Choisissez la langue de votre document :
- bg - български
- es - español
- cs - čeština
- da - dansk
- de - Deutsch
- et - eesti keel
- el - ελληνικά
- en - English
- fr - français
- ga - Gaeilge
- hr - hrvatski
- it - italiano
- lv - latviešu valoda
- lt - lietuvių kalba
- hu - magyar
- mt - Malti
- nl - Nederlands
- pl - polski
- pt - português
- ro - română
- sk - slovenčina
- sl - slovenščina
- fi - suomi
- sv - svenska
|
 Gépjárművek típusjóváhagyása (valós vezetési körülmények közötti kibocsátások) ***I |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| A Méltányos Átállást Támogató Alap ***I |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Fegyverkivitel: A 2008/944/KKBP közös álláspont végrehajtása |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 346. cikke (1) bekezdésének b) pontjában a fegyverek előállításával vagy kereskedelmével kapcsolatban, valamint az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 42. cikkének (3) bekezdésében egy „európai fegyverzet- és képességpolitika” meghatározásával kapcsolatban rögzített elvekre, valamint az EUSZ 21. cikkében foglalt elvekre, nevezetesen a demokrácia és a jogállamiság előmozdítására, valamint a béke megőrzésére, a konfliktusok kialakulásának megelőzésére és a nemzetközi biztonság erősítésére, – tekintettel a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspont (a továbbiakban: a közös álláspont) módosításáról szóló, 2019. szeptember 16-i (KKBP) 2019/1560 tanácsi határozatra(1), valamint a Tanács 2019. szeptember 16-i, a közös álláspont felülvizsgálatáról szóló következtetéseire, – tekintettel a közös álláspont 8. cikkének (2) bekezdésével összhangban összeállított huszadik éves jelentésre(2), – tekintettel a közös álláspont 8. cikkének (2) bekezdésével összhangban összeállított huszonegyedik éves jelentésre(3), – tekintettel a fegyverkivitel hatékony ellenőrzésének előmozdításáról szóló, 2018. január 22-i (KKBP) 2018/101 tanácsi határozatra(4) és a Fegyverkereskedelmi Szerződés végrehajtásának támogatása érdekében végzett uniós tájékoztatási tevékenységekről szóló, 2017. május 29-i (KKBP) 2017/915 tanácsi határozatra(5), – tekintettel a tiltott hagyományos fegyverekre és azok lőszereire vonatkozó, az ilyen fegyverek és lőszerek illetéktelen kezekbe jutása és tiltott transzfere kockázatának csökkentését célzó globális jelentési rendszer (iTrace IV) támogatásáról szóló, 2019. december 19-i (KKBP) 2019/2191 tanácsi határozatra(6), – tekintettel az Európai Unió Tanácsa által 2020. február 17-én elfogadott, aktualizált közös katonai listájára(7), – tekintettel a közös állásponthoz készített felhasználói útmutatóra, – tekintettel a hagyományos fegyverek, valamint a kettős felhasználású áruk és technológiák exportjának ellenőrzéséről szóló, 1996. május 12-i Wassenaari Megállapodásra, valamint ezen áruk, technológiák és lőszerek 2019 decemberében aktualizált jegyzékeire, – tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2013. április 2-án elfogadott és 2014. december 24-én hatályba lépett Fegyverkereskedelmi Szerződésre (ATT)(8), – tekintettel a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferére vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről szóló, 2009. május 6-i 2009/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9) és a honvédelem és biztonság területén egyes építési beruházásra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló, ajánlatkérő szervek vagy ajánlatkérők által odaítélt szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról, valamint a 2004/17/EK és 2004/18/EK irányelv módosításáról szóló, 2009. július 13-i 2009/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(10), – tekintettel a 2016. szeptember 12-i (EU) 2016/1969 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel(11) módosított, a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló, 2009. május 5-i 428/2009/EK tanácsi rendeletre(12) (a továbbiakban: a kettős felhasználású termékekről szóló rendelet) és az I. mellékletében foglalt, a kettős felhasználású termékek és technológiák jegyzékére, – tekintettel az Unió védelmi iparának versenyképességét és innovációs képességét támogató európai védelmi ipari fejlesztési program (EDIDP) létrehozásáról szóló, 2018. július 18-i (EU) 2018/1092 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(13), – tekintettel az Európai Védelmi Alap (EDF) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2018. június 13-i bizottsági javaslatra (COM(2018)0476), – tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a Bizottság támogatásával a Tanácshoz intézett, az Európai Békekeret létrehozásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatára (HR(2018)94), – tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira, beleértve a fenntartható fejlődés békés és befogadó társadalmainak előmozdításáról szóló 16. célt, – tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Jemennel szembeni fegyverembargóról szóló 2216 (2015) sz. határozatára, valamint az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala által kiadott, a jemeni emberi jogi helyzetről, többek között a 2014 szeptembere óta elkövetett jogsértésekről és visszaélésekről szóló A/HRC/39/43. sz. jelentésre, – tekintettel az Európai Uniónak a földközi-tengeri térségben folytatott katonai műveletéről (EUNAVFOR MED IRINI) szóló, 2020. március 31-i (KKBP) 2020/472 tanácsi határozatra(14), – tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa által 2019. június 10-én elfogadott 2473 (2019) sz. határozatra, amely meghosszabbította a Líbiával szembeni fegyverembargó végrehajtására irányuló intézkedéseket, valamint tekintettel az ENSZ líbiai támogató missziójának (UNSMIL) a líbiai fegyverembargó folyamatos megsértéséről szóló 2020. január 25-i nyilatkozatára, – tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Líbiával szembeni fegyverembargót elrendelő 1970 (2011) sz. határozatára és az e témával kapcsolatos valamennyi későbbi határozatára, valamint a fegyverembargó szigorú betartásáról szóló 2292 (2016), 2357 (2017), 2420 (2018) és 2473 (2019) sz. határozataira, – tekintettel az ENSZ „Közös jövőnk biztosítása: leszerelési program” című, 2018. évi dokumentumára – tekintettel egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló, 2019. január 16-i (EU) 2019/125 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(15), – tekintettel a Törökországról szóló 2019. október 16-i európai tanácsi következtetésekre, amelyek támogatták a Külügyek Tanácsa 2019. október 14-i következtetéseit a Törökország által Észak-Szíriában és a Földközi-tenger keleti térségében folytatott jogellenes tevékenységekről, – tekintettel az ENSZ 16. fenntartható fejlődési céljára, amely a békés és befogadó társadalmak előmozdítását célozza a fenntartható fejlődés érdekében(16), – tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatala által az Emberi Jogi Tanács számára készített, a fegyvertranszfer emberi jogokra gyakorolt hatásairól szóló jelentésre(17), – tekintettel a fegyverkivitelről és a közös álláspont végrehajtásáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2018. november 14-i(18), 2017. szeptember 13-i(19) és 2015. december 17-i(20)állásfoglalására, – tekintettel az Európai Parlamentnek a Tanácshoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett 2019. március 28-i ajánlására az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a Bizottság támogatásával a Tanácshoz intézett, az Európai Békekeret létrehozásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatáról(21), – tekintettel a jemeni humanitárius helyzetről szóló 2016. február 25-i(22), 2017. június 15-i(23) és 2017. november 30-i(24) állásfoglalására, – tekintettel a katonai robotrepülőgépek használatáról szóló, 2014. február 27-i állásfoglalására(25), – tekintettel a Biztonság- és Védelempolitikai Albizottság 2017. április 12-i ülésén „Az uniós fegyverkivitel-ellenőrzési rendszer végrehajtása” címmel tartott munkaértekezletre, – tekintettel a Biztonság- és Védelempolitikai Albizottság által megrendelt, „Ajánlások az EU-n belüli és harmadik országokba irányuló fegyverkivitelre vonatkozó átlátható és részletes jelentési rendszerre vonatkozóan” című tanulmányra, – tekintettel a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság között 2019. január 22-én létrejött francia–német együttműködési és integrációs szerződésre (aacheni francia–német szerződés), – tekintettel a Külügyek Tanácsa 2013. augusztus 21-i, Egyiptomról szóló következtetéseire, – tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére, – tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0137/2020), A. mivel a legutóbbi SIPRI-adatok(26) azt mutatják, hogy az EU 28 tagállamából származó fegyverkivitel a 2015–2019 közötti időszakban a teljes globális fegyverkivitel több mint 26%-át tette ki, ami által az EU összesítve a világ második legnagyobb fegyverszállítója az USA (36%) után és Oroszország (21%) előtt; mivel az EUMSZ 346. cikke értelmében a fegyverek előállítása, illetve kereskedelme továbbra is tagállami hatáskör; B. mivel a legutóbbi SIPRI-adatok azt mutatják, hogy Szaúd-Arábiát és az Egyesült Arab Emírségeket tekintve egyaránt a 28 tagú EU a második legnagyobb fegyverexportőr; mivel az elismert nemzetközi és regionális szakértőkből álló ENSZ-csoport szerint a jemeni fegyveres konfliktus szemben álló felei a nemzetközi jogba ütköző jogsértéseket és bűncselekményeket követtek el és követnek el továbbra is; C. mivel a fegyverek és felszerelések kivitele javítja a védelmi ipar azon képességét, hogy hatékonyan kutasson és fejlesszen védelmi technológiákat, és ezáltal biztosítja, hogy az uniós tagállamok képesek legyenek megvédeni magukat és a polgáraikat; D. mivel a világban egyre erősödik egy újabb fegyverkezési verseny, és a legjelentősebb katonai hatalmak már nem támaszkodnak a fegyverzet-ellenőrzésre és a leszerelésre a nemzetközi feszültségek csökkentése és a globális biztonsági környezet javítása érdekében; E. figyelembe véve, hogy a Tanács 2008. december 8-i közös álláspontja az együttműködés megerősítésének és a tagállamok exportpolitikái közötti konvergencia előmozdításának alapvető eszköze; F. mivel a tagállamok elismerik, hogy a fennálló feszültségek és konfliktusok befolyásolása, illetve súlyosbítása tekintetében különös felelősség fakadhat a katonai technológia és felszerelések harmadik országokba történő kiviteléből; G. mivel a Covid19-világjárvány okozta globális válságnak jelentős geostratégiai kihatásai lehetnek, ami miatt még inkább szükségessé válik egy tényleges európai stratégiai autonómia kiépítése; H. mivel a Külügyek Tanácsának 2013. augusztus 21-i következtetései szerint „a tagállamok továbbá arról is megállapodtak, hogy felfüggesztik a belső elnyomásra alkalmas eszközök Egyiptomba irányuló kivitelére vonatkozó engedélyeket, áttekintik a 2008/944/KKBP közös álláspont hatálya alá tartozó eszközökre vonatkozó kiviteli engedélyeket, valamint felülvizsgálják az Egyiptom számára biztosított biztonsági segítségnyújtásukat”; mivel több, uniós tagállamban székhellyel rendelkező vállalat továbbra is fegyvert, megfigyelési technológiát és egyéb biztonsági felszerelést exportál Egyiptomba, lehetővé téve az eszközök feltörését, rosszindulatú szoftverek használatát, valamint az emberi jogi jogvédők és civil társadalmi aktivisták elleni fizikai és internetes támadások egyéb formáit; mivel ez a tevékenység az online véleménynyilvánítás szabadságának elnyomásához vezetett; I. mivel egy egyre instabilabbá váló többpólusú világban, ahol erősödnek a nacionalista, idegengyűlölő és antidemokratikus erők, elengedhetetlen, hogy az Európai Unió világviszonylatban befolyásos szereplővé váljon, és továbbra is élen járjon olyan globális „puha hatalomként”, amely elkötelezett a hagyományos és nukleáris fegyverek leszerelése iránt, és beruház a konfliktusok megelőzésébe, a válságkezelésbe és a katonai megoldások mérlegelését megelőző békeközvetítésbe; J. figyelembe véve, hogy a fegyverkivitel alapvető fontosságú az európai védelem ipari és technológiai alapjainak megerősítéséhez, valamint, hogy a védelmi ipar elsődleges feladata, hogy biztosítsa az Unió tagállamainak védelmét és biztonságát, miközben hozzájárul a KKBP végrehajtáshoz; K. mivel a tagállamok fegyverkivitellel kapcsolatos eltérő magatartása egyes esetekben gyengíti az EU külpolitikai céljainak elérésére való képességét, és aláássa hitelességét a nemzetközi színtéren való egységes fellépés tekintetében; L. mivel a globális és a regionális biztonsági környezet egyaránt drámaian megváltozott, különös tekintettel az Unió déli és keleti szomszédságára; M. mivel a katonai átláthatóságra irányuló intézkedések – például a fegyverkivitelről történő jelentéstétel – hozzájárulnak a határokon átnyúló bizalomépítéshez; A huszadik és a huszonegyedik éves uniós fegyverkiviteli jelentés 1. rámutat arra, hogy a védelmi ipar fenntartása az Unió önvédelmének része és stratégiai autonómiájának egyik eleme; megjegyzi, hogy ez csak akkor lehetséges, ha a tagállamok fegyverkezési programjaik keretében előnyben részesítik az európai termékeket; hangsúlyozza, hogy egy életképes európai piac csökkentené a harmadik országokba történő fegyverkivitelre való ráutaltságot; 2. emlékeztet arra, hogy a közös álláspont egy átláthatósági eljárást irányoz elő, amely az Európai Unió fegyverkivitelre vonatkozó éves jelentéseinek közzététele révén valósul meg; üdvözli a 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspont 8. cikkének (2) bekezdése szerinti huszadik és a huszonegyedik éves uniós fegyverkiviteli jelentés közzétételét, amely jelentést a hagyományos fegyverek kivitelével foglalkozó tanácsi munkacsoport (COARM) állított össze és az Európai Unió Hivatalos Lapjában tettek közzé, még ha késve is; úgy véli, hogy a két jelentés közzététele előrelépést jelent egy fegyverkivitellel kapcsolatos közös uniós álláspont irányában a minden eddiginél több kihívást rejtő nemzetközi környezetben, amelyet az export volumenének növekedése és az átláthatóság csökkenése jellemez; véleménye szerint mindkét jelentés értékes kiegészítésként szolgál a globális és a regionális fegyverkivitel átláthatóságáról szóló ENSZ-jelentések mellett; 3. tudomásul veszi a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy eleget tegyenek a fegyverek előállításával vagy kereskedelmével kapcsolatban az EUMSZ 346. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglaltaknak; 4. megjegyzi, hogy a huszadik éves jelentéshez 19 tagállam, és a huszonegyedikhez is 19 tagállam szolgáltatott teljes körű információt; sürgeti a tagállamokat, és különösen a jelentős fegyverexportáló országokat, hogy teljes mértékben tegyenek eleget a közös álláspontban meghatározott kötelezettségeiknek a fegyverkereskedelem globális átláthatóságának csökkenése idején; rámutat arra, hogy a teljes körű információszolgáltatás a kiadott engedélyek számának és értékének, valamint a tényleges kivitel értékének benyújtását jelenti, a célországok és a katonai lista kategóriái szerinti bontásban; megállapítja, hogy a huszadik jelentés esetében 27 tagállam – Görögország kivételével – legalább részben szolgáltatott információkat, a huszonegyedik jelentés esetében pedig mind a 28 tagállam benyújtott adatokat, miközben az országok mintegy egyharmada hiányosan közölte az információkat; üdvözli azonban a kormányok által a nemzeti jelentéseken keresztül nyújtott kiegészítő információkat; ismételten kéri, hogy mindazon tagállamok, amelyek nem szolgáltattak teljes körű információt, a következő éves jelentésre tekintettel nyújtsanak további információkat a korábbi kivitelükkel kapcsolatban; 5. aggasztónak tartja, hogy a tagállamok nagyon eltérő információkat használnak az engedélyek értékére vonatkozó adatok előállításához, ami megnehezíti, hogy hatékonyan lehessen felhasználni következetes és összehasonlítható adatokat; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tényleges fegyverkivitelről – beleértve azok összértékét és mennyiségét is – globális és általános engedélyek alapján számoljanak be, a katonai lista kategóriái és a rendeltetési országok szerinti bontásban; 6. felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák a koordinációt, és határozzanak meg közös bevált gyakorlatokat az információk és az adatok összegyűjtésére és feldolgozására irányulóan, hogy ezáltal harmonizáltabb éves jelentéseket készítsenek, növelve az átláthatóságot és a jelentések felhasználhatóságát; 7. megjegyzi, hogy az elmúlt két éves jelentés szerint továbbra is a több fegyveres konfliktus által sújtott közel-keleti és észak-afrikai országok jelentik a kivitel legfontosabb regionális célpontjait; megjegyzi, hogy ezek a régiók jelentős és folyamatos biztonsági kihívásokkal néznek szembe, és minden egyes kivitelt eseti alapon kell értékelni a közös álláspont nyolc kritériuma fényében; 8. támogatja a Tanács kötelezettségvállalását, amelynek értelmében erősíteni kell a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzését; nyugtázza, hogy a tagállamok a KKBP keretében készek megerősíteni az együttműködést és előmozdítani a konvergenciát ezen a területen; üdvözli ezeket az erőfeszítéseket, mert összhangban állnak a közös kül- és biztonságpolitikának (KKBP) az EUSZ 21. cikkében meghatározott általános célkitűzéseivel és az EU globális stratégiájában (2016) rögzített regionális prioritásokkal; ezzel összefüggésben felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki, vezessenek be és tartsanak fenn közös normákat a katonai technológia és felszerelések transzferének kezelésére vonatkozóan; 9. emlékeztet arra, hogy az EU számos fegyverembargóról, köztük ENSZ fegyverembargóról határozott a KKBP célkitűzéseivel összhangban olyan országokkal szemben, mint Belarusz, a Közép-afrikai Köztársaság, Kína, Irán, Mianmar, Észak-Korea, az Oroszországi Föderáció, Szomália, Dél-Szudán, Szudán, Szíria, Venezuela, Jemen és Zimbabwe; megjegyzi, hogy mivel ezek az embargók megfoszthatják az említett országokat a katonai erőforrásoktól, egyes esetekben hozzájárulnak a regionális békéhez és stabilitáshoz; megjegyzi, hogy az ilyen embargók biztosítják, hogy az EU ne járuljon hozzá humanitárius válságokhoz, emberi jogi visszaélésekhez és atrocitásokhoz; felhívja az EU-t, hogy segítsen megerősíteni a tagállamok arra irányuló kapacitásait, hogy megbízható eljárásokat hajtsanak végre annak ellenőrzésére, hogy valamennyi tagállam betartja-e az uniós fegyverembargókat, és hozza nyilvánosságra a vonatkozó megállapításokat(27); 10. emlékeztet a jemeni helyzetről szóló, 2018. október 4-i állásfoglalására; ennek vonatkozásában nyomatékosan kéri valamennyi uniós tagállamot, tartózkodjanak attól, hogy fegyvereket és katonai felszereléseket adjanak el Szaúd-Arábiának, az Egyesült Arab Emírségeknek és a nemzetközi koalíció bármely tagjának, valamint a jemeni kormánynak és a konfliktusban érintett bármely félnek; 11. üdvözli Belgium, Dánia, Finnország, Görögország, Hollandia, Németország és Olaszország kormányának azon határozatát, amelyben korlátozásokat vezet be a jemeni háborúban érintett, Szaúd-Arábia által vezetett koalícióban részt vevő országokba irányuló fegyverkivitelre; megjegyzi, hogy a nem kormányzati szervezetek jelentései szerint egyes esetekben az ezen országokba exportált fegyvereket Jemenben használták fel, ahol 22 millió embernek van szüksége humanitárius segítségnyújtásra és védelemre; emlékeztet arra, hogy az ilyen kivitel egyértelműen sérti a közös álláspontot; megjegyzi, hogy Németország 2020 végéig ismét meghosszabbította a Szaúd-Arábiába irányuló fegyverexportra kihirdetett moratóriumot, valamint hogy több tagállam határozott teljes körű korlátozások alkalmazásáról; emlékeztet arra, hogy a Parlament 2016. február 25. és 2019. február 14. között plenáris állásfoglalások útján legalább tíz alkalommal felhívta a főképviselőt/alelnököt, hogy indítson eljárást a Szaúd-Arábiával szembeni uniós fegyverembargóra irányulóan, illetve 2018-ban a szaúdi vezetésű jemeni koalíció más tagjaival szembeni embargót is szorgalmazta; újólag megismétli ezt a kérését; 12. felhívja a tagállamokat, hogy kövessék Németország, Finnország és Dánia példáját, amely országok Dzsamál Hasogdzsi újságíró meggyilkolását követően korlátozásokat fogadtak el a Szaúd-Arábiába irányuló fegyverkivitelük vonatkozásában; 13. ismételten felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket az Egyiptomról szóló, 2013. augusztus 21-i tanácsi következtetések nyomán, amelyekben a 2008/944/KKBP közös állásponttal összhangban bejelentették valamennyi olyan felszerelés kiviteli engedélyének felfüggesztését, amelyek felhasználhatók lehetnek belső elnyomásra, és elítéli, hogy uniós tagállamok folyamatosan nem tesznek eleget ezeknek a kötelezettségvállalásoknak; ezért felhívja a tagállamokat, hogy állítsák le a fegyverek, megfigyelési technológiák és az emberi jogok védelmezőivel és a civil társadalmi aktivistákkal szemben – többek között a közösségi médiában – megvalósuló támadások megkönnyítésére, valamint a belső elnyomás bármely más fajtájának gyakorlására alkalmas egyéb biztonsági berendezések exportját; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy számoljon be a tagállamok által az egyiptomi rezsimmel folytatott katonai és biztonsági együttműködés aktuális helyzetéről; felhívja az Uniót, hogy maradéktalanul hajtsa végre az Egyiptommal kapcsolatos exportellenőrzéseit az elnyomásra, kínzásra vagy halálbüntetésre felhasználható áruk tekintetében; 14. megismétli az arra irányuló közelmúltbeli felhívásait, hogy több ország, köztük Egyiptom, Bahrein, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Vietnam vonatkozásában le kell állítani a megfigyelési technológiák és a belső elnyomás megkönnyítésére alkalmas egyéb felszerelések exportját; 15. megjegyzi, hogy az EU missziókat hajt végre a KBVP keretében, ideértve a líbiai fegyverembargó érvényesítésére irányuló missziót, aminek célja a regionális béke és stabilitás erősítése; rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy továbbra is durván megsértik a líbiai fegyverembargót, még azt követően is, hogy az érintett országok a Líbiáról szóló, 2020. január 19-én megtartott berlini nemzetközi konferencián kötelezettségvállalásokat tettek ezzel kapcsolatban; felhívja az összes tagállamot, hogy vessenek véget a fegyverek, megfigyelési és hírszerzési felszerelések és anyagok transzferének a líbiai konfliktusban érintett valamennyi felet illetően; 16. üdvözli az IRINI művelet elindítását, amelynek célja az ENSZ-fegyverembargó szigorú végrehajtása légi, műholdas és tengeri eszközök alkalmazása révén, ellenőrizve a líbiai partoknál a nyílt tengeren az olyan hajókat, amelyek esetében fennáll a gyanú, hogy fegyvereket vagy kapcsolódó anyagokat szállíthatnak Líbiába vagy Líbiából, összhangban az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2292(2016), 2357(2017), 2420(2018) és 2473(2019) számú határozatával; 17. határozottan elítéli a Törökország és Líbia közötti két egyetértési megállapodás aláírását a tengeri övezetek körülhatárolására és az átfogó biztonsági és katonai együttműködésre vonatkozóan, amelyek kölcsönösen összefüggenek egymással, és egyértelműen sértik a nemzetközi jogot és az ENSZ Biztonsági Tanácsának líbiai fegyverembargót előíró határozatát; emlékeztet egyes tagállamok azon döntésére, hogy leállítják a Törökországba irányuló fegyverkivitel engedélyezését; emlékeztet rá, hogy a tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2008/944/KKBP közös álláspont rendelkezései alapján nemzeti szinten szigorú álláspontot képviselnek a Törökországgal kapcsolatos nemzeti fegyverexport-politikájukat illetően, ami magában foglalja a regionális stabilitásra vonatkozó negyedik kritérium szigorú alkalmazását is; felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy mindaddig, amíg Törökország folytatja a Földközi-tenger keleti térségében folytatott jogellenes, egyoldalú, bármely uniós tagállam (különösen Görögország és Ciprus) szuverenitásával és a nemzetközi joggal ellentétes tevékenységeit, és nem folytat a nemzetközi jogon alapuló párbeszédet, kezdeményezze a Tanácsban, hogy a közös állásponttal összhangban valamennyi uniós tagállam állítsa le a Törökországba irányuló fegyverkivitel engedélyezését; felhívja a NATO-n belüli megfelelő fórumokat, és különösen a hagyományos fegyverek ellenőrzésével foglalkozó magas szintű munkacsoportot, hogy sürgősen vitassák meg a Földközi-tenger keleti térségében folytatott fegyverzetellenőrzés kérdését; 18. felhívja a tagállamokat, hogy az exportellenőrzések tekintetében fordítsanak nagyobb figyelmet azokra az árukra, amelyek egyaránt felhasználhatók polgári és katonai célokra; 19. megjegyzi, hogy nincs érvényben szankciós mechanizmus arra az esetre, ha valamely tagállam olyan kivitelt folytatna, amely egyértelműen nem egyeztethető össze a nyolc kritériummal; A közös álláspont Tanács általi felülvizsgálata 20. üdvözli a Tanács azon szándékát, hogy fokozza a konvergenciát és az átláthatóságot, ami a közös álláspont legutóbbi felülvizsgálatának fő célkitűzése, továbbá üdvözli a közös álláspont felülvizsgálatáról szóló tanácsi következtetéseket és azt a nyilatkozatot, amely szerint „az európai védelem technológiai és ipari alapjainak megerősítését […] a katonai technológia és felszerelések kivitele ellenőrzésének területén folytatott szorosabb együttműködésnek és egymáshoz való közeledésnek kell kísérnie”(28); 21. üdvözli a tagállamok megújított elköteleződését a (KKBP) 2019/1560 tanácsi határozattal módosított, jogilag kötelező erejű közös álláspont iránt, és rámutat annak fontosságára, hogy az abban foglalt kritériumok alapján gondosan értékeljék a katonai technológiára és felszerelésekre vonatkozó kiviteli engedély iránti kérelmeket; felhívja a figyelmet arra, hogy a (KKBP) 2019/1560 tanácsi határozat és az ahhoz kapcsolódó 2019. szeptember 16-i következtetések tükrözik, hogy a tagállamok egyre inkább tudatában vannak a fegyverkivitellel kapcsolatos még nagyobb fokú nemzeti és uniós szintű átláthatóság és konvergencia szükségességének, valamint annak, hogy erősíteni kell a közfelügyeletet ezen az érzékeny nemzetbiztonsági területen; felhívja a figyelmet arra, hogy ezek a határozatok lehetővé teszik annak biztosítását, hogy a nemzeti felügyeleti szervek, a parlamentek és az uniós polgárok jobb tájékoztatást kapjanak a kormányaik által hozott stratégiai döntésekről egy olyan területen, amely közvetlenül érinti a biztonságukat, valamint azt, hogy országuk tiszteletben tartja-e az értékeket és normákat; 22. aggodalmát fejezi ki a világban zajló, fokozódó fegyverkezési verseny miatt; emlékeztet arra, hogy az EU globális szereplőként igyekszik fellépni a béke érdekében; ezért felszólítja az EU-t, hogy játsszon aktív szerepet a nonproliferáció és a globális leszerelés terén; üdvözli, hogy a közös álláspont aktualizálása figyelembe vesz olyan releváns fejleményeket, mint a Fegyverkereskedelmi Szerződés elfogadása, amelynek valamennyi tagállam részes fele; üdvözli a Fegyverkereskedelmi Szerződés egyetemessé tételének támogatására irányuló uniós tevékenységeket, különös tekintettel a közös állásponttal összhangban álló hatékony fegyverzet-ellenőrzési rendszerek fejlesztése és bevezetése érdekében harmadik országok számára nyújtott támogatásra; felhívja a legjelentősebb fegyverexportáló országokat, köztük az USA-t, Kínát és Oroszországot, hogy írják alá és ratifikálják a Szerződést; 23. támogatja annak a Tanács általi újbóli megerősítését, hogy a katonai felszerelések és technológia kereskedelmének felelős és elszámoltatható módon kell történnie; üdvözli, hogy a Tanács ismételten elkötelezte magát az együttműködés és a tagállami politikák közötti konvergencia további előmozdítása iránt, megelőzendő az olyan katonai technológia és felszerelések kivitelét, amelyet belső elnyomás vagy nemzetközi agresszió céljára használhatnak fel, vagy amely hozzájárulhat a térség instabilitásához; 24. aggodalommal tapasztalja, hogy a tagállamok fegyverkiviteli politikái és gyakorlatai közötti eltérések lelassítják az e területre vonatkozó uniós szabályok konvergenciáját; megjegyzi, hogy e tekintetben új eszközöket kell bevezetni; megjegyzi, hogy az Európai Védelmi Alap által finanszírozott jövőbeli fellépések hozzájárulnak majd új katonai technológiák és felszerelések kifejlesztéséhez; 25. elégedetten nyugtázza, hogy a Tanács elismeri a következetes exportellenőrzési politika fontosságát a védelmi vonatkozású anyagok és a kettős felhasználású áruk vonatkozásában; véleménye szerint az Uniónak világos kritériumokat és iránymutatásokat kell meghatároznia az ilyen áruk kivitelével kapcsolatban; 26. üdvözli a tagállamok fegyverkivitelére vonatkozó pontos, koherens és időben történő jelentéstétel megkönnyítését célzó konkrét intézkedések bevezetését; különösen támogatja a Tanács azon döntését, hogy egyértelmű jelentéstételi határidőt vezet be a nemzeti jelentésekre, egyértelmű normákat a jelentés formátumára, valamint további iránymutatásokat a jelentés tartalmára és folyamatára vonatkozóan; ösztönzi a tagállamokat, hogy minél hamarabb, lehetőség szerint a jelentés tárgyévét követő májusban közöljék adataikat, hogy időben sor kerülhessen a nyilvános vitára; üdvözli az online megközelítés irányában tett lépéseket, és ösztönzi annak továbbfejlesztését; üdvözli, hogy a Tanács támogatja a fegyverkiviteli politikákkal kapcsolatos, tagállamok közötti információmegosztásra és információcserére vonatkozó egyértelmű iránymutatásokat; üdvözli a COARM online rendszere révén a digitális megközelítés irányában tett lépéseket, és ösztönzi annak további kiszélesítését; A tagállamok közötti fokozott együttműködés a fegyvergyártás terén 27. megjegyzi, hogy a jogilag kötelező erejű közös álláspont 2008. évi elfogadása óta a tagállamok megerősítették a fegyverkivitelükre vonatkozó keretet; megjegyzi továbbá, hogy Európában egyre több fegyverrendszer készül olyan alkatrészekből, amelyek több uniós tagállamból származnak, és technológiai, ipari és politikai okokból két- vagy többoldalú együttműködésen alapulnak; rámutat az ilyen típusú együttműködés pozitív szerepére a tekintetben, hogy előmozdítja a bizalomépítést a tagállamok és a harmadik országok között; 28. hangsúlyozza, hogy az európai védelmi ágazat versenyképességének növelésére irányuló törekvés nem áshatja alá a közös álláspont nyolc kritériumának alkalmazását, mivel azok elsőbbséget élveznek a tagállamok bármely gazdasági, társadalmi, kereskedelmi vagy ipari érdekével szemben; 29. megjegyzi a tudás- és technológiatranszfer növekedését, amely lehetővé teszi harmadik országok számára az európai katonai technológia engedélyezett gyártását; úgy véli, hogy e folyamatnak nem szabad korlátoznia az EU azon képességét, hogy ellenőrizze a fegyverek és a katonai felszerelések gyártását, hanem elő kell mozdítania a közfelügyelet harmonizációját és az átláthatósági normákat a védelmi ipari gyártás területén, és fel kell gyorsítania a fegyvergyártással és a fegyverkivitellel kapcsolatos, nemzetközileg elismert és tiszteletben tartott szabályok létrehozását; 30. megjegyzi, hogy a fegyverrendszerekben egyre több polgári eredetű vagy kettős felhasználású komponens található; ezért úgy véli, hogy ezen komponensek tekintetében valamennyi tagállam között létre kell hozni egy koherens transzferellenőrzési rendszert; 31. megjegyzi, hogy a tagállamok nem vázoltak fel olyan közös politikát, amely szabályozná a fegyveralkatrészek másik tagállamba történő transzferét, és amely biztosítaná, hogy az összeszerelés helye szerinti tagállamból harmadik országokba irányuló export összhangban legyen az alkatrészeket biztosító tagállam exportpolitikájával; megjegyzi, hogy egyes tagállamok a fegyverek és a védelmi vonatkozású termékek Unión belüli transzferét továbbra is a harmadik országokba irányuló exportműveletekhez hasonló műveleteknek tekintik; ezt különösen nagy kihívásnak tartja az engedélyezési gyakorlatok EU-n belüli növekvő eltéréseivel összefüggésben; megállapítja, hogy a Közösségen belüli transzferekről szóló 2009/43/EK irányelv a jelenlegi formájában nem alkalmas a harmadik országokba irányuló fegyverkivitel ellenőrzésére vonatkozó legmagasabb szintű közös előírások biztosítására, ugyanakkor megkönnyíti a transzfereket az európai fegyverpiacon belül; 32. megjegyzi, hogy az Európán belüli transzferek szabályozására irányuló első kísérlet a Franciaország és Németország között létrejött Schmidt–Debré harmonizációs megállapodás volt a „de minimis” szabállyal; e tekintetben tudomásul veszi a védelmi célú exportellenőrzésekről szóló francia–német megállapodást; 33. megállapítja, hogy az egyes tagállamok nemzeti fegyverkiviteli politikái akadályozhatják az együttműködési projekteket; megjegyzi, hogy az ilyen eltérések a fegyverrendszerekre vonatkozó kétoldalú és egyedi megállapodásokat eredményezhetnek, amelyek egyes esetekben lehetővé teszik a harmadik országokba irányuló kivitelt a legkevésbé korlátozó előírások alapján, ahelyett hogy közös, uniós szintű megközelítés érvényesülne; emlékeztet arra, hogy a fegyverkivitellel kapcsolatos tanácsi közös álláspont célja mindig is az volt és továbbra is az, hogy megelőzze az efféle eltéréseket, és koherens közös fegyverkiviteli politikát határozzon meg; összefüggést lát a kiviteli politikák eltérései, illetve az Unión belüli együttműködés nehézségei, a védelmi vonatkozású termékek belső piacának továbbra is jellemző széttagoltsága és az ipari párhuzamosságok között; felkéri ezért a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő szintű finanszírozást, amely lehetővé teszi a piac széttagoltságának csökkentését és az ipari konszolidációt, egyidejűleg biztosítva, hogy az EU és tagállamai rendelkezzenek a szükséges katonai képességekkel; felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon a 2009/81/EK irányelv és a 2009/43/EK irányelv hatékony végrehajtásáról, ideértve a beszerzéssel kapcsolatos végrehajtási intézkedéseket is; 34. rrámutat arra, hogy a védelmi vonatkozású ipari projektekkel kapcsolatos, tagállamok közötti kétoldalú együttműködés olyan exportellenőrzési megállapodásokhoz vezet, amelyek kiindulópontként szolgálhatnak az EU egésze számára; 35. hangsúlyozza, hogy a két- és többoldalú megállapodásoknak utat kell nyitniuk az exportpolitikák jobb uniós szintű konvergenciája és harmonizációja felé, mivel a harmadik országokba irányuló exportra vonatkozó döntések konvergenciájának és átláthatóságának hiánya negatív hatással lehet az EU azon képességére, hogy egységes álláspontot képviseljen és befolyással bírjon a nemzetközi színtéren az emberi jogok, a nemzetközi jog, valamint a regionális béke és stabilitás előmozdítása tekintetében; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ez az eltérés piaci torzulásokat okozhat, és akadályozhatja az ipari stratégiai tervezést, a méretgazdaságosságot és az egyenlő versenyfeltételeket; Az uniós szint növekvő jelentősége a fegyvergyártásban 36. megjegyzi, hogy a védelmi felszerelések fejlesztésének fontos szerepe van az európai védelem ipari és technológiai alapjainak megerősítésében; megjegyzi, hogy az olyan uniós kezdeményezések, mint a védelmi célú kutatásra vonatkozó előkészítő intézkedés (PADR), az európai védelmi ipari fejlesztési program (EDIDP) és az Európai Védelmi Alap (EDF), az állandó strukturált együttműködés (PESCO), a koordinált éves védelmi szemle (CARD) és az Európai Békekeret (EPF), az olyan jogszabályok, mint a Közösségen belüli transzferekre és a védelmi beszerzésekre vonatkozó 2009. évi irányelvek, valamint az olyan igazgatási kapacitások létrehozása, mint a Bizottság Védelmi és Űripari Főigazgatósága (DG DEFIS), hozzájárulnak az európai fegyvergyártási együttműködés megerősítéséhez és az európai szintű képességfejlesztéshez; úgy véli, hogy az európai védelmi technológiai és ipari bázis erősítését szorosabb együttműködésnek és konvergenciának kell kísérnie a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzése terén, hogy ezáltal javuljon a KKBP és különösen a KBVP hatékonysága; 37. felhívja a tagállamokat azon probléma leküzdésére, hogy a párhuzamosságok, a széttagoltság és a hiányzó interoperabilitás miatt nincs meg a hatékonyság a védelmi kiadások terén, valamint arra, hogy a fegyverkivitel jobb ellenőrzése révén is törekedjenek arra, hogy az EU biztonságot szolgáltasson; 38. megjegyzi, hogy több tagállam kifejezte szándékát olyan általános fegyverrendszerek közös kifejlesztése iránt, mint a harckocsik, a vadászrepülőgépek és a fegyveres drónok; 39. hangsúlyozza, hogy az EDF létrehozásáról szóló előzetes intézményközi megállapodás felhatalmazza a Bizottságot annak értékelésére, hogy az EDF által társfinanszírozott katonai technológia tulajdonjogának átruházása vagy kizárólagos használati engedélyének megadása ellentétes-e az EU és tagállamai biztonsági és védelmi érdekeivel vagy az alapnak a javasolt rendelet 3. cikkében meghatározott célkitűzéseivel; megjegyzi, hogy ez az új jogszabály többek között különleges polgári felügyeleti funkciót hoz létre a Bizottság számára a katonai technológia harmadik országokba irányuló kivitelének különleges kategóriája tekintetében, ezáltal tovább fokozva az átláthatóságot és minimálisra csökkentve az uniós forrásokkal való visszaélés kockázatát, az uniós tagállamok fegyverkivitelt ellenőrző hatóságai által gyakorolt exportengedélyezési hatáskör sérelme nélkül; 40. hangsúlyozza, hogy az európai partnerek a nemzetközi kötelezettségvállalásaik keretében közzéteszik a nemzeti ellenőrzési eszközeikre vonatkozó információkat, valamint a fegyvertranszfereikre vonatkozó adatokat; megjegyzi, hogy az Európai Békekeret keretében a tagállamok és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) katonai felszerelésekkel láthatnak el harmadik országokat, amihez uniós szintű nyomonkövetésre van szükség; hangsúlyozza, hogy az Európai Békekeret összefüggésében egy új, uniós szintű eszköz közös kockázatelemzéseket biztosíthatna, mielőtt bármiféle döntés születne arról, hogy az Európai Békekeret katonai kapacitásépítési pillére keretében fegyvereket és lőszereket adnának át harmadik országoknak, továbbá értékelhetné az egyes intézkedéseket a közös álláspont fényében, valamint biztosítékokat és lehetséges szankciókat határozhatna meg a végfelhasználó tekintetében; 41. felhívja a Bizottságot, hogy folyamatosan nyújtson megfelelő tájékoztatást a Parlament számára az uniós pénzeszközök drónépítéssel kapcsolatos kutatás-fejlesztési projektekhez történő felhasználása tekintetében; sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy tiltsa meg a teljesen autonóm fegyverek fejlesztését, gyártását és alkalmazását, amelyek lehetővé teszik a támadások emberi közreműködés nélküli végrehajtását; 42. rámutat arra, hogy a fegyverekkel és védelmi felszerelésekkel kapcsolatos kutatás-fejlesztés fontos ahhoz, hogy biztosítottak legyenek a tagállamok számára a szükséges eszközök önmaguk megvédéséhez, és hogy technológiai fejlődés menjen végbe a védelmi iparban; A közös álláspont végrehajtása annak fényében, hogy az uniós szint egyre fontosabbá válik a fegyvergyártásban 43. megállapítja a nemzeti fegyverkiviteli politikák és döntéshozatal konvergenciájának hiányát azzal összefüggésben, hogy az uniós szint egyre fontosabbá válik a fegyvergyártásban, valamint hogy a törekvések és a tervek ennek továbbfejlesztésére irányulnak; megjegyzi, hogy a nemzeti fegyverkivitelek konvergenciájának hiánya további piaci torzulásokat okozhat és akadályozhatja az érintett vállalatok és fegyveres erők stratégiai tervezését, továbbá szükségessé teszi a nemzeti fegyverkiviteli politikák és döntéshozatal fokozatos konvergenciáját; rámutat annak fontosságára, hogy a tagállamok részt vegyenek ebben a folyamatban; sajnálatosnak tartja a nemzeti fegyverkiviteli politikák és a tagállami döntéshozatali folyamatok közötti jelenlegi eltéréseket; felhívja a Tanácsot, hogy folytassa erőfeszítéseit a fegyverkiviteli politikák és döntéshozatal közelítése érdekében; 44. javasolja, hogy az EDIDP és/vagy az Európai Védelmi Alap (EDF) keretében finanszírozott termékek kivitelét külön sorolják fel a COARM-nak benyújtott adatokon belül, biztosítva ezáltal az európai költségvetésből finanszírozott termékek szoros nyomon követését, valamint azt, hogy az EDIDP és az EDF keretében finanszírozott termékek esetében szigorúan alkalmazzák a közös álláspont kritériumait; 45. üdvözli a KBVP keretében folytatott uniós védelmi együttműködés megerősítését; úgy véli, hogy az európai szint fegyvergyártásban játszott szerepének fontosabbá válásával párhuzamosan fokozni kell az átláthatóságot; úgy véli, hogy ezen a területen még van mit javítani, különösen a tagállamok által szolgáltatott információk minősége és egységessége tekintetében; úgy véli, hogy az EUSZ 42. cikkének (3) bekezdésében előirányzott „európai fegyverzet- és képességpolitika” meghatározásának összhangban kell állnia a 2008/944/KKBP közös állásponttal; úgy véli, hogy jobban közeledtek egymáshoz a fegyverkivitelek és technológiák átláthatóságára vonatkozó közös szabályok és előírások, ami erősíti a bizalomépítést a tagállamok és a harmadik országbeli partnerek körében; üdvözli a COARM által többek között a közös állásponthoz készített felhasználói útmutató igénybevételének köszönhetően megvalósított erőfeszítéseket, melynek kidolgozására annak érdekében került sor, hogy segítse a tagállamokat az együttműködés kapcsán a koordináció és a konvergencia megvalósításában a közös álláspont alkalmazása során; megjegyzi, hogy a COARM információcsere-rendszere és a közös álláspont végrehajtására vonatkozó útmutató hasznos mindennapos eszközként szolgál az ellenőrző hatóságok számára; emlékeztet a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseire, hogy a bevált gyakorlatok cseréjének érdekében ösztönzik a COARM munkáját; javasolja a COARM-nak, hogy:
46. üdvözli azt a döntést, hogy az éves jelentést interaktív, megbízható és kereshető online adatbázissá alakítják át, és elvárja, hogy az a 2019. évi kiviteli adatok közzététele előtt elkészüljön; felhívja az EKSZ-t, hogy tájékoztassa a Parlamentet az adatbázis megnyitásának pontos időpontjáról; sürgeti a COARM-ot, hogy alkalmazzon olyan megoldást, amely felhasználóbarát és könnyen hozzáférhető az európai polgárok és a civil társadalom számára, és amely lehetővé teszi az adatok biztonságos és strukturált formában történő exportálását; 47. felhívja a COARM-ot, hogy folytassa egy olyan fórum létrehozása érdekében tett erőfeszítéseit, amelyen keresztül a tagállamok közzétehetik és megoszthatják a nem uniós országokra vonatkozó kiviteli politikáikra, valamint a nem uniós országokba való kiviteli engedélyek iráni kérelmeket elutasító határozataikra vonatkozó információkat; felhívja továbbá a COARM-ot, hogy a közös álláspont 7. cikkébn foglaltak szerint szorgalmazza „a releváns információk – köztük az elutasításról adott értesítésekre és a fegyverkiviteli politikákra vonatkozó információk” cseréjének javítását és egyéb, „a konvergencia további erősítésére irányuló” intézkedéseket; ennek érdekében javasolja a nemzeti értékelések megosztását, valamint azt, hogy törekedjenek az országok helyzetére vagy az export potenciális kedvezményezettjeire vonatkozó értékelések uniós szintű közös elkészítésére, a KKBP keretében a közös álláspont elveinek és kritériumainak fényében és a külső érdekelt felekkel, többek között a Parlamenttel konzultálva; kéri a közös álláspontban rögzített kritériumoknak megfelelő harmadik országok listájának rendszeresen frissítését; 48. úgy véli, hogy az uniós intézményeknek szakértői értékeléseket kellene javasolniuk annak érdekében, hogy ösztönözzék a hatóságokat az adatgyűjtéssel és -feldolgozással kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztására, elősegítsék a különböző nemzeti megközelítések jobb megértését, azonosítsák a nyolc kritérium értelmezésével kapcsolatos különbségeket, és megvitassák a harmonizáció, a következetesség és a tagállamok közötti konvergencia javításának módjait és eszközeit; 49. határozottan úgy véli, hogy az uniós közös álláspont következetesebb végrehajtása elengedhetetlen az EU mint értékalapú globális szereplő hitelességéhez, valamint hogy a kritériumok teljes körű alkalmazása tekintetében a konvergencia magasabb szintje hatékonyabban biztosítja, hogy a fegyverkereskedelemben részt vevő valamennyi fél tiszteletben tartsa az emberi jogokat és a nemzetközi jogot, hozzájárul a béke és a stabilitás előmozdításához, valamint megerősíti az EU stratégiai biztonsági érdekeit és stratégiai autonómiáját; úgy véli, hogy ez erősíteni fogja a KKBP végrehajtását; 50. úgy véli, a továbbiakban nem adhatók ki engedélyek a harmadik országokbeli gyártásra vonatkozóan, amennyiben az lehetővé tenné a közös álláspont nyolc kritériumának vagy más uniós fegyverkiviteli irányelveknek a megkerülését; 51. hangsúlyozza, hogy a végfelhasználás hatékony ellenőrzése felelősségteljesebb exportpolitikát eredményez és különösen csökkentheti az eltérítés kockázatát; üdvözli e tekintetben az EU által finanszírozott iTrace projektet, és támogatja annak folytatását, továbbá javasolja egy hasonló eszköz használatát az uniós tagállamokból harmadik országokba irányuló legális fegyverkivitel nyomon követésére; felhívja a Tanácsot, a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy hozzanak létre átfogó képzési és kapacitásépítési programot a nemzeti és uniós tisztviselők számára a fegyverkivitel ellenőrzésével kapcsolatban, nagy hangsúlyt fektetve a nyolc kritérium közös értelmezésének megteremtésére, a közös kockázatelemzésekre, a biztosítékok bevezetésére, valamint az engedélyezés előtti és utáni ellenőrzésre; ösztönzi a tagállami kormányokat, hogy tegyenek lépéseket a végfelhasználással kapcsolatos rendeleteknek való jobb megfelelés biztosítása érdekében, ideértve a szállítás utáni ellenőrzések alkalmazását; hangsúlyozza, hogy megfelelő uniós finanszírozást kell biztosítani arra, hogy nemzeti és uniós szinten, valamint az importáló országok küldöttségein és nagykövetségein elegendő személyzeti erőforrás álljon rendelkezésre életképes kockázatelemzések, végfelhasználási ellenőrzések és szállítás utáni ellenőrzések végrehajtása céljából; felhívja az EKSZ-t és a COARM-ot, hogy az éves jelentés részeként számoljanak be az iTrace-en az uniós eredetű termékek bármilyen azonosított eltérítéséről; 52. úgy véli, hogy az uniós szint fegyvergyártásban betöltött szerepének fontosabbá válását, a fegyverkivitel konvergenciájáról szóló közelmúltbeli tanácsi következtetéseket és az Európai Békekeret létrehozását ki kell egészíteni egy olyan uniós szintű megfigyelési és ellenőrzési mechanizmussal, amely a nyolc kritériumnak való megfelelésen alapul; emlékeztet az „európai fegyverzet- és képességpolitika” fogalommeghatározására, amelyet az EUSZ 42. cikkének (3) bekezdése tartalmaz; úgy véli, hogy a fegyverpolitika és a beszerzési politika területén belüli „összevonás és megosztás” és fokozott együttműködés csak akkor lehetséges, ha kötelezőek a szigorú exportellenőrzések, a kölcsönös tájékoztatási megállapodások és a rendszeres parlamenti ellenőrzés, valamint ha a közös szabályoknak való meg nem felelés esetén szigorú szankciós mechanizmusokat lehet alkalmazni az uniós finanszírozású projektek esetében; továbbá kéri, hogy az Európai Parlament – a nemzeti parlamentekkel együtt – legyen képes szavatolni az EU közös biztonsági és védelempolitikája, valamint annak költségvetése feletti parlamenti ellenőrzést; 53. felhívja a COARM-ot, hogy a kettős felhasználású áruk kivitelének engedélyezésével kapcsolatos átláthatóság kérdésével együtt vizsgálja meg a fegyverkivitel átláthatóságának kérdését, és mérlegelje egységes megközelítések alkalmazását mindkét eszköz esetében az átláthatóság vonatkozásában; úgy véli, hogy a kettős felhasználású termékek kereskedelmének a Bizottság általi, a kettős felhasználású termékekről szóló felülvizsgált uniós rendelet alkalmazásával történő fokozott ellenőrzését az elszámoltathatóság biztosítása érdekében a Parlament fokozott részvételével és felügyeleti szerepével kell ellensúlyozni; 54. rámutat a kibertér-felügyeleti technológiák uniós vállalkozások általi ellenőrizetlen kiviteléből származó, az EU digitális infrastruktúrájának biztonságát és az emberi jogokat érintő esetleges káros hatásokra; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy bizonyos kettős felhasználású kibertér-felügyeleti technológiákat egyre gyakrabban használnak fel politikusok, aktivisták és újságírók ellen; határozottan elítéli, hogy emelkedik az emberijog-védőkkel szembeni digitális fenyegetések száma, beleértve az adatsértéseket is, amelyeket az eszközök lefoglalásán, távoli megfigyelésen és adatszivárgáson keresztül hajtanak végre; ennek vonatkozásában rámutat a kettős felhasználású termékekről szóló uniós rendelet gyors, eredményes és átfogó aktualizálásának fontosságára; megismétli a Parlament álláspontját a kettős felhasználású termékekről szóló rendelet átdolgozásáról, amelynek célja a belső elnyomásra használható kiberbiztonsági berendezések kivitelének, értékesítésének, frissítésének és karbantartásának megakadályozása, ideértve az internetfelügyeletet is; ennek vonatkozásában üdvözli, hogy az uniós intézmények folyamatos erőfeszítéseket tesznek ennek érdekében a kettős felhasználású termékek kivitelének ellenőrzéséről szóló rendelet aktualizálására irányuló intézményközi tárgyalások keretében; 55. úgy véli, az Európai Parlamenttel, a nemzeti parlamentekkel, a fegyverkivitelt ellenőrző hatóságokkal, az ágazati szervezetekkel és a civil társadalommal folytatott rendszeres konzultáció vezethet el az érdemi átláthatósághoz; felhívja a nemzeti parlamenteket, hogy osszák meg egymással a jelentéstétellel és a felügyelettel kapcsolatos bevált gyakorlatokat, hogy ezáltal erősítsék valamennyi nemzeti parlament ellenőrző szerepét a fegyverkivitel ellenőrzésével kapcsolatos döntések vonatkozásában; felhívja a COARM-ot, hogy folytassa a párbeszédet a civil társadalommal és az érintett ipari szereplőkkel, valamint a Parlamenttel és a fegyverkivitelt ellenőrző hatóságokkal folytatott konzultációt; ösztönzi a civil társadalmat és a tudományos világot, hogy erősítsék a COARM-mal fenntartott kapcsolatokat és párbeszédet, illetve továbbra is gyakoroljanak független felügyeletet a védelmi technológia és felszerelések kivitele felett; felhívja a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy támogassák az ilyen tevékenységeket, többek között nagyobb pénzügyi források révén; 56. rámutat arra, hogy a 2019. szeptember 16-i tanácsi következtetések szellemében, az érdemi parlamenti felügyelet megvalósulása érdekében a COARM éves jelentésére évente európai parlamenti jelentéssel kell válaszolni a minimális szintű parlamenti ellenőrzés biztosítása céljából; 57. ösztönzi a tagállamokat, hogy segítsék a harmadik országokat a közös álláspontnak megfelelő fegyverellenőrzési rendszerek létrehozásában, fejlesztésében és alkalmazásában; o 58. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a NATO főtitkárának és az ENSZ főtitkárának.
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| A jogállamiság Lengyel Köztársaság általi súlyos megsértése egyértelmű veszélyének megállapítása |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2017)0835), – tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 2. cikkére és 7. cikkének (1) bekezdésére, – tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, – tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményre és annak jegyzőkönyveire, – tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, – tekintettel az ENSZ nemzetközi emberi jogi szerződéseire, például a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányára, – tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére (Isztambuli Egyezmény), – tekintettel a Bizottságnak az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkéről (az Unió alapértékeinek tiszteletben tartásáról és előmozdításáról) szóló közleményére vonatkozó, 2004. április 20-i jogalkotási állásfoglalására(1), – tekintettel a Bizottság által a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett, az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkéről (az Unió alapértékeinek tiszteletben tartásáról és előmozdításáról) szóló, 2003. október 15-i közleményre(2), – tekintettel a Bizottság által az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, A jogállamiság megerősítésére irányuló új uniós keret című, 2014. március 11-i közleményre(3), – tekintettel a lengyelországi helyzetről szóló, 2016. április 13-i állásfoglalására(4), – tekintettel a legutóbbi lengyelországi fejleményekről és azoknak az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített alapvető jogokra gyakorolt hatásáról szóló, 2016. szeptember 14-i állásfoglalására(5), – tekintettel a jogállamiság és a demokrácia Lengyelországban tapasztalható helyzetéről szóló, 2017. november 15-i állásfoglalására(6), – tekintettel a jogállamisági keret szerinti strukturált párbeszédnek a Bizottság általi, 2016 januárjában történt aktiválására, – tekintettel a lengyelországi jogállamiságról szóló, 2016. július 27-i (EU) 2016/1374 bizottsági ajánlásra(7), – tekintettel a lengyelországi jogállamiságról a Bizottság (EU) 2016/1374 ajánlásának kiegészítésére elfogadott, 2016. december 21-i (EU) 2017/146 bizottsági ajánlásra(8), – tekintettel a lengyelországi jogállamiságról, valamint az (EU) 2016/1374 és az (EU) 2017/146 ajánlás kiegészítéséről szóló, 2017. július 26-i (EU) 2017/1520 bizottsági ajánlásra(9), – tekintettel a lengyelországi jogállamiságról, valamint az (EU) 2016/1374, az (EU) 2017/146 és az (EU) 2017/1520 ajánlás kiegészítéséről szóló, 2017. december 20-i (EU) 2018/103 bizottsági ajánlásra(10), – tekintettel a lengyelországi helyzetre vonatkozóan az EUSZ 7. cikke (1) bekezdésének alkalmazásáról szóló bizottsági határozatról szóló, 2018. március 1-i állásfoglalására(11), – tekintettel A szexuális nevelés bűncselekménnyé nyilvánításáról Lengyelországban című, 2019. november 14-i állásfoglalására(12), – tekintettel az LMBTI-személyekkel szembeni nyilvános megkülönböztetésről és gyűlöletbeszédről, többek között az LMBTI-mentes övezetekről szóló, 2019. december 18-i állásfoglalására(13), – tekintettel Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban 2017-ben című, 2019. január 16-i állásfoglalására(14), – tekintettel az Európai Unióban a tömegtájékoztatás szabadságáról és sokszínűségéről szóló, 2018. május 3-i állásfoglalására(15), – tekintettel az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése alapján Lengyelországgal és Magyarországgal kapcsolatban folyamatban lévő meghallgatásokról szóló, 2020. január 16-i állásfoglalására(16), – tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására(17), – tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2016. október 25-i állásfoglalására(18), – tekintettel a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség érvényesülése terén az Európai Unióban tapasztalható visszaesésről szóló, 2019. február 13-i állásfoglalására(19), – tekintettel az EU Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásáról és a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet célzó egyéb intézkedésekről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására(20), – tekintettel a tagállamokban a jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosságok esetén az Unió költségvetésének védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2019. április 4-i jogalkotási állásfoglalására(21), – tekintettel a jogok és értékek program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2019. április 17-i jogalkotási állásfoglalására(22), – tekintettel a Bizottság által Lengyelországgal szemben indított, a lengyel igazságügyi rendszer reformjával kapcsolatos négy kötelezettségszegési eljárásra, amelyek közül az első kettő a Bíróságnak az Európai Unióról szóló szerződés hatékony bírói jogvédelem elvét rögzítő 19. cikke (1) bekezdése második albekezdésének megsértését megállapító ítéletével(23) végződött, míg a másik két eljárás jelenleg is folyamatban van, – tekintettel a 2018-ban az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése szerinti eljárás keretében az Általános Ügyek Tanácsa által tartott három, Lengyelországról szóló meghallgatásra, – tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság 2018. szeptember 19. és 21. közötti varsói látogatását követő, a kiküldetésről szóló, 2018. december 3-i jelentésre, valamint az említett bizottságban tartott, a lengyel jogállamiság helyzetéről szóló, 2018. november 20-i és 2020. április 23-i meghallgatásra, – tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége és az Európai Csalás Elleni Hivatal éves jelentéseire, – tekintettel a WHO-nak a serdülők szexuális és reproduktív egészségére és jogaira vonatkozó, 2018. évi ajánlásaira, – tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának az Al Nashiri kontra Lengyelország ügyben 2014. július 24-én hozott ítéletére (28761/11. sz. kérelem), – tekintettel eljárási szabályzata 89. cikkére és 105. cikkének (5) bekezdésére, – tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére, – tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság időközi jelentésére (A9-0138/2020), A. mivel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke kimondja, illetve az Európai Unió Alapjogi Chartája és a nemzetközi emberi jogi szerződések is tükrözik, hogy az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait is –értékein alapul; B. mivel – amint arra a Bizottság 2003. október 15-i közleménye is utal – az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkének hatálya az Európai Unió működéséről szóló szerződés 258. cikkének hatályától eltérően nem korlátozódik az uniós jog által lefedett területekre, és mivel az Unió ezért nemcsak e korlátozott körben értékelheti, hogy fennáll-e az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében említett közös értékek súlyos megsértésének egyértelmű veszélye, hanem az olyan területeket érintő jogsértések esetén is, ahol a tagállamok önállóan járnak el; C. mivel annak egyértelmű veszélye, hogy egy tagállam súlyosan megsérti az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében említett értékeket, nem csupán azt a tagállamot érinti, amelyben a veszély megvalósul, hanem negatívan hat a többi tagállamra, a tagállamok egymás iránti kölcsönös bizalmára és magára az Unió jellegére is; D. mivel a tagállamok az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikkével összhangban szabadon és önként kötelezték el magukat a 2. cikkben említett közös értékek mellett; 1. kijelenti, hogy a Parlament aggályai a következő kérdésekre vonatkoznak:
2. megismétli a lengyelországi jogállamiság és demokrácia helyzetére vonatkozó, számos állásfoglalásában kifejtett álláspontját, miszerint az ezen állásfoglalásokban említett tények és tendenciák együttesen rendszerszintű fenyegetést jelentenek az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikke szerinti értékekre, és azok súlyos megsértésének egyértelmű veszélyét hordozzák; 3. mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Tanácsban a lengyel hatóságok részvételével tartott három meghallgatás, az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságában a lengyel hatóságok jelenlétében folytatott több eszmecsere, az Egyesült Nemzetek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és az Európa Tanács riasztó jelentései, valamint a Bizottság által indított négy kötelezettségszegési eljárás ellenére az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése szerinti eljárás elindítása óta nemcsak hogy nem javult a lengyelországi jogállamiság helyzete, hanem súlyosan romlott; úgy véli, hogy a Tanácsban az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdésében említett eljárás keretében folyó tanácskozások nem rendszeresek és nem is strukturáltak, valamint nem foglalkoznak kellőképpen azokkal az érdemi kérdésekkel, amelyek okot adtak az eljárás megindítására, és nem térképezték fel azt a hatást, amelyet a lengyel kormány tevékenysége gyakorolt az EUSZ 2. cikkében említett értékekre; 4. megjegyzi, hogy a Bizottság 2017. december 20-i, az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése szerinti, a lengyel jogállamiságról szóló indokolással ellátott javaslata: a jogállamiság Lengyel Köztársaság általi súlyos megsértése egyértelmű veszélyének megállapításáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslat(24) hatálya korlátozott, nevezetesen az igazságszolgáltatás szigorú értelemben vett függetlenségének körében terjed ki a lengyelországi jogállamiság helyzetére; sürgősen szükségesnek tartja az indokolással ellátott javaslat hatályának kiterjesztését az egyéb uniós alapelvek, különösen a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartása elve súlyos megsértésének egyértelmű veszélyeire; 5. úgy véli, hogy az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése alapján jelenleg zajló meghallgatások legutóbbi fejleményei is kiemelik, hogy sürgősen szükség van a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó kiegészítő és megelőző jellegű uniós mechanizmusra, a 2016. október 25-i állásfoglalásában foglaltak szerint; 6. megismétli a tagállamokban a jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosságok esetén az Unió költségvetésének védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló álláspontját – beleértve azt, hogy szükség van a kedvezményezettek jogainak védelmére –, és felhívja a Tanácsot, hogy a lehető leghamarabb kezdje meg az intézményközi tárgyalásokat; 7. megismétli a következő többéves pénzügyi keret új, Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek elnevezésű programjára megállapított költségvetési keretösszeggel kapcsolatos álláspontját, és felhívja a Tanácsot és a Bizottságot annak biztosítására, hogy megfelelő finanszírozás álljon a nemzeti és helyi civil társadalmi szervezetek rendelkezésére ahhoz, hogy alulról jövő támogatás alakuljon ki a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok tekintetében a tagállamokban, ideértve Lengyelországot is; **** A jogalkotási és a választási rendszer működése Lengyelországban Az alkotmányos felülvizsgálati jogok lengyel parlament általi gyakorlása 8. kifogásolja, hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvényt módosító, 2015. december 22-i törvény(25) és az Alkotmánybíróságról szóló, 2016. július 22-i törvény(26) elfogadásával a lengyel parlament olyan alkotmányos felülvizsgálati jogokat vont magához, amelyekkel nem rendelkezett, amikor rendes törvényhozóként járt el, ahogy azt 2016. március 9-i(27), augusztus 11-i(28) és november 7-i(29) ítéleteiben az Alkotmánybíróság is megállapította(30); 9. sajnálja továbbá, hogy a lengyel parlament több különösen érzékeny jogszabályt fogadott el olyan időpontban, amikor a jogszabályok független alkotmányos felülvizsgálata ténylegesen már nem volt garantálható, például a közszolgálati törvény és egyes más törvények módosításáról szóló, 2015. december 30-i törvényt(31), a rendőrségi törvény és egyes más törvények módosításáról szóló, 2016. január 15-i törvényt(32), az ügyészségről szóló, 2016. január 28-i törvényt(33) és az ügyészségről szóló törvény végrehajtásának szabályairól szóló, 2016. január 28-i törvényt(34), az ombudsmanról szóló törvény és egyes más törvények módosításáról szóló, 2016. március 18-i törvényt(35), a nemzeti médiatanácsról szóló, 2016. június 22-i törvényt(36), a terrorizmus elleni fellépésről szóló, 2016. június 10-i törvényt(37), és több egyéb, az igazságszolgáltatási rendszert alapjaiban átszervező törvényt(38); A gyorsított jogalkotási eljárások használata 10. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a lengyel parlament gyakran anélkül alkalmaz gyorsított jogalkotási eljárásokat az igazságszolgáltatás szerkezetét és működését átalakító, kulcsfontosságú jogszabályok elfogadásához, hogy érdemben konzultálna az érdekeltekkel, beleértve a bírói közösséget is(39); A választójogi törvény és a választások megszervezése 11. aggodalommal jegyzi meg, hogy az EBESZ következtetése szerint a 2019. októberi parlamenti választási kampány során a médiában tapasztalt elfogultság és intoleráns retorika jelentős aggodalomra adott okot(40), valamint hogy – bár minden jelölt szabadon kampányolhatott – a magas rangú állami hivatalnokok állami finanszírozású rendezvényeket használtak kampányüzeneteik hangoztatására; megjegyzi továbbá, hogy a hatalmon lévő párt állami médiában tapasztalható túlsúlya révén tovább növelte előnyét(41); sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ellenségeskedés, a média elleni fenyegetések, az intoleráns retorika és az állami forrásokkal való visszaélés esetei hátráltatták a 2020. júniusi és júliusi lengyel elnökválasztás folyamatát(42); 12. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a választások érvényességének megállapítása és a választásokkal kapcsolatos viták kivizsgálása a Legfelsőbb Bíróság rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó új tanácsának (a továbbiakban: rendkívüli tanács) feladata lesz, amelynek tagjai többségében az új Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanács által jelölt személyekből állnak, és amely esetében fennáll annak veszélye, hogy az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: a Bíróság) értékelése alapján nem minősül független igazságszolgáltatási fórumnak; megjegyzi, hogy ez komoly aggodalomra ad okot a hatalmi ágak szétválasztását és a lengyel demokrácia működését illetően, mivel a választásokkal kapcsolatos viták bírósági felülvizsgálatát különösen sebezhetővé teszi a politikai befolyásolással szemben, és alkalmas arra, hogy jogbizonytalanságot teremtsen az ilyen felülvizsgálat érvényességével kapcsolatban(43); 13. megjegyzi, hogy a 2002-es választási magatartási kódexében(44) Velencei Bizottság világos iránymutatásokat ad az általános választások szükséghelyzet alatti megtartásáról, ideértve a járványokat is; megjegyzi továbbá, hogy a magatartási kódex ugyan rendelkezik kivételes szavazási szabályokról, azonban az ilyen szabályok bevezetésére irányuló módosítások csak akkor tekinthetők az európai bevált gyakorlatokkal összhangban lévőknek, „ha garantált a választójog szabadságának elve”; úgy véli, hogy nem ez a helyzet a 2020. május 10-ére tervezett elnökválasztásra vonatkozó választási keret módosításai esetében, mivel azok akadályozhatják a választások tisztességes, titkos és egyenlő, a magánélet tiszteletben tartásához való jogot teljes mértékben tiszteletben tartó(45) és az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelettel(46) összhangban történő lebonyolítását; megjegyzi továbbá, hogy ezek a módosítások ellentétesek a lengyel Alkotmánybíróságnak a még a tényleges alkotmányossági felülvizsgálat idején kialakított ítélkezési gyakorlatával, amely kimondta, hogy nincs helye a választási törvény módosításának 6 hónappal a választások előtt; aggodalommal állapítja meg, hogy az elnökválasztás elhalasztására vonatkozó bejelentés mindössze 4 nappal a kitűzött időpont előtt történt; Az igazságszolgáltatás és más intézmények függetlensége, valamint a bírák jogai Lengyelországban Az igazságszolgáltatási rendszer reformja – általános megfontolások 14. elismeri, hogy bár az igazságszolgáltatási rendszer megszervezése nemzeti hatáskörbe tartozik, a Bíróság több alkalommal is kimondta, hogy a tagállamoknak e hatáskör gyakorlása során eleget kell tenniük az uniós jog szerinti kötelezettségeiknek; megismétli, hogy a nemzeti bírák egyben az uniós jogot alkalmazó európai bírák is, ami függetlenségüket közös üggyé teszi az Unió számára, ideértve a Bíróságot is, amelynek az uniós jog alkalmazási területén érvényesítenie kell az EUSZ 19. cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 47. cikkében meghatározott jogállamiság tiszteletben tartását; felszólítja a lengyel hatóságokat, hogy tartsák fenn és őrizzék meg a lengyel bíróságok függetlenségét; Az Alkotmánybíróság összetétele és működése 15. emlékeztet, hogy az Alkotmánybíróságról szóló, 2015. december 22-én és 2016. július 22-én elfogadott törvények, valamint a 2016 végén elfogadott három törvényből álló csomag(47) súlyosan aláásták az Alkotmánybíróság függetlenségét és legitimitását, és hogy a 2015. december 22-én és 2016. július 22-én elfogadott törvényeket az Alkotmánybíróság 2016. március 9-én és 2016. augusztus 11-én alkotmányellenesnek nyilvánította; emlékezetet rá, hogy azokat az ítéleteket akkor a lengyel hatóságok nem tették közzé és nem hajtották végre; mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Lengyelországban a fent említett jogszabályi változások hatálybalépése óta már nem lehet ténylegesen garantálni a lengyel törvények alkotmányosságát(48); felkéri a Bizottságot, hogy fontolja meg kötelezettségszegési eljárás indítását az Alkotmánybíróságról szóló jogszabályok vonatkozásában, valamint az Alkotmánybíróság jogszerűtlen összetétele és a Bíróság 2019. november 19-i előzetes döntése betartásának megakadályozásában játszott szerepe miatt(49); A Legfelsőbb Bíróság bíráinak nyugdíjazási, kinevezési és fegyelmi felelősségi rendszerei 16. emlékeztet arra, hogy 2017-ben a Legfelsőbb Bíróság első elnökének (a továbbiakban: első elnök) tisztségére történő jelöltállítás módszerének módosítása lényegében értelmetlenné tette a Legfelsőbb Bíróság bíráinak a kiválasztási eljárásban való részvételét; elítéli, hogy a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény, a Legfelsőbb Bíróságról szóló törvény és más törvények módosításáról szóló, 2019. december 20-i törvény(50) (a továbbiakban: a 2019. december 20-i törvény) még tovább korlátozza a bírák részvételét az első elnök kiválasztásának folyamatában azáltal, hogy bevezeti a Legfelsőbb Bíróság megbízott első elnökének tisztségét (a továbbiakban: megbízott első elnök), akit a Lengyel Köztársaság elnöke nevez ki, és azáltal, hogy a harmadik körben a határozatképességi küszöböt a 125 bírából mindössze 32-re csökkenti, lényegében elvetve ezzel az Lengyel Köztársaság elnöke és a bírói közösség közötti hatalommegosztásnak a lengyel alkotmány 183. cikkének (3) bekezdésében foglalt modelljét(51); 17. aggodalommal állapítja meg a megbízott első elnök jelölését övező szabálytalanságokat és a megbízott első elnök további lépéseit; mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az első elnöki tisztségre jelöltek megválasztásának folyamata nem felelt meg a lengyel alkotmány 183. cikkének és a Legfelsőbb Bíróság eljárási szabályzatának, és megsértette a Legfelsőbb Bíróság Bírói Közgyűlésének (a továbbiakban: a közgyűlés) tagjai közötti tanácskozás alapvető normáit; sajnálattal jegyzi meg, hogy a közgyűlésben tartott választási eljárás érvényességével, valamint a választási eljárás során a megbízott első elnökök pártatlanságával és függetlenségével kapcsolatos kétségek még inkább alááshatják a hatalmi ágak elválasztását és a Lengyel Köztársaság elnöke által 2020. május 25-én jelölt új első elnök legitimitását, és így megkérdőjelezhetik a Legfelsőbb Bíróság függetlenségét; emlékeztet arra, hogy a Lengyel Köztársaság elnöke hasonlóképpen megsértette a törvényt az Alkotmánybíróság elnökének jelölése során; 18. osztja a Bizottság azon aggodalmát, miszerint a lengyel köztársasági elnök (és bizonyos esetekben az igazságügyi miniszter) azon hatásköre, hogy befolyást gyakoroljon a Legfelsőbb Bíróság bírái ellen indított fegyelmi eljárásokra azáltal, hogy fegyelmi megbízottat nevez ki az ügy kivizsgálására, kizárva a Legfelsőbb Bíróság fegyelmi megbízottját a folyamatban lévő eljárásból, aggályokat vet fel a hatalmi ágak szétválasztásának elvét illetően, és befolyásolhatja az igazságszolgáltatás függetlenségét(52); 19. emlékeztet rá, hogy a Bíróság 2019. június 24-i ítéletében(53) megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság hivatalban lévő bíráinak nyugdíjkorhatár-csökkentése ellenkezik az uniós joggal, és megsérti a bírák elmozdíthatatlanságának, ezáltal pedig az igazságszolgáltatás függetlenségének elvét, miután 2018. december 17-i végzésével(54) korábban helyt adott a Bizottság ideiglenes intézkedésekre irányuló kérelmének e kérdéssel kapcsolatban; megjegyzi, hogy a lengyel hatóságok a Bíróság ítéletének való megfelelés érdekében elfogadták a Legfelsőbb Bíróságról szóló törvény módosításáról szóló, 2018. november 21-i törvényt(55), amely idáig az egyetlen olyan eset, hogy a Bíróság ítéletével összefüggésben visszavonták az igazságszolgáltatási rendszerre vonatkozó jogszabályi keret valamely módosítását; A Legfelsőbb Bíróság fegyelmi tanácsának és rendkívüli tanácsának összetétele és működése 20. emlékeztet rá, hogy 2018-ban létrehozták a Legfelsőbb Bíróság két új tanácsát – a fegyelmi tanácsot és a rendkívüli tanácsot –, amelyek tagjai az új Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanács által kiválasztott, újonnan kinevezett bírák, akiket különleges hatáskörökkel ruháztak fel, ideértve a rendkívüli tanács azon hatáskörét, hogy rendkívüli felülvizsgálat keretében megsemmisítheti az alsóbb szintű bíróságok, vagy akár a Legfelsőbb Bíróság által hozott jogerős bírósági ítéleteket, valamint a fegyelmi tanács azon hatáskörét, hogy más legfelsőbb bírósági bírákat és a rendes bíróságok bíráit fegyelmi eljárás alá vonhatja, létrehozva ezzel de facto egy „Legfelsőbb Bíróságon belüli Legfelsőbb Bíróságot”;(56) 21. emlékeztet rá, hogy a Bíróság 2019. november 19-i ítéletében(57) a Legfelsőbb Bíróságnak (munkaügyi és társadalombiztosítási tanács, a továbbiakban: munkaügyi tanács) a fegyelmi tanácsra vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelmére válaszolva úgy határozott, hogy a nemzeti bíróságoknak kötelességük figyelmen kívül hagyni a nemzeti jog azon rendelkezéseit, amelyek az esetlegesen az uniós jog alkalmazásával járó ügyben való eljárásra vonatkozó hatáskört olyan szervezet számára tartják fenn, amely nem felel meg a függetlenségre és pártatlanságra vonatkozó követelményeknek; 22. megjegyzi, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő Legfelsőbb Bíróság (munkaügyi tanácsa) ezt követően 2019. december 5-i ítéletében(58) megállapította, hogy a fegyelmi tanács a lengyel és az uniós jog értelmében nem felel meg a független és pártatlan igazságszolgáltatási fórumokra vonatkozó követelményeknek, valamint hogy a Legfelsőbb Bíróság (polgári, büntető és munkaügyi tanácsa) 2020. január 23-án határozatot(59) fogadott el, amely ismételten hangsúlyozza, hogy a fegyelmi tanács függetlenségének hiánya miatt nem bíróság, és ezért ítéletei nem tekinthetők megfelelően felállított bíróság által meghozott ítéleteknek; mélységes aggodalommal állapítja meg, hogy a lengyel hatóságok kinyilvánították, hogy e döntéseknek a fegyelmi tanács és az új Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanács további működését illetően nincs jogi jelentősége, továbbá hogy az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság határozatát 2020. április 20-án alkotmányellenesnek nyilvánította(60), ezzel veszélyes igazságszolgáltatási kettősséget hozva létre Lengyelországban, és nyíltan megsértve az uniós jog elsőbbségét – és különösen az EUSZ 19. cikke (1) bekezdésének a Bíróság általi értelmezését – azzal, hogy megakadályozza a Bíróság 2019. november 19-i ítéletének(61) hatályosulását és lengyel bíróságok általi alkalmazását(62); 23. nyugtázza a Bíróság 2020. április 8-i végzését(63), amely utasítja Lengyelországot, hogy haladéktalanul függessze fel a Legfelsőbb Bíróság fegyelmi tanácsának hatásköréről szóló nemzeti rendelkezések alkalmazását, és felszólítja a lengyel hatóságokat a végzés gyors végrehajtására; felszólítja a lengyel hatóságokat, hogy teljes mértékben tegyenek eleget a végzésnek, és felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be további kérelmet a Bírósághoz, amelyben kéri, hogy tartósan fennálló meg nem felelés esetén szabjanak ki bírságot; kéri a Bizottságot, hogy sürgősen indítson kötelezettségszegési eljárást a rendkívüli tanács hatásköréről szóló nemzeti rendelkezések vonatkozásában, mivel e tanács összetétele ugyanolyan hibáktól szenved, mint a fegyelmi tanács összetétele; Az új Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanács összetétele és működése 24. emlékeztet rá, hogy az igazságszolgáltatási tanácsok létrehozása tagállami hatáskörbe tartozik, azonban arra is, hogy az ilyen tanácsok létrehozása esetén azok függetlenségét az európai normákkal és a tagállami alkotmánnyal összhangban biztosítani kell; emlékeztet arra, hogy a Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanács reformját követően – amely a lengyel alkotmány 186. cikkének (1) bekezdésével összhangban a bíróságok és bírák függetlenségének megőrzéséért felelős szervezet –, a Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanácsról szóló törvény és egyes más törvények módosításáról szóló, 2017. december 8-i törvény(64) révén a lengyelországi bírói közösséget megfosztották attól a jogától, hogy képviselőket delegáljon a Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanácsba, és ezáltal attól, hogy befolyással bírjon a bírák felvételére és előléptetésére; emlékeztet rá, hogy a reformot megelőzően a Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanács 25 tagjából 15 a kollégáik által választott bíró volt, míg a 2017-es reform óta ezeket a bírákat a lengyel Szejm választja; határozottan sajnálja, hogy a régi szabályok szerint kinevezett valamennyi tag mandátumának a 2018 elején történt idő előtti felfüggesztésével együtt ez az intézkedés a Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanács messzemenő átpolitizálódásához vezetett(65); 25. emlékeztet rá, hogy a Bíróság 2019. november 19-i ítéletében foglalt feltételek végrehajtása során a Legfelsőbb Bíróság 2019. december 5-i ítéletében és 2020. január 15-i határozataiban(66), valamint 2020. január 23-i határozatában megállapította, hogy az új Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanácsnak az újonnan létrehozott fegyelmi tanács bíráinak kiválasztásában betöltött döntő szerepe aláássa ez utóbbi függetlenségét és pártatlanságát(67); aggodalmának ad hangot az új, jelenlegi összetételű Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanács által kinevezett vagy előléptetett bírák jogállásával kapcsolatban, valamint amiatt, hogy az ítélkezésben való részvételük milyen hatást gyakorolhat az eljárások érvényességére és jogszerűségére; 26. emlékeztet rá, hogy az Igazságszolgáltatási Tanácsok Európai Hálózata 2018. szeptember 17-én felfüggesztette az új Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanácsot, mivel az már nem felelt meg a végrehajtó és a törvényhozó hatalomtól való függetlenségre vonatkozó követelményeknek, és 2020 áprilisában kezdeményezte a kizárási eljárást(68); 27. kéri a Bizottságot, hogy indítson kötelezettségszegési eljárást a Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanácsról szóló, 2011. május 12-i törvény(69) 2017. december 8-án módosított formájának vonatkozásában, és kérje a Bíróságot az új Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanács tevékenységeinek ideiglenes intézkedések révén történő felfüggesztésére; A rendes bíróságok megszervezésére, a bíróságok elnökeinek kinevezésére és a rendes bíróságok bíráinak nyugdíjazására vonatkozó szabályok 28. sajnálja, hogy az igazságügyi miniszter – aki a lengyel rendszerben egyúttal a legfőbb ügyész is – felhatalmazást kapott arra, hogy egy hathónapos átmeneti időszak során mérlegelés alapján nevezze ki és mozdítsa el az alsóbb szintű bíróságok elnökeit, és hogy 2017–2018-ban az igazságügyi miniszter több mint 150 bírósági elnököt és alelnököt váltott le; megjegyzi, hogy ezen időszakot követően a bírósági elnökök elmozdításának joga az igazságügyi miniszter kezében maradt, e jogkörhöz pedig szinte egyáltalán nem kapcsolódnak hatékony fékek; megjegyzi továbbá, hogy az igazságügyi minisztert emellett egyéb „fegyelmi” jogkörökkel is felruházták a bírósági elnökökkel és a felsőbb bíróságok elnökeivel szemben, akik pedig mára jelentős igazgatási jogkörökkel rendelkeznek az alsóbb szintű bíróságok elnökeivel szemben(70); sajnálja ezt a komoly visszalépést a jogállamiság és bírói függetlenség terén Lengyelországban(71); 29. sajnálja, hogy a 2020. február 14-én hatályba lépett 2019. december 20-i törvény megváltoztatta a bírói testületek összetételét, és ezen szervezetek igazságszolgáltatási önigazgatási jogköreinek egy részét átruházta az igazságügyi miniszter által kinevezett bírósági elnökök kollégiumára(72); 30. emlékeztet arra, hogy a Bíróság a 2019. november 5-i ítéletében(73) megállapította, hogy a rendes bíróságok megszervezéséről szóló törvényt és egyes más törvényeket módosító 2017. július 12-i törvény(74) rendelkezései, amelyek csökkentették a rendes bíróságok bíráinak nyugdíjkorhatárát, miközben lehetővé tették az igazságügyi miniszter számára, hogy döntsön az aktív szolgálatuk meghosszabbításáról, és amelyek a bírák neme szerint eltérő nyugdíjkorhatárt állapítanak meg, ellentétesek az uniós joggal; A bírák jogai és függetlensége, beleértve a bírákra vonatkozó új fegyelmi felelősségi rendszert 31. elítéli a bírák és bírósági elnökök vonatkozásában további fegyelmi vétségeket és szankciókat bevezető új rendelkezéseket, mivel azok súlyosan veszélyeztetik az igazságszolgáltatás függetlenségét(75); elítéli azon új rendelkezéseket, amelyek a bírákat eltiltják bármely politikai tevékenységtől, arra kötelezik őket, hogy hozzák nyilvánosságra szervezeti tagságaikat, valamint jelentősen korlátozzák a bírák önigazgatási szervezeteinek tanácskozási lehetőségeit, és amelyek a bírák véleménynyilvánítási szabadságának korlátozása terén túlmennek a jogbiztonság, a szükségesség és az arányosság elvén(76); 32. mélységes aggodalmának ad hangot a Lengyelországban a bírák és ügyészek elleni fegyelmi eljárások miatt, amelyeket az uniós jog alkalmazására vonatkozó bírói döntésekkel vagy a lengyelországi igazságszolgáltatás függetlenségének és a lengyelországi jogállamiság védelmében tett nyilvános nyilatkozatokkal kapcsolatban indítottak;elítéli különösen, hogy a bírák több mint 10%-át fegyelmi eljárás fenyegeti(77), amiért aláírtak egy EBESZ-hez címzett levelet az elnökválasztás megfelelő lebonyolításáról és az elnyomott bírák támogatásáról; elítéli a lengyel bírák elleni lejárató kampányokat és azt, hogy azokban állami tisztviselők is részt vesznek; felszólítja a lengyel hatóságokat, hogy tartózkodjanak a fegyelmi eljárások visszaélésszerű használatától és az igazságszolgáltatás tekintélyét aláásó más tevékenységektől; 33. kéri a lengyel hatóságokat, hogy vonják vissza az új (fegyelmi vétségekre és egyebekre vonatkozó) rendelkezéseket, amelyek meggátolják a bíróságokat abban, hogy más bírák függetlenségének és pártatlanságának kérdését az uniós jog és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény (EJEE) szempontjából vizsgálják, megfosztva ezáltal a bírákat az uniós jog értelmében fennálló azon kötelességük teljesítésétől, hogy az uniós jognak ellentmondó nemzeti rendelkezéseket figyelmen kívül hagyják(78); 34. üdvözli, hogy a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított a fent említett új rendelkezések vonatkozásában; sajnálja, hogy 2020. április 29. óta nem történt előrelépés; kéri a Bizottságot, hogy az ügyet kezelje prioritásként, továbbá kéri a Bizottságot, hogy az ügynek a Bírósághoz utalása esetén kérje a Bíróságot gyorsított eljárás alkalmazására és ideiglenes intézkedések elrendelésére; A legfőbb ügyész jogállása és az ügyészség megszervezése 35. elítéli az igazságügyi miniszter és a legfőbb ügyész tisztségének összevonását, a legfőbb ügyész ügyészségi rendszerrel kapcsolatos kibővített jogköreit, az igazságügyi miniszter igazságszolgáltatással kapcsolatos kibővített jogköreit (a rendes bíróságok megszervezéséről szóló, 2001. július 27-i törvény(79) annak módosított formájában), valamint az e jogkörökkel szembeni fékek gyengeségét (Nemzeti Államügyészi Tanács), amelyek eredményeképpen túl sok jogkör összpontosul egy személy kezében, és ez közvetlen negatív következményekkel jár az ügyészségi rendszer politikai szférától való függetlenségére nézve, ahogy azt a Velencei Bizottság rögzíti(80); 36. emlékeztet arra, hogy a Bíróság 2019. november 5-i ítéletében megállapította, hogy az államügyészek nyugdíjkorhatárának csökkentése ellentétes az uniós joggal, mivel eltérő nyugdíjkorhatárt állapít meg a Lengyelországban államügyészi tisztséget betöltő férfiakra és nőkre; A jogállamiság lengyelországi helyzetének átfogó értékelése 37. egyetért a Bizottsággal, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésével, a Korrupció Elleni Államok Csoportjával és az Egyesült Nemzetek bírák és ügyvédek függetlenségével foglalkozó különleges előadójával abban, hogy az igazságszolgáltatási rendszerre vonatkozó jogszabályi keret fent említett külön változtatásai – tekintettel azok kölcsönhatására és átfogó hatására – a jogállamiság súlyos, folyamatos és rendszerszintű megsértésének minősülnek, ami a törvényhozói és a végrehajtói hatalom számára lehetővé teszi, hogy az igazságszolgáltatási rendszer egészében annak teljes szerkezetébe és tevékenységének eredményébe beavatkozzon, olyan módon, amely összeegyeztethetetlen a hatalommegosztás és a jogállamiság elvével, jelentősen gyengítve ezáltal az igazságszolgáltatás függetlenségét Lengyelországban(81); elítéli a lengyel hatóságok által 2016 óta hozott intézkedések és kinevezések lengyel jogrendre gyakorolt destabilizáló hatását; Az alapvető jogok védelme Lengyelországban A lengyel emberi jogi biztos 38. aggodalommal töltik el az emberi jogi biztos hivatalának függetlensége elleni politikai támadások(82); kiemeli, hogy az emberi jogi biztos saját hatáskörén belül nyilvánosan bírálta a jelenlegi kormány által hozott különböző intézkedéseket; emlékeztet arra, hogy az emberi jogi biztos alapokmányát a lengyel alkotmány rögzíti, és hogy a jelenlegi emberi jogi biztos hivatali ideje 2020 szeptemberében jár le; emlékeztet, hogy a lengyel alkotmány szerint a biztost a Szejmnek kell megválasztania a Szenátus egyetértésével; A tisztességes eljáráshoz való jog 39. aggodalmát fejezi ki a bírósági eljárások indokolatlan késedelmeiről, a letartóztatás során a jogi segítségnyújtáshoz való hozzáférés nehézségeiről, valamint a jogi képviselő és ügyfele közötti bizalmas kommunikáció nem megfelelő tiszteletben tartásának eseteiről szóló jelentések miatt(83); felszólítja a Bizottságot, hogy kísérje szoros figyelemmel az ügyvédek lengyelországi helyzetét; emlékeztet arra, hogy a Charta 47. és 48. cikke értelmében minden polgárnak joga van a független ügyvéd által nyújtott tanácsadásra, védelemre és képviseletre; 40. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a 2019. december 20-i törvény módosításainak 2020. február 14-i hatálybalépése óta csak a megkérdőjelezhető függetlenségű és pártatlanságú rendkívüli tanács döntheti el, hogy egy bíró, igazságszolgáltatási fórum vagy bíróság független és pártatlan-e, minden más esetben megfosztva ezáltal a polgárokat az igazságügyi felülvizsgálat egy fontos elemétől(84); emlékeztet arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a tisztességes eljáráshoz való jog minden bíróságot kötelez annak saját kezdeményezésre történő ellenőrzésére, hogy megfelel-e a függetlenség és pártatlanság kritériumának(85); A tájékoztatáshoz való jog és a véleménynyilvánítás szabadsága, beleértve a média szabadságát és sokszínűségét 41. megismétli, hogy a média szabadsága és a sokszínűsége elválaszthatatlan a demokráciától és jogállamiságtól, és a tájékoztatáshoz és tájékozódáshoz való jog része azoknak az alapvető demokratikus értékeknek, amelyeken az Unió alapul; emlékeztet arra, hogy 2020. január 16-i állásfoglalásában a Parlament felszólította a Tanácsot, hogy az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése szerinti meghallgatásokon foglalkozzon a véleménynyilvánítás szabadságát, valamint azon belül a média szabadságát érintő új fejleményekkel; 42. emlékeztet rá, hogy a Parlament 2016. szeptember 14-i állásfoglalásában kifejezte aggodalmát a lengyel médiatörvény korábban elfogadott és újonnan javasolt módosításai vonatkozásában; ismételten kéri a Bizottságot, hogy végezze el az elfogadott jogszabály értékelését annak uniós joggal való összhangja tekintetében, különös tekintettel a Charta 11. cikkére és az állami médiára vonatkozó uniós jogra; 43. komoly aggodalmának ad hangot a lengyel hatóságok által az elmúlt években a közszolgálati műsorszolgáltatóval kapcsolatban végrehajtott intézkedések miatt, ideértve a közszolgálati műsorszolgáltató kormánypárti műsorszolgáltatóvá történő átalakítását, megakadályozva a közszolgálati médiát és irányító szerveit abban, hogy független vagy eltérő hangokat közvetítsenek, és ellenőrzést gyakorolva a műsorszolgáltatás tartalma felett(86); emlékeztet arra, hogy a lengyel alkotmány 54. cikke garantálja a véleménynyilvánítás szabadságát, és tiltja a cenzúrát; 44. mélységes aggodalmát fejezi ki a bizonyos politikusok által újságírók ellen indított túlzó rágalmazási perek miatt, beleértve a pénzbírságok alkalmazását és újságírók hivatásuk gyakorlásának felfüggesztését is; tart attól, hogy ez elrettentő hatással lehet az újságírók és a média hivatására és függetlenségére(87); felszólítja a lengyel hatóságokat, hogy biztosítsák a megfelelő jogorvoslati lehetőségekhez való hozzáférést azon újságírók és családjaik számára, akikkel szemben peres eljárás indul a független média elhallgattatása vagy megfélemlítése céljából; felszólítja a lengyel hatóságokat, hogy teljes körűen hajtsák végre az Európa Tanács 2016. április 13-i, az újságírás védelméről, valamint az újságírók és más médiaszereplők biztonságáról szóló ajánlását(88); sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság eddig nem terjesztett elő a közéleti részvétel elleni stratégiai perekkel szembeni jogszabályokat, amelyek megvédenék a lengyel újságírókat és médiát is a zaklató perektől; 45. aggodalmának ad hangot azokkal a bejelentett esetekkel kapcsolatban, amikor újságírókat vettek őrizetbe azért, mert a munkájukat végezve tudósítottak a Covid19-világjárvány idején a lezárások elleni tiltakozásokról(89); A tudományos élet szabadsága 46. aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a tudományos dolgozók ellen rágalmazási pereket indítanak, illetve azzal fenyegetik őket; felszólítja a lengyel hatóságokat, hogy a nemzetközi normáknak megfelelően tartsák tiszteletben a véleménynyilvánítás szabadságát és a tudományos élet szabadságát(90); 47. felhívja a lengyel parlamentet, hogy vonja vissza a Nemzeti Emlékezet Intézetéről és a lengyel nemzet ellen elkövetett bűncselekmények feltárására létrehozott bizottságról szóló, 1998. december 18-i törvény(91) 6c. fejezetét, amely veszélyezteti a szólásszabadságot és a független kutatást azáltal, hogy polgári bíróság előtt megtámadható polgári vétségnek nyilvánítja a Lengyelországnak és népének jó hírneve elleni károkozást, például ha Lengyelországot vagy a lengyeleket a holokausztban való bűnrészességgel vádolják(92); A gyülekezési szabadság 48. ismételten kéri a lengyel kormányt, hogy tartsa tiszteletben a gyülekezési szabadság jogát azáltal, hogy a nyilvános gyülekezésről szóló jelenlegi, 2016. december 13-án módosított(93) 2015. július 24-i törvényből(94) eltávolítja a kormány által jóváhagyott „ciklikus” gyülekezést előnyben részesítő rendelkezéseket(95); felhívja a lengyel hatóságokat, hogy ne alkalmazzanak büntetőjogi szankciókat a békés gyülekezéseken vagy ellentüntetéseken részt vevő személyek ellen, valamint hogy ejtsék a békés tiltakozókkal szemben emelt büntetőjogi vádakat; sürgeti továbbá a lengyel hatóságokat, hogy megfelelően védelmezzék a békés gyülekezést, és állítsák igazságszolgáltatás elé azokat, akik erőszakosan megtámadják a békés gyülekezéseken részt vevő embereket; 49. aggodalmának ad hangot a nyilvános gyülekezés nagyon szigorú tilalma(96) miatt, amely a lengyel alkotmány 232. cikke szerinti katasztrófahelyzet bevezetése nélkül volt hatályban a Covid19-világjárvány idején, és kitart amellett, hogy a gyülekezési jog korlátozása során alkalmazni kell az arányosság elvét; Az egyesülési szabadság 50. kéri a lengyel hatóságokat, hogy módosítsák a Szabadság Nemzeti Intézete – Civiltársadalom-fejlesztési Központról szóló, 2017. szeptember 15-i törvényt(97),(98), hogy a helyi, regionális és nemzeti szinten kritikus fontosságú civil szervezetek számára biztosítsák az állami finanszírozáshoz való hozzáférést, valamint az állami alapok civil társadalom körében történő méltányos, pártatlan és átlátható elosztását, biztosítva a pluralista képviseletet(99); megismétli felhívását, hogy különböző uniós szintű finanszírozási eszközökön – például a Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek program Uniós értékek ágán és más uniós kísérleti projekteken – keresztül bocsássanak megfelelő finanszírozást az érintett szervezetek rendelkezésére; mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság lengyel tagjaira politikai nyomás nehezedik a megbízatásuk keretében hozott intézkedések miatt(100); 51. aggodalmát fejezi ki az igazságügyi miniszter és a környezetvédelmi miniszter egyes nem kormányzati szervezetekkel kapcsolatos sajtónyilatkozata miatt, amelynek célja, hogy külföldi szereplők érdekeit szolgáló szervezetekként bélyegezzék meg őket; komoly aggodalmát fejezi ki a nem kormányzati szervezetek finanszírozására vonatkozó nyilvános nyilvántartás létrehozásáról szóló törvénytervezet kidolgozására irányuló tervezett projekt miatt, amely törvény arra kötelezné az ilyen szervezeteket, hogy jelentsenek be minden külföldi finanszírozási forrást(101); A magánélet és az adatok védelme 52. megismétli 2016. szeptember 14-i állásfoglalásában tett következtetését, miszerint a terrorizmus elleni fellépésről szóló, 2016. június 10-i törvényben és a rendőrségről szóló, 1990. április 6-i módosított törvényben(102) foglalt, titokban végzett megfigyelés végrehajtására vonatkozó eljárási garanciák és anyagi feltételek nem elegendők annak túlzott alkalmazása, illetve a magánszemélyek – többek között az ellenzék és a civil társadalom vezetőinek – magánéletébe és adatainak védelmébe való indokolatlan beavatkozás megelőzéséhez(103); ismételten kéri a Bizottságot, hogy végezze el e jogszabály értékelését annak uniós joggal való összhangja tekintetében, és sürgeti a lengyel hatóságokat, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben minden polgár magánéletét; 53. mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a lengyel Digitalizációügyi Minisztérium 2020. április 22-én megfelelő jogalap nélkül személyes adatokat továbbított a postai szolgáltató részére a lakosság egyetemes elektronikus nyilvántartási rendszeréből (a továbbiakban: a PESEL-nyilvántartás) annak érdekében, hogy megkönnyítse a 2020. május 10-i elnökválasztás postai úton történő megszervezését, mivel a lengyel parlament csak 2020. május 7-én fogadta el a választás teljes körű postai lebonyolítását lehetővé tevő törvényt; megjegyzi továbbá, hogy a PESEL-nyilvántartás nem azonos a szavazói nyilvántartással, és más tagállamok polgárainak személyes adatait is tartalmazza, és hogy ezért a fent említett adattovábbítás az (EU) 2016/679 rendelet lehetséges megsértését is jelentheti; emlékeztet arra, hogy az Európai Adatvédelmi Testület hangsúlyozta, hogy az állami hatóságok közzétehetnek a választói listákon szereplő magánszemélyekre vonatkozó információkat, de csak akkor, ha ezt a nemzeti jog kifejezetten megengedi(104); megjegyzi, hogy a lengyel emberi jogi biztos panaszt nyújtott be a varsói vajdasági közigazgatási bírósághoz a lengyel alkotmány 7. és 51. cikkének a lengyel Digitalizációügyi Minisztérium általi esetleges megsértése miatt; Átfogó szexuális nevelés 54. ismételten hangot ad 2019. november 14-i állásfoglalásában kifejezett – és az Európa Tanács emberi jogi biztosa által is osztott(105) – mélységes aggodalmának a lengyel büntető törvénykönyv 200b. cikkét módosító, a „Stop Paedophilia” kezdeményezés által a lengyel parlament elé terjesztett törvényjavaslat vonatkozásában annak rendkívül homályos, tág és aránytalan rendelkezései miatt, amelynek célja gyakorlatilag a kiskorú gyermekeknek nyújtott szexuális ismeretterjesztés kriminalizálása, és amelynek hatálya potenciálisan akár három év börtönbüntetéssel is fenyegethet mindenkit – különösen a szülőket, a tanárokat és a szexuális nevelőket –, aki az emberi szexualitással, egészséggel és intim kapcsolatokkal kapcsolatos tanítást folytat; 55. hangsúlyozza, hogy az átfogó, életkornak megfelelő és tényeken alapuló, szexuális és kapcsolatokkal foglalkozó nevelés kulcsszerepet játszik a fiatalok ahhoz szükséges készségeinek kialakításában, hogy egészséges, egyenlő, kulturált és biztonságos kapcsolatot hozzanak létre, amely mentes a megkülönböztetéstől, a kényszerítéstől és az erőszaktól; úgy véli, hogy az átfogó szexuális nevelés pozitív hatással van a nemek közötti egyenlőség területén elérhető eredményekre is, ideértve a káros nemi normák és a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos attitűdök átalakítását, a kapcsolati erőszak és a szexuális kényszerítés, a homofóbia és transzfóbia megelőzésének elősegítését, a szexuális erőszak, a szexuális kizsákmányolás vagy bántalmazás elhallgatásának megtörését, valamint a fiatalok segítségkérésre való felkészítését is; felszólítja a lengyel parlamentet, hogy tartózkodjon a lengyel büntető törvénykönyv 200b. cikkének módosítására javasolt törvénytervezet elfogadásától, valamint határozottan felkéri a lengyel hatóságokat, hogy a nemzetközi normáknak megfelelően minden iskolás gyermek számára biztosítsanak hozzáférést tudományosan pontos és átfogó szexuális neveléshez, és biztosítsák, hogy az ilyen nevelést és tájékoztatást nyújtó személyek támogatást kapjanak tevékenységük tényszerű és objektív módon történő végzéséhez; Szexuális és reproduktív egészség és jogok 56. emlékeztet arra, hogy a Charta, az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint a nők szexuális és reproduktív egészséghez fűződő joga több emberi joghoz kapcsolódik, többek között az élethez és méltósághoz fűződő joghoz, az embertelen vagy megalázó bánásmódtól való mentességhez fűződő joghoz, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréshez, a magánélet tiszteletben tartásához való joghoz, az oktatáshoz fűződő joghoz, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmához, amint azt a lengyel alkotmány is tükrözi; emlékeztet arra, hogy a Parlament 2017. november 15-i állásfoglalásában határozottan bírált minden olyan jogalkotási javaslatot, amely a magzat súlyos vagy élettel összeegyeztethetetlen rendellenessége esetén tiltaná az abortuszt, és ezzel a gyakorlatban jelentősen korlátozná, szinte megtiltaná az abortuszellátáshoz való hozzéférést Lengyelországban, mivel a jogszerű abortuszok többségét ezen az alapon végzik el(106), valamint hangsúlyozta, hogy az egészségügyi ellátáshoz – ideértve a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátáshoz – való általános hozzáférés, valamint az ehhez kapcsolódó jogok alapvető emberi jogok(107); sajnálatának ad hangot az orvosok és fogorvosok hivatásáról szóló, 1996. december 5-i törvény(108) javasolt módosításai(109) miatt, amelyek alapján az orvosokat a továbbiakban nem köteleznék arra, hogy a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatások személyes meggyőződés miatti megtagadása esetén alternatív létesítményt vagy szakembert jelöljenek meg; aggodalmát fejezi ki a lelkiismereti záradék alkalmazása miatt, beleértve a megbízható beutalási mechanizmus hiányát, valamint a gyorsan lefolytatható fellebbezési eljárások hiányát azon nők esetében, akiktől megtagadták az ilyen szolgáltatásokat; felszólítja a lengyel parlamentet, hogy tartózkodjon a nők szexuális és reproduktív egészségének és jogainak korlátozására irányuló további kísérletektől; határozottan megerősíti, hogy a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz kapcsolódó szolgáltatások megtagadása a nők és lányok elleni erőszak egyik formája; felszólítja a lengyel hatóságokat, hogy hozzanak intézkedéseket az Emberi Jogok Európai Bírósága által Lengyelország ellen hozott ítéletek teljes körű végrehajtása érdekében, amely több alkalommal is megállapította, hogy a korlátozó abortusztörvények és a végrehajtás hiánya sérti a nők emberi jogait(110); 57. emlékeztet rá, hogy az abortuszhoz való jog – amelyet az Unión belül már most is Lengyelországban korlátoznak a legszigorúbban – további korlátozására tett korábbi kísérletek 2016-ban és 2018-ban meghiúsultak a lengyel polgárok „fekete tiltakozások” formájában kifejezett tömeges ellenállása miatt; határozottan kéri a lengyel hatóságokat, hogy fontolják meg a nők és lányok sürgősségi fogamzásgátló tablettához való hozzáférését korlátozó törvény hatályon kívül helyezését; Gyűlöletbeszéd, nyilvános megkülönböztetés, a nők elleni erőszak, a családon belüli erőszak, valamint intoleráns magatartás a kisebbségekkel és más sebezhető csoportokkal szemben, beleértve az LMBTI-személyeket 58. sürgeti a lengyel hatóságokat, hogy hozzanak meg minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy határozottan fellépjenek a – többek között online és offline – folyó rasszista gyűlöletbeszéd és erőszakra uszítás ellen, nyilvánosan ítéljék el a közszereplők – köztük politikusok és médiaszereplők – általi rasszista gyűlöletbeszédet és határolódjanak el attól(111), továbbá kezeljék a nemzeti és etnikai kisebbségekkel (köztük romákkal), migránsokkal, menekültekkel és menedékkérőkkel szembeni előítéleteket és negatív érzéseket, és biztosítsák azoknak a törvényeknek a hatékony végrehajtását, amelyek jogellenessé nyilvánítják a rasszista megkülönböztetést népszerűsítő vagy arra uszító pártokat vagy szervezeteket(112); felszólítja a lengyel hatóságokat, hogy tegyenek eleget a faji megkülönböztetés felszámolásával foglalkozó ENSZ-bizottság 2019. évi ajánlásainak(113); 59. mélységesen aggasztja Lengyelország igazságügyi miniszterének közelmúltbeli döntése(114), amely szerint Lengyelország hivatalosan megkezdi a kilépést az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményéből (Isztambuli Egyezmény); ösztönzi a lengyel hatóságokat, hogy biztosítsák az egyezmény gyakorlati és hatékony alkalmazását, többek között azáltal, hogy az egész országban biztosítják a meglévő jogszabályok alkalmazását, valamint megfelelő számú és minőségű menedékotthont biztosítanak az erőszak áldozatává váló nők és gyermekeik számára; attól tart, hogy ez a lépés komoly visszalépést jelenthet a nemek közötti egyenlőség és a nők jogai tekintetében; 60. rámutat arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által 2020 májusában elvégzett II. LMBTI-felmérés eredményei szerint Lengyelországban nőtt az LMBTI-személyekkel, illetve az LMBTI-személynek tartott személyekkel szembeni intolerancia és erőszak, a lengyel LMBTI válaszadók egyáltalán nem hisznek a kormány előítéletek és intolerancia elleni küzdelmében, és Unió-szerte itt a legalacsonyabb ez a százalékos arány (csak 4%), miközben itt a legmagasabb azoknak a válaszadóknak az aránya, akik kerülnek bizonyos helyeket, mert félnek attól, hogy támadás, zaklatás vagy fenyegetés éri őket (79%); 61. emlékeztet – többek között a 2020. évi elnökválasztási kampánnyal kapcsolatban – a 2019. december 18-i állásfoglalásában kifejezett irányvonalára, amelyben határozottan elítélte a hatóságok részéről tapasztalható, LMBTI-személyekkel és alapvető jogaikkal szembeni, bármilyen jellegű megkülönböztetést, többek között a hatóságok és választott tisztviselők részéről elhangzó gyűlöletbeszédet, a Pride felvonulás, valamint a figyelemfelhívó programok betiltását vagy nem megfelelő védelmét, az úgynevezett „LMBT-ideológiától” mentes övezetek kihirdetését Lengyelországban, valamint a különösen az egyszülős és LMBTI-családokkal szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmazó „regionális családjogi charták” elfogadását; megjegyzi, hogy az említett határozat elfogadása óta nem látszik semmilyen javulás az LMBTI-személyek lengyelországi helyzetével kapcsolatban, és hogy a lengyel LMBTI-személyek mentális egészsége és fizikai biztonsága különösen veszélyeztetett; emlékeztet arra, hogy a lengyel emberi jogi biztos – aki kilenc panaszt nyújtott be a közigazgatási bíróságokhoz azzal érvelve, hogy az LMBTI-mentes övezetek sértik az uniós jogot –, valamint a Bizottság és a nemzetközi szervezetek elítélték ezeket az intézkedéseket; emlékeztet arra, hogy a kohéziós alapok keretében történő kiadásokkal kapcsolatban nem alkalmazható megkülönböztetés szexuális irányultság alapján, és hogy a munkáltatóként eljáró önkormányzatoknak tiszteletben kell tartaniuk a 2000/78/EK tanácsi irányelvet(115), amely tiltja a foglalkoztatásban a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést és zaklatást(116); ennek fényében komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az igazságügyi miniszter pénzügyi támogatást nyújtott azoknak a településeknek, amelyeket „LMBT-mentes övezetté” nyilvánító nyilatkozatok elfogadása miatt kizártak az európai ikerintézményi programból; mély aggodalmát fejezi ki továbbá amiatt, hogy ezt a pénzügyi támogatást a minisztérium Igazságügyi Alapjából fogják nyújtani, amelyet a bűncselekmények áldozatainak támogatására hoztak létre; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is utasítsa el az ilyen állásfoglalásokat elfogadó hatóságok uniós finanszírozás iránti kérelmeit; felszólítja a lengyel hatóságokat, hogy hajtsák végre a Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlatát, és ezzel összefüggésben foglalkozzanak az azonos nemű házastársak és szülők helyzetével annak érdekében, hogy biztosítsák számukra a jogi és tényszerű megkülönböztetésmentességhez való jog gyakorlását(117); elítéli a homofóbia lengyelországi eseteit dokumentáló úgynevezett „Gyűlölet atlasza” térképet közzétevő civil társadalmi aktivisták elleni pereket; határozottan kéri a lengyel kormányt, hogy biztosítsa az LMBTI-személyek jogi védelmét a gyűlölet-bűncselekmények és a gyűlöletbeszéd valamennyi formájával szemben; 62. határozottan elítéli 48 LMBTI-aktivista 2020. augusztus 7-én, a „lengyel Stonewall” alkalmával történt tömeges letartóztatását, ami aggasztó jelzést küld a lengyelországi szólásszabadság és a gyülekezési szabadság tekintetében; sajnálatát fejezi ki az őrizetbe vett személyekkel való bánásmód miatt, amelyről a kínzás megelőzésére szolgáló nemzeti megelőző mechanizmus(118) számolt be; felszólít arra, hogy valamennyi európai intézmény haladéktalanul ítélje el az LMBTI-személyekkel szemben Lengyelországban elkövetett rendőri erőszakot; 63. határozottan elítéli a lengyel püspöki kar hivatalos álláspontját(119), amely felszólít arra, hogy az LMBTI-személyeket „átnevelő terápiának” vessék alá; megismétli a Parlament álláspontját(120), amely arra ösztönzi a tagállamokat, hogy nyilvánítsák bűncselekménnyé az ilyen gyakorlatokat, és emlékeztet az ENSZ szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló erőszakkal és megkülönböztetéssel szembeni védelemmel foglalkozó független szakértőjének 2020. májusi jelentésére, amely felszólítja a tagállamokat, hogy tiltsák be az „átnevelő terápia” gyakorlatát(121); **** 64. megjegyzi, hogy a lengyel igazságszolgáltatás függetlenségének hiánya máris kezd kihatni a Lengyelország és más tagállamok közötti kölcsönös bizalomra, különösen a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén, mivel a nemzeti bíróságok elutasították vagy vonakodva teljesítették lengyel gyanúsítottak európai elfogatóparancs alapján történő kiadását, mert komoly kétségek merültek fel a lengyel igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatban; úgy véli, hogy az Unió jogrendjének egységességét súlyosan veszélyezteti a lengyel jogállamiság helyzetének romlása; rámutat, hogy a tagállamok közötti kölcsönös bizalmat csak akkor lehet helyreállítani, ha biztosított az EUSZ 2. cikkében foglalt értékek tiszteletben tartása; 65. felszólítja a lengyel kormányt, hogy teljesítse a Szerződésekben, a Chartában, az emberi jogok európai egyezményében és a nemzetközi emberi jogi normák által rögzített, jogállamisággal és alapjogokkal kapcsolatos valamennyi rendelkezést, valamint hogy folytasson őszinte párbeszédet a Bizottsággal; hangsúlyozza, hogy az ilyen párbeszédet pártatlan, bizonyítékon alapuló és együttműködő módon kell folytatni; felszólítja a lengyel kormányt, hogy működjön együtt a Bizottsággal a lojális együttműködés elvének megfelelően, az EUSZ-ben meghatározottak szerint; felszólítja a lengyel kormányt, hogy gyorsan és teljes körűen hajtsa végre az Európai Unió Bíróságának ítéleteit és tartsa tiszteletben az uniós jog elsőbbségét; sürgeti a lengyel kormányt, hogy teljes mértékben vegye figyelembe a Velencei Bizottság ajánlásait az igazságszolgáltatási rendszer megszervezésekor, így többek között a Legfelsőbb Bíróság további reformjainak végrehajtása során; 66. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tartózkodjon a jogállamiság elvének szűk értelmezésétől, és használják ki az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése szerinti eljárásban biztosított összes lehetőséget, és az EUSZ 2. cikkében foglalt valamennyi elv – ideértve a demokráciát és az e jelentésben hangsúlyozott alapvető jogokat is – tekintetében foglalkozzanak a lengyel kormány fellépésének következményeivel; 67. felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb folytassa a formális meghallgatásokat – amelyek közül a legutóbbit még 2018 decemberében tartották –, és e meghallgatások során térjen ki a jogállamisággal, a demokráciával és az alapvető jogokkal kapcsolatos valamennyi friss és jelentős negatív fejleményre; sürgeti a Tanácsot, hogy tegyen végre lépéseket az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése szerinti eljárás értelmében azáltal, hogy a vonatkozó számos – és a jelen állásfoglalás, nemzetközi és európai szervezetek számtalan jelentése, az Európai Unió Bíróságának és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata, valamint a civil szervezetek jelentései is alátámasztott – bizonyítékra tekintettel megállapítja az EUSZ 2. cikkében említett értékek Lengyel Köztársaság általi súlyos megsértésének egyértelmű veszélyét; határozottan javasolja, hogy a Tanács a meghallgatások nyomon követéseként az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően intézzen konkrét ajánlásokat Lengyelországhoz, és tűzzön ki határidőket ezen ajánlások végrehajtására; felszólítja továbbá a Tanácsot, hogy vállaljon kötelezettséget ezen ajánlások végrehajtásának megfelelő időben történő értékelésére; felszólítja a Tanácsot, hogy rendszeresen tájékoztassa és szorosan vonja be a Parlamentet, és átlátható módon járjon el, lehetővé téve valamennyi európai intézmény és szerv, valamint a civil társadalmi szervezetek számára az érdemi részvételt és ellenőrzést; 68. felszólítja a Bizottságot, hogy teljes mértékben használja ki a rendelkezésére álló eszközöket annak érdekében, hogy orvosolja az Unió alapértékei Lengyelország általi súlyos megsértésének egyértelmű veszélyét, különösen a gyorsított kötelezettségszegési eljárásokat és a Bírósághoz benyújtott, ideiglenes intézkedések iránti kérelmeket, valamint a költségvetési eszközöket; felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is rendszeresen tájékoztassa és szorosan vonja be a Parlamentet; o 69. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a Lengyel Köztársaság elnökének, kormányának és parlamentjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| A környezetbe kerülő gyógyszerekkel kapcsolatos stratégiai megközelítés |
| |||||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 11. és 168. cikkére, valamint 191. cikkének (2) bekezdésére, – tekintettel az állatgyógyászati készítményekről szóló, 2018. december 11-i (EU) 2019/6 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1), – tekintettel a gyógyszeres takarmányok előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló, 2018. december 11-i (EU) 2019/4 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2), – tekintettel a közbeszerzésről szóló, 2014. február 26-i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3), – tekintettel a vízpolitika terén elsőbbséginek minősülő anyagokról szóló, 2013. augusztus 12-i 2013/39/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4), – tekintettel az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6-i 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5), – tekintettel a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK irányelvre(6), – tekintettel a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7), – tekintettel a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a REACH-rendelet)(8), – tekintettel a „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról szóló, 2013. november 20-i 1386/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra (7. környezetvédelmi cselekvési program)(9), – tekintettel a Bizottság az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatára (átdolgozás) (COM(2017)0753), – tekintettel a Bizottság a víz újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatára (COM(2018)0337), – tekintettel a Tanács 2019. június 25-i következtetéseire a következő lépésekről annak érdekében, hogy az EU a legjobb gyakorlatok régiója legyen az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemben, – tekintettel „Az Unió fenntartható vegyianyag-politikára vonatkozó stratégiája felé” című, 2019. június 26-i tanácsi következtetésekre, – tekintettel „Az Európai Unió környezetbe kerülő gyógyszerekkel kapcsolatos stratégiai megközelítése” című, 2019. március 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0128), – tekintettel az Európai Bizottság „Az endokrin károsító anyagokra vonatkozó átfogó uniós keret felé” című, 2018. november 7-i közleményére (COM(2018)0734), – tekintettel „Az egységes egészségügyi megközelítés szerinti európai cselekvési terv az antimikrobiális rezisztencia (AMR) leküzdése érdekében” című, 2017. június 29-i bizottsági közleményre (COM(2017)0339), – tekintettel a „Cselekvési terv az antimikrobiális rezisztenciából származó növekvő kockázatok megakadályozására” című, 2011. november 15-i bizottsági közleményre (COM(2011)0748), – tekintettel a „Biztonságos, innovatív és elérhető gyógyszerek: a gyógyszeripari ágazat megújult jövőképe” című, 2008. december 10-i bizottsági közleménye (COM(2008)0666), – tekintettel a Bizottság „Az európai zöld megállapodás” című, 2019. december 11-i közleményére (COM(2019)0640), – tekintettel „Az egységes egészségügyi megközelítés szerinti európai cselekvési terv az antimikrobiális rezisztencia (AMR) leküzdése érdekében” című, 2018. szeptember 13-i állásfoglalására(10), – tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására(11), – tekintettel számos tagállam programjaira a gyógyszermaradványok csökkentésére a vízben, – tekintettel az Európai Unió állattenyésztésében az antimikrobiális szerek szükségességének csökkentésére irányuló intézkedésekről és ezeknek az élelmiszerbiztonságra gyakorolt hatásáról szóló, az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2016. december 1-jei közös tudományos szakvéleményére (RONAFA-vélemény), – tekintettel az állatgyógyászati célra alkalmazott antimikrobiális szerek felhasználását összesítő European Surveillance of Veterinary Antimicrobial Consumption (ESVAC) egymást követő éves jelentésekre (2011-től), – tekintettel a környezetvédelmi politika tudományos hátterével foglalkozó bizottsági kiadvány fenntartható akvakultúráról szóló, 2015. májusi, 11. számára, – tekintettel a „Fenntartható Európa 2030-ra” című, 2019. január 30-i bizottsági vitaanyagra (COM(2019)0022), – tekintettel a „Pharmaceutical Residues in Freshwater – Hazards and Policy Responses” (Gyógyszermaradványok az édesvizekben – Veszélyek és szakpolitikai válaszok) című, 2019. november 13-i OECD-tanulmányra, – tekintettel az ENSZ Közgyűlésének keretében tartott magas szintű találkozón tett, az antimikrobiális rezisztenciáról szóló, 2016. szeptember 22-i politikai nyilatkozatra, – tekintettel az ENSZ ivóvíz-paraméterekkel kapcsolatos együttműködési projektjére, – tekintettel a Világbank „Drug-resistant infections: a threat to our economic future” (Rezisztens fertőzések: fenyegetés gazdasági jövőnkre) című, 2017. márciusi jelentésére, – tekintettel a környezetbe kerülő gyógyszerekkel kapcsolatos stratégiai megközelítés lehetőségeiről szóló, 2018. júliusi bizottsági jelentésre, – tekintettel az Egészség- és Fogyasztóügyi Végrehajtó Ügynökség 2013. december 12-i jelentésére a gyógyszerek környezeti kockázatairól, – tekintettel a környezetbe kerülő gyógyszerekkel kapcsolatos stratégiai megközelítéssel kapcsolatban a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett kérdésekre (O-000040/2020 – B9-0015/2020 és O-000041/2020 – B9-0016/2020), – tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére, – tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára, A. mivel a gyógyszerek alapvető szerepet játszanak az emberi és állati egészség magas szintjének biztosításában; mivel az európai piacon jelenleg több mint 3 000 gyógyszerhatóanyag van jelen; B. mivel az elmúlt 20 évben az emberi és állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek, köztük az antimikrobiális szerek széles körű használata miatt számos környezeti elemben, például a talajban, az üledékekben és a víztestekben megnőtt e szerek koncentrációja; mivel a környezeti koncentrációk valószínűleg növekedni fognak, ahogy a népesség növekszik és öregszik; mivel az éghajlatváltozás is hatással lesz a vízkészletek mennyiségére és minőségére, mivel aszály idején magasabbak lesznek a koncentrációk, ami továbbgyűrűző hatást gyakorol a szennyvíztisztításra is; mivel széles körű adatgyűjtés szükséges a probléma világméretű felméréséhez; mivel a gyógyszerek elsősorban a felhasználás és az ártalmatlanítás révén kerülnek a környezetbe; C. mivel a gyógyszerek a települési szennyvíztisztító telepekről származó szennyvíz kibocsátásával, az állati trágya és az akvakultúrából származó trágya kijuttatásával, a gyártóüzemekből származó szennyvíz kibocsátásával, a szennyvíziszap kijuttatásával, a legeltetett állatokkal, a kedvtelésből tartott állatok kezelésével, valamint a fel nem használt gyógyszerek és a szennyezett hulladék nem megfelelő ártalmatlanításával jutnak ki a környezetbe; D. mivel az antibiotikumok nem megfelelő használata, különösen az állattenyésztésben, valamint általában véve a humán- és az állatgyógyászatban alkalmazott rossz gyakorlatok miatt az antimikrobiális rezisztencia egyre nagyobb veszélyt jelent az emberi és az állati egészségre; E. mivel az OECD legújabb, az édesvizekben található gyógyszermaradványokról szóló jelentése úgy találta, hogy „a jelenlegi politikának a gyógyszermaradványok kezelésére vonatkozó megközelítései nem megfelelőek a vízminőség és az édesvízi ökoszisztémák védelmére, amitől az egészséges élet függ”; F. mivel egyes gyógyszerek kémiai és/vagy metabolikus stabilitása miatt felhasználásukat követően hatóanyagaik akár 90%-a eredeti formájában visszajut a környezetbe; G. mivel a 2006 előtt emberi felhasználásra engedélyezett és forgalomba hozott gyógyszereket az engedélyezési eljárás részeként nem vetették alá környezeti kockázatértékelésnek, ezért előfordulhat, hogy még mindig nem került sor ilyen értékelésre; H. mivel a környezeti kockázatértékelést az állatgyógyászati készítmények előny-kockázat értékelése során figyelembe veszik, az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek esetében azonban nem; I. mivel 2019. március 11-i közleményében a Bizottság maga is elismeri a bizonyos gyógyszerek környezeti koncentrációja és az ebből fakadó kockázati szintek tekintetében fennálló ismeretbeli hiányosságokat; J. mivel elegendő bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy intézkedéseket kell hozni a környezetre esetleg veszélyt jelentő gyógyszerek környezeti hatásainak csökkentése érdekében, és különösen az ivóvíz kinyerésére használt vizek védelmére; K. mivel a gyógyszerek környezeti hatását számos nemzetközi szervezet, harmadik ország, európai intézmény, ipari szövetség és nem kormányzati szervezet is aggályos kérdésként ismerte el; mivel néhány európai uniós tagállam, például Hollandia, Németország és Svédország már lépéseket tett a gyógyszerek egyre növekvő környezeti jelenléte ellen; L. mivel a Bizottság 2008-ban kötelezettséget vállalt arra, hogy intézkedéseket javasol a gyógyszerek környezetre gyakorolt potenciálisan káros hatásainak csökkentésére(12); M. mivel a 2013/39/EU irányelv 8c. cikke értelmében a Bizottságnak 2015. szeptember 13-ig ki kellett dolgoznia a gyógyszerek által okozott vízszennyezés stratégiai megközelítését, és 2017. szeptember 14-ig intézkedéseket kellett javasolnia; N. mivel a Tanács 2019. júniusi következtetéseiben felkérte a Bizottságot, hogy „értékelje és határozza meg a környezetbe kerülő gyógyszerek hatásának csökkentését és az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelmet célzó leghatékonyabb – többek között jogalkotási – intézkedéseket, továbbá ezzel összefüggésben erősítse meg a kapcsolatot az egészségügyi ágazattal”; mivel a Tanács elismerte, hogy további kutatások szükségesek a gyógyszerekkel és gyógyszermaradványokkal kapcsolatban felmerülő humán egészségügyi és környezeti hatások mértékének jobb megismeréséhez; O. mivel az AMR Industry Alliance kidolgozta az iparág által kialakított közös antibiotikum-gyártási keretrendszer alapelveit, és meghatározta az antibiotikum-kibocsátási koncentráció célértékeit az ökológiai erőforrások védelme és a környezeti antimikrobiális rezisztencia kialakulása potenciális kockázatának csökkentése érdekében; P. mivel az emberek és az állatok egészségével foglalkozó minden érintett szereplőnek és szakembernek, a betegeknek, az iparágnak, a hulladék- és szennyvízkezelőknek stb. szerepet kell vállalniuk a gyógyszerek természetben kifejtett hatásainak csökkentésében; Q. mivel az OECD négy proaktív stratégiát támogat, amelyek a megelőzési lehetőségekre összpontosítanak a gyógyszer élettartamának korai szakaszában, hogy költséghatékonyan tudják kezelni a gyógyszereket a környezetben, és a leghosszabb ideig tartó és a legnagyobb mértékű környezeti előnyöket lehessen elérni; R. mivel a MedsDisposal kezdeményezés részeként kampány indult Európában számos érdekelt fél részvételével, hogy tudatosítsák, hogyan kell megfelelően ártalmatlanítani a fel nem használt vagy lejárt gyógyszereket; S. mivel a gyógyszerek környezeti hatására vonatkozó valamennyi intézkedésnek elsőrendű elvként kell tekintetbe vennie a betegek jogát, hogy gyorsan hozzáférhessenek a biztonságosnak és hatásosnak ítélt gyógyszerekhez az aktuálisan érvényes előny-kockázat elemzési kritériumok szerint; Általános megfontolások 1. üdvözli, hogy a Bizottság végül elfogadta 2019. március 11-i közleményét; sajnálja, hogy a stratégiai megközelítés és a javasolt intézkedések bemutatása jelentős késedelmet szenvedett; 2. egyetért a Bizottság által előterjesztett stratégiai megközelítés négy fő célkitűzésével; 3. aggodalommal állapítja meg azonban, hogy a közleményben szereplő intézkedések igen enyhék; úgy véli, hogy hatásos intézkedések szükségesek a gyógyszerek negatív környezeti hatásainak enyhítésére; 4. emlékeztet, hogy a gyógyszerek környezeti hatásával kapcsolatos minden jövőbeli kezdeményezésnek tudományosan megalapozottnak és célorientáltnak, valamint technológiasemlegesnek kell lennie, biztosítva, hogy a biztonság és a hatékonyság továbbra is a betegek gyógyszeres kezelésekhez való hozzáférésének kulcsfontosságú prioritásai maradjanak; 5. véleménye szerint olyan holisztikus megközelítésre van szükség a gyógyszerszennyezés kezeléséhez, amely bevonja az összes érdekelt felet és figyelembe veszi a gyógyszerek teljes életciklusát; hangsúlyozza, hogy a szabályozási intézkedések hatékonyságának biztosítása érdekében különösen fontos, hogy azokat az elővigyázatosság elvével és azzal az elvvel összhangban hozzák meg, hogy a környezeti károkat prioritásként a forrásnál kell helyrehozni; kiemeli, hogy alkalmazni kell a „szennyező fizet” elvet, amely elsősorban a gyártási folyamatra terjed ki, ugyanakkor ösztönözni kell a jobb receptfelírási gyakorlatokat és a felelős fogyasztói magatartást is; aggodalommal állapítja meg, hogy az antimikrobiális rezisztencia kialakulásában milyen fontos szerepet játszanak az állati trágya, a vízszennyezés és a nem megfelelő ártalmatlanítás révén a környezetbe jutó gyógyszerek; felkéri a Bizottságot, fontolja meg a kiterjesztett gyártói felelősség alkalmazását a gyógyászati termékek negatív környezeti hatásainak csökkentése érdekében; 6. szükségesnek tartja a tagállamokkal együttműködésben olyan kampányok indítását, amelyek tájékozatják és felvilágosítják a lakosságot a fel nem írt gyógyszerek túlzott fogyasztásának veszélyeiről; felhívja a figyelmet az orvosi javaslat nélküli gyógyszerek szupermarketekben és online történő értékesítésének megnövekedésére, valamint az ilyen, gyógyszertárakon vagy megfelelően akkreditált létesítményeken kívüli értékesítési helyek médián keresztüli hirdetésének veszélyére; 7. hangsúlyozza, hogy a gyógyszerek környezetbe történő kibocsátása nem csak az ökoszisztémákat és a vadvilágot károsíthatja, de ugyanezen gyógyszerek hatékonyságát is alááshatja, különösen az antibiotikumok esetében, mivel antibiotikum-rezisztencia kialakulásához vezethet; 8. emlékeztet, hogy a gyógyszerek sokféle hatással vannak a vízi és tengeri ökoszisztémákra, de a vadon élő állatokra és növényekre is, beleértve a viselkedés megváltozását, a termékenység csökkenését, a méret változását vagy szexuális és szaporodási rendellenességek kialakulását; ezért felhívja a Bizottságot, hogy hozzon konkrét intézkedéseket, figyelembe véve a gyógyszerszennyezés kumulatív hatását a vízi és tengeri fajokra; 9. emlékeztet arra, hogy tanulmányok kimutatták, hogy a gyógyszerek és a szermaradékok különösen jelen vannak a víztestekben, és hogy azokat nem távolítják el teljesen a hagyományos szennyvíztisztító telepeken, amelyek jelenleg nem tudják hatékonyan kiszűrni az összes gyógyszeripari terméket; kiemeli, hogy az édesvizek és a vízgyűjtők szennyeződése az óceánok szennyeződéséhez vezet; 10. megállapítja, hogy az általában alacsony koncentrációk miatt az emberi egészséget fenyegető kockázatok inkább a hosszú távú, alacsony dózisú expozíció lehetséges kumulatív hatásaihoz kapcsolódnak, mint akut vagy azonnali egészségügyi hatásokhoz; különösen aggasztónak tartja, hogy a környezetbe kerülő számos gyógyszer közül némelyik endokrin károsító tulajdonságokkal rendelkeznek; 11. kiemeli, hogy a vízügyi jogszabályok keretében szabályozni kell a gyógyszermaradványok szintjét; 12. kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet a kibocsátás szempontjából kritikus pontokra, például a gyógyszergyártó üzemekre, a kórházakra és a szennyvíztisztító telepekre; 13. felhívja a Bizottságot, hogy a gyógyszerkészítmények hatását a Bizottság által 2021-re bejelentett, vízre, levegőre és talajra vonatkozó szennyezőanyag-mentességi cselekvési terv terén is vegye figyelembe; 14. felszólítja a Bizottságot, hogy segítse elő a meglévő bevált gyakorlatok tagállamok és érdekelt felek közötti cseréjét a gyógyszerek előállítása, felhasználása és ártalmatlanítása környezetre gyakorolt hatásainak csökkentése céljából; 15. úgy véli, hogy elemezni kell a meglévő önszabályozó kezdeményezéseket, és adott esetben figyelembe kell azokat venni a környezetbe jutott gyógyszerkészítményekkel kapcsolatos jövőbeni uniós kezdeményezéseknél; A tudatosság növelése, megelőző intézkedések és a gyógyszerek körültekintő alkalmazásának ösztönzése 16. felhívja a tagállamokat, hogy osszák meg egymással az antibiotikumok megelőző jellegű felhasználásával kapcsolatos bevált gyakorlataikat és teljes körűen alkalmazzák, és ha szükséges, erősítsék az antimikrobiális rezisztencia leküzdése érdekében kidolgozott egységes egészségügyi megközelítés szerinti európai cselekvési tervet; újból megerősíti az antimikrobiális rezisztencia (AMR) leküzdése érdekében az egységes egészségügyi megközelítés szerinti európai cselekvési tervről szóló, 2018. szeptember 13-i állásfoglalásában kifejtett álláspontját; 17. felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy mozdítsák elő az egészségügyi szakemberek, köztük az állatorvosok, az orvosok, a gyógyszerészek képzését és támogassanak figyelemfelkeltő kampányokat a betegek körében a gyógyszerek, és különösen az antimikrobiális szerek, az antidepresszánsok és a kontraszt folyadékok körültekintő használatáról; felhívja a gyógyszerellátási lánc szereplőit, hogy járuljanak hozzá ahhoz, hogy a betegeket és az állattenyésztőket egyértelmű és elegendő információval lássák el arról, hogy a nem megfelelően ártalmatlanított gyógyszerek milyen negatív hatást gyakorolhatnak a környezetre; kéri, hogy a csomagoláson megfelelő piktogram formájában tájékoztassák a fogyasztókat a fel nem használt gyógyszerek megfelelő ártalmatlanításának módjáról; 18. hangsúlyozza, hogy az antimikrobiális rezisztencia terjedésének megakadályozása érdekében az egészségügyi szakembereket folyamatosan naprakész információval kell ellátni a legújabb fejleményekről a kutatások és a helyes gyakorlatok terén; 19. felhívja a tagállamokat, hogy vonják be a környezetbe került gyógyszerek problémáját a vízgyűjtőkkel kapcsolatos, határokon átnyúló együttműködésbe, és ahol hasznosnak találják, koordinálják az intézkedéseket; 20. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a védőoltásokat, mint betegségmegelőzési intézkedést a gyógyszerek iránti igény minimálisra csökkentése érdekében; A környezetre alapvetően kevésbé káros gyógyszerek kifejlesztésének támogatása és a környezetbarátabb gyártás ösztönzése 21. hangsúlyozza a gyorsabb, nagyratörőbb és célzottabb fellépés fontosságát a gyógyszerek által okozott környezeti veszélyek csökkentése szempontjából, miközben elismeri, hogy ahhoz, hogy jobban megértsük a gyógyszerek emberi egészségre és a környezetre gyakorolt jelenlegi hatásának mértékét, további kutatásokra van szükség, és hogy ennek eredményeként a gyógyszerek nem drágulhatnak; 22. az egészségügyi ágazat tekintetében megjegyzi, hogy annak biztosításához, hogy az orvosok megfelelő módon írják fel az antimikrobiális szereket, csökkenteni kell az orvosok túlzott munkaterhelését; megjegyzi továbbá, hogy az egészségügyi szakemberek további segítséget kaphatnának olyan egyértelmű, bizonyítékokon alapuló gyógyszerfelírási iránymutatás révén, amely következetes tanácsadást nyújt a különböző klinikai javallatok tekintetében; 23. felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy támogassák az olyan gyógyszerekre irányuló kutatást, fejlesztést és innovációt, amelyek egyaránt hatékonyak a betegek számára, és természetüknél fogva kevésbé károsak a környezetre, mivel a „zöldebb gyógyszerek” nem mérgezőek a környezetre, nem halmozódnak fel biológiailag és könnyebben lebomlanak ártalmatlan anyagokká a szennyvíztisztító telepeken és a környezetben, figyelembe véve ugyanakkor azt is, hogy a fokozottabb biológiai lebonthatóság potenciálisan ronthatja a hatékonyságot; 24. felhívja a tagállamokat és minden érdekelt felet, hogy vegyék igénybe az Unió programjait olyan technológiákba való beruházáshoz, amelyek javítják a gyógyszerkészítmények ártalmatlanításának és az antimikrobiális szerekkel szemben rezisztens gének hatékonyságát, de közben garantálják, hogy a gyógyszerkészítmények ugyanolyan hatékonyak legyenek a betegek számára; 25. úgy véli, hogy a gyógyszerek környezeti hatásait bele kellene foglalni az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek előny-kockázat értékelésébe, ahogy az már az állatgyógyászati készítmények esetében is történik, feltéve, hogy a forgalombahozatali engedélyeket nem késleltetik és nem utasítják el kizárólag a káros környezeti hatások miatt; 26. úgy véli, hogy a gyógyszerkészítmények környezeti értékelésének a bomlástermékekre és a metabolitokra is ki kellene terjedniük; 27. felhívja a Bizottságot, hogy adott esetben vegye figyelembe az érdekelt felek által a környezeti kockázatok csökkentésére és a környezetvédelmi szempontból felelős gyakorlatok, illetve a gyógyszerkészítmények megfelelő használatának és visszaadásának előmozdítására irányuló jövőbeli kezdeményezések érdekében tett, folyamatban lévő erőfeszítéseket; 28. kéri, hogy a forgalomba hozatal utáni értékeléshez használják fel a víz-keretirányelvből származó nyomon követési adatokat; 29. felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a gyógyszerek vízbe történő kibocsátását a legfontosabb környezetvédelmi kérdések között vizsgálják az elérhető legjobb technikákról szóló referenciadokumentumoknak az ipari kibocsátásokról szóló irányelv alapján történő felülvizsgálata során, az érintett ágazatok vonatkozásában; 30. rámutat arra, hogy a közbeszerzési politika fontos szerepet játszik a környezetbarátabb gyógyszerek előmozdításában; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egyértelmű iránymutatást ebben a kérdésben; 31. felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy az importált gyógyszerek gyártása ugyanolyan magas szintű környezetvédelmi normáknak feleljen meg, mint amilyeneket az Unióban előállított gyógyszerekre alkalmaznak; 32. felhívja az Európai Gyógyszerügynökséget (EMA), hogy segítse elő a gyártási kibocsátások közös ellenőrzését az uniós piacra szállító tengerentúli gyógyszergyáraknál; A környezeti kockázatértékelés és felülvizsgálata javítása 33. úgy véli, hogy egyértelmű ütemtervre van szükség a környezeti kockázatértékelések elvégzéséhez, amennyiben azok nem állnak rendelkezésre; 34. felhívja a tagállamokat és az Európai Gyógyszerügynökséget annak biztosítására, hogy a kérelmezők az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek forgalomba hozatalának engedélyezése előtt benyújtsák a teljes értékelést annak érdekében, hogy megfelelő kockázatkezelési intézkedéseket lehessen hozni és közzétenni; 35. helyénvalónak tartja, hogy a gyógyszeripari vállalatok hatóanyagonként közös környezeti kockázatértékelést nyújtsanak be annak érdekében, hogy koherens információkkal rendelkezzenek, elkerüljék a párhuzamos munkavégzést és csökkentsék az állatkísérletek számát; 36. hangsúlyozza, hogy az állatgyógyászati készítményekről és a gyógyszeres takarmányokról szóló rendeleteket teljes körűen végre kell hajtani, hogy csökkenteni lehessen az antibiotikumok használatát, többek között egy egész EU-ra kiterjedő, hatóanyag-alapú felülvizsgálati rendszer 2022. január 28-ig történő felállítása és a környezeti kockázatértékelés egyéb lehetséges alternatívái megvalósíthatóságának értékelése révén; 37. felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a koktélhatásokra, az alacsony dózisoknak való hosszan tartó expozícióra és az antimikrobiális rezisztencia kialakulására vonatkozó kutatásokat, különös tekintettel a sérülékeny csoportokra; A pazarlás csökkentése és a hulladékgazdálkodás színvonalának javítása 38. hangsúlyozza, hogy az intézkedéseknek tudományos bizonyítékokon kell alapulniuk, és felhívja az összes érdekelt felet annak biztosítására, hogy a meghozott intézkedések ne veszélyeztessék a beteg emberek és állatok biztonságos és hatékony gyógyszeres kezelésekhez való hozzáférését; e tekintetben támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy csökkenti a hulladék mennyiségét annak lehetővé tételével, hogy a gyógyszereket a szükségleteknek jobban megfelelő mennyiségben adják ki, miközben biztosítják a hatályos nyomon követhetőségi jogszabályoknak való megfelelést, többek között a csomagolás méretének optimalizálása révén, valamint hogy megvizsgálja a gyógyszerek lejárati ideje meghosszabbításának lehetőségét annak elkerülése érdekében, hogy a még biztonságosan felhasználható gyógyszereket feleslegesen kidobják; 39. kéri, hogy frissítsék a környezeti kockázatértékelés követelményeit a perzisztens, bioakkumulatív és mérgező anyagok és a koktélhatások megfelelő értékelésének biztosítása érdekében, valamint azért, hogy az antibiotikum-rezisztencia környezetben való kialakulásának kockázata is teljes mértékben figyelembe vehető legyen; 40. úgy véli, hogy a gyógyszerekhez való hozzáférés megnehezítése és a kezelések hatékonyságának csökkentése nélkül csökkenteni kell az egy főre jutó gyógyszerfogyasztást; úgy véli, hogy az állatgyógyászati készítmények egy állatra jutó összfogyasztását is csökkenteni kell, anélkül, hogy ez veszélyeztetné az állatok egészségét és jólétét, és hogy jobb alternatívákat kell találni; 41. véleménye szerint a szennyvíziszapról szóló 86/278/EGK irányelv felülvizsgálata már régóta esedékes; felhívja a Bizottságot, hogy legkésőbb 2021 végéig terjesszen elő jogalkotási javaslatot a 86/278/EGK irányelv felülvizsgálatára és aktualizálására, hogy frissítsék a minőségi szabványokat a legújabb tudományos bizonyítékok alapján egy olyan körforgásos gazdaság előmozdítása céljából, amely nem árt sem az emberi egészségnek, sem a környezetnek; 42. úgy véli, hogy a gyógyszergyártó üzemeknek a legjobb rendelkezésre álló technikákkal előzetesen kezelniük kellene a szennyvizüket; 43. felszólítja a tagállamokat a fel nem használt gyógyszerek visszavételi rendszereire vonatkozó rendelkezések meghozatalára, széles körben történő népszerűsítésére és teljes körű érvényre juttatására; 44. felhívja a Bizottságot, hogy hangolja össze a gyógyszerek helytelen ártalmatlanításának elkerülését célzó rendszerekkel kapcsolatos együttműködést; 45. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat az olyan fejlettebb szennyvízkezelési technológiákra vonatkozó kutatások, innováció és fejlesztés támogatására, amely ki tudja mutatni és jobban el tudja távolítani a gyógyszermaradékokat a vízből; A környezeti nyomon követés kiterjesztése 46. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a gyógyszerek környezetben való nyomon követése, például a talajban, még mindig nagyon korlátozott; hangsúlyozza, hogy a forgalomba hozatalt követő ellenőrzési mechanizmusokat meg kell erősíteni a környezeti hatások tekintetében is, hogy megfelelően és szisztematikusan le lehessen fedni a környezetre vonatkozó adatok hiányát; 47. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a gyógyszereknek a víz-keretirányelv szerinti megfigyelési listára gyakorolt lehetséges hatását, és értékelje, hogy szükség van-e a lista frissítésére; 48. felhívja a Bizottságot, hogy azokat a gyógyszereket, amelyek jelentős veszélynek teszik ki a környezetet, foglalja bele a vízről szóló keretirányelv alatt felsorolt, elsőbbségi anyagok listájába, és állapítson meg rájuk környezeti minőségi szabványt és koncentrációt a környezetminőségi szabványról (EQS) szóló irányelv szerint; 49. hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaságban kidolgozták az antibiotikumok átfogó nyomon követését; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy, az emberi felhasználásra szánt antibiotikumokra vonatkozó nyomon követési rendszert is; Egyéb ismeretbeli hiányosságok megszüntetése 50. hangsúlyozza, hogy – különösen a következő többéves pénzügyi keretben – támogatni kell a gyógyszereknek és maradékanyagaiknak való kitettségnek az emberi egészségre és az ökológiára gyakorolt közvetlen hatására, valamint a gyógyszerek környezetbe jutásának és a környezetben, például a vizekben és a tengeri ökoszisztémákban való megmaradásának jobb megértésére irányuló további kutatásokat; 51. úgy véli, hogy javítani kell a gyógyszerek környezetben való jelenlétének számszerűsítésére szolgáló elemzési módszereket, és hogy az analitikai észlelési módszereket nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni; Az átláthatóság növelése 52. emlékeztet, hogy a gyógyszerészeti környezeti információk, mint például a vízre gyakorolt hatás, a környezeti viselkedés, a lebonthatóság és a lehetséges koktélhatások kulcsszerepet játszanak a kockázatkezelésben, és hogy ezeket az információkat átláthatóvá kell tenni, és az érdekelt felek rendelkezésére kell bocsátani; ezért felhívja a Bizottságot és az illetékes hatóságokat, hogy hozzanak létre egy olyan biztonságos, központi adatbázist, amely minden érdekelt fél számára lehetővé teszi a termékek környezeti kockázatértékelési eredményeihez való hozzáférést; 53. úgy véli, hogy a teljes ellátási lánc átláthatóságának növelése érdekében szilárd jogalkotási keretet kell létrehozni, mivel ez lehetővé tenné a megfelelő ellenőrzést, és biztosítaná, hogy a vállalkozásokat elszámoltassák a gyógyszerek környezetbe történő kibocsátásáért; 54. felszólítja a gyógyszeripart, hogy biztosítson nagyobb átláthatóságot az ellátási láncokban azzal, hogy nyilvánosságra hozza a gyógyszerek és a hatóanyagok (API) összetevőinek eredetét az alapanyag-gyártási fázisban, hogy biztosítani lehessen az összes gyógyszerkészítmény teljes nyomonkövethetőségét; o 55. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Az uniós épületállomány energiahatékonysági potenciáljának maximalizálása |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 194. cikkére, – tekintettel a 2017. november 17-én Göteborgban a tisztességes munkafeltételekről és a növekedésről tartott szociális csúcstalálkozón a Parlament, a Tanács és a Bizottság által kihirdetett szociális jogok európai pillérére, – tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 21. Konferenciáján (COP21) Párizsban, 2015. december 12-én elfogadott megállapodásra (Párizsi Megállapodás), – tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640), – tekintettel a Bizottság „Tiszta bolygót mindenkinek – Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról” című, 2018. november 28-i közleményére (COM(2018)0773), – tekintettel a Bizottság „Új európai iparstratégia” című, 2020. március 10-i közleményére (COM(2020)0102), – tekintettel a Bizottság „A tisztább és versenyképesebb Európát szolgáló, körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési terv” című, 2020. március 11-i közleményére (COM(2020)0098), — tekintettel a Bizottság „Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve” című, 2011. szeptember 20-i közleményére (COM(2011)0571) és a közleményben a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó bejelentésre, — tekintettel az Európai Számvevőszék 11/2020. számú, 2020. április 28-i, „Az épületek energiahatékonysága: továbbra is jobban kell összpontosítani a költséghatékonyságra” című különjelentésére, – tekintettel az Európai Tanács 2019. december 12-i következtetéseire, – tekintettel a Tanács 2019. június 25-i „Az energetikai átalakulást, továbbá a 2030-ra és az azt követő időszakra kitűzött energetikai és éghajlat-politikai célok megvalósítását biztosítani hivatott energiarendszerek jövője az energiaunióban” című következtetéseire, — tekintettel a városfejlesztési ügyekért felelős uniós miniszterek 2016. május 30-i nem hivatalos találkozóján elfogadott, uniós városfejlesztési menetrendről szóló Amszterdami Paktumra, — tekintettel a városfejlesztésért felelős uniós miniszterek 2007. május 24–25-i nem hivatalos ülésén elfogadott, a fenntartható európai városokról szóló Lipcsei Chartára, – tekintettel az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv módosításáról szóló, 2018. december 11-i (EU) 2018/2002 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(1) módosított, 2012. október 25-i 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre, – tekintettel az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv és az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/844 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(2) módosított, 2010. május 19-i 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre, – tekintettel a megújuló forrásokból előállított energia használatának előmozdításáról szóló, 2018. december 11-i (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3), — tekintettel az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. december 11-i (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4), – tekintettel a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2012/27/EU irányelv módosításáról szóló, 2019. június 5-i (EU) 2019/944 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5), – tekintettel a villamos energia belső piacáról szóló, 2019. június 5-i (EU) 2019/943 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6), – tekintettel az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról és a 89/106/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. március 9-i 305/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7), – tekintettel az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27-i 2003/96/EK tanácsi irányelvre(8), – tekintettel a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9), – tekintettel a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelvre(10), – tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására(11), – tekintettel az éghajlati és környezeti vészhelyzetről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására(12), – tekintettel „Az éghajlatváltozás: európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról a Párizsi Megállapodással összhangban” című, 2019. március 14-i állásfoglalására(13), – tekintettel „Az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítése az Európai Unióban: Ideje cselekedni!” című, 2018. október 25-i állásfoglalására(14), – tekintettel a tiszta energiákkal kapcsolatos innováció felgyorsításáról szóló, 2018. február 6-i állásfoglalására(15), – tekintettel az „Útban az energiapiac újratervezése felé” című, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(16), – tekintettel az Európai Unió hőtechnikai stratégiájáról szóló, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(17), – tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére, – tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére, – tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A9-0134/2020), A. mivel az EU-ban az energiafogyasztás mintegy 40%-áért és a szén-dioxid-kibocsátás 36%-áért az épületek felelősek, és ezért a komplex felújításuk, ideértve a szakaszos komplex felújításokat is, elengedhetetlen az EU nulla nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátásra (ÜHG-kibocsátásra) irányuló, 2050-ig teljesítendő céljának teljesítéséhez; B. mivel az építőipar a legnagyobb energiafogyasztó az EU-ban, és az EU épületállományának 97%-a nem energiahatékony, és évente az EU lakóépületeinek csak 0,2%-át vetik alá komplex felújításoknak, beleértve a szakaszos komplex felújításokat is, és mivel a mai épületek több mint 94%-a még állni fog 2050-ben, és az általunk akkor elfoglalt otthonok, iskolák és irodák nagy része már megépült; C. mivel a helyiségfűtés és a vízmelegítés a háztartások energiafogyasztásának körülbelül 80%-át teszi ki tekintettel arra, hogy az Unió épületeinek fele 1992 előtt felszerelt, 60%-os vagy rosszabb hatékonyságú különálló kazánnal rendelkezik, és mivel a különálló gázkazánok 22%-a, az elektromos fűtőtestek 34%-a, az olajkazánok 47%-a, valamint a szénkazánok 58%-a műszaki élettartamánál hosszabb ideje működik; D. mivel a felújítási arány közel 3%-ra emelése és 210 millió meglévő épület felújítása akár 2 millió munkahelyet is teremthet(18) az építőiparban, ami az Unió GDP-jének mintegy 9%-át teszi ki, és a Covid19-válságot követően fontos részét képezi a gazdaságélénkítési stratégiának, és az európai zöld megállapodás részeként hozzájárulhat a tiszta gazdasághoz; E. mivel az uniós épületállomány megfigyelőközpontja kulcsszerepet játszik az Unió épületei általános energiahatékonyságának megbízható, következetes és könnyen összehasonlítható adatok alapján történő nyomon követésében és javításában; F. mivel az Unió épületei energiahatékonyságának javítását célzó intézkedésekkel valamennyi polgár életminősége javítható, és ezért a fő kihívás az Európai Unióban a becslések szerint az energiaszegénységben élő 50 millió háztartásra nehezedő terhek enyhítése, az energiaszámlák csökkentése, valamint kényelmes, megfizethető és energiahatékony lakhatás biztosítása mindenki számára; G. mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint az emberek idejük körülbelül 90%-át lakóépületeken és nem lakáscélú épületeken belül töltik, és a beltéri levegő rossz minősége(19) több mint félmillió európai idő előtti halálát okozza, és mivel a megfelelő szellőzés az ablakok kinyitása révén javítja az otthonok levegőjének minőségét, egyúttal természetes fényt is biztosít és ezzel javul az emberek egészsége, ami pedig központi szerepet játszik, főleg a jelenlegi Covid19-válság során; H. mivel felszólított „az energiahatékonyságról szóló irányelv és az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv felülvizsgálatára az EU fokozott éghajlat-politikai törekvéseivel összhangban, továbbá felszólított végrehajtásuk megerősítésére kötelező nemzeti célkitűzések révén”(20); I. mivel 282 milliárd EUR-t meghaladó összegre van szükség ahhoz, hogy az európai épületállomány felújításába való beruházás révén, valamint a meglévő szakpolitikák szigorú végrehajtásának okos kombinációjával, a legrosszabb energiateljesítményű épületek fokozatos megszüntetésére irányuló új szakpolitikai kezdeményezésekkel, további és megfelelő finanszírozási mechanizmusokkal és innovatív megoldásokba való beruházásokkal megvalósuljon az energiahatékony épületállomány, valamint teljesüljön az Unió 2030-ra vonatkozó energiahatékonysági célkitűzése; J. mivel az integrált felújítási programok arra törekednek, hogy holisztikusak legyenek, az energiahatékonyságot helyezve előtérbe, valamint hogy szomszédos ökoszisztémák szélesebb körére koncentráljanak, az egyes épületekre vonatkozó magas energiacsökkentési célokat magukban foglalva, továbbá a bevált gyakorlatokra alapulnak, és három fő pillére épülnek:
K. mivel e hárompilléres megközelítés végrehajtása biztosítja, hogy az integrált felújítási programok tervezése és végrehajtása úgy valósuljon meg, hogy az emberek és közösségek számára a felújításokon keresztül biztosítható szélesebb körű előnyökre koncentráljanak, mint például az energiahatékonyság, az éghajlatváltozással szembeni ellenállóképesség, az ipari versenyképesség, a fenntarthatóság, a társadalmi befogadás és a hozzáférhetőség; Lakókörnyezetek és közösségek 1. kiemeli a lakókörnyezetek és a közösségek, valamint más szereplők, például a helyi és regionális önkormányzatok és a kkv-k szerepét az integrált felújítási programokban a felújítás holisztikus megközelítéseként annak érdekében, hogy az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvvel (EPBD) összhangban 2050-re magas energiahatékonyságú és klímasemleges épületipari ágazat jöjjön létre; 2. kéri, hogy az épület- és felújítási politikák holisztikusak és inkluzívak legyenek, járuljanak hozzá az uniós éghajlat-politikai célokhoz, foglalják magukban azokat az integrált felújítási programokat, amelyek integrálják a helyi értékláncokat, a szociális szolgáltatásokat és a megfizethetőséget, az intelligens készenlétet, a megfelelő, egészséges beltéri éghajlati és környezeti minőséget, a mobilitást, az épületek műszaki, ipari és energetikai szempontból hatékony funkcióit, elősegítik a megújuló energiaforrások helyben vagy a közelben történő előállítását és cseréjét, a közeli ipari létesítményekből, helyi közlekedési rendszerekből vagy vízi utakból eredő többlet hőenergia és hűtőenergia felhasználását, ahol erre fenntartható lehetőség adódik; 3. hangsúlyozza a polgárok lakóépület-állomány felújításában játszott fontos szerepét, valamint annak fontosságát, hogy hatékony eszközök, bevált gyakorlatok szülessenek, és hogy az összes elképzelhető információ és tudás helyi szinten hozzáférhető legyen, beleértve a technológiákkal (vagyis intelligens fogyasztásmérőkkel) kapcsolatos lehetőségeket; elismeri továbbá az energiaközösségek adta lendületet azzal, hogy összefogják a polgárokat, tájékoztatják és rábeszélik őket saját felújításaik elkezdésére és/vagy megújulóenergia-termelésük kialakítására, továbbá felszólít egy szakpolitikai intézkedéseket tartalmazó átfogó csomag kidolgozására e megközelítések kibővítése érdekében; 4. felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a lakókörnyezetek dzsentrifikációja és a felújítások miatti kilakoltatások hatását, valamint a nemek közötti különbségeket és a kiszolgáltatott polgárok helyzetét; úgy véli, hogy egy közösségi megközelítés – a szabályozási szintű biztosítékok mellett – megőrizhetné a meglévő közösségeket, és olyan ösztönzőket hozhatna létre, amelyek elengedhetetlenek az energiahatékonyság maximalizálásához és a szükséges magán- és állami beruházások mozgósításához; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy gondoskodjanak a legkiszolgáltatottabb polgárok védelméről, biztosítva számukra a méltóságteljes életkörülményekhez, kényelemhez és egészséghez való hozzáférést, és hangsúlyozza a szociális lakások fontosságát; 5. hangsúlyozza, hogy az épületek tulajdoni viszonyai, a lakásbérleti jogszabályok, a lakástulajdonosok és bérlők száma, valamint a beruházási lehetőségek és a lakástámogatások rendszere, az éghajlati körülmények és az energetikai rendszerek tagállamonként változnak; úgy véli, hogy a „felújítási hullámra” vonatkozó stratégiának figyelembe kell vennie az egyes tagállamok különböző körülményeit, többek között az integrált nemzeti energia- és klímatervekkel (NEKT) összhangban; kiemelten hangsúlyozza, hogy a felújítások nem eredményezhetnek megfizethetetlen bérleti díjakat a bérlők számára; 6. hangsúlyozza az energiaszegénység mértékét az EU-ban, amely a becslések szerint akár 50 millió háztartást is érinthet(21); úgy véli, hogy a felújítási hullám és az ahhoz kapcsolódó újabb kezdeményezések egyik alapvető céljaként a energiaszegénység felszámolását, továbbá az egészséges és biztonságos életkörülmények mindenki számára történő biztosítását kell kitűzni; üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy különös figyelmet fordít az energiaszegénységben élő háztartások felújítására, és hangsúlyozza az energiatakarékossági intézkedések elfogadásának, az energiahatékony fogyasztási szokások előmozdításának és a viselkedésbeli változásoknak a fontosságát; hangsúlyozza, hogy az állami szektornak vezető szerepet kell vállalnia ezen a területen; 7. kiemeli az épületek energetikai felújításával kapcsolatos „egyablakos ügyintézés” mint az ügyfelek szempontjából átlátható és hozzáférhető tanácsadási eszköz azonnali sikerét, amely előmozdítja a projektek és megismételhető modellek összevonását, a harmadik fél általi finanszírozással, a felújítások koordinálásával és nyomon követésével kapcsolatos információk nyújtását, valamint az önkormányzatok kapacitásépítésének biztosítását, továbbá a helyi szereplők, például az energiaközösségek, a fogyasztói szervezetek, a helyi – többek között az építőipari – vállalkozói szövetségek és a lakásszövetkezetek aktív részvételét a folyamat során; 8. emlékeztet arra, hogy a jelenlegi épületállomány esetében az energiahatékonyság terén konkrét eredmények elérése érdekében állami és magánszektorbeli erőfeszítések egyaránt szükségesek; hangsúlyozza az egyablakos szolgáltatások nemcsak megteremtésének, hanem fenntartásának szükségességét is, annak érdekében, hogy a piac folyamatosan el legyen látva projekttervekkel, a kisebb léptékű projekteket is beleértve; úgy véli, hogy a regionális vagy helyi szintű egyablakos ügyintézés jobb hozzáférést fog biztosítani a finanszírozási mechanizmusokhoz; 9. üdvözli az európai zöld megállapodás nyílt platformokra vonatkozó javaslatát; hangsúlyozza, hogy ezeknek átláthatóknak, többszintűeknek és inkluzívaknak kell lenniük, az érdekelt felek széles körét kell felölelniük, és lehetővé kell tenniük az építőipari ágazat széttöredezettségének áthidalását; emlékeztet arra, hogy a platformoknak a rendkívül alacsony energiaigényű és dekarbonizált épületek 2050-ig való megvalósításának célját kell szolgálniuk, és úgy véli, hogy a felújítás akadályait felszámoló és a polgárok bevonását elősegítő eszköznek kell lenniük a közösségi szükségletek alapján kialakított konszenzus szolgálatában; 10. hangsúlyozza, hogy a regionális platformoknak mérhető célkitűzéseket kell meghatározniuk, és ütemtervek megalkotása felé kell haladniuk, valamint hatásuk maximalizálása érdekében rendszeres eszmecseréket kell folytatniuk az energiahatékonyságról szóló és az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvvel, valamint a megújulóenergia-irányelvvel(22) kapcsolatos összehangolt fellépés meglévő platformjaival, továbbá a tagállamokban a meglévő ügynökségekkel és szervekkel; meggyőződése, hogy a platformok az integrált épületfelújítási programok végrehajtásának és a tagállamok hosszú távú felújítási stratégiáik végrehajtásában való támogatásának fontos eszközei; 11. tudomásul veszi az új Lipcsei Chartát, amely a német elnökség alatt kerül elfogadásra, és osztja azt a nézetet, mely szerint a városok kulcsszerepet játszanak az üvegházhatásúgáz-kibocsátás drámai csökkentésében és az energiahatékonyság kiterjesztésében; úgy véli, hogy az épületek felújítása jelentősen hozzájárul e célokhoz, ugyanakkor ellenállóképes lakókörnyezeteken keresztül méltányos, zöld és produktív városok kialakulását segíti elő; felhívja az Európai Unió Tanácsának német elnökségét, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a városok rendelkezésére álljanak a felújító intézkedéseknek megfelelő szükséges és közvetlenül hozzáférhető finanszírozási források, különösen a szükséges gazdaságélénkítés fényében; 12. felhívja a Bizottságot, hogy fogadjon el olyan politikát, amely közösségi és regionális szinten elősegíti az integrált felújítási programokat a tagállamokban, és rendelkezik a komplex felújításokról, beleértve a szakaszos komplex felújításokat is, valamint inkluzív és interaktív módon figyelembe veszi az épületek szükségleteit; hangsúlyozza, hogy az integrált felújítási programokon keresztül lehetőség van több „helyi” és „közeli” megújuló energián alapuló megoldást vagy keresletoldali válaszmechanizmusokat biztosítani; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetségében és az EU Városfejlesztési Eszközével kapcsolatban folytatott munkát; hangsúlyozza ebben a tekintetben a városfejlesztési menetrend és a városfejlesztési partnerség kiemelkedő fontosságát; 13. felhívja a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé a helyi önkormányzatoknak, hogy a lakókörnyezetek és közösségek szintjén vezethessék be az integrált felújítási programokat, ugyanakkor a polgárokat helyezhessék középpontba és a felújításokat megfelelően összeegyeztethessék az európai tárgyi történelmi örökséggel (műemlékekkel és épületekkel), visszajelzést kérve a helyi hatóságoktól az elért eredményekről, valamint a bevált gyakorlatokról a jövőbeli szakpolitikák nemzeti szintű tervezése céljából; 14. felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre keretet az érdekellentétek feloldására, például pontos tájékoztatás, megfelelő ösztönzők és hatékony végrehajtás révén(23), és a felújítás miatti kilakoltatások megakadályozása érdekében egy szabályozási keret révén fordítsanak megfelelő figyelmet az energiaszegénységben élő családokra és közösségekre, például azáltal, hogy előírják, hogy fenn kell tartani számukra a komplex felújításon átesett épületek megfelelő alapterületű részét, vagy azáltal, hogy az integrált felújítási programok tervezésekor előnyben részesítik a nagyobb energiafogyasztású vagy energiapazarlású épületeket és korlátozzák a bérleti díjak emelkedését, feltéve, hogy mindez nem korlátozza az energiahatékonysági felújítás megvalósításához szükséges kapacitást; 15. felhívja a Bizottságot, hogy állítson fel támogatási szolgáltatást a polgárok által irányított felújítási projektek számára, továbbá adjon végrehajtási iránymutatásokat a tagállamoknak az energiaközösségek számára biztosított támogató keret és az egyenlő versenyfeltételek koncepciójával kapcsolatban, amelyet a villamosenergia-piacokról szóló irányelv(24) és a megújuló energiáról szóló irányelv vezetett be a sikeres végrehajtás biztosítása érdekében, és hogy maradéktalanul elismerje a helyi energiaközösségek projektjeinek előnyeit; 16. felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul indítson el platformokat, ahogy azt az európai zöld megállapodásról szóló közlemény is tartalmazza, valamint ezeket a platformokat kulcsfontosságú prioritásként vonja be az integrált felújítási programokba; hangsúlyozza, hogy az integrált felújítási programokat a programok megismételhetőségével, a kapacitások terjesztésével, az ágazati integrációval és az energiaszegénységben élő közösségekre vonatkozó biztosítékokkal kapcsolatos bevált gyakorlatok terjesztésére irányuló uniós kezdeményezéseknek kell kísérniük az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv kötelezettségeivel összhangban; Pénzügyek 17. kiemeli, hogy az induló beruházási költségek, az összetett finanszírozási rendszerek, az érdekellentétek (bérlő-tulajdonos dilemma), a szabályozási és adminisztratív akadályok, ideértve a több tulajdonossal rendelkező épületek esetét is, a meglévő támogatás kialakítása, valamint a kiszámítható szakpolitikai keret hiánya jelentős akadályokat jelentenek a beruházások számára; 18. hangsúlyozza, hogy a Covid19-válságból való kilábalással és annak az állami és magánfinanszírozásra gyakorolt hatásával összefüggésben a finanszírozási rendszereknek megfelelő ösztönzőkkel és célokkal, a magas energiahatékonyságú és dekarbonizált épületállomány elérése érdekében ösztönözniük kell és prioritásként kell kezelniük a 2050-es klímasemlegességi célok elérését célzó komplex felújításokat, beleértve a szakaszos komplex felújításokat is; úgy véli, hogy ez előfeltétele annak, hogy az épületfelújításokat fenntartható hosszú távú beruházásként mérlegeljék; hangsúlyozza a költséghatékonysági mutatók, köztük a járulékos előnyök szerepét e tekintetben; 19. hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak egyértelmű iránymutatásokat és mérhető, célzott intézkedéseket kell meghatározniuk, valamint elő kell mozdítaniuk a finanszírozáshoz való egyenlő hozzáférést, többek között a nemzeti épületállomány legrosszabbul teljesítő szegmensei, az energiaszegény fogyasztók, a szociális lakások és az érdekellentéttel kapcsolatos dilemmákkal küzdő háztartások számára is, a megfizethetőséget is figyelembe véve; 20. hangsúlyozza, hogy a lakástulajdonosokat, különösen az alacsony jövedelmű és energiaszegény lakástulajdonosokat, a lakásszövetségeket és -szövetkezeteket, az állami lakásszolgáltatókat és a helyi hatóságokat támogatni kell épületállományuk és épített környezetük éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenállóvá tételében például a többéves pénzügyi keret forrásainak addicionalitásán alapuló támogatások vagy pénzügyi eszközök révén, a nemzeti költségvetésekből és a magánszektorbeli forrásokból; 21. úgy véli, hogy az egyes érintett európai alapokon belül fontossági sorrendet kell felállítani az energiahatékonysági felújítások finanszírozására, valamint erős koordinációra van szükség a szinergiák megtalálása, a támogatásötvözés megkönnyítése, a projektek összevonása és a tervezett projektek összeállítása érdekében, a források időben történő felhasználásának biztosítása céljából; felhívja a pénzügyi intézményeket, hogy fordítsanak jelentős forrásokat a kapacitásépítésre és a technikai segítségnyújtásra; hangsúlyozza, hogy legalább 75 milliárd EUR összegű ösztönzőkre van szükség a folyamatos és szilárd európai, nemzeti és regionális szintű finanszírozás mellett, továbbá magánberuházások is szükségesek a nagy mértékben energiahatékony és dekarbonizált épületállomány 2050-ig való megvalósulásához szükséges mélyfelújítások biztosításához; felhívja a társjogalkotókat, hogy az európai gazdaságélénkítési terv keretében biztosítsák a szükséges finanszírozást, nem utolsósorban azon társadalmi szereplők megsegítésére, akiknek leginkább a javát szolgálnák a felújítások; 22. üdvözli azokat a megállapításokat, amelyek azt mutatják, hogy a nagy energiahatékonyságú épületek esetében felárat alkalmaznak(25), ami biztosítja az épülettulajdonosok beruházásainak megtérülését, de elismeri, hogy általában véve csökkenteni kell a lakhatási, építési és felújítási költségeket; 23. hangsúlyozza a hitelekhez és finanszírozáshoz való megfelelő és egyszerű hozzáférés biztosításának fontosságát, hogy a kkv-k, közösségek és családok megkapják a szükséges segítséget a meglévő épületállomány felújításának megkezdéséhez; 24. üdvözli az épületfelújításokhoz rendelkezésre álló finanszírozási lehetőségeket, például a zöld támogatásokat, az adó- és hitelkedvezményeket; elismeri az európai strukturális és beruházási alapok szerepét az energiahatékonysági projektek finanszírozásában és az energiahatékonyság konkrét célként való kitűzését a 2021–2027-es időszak regionális fejlesztései során; hangsúlyozza az Európai Beruházási Bank Csoport szerepét az olyan kölcsönök, garanciák és pénzügyi eszközök nyújtásában, mint az energiahatékonyság magánfinanszírozási eszköze (PF4EE), az „Intelligens finanszírozás – intelligens épületek” garanciaeszköz, továbbá az InvestEU Alap, amelyek a szociális lakások felújítására irányuló projektek finanszírozását is lehetővé teszik; 25. felhívja a figyelmet a tagállamok bevált gyakorlataira, például az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) bevételeinek felhasználására, a támogatásötvözésre, az alacsony jövedelmű háztartások szükségleteinek elismerésére, valamint az uniós regionális alapok garanciaként és rulírozó alapként való felhasználására; hangsúlyozza, hogy a Méltányos Átállást Támogató Alap keretében lehetőség van képzések finanszírozására a megújuló energia területén, valamint az energiahatékonysággal és erőforrás-hatékonysággal kapcsolatban; 26. hangsúlyozza, hogy az akadályok felszámolásával – különösen technikai segítségnyújtás, kevésbé összetett kritériumok és a többi alappal történő ötvözés egyszerűsítése révén – növelni kell a források felhasználási arányát; sajnálattal állapítja meg, hogy az európai helyi energiahatékonysági támogatáshoz (ELENA) tartozó projektek még mindig nagyméretűek, valamint hogy a kisebb projekteknek és a közösségekkel foglalkozó projekteknek további támogatásra és összevonásra van szükségük; az uniós City Facility programot a városok számára az integrált felújítási programok megvalósítása tekintetében potenciálisan nagyon erőteljes támogatási mechanizmusnak tartja, amelyet folytatni kell, valamint a kisebb projekteknek is támogatást kell nyújtania; 27. elismeri a kutatásra és innovációra nyújtott támogatások fontos szerepét; úgy véli, hogy mind európai, mind nemzeti forrásokból folyamatos és stabil finanszírozást kell biztosítani az integrált felújítási programok számára, a különböző költségvetés-tervezési intézkedések okozta megszakítások nélkül; 28. úgy véli, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az integrált felújítási programok forrásokat különítsenek el az energiaszegénység, az akadálymentesség, valamint a kiszolgáltatott és alacsony jövedelmű háztartások műszaki és infrastrukturális akadályainak kezelésére, lehetővé téve számukra, hogy megfelelő, egészséges és energiahatékony lakhatásban részesüljenek, és részt vegyenek a lakókörnyezetek felújítását szolgáló programokban; kéri olyan innovatív pénzügyi eszközök bevált gyakorlatainak kidolgozását és megosztását, mint az „on-built” finanszírozás és programok, beleértve az energiahatékonysági jelzáloghiteleket, az EuroPACE-kölcsönöket és a RenOnBill-kölcsönöket; 29. tudomásul veszi mind a regionális hatóságok, mind az Európai Beruházási Bank szerepét abban, hogy közszektorbeli kölcsönökön keresztül olyan pénzügyi támogatást nyújtsanak, amely ösztönözni fogja a kereskedelmi bankokat, a nyugdíjalapokat és a magánszektort, különösen a kkv-kat, hogy további beruházásokat hajtsanak végre az épületek felújításába, például állami hitelgaranciák és innovatív finanszírozási módszerek révén; 30. elismeri, hogy az új üzleti modellek, mint például az energiahatékonysági szerződések, a polgárok által irányított felújítások, az energiaközösségek és az energetikai szolgáltató vállalatok fontos szerepet játszhatnak a felújításokban, és különösen a szociális lakások, lakásépítő vállalatok és üzleti parkok mérlegen kívüli finanszírozásában; hangsúlyozza a finanszírozás intenzitásának összekapcsolását az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvben előírtak szerint teljesített energiahatékonysági szinttel, és javasolja, hogy a pozitív energiamérlegű épületek plusz támogatást kapjanak; sürgeti a Bizottságot, hogy adjon végrehajtási iránymutatást a „Tiszta energia minden európainak” csomag megfelelő rendelkezéseiről, különösen hogy hozzon létre egy támogató keretet oly módon, hogy rendszeres konzultációkat ír elő, amelyek a piac igényeinek megértését és a magán- és állami források ötvözésének, egyértelmű szerződésmodellek és konkrét közbeszerzési eljárások alkalmazásának bátorítását szolgálják, az épületek energiahatékonyságához kapcsolódó közberuházások megfelelő elszámolásáról való további felvilágosítással kiegészülve; 31. felhívja a Bizottságot, hogy az energiahatékonysági irányelvben előírtaknak megfelelően felfelé módosítsa az energiahatékonysági célokat, kezdve a 2030-ra vonatkozó kiemelt célkitűzés megfelelő hatásvizsgálat alapján és kiszámítható módon történő növelésével, és tegyen javaslatot az épületek minimális éves felújítási arányára és a komplex, többek között szakaszos komplex felújításokat biztosító szakpolitikai intézkedésekre, amelyek pénzügyi ösztönzőket és beruházási stabilitást teremtenek; 32. felhívja az uniós intézményeket, biztosítsák, hogy a megfelelő felhasználási arány biztosítása érdekében az új többéves pénzügyi keret megfelelő alapjai egyértelmű feltételek és határidők mellett kiemelten kezeljék az energiahatékonyságra és az épületfelújításokra elkülönített összegeket, a technikai segítségnyújtást is beleértve; kiemeli a lakóépületek energiahatékonysági felújítását beindító uniós befektetési garanciák, a finanszírozási források ötvözése, valamint a támogatás jellegű alkotóelemek fontosságát; elismeri az Európai Stratégiai Beruházási Alap (amelynek helyébe az InvestEU lép) szerepét és sikeres modelljét; kéri, hogy az InvestEU fenntartható infrastruktúrára vonatkozó keretén belül kezeljék prioritásként az épületek energiahatékonyságának finanszírozását, és a regionális fejlesztés konkrét célkitűzéseként tartsák fenn az energiahatékonyságra elkülönített összegeket, amelyeknek tükröződniük kell a Bizottsággal kötött, vonatkozó tagállami partnerségi megállapodásokban; 33. felhívja a Bizottságot, hogy távolítsa el a 2021-re megvalósítandó épületfelújításokra félretett regionális források nagyobb felhasználási aránya előtt álló pénzügyi és nem pénzügyi akadályokat; 34. felszólít arra, hogy erősítsék meg az ELENA és az Európai Beruházási Bank azon képességét, hogy testre szabott és közvetlen pénzügyi és technikai segítséget nyújtsanak a helyi hatóságoknak, valamint konkrét iránymutatást adjanak a tagállamoknak a Covid19-járványt követő helyreállítási tervekkel összefüggésben; 35. felhívja a Bizottságot, hogy – az ingadozások elleni védőmechanizmusokkal együttesen – tanulmányozza, megvalósítható-e a kibocsátáskereskedelmi rendszer bevételeinek energiahatékonysági intézkedésekre, például épületfelújításokra történő felhasználása, valamint megvalósítható-e uniós szinten az árverések révén szerzett bevételek egy részének elkülönítése; felhívja az Európai Beruházási Bankot és a nemzeti pénzügyi intézményeket, hogy nyújtsanak támogatást a projektfejlesztők számára a projekt teljes ciklusa alatt, valamint egy meghatározott támogatási összeget állapítsanak meg, hogy a polgárok számára ezáltal vonzóak és megfizethetőek legyenek a felújítások; 36. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy rugalmas modelleket hozzanak létre a különböző pénzügyi programok és eszközök közötti szinergiákhoz az épületek energiahatékonyságának finanszírozása érdekében; kéri továbbá, hogy az Európai Számvevőszék jelentésével(26) összhangban fogadjanak el költséghatékony megközelítést az épületek energiahatékonysági felújítása tekintetében; az operatív programok költséghatékonyságának alapos nyomon követését szorgalmazza az egységnyi megtakarított szén-dioxid költségein alapulva; úgy véli továbbá, hogy a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a nemzeti kormányok tiszteletben tartsák a költséghatékonyság, az energiamegtakarítás érdekét szolgáló hatékonyság elvét az uniós pénzek felújítási projekteknek való elosztása során; 37. felhívja a Bizottságot az olyan köz-magán társulások (PPP-k), például a PF4EE alkalmazásának további elősegítésére, amelyek az intelligens és fenntartható finanszírozáshoz kapcsolódnak és feltárják a lehetséges helyi beruházási koncepciókat; 38. felhívja a Bizottságot, hogy az energiahatékonysági intézkedésekhez való támogató keret kialakítása és az integrált felújítási programok előmozdítása érdekében vizsgálja felül az állami támogatásokra, többek között a kis- és középvállalkozások beruházásaira vonatkozó uniós szabályokat, beleértve a távfűtési rendszerek egyszerűsített eljárások és megfelelő küszöbértékek szerinti felszerelését és átalakítását, valamint a fosszilis tüzelőanyagot használó fűtőberendezésekre és a rossz hatékonyságú készülékekre vonatkozó programok törlését, mikor e berendezések helyét különálló vagy közös, megújuló energiaforráson alapuló, vagy hőfelesleget újrafelhasználó fűtés veszi át; hangsúlyozza azonban, hogy az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályok bármilyen felülvizsgálatának elsősorban az egyenlő bánásmódhoz és a verseny fokozódásához kell hozzájárulnia; Építési technológiák és építőanyagok 39. hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell a költségeket, fel kell gyorsítani az időtartamot, a hatékonyságot, a megbízhatóságot és az integrációt az integrált felújítási programoknak nyílt és versenyképes felújítási piacok, iparilag előállított, fenntartható előre gyártott elemek révén történő növelése érdekében, továbbá annak elismerésével, hogy a meglévő technológiákban lehetőség rejlik a megújuló energiák olyan hagyományos építőanyagokban történő érvényesítését illetően, amelyek többfunkciós burkolatként használhatók a meglévő épületállomány felújítása során, továbbá sorozatos és egész városrészeket érintő felújításokat kell indítani; hangsúlyozza az alkatrészek helyszínen kívüli előgyártásának szerepét a gyorsításban, a méretgazdaságosságban és a költséghatékonyságban; megjegyzi, hogy bizonyos tagállamokban különféle építőipari szegmensek olyan bevált gyakorlatokat alkalmaznak az épületek felújításával kapcsolatosan, amelyeket most érdemes átvenni, és az eredmények elérése érdekében nagyobb léptékben is felhasználni; hangsúlyozza, hogy fontosak az e területen kifejtett fokozott kutatási erőfeszítések; 40. hangsúlyozza a rugalmasság fontosságát a felújításhoz és az építéshez használt technológiák megválasztásában; úgy véli, hogy az összes rendelkezésre álló technológiát az épületállomány szén-dioxid-mentesítésének felgyorsítása érdekében célkitűzés-vezérelt megközelítéssel kell alkalmazni; kiemeli, hogy a megújuló energia felhasználása döntő szerepet játszik az ilyen szén-dioxid-mentesítésben; hangsúlyozza, hogy az integrált tárolóval rendelkező szén-dioxid-mentes távfűtés és távhűtés fontos szerepet játszik az összekapcsoltabb és integráltabb közösségekben; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktívan támogassák és ösztönözzék a megújuló energiaforrások teljes integrációját az építőiparban; 41. felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a hatékony építőanyagokkal kapcsolatos kutatási és fejlesztési programokat, és a szociális helyzetet figyelembe véve felhív egy alacsony költségű, megújuló energiára alapuló fűtési rendszer bevezetésére a vidéki és a távoli területeken; kiemeli a fűtésnek a napenergiával, hőszivattyúkkal és biomasszával működő, közösségi tulajdonú távfűtési hálózatokon keresztül történő szén-dioxid-mentesítésével kapcsolatos dán bevált gyakorlatot; 42. hangsúlyozza, hogy a fogyasztókat tájékoztatni kell a régi, nem hatékony fűtési technológiák korszerű, rendkívül hatékony és megújuló megoldásokkal való felváltásáról, különösen a cserére vonatkozó döntés meghozatalakor, és erre ösztönözni kell őket, elismerve ugyanakkor, hogy a fosszilis tüzelőanyagok – különösen a földgáz – jelenleg szerepet játszanak az épületek fűtési rendszereiben; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javasoljanak a körforgásos gazdasággal összhangban álló selejtezési rendszereket, és a régi berendezések cseréjének felgyorsítása érdekében a rutinellenőrzések során alkalmazzanak hatékonysági címkézést és tanácsadást; felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki ütemtervet a fosszilis tüzelőanyagokra alapuló fűtési és hűtési technológiák fokozatos megszüntetésére; 43. rámutat arra, hogy Európa vezető szerepet tölt be az integrált fotovoltaika kiépítésében; javasolja, hogy kulcsfontosságú stratégiai értékláncként ismerjék el a megújuló energiával kapcsolatos technológiákat, továbbá az elkövetkező felújítási hullámra javasolja a napelemes tetők európai programját; 44. hangsúlyozza hogy érvényesíteni kell az energiahatékonyság elsődlegességének elvét valamennyi szakpolitikában és intézkedésben, a fűtés, a hűtés és a melegvíz-szolgáltatás dekarbonizációjában, valamint a világítás és a szellőzés céljából történő energiafelhasználásban – ahol a fennmaradó keresletet hőszivattyúkkal vagy megújuló energiával működő hatékony távfűtési és hűtési rendszerekkel kombinált megújuló energiával célszerű villamosítani –, valamint a terhelésszabályozásban és a rugalmasságban; 45. hangsúlyozza az integrált felújítási programok tervezésének fontosságát a szinergiák elérése érdekében, például az épületek akadálymentességével, a tűzbiztonsággal, az elektromos közlekedéssel (ideértve az elektromos járművek töltésére szolgáló vezetékek előzetes elhelyezését és a töltőállomásokat is), valamint az épület éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességének – többek között zöld tereknek, zöld tetőknek és zöld falaknak a vízgazdálkodást javító és a városi biodiverzitás bővítését támogató kialakításával történő – javításával kapcsolatban; 46. emlékeztet arra, hogy a tűzbiztonsági szempontokat figyelembe kell venni az épületek tervezése, az anyagok megválasztása, az építés, a felújítás és az üzemeltetés során a tűz megelőzése, észlelése, minél előbb történő elfojtása, az evakuálás, a tűz elszigetelése, a szerkezeti ellenállóság és a tűzoltás tekintetében, továbbá tekintetbe kell venni a tervezésben, az építésben és a felújításban részt vevő szakemberek megfelelő kompetenciáit is; 47. úgy véli, hogy az energiahatékony épületeknek egészségeseknek, megfizethetőknek, biztonságosaknak és fenntarthatóknak kell lenniük; hangsúlyozza a beépített energia, az épületek fenntarthatósága, az erőforrás-hatékonyság, a hőkomfort, a jobb levegőminőség, az egészséges beltéri klíma és az életciklus-alapú megközelítések fontosságát a körforgásos gazdasággal, valamint a fenntartható épített környezetre vonatkozó stratégiával összhangban, holisztikus és integrált megközelítést alkalmazva; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az épületek tervezése során passzív és természetes elemeket is alkalmazni kell, és az épületek külső felületeinek felhasználásában hatalmas lehetőségek rejlenek arra vonatkozóan, hogy az épített környezetet decentralizált megújulóenergia-termelővé alakítsuk, ugyanakkor megóvjuk a földterületeket és a tájat; 48. hangsúlyozza, hogy szükség van az építési és bontási hulladék megfelelő kezelésére és csökkentésére; megjegyzi, hogy az összes építési hulladék megfelelő és biztonságos kezelése érdekében, továbbá az építőanyagok újrafeldolgozására vagy újrafelhasználására, valamint a hulladékáramokban található veszélyes anyagok biztonságos kezelésére, eltávolítására és helyettesítésére begyűjtési és visszavételi rendszereket, valamint szelektív hulladékgyűjtő létesítményeket kell létrehozni az épülethasználók és a munkavállalók egészsége, valamint a környezet védelme érdekében; úgy véli, hogy létre kell hozni a körforgásos gazdaságra vonatkozó címkézési rendszert, amely az anyagok értékláncba történő, egyszerű és alacsony energiaigényű újbóli bekerülésének potenciáljára vonatkozó környezetvédelmi szabványokon és kritériumokon alapul, különös figyelmet fordítva a másodlagos nyersanyagok szerepére is; megjegyzi, hogy a környezetvédelmi terméknyilatkozat jelenlegi megközelítését ki kell szélesíteni, és azt az épületek értékeléséhez, például a fenntartható épületekre vonatkozó teljesítményértékelési keretrendszerhez („Level(s)”) fel kell használni; felszólítja a Bizottságot, hogy a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv és a fenntartható épített környezetre vonatkozó stratégia részeként javasoljon konkrét intézkedéseket ezekre a területekre vonatkozóan; 49. kiemeli, hogy különösen a városok lesznek egyre inkább kitéve az éghajlatváltozás okozta magas nyári hőmérsékleteknek; kiemeli továbbá a környezetbarát infrastrukturális megoldások számos előnyét, amelyek javíthatják a levegőminőséget, a kényelmet és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenálló képességet, jelentősen csökkenthetik az energiaigényt, segíthetik a vízkörforgás helyreállítását és támogatják a városi biológiai sokféleséget, miközben hozzájárulnak a körforgásos gazdaság elveihez; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nagyobb épületfelújítások és az új épületek építése során ösztönözzék a természetes és alacsony szén-dioxid-kibocsátású építőanyagok használatát, valamint a zöld tetők és falak, hűvös felületek és más passzív technikák alkalmazását; felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe ezeket a megfontolásokat, és a felújítási hullámmal kapcsolatos kezdeményezésben mozdítsa elő a környezetbarát infrastrukturális megoldásokat és a biodiverzitással kapcsolatos elemeket; 50. emlékeztet arra, hogy a fenntartható építőanyagok – például a tanúsított faanyag – elengedhetetlenek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és hosszú élettartamú épületállomány megvalósításához, és hogy egy építkezés a fenntartható rendelkezésre állás határain belül lehetőséget kínál a szén bioalapú építési termékekben való tárolására; 51. hangsúlyozza, hogy fontos a meglévő harmonizált szabványok felülvizsgálata, hogy azok kiterjedjenek az építési termékek fenntarthatósági teljesítményére, amelyeknek összhangban kell lenniük az épületek életciklus-számítására vonatkozó közös európai megközelítéssel és a meglévő európai szabványokkal, azaz az épületekre vonatkozó EN 15978 és az építési termékekre vonatkozó EN 15804 szabvánnyal; hangsúlyozza, hogy a felújítások megtervezésekor az épület teljes életciklusának energia- és éghajlati hatásait a körforgásos gazdaság célkitűzéseivel összhangban optimalizálni kell, figyelembe véve a gyártás, a felhasználás és a tervezés újrahasznosíthatóságra, az építési termékek és hulladékok újrahasznosítására, valamint a javításhoz szükséges berendezésekre gyakorolt hatásait; felhívja a Bizottságot, hogy ezekre adjon választ a körforgásos gazdaságra vonatkozó stratégiában, és 2021-ig vizsgálja felül az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról szóló 305/2011/EU rendeletet(27), hogy lehetővé váljon a szóban forgó termékek belső piacának megfelelő működése, továbbá hogy jutalmazza a nagy energiahatékonyságú épületek felújításának és építésének támogatása érdekében folytatott technológiai kutatást és innovációt; 52. felhívja a Bizottságot, hogy azonosítsa az integrált felújítási programok további bevált gyakorlatait, hogy azok a történelmi, valamint a kulturális örökség részét képező épületekre is kiterjedjenek; elismeri a kulturális örökséghez tartozó épületek sajátos jellegét és sérülékenységét, és úgy véli, hogy az esetek többségében összeegyeztethető az épületek védelme és a fokozott energiahatékonyság, hangsúlyozva egyben, hogy a kulturális örökséghez tartozó épületek felújítását mindig a nemzeti megőrzési szabályoknak, a műemlékek és műemlékhelyszínek konzerválásáról és restaurálásáról szóló, 1964. évi Velencei Chartának, valamint az eredeti építészeti kialakításnak megfelelően kell elvégezni; 53. hangsúlyozza az energiamegtakarítás hitelesített szakértők által végzett ellenőrzés és az energiateljesítmény felújítást követő nyomon követése révén történő biztosításának szükségességét, mivel magas színvonalú felújításokat, jobb beruházási lehetőségeket és nagyobb költséghatékonyságot tesz lehetővé(28); 54. felhívja a tagállamokat, hogy közbeszerzési stratégiáikban, valamint állami finanszírozásban részesülő felújítási és építési projektjeikben maximalizálják és ösztönözzék az anyagok újrafelhasználását, újrafeldolgozását és visszanyerését, például a zöld közbeszerzés(29) célkitűzéseinek növelésével és az épületfelújítások energiahatékonysági, környezeti és társadalmi kritériumainak korszerűsítésével, ugyanakkor egyenlő versenyfeltételeket biztosítva a közbeszerzési pályázatokban; emlékeztet a helyi eredetű építőanyagok fontosságára az építési hagyományok megőrzése, az adott régió éghajlati viszonyaihoz legjobban illeszkedő anyagok biztosítása, valamint a kibocsátások és a szállítási költségek csökkentése érdekében; Szabványok, készségek és egészséges épületek 55. hangsúlyozza a releváns pontokon a felújítási követelményekkel kapcsolatos járulékos előnyök fontosságát, mivel ezek a követelmények nemcsak energiamegtakarítást eredményeznek, hanem növelik az ingatlan értékét, és támogatják az akadályok – például az érdekellentétek – leküzdését is; úgy véli, hogy a legrosszabbul teljesítő épületek komplex felújítását, ideértve a szakaszos felújítást is, prioritásként kell kezelni, konkrétan olyan energiahatékonysági minimumkövetelmények megállapítása révén, amelyek nélkülözhetetlenek a felújítási beruházásokhoz, és horizontálisan alkalmazandók, ugyanakkor a meglévő nemzeti energiacímkéken alapulnak; úgy véli, hogy az ilyen intézkedések a lakók javát szolgálják, és akár elősegítheti a polgárok energiaszegénységből történő kiemelését(30); megjegyzi, hogy a komplex felújítások aránya rendkívül alacsony, várhatóan 0,2%; javasolja, hogy vizsgáljanak meg és vezessenek be minimális felújítási arányokat a 2050-es klímasemlegességi célok elérése érdekében; 56. hangsúlyozza, hogy a fokozatosan szigorodó energiahatékonysági minimumkövetelmények hozzájárulnak a hosszú távú felújítási stratégiák tényleges megvalósításához megfelelő tervezés és fokozatos bevezetés esetén, továbbá megteremtik a piac beruházási biztonságát, különösen ha ezeket kapacitásépítés, személyre szabott tanácsadás, technikai segítségnyújtás és pénzügyi támogatás kíséri; 57. egy határozottabb bizonyítékokon alapuló megközelítést szorgalmaz, amely megbízható és megerősített adatok felhasználásával lehetővé teszi az épületek energiahatékonyságának és a költséghatékony intézkedéseknek a pontos becslését, elősegítve az egyenlő versenyfeltételeket költséghatékony megoldások „bevált gyakorlatai” számára az EU-ban; 58. meggyőződése, hogy a folyamatos javulás, valamint a felújítás komplex jellegének és az energiahatékonyságnak az előmozdítására, koordinálására és nyomon követésére szolgáló épületfelújítási útlevél bevezetése előnyös a háztulajdonosok, az épületüzemeltetők és a lakók számára, akiknek az épületfelújítási útlevélhez hozzáféréssel kell rendelkezniük; hangsúlyozza, hogy ennek a felújítási útlevélnek a nemzeti és a regionális sajátosságokhoz igazított közös uniós eszköznek kell lennie, az épületek állományának heterogenitása által okozott kihívások kezelése érdekében, továbbá össze kell hangolni az épületek energiateljesítményének jelenlegi tanúsításával; 59. hangsúlyozza az építési információk egységes digitális eszközben történő konszolidálásának fontosságát; hangsúlyozza továbbá, hogy ennek ki kell terjednie az anyagokban a körforgásos jelleggel kapcsolatban rejlő potenciálra, a beltéri levegőminőségi tényezők – többek között egészségügyi és biztonsági szempontból történő – értékelésére, és a meglévő környezetvédelmi eszközökön és előírásokon alapuló stabil mutatókra is; 60. hangsúlyozza a Méltányos Átállást Támogató Alap fontosságát és potenciálját a Covid19 okozta válságot követő helyreállítási terv összefüggésében az építési és felújítási ágazatban dolgozók képzése és képesítése szempontjából, valamint azt, hogy az érintett régiókban fontos a munkavállalók továbbképzése és átképzése a dekarbonizált gazdaságra való áttéréshez; 61. kiemeli, hogy az épületfelújításoknak mindig egészséges, penészmentes épületeket kell eredményezniük, tekintettel a beltéri környezeti minőségre; hangsúlyozza, hogy a levegőminőségre, a hőviszonyokra és a beltéri egészséggel és a kényelemmel – többek között az elegendő természetes fénnyel és a mesterséges szellőztetéssel – kapcsolatos egyéb szempontokra vonatkozó előírások felülvizsgálata hozzájárul az épületek használóinak egészségéhez és termelékenységéhez, és növeli munkavégzési vagy tanulási teljesítményüket, jelentős jóléti megtakarításokat biztosíthat, és ezáltal csökkentheti a tagállamok állami kiadásait, továbbá előnyös lehet az EU teljes gazdasága és minden polgára számára; 62. hangsúlyozza, hogy megfelelő szintű know-how-t kell biztosítani a szakemberek és az épületek használói számára az épületek karbantartása és használata terén, beleértve a viselkedésbeli változásokat is, hogy teljes mértékben ki lehessen aknázni az energiateljesítmény megnövekedésével járó előnyöket; 63. felhívja a Bizottságot, hogy indítson el egy, a nemi dimenziót is magában foglaló uniós készségfejlesztési és információs kezdeményezést a felújítási és építési ágazatban annak érdekében, hogy bevonja az érdekelt feleket az átképzésbe, a készségfejlesztésbe és a kapacitásépítésbe, különös tekintettel a foglalkoztatásra, különösen a fiatal munkavállalók felújítási ágazatba történő bevonzására; hangsúlyozza, hogy a minőség, a megfelelés és a biztonság garantálása a tervezési és építési/felújítási szakaszban részt vevő szakemberek megfelelő kompetenciáit és készségeit igényli, és hogy ez kiterjed a közvetítőkre, például a telepítőkre, az építészekre vagy a vállalkozókra is; felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki nemzeti stratégiát az építőipari készségek fejlesztésére, az energiahatékonyságra, az anyagok fenntarthatóságára és körforgásosságára, a passzív technikákra, valamint a megújuló energiaforrások integrációjára – beleértve az önellátást és a digitális megoldásokat is – összpontosítva, valamint nyújtsanak egyedi támogatást a mikro-, kis- és középvállalkozások munkavállalói számára; 64. felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az integrált felújítási programokkal kapcsolatos készségeket és innovációt a Méltányos Átállást Támogató Alap, célzott Marie Skłodowska-Curie cselekvések és az Erasmus+ program révén, továbbá hozzon létre egy missziót az Európai horizont keretében a közösségek és lakókörnyezetek felújításával kapcsolatban, valamint a meglévő készséghiányok kezelésére hozza létre az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökséget (EACEA) az építőipar stratégiai készségekkel foglalkozó szövetségének előmozdítása és megvalósítása érdekében, a képzési tartalmak megtervezése és biztosítása céljából; ugyanígy felhívja az egyéneket, a vállalkozásokat és a szervezeteket, hogy használják ki a készségfejlesztési és oktatási garanciavállalási kísérletet és a hasonló programokat a felújítási ágazatban a képzés, a készségfejlesztés és az oktatás céljára; 65. felhívja a Bizottságot, hogy 2022-ig adjon ki részletes hatásvizsgálatokat az épületek, a lakók és a tulajdonosok tipologizálásával kapcsolatban, és dolgozzon ki jogi keretet a meglévő épületek energiahatékonysági minimumszabályainak bevezetésére, amelyeket az 2050-es célkitűzéssel összhangban fokozatosan szigorítanak; hangsúlyozza, hogy ezek a szabványok elősegítik a nagy mértékben energiahatékony és dekarbonizált épületállomány 2050-ig való megvalósulásához vezető utat az építőiparban, és láthatóságot és biztonságot nyújthatnak a piacnak a meglévő épületállomány átalakításával kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy az energiahatékonysági minimumkövetelményeket nemzeti szinten egy átfogó politikai intézkedéscsomagnak kell kísérnie, amely legalább tájékoztatást és testreszabott tanácsadást nyújt az állampolgároknak, valamint megfelelő finanszírozási támogatást biztosít; 66. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy 2025-ig vezessenek be gyorsított digitális épületfelújítási útleveleket, amelyek magukban foglalnak egy olyan szakaszt, amely tájékoztatást nyújt a beltéri levegőminőség javulásáról és az egészséges épületekről; 67. felhívja a Bizottságot, hogy „felújítási hulláma” részeként dolgozzon ki egy „uniós klímakalkulátort”, amely biztosítani fogja az építőanyagok, az építési termékek és szolgáltatások pontos és könnyen érthető címkézését az uniós épületállomány 2050-ig tartó felújítása előkészítéseként; hangsúlyozza, hogy az uniós klímakalkulátornak biztosítania kell az egyenlő versenyfeltételeket azon kulcsfontosságú szereplők számára, amelyek részét képezik az integrált felújítási programok ÜHG-lábnyomának az uniós épületállományban, vagy ahhoz kapcsolódnak, és hogy egy ilyen „holisztikus megközelítés” megnyitja az utat az uniós polgárok, az ágazatok és a kis- és középvállalkozások kedvező magatartásából fakadó hatások előtt; hangsúlyozza, hogy a koncepciónak a körforgásos és az életcikluson alapuló gazdaság elvein kell alapulnia az Európában gyártott, klímabarát áruk iránti kereslet fellendítése érdekében, megerősítve az EU építőiparának versenyképességét; javasolja a Bizottságnak, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának becslésére alkalmazzon már ismert tudományos módszereket, például a „termékek környezeti lábnyomából” ihletet merítve; 68. felszólít, hogy az energiahatékonysági irányelv soron következő vizsgálata terjedjen ki arra, hogy a 3., 5. és 18. cikk tartalmazzon ambiciózusabb célkitűzéseket, valamint az EU energia- és éghajlati célkitűzéseinek megfelelő építési szabványok meghatározása érdekében felszólít új megközelítés kidolgozására az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv felülvizsgálatakor; 69. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az energetikai tanúsítványok hatását az uniós tagállamokban, és erősítse meg a meglévő rendelkezéseket; megállapítja, hogy az egész EU-ban javítani kell az energetikai tanúsítványok megbízhatóságát, következetességét és összehasonlíthatóságát annak érdekében, hogy azok megbízható piaci eszközzé válhassanak az épületek teljesítményének és minőségének értékelése során, különösen a pénzügyi ágazatban; Digitalizáció és megbízható adatok 70. úgy véli, hogy a digitalizáció a polgárok energetikai rendszerben való aktív részvételét segíti elő az elosztott energiatermelés, a tárolás, a rugalmasság és az ágazati integráció és összekapcsolás útján; hangsúlyozza a digitalizáció és az adatok szerepét a felújítási tervek eredményeinek gyorsabb megtervezésében, végrehajtásában, ellenőrzésében és nyomon követésében, valamint a hatékonyabb energetikai tervezésben és energiagazdálkodásban; 71. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az épületekkel kapcsolatos adatok megbízhatóságát, illetve ezen adatok hiányát, és vegye figyelembe, hogy a digitalizáció további felhasználása hogyan járulhat hozzá aktívan egy megbízható bizonyítékokon alapuló megközelítés kialakulásához az energiahatékonysággal, valamint a felújítással kapcsolatos stratégiák elfogadása során; elismeri, hogy digitalizálni kell az energetikai tanúsítványok nemzeti adatbázisait, az építési adatokat és egyéb építési információkat, hogy azok a digitális építési útlevél és az egyéb intelligens építési alkalmazások kérelmezésekor rendelkezésre álljanak; 72. úgy véli, hogy a „dolgok internete” képes lehet a felújítás által az épületek energiahatékonyságára gyakorolt tényleges hatás mérésére, és lehetővé teszi a nagyszabású, költséghatékony felújítási stratégiákat; kiemeli, hogy az integrált mesterséges intelligencia szerepet játszhat az épületek energiafogyasztására vonatkozó adatok elemzésében, valamint az energiafogyasztás megfigyelésében, kezelésében és kiigazításában; 73. úgy véli, hogy az épületek és az építési technológiák digitalizálása kulcsfontosságú mozgatórugója a nagyobb energiahatékonyságnak; felkéri az összes érintett helyi, regionális, nemzeti és európai szereplőt, hogy aktívan vegyen részt a teljes digitalizáció előmozdításában; 74. kiemeli a kommunikációs infrastruktúrát szolgáló nagyon nagy kapacitású hálózatoknak az intelligens otthonok előmozdítása terén megmutatkozó előnyeit, amelyeket egy tágabb digitális energetikai ökoszisztéma részeiként kell értelmezni, amelyek lehetővé teszik, hogy az épületek kihasználják az intelligens funkciókat és ilyeneket biztosítsanak, és amelyek lehetővé teszik az energetikai integrációt és a megtakarításokat a gazdaság különféle ágazataiban, beleértve a keresletoldali választ és az épület belső energiafelhasználásának optimalizálását, például intelligens készülékekkel, otthoni automatizálási készülékek, elektromos hőszivattyúk, akkumulátoros tárolás, elektromos járműveknek szánt töltőállomások és intelligens fogyasztásmérők útján; üdvözli az épületek energiahatékonyságáról szóló felülvizsgált irányelv azon célkitűzését, hogy az okosépület-mutató – mint az épületek intelligens készenlétének értékelését, valamint az épülettulajdonosoknak és a lakóknak az épületautomatizálási és -vezérlő rendszerek által az épületek általános teljesítménye szempontjából képviselt értékkel kapcsolatos ismeretei bővítését szolgáló támogató eszköz – révén még jobban előmozdítsa az intelligens épülettechnológiákat, amelyek alkalmazását a 14. és 15. cikk szerint ki kellene terjeszteni; 75. kiemeli az intelligens hálózatok által a megújuló energia villamosenergia-hálózatokba történő hatékony integrálását illetően játszott szerepet, és új lehetőségek keresését ösztönzi az átvitelirendszer-üzemeltetőkkel és az elosztórendszer-üzemeltetőkkel közös interfészek kapcsán a jobb energiahatékonyság és a villamosenergia-szolgáltatások javítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a nano- vagy mikrohálózatokhoz kapcsolt intelligens épületek biztosíthatják az áramszolgáltatás jobb stabilitását és a fűtési/hűtési rendszerek rendelkezésre állását; 76. hangsúlyozza, hogy a lakhatáshoz való joghoz és a fogyasztói jogokhoz szociális biztosítékokra, adatvédelemre, a magánélet tiszteletben tartására és egyetértésre van szükség az általános adatvédelmi rendelettel összhangban; hangsúlyozza, hogy a felújítás során biztosított digitális megoldásoknak intuitívnak, egyszerűnek és interoperábilisnak kell lenniük, ugyanakkor telepítésük során biztosítani kell a szükséges képzést, tájékoztatást és a lakók támogatását; kiemeli e tekintetben a nem intruzív digitális technológiákban rejlő potenciált; 77. felhívja a Bizottságot, hogy értékelje az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvben a díjszabási infrastruktúrára vonatkozóan foglalt követelmények felülvizsgálatának szükségességét; hangsúlyozza, hogy az intelligens töltési infrastruktúra a tiszta elektromos mobilitás fokozásának az előfeltétele; Felújítási hullám 78. a felújítási hullámot lehetőségnek tekinti az energiahatékony és klímasemleges épületállomány 2050-ig történő elérésére az integrált felújítási programokra vonatkozó cselekvési terv révén, a közösségekre összpontosítva, különösen az energiaszegénységben élőkre, valamint az európai zöld megállapodással összhangban egészséges, tisztességes, megfizethető és energiahatékony épületek biztosítására, amelyekben az emberek teljes mértékben kibontakoztathatják képességeiket az európai zöld megállapodással és a nulla nettó kibocsátásra vonatkozó célkitűzéssel összhangban, mindez teljes szinergiában hajtható végre az új európai ipari stratégiával, a fenntartható és digitális Európára irányuló kkv-stratégiával, a körforgásos gazdaságra vonatkozó stratégiával, a méltányos átállást támogató mechanizmussal és a helyreállítási eszközökkel, továbbá az Európa digitális korra való felkészítésével kapcsolatos stratégiákkal ; 79. meg van győződve arról, hogy a felújítási hullám enyhítheti a Covid19-válság hatását azáltal, hogy ösztönzi a nemzeti és helyi gazdaságokat, és támogatja például a minőségi és alapvető munkahelyeket az építőiparban és a megújulóenergia-iparban, valamint támogatja a mikro-, kis- és középvállalkozások (kkv-k) munkavállalóit, akik az ágazat 97%-át teszik ki, és végső soron számos lehetőséget és különféle előnyöket teremt, amelyek az európai épületállomány energiahatékonyságának javításán keresztül érhetők el, beleértve a társadalmi és környezetvédelmi járulékos előnyöket is; hangsúlyozza, hogy a felújítási hullám fontos szerepet játszhat a fenntartható talpra állásban, és a Covid19 utáni helyreállítási tervek kulcseleme lehet; hangsúlyozza ezért, hogy a Bizottságnak nem szabad késlekednie ezzel a javaslattal, és biztosítania kell az összes rendelkezésre álló finanszírozási lehetőséget; 80. felszólít a tiszta energiáról szóló csomag ambiciózus végrehajtására; hangsúlyozza a nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervek szerepét az építőipari lehetőségek maximalizálásában; megerősíti elkötelezettségét ennek és minden egyéb rendelkezés végrehajtásának szoros figyelemmel kísérése iránt, és felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az épületek energiahatékonyságáról szóló felülvizsgált irányelvben foglalt intézkedések végrehajtását; 81. felhívja a Bizottságot, hogy az energiahatékonyság elsődlegességének elvét tegye az uniós épületállománynak az energiaunió irányításáról szóló rendelettel összhangban történő felújítására irányuló folyamat központi elemévé; 82. üdvözli a tagállamok hosszú távú felújítási stratégiáit a klímasemlegességi célkitűzés felé vezető, 2030-ra és 2040-re vonatkozó mérföldkövek meghatározásában; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos tagállam jelentős késedelmet tanúsít hosszú távú felújítási stratégiái benyújtásában; felhívja ezeket a tagállamokat, hogy használják ki a lehetőséget az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv szerinti jogi kötelezettségeik teljesítésére, és nyújtsák be a késedelemmel elkészült hosszú távú felújítási stratégiákat; arra buzdítja a kormányokat, hogy hajtsanak végre innovatív politikákat a polgárok energiahatékonysági programokba való aktív bevonása céljából; úgy véli, hogy a hosszú távú felújítási stratégiákat a tervezés, az előrehaladás mérése és az energetikai célok teljesítése szempontjából kulcsfontosságú eszközökként kell elismerni; 83. kiemeli, hogy a nagymértékben energiahatékony, dekarbonizált épületállományt erőteljes és támogató energiahatékonysági politikák végrehajtása révén, az energiafogyasztás jelentős csökkentésével kell megvalósítani, a fennmaradó szükségleteket pedig megújuló energiával kell fedezni; hangsúlyozza, hogy az épületek felújítását az energiarendszer szén-dioxid-mentesítésére irányuló szélesebb körű erőfeszítésekkel kell integrálni, a hatékony körzeti energiahálózatok és hőszivattyúk terén tett párhuzamos beruházásokkal együtt, olyan rendszerszintű/körzeti megközelítést alkalmazva, amely integrálja az összes lehetséges hatékonysági intézkedést, például a többlethő visszanyerését; hangsúlyozza, hogy konkrét intézkedések meghatározására van szükség a nagy hatékonyságú kapcsolt energiatermelésben és a távfűtésben azonosított lehetőségek megvalósítása érdekében; hangsúlyozza, hogy ilyen szisztematikus megközelítés szükséges ahhoz, hogy megvalósuljon egy nagymértékben energiahatékony, teljes körűen megújuló energiaforrásokra épülő gazdaság, és biztosítható legyen a globális felmelegedés 1,5oC alá való csökkentésére vonatkozó célkitűzéshez való igazodás; 84. üdvözli a Bizottság azon bejelentését, hogy támogatja az iskolák és kórházak – különösen gyakran a legrosszabb állapotban levő állami épületek állományának – felújítását és a rászorulók lakhatását; ugyanakkor felhívja a figyelmet a nagy lakóépület-állomány kezelésének kihívására, mivel ezek képviselik az Unióban a beépített alapterület 75%-át; 85. egyetért azzal az elemzéssel, miszerint az épületek energiahatékonysági felújítása számos előnyt hordoz magában, például a jobb tanulást, a gyorsabb talpra állást és az emberek energiaszegénységből való kiemelését; rámutat a jobb beltéri és kültéri levegőminőségre, a kibocsátás csökkentésére, az energiahatékonyság javítására, a jobb hőkomfortra és az importfüggőség csökkentésére; felszólít ezen előnyök integrált felújítási programokba való szisztematikus beépítésére; 86. felhívja a tagállamokat, hogy indítsanak ágazatközi, országspecifikus és személyre szabott kommunikációs kampányokat az épületállomány jobb energiahatékonysága révén kínálkozó sokféle lehetőség és előny vonatkozásában, és nyújtsanak tájékoztatást az egyablakos ügyintézésről és a – többek között uniós szinten – rendelkezésre álló finanszírozási lehetőségekről; 87. felhívja a Bizottságot, hogy a felújítási hullám intézkedéseit foglalja bele az új és felülvizsgált uniós jogszabályokba, és vizsgálja felül a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai célokat, egyúttal teljes mértékben tartsa tiszteletben a szubszidiaritás és a költséghatékonyság elvét, hogy előmozdítsa a szinergiákat a különböző jogszabályok között, hogy elinduljanak a klímasemlegesség felé, ugyanakkor biztosítsa, hogy az energiahatékonysági intézkedések, köztük az épületek felújítása kulcsfontosságú szakpolitika legyen a 2030-as célkitűzések hiányosságainak pótlása érdekében; hangsúlyozza, hogy szükség van pénzügyi támogatásra ahhoz, hogy a lakhatás megfizethető legyen a tulajdonosok és bérlők számára; 88. felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a hosszú távú felújítási stratégiákat, és adjon ki ajánlásokat a tagállamok számára, a meglévő hiányosságokat és a helyes gyakorlatokat egyaránt kiemelve; felszólítja a tagállamokat, hogy 5 évente ellenőrizzék hosszú távú felújítási stratégiáik végrehajtását és vizsgálják felül e stratégiákat az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCC) állományfelmérési ciklusával és fejlesztési struktúrájával összhangban annak biztosítása érdekében, hogy teljesüljön a nagymértékben energiahatékony és klímasemleges épületállomány elérésére vonatkozó célkitűzés; felhívja a tagállamokat, hogy a hosszú távú felújítási stratégiákat a gazdasági ösztönzés és a fellendülés irányvonalát meghatározó eszközként alkalmazzák, és azokat ambiciózus célokat kitűzve, részletesen és sürgősen véglegesítsék; felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek még ezt nem tették meg, hogy a lehető leghamarabb nyújtsák be hosszú távú felújítási stratégiáikat; 89. felszólít az építési és felújítási ágazat, de különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások bevonására a gazdaságélénkítési csomagokba; felszólít arra, hogy a gazdaságösztönzési tervben kezeljék prioritásként a rendkívül energiahatékony és megújuló energiára alapuló épületállomány érdekében az épületek felújítását célzó beruházásokat; o 90. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást valamennyi uniós intézménynek és a tagállamoknak.
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Gyógyszerhiány – hogyan kezeljük az egyre növekvő problémát? |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkére, – tekintettel az EUSZ 6. cikkének (1) bekezdésére és az Európai Unió Alapjogi Chartájának az uniós polgárok egészségvédelemhez való jogáról szóló 35. cikkére, – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 14. cikkére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 36. cikkére, – tekintettel az EUMSZ 101. és 102. cikkére, valamint a belső piacról és a versenyről szóló (27.) jegyzőkönyvre, – tekintettel az EUMSZ állami támogatásról szóló 107. és 108. cikkére, – tekintettel az EUMSZ 168. cikkére, amely kimondja, hogy valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét, – tekintettel az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6-i 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1) és annak a 81. cikkében foglalt, a gyógyszerekkel történő megfelelő és folyamatos ellátás biztosítására vonatkozó kötelezettségekre, valamint annak 23a. cikkére, amely az illetékes hatóság értesítéséről szól abban az esetben, ha egy termék forgalmazása ideiglenesen vagy tartósan megszűnik, – tekintettel az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6-i 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 59. cikkének (4) bekezdésével összhangban a Bizottság által az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett értékelő jelentésre (COM(2017)0135), – tekintettel a Tanács „A méltányosság és az egészség szerepe a politikák mindegyikében: szolidaritás az egészségügyben” című, 2010. június 8-i következtetéseire, – tekintettel a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26-i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2), – tekintettel az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek klinikai vizsgálatairól és a 2001/20/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 16-i 536/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3), – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13-i (EU) 2015/1589 tanácsi rendeletre(4), – tekintettel a 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek külső csomagolásán elhelyezendő biztonsági elemekre vonatkozó részletes szabályok meghatározása tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2015. október 2-i (EU) 2016/161 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(5), – tekintettel az orvostechnikai eszközökről, a 2001/83/EK irányelv, a 178/2002/EK rendelet és az 1223/2009/EK rendelet módosításáról, valamint a 90/385/EGK és a 93/42/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. április 5-i (EU) 2017/745 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6), – tekintettel az orvostechnikai eszközökről szóló (EU) 2017/745 rendeletnek a benne foglalt bizonyos rendelkezések alkalmazási időpontja tekintetében történő módosításáról szóló, 2020. április 23-i (EU) 2020/561 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7), – tekintettel az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló 726/2004/EK rendelet, a gyermekgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerkészítményekről szóló 1901/2006/EK rendelet, valamint az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló 2001/83/EK irányelv módosításáról szóló, 2018. december 11-i (EU) 2019/5 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8), – tekintettel az egészségügyi technológiaértékelésről és a 2011/24/EU irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2018)0051), és az Európai Parlament 2019. február 14-i, az említett javaslatról szóló, első olvasatbeli állásfoglalására, – tekintettel a szellemitulajdon-jogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló (TRIPS) megállapodásra, valamint a TRIPS-megállapodásról és a közegészségügyről szóló dohai nyilatkozatra, – tekintettel az „Iránymutatás az optimális és észszerű gyógyszerellátásról a Covid-19-járvány során jelentkező hiányok elkerülése érdekében” című, 2020. április 8-i bizottsági közleményre (C(2020)2272), – tekintettel az „Európa nagy pillanata: Helyreállítás és felkészülés – a jövő generációért” című, 2020. május 27-i bizottsági közleményre (COM(2020)0456), – tekintettel „Uniós költségvetés – az európai helyreállítási terv motorja” című, 2020. május 27-i bizottsági közleményre (COM(2020)0442), – tekintettel a Bizottság „Új európai iparstratégia” című, 2020. március 10-i közleményére (COM(2020)0102), – tekintettel a Bizottság 2030-as, a biológiai sokféleségre vonatkozó európai uniós stratégiáról szóló, 2020. május 20-i közleményére (COM(2020)0380), – tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i európai parlamenti állásfoglalásra(9), – tekintettel az egészségügy és a gondozás digitális átalakításának a digitális egységes piacon való lehetővé tételéről; a polgárok szerepének erősítéséről és egy egészségesebb társadalom megteremtéséről szóló, 2019. december 18-i állásfoglalására(10), – tekintettel a gyógyszerekhez való hozzájutás javításának uniós lehetőségeiről szóló, 2017. március 2-i európai parlamenti állásfoglalásra(11), – tekintettel az Európai Gyógyszerügynökséget és a gyógyszerügynökségek igazgatóit tömörítő, emberi és állatgyógyászati felhasználásra engedélyezett gyógyszerek rendelkezésre állásával foglalkozó munkacsoport iránymutatásaira, különösen a „Guidance on detection and notification of shortages of medicinal products for Marketing Authorisation Holders (MAHs) in the Union (EEA)” („Útmutató forgalombahozatali engedélyek jogosultjai számára az Unióban (EGT-ben) fennálló gyógyszerhiány észleléséről és bejelentéséről”) című, 2019. július 1-jei iránymutatásra (EMA/674304/2018), valamint a „Good practice guidance for communication to the public on medicines’ availability issues”(„Bevált gyakorlatok a gyógyszerek rendelkezésre állására vonatkozó kérdések nyilvánossághoz közvetítéséről”) című, 2019. július 4-i iránymutatásra (EMA/632473/2018), – tekintettel a jelenlegi Covid19-válság fényében újonnan létrehozott platformokra, például az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) integrált ágazati kapcsolattartó rendszerére (I-SPOC), amely egyszerűsíti a lehetséges gyógyszerhiányok bejelentésének folyamatát annak érdekében, hogy megelőzze azokat, és a lehető leghamarabb jelezze ezeket a hiányokat, tekintettel arra, hogy ezek a platformok lehetővé tették és megkönnyítették a gyógyszerellátási lánc szereplői és a szabályozók közötti párbeszédet a hiányokról, – tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) „Alapvető gyógyszerek kiválasztása. A WHO szakértői bizottság jelentése [1977. október 17–21. közötti genfi ülés]” című jelentésére (WHO Technical Report Series 615. szám), a WHO titkárságának „A WHO gyógyszerstratégiája: az alapvető gyógyszerek WHO által vezetett mintajegyzékének aktualizálására szolgáló felülvizsgált eljárás” című, 2001. december 7-i jelentésére (EB109/8), a WHO „Új gyógyszerekhez való hozzájutás Európában” című, 2015. márciusi jelentésére és a WHO „Kiemelt jelentőségű gyógyszerek Európa és a világ számára” című, 2013. július 9-i jelentésére, – tekintettel a WHO „Egy világ, egy egészség” megközelítésére, – tekintettel az ENSZ 3. fenntartható fejlődési céljára: „Egészséges életet és jólétet biztosítani mindenki számára, minden életkorban”, – tekintettel Jean-Pierre Decool 2018. szeptember 27-i, 737. sz., a francia szenátus gyógyszer- és oltóanyaghiányról szóló tényfeltáró megbízatásából készített „Gyógyszer- és oltóanyaghiány: a közegészségügyi etika erősítése a gyógyszerláncban” című tájékoztató jelentésére, – tekintettel a Bizottság iránymutatására a közvetlen külföldi befektetésekről és a harmadik országokból származó tőke szabad mozgásáról, valamint Európa stratégiai eszközeinek védelméről a Covid19-vészhelyzettel összefüggésben, az (EU) 2019/452 rendelet (a közvetlen külföldi befektetések átvilágításáról szóló rendelet) alkalmazását megelőzően, amely rendeletet 2020. október 11-jétől kell teljes mértékben alkalmazni, – tekintettel a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács 2019. december 9–10-i ülésének a következtetéseire, – tekintettel az ENSZ főtitkára gyógyszerekhez való hozzáféréssel foglalkozó magas szintű munkacsoportjának „Az innováció és az egészségügyi technológiákhoz való hozzáférés előmozdítása” című 2016. évi jelentésére, – tekintettel a Bizottságnak az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i közleményére (COM(2019)0640), – tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására(12), – tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére, – tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére, – tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A9-0142/2020), A. mivel az EU-n belüli gyógyszerhiány régóta fennálló problémája az elmúlt években exponenciálisan súlyosbodott; mivel a globális kereslet és a Covid19-világjárvány tovább súlyosbította a gyógyszerhiányt, aláásva az egészségügyi szolgáltatásokat a tagállamokban, és jelentős kockázatokkal járt a betegek egészségére és gondozására nézve, ideértve a betegség progresszióját és/vagy a tünetek súlyosbodását, a kezelés vagy terápia késlekedését vagy elmaradását, a hosszabbodó kórházi bennfekvő gondozást, a hamisított gyógyszereknek való fokozott kitettséget, a gyógyszerelési hibákat vagy az olyan nemkívánatos eseményeket – amelyek akkor következnek be, amikor a hiányzó gyógyszert egy másik gyógyszerrel helyettesítik –, a fertőző betegségek elkerülhető átvitelét, a súlyos pszichés sérüléseket és az egészségügyi rendszerre nehezedő egyre nagyobb anyagi terheket; mivel a tagállamok feladata az, hogy gyors és konkrét megoldásokat találjanak, többek között közös európai koordináció és fellépés révén; B. mivel a Szerződések és az Európai Unió Alapjogi Chartája szerint mindenkinek hozzá kell férnie a megelőző jellegű egészségügyi ellátáshoz, és mindenkinek joga van a gyógykezeléshez a nemzeti jogszabályok és gyakorlatok által meghatározott feltételek mellett; mivel ezt a jogot minden polgár tekintetében érvényesíteni kell, ideértve a kisebb tagállamokban és az Unió legkülső területein élőket is; mivel a gyógyszerhiánya egyre nagyobb közegészségügyi fenyegetést jelent, amely súlyos negatív hatással van az egészségügyi rendszerekre és az EU-ban minden beteg azon jogára, hogy megfelelő orvosi kezeléshez jusson; C. mivel annak biztosítása, hogy a betegek hozzájussanak az alapvető gyógyszerekhez, az Európai Unió és a WHO egyik fő célkitűzése, és egyben az ENSZ 3. fenntartható fejlesztési célkitűzése is; mivel a gyógyszerekhez való egyetemes hozzájutás a gyógyszerek kellő időben való rendelkezésre állásától és mindenki általi megfizethetőségétől függ, amely feltételeknek földrajzi alapú megkülönböztetés nélkül kell teljesülniük; D. mivel a betegeknek hozzá kell férniük az általuk választott és előnyben részesített ellátási és kezelési lehetőségekhez; E. mivel a megfelelő és megfizethető diagnosztikai eszközökhöz és vakcinákhoz való hozzáférés éppen olyan létfontosságú, mint a biztonságos, hatásos és megfizethető gyógyszerekhez való hozzáférés; F. mivel a gyógyszerek hiányának többtényezős és összetett kiváltó okai vannak; mivel a gyógyszeripar egyes döntései – például a termékek megszüntetése és kivonása bizonyos kevésbé nyereséges tagállami piacokról – gyakran gyógyszerhiányt okoznak; G. mivel feltétlenül meg kell előzni a gyógyszerhiányt, és amennyiben mégis bekövetkezne, enyhíteni kell a következményeit; H. mivel egy hatékony stratégiának a hiány kialakulásának sokértű okait feltárva a gyógyszerhiány enyhítésére, valamint annak megelőzésére irányuló intézkedésekre is ki kell terjednie; I. mivel nincsenek a tagállamok között harmonizált fogalommeghatározások a „hiányokra”, a „feszültségekre”, az „ellátási zavarokra” és a „készletfeleslegre” vonatkozóan; mivel különbséget kell tenni a „nagy terápiás jelentőségű gyógyszerek” és az „egészségügyi és stratégiai jelentőségű gyógyszerek” között; J. mivel a gyógyszerhiányok jelentős költségekkel járnak mind a köz-, mind a magánszféra egészségügyi szereplői számára; K. mivel a gyógyszerek az egészségügyi ellátás egyik fő pillérét képezik, és mivel az alapvető gyógyszerekhez való hozzáférés szűkössége és az innovatív gyógyszerek magas ára súlyosan veszélyeztetik a betegek egészségét és a nemzeti egészségügyi rendszerek fenntarthatóságát; L. mivel az elmúlt évtizedekben az új gyógyszerek – különösen a rákkezelések – ára sok esetben olyan mértékben emelkedett, hogy sok uniós polgár számára megfizethetetlenné vált; M. mivel a generikus és biohasonló gyógyszerek iparága szállítja az uniós betegek számára a gyógyszerek többségét (az eladott gyógyszerek csaknem 70%-át); N. mivel a generikus készítmények és a biohasonló gyógyszerek piacra lépése a verseny növelésének, az árak csökkentésének, és az egészségügyi rendszerek fenntarthatósága biztosításának fontos eszköze; mivel ezek piacra lépését nem szabad késleltetni; O. mivel az EU-ban működő generikusgyógyszer-gyártóknak fontos szerepük van a megfizethető gyógyszerek iránti növekvő kereslet kielégítésében a tagállamokban; P. mivel az esetek több mint felében a gyógyszerhiány a rákellenes, a cukorbetegség kezelésére szolgáló, az antiszeptikus és az idegrendszerre ható gyógyszereket érinti; mivel úgy tűnik, hogy gyártási folyamatuk összetettsége miatt az injektálható készítmények esetében áll fenn a leginkább a hiány kockázata; Q. mivel a gyógyszerhiány veszélyeztetheti olyan uniós és tagállami egészségügyi kezdeményezések sikerét, mint például az európai rákellenes terv; R. mivel a kis piacokkal rendelkező tagállamokban a ritka betegségek kezelésére szolgáló gyógyszerek gyakran nem vagy csak lényegesen magasabb költségek mellett állnak rendelkezésre, mint a nagyobb piacokon; S. mivel a Covid19-járvány rávilágított a jól működő belső piac, valamint a gyógyszerek és orvosi berendezések szilárd ellátási láncainak fontosságára; mivel európai párbeszédre van szükség azzal kapcsolatosan, hogy ez miként garantálható; T. mivel a nemzeti szintű összehangolatlan kezdeményezések – például a készletek felhalmozása és a szankciók – nem jelentenek megfelelő megoldást, és a gyógyszerek hiányának fokozott kockázatához vezethetnek; U. mivel az európai egészségügyi függetlenség elvesztése a termelés áthelyezéséhez és ahhoz köthető, hogy az Európai Unióban forgalomba hozott kész gyógyszerek 40%-a harmadik országokból érkezik; mivel Európának erőteljes gyártási lábnyoma van, az ellátási lánc pedig még mindig nagymértékben támaszkodik az Unión kívüli alvállalkozók nyersanyag-előállítás céljából történő tömeges igénybevételére, ahol alacsonyabbak a munkaerőköltségek és sokszor kevésbé szigorúak a környezetvédelmi normák, ami miatt a gyógyszerek hatóanyagainak 60–80%-a az EU-n kívül készül, elsősorban Kínában és Indiában; mivel ez az arány 30 évvel ezelőtt 20% volt; mivel a jelentések szerint ez a két ország állítja elő a világ paracetamoljának 60%-át, penicillinjének 90%-át és ibuprofénjének 50%-át; mivel egyelőre nem kötelező a gyógyszereken és gyógyszerhatóanyagokon a származásukra és a gyártó országra vonatkozóan, a betegek és ügyfelek által látható módon címkét vagy címkézést elhelyezni; mivel különös kihívást jelent a generikus gyógyszerek előállításához szükséges gyógyszerhatóanyagokhoz való korlátozott hozzáférés; mivel a globális ellátási láncnak a Covid19-világjárvány miatti zavara még inkább rávilágított az EU harmadik országoktól való függőségére az egészségügyi ágazatban; mivel az új koronavírus-járvány az orvostechnikai eszközök, az orvostechnikai felszerelések és a védőeszközök hiányára is rávilágított; V. mivel az EU továbbra is erős gyógyszergyártó ágazattal rendelkezik, különösen az innovatív ágazatban, és a világ legnagyobb gyógyszeripari exportőre, a globális gyógyszerkereskedelem fontos szereplőjeként; mivel a generikus gyógyszerek alacsonyabb költségű, az EU-n kívüli gyártást is magában foglaló kínálata biztosítja a gyógyszerek megfizethetőségét, ami hatással van a tagállamok egészségügyi költségvetésére és a betegek hozzáférésére; W. mivel a Covid19-egészségügyi válság következtében az EU-nak olyan gazdasági válsággal kell szembenéznie, amely hatással lesz a gyógyszerhiányra és az uniós gyógyszeripar versenyképességére; X. mivel ugyanilyen fontos az EU-ban meglévő gyártási létesítmények védelme és támogatása, valamint az európai kutatási környezet megerősítése; Y. mivel az egyre növekvő kereslet és az árprés a gyógyszerhatóanyag-kínálat koncentrálódásához, a vegyianyag-gyártók számának a csökkenéséhez és a – jelenlegi Covid19-válsághoz és az uniós határok lezárásához hasonló – problémák esetén alkalmazható alternatívák hiányához vezet; Z. mivel a jelentős gyógyhatású, egészségügyi és stratégiai szempontból fontos gyógyszerkészletek jelenleg elégtelenek, a gyógyszerhatóanyagokat olcsón és egyszerűen elő lehet állítani, és a közegészségügy szempontjából alapvetően fontos „érett” gyógyszerek készletei is igen alacsonyan vannak; mivel a gyógyszeripari cégek éppen időben gyártanak, ami kiszolgáltatottá teheti a gyártókat az ellátási sokkhatásokkal szemben azokban az esetekben, amikor váratlanul megszakad a termelés és az ellátási lánc, és ingadozik a piaci kereslet; AA. tekintettel arra, hogy a tagállamok közötti árkülönbségek ösztönzik az olyan országok felé irányuló „párhuzamos exportot”, ahol a gyógyszert drágábban adják el; mivel a „párhuzamos exportnak” olykor az az akaratlan következménye, hogy zavarokat okoz az ellátásban a tagállamokban, és ezzel piaci egyensúlyhiányt okoz; mivel 2017. március 2-i állásfoglalásában a Parlament felszólította a Bizottságot és a Tanácsot, hogy értékeljék a párhuzamos kereskedelem és a beszerzési kvóták hatását; AB. mivel a hatékony uniós koordináció hiányában néhány tagállamban helytelen raktárkészlet-felhalmozásra került sor, amely Unió-szerte tovább súlyosbította a gyógyszerhiányt és megnehezítette a betegek hozzáférését a kezelésekhez; AC. mivel a nemzeti szinten hozott, összehangolatlan intézkedések bizonyítottan nem képesek hatékonyan küzdeni a Covid19 okozta válság ellen, ugyanakkor viszont páneurópai szintű koordinációra és párbeszédre van szükség; AD. mivel a Covid19-világjárvány során kiderült, hogy az egészségügyi válságokra való reagáláshoz és az ellátási zavarok – például gyógyszerhiány – elhárításához elengedhetetlen az uniós intézmények, a szabályozók és a gyógyszerellátási lánc szakértői közötti koordináció; mivel az uniós politikák és szervezeti egységek közötti koordináció fontossága a vészhelyzetekre való gyors és hatékony reagálás, valamint a gyógyszerhiány megelőzése és – ha már bekövetkezett – enyhítése terén is bizonyságot nyert; AE. mivel egyre több tagállam kíván nemzeti egészségügyi készleteket felhalmozni, és ennek következtében a kereslet növekedése meghaladná a járványügyi szükségleteken alapuló jelenlegi kereslet-előrejelzéseket; mivel a kereslet hirtelen bekövetkező és nagymértékű, ugrásszerű megnövekedései jelentős nyomást helyeznek a beszállítókra, és további kihívásokat okoznak a kereslet kielégítése tekintetében más országokban; AF. mivel a 2009-es pénzügyi válság arra kényszerítette az európai országokat, hogy fenntarthatatlan költségmegszorítási intézkedéseket – például visszaszorításokat és nem hatékony közbeszerzési mechanizmusokat – vezessenek be a gyógyszerkiadások csökkentése érdekében, ami egyes termékek leállításához és egyes vállalatok piacról való kivonulásához vezetett; AG. mivel a gyógyszerek az egységes piacon való mozgását akadályozza a szabályozások tagállamok közötti harmonizációjának hiánya; AH. mivel a Covid19-vészhelyzet rávilágított azon kísérletek megnövekedett kockázatára, hogy az egészségügyi kapacitásokat közvetlen külföldi befektetések révén szerezzék meg, valamint arra, hogy meg kell őrizni és fokozni kell az ilyen értékes kapacitások megosztását az egységes piacon; AI. mivel az erős, innovatív és versenyképes európai gyógyszeripar az EU és tagállamai alapvető érdeke; AJ. mivel a gyógyszeriparnak megfelelő jogi keretre van szüksége ahhoz, hogy az EU-n belül kutatást, fejlesztést és gyógyszergyártást végezzen; AK. mivel a szabadalmi oltalom a gyógyszerészeti innováció szempontjából fontos jogi keretet hoz létre, mivel pénzügyi ösztönzőket biztosít a vállalkozások számára az új gyógyszerek kutatási és fejlesztési költségeinek fedezésére; AL. mivel a tagállamok szabadon határozhatják meg a kényszerengedélyek megadásának további indokait, és meghatározhatják, hogy mi minősül nemzeti vészhelyzetnek; AM. mivel az ellátási lánc szereplőire és különösen a gyógyszerészekre vonatkozó gyógyszerhiány-bejelentési mechanizmusok jelenleg igen széttagoltak a tagállamokban; mivel ez megakadályozhatja a gyógyszerhiány megfelelő nyomon követését és a tagállami hatóságok közötti kommunikációt; AN. mivel a 2001/83/EK irányelv 81. cikke intézkedéseket sürget a gyógyszerek hiányának vagy forgalmazási problémáinak a megelőzésére a tagállamokban; mivel a Bizottság iránymutatásokat adott ki az optimális és észszerű gyógyszerellátásról a Covid19-világjárvány idején fellépő gyógyszerhiányok elkerülése érdekében; mivel ezekben az iránymutatásokban a Bizottság elismeri, hogy egyetlen ország sem önellátó az egészségügyi rendszer megfelelő működéséhez szükséges nyersanyagok, gyógyszerhatóanyagok, köztes termékek vagy kész gyógyszerek szempontjából; AO. mivel a Bizottság szerint a Covid19-világjárvány okozta válságra válaszul a tagállamok jelentősen növelték mind a gyógyszerhatóanyagok, mind a gyógyszerek előállítását az EU-ban, ami szükségessé tette az ellátási láncok és a gyártósorok átszervezését; mivel Stella Kyriakides biztos az Európai Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságának (ENVI) képviselőivel 2020. április 22-én tartott megbeszélésén tett nyilatkozataiban hangsúlyozta a gyógyszergyártás és az innováció szintje fokozásának szükségességét az EU-n belül; mivel valamennyi kis- és közepes méretű gyógyszerészeti laboratórium megőrzendő érték, és a kutatás és a találmányok támogatandó táptalaját képviseli, mivel részt vehetnek a gyógyszerhiány megelőzésében; AP. mivel az Európai Parlament 2011. március 8-i állásfoglalásában(13), a Tanács pedig 2010. szeptember 13-i következtetéseiben hangsúlyozta, hogy be kell vezetni az orvosi ellenintézkedések és különösen a világjárványok elleni oltások közös beszerzésére vonatkozó közös eljárást; mivel az 1082/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat(14) arra ösztönzi a tagállamokat, hogy használják ki a közös beszerzési eljárások előnyeit, feltéve hogy a szóban forgó eljárásokat a részt vevő tagállamok közös közbeszerzési megállapodása előzi meg; AQ. mivel a Bizottság bejelentette azt a szándékát, hogy 2020 végéig közzéteszi a jövőbeli uniós gyógyszerészeti stratégiára vonatkozó ajánlásokat; AR. mivel a szállítás és a logisztika irányítása alapvető fontosságú a gyógyszerek, gyógyszerkészítmények, orvosi felszerelések, egyéni védőeszközök, egyéb orvosi felszerelések és nyersanyagok szállítása szempontjából, nem utolsósorban a szállítási lánc növekvő összetettsége miatt; mivel fontos, hogy a gyógyszerek akadálytalan áramlásának biztosítása, az adminisztratív akadályok csökkentése és a közlekedési szolgáltatásokhoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében hatékony zöldsávos határátkelőhelyek álljanak rendelkezésre gyorssávokkal; AS. mivel a munkavállalók számára garantálni kell a magas szintű biztonsági előírásokat és a tisztességes munkakörülményeket; mivel a gyógyszerészeti szabályozásnak biztosítania kell a tagállamok közötti gyógyszerellátás minőségét, mennyiségét, biztonságát és hatékonyságát; AT. mivel a betegek a gyógyszerekhez való méltányos és hatékony hozzáférésre támaszkodnak, amely a fenntartható, versenyképes, több forrásból származó és jól működő egységes piacon alapul, amely magában foglalja az egységes európai közlekedési térséget is; AU. mivel a Covid19-világjárvány rávilágított arra, hogy a gyógyszerek EU-n belüli és EU-n kívüli forgalma kulcsfontosságú a meglévő korlátok leküzdéséhez és az alapvető áruk forgalmának előtérbe helyezéséhez; AV. mivel meg kell akadályozni, hogy a Covid19-világjárvány tovább rontsa a kiszolgáltatott polgárok társadalmi-gazdasági helyzetét és életkörülményeit; AW. mivel az éghajlatváltozás a járványok szaporodásának, földrajzi terjedésüknek és hatásuk súlyosbodásának a hátterében álló egyik tényező a globalizációval, az urbanizációval és az utazások számának emelkedésével összefüggésben; mivel megerősítették a kórokozó-átvivők által terjesztett olyan betegségek európai felügyeletét, mint a malária, a dengue-láz, a chikungunya-láz, a zika- és a nyugat-nílusi vírusok; AX. mivel egyre nagyobb összefüggés van a biodiverzitás pusztítása, a vadon élő állatok illegális kereskedelme, a mesterséges élőhelyek vagy a nagy népsűrűségű, károsodott természeti területek, a nem fenntartható élelmiszer-termelési módok, illetve a zoonózisok terjedése, azaz az állati eredetű kórokozók az emberre való átterjedése és gyors elterjedése között; mivel a biológiai sokféleség a meglévő gyógyszerek és a lehetséges jövőbeli gyógyszerfejlesztés fontos forrása; 1. hangsúlyozza annak geostratégiai szükségességét, hogy az Unió visszanyerje függetlenségét az egészségügy terén, hogy gyorsan és hatékonyan biztosítsa a megfizethető gyógyszerek, orvosi berendezések, orvostechnikai eszközök, hatóanyagok, diagnosztikai eszközök és vakcinák rendelkezésre állását, és hogy megelőzze ezek hiányát, elsőbbséget biztosítva a betegek érdekeinek és biztonságának; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy valamennyi tagállam méltányos hozzáféréssel rendelkezzen az ellátási lánchoz; rámutat, hogy e célból az Unió gyógyszeriparának diverzifikált ellátási láncot kell kialakítania és a gyógyszerhiányra vonatkozó kockázatcsökkentési tervet kell kidolgoznia az ellátási láncot érintő kitettségek és kockázatok kezelésére; 2. rámutat, hogy bár egészségügyi politikáik meghatározásáért és megszervezéséért a tagállamok felelősek, az Unió felelős a gyógyszerészeti jogszabályokért és a különböző közegészségügyi politikákért, és az EU feladata, hogy összehangolja és kiegészítse azokat a nemzeti intézkedéseket, amelyek valamennyi uniós polgár és lakos számára biztosítják a megfizethető és magas színvonalú egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést; 3. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a betegek érdekeit és biztonságát mindig az egészségügyi politikák középpontjába kell helyezni, anélkül, hogy a gyógyszerekhez és a kezelésekhez való hozzáférés terén bármilyen megkülönböztetést tennének lehetővé, továbbá hangsúlyozza, hogy szorosabb együttműködésre és koordinációra van szükség a tagállamok között, valamint elő kell segíteni a bevált gyakorlatok cseréjét; kiemeli, hogy a gyógyszerek és orvostechnikai eszközök hiánya potenciálisan árthat a betegeknek; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szorosan hangolják össze az egészségügyi ellátási lánc ellenálló képességének és fenntarthatóságának védelmét, valamint biztosítsák a gyógyszerek folyamatos rendelkezésre állását; 4. hangsúlyozza, hogy a gyógyszerek hiánya komoly veszélyt jelent a betegek alapvető orvosi kezelésekhez való jogára az EU-ban, egyenlőtlenségeket teremtve a betegek között a lakóhelyük szerinti országtól függően, és esetlegesen zavart okozva az egységes piacon; 5. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy uniós szinten egységesítsék a „hiányok”, a „feszültségek”, az „ellátási zavarok” és a „készletfelesleg” fogalommeghatározását; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és az összes érdekelt féllel, köztük a betegszervezetekkel szoros együttműködésben törekedjen e harmonizált fogalommeghatározások kidolgozására; felhívja különösen a Bizottságot, hogy erősítse meg a „hiány” fogalmának az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) és a gyógyszerügynökségek vezetőinek közös munkacsoportja által 2019-ben javasolt meghatározását; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen különbséget a „jelentős terápiás jelentőségű gyógyszerek” (MITM), azaz azon gyógyszerek, amelyek esetében a kezelés megszakítása rövid vagy középtávon veszélyeztetheti a beteg létfontosságú prognózisát, vagy jelentősen csökkenti a beteg esélyeit a betegség kimenetele tekintetében, vagy amelyek esetében nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű megfelelő terápiás alternatíva, valamint azon „egészségügyi és stratégiai jelentőségű gyógyszerek” között, amelyek esetében a kezelés megszakítása közvetlen életveszélyt okoz; 6. alapvető fontosságúnak tartja, hogy felmérjék és kezeljék a gyógyszerhiány többtényezős kiváltó okait; ezzel összefüggésben üdvözli az Unióban tapasztalható gyógyszerhiány okairól szóló tanulmányra irányuló, a Bizottság által közzétett ajánlattételi felhívást, és kéri, hogy a tanulmányt az év végéig tegyék közzé; kéri azonban, hogy készítsenek újabb tanulmányt a gyógyszerhiány betegek ellátására, kezelésére és egészségére gyakorolt hatásairól; 7. felhívja a Bizottságot, hogy e problémák kezelése céljából tegyen javaslatot tervezett gyógyszerstratégiája keretében ambiciózus és konkrét fellépésekre; felszólítja a Bizottságot, hogy a vállalkozások 2021. évi átvilágításáról szóló jogszabályra irányuló javaslatba építsen be a gyógyszerészeti ágazatra vonatkozó intézkedéseket; 8. üdvözli az új európai egészségügyi programra (EU4Health) irányuló bizottsági javaslatot, valamint azt, hogy a program egyik kifejezett célkitűzése a gyógyszerek és orvosi berendezések elérhetőségének és hozzáférhetőségének előmozdítása; felszólít a gyógyszerhiány megelőzésére irányuló és a jövőbeli egészségügyi programból finanszírozandó együttes fellépés elindítására; 9. emlékeztet arra, hogy a gyógyszerhiány globális kihívás; hangsúlyozza, hogy e hiány leginkább a fejlődő országokat sújtja, így például több afrikai országot is; sürgeti, hogy a fejlődő országokban a gyógyszerekhez való hozzáférést szélesebb összefüggésben, a WHO keretében kezeljék; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék a fejlődő országoknak nyújtott támogatásukat, különösen a RescUE stratégiai tartalékon keresztül; 10. hangsúlyozza, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 25. cikke értelmében minden személynek joga van a saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz; e tekintetben emlékeztet, hogy az EU elkötelezett amellett, hogy valamennyi szakpolitikájában és tevékenységében biztosítsa az emberi egészség magas szintű védelmét, összhangban az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkével és a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvével, teljes mértékben tiszteletben tartva a nemzetközi kötelezettségvállalásokat, nevezetesen a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendet és a 3. fenntartható fejlődési célt („Az egészséges élet biztosítása és a jólét előmozdítása minden korosztály valamennyi tagjának”); Az ellátás biztosítása a betegek érdekében, az orvosi ellátáshoz való hozzáférés biztosítása valamennyi beteg számára, és az EU egészségügyi szuverenitásának visszanyerése 11. emlékeztet arra, hogy a gyógyszerhiány közvetlen hatással van a betegek egészségére, biztonságára és kezelésük folytatására; hangsúlyozza, hogy a betegek számára a gyógyszerhiány többek között az alábbi következményekkel jár: a betegség súlyosbodása és/vagy a tünetek súlyosbodása a kezelés késedelme következtében, a fertőző betegségek elkerülhető átvitele, a hamisított gyógyszereknek való kitettség fokozott kockázata, valamint a betegek és családjaik jelentős pszichés megterhelése; emlékeztet arra, hogy egyetlen tagállam sem önellátó az egészségügyi rendszer megfelelő működésének biztosításához szükséges nyersanyagok, intermedierek, gyógyszerhatóanyagok és kész gyógyszerek tekintetében; 12. megjegyzi, hogy a kockázatok különösen magasak az olyan veszélyeztetett népességcsoportok esetében, mint a gyermekek, az idősek, a terhes nők, a fogyatékossággal élők, a krónikus betegségben szenvedők, a rákos betegek vagy az intenzívosztályi gondozásban részesülők; 13. emlékeztet a fogamzásgátlásra és a hormonpótló kezelésre használt női hormonális gyógyszerek (HRT) hiányára; aggodalommal veszi tudomásul annak a nők és lányok szexuális és reproduktív egészségére és jogaira jelentett veszélyeit; hangsúlyozza, hogy fokozni kell e gyógyszerek gyártásának, felhalmozásának és forgalmazásának ellenőrzését és irányítását az ellátási láncok folytonosságának, a tisztességes árképzésnek és a nők számára való elérhetőségnek a biztosítása érdekében; 14. hangsúlyozza, hogy a betegeknek javasolt helyettesítő gyógyszerek magasabb ára, az alacsonyabb visszatérítési ráta vagy a visszatérítés hiánya több tagállamban jelentős akadályt jelent az alacsony jövedelmű vagy krónikus betegségben szenvedő lakosság gyógyszerekhez való hozzáférése tekintetében; felszólítja a tagállamokat, hogy ellátási hiány esetén garantálják a helyettesítő gyógyszerekhez való hozzáférést azonos áron, vagy hasonló visszatérítés mellett; 15. felszólítja a Bizottságot, hogy a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztikát (EU-SILC) egészítse ki a gyógyszerekhez való hozzáférés iránti, saját bevallás szerinti teljesítetlen igényekre vonatkozó adatokkal, mivel az EU-SILC ez idáig nem mérte a gyógyszerekhez való hozzáférést; 16. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a tagállamokkal szoros együttműködésben tegyék meg a szükséges gyors intézkedéseket a gyógyszerellátás biztonságának garantálása, az EU harmadik országoktól való függőségének csökkentése és a helyi gyógyszergyártás támogatása érdekében a jelentős terápiás jelentőségű gyógyszerek esetében, elsőbbséget biztosítva az egészségügyi és stratégiai jelentőségű gyógyszereknek; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az érdekelt felek segítségével készítsék el a harmadik országokban található uniós előállítóegységek térképét, valamint a meglévő és potenciális uniós előállítóegységek referenciaként használandó, folyamatosan alakuló térképét annak érdekében, hogy képesek legyenek fenntartani, korszerűsíteni és megerősíteni kapacitásaikat, amennyiben az szükséges, lehetséges és megvalósítható; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a gyógyszeripar képes legyen kezelni a kritikus helyzetekben bekövetkező hirtelen keresletnövekedést; 17. arra kéri a Bizottságot, hogy a következő gyógyszerészeti és ipari stratégiáiban foglalkozzon a gyógyszerek rendelkezésre állásával, elérhetőségével és megfizethetőségével, a nemzeti szabályozó hatóságok közötti együttműködéssel, az EU a harmadik országoktól gyártási kapacitás tekintetében való függésével, valamint a gyógyszer-hatóanyagok és kiindulási anyagok ellátásával kapcsolatos kérdésekkel; úgy véli, hogy ezeknek a stratégiáknak szabályozási intézkedéseket kell tartalmazniuk, és ösztönözniük kell az alapvető gyógyszerhatóanyagok és gyógyszerek előállítását Európában azzal a céllal, hogy a gyógyszerek elérhetőek, megfizethetőek, fenntarthatók és egyformán hozzáférhetők legyenek; 18. felhívja a Bizottságot, hogy a gyógyszerhiányt tegye a soron következő gyógyszerészeti stratégia egyik pillérévé, és hozzon létre az EMA által felügyelt gyógyszerészeti fórumot, amely összehozza a politikai döntéshozókat, a szabályozókat, a fizető feleket, a beteg- és fogyasztói szervezeteket, az ágazat képviselőit és az egészségügyi ellátási lánc más érdekelt feleit a gyógyszerhiány megelőzése, a gyógyszerészeti fenntarthatósági kérdések kezelése és az európai gyógyszeripar versenyképességének biztosítása érdekében; felhívja különösen a Bizottságot, hogy erősítse tovább a párbeszédet az érintett érdekelt felekkel és a nemzetközi szereplőkkel az új kezelések és oltóanyagok értékelése érdekében, valamint az Európai Gyógyszerügynökséggel, hogy módot találjon a nemzeti ügynökségek közötti tudományos értékelések gyors összehangolására, többek között a kritikus klinikai adatok rendelkezésre állását megelőző előzetes értékelési szakaszban való együttműködésre, a jóváhagyást követő adatgenerálás összehangolására, valamint a kezelések és oltóanyagok gyártásának fokozására irányuló rugalmas megközelítésekre; 19. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy gyógyszerekkel kapcsolatos stratégiája garantálja az olyan elfogadhatatlan üzleti gyakorlatokkal szembeni fellépést a gyógyszerek piacán, amelyek alááshatják az átláthatóságot és a kiegyensúlyozott kapcsolatokat a gyógyszerekhez való hozzáférés biztosításában közvetlenül vagy közvetve részt vevő, alapvető közszolgáltatást ellátó különböző állami és magánszervezetek között; 20. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy amennyiben a közérdek ezt megkívánja, vegyék fontolóra az állami támogatási szabályokkal és a fenntartható politikákkal összhangban lévő intézkedések és – kötelezettségvállalások fejében – pénzügyi ösztönzők bevezetését Európa erős gyógyszeripari bázisának védelme és az ágazat arra való ösztönzése érdekében, hogy tevékenységeit a gyógyszerhatóanyagok gyártásától kezdve a gyógyszergyártásig, -csomagolásig és -forgalmazásig az EU-ban végezze; sürgeti a tagállamokat, hogy például a gyógyszerek minőségébe és az ellátás biztonságába történő beruházások jutalmazása révén tartsák fenn a már meglévő gyártási kapacitásokat; emlékeztet az iparág stratégiai érdekére és az európai vállalatokba történő befektetés fontosságára az erőforrások diverzifikálása és a gyártósorok reagálóképességét javítani képes innovatív termelési technológiák fejlesztésének ösztönzése érdekében; emlékeztet arra, hogy minden közfinanszírozást a beruházások teljes átláthatóságától és nyomon követhetőségétől, az európai piacon fennálló ellátási kötelezettségektől, valamint a betegek számára a legjobb eredménytől kell függővé tenni, többek között a gyártott gyógyszerek hozzáférhetősége és megfizethetősége tekintetében; 21. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzák létre a megfelelő gazdasági keretet a gyógyszerek, a technológia és a hatóanyagok meglévő európai gyártási kapacitásainak biztosításához és korszerűsítéséhez, például a gyógyszerek minőségébe és az ellátás biztonságába történő beruházások jutalmazása révén; 22. hangsúlyozza, hogy a gyógyszeripari ágazat továbbra is fontos ipari pillér és a munkahelyteremtés motorja; 23. úgy véli, hogy az európai zöld megállapodás nagy lehetőséget jelent a gyógyszergyártók arra való ösztönzésére, hogy a környezetvédelmi és ökológiai normáknak megfelelő termelés révén részt vegyenek a zöld gazdaságélénkítési tervben; 24. hangsúlyozza, hogy az egészségügyi termékek ellátási láncainak teljes hazatelepítése a globális gazdaságban nem megvalósítható; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az EU multilaterális partnereit, különösen a WHO-t és a WTO-t, hogy hozzanak létre nemzetközi keretet a globális ellátási láncok minőségének és integritásának biztosítására a káros protekcionista intézkedések alkalmazásának korlátozása érdekében, világszerte fenntartva a legmagasabb szintű munkaügyi és környezetvédelmi normákat a termelésben; felhívja a Bizottságot, hogy a tervezett gyógyszerstratégiába foglaljon bele olyan intézkedéseket is, amelyek a globális értékláncokban bekövetkező zavarok kezelésére irányulnak; felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a gyógyszerellátással kapcsolatos kérdésekkel, többek között a kereskedelempolitika közelgő felülvizsgálatával összefüggésben; 25. megjegyzi, hogy bizonyos biológiai gyógyszerek, például a vérből és vérplazmából származó gyógyszerek esetében Európa vér- és vérplazmagyűjtési kapacitásának növelése kulcsfontosságú lesz a harmadik országokból származó vérplazmaimporttól való függőségének csökkentése szempontjából; felhívja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a vérre, szövetekre és sejtekre vonatkozó jogszabályok [a 2002/98/EK irányelv(15) és a 2004/23/EK irányelv(16)] felülvizsgálatát ezen életmentő alapvető gyógyszerek hiánya kockázatának csökkentése érdekében; 26. emlékeztet arra, hogy a 2001/83/EK irányelv 81. és 23a. cikke általános kötelezettségeket ír elő a gyógyszerellátásra vonatkozóan, amelyeket a forgalombahozatali engedélyek jogosultjainak és a forgalmazóknak kell viselniük, valamint értesítési kötelezettséget ír elő a forgalombahozatali engedélyek jogosultjai számára az ellátás átmeneti vagy tartós megszakítása esetén; sajnálja azonban, hogy a Bizottság e kötelezettségek nemzeti jogba való átültetése során eltéréseket állapított meg; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a forgalombahozatali engedélyek jogosultjai és a nagykereskedelmi forgalmazók teljesítsék a 2001/83/EK irányelv azon követelményét, hogy biztosítsák a megfelelő és folyamatos gyógyszerellátást; felhívja a Bizottságot, hogy még inkább egyértelműsítse a forgalombahozatali engedély jogosultjának a 2001/83/EK irányelv szerinti kötelezettségeit, és hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a meghatározott határidőn belül jelentést tegyenek minden gyógyszerhiányról; hangsúlyozza, hogy e jogi kötelezettségek be nem tartása esetén a meglévő jogi kerettel összhangban visszatartó erejű és arányos szankciókat kell alkalmazni; 27. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondolkodjanak el harmonizált hiánymegelőzési és -kezelési tervek kidolgozásán, amelyek kötelezik a gyártókat, hogy határozzák meg azon kiemelt terápiás jelentőségű gyógyszerek körét, amelyek megelőző és korrekciós intézkedések bevezetését teszik szükségessé az ellátási zavarok elkerülése vagy enyhítése érdekében; rámutat arra, hogy egy ilyen tervnek megoldásokat kell tartalmaznia egyrészt a gyógyszerek stratégiai tárolására annak érdekében, hogy az ellátást észszerű időn keresztül biztosítsák, másrészt átlátható és állandó kommunikációs mechanizmusokra, amelyeken keresztül a betegek és az egészségügyi szakemberek bejelenthetik és előre jelezhetik a hiányokat; sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatás annak biztosítása érdekében, hogy a készletfelhalmozásra vonatkozó nemzeti kezdeményezések arányosak legyenek a szükségletekkel, és ne idézzenek elő nemkívánt következményeket más tagállamokban; 28. megjegyzi, hogy az ellátás biztonsága a hiányokkal szembeni küzdelem alapvető eleme, és a városi gyógyszertárakra vonatkozó szerződések odaítélésekor, valamint a gyógyszerekkel kapcsolatos közbeszerzési eljárásokban minőségi szempontként kell szerepelnie a 2014/24/EU irányelv 67. cikkének ajánlása szerint; hangsúlyozza a diverzifikált ellátás és közbeszerzési gyakorlatok fontosságát; sürgeti a Bizottságot, hogy a 2014/24/EU irányelvvel összefüggésben mielőbb javasoljon iránymutatásokat a tagállamok számára, különösen arra vonatkozóan, hogy kizárólag a legalacsonyabb árra vonatkozó kritériumokon túlmenően miként lehet a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kritériumait a legjobban érvényesíteni; javasolja, hogy a hatóanyagok és a kész gyógyszerek Európai Unión belüli gyártásába történő beruházás is ilyen szempont legyen, csakúgy, mint a gyártótelepek száma, elhelyezkedése, az ellátás megbízhatósága, a nyereség kutatás-fejlesztésbe történő visszainvesztálása, valamint a szociális, környezetvédelmi, etikai és minőségi normák alkalmazása; 29. megállapítja, hogy az olyan közbeszerzési eljárások, amelyeknek az alapanyagot gyártó csak egy gyártóteleppel rendelkező és/vagy csak egy nyertesük van, bizonytalan helyzetek kiváltó okai lehetnek ellátási zavar esetén; kéri a Bizottságot és a tagállamokat olyan közbeszerzési rendszerek bevezetésének megfontolására, amelyek több olyan nyertes – ideértve a közösen pályázókat is – kiválasztását teszik lehetővé, amelyek az EU-n belüli termelésre összpontosítanak, és legalább két különböző alapanyagforrást garantálnak, aminek révén fenntartható a piacon a verseny, csökkenthető a hiány kialakulásának kockázata, egyidejűleg biztosítható a betegek jó minőségű ellátása; e célból kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy olyan jogi keret létrehozásának lehetőségét, amely ösztönzi és lehetővé teszi az egészségügyi rendszerek számára, hogy olyan pályázatokat írjanak ki, amelyek jutalmazzák a nehéz körülmények között gyógyszerellátást garantáló gyógyszeripari vállalatokat; 30. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy meglévő termelés hiányában vizsgálják meg egy vagy több európai nonprofit gyógyszeripari vállalkozás létrehozásának lehetőségét, amelyek az egészségügyi ellátás szempontjából stratégiai jelentőségű gyógyszerek gyártása érdekében közérdekből működnek, az ellátás biztonságának kiteljesítése és garantálása, valamint vészhelyzet esetén a gyógyszerek esetleges hiányának megelőzése érdekében; emlékeztet arra, hogy az új technológiák, a digitalizáció és a mesterséges intelligencia alapvető szerepet játszhatnak abban, hogy lehetővé tegyék az európai laboratóriumok kutatói számára, hogy hálózatban dolgozzanak, és megosszák céljaikat és eredményeiket, miközben teljes mértékben tiszteletben tartják az európai adatvédelmi keretet; 31. felhívja a Bizottságot, hogy gondosan értékelje a mesterséges intelligencia pozitív hozzájárulását az orvosi eszközök gyors és megbízható biztosításához; 32. hangsúlyozza a köz- és magánszféra közötti partnerségek, például az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló európai kezdeményezés (IMI) fontosságát a kutatási és innovációs programok keretében; úgy véli, hogy a Bizottságnak fontolóra kellene vennie az egyesült államokbeli orvosbiológiai fejlett kutatási és fejlesztési hatóság európai modelljének létrehozását is; 33. hangsúlyozza, hogy a gyógyszerek és az orvostechnikai eszközök iránti sürgős igény nem mehet az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek és egészségügyi termékek minőségének, biztonságának, hatásosságának és költséghatékonyságának rovására; 34. felhívja a Bizottságot, hogy lépjen fel a nem engedélyezett weboldalakról és értékesítőktől származó hamisított gyógyszerek terjedése ellen, ami manapság aggodalomra ad okot; úgy véli, hogy ez a gyakorlat súlyos károkat okozhat és súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet, vagy ronthatja az uniós polgárok egészségi állapotát; hangsúlyozza, hogy a gyógyszerhamisítás feltérképezésével és az ellene folytatott küzdelemmel kapcsolatos uniós koordináció alapvető fontosságú; 35. kéri a gyógyszeripar és más termelő ágazatok, például a mezőgazdaság, a kertészet és az erdészet közötti fokozott párbeszéd ösztönzését a hatóanyagok Európai Unión belüli gyártásának a fejlesztése érdekében; felkér az egyes ágazatok túlzott szakosodása elleni küzdelemre, valamint a kutatásba, a biogazdaságba és a biotechnológiába való intenzív beruházásokra az erőforrások diverzifikálása érdekében; úgy véli, hogy Európa iparának helyreállításához kiemeltként kell kezelni a társadalom digitális és ökológiai átállását és a külső sokkhatásokkal szembeni ellenálló képesség fejlesztését; 36. hangsúlyozza a magas színvonalú orvosi kutatás és innováció fontosságát, beleértve a szabadalmon kívüli kutatást is; felszólít egy valódi európai hálózat létrehozására a terápiás és orvosi kutatás támogatása érdekében, és hangsúlyozza, hogy az áthelyezés nem vezethet az orvosi kutatás minőségének romlásához; hangsúlyozza, hogy a stabil kutatási és fejlesztési rendszer pozitív hatással lehet a termelési kapacitásokra és az ellátás stabilitására; 37. elismeri, hogy a kutatásalapú gyógyszeripar alapvető jelentőségű ágazat, amely hozzájárul a minőségi gyártás és a gyógyszerellátás biztosításához, a fennálló és nem kielégített szükségletek kezelésére irányuló jövőbeli innovációhoz, valamint az egészségügyi rendszerek rezilienciájának, reagálóképességének és felkészültségének támogatásához a jövőbeli kihívások, többek között a világjárványok kezelése érdekében; 38. felszólítja a Bizottságot egy olyan környezet megteremtésére, amelyben a kutatásalapú gyógyszeripart a kielégítetlen gyógyászati igényekhez, például az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemhez nyújtott megfizethető megoldások kifejlesztésére ösztönzik; felszólítja a Bizottságot, hogy a kidolgozás alatt álló európai gyógyszerstratégia keretében építse ki a szellemi tulajdonjogok stabil európai rendszerét, hogy ösztönözze az európai kutatás-fejlesztést és gyártást, biztosítsa, hogy Európa megtartja innovátorként és globális vezetőként betöltött szerepét, és végső soron védje és erősítse Európa stratégiai autonómiáját a közegészségügy területén; 39. sürgeti a Bizottságot, hogy javasoljon továbbá intézkedéseket – a váratlan sokkok jobb kezelése céljából – az uniós kis- és középvállalkozások gyógyszerellátási láncba történő szélesebb körű bevonásának ösztönzésére, tekintettel kulcsfontosságú szerepükre a kutatásban és az innovációban, valamint arra, hogy eleve képesek a gyors termékváltásra; 40. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak olyan környezetről, amely biztosítja, hogy Európa továbbra is vonzó hely legyen a kutatási és fejlesztési beruházások számára a célból, hogy megőrizze az aktív kutatáson alapuló gyógyszeripart Európában, amelyet a kutatási és fejlesztési képességekbe és infrastruktúrába, például egyetemekbe történő nagyobb beruházások támogatnak, figyelembe véve azt is, hogy az EU továbbra is a világ vezető régiója a szabadalmaztatott gyógyszerek hatóanyagainak gyártása terén; felszólítja a Bizottságot, hogy az Európai horizont és egyéb uniós programok keretében biztosítson megfelelő pénzügyi forrásokat a kulcsfontosságú ipari ágazatokban, például a gyógyszeriparban történő gyártást támogató uniós kutatási és innovációs tevékenységek megerősítéséhez, biztosítva közben a földrajzi egyensúlyt, illetve a kutatás és innováció tekintetében rosszul teljesítő tagállamok számára a részvételt az együttműködésen alapuló uniós projektekben és programokban, a kiválóság elvének tiszteletben tartásával; 41. rámutat, hogy a Horizont 2020-ból már jelentős számú, egészségügyi kutatással és innovációval kapcsolatos tevékenység kapott pénzügyi támogatást; hangsúlyozza, hogy a koronavírussal kapcsolatos kutatás finanszírozása nem lehet hatással a Horizont 2020 egyéb egészségügyi prioritásaira; felhív az Európai horizont által biztosított finanszírozás növelésére olyan gyógyszerkutatási és innovációs ökoszisztémák létrehozása és támogatása céljából, amelyek orvosi irányultságúak, többek között a köz- és magánszféra közötti partnerségek, valamint az innovatív és magas hozzáadott értéket képviselő ágazatokban végzett állami kutatás támogatása; hangsúlyozza, hogy egy vezető gyógyszerkutatási ökoszisztémához készségekre, hálózatokra és a tudományos dolgozókkal való kapcsolatokra, egészségügyi adatinfrastruktúrára, működőképes szabályozási keretre és a szellemi tulajdonjogok területén az innovációt elősegítő szakpolitikákra van szükség; szorgalmazza a ritka betegségek kezelésére használt gyógyszerek kutatásának ösztönzésére létrehozott támogatások felülvizsgálatát annak megállapítása érdekében, hogy sikeresek-e, és új ösztönzők létrehozására szólít fel abban az esetben, ha a felülvizsgálat a meglévők hatástalanságát állapítja meg; kiemeli, hogy az Európai horizontnak és az egyéb uniós programoknak támogatniuk kell a ritka betegségek kezelését, és hogy a ritka betegségekkel kapcsolatos kutatásokat, a bevált gyakorlatokat, a klinikai vizsgálatokat és a gyógyszereket valamennyi tagállam polgárai számára hozzáférhetővé kell tenni; emlékeztet rá, hogy a nem kizárólagos engedélyezés fontos lehet a hiányok kezelésében és a gyógyszerek árainak stabilizálásában, különösen egészségügyi vészhelyzetekben; 42. felszólítja a Bizottságot, hogy vegye számba a koronavírus által az iparra és a kkv-kra gyakorolt hatásokat, és nyújtson be egy megújított uniós iparstratégiát, amely kiemelten kezeli a társadalom digitális és ökológiai átállását és a külső sokkhatásokkal szembeni ellenálló képesség fejlesztését; sürgeti a Bizottságot, hogy tegye lehetővé a tagállamok számára, hogy minden szükséges erőfeszítést megtehessenek annak érdekében, hogy a gyógyszerészeti kis- és középvállalkozások folytathassák vagy újrakezdhessék kutatási tevékenységeiket, és elősegíthessék a gyártás változatosságát és az ahhoz kapcsolódó munkahelyek fenntartását, hangsúlyozva a fenntartható, etikus és minőségi gyártás fontosságát a munkahelyek, a növekedés és a versenyképesség szempontjából; 43. hangsúlyozza, hogy a betegszervezeteket jobban be kell vonni a köz- és magánklinikai vizsgálatokra vonatkozó kutatási stratégiák meghatározásába annak biztosítása érdekében, hogy azok megfeleljenek az európai betegek kielégítetlen szükségleteinek; 44. felhívja a Bizottságot, hogy a gyógyszerkutatásba történő állami beruházások terén mozdítsa elő az átláthatóságot annak érdekében, hogy ezek a beruházások megjelenjenek a nyilvánosság számára való hozzáférhetőség és az árképzés terén; emlékeztet a 89/105/EK irányelvvel(17) kapcsolatos álláspontjára, és kéri a Bizottságot, hogy e tekintetben tegye meg a megfelelő intézkedéseket a soron következő gyógyszerészeti stratégiát illetően, beleértve az irányelv felülvizsgálatának megfontolását is; 45. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mivel Európa kritikus egészségügyi infrastruktúrájának részét jelentik, világítsák át a gyógyszergyártó üzemekbe történő közvetlen külföldi befektetéseket; 46. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az egészségügyi szakemberek és a nyilvánosság biztonságos, hatékony és jó minőségű gyógyszerekhez és egészségügyi termékekhez való hozzáférését azáltal, hogy figyelemmel kísérik és szabályozzák a helyes klinikai gyakorlatnak való folyamatos megfelelést a klinikai vizsgálatok engedélyezése és lefolytatása tekintetében, a legszigorúbb egészségvédelmi normákkal összhangban; 47. az európai gyógyszerpiac megerősítésére szólít fel a betegek gyógyszerekhez való hozzáférésének felgyorsítása, az ellátás megfizethetőbbé tétele, a nemzeti egészségügyi költségvetések megtakarításainak maximalizálása és a gyógyszeripari cégek adminisztratív terheinek elkerülése érdekében; 48. rámutat, hogy a generikus vagy biohasonló gyógyszerek lehetővé teszik a fokozott versenyt, az árak csökkentését és a megtakarítást az egészségügyi rendszerekben, és ezáltal a betegek számára elősegítik a gyógyszerekhez való könnyebb hozzájutást; 49. hangsúlyozza, hogy elemezni kell a biohasonló gyógyszereknek az egészségügyi rendszerek fenntarthatóságára vonatkozó többletértékét és gazdasági hatását, valamint hogy nem szabad késleltetni e gyógyszerek piacra lépését, és amennyiben szükséges, meg kell vizsgálni, hogy milyen intézkedésekkel lehetne támogatni piaci bevezetésüket; 50. sajnálja azokat a folyamatban lévő bírósági ügyeket, melyek célja a generikus készítmények piacra lépésének késleltetése; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy tartsák tiszteletben az innovátor kereskedelmi kizárólagossági időszakának végét; 51. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése negatív hatással lehet a gyógyszerellátásra, különösen Írország esetében; kéri, hogy az Egyesült Királysággal kötendő jövőbeli megállapodásba foglaljanak bele olyan célzott rendelkezéseket, mint például a kölcsönös elismerési megállapodások, amelyek lehetővé teszik mindkét fél számára, hogy reagáljanak a felmerülő egészségügyi veszélyhelyzetekre, és folyamatos és gyors hozzáférést biztosítanak a betegek számára a biztonságos gyógyszerekhez és orvostechnikai eszközökhöz, illetve kéri, hogy megállapodás hiányában készítsenek vészhelyzeti terveket; Az európai fellépés megerősítése a tagállamok egészségpolitikájának hatékonyabb koordinálása és kiegészítése céljából 52. ajánlja, hogy a Bizottság, a tagállamok és az ágazat az EMA vezetésével működjenek együtt a gyógyszerek gyártási és forgalmazási lánca átláthatóságának növelése, valamint a hiányok megelőzésére és kezelésére szolgáló európai egység létrehozása érdekében; 53. felszólítja a tagállamokat, hogy a Bizottsággal és a többi érintett érdekelt féllel szoros együttműködésben vizsgálják meg a megfelelő készletek biztosításával kapcsolatos alternatív megközelítéseket, ideértve például a meglévő szabályozási követelmények hatékony nemzeti szintű érvényesítését az ellátási lánc valamennyi szereplője tekintetében, valamint az ellátási láncon belüli átláthatóságot fokozó intézkedéseket; 54. felkéri az Európai Bizottságot, hogy egy rákellenes, antiszeptikus, ritka betegségek kezelésére használt és egyéb, gyakran hiánycikknek számító, harmonizált árakon kínált gyógyszereket tartalmazó közös gyógyszeres kosárra építve fejlesszen ki európai szintű egészségügyi stratégiákat a betegek ellátáshoz való hozzáférésének biztosítása érdekében, figyelemmel a klinikai megközelítések terén a tagállamokban fennálló különbségekre; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a harmonizált árképzési kritériumok lehetőségét is annak érdekében, hogy ezeket a gyógyszereket megfizethetővé tegye a visszatérő hiányok ellensúlyozása érdekében, figyelembe véve a vásárlóerő-paritást valamennyi tagállamban; 55. felhívja a Bizottságot, hogy az onkológiai gyógyszerek hiányának kérdését helyezze a hamarosan elkészülő európai rákellenes terv kezeléssel foglalkozó részének középpontjába; 56. egyes „érett” gyógyszerek tekintetében felszólít külön szabályzat bevezetésére olyan ösztönzők kíséretében, amelyek célja, hogy a gyártók továbbra is forgalmazzák azokat az európai piacon, és biztosítsák az európai termelés diverzifikációját; 57. felhívja a Bizottságot, hogy a „RescEU” mechanizmus mintájára hozzon létre egy európai rendkívüli tartalékalapot az egészségügyi és stratégiai jelentőségű, a hiány kockázatának nagy mértékben kitett gyógyszerek számára a visszatérő hiányok enyhítése és egy sürgősségi európai gyógyszertár létrehozása érdekében; kitart amellett, hogy e tartaléknak arányosnak kell lennie a célkitűzésével, és azt minden tagállam számára átlátható, elszámoltatható és méltányos módon kell felhasználni; hangsúlyozza, hogy egy ilyen mechanizmust gondosan kell kezelni, különös tekintettel az eltarthatósági időre és a pazarlás elkerülésére; 58. kéri, hogy jelöljenek ki egy európai szabályozó hatóságot, amely a Bizottsággal együtt létrehozná a gyógyszereknek az európai rendkívüli tartalékalapból az ellátási zavarok vagy hiány által érintett tagállamok számára történő méltányos elosztására szolgáló mechanizmust; felhívja ezt a kijelölt európai szabályozó hatóságot, hogy tervezzen független és átlátható felülvizsgálatokat annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi tagállam egyenlő bánásmódban részesüljön; 59. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki innovatív és összehangolt stratégiákat, és fokozzák a készletekre vonatkozó bevált gyakorlatok cseréjét; úgy véli, hogy az EMA a legalkalmasabb szerv arra, hogy kijelöljék azt a szabályozó hatóságot, amelynek feladata a gyógyszerek hiányának megelőzése lenne uniós szinten, vészhelyzetekben és azokon túl, és amely számára szélesebb körű megbízatást és több erőforrást kell biztosítani; felhívja ezért a Bizottságot, hogy az ügynökség kapacitásainak megerősítése érdekében módosítsa a meglévő jogszabályokat; hangsúlyozza, hogy hosszú távon az EMA-nak képesnek kell lennie arra, hogy forgalomba hozatali engedélyt adjon ki, feltéve, hogy a gyártók teljesítik az ellátási és hozzáférhetőségi követelményeket, anélkül, hogy ezek a követelmények gyógyszerhiányhoz vezetnének; reméli, hogy az EMA erőforrásainak megerősítése lehetővé teszi számára, hogy a nemzeti ellenőrök koordinációja révén fenntartsa a harmadik országokban található előállítóegységek jelenlegi ellenőrzési rendszerét; 60. felszólít a ritka betegségek gyógyszereiről szóló 141/2000/EK rendelet(18) felülvizsgálatára annak érdekében, hogy a tízéves piaci kizárólagossági záradék esetében megforduljon a „bizonyítási teher” annak érdekében, hogy a forgalombahozatali engedély jogosultjának kelljen bizonyítania, hogy a termék nem elég jövedelmező ahhoz, hogy fedezze a K+F költségeket; 61. felhívja a Bizottságot, hogy tanulmányozzon és hozzon létre egy alapot a ritka betegségek gyógyszerei számára, amelyet a tagállamok finanszíroznának azzal a céllal, hogy a tagállamok nevében közösen beszerezzék a ritka betegségek gyógyszereit az EU egésze számára; 62. javasolja további közös európai szintű közbeszerzési eljárások lefolytatását a hiányokkal szembeni küzdelem érdekében, különösen egészségügyi válsághelyzetek esetén, ahogy ez történt a Covid19 esetében, a reagálóképesség fejlesztése érdekében az eljárások egyszerűsítésével és átláthatóvá tételével; kéri különösen, hogy hozzanak létre közös uniós beszerzési eljárást a ritka betegségek kezelésére szolgáló gyógyszerek tekintetében annak biztosítása érdekében, hogy ezek a gyógyszerek valamennyi tagállamban elérhetők legyenek; felhívja a Bizottságot, hogy a Szerződésekkel összhangban sürgősen végezze el a közös közbeszerzési mechanizmust létrehozó, a határokon átterjedő egészségügyi veszélyekről szóló 1082/2013/EU határozat értékelését és esetleges felülvizsgálatát; 63. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy térjenek vissza a nettó árképzés és a különböző kezelésekre vonatkozó visszatérítés átláthatóságának elképzelésére annak érdekében, hogy a tagállamok egyenlő esélyeket kapjanak a gyógyszeripari vállalatokkal a nem közösen beszerzett kezelésekről folytatott tárgyalások során; 64. felhívja a Bizottságot, hogy fokozza részvételét a tagállamokbeli kritikus egészségügyi infrastruktúrák védelmének támogatásában, és a jövőben alkalmazza a kritikus infrastruktúrák védelmére vonatkozó európai programot az egészségügyi infrastruktúra ágazatában; 65. szorgalmazza az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek klinikai vizsgálatairól szóló 536/2014/EU rendelet teljes körű és mielőbbi alkalmazását; úgy véli, hogy ez a rendelet elősegítené az uniós szinten harmonizált és összehangolt módon végzett nagy klinikai vizsgálatok elindítását; 66. felhívja a Bizottságot és az EMA-t, hogy működjenek együtt az ágazattal annak biztosítása érdekében, hogy az egyik tagállamban forgalmazott gyógyszerek az összes többi tagállamban, különösen a kisebb tagállamokban is elérhetők legyenek; 67. felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a párhuzamos kereskedelem gyógyszerhiányra gyakorolt hatását a tagállamokban, és megfelelően kezelje a problémákat azáltal, hogy megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a gyógyszerek időben eljussanak valamennyi beteghez az EU-ban; hangsúlyozza, hogy e tekintetben figyelembe kell venni a betegek, a fogyasztói csoportok és az egészségügyi szakemberek tapasztalatait; 68. hangsúlyozza a betegek önrendelkezésének és a betegközpontú megközelítésnek a fontosságát; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a betegek képviseletét és részvételét a gyógyszereiket érintő esetleges ellátási kérdésekkel kapcsolatos döntéshozatali folyamatban; 69. felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el közös álláspontot, és kezdjék meg a tárgyalásokat az egészségügyi technológiák értékeléséről és a 2011/24/EU irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról; A tagállamok közötti együttműködés erősítése 70. felkéri a Bizottságot egy innovatív, felhasználóbarát, átlátható és centralizált digitális felület létrehozására a rendelkezésre álló készleteket, valamint a gyógyszerhiányokat és orvosi eszközöket érintő egységesített információk közlése és bejelentése érdekében, a párhuzamosságok elkerülése érdekében a nemzeti ügynökségektől és a szereplőktől, köztük a gyártóktól, a nagykereskedőktől és a gyógyszerészektől származó információk alapján; örömmel üdvözli az EMA és a gyógyszerügynökségek vezetői közös munkacsoportjának a gyógyszerek rendelkezésre állásával kapcsolatos munkáját, valamint az EMA által felállított ágazati kapcsolattartó rendszert (SPOC) és az integrált ágazati kapcsolattartó rendszert (i-SPOC); kéri a meglévő információs rendszerek értékelését és szükség esetén megerősítését az egyes tagállamokbeli feszült helyzetek, hiányok és szükségletek világos feltérképezése céljából, a raktárkészletek felhalmozásának megelőzése érdekében; ezzel összefüggésben ösztönzi a Bizottságot, hogy használja és hajtsa végre páneurópai szinten a digitális és telematikai eszközöket, valamint fontolja meg a módosításokról szóló rendelet(19) és a módosítások osztályozására vonatkozó iránymutatások módosítását; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre korai előrejelző rendszert nemzeti és uniós szinten a gyógyszeripari vállalatok azon kötelezettségének megerősítése érdekében, hogy haladéktalanul jelentsenek bármilyen feszültséget vagy zavart a gyógyszerellátás területén; 71. elengedhetetlennek tartja az egészségügyi szakembereknek és betegeknek szóló, a gyógyszerek rendelkezésre állásával kapcsolatos korai kommunikáció javítását olyan innovatív, digitális eszközök segítségével, amelyek megmutatják egy adott gyógyszer valós idejű aktuális fellelhetőségét, mennyiségét és árát, az adatvédelmi jogszabályok tiszteletben tartása mellett; emlékeztet arra, hogy az egészségügyben dolgozóknak a gyógyszerek fellelhetőségére vonatkozóan naprakész információkhoz kell hozzáférniük, hogy megfelelően tudjanak reagálni a felmerülő és meglévő hiányokra; hangsúlyozza, hogy az ellátási probléma korai felismerése és a lehetséges terápiás alternatívák korai azonosítása növelheti a betegek biztonságát; javasolja ezért, hogy az egészségügyi szakemberek számára nyújtsanak tájékoztatást a rendelkezésre álló alternatívákról; 72. úgy véli, hogy a tagállamoknak meg kell osztaniuk az összes érintett szereplővel az információkat – például a járványügyi előrejelzéseket – annak érdekében, hogy a növekvő keresletre való tekintettel jobban meg tudják tervezni tevékenységeiket, és jobban tudjanak reagálni a szükségletekre hiány idején; 73. emlékeztet arra, hogy a félretájékoztatás a gyógyszerek nem megfelelő alkalmazásához és szükségtelen készletfelhalmozáshoz vezethet; 74. megállapítja, hogy az emberek gyógyszerkészleteket halmoznak fel, mivel attól tartanak, hogy a készletek kimerülnek; felszólítja a kormányokat, hogy az erőforrások túlzott mértékű felhasználásának megszüntetése érdekében oktatás és biztonságérzet nyújtása révén oldják fel ezeket a félelmeket; 75. kéri, hogy minden olyan tagállam esetében, ahol a gyógyszert forgalmazzák, az adott tagállam nyelvén készítsenek elektronikus terméktájékoztatót a papíralapú tájékoztató mellett, a gyógyszerek egységes piacon belüli forgalmazásának és mozgásának megkönnyítése, és ezzel a hiányok enyhítése érdekében; felkéri a Bizottságot, hogy mérje fel annak lehetőségét, hogy a gyártóknak – önkéntes alapon és további terhek nélkül – megengedik a gyógyszerek és hatóanyagok származási és gyártási helyére vonatkozó, a páciensek/fogyasztók számára látható és azonosítható címkézési rendszer használatát; 76. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az egységes piac zavartalan működését annak érdekében, hogy a gyógyszerekhez, az orvostechnikai eszközökhöz és védőfelszerelésekhez való hozzáférés előtt álló akadályok valamennyi polgár számára megszűnjenek, különös tekintettel az olyan tagállamokban élőkre, amelyek kis méretük vagy távoli elhelyezkedésük miatt nagymértékben függenek az importtól, és nem férnek könnyen hozzá az ellátási lánchoz; 77. javasolja hiánykatalógus kidolgozását minden tagállamban, amely lehetővé tenné az EMA számára az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek bizottsága (CHMP) és/vagy a farmakovigilanciai kockázatértékelési bizottsága (PRAC) által felmért hiányok nyilvános katalógusának egyszerű frissítését; 78. kiemeli annak fontosságát, hogy a Bizottság elfogadjon minden szükséges intézkedést a spekuláció, a csalás és az árral való visszaélések leküzdése érdekében az alapvető orvosi anyagok kereskedelme területén; 79. elítéli a hiányok bűncselekmények céljára történő kihasználását; emlékeztet arra, hogy a gyógyszerek és gyógyászati termékek hamisítása vagy meghamisítása fokozza az ellátás terén tapasztalható feszültségeket; felszólít az e gyakorlatok elleni küzdelemre irányuló intézkedések megerősítésére a gyógyszereket forgalmazó online platformok ellenőrzése, az érintett uniós és nemzeti ügynökségek közötti együttműködés megerősítése, valamint az áldozatok jogainak tiszteletben tartása révén; A hiányok megelőzése és kezelése egészségügyi válságok esetén 80. aggódva emeli ki néhány gyógyszer, többek között az intenzív ellátásban használt gyógyszerek hiányát a Covid19-válság során; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy fennmaradjon a magas színvonalú gyógyszerek EMA által koordinált előállítása, beszerzése, forgalmazása, fejlesztése és az azokhoz való egyenlő hozzáférés; aggodalommal veszi tudomásul az egyes gyógyszerekre világszerte bevezetett exporttilalmakat, és üdvözli, hogy a Bizottság elkötelezte magát a gyógyszerellátás biztosítása mellett; hangsúlyozza, hogy a Covid19 kezelésére szolgáló gyógyszerek kísérleti alkalmazása nem vezethet hiányhoz az ilyen gyógyszerektől függő, más betegségekben szenvedő betegek számára; 81. felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal szoros együttműködésben fogadjon el egy, a világjárványokra való felkészültségre vonatkozó európai tervet a világjárványokra való összehangolt és hatékony reagálás biztosítása érdekében; e tekintetben üdvözli, hogy a Bizottság a Covid19 kapcsán létrehozta az orvosi berendezések elszámolóházát; megismétli a 2020. április 17-i állásfoglalásában megfogalmazott, az egészségügyi válságok valamennyi típusára reagáló európai egészségügyi reagálási mechanizmus létrehozására irányuló felhívását; 82. hangsúlyozza, hogy a világjárványra való európai felkészülési tervnek magában kell foglalnia a tagállami gyógyszerforgalmazásra és -fogyasztásra vonatkozó információk összehangolását, valamint a szabályozási rugalmasság megfelelő meghatározását a kínálati feszültségek kezelése érdekében; úgy véli, hogy egy ilyen tervnek a tagállamok reagálási képességeinek hatékony támogatása érdekében a határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekre irányuló, együttműködésen alapuló uniós szintű válságkezelési mechanizmusok – például a RescEU és a közös közbeszerzési megállapodás – széles körű alkalmazását is magában kell foglalnia; 83. hangsúlyozza, hogy a nyílt, szabad, tisztességes és átlátható, szabályozott multilaterális kereskedelmi rendszer végrehajtása alapvető az egészségügyi termékek globális elérhetőségének biztosításához, valamint sebezhetőségünk jövőbeli vészhelyzetekben való csökkentéséhez; 84. üdvözli, hogy a jelenlegi Covid19-válság során rugalmasabb szabályokat vezettek be a hiányok csökkentése és a gyógyszerek tagállamok közötti forgalmazásának megkönnyítése érdekében, ideértve a különböző csomagolási formák elfogadását, a forgalombahozatali engedélyek jogosultjai számára egy másik tagállamban a jóváhagyás megszerzését lehetővé tevő újrafelhasználási eljárást, a helyes gyártási gyakorlatra vonatkozó tanúsítványok érvényességének meghosszabbítását, hosszabb lejárati időket, állatgyógyászati készítmények használatát stb.; kéri a Bizottságot e megoldások alkalmazásának szigorú ellenőrzésére, annak biztosítására, hogy a betegbiztonság ne kerüljön veszélybe, és problémák vagy hiány esetén e megoldások állandósítására; üdvözli e tekintetben az orvostechnikai eszközökről szóló (EU) 2017/745 rendelet alkalmazandóvá válása időpontjának elhalasztását is. e tekintetben különösen a ritka betegségek gyógyszereivel kapcsolatban kér különleges megközelítést; 85. megjegyzi, hogy a szabadalmi oltalom kulcsfontosságú ösztönző a vállalatok számára, hogy beruházzanak az innovációba és új gyógyszereket gyártsanak; megjegyzi ugyanakkor, hogy a szabadalmak kiszorító hatása korlátozott piaci kínálathoz és a gyógyszerekhez és gyógyszerkészítményekhez való korlátozott hozzáféréshez vezethet; hangsúlyozza, hogy egyensúlyt kell teremteni a szabadalmak kiszorító hatásán keresztül az innováció ösztönzése, a gyógyszerekhez való hozzáférés biztosítása és a közegészség védelme között; emlékeztet arra, hogy egy gyógyszert forgalmazó vállalat a 726/2004/EK rendelet 14. cikkének (11) bekezdése szerint az első forgalombahozatali engedélytől számított nyolc éven keresztül adatkizárólagosságot élvezhet; felhívja a Bizottságot, hogy javasolja e rendelet felülvizsgálatát annak érdekében, hogy egészségügyi válság esetén ideiglenesen engedélyezni lehessen kényszerengedélyek megadását annak érdekében, hogy a gyártók az életmentő generikus gyógyszereket előállíthassák; emlékeztet arra, hogy ez azon közegészségügyi rugalmasságok egyike a szabadalmi oltalom területén, amely már szerepel a Kereskedelmi Világszervezet TRIPS-megállapodásában, és amelyet a 2001. évi dohai nyilatkozat is megerősített; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtása ne ütközzön a TRIPS-megállapodás által biztosított rugalmassági lehetőségekkel, és hogy nyújtson iránymutatást a tagállamok számára abból a célból, hogy ösztönözni tudják az önkéntes engedélyezést az azonnali kötelező engedélyezés helyett; 86. emlékeztet arra, hogy a 816/2006/EK rendelet(20) harmonizálja a gyógyszeripari termékek előállítására és értékesítésére vonatkozó, szabadalmi vagy kiegészítő oltalmi tanúsítványokkal kapcsolatos kényszerengedélyek megadására vonatkozó eljárást, amennyiben ezeket a termékeket közegészségügyi problémák kezelése céljából igénylő, jogosult importáló országok számára történő kivitelre szánják; felhívja a Bizottságot, hogy a közelgő európai gyógyszerészeti stratégiájával összefüggésben fontolja meg a gyógyszerek, például az oltóanyagok kényszerengedélyezésére vonatkozó harmonizált szabályok lehetőségét, amelyek segítségével a tagállamok a jövőben gyorsabban és hatékonyabban reagálhatnak egy európai közegészségügyi válságra; 87. hangsúlyozza, hogy a kényszerengedélyezési rendszereknek a gyógyszerekhez való hozzáférés kezelésére irányuló szélesebb körű uniós fellépés részét kell képezniük; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy európai cselekvési tervet ezzel kapcsolatban; 88. hangsúlyozza, hogy a szabadalmi oltalomnak és érvényesítésének kellően figyelembe kell vennie a társadalom érdekeit, nevezetesen az emberi jogok védelmét és a népegészségügyi prioritásokat; hasonlóképpen emlékeztet arra, hogy a szabadalmi oltalom nem sértheti az egészséghez való jogot, és nem járulhat hozzá a gazdagabb és a szegényebb polgárok közötti szakadék kiszélesítéséhez a gyógyszerekhez való hozzáférés tekintetében; úgy véli, hogy az Unió e kérdéssel kapcsolatos megközelítésének biztosítania kell a tagállamok rendelkezésére álló különböző intézkedések összehangolását és koherenciáját; 89. hangsúlyozza, hogy a kiegyensúlyozott szellemi tulajdonra és szabályozási együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó, tisztességes és jól végrehajtott szabadkereskedelmi megállapodások széles hálózata, valamint egy teljes körűen működő többoldalú kereskedelmi rendszer, amelynek középpontjában a Kereskedelmi Világszervezet és egy működő Fellebbezési Testület áll, a legjobb módja annak garantálásának, hogy az alapvető gyógyszerek gyártásának több forrása is rendelkezésre álljon, és hogy a szabályozási szabványok globálisan közeledjenek egymáshoz, biztosítva az európai termelést kiegészítő, erős globális innovációs keretet; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy választási lehetőségek álljanak rendelkezésre a szükséges gyógyszerek megfelelő rendelkezésre állásának biztosítására, beleértve azt is, hogy szükség esetén készen állnak a kötelező engedélyek alapján külföldön előállított gyógyszerek behozatalának engedélyezésére; emlékeztet arra, hogy a gyógyszerekre vonatkozó szabályozási keretek és szabványok közötti különbségek szükségtelen akadályt hozhatnak létre a kereskedelem számára; hangsúlyozza az európai minőségi és biztonsági normák fontosságát; ösztönzi nemzetközi szabványok elfogadását, és sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az európai piacra szánt valamennyi végleges vagy köztes gyógyszer megfeleljen az alkalmazandó európai minőségi és biztonsági szabványoknak, és ne legyen hamisítvány; megjegyzi, hogy az EU egészségügyi stratégiai autonómiája biztosításának másik módja az, ha bizonyos termékek gyógyszergyártását felveszik a közös európai érdeket szolgáló fontos projekt programba; 90. határozottan ösztönzi valamennyi országot, hogy csatlakozzék a WTO gyógyszerészeti vámlebontási megállapodásához; sürgeti, hogy a megállapodás hatályát terjesszék ki valamennyi gyógyszerre, tiszteletben tartva valamennyi ország politikai mozgásterét és biztosítva polgáraik gyógyszerekhez való hozzáférését; hangsúlyozza, hogy a gyógyászati termékeket és gyógyszereket – többek között azok köztes formáit – semmikor nem szabad megtorló intézkedések céljaira felhasználni a kereskedelmi viták során, továbbá könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük; sürgeti továbbá a gyógyszerekre kivetett vámok azonnali, egyoldalú és ideiglenes eltörlését, e termékek behozatalának megkönnyítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a gyógyszerek fejlesztésének összhangban kell állnia a nemzetközi emberi jogi normákkal, meg kell felelnie a Párizsi Megállapodásnak, illetve hogy a munkajogoknak meg kell felelniük az ILO-egyezményeknek; tudomásul veszi a Bizottság által a kellő gondosság elvére vonatkozó szabályozással kapcsolatban végzett munkát; 91. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a közvetlen külföldi befektetések átvilágításáról szóló rendelet gyors és teljes körű végrehajtását – és szükség esetén felülvizsgálatát –, amely rendeletbe az egészségügyi ellátást stratégiai ágazatként kell belefoglalni; 92. emlékeztet arra, hogy a Covid19-válság próbára tette a közegészségügyi rendszerek ellenálló képességét; úgy véli, hogy az egészségügyi rendszerek válsághelyzetnek való ellenálló képességét mérő stressztesztek hozzájárulhatnának a strukturális kockázati tényezők azonosításához, világjárvány esetén segítve a hiányok kialakulása ellen tett erőfeszítéseket; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy e vizsgálatok eredményei alapján fogalmazzanak meg ajánlásokat a tagállamok számára egészségügyi rendszereik megerősítése és az egészségügyi vészhelyzet esetén esetlegesen felmerülő alapvető szükségletek fedezése érdekében; 93. úgy véli, hogy az uniós egészségügyi rendszereknek több közös szabványra és jobb interoperabilitásra van szükségük ahhoz, hogy elkerüljék a gyógyszerhiányt és mindenki számára minőségi egészségügyi ellátást biztosítsanak; ezért felhívja a Bizottságot, hogy a stressztesztek eredményei alapján tegyen javaslatot a minőségi egészségügyi ellátás minimumkövetelményeiről szóló irányelvre; 94. úgy véli, hogy egészségügyi válság esetén a határok és a vámellenőrzések lezárása nem képezheti akadályát a nagy jelentőségű gyógyszerek Unión belüli, határokon átnyúló mozgásának; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az uniós joggal összhangban hozzanak létre biztonságos és gyors eljárásokat a termékek határon történő ellenőrzésére egészségügyi válság idején; 95. megjegyzi, hogy a Covid19-világjárvány rávilágított a tagállamok közötti együttműködés és szolidaritás, valamint sürgős és kivételes körülmények között a gyógyszerek időben történő szállítása fontosságára, ami a jövőben ismét bekövetkezhet; hangsúlyozza továbbá, hogy egy új ipari és közlekedési politika, valamint a K+F beruházások kulcsfontosságúak annak biztosításához, hogy a gyógyszeripar meg tudjon felelni a jövő igényeinek; 96. hangsúlyozza, hogy hatékonyabb és fenntarthatóbb közlekedési és logisztikai hálózatra, valamint a szállítási útvonalak hosszának csökkentésére van szükség, ami a kibocsátások csökkenéséhez, a környezetre és az éghajlatra gyakorolt hatások enyhítéséhez, a belső piac működésének javításához és az adminisztratív akadályok csökkentéséhez vezetne; 97. felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a Bizottság által az „Iránymutatás az egészség védelmét, valamint az áruk és alapvető szolgáltatások rendelkezésére állásának biztosítását célzó határigazgatási intézkedésekről” című dokumentumában javasolt „zöld sávokat” annak érdekében, hogy lehetővé tegyék nemcsak a gyógyszerek, hanem a nyersanyagok, a köztes termékek és a kapcsolódó anyagok – például a csomagolás – szállításának zökkenőmentes lebonyolítását is; hangsúlyozza, hogy zöld sávokon keresztül fenn kell tartani a nyitott határokat, hogy azokat fel lehessen használni a jövőbeli váratlan események kezelésekor; 98. szükségesnek tartja a szűk keresztmetszetek megszüntetését és a valamennyi közlekedési módra kiterjedő, teljes mértékben integrált és jól működő egységes európai közlekedési térség előtt álló akadályok felszámolását; hangsúlyozza, hogy szükség van az intermodalitás fellendítésére – a vasútra való átállás támogatása mellett –, a fő csomópontok finanszírozására, valamint a különböző típusú áruk – többek között a vegyipar és a gyógyszeripar szempontjából döntő fontosságú veszélyes áruk – folyamatos szállításának biztosítására; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az egészségügyi létesítményeket és az egészségügyi személyzetet erősítsék meg a korlátozások feloldásából eredő növekvő forgalomra való felkészülésként; 99. hangsúlyozza az informatikai rendszerek fontosságát a gyógyszerek nyomon követhetőségének, felügyeletének és időben történő szállításának, valamint a szállítási logisztikai láncban részt vevő különböző szereplők, köztük a vámhatóságok közötti információcsere elősegítésében; 100. felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve dolgozzon ki olyan mechanizmusokat, amelyek biztosítják a gyógyszerek gyors és biztonságos szállítását, valamint azok szállításának és készletfelhalmozásának jobb felügyeletét, nevezetesen egy olyan vészhelyzeti terv bevezetése révén, amely biztosítja a gyógyszerek akadálytalan szállítását a közlekedési ágazatban bekövetkező zavarok esetén, továbbá nem szokványos terjesztési tervek, például az időérzékeny gyógyszerek menetrend szerinti vegyes forgalmon keresztül történő szállítása révén; 101. tudomásul veszi annak fontosságát, hogy mind a közlekedési infrastruktúra, mind a közlekedési dolgozók számára megkülönböztetésmentes és magas szintű biztonsági normákat biztosítsanak, lehetővé téve az ellátási lánc jelentős volumenének fennakadások nélküli kezelését, ugyanakkor lehetővé téve az illetékes hatóságok számára, hogy arányos és kiigazított intézkedéseket hozzanak az egészségügyi kockázatok minimalizálása érdekében; hangsúlyozza a járművezetők jó munkakörülményei megőrzésének fontosságát; 102. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az egészségügyi dolgozók átléphessék a belső határokat, ha egy szomszédos országban dolgoznak; 103. megjegyzi, hogy a bejövő és kimenő közlekedési infrastruktúrában fontos a raktárkapacitások gondos kezelése – egyrészt a szobahőmérsékleten történő tárolás, másrészt a hűtési lánc fenntartása érdekében; 104. hangsúlyozza, hogy meg kell szüntetni az akadályokat a gyógyszerekhez, az orvostechnikai eszközökhöz és védőfelszerelésekhez való hozzáférés előtt valamennyi polgár számára, különös tekintettel az olyan tagállamokban élőkre, amelyek kis méretük vagy távoli elhelyezkedésük miatt nagymértékben függenek az importtól, és nem férnek könnyen hozzá az ellátási lánchoz; 105. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy helyi és regionális szinten figyelembe vegyék a sajátos közlekedési igényeket, különösen a peremterületeken, a vidéki, hegyvidéki, gyéren lakott és szigeti területeken, illetve a legkülső régiókban, amelyekhez nehezebb hozzáférni, és amelyek magasabb szállítási költségekkel járnak; úgy véli, hogy a tagállamok infrastruktúrájának korszerűsítésére irányuló stratégiai terveknek konkrét intézkedéseket kell tartalmazniuk ezekre a régiókra vonatkozóan; megjegyzi, hogy fontos biztosítani, hogy a digitális átállás elérje ezeket a területeket, és hogy fel kell gyorsítani a szükségleteikhez igazított új megoldások elterjedését, javítva az összekapcsoltságot, a hozzáférhetőséget és a megfizethetőséget; hangsúlyozza, hogy e területeken a gyógyszerekhez való hozzáférést semmilyen módon nem szabad akadályozni; 106. felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson szervezeti és pénzügyi támogatást – többek között a 2021–2027-re szóló többéves pénzügyi keretben elfogadott munkaprogramok révén – a tagállamoknak és a fuvarozóknak rendkívüli események, például járványok esetén, valamint valamennyi teherszállítmányban biztosítson elsőbbséget és biztosítson fenntartott helyet az alapvető áruk – például gyógyszerek, gyógyszerhatóanyagok és orvostechnikai felszerelések – számára. 107. felszólít gyorsított és innovatív megoldások végrehajtására a gyógyszerhiány időben történő csökkentése és a hőmérsékletre érzékeny gyógyszerek biztonságos szállításának lehetővé tétele érdekében, a termékek folyamatos távellenőrzéssel történő nyomon követése révén; felhívja a Bizottságot, hogy terjessze ki az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ hatáskörét a közegészségügy területén, és mozdítsa elő a bevált gyakorlatok cseréjét; 108. felhívja az ECDC-t, hogy hozzon nyilvánosságra modellezési adatokat a Covid19-világjárvány valószínűsíthető alakulásáról az egyes tagállamokban, valamint a betegek szükségleteire és a kórházi kapacitásokra vonatkozó adatokat a tagállamokban annak érdekében, hogy jobban fel lehessen mérni a gyógyszerek iránti igényeket és a meglévő készleteket; úgy véli, hogy a lehetséges jövőbeli járványok és világjárványok fényében az EMA-nak együtt kell működnie az ECDC-vel a gyógyszerek és az általánosan használt gyógyszerek hiányának hatékonyabb megelőzése érdekében; 109. felhívja a Bizottságot, az EMA-t és a nemzeti szabályozó hatóságokat, hogy a Covid19-válság során tett valamennyi pragmatikus erőfeszítésre építve továbbra is tegyék lehetővé a szabályozási rugalmasságot a forgalombahozatali engedélyek jogosultjai számára, például a hatóanyagok (API) beszállítóinak megváltoztatására vonatkozó eljárásokra, az új gyártóhelyek kijelölésére, a gyorsabb importengedélyezésre vonatkozóan, ami a gyógyszerhiány hatékonyabb enyhítéséhez vezet; 110. elismeri, hogy a forgalombahozatali engedélyek jogosultjai által az egészségügyi termékek forgalmazására alkalmazott szállítási kvótákat több paraméter határozza meg, ideértve a nemzeti betegszükségletekre vonatkozó becsléseket is; felhívja a Bizottságot, hogy a gyógyszeripar érdekelt feleivel együtt vizsgálja meg a rendelkezésre álló gyógyszerkészletek mennyiségét; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a forgalmazók által bevezetett készletmennyiségi kvóták gyakran szűkösek, lassulást és hiányt okoznak, valamint hogy a forgalmazási lánc bizonyos részeiben hiányos a készletek átláthatósága; 111. hangsúlyozza, hogy a kizárólag kiadásokon alapuló gyógyszerárak nem teszik lehetővé az árkorrekciókat, amelyek tükrözhetnék az áruk, a gyártás, a szabályozási eljárások és a forgalmazás változásait, és kedvezőtlen hatással vannak az ellátás megbízhatóságára; aggodalommal jegyzi meg, hogy a termékek iránti igény gyógyszerhiányok során jelentkező növekedése megnöveli a tisztességtelen árazási gyakorlatok kockázatát a hiánnyal érintett régiókban, valamint az olyan esetekben is, amikor az alternatív gyógyszerészeti termékek helyettesíthetik a hiányzó gyógyszereket; 112. rámutat, hogy egyes hiányosságok a szabályozási követelmények teljesítéséhez szükséges idővel függnek össze, ideértve a szabályozás lemaradását és a nemzeti követelményeket is, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a gyógyszerek és az orvostechnikai eszközök iránti igény nem mehet az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek és egészségügyi termékek minőségének, biztonságának, hatásosságának és költséghatékonyságának rovására, ideértve az orvostechnikai eszközöket is; emlékeztet arra, hogy a gyógyszerekkel folytatott klinikai vizsgálatok engedélyezésére vonatkozó szabályoknak való megfelelést, valamint az ilyen vizsgálatok elvégzése során a helyes klinikai gyakorlatok betartásának ellenőrzését a közegészség védelmével kapcsolatos legmagasabb szintű előírások alapján továbbra is szabályozni és felügyelni kell; emlékeztet arra is, hogy elsőbbséget kell adni a magas tudományos színvonal fenntartása mellett a szabályozási folyamatok optimalizálásának a meglévő „módosításokról szóló rendelet” módosítása révén a gyógyszerek piacon tartásával összefüggő adminisztrációs feladatok egyszerűsítésének lehetővé tétele, a páciensek és egészségügyi szakemberek információkhoz való hozzáférésének javítása, valamint hiány esetén a gyógyszerek tagállamok közötti mozgásának egyszerűbbé tétele érdekében; ösztönzi a Bizottságot, hogy a szabályozási folyamatok során a lehető legjobban használja ki az információs technológiákat, köztük a digitális és telematikai eszközöket EU-szerte a szabályozás hatékonyságának növelése érdekében, az (EU) 2016/679 rendeletben (általános adatvédelmi rendelet)(21) foglalt adatvédelmi normák betartása mellett; 113. az európai adatstratégiára és az egészségügy digitalizációjára, valamint az egészségügyi ellátás színvonalának és a betegek gyógyulásának javítása szempontjából hatalmas lehetőségekre tekintettel sürgeti a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az interoperábilis technológiáknak a tagállamok egészségügyi ágazataiban történő megvalósítását, amelyek elő fogják segíteni az innovatív egészségügyi megoldások biztosítását a páciensek számára; ösztönzi egy teljes mértékben működőképes európai egészségügyi adattér létrehozását, amely olyan irányítási kerettel rendelkezik, amely elősegíti egy innovatív adatvezérelt ökoszisztéma létrehozását, az információk és kritikus adatok Unió-szerte történő biztonságos és ellenőrzött megosztásának alapján; kéri a Bizottságot, hogy támogassa az innovatív termékek és szolgáltatások kutatására és fejlesztésére alkalmas adatok tárolására és feldolgozására szolgáló szabványok, eszközök és infrastruktúrák következő generációját; hangsúlyozza, hogy a személyes egészségügyi adatok gyűjtése és feldolgozása kizárólag az általános adatvédelmi rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében meghatározott jogalapok és a 9. cikkében meghatározott feltételek alapján lehetséges; úgy véli, hogy ezzel összefüggésben meg kell tiltani a személyes egészségügyi adatok további feldolgozását; emlékezteti az adatkezelőket az átláthatóság adatvédelmi elvére és az abból eredő, a betegekkel és más érintettekkel szembeni kötelezettségeikre; 114. hangsúlyozza az oltóanyagokhoz és az egészségügyi ellátáshoz való egyetemes hozzáférés biztosításának fontosságát, különösen vészhelyzetekben és olyan új betegségek esetében, amelyek esetében nem létezik kezelési mód, mint például a Covid19 esetében; szoros együttműködést sürget a WHO és a WTO között annak biztosítása érdekében, hogy az oltóanyag rendelkezésre álljon, amint azt megtalálják; felhívja ugyanakkor a Bizottságot, hogy erősítse meg a gyógyszerek közös beszerzésére irányuló mechanizmusait annak érdekében, hogy lakóhelytől függetlenül minden polgár számára egyetemes hozzáférést biztosítson a kezelési módokhoz; 115. ragaszkodik ahhoz, hogy a Covid19 elleni biztonságos és hatékony vakcina vagy kezelés kifejlesztése és engedélyezése során minden lépést meg kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy azt Európában és világszerte gyorsan lehessen előállítani és forgalmazni, tisztességes és egyenlő hozzáférést biztosítva a vakcinához vagy a kezeléshez; 116. elismeri, hogy a Covid19-járvány tovább súlyosbította a gyógyszerek és védőeszközök hiányának tartós problémáját az EU-ban, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a gyógyszerekhez és a védőeszközökhöz való hozzáférés globális probléma, amely súlyos következményekkel jár a fejlődő országokban is, ahol terjednek a szegénységgel összefüggő betegségek, és a gyógyszerek elérhetősége alacsony; hangsúlyozza, hogy az EU-nak koherenciát kell biztosítania szakpolitikáiban, különösen a fejlesztés, a kereskedelem, az egészségügy, a kutatás és az innováció területén, hogy segítsen biztosítani az alapvető gyógyszerekhez való folyamatos hozzáférést a legszegényebb és különösen a legkevésbé fejlett országokban; 117. megjegyzi, hogy a gyógyszerekhez való hozzáférés hiánya súlyosan érintette a legkiszolgáltatottabb és legmarginalizáltabb csoportokat, köztük a nőket és a gyermekeket, a HIV-vel és más krónikus betegségekkel élőket, a migránsokat, a menekülteket és a belső menekülteket, az időseket és a fogyatékossággal élőket; 118. felhívja a Bizottságot, hogy vállaljon globális vezető szerepet annak biztosítása érdekében, hogy a fejlődő országok garantáltan hozzáférhessenek az alapvető gyógyszerekhez, és ezekből való ellátásuk is garantált legyen, különösen vészhelyzet esetén; 119. hangsúlyozza, hogy a Covid19-járvány rámutatott arra, hogy a meglévő ellátási láncokat a lehető legnagyobb mértékben le kell rövidíteni, és elsősorban a kritikus fontosságú orvosi berendezések és gyógyszerek tekintetében el kell kerülni a hosszú és törékeny globális ellátási láncokon nyugvó bizalmat; sürgeti az EU-t, hogy technikai támogatás, kritikus ismeretek és információk révén segítse a fejlődő világot a helyi gyártási, termelési és elosztási kapacitás kiépítésében, ösztönözve a technológiatranszfert és előmozdítva a szabályozási iránymutatás, a nyomon követési rendszerek és az egészségügyi szakemberek képzésének következetességét; hangsúlyozza, hogy erősebb egészségügyi rendszereket és jól működő ellátási láncokat kell létrehozni; kiemeli, hogy a fejlődő országok, és különösen a legkevésbé fejlett országok nagymértékben függenek a nemzetközi ellátási láncoktól, ami súlyos hiányokhoz vezethet, ha a globális kereslet nő és a kínálat korlátozott; 120. globális kollektív válaszra szólít fel, és üdvözli a koronavírusra való reagálást célzó csúcstalálkozó 2020. május 4-i eredményét, ahol a világ minden tájáról érkező donorok 7,4 milliárd eurót ajánlottak fel a diagnosztikára, a kezelésre és az oltóanyag-fejlesztésre irányuló munka felgyorsítására; hangsúlyozza, hogy a Covid19 kezeléséhez szükséges orvosi eszközöknek megfizethetőnek, biztonságosnak, hatékonynak, könnyen kezelhetőnek és mindenki számára általánosan hozzáférhetőnek kell lenniük mindenhol, és azokat „globális közjavaknak” kell tekinteni; ezért úgy véli, hogy a hozzáférésnek és a megfizethetőségnek a teljes kutatás-fejlesztési (K&F) és gyártási folyamat szerves részét kell képeznie; úgy véli, hogy ennek érdekében a közfinanszírozást szigorú feltételekhez kell kötni, különösen a kollektív irányítás, az átláthatóság, a technológia megosztása, a műszaki know-how és a klinikai eredmények stb. tekintetében; hangsúlyozza, hogy ezeket a feltételeket nyilvánosságra kell hozni, mivel a közfinanszírozás nem állhat biankó csekkekből; 121. hangsúlyozza, hogy a kórokozók mintáinak és szekvenciainformációinak megosztása alapvető fontosságú a diagnosztika, a terápiák és a vakcinák gyors kifejlesztése szempontjából; emlékeztet a Biológiai Sokféleség Egyezmény és a Nagojai Jegyzőkönyv genetikai anyagokkal kapcsolatos, az előnyök igazságos és méltányos megosztására vonatkozó kötelező erejű nemzetközi kötelezettségeire; o 122. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| A nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtása: a roma származású személyekkel szembeni negatív hozzáállás elleni küzdelem Európában |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és az Európai Unió Alapjogi Chartájára, – tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre, az Európai Szociális Chartára, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményre, valamint az Európa Tanács emberi jogi biztosa, a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság (ECRI) és az Európa Tanács más mechanizmusai által készített jelentésekre és javaslatokra; – tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az ENSZ emberi jogi szerződéseire, többek között a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményre, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre és a gyermek jogairól szóló egyezményre; – tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre(1), – tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(2), – tekintettel a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28-i 2008/913/IB tanácsi kerethatározatra(3), – tekintettel a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6-i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4), – tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című, 2011. április 5-i bizottsági közleményre (COM(2011)0173) és az azt követő végrehajtási és értékelési jelentésekre, – tekintettel a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről szóló, 2013. december 9-i tanácsi ajánlásra(5), valamint a romaintegrációs folyamat felgyorsításáról szóló, 2016. december 8-i és az Európai Számvevőszék 14/2016. sz. különjelentéséről szóló, 2016. október 13-i tanácsi következtetésekre, – tekintettel az Európai Parlament 2010-es, a romák integrációjának európai stratégiájáról szóló jelentéseire és a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerének nemi szempontjairól szóló 2013-as jelentésére, – tekintettel az Európában tapasztalható cigányellenességről és a második világháború alatti roma népirtás Unió általi elismeréséről szóló, a nemzetközi roma nap alkalmából 2015. április 15-én elfogadott állásfoglalására(6), – tekintettel a romák unióbeli integrációjának alapjogi szempontjairól és a cigányellenességgel szembeni küzdelemről szóló, 2017. október 25-i állásfoglalására(7), – tekintettel „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban 2017-ben” című, 2019. január 16-i állásfoglalására(8), – tekintettel a nemzeti romaintegrációs stratégiák 2020 utáni megerősített uniós stratégiai keretrendszerének, valamint a cigányellenességgel szembeni küzdelem fokozásának szükségességéről szóló, 2019. február 12-i állásfoglalására(9), – tekintettel az EU tagállamaiban a kisebbségekhez tartozó uniós polgárok hátrányos megkülönböztetésével szembeni küzdelemről szóló, 2018. február 7-i állásfoglalására(10), – tekintettel a lemaradó uniós régiókról szóló, 2018. március 13-i állásfoglalására(11), – tekintettel „Az újfasiszta erőszak fokozódásáról Európában” című, 2018. október 25-i állásfoglalására(12), – tekintettel az EU-ban élő kisebbségekre vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2018. november 13-i állásfoglalására(13), – tekintettel a „Jelentés a nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtásáról” című 2019. szeptember 5-i bizottsági közleményre (COM(2019)0406)(14), – tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák 2020-ig meghatározott uniós keretrendszerének értékeléséről szóló jelentés” című 2018. december 4-i bizottsági közleményre (COM(2018)0785)(15), – tekintettel a faji egyenlőségről szóló 2000/43/EK irányelvnek való meg nem felelés miatt indított kötelezettségszegési eljárásokra – a roma gyermekek hátrányos megkülönböztetése az oktatásban (20142174, 20152025 és 20152206 számú kötelezettségszegés), – tekintettel a szociális jogok európai pillérére, – tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a roma nők helyzetéről szóló véleményére (SOC/585-EGSZB-2018), – tekintettel a nyugat-balkáni partnerek poznańi nyilatkozatára a romák integrációjáról az EU bővítési folyamatában, – tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) az európai uniós kisebbségekről és a hátrányos megkülönböztetésről készült második felmérésére (EU-MIDIS II), – tekintettel a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság (ECRI) 13. sz. általános politikai ajánlására, – tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére, – tekintettel a Világbank által 2016-ban közzétett szegénységi térképre, amely egyértelműen meghatározza Európa leginkább lemaradó térségeit, – tekintettel a kutatóintézetek, valamint a romani és a romanikat támogató civil társadalmi szervezetek – köztük az alulról szerveződő romani nem kormányzati szervezetek – vonatkozó jelentéseire és ajánlásaira, – tekintettel a „Minority SafePack” (Kisebbségi biztonsági csomag) és a „Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért” elnevezésű európai polgári kezdeményezésekre, – tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatának 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére, – tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére, – tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A9-0147/2020), A. mivel a romani emberek Európa legnagyobb etnikai kisebbségét alkotják, B. mivel a jelenlegi keretrendszer a „roma” tág gyűjtőkifejezés kapcsán kiemelte a sokféleséget; mivel a keretrendszer ugyanakkor nem ismerte el a romani népességen belüli sokféleséget; mivel a „roma” kifejezést vagy a „szintó és roma” kifejezést egy olyan időszakban használták, amikor a döntéshozók a romani közösségek tényleges bevonása nélkül döntöttek a roma politikákról, és ezért ezek a közösségek nem érzik magukat megszólítva, továbbá mivel ez az uniós politikákban és vitákban használt fogalommeghatározás nem tükrözi a romani közösség heterogenitását, és emiatt a romani emberek gyakran bírálják azt; C. mivel a romani emberek egyenlőségéről, társadalmi befogadásáról és részvételéről szóló, a 2020 utáni időszakra vonatkozó jogalkotási javaslatnak sokkal jobban tükröznie kell a romani népességen belüli közötti sokféleséget; mivel a „romani emberek” kifejezés magában foglalja a roma, káló, mánus, lovári, rissende, beás, domari, kalderás, romnicsel és szintó háttérrel rendelkező személyeket; mivel az új fogalommeghatározás, a romani emberek jobban magában foglalja a cigányként megbélyegzett, azonban ilyen etnikai háttérrel nem rendelkező személyeket is, például az egyiptomiakat, az askálikat és az utazókat; D. mivel az európai romani népesség jelentős része rendkívül bizonytalan körülmények között él mind a vidéki, mind a városi területeken, valamint nagyon rossz társadalmi-gazdasági körülmények között(16); mivel a romani emberek többségét megfosztják alapvető emberi jogaiktól az élet minden területén; E. mivel az EU-MIDIS II szerint az uniós polgárok 61%-a véli úgy, hogy a romani népességgel szembeni megkülönböztetés széles körben elterjedt országukban; mivel a mélyen gyökerező, tartós és strukturális, valamint gyakran intézményi és kormányzati cigányellenesség az európai társadalom minden szintjén továbbra is létezik, és napi szinten megjelenik, ami elismerten a romani emberekben mint az alapvető jogokat, társadalmi befogadást és egyenlőséget teljes mértékben élvező uniós polgárokban rejlő lehetőségek maradéktalan kiaknázásának jelentős akadályát jelenti az élet minden területén, beleértve a lakhatást, az oktatást, az egészségügyet és a foglalkoztatást is; F. mivel a romani embereket továbbra is sújtja a gyűlöletbeszéd fokozódása; különösen a nyilvánosság, a közösségi média és a közéleti személyiségek, politikusok és tisztviselők részéről; mivel áldozatai a rendőri erőszaknak, ideértve a kollektív büntetéseket is, az etnikai alapú profilalkotásnak, valamint a lakóhelyi és iskolai szegregációnak; mivel e jelenség leküzdéséhez különleges intézkedésekre van szükség; mivel a jogállamiság és a büntető igazságszolgáltatás hiányosságai ahhoz vezetnek, hogy nem nyújtanak megfelelő védelmet és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést a rendőrségi erőszak áldozatai számára, és gyakran az áldozatokat üldözik az állami hatóságok; G. mivel a cigányellenesség elleni küzdelem a jelenlegi megkülönböztetés elleni jogszabályok révén nem elegendő; mivel az uniós tagállamoknak eltökélten meg kell szakítaniuk a cigányellenesség ördögi körét, különösen a romani népességnek a helyi, regionális és nemzeti közigazgatási hatóságokkal való kapcsolataiban, hogy biztosítsák romani polgáraik egyenlőségét és megkülönböztetésmentességét, továbbá hogy biztosítsák alapvető emberi jogaik teljes körű gyakorlását; H. mivel a romani emberek elleni rasszizmus erőszakhoz és gyilkosságokhoz vezetett; mivel a romani emberekkel szembeni gyűlöletkeltő zaklatás és gyűlölet-bűncselekmények továbbra is igen magas számban fordulnak elő, és mivel a gyűlöletből fakadó cselekmények többségét nem jelentik; I. mivel a 2016-os EU-MIDIS II szerint a legnagyobb romani népességgel rendelkező kilenc uniós tagállamban a romani népesség mintegy 80 %-a az ország szegénységi küszöbe alatt él; mivel a szegénység az eredménye, de egyben az oka is a cigányellenességnek, valamint a kirekesztésnek az oktatás, a foglalkoztatás, az egészségügy és a lakhatás terén egyaránt; mivel az Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiájának egyik fő célkitűzése az volt, hogy 20 millió embert – köztük a romani népességbe tartozókat – emeljen ki a szegénység kockázatából; mivel a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek száma 2008 és 2017 között 3,1 millióval csökkent, az EU továbbra is messze elmarad az Európa 2020 stratégia azon célkitűzésétől, hogy ezt a számot 2020-ig 20 millióval csökkentse; J. mivel minden harmadik romani hátterű ember folyóvíz nélküli lakásban él, tízből egy pedig villamos energia nélküli lakásban; mivel a romanik alig több mint fele rendelkezik a házon belüli öblítős vécével vagy zuhanyzóval, és 78%-uk túlzsúfolt lakásban él; mivel sok romani ember él még mindig informális, nem higiénikus és rendezetlen településeken, nyomorúságos életkörülmények között; mivel sokan nem rendelkeznek azonosító okmányokkal és egészségbiztosítással(17); K. mivel a romani népességhez tartozó emberek 43 %-át hátrányos megkülönböztetés éri a lakásvásárlás vagy -bérlés során, és nem ismerik kellőképpen az egyenlőséghez fűződő jogaikat; mivel lehetőség szerint meg kell erősíteni a tulajdonjogok rendezését, különösen informális környezetben; mivel az informális viszonyok megszüntetését (kilakoltatások) megfelelő kísérő intézkedéseknek kell kísérniük, beleértve egy alternatív lakhatási lehetőség felkínálását is; mivel a tagállamok ellen nem hoztak jogi vagy politikai intézkedéseket a lakóhelyi szegregáció és a kényszerkilakoltatások megszüntetése, valamint a minőségi lakhatáshoz való hozzáférés biztosítása érdekében; mivel a lakhatáshoz és a közüzemi szolgáltatásokhoz – például a tiszta vízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez – való hozzáférés hiánya negatív hatással van az oktatásra, a foglalkoztatásra és az egészségi állapotra, és összességében hátrányosan befolyásolja a társadalmi befogadást; L. mivel a romani emberek várható élettartama jelentősen alacsonyabb és egészségi állapota jelentősen rosszabb, mint a nem romani népességé, minden európai országban; mivel az Unióban a születéskor várható élettartam 76 év a férfiak és 82 év a nők esetében, és mivel a romani emberek esetében ez a becslések szerint 10 évvel kevesebb; mivel a csecsemőhalandósági arány uniós átlaga ezer élveszülésre jutó 4,3, és mivel bizonyítékok vannak arra, hogy a roma közösségekben ez az arány sokkal magasabb; M. mivel sok romani ember szenved az írástudatlanság és a korai iskolaelhagyás rendkívül magas arányától; mivel csak minden második romani gyermek vesz részt iskola előtti vagy óvodai nevelésben, és csak nagyon kis hányaduk folytatja tanulmányait a tankötelezettség után; mivel a 6–24 év közötti romani emberek 50%-a nem jár iskolába; mivel a 16–24 év közötti romani nőknek csak 21%-a és a romani férfiaknak mindössze 25%-a fejezte be sikeresen középfokú (ISCED3) vagy magasabb szintű tanulmányait; mivel 2019-ben a romani gyermekek 68 %-a vált korai iskolaelhagyóvá a korábbi roma keretrendszer és az Európa 2020 stratégia 10 %-os célkitűzése ellenére; mivel a romani gyermekek mindössze 18%-a lépett tovább magasabb oktatási szintekre, és a romanik esetében a hiányzási és korai iskolaelhagyási arány lényegesen magasabb, mint a tanulók más kategóriáiban; mivel számos romani gyermek sajátos nevelési igényűként való megkülönböztető téves diagnózisa ahhoz vezet, hogy aránytalanul sok romani gyermek jár a fogyatékossággal élő gyermekek iskoláiba, és ezáltal elválasztják őket az általános iskolarendszertől, így gyakran alacsonyabb színvonalú oktatásban részesülnek; mivel a romani gyermekek közvetlen és közvetett szegregációja olyan jelenség, amelyet a tagállamok még mindig alkalmaznak; N. mivel a romaniknak hátrányos megkülönböztetéssel kell szembenézniük olyan foglalkoztatási kezdeményezések tekintetében, mint az ifjúsági garancia, mivel az állami foglalkoztatási szolgálatok gyakran nem rendelkeznek elegendő kapacitással ahhoz, hogy elérjék őket, vagy közvetett diszkriminációs gyakorlatokat alkalmaznak; mivel a 20–64 év közötti romani emberek esetében a fizetett munkát végzők aránya 43% volt, és ez mélyen a 2015-ös uniós átlag, 70% alatt maradt, mivel a fiatalok helyzete lényegesen rosszabb, a 16–24 év közötti romanik 63%-a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatal (NEET-fiatal), szemben a 12%-os uniós átlaggal, mivel az eredmények jelentős nemek közötti különbséget mutatnak: a fiatal romani hátterű nők 72%-a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő, szemben a fiatal romani férfiak esetében megfigyelhető 55%-kal; mivel a romani férfiak 43%-a és a romani nők 22%-a végez valamilyen formában fizetett munkát; mivel a szociális jogok európai pillérének elfogadása előtérbe helyezte a munkához való alapvető jogot és a szociális jogok megerősítését, ami pozitív hatással van a marginalizált csoportokhoz tartozó emberek, például a romanik életére; mivel sok romani ember a mélyszegénység határán él, ez a helyzet arra kényszeríti őket, hogy olyan munkákat is elfogadjanak, amelyekért a fizetség a minimálbérnél jóval kevesebb, mások pedig arra kényszerülnek, hogy olyan informális tevékenységek segítségével éljék túl a mindennapokat, mint a fémhulladékok vagy műanyag palackok gyűjtése, mindez jelentősen növeli a kizsákmányolás esélyét ezekkel a személyekkel szemben; O. mivel szakértői jelentések és az Európai Bizottság nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtásáról szóló 2019-es jelentése elismeri, hogy a sikerhez vezető tényezők magukban foglalják a megkülönböztetés és a többdimenziós kirekesztés elleni küzdelem interszekcionális, ágazatközi és integrált megközelítéseit, valamint hogy a romani nők, a romani LBMT személyek és a fogyatékossággal élő Romani személyek interszekcionális megkülönböztetéssel szembesülnek; mivel a jelentések a prioritások között említik, hogy támogatni kell a romani emberek igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését, különös tekintettel az interszekcionális megkülönböztetés áldozataira, és meg kell erősíteni az egyenlőséggel foglalkozó szervek kapacitását, hogy kezelni tudják a romani emberekkel szembeni hátrányos megkülönböztetést; P. mivel a romani nők különösen érintettek a nők jogai tekintetében, és gyakran szembesülnek a verbális, fizikai, pszichológiai és faji zaklatás súlyosbított formáival és etnikai szegregációval az anyák egészségügyi ellátásával foglalkozó létesítményekben; mivel a romani nőket szegregált fürdőszobákkal és étkezdékkel rendelkező szegregált szobákban helyezik el; mivel egyes tagállamokban a romani nőket szisztematikus kényszersterilizálásnak vetették alá, és nem volt lehetőségük arra, hogy megfelelő jóvátételt, többek között kártérítést kapjanak emberi jogaik ebből eredő megsértéséért; Q. mivel a környezeti igazságtalanságok rendszeresen összefüggenek a romani embereket érintő egészségügyi kockázatokkal és negatív következményekkel, és mivel őket aránytalanul sújtják a környezeti terhek, kevésbé férnek hozzá a környezeti erőforrásokhoz és szolgáltatásokhoz, és hátrányos megkülönböztetést szenvednek el a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáféréshez, a döntéshozatalban történő részvételhez és az igazságszolgáltatáshoz való jogaik gyakorlása tekintetében; R. mivel a nemzeti romaintegrációs stratégiák első uniós keretrendszerének létrehozása a romani emberek helyzete javításának szükségességét napirendre tűzte az európai politikai menetrendben, alapvető intézményi struktúrákat és hálózatokat hozott létre, és nyomást gyakorolt a tagállamokra, hogy hiányosságaik kezelésére nemzeti stratégiákat dolgozzanak ki; mivel a jelenlegi uniós keretrendszer értékelésének eredményeire építve alapvető fontosságú, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozó javaslat alapján folytassák és fejlesszék a romani emberek befogadására irányuló nemzeti stratégiákat, hangsúlyozva a tagállamok fokozottabb megfelelését, és előmozdítva a kötelezettségvállalás és az elszámoltathatóság növelése érdekében a kötelezőbb célok alkalmazását; mivel a nemzeti stratégiák jobb végrehajtása megköveteli, hogy az ilyen stratégiákat általánosan érvényesítsék a nemzeti, regionális és helyi ágazati politikákban, valamint az uniós finanszírozás hatékonyabb felhasználását, különösen a hosszú távú integrációs projektek esetében; S. mivel a romani emberek egyenlőségére, társadalmi befogadására, részvételére és a cigányellenesség elleni küzdelemre vonatkozó jogalkotási javaslatra van szükség, amelyet a romani civil társadalmi szervezetek (AM 87) – többek között a helyi szintű szervezetek – támogatásával gyűjtött, reálisabb, mennyiségi és minőségi bontású adatok alapján kell kidolgozni; T. mivel a romani kultúra az európai kultúra és értékek részét képezi, és a romanik hozzájárulnak az EU kulturális gazdagságához, sokszínűségéhez, gazdaságához és közös történelméhez (AM 89); mivel a tagállamokban a nemzeti kisebbségekhez kapcsolódó kulturális örökség védelme és megerősítése döntő szerepet játszik a társadalmi kohézióban; U. mivel a szubszidiaritás elvével összhangban a tagállamok felelősek a nemzeti romaniintegrációs stratégiák kidolgozásáért és hatékony végrehajtásáért; mivel a tagállamok helyi, regionális és nemzeti költségvetéseiből megfelelő finanszírozást kell elkülöníteni a romani hátterű emberekre vonatkozó, a 2020 utáni időszakra szóló nemzeti integrációs stratégiák végrehajtására, amelyet uniós uniós forrásokkal kell kiegészíteni; mivel hatékony és megerősített ellenőrzési, felügyeleti és szankciós mechanizmusokat kell kidolgozni; mivel az EU-nak és a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az elkülönített pénzeszközöket olyan célkitűzésekre és projektekre fordítsák, amelyek a legnagyobb potenciálisan hosszú távú hatást gyakorolják a romani emberek helyzetére, valamint hogy a forrásokat megfelelően használják fel és hogy megakadályozzák azok hűtlen kezelését; V. mivel az európai romani emberek mintegy fele az Európai Unión kívül él; mivel helyzetük továbbra is különösen problémás a legtöbb tagjelölt, potenciális tagjelölt és a szomszédságpolitikában részt vevő országban; mivel az Európai Unió a csatlakozási tárgyalások, valamint pénzügyi támogatás nyújtása révén jelentős hatást gyakorolhat a helyzetükre; W. mivel a romani emberek egyenlő részvételét és társadalmi szerepvállalását minden szinten jobban kell biztosítani a politikai döntéshozatalban: mivel a helyi, regionális, nemzeti és európai érdekelt feleket (nem kormányzati szervezeteket, aktivistákat, szakértőket, a közösség tagjait stb.) jelentős mértékben be kell vonni a romani hátterű személyeket célzó közpolitikák kidolgozásába, végrehajtásába és nyomon követésébe a 2020 utáni időszakban; X. mivel a romani emberek hátrányos helyzetű közösségeinek többsége gyakran lemaradt és ki van zárva a nemzeti integrációs programok előnyeiből a leginkább rászoruló közösségek azonosítására használt feltérképezési módszerek korlátai miatt; mivel a programbeavatkozás tervezésekor az elemzéseknek a pontos földrajzi területre és a társadalmi-gazdasági kirekesztéssel szembesülő családok és személyek számára kell irányulniuk; Y. mivel a romaniintegrációs célkitűzéseket össze kell hangolni az Európai Unió horizontális célkitűzéseivel, különösen a helyreállítási tervvel, a 2021–2027-es időszakra szóló új többéves pénzügyi kerettel, az európai zöld megállapodással, a szociális jogok európai pillérével, az európai szemeszterrel, az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési céljaival, az új közös agrárpolitikával, a Méltányos Átállást Támogató Alappal, az Új európai készségfejlesztési programmal, az európai digitális stratégiával, valamint a célzott kkv-stratégiával; mivel a politikai támogatás kulcsfontosságú a romani emberek társadalmi befogadása szempontjából; mivel a tagállamok politikai elkötelezettségének és elszámoltathatóságának biztosításához a főbb érdekelt felek jelentős mozgósítására van szükség minden szinten, többek között a Tanácsban; Z. mivel a cigányellenesség társadalmainkban évszázadok óta létezik, és legkegyetlenebb formában a holokauszt során jelentkezett, amikor becslések szerint 500 000 romani embert pusztítottak el; mivel a cigányellenesség a romani emberek csaknem 500 éves rabszolgasága formájában nyilvánult meg a jelenlegi Románia területén; mivel az évszázados diszkrimináció és társadalmi kirekesztés miatt a romani emberek nem tudták hatékonyan és jelentős mértékben kihasználni társadalmaink folyamatos társadalmi-gazdasági fejlődését; mivel lemaradtak, és ennek következtében a romani emberek és az általános népesség közötti különbségek még jobban megnőttek; AA. mivel a Covid19-válság során a túlzsúfolt táborokban és telepeken élő romani emberek marginalizált közösségeinek helyzete tovább romlott, mivel a rasszizmus, a megkülönböztetés, a kirekesztés, a romani emberek elleni rendőri erőszak és a romani embereket a vírus terjesztése miatt megcélzó cigányellenes attitűdök fokozódtak, továbbá mivel a megfelelő egészségügyi ellátáshoz, ivóvízhez, megfelelő higiéniás körülményekhez és élelemhez való korlátozott hozzáférésük miatt a romani népesség jobban ki van téve a Covid19 veszélyeinek; mivel ezért a Covid19-válsághelyzet rávilágított arra, hogy az EU-nak és tagállamainak sürgősen foglalkozniuk kell a romani emberek társadalmi befogadásával; mivel a tagállamoknak szükséghelyzeti támogatást és orvosi ellátást kell nyújtaniuk a vírus terjedésének korlátozása érdekében, mivel a Covid19-válság gazdasági és társadalmi következményei a romani népességet fenyegetik a legsúlyosabban, és elmélyítik a meglévő egyenlőtlenségeket a romaniintegráció valamennyi kiemelt területén; Uniós jogalkotási javaslat a romani emberek egyenlőségéről, társadalmi befogadásáról és részvételéről, valamint a cigányellenesség elleni küzdelemről; a 2020 utáni időszakra vonatkozó uniós stratégiai javaslat, prioritások és megfelelő finanszírozás 1. megjegyzi, hogy a romani emberek állandó cigányellenességnek – a rasszizmus egy sajátos formájának – vannak kitéve, ami a szegénység és a társadalmi kirekesztés legmagasabb arányához vezet; sajnálattal állapítja meg, hogy az EU-ban tapasztalható folyamatos társadalmi-gazdasági fejlődés és a romaniintegrációt célzó uniós és nemzeti szintű erőfeszítések ellenére sem javult a romani emberek általános helyzete az EU-ban; gyakran a tartós cigányellenesség és a politikai akarat hiánya miatt; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy járjon elöl jó példával és vezesse be a „romani szempontok általános érvényesítésének politikáját” annak érdekében, hogy integrálja a romani emberek szempontjait a főbb politikák, programok és projektek valamennyi szakaszába és szintjébe, a célzott megközelítés kizárása nélkül, és hogy általában véve előzze meg a megkülönböztetést az uniós politikában, valamint segítse elő a pozitív fellépést és a romani emberek aktív bevonását; felszólítja a tagállamokat is, hogy kövessék ezt az utat, és hozzanak létre olyan politikákat, amelyek elősegítik a romani emberek társadalmainkba történő aktív befogadását; 2. felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatot a romani emberek egyenlőségéről, társadalmi befogadásáról, részvételéről és a cigányellenesség elleni küzdelemről, alapos hatásvizsgálat alapján, valamint a romani emberekkel, a nemzeti, regionális és különösen helyi szintű roma(barát) szakértőkkel és nem kormányzati szervezetekkel, továbbá más érdekelt felekkel, például az Európa Tanáccsal és az Alapjogi Ügynökséggel folytatott rendszeres konzultációk révén; úgy véli, hogy ez a javaslat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 19. cikkének (2) bekezdésén alapulhatna, és a romani emberek etnikai származáson alapuló megkülönböztetése elleni megfelelő fellépésre irányulhatna; úgy véli, hogy a korábban alkalmazott tanácsi ajánlás nem megfelelő jogi aktus, mivel jogilag nem kötelező erejű, és nem gyakorolt jelentős pozitív hatást a romani emberekre; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a közösség belső heterogenitását a 2020 utáni időszakra vonatkozó javaslat kiemelt területein, biztosítva, hogy senki ne maradjon le, és határozottan ösztönzi, hogy a 2020 utáni uniós politikákban és vitákban használja a „romani emberek” megnevezést, amikor a romani csoportokra utal; megjegyzi, hogy a romani embereknek a közélet valamennyi területén való egyenlő részvételét, politikai részvételét, valamint nyelvét, művészetét, kultúráját és történelmét kifejezetten meg kell említeni a romani emberekre vonatkozó, a 2020 utáni időszakra szóló uniós javaslatban, mint az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás és az egészségügy négy kiemelt területét kiegészítő intézkedéseket; 3. azon a véleményen van, hogy a javaslatnak kiemelten kell kezelnie a jelentős pozitív hatás elérését; a javaslatnak ötvöznie kell a társadalmi-gazdasági szempontokat a jogokon alapuló megközelítéssel, és tartalmaznia kell többek között egy, a lakhatási, egészségügyi, foglalkoztatási és oktatási egyenlőtlenségek megszüntetésére irányuló tervet; konkrét, összehasonlítható, teljesíthető, kötelező erejű és határidőhöz kötött célkitűzéseket kell tartalmaznia a romani emberek – köztük a többszörös megkülönböztetéssel szembesülő csoportokhoz tartozók, például a fiatalok, a nők és lányok, az LMBTI-személyek és a fogyatékossággal élők – védelmére és befogadásának javítására, az inkluzív oktatás és a kisgyermekkori fejlődés előmozdítására, valamint a megkülönböztetés és a szegregáció elleni küzdelemre; kiemelten kell kezelnie az igazságügyi megközelítést, tekintettel a romani emberekkel szembeni megkülönböztetés kollektív és strukturális jellegére; hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság 2020 utáni időszakra vonatkozó javaslatának a szegénység és a cigányellenesség elleni küzdelemre, az élet- és egészségügyi feltételek javítására, valamint a célzott és általános megközelítés ötvözésére kell összpontosítania; 4. megjegyzi, hogy ahhoz, hogy a romanik társadalmi befogadására irányuló jövőbeli uniós folyamat sikeres és hiteles legyen, alapvető szemléletváltásra van szükség, és a romani népességgel kapcsolatos politikák kidolgozása során el kell mozdulni a paternalisztikus megközelítés felől a nem-paternalisztikus megközelítés felé; hangsúlyozza, hogy valamennyi uniós tagállamban fel kell gyorsítani a romanik befogadása érdekében tett nemzeti erőfeszítéseket; hangsúlyozza azonban, hogy a hangsúlyt azokra a tagállamokra kell helyezni, ahol jelentős romani népesség él, ahol a romaniintegrációs folyamat eredménytelensége makrogazdasági kihívásokat támaszt, elmélyíti a regionális egyenlőtlenségeket, és ezáltal akadályozza az EU társadalmi kohézióját; hangsúlyozza, hogy az ezen országoknak nyújtott uniós támogatást a kihívásokhoz igazodva kell mérni, és nagyobb figyelmet kell fordítani ezen országok politikáinak és intézkedéseinek eredményességére, úgy véli, hogy a 2020 utáni stratégiára irányuló javaslatnak egy olyan külső elemmel is rendelkeznie kell a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országok, valamint a szomszédságpolitikában részt vevő országok vonatkozásában, amelyen keresztül az EU támogathatja ezeket az országokat a romaniintegráció átfogó hosszú távú stratégiáinak kidolgozásában, és pénzügyi támogatást nyújthat számukra az oktatás, az egészségügy, a lakhatás és a foglalkoztatás területén; 5. felhívja a Bizottságot, hogy a romani emberek társadalmi-gazdasági fejlődésével és integrációjával kapcsolatban erősítse meg a kapcsolatot az EU általános pénzügyi és politikai eszközei és célkitűzései között, amelyet a Bizottság jogilag kötelező erejű javaslata határoz meg; felhívja a Bizottságot, hogy a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret és az uniós helyreállítási terv keretében mozgósítson finanszírozást a romanik egyenlőségére, társadalmi befogadására és részvételére; e tekintetben ragaszkodik ahhoz, hogy azok a szervezetek, amelyek a romani emberekkel szemben diszkriminációt alkalmaznak, illetve ilyen értelmű döntéseket vagy intézkedéseket hoznak, ne részesüljenek támogatásban az uniós költségvetésből; kéri a Bizottságot, a tagállamokat és a bővítési országokat, hogy igazítsák ki a meglévő általános pénzügyi mechanizmusokat, és tegyék őket rugalmassá a források romani közösségekben való vegyes felhasználásához azáltal, hogy a finanszírozás-kérelmezési folyamat során lehetővé teszik az információhoz, felkereséshez, kapacitásépítéshez, technikai segítségnyújtáshoz és garanciákhoz való hozzáférést; úgy véli, a pénzeszközök leghatékonyabb felhasználása gyakran helyi szinten, az önkormányzatok és a nem kormányzati szervezetek által valósul meg, ezért felszólítja a Bizottságot, hogy növelje a közvetlenül nekik juttatott forrásokat, és vonja be a helyi romani képviselőket a végrehajtásba; úgy véli, hogy a romani és a romanibarát civil társadalmi szervezetek támogatása érdekében rugalmasabb társfinanszírozási követelményeket kell figyelembe venni, mivel számos nem kormányzati szervezet – különösen helyi szinten – nem tud saját pénzügyi hozzájárulást biztosítani, és ez akadályozza az alulról szerveződő nem kormányzati szervezetek uniós forrásokhoz való hozzáférését; felszólítja a Bizottságot, hogy adjon hatékony választ arra az aggályra, hogy egyes tagállamokban egyre szűkül a független civil társadalom mozgástere; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a koronavírus kitörése csökkentheti a következő, 2021–2027-es többéves pénzügyi keret Jogok és értékek programra fordítható forrásait, ami negatívan érinti a romani közösségeket támogató civil szervezeteket, és ezáltal a romani közösségek számára nyújtott tájékoztató tevékenységet is; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezeljék eredményesen ezt a kockázatot; 6. felhívja a tagállamokat, hogy a romanik helyzetének javítása érdekében egészítsék ki az EU pénzügyi támogatását; felhívja a tagállamokat, hogy jelezzék, milyen szintű finanszírozásra lenne szükség a romanik befogadását célzó javasolt intézkedések végrehajtásához, és közöljék az ilyen intézkedésekre a nemzeti és az uniós költségvetésből rendelkezésre álló pénzösszegek nagyságát; 7. felhívja a tagállamokat, hogy a marginalizált romani közösségek vonatkozásában a regionális és helyi fejlesztési struktúráikba építsenek be jobb azonosítási módszereket és megerősített finanszírozási mechanizmusokat, amelyek célzottabb beruházásokat tesznek lehetővé a marginalizált romani közösségekben és a romani közösségek jobb integrációját az pénzeszközök végrehajtásába, annak biztosítása érdekében, hogy az elkülönített források eljussanak a romani emberekhez, megfelelően költsék el azokat és hogy elkerüljék azok hűtlen kezelését; Lebontott adatok gyűjtése 8. hangsúlyozza az etnikum és a nemek szerint lebontott, megbízható adatok szisztematikus gyűjtésének szükségességét az igények felmérése és a kontextus elemzése céljából, segítve a célok és hatásmutatók meghatározását annak érdekében, hogy a lehető legjobb eredményt érjék el az igények, valamint a tervezés és a költségvetés összehangolása során, mind nemzeti, mind pedig uniós szinten; hangsúlyozza a tényeket összevető hatásvizsgálati módszerek fontosságát a szakpolitikai keretek és a helyszíni végrehajtás közötti szakadék csökkentése érdekében; emlékeztet arra, hogy egyes beavatkozások esetében lényeges akadályt jelent a jelenlegi struktúra törekvései és lehetőségei közötti különbség, az adatalapú tervezés hiánya, a hiányos költségvetés és az újonnan felmerülő, előre nem látható igények következtében; 9. emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék 2016-ban arra a következtetésre jutott, hogy a nemzeti romaintegrációs stratégiák (NRIS) előrehaladásának nyomon követése és értékelése jelentős kihívást jelentett valamennyi meglátogatott tagállam számára; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki innovatív, hatásorientált és adatalapú megközelítéseket, amelyek közvetlen forrásként szolgálnak a programok következő generációja számára; 10. felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal a faji egyenlőségről szóló uniós irányelvben meghatározott, etnikai származás szerint lebontott egyenlőségi adatok gyűjtésére és közzétételére szolgáló közös módszertanon, amely önkéntes, anonim és biztosítja a személyes adatok védelmét, az önazonosítást és az érintett közösségekkel való konzultációt annak érdekében, hogy megbízható, összehasonlítható adatokat szerezzenek a vonatkozó nemzeti jogi keretekkel és az uniós adatvédelmi jogszabályokkal összhangban a tényeken alapuló politikák támogatása, a stratégiák és meghozott intézkedések hatékonyságának javítása és a strukturális problémák azonosítása érdekében; 11. felhívja a tagállamokat, hogy használják az összes rendelkezésre álló adatot a referenciaértékek megállapításához és a politikai programok kidolgozása során; hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú a romani népesség és igényeik pontosabb profiljának kidolgozása, beleértve a tagjelölt országokat is; hangsúlyozza, hogy az Alapjogi Ügynökség iránymutatásai kulcsfontosságúak lennének e tekintetben; A romani emberek egyenlő részvétele a döntéshozatali folyamatokban, nemzeti integrációs stratégiák 12. felhívja a Bizottságot, hogy a befogadást ösztönző mechanizmus révén biztosítsa a romani és a romanibarát civil társadalmi szervezetek, szakértők és közösségi tagok egyenlő részvételét minden szinten, áttérve a paternalisztikus megközelítésről a nem-paternalisztikus megközelítésre, beleértve a helyi és regionális szinten tevékenykedőket is, figyelembe véve a nemek közötti egyenlőség szempontját a politikai vitában és a döntéshozatalban egyaránt; felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a romani szavazók tájékoztatását és részvételi arányát; 13. felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre uniós szintű romani munkacsoportot a romanik különböző szakpolitikai területeken való befogadásának elősegítése és a romani emberek szerepének erősítése érdekében azáltal, hogy érdemi, az emberi méltóságot tiszteletben tartó, pártatlan, inkluzív és átlátható módon támogatja az uniós és nemzeti romapolitikák irányításában és végrehajtásában részt vevő valamennyi szereplő kapacitásépítését; felhívja a tagállamokat, hogy ugyanezt tegyék meg a romani emberekre vonatkozó 2020 utáni nemzeti integrációs stratégiák kidolgozásakor; hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális érdekelt feleket (többek között a nem kormányzati szervezeteket, aktivistákat, helyi szakértőket, regionális szakértőket, közösség tagjait, a cigányságellenesség által érintett embereket stb.) jelentős mértékben be kell vonni a nemzeti integrációs stratégiák és más, a romani emberekkel kapcsolatos közpolitikák kidolgozásába, végrehajtásába és nyomon követésébe, a romani részvételt kötelező érvényű közös minőségi szabvánnyá téve a jövőbeli keret és a nemzeti stratégiák számára; 14. felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki a romani emberek befogadására irányuló, a 2020 utáni időszakra vonatkozó nemzeti stratégiákat, amelyek átfogó, közös értékelési kerettel rendelkeznek és megfelelő, előre meghatározott költségvetésen alapulnak, a nemzeti, regionális és helyi költségvetések részeként, amelyeket rendszeres felülvizsgálatnak és értékelésnek kell alávetni ötéves határidőn belül, és tükrözik a romani emberek társadalmi befogadás iránti szükségleteinek mértékét; hangsúlyozza, hogy a helyi, regionális és nemzeti költségvetések kidolgozásakor a prioritások között kell szerepelnie a romani emberek integrálásának; felhívja a tagállamokat, hogy a cigányellenesség elleni küzdelmet horizontális megközelítéssel foglalják bele a nemzeti integrációs stratégiáikba a közélet valamennyi területén; felhívja a Bizottságot, hogy az országspecifikus ajánlásokba foglalja bele a nemzeti integrációs stratégiák célkitűzéseinek megvalósítása terén elért előrehaladás értékelését; Cigányellenesség és interszekcionális megkülönböztetés 15. Megismétli a 2017. október 25-i állásfoglalása keretében előterjesztett és elfogadott „A romák unióbeli integrációjának alapjogi szempontjai: a cigányellenességgel szembeni küzdelem” című álláspontját és ajánlásait; mivel eddig csak korlátozott intézkedésekre került sor, felhívja a Bizottságot, hogy integrálja ezeket az ajánlásokat a 2020 utáni, a romani emberek egyenlőségéről és befogadásáról, valamint a cigányellenesség elleni küzdelemről szóló javaslatba különös tekintettel a cigányellenességgel, az igazsággal és a megbékéléssel kapcsolatos ajánlásokra, mivel ezek képezik egy erős és befogadó társadalom építésének sarokkövét; határozottan elutasítja az olyan kormányzati politika kialakítására irányuló politikai narratívát és a populizmust, amely cigányellenességre ösztönöz, a romani emberek bűnbakként való kezelését és a megkülönböztetést vagy a szegregációt hangsúlyozza, akár közvetve, akár közvetlenül; úgy véli, hogy az ilyen politikai intézkedések nemcsak a nemzeti alkotmányokkal, hanem az EU-szerződések által biztosított alapvető jogokkal és értékekkel is ellentétesek; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen azonnali lépéseket kötelezettségszegési eljárások indítása révén, amennyiben fennáll az uniós jog megsértésének kockázata; 16. felhívja a tagállamokat, hogy hivatalosan ismerjék el a cigányellenességet a romani emberekkel szembeni rasszizmus sajátos formájaként; 17. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a cigányellenességgel a 2020 utáni időszakra vonatkozó, a romani emberekkel kapcsolatos javaslat kulcsfontosságú területein, és hatékony európai és nemzeti jogalkotási és szakpolitikai intézkedéseket sürget e jelenség kezelésére a tagállamokban és a bővítési országokban egyaránt; úgy véli, hogy a cigányellenesség elleni küzdelem horizontális kérdés, és azt az uniós politika valamennyi területén figyelembe kell venni, beleértve az új technológiákat is; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a bűnüldöző hatóságok által tervezett és használt új technológiák ne járjanak a faji és etnikai kisebbségek hátrányos megkülönböztetésének kockázatával; felhívja a Bizottságot, hogy a nemzeti esélyegyenlőségi szervek munkáját integrálja tovább a jövőbeli politikai keret kidolgozásába és végrehajtásába; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy alakítson ki szorosabb kapcsolatot a nemzeti esélyegyenlőségi szervek és a nemzeti romaintegrációs kapcsolattartó pontok (NRCP) között a cigányellenesség leküzdése érdekében. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az esélyegyenlőséggel foglalkozó testületek tényleges függetlenségét, megbízatását és szükséges erőforrásait, lehetővé téve számukra a romani emberek esetében is az alapvető jogok előmozdítását és védelmét; úgy véli, hogy az esélyegyenlőséggel foglalkozó testületek a megfelelő intézmények a cigányellenességhez kapcsolódó adatok gyűjtésére és tendenciák felvázolására, valamint azok európai szintre történő továbbítására; 18. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a romani emberek számára az igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférést és a törvény előtti egyenlőséget; felhívja a tagállamokat, hogy védjék meg a romani embereket a szélsőjobboldali csoportok fenyegetéseitől, vizsgálják ki a rendőrség általi visszaélések eseteit, és biztosítsák a romanik részvételét a rendvédelmi és biztonsági erőkben; 19. felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el iránymutatásokat és dolgozzanak ki képzéseket a rendőri erők számára a romani emberek aránytalan kriminalizációja ellen, amely a következőket foglalja magában: etnikai profilalkotás, túlzott mértékű igazoltatások és átvizsgálások, a romani településeken tartott szükségtelen razziák, a vagyon önkényes lefoglalása és megsemmisítése, túlzott erőszak alkalmazása a letartóztatások során, támadások, fenyegetések, megalázó bánásmód, fizikai erőszak és a jogok megtagadása a rendőri kihallgatás és őrizet alatt, nem megfelelő rendőri fellépés a romani emberekkel szemben elkövetett bűncselekmények esetén, ahol csekély vagy teljesen elmarad a rendőri segítségnyújtás (például az emberkereskedelem és a családon belüli erőszak áldozatainak esetében) vagy a romanik által bejelentett bűncselekmények kivizsgálása esetén (különös tekintettel a gyűlöletkeltő bűncselekményekre); felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az ilyen esetek teljes körű kivizsgálását az illetékes hatóságok által; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő jogorvoslati lehetőségeket; 20. üdvözli az Európa Tanács arra vonatkozó nyilatkozatait, hogy az online térben megjelenő gyűlöletbeszéd további elemzést és fellépést igényel az ilyen retorika elleni szabályozás és küzdelem módjának tekintetében, mint például az alternatív narratív és tényellenőrző technológiák alkalmazása; 21. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a faji egyenlőségről szóló irányelv hatékony gyakorlati végrehajtását és betartását, valamint a rasszizmusról és az idegengyűlöletről szóló kerethatározat hatékony betartását a tartósan fennálló cigányellenesség elleni küzdelem érdekében; ismételten kéri a Tanácsot, hogy indítsa újra a horizontális diszkriminációellenes irányelv tárgyalásait, mivel ez az egyenlőség elérésének előfeltétele az EU-ban; 22. felhívja továbbá a tagállamokat, hogy a nemzeti és az EU megkülönböztetésellenes jogszabályain belül fokozzák erőfeszítéseiket a megkülönböztetés, a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet szította bűncselekmények elleni küzdelem érdekében, különös tekintettel az érintett romani áldozatok nyomon követésére és számukra jogi segítség nyújtására; 23. emlékeztet a tagállamoknak a faji egyenlőségről szóló irányelv szerinti kötelezettségére, hogy jelöljenek ki egy speciális szervezetet a valamennyi személlyel szembeni, faji és etnikai származáson alapuló megkülönböztetés nélküli egyenlő bánásmód megerősítésére; 24. véleménye szerint az Uniónak és tagállamainak fel kellene lépniük a diszkrimináció különböző formáinak metszéspontjában álló egyének életkörülményei és jogai tekintetében Európában, különösen a nők, a migránsok, az LMBTI-személyek, a testi és szellemi fogyatékkal élők, a rossz bánásmód vagy a modern rabszolgaság áldozatai tekintetében; 25. emlékeztet arra, hogy a média döntő szerepet játszik a cigányellenes attitűdök csökkentésében a kisebbségekről szóló híradások megkülönböztetésmentessége révén; Egészségvédelem 26. felhívja az EU tagállamait, hogy dolgozzanak ki intézkedéseket a romani emberek jó minőségű és megfizethető, megelőző és gyógyító egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésének javítására, beleértve a szexuális és reprodukciós egészségügyi ellátást, különös tekintettel a nőkre, gyermekekre, idősekre és a fogyatékkal élőkre; megismétli, hogy e tekintetben kulcsfontosságú az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása, mind a fizikai hozzáférés, mind pedig az előítéletek és rasszizmus immateriális akadályainak megszüntetés; 27. felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak elegendő forrást a romani közösségek általános egészségi állapotának javítására, egészségügyi és szexuális oktatás, a szegregált területeken végzett mobil egészségügyi szűrési tevékenységek, a megelőzésről szóló egészségügyi oktatási kampányok révén, valamint az egészségügyi és szociális munkások sokféleséggel kapcsolatos képzésén keresztül, ami hozzájárul a sokszínűség alkalmazásához az EU egészségügyi rendszereiben; 28. határozottan elítéli a romani nők etnikai szegregációját az anyák egészségügyi ellátását biztosító létesítményekben; felszólítja a tagállamokat, hogy haladéktalanul tiltsák be az etnikai szegregáció valamennyi formáját az egészségügyi létesítményekben, köztük az anyák egészségügyi ellátását szolgáló létesítményekben is; 29. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak hatékony és időben történő jogorvoslatot a kényszersterilizálás valamennyi túlélője számára, többek között hatékony kártalanítási rendszerek létrehozása révén; Az oktatáshoz, a romani művészetekhez, nyelvhez és kultúrához való egyenlő és méltányos hozzáférés 30. felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan új finanszírozási eszközöket vagy alprogramokat, amelyek kiegészítik azokat a tagállami intézkedéseket, amelyek a mélyszegénységben élő és az oktatás és a társadalmi befogadás meglévő és jövőbeli uniós finanszírozási kezdeményezéseihez – például az Erasmus Plushoz, a gyermekgaranciához vagy az Európai Szociális Alap Pluszhoz – nem hozzáférő, 3 évesnél idősebb romani tanulók minőségi oktatásának célzott és testreszabott támogatására irányulnak; 31. megjegyzi, hogy egyes tagállamokban az elmúlt években csak korlátozott előrelépés történt a szociálisan hátrányos helyzetű romani gyermekek oktatása terén, különösen a politikai akarat hiánya és a cigányellenesség miatt, aminek következtében az oktatási eredmények terén továbbra is nagy a különbség a romani és nem romani tanulók és diákok között; emlékeztet arra, hogy elengedhetetlen a romani gyermekek számára egyenlő esélyeket biztosítani az életkezdéshez, hogy megtörjön a szegénység generációk közötti átörökítésének köre; sürgeti a tagállamokat, hogy valamennyi szakpolitikai területen alkalmazzanak átfogó megközelítést, és a romani gyermekek oktatását vegyék fel a kormányok napirendjére; 32. ajánlja, hogy a kiszolgáltatott romani tanulók oktatását – az egyes tagállamokon belüli egyedi körülményekre tekintettel – a lehető leghamarabb kezdjék meg azzal, hogy megfizethető, hozzáférhető és inkluzív koragyermekkori és gyermekgondozási szolgáltatásokba vonják be őket; sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre a romanik gyermekgondozási létesítményekhez, iskolákhoz és egyetemekhez való hozzáférésének megkönnyítését célzó stratégiákat és programokat, ami a személyes és a szakmai fejlődés előfeltétele, és emlékeztet arra, hogy a tanórán kívüli tevékenységek, mint például a sport- és a művészeti tevékenységek a befogadás kiváló eszközei; 33. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő finanszírozást az ilyen tevékenységeket végző nem kormányzati szervezetek számára, mivel ezek a tevékenységek alapvető fontosságúak egy olyan környezet és feltételek megteremtésében, ahol a különböző hátterű gyermekek egyenlő esélyeket kapnak; úgy véli, hogy a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréje ezen a téren is döntő fontosságú; 34. különösen aggasztja a romani gyermekek iskolai kirekesztésének magas szintje és a romani gyermekeknek a mentális fogyatékossággal élő gyermekek iskoláiban történő elhelyezésének diszkriminatív gyakorlata, amely néhány tagállamban továbbra is létezik; sürgeti az érintett tagállamokat, hogy vessenek véget az ilyen gyakorlatoknak a vonatkozó megkülönböztetésellenes jogszabályokkal összhangban; felhívja a tagállamokat, hogy prioritásként kezeljék a romani tanulók iskolai vagy osztályon belüli szegregációjának megszüntetését a 2013. évi tanácsi ajánlásnak megfelelően, a helyi érdekelt felek, különösen a romani szülők és gyermekek, valamint a közösségi szervezetek aktív bevonásával történő széles körű intézkedések végrehajtásával, továbbá a tudatosságot növelő fellépések kidolgozásával; 35. felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy minden iskola és felügyeleti hatóság ténylegesen teljesítse az iskolai szegregáltság megszüntetésére vonatkozó jogi kötelezettségét, és vállalja, hogy minden évben összegyűjti és közzéteszi az iskolai szegregáció helyzetét minden szinten, szankcionálva azokat, akik nem tesznek eleget a kötelezettségnek; felhívja a tagállamokat, hogy osszák meg egymással a bevált gyakorlatokat, mint például a szegregáció megszüntetésével foglalkozó miniszteri bizottság létrehozása, felhatalmazása és számára a szükséges erőforrások biztosítása azon iskolák támogatása érdekében, akik a szegregáltság megszüntetését szeretnék, és szankcionálva azokat, akik nem felelnek meg a követelményeknek (251. módosítás); emlékeztet arra, hogy a Bizottság 3 esetben indított kötelezettségszegési eljárást a romani gyermekek szegregációja miatt; úgy véli, hogy a Bizottság erőfeszítései ellenére az elmúlt évek nem hoztak javulást; ezért felhívja a Bizottságot, hogy tegyen további lépéseket, és szükség esetén terjessze ezeket az eseteket az Európai Bíróság elé; 36. emlékeztet arra, hogy a romani szülőket sürgősen be kell vonni gyermekeik iskoláztatásának minden szakaszába; sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki arra irányuló programokat, hogy a romani szülőket bevonják a gyermekeik iskoláztatási és oktatási, valamint személyes fejlődési folyamatába; hangsúlyozza, hogy a tagállamok azon képessége, hogy biztosítsák a romani szülők bevonását, nagymértékben függ számos társadalmi és gazdasági tényezőtől, és kéri a gazdasági, társadalmi, egészséggel kapcsolatos vagy lakhatási nehézségekkel küzdő romani családok külön támogatását egészségügyi ellátás, iskolai élelmezés és ruhaellátás tekintetében; úgy véli, hogy az iskolát elhagyó és/vagy írástudatlan és alapvető készségekkel sem rendelkező gyermekek számára új lehetőségeket kell kialakítani az oktatás folytatásához; felhívja a tagállamokat, hogy e tekintetben teljes mértékben használják ki a legrászorultabbaknak nyújtott európai segélyalapot; 37. felhívja az EU tagállamait, hogy biztosítsák a romani gyermekek egyenlő hozzáférését a magas színvonalú oktatáshoz, beleértve a közösségi szolgáltatás keretében való tanulást és az egész életen át tartó tanulás lehetőségeit is; felhívja a tagállamokat, hogy a rendes iskolai tantervek keretében és a médiában strukturálisan foglalkozzanak a sokféleség, az interkulturális megértés és az emberi jogok tiszteletben tartásával; továbbá építsék be iskolai tanterveikbe az emberi jogokkal, a vezetéssel és a demokratikus polgársággal kapcsolatos képzést, valamint a romani történelmet, és terjesszék ki és bővítsék a romani egyetemi programokat európai szinten; 38. felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan törvényeket és politikai intézkedéseket, amelyek célja a kártérítés biztosítása az olyan romani gyermekek esetében, akiket tévesen diagnosztizáltak és helyeztek el speciális iskolákban vagy csak romani gyerekekből álló osztályokban és iskolákban etnikai származásuk alapján, és ennek következtében alapvető jogokat és a minőségi oktatáshoz és jó munkahelyhez való lehetőségeket tagadták meg tőlük; 39. véleménye szerint a Covid19 szükségessé tette az információs és kommunikációs technológiák (IKT) és módszerek aktív alkalmazását; hangsúlyozza azonban, hogy a világjárvány rámutatott a digitális transzformációra való felkészültség elégtelenségére, mivel számos romani hátterű család és iskoláik nem rendelkeznek megfelelő IKT-eszközökkel és készségekkel, és gyakran nem tudják megfizetni a villamos energiát és a digitális kapcsolatot, úgy véli, hogy egy IKT-eszköz birtoklása a digitális oktatás legfőbb feltétele, ezért sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre egy IKT-eszközállományt és ossza szét az eszközöket a legkiszolgáltatottabb családok és gyermekek között, hogy biztosítsa számukra a távoli tanuláshoz szükséges alapvető eszközöket, és felkészítse őket a digitális korra; úgy véli, hogy az internethez és a digitális készségekhez való hozzáférés az eljövendő digitális kor sarokköve minden polgár számára, és mint ilyen, elengedhetetlen a romani emberek bevonása szempontjából; ezért felhívja a Bizottságot, hogy az internet-hozzáféréssel kapcsolatos rendelkezéseket építse be a 2020 utáni időszakra vonatkozó javaslatba; felhívja a tagállamokat, hogy már fiatal kortól építsék be tantervükbe a digitális készségeket, és fektessenek be a romani gyermekeket támogató digitális jártassági programokba; 40. felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a romani nyelvet, kultúrát és történelmet az iskolai tantervekben, a múzeumokban és a kulturális és történelmi kifejezés egyéb formáiban, valamint ismerjék el a romani kultúra hozzájárulását az európai örökség részeként; felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki koherens és következetes intézkedéseket, megfelelő költségvetéssel a romani művészet és kultúra ösztönzése, támogatása és előmozdítása, a hagyományos romani kultúra anyagi és szellemi örökségének kutatása és megőrzése, valamint a hagyományos romani mesterségek újjáélesztése és előmozdítása érdekében; Minőségi és megfizethető lakhatás, környezeti igazságosság 41. hangsúlyozza, hogy a lakhatás nem piaci termék, hanem szükséglet, amely nélkül az emberek nem vehetnek teljes mértékben részt a társadalomban és nem férhetnek hozzá az alapvető jogokhoz; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy integrálják az Európa Tanács emberi jogi biztosa által készített, „Az Európai Szociális Jogok Európai Bizottsága (ECSR) – A megfizethető lakhatáshoz való jog, Európa elhanyagolt kötelessége” című jelentés ajánlásait, különös tekintettel annak biztosítására, hogy valamennyi tagállam haladéktalanul elfogadja, hogy a felülvizsgált európai szociális charta lakhatáshoz való jogról szóló 31. cikke kötelező rá nézve, és fokozza a szociális és megfizethető lakhatásba történő beruházásokat a túlzott lakhatási költségek felszámolása érdekében, különösen a marginalizálódott csoportok körében; 42. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a romani emberek megfelelő nyilvántartásba vételét személyi igazolványok és születési anyakönyvi kivonatok révén, valamint a romani emberek tulajdonának (föld és ház) nyilvántartását, a jövőben rugalmasabb jogi és adminisztratív eljárásokat alkalmazva; 43. felszólítja a tagállamokat, hogy minimalizálják a Covid19-világjárványnak a túlzsúfolt és embertelen lakhatási körülmények között élő romani emberekre gyakorolt hatásait azáltal, hogy legalizálják az informális telepeket, és befektetnek az újonnan legalizált informális telepek infrastrukturális és lakásfejlesztésébe; 44. felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el egy átfogó mechanizmust annak biztosítására, hogy megelőzzék és szankcionálják a romani emberekkel szembeni hátrányos megkülönböztetést és visszaélést a lakhatás területén, hogy kezeljék a hajléktalanság kérdését, és elegendő és megfelelő táborhelyet nyújtsanak a nem letelepedett romani emberek számára; felhívja a tagállamokat, hogy akadályozzák meg a romani emberek további kényszerkilakoltatását annak biztosítása révén, hogy az ilyen gyakorlatokra mindig a nemzetközi, európai és nemzeti joggal teljes összhangban kerüljön sor, felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az érintettek ésszerű határidővel küldött értesítést és megfelelő tájékoztatást kapjanak, és rámutat arra, hogy nem kerülhet sor kilakoltatásra anélkül, hogy a közszolgáltatásokhoz hozzáféréssel rendelkező, deszegregált környezetben alternatív, megfizethető és minőségi lakhatást biztosítanának; hangsúlyozza, hogy a szegregáció leküzdése érdekében sürgősen szükség van állami beruházásokra; felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a területi szegregáció megszüntetését, és rámutat arra, hogy – képesítésüktől függetlenül – a földrajzi elszigeteltség és a lakhatási szegregáció akadályozza az etnikai kisebbségek tagjait a tisztességes munkalehetőséghez jutásban; megállapítja, hogy kulcsfontosságú lenne megoldást találni a kilakoltatások elkerülésére különféle intézmények bevonásával, ugyanakkor a romani emberek lakhatásával kapcsolatos intézkedéseket be kell építeni a szélesebb körű nemzeti tevékenységekbe és a szociális lakhatásra vagy támogatási programokra összpontosító jogalkotási kezdeményezésekbe; 45. emlékeztet arra, hogy a koronavírus kitörésének hatásai az egész EU-ban leginkább a legrászorulóbbakat, köztük a romani közösségeket érintik, és nehezményezi, hogy a romani közösségeket a koronavírus-világjárvány miatt további megkülönböztetés és kirekesztés éri; felszólítja a tagállamokat, hogy a Covid19-válság keretében fogadjanak el sürgős intézkedéseket a szegény romani közösségekben a vízhiány, valamint a megfelelő víziközmű-szolgáltatások, az elektromosság és a szükséges infrastruktúra hiányának kezelése érdekében; felszólítja a tagállamokat, hogy a romani telepeket teljes mértékben vonják be a fertőtlenítési intézkedésekbe, tiltsák meg az alapvető közüzemi szolgáltatások megszüntetését a pandémia idején, vegyék fontolóra a rezsiköltségek támogatását a legkiszolgáltatottabbak és a jövedelemkiesést elszenvedők körében vagy a rezsifizetés befagyasztását a helyreállítási terv időszakának végéig, nyújtsanak pénzügyi támogatást az egyedülálló szülőknek/anyáknak a gyermekgondozáshoz, az albérleti költségekhez és egyéb háztartási kiadásokhoz a pénzügyi nehézségek enyhítése érdekében, különös tekintettel a munkahelyek megszűnésére; 46. felszólít az Aarhusi Egyezmény uniós szintű végrehajtására, amely összekapcsolja a környezetvédelmi és az emberi jogokat; javasolja, hogy a környezeti igazságtalanságot építsék be a 2020 utáni időszakra vonatkozó javaslatba, és felszólítja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a környezeti megkülönböztetés különböző formáival; Romani nők és lányok 47. hangsúlyozza, hogy elsőbbséget kell biztosítani a nemi dimenziónak és a nemi szempontokat figyelembe vevő politikáknak, valamint az erőszak (többek között az emberkereskedelem) elleni küzdelemnek; sürgeti mindazokat a tagállamokat, amelyek ezt eddig nem tették meg, hogy sürgősen ratifikálják az isztambuli egyezményt; megállapítja, hogy a jövőbeli politikáknak el kell ismerniük ezeket a különbségeket és azokat a romani nők számára konkrét beavatkozással és támogatási formákkal kell orvosolniuk; hangsúlyozza, hogy mivel gyakran többszörös megkülönböztetésnek vannak kitéve, a romani nők és lányok szerepének megerősítésére speciális intézkedéseket kell előirányozni; 48. ezért felszólítja a tagállamok kormányait, a helyi hatóságokat és adott esetben az uniós intézményeket, hogy a női szervezeteken és az érintett érdekelt feleken keresztül vonják be a romani nőket a nemzeti romaintegrációs stratégiák előkészítésébe, végrehajtásába, értékelésébe és nyomon követésébe, és teremtsenek kapcsolatot a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szervek, a nőjogi szervezetek és a társadalmi befogadási stratégiák között a közösségekkel való bizalomépítés és a helyi körülményekre való érzékenység kialakítása érdekében; 49. kéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemzeti romaintegrációs stratégiáikba illesszenek be egy nők jogairól és a nemek közötti egyenlőségről szóló külön fejezetet, és hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére irányuló, a nők jogainak és a nemek közötti egyenlőség szempontjainak előmozdítását célzó intézkedéseket annak minden szakaszában alkalmazzák, különösen a támogatások elosztásánál, a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszeréről kiadott tanácsi következtetéseknek megfelelően, amely megköveteli, hogy „minden olyan szakpolitikában és intézkedésben, amely a romanik befogadásának előmozdítására irányul, érvényesíteni kell a nemek közötti egyenlőség szempontjait is”; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, hogy a szakpolitikák elérik-e a kívánt eredményeket a romani nők és lányok tekintetében, és hogy ha nincs elegendő haladás, tegyenek lépéseket; 50. felhívja a tagállamokat olyan intézkedések kidolgozására, amelyek támogatják a romani nőket független, magabiztos és emancipált aktív polgárként való fellépésük és lehetőségeik teljes körű kiaknázásában; Felhívja a tagállamokat, hogy terjesszék ki a romani egészségügyi és iskolai közvetítési rendszereket, kötelező jelleggel az összes romani közösségre, hogy minden 500 fő esetén biztosíthassanak egy közvetítőt, valamint a rendszerek megfelelő finanszírozását és támogatását, ezáltal kulcsszerepet ruházva a közvetítőkre az integrációs folyamatban; 51. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a romani származású lányokat és nőket hangsúlyosabban vonják be a munkaerőpiacot érintő aktív szakpolitikákba, beleértve az ifjúsági garanciát is; 52. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a romani nők és gyermekek alapvető jogainak tiszteletben tartását, és hogy – figyelemfelkeltő kampányokkal is – a romani nők és lányok tisztában legyenek a jelenleg hatályos nemzeti jog szerinti jogaikkal a nemek közötti egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség terén, emellett folytassák a küzdelmet a patriarchális és szexista hagyományok ellen; Minőségi foglalkoztatási szolgálatok 53. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak minőségi foglalkoztatási szolgáltatásokat a romani fiatalok számára, beleértve a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő és a mélyszegénységgel küzdő fiatalokat is; 54. felszólítja a Bizottságot, hogy adjon ki közleményt a tagállamok és a munkaadók által alkalmazandó megkülönböztetésmentes munkaerő-felvételi politikákról szóló iránymutatásokról és szabványokról, ideértve az egyenlőségi tervek vállalati szintű és ágazati kollektív szerződések formájában történő elfogadására, valamint a sokszínűséggel foglalkozó munkacsoportok munkahelyi létrehozására vonatkozó ajánlásait, ideértve a sztereotípiák, az előítéletek és a negatív hozzáállás kezelését, a diszkrimináció megakadályozását a munkaerő-felvétel során, az előléptetést, a fizetést és a képzéshez való hozzáférést; kiemeli, hogy ezeket az esélyegyenlőségi cselekvési terveket fel kell használni a munkahelyi etnikai és kulturális sokszínűség előmozdítására, a rasszizmus, az ahhoz kapcsolódó megkülönböztetés és zaklatás elleni belső szabályok kidolgozására, valamint a munkaerő toborzásának, előrelépésének és megtartásának figyelemmel kísérésére és felülvizsgálatára, a közvetlen vagy közvetett megkülönböztető gyakorlatok azonosítása és korrekciós intézkedések elfogadása érdekében, hogy e területek mindegyikén csökkenthető legyen az egyenlőtlenség, valamint kéri, hogy e célból gyűjtsék az egyenlőségre vonatkozó adatokat, a magánélet és az alapvető jogok normáinak tiszteletben tartása mellett; 55. hangsúlyozza, hogy a romani foglalkoztatás területén a legkritikusabb pont az oktatásból a nyílt munkaerőpiacra való tényleges átmenet; kiemeli a be nem jelentett foglalkoztatás különböző formái és a munkáltatók általi megkülönböztetés kezelésének, valamint a munkaerő-kereslet és a munkaerő-kínálat összehangolásának fontosságát; 56. felszólítja a Bizottságot, hogy teljesítse azon kötelezettségvállalását, hogy cselekvési tervet fogad el a szociális jogok európai pillérének végrehajtására, valamint a romani integráció – mint mutató – társadalmi eredménytáblába történő beépítésére; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a romani emberek számára a tisztességes munkahelyekhez való hozzáférést, a tisztességes bért és a munkakörülményeket, valamint garantálják, hogy a szociális védelmi rendszerek és a szociális szolgáltatások megfelelőek, hozzáférhetők és azokat az összes potenciális kedvezményezettek ki tudja használni, és biztosítsák a megkülönböztetéstől mentes általános egészségügyi ellátást, a minimáljövedelmet és a nyugdíjjogosultságot; o 57. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, a tagállamok és a tagjelölt országok szubnacionális parlamentjeinek és tanácsainak, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, a Régiók Európai Bizottságának, az Európa Tanácsnak és az Egyesült Nemzetek Szervezetének.
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Az Európai Tanács rendkívüli ülésének előkészítése, különös tekintettel a helyzet veszélyes eszkalálódására és Törökország szerepére a Földközi-tenger keleti térségében |
| |||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel korábbi, Törökországról szóló állásfoglalásaira, különösen az EU és Törökország közötti kapcsolatokról szóló, 2016. november 24-i(1), az újságírók törökországi helyzetéről szóló, 2016. október 27-i(2), az emberi jogok jelenlegi törökországi helyzetéről szóló, 2018. február 8-i(3), a Bizottság Törökországról szóló, 2018. évi jelentéséről szóló, 2019. március 13-i(4), a törökországi helyzetről, különösen a megválasztott polgármesterek elmozdításáról szóló 2019. szeptember 19-i(5), valamint a Ciprus kizárólagos gazdasági övezetében feszültséget keltő török lépésekről szóló 2014. november 13-i(6) állásfoglalására, – tekintettel a Földközi-tenger keleti térségének stabilitásáról és biztonságáról, valamint Törökország negatív szerepéről folytatott, 2020. július 9-i vitájára, – tekintettel az EU bővítési politikájáról szóló, 2019. május 29-i bizottsági közleményre (COM(2019)0260) és az azt kísérő szolgálati munkadokumentumra (SWD(2019)0220), – tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (az alelnök/főképviselő) a Törökország által a Földközi-tenger keleti térségében végzett fúrási tevékenységekkel kapcsolatban kiadott korábbi nyilatkozataira, különösen a Törökország által a Földközi-tenger keleti térségében végzett fúrási tevékenységek újraindításával kapcsolatban kiadott, 2020. augusztus 16-i nyilatkozatára, tekintettel a Mevlut Çavuşoğlu török külügyminiszterrel 2020. július 6-án tartott találkozóját követő sajtótájékoztatón tett észrevételekre, a Nikolaosz Panagiotopulosz görög védelmi miniszterrel 2020. június 25-én tartott találkozóját követően tett kijelentésekre, valamint a Nikosz Hrisztodulidesz ciprusi külügyminiszterrel 2020. június 26-án tartott találkozóját követően tett megállapításokra, – tekintettel a Törökországról szóló, vonatkozó tanácsi és európai tanácsi következtetésekre, különösen a Földközi-tenger keleti térségéről szóló, 2020. augusztus 19-i európai tanácsi következtetésekre, a Törökország által a Földközi-tenger keleti térségében végzett jogellenes fúrási tevékenységekről szóló, 2020. február 27-i tanácsi következtetésekre, valamint a Törökország által Ciprus kizárólagos gazdasági övezetében végzett jogellenes fúrási tevékenységekre vonatkozó, 2019. október 17–18-i tanácsi következtetésekre, – tekintettel az európai uniós külügyminisztereknek a Földközi-tenger keleti térségében kialakult helyzettel kapcsolatban kiadott, 2020. május 15-i és 2020. augusztus 14-i nyilatkozatára, – tekintettel az uniós külügyminiszterek 2020. augusztus 28-i berlini informális találkozójának (Gymnich-értekezlet) eredményeire, – tekintettel az 1949. évi NATO-szerződésre és a NATO főtitkárának 2020. szeptember 3-i nyilatkozatára, – tekintettel az Unió déli országainak 2020. szeptember 10-i hetedik csúcstalálkozóját (MED7) követő Ajaccio-nyilatkozatra, – tekintettel a vonatkozó nemzetközi szokásjogra, az Egyesült Nemzetek 1982. évi Tengerjogi Egyezményére (UNCLOS), amelynek Görögország, Ciprus és az Európai Unió is részes felei, valamint az ENSZ Alapokmányára, – tekintettel a Római Statútumra és a Nemzetközi Bíróság (NB) alapító dokumentumaira, valamint az ítélkezési gyakorlata által meghatározott precedensekre, – tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére, A. mivel a Földközi-tenger keleti térségét, amely stratégiai jelentőségű az EU számára, és amely kulcsfontosságú az egész földközi-tengeri és közel-keleti régió békéje és stabilitása szempontjából, politikai, gazdasági és geostratégiai jellegű, régóta fennálló, többrétegű viták zavarják; mivel a Földközi-tenger keleti térségében tapasztalható feszültségek fokozódását Törökország egyoldalú lépései – többek között katonai fellépése –, az inkluzív diplomáciai párbeszéd hiánya és a konfliktus során a közvetítésre irányuló erőfeszítések sajnálatos kudarca táplálja; B. mivel a tengeri földgázkészletek 2000-es évek eleji felfedezése óta Törökország konfliktusokat provokált szomszédaival a nemzetközi jog és kizárólagos gazdasági övezeteik körülhatárolása tekintetében; mivel jelentős földközi-tengeri gáztartalékok felfedezése – többek között a Leviatán mező felfedezése 2010-ben, majd az Egyiptom partjainál található és a Földközi-tengeren a legnagyobb Zohr gázmező felfedezése 2015-ben – érdeklődést váltott ki a régió iránt, és 2018-ban és 2019-ben további feltárásokhoz és fúrásokhoz vezetett; C. mivel Törökország a kizárólagos gazdasági övezet határainak meghatározásával kapcsolatos, folyamatban lévő tengeri vita miatt nem írta alá az ENSZ Tengerjogi Egyezményét, amelynek Görögország és Ciprus részes fele; mivel Görögország és Törökország eltérően értelmezi az eredendően összetett tengerjogot; mivel a felek kölcsönösen azt állítják, hogy a tengerjog másik fél általi értelmezése ellentétes a nemzetközi joggal, és a másik fél tevékenységei jogellenesek; mivel a kizárólagos gazdasági övezetek és a kontinentális talapzat egyrészt Törökország, másrészt Görögország közötti elhatárolásával kapcsolatos, fent említett vitát 1973 novembere óta nem sikerült megoldani; D. mivel Törökország az EU fontos partnere, és tagjelölt országként elvárás vele szemben, hogy a legmagasabb szinten érvényesítse a demokráciát és biztosítsa az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartását, többek között azáltal, hogy betartja a nemzetközi egyezményeket; mivel az EU egyértelműen és eltökélten védelmezi az Európai Unió érdekeit, szilárd támogatásáról és szolidaritásáról biztosítja Görögországot és Ciprust, valamint tiszteletben tartja a nemzetközi jogot; E. mivel a Törökország által a Földközi-tenger keleti térségében folytatott jogellenes feltárási és fúrási tevékenységek a Földközi-tenger keleti térségének intenzív és veszélyes militarizálódását eredményezik, és ezáltal komoly fenyegetést jelentenek az egész régió békéjére és biztonságára; mivel Görögország és Ciprus támogatása érdekében Franciaország 2020. augusztus 12-én két hadihajót és vadászrepülőgépeket telepített a térségbe, és 2020. augusztus 26-án Görögországgal, Ciprussal és Olaszországgal közösen hadgyakorlaton vett részt; F. mivel 2020. június 10-én egy francia hadihajóval szemben török hadihajók rendkívül ellenséges reakciót tanúsítottak, amikor az a Sea Guardian NATO-misszió keretében egy olyan török hajót akart ellenőrizni, amellyel kapcsolatban felmerül a gyanú, hogy megsérti az ENSZ Líbiával szembeni fegyverembargóját; mivel 2020 januárja óta a török légierő több mint 600 alkalommal megsértette Görögország légterét; mivel Törökország e tevékenységeit egyre ellenségesebb retorika kíséri Görögországgal és Ciprussal, valamint más uniós tagállamokkal és magával az EU-val szemben; G. mivel a Görögország és Törökország közötti tájékozódási célú megbeszélések 2016 márciusában megakadtak; mivel az ENSZ Közgyűlésének 2019. szeptemberi ülését követően a görög miniszterelnök és a török elnök egyaránt szorgalmazta a kétoldalú kapcsolatok javítását, decemberben pedig a politikai párbeszéd újraindítását, amelyet követően magas rangú tisztviselők 2020 januárjában Ankarában üléseztek, 2020 februárjában pedig Athénban bizalomépítő intézkedéseket vitattak meg; H. mivel 2019 januárjában Ciprus, Egyiptom, Görögország, Izrael, Jordánia, Olaszország és a Palesztin Hatóság kormánya létrehozta a Kelet-Mediterrán Gázfórumot, egy multinacionális szervezetet, amelynek feladata egy regionális gázpiac és egy erőforrás-fejlesztési mechanizmus kialakítása; mivel a török külügyminisztérium bírálta ezt, és állítása szerint Ankarát ki akarják zárni a regionális földgázpiaci együttműködésből és koordinációból; I. mivel Törökország és a líbiai nemzeti egységkormány 2019 novemberében egyetértési megállapodást írt alá, amely annak ellenére von új határt a két ország tengeri területei között, hogy azok nem rendelkeznek szomszédos vagy egymással szemben fekvő partszakasszal; mivel a Törökország és Líbia közötti, a Földközi-tengeren fekvő tengeri területeik elhatárolásáról szóló egyetértési megállapodás sérti egyes harmadik országok szuverén jogait, nem felel meg a Tengerjogi Egyezménynek, és semmilyen jogi következménnyel nem járhat harmadik országokra nézve; mivel az egyetértési megállapodás alkalmazása esetén lényegében választóvonalat képezne a Földközi-tenger keleti és nyugati része között, és ezáltal veszélyeztetné a tengeri biztonságot; J. mivel 2020. április 20-án Törökország a Yavuz fúróhajót egy török hadihajóval együtt Ciprus kizárólagos gazdasági övezetébe küldte; mivel 2020. július 30-án Törökország a Barbaros nevű, szeizmikus kutatásokat végző hajót egy török hadihajóval és egy másik kísérőhajóval együtt Ciprus kizárólagos gazdasági övezetébe küldte; mivel 2020. augusztus 10-én Törökország az Oruc Reis kutatóhajót 17 hadihajó kíséretében görög vizekre küldte, hogy lehetséges olaj- és gázfúrások céljából felmérje a tengeri területeket egy olyan területen, ahol Törökország is joghatóságra tart igényt; mivel Görögország úgy válaszolt, hogy saját hadihajóit küldte ki a török hajók nyomon követésére, amelyek közül az egyik összeütközött egy görög hajóval; mivel 2020. augusztus 31-én Törökország újra meghosszabbította 2020. szeptember 12-ig az Oruç Reis által a Földközi-tenger keleti térségében végzett feltárást; mivel a török hajózási riasztás (Navtex-üzenet) Görögország kontinentális talapzatán található területet érint; mivel Törökország e tevékenységei a Görögország és Törökország közötti kapcsolatok jelentős romlásához vezettek; K. mivel a Törökország, Ciprus és Kréta közötti vizekre vonatkozó, 2020. augusztus 10-i Navtex-üzenet lejártát követően a török Oruç Reis szeizmikus kutatóhajó több tárgyalási erőfeszítést követően 2020. szeptember 13-án visszatért az Antalya déli tartományhoz közeli vizekre, ami hozzájárulhat az Ankara és Athén közötti feszültségek enyhítéséhez; L. mivel a Tanács különböző következtetéseiben – többek között az Európai Tanács 2018. március 22-i és 2019. június 20-i következtetéseiben – több alkalommal is kifejezte aggodalmát a Földközi-tenger keleti térségében végzett jogellenes török fúrási tevékenységekkel kapcsolatban, és határozottan elítélte azokat, majd 2019 novemberében az említett tevékenységekre válaszul korlátozó intézkedéseket fogadott el; mivel 2020. február 27-én a Tanács felvette a TPAO török olajtársaság két vezetőjét az uniós szankciós listára, utazási tilalmat és a vagyoni eszközök befagyasztását rendelve el, miután Törökország jogellenes fúrási tevékenységeket végzett a Földközi-tenger keleti térségében; mivel a Tanács 2020. augusztus 28-i informális ülésén (Gymnich-értekezlet) további célzott szankciókra szólított fel Törökországgal szemben, amennyiben az nem enyhíti a feszültségeket a régióban; mivel ezeket a korlátozó intézkedéseket az Európai Tanács 2020. szeptember 24–25-i rendkívüli csúcstalálkozóján vitatják meg; mivel 2020. szeptember 10-én a földközi-tengeri államok Med7 csúcstalálkozóján részt vevő nemzeti vezetők kifejezték Görögország iránti teljes támogatásukat és szolidaritásukat, ugyanakkor sajnálatuknak adtak hangot amiatt, hogy Törökország nem reagált az EU azon többszöri felhívására, hogy vessen véget a Földközi-tenger keleti térségében és az Égei-tengeren folytatott egyoldalú és jogellenes tevékenységeinek; M. mivel Borrell alelnök/főképviselő, aki az Európai Unió Tanácsának német elnökségével együtt intenzív tevékenységet folytatott a régióban, a Törökország, Görögország és Ciprus közötti párbeszéd révén keres megoldást; mivel a párbeszéd előmozdítása érdekében Törökországnak tartózkodnia kell az egyoldalú fellépésektől; mivel a Tanács német elnöksége által vezetett júliusi és augusztusi közvetítési kísérletek sajnos kudarcot vallottak; mivel a tárgyalások időszaka alatt Egyiptom és Görögország 2020. augusztus 6-án kétoldalú tengeri megállapodást kötött, amely a Törökországgal és Ciprussal e tárgyban 15 éven keresztül folytatott tárgyalásokat követően kizárólagos gazdasági övezetet jelölt ki az olaj- és gázfúrási jogok tekintetében; N. mivel a NATO különböző kezdeményezéseket is javasolt a Görögország és Törökország közötti párbeszédre, és közvetítette a köztük folyó tárgyalásokat; mivel a NATO-szerződés 1. cikke úgy rendelkezik, hogy az egyezmény részes felei kötelezettséget vállalnak arra, hogy minden nemzetközi viszályt, amelybe belekerülhetnek, békés eszközökkel, olyan módon rendeznek, hogy a nemzetközi béke és biztonság, valamint az igazságosság ne kerüljön veszélybe, továbbá hogy nemzetközi kapcsolataikban tartózkodnak az Egyesült Nemzetek céljaival össze nem férő, bármilyen módon megnyilvánuló erőszakkal való fenyegetéstől és erőszak alkalmazásától; O. mivel az ENSZ Alapokmánya úgy rendelkezik, hogy az államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy minden nemzetközi viszályt, amelybe belekerülhetnek, békés eszközökkel, olyan módon rendeznek, hogy a nemzetközi béke és biztonság, valamint az igazságosság ne kerüljön veszélybe, továbbá hogy nemzetközi kapcsolataikban tartózkodnak az Egyesült Nemzetek céljaival összeegyeztethetetlen, bármilyen módon megnyilvánuló erőszakkal való fenyegetéstől és az erőszak alkalmazásától; 1. rendkívül aggasztónak tartja az uniós tagállamok és egy uniós tagjelölt ország közötti, a Földközi-tenger keleti térségében zajló jelenlegi vitát és az azzal kapcsolatos további katonai eszkalálódás kockázatát; szilárd meggyőződése, hogy a konfliktus fenntartható megoldása csak párbeszéden, diplomácián, valamint jóhiszeműen és a nemzetközi joggal összhangban folytatott tárgyalásokon keresztül érhető el; 2. elítéli Törökországnak a kontinentális talapzaton, valamint Görögország és Ciprus kizárólagos gazdasági övezeteiben folytatott jogellenes tevékenységeit, amelyek sértik uniós tagállamok szuverén jogait, és teljes szolidaritását fejezi ki Görögország és Ciprus felé; nyomatékosan felszólítja Törökországot, hogy vegyen részt a jogviták békés rendezésében, és tartózkodjon minden olyan egyoldalú és jogellenes fellépéstől vagy fenyegetéstől, amely a jószomszédi kapcsolatokra hátrányos hatást gyakorolhat; 3. üdvözli Törökország 2020. szeptember 12-i döntését arról, hogy visszavonja az Oruç Reis szeizmikus kutatóhajót, amivel megtette az első lépést a Földközi-tenger keleti térségében tapasztalható feszültségek enyhítése felé; elítéli Törökország 2020. szeptember 15-i azon döntését, hogy új Navtex-üzenetet bocsát ki a Yavuz fúróhajó szolgálati idejének 2020. október 12-ig történő meghosszabbítása céljából; sürgeti Törökországot, hogy mutasson mértékletességet, kezdeményező módon járuljon hozzá a helyzet enyhítéséhez többek között azzal, hogy tiszteletben tartja szomszédai területi integritását és szuverenitását, azonnal leállítja a Földközi-tenger keleti térségében folytatott további jogsértő feltárási és fúrási tevékenységeit, tartózkodik a görög légtér, valamint a görög és ciprusi felségvizek megsértésétől, valamint elhatárolódik a nacionalista és háborús uszító retorikától; elutasítja a tagállamokkal és az EU-val szembeni fenyegetések és sértő nyelvezet alkalmazását, mivel ez elfogadhatatlan és nem helyénvaló egy uniós tagjelölt ország részéről; 4. hangsúlyozza, hogy diplomáciai eszközök, közvetítés és a nemzetközi jog útján kell megoldást találni, és határozottan támogatja a felek közötti párbeszédhez való visszatérést; felszólítja az összes érintett szereplőt, különösen Törökországot, hogy a párbeszéd és a hatékony együttműködés lehetővé tétele érdekében kötelezzék el magukat a helyzet sürgős enyhítése mellett azáltal, hogy csökkentik katonai jelenlétüket a régióban; 5. felszólítja Törökországot mint uniós tagjelölt országot, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben a tengerjogot, valamint Görögország és Ciprus uniós tagállamok szuverenitását azok felségvizei tekintetében, valamint azok szuverén jogait a tengeri övezeteikben; ismételten felszólítja a török kormányt, hogy írja alá és ratifikálja az ENSZ Tengerjogi Egyezményét, és emlékeztet arra, hogy bár Törökország nem aláíró fél, a szokásjog még a lakatlan szigetek esetében is rendelkezik kizárólagos gazdasági övezetekről; 6. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a feszültség fokozódása aláássa a ciprusi kérdés átfogó megoldásáról szóló közvetlen tárgyalások újrakezdésének kilátásait, holott továbbra is ez a leghatékonyabb út Ciprus és Törökország között a kizárólagos gazdasági övezetek elhatárolása tekintetében; sürgeti az összes érintett felet, hogy aktívan támogassák a ciprusi kérdés igazságos, átfogó és életképes rendezésére irányuló tárgyalásokat az ENSZ Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozataiban meghatározott keretek között, a nemzetközi joggal és az uniós vívmányokkal összhangban, valamint az Unió alapját képező elvek tiszteletben tartásával; 7. üdvözli, hogy a Ciprus és Görögország kormánya felkérte Törökországot, hogy jóhiszeműen tárgyaljon a partjaik közötti tengeri övezetek elhatárolásáról; sürgeti a feleket, hogy az adott vitákat vigyék a hágai Nemzetközi Bíróság elé, vagy folyamodjanak nemzetközi választottbírósághoz abban az esetben, ha a vita rendezése nem lehetséges közvetítés útján; 8. üdvözli az EU, különösen Borrell alelnök/főképviselő és az Európai Unió Tanácsának német elnöksége, valamint más nemzetközi intézmények, például a NATO arra irányuló erőfeszítéseit, hogy hozzájáruljanak a megoldás párbeszéd és diplomácia útján történő megtalálásához; felszólítja a feleket, hogy valódi közös elköteleződéssel és jóhiszeműen tárgyaljanak a kizárólagos gazdasági övezetek és a kontinentális talapzat elhatárolásáról, teljes mértékben tiszteletben tartva a nemzetközi jogot és a szomszédok közötti jó kapcsolatok elvét; támogatja az arra irányuló javaslatot, hogy az összes érintett szereplő részvételével többoldalú konferenciát rendezzenek a Földközi-tenger keleti térségéről annak érdekében, hogy platformot biztosítsanak a viták párbeszéd útján történő rendezéséhez; 9. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassanak szélesebb körű, inkluzív párbeszédet Törökországgal, valamint alakítsanak ki átfogó és stratégiai biztonsági architektúrát és energiaügyi együttműködést a földközi-tengeri térségben; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e párbeszéd során továbbra is határozottan kötelezzék el magukat az Unió alapvető értékei és elvei mellett, beleértve az emberi jogok, a demokrácia, a jogállamiság és a szolidaritás elvének tiszteletben tartását; 10. sürgősen felszólít minden fúrási tevékenység átfogó környezeti kockázatértékelésére, figyelembe véve a tengeri gázfeltárással kapcsolatos számos kockázatot a környezetre, a munkaerőre és a helyi lakosságra nézve; felszólítja az érintett feleket, hogy hajtsanak végre beruházásokat a megújuló energiába és a fenntartható, éghajlatbarát jövőbe, valamint felszólítja az EU-t, hogy támogassa egy ilyen, a földközi-tengeri térségre vonatkozó zöld megállapodás kidolgozását, amely a tágabb régióra vonatkozó, megújuló energiával kapcsolatos beruházások terveit is magában foglalná annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek az éghajlatra és a környezetre káros, korlátozott fosszilis erőforrásokkal kapcsolatos viták; 11. súlyos aggodalmát fejezi ki az EU és Törökország közötti kapcsolatok jelenlegi helyzete miatt, főként a törökországi súlyos emberi jogi helyzettel, valamint a demokrácia és a jogállamiság gyengülésével kapcsolatban; hangsúlyozza Törökország egyoldalú külpolitikai kezdeményezéseinek a tágabb régióra gyakorolt múltbeli és jelenlegi negatív hatásait, és hogy a Földközi-tenger keleti térségében Törökország által végzett jogellenes feltárási és fúrási tevékenységek tovább súlyosbítják az EU és Törökország közötti kapcsolatok általános romlását; felszólítja Törökországot és az uniós tagállamokat, hogy működjenek együtt a konfliktus békés megoldásának és a líbiai politikai párbeszédnek a támogatásában, és tartsák be az ENSZ Biztonsági Tanácsa által bevezetett fegyverembargót; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a jelenlegi török külpolitika és a földközi-tengeri térségben folytatott egyéb fellépések negatív hatást gyakorolnak a régió stabilitására; megismétli az északkelet-szíriai török hadműveletről és annak következményeiről szóló, 2019. október 24-i állásfoglalásában(7) kifejtett álláspontját; 12. felhívja a NATO megfelelő fórumait, és különösen a hagyományos fegyverek ellenőrzésével foglalkozó magas szintű munkacsoportot, hogy sürgősen vitassák meg a Földközi-tenger keleti térségében folytatott fegyverzetellenőrzés kérdését; 13. újólag megerősíti, hogy az EU és Törökország közötti parlamenti párbeszéd a párbeszéd és a deeszkalációs erőfeszítések fontos eleme; mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a török parlament folyamatosan elutasítja az EU–Törökország Parlamenti Vegyes Bizottság kétoldalú üléseinek folytatását; felszólt ezen ülések azonnali folytatására; 14. kitart amellett, hogy további szankciók csak párbeszéd, komoly együttműködés és konkrét helyszíni előrelépés révén kerülhetők el; felszólítja a Tanácsot, hogy álljon készen további korlátozó intézkedések listájának kidolgozására, amennyiben nem történne jelentős előrelépés a Törökországgal való kapcsolatfelvétel terén; javasolja, hogy az ilyen intézkedések ágazatiak és célzottak legyenek; határozottan úgy véli, hogy ezek a szankciók nem lehetnek hátrányos hatással Törökország népére, a Törökország független civil társadalmának nyújtott támogatásunkra vagy a Törökországban tartózkodó menekültekre; 15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a NATO Parlamenti Közgyűlésének és főtitkárának, a Török Köztársaság elnökének, kormányának és parlamentjének, valamint az uniós tagállamoknak.
| ||||||||||||||||||||||
| A belarusz helyzet |
| |||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Belaruszról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a médiaszabadság belaruszi helyzetének romlásáról, nevezetesen a Charter 97 ügyről szóló 2018. október 4-i(1), a Belaruszról szóló 2018. április 19-i(2), a belarusz helyzetről szóló 2017. április 6-i(3), a belarusz helyzetről szóló 2016. november 24-i(4), valamint a belarusz halálbüntetésről szóló 2015. október 8-i állásfoglalására(5), – tekintettel a keleti partnerségnek az Unió és hat keleti partnere – Azerbajdzsán, Belarusz, Grúzia, Moldova, Örményország és Ukrajna – közös erőfeszítéseként Prágában, 2009. május 7-én történt létrehozására, – tekintettel a keleti partnerség 2009. évi prágai, 2011. évi varsói, 2013. évi vilniusi, 2015. évi rigai és 2017. évi brüsszeli csúcstalálkozóján tett együttes nyilatkozatokra, – tekintettel a 2020. augusztus 9-én Belaruszban tartott elnökválasztásra, – tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az elnökválasztásról szóló, az Európai Unió nevében tett 2020. augusztus 11-i és 2020. augusztus 17-i nyilatkozatára, – tekintettel a főképviselő/alelnök nyilatkozataira, különösen az elnökválasztást megelőző 2020. augusztus 7-i és az elnökjelöltek nyilvántartásba vételének megtagadásáról szóló, 2020. július 14-i nyilatkozatára, a főképviselő/alelnök és Kanada külügyminiszterének 2020. augusztus 26-i közös nyilatkozatára, valamint a főképviselő/alelnök és az európai szomszédságpolitikáért és bővítésért felelős biztos 2020. augusztus 10-i, az elnökválasztásról szóló közös nyilatkozatára, – tekintettel az Európai Parlament elnökének 2020. augusztus 13-i nyilatkozatára, valamint az öt képviselőcsoport vezetőinek a 2020. augusztus 9-i úgynevezett elnökválasztást követően a belarusz helyzetről tett 2020. augusztus 17-i nyilatkozatára, – tekintettel a Külügyek Tanácsa 2020. augusztus 14-i rendkívüli ülésének legfőbb eredményére és az Európai Tanácsnak a 2020. augusztus 9-i elnökválasztást követő, a belarusz helyzettel foglalkozó 2020. augusztus 19-i ülésén az elnök által tett következtetésekre, – tekintettel a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a politikai alapon végrehajtott önkényes és indokolatlan letartóztatásokról és fogva tartásokról szóló 2020. szeptember 7-i és a Koordinációs Tanács tagjai elleni erőszak és megfélemlítés fokozódásáról szóló, 2020. szeptember 11-i nyilatkozatára, – tekintettel az EU globális stratégiájára és a felülvizsgált európai szomszédságpolitikára, – tekintettel az EKSZ szóvivőjének nyilatkozataira, különösen az elnökválasztást megelőző közelmúltbeli fejleményekről szóló, 2020. június 19-i és a belarusz parlamenti választásokról szóló, 2019. november 18-i nyilatkozatára, – tekintettel a Belaruszban a belső elnyomás céljára felhasználható fegyverekre és felszerelésekre vonatkozó, 2004. évi uniós embargó meghosszabbításáról szóló, 2020. február 17-i tanácsi határozatra(6), – tekintettel a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának (ODIHR) 2020. július 15-i nyilatkozatára arról, hogy meghívás hiányában nem küldtek választási megfigyelő missziót Belaruszba, – tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, valamint az összes olyan emberi jogi egyezményre, amelynek Belarusz részes fele, – tekintettel az ENSZ belaruszi emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának 2020. július 10-i jelentésére, – tekintettel az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának (ODIHR) 2020. július 17-i nyilatkozatára és az EBESZ ODIHR belarusz választásokról szóló korábbi jelentéseire, – tekintettel az ENSZ főtitkárának a Belaruszban a választások utáni fejleményekről szóló, 2020. augusztus 10-i és 14-i nyilatkozatára, – tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére, A. mivel Belaruszban 2000 óta többszöri próbálkozás ellenére sem jegyeztek be újabb politikai pártot; mivel a belarusz Központi Választási Bizottság megtagadta a rezsimet bíráló politikusok jelöltként való nyilvántartásba vételét a 2020-as elnökválasztáson, akik állítólag több mint 100 000 aláírást gyűjtöttek a nemzeti jogszabályok előírásainak megfelelően, hangsúlyozva a jelölés aránytalan és indokolatlan akadályait, amelyek ellentétesek az EBESZ-kötelezettségvállalásokkal és más nemzetközi normákkal; B. mivel az elnöki kampányt már 2020. május eleje óta a békés tüntetők, civil társadalmi aktivisták, bloggerek és újságírók elleni országos szintű fellépés, valamint a politikai aktivisták, családtagjaik és támogatóik komoly megfélemlítése jellemezte; mivel több mint 650 békés tiltakozót, újságírót és civil aktivistát tartanak fogva az országban a rezsim elleni tiltakozása miatt; C. mivel a belarusz választási folyamat nem felelt meg az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) iránymutatásainak, amelyek előirányozzák az alapvető szabadságok tiszteletben tartását, az egyenlőséget, az egyetemességet, a politikai pluralizmust, a megbízhatóságot, az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot, holott Belarusz az EBESZ részes fele; D. mivel az EBESZ/ODIHR választási megfigyelő missziója nem tudta figyelemmel kísérni a választási folyamatot, mivel a belarusz hatóságok szándékosan nem küldtek ki meghívót időben; E. mivel a választás napjáról rendszerszintű szabálytalanságokat és a nemzetközi választási normák számos megsértését jelentették, többek között a szavazók megfélemlítését, szavazati joguk megtagadását és a választókerületi jegyzőkönyvek tömeges meghamisítását; mivel a független belföldi megfigyelőket, köztük azokat, akik a belarusz elnökválasztáson a korai szavazást követték nyomon, a választási jog számos megsértésének dokumentálását követően országszerte őrizetbe vették; F. mivel a belaruszi Központi Választási Bizottság a hivatalban levő Aljakszandr Lukasenkát nyilvánította az úgynevezett választások győztesének; G. mivel hiteles országos jelentések és a közösségi média segítségével alulról szerveződő kezdeményezések a hivatalban lévő Aljakszandr Lukasenka javára elkövetett széles körű választási csalásról tanúskodnak, és sok belarusz szerint Szvjatlana Cihanouszkaja a győztes; H. mivel a demokratikus változás, valamint az alapvető szabadságok és az emberi jogok tiszteletben tartása iránti vágyat kifejezésre juttató, példa nélküli, békés tiltakozások az úgynevezett választási eredmények bejelentését követően azonnal megkezdődtek, és mind a mai napig folytatódnak, mivel több százezren gyűlnek össze Belarusz utcáin, és a tiltakozások csúcspontjai a hétvégi egységmenetek, amelyek bizonyítják a belarusz társadalom elégedetlenségének és mozgósításának szintjét; I. mivel a tiltakozásokat széles körű sztrájkok kísérték az egész országban az ipari üzemekben, többek között a különböző iparágak nagyobb állami tulajdonú vállalataiknál, iskolákban, egyetemeken, városokban és falvakban; J. mivel az Európai Unió és tagállamai a választás tisztességességével kapcsolatos komoly kétségek és a hamisításról szóló számos beszámoló miatt nem ismerték el az elnökválasztás eredményeit; mivel Lukasenka hivatalban lévő elnök jelenlegi hivatali ideje 2020. november 5-én jár le; K. mivel a belaruszi tiltakozások soha nem látott méretet öltöttek, kiterjednek az egész országra és az emberek életkortól függetlenül vesznek részt azokban, szemmel látható női vezetés mellett; L. mivel a belarusz hatóságok aránytalan erőszakkal reagáltak a legitim és békés tüntetésekre; mivel a biztonsági erők igen keményen léptek fel a békés tiltakozók ellen, gyakran alkalmazva túlzott, szükségtelen és megkülönböztetés nélküli erőszakot, például könnygázt, rendőrbotot, villanógránátokat és vízágyúkat; mivel az Egyesült Nemzetek emberi jogi főbiztosának hivatala több mint 6 700 ember utóbbi hetekben történt letartóztatásáról számolt be, akik a békés gyülekezés szabadságához fűződő jogukkal éltek; mivel a szakértők legalább 450 esetben kaptak jelentést kínzásról, szexuális erőszakról, nemi erőszakról és a szabadságuktól megfosztott személyekkel szembeni rossz bánásmódról, miközben 2020. augusztus 9. óta számos ember eltűnt, volt, akit holtan találtak, közéjük tartozik Aljakszandr Tarajkouszki, Kansztancin Sismakou, Aljakszandr Vihor és Henadz Sutau; M. mivel Koordinációs Tanácsot hoztak létre azzal a céllal, hogy ideiglenes intézményi partnerként szolgáljon a nemzetközi normáknak megfelelő és az ODIHR választási megfigyelése alatt tartandó új választások megszervezésére irányuló nemzeti párbeszéd folyamatához; mivel azóta több ezer ember fejezte ki támogatását az új választásokra vonatkozó felhívásaival kapcsolatban, és mivel a Koordinációs Tanács valamennyi vezető tagját (Lilija Ulaszava, Makszim Znak, Szjarhej Dileuszki, Marija Kalesznyikava) zaklatták, kihallgatták vagy letartóztatták; mivel a folyamatos zaklatások és fenyegetések arra késztették az ellenzék vezető tagjait, Szvjatlana Cihanouszkaját, Veranika Csapkalát, Pavel Latuskát és Volha Kovalkovát, hogy az Európai Unióban keressenek menedéket; mivel egy másik vezetőt, Marija Kalesznyikavát 2020. szeptember 7-én álarcos férfiak rabolták el fényes nappal egy jelzés nélküli kisteherautóval egy minszki utcán; mivel Szvetlana Alekszijevics, a Nobel-díj kitüntetettje a Koordinációs Tanács elnökségének egyetlen olyan tagja, aki Belaruszban tartózkodik és szabadlábon van; mivel az európai diplomatáktól kapott rendkívüli támogatás ellenére továbbra is komoly aggodalomra ad okot a biztonsága; N. mivel az Európai Tanács 2020. augusztus 19-i ülésén úgy határozott, hogy szankciókkal sújtja a belaruszi erőszakért, elnyomásért és a választási eredmények meghamisításáért felelős jelentős számú személyt, megtiltja számukra, hogy belépjenek az EU-ba, és befagyasztja az EU-ban lévő pénzügyi eszközeiket; O. mivel a választási kampányra és az elnökválasztásra a Covid19-világjárvány alatt került sor, amelynek hatásait a belarusz politikai vezetés és hatóságok következetesen tagadták, aminek következtében az újságírók, az egészségügyi személyzet és a hétköznapi emberek kezdtek megosztani a világjárványra és a szükséges óvintézkedésekre vonatkozó alapvető információkat, ezzel is bizonyítva az emberek társadalmi szerepvállalását és a belarusz civil társadalom életképességét; P. mivel 2020. augusztus 27-én az Oroszországi Föderáció elnöke kijelentette, hogy támogatja a belarusz hatóságokat a legitim polgári elégedetlenség elfojtásában különleges rendőri erők bevetésének felajánlása révén; mivel 2020. augusztus 21-én Aljakszandr Lukasenka bejelentette, hogy az állami médiában dolgozó, sztrájkoló és lemondó újságírókat úgynevezett orosz médiaszakemberekkel váltja fel; mivel Oroszország, Kína és Törökország az elsők között gratulált Lukasenkának csalással szerzett választási győzelméhez; Q. mivel a belarusz hatóságok továbbra is erőszakosan lépnek fel a független belarusz riporterekkel és a civil újságírókkal szemben, és szándékosan próbálják akadályozni a belföldi és nemzetközi aggodalmak és megítélések eloszlatása érdekében végzett objektív tudósításokat, többek között azáltal, hogy 2020. augusztus 29-én visszavonták több mint egy tucat nemzetközi riporter sajtóakkreditációját; R. mivel Belaruszban a választási kampány alatt és a választások után tovább romlott az emberi jogi helyzet; mivel az emberijog-védők munkakörnyezete folyamatosan romlott, és az emberijog-védőket módszeresen megfélemlítik, zaklatják és korlátozzák alapvető szabadságaikat; mivel Belarusz az egyetlen olyan ország Európában, amely még mindig alkalmazza a halálbüntetést; 1. hangsúlyozza, hogy – az Európai Tanács álláspontjával egybehangzóan – elutasítja a 2020. augusztus 9-i belaruszi úgynevezett elnökválasztás eredményét, mivel a választásokat az összes nemzetközileg elismert norma kirívó megsértésével folytatták le; jelenlegi hivatali idejének lejártát követően nem ismeri el Aljakszandr Lukasenkát Belarusz elnökének; 2. a lehető leghatározottabban elítéli a belarusz hatóságokat a 2020. augusztus 9-i, csalásokkal zajlott elnökválasztásokat követően az igazságszolgáltatásért, a szabadságért és a demokráciáért szervezett békés tüntetések erőszakos elfojtásáért; felszólít az erőszak haladéktalan beszüntetésére, a 2020. augusztus 9-i úgynevezett választások előtt és után politikai okokból fogva tartott minden személy azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására és az ellenük felhozott vádak ejtésére, többek között azon személyek szabadon bocsátására is, akiket a választási eredmények vagy a hatóságok által alkalmazott erőszak elleni tiltakozásokban való részvételükért vagy e tiltakozások támogatásának kifejezéséért tartanak fogva; 3. elítéli a sztrájkok résztvevőivel, a Koordinációs Tanács tagjaival és más ellenzéki szereplőkkel, civil társadalmi aktivistákkal, független újságírókkal és bloggerekkel szembeni folyamatos megfélemlítést, üldözést és aránytalan erőszakot; követeli a 2020. augusztus 9-i meghamisított választások előtt és után önkényesen fogva tartott valamennyi személy – köztük Pavel Szevjarinec, Mikalaj Sztatkijevics, Marija Kalesznyikava, Andrej Jahorau, Anton Radnyiankou és Ivan Kraucou – azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását; követeli, hogy állítsanak le minden politikai alapon indított büntetőeljárást; 4. üdvözli a Koordinációs Tanácsot mint a Belaruszban demokratikus változást követelő emberek ideiglenes képviselőjét, amely minden politikai és társadalmi szereplő előtt nyitva áll; 5. támogatja a békés és demokratikus hatalomátadást egy inkluzív nemzeti párbeszéd eredményeként, a belarusz nép demokratikus és alapvető jogainak teljes körű tiszteletben tartása mellett; e tekintetben megismétli a belarusz nép arra irányuló felhívását, hogy a lehető leghamarabb szervezzenek új, szabad és tisztességes választásokat nemzetközi felügyelet mellett, az EBESZ/ODIHR vezetésével és a nemzetközileg elismert normákkal összhangban; 6. kinyilvánítja, hogy egyértelműen támogatja a belarusz népet a szabad és tisztességes választásokra, az alapvető szabadságokra és az emberi jogokra, a demokratikus képviseletre, a politikai részvételre és a méltóságra irányuló jogos követeléseikben és törekvéseikben, valamint a saját sorsuk megválasztásához való jogukban; elismeri, hogy a jelenlegi belarusz tiltakozó mozgalom a Belarusz demokratizálódása iránti általános és széles körű igényen alapul, mivel az embereknek ugyanazokat az alapvető demokratikus és szabadságjogokat kell élvezniük, mint az európai kontinens többi polgárának; 7. felhívja a Bizottságot, az alelnököt/főképviselőt és a Tanácsot, hogy nyújtsanak segítséget Belarusz demokratikus ellenzékének, többek között a Szvjatlana Cihanouszkaja által vezetett Koordinációs Tanácsnak; 8. nagyra értékeli, hogy a Szvjatlana Cihanouszkaja, Veranika Csapkala és Marija Kalesznyikava által vezetett bátor belarusz nők és támogatóik jelentős mértékben hozzájárultak a belarusz nép jogos követeléseinek kinyilvánításához és képviseletéhez; megjegyzi, hogy sok belarusz szerint Szvjatlana Cihanouszkaja az elnökválasztás nyertese és Belarusz újonnan megválasztott elnöke; 9. követeli a Koordinációs Tanács letartóztatott tagjainak, (Lilija Ulaszava, Makszim Znak, Szjarhej Dileuszki, Marija Kalesznyikava) azonnali szabadon bocsátását; kitart amellett, hogy minden nemzeti párbeszédnek a Koordinációs Tanács teljes körű és akadálytalan részvételével kell zajlania; üdvözli, hogy az uniós tagállamok és más, hasonlóan gondolkodó országok képviselői védelmükbe vették Szvetlana Alekszijevicset; 10. a lehető leghatározottabban elítéli a békés tüntetők és a fogvatartottak ellen irányuló, megdöbbentő erőszakos cselekményeket, kegyetlen elnyomást és kínzást; felszólít Aljakszandr Tarajkouszki, Aljakszandr Vihor, Arcjom Parukou, Henadz Sutau és Kansztancin Sismakou tüntetésekkel összefüggő haláleseteinek független és tényleges kivizsgálására; 11. felszólít a rossz bánásmód és a kínzás valamennyi formájának beszüntetésére, a kínzás a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban álló fogalmának a belarusz büntető törvénykönyvbe történő bevezetésére, valamint az erőszakos eltüntetés bűncselekménnyé nyilvánítására irányuló jogszabályi változtatásokra; 12. kitart amellett, hogy biztosítani kell a polgároknak a gyülekezés, az egyesülés, a véleményalkotás és a véleménynyilvánítás szabadságához való jogát, valamint a média szabadságát, és ezáltal meg kell szüntetni az e szabadságokat akadályozó valamennyi jogi és gyakorlati korlátozást; határozottan elítéli a halálbüntetés folyamatos alkalmazását, és felszólít annak azonnali és végleges eltörlésére, valamint – amíg ez nem történik meg – a halálbüntetés elleni fellebbezéshez való tényleges jogra; 13. teljes mértékben támogatja a belarusz munkavállalókat és független szakszervezeteket és felszólítja a belarusz hatóságokat a belarusz munkavállalók azon alapvető jogainak tiszteletben tartására, hogy elbocsátás, letartóztatás vagy más megtorlás veszélye nélkül sztrájkolhassanak, összhangban az ILO 87. és 98. sz. egyezményével; támogatja a Nemzetközi Szakszervezetek Szövetségének a Nemzetközi Munkaügyi Szervezethez intézett felhívását, hogy sürgősen lépjen fel a sztrájkbizottságok vezetői és a független szakszervezeti aktivisták letartóztatása és elítélése ellen, hogy megvédjék gyülekezési és egyesülési szabadságukat; támogatását fejezi ki a Demokratikus Szakszervezetek Belaruszi Kongresszusának koordináló szerepéhez; 14. határozottan támogatja a belarusz választási eredmények meghamisításáért és az elnyomásért felelős személyekkel – köztük Aljakszandr Lukasenkával – szembeni uniós szankciókat; felhívja a Tanácsot, hogy haladéktalanul és a nemzetközi partnerekkel szoros együttműködésben hajtson végre széles körű és hatékony szankciókat a választási csalás, erőszak és elnyomás valamennyi belarusz elkövetőjével szemben; felhívja a Tanácsot, hogy kövesse a balti államok példáját, amelyek felvették Lukasenkát szankciós listájukra, és bővítse a szankciókkal sújtott személyek eredetileg javasolt csoportját jelentős számú magas és közepes rangú tisztviselővel, valamint olyan vállalkozókkal, akikről ismert, hogy támogatják a rezsimet vagy elbocsátják alkalmazottaikat sztrájkban való részvétel miatt; felhívja az alelnököt/főképviselőt és a Tanácsot, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy felvegyék a listára azokat az orosz állampolgárokat is, akik közvetlenül részt vesznek a belaruszi Lukasenka-rezsim támogatásában; 15. határozottan üdvözli az EBESZ soros elnökének utódjával együttműködésben tett azon javaslatát, hogy segíti Belaruszt a párbeszéd megszervezésében; ragaszkodik ahhoz, hogy a belarusz hatóságok fogadják el a jelenlegi és a soron következő EBESZ-elnökök által számukra nyújtott ajánlatot; 16. sürgeti az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy készítsék el az EU Belarusszal kapcsolatos politikájának átfogó felülvizsgálatát, amelynek célja a belarusz nép és demokratikus törekvéseik, valamint a civil társadalom, az emberijog-védők, a független szakszervezetek és a független média támogatása; felszólít a belarusz civil társadalomnak nyújtott uniós finanszírozás növelésére, valamint a jelenlegi belarusz kormány és az állami ellenőrzés alatt álló projektek részére történő minden uniós pénzeszköz átutalásának befagyasztására, valamint a jelenlegi rezsimnek nyújtott EBB-, EBRD- és más kölcsönök leállítására; sürgeti az EU-t, hogy szervezzen adományozói konferenciát a demokratikus Belarusz számára, amely összehozza a nemzetközi pénzügyi intézményeket, a G7-országokat, az uniós tagállamokat és intézményeket, valamint azokat, akik készek vállalni egy több milliárd eurós pénzügyi csomagot a jövőbeli reformtörekvések és a gazdaság szerkezetátalakításának támogatására; 17. felhívja az EKSZ-t, hogy függessze fel az EU–Belarusz partnerségi prioritásokról szóló tárgyalásokat mindaddig, amíg szabad és tisztességes elnökválasztásra nem kerül sor; 18. sürgeti a kormányt, hogy erősítse meg az egészségügyi rendszert, és átlátható és inkluzív módon bocsásson a belarusz polgárok rendelkezésére minden releváns és életmentő információt a világjárványról; hangsúlyozza, hogy javítani kell az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, annak elérhetőségét és minőségét a fogva tartási helyeken, különös tekintettel a Covid19-világjárványra, valamint az egészségügyi személyzet munkakörülményeire, mivel jelentések érkeztek arról, hogy a rendőrség megakadályozta a sérült tüntetők ellátását és letartóztatta az egészségügyi személyzetet; 19. ösztönzi az EU tagállamait, hogy könnyítsék meg és gyorsítsák fel egy humanitárius folyosó kialakítását és a Belaruszból politikai okokból menekülők vagy az ellenük elkövetett erőszak miatt orvosi kezelésre szorulók vízumkérelmi eljárását, és biztosítsák számukra és családtagjaik számára a szükséges támogatást és segítséget; felhívja a Bizottságot, hogy gyorsan valósítsa meg a civil társadalomnak és az elnyomás áldozatainak nyújtott hatékony uniós pénzügyi támogatást, és mozgósítson több forrást fizikai, pszichológiai és anyagi támogatásukra; 20. felhívja az EU-t, hogy erősítse tovább az emberek közötti kapcsolatokat azáltal, hogy támogatja a belarusz független nem kormányzati szervezeteket, civil társadalmi szervezeteket, emberijog-védőket, a média képviselőit és a független újságírókat, további lehetőségeket teremtve a fiatal belaruszok számára, hogy az EU-ban tanuljanak, és továbbra is támogatva az Európai Bölcsészettudományi Egyetemet; kéri a Bizottságot, hogy sürgősen hozzon létre ösztöndíjprogramot a belarusz egyetemekről demokratikus hozzáállásuk miatt kizárt diákok és tudósok számára; 21. hangsúlyozza a rezsim által a belarusz nép ellen elkövetett bűncselekmények átfogó kivizsgálásának szükségességét, és hangsúlyozza, hogy kész hozzájárulni egy ilyen vizsgálathoz; 22. elítéli a média és az internet elnyomását, valamint az újságíróknak és bloggereknek az ország helyzetével kapcsolatos információáramlás megállítása érdekében való megfélemlítését; hangsúlyozza, hogy a belarusz népnek joga van az információkhoz való akadálytalan hozzáféréshez; felszólítja az EU-t, hogy használja fel a Demokráciáért Európai Alapítványt és más eszközöket e médiacsatornák és újságírók támogatására, akiket a rezsim elnyom; 23. felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy nyújtsanak teljes körű támogatást az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és az EBESZ moszkvai mechanizmusának azon erőfeszítéseihez, amelyek az emberi jogok megsértésének nemzetközi szervezetek általi dokumentálására és jelentésére, valamint az ezt követő elszámoltathatóságra és az áldozatoknak nyújtott igazságszolgáltatására irányulnak; 24. hangsúlyozza az EU-t, tagállamait és intézményeit érintő, Belaruszban terjedő félretájékoztatás, valamint az EU-n belüli, a belarusz helyzettel kapcsolatos félretájékoztatás, továbbá a harmadik felek által elkövetett hibrid fenyegetések egyéb formái elleni küzdelem fontosságát; óva inti a rezsimet minden arra irányuló kísérlettől, hogy a nemzeti, vallási, etnikai és egyéb kisebbségeket közvetett célpontként használja fel, elterelve a társadalom figyelmét a választási csalásról és az azt követő tömeges tiltakozásokról és elnyomásról; elítéli annak az elutasítását, hogy Tadeusz Kondrusiewicz érsek, a belarusz katolikus egyház vezetője visszatérhessen az országba; 25. elítéli az Oroszországi Föderáció hibrid beavatkozását Belaruszban, nevezetesen azt, hogy úgynevezett médiaszakértőket delegálnak a belarusz állami médiába, valamint tanácsadókat küldenek a katonai és bűnüldöző szervekhez, és felszólítja az Oroszországi Föderáció kormányát, hogy vessen véget a belaruszi belső folyamatokba történő minden további titkos vagy nyílt beavatkozásnak; sürgeti az Oroszországi Föderációt, hogy tartsa tiszteletben a nemzetközi jogot és Belarusz szuverenitását; figyelmeztet arra, hogy Aljakszandr Lukasenka nem rendelkezik sem politikai, sem erkölcsi felhatalmazással arra, hogy Belarusz nevében további olyan szerződéses kapcsolatokat létesítsen – többek között az orosz hatóságokkal –, amelyek veszélyeztethetik Belarusz szuverenitását és területi épségét; 26. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU prioritásként kezelje a belarusz fejleményeket; emlékeztet arra, hogy az EU-nak egységesen és következetesen kell reagálnia a belarusz helyzetre; 27. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy Belarusz már feltöltötte nukleáris üzemanyaggal az asztraveci atomerőmű első reaktorát, és 2020 novemberére tervezi az energiatermelés megindítását anélkül, hogy teljes mértékben végrehajtaná a stressztesztre vonatkozó ajánlásokat, ami a jelenlegi nagy politikai instabilitás idején különösen aggasztó; 28. felhívja az uniós tagállamok és az összes többi demokratikus ország jégkorongszövetségeit, hogy sürgessék a Nemzetközi Jégkorongszövetséget (IIHF) azon határozatának visszavonására, amely szerint a 2021. évi jégkorong-világbajnokságot részben Belaruszban tartják, mindaddig, amíg a helyzet és különösen az emberi jogok helyzete az országban nem javul; 29. ismételten felhívja az EU Tanácsát, hogy hozzon létre egy átfogó, hatékony és időszerű, az egész EU-ra kiterjedő, korlátozó intézkedéseket tartalmazó mechanizmust(az úgynevezett Magnyickij-listát), amely lehetővé teszi az emberi jogok súlyos megsértéséért felelős vagy abban részt vevő magánszemélyek, állami és nem állami szereplők és egyéb szervezetek haladéktalan megcélzását; 30. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint a Belarusz Köztársaság és az Oroszországi Föderáció hatóságainak.
| ||||||||||||||||||||
| Az oroszországi helyzet, Alekszej Navalnij megmérgezése |
| ||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Oroszországról szóló korábbi állásfoglalásaira, – tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre, – tekintettel az Oroszországi Föderáció alkotmányára, különösen annak 2. fejezetére és kifejezetten a szólásszabadságot védő 29. cikkére, valamint azokra a nemzetközi emberi jogi kötelezettségekre, amelyeket Oroszország az Európa Tanács, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és az ENSZ tagjaként vállalt, – tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Alekszej Navalnij megmérgezéséről szóló, az Európai Unió nevében tett 2020. szeptember 3-i nyilatkozatára, – tekintettel a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) Alekszej Navalnij megmérgezéséről szóló, 2020. augusztus 24-i és szeptember 2-i nyilatkozatára, – tekintettel Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2020. szeptember 8-i nyilatkozatára, amelyben Alekszej Navalnij megmérgezésének független kivizsgálására szólít fel, – tekintettel a G7-ek külügyminisztereinek Alekszej Navalnij megmérgezéséről szóló, 2020. szeptember 8-i nyilatkozatára, – tekintettel a vegyi fegyverek kifejlesztésének, gyártásának, felhalmozásának és használatának tilalmáról, valamint megsemmisítéséről szóló egyezményre (vegyifegyvertilalmi egyezmény), amely tiltja a vegyi fegyverek használatát, kifejlesztését, gyártását, felhalmozását és átadását, – tekintettel arra, hogy a vegyifegyvertilalmi egyezmény részes államai konferenciájának 2019. november 27-i 24. ülésszakán egyhangúlag elfogadták a C-24/DEC.4 és a C-24/DEC.5 határozatot, felvéve az egyezmény vegyi anyagokról szóló mellékletének 1. jegyzékébe a szerves foszfort tartalmazó, novicsokként ismert idegmérgeket, valamint hogy e határozatok 2020. június 7-én hatályba léptek, – tekintettel a Charité – Universitätsmedizin Berlin kórház 2020. augusztus 24-i nyilatkozatára, amely szerint Alekszej Navalnij idegméreggel történő mérgezés áldozatává vált, – tekintettel a német szövetségi kormány 2020. szeptember 2-i nyilatkozatára, amelyben sürgősen felszólította az orosz kormányt, hogy tegyen nyilatkozatot az incidensről, és a lehető leghatározottabban elítélte a támadást, – tekintettel a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet (OPCW) főigazgatójának az Alekszej Navalnij elleni vegyifegyver-használattal kapcsolatos állításokról szóló, 2020. szeptember 3-i nyilatkozatára, amelyben hangsúlyozza, hogy „a Vegyifegyver-tilalmi Egyezmény értelmében valamely személy idegméreg használata révén történő mérgezése vegyifegyver-használatnak minősül”, – tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 5. cikkére és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 7. cikkére, amelyek kimondják, hogy senkit nem lehet kínzásnak és kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, és amelyeknek az Oroszországi Föderáció részes fele, – tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 1998. december 9-én elfogadott, az egyéneknek, csoportoknak és a társadalmi szervezeteknek az egyetemesen elismert emberi jogok és alapvető szabadságok előmozdításához és védelméhez való jogáról és az ezek iránti felelősségéről szóló nyilatkozatra, – tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére, A. mivel Alekszej Navalnij vezető orosz ellenzéki politikus ügyvédként, bloggerként és korrupcióellenes aktivistaként számos, üzleti vállalkozásokat és orosz politikusokat érintő korrupciós ügyet derített fel, Oroszország-szerte nyilvános tiltakozások élén állt, és egyike lett az orosz ellenzék néhány tényleges vezetőjének; mivel korábban őrizetbe vették, letartóztatták és elítélték, kísérletet téve politikai és nyilvános tevékenységeinek leállítására; mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága számos ilyen eljárást visszaélésszerűnek és a tisztességes eljárás elvével ellentétesnek nyilvánított; mivel Alekszej Navalnijt fizikai támadások is érték: 2017-ben egy orvosi fertőtlenítőszerrel kis híján megvakították, 2019-es fogva tartása alatt pedig állítólag megmérgezték; mivel az elkövetőket egyik esetben sem állították bíróság elé; B. mivel a jelentések szerint Alekszej Navalnij 2020. augusztus 20-án egy orosz belföldi légi járaton kómába esett, és az orosz Omszk város egyik kórházába szállították, 2020. augusztus 22. óta pedig, családja kérésére, a berlini Charité kórházban részesül orvosi kezelésben; C. mivel az Alekszej Navalnij meggyilkolására irányuló kísérletre a 2020. szeptember 13-i oroszországi helyi és regionális választásokat megelőzően került sor, ahol ő és csoportja aktívan részt vett a Putyin-rezsim jelöltjeinek legyőzésére irányuló „intelligens szavazási” stratégia bevezetésében; mivel ez különösen aggasztó fényt vet a demokrácia, az alapvető szabadságok és az emberi jogok helyzetére az országban; D. mivel közvetlenül az ellene irányuló mérgezési kísérlet előtt Alekszej Navalnij Novoszibirszkben és Tomszkban tartózkodott, ahol a helyi kormányzók korrupciós ügyeit vizsgálta; mivel a régiókban folytatott korrupcióellenes tevékenységei révén növelte az ilyen esetek ismertségét a helyi lakosság körében, és ennek következtében növelte a regionális választásokon való részvételt, ezáltal mozgósítva az ellenzéki szavazókat; mivel Alekszej Navalnij 40 regionális irodából álló rendszert hozott létre az országban, amely állandó jelleggel ellenőrzi a helyi hatóságokat, de az orosz hatóságok részéről megfélemlítésnek és üldöztetésnek van kitéve; E. mivel Alekszej Navalnij határozott támogatását fejezte ki a habarovszki és belaruszi tüntetők iránt, és a Belaruszban zajló változásokat inspirációnak tekintette Oroszország népe számára; F. mivel az Oroszországban elkövetett politikai gyilkosságok és mérgezések a rezsim rendszerszintű eszközei, amelyek szándékosan az ellenzéket célozzák meg; mivel ezt tovább súlyosbítja, hogy a hatóságok nem hajlandók alaposan kivizsgálni Anna Politkovszkaja, Borisz Nyemcov, Szergej Protazanov, Vlagyimir Kara-Murza és mások ellen irányuló, politikai indíttatású gyilkosságokat, illetve gyilkossági kísérleteket; mivel a kormány vagy a kormánypárti média rendszeresen verbális támadásokat intéz az ellenzék képviselői ellen, lejárató kampányokat folytat ellenük és dehumanizáló módon lép fel velük szemben; G. mivel ez a közelmúltbeli gyilkossági kísérlet csak a legutóbbi példa az emberi jogok védelme, valamint a közösen elfogadott demokratikus elvek és a jogállamiság tiszteletben tartása terén az Oroszországi Föderációban tapasztalható igen súlyos visszaesésre; H. mivel a társadalmi másként gondolkodók folyamatos elnyomását tovább erősíti a rendőrségi és biztonsági erők büntetlensége, valamint az, hogy a bíróságok nem hajlandók e bűncselekmények valódi elkövetőit eljárás alá vonni, akik nem csupán büntetlenül maradnak, hanem a Kreml még elismerésben is részesíti őket; I. mivel az ismert orosz emberi jogi szervezet, a Memorial szerint több mint 300 politikai és vallási fogoly van az Oroszországi Föderációban; mivel az EU szolidaritást tanúsít valamennyi másként gondolkodóval és az orosz néppel, akik a szabadságukat és életüket fenyegető veszély, valamint a Kreml és az orosz hatóságok nyomása ellenére továbbra is küzdenek a szabadságért, az emberi jogokért és a demokráciáért; J. mivel az orosz titkosszolgálat által elkövetett politikai indíttatású gyilkosságok és gyilkossági kísérletek közvetlen hatást gyakorolnak az EU belső biztonságára; K. mivel a Charité – Universitätsmedizin Berlin kórház arra a következtetésre jutott, hogy Alekszej Navalnijt a novicsok-csoportba tartozó idegméreggel mérgezték meg, amely csoport a Szovjetunió és az Oroszországi Föderáció által kifejlesztett, katonai fokozatú idegmérgeket jelenti; mivel ezt a megállapítást a német fegyveres erők szaklaboratóriuma és több, egymástól függetlenül működő laboratórium is megerősítette; mivel az EU területén a közelmúltban novicsok idegmérget használtak a volt orosz hírszerző tiszt, Szergej Szkripal és lánya, Julija Szkripal ellen az egyesült királyságbeli Salisburyben, 2018 márciusában elkövetett támadás során, amely Dawn Sturgess amesburyi lakos véletlen halálát is okozta; L. mivel Alekszej Navalnij mérgezését először orosz orvosok kezelték, akik később azt állították, hogy nem találták mérgezés nyomát a szervezetében, és megpróbálták megakadályozni az országból való elszállítását, és mivel az orosz hatóságok tagadják, hogy bármilyen közük lenne az esethez; M. mivel a novicsok idegméreg olyan eszköz, amelyet oroszországi katonai struktúrák és titkosszolgálatok részére fejlesztettek ki és amely csak ezek számára hozzáférhető; mivel az ilyen anyagokat az orosz jog szabályozza; mivel a novicsok idegméreg olyan vegyi fegyver, amelyet csak állami tulajdonban lévő katonai laboratóriumokban lehet kifejleszteni, és amelyet magánszemélyek nem szerezhetnek be; mivel azonban ha mégis ez a helyzet, akkor ez Oroszország nemzetközi jogi kötelezettségvállalásainak megsértését jelenti; N. mivel a Tanács felszólította az orosz hatóságokat, hogy alaposan vizsgálják ki az Alekszej Navalnij elleni gyilkossági kísérletet, közös nemzetközi válaszlépésre szólított fel, és fenntartotta magának a jogot, hogy megfelelő lépéseket tegyen, beleértve a korlátozó intézkedéseket is; O. mivel a vegyifegyvertilalmi egyezmény értelmében valamely személynek idegméreg használata révén történő mérgezése vegyi fegyverek használatának minősül, és mivel a vegyi fegyverek bárki általi, bármely körülmények közötti használata a nemzetközi jog és a nemzetközi emberi jogi normák súlyos megsértésének minősül; mivel az erre irányuló két javaslat – köztük az Oroszországi Föderáció által előterjesztett javaslat – egyhangú elfogadását követően a novicsokot felvették a vegyifegyvertilalmi egyezmény szabályozott anyagokat tartalmazó jegyzékébe, és ezért arra az egyezmény szerinti legszigorúbb ellenőrzési iránymutatások vonatkoznak; P. mivel a gondolat- és a szólásszabadsághoz, valamint az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságához való jogot az Oroszországi Föderáció alkotmánya rögzíti; Q. mivel az orosz állam által ellenőrzött információforrások megpróbálják tagadni az orosz hatóságok felelősségét az Alekszej Navalnij elleni gyilkossági kísérletben azáltal, hogy hamis információkat terjesztenek és elterelik a figyelmet a demokráciának, a jogállamiságnak, az alapvető szabadságoknak és az alapvető jogoknak az Oroszországi Föderációban elkövetett folyamatos megsértéséről; R. mivel a 2020. szeptember 13-i oroszországi regionális választások során rekordszámú, az eredmények meghamisítását kifogásoló panaszt nyújtottak be; mivel azokban a városokban, ahol Alekszej Navalnij jelen volt az ellene elkövetett mérgezési kísérlet előtt (Novoszibirszk és Tomszk), intelligens szavazási rendszere hatékonynak bizonyult, és hozzájárult Putyin jelöltjeinek legyőzéséhez; S. mivel az Európai Parlament hivatalosan arra a következtetésre jutott, hogy Oroszország már nem tekinthető „stratégiai partnernek”, tekintettel többek között ellenséges – harmadik országokban katonai beavatkozásokat és illegális megszállásokat is elkövető – külpolitikájára; 1. határozottan elítéli az Alekszej Navalnij elleni gyilkossági kísérletet, és legmélyebb aggodalmának ad hangot amiatt, hogy orosz állampolgárok ellen több esetben is idegmérget alkalmaztak; 2. emlékeztet arra, hogy a vegyi fegyverek bármely körülmények között történő használata a nemzetközi jog, különösen a vegyifegyvertilalmi egyezmény értelmében elítélendő bűncselekménynek minősül; 3. hangsúlyozza, hogy az Alekszej Navalnij elleni gyilkossági kísérlet egy rendszerszintű törekvés része volt, amelynek célja, hogy elhallgattassa őt és más ellenzéki hangokat, és meggátolja őket a rezsimen belüli súlyos korrupció további feltárásában, és általában véve elrettentse az országban a politikai ellenzéket, különösen azzal a céllal, hogy befolyást gyakoroljon a 2020. szeptember 11–13-i oroszországi helyi és regionális időközi választásokra; 4. ismételten hangsúlyozza, hogy Alekszej Navalnij esete egy olyan szélesebb körű orosz politika egyik eleme, amely az elnyomó belső politikákra és az agresszív nemzetközi fellépésre, az instabilitás és a káosz terjesztésére, befolyási övezetének és dominanciájának helyreállítására, valamint a szabályokon alapuló nemzetközi rend aláásására összpontosít; 5. kéri, hogy (az EU, az ENSZ, az Európa Tanács, szövetségeseik és az OPCW bevonásával) haladéktalanul indítsanak nemzetközi vizsgálatot, és hangsúlyozza, hogy kész hozzájárulni egy ilyen vizsgálathoz; felhívja az OPCW-t, hogy indítson részletes vizsgálatot Oroszország nemzetközi kötelezettségvállalásainak a vegyi fegyverek területén történt megsértésére vonatkozóan; felhívja az orosz hatóságokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt az OPCW-vel a pártatlan nemzetközi vizsgálat biztosítása érdekében, és vonják felelősségre az Alekszej Navalnij elleni bűncselekmény elkövetéséért felelős személyeket; 6. felhívja a Külügyek Tanácsát, hogy 2020. szeptember 21-i ülésén aktívan foglaljon állást e kérdésben; követeli, hogy az EU a lehető leghamarabb állítsa össze az Oroszországgal szembeni ambiciózus korlátozó intézkedések jegyzékét, és megerősíti az Oroszországgal szembeni jelenlegi szankcióit; olyan szankcionálási mechanizmusok bevezetését sürgeti, amelyek – Navalnij Korrupcióellenes Alapítványának megállapításaival összhangban – lehetővé tennék a korrupt személyek európai vagyonának összegyűjtését és befagyasztását; 7. felhívja az orosz hatóságokat, hogy vessenek véget politikai ellenfeleik zaklatásának, megfélemlítésének, az ellenük elkövetett erőszakos cselekményeknek és elnyomásnak azáltal, hogy megszüntetik azt a büntetlenséget, amely már számos újságíró, emberijog-védő és ellenzéki politikus halálához vezetett; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy ezek az emberek bármiféle beavatkozás nélkül gyakorolhassák jogszerű és hasznos tevékenységeiket anélkül, hogy aggódniuk kellene saját életükért vagy családtagjaik és barátaik életéért; 8. felhívja az EU-t, hogy a pluralizmus és a szabad és tisztességes választások elősegítése, valamint az ellenzéki jelöltek számára az egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében folyamatosan követelje Oroszországtól a nemzetközi normákkal összeegyeztethetetlen valamennyi törvény hatályon kívül helyezését vagy módosítását, beleértve az orosz alkotmánynak és a választások jogi keretének, valamint a külföldi ügynökökre és nemkívánatos szervezetekre vonatkozó jogszabályoknak a közelmúltban jogtalanul hatályba lépett módosításait is; 9. kinyilvánítja szolidaritását a nyitott és szabad társadalom iránt elkötelezett demokratikus erőkkel Oroszországban, és támogatja a támadások és elnyomás célpontjává vált egyéneket és szervezeteket; 10. hangsúlyozza az Oroszországi Föderációnak az ENSZ Biztonsági Tanácsa tagjaként fennálló azon kötelezettségét, hogy tiszteletben tartsa a nemzetközi jogot és a vonatkozó megállapodásokat és egyezményeket, és teljes mértékben eleget tegyen nemzetközi kötelezettségvállalásainak, beleértve az OPCW-vel való együttműködést a vegyifegyvertilalmi egyezmény bármilyen megsértésének kivizsgálása során; 11. nyomatékosan kéri az Oroszországi Föderációt, hogy sürgősen tegyen lépéseket a nemzetközi közösség által felvetett kérdések tisztázására, továbbá haladéktalanul és teljeskörűen tájékoztassa novicsok-programjáról az OPCW-t; 12. hangsúlyozza, hogy az Oroszországi Föderáció az Európa Tanács és az EBESZ tagjaként elkötelezte magát az emberi jogok európai egyezményében és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában foglalt alapvető szabadságok, emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása mellett; 13. felhívja az alelnököt/főképviselőt és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy biztosítsák, hogy amint újraindul az EU–Oroszország emberi jogi konzultáció, ennek során vessék fel valamennyi, politikai okokból bíróság elé állított személy ügyét, és hivatalosan kérjék, hogy Oroszország e konzultációkon részt vevő képviselői minden ügyben adjanak megfelelő választ; felhívja a Tanács és a Bizottság elnökét, valamint az alelnököt/főképviselőt, hogy továbbra is kísérjék szoros figyelemmel ezeket az ügyeket, vessék fel a kérdéskört az Oroszországgal közös különböző fórumokon és találkozókon, és tegyenek jelentést a Parlamentnek az orosz hatóságokkal folytatott párbeszédről; 14. felhívja a tagállamokat, hogy hangolják össze Oroszországgal kapcsolatos álláspontjaikat, és egységesen lépjenek fel az orosz hatóságokkal folytatott két- és többoldalú fórumokon; 15. ismételten hangsúlyozza, hogy rendkívül sürgős megkezdeni az EU Oroszországgal fennálló kapcsolatainak alapos, stratégiai újraértékelését, amely a következő elveket foglalná magában:
16. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, valamint az Oroszországi Föderáció elnökének, kormányának és parlamentjének. | |||||||||||||||||||||||||
| A fülöp-szigeteki helyzet, többek között Maria Ressa ügye |
| |||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Fülöp-szigeteki helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2016. szeptember 15-i(1), 2017. március 16-i(2) és 2018. április 19-i(3) állásfoglalására, – tekintettel a Fülöp-szigetek és az EU (akkor Európai Gazdasági Közösség, (EGK)) közötti, 1964. május 12-én felvett diplomáciai kapcsolatokra, – tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Fülöp-szigeteki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési keretmegállapodásra, – tekintettel arra, hogy a Fülöp-szigetek a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) alapító tagja, – tekintettel a fenntartható fejlődésre és a jó kormányzásra vonatkozó uniós különleges ösztönző előírás (GSP+) keretében a Fülöp-szigetekre vonatkozóan elvégzett, a 2018–2019-es időszakot lefedő értékelésről szóló, 2020. február 10-i közös szolgálati munkadokumentumra (SWD(2020)0024), – tekintettel az EKSZ szóvivőjének Maria Ressa és Reynaldo Santos elítélésével kapcsolatban tett, 2020. június 16-i nyilatkozatára, – tekintettel az emberi jogokról szóló uniós iránymutatásokra, – tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának az emberi jogok Fülöp-szigeteken való előmozdításáról és védelméről szóló, 2019. július 11-i határozatára, – tekintettel Michelle Bachelet-nak, az ENSZ emberi jogi főbiztosának az emberi jogok Fülöp-szigeteki helyzetéről szóló, 2020. június 30-i jelentésére, – tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, – tekintettel az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR), – tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumára, – tekintettel a Fülöp-szigeteki Köztársaság 2020. július 3-i 11479. számú törvényére, amely a terrorizmus elleni törvényként is ismert, – tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére, A. mivel a Fülöp-szigetek és az EU közötti diplomáciai, gazdasági, kulturális és politikai kapcsolatok hosszú múltra tekintenek vissza; mivel a partnerségi és együttműködési megállapodás megerősítése révén az Európai Unió és a Fülöp-szigetek újólag megerősítették elkötelezettségüket a jó kormányzás elvei, a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok, a társadalmi és gazdasági fejlődés előmozdítása, valamint a régió békéje és biztonsága iránt; B. mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosának a Fülöp-szigeteki emberi jogi helyzetről szóló, 2020. június 30-i jelentése megállapította, hogy a kormány kábítószer-ellenes kampánya során „széles körben és szisztematikusan” fordultak elő gyilkosságok, és hogy a kormány adatai szerint legalább 8663 embert öltek meg; mivel egyes becslések szerint az esetek valódi száma akár ennek háromszorosa is lehet; mivel Duterte elnök kifejezetten arra ösztönözte a rendőrséget, hogy bírósági eljárás nélküli kivégzéseket hajtson végre, és a rendőröknek mentességet ígért, miközben az ilyen cselekményekben részt vevő rendőrök előléptetésben részesültek; mivel Duterte elnök ígéretet tett a kábítószer-ellenes kampány folytatására 2022-ig, amíg elnöki ciklusa véget nem ér; mivel az áldozatok többsége szegény és marginalizált közösségekből származik; C. mivel a civil társadalom mozgástere egyre nagyobb mértékben csökken; mivel az emberijog-védők, az újságírók és az aktivisták rendszeresen fenyegetésekkel, zaklatással, megfélemlítéssel és erőszakkal szembesülnek, amiért megpróbálják nyilvánosságra hozni az országban végrehajtott törvénytelen kivégzésekre és más emberi jogi visszaélésekre vonatkozó állításokat; mivel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) szerint „az emberi jogok védelmezését automatikusan lázadásnak tekintik”; mivel az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatala szerint 2015 januárja és 2019 decembere között legalább 208 emberijog-védőt, újságírót és szakszervezeti tagot, köztük 30 nőt öltek meg; D. mivel Maria Ressa Fülöp-szigeteki újságírót, a Rappler hírportál társalapítóját és vezérigazgatóját régóta támadják a kormány kábítószer elleni háborújával kapcsolatos kritikái, valamint a Rappler bírósági eljárás nélküli kivégzésekről szóló kritikus tudósításai miatt; mivel Maria Ressát és Reynaldo Santos Jr-t, a Rappler kutató munkatársát egy manilai regionális bíróság „kiberrágalmazás” vádjával 2020. június 15-én elítélte, aminek alapján akár hat év szabadságvesztésre is számíthatnak; mivel Maria Ressának és a Rapplernek legalább hat további váddal kell szembenéznie; E. mivel 2020. július elején a Fülöp-szigeteki Kongresszus elutasította az ország legnagyobb televíziós és rádiós hálózata, az ABS-CBN műsorszórási engedélyének megújítását; mivel a műsorszórási engedély megújításának Duterte elnök általi elutasítását sokan a kábítószer-ellenes kampányról és a súlyos emberi jogi jogsértésekről szóló médiabeszámolók miatti megtorló intézkedésnek tekintik; F. mivel Leila de Lima szenátort, Duterte elnök kábítószer-ellenes kampányának egyik fő ellenzőjét 2016. szeptember 19-én eltávolították a Szenátus Igazságügyi és Emberi Jogi Bizottságának elnöki posztjáról, 2017. február 24-én letartóztatták, és azóta is vizsgálati fogságban várja ügyének tárgyalását; mivel a De Lima szenátor ellen felhozott vádak vélhetően koholtak és politikai indíttatásúak; G. mivel a Global Witness szerint 2019-ben legalább 43 földjogi aktivistát gyilkoltak meg; mivel többségük közösségi vezető volt, és aktívan részt vett a bányászati projektek és az agráripari vállalkozások elleni kampányokban; H. mivel a Fülöp-szigeteken élő őslakosok a teljes lakosság 10–20%-át teszik ki; mivel 2018-ban az őslakos népek jogaival foglalkozó különleges ENSZ-előadó a Fülöp-szigeteket azon országok közé sorolta, ahol világszerte a legmagasabb az őslakos emberijog-védők elleni vádemelések és támadások száma; mivel az ENSZ figyelmeztetett arra, hogy az őslakos területek militarizálása, valamint a gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása fokozódik, és hogy ezek a fejlemények szorosan kapcsolódnak üzleti érdekekhez; mivel továbbra is komoly aggodalomra ad okot a biztonság és a gazdasági fejlődés tartós hiánya Mindanao szigetén, valamint a nemzetközi humanitárius jog megsértéséről szóló beszámolók és az átmeneti igazságszolgáltatás és a megbékélés terén való előrelépés hiánya; I. mivel Zara Alvarezt, a Karapatan emberi jogi csoport jogi munkatársát 2020. augusztus 17-én lelőtték; mivel Alvarez asszonyt többször is megfenyegették, emberi jogi munkája miatt zaklatás érte, és vele együtt a Karapatan csoport 2016 közepe óta már 13 tagját vesztette el hasonló körülmények között; mivel Randall „Randy” Echanis békeaktivistát, földjogi aktivistát, a Karapatan tagját 2020. augusztus 10-én halálra kínozták; mivel az OHCHR szerint mind Echanis urat, mind Alvarez asszonyt többször is „vörös listára” tették (terroristának vagy kommunistának bélyegezték), és szerepeltek azon a legalább 600 nevet tartalmazó listán, amely azokat a személyeket sorolta fel akiketa Fülöp-szigeteki Igazságügyi Minisztérium 2018-ban bírói úton kívánt terroristává nyilváníttatni; J. mivel az OHCHR és az ENSZ különleges előadói aggodalmukat fejezték ki a független hírforrások megfélemlítésének kirajzolódó tendenciájával kapcsolatban; mivel 2020-ban a Riporterek Határok Nélkül sajtószabadságra vonatkozó, évente közzétett rangsorában a Fülöp-szigetek 180 ország közül a 136. helyre került; mivel Duterte elnök hatalomra kerülése óta 16 újságíró lett gyilkosság áldozata; K. mivel 2018 márciusában a Fülöp-szigetek kilépett a Nemzetközi Büntetőbíróságból, miután az megkezdte a Duterte elnök ellen a kábítószer-ellenes kampány keretében elkövetett gyilkosságok magas számával kapcsolatban benyújtott kereset „előzetes vizsgálatát”; L. mivel 2017-ben a Fülöp-szigeteki képviselőház jóváhagyta a halálbüntetés visszaállításáról szóló törvényjavaslatot; mivel a szenátus előzetes jóváhagyása szükséges ahhoz, hogy Duterte elnök – aki aktívan a halálbüntetés visszaállítása mellett kampányol – törvénybe iktathassa azt; mivel a halálbüntetés visszaállítása egyértelműen sértené a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának második fakultatív jegyzőkönyvét, amelynek a Fülöp-szigetek részes fele; M. mivel a Fülöp-szigeteki hatóságok 2020. július 3-án elfogadták az új terrorizmusellenes törvényt; mivel a helyi civil társadalmi csoportok szerint a törvény riasztó mértékben gyengíti az emberi jogi biztosítékokat, kiszélesíti a terrorizmus fogalommeghatározását, és 3 napról 14 napra meghosszabbítja az elfogatóparancs nélküli fogva tartás lehetséges időtartamát, ezáltal elmosva a kritika, a bűnözés és a terrorizmus közötti lényeges különbségeket, ami jogszerűségi kérdéseket vet fel, és tovább növeli az emberi jogok megsértésének kockázatát; N. mivel Duterte elnök többször tett szexista és nőgyűlölő kijelentéseket, és tanúsított ilyen magatartást; mivel a helyi nem kormányzati szervezetek szerint a Duterte-adminisztráció alatt nőtt a nők – köztük az emberi jogok női védelmezői – elleni erőszak és szexuális bántalmazás eseteinek gyakorisága; mivel az emberi jogok női védelmezői megalázó és szexuális töltetű megjegyzésekkel, nemi erőszakkal való fenyegetésekkel és támadásokkal szembesülnek; O. mivel a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség (ITUC) 2020. évi jelentése szerint a Fülöp-szigetek a munkavállalók szempontjából a világ 10 legveszélyesebb országa közé tartozik; mivel a Fülöp-szigeteki szakszervezeti mozgalom panaszt tett a munkavállalói jogok elnyomása miatt, amely többek között a munkavállalók vezetőinek és szakszervezeti tagjainak „vörös listára” tétele, erőszakos eltüntetése és meggyilkolása révén valósul meg; P. mivel az LMBTQI-közösség folyamatos zaklatásnak van kitéve; mivel Duterte elnök többször is lejárató sértésként utalt politikai ellenfeleinek szexuális irányultságára, és 2019 májusában nyilvánosan kijelentette, hogy a homoszexualitás betegség; mivel 2020 júniusában a rendőrség lecsapott egy LMBTQI méltóság menetre, és értesülések szerint 20 embert letartóztattak; Q. mivel a Fülöp-szigeteken becslések szerint mintegy 60 000–100 000 gyermek prostitúciós hálózatok foglya; mivel meghatározatlan számú gyermek végez kényszermunkát kizsákmányoló munkafeltételek mellett; mivel az UNICEF komoly aggodalmának adott hangot a büntetőjogi felelősség korhatárának csökkentése miatt; R. mivel 2019-ben a Transparency International korrupcióra vonatkozó, évente közzétett rangsorában a Fülöp-szigetek 180 ország közül a 113. helyre került; S. mivel a Fülöp-szigetek 2014. december 25. óta fokozott kereskedelmi kedvezményeket élvez az EU általános vámkedvezmény-rendszere (GSP+) keretében; mivel ez a jogállás az emberi jogokkal, a munkavállalói jogokkal, a környezetvédelemmel és a jó kormányzással kapcsolatos 27 nemzetközi egyezmény ratifikálásától és végrehajtásától függ; mivel e rendszer keretében 2019-ben a Fülöp-szigetek Unióba irányuló exportjának 25%-a (közel 2 milliárd euró) részesült kedvezményes elbánásban; mivel az ország emberi jogi helyzetének jelentős visszaesése ellenére az EU eddig nem indította el azt a mechanizmust, amely e kereskedelmi kedvezmények felfüggesztéséhez vezethet; 1. mélységes aggodalmát fejezi ki a Duterte elnök hivatali ideje alatt a Fülöp-szigeteken gyorsan romló emberi jogi helyzet miatt; tudomásul veszi az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2020. júniusi jelentésének megjelenését, és felhívja a Fülöp-szigetek kormányát, hogy fogadja el és hajtsa végre az abban felsorolt valamennyi ajánlást; 2. határozottan elítéli az úgynevezett „kábítószer elleni háborúval” kapcsolatos, több ezer bírósági eljárás nélküli kivégzést és súlyos emberijog-sértést; felszólítja a Fülöp-szigetek kormányát, hogy azonnal vessen véget a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekkel gyanúsított személyek ellen irányuló erőszaknak, és oszlassa fel a privát és államilag támogatott félkatonai csoportokat; kitart amellett, hogy a tiltott kábítószerek elleni küzdelmet a jogszerű eljárás maradéktalan tiszteletben tartásával, a nemzeti és nemzetközi joggal összhangban kell folytatni, hangsúlyt fektetve a közegészségügyre; 3. elítéli az országban zajló törvénytelen kivégzésekre és egyéb emberijog-sértésekre vonatkozó állítások nyilvánosságra hozatalára törekvő személyekkel, köztük emberi jogi és környezetvédelmi aktivistákkal, szakszervezeti aktivistákkal és újságírókkal szembeni valamennyi fenyegetést, zaklatást, megfélemlítést, nemi erőszakot és erőszakot; elítéli a jogszabályok és az igazságszolgáltatási rendszerek visszaélésszerű felhasználását a kritikus hangok elhallgattatása céljából; 4. felhívja a Fülöp-szigetek hatóságait, hogy haladéktalanul végezzék el az összes bírósági eljárás nélküli kivégzés, köztük Jory Porquia, Randall „Randy” Echanis és Zara Alvarez halála és a többi állítólagos jogsértés pártatlan, átlátható, független és érdemi kivizsgálását; 5. riasztónak tartja a sajtószabadság romló szintjét a Fülöp-szigeteken; elítéli az újságírókkal szembeni összes fenyegetést, zaklatást, megfélemlítést, igazságtalan büntetőeljárást és erőszakot, beleértve Maria Ressa esetét is; szorgalmazza, hogy ejtsenek minden ellene és munkatársai ellen emelt politikai indíttatású vádat; emlékeztet arra, hogy a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága a demokrácia alapvető elemei; felhívja a Fülöp-szigeteki hatóságokat, hogy újítsák meg a legnagyobb audiovizuális csoport, az ABS-CBN műsorszórási engedélyét; felhívja az Unió manilai küldöttségét és az uniós tagállamok manilai képviseleteit, hogy szorosan kövessék nyomon a Maria Ressa és Reynaldo Santos Jr ellen indított ügyeket, és adjanak meg minden szükséges segítséget; 6. ismét felszólítja a Fülöp-szigeteki hatóságokat, hogy ejtsenek minden politikai indíttatású vádat Leila de Lima szenátor ellen, helyezzék szabadlábra a bírósági tárgyalásig, hogy szabadon gyakorolhassa a választott képviselőként meglévő jogait és kötelezettségeit, valamint hogy a fogva tartás ideje alatt biztosítsanak számára megfelelő biztonsági és egészségügyi feltételeket; felhívja az Uniót, hogy továbbra is szorosan kövesse nyomon a szenátor ügyét; 7. emlékeztet arra, hogy határozottan támogatja az összes emberijog-védőt és környezetvédőt és munkájukat a Fülöp-szigeteken; felhívja az uniós küldöttséget és a tagállami képviseleteket az országban, hogy a Fülöp-szigeteki hatóságokkal való együttműködésük során erősítsék a civil társadalomnak nyújtott támogatásukat, és használjanak fel minden rendelkezésükre álló eszközt az emberijog-védők és környezetvédők munkájának fokozott támogatására, valamint adott esetben könnyítsék meg a sürgősségi vízumok kiadását, és biztosítsanak ideiglenes menedéket az uniós tagállamokban; 8. sürgeti, hogy a Fülöp-szigeteki hatóságok ismerjék el, hogy az emberijog-védők legitim szerepet játszanak a béke, az igazságosság és a demokrácia biztosításában; felkéri a Fülöp-szigeteki hatóságokat, hogy minden körülmények között garantálják valamennyi emberijog-védő és újságíró testi és lelki épségét az országban, és biztosítsák, hogy munkájukat kedvező környezetben és a megtorlástól való félelem nélkül végezhessék; üdvözli, hogy a Fülöp-szigeteki parlament képviselőháza egyhangúlag elfogadta az emberijog-védők védelméről szóló törvényt, és felszólítja a szenátust és az elnököt, hogy sürgősen iktassák azt törvénybe; 9. súlyos aggodalmának ad hangot a terrorizmus elleni törvény közelmúltbeli elfogadása miatt, és emlékeztet arra, hogy az érdekérvényesítés, a tiltakozás, az egyet nem értés, a sztrájk és a polgári és politikai jogok gyakorlásának hasonló formái semmilyen körülmények között nem tekinthetők terrorcselekménynek; 10. sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 45. ülésszakán támogassák egy olyan határozat elfogadását, amely független nemzetközi vizsgálatot indít a Fülöp-szigeteken 2016 óta elkövetett emberijog-sértések ügyében; 11. mély sajnálatát fejezi ki a Fülöp-szigetek kormányának azon döntése miatt, hogy felmondja a Római Statútumot; felhívja a kormányt, hogy változtassa meg ezt a döntést; arra bátorítja a Nemzetközi Büntetőbíróságot, hogy folytassa a „kábítószer elleni háború” során elkövetett gyilkosságokkal összefüggésben az emberiesség elleni bűncselekményekről szóló állítások kivizsgálását; felhívja a Fülöp-szigeteki kormányt, hogy teljes mértékben működjön együtt a Nemzetközi Büntetőbíróság Ügyészségével a Fülöp-szigeteki helyzetre vonatkozó előzetes vizsgálat során; 12. újból felszólítja a Fülöp-szigeteki hatóságokat, hogy haladéktalanul vessenek véget a halálbüntetés visszaállítására irányuló, folyamatban lévő eljárásoknak; emlékeztet arra, hogy az Unió a halálbüntetést kegyetlen és embertelen büntetésnek tekinti, amelynek a bűnözői magatartásra nincs elrettentő hatása; 13. sürgeti a Fülöp-szigeteket, hogy tartsa tiszteletben az őslakos népek emberi jogainak – többek között fegyveres konfliktusok során történő – védelmével kapcsolatos, nemzetközi jog szerinti kötelezettségeit; felhívja a kormányt, hogy tartsa tiszteletben jogaikat, erősítse meg társadalmi helyzetüket, és fogadjon el hatékony politikát életkörülményeik javítása érdekében; 14. elítéli a nőkkel szembeni erőszak minden formáját, és emlékeztet arra, hogy az ilyen erőszak súlyosan sérti a nők és lányok emberi jogait és méltóságát; határozottan elítéli Duterte elnök ismételt nőgyűlölő kijelentéseit; felszólítja az elnököt, hogy bánjon tisztelettel a nőkkel, és tartózkodjon a nők elleni erőszakra való felbujtástól; 15. elítéli az LMBTQI-személyekkel szembeni erőszak minden formáját, és emlékeztet arra, hogy az ilyen erőszak súlyosan sérti az emberi jogokat és az emberi méltóságot; határozottan elítéli a Duterte elnök által a magukat az LMBTQI-közösséghez tartozókként azonosító személyekkel kapcsolatban tett becsmérlő és szexista kijelentéseket; 16. aggasztónak tartja a jelenlegi Fülöp-szigeteki közigazgatásban tapasztalható, egyre növekvő korrupciót; felszólítja a Fülöp-szigeteki hatóságokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a korrupció hatékony kezelése érdekében; hangsúlyozza a demokrácia és a jogállamiság alapelvei tiszteletben tartásának fontosságát e tekintetben; 17. emlékeztet arra, hogy a kormányok által a világjárványra válaszul elfogadott intézkedéseknek védeniük kell a polgárok emberi jogait, és nem veszélyeztethetik azokat; hangsúlyozza, hogy ezeknek az intézkedéseknek szükségesnek, arányosnak és megkülönböztetéstől mentesnek kell lenniük, meg kell felelniük a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeknek és a nemzeti jogszabályoknak, és csak addig szabad hatályban maradniuk, amíg szigorúan szükségesek, és nem használhatók fel ürügyként a demokratikus és polgári mozgástér, az alapvető szabadságok és a jogállamiság tiszteletben tartásának korlátozására; 18. megdöbbentőnek tartja a gyermekek kereskedelmének, katonai toborzásának és az országban zajló konfliktusokba való bevonásának gyakorlatát, és sürgeti a Fülöp-szigeteki kormányt, hogy szüntesse meg ezeket gyakorlatokat; ösztönzi a kormányt, hogy fokozza erőfeszítéseit annak érdekében, hogy minden gyermeket megvédjen a bántalmazástól, és védelmezze jogaikat, beleértve az őslakos gyermekek oktatáshoz való jogát; határozottan ellenez minden olyan javaslatot, amely a büntetőjogi felelősség korhatárának további csökkentésére irányul; 19. elutasítja az ENSZ különmegbízottjaival szembeni fenyegetéseket, megfélemlítést és személyes támadásokat; sürgeti a Fülöp-szigeteki hatóságokat, hogy működjenek együtt az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatalával és az ENSZ valamennyi emberi jogi mechanizmusával, többek között azáltal, hogy megkönnyítik az országban tett látogatásokat, és tartózkodnak az ellenük irányuló megfélemlítéstől és megtorlástól; 20. az országban elkövetett emberijog-sértések súlyosságára tekintettel felhívja az Európai Bizottságot, hogy bármiféle jelentős javulás és a Fülöp-szigeteki hatóságok együttműködési hajlandóságának hiányában haladéktalanul indítsa meg az eljárást, amely a GSP+ kedvezmények ideiglenes visszavonásához vezethet; 21. felhívja a Fülöp-szigeteki hatóságokat, hogy támogassák az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek végrehajtását, és gondoskodjanak emberi jogokkal kapcsolatos hatékony átvilágítási eljárásokról a beruházási, fejlesztési és üzleti projektek esetében, különösen a nagyszabású agráripari beszerzések, a nyersanyag-kitermelő iparágak, az infrastrukturális projektek és a biztonsági ágazatot érintő együttműködés tekintetében; felszólítja az Unióban székhellyel rendelkező vagy ott működő vállalatokat, hogy szigorúan tartsák be az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket, valamint a nemzetközi és nemzeti emberi jogi jogszabályokat, továbbá folytassanak alapos és átfogó átvilágítási eljárást az országon belüli valamennyi üzleti tevékenységük és kapcsolatuk tekintetében; 22. felhívja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy szorosan kövesse nyomon a Fülöp-szigeteken kialakult helyzetet, és rendszeresen tegyen jelentést az Európai Parlamentnek; 23. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak, a Fülöp-szigetek elnökének, kormányának és kongresszusának, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) tagállamai kormányainak, az ENSZ emberi jogi főbiztosának, az ENSZ főtitkárának, valamint a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) főtitkárának.
| ||||||||||||||
| Dr.Denis Mukwege ügye a Kongói Demokratikus Köztársaságban |
| |||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságról (KDK) szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2018. január 18-i állásfoglalására(1), – tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által 2020. május 20-án tett, az Ituri tartományban uralkodó biztonsági helyzetről szóló nyilatkozatra, – tekintettel a Tanácsnak a Kongói Demokratikus Köztársaságról szóló, 2019. december 9-i következtetéseire, – tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozataira, különösen a Kongói Demokratikus Köztársaság helyzetéről szóló, 2020. június 25-i 2528. számú határozatra, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének kongói demokratikus köztársasági stabilizációs missziója (MONUSCO) megbízatásának meghosszabbításáról szóló, 2019. március 29-i 2463. számú határozatra; – tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2528. sz. határozatában foglalt intézkedésekre, amelyek 2021 júliusáig megújítottak számos szankciót, például a KDK-beli fegyveres csoportokkal szembeni fegyverembargót, a bizonyos személyekre vonatkozó utazási tilalmat, valamint a szankcióbizottság által kijelölt személyek és szervezetek vagyoni eszközeinek befagyasztását, – tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaság területén 1993 márciusa és 2003 júniusa között elkövetett legsúlyosabb emberi jogi és nemzetközi humanitárius jogi jogsértéseket dokumentáló vizsgálatról szóló, 2010. augusztusi ENSZ-jelentésre, – tekintettel arra, hogy az Európai Parlament gondolatszabadságért járó Szaharov-díját 2014-ben Dr. Denis Mukwegének ítélték oda, – tekintettel arra, hogy 2018-ban Dr. Denis Mukwege megkapta a Nobel-békedíjat, – tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Michelle Bachelet 2020. augusztus 28-i nyilatkozatára, – tekintettel Josep Borrell alelnök/főképviselő és Pramila Patten, az ENSZ konfliktushelyzetekben elkövetett szexuális erőszakkal foglalkozó különleges képviselője által a konfliktushelyzetekben elkövetett szexuális erőszak felszámolásának világnapjáról szóló, 2020. június 18-án tett közös nyilatkozatára, – tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra, – tekintettel a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról szóló, 2017. május 17-i (EU) 2017/821 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2), – tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között Cotonouban aláírt partnerségi megállapodásra (a Cotonoui Megállapodás), – tekintettel az emberek és népek jogairól szóló afrikai chartára, amelyet 1981. június 27-én fogadtak el, és amely 1986. október 21-én lépett hatályba, – tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló, 2000. október 31-én egyhangúlag elfogadott 1325. számú határozatára, – tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaság 2006. február 18-án elfogadott alkotmányára, – tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, – tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára, – tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére, A. mivel a KDK-t továbbra is sújtja a belföldi és külföldi fegyveres csoportok által elkövetett erőszak, támadások, gyilkosságok és az emberi jogok széles körű megsértése, különösen az ország keleti részén; mivel a támadások az elmúlt hetekben megsokszorozódtak, különösen az Ituri és Észak-Kivu közötti határon; B. mivel Dr. Denis Mukwege, a KDK elismert nőgyógyásza életének legnagyobb részét annak szentelte, hogy véget vessen a szexuális erőszak háborús fegyverként és fegyveres konfliktusok során való alkalmazásának; mivel Dr. Mukwege 1999-ben megalapította a bukavui Panzi kórházat a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén elkövetett szexuális és nemi alapú erőszak áldozatainak kezelésére; mivel megalapításának időpontjától 2018 augusztusáig közel 55 000 túlélőt kezeltek a Panzi kórházban; C. mivel Dr. Mukwege régóta az emberi jogok védelmének szószólója, és szorgalmazza az elszámoltathatóság szükségességét, valamint az ENSZ-nek a régióban 1993 és 2003 között elkövetett visszaéléseket feltérképező emberi jogi jelentésében foglalt ajánlások végrehajtását; mivel Dr. Mukwege 2012 októberében hajszál híján túlélt egy ellene irányuló gyilkossági kísérletet, amikor polgári ruhát viselő fegyveresek megtámadták bukavui otthonát, amely támadás során testőre életét vesztette; D. mivel Dr. Mukwege rendszeresen súlyos fenyegetéseket kap, többek között halálos fenyegetéseket saját maga, családja és a Panzi kórház egészségügyi személyzete ellen; mivel az elmúlt hónapokban nőtt e fenyegetések száma, válaszul Dr. Mukwege 2020. júliusi ismételt felhívására, hogy véget kell vetni a kipupui, sangei és ituri szexuális bűncselekmények és mészárlások elkövetői büntetlenségének; E. mivel Dr. Mukwege 2018-ban Nobel-békedíjat, 2014-ben pedig az Európai Parlament gondolatszabadságért járó Szaharov-díját kapta azért, mert életét a KDK-ban elkövetett szexuális erőszak áldozatai ápolásának szentelte; mivel Dr. Mukwege Szaharov-díjasként jogosult az Európai Parlament teljes körű támogatására; mivel Dr. Mukwege vívmányai és nemzetközi elismerése révén kiemelkedő közéleti személyiséggé és nemzetközi szimbólummá vált, ami indokolja különleges védelmét a fenyegetésekkel szemben; F. mivel 2020 augusztusában a Kongói Demokratikus Köztársaság elnöke, Félix Tshisekedi elítélte a halálos fenyegetéseket, és ígéretet tett arra, hogy intézkedéseket hoz Dr. Mukwege biztonságának garantálása érdekében; G. mivel az ENSZ a MONUSCO révén biztonsági védelmet nyújtott Dr. Mukwege és a Panzi kórház számára; mivel a védelmet 2020 májusában megszüntették, ám 2020. szeptember 9-én visszaállították a Dr. Mukwege biztonságáért aggódó nemzetközi felháborodást követően, amely magában foglalta az Európai Parlament felhívásait is; mivel Dr. Mukwege hosszú távú védelmének kérdése továbbra sem tisztázott, és azt biztosítani kell; H. mivel tüntetők vonultak Kinshasa, a Kongói Demokratikus Köztársaság fővárosának utcáira, hogy kifejezzék támogatásukat Dr. Denis Mukwege iránt, a védelmét követelve; I. mivel 2017. március 12-én fegyveres férfiak végeztek ki két ENSZ-kivizsgálót – Zaida Catalánt, egy svédet és Michael Sharpot, egy amerikait –, akik emberi jogi visszaéléseket dokumentáltak a KDK közepén található Kasai régióban; J. mivel 2020. július 22-én több emberijog-védőt és a Lutte pour le Changement (LUCHA, „Harc a változásért”) civil mozgalom tagjait önkényesen letartóztatták Kalehében (Dél-Kivu) a biztonság javítására kialakított közvilágítás ellopásának elítéléséért; mivel Lucien Byamungu Munganga emberi jogi aktivistát és a LUCHA tagját önkényesen letartóztatták Kalehében, miközben békésen tiltakozott szabadon bocsátásukért, és jelenleg Kalehe központi börtönében tartják fogva; mivel aggodalom övezi Josué Aruna emberi jogi aktivista, a Société Civile Environnementale et Agro-Rurale du Congo Bukavában élő tartományi elnökének helyzetét is; K. mivel a KDK 2018 márciusában aláírta a maputói jegyzőkönyvet; L. mivel 2020. szeptember 3-án 20 KDK-beli katonát és rendőrt ítéltek 5 és 20 év közötti börtönbüntetésre a KDK keleti részén elkövetett nemi erőszak miatt; M. mivel 2020. augusztus 12-én az Európai Parlament, 2020. augusztus 20-án az alelnök/főképviselő, 2020. augusztus 28-án pedig az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala, valamint számos más nemzeti és nemzetközi intézmény és szervezet nyilvánosan felszólította a KDK hatóságait, hogy indítsanak bűnügyi nyomozást a Dr. Mukwege elleni folyamatos fenyegetésekkel kapcsolatban, és állítsák vissza Dr. Mukwege ENSZ békefenntartók általi védelmét; N. mivel az ENSZ kifejezte elkötelezettségét a KDK-beli partnerek képzésének folytatása iránt a stabil és hosszú távú biztonsági megoldás lehetővé tétele érdekében; 1. mélyen aggasztja a Dr. Mukwegét fenyegető súlyos veszély; elítéli az ellene irányuló halálos fenyegetéseket, valamint a családja és a személyzete elleni fenyegetéseket; teljes szolidaritásáról és támogatásáról biztosítja Dr. Mukwegét; 2. elismerését fejezi ki Dr. Denis Mukwege iránt, aki életét annak szentelte, hogy küzdjön a szexuális erőszak háborús fegyverként és fegyveres konfliktusok során való alkalmazása ellen; hangsúlyozza Dr. Mukwege több évtizeden át tartó, a KDK-ban elkövetett emberi jogi jogsértéseket és visszaéléseket elítélő nyilvános kiállásának fontosságát; 3. üdvözli az ENSZ azon döntését, hogy visszaállítja Dr. Mukwege MONUSCO általi biztonsági védelmét; megismétli, hogy személyes védelme kiemelkedő fontosságú és sürgős; sürgeti az ENSZ-t, hogy biztosítsa stabil és tartós védelmét, különösen az életét fenyegető komoly veszélyek fényében; 4. sürgeti a KDK kormányát, hogy – amint arra Félix Tshisekedi elnök ígéretet tett – haladéktalanul indítson átfogó vizsgálatot a fenyegetések ügyében, amelyek a közösségi médián, telefonhívásokon és közvetlen üzeneteken keresztül nemcsak Dr. Mukwege ellen, hanem családja és a Panzi kórház személyzete ellen is irányulnak; 5. hangsúlyozza, hogy a gondolatszabadságért adományozott Szaharov-díj nem csupán díj, hanem az Európai Parlament képviselői egyben elkötelezték magukat amellett, hogy a Szaharov-díj kitüntetettjeivel együtt előmozdítják az emberi jogokat, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a kitüntetett továbbra is szabadon és biztonságban cselekedhessen az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelmében; 6. üdvözli Dr. Mukwege kifejezett elkötelezettségét a helyzet felméréséről szóló 2010. évi ENSZ-jelentésben végzett munka iránt; elítéli, hogy a nemzetközi közösség nem tett előrelépést a jelentés ajánlásainak végrehajtása terén; felhívja a KDK hatóságait, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy megakadályozzák az emberi jogok további megsértését a KDK keleti részén, és tegyenek lépéseket olyan mechanizmusok létrehozására, amelyek biztosítják a jövőbeli konfliktusok áldozatainak igazságszolgáltatáshoz és kártérítéshez való jogát; 7. ezért támogatja az arra irányuló javaslatokat, hogy a KDK bíróságain hozzanak létre szakosodott vegyes kamarákat annak érdekében, hogy a KDK igazságszolgáltatása és a nemzetközi közösség együttműködhessen és büntetőeljárást indíthasson az emberi jogok megsértéseinek ügyében; 8. sürgeti a KDK kormányát, hogy vizsgálja felül korábbi Igazság és Megbékélés Bizottságának munkáját; teljes mértékben támogatja Tshisekedi elnök arra irányuló kérését, hogy kormánya hozzon létre egy átmeneti igazságszolgáltatási mechanizmust, amely a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőit állítaná bíróság elé, és határozottan reméli, hogy a Miniszterek Tanácsa időben elfogadja a több hónapja megfontolás alatt álló két rendelettervezetet; 9. felhívja az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagállamait, hogy szólítsanak fel egy nemzetközi büntetőtörvényszék létrehozására, amely megtárgyalná az emberi jogok megsértésének 2002 előtti dokumentált eseteit; 10. határozottan elítéli Lucien Byamungu Munganga és más LUCHA-tagok önkényes letartóztatását, és felszólít feltétel nélküli és azonnali szabadon bocsátásukra; hangsúlyozza az emberijog-jogvédők, például Josué Aruna védelmének fontosságát; 11. pozitív előrelépésnek tartja, hogy 2020. szeptember 3-án elítélték a KDK keleti részén elkövetett nemi erőszakban bűnös katonákat; az érintett lakosság békéjének és biztonságának biztosítása érdekében szükségesnek tartja az országban a milíciák és fegyveres erők büntetlensége elleni küzdelem fokozását; 12. nagyra értékel minden emberijog-védőt a KDK-ban, akik az előttük álló kihívások ellenére még mindig végzik munkájukat, és üdvözli, hogy számos nemzeti és nemzetközi szervezet nyíltan elítéli az eseményeket; 13. felhívja az alelnököt/főképviselőt, az EU KDK-ba delegált küldöttségét és az EU KDK-beli misszióit, hogy növeljék látható támogatásukat a KDK-ban veszélyben lévő emberijog-védők számára, felhasználva minden rendelkezésre álló eszközt (pl. politikai, diplomáciai és pénzügyi eszközöket) védintézkedésként annak érdekében, hogy elismerjék emberi jogi munkájukat, és elismerjék, hogy az emberi jogok védelmezőiként fontos szerepet töltenek be a régió stabilitásáért és békéjéért folytatott küzdelemben; 14. felszólítja az EU-t, hogy tartsa fenn a KDK-ban az erőszak és az emberi jogok megsértésének elkövetőivel szembeni szankciókat, és felszólít e szankcióknak a helyzet felméréséről szóló ENSZ-jelentésben említett elkövetőkre való kiterjesztésére; 15. elítéli a konfliktusok során a nők ellen elkövetett szexuális erőszak alkalmazását, és felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy gyorsítsa fel erőfeszítéseit a fegyveres konfliktusok és háborúk során elkövetett szexuális és nemi alapú erőszak veszélyének felszámolása, az áldozatok védelme, az elkövetők büntetlenségének megszüntetése, valamint a túlélők igazságszolgáltatáshoz, kártérítéshez és jóvátételhez való hozzáférésének biztosítása érdekében; 16. üdvözli a nők jogairól szóló maputói jegyzőkönyv megerősítése révén elért eredményeket; hangsúlyozza e jegyzőkönyv végrehajtásának fontosságát; 17. emlékeztet arra, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén az erőszakot fegyveres belföldi és külföldi lázadó csoportok tartják fenn, amelyeket az ásványianyag-kereskedelemből finanszíroznak és amelyek az ahhoz való hozzáférésért versengenek; hangsúlyozza, hogy az ilyen bűncselekmények elkövetéséhez hozzájáruló bármely üzleti, egyéni, állami vagy az államhoz kötődő szereplőt bíróság elé kell állítani; üdvözli, hogy az EU-ban 2021 januárjában a tervek szerint hatályba lép a konfliktusövezetből származó ásványokról szóló rendelet, ami az első azon számos lépés közül, amelyeket a nemzetközi közösségnek meg kell tennie e mélyen gyökerező probléma kezeléséhez; hangsúlyozza, hogy sürgősen további lépésekre van szükség a konfliktusövezetekben működő vállalkozások kötelező kellő gondossága és felelős üzleti magatartása érdekében; 18. határozottan sürgeti a határokon átnyúló együttműködést az afrikai Nagy-tavak régiójában, valamint azt, hogy a szomszédos országok dolgozzanak ki regionális stratégiát a KDK-ban tapasztalható erőszak és emberi jogi visszaélések kezelésére; 19. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy határozatlan ideig elhalasztották a gomai mini-csúcstalálkozót, amelyet a KDK meghívása alapján eredetileg 2020. szeptember 13-ra terveztek azzal a céllal, hogy összehívják az afrikai Nagy-tavak régiójának öt államfőjét, hogy megvitassák a régió békéjének megteremtését célzó lehetőségeket; határozottan reméli, hogy a csúcstalálkozót a lehető leghamarabbi időpontra átütemezik, és az a szomszédos országok közötti feszültségek enyhítéséhez vezethet; 20. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, az AKCS-EU Miniszterek Tanácsának és Közös Parlamenti Közgyűlésnek, a norvég Nobel-bizottságnak, a Kongói Demokratikus Köztársaság elnökének, miniszterelnökének és parlamentjének, valamint az Afrikai Uniónak és intézményeinek.
| ||||||||||||
| A Mozambikban kialakult humanitárius helyzet |
| |||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, – tekintettel a terrorizmusellenes nemzetközi egyezményekre és jegyzőkönyvekre, – tekintettel az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR), – tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére és a fenntartható fejlődési célokra, – tekintettel az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala (OCHA) 2020. szeptember 10-i mozambiki helyzetjelentésére(1), – tekintettel az OCHA 2020. június 29-i mozambiki helyzetjelentésére, – tekintettel az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportjának (UNWGAD) 2020. május 1-jei 87. ülésén elfogadott, Mozambikról szóló véleményre, – tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) Mozambikról szóló jelentéseire, – tekintettel ENSZ egyetemes időszakos felülvizsgálattal foglalkozó munkacsoportjának 2016. április 12-i jelentésére, – tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 1984. december 10-én elfogadott, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezményre és az ahhoz csatolt, az ENSZ Közgyűlése által 2002. december 18-án elfogadott fakultatív jegyzőkönyvre, – tekintettel a Tanács Mozambikról szóló 2020. április 22-i következtetéseire, – tekintettel a Bizottság „Az Afrikával kapcsolatos átfogó stratégia felé” című 2020. március 9-i közleményére (JOIN(2020)0004), – tekintettel az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről, azon belül Mozambikról szóló 2019. évi éves uniós jelentésre, – tekintettel az EU Mozambikra vonatkozó nemzeti indikatív programjára és a 11. Európai Fejlesztési Alapra (2014–2020), – tekintettel az Európai Unió mozambiki választási megfigyelő missziójának (EU EOM) az általános és tartományi nemzetgyűlési választásokról szóló, 2019. október 15-i végleges jelentésére, – tekintettel a Cotonoui Megállapodásra, – tekintettel az EU és Mozambik között létrejött, 2020. június 5-i 28. politikai párbeszédre, – tekintettel a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) és az EU közötti gazdasági partnerségi megállapodásra, – tekintettel a Mozambikról és a SADC régióról szóló korábbi állásfoglalásaira, – tekintettel az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökének 2020. június 29-i nyilatkozatára, – tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájára, – tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára, – tekintettel az Afrikai Egységszervezetnek a terrorizmus megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről szóló egyezményére, – tekintettel a SADC alapelveire, – tekintettel a SADC Mozambikról szóló, 2020. augusztus 17-i következtetéseire, – tekintettel a 2019. évi, Békét és nemzeti megbékélést célzó megállapodásra, – tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére, A. mivel 2017 októbere óta az úgynevezett as-Sabáb terrorista csoport, amely állítólag a Közép-Afrikai Iszlám Állam elnevezésű fegyveres csoport tagja, több mint 500 erőszakos merényletet követett el Cabo Delgado északi tartományban, terrorizálva a helyi lakosságot, több mint 1500 emberéletet követelve, minek következtében több mint 250 000 ember kényszerült lakóhelye elhagyására és több mint 700 000 ember szorul segítségre; B. mivel a terrortámadások egyre erőszakosabbá váltak, falvakat támadtak meg, és több mint 1 000 otthont gyújtottak fel vagy romboltak le; mivel beszámolók szerint a fegyveresek nőket és lányokat kezdtek elrabolni; C. mivel augusztusban a dzsihádista csoportok elfoglalták Mocimboa da Praia stratégiai kikötővárost, amely az olaj és a cseppfolyósított földgáz (LNG) kitermelésének elősegítése szempontjából kulcsfontosságú kikötő; mivel az a tény, hogy az as-Sabáb továbbra is ellenőrzése alatt tartja a várost, arra enged következtetni, hogy a terrorista csoport erősödik és egyre kifinomultabb módszerekkel dolgozik; D. mivel az iszlamista felkelők egyre inkább az illegális kábítószer-kereskedelemhez folyamodnak finanszírozási forrásként; E. mivel Mozambikban korábban nem voltak jelen iszlám fegyveres csoportok; mivel Mozambik 31 milliós lakosságának mintegy 30%-a római katolikus, 18%-uk muzulmán, és csak két tartomány – Cabo Delgado és Niassa – rendelkezik muzulmán többséggel; F. mivel a mozambiki hatóságok katonai akciói nem tudták megállítani a támadásokat és lehetővé tenni a riasztó mértékben romló humanitárius vészhelyzet kezelését; G. mivel a mozambiki kormány biztonsági erői aránytalan erőszakkal, esetenként a nemzetközi emberi jogi kötelezettségvállalásokat megsértve reagáltak; mivel Filipe Nyusi mozambiki elnök elismerte, hogy Cabo Delgado hatóságai „gondatlanságból megsértették” az emberi jogokat; mivel a véleménynyilvánítás szabadsága elleni erőszakos fellépésről, valamint újságírók zaklatásáról számoltak be; H. mivel a mozambiki hadsereg nem rendelkezik megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy kezelni tudja a régióban a terrorizmus ugrásszerű terjedését; mivel továbbra is fennáll a jogos félelem, hogy a felkelés átterjed a szomszédos országokra és destabilizálja a régiót; I. mivel Cabo Delgadoban az erőszak által érintett emberek több mint fele gyermek; mivel a gyermekek fegyveres csoportokba való toborzásáról, emberrablásokról, valamint a nőkkel és lányokkal szembeni szexuális és nemi alapú erőszakról szóló panaszok érkeztek; mivel a fegyveres csoportok és az állami katonai erők közötti harcokban gyakran túszul ejtik a lakosságot; J. mivel Mozambik köteles tiszteletben tartani az alapvető emberi jogi normákat az általa ratifikált nemzetközi egyezmények révén, különösen az idegenrendészeti fogdákban; mivel az as-Sabábnak tulajdonított barbár fellépéseket a mozambiki biztonsági erők nem kezelhetik az emberi jogok további megsértésével; K. mivel 2020 márciusában létrejött az Észak Integrált Fejlődéséért Felelős Ügynökség, az ADIN (Agencia de desenvolvimento integrado do norte), amelynek kifejezett célja az északi térség társadalmi-gazdasági hiányosságainak kezelése; L. mivel 2019 augusztusában béke- és nemzeti megbékélési megállapodást írtak alá azzal a céllal, hogy békét teremtsenek az országban, véget vessenek az erőszaknak, inkluzív demokráciát alakítsanak ki, és javítsák az emberi és polgári jogi helyzetet; M. mivel Mozambik továbbra is rendkívül törékeny helyzetben van, és számos biztonsági, gazdasági és társadalmi kihívással küzd; mivel Mozambik a legszegényebb és legkevésbé fejlett országok közé tartozik, a humán fejlettségi mutató alapján 189 ország közül a 180. helyen áll, és a születéskor várható átlagos élettartam mindössze 58 év az országban; mivel több mint 10 millió mozambiki él mélyszegénységben és élelmiszer-ellátása bizonytalan; mivel ez a helyzet különösen a nőket és a kiszolgáltatott csoportokat érinti, akik a legnagyobb nehézségekkel küzdenek; N. mivel a Covid19 még inkább rávilágított a regionális gazdaság sérülékenységére, minek következtében – a megfelelő szociális védelem hiányában – emberek milliói az informális gazdaságban dolgoznak, illetve azok, akik elvesztették munkahelyüket, éhínségnek, nélkülözésnek és mindenféle kiszolgáltatott helyzetnek, többek között alapvető emberi jogi visszaéléseknek vannak kitéve; mivel 2020. szeptember 9-éig Mozambik összesen több mint 4 500 megerősített Covid19-esetet és 27 halálesetet regisztrált az ország 11 tartományában; O. mivel Mozambik az elmúlt években az éghajlattal kapcsolatos pusztító természeti katasztrófákat szenvedett el, többek között 2019-ben két jelentős ciklont, amelyek tovább súlyosbították a már amúgy is nagy szegénységet és bizonytalanságot; mivel az ilyen katasztrófák széles körben az élelmiszer-ellátás bizonytalanságához és krónikus alultápláltsághoz vezettek az ország egyes részein, ahol az öt év alatti gyermekek több mint 43%-a elmaradt a fejlődéstől; mivel becslések szerint 2020-ban összesen 7,9 millió ember szorul sürgős humanitárius segítségnyújtásra; P. mivel Mozambikban fokozódott a szolidaritás, és a Cabo Delgado lakosságának helyzete különös figyelmet kapott, aminek következtében a mozambiki fiatalok #CaboDelgadoTambénéMocambique (Cabo Delgado szintén Mozambik) hashtaggel Cabo Delgado melletti nemzeti szolidaritási kampányt indítottak annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a régió tragikus helyzetére; Q. mivel 2010-ben és 2013-ban hatalmas gáztartalékokat fedeztek fel Mozambikban: mivel ezek a készletek mintegy 5 000 milliárd köbmétert tesznek ki, a világ 9. legnagyobb gázkészletét alkotva; mivel ezzel Mozambik a világ négy legnagyobb LNG-termelője között lehetne; mivel az elkövetkező években várhatóan legalább 60 milliárd dollárt fognak beruházni e tartalékok kiaknázására, ami a szubszaharai Afrikában valaha megvalósult legnagyobb beruházás lenne; R. mivel Mozambikban az európai és minden más külföldi ipari és gazdasági érdeket az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek alapján kell megvalósítani; mivel a Bizottság vizsgálja a kötelező átvilágítási kötelezettségvállalásokat annak biztosítása érdekében, hogy az uniós befektetők és a nyersanyag-kitermelő iparágak szereplői felelősségteljesen járjanak el, és hozzájáruljanak a Mozambikhoz hasonló országok helyi fejlődéséhez; S. mivel Mozambikban, és különösen Cabo Delgado régióban a legmagasabb az írástudatlanság, az egyenlőtlenség és az alultáplált gyermekek aránya, a régió természeti erőforrásokban és nyersanyagokban gazdag, ami számos, a természeti erőforrások piacra jutásáért versenyző nemzetközi és uniós vállalat beruházásait odavonzotta; mivel egyes jelentések szerint Mozambikban a természeti erőforrásokból származó bevételek egyenlőtlenül oszlanak meg; T. mivel 2020. április 13-án a Nemzetközi Valutaalap (IMF) azonnali adósságkönnyítést hagyott jóvá 25 tagállam számára, többek között mintegy 309 millió USD-t Mozambik számára Katasztrófaelhárítási és Adósságenyhítési Alap keretében, a Covid19-világjárvány hatásainak kezelése érdekében; U. mivel 2020. június 4-én az ENSZ mozambiki humanitárius koordinátora, Myrta Kaulard felszólította a nemzetközi közösséget, hogy növelje a Mozambiknak nyújtott támogatását; V. mivel az Európai Unió a 2019-es ciklonokat követően 200 millió eurót ígért Mozambik gazdaságélénkítésének támogatására, majd ezt követően 110 millió eurót az Európai Unió Covid19-támogatásaként; W. mivel a SADC 2015. évi regionális terrorizmusellenes stratégiája, amelyet az ENSZ terrorizmus elleni globális stratégiájával összhangban dolgoztak ki, segítséget nyújt a fiatalok radikalizálódásának megelőzéséhez, a határbiztonsághoz, a humanitárius segítségnyújtáshoz és a terrorizmus kiváltó okainak kezeléséhez; X. mivel jelenleg Mozambik tölti be a SADC soros elnökségét; mivel 2020. augusztus 17-i 40. csúcstalálkozóján a regionális szervezet „elismerését fejezte ki az országnak a terrorizmus és az erőszakos támadások elleni küzdelem terén tett folyamatos erőfeszítéseiért”, és „kinyilvánította a SADC szolidaritását és elkötelezettségét Mozambik támogatása iránt a terrorizmus és az erőszakos támadások elleni küzdelemben, és elítélte az összes terrorcselekményt és fegyveres támadást”; Y. mivel 2020 áprilisában mind az EU mozambiki küldöttsége, mind a Tanács komoly aggodalmának adott hangot a Cabo Delgadoóban történt támadások és a polgári lakosság elleni erőszak fokozódása miatt; Z. mivel brutalitása és a szörnyű halálesetek ellenére a Cabo Delgado-i helyzet nem keltette fel a nemzetközi figyelmet, ami azt jelenti, hogy elmúlt az az értékes idő, amit idejekorán a probléma hathatós kezelésére lehetett volna fordítani; 1. komoly aggodalmát fejezi ki az észak-mozambiki, különösen a Cabo Delgado tartománybeli romló biztonsági helyzet miatt, és részvétét fejezi ki az erőszak áldozatainak, akiknek száma meghaladja másfél ezret; szolidaritását és támogatását fejezi ki az ott élőknek, különösen annak a több mint 250000 embernek, akiknek el kellett hagyniuk otthonukat; 2. hangsúlyozza, hogy a jelenlegi biztonsági problémák tovább súlyosbítják a már amúgy is rendkívül törékeny humanitárius helyzetet, amely a nagymértékű alulfejlettségből, az éghajlati sokkok és a konfliktusok magas számából ered; 3. felhívja a mozambiki hatóságokat, hogy tegyenek hatékony és határozott lépéseket az iszlamista felkelés leküzdése és Cabo Delgado valamennyi polgárának védelme érdekében; komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a felkelés egyre nagyobb támogatást kap a regionális és nemzetközi terrorista szervezetek részéről; ezzel összefüggésben rámutat a más régiókkal, például a Száhel-övezettel és Afrika szarvával való szerencsétlen hasonlóságokra; 4. hangsúlyozza, hogy ha nem állítják meg, a felkelés erősödhet, és átterjedhet a szomszédos országokra, veszélyeztetve a regionális stabilitást; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy mind a nemzeti kormány, mind a regionális és nemzetközi szereplők részéről hatékony és fenntartható politikára van szükség; 5. emlékezteti Mozambik kormányát arra, hogy a terrorista tevékenységgel gyanúsított valamennyi személyt tisztességes eljárás keretében bíróság elé kell állítani; felszólítja Mozambik kormányát, hogy indítson független és pártatlan vizsgálatot a biztonsági erők által Cabo Delgadóban állítólagosan elkövetett kínzások és más súlyos jogsértések ügyében; emlékeztet arra, hogy Mozambik részes fele a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának, az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájának és a kínzás elleni ENSZ-egyezménynek, amelyek tiltják a kínzást és más rossz bánásmódot, valamint az élettől való önkényes megfosztást; 6. hangsúlyozza az újságírók, az emberijog-védők, az aktivisták és mindazok jogai védelmének fontosságát, akik egyszerűen emberi jogaikat gyakorolják, és hangot adnak véleményüknek a nyilvánosságot foglalkoztató kérdésekről; felszólítja a mozambiki hatóságokat, hogy folytassanak pártatlan vizsgálatot a hírcsatornákkal szembeni vandalizmussal, a szólásszabadság elnyomásával és az újságírók zaklatásával és megfélemlítésével összefüggő vádakkal kapcsolatos valamennyi feltételezett ügyben; 7. felhívja a mozambiki hatóságokat, hogy biztosítsák a demokrácia, az emberi jogok, a hatékony helyi kormányzás és a jogállamiság hatékony helyreállításának előmozdítását Észak-Mozambikban; emlékeztet arra, hogy a nemzetközi humanitárius jog és a demokratikus szabadságjogok tiszteletben tartása a Mozambiki Felszabadítási Front (Frelimo) és a Mozambiki Nemzeti Ellenállás (Renamo) között 2019-ben aláírt végleges békemegállapodás sikere szempontjából is kulcsfontosságú; 8. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy folytassák a szükséges reformokat annak érdekében, hogy megfelelően reagáljanak a mozambiki nép szükségleteire, megakadályozva azt, hogy a radikalizálódás kiszolgáltatott célpontjaivá váljanak; különösen hangsúlyozza, hogy sürgősen munkahelyeket és lehetőségeket kell teremteni a Cabo Delgadóban élők, különösen a fiatalok számára; hangsúlyozza továbbá, hogy erőfeszítéseket kell tenni a terrorizmus néhány alapvető okának – például a biztonság hiányának, a szegénységnek, az emberi jogok megsértésének, az egyenlőtlenségnek, a kirekesztésnek, a munkanélküliségnek, a környezetkárosodásnak, a korrupciónak és a közpénzekkel való visszaélésnek, valamint a büntetlenségnek – a felszámolása érdekében, ezáltal nagymértékben hozzájárulva a terrorista szervezetek felszámolásához; 9. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a régióban végrehajtott valamennyi katonai beavatkozás védje, tiszteletben tartsa és előmozdítsa az emberi jogokat, ösztönzi a mozambiki hatóságokat, hogy támogassák a regionális és nemzetközi szervezeteket, valamint a civil társadalmi szervezeteket és a közösségi csoportokat, és működjenek együtt velük olyan béketeremtő kezdeményezések platformjainak létrehozása érdekében, amelyek ösztönzik az összes érdekelt fél békés szerepvállalását, a párbeszédet, a megbékélést és az együttélést; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a konfliktusban magán biztonsági erőket alkalmaznak, ami tovább növeli az ország monetáris költségeit, és amelyek nemzetközi felügyelet nélkül működnek; 10. aggodalommal veszi tudomásul az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek helyzetének romlását Mozambikban; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy szorosan működjenek együtt a SADC-vel és tagállamaival a régióban súlyosbodó humanitárius válság megoldása és egy hatékony cselekvési terv kidolgozása érdekében; 11. felhívja a mozambiki kormányt, hogy nyíltan működjön együtt a nemzetközi intézményekkel, például az ENSZ különleges jelentéstevőivel, tegye lehetővé a független, emberi jogi ügyeket vizsgálók és megfigyelők bejutását az országba, valamint hogy megfelelően vizsgálja meg a Cabo Delgado-i lakosság humanitárius szükségleteit annak érdekében, hogy megkapják a szükséges segítséget; úgy véli továbbá, hogy az erőszak áldozatait segítségnyújtási tervvel kell védeni, hogy folytathassák életüket; 12. úgy véli, hogy összehangoltabb regionális és nemzetközi erőfeszítésekre van szükség a Cabo Delgadóban küszöbön álló biztonsági és humanitárius válságokra való reagálás érdekében, ideértve a határokon átnyúló fenyegetések – például a terrorista felkelések, az élelmezésbiztonság, a belső menekültek és a csempészet – kezelésének szükségességét is; ezért felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy a hosszú távú és békés megoldás elérése érdekében nyújtson további támogatást a SADC és az Afrikai Unió számára; 13. hangsúlyozza, hogy a SADC politikai, védelmi és biztonsági együttműködési szervének (OPDS) – amely a lázadások elleni fellépés során kialakult súlyos helyzeteket kezelő multinacionális harci egységgel rendelkezik – fontos aktív szereplőnek kell lennie e konfliktus kezelésében, és azt rövid távon el kell ítélnie, ugyanakkor hosszú távon ösztönöznie és támogatnia kell a mozambiki hatóságokat a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság előmozdítását célzó további reformok végrehajtásában, amelyek a stabilitás, a béke és a fejlődés előfeltételei; 14. megismétli, hogy az EU készen áll arra, hogy párbeszédet kezdjen Mozambikkal az uniós támogatás végrehajtásának hatékony lehetőségeiről, figyelembe véve a helyzet összetett és regionális jellegét, és felkéri Mozambik kormányát, hogy jobban reagáljon az EU-val és a SADC-vel folytatott párbeszédre és együttműködésre; e tekintetben ösztönzi a mozambiki hatóságok és a civil társadalom valamennyi szintje közötti együttműködést egy inkluzív megoldás megtalálása és a legkiszolgáltatottabbak szükségleteinek sürgős kezelése érdekében; 15. felszólítja a Bizottság alelnökét / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, Josep Borrelt, valamint az uniós tagállamokat, hogy továbbra is szorosan kövessék nyomon a helyzetet, és fokozzák a nemzeti és regionális hatóságoknak nyújtott támogatásukat; ennek fényében üdvözli a 2020. június 22-i tanácsi következtetéseket, de kitart amellett, hogy további diplomáciai lépéseket kell tenni, különösen azon tagállamok részéről, amelyek történelmi és baráti kapcsolatokat ápolnak az országgal annak érdekében, hogy hangsúlyozzák, hogy sürgős fellépésre van szükség ebben a kérdésben, annak regionális biztonsági és humanitárius dimenzióival együtt, és felhívják a kormány figyelmét az összehangolt regionális és nemzetközi reagálás hiányából eredő geopolitikai következményekre; 16. kinyilvánítja abbéli reményét, hogy az EU új Afrika-stratégiája, amint ténylegesen életbe lép, hozzájárul majd az EU és Afrika közötti, az egész kontinensen egyenlő felek partnerségén alapuló együttműködés fokozásához, és hogy mindkettő együtt fog működni az olyan országok gazdasági, társadalmi, biztonsági és emberi jogi helyzetének javítása érdekében, mint Mozambik; 17. úgy véli, hogy a jelenlegi mozambiki fejleményekkel és azok társadalmi és gazdasági következményeivel az EU Afrikával kapcsolatos politikája megfelelően foglalkozni fog a következő többéves pénzügyi keretben; hangsúlyozza, hogy mivel az áradások és más természeti katasztrófák gyakran pusztítják Mozambikot, lakosságának minden rendelkezésre álló támogatást és humanitárius segítséget meg kell kapnia; 18. úgy véli, hogy a közelgő EU–Afrika csúcstalálkozó kiváló lehetőséget kínál e humanitárius tragédia jobb kezelésére, valamint arra, hogy az EU növelje a regionális és kontinentális szervezeteknek nyújtott támogatását; 19. emlékeztet a nemzetközi segélyezési kötelezettségvállalásokra, amelyeket a 2019. május 30-án és június 1-jén Beirában tartott nemzetközi donorkonferencián tettek, amelyen az Európai Unió 200 millió EUR helyreállítási támogatásra tett ígéretet; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy teljes mértékben teljesítsék ezeket a kötelezettségvállalásokat; rámutat, hogy a hosszú távú fellendülés csak fenntartható és inkluzív gazdasági fejlődés révén érhető el; ezért uniós támogatást kér Mozambik arra irányuló erőfeszítéseinek támogatására, hogy stabilizálják gazdaságukat, munkahelyeket teremtsenek és előmozdítsák a vidéki versenyképességet, miközben biztosítják az inkluzivitást és a környezet megőrzését; 20. üdvözli az IMF Katasztrófaelhárítási és Adósságenyhítési Alapját mint a helyes irányba tett lépést, amely segítséget nyújt Mozambik számára a Covid19 okozta gazdasági következmények elleni küzdelemben; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy nyújtsanak további adományokat az IMF-nek, az IMF-et pedig, hogy tárjon fel további alternatívákat a Katasztrófaelhárítási és Adósságenyhítési Alap rendelkezésére álló források növelésére, például saját meglévő tartalékainak felhasználásával; emlékeztet arra, hogy az alaphoz való hozzájárulások semmiképpen sem helyettesíthetik a hivatalos fejlesztési támogatást (ODA); 21. rendkívül fontosnak tartja, hogy a helyi lakosság – különösen az ország legszegényebb tartományaiban – részesüljön természeti erőforrásaik kiaknázásából; felhívja a kormányt, hogy a kitermelésre irányuló projektekből származó bevételeket méltányosan rendelje a helyi fejlesztési projektekhez, ugyanakkor tartsa tiszteletben a magas szintű környezetvédelmi és szociális normákat; 22. emlékeztet arra, hogy a mozambiki nép, a keresztények és a muzulmán vallásúak egyaránt, már régóta békében élnek egymás mellett, és meggyőződése, hogy az iszlamista terroristák támadásai ellenére a tolerancia és a szolidaritás e modellje érvényesülni fog; 23. hangsúlyozza, hogy különösen a vidéki térségekben élő fiatalok körében a radikalizálódás kezelése érdekében prioritásként kell kezelni az oktatást és elő kell mozdítani a vidékfejlesztést; 24. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, Mozambik kormányának és parlamentjének, valamint a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség és az Afrikai Unió tagjainak és vezetőségének.
| ||||||||||
| Fenntartható vasúti piac a Covid19-járványra tekintettel ***I |
| |||||||
| ||||||||
(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat) Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2020)0260), – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 91. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9-0186/2020), – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére, – az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2020. július 16-i véleményére(1), – a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően, – tekintettel a Tanács képviselőjének 2020. szeptember 9-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban, – tekintettel eljárási szabályzata 59. és 163. cikkére, 1. elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot; 2. felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja; 3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek. Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2020. szeptember 17-én került elfogadásra a Covid19-járványra tekintettel a fenntartható vasúti piacot célzó intézkedések megállapításáról szóló (EU) 2020/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel
(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2020/1429 rendelettel.)
| ||||||||
| 8.sz. költségvetés-módosítási tervezet: A kifizetési előirányzatok növelése a Covid19 oltóanyag-stratégia finanszírozása érdekében a Szükséghelyzeti Támogatási Eszköz tekintetében, valamint a koronavírusra való reagálást célzó, kiterjesztett beruházási kezdeményezés hatásának kezelése érdekében |
| ||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére, – tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére, – tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint 966/2012/EU, Euratom rendelet(1) hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre, és különösen annak 44. cikkére, – tekintettel az Európai Unió 2020. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésére, amelyet 2019. november 27-én fogadtak el véglegesen(2), – tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(3), – tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(4), – tekintettel a Bizottság által 2020. augusztus 28-án elfogadott, 8/2020. számú költségvetés-módosítási tervezetre (COM(2020)0900), – tekintettel a Tanács által 2020. szeptember 11-én elfogadott és az Európai Parlamentnek ugyanazon a napon továbbított, a 8/2020. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló álláspontra (10696/2020 – C9-0290/2020), – tekintettel eljárási szabályzata 94., 96. és 163. cikkére, 1. jóváhagyja a 8/2020. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontot; 2. utasítja elnökét annak megállapítására, hogy a 6/2020. számú költségvetés-módosítást véglegesen elfogadták, valamint arra, hogy gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában; 3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.
| |||||||||||||
| Végrehajtási jogi aktus elleni kifogás: egyes anyagok – többek között flonikamid, haloxifop, mandesztrobin – megengedett szermaradék-határértékei |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II., III., és IV. mellékletének a bizonyos termékekben, illetve azok felületén található cikloxidim, flonikamid, haloxifop, mandesztrobin, mepikvát, Metschnikowia fructicola NRRL Y‑27328 törzs és prohexadion megengedett szermaradék-határértéke tekintetében történő módosításáról szóló bizottsági rendelet tervezetére (D063880/06), – tekintettel a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről, valamint a 91/414/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2005. február 23-i 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 5. cikke (1) bekezdésére és 14. cikke (1) bekezdésének a) pontjára, – tekintettel a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának 2020. február 17–18-i véleményére, – tekintettel a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2), – tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által 2019. május 27-én elfogadott és 2019. augusztus 2-án közzétett, indokolással ellátott véleményre(3), – tekintettel az EFSA által 2009. december 18-án elfogadott és 2010. május 7-én közzétett következtetésre(4), – tekintettel az EFSA által 2018. október 18-án elfogadott és 2018. november 2-án közzétett, indokolással ellátott véleményre(5), – tekintettel a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat(6) 5a. cikke (3) bekezdésének b) pontjára és 5a. cikkének (5) bekezdésére, – tekintettel eljárási szabályzata 112. cikkének (2) és (3) bekezdésre, valamint (4) bekezdésének c) pontjára, – tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára, A. mivel a flonikamid olyan szelektív rovarölő szer, amelyet többek között burgonyán, búzán, almán, körtén, őszibarackon és paprikán alkalmaznak; B. mivel a flonikamid hatóanyag jóváhagyási időtartamát az (EU) 2017/2069 bizottsági végrehajtási rendelet(7) meghosszabbította; C. mivel az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) kockázatértékelési bizottságának 2013. június 5-i véleménye(8) szerint, amely a flonikamid harmonizált osztályozását és címkézését javasolta, a dán tagállami illetékes hatóság „egyértelmű összefüggést” állapított meg „nyulaknál előforduló, anyai toxicitást nem okozó mértékű viszcerális rendellenességekkel”; D. mivel a flonikamid az Egyesült Államokban vizsgálat tárgyát képezi annak kapcsán, hogy a beporzókra potenciálisan nagyobb kockázatot jelent, mint azt korábban vélték, tekintve, hogy a flonikamidot előállító ISK Biosciences vállalat által benyújtott új tanulmányok szerint a flonikamid méhekre akár 51-szeres expozícióval jár azon mennyiséghez képest, amely már jelentős kárt okozna számukra(9); E. mivel a haloxifop-P olyan gyomirtó szer, amelyet többek között sárgarépán, hüvelyes takarmánynövényeken, repcén, szójababon és cukorrépán alkalmaznak; F. mivel a haloxifop-P az ECHA osztályozása szerint lenyelve ártalmas, és hosszan tartó ártalmas hatást gyakorol a vízi élővilágra; mivel a haloxifop-P patkányoknál haloxifop-P-metilnek való expozíciót követően hepatotoxicitást, nefrotoxicitást és oxidációs stresszt okozott(10); G. mivel Franciaországban 2007. szeptember 4. óta tilos a haloxifop-P minden mezőgazdasági és nem mezőgazdasági célú gyártása, forgalmazása és felhasználása(11); mivel a haloxifop-P az 1376/2007/EK bizottsági rendelet(12) alapján négy éven át be volt tiltva az egész Európai Unióban; H. mivel a haloxifop-P-t az 540/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet(13) hatóanyagként jóváhagyta, rendkívül korlátozott felhasználási feltételek mellett(14) és a tagállamok számára szigorú követelményeket írva elő a felszín alatti vizek védelmére, a vízi élőlények védelmére és a szert kezelők biztonságára vonatkozóan; I. mivel az (EU) 2015/2233 bizottsági végrehajtási rendeletben(15) a Bizottság a haloxifop-P hatóanyagként történő felhasználásával kapcsolatban úgy ítélte meg, hogy „a kért további megerősítő információk benyújtása nem történt meg teljes körűen, és a felszín alatti vizekre jelentett elfogadhatatlan kockázatot csupán újabb korlátozások bevezetésével lehet kizárni”; J. mivel az (EU) 2015/2233 bizottsági végrehajtási rendeletben a Bizottság azt is megállapította, hogy „helyénvaló módosítani e hatóanyag felhasználási feltételeit különösen kijuttatása mértékének és gyakoriságának korlátozása révén”; K. mivel 2018. április 30-án a Bizottság úgy határozott, hogy a haloxifop-P hatóanyag jóváhagyási időtartamát 2023. december 31-ig meghosszabbítja(16); L. mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 191. cikkének (2) bekezdése az Unió egyik alapvető elveként határozza meg az elővigyázatosság elvét; M. mivel az EUMSZ 168. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy „valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét”; N. mivel a 2009/128/EK irányelv célja a peszticidek fenntartható használatának elérése az Unióban a peszticidek emberi és állati egészségre és a környezetre jelentett veszélyének és kifejtett hatásának csökkentése által, valamint az integrált növényvédelem és az alternatív megközelítések vagy technikák, például a peszticidek nem vegyi alternatíváinak előmozdítása révén; O. mivel a megengedett szermaradék-határértékek meghatározásakor figyelembe kell venni a kumulatív és szinergikus hatásokat, és ennek értékeléséhez rendkívül fontos, hogy sürgősen megfelelő módszereket dolgozzanak ki; P. mivel a lenmag esetében a haloxifop-P, az eper és a szőlő esetében pedig a mandesztrobin megengedett szermaradék-határértékének emelése harmadik országok által benyújtott, a normák összehangolására irányuló kérelmeken alapul; Q. mivel a kérelmezők állítása szerint a haloxifop-P-nek és a mandesztrobinnak az említett terményekre vonatkozóan engedélyezett felhasználása Ausztráliában és Kanadában a 396/2005/EK rendeletben előírtakat meghaladó szermaradék-értékeket eredményezett, és magasabb megengedett szermaradék-határértékekre van szükség annak érdekében, hogy az említett termények behozatalát ne gátolják kereskedelmi akadályok; 1. ellenzi a Bizottság rendelettervezetének elfogadását; 2. úgy véli, hogy a Bizottság rendelettervezete nem egyeztethető össze a 396/2005/EK rendelet céljával és tartalmával; 3. úgy véli, hogy az Uniónak és a Bizottságnak tiszteletben kell tartaniuk a környezeti felelősségvállalás elvét, és nem ösztönözhetik harmadik országokban olyan termékek használatát, amelyeket egyes tagállamok tiltanak a saját területükön, és amelyek használatát az Unió korlátozni igyekszik; 4. úgy véli, hogy a szabadkereskedelmi szabályok soha nem vezethetnek az uniós védelmi normák csökkenéséhez; 5. elismeri az EFSA által a kumulatív kockázatok értékelésének módszerei kapcsán végzett munkát, megjegyzi azonban, hogy a peszticidek és a szermaradékok kumulatív hatásainak értékelése évtizedek óta ismert probléma; ezért kéri az EFSA-t és a Bizottságot, hogy a legnagyobb sürgősséggel foglalkozzanak a problémával; 6. megállapítja, hogy a rendelettervezet szerint a flonikamid megengedett szermaradék-határértéke az eper esetében 0,03-ról 0,5 mg/kg-ra, a szeder és a málna esetében 0,03-ról 1 mg/kg-ra, egyéb bogyós gyümölcsök esetében 0,03-ról 0,7 mg/kg-ra, egyéb gyökér- és gyökgumós zöldségek esetében pedig 0,03-ról 0,3 mg/kg-ra, míg retekfélék esetében 0,03-ról 0,6 mg/kg-ra, saláta és egyéb salátafélék esetében 0,03-ról 0,07 mg/kg-ra, hüvelyesek esetében pedig 0,03-ról 0,8 mg/kg-ra emelkedne; 7. javasolja, hogy a flonikamid megengedett szermaradék-határértéke maradjon 0,03 mg/kg; 8. megállapítja, hogy a rendelettervezet szerint a haloxifop-P megengedett szermaradék-határértéke a lenmag esetében 0,01-ról 0,05 mg/kg-ra emelkedne; 9. javasolja, hogy a haloxifop-P megengedett szermaradék-határértéke maradjon 0,01 mg/kg; 10. megállapítja, hogy a rendelettervezet szerint a mandesztrobin megengedett szermaradék-határértéke a szőlő esetében 0,01-ról 5 mg/kg-ra, az eper esetében pedig 0,01-ról 3 mg/kg-ra emelkedne; 11. javasolja, hogy a mandesztrobin megengedett szermaradék-határértéke maradjon 0,01 mg/kg; 12. felkéri a Bizottságot, hogy vonja vissza rendelete tervezetét és nyújtson be új tervezetet a bizottságnak; 13. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Európa kulturális helyreállítása |
| |||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) preambulumára, valamint 2., 3. és 4. cikkére, – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 6. és 167. cikkére, valamint az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére, – tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, és különösen annak 19. cikkére, – tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 22. cikkére, – tekintettel a Bizottság „Az ifjúság-, az oktatás- és a kultúrpolitika szerepe egy erősebb Európa építésében” című, 2018. május 22-i közleményére (COM(2018)0268), – tekintettel a Bizottság „Új európai kulturális menetrend” című, 2018. május 22-i közleményére (COM(2018)0267), – tekintettel a Bizottság „Az európai identitás megerősítése az oktatás és a kultúra révén” című, 2017. november 14-i közleményére (COM(2017)0673), – tekintettel a kulturális és kreatív ágazatokra vonatkozó koherens uniós szakpolitikáról szóló, 2016. december 13-i állásfoglalására(1), – tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására(2), – tekintettel „A közlekedés és az idegenforgalom 2020-ban és azt követően” című, 2020. június 19-i állásfoglalására(3), – tekintettel a Kreatív Európa program (2014–2020) létrehozásáról és az 1718/2006/EK, az 1855/2006/EK és az 1041/2009/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1295/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) (a továbbiakban: a rendelet), – tekintettel az Európai Tanács 2020. július 17-i, 18-i, 19-i, 20-i és 21-i következtetéseire, – tekintettel a Tanács által a 2019–2022-es időszakra szóló kulturális munkatervről (2018/C 460/10) 2018. november 15-én elfogadott következtetésekre, – tekintettel az „Európa pillanata: helyreállítás és építés az új nemzedék számára” című, 2020. május 27-i bizottsági közleményt (COM(2020)0456) kísérő, az Európa helyreállítási szükségleteinek azonosításáról szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumra, – tekintettel „A kulturális örökség fontos Európának” című 2015. évi jelentésre, – tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére, A. mivel a kultúra stratégiai ágazat az Európai Unió számára, nemcsak azért, mert gazdaságunk fontos részét képezi, de azért is, mert hozzájárul a demokratikus, fenntartható, szabad és befogadó társadalmakhoz, tükrözi a közös európai diverzitást, értékeinket, történelmünket, szabadságunkat és életmódunkat; B. mivel a kultúra és a művészet szabadsága jelentős mértékben hozzájárul a társadalom pezsgéséhez, és a társadalom minden rétege számára lehetővé teszi az identitásuk kifejezését, hozzájárulva a társadalmi kohézióhoz és a kultúrák közötti párbeszédhez, előkészítve az utat az Európai Unió egyre szorosabbá válása előtt; C. mivel a kultúra az emberiesség, a demokrácia és a polgári szerepvállalás kifejeződéseként belső értéket képvisel, amely kulcsfontosságú lehet a fenntartható fejlődés előmozdításához; D. mivel a kultúra erősíti a társadalmak társadalmi tőkéjét, elősegíti a demokratikus polgárságot, előmozdítja a kreativitást, a jólétet és a kritikus gondolkodást, ösztönzi az integrációt és a kohéziót, valamint előmozdítja a sokszínűséget, az egyenlőséget és a pluralizmust; E. mivel a kulturális részvételt a társadalmi változás és az inkluzív, reziliens társadalmak építésének egyik fő gyorsítójaként ismerték el; F. mivel a kulturális és a kreatív ágazatok és iparágak fontos eszközök a megkülönböztetés minden formája – többek között a rasszizmus és az idegengyűlölet – elleni küzdelemben, és a véleménynyilvánítás szabadságának platformjai; G. mivel a világjárvány rávilágított az európai társadalom valódi társadalmi értékére, valamint a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak gazdasági súlyára; mivel a kultúra gazdasági része stratégiai ágazat az Európai Unió és gazdasága számára, amely európaiak milliói számára biztosít értelmes munkahelyeket, és fenntarthatóan finanszírozza az európai sokszínűséget, ugyanakkor tükrözi európai értékeinket, történelmünket és szabadságainkat; H. mivel az európai kulturális és kreatív szereplők megőrzik és előmozdítják a kulturális és nyelvi sokszínűséget Európában, és minden szinten részt vesznek az európai identitás erősítésében; mivel ezek a szereplők felbecsülhetetlen erővel hatnak a társadalmi kohézióra, a fenntartható fejlődésre és a gazdasági növekedésre az Európai Unióban és tagállamaiban, és a globális versenyképesség fontos forrásait jelentik; I. mivel az európai kulturális és kreatív ágazatok és iparágak az európai bruttó hazai termék (GDP) mintegy 4%-át teszik ki, hasonlóan az ikt-, a szálláshely- és az étkeztetési szolgáltatási ágazatok arányához; mivel 2019-ben az EU 27 tagállamában 7,4 millióan dolgoztak kulturális területen, ami a 27 tagú Unióban a teljes foglalkoztatás 3,7%-ának felel meg; mivel 2019-ben az EU-27-ben a kultúra területén az önfoglalkoztatók aránya több mint kétszerese volt a gazdaság egészére vonatkozóan megfigyelt átlagnak(5); J. mivel a Bizottság saját becslései szerint a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak – amelyek a GDP-hez képest 509 milliárd EUR hozzáadott értéket képviselnek – 2020 második negyedévében valószínűleg forgalmuk 80%-át vesztették el a Covid19-válság és a járvány megfékezésére irányuló intézkedések miatt; K. mivel Európában a kulturális örökség ágazata több mint 300 000 embert foglalkoztat, és 7,8 millió munkahely közvetve kapcsolódik hozzá Európában; mivel a kulturális és kreatív ágazatokban és iparágakban dolgozó európai kreatív munkaerő jelenleg alulreprezentált a statisztikai rendszerekben; L. mivel a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak szorosan kapcsolódnak más ágazatokhoz, például az idegenforgalomhoz és a közlekedéshez, és azok számára bizonyítottan előnyökkel járnak; mivel az Idegenforgalmi Világszervezet szerint tízből négy turista a kulturális kínálat alapján választja meg úti célját, és az európaiak kétharmada véli úgy, hogy a kulturális örökség jelenléte befolyásolja az üdülési célpont kiválasztását; mivel Európa továbbra is a világ legnépszerűbb kulturális turisztikai célpontja; M. mivel Európa sokszínű kulturális panorámáját súlyosan érinti a Covid19-világjárvány, és a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak számos szereplője állami beruházás és támogatás nélkül a tönk szélén áll; mivel eme ágazat leállása továbbgyűrűző hatást gyakorolt más ágazatokra, így a közlekedésre, az idegenforgalomra és az oktatásra is; N. mivel a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak sajátos gazdasági modelljük, szükségleteik és méretük alapján atipikus ágazatokat alkotnak, de legtöbbször kis struktúrákból (kkv-k, mikroszervezetek és önfoglalkoztatók) állnak, amelyek nem vagy csak kis mértékben férnek hozzá a pénzügyi piacokhoz, és gyakran különböző forrásokból – például állami támogatásokból, magánfinanszírozásból, közönségalapú bevételekből vagy szerzői jogokból – származó, szabálytalan és vegyes jövedelemre tudnak csak szert tenni; O. mivel a Covid19-világjárvány rámutatott a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak már meglévő sebezhetőségeire, többek között a művészek és a kulturális dolgozók bizonytalan megélhetésére, valamint sok kulturális intézmény szűkös költségvetésére; P. mivel a Covid19-világjárvány kulturális és kreatív ágazatokra és iparágakra gyakorolt teljes hatása csak most válik nyilvánvalóvá, és átfogó közép- és hosszú távú hatása még mindig nem ismert; mivel ez kihat a művészek és kulturális szakemberek szociális jogaira is – akiknek joguk van méltányos pénzügyi ellentételezést kapni munkájukért –, valamint a kulturális kifejezés sokszínűségének védelmére; Q. mivel a Covid19-válság hosszan tartó negatív hatással van és lesz a kulturális és kreatív termékek előállítására és terjesztésére és a bevételekre, ezáltal pedig Európa kulturális sokszínűségére is; R. mivel a színházak, operaházak, mozik, koncerttermek, múzeumok, örökségi helyszínek és további művészeti helyszínek a vírus megfékezését célzó intézkedések miatt az elsők között zárták be kapuikat, és az utolsók között nyitják meg azokat újra; mivel számos kulturális és művészeti eseményt, például vásárokat, fesztiválokat, koncerteket és előadásokat töröltek vagy hosszú időre elhalasztottak; mivel a járvány újabb kitörésének megelőzése érdekében bevezetett egészségügyi és biztonsági intézkedések nem teszik lehetővé, hogy e helyszínek a belátható jövőben teljes kapacitással működjenek; S. mivel a pandémia idején sok európai polgár került elszigetelt helyzetbe, és a kulturális és kreatív tartalmak megosztása számos polgárnak nyújtott támaszt; mivel az online kulturális tartalmakhoz való hozzáférés lehetőségei megsokszorozódtak, és a szerzőknek, művészeknek, előadóművészeknek és más alkotóknak köszönhetően a kulturális tartalmakat hozzáférhetőbbé és gyakran ingyenessé tették; mivel ez tovább csökkenti az alkotók jövedelmét; mivel a kulturális tartalmak internetes elérhetősége nem járt a jogosultak és az előadók bevételének növekedésével; T. mivel a digitális infrastruktúrákhoz való hozzáférés terén mutatkozó egyenlőtlenségek korlátozták a kultúrához való hozzáféréshez, a kultúrában való részvételhez és a művészi önkifejezéshez való alapvető jogokat; U. mivel a következő többéves pénzügyi keretben a Kreatív Európa programra vonatkozó jelenlegi költségvetési javaslatok már a Covid19-válság előtt is egyértelműen nem feleltek meg sem az ágazat, sem pedig a Parlament várakozásainak, amely utóbbi a 2014–2020 közötti pénzügyi keretben elkülönített szinthez viszonyítva a program finanszírozásának megduplázására szólított fel; V. mivel a Bizottság felülvizsgált többéves pénzügyi keretre irányuló javaslata a Bizottság többéves pénzügyi keretre vonatkozó 2018-as javaslatához képest 20%-os csökkentést tartalmaz az Európai Szolidaritási Testületre, 13%-os csökkentést a Kreatív Európa programra, illetve 7%-os csökkentést az Erasmus+-ra vonatkozóan; mivel az Európai Tanács 2020. július 17-én megfogalmazott álláspontja csak a Bizottság 2018. évi javaslatának felel meg; mivel a Kreatív Európa az egyetlen uniós program, amely Európa-szerte közvetlen támogatást nyújt a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak számára; mivel sem a Kreatív Európa által fedezni kívánt kezdeményezések, sem a program költségvetése nem biztosítja a már eddig is plafonon felüli mértékben igényelt és alulfinanszírozott program támogatását; W. mivel a világjárvány lehetőséget kínál a kultúra jövőjének újragondolására, és mivel egy ellenállóbb kulturális ökoszisztéma létrehozásához szélesebb körű gondolkodásra van szükség bolygónk jövőjéről és az éghajlati válságra való reagálás sürgősségéről; X. mivel a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak létfontosságúak a környezeti fenntarthatóság eléréséhez; mivel továbbra is megfelelő finanszírozást kell biztosítani ezen ágazatoknak, biztonságos befektetésekként kell azokat meghatározni, és készen kell állniuk az európai zöld megállapodásban és a fenntartható fejlődési célokban vázolt szén-dioxid-semleges gazdaság felé vezető átmenetre; 1. kinyilvánítja őszinte szolidaritását az előadókkal, művészekkel, alkotókkal, szerzőkkel, előadókkal, kiadókkal, azok vállalataival és az európai kulturális és kreatív ágazatokban tevékenykedő összes többi alkotóval és munkavállalóval – köztük az amatőr alkotókkal – , akiket a Covid19-világjárvány súlyosan érintett, és elismeréssel adózik az európaiak milliói által átélt nehéz időkben végzett munkájuknak és szolidaritásuknak; 2. hangsúlyozza, hogy a pandémiát követő fellendülés és az európai kulturális politika újjáélesztése szorosan kapcsolódik az Európai Unió és a világ előtt álló egyéb kihívásokhoz, például az éghajlati válsághoz; meggyőződése, hogy a jövőbeli kulturális politikának szorosan kapcsolódnia kell a társadalmi kihívásokhoz, valamint a zöld és digitális átmenethez; 3. alapvető fontosságúnak tartja, hogy az európai intézmények által tervezett, gazdasági helyreállítást célzó intézkedések jelentős részét a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak számára különítsék el, és ezt összekapcsolják az európai kulturális és kreatív erőket támogató széles körű és gyors fellépésekkel, lehetővé téve számukra, hogy az elkövetkező hónapokban folytathassák munkájukat és túléljék a jelenlegi válságos időszakokat, valamint hogy ellenállóvá tegyék az ágazatot; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hangolják össze fellépéseiket a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak támogatása terén; 4. üdvözli a Bizottság és az Európai Tanács által következő generációs uniós európai helyreállítási terv kidolgozása érdekében tett erőfeszítéseket; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy nem különítettek el egyértelműen konkrét összeget a kulturális és kreatív ágazatok és ágazatok közvetlen támogatására; ezzel összefüggésben kitart amellett, hogy a kulturális és kreatív szereplőknek a célzott tagállami fellépések egyértelmű középpontjában kell állniuk, és széles körben és gyorsan részesülniük kell az összes helyreállítási alapból; 5. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz legalább 2%-át a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak számára különítsék el, egyedi szükségleteiknek megfelelően; kiemeli, hogy ennek az aránynak tükröznie kell a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak uniós GDP-ben játszott jelentőségét, szem előtt tartva, hogy ezek 7,8 millió munkahelyet biztosítanak és a GDP 4%-át teszik ki; megismétli, hogy pontos programozásra és pénzügyi tervekre van szükség, amelyek biztosítják az üzletmenet folytonosságát a kulturális és kreatív ágazatokban és iparágakban, és kiszámíthatóságot biztosítanak az e területen tevékenykedő emberek számára; 6. üdvözli a REACT-EU mint közvetlen cselekvési terv létrehozását, amelynek célja, hogy további finanszírozást biztosítson a leginkább érintett régiók és gazdasági ágazatok számára; üdvözli, hogy a kultúrát fontos és érintett ágazatként azonosították; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy nem hoztak intézkedéseket annak biztosítására, hogy a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak is részesüljenek e kezdeményezés előnyeiből; sürgeti a tagállamokat, hogy tekintsék a kulturális és kreatív ágazatokat és iparágakat stratégiai ágazatoknak és az uniós helyreállítási terv egyik prioritásának, és határozzanak meg egyértelmű költségvetést az e szereplők felépülésére irányuló gyors és konkrét fellépésekhez, amelyek valamennyi érdekelt fél, köztük a független művészek számára is előnyökkel járnak, és nem csupán a gazdasági helyreállítást szolgálják, hanem a kulturális és kreatív ágazatokban és iparágakban dolgozók munkakörülményeinek javítását is; 7. bírálja, hogy a Kreatív Európa nem részesült további finanszírozásban a Next Generation EU alapból, és kéri, hogy a Kreatív Európa teljes költségvetését emeljék 2,8 milliárd EUR-ra; 8. annak biztosítására kéri a tagállamokat, hogy a válság alatt és után bővíteni lehessen a kulturális és kreatív ágazatok szereplőire általában alkalmazott egyedi belső szociális, adóügyi és gazdasági szabályokat; kéri, hogy a tagállamok vonják be a kulturális és kreatív ágazatokban és iparágakban tevékenykedő kkv-kat a kkv-kra vonatkozó, már végrehajtott egyedi helyreállítási terveikbe; kéri, hogy a tagállamok fontolják meg annak lehetőségét, hogy pénzügyi támogatást nyújtanak a kulturális helyszíneknek és eseményeknek az új egészségvédelmi és biztonsági intézkedések végrehajtása során; 9. fokozott koordinációra szólít fel azon bevált gyakorlatok és konkrét megoldások azonosítása érdekében, amelyek támogathatják a kulturális és kreatív ágazatokat és iparágakat a jelenlegi helyzet és a jövőbeli újranyitás során; üdvözli az ágazat #saveEUculture és #double4culture kampányait, valamint a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a #CreativeEuropeAtHome kampány keretében előmozdítsa a kulturális és kreatív ágazatokat és iparágakat; 10. aggodalommal jegyzi meg, hogy a szociális védőhálók gyakran nem érhetők el az atipikus foglalkoztatási formákban dolgozó kreatív szakemberek számára; felhívja a tagállamokat, hogy valamennyi kreatív szakember számára – beleértve az atipikus foglalkoztatási formákban dolgozókat is –biztosítsák a szociális juttatásokhoz való hozzáférést; 11. felhívja a Bizottságot, hogy uniós szinten vezesse be a munkakörülmények európai keretét a kulturális és kreatív ágazatokban és iparágakban, amely tükrözné az ágazat sajátosságait, és iránymutatásokat és elveket vezetne be a munkakörülmények javítása érdekében, különös figyelmet fordítva a transznacionális foglalkoztatásra; 12. megjegyzi, hogy az utazási korlátozások továbbra is akadályozzák az európai kulturális együttműködést, és súlyosan érintik a nemzetközi mobilitást és az utazást, ami jelentős bevételi forrást jelent a kulturális szereplők számára; megjegyzi, hogy a nemzetközi együttműködés, a turnék és a koprodukció finanszírozását gyakran csökkentették, és a pandémiával kapcsolatos nehézségeket kezelő alapok felé terelték; aggodalmát fejezi ki ezen intézkedéseknek az európai kulturális együttműködésre gyakorolt káros hatása miatt; felhívja a tagállamokat, hogy korlátozzák a schengeni térségen belüli indokolatlan korlátozásokat, és felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat a tagállamok számára a határokon átnyúló biztonságos körutakra, élő kulturális eseményekre és kulturális tevékenységekre vonatkozóan; 13. felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a művészek mobilitását, hogy megoszthassák egymással a gyakorlatokat és technikákat, valamint jelentősen támogassa munkaerőpiaci integrációjukat; határozottan támogatja emellett a művészi kompetenciák kölcsönös elismerését; 14. üdvözli a munkanélküliségi kockázatok szükséghelyzetben történő enyhítését célzó ideiglenes uniós támogatási eszköz (SURE) létrehozását, amelynek célja a tagállamok által bevezetett – különösen a kkv-kat és az önálló vállalkozókat érintő –, csökkentett munkaidővel kapcsolatos intézkedések támogatása; úgy véli, hogy ez az eszköz – azáltal, hogy a lehető legtöbb kulturális szereplőt lefedi, beleértve a szabadúszó szerzőket, előadóművészeket, művészeket és más alkotókat – lehetővé teheti a kulturális és kreatív szereplők számára, hogy saját tevékenységi területükön maradjanak, kompenzálva a bevételkiesésüket, és biztosítva a szakértelem megőrzését; ezzel összefüggésben felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak megfelelő garanciákat annak érdekében, hogy a SURE gyorsan működőképes legyen és valamennyi jogi személy számára elérhető legyen, beleértve a kulturális és kreatív ágazatokban és iparágakban működő nem formális szervezeteket is; 15. véleménye szerint a jelenlegi világjárványt és annak gazdaságainkra gyakorolt hatását nem szabad érvként felhasználni a kultúrára fordított nemzeti vagy európai közkiadások további csökkentésére; hangsúlyozza, hogy a Kreatív Európa program és annak MEDIA, Kultúra és ágazatközi ágai – az európai finanszírozáshoz való hozzáférés révén – döntő szerepet játszanak az európai együttműködés és az ágazat megfelelő szintű stabilitásának biztosításában, azzal, hogy lehetővé teszik a projektek számára a hosszú távú partnerségek kialakítását; felhívja a Bizottságot, hogy a többéves pénzügyi keretben juttassa általánosan érvényre a kulturális és kreatív ágazat és iparág szempontjait; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a Parlament kérte a következő többéves pénzügyi keretben a Kreatív Európa program számára elkülönített költségvetés megkétszerezését, és határozottan megerősíti álláspontját a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak, valamint munkavállalóik támogatása mellett; úgy véli, hogy rendkívül fontos a programok mielőbbi véglegesítése és elfogadása, hogy biztosítani lehessen e programok elődeitől való zökkenőmentes átállást; hangsúlyozza, hogy amennyiben az új finanszírozási időszak kezdete késik, a Bizottságnak biztosítania kell az átmenetet a jelenlegi Kreatív Európa program és az új program közötti szakadék áthidalása érdekében; 16. felszólítja a Bizottságot, hogy azonosítsa be és egyértelműen fogalmazza meg a kulturális és kreatív ágazatokat finanszírozó vegyes források széles körét, amelyet a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak igénybe vehetnek; nyomatékosítja, hogy az Európai Technológiai Intézet égisze alatt a jövőben felállítandó, a kulturális és kreatív ágazatokra és iparágakra összpontosító tudományos és innovációs társulásnak e tekintetben vezető szerepet kell játszania; felhívja a Bizottságot, hogy vonja be az Európai horizont program keretében nyújtott finanszírozást a kulturális kísérletek, az innováció és a művészeti kutatás terén aktív kulturális és kreatív szereplők finanszírozásába; megismétli, hogy növelni kell az európai szintű szinergiákat, ugyanakkor olyan új, innovatív és digitális megoldásokat kell szorgalmazni, amelyek a jelenlegi helyzetben és a válság után is segíthetik az ágazatot; 17. elismeri a digitalizáció fontosságát a kulturális és kreatív alkotások létrehozásában, előállításában, terjesztésében és hozzáférhetővé tételében, továbbá felhívja a Bizottságot, hogy jobban azonosítsa az európai kulturális alkotások digitalizálásának finanszírozási lehetőségeit, és könnyítse meg a kkv-k és szervezetek digitális készségekhez és infrastruktúrához való hozzáférését; 18. megjegyzi, hogy az eddig létrehozott támogatási intézkedések többsége hitelalapú, ami a kulturális ökoszisztémák valamennyi érdekelt fele számára nem fenntartható opció; jelentős és elsősorban vissza nem térítendő támogatást kér a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak számára a helyi közösségek megélhetésének biztosítása érdekében; 19. üdvözli a kulturális és kreatív ágazatok garanciaeszköze (CCS GF) keretében hozott új támogatási intézkedéseket, amelyek célja a kulturális és kreatív ágazatokban és iparágakban működő kkv-k megfizethető hitelfinanszírozáshoz való hozzáférésének javítása; hangsúlyozza, hogy ezt szélesebb körben is elérhetővé kell tenni, törekedve arra, hogy valamennyi tagállamra és régióra, valamint – mérettől függetlenül – a kkv-kra is kiterjedjen; az InvestEU keretében szorgalmazza a CCS GF kötelező felhasználását, nagyobb rugalmasságot biztosítva a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak számára; 20. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a kulturális és kreatív kkv-k fokozott támogatásban részesüljenek az adósságfinanszírozás tekintetében a 2021–2027 közötti InvestEU program jövőbeli garanciaeszközei révén; 21. sajnálatosnak tartja, hogy nem történt további előrelépés a nem kormányzati szervezetek és a kisebb szervezetek pénzügyi forrásokhoz való hozzáférésének lehetővé tételében; kéri ezért a tagállamokat és a Bizottságot, hogy vizsgálják felül a garanciákkal kapcsolatos jelenlegi kritériumaikat és politikáikat, különösen azon kkv-k esetében, amelyek magasabb kockázati profillal rendelkeznek, a pénzügyi piacokhoz nehezen vagy egyáltalán nem férnek hozzá és immateriális javakat hoznak létre; 22. felhívja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a válság által a kulturális és kreatív ágazatokra és iparágakra gyakorolt egyre fokozódó hatás mérséklésére, mivel az – a fesztiválok és kulturális események folyamatos lemondása miatt – különösen a zenei és az előadóművészeti ágazatban, valamint a független művészek számára jár katasztrofális pénzügyi következményekkel; úgy véli, hogy az előadóművészetnek szentelt európai digitális platformokat kell létrehozni az európai kulturális tartalmak és kreatív termékek lehető legnagyobb mértékű megosztása érdekében; kéri, hogy az ilyen platformokat a művészek, alkotók és vállalatok tisztességes díjazását szem előtt tartva alakítsák ki; kéri, hogy az érintett szereplőkkel együtt nagyobb mértékben vegyen részt a tevékenységek, és különösen a jelentősebb fesztiválok és kulturális események lemondása által érintett művészek és alkotók támogatására szolgáló megoldások azonosításában; 23. felhívja a Bizottságot annak elbírálására, hogy a kulturális finanszírozás nemzeti pénzügyi elosztási módszerei valamennyi alkotó számára hozzáférhetőek-e, és hogy az elosztás független, ingyenes és tisztességes-e; felhívja a Bizottságot, hogy a kulturális és kreatív ágazatokkal és iparágakkal kapcsolatos megbízható és állandó adatáramlás biztosítása érdekében dolgozzon ki jobb mennyiségi és minőségi mutatókat; 24. emlékezteti a tagállamokat, hogy a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak válságból való kilábalása érdekében más intézkedések is alkalmazhatók, mint például a valamennyi kulturális termékre és szolgáltatásra vonatkozó kedvezményes héakulcsok, az immateriális javak magasabbra értékelése és a kulturális termékek előállításához nyújtott adójóváírások; 25. rámutat, hogy az idegenforgalom az Európai Unió GDP-jének 10,3%-át teszi ki, és ennek 40%-a kapcsolódik a kulturális ágazathoz; úgy véli, hogy a turizmus fokozatos helyreállása lehetőséget kínál az európai kultúra és örökség aktív népszerűsítésére, miközben megteremti a fenntartható európai turizmus alapjait; e tekintetben felszólít egy, az európai kulturális örökséget érintő, értékteremtő éves program elindítására, amely tükrözi az európai kulturális sokszínűséget; kéri, hogy a lehető legnagyobb mértékben foglalják bele a strukturális alapok által támogatott projektekbe a kultúra megőrzését és a művészi alkotást; hangsúlyozza a történelmi és kulturális turizmus fontos hozzáadott értékét; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki integrált politikát ezen ágazat újjáélesztésének támogatása érdekében; 26. úgy véli, hogy meg kell ragadnunk ezt az alkalmat arra, hogy az európai kulturális tartalmakat világszerte népszerűsítsük az európai gyártás ösztönzésével és az európai műsorszóró hálózatok fejlesztésével; felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal, hogy a kapcsolódó jogszabályokat – például az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv(6) és a digitális egységes piacon a szerzői jogról szóló irányelv(7) és a műholdas műsorsugárzásról és a vezetékes továbbközvetítésről szóló irányelv(8) felülvizsgálatát – a lehető legzökkenőmentesebben lehessen átültetni; hangsúlyozza a film- és videoiparban rejlő lehetőségeket, és felszólít egy páneurópai partnerség létrehozására, amelynek célja az európai alkotók támogatása ezen a területen; hangsúlyozza, hogy ezen irányelvek és a küszöbön álló jogalkotási javaslatok végrehajtása során meg kell őrizni és elő kell mozdítani az alkotók megfelelő védelmét biztosító kollektív mechanizmusokat; 27. elismeri a média-ökoszisztéma meggyengült állapotát és a helyi és regionális hírmédia, valamint a kisebb piacokon működő média hanyatló állapotát; úgy véli, hogy mivel a szabad, független és megfelelően finanszírozott média egyben a félretájékoztatás terjedésének és hatékonyságának ellenszerét is jelenti, a Bizottságnak közép- és hosszú távú stratégiákat kell előterjesztenie e tekintetben, beleértve a helyi és regionális médiát és a kis piacokon tevékenykedő médiát támogató konkrét kezdeményezéseket; úgy véli, hogy fontolóra kell venni egy, a szokásos piaci ár elvén alapuló hírmédia-alap létrehozását; támogatja a digitális szolgáltatásokról szóló intézkedéscsomagra irányuló, küszöbön álló bizottsági javaslatokat, különösen az online platformokra és az online hirdetésekre vonatkozó új és felülvizsgált szabályokat; úgy véli, hogy figyelmet kell fordítani a médiatulajdon koncentrációjára, amely gyakran csökkenti a hírek pluralitását és sokszínűségét, és negatív hatást gyakorolhat az információs piacra is; támogatja a médiával és audiovizuális médiával kapcsolatos, tervezett cselekvési tervet és annak a versenyképesség növelésére és az ágazat digitális átalakulásának elősegítésére irányuló célkitűzéseit; 28. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és mozdítsák elő a művészi kifejezés szabadságát, amely elengedhetetlen a demokrácia fenntartásához és a társadalmak e példa nélküli válságból való egészséges kilábalásához; hangsúlyozza a kulturális és médiaszabadság és sokszínűség előmozdítására és fenntartására irányuló európai finanszírozás fontosságát; úgy véli, hogy a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak a gazdaság legdinamikusabb ágazatai közé tartoznak, elő kell mozdítaniuk a nemek közötti egyenlőséget, és határozott katalizátorai lehetnek a fenntartható fejlődésnek és az igazságos átmenetnek; 29. hangsúlyozza a kulturális sokféleségnek az európai kulturális és kreatív ágazatok és iparágak globális megjelenésében rejlő lehetőségeit, és olyan kiegyensúlyozott megközelítést szorgalmaz, amely a különböző régiókból származó és különböző méretű szereplők széles körét integrálja; e tekintetben felhívja a Bizottságot a meglévő programok és uniós fellépések, például az „Európai Örökség” cím megfelelő értékelésére, valamint arra, hogy ez egy, az örökséggel és a kulturális útvonalakkal kapcsolatos – az uniós fellépéseket a polgárokkal jobban megértető – kommunikáció javításának pénzügyi értékelését is tartalmazza; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy ambiciózus és inkluzív európai kulturális kommunikációs és promóciós politikára, amely lehetővé tenné, hogy az európai kulturális tartalmak, rendezvények és helyszínek európai és globális szinten valóban megjelenjenek; 30. véleménye szerint a tagállamok és a Bizottság által az európai kulturális és kreatív szereplők támogatása érdekében hozott intézkedéseknek támogatniuk kell azokat a szereplőket és kezdeményezéseket, amelyek tükrözik Európa kulturális és nyelvi sokszínűségét, beleértve a kisebbségi és kis nyelveket is; 31. felhívja a Bizottságot, hogy a szervezőkkel folytatott mélyreható párbeszéd révén működjön együtt Európa kulturális fővárosaival annak érdekében, hogy gyakorlati megoldásokat találjanak és a lehető legnagyobb mértékben korlátozzák a járvány okozta fennakadásokat, különösen a 2020-ben és 2021-ben az e címet viselő városok esetében; kiemeli annak fontosságát, hogy több támogatási mechanizmus és pénzügyi megoldás álljon a rendelkezésükre; megismétli, hogy a jelenlegi körülmények miatt módosították Európa kulturális fővárosainak naptárát, és felhívja a döntéshozókat, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy meghosszabbítsák a következő szervező városok számára rendelkezésre álló időszakot; 32. fokozott erőfeszítésekre szólít fel annak érdekében, hogy a kulturális örökség európai éve adta lendületre építve az tartós politikai örökséggé váljon; sürgeti a Bizottságot, hogy fogadjon el integráltabb megközelítést a kulturális örökséggel kapcsolatban, amely a tárgyi, szellemi, természeti és digitális örökséget egymással összefüggőnek és elválaszthatatlannak tekinti; hangsúlyozza, hogy a kulturális örökséggel kapcsolatos szakpolitikák terén történő uniós szintű együttműködés és koordináció céljából létre kell hozni egy állandó platformot, amelynek középpontjában a szervezett civil társadalom áll; felszólít továbbá a digitális kulturális örökség átfogó keretének kialakítására, különös figyelmet szentelve a meglévő kulturális örökség digitalizálásának és a digitalizált kulturális anyagok széles körű hozzáférhetőségének; megjegyzi e tekintetben az interoperabilitás és a szabványok fontosságát; felszólít a kulturális anyagok digitalizálásáról és online hozzáférhetőségéről, valamint a digitális megőrzésről szóló, 2011. október 27-i bizottsági ajánlás alapos felülvizsgálatára(9); 33. hangsúlyozza, hogy a kijárási korlátozások idején számos kulturális örökségi helyszín felügyelet és megfelelő karbantartás nélkül maradt, következésképpen károkat szenvedett, és hogy e helyszínek már eleve ki voltak szolgáltatva a környezetkárosodásnak, a természeti katasztrófáknak és az éghajlatváltozásnak, valamint az illegális ásatásoknak és az illegális műtárgy-kereskedelemnek; hangsúlyozza, hogy a kulturális örökség ágazatában meg kell védeni a foglalkoztatást, támogatni kell a helyreállítással és az örökséggel foglalkozó szakértőket, és el kell látni őket az európai örökségi helyszínek védelméhez szükséges eszközökkel; 34. úgy véli, hogy a polgárokkal folytatott párbeszéd során – különösen az Európa jövőjéről szóló közelgő konferencián – foglalkozni kell a kulturális dimenzióval; 35. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
| ||||||||||||||||||||||||||
| Covid19: az egészségügyi értékelések és kockázati besorolások uniós koordinálása és a schengeni térségre és az egységes piacra gyakorolt következmények |
| |||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére, – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 168. cikkére, valamint 4., 6., 9. 21. 67., 114., 153., 169. és 191. cikkére, – tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 35. és 45. cikkére, – tekintettel a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (a Schengeni határellenőrzési kódexről) szóló, 2016. március 9-i (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1), – tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2) (a szabad mozgásról szóló irányelv) és az ezen irányelvben előírt megkülönböztetésmentesség elvére, – tekintettel az egészség védelmét, valamint az áruk és alapvető szolgáltatások rendelkezésére állásának biztosítását célzó határigazgatási intézkedésekről szóló bizottsági iránymutatásokra(3), valamint a munkavállalók szabad mozgáshoz való jogának a Covid19 kitörése idején való gyakorlására vonatkozó bizottsági iránymutatásokra(4), – tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására(5), – tekintettel az „Út a szabad mozgás helyreállítására és a belső határellenőrzések megszüntetésére vonatkozó, fokozatos és összehangolt megközelítés kialakítása felé – Covid19” című, 2020. május 13-i bizottsági közleményre(6), – tekintettel az EU-ba irányuló, nem alapvető fontosságú utazások ideiglenes korlátozásának alkalmazására vonatkozó harmadik értékelésről szóló, 2020. június 11-i bizottsági közleményre (COM(2020)0399), – tekintettel a schengeni térségnek a Covid19-világjárvány kitörését követő helyzetéről szóló, 2020. június 19-i állásfoglalására(7), – tekintettel a Covid19-járvány utáni uniós népegészségügyi stratégiáról szóló, 2020. július 10-i állásfoglalására(8), – tekintettel a „Rövid távú uniós egészségügyi felkészültség a Covid19-járványokra” című 2020. július 15-i bizottsági közleményre (COM(2020)0318), – tekintettel a Covid19-világjárványra való reagálás keretében a szabad mozgás korlátozására vonatkozó összehangolt megközelítésről szóló tanácsi ajánlásra irányuló, 2020. szeptember 4-i bizottsági javaslatra (COM(2020)0499), – tekintettel az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) legújabb jelentésére a fertőző betegségek által jelentett veszélyekről (Communicable Disease Threats Report, CDTR), valamint a Covid19-re vonatkozó népegészségügyi iránymutatásaira és jelentéstételi szabályaira, – tekintettel a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9), – tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére, A. mivel a Covid19-világjárvány az akutból a krónikus kockázatkezelési szakaszba lépett; mivel valószínűnek tűnik, hogy a vírus mindaddig aktív marad, amíg ki nem fejlesztenek egy hatékony és biztonságos oltóanyagot, melyet elegendő mennyiségben szállítanak ahhoz, hogy megfelelő védelmet biztosítsanak a világnépesség igen nagy része számára; mivel ez azt jelenti, hogy még legalább néhány hónapig nehéz körülmények között kell élnünk; B. mivel a Covid19 előfordulási gyakorisága, terjedési intenzitása és időtartama tagállamonként, valamint az egyes tagállamokon belül régiónként is jelentős eltéréseket mutat; C. mivel számos oltóanyag tesztelése előrehaladott szakaszban van, de még egyetlen vakcina esetében sem zárult le uniós forgalombahozatali engedélyezési eljárás; D. mivel a szokásos influenzaszezon minden valószínűség szerint növelni fogja az enyhe tünetekkel rendelkező emberek számát, akiket tesztelni kellene; E. mivel egyes tagállamokban a tesztelési kapacitás még mindig nem megfelelő; mivel előfordul, hogy az embereknek napokat kell várniuk Covid19-tesztjük eredményére; mivel ez nagyban befolyásolja munkavégzési és utazási képességüket; F. mivel egyes tagállamok nem hajlandók elismerni másik tagállamban elvégzett Covid19-tesztet; mivel ez a fajta bizalmatlanság nagyban megnehezíti az emberek életét; G. mivel a Covid19-re vonatkozó adatok gyűjtésének Unió-szerte különböző megközelítése megnehezíti az adatok összehasonlítását; H. mivel továbbra sem létezik harmonizált módszertan a fertőzöttek számának megállapítására és értékelésére, sem pedig a Covid19-re vonatkozó színkódrendszer kialakítására; mivel a harmonizáció e hiánya miatt a fertőzött személyekre vonatkozó adatokat gyakran eltérően értelmezik az egyes tagállamokban, ami a más tagállamok állampolgáraival szembeni indokolatlan megkülönböztetéshez vezethet; I. mivel a Covid19-világjárványra adott uniós választ eddig a tagállamok közötti és az uniós intézményekkel folytatott koordináció hiánya jellemezte a népegészségügyi intézkedések tekintetében, beleértve a kijárási korlátozást és az emberek határokon átnyúló mozgásának korlátozását; J. mivel az új Covid19-esetek számának a közelmúltban Unió-szerte tapasztalt növekedése során a tagállamok ismét csak eltérő és összehangolatlan intézkedéseket hoztak az EU más országaiból utazó személyek szabad mozgására vonatkozóan, és egyes esetekben lezárták határaikat; mivel az egyes tagállamok saját nemzeti intézkedések sorát vezették be uniós szintű koordináció nélkül, beleértve a kötelező vagy ajánlott karantént (különböző karanténidőszakokkal), az érkezéskor végzett negatív polimeráz láncreakciós (PCR) teszteket különböző maximális érvényességi időkkel, különböző nemzeti utasazonosító formanyomtatványok használatát, a kockázati területek meghatározására vonatkozó különböző kritériumok alkalmazását és a maszkok használatára vonatkozó különböző követelményeket; K. mivel számos európai polgár szembesül eltérő szabályokkal, nem csupán állampolgárságuktól vagy lakóhelyüktől, hanem az úti céljuktól függően is; mivel a koordináció e hiánya a nyári időszakban szervezetlen ellenőrzésekhez és intézkedésekhez vezetett a határokon, valamint a repülőtereken és vasútállomásokon; L. mivel a Covid19-válság jelentős egészségügyi hatásokkal járt, és számos esetben igen jelentős negatív következményei voltak az alapvető jogokra, valamint a gazdasági, tudományos, társadalmi, idegenforgalmi és kulturális cserekapcsolatokra; M. mivel az egészségügyi ellátás biztosítása mindenekelőtt nemzeti hatáskör, a népegészségügy viszont a tagállamok és az Unió megosztott hatáskörébe tartozik; N. mivel az Európai Uniónak a Szerződések meglévő paraméterein belül még mindig van mozgástere arra, hogy több eredményt mutasson fel a népegészségügyi politika terén; mivel a Szerződések népegészségügyi rendelkezései még mindig nagyrészt kihasználatlanok az azok alapján teljesíthető vállalások mértékéhez képest; mivel e tekintetben emlékeztet a Parlament 2020. július 10-i állásfoglalására, amelyben felszólított az európai egészségügyi unió létrehozására; O. mivel a határokon átnyúló fenyegetések csak együttesen kezelhetők, és ezért az Unión belüli együttműködésre és szolidaritásra, továbbá közös európai megközelítésre van szükség; P. mivel a Covid19-járvány Unión belül tapasztalt szélesebb körű elterjedésének kezdete óta a Parlament többször is felszólította a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el koordinált intézkedéseket a személyek, az áruk és a szolgáltatások belső piacon belüli szabad mozgására vonatkozóan; mivel a személyek, áruk és szolgáltatások szabad mozgása a négy szabadság három alapvető pillére, amelyek a belső piac megfelelő működésének alapját képezik; Q. mivel a tagállamok által hozott intézkedések, beleértve a belső határellenőrzések újbóli bevezetését is, érintik az emberek uniós jogban rögzített jogait és szabadságait; mivel a tagállamok vagy az Unió által hozott intézkedéseknek mindig tiszteletben kell tartaniuk az alapvető jogokat; mivel ezeknek az intézkedéseknek szükségesnek, arányosnak, ideiglenesnek és korlátozott hatályúnak kell lenniük; R. mivel a tagállamok közötti szolidaritás nem opcionális, hanem a Szerződésben foglalt kötelezettség, és alapvető európai értékeink részét képezi; S. mivel a személyek EU-n belüli szabad mozgásának nem összehangolt korlátozásai a belső piac jelentős széttöredezettségéhez vezetnek; T. mivel a Bizottság már különböző kezdeményezéseket tett a koordináció javítására, ilyen például iránymutatások, közlemények és adminisztratív levelek, valamint a Covid19-világjárványra való reagálás keretében a szabad mozgás korlátozására vonatkozó összehangolt megközelítésről szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslat elfogadása; U. mivel a Tanácsnak támogatnia kellene ezt az ajánlást, és meg kellene hoznia a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a vírus terjedésének megállítása vagy korlátozása érdekében a tagállamok összehangolják döntéseiket és fellépéseiket; V. mivel a teljes körűen működő schengeni térséghez való visszatérés rendkívül fontos a szabad mozgás elvének fenntartásához és a belső piac működéséhez, amelyek az európai integráció két fő vívmányát és a Covid19-világjárványt követően az Unió gazdasági fellendülésének kulcsfontosságú előfeltételét képezik; W. mivel az eltérő utazási korlátozások következtében számos polgár járatát törölték, amiért még mindig nem kaptak visszatérítést; X. mivel a Parlamentet társjogalkotóként, az egyetlen, az uniós polgárok által közvetlenül választott intézményként és elengedhetetlen szereplőként be kell vonni az ezen egészségügyi válság kezelését célzó uniós koordinációról folytatott valamennyi vitába; Y. mivel úgy tűnik, hogy a tagállamok nem vonták le a tanulságot a válság kirobbanásakor adódó nehézségekből; mivel még mindig nem létezik közös európai egészségügyi politika, csupán számos nemzeti politika; Z. mivel az EU-nak előre meg kell terveznie a fellépést a Covid19-világjárvány esetleges folytatódására és/vagy egyéb hasonló jellegű válságokra; 1. aggodalmának ad hangot a Covid19-járvány hatásai, valamint az emberek jóllétére világszerte gyakorolt hosszú távú következményei miatt, különös tekintettel a legkiszolgáltatottabb csoportokra és a kiszolgáltatott helyzetben lévőkre, például az idősekre és a már amúgy is rossz egészségi állapotban lévőkre; 2. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy június óta több tagállamban is nőtt a Covid19-esetek száma, és hangsúlyozza, hogy e világjárvány ellen a hatékony küzdelem érdekében közös és összehangolt egészségügyi irányításra van szükség; 3. rámutat annak fontosságára, hogy biztosítsák a polgárokat az egyes tagállamok által hozott intézkedések következetességéről, ami segít majd meggyőzni a polgárokat, hogy tartsák tiszteletben ezeket az intézkedéseket; 4. emlékeztet arra, hogy az uniós polgárok szabad mozgása az uniós Szerződésekben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített alapvető jog; 5. hangsúlyozza, hogy ez a jog csak meghatározott és korlátozott közérdekű okokból korlátozható, nevezetesen a közrend és a közbiztonság védelme érdekében; kitart amellett, hogy ezeket a korlátozásokat a Schengeni határellenőrzési kódexszel és az uniós jog általános elveivel, különösen az arányossággal és a megkülönböztetésmentességgel összhangban kell alkalmazni; 6. rámutat, hogy a belső határellenőrzés csak végső eszközként alkalmazható, és emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak meg kell vizsgálniuk, hogy milyen egyéb eszközök lehetnek azzal egyenértékűek, vagy alkalmasabbak ugyanazon cél elérésére; sürgeti a tagállamokat, hogy ismerjék el a minimális egészségügyi ellenőrzések és/vagy arányos mértékű rendőrségi ellenőrzések bevezetésének lehetőségét a belső határellenőrzések bevezetésének jobb alternatívájaként, és csak olyan intézkedéseket fogadjanak el, amelyek feltétlenül szükségesek, összehangoltak és arányosak; 7. alapvető fontosságúnak tartja, hogy az EU belső határai nyitva álljanak az áruk és szolgáltatások előtt az EU-n és az Európai Gazdasági Térségen belül, mivel a belső határok lezárása káros hatással lehet a belső piacra; rámutat, hogy létfontosságú az olyan közös intézkedések elfogadása melletti elköteleződés, amelyek újraépítik a tagállamok közötti bizalmat a személyek, áruk és szolgáltatások belső piacon belüli szabad mozgásának visszaállítása érdekében; 8. ismételten felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e tekintetben folytassanak célirányos, strukturált és hatékony együttműködést a közös intézkedések szükségességének meghatározása és előrejelzése érdekében; 9. felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) továbbra is hangsúlyozza a tagállamok által végzett adatgyűjtés és adatszolgáltatás terén fennálló különbségeket; sajnálja, hogy a harmonizáció e hiányában nem tudunk világos és teljes képet alkotni arról, hogy valamely adott időpontban hogyan terjed a vírus Európában; 10. hangsúlyozza, hogy az ECDC felbecsülhetetlen értékű munkát végez, és haladéktalanul több erőforrást – többek között több állandó alkalmazottat – kell biztosítani számára ahhoz, hogy folytassa a Covid19-cel kapcsolatos munkáját, miközben az egyéb betegségekkel kapcsolatos tevékenységét is képes legyen folytatni vagy újrakezdeni; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az ECDC megbízatásának felülvizsgálatára annak érdekében, hogy jelentősen növelje hosszú távú költségvetését, személyzetét és hatásköreit, hogy mindenkor világszínvonalú népegészségügyi védelmet tudjon nyújtani, járványok idején is; 11. megjegyzi, hogy minden tagállam a saját tudományos tanácsának ajánlásait követi, és csak korlátozott mértékben egyeztet a többi tagállammal vagy a Bizottsággal; 12. úgy véli, hogy az ECDC-nek képesnek kell lennie arra, hogy megfelelően és hatékonyan értékelje a vírus terjedésének kockázatát, és a tagállamok által összegyűjtött és rendelkezésre bocsátott információk alapján közös színkódon alapuló, hetente frissített kockázati térképet tegyen közzé; 13. támogatja a Bizottság által a tanácsi ajánlásra irányuló legújabb javaslatában előterjesztett színkódot; úgy véli, hogy a javasolt kategóriák (zöld, narancssárga, piros és szürke) megkönnyítik az Unión belüli mozgást, valamint a polgárok számára átláthatóbb tájékoztatást biztosítanak; 14. sürgeti ezért a Tanácsot, hogy mielőbb fogadja el és hajtsa végre a Covid19-világjárványra való reagálás keretében a szabad mozgás korlátozására vonatkozó összehangolt megközelítésről szóló tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági javaslatot; kitart amellett, hogy egy ilyen közös keret alapvető fontosságú a belső piac zavarainak elkerülése érdekében, nem utolsósorban azáltal, hogy egyértelmű szabályokat állapít meg az alapvető feladatokat ellátó utazókra, például a közlekedési dolgozókra, a határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókra, például az egészségügyre és az idősgondozásra, valamint az idénymunkásokra vonatkozóan; 15. hangsúlyozza, hogy az ECDC által elfogadott közös módszertannak és kritériumoknak, valamint az általa kidolgozott térképeknek elő kell segíteniük a tagállamok saját döntéshozatali folyamataival kapcsolatos összehangolt megközelítést, és biztosítaniuk kell, hogy a tagállamok által hozott döntések következetesek és jól összehangoltak legyenek; 16. elismeri a kumulatív előfordulási arányoknak és a pozitív tesztek arányának a jelentőségét a vírus terjedésének értékelésében, ugyanakkor úgy véli, hogy más kritériumokat is figyelembe kell venni, mint például a kórházban ápoltak és az intenzív osztályon fekvők arányát; 17. felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az egészségügyi adatok gyűjtésére és a halálesetek számának megállapítására és jelentésére szolgáló közös módszertan kidolgozását; 18. sürgeti a tagállamokat, hogy alkalmazzanak egységes meghatározást a pozitív Covid19-esetekre, a Covid19 által okozott halálesetekre és a fertőzésből való felépülésre; 19. hangsúlyozza, hogy a közös meghatározások, egészségügyi kritériumok és módszertanok lehetővé teszik a tagállamok és a Bizottság számára, hogy a járványügyi kockázatot közösen, uniós szinten elemezzék; 20. határozottan üdvözli a Bizottság által javasolt regionális megközelítést; úgy véli, hogy a kockázatok ECDC általi feltérképezését nemcsak nemzeti, hanem regionális szinten is el kell végezni; felhívja ezért a tagállamokat, hogy továbbítsák az ECDC-nek a regionális hatóságok által gyűjtött adatokat; 21. emlékeztet arra, hogy az ECDC azt ajánlotta a tagállamoknak, hogy a vírus terjedésének megakadályozása érdekében kövessék a minimális alapintézkedéseket, például a higiéniai intézkedéseket, a fizikai távolságtartást és az összejövetelek korlátozását, az arcmaszkok meghatározott körülmények közötti használatát, a távmunkát, a kiterjedt tesztelést, a pozitív esetek elkülönítését, a szoros kontaktusba került személyek karanténba helyezését és a veszélyeztetett lakosság védelmét; 22. felhívja a tagállamokat, hogy kövessék az ECDC fent említett ajánlásait, és határozzák meg azon egészségügyi intézkedések közös keretét, amelyeket az érintett területeken a hatóságoknak a járvány terjedésének megállítása érdekében el kell fogadniuk; 23. elismeri, hogy amennyiben nő a terjedés üteme, a hatóságoknak további intézkedéseket kell fontolóra venniük és megosztaniuk, beleértve a lakosság mozgását korlátozó beavatkozásokat, az egy főre jutó kontaktusok számának csökkentését és a tömeges összejövetelek betiltását, különös figyelmet fordítva a magas kockázatú területekre; 24. úgy véli, hogy egy ilyen keret erősítené a tagállamok közötti, valamint az érintett területek közötti kölcsönös bizalmat, és elkerülhetővé tenné a korlátozó válaszintézkedéseket; 25. rámutat, hogy a határrégiókban a határlezárások aránytalan hatással vannak a gazdaságra és az emberek mindennapi életére, és több tagállam egyedi mentességeket és módosított szabályokat vezetett be e régiók számára; felhívja ezért a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a határrégiók sajátosságaira, ahol gyakori a határt átlépő ingázás, és ragaszkodjanak ahhoz, hogy e területeken szükséges a helyi és regionális szintű együttműködés, közösen hozzanak létre a valós idejű koordinációra és információcserére szolgáló egészségügyi mechanizmusokat, és vezessenek be úgynevezett zöld sávokat a kulcsfontosságú munkavállalók számára; 26. felszólít egy olyan közös tesztelési stratégia elfogadására és végrehajtására, amelynek keretében valamennyi tagállamban elismernék a teszteredményeket és megfelelő tesztelési kapacitásokat bocsátanának rendelkezésre annak biztosítása érdekében, hogy mindenki, akinek el kell végeztetnie a tesztet, ezt aránytalan várakozási idő nélkül megtehesse; úgy véli, hogy szükség esetén az utazási célú teszteket lehetőleg a kiindulási országban kell elvégezni; úgy véli továbbá, hogy ezen eljárás visszaélésekkel szembeni védelme érdekében a tagállamoknak és a Bizottságnak össze kell állítaniuk azon hatóságok jegyzékét, amelyek e célra a tesztről igazolást állíthatnak ki; 27. kéri a Bizottságot és az ECDC-t, hogy értékelje a megbízható, de olcsó 15 perces tesztek alkalmazásának lehetőségét; 28. emlékeztet arra, hogy a legtöbb tagállam kifejlesztett Covid19 kontaktkövető alkalmazásokat, amelyek ugyanazt a decentralizált architektúrát használják; arra számít, hogy októberre megvalósul ezen alkalmazások uniós szintű interoperabilitása, lehetővé téve a Covid19 uniós szintű kontaktkövetést; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy még inkább ösztönözzék a polgárokat ezen alkalmazások használatára, és ezt az adatvédelmi rendeletnek teljes mértékben megfelelve tegyék; 29. felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az ECDC véleményének figyelembevétele mellett állapodjanak meg egy közös karanténidőszakról az EU-n belüli alapvetően szükséges és nem alapvetően szükséges utazások, valamint a harmadik országokból az EU-ba irányuló alapvetően szükséges és nem alapvetően szükséges utazások tekintetében; 30. felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el közös protokollt a tünetmentes betegek nyomon követésére, valamint közös intézkedéseket azon betegek és a velük kapcsolatba került személyek elkülönítésére, akiknek Covid19-tesztje pozitív eredményt mutat; 31. üdvözli, hogy a polgárok használják az utasazonosító űrlapokat; úgy véli, hogy a feldolgozás egyszerűsítése érdekében elsősorban az utasazonosító űrlap digitális formátumú, harmonizált változatát kell használni, és azt analóg formátumban rendelkezésre kell bocsátani, hogy minden európai számára biztosított legyen a hozzáférés; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki harmonizált utasazonosító űrlapot azzal a céllal, hogy megteremtse a bizalmat egy, az egész EU-ra kiterjedő nyomonkövetési rendszer iránt; 32. kitart amellett, hogy a magánéletünket és az adataink védelmét korlátozó bármilyen intézkedésnek jogszerűnek, az életet és a közegészséget fenyegető kockázat kezelése szempontjából hatékonynak és szigorúan arányosnak kell lennie, és azt csak népegészségügyi célból és szigorú időkorlát mellett szabad alkalmazni; hangsúlyozza, hogy a vészhelyzeti intézkedések a válságot követően nem vezethetnek tömeges megfigyeléshez, és e tekintetben garanciákat kér; 33. kitart amellett, hogy az utasazonosító űrlapnak és használatának teljes mértékben összhangban kell lennie az adatvédelmi szabályokkal, különösen az integritás és a bizalmasság tekintetében; ragaszkodik ahhoz, hogy a rögzített adatokat a célhoz kötöttség elvével összhangban csak a Covid19-kontaktkutatásra használják fel, semmilyen más célra ne; sürgeti a tagállamokat, hogy ennek megfelelően frissítsék a vonatkozó jogszabályaikat; 34. megismétli az EU Covid-19 utáni népegészségügyi stratégiájáról szóló állásfoglalásában a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy a Bizottság tegyen javaslatot egy európai egészségügyi reagálási mechanizmus (EHRM) létrehozására az egészségügyi válságok valamennyi típusára való reagálás, az uniós szintű operatív koordináció megerősítése, valamint a gyógyszerek és orvostechnikai eszközök stratégiai tartaléka létrehozásának és aktiválásának nyomon követése és megfelelő működésének biztosítása érdekében; úgy véli, hogy az EHRM-nek hivatalossá kell tennie a Covid19-hez kapcsolódó egészségügyi válság idején kialakított munkamódszereket, a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelvben, a határokon átnyúló egészségügyi veszélyekről szóló határozatban(10) és az uniós polgári védelmi mechanizmusban rögzített intézkedésekre építve; 35. kéri az EHRM keretében egy Covid19 munkacsoport létrehozását a Bizottság vezetésével; úgy véli, hogy minden tagállamnak képviseltetnie kell magát ebben a munkacsoportban, és nemzeti közigazgatási szervein belül ki kell jelölnie egy kapcsolattartó pontot; javasolja, hogy e munkacsoport fő célkitűzése az európai és nemzeti szinten megküldött ajánlások rendszeres terjesztése legyen; hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek állandó felhatalmazással kell rendelkeznie e munkacsoport munkájának értékelésére; 36. emlékeztet arra, hogy a szabad mozgásra vonatkozó korlátozások hatásainak csökkentése, valamint a kiszámíthatóság, a jogbiztonság és az előírások polgárok általi betartásának biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy a nyilvánosság egyértelmű, időszerű és átfogó tájékoztatást kapjon; 37. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy világos, hozzáférhető és érthető információk álljanak rendelkezésre az európai, nemzeti, regionális és helyi megfertőződések számáról, egészségügyi rendszerekről, intézkedésekről és utazási korlátozásokról; hangsúlyozza, hogy ezen alapvető információknak valamennyi hivatalos nyelven és a lakosság jelentős része által használt nyelveken rendelkezésre kell állniuk, figyelembe véve a migráns háttérrel rendelkezőket is; 38. hangsúlyozza, hogy minden információt könnyen érthetővé kell tenni a lakosság egésze számára, beleértve az alacsony szintű írni-olvasni tudással rendelkezőket is, világos, harmonizált színeket és érthető szimbólumokat használva a nyilvános tájékoztatásban, és hangsúlyozza, hogy ezeket az információkat megfelelő helyeken analóg formátumban is rendelkezésre kell bocsátani az internethez nem vagy csak korlátozottan hozzáférő emberek bevonása érdekében; 39. felszólítja a légitársaságokat, hogy a lehető leghamarabb gondoskodjanak a visszatérítésről azon utasok részére, akiknek járatát a világjárvány miatt törölték, és tegyenek eleget a 261/2004/EK rendeletben meghatározott kötelezettségeiknek; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja ki az utasok jogainak a pandémia során történt megsértését; 40. emlékeztet arra, hogy a Covid19-világjárvány során számos kritikus ágazatban – például az élelmiszer-, a gyógyszer- és az egészségügyi ágazatban – és azok ellátási láncaiban jelentős zavarok léptek fel; 41. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a hatékony, reziliens és időtálló belső piacot, amelyben a polgároknak szánt alapvető termékeket és szolgáltatásokat továbbra is Unió-szerte valamennyi polgár számára biztosítják és elérhetővé teszik; 42. felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt készítsen átfogó és ágazatokon átívelő elemzést az EU gazdaságairól annak érdekében, hogy meg lehessen érteni a Covid19-világjárvány alatt érzékelt hatások mélységét, és mérje fel a határokon átnyúló értékláncok zavarainak mértékét; úgy tekinti, hogy ezen elemzés alapvető bizonyítékként alapul szolgál ahhoz, hogy a Bizottság aktualizált ajánlásokat adhasson ki, és meghatározhassa azokat a kulcsfontosságú szakpolitikákat, amelyek meg fogják erősíteni az egységes piacon belüli kollektív, hosszú távú helyreállítást, amelyből senki sem marad ki; 43. megismétli, hogy az emberek mindennapi élete szempontjából létfontosságú, hogy az EU-ban mindenkor folyamatosan biztosítottak legyenek az olyan alapvető áruk, mint az élelmiszerek, az orvostechnikai eszközök vagy a védőeszközök; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a kritikus infrastruktúrákról szóló módosított irányelvre, amely válságok, például világjárvány idején biztosítja a létfontosságú áruk és szolgáltatások folyamatos szabad mozgását a belső piacon; 44. úgy véli, hogy e tekintetben átfogó stratégiát kell kidolgozni az áruk mindenkori szabad mozgásának biztosítása és az egyoldalú korlátozó intézkedések elkerülése érdekében – figyelembe véve a közbiztonsági és népegészségügyi intézkedéseket –, valamint a gazdasági fellendülés ösztönzése érdekében, a belső piac ellenálló képességének erősítése és egy új válságra való felkészülés céljából; 45. határozottan támogatja a Bizottság tagállamokhoz intézett azon felhívását, hogy tartózkodjanak az egyéni védőeszközök vagy más fontos orvostechnikai eszközök vagy gyógyszerek EU-n belüli kivitelét tiltó nemzeti intézkedésektől; 46. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok képesek legyenek egyesíteni erőforrásaikat, többek között a gyártókapacitásaikat annak biztosítása érdekében, hogy ki tudják elégíteni az egyéni védőeszközök, lélegeztetőgépek és egyéb orvostechnikai felszerelések, laboratóriumi eszközök és higiéniai termékek iránti megnövekedett uniós keresletet, ami segítené a stratégiai rescEU-készlet tartalékainak növelését is; 47. felhívja a tagállamokat, hogy a lehető legnagyobb mértékben használják ki a közbeszerzésekre vonatkozó hatályos jogszabályi keret rugalmasságot biztosító jelenlegi rendelkezéseiben rejlő lehetőségeket annak érdekében, hogy a közbeszerzéseket egyszerűbbé, gyorsabbá és rugalmasabbá tegyék, és kiemeli a gyógyszerek, orvostechnikai felszerelések és egyéni védőeszközök közös beszerzésének fontosságát annak biztosítása érdekében, hogy azok valamennyi régióban, így a vidéki és peremterületeken is rendelkezésre álljanak; 48. emlékeztet arra, hogy a Covid19-válság a csalások és a nem biztonságos termékek – különösen online – terjedése révén rámutatott a fogyasztóvédelem gyenge pontjaira; hangsúlyozza, hogy ezeket a hiányosságokat orvosolni szükséges, valamint hogy a digitális szolgáltatásokról szóló, küszöbön álló jogszabály révén biztosítani kell, hogy a digitális egységes piac tisztességes és biztonságos legyen mindenki számára, oly módon, hogy az online platformokat kényszerítik a megfelelő lépések megtételére az ilyen termékekkel szemben; 49. hangsúlyozza, hogy a fogyasztókat megfelelően tájékoztatni kell jogaikról és az áruk vagy szolgáltatások vásárlásakor rendelkezésükre álló lehetőségekről, különösen válság idején; nyomatékosan kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek olyan intézkedéseket, amelyek célja megbízható és megfelelő, a fogyasztók számára Unió-szerte könnyen hozzáférhető tájékoztatás nyújtása; 50. felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb teljes körűen hajtsák végre a Next Generation EU keretébe tartozó intézkedéseket azáltal, hogy a szükséges nemzeti eljárásokat a lehető legegyszerűbbé és bürokráciamentesebbé teszik annak biztosítása érdekében, hogy az uniós gazdaságélénkítés hatékonyan kezelje legmélyebb válságot, amellyel az EU az utóbbi időkben szembesült; hangsúlyozza, hogy a Covid19-válságot nem szabad ürügyként felhasználni a különböző – többek között a fenntarthatóság előmozdítására kidolgozott – termék- és ipari szabványok végrehajtásának elhalasztására, gyengítésére vagy mellőzésére, hanem inkább lehetőségként kell felfogni az egységes piacnak a fenntartható termelést és fogyasztást elősegítő jobbítására; 51. úgy véli, hogy a teljes mértékben működőképes schengeni térséghez való gyors visszatérés rendkívüli fontossággal bír, és sürgősen felszólítja a tagállamokat, hogy a Parlamenttel, a Tanáccsal és a Bizottsággal együtt a lehető legrövidebb időn belül folytassanak egyeztetést egy schengeni helyreállítási tervről – beleértve a teljes körűen működő, belső határellenőrzés nélküli schengeni térséghez való visszatérés módjait és eszközeit –, valamint vészhelyzeti tervekről annak elkerülése érdekében, hogy az ideiglenes belső határellenőrzés középtávon félig állandó jelleget öltsön; 52. felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek fokozott erőfeszítéseket az összes uniós tagállam schengeni térségbe való integrálásának elérésére, hogy az összehangolt és harmonizált intézkedések Unió-szerte egységesen alkalmazhatók legyenek és azonos előnyt biztosítsanak az Unióban élő valamennyi polgár számára; 53. emlékeztet arra, hogy a harmadik országokból a schengeni térségbe irányuló valamennyi, nem alapvető fontosságú utazásra vonatkozóan ideiglenes utazási korlátozásokat vezettek be; hangsúlyozza, hogy a külső határokon történő beléptetés megtagadására vonatkozó valamennyi döntésnek összhangban kell lennie a Schengeni határellenőrzési kódex rendelkezéseivel, beleértve különösen annak 4. cikke értelmében az alapvető jogok tiszteletben tartását; 54. felkéri a Bizottságot és a nemzeti hatóságokat, hogy proaktívan kísérjék figyelemmel a piacot a válság alatt és azt követően annak érdekében, hogy megelőzzék a fogyasztóknak a Covid19 nyomán kialakult helyzetből fakadó károsodását, és segítsék őket az uniós jogból eredő jogaik érvényesítésében; 55. hangsúlyozza, hogy a nemzeti hatóságok által a Covid19-világjárvány következtében bevezetett korlátozó intézkedéseknek eleve korlátozott időre kell vonatkozniuk, mivel azok egyetlen igazolása a világjárvány elleni küzdelem; elvárja a Bizottságtól, hogy gondosan védekezzen az olyan átmeneti intézkedésekkel szemben, amelyek az áruk, a szolgáltatások és a személyek belső piacon belüli szabad mozgásának indokolatlanul tartós akadályává válnak; 56. felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy „reziliens Európára” vonatkozó stratégiát, amely egy kockázatértékelési térképet és az egészségügyi rendszerek hatékony kezelése és az azokba való beruházás, valamint a világjárványokra adott válaszadás – így az ellenállóképes uniós ellátási láncok – európai szintű lehetőségeit tartalmazza, ezzel biztosítva a kulcsfontosságú termékek, például a gyógyszerhatóanyagok, a gyógyszerek és az orvostechnikai eszközök gyártását; 57. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| A városi és zöld infrastruktúra jelentősége – 2022, a környezetbarátabb városok európai éve |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30-i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1), – tekintettel a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelvre(2), – tekintettel az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló, 2007. október 23-i 2007/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3), – tekintettel a környezetbarát infrastruktúráról – Európa természeti tőkéjének növeléséről szóló, 2013. december 12-i állásfoglalására(4), – tekintettel a 7. környezetvédelmi cselekvési programra, – tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című bizottsági közleményre (COM(2011)0244), – tekintettel a Bizottságnak „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia: Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!” című, 2020. május 20-i közleményére (COM(2020)0380), – tekintettel a környezetbarát infrastruktúrára vonatkozó uniós stratégiára(5), – tekintettel az Európai Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága számára készített, a környezetbarát infrastruktúrával kapcsolatos uniós stratégia végrehajtása terén elért előrehaladás felülvizsgálatáról szóló, 2019. május 24-i bizottsági jelentésre (COM(2019)0236), – tekintettel a Bizottság az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Környezetbarát infrastruktúra – Európa természeti tőkéjének növelése” című, 2013. május 6-i közleményére (COM(2013)0249), – tekintettel a Régiók Európai Bizottságának „A környezetbarát infrastruktúra – Európa természeti tőkéjének növelése” című bizottsági közleményről szóló, 2013. október 8-i véleményére(6), – tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „A környezetbarát infrastruktúra – Európa természeti tőkéjének növelése” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett bizottsági közleményről szóló, 2013. október 16-i véleményére(7), – tekintettel a környezetbarát infrastruktúrára vonatkozó uniós politika kialakításáról szóló, az Európai Bizottságnak 2013. szeptember 19-én feltett szóbeli kérdésre (O-000094/2013 – B7-0525/2013), – tekintettel a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezményre, – tekintettel az Európa Zöld Fővárosa díjra(8), – tekintettel a Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetségére(9), – tekintettel a városi és környezetbarát infrastruktúra jelentősége – 2022, a környezetbarátabb városok európai évéről szóló, a Bizottságnak feltett szóbeli kérdésre (O-000039/2020 – B9‑0014/2020), – tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére, A. mivel a környezetbarát infrastruktúra a természetes és félig természetes területek, valamint egyéb környezeti jellemzők stratégiailag megtervezett hálózata, amelyet úgy terveztek és irányítanak, hogy széles körű ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtására legyen képes, miközben beépíti a zöld (vagy vízi ökoszisztéma esetén kék) területeket és a szárazföldi vagy tengeri – illetve part menti – területek más fizikai jellemzőit a vidéki és városi környezetbe; B. mivel az uniós lakosság 72%-a nagyvárosokban, városokban és elővárosokban él, és a városi népesség aránya továbbra is növekszik, így 2020-ban elérheti a 80%-ot(10); mivel ezek az adatok is jelzik, hogy mennyire fontos szerepet tölt be a városok környezetbaráttá tétele a bolygónkat érintő jelentős kihívások kezelésében, és az, hogy a globális menetrendek végrehajtása és a polgárok politikai döntéshozatalba való bevonása érdekében potenciáljukat kihasználva kulcsfontosságú csomópontként kezeljük azokat; C. mivel a városok az éghajlatváltozás lakosok egészségére gyakorolt hatásától a környezetvédelmi aggályokig számos kihívással néznek szembe, és mivel a környezetbarát infrastruktúra hatalmas lehetőségeket rejt magában ezen problémák olyan természetalapú ökológiai, gazdasági és társadalmi megoldásai révén, amelyek általában alacsony költséggel járnak, fenntarthatóak és munkahelyet teremtenek; D. mivel fontos a környezetbarát infrastruktúrával és annak az ökoszisztémákra és az általuk a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokra gyakorolt számos pozitív hatásával kapcsolatos ismeretek fejlesztése annak érdekében, hogy a területrendezésben jobban előmozdítsák a természetalapú megoldásokat, a zöldterületek kialakítását és helyreállítását, hogy a várostervezésben és a területfejlesztésben felgyorsítsák az átállást a szürkéről a környezetbarát infrastruktúrára és lehetővé tegyék a városok számára, hogy jobban alkalmazkodjanak az éghajlatváltozás káros hatásaihoz; E. mivel a környezetbarát infrastruktúra olyan ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújt, amelyek döntő fontosságúak a jólét, a városi élelmiszerellátás, a – beszivárgást növelő és a szennyezést természetes folyamat révén csökkentő – vízkörforgás és vízmegtartás, a hőmérséklet szabályozása, a biológiai sokféleség – és a beporzás – fenntartása, a tápanyagkörforgás javítása, a lakóövezetek szebbé tétele, a helyi lakosok testedzésének megkönnyítése, valamint általános közérzete szempontjából; F. mivel a környezetbarát infrastruktúra hozzájárul a Natura 2000 hálózat fejlesztéséhez a városi területeken, javítja az ökológiai zöld és kék folyosók közötti összeköttetést, fokozza az ökoszisztémához nélkülözhetetlen fajok és élőhelyek védelmét, és hozzájárul a városi területeken az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartásához; mivel a Natura 2000 hálózat által nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatások éves haszna a becslések szerint 300 milliárd EUR-t tesz ki EU-szerte, és a környezetbarát infrastruktúra előnyei ennél jóval többet érnek; G. mivel a városok környezetbarátabbá tétele túlmutat azokon a kezdeményezéseken, amelyek célja, hogy a városokat tiszta levegő, víz és talaj biztosításával zöldebbé tegyék, valamint hogy a zöld területek fenntarthatóságának biztosítása érdekében olyan városképet alakítsanak ki, amely előmozdítja a biológiai sokféleséget; H. mivel a környezetbarát infrastruktúra a biológiai sokféleséggel kapcsolatos 2020-as stratégia és a 2030-ig tartó időszakra szóló biodiverzitási stratégia kulcsfontosságú részét képezi; I. mivel a környezetbarát infrastruktúra hozzájárul az éghajlatváltozás mérsékléséhez, mivel erősíti az ökoszisztémák éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességét, és – különösen a tőzeglápokban, az óceánokban és az erdőkben – hozzájárul a légköri CO2-mennyiség csökkentéséhez a közvetlen szénmegkötés; mivel hozzájárul továbbá a víz- és szennyvízszivattyúzás és -kezelés, a kapcsolódó energiaigények, valamint az épületek energiafelhasználásának és a kibocsátások csökkentéséhez az olyan „intelligens épületeknek” köszönhetően, amelyek zöld elemekkel (tetők, falak) vannak ellátva, illetve erőforrás-hatékonyságot növelő új anyagokból épülnek; mivel a környezetbarát infrastruktúra az alternatív, tiszta közlekedési módok, például a kerékpározás, a gyalogos közlekedés és a tiszta tömegközlekedés – beleértve a vízi közlekedést is – elfogadásának megkönnyítésével az energiaigény és a közlekedéshez kapcsolódó szennyezés csökkentését is elősegíti; J. mivel a környezetbarát infrastruktúra a természeti tőke védelme, a természetes élőhelyek és fajok megőrzése, a víztestek ökológiai állapotának javítása, valamint az élelmiszer-biztonság garantálása révén hozzájárul az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz; mivel a környezetbarát infrastruktúra kiépítése az egyik leghatékonyabb formája az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásnak a városi területeken, mivel alkalmas az éghajlatváltozás negatív hatásainak és az egyre gyakoribb szélsőséges időjárási jelenségek – például a hőhullámok, erdőtüzek, súlyos esőzések, áradások és aszályok – enyhítésére, és javítja a városi területeken élő lakosok életminőségét az Unióban; K. mivel a kihalással fenyegetett fajok Természetvédelmi Világszövetség által vezetett vörös listája szerint az európai fajok több mint 22%-át jelenleg kihalás fenyegeti; mivel a városok környezetbarátabbá tétele hozzájárul a biológiai sokféleség előmozdításához, és fontos szerepet játszhat a biológiai sokféleséggel kapcsolatos válság enyhítésében; mivel a biológiai sokféleség városokban való előmozdítása járulékos előnyökkel járhat az ökoszisztémák ellenálló képessége és a szénmegkötési potenciál növelése révén; L. mivel a jó várostervezés, a telepített talaj és a vízáteresztő útburkolatok jobban segíti a vízmegtartást, kezeli az átszivárgást, megelőzi a talajeróziót és az aszfaltnál és a betonnál hatékonyabban képesek elnyelni a városi áradásokat; mivel a jó minőségű környezetbarát infrastruktúra csökkenti az áradások kockázatát; M. mivel a jól megtervezett környezetbarát infrastruktúra jelenti az egyik legjobb módja a zöld és kék ökológiai folyosók számának növelésének és ezáltal a biológiai sokféleség védelmének; N. mivel a növények az apró részecskék kiszűrésével és oxigén termelésével tisztítják a levegőt; mivel a városok levegőminősége napjainkban z egyik legnagyobb egészségügyi kihívássá vált az Unióban; mivel a tisztább levegő javítaná a légúti betegségben, például asztmában szenvedő betegek millióinak életminőségét; mivel az EU-ban évente 430 000 ember hal meg idő előtt szennyezett levegő belélegzése miatt; mivel ezért a levegő minőségének javítását az EU-nak, a tagállamoknak, a régióknak és a településeknek prioritásként kellene kezelniük annak érdekében, hogy megvédjék az embereket és az ökoszisztémákat a levegőszennyezés hatásaitól; mivel a levegőminőség javulása jelentősen csökkentheti a korai halálesetek számát; O. mivel a fák és a növényzet csökkentik a zajszennyezést a városi területeken; mivel a zaj a levegőminőséget követően az egészségügyi problémák második legnagyobb környezeti oka; mivel a HOSANNA uniós finanszírozású kutatási projekt megállapította, hogy a természetes növénypajzsok jobb védelmet nyújtanak a lakosok számára a közlekedési zajtól, mint az általában használt merev falak; mivel a biológiai sokféleséget és a természetet hátrányosan érinti a zajszennyezés, és a városok környezetbarátabbá tételére irányuló erőfeszítéseknek magukban kell foglalniuk a zajszennyezés csökkentésére irányuló kezdeményezéseket is; P. mivel a környezetbarát infrastruktúrát elő kell mozdítani az általában vizes élőhelyek közelében elhelyezkedő part menti városokban is, a tengeri és part menti biológiai sokféleség és ökoszisztémák megőrzése, valamint a part menti gazdaság, a turizmus és a táj fenntartható fejlődésének előmozdítása érdekében, e kedvező fejlemények hozzájárulnak az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenálló képesség javításához ezeken a – tengerszint emelkedése által különösen érintett – sérülékeny területeken; Q. mivel a kikötői területeken támogatni kell a környezetbarát infrastruktúrát, mivel ezek a part menti városok fontos részei, és általában hatalmas szárazföldi területek, amelyek a Natura 2000 hálózat részét is képezik; mivel ezáltal jobban kezelhetők az olyan környezetvédelmi problémák, mint a légszennyezés és a biológiai sokféleség csökkenése, és előmozdítható az olyan új infrastrukturális projektek fejlesztése, mint a kikötők villamosítása; R. mivel a környezetbarát infrastruktúra hozzáférést biztosít a természethez azok – például a gyermekek és az idősek, valamint a fogyatékossággal élők – számára, akik egyébként csak korlátozott mértékben élvezhetik, és ez hozzájárul a természettel és az ökológiai kihívásokkal kapcsolatos ismereteik bővítéséhez és tudatosságukhoz; S. mivel a környezetbarátabb városok az egészség szempontjából jelentős előnyökkel járhatnak, mivel javítják a levegő minőségét, arra ösztönzik a lakosokat, hogy többet mozogjanak és sportoljanak, segítenek megelőzni és gyógyítani a depressziót, javítják az immunrendszert, és végső soron növelik a boldogságot és a jóllétet(11); T. mivel a több városi park és kert, a zöldebb utcák és tetők, a növényzettel gazdagított buszmegállók és a zöldebb játszóterek növelik a lakóhelyek és városok vonzerejét és kényelmi szintjét; mivel ezek a lakosok közötti kapcsolatokat is fokozzák, előmozdítják a magatartásbeli pozitív változásokat és erősítik a közösségi érzést; mivel az állami tulajdonban lévő zöldterületek felbecsülhetetlen előnyökkel járhatnak a városok lakói számára; U. mivel bebizonyosodott, hogy a környezetbarátabb városrészek növelik az ott található ingatlanok értékét, mivel a vevők ezeket a környékeket keresik, és ez elengedhetetlenné teszi a dzsentrifikáció mérséklését és a zöldebb környékekhez való egyenlő hozzáférés biztosítását célzó intézkedések meghozatalát; V. mivel a városok környezetbaráttá tétele megkönnyítheti a fenntarthatóbb kisüzemi élelmiszer-termelést és az ellátási láncok rövidítésével csökkentheti az élelmiszerek szénlábnyomát, ami lehetővé teszi, hogy új mikrovállalkozások jöjjenek létre, és arra ösztönzi a lakosokat, hogy váljanak aktívabbá e téren és jobban megértsék az élelmiszerlánc működését, elsősorban a bio- és a környezeti szempontból fenntartható gazdálkodás tekintetében; W. mivel a tengerekbe került hulladék 80%-a városokból, többek között a folyók vízgyűjtő területeiről származik; mivel fontos a városi területek hulladékgazdálkodási rendszerének javítása, különösen a diffúz szennyezés, a hulladék és a nagy méretű lomok kezelése – például a szennyvíztisztító telepeken történő szűrés megerősítésével –, valamint a városok környezetbarátabbá tétele és az óceánok szennyezésének kezelése; X. mivel a polgárokat – a helyi környezeti, társadalmi, gazdasági és technológiai jellemzőket figyelembe véve – be kell vonni, és úgy kell érezniük, hogy van beleszólásuk a várostervezésbe és a környezetbarát infrastruktúra tervezésébe; Y. mivel a környezetbarát infrastruktúra fejlesztése együtt jár annak fenntartható kezelésével, különös tekintettel a vízkészletekre; mivel fontos, hogy környezeti szempontból felelősségteljes módon kapcsolják össze a zöld és a kék infrastruktúrát, többek között a víz és az esővíz újrafelhasználásával, és biztosítva a hatékony vízgazdálkodást; Z. mivel a fák életkorának előrehaladtával fokozódik az általuk nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatások hatása; mivel a városi területek egészséges és integrált kezelése és tervezése alapvető fontosságú e területek fejlődési potenciáljának maximalizálása és annak lehetővé tétele érdekében, hogy a polgárok teljes mértékben kihasználhassák a környezetbarát infrastruktúra nyújtotta lehetőségeket és szolgáltatásokat; 1. tudatában van, hogy a környezetbarátabb városok hozzájárulnak a Párizsi Megállapodásban rögzített célok eléréséhez és az EU éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciájának és az ahhoz való alkalmazkodó képességének megerősítéséhez; hangsúlyozza, hogy a környezetbarátabb városok fontos szerepet játszhatnak a fenntartható fejlődési célok elérésében és az új városfejlesztési menetrendben szereplő kötelezettségvállalások végrehajtásában, különös tekintettel a vízkészletek jobb kihasználására, valamint a városi környezetben a biológiai sokféleség javítására; 2. felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan új uniós stratégiát a városok és infrastruktúrák környezetbarátabbá tételének támogatására, amely lehetővé teszi, hogy a városok is hozzájáruljanak az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz, valamint javítja a városi lakosság jóllétét; 3. felhívja a Bizottságot, hogy az európai zöld megállapodás keretében terjesszen elő olyan intézkedéseket, amelyek kifejezetten a városok szerepével foglalkoznak, és előmozdítják a környezetbarát infrastruktúrába való beruházást; 4. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az éghajlati és környezetvédelmi szempontokat hatékonyan kell érvényesíteni a helyi, regionális, nemzeti és globális várospolitikai döntéshozatalban; 5. hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás következményeinek kitett városok számára olyan alkalmazkodási stratégiát kell elfogadni, amely a kockázatmegelőzés és -kezelés új, innovatív ökoszisztéma-alapú megközelítésén alapul, ideértve különösen azon területek azonosítását, ahová a víz vissza tud szorulni, amelyek áradáskor elnyelik a vizet, természetes védelemmel rendelkeznek, illetve – ahol nélkülözhetetlen – mesterséges védelemre szorulnak; 6. felszólítja a tagállamokat, valamint a helyi és regionális hatóságokat, hogy az érdekelt felekkel – többek között a civil társadalommal – együttműködve dolgozzanak ki cselekvési terveket és aktívan vegyenek részt a városi zöldterületek kialakítására és fenntartására irányuló tevékenységekben; 7. tudomásul veszi, hogy a zöld közterületek nagy jelentőséggel bírnak a városi lakosok fizikai és mentális jólléte szempontjából, különös tekintettel a Covid19-világjárványra; felszólítja a helyi, regionális és nemzeti hatóságokat, hogy védjék és mozdítsák elő a városi zöldterületeket, javítsák azok minőségét, és biztosítsák, hogy lakóik könnyen hozzáférjenek a környékükön található zöld közterületekhez; 8. kitart amellett, hogy alábecsülik a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások megvédése tekintetében a városokban rejlő potenciált; emlékeztet arra, hogy a biológiai sokféleség, az ökoszisztéma-szolgáltatások és a városi zöld infrastruktúra városokon és városkörnyéki területeken történő erősítése az emberi egészség javulásához vezet; emlékeztet arra, hogy a biológiai sokféleség megőrzését szolgáló természetalapú megoldások kidolgozása és végrehajtása, valamint a biológiai sokféleségnek és az ökoszisztéma-funkcióknak a várostervezésbe, -politikába és -tervezésbe való beépítése és további integrálása fontos szerepet játszhat az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésében és az ezekhez való alkalmazkodásban a városokban, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő ezeket a gyakorlatokat; 9. üdvözli, hogy a 2030-ig tartó időszakra szóló biodiverzitási stratégia az európai zöld megállapodás részeként nagy hangsúlyt fektet a városi és városkörnyéki területek környezetbarátabbá tételére és a városi területek biológiai sokféleségének növelésére; különösen üdvözli az új városzöldítési terveket, és felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az európai városok legyenek ambiciózusak e tervek kidolgozása során, és hogy azokat hatékonyan hajtsák végre; felhívja a tagállamokat, hogy a 20 000 főnél kevesebb lakosú városi területeken is mozdítsák elő a környezetbarátabbá válást; 10. javasolja, hogy 2022 legyen a környezetbarátabb városok európai éve; 11. javasolja, hogy a „2022, a környezetbarátabb városok európai éve” célkitűzései a következők legyenek:
12. felkéri a Bizottságot, hogy tegyen gyors lépéseket a városok levegőminőségének javítása érdekében, különösen azáltal, hogy a hatékonyabb és környezeti szempontból fenntartható tömegközlekedési lehetőségeket előnyben részesítő új városi mobilitási megoldások révén csökkenti a szennyezőanyag-kibocsátást. 13. kiemeli annak fontosságát, hogy a tagállamok előmozdítsák és lehetővé tegyék a polgárok részvételét a városi területek környezetbaráttá tételében és karbantartásában azáltal, hogy – adott esetben – bevonják őket a fenntartható területrendezés tervezési és végrehajtási szakaszába, a fenntartható várostervezési megoldások megvalósításába, a felelősségérzet kialakításába és a polgárok számára vonzó, társadalmilag befogadó, ellenálló és alacsony kibocsátású városok megteremtésébe; fontosnak tartja annak biztosítását, hogy a polgárok tudatában legyenek annak, hogy hogyan járulhatnak hozzá városaik környezetbaráttá tételéhez, a zöld területek fenntartásához és ezek egészségesebb környezetté történő átalakításához; ösztönzi a településeket és a régiókat, hogy a lehető legnagyobb mértékben támogassák a polgárok által indított környezetbarát kezdeményezéseket és dolgozzanak ki szponzorációs projekteket a beépítetlen területek vonatkozásában; sürgeti a településeket és a régiókat, hogy fogadjanak el és hajtsanak végre ambiciózus kezdeményezéseket a városok környezetbarátabbá tétele érdekében; 14. sürgeti a Bizottságot, hogy folytassa az energia- és erőforrás-hatékonyság növelésére irányuló ambiciózus intézkedések támogatását; sürgeti a Bizottságot, hogy megfelelő finanszírozást biztosítson a fenntartható városfejlesztéshez és a környezetbarát infrastruktúrához, például az uniós városok közötti innovációs partnerséghez és a közös közbeszerzési rendszerekhez; sürgeti a Bizottságot, hogy segítse elő a városok ahhoz való kollektív erejének növelését, hogy gyorsan tudjanak hatékony megoldásokat alkalmazni; sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa a magánszektor részvételét köz- és magánszféra közötti partnerségek, az Európai Beruházási Bank ambiciózusabb programja, illetve a kkv-k ösztönzése révén, amelyek döntő szerepet játszhatnak az innovatív fenntartható megoldások kidolgozásában; 15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat |