Index 
Elfogadott szövegek
2020. június 19., Péntek - BrüsszelVégleges kiadás
Az uniós jog alkalmazása során felmerülő állítólagos jogsértéseket és hivatali visszásságokat az állatoknak az EU-n belül és kívül történő szállítása közbeni védelme tekintetében kivizsgáló vizsgálóbizottság létrehozása
 A Cseh Köztársaság miniszterelnöke elleni, uniós pénzeszközök hűtlen kezelése és lehetséges összeférhetetlenségek miatt indított büntetőeljárás újbóli megnyitása
 Bankunió – 2019. évi éves jelentés
 A 2021. évi költségvetésre vonatkozó iránymutatások – III. szakasz
 A keleti partnerség a 2020. júniusi csúcstalálkozó előkészítéseként
 A Nyugat-Balkán, a 2020. évi csúcstalálkozót követően
 Idegenforgalom és közlekedés 2020-ban és azt követően
 Igazgatási együttműködés az adózás terén: egyes határidőknek a Covid19-világjárvány miatti halasztása *
 A Covid19-járványra adott válaszként az EMVA keretében nyújtandó rendkívüli ideiglenes támogatás (az 1305/2013/EU rendelet módosítása) ***I
 Európai polgári kezdeményezés: a gyűjtési, ellenőrzési és vizsgálati szakaszokra vonatkozó határidőkkel kapcsolatos ideiglenes intézkedések a Covid19-járványra tekintettel ***I
 Rasszizmus elleni tiltakozás George Floyd halálát követően
 A Kínai Népköztársaság Hongkongra vonatkozó állambiztonsági törvénye és annak szükségessége, hogy az EU megvédje Hongkong magas fokú autonómiáját
 A schengeni térségben tapasztalható helyzet a Covid19 kitörését követően
 A schengeni térségben tapasztalható helyzet a Covid19 kitörését követően

Az uniós jog alkalmazása során felmerülő állítólagos jogsértéseket és hivatali visszásságokat az állatoknak az EU-n belül és kívül történő szállítása közbeni védelme tekintetében kivizsgáló vizsgálóbizottság létrehozása
PDF 136kWORD 45k
Az Európai Parlament 2020. június 19-i határozata az uniós jog alkalmazása során felmerülő állítólagos jogsértéseket és hivatali visszásságokat az állatoknak az EU-n belül és kívül történő szállítása közbeni védelme tekintetében kivizsgáló vizsgálóbizottság létrehozásáról, és feladatainak, létszámának és hivatali idejének megállapításáról (2020/2690(RSO))
P9_TA(2020)0163B9-0191/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a 183 képviselő által benyújtott, olyan vizsgálóbizottság felállítására irányuló kérelemre, amelynek célja az élőállat-szállításra vonatkozó uniós jogszabályok alkalmazása során az Unión belül és kívül elkövetett állítólagos jogsértések kivizsgálása,

–  tekintettel az Elnökök Értekezlete által előterjesztett javaslatra,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 226. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament vizsgálati jogának gyakorlására vonatkozó részletes rendelkezésekről szóló 1995. április 19-i 95/167/EK, Euratom, ESZAK európai parlamenti, tanácsi és határozatra(1),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 13. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 258. cikkére,

–  tekintettel az állatoknak a szállítás és a kapcsolódó műveletek közbeni védelméről, valamint a 64/432/EGK és a 93/119/EK irányelv és az 1255/97/EK rendelet módosításáról szóló, 2004. december 22-i 1/2005/EK tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a Bíróság 2015. április 23-i ítéletére (C-424/13. számú ügy)(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 208. cikkére,

1.  úgy határoz, hogy vizsgálóbizottságot állít fel az uniós jog alkalmazása során – az 1/2005/EK rendelet tagállamok általi végrehajtása és az Európai Bizottság általi érvényesítése tekintetében – elkövetett feltételezett jogsértések kivizsgálására;

2.  úgy határoz, hogy a vizsgálóbizottság:

   kivizsgálja azt az állítást, hogy a Bizottság elmulasztott eljárást indítani az 1/2005/EK rendelet súlyos és rendszeres megsértésére vonatkozó bizonyítékok alapján, amely jogsértések élő állatok Unión belüli és harmadik országokba történő szállítása során fordultak elő. A Bizottságot rendszeresen tájékoztatták az élő állatok szállítása során előforduló rendszeres és súlyos jogsértésekről. 2007 óta körülbelül 200 jelentés érkezett a Bizottsághoz az 1/2005/EK rendelet megsértéséről. 2016-ban a Conte&Giacomini ügyvédi iroda, az Animal Welfare Foundation/Tierschutzbund Zürich (AWF/TSB) nevében eljárva hivatalos panaszt nyújtott be a Bizottsághoz az 1/2005/EK rendeletnek az állatok Európából Törökországba közúton történő szállítása során történő megsértése miatt(4), és felszólította a Bizottságot, hogy indítson kötelezettségszegési eljárást a jogellenes gyakorlatokban érintett tagállamok ellen,
   kivizsgálja az 1/2005/EK rendelet 3. cikke második bekezdésének g) pontjában, valamint I. melléklete II. fejezetének 1.2. pontjában, III. fejezetének 2.3. pontjában és VII. fejezetében foglalt, a helyigényre és a belmagasságra vonatkozó rendelkezések Bizottság általi hatékony érvényesítésének, illetve tagállamok általi végrehajtásának és hatékony érvényesítésének állítólagos elmulasztását,
   kivizsgálja az 1/2005/EK rendelet 7., 18. és 19. cikkében foglalt, a közúti szállítóeszközök és az állatszállító hajók jóváhagyására vonatkozó rendelkezések Bizottság általi hatékony érvényesítésének, illetve tagállamok általi végrehajtásának és hatékony érvényesítésének állítólagos elmulasztását,
   kivizsgálja az 1/2005/EK rendelet 3. cikke második bekezdésének h) pontjában, I. melléklete V. fejezetének 1.4. és 1.5 pontjában, 2.1 pontjának a) és b) alpontjában, továbbá VI. fejezetének 1.3. és 2.2. pontjában foglalt, az itatásra és etetésre vonatkozó rendelkezések Bizottság általi hatékony érvényesítésének, illetve tagállamok általi végrehajtásának és hatékony érvényesítésének állítólagos elmulasztását,
   kivizsgálja az 1/2005/EK rendelet I. melléklete II. fejezete 1.1. pontjának h) alpontjában és 1.5. pontjában, valamint VI. fejezetének 1.2. pontjában foglalt, az alomra vonatkozó rendelkezések Bizottság általi hatékony érvényesítésének, illetve tagállamok általi végrehajtásának és hatékony érvényesítésének állítólagos elmulasztását,
   kivizsgálja az 1/2005/EK rendelet I. melléklete II. fejezete 1.1. pontjának b) alpontjában, III. fejezetének 2.6. pontjában és VI. fejezetének 3.1. pontjában foglalt, a hőmérsékletre és a szellőztetőrendszerre vonatkozó rendelkezések Bizottság általi hatékony érvényesítésének, illetve tagállamok általi végrehajtásának és hatékony érvényesítésének állítólagos elmulasztását,
   kivizsgálja az 1/2005/EK rendelet 3. cikke második bekezdésének b) pontjában, valamint I. melléklete I. fejezetében foglalt, a szállításra alkalmatlan állatok szállítását megtiltó rendelkezések Bizottság általi hatékony érvényesítésének, illetve tagállamok általi végrehajtásának és hatékony érvényesítésének állítólagos elmulasztását,
   kivizsgálja az 1/2005/EK rendelet I. melléklete III. fejezetének 1.12. pontjában foglalt, bizonyos állatok elkülönítésére vonatkozó rendelkezések Bizottság általi hatékony érvényesítésének, illetve tagállamok általi végrehajtásának és hatékony érvényesítésének állítólagos elmulasztását,
   kivizsgálja az 1/2005/EK rendelet 14. cikkében, valamint I. melléklete VI. fejezetében foglalt, a nagy távolságon való szállításra vonatkozó kiegészítő rendelkezések Bizottság általi hatékony érvényesítésének, illetve tagállamok általi végrehajtásának és hatékony érvényesítésének állítólagos elmulasztását,
   kivizsgálja az 1/2005/EK rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében és 21. cikkében foglalt, az elvégzendő ellenőrzésekre vonatkozó rendelkezések Bizottság általi hatékony érvényesítésének, illetve tagállamok általi végrehajtásának és hatékony érvényesítésének állítólagos elmulasztását,
   kivizsgálja az 1/2005/EK rendelet 26. cikkében foglalt, a tagállamok illetékes hatóságainak jogsértések esetén egyedi intézkedések meghozatalára, illetve a jogsértésekről való értesítésre vonatkozó kötelezettségére vonatkozó rendelkezések Bizottság általi hatékony érvényesítésének, illetve tagállamok általi végrehajtásának és hatékony érvényesítésének állítólagos elmulasztását,
   kivizsgálja az 1/2005/EK rendelet 22. cikkében foglalt, az illetékes hatóságnak a szállítás közbeni késedelem megelőzésére, illetve minimálisra csökkentésére irányuló kötelezettségére vonatkozó rendelkezések Bizottság általi hatékony érvényesítésének, illetve tagállamok általi végrehajtásának és hatékony érvényesítésének állítólagos elmulasztását,
   kivizsgálja az 1/2005/EK rendelet I. melléklete V. fejezete 1.4. pontjának a) alpontjában foglalt, az el nem választott állatok szállítására vonatkozó rendelkezések Bizottság általi hatékony érvényesítésének, illetve tagállamok általi végrehajtásának és hatékony érvényesítésének állítólagos elmulasztását,
   kivizsgálja az 1/2005/EK rendelet 19., 20. és 21. cikkében, valamint I. melléklete II. fejezetének 1. és 3. pontjában, III. fejezetének 1. pontjában és IV. fejezetében foglalt, az élő állatok tengeri szállítására, többek között az állatszállító hajók berakodására és a hajókon alkalmazott szerkezetekre vonatkozó rendelkezések Bizottság általi hatékony érvényesítésének, illetve tagállamok általi végrehajtásának és hatékony érvényesítésének állítólagos elmulasztását,
   kivizsgálja az 1/2005/EK rendelet I. melléklete II. fejezetének 1., 2. és 5. pontjában foglalt, a szállítási eszközökre vonatkozó rendelkezések Bizottság általi hatékony érvényesítésének, illetve tagállamok általi végrehajtásának és hatékony érvényesítésének állítólagos elmulasztását,
   kivizsgálja az 1/2005/EK rendelet 3. cikke második bekezdésének e) pontjában, valamint I. melléklete III. fejezetének 1.2., 1.3., 1.4., 1.6., 1.7., 1.8., 1.9. és 1.11. pontjában foglalt, az állatok gondozására, többek között a berakodási és kirakodási műveletekre vonatkozó rendelkezések Bizottság általi hatékony érvényesítésének, illetve tagállamok általi végrehajtásának és hatékony érvényesítésének állítólagos elmulasztását,
   kivizsgálja az 1/2005/EK rendelet 5. cikkének (4) bekezdésében, 8. cikkében, 14. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában és 21. cikkének (2) bekezdésében, valamint II. mellékletében foglalt, szállítási tervezésre és menetlevélre vonatkozó rendelkezések Bizottság általi hatékony érvényesítésének, illetve tagállamok általi végrehajtásának és hatékony érvényesítésének állítólagos elmulasztását,
   kivizsgálja az 1/2005/EK rendelet 10. és 13. cikkében foglalt, a tagállamok illetékes hatóságainak feladataira és kötelezettségeire vonatkozó rendelkezések Bizottság általi hatékony érvényesítésének, illetve tagállamok általi végrehajtásának és hatékony érvényesítésének állítólagos elmulasztását,
   kivizsgálja az 1/2005/EK rendelet Unión kívüli, Bizottság általi hatékony érvényesítésének, illetve tagállamok általi végrehajtásának és hatékony érvényesítésének állítólagos elmulasztását a Bíróság (ötödik tanács) C-424/13. számú ügyben hozott 2015. április 23-i ítéletével összhangban; ítéletében a Bíróság emlékeztetett arra, hogy az 1/2005/EK rendelet szigorú kötelezettségeket ír elő nemcsak az élő gerinces állatok teljes egészében az Európai Unió területén belüli szállítására, hanem azokra a szállítási műveletekre is, amelyek kiindulási pontja ezen a területen belül, rendeltetési helye pedig egy harmadik országban található. Ugyanebben az ítéletben a Bíróság megállapította, hogy a tagállamok illetékes hatóságainak biztosítaniuk kell a megfelelést, amikor engedélyezik a harmadik országokban történő szállításokat,
   kivizsgálja az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdésében megállapított lojális együttműködési kötelezettségnek a vizsgálat hatálya szempontjából releváns esetleges megsértését; e célból különösen azt vizsgálja meg, hogy felmerülhet-e ilyen jogsértés az olyan megfelelő intézkedések meghozatalának állítólagos elmulasztása miatt, amelyek megakadályozzák a közlekedési módok olyan módon történő működtetését, hogy végső tényleges tulajdonosaik kiléte rejtve marad az uniós intézmények, az illetékes hatóságok és más közvetítők előtt, és megkönnyíti az 1/2005/EK rendelet megsértését,
   kivizsgálja azt az állítást, hogy a Bizottság nem segítette az Állategészségügyi Világszervezetnek (OIE) a szállítás közbeni állatjólétre vonatkozó nemzetközi előírások végrehajtására irányuló küldetését,
   kivizsgálja azt az állítást, hogy a Bizottság elmulasztotta tiszteletben tartani a „Trade4All” elnevezésű új uniós kereskedelmi stratégiában foglalt uniós kereskedelmi értékeket, különös tekintettel a harmadik országokban dokumentált szörnyű szállítási gyakorlatokra, amelyek nemcsak állatjóléti szempontból, hanem az élelmezésbiztonság és a közegészségügy szempontjából is kritikusak,
   megtesz minden olyan ajánlást, amelyet ebben az ügyben szükségesnek tart, ideértve a Bíróság fent említett ítéletének a tagállamok általi végrehajtását is;

3.  úgy határoz, hogy a vizsgálóbizottság a jelen határozat elfogadásától számított 12 hónapon belül végleges jelentést nyújt be;

4.  úgy határoz, hogy munkája során a vizsgálóbizottságnak figyelembe kell vennie a megbízatása időtartama alatt bekövetkező, hatáskörébe tartozó minden vonatkozó fejleményt;

5.  úgy határoz, hogy a vizsgálóbizottság által megfogalmazott ajánlásokkal az illetékes állandó bizottságoknak kell foglalkozniuk;

6.  úgy határoz, hogy a vizsgálóbizottság 30 tagból áll;

7.  utasítja elnökét, hogy gondoskodjon e határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről.

(1) HL L 113., 1995.5.19., 1. o.
(2) HL L 3., 2005.1.5., 1.o.
(3) A Bíróság 2015. április 23-i ítélete, Zuchtvieh-Export GmbH kontra Stadt Kempten, C-424/13, ECLI:EU:C:2015:259.
(4) (CHAP(2016) 01703-01707-01708-01709-01710-01711-01712-01713-01714-01715-01716-01717-01718). 2016 októberében a Conte&Giacomini ügyvédi iroda kiegészített panaszt küldött a Bizottságnak.


A Cseh Köztársaság miniszterelnöke elleni, uniós pénzeszközök hűtlen kezelése és lehetséges összeférhetetlenségek miatt indított büntetőeljárás újbóli megnyitása
PDF 216kWORD 57k
Az Európai Parlament 2020. június 19-i állásfoglalása uniós forrásokkal való visszaélés és esetleges összeférhetetlenség miatt a Cseh Köztársaság miniszterelnöke ellen indított vizsgálat újraindításáról (2019/2987(RSP))
P9_TA(2020)0164B9-0192/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 13. cikkének (2) bekezdésére, illetve 17. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel korábbi határozataira és állásfoglalásaira a Bizottság 2014-es, 2015-ös, 2016-os, 2017-es és 2018-os évre vonatkozó mentesítéséről,

–  tekintettel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által a Cseh Köztársaság „Gólyafészek” néven ismert projektjével kapcsolatban végzett igazgatási vizsgálatokra, amelyek „súlyos szabálytalanságokat” tártak fel,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság által 2014. március 26–27-én a Cseh Köztársaságban tett tényfeltáró látogatásra,

–  tekintettel 2018. december 13-i állásfoglalására az összeférhetetlenségről és az uniós költségvetés védelméről a Cseh Köztársaságban(1),

–  tekintettel az összeférhetetlenségről szóló, 2006. március 16-i 159/2006 sz. cseh törvényre, amely törvény 4. cikkének c) pontja 2017 februárjában lépett hatályba,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló, 2018. július 18-i 2018/1046/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (a továbbiakban: az új költségvetési rendelet) – amely 2018. augusztus 2-án lépett hatályba – és különösen annak 61. cikkére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 144. és 145. cikkére(3),

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett, a Cseh Köztársaságban fennálló esetleges összeférhetetlenségre vonatkozó kérdésekre és panaszokra(4),

–  tekintettel a Bizottság Jogi Szolgálatának „A költségvetési rendelet (összeférhetetlenségről szóló) 61. cikkének hatása az európai strukturális és beruházási alapokból (esb-alapok) származó kifizetésekre” című, 2018. november 19-i véleményére,

–  tekintettel a főügyész által 2019. december 4-én tartott sajtókonferenciára az uniós forrásokkal való visszaélés miatt a Cseh Köztársaság miniszterelnöke ellen indított vizsgálat újraindításáról,

–  tekintettel a tagállamokban az EU pénzügyi érdekeinek védelmét érintő összeférhetetlenségről és korrupcióról szóló, 2019. december 18-i plenáris vitájára,

–  tekintettel a Cseh Köztársaság miniszterelnöke ellen uniós forrásokkal való visszaélés és esetleges összeférhetetlenség miatt indított büntetőeljárás újraindításáról szóló, 2020. január 15-i plenáris vitára,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság által 2020. február 26–28-án a Cseh Köztársaságban tett tényfeltáró látogatásra,

–  tekintettel a cseh Alkotmánybíróság Pl. ÚS 4/17. számú, 2020. február 18-i határozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel Andrej Babiš cseh miniszterelnökkel szemben az OLAF-nak a kisvállalkozások számára nyújtott uniós támogatások szabálytalan felhasználásáról szóló jelentését követően indított bűnügyi nyomozást, amelyet két évvel később felfüggesztettek, a cseh főügyész a közelmúltban újraindította; emlékeztet arra, hogy a „Gólyafészek” projekt keretében az Agrofert mesterségesen alapított egy középvállalkozást, amely az Agrofert ellenőrzése alatt maradt, annak érdekében, hogy összesen mintegy 2 millió euró összegű finanszírozást szerezzen kis- és középvállalkozások számára;

B.  mivel a cseh főügyész „jogellenesnek és idő előttinek” minősítette a bűnügyi nyomozás megszüntetését, mivel az uniós jogot nem vették figyelembe, és hozzátette azt is, hogy a támogatások odaítélésének folyamata során nem végeztek elegendő ellenőrzést;

C.  mivel a költségvetési rendelet 61. cikkének (1) bekezdése (a 61. cikk (3) bekezdésével együtt) a következőket rögzíti:

   a) a pénzügyi szereplők számára előírja azt a negatív kötelezettséget, hogy előzzék meg az uniós költségvetéssel kapcsolatosan összeférhetetlenséget okozó helyzeteket;
   b) a pénzügyi szereplőkre számára előírja azt a pozitív kötelezettséget, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket a felelősségi körükbe tartozó feladatok ellátása során az összeférhetetlenség megakadályozása érdekében, és kezeljék az objektíven összeférhetetlenségnek tekinthető helyzeteket;

D.  mivel a költségvetési rendelet 63. cikke előírja a tagállamok számára olyan irányítási és ellenőrzési rendszerek bevezetését, amelyek – a 36. cikk (3) bekezdésében előírtak szerint – biztosítják az összeférhetetlenség elkerülését;

E.  mivel 2017 februárjában módosították az összeférhetetlenségről szóló 159/2006. sz. cseh törvényt a tiltott tevékenységek kibővített listájával, beleértve olyan rendelkezéseket, amelyek megakadályozzák, hogy egyes vállalatok akár alvállalkozóként is részt vegyenek a közbeszerzésben vagy támogatásban részesüljenek; mivel a jogi aktus célja az összeférhetetlenség minden formájának megelőzése;

F.  mivel a közbeszerzési szabályok (a 2014/24/EU irányelv 24. cikke(5)) az összeférhetetlenség – többek között a közvetlen vagy közvetett személyes érdekek – elkerülésére kötelezik a tagállamokat, és léteznek az összeférhetetlenségnek vagy a megosztott irányítás alá tartozó speciális kötelezettségeknek tekintett helyzetek kezelésére vonatkozó szabályok (például az 1303/2013/EU rendelet);

G.  mivel az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata(6) szerint „az összeférhetetlenség objektíven és önmagában is súlyos szabálytalanság anélkül, hogy azt az érintett felek szándékára tekintettel kellene minősíteni, és függetlenül attól, hogy jóhiszeműen vagy rosszhiszeműen jártak el”;

H.  mivel a Bizottság kénytelen felfüggeszteni az uniós támogatások kifizetését olyan esetekben, amikor az irányítási és ellenőrzési rendszerek működésében súlyos hiányosság tapasztalható, és ha az összeférhetetlenséggel kapcsolatban jelentős feltáratlan, be nem jelentett és korrigálatlan szabálytalanságok kerültek napvilágra;

I.  mivel az Agrofert a cseh miniszterelnök által létrehozott konglomerátum, amely több mint 230 vállalatból és több mint 34 000 alkalmazottból áll (2017); mivel kiderült, hogy Babiš úr az Agrofert – az egyebek mellett több jelentős cseh médiaorgánumot magában foglaló Agrofert csoport anyavállalata – tényleges tulajdonosa az AB I és AB II vagyonkezelői alapokon keresztül, amelyeket ő alapított és amelyeknek egyúttal egyedüli kedvezményezettje is; mivel amikor Babiš úr úgy dönt, hogy felszámolja ezeket a vagyonkezelői alapokat, visszaszerzi az összes tulajdonát;

J.  mivel 2019 januárjában és februárjában a Bizottság több szervezeti egysége (DG REGIO/DG EMPL, DG AGRI (társult főigazgatóság)) koordinált, átfogó ellenőrzést végzett az uniós és a nemzeti jog alkalmazására vonatkozóan; mivel az AGRI bizottság jelenleg vizsgálja az állítólagos összeférhetetlenségeket a cseh mezőgazdasági miniszter vonatkozásában;

K.  mivel 2019 novemberében a Bizottság megküldte a cseh hatóságoknak a DG REGIO és a DG EMPL végleges ellenőrzési jelentését a költségvetési rendelet 61. cikke alapján a Cseh Köztársaságban felmerülő, a cseh médiának kiszivárogtatott állítólagos összeférhetetlenségek nyomán;

L.  mivel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság 2019. december 16-án zárt ülést tartott Johannes Hahn költségvetési és igazgatási biztos részvételével;

M.  mivel Hahn biztos tájékoztatta a Költségvetési Ellenőrző Bizottságot, hogy a Bizottság csak akkor hozza nyilvánosságra az ellenőrzés következtetéseit, ha minden bizonyítékot megfelelően megvizsgáltak és alaposan elemeztek; mivel a cseh hatóságok 2020. május 29-én benyújtották válaszaikat a DG REGIO végleges ellenőrzési jelentésére;

N.  mivel a bizottsági ellenőrzés még folyamatban van, és elővigyázatossági intézkedésként és a helyzet tisztázásáig az uniós költségvetésből nem folyósítanak kifizetéseket az esb-alapokból olyan, Babiš úr közvetlen vagy közvetett tulajdonában lévő vállalatok számára, amelyek potenciálisan érintettek lehetnek az állítólagos összeférhetetlenségben;

O.  mivel a Bizottság nem téríti meg a cseh hatóságoknak a vidékfejlesztési alap keretében az Agrofert csoport azon projektjei számára teljesített kifizetéseket, amelyeket potenciálisan érinthet az állítólagos összeférhetetlenség;

P.  mivel a cseh parlament nem felügyeli azokat az esetleges közbeszerzési eljárásokat, cseh nemzeti szintű támogatásokat vagy államilag támogatott közberuházásokat, amelyekből az Agrofert csoport továbbra is profitálhat;

Q.  mivel az Agrofert csoport a két legnagyobb cseh napilap, a Mladá fronta Dnes és a Lidové Noviny tulajdonosa, és az Óčko televíziócsatorna, valamint az Impuls és a RockZone rádióállomás is az irányítása alatt van; mivel az Európai Újságíró Szövetség jelentése szerint Babiš úr a Cseh Köztársaságban a magánmédia 30%-ának tényleges tulajdonosa(7);

R.  mivel az Agrofert csoport bevételei jelentősen nőttek Babiš úr hivatali ideje alatt, miközben az Agrofert csoport 2016-ban összesen 970 414 000 CZK, 2017-ben 1 048 685 000 CZK, 2018-ban pedig 973 284 000 CZK uniós mezőgazdasági támogatásban részesült kizárólag a Cseh Köztársaságban; mivel az Agrofert csoport állítólag 427 385 000 CZK összegű támogatást kapott az EU Kohéziós Alapjából a 2014–2020 közötti időszakban a Cseh Köztársaságban; mivel az Agrofert csoport valószínűleg további támogatásban részesült más tagállamokban, például Szlovákiában és Németországban is;

S.  mivel a Cseh Köztársaság Alkotmánybírósága Pl. ÚS 4/17. számú, 2020. februári határozatában elutasította a cseh köztársasági elnök és a cseh köztársasági parlamenti képviselők által a köztisztviselők körében felmerülő összeférhetetlenséget meghatározó cseh jogszabály hatályon kívül helyezése miatt benyújtott keresetet; mivel az Alkotmánybíróság ugyanebben a határozatban egyértelművé tette, hogy a választások nem használhatók fel arra, hogy az állam feletti ellenőrzést az állam kapacitásainak és erőforrásainak felhasználása vagy akár az azokkal való visszaélés céljából átvegyék;

1.  üdvözli a cseh miniszterelnök ellen a „Gólyafészek” projektben való részvétele miatt indított újabb bűnügyi nyomozást; bízik abban, hogy a nemzeti igazságszolgáltatási rendszer függetlenül és minden esetleges politikai befolyástól mentesen folytatja ezt a folyamatot;

2.  elítéli az összeférhetetlenség minden olyan esetleges helyzetét, amely veszélyeztetheti az uniós költségvetés végrehajtását és alááshatja az uniós polgárok abba vetett bizalmát, hogy az uniós adófizetők pénzét megfelelően kezelik;

3.  kéri a Bizottságot, hogy a Szerződések őreként lépjen fel az összeférhetetlenség minden formája ellen, és értékelje a tagállamok által ezek elkerülése érdekében hozott megelőző intézkedéseket;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre ellenőrzési mechanizmust a tagállamokban felmerülő összeférhetetlenségek kezelésére, és egyik prioritásaként határozza meg az összeférhetetlenségek aktív elkerülését, beleértve az uniós támogatások végső kedvezményezettjeinek azonosítását is;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az összeférhetetlenségekkel szembeni zéró tolerancia politikáját, biztosítsa a potenciálisan szabálytalanul kifizetett támogatások gyors visszafizettetését a jogállamiság és az eljárási követelmények tiszteletben tartása mellett, és határozottan lépjen fel, különösen abban az esetben, ha a nemzeti hatóságok nem lépnek fel a legmagasabb szintű képviselőik körében felmerülő összeférhetetlenségek megelőzése érdekében;

6.  hangsúlyozza, hogy az összeférhetetlenségek megelőzésére vonatkozó nemzeti jogszabályoknak összhangban kell lenniük az új költségvetési rendelet betűjével és szellemével; felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon közös iránymutatásokat, amelyek segítik a tagállamokat a magas rangú politikusok körében felmerülő összeférhetetlenségének elkerülése érdekében;

7.  sürgeti a Tanácsot és az Európai Tanácsot, hogy fogadjanak el közös normákat az összeférhetetlenséghez kapcsolódó valamennyi kérdésre vonatkozóan, és törekedjenek közös értelmezés kialakítására valamennyi tagállamban;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy a szabályok be nem tartása esetén tegye meg a megfelelő intézkedéseket az uniós költségvetés védelme érdekében, beleértve a jogellenesen vagy szabálytalanul kifizetett valamennyi pénzeszköz visszafizettetésére irányuló korrekciós intézkedéseket is, amennyiben ezt előírták;

9.  felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák a költségvetési átláthatóság növelésére irányuló erőfeszítéseiket annak biztosítása révén, hogy a közbeszerzési eljárásokra és az államilag finanszírozott szerződések odaítélésére vonatkozó releváns adatok könnyen és szabadon hozzáférhetők legyenek a nyilvánosság számára;

10.  aggodalmát fejezi ki az EU különböző részeiről érkező jelentések miatt, amelyek szerint a kormányhoz közeli vagy a kormányon belüli, egyéni érdekekkel rendelkező politikusok egyre nagyobb politikai befolyást gyakorolnak a jogalkotásra és a közpénzek felhasználására, azzal a potenciális céllal, hogy bizonyos személyek, nem pedig a nagyközönség érdekeit szolgálják;

11.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a cseh miniszterelnök miniszterelnökként (és korábban az európai strukturális és beruházási alapok tanácsának elnökeként) aktívan részt vett és továbbra is részt vesz az uniós költségvetés végrehajtásában a Cseh Köztársaságban, miközben a költségvetési rendelet 61. cikkének (1) bekezdését megsértve két vagyonkezelői alap alapítójaként és egyedüli kedvezményezettjeként, továbbra is ellenőrzi az Agrofert csoportot, és ezért megkérdőjelezi feladatainak pártatlan és objektív ellátását; mély aggodalmát fejezi ki azon közelmúltbeli médiabeszámolók(8) miatt, amelyek szerint a miniszterelnök továbbra is ellenőrzést gyakorol az Agroferten belül hozott üzleti döntések felett;

12.  megjegyzi, hogy a média közelmúltbeli jelentéseiből láthatólag kiderül, hogy Babiš úr és felesége továbbra is azon hat aktív személy között szerepel, akik jelentős befolyással vagy ellenőrzéssel rendelkeznek az Agrofert leányvállalatához, a GreenChem Solutions Ltd-hez kapcsolódó vagyonkezelők felett az Egyesült Királyságban;

13.  ragaszkodik ahhoz, hogy egy tagállam legmagasabb kormányzati szintjén fennálló összeférhetetlenség – amennyiben megerősítést nyer – nem tolerálható, és az érintett személy(ek)nek meg kell oldania/oldaniuk az alábbi megoldások egyikét alkalmazva:

   a) olyan intézkedések meghozatala, amelyek biztosítják, hogy ennek a személynek többé ne legyen gazdasági érdeke vagy a költségvetési rendelet 61. cikkének hatálya alá tartozó egyéb érdeke gazdálkodó egység vonatkozásában;
   b) az ellenőrzése alatt álló gazdálkodó egységek nem részesülnek többé uniós forrásokból, állami támogatásokból vagy a nemzeti kormány által szétosztott finanszírozásból;
   c) az érdekeit érintő döntésekben való részvételből való kizárás; hangsúlyozza azonban, hogy a miniszterelnök és kormánya tagjainak feladatai és hatáskörei fényében kétségesnek tűnik, hogy egy ilyen intézkedés a gyakorlatban megfelelően kezelné az összeférhetetlenséget, ha a szóban forgó személyek továbbra is közfeladatot látnának el, és hogy ezért a közszolgálatról való lemondás megfelelőbb eszköz az összeférhetetlenség kezelésére;

14.  felhívja a Bizottságot, hogy alaposan felügyelje a kifizetések odaítélésének folyamatát a Cseh Köztársaságban, különösen a miniszterelnök vagy a költségvetés végrehajtásában részt vevő bármely más kormánytag közvetlen vagy közvetett tulajdonában lévő vállalatok számára az uniós alapokból történő kifizetéseket;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy indokolatlan késedelem nélkül értékelje, hogy azok az esetek, amelyek tekintetében az Agrofert csoporthoz tartozó vállalatok továbbra is támogatásban részesülnek a nemzeti költségvetésből, megfelelnek-e az állami támogatásokra vonatkozó szabályoknak; megjegyzi, hogy ezek az esetek pénzügyi károkat okozhatnak, és felhívja a nemzeti hatóságokat, hogy értékeljék ezeket a helyzeteket; úgy véli, hogy a cseh és az uniós adófizetőket megfelelően tájékoztatni kell az ilyen helyzetről;

16.  mélységesen aggasztják azok a jelentések(9), amelyek szerint az Agrofert csoport vállalatai mesterségesen áthelyezhetik eszközeiket a leányvállalatok között, és így teljesítik a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott támogatások jogosultsági feltételeit, vagy – fordítva – csatlakozhatnak működésükhöz annak érdekében, hogy nagyvállalatként jelentkezzenek, és így közbeszerzési pályázatokat nyerjenek;

17.  sajnálatának ad hangot azon jelentések miatt, amelyek szerint az ellenőrök súlyos hiányosságokat tártak fel a csehországi regionális és kohéziós alapok irányítási és ellenőrzési rendszereinek működésében, és ezért közel 20%-os pénzügyi korrekciót javasoltak; felszólítja a Bizottságot, kritikus szemmel vizsgálja meg, hogy ezek az esetek az uniós forrásokkal való rendszerszintű visszaéléseket jelentenek-e;

18.  aggasztja a nemzeti kifizető ügynökségek és ellenőrző szervek hiányosságai által okozott pénzügyi veszteség; ezzel összefüggésben felszólítja a Tanácsot, hogy sürgősen fogadja el a tagállamokban a jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosságok esetén az Unió költségvetésének védelméről szóló rendeletre irányuló javaslatot;

19.  mélységes aggodalmának ad hangot a Cseh Köztársaság jogi kerete miatt, amely megfosztja a nemzeti legfőbb ellenőrzési intézményt attól a jogától, hogy ellenőrizze a közkiadások szabályszerűségét és teljesítését regionális és helyi szinten, ezáltal megakadályozva, hogy az intézmény bármilyen betekintést nyerjen az összetett vállalati struktúrák tényleges tulajdonosaiba; sajnálatát fejezi ki azon jelentések(10) miatt, amelyek szerint a legfőbb ellenőrzési hivatal nem végez szisztematikus helyszíni ellenőrzéseket a végső kedvezményezetteknél; aggodalmát fejezi ki a cseh miniszterelnök által a cseh legfőbb ellenőrzési hivatal munkájával kapcsolatban tett becsmérlő megjegyzések miatt;

20.  hangsúlyozza, hogy az Állami Mezőgazdasági Intervenciós Alap (SZIF) felügyelőbizottságának politikailag kiegyensúlyozatlan összetétele politikai befolyás kockázatát hordozza magában, aláásva ezáltal a független ellenőrzések elvégzésére való képességet;

21.  aggályosnak tartja azokat a jelentéseket, amelyek szerint a köztisztviselők(11) utasításokat kaptak, és nyomást gyakoroltak rájuk, hogy ne vizsgálják ki az Agrofert csoporttal kapcsolatos esetleges összeférhetetlenségi állításokat, és állítólag utasítást kaptak arra, hogy értékeljék az Agrofert által kapott kereskedelmi ajánlatokat; mélységesen aggasztják azok a jelentések, amelyek szerint a köztisztviselőknek negatív következményekkel kellett szembenézniük, mint például átszervezés ürügyén történő elbocsátás, amikor megtagadták az ilyen utasítások teljesítését; hangsúlyozza, hogy ezek az intézkedések megkérdőjelezik az államigazgatás pártatlanságát és a közfeladatok független ellátását;

22.  sajnálattal állapítja meg az összeférhetetlenség feltárásában tapasztalható rendszerszintű hiányosságokra utaló jeleket; sajnálja, hogy nincsenek keresztellenőrzések, és hogy az eltérő hatáskörök olyan átláthatatlan struktúrákat eredményeznek, amelyek akadályozzák az összeférhetetlenség hatékony megelőzését és feltárását a Cseh Köztársaságban; emlékeztet arra, hogy az összeférhetetlenségi helyzetek hatékony megelőzéséhez nem elegendő az a pozitivista megközelítés, amely szerint a köztisztviselőknek önbevallást kell benyújtaniuk arról, hogy nem áll fenn összeférhetetlenség; felhívja a cseh hatóságokat, hogy haladéktalanul orvosolják ezeket a rendszerszintű hiányosságokat, különösen egy ellenőrizhető összeférhetetlenségi nyilatkozat előírásával, amelynek keretében a köztisztviselők listát nyújtanak be pénzügyi érdekeltségeikről;

23.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a szabálytalanságokkal kapcsolatos pénzügyi korrekciókkal érintett uniós forrásokat további következmények vagy korlátozások nélkül újra felhasználhatják; véleménye szerint ez a rendszer veszélyezteti az EU pénzügyi érdekeit; ezért felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon az uniós alapok újbóli felhasználását, és fontolja meg egy olyan rendszer kidolgozását, amelyben a korrekciókat a további felhasználásra vonatkozó korlátozások is kísérik;

24.  tudomásul veszi a Bizottság 2019. november 28-i határozatát a cseh hatóságok által a cseh vidékfejlesztési program Q4-2018. és Q1-2019. számú negyedévére vonatkozó időközi kiadásigazoló nyilatkozataikban szereplő vonatkozó összegek felfüggesztéséről;

25.  megjegyzi, hogy a Bizottság megerősítette, hogy a közös agrárpolitika (KAP) keretében a 2018. évre vonatkozóan kifizetéseket teljesített az Agrofert csoporthoz tartozó vállalatok, valamint a Cseh Köztársaságon kívüli több más tagállamban ugyanazon tényleges tulajdonossal rendelkező vállalatok számára; kitart amellett, hogy a Bizottságnak nyújtson teljes körű és megbízható áttekintést a mentesítésért felelős hatóság számára az Agrofert csoportnak és az azonos tényleges tulajdonossal rendelkező vállalatoknak a 2018-as és 2019-es pénzügyi évben teljesített valamennyi kifizetésről;

26.  felhívja a cseh hatóságokat, hogy biztosítsák az uniós források igazságos és kiegyensúlyozott elosztását annak érdekében, hogy az uniós adófizetők pénze a lakosság túlnyomó többségének gazdasági és társadalmi javát szolgálja;

27.  aggasztja a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849(12) és (EU) 2018/843(13) irányelv (negyedik és ötödik pénzmosási irányelv) nem megfelelő végrehajtása; kiemeli, hogy mindkét irányelvet teljes mértékben és helyesen át kell ültetni, és biztosítani kell, hogy valamennyi rendelkezést – beleértve a tényleges tulajdonosok átláthatóságára vonatkozó rendelkezéseket is – maradéktalanul végrehajtsák;

28.  sürgeti a cseh pénzügyi elemző egységet, hogy proaktívabb megközelítést alkalmazzon az adóbűncselekmények, a csalás és a korrupció elleni küzdelem terén, valamint biztosítsa, hogy a pénzmosás elleni szabályok alapján felelős szervek hatékonyan ellenőrizzék a tényleges tulajdonosokat;

29.  sajnálatának ad hangot, amiért a megosztott irányítás alá tartozó uniós források engedélyezése, elosztása és ellenőrzése összetett és átláthatatlan folyamat, ahol csak a tagállamok rendelkeznek teljes körű hozzáféréssel az adatokhoz, ami azt jelenti, hogy a Bizottság nem tud időben és átfogóan áttekintést nyújtani a Parlament számára, amikor tájékoztatást kell adnia bizonyos kedvezményezetteknek több tagállamban folyósított kifizetésekről; hangsúlyozza, hogy ez súlyosan akadályozza a Költségvetési Ellenőrző Bizottság és az Európai Számvevőszék hatékonyságát és ellenőrző szervként betöltött szerepét;

30.  felhívja a Bizottságot, hogy a megosztott irányítás elvének teljes körű elfogadása mellett hozzon létre egységes és szabványosított eszközöket a tagállamok számára az uniós források végső kedvezményezettjeire vonatkozó információk jelentésére; hangsúlyozza, hogy a végső kedvezményezettekre vonatkozó információknak tartalmazniuk kell a vállalatok tényleges tulajdonosainak (természetes és jogi személyek) meghatározását; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy olyan IT-rendszer létrehozásáról szóló rendeletre, amely lehetővé teszi a tagállami hatóságok számára az egységes és standardizált, valós idejű jelentéstételt, biztosítva a tagállami rendszerekkel való interoperabilitást, a jobb átláthatóság, valamint a Bizottság és a tagállamok közötti jobb együttműködés biztosítása, a kifizetésekkel kapcsolatos elszámoltathatóság további javítása, és különösen a rendszerszintű hibák és visszaélések korábbi feltárásához való hozzájárulás érdekében;

31.  sajnálatának ad hangot, hogy a mezőgazdasági alapok vagy a kohéziós alapok felhasználását szabályozó rendeletek egyike sem kötelezi a nemzeti hatóságokat arra, hogy közzétegyék az alapokból részesülő magánszemély, jogalany vagy vagyonkezelői alap végső tényleges tulajdonosát; felhívja a társjogalkotókat, hogy fordítsanak különös figyelmet erre a kérdésre, és átfogóan foglalkozzanak vele az uniós támogatások átláthatóságára vonatkozó jövőbeli szabályokról szóló döntések meghozatalakor;

32.  kitart amellett, hogy a tényleges tulajdonosok nyilvántartása csak az ellenőrzést gyakorló személy(ek)re vonatkozó, teljes mértékben ellenőrzött információkat tartalmazzon, és teljes mértékben hozzáférhető legyen a nyilvánosság számára;

33.  határozottan helyteleníti az uniós mezőgazdasági és kohéziós alapokra építő oligarchikus struktúrák létrehozását és felállítását, amelyek révén a kedvezményezettek nagyon szűk köre kapja meg az uniós alapok túlnyomó többségét; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt dolgozzon ki hatékony jogi eszközöket a jogállamiság tiszteletben tartásának biztosítására és az ilyen struktúrák előmozdításának megakadályozására;

34.  ismételten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az összeférhetetlenségi esetek károsítják a kohéziós politika és a KAP fontos gazdasági, társadalmi és környezeti dimenzióval rendelkező céljait, és negatív képet alakítanak ki ezekről a politikákról;

35.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a KAP szabályainak módosítására az uniós források méltányosabb elosztása céljából annak biztosítása érdekében, hogy a KAP-ot méltányosan osszák el a földet megművelő aktív mezőgazdasági termelők között, és ne eredményezzen olyan földügyleteket, amelyek a politikai bennfentesek kiválasztott csoportjának javát szolgálják, vagy az állami tulajdonban lévő földterületeket privatizáló árverések során visszaélésszerű gyakorlatokat ösztönöznek; tudomásul veszi a Bizottság új teljesítési modellre irányuló javaslatát, amely magában foglalja a felső határ meghatározását és a degressziós mechanizmust; úgy véli azonban, hogy a felső határnak a munkaerőköltségek felső határ előtti ellentételezésével történő bevezetése nem elegendő a közvetlen kifizetések méltányosabb elosztásának biztosításához; támogatja a kötelező újraelosztási mechanizmussal kapcsolatos elgondolást;

36.  felhívja a figyelmet arra, hogy a földtulajdonjogokat gyakran nem határozták meg egyértelműen, és a föld az állami földhivatal felügyelete alatt maradt, amely jellemzően nagyüzemi vállalatoknak adta bérbe; elismeri a cseh hatóságok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy 2023-ig megállapítsák a jogos tulajdonosokat; ragaszkodik ahhoz, hogy azon földterületek árverését, amelyek jogos tulajdonosait nem lehet megállapítani, tisztességes módon kell lebonyolítani, egyenlő esélyeket biztosítva a kis- és középméretű mezőgazdasági termelők és a fiatal mezőgazdasági termelők számára a földterület megszerzéséhez;

37.  sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot az egy vagy több vállalkozás tényleges tulajdonosaként egy természetes személyre jutó közvetlen kifizetés maximális összegére vonatkozóan, miközben zéró toleranciát alkalmaz az összeférhetetlenségi helyzetben lévőkre; hangsúlyozza, hogy nem szabad lehetővé tenni, hogy egyetlen többéves pénzügyi keret ideje alatt több száz milliós uniós támogatásban lehessen részesülni;

38.  kitart amellett, hogy a következményeket az uniós forrásokkal való visszaélés felelőseinek kell viselniük, és hogy a pénzügyi korrekciók esetében a terhet nem szabad a nemzeti adófizetőkre hárítani; felhívja a cseh nemzeti hatóságokat, hogy azoktól követeljék vissza a jogosulatlanul kifizetett támogatásokat, akik jogtalanul részesültek ezekből; azon a véleményen van, hogy a következő programozási időszakra be kell vezetni az uniós források felhasználásának előfeltételét, megkövetelve, hogy a nemzeti jogszabályok tartalmazzanak olyan rendelkezéseket, amelyek a felelős kedvezményezettet a jogosulatlanul igényelt források visszafizetésére kötelezik;

39.  határozottan elítéli, hogy a miniszterelnök sajtókonferenciája során rágalmaz és gyűlöletbeszédet alkalmaz a 2020. február 26. és 28. közötti tényfeltáró misszió résztvevőivel szemben; elfogadhatatlannak tartja, hogy a Költségvetési Ellenőrző Bizottság Cseh Köztársaságba indított tényfeltáró misszió résztvevői európai parlamenti képviselői feladataik végzése során halálos fenyegetéseket és egyéb szóbeli támadásokat szenvedtek el;

40.  felhívja a Költségvetési Ellenőrző Bizottságot, hogy számoljon be a Parlamentnek a tényfeltáró látogatása során szerzett releváns megállapításairól, és ennek megfelelően tájékoztassa a Bizottságot és az illetékes hatóságokat;

41.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a folyamatban lévő ellenőrzési eljárások indokolatlan késedelem nélküli lezárása érdekében, és megállapításait hozza nyilvánosságra, amint valamennyi bizonyítékot megfelelően értékeltek; ösztönzi a Tanácsot és az Európai Tanácsot, hogy vegyék figyelembe ezen ellenőrzések eredményeit, és a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó tárgyalások során fordítsanak kellő figyelmet a költségvetési rendelet 61. cikkére;

42.  felhívja a Bizottságot, hogy járjon utána a más tagállamokban fennálló megoldatlan összeférhetetlenségekre vonatkozó állításoknak;

43.  újfent sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság második uniós antikorrupciós jelentésében (ARES (2017)455202) már nem szerepelnek országonkénti jelentések; felhívja a Bizottságot, hogy az európai szemesztertől elkülönítve ismét készítsen tagállamonként jelentéseket a korrupció helyzetéről, belefoglalva az EU által támogatott korrupcióellenes erőfeszítések hatékonyságának értékelését is; ismét felhívja a Bizottságot, hogy a korrupció elleni erőfeszítéseket ne csak gazdasági szempontból értékelje;

44.  hangsúlyozza, hogy az uniós finanszírozás sikeres felhasználásának előfeltételeként fenn kell tartani a jogállamiságot, a hatalmi ágak szétválasztását, az igazságszolgáltatás függetlenségét, valamint a média függetlenségét és pluralizmusát;

45.  hangsúlyozza a független közszolgálati média, az oknyomozó újságírók és a jogállamiság megerősítésén dolgozó nem kormányzati szervezetek fontosságát; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a független újságíróknak és civil társadalmi szervezeteknek nyújtott uniós támogatás rendkívül fontos, többek között a következő többéves pénzügyi keret összefüggésében is; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Cseh Köztársaságban a magánmédia fokozottan néhány szereplő kezében koncentrálódik;

46.  felhívja a Bizottságot, hogy a jogállamisági mechanizmus keretében a helyzet nyomon követése során vegye figyelembe az ezen állásfoglalásban megfogalmazott aggályokat;

47.  felhívja a cseh hatóságokat, hogy a lehető leghamarabb tájékoztassák az uniós intézményeket az újraindított „gólyafészek” vizsgálat eredményéről;

48.  felhívja a Tanácsot és az Európai Tanácsot, hogy a költségvetési rendelet 61. cikkének (1) bekezdésével összhangban a jövőbeli uniós költségvetésről és a következő többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások keretében tegyen meg minden szükséges és megfelelő intézkedést az összeférhetetlenség megelőzése érdekében;

49.  szolidaritását fejezi ki a cseh néppel, és méltányosságra, igazságosságra és a cseh miniszterelnök üzleti érdekei politikai szerepével és hatásköreivel fennálló összeegyeztethetetlenségének megszüntetésére szólít fel;

50.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a Cseh Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0530.
(2) HL L 193., 2018.7.30., 1. o.
(3) HL L 347., 2013.12.20., 320. o.
(4) https://www.europarl.europa.eu/doceo/document/P-8-2019-001656_EN.html
(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelve (2014. február 26.) a közbeszerzésről (HL L 94., 2014.3.28., 65. o.).
(6) Az Ismeri Europa Srl kontra Számvevőszék ügyben 1999.6.15-én hozott ítélet, T-277/97, ECLI:EU:T:1999:124.
(7) https://europeanjournalists.org/wp-content/uploads/2019/10/Czech-Republic-fact-finding-mission.pdf
(8) https://www.seznamzpravy.cz/clanek/babis-mu-zadal-praci-pro-agrofert-ja-jen-splnil-pokyn-rika-exnamestek-90945; https://www.seznamzpravy.cz/clanek/soukromy-obchod-agrofertu-na-stole-premiera-poslete-odpoved-napsal-babis-90494; https://www.seznamzpravy.cz/clanek/dukazy-z-e-mailu-babis-kvuli-agrofertu-ukoluje-vladou-placene-experty-90815
(9) A Cseh Köztársaságban működő magángazdálkodói szövetségtől a 2020. február 26. és 28. közötti tényfeltáró látogatás során kapott információk.
(10) A Cseh Köztársaság legfőbb ellenőrzési intézményétől a 2020. február 26. és 28. közötti tényfeltáró látogatás során kapott információk.
(11) Köztisztviselők és a nem kormányzati szervezetek képviselőinek a Cseh Köztársaságban tett 2020. február 28-i tényfeltáró látogatás tagjainak figyelmét felhívó jelentései.
(12) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o.).
(13) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/843 irányelve (2018. május 30.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 irányelv, valamint a 2009/138/EK és a 2013/36/EU irányelv módosításáról (HL L 156., 2018.6.19., 43. o.).


Bankunió – 2019. évi éves jelentés
PDF 184kWORD 57k
Az Európai Parlament 2020. június 19-i állásfoglalása a bankunióról – 2019. évi éves jelentés (2019/2130(INI))
P9_TA(2020)0165A9-0026/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a bankunióról szóló, 2019. január 16-i állásfoglalására – 2018. évi éves jelentés(1),

–  tekintettel a Bizottságnak és az Európai Központi Banknak (EKB) a bankunióról szóló 2018. évi éves jelentésről szóló, 2019. január 16-i parlamenti állásfoglalásra vonatkozó visszajelzésére,

–  tekintettel a banki csomag Európai Parlament és Tanács általi jóváhagyására,

–  tekintettel az öt elnök „Az európai gazdasági és monetáris unió kiteljesítése” című, 2015. június 22-i jelentésére,

–  tekintettel az (EU) 806/2014 rendeletnek az európai betétbiztosítási rendszer létrehozása érdekében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2015. november 24-i bizottsági javaslatra (COM(2015)0586),

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló, 2010. évi keretmegállapodásra,

–  tekintettel az Ursula von der Leyen által 2019. július 16-án előterjesztett, „Politikai iránymutatás a hivatalba lépő következő Európai Bizottság számára (2019–2024): Ambiciózusabb Unió. Programom Európa számára” című dokumentumra,

–  tekintettel a Bázel III véglegesítéséről szóló, 2016. november 23-i állásfoglalására(2), valamint az Ecofin Tanács 2016. július 12-i következtetéseire,

–  tekintettel az államkötvény-fedezetű értékpapírokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2018. május 24-i bizottsági javaslatra (COM(2018)0339),

–  tekintettel a 2018-as felügyeleti tevékenységekről szóló, 2019 márciusában közzétett éves EKB-jelentésre(3),

–  tekintettel az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) „A banknak nem minősülő uniós pénzintézetek pénzügyi közvetítésének 2019. évi kockázatfigyelése” című, 2019. júliusi jelentésére(4),

–  tekintettel az Európai Bankhatóság (EBH) pénzügyi technológiára vonatkozó ütemtervének az EBH pénzügyi technológiára (Fintech) vonatkozó megközelítéséről szóló, 2018. márciusi konzultációból levont következtetéseire,

–  tekintettel az EBH „Az európai bankrendszer kockázatértékelése” című, 2019. novemberi jelentésére(5),

–  tekintettel az EBH 2019. július 18-i jelentésére a pénzügyi technológiai tevékenységek szabályozási köréről, szabályozási státuszáról és engedélyezési megközelítéseiről,

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóságok „Pénzügyi technológia: szabályozási kötöttségek és innovációs központok” című, 2019. januári jelentésére(6),

–  tekintettel az egységes felügyeleti mechanizmus keretében az Európai Központi Bankra ruházott feladatok végrehajtásával kapcsolatos demokratikus elszámoltatás és felügyelet gyakorlásának szabályairól szóló, az Európai Parlament és az Európai Központi Bank között létrejött 2013. november 7-i intézményközi megállapodásra(7),

–  tekintettel az EKB és az Európai Számvevőszék közötti, az EKB felügyeleti feladatainak ellenőrzéséről szóló, 2019. október 9-i egyetértési megállapodásra(8),

–  tekintettel arra, hogy a 2018. december 14-i euróövezeti csúcstalálkozó jóváhagyta a nem euróövezeti tagállamokat is magában foglaló formációban ülésező eurócsoport jelentését, amely magas szintű munkacsoportot hoz létre,

–  tekintettel arra, hogy ugyanezen euróövezeti csúcstalálkozó jóváhagyta az Egységes Szanálási Alap közös védőhálójának feladatmeghatározását,

–  tekintettel a 2014/59/EU irányelv (a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv (BRRD)) és a 806/2014/EU rendelet (az Egységes Szanálási Mechanizmusról szóló rendelet (SRMR)) alkalmazásáról és felülvizsgálatáról szóló, 2019. április 30-i bizottsági jelentésre (COM(2019)0213),

–  tekintettel az euróövezeti csúcstalálkozó által 2019. június 21-én elfogadott nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Számvevőszék 2019. július 10-i, a bankok egész Unióra kiterjedő stressztesztjéről szóló különjelentésére(9),

–  tekintettel az EKB 2019. augusztus 22-i bejelentésére az új nemteljesítő hitelekre vonatkozó prudenciális céltartalékképzéssel kapcsolatos felügyeleti elvárások felülvizsgálatáról, figyelembe véve a prudenciális céltartalékképzéssel kapcsolatos felügyeleti elvárásokról szóló új uniós rendeletet(10),

–  tekintettel a Bizottság „Negyedik jelentés a nemteljesítő hitelek csökkentése és a bankunión belüli további kockázatcsökkentés terén elért eredményekről” című, 2019. június 12-i közleményére (COM(2019)0278),

–  tekintettel az Európai Értékpapír-piaci Hatóság Európai Bizottsághoz intézett, „A fenntarthatósággal kapcsolatos megfontolások a hitelminősítési piacon” című, 2019. július 18-i szakvéleményére(11),

–  tekintettel az Európai Stabilitási Mechanizmus „A bankunió megvalósítása a gazdasági és monetáris unió támogatása érdekében” című, 2019. októberi vitaanyagára(12),

–  tekintettel a Bizottság „Cselekvési terv: A fenntartható növekedés finanszírozása” című közleményére (COM(2018)0097),

–  tekintettel „A hitelminősítő intézetekről: jövőbeli kilátások” című, 2011. június 8-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a bankok fizetésképtelenségére vonatkozó jogszabályok közötti különbségekről és azok lehetséges összehangolásáról szóló, 2019 novemberi bizottsági tanulmányra,

–  tekintettel a pénzmosás elleni uniós jogszabályok végrehajtásának jelenlegi állásáról szóló, 2019. szeptember 19-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az EBH-nak a betétek elismerhetőségéről, a fedezeti szintről és a betétbiztosítási rendszerek közötti együttműködésről szóló 2019. augusztus 8-i, a betétbiztosítási rendszerek kifizetéseiről szóló 2019. október 30-i és a betétbiztosítási rendszerek finanszírozásáról és a betétbiztosítási rendszerek pénzeszközeinek felhasználásáról szóló 2020. január 23-i véleményére,

–  tekintettel az EFH-knak az Európai Unió pénzügyi ágazatát érintő pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokról szóló, 2019. október 4-i közös véleményére(15),

–  tekintettel a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelv szerinti választási lehetőségekről és nemzeti mérlegelési jogkörökről, valamint ezeknek az európai betétbiztosítási rendszer keretében történő kezeléséről szóló, 2019. novemberi bizottsági tanulmányra,

–  tekintettel az EKB, valamint a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemért felelős illetékes hatóságok közötti információcseréről szóló megállapodásra,

–  tekintettel a Bizottságnak az uniós hitelintézetek ellenálló képességét fokozó strukturális intézkedésekről szóló javaslatának (COM(2014)0043) visszavonására,

–  tekintettel az EBH „Jelentés a nemteljesítő hitelekről: az eddigi előrehaladás és a várható kihívások” című, 2019 novemberi jelentésére(16),

–  tekintettel az EKB pénzügyi stabilitásra vonatkozó, 2019 novemberi felülvizsgálatára,

–  tekintettel az EFH-k által az Európai Bizottsághoz intézett, az IKT-kockázatkezelési követelmények javításának szükségességéről szóló, 2019. április 10-i közös tanácsra(17),

–  tekintettel a Nemzetközi Fizetések Bankjának a 2018. évre vonatkozó éves gazdasági jelentésére,

–  tekintettel a határokon átnyúló banki és pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásának lehetséges akadályairól szóló, 2019. október 29-i EBH-jelentésre(18),

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0026/2020),

A.  mivel egy stabilabb, versenyképesebb és egyre inkább konvergáló gazdasági és monetáris unióhoz szilárd bankunióra és fejlettebb, biztonságosabb tőkepiaci unióra, valamint egy költségvetési eszköz létrehozására van szükség;

B.  mivel a bankunió kiteljesítése alapvetően hozzájárul az euró nemzetközi megítéléséhez és a globális piacokon betöltött szerepének növeléséhez;

C.  mivel a globális és euróövezeti gazdasági növekedést fenyegető kockázatok fokozódtak, különösen a Covid19-világjárvány kitörése óta, és továbbra is kihívást jelentenek a pénzügyi stabilitás szempontjából;

D.  mivel a bankunió mindaddig nem teljes, amíg az Egységes Szanálási Alap tekintetében nem rendelkezik védőhálóval és nem létezik az európai betétbiztosítási rendszer, a bankunió harmadik pillére;

E.  mivel a lakossági pénzügyi szolgáltatások jól működő piaca mind a gazdaság, mind az uniós polgárok számára fontos;

F.  mivel a bankunió még mindig nem rendelkezik hatékony eszközökkel a fogyasztók előtt álló problémák kezelésére: mesterséges összetettség, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok, a kiszolgáltatott csoportok kizárása az alapvető szolgáltatások igénybevételéből, valamint a hatóságok korlátozott bevonása;

G.  mivel annak ellenére, hogy az elmúlt években összességében csökkent a nemteljesítő hitelek aránya, egyes pénzügyi intézményekben továbbra is magas az ilyen hitelek szintje;

H.  mivel az EKB-nak a rendszerszinten jelentős pénzügyi intézmények felügyeletével történő megbízása sikeresnek bizonyult; mivel az EKB szükség esetén a mechanizmusban részt vevő tagállamokban engedélyezett valamennyi hitelintézetre és az ott bejegyzett valamennyi fiókintézetre kiterjedően el tudja végezni felügyeleti feladatait;

I.  mivel hatékonynak bizonyult az egységes szanálási mechanizmus kialakítása, amely az egységes szabályok és eljárások, valamint közös döntéshozatali eljárás biztosítására irányul a fizetésképtelenné vált bankok rendezett módon történő szanálása céljából, minimális hatást gyakorolva a reálgazdaságra és az államháztartásra; mivel azonban még mindig van tennivaló annak tényleges megakadályozása érdekében, hogy az adófizetőknek kelljen finanszírozni a csődbe jutott bankok megsegítését célzó beavatkozást;

J.  mivel az EU pénzügyi intézményeit érintő közelmúltbeli nagyszabású pénzmosási botrányok azt mutatják, hogy a prudenciális és a pénzmosás elleni felügyeletet nem lehet külön kezelni, és hogy hiányzik az uniós jogszabályok megfelelő felügyeleti és végrehajtási rendszere;

K.  mivel az európai bankszektor továbbra is messze a vállalatok legnagyobb finanszírozója, más jogrendszerekkel ellentétben, ahol a tőkepiacok adják a vállalatok finanszírozásának jelentős részét;

L.  mivel több mint tíz évvel a pénzügyi válság után továbbra sem kezelik megfelelően a „túl nagy ahhoz, hogy csődbe menjen” és a „másokkal túlságosan összefonódott ahhoz, hogy csődbe menjen” problémákat, és amelyeket a Pénzügyi Stabilitási Tanács vizsgál;

Általános szempontok

1.  emlékeztet a bankunió megvalósítása, nevezetesen a kockázatcsökkentés terén elért eredményekre; hangsúlyozza azonban, hogy további előrelépésre van szükség a kockázatmegosztás és a kockázatcsökkentés terén az egyes intézményeknél továbbra is fennálló kihívások kezelése érdekében;

2.  emlékeztet arra, hogy a bankunió minden csatlakozni kívánó tagállam előtt nyitva áll;

3.  üdvözli, hogy az Európai Bizottság elnöke és az EKB elnöke támogatja a bankunió, valamint szélesebb értelemben a gazdasági és monetáris unió kiteljesítését, például egy szilárdabb, versenyképesebb és egyre inkább konvergáló Unió megvalósítását szolgáló költségvetési eszköz létrehozása révén;

4.  hangsúlyozza, hogy az eurócsoport nem az Európai Unió intézménye, szerve vagy ügynöksége, hanem egy nem hivatalos kormányközi vitafórum; sajnálattal állapítja meg, hogy a tagállamok továbbra is a közösségi kereten kívül járnak el, ami veszélyezteti a Parlament társjogalkotói szerepét és a demokratikus felügyelethez való jogát;

5.  kiemeli, hogy az eddig folytatott kormányközi tárgyalások nem voltak hatékonyak, különös tekintettel a konvergenciát és versenyképességet szolgáló költségvetési eszközt és az eurócsoport bankunióval foglalkozó magas szintű munkacsoportját érintő tárgyalásokra; szorgalmazza, hogy a tárgyalások az EU jogrendjén belül olyan nyílt környezetben folytatódjanak, amely garantálja a Parlament aktív részvételét; hangsúlyozza, hogy ezek a változások, valamint a szigorúbb átláthatósági és a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó követelmények jobb jogvédelmet eredményeznének;

6.  üdvözli az európai bankrendszer rezilienciájának általános javulását, amit az európai bankrendszerről készített 2019. évi EBH-kockázatértékelés is tanúsít; különös örömmel veszi tudomásul, hogy a bankok stabilan tartották tőkemegfelelési mutatóikat, és javult az eszközök minősége, amit a nemteljesítő hitelek további csökkenése is tükröz;

7.  hangsúlyozza azonban, hogy a nyereségesség szintje továbbra is alacsony, és a makrogazdasági környezet romlik, különös tekintettel a Covid19-világjárványra, amely példátlan kihívások elé állította a világgazdaságot, befolyásolva az eszközök minőségét és ezáltal a bankok nyereségességét; megjegyzi továbbá, hogy a magas szintű verseny, különösen a pénzügyi technológia területén, valamint a digitalizáció és az innováció miatt magasabb működési kockázatok, továbbá a tagállamok között továbbra is fennálló széttagoltság miatt elmaradó piaci integráció várhatóan további nehézségeket gördít a bankok nyereséges működése elé;

8.  megjegyzi, hogy jelenleg alacsony kockázatot és alacsony nyereségességet prognosztizálnak a bankszektorban; kiemeli, hogy a jelenlegi makrogazdasági helyzetre reagálva továbbra is alacsonyak a kamatlábak; hangsúlyozza továbbá, hogy az éghajlatváltozás, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának kockázata mellett a gazdasági lassulás és a geopolitikai feszültségek – többek között a brexit hatása –, valamint a kiberkockázatok és az adatbiztonság jelentik az uniós bankszektor előtt álló fő kihívásokat;

9.  megjegyzi, hogy a bankok nyereségessége 2012 óta folyamatosan nőtt, és a tőkearányos jövedelmezőség 2017 óta meghaladta a 6%-ot; kiemeli azonban, hogy ez a változás a legtöbb bank esetében elmarad a becsült tőkeköltségtől; hangsúlyozza, hogy az alacsony kockázat és az alacsony kamatkörnyezet a céltartalékok és veszteségek költségeinek csökkenésével járt; rámutat arra, hogy ez azonban nem strukturális javulás, és hogy a nyereségességgel kapcsolatos kihívások rövid távon várhatóan nem enyhülnek; emlékeztet arra, hogy folyamatosan értékelni kell a gazdaság és különösen a kkv-k rendelkezésére álló, a pénzügyi rendszer egészéből származó finanszírozás szintjét; kéri annak megfelelő értékelését, hogy a múltbeli és jövőbeli szabályozások milyen hatást gyakorolnak a gazdaság finanszírozására vonatkozó célkitűzés elérésére;

10.  hangsúlyozza, hogy a bankok általi hitelezés és likviditásnyújtás döntő szerepet játszik a Covid19-járvány EU-ban élő emberekre gyakorolt legsúlyosabb gazdasági következményeinek enyhítésében; ezzel összefüggésben tudomásul veszi azokat a jogalkotási és felügyeleti intézkedéseket, amelyeket annak biztosítása érdekében javasoltak vagy fogadtak el, hogy a bankok a válság teljes ideje alatt fenntartsák a hitelezést; üdvözli a bankok számára a hitelek prudenciális kezelésével, a számviteli szabályok alkalmazásával és a tőkepufferek felszabadításával kapcsolatban biztosított rugalmasságot; hangsúlyozza, hogy a nyújtott kedvezményeket teljes mértékben elérhetővé kell tenni a banki ügyfelek, a családok és a vállalatok támogatására; támogatja a bankfelügyeletek arra irányuló intézkedéseit, hogy erőteljes átmeneti korlátozásokat vezessenek be az osztalékok és jutalmak kifizetésére, valamint a saját részvények bankok általi visszavásárlására vonatkozóan;

11.  hangsúlyozza a bankszektor alapvető szerepét a finanszírozás reálgazdaság, és különösen a fenntartható és a társadalmilag felelős beruházások felé terelésében, ezáltal előmozdítva a növekedést és lehetővé téve a klímasemleges gazdaságra való áttérést, kerülve ugyanakkor a pénzügyi stabilitás veszélyeztetését;

12.  üdvözli e tekintetben a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról szóló rendelettel kapcsolatban elért politikai megállapodást; felszólít a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv felülvizsgálatára annak érdekében, hogy az jobban tükrözze a környezeti, társadalmi és irányítási vonatkozású jelentéstételi és közzétételi kötelezettségeket;

13.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a bankok éghajlattal kapcsolatos kockázatokkal szembeni sebezhetőségét esetleg nem veszik teljes mértékben figyelembe, és üdvözli az EBH azon kötelezettségvállalását, hogy éves kockázatértékelése során éghajlat-kockázati megfontolásokat is figyelembe vesz, és hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos stresszteszteket vezet be; hangsúlyozza e tekintetben a megfelelő nyilvánosság és kockázatértékelés fontosságát;

14.  felhívja továbbá az összes európai bankot, hogy igazodjanak a felelős banki tevékenység ENSZ-alapelveihez, és ennek megfelelően évente számoljanak be a fenntartható finanszírozás megvalósítására és mérlegeikben az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok csökkentésére irányuló erőfeszítéseikről; felhívja a bankszektorért felelős uniós és nemzeti illetékes hatóságokat, hogy kövessék nyomon és lehetőség szerint hajtsák végre a felelős banki tevékenység alapelveinek, a fenntartható banki működés hálózatának és a környezetvédelmi szempontok pénzügyi rendszerben történő érvényesítésével foglalkozó, központi bankok és felügyeleti szervek alkotta hálózatának ajánlásait;

15.  kéri, hogy a fenntartható befektetések átláthatóságának, hatékonyságának és hitelességének növelése érdekében hozzanak létre egy uniós szintű zöldkötvény-standardot, és dolgozzanak ki az ilyen kötvények fejlesztéséhez kedvező keretet;

16.  tudomásul veszi a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) szuverén kockázattal kapcsolatos munkáját; hangsúlyozza, hogy az államadósság prudenciális kezeléséről szóló uniós szabályozási keretnek összhangban kell lennie a nemzetközi normákkal; kéri, hogy az euró nemzetközi szerepének megerősítése, a pénzügyi piacok stabilizálása és a banki portfóliók diverzifikálása érdekében folytassanak további megbeszéléseket egy európai biztonságos eszköz létrehozásáról, amely az államkötvény-fedezetű értékpapírokra vonatkozó javaslat Bizottság általi értékelésén és a lehetséges fejleményeken alapul;

17.  hangsúlyozza, hogy a pénzügyi piacok szorosan kapcsolódnak egymáshoz; hangsúlyozza a brexit valamennyi lehetséges kimenetele tekintetében a bankfelügyeletek felkészültségének fontosságát, szem előtt tartva, hogy ez kiegészíti a magánszereplők felkészültségét; üdvözli az összes eddigi jelentős intézkedést és együttműködést; tudomásul veszi az egyesült királyságbeli cégek azon gyakorlatát, hogy fióktelepeket hoznak létre az EU-ban a szolgáltatásnyújtás folytatása érdekében; hangsúlyozza e tekintetben a szabályozási arbitrázs kockázatát, mert a szabályokat az egyes tagállamokban különbözőképpen alkalmazzák; ezért úgy véli, hogy a szabályozási arbitrázs elkerülése és a kockázatok megfelelő kezelésének biztosítása érdekében további harmonizációra van szükség; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a brexit után az EU és az Egyesült Királyság közötti pénzügyi szabályozásban egyenlő versenyfeltételek érvényesüljenek, valamint azt, hogy el kell kerülni a negatív szabályozási versenyt;

18.  ismételten hangsúlyozza az EU és az Egyesült Királyság által a felülvizsgált politikai nyilatkozat keretében közösen vállalt kötelezettségeket; elkötelezi magát amellett, hogy politikai és technikai szinten egyaránt szoros és strukturált együttműködést tart fenn a szabályozási és felügyeleti kérdésekben;

19.  sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság és az uniós kormányok nagy többsége ez idáig nem biztosította, hogy az uniós intézményekben és testületekben teljes mértékben érvényesüljön a nemek közötti egyensúly, különös tekintettel a gazdasági, pénzügyi és monetáris ügyeket érintő magas szintű kinevezésekre; felhívja a tagállamok kormányait, az Európai Tanácsot, az eurócsoportot és a Bizottságot, hogy az előválogatott jelöltlistákra és kinevezésekre vonatkozó, soron következő javaslataikban aktívan törekedjenek a nemek közötti egyensúly biztosítására és arra, hogy jelölési eljárásonként legalább egy nő és egy férfi jelölt legyen a listákon; megismétli a jövőbeli jelöltlistákon a nemek közötti egyensúly elvének tiszteletben tartásáról szóló állásfoglalását;

20.  hangsúlyozza a tőkepiaci unió kiteljesítésének fontosságát, amely kiegészíti a bankuniót a reálgazdaság finanszírozásában; hangsúlyozza továbbá, hogy a teljes mértékben integrált tőkepiaci unió és a teljes körű bankunió lehetővé tenné az állami- és magánkockázatok megosztását, ezen túlmenően megerősítené az euró nemzetközi szerepét, valamint tovább fokozná az európai piacok versenyképességét és előmozdítaná a fenntartható magánberuházásokat; e tekintetben kiemeli, hogy egyenlő versenyfeltételekre van szükség, amelyek révén elkerülhető, hogy a kkv-k hátrányos helyzetbe kerüljenek a finanszírozáshoz való hozzáférés tekintetében, valamint gondosan nyomon kell követni az értékpapírosított termékek kibocsátását;

Felügyelet

21.  üdvözli a bankszektorban a kockázatcsökkentés és a pénzügyi stabilitás növelése terén elért eredményeket; megjegyzi ugyanakkor, hogy egyes intézményekben még mindig vannak sebezhető pontok, és további előrelépésre van szükség; emlékeztet a bankuniónak a pénzügyi stabilitás biztosításával, valamint egy valóban egységes piac előmozdításával, az egyenlő versenyfeltételekkel és a piaci szereplők kiszámíthatóságával kapcsolatos céljaira;

22.  mindazonáltal úgy véli, hogy a jelenlegi felügyeleti keret elsősorban a hitelkockázati kitettségekre összpontosított, a nem likvid értékpapírokhoz, köztük a származtatott ügyletekhez kapcsolódó piaci kockázati kitettségek rovására; megfelelő intézkedéseket sürget az eszközminőség-vizsgálat javítása érdekében, és e tekintetben üdvözli, hogy a 2018. évi stresszteszt hatályát a 2. és 3. szintű eszközökre is kiterjesztették; ismét kéri, hogy az EFM egy fő felügyeleti prioritása között szerepeljen az ezen összetett és nem likvid pénzügyi eszközök, köztük a származtatott termékek csökkentése;

23.  üdvözli a pénzügyi szektor megerősítése és a nemteljesítő hitelek európai szintű csökkentése érdekében tett erőfeszítéseket, valamint a közelmúltbeli bankcsomagban elért kockázatcsökkentő intézkedéseket; megjegyzi, hogy a jelentős intézmények birtokában lévő nemteljesítő hitelek aránya az EKB bankfelügyeletének 2014. novemberi kezdete és 2019 júniusa között több mint felével csökkent; kiemeli, hogy az euróövezetben a nemteljesítő hitelek átlagos aránya 2019. szeptemberben 2,9% volt, ami csökkenést jelent a 2014. decemberi 6,5 %-hoz képest; üdvözli ezt a jelentős előrelépést; rámutat, hogy a nemteljesítő hitelek aránya egyes intézményekben még mindig igen magas, és további erőfeszítéseket kell tenni e probléma megoldása érdekében; tudomásul veszi a hitelgondozókról és a hitelfelvásárlókról szóló irányelvvel kapcsolatban folyamatban lévő jogalkotási munkát, és hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a másodlagos hitelpiacok fejlesztése és a bíróságon kívüli jogérvényesítési mechanizmus (AECE) megfelelő fogyasztóvédelmet is magában foglaljon;

24.  hangsúlyozza, hogy a nemteljesítő hitelek ügyleteivel összefüggésben védeni kell a fogyasztók jogait; megjegyzi a jelzáloghitel-irányelv (2014/17/EU) teljes körű végrehajtásának fontosságát; felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy a gyengén szabályozott adósságfelvásárló és -behajtó cégek ne alkalmazhassanak agresszív és tisztességtelen bánásmódot és gyakorlatokat az esetleg már kiszolgáltatott pénzügyi helyzetben lévő hitelfelvevőkkel szemben; felhívja a Bizottságot, hogy a fogyasztói hitelekről szóló irányelv közelgő felülvizsgálata során határozzon meg ambiciózusabb rendelkezéseket a hitelfelvevők visszaélésekkel szembeni védelme tekintetében, biztosítva, hogy ezek a jogok a meglévő és a jövőbeli hitelekre egyaránt vonatkozzanak;

25.  hangsúlyozza a fogyasztói jogok védelmének fontosságát, különös tekintettel a banki díjakra, a termékköltségek átláthatóságára, a nyereségességre és a kockázatokra; e tekintetben felhívja az EBH-t, hogy megbízatásának teljesítése során fordítson nagyobb figyelmet a fogyasztói tendenciák megfelelő gyűjtésére, elemzésére és az ezzel kapcsolatos jelentéstételre, valamint a pénzügyi műveltség és az illetékes hatóságok általi oktatási kezdeményezések felülvizsgálatára és összehangolására;

26.  megjegyzi, hogy a közelmúltbeli bankválságok nyomán kiderült, hogy a hitelintézetek megtévesztő módon értékesítettek kötvényeket és más pénzügyi termékeket lakossági ügyfeleknek; felhívja a felügyeleti és szanálási hatóságokat, hogy határozottan érvényesítsék a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv újonnan bevezetett fogyasztóvédelmi rendelkezéseit különösen a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmények (MREL) tekintetében; sürgeti a Bizottságot, hogy értékelje tovább a pénzügyi termékek banki intézmények általi megtévesztő értékesítésének kérdését;

27.  felhívja az EFH-kat, hogy teljes mértékben éljenek hatáskörükkel a fogyasztóvédelem magas szintű biztosítása érdekében, beleértve adott esetben a termékszintű beavatkozási hatáskörükkel is, amennyiben a pénzügyi és hiteltermékek az ügyfél számára ténylegesen vagy valószínűsíthetően hátrányt okoznak;

28.  megjegyzi, hogy a végleges Bázel III standardok végrehajtásával kapcsolatos munka már megkezdődött; hangsúlyozza, hogy a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság előírásait (BCBS) kellő időben és a célok kellő figyelembevételével kell átültetni az európai jogba, ugyanakkor adott esetben megfelelően számolni kell az európai bankrendszer sajátosságaival és az arányosság elvével; figyelmeztet arra, hogy az EU-n belüli banki modellek sokfélesége miatt előfordulhat, hogy egy „egyenmegoldás” nem fog megfelelni az európai piacnak; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az uniós bankszektor versenyképességét és pénzügyi stabilitását, és nem szabad akadályozni a gazdaság, különösen a kkv-k finanszírozásának képességét; meggyőződése, hogy életképes és tőkeerős pénzintézetekre van szükség az uniós gazdaság stabil finanszírozásához és a stabil bankunióhoz; emlékeztet a Bázel III véglegesítéséről szóló, 2016. november 23-i állásfoglalására, és felhívja a Bizottságot, hogy az új jogalkotási javaslatok kidolgozásakor tegyen eleget az abban foglalt ajánlásoknak;

29.  fontosnak tartja, hogy értékelni kell a belső modellek megfelelőségét, és ezt az értékelést rendszeresen el kell végezni a modellek megbízhatóságának és stabilitásának biztosítása érdekében; tudomásul veszi a belső modellek EKB által elvégzett célzott felülvizsgálatának eredményeit; felhívja a bankokat, hogy ennek megfelelően javítsák belső modelljeik használatát és végrehajtását;

30.  aggasztónak tartja, hogy az EBH jelezte, hogy a társjogalkotók által a banki csomagban megállapított határidőn belül nem fogja benyújtani a kis intézményekre háruló adminisztratív teher csökkentésére irányuló javaslatait;

31.  emlékeztet arra, hogy a nemzetközi fórumok által meghatározott standardok nem okozhatják a szabályozás széttöredezettségét, és segíteniük kell az egyenlő versenyfeltételek biztosításában valamennyi nemzetközileg tevékeny bank számára;

32.  megjegyzi, hogy az uniós bankszektor kockázatait és sebezhetőségeit értékelő jelentésében az EBH rámutat a tagállamok közötti különbségekre az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó puffer alkalmazása és megállapítása tekintetében; ezért kéri a tőkepufferek alkalmazásának további harmonizálását az EU-n belül az egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében;

33.  üdvözli az Európai Központi Bank és az Európai Számvevőszék közötti egyetértési megállapodást, amely meghatározza az intézmények megbízatásával kapcsolatos intézményközi információcsere gyakorlati szabályait;

34.  magasabb szintű átláthatósági normákat kér a bankfelügyeletben, például a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás eredményeit illetően, a tőke- és pénzügyi piacok, a vállalatok és a polgárok bizalmának megerősítése, valamint a tagállamok összességében az egységes bánásmód biztosítása érdekében; üdvözli a felügyeleti és szanálási intézmények közötti információmegosztás javítását és finomítását;

35.  megjegyzi, hogy az innovatív pénzügyi technológiák alapjaiban alakítják át a pénzügyi szektort, beleértve a banki és pénzforgalmi szolgáltatásokat is, és üdvözli, hogy azok hatékony megoldást és szélesebb választékot kínálnak a piacon a fogyasztóknak; támogatja a technológiasemlegességet mint irányadó elvet, és ösztönzi a pénzügyi technológiába történő beruházásokat;

36.  hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell az új technológiák jelentette olyan kihívásokkal, mint például a határokon átnyúlóan interoperábilis fenntartható üzleti feltételek biztosítása, egyenlő versenyfeltételek a szabályozás és a felügyelet terén, valamint a kiberbiztonság; hangsúlyozza a pénzügyi intézmények azon felelősségét, hogy az uniós jogszabályokkal összhangban gondoskodjanak az ügyfelek adatvédelméről és biztonságáról; megjegyzi továbbá, hogy a bankszektor egyre nagyobb mértékben támaszkodik a felhőalapú számítástechnikára, és sürgeti a Bizottságot, hogy reagáljon az európai felügyeleti hatóságok közös tanácsára az EU pénzügyi szektorában az ikt-kockázatkezelési követelményekkel kapcsolatos jogszabály-módosítások szükségessége tárgyában; megismétli, hogy a kiegyensúlyozott jogalkotási keret és a jogbiztonság fokozhatja az innovációra nyitott környezetet anélkül, hogy aláásná a pénzügyi stabilitást;

37.  elismeri, hogy a korábban árnyékbankszektorként ismert bankrendszeren kívüli hitelezés hozzájárulhat a gazdaság finanszírozási csatornáinak további diverzifikálásához; kiemeli ugyanakkor, hogy jelentős mértékben összekapcsolódik az „bankrendszeren kívüli pénzügyi közvetítő ágazat” és a „hagyományos” bankszektor, ami az előbbi megfelelő szabályozásának és felügyeletének hiánya miatt rendszerkockázati aggályokat vet fel;

38.  felszólít ezért a kockázatok kezelésére irányuló összehangolt fellépésre, köztük egy makroprudenciális eszköztár létrehozására és a meglévő eszközök működőképességének javítására a nem banki pénzügyi közvetítési rendszer növekvő szerepéből fakadó, a pénzügyi stabilitást fenyegető veszélyek elhárítása érdekében; szükségesnek tartja annak megvizsgálását, hogy a nagykockázat-vállalásra, különösen a nem banki pénzügyi közvetítésre vonatkozó prudenciális követelmények elegendőek-e a pénzügyi stabilitás biztosításához; hangsúlyozza továbbá az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) által a banknak nem minősülő uniós pénzintézetek pénzügyi közvetítésének 2019. évi kockázatfigyelésében kiemelt kockázatokat, például a likviditási transzformációból, a kockázatvállalásból és az ágazatot szélesebb körben érintő tőkeáttételből eredő kockázatokat;

39.  üdvözli az EKB, valamint a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemért felelős hatóságok közötti információcseréről szóló megállapodást, emlékeztet a pénzmosás elleni uniós jogszabályok végrehajtásának jelenlegi állásáról szóló, 2019. szeptember 19-i állásfoglalására, üdvözli az euróövezet több pénzügyminisztere által készített, 2019. november 8-i közös állásfoglalást, amely a pénzmosásra és a terrorizmus finanszírozására vonatkozó európai szabályozási keret harmonizálására szólít fel;

40.  emlékeztet arra, hogy ahhoz, hogy a pénzmosás megakadályozása és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem eredményes legyen, az illetékes hatóságoknak és a pénzügyi intézményeknek összehangoltan kell fellépniük; kiemeli, hogy a prudenciális és a pénzmosás elleni felügyeletet jobban össze kell hangolni; emlékeztet komoly aggodalmára a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem területén tapasztalható szabályozási és felügyeleti széttöredezettség miatt, amely miatt nem sikerült megfelelő felügyeletet biztosítani és reagálni a nemzeti felügyeleti hatóságok hiányosságaira, és amely aláássa az EU-ban egyre növekvő, határokon átnyúló tevékenység felügyeletének képességét;

41.  meggyőződése, hogy az egységes felügyeleti mechanizmusnak a pénzmosás elleni küzdelemben is szerepet kell játszania, és üdvözli egy, a pénzmosás elleni küzdelemmel foglalkozó külön egység létrehozását; megjegyzi különösen, hogy a bankok felső vezetőinek nagy jelentőségű alkalmassági értékelése összetett feladat a tőkekövetelmény-irányelv rendkívül változatos módon történő átültetése miatt; ösztönzi ezért a szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági követelményeknek a tőkekövetelmény-rendeletbe való beemelését;

42.  üdvözli a Tanács 2019. december 5-i következtetéseit, amelyek megbízzák a Bizottságot azzal, hogy vizsgálja meg, milyen módon biztosítható a hatóságok közötti jobb együttműködés és egy uniós szerv pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos feladatokkal való felruházása, a pénzmosási irányelv egyes részeit pedig alakítsa át rendeletté egy egységes szabálykönyv létrehozása érdekében; üdvözli a Bizottságnak a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzését szolgáló, átfogó uniós szakpolitikára irányuló cselekvési tervről szóló közleményét, amely javaslatokat vázol fel arról, hogy harmonizálják tovább a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem szabálykönyvét, és konkrétan egy új uniós szerv létrehozásával hatékonyan kezeljék a határokon átnyúló illegális tevékenységek által az uniós pénzügyi rendszer integritására és az uniós polgárok biztonságára jelentett kockázatokat;

43.  elismeri, hogy jogi és felügyeleti intézkedésekre van szükség a kriptoeszközök jelentette, pénzmosással és terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos kockázatok kezelése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy végezzen további hatásvizsgálatokat azon pénzmosással és terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos kockázatok terén, amelyek az új technológiák hitelintézetek és pénzügyi intézmények általi növekvő használatából és a kriptoeszközök gyors terjedéséből (a közös szabályozási rendszer hiánya és az ezen eszközökkel kapcsolatos anonimitás miatt) fakadó sebezhetőségek kapcsán merülhetnek fel;

44.  felhívja a Bizottságot, hogy 2020-ban értékelje a hitelminősítő intézetek piacának jelenlegi helyzetét a verseny, az információs aszimmetriák és a piacok átláthatósága szempontjából; megjegyzi, hogy a környezeti, társadalmi és irányítási (ESG) kritériumokon alapuló fenntarthatósági minősítések fontos kiegészítést nyújthatnak a hitelkockázat-értékelésekhez; hangsúlyozza a fenntarthatósági minősítésekre vonatkozó kritériumok egységesítésének fontosságát, valamint annak biztosítását, hogy az ilyen minősítések nyújtására szolgáló piac versenykörülmények között alakuljon ki, és ne koncentrálódjon korlátozott számú szolgáltatóra;

45.  megjegyzi, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a pénzügyi piaci tevékenység jobban összhangban legyen a fenntarthatósági célkitűzésekkel és a környezeti, társadalmi és irányítási kritériumokkal, hangsúlyozva az európai felügyeleti hatóságok központi szerepét ezekben a célkitűzésekben; e tekintetben felszólítja az EBH-t, hogy az ERKT-vel együttműködve dolgozzon ki közös módszertant azon éghajlati kockázatok intenzitásának mérésére, amelyeknek a pénzügyi intézmények ki vannak téve, ideértve az eszközöknek az éghajlatváltozás mérsékléséből és az ahhoz való alkalmazkodásból eredő szabályozási változások miatti lehetséges értékcsökkenésével, az energiafelhasználásban bekövetkező hirtelen változások makrogazdasági hatásával és a természeti katasztrófák előfordulásának növekedésével kapcsolatos kockázatokat is;

Szanálás

46.  üdvözli, hogy az Egységes Szanálási Testületnek 2019-ben nem kellett szanálási intézkedést hoznia; felkéri a Bizottságot, hogy a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv és az SRMR végrehajtásáról szóló, 2019. áprilisi saját jelentésében foglaltakkal összhangban gondolja végig, milyen módon kellene ezt a problémakört kezelni a továbbiakban; kéri a Bizottságtól annak sürgős felülvizsgálatát, hogy a jogszabályok megfelelő biztosítékot nyújtanak-e arra, hogy szükség esetén az adófizetők pénze nélkül lehessen bármelyik bankot szanálni; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a „túl nagy ahhoz, hogy csődbe menjen” jogszabály Pénzügyi Stabilitási Tanács általi felülvizsgálatát és kezelje az esetleges hiányosságokat, különös tekintettel a lakossági betétek védelmére;

47.  .felhívja az ESZT-t, hogy fejezze be a szanálási tervek kidolgozásának folyamatát, és vizsgálja meg, hogy valamennyi érintett bank rendelkezik-e elegendő MREL-lel; aggodalmát fejezi ki továbbá amiatt, hogy az ESZT nem teszi rendszeresen közzé, hogy a bankok milyen mértékben felelnek meg az MREL-re vonatkozó minimumkövetelménynek;

48.  felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a fizetésképtelenségre vonatkozó hatályos nemzeti jogszabályok egyes aspektusai további harmonizációjának lehetőségét, és mérje fel, hogy milyen mértékű további harmonizációra van szükség a válságkezelési keret következetes és hatékony alkalmazásának biztosításához; felhívja a Bizottságot, hogy a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelv felülvizsgálata keretében tegye egyértelműbbé a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelvben rögzített legalacsonyabb költség elvét;

49.  felszólít az egységes szanálási mechanizmus keretének további mérlegelésére, valamint a bankokról szóló 2013. évi közlemény alkalmazhatósága értékelésének szükségességére(19); megjegyzi, hogy biztosítani kell az egyenlő versenyfeltételeket és a közérdek fennállására vonatkozó kritériumot következetes alkalmazását;

50.  megjegyzi, hogy a korai beavatkozási intézkedések fontos szerepet játszhatnak a bankcsődök és a válságok megelőzésében; megjegyzi azonban, hogy a korai beavatkozási intézkedések alkalmazására vonatkozó követelmények átfedésben vannak az EKB néhány szokásos intervenciós intézkedésével; hangsúlyozza, hogy ilyen esetekben a szokásos intervenciós intézkedéseket részesítik előnyben; ezért úgy véli, hogy ezt az átfedést az egyes eszközök jogalapjának megfelelő pontosításával meg kell szüntetni az intézkedések fokozatos alkalmazásának biztosítása érdekében;

51.  tudomásul veszi az eurócsoportnak az Európai Stabilitási Mechanizmus reformjához kapcsolódó „elvi megállapodásról” és annak feladatmeghatározásáról szóló határozatát; felszólít az Egységes Szanálási Alap biztosítékának létrehozására és gyors működőképessé tételére; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a bankunió nem rendelkezik olyan mechanizmusokkal, amelyekkel szanálás esetén likviditást lehet biztosítani egy banknak a szolgáltatások zökkenőmentes folytatásának és a pénzügyi piacok stabilitásának biztosításához, és felhívja a Bizottságot, hogy további késedelem nélkül próbálja meg orvosolni ezt a hiányosságot;

52.  hangsúlyozza, hogy a kockázatok diverzifikálása és a jövedelmezőség esetleges elmaradásának kezelése érdekében a bankoknak képesnek kell lenniük a határokon átnyúló működésre, tőkéjük és likviditásuk konszolidált szinten tartása mellett; kiemeli, hogy véleménye szerint a szabályok terén e tekintetben nagyobb rugalmasságot kell biztosítani az anyavállalat számára, ugyanakkor hiteles és végrehajtható mechanizmusokat kell biztosítani, melyek válság esetén előírják az anyavállalatnak (szanálandó szervezetnek), hogy tőkét, MREL-t és likviditást biztosítson a Bankunión belül egy fogadó országban működő leányvállalatai számára;

Betétbiztosítás

53.  megállapítja, hogy a bankunióból még mindig hiányzik a harmadik pillér; sürgeti a bankunió kiteljesítését egy európai betétbiztosítási rendszer maradéktalan létrehozása révén, a betétesek banki fennakadásokkal szembeni védelme, valamint a bankunió egészében a betétesek és a befektetők bizalmának biztosítása és az egész euróövezet stabilitásának megerősítése érdekében; elismeri a kockázatmegosztás és a további kockázatcsökkentés előnyeit egyes intézményekben,

54.  sürgeti a Tanácsot, hogy a lehető leghamarabb kezdje újra az európai betétbiztosítási rendszerről szóló tárgyalásokat, ugyanakkor biztosítsa a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelvvel való koherenciát a pénzügyi stabilitás fokozására irányuló célkitűzés megvalósítása érdekében;

55.  felhívja a Bizottságot, hogy az európai betétbiztosítási rendszerrel összefüggésben elemezze a működő intézményvédelmi rendszerek keretét;

56.  tudomásul veszi a bankunió kiteljesítéséről szóló folyamatos megbeszéléseket az európai betétbiztosítási rendszerrel foglalkozó, az eurócsoport tájékoztatása céljából 2019 januárjában létrehozott magas szintű munkacsoportban, beleértve a bankokra vonatkozó válságkezelési keret további javításáról szóló egyeztetéseket is; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Parlamentet nem tájékoztatták az európai betétbiztosítási rendszerrel foglalkozó – a tevékenységéről az eurócsoportnak beszámoló – magas szintű munkacsoport keretében folytatott megbeszélésekről; megjegyzi, hogy a Bizottság részt vesz a magas szintű munkacsoportban, és emlékeztet a 2010. évi keretmegállapodás 9. cikkére, amely előírja, hogy a Bizottságnak biztosítania kell a Parlament és a Tanács közötti egyenlő bánásmódot, különösen a jogalkotási ügyekben;

o
o   o

57.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EBH-nak, az EKB-nak, az ESZT-nek, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek és az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 40. pontjában meghatározott illetékes hatóságoknak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0030.
(2) HL C 224., 2018.6.27., 45. o.
(3) https://www.bankingsupervision.europa.eu/press/publications/annual-report/pdf/ssm.ar2018~927cb99de4.en.pdf?eacb68897aba01af07abf90319758ded
(4) https://www.esrb.europa.eu/pub/pdf/reports/nbfi_monitor/esrb.report190717_NBFImonitor2019~ba7c155135.en.pdf?aad1f4a011a6d589537645242475aa89
(5) https://eba.europa.eu/sites/default/documents/files/document_library/Risk%20Analysis%20and%20Data/Risk%20Assessment%20Reports/2019/Risk%20Assessment%20Report_November%202019.PDF
(6) JC 2018 74.
(7) HL L 320., 2013.11.30., 1. o.
(8) https://www.bankingsupervision.europa.eu/ecb/legal/pdf/memorandum_of_understanding_between_the_eca_and_the_ecb_regarding_the_ecbs_supervisory_tasks.pdf
(9) „10/2019. sz. különjelentés: A bankok egész Unióra kiterjedő stressztesztje: páratlan mennyiségű információt szolgáltattak a bankokról, de nagyobb koordinációra és a kockázatokra való összpontosításra van szükség”, Európai Számvevőszék, 2019. július 10 https://www.eca.europa.eu/en/Pages/DocItem.aspx?did=50393
(10) Sajtóközlemény, „Az EKB felülvizsgálja az új nemteljesítő hitelek prudenciális céltartalékaira vonatkozó felügyeleti elvárásokat az új uniós szabályozás fényében”, 2019. augusztus 22., https://www.bankingsupervision.europa.eu/press/pr/date/2019/html/ssm.pr190822~f3dd1be8a4.en.html
(11) ESMA 33-9-321.
(12) Discussion Paper Series/7, Európai Stabilitási Mechanizmus, 2019. október
(13) HL C 380. E., 2012.12.11., 24. o.
(14) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0022.
(15) JC 2019 59.
(16) https://eba.europa.eu/file/233465/download?token=xH5hxq39
(17) JC 2019 26, https://eba.europa.eu/file/102634/download?token=ZR98JZp8
(18) https://eba.europa.eu/file/178124/download?token=7fFsD9og
(19) HL C 216., 2013.7.30., 1. o.


A 2021. évi költségvetésre vonatkozó iránymutatások – III. szakasz
PDF 185kWORD 58k
Az Európai Parlament 2020. június 19-i jogalkotási állásfoglalása a 2021. évi költségvetés elkészítésére vonatkozó általános iránymutatásokról, III. szakasz – Bizottság (2019/2213(BUD))
P9_TA(2020)0166A9-0110/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek (IPCC) az 1,5 °C-os globális felmelegedésről szóló, 2018. október 8-i különjelentésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(4),

–  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló, 2014. május 26-i 2014/335/EU, Euratom tanácsi határozatra(5),

–  tekintettel az Európai Unió 2020. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(6) és az ehhez csatolt, a Parlament, a Tanács és a Bizottság által elfogadott együttes nyilatkozatokra,

–  tekintettel a „2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret – A Parlament álláspontja a megállapodás érdekében” című 2018. november 14-i időközi jelentésére(7), valamint „A 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret és a saját források: ideje megfelelni a polgárok elvárásainak” című 2019. október 10-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel „Az uniós programok kedvezményezettjeinek védelmét szolgáló biztonsági hálóról: a többéves pénzügyi keret vészhelyzeti tervének kidolgozása” című, 2020. május 13-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az új többéves pénzügyi keretről, a saját forrásokról és a helyreállítási tervről szóló, 2020. május 15-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes felei konferenciájának 15. üléséről (COP15) szóló, 2020. január 16-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérére, és az a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. január 19-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a Tanácsnak a 2021. évi költségvetésre vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2020. február 18-i következtetéseire (06092/2020),

–  tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság módosítások formájában benyújtott álláspontjára,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság levelére;

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A9-0110/2020),

A.  mivel az Európai Unió váratlan és példa nélküli egészségügyi, gazdasági, szociális és környezeti válsággal néz szembe a Covid19-világjárvány miatt;

B.  mivel ezek a rendkívüli körülmények nem kezelhetők a „szokásos ügymenetre” tervezett költségvetéssel;

C.  mivel az EUMSZ 311. cikke értelmében az Uniónak gondoskodnia kell a szakpolitikai célkitűzései eléréséhez szükséges eszközökről, és költségvetését teljes egészében saját forrásokból kell finanszírozni;

D.  mivel az EUMSZ 312. cikke értelmében a többéves pénzügyi keretet az Európai Parlament tagjainak többségével elfogadott egyetértését követően a Tanács fogadja el egyhangúlag;

E.  mivel a jelenlegi többéves pénzügyi keret 2020 végén véget ér, és mivel 2021 lesz a következő, felülvizsgált és átalakított keret végrehajtásának első éve;

F.  mivel a Parlament 2018 novembere óta készen áll a többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalásokra, a Tanács azonban eddig nem folytatott érdemi tárgyalásokat a Parlamenttel az Általános Ügyek Tanácsának üléséhez kapcsolódó minimális kapcsolatfelvételen túl; mivel az Európai Tanácson belüli megállapodás elérésére rendelkezésre álló időkeretet több alkalommal meghosszabbították;

G.  mivel 2020. május 27-én a Bizottság aktualizált javaslatot terjesztett elő a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozóan;

H.  mivel az IPCC tudósai legutóbbi jelentésükben radikális fellépésre szólítanak fel az ökológiai átmenethez való felzárkózás érdekében, tekintettel arra a figyelmeztetésükre, hogy a szén-dioxid-koncentráció 2018 és 2019 között háromszor gyorsabban nőtt, mint az 1960-as években, hangsúlyozva, hogy csak néhány év maradt annak megakadályozására, hogy az éghajlatváltozás és annak környezeti hatásai visszafordíthatatlanná váljanak;

I.  mivel a Covid19-járvány kitörésével összefüggésben a nemi alapú erőszak áldozatai hosszú ideig ki lehetnek téve az elkövetőknek, elvágva a szociális és intézményi támogatástól, amint azt számos uniós ország adatai is mutatják, és mivel a nők aránytalanul nagy mértékben vannak jelen azokban a szakmákban, ahol magas a fertőzés kockázata;

A Covid19-válság kezelése: a védelmet és az innovációt célzó költségvetés...

1.  hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetés létfontosságú az Unió előtt álló kihívások kezeléséhez, amelyeket a Covid19-válság még láthatóbbá tett, és tükröznie kell a tagállamok és az intézmények ambícióinak mértékét; hangsúlyozza ezért, hogy a 2021. évi költségvetésnek elsősorban a Covid19-járvány hatásainak enyhítésére és a fellendülés támogatására kell összpontosítania, az európai zöld megállapodásra és a digitális átalakulásra építve;

2.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak és valamennyi tagállamának teljes szolidaritást kell mutatnia a leginkább rászorulókkal, közösségként összefogva és biztosítva, hogy egyetlen ország se maradjon magára a világjárvány és annak következményei elleni küzdelemben, többek között az e történelmi kihívással arányos 2021. évi költségvetés révén;

3.  e tekintetben hangsúlyozza, hogy a 2021. évi költségvetésnek a 2021–2027-es időszakra vonatkozó aktualizált, újraorientált és nagyon ambiciózus többéves pénzügyi keret első évének kell lennie;

4.  a 2020. május 13-i állásfoglalásával összhangban megismétli azon kérését, hogy a Bizottság 2020. június 15-ig tegyen javaslatot a többéves pénzügyi keretre vonatkozó vészhelyzeti tervre a 2020. évi felső határok automatikus meghosszabbítása alapján, az uniós programok kedvezményezettjeinek védelme és a finanszírozás folyamatosságának biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret vészhelyzeti tervének lehetővé kell tennie a meglévő uniós programok meghosszabbítását és a válság következményeinek kezelésére való összpontosításukat, valamint a legsürgetőbb új eszközök és kezdeményezések létrehozását; hangsúlyozza, hogy 2021-ben el kell kerülni a jelenlegi többéves pénzügyi keret és programok megszakításának vagy szabálytalan meghosszabbításának kockázatát, és garantálni kell, hogy az Unió képes legyen műveleteinek végrehajtására, valamint ambiciózus válságreagálási és helyreállítási stratégia kidolgozására;

5.  hangsúlyozza, hogy egyedül egyetlen tagállam sem lesz képes arra, hogy a Covid19-válság leküzdéséhez szükséges ideig jelentős helyreállítási tervet finanszírozzon, és hogy amennyiben kizárólag adósságból finanszírozzák azokat, a nemzeti helyreállítási tervek összege és időtartama nagyon korlátozott lenne; kitart amellett, hogy a helyreállítási tervnek 2021-től az uniós költségvetésből finanszírozott jelentős beruházási összetevőt kell tartalmaznia, és ezért kéri, hogy a 2021. évi költségvetés képezze e helyreállítási terv fontos részét;

6.  úgy véli, hogy a helyreállítási tervet az európai zöld megállapodásra és társadalmaink digitális átalakítására kell alapozni gazdaságunk újjáépítése, az ellenálló képesség és a befogadás biztosítása érdekében, bolygónk korlátainak tiszteletben tartása mellett, az emberek jólétének és egészségének a további kockázatokkal és környezeti hatásokkal szembeni védelme, minőségi munkahelyek teremtése, valamint a társadalmi, gazdasági és területi kohézió és konvergencia biztosítása érdekében, különösen a kkv-kba és a válság által leginkább érintett ágazatokba, például az idegenforgalomba, valamint a fenntartható állami infrastruktúra, szolgáltatások és stratégiai ágazatok, például az egészségügy fejlesztésébe történő beruházások révén; felhívja a Bizottságot, hogy mutasson be egy olyan 2021. évi költségvetési tervezetet, amely összhangban van ezekkel a prioritásokkal;

7.  úgy véli, hogy az uniós költségvetés bevételi oldalát az uniós szakpolitikák megvalósítására szolgáló eszköznek kell tekinteni; hangsúlyozza, hogy a válság következtében felmerülő kiegészítő kiadások fedezése és az uniós költségvetésben a GNI-hozzájárulások túlsúlyának enyhítése érdekében 2021-től új, közvetlenül az uniós költségvetésbe általános bevételként befolyó saját forrásoknak kell kulcsszerepet játszaniuk; úgy véli, hogy az új saját források hiánya negatív politikai következményekkel fog járni az Unió 2021. évi költségvetésére nézve, és veszélyezteti fogja a Bizottság új politikai menetrendjét; ebben az összefüggésben a Bizottság saját forrásokra vonatkozó, 2018. májusi javaslatait jó kiindulópontnak tekinti, amelyet a jelenlegi kihívások és válság fényében széles körben ki kell terjeszteni; emlékeztet arra, hogy a 2018. november 14-i időközi jelentésében és 2019. október 10-i állásfoglalásában foglaltaknak megfelelően az Európai Parlament csak akkor fogja jóváhagyni a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretet, ha megállapodás születik az EU sajátforrás-rendszerének reformjáról, ideértve egy új sajátforrás-kosár bevezetését is;

8.  meg van győződve arról, hogy a jelenlegi válság nem áshatja alá a klímasemlegesség 2050-ig történő elérésére irányuló célkitűzést, amely szerint 2030-ig az 1990-es szinthez képest 55%-kal kell csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását; emlékeztet arra, hogy az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) a kibocsátási szakadékról szóló 2019. évi jelentése az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának évi 7,6%-os globális csökkentésére szólít fel annak érdekében, hogy a hőmérséklet-emelkedés ne haladja meg az 1,5 °C-ot, ami uniós szinten évente körülbelül 6,8%-os csökkentést jelent; kiemeli, hogy ez hatalmas kihívást jelent, különös tekintettel az olyannyira szükséges fenntartható, társadalmilag igazságos átmenetre, amelynek figyelembe kell vennie az uniós régiók és tagállamok különböző kiindulási pontjait, és amelyet tömeges munkahelyteremtésnek kell kísérnie; kitart amellett, hogy e példa nélküli vállalkozás mindössze tíz év alatt történő sikerre viteléhez sürgős fellépésre van szükség, amelyet erős uniós költségvetésnek kell támogatnia 2021-től kezdve;

9.  aggodalmát fejezi ki a válság további gazdasági, szociális és politikai következményei miatt, ha az EU nem vértezi fel magát gyorsan a társadalmi kohézió védelmét, a munkahelyek megőrzését és a tömeges elbocsátások megelőzését szolgáló új és hatékony eszközökkel; ezzel összefüggésben üdvözli a szükséghelyzeti munkanélküliségi kockázatokat mérséklő ideiglenes támogatást nyújtó európai eszközre (SURE) irányuló javaslatot, valamint a Bizottság elnökének arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy jogalkotási javaslatot nyújt be az európai munkanélküli-járadék viszontbiztosítási rendszerre vonatkozóan annak mielőbbi végrehajtása érdekében;

...a súlyos szociális, környezeti, gazdasági és pénzügyi kihívásokra adandó válaszok biztosítása érdekében

10.  üdvözli a Bizottságnak az európai zöld megállapodásra és a Fenntartható Európa beruházási tervre irányuló javaslatait;

11.  megjegyzi azonban, hogy az ÜHG-kibocsátás 2030-ig történő 40%-os csökkentésére irányuló célkitűzés eléréséhez, illetve e cél várható további emeléséhez a Bizottság becslése szerint évente legalább 260 milliárd EUR-s finanszírozási hiányt kell áthidalni, valamint emellett további költségeket jelentenek a környezetvédelmi, erőforrás-kezelési és szociális alkalmazkodási kiadások; úgy véli, hogy az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátásának és teljes szénlábnyomának csökkentése érdekében a határokon történő szén-dioxid-kiigazítási mechanizmusnak (CBAM), az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének (ETS) és az uniós éghajlat-politikai jogszabályoknak teljes mértékben hozzá kell járulniuk a politikai és pénzügyi erőfeszítések terén elérendő jelentős előrelépéshez; úgy véli, hogy a válságra adott válasz szerves részeként a méltányos átálláshoz méltányos és megfelelő finanszírozásra van szükség;

12.  megismétli, hogy a Parlament többéves pénzügyi keretre vonatkozó megbízatását a felső határokról, a programok előirányzatairól, a saját forrásokról és a rugalmassági rendelkezésekről, a félidős felülvizsgálatról és az olyan horizontális elvekről, mint a fenntartható fejlődési célok érvényesítéséről, valamint az éghajlatváltozásról és a nemek közötti egyenlőségről szóló, 2018. november 14-i időközi jelentésében határozták meg; megjegyzi, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások eredménye nagymértékben meghatározza az uniós programok következő időszakra vonatkozó finanszírozási szintjét, továbbá megismétli azon álláspontját, hogy a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzatokat 2018-as árakon 1324,1 milliárd EUR-ban kell megállapítani, ami az EU-27 bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) 1,3%-át teszi ki; ezt az álláspontot tükrözve eltökélt szándéka, hogy megvédje a 2021. évi költségvetés folyó árakon számított 192,1 milliárd EUR összegű kötelezettségvállalási előirányzatait; hangsúlyozza, hogy e pozíción felül jelentős további előirányzatokra van szükség a jelenlegi válság kezeléséhez;

13.  emlékeztet arra az álláspontjára, hogy a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret éghajlattal és biológiai sokféleséggel kapcsolatos általánosan érvényesítendő céljainak túl kell mutatniuk az időközi jelentésben meghatározott célzott kiadási arányokon; ezért célul tűzi ki a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kiadások esetében a 10%-os, az éghajlati szempontok érvényesítésével kapcsolatos kiadások esetében pedig a 30%-os szint elérését 2021-re; ismételten felkéri a Bizottságot, hogy egy keretrendelet formájában határozzon meg egyértelmű támogathatósági kritériumokat egy új, kötelező érvényű módszertanra vonatkozóan a releváns éghajlati és biológiai sokféleséggel kapcsolatos kiadások meghatározása és nyomon követése érdekében, összhangban a „Ne okozz kárt!” elvvel, adott esetben megfelelő korrekciós intézkedésekkel kiegészítve azt, valamint olyan ellenőrző mechanizmussal, amely azonosítja az uniós fellépések által a biológiai sokféleségre és az éghajlatra gyakorolt potenciális negatív hatásokat, eleget téve a Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségvállalásainak és annak a felszólításnak, hogy fokozatosan szüntesse meg a fosszilis tüzelőanyagok közvetlen és közvetett támogatását;

14.  támogatja, hogy kutatási és fejlesztési forrásokat mobilizáljanak, illetve hogy rugalmasan járjanak el e források mobilizálásakor a Covid19-hez kapcsolódó intézkedések céljaira, például vakcinák, új kezelések, diagnosztikai vizsgálatok és orvosi rendszerek kifejlesztése érdekében, hogy ezáltal meg lehessen fékezni a koronavírus terjedését és emberéleteket lehessen megmenteni;

15.  határozottan hangsúlyozza, hogy az Unió éghajlat-politikai céljai fenntartható és hosszú távú megoldásokat igényelnek; kiemeli a kutatás és fejlesztés kiemelkedő szerepét abban, hogy hatékony, realisztikus és megvalósítható megoldások szülessenek a polgárok, a vállalkozások és a társadalom számára; hangsúlyozza, hogy az Európai horizont lesz az éghajlatra vonatkozó új megoldások kidolgozásának fő programja; kéri valamennyi hozzájáruló K+F-program finanszírozásának növelését annak érdekében, hogy az Unió globális vezető szerepet töltsön be a zöld technológiák terén és nagyobb mértékben erősítse globális versenyképességét, csökkentse a külföldi kulcsfontosságú technológiáktól való függőségét, vezető szerepet töltsön be az információs és kommunikációs technológiák (IKT), a mesterséges intelligencia és a kiberbiztonság terén, új kezeléseket dolgozzon ki az olyan súlyos betegségekre, mint a rák, valamint hogy szuperszámítógépes és adatfeldolgozó kapacitásokat építsen ki;

16.  nagy aggodalommal jegyzi meg, hogy számos kiváló kutatási javaslat nem hajtható végre, nem a rossz minőség, hanem a vonatkozó programok jelentős alulfinanszírozottsága miatt; hangsúlyozza, hogy a kutatás és az innováció nagyon versenyképes piacok, ahol a kutatókat a világ más régióiba vonzzák, mivel Európában nem állnak rendelkezésre finanszírozási lehetőségek; hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyság számos uniós kutatási és fejlesztési program fő kedvezményezettje helyett erős versenytárs lesz; felkéri a Tanácsot, hogy vegye figyelembe, hogy az Európai horizontban jelentkező hiány 10 milliárd eurónként 110 milliárd eurós GDP-veszteséget fog eredményezni a következő 25 évben; arra a következtetésre jut, hogy a kutatásra és a fejlesztésre vonatkozó alacsony költségvetési ambíciók ellentmondanának a versenyképesség vagy az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében tett minden ígéretnek, különösen az Európa 2020 stratégia keretében a GDP 3%-ában meghatározott cél elérése érdekében szükséges további erőfeszítések tekintetében;

17.  hangsúlyozza, hogy a közlekedési infrastrukturális beruházások mind az EU gazdaságának a jelenlegi helyzetben történő támogatására, mind az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló célkitűzéseknek, valamint a fenntartható mobilitásra való áttérésnek megfelelnek, különösen a transzeurópai közlekedési hálózatra (TEN-T), a Shift2Rail-re és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközre vonatkozó szakpolitikák befejezésére támaszkodva; felszólítja a Bizottságot, hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz valamennyi projektjét hangolja össze a Párizsi Megállapodás célkitűzéseivel;

18.  ismét megerősíti, hogy a versenyképes űripar létfontosságú Európa üzleti környezete számára, mivel minőségi munkahelyeket, jelentős K+F tevékenységeket biztosít, és garantálja az európai műholdas infrastruktúra autonómiáját; kiemeli a világűrben előállított adatok mint a föld- és környezetvédelmi megfigyelésre szolgáló alapvető eszközök előnyeit;

19.  hangsúlyozza, hogy a kis- és középvállalkozások (kkv-k) a tagállamok vállalatainak 99%-át teszik ki, és jelentős mértékben hozzájárulnak a munkahelyteremtéshez, a gazdasági stabilitáshoz és egyre nagyobb mértékben a fenntarthatósági erőfeszítésekhez is, és hogy a Covid19-járványból eredő gazdasági visszaesés valószínűleg ezeket a vállalatokat érinti majd a leginkább; hangsúlyozza, hogy a kkv-k nehezen találnak finanszírozási lehetőségeket, és e tekintetben emlékeztet a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő uniós program (COSME) szerepére; emlékeztet a Parlament azon álláspontjára, hogy a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó egységes piaci programon belül meg kell duplázni a program utódjának pénzügyi keretét, ami várhatóan legalább 80%-os sikerességi arányt tesz lehetővé a kiváló minőségű javaslatok esetében; hangsúlyozza, hogy a kkv-knak nyújtott pénzügyi támogatást az InvestEU kkv-keretén keresztül is folyósítani kell annak érdekében, hogy a termékeket és a szolgáltatásokat piackésszé tegyék, és lehetővé tegyék gyors növekedésüket a globális piacokon; ismételten hangsúlyozza, hogy tovább kell bővíteni az induló vállalkozások létrehozásának és növekedésének lehetőségeit, és különös hangsúlyt kell fektetni a kkv-k digitális átalakulására, amelyet a vállalkozásokat segítő e-kormányzati eszközként az egységes piac portálja is támogat, összhangban az ambiciózus fogyasztóvédelmi politikákkal, valamint az ökológiai átmenetre; üdvözli továbbá ebben az összefüggésben az Európai Beruházási Bank (EBB) csoport különböző kezdeményezéseit, nevezetesen 40 milliárd euró mozgósítását az érintett kkv-k számára, 5 milliárd eurót az egészségügyi ágazat vállalatai számára, valamint a részvényesek által finanszírozandó 25 milliárd eurós garanciaalapot;

20.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi válság számos régiót és ágazatot jelentős mértékben érint majd; ezzel összefüggésben meg van győződve arról, hogy a kohéziós politika kulcsfontosságú szerepet fog játszani, és minden eddiginél fontosabb szerepet fog betölteni a gazdasági fellendülés ösztönzésében az EU valamennyi területén, erősíteni fogja az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohézióját, és további finanszírozást és nagyobb rugalmasságot fog igényelni az előttünk álló összetett környezeti, társadalmi, gazdasági és demográfiai kihívások kezeléséhez; hangsúlyozza, hogy amennyiben a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret és a vonatkozó jogalap elfogadása késedelmet szenved, elengedhetetlen lesz a két programozási időszak közötti átmeneti időszak;

21.  úgy véli, hogy a válság által leginkább érintett ágazatok egyikeként az idegenforgalomnak átfogó stratégiára van szüksége, amelyet a következő többéves pénzügyi keretben egy külön uniós programon keresztül külön költségvetési előirányzat támogat; kitart amellett, hogy különös figyelmet és támogatást kell biztosítani a kis- és családi vállalkozások számára, különösen az agrárturizmus és a kis vendéglátási szolgáltatók esetében, amelyek több nehézséggel szembesülnek majd az új biztonsági előírásoknak való megfelelés terén, valamint a szigeti és a legkülső régiók esetében is;

22.  a jelenlegi helyzet azonnali és hosszú távú, jelentős negatív szociális hatásai fényében hangsúlyozza a szociális jogok európai pillérének a 2021. évi uniós költségvetésben való teljes körű végrehajtásának fontosságát, valamint a megerősített uniós szociális intézkedések, nevezetesen az Európai Szociális Alap+ döntő szerepét a gazdasági helyreállításában, és különösen a fiatalok és az idősek körében tapasztalható munkanélküliség, a gyermekszegénység, a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata és a diszkrimináció elleni küzdelemben és a megerősített szociális párbeszéd biztosításában, a hosszú távú strukturális demográfiai változások kezelésében és annak garantálásában, hogy mindenki, de különösen az idősödő népesség hozzáférjen a létfontosságú és kulcsfontosságú szolgáltatásokhoz, például az egészségügyi ellátáshoz, a mobilitáshoz, a megfelelő táplálkozáshoz és a tisztes lakhatáshoz;

23.  kéri, hogy a 2021. évi költségvetés fordítson különös figyelmet a tengerentúli országok és területek (TOT-ok) szükségleteire és a velük fenntartott kapcsolatokra, mivel azok különösen érzékenyek lehetnek az éghajlatváltozás káros hatásaira; hangsúlyozza továbbá, hogy javítani kell a tengerentúli országok és területek (amelyek különleges helyzetük és méretük miatt korlátozott igazgatási erőforrásokkal és szakértelemmel rendelkeznek) alapokhoz való hozzáférését;

24.  hangsúlyozza, hogy a belső biztonság szerves része az uniós polgárok által a védelmet nyújtó Unióval szemben megfogalmazott elvárásoknak; hangsúlyozza, hogy az olyan biztonsági fenyegetések, mint a terrortámadások, a határokon átnyúló szervezett bűnözés és az olyan új típusú bűncselekmények, mint a kiberbűnözés, folyamatosan veszélyeztetik az Európai Unió kohézióját, és határozott, összehangolt európai választ igényelnek; úgy véli, hogy ehhez fokozott határokon átnyúló együttműködésre van szükség az illetékes hatóságok között; hangsúlyozza, hogy a rendőrségi, igazságügyi és egyéb illetékes hatóságok közötti hatékony és gyors együttműködés biztosítása érdekében kötelező megerősíteni és korszerűsíteni az informatikai rendszereket, a rendszerek jobb interoperabilitására, valamint az adatokhoz való könnyebb hozzáférésre és azok olvashatóságára összpontosítva; tudomásul veszi, hogy a Bizottság 2021-ben várhatóan elindítja a biztonsági unióra vonatkozó új stratégiát, amely az e fenyegetésekhez kapcsolódó kulcsfontosságú területekre vonatkozó kezdeményezéseket fog tartalmazni;

25.  felhívja a Bizottságot, hogy különítse el a szükséges költségvetést annak biztosítása érdekében, hogy az uniós polgári védelmi mechanizmus nagyobb kapacitással rendelkezzen annak érdekében, hogy az EU felkészültebb legyen és jobban tudjon reagálni a természeti katasztrófák, világjárványok és vészhelyzetek valamennyi típusára, például a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris vészhelyzetekre; ismételten hangsúlyozza az uniós polgári védelmi mechanizmus fontosságát a polgárok katasztrófákkal szembeni jobb védelme érdekében;

26.  hangsúlyozza, hogy az Erasmus+ program sikeresen javította a fiatalok mobilitását, képzését és készségeit; kiemeli a program megfelelő finanszírozásának szükségességét, többek között annak érdekében, hogy azt mindenféle hátterű és korú személy számára hozzáférhetővé tegyék;

27.  emlékeztet arra, hogy az európai értékek és kultúrák előmozdítása aktív szerepet játszik a demokrácia, a megkülönböztetésmentesség és a nemek közötti egyenlőség támogatásában, valamint a félretájékoztatás és az álhírek visszaszorításában; hangsúlyozza e tekintetben, hogy elegendő finanszírozást kell biztosítani a Jogérvényesülés, Jogok és Értékek programok számára, és e programon belül meg kell erősíteni a nemi alapú erőszak áldozatainak támogatására szánt forrásokat; hangsúlyozza, hogy a kulturális és kreatív ágazatok, valamint a turizmus az egész EU-ra kiterjedő válság által sújtott fő ágazatok közé tartoznak; kéri, hogy hozzanak szükséghelyzeti intézkedéseket ezen ágazatok számára, és erősítsék meg a Kreatív Európa programot;

28.  elvárja, hogy 2021-ig erős uniós mechanizmus jöjjön létre a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó jövőbeli többéves pénzügyi keretnek tartalmaznia kell egy, a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok védelmére vonatkozó feltételességi záradékot, amely garantálná, hogy az uniós finanszírozásban való részesüléshez a tagállamoknak teljes mértékben meg kell felelniük az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkének;

29.  úgy véli, hogy az Európai Szolidaritási Testület alapvető eszköz a polgári szerepvállalás Unió-szerte történő előmozdításában és az uniós polgárságtudat megerősítésében; ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Szolidaritási Testület 2021. évi költségvetése összhangban legyen a Bizottság többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatában felvázolt eredeti költségvetéssel, különösen az önkéntesség területén; kéri, hogy különítsenek el elegendő forrást az önkéntesi lehetőségek iránti nagy igény kielégítésére;

30.  kéri, hogy prioritásként biztosítsanak elegendő finanszírozást a jogok előmozdítása, valamint az uniós értékek és a jogállamiság megerősítése és előmozdítása terén tevékenykedő civil társadalmi szervezetek és egyéb érdekelt felek tevékenységének támogatására, többek között a jövőbeli Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek program révén, olyan időszakokban, amikor több tagállamban is a civil társadalom mozgásterének beszűkülése tapasztalható;

31.  hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőség és a nők jogai elleni aggasztó és erősödő visszalépést, valamint az uniós eszközök, köztük a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (NDICI) fontosságát e helyzet leküzdésében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság javaslatába nem foglalt bele a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó külön programot, és ambiciózus és konkrét költségvetési előirányzatokat kér a női emberi jogi jogvédők támogatására, valamint a szexuális és reproduktív egészség és jogok védelmére és előmozdítására; ezért hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni azokat a költségvetési előirányzatokat, amelyek támogatják a szexuális és reproduktív egészség és jogok egyetemes tiszteletben tartását és az azokhoz való hozzáférést;

32.  hangsúlyozza, hogy a közös agrárpolitika (KAP) és a közös halászati politika (KHP) az európai integráció sarokkövei, amelyek célja, hogy biztosítsák az európaiak biztonságos és jó minőségű élelmiszer-ellátását és élelmiszer-önrendelkezését, az élelmiszerpiacok megfelelő működését, a vidéki régiók fenntartható fejlődését, a generációs megújulást, a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodást és a biológiai sokféleség megőrzését; emlékeztet arra, hogy e politikák kulcsfontosságú szerepet játszanak a mezőgazdasági termelők és a halászok stabil és elfogadható jövedelméhez való hozzájárulásban, különösen a jelenlegi nehéz helyzetben; emlékeztet a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalásokkal kapcsolatos álláspontjára a KAP és a közös halászati politika költségvetésének megőrzése érdekében; kéri e politikák megerősítését, és hogy fordítsanak különös figyelmet a kisüzemi mezőgazdaságra és a kisüzemi halászatra; megjegyzi, hogy a KAP más uniós szakpolitikákkal együtt fontos szerepet fog játszani a zöld megállapodás ambícióinak teljesítésében;

33.  felhívja a Bizottságot, hogy a 2021. évi költségvetési tervezetre vonatkozó javaslatában és az azt követő módosító jogi aktusban vegye figyelembe a 2021. évre vonatkozó átmeneti intézkedésekkel kapcsolatban elérendő politikai megállapodás eredményét (a Bizottság 2019. október 31-i javaslata szerint (COM(2019)0581)); felhívja továbbá a tagállamokat, hogy az „eredményorientált költségvetés” politikájának való teljes körű megfelelés érdekében időben különítsenek el elegendő forrást az Uniónak jelentett adatok és mutatók minőségének folyamatos javítására; ragaszkodik a KAP megfelelő értékeléséhez szükséges adatok és mutatók kiváló minőségéhez;

34.  tudomásul veszi az EU Törökországgal közös külső határán tapasztalható migrációs helyzettel kapcsolatos legutóbbi fejleményeket, amelyek az 1/2020. sz. költségvetés-módosítás közelmúltbeli elfogadásához vezettek a megnövekedett migrációs nyomásra való reagálás érdekében; hangsúlyozza, hogy a 2021. évi költségvetésben megfelelő szintű forrásokat kell biztosítani a helyzet esetleges folytatódására vagy akár romlására való felkészülés érdekében; emlékeztet arra, hogy szolidaritásra és együttműködésre van szükség valamennyi tagállam között ezen a területen, és közös menekültügyi politikára van szükség; hangsúlyozza, hogy a Covid19-járvány miatt még inkább szükség van a migránsokra mint különösen kiszolgáltatott személyekre vonatkozó egyedi intézkedések elfogadására, beleértve a megelőző evakuálást és áthelyezést is; emlékeztet arra, hogy az elmúlt időszakban rendszeresen meg kellett erősíteni a Menekültügyi és Migrációs Alapot, hogy segítsen a tagállamoknak megbirkózni a menekültválsággal, és hogy e célból mozgósítani kellett a speciális eszközöket, mivel a 3. fejezet felső határa túl alacsony volt, vagy költségvetés-módosításokat kellett végrehajtani; elvárja a tagállamoktól, hogy megértsék saját érdekeiket, és a szükséges előirányzatok támogatásával és a szolidaritás elvének e területen történő alkalmazásával kompenzálják a Dublin IV. rendelet késedelmes elfogadásának hatását; emlékeztet arra, hogy megfelelő finanszírozásra van szükség a migránsok és menekültek életkörülményeinek javításához az uniós menekülttáborokban, a bűnüldözéshez, a határszemélyzet és a parti őrségek képzéséhez, valamint a migránsok és menekültek integrációját célzó hatékony intézkedésekhez;

35.  hangsúlyozza, hogy a jól kezelt, legális migráció fontos annak biztosításához, hogy megfelelő választ lehessen adni a munkaerőpiac alakulására;

36.  megjegyzi, hogy Törökország továbbra is a világ legnagyobb menekültnépességének ad otthont, és jelenleg is folynak a tárgyalások arról, hogy az EU miként folytathatja Törökország támogatását a törökországi menekülteket támogató uniós eszköz keretében tett kötelezettségvállalásainak lejárta után;

37.  hangsúlyozza, hogy az uniós menekültügyi szabályok érdemi reformjának elfogadásáig azonnali szolidaritási intézkedéseket, nevezetesen egy áthelyezési programot kell végrehajtani; kéri továbbá, hogy az uniós költségvetésben továbbra is irányozzanak elő finanszírozást a Törökországban élő menekültek támogatására;

38.  ambiciózus 2021-es költségvetést szorgalmaz az EU külső politikáiban, amely lehetővé tenné az Unió számára, hogy megfeleljen az előtte álló kihívásoknak; emlékeztet, hogy a béke és a szolidaritás alapvető értékek, amelyeket az uniós költségvetésnek következetesen támogatnia kell; hangsúlyozza, hogy növelni kell a nyugat-balkáni országoknak, valamint a keleti és déli szomszédság országainak nyújtott finanszírozást a politikai és gazdasági reformok támogatása érdekében, valamint a más régióknak nyújtott finanszírozást a fejlődésük támogatása céljából;

39.  úgy véli, hogy az Előcsatlakozási Támogatási Eszköznek (IPA III) a demokratikus intézmények működése, a jogállamiság, a jó kormányzás és a közigazgatás területére kell összpontosítania finanszírozását; üdvözli, hogy zöld utat kapott a csatlakozási tárgyalások megkezdése Albániával és Észak-Macedóniával, és megfelelő pénzügyi források biztosítására szólít fel a politikai reformok és az uniós vívmányokhoz való igazodás támogatása érdekében;

40.  hangsúlyozza, hogy az IPA III keretében nyújtott pénzügyi előirányzatokat az olyan európai értékek tiszteletben tartásától kell függővé tenni, mint a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége, a demokratikus folyamat, az alapvető értékek és a jószomszédi kapcsolatok tiszteletben tartása; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a feltételrendszer végrehajtását; kéri a Bizottságot, hogy használja fel az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA III) keretében rendelkezésre álló, az EU által közvetlenül kezelt forrásokat a török civil társadalom, az emberijog-védők és az újságírók támogatására, valamint arra, hogy növelje az emberek közötti kapcsolatok, a tudományos párbeszéd, a török diákok számára az európai egyetemekre való eljutás, az újságírók számára pedig a médiaplatformok elérésének lehetőségeit azzal a céllal, hogy megvédjék és előmozdítsák a demokratikus értékeket és elveket, az emberi jogokat és a jogállamiságot;

41.  hangsúlyozza, hogy a Parlament NDICI-ről szóló első olvasatbeli álláspontját 2019. március 4-én fogadták el, és az NDICI-vel kapcsolatos megbízatását 2019. október 8-én megerősítették; emlékeztet az álláspontjára, amely szerint az NDICI teljes pénzügyi keretösszegének 45 %-át az éghajlat-politikai célkitűzésekre, a környezetgazdálkodásra és -védelemre, a biológiai sokféleségre és az elsivatagosodás elleni küzdelemre, valamint a migráció és a kényszerű lakóhelyelhagyás kiváltó okainak kezelésére kell fordítani, és nagy hangsúlyt helyez a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok előmozdítására, többek között a nők, a gyermekek, a menekültek, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek, az LMBTI-személyek, a fogyatékossággal élő személyek és az őslakos népek, valamint az etnikai és az etnikai és vallási kisebbségekhez tartozók jogaira;

42.  emlékeztet arra, hogy a jelenlegi migrációs jelenség tartós megoldása a migrációs áramlat kiindulási országainak politikai, gazdasági és társadalmi fejlődésében rejlik; kéri, hogy a vonatkozó külpolitikai programok kapjanak elegendő pénzügyi forrást az EU, valamint a származási és tranzitországok – köztük az afrikai kontinens országai – közötti tisztességes és kölcsönösen előnyös partnerségek támogatására; ugyanebben az összefüggésben, tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének a közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatala (UNRWA) nehéz pénzügyi helyzetére, felhívja az EU-t, hogy fokozza az ügynökségnek 2021-ben nyújtott pénzügyi támogatását annak érdekében, hogy megőrizze a palesztin menekültek millióinak nyújtott létfontosságú szolgáltatások megszakítás nélküli nyújtását;

43.  aggasztja a Covid19-világjárvány gyors terjedése és annak az érintett országokra gyakorolt hatása; meggyőződése, hogy a nemzetközi együttműködés döntő fontosságú e globális válság leküzdéséhez; úgy véli, hogy az EU-nak vezető szerepet kell vállalnia a világjárvány megfékezésére és hatásainak enyhítésére irányuló globális erőfeszítésekben; úgy véli, hogy az EU-nak szolidaritást kell tanúsítania az érintett harmadik országokkal, többek között további források mozgósításával, hogy segítse azokat gazdaságuk újjáépítésében, enyhítse a válság társadalmi-gazdasági hatását, és világszerte erősítse a közegészségügyi rendszerek kapacitásait;

44.  emlékeztet arra, hogy az emberi jogok az EU külpolitikájának szerves részét képezik; ismételten hangsúlyozza, hogy az emberi jogok világszerte történő támogatására szánt finanszírozás növelésére van szükség, különös tekintettel az emberi jogok védelmezőinek védelmére, és elsősorban a leginkább veszélyben levőkre; hangsúlyozza e tekintetben, hogy folytatni kell az uniós emberijogvédő-mechanizmust (Protectdefenders.eu), és növelni kell az erre szánt finanszírozást; úgy véli, hogy az EU-nak szigorúan tartózkodnia kell a költségvetés-támogatás formájában nyújtott segítségtől azokban az országokban, amelyek súlyosan elmaradnak az emberi jogok és a demokrácia területére vonatkozó nemzetközi normáktól, vagy amelyek nem tesznek tanúbizonyságot a korrupció elleni küzdelem iránti elkötelezettségükről; kiemeli a különösen a helyi civil társadalmi csoportok által végzett választási megfigyelő missziók fontosságát, és megfelelő szintű finanszírozást kér;

45.  felszólít a stratégiai kommunikációs tevékenységek további finanszírozására a dezinformációs kampányokkal szemben, amelyeket egyre inkább az Unió és az Unió szomszédságában található országok demokratikus rendjének aláásására használnak fel; kiemeli az Európai Külügyi Szolgálat keleti stratégiai kommunikációval foglalkozó munkacsoportja vezető projektjének – az EUvsDisinfo (az EU a félretájékoztatás ellen) – fontosságát a félretájékoztatás, a propaganda és a külföldi befolyás elleni küzdelemben;

46.  hangsúlyozza, hogy megfelelő pénzügyi támogatást kell nyújtani egy valódi európai védelmi unió kialakításához, a stratégiai autonómia előmozdításához és az EU szerepének globális szintű történő fokozásához; hangsúlyozza különösen, hogy fontos fenntartani az álláspontját az Európai Védelmi Alapra és a katonai mobilitásra elkülönített összegek tekintetében; hangsúlyozza, hogy az Európai Védelmi Ügynökség (EDA), az állandó strukturált együttműködés (PESCO), az EDF és más kezdeményezések keretében biztosítani kell a védelmi vonatkozású politikák és fellépések folyamatos támogatását és fokozott összehangolását; sürgeti a Bizottságot, hogy gondoskodjon az EDA, és a PESCO igazgatási és működési kiadásainak az uniós költségvetésből történő finanszírozásáról, ezáltal helyreállítva a Parlamentnek az EUSZ 41. cikkében előírt költségvetési funkcióját;

47.  újólag megerősíti, hogy a külső finanszírozási eszközök új architektúrájának erősítenie kell a koherenciát, az elszámoltathatóságot, a hatékonyságot és a demokratikus felügyeletet; hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek nagyobb szerepet kell kapnia az új eszközök stratégiai irányításában; elvárja, hogy az új eszközök (előzetes) programozásának korai szakaszától bevonják;

48.  sürgeti a Bizottságot, hogy értékeljen és készítsen elő minden lehetséges forgatókönyvet az uniós költségvetés hatékony és eredményes pénzgazdálkodásának biztosítása érdekében, egyértelmű kötelezettségvállalásokat határozva meg, felvázolva a mechanizmusokat és védve az uniós költségvetést; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az Egyesült Királyság uniós programokban való jövőbeli részvétele során tiszteletben tartsák a méltányos egyensúlyt a hozzájárulások és juttatások tekintetében;

49.  kifejezi azon szándékát, hogy az Egyesült Királyság a lehető legtöbb uniós programban – különösen az Erasmus+ és az Európai horizont programban – továbbra is a lehető legszorosabb partner maradjon;

50.  emlékeztet arra, hogy az uniós ügynökségek kulcsszerepet játszanak az uniós szakpolitikai célkitűzések megvalósításában, és újólag megerősíti annak fontosságát, hogy e szerveket elegendő és kiszámítható finanszírozással és személyzettel lássák el feladataik hatékony ellátása érdekében, ugyanakkor elutasítja költségvetésük reálértéken történő indokolatlan és önkényes csökkentését; kiemeli, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség kulcsszerepet játszik az éghajlatváltozással kapcsolatos tudatosság növelésében, az Európai Munkaügyi Hatóság a munkaerő mobilitásának előmozdításában, az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal és az Alapjogi Ügynökség pedig az Európában védelmet kereső menedékkérők támogatásában;

51.  hangsúlyozza ugyanakkor, hogy nagy szükség van az emberkereskedelem és -csempészet elleni küzdelemre, valamint az olyan uniós bel- és igazságügyi ügynökségek – például az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) – támogatására, amelyek segítséget nyújtanak a tagállamoknak a külső határokon; tudomásul veszi, hogy a Frontexnek szerepet kell játszania az EU Törökországgal közös külső határain zajló jelenlegi migrációs válsággal összefüggésben; kéri, hogy a 2021. évi költségvetésben biztosítsanak megfelelő szintű finanszírozást a határigazgatás számára;

52.  megjegyzi, hogy a biztonság, a bűnüldözés és a büntető igazságszolgáltatási együttműködés területén működő ügynökségek egyre több feladatot kapnak; kéri ezen ügynökségek – különösen az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust), az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol), az Európai Rendőrakadémia (CEPOL), az Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökség (ENISA) és A Kábítószer és a Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA) – pénzügyi forrásainak és személyzeti álláshelyeinek növelését, valamint megfelelő finanszírozást és személyzetet kér a pénzmosással és a terrorizmus finanszírozásával szemben fellépő ügynökségek számára;

53.  aggasztónak tartja az Európai Ügyészség számára a 2020. évi költségvetési eljárás során biztosított finanszírozás és személyzet elégtelen szintjét, és felhívja a Bizottságot, hogy 2021-re vonatkozóan növelje ezen intézményi szerv személyzetét és forrásait, és védje meg annak költségvetési autonómiáját; hangsúlyozza, hogy az Európai Ügyészség létrehozása nem vezethet az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) megfelelő működési kapacitásának romlásához;

54.  a jelenlegi európai Covid19-járvány, valamint a gyors, összehangolt és koherens uniós válasz szükségessége miatt sürgősen felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson megfelelő és szükséges finanszírozást az érintett uniós ügynökségek számára, amelyeknek dolgozniuk kell, és támogatniuk kell a Bizottságot és a tagállamokat e világjárvány leküzdésében, különös tekintettel az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központra (ECDC) és az Európai Gyógyszerügynökségre (EMA); ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság és a Tanács tartózkodjon az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) forrásainak csökkentésétől;

55.  hangsúlyozza, hogy jelentősen meg kell erősíteni az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségét (ACER), figyelembe véve a közelmúltbeli jogszabályok – többek között a tiszta energiáról szóló csomag – által ráruházott további feladatokat; emlékeztet továbbá arra, hogy a BEREC Működését Segítő Ügynökségnek (BEREC Hivatal) további forrásokra van szüksége, hogy teljesítse a BEREC-rendeletben és az Európai Elektronikus Hírközlési Kódexben foglalt feladatait.

56.  emlékeztet arra, hogy semmilyen uniós politika, sem a Covid19-válság kezelésére, sem az európai zöld megállapodás végrehajtására irányuló politika nem hajtható végre az elkötelezett uniós közszolgálat támogatása és megfelelő finanszírozás nélkül;

57.  úgy véli, hogy a jelenlegi politikai és gazdasági környezetben az Európa jövőjéről szóló konferenciát a költségvetési oldalon is megfelelően támogatni kell, és hogy a Bizottságot – a projektben részt vevő egyéb intézmények mellett – el kell látni a projekt sikeréhez szükséges eszközökkel;

58.  felkéri a Bizottságot, mutasson példát a közbeszerzésben a jó minőséget és a társadalmi felelősségvállalást illetően, hogy a szerződéseket olyan vállalatoknak ítéljék oda, amelyek tiszteletben tartják a környezetvédelmi normákat és az alapvető munkaügyi normákat, valamint az összeférhetetlenségek megelőzését célzó jobb és szigorúbb kritériumok érvényesítésében;

59.  kéri az előző költségvetési időszak nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő értékelését, valamint a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés végrehajtását a 2021. évi uniós költségvetésben; ezért elvárja, hogy a Bizottság költségvetési tervezetébe foglaljon bele egy mellékletet, amely összefogja a célkitűzésekre, inputokra, outputokra és eredményekre vonatkozó, nemek szerint lebontott információkat, és bemutatja a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó finanszírozási kötelezettségvállalásokat és a kapcsolódó nyomon követési intézkedéseket;

A kifizetések elégséges és reális szintje

60.  eltökélt amellett, hogy elkerüljünk egy újabb kifizetési válságot, különösen a Covid19-világjárvány összefüggésében; megismétli, hogy a kifizetések általános felső határának figyelembe kell vennie a 2020 végén fennálló kötelezettségvállalások példátlan volumenét, amelyet a következő többéves pénzügyi keretben kell rendezni; megjegyzi továbbá, hogy 2021-ben a kifizetési előirányzatok nagyrészt a 2014–2020 közötti programok befejezésére fognak összpontosítani; ragaszkodik azonban ahhoz, hogy ez ne akadályozza új programok indítását;

61.  a 2020. évi intézkedésekkel összhangban ezért kitart amellett, hogy a Covid19-világjárványra adott válasz részeként továbbra is magas szintű likviditást kell biztosítani a tagállamok számára;

62.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok között az adóbevételek terén folytatott együttműködés sokkal nagyobb hatást gyakorolna a nemzeti költségvetésekre, mint az uniós éves költségvetések kiadásainak csökkentése;

63.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó felek (ideértve a vállalkozókat és alvállalkozókat, a munkaértekezletek és/vagy képzések résztvevőit, valamint a harmadik feleknek nyújtott pénzügyi támogatások kedvezményezettjeit) ne részesüljenek uniós finanszírozásban;

64.  meg van győződve arról, hogy a 2021–2017 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló rendelet szabályai értelmében minden olyan jogi személyt, aki az uniós költségvetésből támogatásban részesülő jogi személyek tényleges tulajdonosa, el kell tiltani a meglévő és a jövőbeli európai költségvetésből származó pénzeszközökből való részesüléstől, beleértve a közvetlen mezőgazdasági kifizetéseket és a rendelet hatálya alá tartozó bármely kifizetést, kiadást, garanciát vagy egyéb juttatást, amennyiben az (EU, Euratom) 2018/1046 költségvetési rendelet 61. cikkében meghatározottak szerinti egyértelmű összeférhetetlenség áll fenn;

65.  megismétli azt a régóta hangoztatott álláspontját, hogy az új politikai prioritásokat és az Unió jövőbeli kihívásait nem a meglévő programok előirányzatainak csökkentésével, hanem új előirányzatok révén kell finanszírozni; úgy véli, hogy ezt az elvet a költségvetés-módosításokra is alkalmazni kell;

66.  megjegyzi, hogy a potenciálisan elfogadott következő többéves pénzügyi keret első éveként a 2021. évi költségvetés lesz az első, amely az új költségvetési nómenklatúrát tükrözi; felhívja a Bizottságot, hogy ennek előkészítésébe megfelelően vonja be a költségvetési hatóságot; úgy véli, hogy az új nómenklatúrának – amellett, hogy jobban igazodik a szakpolitikai prioritásokhoz – kellően részletesnek kell lennie ahhoz, hogy a költségvetési hatóság hatékonyan betölthesse döntéshozatali szerepét, és különösen ahhoz, hogy a Parlament betölthesse demokratikus felügyeleti és ellenőrzési szerepét;

67.  úgy véli, hogy a Parlamentnek mint a költségvetési hatóság közvetlenül a polgárok által választott ágának teljesítenie kell politikai feladatát és kísérleti projektekre és előkészítő intézkedésekre vonatkozó javaslatokat kell előterjesztenie, kifejezve a jövőre vonatkozó politikai elképzeléseit; ezzel összefüggésben kötelezettséget vállal arra, hogy az egyes bizottságaival szoros együttműködésben kidolgozott, kísérleti projekteket és előkészítő intézkedéseket tartalmazó csomagra vonatkozó javaslatot nyújt be, hogy a Bizottság értékelésének megfelelően megtalálja a megfelelő egyensúlyt a politikai akarat és a technikai kivitelezhetőség között;

o
o   o

68.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek.

(1) https://www.ipcc.ch/sr15/
(2) HL L 193., 2018.7.30., 1. o.
(3) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(4) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(5) HL L 168., 2014.6.7., 105. o.
(6) HL L 57., 2020.2.27., 1. o.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0449.
(8) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0032.
(9) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0054.
(10) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0065.
(11) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0124.
(12) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0015.
(13) HL C 242., 2018.7.10., 24. o.
(14) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0005.


A keleti partnerség a 2020. júniusi csúcstalálkozó előkészítéseként
PDF 209kWORD 71k
Az Európai Parlament 2020. június 19-i ajánlása a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez / az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, a keleti partnerségre vonatkozó ajánlásáról, a 2020. júniusi csúcstalálkozó előkészítéseként (2019/2209(INI))
P9_TA(2020)0167A9-0112/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3. és 8. cikkére és V. címére, különösen 21., 22., 36. és 37. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) ötödik részére,

–  tekintettel a keleti partnerségnek az Unió és hat keleti partnere – Azerbajdzsán, Belarusz, Grúzia, Moldova, Örményország és Ukrajna – közös erőfeszítéseként Prágában, 2009. május 7-én történt létrehozására,

–  tekintettel a keleti partnerség 2009. évi prágai, 2011. évi varsói, 2013. évi vilniusi, 2015. évi rigai és 2017. évi brüsszeli csúcstalálkozóján tett együttes nyilatkozatokra,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió, az Európai Atomenergia-közösség és tagállamaik, másrészről Grúzia közötti társulási megállapodásra(1), az Európai Unió, az Európai Atomenergia-közösség és tagállamaik, másrészről a Moldovai Köztársaság közötti társulási megállapodásra(2), valamint az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Ukrajna közötti társulási megállapodásra(3), kiterjedően a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségekre, valamint az egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség és tagállamaik, másrészről az Örmény Köztársaság közötti átfogó és megerősített partnerségi megállapodásra(4),

–  tekintettel az EU és Azerbajdzsán közötti, az Együttműködési Bizottság által 2018. szeptember 28-án elfogadott partnerségi prioritásokra(5),

–  tekintettel az EU-Ukrajna és EU-Moldova Parlamenti Társulási Bizottság 2019. december 19-i ülésének zárónyilatkozataira és ajánlásaira,

–  tekintettel az Európai Parlament 2019. december 18-i, a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról szóló éves jelentésére(6),

–  tekintettel a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló (EU) 2018/1806 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel az Európai Unió, valamint az Örmény Köztársaság(8) és az Azerbajdzsán Köztársaság(9) közötti, a vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodásokra, valamint az Európai Unió és a Belarusz Köztársaság közötti, a vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló, 2020. január 8-i megállapodásra(10),

–  tekintettel a Bizottságnak és a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának küldött, „A keleti partnerségre vonatkozó szakpolitika 2020 után: A reziliencia erősítése – a mindenki számára előnyös keleti partnerség” című, 2020. március 18-i együttes közleményére,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának az európai szomszédságpolitikáról és a keleti partnerségről szóló következtetéseire,

–  tekintettel az Euronest Parlamenti Közgyűlés, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, a keleti partnerség civil társadalmi fóruma, a Régiók Bizottsága, továbbá a keleti partnerség helyi és regionális önkormányzatainak konferenciájának (CORLEAP) ajánlásaira és tevékenységeire,

–  tekintettel az Euronest Parlamenti Közgyűlés Trio Plus 2030 stratégia jövőjéről és a jövőbeni keleti partnerség felépítéséről szóló, 2019. december 9-i állásfoglalására,

–  tekintettel az EU globális stratégiájára és a felülvizsgált európai szomszédságpolitikára,

–  tekintettel az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményére és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájára,

–  tekintettel a Dél-Kaukázusra vonatkozó uniós stratégia szükségességéről szóló, 2010. május 20-i(11), az európai szomszédságpolitikáról szóló, 2013. október 23-i(12), az ukrajnai helyzetről és az EU és Oroszország közötti kapcsolatok jelenlegi állásáról szóló, 2014. szeptember 18-i(13), az ukrajnai helyzetről szóló, 2015. január 15-i(14), az örmény népirtás századik évfordulójáról szóló, 2015. április 15-i(15), az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló, 2015. július 9-i(16), a Grúziával, Moldovával és Ukrajnával kötött társulási megállapodásokról / mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségekről szóló, 2016. január 21-i(17), a harmadik felek által kifejtett EU-ellenes propaganda elleni fellépést szolgáló uniós stratégiai kommunikációról szóló, 2016. november 23-i(18), a keleti partnerség államaiban a nők jogairól szóló, 2016. december 13-i(19), az Oroszországban fogva tartott ukrán politikai foglyokról és a krími helyzetről szóló, 2017. március 16-i(20), a Belaruszról szóló, 2018. április 19-i(21), a „Grúzia megszállt területei az orosz invázió után 10 évvel” című, 2018. június 14-i(22), az egyrészről az Európai Unió, az Európai Atomenergia-közösség és tagállamaik, másrészről az Örmény Köztársaság közötti átfogó és megerősített partnerségi megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről szóló, 2018. július 4 ‑i(23), a médiaszabadság belaruszi helyzetének romlásáról, nevezetesen a Charter 97 ügyről szóló, 2018. október 4-i(24), az EU és Moldova közötti társulási megállapodás végrehajtásáról szóló, 2018. november 14-i(25), az EU és Grúzia közötti társulási megállapodás végrehajtásáról szóló, 2018. november 14-i(26) és az EU és Ukrajna közötti társulási megállapodás végrehajtásáról szóló, 2018. december 12-i(27) állásfoglalására,

–  tekintettel az Oroszországról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az Oroszországnak a keleti partnerség országainak területén végrehajtott fellépéseire, a krími tatárok jogainak megsértéseire, Grúzia egyes részeinek megszállására és a kapcsolódó határépítési tevékenységekre, valamint az EU és a keleti partnerség országai elleni ellenséges propagandára és dezinformációra vonatkozókra,

–  tekintettel a 2017. novemberi csúcstalálkozó előkészítéseként a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az EKSZ-hez intézett, a keleti partnerségről szóló 2017. november 15-i állásfoglalására(28), továbbá a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez / az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, az EU–Azerbajdzsán átfogó megállapodásról folyó tárgyalásokra vonatkozó, 2018. július 4-i ajánlására(29),

–  tekintettel eljárási szabályzata 118. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság levelére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0112/2020),

A.  mivel az EU még jó ideig Európa domináns politikai és gazdasági hatalma marad, és ez felelősséget keletkeztet szomszédai iránt;

B.  mivel az EU 2016 júniusi globális stratégiája meghatározza, hogy az EU prioritása, hogy szomszédságában reziliens, jó kormányzás alatt lévő, virágzó és felzárkózó államok legyenek;

C.  mivel a keleti partnerség természeténél fogva befogadó jellegű, alapja a közös érdekek és a kölcsönös megértés, a közös felelősségvállalás, a differenciálás és feltételhez kötöttség, célja pedig Azerbajdzsán, Belarusz, Grúzia, Moldova, Örményország, Ukrajna és az Európai Unió közös elkötelezettsége kapcsolataik elmélyítése, valamint a nemzetközi jog és az alapvető értékek, ezen belül a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása, a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége és pártatlansága, valamint a szociális piacgazdaság, a fenntartható fejlődés és a jó kormányzás iránt;

D.  mivel az EU és a keleti partnerség országai közötti fokozott együttműködés nem lineáris folyamat, és teljes körű együttműködés csak akkor érhető el és tartható fenn, ha az alkotmányos és jogalkotási folyamat során tiszteletben tartják az alapvető európai értékeket és elveket, és ha biztosított a korrupció, a szervezett bűnözés, a pénzmosás, az oligarchikus struktúrák és a nepotizmus elleni küzdelem; hangsúlyozza azonban, hogy súlyos visszaesés esetén az együttműködés visszafordítható;

E.  mivel a keleti partnerség egyes országai az EU-val való szorosabb, a differenciálás elvén alapuló és az eredményeknek és törekvéseknek megfelelő politikai, humán és gazdasági integráció kiépítése mellett döntöttek és ambiciózus – mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségekre is kiterjedő – társulási megállapodásokat kötöttek, illetve vízummentességi rendszereket vezettek be és a közös légtérről szóló megállapodásokat kötöttek; emellett kinyilvánították az uniós tagság stratégiai célját, és már bizonyították, hogy képesek nagyobb stabilitást, biztonságot, jólétet és ellenálló képességet biztosítani a keleti szomszédságban; mivel társadalmaikban az európai integráció támogatottsága továbbra is nagyon magas szintű;

F.  mivel a keleti partnerség más országainak az EU-ra vonatkozó törekvései árnyaltabbak; mivel Örményország része az Oroszország által vezetett gazdasági és katonai integrációs struktúrák (az Eurázsiai Gazdasági Unió és a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete) része, és átfogó és megerősített partnerségi megállapodást kötött az EU-val; mivel Azerbajdzsán 2017-ben új átfogó megállapodásról tárgyal az EU-val, amely az 1999-es partnerségi és együttműködési megállapodás helyébe fog lépni; mivel Belarusznak nincsen semmilyen szerződésen alapuló kapcsolata az EU-val, de a közelmúltban aláírták a vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló és a visszafogadási megállapodást;

G.  mivel a keleti partnerség létrehozása óta a partnerországokban a politikai és gazdasági reformok mind belső, mind pedig külső tényezők miatt eltérő sebességgel haladnak előre, és a reformok ezidáig nem váltak visszafordíthatatlanná;

H.  mivel a hosszú távú európai jövőképnek a keleti partnerség érdeklődő országai számára való fenntartása előmozdítja a demokratizálódást és a további reformokat a keleti partnerség országaiban;

I.  mivel ösztönözni kell a testre szabott stratégiák kidolgozását a keleti partnerség valamennyi országával, valamint át kell térni az együttműködés és az integráció ambiciózusabb formáira, amennyiben a partnerországok úgy kívánják, továbbá támogatni és fenn kell tartani az európai integrációs reformok végrehajtásának ambiciózus ütemét;

J.  mivel ez a cél akkor érhető el, ha a jogállamiság tiszteletben tartása és a demokrácia megerősítése terén előrelépés történik, valamint ha átfogó reformokat hajtanak végre időben, hitelesen, fenntarthatóan és hatékonyan, rugalmas uniós eszközök támogatásával, illetve a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal és kötelezettségekkel összhangban, az alapvető emberi és kisebbségi jogokat is tiszteletben tartva;

K.  mivel az EU és a keleti partnerség társulási megállapodásokat aláíró országai közötti kétoldalú kapcsolatok terén üdvözlendők az elért eredmények és a megerősített differenciálás, és ezért itt az idő, hogy egyértelműbb útmutatást nyújtsanak ezeknek az országoknak a reformokkal kapcsolatos konkrét prioritásokról, a felzárkózási feltételekről és az uniós integráció folyamatának következő lépéseiről;

L.  mivel a társulási megállapodások / mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségek fő célja, hogy megteremtsék az EU és az érdekelt partnerországok közötti politikai társuláshoz és mélyebb gazdasági integrációhoz szükséges feltételeket;

M.  mivel a keleti partnerség országainak függetlenségét, szuverenitását és területi integritását továbbra is megoldatlan regionális konfliktusok, külső agresszió és közülük egyes országok területének folyamatos megszállása sérti, amely aláássa az emberi jogi helyzetet, akadályozza a keleti partnerség jólétének, stabilitásának és növekedésének fokozását, és veszélyezteti az uniós fellépést, ezáltal veszélyeztetve a keleti partnerségre vonatkozó teljes projektet; mivel e konfliktusok többségében Oroszország – hibrid hadviselésén, illegális megszállásán és annektálási politikáján, kibertámadásokon, propagandán és félretájékoztatáson keresztül, amelyek Európa egészének biztonságát fenyegetik – aktív agresszorként vesz részt;

N.  mivel az európai jólét és biztonság szorosan összekapcsolódik a szomszédos országok, és különösen a keleti partnerség országai helyzetével; mivel a keleti partnerség a jószomszédi kapcsolatok és a regionális együttműködés közös céljait követi, és mivel a felülvizsgált európai szomszédságpolitikának elő kell mozdítania és meg kell erősítenie a kétoldalú viták rendezésére irányuló kapacitásokat, és a keleti szomszédság társadalmai közötti megbékélésre kell törekednie;

O.  mivel az Európai Parlament elítéli a keleti partnerség országai szuverenitásának és területi integritásának megsértését, nem ismeri el határaik erőszakos megváltoztatását és a területeik annektálására irányuló kísérletet, és elutasítja az erőszak alkalmazását vagy az erőszakkal való fenyegetést, osztva az EU azon kötelezettségvállalását, hogy diplomáciai eszközökkel és a nemzetközi jog normáival és elveivel, az ENSZ Alapokmányával és a Helsinki Záróokmánnyal összhangban támogassa a békés konfliktusrendezést, különösen azokban a konfliktusokban, amelyeknek Oroszország részes fele;

P.  mivel a keleti partnerség létrehozása óta az EU kibővítette és fenntartotta politikai, gazdasági és védelmi jelenlétét a keleti partnerség országaiban, így fokozott befolyást és lehetőségeket szerzett arra, hogy előmozdítsa saját értékeit és alapelveit, valamint fokozza az EU és a keleti partnerség országai közötti kölcsönös függőséget;

Q.  mivel a kelet partnerség országai jelentős szerepet játszhatnak a Közép-Ázsiához való közvetlen hozzáférés terén, és megbízható kelet-európai partnerekként hozzájárulhatnak az EU Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiájához;

R.  mivel a keleti partnerségen keresztül az EU segített elindítani a strukturális reformokat, beleértve az intézmények és a kormányzati struktúrák strukturális reformjait, valamint megteremteni a mélyreható társadalmi-gazdasági és politikai átalakulás alapjait a keleti szomszédság egészében; mivel előrelépés történt a keleti partnerség országainak az uniós szabályozási kerethez, valamint annak normáihoz, szabványaihoz és gyakorlataihoz való közelítése terén;

S.  mivel a keleti partnerség közvetlen következménye volt a civil társadalom megerősödése, elvárásainak és az elszámoltathatóság és átláthatóság iránti igényének fokozódása a keleti partnerség országainak kormányaival szemben, amely a reformok jelentős belső hajtóerejének bizonyult; mivel a keleti partnerség országaiban, és különösen a három társult partnerországban az átalakulás sikere pozitív példát mutathat más országok számára;

T.  mivel a független ügyészek és bírák, a szabad bíróságok és intézmények, az erős civil társadalom és a független média – melyek mindegyike ellenőrző szerepet tölt be – olyan kulcsfontosságú elemek, amelyeket az EU-nak továbbra is aktívan támogatnia kell keleti szomszédai körében;

U.  mivel az erős és reziliens intézmények, a széles körű jogállamiság, az igazságügyi reformok végrehajtása, valamint a korrupció és a pénzmosás elleni küzdelem központi szerepet töltenek be a méltányos, stabil és megbízható környezet kiépítésében, amely ezt követően hosszú távú beruházásokat és növekedést vonzhat és tarthat fenn a keleti partnerség országaiban;

V.  mivel a keleti partnerség 10. évfordulója alkalmából az Európai Tanács hangsúlyozta a keleti partnerség országaival való stratégiai partnerség fontosságát, valamint kérte a Bizottságot és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, a Bizottság alelnökét, hogy tegyenek hosszú távú szakpolitikai javaslatokat a 2020 júniusi csúcstalálkozóra való előkészületképpen;

W.  mivel az Európai Parlament elkötelezett a társulási megállapodások / mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségek társult országok általi végrehajtásáról szóló állásfoglalások évenkénti, valamint a keleti partnerség fennmaradó országaival való kapcsolatokra és a keleti partnerségi politika egészére vonatkozó ajánlások legalább kétévenkénti elfogadása iránt;

1.  a következő ajánlásokat fogalmazza meg a Tanács, a Bizottság és a Bizottság alelnöke / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője felé:

Strukturált párbeszéd, államépítés és demokratikus elszámoltathatóság

Ágazati együttműködés a közös gazdasági térség létrehozása érdekében

A humántőke fejlesztése

Biztonság, stabilitás, területi integritás és konfliktusmegoldás

A helyi és regionális hatóságok és a civil társadalom

A média, a kommunikáció és a politika jobb irányítása

   a) ismerjék el, hogy a keleti partnerség országai egyre több felelősséget vállaltak és egyre inkább magukénak érezték a keleti partnerség kezdeményezést; hangsúlyozzák annak fontosságát, hogy folyamatos lendületet kell adni a keleti partnerségen belüli hatékony együttműködésnek, az intenzív párbeszédnek és a szoros partnerségnek, amelyet tovább erősít a keleti partnerség politikájának átalakító hatása, amely támogatja azokat a reformokat, amelyek pozitív politikai, társadalmi, gazdasági és jogi változásokat idéznek elő a keleti partnerség országaiban, figyelembe véve az EU-val szembeni ambícióik szintjét; hangsúlyozzák, hogy a társult országok egyre szorosabb kapcsolatokra törekszenek az EU-val; erősítsék meg a keleti partnerség országainak arra való szuverén jogát, hogy szabadon megválasszák az EU-val való együttműködésük vagy integrációjuk egyedi mértékét, és elutasítsanak e döntéssel kapcsolatos mindenfajta külső nyomást;
   b) hangsúlyozzák, hogy az EUSZ 49. cikke értelmében bármely európai állam kérheti felvételét az Unióba, feltéve, hogy tiszteletben tartja az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok értékeit, beleértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait, az EUSZ 2. cikkében említettek szerint; ismerjék el, hogy bár a keleti partnerség keretében nem tervezik a csatlakozást, a keleti partnerség politikája elősegítheti az EU-ba való fokozatos integráció folyamatát; vegyék figyelembe, hogy egy esetleges csatlakozási folyamathoz mind az EU-nak, mind a keleti partnerség érintett országának jól fel kell készülnie, figyelembe véve az EU jövőbeli reformfolyamatát és a partnerország uniós vívmányokhoz való közelítését, valamint az uniós tagsági kritériumoknak való megfelelését; biztosítsák, hogy e fokozatos integráció első lépése az EU és a keleti partnerség országai közötti jelenlegi megállapodások teljes körű végrehajtása legyen;
   c) haladéktalanul vezessenek be stratégiai és jövőorientált jövőképet a keleti partnerség 2020 utáni következő évtizedére vonatkozóan azzal a céllal, hogy elsősorban a polgárok számára biztosítsanak előnyöket, erősítsék az ellenálló képességet, előmozdítsák a fenntartható fejlődést, biztosítsák a visszafordíthatatlan eredményeket, valamint hogy elmélyítsék az EU és a keleti partnerség közötti együttműködési és integrációs folyamatot, amely az EU saját biztonsági és gazdasági érdeke
   d) biztosítsák, hogy a 2020 júniusi csúcstalálkozó következtetései egyértelmű stratégiát és hosszú távú közös jövőképet vázoljanak fel a keleti partnerségen belüli 2020 utáni további szerepvállalásra és a partnerség fejlesztésére, továbbá megerősített uniós kötelezettségvállalásokat és politikai ösztönzőket, valamint a keleti partnerség országai által tett, saját teljesítésükre vonatkozó kötelezettségvállalást tartalmazzanak; bátorítsák arra az Európai Unió Tanácsának jövőbeli elnökségeit, hogy az Európai Parlament állásfoglalásaival és ajánlásaival összhangban készítsenek ambiciózus együttműködési menetrendeket a keleti partnerség országaival, amelyek segítséget nyújtanak abban, hogy az elkövetkező évtizedekben úgy alakítsák a kapcsolatokat a keleti partnerség országaival, hogy azok egy kölcsönösen kívánt irányba fejlődjenek;
   e) ismerjék el, hogy a keleti partnerségnek továbbra is egy vonzó együttműködési keretnek kell lennie, és a „többért többet” elvvel összhangban támogatnia kell ezt a folyamatot, hogy fenntartsa a keleti partnerség országainak elkötelezettségét a reformfolyamat mellett, és az EU felé tartó pályájukon tartsa őket;
   f) ismerjék el, hogy a keleti partnerség mindkét irányban működik, ugyanis a keleti partnerség országainak tapasztalatait az EU és tagállamai, valamint a keleti partnerség országainak kölcsönös előnyére meg lehet osztani;
   g) tartsanak fenn kiegyensúlyozott megközelítést a keleti partnerségen belüli testreszabott differenciálás és a többoldalú keret inkluzivitása, koherenciája és következetessége között, amely továbbra is hivatkozási pont a keleti partnerség valamennyi országa számára; kerüljék a keleti partnerségnek a különböző országok EU-val kapcsolatos törekvései mentén való felosztását; vegyék figyelembe, hogy az EU és a keleti partnerség országai közötti együttműködés hatókörét és mélységét a felek törekvései, valamint a reformok felek általi végrehajtása határozza meg; vegyék tudomásul, hogy a Grúziával, a Moldovai Köztársasággal és Ukrajnával aláírt társulási megállapodások / mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások bizonyítják a differenciált megközelítést, és azoknak további megerősített kétoldalú kapcsolati formák és ütemtervek kialakítását kell eredményeznie a „többért többet” elv alapján;
   h) a testreszabott megközelítés fényében mérlegeljék egy megerősített együttműködési stratégia létrehozását a három társult ország számára, amely reform- és beruházástámogatási programot hozhatna létre olyan területeken, mint a kapacitásépítés, a közlekedés, az infrastruktúra, az összekapcsoltság, az energia, az igazságügy és a digitális gazdaság, amely az uniós reformvállalások és az elért eredmények egyedi értékelése alapján a későbbiekben előirányozhatná a keleti partnerség többi országára való kiterjesztést, szem előtt tartva a keleti partnerség koherenciája fenntartásának szükségességét, az inkluzivitás elvével összhangban; ez a párbeszéd magában foglalhatja az Európai Tanács alkalmával szervezett találkozókat a társult országok vezetőivel, valamint képviselőik rendszeres részvételét az Európai Tanács munkacsoportjainak és bizottságainak ülésein;
   i) kezdjék el a négy szabadsággal való integrációhoz vezető közös gazdasági térség létrehozására irányuló folyamatot, amely megkönnyítené a keleti partnerség országainak mélyebb gazdasági integrációját és az uniós politikákhoz való közelítését, valamint a keleti partnerség országai közötti mélyebb gazdasági együttműködést, a nyugat-balkáni országok által kitaposott utat követve;
   j) hozzanak további intézkedéseket a keleti partnerség országainak az EU-val való mélyebb integrációja és további ágazati együttműködése, valamint a kiválasztott uniós ügynökségekben, beruházási keretplatformokban és EU-n belüli programokban és kezdeményezésekben való részvételük érdekében, teljes mértékben megfelelve a meglévő feltételeknek és összhangban az EU ösztönzőkön alapuló megközelítésével, a „többért többet” elv szellemében és figyelembe véve a reformok támogatására irányuló legjobb gyakorlatokat;
   k) nyújtsanak nagyobb pénzügyi támogatást a keleti partnerség országainak, és ezt kössék feltételekhez, többek között a 2021 és 2027 közötti időszakra szóló külső pénzügyi eszközökről folyó jogalkotási tárgyalásokkal összefüggésben; biztosítsák, az ilyen támogatást az Európai Parlament iránymutatása alapján felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján a keleti partnerség országainak egyedi igényeihez igazítsák, és a keleti partnerségi program keretében végzett tevékenységek végrehajtására kell felhasználni; ismerjék el, hogy az EU pénzügyi támogatását a jövőbe történő befektetés is, mivel támogatja a keleti partnerség országainak gazdasági és társadalmi stabilitását előmozdító reformokat, és megteremti a sikeres jövőbeli együttműködés alapjait;
   l) ismerjék el annak szükségességét, hogy a teljes keleti partnerségen belül egyedi megközelítésekre alapozva további politikai, adminisztratív és pénzügyi támogatási keretet kell biztosítani a három társult ország számára, amely kezeli a strukturális reformokkal, a modernizációval és az intézményfejlesztéssel kapcsolatos sajátos szükségleteiket; ismerjék el, hogy az ehhez az uniós finanszírozáshoz való hozzáférést össze kell kapcsolni a reformokra vonatkozó kötelezettségvállalásokkal, és tartalmaznia kell az európai pénzügyi támogatás ambiciózus referenciaértékeit;
   m) részesítsék előnyben a „több demokráciáért és jogállamiságért többet” szükségszerűségét az EU-n és a keleti partnerség országain belüli legfrissebb fejlemények fényében, valamint biztosítsák, hogy a működő és ellenállóképes demokratikus intézmények, a jogállamiság, a jó kormányzás, a korrupció és a nepotizmus elleni küzdelem, a média szabadsága és az emberi jogok tiszteletben tartása továbbra is a szorosabb politikai partnerség és a pénzügyi támogatás kulcsfontosságú kritériumai és feltételei maradjanak;
   n) végezzék el rendszeresen az uniós támogatási programok hatásvizsgálatát a hatékonyságuk növelése és a megfelelő idejű kiigazítások érdekében; reagáljanak gyorsabban, ha a keleti partnerség országaiban romlik a jogállamiság és a demokratikus elszámoltathatóság helyzete, és alkalmazzanak intelligens feltételrendszert, többek között a makroszintű pénzügyi támogatás demokratizálódáshoz és reformokhoz kötésével, hogy megakadályozzák a partnerországok kormányainak további visszaesését; teremtsék meg a feltételeit annak, hogy a keleti partnerségben egy adott országában a helyi hatóságokhoz vagy civil társadalmi szereplőkhöz helyezzék át a támogatást, ha a központi hatóságok nem tartják be kötelezettségvállalásaikat;
   o) felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján erősítsék meg az Európai Parlament által a programok ellenőrzésében és felügyeletében betöltött szerepet az Unió külső finanszírozási eszközeinek alkalmazása során;
   p) erősítsék a parlamenti diplomáciát, és vizsgálják felül az Euronest Parlamenti Közgyűlés működését, hogy az teljes mértékben ki tudja aknázni a benne lévő lehetőségeket;
   q) a partnerség inkluzív jellegének megőrzése és a keleti partnerség valamennyi országával való együttműködés folytatása mellett ismerjék el a keleti partnerség fejlettebb országainak társult partnerségi státuszát, nevezetesen a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségekre kiterjedő társulási megállapodások aláírói esetében, és hozzák létre a megerősített politikai párbeszéd további kereteit, hogy előmozdítsák a további gazdasági együttműködést és a jogalkotási harmonizációt vonják be például a társult országokat megfigyelőként az EUMSZ 291. cikkének és a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően létrehozott bizottságok eljárásaiba, hogy az EU ezáltal jelezze a további integráció iránti kötelezettségvállalását, és megerősítsék az országok reformorientáltságát és igazgatási know-how-ját;
   r) folytassák a keleti partnerség országaival az államépítést és az intézmények megerősítését és elszámoltathatóságát azáltal, hogy a keleti partnerség országainak rendelkezésére bocsátanak az Ukrajnát támogató csoport eszközeihez hasonló eszközöket, elsőbbséget adva a társult partnereknek; fejlesszék a meglévő és új uniós eszközöket a jogállamiság és a felelősségteljes kormányzás területén, hogy nyomon kövessék és értékeljék a társult partnerek által elért haladást, különös tekintettel az uniós igazságügyi eredménytáblára és a jogállamisági mechanizmusra biztosítsanak hatékony iránymutatást és viszonyítási pontokat a reformok számára, beleértve azt is, hogy útiterveket fogadnak el a társulás kötelezettségvállalásainak meghatározása céljából; dolgozzanak ki egyértelmű módszertannal rendelkező és összehasonlító szemléletet tükröző munkadokumentumokat a vízumliberalizációs cselekvési terv és a csatlakozási folyamat gyakorlata alapján, és hogy kiegészítsék a jelenlegi eredményjelentéseket és társulási menetrendeket;
   s) építsék be a keleti partnerség országaiban zajló reformok értékelési folyamatába a több érdekelt fél bevonásával történő nyomon követést, és az Ukrajnában már kialakult gyakorlatot követve tegyék ezt kötelezővé a keleti partnerség kormányai számára; biztosítsák, hogy a Bizottság és az EKSZ továbbra is éves társulási végrehajtási jelentéseket készítsen a három társult partner által elért haladásról, és egységes értékelési módszertant alkalmazzanak, különösen amikor az ugyanazokon a területeken és ugyanazon ágazatokban folyó reformokat elemzik; rendszeresen, legalább félévente adjanak ki jelentéseket a keleti partnerség nem társult országaihoz fűződő kapcsolatokról; készítsenek végrehajtási jelentést az Unió és a keleti partnerség országai közötti kereskedelmi és társulási megállapodásokról, különös tekintettel a keleti partnerség országainak társadalmainak többek között a Párizsi Megállapodás keretében való társadalmi, környezeti és gazdasági fejlődésére;
   t) ismerjék el, hogy az erős, független és hatékony intézmények mind központi, mind helyi szinten kulcsfontosságúak a demokratikus elszámoltathatóság és az oligarchamentesítés, valamint a korrupció és az állam foglyul ejtése elleni küzdelem szempontjából; kérjék ezért a keleti partnerség országait, hogy újítsák meg az igazságszolgáltatás és a közigazgatás átfogó reformjának végrehajtására vonatkozó kötelezettségvállalásukat, amelynek célja a bírák és köztisztviselők függetlenségének, kompetenciájának és érdemeken alapuló felvételének biztosítása, valamint a korrupció elleni küzdelem fontossági sorrendjének felállítása, többek között azáltal, hogy az átláthatóság, az elszámoltathatóság növelése és a lakosság egésze körében a tiszta magatartás előmozdítása révén csökkentik a korrupció lehetőségét, megerősítik a jogállamiságot és előmozdítják a jó kormányzást; ismerjék el, hogy a fent említett célok megvalósítása nélkül gyakorlatilag lehetetlen a fenntartható növekedés megvalósítása, a gazdasági tevékenység és fejlődés fokozása, a szegénység csökkentése, a külföldi közvetlen tőkebefektetés növelése, valamint a társadalmi bizalom és a politikai stabilitás javítása;
   u) mozdítsák elő a jogi és gazdasági reformok szélesebb körét, az ikerintézményi programokon keresztül átvéve az uniós tagállamok tapasztalatait, és terjesszék ki a programokat különösen a helyi és regionális önkormányzatokra;
   v) alakítsanak ki európai minőségű közigazgatást a keleti partnerség társult országaiban szakmai látogatási (job shadowing) programok megnyitásával, a keleti partnerség országainak köztisztviselői számára bizonyos területeken ideiglenes elhelyezést biztosítva az uniós intézmények és a tagállamok megfelelő szolgálatainál;
   w) ösztönözzék a politikai alapítványok munkáját a keleti partnerség országaiban a politikai vezetők következő nemzedékének felnevelésében;
   x) ismerjék el a társult országok kormányainak a keleti partnerségen belüli kölcsönös együttműködésük és közös pozíciójuk fokozására irányuló kezdeményezéseit, és ösztönzi azok több ágazatra kiterjedő szintre való kiterjesztését, különösen az energia, a közlekedés, a digitális ügyek, a kiberbiztonság, a környezetvédelem, a tengeri gazdaság, a határellenőrzések, a vámügyi együttműködés, a kereskedelem megkönnyítése, valamint a bel- és igazságügy területén; hasonló megközelítést kell alkalmazni a keleti partnerség országai között a különféle kérdésekben folytatott együttműködésre;
   y) mozdítsák elő a keleti partnerség országai közötti régión belüli kereskedelmet, mivel a több partnerrel folytatott bővülő kereskedelem hozzájárul az országok és gazdaságaik ellenálló képességének kialakításához; ösztönözzék a keleti partnerség országainak nagyobb mértékű részvételét az uniós makroregionális stratégiák végrehajtásában, valamint a hatékony régióközi és határokon átnyúló együttműködési párbeszédben, a partnerek nemzeti és regionális kapacitásának megerősítése, és a társadalmi és gazdasági fejlődésük megkönnyítése érdekében;
   z) a szabad, tisztességes, versenyen alapuló és átlátható választások biztosítása érdekében mozdítsák elő a választási reformokat, nevezetesen a választási törvényekre és a pártok finanszírozására vonatkozó jogalkotási módosítások elfogadása során, és ösztönözzék a választási folyamatok teljes körű megfelelését a nemzetközi szabványoknak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) ajánlásainak és a Velencei Bizottság véleményeinek; sürgessék a keleti partnerség országait, hogy biztosítsák a mindenkori kormánnyal össze nem hangolt politikai szereplők – akár igazságügyi, fizikai vagy intézményi – zaklatásának mellőzését, valamint biztosítsák a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a gyülekezés szabadságát, beleértve a békés tüntetéshez való jogot is; fejezzék elismerésüket a keleti partnerség azon államainak, amelyek megállapodtak a demokratizáló politikai reformok végrehajtásában, és támogatják a választási jogalkotási keret inkluzív politikai párbeszédek révén történő megerősítését;
   aa) biztosítsák, hogy a keleti partnerség országai a választási jogszabályaik módosítása során egyenlő lehetőségeket teremtsenek valamennyi etnikai és nemzeti kisebbség képviseletére;
   ab) biztosítsák, hogy rendszeresen európai választási megfigyelő missziókat küldjenek a keleti partnerség országaiba, hogy támogassák az intézmények megerősítésének folyamatát, a választási eljárásokat és a demokratikus elszámoltathatóságot;
   ac) működjenek közre annak megakadályozásában, hogy harmadik felek beavatkozzanak a keleti partnerség államainak politikai, választási és egyéb demokratikus eljárásaiba, szolgálja ez azt, hogy egy választást elbillentsenek egy előnyben részesített jelölt vagy párt felé, vagy azt, hogy félretájékoztatáson, jogellenes politikai finanszírozáson, a politikai vagy médiaszereplők ellen indított kibertámadásokon keresztül vagy más jogellenes eszközökkel aláássák a demokratikus rendszerbe vetett bizalmat;
   ad) fogadjanak el az emberi jogok megsértésére vonatkozó uniós szankciós mechanizmust vagy uniós „Magnyickij-törvényt”, amely az emberi jogokat vagy az alapvető szabadságokat – különösen a civil társadalmi vagy ellenzéki aktivisták és újságírók letartóztatásában, elrablásában és megverésében való részvétel, valamint a békés tüntetések erőszakos elnyomása révén – megsértő személyekre és szervezetekre, továbbá a keleti partnerség országaiban a magas szinten elkövetett korrupciós ügyekben érintett személyekre alkalmazandó;
   ae) ösztönözzék a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségek folyamatos és hatékony végrehajtását annak érdekében, hogy fokozatosan megteremtsék a feltételeit annak, hogy megnyissák az EU egységes piacát; vegyék fontolóra egy különleges jogi közelítési eszköz létrehozását, amely segítséget nyújtana a partnereknek a jogszabályaik uniós vívmányokkal való összehangolásában, és támogatná az azok végrehajtása érdekében tett erőfeszítéseiket; ismerjék el, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségek végrehajtása számos pozitív eredményt ért el, azonban még mindig van néhány olyan rendezetlen kérdés, amelyet megfelelően kezelni kell;
   af) ismerjék el, hogy fontos elmélyíteni a gazdasági együttműködést és a piaci integrációt a keleti partnerség országaival az uniós egységes piac fokozatos megnyitása révén, beleértve a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások teljes körű végrehajtását és a jogi, gazdasági és műszaki előírásoknak és szabványoknak való megfelelést, valamint egy közös gazdasági térség létrehozását;
   ag) tűzzék ki célul a keleti partnerség támogatható és erre hajlandó országai együttműködésének és fokozatosan differenciált ágazati integrációjának feltárását és biztosítását az energiaunióban, a közlekedési közösségben és egyéb területek mellett a digitális egységes piacon; összpontosítsanak a távközlésre, és kezeljék prioritásként az EU és a keleti partnerség országai közötti, illetve a keleti partnerségen belüli díjmentes barangolási rendszer mielőbbi létrehozását; építsenek ki bizalmi szolgáltatásokat – többek között kiberkapacitásokat – a kritikus infrastruktúra és a személyes adatok védelme, illetve a vámügyi, banki és pénzügyi szolgáltatások terén folytatott együttműködés fokozása érdekében, ami segítené a keleti partnerség országait a pénzmosás elleni küzdelemben és megerősítené a pénzügyi felügyeletet, miközben az egységes eurófizetési térségnek (SEPA) a keleti partnerség országaira való esetleges kiterjesztéséhez vezetne;
   ah) vezessenek be eszközöket – például jogi átvilágítást és ágazati útiterveket – annak meghatározására, hogy a keleti partnerség országai készek-e megfelelni az uniós vívmányoknak, és hogy megerősítsék a differenciált ágazati integrációra való felkészültségüket;
   ai) mozdítsák elő az e-gazdaság e-szolgáltatásainak fejlesztését, legyenek azok üzleti vagy közszolgáltatások, valamint alakítsák ki a távmunkaképességek széles körét, hogy – a világjárványok esetében tapasztalható – válság idejére erősítsék az ellenálló képességet;
   aj) biztosítsák a keleti partnerség országainak az éghajlatváltozás elleni küzdelemben való erőteljes részvételét és az ahhoz való hozzájárulását, többek között az új európai zöld megállapodásban való részvételük, valamint annak biztosítása révén, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások nem mondanak ellent az azokban foglalt éghajlat-politikai célkitűzéseknek és kezdeményezéseknek; az ilyen kötelezettségvállalásnak uniós – többek között az EBRD-től és az EBB-től származó – beruházási támogatáson kell alapulnia, és a környezeti hatások és a helyi közösségekre gyakorolt hatások alapos értékelésétől kell függenie, különös tekintettel az esetlegesen érintett és további támogatásra szoruló ágazatokra;
   ak) gondoskodjanak arról, hogy a partnerországok abszorpciós képességével összhangban megfelelő intézkedéseket és finanszírozást irányoznak elő a szennyvízkezelés javítására, valamint az energiabiztonság és az összekapcsolhatóság javítására, különös tekintettel az ellenirányú földgázszállításra, az energiahatékonyságra és a megújuló energiaforrások felhasználására a keleti partnerség országaiban; ismerjék el Azerbajdzsán fontos szerepét az EU felé irányuló energiaellátás diverzifikálásában, valamint az Ukrajna által a földgázszállítási rendszer szétválasztásában elért sikereket, és támogassák az energiafüggetlenségre és az ellátás diverzifikálására irányuló erőfeszítéseket a keleti partnerség többi országában; bátorítsák a keleti partnerség országait, hogy hajtsák végre az energiaszektorban az uniós joggal összhangban folyó reformjaikat, beleértve a környezetvédelmi és biztonsági politikára vonatkozó reformokat is;
   al) nyújtsanak folyamatos támogatást a keleti partnerség országai szilárdhulladék-gazdálkodási rendszerének az uniós normáknak megfelelő fejlesztéséhez azáltal, hogy újrafeldolgozási célértékeket és újrafeldolgozási rendszereket állapítanak meg a célértékek elérése érdekében; kezeljék az elavult és nem engedélyezett szilárdhulladék-kezelő létesítmények környezetre és közegészségre gyakorolt negatív hatásait; azonosítsák a hulladékgazdálkodási projektek uniós és nemzeti/helyi alapokból történő finanszírozásának támogatására irányuló pénzügyi eszközöket;
   am) biztosítsák, hogy a keleti partnerség országainak meglévő és új nukleáris létesítményei a nemzetközi egyezményekkel összhangban megfeleljenek a legmagasabb szintű környezetvédelmi és nukleáris biztonsági normáknak; biztosítsák, hogy az olyan nem biztonságos energiaprojektek, mint például az Osztrovec atomerőmű, ne váljanak az európai villamosenergia-hálózat részévé;
   an) fogadjanak el egy átfogó – a határátkelőhelyekre is kiterjedő – infrastruktúra-kiépítési tervet, és támogassák az indikatív TEN-T és egyéb beruházási cselekvési tervekben kijelölt kiemelt projektek végrehajtását az EU és a kelet partnerség országai közötti, illetve az utóbbiak közötti közlekedési, energetikai és digitális kapcsolatok javítása érdekében, a végrehajtás folyamata alatt pedig biztosítsák a környezeti fenntarthatóságot; a közlekedési ágazatban ösztönözzék a szabályozási konvergenciát;
   ao) sürgessék a keleti partnerség országait, hogy a Bizottsággal együttműködve teljes mértékben használják ki a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) beruházási terve által kínált lehetőségeket; hangsúlyozzák, hogy jobban ki kell használni a fekete-tengeri összeköttetésben rejlő potenciált, és támogassák az infrastrukturális projekteket, amelyek döntő fontosságúak a régióval és Közép-Ázsiával való összeköttetés növelése szempontjából; e tekintetben ismerjék el a keleti partnerség országainak stratégiai jelentőségű földrajzi elhelyezkedését, amelynek köszönhetően olyan kapocsként szolgálhatnak az Európai Unió, Ázsia és a tágabb szomszédság között, amely növelheti az uniós külpolitikai szerepvállalások értékét;
   ap) hajtsák végre az EU ambiciózus közép-ázsiai stratégiáját a keleti partnerség országainak mint megbízható partnereknek aktív szerepvállalásával, amelyek közvetlen hozzáféréssel rendelkeznek a régióhoz;
   aq) biztosítsák, hogy a többéves pénzügyi keret megerősítse a keleti partnerség országainak infrastrukturális és beruházási projektjeire nyújtott uniós pénzügyi támogatást, növelve a kiberfenyegetettséggel szembeni ellenálló képességüket, illetve javítva és modernizálva az oktatási rendszerüket; hozzanak tényleges intézkedéseket annak érdekében, hogy javítsák a keleti partnerség országainak támogatásfelvevő képességét; használják fel a nyugat-balkáni beruházási kerettel kapcsolatban szerzett tapasztalatokat a pénzügyi és technikai segítségnyújtás bevonása és összehangolása, valamint az infrastrukturális projektek hatékonyságának növelése érdekében;
   ar) részesítsék előnyben a keleti partnerség országaiba irányuló fenntartható és hiteles beruházások szükségességét hosszú távú bevonási stratégia kidolgozása révén, amely nem egyedül a stabilizálásra, hanem a demokratizálásra is összpontosít;
   as) terjesszék ki más társult partnerekre az EU által az ukrán gazdaság fellendülésének támogatása érdekében alkalmazott megközelítést, ideértve testreszabott és rugalmas makroszintű pénzügyi támogatást és eszközöket, valamint a nemzetközi pénzügyi intézmények és adományozók bevonását és összehangolását, valamint a közvetlen külföldi befektetéseknek kedvező környezet javítását, figyelembe véve a szociális, munka- és környezeti jogokat; tegyék az EU-ból származó közvetlen külföldi befektetés előmozdítását a keleti partnerséggel kapcsolatos politika egyik kulcsszempontjává, és e célból dolgozzanak ki cselekvési tervet az üzleti környezet további javítása és a jogbiztonság garantálása érdekében;
   at) támogassák a keleti partnerség országai gazdaságainak nagyobb diverzifikációját és versenyképességét a kkv-k fokozott támogatása, valamint a a monopóliumok és az oligarchiák megszüntetése és a privatizáció révén, megerősítve és kiszélesítve az olyan programok hatókörét, földrajzi hatókörét és relevanciáját, mint az EU4Business; nyújtsanak hitelt különösen a kkv-k számára hazai fizetőeszközben, dolgozzanak ki olyan új kezdeményezéseket, amelyek célja, hogy kockázati tőkét vonzzanak a keleti partnerség országaiba, és nyújtsanak folyamatos támogatást az exportorientált iparágak fejlesztéséhez;
   au) kezeljék a vidék és a város közötti megosztottságot a keleti partnerség országaiban, mégpedig vidéki és elővárosi térségekben működő mikro-, kis- és középvállalkozásoknak, mezőgazdasági kistermelőknek és családi vállalkozásoknak nyújtott hatékony pénzügyi és technikai ösztönzőkkel, valamint az emberek közötti kapcsolattartás és a városok és a vidék közötti infrastruktúra javításával, a társadalmi kohézió előmozdítása érdekében;
   av) támogassák az EU és a keleti partnerség országai közötti, valamint a keleti partnerség országai közötti munkaerő-mobilitás növekedését, erőteljes hangsúlyt helyezve a folyamat jogszerűségére és fenntarthatóságára, a készségek és tapasztalatok cseréjének lehetővé tétele, ugyanakkor az agyelszívás és a helyi munkaerőhiány elkerülése mellett; e tekintetben teljeskörűen mérjék fel a vízummentes rendszereknek a három társult országgal való sikeres végrehajtását;
   aw) vegyék figyelembe az agyelszívás miatt a keleti partnerség országai előtt álló kihívásokat, és kezeljék azokat minőségi és inkluzív oktatási, szakképzési és egyéb képzési programok előmozdítása, valamint munkalehetőségek teremtése révén azzal a céllal, hogy a fiatalok és a családok számára társadalmi-gazdasági perspektívát biztosítsanak a helyi közösségükön belül;
   ax) birkózzanak meg a keleti partnerség országaiban az elnéptelenedés és a migráció hatásaival az európai migrációs stratégiába való bevonásuk révén;
   ay) támogassanak és indítsanak országalapú cselekvési terveket a munkanélküliség elleni küzdelem és a társadalmi és regionális egyenlőtlenségek kezelése érdekében; fektessenek be az ifjúságba, segítsék elő a vállalkozást, és hozzanak létre új programokat és ösztönzőket a fiatal szakemberek számára, hogy visszatérjenek a keleti partnerség országainak munkaerőpiacára;
   az) ösztönözzék a keleti partnerség országait arra, hogy a munkafeltételek és a munkavállalói jogok javítása érdekében hajtsanak végre átfogó munkaerőpiaci reformokat; dolgozzanak ki cselekvési tervet a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelem érdekében, támogassák a teljes értékű szakszervezetek létrejöttét, és szólítsanak fel az ILO-egyezmények nemzeti jogba való átültetésére és végrehajtására;
   ba) orvosolják a szociálpolitikákra és a munkavállalói jogokra vonatkozó kötelezettségvállalások végrehajtásának hiányosságait, és védjék meg az uniós munkaerőpiacot a szociális dömpinggel szemben; ne csak a vonatkozó uniós irányelvek és normák nemzeti jogba való átültetését ellenőrizzék, hanem azok tényleges végrehajtását is; a keleti partnerséggel közösen hozzanak létre egy, az alapvető munkavállalói jogok nyomon követésére szolgáló rendszert, amelyben a szakszervezetek és a civil társadalmi szervezetek is részt vesznek; használják fel ösztönzőként vagy feltételként a makroszintű pénzügyi támogatás folyósítását, hogy rákényszerítsék a keleti partnerség országait a munkaügyi feltételek javítására;
   bb) támogassák az oktatási reformokat a keleti partnerség azon országaiban, amelyek – mivel ez kulcsfontosságú a jövőjük szempontjából – ezekre hajlandóak, többek között az oktatási rendszerek reformja és a munkaerő-piaci kereslet közötti hiányosságok kezelése, valamint a szakképzés előmozdítása céljából; ismerjék el a határokon átnyúló mobilitás fontosságát a személyes kapcsolatok erősítésében, és bővítsék a keleti partnerség országainak finanszírozását és részvételét az olyan oktatási és szakmai készségeket fejlesztő és csereprogramokban, mint az Erasmus+ és Kreatív Európa, valamint erősítsék a keleti partnerség országainak az Európai horizontban való részvételre való képességét;
   bc) erősítsék meg az EU és a keleti partnerség országai közötti tudományos és oktatási együttműködést, beleértve a keleti partnerségen belüli együttműködést is, az alábbiak révén: i. regionális program indítása a régió tudományos és kutatási kiválósági központjainak támogatására; ii. a keleti partnerségi egyetem létrehozása Ukrajnában; iii. célzott keleti partnerségi programok létrehozása szakosodott egyetemeken, valamint elektronikus oktatási platform létrehozása az európai értékekre és a jogállamiságra, a jó kormányzásra, a közigazgatásra és a korrupció felszámolására összpontosító online képzések számára a keleti partnerség országaiban; és iv. helyszín biztosítása a keleti partnerség országainak köztisztviselői számára, többek között a helyi és regionális önkormányzatok szintjén;
   bd) indítsanak kísérleti projektet, amelynek célja a keleti partnerség nyitott tudományos és innovációs központjának, a keleti partnerség minden egyes országában található tematikus kompetenciaközpontokból álló hálózatnak a létrehozása, amely kutatási és innovációs támogatást és szolgáltatásokat nyújtana;
   be) biztosítsák, hogy valamennyi uniós támogatási program magában foglalja a nemek közötti egyenlőség és az emberi jogok következetes dimenzióját, foglalkozzon a társadalom leghátrányosabb helyzetű és legkiszolgáltatottabb csoportjaival, többek között az etnikai és egyéb kisebbségekkel, például a romákkal, a menekültekkel és az erőszakos konfliktusok sújtotta területekről érkező, lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyekkel; erősítsék meg e csoportok politikai és társadalmi-gazdasági helyzetének megerősítésére, valamint az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz és a tisztességes lakhatáshoz való hozzáférésük javítására irányuló kezdeményezéseket;
   bf) biztosítsák, hogy az uniós segítségnyújtás és programok eljussanak helyi szintre, ezen belül a keleti partnerség országainak távoli részeibe, különösen a vidéki területekre, lehetővé téve a lakosság számára, hogy pozitív változásokat indítsanak el – különösen a posztszovjet érzelmeknek és az orosz manipulációnak fokozottabban kiszolgáltatott – közösségeikben;
   bg) tartsanak ki határozottan az LMBTI+ személyek megkülönböztetésmentessége, a megkülönböztetéssel szembeni, jogszabályba foglalt védelme és az összes ellenük elkövetett visszaélés, gyűlöletbeszéd és fizikai erőszak szankcionálása mellett; ismerjék el a keleti partnerség azon társult országait, amelyek ennek megfelelően kiigazították jogi keretüket;
   bh) támogassák a meggyőződés, a véleményalkotás és a véleménynyilvánítás szabadságát és a saját anyanyelven való tájékoztatáshoz való, minden polgárt megillető jogot; ítéljék el és lépjenek fel az etnikai vagy nyelvi alapú gyűlöletbeszéd és megkülönböztetés, valamint az etnikai és nemzeti kisebbségeket célzó álhírek és félretájékoztatás ellen;
   bi) biztosítsák a vallás vagy meggyőződés szabadságához való alapvető jogot a régióban jelen lévő valamennyi vallási csoport jogainak védelme és előmozdítása révén, a teljes jogú és egyenlő állampolgárság fogalmából kiindulva;
   bj) erősítsék a párbeszédet és együttműködést az egyházakkal és a vallási közösségekkel és szervezetekkel az olyan területeken, mint a békeépítés és a megbékélés, az igazságos és szabad társadalom, valamint az oktatás, az egészségügyi ellátás és az alapvető szociális szolgáltatás iránti bizalom erősítése;
   bk) ismerjék el, hogy a keleti partnerség országaiban eszközölt politikai, kulturális és gazdasági befektetésekkel az EU a régió biztonságába és stabilitásába fektet be;
   bl) ismerjék el az EU és a keleti partnerség országai közötti fokozott kölcsönös biztonsági függőséget, valamint a biztonság, a stabilitás és a béke fontosságát a keleti partnerség országainak jövőbeli fejlődése szempontjából, figyelembe véve, hogy az elmúlt években olyan harmadik országok – például Kína, Törökország vagy egyes Perzsa-öböl menti államok – érdeklődésének és törekvéseinek voltak kitéve, amelyek nem feltétlenül osztják az EU értékeit és érdekeit; ezért fokozzák az EU és a keleti partnerség között a biztonság és a védelem terén folytatott együttműködést azáltal, hogy különös figyelmet fordítanak a regionális konfliktusok békés megoldására, valamint az olyan új típusú kihívások megelőzésére és megoldására, mint a hibrid fenyegetések, a kibertámadások, többek között a választásokba való kiberbeavatkozás, a félretájékoztatási és propagandakampányok, valamint a harmadik felek politikai, választási és egyéb demokratikus folyamatokba való beavatkozása; erősítsék meg az együttműködést és támogatást a keleti partnerség országainak a korrupcióval, a pénzmosással, a terrorizmussal és általában a szervezett bűnözéssel szembeni ellenálló képessége tekintetében, és hangsúlyozzák, hogy meg kell erősíteni az egyének, a közösségek és az állami intézmények ellenálló képességét;
   bm) erősítsék meg az EU elkötelezettségét a keleti partnerség országainak nemzetközileg elismert határain belüli szuverenitása, területi integritása és politikai függetlensége mellett, és támogassák az ezen elvek teljes körű érvényesítésére irányuló erőfeszítéseiket; hangsúlyozzák e tekintetben a tagállamok egységének és szolidaritásának fontosságát;
   bn) határozottan ítéljék el a nemzetközi jog alapelveinek és normáinak folyamatos megsértését a keleti partnerség térségében, nevezetesen a destabilizációt, a megszállást, a keleti partnerség több országa területének az Oroszországi Föderáció általi megszállását és elcsatolását, valamint a nemzetközi törvényszékek és bíróságok határozatainak való megfelelés megtagadását; alakítsanak ki az uniós tagállamok között összehangoltabb politikát az Oroszországi Föderációval szemben, különösen a keleti partnerség országait érintő kérdésekkel kapcsolatos szerepvállalás kapcsán;
   bo) kérjék, hogy valamennyi megszállt területről azonnal hívják vissza a külföldi csapatokat, és vessenek véget a katonai ellenségeskedéseknek – amelyek szükségtelenül követelik civilek és katonák életét, ugyanakkor pedig gátolják a társadalmi-gazdasági fejlődést –, így lehetővé téve azt, hogy a több százezer belső menekült visszatérjen otthonába;
   bp) alakítsanak ki aktívabb szerepet az Európai Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által képviselt EU számára a keleti szomszédságában zajló konfliktusok békés megoldásában és a jövőbeli konfliktusok megelőzésében, elismerve ugyanakkor az elfogadott tárgyalási formákat és folyamatokat, mint például a genfi nemzetközi tárgyalásokat, az EBESZ minszki csoportját, a normandiai négyeket és az 5+ 2 megbeszéléseket; nevezzenek ki egy uniós különmegbízottat, aki a Krímért és a Donyec-medence térségéért felel;
   bq) folytassák egy olyan környezet előmozdítását, amely elősegíti a konfliktusok rendezését, valamint olyan tevékenységek támogatását, amelyek előmozdítják a bizalmat és az emberek közötti kapcsolatokat a konfliktus által megosztott közösségekben; rangsorolják az erőfeszítéseket rangsorolása és terjesszék ki a megelőző békeépítés finanszírozását, beleértve a preventív diplomáciát, valamint a korai előrejelző és cselekvési mechanizmusokat;
   br) erősítsék meg, hogy támogatják az EBESZ minszki csoportja társelnökeinek a hegyi-karabahi konfliktus megoldására irányuló erőfeszítéseit és 2009. évi alapelveit annak érdekében, hogy a nemzetközi jog normáin és elvein, az ENSZ Alapokmányán és az EBESZ 1975. évi Helsinki Záróokmányán alapuló megoldást találjanak; ösztönözzék valamennyi felet, hogy fokozzák a párbeszédet, és tartózkodjanak az olyan lázító retorikától, amely tovább veszélyeztetné a rendezés kilátásait;
   bs) tegyenek intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a keleti partnerség régiójában működő következő uniós missziók eredményes tevékenységeket folytathassanak, és teljes mértékben végre tudják hajtani megbízatásukat, beleértve e missziók tevékenységeinek a koordinálását is: az Európai Unió grúziai megfigyelő missziója, az Európai Unió ukrajnai tanácsadó missziója, a moldovai-ukrán határellenőrzést segítő európai uniós misszió, valamint az Európai Unió dél-kaukázusi és a grúziai válság ügyével megbízott különleges képviselő missziója;
   bt) vegyék figyelembe az ukrán kormány azon felhívására, hogy az ukrán-orosz határ mentén, valamint a luhanszki és a donyecki körzetben kibővített nemzetközi békefenntartó erőt állítsanak fel; ha majd a helyzet lehetővé teszi, a minszki megállapodás teljes körű végrehajtásának részeként egy EU vezette KVBP-missziót kellene felajánlani a konfliktus részes feleinek, amely segítséget nyújtana olyan feladatokban, mint az aknamentesítés, a helyi választások előkészületei és a humanitárius segélyszervezetek szabad bejutásának biztosítása;
   bu) támogassák a hajózás szabadságát, és határozottan helytelenítsék az Azovi-tenger blokádját és a Fekete-tenger folytatódó, lopakodó jellegű annektálását az Oroszországi Föderáció által;
   bv) ismerjék el a keleti partnerség országainak egyedülálló tapasztalatait és szakértelmét; ismerjék el a keleti partnerség országai által az EU közös biztonság- és védelempolitikájának (KBVP) misszióihoz, harccsoportjaihoz és műveleteihez tett hozzájárulást; folytassák a biztonsági rendszer reformjának támogatását; mélyítsék el az EU-val kapcsolatos védelmi politikák terén folytatott együttműködést, ideértve a PESCO-ban való részvételt is, amint a harmadik országok részvételének kérdése megoldódott;
   bw) vegyék tudomásul, hogy a kiberbiztonság az egyik olyan terület, ahol az EU és a keleti partnerség országai hatékonyabban együttműködhetnek, és az EU kihasználhatja a keleti partnerség országainak a hibrid vagy kiberbiztonsági fenyegetések elleni küzdelemben szerzett tapasztalatait; alakítsanak ki hivatalos kiberpárbeszédet a keleti partnerség érdekelt országaival, és mozdítsák elő a keleti partnerség országainak együttműködési platformjait a hibrid fenyegetések hatékonyabb kezelése érdekében, ezen országok ellenálló képességének megerősítése céljából, különösen az Oroszországi Föderáció által 2019 októberében Grúzia ellen elkövetett nagyszabású kibertámadást követően;
   bx) ítéljék el a harmadik országok által annak érdekében gyakorolt befolyást, hogy aláássák a keleti partnerség országainak demokratikus rendjét, valamint hogy befolyásolják a választásokat, félretájékoztatást terjesztenek és célzott félretájékoztatási kampányokat működtetnek;
   by) fokozzák a keleti partnerség országainak társadalmi és intézményi rezilienciáját erősítő együttműködést, nagyobb hangsúlyt helyezve a külső erők által elkövetett félretájékoztatás, propaganda, manipuláció és ellenséges befolyásolás elleni küzdelemre, amelyek célja a keleti partnerség országainak megosztottsága és destabilizálása, valamint politikai folyamataik integritásának és az EU-val fenntartott kapcsolataiknak az aláásása; támogassák a keleti partnerség érdekelt országait a fent említett ellenségeskedések leküzdésére irányuló uniós szintű tevékenységekben, ideértve a bevált gyakorlatok és megoldások – például a félretájékoztatás elleni cselekvési terv és az EU félretájékoztatásra vonatkozó gyakorlati kódexe – végrehajtását, a hibrid fenyegetésekkel szembeni küzdelem helsinki európai kiválósági központjának, a rigai NATO stratégiai kommunikációs kiválósági központjának és az EU keleti stratégiai kommunikációval foglalkozó munkacsoportjának szakértelmére támaszkodva;
   bz) mozdítsák elő az integrált határigazgatást és az EU és a társult országok közötti együttműködést, valamint lépjenek előre a bűnügyi együttműködés területén;
   ca) üdvözöljék az EU és a keleti partnerség országai közötti további együttműködést, amelynek célja a nemzetközi stabilitás és biztonság előmozdítása az EU globális stratégiájával összhangban, és tegyenek javaslatot az önkéntes együttműködés új formáira a biztonság és a védelem területén, mivel az EU az európai védelmi unió fokozatos létrehozására törekszik;
   cb) mozdítsák elő az uniós tagállamok és a keleti partnerség országai közötti K+F és ipari együttműködést a fegyverzetek, katonai technológiák és képességek fejlesztése terén;
   cc) vegyék tudomásul, hogy az EU jelenlétének vagy a keleti partnerségen belüli partnereivel szembeni fellépésének hiánya teret ad más globális szereplőknek a fellépésre; fokozzák az együttműködést vagy hozzanak létre fórumot hasonló gondolkodású demokratikus szövetségesekkel és nemzetközi szereplőkkel a harmadik országbeli hatalmak keleti partnerségre gyakorolt negatív hatásának enyhítése és ellensúlyozása érdekében;
   cd) ismerjék el a keleti partnerség civil társadalmi szereplői és szervezetei hozzájárulását országaik és az egész keleti partnerségi régió demokratizálódási és reformfolyamatainak megvalósításához, és szorgalmazzák, hogy a keleti partnerség országainak kormányai tanúsítsanak nagyobb nyitottságot és szerepvállalást irányukban, és különösen a politikai döntéshozatali folyamatokban való érdemibb és hatékonyabb részvétellel kapcsolatban;
   ce) folytassanak széles körű párbeszédet a keleti partnerség civil társadalmának szereplőivel, valamint fokozzák a demokratikus irányultságú civil társadalmi szervezetek tevékenységeihez nyújtott uniós támogatást tevékenységük és biztonságuk előmozdítása, valamint munkakörnyezetük megőrzése révén;
   cf) fokozzák az EU arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megerősítse a helyi szintű kezdeményezések iránti elkötelezettségét és támogatását a régiókban és a vidéki térségekben a civil társadalom szervezeti és ellenőrzési kapacitásainak, valamint a helyi demokratikus gyakorlatoknak a fejlesztése érdekében;
   cg) a bürokrácia csökkentése és a háromoldalú találkozókon – többek között az emberi jogi párbeszédek és a Társulási és Együttműködési Tanács ülésein – való jelenlétének biztosítása révén erősítsék meg a keleti partnerség civil társadalmának azon képességét, hogy a reformok őreként járjon el és elszámoltassa az érintett állami intézményeket;
   ch) segítsék elő a keleti partnerség országai civil társadalmainak körében az együttműködést egy regionális központ létrehozásával, amely a szakértelem növelésére, a bevált gyakorlatok és munkavégzési megközelítések cseréjére szolgálna, az ukrajnai keleti partnerségi egyetemre irányuló új projekt részeként;
   ci) továbbra is nyújtsanak strukturális pénzügyi és kapacitásfejlesztési támogatást azoknak a szervezeteknek, amelyek a független, demokráciapárti civil társadalmi szereplőket segítik; tartsanak ki amellett, hogy a demokráciát, az emberi jogokat és a jogállamiságot támogató uniós, tagállami és független programoknak, köztük a Demokráciáért Európai Alapítványnak a továbbiakban is szabadon, zaklatás vagy igazságügyi korlátozások nélkül kell működniük; tegyenek meg minden lehetséges intézkedést annak megakadályozása érdekében, hogy a független NGO-kat igazságügyi korlátozások és pénzügyi korlátok, jogi rendelkezések szelektív alkalmazása vagy a kormány által szervezett NGO-k fokozott jelenléte révén kiszorítsák;
   cj) hívják fel a figyelmet a keleti partnerség országaiban a civil aktivistákkal szemben szélsőséges erők által, valamint állami hatóságok által is elkövetett támadásokra, amelyek aláássák az uniós értékeket, a nemzetközi emberi jogi normákat és az EJEE szerinti közös kötelezettségeket;
   ck) emeljék magasabb szintre az uniós támogatást és kezdeményezéseket annak érdekében, hogy a helyi hatóságok és szövetségeik megerősödjenek és képesek legyenek a nemzeti reformok helyi szintű végrehajtására; mozdítsák elő a helyi hatóságok politikai döntéshozóként és döntéshozóként betöltött szerepét, és ösztönözzék a központi kormányzat és az önkormányzatok közötti rendszeres, a civil társadalom és más érdekelt felek aktív és inkluzív részvételével folytatott eszmecserét a reformmenetrendekről;
   cl) a civil társadalommal folytatott hasonló együttműködés mintájára dolgozzanak ki az egyes országoknak szóló ütemterveket és mutatókat a helyi és regionális önkormányzatokkal való együttműködésre vonatkozóan;
   cm) terjesszék ki a keleti partnerség politikájának kialakításában és végrehajtásában a keleti partnerség helyi és regionális önkormányzatainak konferenciájának (CORLEAP) képviseletét, és növeljék arra szolgáló kapacitásait, hogy támogassa a helyi és regionális önkormányzatokat az érdemi intézkedésekben; a CORLEAP-pel és a Régiók Európai Bizottságával együttműködve dolgozzanak ki kapacitásépítési programot a keleti partnerség országainak helyi és regionális önkormányzatai számára, amely módszeres lépéseket tartalmazna a helyi és regionális önkormányzatok szerepének erősítésére;
   cn) ösztönözzék a keleti partnerség polgárainak az EU által finanszírozott projektekben való jelentős részvételét és felelősségvállalását, összhangban az uniós értékeken és normákon alapuló alulról építkező megközelítéssel;
   co) ismerjék el, hogy azon dezinformációs hullám közepette, amelynek a keleti partnerség országai ki vannak téve, a megfelelő kommunikációs és információs kampány hiánya a keleti partnerség országai évtizedes törekvéseinek, befektetéseinek és eredményeinek az elvesztéséhez vezethet; ezért fokozzák a stratégiai kommunikációs erőfeszítéseket, és a polgárokkal folytatott nyílt párbeszéd keretében nemzeti és helyi szinten egyaránt növeljék az EU által a keleti partnerség országaiban nyújtott támogatás láthatóságát; e célból szólítsák meg a kis közösségekben és vidéki térségekben élőket, az üzleti és közösségi vezetőket, a diaszpórákat és a nemzeti kisebbségeket, a már egyébként is az EU-val szimpatizáló csoportokon kívül;
   cp) Akadályozzák az EU-ellenes félretájékoztatást és propagandát az EU és a keleti partnerség polgárainak a keleti partnerséggel és annak – különösen az EU és a keleti partnerség országai közötti szoros politikai és gazdasági együttműködésből, valamint a társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás végrehajtásából származó – lehetőségeivel és előnyeivel kapcsolatos tájékoztatásának és tudatosságának növelése révén, összekapcsolva e lehetőségeket és előnyöket a gazdasági növekedéssel és a fokozott kereskedelemmel;
   cq) használják hatékonyabban a meglévő uniós struktúrákat, így például az EKSZ keleti stratégiai kommunikációval foglalkozó munkacsoportját az EU és a keleti partnerség országai közötti kapcsolatot és annak céljait aláásó dezinformációs és propagandakampányok azonosítására és az ilyen kampányokra való reagálásra;
   cr) erősítsék meg a keleti partnerség országaiban működő uniós küldöttségeket, és tegyék lehetővé számukra, hogy segítsék a keleti partnerség országait a reformok végrehajtásában és annak hatékonyabb kommunikálásában, hogy az EU hogyan segíti az ott élő polgárokat; alakítsanak ki több horizontális kapcsolatot és segítsék elő az együttműködést az uniós küldöttségek között, és ösztönözzék az információk, valamint a szakértelem és az egyéb sikeres munkavégzési megközelítések rendszeres cseréjét;
   cs) gondoskodjanak arról, hogy az uniós kapcsolattartó irodák aktívabb szerepet játsszanak a tagállamokban abban, hogy ismertté tegyék a keleti partnerség országainak fontosságát az európai projekt szempontjából;
   ct) javítsák az információk uniós intézmények, különösen a Bizottság és az EKSZ közötti megosztását, és őrizzék meg az intézményi emlékezetet, különösen a nyújtott támogatással és a végrehajtott technikai segítségnyújtási projektekkel kapcsolatban annak érdekében, hogy az új projektek és programok elindításakor építhessenek ezek eredményeire;
   cu) kovácsoljanak tőkét a Fiatal Nagykövetek programból és a keleti partnerség „Szomszédságpolitikai Civil Társadalmi Ösztöndíj” programjából oly módon, hogy a meglévő sikeres modelleket követve létrehozzák a végzett hallgatők aktív hálózatát;
   cv) alapvető elvként mozdítsák elő a szabad médiát és a véleménynyilvánítás szabadságát, és ezért támogassák a demokratikus, független, pluralista és kiegyensúlyozott médiakörnyezetet a keleti partnerség országaiban, amely biztosítja a helyi újságírók, véleményformálók és másként gondolkodók zaklatással és megfélemlítéssel szembeni védelmét, lehetővé teszi az online és offline információkhoz való megkülönböztetésmentes hozzáférést és az érdemi polgári részvételt, valamint biztosítja és garantálja az emberi és polgári jogokat;
   cw) fokozzák az álhírek, a kommunikáció terén folytatott hibrid hadviselés és a média műsorainak leromlása (amely alááshatja a korrupció és a hamis információk gazdasági vagy politikai előnyszerzés érdekében történő terjesztése elleni küzdelmet) elleni helyi küzdelem fenntartására irányuló erőfeszítés támogatását; folytassák a média tulajdonviszonyainak teljes átláthatóságát biztosító intézkedések kidolgozását; a keleti partnerség minden országában folyamatosan segítsék és kövessék nyomon a helyi hivatalos szabályozó ügynökséget;
   cx) támogassák a média- és információs műveltséget érintő programokat és reformokat a jelenlegi digitális kor tükrözése érdekében;
   cy) mozdítsák elő az európai médiaprodukciók keleti partnerség országaiban, illetve a keleti partnerség országainak produkcióinak az EU-ban való lejátszását, hogy ezáltal megszüntessék a történelem és az elmúlt évtizedek hamis tájékoztatása által előidézett szakadékot; támogassák a helyi médiaorgánumokat abban, hogy hozzáférjenek az európai médiaprogramokhoz és az EU és a keleti partnerség médiaorgánumai közötti szoros együttműködésre irányuló kezdeményezésekhez;
   cz) ítéljék el a hatóságok világjárvánnyal kapcsolatos intézkedésekkel való visszaélését, amelyek célja a politikai ellenzék, a civil társadalom és a média elhallgattatása törvényes jogaik korlátozása révén;
   da) erősítsék meg, és amennyiben lehetséges, növeljék az EU és a keleti partnerség országai által tett közös erőfeszítéseket a személyes kapcsolatok és eszmecserék terén annak érdekében, hogy a lakosságban kölcsönösen kedvező kép alakuljon ki egymásról, és hatékonyan építsenek a keleti partnerség polgárainak körében fennálló Európa-párti érzületre;
   db) mozdítsanak elő inkluzív és részvételen alapuló párbeszéd- és együttműködési platformokat, amelyek különböző ágazatok és szintek érdekelt feleit gyűjtik egybe, köztük a politikai döntéshozókat, a gazdasági szereplőket, a tudományos élet képviselőit és a civil társadalmat, valamint az egyházakat, a vallási közösségeket és a kevesebb lehetőséggel rendelkező polgárokat, azzal a céllal, hogy fellépjenek a politikában és a társadalomban kirajzolódó polarizáló és szélsőséges tendenciákkal, valamint a dezinformációs és propagandakampányok hatásaival szemben;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének.

(1) HL L 261., 2014.8.30., 4. o.
(2) HL L 260., 2014.8.30., 4. o.
(3) HL L 161., 2014.5.29., 3. o.
(4) HL L 23., 2018.1.26., 4. o.
(5) Az EU–Azerbajdzsán Együttműködési Tanács 2018. szeptember 28-i, az EU–Azerbajdzsán partnerségi prioritásokra vonatkozó 1/2018 sz. ajánlása (HL L 265., 2018.10.24., 18. o.).
(6) Az Európai Parlament 2020. január 15-i állásfoglalása a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról – éves jelentés (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0008).
(7) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1806 rendelete (2018. november 14.) a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról, (HL L 303., 2018.11.28., 39. o.).
(8) HL L 289., 2013.10.31., 2. o.
(9) HL L 128., 2014.4.30., 49. o.
(10) 12363/19 VISA 191 COEST 210.
(11) HL C 161. E, 2011.5.31., 136. o.
(12) HL C 208., 2016.6.10., 119. o.
(13) HL C 234., 2016.6.28., 14. o.
(14) HL C 300., 2016.8.18., 27. o.
(15) HL C 328., 2016.9.6., 2. o.
(16) HL C 265., 2017.8.11., 110. o.
(17) HL C 11., 2018.1.12., 82. o.
(18) HL C 224., 2018.6.27., 58. o.
(19) HL C 238., 2018.7.6., 42. o.
(20) HL C 263., 2018.7.25., 109. o.
(21) HL C 390., 2019.11.18., 100. o.
(22) HL C 28., 2020.1.27., 97. o.
(23) HL C 118., 2020.4.8., 43. o.
(24) HL C 11., 2020.1.13., 18. o.
(25) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0458.
(26) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0457.
(27) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0518.
(28) HL C 356., 2018.10.4., 130. o.
(29) HL C 118., 2020.4.8., 158. o.


A Nyugat-Balkán, a 2020. évi csúcstalálkozót követően
PDF 178kWORD 61k
Az Európai Parlament 2020. június 19-i ajánlása az Európai Parlamentnek a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez / az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, a Nyugat-Balkánra vonatkozó ajánlásáról, a 2020. évi csúcstalálkozót követően (2019/2210(INI))
P9_TA(2020)0168A9-0091/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Tanács 2018. június 28-i következtetéseire, a Tanács 2019. június 18-i következtetéseire, valamint az Európai Tanács 2019. október 17–18-i következtetéseire az Észak-Macedóniával és Albániával folytatandó csatlakozási tárgyalások megkezdésére vonatkozó határozatok elhalasztásáról,

–  tekintettel a 2020. május 6-i zágrábi nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 817(1993) és 845(1993) sz. határozatában ismertetett nézeteltérések rendezéséről, az 1995. évi ideiglenes megállapodás megszüntetéséről, valamint Észak-Macedónia és Görögország közötti stratégiai partnerség kialakításáról szóló, 2018. június 17-i záró megállapodásra, amely preszpai megállapodásként is ismert,

–  tekintettel az Európai Tanácsnak az Észak-Macedóniával és Albániával folytatandó csatlakozási tárgyalások megkezdéséről szóló, 2020. március 26-i következtetéseire, amelyek jóváhagyták a bővítésről, valamint a stabilizációs és társulási folyamatról szóló, 2020. március 25-i tanácsi következtetéseket,

–  tekintettel „A csatlakozási folyamat előmozdítása – Hiteles uniós perspektíva a Nyugat-Balkán számára” című, 2020. február 5-i bizottsági közleményre (COM(2020)0057),

–  tekintettel az EU bővítési politikájáról szóló, 2019. május 29-i bizottsági közleményre (COM(2019)0260),

–  tekintettel a „Hiteles bővítési perspektíva a Nyugat-Balkánra vonatkozóan és fokozott uniós szerepvállalás a Nyugat-Balkánnal” című, 2018. február 6-i bizottsági közleményre (COM(2018)0065),

–  tekintettel az EU 2016. évi globális stratégiájára, amely kimondja, hogy a hiteles bővítési politika stratégiai befektetést jelent Európa biztonsága és jóléte szempontjából, és már eddig is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a korábban háború sújtotta területek békében élhessenek,

–  tekintettel a „Bővítési stratégia és legfontosabb kihívások 2013–2014” című, 2013. október 16-i bizottsági közleményre (COM(2013)0700),

–  tekintettel az Európai Tanács által 2006 decemberében jóváhagyott, majd az Európai Tanács 2019. júniusi következtetéseiben megerősített, megújított bővítési konszenzusra,

–  tekintettel a zágrábi csúcstalálkozó 2000. november 24-i zárónyilatkozatára,

–  tekintettel az EU és a nyugat-balkáni országok közötti, 2003. június 21-i csúcstalálkozó során elfogadott, a nyugat-balkáni államok Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló Thesszaloniki Nyilatkozatra,

–  tekintettel a 2018. május 17-i EU–Nyugat-Balkán-csúcstalálkozón tett szófiai nyilatkozatra és az ehhez csatolt kiemelt célkitűzések szófiai menetrendjére,

–  tekintettel a 2014. augusztus 28-án kezdődött berlini folyamatra, különösen a nyugat-balkáni államok külügyminiszterei a regionális együttműködésről és kétoldalú vitákról szóló, 2015. augusztus 27-i nyilatkozatára és a Regionális Ifjúságügyi Együttműködési Hivatal létrehozására, valamint a Bécsben (2015), Párizsban (2016), Triesztben (2017), Londonban (2018) és Poznanban (2019) tartott csúcstalálkozókra,

–  tekintettel az Általános Ügyek Tanácsa 1997. április 29–30-i következtetéseire a régióbeli országokkal fenntartott kapcsolatokra vonatkozó egységes európai uniós stratégia kialakítására irányulóan, a feltételesség alkalmazásáról,

–  tekintettel a 13 EU-tagállam külügyminiszterei által tett, a Nyugat-Balkán európai integrációja melletti uniós kötelezettségvállalásról szóló, 2019. június 11-i közös nyilatkozatra

–  tekintettel az Európai Parlament és a nyugat-balkáni parlamentek elnökeinek az Európai Parlament elnöke által a nyugat-balkáni parlamentek vezetésével közösen kezdeményezett 2020. január 28-i csúcstalálkozóján megfogalmazott közös nyilatkozatra,

–  tekintettel a 2020. február 16-án tartott nem hivatalos értekezletre, amelyen a nyugat-balkáni államok vezetői, az Európai Tanács elnöke, a Bizottság elnöke, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és az Európai Unió Tanácsa elnökségét betöltő Horvát Köztársaság miniszterelnöke gyűlt össze,

–  tekintettel Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „A csatlakozási tárgyalások megkezdése Észak-Macedóniával és Albániával: elengedhetetlen az EU hitelességének és geostratégiai érdekeinek fenntartása” című, 2019. október 31-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Régiók Európai Bizottságának a 2019. évi bővítési csomagról szóló, 2020. február 13-án elfogadott véleményére(2),

–  tekintettel a srebrenicai népirtásról való megemlékezésről szóló, 2015. július 9-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA III) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2019. március 27-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Észak-Macedóniával és Albániával folytatandó csatlakozási tárgyalások megkezdéséről szóló, 2019. október 24-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európa jövőjéről szóló konferenciára vonatkozó európai parlamenti álláspontról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a nyugat-balkáni partnerekkel a migráció és a biztonság területén folytatott együttműködés megerősítéséről szóló, 2020. június 5-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel Covid19 leküzdése és a világjárványt követő helyreállítás során a Nyugat-Balkánnak nyújtott támogatásról szóló, 2020. április 29-i bizottsági közleményre (COM(2020)0315),

–  tekintettel eljárási szabályzata 118. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság levelére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0091/2020),

A.  mivel a bővítés az EU egyik legsikeresebb és legstratégiaibb szakpolitikája, illetve a leghatékonyabb külpolitikai eszköz, amely hozzájárul az Unió olyan alapértékeinek kiterjesztéséhez, mint az emberi méltóság tisztelete, a szabadság, a demokrácia, a béke és a jólét előmozdítása, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok tisztelete, a kisebbséghez tartozók jogait is beleértve szerte Európában;

B.  mivel a bővítési folyamat az európai integráció szerves része; és továbbra is stratégiai jelentőséggel bír az Európai Unió számára;

C.  mivel a Nyugat-Balkán teljes körű uniós tagságának érdemeken alapuló perspektívája az Unió politikai, biztonsági és gazdasági érdeke;

D.  mivel az EU-tagság kilátása Európa egyesítése szempontjából az egyik legnagyobb geopolitikai kihívás elismerését jelenti, és jelentős reformösztönző erővel bír a nyugat-balkáni országokban;

E.  mivel a nyugat-balkáni országok földrajzi, történelmi és kulturális szempontból Európa részei, és az Európai Unióba való integrációjuk folyamata kulcsfontosságú a kontinens egészének stabilitása és biztonsága, szabadsága és békéje szempontjából;

F.  mivel az EU bővítési folyamata kétirányú út, amelyen mindkét félnek teljesítenie kell kötelezettségvállalásait, és amely azon az előfeltevésen alapul, hogy mind az Európai Unió, mind a tagjelölt országok teljesítik kötelezettségeiket;

G.  mivel a Bizottság által javasolt javított módszertan célja, hogy dinamizálja a bővítési folyamatot, és új lendületet adjon a csatlakozásra váró országok átalakulásának;

H.  mivel az EU a régió vezető beruházója, kereskedelmi partnere és adományozója;

I.  mivel az Európai Parlament az állásfoglalásaiban üdvözölte az Észak-Macedónia és Albánia által elért előrehaladást; mivel ezen előrehaladás alapján a Parlament hozzájárult ahhoz, hogy az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz keretében Észak-Macedónia és Albánia teljesítményjutalomban részesüljön;

J.  mivel a 2020. évi zágrábi csúcstalálkozó elismerte a demokrácia és a jogállamiság elsőbbségét, és felszólította az EU-t, hogy fokozza a térséggel kapcsolatos szerepvállalását;

K.  mivel az Európai Parlament sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az Európai Tanács 2019-ben nem hagyta jóvá a csatlakozási tárgyalások elindítását Észak-Macedóniával és Albániával; mivel az, hogy a Bizottság Parlament által jóváhagyott, 2018-as és 2019-es ajánlásait követően nem kezdődtek meg a csatlakozási tárgyalások, aláásta az Európai Unió hitelességét, hozzájárult a populizmus, a nacionalizmus és az euroszkepticizmus térnyeréséhez, aláásta a tagjelölt országok erőfeszítéseit, politikai vákuum létrejöttének kockázatát vonta maga után, és bátorította azokat a harmadik feleket, amelyek az európai uniós integrációs folyamat rovására kívánnak politikai befolyást szerezni a régióban;

L.  mivel a bővítési folyamat ösztönzi és erősíti a kétoldalú viták megoldásához szükséges kapacitásokat, és ösztönzi a régióban élő társadalmi csoportok közötti megbékélést;

M.  mivel a nyugat-balkáni országoknak növelniük kell a politikai polarizáció és az elhúzódó parlamenti bojkottok leküzdésére irányuló erőfeszítéseket a parlamenti felügyelet erősítése érdekében;

N.  mivel az Európai Parlament továbbra is az országok megbízható partnere az uniós csatlakozási folyamat során, és elkötelezett híve a bővítési folyamatnak mint az Európai Unió pozitív mechanizmusának, amely a csatlakozási folyamatban résztvevő országok – állampolgáraik javát szolgáló – intézményi és gazdasági társadalmi erősítését célzó reformok ösztönzésére hivatott;

O.  mivel a szaloniki cselekvési program és a szófiai nyilatkozat rámutatott, hogy a jövőben különös hangsúlyt kapnak az ifjúság számára teremtendő további lehetőségek, és annak biztosítása, hogy ez a Nyugat-Balkán társadalmi és gazdasági fejlődését segítse;

P.  mivel az Európai Parlament elkötelezett amellett, hogy fokozza a demokráciára és gazdasági reformokra irányuló politikai és intézményi támogatását a régióban, és segítse a nyugat-balkáni országokat az uniós csatlakozási folyamatban;

Q.  mivel az Európai Bizottság 2019–2024-re vonatkozó politikai iránymutatásai ismételten megerősítik a Nyugat-Balkán európai uniós perspektíváit;

R.  mivel az európai parlamenti meghallgatások során Josep Borrell alelnök/főképviselő és Várhelyi Olivér biztos egyaránt kötelezettséget vállalt a bővítési folyamat prioritásként való kezelése és a strukturális és intézményi reformok és az integrációs folyamat Nyugat-Balkánon való felgyorsítása iránt;

S.  mivel az ambiciózus bővítési politikához megfelelő költségvetésre van szükség; mivel a Tanácsnak elegendő költségvetési eszközt kellene rendelkezésre bocsátania a bővítési politika támogatásához;

T.  mivel az EU-nak az Unión belül is erősítenie kell a jogállamisági mechanizmusokat és nagyratörő ütemtervet kell meghatároznia az Európa jövőjéről szóló konferenciára;

U.  mivel Európa jóléte és biztonsága szorosan kapcsolódik az integrációs folyamathoz és a békének, a demokráciának, az emberi jogok tiszteletben tartásának és a jogállamiságnak a nyugat-balkáni régióban és annak országaiban történő előmozdításához és jövőjéhez egy erős és megreformált Európai Unióban;

V.  mivel 2020. február 5-i közleményében a Bizottság vállalta, hogy közleményt terjeszt elő, amelyben meghatározza az alapvető reformok, többek között a jogállamiság előmozdítására irányuló intézkedéseket;

W.  mivel az EU 3,3 milliárd EUR-t mozgósított a koronavírus-világjárvány nyugat-balkáni kezelésére, ebből 38 millió EUR azonnali támogatást nyújtott az egészségügyi ágazatnak, 389 millió EUR-t szánt a szociális és gazdasági helyreállításra, 750 millió EUR-t makroszintű pénzügyi támogatásra, 455 millió EUR-t a gazdaságélénkítésre, 1,7 milliárd EUR-t pedig az Európai Beruházási Bank által nyújtott kedvezményes kölcsönök formájában nyújtott;

X.  mivel a nyugat-balkáni országok profitáltak az uniós polgári védelmi mechanizmusból, az orvosi felszerelések közös beszerzéséből, az egyéni védőeszközökre vonatkozó uniós exportengedélyezési rendszer alóli mentességekből, valamint az alapvető árukra vonatkozó „zöld sávokból”;

1.  a következő ajánlásokat fogalmazza meg a Tanács, a Bizottság és a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője felé:

   a) támogassák a nyugat-balkáni országok európai perspektíváját és javítsák a csatlakozási folyamatot annak biztosításával, hogy az megerősíti az alapvető értékeket és a jogállamiságot, fenntartható demokratikus, gazdasági és ökológiai átalakulást és társadalmi konvergenciát eredményez, valamint biztosítja a jószomszédi kapcsolatokat és a regionális együttműködést mint a bővítés, valamint a stabilizációs és társulási folyamat alapvető elemeit, továbbá annak biztosításával, hogy az Unió bővítése az Európa jövőjéről és az EU belső reformjáról zajló eszmecserével párhuzamosan folytatódjon;
   b) ne hagyják, hogy az uniós belső folyamatok akadályt jelentsenek, inkább fokozzák a politikai akarat építését a tagállamok között a nyugat-balkáni bővítés előrehaladása során, továbbá tegyék hatékonyabbá az általános szakpolitikával kapcsolatos uniós politikai és stratégiai útmutatást a régióban;
   c) folytassák a bővítést, mivel az az EU hitelességének, sikerének, illetve a régión belüli és azon túli befolyásának egyik feltétele;
   d) gyorsítsák fel a csatlakozási folyamatot azon országok esetében, amelyek politikailag és közigazgatásilag egyaránt elkötelezettek az Unióhoz kapcsolódó reformok végrehajtása iránt;
   e) biztosítsák, hogy a továbbfejlesztett módszertan végső célként fenntartsa a teljes értékű uniós tagságot, és hogy az EU kiszámíthatóbb, feltételességen és visszafordíthatóságon alapuló kritériumokat határozzon meg, és ezeket következetesen alkalmazza, hogy ezáltal a csatlakozási folyamat dinamikusabbá váljon, továbbá hogy a felülvizsgált módszertan alkalmazása révén helyreállítsa hitelességét;
   f) biztosítsák, hogy – a Bizottság felülvizsgált bővítési módszertanra vonatkozó javaslatában ismertetettek szerint – a folyamat politikai jellegének tulajdonított fokozott jelentőség nem élvez elsőbbséget a a referenciakövetelmények teljesítésére vonatkozó, szakértői szintű értékelésekkel szemben, és nem korlátozza az EU-t az érdemen alapuló bővítési folyamat iránti elkötelezettségében;
   g) biztosítsák, hogy a szakpolitikai területek csoportosítása fokozza a reformok mélységét, minőségét és fenntarthatóságát, konkrét eredményeket hozva a csatlakozásra váró országokban, ugyanakkor lehetővé téve a különböző fejezetekről folytatott párhuzamos tárgyalásokat;
   h) gondoskodjanak világos, átlátható és következetes csatlakozási referenciaértékekről, valamint nyújtsanak folyamatos politikai és szakmai támogatást a csatlakozási folyamat során, ideértve a parlamenteknek azzal a céllal nyújtott támogatást, hogy azok betölthessék független ellenőrzési szerepüket, továbbá javítsák az előrehaladás helyszíni mérését, biztosítva, hogy minden egyes csatlakozásra váró országot a feltételesség és a saját érdeme elve alapján értékelnek;
   i) biztosítsák a bővítési folyamat folytonosságát, elszámoltathatóságát, következetességét és kiszámíthatóságát azáltal, hogy a Bizottság új módszertanát hosszú távú politikai kiigazításként rögzítik, és elkerülik a folyamat és paraméterei bármely tagállam politikai megfontolásainak következményeként történő ad hoc felülvizsgálatait; biztosítsák, hogy a korábbi hiányosságok elkerülése és a csatlakozási folyamat hatékonyabbá tétele érdekében a csatlakozással kapcsolatos referenciateljesítmények és támogatás a korábbi tapasztalatokon alapuljanak;
   j) könnyítsék meg a továbbfejlesztett módszertan végrehajtását a már tárgyalásokat folytató csatlakozásra váró országok számára, amennyiben azok úgy döntenek, hogy ezt választják, az európai szabványokhoz és normákhoz való hatékony és időszerű közelítés érdekében;
   k) erősítsék a nyugat-balkáni országok politikai és gazdasági ösztönzőit, valamint fokozzák a bővítési folyamat és az EU-n belüli politikai kezdeményezések közötti koherenciát nyugat-balkáni vezetőkkel az Európai Tanács üléseihez kapcsolódóan évente tartott regionális találkozók, valamint a nyugat-balkáni képviselők Európai Tanács ülésein, a Politikai és Biztonsági Bizottságban, valamint a Bizottság munkacsoportjaiban való rendszeres részvétele révén;
   l) a csatlakozást megelőzően ösztönözzék a csatlakozásra váró országok fokozatos integrációját az uniós ágazati politikákba és programokba, többek között az uniós alapok általi célzott pénzügyi támogatás révén annak érdekében, hogy kézzelfogható előnyöket biztosítsanak a polgárok, különösen a gyermekek és a fiatalok számára, és a teljes körű tagságot megelőzően fokozzák az EU előcsatlakozási támogatását és jelenlétét ezekben az országokban;
   m) támogassák a megerősített parlamenti szerepet a csatlakozási folyamatban a létrehozott fórumokon keresztül, és következetesen ösztönözzék az olyan új kezdeményezéseket, mint a házelnökök csúcstalálkozója, amelyet első alkalommal 2020. január 28-én hívtak össze az Európai Parlament elnöke és a nyugat-balkáni parlamentek vezetői;
   n) segítsék elő és támogassák a tárgyalásokat folytató országok parlamenti képviselőinek az Európai Parlament munkájába való szorosabb bevonását;
   o) vonják be a nyugat-balkáni országok képviselőit az Európa jövőjéről szóló konferenciába, külön hangsúlyt helyezve a fiatalok részvételére;
   p) erősítsék meg a feltételességi mechanizmust és ragaszkodjanak a csatlakozási folyamat visszafordíthatóságához objektív kritériumok alkalmazásával annak eldöntése során, hogy a tárgyalásokat fel kell-e függeszteni vagy le kell-e állítani; biztosítsák, hogy a Bizottság alapos értékelést követően és a tagállamok vagy az Európai Parlament javaslatára reagálva kezdeményezze ezeket az eljárásokat, megjegyezve ugyanakkor, hogy az egyensúlyhiányra vonatkozó záradék és a visszafordíthatóság elve már most is alkalmazandó a Szerbiára és Montenegróra vonatkozó jelenlegi tárgyalási keretekre; biztosítsák, hogy a feltételességi és a felfüggesztési mechanizmust a lehetséges felfüggesztés konkrét jellemzőire vonatkozó világos kommunikáció kísérje az uniós intézmények részéről;
   q) fokozzák a tagállamok bővítési folyamattal kapcsolatos felelősségvállalását a jogállamisággal és más területekkel foglalkozó tagállami szakértők, valamint a civil társadalom és az emberijog-védők helyszíni bevonásának fokozása révén, továbbá javítsák az általános fejlemények mérését, betartva a régóta fennálló objektív normákat és elkerülve a csatlakozási folyamat technikai vonatkozásainak átpolitizálását, különösen az Európa Tanács és más normaalkotó testületek monitoringjelentéseire és ajánlásaira támaszkodva;
   r) ismerjék el, hogy a berlini folyamat támogatja és kiegészíti az uniós bővítési politikát, és nem kezelhető sem a csatlakozás alternatívájaként, sem a bővítés részeként tett erőfeszítések megismétléseként;
   s) ismerjék el, hogy a csatlakozási tárgyalások Albániával és Észak-Macedóniával való megnyitása az Unió saját politikai, biztonsági és gazdasági érdekét szolgálná;
   t) ismerjék el, hogy az, hogy az Európai Tanács 2018 júniusában, 2019 júniusában és 2019 októberében nem nyitotta meg a csatlakozási tárgyalásokat Albániával és Észak-Macedóniával, káros hatással volt az EU-nak a régióban betöltött szerepére és az uniós csatlakozással kapcsolatos közvélekedésre, negatív üzenetet küldve a nyugat-balkáni országoknak, és ismerjék el, hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdése az Európai Parlament és a Bizottság ajánlásának megfelelően helyreállítja a folyamat hitelességét;
   u) biztosítsanak mielőbb vízumliberalizációt Koszovó számára, hiszen 2018 júliusa óta teljesülnek ennek feltételei;
   v) fokozzák a tárgyalások dinamizmusát annak érdekében, hogy felgyorsítsák Montenegró és Szerbia csatlakozását;
   w) helyezzék vissza a bővítési folyamat középpontjába a demokrácia és a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok elsőbbségét azzal, hogy elsőként nyitják meg és utolsóként zárják le az igazságszolgáltatással, a korrupcióval és a szervezett bűnözéssel, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos fejezeteket, ideértve a kisebbségi jogokat és a média és a véleménynyilvánítás szabadságát;
   x) az átláthatóság, valamint a jó kormányzás eredményességének valamennyi szinten való megerősítése érdekében összpontosítsanak az intézményi és adminisztratív kapacitásépítésre;
   y) használják fel a közelmúltbeli bővítések, ezen belül a közép-európai országok kapcsán szerzett tapasztalatokat;
   z) továbbra is működjenek együtt a nyugat-balkáni országokkal a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben;
   aa) biztosítsák, hogy célzottan összpontosítsanak az állami kapacitásépítésre, a bírósági ítéletek végrehajtására, az igazságügyi reformokra, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre;
   ab) ragaszkodjanak a hazai és nemzetközi bírósági ítéletek tiszteletben tartásához és teljes körű végrehajtásához, beleértve az alkotmánybíróságok ítéleteit, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága, a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék (ICTY) és utódja, a büntetőtörvényszékek fennmaradó feladatainak ellátására szolgáló nemzetközi mechanizmus (IRMCT), Koszovó Szakosított Tanácsai (SC) és Szakosodott Ügyészsége (SPO) ítéleteit, továbbá az Európa Tanács ellenőrző szerveinek, köztük a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottságának (ECRI) az ajánlásait;
   ac) ösztönözzék a nyugat-balkáni országokat, hogy tegyenek eleget nemzetközi kötelezettségeiknek a háborús bűncselekmények büntetőeljárás alá vonása és az eltűnt személyek sorsának megállapítása terén; támogassák az IRMCT-vel, a koszovói SC-vel és SPO-val való teljes körű együttműködést, az ICTY munkájának és megállapításainak kifejezett fenntartását, valamint munkájának és örökségének előmozdítását és terjesztését a polgárok körében; ítéljenek el minden, a háborús bűnözők dicsőítésére és a történelmi tények tagadására irányuló kísérletet, és e tekintetben támogassák a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűncselekmények és az emberi jogok megsértésének más súlyos esetei valamennyi áldozatával kapcsolatos tények megállapításával megbízott regionális tényfeltáró bizottságot (a RECOM-kezdeményezést);
   ad) bizalomépítési és közvetítési erőfeszítések révén növeljék az EU szerepvállalását a lezáratlan kétoldalú kérdések megoldásában a régióban, előmozdítva a jószomszédi kapcsolatokat és a regionális együttműködést, továbbá sürgessék a nyugat-balkáni országokat, hogy kötelezzék el magukat a megbékélés és a régóta fennálló viták békés megoldása mellett;
   ae) a nyugat-balkáni országok és a tagállamok népei közötti szolidaritás elmélyítése céljából erősítsék meg a csatlakozási folyamatot, azok történelmének, kultúrájának és hagyományainak a tiszteletben tartása mellett;
   af) támogassák az EU Belgrád és Pristina közötti párbeszédért és más, a Nyugat-Balkán régióját érintő kérdésekért felelős, újonnan kinevezett különleges képviselőjét a Szerbia és Koszovó közötti kapcsolatok átfogó normalizálásának elérésében és a régióban a jószomszédi kapcsolatok előmozdításában megbízatása ideje alatt;
   ag) mozdítsák elő a regionális megbékélés szélesebb körű társadalmi támogatását, többek között a parlamentek Belgrád és Pristina közötti párbeszédben és a fenntartható regionális megbékélésre irányuló törekvésben való teljes körű részvételének támogatásával;
   ah) erősítsék és lehetőség szerint fokozzák az EU és a nyugat-balkáni országok közös erőfeszítéseit az emberek közötti kapcsolatok és tapasztalatcserék terén annak érdekében, hogy kölcsönösen kedvező képet alakítsanak ki egymásról a lakosság körében;
   ai) mozdítsák elő az egyenlő versenyfeltételek megteremtését az inkluzív politikai környezet érdekében, és segítsék elő a politikai polarizáció és az elhúzódó parlamenti bojkottok leküzdésére irányuló erőfeszítéseket valamennyi nyugat-balkáni országban; alakítsanak ki inkluzív és konstruktív parlamenti kultúrát, valamint erősítsék meg a parlamenti ellenőrzést és felügyeletet; mozdítsanak elő felelős megközelítést a polgárok érdekeinek a parlamentekben való képviseletével kapcsolatban, a demokratikus ellenőrzés előmozdítása és a jogalkotás minőségének javítása érdekében;
   aj) vegyék tudomásul és segítsék elő az Európai Parlament csatlakozással kapcsolatos munkáját és demokráciatámogató tevékenységeit, ideértve állandó bizottságainak és küldöttségeinek tevékenységeit, valamint vonják be a Parlament nyugat-balkáni országokért felelős állandó előadóit az ellenőrzési folyamatba és a helyszíni ellenőrzésekbe;
   ak) mozdítsák elő azokat a választási reformokat, amelyek biztosítják a megfélemlítéstől és félretájékoztatási kampányoktól mentes, szabad, tisztességes, versenyen alapuló és átlátható választásokat központi és helyi szinten egyaránt, összhangban a nemzetközi normákkal, többek között a pártfinanszírozás átláthatóságára vonatkozó normákkal és a nemzetközi megfigyelő missziók ajánlásaival; kövessék nyomon a Velencei Bizottság véleményeinek végrehajtását; járuljanak hozzá az Európai Parlament demokráciatámogatási programjaihoz a régióban;
   al) ösztönözzék a nemzeti parlamenteket az Európai Parlament demokráciát támogató eszközeinek – így például a Jean Monnet párbeszédnek és a pártközi párbeszédnek – az igénybevételére a parlamenti párbeszédre vonatkozó politikai munka megkönnyítése és a jogalkotási munka elszámoltathatóságának, felügyeletének, demokratikus ellenőrzésének és minőségének fokozása érdekében;
   am) erősítsék meg és szorosan vonják be a civil társadalmat mint a demokratikus konszolidáció, a regionális együttműködés és a csatlakozással kapcsolatos reformok nélkülözhetetlen szereplőjét, különös tekintettel a régió Európa- és demokráciapárti erőire;
   an) biztosítsák, hogy a tagjelölt országok állampolgárai és társadalmai szorosabban be legyenek vonva a csatlakozási folyamatba, és részesüljenek annak előnyeiből; ennek keretében nyújtsanak kiemelt támogatást és ösztönzést az Európa-párti és demokráciapárti társadalmi szegmenseknek, nézeteknek és véleményeknek;
   ao) gondoskodjanak arról, hogy – a határozathozatal legkorábbi fázisától a végrehajtási és értékelési fázisig – minden egyes lépés során érdemi és átfogó párbeszédre kerüljön sor a civil társadalom szervezeteivel, a tudományos szférával és a fiatalokkal, különösen ügyelve arra, hogy ne jussanak támogatáshoz, illetve finanszírozáshoz a meglévő Európa-ellenes helyi hatalmi struktúrák, illetve a demokrácia szempontjából kétes megítélésű helyi szervezetek, és ezáltal előmozdítsák az európai értékek fejlesztését, a jogállamiságot, a korrupció elleni küzdelmet, továbbá az erős és hatékony demokratikus intézmények felépítését, amelyek a sikeres EU-csatlakozás alapjául szolgálnak;
   ap) határozottan ítéljék el az újságírókkal és médiaorgánumokkal szembeni lejárató kampányokat, fenyegetéseket és megfélemlítéseket, és ragaszkodjanak az ilyen bűncselekmények kivizsgálásához és büntetőeljárás alá vonásához, ezáltal biztonságos környezetet teremtve az újságírók számára, ugyanakkor orvosolják a médiatulajdon koncentrációjához, átláthatóságának hiányához és a médiafinanszírozásra gyakorolt politikai és gazdasági nyomáshoz kapcsolódó problémákat;
   aq) aktívan támogassák és erősítsék meg a demokratikus, független és sokszínű médiakörnyezetet, valamint a média elszámoltathatóságát és irányítását;
   ar) fokozzák a félretájékoztatással és a zavarkeltő médiakampányokkal szembeni rezilienciát elősegítő intézkedéseket, ideértve azokat is, amelyeket a demokratikus folyamatok és a nyugat-balkáni országok szuverenitásának, valamint az EU régióban betöltött szerepének hibrid hadviselés révén történő aláásására irányuló külföldi befolyásgyakorlási műveletek révén hajtanak végre;
   as) mozdítsák elő és aktívan támogassák a megkülönböztetés elleni politikák végrehajtását, és ragaszkodjanak a gyűlölet-bűncselekmények üldözéséhez; ösztönözzék a gyorsabb előrelépést a nemek közötti egyenlőség, valamint az etnikai, nemzeti és vallási kisebbségek, a fogyatékossággal élő személyek, a romák és az LMBTQI+ személyek hátrányos megkülönböztetése elleni küzdelem és társadalmi befogadásuk biztosítása terén, külön figyelmet fordítva a gyermekekre, a polgárok alapvető jogainak védelmét szolgáló inkluzív politikák kialakítása révén;
   at) szorgalmazzanak erősebb jogi keretet a nők ellen elkövetett gyilkosságok és a nőkkel és a gyermekekkel szembeni erőszak, továbbá a kapcsolati erőszak egyéb formáinak megelőzése és az ezek elleni aktív küzdelem érdekében, többek között oly módon, hogy emlékeztetnek az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményében foglalt kötelezettségekre, és megteszik az említett egyezmény ratifikálásához szükséges lépéseket; lépjenek fel az emberkereskedelem ellen, és akadályozzák meg azt;
   au) ismerjék el, hogy a nyugat-balkáni országok nehézségekbe ütköznek a migrációs és menekülthullámok kezelése terén, valamint hogy a régió jelentős erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy elsősorban az EU támogatásával menedéket és humanitárius ellátást biztosítson; biztosítsák a nyugat-balkáni országok és az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) közötti, jogállásról szóló megállapodások hatékony végrehajtását;
   av) hangsúlyozzák, hogy a nyugat-balkáni országok hozzájárulása az Európai Unió külső határainak védelméhez igen jelentős, és fokozzák a régióban a határvédelemhez nyújtott európai támogatást; erősítsék meg a menekültügyi rendszer kapacitását a régióban az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatallal (EASO) és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalával (UNHCR) együttműködésben;
   aw) hangsúlyozzák, hogy a társadalmi dimenziónak és a társadalmi–gazdasági kohéziónak alapvető jelentősége van, és kulcsfontosságú szerepet tölt be a csatlakozási folyamatban;
   ax) koncentráljanak jobban a szegénység felszámolására, a civil társadalom támogatására és a munkajog területére tartozó kötelezettségvállalások végrehajtására;
   ay) ösztönözzék a nyugat-balkáni országokat, hogy emeljék munkaügyi és szociális jogaik színvonalát, mozdítsák elő a növekedést és hajtsák végre az EU szociális vívmányait, valamint vonják be az érdekelt felek széles körét, például a szakszervezeteket, a kereskedelmi kamarákat és a munkavállalói kamarákat az uniós partnerekkel folytatott tárgyalásokba;
   az) akadályozzák meg az agyelszívást olyan konkrét intézkedésekkel, mint például a minőségi és inkluzív oktatási reformok előmozdítása különösen a szakképzés területén, hogy az oktatási ágazat jobban megfeleljen a munkaerőpiaci követelményeknek, és hozzájáruljon a fiatalokat célzó hosszú távú és fenntartható munkahelyteremtéshez;
   ba) támogassák az Európai Parlament „Fiatal politikai vezetők” programja által Bridging the Gap (A szakadék áthidalása) elnevezéssel létrehozott, regionális párbeszédre szolgáló fórumot az ifjúságpolitika, a fiatalok részvétele és a parlamenti képviselők közötti szakadék megszüntetése érdekében a Nyugat-Balkánon tett erőfeszítések során, valamint ösztönözzenek olyan konkrét fellépéseket, amelyek az egész régióban fokozzák a fiatalok politikában való részvételét és a fiatalokat a középpontba állító politikák végrehajtását;
   bb) mozdítsanak elő lehetőségeket a fiatalok számára az önkéntesség és a polgári szerepvállalás területén, szánjanak több forrást a régió fiataljaira a meglévő mobilitási programokban, így például a csatlakozásra váró országok Erasmus+, Kreatív Európa és Horizont 2020 programokban való részvételének elősegítésével és a régión belüli mobilitást segítő új programok létrehozásával;
   bc) erősítsék az együttműködést a tudomány, a kutatás és az innováció területein az Európai Bizottság célzott programjai révén;
   bd) fokozzák a nyugat-balkáni országoknak nyújtott támogatást annak érdekében, hogy javítsák környezetvédelmi, energiahatékonysági és éghajlat-politikai jogszabályaikat, és biztosítsák, hogy képesek legyenek azokat az uniós normákkal és a párizsi megállapodással összhangban végrehajtani, többek között azáltal, hogy teljes mértékben és gyorsan teljesítik az Energiaközösségről szóló szerződésben az Unió energiaügyi vívmányainak teljes harmonizációja és végrehajtása tekintetében vállalt nemzetközi kötelezettségeiket;
   be) szólítsák fel a hatóságokat, hogy hozzanak sürgős intézkedéseket a levegő- és vízszennyezés nyomon követése, mérséklése és megelőzése érdekében; biztosítsák ez előzetes stratégiai környezetvédelmi értékeléseket és környezeti hatásvizsgálatokat, amelyekkel biztosítható a fenntartható vízenergia-fejlesztések és idegenforgalmi fejlesztések, valamint a természetvédelmi erőfeszítések egyensúlya;
   bf) könnyítsék meg a regionális energetikai integrációt, növelve az ellátási források diverzifikációját és biztonságát, továbbá fokozzák az energetikai infrastruktúrák és a digitális hálózatok összekapcsoltságát;
   bg) ösztönözzék a tisztább megújuló energiaforrásokra való szükséges energetikai átállást, valamint a széntől és a lignittől való eltávolodást, amelyek súlyos társadalmi és egészségügyi kockázatokat jelentenek a helyi lakosság és a szomszédos országok számára; vonják be a csatlakozásra váró nyugat-balkáni országokat az európai zöld megállapodás és a Méltányos Átállást Támogató Alap folyamatába;
   bh) emlékeztessenek arra, hogy az EU a régió legnagyobb külföldi befektetője, amely 12,7 milliárd EUR összegű közvetlen külföldi befektetést hajtott végre 2014 és 2018 között; dolgozzanak ki stratégiai gazdasági és beruházási tervet az egész régió versenyképességének, jogi és üzleti környezetének, a kkv-k helyzetének, illetve a régió fenntartható fejlődésének javítása érdekében, a párizsi megállapodásban és az európai zöld megállapodásban vállalt kötelezettségekkel összhangban, megállapítva ugyanakkor, hogy a Nyugat-Balkán növekedése a beruházások előző években tapasztalt rövid távú élénkülését követően lassul, és hogy a beruházásoknak és az exportnak a növekedéshez való hozzájárulása csökken;
   bi) mozdítsák elő és fokozzák a regionális gazdasági integrációt a Nyugat-Balkánon, amint az a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) keretében, az uniós vívmányok mintájára már megvalósult, és aktívan támogassák az EU és a régió közötti gazdasági integrációt az uniós szakpolitikák és a belső piac nyugat-balkáni országokra való kiterjesztésével, ha teljesülnek ennek az előfeltételei;
   bj) támogassák a 2017-es trieszti csúcstalálkozón a nyugat-balkáni országok miniszterelnökei által elfogadott, regionális gazdasági térségre vonatkozó többéves cselekvési terven alapuló kezdeményezéseket, amelyeknek négy pillére – a kereskedelem, a beruházás, a mobilitás és a digitális integráció – alapvető fontosságú a régió gazdasági fejlődéséhez és az EU-val való konvergencia felgyorsításához;
   bk) támogassák a nyugat-balkáni országok együttműködését olyan regionális és nemzetközi szervezetekkel, mint a Regionális Együttműködési Tanács (RCC), a regionális ifjúsági együttműködési iroda (RYCO), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), valamint olyan nemzetközi pénzügyi intézményekkel, mint az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) és az Európai Beruházási Bank (EBB);
   bl) továbbra is támogassák Szerbia és Bosznia-Hercegovina Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) való csatlakozásának folyamatát és a lehető leghamarabb biztosítsák a szükséges segítséget, üdvözölve az 1999-ben, illetve 2005-ben benyújtott WTO-tagsági kérelmüket, és emlékeztetve a WTO-tagság fontosságára a kereskedelmi lehetőségek megnyitása és a tagjelölt országok uniós tagsághoz való közelítése szempontjából;
   bm) védjék meg az Unió érdekeit oly módon, hogy mérséklik az azon országok által az Eurázsiai Gazdasági Unióval aláírt szabadkereskedelmi megállapodások negatív hatását, amelyek kérelmezték felvételüket az Európai Unióba, és amelyek lehetőséget kaptak arra, hogy stabilizációs és társulási megállapodást kössenek az Európai Unióval, többek között az ezen országok számára nyújtott segítség mértékének felülvizsgálatával;
   bn) ösztönözzék a regionális együttműködést a nyugat-balkáni országok közötti infrastruktúrafejlesztés területén;
   bo) biztosítsanak elsőbbséget a régió számára az összeköttetésekre vonatkozó uniós stratégiában, kiemelve a régió közlekedési infrastruktúrája javításának fontosságát, és különösen azt a szerepet, amelyet ez a kereskedelem elősegítésében játszik; támogassák az európai vasúti és közúti folyosók kiépítését a nyugat-balkáni országokban; ösztönzi a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az infrastrukturális beruházások finanszírozását;
   bp) közelítsék egymáshoz a régió és az EU népeit és gazdaságait, beépítve a nyugat-balkáni országokat a TEN-T és a TEN-E hálózatba, minőségi és biztonságos közlekedési és energetikai szolgáltatásokat nyújtva és javítva a régión belüli, valamint a régió és az EU közötti infrastruktúrát és általános összeköttetést a Nyugat-Balkánra vonatkozó stratégiai gazdasági és beruházási tervre irányuló bizottsági javaslattal összhangban;
   bq) gyorsítsák fel a Nyugat-Balkánra vonatkozó digitális menetrend végrehajtását annak érdekében, hogy a digitális átalakulás előnyei eljussanak a polgárokhoz; nyújtsanak segítséget a régió országainak az induló vállalkozások, valamint a kkv-k finanszírozási és fejlesztési lehetőségeinek javítása érdekében;
   br) hozzanak létre kiszámítható menetrendet és gyorsítsák fel a regionális roamingmentes övezet megvalósítását, valamint kezdeményezzék az EU-val folytatott kommunikáció díjainak további csökkentését a fokozott fizikai és digitális regionális együttműködés és összekapcsoltság alapján;
   bs) javítsák az uniós finanszírozás következetességét, hatékonyságát, láthatóságát és átláthatóságát a külső fellépések terén, előmozdítva ezzel az Uniós értékeket, a jogállamiságot, a korrupció elleni küzdelmet, valamint az erős és hatékony demokratikus intézmények kiépítését; adott esetben hangolják össze az IPA III finanszírozást az európai zöld megállapodás célkitűzéseivel;
   bt) biztosítsanak megfelelő, méltányos, arányos, teljesítményalapú és eredményorientált előcsatlakozási támogatást, amely megfelel a kedvezményezettek átalakítási igényeinek, és segíti őket az uniós csatlakozási kötelezettségek teljesítésében; részesítsék előnyben a szóban forgó országok lakosságának javát szolgáló konkrét projekteket és növeljék a kedvezményezettek felvevőképességét;
   bu) a gazdasági kormányzással kapcsolatos kérdésekben folytassanak szorosabb koordinációt a nemzetközi pénzügyi intézményekkel, valamint javítsák a kölcsönös együttműködést a támogatási erőfeszítések észszerűsítése és a párhuzamos finanszírozások elkerülése érdekében;
   bv) erősítsék a feltételességet a makroszintű pénzügyi támogatás, valamint a korrupció elleni küzdelem, illetve a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása terén elért eredmények között;
   bw) kerüljék el a teljes IPA-finanszírozás olyan csökkentését, amely lassíthatja az EU-hoz kapcsolódó reformokat és alááshatja az Unió képességét azon stratégiai célkitűzésének teljesítésére, hogy stabilizálja és átalakítsa a csatlakozásra váró országokat, és felkészítse őket a tagsággal járó kötelezettségekre, emellett súlyosan korlátozhatja a jogállamisághoz, a megbékéléshez, a regionális integrációhoz és az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó sokrétű kihívások egyidejű kezelésére való képességet, miközben még sérülékenyebbé teheti a régiót harmadik országbeli szereplők befolyásával szemben; gondoskodjanak arról, hogy a civil társadalom megfelelő és folyamatos támogatásban részesüljön;
   bx) biztosítsák, hogy az IPA III-t olyan politikai prioritások vezéreljék, amelyek konkrét projektek révén közvetlen hatással vannak a polgárok életére, és hogy az előcsatlakozási finanszírozást átlátható, arányos és megkülönböztetésmentes módon osszák el, szilárd teljesítménymutatók alapján, figyelembe véve a kedvezményezett országok elkötelezettségét és eredményeit a reformok végrehajtása terén;
   by) erősítsék meg a teljesítményalapú megközelítést egy felfüggesztési mechanizmus révén, biztosítva a koherenciát a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszközzel (NDICI); egészítsék ki az IPA III rendeletet egy megújított és továbbfejlesztett „stratégiai párbeszéddel”, amely biztosítja, hogy tájékoztatják az Európai Parlamentet, és megfelelő időben konzultálnak vele;
   bz) segítsék elő a demokratikus elszámoltathatóságot azáltal, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján biztosítják az Európai Parlament teljes körű részvételét az IPA III kialakításának, programozásának, figyelemmel kísérésének és értékelésének ellenőrzésében, felügyeletében és stratégiai irányításában;
   ca) javítsák a régióban nyújtott uniós támogatás általános láthatóságát és az ezzel kapcsolatos információkat azáltal, hogy erősítik a stratégiai kommunikációt és a nyilvános diplomáciát annak érdekében, hogy közvetítsék az Unió értékeit és kiemeljék az Unió által finanszírozott projektek és programok hozzáadott értékét; a nyugat-balkáni országokkal együttműködésben dolgozzanak ki közös kommunikációs stratégiát; segítsék elő a csatlakozási és az egyesülési folyamat előnyeinek jobb megértését az európai kontinensen;
   cb) ragaszkodjanak ahhoz, hogy a csatlakozásra váró országok fokozatosan igazodjanak az EU közös kül- és biztonságpolitikájához, valamint közös kereskedelempolitikájához;
   cc) jelentősen fokozzák az uniós segélyekkel kapcsolatos kommunikációt, különös tekintettel arra, hogy az EU jelentős támogatást nyújtott a Nyugat-Balkánnak a Covid19-világjárvány elleni küzdelemhez, és biztosítsák, hogy e segély kedvezményezettjei ne terjesszenek szándékosan hamis információkat és negatív retorikát az EU Covid19-re adott válaszával kapcsolatban;
   cd) támogassák a nyugat-balkáni országok együttműködését az Unióval a közös biztonság- és védelempolitika keretében végrehajtott missziók során;
   ce) ítéljék el a harmadik országok olyan cselekményeit, amelyek célja a demokratikus kormányzás destabilizálása és aláásása a nyugat-balkáni régióban;
   cf) folytassák az együttműködést a hibrid fenyegetések, ezen belül az orosz propaganda elleni küzdelem terén;
   cg) kövessék nyomon a 2020. évi EU–Nyugat-Balkán-csúcstalálkozót a bővítési folyamat áttekintése, értékelése és dinamizálása, és a csatlakozásra váró országok átalakulásához új lendületet adása érdekében;;
   ch) gyorsan alkalmazzák a felülvizsgált bővítési módszertant a csatlakozási folyamat újraindítása érdekében, és a zágrábi Nyugat-Balkán-csúcstalálkozóra építve fogadjanak el tárgyalási kereteket és hívjanak össze kormányközi konferenciákat azzal a céllal, hogymegkezdődjenek a csatlakozási tárgyalások Albániával és Észak-Macedóniával;
   ci) hangsúlyozza azt a 15 feltételt, amelyről az Európai Unió Tanácsa határozott, és amelyet Albániának teljesítenie kell az uniós tagállamokkal tartandó első kormányközi konferencia előtt;
   cj) tartsák fenn az együttműködést az Egyesült Királysággal a Nyugat-Balkánon, figyelembe véve a régióhoz fűződő brit kötelékeket, valamint a közös célkitűzéseket a jogállamiság előmozdításától a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelmen át a közös biztonság- és védelempolitika keretében végrehajtott missziókhoz kapcsolódó egyéb célkitűzésekig és célokig;
   ck) fokozzák a magas szintű politikai párbeszédet rendszeres EU–Nyugat-Balkán-csúcstalálkozók útján;
   cl) hajtsák végre a szomszédságpolitikában részt vevő és a bővítési országokban a jogállamisághoz nyújtott uniós támogatás (2010–2017) 2019. évi tematikus értékelésében foglalt ajánlásokat, valamint haladéktalanul fogadjanak el egy olyan bizottsági közleményt, amely feltételességi és visszafordíthatósági mechanizmus révén foglalkozik a jogállamisággal kapcsolatos súlyos aggályokkal;
   cm) a Covid19-ből eredő azonnali egészségügyi és humanitárius szükségletek kezelése érdekében kövessék nyomon az összes nyugat-balkáni országnak nyújtott jelentős támogatást;
   cn) továbbra is támogassák az uniós tagjelölt országokat és a nyugat-balkáni potenciális tagjelölt országokat a válaszadás összehangolásában és a Covid19-járvány társadalmi-gazdasági következményeinek enyhítésében, és hangolják össze az intézkedéseket a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel együtt kidolgozott közös uniós szükséghelyzeti gazdasági csomaggal;
   co) biztosítsák, hogy a jelenlegi és a következő többéves pénzügyi keret a Nyugat-Balkánra vonatkozó gazdasági és beruházási tervvel együtt jelentősen hozzájáruljon a Covid19 utáni helyreállításhoz, és a továbbfejlesztett és fenntartható digitális, energetikai és közlekedési kapcsolatok révén elősegítse a gazdasági növekedést és az integrációt;
   cp) biztosítsák, hogy a Nyugat-Balkánra vonatkozó gazdasági és beruházási terv elsősorban ne a meglévő IPA-alapokból kerüljön finanszírozásra, ami esetleges elvonást jelentene más fontos szakpolitikák és programok finanszírozásából; teljesen hangolják össze ezt a tervet az európai zöld megállapodással, különösen az EU széntelenítési céljával;
   cq) biztosítsanak elsőbbséget a Nyugat-Balkánnak a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (NDICI) keretében az új, külső fellépésekre vonatkozó garancia és az Európai Fenntartható Fejlődési Alap (EFFA+) tekintetében; gondoskodjanak a nyugat-balkáni beruházási keretből nyújtott támogatások kétszeresére növeléséről a magánszektor fejlesztésének, a konnektivitásnak, a digitalizációnak, a zöld menetrendnek és a szociális beruházásoknak a támogatása érdekében, valamint növeljék meg jelentősen a régióban a köz- és magánberuházásoknak a garanciaeszközön keresztül történő támogatására vonatkozó pénzügyi garanciákat;
   cr) terjesszék ki az Európai Unió – népegészségügyi válsághelyzetekre már vonatkozó – Szolidaritási Alapjának földrajzi hatályát a Nyugat-Balkán valamennyi országára;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a csatlakozásra váró országok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 47., 2020.2.11., 15. o.
(2) CDR 2727/2019.
(3) HL C 265., 2017.8.11., 142. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0299.
(5) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0050.
(6) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0010.


Idegenforgalom és közlekedés 2020-ban és azt követően
PDF 187kWORD 59k
Az Európai Parlament 2020. június 19-i állásfoglalása a közlekedésről és az idegenforgalomról 2020-ban és azon túl (2020/2649(RSP))
P9_TA(2020)0169RC-B9-0166/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az idegenforgalom olyan átfogó gazdasági tevékenység, amely széles körű hatást gyakorol a gazdasági növekedésre, a foglalkoztatásra, valamint a társadalmi és a fenntartható fejlődésre;

B.  mivel az idegenforgalmi ágazat 22,6 millió embert foglalkoztat – ami a teljes uniós foglalkoztatás 11,2%-ának felel meg –, 2019-ben 9,5%-kal járult hozzá az EU GDP-jéhez, elősegíti a kiegyensúlyozott regionális struktúrát, és pozitív hatást gyakorol a regionális fejlődésre; megjegyzi, hogy az EU-ban legalább 6,4 millió munkahely van veszélyben;

C.  mivel mint minden emberi tevékenység, az idegenforgalom – és különösen a túlzott mértékű idegenforgalom – is hatással van az éghajlatváltozásra, olyan környezeti és gazdasági hatásokkal jár, mint például a fokozott szennyezés, a biológiai sokféleség csökkenése, a forgalmi torlódások, az infrastruktúra-karbantartási költségek és az emelkedő árak; mivel azonban az ágazat elkötelezett amellett, hogy felgyorsítsa az előrelépést a fenntartható turizmus fejlesztése felé, és hogy a kibocsátások csökkentését célzó kezdeményezések révén hozzájáruljon az európai és nemzetközi éghajlat-politikai célok eléréséhez;

D.  mivel az idegenforgalom számos érdekelt fél összetett értékláncából áll, amely közvetlenül kapcsolódik a személyszállítási tevékenységekhez;

E.  mivel a Covid19 a fő gazdasági ágazatok közül a közlekedés, a kultúra és az idegenforgalom ágazatát érintette a leghátrányosabb módon, és a nagy arányú munkanélküliség különösen az idénymunkásokat és a kiszolgáltatott helyzetben lévőket érinti;

F.  mivel a kulturális helyszíneket és intézményeket, fesztiválokat és múzeumokat különösen súlyosan sújtotta az egészségügyi válság, míg tíz turistából négy a kulturális kínálat alapján választja ki úti célját;

G.  mivel a „Turizmus és közlekedés 2020-ban és azon túl” című közlemény (COM(2020)0550), valamint a turizmusra és közlekedésre vonatkozó csomag 2020. május 13-i elfogadásával a Bizottság megtette az első szükséges lépést, hogy előmozdítsa értékes közlekedési és turisztikai ágazataink talpra állását a Covid19-világjárványból;

H.  mivel tíz év telt el azóta, hogy a Bizottság 2010 júniusában elfogadta az „Európa, a világ első számú turisztikai célpontja – az európai turizmus új politikai kerete” című közleményt (COM(2010)0352), amely stratégiát és cselekvési tervet határozott meg az uniós turizmusra vonatkozóan;

I.  mivel a Lisszaboni Szerződés 2009. évi hatálybalépése óta az EU-t olyan támogató hatáskörökkel ruházták fel, amelyek célja ezen a területen a tagállami fellépések koordinálása és kiegészítése(1);

Az európai idegenforgalmi és közlekedési ágazatra vonatkozó helyreállítási tervek a Covid19-járványt követően

1.  úgy véli, hogy a közlekedési ágazat és a turizmus fennmaradásának és versenyképességének biztosításához mind az ezen ágazatoknak szóló gyors, rövid távú támogatásokra, mind a hosszú távú támogatásokra szükség van, továbbá hogy az ágazaton belüli további veszteségek lehető legkisebbre csökkentése és az ágazat hosszú távú fenntarthatósága érdekében elengedhetetlen azon intézkedések végrehajtása, amelyekkel visszanyerhető a turisták bizalma az Európába irányuló és az Európán belüli utazások tekintetében; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi válság történelmi lehetőséget is jelent az EU-n belüli idegenforgalom modernizálására, hogy fenntarthatóbbá és a fogyatékossággal élő személyek számára hozzáférhetőbbé tegyük, valamint arra, hogy azt ipari ökoszisztémaként kezdjük vizsgálni, amely beruházási célokkal, humán tőkével, technológiai innovációs igényekkel és teljesítménymutatókkal, valamint egy olyan jelentős ágazattal rendelkezik, amely hozzájárulhat a 2050-ig megvalósítandó klímasemlegességi célok eléréséhez;

2.  kiemeli, hogy a jelenlegi válsághelyzetben, amikor számos közlekedési vállalat küzd a túlélésért, rendkívül fontos uniós szinten a stratégiai fontosságú közlekedési infrastruktúrába való beruházás folytatása; hangsúlyozza továbbá, hogy a közlekedésre vonatkozó helyreállítási tervekben a meglévő gazdasági ágazatok megmentésére irányuló támogatás mellett az innovatív növekedési lehetőségekre is figyelmet kell fordítani;

3.  üdvözli a Bizottság által a csomag részeként elfogadott „Út a szabad mozgás helyreállítására és a belső határellenőrzések megszüntetésére vonatkozó, fokozatos és összehangolt megközelítés kialakítása felé – Covid19” című közleményt, valamint a személyek korlátlan szabad mozgásához való visszatérést célzó fokozatos és összehangolt megközelítésre irányuló javaslatot; kéri, hogy hozzanak létre egy uniós szintű mechanizmust a megfelelően alacsony fertőzési arány meghatározására, és hogy biztosítsák ezen arány egységes alkalmazását az egész EU-ban; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a „turizmus újraindítását” egy ajánlással, amely kiemeli a „fenntartható turizmust”, és hitelesen tanúsított vállalkozásokat és úti célokat részesít előnyben a környezetbarát, társadalmilag felelős és gazdaságos utazás és turizmus élvonalában; üdvözli a Bizottságnak az áruk, különösen az élelmiszerek és az orvostechnikai eszközök Unión belüli folyamatos forgalmát biztosítani hivatott kezdeményezését és valamennyi olyan kezdeményezést, amelynek célja az uniós belső piac indokolatlan ellenőrzések és késedelem nélküli, teljes körű működésének biztosítása;

4.  ismételten hangsúlyozza a megkülönböztetésmentesség elvének fontosságát a belföldi és a határokon átnyúló korlátozások fokozatos megszüntetése, valamint az uniós szinten elfogadott intézkedések kölcsönös elismerése tekintetében, és hangsúlyozza, hogy el kell kerülni az egyes tagállamok közötti megállapodásokat (az úgynevezett turisztikai folyosókat), amelyek további hatást gyakorolnának az egészségügyi válság által különösen sújtott tagállamok gazdaságára, ezen belül különösen azok idegenforgalmi ágazatára; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos tagállam a közelmúltban olyan egyoldalú intézkedéseket vezetett be, amelyek nemcsak alááshatják az egységes piac működését és negatív hatást gyakorolhatnak az uniós polgárok millióinak életére, hanem további csapást is mérnek a turizmusra és a bizalomra; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy akadályozza meg bármiféle olyan diszkriminatív és nem járványügyi jellegű intézkedés tagállamok általi végrehajtását, amelyek megkérdőjelezik a schengeni térség integritását és gátolják az európai utazási és turisztikai ágazat gyors talpra állását;

5.  hangsúlyozza, hogy támogatni és népszerűsíteni kell az idegenforgalmi területeket az EU-ban, többek között a látogatóknak szóló vonzó ajánlatok révén, feltéve, hogy az adott területek járványügyi és társadalmi-egészségügyi feltételei ezt lehetővé teszik; alapvető fontosságúnak tartja, hogy a látogatók biztonságos körülményeinek garantálása érdekében a vállalkozások és ügyfeleik teljes körűen betartsák és végrehajtsák az összes egészségügyi, higiéniai és tisztasági követelményt, például a közösségi távolságtartási intézkedéseket; Unió-szerte egységes értékelési kritériumok kidolgozására szólít fel annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet azokra a területekre, amelyek biztonságos környezetet biztosítanak a bejövő és kimenő turizmus számára; elismeri, hogy az interoperábilis digitális technológiák alkalmazása tekintetében (például egy erre a célra létrehozott bizottsági információs honlap vagy a digitális innovációs központok igénybevétele révén) a legmagasabb szintű biztonságot és védelmet kell érvényesíteni és fenntartani az utazási és idegenforgalmi ágazat, valamint a turisták támogatása érdekében, tiszteletben tartva az egyének magánélethez és adatvédelemhez fűződő jogait; hangsúlyozza, hogy ki kell dolgozni egy korai figyelmeztető rendszert, amely hatékonyan figyelmezteti a turistákat a célállomásukon jelentkező esetleges egészségügyi veszélyekre, hogy a karantén- és evakuálási protokollok azonnaliak és hatékonyak lehessenek;

6.  elismeri a nemzetközi utazók idegenforgalmi ágazatunkban betöltött fontos szerepét; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat annak értékelésére, hogy az EU külső határain megszüntethetőek-e a nem alapvető utazásokra vonatkozó korlátozások, anélkül, hogy veszélyeztetnék a közegészségügyet és a közbiztonságot, figyelembe véve az egyes harmadik országok járványügyi helyzetét, és törekedve a Covid19-cel kapcsolatos védelmi intézkedések kölcsönös elismerésére, különösen a légi közlekedésben, követve a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) szabványait és az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynöksége (EASA) és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) „Covid19: Repülésbiztonsági egészségügyi protokoll: üzemeltetési iránymutatások a légi utasok és a légi közlekedésben dolgozók irányítására a Covid19-járvány kapcsán” című közös dokumentumát az európai légi közlekedés biztonságos újrakezdése érdekében, és sürgeti azok gyors végrehajtását;

7.  hangsúlyozza a határ menti ingázók és az idénymunkások fontosságát az idegenforgalmi ágazaton belüli szolgáltatásnyújtásban, ami a gazdaság fellendítésére irányuló erőfeszítések egyik kulcsfontosságú eleme, és felszólít olyan intézkedések meghozatalára, amelyek célja mobilitásuk ösztönzése és jogaik védelme, ideértve a meglévő jogszabályok jobb végrehajtását is;

8.  üdvözli a „Covid19: Iránymutatások a közlekedési szolgáltatások és az összekapcsoltság fokozatos helyreállításáról” című bizottsági közleményt, valamint egy elvi kereten és egy közös eszköztáron alapuló iránymutatást, amely összehangolt, megkülönböztetésmentes és arányos intézkedések meghozatalával segít mindenfajta közlekedési szolgáltatás újraindításában az egész Unióban;

9.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tudományos bizonyítékok és alapos kockázatértékelés alapján, olyan szervezetek, mint például az Egészségügyi Világszervezet (WHO) vagy az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) által meghatározott nemzetközi normáknak megfelelően állapodjanak meg ideiglenes, arányos és megkülönböztetéstől mentes intézkedésekről a biztonságos átutazások és az egyik országból a másikba történő utazások megkönnyítése érdekében; hangsúlyozza, hogy fontos biztosítani az uniós és nemzetközi utazások újraindítása céljából uniós szinten elfogadott intézkedések kölcsönös elismerését; ezen túlmenően hangsúlyozza, hogy a járvány megfékezésére irányuló intézkedések végrehajtása, illetve azok enyhítése soha nem eredményezheti a közlekedés területén alkalmazott szigorú uniós biztonsági és védelmi normák csökkenését;

10.  hangsúlyozza, hogy a vírus terjedésének megakadályozása és a bizalom kiépítése szempontjából hatékony eszköz lehet a szűrés azokban az esetekben, amikor a közösségi távolságtartás nem lehetséges, feltéve, hogy gyors, megbízható és megfizethető szűrési módszerek állnak rendelkezésre; felhívja a Bizottságot, hogy az ECDC-vel és a tagállamokkal együttműködve rendszeresen vizsgálja meg, hogy léteznek-e a fent említett feltételeknek megfelelő tesztek, és lehetőség szerint szervezzen összehangolt beszerzést a lehető legjobb feltételek és ár biztosítása érdekében; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használjanak fel minden rendelkezésükre álló finanszírozási eszközt a polgárok ingyenes tesztelésének biztosítása érdekében;

11.  hangsúlyozza, hogy az utazási korlátozásokat és a határellenőrzéseket meg kell szüntetni azon régiók, térségek és tagállamok esetében, amelyek járványügyi helyzete javul és kellően hasonló egymáshoz, amint közös kritériumokat állapítanak meg annak értékelésére; hangsúlyozza, hogy az epidemiológiai helyzet javulása kulcsfontosságú a biztonságos utazás és közlekedés helyreállítása, valamint az idegenforgalmi szolgáltatások újraindítása szempontjából; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve vizsgálja meg az olyan egészségügyi szűrőintézkedések megvalósíthatóságát és hozzáadott értékét, mint a diagnosztikai vizsgálatok (pl. szerológiai vagy tamponvizsgálatok) és a közlekedési csomópontokról induló utasok hőmérsékletének ellenőrzése; felszólít a különböző közlekedési módokra vonatkozó közös higiéniai intézkedések szabványainak és részletes protokolljainak kidolgozására; úgy véli, hogy a kiszámíthatóság és az egyértelműség biztosítása érdekében minden fuvarozónak harmonizált módon egységes intézkedéseket kell alkalmaznia; úgy véli, hogy a műszaki üzemeltetési protokollokat a biztonságos utazás előfeltételévé kell tenni;

12.  üdvözli a Bizottság „Uniós iránymutatás a turisztikai szolgáltatások fokozatos újraindításáról, valamint a szálláshelyek és vendéglátóipari létesítmények egészségügyi protokolljáról – Covid19” című közleményét, és sürgeti a tagállamokat, hogy regionális és helyi szinten osszák meg ezt az iránymutatást az illetékes hatóságokkal; e tekintetben felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy pénzügyileg támogassák az utazási és idegenforgalmi ágazatot ezen intézkedések végrehajtásában, teljes mértékben együttműködve az utazási és idegenforgalmi ágazattal, és összhangban az európai zöld megállapodás törekvéseivel és a digitalizációval;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállami hatóságokkal, az idegenforgalomban érdekelt felekkel és nemzetközi szervezetekkel együttműködve hozzon létre egy uniós biztonsági tanúsítási rendszert és egyértelmű és hatékony egészségügyi protokollokat az uniós idegenforgalmi és utazási létesítmények és üzemeltetők számára azzal a céllal, hogy megfeleljenek a legszigorúbb higiéniai és biztonsági előírásoknak és ösztönözze az uniós iránymutatásokon alapuló konkrét intézkedések végrehajtását, növelje a tagállamainkba látogató utazók bizalmát és biztonságát és megerősítse az ágazat talpra állását;

14.  felhívja a Bizottságot, hogy a magas szintű fogyasztóvédelem fenntartása mellett tegyen javaslatot közös uniós szabályokra a Covid19-cel kapcsolatban kibocsátott utalványok szerződéses feltételeire vonatkozóan, amely utalványok fogyasztók általi elfogadásának minden esetben önkéntesnek kell lennie és amelyek nem érinthetik a vállalatok azon kötelezettségét, hogy az utazók számára visszatérítést nyújtsanak az uniós jog által előírt időkereten belül, mindezt abból a célból, hogy ezen utalványok rugalmasabbá és ezáltal vonzóbbá és életképesebbé váljanak, és a különféle módokon történő végrehajtás ne eredményezhessen a fogyasztókkal szembeni eltérő bánásmódot, valamint a verseny torzulását a közlekedési és idegenforgalmi piacon; sürgeti továbbá a Bizottságot, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel biztosítsa az uniós jog megfelelő érvényesítését és egységes alkalmazását, és mozdítsa elő az önkéntes utalványokra vonatkozó harmonizált szabályok alkalmazását;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy a Covid19-válság tapasztalataira építve és a tagállamok hasonló rendszerei alapján vizsgálja meg egy, a vállalatok számára kidolgozandó európai utazási garanciarendszer lehetőségét a pénzügyi likviditás biztosítására, hogy garantálni tudják az utazóknak járó visszatérítéseket és a hazaszállítás költségeit, valamint a csőd esetén felmerülő károk méltányos megtérítését; továbbá véleménye szerint az utazókat ösztönözni kell arra, hogy utazási biztosítást kössenek;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy indítson célzott uniós kommunikációs kampányt, többek között egy uniós szintű információs alkalmazáson keresztül, az utazásról és az idegenforgalomról, amelynek célja az EU-n belüli utazás előmozdítása, a polgárok utazásba és turizmusba vetett bizalmának helyreállítása a Covid19-járvány során, a turisták hatályos egészségügyi és biztonsági intézkedésekről való tájékoztatása, valamint fenntartható és kohézióra épülő értékek teremtése egy „uniós idegenforgalmi márka” révén; kéri, hogy a „biztonságos és intelligens úti cél” fogalma kapjon központi szerepet a fenntartható, felelős és elérhető turizmus fejlesztésének biztosítása során;

17.  kéri, hogy vezessenek be uniós szintű mechanizmust egy tudományos bizonyítékokon és megbízható és egységes adatokon alapuló biztonsági és védelmi küszöbérték meghatározására az utazási korlátozások feloldása vagy bevezetése esetén, valamint hogy biztosítsanak megfelelő szintű nyomon követést és cselekvési tervet a járványügyi helyzet kedvezőtlen alakulása esetére; hangsúlyozza, hogy e tekintetben konkrétabb és részletesebb cselekvési tervre van szükség a Covid19-válságból való kilábalás érdekében javasolt fokozatos nyitási stratégia nyomon követésére és értékelésére;

18.  felhívja a Bizottságot, a tagállami hatóságokat és az érdekelt feleket, hogy működjenek együtt annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb egyértelmű iránymutatásokat és felkészültségi terveket dolgozzanak ki a járvány lehetséges második hullámára, és foglalkozzanak az utazási és idegenforgalmi ágazatra vonatkozó fertőzésmegelőzési és -ellenőrzési intézkedésekkel, tekintettel arra, hogy az előrejelzések szerint a korlátozó intézkedések meghosszabbítása miatt a GDP idei visszaesése akár a 16%-ot is elérheti;

19.  üdvözli a SURE programot, amely segíti a tagállamokat a csökkentett munkaidőben való foglalkoztatás és a hasonló intézkedések költségeinek fedezésében, lehetővé téve a vállalatok számára a munkahelyek megőrzését az idegenforgalmi ágazatban; kiemeli továbbá az átképzésbe, a digitális készségekkel kapcsolatos képzésbe és a munkahelyteremtést támogató kezdeményezésekbe való beruházás fontosságát, amellyel megelőzhető a munkahelyek világjárvány okozta folyamatos megszűnése és a társadalmi egyenlőtlenségek;

Fokozott szolidaritás és koordináció az uniós idegenforgalmi ágazatban

20.  hangsúlyozza egy olyan valódi európai idegenforgalmi politika kialakítása felé történő elmozdulás fontosságát, amely jelentős mértékben hozzájárul majd az Unió versenyképességének fokozásához ebben az ágazatban, előmozdítva a tagállamok és a régiók közötti együttműködést és lehetőségeket teremtve további beruházásokra és innovációkra az ágazatban; emlékeztet arra, hogy az idegenforgalmi szolgáltatások egységes piacára vonatkozó jogszabályokban el kell kerülni a túlszabályozást, hogy az idegenforgalmi ágazatot érintő politikák és jogszabályok jobb összehangolásának biztosítása révén megszűnjenek és megelőzhetőek legyenek a szabályozási ellentmondások és párhuzamosságok;

21.  üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy szervezzenek európai idegenforgalmi csúcstalálkozót az uniós intézmények, az iparág, a régiók, a városok és az érdekelt felek részvételével, hogy elgondolkodjanak az európai turizmus jövőjéről, és támogatja a fenntartható, innovatív és ellenállóképes európai idegenforgalmi ökoszisztéma 2050-ig történő megvalósítási menetrendjének (a továbbiakban: a 2050-ig tartó európai idegenforgalmi menetrend) kidolgozását; felhívja ezért a Bizottságot, hogy e párbeszéd eredményei alapján fogadjon el egy 2021-re szóló új stratégiát és cselekvési tervet az uniós turizmusra vonatkozóan annak érdekében, hogy Európa az „uniós idegenforgalmi márka” révén megőrizze vezető úti célként betöltött szerepét; hangsúlyozza, hogy e hosszú távú stratégiának tartalmaznia kell egy, az ágazat digitalizálására irányuló tervet, valamint a turisztikai térségek rehabilitálását célzó rendszereket; hangsúlyozza, hogy a stratégiának támogatnia kell az ágazat zöld átmenetét a folyamatok kiigazítása, valamint az infrastruktúrák és létesítmények megújítása révén; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak szorosan nyomon kell követnie ennek végrehajtását;

22.  üdvözli a Bizottság kezdeményezését, amely rugalmasságot biztosít az állami támogatásokra vonatkozó szabályok keretében; ragaszkodik azonban ahhoz, hogy életképes projektekre, versenyképességre és szociális és ökológiai normákra, valamint egyértelmű és ágazatspecifikus iránymutatásra van szükség a közlekedési és idegenforgalmi ágazatban a tagállamok közötti hatékony koordináció lehetővé tétele, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a nemzeti kompenzációs rendszereket tisztességesen, időben, arányosan és korlátozott ideig alkalmazzák a Covid19 kitörése által okozott veszteségeknek a verseny indokolatlan torzítása nélküli kezelése céljából;

23.  kiemeli az uniós, nemzeti, regionális és helyi hatóságok és valamennyi érdekelt fél közötti megerősített együttműködés fontosságát a turizmussal kapcsolatos horizontális kérdések kezelése érdekében; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy uniós idegenforgalmi stratégiát, amely rövid, közép- és hosszú távú célkitűzéseket – ezen belül az ENSZ fenntartható fejlesztési céljait – magában foglaló konkrétabb és részletesebb cselekvési tervet tartalmaz, és amely szerint a tagállamoknak egyértelmű stratégiai és eredményorientált célokat kellene kitűzniük; szorgalmazza, hogy a Parlamenttel és a tagállamokkal együttműködésben fogadjanak el egy megfelelő stratégiát a fenntartható idegenforgalomra vonatkozóan, amely magában foglalja az összes tagállam, az ágazati szereplők és a turisták által alkalmazandó és betartandó intézkedéseket;

24.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság által 2020. május 27-én előterjesztett, az európai helyreállítási tervre irányuló javaslat, amely megerősített hosszú távú uniós költségvetést (a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret) és egy új, 750 milliárd eurós gazdaságélénkítő eszközt tartalmaz, amelynek feltétele kell legyen a strukturális reformok végrehajtása és az ökológiai és szociális normák tiszteletben tartása, jó alapul szolgál a további tárgyalásokhoz; üdvözli annak elismerését, hogy az idegenforgalom a COVID19-válság által leginkább sújtott gazdasági tevékenységek egyike; megjegyzi, hogy az új uniós gazdaságélénkítő eszköz, a Next Generation EU hangsúlyozza, hogy a turizmus árbevétele 2020 második negyedévében több mint 70%-kal csökkenhet, miközben a turizmushoz kapcsolódó alapvető beruházási igény, amely 161 milliárd eurót tesz ki, az első helyen áll a különböző ökoszisztémák között; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy a helyreállítási csomagban tulajdonítson kellő jelentőséget az idegenforgalmi ágazatnak, és adjon ki iránymutatást a folyamatban lévő és a soron következő programok keretében a finanszírozáshoz való gyors és méltányos, továbbá aránytalan adminisztratív terhek nélküli hozzáférés biztosítása érdekében; ezzel összefüggésben kiemeli a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz révén ebbe az ágazatba történő beruházások fontosságát, amelyek lehetővé teszik egy fenntartható, rugalmas és versenyképes idegenforgalmi ágazatra irányuló stratégia kidolgozását az egész EU-ban; úgy véli, hogy az uniós gazdaságélénkítési tervnek tartalmaznia kell annak lehetőségét, hogy további pénzügyi támogatást nyújtsanak az idegenforgalmi ágazatnak azon az alapon, hogy az utazási és idegenforgalmi ágazat milyen mértékben járul hozzá az adott tagállam GDP-jéhez;

25.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a következő (a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó) többéves pénzügyi keretben nem szerepel külön költségvetési sor a fenntartható turizmus számára, és sajnálja, hogy jelenleg nem létezik konkrét és célzott pénzügyi eszköz az ágazat rövid távú fellendítésének támogatására; hangsúlyozza, hogy a legkülső és a szigeti régiókat különleges bánásmódban kell részesíteni, és ezekre vonatkozóan egyedi intézkedéseket kell fontolóra venni;

26.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen támogassák a szállítási, kulturális és idegenforgalmi ágazatokban működő vállalkozásokat és munkavállalókat, köztük az önálló vállalkozókat, különösen a kkv-kat, a makrovállalkozásokat és a családi vállalkozásokat likviditásuk kezelésében, segítve őket a munkahelyek megőrzésében és a szükségtelen adminisztratív terhek csökkentésében; felszólít továbbá egy európai keret kidolgozására a munkavállalók számára az idegenforgalmi ágazat teljes értékláncában, szoros párbeszédet folytatva a szociális partnerekkel és szem előtt tartva a munkavállalók valamennyi típusát;

27.  felszólít egy felülvizsgált európai kkv-stratégia kidolgozására, amely figyelembe venné a Covid19 kkv-kra gyakorolt hatását, és a bürokrácia csökkentése, a finanszírozáshoz való hozzáférés költségeinek csökkentése és a stratégiai értékláncokba történő beruházások ösztönzése révén konkrét kezdeményezéseket terjesztene elő talpra állásuk elősegítésére, az ökoszisztémákon, a zöld megállapodáson és a digitális átálláson alapuló európai iparpolitikával összhangban; emlékeztet arra, hogy meg kell tenni a szükséges kiigazításokat az új egészségvédelmi és biztonsági intézkedéseknek való megfelelés érdekében, jelentős beruházásokat eszközölve a fogyasztók biztonsága és a közösségi távolságtartás, valamint egyéb vonatkozó óvintézkedések tiszteletben tartása érdekében; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy EU-szerte hálózatokat és klasztereket hozzanak létre, amelyek alkalmasak arra, hogy a kkv-szektoron belül a bevált gyakorlatok, stratégiák és szinergiák harmonizációjához vezessenek;

28.  hangsúlyozza, hogy vállalkozások ezrei, különösen kkv-k a túlélésért küzdenek, és sokukat fizetésképtelenség fenyeget; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a már bejelentett eszközökkel kapcsolatban világítsák át a fejleményeket és vizsgálják meg a sürgősségi támogatás fokozásának lehetőségét, megfelelő intézkedéseket téve a vállalkozásokat fenyegető csőd elhárítása érdekében;

Egy időtálló uniós idegenforgalmi ágazat felé

29.  hangsúlyozza, hogy az idegenforgalmi ágazat nagymértékben függ a közlekedési ágazattól, és hogy ezért az összes közlekedési mód hozzáférhetőségének, fenntarthatóságának és összekapcsoltságának javítása az összes közlekedési ágazatban (beleértve a közutakat, a vasutat a tengeri és belvízi közlekedést) a legmagasabb szintű biztonság fenntartása mellett jelentős hatást gyakorolna az uniós idegenforgalmi ágazat fejlődésére; e tekintetben hangsúlyozza, hogy mivel 2021 a vasút európai éve lesz és csökkenteni kell a közlekedésből származó kibocsátásokat, a Bizottságnak elő kell mozdítania az összes fenntartható alternatív közlekedési módot;

30.  hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a fenntartható utazási módokat, például a turistákat szolgáló kerékpár-infrastruktúra és az éjszakai vonatok fokozott támogatása révén; hangsúlyozza azokat a gazdasági és környezeti előnyöket, amelyeket a fenntartható közlekedési módok – például a kerékpározás – nyújthatnak az idegenforgalom számára, és felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a kerékpáros infrastruktúrát és ruházzon be abba az ilyen jellegű idegenforgalom elősegítésére;

31.  kiemeli, hogy minden tagállamnak fejlett, korszerű, biztonságos és fenntartható infrastruktúra-hálózattal kell rendelkeznie az EU-n belüli utazás megkönnyítése, valamint a peremterületeken elhelyezkedő tagállamok Európán belüli és nemzetközi turizmus számára való hozzáférhetőbbé tétele érdekében; felhívja ezért a Bizottságot, hogy támogassa a határokon átnyúló hiányzó regionális vasúti összeköttetések visszaállítását, végezze el a meglévő infrastruktúra-hálózat megfelelőségének vizsgálatát, és javasoljon azonnali kiegészítő intézkedéseket a legfejletlenebb és legtávolabbi területeken, amelyek gyakran a legkevésbé fejlett hálózatokkal rendelkeznek és különös figyelmet igényelnek; megjegyzi, hogy a határ menti régiók az EU területének 40%-át teszik ki és lakosságának egyharmadát adják; felhívja ezért a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy a tagállamok megfelelően tervezzék meg a TEN-T törzshálózata és átfogó hálózatai egészének 2030-ig, illetve 2050-ig történő befejezését, ismertetve az ütemtervet és a rendelkezésre álló költségvetési forrásokat, és hogy összpontosítson különösen a határokon átnyúló szakaszokra, elsősorban azokban a tagállamokban, ahol nem történik előrelépés ezeken a területeken; rámutat arra, hogy ez magában foglalja az égetően szükséges egységes európai égbolt projektet, amely – bár uniós szinten már évek óta holtpontra jutott – egyben biztonságot, hatékonyságot és fenntarthatóságot is nyújtana az európai légi közlekedés számára;

32.  felhívja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy megvalósítható‑e és milyen lehetséges előnyökkel járna az EU idegenforgalmi ágazata számára egy válságkezelési mechanizmus létrehozása, nem csupán a jelenlegi Covid19-járvány megfelelő és gyors kezelése, hanem ugyanilyen természetű és nagyságrendű jövőbeli kihívásokra való felkészülés érdekében is; hangsúlyozza a rövid távú pénzügyi zavarok átvészelésére irányuló finanszírozási megoldások fontosságát, ugyanakkor azonban biztosítani kell a közép- és hosszú távú keretek és stratégiák aktiválását is; felhívja a Bizottságot, hogy adjon ki iránymutatásokat az idegenforgalmi ágazat bevált gyakorlatai alapján a jelenlegi világjárványhoz hasonló nagyságrendű válságok esetére, biztosítson megfelelő pénzügyi támogatást, és segítse elő olyan megfelelő online platformok kialakítását és koordinálását, ahol az érdekelt felek megoszthatják egymással bevált gyakorlataikat és információikat;

33.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy a „Calypso” modelljét követve terjesszen elő új inkluzív európai idegenforgalmi rendszerre vonatkozó javaslatot annak lehetővé tétele érdekében, hogy kiszolgáltatott társadalmi csoportok tagjai felhasználhassák nemzeti turistautalványaikat más tagállamokban található társlétesítményekben is, ahol a polgárok számára szintén rendelkezésre áll szociális turizmus program; megjegyzi, hogy számos tagállam kiváló eredményekkel hajtja végre ezeket a programokat, és rendkívül jónak tartaná, ha e rendszerek uniós szinten interoperábilisakká válnának;

34.  hangsúlyozza, hogy a polgárokkal való kommunikáció stratégiájának javításával az ágazat versenyképességének megőrzésére irányuló közös uniós megközelítésre van szükség; hangsúlyozza továbbá, hogy az EU koordinációs szerepet tölt be az idegenforgalmi ágazatban, amelyet uniós hozzáadott értéket képviselő intézkedések meghozatalával és a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjének további megkönnyítésével kell javítani; kéri az indokolatlan adminisztratív és adóterhek csökkentését, a vállalkozások létrehozásának támogatását, valamint a határokon átnyúló értékesítés és szolgáltatásnyújtás előmozdítását;

35.  kiemeli az utazási és idegenforgalmi ágazatban folytatott nemzetközi együttműködés fontosságát, és arra ösztönzi az uniós intézményeket, hogy továbbra is mozdítsák elő az ENSZ Turisztikai Világszervezetével (UNWTO) folytatott párbeszédet és együttműködést;

36.  úgy véli, hogy az új technológiák megjelenése és a további digitalizáció jelentősen növelné az utazási és idegenforgalmi ágazat vonzerejét, a felhasználóbarát platformok és az új üzleti modellek pedig fokoznák az ágazat növekedését, versenyképességét és fellendítését; ezért úgy véli, hogy rendkívül fontos az ágazatban alkalmazott munkaerő rendszeres képzése és átképzése, különös tekintettel a digitális készségekre és az innovatív technológiákra;

37.  felkéri a Bizottságot, hogy értékelje egy online vízumkérelmezési eljárás létrehozásának lehetőségét – megőrizve ugyanakkor az európai határok erős védelmét – több nemzetközi turista Európába vonzása érdekében; megjegyzi, hogy a Covid19 kitörése rávilágított az innováció felkarolásának és a szolgáltatásnyújtás újragondolásának szükségességére, beleértve azokat is, amelyek átfogóbbá teszik az emberek közötti kapcsolatokat; felkéri ezért a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az európai turisztikai célpontokhoz való távoli, alacsony költségű és időtakarékos e-vízum-hozzáférés lehetőségeit azon jóhiszemű harmadik országbeli állampolgárok számára, akiknek vízumot kell kérniük, és akiknek biometrikus adatait minden esetben nyilvántartásba vennék, amint a határregisztrációs rendszer teljes mértékben működőképessé válik;

38.  hangsúlyozza a fenntartható turizmus támogatásának fontosságát, amely hozzájárul a munkahelyteremtéshez, a természetes ökoszisztémák és a biológiai sokféleség védelméhez és helyreállításához, valamint a növekedéshez és a versenyképességhez, új üzleti modellekre építve; felhívja a Bizottságot, hogy a piac minden szegmensében könnyítse meg az uniós finanszírozáshoz való hozzáférést a turizmusban érdekelt felek, különösen a kis vendéglátóipari szolgáltatók számára, amelyeknek különös figyelemben és támogatásban kell részesülniük; megerősíti, hogy az ilyen finanszírozásnak támogatnia kell a fenntarthatóbb, innovatív, ellenállóképes és magas színvonalú turisztikai termékek és szolgáltatások felé történő elmozdulást, és még inkább hozzá kell járulnia a fenntarthatósághoz, a szezonalitás csökkentéséhez és a turisták egyenletesebb földrajzi eloszlásához; úgy véli, hogy uniós szintű támogatást és koordinációt kell biztosítani a nemzeti, regionális és helyi szintű idegenforgalmi igazgatás javítása érdekében, többek között egy idegenforgalmi fenntarthatósági tanúsítás bevezetése révén; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy támogatni kell a túlzott mértékű idegenforgalom felől a kulturális és fenntartható turizmus egyéb formái felé való elmozdulást, amelyek tiszteletben tartják környezetünket és kulturális örökségünket;

39.  hangsúlyozza az idegenforgalom fontosságát az EU bizonyos tagállamai és földrajzi térségei számára, ahol a turizmussal kapcsolatos szolgáltatások gyakran a foglalkoztatottság biztosításának fontos tényezői, és a helyi lakosság egyik fő bevételi forrását jelentik; felhívja a Bizottságot testreszabott intézkedések kidolgozására a legkülső régiók és szigetek, valamint az EU szárazföldi területei közötti szabad mozgás és közlekedési kapcsolatok helyreállítása érdekében; rámutat, hogy az egyedi összekapcsoltság, valamint a kiegészítő pénzügyi és adminisztratív támogatás létfontosságú e régiók számára; hangsúlyozza, hogy az uniós idegenforgalmi stratégiában és kezdeményezésekben a part menti és tengeri turizmusra összpontosító szemléletet kell kialakítani, többek között reklám- és kommunikációs eszközök felhasználásával, valamint a megfelelő piacok működésének javításával is, az úti cél tekintetében érintett felekkel és hatóságokkal közösen kialakított, személyre szabott politikák keretében; emlékeztet a családi vállalkozások támogatásának fontosságára, amelyek fejlesztik a helyi vagy regionális piacokat és előmozdítják a helyi turizmust, mivel ezek az európai magánszektor foglalkoztatásának jelentős hányadát teszik ki, és a vállalkozói kultúra természetes inkubátoraiként működnek;

40.  emlékeztet arra, hogy a kulturális turizmus az egész európai idegenforgalom 40 %-át teszi ki, valamint arra, hogy az európaiak 68 %-ának állítása szerint a kulturális örökség (többek között a Szent Jakab-út („Camino de Santiago”), amely 2021-ben jubileumi évet, Szent Jakab Évet ünnepel) jelenléte befolyásolja üdülési célállomásuk megválasztását(2); felhívja a Bizottságot, hogy javasolja a tagállamoknak, hogy a következő kulturális munkatervben tűzzenek ki egyértelmű stratégiai, és operatív, eredményorientált célkitűzéseket, és javítsák a kultúra jelenlegi stratégiai keretét; hangsúlyozza, hogy a kulturális helyszínekbe történő beruházásokat olyan erőforrásként kell tekinteni és kezelni, amely helyi szinten javítja a versenyképességet és növekedést, anélkül, hogy elfeledkeznénk a kulturális örökségünk részét képező, különösen az éghajlatváltozástól és a túlzott mértékű idegenforgalomtól védendő magában vett értékről; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) által finanszírozott kulturális helyszínek pénzügyi fenntarthatóságát, és ösztönözze a magánforrásokra épülő finanszírozási rendszerek fejlesztését; kéri továbbá, hogy növeljék a Discover EU program költségvetését, amely jelentős mértékben fellendítheti az ifjúsági turizmust; kiemeli az állami támogatásban részesülő kulturális intézmények sajátos szükségleteit a fellendülés időszakában, mivel biztosítaniuk kell a látogatók biztonságát és fenn kell tartaniuk gazdasági modelljüket; kéri a Bizottságot, hogy találjon alternatív támogatási mechanizmusokat a kulturális ágazat azon munkavállalói számára, akik nagymértékben függenek a funkcionális turizmustól;

41.  hangsúlyozza a vidéki és az agroökológiai turizmus előnyeit, és felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is mozdítsa elő és támogassa azokat a kezdeményezéseket, amelyek pótlólagos bevételi forrásokat és munkalehetőségeket teremtenek a vidéki területeken, megelőzik az elnéptelenedést és növelik a társadalmi előnyöket; hangsúlyozza, hogy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) – különösen a LEADER program – fontos szerepet játszhat a helyi és vidéki turisztikai kezdeményezések támogatásában, és kéri, hogy e program részesüljön megfelelő finanszírozásban a 2021–2027-es programozási időszakban; úgy véli, hogy meg kell erősíteni a falusi turizmust a vidéki területeken annak érdekében, hogy diverzifikálni lehessen a mezőgazdasági termelők – különösen a mezőgazdasági kisüzemek – bevételi forrásait, és ezáltal meg lehessen akadályozni a földterületek termelésből való kivonását, az elnéptelenedést és támogatni lehessen a vidéki gazdaságot; hangsúlyozza e tekintetben, hogy külön előirányzatokat kell elkülöníteni a falusi turizmusra, amely alapvető szerepet játszik a mezőgazdasági termelők bevételeinek diverzifikálásában és a vidéki területek fejlesztésében;

42.  rámutat az egészségügyi turizmus fontosságára, amely magában foglalja az orvosi, a wellness- és a gyógyfürdőturizmust; felhívja a Bizottságot, hogy adott esetben mozdítsa elő az európai egészségügyi megelőzést, a balneológiát, valamint a fenntartható és a hegyvidéki egészségturizmust; hangsúlyozza, hogy további beruházásokra van szükség a fenntartható idegenforgalmi infrastruktúra javítása érdekében, valamint hogy növelni kell a gyógyfürdő- és wellness-turizmussal foglalkozó európai üdülőhelyek láthatóságát; felhívja a Bizottságot, hogy irányozzon elő további, tudományos alapokon nyugvó finanszírozási lehetőségeket, mivel az egészségturizmus a megelőző intézkedések és az alacsonyabb gyógyszerfogyasztás révén hozzájárulhat az egészségügyi kiadások csökkentéséhez, és tovább javítaná a fenntarthatóságot és a munkaerő minőségét;

43.  hangsúlyozza az utazási és idegenforgalmi szolgáltatások hozzáférhetőségének fontosságát az idősödő népesség, valamint a fogyatékossággal élő és a funkcióképességükben korlátozott személyek számára; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tevőlegesen mozdítsák elő a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet akadálymentes turisztikai szolgáltatásokra vonatkozó szabványának folyamatban lévő kidolgozását, valamint gondoskodjanak arról, hogy elfogadását követően a szabvány gyorsan és megfelelő módon végrehajtásra kerüljön, a már meglévő vagy végrehajtás alatt álló alkalmazandó akadálymentesítési szabványokat pedig a szolgáltatók tiszteletben tartsák; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy tegyen erőfeszítéseket az európai fogyatékossági igazolvány esetleges szélesebb körű bevezetésének és elismerésének megkönnyítésére;

44.  hangsúlyozza a sport jelentős szerepét a turizmusban, és emlékeztet, hogy a sportesemények és a sporttevékenységek fontos szerepet töltenek be abban, hogy Európa régióit vonzóvá tegyék a turisták számára; kiemeli a sportolók és nézők sporteseményekre történő utazásában rejlő lehetőségeket, amelyek még a legeldugottabb területekre is elcsalogathatják a turistákat; kiemeli az európai gasztronómia, a gasztronómiai útvonalak és a vendéglátóipari ágazat jelentőségét az idegenforgalmi ágazat és a gazdaság egésze szempontjából; hangsúlyozza, hogy a fentieket ezért bele kell foglalni az átfogó idegenforgalmi stratégiába;

o
o   o

45.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság elnökének, az Európai Tanács elnökének és a Tanács soros elnökségének.

(1) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 195. cikkének (1) bekezdése.
(2) Az Eurobarométer 466. sz. különjelentése – Kulturális örökség, 12/2017.


Igazgatási együttműködés az adózás terén: egyes határidőknek a Covid19-világjárvány miatti halasztása *
PDF 157kWORD 46k
Az Európai Parlament 2020. június 19-i jogalkotási állásfoglalása a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területén az információk benyújtására és cseréjére vonatkozó egyes határidőknek a COVID19-világjárvány miatti sürgetően szükséges halasztása kezelése érdekében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2020)0197 – C9-0134/2020 – 2020/0081(CNS))
P9_TA(2020)0170

(Különleges jogalkotási eljárás: konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2020)0197),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 113. és 115. cikkére, amelyeknek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C9-0134/2020),

–  tekintettel eljárási szabályzata 82. és 163. cikkére,

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

3.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 2
rányelvre irányuló javaslat
5 preambulumbekezdés
(5)  A halasztás időtartamának meghatározásához figyelembe kell venni, hogy mindez egy kivételes helyzet kezelésére irányul, és nem zavarhatja a 2011/16/EU irányelvvel bevezetett szerkezetet és annak működését. Következésképpen helyénvaló lenne a halasztást olyan időtartamra korlátozni, amely arányos a COVID19-világjárvány által az információk bejelentése és cseréje tekintetében okozott nehézségekkel.
(5)  A halasztás időtartamának meghatározásához figyelembe kell venni, hogy mindez egy kivételes helyzet kezelésére irányul. Nem veszélyeztetheti az adóhatóságok közötti információcsere révén megvalósuló, az adócsalás, az adókikerülés és az agresszív adótervezés elleni küzdelemre irányuló uniós politikát, és ezért nem zavarhatja a 2011/16/EU irányelvvel bevezetett szerkezetet és annak működését. Következésképpen helyénvaló lenne a halasztást olyan időtartamra korlátozni, amely arányos a COVID19-világjárvány által az információk bejelentése és cseréje tekintetében okozott nehézségekkel.
Módosítás 3
Irányelvre irányuló javaslat
6 preambulumbekezdés
(6)   Tekintettel a COVID19-világjárvány alakulásával kapcsolatos jelenlegi bizonytalanságra, hasznos volna lehetőséget biztosítani az információk benyújtására és cseréjére vonatkozó halasztási időszak további egy alkalommal történő meghosszabbítására. Erre akkor lenne szükség, ha a halasztási időszak egy része vagy egésze alatt továbbra is fennállnának a COVID19-világjárvány okozta súlyos közegészségügyi kockázatok kivételes körülményei, és a tagállamoknak vagy új intézkedéseket kellene életbe léptetniük, vagy folytatniuk kellene a meglévő lezárási intézkedéseket. Egy ilyen halasztás időtartama nem zavarhatja a 2011/16/EU tanácsi irányelvvel bevezetett szerkezetet és annak működését. Ehelyett korlátozott és előre meghatározott időtartamra kell szólnia, arányban állva az ideiglenes lezárás okozta gyakorlati nehézségekkel. A meghosszabbítás nem érintheti a jelentéstételre és információcserére vonatkozó, ezen irányelv szerinti kötelezettség alapvető elemeit. Csupán arra terjedhet ki, hogy meghosszabbítja az ilyen kötelezettségek teljesítésére vonatkozó határidőt, miközben biztosítja, hogy minden információ cseréjére sor kerüljön.
törölve
Módosítás 4
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 2 pont
2011/16/EU irányelv
27b cikk
27b. cikk
A halasztás időtartamának meghosszabbítása
törölve
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 27c. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el a 8ab. cikk (12) és (18) bekezdésében és a 27a. cikkben az információk benyújtására és cseréjére vonatkozóan előírt halasztási időszak legfeljebb további 3 hónappal történő meghosszabbítása érdekében.
A Bizottság csak akkor fogadhatja el az első albekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktust, ha a halasztási időszak egy része vagy egésze alatt a COVID19-világjárvány okozta súlyos népegészségügyi kockázatok kivételes körülményei továbbra is fennállnak, és a tagállamoknak lezárási intézkedéseket kell végrehajtaniuk.
Módosítás 5
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 2 pont
2011/16/EU irányelv
27c cikk
27c. cikk
A felhatalmazás gyakorlása
törölve
(1)  A 27b. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.
(2)  A 27b. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás csak az információk benyújtására és cseréjére vonatkozó határidőknek a 8ab. cikk (12) és (18) bekezdésében, valamint a 27a. cikkben előírt elhalasztására szól.
(3)  A Tanács bármikor visszavonhatja a 27b. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktus érvényességét.
(4)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.
(5)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul értesíti arról a Tanácsot. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusról a Tanácsnak küldött értesítésben meg kell indokolni a sürgősségi eljárás alkalmazását.
(6)  A 27b. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus haladéktalanul hatályba lép és alkalmazandó, amennyiben a Tanács nem emel ellene kifogást. A Tanács a felhatalmazáson alapuló jogi aktusról szóló értesítést követő öt munkanapon belül kifogást emelhet a jogi aktus ellen. Ilyen esetben a Bizottság a kifogásról szóló tanácsi határozatról szóló értesítést követően haladéktalanul hatályon kívül helyezi a jogi aktust.
(7)  Az Európai Parlament tájékoztatást kap arról, ha a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadott el, továbbá ha a Tanács a jogi aktussal kapcsolatban kifogást emelt vagy a hatáskör-átruházását visszavonta.”

A Covid19-járványra adott válaszként az EMVA keretében nyújtandó rendkívüli ideiglenes támogatás (az 1305/2013/EU rendelet módosítása) ***I
PDF 127kWORD 43k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2020. június 19-i jogalkotási állásfoglalása az 1305/2013/EU rendeletnek a Covid19-járványra adott válaszként az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) keretében rendkívüli ideiglenes támogatás nyújtását célzó egyedi intézkedés tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2020)0186 – C9-0128/2020 – 2020/0075(COD))
P9_TA(2020)0171

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2020)0186),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 42. cikkére és 43. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9-0128/2020),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2020. június 4-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja a Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. és 163. cikkére,

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2020. június 19-én került elfogadásra az 1305/2013/EU rendeletnek a Covid19-járványra adott válaszként az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) keretében rendkívüli ideiglenes támogatás nyújtását célzó egyedi intézkedés tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2020/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P9_TC1-COD(2020)0075


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2020/872 rendelettel.)

(1) 2020. június 11-i vélemény.


Európai polgári kezdeményezés: a gyűjtési, ellenőrzési és vizsgálati szakaszokra vonatkozó határidőkkel kapcsolatos ideiglenes intézkedések a Covid19-járványra tekintettel ***I
PDF 155kWORD 47k
Az Európai Parlament 2020. június 19-én elfogadott módosításai a Covid19-világjárvány kitörésére való tekintettel az európai polgári kezdeményezésről szóló (EU) 2019/788 rendeletben előírt gyűjtési, ellenőrzési és vizsgálati szakaszokra vonatkozó határidőkkel kapcsolatos ideiglenes intézkedések meghatározásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2020)0221 – C9-0142/2020 – 2020/0099(COD))(1)
P9_TA(2020)0172

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 6
Rendeletre irányuló javaslat
1 preambulumbekezdés
(1)  2020. március 11-én az Egészségügyi Világszervezet bejelentette, hogy a Covid19-járvány világméretű pandémiává vált. E világjárvány következményei drámai és rendkívüli módon érintették a tagállamokat. Számos korlátozó intézkedést hoztak a Covid19-világjárvány okozta fertőzések megállítása vagy lelassítása érdekében, ezek között szerepeltek a polgárok szabad mozgását korlátozó intézkedések, a nyilvános rendezvények tilalma, valamint az üzletek, éttermek és iskolák bezárása. Ezek az intézkedések majdnem minden tagállamban a közélet szinte teljes leállásához vezettek.
(1)  2020. március 11-én az Egészségügyi Világszervezet bejelentette, hogy a Covid19-járvány világméretű pandémiává vált. E világjárvány következményei drámai és rendkívüli módon érintették a tagállamokat. Számos korlátozó intézkedést hoztak a Covid19-világjárvány okozta fertőzések megállítása vagy lelassítása érdekében, ezek között szerepeltek a polgárok szabad mozgását korlátozó intézkedések, a nyilvános rendezvények tilalma, valamint az üzletek, éttermek és iskolák bezárása. Ezek az intézkedések majdnem minden tagállamban a közélet teljes leállásához vezettek.
Módosítás 7
Rendeletre irányuló javaslat
6 preambulumbekezdés
(6)  A tagállamok jelezték, hogy a közegészségügyi helyzet nyomon követése és ellenőrzése érdekében csak fokozatosan csökkentik a Covid19-világjárványra válaszul hozott intézkedések által bevezetett korlátozások szintjét. Ezért helyénvaló a támogató nyilatkozatok gyűjtési időszakát hat hónappal meghosszabbítani, attól az időszaktól kezdődően, hogy 2020. március 11-én az Egészségügyi Világszervezet hivatalosan bejelentette, hogy a járvány világméretű pandémiává vált. Ez a meghosszabbítás azon a feltételezésen alapul, hogy a 2020. március 11-től kezdődő első hat hónapban a tagállamok többsége vagy az Unió népességének több mint 35 %-át képviselő tagállamok olyan intézkedéseket vezetnek be, amelyek jelentősen akadályozzák a szervezőket abban, hogy helyi kampányt folytassanak és papíralapú támogató nyilatkozatokat gyűjtsenek. A 2020. március 11-én folyamatban lévő kezdeményezések gyűjtési időszakát ezért hat hónappal meg kell hosszabbítani. Amennyiben a kezdeményezés gyűjtési időszaka március 11-e után kezdődött, ezt az időszakot arányosan meg kell hosszabbítani.
(6)  A tagállamok jelezték, hogy a közegészségügyi helyzet nyomon követése és ellenőrzése érdekében csak fokozatosan csökkentik a Covid19-világjárványra válaszul hozott intézkedések által bevezetett korlátozások szintjét. Ezért helyénvaló a támogató nyilatkozatok gyűjtési időszakát hat hónappal meghosszabbítani, attól az időszaktól kezdődően, hogy 2020. március 11-én az Egészségügyi Világszervezet hivatalosan bejelentette, hogy a járvány világméretű pandémiává vált. Ez a meghosszabbítás azon a feltételezésen alapul, hogy a 2020. március 11-től kezdődő első hat hónapban a tagállamok legalább egynegyede vagy az Unió népességének több mint 35%-át képviselő tagállamok olyan intézkedéseket vezetnek be, amelyek jelentősen akadályozzák a szervezőket abban, hogy helyi kampányt folytassanak és papíralapú támogató nyilatkozatokat gyűjtsenek. A 2020. március 11-én folyamatban lévő kezdeményezések gyűjtési időszakát ezért hat hónappal meg kell hosszabbítani. Amennyiben a kezdeményezés gyűjtési időszaka március 11-e után kezdődött, ezt az időszakot arányosan meg kell hosszabbítani.
Módosítás 8
Rendeletre irányuló javaslat
7 preambulumbekezdés
(7)  Mivel nehéz megjósolni, hogy a világjárvány mikor szűnik meg az Unióban, ezért helyénvaló felhatalmazni a Bizottságot arra, hogy végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el azon kezdeményezések gyűjtési időszakának további meghosszabbítása céljából, amelyek esetében a gyűjtési időszak 2020. szeptember 11-én még folyamatban van, abban az esetben, ha a Covid19-világjárványból eredő rendkívüli körülmények továbbra is fennállnak. A gyűjtési időszak e rendeletben előírt, hat hónapos meghosszabbítása lehetővé teszi a Bizottság számára annak eldöntését, hogy indokolt-e a gyűjtési időszak további meghosszabbítása. A felhatalmazásnak azt is lehetővé kell tennie a Bizottság számára, hogy végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el a gyűjtési időszak meghosszabbítására a Covid19-világjárvány újbóli terjedéséhez kapcsolódó új közegészségügyi válsághelyzet esetén, amennyiben a tagállamok többsége vagy az Unió népességének több mint 35 %-át képviselő tagállamok olyan intézkedéseket hoztak, amelyek valószínűleg ugyanezzel a hatással járnak.
(7)  Mivel nehéz megjósolni, hogy a világjárvány mikor szűnik meg az Unióban, ezért helyénvaló felhatalmazni a Bizottságot arra, hogy végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el azon kezdeményezések gyűjtési időszakának további meghosszabbítása céljából, amelyek esetében a gyűjtési időszak 2020. szeptember 11-én még folyamatban van, abban az esetben, ha a Covid19-világjárványból eredő rendkívüli körülmények továbbra is fennállnak. A gyűjtési időszak e rendeletben előírt, hat hónapos meghosszabbítása lehetővé teszi a Bizottság számára annak eldöntését, hogy indokolt-e a gyűjtési időszak további meghosszabbítása. A felhatalmazásnak azt is lehetővé kell tennie a Bizottság számára, hogy végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el a gyűjtési időszak meghosszabbítására a Covid19-világjárvány újbóli terjedéséhez kapcsolódó új közegészségügyi válsághelyzet esetén, amennyiben a tagállamok legalább egynegyede vagy az Unió népességének több mint 35%-át képviselő tagállamok olyan intézkedéseket hoztak, amelyek valószínűleg ugyanezzel a hatással járnak.
Módosítás 9
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 2 a albekezdés (új)
A Bizottság tájékoztatja a szervezőket és a tagállamokat az egyes érintett kezdeményezések határidejének meghosszabbításáról, és határozatát közzéteszi az (EU) 2019/788 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében említett online nyilvántartásban. A Bizottság emellett az Európai Unió Hivatalos Lapjában is közzéteszi az összes ilyen kezdeményezés listáját és az egyes kezdeményezésekre vonatkozó új gyűjtési szakaszokat.
Módosítás 10
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés
(2)  A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el az (1) bekezdésben említett kezdeményezések maximális gyűjtési időszakának meghosszabbítása céljából, ha a tagállamok többsége vagy az Unió népességének több mint 35 %-át képviselő tagállamok 2020. szeptember 11-e után továbbra is alkalmazzák a Covid19-világjárványra válaszul hozott intézkedéseket, amelyek jelentősen akadályozzák a szervezőket abban, hogy papíralapú támogató nyilatkozatokat gyűjtsenek és tájékoztassák a nyilvánosságot folyamatban lévő kezdeményezéseikről.
(2)  A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el az (1) bekezdésben említett kezdeményezések maximális gyűjtési időszakának meghosszabbítása céljából, ha a tagállamok legalább egynegyede vagy az Unió népességének több mint 35%-át képviselő tagállamok 2020. szeptember 11-e után továbbra is alkalmazzák a Covid19-világjárványra válaszul hozott intézkedéseket, amelyek jelentősen akadályozzák a szervezőket abban, hogy papíralapú támogató nyilatkozatokat gyűjtsenek és tájékoztassák a nyilvánosságot folyamatban lévő kezdeményezéseikről.
Módosítás 11
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 2 bekezdés – 2 albekezdés
A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el annak érdekében, hogy meghosszabbítsa azon kezdeményezések maximális gyűjtési időszakát, amely folyamatban van akkor, amikor Covid19-világjárvány újbóli terjedése arra kényszeríti a tagállamok többségét vagy az Unió népességének több mint 35 %-t képviselő tagállamokat, hogy olyan intézkedéseket alkalmazzanak, amelyek ugyanilyen mértékben érintik az említett kezdeményezések szervezőit.
A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el annak érdekében, hogy meghosszabbítsa azon kezdeményezések maximális gyűjtési időszakát, amely folyamatban van akkor, amikor Covid19-világjárvány újbóli terjedése arra kényszeríti a tagállamok legalább egynegyedét vagy az Unió népességének több mint 35%-át képviselő tagállamokat, hogy olyan intézkedéseket alkalmazzanak, amelyek ugyanilyen mértékben érintik az említett kezdeményezések szervezőit.
Módosítás 12
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 2 bekezdés – 3 albekezdés
Ezen végrehajtási jogi aktusokat a Bizottság a 6. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban fogadja el, és meghatározza, hogy azok milyen kezdeményezéseket érintenek, valamint azok gyűjtési időszakának új záró időpontját.
Az első és második albekezdésben említett végrehajtási jogi aktusok meghatározzák azokat a kezdeményezéseket, amelyek tekintetében a gyűjtési időszak meghosszabbodik, a gyűjtési időszak új záró időpontját, valamint az ötödik albekezdésben említett értékelés eredményeit.
Az e bekezdésben említett végrehajtási aktusok elfogadása a 6. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárásnak megfelelően történik.
Módosítás 13
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 2 bekezdés – 5 albekezdés
Annak megállapítása céljából, hogy az első és második albekezdésben foglalt követelmény teljesül-e, a tagállamok kérésre tájékoztatják a Bizottságot a Covid19-világjárványra válaszul hozott vagy meghozni szándékozott intézkedésekről.
A tagállamok kérésre tájékoztatják a Bizottságot azokról az intézkedésekről, amelyeket a Covid19-világjárványra vagy a Covid19-járvány újabb kitörésére válaszul hoztak vagy szándékoznak hozni.
Annak megállapítása céljából, hogy az első és a második albekezdésben foglalt követelmények teljesülnek-e, a Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben meghatározza az ilyen értékelés részletes kritériumait.
Módosítás 14
Rendeletre irányuló javaslat
4 cikk – 1 bekezdés
(1)  Az (EU) 2019/788 rendelet 14. cikkének (2) bekezdésétől és 15. cikkének (1) bekezdésétől eltérve, amennyiben az Európai Parlament vagy a Bizottság 2020. március 11-től kezdve nehézségekbe ütközött a közmeghallgatás vagy a szervezőkkel való találkozó megszervezése során a Covid19-világjárványra válaszul hozott intézkedések miatt azokban a tagállamokban, ahol ezek az intézmények a meghallgatást vagy az ülést meg kívánják szervezni, az említett intézmények megszervezik a meghallgatást vagy az ülést, amint az érintett tagállam közegészségügyi helyzete lehetővé teszi.
(1)  Az (EU) 2019/788 rendelet 14. cikkének (2) bekezdésétől és 15. cikkének (1) bekezdésétől eltérve, amennyiben az Európai Parlament vagy a Bizottság 2020. március 11-től kezdve nehézségekbe ütközött a közmeghallgatás vagy a szervezőkkel való találkozó megszervezése során a Covid19-világjárványra válaszul hozott intézkedések miatt azokban a tagállamokban, ahol ezek az intézmények a meghallgatást vagy az ülést meg kívánják szervezni, az említett intézmények megszervezik a meghallgatást vagy az ülést, amint az érintett tagállam közegészségügyi helyzete lehetővé teszi, vagy amennyiben a szervezők elfogadják a távolból történő részvételt a meghallgatáson vagy ülésen, amint meg tudnak állapodni az intézményekkel ennek időpontjában.

(1) Az ügyet az 59. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából.


Rasszizmus elleni tiltakozás George Floyd halálát követően
PDF 168kWORD 56k
Az Európai Parlament 2020. június 19-i állásfoglalása a George Floyd halálát követő, rasszizmus elleni tiltakozásokról (2020/2685(RSP))
P9_TA(2020)0173B9-0196/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és különösen a preambulum második franciabekezdésére, valamint negyedik–hetedik franciabekezdésére, 2. cikkére, 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére és 6. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 10. és 19. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 2., 3., 4., 5. és 21. cikkére,

–  tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28-i 2008/913/IB kerethatározatra(2),

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) az alapvető jogokról szóló 2020. évi jelentésére, a FRA által 2017 decemberében közzétett, az európai uniós kisebbségekről és a hátrányos megkülönböztetésről készült második felmérésére (EU-MIDIS II), az FRA által 2018. november 23-án és 2019. november 15-én közzétett „Being Black in the EU” (Feketének lenni az EU-ban) című felmérésekre, valamint az ügynökségnek az afrikai származású emberek faji alapú megkülönböztetéssel és rasszista erőszakkal kapcsolatos európai uniós tapasztalatairól szóló jelentésére,

–  tekintettel „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban 2017-ben” című, 2019. január 16-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a rasszizmusról és a kisebbségek elleni gyűlöletről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az afrikai származású emberek Európában biztosítandó alapvető jogairól szóló, 2019. március 26-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a békés tiltakozáshoz való jogról és az erőszak arányos mértékű alkalmazásáról szóló, 2019. február 14-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a rasszizmus, az idegengyűlölet és az intolerancia egyéb formái elleni küzdelemmel foglalkozó magas szintű uniós csoport 2016. júniusi létrehozására,

–  tekintettel a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság (ECRI) általános politikai ajánlásaira,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője George Floyd halálát követő, 2020. június 2-i videós sajtótájékoztatójára,

–  tekintettel George Floyd ügyéről az Emberi Jogi Albizottságban 2020. június 5-én tartott eszmecserére,

–  tekintettel az FRA 2018. december 5-i, „Preventing unlawful profiling today and in the future: a guide” (A törvénysértő profilalkotás megelőzése ma és a jövőben: iránymutatás) című kiadványára,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményhez csatolt, a megkülönböztetést tiltó 12. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának európai rendőrségi etikai kódexre vonatkozó, 2001. szeptember 19-i ajánlására,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948-ban fogadtak el,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR), amelyet 1966-ban fogadtak el,

–  tekintettel a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményre és az ENSZ Faji Megkülönböztetés Megszüntetésének Bizottsága (CERD) általános ajánlásaira,

–  tekintettel Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2020. május 28-i nyilatkozatára George Floyd megölésének elítéléséről,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa különleges eljárásainak független szakértői által tett 2020. június 5-i, az Egyesült Államokban a rendszerszintű rasszizmus elleni tiltakozásokról szóló nyilatkozatra,

–  tekintettel a 2002. évi durbani nyilatkozatra és cselekvési programra, illetve annak nyomon követésére, valamint a rasszizmus, a faji megkülönböztetés, az idegengyűlölet és az ezekhez kapcsolódó intolerancia jelenkori formáival foglalkozó különleges ENSZ-előadó jelentésére a rasszizmus, a faji megkülönböztetés, az idegengyűlölet és az ezekhez kapcsolódó intolerancia elleni küzdelemről,

–  tekintettel az Afrikai Származásúak Nemzetközi Évtizedére,

–  tekintettel az USA alkotmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel 2020. május 25-én Minneapolisban (Minnesota) a 46 éves, fegyvertelen afroamerikai férfit, George Floydot letartóztatták egy hamis bankjegy állítólagos felhasználása miatt, majd meggyilkolták miután egy fehér rendőrtiszt 8 perc 46 másodpercig térdelt a nyakán; mivel George Floyd többször is jelezte, hogy nem tud lélegezni;

B.  mivel George Floyd halála egy újabb olyan eset volt, amelyben a rendőrök túlzott erőt alkalmaztak és gyilkosságot követtek el, és tömeges demontrációkat és tiltakozásokat váltott ki a rasszizmus és a rendőri brutalitás ellen az Egyesült Államokban és világszerte;

C.  mivel a tömeges tiltakozásokat követően a Derek Chauvin rendőrtiszt ellen nem szándékos emberölés miatt eredetileg emelt vádat emberölés és halált okozó testi sértés vádjára módosították, amely vádak együttesen 35 évig terjedő börtönbüntetést vonnak maguk után; mivel a George Floyd letartóztatásában részt vevő három további rendőrt elbocsátották, és velük szemben bűnsegély miatt vádat emeltek;

D.  mivel az erőszak és a rombolás nem oldja meg a megszilárdult megkülönböztetés problémáját, és azt határozottan el kell ítélni; mivel a tüntetőknek békésen kell kifejezniük az igazságszolgáltatás iránti igényüket, és a rendőrségnek és más biztonsági erőknek tartózkodniuk kell a jelenlegi feszült helyzet túlzott erőszak alkalmazásával történő további eszkalálásától;

E.  mivel a George Floyd halálát követő tiltakozásokat az Egyesült Államokban a rendőri brutalitás és a rasszizmus elleni tiltakozások hosszú története előzte meg; mivel az Egyesült Államokban a fekete és a színes bőrű emberek a bebörtönzött népesség 40%-át teszik ki, miközben a teljes népességnek csupán 13%-át alkotják; mivel az Egyesült Államokban a rendőrségi őrizetben lévő személyek halálozási aránya hatszor magasabb a feketék, mint a fehérek esetében, és a spanyolajkúak esetében is háromszor magasabb(7), ahogyan a túlzott vagy halálos erőszak alkalmazása is aránytalanul érinti a színes bőrű embereket;

F.  mivel a tiltakozások során egyes erőszakos cselekményekre is sor került, többek között Minneapolisban;

G.  mivel Trump elnök bevetette a nemzeti gárdát;

H.  mivel az Egyesült Államok elnökének reakciója és az általa használt lázító retorika – többek között az amerikai hadsereg bevetésére irányuló fenyegetései, amennyiben a folyamatban lévő tiltakozások nem szűnnek meg – csak megerősítették a tiltakozásokat;

I.  mivel a CNN egyik riporterét, Omar Jimenezt és kollégáit letartóztatták a minneapolisi tiltakozásról való tudósítás során, majd szabadon engedték őket, miután megbizonyosodtak róla, hogy valóban a sajtó munkatársai; mivel számos újságírót megakadályoztak a tüntetésekről való szabad tudósításban annak ellenére, hogy látható módon viselték sajtóigazolványukat, és több tucat újságírót támadtak meg a rendőri erők, akik közül néhányan súlyos sérüléseket szenvedtek;

J.  mivel az EU elkötelezett a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságának, valamint a gyülekezési és egyesülési szabadságnak a tiszteletben tartása mellett; mivel az Emberi Jogok Európai Bíróságának és az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint az alapvető jogok minden korlátozásának tiszteletben kell tartania a jogszerűség, a szükségesség és az arányosság elvét;

K.  mivel e kötelezettségekkel és felelősséggel együtt járó szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott, olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozása vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából, az EJEE 10. cikkében előírtaknak megfelelően;

L.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (2) bekezdése értelmében az EU „tiszteletben tartja [a tagállamok] alapvető állami funkcióit, köztük az állam területi integritásának biztosítását, a közrend fenntartását és a nemzeti biztonság védelmét”; mivel „különösen a nemzeti biztonság az egyes tagállamok kizárólagos feladata marad”;

M.  mivel George Floyd halálát és az egyesült államokbeli tiltakozásokat követően emberek ezrei vonultak fel európai városokban és a világ más városaiban, hogy támogassák az amerikai tüntetéseket és a „Black Lives Matter” mozgalommal tiltakozzanak a rasszizmus ellen; mivel a „Black Lives Matter” mozgalom nem új keletű;

N.  mivel egyes uniós tagállamokban a tiltakozások megerősítették a fekete és színes bőrű embereket célzó rasszizmus elleni mozgalmat, és felidézték Európa gyarmati múltjának és a transzatlanti rabszolga-kereskedelemben betöltött szerepének emlékét; mivel ezeket az igazságtalanságokat és emberiesség elleni bűncselekményeket uniós és nemzeti szinten egyaránt el kell ismerni, és intézményi szinten, illetve az oktatás keretében is foglalkozni kell velük;

O.  mivel a nemzetközi közösség egy része határozottan elutasította az erőszak túlzott alkalmazását, elítélte az erőszakot és a rasszizmus minden formáját, és felszólított arra, hogy minden ilyen incidenst gyorsan, hatékonyan és a jogállamiság és az emberi jogok maradéktalan tiszteletben tartása mellett kezeljenek; mivel az uniós intézmények vezetőinek nyilvánosan és fenntartások nélkül el kell ítélniük a George Floyd és mások halálához vezető rasszizmust és rendőri brutalitást;

P.  mivel a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok az uniós jogban rögzített kulcsfontosságú elvek; mivel e közös elveknek és értékeknek egyesíteniük kell bennünket az igazságtalanság, a rasszizmus és a megkülönböztetés minden formája elleni küzdelemben;

Q.  mivel az egyenlő bánásmódhoz és a megkülönböztetésmentességhez való jog a Szerződésekben és az Alapjogi Chartában is rögzített alapvető jog, amelyet teljes mértékben tiszteletben kell tartani;

R.  mivel az Alapjogi Chartája 21. cikkének (1) bekezdése rögzíti, hogy tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés;

S.  mivel az EU „Egyesülve a sokféleségben” mottója nemcsak az állampolgárságot foglalja magában, hanem az összes fent említett indokot is;

T.  mivel a rasszizmus világszerte aggodalomra ad okot, és mivel a rasszista és idegengyűlölő attitűdök a világon mindenütt jelen vannak;

U.  mivel a strukturális rasszizmus a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségben és a szegénységben is tükröződik, és ezek a tényezők kölcsönhatásban vannak egymással és erősítik egymást; mivel ez különösen szembetűnő a munkaerőpiacon, ahol a legbizonytalanabb helyzetben lévő munkavállalók a színes bőrű emberek, valamint a lakhatás és az oktatás terén is; mivel az egyenlőségre és a strukturális rasszizmus elleni küzdelemre irányuló fellépéseknek együtt kell járniuk, és azokat módszeresen kell kezelni;

V.  mivel az Alapjogi Ügynökség szerint a faji alapú megkülönböztetés és zaklatás továbbra is elterjedt az Európai Unióban(8); mivel a faji és etnikai kisebbségek zaklatásnak, erőszaknak és gyűlöletbeszédnek vannak kitéve az interneten és azon kívül egyaránt; mivel a faji és etnikai kisebbségek strukturális megkülönböztetéssel szembesülnek az EU-ban minden területen, így a lakhatás, az egészségügy, a foglalkoztatás és az oktatás területén;

W.  mivel az Alapjogi Ügynökség felmérése szerint Európában a rasszizmus és az etnikai vagy bevándorlói háttér alapján történő megkülönböztetés által leginkább érintett faji csoportok a romák, valamint az észak-afrikaiak és szubszaharai afrikaiak(9); mivel az Alapjogi Ügynökség felmérései a muszlim(10) és zsidó(11) személyekkel szembeni megkülönböztetés és rasszizmus magas szintjéről is beszámolnak;

X.  mivel egyes véleményvezérek és a politikusok Unió-szerte rasszista és idegengyűlölő attitűdökkel rendelkeznek, ami a rasszizmusnak, a diszkriminációnak és a gyűlölet-bűncselekményeknek termékeny táptalajt biztosító társadalmi légkör kialakulását segíti elő; mivel e légkört tovább nehezítik a társadalmaink megosztására törekvő populista és szélsőséges mozgalmak; mivel az ilyen cselekmények ellentétesek azokkal a közös európai értékekkel, amelyekhez minden tagállam csatlakozott;

Y.  mivel a rendőrség és a bűnüldöző szervek munkájának célja az EU-ban élő emberek biztonságának védelme, az emberek védelme a bűnözéssel, a terrorizmussal és az illegális tevékenységekkel és fellépésekkel szemben, valamint a jog alkalmazása akár nehéz körülmények között is; mivel a rendőrök gyakran életüket kockáztatják mások védelme céljából;

Z.  mivel az EU-n belül is létezik rasszizmus, megkülönböztetés, valamint a túlzott vagy halált okozó erőszak rendőrség által történő alkalmazása; mivel számos tagállam bűnüldöző hatóságait bírálták túlzott erőszak alkalmazása miatt; mivel amikor valaki a rendőrséggel vagy más állami hatósággal szembesül, az adott személy magatartása alapján nem feltétlenül szükséges fizikai erő alkalmazása sérti az emberi méltóságot és elvben sérti az emberi jogok európai egyezményének 3. cikkében foglalt jogot(12); mivel határozottan el kell ítélni az aránytalan erőszak alkalmazását;

AA.  mivel az Alapjogi Ügynökség beszámolója szerint a fekete és színes bőrű emberek az EU-ban faji alapú és diszkriminatív profilalkotást tapasztalnak; mivel az Alapjogi Ügynökség felmérése szerint az afrikai származású személyek egynegyedét a rendőrség a felmérést megelőző öt évben megállította, az érintettek 41%-a pedig faji alapú profilalkotásként jellemezte a legutóbbi megállítást(13);

AB.  mivel a rendőrök által elkövetett rasszista fizikai támadások áldozatainak többsége (63%) azért nem jelentette be az incidenst, mert úgy érezte, hogy a bejelentés semmit sem változtatna meg (34%), vagy mert nem bízik a rendőrségben vagy fél a rendőrségtől (28%)(14); mivel biztosítani kell a rendőri erőszak áldozatainak védelmét és igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését;

AC.  mivel az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának (ODIHR) a gyűlölet-bűncselekményekről szóló éves jelentése megállapította, hogy a fekete és színes bőrű emberek gyakran célpontjai rasszista erőszaknak, továbbá hogy sok országban nem áll az erőszakos támadásokból felépülő áldozatok rendelkezésére jogi segítség és pénzügyi támogatás;

AD.  mivel az uniós intézményeknek konkrét lépéseket kell tenniük a strukturális rasszizmus, a megkülönböztetés és a faji és etnikai kisebbségi csoportoknak az uniós struktúrákon belüli alulreprezentáltságának kezelése érdekében;

AE.  mivel társadalmainkban fokozni kell a rasszizmus és a megkülönböztetés elleni küzdelmet, és ez közös felelősség; mivel az Európai Uniónak sürgősen fontolóra kell vennie a számos kisebbségi csoportot érintő strukturális rasszizmus és megkülönböztetés leküzdését, és el kell köteleznie magát amellett;

1.  megerősíti, hogy „Black Lives Matter” (a feketék élete számít);

2.  határozottan elítéli George Floyd megdöbbentő halálát az Egyesült Államokban, valamint a világ más részein elkövetett hasonló gyilkosságokat; részvétét fejezi ki George Floyd és a többi áldozat rokonai és barátai felé; sürgeti a hatóságokat, hogy alaposan vizsgálják ki ezt és a hasonló eseteket, és a felelősöket állítsák bíróság elé;

3.  határozottan elítéli a rasszizmus, a gyűlölet és az erőszak minden formáját, valamint a meghatározott faji vagy etnikai származású, vallású vagy meggyőződésű, illetve nemzetiségű személyek ellen irányuló fizikai és szóbeli támadásokat a köz- és a magánszférában egyaránt; emlékeztet arra, hogy társadalmainkban nincs helye a rasszizmusnak és a megkülönböztetésnek; kéri a Bizottságot, az Európai Tanácsot és a Tanácsot, hogy határozottan és eltökélten álljon ki a rasszizmus, az erőszak és az igazságtalanság ellen Európában;

4.  felszólítja az Egyesült Államok kormányát és hatóságait, hogy tegyenek határozott lépéseket az országban tapasztalható és a rendőrség brutalitásában tükröződő strukturális rasszizmus és egyenlőtlenségek kezelésére; elítéli az Egyesült Államok békés tüntetőivel és újságíróival szembeni rendőri fellépést, és mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Egyesült Államok elnöke az Egyesült Államok hadseregének bevetésével fenyeget;

5.  támogatja a közelmúltban George Floyd halálát követően az európai fővárosokban és szerte a világ városaiban a rasszizmus és a megkülönböztetés ellen lezajlott tömeges tiltakozásokat; kiemeli a tiltakozók arra irányuló felszólítását, hogy álljanak ki az elnyomás és a strukturális rasszizmus ellen Európában; szolidaritását, tiszteletét és támogatását fejezi ki a békés tüntetések iránt, és úgy véli, hogy társadalmainknak véget kell vetniük a strukturális rasszizmusnak és az egyenlőtlenségeknek; emlékeztet arra, hogy nemzetközi szerződések alapján mindenkinek joga van a békés tiltakozáshoz; elítéli az egyes erőszakos incidenseket ;

6.  elítéli a fehér felsőbbrendűség hirdetésének minden formáját, beleértve a „Black Lives Matter” mozgalom aláaknázására vagy hiteltelenítésére, illetve eljelentéktelenítésére irányuló szlogenek használatát;

7.  elítéli az egyes erőszakos tüntetők által elkövetett fosztogatást, gyújtogatást, vandalizmust és a köz- és magántulajdont károsító rombolást; elítéli a szélsőséges és antidemokratikus erőket, amelyek a konfliktusok elmélyülése céljából és a zavargások és anarchia terjesztése érdekében szándékosan visszaélnek a békés tüntetésekkel;

8.  felszólít minden vezetőt és polgárt, hogy tartózkodjanak az értékek korlátozásától, és erősítsék meg az emberi jogok, a demokrácia, a törvény előtti egyenlőség, valamint a szabad és független média előmozdítását; elítéli a vezetők azon veszéllyel járó nyilatkozatait és fellépéseit, hogy aláássák ezeket az értékeket és fokozzák a társadalmaink megosztottságát; megjegyzi, hogy ezek az értékek egyaránt az EU és az USA, valamint a transzatlanti együttműködésünk alapját képezik; hangsúlyozza a transzatlanti jogalkotói párbeszéden keresztül megvalósuló szorosabb parlamentközi együttműködés fontosságát annak érdekében, hogy a soron következő ülésükön eszmét és bevált gyakorlatokat cseréljenek, és azonosítsák a strukturális rasszizmus elleni küzdelem és az emberi jogok védelmének jogi eszközeit;

9.  szorosabb sokoldalú együttműködésre szólít fel a rasszizmus és a megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy a rasszizmus elleni nemzetközi szintű küzdelem érdekében tartson szoros kapcsolatot a nemzetközi szereplőkkel, például az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettel (OSCE), az ENSZ-szel, az Afrikai Unióval, az Európa Tanáccsal, valamint más nemzetközi partnerekkel; üdvözli 54 afrikai ország arra irányuló kérését, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában 2020. június 17-én tartsanak sürgős vitát „az emberi jogok jelenlegi faji alapú megsértéséről, a rendszerszintű rasszizmusról, a rendőri brutalitásról és a békés tüntetések elleni erőszakról”;

10.  felszólítja az uniós intézményeket, szerveket és ügynökségeket, valamint a tagállamokat, hogy határozottan és nyilvánosan ítéljék el az aránytalan erőszak alkalmazását és a rasszista tendenciákat a bűnüldözésben, valahányszor az előfordul az EU-ban, az USA-ban vagy a világ bármely részén;

11.  úgy véli, hogy a rasszizmus elleni küzdelem horizontális kérdés, és azt az uniós politika valamennyi területén figyelembe kell venni; emlékeztet arra, hogy minden polgárnak jogosultnak kell lennie az ezen egyenlőtlenségek elleni védelemre, mind magánszemélyként, mind csoportként, beleértve a jogaik előmozdítására és teljes körű és egyenlő gyakorlására irányuló pozitív intézkedéseket is;

12.  emlékeztet az afrikai származású emberek alapvető jogairól szóló, 2019. március 26-i állásfoglalására, és felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy sürgősen hajtsák azt végre;

13.  mélységesen aggasztják a biztonsági erők jobboldali szélsőségességének az elmúlt években az EU-ban napvilágra került esetei(15);

14.  felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy hivatalosan ismerjék el a fekete és színes bőrű emberek, valamint a romák ellen elkövetett múltbeli igazságtalanságokat és emberiesség elleni bűncselekményeket; kijelenti, hogy a rabszolgatartás emberiesség elleni bűncselekmény, és kéri, hogy december 2-át nyilvánítsák a rabszolga-kereskedelem eltörlésének európai emléknapjává; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a fekete és színes bőrű emberek, valamint a romák történelmét építsék be iskolai tanterveikbe;

15.  ismételten hangsúlyozza, hogy az oktatás döntő szerepet játszik az előítéletek és sztereotípiák lebontásában, a tolerancia, a megértés és a sokféleség előmozdításában, és kiemeli, hogy az oktatás a társadalmainkon belüli strukturális megkülönböztetés és rasszizmus felszámolásának kulcsfontosságú eszköze;

16.  felszólítja a tagállamokat, hogy ítéljék el és szorítsák vissza a rasszista és afrofób hagyományokat, például a fekete arcfestést;

17.  felkéri az uniós vezetőket, hogy a közeljövőben szervezzenek európai rasszizmusellenes csúcstalálkozót a strukturális megkülönböztetés elleni európai küzdelemről; sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő átfogó stratégiát a rasszizmus és a megkülönböztetés ellen, valamint egy uniós keretet a rasszizmus elleni nemzeti cselekvési tervekhez, külön komponenst szentelve az ilyen jelenségek elleni küzdelemnek a bűnüldöző szerveken belül, interszekcionális megközelítést alkalmazva; felkéri a Tanácsot, hogy hozzon létre az egyenlőséggel foglalkozó tanácsi formációt; felszólítja az uniós intézményeket, hogy hozzanak létre egy intézményközi munkacsoportot a rasszizmus és a megkülönböztetés elleni uniós szintű küzdelem érdekében;

18.  felhívja a tagállamokat, hogy minden területen mozdítsák elő a megkülönböztetésellenes politikákat, és a civil társadalommal és az érintett közösségekkel szoros együttműködésben dolgozzanak ki rasszizmus elleni nemzeti cselekvési terveket, amelyek olyan területekkel foglalkoznak, mint az oktatás, a lakhatás, az egészségügy, a foglalkoztatás, a rendfenntartás, a szociális szolgáltatások, az igazságszolgáltatási rendszer, valamint a politikai részvétel és képviselet;

19.  kéri, hogy valamennyi megkülönböztetésellenes politika alkalmazzon interszekcionális és nemi megközelítést a többszörös megkülönböztetés kezelése érdekében;

20.  sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák a rendőri erők sokszínűségének növelésére irányuló intézkedéseket, és alakítsák ki a rendőrség és a közösségek közötti párbeszéd és együttműködés kereteit;

21.  sürgősen felszólít a bármilyen alapon történő megkülönböztetés elleni küzdelemre az EU-ban, és ezért felszólítja a Tanácsot, hogy haladéktalanul oldja fel és zárja le a megkülönböztetésmentességről szóló, a Bizottság 2008. évi javaslata óta elakadt horizontális irányelvvel kapcsolatos tárgyalásokat;

22.  elítéli az EU-ban nap mint nap előforduló, offline és online gyűlölet-bűncselekményeket és gyűlöletbeszédet, és emlékeztet arra, hogy a rasszista és idegengyűlölő beszédre nem vonatkozik a véleménynyilvánítás szabadsága;

23.  felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre és megfelelően érvényesítsék a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28-i 2008/913/IB tanácsi kerethatározatot, különösen a faji, nemzeti vagy etnikai származáson alapuló bűncselekmények előítéletének kivizsgálása, valamint a rasszista gyűlölet-bűncselekmények rögzítésének, kivizsgálásának, büntetőeljárás alá vonásának és szankcionálásának biztosítása révén; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy adott esetben vizsgálja felül és módosítsa a kerethatározatot és annak végrehajtását, és lépjen fel azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek azt nem hajtják végre teljes mértékben;

24.  emlékezteti a tagállamokat, hogy a rendőrséggel kapcsolatos panaszokat kezelő független mechanizmusokat kell létrehozni a rendőrségi kötelességszegések és visszaélések kivizsgálásának irányítására; hangsúlyozza, hogy a demokratikus rendfenntartás megköveteli, hogy a rendőrök a törvény, a hatóságok és az általuk szolgált lakosság egésze előtt elszámoltathatók legyenek a cselekményeikért; úgy véli, hogy az elszámoltathatóság fő követelménye a hatékony és eredményes felügyeleti eszközök fenntartása;

25.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a faji és etnikai származás szerint lebontott (a faji egyenlőségről szóló uniós irányelvben meghatározott) további önkéntes és névtelen adatok gyűjtése érdekében; véleménye szerint az etnikai alapú megkülönböztetést és a gyűlölet-bűncselekményeket tanúsító adatok gyűjtésére csak az idegengyűlölő és diszkriminatív beszéd és cselekmények gyökereinek feltárása, illetve ezek leküzdése érdekében kerülhet sor, összhangban a vonatkozó nemzeti jogi keretekkel és az EU adatvédelmi jogszabályaival;

26.  megjegyzi, hogy a Bizottság elő fogja terjeszteni az első, korlátozott hatókörű éves jogállamisági jelentését; megismétli az Európai Parlament felhívását a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó átfogó mechanizmusra, amelynek magában kell foglalnia a rasszizmussal és a megkülönböztetéssel kapcsolatos helyzet nyomon követését valamennyi uniós tagállamban;

27.  elítéli a rendőrség és a bűnüldöző hatóságok által alkalmazott faji és etnikai profilalkotást, és úgy véli, hogy a rendőrségnek és a bűnüldöző szerveknek példát kell mutatniuk a rasszizmus és a megkülönböztetésmentesség terén; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki szakpolitikákat és intézkedéseket a megkülönböztetés leküzdésére, és vessenek véget a faji vagy etnikai profilalkotás minden formájának a bűnüldözésben, a terrorizmus elleni intézkedésekben és a bevándorlás ellenőrzésében; hangsúlyozza különösen, hogy a bűnüldöző hatóságok által használandó új technológiákat úgy kell megtervezni és alkalmazni, hogy azok ne vezessenek faji és etnikai kisebbségek hátrányos megkülönböztetéséhez; javasolja, hogy erősítsék meg a rendőrség és a bűnüldöző szervek tagjainak a rasszizmus és a megkülönböztetés elleni küzdelemre, valamint a faji profilalkotás megelőzésére, azonosítására és az arra való reagálásra irányuló stratégiákkal kapcsolatos képzését; felhívja a tagállamokat, hogy ne hagyják büntetlenül a rendőrségi brutalitás és visszaélések eseteit, és megfelelően vizsgálják ki, üldözzék és szankcionálják azokat;

28.  elítéli az állami hatóságok erőszakos és aránytalan beavatkozásait; ösztönzi az illetékes hatóságokat, hogy átlátható, pártatlan, független és hatékony vizsgálatot biztosítsanak, amikor a gyanú vagy az állítások szerint aránytalan erőszakot alkalmaztak; emlékeztet arra, hogy a bűnüldöző hatóságokat mindig felelőssé kell tenni kötelezettségeik teljesítéséért, valamint a vonatkozó jogi és operatív kereteknek való megfelelésükért, különös tekintettel az erőszak és a lőfegyverek bűnüldöző szervek általi használatáról szóló ENSZ-alapelvekre;

29.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a bűnüldöző hatóságok mindig jogszerűen, arányosan és csak a legvégső esetben alkalmazzanak erőszakot, és ennek során vigyázzanak az emberi életre és a testi épségre; megjegyzi, hogy az erőszak tömegekkel szembeni túlzott alkalmazása ellentétes az arányosság elvével;

30.  emlékeztet a polgárok azon jogára, hogy rögzíthetik és bizonyítékul használhatják a rendőri erőszak megnyilvánulásait, a rendőrök vagy az illetékes hatóság pedig semmiképpen nem fenyegetheti őket a rögzítés miatt, ahogyan nem is kötelezhetik őket a bizonyíték megsemmisítésére és nem foszthatók meg tárgyaiktól sem annak megakadályozása céljából, hogy ne tudjanak tanúskodni;

31.  felkéri a Bizottságot, hogy hozzon létre egy független szakértői csoportot, amelynek feladata egy uniós rendőrségi etikai kódex kidolgozása a jogállamiság által vezérelt demokratikus társadalmak rendőrségének célkitűzéseit, munkáját, felügyeletét és ellenőrzését illetően, amely elveket és iránymutatásokat tartalmaz, és amely segíti a rendőrségi szereplőket a rasszizmus, a megkülönböztetés és az etnikai profilalkotás tilalmának megfelelő érvényesítésében;

32.  hangsúlyozza, hogy a szabad sajtó minden demokrácia alappillére; felhívja a figyelmet arra, hogy az újságírók és a sajtófotósok fontos szerepet játszanak az aránytalan erőszak eseteinek bejelentésében, és elítél minden olyan esetet, amelyben szándékosan célba vették őket;

33.  felhívja az érintett uniós ügynökségeket, köztük az FRA-t, az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynökségét (CEPOL) és a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségét (EUROPOL), hogy saját megbízatásuk keretein belül fokozzák a rasszizmus és a megkülönböztetés elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiket;

34.  a következő többéves pénzügyi keretben komoly finanszírozási kötelezettségvállalásra szólít fel a rasszizmus és a megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében az egész EU-ban; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a többéves pénzügyi keretre vonatkozó felülvizsgált bizottsági javaslatok jelentős mértékben csökkentették a „Jogérvényesülés, jogok és értékek” fejezet javasolt összegét; felszólítja a Bizottságot, hogy adjon hatékony választ arra az aggályra, hogy egyes tagállamokban egyre szűkül a független civil társadalom mozgástere; emlékeztet annak fontosságára, hogy megfelelő finanszírozást kell biztosítani a rasszizmus és a megkülönböztetés ellen küzdő civil társadalmi szereplők tevékenységeinek támogatására;

35.  hangsúlyozza, hogy azok a szervezetek, amelyek a faji alapon megítélt közösségeket hátrányosan megkülönböztető tevékenységeket folytatnak, vagy e célból döntéseket hoznak vagy intézkedéseket hajtanak végre, nem lehetnek jogosultak uniós költségvetésből történő finanszírozásra;

36.  elítéli, hogy a szélsőséges és idegengyűlölő politikai erők világszerte egyre inkább a történelmi, statisztikai és tudományos tények elferdítéséhez folyamodnak, és olyan szimbólumokat és retorikát alkalmaznak, amelyek a totalitárius propaganda aspektusait tükrözik, beleértve a rasszizmust, az antiszemitizmust, valamint a kisebbségek elleni gyűlöletet;

37.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, az Egyesült Nemzeteknek, Donald Trump amerikai elnöknek és kormányának, valamint az Egyesült Államok Kongresszusának.

(1) HL L 180., 2000.7.19., 22. o.
(2) HL L 328., 2008.12.6., 55. o.
(3) HL L 315., 2012.11.14., 57. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0032.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0239.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0127.
(7) https://www.ncbi.nih.gov/pmc/articles/PMC5559881/
(8) https://fra.europa.eu/sites/default/files/fra_uploads/pr-2019-fundamental-rights-report_en_hu.pdf
(9) https://fra.europa.eu/en/publication/2017/second-european-union-minorities-and-discrimination-survey-main-results/
(10) https://fra.europa.eu/en/publication/2017/second-european-union-minorities-and-discrimination-survey-muslims-selected
(11) https://fra.europa.eu/en/publication/2018/experiences-and-perceptions-antisemitism-second-survey-discrimination-and-hate
(12) Az EJEB Rizvanov kontra Azerbajdzsán ügyben 2012. április 17-én hozott ítéletének 49. pontja.
(13) Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, Második tanulmány az európai uniós kisebbségekről és megkülönböztetésről: „Being Black in the EU” (Feketének lenni az EU-ban), https://op.europa.eu/hu/publication-detail/-/publication/c046fe4f-f388-11e8-9982-01aa75ed71a1
(14) Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, Második tanulmány az európai uniós kisebbségekről és megkülönböztetésről: „Being Black in the EU” (Feketének lenni az EU-ban), https://op.europa.eu/hu/publication-detail/-/publication/c046fe4f-f388-11e8-9982-01aa75ed71a1
(15) https://www.dw.com/en/germany-over-500-right-wing-extremists-suspected-in-bundeswehr/a-52152558


A Kínai Népköztársaság Hongkongra vonatkozó állambiztonsági törvénye és annak szükségessége, hogy az EU megvédje Hongkong magas fokú autonómiáját
PDF 152kWORD 53k
Az Európai Parlament 2020. június 19-i állásfoglalása a Kínai Népköztársaság Hongkongra vonatkozó nemzetbiztonsági törvényéről és arról, hogy az EU-nak védelmeznie kell Hongkong magas fokú autonómiáját (2020/2665(RSP))
P9_TA(2020)0174RC-B9-0169/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a hongkongi helyzetről szóló 2019. július 18-i(1), a Gui Minhai, Kínában bebörtönzött kiadó ügyéről szóló 2016. november 24-i(2), a Hongkongban eltűnt könyvkiadói munkatársak ügyéről szóló 2016. február 4-i állásfoglalására(3), valamint a Hongkonggal kapcsolatos korábbi ajánlásaira, és különösen a 20 évvel az átadást követően Hongkongról szóló, 2017. december 13-i ajánlására(4),

–  tekintettel a Kínáról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen az EU és Kína kapcsolatairól szóló, 2018. szeptember 12-i(5) és 2015. december 16-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a Kínai Nemzeti Népi Kongresszus által 2020. május 28-án elfogadott, a hongkongi nemzetbiztonsági törvényről szóló határozatra,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által az Európai Unió nevében 2020. május 22-én és 29-én kiadott, Hongkongról szóló nyilatkozatokra,

–  tekintettel a 2019. április 9-én megrendezett, 21. EU–Kína-csúcstalálkozón kiadott együttes nyilatkozatra,

–  tekintettel Hongkong Különleges Közigazgatási Terület (Hongkong KKT) 1990. április 4-én elfogadott és 1997. július 1-jén hatályba lépett alaptörvényére,

–  tekintettel a Bizottságnak és a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „A Kínára vonatkozó új uniós stratégia elemei” című, 2016. június 22-i közös közleményére (JOIN(2016)0030), a Bizottságnak és a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az EU és Kína – stratégiai kilátások” című, 2019. március 12-i közös közleményére (JOIN(2019)0005), valamint a Tanács „A Kínára vonatkozó uniós stratégia” című, 2016. július 18-i következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottság és az alelnök / főképviselő Hongkong Különleges Közigazgatási Területről szóló 2019. május 8-i (JOIN(2019)0008), 2017. április 26-i (JOIN(2017)0016) és 2016. április 25-i (JOIN(2016)0010) közös éves jelentéseire, valamint az ezeket megelőző 20 hasonló jelentésre,

–  tekintettel a 2019. november 28-án Hongkongban tartott 13. éves strukturált párbeszédre és a 2019. április 1-jén és 2-án Brüsszelben tartott 37. EU–Kína emberi jogi párbeszédre,

–  tekintettel az Egyesült Királyság kormányának és a Kínai Népköztársaság kormányának a hongkongi kérdésről szóló 1984. december 19-i együttes nyilatkozatára, amely „kínai–brit együttes nyilatkozat” néven is ismert,

–  tekintettel az EU „Egy Kína” elnevezésű politikájára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948-ban fogadtak el,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelyet 1966. december 16-án fogadtak el,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az 1984. évi kínai–brit együttes nyilatkozat és Hongkong Különleges Közigazgatási Terület (Hongkong KKT) 1990. évi alaptörvénye garantálta, hogy Hongkong a szuverenitás átadását követően 50 évig megőrzi a végrehajtás, a törvényhozás és az igazságszolgáltatás autonómiáját és függetlenségét, valamint az alapvető jogokat és szabadságjogokat, beleértve a szólás-, a gyülekezési, az egyesülési és a sajtószabadságot; mivel Hongkong KKT alaptörvénye olyan rendelkezéseket rögzít, amelyek garantálják autonómiáját a biztonság és a rend fenntartásában, valamint a Központi Népi Kormány ellenében elkövetett, bármiféle árulást, elszakadást, zendülést vagy felforgatást megvalósító cselekményt tiltó jogszabályok megalkotásában; mivel mind az együttes nyilatkozat, mind az alaptörvény rögzíti az „egy ország, két rendszer” elvet, ahogyan arról Kína és az Egyesült Királyság megállapodott; mivel a Kínai Népköztársaság szintén aláírt és ratifikált a fenti jogokat szavatoló nemzetközi megállapodásokat, és ezzel elismerte az emberi jogok fontosságát és egyetemlegességét; mivel Hongkong a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (ICCPR) részes fele;

B.  mivel az EU kiáll az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság mint a Kínai Népköztársasággal hosszú ideje fennálló kapcsolatainkat vezérlő alapvető értékek előmozdítása és tiszteletben tartása mellett, összhangban az ezen értékek külső kapcsolatokban való támogatására vonatkozó uniós elkötelezettséggel; mivel az Európai Uniónak szilárdan támogatja Hongkongnak az „egy ország, két rendszer” elv szerinti folyamatos stabilitását és jólétét, és nagy jelentőséget tulajdonít Hongkong magas szintű autonómiája megőrzésének, összhangban az alaptörvénnyel és a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal, valamint az említett elv tiszteletben tartásának; mivel különösen az Occupy tiltakozása óta az „egy ország, két rendszer” elve a kínai hatóságok beavatkozása folytán gyengülőben van, politikai vezetőket börtönöztek be, korlátokat szabtak a szabad véleménynyilvánításnak, megnőtt az erőszakos eltűnések száma, valamint Pekinggel rokonszenvező tulajdonosok vásároltak fel könyvesboltokat és médiaorgánumokat;

C.  mivel a kínai Nemzeti Népi Kongresszus (NPC) 2020. május 28-án határozatot fogadott el, amely felhatalmazza az NPC állandó bizottságát, hogy a szeparatizmust, az államhatalom felforgatását, a terrorizmust és a hongkongi külföldi beavatkozást szankcionáló jogszabályokat fogadjon el, továbbá egyéb meghozandó intézkedéseket is említ, ideértve a nemzetbiztonsági oktatást, a Központi Népi Kormány nemzetbiztonsági szerveinek létrehozását Hongkongban, valamint a kormányzó rendszeres beszámolóját a Központi Népi Kormánynak Hongkong nemzetbiztonsági kötelezettségeinek teljesítéséről ;

D.  mivel a nemzetközi közösség úgy véli, hogy ez a döntés fenyegetést jelent az „egy ország, két rendszer” figyelmen kívül hagyja az alaptörvény és a kínai–brit közös nyilatkozat rendelkezéseit, ellentétes Hongkong emberi jogi kötelezettségvállalásaival, teljes mértékben megkerüli Hongkong saját jogalkotási eljárását, és a legutóbbi és leglátványosabb azoknak az erőfeszítéseknek a sorában, amelyeket Peking tett az elmúlt években Hongkong szabadságának és autonómiájának, valamint polgárai polgári szabadságainak korlátozása céljából;

E.  mivel az elmúlt években a hongkongi nép soha nem látott számban vonult az utcákra, élve a gyülekezéshez és a tiltakozáshoz való alapvető jogával; mivel ez a törvény ahelyett, hogy csökkentené a hongkongi politikában és társadalomban tapasztalható feszültségeket, tovább fokozza a jelenlegi nyugtalan helyzetet; mivel Hongkong KKT 2019 februárjában kormánya törvényjavaslatot terjesztett elő a szökésben levő bűnözőkre és a büntetőügyekben történő kölcsönös bűnügyi jogsegélyre vonatkozóan (módosítás) a szökésben levő bűnözőkre vonatkozó rendelet módosítása céljából, a hongkongi polgárok tömeges tiltakozása ellenére, hatalmas tüntetéseket váltva ki Hongkongban 2019-ben és 2020-ban, majd 20 hétnyi tiltakozást követően visszavonta a javaslatot;

F.  mivel 2020 áprilisában és májusában Peking megkétszerezte arra irányuló erőfeszítéseit, hogy uralja Hongkongot, miközben elhallgattatott, letartóztatott és büntetőeljárás alá vont több száz demokráciapárti aktivistát és ellenzéki csoportot; mivel a hongkongi rendőrség teljes büntetlenséget élvez a tüntetők ellen 2019-ben és 2020-ban tanúsított brutális fellépése kapcsán; mivel 2020. május 27-én a zendülésről szóló kínai törvény elleni tüntetések során több mint 360 hongkongi demokráciapárti aktivistát tartóztattak le; mivel a hongkongi rendőrség a Covid19-cel kapcsolatos, a társadalmi távolságtartásra vonatkozó intézkedéseket ürügyként használta fel arra, hogy szükségtelen és túlzott erővel, könnygázt, gumilövedéket, babzsák lőszereket és paprikaspray-t alkalmazva lépjen fel a tüntetők ellen, akiknek túlnyomó többsége békésen tiltakozott;

G.  mivel 2020. április 20-án az Európai Parlament képviselői sürgették a kormányzót annak biztosítására, hogy ejtsék a 2019-ben Hongkongban békés tüntetéseken részt vevő 15 demokráciapárti aktivista elleni vádakat; mivel 2020. május 13-án az ENSZ emberi jogi szakértői sürgették Hongkong Különleges Közigazgatási Terület hatóságait, hogy azonnal szüntessék meg a 15 demokráciapárti aktivista elleni büntetőeljárást;

H.  mivel a benyújtott nemzetbiztonsági tervezet alapján az aktivista csoportokat betilthatják és üldözhetik, a bíróságok hosszú börtönbüntetéseket szabhatnak ki a nemzetbiztonság veszélyeztetése címén, a városban nyíltan működhetnek a kínai biztonsági szervek, egy új terrorizmusellenes tilalom pedig felhatalmazza a kínai hatóságokat, biztonsági és katonai erőket arra, hogy széleskörűen és ellenőrzés nélkül, titokban végezhessenek műveleteket Hongkongban; mivel egyes jelentések szerint a kínai bűnüldöző szervek jogellenes módon már Hongkongra is kiterjesztették tevékenységüket; mivel a kínai bűnüldöző szervek minden hongkongi tevékenysége súlyosan sérti az „egy ország, két rendszer” elvet;

I.  mivel Hongkong vezetője, Carrie Lam védelmére kelt a Peking által javasolt jogszabálynak, kijelentve, hogy Hongkongban nem kerül sor nyilvános konzultációra a biztonságra vonatkozó tervezettel kapcsolatban, és hogy a jogok és szabadságok nem abszolút értékűek; mivel az újságokban 2020. május 29-én közzétett levelében a kormányzó kérte a hongkongi állampolgárokat, hogy teljes mértékben értsék meg és határozottan támogassák az NPC által hozott határozatot;

J.  mivel a KNK Államtanácsa 2014. június 10-én fehér könyvet adott ki az „egy ország, két rendszer” politikájának Hongkongban történő alkalmazásáról, amelyben kiemelte, hogy Hongkong Különleges Közigazgatási Terület önállósága végső soron a Kínai Népköztársaság központi kormányának jóváhagyásától függ; mivel a kínai kormány arra ösztönözte Hongkong KKT kormányát, hogy – nemzetbiztonsági okokra hivatkozva és az alaptörvény megsértésével – zéró toleranciára vonatkozó új politikát fogadjon el az „önrendelkezés” vagy „függetlenség” bármiféle megemlítése tekintetében;

K.  mivel a szárazföldi Kína igazságszolgáltatása nem független a kormánytól és a Kínai Kommunista Párttól, és azt az önkényes fogva tartás, kínzás és más kegyetlen bánásmód, a tisztességes eljáráshoz való jog súlyos megsértése, erőszakos eltűnések és az eljárás nélküli, teljes elkülönítéssel járó fogva tartás különböző rendszerei jellemzik;

L.  mivel a Hongkong korábbi kormányzója, Lord Patten által vezetett, pártok feletti nemzetközi koalíció – amelyhez eddig mintegy 900 parlamenti képviselő és politikus csatlakozott több mint 40 országból – nyilatkozatot adott ki, amely szerint Peking „Hongkongban egyoldalúan nemzetbiztonsági jogszabályokat vezet be”, és amely felhívja az erre érzékeny kormányokat, hogy közösen lépjenek fel a „kínai–brit közös nyilatkozat e nyilvánvaló megsértése” ellen;

M.  mivel a pándemokrata tábor a 2019. november 24-i hongkongi körzeti választásokon elsöprő győzelmet aratott; mivel a hongkongi törvényhozó tanácsi választásokat 2020 szeptemberére tervezik;

N.  mivel Dominic Raab, az Egyesült Királyság külügyminisztere 2020. június 2-án a brit alsóházban kijelentette, hogy amennyiben Kína végrehajtja a javasolt jogszabályt, a kormány új intézkedéseket fog bevezetni annak érdekében, hogy lehetővé tegye a hongkongi brit tengerentúli útlevéllel rendelkezők számára, hogy a jelenlegi hat hónapos korlátozás nélkül utazzanak be az Egyesült Királyságba, lehetővé téve számukra, hogy 12 hónapos meghosszabbítható időszakra az országban éljenek, tanuljanak vagy dolgozzanak, és így lehetőséget biztosítva számukra az állampolgárság megszerzésére;

O.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikke kimondja a következőket: „az Unió nemzetközi szintű fellépése azon elvekre épül, amelyek létrehozását, fejlődését és bővítését vezérelték, és arra irányul, hogy ezek érvényesülését a világ többi részén is előbbre vigye”;

1.  sajnálatosnak tartja, hogy Peking egyoldalúan nemzetbiztonsági jogszabályokat vezetett be Hongkongban, mivel ez a város autonómiája, jogállamisága és alapvető szabadságjogai elleni átfogó támadás; hangsúlyozza, hogy az „egy ország, két rendszer” elv sértetlenségét súlyos veszély fenyegeti; hangsúlyozza, hogy a tervezett nemzetbiztonsági jogszabályok bevezetése sérti a Kínai Népköztársaság nemzetközi jog szerinti kötelezettségvállalásait és kötelezettségeit, különösen a kínai–brit együttes nyilatkozatot, és azzal fenyeget, hogy súlyosan károsítja a Kína és az EU közötti bizalmi viszonyt és jövőbeli együttműködésüket, valamint a Hongkong mint jelentős globális pénzügyi központ iránti üzleti bizalmat;

2.  határozottan elítéli, hogy Kína folyamatosan és egyre nagyobb mértékben beavatkozik Hongkong belügyeibe, valamint azt, hogy Kína nemrégiben kijelentette, hogy az 1984-es kínai–brit együttes nyilatkozat történelmi dokumentum, és ezért már nem érvényes; hangsúlyozza, hogy a kínai kormányt köti az ENSZ által jogilag kötelező erejű szerződésként nyilvántartásba vett együttes nyilatkozat, amely szerint fenn kell tartani Hongkong magas fokú autonómiáját, valamint jogait és szabadságait; súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy autonóm irányítási keretének folyamatos megsértése súlyosan vissza fogja szorítani Hongkong gazdaságát; felszólítja a Kínai Népköztársaság központi kormányát, hogy tartózkodjon attól, hogy nyomást gyakoroljon az üzleti közösségre a nemzetbiztonsági jogszabály támogatása érdekében, és Hongkong autonómiájának és szabadságainak nemzetközi támogatását ne minősítse „a belügyekbe való beavatkozásnak”, felforgatásnak és szeparatista kísérletnek, mivel ezek az aggályok a Kínai Népköztársaság kötelező erejű nemzetközi kötelezettségeire vonatkoznak;

3.  felhívja a kínai hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben Kínának a kínai–brit együttes nyilatkozat szerinti nemzetközi kötelezettségeit; hangsúlyozza, hogy Kínának teljes mértékben tiszteletben kell tartania az alaptörvényt és az „egy ország, két rendszer” elvet, többek között azzal, hogy végre érvényesíti az általános választójogot; hangsúlyozza, hogy Kína nem áshatja alá Hongkong Különleges Közigazgatási Terület nagyfokú autonómiáját;

4.  támogatja az alelnök/főképviselő értékelését, amely szerint a magabiztosabbá váló Kínával szemben új és erőteljesebb stratégiára, valamint nyílt és becsületes párbeszédre van szükség; sürgeti a Tanácsot és az EKSZ-t, hogy határozottabban támogassák Hongkong jogi autonómiájának fenntartását; hangsúlyozza, hogy ez rendkívül fontos annak érdekében, hogy a demokrácia mellett fellépő hongkongiak és a szélesebb nemzetközi közösség tisztában legyen azzal, hogy az EU ki fog állni alapvető értékei: a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság mellett;

5.  határozottan sürgeti a Tanácsot és az alelnököt/főképviselőt annak biztosítására, hogy az EU és a Kínai Népköztársaság közötti kapcsolatok minden vonatkozását az EUSZ 21. cikkében meghatározott elvek és értékek vezéreljék, kéri továbbá, hogy a Hongkongra vonatkozó nemzetbiztonsági jogszabály ügyét, valamint az egyéb emberi jogi kérdéseket, például az ujgurok helyzetét kezeljék elsődlegesen kiemelt fontosságú ügyként a tervezett EU–Kína csúcstalálkozó napirendjén;

6.  hangsúlyozza, hogy az EU Kína legjelentősebb exportpiaca; véleménye szerint az EU-nak használnia kellene gazdasági erejét annak érdekében, hogy gazdasági eszközökkel lépjen fel az emberi jogok kínai részről történő erőszakos elnyomása ellen; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi helyzet megerősíti meggyőződésében, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását egy EU–Kína beruházási megállapodás fontos elemének kell tekinteni; felhívja a Bizottságot, hogy a kétoldalú beruházási megállapodásra irányuló, folyamatban lévő tárgyalásokkal együtt használja ki a rendelkezésére álló valamennyi eszközt annak érdekében, hogy nyomást gyakoroljon a kínai hatóságokra Hongkong magas szintű autonómiájának, valamint polgárai és független civil társadalmi szervezetei alapvető jogainak és szabadságjogainak megőrzése, továbbá a kínai és a hongkongi emberi jogi helyzet javítása érdekében; megismétli arra irányuló felhívását, hogy a megállapodásba illesszenek be egy kötelező erejű és érvényesíthető fejezetet a fenntartható fejlődésről; sürgeti az EU-t, hogy az EUSZ 21. cikke értelmében a Kínai Népköztársasággal kötendő bármely jövőbeli kereskedelmi megállapodásba foglaljon bele emberi jogi záradékot; utasítja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a kínai felet arról, hogy a Parlament figyelembe fogja venni a kínai emberi jogi helyzetet, Hongkongot is beleértve, amikor kérés érkezik hozzá a KNK-val kötendő átfogó beruházási megállapodás vagy jövőbeli kereskedelmi egyezmények jóváhagyása érdekében;

7.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi közösségnek szorosan együtt kell működnie annak érdekében, hogy nyomást helyezve Pekingre elérjék, hogy fellépései összhangban legyenek az ország által az 1984. évi kínai–brit közös nyilatkozatban vállalt nemzetközi kötelezettségekkel;

8.  megállapítja, hogy a KNK arra irányuló politikája, hogy az egykori „egy ország, két rendszer” megközelítéstől eltérjen, nagymértékben elidegenítette Tajvan népét, továbbá hangsúlyozza együttműködési hajlandóságát a nemzetközi partnerekkel a tajvani demokrácia erősítéséhez való hozzájárulás érdekében;

9.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy az új biztonsági törvény alkalmazása esetén fontolják meg a Nemzetközi Bírósághoz fordulást azon az alapon, hogy Kína döntése, mely szerint nemzetbiztonsági törvényét Hongkongra kényszeríti, megsérti a kínai–brit közös nyilatkozatot és az ICCPR-t;

10.  sürgeti az ENSZ Biztonsági Tanácsában helyet foglaló tagállamokat, hogy hívjanak össze egy „arriai típusú nem hivatalos találkozót”, amelyen hongkongi aktivistákkal, civil társadalmi szervezetek képviselőivel és az ENSZ különleges előadóival megvitatnák a hongkongi helyzetet; ezzel összefüggésben felszólítja az EU-t, hogy szorgalmazza, hogy az ENSZ főtitkára vagy az ENSZ emberi jogi főbiztosa nevezzen ki a hongkongi helyzettel foglalkozó ENSZ-különmegbízottat vagy különleges előadót, csatlakozva az Egyesült Királyság, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland külügyi bizottsági elnökeinek kezdeményezéséhez;

11.  felhívja a Tanácsot és az alelnököt/főképviselőt, hogy működjenek együtt a nemzetközi közösséggel egy Hongkonggal foglalkozó nemzetközi kapcsolattartó csoport létrehozása érdekében, valamint hangolják össze a fellépésüket a nemzetközi partnerekkel, különösen az Egyesült Királysággal;

12.  felhívja a Tanácsot és különösen a Tanács következő elnökségét, hogy 2020-ban fejezzék be az uniós globális emberi jogi szankciós mechanizmus kialakítását, ahogyan azt a Parlament szorgalmazta a 2019. március 14-i állásfoglalásában(7), továbbá felhívja a Tanácsot, hogy fogadjon el célzott szankciókat az emberi jogokat sértő politikák kidolgozásáért és végrehajtásáért felelős kínai tisztviselőkkel szemben és fagyassza be vagyonukat; véleménye szerint az emberi jogi keret felhasználható lenne arra, hogy Magnyickij-féle szankciókat vethessenek ki azokra a vezetőkre, akik utasítást adtak a jelenlegi erőszakos fellépésre Hongkong és annak népe ellen, és akik felelősek az emberi jogok súlyos megsértéseiért; hangsúlyozza, hogy ezeket a szankciókat meg kell vitatni és a lehetőségekhez képest egyeztetni kell a demokratikus partnerekkel, például Ausztráliával, Kanadával, az USA-val, Japánnal és Dél-Koreával;

13.  felszólítja az EU-t, a tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy törekedjenek olyan megfelelő, többek között a kibertér-felügyeleti eszközökre is kiterjedő exportellenőrzési mechanizmusok bevezetésére, amelyek megtagadják Kínától és különösen Hongkongtól az alapvető jogok megsértésére használt technológiákhoz való hozzáférést; felhívja ennek kapcsán a társ-jogalkotókat, hogy alakítsanak ki közös álláspontot a kettős felhasználású termékekről szóló rendelet reformjára vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy a jegyzékben szereplő és nem szereplő kibertér-felügyeleti technológiák kivitelére vonatkozó szigorú ellenőrzések beillesztésére vonatkozó bizottsági javaslatot a Parlament továbbfejlesztette és megerősítette;

14.  felhívja a tagállamokat, hogy körültekintően vizsgálják meg, miként lehet elejét venni a KNK-tól való – különösen technológiai – függésnek, ideértve a tagállamok 5G hálózatainak kiépítésére vonatkozó döntéseket;

15.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságok további romlása esetén fontolják meg egy hongkongi állampolgárokat célzó „mentőcsónak-rendszer” létrehozását;

16.  határozottan elítéli az emberi jogok megsértésének minden esetét Hongkongban, különösen az önkényes őrizetbe vételeket, a kiadatást, a kikényszerített vallomásokat, a magánzárkás fogva tartást és a kiadói és véleménynyilvánítási szabadság megsértését; felszólít az emberi jogi jogsértések és a politikai megfélemlítés azonnali beszüntetésére; súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy jelentések szerint alkalmazzák a titkos fogva tartás, a kínzás és a rossz bánásmód, valamint a kikényszerített vallomások gyakorlatát; felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul alkalmazzák a vonatkozó uniós emberi jogi iránymutatásokat, mozgósítva teljes diplomáciai személyzetüket az aktivisták letartóztatására és vád alá helyezésükre adott határozott válaszadás érdekében, beleértve a tárgyalások megfigyelését, börtönlátogatások kérését és az illetékes hatóságok megkeresését, sürgetve azon fogva tartottak szabadon bocsátását, akiket a szabad véleménynyilvánításhoz való joguk békés gyakorlása miatt helyeztek vád alá;

17.  független, pártatlan, hatékony és gyors vizsgálat lefolytatására szólít fel a hongkongi rendőrség tüntetőkkel szemben alkalmazott erőszakos cselekedeteinek kivizsgálására; felhívja Hongkong Különleges Közigazgatási Terület hatóságait annak biztosítására, hogy ejtsék a 15 demokráciapárti aktivista és politikus, valamint békés tüntető, köztük Martin Lee, Margaret Ng, Lee Cheuk-yan, Benny Tai, Jimmy Lai, Albert Ho és Leung Kwok-hung elleni vádakat, az ellenük indított eljárásokat pedig állítsák le;

18.  rendkívül aggasztónak tartja az állampolgári jogok, a politikai jogok és a sajtószabadság folyamatos romlását; súlyos aggodalmának ad hangot az újságírók jogainak semmibe vétele, az újságírókra nehezedő példa nélküli nyomás és a növekvő öncenzúra miatt, különösen a szárazföldi Kínáról vagy a Hongkong KKT kormányával kapcsolatos kényes kérdésekről szóló tudósítások tekintetében;

19.  növekvő aggodalommal figyeli, hogy a nemzetbiztonsági törvény hatálybalépése több százezer Hongkongban élő uniós polgár számára emelkedő kockázatot jelent;

20.  sürgeti az alelnököt / főképviselőt és a tagállamok képviseleteit, hogy kövessék szoros figyelemmel és adjanak rendszeres jelentéseket a Törvényhozó Tanács jelenleg szeptemberre előirányzott megválasztásának előkészületeiről, külön figyelemmel arra, hogy a jelölteket nem szorítják-e ki igazságtalanul – akár eljárási akadályokat támasztva, akár nem megalapozott jogi eljárások révén – a versenyből, valamint figyelemmel arra is, hogy van-e mindenkinek lehetősége kampánycélú gyülekezésben részt venni, és hogy a szavazók szabadon leadhatják-e szavazatukat; felszólítja Hongkong KKT kormányát a Törvényhozó Tanács 2020 szeptemberében esedékes szabad és tisztességes megválasztásának biztosítására; sürgeti Kínát, hogy ne avatkozzon be Hongkong KKT választási folyamataiba; ismételten rendszerszintű reformot sürget a kormányzói poszt betöltésére irányuló és a Törvényhozó Tanácsba való közvetlen választások végrehajtására az alaptörvényben foglaltak szerint, és felszólít egy olyan választási rendszerre vonatkozó megállapodás megkötésére, amely általában véve demokratikus, tisztességes, nyílt és átlátható, és amely biztosítja a hongkongi nép számára az összes vezetői pozíció betöltésére irányuló kiválasztási folyamat során a jogot, hogy képviselőjelölteket választhasson és indulhasson a választáson;

21.  követeli a Kínában bebörtönzött Gui Minhai svéd könyvkereskedő azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását;

22.  felhívja az alelnököt/főképviselőt, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy határozottan vessék fel ezeket az aggályokat, és biztosítsák a párbeszédet Hongkong KKT és Kína kormányával; emlékeztet annak fontosságára, hogy az EU a kínai hatóságokkal folytatott minden politikai és emberi jogi megbeszélés során felvesse a Kínában elkövetett emberi jogi jogsértések kérdését, különösen a Tibetben és Hszincsiang tartományban élő kisebbségek ügyét, összhangban az EU azon kötelezettségvállalásával, hogy Kínára vonatkozó megközelítése keretében határozott, világos és egységes hangon kell megszólalnia; emlékeztet továbbá arra, hogy folyamatban lévő reformfolyamata és növekvő világszintű szerepvállalása tekintetében Kína a nemzetközi emberi jogi keretben való részvételt választotta akkor, amikor nemzetközi emberi jogi szerződések sorát írta alá; kéri a Kínával kialakított párbeszéd folytatását, hogy Kína meg tudjon felelni e kötelezettségvállalásoknak;

23.  tisztelettel adózik Kína bátor népének, akik 1989 júniusában a pekingi Tienanmen téren gyülekezve követelték a korrupció felszámolását, a politikai reformokat és a polgári szabadságjogokat; sürgeti a kínai hatóságokat, hogy ne csak Hongkongban, hanem a Kínai Népköztársaság egész területén tegyék lehetővé a tienanmeni mészárlásról való megemlékezést;

24.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Kínai Népköztársaság kormányának és parlamentjének, valamint Hongkong Különleges Közigazgatási Terület kormányzójának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0004.
(2) HL C 244., 2018.6.27., 78. o.
(3) HL C 35., 2018.1.31., 46. o.
(4) HL C 369., 2018.10.11., 156. o.
(5) HL C 433., 2019.12.23., 103. o.
(6) HL C 399., 2017.11.24., 92. o.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0215.


A schengeni térségben tapasztalható helyzet a Covid19 kitörését követően
PDF 141kWORD 49k
Az Európai Parlament 2020. június 19-i állásfoglalása a schengeni térségnek a Covid19-világjárvány kitörését követő helyzetéről (2020/2640(RSP))
P9_TA(2020)0175B9-0165/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az 1985. június 14-én aláírt Schengeni Megállapodás(1) 35. évfordulójára, a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló, 1990. június 19-én aláírt egyezmény(2) 30. évfordulójára és a Schengeni Megállapodás 1995. március 26-i hatálybalépésének 25. évfordulójára,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 67. cikkének (2) bekezdésére, amely kimondja, hogy az Uniónak egy, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget kell alkotnia, amely „biztosítja a személyek belső határokon történő ellenőrzések alóli mentességét”,

–  tekintettel az EUMSZ 21. cikkének (1) bekezdésére, amely kimondja, hogy minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, ezen belül annak 45. cikkére, amely rögzíti, hogy minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz,

–  tekintettel a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) szóló, 2016. március 9-i (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3), amely kodifikálta a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet(4), amely a bel- és igazságügy területén az első, együttdöntési eljárás keretében elfogadott jogi aktus volt,

–  tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a szabad mozgásról szóló irányelv)(5) és az ezen irányelvben előírt megkülönböztetésmentesség elvére,

–  tekintettel az állam-, illetve kormányfők által 2020. március 17-én elfogadott, 2020. március 16-i bizottsági iránymutatásra („COVID‑19: Iránymutatás az egészség védelmét, valamint az áruk és alapvető szolgáltatások rendelkezésére állásának biztosítását célzó határigazgatási intézkedésekről”) (C(2020)1753),

–  tekintettel az Európai Tanács elnökének a COVID‑19-ről az Európai Tanács tagjaival 2020. március 17-én tartott videokonferenciát követő következtetéseire, amelyen jóváhagyták azon felhívást, hogy a külső határokat meg kell erősíteni a „COVID–19: Az EU-ba irányuló, nem alapvető fontosságú utazások ideiglenes korlátozása” című bizottsági közlemény (COM(2020)0115) alapján az EU-ba irányuló, nem alapvető fontosságú utazások 30 napra, koordinált módon történő ideiglenes korlátozása révén, amelyet a későbbiekben meghosszabbítottak,

–  tekintettel a „COVID–19: Iránymutatás az EU-ba irányuló, nem alapvető fontosságú utazások ideiglenes korlátozásának végrehajtásáról, az uniós polgárok hazaszállítására vonatkozó átutazási megállapodások megkönnyítéséről, és a vízumpolitikára gyakorolt hatásokról” című, 2020. március 30-i bizottsági közleményre (C(2020)2050),

–  tekintettel a Covid19-járvány megfékezésére irányuló intézkedések fokozatos megszüntetését célzó, a Bizottság elnöke és az Európai Tanács elnöke által előterjesztett közös európai ütemtervre,

–  tekintettel az EU-ba irányuló, nem alapvető fontosságú utazások ideiglenes korlátozásának alkalmazására vonatkozó értékelésről szóló, 2020. április 8-i bizottsági közleményre (COM(2020)0148),

–  tekintettel az „Út a szabad mozgás helyreállítására és a belső határellenőrzések megszüntetésére vonatkozó, fokozatos és összehangolt megközelítés kialakítása felé – Covid19” című, 2020. május 13-i bizottsági közleményre (C(2020)3250),

–  tekintettel a schengeni térség működéséről szóló éves jelentésről szóló, 2018. május 30-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel „a schengeni vívmányok rendelkezéseinek Bulgáriában és Romániában történő teljes körű alkalmazásáról: a belső szárazföldi, tengeri és légi határokon végzett ellenőrzések megszüntetéséről” szóló, 2018. december 11-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság schengeni ellenőrzéssel foglalkozó munkacsoportja által ezen állásfoglalás kapcsán végzett előkészítő munkára,

–  tekintettel a schengeni térségnek a Covid19-világjárvány kitörését követő helyzetéről szóló, a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdésekre (O-000037/2020 – B9‑0010/2020 és O-000038/2020 – B9‑0011/2020),

–  tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Covid19-világjárványra adott válaszként a legtöbb tagállam – köztük a schengeni társult országok, tekintettel ezen állásfoglalás tárgyára – visszaállította a belső határellenőrzést vagy határait részlegesen vagy teljes mértékben, illetve az utazók egyes típusai előtt lezárta, ideértve ez utóbbi esetben a területükön vagy egy másik tagállam területén tartózkodó uniós állampolgárokat és családtagjaikat, illetve harmadik országbeli állampolgárokat; mivel ezen intézkedések bevezetésekor egyértelműen hiányzott a tagállamok közötti és az uniós intézményekkel való koordináció;

B.  mivel a belső határellenőrzés hatással van a személyek uniós jogban rögzített jogaira és szabadságaira; mivel a külső határokon bevezetett utazási korlátozások nem érinthetik a menedékkérelemhez való jogot;

C.  mivel a Schengeni Megállapodásnak és a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezménynek a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseit a schengeni államok területén belüli biztonságot garantáló kompenzációs intézkedések kísérik(8); mivel e kompenzációs intézkedések olyan eszközöket foglalnak magukban, mint a Schengeni Információs Rendszer (SIS) és egyéb nagyméretű informatikai rendszerek, amelyek célja a schengeni államok hatóságai közötti információcsere, valamint a külső határok védelmére vonatkozó közös szabályok biztosítása;

D.  mivel a belső határellenőrzés nélküli térség megfelelő működésének kulcsfontosságú előfeltétele a tagállamok közötti kölcsönös bizalom;

E.  mivel a belső határellenőrzés első megszüntetését követően ezeket az ellenőrzéseket ritkán állították vissza; mivel viszont 2015 óta több tagállam is fenntartotta a belső határellenőrzést a megnövekedett migrációs és/vagy biztonsági fenyegetésre hivatkozva; mivel a Parlament kérdéseket vetett fel e belső határellenőrzések jogszerűségét és arányosságát illetően;

F.  mivel a teljeskörűen működő schengeni térséghez való visszatérés rendkívül fontos a szabad mozgás elvének fenntartásához, amely az európai integráció egyik fő vívmánya és a Covid19-világjárványt követően az Unió gazdasági fellendülésének kulcsfontosságú előfeltétele;

1.  emlékeztet arra, hogy a schengeni térség az uniós projekt központi elemét képező, kézzelfogható és nagyszerű eredmény, hiszen több mint 400 millió ember számára teszi lehetővé a korlátozás nélküli utazást, a polgárok és a vállalkozások számára egyaránt felbecsülhetetlen értékű és egyedülálló a történelemben és a világban;

2.  aggodalmát fejezi ki a jelenlegi helyzet miatt, tekintve, hogy ilyen sok tagállam vezetett be belső határellenőrzést és különféle egyéb intézkedéseket, többek között a határok teljes vagy részleges lezárását, illetve az utazók egyes típusai előtti lezárását, beleértve a tagállamok területén tartózkodó uniós polgárokat és harmadik országbeli állampolgárokat, továbbá amiatt, hogy ezek az intézkedések igen súlyos hatást gyakorolnak az emberekre és a vállalkozásokra, többek között az idegenforgalomra és az idénymunkával jellemzett ágazatokra;

3.  amellett, hogy teljes mértékben támogatja a Covid19 terjedésének korlátozására bevezetett, fizikai távolságtartáson alapuló közegészségügyi intézkedéseket, köztük a tagállamok által a területükön elrendelt kijárási korlátozásokat, rámutat, hogy a tagállamok a Schengeni határellenőrzési kódex szerinti hivatalos értesítésükben kevés indoklást nyújtottak arra vonatkozóan, hogy a határellenőrzés miért alkalmas eszköz a Covid19 terjedésének korlátozására; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a határellenőrzés a Schengeni határellenőrzési kódex meghatározása szerint „a határon [...] végzett [...] tevékenység, kizárólag a határ átlépésére irányuló szándék vagy az átlépés esetén, minden más októl függetlenül”; úgy véli, hogy a regionális szinten – beleértve a határrégiókat is – alkalmazandó célzottabb korlátozások megfelelőbbek és kevésbé beavatkozó jellegűek lettek volna;

4.  rámutat, hogy az Unió belső határaira vonatkozó szabályokat a Schengeni határellenőrzési kódex határozza meg, és amikor a tagállamok a belső határok átlépésére hatással lévő bármilyen intézkedést fogadnak el, tiszteletben kell tartaniuk e kódex betűjét és szellemét is;

5.  emlékeztet arra, hogy a Schengeni határellenőrzési kódex szóhasználata egyértelmű: a belső határokon történő határellenőrzésnek kivételes jellegűnek kell lennie, azaz olyan végső eszköznek, amely objektív kritériumokon alapul, valószínűleg megfelelően kezeli a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszélyt, feltétlenül szükséges és arányos, szigorúan korlátozott hatályú és szigorúan korlátozott időtartamra szól; úgy véli, hogy a tagállamok értesítései közül sok nem kellően részletes ahhoz, hogy ellenőrizni lehessen, tiszteletben tartották-e ezeket az elveket;

6.  rámutat, hogy a „végső eszköz” fogalma megköveteli annak ellenőrzését, hogy más intézkedések lehetnek-e ugyanannyira vagy még inkább alkalmasak a cél elérésére; felhívja a tagállamokat, hogy a belső határellenőrzés bevezetésével szembeni jobb alternatívaként ismerjék el a minimális egészségügyi vizsgálat előírásának lehetőségét; e tekintetben emlékeztet a bizottsági iránymutatásokban részletezett egészségügyi vonatkozású intézkedésekre(9); továbbá emlékeztet az arányos rendőrségi ellenőrzésekről szóló bizottsági ajánlásra(10), amely szerint „a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszélyhelyzet kialakulása esetén a tagállamok fontolóra veszik az (EU) 2016/399 rendelet III. címe II. fejezetének alkalmazását (a belső határellenőrzés bevezetése), mindenekelőtt azt értékelve, hogy a helyzet megfelelően orvosolható-e a rendőrségi ellenőrzések egész területre vonatkozó fokozásával, ideértve a határ menti területeket is”;

7.   elismeri, hogy a schengeni térség területén korábban soha nem fordult elő ilyen súlyos világjárvány; emlékeztet arra, hogy a Schengeni határellenőrzési kódex rendelkezései kifejezetten kimondják, hogy a közegészségügyi veszély indokot jelenthet a külső határon történő beléptetés megtagadására, továbbá emlékeztet arra, hogy a kódex nem említi – és a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény sem említette – a közegészségügyet a belső határellenőrzés visszaállításának indokaként: a belső határellenőrzés visszaállításáról kizárólag a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető súlyos veszély kezelése érdekében rendelkeztek;

8.  sajnálatosnak tartja, hogy egyes tagállamok rövid időn belül határellenőrzést és egyéb határkorlátozásokat vezettek be anélkül, hogy saját lakosságuk és más tagállamok számára elegendő tájékoztatást nyújtottak volna; ezenkívül sajnálatát fejezi ki a határellenőrzések egyes belső határokon megfigyelhető járulékos következményei miatt, beleértve a megfelelő higiéniás létesítmények és fizikai távolságtartás nélküli, túlzottan hosszú várakozási időt, amely így egészségügyi kockázatot jelent mind a határellenőrzésen áteső személyek, mind a határőrök számára, továbbá sajnálatosnak tartja, hogy még nagyobb nyomás nehezedik a már eleve túlterhelt határőrökre és rendőrökre, akik nem képzett egészségügyi szakemberek; aggodalmát fejezi ki továbbá a schengeni térségben a világjárvány kitörése óta sok külföldre ingázó munkavállaló által tapasztalt számos akadály miatt, beleértve az arra vonatkozó egyértelmű és elérhető tájékoztatás hiányát, hogy milyen korlátozások vonatkoznak rájuk határátlépés esetén;

9.  megjegyzi, hogy a szabad mozgásról szóló irányelv értelmében a tagállamok közegészségügyi okokból korlátozhatják az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát, állampolgárságra való tekintet nélkül; mindazonáltal kitart amellett, hogy az említett irányelvben meghatározott biztosítékokat valamennyi tagállamnak garantálnia kell, így különösen biztosítani kell a tagállamok saját állampolgárai és az ott tartózkodó uniós polgárok közötti megkülönböztetésmentességet;

10.  úgy véli, hogy a teljeskörűen működő schengeni térséghez való gyors visszatérés rendkívül fontos, és függ mind a tagállamok politikai akaratától, mind pedig a schengeni vívmányok szerinti intézkedések összehangolása iránti elkötelezettségüktől; felkéri a Bizottságot, hogy vállaljon vezető szerepet az intézkedések európai szintű összehangolásában a Covid19 által az európai polgárok egészségére jelentett kihívás kezelése céljából, fenntartva ugyanakkor a belső határellenőrzés nélküli schengeni térséget a szolidaritás és a kölcsönös bizalom elvének maradéktalan tiszteletben tartása mellett; úgy véli, hogy az európai szintű válaszlépésre való törekvés kölcsönös előnyöket fog eredményezni; rendkívül sajnálatosnak tart és elutasít minden, az egyes tagállamok által koordináció nélkül végrehajtott, az uniós kereteken kívül egyeztetett két- vagy többoldalú fellépést; elvárja, hogy minden megállapodás tartsa tiszteletben a megkülönböztetésmentesség elvét;

11.  felszólítja a tagállamokat, hogy ahogyan sorra oldják fel a Covid19 megfékezésére irányuló intézkedéseket, úgy enyhítsék a mozgás szabadságára vonatkozó korlátozásokat is; úgy véli, hogy megfelelő uniós szintű koordináció mellett egy regionálisabb jellegű megközelítés arányosabbnak bizonyulhat a nemzeti határellenőrzéseknél, és lehetővé teheti a szabad mozgásra vonatkozó korlátozások feloldását a szomszédos régiók közegészségügyi helyzetének hasonló mértékű javulása esetén;

12.  sürgősen felszólítja a tagállamokat, hogy a Parlamenttel, a Tanáccsal és a Bizottsággal együtt a lehető legrövidebb időn belül folytassanak egyeztetést egy schengeni helyreállítási tervről – beleértve a teljeskörűen működő, belső határellenőrzés nélküli schengeni térséghez való visszatérés módjait és eszközeit –, továbbá egy esetleges második hullám esetén alkalmazható vészhelyzeti tervekről annak elkerülése érdekében, hogy az ideiglenes belső határellenőrzés középtávon félig állandó jelleget öltsön;

13.  emlékeztet arra, hogy a Schengeni határellenőrzési kódex szerint uniós szinten figyelemmel kell kísérni a belső határellenőrzés, valamint annak azonnali intézkedésként történő meghosszabbítása szükségességének értékelését; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy megfelelően ellenőrizze a schengeni vívmányok alkalmazását, és különösen értékelje a tagállamok által már meghozott intézkedéseket, valamint a tagállamoktól érkező értesítések időszerűségét és minőségét, szorosan kövesse nyomon a fejleményeket, továbbá szükség esetén emlékeztesse a tagállamokat jogi kötelezettségeikre és fogadjon el véleményeket; ösztönzi a Bizottságot, hogy előjogaival élve kérjen további információkat a tagállamoktól; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson bővebb tájékoztatást a Parlamentnek arról, miként gyakorolja a Szerződések szerinti előjogait;

14.   sajnálatosnak tartja, hogy a Schengeni határellenőrzési kódex azon rendelkezése, amely szerint a tagállamoknak a határellenőrzés megszüntetését követő négy héten belül jelentést kell tenniük a Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak, elvesztette eredeti rendeltetési célját, így a Parlament nem kapott tájékoztatást; ezért felhívja a belső határellenőrzést bevezető tagállamokat, hogy kellő időben, legalább hathavonta tegyenek jelentést a Parlamentnek, pontos és részletes adatokat szolgáltatva a belső határellenőrzés visszaállításának indokairól; rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság 2015 óta nem tette közzé a belső határellenőrzés nélküli térség működéséről szóló éves jelentést, amit a Schengeni határellenőrzési kódex szerint köteles megtenni;

15.  emlékeztet arra, hogy a harmadik országokból a schengeni térségbe irányuló valamennyi, nem alapvető fontosságú utazásra vonatkozóan ideiglenes utazási korlátozásokat vezettek be; hangsúlyozza, hogy a külső határokon történő beléptetés megtagadására vonatkozó valamennyi döntésnek összhangban kell lennie a Schengeni határellenőrzési kódex rendelkezéseivel, beleértve különösen annak 4. cikke értelmében az alapvető jogok tiszteletben tartását;

16.  felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a schengeni vívmányok integrációjának befejezése érdekében, valamennyi uniós tagállammal együttműködve; megismétli a Tanácshoz intézett azon felhívását, hogy a lehető legrövidebb időn belül terjesszen elő határozattervezetet a schengeni vívmányok Bulgáriában és Romániában történő teljes körű végrehajtására vonatkozóan; készen áll arra, hogy a Tanácsnak a csatlakozási okmány 4. cikke szerinti felkérésére véleményt nyilvánítson a schengeni vívmányok rendelkezéseinek Horvátországban történő teljes körű végrehajtásáról; úgy véli, hogy a szolidaritás és a felelősség mindenkire egyformán vonatkozik, és a schengeni térségnek csak széttöredezettség nélkül lehet jövője;

17.  úgy véli, hogy középtávon el kell gondolkodni arról, miként lehetne megerősíteni a tagállamok közötti bizalmat és elérni, hogy az Unió jogalkotási eszközei valódi európai kormányzást biztosítsanak a schengeni térségen belül, lehetővé téve, hogy hatékony, koordinált európai választ lehessen adni a Covid19-világjárványhoz hasonló kihívásokra, fenntartva ugyanakkor a szabad mozgáshoz való jogot és a belső határellenőrzés alóli mentesség elvét, amely az uniós polgárok által nagyra értékelt schengeni projekt központi elemét képezi; kéri, hogy a Bizottság e célból nyújtson be javaslatot a schengeni kormányzásnak az új kihívások fényében történő reformjára vonatkozóan;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) A schengeni vívmányok – Megállapodás a Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről (HL L 239., 2000.9.22., 13. o.).
(2) A schengeni vívmányok – Egyezmény a Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról (HL L 239., 2000.9.22., 19. o.).
(3) HL L 77., 2016.3.23., 1. o.
(4) HL L 105., 2006.4.13., 1. o.
(5) HL L 158., 2004.4.30., 77. o.
(6) HL C 76., 2020.3.9., 106. o.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0497.
(8) A Végrehajtó Bizottság 1996. június 26-i nyilatkozata a kiadatásról (SCH/Com-ex (96) decl. 6. rev. 2.) (HL L 239., 2000.9.22., 435. o.).
(9) A Bizottság ajánlása (2020. március 16.) az egészség védelmét, valamint az áruk és alapvető szolgáltatások rendelkezésre állását biztosító határigazgatási intézkedésekre vonatkozó iránymutatásokról (C(2020)1753).
(10) A Bizottság ajánlása (2017. május 12.) a schengeni térségen belüli arányos rendőrségi ellenőrzésekről és rendőrségi együttműködésről (C(2017)3349).


A schengeni térségben tapasztalható helyzet a Covid19 kitörését követően
PDF 184kWORD 58k
Az Európai Parlament 2020. június 19-i állásfoglalása a határt átlépő munkavállalók és idénymunkások európai védelméről a Covid19-válsággal összefüggésben (2020/2664(RSP))
P9_TA(2020)0176B9-0172/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 4. és 9. cikkére, 26. cikke (2) bekezdésére, 45., 46., 48., 151., 153. és 168. cikkére,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérére, különösen annak 5., 6., 10., 12. és 16. elvére,

–  tekintettel a munkavállalók alapvető szociális jogainak közösségi chartájára,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi chartájára,

–  tekintettel a munkavállalók szabad mozgásával összefüggésben a munkavállalóknak biztosított jogok gyakorlását megkönnyítő intézkedésekről szóló, 2014. április 16-i 2014/54/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. április 5-i 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a harmadik országbeli állampolgárok idénymunkásként való munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló, 2014. február 26-i 2014/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló, 2008. november 19-i 2008/104/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel az Európai Munkaügyi Hivatal létrehozásáról szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1149 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16-i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményekről szóló, 1989. november 30-i 89/654/EGK tanácsi irányelvre(8) (első egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében),

–  tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9),

–  tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv módosításáról szóló, 2018. június 28-i (EU) 2018/957 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(10),

–  tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv érvényesítéséről és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet (az IMI-rendelet) módosításáról szóló, 2014. május 15-i 2014/67/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(11),

–  tekintettel a munkájuk során biológiai anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló, 2000. szeptember 18-i 2000/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(12),

–  tekintettel az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló, 2019. október 23-i (EU) 2019/1937 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(13),

–  tekintettel az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2009. június 18-i 2009/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(14),

–  tekintettel a „Covid19 – Úton a szabad mozgás visszaállításának és a belső határellenőrzések megszüntetésének szakaszos és összehangolt megközelítése felé” című, 2020. május 13-i bizottsági közleményre (C(2020)3250),

–  tekintettel az európai mezőgazdasági szociális partnerek – az uniós mezőgazdasági szakmai szövetségek munkáltatói csoportja (GEOPA-COPA) és az Élelmiszeripari, Mezőgazdasági és Turisztikai Szakszervezetek Európai Szövetsége (EFFAT) – 2020. május 15-i együttes nyilatkozatára az európai országokból származó idénymunkások munkába állásáról az EU-ban,

–  tekintettel az európai szálloda- és vendéglátóipar szociális partnerei – az EFFAT és a szállodák, éttermek és kávézók ernyőszervezete (HOTREC) – 2020. március 11-i és 2020. április 27-i együttes nyilatkozatára,

–  tekintettel az élelmiszeripar szociális partnere, az EFFAT és a FoodDrinkEurope 2020. április 9-i iránymutatásaira a Covid19-világjárvány idején az élelmiszeriparban dolgozó munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről,

–  tekintettel az Európai Unióban alkalmazandó átlátható és kiszámítható munkafeltételekről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1152 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(15),

–  tekintettel a harmadik országbeli állampolgárok valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országból származó, valamely tagállam területén jogszerűen tartózkodó munkavállalók közös jogairól szóló, 2011. december 13-i 2011/98/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(16);

–  tekintettel a biztonságos, rendezett és szabályos migrációra vonatkozó 2018. évi globális megállapodásra, különösen annak 5. és 22. célkitűzésére,

–  tekintettel a Covid19-járvány megfékezésére irányuló intézkedések fokozatos megszüntetését célzó közös európai ütemtervre,

–  tekintettel az Európai Tanács tagjainak 2020. március 26-i együttes nyilatkozatára,

–  tekintettel a 2020. március 13-i „A Covid19-járvány nyomán hozott koordinált gazdasági válaszintézkedések” című bizottsági közleményre (COM(2020)0112),

–  tekintettel a „COVID-19: A munkavállalók szabad mozgáshoz való jogának gyakorlására vonatkozó iránymutatások” című, 2020. március 30-i bizottsági közleményre,

–  tekintettel a „COVID-19: Iránymutatás az EU-ba irányuló, nem alapvető fontosságú utazások ideiglenes korlátozásának végrehajtásáról, az uniós polgárok hazaszállítására vonatkozó átutazási megállapodások megkönnyítéséről, és a vízumpolitikára gyakorolt hatásokról” című, 2020. március 30-i bizottsági közleményre (C(2020)2050),

–  tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel a munkakörülményekről és a bizonytalan foglalkoztatásról szóló, 2017. július 4-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére és a fenntartható fejlődési célokra, különösen a 3. és 8. számú célra,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) munkára vonatkozó alapvető normáira és a munkakörülményekről szóló ILO-egyezményekre és -ajánlásokra,

–  tekintettel az ILO 184. számú egyezményére (Munkavédelem a mezőgazdaságban),

–  tekintettel „A közlekedésről és az idegenforgalomról 2020-ban és azt követően” című, 2020. május 13-i bizottsági közleményre (COM(2020)0550),

–  tekintettel az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) „COVID19: Visszatérés a munkahelyre – A munkahelyek átalakítása és a munkavállalók védelme” című, 2020. április 24-i iránymutatásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a munkavállalók szabad mozgása a munkavállalókat megillető jog és az Európai Unió egyik alapelve, és elengedhetetlen a belső piac megfelelő működéséhez; mivel a munkavállalói mobilitásnak nemcsak szabadnak, hanem méltányosnak is kell lennie; mivel az egyenlő bánásmód elvét az EUMSZ 45. cikkének (2) bekezdése rögzíti, amely megtilt minden megkülönböztetést a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében; mivel ez az elv egyaránt vonatkozik a határt átlépő munkavállalókra és idénymunkásokra, akiknek az uniós jogszabályokkal összhangban a fogadó tagállam állampolgárságával rendelkező munkavállalókkal egyenlő bánásmódot kell biztosítani az egyenlő jogok, az egyenlő munkafeltételek és az egyenlő védelem tekintetében egyaránt;

B.  mivel a határt átlépő munkavállalók fogalma azokat a személyeket foglalja magában, akik a szabad mozgáshoz való jogukkal élve az egyik uniós tagállamban dolgoznak, míg fenntartják lakóhelyüket egy másikban, valamint a határ menti ingázókat és a kiküldött munkavállalókat; mivel a határ menti ingázó olyan munkavállaló, akit egy uniós tagállam határövezetében foglalkoztatnak, de aki naponta vagy hetente legalább egyszer visszatér egy szomszédos ország határövezetébe, ahol lakóhellyel rendelkezik, és amelynek állampolgára; mivel a kiküldött munkavállaló olyan munkavállaló, akit munkáltatója szolgáltatás teljesítése céljából ideiglenesen egy másik uniós tagállamba küld szolgáltatási szerződés, csoporton belüli kiküldetés vagy munkaerő-kölcsönző ügynökségen keresztüli rendelkezésre bocsátás keretében; mivel az idénymunkások olyan uniós és harmadik országbeli állampolgárok, akik azzal a céllal utaznak a tagállamok egyikébe, hogy ideiglenesen ott éljenek, és az év adott szakához kötődő tevékenységet végezzenek;

C.  mivel több mint 17 millió uniós polgár él és dolgozik külföldön, az állampolgárságától eltérő uniós országban (a teljes munkaerő 3,9 %-a 2018-ban); mivel az Unióban 1,5 millió határt átlépő munkavállaló van; mivel több mint 2,3 millió kiküldetési műveletre kerül sor egy másik tagállamban teljesítendő szolgáltatások céljából;

D.  mivel a Covid19-világjárvány komoly veszélyt jelent a közegészségre, és hatással van az EU-ban élő valamennyi személy egészségére és életére, valamint a tagállamok egészségügyi és ellátórendszereire; mivel a válság érintette továbbá az európai társadalmat és az európai gazdaságot is, különösen a frontvonalban lévő munkavállalókat és ágazatokat; mivel jogállásától függetlenül minden munkavállaló érintett; mivel a világjárvány kitörése rávilágított a méltányos és biztonságos mobilitás közötti összefüggésre;

E.  mivel sok határt átlépő munkavállaló és idénymunkás nélkülözhetetlen szerepet tölt be a kulcsfontosságú gazdasági ágazatokban, például a mezőgazdaságban és az élelmiszer-termelésben, a szállításban, a logisztikában, az építőiparban, a szociális szolgáltatásokban, beleértve a gondozást, a szociális munkát és az idegenforgalmat is, de az élelmiszer-feldolgozás és -csomagolás, a halászat, az erdészet, az egészségügy és a kutatás, az informatikai és gyógyszeripar, a kritikus infrastrukturális ágazatok és más ágazatok területén is, és létfontosságúak a gazdasági fellendülésre irányuló erőfeszítések szempontjából is; mivel ezekben az ágazatokban egyes munkaerő-kölcsönzők és munkáltatók üzleti modelljei a munkaerőköltségek leszorításán és a bizonytalan munkafeltételeken alapulhatnak; mivel a munkaügyi felügyelőségek ismételten beszámolnak a határt átlépő munkavállalók és idénymunkások munkajogainak megsértéséről ezekben az ágazatokban;

F.  mivel a határt átlépő munkavállalókat és az idénymunkásokat a válság és a vírus terjedésének megfékezésére és megelőzésére irányuló tagállami intézkedések – különösen a határlezárások, az ideiglenes korlátozások és a belső határellenőrzések – egyaránt súlyosan érintették; mivel a Covid19-világjárvány a határok lezárásához és számos gazdasági tevékenység megszűnéséhez vagy felfüggesztéséhez vezetett, ami megnövekedett munkanélküliséget és súlyos helyváltoztatási problémákat eredményezett azon határt átlépő munkavállalók és idénymunkások esetében, akik jövedelem, védelem vagy közlekedés, időnként pedig szállás, egészségügyi ellátás vagy élelmiszer nélkül tartózkodtak a korábbi foglalkoztatás helye szerinti tagállamokban; mivel a határt átlépő munkavállalók és idénymunkások közül a fiatalok és a nők különösen kiszolgáltatottak lehetnek;

G.  mivel a határt átlépő munkavállalók és az idénymunkások közül sokakat rövid távú munkaszerződéssel foglalkoztatják, ami alig vagy egyáltalán nem biztosít számukra állásbiztonságot, elégtelen vagy nem létező társadalombiztosítási fedezetet nyújt, és gyakran a szociális ellátásokra való jogosultsági küszöböt sem biztosítja; mivel számos határt átlépő munkavállaló és idénymunkás gyakran szegény és kiszolgáltatott régiókból, kisebbségi és társadalmi csoportokból származik, gyakran ki van téve a munkahelyi szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának, és előfordulhat, hogy a toborzók, ügynökségek vagy munkáltatók megsértik jogaikat, amit a világjárvány tovább súlyosbít; mivel a rövid távra kirendelt munkavállalók gyakran csoportos szálláson élnek, ami megnehezíti a közösségi kontaktusok korlátozását, és növeli a fertőzés kockázatát; mivel a Covid19-fertőzések nagy számban fordultak elő az élelmiszer-termeléshez hasonló ágazatokban, és valószínűleg folytatódni fognak azokban az ágazatokban és munkahelyeken, ahol a közösségi kontaktusok korlátozása nehezen tartható be megfelelő intézkedések bevezetése nélkül;

H.  mivel a Covid19-válság miatt számos határt átlépő munkavállaló és idénymunkás különösen kiszolgáltatott helyzetben van a munkakörülmények, valamint a munkahelyi egészségvédelem és biztonság tekintetében; mivel válság idején nyugtalanító beszámolók kerültek napvilágra a határt átlépő munkavállalók és idénymunkások munka- és életkörülményekkel kapcsolatos jogainak megsértéséről, különösen a munkaidővel, a minimálbérrel, a tisztességtelen elbocsátásokkal, a munkahelyi egészségügyi és biztonsági előírásokkal – például az írásbeli utasítások és a munkahelyi figyelmeztetések hiányával, a biztonságos közlekedés és az egészségügyi követelményeknek és a közösségi kontaktusok korlátozása követelményeinek eleget tevő, megfelelő szállás hiányával –, a nagy nyomást jelentő de kiigazítatlan munkarenddel, kiküldetési megállapodásokkal és kiszervezési gyakorlatokkal, a karanténkorlátozások és a hazatérési támogatás be nem tartásával, valamint a személyi védőfelszerelések nem megfelel biztosításával kapcsolatban; mivel ezek a beszámolók, valamint a válság általában a felszínre hozták és kirívóbbá tették a szociális dömpinget és számos határt átlépő dolgozó és idénymunkás helyzetének jelenlegi bizonytalanságát, illetve a védelmükre hozott hatályos jogszabályok végrehajtásában és érvényesítésében mutatkozó hiányosságokat; mivel a gyakorlatban számos határt átlépő munkavállaló és idénymunkás jövedelme mellett lakhatása tekintetében is függő helyzetben van munkaadójával vagy munkaerő-kölcsönzőjével szemben; mivel elbocsátását követően számos határt átlépő munkavállaló és idénymunkás került az utcára; mivel kiszolgáltatott körülményeik miatt e munkavállalók számára az információhiány és a jövedelem, a szállás vagy a tartózkodási státusz elvesztésétől való félelem okán is nehézséget jelenthet a visszaélések bejelentése vagy betegség esetén a munkából való távolmaradás;

I.  mivel a válság súlyosan érintette a határt átlépő vállalkozókat és önálló vállalkozókat is; mivel a Covid19-világjárvány során a munkavállalók, az önálló vállalkozók és a vállalkozók pénzügyi kártalanítása érdekében a tagállamok által hozott intézkedések és intézkedések főként a nemzeti munkaerőpiacon alapulnak, és gyakran hiányoznak a határt átlépő munkavállalókra és a határt átlépő önálló vállalkozókra vonatkozó megfelelő rendelkezések;

J.  mivel számos munkavállaló fertőződött meg a Covid19 vírussal, és több tagállamban is előfordultak halálesetek; mivel egyes ilyen munkavállalók megfelelő ellátáshoz, orvosi ellátáshoz és létesítményekhez, valamint egészség- és társadalombiztosításhoz való hozzáférése problémás volt, illetve egyes esetekben még a válság előtt sem létezett; mivel e munkavállalók körében az előléptetéshez és a betegszabadsághoz való hozzáférés is problémát jelent;

K.  mivel az Európai Munkaügyi Hatóságot (ELA) 2019 júliusában azzal a céllal hozták létre, hogy támogatást nyújtson a tagállamoknak és a Bizottságnak a munkaerő-mobilitással és a szociális biztonsági rendszerek koordinációjával kapcsolatos uniós jogszabályok hatékony alkalmazásában és végrehajtásában; mivel az ELA várhatóan 2024-re éri el teljes működési kapacitását;

L.  mivel a civil társadalmi szervezetek és a szociális partnerek fontos szerepet játszottak abban, hogy a válság idején segítséget nyújtsanak a munkavállalóknak hazájukban és a foglalkoztatás helye szerinti tagállamban egyaránt;

M.  mivel a Covid19-világjárvány gazdasági hatásai által sújtott, határt átlépő munkavállalók és idénymunkások túlnyomó többsége még nem tudott megfelelő szociális védelemhez és biztonsági jogosultságokhoz jutni amiatt, hogy a Covid19-járvány súlyosbította a tagállamok szociális biztonsági intézményei közötti koordináció akadályait; mivel a határt átlépő munkavállalók és az idénymunkások olyan helyzetbe kerültek, hogy nem feltétlenül jogosultak olyan átmeneti támogatási intézkedésekre, mint a csökkentett munkaidő, a kiigazított munkanélküli-járadék és az otthonról történő munkavégzést megkönnyítő intézkedések;

N.  mivel a válság során néhány tagállam fellépett a határt átlépő munkavállalókat és a migráns idénymunkásokat a Covid19-válsággal összefüggésben sújtó sebezhetőségek kezelése érdekében, és felhívta a figyelmet e munkavállalók társadalmainkban betöltött szerepére;

O.  mivel a határ menti ingázókat és az EU határ menti régióit is súlyosan érintette a válság a foglalkoztatás, a munkahelyhez való hozzáférés és a távmunka, valamint az alkalmazandó társadalombiztosítási és adórendszerekkel kapcsolatos jogbizonytalanság tekintetében;

P.  mivel az európai mezőgazdasági ágazat gyakran átlag alatti jövedelmet biztosít, ami hosszú munkaidővel, balesetek és betegségek előfordulásával, valamint az oktatási és képzési programokban való alacsony részvétellel párosul, különösen a határt átlépő munkavállalók és az idénymunkások esetében; mivel egyes tagállamokban a mezőgazdasági ágazatban tapasztalható rossz munkakörülmények jelentik a munkaerőhiány egyik fő okát;

Q.  mivel nem áll rendelkezésre uniós szintű szisztematikus adatgyűjtési vagy digitális nyomon követési rendszer, amely megfelelő adatokat szolgáltatna az érintett, határt átlépő munkavállalók és idénymunkások teljes számáról, vagy lehetővé tenné a munkavállalók számára, hogy könnyen és gyorsan megállapítsák társadalombiztosítási jogviszonyukat és a válság kezdete előtt megszerzett különböző jogosultságokat igényeljenek; mivel igen gyakori, hogy a települések sem rendelkeznek információval azokról a határt átlépő munkavállalókról és idénymunkásokról, akik ott élnek és dolgoznak;

R.  mivel fennáll annak a kockázata, hogy a válság tovább súlyosbíthatja a határt átlépő munkavállalók és idénymunkások egyes munkaerő-közvetítő ügynökségek és helyi munkáltatók általi kezelése tekintetében fennálló problémákat;

A jogok védelme, a biztonság garantálása és a hatályos jogszabályok érvényesítése

1.  üdvözli a Bizottság folyamatos iránymutatását, amely a Covid19-járványra adott közös uniós válasz folyamatban lévő koordinációjának részét képezi, különös tekintettel az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetésmentesség elvének végrehajtására, valamint a munkavállalók szabad és tisztességes mozgásának gyakorlására; hangsúlyozza, hogy a határellenőrzéseknek, az egészségügyi vizsgálatoknak és a mozgásra vonatkozó korlátozásoknak arányosnak és kivételesnek kell maradniuk, és vissza kell állítani a mozgás valamennyi szabadságát, amint az a különböző országok Covid19-járvánnyal kapcsolatos helyzete alapján biztonságosnak tekinthető; emlékeztet arra, hogy az egyenlő bánásmód elve nem korlátozódik az alapvető ágazatokban munkát vállaló és e foglalkozásokat űző határt átlépő munkavállalókra és az idénymunkásokra hanem kiterjed minden olyan munkavállalóra, akinek át kell lépnie a belső határokat, mivel a szóban forgó ágazatok a munkavégzés helye szerinti tagállamban a helyi munkavállalók számára is nyitva állnak; felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy a lehető leghamarabb szüntessék meg a határt átlépő munkavállalókra és idénymunkásokra vonatkozó valamennyi utazási korlátozást, valamint diszkriminatív elkülönítési és karanténintézkedést, hogy elkerüljék a munkaerőhiányt a kulcsfontosságú ágazatokban, és a munkavállalók javát is szolgálják, biztosítva egyúttal egészségüket és biztonságukat;

2.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsanak végre intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a határt átlépő munkavállalók és idénymunkások, valamint a határt átlépő vállalkozók és önálló vállalkozók megfelelő védelemben részesüljenek a Covid19-járvánnyal és annak hatásaival szemben, beleértve a vizsgálatokhoz való könnyű hozzáférést is, valamint hogy az általuk értett nyelven tájékoztatást kapjanak a kockázatokról és a meghozandó biztonsági óvintézkedésekről; hangsúlyozza a határt átlépő munkavállalók és idénymunkások köréből a fiatalok és a nők különösen kiszolgáltatott helyzetét; felszólít továbbá olyan intézkedések meghozatalára, amelyek biztosítják egészségük és biztonságuk védelmét utazásuk során, valamint hogy olyan megfelelő lakhatási körülményeik legyenek, amelyek lehetővé teszik számukra a közösségi kontaktusok korlátozását a tartózkodási helyüktől eltérő, a munkahelyük szerinti lakóhelyeken, valamint azt, hogy szükség esetén rendelkezésre álljanak olyan hazatelepítési megoldások, amelyek nem a munkavállaló költségére történnek; hangsúlyozza, hogy a szociális jogokhoz, köztük e jogok kiviteléhez való hozzáférésre vonatkozó meglévő jogszabályokat tiszteletben kell tartani; hangsúlyozza, hogy a határt átlépő munkavállalókat és az idénymunkásokat nem szabad cserbenhagyni azért, mert uniós polgárként gyakorolták a szabad mozgáshoz való jogukat;

3.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az e területen aktívan tevékenykedő szociális partnerek és civil társadalmi szervezetek munkáját annak biztosítása érdekében, hogy a válság következtében vagy más okból a területükön rekedt munkavállalók megfelelő és sürgős hozzáféréssel rendelkezzenek a közszolgáltatásokhoz, a szakszervezeti támogatáshoz, a tisztességes lakhatáshoz, a védőfelszerelésekhez, az étkezésekhez és az egészségügyi ellátáshoz; üdvözli a szociális partnerek elkötelezettségét a határt átlépő munkavállalók és idénymunkások mobilitásával és jogaival kapcsolatos ágazatspecifikus kérdések kezelése iránt;

4.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Covid19-cel összefüggésben a 2014/36/EU irányelvben foglaltaknak megfelelően biztosítsák a harmadik országbeli idénymunkások és az uniós állampolgárok közötti egyenlő bánásmódot, emlékeztetve arra, hogy e munkavállalók az uniós polgárokkal azonos munkaügyi és szociális jogokkal rendelkeznek;

5.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy többek között nemzeti és határokon átnyúló összehangolt és közös munkaügyi ellenőrzések révén sürgősen biztosítsák a határt átlépő munkavállalók és az idénymunkások jogaira vonatkozó uniós jogszabályok megfelelő végrehajtását és érvényesítését, különösen az azonos helyen végzett egyenlő munkáért járó egyenlő díjazáshoz való jog tekintetében; kitart amellett, hogy egyértelmű lépéseket kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy a munkavállalók az indulás előtt világosan értsék szerződéseiket, jogaikat és kötelezettségeiket, azokról egyértelmű tájékoztatást kapjanak, és azokhoz akadálytalanul hozzáférjenek, valamint hogy ezek a szerződések a foglalkoztatásuk területén működő munkavállalói védelemmel foglalkozó szervezetek rendelkezésére álljanak; felszólítja a tagállamokat, hogy növeljék a munkaügyi felügyelőségek kapacitását, és részesítsék előnyben azokat az ágazatokat, ahol a munkavállalók veszélyben vannak;

6.  felszólítja a Bizottságot, hogy a Covid19-járvány idején kövesse nyomon a munkavállalók szabad mozgásáról szóló iránymutatásainak végrehajtását, és különösen hogy a Covid19-cel összefüggésben adjon ki új konkrét iránymutatásokat a határt átlépő munkavállalók és idénymunkások, valamint a határ menti vállalkozók és önálló vállalkozók, a munkáltatók és a tagállamok számára, különös tekintettel a szabad és tisztességes mozgásra, a tisztességes lakhatásra, az alkalmazandó munka- és foglalkoztatási feltételekre, valamint az egészségügyi és biztonsági követelményekre, beleértve annak szükségességét, hogy az utazás, a lakhatás és a munkahely tekintetében biztosítsák a közösségi kontaktusok korlátozását, valamint a szociális biztonsággal kapcsolatos védelmet és koordinációt, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, valamint tájékoztatás nyújtását, például a munkahelyen a munkavállalók számára az általuk értett nyelven írásbeli utasításokat és figyelmeztetéseket, továbbá az ezekkel kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréjét; hangsúlyozza, hogy a szociális partnereket teljes mértékben be kell vonni ezen iránymutatások kidolgozásába;

7.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak minőségi lakhatást a határt átlépő munkavállalók és az idénymunkások számára, amelyet függetleníteni kell a javadalmazásuktól, és biztosítsák a munkaügyi felügyelőségek által érvényesített tisztességes körülményeket, a bérlők magánélethez való jogát és írásbeli bérleti szerződéseket, valamint hogy e tekintetben állapítsanak meg normákat;

8.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az Európai Munkaügyi Hatóság mielőbb teljes mértékben működőképessé váljon, és azon dolgozzon, hogy megfelelő tájékoztatást nyújtson az egyének jogairól és kötelezettségeiről a határokon átnyúló munkaerő-mobilitással járó helyzetekben, többek között egy egységes, uniós honlapon keresztül, amely portálként szolgálna az uniós és nemzeti szintű információforrásokhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez; megállapítja, hogy nincs harmonizált eljárás a visszaélések és problémák jelzésére; ezért felhívja az Európai Munkaügyi Hatóságot, hogy az illetékes tagállami hatóságokkal együttműködve hozzon létre egy olyan európai eszközt, amely lehetővé teszi a határt átlépő munkavállalók számára, hogy névtelenül jelentsék a visszaéléseket, valamint hajtsa végre az (EU) 2019/1149 rendelet 8. cikkének (1) bekezdését azzal a céllal, hogy közös vagy összehangolt ellenőrzéseket végezzen a tudomására hozott esetleges visszaélésekre vonatkozóan;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon hosszú távú megoldásokat a visszaélésszerű alvállalkozói gyakorlatok kezelésére, valamint az alvállalkozói és ellátási láncban alkalmazott idénymunkások és határt átlépő munkavállalók védelmére;

A méltányos mobilitás előmozdítása és a belső piac megerősítése

10.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy készüljenek fel a Covid19 esetleges jövőbeli hullámaira, és ismételten felszólít a nemzeti határokkal kapcsolatos intézkedések összehangolására és az utazó munkavállalókra vonatkozó biztonsági intézkedések kidolgozására, beleértve a biztonságos szállást is; megjegyzi, hogy biztonsági intézkedésekkel, valamint jól megalapozott és ismertetett utazási feltételekkel kiegészített „zöld folyosók” azonosítása és fenntartása révén állandó mobilitási lehetőségeket kell bevezetni; e tekintetben kiemeli a regionális és helyi hatóságok és a meglévő, határokon átnyúló intézmények kulcsszerepét, többek között a lakóhelyük szerinti településeken nyilvántartásba vett, határt átlépő munkavállalók és idénymunkások adatainak vezetésében és rendszeres frissítésében; hangsúlyozza, hogy a válságra és a gazdasági fellendüléshez vezető útra tekintettel hozott bármely intézkedést valamennyi munkavállaló egészsége és biztonsága, valamint az összes alkalmazandó munkafeltétel tiszteletben tartása és hatékony érvényesítése elvének kell vezérelnie, elismerve, hogy a Covid19-járvány és következményei miatt a határt átlépő munkavállalók és az utazó munkavállalók különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak;

11.  emlékeztet az olyan harmadik országokkal való jó együttműködés fontosságára és szükségességére, ahol nagy a határt átlépő munkavállalók száma, például az Európai Gazdasági Térségben (EGT), Svájcban és az Egyesült Királyságban;

12.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok között jó együttműködésre van szükség a határt átlépő munkavállalókra és az idénymunkásokra vonatkozó adatok gyűjtése terén a nemzeti gyakorlatok hiányosságainak áthidalása, a rendelkezésre álló információkhoz való jobb hozzáférés, valamint a kiszámítható és hozzáférhető belső munkaerőpiac megteremtése érdekében; felszólítja az Európai Munkaügyi Hatóságot, hogy vállaljon aktív szerepet az adatok gyűjtésében és koordinálásában a munkaerő-mobilitás elemzésének és a kockázatértékeléseknek az alapító rendeletben meghatározott feladataival összhangban történő elvégzése céljából;

13.  úgy véli, hogy a határt átlépő munkavállalók és az idénymunkások védelme érdekében a munkáltatóknak is szükségük van egyértelmű szabályokra és jogi egyértelműségre; felkéri a tagállamokat, hogy az illetékes nemzeti intézményeik honlapján gyűjtsenek és tartsanak naprakész információkat valamennyi ilyen szabályról, beleértve a Covid19-re és az utazási korlátozásokra vonatkozó szabályokat is; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy olyan portál vagy mobilalkalmazás létrehozásának lehetőségét, amely képes lenne összesíteni a tagállamoktól származó adatokat annak érdekében, hogy pontos és valós idejű tájékoztatást nyújtson az uniós polgárok számára az utazási korlátozásokról, kiegészítve azokat az utazási lehetőségekkel és a rendelkezésre álló útvonalakkal abban az esetben, ha a sürgősségi intézkedéseket részben vagy teljesen újból bevezetik;

14.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a válság által érintett, határt átlépő munkavállalók, különösen a határ menti ingázók és önálló vállalkozók, beleértve a lakóhelyük szerinti országból távmunkát végzőket is, hozzáférjenek az alkalmazandó szociális biztonsági, munkaügyi jogokhoz és adórendszerekhez, ugyanolyan feltételek mellett részesülhessenek a rövid távú foglalkoztatási rendszerekben, mint a többi munkavállaló, és amennyiben a világjárvány következtében a tartózkodási helyük szerinti tagállamban kell tartózkodniuk, az ne legyen kedvezőtlen hatással adó- vagy szociális biztonsági jogaikra; kéri, hogy a távmunkában külföldön töltött időt úgy minősítsék, mintha az a munkavégzés helye szerinti országban történt volna;

Reziliencia, digitális átállás és az átláthatóság biztosítása

15.   felszólítja a Bizottságot, hogy sürgősen készítsen tanulmányt a határt átlépő munkavállalók és az idénymunkások foglalkoztatási, valamint egészségügyi és biztonsági körülményeinek általános helyzetéről, beleértve a munkaerő-kölcsönző ügynökségek, a munkaerő-toborzó ügynökségek, más közvetítők és alvállalkozók szerepét is, annak érdekében, hogy azonosítsa a védelem terén fennálló hiányosságokat, valamint a meglévő jogi keret – például a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó jogi keret, az idénymunkásokról szóló 2014/36/EU irányelv és a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló 2008/104/EK irányelv – esetleges felülvizsgálatának szükségességét, valamint annak alkalmazhatóságát világjárvány esetén; hangsúlyozza, hogy a levont tanulságok nemcsak a Covid19-válság tekintetében érvényesek, hanem meg kell erősíteniük a tényeken alapuló politikai döntéshozatalt is annak érdekében, hogy válságok és normális körülmények idején is kezeljék az uniós és nemzeti jogszabályok hiányosságait;

16.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok felelősek annak biztosításáért, hogy szociális biztonsági rendszereik stabilak, megbízhatóak és válságbiztosak legyenek, és hogy az EU az Európán belüli mozgásra vonatkozóan állapít meg;közös szabályokat a szociális biztonsági jogok védelmére; felszólítja a Tanács jelenlegi és jövőbeli elnökségeit és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a Parlamenttel annak érdekében, hogy gyors és kiegyensúlyozott megállapodás szülessen a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK és 987/2009/EK rendelet javasolt felülvizsgálatáról annak érdekében, hogy korszerű és a célnak megfelelő szabályok jöjjenek létre, amelyek előmozdítják a tisztességes mobilitást és szociális védelmet valamennyi uniós polgár számára, ugyanakkor hatékonyan küzdenek a társadalombiztosítási visszaélés és az utazó munkavállalók szociális jogaival való visszaélés ellen; e tekintetben felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen hajtsák végre a szociális biztonságra vonatkozó információk elektronikus adatcseréje (EESSI) rendszerének valamennyi elemét annak érdekében, hogy biztosítsák a szociális biztonsági intézmények közötti hatékonyabb együttműködést és az egyedi esetek gyorsabb, digitalizált feldolgozását a határokon átnyúló helyzetekben lévő személyek érdekében;

17.  felszólítja a Bizottságot, hogy a Covid19 fényében frissítse weboldalait, és ennek megfelelően népszerűsítse azokat, tájékoztatást nyújtva a munkavállalók jogairól, a határt átlépő munkavállalókra és az idénymunkásokra vonatkozó nemzeti jogszabályokról, valamint részletes tájékoztatást nyújtva a nemzeti és regionális munkavédelmi hatóságokról, továbbá a tagállamokkal együttműködve hozzon létre hozzáférhető tájékoztató kampányokat a határt átlépő munkavállalók és az idénymunkások számára a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek bevonásával az információk további terjesztése érdekében;

18.  ismételten hangsúlyozza a visszaélést bejelentő személyek megfelelő védelmének fontosságát a tagállamokban, többek között a határt átlépő munkavállalók és az idénymunkások esetében; ösztönzi a tagállamokat, hogy lépjenek túl a 2019/1937/EK irányelvben jogállásától függetlenül minden munkavállalóra vonatkozóan meghatározott minimumkövetelményeken, és vizsgálják meg a visszaélést bejelentő személyek védelmére vonatkozó nemzeti jogszabályok alkalmazásának módjait a visszaéléseket bejelentő, határt átlépő munkavállalók vagy idénymunkások esetében; hangsúlyozza olyan rendelkezésre álló opciók átlátható beépítésének szükségességét, amelyek a megtorlástól való félelem kiküszöbölésével lehetővé teszik a visszaélések jelentését és a munkaszerződésekkel kapcsolatos segítségnyújtást; hangsúlyozza, hogy e munkavállalók számára biztosítani kell a szakszervezetekhez és a civil társadalmi szervezetekhez való hozzáférést, többek között a fogadó országban is;

19.  úgy véli, hogy a tagállamok közötti azonosítást és adatcserét szolgáló digitális és dinamikus rendszer létrehozása elősegítheti a határt átlépő munkavállalók és idénymunkások jogaival kapcsolatos visszaélések és problémák, valamint a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelmet, és segíthet meghatározni az illetékes szociális biztonsági rendszer által biztosított fedezetet; ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen részletes hatásvizsgálatot a digitális európai társadalombiztosítási azonosító jel bevezetéséről egy javaslat benyújtása céljából; hangsúlyozza, hogy a személyes adatokat csak a szociális biztonságért felelős illetékes hatóságok és kizárólag a tervezett konkrét célra használhatják fel az általános adatvédelmi rendelettel(19) összhangban;

20.  felhívja a tagállamokat, hogy megfelelően, időben és ambiciózus módon ültessék át a munkavállalók kiküldetéséről szóló felülvizsgált irányelvet, biztosítva a kiküldött munkavállalók számára a teljes mértékben egyenlő bánásmódot és védelmet, különösen a munkáltatónak az irányelv 3. cikkének (7) bekezdésében foglalt azon kötelezettségének tiszteletben tartása érdekében, hogy költségtérítés címén a kiküldetés miatt ténylegesen felmerült költségeket – például utazási, ellátási és szállásköltségek – térítse meg a kiküldött munkavállalóknak, a munkaviszonyra alkalmazandó nemzeti joggal és/vagy gyakorlattal összhangban;

21.  megállapítja, hogy a Bizottságnak a tagállamokkal együtt foglalkoznia kell az EU-ban a határt átlépő munkavállalókra és idénymunkásokra irányuló ideiglenes munkaerő-kölcsönző és munkaerő-toborzó ügynökségek létrehozására vonatkozó egyértelmű rendelkezések hiányával; emlékeztet azokra a meglévő bevált gyakorlatokra, amelyek esetében az ilyen vállalatok bizonyos közigazgatási szervek által kiadott egyértelmű átláthatósági engedélyek hatálya alá tartoznak;

22.  sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a „termelőtől a fogyasztóig” stratégia és a közös agrárpolitika közelgő felülvizsgálata az európai mezőgazdasági dolgozók, többek között az idénymunkások, a migráns munkavállalók és más utazó munkavállalók javát szolgálja;

23.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy küzdjenek az idénymunkásokról és a határt átlépő munkavállalókról alkotott negatív kép ellen, ahol ilyen kép kialakult; megjegyzi, hogy a lakóhely szerinti tagállamok felelőssége, hogy megfelelő hozzáférést biztosítsanak a munkaügyi és társadalombiztosítási információkhoz a határt átlépő munkavállalók és az idénymunkások számára; kiemeli a határt átlépő munkavállalók és az idénymunkások munkával kapcsolatos balesetek esetén történő támogatásának és a hazatelepüléshez nyújtott segítségnek a fontosságát;

o
o   o

24.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, az Európai Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 128., 2014.4.30., 8. o.
(2) HL L 141., 2011.5.27., 1. o.
(3) HL L 94., 2014.3.28., 375. o.
(4) HL L 327., 2008.12.5., 9. o.
(5) HL L 186., 2019.7.11., 21. o.
(6) HL L 284., 2009.10.30., 1. o.
(7) HL L 166., 2004.4.30., 1. o.
(8) HL L 393., 1989.12.30., 1. o.
(9) HL L 18., 1997.1.21., 1. o.
(10) HL L 173., 2018.7.9., 16. o.
(11) HL L 159., 2014.5.28., 11. o.
(12) HL L 262., 2000.10.17., 21. o.
(13) HL L 305., 2019.11.26., 17. o.
(14) HL L 168., 2009.6.30., 24. o.
(15) HL L 186., 2019.7.11., 105. o.
(16) HL L 343., 2011.12.23., 1. o.
(17) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0054.
(18) HL C 334., 2018.9.19., 88. o.
(19) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat