül fontos, hogy fellépjenek a rák elleni határozottabb küzdelem megvalósítása érdekében és hozzájáruljanak valamennyi európai polgár jóllétéhez;

K.  mivel jelentős egyenlőtlenségek vannak a tagállamok között és a tagállamokon belül a rákmegelőzés, a szűrő- és kezelő létesítmények, a bevált gyakorlatokra vonatkozó, kutatási eredményeken alapuló iránymutatások végrehajtása és a rehabilitáció tekintetében;

L.  mivel a gyógyszerek egyes magánszemélyek és egészségügyi rendszerek számára megfizethetetlenek lehetnek, és a rákgyógyszerek gyakran különösen drágák; mivel egy tanulmány megállapította, hogy 2010 és 2020 között a rákos megbetegedésekre fordított összes kiadás a becslések szerint 26%-kal nőtt, míg a rákgyógyszerekre fordított kiadások 50%-kal nőttek(5);

1.  úgy határoz, hogy egy rák elleni küzdelemmel foglalkozó különbizottságot állít fel, melynek feladatai az alábbiak lesznek:

   a) a megközelítés megerősítését célzó intézkedések vizsgálata a betegség valamennyi kulcsfontosságú szakaszában, melyek a következők: megelőzés, diagnózis, kezelés, élet a rák túlélőjeként és palliatív ellátás, szoros kapcsolatot biztosítva a jövőbeli Európai horizont program rákkal kapcsolatos kutatási küldetésével, különös hangsúlyt fektetve az uniós hatáskörre;
   b) a jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok és adatok megvizsgálása, valamint reagálás a betegek igényeinek megfelelő szakpolitikák és prioritások meghatározása révén;
   c) azon lehetőségek értékelése, ahol az EUMSZ-szel összhangban az EU konkrét lépéseket tehet a rák elleni küzdelem érdekében, és azoké, ahol csak a tagállamoknak szóló ajánlások kiadása és a bevált gyakorlatok cseréje lehetséges, és összpontosítás a konkrét intézkedésekre;
   d) a rák lehető legjobb megelőzésére vonatkozó tudományos ismeretek értékelése és konkrét intézkedések meghatározása, többek között a jelenlegi jogszabályok szigorú végrehajtása és a dohányzás visszaszorítására irányuló jövőbeli intézkedések meghatározása, az elhízás csökkentésére és a táplálkozási döntések javítására irányuló intézkedések, az alkoholfogyasztás csökkentésére irányuló intézkedések, az oltottsági arány növelésére és a fertőzések kezelésére irányuló intézkedések, a vegyi anyagoknak – többek között a halmozott hatásoknak – való kitettség csökkentésére irányuló intézkedések, az európai zöld megállapodásban említett levegőszennyezés és a munkahelyi rákkeltő anyagoknak való kitettség csökkentésére irányuló intézkedések, valamint a sugárzás elleni védelmet célzó intézkedések; lehetőség szerint az ilyen intézkedések számszerűsíthető hatásainak értékelése;
   e) a rák korai felismerésének elemzése és értékelése szűrőprogramok formájában annak biztosítása érdekében, hogy az ajánlás jövőbeli felülvizsgálatai gyorsan és hatékonyan beépüljenek;
   f) a megelőzés, a diagnózis, a kezelés és az innováció megerősítésére irányuló kutatás lehető legjobb támogatási módjának értékelése, különös tekintettel az Európai horizont új rákellenes küldetésének megvalósítására; összpontosítás azokra a területekre, ahol a tagállamok önmagukban nem lehetnek elég sikeresek, például a gyermekkori vagy ritka rákos megbetegedésekre;
   g) annak vizsgálata, hogy miként lehetne támogatni a nonprofit klinikai vizsgálatokat a kezelés javítása érdekében azokon a területeken, amelyeket a gyógyszeripar a korlátozott jövedelmezőség miatt nem vizsgál;
   h) a gyógyszerészeti jogszabályok jelenlegi keretének és annak értékelése, hogy szükség van-e változtatásokra a valódi innováció és a betegek számára áttörést jelentő kezelések jobb ösztönzése érdekében, különösen a gyermekek rákkezelésének javítására irányuló lehetőségek értékelése, valamint az egyes rákgyógyszerek – köztük a HPV-vakcinák és az e-egészségügyi alkalmazások – hatékonysága, hozzáadott értéke és költség-haszon aránya tudományos alapú értékelésének EU-n belüli harmonizálása érdekében;
   i) az egészségügyi rendszerek – többek között a ráknyilvántartások és a speciális terápiák különböző kérdéseinek (beleértve a betegek szükségtelen utazásának elkerülését is) kezeléséhez szükséges e-egészségügyi struktúrák – interoperabilitásának javítását célzó közös szabványok – többek között jogszabályok – kidolgozására irányuló fellépések lehetőségének értékelése;
   j) a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelv végrehajtásának értékelése, és szükség esetén javítások javaslása annak érdekében, hogy a betegek a kezelésükre legalkalmasabb szakemberekhez kerülhessenek, anélkül, hogy szükségtelen terhet rónának rájuk;
   k) az európai referenciahálózatok működésének elemzése és értékelése, beleértve a ritka rákos megbetegedések megelőzésével és leküzdésével kapcsolatos ismeretek és bevált gyakorlatok összegyűjtésében és megosztásában betöltött szerepüket;
   l) a kezelési árak átláthatóságának elősegítésére irányuló uniós fellépés lehetőségének értékelése a rákgyógyszerek megfizethetőségének és hozzáférhetőségének javítása, a gyógyszerhiány elkerülése, valamint a tagállamok közötti és a tagállamokon belüli egyenlőtlenségek csökkentése érdekében;
   m) annak értékelése, hogy az EUMSZ-szel összhangban van-e lehetőség a betegek jogainak javítására, többek között a személyes adataikkal kapcsolatos jogaik (a személyes adatok tárolásának megszüntetéséhez való jog) tekintetében, továbbá a munkájuk folytatásához és a munkába való visszaálláshoz, a tartós termékenységi és reproduktív kezelésekhez, az egész életen át tartó felügyelethez és az optimális palliatív ellátáshoz való hozzáférés tekintetében való megkülönböztetés, valamint a rákos megbetegedésekre hajlamosító géneken alapuló minden pszichológiai vagy pénzügyi megkülönböztetés elkerülése érdekében;
   n) a betegek és családjaik életminősége javítási lehetőségeinek értékelése;
   o) a palliatív ellátással kapcsolatos kutatás támogatás, valamint a hospice- és palliatív ellátással kapcsolatos bevált gyakorlatok intenzívebb cseréje beindítási lehetőségeinek értékelése;
   p) az emberi egészség betegközpontú megközelítésen alapuló magas szintű védelmének elérése érdekében a rák elleni küzdelemre vonatkozó uniós politika tekintetében általa szükségesnek ítélt ajánlások megfogalmazása; e célból látogatások és meghallgatások szervezése a többi uniós intézménnyel és az érintett ügynökségekkel, valamint nemzetközi és nemzeti intézményekkel, nem kormányzati szervezetekkel és az érintett iparágakkal, figyelembe véve az érdekelt felek széles körének, többek között a gyakorló szakembereknek, a betegeknek és szeretteiknek a nézőpontját; javaslattétel arra, hogy e célok elérése érdekében hogyan kell igénybe venni az egyes uniós forrásokat;

2.  hangsúlyozza, hogy a különbizottság valamennyi ajánlását ismertetni kell a Parlament illetékes állandó bizottságával, amely adott esetben nyomon követi azt;

3.  úgy határoz, hogy a különbizottság felelősségi körébe tartozó területtel kapcsolatos uniós jogszabályok elfogadását, nyomon követését és végrehajtását érintő ügyekért felelős állandó parlamenti bizottság hatásköre, személyzete és a rendelkezésére álló erőforrások változatlanok maradnak, nem módosítják vagy kettőzik meg azokat;

4.  úgy határoz, hogy amennyiben a különbizottság munkája bizalmas jellegű meghallgatást, személyes adatokat magában foglaló beszámolót, vagy hatóságokkal és testületekkel bizalmas információkról, többek között az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(6) 63. cikke szerint bizalmasnak nyilvánított tudományos vizsgálatokról vagy azok részeiről folytatott eszmecserét vagy meghallgatást foglal magában, az érintett ülést zárt ajtók mögött kell megtartani; úgy határoz továbbá, hogy a tanúknak és a szakértőknek joguk van arra, hogy zárt ülés keretében tegyenek nyilatkozatot vagy számoljanak be;

5.  úgy határoz, hogy a nyilvános ülésekre meghívott személyek listáját, az ilyen üléseken részt vevő személyek listáját és az ilyen ülések jegyzőkönyvét nyilvánosságra kell hozni;

6.  úgy határoz, hogy a különbizottsághoz eljuttatott bizalmas dokumentumokat az eljárási szabályzat 221. cikkében foglalt eljárás szerint kell értékelni, úgy határoz továbbá, hogy az ilyen információkat kizárólag a különbizottság végleges jelentésének elkészítéséhez lehet felhasználni;

7.  úgy határoz, hogy a különbizottság 33 tagú lesz;

8.  úgy határoz, hogy a különbizottság megbízatásának ideje 12 hónap lesz, kivéve, ha a Parlament ezt az időtartamot annak lejárta előtt meghosszabbítja, és hogy a megbízatás ideje a különbizottság alakuló ülésének időpontjától kezdődik.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0005.
(2) HL L 327., 2003.12.16., 34. o.
(3) HL C 247. E, 2009.10.15., 11. o.
(4) HL C 81. E, 2011.3.15., 95. o.
(5) Prasad, V., Jesús, de K., Mailankody, S., „The high price of anti cancer drugs: origins, implications, barriers, solutions.” Nature Reviews Clinical Oncology, 14. kötet (2017), 381–390. o.
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 1107/2009/EK rendelete (2009. október 21.) a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 309., 2009.11.24., 1. o.).


Az Európai Unió összes demokratikus folyamatába való külföldi beavatkozásssal, többek között a dezinformációval foglalkozó különbizottság létrehozása, hatáskörei, létszáma és megbízatási ideje
PDF 129kWORD 45k
Az Európai Parlament 2020. június 18-i határozata az Európai Unió valamennyi demokratikus folyamatába – többek között a félretájékoztatásba – történő külföldi beavatkozással foglalkozó különbizottság létrehozásáról, valamint feladatainak, létszámának és megbízatásának meghatározásáról (2020/2683(RSO))
P9_TA(2020)0161B9-0190/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Elnökök Értekezlete által előterjesztett javaslatra,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 7., 8., 11., 12., 39., 40., 47. és 52. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre és különösen annak 8., 9., 10., 11., 13., 16. és 17. cikkére, valamint ezen egyezmény jegyzőkönyvére és különösen annak 3. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 207. cikkére,

A.  mivel az e határozattal létrehozott különbizottságnak közös, holisztikus, hosszú távú megközelítést kell alkalmaznia az EU és tagállamai demokratikus intézményeibe és folyamataiba való külföldi beavatkozás bizonyítékainak kezelésére, nem csupán az összes főbb nemzeti és európai választás előkészítése során, hanem Unió-szerte, fenntartható módon, számtalan formában, ideértve a közvélemény alakítása érdekében a hagyományos és közösségi médián folytatott félretájékoztató kampányokat, a kritikus infrastruktúrákat célzó kibertámadásokat, a közvetlen és közvetett pénzügyi támogatást, valamint a politikai szereplőkkel szembeni gazdasági nyomásgyakorlást és a civil társadalom felforgatását;

B.  mivel a demokratikus folyamatokba és intézményekbe való külföldi beavatkozás bejelentett esetei az elmúlt években visszatérő, szisztematikus mintát mutatnak;

C.  mivel a demokráciák által világszerte tapasztalt szélesebb trendbe illeszkednek bizonyos harmadik országok állami és nem állami szereplői által tett, arra irányuló kísérletek, hogy befolyást gyakoroljanak a demokrácia működésére az Unióban és a tagállamokban, valamint rosszindulatú beavatkozás révén nyomást gyakoroljanak az EUSZ 2. cikkében rögzített értékekre;

D.  mivel a külföldi beavatkozást a gazdasági és katonai nyomásgyakorlással együtt alkalmazzák, hogy kárt okozzanak az európai egységben;

1.  úgy határoz, hogy az Európai Unió valamennyi demokratikus folyamatába történő külföldi beavatkozással – többek között a félretájékoztatással – foglalkozó különbizottságot hoz létre az alábbi feladatokkal:

   a) alaposan elemezze azon vizsgálatokat, amelyek azt mutatják, hogy alapvető választási szabályokat sértettek meg vagy kerültek meg, különösen a kampányfinanszírozás átláthatóságára vonatkozó meglévő rendelkezéseket, továbbá a harmadik országok különböző jogszerű és jogellenes formáiból és áldonoroktól származó, politikai kiadásokra vonatkozó állításokat;
   b) azonosítsa azon lehetséges területeket, amelyek olyan jogalkotási és nem jogalkotási intézkedéseket igényelnek, amelyek a közösségi médiaplatformok beavatkozását eredményezhetik botok által megosztott tartalmak címkézése céljából, felülvizsgálva az algoritmusokat annak érdekében, hogy azok a lehető legátláthatóbbá váljanak azon tényezők tekintetében, amelyek a tartalmak megjelenítését, rangsorolását, megosztását, hátrasorolását vagy eltávolítását eredményezik, valamint megszüntetve a demokratikus folyamatok szisztematikus aláásására vagy a gyűlöletbeszédre való felbujtásra irányuló összehangolt, erkölcstelen online vagy illegális tevékenységekben részt vevő személyek fiókjainak megszüntetése;
   c) járuljon hozzá az arról folyó vitához, hogy miként lehetne fokozni a felelősséget az Európai Unió valamennyi demokratikus folyamatába való külföldi beavatkozással szembeni fellépésért, ideértve a félretájékoztatást is, nem kizárólag a hatóságok részéről, hanem a technológiai és a közösségimédia-vállalatokkal és általában a magánszektorral együttműködésben annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet arra a szerepre, kötelezettségre és felelősségre, amelyet ezek játszanak a külföldi beavatkozás elleni küzdelemben, a véleménynyilvánítás szabadságának aláásása nélkül;
   d) értékelje a politikai finanszírozási források szigorú korlátozására képes nemzeti intézkedéseket, mivel a külföldi szereplők jogszerű és jogellenes módokat találtak a nemzeti jogszabályok megkerülésére, és külföldi bankoktól való kölcsönfelvétel, természetbeni értéktárgyak, vásárlás és kereskedelmi megállapodások, fedőcégek, nonprofit szervezetek, civil áldonorok, anonimitást biztosító új technológiák, online hirdetések, szélsőséges online médiacsatornák, valamint pénzügyi tevékenységek elősegítése révén rejtett támogatást ajánlottak fel szövetségeseik számára; azonosítsa azon lehetséges területeket, ahol a politikai pártok és a politikai kampányok finanszírozásával kapcsolatban intézkedésekre lenne szükség;
   e) javasoljon összehangolt uniós szintű fellépést a hibrid fenyegetések – többek között a katonai és nem katonai célpontok elleni kibertámadások, a jogalkotókat, köztisztviselőket, újságírókat, politikai pártokat és jelölteket célzó feltöréses és kiszivárogtatási műveletek, valamint a vállalatok szellemi tulajdonának ellopása és a polgárok érzékeny adatainak ellopása céljából folytatott kiberkémkedés – kezelésére, mivel ezeket a fenyegetéseket sem elszigetelten, sem pusztán a magánszektor önszabályozásával nem lehet kezelni, hanem összehangolt, többszintű és többszereplős megközelítésre van szükség; értékelje e fenyegetések biztonsági vonatkozásait, mivel azok súlyos politikai, gazdasági és társadalmi következményekkel járhatnak az európai polgárok számára;
   f) vizsgálja meg az EU külföldi technológiáktól való függőségét a kritikus infrastruktúra ellátási láncaiban, beleértve az internetes infrastruktúrát, többek között a hardvert, a szoftvert, az alkalmazásokat és a szolgáltatásokat, valamint az ellenséges harmadik felek stratégiai kommunikációjával szembeni fellépés megerősítéséhez és az e téren bevált gyakorlatok cseréjéhez szükséges intézkedéseket; támogassa és ösztönözze a tagállamok közötti koordinációt az információk, az ismeretek és a bevált gyakorlatok cseréje terén a fenyegetések elhárítása és a jelenlegi hiányosságok kezelése érdekében;
   g) azonosítsa és értékelje a biztonság uniós intézményeken belüli megsértése kezelésének módjait és tegyen javaslatokat azokra;
   h) lépjen fel a rosszindulatú harmadik országok által – többek között a hazai európai szereplőkön és szervezeteken keresztül – folytatott olyan tájékoztató kampányokkal és stratégiai kommunikációval szemben, amelyek sértik az Európai Unió céljait, és amelyeket azért hoztak létre, hogy befolyásolják az európai közvéleményt annak érdekében, hogy megnehezítsék egy közös uniós álláspont kialakítását, többek között a KKBP-vel és a KBVP-vel kapcsolatos kérdésekben;
   i) szólítsa fel valamennyi uniós és tagállami szintű érintett szolgálatot és intézményt megbízatásának teljesítésére, amennyiben azt relevánsnak és hatékonynak tartja;

2.  hangsúlyozza, hogy az illetékes állandó bizottságoknak munkájuk során figyelembe kell venniük a különbizottság ajánlását;

3.  úgy határoz, hogy a különbizottság felelősségi körébe tartozó területtel kapcsolatos uniós jogszabályok elfogadását, nyomon követését és végrehajtását érintő ügyekért felelős állandó parlamenti bizottságok hatásköre, személyzete és a rendelkezésükre álló erőforrások változatlanok maradnak, nem módosítják vagy kettőzik meg azokat;

4.  úgy határoz, hogy amennyiben a különbizottság munkája bizalmas jellegű meghallgatást, személyes adatokat magában foglaló tanúvallomást, vagy hatóságokkal és testületekkel bizalmas információkról, többek között az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(1) 63. cikke szerint bizalmasnak nyilvánított tudományos vizsgálatokról vagy azok részeiről folytatott eszmecserét vagy meghallgatást foglal magában, az érintett ülést zárt ajtók mögött kell megtartani; úgy határoz továbbá, hogy a tanúknak és a szakértőknek joguk van arra, hogy zárt ülés keretében tegyenek nyilatkozatot vagy tanúvallomást;

5.  úgy határoz, hogy a nyilvános ülésekre meghívott személyek listáját, az ilyen üléseken részt vevő személyek listáját és az ilyen ülések jegyzőkönyvét nyilvánosságra kell hozni;

6.  úgy határoz, hogy a különbizottsághoz eljuttatott bizalmas dokumentumokat az eljárási szabályzat 221. cikkében foglalt eljárás szerint kell értékelni; úgy határoz továbbá, hogy az ilyen információt kizárólag a különbizottság végleges jelentésének elkészítéséhez lehet felhasználni;

7.  úgy határoz, hogy a különbizottság 33 tagú lesz;

8.  úgy határoz, hogy a különbizottság hivatali ideje 12 hónap, és hogy ez a hivatali idő az alakuló ülésének napján kezdődik;

9.  úgy határoz, hogy a különbizottság félidős jelentést nyújthat be a Parlamentnek, és hogy a meghozandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozó ténymegállapításokat és ajánlásokat tartalmazó végleges jelentést kell benyújtania az állandó bizottságok eljárási szabályzata VI. melléklete szerinti hatásköreinek sérelme nélkül.

(1) Az Európai Parlament és a Tanács 1107/2009/EK rendelete (2009. október 21.) a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 309., 2009.11.24., 1. o.).


A digitális korban a mesterséges intelligenciával foglalkozó különbizottság létrehozása, hatáskörei, létszáma és megbízatási ideje
PDF 123kWORD 44k
Az Európai Parlament 2020. június 18-i határozata a digitális korban a mesterséges intelligenciával foglalkozó különbizottság létrehozásáról, valamint feladatainak, létszámának és hivatali idejének meghatározásáról (2020/2684(RSO))
P9_TA(2020)0162B9-0189/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Elnökök Értekezlete által előterjesztett javaslatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 207. cikkére,

A.  mivel az Európai Unió egyértelmű hatáskörökkel rendelkezik a digitális menetrend és a mesterséges intelligencia területén az Európai Unió működéséről szóló szerződés 4., 13., 16., 26., 173., 179., 180., 181., 182., 186. és 187. cikke értelmében;

B.  mivel az itt felállított különbizottságnak holisztikus megközelítést kell alkalmaznia, amely olyan közös, hosszú távú álláspontot képvisel, amely kiemeli a digitális korban a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kulcsfontosságú uniós értékeket és célkitűzéseket;

C.  mivel fontos biztosítani, hogy a digitális átállás emberközpontú legyen, és összhangban álljon az Európai Unió Alapjogi Chartájával;

D.  mivel a mesterséges intelligencia használata olyan jelentős alapjogi kihívásokat von maga után, mint például – de nem kizárólag – a személyes adatok védelme és a magánélet tiszteletben tartásához való jog, valamint jelentős technológiai fejlődés és innovatív megoldások alkalmazása;

E.  mivel a digitális átállás a gazdaság és a társadalom minden aspektusára hatással lesz;

F.  mivel a digitalizáció átalakítja iparunkat és piacainkat, ezért a meglévő jogszabályokat ki kell igazítani;

G.  mivel fontos, hogy az Európai Unió egységesen lépjen fel az egységes piacnak a nemzeti jogszabályok eltéréseiből eredő széttöredezettségének elkerülése érdekében;

1.  úgy határoz, hogy a digitális korban a mesterséges intelligenciával foglalkozó különbizottságot állít fel, melynek az alábbi szigorúan meghatározott feladatai lesznek:

   a) elemezze a mesterséges intelligencia által a digitális korban az EU gazdaságára, különösen a készségekre, a foglalkoztatásra, a pénzügyi technológiára, az oktatásra, az egészségügyre, a közlekedésre, az idegenforgalomra, a mezőgazdaságra, a környezetvédelemre, a védelemre, az iparra, az energiára és az e-kormányzásra gyakorolt jövőbeli hatásokat;
   b) vizsgálja meg a mesterséges intelligencia alkalmazása jelentette kihívást és annak az üzleti értékhez és a gazdasági növekedéshez való hozzájárulását;
   c) elemezze harmadik országok megközelítését és az uniós fellépések kiegészítéséhez való hozzájárulásukat;
   d) nyújtson be értékelést a Parlament illetékes állandó bizottságainak, amely meghatározza a közép- és hosszú távú közös uniós célkitűzéseket, és tartalmazza az azok eléréséhez szükséges főbb lépéseket, kiindulási pontként a 2020. február 19-én közzétett alábbi bizottsági közleményeket használva:
   Európa digitális jövőjének megtervezése (COM(2020)0067),
   Európai adatstratégia (COM(2020)0066),
   Fehér könyv a mesterséges intelligenciáról: a kiválóság és a bizalom európai megközelítése, COM(2020)0065,
   Jelentés a mesterséges intelligencia, a dolgok internete és a robotika biztonsági és termékfelelősségi vonatkozásairól (COM(2020)0064),

beleértve „A digitális korra felkészült Európa” című menetrendet, amely stratégiai tervet biztosít az EU számára, meghatározva közép- és hosszú távú közös célkitűzéseit és az azok eléréséhez szükséges főbb lépéseket;

2.  hangsúlyozza, hogy a különbizottság valamennyi ajánlását ismertetni kell a Parlament illetékes állandó bizottságával, amely adott esetben nyomon követi azt;

3.  úgy határoz, hogy a különbizottság felelősségi körébe tartozó területtel kapcsolatos uniós jogszabályok elfogadását, nyomon követését és végrehajtását érintő ügyekért felelős állandó parlamenti bizottságok hatásköre, személyzete és a rendelkezésükre álló erőforrások változatlanok maradnak, nem módosítják vagy kettőzik meg azokat;

4.  úgy határoz, hogy amennyiben a különbizottság munkája bizalmas jellegű meghallgatást, személyes adatokat magában foglaló tanúvallomást, vagy hatóságokkal és testületekkel bizalmas információkról, többek között az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(1) 63. cikke szerint bizalmasnak nyilvánított tudományos vizsgálatokról vagy azok részeiről folytatott eszmecserét vagy meghallgatást foglal magában, az érintett ülést zárt ajtók mögött kell megtartani; úgy határoz továbbá, hogy a tanúknak és a szakértőknek joguk van arra, hogy zárt ülés keretében tegyenek nyilatkozatot vagy tanúvallomást;

5.  úgy határoz, hogy a nyilvános ülésekre meghívott személyek listáját, az ilyen üléseken részt vevő személyek listáját és az ilyen ülések jegyzőkönyvét nyilvánosságra kell hozni;

6.  úgy határoz, hogy a különbizottsághoz eljuttatott bizalmas dokumentumokat az eljárási szabályzat 221. cikkében foglalt eljárás szerint kell értékelni; úgy határoz továbbá, hogy az ilyen információt kizárólag a különbizottság végleges jelentésének elkészítéséhez lehet felhasználni;

7.  úgy határoz, hogy a különbizottság 33 tagú lesz;

8.  úgy határoz, hogy a különbizottság hivatali ideje 12 hónap, és hogy hivatali ideje az alakuló ülésének napján kezdődik;

9.  úgy határoz, hogy a különbizottság félidős jelentést nyújthat be a Parlamentnek, és hogy a meghozandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozó ténymegállapításokat és ajánlásokat tartalmazó végleges jelentést kell benyújtania az állandó bizottságok eljárási szabályzata VI. melléklete szerinti hatásköreinek sérelme nélkül.

(1) Az Európai Parlament és a Tanács 1107/2009/EK rendelete (2009. október 21.) a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 309., 2009.11.24., 1. o.).

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat