Index 
Elfogadott szövegek
2020. október 7., Szerda - Brüsszel
Valdis Dombrovskis, a Bizottság ügyvezető alelnöke új feladatmeghatározásának jóváhagyása
 Mairead McGuinness az Európai Bizottság tagjává történő kinevezésének jóváhagyása
 A demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozása
 A közös kereskedelempolitika végrehajtása – 2018. évi éves jelentés

Valdis Dombrovskis, a Bizottság ügyvezető alelnöke új feladatmeghatározásának jóváhagyása
PDF 116kWORD 48k
Az Európai Parlament 2020. október 7-i határozata Valdis Dombrovskis, a Bizottság ügyvezető alelnöke új feladatmeghatározásának jóváhagyásáról (2020/2203(INS))
P9_TA(2020)0249

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (6) bekezdésére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 248. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás 7. pontjára(1),

–  tekintettel a Bizottság elnökének 2020. szeptember 14-i levelére,

–  tekintettel Valdis Dombrovskisnak a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság által – a Külügyi Bizottsággal, a Fejlesztési Bizottsággal, a Költségvetési Bizottsággal és a Gazdasági és Monetáris Bizottsággal társulva – 2020. október 2-án lefolytatott meghallgatására, valamint az azt követően készített értékelő nyilatkozatra,

–  tekintettel a Bizottsági Elnökök Értekezletének 2020. október 5-i ülésén és az Elnökök Értekezletének 2020. október 6-i ülésén lefolytatott vizsgálatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 125. cikkére és VII. mellékletére,

1.  jóváhagyja Valdis Dombrovskis, a Bizottság ügyvezető alelnöke új feladatkörének meghatározását a Bizottság hátralevő hivatali idejére, azaz a 2024. október 31-ig terjedő időszakra;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

(1) HL L 304., 2010.11.20., 47. o.


Mairead McGuinness az Európai Bizottság tagjává történő kinevezésének jóváhagyása
PDF 116kWORD 49k
Az Európai Parlament 2020. október 7-i határozata Mairead McGuinness az Európai Bizottság tagjává történő kinevezésének jóváhagyásáról (C9-0295/2020 - 2020/0803(NLE))
P9_TA(2020)0250

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 246. cikkének második bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás 6. pontjára(1),

–  tekintettel Phil Hogannak a Bizottságban betöltött tagságáról való lemondására,

–  tekintettel a Tanács 2020. szeptember 14-i levelére, amelynek révén a Tanács konzultált a Parlamenttel a Mairead McGuinnessnek a Bizottság tagjává történő kinevezésére vonatkozó, a Bizottság elnökével egyetértésben meghozandó határozatról (C9‑0295/2020),

–  tekintettel a Bizottság elnökének 2020. szeptember 14-i levelére,

–  tekintettel Mairead McGuinnessnek a Gazdasági és Monetáris Bizottság által 2020. október 2-án lefolytatott meghallgatására, valamint az azt követően készített értékelő nyilatkozatra,

–  tekintettel a Bizottsági Elnökök Értekezletének 2020. október 5-i ülésén és az Elnökök Értekezletének 2020. október 6-i ülésén lefolytatott vizsgálatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 125. cikkére és VII. mellékletére,

1.  jóváhagyja Mairead McGuinness kinevezését a Bizottság tagjává a Bizottság hátralevő hivatali idejére, azaz a 2024. október 31-ig terjedő időszakra;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

(1) HL L 304., 2010.11.20., 47. o.


A demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozása
PDF 202kWORD 61k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2020. október 7-i állásfoglalása a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról (2020/2072(INI))
P9_TA(2020)0251A9-0170/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 295. cikkére,

–  tekintettel különösen az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, 3. cikkének (1) bekezdésére, 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, 4. cikkének (3) bekezdésére, valamint 5., 6., 7. és 11. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok Unión belüli tiszteletben tartásával, és előmozdításával és védelmével kapcsolatos cikkeire, többek között annak 70., 258., 259., 260., 263. és 265. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. számú jegyzőkönyvre és a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. számú jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatára,

–  tekintettel a koppenhágai kritériumokra, valamint azon uniós szabályokra, amelyeket a tagjelölt országok teljesíteni kötelesek, ha csatlakozni kívánnak az Unióhoz (vívmányok),

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló ENSZ-eszközökre és az ENSZ egyetemes időszakos felülvizsgálatának keretében készített ajánlásokra és jelentésekre, valamint az ENSZ-egyezmények testületeinek joggyakorlatára és az Emberi Jogi Tanács különleges eljárásaira,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló 1999. március 8-i ENSZ-nyilatkozatra,

–  tekintettel Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala, a nemzeti kisebbségi főbiztos, a médiaszabadsággal foglalkozó képviselő és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet más szerveinek ajánlásaira és jelentéseire,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre és az Európai Szociális Chartára, az Emberi Jogok Európai Bíróságának és a Szociális Jogok Európai Bizottságának ítélkezési gyakorlatára, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, Miniszteri Bizottságának, emberi jogi biztosának, Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottságának, megkülönböztetésmentességgel, sokféleséggel és befogadással foglalkozó irányító bizottságának, Velencei Bizottságának és más szerveinek egyezményeire, ajánlásaira, határozataira és jelentéseire,

–  tekintettel az Európa Tanács és az Európai Unió közötti 2007. május 23-i egyetértési megállapodásra,

–  tekintettel az ENSZ korrupció elleni egyezményére,

–  tekintettel a Korrupció Elleni Államok Csoportját létrehozó megállapodásra,

–  tekintettel a Velencei Bizottság 106. plenáris ülésén, 2016. március 18-án elfogadott, a jogállamiság kritériumait tartalmazó listára,

–  tekintettel az Európa Tanács által a tagállamai számára „A demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása a Covid19 által előidézett egészségügyi válság keretében” címmel összeállított, 2020. április 7-i eszköztárra,

–  tekintettel a partnerszervezetek által az Európa Tanács újságírók védelmének és biztonságának előmozdításával foglalkozó platformja számára készített 2020. évi éves jelentésre,

–  tekintettel a Bizottság „Az Unión belüli jogállamiság megerősítése – Intézkedési terv” című, 2019. július 17-i közleményére (COM(2019)0343),

–  tekintettel a Bizottság 2020. évi munkaprogramját tartalmazó 2020. január 29-i bizottsági közleményre (COM(2020)0037) és a Bizottság 2020. május 27-i módosított munkaprogramjára (COM(2020)0440),

–  tekintettel az Európai Bizottság által közzétett 2020-as uniós igazságügyi eredménytáblára,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Az Unión belüli jogállamiság további erősítése: Az aktuális helyzet és a lehetséges további lépések” című, 2019. június 19-i véleményére, amely javaslatot tett az érdekelt felek alapjogokkal és a jogállamisággal foglalkozó éves fórumának létrehozására,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Alapvető jogok és jogállamiság” tanulmányozócsoportjának 2020. júniusi jelentésére, amely „National developments from a civil society perspective, 2018-2019” (Nemzeti fejlemények civil társadalmi nézőpontból, 2018–2019) címmel jelent meg,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „Challenges facing civil society organisations working on human rights in the EU” (Az emberi jogokkal foglalkozó társadalmi szervezeteket érintő kihívások az Unióban) című, 2018. január 17-én közzétett jelentésére és más jelentéseire és adataira,

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete által a „Peking +25 – A Pekingi Cselekvési Platform uniós tagállamok általi végrehajtásának ötödik áttekintése” címmel 2020. március 5-én közzétett jelentésre,

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsa és a Tanácsban ülésező tagállamok által 2014. december 16-án kiadott, a jogállamiság tiszteletben tartásának biztosításáról szóló következtetésekre,

–  tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2016. október 25-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Értékek Eszköze létrehozásának szükségességéről – az olyan civil társadalmi szervezetek támogatására, amelyek az Európai Unióban helyi és nemzeti szinten előmozdítják az alapvető értékeket – szóló, 2018. április 19-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a „Jogok és értékek” program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2019. április 17-i jogalkotási állásfoglalására(3),

–  tekintettel a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok védelmét szolgáló átfogó uniós mechanizmus szükségességéről szóló, 2018. november 14-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban 2017-ben” című, 2019. január 16-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel 2019. február 13-i állásfoglalására a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség érvényesülése terén az Európai Unióban tapasztalható visszaesésről(6),

–  tekintettel az Európai Unióban, különösen Máltán és Szlovákiában a jogállamiság és a korrupció elleni küzdelem helyzetéről szóló, 2019. március 28-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az LMBTI-személyekkel szembeni nyilvános megkülönböztetésről és gyűlöletbeszédről, többek között az LMBTI-mentes övezetekről szóló, 2019. december 18-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című, 2018. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése alapján Lengyelországgal és Magyarországgal kapcsolatban folyamatban lévő meghallgatásokról szóló, 2020. január 16-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a civil szervezetek közös, „A tervektől a lábnyomokig. A média szabadságának és pluralizmusának megóvása az európai jogállamisági mechanizmus révén” című 2020. áprilisi ajánlásaira,

–  tekintettel a nemzeti emberi jogi intézmények európai hálózatának „A jogállamiság az Európai Unióban” című, 2020. május 11-i jelentésére,

–  tekintettel az emberi jogokkal és a demokráciával foglalkozó hálózat uniós belső emberi jogi politikával foglalkozó munkacsoportja által az érdekelt felekkel a jogállamiságról szóló jelentés kapcsán folytatott konzultáció keretében az Európai Bizottsághoz 2020. május 4-én benyújtott dokumentumra,

–  tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, 2016. októberi jogalkotási saját kezdeményezésű jelentést kísérő uniós hozzáadottérték-felmérésre,

–  tekintettel a Parlament által a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus uniós hozzáadott értékéről készített, 2020. áprilisi előzetes értékelésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 46., 54. és 148. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság véleményeire,

–  tekintettel az Állampolgári jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A9-0170/2020),

A.  mivel az Európai Unió, az Európai Unióról szóló Szerződés (EUSZ) 2. cikkében rögzítettek alapján az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul; mivel ezek olyan értékek, amelyek közösek a tagállamokban, és amelyekhez valamennyi tagállam szabadon csatlakozott; mivel a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok egymást kölcsönösen erősítő értékek;

B.  mivel az Unió a csatlakozási kritériumaiban kodifikálta, hogy az uniós tagság megköveteli, hogy a tagjelölt ország a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat, a kisebbségek tiszteletben tartását és védelmét garantáló, stabil intézményekkel rendelkezzen; rámutat azonban arra, hogy az Unió nem rendelkezik hatékony eszközökkel, amelyek segítségével kikényszeríthetné az e kritériumoknak való megfelelést, miután valamely ország már az Unió részévé vált;

C.  mivel az előző évtizedben több tagállamban is ádáz módon támadták az uniós értékeket; mivel a Parlament 2011 óta többször foglalkozott állásfoglalásaiban ezekkel az aggasztó fejleményekkel, többek között az EUSZ 7. cikke szerinti eljárás 2018-as megindításával is; mivel a Parlament 2016 óta átfogó, megelőző és tényeken alapuló nyomon követésre szólít fel ezen a területen a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus révén;

D.  mivel az olyan kiszolgáltatott csoportok, mint a nők, a fogyatékossággal élők, a romák, az LMBTI-személyek és az idősek egyes tagállamokban továbbra is azt tapasztalják, hogy nem tartják maradéktalanul tiszteletben a jogaikat, és nem élveznek teljes körű védelmet a gyűlölettel és a megkülönböztetéssel szemben, ami sérti az EUSZ 2. cikkében meghatározott uniós értékeket és a megkülönböztetésmentességhez való jogot, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke határoz meg; mivel a Covid19-világjárványra adott vészhelyzeti intézkedések még inkább korlátozták az alapvető jogokat és a demokratikus fékeket és ellensúlyokat;

E.  mivel az uniós polgárok hozzávetőlegesen 10%-a valamely nemzeti kisebbséghez tartozik; mivel a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása az EUSZ 2. cikkében meghatározott uniós értékek szerves része; mivel a kisebbségek hozzájárulnak az EU kulturális és nyelvi sokszínűségéhez; mivel jelenleg nincs uniós jogi keret ezen személyek kisebbségi jogainak garantálására és figyelemmel követésére;

F.  mivel az EUSZ 2. cikkében említett értékek megsértése, megfelelő uniós szintű válasz és következmények nélkül, gyengíti az európai projekt kohézióját, valamennyi uniós polgár jogait és a tagállamok közötti kölcsönös bizalmat;

G.  mivel a korrupció komoly veszélyt jelent a demokráciára, a jogállamiságra, valamint a valamennyi polgárral szembeni tisztességes bánásmódra;

H.  mivel a független újságírás és a pluralisztikus információkhoz való hozzáférés a demokrácia kulcsfontosságú pillérei; mivel a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének az Unióban fennálló aggasztó állapotával nem foglalkoztak kellő nyomatékossággal; mivel a civil társadalom elengedhetetlen a demokrácia virágzásához; mivel a civil társadalom terének zsugorodása közrehat a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok megsértéseiben; mivel az uniós intézményeknek valamennyi szinten nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet kell fenntartaniuk az érdekképviseleti szervezetekkel és a civil társadalommal;

I.  mivel a nemzeti igazságügyi rendszerek függetlensége, minősége és hatékonysága elengedhetetlen a hatékony igazságszolgáltatás eléréséhez; mivel a költségmentesség rendelkezésre állása és a bírósági díjak mértéke jelentős hatást gyakorolhat az igazságszolgáltatáshoz való jogra; mivel a Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések; mivel az Európai Unió Bírósága iránymutatásának megfelelően a Chartát a tagállamok igazságügyi hatóságai kizárólag az uniós jogszabályok végrehajtása során alkalmazzák, azonban egy közös jogi, igazságügyi és jogállamisági kultúra előmozdításához fontos, hogy a Chartában rögzített jogokat minden esetben figyelembe vegyék;

J.  mivel a Bizottság 2020. szeptember 30-án közzétette jogállamiságról szóló éves jelentését (COM(2020)0580), amelyet a megújult Alapjogi Charta végrehajtására irányuló stratégia és az európai demokráciára vonatkozó cselekvési terv követ;

K.  mivel a tagállamokban a jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosságok esetén az Unió költségvetésének védelméről szóló rendelet elfogadását követően nélkülözhetetlen eszközzé válna a jogállamiság Unión belüli védelme szempontjából;

L.  mivel minden nyomonkövetési mechanizmusba szorosan be kell vonni a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok védelme és előmozdítása terén aktív érdekelt feleket, beleértve a civil társadalmat, az Európa Tanácsot és az ENSZ szerveit, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét, a nemzeti emberi jogi intézményeket, a bírói karokat a független igazságszolgáltatás megvalósításában támogató érintett hatóságokat és szakmai szervezeteket; mivel ezért megfelelő uniós finanszírozás szükséges a civil társadalom számára, különösen a „Jogérvényesülés” program, valamint a „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” program keretében;

M.  mivel meg kell erősíteni és egyszerűsíteni kell a meglévő mechanizmusokat, és eredményes mechanizmust kell kidolgozni annak biztosítása érdekében, hogy az egész Unióban érvényesüljenek a Szerződésekben rögzített elvek és értékek;

N.  mivel a Parlament, a Bizottság és a Tanács (a három intézmény) közös politikai felelősséggel tartozik az uniós értékek tiszteletben tartásáért, a Szerződések által rájuk ruházott hatáskörök keretein belül; mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 295. cikkén alapuló intézményközi megállapodás biztosítaná a három intézmény e tekintetben való együttműködésének megkönnyítéséhez szükséges intézkedéseket; mivel az EUMSZ 295. cikke értelmében a három intézmény bármelyike javasolhat ilyen megállapodást;

1.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak sürgősen szilárd, átfogó és pozitív menetrendet kell kidolgoznia a demokrácia, a jogállamiság és a valamennyi polgárt megillető alapvető jogok védelme és megerősítése érdekében; kitart amellett, hogy az Uniónak továbbra is a szabadság és a jog bajnokának kell maradnia Európában és a világban;

2.  figyelmeztet arra, hogy az Unió alapértékeinek példátlan és egyre súlyosbodó válságával néz szembe, amely veszélyezteti hosszú távú fennmaradását mint demokratikus békeprojekt; mélységesen aggasztja az autokratikus és illiberális tendenciák erősödése és megszilárdulása, amit tovább súlyosbít a Covid19-világjárvány és a gazdasági recesszió, valamint a korrupció, a félretájékoztatás és az állam foglyul ejtése számos tagállamban; hangsúlyozza, hogy ez a tendencia veszélyt jelent az Unió jogrendjének kohéziójára, valamennyi polgára alapvető jogainak védelmére, egységes piacának működésére, közös politikáinak hatékonyságára és nemzetközi hitelességére;

3.  emlékeztet, hogy az Unió strukturálisan továbbra sem képes megbirkózni a tagállamokban a demokrácia, az alapvető jogok és a jogállamiság megsértéseivel és a visszaesésekkel; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács nem tud érdemi előrelépést tenni az uniós értékek érvényesítése terén az EUSZ 7. cikke szerinti folyamatban lévő eljárásokban; megjegyzi, hogy az EUSZ 7. cikkének hatékony alkalmazása terén a Tanács kudarca valójában lehetővé teszi az EUSZ 2. cikkében meghatározott értékektől való eltérések folytatódását; aggodalommal veszi tudomásul az ezen terület uniós eszköztárának szétdarabolt jellegét és szorgalmazza az eszköztár irányvonalasítását és megfelelő végrehajtását;

4.  üdvözli a Bizottságnak a jogállamiságról szóló éves jelentéssel kapcsolatos munkáját; üdvözli, hogy a korrupció és a tömegtájékoztatás szabadsága is az éves értékelés része; megjegyzi azonban, hogy ez nem fedi le a demokrácia és az alapvető jogok területeit; különösen sajnálatosnak tartja, hogy az éves felmérésnek nem része az egyesülési szabadság és a civil társadalom zsugorodó mozgástere; aggodalommal hangsúlyozza, hogy a kiszolgáltatott csoportok, köztük a nők, a fogyatékossággal élők, a romák, az LMBTI-személyek és az idősek egyes tagállamokban továbbra is azt tapasztalják, hogy az EUSZ 2. cikkébe foglalt uniós értékek megsértéseként mások nem tartják maradéktalanul tiszteletben a jogaikat, és ők maguk nem élveznek teljes körű védelmet a gyűlölettel és a megkülönböztetéssel szemben; emlékeztet arra, hogy a Parlament ismételten kérte egy olyan nyomonkövetési mechanizmus bevezetését, amely az EUSZ 2. cikkének teljes alkalmazási körét fedi; megismétli, hogy szükség van egy olyan jogi aktusban rögzített, objektív, bizonyítékokon alapuló ellenőrzési mechanizmusra, amely a három intézményt átlátható és rendezett folyamatra kötelezi, egyértelműen meghatározott felelősségekkel, annak érdekében, hogy az uniós értékek védelme és előmozdítása az uniós menetrend állandó és látható részévé váljon;

5.  a Parlament 2016. évi javaslata és a Bizottság 2020. évi jogállamisági jelentése alapján javasolja egy, a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus (a továbbiakban: mechanizmus) létrehozását, a szubszidiaritás és az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett, amelyet a három intézmény közötti intézményközi megállapodás szabályozna, amely az EUSZ 2. cikkének valamennyi vonatkozását lefedő, az uniós értékek éves nyomonkövetési ciklusából áll, és amely egyenlő, objektív és méltányos módon alkalmazandó valamennyi tagállamra;

6.  hangsúlyozza, hogy az éves ellenőrzési ciklusnak világos országspecifikus ajánlásokat kell tartalmaznia, a végrehajtásra vonatkozó határidőkkel és célokkal együtt, amelyeket a következő éves vagy sürgős jelentésekben nyomon kell követni; hangsúlyozza, hogy az ajánlások végrehajtásának elmulasztását konkrét uniós végrehajtási intézkedésekhez kell kötni, többek között az EUSZ 7. cikke szerinti eljárásokhoz, kötelezettségszegési eljárásokhoz és költségvetési feltételrendszerhez, amint az hatályba lép; rámutat arra, hogy az ajánlásoknak nemcsak a jogsértések orvoslását kell célozniuk, hanem elő kell mozdítaniuk a polgárok uniós jogokhoz és értékekhez való hozzáférésére vonatkozó szakpolitikákat is;

7.  rámutat arra, hogy a mechanizmusnak meg kellene szilárdítania és a kettőződés elkerülése érdekében fel kell váltania a meglévő eszközöket, különösen a Bizottság éves jogállamisági jelentését, a Bizottság jogállamisági keretét, a Bizottság a Charta alkalmazásáról szóló éves jelentését, a Tanács jogállamisági párbeszédét, valamint az együttműködési és ellenőrzési mechanizmust, ugyanakkor fokoznia kell az egyéb rendelkezésre álló eszközökkel való kiegészítő jelleget és koherenciát, ideértve az EUSZ 7. cikke szerinti eljárásokat, a kötelezettségszegési eljárásokat, a költségvetési feltételrendszert, amint hatályba lépnek; úgy véli, hogy a három intézménynek az éves ellenőrzési ciklus megállapításait fel kellene használnia az EUSZ 7. cikke alkalmazásának és a költségvetési feltételrendszernek a céljára; hangsúlyozza, hogy tiszteletben kell tartani a három intézmény mindegyikének szerepköreit és előjogait;

8.  hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége szerves részét képezi az igazságügyi döntéshozatalnak, és az EUSZ 19. cikkében foglalt hatékony jogvédelem elvéből eredő követelmény; aggasztja, hogy a jogállamiság elleni legutóbbi támadások elsősorban a bíróságok függetlenségének csorbítására tettek kísérletet, és hangsúlyozza, hogy minden nemzeti bíróság egyúttal európai uniós bíróság is; sürgeti a Bizottságot, hogy a rendelkezésére álló valamennyi eszközt használja fel a tagállami kormányok által a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerek függetlenségének veszélyeztetésére tett kísérletek ellen, illetve hogy időben tájékoztassa a Parlamentet az ilyen helyzetekről;

9.  emlékeztet arra, hogy az Uniónak az alapvető jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez való csatlakozása az EUSZ 6. cikkének (2) bekezdése értelmében jogi kötelezettség; megismétli, hogy az emberi jogok védelmére vonatkozó következetes keret Európa-szerte történő biztosítása, valamint az Unióban az alapvető jogok és szabadságok védelmének további erősítése érdekében e csatlakozási folyamatot a lehető legrövidebb idő alatt véghez kell vinni; felhívja ezért a Bizottságot, hogy fokozza a Szerződések teljes körű végrehajtására irányuló erőfeszítéseit, és indokolatlan késedelem nélkül zárja le a csatlakozási folyamatot;

10.  emlékeztet a civil társadalom, a nemzeti emberi jogi intézmények, az egyenlőséggel foglalkozó szervek és más érintett szereplők nélkülözhetetlen szerepére az éves ellenőrzési ciklus valamennyi szakaszában, a hozzájárulástól a végrehajtás elősegítéséig és a nyomon követésig; hangsúlyozza, hogy mind nemzeti, mind uniós szinten védelmet kell biztosítani az emberi jogi jogvédők és a jelentéstevő szereplők számára, többek között szükség esetén a bírósági fellépésekkel való visszaélésekkel szemben, valamint minden szinten megfelelő finanszírozást kell biztosítani; e tekintetben kéri a határokon átnyúló európai egyesületek és nonprofit szervezetek európai statútumának egy alapos hatásvizsgálatot követően történő létrehozását; hangsúlyozza a visszaélést bejelentő személyek hozzájárulását a jogállamiság védelméhez és a korrupció elleni küzdelemhez; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse szorosan figyelemmel az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló, 2019. október 23-i (EU) 2019/1937 európai parlamenti és tanácsi irányelv(12) átültetését és alkalmazását; rámutat, hogy a nemzeti emberi jogi intézmények akkreditációs státusza és a civil társadalom mozgástere értékelési mutatókként szolgálhat; biztatja a nemzeti parlamenteket, hogy tartsanak nyilvános vitákat és foglaljanak állást az ellenőrzési ciklus eredményeiről; hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatásban dolgozók képzése alapvető fontosságú az uniós jog helyes alkalmazása és végrehajtása, azaz egy Unió-szerte közös jogi kultúra erősítése érdekében; véleménye szerint az európai igazságügyi képzésre irányuló jövőbeli stratégiának még nagyobb súlyt kell helyeznie a jogállamiság és a bírói függetlenség előmozdítására, valamint ki kell terjednie a készségfejlesztésre és nem jogi kérdésekre is annak érdekében, hogy a bírák felkészültebbek legyenek a nem kívánt nyomásgyakorlás elhárítására; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat a bíróságok és a jogi szakemberek közötti párbeszéd azáltal történő további támogatására, hogy elősegítik az információk és a bevált gyakorlatok rendszeres megosztását a demokrácián, a jogállamiságon és az alapvető jogokon alapuló uniós igazságszolgáltatási térség megerősítése és fejlesztése érdekében; hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretben megfelelő finanszírozást kell biztosítani az ágazati „Jogérvényesülés” és a „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” programok számára, mivel ezek célja az uniós értékek védelme és előmozdítása, illetve a jogállamiságon alapuló uniós igazságügyi terület kialakítása, valamint a civil társadalom támogatása;

11.  rámutat arra, hogy a tagállamok igazságügyi rendszereinek átfogó összehasonlítását lehetővé tevő uniós igazságügyi eredménytáblának és a mechanizmusnak ki kellene egészíteniük egymást; megjegyzi, hogy az igazságügyi eredménytábla szerint még mindig jelentős különbségek állnak fenn a tagállamok között a folyamatban lévő ügyek számát illetően, illetve, hogy a képzés terén kialakult lemaradások egyes tagállamokban gyakoribbak lettek, hogy nem minden tagállam kínál képzést az ikt-készségekről a digitalizáláshoz alkalmazkodás és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében, hogy egyes tagállamokban az évek során a költségmentesség kevésbé hozzáférhető lett, illetve, hogy a legtöbb tagállamban még nem biztosított a nemek közötti egyenlőség az igazságszolgáltatási rendszerekben;

12.  megerősíti a Parlament szerepét az EUSZ 7. cikkével összhangban az uniós értékeknek való megfelelés ellenőrzésében; megismétli arra irányuló kérését, hogy – a három intézmény előjogainak és a lojális együttműködés elvének tiszteletben tartása mellett – a Parlament benyújthassa indokolással ellátott javaslatát a Tanácsnak, és – amikor ő maga kezdeményezte az eljárást – részt vehessen a 7. cikk szerinti meghallgatásokon; felhívja a Tanácsot, hogy rendszeresen tájékoztassa és szorosan vonja be a Parlamentet, és átlátható módon működjön együtt; úgy véli, hogy az intézményközi megállapodással alátámasztott mechanizmus biztosítja a jobb koordinációhoz szükséges keretet;

13.  azon a véleményen van, hogy hosszú távon az Unió saját alkotmányos alapjainak előmozdítására és védelmére irányuló képességének megerősítéséhez feltehetően módosítani kell a Szerződést; várakozással tekint az Európa jövőjéről szóló konferencia ezzel kapcsolatos megfontolásai és következtetései elé; hangsúlyozza, hogy a 7. cikk szerinti eljárás hatékonyságát fokozni kell a fellépéshez szükséges többség felülvizsgálatával és a szankcionálási mechanizmus megerősítésével; felkéri az Európa jövőjéről szóló konferenciát, hogy fontolja meg az Európai Unió Bírósága által az Unió alapvető értékeinek védelmében betöltött szerep megerősítését; kéri, hogy alapos hatásvizsgálatot követően vizsgálják felül az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének létrehozásáról szóló, 2007. február 15-i 168/2007/EK tanácsi rendeletet(13) annak érdekében, hogy az ügynökség megbízatását megerősítsék és kiterjesszék az EUSZ 2. cikkében említett valamennyi értékre;

14.  határozottan úgy véli, hogy az uniós értékek válságának kezelése – többek között a javasolt mechanizmus révén – a tagállamok közötti kölcsönös bizalom helyreállításának előfeltétele, ami lehetővé teszi, hogy az Unió mint egész fenntartsa és továbbvigye az összes közös politikát;

15.  sajnálja, hogy az Európai Tanács 2020. július 21-i következtetéseiben gyengítette a Bizottság által javasolt költségvetési feltételrendszert; ismételten kéri annak biztosítását, hogy az EUSZ 2. cikkében említett értékek módszeres megsértését tegyék összeegyeztethetetlenné az uniós finanszírozással; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetés védelme érdekében a fordított minősített többségi szavazást kell alkalmazni, amely nélkül veszélyben lenne az új költségvetési feltételrendszer mechanizmusának eredményessége; kéri, hogy a költségvetési feltételrendszer alkalmazását kísérjék az uniós finanszírozás egyes kedvezményezettjeire, köztük a civil társadalmi szervezetekre gyakorolt lehetséges hatás mérséklését célzó intézkedések; hangsúlyozza, hogy a javasolt éves ellenőrzési ciklus önmagában nem helyettesítheti a költségvetési feltételrendszer mechanizmusát; sürgeti az Európai Tanácsot, hogy tegyen eleget a 2019. május 9-i nagyszebeni nyilatkozatban a demokrácia és a jogállamiság védelme érdekében tett ígéretének;

16.  felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az EUMSZ 295. cikkével összhangban haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat a Parlamenttel az intézményközi megállapodásról; úgy véli, hogy a mellékletben foglalt javaslat megfelelő alapul szolgál az ilyen tárgyalásokhoz;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és az ezt kísérő ajánlást a Bizottságnak és a Tanácsnak.

MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

Javaslat az uniós értékek megerősítéséről szóló intézményközi megállapodásra

AZ EURÓPAI PARLAMENT, AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA ÉS AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 295. cikkére,

mivel:

(1)  az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke értelmében az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul.

(2)  Az EUSZ 49. cikke értelmében az uniós értékek tiszteletben tartása és az előmozdításuk iránti elkötelezettség az uniós tagság alapvető feltétele. Az EUSZ 7. cikkével összhangban az uniós értékek valamely tagállam általi súlyos és tartós megsértése az adott tagállam kormányának képviselőjét a Tanácsban megillető szavazati jog felfüggesztését vonhatja maga után. Az uniós értékek tiszteletben tartása képezi a tagállamok közötti magas szintű bizalom és kölcsönös bizalom alapját.

(3)  Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság (a továbbiakban: a három intézmény) elismeri az uniós értékek tiszteletben tartásának fontosságát. Az Unió megfelelő működéséhez és az EUSZ 3. cikkében meghatározott célkitűzéseinek eléréséhez tiszteletben kell tartani az uniós értékeket. A három intézmény a kölcsönös lojális együttműködés mellett kötelezte el magát az uniós értékek előmozdításának és tiszteletben tartásának biztosítása érdekében.

(4)  A három intézmény elismeri, hogy ésszerűsíteni kell és meg kell erősíteni az uniós értékeknek való megfelelés előmozdítását célzó meglévő eszközöket. Ezért átfogó és bizonyítékokon alapuló, a szubszidiaritás és arányosság elvét tiszteletben tartó intézményközi mechanizmust kell létrehozni a három intézmény közötti koordináció javítása és a korábbi kezdeményezések megszilárdítása érdekében. A Bel- és Igazságügyi Tanács 2013. június 6–7-i következtetéseivel összhangban egy ilyen mechanizmusnak „átlátható módon, objektíven összeállított, összehasonlított és elemzett bizonyítékok alapján, valamint a tagállamok közötti egyenlő bánásmód elve alapján” kell működnie.

(5)  A három intézmény egyetért abban, hogy az uniós értékek előmozdításának és tiszteletben tartásának megerősítése érdekében szükség van az uniós értékek éves nyomonkövetési ciklusára. Az éves ellenőrzési ciklusnak átfogónak, objektívnek, pártatlannak és bizonyítékokon alapulónak kell lennie, és azt valamennyi tagállamra egyformán és méltányosan kell alkalmazni. Az éves ellenőrzési ciklus elsődleges célja, hogy megelőzze az uniós értékek megsértését és az azoknak való meg nem felelést, hogy kiemelje a kedvező fejleményeket és megossza a bevált gyakorlatokat, ugyanakkor közös alapot biztosítson a három intézmény egyéb intézkedéseihez. A három intézmény abban is megállapodik, hogy az átfedések elkerülése és az általános hatékonyság megerősítése érdekében ezt az intézményközi megállapodást az uniós értékek előmozdításával és tiszteletben tartásával kapcsolatos meglévő eszközök és kezdeményezések – különösen a Bizottság éves jogállamisági jelentése, a Tanács éves jogállamisági párbeszéde és a Bizottság jogállamisági kerete – integrálására használják.

(6)  Az éves nyomonkövetési ciklus egy előkészítő szakaszból, egy ajánlásokat is tartalmazó, az uniós értékeknek való megfelelésről szóló, éves nyomonkövetési jelentés közzétételéből, valamint egy nyomonkövetési szakaszból áll, amely az ajánlások végrehajtását foglalja magában. Az éves ellenőrzési ciklust az átláthatóság és a nyitottság szellemében kell lefolytatni, a polgárok és a civil társadalom részvételével, és védeni kell a félretájékoztatástól.

(7)  A három intézmény osztja azt a nézetet, hogy az éves ellenőrzési ciklusnak a 2006/928/EK(14) és a 2006/929/EK(15) bizottsági határozatok helyébe kell lépnie, és teljesítenie kell többek között az említett határozatok célkitűzéseit. Ez az intézményközi megállapodás nem érinti a 2005. évi csatlakozási okmányt és különösen annak 37. és 38. cikkét.

(8)  Az éves ellenőrzési ciklusnak továbbá ki kell egészítenie az uniós értékek előmozdításával és megerősítésével kapcsolatos egyéb eszközöket, és összhangban kell állnia azokkal. A három intézmény vállalja, hogy az éves ellenőrzési jelentések megállapításait felhasználja annak értékeléséhez, hogy fennáll-e az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan vagy tartósan megsérti az EUSZ 7. cikke szerinti uniós értékeket. Hasonlóképpen, a Bizottságnak figyelembe kell vennie az éves monitoringjelentés megállapításait annak értékelése során, hogy kötelezettségszegési eljárást kell-e indítani, vagy az (EU) 2020/xxxx európai parlamenti és tanácsi rendelet(16) 5. cikkével összhangban vannak-e általános hiányosságok a jogállamiság tekintetében a tagállamokban. A három intézmény egyetért abban, hogy az éves ellenőrzési jelentéseknek általánosabban kell vezérelniük fellépéseiket az uniós értékek tekintetében.

(9)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 295. cikkével összhangban ez az intézményközi megállapodás kizárólag az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti együttműködés megkönnyítésére szolgáló szabályokat határoz meg, és az EUSZ 13. cikkének (2) bekezdésével összhangban ezek az intézmények a Szerződésekben rájuk ruházott hatáskörök határain belül, az ott meghatározott eljárások, feltételek és célok szerint járnak el. Ez az intézményközi megállapodás nem sérti az Európai Bíróság előjogait az uniós jog hivatalos értelmezése tekintetében,

A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:

I.  CÉLKITŰZÉSEK

1.  A három intézmény megállapodik abban, hogy koordináció és együttműködés révén előmozdítják és megerősítik az Unió EUSZ 2. cikke szerinti értékeinek tiszteletben tartását.

II.  ÉVES NYOMONKÖVETÉSI CIKLUS

2.  A három intézmény megállapodik abban, hogy őszinte és kölcsönös együttműködés keretében éves nyomon követési ciklust szervez az uniós értékekről, amely az uniós értékek valamennyi területével kapcsolatos kérdésekre és bevált gyakorlatokra terjed ki. Az éves nyomonkövetési ciklus egy előkészítő szakaszból, az uniós értékekről szóló, ajánlásokat is tartalmazó éves nyomonkövetési jelentés közzétételéből, valamint egy nyomonkövetési szakaszból áll.

3.  A három intézmény megállapodik az uniós értékekkel foglalkozó állandó intézményközi munkacsoport (a továbbiakban: munkacsoport) létrehozásáról. A munkacsoport az éves ellenőrzési ciklusban elősegíti a három intézmény közötti koordinációt és együttműködést. A munkacsoport rendszeresen tájékoztatja a nyilvánosságot a munkájáról.

4.  Egy független szakértőkből álló testület tanáccsal látja el a munkacsoportot és a három intézményt. Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével együttműködve a független szakértői testület pártatlanul azonosítja az egyes tagállamokban történt főbb pozitív és negatív fejleményeket, és hozzájárul az éves jelentés módszertanának kidolgozásához. A három intézmény az éves ellenőrzési ciklus bármely szakaszában konzultálhat a testülettel.

Előkészítő szakasz

5.  A Bizottság évente célzott konzultációt szervez az érdekelt felekkel, hogy információkat gyűjtsön az éves jelentéshez. Az érdekelt felekkel folytatott konzultációra minden év első negyedévében kerül sor. A konzultációnak átláthatónak kell lennie, és a munkacsoport által elfogadott egyértelmű és szigorú módszertanon kell alapulnia. A módszertannak minden esetben megfelelő formában tartalmaznia kell a referenciaértékeket, így például a 2006/928/EK és a 2006/929/EK bizottsági határozatok mellékleteiben felsorolt referenciaértékeket.

6.  Az érdekelt felekkel folytatott konzultáció lehetőséget biztosít a civil társadalmi szervezeteknek, a nemzeti emberi jogi intézményeknek és egyenlőséggel foglalkozó szerveknek, szakmai szövetségeknek és hálózatoknak, az Európa Tanács és más nemzetközi szervezetek szerveinek, az uniós intézményeknek, szerveknek, hivataloknak és ügynökségeknek, valamint a tagállamoknak – beleértve a nemzeti parlamenteket és a helyi hatóságokat is –, hogy hozzájáruljanak az éves jelentéshez. A Bizottság az érdekelt felek által szolgáltatott információkat belefoglalja az éves jelentésbe. A Bizottság az éves jelentés közzétételét megelőzően honlapján közzéteszi a konzultáció során tett hozzászólásokat.

7.  A Bizottság az éves jelentés elkészítésekor a rendelkezésére álló valamennyi információra támaszkodik a munkacsoport által jóváhagyott metodológia alapján. E tekintetben különösen fontosak az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége és más uniós szervek, az Európa Tanács – beleértve a Velencei Bizottságot és a Korrupció Elleni Államok Csoportját –, valamint a vonatkozó tanulmányokat készítő egyéb nemzetközi szervezetek jelentései és adatai. Amennyiben a Bizottság által készített éves jelentés eltér a független szakértőkből álló testület megállapításaitól, az Európai Parlament és a Tanács felkérheti a Bizottságot, hogy indokolja meg érvelését a munkacsoportnak.

8.  A három intézmény bármelyikének kijelölt képviselői számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a munkacsoporttal való egyeztetés után tényfeltáró látogatásokat tegyenek a tagállamokban annak érdekében, hogy további információkat szerezzenek és tisztázzák az uniós értékek helyzetét az érintett tagállamokban. A Bizottság a megállapításokat belefoglalja az éves jelentésbe.

9.  A Bizottság rendszeresen tájékoztatja a munkacsoportot az előkészítő szakasz során elért haladásról.

Éves jelentés és ajánlások

10.  A Bizottság az éves jelentést az előkészítő szakaszban összegyűjtött információk alapján készíti el. Az éves jelentésnek ki kell terjednie az uniós értékekhez kapcsolódó pozitív és negatív fejleményekre a tagállamokban. Az éves jelentésnek pártatlannak kell lennie, objektíven összeállított bizonyítékokon kell alapulnia, és tiszteletben kell tartania a tagállamok közötti egyenlő bánásmódot. A jelentéstétel mélységének tükröznie kell a szóban forgó helyzet súlyosságát. Az éves jelentés tartalmaz egy részt, amely az uniós értékekkel kapcsolatos kötelezettségszegési eljárásokkal foglalkozik.

11.  Az éves jelentés kifejezetten az egyes tagállamokra vonatkozó ajánlásokat tartalmaz az uniós értékek védelmének és előmozdításának megerősítése céljából. Az ajánlásokban meg kell határozni a végrehajtásra vonatkozó konkrét célokat és határidőket, és kellően figyelembe kell venni az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott, indokolással ellátott javaslatokban kifejezett aggályokat. Az ajánlások figyelembe veszik a tagállamok politikai és jogi rendszereinek sokféleségét. Az ajánlások végrehajtását az egymást követő éves jelentésekben vagy adott esetben sürgős jelentésekben kell értékelni.

12.  Az éves jelentést, annak ajánlásaival együtt, minden év szeptemberében közzé kell tenni. A közzététel időpontját a munkacsoportban részt vevő három intézmény egymással egyeztetve dönti el. A közzétételt megelőzően a Bizottság benyújtja az éves jelentés tervezetét a munkacsoportnak.

Nyomon követés

13.  Az Európai Parlament és a Tanács legkésőbb a közzététel időpontjától számított két hónapon belül megvitatja az éves jelentés tartalmát. A jelentést nyilvánosságra kell hozni. A Parlament és a Tanács állásfoglalások és következtetések formájában elfogadja az éves jelentéssel kapcsolatos álláspontját. A nyomon követés részeként az Európai Parlament és a Tanács értékeli és mérlegeli, hogy a tagállamok milyen mértékben hajtották végre a korábbi ajánlásokat, az Európai Unió Bírósága vonatkozó ítéleteinek végrehajtására is kiterjedően. A három intézmény kihasználja a Szerződések szerinti hatásköreit azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az eredményes nyomon követéshez. A három intézmény törekszik az éves jelentésről szóló vita időben történő előmozdítására a tagállamokban, különösen a nemzeti parlamentekben.

14.  Az éves jelentés megállapításai alapján a Bizottság saját kezdeményezésére vagy az Európai Parlament vagy a Tanács kérésére párbeszédet kezd egy vagy több tagállammal, beleértve az érintett hatóságokat is, az ajánlások végrehajtásának megkönnyítése céljából. A Bizottság a párbeszéd előrehaladásáról rendszeresen jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A Bizottság különböző tevékenységeken keresztül bármikor technikai segítséget nyújthat a tagállamoknak, többek között az érintett tagállam kérésére is. Az Európai Parlament a nemzeti parlamentekkel együttműködve parlamentközi vitát szervez az éves jelentés megállapításairól.

15.  A három intézménynek a finanszírozási prioritások meghatározásakor figyelembe kell vennie az éves jelentés megállapításait. A Bizottságnak – a mind megosztott, mind a közvetlen irányítás alá tartozó – uniós források kifizetését magukban foglaló vonatkozó éves munkaprogramok meghatározásakor célzott támogatást kell szerepeltetnie az uniós értékek védelmében és előmozdításában közreműködő szereplők, így például a civil társadalmi szervezetek és sajtóorgánumok számára.

16.  A Bizottság EUMSZ 258. cikke és az (EU) 2020/xxxx rendelet 5. cikke szerinti hatásköreinek, valamint a tagállamok egyharmada, az Európai Parlament és a Bizottság azon jogának sérelme nélkül, hogy az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdésével összhangban indokolással ellátott javaslatot nyújtson be a Tanácsnak, a három intézmény megállapodik abban, hogy az éves jelentéseknek iránymutatásul kell szolgálniuk az uniós értékekre vonatkozó tevékenységeikhez.

17.  Az Európai Parlament és a Tanács konkrét iránymutatások és mutatók kidolgozására kérheti a Bizottságot az éves nyomonkövetési ciklus kapcsán felmerülő lényeges horizontális problémák kezelése érdekében.

Sürgős jelentés

18.  Amennyiben egy vagy több tagállamban a helyzet az uniós értékek közvetlen és súlyos sérelmét idézi elő, a Bizottság saját kezdeményezésére vagy az Európai Parlament vagy a Tanács kérésére sürgős jelentést készíthet a helyzetről. A Bizottság a jelentést a munkacsoporttal konzultálva készíti el. A Bizottság az Európai Parlament vagy a Tanács kérését követően haladéktalanul elkészíti és legkésőbb két hónapon belül nyilvánosságra hozza a sürgős jelentést. A sürgős jelentés megállapításait bele kell foglalni a következő éves jelentésbe. A sürgős jelentés ajánlásokat fogalmazhat meg az uniós értékeket fenyegető közvetlen veszély kezelésére.

III.  MÁS ESZKÖZÖKKEL VALÓ KIEGÉSZÍTŐ JELLEG

19.  A három intézmény elismeri az éves ellenőrzési ciklus és az uniós értékek védelmét és előmozdítását szolgáló egyéb mechanizmusok – különösen az EUSZ 7. cikkében és az (EU) 2020/xxxx rendeletben meghatározott eljárás, valamint a kötelezettségszegési eljárások – egymást kiegészítő jellegét. A három intézmény vállalja, hogy az uniós politikákban figyelembe veszi ezen intézményközi megállapodás célkitűzéseit.

20.  Amennyiben az éves jelentés egy vagy több uniós érték tekintetében rendszerszintű hiányosságokat tár fel, a három intézmény kötelezettséget vállal arra, hogy a Szerződések által rájuk ruházott hatáskörükön belül haladéktalanul meghozza a megfelelő intézkedéseket. A három intézmény megállapodik abban, hogy az éves jelentés megállapításai alapként szolgálnak annak eldöntéséhez, hogy meg kell-e indítani az EUSZ 7. cikkében meghatározott eljárást és kell-e kötelezettségszegési eljárást indítani az uniós értékek védelmében. A három intézmény többek között mérlegeli, hogy a magas szintű kölcsönös bizalmat igénylő uniós politikák fenntarthatók-e az éves jelentésben azonosított rendszerszintű hiányosságok fényében.

21.  Az e megállapodással létrehozott éves ellenőrzési ciklus felváltja a 2006/928/EK bizottsági határozattal létrehozott, az igazságügyi reform és a korrupció elleni küzdelem területén meghatározott kritériumok teljesítése terén Románia által elért haladásra vonatkozó együttműködési és ellenőrzési mechanizmust, valamint a 2006/929/EK bizottsági határozattal létrehozott, az igazságügyi reform, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem területén meghatározott kritériumok teljesítése terén Bulgária által elért haladásra vonatkozó együttműködési és ellenőrzési mechanizmust, és teljesíti többek között az említett határozatok célkitűzéseit. A Bizottság ezért vállalja, hogy ezeket a határozatokat megfelelő időben hatályon kívül helyezi.

Az EUSZ 7. cikkére vonatkozó közös szabályok

22.  A három intézmény vállalja, hogy az éves ellenőrzési jelentések megállapításait felhasználja annak értékeléséhez, hogy fennáll-e az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan vagy tartósan megsérti az EUSZ 7. cikke szerinti uniós értékeket.

23.  Az EUSZ 7. cikkén meghatározott eljárás átláthatóságának és hatékonyságának fokozása érdekében a három intézmény megállapodik annak biztosításában, hogy az EUSZ 7. cikke szerinti javaslatot kezdeményező intézmény előterjeszthesse a javaslatot a Tanácsban, és az eljárás minden szakaszában teljes körű tájékoztatást kapjon és részt vehessen. A három intézmény megállapodik abban, hogy a munkacsoport keretében rendszeresen konzultálnak egymással az EUSZ 7. cikke alapján indított meglévő és lehetséges eljárásokról.

24.  A három intézmény megállapodik abban, hogy kidolgozza az EUSZ 7. cikkében meghatározott eljárás hatékonyságának fokozását célzó szabályokat. Ezek az új szabályok magukban foglalhatják a meghallgatások és a helyzet állásával foglalkozó ülések rendezett menetrendjét, az indokolással ellátott javaslatban megfogalmazott aggályok orvoslását célzó ajánlásokat, valamint a végrehajtás ütemezését.

A költségvetési feltételrendszerre vonatkozó közös rendelkezések

25.  Hasonlóképpen, a három intézmény kötelezettséget vállal arra, hogy az (EU) 2020/xxxx rendelet 5. cikkével összhangban felhasználja az éves monitoringjelentés megállapításait annak értékelése során, hogy vannak-e általános hiányosságok a jogállamiság tekintetében a tagállamokban, valamint a meglévő vagy jövőbeli költségvetési eszközök céljából történő bármely egyéb releváns értékelés során. Amennyiben az éves jelentés megállapítja, hogy egy tagállamban a jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosság sérti vagy veszélyezteti a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, a Bizottság az (EU) 2020/xxxx rendelet 5. cikke (1) bekezdésének megfelelően írásbeli értesítést küld az érintett tagállamnak.

IV.  ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

26.  A három intézmény megteszi a szükséges lépéseket annak biztosítására, hogy rendelkezésükre álljanak az e megállapodás megfelelő végrehajtásához szükséges eszközök és források.

27.  A három intézmény közösen és rendszeres időközönként nyomon követi e megállapodás végrehajtását, mind politikai szinten éves egyeztetések révén, mind technikai szinten a munkacsoport keretében.

28.  Ez a megállapodás az aláírásának napján lép hatályba.

(1) HL C 215., 2018.6.19., 162. o.
(2) HL C 390., 2019.11.18., 117. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0407.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0456.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0032.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0111.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0328.
(8) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0101.
(9) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0007.
(10) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0014.
(11) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0054.
(12) HL L 305., 2019.11.26., 17. o.
(13) HL L 53., 2007.2.22., 1. o.
(14) A Bizottság 2006. december 13-i határozata a Romániában felállítandó együttműködési, valamint az igazságügyi reform és a korrupció elleni küzdelem területén érvényes külön értékelési kritériumok teljesítése terén elért haladást ellenőrző mechanizmus létrehozásáról (HL L 354., 2006.12.14., 56. o.).
(15) A Bizottság 2006. december 13-i határozata a Bulgáriában felállítandó együttműködési, valamint az igazságügyi reform, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem területén érvényes külön értékelési kritériumok teljesítése terén elért haladást ellenőrző mechanizmus létrehozásáról (HL L 354., 2006.12.14., 58. o.).
(16) [xxxx helyett ide beillesztendő a 2018/136(COD) végleges száma (valamint a 16., 19. és 25. pontokban) és kijavítandó a HL-ra való hivatkozás a lábjegyzetben] Az Európai Parlament és a Tanács (EU).../... rendelete a tagállamokban a jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosságok esetén az Unió költségvetésének védelméről (HL C..., ......, ... o.).


A közös kereskedelempolitika végrehajtása – 2018. évi éves jelentés
PDF 215kWORD 70k
Az Európai Parlament 2020. október 7-i állásfoglalása a közös kereskedelempolitika végrehajtásáról – 2018. évi éves jelentés (2019/2197(INI))
P9_TA(2020)0252A9-0160/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság 2019. október 14-i jelentésére a szabadkereskedelmi megállapodások 2018. január 1. és 2018. december 31. közötti végrehajtásáról (COM(2019)0455),

–  tekintettel a szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtásáról (2018. január 1. – 2018. december 31.) szóló bizottsági jelentést (COM(2019)0455) kísérő, 2019. október 14-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2019)0370),

–  tekintettel „A mindenki számára előnyös kereskedelem – a felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című, 2015. október 14-i bizottsági közleményre (COM(2015)0497),

–  tekintettel „A Bizottság 2020. évi munkaprogramja: Ambiciózusabb Unió” című, 2020. január 29-i bizottsági közleményre (COM(2020)0037),

–  tekintettel a „Politikai iránymutatás a következő Európai Bizottság (2019–2024) számára” című, 2019. július 16-i dokumentumra,

–  tekintettel a közös kereskedelempolitika végrehajtására vonatkozó éves jelentésről szóló, 2018. május 30-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Bizottságnak az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i közleményére (COM(2019)0640),

–  tekintettel a Covid19-járványra való globális szintű uniós reagálásról szóló, 2020. április 8-i közös közleményre (JOIN(2020)0011),

–  tekintettel a WTO jövőjéről szóló, 2018. november 29-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel „Az Afrikával kapcsolatos átfogó stratégia felé” című, 2020. március 9-i közös közleményre (JOIN(2020)0004),

–  tekintettel a Kereskedelmi Világszervezetnek (WTO) az elektronikus kereskedelemről szóló, 2019. január 25-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel a G20-ak kereskedelmi minisztereinek 2020. március 30-i és május 14-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a 2018. július 25-i USA–EU közös nyilatkozatra,

–  tekintettel a Japán, az Egyesült Államok és az Európai Unió kereskedelmi miniszterei háromoldalú találkozóján született, 2020. január 14-i közös nyilatkozatra,

–  tekintettel „A szellemitulajdon-jogok harmadik országokban történő védelméről és érvényesítéséről szóló jelentés” című, 2019. december 20-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2019)0452),

–  tekintettel a Bizottságnak a piacvédelmi intézkedésekről szóló, 2019. március 27-i éves jelentésére (COM(2019)0158),

–  tekintettel az európaiak kereskedelemhez és az uniós kereskedelempolitikához való hozzáállásáról szóló, 2019 novemberében közzétett Eurobarométer tematikus felmérésre,

–  tekintettel az „EU–Kína – Stratégiai kilátások” című, a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat által 2019. március 12-én elfogadott közös közleményre (JOIN(2019)0005),

–  tekintettel „Az Európa és Ázsia közötti összeköttetések – Az uniós stratégia elemei” című, a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat által 2018. szeptember 19-én elfogadott közös közleményre (JOIN(2018)0031),

–  tekintettel a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló, 2019. június 26-i bizottsági jelentésre,

–  tekintettel az Európai Unió és a Koreai Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás végrehajtásáról szóló, 2017. május 18-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a kereskedelem és beruházás új, előretekintő és innovatív jövőbeli stratégiájáról szóló, 2016. július 5-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott, „Alakítsuk át világunkat: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend” című határozatra,

–  tekintettel a szociális és környezetvédelmi normákról, az emberi jogokról és a vállalati felelősségvállalásról szóló, 2016. július 5-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 21. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) V. fejezetének II. címére és az EUMSZ 218. cikkére,

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló, 2015. június 9-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőség az uniós kereskedelmi megállapodásokban” című, 2018. március 13-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Bizottság nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó, 2020. márciusi stratégiájára,

–  tekintettel a 2018–2019 közötti időszakra vonatkozó általános vámkedvezmény-rendszerről szóló bizottsági jelentésre(8),

–  tekintettel a Bizottság „Az egységes piac a változó világban – Páratlan eszköz, amelyhez megújított politikai elkötelezettség szükséges” című, 2018. november 22-i közleményére (COM(2018)0772),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A9-0160/2020),

A.  mivel a közös kereskedelempolitika végrehajtásáról szóló, 2018. május 30-i parlamenti állásfoglalás széles körű támogatást kapott a szabály- és értékalapú, kiszámítható kereskedelmi rendszerrel kapcsolatos megközelítése tekintetében; mivel a 2018 óta bekövetkezett új fejlemények, elsősorban az EU és Kanada közötti kereskedelmi megállapodás végrehajtása, legutóbb pedig a Covid19-világjárvány kereskedelemre gyakorolt hatásai szükségessé teszik az előző jelentés átfogó aktualizálását;

B.  mivel az EU a világ vezető kereskedelmi hatalma és legnagyobb kereskedelmi tömbje, valamint a gazdasági jólét egyik fő motorja; mivel az Unió egyben az előállított áruk és szolgáltatások legnagyobb kereskedője is; mivel a legfrissebb mutatók azt mutatják, hogy 2019-ben az Unió áruexportja 2 132,3 milliárd EUR-ra nőtt, ami az előző évhez képest 3,5 %-os növekedést jelent; mivel a jelenlegi globális kihívások ellenére az Egyesült Államok és Kína az Unió fő kereskedelmi partnerei; mivel 2007 és 2017 között a globális GDP több mint 70%-kal nőtt; mivel ha összehasonlítjuk az EU 17%-os növekedését az olyan országok adataival, mint az Egyesült Államok (60 %), India (80 %) és Kína (315 %), egyértelmű, hogy az EU lemarad a globális versenyképesség terén;

C.  mivel a Bizottság 2019. október 14-én közzétette az uniós szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtásáról szóló harmadik jelentését, amely azt mutatja, hogy 2018-ban az uniós kivitel 33%-a és az uniós behozatal 29%-a szabadkereskedelmi partnerekkel bonyolított kereskedelem volt; mivel 2018-ban a szabadkereskedelmi partnerekkel bonyolított kereskedelem 84,6 milliárd EUR összegű kereskedelmi többletet eredményezett az EU számára, szemben a 24,6 milliárd EUR összegű teljes kereskedelmi hiánnyal; mivel az Európai Bizottság által a közelmúltban kiadott jelentés szerint a különleges kereskedelmi kedvezmények (GSP) alapján a fejlődő országokból az EU-ba irányuló export 2016 és 2018 között 16,2%-kal nőtt, azaz értéke a 2016. évi 158 milliárd EUR-ról 2018-ra 183,6 milliárd EUR-ra emelkedett; mivel 2020-ban a világkereskedelem várhatóan 13–32%-kal visszaesik a Covid19-járvány hatásai miatt; mivel az áruk és szolgáltatások EU27-en kívüli exportja várhatóan 9,2%-kal, az EU27-en kívüli import pedig 8,8%-kal csökkenni fog, míg az IMF várakozásai szerint az EU GDP-je 7,5%-kal fog csökkenni;

D.  mivel a közös kereskedelempolitika az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, amelyet a Bizottság, a Tanács és a Parlament hajt végre, és ez megköveteli, hogy kereskedelmi ügyekben az Unió egységes álláspontot képviseljen, az Uniót képviselő főtárgyaló szerepét pedig a Bizottság tölti be; mivel 2015-ben a Bizottság elfogadta „A mindenki számára előnyös kereskedelem – a felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című közleményt; mivel a Bizottság megkezdte a kereskedelempolitika felülvizsgálatát azzal a céllal, hogy a Covid19-válságot követően javítsa a kereskedelmi eszköztárat;

E.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke és az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikke előírja, hogy a közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni, ideértve az emberi jogok, a demokrácia, a jogállamiság és a fenntartható fejlődés előmozdítását; mivel 2019 decemberében a Bizottság elfogadta az európai zöld megállapodást, amely előírja, hogy valamennyi uniós fellépésnek és politikának hozzá kell járulnia célkitűzéseihez;

F.  mivel az EU kereskedelem- és beruházáspolitikája a gazdasági tevékenységek folytatásához szükséges jogbiztonság, valamint stabil, kiszámítható és megfelelően szabályozott környezet révén piacra jutást és beruházásvédelmet is biztosít a beruházók számára;

G.  mivel az Eurobarométer legfrissebb adatai azt mutatják, hogy az uniós polgárok mintegy 60%-a úgy véli, hogy a nemzetközi kereskedelem előnyökkel jár számára; mivel a közvélemény egy része jól tájékozott a kereskedelempolitikáról és a kereskedelmi megállapodásokról; mivel a megkérdezettek fele azt javasolja, hogy az EU-ban történő munkahelyteremtés, valamint a környezetvédelmi és egészségügyi normák védelme tartozzon az uniós kereskedelempolitika prioritásai közé; mivel a Bizottságnak és a tagállamoknak folytatniuk kell a kereskedelempolitikára és a kereskedelmi megállapodásokra vonatkozó megfelelő kommunikációs stratégia kidolgozását, amelynek célja a kereskedelemmel kapcsolatos álhírek kezelése és a lehető legtöbb információ továbbítása, ugyanakkor meg kell célozniuk az egyes érdekelt feleket, és javítaniuk kell a gazdasági szereplők kereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatos tájékozottságát;

H.  mivel a kereskedelmi megállapodásokból és jogalkotási intézkedésekből álló közös kereskedelempolitikának a stabil, kiszámítható és tisztességes kereskedelmi környezet létrehozásának célkitűzését kell szolgálnia, amelyben az uniós vállalkozások gyarapodhatnak és érvényesülhetnek az uniós polgárok érdekei, továbbá biztosítania kell, hogy az EU továbbra is megőrizze meglévő szociális és szabályozási modelljét, miközben a kereskedelempolitikát értékeinek világszerte történő előmozdítására használja fel; mivel az EU-nak fokoznia kell a tisztességes verseny előmozdítására irányuló erőfeszítéseit, ezáltal egyenlő versenyfeltételeket biztosítva és kezelve az aktuális kereskedelmi kérdéseket; mivel e célok elérése megköveteli az Unió kereskedelempolitikájának helyes irányultságát és annak tisztességesebb és átláthatóbb módon történő, teljes körű és hatékony végrehajtását és nyomon követését; mivel az EU kereskedelmi megállapodásainak a piacra jutás és a kereskedelem akadályainak felszámolása révén növekedési lehetőségeket kell biztosítaniuk; mivel elengedhetetlen, hogy a tárgyalásokat a kölcsönös előnyök szellemében folytassák, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kezelése és az uniós szabályok és normák betartásának garantálása érdekében;

I.  mivel 2020. április 30-án az EU 18 WTO-taggal együtt hivatalosan értesítette a WTO-t a „fellebbezés esetén választottbírósági eljárás alkalmazásáról rendelkező, többoldalú átmeneti megállapodásról” (MPIA); mivel ez az értesítés a WTO Fellebbezési Testületének patthelyzetére való tekintettel az MPIA alkalmazásának kezdetét jelenti a részt vevő WTO-tagok között felmerülő viták vonatkozásában;

J.  mivel a Covid19-járvány sokrétű, hosszú távú következményekkel járó válságot okozott, és felszínre hozta a globális értékláncok ellenálló képességének hiányát bizonyos kulcsfontosságú termékek, többek között az orvostechnikai felszerelések és eszközök tekintetében; mivel a válság rámutatott, hogy erősebb és ellenállóbb termelési láncokra, valamint a stratégiai területekre irányuló beruházásokra van szükség az uniós ellátási láncok ellenálló képességének fokozása érdekében; mivel a tudományosan megalapozott jelentések szerint világszerte egyre nagyobb a világjárványok kitörésének és az éghajlatváltozással összefüggő, a nemzetközi kapcsolatokat érintő jelenségeknek a kockázata; mivel a G20-ak kereskedelmi miniszterei elkötelezték magukat a Covid19-járvány nemzetközi kereskedelemre és beruházásokra gyakorolt hatásainak enyhítése mellett azáltal, hogy folytatják az együttműködést egy szabad, tisztességes, megkülönböztetésmentes, átlátható, kiszámítható és stabil kereskedelmi és beruházási környezet kialakítása érdekében, valamint azáltal, hogy megőrzik piacaink nyitottságát az alapvető egészségügyi felszerelések és berendezések, a kritikus mezőgazdasági termékek és más alapvető áruk és szolgáltatások határokon átívelő, folyamatos áramlásának biztosítása érdekében;

K.  mivel a Bizottság 2020. március 14-én sürgősségi eljárás keretében elfogadta az (EU) 2020/402 végrehajtási rendeletet(9), amely ideiglenes intézkedésként exportengedélyhez köti az egyéni védőeszközök kivitelét az (EU) 2015/479 rendelettel összhangban, és amelynek célja, hogy segítséget nyújtson az EU-nak abban, hogy szembenézzen a megnövekedett kereslettel, és felkészítse az EU operatív kapacitását harmadik országok támogatására;

L.  mivel az EU tárgyalásokat folytatott a Latin-Amerika és a karib-tengeri térség csaknem egészével – Bolívia, Kuba és Venezuela kivételével – fenntartott kereskedelmi kapcsolatokat szabályozó átfogó megállapodásokról;

M.  mivel a Parlament 2015-ben hangsúlyozta a nemi dimenzió érvényesítésének szükségességét az EU nemzetközi kereskedelempolitikájában(10), 2018-ban pedig a nemek közötti egyenlőség figyelembevételének szükségességét a kereskedelmi megállapodásokban(11); mivel az EU-ban 36 millió munkahely – amelyek közül 13,7 milliót nők töltenek be – az EU-n kívülre irányuló exporttól függ; mivel a nők jelentősen alulreprezentáltak az EU-n kívüli kereskedelemben, a mezőgazdaságban és a feldolgozóiparban; mivel az EU-ban öt exportáló vállalatból csak egyet vezet (vagyis tulajdonol és/vagy igazgat) nő, és a nők az exportágazatban a teljes munkaerő 30 %-át vagy annál kisebb hányadát alkotják;

N.  mivel számos ország vámot vet ki az orvostechnikai eszközökre, ideértve a betegmonitorokat, a diagnosztikai berendezéseket és a széles körben alkalmazott gyógyszereket, például az antibiotikumokat, a fájdalomcsillapítókat vagy az inzulint, valamint gyakorlatilag minden ország behozatali vámmal sújtja a szappant; mivel a vámokat súlyosbította az Egyesült Államok azon döntése, amely szerint 370 milliárd USD kiegészítő vámot vet ki a Kínából származó behozatalra, amely bizonyos egyéni védőeszközöket is érint;

O.  mivel tudományosan megalapozott jelentések rámutatnak a nemzetközi kapcsolatokat érintő világméretű járványkitörések és éghajlatváltozással kapcsolatos jelenségek növekvő kockázataira, és arra a következtetésre jutnak, hogy gazdasági modelljeinket gyökeresen meg kell reformálni, különösen a Párizsi Megállapodással összhangban;

Globális háttér

1.  rámutat arra, hogy a globális keretek jelentős aspektusai eltolódtak és kiszámíthatatlannak bizonyultak, sőt az elmúlt két évben feszültségek is kialakultak; megismétli, hogy támogatja a nyitott, szabad, szabályokon alapuló, kiszámítható és tisztességes többoldalú kereskedelmi rendszert, amelyet meg kell őrizni és ösztönözni kell; rámutat arra, hogy a kedvezőtlen globális gazdasági légkör ellenére az EU (2018-ban) 84,6 milliárd EUR többletet könyvelhetett el a kereskedelmi megállapodásokban részt vevő partnereivel bonyolított árukereskedelemben, szemben a világ többi részével bonyolított kereskedelem 24,6 milliárd EUR összegű teljes kereskedelmi hiányával; emlékeztet arra, hogy több mint 36 millió munkahelyet támogat az Unión kívülre irányuló kivitel;

2.  megjegyzi, hogy mióta a Bizottság 2015-ben elfogadta „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű legutóbbi kereskedelmi stratégiáját, az EU számos új kereskedelmi megállapodást kötött és kezdett el alkalmazni, nevezetesen az EU és Kanada közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodást (CETA), az EU és Japán közötti gazdasági partnerségi megállapodást (GPM), valamint az EU és Szingapúr közötti és az EU és Vietnám közötti szabadkereskedelmi megállapodást;

3.  kitart amellett, hogy az uniós kereskedelmi stratégiának továbbra is elő kell mozdítania az Unió érdekeit és értékeit, amikor világszerte új kihívásokkal néz szembe, növelnie kell az uniós ipar versenyképességét, és gazdasági növekedést kell generálnia az európai zöld megállapodás célkitűzéseivel összhangban; ezért úgy véli, hogy egy ambiciózus többoldalú és kétoldalú menetrend, mindkét fél számára tisztességes és gyümölcsöző kereskedelmi megállapodások megkötése, amelyek biztosítják a szigorú viszonosságot és az érzékeny ágazatokban a szigorú európai normák és előírások tiszteletben tartását, valamint az emberi jogokat és azok hatékony védelmét, az indokolatlan kereskedelmi akadályok felszámolása, valamint szükség esetén a piacvédelmi eszközök használata a legjobb módja annak, hogy az EU versenyképesebbé váljon a globalizált világban;

4.  hangsúlyozza, hogy a másik két kereskedelmi szuperhatalommal, Kínával és az USA-val fennálló kapcsolataink – amelyek kereskedelmi kapcsolataink mintegy 30 %-át teszik ki – kulcsfontosságúak az uniós kereskedelempolitika alakításában; ragaszkodik azonban ahhoz, hogy az EU erősítse kapcsolatait a világ más részeivel, diverzifikálja és javítsa kereskedelmi kapcsolatait valamennyi partnerével, beleértve a fejlődő országokat és a legkevésbé fejlett országokat is, és törekedjen egy többpólusú világrend kialakítására; hangsúlyozza, hogy el kell kerülni az EU gazdaságának a néhány jelentősebb kereskedelmi partner ellátási láncaitól való túlzott függését;

5.  hangsúlyozza, hogy fokozni kell a tagállamok közötti információcserét; szorgalmazza a bevált gyakorlatok tagállamok egymás közötti, valamint a tagállamok és a Bizottság közötti további cseréjét a szinergiák elérése és az eredmények javítása érdekében; e tekintetben hangsúlyozza továbbá, hogy javítani kell a megállapodásokra vonatkozó értékelési stratégiákat, és úgy véli, hogy a Bizottságnak minden egyes kereskedelmi megállapodás esetében jobb hatásvizsgálatot kell biztosítania, amelyet kellő időben, független testületeknek kell elvégezniük;

6.  üdvözli a kereskedelempolitika átláthatóságának fokozását; üdvözli a Tanács azon határozatát, hogy 2019. december 19-én közzétette az AKCS-régiókkal kötendő gazdasági partnerségi megállapodásokról folytatott tárgyalásokra vonatkozó megbízatást; elégedettségét fejezi ki az új Bizottság arra irányuló közelmúltbeli erőfeszítéseivel kapcsolatban, hogy rendszeresebben tájékoztassa a Parlamentet a folyamatban lévő tárgyalások állásáról, hogy ezáltal átláthatóbbá tegye a Bizottság munkáját, például a CETA és a Dél-Koreával kötött megállapodás keretében működő szakbizottságokról szóló részletes jelentések rendelkezésre bocsátásával;

7.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak jobb kommunikációs stratégiát kell kidolgozniuk, hogy ismertessék az EU kereskedelempolitikájának előnyeit és javítsák az ezzel kapcsolatos tájékozottságot annak érdekében, hogy hatékonyabb legyen az együttműködés a társadalommal és az érdekelt felekkel; emlékeztet arra, hogy az ütemtervek lehetőséget kínálnak a Bizottság számára, hogy kommunikáljon és megmagyarázza egy-egy adott kezdeményezés és annak célkitűzései mögött rejlő okokat, továbbá hogy együttműködést folyasson a társadalommal és az érdekelt felekkel és hogy visszajelzést kapjon tőlük; úgy véli, hogy a Bizottságnak biztosítania kell az ütemtervek és egyéb konzultációs tevékenységek teljes átláthatóságát, hogy a hatásuk a lehető legnagyobb legyen, és garantálják az érdekelt felek bevonását;

8.  sajnálatát fejezi ki a Covid19-vírus súlyos hatásai miatt, és hogy a gazdaságok globális kereskedelmet érintő leállása következtében csökken az EU-ba irányuló import és az uniós export, továbbá hogy az értékláncokban zavarok keletkeznek és meg is állnak; kiemeli, hogy az EU-nak tanulnia kell a jelenlegi világjárványból, hogy csökkentse sebezhetőségét, különösen egyes stratégiai ágazatokban; úgy véli, hogy az EU-nak és tagállamainak gyorsan kell cselekedniük, hogy a kereskedelempolitikát eszközként használják fel a globális gazdaság helyreállítása és a recesszió enyhítése érdekében; szilárd meggyőződése, hogy az EU-nak javítania kell nyitott stratégiai autonómiáját, ugyanakkor a válság idején biztosítania kell a szabályokon alapuló kereskedelmet, és kerülnie kell a kereskedelmet korlátozó és/vagy torzító intézkedéseket, valamint hasonlóképpen fel kell lépnie a harmadik országok ilyen intézkedéseivel szemben, és ezek mindegyikével külön foglalkoznia kell a kereskedelempolitika felülvizsgálata során;

9.  felszólít a jelenlegi tárgyalások folytatására, és különösen az orvostechnikai felszerelések szabad mozgásáról szóló többoldalú megállapodás gyors megkötésére irányuló tárgyalások átalakítására; határozottan ösztönz minden országot, hogy csatlakozzon a WTO gyógyszerészeti vámlebontási megállapodásához (Zero for Zero), és úgy véli, hogy annak hatályát ki kell terjeszteni valamennyi gyógyszerészeti és gyógyászati termékre a határokon átnyúló globális kereskedelem biztosítása érdekében; kéri a WTO-tagokat, hogy ezt a témát kezeljék prioritásként a WTO következő miniszteri találkozóján, és a kereskedelmi megállapodásokat tekintsék olyan eszköznek, amely segíti a vállalatokat forrásaik diverzifikálásában;

10.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak biztosítania kell a nyílt kereskedelmet és a folyamatos globális értékláncokat, és ezért tartózkodnia kell az exportkorlátozásoktól olyan áruk esetében, mint például az egyéni védőeszközök, amelyek tekintetében az EU harmadik országbeli kereskedelmi partnereitől függ; sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek korlátozzák a kritikus áruk áramlását a belső piacon, hogy azonnal szüntessék meg kiviteli korlátozásaikat, és a Bizottságot, hogy alkalmazzon zéró toleranciát az egységes piac szabályainak ilyen megsértéseivel szemben; úgy véli, hogy az EU-nak gondosan fel kell mérnie és meg kell határoznia azokat a kritikus ágazatokat és társadalmi sebezhetőségeket, amelyek terén az Uniónak biztosítania kell a termékellátást, valamint hatékony és arányos jogorvoslati lehetőségeket kell biztosítania a kereskedelempolitikában;

11.  sajnálja a Covid19-világjárvány miatt a nemzetközi kereskedelemben és a globális értékláncokban jelentkező zavarok nyomán kialakult gazdasági veszteségeket, amelyek különösen súlyos hatással lehetnek a fejlődő országokra; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a fejlődő országokra vonatkozó kereskedelmi rendelkezései támogassák a gyógyszerekhez és az orvostechnikai eszközökhöz való hozzájutást;

12.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy segítsék a vidéki és partmenti termelők Covid19-világjárvány által előidézett piaci válságkörülményekhez való alkalmazkodását, valamint a koronavírushoz való gördülékeny alkalmazkodási és reziliencia-stratégiák kialakításának szükségességét a megfelelő bevételi szintek megtartása érdekében, miközben biztosítják a fenntartható mezőgazdasági, erdészeti, tengeri és biológiailag sokféle ökoszisztémákkal való gazdálkodást;

A WTO és a többoldalú együttműködés

13.  hangsúlyozza, hogy ez kritikus pillanat a nyitott, tisztességes, kiegyensúlyozott, fenntartható és értékalapú multilateralizmus előmozdítása és a globális kereskedelmi rendszer támogatása szempontjából; mély sajnálatát fejezi ki a WTO patthelyzete miatt, amely aktív lépéseket és kötelezettségvállalásokat követel meg valamennyi WTO-tag részéről; megismétli a szabályokon alapuló többoldalú kereskedelmi rendszer védelme iránti elkötelezettségét;

14.  hangsúlyozza a multilaterális rendszer elsődleges politikai és gazdasági jelentőségét, és felhívja a nemzetközi kereskedelmi partnereket, hogy törekedjenek egy jól működő vitarendezési rendszer kialakítására a WTO-ban, és folytassák az EU által irányított ambiciózus reformot; e tekintetben sürgeti a Bizottságot, hogy tárgyaljon új szabályokról a kereskedelmet torzító jelenségekkel szemben, a nem piaci politikákkal és gyakorlatokkal, az állami tulajdonú vállalatokkal és az ipari támogatásokkal kapcsolatban, amelyek kapacitásfelesleghez, kikényszerített technológiatranszfer politikákhoz és gyakorlatokhoz, valamint a szellemi tulajdon lopásához vezetnek; ösztönzi a WTO-tagokat, hogy a 2021-es miniszteri konferencián jussanak ambiciózus és kiegyensúlyozott megállapodásra a halászati támogatások régóta fennálló kérdésében, és egyértelműen jelezzék, hogy a WTO továbbra is képes ellátni tárgyalási funkcióját;

15.  üdvözli a fellebbezés esetén választottbírósági eljárás alkalmazásáról rendelkező, többoldalú átmeneti megállapodást (MPIA), azaz azt az új rendszert, amely elősegíti, hogy az Unió más WTO tagok részvételével felülkerekedjen a WTO Fellebbezési Testületének jelenlegi bénultságán, és lehetővé teszi a részt vevő tagok számára, hogy megtartsák a WTO-n belüli kétlépcsős vitarendezési rendszert, amennyiben vitára kerül sor közöttük;

16.  tudomásul veszi a folyamatban lévő ágazati és többoldalú tárgyalások során elért eredményeket, különösen a szolgáltatások belső szabályozása, az e-kereskedelem és a beruházások megkönnyítése terén; hangsúlyozza, hogy az ágazati tárgyalások a közös közleményen alapuló vállalkozások, amelyeket azzal a céllal kell lefolytatni, hogy az összes résztvevő között átfogó konszenzus alakuljon ki;

17.  üdvözli a multilaterális beruházási bíróságra irányuló tárgyalások tekintetében elért eredményeket; megjegyzi, hogy a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer a multilaterális beruházási bíróság felé kell, hogy vezessen; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok rendkívül lassan haladnak az EU-n belüli kétoldalú beruházási megállapodások felszámolása terén, és sürgeti a Bizottságot, hogy adott esetben tegyen lépéseket;

18.  határozottan támogatja a piactorzító gyakorlatok világszerte történő korlátozása érdekében az EU, az USA és Japán között folyamatban lévő háromoldalú együttműködést; üdvözli e tekintetben az ipari támogatásokról szóló, 2020. január 14-i közös nyilatkozatot;

Egyesült Államok

19.  mélységesen sajnálja az Egyesült Államok kereskedelmi politikájának irányában az elmúlt három évben bekövetkezett jelentős változást, és aggodalmát fejezi ki az egyoldalú kereskedelmi intézkedések és a protekcionista intézkedések növekedésével kapcsolatban, beleértve az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériumának határozata nyomán indított további, a kereskedelem kibővítéséről szóló törvény 232. szakaszához fűződő vizsgálatokat; sajnálja az USA 2019. november 4-i hivatalos bejelentését, miszerint kilép a Párizsi Megállapodásból, és emlékeztet arra, hogy az Unió közös kereskedelempolitikájának hozzá kell járulnia a Párizsi Megállapodás megvalósulásának elősegítéséhez; hangsúlyozza, hogy szükség van az EU és az USA közötti tárgyalások újraindítására a függőben lévő kérdések, többek között a viták megoldása érdekében; hangsúlyozza, hogy szükség van arra, hogy a mezőgazdaságot a tárgyalások keretén kívül tartsák, valamint, hogy biztosítsák a halászati ágazat megfelelő figyelemmel kísérését és védelmét;

20.  emlékeztet arra, hogy az EU-nak továbbra is partnerként együtt kell működnie az USA-val, valamint hogy megoldást kell találni a közös érdekű kereskedelmi kérdésekre, valamint a fenyegetésekre és a kereskedelmi súrlódásokra, ideértve az USA által elfogadott, a nemzetközi joggal ellentétes jogszabályok területen kívüli alkalmazását is; hangsúlyozza, hogy az EU-nak továbbra is erőfeszítéseket kell tennie a kölcsönös bizalom és a szoros kereskedelmi kapcsolatok helyreállítása érdekében, biztosítva ugyanakkor az európai normák tiszteletben tartását; úgy véli, hogy az USA-val kötött korlátozott kereskedelmi megállapodás fontos mérföldkőnek tekinthető;

21.  felkéri a Bizottságot, hogy vonja be amerikai partnereit, hogy találjanak módot a transzatlanti kereskedelmi feszültségek enyhítésére, többek között arra, hogy találjanak tárgyalásos megoldásokat az USA-val a polgári repülőgépek támogatásának kérdésében, különös tekintettel a folyamatban lévő Airbus-Boeing vitára, és állapodjanak meg az amerikai acél- és alumíniumvámok illegális kivetésének, valamint az agrár-élelmiszeripari termékekre – többek között az érett olajbogyóra – vonatkozó jogellenes támogatás- és dömpingellenes intézkedéseknek a megszüntetéséről; sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza az összehangolt és egységes uniós válaszra irányuló erőfeszítéseit; üdvözli az EU és az USA közötti tárgyalásokat a megfelelőségértékelés eredményeinek kölcsönös elfogadásáról; bátorítja a Bizottságot, hogy támogassa az együttműködést a közös érdekek más területein is, mint például a normák és más, nem vámjellegű akadályok terén a kereskedelem egyszerűbbé tétele, valamint a bürökratikus akadályok és a költségek csökkentése érdekében;

22.  sajnálja, hogy a jelenlegi kormány az általános közbeszerzési megállapodástól való visszalépést fontolgatja; sürgeti a kormányt, hogy maradjon részes fele e megállapodásnak;

Kína

23.  megállapítja, hogy Kína mérete és növekedése miatt a lehetőségek piaca, valamint az EU második legnagyobb kereskedelmi partnere, az uniós vállalkozások számára azonban sok az akadály az e piachoz való hozzáférés és az ottani működés terén az állami irányítású és államilag támogatott kínai gazdaság miatt, ahol az állami tulajdonban lévő vállalkozások kizárólagos vagy domináns piaci hozzáféréssel rendelkeznek; elítéli az uniós vállalatokkal szemben Kínában alkalmazott valamennyi diszkriminatív intézkedést; úgy véli, hogy az uniós és a kínai vállalatok közötti tisztességes verseny több lehetőséget és nagyobb innovációt eredményezne, és sürgeti a Bizottságot, hogy folyamatosan kövesse nyomon az állandó megkülönböztetéseket, és működjön együtt a kínai hatóságokkal a megkülönböztetések és az akadályok felszámolása érdekében; tudomásul veszi, hogy Kína 2019 májusában visszavonta az EU-val szemben a WTO-hoz benyújtott panaszát, amelyet azért nyújtott be, mert az Unió a dömpingellenes intézkedések tekintetében nem piacgazdasággal rendelkező ország szerinti elbírálásban részesítette Kínát; üdvözli az EU és Kína közötti vitarendezési eljárás eredményét, amely a Parlament 2016. májusi álláspontjával(12) összhangban Kína piacgazdasági státuszának megszűnését jelenti;

24.  üdvözli az EU és Kína közötti, a földrajzi árujelzőkről szóló megállapodásra irányuló tárgyalások 2019. november 6-i lezárását, mint az Unió földrajzi jelzéssel rendelkező termékei védelmének javítása felé tett pozitív lépést Kínában, és felszólít annak gyors megerősítésére, valamint a jogszabályok korszerűsítésére és végrehajtás megerősítésére; ragaszkodik ahhoz, hogy a földrajzi árujelzőkről szóló EU–Kína megállapodást nem sértheti az USA és Kína közötti kereskedelmi megállapodás első szakasza; felhívja a Bizottságot, hogy e megállapodás végrehajtása során kövesse nyomon az európai termékek piacra jutásának helyzetét; megjegyzi, hogy a szellemi tulajdonjogok védelméről és érvényesítéséről szóló legutóbbi jelentés szerint a lefoglalt hamisított és kalóz termékek több, mint 80%-a származott Kínából, és hogy 2018-ban és 2019-ben is ez volt a helyzet; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgáljon meg további eszközöket e problémák kezelésére, és a szellemitulajdon-jogok teljes körű védelmének garantálására;

25.  ösztönzi a Bizottságot, hogy zárja le a Kínával egy olyan ambiciózus beruházási megállapodás érdekében folytatott tárgyalásokat, amely hatékony fejezetet tartalmaz a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről, és amely felszámolja a piac nyitottsága előtt álló összes akadályt Kínában; várakozással tekint a tárgyalások 2020 végéig történő lezárása elé, amint arról a 2019. évi EU–Kína csúcstalálkozón megállapodás született; határozottan úgy véli azonban, hogy a megállapodás tartalmának elsőbbséget kell élveznie a megkötés gyorsaságával szemben;

26.  megdöbbentőnek találja az Ausztrál Stratégiai Politikai Intézet 2020. februárjában kiadott jelentését, mely bizonyítékokkal szolgál ujgur munkások kínai üzemekben, többek között uniós vállalatok értékláncaihoz tartozó üzemekben való kizsákmányolására; mély aggodalmát fejezi ki az Egy övezet, egy út kezdeményezés Kínában és Pakisztánban az emberi jogokra gyakorolt hatása miatt; kéri a Bizottságot, hogy minden lehető módon igyekezzen véget vetni az ujgurok kizsákmányolásának; felszólítja az európai vállalatokat, hogy vessenek véget a Kína által elkövetett emberi jogi jogsértésekben való bárminemű részvételnek; ragaszkodik ahhoz, hogy ki kell zárni az ujgur kényszermunka alkalmazásával készült termékeket az egységes piacra importált termékek ellátási láncából;

Új partnerség Afrikával

27.  üdvözli az átfogó, Afrikára vonatkozó uniós stratégiáról szóló közös közlemény közzétételét; felhívja az Európai Uniót, hogy szorosabban működjön együtt az afrikai országokkal egy olyan hatékony és szilárd partnerség kialakítása érdekében, amely összhangban áll az Agenda 2063 Afrikai Fejlesztési Stratégia kereskedelemmel kapcsolatos szempontjaival, és amely előmozdítaná a fenntartható gazdasági fejlődést, a növekedést és az élelmezésbiztonságot az afrikai kontinensen; hangsúlyozza, hogy az általános vámkedvezmény-rendszerről (GSP) szóló, a 2018 és 2019 közötti időszakra vonatkozó, 2020. február 10-i jelentés adatai azt mutatják, hogy a rendszer előnyeiből részesülő országok körében nőtt a kedvezmények kihasználási aránya; felhívja a Bizottságot, hogy növelje az EU és az afrikai országok közötti, valamint a maguk az afrikai országok közötti kereskedelmi intézkedésekre irányuló technikai és gazdasági támogató segélyt; e tekintetben megjegyzi, hogy a kereskedelmet támogató segély kulcsfontosságú elem kell, hogy legyen az Afrikával folytatott kereskedelmi kapcsolatokban a Covid19-válság után;

28.  üdvözli az Afrikai Kontinentális Szabadkereskedelmi Térség (AfCFTA) megvalósítása terén elért előrelépést, melynek célja az áruk és szolgáltatások egységes kontinentális piacának megteremtése a személyek és a beruházások szabad mozgása mellett; üdvözli, hogy az Unió támogatja az Afrikai Unió új kereskedelmi megfigyelőközpontjának létrehozását; felszólít az AfCFTA folyamatos uniós támogatására a fenntartható beruházásokra és munkahelyekre irányuló Afrika–Európa szövetséggel összhangban; felszólít a meglévő gazdasági partnerségi megállapodások (GPM-ek) megfelelő végrehajtására és elmélyítésére a kereskedelem és a beruházások fellendítése céljából; üdvözli az ESA és a SADC GPM-ek, valamint a Ghánával és az Elefántcsontparttal kötött ideiglenes GPM-ek hatálybalépését, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a többi regionális GPM ratifikálása terén nem történt előre lépés; támogatását fejezi ki az Unió helyzetéről szóló 2018. évi beszédben meghatározott, kontinensek közötti kereskedelmi megállapodásra vonatkozó elképzelés iránt, amelynek egyenlő felek közötti gazdasági partnerségnek kell lennie, amely kölcsönös előnyöket teremt és a fenntartható fejlődési célok előmozdítását szolgálja, valamint támogatja a versenyképes helyi és regionális értékláncok és az ellenállóképes adórendszerek kialakítását;

29.  hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásokat a helyi partnerek és a civil társadalmi szervezetek támogatásával közösen kövessék nyomon; felhívja a Bizottságot, hogy végezze el a jelenlegi gazdasági partnerségi megállapodások részletes elemzését olyan kérdésekben, mint a helyi gazdaságok, a munkaerőpiacok, a biológiai sokféleség csökkenése, az erdőirtás és a nagyarányú földszerzés, annak megállapítása érdekében, hogy szükség van-e változtatásokra;

Fejlődő országok

30.  hangsúlyozza, hogy a szegénység csökkentésének elősegítése révén a kereskedelem a fenntartható fejlődési célok elérésének fontos eszköze lehet; e célból hangsúlyozza, hogy a kölcsönösen előnyös szabadkereskedelmi megállapodásokra, az exportdiverzifikációra, a hozzáadott érték növelésére és a mikro-, kis- és középvállalkozásokra (mkkv-k) kell összpontosítani; rámutat arra, hogy az EU elkötelezett egy szilárd, hatékony és hiteles kereskedelempolitika mellett, amely egy tisztességes, nyitott, szabályokon alapuló, többoldalú és inkluzív kereskedelmi rendszer alapját képezi, amely globális szinten egyenlő versenyfeltételeket teremt valamennyi ország – köztük a fejlődő országok – érdekében, ami elengedhetetlen a fejlődő országok globális értékláncokba való további integrációjához; emlékeztet arra, hogy az Unió kereskedelmi és fejlesztési politikájának hozzá kell járulnia a regionális integrációhoz, valamint a fejlődő országok globális értékláncokba való beépítéséhez és felemelkedéséhez;

31.  hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokat érinti leginkább az adócsalás jelensége, amely minden évben több milliárd eurónyi állami bevételtől fosztja meg az államokat; kéri, hogy a fejlődő országokkal kötött kereskedelmi megállapodásokba foglaljanak bele olyan rendelkezéseket, amelyek elősegítik a vállalatok és multinacionális vállalatok illegális pénzmozgásai és adókijátszása elleni küzdelmet annak biztosítása érdekében, hogy az adókat ott fizessék meg, ahol a nyereség és a valós gazdasági érték keletkezik, valamint az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás megszüntetése érdekében;

Japán, Szingapúr és Vietnám

32.  üdvözli az EU–Japán szabadkereskedelmi megállapodás 2019. február 1-jei hatálybalépését, és megjegyzi, hogy a megállapodás első évi végrehajtását követően megadott első adatok szerint(13) a Japánba irányuló uniós kivitel 6,6 %-kal nőtt az előző év azonos időszakához képest;

33.  üdvözli az EU és Szingapúr közötti kereskedelmi megállapodás 2019. november 21-i hatálybalépését; üdvözli az EU–Vietnám megállapodás végrehajtása felé tett előrelépést, és folyamatos és gyors előrelépésre szólít fel, különösen a közös intézmények létrehozása, valamint az emberi jogi kérdéseket illetően még hátralevő alapvető ILO-egyezmények és -kötelezettségvállalások megerősítése terén, és sürgeti a Bizottságot, hogy az EKSZ-szel együttműködve biztosítsa azok konkrét végrehajtását; felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg az EU–Vietnám beruházásvédelmi megállapodást, hogy az az EU–Vietnam szabadkereskedelmi megállapodással együtt a lehető leghamarabb hatályba léphessen; megjegyzi, hogy 2018-ban az EU mintegy 13,8 milliárd EUR értékű árut exportált Vietnámba, és rámutat arra, hogy a szabályalapú szabadkereskedelmi megállapodások és a beruházásvédelmi megállapodások biztosítani fogják a kiszámíthatóságot és a jogállamiságot a befektetők számára, valamint pozitívan növelik majd az exportot mindkét irányban, és stabilitást és bizalmat teremtenek a kkv-k számára; úgy véli, hogy ezek a megállapodások előrelépést jelentenek egy, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) egész térségével kötendő szabadkereskedelmi megállapodás felé;

34.  hangsúlyozza, hogy ez a három megállapodás megszilárdítja az Európai Unió stratégiai dinamikáját a világ kulcsfontosságú területén, amelyet a népesség és a jövedelem gyors növekedése jellemez, valamint jelentős lehetőségeket kínál gazdasági szereplőink számára; úgy véli továbbá, hogy erősebb jelenléte révén az EU alternatívát teremthetne a kínai dominanciával szemben a térségben;

Latin-Amerika és a Karib-térség

35.  hangsúlyozza a Latin-Amerikával fenntartott, kölcsönösen előnyös kereskedelmi és politikai kapcsolatok megerősítésének fontosságát; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió és Latin-Amerika szoros együttműködést folytat egymással történelmi, kulturális és gazdasági kötelékeik alapján, és a latin-amerikai és karib-tengeri térség (LAC) jelenti az EU ötödik legnagyobb kereskedelmi partnerét; úgy véli, hogy az EU jelenléte a térségben alapvető fontosságú mind a közös értékeken alapuló együttműködés fokozása szempontjából, mind pedig az EU külső fellépési politikájának folytatása szempontjából, nevezetesen a többoldalú, szabályokon alapuló kereskedelmi rendszer megerősítése szempontjából; felkéri a Bizottságot, hogy tegye egyértelművé a jövőbeli kereskedelmi és társulási megállapodásokkal kapcsolatos szándékát a szöveg megbontása kapcsán;

36.  hangsúlyozza az EU–Mexikó társulási megállapodás nemrégiben megkötött aktualizálásának és a Mercosur társulási megállapodás megkötésének fontosságát, mivel mindkettőnek megvan a lehetősége arra, hogy elmélyítse stratégiai partnerségünket Latin-Amerikával, további lehetőségeket teremtsen az ezen országokkal fenntartott kereskedelmi kapcsolatainkban, és segítse az európai gazdaság ellátási láncainak diverzifikálását; úgy véli, hogy az EU és a Mercosur közötti társulási megállapodás jelenti a legnagyobb „tömbök közötti” megállapodást, és magában hordozza annak lehetőségét, hogy egy mintegy 800 millió polgárt magában foglaló, kölcsönösen előnyös nyitott piaci térséget hozzon létre; emlékeztet arra, hogy ennek a megállapodásnak – az Európai Unió összes többi kereskedelmi megállapodásához hasonlóan – tisztességes versenyfeltételeket kell biztosítania, és szavatolnia kell az európai termelési előírások és módok tiszteletben tartását; emlékeztet arra, hogy a megállapodás tartalmaz egy kötelező erejű fejezetet a fenntartható fejlődésre vonatkozóan, amelyet alkalmazni kell, végre kell hajtani és teljes körűen értékeli kell, emellett konkrét kötelezettségvállalásokat tartalmaz a munkajogokkal és a környezetvédelemmel kapcsolatban, beleértve az éghajlatról szóló Párizsi Megállapodás és a kapcsolódó végrehajtási szabályok alkalmazását; hangsúlyozza, hogy az EU–Mercosur-megállapodást jelenlegi formájában nem lehet ratifikálni;

37.  meg van győződve arról, hogy a Chilével kötött társulási megállapodás aktualizálása tovább fokozza az EU jelenlétét a tágabb régióban, és elősegíti a fenntartható fejlődésen, a környezetvédelmi és munkaügyi normák erősebb védelmén, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásán alapuló nemzetközi kereskedelmi menetrend előmozdítását; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a folyamatban lévő tárgyalások valósítsák meg ezeket az elveket, és hogy időben megállapodásra lehessen jutni;

Folyamatban lévő szabadkereskedelmi tárgyalások

38.  ambiciózus menetrendre szólít fel a szabadkereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalások során, különösen Ausztráliával és Új-Zélanddal, Tunéziával, Marokkóval és Indonéziával, valamint a zöld megállapodással összhangban, szem előtt tartva bizonyos mezőgazdasági termékek, például a marhahús, a juhhús, a tejtermékek és a gyümölcsök érzékeny jellegét; megismétli a Tajvannal folytatandó beruházási tárgyalások gyors megnyitására irányuló felhívását, és felkéri a Bizottságot, hogy készítsen megalapozó tanulmányt;

39.  pragmatikus megközelítést alkalmaz az Egyesült Királysággal való kereskedelmi kapcsolatok tekintetében – e kapcsolatoknak átfogóaknak és ambiciózusaknak kell lenniük, és törekedniük kell a nulla százalékos vámtétel és nulla kvóta elérésére, emellett a kereskedelemre, a beruházásokra és a versenyképességre vonatkozó elveken kell alapulniuk, amint azt a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával folytatandó új partnerségre irányuló tárgyalásokra vonatkozó 2020. június 18-i ajánlásában(14) megfogalmazta; megállapítja, hogy az Egyesült Királyság által támogatott 2019. október 17-i politikai nyilatkozat kimondja, hogy a jövőbeli gazdasági partnerséget olyan rendelkezések fogják alátámasztani, amelyek egyenlő versenyfeltételeket biztosítanak a nyílt és tisztességes verseny számára, különösen, ha 2020 végéig nem sikerül megállapodásra jutni; rámutat arra, hogy az EU tagállamai nettó exportőrök az Egyesült Királyságba, és az uniós exportőrök és befektetők érdekeinek tiszteletben tartása és védelme érdekében kiemelt fontosságú célkitűzés, hogy mindkét felet kielégítő megoldást találjanak; kéri a Bizottságot, hogy fokozza az uniós vállalatok, valamint kis- és középvállalkozások (kkv-k) versenyképességét;

40.  ösztönzi a Bizottságot, hogy ragadja meg az Egyesült Királyság kilépésekor létrejött alkalmat az uniós szakpolitikák észszerűsítésére, a bürokrácia csökkentésére, valamint az európai vállalatok és kkv-k versenyképességének fokozására; hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királysággal kötendő szabadkereskedelmi megállapodásnak arra kell törekednie, hogy a lehető legszorosabb piaci hozzáférést és a kereskedelem megkönnyítését tegye lehetővé a kereskedelmi zavarok minimalizálása és az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében;

A szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtása

41.  elismeri a szabadkereskedelmi megállapodások – különösen a Dél-Koreával, Közép- és Latin-Amerikával, Kanadával és a keleti partnerekkel kötött megállapodások – végrehajtására vonatkozó bizottsági jelentésben bemutatott eredményeket; hangsúlyozza, hogy az uniós kereskedelmi megállapodások egyértelműen bizonyítják, hogy a legtöbb esetben megfelelnek azon elsődleges célkitűzésüknek, hogy jelentős lehetőségeket teremtenek az uniós exportőrök számára a harmadik országok kereskedelmi piacain; hangsúlyozz azonban, hogy a Bizottság a kereskedelmi és beruházási akadályok negatív gazdasági hatásának növekedését állapította meg a protekcionista tendencia eredményeként; kéri a Bizottságot, hogy folytassa a kereskedelmi megállapodások gazdaságunkra gyakorolt hatásának utólagos hatásvizsgálatát, beleértve a fenntarthatóságra gyakorolt hatás vizsgálatát is;

42.  bátorítja a Bizottságot, hogy folyamatosan keressen módokat a kereskedelmi kapcsolatok javítására, valamint a keleti partnerség országai gazdasági integrációjának további mélyítésére, különös tekintettel a három társult országra;

43.  emlékeztet az EU–Kanada kereskedelmi megállapodással (CETA) kapcsolatos pozitív fejleményekre; megjegyzi, hogy a végrehajtás első teljes naptári évében a kétoldalú árukereskedelem, beleértve az agrár-élelmiszeripari termékeket is, 10,3 %-kal nőtt az előző három év átlagához képest; emlékeztet arra, hogy az EU Kanadával folytatott kereskedelméből származó többlete 60 %-kal nőtt, és további lehetőségeket teremtett exportőreink számára; emlékeztet arra is, hogy a megállapodás előzetes hatálybalépése után a két fél szilárd partnerséget hozott létre az által, hogy az eredeti szöveget fontos ajánlásokkal egészítette ki a kereskedelem, az éghajlat-politika, valamint a Párizsi Megállapodás, a kereskedelmi és nemi szempontok, továbbá a kis- és közepes méretű vállalkozások tekintetében, és úgy véli, hogy ez bizonyítja a kereskedelmi megállapodás végrehajtásának dinamikáját; felkéri a Bizottságot, hogy továbbítsa a Parlamentnek az uniós kkv-k exportjára és a megállapodás általános fenntarthatóságára vonatkozó legfrissebb adatokat; emlékeztet a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezet végrehajtása és nyomon követése megerősítésének fontosságára;

44.  ismételten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EU egyes preferenciális partnerei alacsony preferencia-kihasználtsági arányról számoltak be az uniós exportot illetően, ami azt jelzi, hogy a kereskedelmi kétoldalú kapcsolatokra vonatkozó stratégia csak korlátozott előnyökkel jár a kisebb gazdasági szereplők számára; külön megjegyzi, hogy a kedvezménykihasználás az Unió különböző kereskedelmi partnerekre irányuló exportja vonatkozásában jelentős, a különféle kereskedelmi partnerektől származó uniós behozatali kedvezmények kihasználása terén viszont kevés eltérést mutat; felhívja a Bizottságot, hogy elemezze tovább a kedvezmények kihasználását, és javasoljon új, innovatív eszközöket és gyakorlati megoldásokat; hangsúlyozza e tekintetben a rugalmas, észszerű és egyszerű származási szabályok fontosságát; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat együttesen, hogy racionalizálják a hatékonyabb kereskedelemösztönző és kommunikációs stratégiák kidolgozására irányuló munkájukat, és teljes körűen használják ki az EU világszerte működő küldöttségeiben rejlő potenciált;

45.  rámutat arra, hogy a nagyszámú kereskedelmi, illetve nem kereskedelmi jellegű akadály, az ellenőrzések mértékében és minőségében tapasztalható aktuális eltérések, valamint a vámunió uniós beléptetési pontjain a vámeljárások és szankcionálási politikák gyakran a kereskedelmi forgalom torzulását eredményezik és veszélyeztetik az egységes piac integritását; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel, biztosítva, hogy a társaságok egyenlő feltételek mellett, tisztességesen versenyezzenek egymással;

46.  kiemeli, hogy a földrajzi jelzések oltalma az Unió egyik offenzív érdeke a megállapodásokról folyó tárgyalásokon, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU partnerei megfeleljenek a földrajzi jelzések oltalmáról szóló rendelkezéseknek; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa e rendelkezések nagyobb mértékű betartását a meglévő és jövőbeli kereskedelmi megállapodásokban;

47.  felhívja a Bizottságot, hogy külön vizsgálja meg az EU szabadkereskedelmi megállapodásainak a kereskedelem eltérítésére gyakorolt kumulatív hatásait az EU-ra, valamint a partnerországokra, és hasonlítsa össze az eredményeket az egyedi hatásvizsgálatokkal és a tényleges adatokkal;

48.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy vonják be különösen a kereskedelmi tárgyalásokban részt vevő valamennyi fél nemzeti parlamentjét, civil társadalmát és magánszektorát; kéri a szociális partnerek és civil társadalom fokozott részvételét és a velük való konzultációt a kereskedelmi megállapodások tárgyalásában és végrehajtásában, különösen a belső tanácsadó csoportok hatáskörében, melyek nyomonkövetési szerepét ki lehetne terjeszteni a kereskedelmi megállapodások minden részére, és nem korlátozni azt csak a fenntartható fejlődéssel foglalkozó fejezetekre;

Kereskedelem és fenntartható fejlődés

49.  emlékeztet a közös kereskedelempolitika végrehajtásáról szóló korábbi jelentésében kifejtett álláspontjára; hangsúlyozza, hogy a Bizottság szolgálatai által kidolgozott 2018. február 27-i, 15 pontos cselekvési terv jó alapot jelent a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezet végrehajtásának javítását célzó munka számára; rámutat arra, hogy az új generációs megállapodások emberi jogi záradékokat és fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezeteket tartalmaznak, amelyeknek maradéktalan végrehajtása az emberi jogok, az uniós értékek és a magas színvonalú munkajogi, szociális és környezetvédelmi normák tiszteletben tartásának biztosítását és előmozdítását szolgálja; tudomásul veszi a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezeteknek a szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtásáról szóló bizottsági jelentésben található értékelését, és szorgalmazza a kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó rendelkezések időben történő végrehajtását; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki pontos és konkrét módszert e fejezetek végrehajtásának nyomon követésére és értékelésére, tekintettel arra, hogy ezek kizárólag mennyiségi adatok alapján nem értékelhetők; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat arra vonatkozóan, hogy miként lehetne megerősíteni a fenntartható fejlődésről szóló fejezet érvényesítését a kereskedelmi megállapodásokban;

50.  tudomásul veszi a Bizottság Jogérvényesülési Főigazgatósága által indított, a vállalatokra vonatkozó kötelező átvilágításra irányuló kezdeményezést, beleértve annak figyelembevételét az uniós kereskedelmi megállapodásokban, valamint a hatékony végrehajtást biztosító mechanizmust; rámutat arra, hogy a kötelező átvilágításról szóló javaslatnak biztosítania kell, hogy ezek az intézkedések ne jelentsenek többletterhet az európai kkv-k számára, és ne csökkentsék versenyképességüket;

51.  ismételten felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy konstruktívan vegyenek részt egy, a transznacionális vállalatokról és más üzleti vállalkozásokról szóló, az emberi jogokat tiszteletben tartó, jogilag kötelező erejű ENSZ-szerződésre irányuló tárgyalásokban annak biztosítása céljával, hogy az emberi jogi jogsértések áldozatai hozzáférhessenek az igazságszolgáltatáshoz és jogorvoslatot kérhessenek;

52.  üdvözli a Bizottságnak az európai zöld megállapodásra irányuló kezdeményezését, és hangsúlyozza, hogy azt egy ökológiai, gazdasági és társadalmi szempontból kiegyensúlyozott kereskedelmi stratégia révén, aktívan támogatni kell; üdvözli a biztos azon kötelezettségvállalását, hogy a kereskedelmi megállapodások „alapvető rendelkezésévé” teszik az éghajlatról szóló Párizsi Megállapodás rendelkezéseinek betartását;

53.  megjegyzi, hogy a jelenlegi megközelítésnek már része a kötelezettségek be nem tartásával kapcsolatos problémák kezelése; felhívja azonban a Bizottságot, hogy legyen körültekintőbb, és tanuljon korábbi tapasztalataiból, ahogyan azt az EU-Korea szabadkereskedelmi megállapodás keretében az EU kérésére létrehozott testület is mutatja, miután Dél-Korea nem ratifikálta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a munkavállalók jogairól, nevezetesen az egyesülési szabadságról és a kollektív tárgyalásokról szóló egyezményeit;

54.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság és a Parlament által a Mexikóval és Vietnámmal folytatott kereskedelmi tárgyalások során tett korai erőfeszítések sikeresen hozzájárultak ahhoz, hogy 2018 novemberében, illetve 2019 júniusában mindkét ország ratifikálta a szervezkedési jogról és a kollektív tárgyaláshoz való jogról szóló 98. számú ILO-egyezményt; gratulál mindkét országnak e jelentős lépés megtételéért; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az egyéb ILO-egyezmények végrehajtása terén elért előrehaladást, és haladéktalanul állítsa fel az EU–Vietnam szabadkereskedelmi megállapodás keretében elfogadott parlamentközi bizottságot, különös figyelmet fordítva a gyermekmunka tilalmára; sajnálja, hogy Vietnám nem ratifikálta az egyesülési szabadságról szóló 87. sz. ILO-egyezményt; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a helyzetet, és kérjen konzultációkat a vietnám kormánnyal, ha ez nem tesz a ratifikálás érdekében folyamatos és tartós erőfeszítéseket a megállapodás szerint;

55.  emlékeztet arra, hogy hatékony cselekvési tervre van szükség, hogy megvalósítsák a szabadkereskedelmi megállapodásokban a gyermekmunka zéró toleranciájának célját; ehhez a nem kormányzati szervezetekkel és a nemzeti hatóságokkal való szoros partnerség kiépítésére van szükség, hogy az EU fejlesztési politikája keretében tett intézkedésekkel összhangban erős társadalmi és gazdasági alternatívákat alakítsanak ki a családok és a munkavállalók számára;

56.  úgy véli, hogy a kereskedelmi megállapodásokban a kereskedelem és a fenntartható fejlődés kapcsolatára vonatkozó fejezeteknek az európai zöld megállapodás külső dimenziójának egyik fő ösztönzőjét kell képezniük; hangsúlyozza, hogy minden új szén-dioxid-kiigazítási mechanizmusnak összeegyeztethetőnek kell lennie a WTO szabályaival és az uniós szabadkereskedelmi megállapodásokkal; hangsúlyozza, hogy az uniós vállalatokat nem szabad versenyhátrányba hozni;

57.  megjegyzi, hogy az EU kereskedelmi és beruházási politikáját fel kell használni az ellátási láncok felelős irányításának előmozdítására, többek között annak biztosítására, hogy a vállalkozások tartsák tiszteletben az emberi jogokat, a munkavállalói jogokat és a környezetvédelmi normákat, továbbá elérhető legyen az igazságszolgáltatás; tudomásul veszi a Bizottság azon kötelezettségvállalásait, hogy 2021-ig jogalkotási javaslatot terjeszt elő;

58.  felhívja a Bizottságot az egyoldalú kereskedelmi kedvezményekhez – mint a GSP vagy a GSP+ – kapcsolódó emberi jogi feltételek eredményes végrehajtásának és nyomon követésének biztosítására; hangsúlyozza, hogy az uniós kereskedelempolitikának hozzá kell járulnia az illegális kereskedelem, az erdőirtás és az erdőpusztulás elleni küzdelemhez;

59.  úgy véli, hogy az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek tizenötödik konferenciájának (COP 15) kereskedelmi dimenzióját teljes mértékben figyelembe kell venni; emlékeztet a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes felei konferenciájának 15. üléséről (COP 15) szóló, 2020. január 16-i állásfoglalására(15), amelyben felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy különösen külső fellépési eszközeik, mint például a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (NDICI) révén aktívan vegyenek részt a harmadik országokban a biológiai sokféleség védelmét, megőrzését és helyreállítását célzó intézkedések és irányítás előmozdítása és célkitűzéseinek meghatározása érdekében, különösen az összes többoldalú és kereskedelmi megállapodásban, valamint a meg nem felelés elleni intézkedésekben; következésképpen felkéri a Bizottságot, hogy minden jövőbeli kereskedelmi megállapodásba foglaljon bele a kereskedelem és a fenntartható fejlődés kapcsolatáról szóló, kikényszeríthető fejezeteket;

60.  kéri, hogy a szokásos alapvető ILO-egyezmények mellett az EU sürgesse gazdasági partnereit, hogy ratifikálják és hajtsák végre a háztartási alkalmazottakról szóló 189. számú, a családi kötelezettségekkel bíró munkavállalókról szóló 156. számú és a munkahelyi erőszak és zaklatás tilalmát kimondó 190. számú egyezményt;

Az EU kereskedelmi érdekeinek védelme

61.  emlékeztet arra, hogy a szabályokon alapuló kereskedelem fenntartására irányuló erőfeszítéseknek kulcsfontosságú szerepet kell játszaniuk kereskedelmi stratégiánkban, és ezzel összefüggésben üdvözli a piacvédelmi eszközök korszerűsítési csomagjának 2018. évi elfogadását és a közvetlen külföldi beruházásokra vonatkozó új átvilágítási mechanizmust; kiemeli, hogy az átvilágítási mechanizmus célja a stratégiai ágazatokba irányuló külföldi befektetések terén folytatott együttműködés és azok potenciális korlátozása az Unió és tagállamai védelme céljából; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a piacvédelmi eszközök hatékony végrehajtását az európai ipar tisztességtelen piaci gyakorlatokkal szembeni védelme érdekében, valamint értékelje és erősítse meg a védintézkedéseket annak érdekében, hogy azok jobban reagáljanak a rendkívüli körülményekre, és alkalmasabbak legyenek az európai ipar megerősítésére a piaci zavarok hatékony előrejelzése révén a kereskedelmi forgalom alapján; hangsúlyozza a szigorú ellenőrzés és a szoros együttműködés szükségességét a Covid19 utáni kontextusban, amelyben az EU néhány stratégiai ágazatára nyomás nehezedhet; hangsúlyozza azonban, hogy a közvetlen külföldi befektetések új átvilágítási mechanizmusát soha nem szabad protekcionista intézkedésként alkalmazni; üdvözli a külföldi támogatásokról szóló fehér könyvet, és felhívja a Bizottságot, hogy adott esetben terjesszen elő jogalkotási javaslatot, amennyiben a jelenlegi eszközök elégtelennek bizonyulnak;

62.  megjegyzi, hogy jelenleg jelentősen növekszik a Kínából és más harmadik országokból származó acélbehozatal, ami súlyosan érinti az európai ipart és számos munkahelyet veszélyeztet; kiemeli, hogy az acéltermékek behozatalára vonatkozó jelenlegi védintézkedések felülvizsgálati folyamatának magában kell foglalnia a meglévő kontingensek csökkentését az importált többletkapacitásnak megfelelően, és meg kell szüntetni a fel nem használt kontingensek átcsoportosításának lehetőségét;

63.  üdvözli, hogy a Bizottság bejelentette, hogy 2020 elején kinevez egy kereskedelmi jogérvényesítési főtisztviselőt (CTEO) az uniós kereskedelmi megállapodások betartásának nyomon követésére és javítására; megjegyzi, hogy az EU kereskedelmi megállapodásainak szabályait megfelelően végre kell hajtani azok hatékonyságának biztosítása és a piaci torzulások kezelése érdekében; hangsúlyozza, hogy ennek az újonnan létrehozott tisztségnek a kereskedelmi megállapodásaink végrehajtására és érvényesítésére, valamint a piacra jutással, a kereskedelemmel és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kötelezettségvállalások megszegéseinek eseteire kell összpontosítania; úgy véli, hogy a kereskedelmi jogérvényesítési főtisztviselőnek nemcsak a harmadik országokkal kötött uniós kereskedelmi megállapodások környezetvédelmi és munkavédelmi kötelezettségeit kell figyelemmel kísérnie és érvényre juttatnia, hanem a kereskedelmi megállapodások valamennyi fejezetének végrehajtását felügyelnie kell, hogy garantálja e megállapodásokban rejlő potenciál teljes körű kihasználását; felhívja a Bizottságot e szerep további tisztázására;

64.  felkéri a Tanácsot a nemzetközi közbeszerzési eszközről szóló megállapodás gyors megkötésére annak érdekében, hogy jogbiztonságot, viszonosságot és egyenlő versenyfeltételeket biztosítson az EU gazdasági szereplői számára; felszólít az alapvető sürgősségi egészségügyi termékek globális katalógusának beépítésére azzal a céllal, hogy a jövőben elkerülhetők legyenek a harmadik országbeli szolgáltatók által a globális világjárvány során a nemzetközi kereskedelemben elkövetett visszaélések; megállapítja, hogy az Unió közbeszerzési piacai a legnyitottabbak a világon, és hogy egyes harmadik országokban nagyon korlátozott a hozzáférés a közbeszerzési piacokhoz; hangsúlyozza a viszonosság és a kölcsönös előnyök előmozdításának fontosságát a piacokhoz és a közbeszerzésekhez való hozzáférés terén az uniós vállalatok javára;

65.  hangsúlyozza, hogy valamennyi tagállamban megfelelő befektetés-átvilágítási mechanizmusokra van szükség a biztonsággal és a közrenddel kapcsolatos kockázatokkal szembeni védelem érdekében; ösztönzi azokat a tagállamokat, amelyek még nem rendelkeznek átvilágítási mechanizmusokkal, hogy vezessenek be ideiglenes megoldásokat, és felkéri a Bizottságot, hogy aktívan támogassa ezeket az erőfeszítéseket;

66.  hangsúlyozza, hogy az EU-ba irányuló közvetlen külföldi beruházások, valamint az egészségügyi és egyéb kulcsfontosságú infrastruktúrák külföldi befektetők általi megszerzése potenciálisan károsíthatja az EU Covid19-világjárvány kezelésére tett erőfeszítéseit; üdvözli e tekintetben a Bizottságnak a tagállamok számára nyújtott útmutatásról szóló közleményét a közvetlen külföldi befektetések átvilágításáról szóló rendelet alkalmazása előtt; sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek még nem hoztak létre átvilágítási mechanizmust, hogy ezt sürgősen tegyék meg; felkéri továbbá a tagállamokat, hogy használják fel az összes rendelkezésre álló eszközt annak biztosítása érdekében, hogy hatékony mechanizmusok álljanak rendelkezésre az EU kritikus egészségügyi infrastruktúráját fenyegető potenciális beruházások és akvizíciók felmérése érdekében, és tegyenek szükség szerint enyhítő vagy blokkoló intézkedéseket;

67.  ismételten hangsúlyozza, hogy egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni az ambiciózus éghajlati, környezetvédelmi, ökológiai és szociális normákat érvényesítő európai iparágak, valamint azon kereskedelmi partnerek között, amelyek nem e magas szintű normákat követik; ezért úgy véli, hogy sürgősen szükség van egy, a szén-dioxid-kibocsátás határokon történő kiigazítására irányuló WTO-kompatibilis mechanizmusra, amely fokozza a globális éghajlat-politikai fellépést és megvédi az európai iparágakat a tisztességtelen versenytől;

68.  felhívja az uniós vezetőket és a Bizottságot, hogy hozzanak határozott döntéseket az uniós saját források rendszerének reformjáról, beleértve az új saját források bevezetését is; újólag megerősíti a többéves pénzügyi keretről szóló időközi jelentésben foglalt álláspontját a szóba jöhető új saját források listáját illetően, amelyek a következők: közös konszolidált társaságiadó-alap, a digitális szolgáltatások adóztatása, a pénzügyi tranzakciós adó, a kibocsátáskereskedelmi rendszerből származó bevétel, a műanyagokra kivetett díj és a szén-dioxid-kibocsátás határokon történő kiigazítására irányuló, WTO-kompatibilis mechanizmus(16);

69.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a befektetési megállapodások révén folyamatos bővül a befektetők és az államok közötti választottbírósági mechanizmusok köre; emlékeztet arra, hogy az ilyen párhuzamos igazságszolgáltatási rendszerek célja a vállalati érdekek és jogok érvényesítése, a kötelezettségeik és felelősségük érvényesítésével szemben, és veszélyeztethetik az államok politikai mozgásterét és törvényes szabályozási jogát; elítéli azt a jelenséget, hogy az ügyvédi irodák arra vonatkozó tanácsadásba kezdtek, hogy a külföldi befektetők miként nyújthatnak be keresetet választottbírósági eljárások keretében a Covid-járványhoz kapcsolódó kormányzati intézkedések nyomán; állandó moratóriumot szorgalmaz minden olyan választottbírósági követelésre vonatkozóan, amely a járvány egészségügyi, gazdasági és társadalmi dimenzióit célzó intézkedésekkel és annak hatásaival kapcsolatos;

70.  felszólít a környezetvédelmi árukról szóló megállapodás tárgyalásának újraindítására, és felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a „zöld árukra” alkalmazott tarifák egyoldalú módosítására, amennyiben azok hozzájárulnak az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez;

71.  felszólít az Unió harmadik országokkal fenntartott kapcsolatai keretében a körforgásos gazdasági kezdeményezések(17) külső dimenziójának fokozására a szabályozási együttműködés és párbeszéd révén;

Szolgáltatáskereskedelem és digitális kereskedelem

72.  üdvözli a szolgáltatások kereskedelmének kulcsfontosságú területeiről, nevezetesen a szolgáltatások belföldi szabályozásáról és a beruházások megkönnyítéséről szóló, jelenleg zajló többoldalú tárgyalásokat; megjegyzi, hogy a kereskedelmi szolgáltatások és az e-kereskedelem nyújtásának legfőbb módja a harmadik országban való kereskedelmi jelenlét;

73.  hangsúlyozza, hogy az EU messze a világ legnagyobb szolgáltatásexportőre, és hogy a szolgáltatások GDP-jének mintegy 70 %-át teszik ki; különösen kiemeli a szolgáltatáskereskedelem viszonylagos ellenálló képességét a Covid19-válság idején, és hangsúlyozza annak szerepét az európai gazdaságélénkítésben;

74.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi helyreállítási erőfeszítéseket nyílt és tisztességes kereskedelem révén kell támogatni, ideértve a digitális kereskedelmet is, amely moratóriumot tesz szükségessé az elektronikus átvitelre kivetett vámok esetében; támogatja az elektronikus kereskedelemre vonatkozó globális szabályokról szóló WTO együttes nyilatkozatot; felhív az észszerű megállapodás iránti nyitottságra az adatok határokon átnyúló áramlásának megkönnyítése és az elektronikus úton történő kereskedelem indokolatlan akadályainak felszámolása érdekében, teljes összhangban a magánélet és az adatok védeleméről szóló uniós jogszabályokkal, többek között az általános adatvédelmi rendelettel (GDPR), valamint a tárgyalási irányelvek által biztosított rugalmasság kihasználására; üdvözli azt a tényt, hogy ezek a tárgyalások nagyon sok WTO-tagot hoznak össze, és felszólít arra, hogy a lehető legnagyobb nyitottság és befogadás jellemezze őket;

Kkv-k

75.  megjegyzi, hogy a kkv-k teszik ki az uniós áruexport értékének mintegy 30%-át és az összes uniós áruexporttal foglalkozó vállalkozás több mint 80%-át, ugyanakkor a kkv-knak csupán 5%-a aktív a nemzetközi piacon, ami azt jelenti, hogy nagy többségük a belső piac fellendülésétől függ; támogatja azt az elképzelést, hogy valamennyi javasolt szabadkereskedelmi megállapodásnak tartalmaznia kell egy külön fejezetet a kkv-król, ahogyan az az EU–Japán megállapodásban és Mexikóval kötött korszerűsített megállapodás esetében is szerepel, valamint hogy a kkv-kat a szabadkereskedelmi megállapodások felülvizsgálatakor is figyelembe kell venni; megjegyzi, hogy a kereskedelem akadályai és a bürokrácia különösen terhesek a kkv-k számára; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is nyújtson segítséget a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak (mkkv-knek), különös hangsúlyt fektetve a nők által irányított mkkv-kre, és különleges intézkedéseket hozva számukra; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy fordítsanak különös figyelmet a nők által irányított mkkv-k különleges helyzetére, amikor exporttal kapcsolatos ügyfélszolgálatokat állítanak fel, használják ki a szabadkereskedelmi megállapodások nyújtotta lehetőségeket, és erősítsék meg azokat a szolgáltatásokat, technológiákat és infrastruktúrákat (például az internet-hozzáférést), amelyek különösen fontos szerepet játszanak a nők gazdasági szerepvállalása és a nők által irányított mkkv-k szempontjából;

76.  felkéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és az üzleti vállalkozásokkal együttműködve könnyítse meg a kkv-k számára a származási szabályok alkalmazását és megértését; emlékezteti a Bizottságot arra a célkitűzésére, hogy 2020 elején elindítsa az Access2Market platformon a kkv-k számára a származási szabályokra vonatkozó önértékelési eszközt, hogy segítséget nyújtsanak a vállalatoknak annak felmérésében, hogy egy adott termék részesülhet-e előnyökben egy adott EU kereskedelmi megállapodás alapján, annak érdekében, hogy megkönnyítsék a kkv-k számára a kereskedelmi megállapodások és a külföldi piacokhoz való hozzáférés előnyeinek kihasználását azáltal, hogy felhasználóbarát, naprakész és gyakorlati információkat nyújtanak számukra a kereskedelempolitikáról és különösen a szabadkereskedelmi megállapodásokról; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon kereskedelempolitikájának a kkv-kra gyakorolt hatását, mivel ezek alapvető szerepet játszanak a nemzetközi kereskedelemben, emlékeztetve arra, hogy méretük és korlátozott erőforrásaik miatt az adminisztratív költségek és a bürokrácia aránytalanul nagy mértékben érintik a kkv-kat;

Nemek közötti egyenlőség és kereskedelem

77.  hangsúlyozza annak lehetőségét, hogy az uniós szabadkereskedelmi megállapodások előmozdítsák a nemek közötti egyenlőséget és megerősítsék a nők gazdasági helyzetét a harmadik országokban, és felhívja a Bizottságot, hogy lépjen fel a nők kizsákmányolása ellen; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a tárgyalások során javasolják egy nemek közötti egyenlőségről szóló külön fejezet beillesztését az EU kereskedelmi és beruházási megállapodásaiba; támogatja a nemekkel és kereskedelemmel kapcsolatos, az EU–Kanada vegyes bizottság által kiadott ajánlásokat, amelyek olyan platformot hoznak létre, amely elősegítheti annak megértését, hogy a kereskedelmi megállapodások hogyan járulhatnak hozzá a nemek közötti egyenlőséghez;

78.  tudomásul veszi, hogy a 2017. júniusáig elkészített 26 fenntarthatósági hatásvizsgálat nem tartalmazott konkrét statisztikákat a kereskedelem és a nemek közötti egyenlőség vonatkozásában, és hogy a 2018. évi végrehajtási jelentés sem tartalmaz ilyen adatokat; kitart amellett, hogy el kell kezdeni a nemek szerint bontott adatok gyűjtését, és elvárja, hogy a következő jelentés átfogó adatokat tartalmazzon a szabadkereskedelmi megállapodások hatásáról, a Bizottság kötelezettségvállalásával összhangban; e tekintetben felhívja a figyelmet a Kanada által végzett nemi alapú értékelésre, mint bevált gyakorlatra, amelyet érdemes alkalmazni;

79.  felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a belföldi tanácsadó csoportok összetétele a nemek szempontjából kiegyensúlyozott legyen, és hozzanak létre egy kereskedelemmel és nemi egyenlőséggel foglalkozó bizottságot minden egyes szabadkereskedelmi megállapodás esetében a hiányosságok felmérésére, továbbá arról, hogy a kanadai–izraeli szabadkereskedelmi megállapodáshoz hasonlóan a vitarendezési mechanizmus alkalmazandó legyen a nemek közötti egyenlőség kérdései esetén is;

o
o   o

80.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a nemzeti parlamenteknek, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0230.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0477.
(3) HL C 307., 2018.8.30., 109. o.
(4) HL C 101., 2018.3.16., 30. o.
(5) HL C 101., 2018.3.16., 19. o.
(6) HL C 407., 2016.11.4., 2. o.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0066.
(8) https://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2020/february/tradoc_158619.pdf
(9) HL L 771., 2020.3.15., 1. o.
(10) Az Európai Parlament 2015. június 9-i állásfoglalása a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról.
(11) Az Európai Parlament 2018. március 13-i állásfoglalása a nemek közötti egyenlőségről az uniós kereskedelmi megállapodásokban.
(12) Az Európai Parlament 2016. május 12-i állásfoglalása Kína piacgazdasági státuszáról (HL C 76., 2018.2.28., 43. o.).
(13) https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/ip_20_161
(14) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0152.
(15) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0015.
(16) Lásd az Európai Parlament állásfoglalását (2020. május 15.) az új többéves pénzügyi keretről, a saját forrásokról és a helyreállítási tervről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0124).
(17) https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:52020DC0098&from=HU%20?

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat