Az Európai Parlament 2020. október 20-i jogalkotási állásfoglalása a 168/2013/EU rendeletnek az L kategóriájú kifutó sorozatú járművekre vonatkozóan a Covid19-járványra válaszul hozott különös intézkedések tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2020)0491 – C9-0285/2020 – 2020/0251(COD))

P9_TA(2020)0268 A9-0190/2020

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2020)0491),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9-0285/2020),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2020. október 14-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja a Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére és 52. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A9-0190/2020),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2020. október 20-án került elfogadásra a 168/2013/EU rendeletnek az L kategóriájú kifutó sorozatú járművekre vonatkozóan a Covid19-világjárványra válaszul hozott különös intézkedések tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2020/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2020/1694 rendelettel.)

Az Európai Parlament 2020. október 20-i állásfoglalása Spanyolország EGF/2020/001 ES/Galicia shipbuilding ancillary sectors referenciaszámú kérelme nyomán az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2020)0485 – C9-0294/2020 – 2020/1996(BUD))

P9_TA(2020)0269 A9-0192/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2020)0485 – C9-0294/2020),

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (EGAA-rendelet),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 12. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 13. pontjára,

–  tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában foglalt háromoldalú egyeztető eljárásra,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság leveleire,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A9-0192/2020),

A.  mivel az Unió jogalkotási és költségvetési eszközöket hozott létre ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei vagy a globális pénzügyi és gazdasági válság által sújtott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerőpiaci beilleszkedésüket; mivel ez a támogatás a munkavállalóknak és azoknak a vállalatoknak nyújtott pénzügyi támogatáson keresztül valósul meg, amelyeknek dolgoztak;

B.  mivel a spanyolországi Galicia (ES11) NUTS 2 szintű régióban történt 960 elbocsátást követően Spanyolország EGF/2020/001 ES/Galicia shipbuilding ancillary sectors referenciaszámmal kérelmet nyújtott be(4) az EGAA-ból igénybe vehető pénzügyi hozzájárulás iránt a NACE Rev. 2. rendszer szerinti 24. ágazatban (Fémalapanyag gyártása), 25. ágazatban (Fémfeldolgozási termék gyártása a gépek és berendezések kivételével), 30. ágazatban (Egyéb jármű gyártása), 32. ágazatban (Egyéb feldolgozóipari tevékenység), 33. ágazatban (Ipari gép, berendezés, eszköz javítása) és 43. ágazatban (Speciális szaképítés);

C.  mivel a kérelem az EGAA-rendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontjában rögzített beavatkozási kritériumokon alapul, ami lehetővé teszi, hogy az egy régióban működő kkv-kat érintő kollektív kérelmek, kiterjedhetnek olyan kkv-kra is, amelyek másik, a NACE Rev 2. rendszer szerint meghatározott gazdasági ágazatban működnek, feltéve, hogy ebben a régióban a fő vagy kizárólagos vállalkozástípus a kkv;

D.  mivel a kkv-k alkotják a régió gazdaságának gerincét, ugyanis a vállalkozások több mint 95 %-a kevesebb mint 250 munkavállalót foglalkoztat, és mivel a kérelem által érintett 38 vállalkozás kkv; mivel Galicia az Eixo Atlántico nevű szövetség tagja, és gazdasága jelentős mértékben támaszkodik a határokon átnyúló vállalatokra és a határt átlépő munkavállalókra;

E.  mivel a galiciai hajógyártás az európai hajógyártási ágazatra jellemző alvállalkozói rendszert követi, amely többnyire kis- és közepes méretű hajógyárakból áll, és az alvállalkozás aránya érték és foglalkoztatás tekintetében is magas;

F.  mivel Spanyolország azzal érvel, hogy Európa 2004 óta folyamatosan veszíti el kereskedelmi célú hajógyártási ágazatát(5) azáltal, hogy az ágazat áttevődött Kelet-Ázsiába, és hogy a 2008-ban kezdődött gazdasági és pénzügyi válság a megrendelések jelentős csökkenéséhez, a hajógyártás ázsiai bővüléséhez és intenzív globális versenyhez vezetett(6);

G.  mivel a kelet-ázsiai országokban alkalmazott támogatási politikák, kedvezményes adóügyi bánásmód — például állami támogatások — és alacsonyabb munkaerőköltségek piaci veszteségeket okoztak az uniós hajóépítők számára;

H.  mivel a galiciai hajógyárak technológiailag fejlett katonai hajókat, olaj- és vegyianyag-szállító tartályhajókat, nyílt tengeri hajókat, oceanográfiai és szeizmikus kutatóhajókat, vontatóhajókat, személyszállító hajókat és halászhajókat gyártanak;

I.  mivel a Factorias Vulcano hajógyár 2019. júliusi bezárása és a HJ Barreras hajógyár 2019. októberi, csődegyezség iránti kérelme elbocsátásokhoz vezetett, mivel az e kérelem tárgyát képező elbocsátások fele a HJ Barreras hitelező vállalatainál következett be;

J.  mivel magas szintű specializációjuk miatt a Factorias Vulcano alvállalkozói nagymértékben függnek a fő hajógyártól, így a hajógyártáshoz kapcsolódó ágazatokban ugyanolyan egymásrautaltság és foglalkoztatási következmények tapasztalhatók, mintha a vállalatok egyetlen NACE szerinti gazdasági ágazatba tartoznának;

1.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EGAA-rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek, és hogy ezért Spanyolország jogosult az említett rendelet értelmében nyújtandó 2 054 400 EUR összegű pénzügyi hozzájárulásra, amely a 3 424 000 EUR-t kitevő összes kiadás 60 %-a, amely a személyre szabott szolgáltatásokra fordított 3 274 000 EUR-t, továbbá az előkészítő, irányítási, tájékoztatási és nyilvánossággal kapcsolatos, valamint ellenőrzési és jelentéstételi tevékenységekre szánt 150 000 EUR összegű kiadásokat foglalja magában;

2.  megállapítja, hogy a spanyol hatóságok 2020. május 13-án nyújtották be a kérelmet, és hogy annak értékelését a Bizottság – a kiegészítő információk Spanyolország általi benyújtását követően – 2020. szeptember 11-én fejezte be, majd erről ugyanazon a napon értesítette a Parlamentet;

3.  megjegyzi, hogy Spanyolország 2020. augusztus 13-án kezdte meg a személyre szabott szolgáltatások nyújtását a megcélzott kedvezményezetteknek, ezért az EGAA-ból igénybe vehető pénzügyi hozzájárulásra való jogosultság időszaka 2020. augusztus 13-tól 2022. augusztus 13-ig fog tartani;

4.  megjegyzi, hogy az EGAA végrehajtásával összefüggésben a spanyol hatóságoknál 2020. június 8-tól kezdődően merültek fel igazgatási kiadások, és hogy ezért 2020. június 8. és 2023. február 13. közötti előkészítő, irányítási, tájékoztatási és nyilvánossággal kapcsolatos, valamint ellenőrzési és jelentéstételi tevékenységekre fordított kiadások támogathatók az EGAA-ból származó pénzügyi hozzájárulásból;

5.  üdvözli, hogy a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagját Spanyolország a szociális partnerekkel konzultálva készítette el, és hogy egy együttműködési megállapodás révén a szociális a szociális partnereket is bevonják a szolgáltatások végrehajtásába;

6.  üdvözli az ASIME, valamint a galiciai szociális párbeszédben részt vevő CCOO(7) és UGT(8) szakszervezetek bevonását a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának kidolgozásába és a szolgáltatások végrehajtásába; hangsúlyozza, hogy a szociális partnereket az intézkedések nyomon követésébe is aktívan be kell vonni;

7.  figyelembe veszi, hogy Galiciában a hajóépítési és a kapcsolódó iparágak ágazata 2018-ban körülbelül 2000 millió EUR éves forgalmat ért el, 10 000 közvetlen és 25 000 közvetett munkahely a hajógyártástól függött, míg tavaly az ágazat forgalma 11 %-kal, a munkahelyek száma pedig 20,8 %-kal (körülbelül 2000-rel) csökkent;

8.  hangsúlyozza, hogy az elbocsátások idején a galiciai régióban magas munkanélküliségi ráta volt tapasztalható (2019-ben 11,7 %); ezért üdvözli a szóban forgó EGAA-támogatás által biztosított átképzési és továbbképzési intézkedéseket, amelyek célja, hogy a jövőben ellenállóbbá és versenyképesebbé tegyék a regionális hajógyártási ágazatot, a határokon átnyúló gazdasági tevékenységeket és az egész munkaerőpiacot;

9.  hangsúlyozza, hogy a hatékony kutatás, szakosodás és technológiai innováció kulcsfontosságú az európai hajógyártási ágazat megerősítéséhez és ahhoz, hogy képes legyen globális szinten versenyezni az alacsonyabb munkaerőköltségekre, támogatási politikákra és kedvezményes adóügyi elbánásra támaszkodó országokkal;

10.  hangsúlyozza, hogy az elbocsátott munkavállalóknak nyújtandó, személyre szabott szolgáltatásokat az egyes profilokhoz kell igazítani;

11.  megjegyzi, hogy a célzott kedvezményezettek 94 %-a férfi, és hogy 78,2 %-uk 30 és 54 év közötti; megjegyzi, hogy az elbocsátott munkavállalóknak nyújtandó személyre szabott szolgáltatások a következő intézkedéseket foglalják magukban: tájékoztató ülések és előkészítő munkaértekezletek, pályaorientációs tanácsadás a foglalkoztatáshoz vagy az önfoglalkoztatáshoz, képzés (ideértve az önfoglalkoztatást célzó képzést is), konzultáció a munkába való visszailleszkedést követően, intenzív munkakeresési támogatás és különféle ösztönzők;

12.  üdvözli a legfeljebb 400 eurós részvételi ösztönzők beépítését, az ingázási költségekhez való 0,19 EUR/km-es hozzájárulásokat plusz az olyan többletköltségekre vonatkozó hozzájárulásokat, mint az úthasználati díjak és a parkolási díjak, az eltartott személyek gondozóinak költségeihez való részvételi naponkénti 20 eurós hozzájárulást, az újbóli elhelyezkedés esélyének javítására irányuló ösztönzőket, amelyek keretében a gazdaságilag függő munkavállalók vagy önálló vállalkozók havi 200 eurós támogatást kapnak majd legfeljebb hat hónapos időtartamra a megcélzott kedvezményezetteknek az álláskeresési vagy képzési tevékenységekben történő támogatása érdekében, feltéve, hogy aktívan részt vesznek az intézkedésekben;

13.  emlékeztet, hogy a javasolt intézkedések az EGAA-rendelet 7. cikke szerinti támogatható tevékenységek közé tartozó aktív munkaerőpiaci intézkedéseknek minősülnek, és nem helyettesítik a szociális védelmi intézkedéseket;

14.  megjegyzi, hogy a pénzügyi hozzájárulást ugyanazok a szervek fogják irányítani és ellenőrizni, amelyek az Európai Szociális Alapot irányítják és ellenőrzik, valamint hogy az irányító hatóság regionális szinten közreműködő szervezete a „Xunta de Galicia”(9) lesz;

15.  hangsúlyozza, hogy a spanyol hatóságok által nyújtott megerősítés szerint a támogatható intézkedésekre más uniós pénzügyi eszközből nem folyósítanak támogatást;

16.  ismételten hangsúlyozza, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem léphet azon intézkedések helyébe, amelyek a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében a vállalatok felelősségi körébe tartoznak;

17.  emlékeztet arra, hogy a jelenlegi szabályok szerint az EGAA-t a Covid19 okozta globális válság miatt véglegesen elbocsátott munkavállalók és az önálló vállalkozók támogatására az EGAA-rendelet módosítása nélkül lehetne igénybe venni, mivel Spanyolország az egyik olyan tagállam, amely a világjárvány súlyos negatív hatásaival küzd;

18.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

19.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

Spanyolország EGF/2020/001 ES/Galicia shipbuilding ancillary sectors referenciaszámú kérelme nyomán az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, az (EU) 2020/1598 határozattal.)

(1) HL L 347., 2013.12.20., 855. o. (2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o. (3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o. (4) Az EGAA-rendelet 3. cikke értelmében. (5) A kereskedelmi célú hajógyártás magában foglalja a tartályhajók, az ömlesztettáru-szállító teherhajók és a konténerszállító hajók építését. (6) 2018-ra Kína vált vezetővé (35,5 %-kal), Kínát Japán (23,4 %-kal) és Dél-Korea (22,7 %-kal) követi, míg Európa piaci részesedése mindössze 6,8 %-ra esett vissza. Ami a 2019. évi megrendeléseket illeti, a piacvezető Kína részesedése 34 %, Dél-Koreáé 26 %, Japáné pedig 15 % volt. (7) A CCOO Galiciai Ipari Szövetség. (8) Az UGT Fém-, Építő- és Kapcsolódó Iparágak Szövetsége (MCA-UGT). (9) Az irányító hatóság közreműködő szervezete a „Xunta de Galicia” és mindenekelőtt a „Consellería de Facenda – Dirección General de política financiera, tesoro y fondos europeos / Servicio de inspección y control de fondos comunitarios” lesz, együttműködésben a „Consellería de Economía, Emprego e Industria – Secretaría Xeral de Emprego / Subdirección Xeral de Relacións” egységgel.

1. Az Európai Parlament 2020. október 20-i határozata az Európai Unió 2018. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, VI. szakasz – Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (2019/2060(DEC))

P9_TA(2020)0270 A9-0188/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2018. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2018. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2019)0316 – C9-0055/2019)(2),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a 2018-ban elvégzett belső ellenőrzésekről a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére,

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2018. évi pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2018. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4),

–  tekintettel a 2018. évi pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló határozatot elhalasztó, 2020. május 13-i határozatára, valamint a határozatot kísérő állásfoglalásra(5),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 55., 99., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7) és különösen annak 59., 118., 260., 261. és 262. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második jelentésére (A9-0188/2020),

1.  megtagadja a mentesítést az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság főtitkárától az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, továbbá hogy gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

2. Az Európai Parlament 2020. október 20-i állásfoglalása az Európai Unió 2018. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, VI. szakasz – Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (2019/2060(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2018. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, VI. szakasz – Európai Gazdasági és Szociális Bizottság,

–  tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második jelentésére (A9-0188/2020),

A.  mivel a mentesítésért felelős hatóság a mentesítési eljárás keretében hangsúlyozni kívánja, hogy különösen fontos az uniós intézmények demokratikus legitimitásának további erősítése az átláthatóság és az elszámoltathatóság javítása, a teljesítményalapú költségvetés-tervezés koncepciójának végrehajtása és az emberi erőforrások megfelelő irányítása révén;

B.  mivel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálatának eredményei és ajánlásai alapján a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága elvárja, hogy az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (a továbbiakban: a bizottság) tájékoztatást adjon a hiányosságok orvoslása érdekében hozott intézkedésekről;

1.  üdvözli az „Intézmény tagjai és küldöttei” költségvetési tételhez kapcsolódó átvitelek helyzetének javulását azáltal, hogy hathetes határidőt szabtak meg a költségtérítési kérelmek benyújtására; nagyra értékeli, hogy 2019. január 1. óta sikerült csökkenteni az átviteleket;

2.  megjegyzi, hogy mivel több véleményt és jelentést adtak ki, több tagot kellett bevonni az elkészítésükbe, ezért az utazási költségek és egyéb költségtérítések összege nagyobb lett;

3.  üdvözli, hogy a bizottság informatikai költségvetésének jelentős növelését tervezi a felzárkózás, a többi uniós szerv utolérése és a bizottság 2019 júniusában elfogadott digitális stratégiájának további végrehajtása érdekében; tudomásul veszi a hálózati kapacitások és a végfelhasználói eszközök fejlesztésére irányuló erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a személyzet 100 %-a távmunkában dolgozhasson;

4.  megjegyzi, hogy a bizottság új, 2020. január 1. óta működő struktúrája közvetlenül a főtitkár mellé rendelte a jogi szolgálatot azzal a kinyilvánított céllal, hogy növelje annak láthatóságát és hatását, és hogy lehetővé váljon számára, hogy horizontális alapon jogi segítséget nyújtson; tudomásul veszi a bizottság indokolását, azonban nyugtalanítja, hogy esetleg sérülhet a jogi szolgálat autonómiája és teljes függetlensége; felhívja a bizottságot annak biztosítására, hogy a jogi szolgálatot hivatalosan és rendszeresen bevonják a bizottság legfontosabb ügyeibe, nem a többi szolgálatra hagyva annak eldöntését, hogy konzultálnak-e vele vagy sem; üdvözli, hogy a tagok munkakörülményeivel foglalkozó egységben megerősítették a jogi szaktudást, hogy lehetővé tegyék a tagok statútumával kapcsolatos konkrét kérdések kezelését; tudomásul veszi a szakosodott személyzetnek, köztük a jogi szolgálathoz tartozó alkalmazottaknak a bizottság mobilitási politikája alóli mentesítésével kapcsolatos megfontolásokat, és felhívja a bizottságot, hogy tegyen jelentést e folyamat eredményéről a mentesítésért felelős hatóságnak;

5.  megerősíti, hogy a bizottság megkapta az azbesztmentességet igazoló tanúsítványt a VMA épületre vonatkozóan, amely szerint az azbeszt nem jelent kockázatot az épület rendes használata során; megjegyzi azonban, hogy az épületben volt korlátozott mennyiségű azbeszt, amit további elemzések is megerősítettek; elismeri, hogy megtalálható némi azbesztszálat tartalmazó anyag a VMA épület irodaterületén kívül, és hogy a tervek szerint azt a felújítási munkálatok kivitelezési időszakában eltávolítják;

6.  támogatja a bizottság arra irányuló kérését, hogy fokozzák a Parlament és a bizottság közötti együttműködési megállapodás tartalmának tiszteletben tartására irányuló erőfeszítéseket; emlékeztet azonban arra, hogy a 2014. évi megállapodás értelmében a bizottság összesen 36 fordítót helyezett át a Parlamenthez, és cserébe csak az Európai Parlament Kutatószolgálatához kapott hozzáférést; megjegyzi, hogy ennek következtében a bizottságnak szerződéses alkalmazottakat kellett felvennie, és ki kellett szerveznie a fordítási szolgáltatásokat; aggodalommal jegyzi meg, hogy a fordítói személyzet csökkenésének kompenzálására a Parlament további forrásokat biztosít a bizottság számára a fordítási szolgáltatások kiszervezésének fedezésére, és hogy a bizottság e forrásokat átcsoportosíthatja más szakpolitikai területekre, amennyiben azokat nem használják fel teljes mértékben a fordítások kiszervezésére, ami a korábbi években meg is történt; úgy véli, hogy ez a rendelkezés nincs összhangban a körültekintő, hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveivel, és a jövőben felül kell azt vizsgálni;

A jelenlegi helyzet

7.  emlékeztet, hogy 2020. januári jelentésében az OLAF arra a következtetésre jutott, hogy a bizottság I. csoportjának akkori elnöke volt felelős a személyzet két tagjával szembeni zaklatásért, a bizottság egy tagjával és egy alkalmazottjával szembeni nem megfelelő magatartásért (súlyos kötelességszegés), valamint az I. csoport titkárságán dolgozó többi alkalmazottal szembeni kötelességszegésért;

8.  emlékeztet, hogy az OLAF arra a következtetésre jutott, hogy az I. csoport akkori elnöke megsértette a bizottság eljárási szabályzatából és magatartási kódexéből eredő kötelezettségeit; emlékeztet, hogy az OLAF azt ajánlja, hogy a bizottság eljárási szabályzata 8. cikke negyedik részének megfelelően kezdeményezze a megfelelő eljárásokat az érintett taggal szemben, és tegyen meg minden szükséges lépést az érintett tag további munkahelyi zaklatásának megelőzése érdekében;

9.  sajnálja, hogy a személyzet több tagját indokolatlanul hosszú időn keresztül lelkileg zaklatta az I. csoport akkori elnöke; sajnálja, hogy a bizottság által alkalmazott zaklatás elleni intézkedések nem tették lehetővé az ügy gyorsabb felderítését és orvoslását, mivel az érintett tag vezető beosztásban volt; sajnálja, hogy az áldozatok védelmében az OLAF-vizsgálat lezárultáig hozott intézkedések rögtönzöttek és elégtelenek voltak, különösen az F-50/15. sz., FS kontra Európai Gazdasági és Szociális Bizottság ügyben hozott ítélet(8)fényében, amelynek tanulságul kellett volna szolgálnia a bizottság számára; aggodalommal veszi tudomásul, hogy a belső eljárások hiányosságai miatt a bizottság igazgatása tétlen maradt, ami a gondossági és az OLAF-nak való jelentéstételre vonatkozó kötelezettség megszegését jelentette; felhívja a bizottságot, hogy vegye ezt tudomásul a vonatkozó határozatok felülvizsgálata keretében;

10.  megjegyzi, hogy a bizottság elnöke 2020. január 17-én megkapta az OLAF jelentését és ajánlásait; megjegyzi, hogy az ügyet 2020. január 23-án a bizottság tagjainak magatartásával foglalkozó tanácsadó bizottság elé utalták; megjegyzi továbbá, hogy a tanácsadó bizottság 2020. április 28-án ismertette következtetéseit, és az érintett tagot felkérték, hogy ismertesse észrevételeit, és hogy a bizottság elnöke felkérte a bizottság kibővített Elnöki Testületét, hogy tegye meg észrevételeit;

11.  megjegyzi, hogy a bizottság elnökségének többsége úgy határozott, hogy felkéri az érintett tagot, hogy mondjon le az I. csoport elnöki tisztségéről, és vonja vissza a bizottság elnöki tisztségére való jelentkezését; megjegyzi, hogy az elnökség felmentette az érintett tagot a személyzet irányításával vagy adminisztrációjával kapcsolatos valamennyi tevékenység alól; megjegyzi, hogy az elnökség megbízta a főtitkárt, hogy tegye meg a szükséges lépéseket annak biztosítására, hogy amennyiben az ügyész eljárást kezdeményez az érintett tag ellen, a bizottság magánfélként csatlakozzon az eljáráshoz; megjegyzi, hogy az elnökség megbízta a főtitkárt, hogy tájékoztassa erről a határozatról az OLAF-ot és a Parlamentet; megjegyzi, hogy ezt a döntést adott esetben a tagállamok más intézményeivel vagy szerveivel is közölni lehet;

12.  aggodalommal veszi tudomásul a bizottság elnökségének határozatát, mely szerint az I. csoport akkori elnökét nem lehet teljeskörűen elszámoltatni a bizottság belső eljárásai keretében; megjegyzi, hogy az érintett tag csak közel négy hónappal az elnökség határozatát követően döntött úgy, hogy visszavonja pályázatát a bizottság elnöki tisztségére, és akkor is csak önszántából tette; aggodalommal veszi tudomásul, hogy az OLAF megállapításai és az elnökség határozata ellenére az érintett tag érvényesítheti akaratát és mandátuma lejártáig továbbra is az I. csoport elnöke maradhat; felhívja a bizottságot, hogy vizsgálja felül a bizottság eljárási szabályzatát és magatartási kódexét, hogy a jövőben elkerülhetőek legyenek az ilyen helyzetek;

13.  megjegyzi, hogy az OLAF továbbította az ügyet a belga hatóságoknak, és hogy a belga ügyész bírósági eljárást indít az érintett tag ellen, mivel a lelki zaklatás a belga jog szerint büntethető; megjegyzi, hogy a bizottság plénuma 2020. júliusi ülésén úgy határozott, hogy felfüggeszti az érintett tag mentelmi jogát, hogy a belga ügyészség folytathassa a jogi eljárást;

14.  rámutat, hogy a bizottság ez ügyben tanúsított jogsértései közpénzek elherdálását eredményezték és anyagi veszteséget okoztak a jogi szolgáltatások, a betegszabadságok, az áldozatvédelem, a termelékenység csökkenése, az elnökség és más szervek ülésezése stb. tekintetében; az ügyet aggodalomra okot adónak tartja az elszámoltathatóság, a költségvetési ellenőrzés és az emberi erőforrások megfelelő kezelése tekintetében az uniós intézményeknél, testületeknél, hivatalokban és ügynökségeknél; ennek kapcsán emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék „Az ellenőrzött uniós intézmények etikai keretrendszerei: fejlesztési lehetőségek” című, 13/2019. számú különjelentésében megállapítja, hogy: a közügyekben tanúsított etikus magatartás hozzájárul a hatékonyabb és eredményesebb pénzgazdálkodáshoz és a közbizalom erősödéséhez, és hogy az uniós intézmények és szervek tagjainak és alkalmazottainak etikátlan magatartása nagy közfigyelemre tart számot és csökkenti az uniós intézmények iránti bizalmat;

15.  megdöbbenti, hogy a bizottság honlapján megtalálható az érintett tag nyilatkozata, melyet az I. csoport elnöki minőségében tett, amely valójában egy személyes védekezés, amit az is súlyosbít, hogy az ügyek már az uniós igazságszolgáltatási szervek és a belga hatóságok előtt vannak vagy hamarosan eléjük kerülnek; nagyon sajnálja, hogy a bizottság elnöksége és az I. csoport elnöksége közti nézetkülönbségek ily módon kerültek nyilvánosságra, súlyosan károsítva az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek megítélését és hitelességét;

16.  üdvözli, hogy a bizottság mélyreható értékelést és gondolkodást kezdeményezett az emberi méltóságot sértő magatartásokkal szembeni zéró tolerancia politikáját támogató, meglévő átfogó keret kapcsán; megjegyzi, hogy e folyamat célja az esetleges hiányosságok azonosítása és további javítási lehetőségek keresése a személyzet és a tagok érdekében;

17.  kéri a bizottságot, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot a jelenleg folyó és a zaklatási vagy más ügyek miatt a tagokkal vagy alkalmazottakkal kapcsolatban újonnan indított OLAF-vizsgálatokról;

18.  megjegyzi, hogy a személyzeti szabályzat rendelkezései nem vonatkoznak a bizottság tagjaira, mivel ők nem alkalmazottak, hanem a bizottság kinevezett tagjai; megjegyzi, hogy ez a körülmény nem akadályozhatja meg a többi uniós intézményt, szervet, hivatalt és ügynökséget abban, hogy külön, megfelelő és hasznos szabályokat alkalmazzanak tagjaikra; ennek kapcsán emlékeztet például a Régiók Bizottsága magatartási kódexe 8. cikkének 4. részére, amely megtiltja a szabályok ellen vétő tagoknak, hogy a bizottság bármely tisztségére megválasszák őket, és amennyiben a tag rendelkezik valamilyen tisztséggel, arról ilyen esetben le kell mondania; üdvözli, hogy a bizottság, immár több mint két éve tartó gondolkodást követően kész arra, hogy tapasztalatai alapján fontolóra vegyen lehetőségeket rendszerének további javítására, úgy véli, hogy ez az időszak indokolatlanul hosszú; sajnálja, hogy az említett időszak során a bizottság csak tájékoztatási és képzési intézkedéseket képes javasolni a tagok számára, annak ellenére, hogy egyértelműen további intézkedésekre lenne szükség, amint az az európai ombudsmannak az uniós intézményeknél és ügynökségeknél a munkahelyi méltóságról szóló jelentésében (SI/2/2018/AMF) és a Parlament ajánlásaiban is szerepel;

19.  kéri a bizottságot, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az általa annak meghatározása érdekében kezdeményezett vagy kezdeményezni tervezett eljárásokról és folyamatokról, hogy a jövőben miként fogják elkerülni az alkalmazottakat érintő zaklatási és a hasonló ügyeket, biztosítva, hogy ne ismétlődjenek meg a negatív hírverést okozó és a bizottság megítélését károsító hasonló sajnálatos események;

20.  üdvözli a bizalmas tanácsadást nyújtók számának növekedését az informális eljárás javítása érdekében, valamint annak lehetőségét, hogy a személyzet megoszthassa aggályait bármilyen zaklatási esettel kapcsolatban;

21.  kiemelten üdvözli, hogy a bizottság elgondolkozik a helyzetről, aminek eredményeként részletes cselekvési terv készül a bizottságon belüli zaklatással szembeni zéró tolerancia politikájának megerősítésére, hogy az ilyen magatartás soha többé ne legyen tolerálható; üdvözli és támogatja a zaklatással, a visszaélések bejelentésével és a fegyelmi eljárásokkal kapcsolatos jelenlegi felülvizsgálati csomagot, amely tovább javítja azokat a mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik a személyzet számára a zaklatással kapcsolatos hivatalos panasztételt, és megszilárdítja a vonatkozó jogi struktúrákat; emlékeztet azonban, hogy a bizottság éveken át beszámolt a Parlamentnek erről a folyamatról, de csak most hoztak végre konkrét intézkedéseket; üdvözli az igazgatás és a személyzeti bizottság képviselőiből álló munkacsoport létrehozását, amelynek célja, hogy a lehető legszélesebb körű információkat gyűjtse össze a fejlesztésekhez; sajnálja, hogy a bizottság csak minimális előrelépést ért el az elmúlt években, annak ellenére, hogy a Parlament pontos ajánlásokat fogalmazott meg, a zaklatási ügyekben érintett tagokkal kapcsolatos szabályok és eljárások bevezetésére sürgetve a bizottságot;

22.  üdvözli a különböző figyelemfelkeltő kezdeményezések folytatását annak érdekében, hogy a személyzet megfelelő tájékoztatást kapjon a „Respect@work kampány” nyomon követéséről; üdvözli a képzési tevékenységek szervezését, amelyek célja annak biztosítása, hogy a személyzet tisztában legyen a vonatkozó etikai és szervezeti értékekkel, valamint a kapcsolódó szabályokkal és eljárásokkal.

(1) HL L 57., 2018.2.28. (2) HL C 327., 2018.9.30., 1. o. (3) HL C 340., 2019.10.8., 1. o. (4) HL C 340., 2019.10.8., 9. o. (5) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0120. (6) HL L 298., 2012.10.26., 1. o. (7) HL L 193., 2018.7.30., 1. o. (8) A Közszolgálati Törvényszék (harmadik tanács) F-50/15. sz., FS kontra Európai Gazdasági és Szociális Bizottság ügyben 2016. május 12-én hozott ítélete (ECLI:EU:F:2016:119).

1. Az Európai Parlament 2020. október 20-i határozata az Európai Unió 2018. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, II. szakasz – Európai Tanács és Tanács (2019/2057(DEC))

P9_TA(2020)0271 A9-0189/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2018. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2018. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2019)0316 – C9-0052/2019)(2),

–  tekintettel a Tanácsnak a 2018-ban elvégzett belső ellenőrzésekről a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére,

–  tekintettel a 2018. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(3),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2018. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4),

–  tekintettel a 2018. évi pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló határozatot elhalasztó 2020. május 13-i határozatára(5), valamint a határozatot kísérő állásfoglalásra,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 55., 99., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7) és különösen annak 59., 118., 260., 261. és 262. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második jelentésére (A9-0189/2020),

1.  megtagadja a mentesítést a Tanács főtitkárától az Európai Tanács és a Tanács 2018. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, továbbá hogy gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

2. Az Európai Parlament 2020. október 20-i állásfoglalása az Európai Unió 2018. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, II. szakasz – Európai Tanács és Tanács (2019/2057(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2018. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, II. szakasz – Európai Tanács és Tanács,

–  tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második jelentésére (A9-0189/2020),

A.  mivel az Európai Tanácsnak és a Tanácsnak uniós intézményekként az Unió valamennyi polgárával szemben demokratikusan elszámoltathatónak kell lenniük a feladataik ellátása érdekében rájuk bízott pénzeszközök tekintetében;

B.  mivel az uniós intézmények közül a Parlament az egyetlen közvetlenül választott testület, és a Parlament felelős az Unió általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítés megadásáért;

C.  mivel az Unió pénzügyi érdekeinek védelméhez, a csalás elleni szükséges küzdelem folytatásához, valamint az átláthatóság és az uniós polgárokkal szembeni demokratikus elszámoltathatóság biztosításához nyílt és átlátható mentesítési eljárásra van szükség, amelynek során minden uniós intézmény elszámolással tartozik az általa végrehajtott költségvetésért;

1.  hangsúlyozza, hogy a Tanács 10 egymást követő éven át nem volt hajlandó együttműködni a mentesítési eljárás során, és ezzel arra kényszerítette a Parlamentet, hogy megtagadja a mentesítés megadását; megjegyzi, hogy a 2018. évi mentesítés megadásáról szóló döntést 2020 májusában az előző évekhez hasonlóan elhalasztották;

2.  hangsúlyozza, hogy ez a helyzet egyik intézmény számára sem fenntartható: a Tanács számára azért, mert 2009 óta nem született pozitív döntés a költségvetésének végrehajtásáról, a Parlament számára pedig azért, mert ez azt mutatja, hogy a Parlament szerepét nem tartják tiszteletben mentesítésért felelős hatóságként és az uniós költségvetés átláthatóságának és demokratikus elszámoltathatóságának garantálójaként;

3.  kijelenti, hogy ez a helyzet rombolja az uniós intézmények pénzgazdálkodásába vetett közbizalmat; úgy véli, hogy a jelenlegi helyzet fenntartása káros az Unió és intézményei elszámoltathatóságára nézve;

4.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) és a költségvetési rendelet értelmében a Parlament az Unió egyetlen mentesítésért felelős hatósága, ugyanakkor teljes mértékben elismeri a Tanács mint a mentesítési eljárásra vonatkozó ajánlásokat kibocsátó intézmény szerepét; e tekintetben kéri a Tanácsot, hogy adjon mentesítési ajánlásokat a többi uniós intézmény tekintetében;

5.  emlékeztet arra, hogy az EUMSZ szerint az intézmények igazgatási autonómiával rendelkeznek, kiadásaik a költségvetés külön részeiben szerepelnek, és költségvetésük végrehajtásáért egyénileg felelősek;

6.  emlékeztet arra, hogy a Parlament a mentesítést az Unió valamennyi intézménye és szerve számára a technikai dokumentumok rendelkezései, valamint a parlamenti kérdésekre, illetve meghallgatások során adott válaszok alapján adja meg; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Parlament sorozatosan nehézségekbe ütközik az együttműködés hiánya miatt, amikor választ vár a Tanácstól, ami több mint 10 éven át a mentesítés megadásának megtagadását eredményezte;

7.  emlékeztet arra, hogy az uniós költségvetés végrehajtásának hatékony ellenőrzéséhez az intézmények közötti lojális együttműködésre van szükség; emlékeztet a Parlament azon kívánságára, hogy e patthelyzet végleges feloldása érdekében tárgyalásokat kezdjen a Tanáccsal egy kölcsönösen kielégítő megállapodás elérése céljából;

8.  felhívja a figyelmet a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága által a Tanács főtitkára részére 2020. május 25-én küldött levélre, amelyben arról tájékoztatott, hogy a parlamenti Elnökök Értekezlete a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságát bízta meg a Tanáccsal a mentesítési eljárással kapcsolatban folytatott tárgyalások újraindításával;

9.  tájékoztat arról, hogy a Parlament tárgyalócsoportját a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának elnöke, Monika Hohlmeier asszony, a Tanács 2018. évi mentesítéséért felelős előadó, Tomáš Zdechovský úr, valamint a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának első alelnöke, Isabel García Muñoz asszony alkotja;

10.  tájékoztat arról, hogy az éves mentesítési eljárás során a Parlament és a Tanács közötti együttműködésről szóló „informális dokumentumnak” a Parlament tárgyalócsoportja által 2020. február 20-án javasolt frissített változatát mellékelték a 8. pontban említett levélhez; megjegyzi, hogy az „informális dokumentumot” a Parlament a tárgyalások kiindulópontjának tekinti;

11.  tájékoztat arról, hogy az „informális dokumentum” elismeri a két intézménynek a mentesítési eljárásban betöltött sajátos, ám eltérő szerepét, megállapítva, hogy a Parlamentnek és a Tanácsnak hasonló ténybeli alapra van szüksége ahhoz, hogy ajánlást tegyen (Tanács), illetve határozatot hozzon (Parlament);

12.  kifejti, hogy a 8. pontban említett levél felkéri a Tanácsot, hogy javasoljon alkalmas időpontot a tárgyalások megkezdésére; tájékoztat arról, hogy a folyamatban mutatkozó pozitív tendenciát megszakította a Covid19-világjárvány;

13.  rámutat, hogy amíg a felek nem folytatnak tárgyalást egymással, addig a Parlament álláspontja változatlan marad, és a felek közötti tárgyalás az ügy megoldásának előfeltétele;

14.  kitart amellett, hogy az Európai Tanács és a Tanács költségvetését különítsék el egymástól a két intézmény kiadásainak nagyobb átláthatósága, elszámoltathatósága és hatékonysága érdekében, amint azt a Parlament az utóbbi években számos mentesítési állásfoglalásában javasolta;

15.  kitart amellett, hogy a lobbisták géppel olvasható formátumban hozzáférhető, kötelező átláthatósági nyilvántartásáról szóló intézményközi megállapodás elérésére irányuló együttes erőfeszítések nélkülözhetetlenek az uniós döntéshozatali folyamat nyitottságának és az uniós intézmények elszámoltathatóságának növeléséhez; ismét mély sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a Tanács nem csatlakozott az átláthatósági nyilvántartás rendszeréhez; felhívja a Tanácsot, hogy továbbra is vegyen részt a közös nyilvántartás kialakításával kapcsolatos egyeztetésekben a Parlamenttel – amely beleegyezett a tárgyalások 2020. márciusi újraindításába – és a Bizottsággal együtt annak érdekében, hogy a lobbisták számára de facto kötelezővé tegyék a regisztrációt, ha uniós döntéshozókkal kívánnak találkozni; ismét felszólítja az összes tagállami elnökségi csoportot, hogy jó példával járjanak elöl, elutasítva a nem regisztrált lobbistákkal való találkozókat;

16.  üdvözli a Tanács pozitív reagálását az európai ombudsmannak az Európai Unió Tanácsa elnökségének szponzorálásáról szóló, 1069/2019/MIG sz. ügyben kiadott ajánlására; tudomásul veszi a Tanács Főtitkársága által a tagállami küldöttségeknek 2020. június 29-én küldött iránymutatás-tervezetet; ismételten hangsúlyozza, hogy bármilyen valós vagy vélt összeférhetetlenség veszélyezteti a Tanács és az egész Unió hírnevét; felhívja a Tanácsot, hogy vizsgálja meg az iránymutatás nem kötelező jellegének kérdését; sürgeti a Tanácsot, hogy haladéktalanul kövesse nyomon az ügyet;

17.  hangsúlyozza, hogy fontos lehetővé tenni a polgárok számára, hogy könnyen nyomon követhessék az uniós jogalkotási folyamatot; emlékezteti a Tanácsot, hogy a Szerződésekben előírtaknak megfelelően munkamódszereit hozza összhangba a parlamenti demokrácia normáival; emlékezteti a Tanácsot, hogy szisztematikusan alkalmazza az európai ombudsmannak a Tanács jogalkotási folyamata átláthatóságával kapcsolatos, OI/2/2017/TE. számú stratégiai vizsgálatáról szóló határozatban foglalt valamennyi ajánlást; emlékeztet arra, hogy a Parlament arra ösztönözte az európai ombudsmant, hogy folytassa vizsgálatát;

18.  felhívja a Tanácsot, hogy fokozza az átláthatóságra irányuló erőfeszítéseit többek között azzal, hogy közzéteszi a tanácsi jogalkotási dokumentumokat, beleértve a munkacsoportok üléseinek jegyzőkönyveit, valamint a háromoldalú egyeztetéssel kapcsolatos és egyéb, mérföldkőnek számító munkadokumentumokat az európai ombudsman ajánlásaival összhangban; üdvözli a Tanács honlapján végzett fejlesztéseket, különösen ami az átláthatóságot és a dokumentumokhoz való hozzáférést illeti; üdvözli a jogalkotás átláthatóságáról, a tanácsi ülések napirendjéről és naptáráról, valamint a jegyzőkönyvekről és a szavazási listákról szóló egyértelmű fejezeteket; elismeri, hogy a Tanács lépéseket tett az átláthatóság kultúrájának erősítése irányába;

19.  ismét mély aggodalmának ad hangot az uniós elnökséget ellátó tagállamok vállalati szponzorálása miatt, és megismétli az európai polgárok és a képviselők ezzel kapcsolatban kifejezett aggodalmait; rendkívül aggasztónak tartja a lehetséges hírnévromlás és bizalomvesztés kockázatát, amelyet ez a gyakorlat okozhat az Unió, annak intézményei és különösen a Tanács számára az európai polgárok általi megítélésük tekintetében; továbbá határozottan javasolja, hogy a Tanács irányozza elő az elnökségek költségvetésbe történő bevonását, kéri a Tanácsot, hogy továbbítsa ezt az aggályt a tagállamoknak, különösen a jelenlegi elnökségi triónak, és felhívja a jelenlegi elnökségi triót, hogy komolyan fontolja meg az említett ajánlásokat, és jelezzen vissza a Parlamentnek;

20.  ismét mély aggodalmát fejezi ki a politikai és költségvetési döntéshozatali folyamatokban érintett számos tagállami képviselővel kapcsolatos állítólagos összeférhetetlenség miatt; kéri a Tanácsot, hogy gondoskodjon róla, hogy azok a tagállami képviselők, akik személyesen uniós támogatásokban részesülnek, ne vegyenek részt a kapcsolódó politikai vagy költségvetési vitákban és szavazásokon.

(1) HL L 51., 2017.2.28. (2) HL C 327., 2018.9.30., 1. o. (3) HL C 357., 2018.10.4., 1. o. (4) HL C 357., 2018.10.4., 9. o. (5) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0090. (6) HL L 298., 2012.10.26., 1. o. (7) HL L 193., 2018.7.30., 1. o.

Az Európai Parlament 2020. október 20-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló, digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályra vonatkozó ajánlásokkal: az egységes piac működésének javításáról (2020/2018(INL))

P9_TA(2020)0272 A9-0181/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

–  tekintettel a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv)(1),

–  tekintettel az online közvetítő szolgáltatások üzleti felhasználói tekintetében alkalmazandó tisztességes és átlátható feltételek előmozdításáról szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1150 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló, 2019. május 20-i (EU) 2019/770 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel az áruk adásvételére irányuló szerződések egyes vonatkozásairól, az (EU) 2017/2394 rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról, valamint az 1999/44/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. május 20-i (EU) 2019/771 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4);

–  tekintettel a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a félrevezető reklámról szóló 84/450/EGK tanácsi irányelv, valamint a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv)(5),

–  tekintettel a piacfelügyeletről és a termékek megfelelőségéről, valamint a 2004/42/EK irányelv, továbbá a 765/2008/EK és a 305/2011/EU rendelet módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg) szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1020 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7),

–  tekintettel az e-kereskedelmi belső piac kialakításáról szóló, 2010. szeptember 21-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az online platformokról és a digitális egységes piacról szóló, 2017. június 15-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az „Egységes keret az elektronikus kereskedelem és az online szolgáltatások digitális egységes piacába vetett bizalom megerősítésére” című, 2012. január 11-i bizottsági közleményre (COM(2011)0942),

–  tekintettel a Bizottságnak az illegális online tartalmak hatékony kezelését célzó intézkedésekről szóló, 2018. március 1-jei (EU) 2018/334 ajánlására(10) és „Fellépés a jogellenes online tartalmak ellen: Az online platformok megnövelt felelőssége felé” című, 2017. szeptember 28-i közleményére (COM(2017)0555),

–  tekintettel a Bizottságnak az „Európai megközelítés az online félretájékoztatás kezelésére” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett 2018. április 26-i közleményére (COM(2018/0236), amely kiterjed azon hamis vagy félrevezető információra, amelyet gazdasági haszonszerzés vagy szándékos megtévesztés céljából hoznak létre, hoznak nyilvánosságra és terjesztenek, és amely kárt okozhat a közérdeknek,

–  tekintettel a hamisított áruk interneten történő értékesítéséről szóló, 2016. június 21-i egyetértési megállapodásra és annak felülvizsgálatára a Bizottságnak „A jelenkor társadalmi kihívásaira választ adó kiegyensúlyozott szellemitulajdonjog-érvényesítési rendszer” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett, 2017. november 29-i közleményében (COM(2017)0707),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának „A megosztásalapú gazdasággal kapcsolatos szabályozói válaszlépések európai kerete” című, 2019. december 5-i véleményére (ECON-VI/048),

–  tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv visszavonásáról szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 rendeletre (általános adatvédelmi rendelet)(11);

–  tekintettel a digitális egységes piacon a szerzői és szomszédos jogokról, valamint a 96/9/EK és a 2001/29/EK irányelv módosításáról szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/790 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(12),

–  tekintettel az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv)(13),

–  tekintettel az adatbázisok jogi védelméről szóló, 1996. március 11-i 96/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(14), az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(15) és a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 2010. március 10-i 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv)(16),

–  tekintettel a „Kkv-stratégia a fenntartható és digitális Európáért” című, 2020. március 10-i bizottsági közleményre (COM(2020)0103),

–  tekintettel „A mesterséges intelligenciáról: a kiválóság és a bizalom európai megközelítése” című, 2020. február 19-i fehér könyvre (COM(2020)0065),

–  tekintettel az „Európa digitális jövőjének megtervezése” című, 2020. február 19-i bizottsági közleményre (COM(2020)0067),

–  tekintettel a Bizottság által a hivatalba lévő következő Európai Bizottság számára adott politikai iránymutatásokban (2019–2024) tett kötelezettségvállalásokra,

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „Az európai szintű cselekvés hiányából fakadó költségek feltérképezése 2019–2024” című tanulmányára, amely szerint a szolgáltatások digitális egységes piaca megvalósításából eredő esetleges nyereség elérheti a 100 milliárd eurót,

–  tekintettel az Európai Parlament Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztályának „Az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv mint a belső piac sarokköve” című tanulmányára, amely négy prioritást emel ki az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv javítása érdekében,

–  tekintettel a Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Politikák Tematikus Főosztálya által a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság (IMCO) által szervezett, „A digitális kornak megfelelő, e-kereskedelemre vonatkozó szabályok” című műhelymegbeszélésre készített tanulmányokra,

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálata által készített, „A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály: az európai hozzáadott érték értékelése” című, európai hozzáadott értéket elemző tanulmányra(17),

–  tekintettel a 98/48/EK irányelv útmutatójára, amely az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra vonatkozó szabályozás átláthatóságát mérő mechanizmust vezet be,

–  tekintettel eljárási szabályzata 47. és 54. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, a Jogi Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A9-0181/2020),

A.  mivel az e-kereskedelem hatással van az uniós polgárok, vállalkozások és fogyasztók mindennapi életére, és amennyiben tisztességes és szabályozott, egyenlő versenyfeltételek mellett működik, pozitívan járulhat hozzá a digitális egységes piacban rejlő lehetőségek felszabadításához, erősítheti a fogyasztók bizalmát, és új piaci lehetőségeket biztosíthat az újonnan belépők, különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások számára a fenntartható növekedés és munkahelyteremtés érdekében;

B.  mivel a 2000/31/EK irányelv (az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) az egyik legsikeresebb uniós jogszabály, amely annak jelenleg ismert formájában kialakította a digitális egységes piacot; mivel az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 20 évvel ezelőtt került elfogadásra, a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak figyelembe kell vennie az e-kereskedelem valamennyi formájának gyors átalakulását és terjedését, annak számos különböző új szolgáltatásával, termékével, szolgáltatójával, kihívásával és különböző ágazatspecifikus jogszabályokkal; mivel az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv elfogadása óta az Európai Bíróság számos ítéletet hozott az irányelvvel kapcsolatban;

C.  mivel jelenleg a tagállamok jogellenes online tartalmak kezelésére irányuló megközelítését széttagoltság jellemzi; mivel ennek következtében az érintett szolgáltatókra különböző jogi követelmények vonatkozhatnak, amelyek tartalma és hatálya eltérő; mivel úgy tűnik, hogy a végrehajtás és a tagállamok közötti együttműködés hiányos, és kihívások merülnek fel a meglévő jogi kerettel kapcsolatban;

D.  mivel a digitális szolgáltatásoknak a Szerződésekben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a „Charta”) foglaltaknak megfelelően teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk az alapvető jogokat, különösen a magánélethez való jogot, a személyes adatok védelmét, a megkülönböztetésmentességet, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát, továbbá a médiapluralizmust, a kulturális sokszínűséget és a gyermek jogait;

E.  mivel az „Európa digitális jövőjének megtervezése” című közleményében a Bizottság elkötelezte magát amellett, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály részeként új és felülvizsgált szabályokat fogad el az online platformokra és az információs szolgáltatókra vonatkozóan, erősíti a platformok tartalmi politikái feletti felügyeletet az EU-ban, továbbá megvizsgálja az előzetes szabályokat;

F.  mivel a Covid19-világjárvány a polgárokat és a gazdaságot mélyen érintő, új társadalmi és gazdasági kihívásokat hozott magával; mivel ugyanakkor a Covid19-járvány megmutatja az e-kereskedelmi ágazat ellenálló képességét és az európai gazdaság fellendítésének motorjaként benne rejlő lehetőségeket; mivel a világjárvány rávilágított a jelenlegi szabályozási keret hiányosságaira is, különös tekintettel a fogyasztóvédelmi vívmányokra; mivel ez uniós szintű fellépést tesz szükségessé, hogy következetesebb és összehangoltabb megközelítést alkalmazzanak az azonosított nehézségek kezelése és azok jövőbeli bekövetkezésének megelőzése érdekében;

G.  mivel a Covid19-világjárvány megmutatta azt is, hogy az uniós fogyasztók mennyire kiszolgáltatottak az uniós biztonsági szabályoknak meg nem felelő jogellenes termékeket online értékesítő, illetve más tisztességtelen feltételeket alkalmazó, nem becsületes kereskedők megtévesztő kereskedelmi gyakorlataival szemben; mivel a Covid19-járvány rávilágított különösen arra, hogy a platformoknak és az online közvetítő szolgáltatásoknak fokozniuk kell a hamis állítások felderítésére és visszavonására, valamint a tisztességtelen kereskedők félrevezető gyakorlatainak következetes és összehangolt kezelésére tett erőfeszítéseiket, különösen a hamis orvosi berendezések vagy veszélyes termékek online értékesítése esetében; mivel a Bizottság üdvözölte a platformok hozzáállását, miután 2020. március 23-án levelet küldött számukra; mivel uniós szintű fellépésre van szükség az említett megtévesztő gyakorlatok leküzdése és a fogyasztók védelme céljából következetesebb és összehangoltabb megközelítés kialakítása érdekében;

H.  mivel a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak biztosítania kell a fogyasztók és a felhasználók jogainak átfogó védelmét az Unióban, és ezért területi hatályának ki kell terjednie a harmadik országokban letelepedett, információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók tevékenységeire, amennyiben az e jogszabály hatálya alá tartozó szolgáltatásaik uniós fogyasztókra vagy felhasználókra irányulnak;

I.  mivel a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak tisztáznia kell a hatálya alá tartozó digitális szolgáltatások jellegét, ugyanakkor meg kell őriznie az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv horizontális jellegét, amely nemcsak az online platformokra, hanem az uniós jogban meghatározott, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat nyújtó valamennyi szolgáltatóra alkalmazandó;

J.  mivel a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály nem sértheti a személyes adatok védelmét szabályozó jogi keretet meghatározó (EU) 2016/679 rendeletet (általános adatvédelmi rendelet), a digitális egységes piacon a szerzői és szomszédos jogokról szóló (EU) 2019/790 irányelvet, a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet és az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló 2002/58/EK irányelvet;

K.  mivel a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály nem érintheti az (EU) 2019/2161 irányelvvel módosított 2005/29/EK irányelvet, valamint a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések, illetve az áruk adásvételére irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló (EU) 2019/770 és (EU) 2019/771 irányelvet, továbbá az online közvetítő szolgáltatások üzleti felhasználói tekintetében alkalmazandó tisztességes és átlátható feltételek előmozdításáról szóló (EU) 2019/1150 rendeletet;

L.  mivel a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály nem sértheti a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelvben meghatározott keretet;

M.  mivel a súlyos aggodalomra okot adó jogellenes tartalmak bizonyos típusait – például a jogellenes gyűlöletbeszédet – már meghatározták a nemzeti és az uniós jogban, és azokat a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályban nem kell újra meghatározni;

N.  mivel az átláthatóság fokozása és a polgároknak a káros tartalmak, a gyűlöletbeszéd és a félretájékoztatás tekintetében média- és digitális jártasság megszerzéséhez és a kritikus gondolkodás elsajátításához nyújtott segítség, valamint a hivatásos újságírás és a minőségi média megerősítése elősegíti a sokszínű és minőségi tartalmak előmozdítását;

O.  mivel a WHOIS adatbázis egy nyilvánosan hozzáférhető adatbázis, amely hasznos eszköznek bizonyult az interneten egy adott domainnév tulajdonosának, valamint valamennyi domainnév adatainak és kapcsolattartójának megtalálásához;

P.  mivel a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak arra kell törekednie, hogy jogbiztonságot és egyértelműséget biztosítson, többek között a rövid távú bérlési és mobilitási szolgáltatások tekintetében az átláthatóság és világosabb tájékoztatási kötelezettségek előmozdítása révén;

Q.  mivel a Bizottság által 2020 márciusában a rövid távú bérleti ágazat egyes platformjaival az adatmegosztásról elért megállapodás lehetővé fogja tenni a helyi hatóságok számára a közösségi gazdaság fejlődésének jobb megértését, valamint lehetővé teszi a megbízható és folyamatos adatmegosztást és a tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatalt; mivel további lépéseket kell tenni a rövid távú bérlést kínáló online platformokra vonatkozó átfogóbb adatmegosztási keret létrehozása érdekében;

R.  mivel a Covid19-járvány súlyos hatással volt az uniós idegenforgalmi ágazatra, és megmutatta, hogy továbbra is támogatni kell a zöld folyosókkal kapcsolatos együttműködést az uniós ellátási láncok zökkenőmentes működésének és az áruk uniós közlekedési hálózaton belüli mozgásának biztosítása érdekében;

S.  mivel az internetes platformok ugrásszerű fejlődése és használatának széles körű elterjedése számos területen – többek között a kereskedelmi tevékenységek terén, a közlekedésben és az idegenforgalomban –, valamint a javak és a szolgáltatások megosztását illetően megváltoztatta annak módját, ahogyan a felhasználók és a vállalatok érintkeznek a tartalomszolgáltatókkal, a kereskedőkkel és az árukat és szolgáltatásokat kínáló magánszemélyekkel; mivel a digitális egységes piac csak akkor lehet sikeres, ha a felhasználók megbíznak az online platformokban, amelyek pedig tiszteletben tartják az összes alkalmazandó jogszabályt és a felhasználók jogos érdekeit; mivel minden jövőbeli szabályozási keretnek ki kell terjednie a tolakodó jellegű üzleti modellekre, beleértve a viselkedés manipulációját és a megkülönböztető gyakorlatokat is, amelyek jelentős hatással járnak az egységes piac működésének és a felhasználók alapvető jogainak kárára;

T.  mivel a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy javítsák az igazságszolgáltatási és bűnüldözési rendszereikhez való hozzáférést és azok hatékonyságát az online tartalom jogellenességének megállapítása, valamint a tartalom törlésével vagy a hozzáférés megszüntetésével kapcsolatos vitarendezés tekintetében;

U.  mivel a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályban foglalt követelményeknek a gyakorlatban könnyen végrehajthatónak kell lenniük az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtói számára; mivel az online közvetítők titkosíthatják vagy egyéb módon akadályozhatják a tartalomhoz harmadik felek által történő hozzáférést, ideértve a magát a tartalmat tároló tárhelyszolgáltató közvetítőket is;

V.  mivel a jogellenes tevékenységek csökkentésének hatékony módja a digitális tartalom szabad mozgása előtt álló akadályok felszámolása révén az új innovatív üzleti modellek felvirágzásának lehetővé tétele és a digitális egységes piac megerősítése; mivel a széttöredezett nemzeti piacokat létrehozó akadályok hozzájárulnak a jogellenes tartalmak iránti kereslet kialakulásához;

W.  mivel a digitális szolgáltatásoknak közvetlen és hatékony kommunikációs eszközöket kell biztosítaniuk a fogyasztók számára, például e-mail-címek, elektronikus kapcsolattartási űrlapok, csevegőrobotok, azonnali üzenetváltás vagy telefonos visszahívás formájában, és gondoskodniuk kell arról, hogy az ezekkel a kommunikációs eszközökkel kapcsolatos információk egyértelmű, érthető és lehetőség szerint egységes módon elérhetők legyenek a fogyasztók számára, valamint hogy a fogyasztók kéréseit a megfelelő helyre irányítsák a digitális szolgáltató által nyújtott különböző digitális szolgáltatások közül;

X.  mivel a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak biztosítania kell a fogyasztók tájékoztatáshoz való jogát abban az esetben, ha a szolgáltatást mesterséges intelligencia teszi lehetővé, automatizált döntéshozatali vagy gépi tanulási eszközöket vagy automatizált tartalomfelismerő eszközöket használ; mivel a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak lehetőséget kell biztosítania a kívülmaradásra, az automatizált testreszabási funkciók használatának korlátozására vagy személyre szabására, különösen a rangsorolás tekintetében, és konkrétabban annak a lehetőségnek a felkínálására, hogy a tartalom rendezés nélkül legyen látható, hogy nagyobb mértékű irányítást adjanak a felhasználóknak afelett, ahogyan a tartalmakat számukra rangsorolják;

Y.  mivel az automatizált döntéshozatali eljárás tárgyát képező személyes adatok védelmét többek között már az általános adatvédelmi rendelet is szabályozza, így a digitális jogszabályokról szóló jogszabálynak nem kell az ilyen intézkedések megismétlésére vagy módosítására törekednie;

Z.  mivel a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály megőrizze a mesterséges intelligenciával kapcsolatos emberközpontú megközelítést, összhangban a mesterséges intelligenciát lehetővé tevő szolgáltatások szabad mozgására vonatkozó meglévő szabályokkal, tiszteletben tartva a Szerződésekben foglalt alapvető értékeket és jogokat;

AA.  mivel a nemzeti felügyeleti hatóságoknak – amennyiben ezt az uniós jog lehetővé teszi – hozzáféréssel kell rendelkezniük a szoftverdokumentációhoz és a vizsgált algoritmusok adatkészleteihez;

AB.  mivel az algoritmusok átláthatósága és megmagyarázhatósága alapelvét úgy kell érteni, hogy a felhasználónak nyújtott információkat tömör, átlátható, érthető és könnyen hozzáférhető formában, világos és közérthető nyelvezetet használva kell bemutatni;

AC.  mivel fontos a hatékony végrehajtást és felügyeletet biztosító intézkedések megállapítása; mivel a rendelkezéseknek való megfelelést hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal kell megerősíteni, ideértve arányos bírságok kiszabását is;

AD.  mivel a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak ki kell egyensúlyoznia minden felhasználó jogát, és biztosítani kell, hogy az abban foglalt intézkedéseket ne úgy fogalmazzák meg, hogy egy jogos érdeket előnyben részesítenek egy másikkal szemben, továbbá meg kell akadályozni az intézkedések offenzív eszközként való alkalmazását a vállalkozások vagy ágazatok közötti konfliktusokban;

AE.  mivel az előzetes belső piaci mechanizmust azokban az esetekben kell alkalmazni, amikor a versenyjog önmagában nem elegendő az azonosított piaci hiányosságok megfelelő kezelésére;

AF.  mivel a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály részeként javasolt jogalkotási intézkedéseknek tényeken kell alapulniuk; mivel a Bizottságnak a rendelkezésre álló különböző lehetőségekre vonatkozó adatok, statisztikák, elemzések és tanulmányok alapján alapos hatásvizsgálatot kell végeznie; mivel a hatásvizsgálat során az online piacokon értékesített nem biztonságos és veszélyes termékeket is értékelni és elemezni kell; mivel a hatásvizsgálatnak figyelembe kell vennie a Covid19-járványból levont tanulságokat és az Európai Parlament állásfoglalásait is; mivel a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályt végrehajtási iránymutatásoknak kell kísérniük;

Általános elvek

1.  üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálycsomagra irányuló javaslatot nyújt be, amely az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvet módosító javaslatból és a kapuőr szereppel rendelkező rendszerszintű szereplők előzetes szabályairól szóló javaslatból áll, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 225. cikke alapján; felkéri a Bizottságot, hogy az EUMSZ 53. cikkének (1) bekezdése, 62. cikke és 114. cikke alapján, az ezen állásfoglalási indítvány mellékletében foglalt ajánlásokat követve nyújtson be ilyen csomagot, alapos hatásvizsgálat alapján, amelynek tartalmaznia kell a javaslatok pénzügyi vonzataira vonatkozó információkat, és megfelelő adatokon, statisztikákon és elemzéseken kell alapulnia;

2.  elismeri az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv által meghatározott jogi keret fontosságát az online szolgáltatások Unión belüli alakításában, és úgy véli, hogy még mindig érvényesek azok az elvek, amelyek a jogalkotókat a 90-es évek végén az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók szabályozása során vezérelték, és ezeket a leendő javaslatok kidolgozása során alkalmazni kell; kiemeli, hogy az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv által teremtett jogbiztonság lehetőséget adott a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára üzleti tevékenységük bővítésére és megkönnyítette a határokon átnyúló működésüket;

3.  úgy véli, hogy az Unión kívüli székhellyel rendelkező minden digitális szolgáltatónak be kell tartania a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály rendelkezéseit, amikor a szolgáltatások az Unióba irányulnak, az európai és a harmadik országbeli digitális szolgáltatók közötti egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében; kéri a Bizottságot, hogy értékelje továbbá, hogy fennáll-e a veszélye annak, hogy harmadik országok megtorló intézkedéseket hoznak, miközben felhívja a figyelmet arra, hogy az uniós jog hogyan alkalmazandó a harmadik országokból származó, az uniós piacot megcélzó szolgáltatókra;

4.  hangsúlyozza, hogy a belső piaci záradék, amely bevezette a székhely szerinti tagállam által történő ellenőrzést és a tagállamok azon kötelezettségét, hogy biztosítsák az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások szabad mozgását, központi szerepet játszott a digitális egységes piac fejlesztésében; hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell a digitális szolgáltatások nyújtása előtt álló, továbbra is fennálló indokolatlan és aránytalan akadályokkal, például az összetett adminisztratív eljárásokkal, a határokon átnyúló, költséges vitarendezéssel, a vonatkozó szabályozási követelményekkel – többek között az adózással – kapcsolatos információkhoz való hozzáféréssel, valamint biztosítani kell, hogy ne kerüljenek létrehozásra új indokolatlan és aránytalan akadályok;

5.  megjegyzi, hogy a szolgáltatások szabad mozgására vonatkozó uniós szabályok értelmében a tagállamok intézkedéseket hozhatnak az olyan jogos közérdekű célok védelme érdekében, mint a közrend védelme, a közegészségügy, a közbiztonság, a fogyasztóvédelem, a bérlakások hiánya elleni küzdelem, valamint az adókijátszás és adókikerülés megelőzése, feltéve, hogy ezek az intézkedések megfelelnek a megkülönböztetésmentesség és az arányosság elvének;

6.  úgy véli, hogy fenn kell tartani az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv fő elveit, például a belső piaci záradékot, a letelepedés szabadságát, a szolgáltatásnyújtás szabadságát és az általános nyomonkövetési kötelezettség előírásának tilalmát; hangsúlyozza, hogy a jövőbeli szabályozási keret vezérelvévé kell válnia annak az elvnek is, hogy „ami jogellenes offline, az online is jogellenes”, valamint a fogyasztóvédelem és a felhasználói biztonság elvének is;

7.  kiemeli az együttműködésen alapuló gazdasági platformok fontosságát a közlekedési és az idegenforgalmi ágazatban, ahol magánszemélyek és szakemberek egyaránt nyújtanak szolgáltatásokat; felhívja a Bizottságot, hogy az összes érdekelt féllel folytatott konzultációt követően kezdeményezze a nem személyes adatok átfogóbb megosztását és egy koordinációs keretet a platformok és a nemzeti, regionális és helyi hatóságok között, amelynek célja a bevált gyakorlatok megosztása és tájékoztatási kötelezettségek megállapítása, az uniós adatstratégiával összhangban;

8.  megjegyzi, hogy az e-kereskedelemről szóló irányelv elfogadása óta az adatvédelmi szabályrendszer jelentősen frissült, és hangsúlyozza, hogy a digitális szolgáltatások gyors fejlődése miatt a személyes adatok és a magánélet védelme érdekében szigorú és időtálló jogszabályi keretre van szükség; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a digitális szolgáltatóknak tiszteletben kell tartaniuk az uniós adatvédelmi jogszabályokat, nevezetesen az általános adatvédelmi rendeletet és a jelenleg felülvizsgálat alatt álló 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv), valamint az alapvető jogok széles keretével, ideértve a véleménynyilvánítás szabadságát, a méltóságot és a megkülönböztetés tilalmát, és a hatékony bírósági jogorvoslathoz való jogot, továbbá biztosítania kell rendszerei és szolgáltatásai biztonságát és védelmét;

9.  úgy véli, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak biztosítania kell a fogyasztók bizalmát és világosan meg kell határoznia, hogy a fogyasztói jogot és a termékbiztonsági követelményeket betartsák a jogbiztonság biztosítása érdekében; rámutat, hogy digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak külön hangsúlyt kell fektetnie a fogyatékossággal élő felhasználókra, és garantálnia kell az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások akadálymentességét; kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a szolgáltatókat olyan technikai eszközök kialakítására, amelyek lehetővé teszik a fogyatékossággal élő személyek számára az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokhoz való akadálymentes hozzáférést, megfelelő igénybevételüket és előnyeik kihasználását;

10.  hangsúlyozza az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvben foglalt horizontális megközelítés fenntartásának fontosságát; hangsúlyozza, hogy az univerzális megközelítés nem alkalmas a mai digitális környezet valamennyi új kihívásának kezelésére, és hogy az online kínált szolgáltatások és szereplők sokfélesége testre szabott szabályozási megközelítést igényel; javasolja, hogy inkább a gazdasági és nem gazdasági tevékenységek között, valamint a platformok által kínált eltérő jellegű digitális szolgáltatások között tegyenek különbséget, és ne a platformok típusára helyezzenek hangsúlyt; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy minden jövőbeli jogalkotási javaslatnak annak biztosítására kell törekednie, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókra vonatkozó új uniós kötelezettségek arányosak és egyértelmű jellegűek legyenek;

11.  emlékeztet arra, hogy számos jogalkotási és közigazgatási határozat, valamint szerződéses kapcsolat alkalmazza az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv meghatározásait és szabályait, és hogy ezért ezek bármilyen módosítása jelentős következményekkel jár;

12.  hangsúlyozza, hogy az előrejelezhető, a jövőben is működőképes, egyértelmű és átfogó uniós szintű keret és a tisztességes verseny elengedhetetlen minden európai vállalkozás, köztük a kkv-k, így a mikrovállalkozások, egyéni vállalkozók és az induló vállalkozások növekedésének előmozdításához, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások határokon át való nyújtásának fokozásához, a piac széttöredezettségének megszüntetéséhez és az európai vállalkozások számára olyan egyenlő versenyfeltételek biztosításához, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy teljes mértékben kiaknázzák a digitális szolgáltatások piacát, és versenyképesek legyenek világszinten;

13.  hangsúlyozza, hogy a rendszerszintű platformokra vonatkozó előzetes szabályokról szóló jövőbeli belső piaci eszközt és a versenyjog hiányosságainak kezelését célzó bejelentett új versenyeszközt külön jogi eszközként kell megtartani;

14.  emlékeztet arra, hogy az e-kereskedelemről szóló irányelvet technológiai szempontból semleges módon fogalmazták meg annak biztosítása érdekében, hogy az informatikai ágazat innovációjának gyors üteméből eredő technológiai fejlődés ne tegye elavulttá, és hangsúlyozza, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak továbbra is időtállónak kell lennie, és alkalmazhatónak kell lennie a digitális egységes piacra hatást gyakorló új technológiák megjelenésére; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a felülvizsgálatok továbbra is technológiasemlegesek legyenek annak érdekében, hogy hosszú távú előnyöket biztosítsanak a vállalkozások és a fogyasztók számára;

15.  úgy véli, hogy a belső piacon egyenlő versenyfeltételekre van szükség a platformgazdaság és a „hagyományos” offline gazdaság között, valamennyi érdekelt fél – a fogyasztók és a vállalkozások – számára ugyanazon jogok és kötelezettségek biztosítása alapján; úgy véli, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak nem kell kezelnie a platform-munkavállalók ügyét; ezért úgy véli, hogy a munkavállalók, köztük a platform-munkavállalók vagy a közösségi gazdaságban dolgozók szociális védelmével és szociális jogaival megfelelően foglalkozni kell egy külön eszközben annak érdekében, hogy megfelelő és átfogó választ lehessen adni a mai digitális gazdaság kihívásaira;

16.  úgy véli, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak a polgárok jogait védő közös uniós értékeken kell alapulnia, és arra kell irányulnia, hogy előmozdítsa egy gazdag és sokszínű online ökoszisztéma létrehozását, amely az online szolgáltatások széles skáláját, versenyképes digitális környezetet, átláthatóságot és jogbiztonságot nyújt a digitális egységes piacban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázása érdekében;

17.  úgy véli, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály lehetőséget biztosít az Unió számára, hogy a digitális gazdaságot ne csak uniós szinten alakítsa, hanem a világ többi része számára is mértékadóvá váljon;

Alapvető jogok és szabadságok

18.  megjegyzi, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók, különösen az online platformok, köztük a közösségi oldalak szélesebb közönséget képesek elérni és széles körben tudják befolyásolni a viselkedést, a véleményeket és a gyakorlatokat, beleértve az olyan kiszolgáltatott csoportokat, mint a kiskorúak, és meg kell felelniük a felhasználók és a társadalom egészének védelmét szolgáló uniós jogszabályoknak;

19.  emlékeztet arra, hogy az adatok gyűjtésével és értékesítésével, mint például a Cambridge Analyticával, az álhírekkel, a szándékos félretájékoztatással és a szavazók manipulációjával, valamint számos egyéb (a gyűlöletbeszédtől a terrorizmus közvetítéséig terjedő) káros online tevékenységgel kapcsolatos közelmúltbeli botrányok rámutattak, hogy a végrehajtás javítására és a tagállamok közötti szorosabb együttműködésre kell törekedni annak érdekében, hogy feltárják a meglévő szabályok előnyeit és hiányosságait, valamint meg kell erősíteni az alapvető jogok online védelmét;

20.  e tekintetben felhívja a figyelmet arra, hogy egyes meglévő ön- és társszabályozási rendszerek, többek között a dezinformáció visszaszorítását célzó uniós gyakorlati kódex, hozzájárultak a platformokkal és a szabályozó szervekkel folytatott párbeszéd megszervezéséhez; javasolja, hogy az online platformok alkalmazzanak hatékony és megfelelő biztosítékokat, különösen annak érdekében, hogy gondosan, arányosan és megkülönböztetésmentesen járjanak el, valamint hogy megakadályozzák a nem jogellenes tartalmak nem szándékos eltávolítását; az ilyen intézkedések nem vezethetnek a tartalom feltöltésének olyan kötelező szűréséhez, amely nem felel meg az általános nyomonkövetési kötelezettségek tilalmának; javasolja a káros tartalom, a gyűlöletbeszéd és a félretájékoztatás elleni küzdelemre vonatkozó intézkedések rendszeres értékelését és továbbfejlesztését;

21.  ismételten hangsúlyozza a véleménynyilvánítás és a tájékozódás, valamint a véleményalkotás szabadsága, továbbá a szabad és sokszínű sajtó- és médiakörnyezet biztosításának fontosságát, a független újságírás védelme szempontjából is; ragaszkodik a véleménynyilvánítás szabadságának védelméhez és előmozdításához, és fontosnak tartja a vélemények, a tájékoztatás, a sajtó, a média, valamint a művészi és kulturális kifejezésmódok sokszínűségét;

22.  hangsúlyozza, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak erősítenie kell a belső piaci szabadságokat, és garantálnia kell a Chartában meghatározott alapvető jogokat és elveket; hangsúlyozza, hogy a fogyasztók és a felhasználók, köztük a kiskorúak alapvető jogait védeni kell a káros online üzleti modellekkel, köztük a digitális reklámtevékenységeket folytató modellekkel, valamint a viselkedés befolyásolásával és a megkülönböztető gyakorlatokkal szemben;

23.  kiemeli a felhasználók felhatalmazásának fontosságát a saját alapvető jogaik online érvényesítése tekintetében; megismétli, hogy a digitális szolgáltatóknak tiszteletben kell tartaniuk a felhasználóik adatok hordozhatóságához való, uniós jogban megállapított jogát, és lehetővé kell tenniük annak gyakorlását;

24.  rámutat, hogy a biometrikus adatok a személyes adatok különleges kategóriájának minősülnek, amelynek kezelésére külön szabályok vonatkoznak; megjegyzi, hogy a biometrikus adatok egyre inkább felhasználhatók egyének azonosítására és hitelesítésére, és erre fel is használják, ami esetleges előnyei ellenére jelentős kockázatot és súlyos beavatkozást jelent a magánélethez és az adatok védelméhez való jog szempontjából, valamint lehetővé teszi a személyazonossággal való visszaélést, különösen akkor, ha az az érintett hozzájárulása nélkül történik; kéri, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály biztosítsa, hogy a digitális szolgáltató a biometrikus adatokat mindig kizárólag csak magán az eszközön tárolják – kivéve, ha a központi tárolást jogszabály lehetővé teszi –, továbbá hogy a digitális szolgáltatások felhasználói számára alapértelmezett beállításként mindig biztosítsanak lehetőséget a biometrikus adatok helyett más alternatíva használatára valamely szolgáltatás működéséhez, valamint azt a kötelezettséget, hogy egyértelműen tájékoztassák a fogyasztókat a biometrikus adatok használatának kockázatairól;

25.  hangsúlyozza, hogy a kommunikációs metaadatokra vonatkozó ítélkezési gyakorlat szellemében a hatóságoknak csak előzetes bírósági engedéllyel, súlyos bűncselekmények gyanúsítottjaival szembeni nyomozás érdekében adható hozzáférés a felhasználó előfizetői- és metaadataihoz; meggyőződése azonban, hogy a digitális szolgáltatóknak nem szabad az adatokat bűnüldözési célból megőrizniük, kivéve, ha az egyéni felhasználó adatainak a célzott megőrzését valamely független, illetékes hatóság rendeli el, az uniós joggal összhangban;

26.  kiemeli az adatok hatékony, végponttól végpontig terjedő titkosításának fontosságát, mivel ez elengedhetetlen az internetbe vetett bizalom és az internet biztonsága érdekében, valamint hatékonyan megakadályozza harmadik személyek illetéktelen hozzáférését;

Átláthatóság és fogyasztóvédelem

27.  megjegyzi, hogy a Covid19-világjárvány megmutatta az e-kereskedelmi ágazat jelentőségét és ellenálló képességét és az európai gazdaság fellendítésének motorjaként benne rejlő lehetőségeket, de ugyanakkor azt is, hogy az uniós fogyasztók mennyire ki vannak szolgáltatva az uniós biztonsági szabályoknak meg nem felelő hamisított, jogellenes vagy nem biztonságos termékeket online értékesítő, vagy szolgáltatásokat online nyújtó, illetve a fogyasztók számára indokolatlan és visszaélésszerű áremeléseket vagy más tisztességtelen feltételeket alkalmazó tisztességtelen kereskedők megtévesztő kereskedelmi gyakorlataival szemben; hangsúlyozza, hogy sürgősen javítani kell az uniós szabályok végrehajtását és növelni kell a fogyasztóvédelmet;

28.  hangsúlyozza, hogy ezt a problémát súlyosbítják a csalárd üzleti felhasználók azonosításának nehézségei, így megnehezítve a fogyasztók számára, hogy kártérítést követeljenek az elszenvedett károkért és veszteségekért;

29.  úgy véli, hogy a meglévő szabályoknak való megfelelés fokozására irányuló intézkedésekkel párhuzamosan meg kell erősíteni az e-kereskedelemről szóló irányelvben az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókra és üzleti ügyfeleikre vonatkozóan meghatározott jelenlegi átláthatósági és tájékoztatási követelményeket, valamint a kereskedelmi tájékoztatásra vonatkozó minimumkövetelményeket, a kkv-k versenyképességének sérelme nélkül;

30.  felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 5. cikkében meghatározott tájékoztatási követelményeket, és követelje meg a tárhelyszolgáltatóktól, hogy az adatprotokollra vonatkozó jogszabályokkal összhangban hasonlítsák össze a velük közvetlen kereskedelmi kapcsolatban álló üzleti felhasználók adatait és személyazonosságát a megfelelő meglévő és rendelkezésre álló uniós adatbázisok azonosító adataival; a tárhelyszolgáltatóknak fel kell szólítaniuk üzleti felhasználóikat annak biztosítására, hogy az átadott információk pontosak, teljesek és naprakészek legyenek, és jogot kell adni, illetve kötelezővé kell tenni számukra, hogy megtagadják vagy megszüntessék szolgáltatások nyújtását az utóbbiak részére, ha az üzleti felhasználóik személyazonossága hamis vagy félrevezető; az üzleti felhasználók felelnek a szolgáltató értesítéséért az üzleti tevékenységükben bekövetkező bármely változásról (például az üzleti tevékenység megszüntetéséről);

31.  felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatókra vonatkozó kikényszeríthető kötelezettségeket az átláthatóság, a tájékoztatás és az elszámoltathatóság növelése érdekében; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a végrehajtási intézkedéseket céljukat tekintve úgy alakítsák ki, hogy figyelembe vegyék ezt a különbséget és ez ne vezessen elkerülhetetlenül a magánélet és a jogi eljárások megsértéséhez; úgy véli, hogy e kötelezettségeknek arányosnak kell lenniük, és azokat megfelelő, hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal kell betartatni;

32.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvben és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvben meghatározott, a kereskedelmi tájékoztatás és a digitális hirdetések átláthatóságára vonatkozó meglévő kötelezettségeket; rámutat, hogy foglalkozni kell a profilalkotással, valamint a személyre szabott marketinggel és árképzéssel kapcsolatos sürgető fogyasztóvédelmi aggályokkal, többek között egyértelmű átláthatósági kötelezettségek és tájékoztatási követelmények révén;

33.  hangsúlyozza, hogy az online fogyasztók kiegyensúlyozatlan helyzetben találják magukat a reklámbevételekből és az egyes fogyasztókat a nagy adathalmazok és a mesterségesintelligencia-mechanizmusok segítségével gyűjtött információk alapján közvetlenül megcélzó hirdetésekből támogatott szolgáltatásokat kínáló szolgáltatókkal és kereskedőkkel szemben; felhívja a figyelmet arra, hogy a személyre szabott reklámok, a mikroszegmentáláson alapuló és viselkedésalapú reklámok negatív hatásokkal járhatnak; felhívja ezért a Bizottságot, hogy vezessen be további szabályokat a személyes adatok gyűjtésén alapuló célzott reklámokra és mikrotargetingre vonatkozóan, és fontolja meg a mikroszegmentáláson alapuló és viselkedésalapú reklámok szigorúbb szabályozását a kevésbé tolakodó reklámformák javára, amelyek nem igénylik a felhasználók és a tartalom közötti kapcsolat széles körű nyomon követését; felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje olyan jogalkotási intézkedések bevezetését is, amelyek az online hirdetések átláthatóságának fokozására irányulnak;

34.  a digitális szolgáltatások fejlődésére tekintettel hangsúlyozza a tagállamok azon kötelezettségének fontosságát, hogy biztosítaniuk kell, hogy jogrendszerük lehetővé tegye a szerződések elektronikus úton történő megkötését, a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása mellett; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül és szükség esetén frissítse az elektronikus úton kötött szerződésekre – többek között a tagállamok által küldött értesítések tekintetében – vonatkozó jelenlegi követelményeket; tudomásul veszi az „intelligens szerződések”, mint például a megosztott könyvelési technológiákon alapuló szerződések terjedését, és kéri a Bizottságot, hogy értékelje a megosztott könyvelési technológiák – többek között az „intelligens szerződések” – fejlődését és használatát, mint például az érvényesség kérdését és az intelligens szerződések határokon átnyúló helyzetekben történő érvényesítését, nyújtson erre vonatkozó iránymutatást a vállalkozások és a fogyasztók jogbiztonságának biztosítása érdekében, és csak akkor tegyen jogalkotási kezdeményezéseket, ha az értékelés nyomán konkrét hiányosságokat tárnak fel;

35.  kéri a Bizottságot, hogy vezessen be minimumszabályokat a szerződési feltételeket és általános feltételeket illetően, különös tekintettel az átláthatóságra, az akadálymentességre és a tisztességre, valamint alkalmazzon megkülönböztetésmentes intézkedéseket, és hogy továbbra is vizsgálja felül azt a gyakorlatot, hogy az egyedileg előre meg nem tárgyalt szerződési feltételekben, többek között a végfelhasználói licencszerződésekben előre kidolgozott szabványfeltételeket alkalmaznak, és keressen módot e feltételek méltányosabbá tételére és az uniós jognak való megfelelés biztosítására annak érdekében, hogy a fogyasztók könnyebben tudjanak aktívan részt venni a szerződéskötésben, többek között a záradékok megválasztásával, lehetővé téve a jobb tájékoztatáson alapuló beleegyező nyilatkozat biztosítását;

36.  hangsúlyozza, hogy a virtuális azonosítási technológiák fejlődésének fényében javítani kell a vállalkozások és a fogyasztók közötti elektronikus kommunikáció hatékonyságát; úgy véli, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály hatékonyságának biztosítása érdekében a Bizottságnak a digitális azonosításra vonatkozó szabályozási keretet, nevezetesen a 910/2014/EU rendelet(18) (továbbiakban: „az eIDAS-rendeletet”) is frissítenie kell; úgy véli, hogy egy általánosan elfogadott, megbízható digitális személyazonosság és megbízható hitelesítési rendszerek létrehozása hasznos eszköz lenne, amely lehetővé tenné a természetes személyek, jogi személyek és gépek egyéni személyazonosságának biztonságos megállapítását a hamis profilok használata elleni védelem érdekében; ezzel összefüggésben megjegyzi annak fontosságát, hogy a fogyasztók biztonságosan tudjanak használni vagy megvásárolni online termékeket és szolgáltatásokat anélkül, hogy azokhoz nem kapcsolódó platformokat kellene használniuk és szükségtelenül megosztaniuk az e platformok által gyűjtött adatokat, beleértve a személyes adatokat is; felhívja a Bizottságot, hogy végezzen alapos hatásvizsgálatot egy egyetemesen elfogadott nyilvános elektronikus személyazonosság létrehozása tekintetében, amely az egyszeri bejelentkezésen alapuló magánrendszerek alternatívájaként szolgálhatna, és hangsúlyozza, hogy ezt a szolgáltatást úgy kell fejleszteni, hogy a lehető legkevesebb adatot gyűjtsenek össze; úgy véli, hogy a Bizottságnak értékelnie kellene annak lehetőségét, hogy létrehozzon egy életkor-ellenőrző rendszert a digitális szolgáltatások felhasználói számára, különösen a kiskorúak védelme érdekében;

37.  hangsúlyozza, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály nem érintheti az általános adatvédelmi rendelet által megállapított adatminimalizálás elvét, és amennyiben azt külön jogszabály másként nem követeli meg, a digitális szolgáltatások közvetítőinek a lehető legnagyobb mértékben lehetővé kell tenniük szolgáltatásaik anonim használatát, és kizárólag a felhasználó azonosításához szükséges adatokat szabad kezelniük;az így összegyűjtött adatokat nem szabad felhasználni semmilyen más digitális szolgáltatásra, kivéve azokat, amelyek személyazonosítást, hitelesítést vagy életkor-ellenőrzést igényelnek, továbbá csak törvényes célra használhatók, és semmilyen módon nem használhatók fel az általános internet-hozzáférés korlátozására;

Mesterséges intelligencia és gépi tanulás

38.  hangsúlyozza, hogy míg a mesterséges intelligencián alapuló szolgáltatásokban vagy automatizált döntéshozatali eszközöket vagy gépi tanulási eszközöket alkalmazó szolgáltatásokban, amelyeket jelenleg az e-kereskedelemről szóló irányelv szabályoz, óriási lehetőségek rejlenek arra, hogy előnyöket biztosítsanak a fogyasztók és a szolgáltatók számára, a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak foglalkoznia kell azokkal a konkrét, a jelenlegi jogszabály által még nem érintett kihívásokkal is, amelyeket e szolgáltatások a megkülönböztetésmentesség biztosítása, a felhasznált adatkészletek átláthatósága és az algoritmusok érthető megmagyarázása, valamint a felelősség biztosítása terén támasztanak;

39.  továbbá hangsúlyozza, hogy az azok alapjául szolgáló algoritmusoknak a Szerződésekben és a Chartában foglaltaknak megfelelően teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk az alapvető jogokat, különösen a magánélethez való jogot, a személyes adatok védelmét, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát, a hatékony bírósági jogorvoslathoz való jogot, továbbá a gyermek jogait;

40.  úgy ítéli meg, hogy biztosítani kell jó minőségű, megkülönböztetésmentes és torzítatlan, alapul szolgáló adatkészletek alkalmazását, valamint segíteni kell az egyéneket abban, hogy különböző tartalmakhoz, véleményekhez, magas színvonalú termékekhez és szolgáltatásokhoz férjenek hozzá;

41.  felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be átláthatósági és elszámoltathatósági követelményeket az automatizált döntéshozatali folyamatok tekintetében, ugyanakkor biztosítsa a felhasználók magánéletére és az üzleti titkokra vonatkozó követelményeknek való megfelelést; rámutat, hogy lehetővé kell tenni az illetékes hatóságok által végzett külső szabályozási ellenőrzéseket, eseti felügyeletet és rendszeres kockázatértékeléseket, valamint értékelni kell a kapcsolódó kockázatokat, különösen a fogyasztókat vagy harmadik feleket érintő kockázatokat, és úgy véli, hogy az e kockázatok megelőzésére hozott intézkedéseknek indokoltnak és arányosnak kell lenniük, és nem akadályozhatják az innovációt; úgy véli, hogy tiszteletben kell tartani az „emberi vezérlés elvét” többek között annak érdekében, hogy megakadályozzák az egészségügyi és biztonsági kockázatok, a megkülönböztetés, az indokolatlan felügyelet vagy visszaélések növekedését, vagy megakadályozzák az alapvető jogokat vagy szabadságokat veszélyeztető esetleges fenyegetéseket;

42.  úgy véli, hogy a fogyasztóknak és felhasználóknak joguk van arra, hogy időben, tömören és könnyen érthető és hozzáférhető formában megfelelően tájékoztassák őket, és ténylegesen garantálják jogaikat, amikor automatizált döntéshozatali rendszerekkel és más innovatív digitális szolgáltatásokkal vagy alkalmazásokkal kerülnek kapcsolatba; aggodalmának ad hangot a virtuális asszisztensek vagy csevegőrobotok használatával kapcsolatos átláthatóság jelenlegi hiánya miatt, ami különösen káros lehet a kiszolgáltatott fogyasztókra nézve, és hangsúlyozza, hogy a digitális szolgáltatóknak nem szabad kizárólag automatizált döntéshozatali rendszereket használniuk a fogyasztók támogatására;

43.  úgy véli, hogy ezzel összefüggésben a fogyasztók számára lehetővé kell tenni, hogy egyértelmű tájékoztatást kapjanak arról, ha automatizált döntéshozatallal kerülnek kapcsolatba, valamint arról, hogy miként érhetnek el egy döntéshozatali hatáskörrel rendelkező személyt, hogyan kérjék az automatizált döntésekből eredő esetleges hibák ellenőrzését és javítását, valamint hogy jogorvoslatért folyamodjanak az automatizált döntéshozatali rendszerek használatával kapcsolatban felmerülő károk esetén;

44.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a fogyasztók választási lehetőségeit, a fogyasztói ellenőrzést és a mesterséges intelligenciával kapcsolatos szolgáltatásokba és alkalmazásokba vetett fogyasztói bizalmat; ezért úgy véli, hogy bővíteni kell a fogyasztók jogait, hogy nagyobb védelmet élvezhessenek a digitális világban, és felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg különösen az elszámoltathatósági és méltányossági feltételeket és ellenőrzést, valamint a megkülönböztetésmentességhez és a mesterséges intelligenciából származó, torzítatlan adatkészletekhez való jogot; úgy véli, hogy a fogyasztóknak és felhasználóknak nagyobb ellenőrzést kell gyakorolniuk a mesterséges intelligencia használatának módja felett, és lehetőséget kell kapniuk a mesterséges intelligencián alapuló személyre szabási funkció használatának megtagadására, korlátozására vagy személyre szabására;

45.  megjegyzi, hogy az automatizált tartalommoderáló eszközök nem képesek ténylegesen megérteni az emberi kommunikáció hátterének és szándékának finomságait, ami szükséges lenne annak meghatározásához, hogy a vizsgált tartalom jogsértőnek vagy a szerződési feltételeket sértőnek minősül-e; ezért hangsúlyozza, hogy az ilyen eszközök használatát nem szabad előírni a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályban;

A jogellenes online tartalmak és tevékenységek elleni küzdelem

46.  hangsúlyozza, hogy a jogellenes online tartalmak és tevékenységek létezése és terjedése súlyos fenyegetés, amely aláássa a polgárok digitális környezetbe vetett bizalmát, károsan hat az egészséges digitális ökoszisztémák fejlődésére, valamint súlyos és tartós következményekkel járhat az egyének biztonságára és alapvető jogaira is; megjegyzi, hogy ugyanakkor a jogellenes online tartalmak és tevékenységek könnyen elterjedhetnek, és azok negatív hatása nagyon rövid idő alatt felerősödhet;

47.  megjegyzi, hogy nincs egyenmegoldás a jogellenes tartalmak és tevékenységek valamennyi típusára; hangsúlyozza, hogy az olyan tartalmak, amelyek egyes tagállamokban jogellenesek lehetnek, másokban nem feltétlenül jogellenesek, mivel az EU-ban csak bizonyos típusú jogellenes tartalmakat harmonizálnak; kéri, hogy tegyenek szigorú különbséget egyrészt a jogellenes tartalom, a büntetendő cselekmények és a jogellenesen megosztott tartalom, másrészt a káros tartalom, a gyűlöletbeszéd és a félretájékoztatás között, amelyek nem mindig jogellenesek és minden egyes esetben sok különböző szempontra, megközelítésre és szabályra terjednek ki; úgy véli, hogy a jogi felelősségi rendszernek csak az uniós jog és a nemzeti jog meghatározása szerinti jogellenes tartalmakra kell vonatkoznia;

48.  úgy véli azonban, hogy az alapvető jogok és a meglévő ágazatspecifikus jogszabályok átfogó keretének sérelme nélkül egy összehangoltabb és koordináltabb uniós szintű megközelítés, amely figyelembe veszi a jogellenes tartalmak és tevékenységek különböző típusait, és amely a tagállamok közötti együttműködésen és a bevált gyakorlatok cseréjén alapul, hozzá fog járulni a jogellenes tartalmak hatékonyabb kezeléséhez; hangsúlyozza, hogy a szolgáltatók által meghozandó intézkedések súlyosságát a jogsértés súlyosságához kell igazítani, és kéri az illetékes hatóságok és a tárhelyszolgáltatók közötti együttműködés és információcsere javítását;

49.  úgy véli, hogy az online platformok önkéntes fellépései és önszabályozása Európa-szerte bizonyos előnyökkel járt, de a jogellenes tartalmak és tevékenységek eltávolításra kialakított egyértelmű jogi keretre van szükség az ilyen online tartalmakról való gyors értesítés és eltávolításuk biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy meg kell akadályozni, hogy de jure vagy de facto olyan általános kötelezettséget rójanak a digitális szolgáltatókra, hogy kövessék nyomon az általuk továbbított vagy tárolt információkat, sem olyan kötelezettséget, hogy minden tartalmat és tevékenységet aktívan keressenek, moderáljanak vagy kiszűrjenek; kiemeli, hogy a jogellenes tartalom eltávolításáról azon a platformon kell gondoskodni, ahol tárolták, és hogy a hozzáférést biztosítók számára nem kell előírni a tartalomhoz való hozzáférés letiltását;

50.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az online közvetítők, akik saját kezdeményezésükre állítólagosan jogellenes tartalmakat távolítanak el, ezt gondos, arányos és megkülönböztetésmentes módon tegyék, valamint vegyék megfelelően figyelembe minden körülmények között a felhasználók alapvető jogait és szabadságait; hangsúlyozza, hogy minden ilyen intézkedést szilárd eljárási biztosítéknak, valamint érdemi átláthatósági és elszámoltathatósági követelményeknek kell kísérniük; kéri továbbá, hogy amennyiben egy tartalom „jogellenes” mivolta kétséges, azt vessék alá emberi felülvizsgálatnak, és ne távolítsák el további vizsgálat nélkül;

51.  kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő tanulmányt a tartalmak és adatok Covid19-járvány előtt és alatt automatizált döntéshozatali folyamatokkal történő eltávolításáról, valamint a téves eltávolítások (hamis pozitív eredmények) eltávolított elemeken belüli arányáról;

52.  felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a tagállamokban a nemzeti szabályok növekvő különbségeivel és széttagoltságával, és fogadjon el egyértelmű és kiszámítható harmonizált szabályokat, valamint átlátható, hatékony és arányos bejelentési-cselekvési mechanizmust; elegendő biztosítékokat kell nyújtania, hogy lehetővé tegye a felhasználók számára, hogy értesítsék az online közvetítőket az esetlegesen jogellenes online tartalmakról vagy tevékenységekről, és segítsen a platformoknak, hogy gyorsabban reagáljanak, az esetlegesen jogellenes tartalmakkal kapcsolatban tett intézkedéseik pedig átláthatóbbak legyenek; úgy véli, hogy az ilyen intézkedéseknek technológiasemlegesnek és valamennyi szereplő számára könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük a felhasználók és a fogyasztók magas szintű védelmének biztosítása érdekében;

53.  hangsúlyozza, hogy a szóban forgó „bejelentési-cselekvési” mechanizmusnak emberközpontúnak kell lennie; hangsúlyozza, hogy védintézkedéseket kell bevezetni a rendszerrel való visszaélés ellen, többek között az ismételt téves bejelentésekkel, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal és más gyakorlatokkal szemben; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítson hozzáférést átlátható, hatékony, tisztességes és gyors viszontbejelentési és panasztételi mechanizmusokhoz, valamint bíróságon kívüli vitarendezési mechanizmusokhoz, és biztosítson a tartalom eltávolításával szemben bírósági jogorvoslati lehetőséget a hatékony jogorvoslathoz való jog garantálása érdekében;

54.  üdvözli az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy átláthatóvá tegyék a tartalom törlését; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a bejelentési-cselekvési mechanizmusokról – például a bejelentések számáról, a tartalmakat bejelentő szervezetek típusáról, a panasz tárgyát képező tartalom jellegéről, a közvetítő válaszadási idejéről, a fellebbezések számáról, valamint azon esetek számáról, amikor a tartalmat tévesen jogellenesnek vagy jogellenesen megosztottnak minősítették – szóló információkat tartalmazó jelentéseket tegyék nyilvánosan hozzáférhetővé;

55.  tudomásul veszi a szolgáltatók származási országától eltérő tagállamokban kiadott jogi előírások végrehajtásával kapcsolatos kihívásokat, és hangsúlyozza, hogy ezt a kérdést tovább kell vizsgálni; fenntartja, hogy a tárhelyszolgáltatók nem kötelezhetők a származási országukban jogszerűnek minősülő információk eltávolítására vagy az ezen információkhoz való hozzáférés letiltására;

56.  hangsúlyozza, hogy a jogszabályok érvényesítésével, az online tevékenységek és tartalmak jogszerűségéről való döntéssel, csakúgy mint a tárhelyszolgáltatók arra való kötelezésével kapcsolatos felelősséget, hogy a jogellenes tartalmakat eltávolítsák vagy hozzáférhetetlenné tegyék, valamint az azzal kapcsolatos felelősséget, hogy ezek a határozatok pontosak, megalapozottak legyenek, és tiszteletben tartsák az alapvető jogokat, továbbra is a független illetékes hatóságoknak kell viselniük;

57.  hangsúlyozza, hogy az online közvetítők jogi felelősségi rendszeréből származó, az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 12., 13. és 14. cikkében megállapított biztosítékok, valamint az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 15. cikkében foglalt általános nyomonkövetési tilalom elengedhetetlen a digitális szolgáltatások szabad mozgásának megkönnyítése, az online tartalom elérhetősége és a felhasználók alapvető jogainak védelme szempontjából, és azokat meg kell őrizni; hangsúlyozza ebben az összefüggésben, hogy a jogi felelősségre vonhatóság rendszerét és az általános nyomon követés tilalmát nem szabad esetleges új jogszabályokkal vagy az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv egyéb szakaszainak módosításával módosításával gyengíteni;

58.  elismeri, hogy az az elv, amely szerint a semleges és passzív szerepet játszó digitális szolgáltatások, mint például a háttér- és infrastrukturális szolgáltatók nem felelősek a szolgáltatásaikon keresztül továbbított tartalomért, mivel nem gyakorolnak ellenőrzést e tartalom felett, nem kerülnek azzal aktív kapcsolatba, és nem optimalizálják azt; hangsúlyozza azonban, hogy további pontosításra van szükség az aktív és passzív szerep tekintetében, figyelembe véve a Bíróság ezzel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát;

59.  felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg a tárhelyszolgáltatók kötelezését arra, hogy az esetlegesen súlyos bűncselekménynek minősülő illegális tartalmakról bejelentést tegyenek az illetékes bűnüldöző hatósághoz, amint arról tudomást szereznek;

Online piacterek

60.  megjegyzi, hogy az online szolgáltatók, például az online piacterek mind a fogyasztók , mind a kereskedők számára előnyösnek bizonyultak azáltal, hogy javították a választékot és csökkentették a költségeket és az árakat, a fogyasztókat kiszolgáltatottabbá tették egyre több eladó, többek között harmadik országokból származók számára, akik olyan termékeket tudnak online kínálni, amelyek gyakran nem felelnek meg az uniós termékbiztonsági szabályoknak és szabványoknak, és nem garantálják kellőképpen a fogyasztók jogait;

61.  hangsúlyozza, hogy a fogyasztóknak egyformán biztonságban kell lenniük, amikor online vagy fizikai üzletekben vásárolnak; hangsúlyozza, hogy elfogadhatatlan, hogy uniós fogyasztók veszélyes vegyi anyagokat tartalmazó jogellenes, hamisított és nem biztonságos termékeknek, valamint az emberi egészséget kockáztató egyéb biztonsági veszélyeknek legyenek kitéve; kitart amellett, hogy megfelelő termékbiztonsági és fogyasztóvédelmi biztosítékokat és intézkedéseket kell bevezetni a nem megfelelő termékek vagy szolgáltatások online piacokon történő értékesítésének megakadályozása érdekében, és felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg az online piacok felelősségi rendszerét;

62.  hangsúlyozza a piacfelügyeletről és a termékek megfelelőségéről szóló (EU) 2019/1020 rendeletnek az Unióba harmadik országokból belépő termékek megfelelőségére vonatkozóan foglalt szabályok fontosságát; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen intézkedéseket az Unión kívül letelepedett eladók jogszabályoknak való jobb megfelelése érdekében abban az esetben, ha nincs az Unióban letelepedett gyártó, importőr vagy forgalmazó, és orvosolja a jelenlegi joghézagot, amely lehetővé teszi a szóban forgó platformok számára, hogy online értékesítsenek olyan termékeket európai fogyasztóknak, amelyek nem felelnek meg az uniós biztonsági és fogyasztóvédelmi szabályoknak, anélkül, hogy szankcionálnák vagy felelősségre vonnák őket a tevékenységükért, megfosztva ezzel a fogyasztókat a jogaik érvényesítésére vagy kártérítés igénybevételére szolgáló jogi eszközöktől; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy fontos, hogy mindig azonosítani lehessen a harmadik országokból származó termékek gyártóit és eladóit;

63.  hangsúlyozza, hogy az online piactereknek haladéktalanul tájékoztatniuk kell a fogyasztókat az általuk megvásárolt termék piactérről való eltávolításáról, ha arról kaptak bejelentést, hogy az nem felel meg az uniós termékbiztonsági és fogyasztóvédelmi szabályoknak;

64.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az online piacterek szolgáltatói konzultáljanak a RAPEX-szel és értesítsék az illetékes hatóságokat, mihelyt a platformjukon található jogellenes, nem biztonságos és hamisított termékekről szereznek tudomást;

65.  úgy ítéli meg, hogy az online piactereknek fokozniuk kell együttműködésüket a piacfelügyeleti hatóságokkal és a vámhatóságokkal, többek között azáltal, hogy megosztják a jogellenes, nem biztonságos és hamisított termékekre vonatkozó információkat;

66.  felszólítja a Bizottságot, hogy sürgesse a tagállamokat arra, hogy hajtsanak végre több közös piacfelügyeleti fellépést, és fokozzák a vámhatóságokkal való együttműködést az online értékesített termékek biztonságának azt megelőzően történő ellenőrzése érdekében, hogy azok eljutnának a fogyasztókhoz; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy fogyasztói központokból álló nemzetközi hálózat létrehozásának lehetőségét, amely segítené az uniós fogyasztókat a nem uniós országban székhellyel rendelkező kereskedőkkel szembeni viták kezelésében;

67.  kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az online piacok által kínált szakmai szolgáltatások tekintetében valósuljon meg kielégítő szintű fogyasztóvédelem megfelelő biztosítékok és tájékoztatási követelmények révén;

68.  úgy véli, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak arra kell törekednie, hogy jogbiztonságot és egyértelműséget biztosítson a turisztikai és közlekedési piacon azáltal, hogy olyan irányítási keretet hoz létre, amely formalizálja a platformok és a nemzeti, regionális és helyi hatóságok közötti együttműködést, és amelynek célja különösen a bevált gyakorlatok megosztása, valamint azáltal, hogy a rövid távú bérlési és mobilitási platformok tekintetében tájékoztatási kötelezettségeket állapít meg a szolgáltatóik felé a vonatkozó nemzeti, regionális és helyi jogszabályokkal kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot, hogy számolja fel az indokolatlan korlátozásokat ágazat-specifikus, uniós szinten összehangolt erőfeszítés kidolgozása révén minden érdekelt fél bevonásával, hogy megállapodjanak az egységes piaci szabályokkal összhangban lévő azon kritériumokat illetően – például engedélyek, jogosítványok, vagy adott esetben a szolgáltató helyi vagy nemzeti regisztrációs száma –, amelyek ahhoz szükségesek, hogy egy rövid távú bérlési és mobilitási platformon szolgáltatást kínáljanak; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ne rójanak aránytalan tájékoztatási kötelezettségeket és szükségtelen adminisztratív terheket semmilyen szolgáltatóra, különös tekintettel a magánszemélyek közötti szolgáltatást nyújtó szolgáltatókra és a kkv-kra;

69.  felszólít arra, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály – az európai zöld megállapodással összhangban – mozdítsa elő az e-kereskedelem fenntartható növekedését és fenntarthatóságát; hangsúlyozza az online piacterek fontosságát a fenntartható termékek és szolgáltatások népszerűsítése és a fenntartható fogyasztás ösztönzése tekintetében; intézkedéseket szorgalmaz az online kínált termékekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatos megtévesztő gyakorlatok és félretájékoztatás – többek között a hamis „környezeti állítások” – kezelésére, ugyanakkor felszólítja az online piacterek szolgáltatóit, hogy mozdítsák elő az e-kereskedelem fenntarthatóságát azáltal, hogy egyértelmű és könnyen érthető tájékoztatást nyújtanak a fogyasztóknak az online vásárolt termékek vagy szolgáltatások környezeti hatásairól;

70.  felszólítja a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg a termékek és szolgáltatások online értékesítésre alkalmazandó jelenlegi jogi keret egyértelműségét és következetességét a lehetséges hiányosságok és ellentmondások, valamint a hatékony jogérvényesítés azonosítása érdekében; kéri a Bizottságot, hogy végezze el a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály és a termékbiztonságra és a vegyi anyagokra vonatkozó uniós jogszabályok közötti kölcsönhatás alapos elemzését; kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa az online piacterekre vonatkozó új szabályok, valamint a 2001/95/EK irányelv(19) (az általános termékbiztonságról szóló irányelv) és a 85/374/EGK irányelv(20) (a termékfelelősségről szóló irányelv) felülvizsgálata közötti összhangot;

71.  tudomásul veszi az olyan szelektív forgalmazási megállapodásokkal való visszaélés vagy azok helytelen alkalmazása nem szűnő problémáit, amelyek célja a termékek és szolgáltatások rendelkezésre állásának az egységes piacon a határokon átnyúlóan és a platformok között történő korlátozása; kéri a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket e kérdésben a vertikális csoportmentességek és az EUMSZ 101. cikke szerinti egyéb szakpolitikák szélesebb körű felülvizsgálata során, tartózkodva attól, hogy a kérdés a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályban szerepeljen;

A rendszerszintű szereplők előzetes szabályozása

72.  megjegyzi, hogy jelenleg egyes piacokat jelentős hálózati hatást gyakorló nagy szereplők jellemeznek, amelyek valójában „online kapuőrként” tudnak működni a digitális gazdaságban (a továbbiakban: rendszerszintű szereplő); hangsúlyozza a jelentős digitális jelenléttel rendelkező online szolgáltatók és más szolgáltatók közötti tisztességes és hatékony verseny fontosságát a fogyasztói jólét előmozdítása érdekében; kéri a Bizottságot, hogy készítsen alapos elemzést a piacon eddig megfigyelt különböző problémákról és azok következményeiről, többek között a fogyasztókra, a kkv-kra és a belső piacra nézve;

73.  úgy véli, hogy a piacra lépés akadályainak csökkentése és a rendszerszintű szereplők szabályozása révén egy, e rendszerszintű szereplők tekintetében előzetes szabályozási korrekciós intézkedéseket előíró belső piaci eszköz megnyithatja a piacokat az új belépők – köztük a kkv-k, vállalkozók és az induló vállalkozások – előtt, előmozdítva ezáltal a fogyasztók választási lehetőségeit, és a versenyjog puszta érvényesítéséhez mérten jelentősebb lehetőségeket biztosítva az innováció számára;

74.  üdvözli a Bizottság nyilvános konzultációját arról a lehetőségről, hogy a jövőbeli digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály részeként célzott előzetes szabályozást vezessenek be a digitális piacokra jellemző rendszerszintű problémák kezelésére; hangsúlyozza a belső piaci szabályozás és a versenypolitika egymást kiegészítő jellegét, amint azt a Bizottság szaktanácsadóinak „Versenypolitika a digitális korban” című jelentése hangsúlyozta;

75.  felszólítja a Bizottságot, hogy egyértelmű mutatók alapján határozza meg a „rendszerszintű szereplő” fogalmát;

76.  úgy véli, hogy az előzetes szabályozásnak az (EU) 2019/1150 rendeletre (a továbbiakban: a platformok és az üzleti felhasználók közötti kapcsolatokról szóló rendelet) kell épülnie, és az intézkedéseknek összhangban kell lenniük az uniós trösztellenes szabályokkal és az Unió versenypolitikájával, amely jelenleg felülvizsgálat alatt áll a digitális kor kihívásainak jobb kezelése érdekében; az előzetes szabályozásnak tisztességes és minden szereplőre alkalmazandó kereskedelmi feltételeket kell biztosítania, beleértve az esetleges további követelményeket és azon pozitív és negatív intézkedések zárt listáját, amelyeket a szereplőknek be kell tartaniuk és/vagy amelyek folytatása tilos;

77.  felszólítja a Bizottságot, hogy elemezze különösen a rendszerszintű szereplők ajánlási rendszereivel kapcsolatos átláthatóság hiányát, beleértve az ilyen rendszerek működésére vonatkozó szabályokat és kritériumokat, valamint azt, hogy szükség van-e további átláthatósági kötelezettségek és tájékoztatási követelmények előírására;

78.  hangsúlyozza, hogy az előzetes szabályozási korrekciós intézkedések más ágazatokban történő bevezetése javította a versenyt az adott ágazatokban; megjegyzi, hogy hasonló keretet lehetne kidolgozni a „kapuőr” szerepet betöltő rendszerszintű szereplők azonosítására, figyelembe véve a digitális ágazat sajátosságait;

79.  felhívja a figyelmet arra, hogy az rendszerszintű szereplők üzleti felhasználóinak skálája a multinacionális vállalatoktól a mikrovállalkozásokig rendkívül széles; hangsúlyozza, hogy a rendszerszintű szereplőkre vonatkozó előzetes szabályozás nem vezethet az azokat használó vállalkozásokra további követelmények „áthárításához”;

80.  hangsúlyozza, hogy a jelentős mennyiségű adat rendszerszintű szereplők általi felhalmozása és begyűjtése, valamint az ilyen adatok felhasználása az egyik piacról a másikra való terjeszkedés érdekében, továbbá a felhasználók arra való ösztönzésének lehetősége, hogy több platform esetében is egyetlen gazdasági szereplő elektronikus azonosítóját használják, az alkupozíciót érintő egyenlőtlenségekhez, ezáltal pedig a verseny torzulásához vezethet az egységes piacon; úgy véli, hogy a fokozott átláthatóság és a rendszerszintű szereplők és az illetékes hatóságok közötti adatmegosztás elengedhetetlen az előzetes szabályozás működésének garantálása szempontjából;

81.  hangsúlyozza, hogy az interoperabilitás kulcsfontosságú a versenyképes piac, valamint a felhasználók választási lehetőségeinek és innovatív szolgáltatásainak lehetővé tételéhez, továbbá a felhasználók és a fogyasztók bezáródása kockázatának korlátozásához; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson megfelelő szintű interoperabilitást a rendszerszintű szereplők számára, és tárja fel a különböző technológiákat, valamint a nyílt szabványokat és protokollokat, beleértve egy műszaki interfész (alkalmazásprogramozási interfész) lehetőségét is;

Felügyelet, együttműködés és végrehajtás

82.  úgy véli, hogy tekintettel a digitális szolgáltatások határokon átnyúló jellegére, a hatékony felügyelet és a tagállamok közötti együttműködés – ideértve az információk és bevált gyakorlatok megosztását is – kulcsfontosságú a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály megfelelő végrehajtásának biztosításához; hangsúlyozza, hogy az uniós jogszabályok tagállamok általi hiányos átültetése, végrehajtása és érvényesítése indokolatlan akadályokat teremt a digitális egységes piacon; felszólítja a Bizottságot, hogy ezeket a tagállamokkal szoros együttműködésben kezelje;

83.  felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok biztosítsák a nemzeti felügyeleti hatóságok számára a feladataik hatékony ellátásához és a munkájukhoz való hozzájáruláshoz szükséges megfelelő pénzügyi eszközöket, emberi erőforrásokat és végrehajtási hatásköröket;

84.  hangsúlyozza, hogy a nemzeti hatóságok és más tagállamok hatóságai, a civil társadalom és a fogyasztói szervezetek közötti együttműködés rendkívül fontos a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály hatékony végrehajtásának megvalósítása szempontjából; javasolja a származási ország elvének megerősítését a tagállamok közötti fokozott együttműködés révén a digitális szolgáltatások szabályozási felügyeletének javítása és a határokon átnyúló ügyekben a hatékony bűnüldözés megvalósítása érdekében; ösztönzi a tagállamokat, hogy egyesítsék és osszák meg egymással a bevált gyakorlatokat és az adatok megosztását a nemzeti szabályozó hatóságok között, és biztosítsanak biztonságos interoperábilis kommunikációs módokat a szabályozók és a jogi hatóságok számára;

85.  felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály rendelkezéseinek alkalmazásához legmegfelelőbb felügyeleti és végrehajtási modellt, és fontolja meg egy, a nemzeti és uniós hatóságok közötti koordináción és együttműködésen alapuló hibrid rendszer létrehozását a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály hatékony érvényesítése, felügyelete és végrehajtása érdekében; úgy véli, hogy ennek a felügyeleti rendszernek kell felelnie a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály felügyeletéért, betartásáért, nyomon követéséért és alkalmazásáért, és kiegészítő hatáskörökkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy határokon átnyúló kezdeményezéseket és vizsgálatokat végezzen, valamint végrehajtási és ellenőrzési hatáskörökkel kell felruházni;

86.  úgy véli, hogy a nemzeti hatóságok hálózatával együttműködésben folytatott uniós koordinációnak prioritásként kell kezelnie az összetett, határokon átnyúló kérdések kezelését;

87.  emlékeztet a nem személyes adatok megosztása megkönnyítésének és az érdekelt felekkel folytatott párbeszéd előmozdításának fontosságára; ösztönzi továbbá egy európai kutatási adattár létrehozását és fenntartását az ilyen adatok közintézményekkel, kutatókkal, nem kormányzati szervezetekkel és egyetemekkel való kutatási célú megosztásának megkönnyítése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy építse ki ezt az eszközt a meglévő bevált gyakorlatok és kezdeményezések – például a platform-megfigyelőközpont vagy az Uniós Blokklánc Megfigyelőközpont – alapján;

88.  úgy véli, hogy a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy kérésre a Közös Kutatóközponton keresztül szakértői segítséget nyújtson a tagállamok számára a digitális egységes piaccal kapcsolatos jogalkalmazásra vonatkozó műszaki, adminisztratív vagy egyéb kérdések elemzéséhez; felszólítja a nemzeti szabályozó hatóságokat és a Bizottságot, hogy biztosítsanak további tanácsadást és segítséget az uniós kkv-k számára jogaikkal kapcsolatban;

89.  felhívja a Bizottságot, hogy a hatékony végrehajtás és a fogyasztói jogorvoslat lehetővé tétele érdekében erősítse meg és korszerűsítse az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv értelmében a bíróságon kívüli vitarendezésre, valamint a bírósági eljárásokra vonatkozó jelenlegi keretet, figyelembe véve a 2013/11/EU irányelv(21) szerinti fejleményeket; hangsúlyozza, hogy támogatni kell a fogyasztókat a bírósági rendszer használatában; úgy véli, hogy a felülvizsgálat nem gyengítheti a nemzeti jogrendszerek által a kisvállalkozások és a kereskedők számára biztosított jogi védelmet;

Záró megfontolások

90.  úgy véli, hogy a kért javaslat pénzügyi vonatkozásait a megfelelő költségvetési forrásokból kell fedezni;

o
o   o

91.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a kísérő, részletes ajánlásokat a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK

I.  ÁLTALÁNOS ALAPELVEK

A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálycsomagnak hozzá kell járulnia a belső piac megerősítéséhez azáltal, hogy biztosítja a digitális szolgáltatások szabad mozgását és a szabad vállalkozási tevékenységet, ugyanakkor garantálja a magas szintű fogyasztóvédelmet, beleértve a felhasználók online biztonságának javítását.

A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak garantálnia kell, hogy az online és offline gazdasági tevékenységeket egyformán és egyenlő feltételekkel kezeljék, ami teljes mértékben tükrözi azt az elvet, amely szerint „ami jogellenes offline, az online is jogellenes”, figyelembe véve az online környezet sajátosságát.

A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak jogbiztonságot és átláthatóságot kell biztosítania a fogyasztók és a gazdasági szereplők, különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások számára. A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak hozzá kell járulnia az innováció támogatásához, valamint a digitális szolgáltatások nyújtása előtt álló indokolatlan és aránytalan akadályok és korlátozások felszámolásához.

A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály nem sértheti a felhasználók és a fogyasztók alapvető jogainak és szabadságainak széles keretét, például a magánélet védelmét és a személyes adatok védelmét, a megkülönböztetésmentességet, a méltóságot, a véleménynyilvánítás szabadságát és a hatékony bírósági jogorvoslathoz való jogot.

A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak az online platformokra jelenleg alkalmazandó szabályokra, nevezetesen az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvre és a platformok és az üzleti felhasználók közötti kapcsolatokról szóló rendeletre kell épülnie.

A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak tartalmaznia kell az alábbiakat:

—  az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvnek az EUMSZ 53. cikkének (1) bekezdésére, 62. cikkére és 114. cikkére alapuló átfogó felülvizsgálata, amely a következőkből áll:

—  az átláthatóság és a tájékoztatás tekintetében egyértelmű kötelezettségeket tartalmazó felülvizsgált keret;

—  a jogellenes online tartalmak hatékony kezelésével és eltávolításával kapcsolatos egyértelmű és részletes eljárások és intézkedések, beleértve egy harmonizált, jogilag kötelező erejű európai bejelentési-cselekvési mechanizmust;

—  hatékony felügyelet, együttműködés, valamint arányos, hatékony és visszatartó erejű szankciók;

—  az EUMSZ 114. cikkén alapuló belső piaci jogi eszköz, amely előzetes kötelezettségeket ír elő a digitális ökoszisztémában kapuőri szerepet betöltő nagy platformok (a továbbiakban: rendszerszintű szereplők) számára, és amelyet hatékony intézményi végrehajtási mechanizmus egészít ki.

II.  SCOPE

A jogbiztonság érdekében a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak egyértelművé kell tennie, hogy mely digitális szolgáltatások tartoznak a hatálya alá. A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv átfogó jellegét kell követnie, és nemcsak az online platformokra kell vonatkoznia, hanem minden – az uniós jog szerinti – információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtójára.

El kell kerülni a mindenki által egységesen alkalmazható megközelítés. Különböző intézkedésekre lehet szükség a kizárólag vállalkozások közötti kapcsolatokban kínált digitális szolgáltatások, a harmadik felekhez vagy a nyilvánossághoz csak korlátozottan vagy egyáltalán nem hozzáférő szolgáltatások, valamint a közvetlenül a fogyasztók és a nyilvánosság felé irányuló szolgáltatások esetében.

A digitális szolgáltatásokról szóló jövőbeli jogszabály területi hatályát ki kell terjeszteni a harmadik országokban letelepedett vállalkozásokra, szolgáltatókra és információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra is, amennyiben azok tevékenysége uniós fogyasztókra vagy felhasználókra irányul, vagy azok részére kínált áruhoz vagy szolgáltatáshoz kapcsolódik.

Amennyiben a Bizottság a felülvizsgálatot követően úgy ítéli meg, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak módosítania kell az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv mellékletét az abban foglalt eltérések tekintetében, nem módosíthatja különösen a fogyasztói szerződésekre vonatkozó szerződéses kötelezettségektől való eltérést.

A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak biztosítania kell, hogy az Unió és a tagállamok fenntartsák a fogyasztóvédelem magas szintjét, és hogy a tagállamok jogos közérdekű célkitűzéseket követhessenek, amennyiben ez szükséges, arányos és összhangban van az uniós joggal.

A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak következetesen meg kell határoznia, hogy rendelkezései milyen kapcsolatban állnak más, a szolgáltatások szabad mozgásának elősegítését célzó jogi eszközökkel annak érdekében, hogy egyértelművé tegye a szakmai és nem szakmai szolgáltatásokra valamennyi ágazatban, ideértve a közlekedési szolgáltatásokhoz és a rövid távú bérbeadásokhoz kapcsolódó tevékenységeket is, alkalmazandó jogi szabályozást, amennyiben az tisztázásra szorul.

A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak következetesen tisztáznia kell azt is, hogy rendelkezései milyen kapcsolatban állnak többek között a területi alapú tartalomkorlátozásra, a termékbiztonságra, a piacfelügyeletre, a platformok és az üzleti felhasználók közötti kapcsolatokra, a fogyasztóvédelemre, az áruk értékesítésére, valamint a digitális tartalmak és digitális szolgáltatások nyújtására vonatkozóan a közelmúltban elfogadott szabályokkal(22), valamint más bejelentett kezdeményezésekkel, például a mesterséges intelligenciára vonatkozó szabályozási kerettel.

A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályt az egyéb eszközökben – például az általános adatvédelmi rendeletben, az (EU) 2019/790 irányelvben (a továbbiakban: szerzői jogi irányelv), és a 2010/13/EU irányelvben (a továbbiakban: audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) – meghatározott szabályok sérelme nélkül kell alkalmazni.

III.  FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

A benne található fogalommeghatározások keretében a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak:

—  tisztáznia kell, hogy az új digitális szolgáltatások, például a közösségimédia-hálózatok, a közösségi gazdaság szolgáltatásai, a keresőmotorok, a wifi hotspotok, az online hirdetések, a felhőalapú szolgáltatások, a tárhelyszolgáltatás, az üzenetküldő szolgáltatások, az alkalmazásboltok, az összehasonlító eszközök, a mesterséges intelligencián alapuló szolgáltatások, a tartalomszolgáltató hálózatok és a domainnév-szolgáltatások milyen mértékben tartoznak annak hatálya alá;

—  tisztáznia kell egyrészt a tartalomközvetítők (szöveg-, kép-, video- vagy audiotartalom), másrészt az (árukat, köztük digitális elemeket tartalmazó árukat vagy szolgáltatásokat értékesítő) kereskedelmi online piacterek jellegét;

—  tisztáznia kell egyfelől a gazdasági tevékenységek, másfelől pedig a díjazás ellenében nyújtott – az Európai Unió Bíróságának meghatározása szerinti – tartalmak vagy ügyletek között, amelyek magukban foglalják egyrészt a reklám- és marketingtevékenységeket, másrészt a nem gazdasági tevékenységeket és tartalmakat is;

—  tisztáznia kell, hogy mi tartozik a „jogellenes tartalom” fogalma alá, egyértelművé téve, hogy a fogyasztóvédelemre, a termékbiztonságra, illetve az élelmiszerek, dohánytermékek, kozmetikumok, hamis gyógyszerek és vadállatból készült termékek kínálatára vagy értékesítésére vonatkozó uniós szabályok megsértése szintén a jogellenes tartalom fogalommeghatározásának hatálya alá tartozik;

—  meg kell határoznia a „rendszerszintű szereplő” fogalmát olyan egyértelmű mutatók meghatározásával, amelyek lehetővé teszik a szabályozó hatóságok számára, hogy azonosítsák az online gazdaságban rendszerszintű szerepet játszó, ezért meghatározó piaci helyzetben lévő, „kapuőr” szereppel bíró platformokat; az ilyen mutatók közé tartozhatnak például az, hogy a vállalkozás jelentős mértékben tevékenykedik-e többoldalú piacokon, vagy képes-e bezárni a felhasználókat és a fogyasztókat, a hálózat mérete (a felhasználók száma), valamint a hálózati hatások megléte; a belépési korlátok, a vállalkozás pénzügyi ereje, az adatokhoz való hozzáférés képessége, a különböző forrásokból származó adatok felhalmozása és kombinációja; a vertikális integráció és a vállalkozás elkerülhetetlen partnerként betöltött szerepe, valamint tevékenységének jelentősége a harmadik felek kínálathoz és piacokhoz való hozzáférése szempontjából stb.;

—  szükség esetén törekednie kell az Európai Unió Bírósága határozatainak kodifikálására, kellőképpen figyelembe véve azokat a különféle jogszabályokat, amelyek a szóban forgó fogalommeghatározásokat alkalmazzák.

IV.  ÁTLÁTHATÓSÁG ÉS TÁJÉKOZTATÁSI KÖTELEZETTSÉGEK

A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak egyértelmű és arányos átláthatósági és tájékoztatási kötelezettségeket kell bevezetnie; ezek a kötelezettségek nem vezethetnek a jelenlegi felelősségi rendszertől való, az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 12., 13. és 14. cikkében meghatározott eltérésekhez vagy új mentességekhez, és ki kell terjedniük az alábbi szempontokra:

1.  Általános tájékoztatási követelmények 

Az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv felülvizsgált rendelkezéseinek meg kell erősíteniük az általános tájékoztatási követelményeket a következő kötelezettségekkel:

—  az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 5., 6. és 10. cikke szerinti, tájékoztatásra vonatkozó követelményeket meg kell erősíteni;

—  az üzleti felhasználók számára be kell vezetni az „ismerd az üzleti ügyfeledet” elvet, amely a tárhelyszolgáltató közvetlen kereskedelmi kapcsolataira korlátozódik; a tárhelyszolgáltatóknak össze kell hasonlítaniuk az üzleti felhasználóik által szolgáltatott azonosító adatokat az uniós héa- és a gazdálkodók nyilvántartási és azonosító számát tartalmazó (EORI) adatbázisokkal, amennyiben létezik héa- vagy EORI-szám; amennyiben egy vállalkozás mentesül a héa vagy az EORI-regisztráció alól, az azonosságot igazolni kell; amennyiben az üzleti felhasználó más vállalkozások ügynökeként jár el, nyilatkoznia kell e minőségében; a tárhelyszolgáltatóknak fel kell szólítaniuk üzleti felhasználóikat annak biztosítására, hogy az átadott információk mindenkor pontosak és naprakészek legyenek, és a szolgáltatók számára nem szabad lehetővé tenni a szolgáltatásnyújtást üzleti felhasználó részére, amennyiben az információ hiányos vagy amikor a tárhelyszolgáltatót az illetékes hatóság arról tájékoztatja, hogy az üzleti felhasználójuk személyazonossága hamis, félrevezető vagy más okból érvénytelen;

—  a szolgáltatásokból való kizárásra vonatkozó, fent említett intézkedés csak a vállalkozások közötti szerződéses kapcsolatokra alkalmazandó, és nem sértheti az érintettek általános adatvédelmi rendelet szerinti jogait. Ez az intézkedés nem sértheti az üzleti felhasználóktól eltérő felhasználók online névtelenségének védelmét. Az új általános tájékoztatási követelményeknek tovább kell erősíteniük az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 5. és 10. cikkét annak érdekében, hogy ezeket az intézkedések megfeleljenek a közelmúltban elfogadott jogszabályokban – különösen a 93/13/EGK irányelvben(23) (a továbbiakban: tisztességtelen szerződési feltételekről szóló irányelv), a 2011/83/EU irányelvben(24) (a továbbiakban: a fogyasztók jogairól szóló irányelv) és a platformok és az üzleti felhasználók közötti kapcsolatokról szóló rendeletben – meghatározott tájékoztatási követelményeknek.

—  Az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 5. cikkét tovább kell korszerűsíteni oly módon, hogy a digitális szolgáltatók számára elő kell írni, hogy közvetlen és hatékony kommunikációs eszközöket biztosítsanak a fogyasztóknak – például elektronikus kapcsolati űrlapok, azonnali üzenetváltás vagy telefonos visszahívás formájában –, feltéve, hogy az ezekkel a kommunikációs eszközökkel kapcsolatos információk egyértelmű és érthető módon elérhetők a fogyasztók számára;

2.  Tisztességes szerződési feltételek és általános feltételek

A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak minimumszabályokat kell előírnia a szolgáltatók számára, hogy olyan tisztességes, hozzáférhető, megkülönböztetésmentes és átlátható szerződési feltételeket és általános feltételeket fogadjanak el, amelyek legalább a következő követelményeknek megfelelnek:

—  világos és egyértelmű szerződési feltételek és általános feltételek meghatározása világos és közérthető nyelven;

—  annak kifejezett megjelölése a szerződési feltételekben, hogy az uniós vagy a nemzeti jog szerint mi minősül jogellenes tartalomnak vagy magatartásnak, és a jogellenes tartalmat tudatosan tároló vagy feltöltő felhasználók számára várható jogkövetkezmények bemutatása;

—  a felhasználók értesítése minden olyan esetben, amikor a szerződési feltételekben és az általános feltételekben a felhasználók jogait érintő jelentős változás következik be, és ennek magyarázata;

—  annak biztosítása, hogy a szerződési feltételekben és az általános feltételekben – többek között a végfelhasználói engedélyezési megállapodásokban – előzetesen meg nem tárgyalt, előre kidolgozott egységes záradékok a Bizottság által meghatározandó, harmonizált sablonon alapuló összefoglaló kimutatással induljanak;

—  annak biztosítása, hogy a törlési folyamat hasonlóan könnyű legyen, mint a regisztrációs folyamat („sötét foltok” vagy a fogyasztó döntését befolyásoló egyéb tényező nélkül);

—  automatizált rendszer használata esetén annak egyértelmű és világos meghatározása a szerződési feltételekben és az általános feltételekben, hogy mik az automatizált rendszerek bemeneti és célzott kimeneti értékezi, mik a rangsorolást meghatározó fő paraméterek, és mik e paraméterek más paraméterekkel szembeni relatív fontossági okai, biztosítva ugyanakkor a platformok és a vállalkozások közötti kapcsolatról szóló rendeletnek való megfelelést;

—  annak biztosítása, hogy a szerződési feltételekre és az általános feltételekre vonatkozó követelmények összhangban álljanak az uniós jogban – többek között a tisztességtelen szerződési feltételekről szóló irányelvben, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvben, az (EU) 2019/2161 irányelv által módosított, fogyasztók jogairól szóló irányelvben és az általános adatvédelmi rendeletben – meghatározott további tájékoztatási követelménynek;

3.  A kereskedelmi közleményekre vonatkozó átláthatósági követelmények

—  Az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv felülvizsgált rendelkezéseinek meg kell erősíteniük a kereskedelmi tájékoztatásokra vonatkozó jelenlegi átláthatósági követelményeket azáltal, hogy meghatározzák a beépített és az alapértelmezett átláthatóság elvét;

—  Az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 6. és 7. cikkére építve a javasolandó intézkedéseknek új keretet kell létrehozniuk a platformok és a fogyasztók közötti kapcsolatok számára az online reklámokra, a viselkedés digitális úton történő befolyásolására, a mikrotargetálásra, a reklámcélú ajánlórendszerekre és a kedvezményes bánásmódra vonatkozó átláthatóság tekintetében; ezen intézkedéseknek:

—  magukban kell foglalniuk azt a kötelezettséget, hogy a hatékony ellenőrzés és irányítás lehetővé tétele érdekében egyértelműen meghatározott típusú információkat kell közzétenni az online hirdetésekről, például a hirdető személyazonosságára, valamint a szolgáltatók által kapott közvetlen és közvetett kifizetésekre vagy bármely más javadalmazásra vonatkozó információkat; amelyek alapján a fogyasztóknak és a hatóságoknak tudniuk kell azonosítani, hogy kit kell felelősségre vonni például hamis vagy félrevezető reklám esetén; az intézkedéseknek hozzá kell járulniuk továbbá annak biztosításához, hogy jogellenes tevékenységeket ne lehessen reklámtevékenységekkel finanszírozni;

—  egyértelmű különbséget kell tenniük a kereskedelmi és a politikai online hirdetések között, valamint biztosítaniuk kell a célcsoportok profilalkotására és a reklámkampányok optimalizálására vonatkozó kritériumok átláthatóságát; lehetővé kell tenniük a fogyasztók számára, hogy alapértelmezett lehetőségként ne kövessék őket vagy ne célozzák meg őket (mikrotargetálás útján sem), valamint a viselkedésre vonatkozó adatok reklámcélú felhasználása mellett dönthessenek, valamint a politikai reklámozás és reklámok lehetősége mellett dönthessenek;

—  hozzáférést kell biztosítaniuk a fogyasztók részére a dinamikus marketingprofiljukhoz, hogy értesüljenek arról, hogy követik-e őket és milyen célból, hogy az általuk kapott információ reklámcélú-e, és biztosítaniuk kell számukra a jogaikat aláásó határozatok megtámadásához való jogot;

—  biztosítaniuk kell, hogy világos, tömör és érthető módon azonosítsák a fizetett hirdetéseket és a keresési eredmények rangsorában történő fizetett elhelyezést, összhangban az (EU) 2019/2161 irányelv által módosított 2005/29/EK irányelvvel;

—  biztosítaniuk kell a megkülönböztetésmentesség elvének és a minimális diverzifikációs követelményeknek való megfelelést, valamint azonosítaniuk kell az agresszív reklámnak minősülő gyakorlatokat a fogyasztóbarát mesterségesintelligencia-technológiák ösztönzése mellett;

—  be kell vezetniük a célzott reklámozás és reklámoptimalizálás céljára használt algoritmusokkal kapcsolatos elszámoltathatósági és méltányossági kritériumokat, és lehetővé kell tenniük, hogy az illetékes hatóságok külső szabályozási ellenőrzéseket végezzenek, valamint ellenőrizni lehessen az algoritmikus tervezéssel kapcsolatos, egyénekre vonatkozó információkat is magukban foglaló döntéseket anélkül, hogy fennállna a felhasználók magánéletének és üzleti titkainak megsértése;

—  hozzáférést kell biztosítaniuk a reklámszolgáltatásra vonatkozó adatokhoz és a hirdetők kitettségére vonatkozó információkhoz a reklámok elhelyezésének helye és ideje, valamint a fizetett és a nem fizetett reklámok teljesítménye tekintetében;

4.  Mesterséges intelligencia és gépi tanulás

A felülvizsgált rendelkezéseknek az alábbi elveket kell követniük a mesterséges intelligencián alapuló, vagy automatizált döntéshozatali eszközt vagy gépi tanulási eszközt használó, információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtása tekintetében az alábbiak révén:

—  annak biztosítása, hogy a fogyasztóknak joguk legyen tájékoztatást kapni abban az esetben, ha a szolgáltatás mesterséges intelligencián alapul, vagy automatizált döntéshozatali, gépi tanulási, vagy automatizált tartalomfelismerő eszközt használ, valamint joguk legyen ahhoz, hogy velük kapcsolatban ne hozzanak kizárólag automatizált feldolgozáson alapuló döntést, és hogy lehetőségük legyen a mesterséges intelligencián alapuló személyre szabási funkció használatának megtagadására, korlátozására vagy személyre szabására, különös tekintettel a szolgáltatások rangsorolására;

—  átfogó szabályok meghatározása az algoritmusok és adatsorok megkülönböztetésmentességére és átláthatóságára vonatkozóan;

—  annak biztosítása, hogy az algoritmusok megmagyarázhatók legyenek az illetékes hatóságok számára, amelyek ellenőrizhetik az algoritmikus elfogultság fennállásával kapcsolatos megalapozott feltételezés esetén ellenőrzést végezhetnek;

—  az algoritmusok illetékes hatóságok általi eseti felügyeletének és rendszeres kockázatértékelésének, valamint a döntéshozatal emberi ellenőrzésének biztosítása a magasabb szintű fogyasztóvédelem biztosítása érdekében; e követelményeknek összhangban kell lenniük a meglévő szabályokban, például az (EU) 2018/958 irányelvben(25) (a továbbiakban: az arányossági tesztről szóló irányelv) meghatározott emberi ellenőrzési mechanizmusokkal és az automatizálási szolgáltatásokra vonatkozó kockázatértékelési kötelezettségekkel, és nem jelenthetik a szolgáltatások szabad áramlásának indokolatlan vagy aránytalan korlátozását;

—  egyértelmű elszámoltathatósági, felelősségi és jogorvoslati mechanizmusok kialakítása a mesterségesintelligencia-alkalmazások, automatizált döntéshozatali és gépi tanulási eszközök használatából eredő potenciális károk kezelésére;

—  a beépített és alapértelmezett biztonság és védelem elvének megteremtése, valamint hatékony és eredményes jogok és eljárások meghatározása a mesterséges intelligencia fejlesztői számára azokban az esetekben, amikor az algoritmusok érzékeny döntéseket hoznak az egyénekről, továbbá a közelgő technológiai fejlesztések hatásának megfelelő kezelése és kiaknázása;

—  a titoktartással, a felhasználók magánéletével és az üzleti titkokkal való összhang biztosítása;

—  annak biztosítása, hogy amennyiben a munkahelyen bevezetett mesterségesintelligencia-technológiák közvetlen hatást gyakorolnak a digitális szolgáltatásokat igénybe vevő munkavállalók foglalkoztatási feltételeire, a munkavállalók számára átfogó tájékoztatást kell nyújtani;

5.  Penalties 

az e rendelkezéseknek való megfelelést hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal kell megerősíteni, ideértve arányos bírságok kiszabását is.

V.  A JOGELLENES ONLINE TARTALMAK ELLENI KÜZDELEMMEL KAPCSOLATOS INTÉZKEDÉSEK

A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak egyértelműnek kell lennie és iránymutatást kell biztosítania arra vonatkozóan, hogy az online közvetítőknek hogyan kell kezelniük a jogellenes online tartalmakat. Az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv felülvizsgált szabályainak:

—  egyértelművé kell tenniük, hogy a jogellenes tartalom eltávolítása vagy hozzáférhetetlenné tétele nem érintheti a felhasználók és fogyasztók alapvető jogait és jogos érdekeit, és hogy a jogszerű tartalomnak online kell maradnia;

—  javítaniuk kell a jogi keretet, figyelembe véve az online közvetítők és az internet központi szerepét a nyilvános vita elősegítésében, valamint a tények, vélemények és ötletek szabad terjesztésében;

—  meg kell őrizniük azt az alapvető jogi elvet, hogy az online közvetítők nem vonhatók közvetlen felelősségre felhasználóik cselekedeteiért, és hogy az online közvetítők tisztességes, hozzáférhető, megkülönböztetésmentes és átlátható szolgáltatási feltételek mellett folytathassák a tartalmak moderálását;

—  egyértelművé kell tenniük, hogy az online közvetítők a felhasználók által feltöltött tartalom jogszerűségére vonatkozó döntésének átmenetinek kell lennie, és az online közvetítők azért nem vonhatók felelősségre, mivel végső soron csak bíróság döntheti el, mi számít jogellenes tartalomnak;

—  biztosítaniuk kell, hogy ez ne érintse a tagállamok annak eldöntésére való képességét, hogy mely tartalom jogellenes a nemzeti jog értelmében;

—  biztosítaniuk kell, hogy az online közvetítők által elfogadandó intézkedések arányosak, hatékonyak és megfelelőek legyenek a jogellenes online tartalom hatékony kezelése érdekében;

—  a szolgáltatók által alkalmazandó intézkedések mértékét a jogsértés súlyosságához kell igazítaniuk;

—  biztosítaniuk kell, hogy a jogellenes tartalmakhoz való hozzáférés letiltása és azok eltávolítása ne követelje meg az egyébként jogszerű teljes platformhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés letiltását;

—  új átláthatóságot és független felügyeletet kell bevezetniük a jogellenes online tartalmak eltávolításával kapcsolatos moderálási eljárások és eszközök tekintetében; e rendszereket és eljárásokat az átláthatóságra és elszámoltathatóságra vonatkozó szilárd biztosítékainak kell kísérniük, és azoknak az illetékes hatóságok által végzett ellenőrzések és vizsgálatok céljára rendelkezésre kell állniuk.

1.  Bejelentési-cselekvési mechanizmus 

A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak harmonizált és jogilag végrehajtható bejelentési-cselekvési rendszert kell létrehoznia, amely a bejelentési-cselekvési eljárás egyes lépéseire vonatkozó egyértelmű folyamatokon és pontos időkereteken alapul. A bejelentési-cselekvési rendszernek:

—  a jogellenes online tartalmakra és magatartásra kell vonatkoznia;

—  meg kell különböztetnie a különböző típusú szolgáltatókat, ágazatokat és/vagy jogellenes tartalmakat, valamint a jogsértés súlyosságát;

—  könnyen hozzáférhető, megbízható és felhasználóbarát, a tartalom típusához szabott eljárásokat kell kialakítania;

—  lehetővé kell tennie a felhasználók számára, hogy a potenciálisan jogellenes online tartalmakról vagy magatartásokról elektronikus úton könnyen értesítsék az online közvetítőket;

—  érthető módon tisztáznia kell az olyan létező fogalmakat és folyamatokat, mint a „gyors fellépés”, a „tényleges tudatosság és ismeret”, a „célzott fellépések”, a „bejelentések formátuma” és a „bejelentések érvényessége”;

—  garantálnia kell, hogy a bejelentések automatikusan ne keletkeztessenek jogi felelősséget, és ne írjanak elő eltávolítási kötelezettséget bizonyos tartalmakra vagy a jogszerűség értékelésére vonatkozóan;

—  elő kell írnia a bejelentések kellő pontosságát és alátámasztottságát, hogy az átvevő szolgáltató tájékozottságon alapuló és gondos döntést hozhasson a bejelentésre való reakciót illetően, és meg kell határoznia az annak biztosításához szükséges követelményeket, hogy a bejelentések a jogellenes tartalmak gyors eltávolításához szükséges minden információt tartalmazzanak;

—  a bejelentéseknek tartalmazniuk kell a szóban forgó, állítólagosan jogellenes tartalom helyét (szükség esetén URL és időbélyegző), a feltételezett jogsértés elkövetésének időpontját, a kérés indokolását, beleértve annak magyarázatát, hogy a bejelentő miért tekinti a tartalmat jogellenesnek, valamint szükség esetén és a tartalom típusától függően a kérést alátámasztó további bizonyítékokat és a benyújtott információk pontosságával kapcsolatos jóhiszeműségről szóló nyilatkozatot;

—  a bejelentők számára lehetővé kell tenni, hogy elérhetőségeiket feltüntessék a bejelentésben, azonban nem kötelezhetők erre; amennyiben úgy döntenek, biztosítani kell a névtelenségüket a tartalomszolgáltató vonatkozásában; elérhetőségi adatok hiányában felhasználható az IP-cím vagy azzal egyenértékű más eszköz; a névtelen bejelentések nem engedélyezhetők személyiségi jog vagy szellemi alkotáshoz fűződő jog megsértésével kapcsolatban;

—  biztosítékokat kell létrehoznia azon felhasználók visszaélésszerű magatartásának megakadályozására, akik rendszeresen, ismétlődően és rosszhiszeműen nyújtanak be jogellenes vagy visszaélésszerű bejelentéseket;

—  köteleznie kell az online közvetítőket arra, hogy ellenőrizzék a bejelentett tartalmat, és indokolással ellátott határozattal, időben válaszoljanak a bejelentőnek és a tartalom feltöltőjének; e válaszadási követelmény körébe tartozik a döntést alátámasztó indoklás, a döntés meghozatalának módja, hogy a döntést ember vagy automatizált döntéshozó hozta-e, és hogy a döntéssel szemben bármelyik fél fellebbezhet-e a közvetítőnél, a bíróságon vagy egyéb jogszervezetnél;

—  tájékoztatást és jogorvoslati lehetőséget kell biztosítania a határozat ellenbejelentés útján történő megtámadására még abban az esetben is, ha a tartalmat automatizált megoldásokkal eltávolították, kivéve, ha az ellenbejelentés sérti a bűnüldöző hatóságok által folytatott nyomozás érdekeit;

—  garantálnia kell, hogy az online közvetítőétől eltérő tagállamban kiadott bírósági végzés nem kezelhető a bejelentési-cselekvési rendszer keretében.

A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály szerinti bejelentési-cselekvési rendszer kizárólag a jogellenes tartalmak tekintetében kötelező. Ez azonban nem akadályozhatja az online közvetítőket abban, hogy más tartalmaknál hasonló bejelentési-cselekvési rendszert alkalmazzanak.

2.  Bíróságon kívüli vitarendezés a bejelentési-cselekvési mechanizmusokkal kapcsolatban

—  Az online közvetítő arra vonatkozó döntésének, hogy fellépjen-e valamely jogellenesnek minősített tartalommal kapcsolatban, egyértelmű indokolást kell tartalmaznia az adott tartalommal kapcsolatban tett lépésekről. A bejelentőnek visszaigazolást kell kapnia a kézhezvételről, és tájékoztatni kell a bejelentés nyomon követéséről is;

—  A jogellenesként megjelölt tartalom nyújtóját haladéktalanul tájékoztatni kell a bejelentésről, valamint – adott esetben – a tartalom eltávolítására, felfüggesztésére vagy hozzáférhetetlenné tételére vonatkozó indokokról és döntésekről; minden felet megfelelően tájékoztatni kell a határozat megtámadására rendelkezésre álló jogi lehetőségekről és mechanizmusokról;

—  minden érdekelt fél számára biztosítani kell a jogot, hogy – egyértelmű előírásoknak megfelelő és magyarázattal ellátott – ellenbejelentés útján megtámadja a határozatot; az érdekelt feleknek biztosítani kell a bíróságon kívüli vitarendezési mechanizmusok igénybevételének lehetőségét is;

—  a felhasználónak a tartalom eltávolítására vonatkozó döntés meghozatala előtti értesítéshez és ellenbejelentés tételéhez való jogát csak akkor lehet korlátozni vagy mellőzni, ha:

(a)  az online közvetítőkre a nemzeti jog alapján olyan követelmény vonatkozik, amely szerint az online közvetítői szolgáltatásoknak olyan módon fel kell hagyniuk az online közvetítői szolgáltatások egy adott felhasználónak olyan módon való biztosításával, amely nem teszi lehetővé az adott bejelentési-cselekvési mechanizmus tiszteletben tartását; or,

(b)  az értesítés vagy ellenbejelentés folyamatban lévő bűnügyi nyomozást akadályozna, amelynek során fenn tartalomhoz való hozzáférés felfüggesztésére vagy megszüntetésére vonatkozó határozatot titokban kell tartani.

—  Felül kell vizsgálni az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 17. cikkének szabályait annak biztosítása érdekében, hogy független, bíróságon kívüli vitarendezési mechanizmusok álljanak a felhasználók rendelkezésére az általuk feltöltött művekhez vagy egyéb anyagokhoz való hozzáférés letiltásával vagy azok eltávolításával kapcsolatos viták esetén;

—  a bíróságon kívüli vitarendezési mechanizmusnak meg kell felelnie bizonyos normáknak, különösen a tisztességes eljárás, a függetlenség, a pártatlanság, az átláthatóság és a hatékonyság tekintetében; e mechanizmusoknak lehetővé kell tenniük a viták pártatlan módon történő rendezését, és nem foszthatják meg a felhasználót a nemzeti jog értelmében őt megillető jogi védelemtől, a felhasználók hatékony bírósági jogorvoslat igénybevételéhez való jogának sérelme nélkül;

—  ha a jogorvoslat és az ellenbejelentés során megállapítják, hogy a bejelentett tevékenység vagy információ nem jogellenes, az online közvetítőnek indokolatlan késedelem nélkül helyre kell állítania az eltávolított vagy felfüggesztett tartalmat, vagy lehetővé kell tennie a felhasználó számára annak újbóli feltöltését;

—  Bejelentés tételekor, vitatásakor vagy kézhezvételekor valamennyi érdekelt felet tájékoztatni kell mind az alternatív vitarendezési mechanizmus igénybevételének lehetőségéről, mind az illetékes nemzeti bírósághoz való fordulás jogáról;

—  A bíróságon kívüli vitarendezési mechanizmusok semmilyen módon nem érinthetik az érintett felek peres eljárás indításához való jogát.

3.  A bejelentési-cselekvési mechanizmus átláthatósága

A bejelentési-cselekvési mechanizmusoknak átláthatónak és nyilvánosan hozzáférhetőnek kell lenniük; e célból az online közvetítőket kötelezni kell arra, hogy éves jelentéseket tegyenek közzé, amelyek szabványosított formában információkat nyújtanak a következőkről:

—  a bejelentési-cselekvési mechanizmus keretében benyújtott bejelentések száma és az érintett tartalomtípusok;

—  tartalomtípus szerinti átlagos válaszidő;

—  téves eltávolítások száma;

—  a bejelentést kibocsátó jogalanyok típusai (magánszemélyek, szervezetek, vállalatok, megbízható bejelentők stb.) és a bejelentéseik összesített száma;

—  a tartalom jogellenességének jellegére vagy az eltávolítást megalapozó jogsértés típusára vonatkozó információk;

—  az online közvetítők által kapott megtámadott határozatok száma, és azok elintézésének módja;

—  a tárhelyet nyújtó közvetítő által alkalmazott moderálási modell és automatizálst eszközök leírása, ideértve az alkalmazott logikára vonatkozó érdemi tájékoztatást;

—  az általuk az ismétlődő szabálysértők vonatkozásában elfogadott intézkedések, hogy ezek hatásosak legyenek a rendszerszintű visszaélések kezelésében;

Az e jelentés közzétételére és a kívánt részletességére vonatkozó kötelezettségnek figyelembe kell vennie az online közvetítők működésének méretét vagy léptékét, valamint azt, hogy csupán korlátozott erőforrásokkal vagy szaktudással rendelkeznek-e. A mikrovállalkozásoknak és az induló vállalkozásoknak csak akkor kell aktualizálniuk ezt a jelentést, ha az egyik évről a másikra jelentős változások következnek be.

Az online közvetítőknek az eljárásaikról és az érdekelt felek általi beavatkozásra vonatkozó időkeretekről szóló tájékoztatást is közzé kell tenni, ideértve például a tartalom feltöltője számára az ellenbejelentés megtételére nyitva álló határidőt, azt az időt, amikor a közvetítő mindkét felet értesíti az eljárást eredményéről, valamint a döntéssel szembeni jogorvoslat különböző formáira vonatkozó határidőt.

4.  Az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 12., 13. és 14. cikke szerinti, „biztonságos kikötőkre” vonatkozó rendelkezések 

A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak meg kell őriznie és fenn kell tartania az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatók (online közvetítők) felelőssége alóli, az elektronikus kereskedelemről szóló jelenlegi irányelv 12., 13. és 14. cikkében meghatározott jelenlegi korlátozott mentességeket.

5.  Aktív és passzív tárhelyszolgáltatók

A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak fenn kell tartania a semleges és passzív szerepet betöltő közvetítőkre vonatkozó, az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvben szereplő eltéréseket, és az Európai Unió Bírósága vonatkozó ítélkezési gyakorlatának kodifikálásával kezelnie kell az „aktív szerep” fogalmával kapcsolatos jogbiztonság hiányát. Egyértelművé kell tennie azt is, hogy a tartalom létrehozásával, a tartalom jogellenességéhez bizonyos mértékű hozzájárulással, vagy harmadik fél tartalmának – az átlagos felhasználók vagy fogyasztók megítélése szerint – sajátként történő átdolgozásával a tárhelyszolgáltatók aktív szerepet játszanak.

Biztosítania kell, hogy az online közvetítők által a jogellenes tartalom kezelése érdekében hozott önkéntes intézkedések ne vezessenek ahhoz, hogy – kizárólag ezen intézkedések alapján – aktív szerepet töltsenek be. Az ilyen intézkedések bevezetését azonban megfelelő biztosítékoknak kell kísérniük, és a tartalommérséklő gyakorlatoknak tisztességesnek, hozzáférhetőnek, megkülönböztetéstől mentesnek és átláthatónak kell lenniük.

A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak fenn kell tartania az olyan háttér- és infrastrukturális szolgáltatók felelősség alóli mentességeit, amelyek nem részes felei az online közvetítők és ügyfeleik közötti szerződéses kapcsolatoknak, és amelyek csupán az online közvetítők vagy ügyfeleik által hozott döntéseket hajtják végre.

6.  Az általános nyomon követés tilalma – az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 15. cikke

A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak fenn kell tartania az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 15. cikke szerinti általános nyomonkövetési kötelezettségre vonatkozó tilalmat. Az online közvetítők nem kötelezhetők általános nyomon követésre.

VI.  ONLINE PIACTEREK 

A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak konkrét szabályokat kell javasolnia az online piacterek, a termékek és szolgáltatások fogyasztók részére történő online értékesítése, promóciója és nyújtása tekintetében.

Ezeknek az új szabályoknak:

—  összhangban kell állniuk az általános termékbiztonságról szóló irányelv átdolgozásával és azt ki kell egészíteniük;

—  alkalmazandónak kell lenniük minden olyan jogalany esetében, aki vagy amely szolgáltatást és/vagy terméket kínál vagy nyújt uniós fogyasztók számára, ideértve az Unión kívül letelepedett jogalanyokat is;

—  meg kell különböztetniük az online piactereket más típusú szolgáltatóktól, ideértve az ugyanazon vállalati tevékenységen belüli egyéb kiegészítő közvetítői tevékenységeket is; ha egy vállalat valamely szolgáltatása a vonatkozó szempontok alapján piactérnek minősül, a szabályokat teljes mértékben alkalmazni kell az üzleti tevékenység adott része vonatkozásában, tekintet nélkül az érintett vállalat belső szervezeti felépítésére;

—  biztosítaniuk kell, hogy az online piacterek tegyék egyértelművé, hogy a termékeket vagy szolgáltatásokat melyik országban értékesítik vagy nyújtják, függetlenül attól, hogy azokat az érintett piactér, harmadik fél vagy az Unión belül vagy kívül letelepedett eladó nyújtja vagy értékesíti;

—  biztosítaniuk kell, hogy az online piacterek gyorsan távolítsanak el az eladók által közzétett minden ismert félrevezető információt, beleértve az eladóktól származó félrevezető hallgatólagos garanciákat és nyilatkozatokat is;

—  biztosítaniuk kell, hogy a szakmai szolgáltatásokat kínáló online piacterek feltüntessék, hogy egy szakma a 2005/36/EK irányelv értelmében szabályozottnak minősül-e, annak érdekében, hogy a fogyasztók megalapozott döntést hozhassanak, és szükség esetén az illetékes hatósággal ellenőrizhessék, hogy a szakember megfelel-e egy adott szakmai képesítés követelményeinek;

—  biztosítaniuk kell, hogy az online piacterek átláthatóak és elszámoltathatóak legyenek, és működjenek együtt a tagállamok illetékes hatóságaival annak érdekében, hogy azonosítsák azokat a területeket, ahol fennáll a veszélyes termékek komoly kockázata, és azonnal értesítsék őket, amint a platformjukon ilyen termékekről szereznek tudomást;

—  biztosítaniuk kell, hogy az online piacterek konzultáljanak a nem élelmiszer jellegű termékek Európai Uniós Gyors Tájékoztatási Rendszerével (RAPEX), véletlenszerű ellenőrzéseket végezzenek a visszahívott és veszélyes termékekkel kapcsolatban, és lehetőség szerint tegyenek megfelelő intézkedéseket az érintett termékek tekintetében;

—  biztosítaniuk kell, hogy miután egy terméket az Unió gyors tájékoztatási rendszerei, a nemzeti piacfelügyeleti hatóságok, a vámhatóságok vagy a fogyasztóvédelmi hatóságok nem biztonságosnak és/vagy hamisítványnak minősítettek, azt kötelező legyen a piactérről haladéktalanul, de legkésőbb az értesítést követő két munkanapon belül eltávolítani;

—  biztosítaniuk kell, hogy az online platformok tájékoztassák a fogyasztókat, amint az általuk megvásárolt terméket eltávolítják a platformjukról az uniós termékbiztonsági és fogyasztóvédelmi előírások be nem tartásáról szóló értesítést követően; tájékoztatniuk kell továbbá a fogyasztókat minden biztonsági kérdésről és minden, a visszahívások hatékony végrehajtásának biztosításához szükséges intézkedésről;

—  biztosítaniuk kell, hogy az online piacterek – a platformok és az üzleti felhasználók közötti kapcsolatokról szóló rendelettel összhangban – a hatóságokkal együttműködve intézkedéseket vezessenek be a veszélyes termékeket kínáló visszaeső jogsértőkkel szemben, és olyan intézkedéseket fogadjanak el, amelyek célja a már eltávolított veszélyes termékek újbóli megjelenésének megakadályozása;

—  figyelembe kell venniük annak lehetőségét, hogy a harmadik országokban bejegyzett szolgáltatókat uniós fióktelep létrehozására vagy uniós jogi képviselő állítására kötelezzék, aki felelőssé tehető az európai fogyasztóknak értékesített termékekért és szolgáltatásokért, amelyek nem felelnek meg az uniós biztonsági szabályoknak;

—  foglalkozzanak az online piacterek fogyasztói károkkal és azzal kapcsolatban viselt felelősségével, ha a jogellenes termékekről való tényleges tudomásszerzést követően nem hoztak megfelelő intézkedéseket a jogellenes termékek eltávolítására;

—  foglalkozniuk kell az online piacterek akkor felmerülő felelősségével, ha az adott platformok meghatározó befolyással rendelkeznek a szállítók és a gazdasági ügyletek olyan alapvető elemei felett, mint a fizetési eszközök, az árak, az alapértelmezett szerződési feltételek vagy az uniós piacon az áruk fogyasztók számára történő értékesítésének megkönnyítését célzó magatartás, és nincs olyan, az Unióban letelepedett gyártó, importőr vagy forgalmazó, aki vagy amely felelősségre vonható lenne;

—  foglalkozniuk kell az online piacterek akkor felmerülő felelősségével, ha az online piactér nem tájékoztatta a fogyasztót arról, hogy az áruk vagy szolgáltatások tényleges szállítója vagy nyújtója harmadik fél, és így a piac szerződés alapján felelősséggel tartozik a fogyasztó felé; a felelősséget abban az esetben is figyelembe kell venni, ha a piactér tudatosan félrevezető információt nyújt;

—  biztosítaniuk kell, hogy az online piactereknek joguk legyen jogorvoslattal élni a vétkes beszállítóval vagy gyártóval szemben;

—  foglalkozniuk kell az egyes e-kereskedelmi kiskereskedők és a Bizottság azon kötelezettségvállalásának kiterjesztésével, hogy a „termékbiztonsági vállalás” és a „hamis termékek interneten való értékesítéséről szóló egyetértési megállapodás” elnevezésű önkéntes kötelezettségvállalási rendszerek keretében gyorsabban kivonják a veszélyes vagy hamis termékeket az értékesítésből, és jelezniük kell, hogy e kötelezettségvállalások közül melyek válhatnak kötelezővé.

VII.  A RENDSZERSZINTŰ SZEREPLŐK ELŐZETES SZABÁLYOZÁSA

A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak új és különálló eszközre irányuló javaslatot kell tennie annak biztosítására, hogy az egyes online platformok rendszerszintű szerepe ne veszélyeztesse a belső piacot azáltal, hogy tisztességtelenül kizárja az innovatív új belépőket, köztük a kkv-kat, vállalkozókat és induló innovatív vállalkozásokat, csökkentve ezzel a fogyasztók választási lehetőségeit;

E célból a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak különösen:

—  előzetes mechanizmust kell kialakítania a digitális világban működő „rendszerszintű szereplők” által okozott piaci hiányosságok megelőzésére (és nem pusztán orvoslására) a platformok és az üzleti felhasználók közötti kapcsolatokról szóló rendelet alapján; e mechanizmusnak lehetővé kell tennie a szabályozó hatóságok számára, hogy a piaci hiányosságok orvoslása érdekében a versenyjogi előírások megsértésének megállapítása nélkül korrekciós intézkedéseket írjanak elő a rendszerszintű szereplők számára;

—  fel kell hatalmaznia a szabályozó hatóságokat arra, hogy arányos és jól meghatározott korrekciós intézkedéseket írjanak elő a „rendszerszintű szereplőként” azonosított vállalkozások számára a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályban meghatározott kritériumok és azon pozitív és negatív intézkedések zárt listája alapján, amelyeknek e vállalkozásoknak meg kell felelniük és/vagy amelyek végzése számukra tiltott; hatásvizsgálatában a Biztosságnak alaposan elemeznie kell a piacon eddig megfigyelt különböző problémákat, mint például:

–  az interoperabilitás és megfelelő eszközök, adatok, szakértelem és a rendszerszintű szereplők által annak érdekében alkalmazott erőforrások hiánya, hogy lehetővé tegyék a fogyasztók számára a digitális platformok vagy az internetes ökoszisztémák közötti váltást vagy azok összekapcsolt használatát;

–  a rendszerszintű preferenciális megjelenítés, amely lehetővé teszi a rendszerszintű szereplők számára, hogy saját downstream szolgáltatásaik számára jobb láthatóságot biztosítsanak;

–  a piaci erő egyik piacról a környező piacokra való kiterjesztéséhez használt adatcsomagolás, a saját termékek és szolgáltatások előnyben részesítése és a fogyasztók foglyul ejtésére irányuló gyakorlatok folytatása;

–  az a széles körben elterjedt gyakorlat, hogy a harmadik fél üzleti felhasználókat szerződéses kikötések előírása révén eltiltják attól, hogy a fogyasztókat saját honlapjukra irányítsák;

–  a rendszerszintű szereplők által használt ajánlórendszerek átláthatóságának hiánya, beleértve az ilyen rendszerek működésére vonatkozó szabályokat és kritériumokat is;

—  lehetővé kell tennie a rendszerszintű szereplők számára annak bizonyítását, hogy az adott magatartás indokolt;

—  egyértelművé kell tennie, hogy bizonyos szabályozási korrekciós intézkedéseket be kell vezetni minden „rendszerszintű szereplő” tekintetében, így például az üzletvitelre és különösen az adatok gyűjtésére és felhasználására vonatkozó átláthatósági kötelezettségeket, valamint annak tilalmát, hogy a „rendszerszintű platformok” a fogyasztók szolgáltatóváltásának vagy a szolgáltatások különböző szolgáltatókon átívelő használatának megnehezítésére irányuló gyakorlatot folytassanak, vagy egyéb indokolatlan megkülönböztetést alkalmazzanak annak érdekében, hogy más vállalkozást kizárjanak vagy hátrányos helyzetbe hozzanak;

—  lehetővé kell tennie a szabályozó hatóságok számára, hogy ideiglenes intézkedéseket hozzanak és pénzbírságokat szabjanak ki azokra a „rendszerszintű szereplőkre”, amelyek nem tartják tiszteletben a rájuk vonatkozó különböző szabályozási kötelezettségeket;

—  fenn kell tartania Bizottság számára az annak végső eldöntéséhez való jogot, hogy az adott információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltató az előzetes mechanizmus feltételei alapján „rendszerszintű szereplőnek” minősül-e;

—  lehetővé kell tennie a „rendszerszintű szereplők” felhasználói számára a tájékozódást, a kikapcsolást és azt, hogy képesek legyenek hatékonyan ellenőrizni és eldönteni, hogy milyen tartalmakat szeretnének látni; a felhasználókat megfelelően tájékoztatni kell továbbá arról, hogy miért ajánlják nekik az adott tartalmat;

—  biztosítania kell az általános adatvédelmi rendeletben foglalt jogok, kötelezettségek és elvek tiszteletben tartását, beleértve az adatminimalizálást, a célhoz kötöttséget, a beépített és alapértelmezett adatvédelmet, és az adatkezelés jogalapját;

—  biztosítania kell az interoperabilitás megfelelő szintjét annak előírásával, hogy a „rendszerszintű szereplők” osszák meg az annak érdekében alkalmazott megfelelő eszközöket, adatokat, szakértelmet és erőforrásokat, hogy korlátozzák a felhasználók és a fogyasztók bezáródásának és annak a kockázatát, hogy a felhasználókat mesterségesen és a digitális platformok vagy az internetes ökoszisztémák közötti váltás reális lehetősége vagy ösztönzése nélkül elkötelezzék egyetlen rendszerszintű szereplő mellett, a Bizottságnak pedig meg kell vizsgálnia a különböző technológiákat, nyílt szabványokat és protokollokat, beleértve egy olyan műszaki interfész (alkalmazásprogramozási interfész) lehetőségét, amely lehetővé teszi az egymással versengő platformok felhasználói számára a rendszerszintű szereplőhöz való kapcsolódást és az azzal való információcserét; a rendszerszintű szereplők az interoperabilitási tevékenységek során harmadik felektől kapott adatokat nem használhatják fel kereskedelmi célokra az említett tevékenységek lehetővé tételén kívül; az interoperabilitási kötelezettségek nem korlátozhatják, akadályozhatják vagy késleltethetik a közvetítőknek a sérülékenységek kijavítására irányuló képességét;

—  biztosítania kell, hogy az új előzetes mechanizmus ne sértse a versenyszabályok alkalmazását, beleértve az önpreferenciára és az átfogó vertikális integrációra vonatkozó szabályokat is, valamint biztosítania kell, hogy mindkét szakpolitikai eszköz teljesen független legyen.

VIII.  FELÜGYELET, EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉS VÉGREHAJTÁS

A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak javítania kell a meglévő szabályok felügyeletét és végrehajtását, valamint meg kell erősítenie a belső piaci záradékot mint a digitális egységes piac sarokkövét azáltal, hogy azt új, a tagállamok – különösen a szolgáltató székhelye szerinti ország hatóságai és a szolgáltatásnyújtás helye szerinti fogadó ország hatóságai – közötti információcsere, együttműködés, kölcsönös bizalom, és kérésre történő kölcsönös segítségnyújtás javítására irányuló együttműködési mechanizmussal egészíti ki.

A Bizottságnak alapos hatásvizsgálatot kell végeznie a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályra vonatkozó rendelkezések alkalmazásához legmegfelelőbb felügyeleti és végrehajtási modell értékelése céljából, a szubszidiaritás és az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett.

Hatásvizsgálatában a Bizottságnak meg kell vizsgálnia a meglévő modelleket, például a fogyasztóvédelmi együttműködési hálózatot (CPC), az Audiovizuális Médiaszolgáltatásokat Szabályozó Hatóságok Európai Csoportját (ERGA), az Európai Adatvédelmi Testületet (EDBP) és az Európai Versenyhatóságok Hálózatát (ECN), és fontolóra kell vennie egy hibrid felügyeleti rendszer bevezetését.

A nemzeti hatóságok hálózatával együttműködésben folytatott uniós koordináción alapuló hibrid felügyeleti rendszernek javítania kell a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály nyomon követését és alkalmazását, érvényre kell juttatnia a megfelelést, ideértve a szabályozási bírságok, egyéb szankciók és intézkedések végrehajtását is, és képesnek kell lennie a közvetítők és platformok ellenőrzésének elvégzésére. Szükség esetén a nemzeti hatóságok közötti, határokon átnyúló vitákat is rendeznie kell, összetett, határokon átnyúló kérdésekkel kell foglalkoznia, tanácsot és iránymutatást kell adnia, valamint uniós szintű kódexeket és határozatokat kell jóváhagynia, továbbá a nemzeti hatóságokkal együtt képesnek kell lennie arra, hogy kezdeményezéseket és vizsgálatokat indítson a határokon átnyúló kérdésekben. A tagállamok kötelezettségeinek végső felügyeletét a Bizottságnak kell ellátnia.

A Bizottságnak jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, és a nemzeti hatóságokkal együtt nyilvános „platform-eredménytáblát” kell fenntartania, amely releváns információkat tartalmaz a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak való megfelelésről. A Bizottságnak elő kell segítenie és támogatnia kell egy európai kutatási adattár létrehozását és fenntartását annak érdekében, hogy megkönnyítse az adatok megosztását a közintézményekkel, a kutatókkal, a nem kormányzati szervezetekkel és az egyetemekkel kutatási célokból.

A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak új végrehajtási elemeket is be kell illesztenie az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 16. cikkébe az önszabályozás tekintetében.

(1) .HL L 178., 2000.7.17., 1. o. (2) .HL L 186., 2019.7.11., 57. o. (3) HL L 136., 2019.5.22., 1. o. (4) .HL L 136., 2019.5.22., 28. o. (5) .HL L 149., 2005.6.11., 22. o. (6) HL L 169., 2019.6.25., 1. o. (7) .HL L 376., 2006.12.27., 36. o. (8) HL C 50. E, 2012.2.21., 1. o. (9) .HL C 331., 2018.9.18., 135. o. (10) .HL L 63., 2018.3.6., 50. o. (11) HL L 119., 2016.5.4., 1. o. (12) .HL L 130., 2019.5.17., 92. o. (13) .HL L 201., 2002.7.31., 37. o. (14) HL L 77., 1996.3.27., 20. o. (15) HL L 167., 2001.6.22., 10. o. (16) HL L 95., 2010.4.15., 1. o. (17) https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2020/654180/EPRS_STU(2020)654180_EN.pdf (18) Az Európai Parlament és a Tanács 910/2014/EU rendelete (2014. július 23.) a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 257., 2014.8.28., 73. o.). (19) Az Európai Parlament és a Tanács 2001/95/EK irányelve (2001. december 3.) az általános termékbiztonságról (HL L 11., 2002.1.15., 4. o.). (20) A Tanács 85/374/EGK irányelve (1985. július 25.) a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről (HL L 210., 1985.8.7., 29. o.). (21) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/11/EU irányelve (2013. május 21.) a fogyasztói jogviták alternatív rendezéséről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról (HL L 165., 2013.6.18., 63. o.). (22) Az (EU) 2019/770 irányelvben és az (EU) 2019/771 irányelvben meghatározott szabályok. (23) .A Tanács 93/13/EGK irányelve (1993. április 5.) a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről, amelyet legutóbb a 93/13/EGK tanácsi irányelvnek, valamint a 98/6/EK, a 2005/29/EK és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az uniós fogyasztóvédelmi szabályok hatékonyabb végrehajtása és korszerűsítése tekintetében történő módosításáról szóló, 2019. november 27-i (EU) 2019/2161 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 328., 2019.12.18., 7. o.) módosított. (24) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelve (2011. október 25.) a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 304., 2011.11.22., 64. o.). (25) Az Európai Parlament és a Tanács 2018. június 28-i (EU) 2018/958 irányelve a szakmák új szabályozásának elfogadását megelőző arányossági tesztről (HL L 173., 2018.7.9., 25. o.).

Az Európai Parlament 2020. október 20-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályról: az online működő vállalkozásokra vonatkozó kereskedelmi és polgári jogi szabályok kiigazítása (2020/2019(INL))

P9_TA(2020)0273 A9-0177/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikkére és az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikkére,

–  tekintettel az online közvetítő szolgáltatások üzleti felhasználói tekintetében alkalmazandó tisztességes és átlátható feltételek előmozdításáról szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1150 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a digitális egységes piacon a szerzői és szomszédos jogokról, valamint a 96/9/EK és a 2001/29/EK irányelv módosításáról szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/790 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) (általános adatvédelmi rendelet) (a továbbiakban: általános adatvédelmi rendelet),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2010. március 10-i 2010/13/EU irányelvére a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv)(4),

–  tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló, 2008. május 21-i 2008/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a Digitális Európa programnak a 2021–2027 közötti időszakra történő létrehozásáról szóló, 2018. június 6-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2018)0434),

–  tekintettel a jogellenes online tartalmak elleni küzdelemről szóló, 2018. március 1-jei (EU) 2018/334 bizottsági ajánlásra(6),

–  tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló egyezményre(7) és a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1958. június 10-én New Yorkban aláírt egyezményre,

–  tekintettel „A megosztott könyvelési technológiákról és a blokkláncokról: bizalomépítés a közvetítők kiiktatásával” című, 2018. október 3-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, az európai adatstratégiáról szóló, 2020. február 19-i bizottsági közleményre (COM(2020)0066),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, "Európa digitális jövőjének megtervezése" című , 2020. február 19-i bizottsági közleményre (COM(2020)0067),

–  tekintettel az „Online platformok és a digitális egységes piac – Lehetőség és kihívás Európa számára” című 2016. május 25-i, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett bizottsági közleményre (COM(2016)0288),

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálata által készített, „A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály: az európai hozzáadott érték értékelése” című, európai hozzáadott értéket elemző tanulmányra(9),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 47. és 54. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményeire,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A9‑0177/2020),

A.  mivel az Unió gazdaságának és polgárai igen nagy része megélhetésének sarokkövét képező digitális szolgáltatásokat olyan módon kell szabályozni, amely egyensúlyt tart fent az olyan központi problémák, mint például az alapvető jogok és egyéb polgári jogok tiszteletben tartása, valamint a fejlesztés és gazdasági fejlődés támogatásának igénye között, figyelembe véve a felhasználók és valamennyi piaci szereplő érdekeit, különös tekintettel a kisvállalkozásokra, a kkv-kra és az induló vállalkozásokra;

B.  mivel az online tartalommegosztó szolgáltatókra és az audiovizuális médiaszolgáltatásokra vonatkozó egyes szabályokat a közelmúltban aktualizálták – nevezetesen az (EU) 2018/1808 irányelv és az (EU) 2019/790 irányelv –, néhány kulcsfontosságú polgári és kereskedelmi jogi szemponttal nem foglalkoztak kielégítő módon az uniós vagy a nemzeti jogban, és mivel e kérdés fontosságát a digitális szolgáltatások területén az elmúlt évtizedekben végbement gyors és egyre gyorsuló fejlődés, különösen az új üzleti modellek, technológiák és társadalmi realitások megjelenése erősítette; mivel ebben az összefüggésben szükség van az online kereskedelmi vállalkozásokra alkalmazandó polgári és kereskedelmi jog alapvető rendelkezéseinek átfogó frissítésére;

C.  mivel az erősen adatközpontú hálózati hatásoknak köszönhetően egyes digitális szolgáltatásokat kínáló üzleti vállalkozások olyan jelentős piaci erővel rendelkeznek, amely lehetővé teszi számukra, hogy üzleti gyakorlataikat rákényszerítsék a felhasználókra, és egyre nehezebbé teszi a többi szereplő – különösen az induló vállalkozások és kkv-k – számára a versenyt, az új vállalkozások számára pedig a piacra lépést;

D.  mivel a versenyjogi szabályok utólagos érvényesítése önmagában nem képes hatékonyan kezelni az egyes online platformok piaci ereje által – többek között a digitális egységes piacon zajló tisztességes versenyre – gyakorolt hatást;

E.  mivel a tárhelyszolgáltató platformok a tartalom puszta megjelenítésére szolgáló felületekből fejlődtek ki kifinomult szervezetekké és piaci szereplőkké, különösen a felhasználási adatokat gyűjtő és kiaknázó közösségi hálózatok esetében; mivel a felhasználóknak jogos alapjuk van arra, hogy a hozzáférés, átláthatóság, árképzés és vitarendezés tekintetében méltányos feltételeket várjanak el az ilyen platformok használatára és a felhasználók adatainak a platformok általi felhasználására vonatkozóan; mivel az átláthatóság jelentősen növelheti a digitális szolgáltatásokba vetett bizalmat;

F.  mivel a tárhelyszolgáltató platformok meghatározhatják, milyen tartalmat mutatnak meg felhasználóiknak, ami által erőteljesen befolyásolják az információ megszerzésének és közlésének a módját, méghozzá olyan mértékig, hogy a tárhelyszolgáltató platformok ténylegesen közéleti találkozóhelyekké váltak a digitális térben; mivel a közéleti találkozóhelyeket olyan módon kell kezelni, hogy azok megvédjék a közérdeket és tiszteletben tartsák a felhasználók alapvető és polgári jogait, különösen a szabad véleménynyilvánításhoz és tájékozódáshoz való jogot;

G.  mivel a jogok tiszteletben tartása a digitális világban nem csak az alapvető jogok hatékony érvényesítését jelenti, különös tekintettel a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságára, a magánélet védelmére, a biztonságra, a megkülönböztetésmentességre, a tulajdon és azon belül a szellemi tulajdonjog tiszteletben tartására, hanem az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés és a tisztességes eljárás biztosítását is; mivel a tartalom jogszerűségével kapcsolatos döntések vagy a bűnüldözési hatáskörök magánvállalatokra történő átruházása aláássa az átláthatóságot és a megfelelő eljárást, ami széttagolt megközelítéshez vezet; mivel a hatékony jogorvoslat biztosítása érdekében ezért gyorsított jogi eljárásra és megfelelő garanciákra van szükség;

H.  mivel az automatizált eszközök jelenleg nem képesek megbízhatóan megkülönböztetni a jogellenes tartalmat az adott összefüggésben jogszerű tartalomtól, és ezért a tartalom automatikus észlelésére és eltávolítására szolgáló mechanizmusok jogos jogi aggályokat vethetnek fel, különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikke által védett véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságának esetleges korlátozása tekintetében; mivel az automatizált mechanizmusok alkalmazásának ezért arányosnak kell lennie, kizárólag indokolt esetekre szabad kiterjednie, és átlátható eljárásokat kell követnie;

I.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikke a tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét is védi, amely egyre nagyobb mértékben függ az online platformoktól a közönség elérése tekintetében;

J.  mivel a digitális szolgáltatásokat az európaiak többsége napi szinten használja, de azokra EU-szerte egyre szélesebb körű szabályok vonatkoznak, ami a piac jelentős széttöredezéséhez és következésképpen jogbizonytalansághoz vezet a határokon átnyúló tevékenységet folytató európai felhasználók és szolgáltatások számára; mivel a tárhelyszolgáltató platformok tartalommoderáló gyakorlatait szabályozó polgári jogi rendszerek uniós és nemzeti szinten bizonyos ágazatspecifikus rendelkezéseken alapulnak, és jelentős különbségek vannak a kötelezettségek, továbbá a különböző polgári jogi rendszerekben alkalmazott végrehajtási mechanizmusok terén; mivel ez a helyzet a digitális egységes piacra vonatkozó szabályok széttöredezettségéhez vezetett, ami uniós szintű választ igényel;

K.  mivel egyes tárhelyszolgáltató platformok a jelenlegi üzleti modelljük alapján olyan tartalmat népszerűsítenek, amely valószínűsíthetően felkelti a felhasználók figyelmét és így több profilalkotásra szolgáló adatot generál a hatékonyabb, célzott hirdetések felkínálása, és ezáltal a profit növelése céljából; mivel ez a profilalkotás a célzott hirdetésekkel ötvözve az érzelmek kihasználására irányuló tartalom-erősítéshez vezethet, ami gyakran ösztönzi és elősegíti a szenzációkeltés a hírfolyamokban és ajánlási rendszerekben, ami pedig a felhasználók manipulálását eredményezheti;

L.  mivel a kontextuális hirdetések felhasználóknak történő felkínálásához kevesebb felhasználói adatra van szükség, mint a célzott, viselkedésalapú hirdetéshez, és ezért kevésbé tolakodó;

M.  mivel az ajánlási rendszerek, összehasonlító szolgáltatások, tartalomgondozás vagy hirdetéselhelyezések mögött rejlő logikai algoritmusok megválasztása továbbra is a tárhelyszolgáltató platformok mérlegelési hatáskörében marad, ami kevés lehetőséget biztosít a nyilvános felügyeletre, ami pedig aggályokat támaszt az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot illetően;

N.  mivel a jelentős piaci erővel rendelkező tárhelyszolgáltató platformok lehetővé teszik felhasználóik számára, hogy profiljukat felhasználva harmadik fél weboldalára jelentkezhessenek be, ami által ezek a platformok nyomon követhetik a felhasználók tevékenységét akár saját platformkörnyezetükön kívül is, ami az adatokhoz való hozzáférés tekintetében versenyelőnyt jelent a tartalomgondozó algoritmusok számára;

O.  mivel a megosztott könyvelési technológiákon (ideértve a blokkláncokat is) alapuló úgynevezett intelligens szerződéseket, amelyek decentralizált és teljes mértékben nyomon követhető nyilvántartást és közvetlen alkalmazást tesznek lehetővé, számos területen megfelelő jogi keret nélkül használják; mivel határokon átnyúló helyzetekben e szerződések jogszerűségével és végrehajthatóságával kapcsolatban bizonytalanságok merülnek fel;

P.  mivel a platformok alku tárgyát nem képező általános szerződéses feltételei gyakran az Unión kívül alkalmazandó jogokat és illetékes bíróságokat jelölnek meg, ami akadályozhatja az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést; mivel a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(10) a joghatóságra vonatkozó szabályokat határoz meg; mivel az általános adatvédelmi rendelet tisztázza az érintett azon jogát, hogy közvetlenül az adatkezelővel vagy -feldolgozóval szemben magánjogi jogérvényesítési eljárást indítson, függetlenül attól, hogy az adatkezelésre az Unióban kerül-e sor, és függetlenül attól, hogy az adatkezelő az Unióban telepedett-e le vagy sem; mivel az általános adatvédelmi rendelet 79. cikke előírja, hogy az eljárást az adatkezelő vagy -feldolgozó tevékenységi helye szerinti, vagy az érintett szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam bírósága előtt kell megindítani;

Q.  mivel a nem személyes adatokhoz való hozzáférés és az azokon végzett adatbányászat fontos tényező a digitális gazdaság növekedésében; mivel a megfelelő jogi előírások és az adatok interoperabilitására vonatkozó adatvédelmi biztosítékok a bezáródási hatások kiiktatásával fontos szerepet játszanak a tisztességes piaci feltételek fennállásának biztosításában;

R.  mivel fontos annak felmérése, hogy meg lehet-e bízni egy európai szervet azzal a feladattal, hogy Unió-szerte biztosítsa a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály végrehajtására vonatkozó harmonizált megközelítést, segítse elő a nemzeti szintű koordinációt, és kezelje a folyamatban lévő technológiai fejlesztések nyomán megjelenő új – különösen határokon átnyúló jellegű – lehetőségeket és kihívásokat;

A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály

1.  felkéri a Bizottságot, hogy indokolatlan késedelem nélkül nyújtson be egy digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályt képező jogalkotási javaslatcsomagot, amely megfelelő tárgyi, személyi és területi hatállyal bír, meghatározza a legfontosabb fogalmakat, és tartalmazza az ezen állásfoglalás mellékletében meghatározott ajánlásokat is; úgy véli, hogy a jövőbeli jogalkotási javaslatok részletes szempontjainak sérelme nélkül az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikkét kell jogalapként választani;

2.  javasolja, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály olyan szabályozást foglaljon magában, amely szerződéses jogokat állapít meg a tartalomkezelés tekintetében, átlátható, tisztességes, kötelező erejű és egységes előírásokat és eljárásokat határoz meg a tartalommoderálás tekintetében, valamint garantálja a független bírósági jogorvoslathoz való hozzáférést; hangsúlyozza, hogy a jogalkotási javaslatnak tényeken kell alapulnia, törekednie kell az online platformok által nyújtott digitális szolgáltatások előtt álló jelenlegi akadályok felszámolására és az esetleges új és indokolatlan akadályok elhárítására, valamint fokoznia kell a fogyasztók és polgárok védelmét; úgy véli, hogy a jogalkotási javaslatnak a fenntartható és intelligens növekedés elérésére, a technológiai kihívások kezelésére, valamint annak biztosítására kell irányulnia, hogy a digitális egységes piac mindenki számára méltányos és biztonságos legyen;

3.  javasolja továbbá, hogy a tartalommoderálásra javasolt intézkedések csak a jogellenes tartalmakra vonatkozzanak, ne pedig a csupán káros tartalmakra; e célból javasolja, hogy a szabályozás tartalmazzon egyetemes kritériumokat a platformok piaci erejének meghatározására annak egyértelmű meghatározása érdekében, hogy mi minősül jelentős piaci erővel rendelkező platformnak, és ezáltal annak meghatározása érdekében, hogy bizonyos, jelentős piaci erővel nem rendelkező tárhelyszolgáltató platformok mentesülhetnek-e bizonyos rendelkezések alól; hangsúlyozza, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályban létrehozott keretnek kezelhetőnek kell lennie a kisvállalkozások, a kkv-k és az induló vállalkozások számára, és ezért arányos kötelezettségeket kell tartalmaznia valamennyi ágazat számára;

4.  javasolja, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály kötelezze az Unión kívül letelepedett digitális szolgáltatókat arra, hogy jelöljenek ki az Unión belüli felhasználók érdekeit szolgáló jogi képviselőt, akihez a kérések intézhetők például annak érdekében, hogy a fogyasztók jogorvoslattal élhessenek hamis vagy félrevezető reklámok esetén, és hogy e képviselő elérhetőségi adatait tegyék láthatóvá és hozzáférhetővé a digitális szolgáltató honlapján;

A tartalommoderálással kapcsolatos jogok

5.  hangsúlyozza, hogy a jogszabályok betartatása továbbra is hatóságok feladata kell legyen; úgy véli, hogy a felhasználók által létrehozott tartalom jogszerűségére vonatkozó jogerős határozatot független bírói testületnek kell meghoznia, nem pedig magántulajdonban lévő kereskedelmi szervezetnek;

6.  hangsúlyozza, hogy a szabályozásnak tiltania kell a – különösen a legkiszolgáltatottabbakkal szembeni – diszkriminatív, vagy kihasználást és kizárást jelentő tartalommoderálási gyakorlatokat és mindig tiszteletben kell tartania a felhasználók alapvető jogait és szabadságait, különösen a véleménynyilvánítás szabadságát;

7.  hangsúlyozza a fogyasztók megfelelőbb védelmének szükségességét megbízható és átlátható információk biztosítása révén olyan visszaélésekkel kapcsolatban, mint például a megtévesztő állítások és csalások;

8.  javasolja, hogy a szabályozás alkalmazását egy európai szervnek kell szorosan nyomon követnie, amelynek feladata annak biztosítása, hogy a tárhelyszolgáltató platformok megfeleljenek a szabályozás rendelkezéseinek, különösen azáltal, hogy az átláthatósági jelentések és a tárhelyszolgáltató platformok által a tartalomkezelés céljából alkalmazott nyomonkövetési algoritmusok alapján nyomon követi a tartalomkezelésre vonatkozóan megállapított szabványoknak való megfelelést; felszólítja a Bizottságot, hogy mérje fel egy meglévő vagy új európai ügynökség vagy európai szerv kijelölésének, illetve a nemzeti hatóságok hálózatának e feladatok ellátására történő saját koordinálásának lehetőségeit (a továbbiakban: európai szerv);

9.  javasolja, hogy a tárhelyszolgáltató platformok következetes módszertanon alapuló és releváns teljesítménymutatók alapján értékelt átfogó átláthatósági jelentéseket nyújtsanak be az európai szervnek, többek között a tartalomra vonatkozó szabályzataikról és arról, hogy szerződési feltételeik megfelelnek-e a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály rendelkezéseinek; javasolja továbbá, hogy a tárhelyszolgáltató platformok tegyék közzé és könnyen és hozzáférhető módon elérhetővé a jelentéseiket, valamint nyilvánosan hozzáférhető adatbázisban tegyék közzé a tartalomkezelési szabályzataikat;

10.  felszólítja a jelentős piaci erővel rendelkező tárhelyszolgáltató platformokat annak értékelésére, hogy a legális tartalomra vonatkozó tartalomkezelési szabályzataik milyen kockázatot jelentenek a társadalom számára, különös tekintettel az alapvető jogokra gyakorolt hatásukra, valamint arra, hogy az átláthatósági jelentések bemutatása alapján kétévente folytassanak párbeszédet az európai szervvel és az érintett nemzeti hatóságokkal;

11.  javasolja, hogy a tagállamok hozzanak létre független vitarendezési testületeket, amelyek feladata a tartalommoderálással kapcsolatos jogviták rendezése; úgy véli, hogy a közzétett anonim bejegyzések és a közérdek védelmében nemcsak a vitatott tartalmat feltöltő felhasználó, hanem a fellépéshez jogos érdekkel rendelkező harmadik fél – például egy ombudsman – számára is lehetőséget kell biztosítani, hogy megtámadják a tartalom moderálásáról hozott döntést; megerősíti a felhasználók jogát az igazságszolgáltatáshoz való további folyamodásra;

12.  határozottan állást foglal amellett, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály nem kötelezheti a tárhelyszolgáltató platformokat arra, hogy – az uniós jog eltérő rendelkezése hiányában – teljesen automatizált előzetes tartalomellenőrzést alkalmazzanak, és úgy véli, hogy a platformok által önkéntesen használt mechanizmusok nem vezethetnek automatizált eszközökön vagy a feltöltött tartalmak szűrésén alapuló előzetes ellenőrzési intézkedésekhez, és azokat az európai szervnek ellenőriznie kell a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály betartásának biztosítása céljából;

13.  hangsúlyozza, hogy a tárhelyszolgáltató platformoknak átláthatónak kell lenniük az algoritmusok és az azok betanításához használt adatok kezelése során;

A tartalomgondozással, adatokkal és online hirdetésekkel kapcsolatos jogok

14.  úgy véli, hogy a tartalmaknak az azokban bemutatott nézeteken vagy álláspontokon alapuló, felhasználóra szabott felerősítése a digitális társadalom egyik legkárosabb gyakorlata, különösen az olyan esetekben, amikor az ilyen tartalmak láthatósága a felhasználónak az egyéb felerősített tartalmakkal való korábbi interakciója alapján növekszik, és amikor a cél a felhasználói profilok célzott hirdetésekre való optimalizálása; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy e gyakorlatok széles körű nyomon követésre és adatbányászatra támaszkodnak; felszólítja a Bizottságot, hogy elemezze az ilyen gyakorlatok hatását, és tegye meg a megfelelő jogalkotási intézkedéseket;

15.  úgy véli, hogy a célzott hirdetés használatát szigorúbban kell szabályozni, előnyben részesítve a kevésbé tolakodó hirdetési formákat, amelyekhez nem szükséges a felhasználók tartalommal való interakciójának nyomon követése, továbbá hogy a viselkedésalapú hirdetés megjelenítéséneknek a felhasználó szabad, konkrét, tájékozott és egyértelmű hozzájárulásától kell függenie;

16.  megjegyzi, hogy az általános adatvédelmi rendelet és az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv)(11) tartalmaz a célzott hirdetésre vonatkozó rendelkezéseket;

17.  javasolja ezért, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály szabjon egyértelmű korlátokat és vezessen be átláthatósági szabályokat a célzott hirdetés nyújtása, valamint a célzott hirdetések működésének és elszámolásának biztosítása céljából történő adatfelhalmozás feltételei tekintetében, különösen az olyan esetekben, amikor harmadik fél weboldalain követik nyomon az adatokat; fenntartja, hogy a platformok és a fogyasztók közötti kapcsolatok kereteit biztosító új intézkedésekre van szükség a hirdetésekre, a viselkedés digitális úton történő befolyásolására és a kedvezményes bánásmódra vonatkozó átláthatósági rendelkezések tekintetében; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a célzott hirdetések szabályozásának lehetőségeit, beleértve a tilalomhoz vezető fokozatos megszüntetést is;

18.  hangsúlyozza, hogy az adatminimalizálás elvével összhangban, valamint az engedély nélküli átadás, a személyazonosság-lopás és a személyes adatokkal való visszaélés egyéb formáinak megelőzése érdekében a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak biztosítania kell a digitális szolgáltatások névtelen használatához való jogot, amennyiben ez technikailag lehetséges; felszólítja a Bizottságot, hogy írja elő a tárhelyszolgáltató platformok számára, hogy ellenőrizzék a velük kereskedelmi kapcsolatban álló hirdetők személyazonosságát annak érdekében, hogy biztosítsák a hirdetők elszámoltathatóságát abban az esetben, ha a reklámozott tartalmat jogellenesnek találják; javasolja ezért, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály tartalmazzon olyan jogi rendelkezéseket, amelyek megakadályozzák a platformokat abban, hogy a harmadik felekkel folytatott verseny során kereskedelmileg hasznosítsák az érintett harmadik felek adatait;

19.  sajnálattal állapítja meg, hogy információs aszimmetria áll fenn a tárhelyszolgáltató platformok és a hatóságok között, és felszólít a szükséges információk észszerű cseréjére; hangsúlyozza, hogy a kommunikációs metaadatokra vonatkozó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a hatóságoknak csak előzetes bírósági engedéllyel, súlyos bűncselekmény gyanúsítottjaival szembeni nyomozás érdekében adható hozzáférés a felhasználó metaadataihoz;

20.  javasolja, hogy az egyszeri bejelentkezési szolgáltatást fenntartó, jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókat kötelezzék arra, hogy támogassanak legalább egy nyílt és decentralizált, szabad felhasználású keretrendszeren alapuló azonosítási rendszert; kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a tagállamok által biztosított nemzeti rendszerekre vonatkozó közös uniós szabványokra, különösen az adatvédelmi szabványok és a határokon átnyúló interoperabilitás tekintetében;

21.  felkéri a Bizottságot, hogy értékelje a tisztességes szerződéses feltételek megállapításának lehetőségét, hogy ily módon a piaci erő kiegyensúlyozatlanságának kezelése érdekében megkönnyítse az adatmegosztást és növelje az átláthatóságot; e célból javasolja, hogy vizsgálják meg annak lehetőségeit, hogyan könnyíthető meg az adatok interoperabilitása, összekapcsolása és hordozhatósága; rámutat, hogy az adatmegosztást megfelelő biztosítékoknak kell kísérniük, beleértve a személyes adatok hatékony anonimizálását is;

22.  javasolja, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály írja elő a jelentős piaci erővel rendelkező platformok számára, hogy biztosítsanak olyan alkalmazásprogramozási felületet, amelyen keresztül a harmadik felek platformjai és azok felhasználói együttműködhetnek az alkalmazásprogramozási felületet biztosító platform fő funkcióival és felhasználóival, beleértve a harmadik felek által nyújtott, a felhasználói élmény javítását és testre szabását célzó szolgáltatásokat is, különösen az adatvédelmi beállításokat és a tartalomgondozási beállításokat testre szabó szolgáltatásokon keresztül; javasolja, hogy a platformok nyilvánosan dokumentálják az általuk a szolgáltatások interoperabilitásának és összekapcsolásának lehetővé tétele céljából rendelkezésre bocsátott valamennyi alkalmazásprogramozási felületet;

23.  határozottan úgy véli, hogy az alkalmazásprogramozási felületet biztosító, jelentős piaci erővel rendelkező platformok nem oszthatják meg, nem őrizhetik meg és nem használhatják fel a harmadik felek által nyújtott szolgáltatások révén kapott adatokat, és azokból nem tehetnek szert bevételre;

24.  hangsúlyozza, hogy az interoperabilitásra és összekapcsolásra vonatkozó kötelezettségek nem korlátozhatják, akadályozhatják vagy késleltethetik a tárhelyszolgáltató platformok azon képességét, hogy biztonsági problémákat hárítsanak el, a biztonsági problémák elhárításának szükségessége pedig ne vezessen az interoperabilitást és összekapcsolást biztosító alkalmazásprogramozási felületet indokolatlan felfüggesztéséhez;

25.  felhívja a figyelmet arra, hogy az interoperabilitásra és összekapcsolhatóságra vonatkozó rendelkezéseknek tiszteletben kell tartaniuk az összes alkalmazandó adatvédelmi jogszabályt; ezzel összefüggésben javasolja, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály írja elő a platformok számára, hogy biztosítsák az általános adatvédelmi rendelet 20. cikkének (2) bekezdésében foglalt adathordozhatósági rendelkezések technikai megvalósíthatóságát;

26.  felkéri a tárhelyszolgáltató platformokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy felhasználóik valóban eldönthessék, hogy előzetesen hozzájárulnak-e vagy sem az olyan célzott hirdetések használatához, amelyek a felhasználónak az ugyanazon tárhelyszolgáltató platformon vagy harmadik fél weboldalán szereplő tartalommal való előzetes interakcióján alapulnak; hangsúlyozza, hogy ezt a döntést világos és érthető módon kell bemutatni, és annak elutasítása nem vezethet a platform funkcióihoz való hozzáférés letiltásához; hangsúlyozza, hogy a célzott hirdetésekhez való hozzájárulást nem lehet önkéntesen megadott és érvényes hozzájárulásnak tekinteni, amennyiben a szolgáltatáshoz való hozzáférés feltételéül szabják az adatkezelést; újfent megerősíti, hogy 2002/58/EK irányelv értelmében a célzott hirdetés önkéntes hozzájáruláshoz kötött, minden más esetben pedig tiltott; megjegyzi, hogy mivel az egyének online tevékenysége lehetővé teszi viselkedésük alapos feltérképezését és az érintettek manipulálását, a személyes adatok általános és megkülönböztetés nélküli, adott digitális szolgáltatás minden igénybevételére kiterjedő gyűjtése aránytalanul sérti a magánélet tiszteletben tartásához való jogot; megerősíti, hogy a felhasználóknak joguk van ahhoz, hogy a digitális szolgáltatások igénybevételekor ne legyenek kitéve általános nyomon követésnek;

27.  kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a fogyasztó – ugyanebben a szellemben – akkor is használhassa valamely csatlakoztatott eszköz minden funkcióját, ha beleegyezését visszavonja vagy nem egyezik bele abba, hogy a működési adatoktól eltérő adatait megossza az eszköz gyártójával vagy harmadik felekkel; ismételten hangsúlyozza a szerződési feltételek átláthatóságának szükségességét az adatok harmadik felekkel való megosztásának lehetőségével és hatályával kapcsolatban;

28.  felszólít továbbá arra, hogy biztosítsák a felhasználók számára, hogy megfelelő mértékben és átláthatóság mellett befolyásolhassák azokat a kritériumokat, amelyek alapján a tartalmat gondozzák és megjelenítik számukra; megállapítja, hogy ennek magában kell foglalnia az időrendbeli rendezéstől eltérő tartalomgondozás visszautasításának lehetőségét is; rámutat, hogy a platformok által biztosított alkalmazásprogramozási felületeknek lehetővé kell tenniük a felhasználók számára azt, hogy a tartalmak gondozását az általuk meghatározott tetszőleges szoftverrel vagy szolgáltatásokkal végeztethessék el;

29.  hangsúlyozza, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak jogilag megalapozott és hatékony védelmet kell nyújtania a gyermekek számára online környezetben, tartózkodva egyúttal az általános nyomon követésre vagy szűrésre irányuló kötelezettség bevezetésétől, és biztosítva az általános adatvédelmi rendelettel, valamint az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvvel való teljes körű koordinációt és átfedések elkerülését;

30.  emlékeztet arra, hogy a fizetett hirdetéseket vagy a támogatott tartalom fizetett megjelenését egyértelmű, tömör és intelligens módon beazonosíthatóvá kell tenni; javasolja, hogy a platformokat kötelezzék a fizetett hirdetések és támogatott tartalmak eredetének közzétételére; e célból javasolja, hogy a tárhelyszolgáltató platformok tegyék közzé az összes támogatott tartalmat és hirdetést, és azokat tegyék egyértelműen láthatóvá felhasználóik számára egy nyilvánosan hozzáférhető reklámarchívumban, feltüntetve, hogy ki fizette azokat, és adott esetben kinek a nevében; hangsúlyozza, hogy ez magában foglalja mind a közvetlen, mind a közvetett kifizetéseket, valamint a szolgáltatók által kapott bármely egyéb juttatást is;

31.  úgy véli, hogy amennyiben a releváns adatok a megtévesztő reklámgyakorlatok és a végrehajtás terén jelentős különbségeket mutatnak az Unióban letelepedett és a harmadik országban letelepedett platformok között, észszerű további lehetőségeket mérlegelni a hatályos uniós jogszabályoknak való megfelelés biztosítására; hangsúlyozza, hogy egyenlő versenyfeltételekre van szükség az uniós és a harmadik országbeli hirdetők között;

Az általános szerződéses feltételekre, az intelligens szerződésekre, blokkláncokra és a nemzetközi magánjogra vonatkozó rendelkezések

32.  tudomásul veszi az olyan, világos jogi kerettel nem rendelkező úgynevezett „intelligens szerződések” terjedését, mint például a megosztott könyvelési technológiákon alapuló szerződések;

33.  felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a megosztott könyvelési technológiák – köztük a blokkláncok és különösen az intelligens szerződések – fejlesztését és használatát, nyújtson útmutatást a jogbiztonság biztosítása érdekében a vállalkozások és a fogyasztók számára, különösen a határokon átnyúló helyzetekben alkalmazott intelligens szerződések jogszerűsége és végrehajtása, valamint adott esetben a közjegyzői hitelesítéssel kapcsolatos követelmények tekintetében, és nyújtson be javaslatokat a megfelelő jogi keretre;

34.  hangsúlyozza, hogy bírósági felülvizsgálat tárgyává kell tenni a közvetítők által a szolgáltatásaik felhasználói számára meghatározott feltételek méltányosságát és alapjogi normáknak való megfelelését; hangsúlyozza, hogy a felhasználók alapvető jogait – például a magánélet tiszteletben tartásához való jogot és a véleménynyilvánítás szabadságát – indokolatlanul korlátozó általános szerződési feltételek nem lehetnek kötelező erejűek;

35.  kéri, hogy a Bizottság vizsgálja meg az intelligens szerződések felei közötti megfelelő egyensúly és egyenlőség biztosításának módozatait, figyelembe véve a gyengébb fél magánjellegű aggályait vagy közérdekű – például a kartellmegállapodásokkal kapcsolat – aggályokat; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a hitelezők jogainak tiszteletben tartását a fizetésképtelenségi és szerkezetátalakítási eljárások során; határozottan javasolja, hogy az intelligens szerződések tartalmazzanak olyan mechanizmusokat, amelyek megállíthatják és visszafordíthatják végrehajtásukat és a kapcsolódó kifizetéseket;

36.  különösen arra kéri a Bizottságot, hogy aktualizálja a fogyasztók jogairól szóló, 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvről(12) szóló iránymutatását annak tisztázása érdekében, hogy az intelligens szerződések az irányelv 3. cikk (3) bekezdésének l) pontjában meghatározott kivétel körébe tartoznak-e, és ha igen, akkor mely körülmények között, továbbá hogy tisztázza az elállási jog kérdését;

37.  hangsúlyozza, hogy a blokklánc-technológiák, különösképpen pedig az „intelligens szerződések” alkalmazásának összhangban kell állnia a trösztellenes – köztük a kartellmegállapodásokat vagy az összehangolt magatartást tiltó – szabályokkal és követelményekkel;

38.  úgy véli, hogy az általános szerződési feltételek nem akadályozhatják az uniós bíróságok általi igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférést, és nem foszthatják meg jogaiktól az uniós polgárokat és vállalkozásokat; felszólítja a Bizottságot, hogy a nemzetközi magánjogban biztosított védelem szempontjából értékelje, hogy bizonytalannak minősül-e az adatokhoz való hozzáférési jogok védelme, és hogy ez hátrányos helyzetbe hozhatja-e az uniós polgárokat és vállalkozásokat;

39.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy hogy a digitális szolgáltatások használatát az Unióban teljes mértékben az uniós jog szabályozza az uniós bíróságok hatáskörében;

40.  arra a következtetésre jut továbbá, hogy e kérdések jogi megoldásait uniós szinten kell megtalálni, ha nemzetközi szintű fellépés nem tűnik megvalósíthatónak, vagy ha fennáll annak veszélye, hogy az ilyen fellépés túl hosszú idő alatt vezet eredményre;

41.  hangsúlyozza, hogy az Unióban letelepedett szolgáltatók nem kötelezhetők a származási országukban jogszerűnek minősülő információk eltávolítására vagy az ezen információkhoz való hozzáférés letiltására;

o
o   o

42.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a csatolt részletes ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak.

MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ:

A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK

A.  A KÉRT JAVASLAT ALAPELVEI ÉS CÉLKITŰZÉSEI

A JAVASLAT FŐBB ALAPELVEI ÉS CÉLKITŰZÉSEI

—  A javaslat a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályba foglalandó aktusokat és a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályt kiegészítő aktusokat egyaránt tartalmaz.

—  A javaslat célja, hogy megerősítse az online működő kereskedelmi szervezetekre a digitális szolgáltatások tekintetében alkalmazandó polgári és kereskedelmi jogi szabályokat.

—  A javaslat célja, hogy megerősítse és egyértelművé tegye a felhasználók tartalommoderálással és -gondozással kapcsolatos szerződéses jogait.

—  A javaslat célja, hogy további lépéseket tegyen a digitális szolgáltatások céljára használt elfogadhatatlan és tisztességtelen feltételek kezelése érdekében.

—  A javaslat az adatgyűjtés azon aspektusaival foglalkozik, amelyek sértik a felhasználók tisztességes szerződéses jogait, valamint az adatvédelemre és az online titoktartásra vonatkozó szabályokat.

—  A javaslat foglalkozik a felhasználói jogok interoperabilitás és a hordozhatóság tekintetében történő tisztességes érvényesítésének fontosságával.

—  A javaslat hangsúlyozza a nemzetközi magánjogi szabályok fontosságát, amelyek jogi egyértelműséget nyújtanak az online platformok által használt nem tárgyalható feltételeket, valamint az adatokhoz való hozzáférési jogokat és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést illetően.

—  A javaslat nem foglalkozik az online piacterek szabályozásával kapcsolatos szempontokkal, amelyeket mindazonáltal figyelembe kell venni a Bizottság által javasolt digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálycsomagban.

—  A javaslat felveti annak szükségességét, hogy a megosztott könyvelési technológiák – többek között a blokkláncok – terén értékelni kell a polgári és kereskedelmi jogi szempontok megfelelő szabályozásának szükségességét, és foglalkozik különösen az intelligens szerződések polgári és kereskedelmi jogi vonatkozásai megfelelő szabályozásának szükségességével.

I.  A DIGITÁLIS SZOLGÁLTATÁSOKRÓL SZÓLÓ JOGSZABÁLYBA FOGLALANDÓ JAVASLATOK

A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályba foglalandó javaslatok legfontosabb elemei a következők:

A tartalomkezelésre vonatkozó szerződéses jogokról szóló rendelet, amely a következő elemeket tartalmazza:

—  Az Unióban elérhető tartalmak kezelésére kell vonatkoznia, ideértve a tartalom moderálását és gondozását is.

—  Meg kell állapítania a tartalommoderálás arányos alapelveit.

—  Tartalmaznia kell a bejelentési-cselekvési mechanizmusra vonatkozó hivatalos és eljárási, a platformmal, továbbá a kár jellegével és hatásával arányos, hatékony és időtálló szabályokat.

—  Független vitarendezési mechanizmust kell biztosítania a tagállamokban a bírósági jogorvoslathoz való hozzáférés korlátozása nélkül.

—  Olyan egyértelmű mutatókat kell megjelölnie, amelyek meghatározzák a tárhelyszolgáltató platformok piaci erejét annak meghatározása érdekében, hogy bizonyos, nem jelentős piaci erővel rendelkező tárhelyszolgáltató platformok mentesülhetnek-e bizonyos rendelkezések alól. Az ilyen mutatók közé tartozhat például a hálózat mérete (a felhasználók száma), pénzügyi ereje, az adatokhoz való hozzáférés, a vertikális integráció mértéke, vagy a bezáródási hatás jelenléte.

—  Szabályokat kell alkotnia a tárhelyszolgáltató platformoknak a rajtuk értékesített vagy reklámozott árukkal kapcsolatos felelősségére vonatkozóan, figyelembe véve a kkv-kat támogató tevékenységeket annak érdekében, hogy az e felelősséghez való alkalmazkodás során a lehető legkisebbre csökkentsék a rájuk nehezedő terheket.

—  A megfelelő szakpolitikai lehetőségek alkalmazása során egyértelműen különbséget kell tennie a jogellenes és a káros tartalmak között. E tekintetben a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályban rögzített intézkedések csak az uniós és a nemzeti jogban meghatározott jogellenes tartalomra vonatkozhatnak.

—  A közigazgatási jognak való megfelelésre alkalmazandó jog meghatározása tekintetében megállapított elveken kell alapulnia, és – a felhasználói jogok növekvő konvergenciájának fényében – egyértelműen rögzítenie kell, hogy ezek az elvek vonatkoznak a hatálya alá tartozó valamennyi szempontra.

—  Teljes mértékben tiszteletben kell tartania az Európai Unió Alapjogi Chartáját, a felhasználókat és biztonságukat, a magánéletüket és személyes adataik védelmét szolgáló uniós szabályokat, valamint más alapvető jogokat.

—   Párbeszédet kell biztosítania a jelentős piaci erővel rendelkező tárhelyszolgáltató platformok és az európai szerv között a jogszerű tartalom kezelésének kockázatkezeléséről.

A Bizottságnak meg kell vizsgálnia egy olyan európai szerv létrehozásának lehetőségeit, amelynek feladata a javaslat rendelkezéseinek való megfelelés biztosítása a következő intézkedések révén:

—   a tárhelyszolgáltató platformok által tartalomkezelés céljából alkalmazott algoritmusok rendszeres ellenőrzése;

—   a rendelet rendelkezéseinek a tárhelyszolgáltató platformok általi betartásának rendszeres ellenőrzése a tárhelyszolgáltató platformok által benyújtott átláthatósági jelentések, valamint a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály által létrehozandó, a tartalom eltávolítására irányuló döntések nyilvános adatbázisa alapján;

—   a tárhelyszolgáltató platformokkal való együttműködés a szerződéses feltételekre vonatkozó átláthatósági és elszámoltathatósági követelmények teljesítésével, valamint a tartalommoderálás és a bejelentési-cselekvési eljárások végrehajtásával kapcsolatos bevált gyakorlatok kialakításában;

—   együttműködés és koordináció a tagállamok nemzeti hatóságaival a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály végrehajtása tekintetében;

—   a rendeletben leírt független vitarendezési testületek működési költségeinek finanszírozásában a tagállamokat segítő külön alap kezelése, amelyet a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály rendelkezéseinek be nem tartása miatt a tárhelyszolgáltató platformokra kiszabott bírságokból, valamint a jelentős piaci erővel rendelkező tárhelyszolgáltató platformok hozzájárulásából finanszíroznak;

—   bírságok kiszabása a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak való megfelelés hiánya miatt. A bírságokat egy külön erre a célra létrehozott alapba kell befizetni, amelynek célja a tagállamok támogatása a rendeletben ismertetett vitarendezési testületek működési költségeinek finanszírozásában. A meg nem felelés esetei közé a következők tartoznak:

–  a rendeletben meghatározott rendelkezések végrehajtásának elmulasztása;

–  átlátható, hozzáférhető, méltányos és megkülönböztetéstől mentes szerződési feltételek biztosításának elmulasztása;

–  felülvizsgálat céljából az európai szerv számára a tartalomkezelési algoritmusokhoz történő hozzáférés biztosításának elmulasztása;

–  az átláthatósági jelentések elküldésének elmulasztása az európai szerv számára;

—  az összes tevékenységről szóló kétévenkénti jelentés közzététele és jelentés az uniós intézmények felé.

A tartalomkezelésre vonatkozó átláthatósági jelentéseket a következőképpen kell kidolgozni:

A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálynak rendelkezéseket kell tartalmaznia arra vonatkozóan, hogy a tárhelyszolgáltató platformok kötelesek rendszeresen átláthatósági jelentéseket közzétenni, valamint az európai szervezet rendelkezésére bocsátani. E jelentéseknek átfogónak kell lenniük, következetes módszertant kell követniük, valamint különösen a következőket kell tartalmazniuk:

—  a tárhelyszolgáltató platform által kezelt bejelentésekre vonatkozó információk, többek között:

–  a kapott bejelentések teljes száma, a bejelentések tágyát képező tartalom típusai, valamint a bejelentések alapján tett intézkedések,

–  a kapott bejelentések száma a bejelentők kategóriái (például magánszemélyek, hatóságok vagy magánvállalkozások) szerinti bontásban,

–  a teljesített eltávolítási kérelmek teljes száma, valamint az illetékes hatóságokhoz a tartalom miatt intézett kérelmek teljes száma,

–  a kapott viszontbejelentések vagy fellebbezések teljes száma, valamint információk arra vonatkozóan, hogy ezek miként kerültek rendezésre,

–  a közzététel, a bejelentés, a viszontbejelentés és a válaszlépések között átlagosan eltelt idő;

—  a tartalommoderálással foglalkozó személyzet létszámára, a személyzet e tagjainak tartózkodási helyére, képzettségére és nyelvtudására, továbbá a döntéshozatalhoz alkalmazott algoritmusokra vonatkozó információk;

—  a hatóságoktól, például a bűnüldöző hatóságoktól kapott tájékoztatási kérelmekre vonatkozó információk, többek között a maradéktalanul teljesített, valamint a nem vagy csak részben teljesített kérelmek száma;

—  a szerződéses feltételek érvényesítésére vonatkozó információk, valamint a valamely tagállam által jogellenesnek minősített szerződéses feltételek megsemmisítését és/vagy módosítását elrendelő bírósági határozatokra vonatkozó információk;

A tárhelyszolgáltató platformoknak ezen túlmenően nyilvánosan hozzáférhető adatbázisban közzé kell tenniük a tartalmak eltávolításáról hozott döntéseiket az átláthatóság növelése érdekében.

A rendelet értelmében létrehozandó független vitarendezési testületeknek jelentéseket kell kiadniuk az eléjük terjesztett ügyek számáról, beleértve azoknak az ügyeknek a számát is, amelyekkel foglalkoztak.

II.  KIEGÉSZÍTŐ JAVASLATOK A DIGITÁLIS SZOLGÁLTATÁSOKRÓL SZÓLÓ JOGSZABÁLYHOZ

A felhasználók tisztességes szerződéses jogait sértő tartalomgondozásra, adatokra és online hirdetésekre vonatkozó intézkedéseknek a következőkre kell kiterjedniük:

—  A tárhelyszolgáltató platformok által – a felhasználók és a tárhelyszolgáltató platformokon tárolt tartalmak közötti interakciók alapján, célzott hirdetési profilok létrehozása céljával – gyűjtött adatok minimálisra csökkentését szolgáló intézkedések, amelyek mindenekelőtt szigorú feltételekhez kötik a személyre szóló, célzott hirdetések alkalmazását, valamint követelményként rögzítik a felhasználó önkéntes, konkrét, megfelelő tájékoztatáson alapuló és egyértelműen kinyilvánított előzetes hozzájárulását. A célzott hirdetésekhez való hozzájárulás nem tekinthető önkéntesen megadott és érvényes hozzájárulásnak, amennyiben a szolgáltatáshoz való hozzáférés feltételéül szabják az adatkezelést.

—  A tárhelyszolgáltató platformok felhasználóit tájékoztatni kell arról, hogy a célzott hirdetések alkalmazása kiterjed rájuk, hozzáférést kell biztosítani számukra a tárhelyszolgáltató platformok által létrehozott profiljukhoz, lehetővé kell tenni számukra e profil módosítását, valamint meg kell adni annak lehetőségét, hogy dönthessenek a célzott hirdetések esetükben történő alkalmazásáról, továbbá hogy visszavonhassák erre vonatkozó hozzájárulásukat.

—  A tárhelyszolgáltató platformoknak hozzáférhetővé kell tenniük a felhasználók számára megjelenített szponzorált tartalmak és hirdetések archívumát, amelynek a következőket kell tartalmaznia:

–  információk arra vonatkozóan, hogy a szponzorált tartalom vagy a szponzorálás az aktuális állapot szerint aktív vagy inaktív-e,

–  az időtartam, amíg a szponzorált tartalmú hirdetés aktív volt,

–  a szponzor vagy a hirdető neve és elérhetőségi adatai, valamint – ha az más – annak neve és elérhetőségi adatai, akinek a nevében a szponzorált tartalom vagy hirdetés elhelyezésre került,

–  az elért felhasználók teljes száma,

–  információk a megcélzott felhasználói csoportról.

A felhasználói jogok interoperabilitás, összekapcsolás és hordozhatóság tekintetében történő tisztességes érvényesítéséhez a következő elemek szükségesek:

—  az adatmegosztást – mindenekelőtt az adatok interoperabilitása, összekapcsolása és hordozhatósága révén – megkönnyítő tisztességes szerződéses feltételek meghatározására nyitva álló lehetőség értékelése a piaci erő kiegyensúlyozatlanságának kezelése érdekében;

—  a jelentős piaci erővel rendelkező platformokra vonatkozó követelmény, amely szerint e platformok kötelesek olyan alkalmazásprogramozási felületet biztosítani, amelyen keresztül a harmadik felek platformjai és azok felhasználói együttműködhetnek az alkalmazásprogramozási felületet biztosító platform fő funkcióival és felhasználóival, beleértve a harmadik felek által nyújtott, a felhasználói élmény javítását és testre szabását célzó szolgáltatásokat is, különösen az adatvédelmi beállításokat és a tartalomgondozási beállításokat testre szabó szolgáltatásokon keresztül;

—  olyan rendelkezések, amelyek biztosítják, hogy az alkalmazásprogramozási felületet biztosító, jelentős piaci erővel rendelkező platformok nem oszthatják meg, nem őrizhetik meg és nem használhatják fel a harmadik felek által nyújtott szolgáltatások révén kapott adatokat, és azokból nem tehetnek szert bevételre;

—  olyan rendelkezések, amelyek biztosítják, hogy az interoperabilitásra és összekapcsolásra vonatkozó kötelezettségek nem korlátozhatják, akadályozhatják vagy késleltethetik a tárhelyszolgáltató platformok azon képességét, hogy biztonsági problémákat hárítsanak el, a biztonsági problémák elhárításának szükségessége pedig ne vezessen az interoperabilitást és összekapcsolást biztosító alkalmazásprogramozási felület indokolatlan felfüggesztéséhez;

—  olyan rendelkezések, amelyek biztosítják, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály előírja a platformok számára, hogy gondoskodjanak az általános adatvédelmi rendelet 20. cikkének (2) bekezdésében megállapított adathordozhatósági rendelkezések technikai megvalósíthatóságáról;

—  olyan rendelkezések, amelyek biztosítják, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező tárhelyszolgáltató platformok nyilvánosan dokumentálják az általuk a szolgáltatások interoperabilitásának és összekapcsolásának lehetővé tétele céljából rendelkezésre bocsátott valamennyi alkalmazásprogramozási felületet.

A megosztott könyvelési technológiák, többek között a blokkláncok, és különösen az intelligens szerződések polgári és kereskedelmi jogi szempontjainak megfelelő szabályozásához a következő elemek szükségesek:

—  olyan intézkedések, amelyek biztosítják, hogy megfelelő jogszabályi keret áll rendelkezésre a digitális szolgáltatások, többek között a megosztott könyvelési technológiák, például a blokkláncok és az intelligens szerződések fejlesztésére és bevezetésére vonatkozóan;

—  olyan intézkedések, amelyek biztosítják, hogy az intelligens szerződések tartalmaznak az e szerződések végrehajtásának leállítását és visszafordítását lehetővé tevő mechanizmusokat, különösen a gyengébb felek egyéni vagy a közvélemény – például kartellmegállapodásokkal kapcsolatos – aggodalmainak figyelembevétele, valamint a hitelezők jogainak a fizetésképtelenségi és szerkezetátalakítási eljárások során történő tiszteletben tartása érdekében;

—  olyan intézkedések, amelyek biztosítják az intelligens szerződésekben részt vevő felek közötti megfelelő egyensúlyt, valamint e felek egyenrangúságát, figyelembe véve különösen a kisvállalkozások és a kkv-k érdekeit, amelyek tekintetében a Bizottságnak meg kell vizsgálnia a lehetséges módozatokat;

—  a 2011/83/EU irányelvre vonatkozó, már meglévő útmutató aktualizálása egyrészt annak tisztázása érdekében, hogy az intelligens szerződések az említett irányelv 3. cikke (3) bekezdésének i) pontja szerinti mentesség hatálya alá tartoznak-e, másrészt pedig a határokon átnyúló műveletekkel, a közjegyző általi hitelesítésre vonatkozó követelményekkel, valamint az elállási joggal kapcsolatos kérdések tisztázása érdekében.

A méltányos nemzetközi magánjogi szabályokhoz, amelyek nem fosztják meg a felhasználókat az igazságszolgáltatáshoz való jogtól:

—  biztosítani kell, hogy az általános szerződéses feltételek nem tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek a nemzetközi magánjogi kérdéseket az igazságszolgáltatáshoz való jog kárára szabályozzák, és ezt mindenekelőtt az e tekintetben meglévő intézkedések hatékony végrehajtásával kell megvalósítani;

—  olyan intézkedések szükségesek, amelyek tisztázzák a platformok adatokkal kapcsolatos tevékenységeire vonatkozó nemzetközi magánjogi szabályokat, hogy azok ne legyenek hátrányosak az uniós polgárokra nézve;

—  a multilateralizmusra kell építeni, és amennyiben lehetséges a megfelelő nemzetközi fórumok keretében kell megállapodásra jutni.

Kizárólag abban az esetben helyénvaló javaslatot tenni az Unión belül alkalmazott intézkedésekre, ha lehetetlennek bizonyul észszerű időn belül multilateralizmuson alapuló megoldás kialakítása annak biztosítása érdekében, hogy a digitális szolgáltatások használatát az Unióban az uniós bíróságok joghatósága alatt teljes mértékben az uniós jog szabályozza.

B.  A KÉRT JOGALKOTÁSI JAVASLAT SZÖVEGE

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a tartalomkezelésre vonatkozó szerződéses jogokról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  A digitális szolgáltatók által a felhasználókkal fennálló kapcsolatokra vonatkozóan alkalmazott szerződéses feltételek gyakran nem alkuképesek, és egyoldalúan, az említett szolgáltatók által módosíthatók. Jogalkotási szintű fellépésre van szükség e szerződéses feltételek minimumkövetelményeinek bevezetéséhez, különösen a tartalomkezelésére vonatkozó eljárási szabályok tekintetében.

(2)  A tárhelyszolgáltató platformok tartalommoderáló gyakorlatait szabályozó polgári jogi rendszerek uniós szinten bizonyos ágazatspecifikus rendelkezéseken, valamint a tagállamok által nemzeti szinten elfogadott törvényeken alapulnak, és jelentős különbségek vannak az említett polgári jogi rendszerek által a tárhelyszolgáltató platformokra kirótt kötelezettségek, továbbá a végrehajtási mechanizmusaik terén.

(3)  A tárhelyszolgáltató platformok tartalommoderálását szabályozó polgári jogi rendszerek ebből következő összehangolatlansága nem csupán jogi bizonytalanságot teremt, amely arra ösztönözheti e platformokat, hogy a szükségesnél szigorúbb gyakorlatokat vezessenek be a szolgáltatásuk igénybevételéből eredő kockázatok minimálisra csökkentése érdekében, hanem a digitális egységes piac széttöredezettségéhez is vezet, ami akadályozza a növekedést és az innovációt, valamint az európai vállalkozások fejlődését a digitális egységes piacon.

(4)  Tekintettel a digitális egységes piac széttöredezettségének káros hatásaira, valamint az abból fakadó, a vállalkozásokat és fogyasztókat érintő jogbizonytalanságra, továbbá a tárhelyszolgáltatás nemzetközi jellegére, a moderálandó tartalmak hatalmas volumenére, valamint néhány, az Unión kívül található tárhelyszolgáltató platform jelentős piaci erejére, a tárhelyszolgáltatással kapcsolatban felmerülő különböző kérdések teljes harmonizációt biztosító, ebből adódóan pedig rendelet útján történő szabályozást igényelnek.

(5)  A felhasználókkal fennálló kapcsolatok tekintetében e rendeletnek meg kell állapítania a tárhelyszolgáltató platformok szerződéses feltételeinek tisztességességére, átláthatóságára és elszámoltathatóságára vonatkozó minimumkövetelményeket. A szerződéses feltételeknek világosnak, hozzáférhetőnek, érthetőnek és egyértelműnek kell lenniük, és emellett olyan tisztességes, átlátható, kötelező érvényű és egységes előírásokat és eljárásokat kell tartalmazniuk a tartalommoderálás tekintetében, amelyek szavatolják az elérhető és független bírósági jogorvoslat igénybevételét, és megfelelnek az alapvető jogoknak.

(6)  A tartalmaknak az azokban bemutatott nézeteken vagy álláspontokon alapuló, felhasználóra szabott felerősítése a digitális társadalom egyik legkárosabb gyakorlata, különösen az olyan esetekben, amikor e tartalmak láthatóságát a felhasználó egyéb felerősített tartalmakkal való korábbi interakciója alapján, valamint a felhasználói profilok célzott hirdetésekhez történő optimalizálása céljából növelik.

(7)  A keresési eredmények rangsorolásáról döntő algoritmusok befolyásolják az egyéni és közösségi kommunikációt és interakciókat, és véleményformálók lehetnek, különösen a médiatartalom esetében.

(8)  A felhasználók számára láthatóvá tett tartalmak gondozása tekintetében – többek között a felhasználói jogok érvényesítése érdekében – egyrészt megfelelő szintű átláthatóságot kell biztosítani a felhasználóknak, másrészt lehetővé kell tenni számukra, hogy megfelelő mértékű befolyást gyakorolhassanak, ideértve az időrendi sorrendben történő megjelenítésen kívüli tartalomgondozás teljes visszautasításának lehetőségét is. Kiemelendő, hogy a felhasználó önkéntes, konkrét, megfelelő tájékoztatáson alapuló és egyértelműen kinyilvánított előzetes hozzájárulása nélkül a felhasználó esetében nem alkalmazható tartalommoderálás. A célzott hirdetésekhez való hozzájárulást nem lehet önkéntesen megadott és érvényes hozzájárulásnak tekinteni, amennyiben a szolgáltatáshoz való hozzáférés feltételéül szabják az adatkezelést.

(9)  A tárhelyszolgáltató platformok szerződéses feltételeire vagy bármilyen, a tárhelyszolgáltató platformok tartalomkezelési szabályainak általános leírásra vonatkozóan adott általános jellegű felhasználói hozzájárulás nem tekinthető elégséges hozzájárulásnak ahhoz, hogy a felhasználó számára automatikusan moderált tartalmakat jelenítsenek meg.

(10)  E rendelet – a hatályos uniós jog eltérő rendelkezése hiányában – nem kötelezi a tárhelyszolgáltató platformokat arra, hogy bármilyen formájú automatizált előzetes tartalomellenőrzést alkalmazzanak, és előírja, hogy a platformok által önkéntesen alkalmazott tartalommoderálási eljárások nem vezethetnek automatizált eszközökön alapuló előzetes ellenőrzési intézkedésekhez vagy a tartalom feltöltésének szűréséhez.

(11)  E rendeletnek emellett olyan rendelkezéseket is tartalmaznia kell, amelyek tiltják a diszkriminatív tartalommoderálási gyakorlatokat, a tartalommoderálás tekintetében a kizsákmányolást vagy kirekesztést, különösen azokban az esetekben, amikor a felhasználó által létrehozott tartalmat a külső megjelenés, etnikai származás, nem, szexuális irányultság, vallás vagy meggyőződés, fogyatékosság, életkor, terhesség vagy gyermeknevelés, nyelv vagy társadalmi osztály alapján távolítják el.

(12)  Az e rendelet szerinti bejelentéstételi jog megillet minden olyan természetes és jogi személyt, a közjogi hatóságokat is ideértve, akik vagy amelyek számára weboldalon vagy alkalmazáson keresztül tartalmakat tesznek elérhetővé.

(13)  A bejelentés megtételét követően a tárhelyszolgáltató platformnak tájékoztatnia kell a feltöltőt a bejelentéstételről, különösen pedig a bejelentés és a meghozandó intézkedések okáról, továbbá információkkal kell szolgálnia az eljárásról, többek között a fellebbezésről és a független vitarendezési testületek elé terjesztésről, valamint a hamis bejelentés esetén rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekről. Ha azonban a hatóságok folyamatban lévő bűnügyi nyomozásról tájékoztatták a tárhelyszolgáltató platformot, ezek az információk nem adhatók meg. Ilyen esetben az érintett hatóságok feladata, hogy az alkalmazandó jogszabályokkal összhangban tájékoztassák a feltöltőt a bejelentésről.

(14)  Valamennyi érintett felet tájékoztatni kell a bejelentéssel kapcsolatos döntésről. Az érintett feleknek nyújtott tájékoztatásnak a döntés eredményén kívül tartalmaznia kell legalább a döntés indokolását, valamint azt, hogy a döntés meghozatalára kizárólag emberi közreműködéssel került-e sor, továbbá a felülvizsgálat vagy jogorvoslat vonatkozásában releváns információkat.

(15)  A tartalmat nyilvánvalóan jogellenesnek kell tekinteni, ha arról kétséget kizáróan és alapos vizsgálat elvégzése nélkül megállapítható, hogy sérti az online tartalmak jogszerűségét szabályozó jogi rendelkezéseket.

(16)  Tekintettel a tárhelyszolgáltatás azonnali jellegére, valamint arra, hogy a tartalomfeltöltés gyakran ideiglenes célt szolgál, a gyors és hatékony bíróságon kívüli jogorvoslat biztosítása érdekében gondoskodni kell független vitarendezési testületekről. Ezeknek a testületeknek hatáskörrel kell rendelkezniük a felhasználók által feltöltött tartalom jogszerűségével, valamint a szerződéses feltételek helyes alkalmazásával kapcsolatos viták rendezéséhez. Ez az eljárás mindazonáltal nem akadályozhatja meg a felhasználókat az igazságszolgáltatáshoz, valamint a bíróság előtti jogorvoslathoz való jog gyakorlásában.

(17)  A független vitarendezési testületek létrehozása mérsékelheti a bíróságokra nehezedő terhet azáltal, hogy biztosítja – a bírósági jogorvoslathoz való jog sérelme nélkül – a tartalomkezelési döntésekkel kapcsolatos viták gyors rendezését. Tekintettel arra, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező tárhelyszolgáltató platformok számára különösen előnyös lehet a független vitarendezési testületek alkalmazásának bevezetése, helyénvaló, hogy e platformok hozzájáruljanak e testületek finanszírozásához. Ezt az alapot független módon az európai szervezetnek kell kezelnie azzal a céllal, hogy segítse a tagállamokat a független vitarendezési testületek működési költségeinek finanszírozásában. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy e testületek megfelelő erőforrásokkal rendelkezzenek ahhoz, hogy szakértelmük és függetlenségük biztosított legyen.

(18)  A felhasználók számára biztosítani kell a jogot, hogy – alternatív vitarendezési mechanizmusként működő – tisztességes és független vitarendezési testülethez forduljanak, ha vitatni kívánják a tárhelyszolgáltató platformnak az általuk feltöltött tartalomra vonatkozó bejelentés nyomán hozott döntését. A bejelentők számára biztosítani kell e jogot, amennyiben a szóban forgó tartalom vonatkozásában polgári eljárásban kereshetőségi joggal rendelkeznének.

(19)  Ami a joghatóságot illeti, az illetékes független vitarendezési testület az a testület, amely abban a tagállamban található, ahol a vita tárgyát képező tartalmat feltöltötték. A természetes személyek számára minden esetben lehetővé kell tenni, hogy a lakóhelyük szerinti tagállam független vitarendezési testületéhez nyújtsanak be panaszt.

(20)  A visszaélések bejelentése elősegíti a jogsértések megelőzését, valamint a közérdeket érintő fenyegetések és károk felderítését, amelyekre egyébként nem derülne fény. A visszaélést bejelentő személyek védelme fontos szerepet játszik a véleménynyilvánítás szabadságának, a tömegtájékoztatás szabadságának és a nyilvánosság tájékoztatáshoz való jogának védelmében. Az e rendeletben foglaltakat érintő jogsértések esetében ezért az (EU) 2019/1937 irányelv(13) alkalmazandó. Ennek megfelelően az említett irányelvet módosítani kell.

(21)  E rendeletnek meg kell határoznia a végrehajtásáról szóló jelentéstételre és az észszerű időn belüli felülvizsgálatára vonatkozó kötelezettségeket. E célból a tagállamok által e rendelet szerint biztosítandó független vitarendezési testületeknek jelentéseket kell benyújtaniuk az eléjük utalt ügyek számáról, a meghozott – a személyes adatokat adott esetben anonimizált formában tartalmazó – határozatokról, többek között azoknak az ügyeknek a számáról, amelyekkel foglalkoztak, továbbá a rendszerszintű problémákra vonatkozó adatokról, a tendenciákról, valamint a független vitarendezési testületek határozatait be nem tartó platformok azonosításáról.

(22)  Mivel e rendelet célját, nevezetesen az EU-n belüli tartalomkezelésre vonatkozó szerződéses jogok szabályozási keretének létrehozását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban annak terjedelme és hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(23)  Az e rendeletben meghatározott uniós szintű fellépést jelentősen erősítené, ha egy európai szervezetet bíznának meg a tárhelyszolgáltató platformok e rendelet rendelkezéseinek való megfelelésének megfelelő nyomon követésével, valamint biztosításával. E célból a Bizottságnak mérlegelnie kell egy már meglévő vagy új európai ügynökség vagy európai szerv kijelölésének, vagy egy hálózat vagy a nemzeti hatóságok koordinálásának lehetőségét annak érdekében, hogy ily módon az átláthatósági jelentések és a tárhelyszolgáltató platformok által a tartalomkezeléshez alkalmazott algoritmusok ellenőrzése alapján meg lehessen vizsgálni a tartalomkezelésre vonatkozóan megállapított szabályoknak való megfelelést (a továbbiakban: európai szervezet).

(24)  A tartalmak felerősítésével járó kockázatok értékelésének biztosításához létre kell hozni a jelentős piaci erővel rendelkező tárhelyszolgáltató platformok, az európai szervezet, valamint az érintett nemzeti hatóságok részvételével félévente megtartandó, a jogszerű tartalmakra vonatkozó tartalomkezelési politikák alapvető jogokra gyakorolt hatásával foglalkozó párbeszédek rendszerét.

(25)  E rendelet minden alapvető jogot tiszteletben tart, és szem előtt tartja az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert, a Szerződésekben rögzített szabadságokat és elveket, különösen a véleménynyilvánítás szabadságát és az információszabadságot, valamint a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Cél

E rendelet célja az, hogy hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez azáltal, hogy szabályokat állapít meg annak biztosítása érdekében, hogy a tartalomkezelésre tisztességes szerződéses jogok vonatkozzanak, valamint hogy független vitarendezési mechanizmusokkal szolgáljon a tartalomkezeléssel kapcsolatos vitákhoz.

2. cikk

Hatály

(1)  Ez a rendelet az Unióban weboldalakon vagy alkalmazásokon keresztül a nyilvánosság számára elérhető tartalmakat tároló és kezelő tárhelyszolgáltató platformokra alkalmazandó, függetlenül a tárhelyszolgáltató platform letelepedési vagy bejegyzési helyétől vagy üzleti tevékenységének fő helyétől.

(2)  Ez a rendelet nem alkalmazandó azokra a tárhelyszolgáltató platformokra, amelyek:

a)  nem kereskedelmi jellegűek; vagy

b)  kevesebb mint [100 000](14) felhasználóval rendelkeznek.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.  „tárhelyszolgáltató platform”: az információs társadalommal összefüggő, az (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv(15) 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett szolgáltatás, amely elsődleges vagy egyik fő rendeltetése szerint regisztrált vagy nem regisztrált felhasználóknak nyújt lehetőséget arra, hogy tartalmat tölthessenek fel egy nyilvánosan hozzáférhető weboldalon vagy alkalmazásban való megjelenítés céljából;

2.  „jelentős piaci erővel rendelkező tárhelyszolgáltató platform”: a következő jellemzők közül legalább kettővel rendelkező tárhelyszolgáltató platform:

a)  képes felhasználói bázisának fejlesztésére vagy megőrzésére egyfelől a felhasználói jelentős részét függő helyzetbe hozó hálózati hatások, másfelől a gazdasági függőség kialakítását lehetővé tevő downstream piaci pozíciója révén;

b)  az aktív felhasználók száma vagy a platform éves globális forgalma alapján jelentős piaci mérettel rendelkezik;

c)  csoportja vagy anyavállalata által ellenőrzött üzleti vagy hálózati környezetbe tagozódik, ami lehetővé teszi a piaci erő egyik piacról egy szomszédos piacra történő átvitelét;

d)  a tartalmak vagy információk egy egész kategóriája tekintetében kapuőrként gyakorol ellenőrzést a hozzáférés felett;

e)  nagy mennyiségű, kiváló minőségű, a felhasználók által megadott, vagy a felhasználók online viselkedésének nyomon követése révén szerzett személyes adathoz fér hozzá, és ezek az adatok nélkülözhetetlenek a hasonló szolgáltatások nyújtásához és fejlesztéséhez, a potenciális versenytársak számára pedig nehezen hozzáférhetők vagy replikálhatók;

3.  „tartalom”: bármely eszme, gondolat, kifejezési forma vagy információ tetszőleges formátumban, például szövegként, képként, audio- vagy videoanyagként megjelenítve;

4.  „jogellenes tartalom”: minden olyan tartalom, amely nem felel meg az uniós jognak vagy a tartalom tárolási helye szerinti tagállam jogának;

5.  „tartalomkezelés”: a tartalom moderálása és gondozása a tárhelyszolgáltató platformokon;

6.  „tartalommoderálás”: előre meghatározott szabályok és iránymutatások követése és alkalmazása a felhasználó által létrehozott, közzétett vagy megosztott tartalomra annak biztosítása érdekében, hogy a tartalom megfeleljen a jogi és szabályozási követelményeknek, a közösségi iránymutatásoknak és a szerződéses feltételeknek, valamint a platform ezekből következő – akár automatizált eszközök által, akár emberi közreműködéssel végrehajtott – intézkedései, például a tartalom eltávolítása, a felhasználói fiók törlése vagy felfüggesztése;

7.  „tartalomgondozás”: tartalmak kiválasztása, optimalizálása, fontossági sorrendbe rendezése és ajánlása az egyéni felhasználói profil alapján, weboldalon vagy alkalmazásban való megjelenítés céljából;

8.  „szerződéses feltételek”: minden olyan feltétel, követelmény vagy előírás, tekintet nélkül azok megnevezésére vagy formájára, amely a tárhelyszolgáltató platform és annak felhasználói közötti szerződéses kapcsolatot szabályozza, és amelyet a tárhelyszolgáltató platform egyoldalúan határozott meg;

9.  „felhasználó”: természetes vagy jogi személy, aki vagy amely a tárhelyszolgáltató platform által nyújtott szolgáltatásokat igénybe veszi vagy az ilyen platformon tárolt tartalommal műveleteket hajt végre;

10.  „feltöltő”: természetes vagy jogi személy, aki vagy amely tartalmat ad hozzá egy tárhelyszolgáltató platformhoz, függetlenül attól, hogy a többi felhasználó számára ez látható vagy sem;

11.  „bejelentés”: hivatalos közlés, amely vitatja a tartalom jogi és szabályozási követelményeknek, a közösségi irányelveknek és a szerződéses feltételeknek való megfelelését.

4. cikk

A tartalomkezelés alapelvei

(1)  A tartalmat tisztességes, jogszerű és átlátható módon kell kezelni. A tartalomkezelési gyakorlatoknak megfelelőnek, a tartalom típusával és volumenével arányosnak, relevánsnak kell lenniük, és a tartalomkezelés céljai szempontjából a szükséges mértékre kell korlátozódniuk. A tárhelyszolgáltató platformok elszámoltathatók a tartalomkezelési gyakorlataik tisztességeségének, átláthatóságának és arányosságának biztosítása érdekében.

(2)  A tárhelyszolgáltató platformok a tartalommoderálás céljával nem alkalmazhatnak megkülönböztető gyakorlatokat a felhasználók tekintetében, a felhasználókat nem zsákmányolhatják ki vagy rekesztheti ki, például a felhasználó által létrehozott tartalom külső megjelenés, etnikai származás, nem, szexuális irányultság, vallás vagy meggyőződés, fogyatékosság, életkor, terhesség vagy gyermeknevelés, nyelv vagy társadalmi osztály alapján történő eltávolításával.

(3)  A tárhelyszolgáltató platformok elegendő információval látják el a felhasználókat a tartalomgondozási profiljukat és azon egyéni kritériumokat illetően, amelyek alapján a tárhelyszolgáltató platformok a felhasználóknak szánt tartalmat gondozzák, az arra vonatkozó információkat is ideértve, hogy alkalmaznak-e algoritmusokat, és azok milyen célt szolgálnak.

(4)  A tárhelyszolgáltató platformok lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy megfelelő mértékű befolyást gyakorolhassanak a számukra láthatóvá tett tartalmak gondozása felett, ideértve a tartalomgondozás teljes mértékű visszautasításának lehetőségét is. Kiemelendő, hogy a felhasználó önkéntes, konkrét, megfelelő tájékoztatáson alapuló és egyértelműen kinyilvánított előzetes hozzájárulása nélkül a felhasználó esetében nem alkalmazható tartalommoderálás.

5. cikk

Strukturált kockázati párbeszéd a tartalomkezelésről

Az európai szervezettel, valamint az érintett nemzeti hatóságokkal folytatott strukturált kockázati párbeszéd részeként a jelentős piaci erővel rendelkező tárhelyszolgáltató platformok felévente jelentést nyújtanak be az európai szervezetnek tartalomkezelési politikáiknak az alapvető jogokra gyakorolt hatásáról és a kockázatkezeléséről, valamint arról, hogy miként enyhítik a szóban forgó kockázatokat.

6. cikk

Átláthatósági kötelezettség

(1)  A digitális szolgáltatók megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy nyilvánosságra lehessen hozni minden olyan érdekcsoport finanszírozását, amellyel a szolgáltatók digitális szolgáltatásainak felhasználói kapcsolatban állnak, valamint az ilyen érdekcsoportok és a felhasználók közötti kapcsolat jellegére vonatkozó részletes információkat. E nyilvánosságra hozatalnak lehetővé kell tennie a jogilag felelős személy azonosítását.

(2)  Az Unió területén kívül letelepedett kereskedelmi digitális szolgáltatók az Unión belüli felhasználók érdekeinek védelme érdekében kijelölnek egy jogi képviselőt, és e képviselő elérhetőségét feltüntetik és hozzáférhetővé teszik online platformjaikon.

7. cikk

Bejelentéstételre való jogosultság

(1)  Minden olyan természetes és jogi személy vagy közjogi szerv, aki vagy amely számára weboldalon, alkalmazáson vagy a szoftverek egyéb típusain keresztül tartalmat szolgáltatnak, jogosult az e rendelet szerinti bejelentéstételre.

(2)  A tagállamok szankciókat írnak elő arra az esetre, ha egy kereskedelmi, üzleti, iparosi vagy szakmai tevékenységével összefüggő célból eljáró személy rendszeresen és ismételten hamis bejelentést tesz. Az ilyen szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

8. cikk

Bejelentési eljárások

A tárhelyszolgáltató platformok szerződéses feltételeinek világos, hozzáférhető, érthető és egyértelmű információkat kell tartalmazniuk a bejelentési eljárásokra vonatkozóan, különös tekintettel a következőkre:

a)  a maximális időtartam, amelyen belül a kérdéses tartalom feltöltőjét tájékoztatni kell a bejelentési eljárásról;

b)  az időtartam, amelyen belül a feltöltő fellebbezést nyújthat be;

c)  a tárhelyszolgáltató platform számára a bejelentés gyors kezelésére és a döntéshozatalra rendelkezésre álló határidő;

d)  a határidő, amelyen belül a tárhelyszolgáltató platformnak tájékoztatnia kell mindkét felet a döntés eredményéről, ideértve a megtett intézkedések indokolását is.

9. cikk

A bejelentések tartalma

(1)  A tartalomra vonatkozó bejelentésnek legalább a következő információkat kell tartalmaznia:

a)  a szóban forgó tartalomra mutató hiperhivatkozás, valamint adott esetben – például a videotartalmakkal összefüggésben – időbélyegző;

b)  a bejelentés oka;

c)  a bejelentésben foglalt állítást alátámasztó bizonyíték;

d)  jóhiszeműségre vonatkozó nyilatkozat a bejelentő részéről; valamint

e)  a személyiségi jogok vagy a szellemitulajdon-jogok megsértése esetén a bejelentő személyazonossága.

(2)  Az (1) bekezdés e) pontjában említett jogsértések esetén a bejelentő a személyiségi jogok megsértésével érintett személy vagy a megsértett szellemitulajdon-jogok jogosultja vagy az e személyek nevében eljáró személy.

10. cikk

A feltöltő tájékoztatása

(1)  A bejelentés megtételekor, és még mielőtt a tartalomról döntés születne, a kérdéses tartalom feltöltőjének a következő információkat kell megkapnia:

a)  a bejelentés és a tárhelyszolgáltató platform esetleges intézkedéseinek oka;

b)  a követendő eljárásra vonatkozó kellő terjedelmű tájékoztatás;

c)  a (3) bekezdésben megállapított válaszadási jogra vonatkozó tájékoztatás; valamint

d)  a hamis bejelentéssel kapcsolatos, rendelkezésre álló jogorvoslatra vonatkozó tájékoztatás.

(2)  Az (1) bekezdésben előírt információkat nem kell megadni, ha a hatóságok folyamatban lévő bűnügyi nyomozásról tájékoztatták a tárhelyszolgáltató platformot.

(3)  A feltöltőnek jogában áll, hogy viszontbejelentés formájában válaszoljon a tárhelyszolgáltató platformnak. A tárhelyszolgáltató platform a megteendő intézkedésről szóló döntés meghozatalakor figyelembe veszi a feltöltő válaszát.

11. cikk

A bejelentésekről hozott döntések

(1)  A tárhelyszolgáltató platformok biztosítják, hogy a szükséges vizsgálatok lefolytatását követően a személyzet képzett tagjai indokolatlan késedelem nélkül meghozzák a bejelentésekre vonatkozó döntést.

(2)  Amennyiben a bejelentés tárgyát képező tartalom nem felel meg a jogi követelményeknek, a bejelentést követően a tárhelyszolgáltató platformok késedelem nélkül döntést hoznak arról, hogy eltávolítják, leveszik vagy hozzáférhetetlenné teszik-e a szóban forgó tartalmat. A 14. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül az, hogy a tárhelyszolgáltató platform egy adott tartalmat nem megfelelőnek minősített, semmi esetre sem eredményezheti automatikusan egy másik felhasználó tartalmának eltávolítását, levételét vagy hozzáférhetetlenné tételét.

12. cikk

Tájékoztatás a döntésekről

Miután a tárhelyszolgáltató platform meghozta döntését, tájékoztatja a bejelentési eljárásban érintett valamennyi felet a döntés eredményéről, egyértelmű és egyszerű módon megadva a következő információkat:

a)  a meghozott döntés indokai;

b)  a döntés meghozatalára kizárólag emberi közreműködéssel vagy algoritmusok támogatásával került-e sor;

c)  tájékoztatás a 13. cikkben megállapított felülvizsgálat, valamint a bírósági jogorvoslat bármely fél számára rendelkezésre álló lehetőségéről.

13. cikk

A döntések felülvizsgálata

(1)  A tárhelyszolgáltató platformok létrehozhatnak olyan mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy kérelmezzék a tárhelyszolgáltató platformok által hozott döntések felülvizsgálatát.

(2)  A jelentős piaci erővel rendelkező tárhelyszolgáltató platformok kötelesek rendelkezni az (1) bekezdésben említett felülvizsgálati mechanizmussal.

(3)  A felülvizsgálatra vonatkozó végső döntést minden esetben embernek kell meghoznia.

14. cikk

A tartalom eltávolítása

(1)  A bejelentés tárgyát képező tartalom – az online tartalomra vonatkozó bírósági vagy közigazgatási határozatok sérelme nélkül – mindaddig látható marad, amíg jogszerűségének értékelése folyamatban van.

(2)  A tárhelyszolgáltató platformok haladéktalanul intézkednek a nyilvánvalóan jogellenes tartalmak hozzáférhetetlenné tételéről vagy eltávolításáról.

15. cikk

Független vitarendezés

(1)  A tagállamok független vitarendezési testületekről gondoskodnak annak érdekében, hogy biztosítsák a gyors és hatékony bíróságon kívüli jogorvoslatot a tartalommoderálásra vonatkozó döntések megfellebbezésekor.

(2)  A független vitarendezési testületek független jogi szakértőkből állnak, akik a kapott felhatalmazás alapján elbírálják a tárhelyszolgáltató platformok és a felhasználók közötti, a kérdéses tartalom jogi és szabályozási követelményeknek, közösségi iránymutatásoknak és szerződéses feltételeknek való megfelelőségéről szóló vitákat.

(3)  A tartalommoderálásra vonatkozó vita független vitarendezési testület elé utalása nem zárja ki azt, hogy a felhasználó további jogorvoslati lehetőséget vegyen igénybe a bíróságokon, kivéve, ha a vita közös megegyezéssel zárult.

(4)  A jelentős piaci erővel rendelkező tárhelyszolgáltató platformok az európai szervezet által kezelt külön alapon keresztül pénzügyi hozzájárulást nyújtanak a független vitarendezési testületek működési költségeihez, hogy segítsék a tagállamokat e testületek finanszírozásában. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a független vitarendezési testületek megfelelő erőforrásokkal rendelkezzenek ahhoz, hogy szakértelmük és függetlenségük biztosított legyen.

16. cikk

A független vitarendezésre vonatkozó eljárási szabályok

(1)  A feltöltőnek, valamint a jogos érdekből cselekvő harmadik félnek, például az ombudsmannak jogában áll olyan tartalommoderálási ügyeket az illetékes független vitarendezési testület elé terjeszteni, amelyek esetében a tárhelyszolgáltató platform úgy döntött, hogy eltávolítja, leveszi vagy hozzáférhetetlenné teszi a tartalmat, vagy más olyan módon jár el, amely ellenkezik a feltöltő által kinyilvánított előnyben részesített intézkedéssel, vagy amely az alapvető jogok megsértésének minősül.

(2)  Abban az esetben, ha a tárhelyszolgáltató platform úgy döntött, hogy nem veszi le a bejelentés tárgyát képező tartalmat, a bejelentőnek jogában áll az ügyet az illetékes független vitarendezési testület elé terjeszteni, feltéve, hogy a bejelentő rendelkezne kereshetőségi joggal polgári eljárásban a szóban forgó tartalom vonatkozásában.

(3)  Ami a joghatóságot illeti, az illetékes független vitarendezési testület az a testület, amely abban a tagállamban található, ahol a vita tárgyát képező tartalmat feltöltötték. A természetes személyek minden esetben benyújthatják panaszukat a lakóhelyük szerinti tagállam független vitarendezési testületéhez.

(4)  Abban az esetben, ha a bejelentőnek a (2) bekezdésnek megfelelően joga van a tartalommoderálási ügyet független vitarendezési testület elé terjeszteni, a bejelentő –  amennyiben a feltöltő a szolgáltatást nem kereskedelmi célokra használja – az ügyet a saját vagy a feltöltő szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamban található független vitarendezési testület elé terjesztheti.

(5)  Ha azonos kérdéssel kapcsolatos tartalommoderálási ügyet egy másik független vitarendezési testület elé utalnak, a független vitarendezési testület az utalással kapcsolatos eljárást felfüggesztheti. Ha egy tartalommoderálási kérdéssel kapcsolatban egy független vitarendezési testület már ajánlást adott ki, a független vitarendezési testület az utalás kezelését megtagadhatja.

(6)  A tagállamok meghatározzák a saját joghatóságukon belül működő független vitarendezési testületekre vonatkozó összes egyéb szükséges szabályt és eljárást.

17. cikk

Személyes adatok

A személyes adatok e rendelet alapján történő kezelésének összhangban kell lennie az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelettel(16) és a 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(17).

18. cikk

A jogsértések bejelentése és a bejelentő személyek védelme

E rendelet megsértésének a bejelentésére, valamint az ilyen jogsértéseket bejelentő személyekre az (EU) 2019/1937 irányelv alkalmazandó.

19. cikk

Az (EU) 2019/1937 irányelv módosítása

Az (EU) 2019/1937 irányelv a következőképpen módosul:

1.  a 2. cikk (1) bekezdésének a) pontja a következő alponttal egészül ki:

„xi. online tartalomkezelés;”;

2.  a melléklet I. része a következő ponttal egészül ki:

„K. 2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, xi. alpont – online tartalomkezelés:

Az Európai Parlament és Tanács [XXX] rendelete a tartalomkezelésre vonatkozó szerződéses jogokról.”.

20. cikk

Jelentés, értékelés és felülvizsgálat

(1)  A tagállamok a Bizottság rendelkezésére bocsátják az e rendelet végrehajtásával és alkalmazásával kapcsolatos minden releváns információt. A rendelkezésre bocsátott információk és nyilvános konzultáció alapján a Bizottság ... -ig [e rendelet hatálybalépéstől számított három év] jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról és alkalmazásáról, és mérlegeli a további intézkedések szükségességét, beleértve adott esetben e rendelet módosítását.

(2)  Az egyéb uniós jogi aktusokban megállapított jelentéstételi kötelezettségek sérelme nélkül a tagállamok évente megküldik a következő statisztikákat a Bizottságnak:

a)  a független vitarendezési testületek elé terjesztett viták száma, valamint a viták tárgyát képező tartalmak típusai;

b)  a független vitarendezési testületek által rendezett ügyek száma, az eredmények szerint kategorizálva.

21. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet XX-tól/-től kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL L 186., 2019.7.11., 57. o. (2) HL L 130., 2019.5.17., 92. o. (3) HL L 119., 2016.5.4., 1. o. (4) HL L 95., 2010.4.15., 1. o. (5) HL L 136., 2008.5.24., 3. o. (6) HL L 63., 2018.3.6., 50. o. (7) HL L 339., 2007.12.21., 3. o. (8) HL C 11., 2020.1.13., 7. o. (9) https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2020/654180/EPRS_STU(2020)654180_EN.pdf (10) HL L 351., 2012.12.20., 1. o. (11) HL L 201., 2002.7.31., 37. o. (12) HL L 304., 2011.11.22., 64. o. (13) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1937 irányelve (2019. október 23.) az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről (HL L 305., 2019.11.26., 17. o.). (14) Helyénvaló, hogy a felhasználók számának meghatározásakor a Bizottság figyelembe vegye a kkv-k és az induló vállalkozások helyzetét. (15) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/1535 irányelve (2015. szeptember 9.) a műszaki szabályokkal és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályokkal kapcsolatos információszolgáltatási eljárás megállapításáról (HL L 241., 2015.9.17., 1. o.). (16) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.). (17) Az Európai Parlament és a Tanács 2002/58/EK irányelve (2002. július 12.) az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) (HL L 201., 2002.7.31., 37. o.).

Az Európai Parlament 2020. október 20-i állásfoglalása a digitális szolgáltatásokról és az alapvető jogokról szóló törvényről (2020/2022(INI))

P9_TA(2020)0274 A9-0172/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és különösen annak 2. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 16. és 114. cikkére,

–  tekintettel az az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 6. cikkére, 7. cikkére, 8. cikkére, 11. cikkére, 13. cikkére, 21. cikkére, 22. cikkére, 23. cikkére, 24. cikkére, 26. cikkére, 38. cikkére és 47. cikkére,

–  tekintettel a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (az e-kereskedelemről szóló irányelv)(1),

–  tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv visszavonásáról szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 rendeletre (általános adatvédelmi rendelet)(2),

–  tekintettel az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv)(3),

–  tekintettel a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 2010/13/EU irányelvnek (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) a változó piaci körülményekre tekintettel való módosításáról szóló, 2018. november 14-i (EU) 2018/1808 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a digitális egységes piacon a szerzői és szomszédos jogokról, valamint a 96/9/EK és a 2001/29/EK irányelv módosításáról szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/790 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5) („a szerzői jogokról szóló irányelv”),

–  tekintettel a Bizottság illegális online tartalom hatékony kezelésére irányuló intézkedésekről szóló, 2018. március 1-jei (EU) 2018/334 ajánlására(6),

–  tekintettel az internetes szervezett bűnözés általi fenyegetettségről szóló, 2018. szeptember 18-i Europol-értékelésre (IOCTA),

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményeire,

–  tekintettel az Állampolgári jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A9-0172/2020),

A.  mivel az alapvető jogoknak, úgymint a magánélet és a személyes adatok védelmének, a megkülönböztetésmentesség elvének, valamint a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságának a digitális szolgáltatásokkal kapcsolatos sikeres és tartós európai szakpolitika szerves, központi elemévé kell válnia; mivel e jogoknak a jogszabályok szövegében és végrehajtásuk szellemében egyaránt tükröződniük kell;

B.  mivel a digitális szolgáltatások típusai és a digitális szolgáltatók szerepe drasztikusan megváltozott az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 20 évvel ezelőtti elfogadása óta;

C.  mivel a felhasználók bizalmát csak azok a digitális szolgáltatók nyerhetik el, amelyek tiszteletben tartják alapvető jogaikat, biztosítva ezzel nemcsak a szolgáltatásaik igénybevételét, hanem a versenyelőnyt és a stabil üzleti modellt is;

D.  mivel az EU területén digitális szolgáltatásokat nyújtó valamennyi szolgáltatóra vonatkozó adatvédelmi szabályokat nemrégiben frissítették és harmonizálták az EU-ra kiterjedően az általános adatvédelmi rendelet révén; mivel az elektronikus hírközlésre vonatkozó adatvédelmi szabályok, amelyek a digitális szolgáltatások részét képezik, az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv hatálya alá tartoznak, és jelenleg felülvizsgálat alatt állnak;

E.  mivel a felhasználók által létrehozott, megosztott tartalmak és az online platformokon keresztül nyújtott szolgáltatások – többek között a felhőalapú szolgáltatások – mennyisége exponenciálisan és a fejlett technológiák által elősegítve példa nélküli ütemben nőtt; mivel ez magában foglalja az olyan illegális tartalmakat, mint a gyermekek szexuális zaklatását ábrázoló online felvételek (CSAM), valamint az olyan legális tartalmakat, amelyek károsak lehetnek a társadalomra és a demokráciára, mint például a Covid19-járvány gyógyítására vonatkozó hamis információk;

F.  mivel az online gyűlöletbeszéd és a dezinformáció az elmúlt években egyre nagyobb méreteket öltött, mivel egyének és bomlasztó szereplők az online platformokat használják a polarizálódás növelésére, amely utóbbi politikai célokat szolgál; mivel a nőket, a színes bőrű személyek, az etnikai vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó vagy annak vélt személyek, valamint az LMBTIQ-személyek gyakran megkülönböztető gyűlöletbeszéd, megfélemlítés, fenyegetések és bűnbakkeresés célpontjai az online térben;

G.  mivel ezt a tendenciát olyan online platformok segítették elő, amelyek üzleti modellje felhasználói adatok gyűjtésén és elemzésén alapul, azzal a céllal, hogy több forgalmat és „kattintást” generáljanak, és ezáltal több profilalkotásra szolgáló adatot és így több nyereséget generáljanak; mivel ez a szenzációhajhász tartalom felerősödéséhez vezet; mivel a gyűlöletbeszéd és a félretájékoztatás sérti a közérdeket azáltal, hogy aláássa a tiszteletteljes és becsületes nyilvános vitát, valamint veszélyt jelent a közbiztonságra, hiszen valódi erőszakot szülhet; mivel az ilyen tartalmak elleni küzdelem kulcsfontosságú az alapvető jogok tiszteletben tartásának biztosításához, valamint a jogállamiság és a demokrácia védelméhez az EU-ban;

H.  mivel a közösségi média és más tartalommegosztó platformok a tartalmaik és hirdetéseik célcsoportokhoz való eljuttatására és terjesztésére használják a profilalkotási technikákat; mivel az egyének digitális nyomaiból származó adatok oly módon gyűjthetők össze, amely lehetővé teszi a nagyon intim személyes adatok rendkívül pontos levezetését, különösen akkor, ha ezeket az adatokat más adathalmazokkal egyesítik; mivel a Cambridge Analytica és a Facebook botrányok megmutatták az online platformok átláthatatlan adatfeldolgozási műveleteihez kapcsolódó kockázatokat, mert feltárták, hogy egyes szavazókhoz személyre szabott (mikrotargetált) politikai hirdetéseket juttattak el, időnként akár célzott félretájékoztatást is;

I.  mivel azok az automatizált algoritmusok, amelyek az online platformokon döntenek a , hogy miként a harmadik felektől származó tartalmak kezeléséről, rangsorolásáról, terjesztéséről és törléséről, többek között a politikai és választási kampányok során is, gyakran reprodukálják a társadalomban meglévő diszkriminatív mintákat, ami a diszkriminációtól eleve érintett személyek hátrányos megkülönböztetésének magas kockázatához vezet; mivel a tartalomszűrésre vagy -letiltásra szolgáló algoritmusok széles körű használata emellett jogállamisággal kapcsolatos aggályokat, valamint a jogszerűséget, a megalapozottságot és az arányosságot érintő kérdéseket is felvet;

J.  mivel néhány, többnyire nem európai szolgáltató jelentős piaci erővel rendelkezik, és befolyást gyakorol az egyének, társadalmaink és demokráciáink jogaira és szabadságaira, azáltal, hogy ellenőrzést gyakorol az információk, szolgáltatások és termékek megjelenítésének módja felett, ami ezért jelentős hatást gyakorol a tagállamok működésére és polgáraikra; mivel e platformok döntései messzemenő következményekkel járhatnak a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságának gyakorlására, valamint a tömegtájékoztatás szabadságára és a pluralizmusra nézve; ;

K.  mivel az EU-ban az illegális online tartalom kezelésére irányuló politikai megközelítés eddig főként az önkéntes együttműködésre és a bírósági végzéssel elrendelt eltávolításokra összpontosított, de egyre több tagállam fogad el további, nem összehangolt nemzeti jogszabályokat az illegális tartalom kezelésére; mivel a közelmúlt ágazati jogszabályai uniós szintű rendelkezéseket tartalmaztak az illegális tartalmak bizonyos típusainak kezelésére;

L.  mivel a platformok tisztán önszabályozáson alapuló megközelítése nem biztosítja a megfelelő átláthatóságot, elszámoltathatóságot és felügyeletet; mivel ez a megközelítés továbbá nem nyújt megfelelő tájékoztatást a hatóságoknak, a civil társadalomnak és a felhasználóknak arról, hogy a platformok hogyan kezelik a jogellenes tartalmakat, illetve a szerződési feltételeiket sértő tevékenységeket és tartalmakat, sem pedig arról, hogy általában hogyan kezelik a tartalmakat;

M.  mivel ez a megközelítés nem feltétlenül garantálja az alapvető jogok tiszteletben tartását, és olyan helyzetet teremt, amelyben az igazságszolgáltatási feladatokat részben magánfelekre ruházzák át, ami a véleménynyilvánítás szabadságába való beavatkozás kockázatát hordozza magában;

N.  mivel az EU-ban a szabályozási felügyelet és ellenőrzés ágazatspecifikusan történik; mivel hasznos lenne a további és szélesebb körű koordináció a különböző felügyeleti szervek között az EU-ban;

O.  mivel az illegális és káros online tartalmak előfordulási gyakoriságára, azok jelentésére és bíróság által elrendelt vagy önszabályozás révén való eltávolításukra, valamint az illetékes hatóságok által végzett nyomon követésükre vonatkozó megbízható, összehasonlítható nyilvános adatok hiánya az átláthatóság és az elszámoltathatóság hiányát eredményezi mind a magán-, mind a közszférában; mivel nem áll rendelkezésre információ a platformok és honlapok által használt algoritmusokról és arról, hogy a platformok hogyan kezelik a tartalom téves eltávolítását;

P.  mivel a gyermekek online szexuális kizsákmányolása az illegális tartalmak egyik formája, amelyet a technológia fejlődése megkönnyít; mivel a gyermekek szexuális zaklatását ábrázoló, interneten terjesztett tartalom hatalmas mennyisége komoly kihívást jelent a felderítés, a nyomozás és legfőképpen az áldozatok azonosítására irányuló erőfeszítések szempontjából; mivel az Europol szerint az elmúlt évben 106%-kal nőtt a gyermekek szexuális zaklatását ábrázoló tartalom online megosztására vonatkozó jelentések száma, amelyeket az USA-ban található National Center for Missing & Exploited Children (NCMEC, Az elveszett és kizsákmányolt gyermekek nemzeti központja) testülethez érkeztek be;

Q.  mivel az Európai Unió Bíróságának (EUB) ítélkezési gyakorlata szerint egy tagállam bírósági végzését követően az abban megjelölt tartalmat el kell távolítani; mivel a tárhelyszolgáltatók igénybe vehetnek automatizált keresési eszközöket és technológiákat valamely korábban jogellenesnek nyilvánított tartalommal azonos tartalom keresésére és eltávolítására, ám nem kötelezhetők az általuk tárolt információk általános ellenőrzésére, sem a 2000/31/EK irányelv 15. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, jogellenes tevékenységre utaló tények vagy körülmények kivizsgálására;

R.  mivel a megbízható elektronikus azonosítás elengedhetetlen a digitális szolgáltatásokhoz való biztonságos hozzáférés biztosításához és az elektronikus tranzakciók biztonságos lebonyolításához; mivel az (EU) 910/2014 rendelet keretében jelenleg mindössze 15 tagállam értesítette a Bizottságot a határokon átnyúló elismerésre vonatkozó elektronikus azonosítási rendszeréről(7) (eIDAS rendelet);

S.  mivel az internet és az internetes platformok továbbra is a terrorista csoportok tevékenységeinek kulcsfontosságú helyszínéül szolgálnak, és azokat a propagandaterjesztés, a toborzás és a tevékenységük népszerűsítésének eszközeként használják;

1.  úgy véli, hogy a működő digitális egységes piac egyértelmű társadalmi és gazdasági előnyökkel jár az EU és tagállamai számára; üdvözlendőnek tartja ezeket az előnyöket, különösen ami az információkhoz való jobb hozzáférést és a véleménynyilvánítás szabadságának megerősítését illeti; hangsúlyozza a tisztességes digitális ökoszisztéma biztosításának fontos kötelezettségét, amelyben tiszteletben tartják a Szerződésekben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített alapvető jogokat, különösen a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát, a megkülönböztetésmentességet, a médiaszabadságot és -pluralizmust, a magánélet védelmét és az adatvédelmet, valamint biztosítják a felhasználók online biztonságát; hangsúlyozza, hogy a digitális egységes piacon a fenti kötelezettségnek való megfelelés biztosítását célzó jogalkotási és egyéb szabályozási beavatkozásoknak szigorúan a szükséges mértékre kell korlátozódniuk; emlékeztet arra, hogy a jogszerű eljárás garanciái mellőzésével használt tartalomeltávolító mechanizmusok ellentétesek az emberi jogok európai egyezményének 10. cikkével;

2.  sürgeti a Bizottságot, hogy fogadjon el testreszabott szabályozási megközelítést az online és offline világ között a szabályozás terén továbbra is fennálló különbségek, valamint az online szereplők és szolgáltatások sokfélesége által támasztott kihívások kezelése érdekében; e vonatkozásban fontosnak tartja különböző szabályozói megközelítés alkalmazását a jogellenes és jogszerű tartalom vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy az illegális online tartalmakat és az internet felhasználásával elkövetett bűncselekményeket ugyanolyan szigorral és ugyanazon jogi elvek alapján kell kezelni, mint az offline illegális tartalmakat és bűnözői magatartást, és a polgárok számára azonos garanciákat kell biztosítani; emlékeztet arra, hogy a belső piaci online szolgáltatásokhoz az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv szolgáltat jogi keretet, ami szabályozza a tartalomkezelést;

3.  szükségesnek tartja a jogellenes tartalmak gyors és következetes eltávolítását a bűncselekmények és az alapvető jogok megsértésének kezelése érdekében; úgy véli, hogy az önkéntes magatartási kódexek csak részben kezelik ezt a problémát;

4.  felszólítja a digitális szolgáltatókat, hogy méltányos, arányos és nem megkülönböztető módon távolítsák el a tartalmakat, valamint minden körülmények között legyenek kellő tekintettel a felhasználók alapvető jogaira, és vegyék figyelembe a szólásszabadság alapvető fontosságát egy nyílt és demokratikus társadalomban, a nem jogellenes tartalom eltávolításának elkerülése céljából; kéri azokat a digitális szolgáltatókat, amelyek saját kezdeményezés alapján kívánják korlátozni felhasználóik bizonyos jogszerű tartalmait, hogy az eltávolítás helyett vizsgálják meg a címkézési lehetőségeket, esélyt adva ezáltal a felhasználóknak, hogy saját felelősségükre döntsenek az adott tartalomhoz való hozzáférésről;

5.  azon az állásponton van, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályban foglalt, jogilag kötelező tartalomeltávolítási intézkedéseknek kizárólag az illegális tartalmakra kell vonatkozniuk, az uniós és a nemzeti jogban meghatározottak szerint, és hogy a jogszabályok nem tartalmazhatnak meghatározatlan fogalmakat és kifejezéseket, mivel ez jogbizonytalanságot teremtene az online platformok számára, és veszélyeztetné az alapvető jogokat és a szólásszabadságot;

6.  elismeri azonban, hogy a jelenlegi digitális ökoszisztéma is ösztönzi a problémás magatartásformákat, például a fizikai vagy pszichológiai sebezhetőséget feltáró jellemzőkön alapuló mikrotargetálást, a gyűlöletbeszéd, a rasszista tartalmak és a félretájékoztatás terjedését, az olyan újonnan felmerülő problémákat, mint a több platformmal való szervezett visszaélés, valamint a fiókok létrehozása vagy az online tartalmak manipulálása algoritmusok által; aggodalommal állapítja meg, hogy egyes üzleti modellek azon alapulnak, hogy érzelmi és polarizáló tartalmakat mutatnak a felhasználók számára, hogy növeljék a képernyő előtt töltött idejüket és ezáltal az online platformok nyereségét; hangsúlyozza a fenti üzleti modelleknek az egyének alapvető jogaira és a társadalom egészére gyakorolt negatív hatásait; felszólít az online platformok monetizálási politikáinak átláthatóságára;

7.  ezért hangsúlyozza, hogy meg kell akadályozni az ilyen káros tartalom terjedését; határozottan úgy véli, hogy e tekintetben döntő fontosságú a médiaműveltség, a felhasználó számára javasolt tartalmak önálló ellenőrzése, valamint a magas színvonalú tartalmakhoz és oktatáshoz való nyilvános hozzáférés; üdvözli a Bizottság kezdeményezését a Digitális Média Európai Megfigyelőközpontjának létrehozására, a független tényellenőrzési szolgáltatások támogatása, az online félretájékoztatással kapcsolatos ismeretek terjesztése és a digitális média ellenőrzéséért felelős hatóságok támogatása érdekében;

8.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a független és közszolgálati médiát és a médiaműveltséggel kapcsolatos oktatási kezdeményezéseket, valamint a civil társadalom körében végzett célzott figyelemfelkeltő kampányokat; rámutat arra, hogy különös figyelmet kell fordítani a káros tartalomra az internetet használó kiskorúak esetében, különös tekintettel az internetes zaklatásnak, szexuális zaklatásnak, pornográfiának, erőszaknak vagy önkárosításnak való kitettségükre;

9.  megjegyzi, hogy mivel az egyének online tevékenységei rendkívül nagy betekintést nyújtanak személyes adataikba, valamint lehetővé teszi azok manipulálását, a digitális szolgáltatások igénybevételéhez kapcsolódó személyes adatok általános és válogatás nélküli gyűjtése aránytalanul beavatkozna a magánélet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való jogba; felhívja a figyelmet, hogy a mikrotargetáláson, a és az egyének értékelésén alapuló, valamint a viselkedésalapú reklámok – különösen a kiskorúak és más kiszolgáltatott csoportok esetében – az egyének magánéletébe való beavatkozás révén negatív hatásokkal járhatnak, ami kérdéseket vet fel az említett reklámok személyre szabására, a termékek vagy szolgáltatások kínálására vagy az ármeghatározásra szolgáló adatok gyűjtésével és felhasználásával kapcsolatban; megerősíti, hogy az általános adatvédelmi rendelet tartalmazza a felhasználók azon jogát, hogy a digitális szolgáltatások használata során ne alkalmazzanak rájuk kiterjedt nyomon követést, és ezt a jogot Unió-szerte megfelelően érvényesíteni kell; megjegyzi, hogy a Bizottság az elektronikus hírközlés során a magánélet tiszteletben tartásáról és a személyes adatok védelméről szóló új rendeletre irányuló javaslatában (2017/0003(COD)) azt javasolta, hogy a célzott tartalomkezelést a részvételről szóló döntés előzze meg;

10.  úgy véli, hogy a megtévesztő vagy kétes politikai hirdetés az online veszélyforrások különleges osztályába tartozik, mivel a demokratikus társadalmunk működését lehetővé tevő alapvető mechanizmusokat befolyásolja, különösen ha az ilyen tartalmat harmadik felek és külföldi szereplők támogatják; hangsúlyozza, hogy amikor a profilalkotást széles körben alkalmazzák politikai mikrotargetálásra a szavazási viselkedés manipulálása érdekében, az súlyosan alááshatja a demokrácia alapjait; felhívja ezért a digitális szolgáltatókat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a felhasználói fiókokat ellenőrző automaták (social bots) által feltöltött tartalmak azonosítására és címkézésére, és elvárja a Bizottságtól, hogy nyújtson iránymutatást a fenti, meggyőzésre alkalmazott digitális technológiák választási kampányokban és politikai hirdetési politikában való alkalmazásáról; e tekintetben kéri a fizetett politikai hirdetések megjelenítésére vonatkozó szigorú átláthatósági követelmények megállapítását;

11.  szükségesnek tartja a jogellenes tartalmak gyors és következetes eltávolítását, a jogsértések – különösen a gyermekekkel és a terrorista tartalmakkal kapcsolatos jogsértések – és az alapvető jogok megsértésének kezelése érdekében az olyan szükséges biztosítékok mellett, mint az eljárások átláthatósága, a fellebbezéshez való jog és a hatékony jogorvoslathoz való hozzáférés; úgy véli, hogy az önkéntes magatartási kódexeket és az általános szerződési feltételeket nem érvényesítik megfelelően, illetve azok csak részben nyújtanak megoldást e problémára; hangsúlyozza, hogy a jogszabályok érvényesítésével, az online tevékenységek és tartalmak jogszerűségéről való döntéssel, csakúgy mint a tárhelyszolgáltatók arra való kötelezésével kapcsolatos végső felelősséget, hogy a jogellenes tartalmakat eltávolítsák vagy hozzáférhetetlenné tegyék, továbbra is a független illetékes hatóságoknak kell viselniük;

12.  elismeri, hogy bár bizonyos tartalomtípusok jogellenes jellege könnyen megállapítható, más tartalomtípusok esetében a döntés nehezebb, mivel kontextusba helyezést igényel; figyelmeztet arra, hogy a jelenlegi automatizált eszközök nem képesek kritikai elemzésre, sem arra, hogy megfelelően felmérjék az egyes tartalmak kontextusának jelentőségét, ami szükségtelen eltávolításokhoz vezethet, valamint sértheti a véleménynyilvánítás szabadságát és a különböző információkhoz való hozzáférést, többek között politikai nézetekkel kapcsolatban, ami cenzúrát eredményez; kiemeli, hogy az automatizált jelentések szolgáltatók vagy szerződéses vállalkozóik általi emberi felülvizsgálata nem oldja meg teljes mértékben ezt a problémát, különösen akkor, ha azt olyan magánvállalkozói személyzetnek szervezik ki, amely nem rendelkezik kellő függetlenséggel, képesítéssel és elszámoltathatósággal;

13.  aggodalommal állapítja meg, hogy a jogellenes online tartalmak könnyedén és gyorsan megsokszorozhatók, ami nagyon rövid időn belül jelentősen felerősítheti azok káros hatását; ennek ellenére úgy véli, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály ne kötelezze a tárhelyszolgáltatókat vagy egyéb technikai közvetítőket arra, hogy tartalommoderálás céljából automatizált eszközöket használjanak;

14.  emlékeztet arra, hogy az illegális online tartalmakat nem csak az online platformoknak kellene eltávolítaniuk, hanem a bűnüldözésnek és az igazságszolgáltatásnak is nyomon kellene követnie azokat, amennyiben bűncselekményekről van szó; kéri a Bizottságot, hogy mérlegelje annak előírását, hogy a tárhelyszolgáltatók kötelesek legyenek jelenteni a súlyos bűncselekményeket az illetékes hatóság felé, amint tudomást szereznek az ilyen bűncselekményekről; e tekintetben úgy véli, hogy egyes tagállamokban a fő kérdést nemcsak a megoldatlan ügyek jelentik, hanem azok is, amelyek esetében nem indult eljárás; kéri, hogy számolják fel az illetékes hatóságoknál történő panasztétel akadályait; meggyőződése, hogy tekintettel az internet határok nélküli jellegére és az illegális online tartalmak gyors terjesztésére, javítani kell a szolgáltatók és az illetékes nemzeti hatóságok közötti együttműködést, valamint a nemzeti illetékes hatóságok közötti határokon átnyúló együttműködést, és azoknak a szükségesség és az arányosság elvén kell alapulniuk; hangsúlyozza e tekintetben, hogy tiszteletben kell tartani az EU jogrendjét és a határokon átnyúló együttműködés és a kölcsönös bizalom bevett elveit; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák bűnüldöző és igazságügyi hatóságaik számára a szükséges szakértelmet, erőforrásokat és eszközöket annak érdekében, hogy hatékonyan és eredményesen tudják kezelni a jogellenes online tartalommal kapcsolatos egyre növekvő számú ügyet és a tartalmak törlésével kapcsolatos vitarendezést, valamint javítsák az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést a digitális szolgáltatások terén;

15.  hangsúlyozza, hogy egy adott tartalom az egyik tagállamban jogellenes lehet, miközben egy másik tagállamban véleménynyilvánítás szabadságához való jog hatálya alá tartozik; kiemeli, hogy a szólásszabadság védelme, a kollízió elkerülése, az indokolatlan és hiábavaló területi alapú tartalomkorlátozás megakadályozása érdekében, valamint a harmonizált digitális egységes piac megvalósítása céljából a tárhelyszolgáltatók nem kötelezhetők arra, hogy eltávolítsák vagy hozzáférhetetlenné tegyék azokat az információkat, amelyek jogszerűek a székhelyük szerinti tagállamban , vagy ahol kijelölt jogi képviselőjük lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik; emlékeztet arra, hogy a nemzeti hatóságok csak a területükön székhellyel rendelkező szolgáltatóknak címzett, független illetékes hatóságok által kiadott eltávolítási végzéseket érvényesíthetik; szükségesnek tartja a tagállamok közötti együttműködési mechanizmusok megerősítését a Bizottság és az érintett uniós ügynökségek támogatásával; a tartalmak egyes típusaival kapcsolatos kockázatok meghatározása és az ilyen kockázatértékelés terén a tagállamok között fennálló lehetséges különbségek azonosítása érdekében strukturált párbeszédet szorgalmaz a tagállamok között;

16.  hangsúlyozza, hogy a jogellenes tartalmat a tárhelyről kell eltávolítani, és hogy a puszta továbbítást végző köztes szereplőket nem lehet a tartalomhoz való hozzáférés blokkolására kötelezni;

17.  határozottan úgy véli, hogy a digitális szolgáltatásokra vonatkozó jelenlegi uniós jogi keretet aktualizálni kell a tagállamok közötti széttöredezettség és az új technológiák jelentette kihívások – mint például az élet minden területét átható profilalkotás és algoritmikus döntéshozatal elterjedtségének – kezelése, valamint a jogi egyértelműség és az alapvető jogok időtálló biztosítása érdekében – tekintettel a technológia gyors fejlődésére–, különösen a véleménynyilvánítás szabadságát és a magánélet tiszteletben tartását illetően;

18.  üdvözli a Bizottság azon elkötelezettségét, hogy a belső piac széttöredezettségének és a szabályozások következetlen érvényesítésének elkerülése érdekében harmonizált megközelítést vezessen be a digitális szolgáltatókra, köztük az online közvetítőkre érvényes kötelezettségekre vonatkozóan; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a belső piac egészére vonatkozó leghatékonyabb és legeredményesebb megoldásokra, elkerülve ugyanakkor az új szükségtelen adminisztratív terheket, és megőrizve a digitális egységes piac nyitott, tisztességes, biztonságos és versenyképes jellegét annak valamennyi résztvevője számára; hangsúlyozza, hogy a digitális szolgáltatók felelősségi rendszerének arányosnak kell lennie, nem hozhatja hátrányos helyzetbe a kis- és közepes méretű szolgáltatókat, és nem korlátozhatja indokolatlanul az innovációt és az információhoz való hozzáférést;

19.  úgy véli, hogy a reformnak a meglévő uniós jogszabályok – különösen az általános adatvédelmi rendelet, a jelenleg felülvizsgálat alatt álló elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv és az ágazatspecifikus eszközök, többek között az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv – szilárd alapjára és az azoknak való teljes körű megfelelésre, valamint azok elsőbbségének tiszteletben tartására kell épülnie; hangsúlyozza, hogy az e-kereskedelemre vonatkozó szabályok korszerűsítése befolyással lehet az alapvető jogokra; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy az általa használt megközelítés tekintetében legyen rendkívül éber, és a felülvizsgálat során vegye figyelembe a nemzetközi emberi jogi normákat is;

20.  kiemeli, hogy az egyéni felhasználók gyakorlati képessége rendkívül korlátozott ahhoz, hogy megértsék az adat-ökoszisztémák bonyolult világát, illetve eligazodjanak benne, akárcsak az a képességük is, hogy megállapítsák, vajon a kapott információkat és az igénybe vett szolgáltatásokat ugyanolyan feltételekkel bocsátják-e rendelkezésükre, mint más felhasználóknak; ezért arra kéri a Bizottságot, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály középpontjába az átláthatóságot és a megkülönböztetésmentességet helyezze;

21.  ragaszkodik ahhoz, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló törvénynek magas szintű átláthatóság biztosítására kell irányulnia, az online szolgáltatások működésének és a megkülönböztetéstől mentes digitális környezetnek a vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy az algoritmusok jogszerű használatának biztosítása érdekében a magánéletet és a személyes adatokat védő, meglévő erős szabályozási keret mellett szükség van az online platformokra rótt kötelezettségekre is; ezért felhívja a Bizottságot, hogy az e-kereskedelemről szóló irányelv alapján dolgozzon ki egy olyan rendszert, amely egyértelműen meghatározza a szolgáltatók felelősségét a felhasználókat érintő kockázatok kezelése és jogaik védelme tekintetében, valamint előírja az algoritmusok átláthatóságára és megmagyarázhatóságára vonatkozó kötelezettséget, az ilyen kötelezettségek kikényszerítésére vonatkozó szankciókat, az emberi beavatkozás lehetőségét és egyéb olyan intézkedéseket, mint az éves független auditok és a megfelelés elősegítését és kikényszerítését szolgáló speciális stressztesztek;

22.  hangsúlyozza, hogy egyes digitális szolgáltatóknak képesnek kell lenniük arra, hogy egyértelműen azonosítsák a felhasználókat, az offline szolgáltatásokkal megegyező módon; megjegyzi, hogy az online platformok szükségtelenül gyűjtenek személyes adatokat, például mobiltelefonszámokat valamely szolgáltatásra való feliratkozáskor, ami gyakran a (több platformra egyszerre történő) egységes bejelentkezés lehetőségeinek használatából ered; kiemeli, hogy az általános adatvédelmi rendelet egyértelműen leírja az adatminimalizálás elvét, ezáltal az adatok gyűjtését kizárólag a célhoz szigorúan szükséges mértékre korlátozza; azt ajánlja, hogy az egységes bejelentkezési szolgáltatást támogató, erőfölényt jelentő piaci részesedéssel rendelkező online platformokat kötelezzék arra, hogy támogassanak legalább egy nyílt, szabadalommal nem védett, decentralizált és interoperábilis kereten alapuló azonosítási rendszert;

23.  hangsúlyozza, hogy amennyiben offline egy bizonyos típusú hivatalos azonosításra van szükség, létre kell hozni egy egyenértékű, biztonságos online elektronikus azonosítási rendszert; megjegyzi, hogy az online azonosítás javítható az eIDAS-rendelet által az elektronikus azonosítás határokon átnyúló átjárhatóságának az Európai Unió egész területén történő érvényesítésével; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy egységes európai bejelentkezési rendszer létrehozásának lehetőségét, amely az egységes bejelentkezési rendszerek alternatívájaként szolgálhatna, és vezessen be kötelezettséget a digitális szolgáltatások számára arra vonatkozóan, hogy minden esetben, alapértelmezésben kínáljanak manuális bejelentkezési lehetőséget; hangsúlyozza, hogy ezt a szolgáltatást úgy kell kifejleszteni, hogy az azonosítható bejelentkezési adatoknak a bejelentkezési szolgáltató általi gyűjtése technikailag lehetetlen legyen, és a gyűjtött adatok mennyisége a lehető legalacsonyabb maradjon; javasolja ezért a Bizottságnak, hogy vizsgálja meg egy ellenőrző rendszer létrehozásának lehetőségét a digitális szolgáltatások felhasználói számára, amelyeket nem lehet a felhasználók internetes oldalak közötti nyomonkövetésére vagy kereskedelmi célra használni, ezáltal biztosítva a személyes adatok védelmét és az életkor ellenőrzését, különösen a kiskorúak esetében; hangsúlyozza, hogy e bejelentkezési és ellenőrzési rendszereknek csak azokra a digitális szolgáltatásokra kell vonatkozniuk, amelyekhez személyazonosításra, hitelesítésre vagy életkor-ellenőrzésre van szükség; emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak és az uniós intézményeknek garantálniuk kell, hogy az elektronikus azonosítás biztonságos és átlátható legyen, csak a felhasználó azonosításához szükséges adatokat dolgozza fel, azokat kizárólag jogszerű célra használják fel, és azokat ne használják kereskedelmi célra, és ne használják fel az általános internet-hozzáférés korlátozására vagy a felhasználók különböző internetes oldalak közötti nyomon követésére;

24.  elengedhetetlennek tartja a vonatkozó szabályok tisztázását és a teljes körű uniós szintű harmonizációját a felhasználók alapvető jogainak és a szabadságainak Unió-szerte történő tiszteletben tartásának biztosítása érdekében; úgy véli, hogy az ilyen szabályoknak fenn kell tartaniuk a felelősség alóli mentességet azon közvetítők számára, akiknek nincs tényleges tudomásuk a platformjukon végzett illegális tevékenységről vagy tárolt illegális adatokról; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a gyűlöletbeszéd és a félretájékoztatás kezelésére vonatkozó közelmúltbeli nemzeti jogszabályok a szabályok növekvő széttöredezettségéhez és az alapvető jogok gyengébb védelméhez vezetnek az unióban;

25.  e célból olyan jogalkotási javaslatokra szólít fel, amelyek a digitális egységes piac nyitottságát és versenyképességét azáltal tartják fenn, hogy a digitális szolgáltatókkal szemben harmonizált követelményeket támasztanak, hogy az európai értékekkel és törvényekkel összhangban hatékony, koherens, átlátható és tisztességes eljárásokat és eljárási biztosítékokat – többek között harmonizált értesítési és intézkedési eljárást – alkalmazzanak a jogellenes tartalmak kezelése érdekében;

26.  e tekintetben alapvető fontosságúnak tartja, hogy az online platformok számára egyértelmű szabályokat, követelményeket és biztosítékokat írjanak elő a harmadik felektől származó tartalmakkal kapcsolatos felelősségre vonatkozóan; javasolja közös szabályozási keret létrehozását az illegális tartalmak hatékony azonosítása és eltávolítása érdekében;

27.  hangsúlyozza, hogy a bejelentési-cselekvési rendszerre vonatkozó szabályokat a platformokra vonatkozó azon követelményekkel kellene kiegészíteni, hogy olyan konkrét intézkedéseket hozzanak, amelyek arányban állnak hatókörükkel és technikai és működési kapacitásukkal annak érdekében, hogy hatékonyan tudják kezelni a szolgáltatott platformon megjelenő illegális tartalmakat; ezért – amennyiben technológiailag megvalósítható, független illetékes hatóságok kellően megalapozott rendelkezései alapján és a tartalom sajátos kontextusának teljes körű figyelembevételével – rámutat, hogy a digitális szolgáltatókat kötelezni lehetne arra, hogy időszakos kereséseket végezzenek a valamely bíróság által már jogellenesnek nyilvánított meghatározott tartalmak tekintetében, amennyiben az érintett információk ezen eltiltásból eredő nyomon követése és vizsgálata az olyan üzenetet közvetítő információkra korlátozódik, amelynek tartalma lényegében változatlan a jogellenesség megállapításának alapjául szolgáló üzenetétől, és amely tartalmazza a jogsértéstől való eltiltásban meghatározott elemeket, amelyek megfogalmazása, összhangban a Bíróságnak a C-18/18. sz. ügyben hozott 2019. október 3-i ítéletével(8), olyan mértékben azonos vagy azonos értelmű, hogy nem követeli meg a tárhelyszolgáltatótól e tartalom önálló értékelését;

28.  fenntartja, hogy a konkrét intézkedések megválasztását a platformokra kell hagyni; támogatja az érdekelt felekkel folytatott párbeszéden és a platformok által viselt kockázatok értékelésén alapuló kiegyensúlyozott megközelítést, valamint a platformokra rótt szükségtelen szabályozási terhek és az alapvető jogok – különösen a véleménynyilvánítás szabadsága, az információhoz való hozzáférés – és a magánélet tiszteletben tartásához való jog – szükségtelen és aránytalan korlátozásának elkerülésére szolgáló egyértelmű felelősségi láncot; hangsúlyozza, hogy bizonyos kötelezettségeket az ágazati jogszabályok tovább pontosíthatnak; hangsúlyozza, hogy az e célból hozott intézkedések sem jogilag, sem ténylegesen nem minősülhetnek általános ellenőrzésre vonatkozó követelménynek;

29.  hangsúlyozza, hogy megfelelő biztosítékokra és a jogszerű eljárásra vonatkozó kötelezettségekre – többek között emberi felügyelet és ellenőrzés előírására – van szükség a viszontbejelentési eljárások mellett, hogy a tartalomtulajdonosok és a tartalmak feltöltői megfelelően és kellő időben megvédhessék jogaikat, továbbá annak biztosítása érdekében, hogy az eltávolítási vagy letiltási határozatok pontosak, megalapozottak legyenek és tiszteletben tartsák az alapvető jogokat; hangsúlyozza, hogy szankcionálni kell azokat a személyeket, akik rendszeresen és ismételten jogosulatlan vagy visszaélésszerű értesítéseket nyújtanak be; emlékeztet arra, hogy a platformok által a belső panaszkezelési rendszerrel összhangban folytatott viszontbejelentési eljárások és peren kívüli vitarendezés mellett a hatékony jogorvoslathoz való jog érvényesítése érdekében továbbra is biztosítani kell a hatékony bírósági jogorvoslat lehetőségét;

30.  támogatja a jelenlegi keret fenntartását a tartalomért való korlátozott felelősség és a származási ország elvére vonatkozóan, de alapvető fontosságúnak tartja az eltávolítási kérelmeknek az illetékes nemzeti hatóságok közötti jobb összehangolását; hangsúlyozza, hogy a jogsértő online tartalmakat a tárolásuk helyén kell távolítani; hangsúlyozza, hogy az erre irányuló kéréseknek jogi biztosítékok hatálya alá kell tartozniuk a visszaélések megelőzése és az alapvető jogok teljes körű tiszteletben tartásának biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy az illetékes hatóságoktól érkező eltávolítási kérelmeknek konkrétnak kell lenniük, és egyértelműen meg kell határozniuk az eltávolítás jogalapját; hangsúlyozza, hogy hatékony felügyeleti és végrehajtási mechanizmust – többek között a technikai és működési kapacitásaikat figyelembe vevő arányos szankciókat – kell alkalmazni azokra a szolgáltatókra, amelyek nem tesznek eleget a jogszerű utasításoknak;

31.  emlékeztet arra, hogy a digitális szolgáltatók jogilag nem kötelezhetők arra, hogy felhasználóik vagy előfizetőik személyes adatait bűnüldözési célból megőrizzék, kivéve, ha a célzott adatmegőrzést egy független illetékes hatóság rendeli el, teljes mértékben tiszteletben tartva az uniós jogot és az EUB ítélkezési gyakorlatát; emlékeztet továbbá arra, hogy az ilyen adatmegőrzésnek a megőrzendő adatok kategóriái, az érintett kommunikációs eszközök, az érintett személyek és az elfogadott megőrzési időszak tekintetében feltétlenül szükséges mértékre kell korlátozódnia;

32.  úgy véli , hogy a fogyasztók alapvető jogainak és érdekeinek védelme érdekében a digitális szolgáltatási törvénynek olyan szabályokat kell bevezetnie, amelyek biztosítják, hogy a digitális szolgáltatók szolgáltatási feltételei egyértelműek, átláthatóak, méltányosak és könnyen és akadálymentesen hozzáférhetőek legyenek; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes tartalommegosztó platformok szolgáltatási feltételei arra kényszerítik a bűnüldöző szerveket, hogy személyes fiókokat használjanak bizonyos panaszok kivizsgálására, ami fenyegetést jelent mind e nyomozásokra, mind a személyes biztonságra nézve, és felszólít a tagállamok közötti hatékonyabb koordinációra az értesítés tárgyát képező illegális tartalmakra vonatkozó bűnüldözési gyakorlat nyomon követése terén; emlékeztet arra, hogy egy független illetékes hatóság által tett eltávolítási felszólításnak mindig jogszabályokon kell alapulnia, nem pedig a szolgáltatók szolgáltatásnyújtási feltételein;

33.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a felhasználók változatos és minőségi online tartalmakhoz férhessenek hozzá, a polgárok megfelelő tájékoztatásának biztosítása érdekében; elvárja, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály biztosítsa, hogy a minőségi médiatartalmak könnyen hozzáférhetők és könnyen megtalálhatók legyenek harmadik felek platformjain, valamint hogy a tartalmak eltávolítása összhangban legyen az emberi jogi normákkal, és azokra a tartalmakra korlátozódjon, amelyek nyilvánvalóan jogellenesek, vagy amelyeket egy független illetékes hatóság jogellenesnek nyilvánított; hangsúlyozza, hogy a jogszerű tartalomra nem vonatkozhat semmilyen törlési vagy zárolási kötelezettség;

34.  támogatja a tagállamok, az illetékes hatóságok és az érdekelt felek közötti fokozott párbeszédet, amelynek célja az olyan „puha” jogi eszközökön alapuló megközelítések kidolgozása, értékelése és javítása, mint amilyen például a dezinformációval kapcsolatos uniós szintű gyakorlati kódex, a jogszerű tartalmak kategóriáinak, többek között a dezinformáció további kezelése érdekében; elvárja a Bizottságtól, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló törvényt kísérő külön eszközben adjon ki iránymutatásokat, többek között fokozott átláthatósági szabályokat a tartalom moderálására és a reklámpolitikára vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy a jogszerű tartalomnak a feltételek alapján történő eltávolítása és letiltása az abszolút minimumra korlátozódjon; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy hozzon létre egy olyan keretet, amely tiltja, hogy egy médiaszolgáltató felelősségére nyújtott tartalom felett, amelyre egyedi szabványok és felügyelet vonatkozik, a platformok az ellenőrzés második rétegét gyakorolják;

35.  hangsúlyozza továbbá, hogy a felhasználóknak több választási lehetőséget és ellenőrzést kell biztosítani az általuk megtekintett tartalom tekintetében, beleértve a tartalom rangsorolásának módjával és a tartalomkezeléstől való elállás lehetőségével kapcsolatos lehetőségeket is; határozott meggyőződése, hogy az ilyen ajánlási rendszerek kialakításának és teljesítményének felhasználóbarátnak és átláthatónak kell lennie;

36.  úgy véli, hogy a – köz- és magánszektorbeli – elszámoltathatóságon és bizonyítékokon alapuló szakpolitikai döntéshozatalhoz megbízható adatokra van szükség a jogellenes online tartalmak előfordulásáról és eltávolításáról valamint az online platformok tartalomszűrő algoritmusairól;

37.  e tekintetben felszólít a platformok éves, átfogó és konzisztens nyilvános jelentéstételi kötelezettségére, amely arányos a platformok hatókörével és működési kapacitásaival, különösen a tartalomszűrési eljárásokkal kapcsolatosan, beleértve a jogellenes online tevékenységek elleni intézkedésekről való tájékoztatást, az eltávolított tartalom mennyiségére és az eltávolítás jogi indokaira és jogalapjaira vonatkozó szabványosított adatokat, a beérkezett eltávolítási kérelmek típusát és indoklását, az elutasított kérelmek számát és az elutasítás okait; hangsúlyozza, hogy ezeket az adott évben hozott intézkedésekre kiterjedő jelentéseket a következő év első negyedévének végén kell benyújtani;

38.  felhív továbbá a nemzeti hatóságok éves nyilvános jelentéstételi kötelezettségének bevezetésére, beleértve a szabványosított adatokat az eltávolítási kérelmek számára és jogalapjukra, a közigazgatási vagy bírósági jogorvoslati eljárás alapját képező eltávolítási kérelmek számáról, ezeknek az eljárásoknak az eredményéről, megemlítve azokat az eredményeket, amelyek tévesen jogszerűtlennek minősített tartalomra vagy tevékenységre vonatkoznak, és a szankciókat kiszabó határozatok teljes számáról, beleértve a kiszabott büntetés típusának leírását;

39.  aggodalmának ad hangot a felügyeleti és ellenőrzési szervek pénzügyi és emberi erőforrásainak széttöredezettsége és dokumentált hiánya miatt; fokozott együttműködésre szólít fel a tagállamok között a digitális szolgáltatások szabályozási felügyelete tekintetében;

40.  úgy véli, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló törvény megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében az e törvényben meghatározott eljárások, eljárási biztosítékok és átláthatósági kötelezettségek betartásának felügyeletét harmonizálni kell a digitális egységes piacon; e tekintetben támogatja egy olyan független uniós felügyeleti struktúra általi szigorú és szigorú végrehajtást, amely egyértelműen meghatározott tényezők – például az arányosság, a technikai és szervezeti intézkedések, valamint a gondatlanság – értékelése alapján jogosult bírság kiszabására; úgy véli, hogy ennek magában kell foglalnia annak lehetőségét, hogy a bírságok a vállalat éves globális forgalmának bizonyos százalékán alapuljanak;

41.  hangsúlyozza, hogy a digitális szolgáltatók belső politikáinak és algoritmusainak ellenőrzése során kellő figyelmet kell fordítani az uniós jogra, különösen a szolgáltatások felhasználóinak alapvető jogaira, figyelembe véve a megkülönböztetésmentesség, valamint a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságának fontosságát egy nyitott és demokratikus társadalomban, anélkül, hogy bizalmas üzleti adatokat tennének közzé; sürgeti, hogy panasz esetén vagy a felügyeleti szervek kezdeményezése alapján fel kell mérni, hogy a digitális szolgáltatók elősegítik-e a tartalom terjedését, és ha igen, hogyan, például ajánláskezelő motorok és optimalizálási funkciók, mint az automatikus kiegészítés és a népszerű tartalmak ajánlása révén;

42.  úgy véli, hogy a platformok és az illetékes nemzeti hatóságok által készített átláthatósági jelentéseket nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni, és elemezni kell az eltávolítás, a felderítés és blokkolás strukturális tendenciáit uniós szinten;

43.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a felhasználók lehetőséget kapjanak saját alapvető jogaik online érvényesítésére, többek között könnyen hozzáférhető, pártatlan, átlátható, hatékony és ingyenes panasztételi eljárások, a jogellenes tartalomra és az egyének és vállalatok büntetendő magatartására vonatkozó jelentéstételi mechanizmusok, jogorvoslati lehetőségek, oktatási intézkedések és az adatvédelmi kérdésekkel és a gyermekek online biztonságával kapcsolatos figyelemfelkeltés révén;

44.  úgy véli, hogy a korábbi tapasztalatok bebizonyították, hogy hatékony az innovatív üzleti modell virágzásának lehetővé tétele és a digitális egységes piac megerősítése azáltal, hogy felszámolják a digitális szolgáltatások szabad mozgása előtt álló akadályokat és megakadályozzák új, indokolatlan nemzeti akadályok bevezetését, és hogy e megközelítés folytatása csökkentené a belső piac széttöredezettségét; úgy véli továbbá, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály lehetőséget kínálhat a polgárok digitalizációval kapcsolatos ismereteinek és készségeinek fejlesztésére, ugyanakkor magas szintű fogyasztóvédelmet garantál, többek között az online biztonság védelme révén;

45.  Hangsúlyozza, hogy elengedhetetlennek tartja a kibertér alapvető biztonságára vonatkozó elfogadott normákat, annak érdekében, hogy a polgárok teljes mértékben élvezhessék a digitális szolgáltatások nyújtotta előnyöket; megállapítja ezért, hogy sürgősen szükség van arra, hogy a tagállamok összehangolt intézkedéseket hozzanak az alapvető kiberhigiénia biztosítása és a kibertérben elkerülhető veszélyek megelőzése érdekében, többek között jogalkotási intézkedések révén;

46.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 178., 2000.7.17., 1. o. (2) HL L 119., 2016.5.4., 1. o. (3) HL L 201., 2002.7.31., 37. o. (4) HL L 303., 2018.11.28., 69. o. (5) HL L 130., 2019.5.17., 92. o. (6) HL L 63., 2018.3.6., 50. o. (7) Az Európai Parlament és a Tanács 910/2014/EU rendelete (2014. július 23.) a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 257., 2014.8.28., 73. o.). (8) A Bíróság 2019. október 3-i ítélete, Eva Glawischnig-Piesczek kontra Facebook Ireland Limited, C-18/18, ECLI:EU:C:2019:821.

Az Európai Parlament 2020. október 20-i állásfoglalása a Bizottsághoz intézett ajánlásokkal a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák etikai szempontjainak keretéről (2020/2012(INL))

P9_TA(2020)0275 A9-0186/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az európai nagy teljesítményű számítástechnika közös vállalkozás létrehozásáról szóló, 2018. szeptember 28-i (EU) 2018/1488 tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre(2) (a faji egyenlőségről szóló irányelv),

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(3) (a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló irányelv),

–  tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) (általános adatvédelmi rendelet (GDPR)) és a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásra(6),

–  tekintettel a Digitális Európa program 2021–2027 közötti időszakra történő létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2018. június 6-i javaslatra (COM(2018)0434),

–  tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Az európai zöld megállapodás” című, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640),

–  tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Fehér könyv a mesterséges intelligenciáról: a kiválóság és a bizalom európai megközelítése” című, 2020. február 19-i bizottsági közleményre (COM(2020)0065),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, az európai adatstratégiáról szóló, 2020. február 19-i bizottsági közleményre (COM(2020)0066),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, Európa digitális jövőjének megtervezéséről szóló, 2020. február 19-i bizottsági közleményre (COM(2020)0067),

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsa Európa digitális jövőjének alakításáról szóló, 2020. júniusi következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottságnak címzett, a robotikára vonatkozó polgári jogi szabályokról szóló ajánlásokat tartalmazó, 2017. február 16-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az európai ipar digitalizálásáról szóló, 2017. június 1-jei állásfoglalására(8),

–  tekintettel az autonóm fegyverrendszerekről szóló, 2018. szeptember 12-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a digitális korban a nyelvek közötti egyenlőségről szóló, 2018. szeptember 11-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a mesterséges intelligenciára és a robotikára vonatkozó átfogó európai iparpolitikáról szóló, 2019. február 12-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a Bizottság által létrehozott, mesterséges intelligenciával foglalkozó magas szintű szakértői csoport „Etikai iránymutatás a megbízható mesterséges intelligenciára vonatkozóan” címmel készült, 2019. április 8-i jelentésére,

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálata által készített, „A mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák etikai szempontjainak európai keretrendszere: európai hozzáadott érték értékelése” című európai hozzáadott értéket elemző tanulmányra(12),

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának Jövőkutatás Osztálya által irányított, a Tudomány és a Technológia Jövőjével Foglalkozó Testület (STOA) kérésére a következő címmel készített tájékoztatókra és tanulmányokra: „What if algorithms could abide by ethical principles?” (Mi lenne, ha az algoritmusok etikai elvekhez tudnák tartani magukat?), „Artificial Intelligence ante portas: Legal & ethical reflections” (Küszöbön a mesterséges intelligencia: jogi és etikai elgondolások), „A governance framework for algorithmic accountability and transparency” (Az algoritmusokkal kapcsolatos elszámoltathatóság és átláthatóság irányítási kerete), „Should we fear artificial intelligence?” (Tartanunk kell a mesterséges intelligenciától?) és „The ethics of artificial intelligence: Issues and initiatives” (A mesterséges intelligencia etikája: kérdések és kezdeményezések),

–  tekintettel az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményére, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 12. jegyzőkönyvére, valamint a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájára,

–  tekintettel az OECD Tanácsának a mesterséges intelligenciáról szóló, 2019. május 22-én elfogadott ajánlására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 47. és 54. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A9-0186/2020),

Bevezetés

A.  mivel a mesterséges intelligenciát (más néven MI), a robotikát és a kapcsolódó technológiákat emberek fejlesztik, vezetik be és használják, és döntéseik meghatározzák, hogy az ilyen technológiák milyen előnyökkel járhatnak a társadalom számára;

B.  mivel gyorsan népszerűsítik és fejlesztik a mesterséges intelligenciát, a robotikát és a kapcsolódó technológiákat, amelyek lehetőségeket teremthetnek a vállalkozások és a polgárok számára, és közvetlenül befolyásolhatják társadalmaink valamennyi aspektusát, beleértve az alapvető jogokat, valamint a társadalmi és gazdasági elveket és értékeket, továbbá tartós hatást gyakorolhatnak valamennyi tevékenységi területre;

C.  mivel a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák jelentős változásokat fognak eredményezni a munkaerőpiacokon és a munkahelyeken is; mivel ezek helyettesíthetik az ismétlődő tevékenységeket végző munkavállalókat, megkönnyíthetik az ember és gép közötti együttműködésen alapuló munkarendszereket, növelhetik a versenyképességet és a jólétet, valamint új munkalehetőségeket teremthetnek a képzett munkavállalók számára, ugyanakkor komoly kihívást jelentenek a munkaerő átszervezése szempontjából;

D.  mivel a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák fejlesztése egyúttal számos különböző ágazatban hozzájárulhat az európai zöld megállapodás fenntarthatósági céljainak eléréséhez; mivel a digitális technológiák fokozhatják a szakpolitikák környezetvédelem tekintetében kifejtett hatását; mivel szintén hozzájárulhatnak a forgalmi torlódások, valamint az üvegházhatást okozó gázok és a légszennyező anyagok kibocsátásának csökkentéséhez;

E.  mivel az olyan ágazatokban, mint a tömegközlekedés, a mesterséges intelligenciával támogatott intelligens közlekedési rendszerek felhasználhatók a sorban állás minimalizálására, az útvonal optimalizálására, a fogyatékossággal élő személyek függetlenségének növelésére és az energiahatékonyság javítására, ezáltal fokozva a dekarbonizációs erőfeszítéseket és csökkentve a környezeti lábnyomot;

F.  mivel ezek a technológiák új üzleti lehetőségeket teremtenek, amelyek hozzájárulhatnak az uniós ipar fellendüléséhez a jelenlegi egészségügyi és gazdasági válságot követően, ha jobban kihasználják őket, például a közlekedési ágazatban; mivel ezek a lehetőségek új munkahelyeket teremthetnek, mert e technológiák elterjedése növelheti a vállalkozások termelékenységét és hozzájárulhat a hatékonyság fokozásához; mivel az e területen működő innovációs programok elősegíthetik a regionális klaszterek fejlődését;

G.  mivel az Unió és tagállamai különösen felelősek a mesterséges intelligencia hozzáadott értékének kiaknázásáért, előmozdításáért és növeléséért, valamint annak biztosításáért, hogy a mesterséges intelligencián alapuló technológiák biztonságosak legyenek és hozzájáruljanak polgáraik jólétéhez és általános érdekeihez, mivel ezek jelentősen hozzájárulhatnak a polgárok életének javítására és az Unión belüli jólét előmozdítására irányuló közös cél eléréséhez azáltal, hogy számos területen és ágazatban hozzájárulnak jobb stratégiák és innováció kidolgozásához; mivel a mesterséges intelligenciában rejlő potenciál teljes körű kiaknázása, valamint annak érdekében, hogy a felhasználókban tudatosítsuk az MI-technológiák használatának előnyeit és a velük kapcsolatos kihívásokat, az oktatás és képzés során foglalkozni kell az MI-vel vagy a digitális jártassággal, többek között a digitális társadalmi befogadás előmozdítása tekintetében, és európai szintű tájékoztató kampányokat kell folytatni, amelyek pontos képet adnak a mesterséges intelligencia fejlesztésének valamennyi aspektusáról;

H.  mivel a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák Unión belüli fejlesztésére, bevezetésére és használatára vonatkozó közös uniós szabályozási keretnek (az MI-re vonatkozó szabályozási keretnek) lehetővé kell tennie a polgárok számára, hogy osztozzanak a bennük rejlő lehetőségekben, ugyanakkor védelmet kell biztosítania a polgárok számára az ilyen technológiák potenciális kockázataival szemben, valamint elő kell mozdítania az ilyen technológiák megbízhatóságát az Unióban és máshol; mivel ennek a keretnek az uniós jogon és értékeken kell alapulnia, valamint az átláthatóság, a megmagyarázhatóság, a méltányosság, az elszámoltathatóság és a felelősség elvét kell követnie;

I.  mivel egy ilyen szabályozási keret kulcsfontosságú a belső piac különböző nemzeti jogszabályokból eredő széttöredezettségének elkerüléséhez, és elő fogja segíteni a különösen szükséges beruházásokat, az adatinfrastruktúra fejlesztését és a kutatás támogatását; mivel ennek az ezen állásfoglalás mellékletében található rendeletre irányuló javaslatban meghatározott közös jogi kötelezettségekből és etikai elvekből kell állnia; mivel ezt a keretet a minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatásokkal összhangban kell létrehozni;

J.  mivel az Unió szigorú jogi kerettel rendelkezik, amely biztosítja többek között a személyes adatok és a magánélet védelmét, valamint a megkülönböztetésmentességet, annak érdekében, hogy előmozdítsa a nemek közötti egyenlőséget, a környezetvédelmet és a fogyasztók jogait; mivel ez a kiterjedt horizontális és ágazati jogszabályokból, többek között a termékbiztonságra és a felelősségre vonatkozó meglévő szabályokból álló jogi keret továbbra is alkalmazandó lesz a mesterséges intelligenciával, a robotikával és a kapcsolódó technológiákkal kapcsolatban, bár a digitális transzformáció tükrözése és a mesterséges intelligencia használatából eredő új kihívások kezelése érdekében szükség lehet egyes jogi eszközök bizonyos kiigazítására;

K.  mivel aggályok merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a jelenlegi uniós jogi keret, többek között a fogyasztóvédelmi jog, a foglalkoztatási és szociális vívmányok, az adatvédelmi jogszabályok, a termékbiztonságra és a piacfelügyeletre vonatkozó jogszabályok, valamint a megkülönböztetés elleni jogszabályok alkalmasak-e a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák jelentette kockázatok hatékony kezelésére;

L.  mivel a meglévő jogszabályok kiigazításán túl az MI-technológiákkal kapcsolatos jogi és etikai kérdésekkel egy hatékony, átfogó és időtálló uniós jogi szabályozási keret révén kell foglalkozni, amely tükrözi az Uniónak a Szerződésekben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a továbbiakban: a Charta) foglalt elveit és értékeit, azonban tartózkodik a túlszabályozástól, és csupán a meglévő joghézagok megszüntetésére, valamint mind a vállalkozások, mind a polgárok jogbiztonságának növelésére, nevezetesen az alapvető jogokat kétségtelenül aláásó gyakorlatok megelőzésére irányuló kötelező intézkedések bevezetésére irányul;

M.  mivel az új szabályozási keretnek valamennyi szóban forgó érdeket figyelembe kell vennie; mivel az új szabályozási keret valamennyi szereplőre gyakorolt hatásainak hatásvizsgálat keretében történő alapos vizsgálatát a további jogalkotási lépések előfeltételének kell tekinteni; mivel a kis- és középvállalkozások (kkv-k) és az induló innovatív vállalkozások – különösen az uniós gazdaságban betöltött – kulcsfontosságú szerepe indokolja a szigorúan arányos megközelítést, amely lehetővé teszi számukra a fejlődést és az innovációt;

N.  mivel a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák súlyos következményekkel járhatnak az egyének, csoportok és a társadalom egésze anyagi és nem anyagi integritására nézve, és ezeket a potenciális egyéni és kollektív károkat orvosolni kell a jogalkotási válaszokban;

O.  mivel a mesterséges intelligenciára vonatkozó uniós szabályozási keret tiszteletben tartása érdekében szükség lehet az Unió közlekedési ágazatára vonatkozó egyedi szabályok elfogadására;

P.  mivel az MI-technológiák stratégiai fontosságúak a közlekedési ágazat számára, többek között azért, mert növelik valamennyi közlekedési mód biztonságát és hozzáférhetőségét, valamint új foglalkoztatási lehetőségeket és fenntarthatóbb üzleti modelleket teremtenek; mivel a közlekedés területén a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák fejlesztésének uniós megközelítése növelheti az uniós gazdaság globális versenyképességét és stratégiai autonómiáját;

Q.  mivel az Unióban az összes közúti baleset mintegy 95%-ánál még mindig közrejátszik emberi hiba; mivel az Unió célja az volt, hogy 2020-ig 2010-hez képest 50%-kal csökkentse az évente bekövetkező halálos kimenetelű közúti balesetek számát az Unióban, de a stagnálásra tekintettel megújította erőfeszítéseit „Az EU 2021–2030 közötti időszakra vonatkozó közúti közlekedésbiztonsági szakpolitikai kerete – a következő lépések a »zéró-elképzelés« felé” című kiadványban; mivel e tekintetben az MI, az automatizálás és más új technológiák az emberi hibák lehetőségének csökkentése révén nagy lehetőségek rejtenek magukban a közúti biztonság növelésére, és fontos szerepet játszanak e téren;

R.  mivel a mesterséges intelligenciára vonatkozó uniós szabályozási keretnek azt is tükröznie kell, hogy biztosítani kell a munkavállalók jogainak tiszteletben tartását; mivel figyelembe kell venni az európai szociális partnerek digitalizációról szóló, 2020. júniusi keretmegállapodását;

S.  mivel a mesterséges intelligenciára vonatkozó uniós szabályozási keret hatókörének megfelelőnek és arányosnak kell lennie, és azt alapos elemzés tárgyává kell tenni; mivel ennek a technológiák és összetevőik széles körére ki kell terjednie, beleértve az általuk használt vagy előállított algoritmusokat, szoftvereket és adatokat is, célzott kockázatalapú megközelítésre van szükség a jövőbeli innováció akadályozásának és a szükségtelen terhek kialakulásának elkerülése érdekében, különösen a kkv-k számára; mivel a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák által működtetett alkalmazások sokfélesége megnehezíti a kockázatok teljes spektrumának megfelelő egységes megoldás megtalálását;

T.  mivel az adatelemzés és az MI egyre nagyobb mértékben befolyásolja a polgárok számára hozzáférhetővé tett információkat; mivel helytelen használat esetén ezek a technikák veszélyeztethetik a véleménynyilvánítás szabadságához és a tájékoztatáshoz való alapvető jogot, valamint a média szabadságát és a pluralizmust;

U.  mivel a mesterséges intelligenciára vonatkozó uniós szabályozási keret földrajzi hatályának az Unióban fejlesztett, bevezetett vagy használt mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák valamennyi alkotóelemére ki kell terjednie, azokat az eseteket is beleértve, amikor a technológiák egy része az Unión kívül található vagy elhelyezkedése nem meghatározott;

V.  mivel az MI-re vonatkozó uniós szabályozási keretnek magában kell foglalnia az összes releváns szakaszt, nevezetesen a vonatkozó technológiák és alkotóelemeik fejlesztését, bevezetését és használatát, megkövetelve a vonatkozó jogi kötelezettségek és etikai elvek kellő figyelembevételét, és meg kell határoznia azokat a feltételeket, amelyek biztosítják, hogy a fejlesztők, a bevezetők és a felhasználók teljes mértékben megfeleljenek ezeknek a kötelezettségeknek és elveknek;

W.  mivel a mesterséges intelligenciával, a robotikával és a kapcsolódó technológiákkal kapcsolatos etikai elvek harmonizált megközelítése megköveteli, hogy az Unióban egységesen értelmezzék a technológiák alapját képező fogalmakat, például az algoritmusokat, a szoftvert, az adatokat, illetve a biometrikus azonosítást;

X.  mivel az uniós szintű fellépést az indokolja, hogy el kell kerülni a szabályozási széttöredezettséget, vagy egy sor olyan nemzeti szabályozási rendelkezés kialakítását, amelyeknek nincs közös nevezője, valamint biztosítani kell a jogszabályokban foglalt közös etikai elvek azonos módon történő alkalmazását a magas kockázatú mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák fejlesztése, bevezetése és használata során; mivel jelentős kockázatok fennállása esetén egyértelmű szabályokra van szükség;

Y.  mivel a közös etikai elvek csak akkor hatékonyak, ha jogszabályba foglalják őket, továbbá ha azonosítják az elvek betartásának biztosításáért, értékeléséért és nyomon követéséért felelős személyeket;

Z.  mivel az etikai útmutatások, például a mesterséges intelligenciával foglalkozó magas szintű szakértői csoport által elfogadott alapelvek jó kiindulási pontot jelentenek, de nem tudják biztosítani, hogy a fejlesztők, a bevezetők és a felhasználók tisztességesen járjanak el, továbbá nem tudják garantálni az egyének hatékony védelmét; mivel az ilyen útmutatások különösen fontosak a magas kockázatú mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák tekintetében;

AA.  mivel minden tagállamnak ki kell jelölnie egy nemzeti felügyeleti hatóságot, amely felelős annak biztosításáért, értékeléséért és felügyeletéért, hogy a magas kockázatú mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák fejlesztése, bevezetése és használata megfeleljen az MI-re vonatkozó uniós szabályozási keretnek, felelős továbbá a vita és a nézőpontok cseréjének lehetővé tételéért, szoros együttműködésben az érintett érdekelt felekkel és a civil társadalommal; mivel a nemzeti felügyeleti hatóságoknak együtt kell működniük egymással;

AB.  mivel az Unió-szerte harmonizált megközelítés és a digitális egységes piac optimális működésének biztosítása érdekében értékelni kell a Bizottság és/vagy az Unió bármely ilyen összefüggésben kijelölt intézménye, szerve, hivatala és ügynöksége általi uniós szintű koordinációt a folyamatban lévő technológiai fejlődésből eredő új lehetőségek és kihívások – különösen a határokon átnyúló jellegű lehetőségek és kihívások – tekintetében; mivel e célból a Bizottságot meg kell bízni azzal, hogy találjon megfelelő megoldást az ilyen uniós szintű koordináció strukturálására;

Emberközpontú és ember alkotta mesterséges intelligencia

1.  úgy véli, hogy az ágazatspecifikus jogszabályok sérelme nélkül hatékony és harmonizált szabályozási keretre van szükség, amely az uniós jogon, aChartán és a nemzetközi emberi jogi jogszabályokon alapul, és különösen a magas kockázatú technológiákra alkalmazandó annak érdekében, hogy Unió-szerte azonos normákat lehessen megállapítani és hatékonyan lehessen védeni az uniós értékeket;

2.  véleménye szerint a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák fejlesztésére, bevezetésére és használatára vonatkozó, jogi kötelezettségekből és etikai elvekből álló, az MI-re vonatkozó új szabályozási keretnek maradéktalanul tiszteletben kell tartania a Chartát, és ezáltal tiszteletben kell tartania az emberi méltóságot, az egyén autonómiáját és önrendelkezését, törekednie kell a károkozás megelőzésére, a tisztesség, az inklúzió és az átláthatóság előmozdítására, az előítéletek és a – többek között a kisebbségi csoportokat érintő – megkülönböztetés kiküszöbölésére, továbbá azon elvek tiszteletben tartására és az azoknak való megfelelésre, melyek szerint korlátozni kell a felhasznált technológiák negatív következményeit, biztosítani kell a technológiák megmagyarázhatóságát és garantálni kell, hogy e technológiák az embereket szolgálják és ne helyettesítsék őket, illetve ne hozzanak döntéseket helyettük, mivel a végső cél minden ember jóllétének növelése;

3.  hangsúlyozza az MI-technológiákat alkalmazók, valamint a velük kapcsolatba lépők és a tőlük függők közötti erőviszonyokban tapasztalható aszimmetriára; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a polgárok MI iránti bizalmát csak az alapértelmezés szerinti etika és a beépített etika elvét követő szabályozási keretre építve lehet kialakítani, amely biztosítja, hogy bármely üzembe helyezett MI maradéktalanul tiszteletben tartsa a Szerződéseket, a Chartát és az Unió másodlagos jogát, valamint megfeleljen azoknak; úgy véli, hogy az ilyen megközelítésnek összhangban kell állnia az uniós jogalkotást vezérlő elővigyázatosság elvével, és az MI-re vonatkozó bármely szabályozási keret középpontjában kell állnia; e tekintetben egyértelmű és koherens irányítási modellt szorgalmaz, amely lehetővé teszi a vállalatok és az innovátorok számára a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák továbbfejlesztését;

4.   úgy véli, hogy a mesterséges intelligenciával, a robotikával és a kapcsolódó technológiákkal kapcsolatos bármely jogalkotási intézkedésnek összhangban kell lennie a szükségesség és az arányosság elvével;

5.   úgy véli, hogy ez a megközelítés lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy innovatív termékeket vezessenek be a piacra, és új lehetőségeket teremtsenek, miközben biztosítja az uniós értékek védelmét azáltal, hogy olyan MI-rendszerek kifejlesztéséhez vezet, amelyek beépített módon magukban foglalják az uniós etikai elveket; úgy véli, hogy egy ilyen értékalapú szabályozási keret hozzáadott értéket képviselne azáltal, hogy egyedülálló versenyelőnyt biztosítana az Unió számára, és a belső piac fellendítése révén jelentősen hozzájárulna az uniós polgárok és vállalkozások jóllétéhez és jólétéhez; hangsúlyozza, hogy egy ilyen MI-re vonatkozó szabályozási keret az innováció belső piacon történő előmozdítása tekintetében is hozzáadott értéket fog képviselni; úgy véli, hogy például a közlekedési ágazatban ez a megközelítés lehetőséget nyújt az uniós vállalkozások számára arra, hogy globális vezetővé váljanak ezen a területen;

6.  megjegyzi, hogy az uniós jogi keretnek vonatkoznia kell a mesterséges intelligenciára, a robotikára és a kapcsolódó technológiákra, többek között az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftverekre, algoritmusokra és adatokra;

7.  megjegyzi, hogy a mesterséges intelligencián, a robotikán és a kapcsolódó technológiákon alapuló lehetőségek a nagy adathalmazokra („Big Data”) támaszkodnak, valamint hogy az algoritmusok tanításához és az eredmények finomításához szükség van az adatok kritikus tömegére; e tekintetben üdvözli a Bizottság javaslatát egy közös uniós adattér létrehozására az adatcsere megerősítése és a kutatás támogatása érdekében, az európai adatvédelmi szabályok teljes körű tiszteletben tartása mellett;

8.  úgy véli, hogy a – különösen a magánélet és a személyes adatok védelmére vonatkozó – hatályos uniós jogi keret teljes mértékben alkalmazandó a mesterséges intelligenciára, a robotikára és a kapcsolódó technológiákra, és azt rendszeresen felül kell vizsgálni és ellenőrizni kell, szükség esetén pedig naprakésszé kell tenni az említett technológiák által okozott kockázatok hatékony kezelése végett, továbbá hogy e tekintetben előnyös lehet, ha szilárd etikai iránymutatásokkal egészül ki; rámutat, hogy ahol korai lenne jogi aktus elfogadása, ott puha jogi keretet kell alkalmazni;

9.  elvárja a Bizottságtól, hogy a mesterséges intelligenciáról szóló fehér könyv alapján olyan szilárd etikai megközelítést építsen be az ezen állásfoglalás mellékletében kért jogalkotási javaslatba, többek között a biztonságra, a felelősségre és az alapvető jogokra vonatkozóan, amely maximalizálja az MI-vel kapcsolatos technológiákban rejlő lehetőségeket és minimalizálja azok kockázatait; elvárja, hogy a kért jogalkotási javaslat tartalmazzon szakpolitikai megoldásokat a mesterséges intelligencia jelentős elismert kockázataira, többek között a nagy adathalmazok etikus gyűjtésére és felhasználására, valamint az algoritmikus átláthatóság és az algoritmikus torzítás kérdésére; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki az MI-technológia jelölésére szolgáló kritériumokat és mutatókat az átláthatóság, a megmagyarázhatóság és az elszámoltathatóság előmozdítása, valamint a fejlesztők további óvintézkedésekre való ösztönzése érdekében; hangsúlyozza, hogy be kell fektetni a nem műszaki tudományágaknak az MI-vel kapcsolatos tanulmányokba és kutatásokba való integrálásába, figyelembe véve a társadalmi összefüggéseket;

10.  úgy véli, hogy a mesterséges intelligenciát, a robotikát és a kapcsolódó technológiákat az emberi szükségletekhez kell igazítani azzal az elvvel összhangban, amely szerint fejlesztésüknek, bevezetésüknek és használatuknak mindig az emberek szolgálatában kell állnia, és sohasem fordítva, továbbá törekedniük kell a jóllét és az egyéni szabadság növelésére, a béke megőrzésére, a konfliktusok megelőzésére és a nemzetközi biztonság megerősítésére, miközben maximalizálják a kínált előnyöket, valamint megelőzik és csökkentik a kockázatokat;

11.  kijelenti, hogy a magas kockázatú mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák többek között, de nem kizárólag emberek általi fejlesztését, bevezetését és használatát mindig az etikának kell vezérelnie, és azokat úgy kell megtervezni, hogy tiszteletben tartsák és lehetővé tegyék az emberi beavatkozást és a demokratikus felügyelet gyakorlását, valamint szükség esetén a megfelelő kontrollintézkedések végrehajtása révén lehetővé tegyék az emberi ellenőrzés visszavételét;

Kockázatértékelés

12.  hangsúlyozza, hogy minden jövőbeli szabályozásnak differenciált és jövőorientált kockázatalapú megközelítést kell követnie a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák szabályozása terén, ideértve a technológiasemleges szabványokat valamennyi ágazatban, adott esetben ágazatspecifikus szabványokkal kiegészítve; megjegyzi, hogy a kockázatértékelési rendszer egységes végrehajtásának biztosítása, valamint a tagállamok közötti egyenlő versenyfeltételek biztosítására és a belső piac szétaprózódásának megelőzésére vonatkozó jogi kötelezettségeknek való megfelelés érdekében szükség van a magas kockázatú ágazatok és a magas kockázatú felhasználások vagy célok kimerítő és összesített jegyzékére; hangsúlyozza, hogy ezt a jegyzéket rendszeresen felül kell vizsgálni, és megjegyzi, hogy e technológiák változó természete miatt a jövőben szükség lehet a kockázatértékelésük elvégzési módjának újragondolására;

13.  úgy véli, hogy annak eldöntésének, hogy a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák magas kockázatúaknak tekintendők-e, és így a mesterséges intelligenciára vonatkozó szabályozási keretben meghatározott jogi kötelezettségeknek és etikai elveknek való kötelező megfelelés hatálya alá tartoznak-e, minden esetben pártatlan, szabályozott és külső, konkrét és meghatározott kritériumok szerint elvégzett előzetes értékelésen kell alapulnia;

14.  e tekintetben úgy véli, hogy amennyiben a mesterséges intelligencia, robotika és a kapcsolódó technológiák fejlesztése, bevezetése és használata során jelentős a kockázata annak, hogy egyes személyek vagy a társadalom számára sérülést vagy kárt okoznak az uniós jogban meghatározott alapvető jogok és biztonsági szabályok megsértésével, akkor azokat magas kockázatú technológiáknak kell tekinteni; úgy véli, hogy az arra irányuló értékelés során, hogy az MI-technológiák ilyen kockázatot jelentenek-e, figyelembe kell venni azt az ágazatot, amelyben e technológiákat fejlesztik, bevezetik vagy használják, valamint konkrét felhasználásukat vagy céljukat és a lehetséges sérülés vagy kár súlyosságát; az első és a második kritériumot, nevezetesen az ágazatot és a konkrét felhasználást vagy célt együttesen kell figyelembe venni;

15.  hangsúlyozza, hogy e technológiák kockázatértékelését a magas kockázatú ágazatok, valamint a magas kockázatú felhasználások és célok kimerítő és összesített jegyzéke alapján kell elvégezni; határozottan úgy véli, hogy e technológiák kockázatértékelésének az Unión belül koherensnek kell lennie, különösen abban az esetben, ha azokat mind az MI-re vonatkozó szabályozási keretnek való megfelelésük fényében, mind pedig az alkalmazandó esetleges ágazatspecifikus jogszabályokkal összhangban értékelik;

16.  úgy véli, hogy ezt a kockázatalapú megközelítést úgy kell kidolgozni, hogy az a meglévő eszközök felhasználásával a lehető legnagyobb mértékben korlátozza a vállalatok és különösen a kkv-k adminisztratív terheit; az ilyen eszközök közé tartozik többek között az (EU) 2016/679 rendeletben előírt adatvédelmi hatásvizsgálatok jegyzéke;

Biztonsági jellemzők, átláthatóság és elszámoltathatóság

17.  emlékeztet arra, hogy a fogyasztók tájékoztatáshoz való jogát az uniós jog kulcsfontosságú elvként rögzíti, és hangsúlyozza, hogy ezért teljes mértékben végre kell hajtani azt a mesterséges intelligenciával, a robotikával és a kapcsolódó technológiákkal összefüggésben; úgy véli, hogy ennek különösen ki kell terjednie az átláthatóságra a mesterségesintelligencia-rendszerekkel való interakció tekintetében, többek között az automatizálási folyamatokat illetően, valamint a rendszerek működési módját, képességeit, például az információk szűrésének és megjelenítésének módját, pontosságát és korlátait illetően; úgy véli, hogy ezt az információt a nemzeti felügyeleti hatóságok és a nemzeti fogyasztóvédelmi hatóságok rendelkezésére kell bocsátani;

18.   hangsúlyozza, hogy a fogyasztói bizalom elengedhetetlen e technológiák fejlesztéséhez és alkalmazásához, amelyek eredendő kockázatokat hordozhatnak, amennyiben átláthatatlan algoritmusokon és torzított adathalmazokon alapulnak; úgy véli, hogy a fogyasztóknak jogot kell biztosítani ahhoz, hogy érthetően, kellő időben, szabványosítottan, pontos és akadálymentes módon megfelelően tájékoztassák őket az algoritmikus rendszerek létezéséről, indokolásáról, lehetséges eredményéről és fogyasztókra gyakorolt hatásairól, arról, hogy hogyan lehet elérni egy döntéshozatali hatáskörrel rendelkező embert, valamint arról, hogy hogyan lehet ellenőrizni, érdemben vitatni és korrigálni a rendszer döntéseit; e tekintetben hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni és tiszteletben kell tartani azokat a tájékoztatási és közzétételi elveket, amelyekre a fogyasztóvédelmi jog vívmányai épülnek; úgy véli, hogy részletes tájékoztatást kell nyújtani a végfelhasználók számára a közlekedési rendszerek és a mesterséges intelligencia által támogatott járművek működéséről;

19.  megjegyzi, hogy alapvető fontosságú, hogy a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák által használt vagy előállított algoritmusok és adathalmazok megmagyarázhatóak legyenek, és amennyiben feltétlenül szükséges, az adatvédelemre, a magánélet védelmére, a szellemi tulajdonjogokra és az üzleti titkokra vonatkozó uniós jogszabályok maradéktalan tiszteletben tartása mellett hozzáférhetőek legyenek a hatóságok, például a nemzeti felügyeleti hatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok számára; megjegyzi továbbá, hogy a lehető legszigorúbb és alkalmazandó ágazati szabványokkal összhangban azoknak kell tárolniuk a dokumentációt, akik részt vesznek a magas kockázatú technológiák fejlesztésének különböző szakaszaiban; megjegyzi, hogy a piacfelügyeleti hatóságok e tekintetben további előjogokkal rendelkezhetnek; e tekintetben hangsúlyozza a jogszerű visszafejtés szerepét; úgy véli, hogy szükség lehet a piacfelügyeletre vonatkozó jelenlegi jogszabályok vizsgálatára annak érdekében, hogy biztosítható legyen, hogy az etikai kérdések szempontjából megfelelően reagálnak a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák elterjedésére;

20.  kéri, hogy a magas kockázatú technológiák fejlesztői és bevezetői számára írják elő, hogy amennyiben a kockázatértékelés azt jelzi, bocsássák a hatóságok rendelkezésére a felhasználásra, a tervezésre és a biztonsági utasításokra vonatkozó megfelelő dokumentációt, többek között – amennyiben az feltétlenül szükséges, és teljes mértékben tiszteletben tartva az adatvédelemre, a magánélet védelmére, a szellemitulajdon-jogokra és az üzleti titkokra vonatkozó uniós jogszabályokat – a forráskódokat, a fejlesztési eszközöket és a rendszer által használt adatokat; megjegyzi, hogy egy ilyen kötelezettség lehetővé tenné annak értékelését, hogy azok megfelelnek-e az uniós jognak és az etikai elveknek, és e tekintetben rámutat a nemzeti könyvtárak kiadványainak hivatalos letétbe helyezésével kapcsolatos példára; megjegyzi, hogy fontos különbséget tenni az algoritmusok átláthatósága és az algoritmusok használatának átláthatósága között;

21.  megjegyzi továbbá, hogy az emberi méltóság, az autonómia és a biztonság tiszteletben tartása érdekében kellő figyelmet kell fordítani a létfontosságú és fejlett orvosi berendezésekre, valamint annak szükségességére, hogy független megbízható hatóságok megőrizzék az e berendezéseket hordozó személyek számára történő szolgáltatásnyújtáshoz szükséges eszközöket, amennyiben azokat az eredeti fejlesztő vagy beépítő már nem nyújtja; az ilyen szolgáltatások magukban foglalnák például a karbantartást, a javítást és a fejlesztést, beleértve a működési hibákat és a sebezhetőségeket korrigáló szoftverfrissítéseket is;

22.  fenntartja, hogy a magas kockázatú mesterséges intelligenciát, robotikát és kapcsolódó technológiákat, többek között az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftvereket, algoritmusokat és adatokat, fejlesztésük, bevezetésük és felhasználásuk helyétől függetlenül, tervezés szerint biztonságos, nyomon követhető, technikailag stabil, megbízható, etikus és jogilag kötelező módon kell kifejleszteni, és független ellenőrzésnek és felügyeletnek kell alávetni őket; különösen úgy véli, hogy a mesterséges intelligenciával kapcsolatos termékek és szolgáltatások fejlesztési és ellátási láncában részt vevő valamennyi szereplőnek jogilag elszámoltathatónak kell lennie, és hangsúlyozza, hogy mechanizmusokra van szükség a felelősség és az elszámoltathatóság biztosításához;

23.  hangsúlyozza, hogy a megmagyarázhatóságra, az ellenőrizhetőségre, a nyomonkövethetőségre és az átláthatóságra vonatkozó szabályozás és iránymutatások, továbbá – amennyiben a kockázatértékelés ezt megköveteli, és feltétlenül szükséges, valamint az uniós jog – például az adatvédelemre, a magánélet védelmére, a szellemitulajdon-jogokra és az üzleti titkokra vonatkozó jogszabályok – teljes körű tiszteletben tartása mellett – a hatóságoknak az ilyen technológiák alapjául szolgáló technológiákhoz, adatokhoz és számítástechnikai rendszerekhez való hozzáférése elengedhetetlen a polgárok e technológiákba vetett bizalmának biztosításához, még akkor is, ha a megmagyarázhatóság mértéke a technológiák összetettségéhez kapcsolódik; rámutat arra, hogy nem mindig lehet magyarázatot adni arra, hogy egy modell miért vezetett egy adott eredményhez, például a „fekete doboz” jellegű algoritmusok esetében; ezért úgy véli, hogy ezen elvek tiszteletben tartása az elszámoltathatóság biztosításának előfeltétele;

24.  úgy véli, hogy a polgárokat, köztük a fogyasztókat tájékoztatni kell, ha mesterséges intelligenciát használó rendszerrel lépnek interakcióba, különösen annak érdekében, hogy egy terméket vagy szolgáltatást személyre szabjanak a felhasználók számára, hogy ki tudják-e kapcsolni vagy korlátozni tudják-e a személyre szabást, és ha igen, hogyan;

25.   e tekintetben hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy megbízhatóak legyenek, a mesterséges intelligenciának, a robotikának és kapcsolódó technológiáiknak technikailag stabilaknak és pontosaknak kell lenniük;

26.  hangsúlyozza, hogy fontos az összekapcsolt MI- és robotikai hálózatok védelme, és erőteljes intézkedésekkel ki kell küszöbölni a biztonsági réseket, az adatszivárgásokat, az adatmérgezéseket, a kibertámadásokat és a személyes adatokkal való visszaéléseket, továbbá hogy ehhez az érintett ügynökségeknek, szerveknek és intézményeknek mind uniós, mind nemzeti szinten együtt kell működniük egymással és e technológiák végfelhasználóival; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az MI-technológiák fejlesztése és telepítése során mindenkor biztosítsák az uniós értékek és az alapvető jogok tiszteletben tartását az Unió digitális infrastruktúrája biztonságának és ellenálló képességének garantálása végett;

A torzítás és a megkülönböztetés tilalma

27.  emlékeztet rá, hogy – attól függően, hogy miképpen fejlesztették és használják – a mesterséges intelligenciában benne rejlik a lehetőség a torzítások megteremtésére és megerősítésére, többek között a kiindulási adatállományokban meglevő torzítások révén, és ily módon létrejöhet az automatikus megkülönböztetés, többek között a közvetett megkülönböztetés számos formája hasonló jellemzőkkel rendelkező egyes embercsoportokkal szemben; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak meg minden lehetséges intézkedést az ilyen torzítások megelőzése és az alapvető jogok maradéktalan védelmének biztosítása céljából;

28.  aggódik a magas kockázattal járó mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák, ezen belül az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftverek, algoritmusok és adatok fejlesztése, bevezetése és használata során jelentkező torzítás és megkülönböztetés kockázata miatt; emlékeztet arra, hogy minden körülmények között tiszteletben kell tartaniuk az uniós jogot, valamint az emberi jogokat és méltóságot, az egyén autonómiáját és önrendelkezését, és mindenki számára biztosítaniuk kell az egyenlő bánásmódot és a megkülönböztetésmentességet;

29.  hangsúlyozza, hogy a mesterségesintelligencia-technológiákat úgy kell megtervezni, hogy tiszteletben tartsák, szolgálják és védjék az uniós értékeket és a fizikai és szellemi integritást, fenntartsák az Unió kulturális és nyelvi sokféleségét, és hozzájáruljanak az alapvető szükségletek kielégítéséhez; hangsúlyozza, hogy el kell kerülni az olyan használatokat, amelyek elfogadhatatlan közvetlen vagy közvetett kényszerhez vezethetnek, alááshatják a pszichológiai autonómiát és a mentális egészséget, illetve indokolatlan megfigyeléshez, megtévesztéshez vagy elfogadhatatlan manipulációhoz vezethetnek;

30.  szilárd meggyőződése, hogy a Chartában foglalt alapvető emberi jogokat szigorúan tiszteletben kell tartani annak biztosítása érdekében, hogy ezek a kialakulóban lévő technológiák ne okozzanak hézagokat a védelem terén;

31.  megerősíti, hogy a szoftverekben, algoritmusokban és adatokban rejlő lehetséges torzítás és az általuk okozott lehetséges megkülönböztetés nyilvánvaló károkat okozhat az egyéneknek és a társadalomnak, ezért ezeket ellensúlyozó stratégiák – például a kutatásban és fejlesztésben alkalmazott adathalmazok torzításának megszüntetése – kidolgozásának és megosztásának ösztönzésével, valamint az adatfeldolgozására vonatkozó szabályok kidolgozásával kell kezelni; úgy véli, hogy ez a megközelítés lehetőséget kínál arra, hogy a szoftvereket, algoritmusokat és adatokat bizonyos helyzetekben a torzítás és a megkülönböztetés elleni küzdelem eszközévé, valamint az egyenlő jogok és a pozitív társadalmi változás hajtóerejévé alakítsák;

32.  úgy véli, hogy e technológiák alapját a méltányosság, a pontosság, a titoktartás és az átláthatóság etikai értékeinek kell képezniük, ami ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy működésüknek olyannak kell lennie, hogy ne generáljon torzított kimeneti adatokat;

33.  hangsúlyozza a mesterséges intelligenciához, a robotikához és a kapcsolódó technológiákhoz használt adathalmazok minőségének fontosságát azok kontextusától függően, különös tekintettel a betanító adatok reprezentatív jellegére, az adathalmazok torzításainak megszüntetésére, a használt algoritmusokra, valamint az adatokra és az aggregálásra vonatkozó szabványokra; hangsúlyozza, hogy ezeknek az adathalmazoknak a nemzeti felügyeleti hatóságok által ellenőrizhetőknek kell lenniük minden olyan esetben, amikor felhívás érkezik annak biztosítására, hogy megfeleljenek a korábban említett elveknek;

34.   hangsúlyozza, hogy a különösen a nem európai szereplők által vezetett kiterjedt dezinformációs háború összefüggésében az MI-technológiák etikailag káros hatásokkal járhatnak az adatok és algoritmusok torzításainak kihasználása vagy annak révén, hogy valamely harmadik ország szándékosan megváltoztathatja a betanító adatokat, továbbá előre nem látható módon és kiszámíthatatlan következményekkel ki lehetnek téve a rosszindulatú manipuláció egyéb veszélyes formáinak is; ezért egyre nagyobb szükség van arra, hogy az Unió továbbra is beruházzon a kutatásba, az elemzésbe, az innovációba, valamint a határokon és ágazatokon átnyúló tudástranszferbe annak érdekében, hogy olyan MI-technológiákat fejlesszenek ki, amelyek egyértelműen mentesek lennének a profilalkotás, a torzítás és a megkülönböztetés minden formájától, és amelyek hatékonyan hozzá tudnának járulni az álhírek és a dezinformáció elleni küzdelemhez, tiszteletben tartva ugyanakkor az adatvédelmet és az uniós jogi kereteket;

35.  emlékeztet annak fontosságára, hogy az egyének számára hatékony jogorvoslati lehetőségeket biztosítsanak, és felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy hozzáférhető, megfizethető, független és hatékony eljárások és felülvizsgálati mechanizmusok álljanak rendelkezésre a polgárok jogainak, például a fogyasztói vagy polgári jogoknak az algoritmikus rendszerek használata révén történő megsértésével kapcsolatos valamennyi panasz pártatlan kivizsgálásának biztosítására, függetlenül attól, hogy annak forrásai állami vagy magánszektorbeli szereplők; hangsúlyozza a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti eljárásokról és a 2009/22/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvtervezet fontosságát, amelyről 2020. június 22-én politikai megállapodás született a fogyasztói jogok megsértésének kockázatával járó mesterségesintelligencia-rendszer bevezetését vagy folyamatban lévő használatát vitató, illetve a jogok megsértése esetén jogorvoslatot kérő jövőbeli ügyek tekintetében; kéri a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemzeti és uniós fogyasztói szervezetek elegendő finanszírozásban részesüljenek ahhoz, hogy segítsék a fogyasztókat jogorvoslathoz való joguk gyakorlásában olyan esetekben, amikor jogaikat megsértették;

36.   ezért úgy véli, hogy bármely természetes vagy jogi személy számára lehetővé kell tenni, hogy jogorvoslatot kérjen a mesterséges intelligenciával, robotikával vagy kapcsolódó technológiával az ő kárára, az uniós vagy a nemzeti jogot megsértve hozott döntésért;

37.  úgy véli, hogy ebben az összefüggésben az uniós szabályozási keret megsértésének gyanúja esetén első kapcsolattartó pontként a fogyasztók a nemzeti felügyeleti hatóságokat is megkereshetik jogorvoslat iránti kérelmekkel, a fent említett keret hatékony érvényesítésének biztosítása érdekében;

Társadalmi felelősség és a nemek közötti egyensúly

38.  hangsúlyozza, hogy a társadalmilag felelős mesterséges intelligenciának, robotikának és kapcsolódó technológiáknak szerepet kell játszaniuk olyan megoldások keresésében, amelyek védik és előmozdítják társadalmunk olyan alapvető jogait és értékeit, mint a demokrácia, a jogállamiság, a sokszínű és független média és az objektív és szabadon hozzáférhető tájékoztatás, az egészség és a gazdasági jólét, az esélyegyenlőség, a munkavállalói és szociális jogok, a jó minőségű oktatás, a gyermekek védelme, a kulturális és nyelvi sokszínűség, a nemek közötti egyenlőség, a digitális jártasság, az innováció és a kreativitás; emlékeztet arra, hogy biztosítani kell valamennyi polgár – köztük a perifériára szorult vagy kiszolgáltatott helyzetben lévők, például a fogyatékossággal élők – érdekeinek megfelelő figyelembevételét és képviseletét;

39.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ezen a területen is magas szintű általános digitális jártasságot érjenek el és magasan képzett szakembereket képezzenek, valamint biztosítsák az ilyen képesítések Unió-szerte történő kölcsönös elismerését; kiemeli, hogy sokszínű fejlesztői-mérnöki csapatokra van szükség, amelyek társadalmi kulcsszereplőkkel együtt dolgoznak a nemi alapú és kulturális torzítások megelőzése céljából, amelyek óvatlan módon bekerülhetnek az MI-algoritmusokba, -rendszerekbe és -alkalmazásokba; támogatja a mesterséges intelligencia társadalmi, jogi és etikai hatásaival kapcsolatos oktatási tantervek és lakossági kampányok létrehozását;

40.  hangsúlyozza annak alapvető fontosságát, hogy biztosítsák a gondolat- és véleménynyilvánítás szabadságát, így biztosítva, hogy ezek a technológiák ne mozdítsák elő a gyűlöletbeszédet vagy az erőszakot; ezért úgy véli, hogy a digitálisan gyakorolt véleménynyilvánítás szabadságának akadályozása vagy korlátozása az Unió alapelvei szerint jogellenes, kivéve, ha ezen alapvető jog gyakorlása jogellenes cselekményekkel jár;

41.  hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák hozzájárulhatnak a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez, és kijelenti, hogy fejlődésük európai modelljének a polgárok bizalmán és a nagyobb társadalmi kohézión kell alapulnia;

42.  hangsúlyozza, hogy semmilyen mesterségesintelligencia-rendszer bevezetése nem korlátozhatja indokolatlanul a felhasználók közszolgáltatásokhoz, például a társadalombiztosításhoz való hozzáférését; ezért felhívja a Bizottságot, hogy értékelje, hogyan érhető el ez a célkitűzés;

43.  hangsúlyozza a felelősségteljes kutatás és fejlesztés fontosságát, amelynek célja a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák teljes potenciáljának kihasználása a polgárok és a közjó érdekében; kéri, hogy az Unió és tagállamai mozgósítsanak forrásokat a felelős innováció fejlesztése és támogatása érdekében;

44.  hangsúlyozza, hogy a technológiai szakértelem egyre fontosabb lesz, és ezért folyamatosan naprakésszé kell tenni a képzéseket, különösen a jövő nemzedékek számára, valamint elő kell mozdítani a munkaerőpiacon már jelen lévők szakmai átképzését; e tekintetben kitart amellett, hogy az innovációt és a képzést nemcsak a magánszektorban, hanem a közszférában is elő kell mozdítani;

45.  kitart amellett, hogy e technológiák fejlesztése, bevezetése és használata semmilyen sérülést vagy kárt nem okozhat az egyéneknek, a társadalomnak vagy a környezetnek, és hogy ennek megfelelően a vonatkozó uniós és nemzeti felelősségi szabályokkal összhangban e technológiák fejlesztőit, bevezetőit és felhasználóit felelősségre kell vonni az ilyen sérülésért vagy kárért;

46.  felhívja a tagállamokat annak értékelésére, hogy a munkahelyeknek az e technológiák bevezetéséből eredő megszűnését megfelelő közpolitikáknak, például a munkaidő csökkentésének kell-e követnie;

47.  fenntartja, hogy egyértelmű szükség mutatkozik az uniós értékeken és etikai elveken alapuló tervezési megközelítésre a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák széles körű társadalmi elfogadásához szükséges feltételek kialakítása érdekében; úgy véli, hogy ez a megközelítés, amely a megbízható, etikailag felelős és technikailag stabil mesterséges intelligencia kialakítását kívánja elérni, a fenntartható, intelligens, biztonságos és hozzáférhető mobilitás fontos ösztönzője;

48.  felhívja a figyelmet az autonóm járművek által a csökkent mozgásképességű személyek számára nyújtott magas hozzáadott értékre, mivel e járművek révén hatékonyabban vehetnek részt a közúti közlekedésben, ami egyszerűbbé teszi a mindennapi életüket; hangsúlyozza a hozzáférhetőség fontosságát, különösen a MaaS-rendszerek (mobilitási szolgáltatás) tervezésekor;

49.  felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a megbízható mesterségesintelligencia-rendszerek fejlesztését annak érdekében, hogy a közlekedés biztonságosabbá, hatékonyabbá, hozzáférhetőbbé, megfizethetőbbé és befogadóbbá váljon, többek között a csökkent mozgásképességű személyek, különösen a fogyatékossággal élő személyek számára, figyelembe véve az (EU) 2019/882 európai parlamenti és tanácsi irányelvet(13) és az utasok jogairól szóló uniós jogot;

50.  úgy véli, hogy a mesterséges intelligencia segíthet a fogyatékossággal élő személyek készségeinek és kompetenciáinak jobb kihasználásában, és hogy a mesterséges intelligencia munkahelyi alkalmazása hozzájárulhat a befogadó munkaerőpiacokhoz és a fogyatékossággal élő személyek magasabb foglalkoztatási arányához;

Környezetvédelem és fenntarthatóság

51.  kijelenti, hogy a kormányoknak és a vállalkozásoknak alkalmazniuk kell a mesterséges intelligenciát, a robotikát és a kapcsolódó technológiákat az emberek és a bolygó javára, hozzájárulva a fenntartható fejlődés, a környezetvédelem, a klímasemlegesség és a körforgásos gazdaság céljainak eléréséhez; e technológiák fejlesztésének, bevezetésének és használatának hozzá kell járulnia a zöld átálláshoz, a környezet megőrzéséhez, valamint a technológiák életciklusa során és a teljes szállítói láncban a környezetben okozott kár minimalizálásához és helyreállításához az uniós jogszabályokkal összhangban;

52.  tekintettel jelentős környezeti hatásukra, az előző bekezdés alkalmazásában a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák fejlesztésének, bevezetésének és használatának környezeti hatását – adott esetben – az ágazatspecifikus hatóságok egész élettartamuk alatt értékelhetik; ez az értékelés magában foglalhatja a szükséges anyagok kitermelésének becsült hatását, valamint a fejlesztésük, bevezetésük és felhasználásuk által okozott energiafogyasztást és üvegházhatásúgáz-kibocsátást;

53.  javasolja, hogy a felelősségteljes és élvonalbeli mesterségesintelligencia-megoldások kifejlesztése érdekében fel kell tárni, ösztönözni és maximalizálni kell a mesterséges intelligenciában, a robotikában és a kapcsolódó technológiákban rejlő lehetőségeket, felelősségteljes kutatás és fejlesztés révén, ami pedig források mozgósítását igényli az Unió és tagállamai részéről;

54.  kiemeli, hogy e technológiák fejlesztése, bevezetése és használata számos lehetőséget kínál az ENSZ által körvonalazott fenntartható fejlődési célok, a globális energetikai átállás és a dekarbonizáció előmozdításához;

55.  úgy véli, hogy a társadalmi felelősségvállalás, a nemek közötti egyenlőség, a környezetvédelem és a fenntarthatóság célkitűzései nem érinthetik az e területeken meglévő általános és ágazati kötelezettségeket; úgy véli, hogy nem kötelező érvényű végrehajtási iránymutatásokat kell kidolgozni a fejlesztők, a bevezetők és a felhasználók számára – különösen a magas kockázatú technológiák esetében – az e rendeletnek való megfelelésük és e célkitűzések elérésének értékelésére szolgáló módszertan tekintetében;

56.  felhívja az Uniót, hogy mozdítsa elő és finanszírozza az emberközpontú mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák fejlesztését, amelyek kezelik a környezeti és éghajlati kihívásokat, és adózási, közbeszerzési vagy egyéb ösztönzők révén biztosítják az alapvető jogok tiszteletben tartását;

57.  hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák, többek között az automatizált döntések és a gépi tanulás fejlesztésének, bevezetésének és használatának jelenlegi magas szénlábnyoma ellenére ezek a technológiák hozzájárulhatnak az IKT-ágazat jelenlegi környezeti lábnyomának csökkentéséhez; hangsúlyozza, hogy ezeknek és más megfelelően szabályozott kapcsolódó technológiáknak számos különböző ágazatban döntő szerepet kell játszaniuk a zöld megállapodás, az ENSZ fenntartható fejlődési céljai és a Párizsi Megállapodás céljainak elérésében, és fokozniuk kell a környezetvédelmi politikák, például a hulladékcsökkentést és a környezetkárosodást érintő szakpolitikák hatását;

58.  felhívja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt az MI-technológia szénlábnyomáról, valamint a fogyasztók MI-technológia alkalmazására való áttérése miatti pozitív és negatív hatásokról;

59.  megjegyzi, hogy tekintettel az MI-alkalmazások fokozódó fejlődésére, amely számítástechnikai, tárolási és energiaforrásokat igényel, az MI-rendszerek környezeti hatásait egész életciklusuk során figyelembe kell venni;

60.  úgy véli, hogy például az egészségügy területén a végső felelősséget egy természetes vagy jogi személynek kell viselnie; hangsúlyozza, hogy az algoritmusok számára nyomon követhető és nyilvánosan hozzáférhető tanulóadatokat kell rendelkezésre bocsátani;

61.  határozottan támogatja a Bizottság által az Európai adatstratégiára vonatkozó közleményében javasolt európai egészségügyi adattér létrehozását, amelynek célja az egészségügyi adatcsere előmozdítása és a kutatás támogatása az adatvédelem teljes tiszteletben tartása mellett, ideértve az adatok MI-technológiával történő feldolgozását is, és amely megerősíti és kiterjeszti az egészségügyi adatok felhasználását és újrafelhasználását; ösztönzi az egészségügyi adatok határokon átnyúló cseréjének fokozását, azok összekapcsolását és felhasználását biztonságos, egyesített adattárak, egyedi típusú egészségügyi információk, például az európai egészségügyi nyilvántartások, a genomadatok és a digitális egészségügyi képek révén az Unió egészére kiterjedő interoperábilis nyilvántartások vagy adatbázisok olyan területeken történő előmozdítása érdekében, mint amilyen a kutatás, a tudomány és az egészségügyi ágazatok;

62.  kiemeli az MI előnyeit a betegségmegelőzés, a betegségkezelés és a járványvédelem terén, amit az is jól példáz, hogy a Covid19-járványt az MI már a WHO-t megelőzően előre jelezte; sürgeti a Bizottságot, hogy megfelelően lássa el az ECDC-t a szükséges, anonimizált, valós idejű globális egészségügyi adatok független, a tagállamokkal együttműködve végzett gyűjtéséhez szükséges szabályozási kerettel és erőforrásokkal, többek között a Covid19-válság nyomán felmerült problémák kezelése érdekében;

Magánélet és biometrikus azonosítás

63.  megállapítja, hogy gyors ütemben nő a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák fejlesztéséből, bevezetéséből és használatából származó adatok – ezen belül személyes adatok, így például biometrikus adatok – előállítása és használata, ami még inkább megerősíti, hogy az uniós joggal összhangban tiszteletben kell tartani és érvényesíteni kell a polgárok magánélethez való jogát és a személyes adatok védelmét;

64.  rámutat arra, hogy az e technológiák által a személyes adatok és a nem személyes adatok személyek kategorizálására és mikrocélzására, az egyének sérülékeny pontjainak azonosítására vagy az előrejelzésen alapuló pontos ismeretek kiaknázására való felhasználására biztosított lehetőséget ellensúlyozni kell a hatékonyan végrehajtott adatvédelemmel és olyan adatvédelmi elvekkel, mint az adattakarékosság, a profilalkotással szembeni tiltakozáshoz való jog, a saját adatok felhasználása fölötti ellenőrzéshez való jog, az automatizált feldolgozáson alapuló döntések magyarázatához való jog és a beépített adatvédelem elve, valamint az arányosság, a szükségesség és az általános adatvédelmi rendeletnek (GDPR) megfelelő szigorú célhozkötöttség elve;

65.  hangsúlyozza, hogy amikor a hatóságok – jelentős közérdekű célból – olyan távoli felismerési technológiákat alkalmaznak, mint például a biometrikus jellemzők felismerése, nevezetesen az arcfelismerés, akkor azok használatáról mindig tájékoztatást kell nyújtani, annak mindig arányosnak és célzottnak kell lennie, konkrét célkitűzésekre kell korlátozódnia, az uniós joggal összhangban időben korlátozottnak kell lennie, valamint kellően figyelembe kell vennie az emberi méltóságot és autonómiát és a Chartában foglalt alapvető jogokat. Az ilyen felhasználás kritériumait és korlátait bírósági felülvizsgálatnak és demokratikus ellenőrzésnek kell alávetni, valamint figyelembe kell venni a felhasználás civil társadalomra gyakorolt pszichológiai és szociokulturális hatását;

66.  hangsúlyozza, hogy bár a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák közhatalmi döntések keretében történő alkalmazásának vannak előnyei, eredményezhet súlyos visszaéléseket is, mint például a tömeges megfigyelés, a prediktív rendészet és a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése;

67.  úgy véli, hogy azokat a technológiákat, amelyek képesek automatizált döntéseket hozni, így felváltják a hatóságok általi döntéshozatalt, a lehető legnagyobb körültekintéssel kell kezelni, különösen az igazságszolgáltatás és a bűnüldözés területén;

68.  úgy véli, hogy a tagállamoknak csak akkor szabadna alkalmazniuk ilyen technológiákat, ha alapos bizonyítékok támasztják alá azok megbízhatóságát és ha az érdemi emberi beavatkozás és felülvizsgálat lehetséges vagy szisztematikus azokban az esetekben, amikor alapvető szabadságokról van szó; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nemzeti hatóságok végezzenek szigorú alapjogi hatásvizsgálatot az ilyen esetekben alkalmazott mesterségesintelligencia-rendszerekre vonatkozóan, különösen miután e technológiákat magas kockázatúként értékelték;

69.  véleménye szerint a mesterséges intelligencia, robotika vagy kapcsolódó technológiák segítségével a közhatalom előjogai keretében hozott határozatokat érdemi emberi beavatkozásnak és megfelelő eljárásnak kell alávetni, különösen miután e technológiákat magas kockázatúként értékelték;

70.  úgy véli, hogy a technológiai fejlődés nem vezethet ahhoz, hogy a mesterséges intelligenciát, a robotikát és a kapcsolódó technológiákat olyan közszektorbeli döntések önálló meghozatalához használják, amelyek közvetlen és jelentős hatást gyakorolnak a polgárok jogaira és kötelezettségeire;

71.  megállapítja, hogy az MI, a robotika és a kapcsolódó technológiák használata a bűnüldözés és a határellenőrzés területén erősítheti a közbiztonságot és a védettséget, de ugyanakkor kiterjedt és szigorú ellenőrzést, valamint a lehető legmagasabb fokú átláthatóságot igényli mind az egyes alkalmazások kockázatértékelése, mind pedig az MI, a robotika és a kapcsolódó technológiák használatának általános áttekintése tekintetében e területeken; véleménye szerint az ilyen technológiák jelentős és ennek megfelelően kezelendő etikai kockázatot hordoznak, mivel hátrányosan érinthetik az egyéneket, különösen a magánélethez, az adatvédelemhez és megkülönböztetésmentességhez való joguk tekintetében; hangsúlyozza, hogy helytelen felhasználásuk közvetlen veszélyt jelenthet a demokráciára, és bevezetésük és használatuk során tiszteletben kell tartani az arányosság és a szükségesség elvét, az Alapjogi Chartát, valamint a vonatkozó másodlagos uniós jogot, így az adatvédelmi szabályokat; hangsúlyozza, hogy a MI-nek soha nem szabad felváltania az embereket az ítéletek meghozatala terén; úgy véli, hogy az egyénekre vonatkozóan joghatással bíró vagy őket jelentősen érintő határozatok, így óvadék meghatározása vagy próbára bocsátás, bíróság előtti meghallgatás vagy kizárólag automatizált feldolgozásra alapozott döntések esetében mindig szükség van egy ember érdemi értékelésére és ítéletére;

Megfelelő irányítás

72.  hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák, különösen a magas kockázatú technológiák fejlesztésének, bevezetésének és használatának megfelelő irányítása, amely többek között az elszámoltathatóságot a középpontba helyező intézkedések bevezetése, valamint a torzítás és a megkülönböztetés potenciális kockázatainak a kezelése révén valósulhat meg, növelheti a polgárok biztonságát és az e technológiák iránti bizalmát;

73.  úgy véli, hogy e technológiák irányítására a Bizottság és/vagy az e tekintetben e feladatra kijelölt más illetékes uniós intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség által koordinált, az egyes tagállamok nemzeti felügyeleti hatóságai által végrehajtott közös irányítási keret biztosítaná a koherens uniós megközelítést és az egységes piac széttagolódásának megelőzését;

74.  megállapítja, hogy a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák fejlesztése során nagy mennyiségben használnak fel adatokat, és az ilyen adatok feldolgozását, megosztását, az ezekhez való hozzáférést és ezek felhasználását a jogszabályokkal és a minőség, az integritás, az interoperabilitás, az átláthatóság, a biztonság, az adatvédelem és az ellenőrzés azokban foglalt követelményeivel összhangban kell szabályozni;

75.  emlékeztet arra, hogy az adatokhoz való hozzáférés nélkülözhetetlen eleme a digitális gazdaság növekedésének; e tekintetben rámutat arra, hogy az adatok interoperabilitása – a bezártsági hatások korlátozása révén – kulcsfontosságú szerepet játszik a digitális egységes piacon a tisztességes piaci feltételek biztosításában és az egyenlő versenyfeltételek előmozdításában;

76.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a személyes adatok, különösen a kiszolgáltatott csoportokra, így például a fogyatékossággal élő személyekre, a betegekre, a gyermekekre, az idősekre, a kisebbségekre, a migránsokra és a kirekesztés által veszélyeztetett egyéb csoportokra vonatkozó vagy tőlük származó adatok megfelelő védelmét;

77.   megjegyzi, hogy a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák hatóságok általi fejlesztését, bevezetését és használatát gyakran kiszervezik magán szerződő feleknek; úgy véli, hogy ez semmilyen módon nem veszélyeztetheti a közös értékek és az alapvető jogok védelmét; úgy véli, hogy a közbeszerzési feltételeknek adott esetben tükrözniük kell a hatóságok számára előírt etikai normákat;

A fogyasztók és a belső piac

78.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a szabályozási keret akkor legyen alkalmazandó, ha az Unión belüli fogyasztók algoritmikus rendszer felhasználói, alanyai, célpontjai, vagy ha a fogyasztókat ilyen rendszerbe irányítják, függetlenül a rendszert kifejlesztő, értékesítő vagy alkalmazó szervezetek letelepedési helyétől; úgy véli továbbá, hogy a jogbiztonság érdekében az e keretrendszerben megállapított szabályokat valamennyi fejlesztőre és az értéklánc egészére alkalmazni kell, nevezetesen a vonatkozó technológiák és összetevőik fejlesztésére, bevezetésére és használatára, valamint magas szintű fogyasztóvédelmet kell garantálniuk;

79.  megállapítja, hogy a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák, ezen belül az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftverek, algoritmusok és adatok, valamint az olyan területek, mint a dolgok internete, a gépi tanulás, a szabályokon alapuló rendszerek vagy az automatizált és a támogatott döntéshozatali folyamatok szervesen kapcsolódnak egymáshoz; megjegyzi továbbá, hogy szabványosított ikonokat lehetne kidolgozni annak érdekében, hogy segítsék az ilyen rendszerek fogyasztókkal való megismertetését minden olyan esetben, amikor ezeket a rendszereket összetettség jellemzi, vagy amikor olyan döntések meghozatalához vezetnek, amelyek jelentős hatással vannak a fogyasztók életére;

80.  emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak meg kell vizsgálnia a meglévő jogi keretet és annak alkalmazását, beleértve a fogyasztóvédelmi jog vívmányait, a termékfelelősségre, a termékbiztonságra és a piacfelügyeletre vonatkozó jogszabályokat a joghézagok és a meglévő szabályozási kötelezettségek azonosítása érdekében; úgy véli, hogy erre annak megállapítása érdekében van szükség, hogy a jogi keret képes-e reagálni a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák megjelenéséből fakadó új kihívásokra, és biztosítani a fogyasztóvédelem magas szintjét;

81.  hangsúlyozza, hogy hatékonyan kell kezelni a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák jelentette kihívásokat, és biztosítani kell a fogyasztók tudatosságát és megfelelő védelmét; hangsúlyozza, hogy meg kell haladni a tájékoztatásnak és a közzétételnek a fogyasztóvédelmi jog vívmányainak alapjául szolgáló hagyományos elveit, mivel a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák fejlesztésére, bevezetésére és használatára vonatkozó erősebb fogyasztói jogokra és egyértelmű korlátozásokra lesz szükség annak biztosítása érdekében, hogy a technológia hozzájáruljon a fogyasztók életének javításához, és olyan módon fejlődjön, amely tiszteletben tartja az alapvető jogokat és a fogyasztói jogokat, valamint az uniós értékeket;

82.  felhívja a figyelmet arra, hogy a 768/2008/EK határozattal(14) bevezetett jogszabályi keret a gyártókra, importőrökre és forgalmazókra vonatkozó kötelezettségek harmonizált jegyzékét írja elő, ösztönzi a szabványok alkalmazását, és a termék veszélyességétől függően többszintű ellenőrzést ír elő; úgy véli, hogy ezt az elvet a mesterséges intelligenciát alkalmazó termékekre is alkalmazni kell;

83.  megjegyzi, hogy a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák fogyasztókra gyakorolt hatásainak elemzése céljából az adatokhoz való hozzáférést az uniós jog – például az adatvédelemre, a magánélet védelmére és az üzleti titkokra vonatkozó jogszabályok – teljes körű tiszteletben tartása mellett ki lehetne terjeszteni az illetékes nemzeti hatóságokra; emlékeztet annak fontosságára, hogy a fogyasztók oktatásban részesüljenek, hogy tájékozottak legyenek és megszerezzék a készségeket ahhoz, hogy kezelni tudják a mesterséges intelligenciát, a robotikát és a kapcsolódó technológiákat, annak érdekében, hogy megvédjék őket az esetleges kockázatoktól és fenntartsák jogaikat;

84.  felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon intézkedéseket az adatok nyomon követhetősége érdekében, szem előtt tartva mind az adatszerzés jogszerűségét, mind a fogyasztói jogok és az alapvető jogok védelmét az uniós jog – például az adatvédelemre, a magánélet védelmére, a szellemitulajdon-jogokra és az üzleti titkokra vonatkozó uniós jogszabályok – teljes körű tiszteletben tartása mellett;

85.   megjegyzi, hogy e technológiáknak felhasználóközpontúnak kell lenniük, és oly módon kell kialakítani azokat, hogy életkorra, nemre, képességre vagy tulajdonságra való tekintet nélkül mindenki igénybe vehesse a mesterségesintelligencia-termékeket vagy -szolgáltatásokat; megjegyzi, hogy az ezekhez való hozzáférés különösen fontos a fogyatékossággal élő személyek számára; megjegyzi, hogy nem szabad egyenmegoldásokat alkalmazni, és a felhasználók lehető legszélesebb körét lefedő és a vonatkozó akadálymentesítési szabványokat követő tervezési elveket kell figyelembe venni; hangsúlyozza, hogy ez lehetővé teszi az egyének számára, hogy egyenlően hozzáférjenek a meglévő és a kialakulóban lévő, számítógépen keresztül közvetített emberi tevékenységekhez és támogató technológiákhoz, és aktívan részt vegyenek azokban;

86.  hangsúlyozza, hogy amennyiben mesterséges intelligencia, robotika vagy kapcsolódó technológiák fejlesztésének, bevezetésének vagy használatának megvalósításához jelentős mértékben járulnak hozzá közpénzek, a nyílt közbeszerzés és a nyílt szerződési szabványok mellett figyelembe kell venni azt a lehetőséget, hogy a kódnak, a generált adatoknak – amennyiben azok nem személyhez kötődőek – és a betanított modellnek alapértelmezés szerint nyilvánosnak kell lenniük a fejlesztővel kötött megállapodás alapján, az átláthatóság garantálása, a kiberbiztonság fokozása és az innováció előmozdítását célzó újrafelhasználásuk lehetővé tétele érdekében; hangsúlyozza, hogy ily módon teljes mértékben ki lehet aknázni az egységes piacban rejlő lehetőségeket, elkerülve a piac széttöredezését;

87.  úgy véli, hogy az MI-ben, a robotikában és a kapcsolódó technológiákban hatalmas potenciál rejlik abban a tekintetben, hogy lehetőségeket biztosítsanak a fogyasztók számára ahhoz, hogy a jobb termékek és szolgáltatások mellett az életminőségüket javító tényezőkhöz juthassanak hozzá az életük számos területén, továbbá élvezhessék a hatékonyabb piacfelügyelet előnyeit, amennyiben továbbra is érvényben marad valamennyi alkalmazandó alapelv, feltétel és szabályozás, ideértve az átláthatóság és az ellenőrizhetőség követelményét;

Biztonság és védelem

88.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió és tagállamai biztonság- és védelempolitikáját z Chartában rögzített alapelvek és az Egyesült Nemzetek Alapokmányának elvei, valamint az emberek sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogai, az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség és a jogállamiság egyetemes értékeinek közös értelmezése és tisztelete vezérli; hangsúlyozza, hogy az uniós kereten belüli valamennyi védelmi vonatkozású erőfeszítésnek tiszteletben kell tartania ezeket az egyetemes értékeket, miközben előmozdítja a békét, a biztonságot és a haladást Európában és a világban;

89.  üdvözli, hogy az egyes hagyományos fegyverekről szóló ENSZ-egyezmény (CCW) magas szerződő feleinek 2019. évi ülésén támogatták az autonóm fegyverrendszerek kifejlesztésére és használatára vonatkozó 11 irányadó elvet; sajnálja azonban, hogy nem sikerült megállapodni a halált okozó autonóm fegyvereket szabályozó, hatékony végrehajtási mechanizmussal rendelkező, jogilag kötelező erejű eszközről; üdvözli és támogatja a Bizottság mesterséges intelligenciával foglalkozó magas szintű szakértői csoportja által 2019. április 9-én közzétett „Etikai iránymutatások a megbízható mesterséges intelligencia érdekében” című jelentést, és a halált okozó autonóm fegyverrendszerekkel kapcsolatos álláspontját; sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki nemzeti stratégiákat a halált okozó autonóm fegyverek meghatározására és jogi státusára vonatkozóan egy átfogó uniós szintű stratégia kialakítása érdekében, és az Unió főképviselőjével/a Bizottság alelnökével (főképviselő/alelnök) és a Tanáccsal együtt mozdítsák elő a halált okozó autonóm fegyverekről az ENSZ CCW-egyezménye keretében és más releváns fórumokon folytatott vitát, továbbá állapítsanak meg a teljesen autonóm, félautonóm és távirányítású halált okozó fegyverrendszerek kifejlesztésének és használatának etikai és jogi paramétereire vonatkozó nemzetközi normákat; emlékeztet e tekintetben a halált okozó autonóm fegyverrendszerekkel kapcsolatos 2018. szeptember 12-i állásfoglalására, és ismételten felszólít a halált okozó autonóm fegyverrendszerekkel kapcsolatban egy közös álláspont sürgős kidolgozására és elfogadására, továbbá az érdemi emberi irányítás nélküli és az emberi beavatkozás elvének tiszteletben tartása nélküli támadások végrehajtását lehetővé tevő halált okozó autonóm fegyverrendszerek kifejlesztésének, gyártásának és használatának nemzetközi szintű betiltására, összhangban a legnevesebb mesterséges intelligencia kutatók 2015-ös nyílt levelében foglalt nyilatkozattal; üdvözli, hogy a Tanács és a Parlament egyetért abban, hogy a halált okozó olyan autonóm fegyvereket, amelyek a „támadások során nem teszik lehetővé az érdemi emberi ellenőrzést a cél kiválasztására és a csapás végrehajtására vonatkozó döntésekkel kapcsolatban” ki kell zárni az Európai Védelmi alap keretében finanszírozott fellépések közül; úgy véli, hogy a mesterséges intelligenciának a védelem – például a hírszerzés, a megfigyelés és felderítés (ISR) vagy a kiberműveletek – területén való alkalmazására vonatkozó etikai szempontokat nem szabad figyelmen kívül hagyni, és különös figyelmet kell fordítani a katonai műveletekben használt drónok fejlesztésére és bevetésére;

90.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi jogban nem szabályozott, a biztonsági és védelmi területen kialakulóban lévő technológiákat az emberiség tiszteletének elve és a közös lelkiismeret parancsai alapján kell megítélni;

91.  javasolja, hogy az MI-n alapuló rendszerek védelmi célú, harci és nem harci helyzetekben történő használatát szabályozó bármely európai keretnek tiszteletben kell tartania valamennyi alkalmazandó jogi rendszert, különösen a nemzetközi humanitárius jogot és a nemzetközi emberi jogi jogszabályokat, valamint meg kell felelnie az uniós jognak, elveknek és értékeknek, figyelembe véve az Unión belüli műszaki és biztonsági infrastruktúrák különbségeit;

92.  elismeri, hogy a védelmi ipari bázisoktól eltérően a mesterséges intelligenciával kapcsolatos döntő jelentőségű innovációk a kisebb tagállamokból is származhatnak, ezért egy, a KBVP szempontjából szabványosított megközelítés révén biztosítani kell, hogy a kisebb tagállamok és a kkv-k ne szoruljanak ki; hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligenciával kapcsolatos közös uniós képességek és a tagállamok műveleti koncepcióinak összehangolása áthidalhatja az olyan technikai hiányosságokat, amelyek miatt a megfelelő technológiával, iparági szakértelemmel vagy a mesterségesintelligencia-rendszereknek a védelmi minisztériumaikban történő alkalmazásához szükséges képeségekkel nem rendelkező tagállamok kimaradhatnak;

93.  úgy véli, hogy az uniós kereten belül a biztonsággal és védelemmel kapcsolatos jelenlegi és jövőbeli tevékenységek a mesterséges intelligenciára, a robotikára és az autonómiára, valamint a kapcsolódó technológiákra fognak támaszkodni, valamint hogy a megbízható, szilárd és bizalomra érdemes mesterséges intelligencia hozzájárulhat egy modern és hatékony haderőhöz; az Uniónak ezért vezető szerepet kell vállalnia a mesterségesintelligencia-rendszerek kutatásában és fejlesztésében a biztonság és a védelem területén; úgy véli, hogy a mesterséges intelligencián alapuló alkalmazások biztonsági és védelmi célú használata számos közvetlen előnyt kínálhat a művelet vezénylője számára, például az összegyűjtött adatok jobb minőségét, nagyobb helyzetismeretet, gyorsabb döntéshozatalt, a jobb kábelezésnek köszönhetően a járulékos károk csökkent kockázatát, a helyszíni erők védelmét, valamint a katonai felszerelések nagyobb megbízhatóságát és így az embereket érő kockázatok és az emberáldozatok kockázatának csökkenését; hangsúlyozza, hogy a képességek és a műveletek terén az európai stratégiai autonómia biztosításához elengedhetetlen a mesterséges intelligencia fejlesztése a védelem területén; emlékeztet arra, hogy a mesterségesintelligencia-rendszerek fokozatosan az újonnan megjelenő biztonsági fenyegetések, például a kiber- és hibrid hadviselés elleni küzdelem kulcsfontosságú elemévé válnak az online és offline terekben egyaránt; hangsúlyozza ugyanakkor a mesterséges intelligencia szabályozatlan használatából eredő valamennyi kockázatot és kihívást; megjegyzi, hogy a mesterséges intelligencia manipulációnak, hibáknak és pontatlanságoknak lehet kitéve;

94.  hangsúlyozza, hogy az MI-technológiák lényegében kettős felhasználásúak, és a védelmi tevékenységekben használt mesterséges intelligencia fejlesztése szempontjából előnyös a katonai és civil technológiák egymásra hatása; kiemeli, hogy a védelmi tevékenységekhez használt mesterséges intelligencia egy transzverzális diszruptív technológia, amelynek fejlesztése lehetőségeket nyújthat az Unió versenyképessége és stratégiai autonómiája szempontjából;

95.  elismeri, hogy napjainkban, a hibrid és fejlett fegyverkezés korában az információ mennyisége és gyorsasága a válsághelyzetek korai szakaszában megterhelő lehet az emberi elemzők számára, és egy mesterségesintelligencia-rendszer olyan módon lehet képes az információk feldolgozására, amely biztosítaná, hogy a gyors reagálás érdekében az emberi döntéshozók a megfelelő időn belül az információk teljes spektrumát követni tudják;

96.  hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos a mesterséges intelligencia területén a humántőke fejlesztésébe való beruházás, a biztonság és a védelem területén használt mesterségesintelligencia-technológiákkal kapcsolatos szükséges készségek és oktatás támogatása, különös hangsúlyt fektetve a félautonóm és autonóm műveleti rendszerek etikai kérdéseire a mesterséges intelligenciát alkalmazó világban érvényesülő emberi elszámoltathatóság alapján; hangsúlyozza különösen annak fontosságát, hogy az e területen tevékenykedő etikával foglalkozó szakemberek megfelelő készségekkel rendelkezzenek és megfelelő képzésben részesüljenek; felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb terjessze elő a 2020. február 19-én a mesterséges intelligenciáról szóló fehér könyvben bejelentett „készségfejlesztési program megerősített változatát”;

97.  hangsúlyozza, hogy az atomfegyverek megjelenése óta a kvantuminformatika lehet a legforradalmibb változás a konfliktusok tekintetében, és ezért sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy kvantuminformatikai technológiák további fejlődését kezeljék prioritásként; elismeri, hogy a kvantuminformatika által segített, agressziónak minősülő cselekmények, többek között a kritikus infrastruktúrák elleni támadások olyan konfliktuskörnyezetet fognak teremteni, amelyben a döntéshozatalra rendelkezésre álló idő drasztikus módon napokról órákra, majd percekről másodpercekre fog csökkenni, ami arra kényszeríti majd a tagállamokat, hogy a saját védelmüket szolgáló képességeket fejlesszenek ki, és arra képezzék ki döntéshozóikat és katonai személyzetüket, hogy ilyen rövid időn belül hatékonyan reagáljanak;

98.  szorgalmazza a védelmi célú európai mesterséges intelligenciába és az azt kiszolgáló kritikus infrastruktúrába történő beruházások fokozását;

99.  emlékeztet arra, hogy a világ jelenlegi katonai hatalmainak többsége már jelentős kutatási-fejlesztési erőfeszítéseket tesz a mesterséges intelligencia katonai dimenziójával kapcsolatban; úgy véli, hogy az Uniónak biztosítania kell, hogy ezen a téren ne maradjon le;

100.  felszólítja a Bizottságot, hogy a biztonságos, ellenállóképes és stabil mesterségesintelligencia- és robotikai rendszerek kifejlesztésének és alkalmazásának biztosítása érdekében az iparpolitikájába építse be a kiberbiztonsági kapacitásépítést; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a blokkláncalapú kiberbiztonsági protokollok és alkalmazások felhasználását a mesterségesintelligencia-infrastruktúrák ellenálló képességének, megbízhatóságának és szilárdságának az adattitkosítás közvetítő nélküli modelljei útján történő javítása érdekében; ösztönzi az európai érdekelt feleket olyan fejlett funkciók kutatására és kifejlesztésére, amelyek elősegíthetik az Unió és polgárai biztonságát veszélyeztető hibás és rosszindulatú mesterségesintelligencia- és robotikai rendszerek felismerését;

101.  hangsúlyozza, hogy a védelem területén alkalmazott valamennyi mesterségesintelligencia-rendszernek a harcfeladatára vonatkozóan konkrét és jól meghatározott bevetési kerettel kell rendelkeznie, amely révén az embereknek megmarad a lehetősége a telepített rendszerek észlelésére, kikapcsolására vagy deaktiválására, amennyiben azok túlterjeszkednek az emberi irányító által meghatározott és hozzárendelt bevetési kereten, illetve eszkaláló vagy nem rendeltetésszerű tevékenységbe kezdenek; úgy véli, hogy a mesterséges intelligencián alapuló, katonai felhasználásra szánt rendszereket, termékeket és technológiát fel kell szerelni egy „fekete dobozzal”, amely rögzíti a gép által végzett valamennyi adattranzakciót;

102.  hangsúlyozza, hogy a mesterségesintelligencia-rendszerek tervezésével, fejlesztésével, bevezetésével és használatával kapcsolatos döntésért a teljes felelősséget és elszámoltathatóságot az emberi kezelőknek kell viselniük, mivel biztosítani kell a fegyverrendszerek feletti érdemi emberi ellenőrzést és irányítást és az erőszak alkalmazására vonatkozó döntés mögötti emberi szándékot a mesterségesintelligencia-alapú fegyverrendszerek bármely olyan döntésének végrehajtása esetén, amely halálos következményekkel járhat; hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencián alapuló rendszerek vezérlését és irányítását továbbra is tényleges emberi ellenőrzés alatt kell tartani, a katonai vezetés szintjén követve az emberi beavatkozás („human-in-the loop”), az emberi felügyelet („human-on-the-loop”) és az emberi vezérlés („human-in-command”) elvét; hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencián alapuló rendszereknek lehetővé kell tenniük a hadseregek katonai vezetése számára, hogy a halált okozó erőszak alkalmazásáért teljes felelősségvállalás és elszámoltathatóság mellett járjanak el és rendelkezzenek a szükséges mértékű döntéshozatali képességgel, amelyet nem lehet gépekre átruházni, mivel e döntéshozatalnak megkülönböztetésen, arányosságon és elővigyázatosságon kell alapulnia, ha ilyen rendszerek segítségével halált okozó vagy nagyléptékű pusztítással járó fellépést hajtanak végre; hangsúlyozza, hogy az intelligens fegyverek és egyéb, mesterséges intelligencián alapuló rendszerek bevetésére vonatkozóan egyértelmű és nyomon követhető olyan felhatalmazási és elszámoltathatósági keretrendszereket kell létrehozni, amelyek a felhasználók egyedi jellemzőit, például biometrikus jellemzőket használnak annak érdekében, hogy a bevetést kizárólag az erre felhatalmazással rendelkező személyzetnek tegyék lehetővé;

Közlekedés

103.  hangsúlyozza a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák használata által valamennyi autonóm közúti, vasúti, vízi és légi közlekedési eszköz, valamint a modális váltás és az intermodalitás ösztönzése számára kínált lehetőségeket, mivel ezek a technológiák hozzájárulhatnak az áru- és személyszállítás szállítási módjai optimális kombinációjának megtalálásához; hangsúlyozza továbbá az ezekben rejlő lehetőségeket a közlekedés, a logisztika és a forgalom hatékonyabbá tételére, valamint valamennyi közlekedési mód biztonságosabbá, intelligensebbé és környezetbarátabbá tételére; rámutat, hogy a mesterséges intelligencia etikai megközelítése korai előrejelző rendszernek is tekinthető, különösen a közlekedés biztonsága és hatékonysága tekintetében;

104.  hangsúlyozza, hogy a vállalatok és a gazdasági régiók közötti globális verseny azt jelenti, hogy az Uniónak elő kell mozdítania a beruházásokat és meg kell erősítenie a közlekedési ágazatban működő vállalatok nemzetközi versenyképességét azáltal, hogy kedvező környezetet teremt a mesterségesintelligencia-megoldások és további innovációk fejlesztéséhez és alkalmazásához, amelyben az uniós székhelyű vállalkozások világelsővé válhatnak a mesterségesintelligencia-technológiák fejlesztése terén;

105.  hangsúlyozza, hogy az uniós közlekedési ágazatnak naprakésszé kell tennie az ezen kialakulóban lévő technológiákra és a közlekedési ágazatban való felhasználásukra vonatkozó szabályozási keretet, valamint a megbízható mesterséges intelligencia – többek között a biztonság, a védelem, az emberi autonómia tiszteletben tartása, a felügyelet és a felelősség – megvalósításához szükséges egyértelmű etikai keretet igényel, amely növelni fogja a mindenki számára közös előnyöket, és kulcsfontosságú szerepet fog játszani a kutatásba és innovációba történő beruházások ösztönzésében, a készségek fejlesztésében és a mesterséges intelligencia közszolgáltatások, kkv-k, induló vállalkozások és vállalkozások általi adoptálásában, ugyanakkor biztosítani fogja az adatvédelmet és az interoperabilitást, szükségtelen adminisztratív terhek nélkül a vállalkozások és a fogyasztók számára;

106.  megjegyzi, hogy a mesterséges intelligencia fejlesztése és megvalósítása a közlekedési ágazatban nem lesz lehetséges modern infrastruktúra nélkül, amely az intelligens közlekedési rendszerek alapvető részét képezi; hangsúlyozza, hogy a tagállamok fejlettségi szintjei közötti tartós eltérések annak kockázatához vezetnek, hogy a legkevésbé fejlett régiók és lakóik elesnek az autonóm mobilitás fejlesztésének előnyeitől; felhív az uniós közlekedési infrastruktúra korszerűsítésének – többek között az 5G hálózatba való integrálásának – megfelelő finanszírozására;

107.  ajánlja uniós szintű, megbízható mesterségesintelligencia-szabványok kidolgozását valamennyi közlekedési módra, beleértve a gépjárműipart is, valamint a mesterséges intelligenciával működő járművek és kapcsolódó termékek és szolgáltatások tesztelése számára;

108.  megjegyzi, hogy az MI-rendszerek segíthetnek a közúti halálesetek számának jelentős csökkentésében, például a jobb reakcióidő és a szabályok megfelelőbb betartása által; úgy véli azonban, hogy az önvezető járművek használata nem vezethet az összes baleset kiküszöböléséhez, és hangsúlyozza, hogy ez növeli a mesterséges intelligenciával kapcsolatos döntések megmagyarázhatóságának fontosságát a mesterséges intelligencia által hozott döntések hiányosságainak és nem szándékos következményeinek indoklása terén;

Foglalkoztatás, munkavállalói jogok, digitális készségek és a munkahely

109.  megjegyzi, hogy a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák munkahelyi alkalmazása hozzájárulhat a befogadó munkaerőpiachoz, javíthatja a munkahelyi egészségvédelmet és biztonságot, ugyanakkor pedig felhasználható olyan munkavállalók teljesítményének nyomon követésére, értékelésére, előrejelzésére és irányítására is, akiknek a karrierjére és mentális jólétére nézve közvetett és közvetlen következményekkel jár; mivel a mesterséges intelligenciának pozitív hatást kell gyakorolnia a munkakörülményekre, és azt az emberi jogok, valamint az Unió alapvető jogai és értékei tiszteletben tartásának kell vezérelnie; mivel a mesterséges intelligenciának emberközpontúnak kell lennie, fokoznia kell az emberek és a társadalom jólétét, és hozzá kell járulnia a méltányos és igazságos átálláshoz; e technológiáknak ezért pozitív hatást kell gyakorolniuk a munkakörülményekre, az emberi jogok, valamint az Unió alapvető jogai és értékei tiszteletben tartása által vezérelve;

110.  kiemeli a munkavállalók és képviselőik munkahelyi mesterséges intelligenciával kapcsolatos képzésén és oktatásán keresztüli kompetenciafejlesztés szükségességét a mesterséges intelligenciára vonatkozó megoldások következményeinek jobb megértése érdekében; hangsúlyozza, hogy a jelentkezőket és munkavállalókat írásban kell megfelelő módon tájékoztatni arról, ha a felvételi eljárás vagy a humánerőforrásokkal kapcsolatos más döntéshozatal során MI-t alkalmaznak, és arról, hogy ebben az esetben hogyan lehet emberi felülvizsgálatot kérni az automatikus döntés felülvizsgálata céljából;

111.  hangsúlyozza, hogy szükséges arról gondoskodni, hogy az MI és a robotika fejlődéséből és felhasználásából eredő termelékenységnövekedés ne csupán a vállalatok tulajdonosai és részvényesei számára járjon haszonnal, hanem a profitorientált vállalatoknak és a munkaerőnek is a jobb munka- és foglalkoztatási feltételek – többek között a bérek, a gazdasági növekedés és a fejlődés – révén, és szélesebb körben a társadalom javára szolgáljon, különösen ott, ahol ez a növekedés a foglalkoztatottság kárára valósul meg; felhívja a tagállamokat, hogy gondosan tanulmányozzák a mesterséges intelligencia által a munkaerőpiacra és a szociális biztonsági rendszerekre gyakorolt lehetséges hatásokat, és dolgozzanak ki stratégiákat arra vonatkozóan, hogy miként biztosítható a hosszú távú stabilitás az adók és járulékok, valamint egyéb intézkedések reformja révén alacsonyabb állami bevételek esetén;

112.  hangsúlyozza a formális és informális képzésbe és az egész életen át tartó tanulásba történő vállalati beruházások fontosságát a digitális gazdaságra való igazságos átállás támogatása érdekében; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligenciát alkalmazó vállalatok felelőssége, hogy valamennyi érintett munkavállaló számára megfelelő átképzést és továbbképzést biztosítsanak annak érdekében, hogy ez utóbbiak megtanulják, miként kell használni a digitális eszközöket, és miként dolgozzanak a társbotokkal és más új technológiákkal, ezáltal alkalmazkodva a változó munkaerőpiaci igényekhez és megőrizve a foglalkoztatást;

113.  úgy véli, hogy ebben az összefüggésben különös figyelmet kell fordítani az új technológiák alkalmazásából eredő új munkavégzési formákra, például az alkalmi jellegű és a platformalapú munkavégzésre; hangsúlyozza, hogy a távmunka feltételei szabályozásának Unió-szerte, valamint a tisztességes munka- és foglalkoztatási feltételek biztosításának a digitális gazdaságban szintén figyelembe kell vennie a mesterséges intelligencia hatását; felhívja a Bizottságot, hogy e tekintetben konzultáljon a szociális partnerekkel, a mesterségesintelligencia-fejlesztőkkel, a kutatókkal és más érdekelt felekkel;

114.  hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák nem befolyásolhatják semmilyen módon sem a tagállamokban és uniós szinten elismert alapvető jogoknak – beleértve a sztrájkjognak vagy a sztrájk szabadságának vagy a tagállamokban fennálló konkrét munkaügyi kapcsolatrendszerek keretébe tartozó egyéb lépések megtétele jogának vagy szabadságának – a nemzeti jog és/vagy gyakorlat szerinti gyakorlását, és nem érintheti továbbá a nemzeti joggal és/vagy gyakorlattal összhangban lévő, kollektív szerződésekkel kapcsolatos tárgyalásokhoz, azok megkötéséhez és érvényesítéséhez való jogot, vagy a kollektív fellépéshez való jogot;

115.  ismételten hangsúlyozza az oktatás és a folyamatos tanulás fontosságát a digitális korban szükséges képesítések fejlesztése és a digitális kirekesztés kezelése szempontjából; felhívja a tagállamokat, hogy fektessenek be a magas színvonalú, reagálóképes és befogadó oktatásba, szakképzésbe és egész életen át tartó tanulási rendszerekbe, valamint a mesterséges intelligencia által potenciálisan súlyosan érintett ágazatokban dolgozó munkavállalókra vonatkozó átképzési és továbbképzési szakpolitikákba; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi és jövőbeli munkaerő számára biztosítani kell a szükséges írás-olvasási, számolási és digitális készségeket, valamint a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (STEM) terén szerzett kompetenciákat, továbbá az olyan átfogó humán készségeket, mint a kritikus gondolkodás, a kreativitás és a vállalkozói készség; hangsúlyozza, hogy e tekintetben külön figyelmet kell fordítani a hátrányos helyzetű csoportok bevonására;

116.  emlékeztet, hogy a munkahelyen alkalmazott mesterséges intelligenciának, robotikának és kapcsolódó technológiáknak mindenki számára hozzáférhetőnek kell lenniük, az egyetemes tervezés elve alapján;

Oktatás és kultúra

117.  hangsúlyozza, hogy kritériumokat kell kidolgozni a mesterséges intelligencia fejlesztésére, bevezetésére és alkalmazására vonatkozóan, szem előtt tartva az oktatásra, a médiára, az ifjúságra, a kutatásra, a sportra, továbbá a kulturális és kreatív ágazatokra gyakorolt hatására, az e területeken megfelelően alkalmazható mesterségesintelligencia-technológiák etikailag felelős és elfogadott felhasználására vonatkozó referenciaértékek kidolgozása és alapelvek meghatározása révén, beleértve egy, a mesterséges intelligencia felhasználásából eredő termékekre vonatkozó világos felelősségi rendszert is;

118.  megjegyzi, hogy minden gyermeket minden szinten megillet a jó minőségű közoktatáshoz való jog; ezért olyan jó minőségű mesterségesintelligencia-rendszerek fejlesztését, bevezetését és használatát szorgalmazza, amelyek mindenki számára minden szinten jó minőségű oktatási eszközöket segítenek elő és biztosítanak, és hangsúlyozza, hogy az új mesterségesintelligencia-rendszerek iskolákban való bevezetése nem eredményezheti még szélesebb társadalmi szakadék létrejöttét; elismeri, hogy a mesterséges intelligencia és a robotika hatalmas mértékben hozzájárulhat az oktatáshoz; megjegyzi, hogy a mesterséges intelligencia személyre szabott tanulási rendszerei nem helyettesíthetik a tanárokkal az oktatás során kialakított kapcsolatot, és hogy az oktatás hagyományos formáit nem szabad megszüntetni, ugyanakkor rámutat arra, hogy pénzügyi, technológiai és oktatási támogatást – többek között az információs és kommunikációs technológiákkal kapcsolatos speciális képzést – kell nyújtani azoknak a tanároknak, akik megfelelő készségeket kívánnak elsajátítani a technológiai változásokhoz való alkalmazkodás érdekében, és nem csupán a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségek kiaknázása, hanem korlátainak megértése terén is; szorgalmazza uniós szintű stratégia kialakítását oktatási rendszereink átalakításának és naprakésszé tételének elősegítése, oktatási intézményeink valamennyi szinten történő felkészítése, valamint a tanárok és diákok a szükséges készségekkel és képességekkel való felvértezése érdekében;

119.  hangsúlyozza, hogy az oktatási intézményeknek törekedniük kell arra, hogy azokat a mesterségesintelligencia-rendszereket használják oktatási célokra, amelyek rendelkeznek európai etikai megfelelőségi tanúsítvánnyal;

120.  hangsúlyozza, hogy a digitalizáció és az új technológiák által kínált lehetőségek nem vezethetnek a munkahelyek számának általános csökkenéséhez a kulturális és kreatív ágazatokban, sem az eredeti művek megőrzésének elhanyagolásához vagy a kulturális örökséghez való hagyományos hozzáférés lehetőségeinek szűküléséhez, hanem e lehetőségek biztosítását is ösztönözni kell; megállapítja, hogy az Unióban kifejlesztett, bevezetett és alkalmazott mesterségesintelligencia-rendszereknek tükrözniük kell az Unió kulturális sokszínűségét és többnyelvűségét;

121.  elismeri, hogy a mesterséges intelligenciában növekvő lehetőségek rejlenek a tájékoztatás, a média és az online platformok területén, többek között a dezinformáció elleni küzdelem terén is eszközt kínál az uniós joggal összhangban; hangsúlyozza, hogy szabályozás hiányában e technológiáknak etikai szempontból káros hatásaik lehetnek az adatokba és az algoritmusokba beépített torzítások kihasználása révén, ami dezinformáció terjesztéséhez és információs buborékok létrehozásához vezethet; hangsúlyozza a videomegosztó platformok és az online közvetítéssel foglalkozó platformok által használt algoritmusok átláthatóságának és elszámoltathatóságának fontosságát a kulturális és nyelvi szempontból sokszínű tartalmakhoz való hozzáférés biztosítása érdekében;

Nemzeti felügyeleti hatóságok

122.  megállapítja, hogy értéktöbbletet hordoz, ha minden egyes tagállam rendelkezik olyan kijelölt nemzeti felügyeleti hatósággal, amely felelős a magas kockázatú mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák fejlesztésére, bevezetésére és használatára vonatkozó jogi kötelezettségek és etikai elvek betartásának biztosításáért, értékeléséért és nyomon követéséért, így hozzájárulva e technológiák jogi és etikai megfelelőségéhez;

123.  megjegyzi, hogy ezektől a hatóságoktól meg kell követelni, hogy együttműködjenek – a feladatköreik közötti átfedések nélkül – az ágazati jogszabályok végrehajtásáért felelős hatóságokkal az etikai szempontból nagy kockázatot jelentő technológiák azonosítása, valamint – ilyen technológiák megjelenése esetén – az előírt és megfelelő intézkedések végrehajtásának felügyelete érdekében;

124.  jelzi, hogy ezeknek a hatóságoknak a határokon átnyúló következetes fellépés garantálása érdekében nemcsak egymással kell kapcsolatot tartaniuk, hanem az Európai Bizottsággal és az Unió más érintett intézményeivel, szerveivel, hivatalaival és ügynökségeivel is;

125.  javasolja, hogy az említett együttműködés keretében dolgozzanak ki közös kritériumokat és egy kérelmezési folyamatot egy etikai megfelelést igazoló európai tanúsítvány odaítélésére vonatkozóan, amelyre többek között a magas kockázatúnak nem minősülő technológiák fejlesztőinek, bevezetőinek vagy felhasználóinak kérelmét követően kerülhetne sor, akik tanúsíttatni kívánják a megfelelőség érintett nemzeti felügyeleti hatóság által elvégzett kedvező értékelését;

126.  szorgalmazza, hogy ezeket a hatóságokat bízzák meg azzal a feladattal, hogy mozdítsák elő a civil társadalommal való rendszeres cserét és az innovációt az Unión belül oly módon, hogy segítséget nyújtanak a kutatóknak, a fejlesztőknek és más érintett érdekelt feleknek, valamint a digitálisan kevésbé érett vállalkozásoknak, különösen kis- és középvállalkozásoknak és induló innovatív vállalkozásoknak; különösen a figyelemfelhívás érdekében, valamint a fejlesztés, a bevezetés, a képzés és a tehetségek megszerzésének támogatásához a hatékony technológiaátadás és a technológiákhoz, projektekhez, eredményekhez és hálózatokhoz való hozzáférés biztosítása érdekében;

127.  felhív arra, hogy minden tagállam biztosítson elegendő finanszírozást a kijelölt nemzeti felügyeleti hatóságai számára, és hangsúlyozza, hogy a kapacitás, a készségek és kompetenciák, valamint a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák konkrét kockázataival kapcsolatos ismeretek tekintetében meg kell erősíteni a nemzeti piacfelügyeleti hatóságokat;

Uniós szintű koordináció

128.  kiemeli, hogy a széttöredezettség elkerülése és e rendelet következetes alkalmazásának biztosítása érdekében fontos az uniós szintű, a Bizottság és/vagy az ebben az összefüggésben kijelölhető bármely érintett uniós intézmény, szerv, hivatal és ügynökség által végzett koordináció; úgy véli, hogy a koordinációnak az egyes tagállamok nemzeti felügyeleti hatóságainak az előző alszakaszban említett megbízatásaira és intézkedéseire, valamint a bevált gyakorlatok e hatóságok közötti megosztására kell összpontosítania, és hozzá kell járulnia az Unión belüli kutatási és fejlesztési együttműködéshez; felhívja a Bizottságot, hogy mérje fel és találja meg a legmegfelelőbb megoldást e koordináció strukturálására; az Unió érintett meglévő intézményeire, szerveire, hivatalaira és ügynökségeire példa az ENISA, az európai adatvédelmi biztos és az európai ombudsman;

129.  meggyőződése, hogy egy ilyen koordináció, valamint az etikai megfelelést igazoló európai tanúsítvány nemcsak az uniós ipar fejlődésének és az innovációnak válna a javára e tekintetben, hanem növelné a polgárok tudatosságát is az e technológiákban rejlő lehetőségekkel és kockázatokkal kapcsolatban;

130.  javasolja, hogy a tudás és a műszaki szakértelem megosztásának előmozdítása, valamint az Unión belüli és kívüli együttműködés megkönnyítése érdekében hozzanak létre szakértői központot, amely uniós szinten összefogja a tudományos köröket, a kutatást, az ipart és az egyéni szakértőket; kéri továbbá, hogy e szakértői központ foglalja magában a fogyasztók széles körű képviseletének biztosítása érdekében az érdekelt felek szervezeteit, például a fogyasztóvédelmi szervezeteket; úgy véli, hogy az algoritmikus rendszerek nőkre és kisebbségekre gyakorolt lehetséges aránytalan hatása miatt egy ilyen struktúra döntéshozatali szintjeinek sokszínűnek kell lenniük és biztosítaniuk kell a nemek közötti egyenlőséget; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak nemzeti piacfelügyeleti stratégiáik keretében kockázatkezelési stratégiákat kell kidolgozniuk a mesterséges intelligenciára vonatkozóan;

131.   javasolja, hogy a Bizottság és/vagy az Unió bármely, ezzel összefüggésben kijelölhető intézménye, szerve, hivatala és ügynöksége biztosítson minden szükséges segítséget a nemzeti felügyeleti hatóságok számára a mesterséges intelligenciára vonatkozó uniós szabályozási keretben meghatározott jogi kötelezettségek és etikai elvek – többek között a megkülönböztetésmentesség elve – megsértésének gyanúja esetén első kapcsolattartó pontként betöltött szerepük tekintetében; emellett minden szükséges segítséget meg kell adnia a nemzeti felügyeleti hatóságoknak azokban az esetekben, amikor azok a polgárok kifogásoláshoz és jogorvoslathoz való jogának támogatása céljából megfelelőségértékelést végeznek, nevezetesen adott esetben az Unió más illetékes hatóságaival, különösen a fogyasztóvédelmi együttműködési hálózattal és a nemzeti fogyasztóvédelmi szervekkel, a civil társadalmi szervezetekkel és a más tagállamokban található szociális partnerekkel folytatott konzultáció támogatásával;

132.  elismeri a mesterséges intelligenciával foglalkozó, a tudományos élet, a civil társadalom és az ipar képviselőiből álló magas szintű szakértői csoport, valamint a mesterséges intelligenciával foglalkozó európai szövetség értékes eredményeit, különösen a megbízható mesterséges intelligenciára vonatkozó etikai iránymutatásokat, és javasolja, hogy a csoport adjon szakértői tanácsokat a Bizottságnak és/vagy bármely, ezzel összefüggésben kijelölt illetékes uniós intézménynek, szervnek, hivatalnak és ügynökségnek;

133.  tudomásul veszi a mesterséges intelligenciával kapcsolatos projektek felvételét az európai ipari fejlesztési programba (EDIDP); úgy véli, hogy a jövőbeli Európai Védelmi Alap (EDF) és az állandó strukturált együttműködés (PESCO) is megfelelő keretet biztosíthat a mesterséges intelligenciával kapcsolatos jövőbeli projektek számára, amely elősegíthetné az e téren tett uniós erőfeszítések észszerűsítését, ugyanakkor előmozdítaná az emberi jogok, a nemzetközi jog és a többoldalú megoldások megerősítésére irányuló uniós célkitűzést; hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligenciával kapcsolatos projekteket össze kell hangolni az Unió mesterséges intelligenciának szentelt szélesebb körű polgári programjaival; megjegyzi, hogy az Európai Bizottság mesterséges intelligenciáról szóló, 2020. február 19-i fehér könyvével összhangban a mesterséges intelligenciának a biztonság és a védelem területén történő kutatására és fejlesztésére összpontosító kiválósági és tesztelési központokat a magánszférabeli érdekelt felek részvételét és beruházásait megalapozó szigorú előírások meghatározásával kell létrehozni;

134.  tudomásul veszi az Európai Bizottság mesterséges intelligenciáról szóló, 2020. február 19-i fehér könyvét, és sajnálja, hogy a katonai szempontokat nem vették figyelembe; felszólítja az Európai Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy egy átfogó megközelítés részeként az uniós kereten belül terjesszen elő ágazati mesterségesintelligencia-stratégiát a védelemmel kapcsolatos tevékenységekre vonatkozóan, amely biztosítja a polgárok jogainak és az Unió stratégiai érdekeinek tiszteletben tartását, és amely olyan következetes megközelítésen alapul, amely a mesterséges intelligencián alapuló rendszerek létrejöttétől azok katonai felhasználásáig terjed, továbbá hozzon létre egy biztonsággal és védelemmel foglalkozó munkacsoportot a mesterséges intelligenciával foglalkozó magas szintű szakértői csoporton belül, amely kifejezetten szakpolitikai és beruházási kérdésekkel, továbbá a mesterséges intelligencia biztonsági és védelmi területen való alkalmazásának etikai kérdéseivel foglalkozna; felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy e célból kezdjen strukturált párbeszédet a Parlamenttel;

Az etikai megfelelés európai tanúsítása

135.  javasolja, hogy az uniós szintű koordináció keretében dolgozzanak ki közös kritériumokat és egy kérelmezési eljárást egy etikai megfelelést igazoló európai tanúsítvány odaítéléséhez kapcsolódóan, amelyre többek között a magas kockázatúnak nem minősülő technológiák azon fejlesztőinek, bevezetőinek vagy felhasználóinak kérésére kerülhetne sor, akik tanúsíttatni kívánják a megfelelés érintett nemzeti felügyeleti hatóság által elvégzett kedvező értékelését;

136.   úgy véli, hogy egy ilyen etikai megfelelést igazoló európai tanúsítvány a mesterségesintelligencia-ökoszisztémák ellátási láncának egészében előmozdítaná a beépített etikát; javasolja ezért, hogy a magas kockázatú technológiák esetében ez a tanúsítvány legyen a pályázatok elfogadhatóságának kötelező előfeltétele a mesterséges intelligenciára, robotikára és kapcsolódó technológiákra vonatkozó közbeszerzési eljárásokban;

Nemzetközi együttműködés

137.  véleménye szerint a határokon átnyúló hatékony együttműködés és etikai normák csak akkor életképesek, ha valamennyi szereplő igyekszik az emberi cselekvőképesség és ellenőrzés, a műszaki stabilitás és biztonság, az átláthatóság és az elszámoltathatóság, a sokszínűség, a megkülönböztetésmentesség és a tisztességes bánásmód, a társadalmi és környezeti jóllét biztosítására, valamint tiszteletben tartja a magánélet, az adatkormányzás és az adatvédelem – különösen az (EU) 2016/679 rendeletben foglaltak – elismert elveit;

138.  hangsúlyozza, hogy az Unió e technológiák fejlesztésére, bevezetésére és használatára vonatkozó jogi kötelezettségei és etikai elvei világvezetővé tehetik Európát a mesterséges intelligencia ágazatában, ezért azokat világszerte népszerűsíteni kell, mégpedig a nemzetközi partnerekkel való együttműködés révén, folytatva ugyanakkor a kritikus és etikai alapú párbeszédet a mesterséges intelligencia szabályozása, fejlesztése és bevezetése terén alternatív modellekkel rendelkező harmadik országokkal;

139.  emlékeztet arra, hogy az e technológiákban rejlő lehetőségek és kockázatok globális dimenzióval bírnak, mivel az e rendszerek által használt szoftvereket és adatokat gyakran importálják az Unióba és exportálják azokat onnan, ezért nemzetközi szinten következetes együttműködési megközelítésre van szükség; felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezze annak értékelését, hogy mely két- és többoldalú szerződéseket és megállapodásokat kell kiigazítani a következetes megközelítés biztosítása és az etikai megfelelés európai modelljének globális előmozdítása érdekében;

140.  rámutat arra, hogy a fent említett uniós szintű koordináció ezzel összefüggésben is hozzáadott értéket nyújtana;

141.  szorgalmazza szinergiák és hálózatok kialakítását a mesterséges intelligenciával foglalkozó különböző európai kutatóközpontok között, valamint egyéb többoldalú fórumokkal, például az Európa Tanáccsal, az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetével (UNESCO), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel (OECD), a Kereskedelmi Világszervezettel és a Nemzetközi Távközlési Egyesülettel (ITU) az erőfeszítéseik összehangolása és a mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák fejlesztésének jobb koordinációja érdekében;

142.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak élen kell járnia az ENSZ CCW kormányzati szakértői csoportja keretében és egyéb releváns fórumokon tett többoldalú erőfeszítések támogatásában, amelyek célja egy olyan hatékony nemzetközi szabályozási keret megvitatása, amely biztosítja az autonóm fegyverrendszerek feletti érdemi emberi kontrollt annak érdekében, hogy e technológiák alkalmazását tökéletesen uralják a használatukra vonatkozó – a katonasággal, az iparral, a bűnüldözéssel, a tudományos szférával és a civil társadalmi érdekelt felekkel konzultálva elfogadott –, jól meghatározott, referenciaértékeken alapuló eljárások kialakítása és etikus felhasználásukra vonatkozó jogszabályok elfogadása révén, a kapcsolódó etikai szempontok megértése és az ilyen technológiákban rejlő eredendő kockázatok csökkentése, továbbá a rosszindulatú célokra való felhasználás megakadályozása mellett;

143.  elismeri a NATO-nak az euro-atlanti biztonság előmozdításában játszott szerepét, és együttműködésre szólít fel a NATO-n belül a védelem területén használt mesterségesintelligencia-rendszerekre vonatkozó közös standardok kidolgozása és az ilyen rendszerek interoperabilitásának biztosítása terén; hangsúlyozza, hogy a transzatlanti kapcsolat fontos a közös értékek megőrzése és a jövőbeli, illetve újonnan megjelenő fenyegetésekkel szembeni fellépés szempontjából;

144.  hangsúlyozza a mesterséges intelligencián alapuló rendszerek katonai műveletekben történő bevetését alátámasztó etikai kódex kidolgozásának fontosságát, amely hasonló lenne a vegyi és biológiai fegyverek bevetését tiltó, meglévő szabályozási kerethez; úgy véli, hogy a Bizottságnak a nemzetközi humanitárius jognak megfelelően kezdeményeznie kell a mesterséges intelligencián alapuló fegyverrendszerek háborúban való használatára vonatkozó normák kidolgozását, az Uniónak pedig szorgalmaznia kell ilyen normák nemzetközi szintű elfogadását; úgy véli, hogy az Uniónak mesterséges intelligenciával kapcsolatos diplomáciát kell folytatnia a nemzetközi fórumokon a hasonló szellemiségű partnerekkel, mint például a G7- és a G20-csoporttal és az OECD-vel;

Záró megfontolások

145.  a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák etikai vetületével kapcsolatos szempontokra vonatkozó fenti fejtegetéseket követően megállapítja, hogy a jogi és etikai dimenziót egy hatékony, előretekintő és átfogó uniós szintű szabályozási keretbe kell foglalni, amelyet az illetékes nemzeti hatóságok támogatnak, a Bizottság és/vagy az Unió bármely, ezzel összefüggésben kijelölt illetékes intézménye, szerve, hivatala vagy ügynöksége koordinál és fejleszt, a korábban említett szakértői központ rendszeresen támogat, és amelyet a belső piacon megfelelően tiszteletben tartanak és tanúsítanak;

146.  az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkében rögzített eljárással összhangban kéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke alapján nyújtson be a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák fejlesztésére, bevezetésére és használatára vonatkozó etikai elvekről szóló rendeletre irányuló javaslatot, a csatolt mellékletben meghatározott részletes ajánlásoknak megfelelően; rámutat, hogy a javaslat nem áshatja alá az ágazatspecifikus jogszabályokat, hanem csak a megállapított joghézagok megszüntetésére szolgálhat;

147.  ajánlja, hogy az érintett érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően az Európai Bizottság szükség esetén vizsgálja felül a mesterséges intelligenciára, robotikára és kapcsolódó technológiákra alkalmazandó meglévő uniós jogszabályokat annak érdekében, hogy alkalmazkodjon e technológiák gyors fejlődéséhez a csatolt mellékletben foglalt ajánlásokkal összhangban, elkerülve a túlszabályozást, többek között a kkv-k esetében;

148.  úgy véli, hogy a mesterséges intelligenciára, robotikára és a kapcsolódó technológiákra vonatkozó uniós szabályozási keret időszakos értékelése – és szükség esetén felülvizsgálata – alapvető fontosságú lesz annak biztosításához, hogy a hatályos jogszabályok lépést tartsanak a gyors ütemű technológiai fejlődéssel;

149.  úgy véli, hogy a kért jogalkotási javaslat pénzügyi vonzatokkal járna, ha egy európai szervre bíznák a fent említett koordinációs feladatokat és az újonnan rábízott feladatok ellátásához szükséges technikai eszközöket és emberi erőforrásokat;

o
o   o

150.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a mellékelt részletes ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak.

MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK

A.  A KÉRT JAVASLAT ALAPELVEI ÉS CÉLKITŰZÉSEI

I.  A javaslat fő elvei és céljai a következők:

–  a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák iránti bizalom megteremtése az érintett érdekelt felek és a társadalom minden szintjén, különösen amennyiben azok magas kockázatúnak minősülnek;

–  a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák fejlesztésének támogatása az Unióban, többek között oly módon, hogy segítik a vállalkozásokat, az induló innovatív vállalkozásokat és a kis- és középvállalkozásokat a jelenlegi és jövőbeli szabályozási követelmények és kockázatok megbízható értékelésében és kezelésében az innovációs és üzletfejlesztési folyamat során, valamint ezt követően a szakemberek és magánszemélyek általi használat során, a terhek és a bürokrácia minimalizálása révén;

–  a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák Unión belüli bevezetésének támogatása egy megfelelő és arányos, a jelenlegi vagy jövőbeli ágazati jogszabályokra tekintet nélkül alkalmazandó szabályozási keret biztosításával, amelynek célja a szabályozási biztonság és az innováció ösztönzése, az alapvető jogok és a fogyasztóvédelem garantálása mellett;

–  a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák használatának támogatása az Unióban annak biztosításával, hogy ezek fejlesztése, bevezetése és használata az etikai elvekkel összhangban történjen;

–  átláthatóság és jobb információáramlás előírása a polgárok körében és a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák fejlesztését, bevezetését és használatát végző szervezeteken belül, biztosítva ezzel, hogy ezek a technológiák megfeleljenek az uniós jognak, az alapvető jogoknak és értékeknek, valamint a kért rendeletjavaslatban foglalt etikai elveknek.

II.  A javaslat a következő elemekből áll:

–  egy a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák fejlesztésére, bevezetésére és használatára vonatkozó etikai elvekről szóló rendelet;

—  a Bizottság és/vagy az Unió bármely, ezzel összefüggésben kijelölt illetékes intézménye, szerve, hivatala vagy ügynöksége által betöltött uniós szintű koordinálási szerepkör és egy etikai megfelelést igazoló európai tanúsítvány;

–  az Európai Bizottság támogató szerepe;

–  az egyes tagállamokban a „felügyeleti hatóság” szerepe annak biztosításában, hogy a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák tekintetében etikai elveket alkalmazzanak;

–  az érintett kutatási és fejlesztési projektek, valamint az érdekelt felek, ezen belül az induló innovatív vállalkozások, kis- és középvállalkozások, egyéb vállalkozások, szociális partnerek és a civil társadalom más képviselőinek bevonása és megkérdezése, valamint ezek támogatása;

–  a magas kockázatú ágazatok, valamint a magas kockázatú felhasználások és célok teljes körű, összesített jegyzékét meghatározó melléklet;

III.  A mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák fejlesztésére, bevezetésére és használatára vonatkozó etikai elvekről szóló rendelet a következő elvekre épül:

–  emberközpontú, ember alkotta és ember által ellenőrzött mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák;

–  a magas kockázatú mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák megfelelőségének kötelező értékelése;

–  biztonság, átláthatóság és elszámoltathatóság;

–  a torzítással és a megkülönböztetéssel szembeni biztosítékok és jogorvoslati lehetőségek;

–  a jogorvoslathoz való jog;

–  társadalmi felelősségvállalás és nemek közötti egyenlőség a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák területén;

–  környezeti szempontból fenntartható mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák;

–  a magánélet tiszteletben tartása és a biometrikus azonosítás alkalmazására vonatkozó korlátozások;

–  a mesterséges intelligenciával, a robotikával és a kapcsolódó technológiákkal, ezen belül az ilyen technológiák által használt vagy előállított adatokkal kapcsolatos megfelelő irányítás.

IV.  Az uniós szintű koordináció tekintetében a Bizottságnak és/vagy az Unió bármely, ezzel összefüggésben kijelölt illetékes intézményének, szervének, hivatalának vagy ügynökségének a következő főbb feladatokat kell ellátnia:

–  együttműködés a kért rendeletjavaslat és a vonatkozó uniós ágazati jog végrehajtásának nyomon követésében;

–  együttműködés a kért rendeletjavaslat következetes alkalmazásáról szóló iránymutatás kibocsátása kapcsán, nevezetesen a mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák magas kockázatúként való besorolására vonatkozó kritériumok, valamint a rendelet mellékletében meghatározott magas kockázatú ágazatok, valamint magas kockázatú felhasználások és célok jegyzékének alkalmazására vonatkozóan;

–  együttműködés valamennyi tagállam „felügyeleti hatóságával” annak érdekében, hogy kidolgozzanak egy európai tanúsítványt, amely a kért rendeletjavaslatban és a vonatkozó uniós jogszabályokban meghatározott etikai elveknek és jogi kötelezettségeknek való megfelelést igazolja, valamint egy olyan kérelmezési eljárást, amelynek révén a magas kockázatúnak nem minősülő technológiák fejlesztői, bevezetői vagy felhasználói tanúsíttathatják, hogy technológiáik megfelelnek a kért rendeletjavaslatnak;

–  együttműködés az ágazatközi és határokon átnyúló együttműködés támogatása terén, mégpedig az EU-ban és világszerte az érintett érdekelt felekkel és a civil társadalommal – különösen a vállalkozásokkal, a szociális partnerekkel, a kutatókkal és az illetékes hatóságokkal, többek között a nemzetközi szintű technikai szabványok kidolgozásáról – folytatott rendszeres eszmecserén keresztül;

–  együttműködés az egyes tagállamok „felügyeleti hatóságaival” az egyes „felügyeleti hatóságok” által elvégzendő megfelelőségértékelésnél követendő módszertanra vonatkozó kötelező iránymutatások meghatározása terén;

–  együttműködés az egyes tagállamok „felügyeleti hatóságaival” való kapcsolattartás, valamint ezek megbízatásának és feladatainak koordinálása terén;

–  együttműködés a fejlesztők, bevezetők és felhasználók körében Unió-szerte folytatott tudatosságnövelés, információnyújtás és eszmecsere során;

–  együttműködés a tervezők, fejlesztők, bevezetők, polgárok, felhasználók és intézmények körében Unió-szerte és nemzetközi szinten folytatott tudatosságnövelés, információnyújtás, a digitális jártasság növelése, képzés, készségfejlesztés és eszmecsere során;

–  együttműködés az egyes tagállamok „felügyeleti hatóságai” által végrehajtandó, a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák fejlesztésének, bevezetésének és használatának irányítására vonatkozó közös keret koordinálása terén;

–  szakértői központként való együttműködés az információcsere előmozdítása és az egységes piacon belüli közös álláspont kialakításának támogatása révén;

–  együttműködés egy biztonsággal és védelemmel foglalkozó munkacsoport működtetésével kapcsolatban.

V.  Ezenkívül a Bizottságnak az alábbi feladatokat is el kell látnia:

–  az Unióban azonosított magas kockázatú technológiák közös jegyzékének összeállítása, majd – felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján – azok naprakésszé tétele, az egyes tagállamok „felügyeleti hatóságaival” együttműködésben;

˗  a rendelet mellékletében szereplő jegyzék naprakésszé tétele felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján.

VI.  Az egyes tagállamok „felügyeleti hatóságainak" a következő főbb feladatokat kell ellátniuk:

–  hozzájárulás a kért rendeletjavaslatban meghatározott szabályozási keret következetes alkalmazásához, együttműködésben a többi tagállam „felügyeleti hatóságaival” és az ágazati jogszabályok végrehajtásáért felelős egyéb hatóságokkal, a Bizottsággal és/vagy az Unió bármely, ezzel összefüggésben kijelölt illetékes intézményével, szervével, hivatalával vagy ügynökségével, ideértve nevezetesen a kért rendeletjavaslatban előírt kockázatértékelési kritériumok, valamint az annak mellékletében meghatározott magas kockázatú ágazatok, illetve magas kockázatú felhasználások vagy célok jegyzékének alkalmazását, továbbá – amennyiben ennek eredményeként magas kockázatú technológiát azonosítanak – a szükséges és megfelelő intézkedések végrehajtásának ezt követő felügyeletét;

–  annak értékelése, hogy az Unióban fejlesztett, bevezetett és használt mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák, ezen belül az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftverek, algoritmusok és adatok magas kockázatú technológiának minősülnek-e a kért rendeletjavaslatban, valamint az annak mellékletét képező jegyzékben meghatározott kockázatértékelési kritériumok szerint;

–  a kért rendeletjavaslatban és a vonatkozó uniós jogszabályokban meghatározott etikai elveknek és jogi kötelezettségeknek való megfelelést igazoló európai tanúsítvány kibocsátása, többek között egy olyan – a Bizottság és/vagy az Unió bármely, ezzel összefüggésben kijelölt illetékes intézménye, szerve, hivatala vagy ügynöksége által kidolgozott – kérelmezési eljárás eredményeként, amelynek révén a magas kockázatúnak nem minősülő technológiák fejlesztői, bevezetői vagy felhasználói tanúsíttathatják, hogy technológiáik megfelelnek a kért rendeletjavaslatnak;

–  e technológiáknak a kért rendeletjavaslatban és a vonatkozó uniós jogszabályokban meghatározott etikai elveknek és jogi kötelezettségeknek való megfelelése értékelése és nyomon követése;

–  felelősség a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák irányítására vonatkozó standardok megállapításáért és végrehajtásáért, többek között az összes érdekelt féllel és civil társadalmi képviselővel folytatott egyeztetés és rendszeres párbeszéd fenntartása révén; ennek érdekében együttműködés a Bizottsággal és/vagy az Unió bármely, ezzel összefüggésben kijelölt illetékes intézményével, szervével, hivatalával vagy ügynökségével egy uniós szintű közös keret koordinálása terén;

–  a nyilvánosság körében a mesterséges intelligenciára, a robotikára és a kapcsolódó technológiákra vonatkozó tudatosságnövelés és információnyújtás, az érintett szakterületek – többek között az igazságszolgáltatás – képzésének támogatása, ezáltal pedig a polgárok és munkavállalók méltányos átálláshoz szükséges digitális jártassággal, készségekkel és eszközökkel való felruházása;

–  első kapcsolattartó pontként való közreműködés a kért rendeletjavaslatban meghatározott jogi kötelezettségek és etikai elvek megsértésének gyanúja esetén, továbbá ilyen esetekben megfelelőségi értékelés végzése; e megfelelőségi értékelés kapcsán konzultálhat az Unióban működő más illetékes hatóságokkal, köztük a fogyasztóvédelmi együttműködési hálózattal, nemzeti fogyasztóvédelmi szervekkel, civil társadalmi szervezetekkel és szociális partnerekkel és/vagy részükre információt nyújthat.

VII.  Az érdekelt felek legfontosabb szerepének azt kell tekinteni, hogy kapcsolatot tartanak a Bizottsággal és/vagy az Unió bármely, ezzel összefüggésben kijelölt illetékes intézményével, szervével, hivatalával vagy ügynökségével, valamint az egyes tagállamok „felügyeleti hatóságaival”.

B.  A KÉRT JOGALKOTÁSI JAVASLAT SZÖVEGE

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák fejlesztésére, bevezetésére és használatára vonatkozó etikai elvekről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,

rendes törvényalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  A mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák, ezen belül az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftverek, algoritmusok és adatok fejlesztése, bevezetése és használata elviekben a társadalmat kívánja szolgálni. E technológiák lehetőségeket és kockázatokat hordozhatnak, amelyeket egy etikai elveken alapuló, a technológiák fejlesztésének és bevezetésének pillanatától kezdve egészen azok használatáig betartandó átfogó uniós szintű szabályozási keret révén kell kezelni és szabályozni.

(2)  A mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák, ezen belül az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftverek, algoritmusok és adatok fejlesztésére, bevezetésére és használatára vonatkozó ilyen szabályozási keretnek való megfelelés az Unió valamennyi tagállamában egyenértékű szintű kell, hogy legyen a lehetőségek hatékony kihasználása, e technológiák kockázatainak következetes kezelése, valamint az egységes szabályozás hiányának elkerülése érdekében. Biztosítani kell, hogy az e rendeletben meghatározott szabályok alkalmazása az egész Unióban egységes legyen.

(3)  Ezzel összefüggésben az Unió-szerte követendő szabályok és gyakorlatok jelenlegi sokfélesége az egységes piac széttöredezésének jelentős kockázatát rejti magában, továbbá veszélyezteti mind az egyének, mind a társadalom jóllétének és gyarapodásának védelmét, valamint a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák által az innováció ösztönzése és e jóllét és gyarapodás védelme terén kínált lehetőségek teljes körű és következetes feltárását. Az e technológiák által felvetett etikai kérdések fejlesztők, bevezetők és felhasználók általi eltérő mértékű figyelembevétele akadályozhatja e technológiák Unióban történő szabad fejlesztését, bevezetését és használatát, az egyenlő versenyfeltételek biztosítását, valamint az uniós szintű technológiai haladást és gazdasági tevékenységek folytatását, ezenkívül torzíthatják a versenyt és gátolhatják a hatóságokat az uniós jog szerinti kötelezettségeik teljesítésében. Ezen túlmenően a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák fejlesztésére, bevezetésére és használatára vonatkozó, etikai elveken alapuló közös szabályozási keret hiánya jogbizonytalanságot eredményez valamennyi érintett, azaz a fejlesztők, a bevezetők és a felhasználók számára.

(4)  Mindazonáltal e rendeletnek – amellett, hogy hozzájárul egy koherens uniós szintű megközelítéshez az általa megállapított határokon belül – mozgásteret kell biztosítania a tagállamok számára, többek között azzal kapcsolatban is, hogy saját nemzeti felügyeleti hatóságuk hogyan hajtsa végre megbízatását az e rendeletben megállapított, általa elérendő célok érdekében.

(5)  Ez a rendelet bármilyen jelenlegi vagy jövőbeli ágazati jogszabályra tekintet nélkül alkalmazandó. Célkitűzése tekintetében arányosnak kell lennie, hogy ne akadályozza indokolatlanul az Unióban zajló innovációt, és összhangban álljon a kockázatalapú megközelítéssel.

(6)  Egy ilyen keret földrajzi hatályának a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák valamennyi alkotóelemére ki kell terjednie azok Unióban történő fejlesztése, bevezetése és használata során, azokat az eseteket is beleértve, amikor a technológiák egy része az Unión kívül, illetve nem egy konkrét vagy egyetlen meghatározható helyen található, mint például a felhőszolgáltatások esetében.

(7)  Az egységes szabályozási megközelítés és ezáltal a polgárok és vállalkozások számára nyújtandó jogbiztonság lehetővé tételéhez az olyan fogalmak egységes értelmezésére van szükség az Unióban, mint például a mesterséges intelligencia, a robotika, a kapcsolódó technológiák és a biometrikus azonosítás. Ezeknek technológiai szempontból semlegesnek és szükség esetén felülvizsgálhatónak kell lenniük.

(8)  Ezenkívül figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy vannak olyan, mesterséges intelligenciához és robotikához kapcsolódó technológiák, amelyek lehetővé teszik, hogy szoftverek különböző fokú autonómia mellett ellenőrzést gyakoroljanak fizikai vagy virtuális folyamatok felett(15). Például a gépjárművek automatizált vezetésére vonatkozóan a J3016 számú SAE nemzetközi szabvány hat vezetésautomatizálási szintet javasol.

(9)  A mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák, ezen belül az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftverek, algoritmusok és adatok fejlesztésének, bevezetésének és használatának az emberi képességek kiegészítésére, nem pedig helyettesítésére kell szolgálnia, nem lehet ellentétes a polgárok legjobb érdekeivel, és tiszteletben kell tartania az uniós jogszabályokat, az Európai Unió Alapjogi Chartájában („a Charta”) meghatározott alapvető jogokat, az Európai Unió Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlatát és az Unióban alkalmazandó más európai és nemzetközi eszközöket.

(10)  A mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák által hozott vagy az általuk nyújtott információkon alapuló döntéseknek továbbra is érdemi emberi felülvizsgálat, megítélés, beavatkozás és ellenőrzés tárgyát kell képezniük. Az ilyen technológiák műszaki és operatív összetettsége soha nem akadályozhatja meg a bevezetőjüket vagy a felhasználójukat abban, hogy amennyiben az uniós jogszabályoknak és az e rendeletben meghatározott etikai elveknek és jogi kötelezettségeknek való megfelelés veszélybe kerül, képes legyen azokat legalább biztonságos módon kikapcsolni, módosítani, leállítani, vagy visszatérni egy korábbi, biztonságos működési állapothoz.

(11)  Amennyiben a mesterséges intelligencia, robotika és a kapcsolódó technológiák fejlesztése, bevezetése és használata során jelentős a kockázata annak, hogy egyes személyek vagy a társadalom számára sérülést vagy kárt okoznak az uniós jogban meghatározott alapvető jogok és biztonsági szabályok megsértésével, akkor azokat magas kockázatú technológiáknak kell tekinteni. Az erre irányuló értékelés során figyelembe kell venni azt az ágazatot, amelyben e technológiákat fejlesztik, bevezetik vagy használják, valamint e technológiák konkrét felhasználását vagy célját és a lehetséges sérülés vagy kár súlyosságát. A súlyosság mértékét a potenciális sérülés vagy kár mértéke, az érintett személyek száma, az okozott kár teljes értéke, valamint a társadalom egészét ért kár alapján kell meghatározni. A súlyos sérülések és károk közé tartozik például a gyermekek, fogyasztók vagy munkavállalók jogainak olyan megsértése, amely a mértékénél, az érintett gyermekek, fogyasztók vagy munkavállalók számánál vagy a társadalom egészére gyakorolt hatásánál fogva az uniós jogban meghatározott alapvető jogok és biztonsági szabályok megsértésének jelentős kockázatával jár. Ennek a rendeletnek tartalmaznia kell a magas kockázatú ágazatok, valamint a magas kockázatú felhasználások és célok kimerítő és összesített jegyzékét.

(12)  Az e rendeletben a magas kockázatú technológiákra vonatkozóan meghatározott kötelezettségek csak az Unióban fejlesztett, bevezetett és használt, az e rendeletben előírt kockázatértékelés nyomán magas kockázatúnak tekintett mesterséges intelligenciára, robotikára és kapcsolódó technológiákra, ezen belül az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftverekre, algoritmusokra és adatokra alkalmazandók. Ezek a kötelezettségek azon általános kötelezettségtől függetlenül fennállnak, hogy minden mesterséges intelligenciát, robotikát és kapcsolódó technológiát, ezen belül az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftvereket, algoritmusokat és adatokat az Unióban emberközpontú módon kell fejleszteni, bevezetni és használni, az uniós joggal összhangban az emberi autonómia és a humán biztonság elvei alapján és az olyan alapvető jogok maradéktalan tiszteletben tartása mellett, mint az emberi méltóság, a szabadsághoz és a biztonsághoz való jog, valamint a személyi sérthetetlenséghez való jog.

(13)  A magas kockázatú technológiáknak tiszteletben kell tartaniuk a biztonság, az átláthatóság, az elszámoltathatóság, a torzítás- és megkülönböztetésmentesség, a társadalmi felelősségvállalás és a nemek közötti egyenlőség, a jogorvoslathoz való jog, a környezeti fenntarthatóság, a magánélet védelme és a jó kormányzás elveit, és a nemzeti felügyeleti hatóság által végzett pártatlan, objektív külső kockázatértékelés tárgyát kell képezniük az e rendeletben és az annak mellékletét képező jegyzékben meghatározott kritériumokkal összhangban. Ennek az értékelésnek figyelembe kell vennie a fejlesztő vagy a bevezető nézőpontját, illetve esetleges önértékelését.

(14)  A Bizottságnak és/vagy az Unió bármely, erre a célra kijelölt illetékes intézményének, szervének, hivatalának vagy ügynökségének nem kötelező végrehajtási iránymutatásokat kell kidolgoznia a fejlesztők, bevezetők és felhasználók számára az e rendeletnek való megfelelés érdekében alkalmazandó módszertanra vonatkozóan. Ennek során konzultálnia kell a megfelelő érdekeltekkel.

(15)  E technológiák kockázatértékelését illetően az Unión belül koherenciának kell lennie, különösen abban az esetben, ha azokat mind e rendelet fényében, mind pedig az alkalmazandó esetleges ágazatspecifikus jogszabályokkal összhangban értékelik. A nemzeti felügyeleti hatóságoknak ezért tájékoztatniuk kell az esetleges ágazatspecifikus jogszabályokkal összhangban kockázatértékelést végző egyéb hatóságokat, amennyiben az adott technológiákat az e rendeletben előírt kockázatértékelés nyomán magas kockázatúnak minősítik.

(16)  Ahhoz, hogy megbízható legyen, a magas kockázatú mesterséges intelligenciát, robotikát és kapcsolódó technológiákat, ezen belül az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftvereket, algoritmusokat és adatokat biztonságos, átlátható és elszámoltatható módon kell fejleszteni, bevezetni és használni olyan biztonsági jellemzőkkel, mint a megbízhatóság, az ellenálló képesség, a biztonságosság, a pontosság és a hibafeltárás, a megmagyarázhatóság, az értelmezhetőség, az ellenőrizhetőség, az átláthatóság és az azonosíthatóság, és olyan módon, amely az említett jellemzőknek való meg nem felelés esetén lehetővé teszi az érintett funkciók kikapcsolását vagy egy korábbi, biztonságos működési állapothoz való visszatérést. Az átláthatóságot is biztosítani kell azáltal, hogy a hatóságok számára – amennyiben az feltétlenül szükséges – hozzáférést biztosítanak az említett technológiák alapjául szolgáló technológiához, adatokhoz és számítástechnikai rendszerekhez.

(17)  A mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák, különösen a magas kockázatú technológiák fejlesztői, bevezetői és felhasználói az érintett technológiákkal, ezen belül az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftverekkel, algoritmusokkal és adatokkal való érintettségük mértékétől függően felelősséggel tartoznak a biztonsági, átláthatósági és elszámoltathatósági elvek betartásáért. A fejlesztőknek biztosítaniuk kell, hogy az érintett technológiákat az e rendeletben meghatározott biztonsági jellemzőkkel összhangban tervezzék meg és építsék ki, a bevezetőknek és a felhasználóknak pedig e jellemzők teljes körű betartása mellett kell bevezetniük és használniuk az érintett technológiákat. Ennek érdekében a magas kockázatú technológiák fejlesztőinek értékelniük kell és számításba kell venniük az általuk fejlesztett technológiákkal való, észszerűen várható visszaélés kockázatát. Azt is biztosítaniuk kell, hogy az általuk fejlesztett rendszerek a lehető legnagyobb mértékben és megfelelő eszközök – például felelősségkizáró üzenetek – útján jelezzék a hibák vagy pontatlanságok valószínűségét.

(18)  A fejlesztőknek és bevezetőknek a felhasználók rendelkezésére kell bocsátaniuk az érintett technológiák későbbi szoftverfrissítéseit a szerződésben, illetve az uniós vagy nemzeti jogban meghatározottak szerint. Ezen túlmenően, amennyiben a kockázatértékelés ezt indokolja, a fejlesztőknek és a bevezetőknek a hatóságok rendelkezésére kell bocsátaniuk az érintett technológiák használatára vonatkozó releváns dokumentációt és az ezzel kapcsolatos biztonsági útmutatót, beleértve – amennyiben ez feltétlenül szükséges, és az adatvédelemre, a magánélet védelmére, a szellemitulajdon-jogokra és az üzleti titkokra vonatkozó uniós jogszabályok teljes körű tiszteletben tartásával – a forráskódot, a fejlesztési eszközöket és a rendszer által használt adatokat.

(19)  Az egyéneknek joguk van elvárni, hogy az általuk használt technológia észszerű módon működjön és tiszteletben tartsa a belé vetett bizalmat. A polgárok mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák, ezen belül az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftverek, algoritmusok és adatok iránti bizalma a technikai folyamatok ismeretétől és megértésétől függ. Az ilyen folyamatok elmagyarázásának mértékét az említett technikai folyamatok környezetétől és a hibás vagy pontatlan eredmény következményeinek súlyosságától kell függővé tenni, és annak elégségesnek kell lennie az adott folyamat kifogásolásához, illetve a jogorvoslat érvényesítéséhez. Az ilyen technológiák esetleges érthetetlenségének kezelése érdekében biztosítani kell az ellenőrizhetőséget, a nyomon követhetőséget és az átláthatóságot.

(20)  A társadalom mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák, ezen belül az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftverek, algoritmusok és adatok iránti bizalma attól függ, hogy az érintett technológiák milyen mértékben teszik lehetővé saját értékelésüket, ellenőrizhetőségüket és nyomon követhetőségüket. Amennyiben érintettségük mértéke megkívánja, a fejlesztőknek biztosítaniuk kell, hogy ezeket a technológiákat úgy tervezzék meg és építsék ki, hogy lehetővé tegyék az ilyen értékelést, ellenőrzést és nyomon követhetőséget. A technikai lehetőségek határain belül a fejlesztőknek, a bevezetőknek és a felhasználóknak biztosítaniuk kell, hogy a mesterséges intelligenciát, a robotikát és a kapcsolódó technológiákat az átláthatósági követelmények teljes körű tiszteletben tartása mellett vezessék be és használják, lehetővé téve az ellenőrzést és a nyomon követhetőséget.

(21)  Az átláthatóság és az elszámoltathatóság biztosítása érdekében a polgárokat tájékoztatni kell arról, ha egy rendszer mesterséges intelligenciát használ, ha a mesterségesintelligencia-rendszerek egy terméket vagy szolgáltatást személyre szabnak a felhasználók számára, hogy kikapcsolhatják vagy korlátozhatják-e a személyre szabást, és ha automatizált döntéshozatali technológiával állnak szemben. Ezenkívül az átláthatósági intézkedéseket – a technikai lehetőségek határain belül – világos és érthető magyarázatnak kell kísérnie a felhasznált adatokról, az algoritmusról, annak céljáról, eredményeiről és potenciális veszélyeiről.

(22)  A szoftverek, algoritmusok és adatok általi torzítás és megkülönböztetés jogszerűtlen, és ennek problémáját az ezek tervezésére és bevezetésére alkalmazott folyamatok szabályozásával kell megoldani. Mind az automatizált rendszer által nyújtott információk alapján, mind maga a rendszer által hozott döntések eredményezhetnek torzítást, sőt azon adathalmazok is, amelyek alapján e döntéshozatal történik, illetve amelyeket a rendszer betanítására használnak.

(23)  A mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák által használt vagy előállított szoftvereket, algoritmusokat és adatokat torzítottnak kell tekinteni például akkor, ha bármely személlyel vagy csoporttal kapcsolatban előítéletes személyes vagy társadalmi percepció és a tulajdonságaikra vonatkozó adatok ezt követő feldolgozása alapján szuboptimális eredményeket jelenítenek meg.

(24)  Az uniós joggal összhangban a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák által használt vagy előállított szoftvereket, algoritmusokat és adatokat diszkriminatívnak kell tekinteni, amennyiben aránytalan negatív hatásokkal járó eredményeket állítanak elő és valamely személlyel vagy csoporttal szembeni eltérő bánásmódot eredményeznek, így például másokhoz képest hátrányos helyzetbe hoznak, például a személyes tulajdonságai alapján, objektív vagy észszerű indokolás nélkül, és függetlenül a technológiák semlegességére vonatkozó bármilyen állítástól.

(25)  Az uniós joggal összhangban a közbiztonság védelme, a biztonság és az egészség, a bűncselekmények megelőzése, az egyéni jogok és szabadságok védelme, az igazságos képviselet és az objektív szakmai követelmények olyan jogos célok, amelyek e rendelet értelmében objektíven indokolttá tehetik az egyes személyekkel vagy csoportokkal szembeni eltérő bánásmódot.

(26)  A mesterséges intelligenciának, a robotikának és a kapcsolódó technológiáknak, ezen belül az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftvereknek, algoritmusoknak és adatoknak hozzá kell járulniuk a fenntartható haladáshoz. Az ilyen technológiák működése nem lehet ellentétes a környezet megőrzésének ügyével, illetve a zöld átállással. E technológiák fontos szerepet játszhatnak az ENSZ által a jövő nemzedékek gyarapodásának lehetővé tétele érdekében kidolgozott fenntartható fejlődési célok megvalósításában. Támogathatják a megfelelő előrehaladás fenntarthatósági és társadalmi kohéziós mutatók alapján, valamint olyan felelős kutatási és innovációs eszközök alkalmazásával történő nyomon követését, amelyek szükségessé teszik, hogy az Unió és a tagállamok forrásokat mozgósítsanak az e célokra irányuló projektek támogatása és az azokba való befektetés érdekében.

(27)  A mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák, ezen belül az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftverek, algoritmusok és adatok fejlesztése, bevezetése és használata semmilyen módon nem okozhat szándékosan semmiféle sérülést vagy kárt az egyéneknek és a társadalomnak, illetve nem lehet oly módon kialakítva, hogy ilyen sérülés vagy kár elfogadott legyen. Ezért különösen a magas kockázatú technológiák esetében fontos, hogy azokat társadalmilag felelősségteljes módon fejlesszék, vezessék be és használják.

(28)  Ennek megfelelően a fejlesztőket, bevezetőket és felhasználókat a mesterséges intelligenciával, robotikával és kapcsolódó technológiákkal kapcsolatos érintettségük mértékétől függően, a felelősségre vonatkozó uniós és nemzeti szabályokkal összhangban felelősségre kell vonni az egyéneknek és a társadalomnak okozott sérülésekért és károkért.

(29)  Azokat a fejlesztőket, akik a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák fejlesztésének menetét vagy módját meghatározó és ellenőrző döntéseket hoznak, valamint azokat a bevezetőket, akik ellenőrzési vagy irányítási feladatkört ellátva vesznek részt azok bevezetésében, és ennek során a bevezetésre vonatkozó döntéseket hoznak és ellenőrzést gyakorolnak a kapcsolódó kockázatok felett vagy a bevezetésből előnyük származik, általánosan felelősnek kell tekinteni az esetleges sérülések és károk bekövetkezésének oly módon történő elkerüléséért, hogy a fejlesztési folyamat során megfelelő intézkedéseket vezetnek be, illetve a bevezetési szakaszban gondosan alkalmazzák ezeket az intézkedéseket.

(30)  A társadalmilag felelős mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák, ezen belül az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftverek, algoritmusok és adatok olyan technológiaként határozhatók meg, amelyek a társadalomra vonatkozó különféle célokat – különösen a demokráciát, az egészséget és a gazdasági jólétet, az esélyegyenlőséget, a munkavállalói és szociális jogokat, a sokszínű és független médiát, az objektív és szabadon elérhető, a nyilvános vitát lehetővé tevő tájékoztatást, a jó minőségű oktatást, a kulturális és nyelvi sokszínűséget, a nemek közötti egyensúlyt, a digitális jártasságot, az innovációt és a kreativitást – védelmező és előmozdító megoldások megtalálásához járulnak hozzá. Egyben olyan technológiák, amelyeket a polgárok fizikai és mentális jóllétére gyakorolt végső hatásukra kellő tekintettel fejlesztenek, vezetnek be és használnak, és amelyek nem támogatják a gyűlöletbeszédet és az erőszakot. Ezeket a célokat különösen magas kockázatú technológiák útján kell megvalósítani.

(31)  A mesterséges intelligenciát, a robotikát és a kapcsolódó technológiákat ezenkívül a társadalmi befogadás, a demokrácia, a pluralizmus, a szolidaritás, a méltányosság, az egyenlőség és az együttműködés támogatásának céljával kell fejleszteni, bevezetni és használni, és ezzel összefüggésben kutatási és innovációs projektek révén fel kell tárni és maximálisan ki kell aknázni a bennük rejlő lehetőségeket. Az Uniónak és tagállamainak ezért mozgósítaniuk kell kommunikációs, adminisztratív és pénzügyi erőforrásaikat az ilyen projektek támogatása és az ezekbe való befektetés érdekében.

(32)  A társadalmi jóllét kérdésének kezelése tekintetében a mesterséges intelligenciában, a robotikában és a kapcsolódó technológiákban rejlő lehetőségeket kutató projekteket felelős kutatási és innovációs eszközök alapján kell megvalósítani, garantálva ezzel, hogy e projektek indulásuktól kezdve megfeleljenek az etikai elveknek.

(33)  A mesterséges intelligencia, robotika és a kapcsolódó technológiák, ezen belül az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftverek, algoritmusok és adatok fejlesztésének, bevezetésének és használatának figyelembe kell vennie e technológiák környezeti lábnyomát. A vonatkozó uniós jogban meghatározott kötelezettségekkel összhangban az ilyen technológiák nem okozhatnak kárt a környezetben életciklusuk folyamán és a teljes ellátási láncukban, és azokat oly módon kell kifejleszteni, bevezetni és használni, amely óvja a környezetet, csökkenti és orvosolja környezeti lábnyomukat, hozzájárul a zöld átálláshoz és támogatja a klímasemlegességgel és a körforgásos gazdasággal kapcsolatos célok megvalósulását.

(34)  E rendelet értelmében a fejlesztőket, bevezetőket és felhasználókat a magas kockázatúnak tekintett mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák fejlesztésében, bevezetésében és használatában való érintettségük mértékétől függően felelősségre kell vonni az esetlegesen okozott környezeti károkért, a környezeti felelősségre vonatkozó alkalmazandó szabályokkal összhangban.

(35)  Ezeket a technológiákat annak érdekében is kell fejleszteni, bevezetni és használni, hogy a vonatkozó uniós jogszabályokban meghatározott kötelezettségekkel összhangban támogassák az olyan környezeti célok elérését, mint például a hulladékkeletkezés csökkentése, a szénlábnyom csökkentése, az éghajlatváltozással szembeni küzdelem és a környezet megóvása, és ezzel összefüggésben kutatási és innovációs projektek révén fel kell tárni és maximálisan ki kell aknázni a bennük rejlő lehetőségeket. Az Uniónak és tagállamainak ezért mozgósítaniuk kell kommunikációs, adminisztratív és pénzügyi erőforrásaikat az ilyen projektek támogatása és az ezekbe való befektetés érdekében.

(36)  A környezeti problémák megoldása tekintetében a mesterséges intelligenciában, a robotikában és a kapcsolódó technológiákban rejlő lehetőségeket kutató projekteket felelős kutatási és innovációs eszközök alapján kell megvalósítani, garantálva ezzel, hogy e projektek indulásuktól kezdve megfeleljenek az etikai elveknek.

(37)  A mesterséges intelligenciának, a robotikának és a kapcsolódó technológiáknak, ezen belül az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftvereknek, algoritmusoknak és adatoknak, amelyeket az Unióban fejlesztenek, vezetnek be és használnak, teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk az uniós polgárok magánélet védelméhez és a személyes adatok védelméhez való jogait. A fejlesztésnek, bevezetésnek és használatnak összhangban kell lennie különösen az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelettel(16), valamint a 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(17).

(38)  Ha az egyének automatikus azonosítására távoli azonosítási technológiákat használnak, így például a biometrikus jellemzők felismerését és főleg az arcfelismerést, különösen fontos kellően figyelembe venni a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák, ezen belül az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftverek, algoritmusok és adatok használatának etikai korlátait. Amikor hatóságok jelentős közérdekű célból – nevezetesen az egyének biztonságának garantálása és országos vészhelyzetre való reagálás, nem pedig vagyontárgyak biztonságának védelme érdekében – ilyen technológiákat alkalmaznak, akkor arról mindig tájékoztatást kell nyújtani, annak mindig arányosnak és célzottnak kell lennie, konkrét célkitűzésekre kell korlátozódnia, az uniós joggal összhangban időben korlátozottnak kell lennie, valamint kellően figyelembe kell vennie az emberi méltóságot és autonómiát és a Chartában foglalt alapvető jogokat. Az ilyen felhasználásra vonatkozó kritériumokat és korlátozásokat bírósági felülvizsgálatnak kell alávetni, és azoknak demokratikus ellenőrzés és a civil társadalom bevonásával folytatott vita tárgyát kell képezniük.

(39)  A vonatkozó standardokon alapuló irányítás növeli a biztonságot, és előmozdítja a polgárok mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák, ezen belül az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftverek, algoritmusok és adatok fejlesztése, bevezetése és használata iránti bizalmának növekedését.

(40)  A hatóságoknak alapjogi hatásvizsgálatot kell végezniük az olyan magas kockázatú technológiák bevezetése előtt, amelyek az állami szférában történő döntéshozatalt támogatják, és közvetlen és jelentős hatást gyakorolnak a polgárok jogaira és kötelezettségeire.

(41)  A meglévő, vonatkozó irányítási standardok közé tartozik például az Európai Bizottság által létrehozott mesterséges intelligenciával foglalkozó magas szintű szakértői csoport „Etikai iránymutatás a megbízható mesterséges intelligenciára vonatkozóan” című dokumentuma, valamint egyéb, például európai szinten az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN), az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (CENELEC) és az Európai Távközlési Szabványügyi Intézet (ETSI), nemzetközi szinten pedig a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) és a Villamos- és Elektronikai Mérnöki Szervezet (Institute of Electrical and Electronics Engineers – IEEE) által elfogadott technikai standardok.

(42)  Az adatok több résztvevő általi megosztása és felhasználása érzékeny terület, ezért a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák fejlesztését, bevezetését és használatát a minőségre, az integritásra, a biztonságra, a megbízhatóságra, az adatvédelemre és az ellenőrzésre vonatkozó követelményeket tükröző releváns szabályoknak, szabványoknak és protokolloknak kell szabályozniuk. Az adatkormányzási stratégiának az ilyen adatok feldolgozására, megosztására és az azokhoz való hozzáférésre kell összpontosítania, beleértve ezen adatok megfelelő kezelését, ellenőrizhetőségét és nyomon követhetőségét, és garantálnia kell a kiszolgáltatott csoportokra, többek között a fogyatékossággal élőkre, a betegekre, a gyermekekre, a kisebbségekre, a migránsokra vagy a kirekesztés kockázatának kitett más csoportokra vonatkozó adatok megfelelő védelmét. Emellett a fejlesztőknek, a bevezetőknek és a felhasználóknak adott esetben képeseknek kell lenniük fő teljesítménymutatókra támaszkodni az általuk használt adatkészletek értékelése során az általuk fejlesztett, bevezetett és használt technológiák megbízhatóságának javítása érdekében.

(43)  A tagállamoknak független közigazgatási hatóságot kell kijelölniük, amely felügyeleti hatóságként jár el. Az e rendeletben meghatározott kockázatértékelési kritériumok fényében magas kockázatúnak minősülő mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák azonosításáért, valamint az említett technológiák e rendeletben előírt kötelezettségeknek való megfelelésének értékeléséért és nyomon követéséért az egyes nemzeti felügyeleti hatóságoknak kell felelősnek lenniük.

(44)  Az egyes nemzeti felügyeleti hatóságok felelősségét képezi továbbá az e technológiákra vonatkozó megfelelő irányítás a Bizottság és/vagy az Unió bármely, e célból kijelölt illetékes intézménye, szerve, hivatala vagy ügynöksége által végzett koordináció mellett. Így fontos szerep hárul rájuk az uniós polgárok bizalmának és biztonságának előmozdítása, valamint a demokratikus, pluralista és igazságos társadalom megvalósítása terén.

(45)  Az e rendelet értelmében magas kockázatúnak minősülő technológiák értékelése és a rendeletnek való megfelelésük nyomon követése céljából a nemzeti felügyeleti hatóságoknak adott esetben együtt kell működniük az e technológiák értékeléséért és nyomon követéséért, valamint az ágazati jogszabályoknak való megfelelésük biztosításáért felelős hatóságokkal.

(46)  A nemzeti felügyeleti hatóságoknak rendszeres érdemi együttműködést kell folytatniuk egymással, valamint az Európai Bizottsággal és az Unió más érintett intézményeivel, szerveivel, hivatalaival és ügynökségeivel a következetes határokon átnyúló fellépés garantálása, valamint annak lehetővé tétele érdekében, hogy e technológiákat az Unión belül következetesen, az e rendeletben megállapított etikai elvekkel és jogi kötelezettségekkel összhangban fejlesszék, vezessék be és használják.

(47)  Az ilyen együttműködés keretében és az uniós szintű teljes harmonizáció megvalósítása érdekében a nemzeti felügyeleti hatóságoknak segíteniük kell a Bizottságot a magas kockázatú mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák közös és kimerítő jegyzékének az e rendeletben és annak mellékletében előírt kritériumokkal összhangban történő összeállításában. Ezenkívül ki kell dolgozni egy engedélyezési eljárást az európai etikai megfelelőségi tanúsítvány kiállításához, beleértve egy önkéntes kérelmezési eljárást is a magas kockázatúnak nem minősülő technológiák fejlesztői, alkalmazói vagy felhasználói számára, akik igazolni kívánják az e rendeletnek való megfelelésüket.

(48)  A nemzeti felügyeleti hatóságoknak gondoskodniuk kell a lehető legtöbb érdekelt fél – így például az ipar, a vállalkozások, a szociális partnerek, a kutatók, a fogyasztók és a civil társadalmi szervezetek – összehívásáról, és sokszínű fórumot kell biztosítaniuk a gondolkodás és az eszmecsere számára, hogy érthető és pontos következtetésekre jussanak az irányítás szabályozásának módjával kapcsolatos útmutatás céljából.

(49)  A nemzeti felügyeleti hatóságoknak gondoskodniuk kell a lehető legtöbb érdekelt fél – így például az ipar, a vállalkozások, a szociális partnerek, a kutatók, a fogyasztók és a civil társadalmi szervezetek – összehívásáról, és sokszínű fórumot kell biztosítaniuk a gondolkodás és az eszmecsere számára, hogy az érdekelt felek – különösen a tudományos élet, a kutatás, az ipar, a civil társadalom és az egyes szakértők – közötti, illetve az ezekkel való együttműködést elősegítsék, hogy érthető és pontos következtetésekre jussanak az irányítás szabályozásának módjával kapcsolatos útmutatás céljából.

(50)  Ezenfelül e nemzeti felügyeleti hatóságoknak szakmai igazgatási útmutatást és támogatást kell nyújtaniuk azon fejlesztők, a bevezetők és a felhasználók, különösen a kis- és középvállalkozások és az induló vállalkozások számára, amelyek problémákba ütköznek az e rendeletben megállapított etikai elveknek és jogi kötelezettségeknek való megfelelést illetően.

(51)  A Bizottságnak és/vagy az e célra kijelölhető érintett uniós intézményeknek, szerveknek, hivataloknak és ügynökségeknek kötelező iránymutatásokat kell kidolgozniuk a nemzeti felügyeleti hatóságok által a megfelelőség-értékelés során alkalmazandó módszertanra vonatkozóan.

(52)  A visszaélések bejelentése felhívja a hatóságok figyelmét az uniós jog potenciális és tényleges megsértéseire az olyan jogsértések, sérülések és károk megelőzése érdekében, amelyek máskülönben bekövetkeznének. Ezen túlmenően a jelentéstételi eljárások javítják a vállalkozásokon és szervezeteken belüli információáramlást, és ezzel mérséklik a hibás termékek vagy szolgáltatások kifejlesztésének kockázatát. A mesterséges intelligenciát, a robotikát és a kapcsolódó technológiákat, ezen belül az ilyen technológiák által használt vagy előállított adatokat fejlesztő, bevezető vagy használó vállalatoknak és szervezeteknek jelentéstételi csatornákat kell létrehozniuk, és a jogsértéseket bejelentő személyeket meg kell védeni a megtorlással szemben.

(53)  A mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák, ezen belül az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftverek, algoritmusok és adatok, valamint a technikai gépi tanulás, az értelmezési folyamatok és az e fejlődés mögött meghúzódó más technológiák gyors fejlődése nem kiszámítható. Emiatt helyénvaló és szükséges egy felülvizsgálati mechanizmus megállapítása, amellyel összhangban a Bizottságnak – a rendelet alkalmazásáról való beszámoláson túlmenően – rendszeresen jelentést kell benyújtania e rendelet hatályának lehetséges módosításáról.

(54)  Mivel e rendelet célját, nevezetesen a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák uniós fejlesztésére, bevezetésére és használatára vonatkozó etikai elvek és jogi kötelezettségek közös szabályozási keretének megállapítását a tagállamok nem tudják kellő mértékben megvalósítani, és ezért léptéke és hatásai miatt az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket fogadhat el az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(55)  Az e rendeletben meghatározott uniós szintű koordinációt a Bizottság és/vagy az ebben az összefüggésben kijelölhető bármely érintett uniós intézmény, szerv, hivatal és ügynökség valósítaná meg legjobban a széttöredezettség elkerülése és e rendelet következetes alkalmazásának biztosítása érdekében. A Bizottságot ezért meg kell bízni azzal, hogy találjon megfelelő megoldást az említett koordináció uniós szintű strukturálására annak érdekében, hogy összehangolja az egyes tagállamok nemzeti felügyeleti hatóságainak megbízatását és fellépéseit, nevezetesen a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák kockázatértékelése, e technológiák fejlesztésének, telepítésének és használatának irányítására vonatkozó közös keret létrehozása, az e rendeletben meghatározott etikai elveknek és jogi kötelezettségeknek való megfelelés tanúsításának kidolgozása és kiadása, az érintett érdekelt felekkel és a civil társadalommal való rendszeres párbeszéd támogatása, valamint szakértői központ létrehozása, amely uniós szinten összehozza a tudományos élet, a kutatás, az ipar képviselőit és az egyéni szakértőket a tudás és a műszaki szakértelem megosztásának előmozdítása és az Unió megközelítésének a nemzetközi együttműködés révén való előmozdítása és az e technológiákban rejlő lehetőségekre és kockázatokra világszerte adott következetes válasz biztosítása érdekében.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. fejezet

Általános rendelkezések

1. cikk

Cél

E rendelet célja a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák fejlesztésére, bevezetésére és használatára vonatkozó etikai elvek és jogi kötelezettségek átfogó és időtálló uniós szabályozási keretének megállapítása.

2. cikk

Hatály

E rendelet az Unióban fejlesztett, bevezetett és használt mesterséges intelligenciára, robotikára és kapcsolódó technológiákra, ezen belül az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftverekre, algoritmusokra és adatokra alkalmazandó.

3. cikk

Területi hatály

Ez a rendelet a mesterséges intelligenciára, robotikára és kapcsolódó technológiákra alkalmazandó, amennyiben annak bármely részét az Unióban fejlesztik, vezetik be vagy használják, akkor is, ha az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftverek, algoritmusok vagy adatok az Unión kívül találhatók vagy nincs meghatározott földrajzi helyük.

4. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a)  „mesterséges intelligencia”: szoftveralapú vagy hardvereszközökbe beágyazott rendszer, amely intelligens viselkedést mutat többek között adatgyűjtés, környezetének feldolgozása, elemzése és értelmezése, valamint azáltal, hogy konkrét célok elérése érdekében – bizonyos mértékben autonóm módon – cselekszik(18);

b)  „autonómia”: mesterségesintelligencia-rendszer, amely bizonyos bevitelek értelmezésével és előre meghatározott utasítások alkalmazásával működik, anélkül, hogy ezekre az utasításokra korlátozódna, annak ellenére, hogy a rendszer viselkedését korlátozza az, illetve viselkedése arra irányul, hogy teljesítse a kitűzött célt és a fejlesztő által hozott egyéb releváns tervezési döntéseket;

c)  „robotika”: olyan technológiák, amelyek lehetővé teszik automatikusan ellenőrzött, átprogramozható, többcélú gépek(19) számára, hogy a fizikai világban hagyományosan emberek által végzett vagy kezdeményezett tevékenységeket végezzenek, többek között mesterséges intelligencia vagy kapcsolódó technológiák révén;

d)  „kapcsolódó technológiák”: olyan technológiák, amelyek lehetővé teszik a szoftverek számára, hogy valamely fizikai vagy virtuális folyamatot részleges vagy teljes autonómiával ellenőrizzenek, olyan technológiák, amelyek képesek biometrikus, genetikai és egyéb adatok észlelésére, valamint olyan technológiák, amelyek emberi tulajdonságokat másolnak le vagy használnak ki más módon;

e)  „magas kockázat”: a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák fejlesztésével, telepítésével és használatával járó jelentős, arra irányuló kockázat, hogy ezek az uniós jogban meghatározott alapvető jogokat és biztonsági szabályokat megsértve sérülést vagy kárt okoznak az egyéneknek vagy a társadalomnak, tekintettel konkrét használatukra vagy céljukra, arra az ágazatra, amelyben ezeket fejlesztik, telepítik vagy használják, valamint a várhatóan bekövetkező sérülés vagy kár súlyosságára;

f)  „fejlesztés”: algoritmusok felépítése és megtervezése, szoftverek írása és megtervezése vagy adatok gyűjtése, tárolása és kezelése mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák létrehozása vagy betanítása céljából, illetve meglévő mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák új alkalmazásainak létrehozása céljából;

g)  „fejlesztő”: bármely természetes vagy jogi személy, aki olyan döntéseket hoz, amelyek meghatározzák és ellenőrzik a mesterséges intelligencia, robotika és a kapcsolódó technológiák fejlesztésének menetét és módját;

h)  „bevezetés”: a mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák működtetése és kezelése, valamint forgalomba hozatala vagy a felhasználók számára való egyéb módon történő elérhetővé tétele;

i)  „bevezető”: bármely természetes vagy jogi személy, aki ellenőrző vagy irányító funkcióval részt vesz a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák konkrét bevezetésében azáltal, hogy döntéseket hoz, ellenőrzést gyakorol a kockázat felett, és hasznot húz az ilyen bevezetésből;

j)  „használat”: a mesterséges intelligenciával, a robotikával és a kapcsolódó technológiákkal kapcsolatos bármely intézkedés, amely nem fejlesztés vagy bevezetés;

k)  „felhasználó”: bármely természetes vagy jogi személy, aki nem fejlesztés vagy bevezetés céljából használja a mesterséges intelligenciát, robotikát és kapcsolódó technológiákat;

l)  „torzítás”: valamely személy vagy csoport személyes tulajdonságai alapján való előítéletes személyes vagy társadalmi érzékelése;

m)  „megkülönböztetés”: egy személlyel vagy csoporttal szemben olyan alapon alkalmazott megkülönböztető bánásmód, amelynek nincs objektív vagy észszerű indoka, és amelyet az uniós jog ezért tilt;

n)  „sérülés vagy kár”: fizikai vagy szellemi sérülés, vagyoni vagy nem vagyoni kár, például pénzügyi vagy gazdasági veszteség, munkahely vagy oktatási lehetőség elvesztése, a választás vagy a véleménynyilvánítás szabadságának indokolatlan korlátozása vagy a magánélet megsértése, valamint az uniós jog bármely, személyre nézve hátrányos megsértése, ideértve azokat az eseteket, amikor azt gyűlöletbeszéd, előítélet, megkülönböztetés vagy megbélyegzés okozza;

o)  „jó irányítás”: az a mód, ahogyan biztosítják, hogy a fejlesztők, a bevezetők és a felhasználók a megfelelő és észszerű szabványokat és magatartási protokollokat vezessék be és tartsák be, a szabályok, eljárások és értékek formális készlete alapján, amely lehetővé teszi számukra, hogy felmerülésük esetén, illetve még a felmerülésük előtt megfelelően kezeljék az etikai ügyeket.

5. cikk

A mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák etikai elvei

(1)  Az Unióban bármely mesterséges intelligenciát, robotikát és kapcsolódó technológiákat – így az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftvereket, algoritmusokat és adatokat – az uniós jogszabályokkal összhangban, az emberi méltóság, autonómia és biztonság, valamint a Chartában rögzített egyéb alapvető jogok teljes tiszteletben tartásával kell fejleszteni, bevezetni és használni.

(2)  A személyes adatoknak – ideértve a nem személyes adatokból és a biometrikus adatokból származó személyes adatokat is – a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák fejlesztése, bevezetése és használata során történő feldolgozását az (EU) 2016/679 rendelettel és a 2002/58/EK irányelvvel összhangban kell végezni.

(3)  Az Unió és a tagállamok ösztönzik az olyan mesterséges intelligencián, robotikán és kapcsolódó technológiákon alapuló megoldások biztosítását célzó kutatási projekteket, amelyek a társadalmi befogadás, a demokrácia, a pluralizmus, a szolidaritás, az igazságosság, az egyenlőség és az együttműködés előmozdítására törekszenek.

II. fejezet

A magas kockázattal járó technológiákra vonatkozó kötelezettségek

6. cikk

A magas kockázattal járó technológiákra vonatkozó kötelezettségek

(1)  Az e fejezetben szereplő rendelkezések csak az Unióban fejlesztett, bevezetett és használt, magas kockázattal járónak tekintett mesterséges intelligenciára, robotikára és kapcsolódó technológiákra, ezen belül az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftverekre, algoritmusokra és adatokra alkalmazandók.

(2)  Bármely magas kockázatú mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák, ezen belül az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftverek, algoritmusok és adatok fejlesztése, bevezetése és használata oly módon történik, hogy biztosított legyen, hogy ezek ne sértsék az e rendeletben meghatározott etikai elveket.

7. cikk

Emberközpontú és ember alkotta mesterséges intelligencia

(1)  Bármely magas kockázatú technológia, ezen belül az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftverek, algoritmusok és adatok fejlesztése, bevezetése és használata oly módon történik, hogy biztosított legyen a folyamatos emberi felügyelet.

(2)  Az (1) bekezdésben említett technológiákat úgy fejlesztik, vezetik be és használják, hogy szükség esetén lehetséges legyen a teljeskörű emberi ellenőrzés visszanyerése, többek között e technológiák módosítása vagy leállítása révén.

8. cikk

Biztonság, átláthatóság és elszámoltathatóság

(1)  Bármely magas kockázatú mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák, ezen belül az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftverek, algoritmusok és adatok fejlesztése, bevezetése és használata oly módon történik, hogy biztosított legyen, hogy ezeket:

a)  ellenálló módon fejlesztik, vezetik be és használják, hogy biztosítsák a biztonság megfelelő szintjét az azonosított kockázattal arányos minimális kiberbiztonsági alapelvek betartása révén, valamint egy olyan szintet, amely megakadályozza bármely műszaki sérülékenység tisztességtelen vagy jogszerűtlen célokra való kihasználását;

b)  biztonságos módon fejlesztik, vezetik be és használják, gondoskodva arról, hogy legyenek védintézkedések, amelyeknek része egy tartalékterv és -intézkedés is arra az esetre, ha biztonsági és védelmi kockázat áll fenn;

c)  oly módon fejlesztik, vezetik be és használják, amely biztosítja a felhasználó által ésszerűen elvárt megbízható teljesítményt a kitűzött célok elérése és azon tevékenységek végrehajtása tekintetében, amelyekre e technológiákat tervezték, többek között annak biztosításával, hogy valamennyi művelet megismételhető legyen;

d)  oly módon fejlesztik, vezetik be és használják, hogy biztosított legyen, hogy az adott technológiák céljainak és tevékenységeinek teljesítése pontos legyen; ha nem kerülhetők el az alkalmi pontatlanságok, a rendszer, amennyire lehetséges, megfelelő módon jelzi a bevezetőknek és a felhasználóknak a hibák és pontatlanságok valószínűségét;

e)  könnyen megmagyarázható módon fejlesztik, vezetik be és használják, biztosítva ezzel, hogy elvégezhető legyen a technológiák műszaki folyamatainak a felülvizsgálata;

f)  olyan módon fejlesztik, vezetik be és használják, hogy a felhasználók tájékoztatást kapjanak arról, hogy mesterségesintelligencia-rendszerrel állnak kapcsolatban, valamint megfelelően és átfogóan feltárva azok képességeit, pontosságát és korlátait a mesterséges intelligencia fejlesztői, bevezetői és felhasználói számára;

g)  a 6. cikk (3) bekezdésével összhangban történő fejlesztésének, bevezetésének és használatának módja az a)–g) pontban meghatározott biztonsági jellemzők be nem tartása esetén lehetővé teszi az érintett funkciók átmeneti kikapcsolását és egy korábbi állapothoz való visszatérést, visszaállítva a biztonságos funkcionalitásokat.

(2)  A 6. cikk (1) bekezdésével összhangban az e cikk (1) bekezdésében említett technológiákat, ideértve az ilyen technológiák által használt és létrehozott szoftvereket, algoritmusokat és adatokat, átlátható és nyomon követhető módon fejlesztik, vezetik be és használják, hogy elemeiket, folyamataikat és szakaszaikat a lehető legmagasabb szintű szabványok szerint dokumentálják, és a 18. cikkben említett nemzeti felügyeleti hatóságok értékelhessék, hogy az érintett technológiák megfelelnek-e az e rendeletben meghatározott kötelezettségeknek. Az (1) bekezdésben meghatározott biztonsági jellemzőknek való megfelelés bizonyításáért az érintett technológiák fejlesztője, bevezetője és felhasználója a felelős, akinek erre képesnek kell lennie.

(3)  Az (1) bekezdésben említett technológiák fejlesztője, bevezetője és felhasználója biztosítja, hogy az (1) bekezdésben meghatározott biztonsági jellemzőknek való megfelelés érdekében tett intézkedéseket a 18. cikkben említett nemzeti felügyeleti hatóságok vagy adott esetben más nemzeti vagy európai ágazati felügyeleti szervek ellenőrizni tudják.

9. cikk

A torzítás és a megkülönböztetés tilalma

(1)  Az Unióban fejlesztett, bevezetett vagy használt magas kockázatú mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák által használt vagy előállított szoftverek, algoritmusok és adatok mentesek a torzítástól, és a (2) bekezdés sérelme nélkül nem alkalmaznak megkülönböztetést a faj, nem, szexuális irányultság, várandósság, fogyatékosság, fizikai vagy genetikai jellemzők, életkor, nemzeti kisebbség, etnikai hovatartozás vagy társadalmi származás, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai nézetek vagy polgári részvétel, állampolgárság, polgári jogi vagy gazdasági státusz, végzettség vagy büntetett előélet alapján.

(2)  Az (1) bekezdéstől eltérve, a jogszerűtlen megkülönböztetésre irányadó uniós jog sérelme nélkül a személyekkel és csoportokkal szembeni megkülönböztető bánásmód csak akkor lehet indokolt, amennyiben objektív, észszerű és jogszerű cél áll fenn, amely arányos és szükséges is, minthogy nem léteznek olyan alternatívák, amelyek kevésbé sértenék az egyenlő bánásmód elvét.

10. cikk

Társadalmi felelősségvállalás és nemek közötti egyenlőség

Az Unióban kifejlesztett, bevezetett és használt, magas kockázatú mesterséges intelligenciát, robotikát és kapcsolódó technológiákat – beleértve az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftvereket, algoritmusokat és adatokat – a vonatkozó uniós joggal, elvekkel és értékekkel összhangban kell kifejleszteni, bevezetni és használni oly módon, hogy ez ne befolyásolja a választásokat és ne járuljon hozzá a félretájékoztatás terjesztéséhez, tiszteletben tartsa a munkavállalók jogait, előmozdítsa a minőségi oktatást és a digitális műveltséget, ne növelje a nemek közötti szakadékot azáltal, hogy megakadályozza a mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőséget, és ne sértse a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat és az ahhoz kapcsolódó korlátozásokat vagy az az alóli kivételeket.

11. cikk

Környezeti fenntarthatóság

A magas kockázatú mesterséges intelligenciát, a robotikát és a kapcsolódó technológiákat, ezen belül az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftvereket, algoritmusokat és adatokat a 18. cikkben említett nemzeti felügyeleti hatóságok vagy adott esetben más nemzeti vagy európai ágazati felügyeleti hatóságok értékelik környezeti fenntarthatóságuk szempontjából, biztosítva, hogy olyan intézkedéseket vezessenek be, amelyek mérsékelik és orvosolják e technológiák általános hatását a természeti erőforrások, az energiafogyasztás, a hulladékkeletkezés, a szénlábnyom, az éghajlatváltozás okozta vészhelyzet és a környezetkárosodás tekintetében, biztosítva a vonatkozó uniós vagy nemzeti jogszabályok és az Unió által vállalt bármely más nemzetközi környezetvédelmi kötelezettségvállalások betartását.

12. cikk

A magánélet tiszteletben tartása és a személyes adatok védelme

A biometrikus adatoknak a közterületeken, távoli azonosítás, így biometrikus azonosítás vagy arcfelismerés céljából történő felhasználása és gyűjtése különös kockázatot jelent az alapvető jogokra nézve, és azt kizárólag a tagállamok hatóságai vezethetik be vagy használhatják fel jelentős közérdekű célokra. Az említett hatóságok biztosítják, hogy az ilyen bevezetésről vagy felhasználásról a polgárok tájékoztatást kapnak, az arányos, célzott és konkrét célkitűzésekre és helyszínre korlátozódó, valamint időben korlátozott legyen, összhangban az uniós és a nemzeti joggal, különösen az (EU) 2016/679 rendelettel és a 2002/58/EK irányelvvel, valamint kellő figyelemmel az emberi méltóságra és autonómiára, továbbá a Chartában foglalt alapvető jogokra, nevezetesen a magánélet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való jogra.

13. cikk

Jogorvoslathoz való jog

Bármely természetes vagy jogi személy jogosult jogorvoslatért folyamodni a magas kockázatú mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák – ideértve az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftvereket, algoritmusokat és adatokat is – az uniós jogot és az e rendeletben meghatározott kötelezettségeket sértő fejlesztése, bevezetése és használata által okozott sérülésekért vagy károkért.

14. cikk

Kockázatértékelés

(1)  E rendelet alkalmazásában a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák – beleértve az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftvereket, algoritmusokat és adatokat is – akkor minősülnek magas kockázatú technológiáknak, ha objektív kritériumokon – például konkrét felhasználásukon vagy céljukon, a fejlesztésük, bevezetésük vagy használatuk ágazatán, valamint az okozott lehetséges sérülés vagy kár súlyosságán – alapuló kockázatértékelést követően fejlesztésük, bevezetésük vagy használatuk azzal a jelentős kockázattal jár, hogy az egyének vagy a társadalom számára várhatóan sérülést vagy kárt okoz, megsértve az uniós jogszabályok szerinti alapvető jogokat és biztonsági szabályokat.

(2)  Az alkalmazandó ágazati jogszabályok sérelme nélkül a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák – beleértve az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftvereket, algoritmusokat és adatokat is – kockázatértékelését az e cikk (1) bekezdésében meghatározott objektív kritériumoknak és az e rendelet mellékletében meghatározott teljes körű és összesített jegyzéknek megfelelően a 18. cikkben említett nemzeti felügyeleti hatóságoknak kell elvégezniük a Bizottság és/vagy az Unió bármely más érintett intézménye, szerve, hivatala és ügynöksége koordinálásával, amelyek e célból, együttműködésük összefüggésében kijelölhetők.

(3)  A Bizottság a (2) bekezdésben említett nemzeti felügyeleti hatóságokkal együttműködve a 20. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén összeállítja, majd ezt követően naprakésszé teszi az Unióban azonosított magas kockázatú technológiák közös jegyzékét.

(4)  A Bizottság emellett a 20. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén rendszeresen naprakésszé teszi az e rendelet mellékletében rendelkezésre bocsátott jegyzéket.

15. cikk

Megfelelőségi értékelés

(1)  A nagy kockázatú mesterséges intelligenciát, a robotikát és a kapcsolódó technológiákat az e rendelet 6–12. cikkében meghatározott kötelezettségeknek való megfelelésre vonatkozó értékelésnek és azt követő nyomon követésnek kell alávetni, amelyeket a 18. cikkben említett nemzeti felügyeleti hatóságok végeznek el a Bizottság és/vagy bármely más, e célra kijelölt érintett uniós intézmény, szerv, hivatal és ügynökség koordinációjával.

(2)  Az e rendeletben az (1) bekezdésnek megfelelően meghatározott kötelezettségeknek megfelelőnek értékelt, magas kockázatú technológiák által használt vagy előállított szoftvereket, algoritmusokat és adatokat is e kötelezettségeknek megfelelőnek kell tekinteni, kivéve, ha a vonatkozó nemzeti felügyeleti hatóság úgy dönt, hogy saját kezdeményezésére vagy a fejlesztő, a bevezető vagy a felhasználó kérésére elvégzi ezek értékelését.

(3)  Az ágazati jogszabályok sérelme nélkül a Bizottság és/vagy az Unió bármely, kifejezetten e célra kijelölhető érintett intézménye, szerve, hivatala és ügynöksége e rendelet hatálybalépésének időpontjáig kötelező iránymutatásokat dolgoz ki a nemzeti felügyeleti hatóságok által az (1) bekezdésben említett megfelelőségértékeléshez alkalmazandó módszertanra vonatkozóan.

16. cikk

Az etikai megfelelés európai tanúsítása

(1)  Amennyiben a 15. cikkel összhangban pozitív értékelést végeztek a magas kockázatú mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák – ideértve az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftvereket, algoritmusokat és adatokat is – megfelelőségéről, az érintett nemzeti felügyeleti hatóság európai etikai megfelelőségi tanúsítványt állít ki.

(2)  Az olyan mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák – beleértve az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftvereket, algoritmusokat és adatokat – fejlesztői, bevezetői vagy felhasználói, amelyek nem minősülnek magas kockázatúnak és amelyekre ezért nem vonatkoznak a 6–12. cikkben meghatározott kötelezettségek, valamint a 14. és a 15. cikkben előírt kockázatértékelés és megfelelőség-értékelés, szintén törekedhetnek az e rendeletben meghatározott kötelezettségeknek vagy azok egy részének való megfelelés tanúsítására, amennyiben ezt a szóban forgó technológia jellege indokolja a nemzeti felügyeleti hatóságok döntésének megfelelően. Tanúsítvány csak akkor állítható ki, ha az illetékes nemzeti felügyeleti hatóság elvégezte a megfelelőség értékelését, és az pozitív.

(3)  A (2) bekezdésben említett tanúsítvány kiállítása céljából a Bizottság és/vagy az Unió bármely más érintett intézménye, szerve, hivatala és ügynöksége, amely erre a célra kijelölhető, kérelmezési eljárást dolgoz ki.

III. fejezet

Intézményi felügyelet

17. cikk

Irányítási standardok és végrehajtási iránymutatás

(1)  Az Unióban kifejlesztett, bevezetett vagy használt mesterséges intelligenciának, robotikának és kapcsolódó technológiáknak meg kell felelniük a 18. cikkben említett nemzeti felügyeleti hatóságok által az uniós joggal, elvekkel és értékekkel összhangban meghatározott vonatkozó irányítási standardoknak, az uniós joggal, elvekkel és értékekkel összhangban, a Bizottság és/vagy az e célra kijelölhető bármely érintett uniós intézmény, szerv, hivatal és ügynökség koordinálása mellett és az érintett érdekelt felekkel konzultálva.

(2)  Az (1) bekezdésben említett szabványok magukban foglalják az e rendeletnek a fejlesztők, a bevezetők és a felhasználók általi betartására vonatkozó módszertanra irányuló, nem kötelező érvényű végrehajtási iránymutatásokat, és azokat e rendelet hatálybalépésének időpontjáig közzé kell tenni.

(3)  Az Unióban fejlesztett, bevezetett és használt mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák által használt vagy előállított adatokat a fejlesztők, a bevezetők és a felhasználók a említett vonatkozó nemzeti, uniós és más európai szervezeti és nemzetközi szabályokkal és szabványokkal, valamint a vonatkozó ipari és üzleti protokollokkal összhangban kezelik. A fejlesztők és a bevezetők, amennyiben megvalósítható, ellenőrzik a mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák által felhasznált külső adatforrások minőségét, és felügyeleti mechanizmusokat vezetnek be ezek gyűjtését, tárolását, feldolgozását és felhasználását illetően.

(4)  A hordozhatósági jogok és azon személyek jogainak a sérelme nélkül, akik mesterséges intelligenciát, robotikát és kapcsolódó technológiákat használnak, és ebből adódóan adatok keletkeznek, az Unióban fejlesztett, bevezetett vagy használt mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák által használt vagy előállított adatok gyűjtése, tárolása, feldolgozása, megosztása és az azokhoz való hozzáférés során meg kell felelni a vonatkozó nemzeti, uniós, más európai szervezeti és nemzetközi szabályoknak és szabványoknak, valamint a vonatkozó ipari és üzleti protokolloknak. A fejlesztők és a bevezetők biztosítják, hogy a mesterséges intelligencia, a robotika és kapcsolódó technológiák fejlesztése és bevezetése során alkalmazzák e protokollokat, mégpedig oly módon, hogy világosan meghatározzák az e technológiák által használt vagy előállított adatok feldolgozására és az ezen adatokhoz való hozzáférés megadására vonatkozó követelményeket, valamint az adatok feldolgozásának és az ilyen adatokhoz való hozzáférés megadásának célját, hatályát és címzettjeit, amelyek mindegyikének mindig ellenőrizhetőnek és nyomon követhetőnek kell lennie.

18. cikk

Felügyeleti hatóságok

(1)  Minden tagállam kijelöl egy független közhatóságot (a továbbiakban: felügyeleti hatóság), amely felelős e rendelet alkalmazásának nyomon követéséért, valamint a 14., a 15. és a 16. cikkben előírt kockázat- és megfelelőségértékelések elvégzéséért és tanúsításért, az ágazati jogszabályok sérelme nélkül.

(2)  Minden nemzeti felügyeleti hatóság elősegíti e rendeletnek az Unió egész területén történő következetes alkalmazását. Az egyes tagállamok felügyeleti hatóságai e célból együttműködnek egymással, a Bizottsággal és az Unió e célból kijelölhető egyéb érintett intézményeivel, szerveivel, hivatalaival és ügynökségeivel.

(3)  Minden egyes nemzeti felügyeleti hatóság az első kapcsolattartó pontként szolgál az e rendeletben megállapított etikai elvek és jogi kötelezettségek mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák fejlesztése, bevezetése vagy használata következtében történő megsértésének gyanúja esetén, ideértve a megkülönböztető bánásmódot vagy más jogok megsértését is. Ilyen esetekben az érintett nemzeti felügyeleti hatóság megfelelőségértékelést végez annak érdekében, hogy támogassa a polgárok kifogásoláshoz és jogorvoslathoz való jogát.

(4)  Minden nemzeti felügyeleti hatóság felelős a 17. cikkben említett, vonatkozó nemzeti, európai és nemzetközi irányítási szabályok és szabványok mesterséges intelligenciára, robotikára és kapcsolódó technológiákra való alkalmazásának felügyeletéért, többek között oly módon is, hogy a lehető legnagyobb számú érdekelt féllel tart kapcsolatot. E célból az egyes tagállamok felügyeleti hatóságai fórumot biztosítanak a tudományos élet, a kutatás, az ipar és a civil társadalom érdekelt felei közötti, illetve érdekelt feleivel folytatott rendszeres eszmecseréhez.

(5)  Minden nemzeti felügyeleti hatóság szakmai és igazgatási útmutatást és támogatást nyújt a mesterséges intelligenciára, robotikára és kapcsolódó technológiákra vonatkozó uniós jogszabályok és az e rendeletben meghatározott etikai elvek általános végrehajtásához, különösen az érintett kutató és fejlesztő szervezetek, valalmint a kis- és középvállalkozások és az induló vállalkozások számára.

(6)  Minden tagállam ... [HL: beillesztendő dátum: egy évvel a hatálybalépés után]-ig, a bejelenti az Európai Bizottságnak az e cikk szerint elfogadott jogi rendelkezéseit, illetve késedelem nélkül az ezeket érintő későbbi módosításokat.

(7)  A tagállamok minden szükséges intézkedést meghoznak az e rendeletben meghatározott etikai elvek és jogi kötelezettségek végrehajtásának biztosítása érdekében. A tagállamok uniós és nemzeti szinten egyaránt támogatják az érintett érdekelt feleket és a civil társadalmat az új lehetőségekre és kihívásokra való kellő idejű, etikus és jól tájékozott reagálás biztosítására irányuló erőfeszítéseikben, különösen a határokon átnyúló erőfeszítésekben, amelyek a mesterséges intelligenciával, a robotikával és a kapcsolódó technológiákkal kapcsolatos műszaki fejleményekből erednek.

19. cikk

Jogsértések bejelentése és a bejelentő személyek védelme

E rendelet megsértéseinek a bejelentésére és az ilyen jogsértéseket bejelentő személyek védelmére az (EU) 2019/1937 európai parlamenti és tanácsi irányelv(20) alkalmazandó.

20. cikk

Uniós szintű koordináció

(1)  A Bizottság és/vagy az Unió bármely, ezzel összefüggésben kijelölhető intézménye, szerve, hivatala és ügynöksége a következő feladatokat látja el:

–  biztosítja a 14. cikkben említett mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák következetes kockázatértékelését, amelyet a 18. cikkben említett nemzeti felügyeleti hatóságoknak kell elvégezniük a 8. cikk (1) bekezdésében, valamint a magas kockázatú ágazatok és a magas kockázatú felhasználások vagy célok e rendelet mellékletében foglalt jegyzékében előírt közös objektív kritériumok alapján;

–  tudomásul veszi a 15. cikkben említett, magas kockázatú mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák megfelelőségértékelését és azt követő nyomon követést, amelyet a 18. cikkben említett nemzeti felügyeleti hatóságoknak kell elvégezniük;

–  kidolgozza a 16. cikkben említett – a 18. cikkben említett nemzeti felügyeleti hatóságok által kiállítandó – tanúsítvány kérelmezési eljárását;

–  az ágazati jogszabályok sérelme nélkül elkészíti a 18. cikkben említett nemzeti felügyeleti hatóságok által alkalmazandó módszertanra vonatkozó – a 17. cikk (4) bekezdésében említett – kötelező iránymutatásokat;

–  koordinálja a 17. cikkben említett vonatkozó irányítási standardoknak a 18. cikkben említett nemzeti felügyeleti hatóságok általi kidolgozását, beleértve az e rendeletnek való megfelelés módszertanára vonatkozó, a fejlesztőknek, a bevetőknek és a felhasználóknak szóló, nem kötelező érvényű végrehajtási iránymutatásokat;

–  a 18. cikk (2) bekezdése értelmében együttműködik a 18. cikkben említett nemzeti felügyeleti hatóságokkal az e rendelet Unió-szerte történő következetes alkalmazásához való hozzájárulásuk tekintetében;

–  szakértői központként szolgál a mesterséges intelligenciával, a robotikával és a kapcsolódó technológiákkal kapcsolatos információcsere előmozdítása és az egységes piacon belüli közös álláspont kialakításának támogatása révén, kiegészítő iránymutatásokat, véleményeket és szakértelmet ad ki a 18. cikkben említett nemzeti felügyeleti hatóságok számára, nyomon követi a vonatkozó uniós jog végrehajtását, azonosítja a bevált gyakorlatokra vonatkozó szabványokat és adott esetben szabályozási intézkedésekre vonatkozó ajánlásokat fogalmaz meg; ennek során a lehető legtöbb érdekelt féllel kell kapcsolatot tartania, és biztosítania kell, hogy döntéshozatali szintjei változatosak legyenek, és biztosítsák a nemek közötti egyenlőséget;

–  biztonsági és védelmi munkacsoportot állít fel azzal a céllal, hogy megvizsgálja a kifejezetten a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák etikus használatával kapcsolatos szakpolitikai és beruházási kérdéseket a biztonság és a védelem területén.

21. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)  A Bizottságnak a 14. cikk (3) és (4) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól [az e rendelet hatálybalépésétől kezdődő hatállyal].

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 14. cikk (3) és (4) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)  A 14.cikk (3) és (4) bekezdésének értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam három hónappal meghosszabbodik.

22. cikk

Az (EU) 2019/1937 irányelv módosítása

Az (EU) 2019/1937 irányelv a következőképpen módosul:

(1)  A 2. cikk (1) bekezdése a következő alponttal egészül ki:

„xi. a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák fejlesztése, bevezetése és használata.”

(2)  A melléklet I. része a következő ponttal egészül ki:

„K. 2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, xi. alpont – a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák fejlesztése, bevezetése és használata.

„xxi. Az Európai Parlament és a Tanács [XXX] rendelete a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák fejlesztésére, bevezetésére és használatára vonatkozó etikai elvekről”.”

23. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság rendszeresen felülvizsgálja a mesterséges intelligencia, robotika és kapcsolódó technológiák, ezen belül az ilyen technológiák által használt vagy előállított szoftverek, algoritmusok és adatok fejlődését, és ...[HL: beillesztendő dátum: 3 évvel a hatálybalépés után]-ig, majd ezt követően három évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak e rendelet alkalmazásáról, amelyben e rendelet alkalmazása hatályának lehetséges módosítását is értékeli.

24. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet XX-tól/-től kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt ....

az Európia Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

MELLÉKLET

A magas kockázatú ágazatok, valamint az alapvető jogok és a biztonsági szabályok megsértésének kockázatával járó magas kockázatú felhasználások vagy célok kimerítő és kumulatív felsorolása.

(1) HL L 252., 2018.10.8., 1. o. (2) HL L 180., 2000.7.19., 22. o. (3) HL L 303., 2000.12.2., 16. o. (4) HL L 119., 2016.5.4., 1. o. (5) HL L 119., 2016.5.4., 89. o. (6) HL L 123., 2016.5.12., 1. o. (7) HL C 252., 2018.7.18., 239. o. (8) HL C 307., 2018.8.30., 163. o. (9) HL C 433., 2019.12.23., 86. o. (10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0332. (11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0081. (12) https://www.europarl.europa.eu/thinktank/en/document.html?reference=EPRS_STU(2020)654179. (13) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/882 irányelve (2019. április 17.) a termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi követelményekről  (HL L 151., 2019.6.7., 70. o.). (14) Az Európai Parlament és a Tanács 768/2008/EK határozata (2008. július 9.) a termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszeréről, valamint a 93/465/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 218., 2008.8.13., 82. o.). (15) A gépjárművek automatizált vezetésére vonatkozóan a legutóbb 2018-ban (J3016_201806 verzióra) frissített J3016 számú SAE nemzetközi szabvány hat vezetésautomatizálási szintet javasol. https://www.sae.org/standards/content/j3016_201806/ (16) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.). (17) Az Európai Parlament és a Tanács 2002/58/EK irányelve (2002. július 12.) az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) (HL L 201., 2002.7.31., 37. o.). (18) Az Európai Bizottság COM(2018)0237 közleményében szereplő fogalommeghatározás, 2018.04.25., 1. o., kiigazítva. (19) Az ipari robotok ISO 8373 szerinti meghatározásából. (20) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1937 irányelve (2019. október 23.) az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről (HL L 305., 2019.11.26., 17. o.).

Az Európai Parlament 2020. október 20-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a mesterséges intelligenciára vonatkozó polgári jogi felelősségi rendszerrel kapcsolatban (2020/2014(INL))

P9_TA(2020)0276 A9-0178/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. és 169. cikkére,

–  tekintettel a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1985. július 25-i 85/374/EGK tanácsi irányelvre(1) (termékfelelősségről szóló irányelv),

–  tekintettel a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2) („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”) és a fogyasztók jogairól szóló, 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3), valamint más fogyasztóvédelmi szabályokra,

–  tekintettel az orvostechnikai eszközökről szóló, 2017. április 5-i (EU) 2017/745 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az európai nagy teljesítményű számítástechnika közös vállalkozás létrehozásáról szóló, 2018. szeptember 28-i (EU) 2018/1488 tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló, 2019. május 20-i (EU) 2019/770 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásra és a minőségi jogalkotással kapcsolatos iránymutatásokra(7),

–  tekintettel a Digitális Európa program 2021–2027 közötti időszakra történő létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2018. június 6-i javaslatra (COM(2018)0434),

–  tekintettel a „Mesterséges intelligencia Európa számára” című, 2018. április 25-i bizottsági közleményre (COM(2018)0237),

–  tekintettel a mesterséges intelligenciáról szóló összehangolt tervről szóló, 2018. december 7-i bizottsági közleményre (COM(2018)0795),

–  tekintettel az emberközpontú mesterséges intelligencia iránti bizalom növeléséről szóló, 2019. április 8-i bizottsági közleményre (COM(2019)0168),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz címzett, a mesterséges intelligencia, a dolgok internete és a robotika biztonsági és felelősségi vonatkozásairól szóló, 2020. február 19-i jelentésére (COM(2020)0064),

–  tekintettel „A mesterséges intelligencia – a kiválóság és a bizalom európai megközelítése” című, 2020. február 19-i bizottsági fehér könyvre (COM(2020)0065),

–  tekintettel a robotikára vonatkozó polgári jogi szabályokról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására a Bizottságnak szóló ajánlásokkal(8),

–  tekintettel az európai ipar digitalizációjáról szóló, 2017. június 1-jei állásfoglalására(9),

–  tekintettel az autonóm fegyverrendszerekről szóló, 2018. szeptember 12-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a mesterséges intelligenciára és a robotikára vonatkozó átfogó európai iparpolitikáról szóló, 2019. február 12-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel az automatizált döntéshozatali folyamatokról és a fogyasztók védelmének és az áruk és szolgáltatások szabad mozgásának biztosításáról szóló, 2020. február 12-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a mesterséges intelligenciával foglalkozó magas szintű szakértői csoport „Etikai iránymutatás a megbízható mesterséges intelligenciára vonatkozóan” című, 2019. április 8-i jelentésére,

–  tekintettel a mesterséges intelligenciával foglalkozó magas szintű szakértői csoport „A mesterséges intelligencia meghatározása: Fő képességek és lehetőségek” című, 2019. április 8-i jelentésére,

–  tekintettel a mesterséges intelligenciával foglalkozó magas szintű szakértői csoport „Szakpolitikai és beruházási ajánlások a megbízható mesterséges intelligenciához” című, 2019. június 26-i jelentésére,

–  tekintettel a felelősséggel és az új technológiákkal foglalkozó szakértői csoport új technológiákkal foglalkozó formációjának „A mesterséges intelligencia és más fejlődő technológiákkal kapcsolatos felelősség” című, 2019. november 21-i jelentésére,

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálata által készített, „A mesterséges intelligencia polgári jogi felelősségi rendszere: az európai hozzáadott érték értékelése” című, az európai hozzáadott értéket elemző tanulmányra(13),

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának 2016. júniusi STOA szakpolitikai tájékoztatójára a robotika jogi és etikai vonatkozásairól(14),

–  tekintettel az Európai Parlament Uniós Belső Politikák Főigazgatóságának a Jogi Bizottsághoz címzett, „A robotikát illető európai polgári jogi szabályok” című, 2016. októberi tanulmányára(15),

–  tekintettel eljárási szabályzata 47. és 54. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, valamint a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményeire,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A9-0178/2020),

A.  mivel a „felelősség” fogalma fontos kettős szerepet játszik mindennapjainkban: egyrészt biztosítja, hogy a személy, akit sérelem vagy kár ért, kártérítést igényelhessen és kaphasson a sérelemért vagy kárért bizonyítottan felelős féltől, másrészt pedig gazdasági ösztönzőket nyújt a természetes és jogi személyek számára, hogy eleve elkerüljék a sérelem- vagy károkozást, vagy számolniuk kelljen azzal, hogy magatartásuk miatt kompenzációt kell fizetniük;

B.  mivel minden jövőorientált polgári felelősségi jogi keretnek bizalmat kell ébresztenie a termékek és a szolgáltatások, köztük a digitális technológia biztonságát, megbízhatóságát és következetességét illetően, hogy egyensúlyt teremthessen a sérelem vagy kár potenciális áldozatainak hatékony és tisztességes védelme, illetve aközött, hogy a vállalkozások, és különösen a kis- és középvállalkozások elegendő mozgástérrel rendelkezzenek új technológiák, termékek vagy szolgáltatások kifejlesztéséhez; mivel ez elősegíti a bizalomépítést és stabilitást teremt a beruházások számára; mivel végeredményben minden felelősségi keretnek célul kell kitűznie, hogy jogbiztonságot nyújtson valamennyi fél számára, legyen szó a gyártóról, az üzemeltetőről, az érintett személyről vagy bármely más harmadik félről;

C.  mivel egy tagállam jogrendszere bizonyos szereplők vonatkozásában kiigazíthatja felelősségi szabályait, illetve bizonyos tevékenységek vonatkozásában szigoríthatja azokat; mivel az objektív felelősség értelmében egy fél felróhatóság hiányában is felelősnek tartható; mivel számos nemzeti deliktuális felelősségi jog értelmében az alperest objektív felelősség terheli, ha olyan, a társadalmat érintő kockázat merül fel, amelyet ezen alperes okozott (például gépjárművek, illetve veszélyes tevékenységek formájában) vagy amelyek fölött nem képes ellenőrzést gyakorolni (mint például állatok), és az sérelem- vagy károkozást eredményez;

D.  mivel a mesterségesintelligencia-rendszerekkel (a továbbiakban: MI-rendszer) kapcsolatos felelősségi körök kifejezett kijelölését célként kitűző valamennyi jövőbeli uniós jogalkotási tevékenységet elemzésnek és a tagállamokkal folytatott konzultációnak kell megelőznie arról, hogy a javasolt jogszabályok megfelelnek-e a gazdasági, jogi és szociális feltételeknek;

E.  mivel a mesterséges intelligenciára vonatkozó polgári jogi felelősségi rendszer kérdéséről széles körű társadalmi vitát kell folytatni, figyelembe véve valamennyi szóban forgó érdeket, különösen az etikai, jogi, gazdasági és szociális szempontokat, azon félreértések és indokolatlan félelmek elkerülése érdekében, amelyeket ez a technológia okozhat a polgárok körében; mivel az új szabályozási keret valamennyi szereplőre gyakorolt hatásainak hatásvizsgálat keretében történő alapos vizsgálatát a további jogalkotási lépések előfeltételének kell tekinteni;

F.  mivel az MI-rendszerek fogalma különböző technológiák széles körét foglalja magában, beleértve az egyszerű statisztikákat, a gépi tanulást és a mélytanulást;

G.  mivel az „automatizált döntéshozatal” kifejezés használatával elkerülhető lenne a mesterséges intelligencia kifejezés esetleges kétértelműsége; mivel az „automatizált döntéshozatal” azt jelenti, hogy a felhasználó a döntést először részben vagy egészben egy szoftver vagy szolgáltatás használata révén egy szervezetre ruházza át; mivel ezt követően ez a szervezet automatikusan végrehajtott döntéshozatali modelleket használ egy művelet felhasználó nevében történő elvégzéséhez, vagy a felhasználó döntéseiről való tájékoztatáshoz a művelet végrehajtása során;

H.  mivel az MI-rendszerek jelentős jogi kihívások elé állítják a létező felelősségi keretet, és olyan helyzeteket eredményezhetnek, amelyekben átláthatatlanságuk rendkívül költségessé teheti vagy akár el is lehetetlenítheti annak megállapítását, hogy ki kontrollálta az MI-rendszerrel kapcsolatos kockázatot, illetve hogy végeredményben mely kód, bevitel vagy adat okozta a kárt okozó üzemeltetést; mivel ez a tényező megnehezítheti a sérelem vagy a kár és az azt okozó magatartás közötti kapcsolat azonosítását, aminek következtében előfordulhat, hogy az áldozatok nem részesülnek megfelelő kártérítésben;

I.  mivel jogi kihívások az MI-rendszerek, valamint más MI-rendszerek és nem MI-rendszerek közötti konnektivitásból, a külső adatoktól való függésükből, a kiberbiztonság megsértéseivel szembeni sebezhetőségükből, valamint abból erednek, hogy többek között a gépi tanulást és a mélytanulási technikákat alkalmazó, egyre önállóbb MI-rendszereket terveznek;

J.  mivel az MI-rendszerekre vonatkozó, stabil és méltányos kártérítési eljárásokkal kiegészített, megbízható etikai normák segíthetnek e jogi kihívások kezelésében és annak elkerülésében, hogy a felhasználók kevésbé legyenek nyitottak a kialakulóban lévő technológiák elfogadása iránt; mivel a méltányos kártérítési eljárások azt jelentik, hogy minden olyan személynek, aki MI-rendszerek által okozott kárt szenved el, vagy akinek tulajdonában MI-rendszerek által okozott kár keletkezik, azonos mértékű védelemben kell részesülnie, mint más, MI-rendszerek részvétele nélkül bekövetkező esetek károsultjainak; mivel a felhasználónak meg kell bizonyosodnia arról, hogy a mesterséges intelligenciát használó rendszerek által okozott esetleges károkat megfelelő biztosítás fedezi, és hogy van meghatározott jogorvoslati lehetőség;

K.  mivel a jogbiztonság is alapvető feltétele a mesterséges intelligencián alapuló technológia dinamikus fejlődésének és innovációjának, különösen az induló vállalkozások, a mikro-, kis- és középvállalkozások számára, és a mindennapi életben való gyakorlati alkalmazásának; mivel az induló vállalkozások, a mikro-, kis- és középvállalkozások kulcsfontosságú szerepe – különösen az európai gazdaságban – indokolja a szigorúan arányos megközelítést, amely lehetővé teszi számukra a fejlődést és az innovációt;

L.  mivel az MI-rendszerek sokfélesége és a technológia által jelentett kockázatok sokfélesége megnehezíti az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy a kockázatok teljes spektrumának megfelelő egységes megoldást találjanak; mivel e tekintetben olyan megközelítést kell elfogadni, amelyben kísérleteket, kísérleti projekteket és szabályozási tesztkörnyezeteket alkalmaznak olyan arányos és tényeken alapuló megoldások kidolgozására, amelyek szükség esetén konkrét helyzetekre és ágazatokra irányulnak;

Bevezetés

1.  úgy véli, hogy az MI-rendszerek társadalomba, munkahelyekre és gazdaságba történő bevezetéséhez fűződő kihívás egyike a jelenlegi politikai napirend legfontosabb kérdéseinek; mivel az MI-alapú technológiák szinte minden ágazatban javíthatnák az életminőségünket, illetve törekedniük kell arra, hogy javítsák az életminőségünket a személyes szférától kezdve (pl. közlekedési ágazat, személyre szabott oktatás, kiszolgáltatott helyzetben lévő személyeknek nyújtott támogatás, fitnesz-programok, hitelnyújtás) a munkahelyi környezeten (pl. megterhelő és repetitív feladatok megkönnyítése) át egészen a globális kihívásokig (pl. éghajlatváltozás, egészségügyi ellátás, táplálkozás és logisztika);

2.  határozottan úgy véli, hogy az MI-rendszerek nyújtotta előnyök hatékony kiaknázása, a velük való potenciális visszaélések megelőzése és az Unión belüli egységes szabályozás hiányának elkerülése érdekében Unió-szerte valamennyi MI-rendszer vonatkozásában elengedhetetlen az elveken alapuló és jövőbiztos jogalkotás; úgy véli, hogy míg a potenciális alkalmazások széles körének vonatkozásában ágazatspecifikus szabályozás kívánatos, a jogi egyértelműség biztosítása, az Unió-szerte egyenlő normák rögzítése, valamint az európai értékek és az állampolgári jogok hatékony védelme érdekében a közös elveken alapuló horizontális és összehangolt jogi keret tűnik szükségesnek;

3.  megállapítja, hogy a digitális egységes piacot teljesen harmonizálni kell, mivel a digitális szférát gyors, határokon átnyúló dinamika és nemzetközi adatáramlás jellemzi; úgy véli, hogy az Unió csak következetes és közös szabályok révén érheti el az Unió digitális szuverenitására és az európai digitális innováció élénkítésére irányuló célkitűzéseket, összhangban az innovációs kultúrával;

4.  megjegyzi, hogy a mesterséges intelligenciával kapcsolatos globális verseny már folyamatban van, és hogy az Uniónak tudományos és technológiai potenciáljának kiaknázása révén vezető szerepet kell játszania ebben; határozottan hangsúlyozza, hogy a technológiai fejlődés nem áshatja alá a felhasználóknak a mesterséges intelligenciát használó eszközök és rendszerek által potenciálisan okozott károktól való védelmét; ösztönzi a polgári jogi felelősségre vonatkozó uniós normák nemzetközi szintű előmozdítását;

5.  határozottan úgy véli, hogy az MI-rendszerekre vonatkozó új, közös szabályok csak rendelet formáját ölthetik; úgy véli, hogy az MI-rendszerek által okozott sérelem vagy kár esetében felmerülő felelősség kérdése egyike az e kereten belül kezelendő legfontosabb szempontoknak;

Felelősség és mesterséges intelligencia

6.  úgy véli, hogy nincs szükség a jól működő felelősségi rendszerek teljes felülvizsgálatára, ugyanakkor az MI-rendszerek összetettsége, konnektivitása, átláthatatlansága, sebezhetősége, azon képessége, hogy frissítések révén módosítható, önálló tanulási képessége és potenciális autonómiája, valamint az érintett szereplők nagy száma jelentős kihívást jelent az uniós és nemzeti felelősségi keret rendelkezéseinek hatékonysága számára; úgy véli, hogy bizonyos koordinált változtatásokra van szükség a felelősségi rendszerek terén azon helyzetek elkerülése érdekében, ahol a sérelmet elszenvedő vagy tulajdonukban kárt szenvedő személyek kártérítés nélkül maradnak;

7.  megjegyzi, hogy bár az MI-rendszerek által vezérelt valamennyi fizikai vagy virtuális tevékenység, eszköz vagy folyamat technikai értelemben lehet a sérelem vagy kár közvetlen vagy közvetett oka, azokat majdnem mindig olyasvalaki hozza létre, aki a rendszereket kiépíti, alkalmazza vagy azokba beavatkozik; e tekintetben megjegyzi, hogy nem szükséges jogi személyiséggel felruházni az MI-rendszereket; úgy véli, hogy az MI-rendszerek átláthatatlansága, konnektivitása és autonómiája a gyakorlatban nagyon nehézzé teszi vagy akár el is lehetetlenítheti, hogy az MI-rendszerek bizonyos káros cselekedetei konkrét emberi behatásra vagy tervezési döntésre visszavezethetők legyenek; emlékeztet arra, hogy a széles körben elfogadott felelősségkoncepcióknak megfelelően ugyanakkor elejét lehet venni e buktatónak, ha a teljes értékláncban jelen levő, az MI-rendszert alkotó, karbantartó vagy az azzal kapcsolatos kockázat ellenőrzés alatt tartó különböző személyeket teszik felelőssé;

8.  úgy véli, hogy a termékfelelősségről szóló irányelv 30 éve hatékony eszköznek bizonyul a hibás termékek okozta károkért járó kártérítések kifizettetésére, azonban felül kell vizsgálni a digitális világhoz való hozzáigazítása és a kialakulóban lévő digitális technológiák által jelentett kihívások kezelése érdekében, ezáltal biztosítva a fogyasztók hatékony védelmének magas szintjét, valamint a jogbiztonságot a fogyasztók és a vállalkozások számára, elkerülve ugyanakkor a magas költségeket és kockázatokat a kkv-k és induló vállalkozások számára; sürgeti a Bizottságot, hogy értékelje, nem kellene-e a termékfelelősségről szóló irányelvet rendeletté alakítani, hogy egyértelműsítse a „termék” fogalommeghatározását annak meghatározása révén, hogy a digitális tartalom és a digitális szolgáltatás annak hatálya alá tartozik-e, továbbá, hogy fontolja meg az olyan fogalmak, mint a „kár”, a „hiba” és a „gyártó” kiigazítását; úgy véli, hogy az Unió-szerte fenntartandó jogbiztonság érdekében a termékfelelősségről szóló irányelv felülvizsgálatát követően a „gyártó” fogalmának magában kell foglalnia az előállítókat, a fejlesztőket, a programozókat, a szolgáltatókat és a backend-üzemeltetőket; felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje a kialakulóban lévő digitális technológiák által okozott károk tekintetében fennálló bizonyítási teherre vonatkozó szabályok megfordítását egyértelműen meghatározott esetekben és megfelelő értékelést követően; hangsúlyozza azonban annak fontosságát, hogy a naprakésszé tett uniós jogszabály továbbra is olyan világosan meghatározott problémákra korlátozódjon, amelyekre már léteznek megvalósítható megoldások, és ugyanakkor tegye lehetővé a jövőbeli technológiai fejlesztések lefedését, ideértve az ingyenes és nyílt forráskódú szoftvereken alapuló fejlesztéseket is; megjegyzi, hogy a termékfelelősségről szóló irányelvet a hibás MI-rendszerek gyártóival szembeni polgári jogi felelősségi követelések tekintetében továbbra is alkalmazni kellene, amennyiben az MI-rendszer az irányelv értelmében terméknek minősül; kiemeli, hogy a termékfelelősségi keret bármilyen aktualizálásának együtt kell járnia az általános termékbiztonságról szóló, 2001. december 3-i 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(16) aktualizálásával annak biztosítása érdekében, hogy az MI-rendszerek magukban foglalják a beépített biztonságosság és biztonság elvét;

9.  úgy véli, hogy a tagállamok felróhatóságon alapuló létező deliktuális felelősségi joga a legtöbb esetben megfelelő szintű védelmet biztosít azon személyek számára, akiknek beavatkozó harmadik felek, például hekkerek okoznak kárt, vagy akiknek a tulajdonában ilyen harmadik felek tesznek kárt, mivel a beavatkozás rendszeresen felróhatóságon alapuló cselekménynek minősül; megjegyzi, hogy kizárólag csak konkrét esetekben – ideértve azokat az eseteket is, amikor a harmadik fél felderíthetetlen vagy pénzeszközökkel nem rendelkezik – tűnnek szükségesnek további felelősség szabályok a létező nemzeti deliktuális felelősségi jog kiegészítéseként;

10.  úgy véli ezért, hogy helyénvaló, ha ez a jelentés az MI-rendszerek üzemeltetőjével szembeni, polgári jogi felelősségen alapuló követelésekre összpontosít; kijelenti, hogy az üzemeltető felelősségét az a tény indokolja, hogy ő kontrollálja az MI-rendszerrel kapcsolatos kockázatot, hasonlóan egy gépkocsi tulajdonosához; úgy véli, hogy az MI-rendszerek összetettsége és konnektivitása miatt sok esetben az üzemeltető lesz az érintett személy számára látható első kapcsolattartó;

Az üzemeltető felelőssége

11.  úgy véli, hogy az üzemeltetőt is magukban foglaló felelősségi szabályoknak ki kell terjedniük az MI-rendszerek mindenfajta üzemeltetésére, függetlenül attól, hogy hol, illetve hogy fizikálisan vagy virtuálisan üzemelnek-e; megjegyzi ugyanakkor, hogy a nyilvános helyeken történő üzemelés, amelyek számos személy számára kockázatot jelentenek, olyan eseteknek tekintendők, amelyek további megfontolást igényelnek; úgy véli, hogy a potenciális sérültek vagy károsultak sokszor nem tudnak az üzemelésről, és élnek szerződéses felelősségen alapuló igénnyel az üzemeltetővel szemben; megjegyzi, hogy sérelem vagy kár felmerültekor az ilyen személyek csak felróhatóságon alapuló felelősségi igénnyel élhetnek, és esetleg nehezen bizonyítják az MI-rendszer üzemeltetőjének felróhatóságát, ezért az ilyen kártérítési igények sikertelennek bizonyulhatnak;

12.  úgy véli, hogy helyénvaló úgy tekinteni, hogy az üzemeltető fogalma lefedi mind a frontend-, mind a backend-üzemeltetőt, amennyiben ez utóbbi nem tartozik a termékfelelősségről szóló irányelv hatálya alá; megjegyzi, hogy a frontend-üzemeltetőt olyan természetes vagy jogi személyként kell meghatározni, aki vagy amely bizonyos mértékben kontrollálja az MI-rendszer üzemeltetésével és működésével kapcsolatos kockázatot, és élvezi az MI-rendszer üzemeltetéséből előnyöket; kijelenti, hogy a backend-üzemeltetőt olyan természetes vagy jogi személyként kell meghatározni, aki folyamatosan meghatározza a technológia jellemzőit, biztosítja az adatokat és az alapvető backend-támogató szolgáltatásokat, és ezért bizonyos fokú ellenőrzést gyakorol az MI-rendszer üzemeltetésével és működésével kapcsolatos kockázat felett; úgy véli, hogy az ellenőrzés gyakorlása az üzemeltető minden olyan intézkedését jelenti, amely befolyásolja az MI-rendszer üzemelését, és ezáltal azt, hogy az milyen mértékben teszi ki a harmadik feleket az esetleges kockázatoknak; úgy véli, hogy ezek a tevékenységek hatással lehetnek egy MI-rendszer üzemelési módjára annak kezdetétől a végéig, azáltal, hogy meghatározzák a bevitelt, a hozadékot vagy az eredményeket, vagy megváltoztatnak bizonyos funkciókat vagy folyamatokat az MI-rendszerben;

13.  megjegyzi, hogy bizonyos helyzetekben egynél több üzemeltető is lehet, például egy frontend-üzemeltető és egy backend-üzemeltető; úgy véli, hogy ilyen esetben minden üzemeltető egyetemleges felelősséggel tartozik, ugyanakkor jogukban áll egymás ellen arányosan eljárást kezdeményezni; úgy véli, hogy a felelősség arányát az alapján kell meghatározni, hogy az üzemeltetők milyen fokú ellenőrzést gyakorolnak az MI-rendszer üzemeltetésével és működésével kapcsolatos kockázat felett; úgy véli, hogy javítani kell a termékek nyomon követhetőségét a különböző szakaszokban részt vevők jobb azonosítása érdekében;

Különböző kockázatokra különböző felelősségi szabályok

14.  elismeri, hogy a felelősség tekintetében meghatározó tényező azon MI-rendszer típusa, amely fölött az üzemeltető ellenőrzést gyakorol; megjegyzi, hogy egy eredendően magas kockázatú és autonóm módon cselekvő MI-rendszer potenciálisan sokkal nagyobb mértékben jelent veszélyt a társadalomra; úgy véli, hogy az MI-rendszerek által a létező polgári jogi felelősségi rendszerek számára támasztott jogi kihívások alapján észszerűnek tűnik egy közös, objektív felelősségi rendszer létrehozása e magas kockázatú, autonóm MI-rendszerek számára; hangsúlyozza, hogy egy ilyen, akár több kockázati szintet is magában foglaló kockázatalapú megközelítésnek egyértelmű kritériumokon és a magas kockázat megfelelő meghatározásán kell alapulnia, és biztosítania kell a jogbiztonságot;

15.  úgy véli, hogy egy MI-rendszer magas kockázatot jelent, ha annak autonóm üzemelése során jelentős kockázat áll fenn, hogy egy vagy több személy számára véletlenszerűen, és észszerűen nem feltételezhető módon kárt okoz; úgy véli, hogy annak meghatározásakor, hogy egy MI-rendszer magas kockázattal jár-e, azt is figyelembe kell venni, hogy mely ágazatban várhatók jelentős kockázatok, valamint az elvégzett tevékenységek jellegét is; úgy véli, hogy e kockázat jelentősége a lehetségesen okozott kár súlyossága, annak valószínűsége, hogy a kockázat sérelmet vagy kárt okoz, és az MI-rendszer használatának módja közötti kölcsönhatástól függ;

16.  javasolja, hogy valamennyi magas kockázatú MI-rendszer tételes felsorolása szerepeljen a javasolt rendelet mellékletében; elismeri, hogy a gyors technológiai fejlődésre és a szükséges technikai szakértelemre tekintettel a Bizottságnak késedelem nélkül, de legalább hathavonta felül kell vizsgálnia az említett mellékletet, és szükséges esetben felhatalmazáson alapuló jogi aktus révén módosítania kell azt; úgy véli, hogy a Bizottságnak szorosan együtt kell működnie egy újonnan létrehozandó, a meglévő prekurzorokkal foglalkozó állandó bizottsághoz vagy a gépjárművekkel foglalkozó Műszaki Bizottsághoz hasonló állandó bizottsággal, amely a tagállamok nemzeti szakértőiből és érdekelt felekből áll; úgy véli, hogy a mesterséges intelligenciával foglalkozó magas szintű szakértői csoport kiegyensúlyozott tagsági aránya példát mutathat az érdekelt felek csoportjának kialakításához, etikai szakértők, antropológusok, szociológusok és mentális egészségügyi szakemberek bevonása révén; úgy véli továbbá, hogy az Európai Parlamentnek tanácsadó szakértőket kellene kijelölnie az újonnan létrehozott állandó bizottságba;

17.  megjegyzi, hogy a mesterséges intelligencián alapuló technológiák fejlesztése rendkívül dinamikus és folyamatosan gyorsul; hangsúlyozza, hogy a felhasználók megfelelő védelmének biztosítása érdekében gyorsított megközelítésre van szükség az európai piacon forgalomba hozott MI-rendszereket használó új eszközök és rendszerek elemzéséhez a lehetséges kockázatok tekintetében; javasolja, hogy e tekintetben minden eljárást a lehető legnagyobb mértékben egyszerűsítsenek; javasolja továbbá, hogy a Bizottság arra irányuló értékelése, hogy egy MI-rendszer magas kockázatot jelent-e, a termékbiztonsági értékeléssel egy időben kezdődjön el az olyan helyzet elkerülése érdekében, hogy egy magas kockázatú MI-rendszer már piaci jóváhagyásra került, de még nem minősítették magas kockázatúnak, és így kötelező biztosítási fedezet nélkül üzemel;

18.  megjegyzi, hogy a Bizottságnak értékelnie kell, hogy a vizsgálatot végző hatóság bizonyítékok gyűjtése céljából hogyan férhet hozzá a magas kockázatú MI-rendszerekről gyűjtött, rögzített vagy tárolt adatokhoz és használhatja fel azokat az adott MI-rendszer által okozott sérelem vagy kár esetén, valamint hogyan javítható az ilyen adatok nyomon követhetősége és ellenőrizhetősége, figyelembe véve az alapvető jogokat és a magánélethez való jogot;

19.  kijelenti, hogy a tagállamok objektív felelősségi rendszereivel összhangban a javasolt rendeletnek a fontos, jogszabály által védett jogok – például az élethez, az egészséghez, a testi épséghez és a tulajdonhoz való jog – megsértésére kell kiterjednie, és meg kell határoznia a kártérítés összegét és mértékét, valamint az elévülési időt; úgy véli, hogy a javasolt rendeletnek az uniós felelősségi jogban harmonizált küszöbértéket meghaladó, ellenőrizhető gazdasági veszteséget eredményező jelentős nem vagyoni kárra is ki kell terjednie, ami egyensúlyt teremt az érintett személyek igazságszolgáltatáshoz való hozzáférése és más érintett személyek érdekei között; sürgeti a Bizottságot, hogy értékelje újra és igazítsa ki az uniós jogban szereplő kártérítési küszöbértékeket; úgy véli, hogy a Bizottságnak alaposan elemeznie kell az összes tagállam jogi hagyományait és a nem vagyoni kár megtérítését biztosító hatályos nemzeti jogszabályait annak értékelése érdekében, hogy szükséges-e a nem vagyoni kár belefoglalása a mesterséges intelligenciára vonatkozó jogalkotási aktusokba, és hogy ez ellentétes-e a meglévő uniós jogi kerettel vagy aláássa-e a tagállamok nemzeti jogát;

20.  megállapítja, hogy valamennyi olyan, MI-rendszer által vezérelt tevékenységnek, eszköznek vagy folyamatnak, amely sérelmet vagy kárt okoz, de a javasolt rendelet mellékletében nem szerepel, továbbra is felróhatóságon alapuló felelősség hatálya alá kell tartoznia; úgy véli, hogy az érintett személyt ugyanakkor megilleti az üzemeltető felróhatóságának vélelme, aki ugyanakkor mentesülhet a felelősség alól annak bizonyítása révén, hogy betartotta gondossági kötelezettségét;

21.  úgy véli, hogy egy olyan MI-rendszer, amelyet a Bizottság és az újonnan létrehozott állandó bizottság még nem értékelt, és ezért még nem minősül magas kockázatúnak és nem szerepel a javasolt rendelet mellékletében foglalt jegyzékben, a 20. bekezdésben előírt rendszer alóli kivételként objektív felelősséggel kell, hogy bírjon, amennyiben súlyos sérelmet vagy kárt okozó, ismétlődő eseményeket okoz; megjegyzi, hogy amennyiben ez a helyzet, a Bizottságnak indokolatlan késedelem nélkül értékelnie kell az említett melléklet felülvizsgálatának szükségességét is annak érdekében, hogy a szóban forgó MI-rendszert felvegyék a jegyzékbe; úgy véli, hogy amennyiben ezen értékelést követően a Bizottság úgy dönt, hogy felveszi ezt az MI-rendszert a jegyzékbe, e felvételnek visszaható hatállyal kell bírnia az adott MI-rendszer által súlyos sérelmet vagy kárt okozó első bizonyított esemény időpontjától kezdődően;

22.  kéri a Bizottságot annak értékelésére, hogy szükség van-e uniós szintű jogi rendelkezésekre a szerződésekkel kapcsolatban a felelősség alóli mentességre vonatkozó záradékok elkerülése érdekében, többek között a vállalkozások közötti, illetve a vállalkozások és az igazgatás közötti kapcsolatokban;

Biztosítások és MI-rendszerek

23.  úgy véli, hogy a felelősségi körök meghatározása egyike a legfontosabb tényezőknek, amelyek meghatározzák az új technológiák, termékek és szolgáltatások sikerét; megjegyzi, hogy a felelősségi körök megfelelő meghatározása ahhoz is elengedhetetlen, hogy a nyilvánosságot biztosítsák afelől, hogy az új technológia a sérelem- vagy károkozás, illetve az érintett személyek jogi követeléseinek lehetősége ellenére is megbízható; megjegyzi ugyanakkor, hogy ez a szabályozási rendszer az MI-rendszerek előnyeinek kiaknázására és bővítésére összpontosít, szilárd biztosítékok bevezetése mellett;

24.  az a véleménye, hogy a sérelem- vagy károkozás jelentős kockázata alapján és a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(17) figyelembevételével a javasolt rendelet mellékletében felsorolt magas kockázatú MI-rendszerek valamennyi üzemeltetőjének rendelkeznie kell felelősségbiztosítással; úgy véli, hogy az ilyen, magas kockázatú MI-rendszerekre vonatkozó kötelező biztosítási rendszernek fedeznie kell a kártérítés összegét és mértékét, amelyeket a javasolt rendelet határoz meg; tudatában van annak, hogy az ilyen típusú technológia jelenleg nagyon ritka, mivel magas fokú önálló döntéshozatalt feltételez, és ezért a jelenlegi megbeszélések többnyire jövőorientáltak; ugyanakkor úgy véli, hogy a kockázatokkal kapcsolatos bizonytalanság miatt a biztosítási díjak nem lehetnek mértéktelenül magasak, mivel ekkor akadályoznák a kutatást és az innovációt;

25.  úgy véli, hogy egy közpénzekből finanszírozott európai szintű kártérítési mechanizmus nem megfelelő módja az esetleges biztosítási hézagok kitöltésének; úgy véli, hogy az MI-rendszerekhez kapcsolódó kockázatokra vonatkozó adatok hiánya és a jövőbeli fejleményekkel kapcsolatos bizonytalanság megnehezíti a biztosítási ágazat számára, hogy módosított vagy új biztosítási termékeket dolgozzon ki; úgy véli, hogy a kötelező biztosítás kialakításának teljes egészében a piacra bízása valószínűleg egyenmegoldáson alapuló megközelítést eredményez, aránytalanul magas díjakkal és rossz ösztönzőkkel, ami arra ösztönzi az üzemeltetőket, hogy a legjobb fedezet helyett a legolcsóbb biztosítást válasszák, és ami akadályozná a kutatást és az innovációt; úgy véli, hogy a Bizottságnak szorosan együtt kell működnie a biztosítási ágazattal annak megállapítása érdekében, hogy az adatok és az innovatív modellek hogyan használhatók fel a megfizethető áron megfelelő fedezetet nyújtó biztosítások létrehozására;

Záró megfontolások

26.  arra kéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikke alapján – az ezen állásfoglalás mellékletében közölt részletes ajánlások nyomán – terjesszen elő egy, az MI-rendszerek üzemeltetésére vonatkozó felelősségről szóló rendeletre irányuló javaslatot;

27.  úgy véli, hogy a kért javaslatnak nem lesznek pénzügyi vonatkozásai;

o
o   o

28.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a mellékelt ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak.

MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

RÉSZLETES AJÁNLÁSOK EGY, A MESTERSÉGESINTELLIGENCIA-RENDSZEREK ÜZEMELTETÉSÉRE VONATKOZÓ FELELŐSSÉGRŐL SZÓLÓ EURÓPAI PARLAMENTI ÉS TANÁCSI RENDELET KIDOLGOZÁSÁHOZ

A.  A JAVASLAT ALAPELVEI ÉS CÉLKITŰZÉSEI

Ez a jelentés a digitalizáció egy fontos vonatkozására irányul, amelyet határokon átnyúló tevékenységek, a globális verseny és alapvető társadalmi megfontolások formálnak. A következő alapelveknek kell iránymutatásul szolgálniuk:

1.  A valódi digitális egységes piac teljes, rendelet által szabályozott harmonizációt kíván.

2.  A mesterségesintelligencia-rendszerek (MI-rendszerek) fejlesztése által támasztott új jogi kihívásokat kezelni kell azáltal, hogy maximális jogbiztonságot hoznak létre a felelősségi lánc mentén, beleértve a gyártót, az üzemeltetőt, az érintett személyt és minden más harmadik felet.

3.  Tartózkodni kell a túlszabályozástól és a bürokratikus terhektől, mivel az akadályozhatja a mesterséges intelligenciával kapcsolatos európai innovációt, különösen abban az esetben, ha a technológiát, terméket vagy szolgáltatást kkv-k vagy induló innovatív vállalkozások fejlesztik.

4.  A mesterséges intelligenciára vonatkozó polgári jogi felelősségi szabályoknak egyensúlyt kell teremteniük egyrészt a társadalom védelme, másrészt az innovációba, különösen az MI-rendszerekbe történő beruházásra irányuló üzleti ösztönzők között.

5.  A jól működő létező felelősségi rendszerek helyettesítése helyett inkább néhány szükséges változtatást kellene eszközölni új és jövőorientált elképzelések bevezetésével.

6.  A jövőbeli rendeletjavaslat és a termékfelelősségről szóló irányelv az MI-rendszerekre vonatkozó közös felelősségi keret két pillére, amelyek valamennyi politikai szereplő szoros együttműködését és összehangolását igénylik uniós és nemzeti szinten.

7.  A polgárok számára azonos szintű védelmet és jogokat kell biztosítani, függetlenül attól, hogy a kárt egy MI-rendszer okozta-e, vagy hogy a károkozás fizikálisan vagy virtuálisan történt-e, hogy nőjön az új technológiába vetett bizalmuk.

8.  A jövőbeli rendeletjavaslatban mind a vagyoni, mind a nem vagyoni károkat figyelembe kell venni. Többek között a mesterséges intelligencia és a robotika biztonsági és felelősségi vonatkozásairól szóló, 2020. február 19-i közleménye alapján az Európai Bizottság felkérést kap arra, hogy alaposan elemezze valamennyi tagállam jogi hagyományait, valamint a nem vagyoni kár megtérítését biztosító hatályos jogszabályi rendelkezéseket annak értékelése érdekében, hogy a nem vagyoni kár belefoglalása a jövőbeli rendeletjavaslatba jogilag megalapozott-e és az érintett személy szempontjából szükséges-e. A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján a Parlament szerint a jelentős nem vagyoni kárt figyelembe kell venni, ha az érintett személy jelentős, azaz ellenőrizhető gazdasági veszteséget szenved el.

B.  A KÉRT JAVASLAT SZÖVEGE

Javaslat –

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a mesterségesintelligencia-rendszerek üzemeltetésére vonatkozó felelősségről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(18),

rendes jogalkotási eljárás keretében(19),

mivel:

(1)  A „felelősség” fogalma fontos kettős szerepet játszik mindennapjainkban: egyrészt biztosítja, hogy a személy, akit sérelem vagy kár ért, kártérítést igényelhessen a sérelemért vagy kárért bizonyítottan felelős féltől, másrészt pedig gazdasági ösztönzőket nyújt a személyek számára, hogy eleve elkerüljék a sérelem- vagy károkozást. Minden jövőorientált felelősségi keretnek bizalmat kell ébresztenie a termékek és a szolgáltatások, köztük a kialakulóban lévő digitális technológia – mint a mesterséges intelligencia, a dolgok internete és a robotika – biztonságát, megbízhatóságát és következetességét illetően, hogy egyensúlyt teremthessen a sérelem vagy kár potenciális áldozatainak hatékony védelme, és ezzel egy időben a lehetséges új technológiák, termékek és szolgáltatások fejlesztéséhez szükséges elegendő mozgástér biztosítása között.

(2)  Különösen az új termékek és szolgáltatások életciklusának kezdetén – az előzetes teszteléseket követően – a felhasználó és a harmadik felek bizonyos fokig ki vannak téve annak a kockázatnak, hogy valami nem működik megfelelően. Ez a kísérletalapú folyamat ugyanakkor kulcsszerepet tölt be a technikai fejlődés elősegítésében, amely nélkül legtöbb technológiánk nem létezne. Ezidáig az új termékekkel és szolgáltatásokkal járó kockázatokat erős termékbiztonsági jogszabályokkal és felelősségi szabályokkal megfelelően mérsékelték.

(3)  A mesterséges intelligencia elterjedése ugyanakkor jelentős kihívás elé állítja a létező felelősségi kereteket. Az MI-rendszerek mindennapi életünkben való használata olyan helyzeteket eredményez majd, amelyekben az átláthatatlanság (a „fekete doboz” jelleg), valamint az életciklusukba beavatkozó számos szereplő rendkívül költségessé teszi, vagy akár el is lehetetlenítheti annak megállapítását, hogy ki kontrollálta a szóban forgó MI-rendszerrel kapcsolatos kockázatot, illetve hogy mely kód vagy bevitel okozta a sérelmet okozó üzemelést. E nehézséget tovább súlyosbítja az MI-rendszerek, valamint más MI-rendszerek és nem MI-rendszerek közötti konnektivitás, a külső adatoktól való függés, a kiberbiztonság megsértéseivel szembeni sebezhetőség, valamint az MI-rendszerek gépi tanulási és mélytanulási képességeknek köszönhető növekvő autonómiája. Ezen összetett jellemzőkön és potenciális sebezhetőségeken túl az MI-rendszerek használatával súlyos kárt is lehet okozni, például az emberi méltóság és az európai értékek és szabadságok megsértését azáltal, hogy egyéneket akaratuk ellenére nyomon követnek, társadalmi kreditrendszereket vezetnek be, részrehajló döntéseket hoznak az egészségbiztosítás, a hitelnyújtás, a bírósági végzések, a munkaerő-felvétel vagy a munkaügy terén, vagy halált okozó autonóm fegyverrendszereket hoznak létre.

(4)  Fontos hangsúlyozni, hogy az MI-rendszerek alkalmazásának előnyei messze felülmúlják majd azok hátrányait. E rendszerek segíteni fognak az éghajlatváltozás elleni küzdelem hatékonyabbá tételében, az orvosi vizsgálatok és a munkafeltételek javításában, a fogyatékossággal élő személyek és az időskorúak társadalmi beilleszkedésében, valamint mindenfajta tanuló személyre szabott oktatásának biztosításában. A különféle technológiai lehetőségek kihasználása és az emberek MI-rendszerek használatába vetett bizalmának növelése érdekében – és a sérelmes helyzetek megelőzésével egy időben – a legmegfelelőbb utat a stabil és méltányos kártérítési eljárásokkal kiegészített, megbízható etikai normák jelentik.

(5)  A biztonsági szabályok megsértésének ellensúlyozásához megfelelő felelősségi rendszerre is szükség van. Az ebben a rendeletben meghatározott felelősségi rendszernek azonban valamennyi szóban forgó érdeket figyelembe kell vennie. Bármilyen új szabályozási keret által a kkv-kra és az induló vállalkozásokra gyakorolt hatások hatásvizsgálat keretében történő alapos vizsgálatát a további jogalkotási lépések előfeltételének kell tekinteni. Ezen vállalkozások kulcsfontosságú szerepe az európai gazdaságban indokolttá teszi a szigorúan arányos megközelítést, amely lehetővé teszi számukra a fejlődést és az innovációt. Másrészről az MI-rendszerek által okozott sérelmek és károk károsultjai számára biztosítani kell a jogorvoslathoz, valamint az általuk elszenvedett sérelmekkel és károkkal összefüggő teljes kártérítéshez való jogot.

(6)  A létező jogi keretben szükséges bármely változtatásnak annak tisztázásával kell kezdődnie, hogy az MI-rendszerek sem jogi személyiséggel, sem emberi lelkiismerettel nem rendelkeznek, és kizárólagos feladatuk az emberiség szolgálata. Sok MI-rendszer nem különbözik jelentősen más technológiáktól, amelyek néha még összetettebb szoftvereken alapulnak. Végeredményben az MI-rendszerek nagy többségét arra használják, hogy triviális feladatokat lássanak el úgy, hogy a társadalom számára semmilyen, vagy csak minimális kockázatot jelentenek. Az „automatizált döntéshozatal” kifejezés használatával elkerülhető lenne a mesterséges intelligencia kifejezés esetleges kétértelműsége. A kifejezés olyan helyzetet ír le, amelyben a felhasználó a döntést először részben vagy egészben egy szoftver vagy szolgáltatás használata révén egy szervezetre ruházza át. Ez a szervezet aztán a felhasználó nevében automatikusan végrehajtott döntéshozatali modelleket használ egy művelet elvégzéséhez, vagy a felhasználó döntéséről való tájékoztatáshoz a művelet végrehajtása során.

(7)  Mindazonáltal léteznek olyan technológiákon, például neurális hálókon és mélytanulási folyamatokon alapuló MI-rendszerek, amelyeket kritikus feladatokra fejlesztenek ki és alkalmaznak. Átláthatatlanságuk és autonómiájuk rendkívül megnehezítheti bizonyos cselekedetek konkrét, tervezésük vagy üzemeltetésük során hozott emberi döntésekre való visszavezetését. Egy ilyen MI-rendszer üzemeltetője például érvelhet úgy, hogy a sérelmet vagy kárt okozó fizikális vagy virtuális tevékenység, eszköz vagy folyamat az ő ellenőrzési körén kívül esett, mivel azt MI-rendszerének autonóm üzemelése okozta. Továbbá az autonóm MI-rendszer puszta üzemelése nem szolgáltathat alapot a kártérítési követelés elfogadására. Ezért előfordulhatnak olyan felelősségi esetek, amikor a felelősség megosztása méltánytalan vagy nem hatékony, vagy amikor az MI-rendszer okozta sérelmet vagy kárt elszenvedő személy nem tudja bizonyítani a gyártó, egy beavatkozó harmadik fél vagy az üzemeltető felróhatóságát, és nem jut kártérítéshez.

(8)  Mindazonáltal mindig egyértelműnek kell lennie, hogy aki az MI-rendszert létrehozza, karbantartja, kontrollálja, vagy abba beavatkozik, felelőssé tehető a tevékenység, eszköz vagy folyamat által okozott sérelemért vagy kárért. Ez az igazságosság általános és széles körben elfogadott felelősségfogalmain alapul, amelyek értelmében a társadalomra nézve kockázatot létrehozó vagy fenntartó személy felelősséggel tartozik, ha e kockázat sérelmet vagy kárt okoz, ezért előzetesen minimalizálnia kell a kockázatot vagy utólag kártérítést kell nyújtania a felmerült kockázatért. Ennélfogva az MI-rendszerek elterjedése nem teszi szükségessé a felelősségi szabályok teljes felülvizsgálatát Unió-szerte. A létező jogszabályok bizonyos kiigazításai, valamint jól súlyozott és célzott új rendelkezések bevezetése elegendő lenne az MI-vel kapcsolatos kihívások kezelésére, a szabályozás széttöredezettségének megelőzése és a mesterséges intelligenciával kapcsolatos polgári jogi felelősségre vonatkozó jogszabályok uniós szintű harmonizációjának biztosítása érdekében.

(9)  A Tanács 85/374/EGK irányelve(20) (a termékfelelősségről szóló irányelv) 30 éve hatékony eszköznek bizonyul a hibás termékek okozta károkért járó kártérítések kifizettetésére. Ezért azt a sérelmet vagy kárt elszenvedő felek által a hibás MI-rendszerek gyártói elleni polgári jogi felelősségi követelések vonatkozásában is alkalmazni kell. Az Unió minőségi jogalkotásra vonatkozó alapelveivel összhangban minden szükséges jogalkotási módosítást az irányelv szükséges felülvizsgálata során kell megvitatni. A tagállamok létező felelősségi jogai legtöbb esetben megfelelő szintű védelmet biztosítanak azon személyek számára, akiknek beavatkozó harmadik személyek okoznak sérelmet vagy kárt, mivel a beavatkozás rendszeresen felróhatóságon alapuló cselekménynek minősül, amennyiben olyan helyzetekről van szó, amikor a harmadik fél arra használja fel az MI-rendszert, hogy kárt okozzon vele. Ennélfogva e rendeletnek az MI-rendszerek üzemeltetőivel szembeni követelésekre kell összpontosítania.

(10)  E rendelet értelmében az üzemeltető felelőssége azon a tényen alapul, hogy bizonyos mértékig ő kontrollálja egy adott MI-rendszer üzemeltetésével és működésével összefüggő kockázatot, hasonlóan egy gépkocsi tulajdonosához. Minél kifinomultabb és önállóbb egy rendszer, annál nagyobb hatással jár az algoritmusok meghatározása és befolyásolása, például a folyamatos frissítések révén. Mivel gyakran egynél több olyan személy van, aki érdemi módon az MI-rendszer üzemeltetőjének tekinthető, e rendelet szerint az „üzemeltetőt” úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja mind a frontend-üzemeltető, mind a backend-üzemeltetőt. Bár általában véve a frontend-üzemeltető az a személy, aki „elsődlegesen” dönt az MI-rendszer használatáról, a backend-szolgáltató magasabb fokú ellenőrzést gyakorolhat az üzemeltetési kockázatok felett. Amennyiben a backend-üzemeltető egyben a termékfelelősségről szóló irányelv 3. cikkében meghatározott gyártónak minősül, úgy azt az irányelvet kell rá alkalmazni. Ha csak egy üzemeltető van, aki egyúttal az MI-rendszer gyártója is, úgy e rendelet irányadó a termékfelelősségről szóló irányelvvel szemben.

(11)  Ha egy felhasználó, azaz az MI-rendszert használó személy kárt okozó esemény részesévé válik, csak abban az esetben tekintendő felelősnek e rendelet értelmében, amennyiben ő üzemeltető is. Ha nem, a felhasználó súlyos gondatlanságon alapuló vagy szándékos hozzájárulása a kockázathoz a felhasználó felróhatóságon alapuló felelősségét eredményezheti a felperes felé. A felhasználó alkalmazandó fogyasztói jogai nem sérülhetnek.

(12)  E rendeletnek lehetővé kell tennie, hogy az érintett személy a felelősségi lánc egészében és az MI-rendszer teljes életciklusa során érvényesíthesse felelősségi követeléseit. E rendeletnek elvben minden MI-rendszerre ki kell terjednie, függetlenül attól, hogy hol, illetve hogy fizikálisan vagy virtuálisan üzemelnek-e. Az e rendelet hatálya alá eső felelősségi követelések nagy részének azonban olyan harmadik személyek felelősségére vonatkozó esetekre kell irányulnia, ahol egy MI-rendszer nyilvános helyen üzemel és számos személy számára kockázatot jelent. Ilyen helyzetben az érintett személyek gyakran nem tudnak az MI-rendszer üzemeléséről, és nem állnak szerződéses vagy jogi kapcsolatban az üzemeltetővel. Következésképpen az MI-rendszer üzemelése miatt olyan helyzetbe kerülnek, hogy sérelem- vagy károkozás esetén csak felróhatóságon alapuló felelősségi követelést érvényesíthetnek az MI-rendszer üzemeltetőjével szemben, és komoly nehézségekkel szembesülnek az üzemeltető felróhatóságának bizonyítása során.

(13)  Meghatározó tényező azon MI-rendszer típusa, amely fölött az üzemeltető ellenőrzést gyakorol. Egy magas kockázatú MI-rendszer potenciálisan nagyobb mértékben, valamint véletlenszerűen és az észszerűen elvárható mértéken felül jelenthet veszélyt a felhasználóra vagy a népességre nézve. Ez azt jelenti, hogy az MI-rendszer autonóm üzemelésének kezdetekor a potenciálisan érintett személyek többsége ismeretlen és nem azonosítható, például köztereken vagy a szomszédos házakban tartózkodó személyek, ellentétben egy olyan MI-rendszerrel, amelynek üzemelése olyan konkrét személyeket érint, akik korábban is rendszeresen hozzájárultak annak alkalmazásához, például kórházi műtétek vagy kis boltok termékbemutatói kapcsán. Annak meghatározása, hogy egy magas kockázatú MI-rendszer milyen mértékben okozhat sérelmet vagy kárt az MI-rendszer forgalomba hozatalát indokoló használati cél, az MI-rendszer használatának módja, a potenciális sérelem vagy kár súlyossága, az esetlegesen kárt okozó döntéshozatal önállóságának mértéke és a kockázati esemény bekövetkezésének valószínűsége közötti kölcsönhatástól függ. A súlyosság mértékét olyan releváns tényezők alapján kell meghatározni, mint az üzemeltetésből származó potenciális kár mértéke az érintett személyekre – beleértve különösen az alapvető jogokra gyakorolt hatásokat –, az érintett személyek száma, a potenciális kár teljes értéke, valamint a társadalom egészét ért kár. A sérelem vagy kár előfordulásának valószínűségét olyan releváns tényezők alapján kell meghatározni, mint a döntéshozatali folyamatban használt algoritmusos számítások szerepe, a döntés összetettsége és a hatások visszafordíthatósága. Végezetül a használat módjának olyan releváns tényezőktől kell függenie, mint a körülmények és az ágazat, amelyben az MI-rendszer üzemel, attól, hogy lehet-e jogi vagy tényleges hatása az érintett személyek fontos, jogszabály által védett jogaira, és hogy e hatások észszerűen elkerülhetők-e.

(14)  E rendelet egy mellékletében minden magas kockázatú MI-rendszert kimerítően fel kell sorolni. Tekintettel a világszerte gyors műszaki és piaci fejlődésre, valamint az MI-rendszerek megfelelő felülvizsgálatához szükséges műszaki szakértelemre, a Bizottságot fel kell hatalmazni felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban történő elfogadására, hogy a magas kockázatú MI-rendszerek és az azokat használó kritikus ágazatok vonatkozásában módosíthassa e rendeletet. Az e rendeletben foglalt fogalommeghatározások és rendelkezések alapján a Bizottságnak indokolatlan késedelem nélkül, de legalább hathavonta felül kell vizsgálnia, és szükséges esetben felhatalmazáson alapuló jogi aktus révén módosítania kell e mellékletet. A Bizottság arra irányuló értékelését, hogy egy MI-rendszer magas kockázatot jelent-e, a termékbiztonsági értékeléssel egy időben kell elkezdeni az olyan helyzet elkerülése érdekében, hogy egy magas kockázatú MI-rendszer már piaci jóváhagyásra került, de még nem minősítették magas kockázatúnak, és így kötelező biztosítási fedezet nélkül üzemel. A kritikus ágazatokban csak tizenkét havonta kellene változtatásokat végrehajtani, hogy a vállalkozások és kutatószervezetek elegendő tervezési és beruházási biztonsággal rendelkezzenek. Az üzemeltetőket fel kell kérni, hogy értesítsék a Bizottságot, ha olyan új technológián, terméken vagy szolgáltatáson dolgoznak, amely a mellékletben foglalt meglévő kritikus ágazatok valamelyike alá tartozik, és amely később magas kockázatú MI-rendszernek minősülhet.

(15)  Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, szakértői szinten is, minden érintett érdekelt féllel, valamint hogy e konzultációk megfeleljenek a minőségi jogalkotásról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban(21) foglalt alapelveknek. E rendelet rendszeres felülvizsgálata során a Bizottság munkáját egy „Műszaki Bizottság – Magas kockázatú MI-rendszerek” (TCRAI) elnevezésű állandó bizottságnak kell támogatnia. Az állandó bizottságnak a tagállamok képviselőiből, valamint az érdekeltek kiegyensúlyozott arányú képviseletéből kell állnia, beleértve a fogyasztói szervezeteket, az érintett személyeket képviselő egyesületeket, a különféle ágazatokbeli és különböző méretű vállalkozások képviselőit, valamint kutatókat és tudományos munkatársakat. Az Európai Parlament és a Tanács – az egyenlő részvételnek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése során történő biztosítása érdekében – a tagállami szakértőkkel egy időben megkap minden dokumentumot, és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése során szakértőik szisztematikusan hozzáférnek a Bizottság szakértői csoportjainak, valamint a TCRAI állandó bizottság üléseihez.

(16)  E rendeletnek az életet, egészséget, testi épséget és tulajdont ért sérelemre vagy kárra és az uniós felelősségi jogban harmonizált küszöbértéket meghaladó, ellenőrizhető gazdasági veszteséget eredményező jelentős nem vagyoni kárra is ki kell terjednie, ami egyensúlyt teremt az érintett személyek igazságszolgáltatáshoz való hozzáférése és más érintett személyek érdekei között. A Bizottságnak újra kell értékelni és ki kell igazítani az uniós jogban szereplő kártérítési küszöbértékeket. Jelentős nem vagyoni kár alatt olyan kárt kell érteni, amelynek következtében az érintett személy jelentős kárt, személyes érdekeinek objektív és bizonyítható sérelmét, valamint gazdasági veszteséget szenved el, amelyet például a múltbeli bevételek éves átlagadataira és más releváns körülményekre tekintettel számítottak ki. E rendeletnek meg kell határoznia a kártérítés összegét és mértékét is, valamint a felelősségre vonatkozó követelések érvényesítésének elévülési idejét. E rendeletnek jelentősen alacsonyabb kártérítési plafont kell meghatároznia, mint amit a termékfelelősségről szóló irányelv állapít meg, mivel ez a rendelet csupán az MI-rendszerek egyszeri üzemeltetésével egyetlen személynek okozott sérelemre vagy kárra, míg az utóbbi számos termékre, vagy akár ugyanolyan hibával rendelkező egész terméksorra vonatkozik.

(17)  Valamennyi olyan, MI-rendszer által vezérelt fizikális vagy virtuális tevékenységnek, eszköznek vagy folyamatnak, amely nem szerepel magas kockázatú MI-rendszerként e rendelet mellékletében, továbbra is vétkességen alapuló felelősség hatálya alá kell tartoznia, kivéve ha szigorúbb nemzeti jogszabályok és fogyasztóvédelmi jogszabályok vannak hatályban. A kártérítés összegére és mértékére, valamint az elévülési időre továbbra is alkalmazni kell a tagállamok nemzeti jogszabályait, beleértve a releváns ítélkezési gyakorlatot. Egy nem magas kockázatúnak besorolt MI-rendszer által okozott sérelmet vagy kárt elszenvedő személynek élveznie kell az üzemeltető felróhatósága vélelmének előnyét.

(18)  Az üzemeltetőtől elvárható kellő gondosságnak i. az MI-rendszer jellegéhez; ii. a jogi védelmet élvező, potenciálisan sérült joghoz; iii. az MI-rendszer által potenciálisan okozható sérelemhez vagy kárhoz; valamint iv. az ilyen kár valószínűségéhez kell igazodnia. Ezért figyelembe kell venni, hogy az üzemeltetőnek korlátozott tudása lehet az MI-rendszerben használt algoritmusokról és adatokról. Vélelmezni kell, hogy az üzemeltető a tőle észszerűen elvárható kellő gondossággal járt el a megfelelő MI-rendszer kiválasztása során, ha az üzemeltető a Bizottság által előirányzott önkéntes tanúsítási rendszerhez(22) hasonló rendszernek megfelelően tanúsított MI-rendszert választott. Vélelmezni kell, hogy az üzemeltető a tőle észszerűen elvárható kellő gondossággal járt el az MI-rendszer üzemeltetése során, ha az üzemeltető bizonyítani tudja, hogy az MI-rendszert üzemelése során ténylegesen és rendszeresen nyomon követte, és a gyártót az üzemelés közben felmerülő esetleges szabálytalanságokról tájékoztatta. Vélelmezni kell, hogy az üzemeltető a tőle észszerűen elvárható kellő gondossággal járt el az üzemelési megbízhatóság fenntartása kapcsán, ha az üzemeltető az MI-rendszer valamennyi elérhető, annak gyártója által biztosított frissítését telepítette. Mivel az üzemeltetők hozzáértésének szintje attól függően változhat, hogy pusztán fogyasztókról vagy szakemberekről van-e szó, a gondossági kötelezettségeket ennek megfelelően kell kiigazítani.

(19)  Annak érdekében, hogy az üzemeltető bizonyítani tudja, hogy nem vétkes, vagy hogy az érintett személy bizonyítani tudja a vétkesség fennállását, a gyártóknak kötelességük együttműködni mindkét érintett féllel, többek között azáltal, hogy jól dokumentált tájékoztatást nyújtanak. Az Unióban és az Unión kívül letelepedett gyártók egyaránt kötelesek továbbá kijelölni egy Unión belüli MI-vel kapcsolatos felelősséggel foglalkozó képviselőt, aki kapcsolattartóként az üzemeltetők valamennyi kérését megválaszolja, hasonlóképpen az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet(23) 37. cikkében meghatározott adatvédelmi tisztviselőhöz, az (EU) 2018/858 európai parlamenti és tanácsi rendelet(24) 3. cikkének 41. pontjában és 13. cikkének (4) bekezdésében meghatározott gyártói képviselőhöz, valamint az (EU) 2019/1020 európai parlamenti és tanácsi rendelet(25) 4. cikkének (2) bekezdésében és 5. cikkében meghatározott meghatalmazott képviselőhöz.

(20)  A jogalkotónak figyelembe kell vennie az MI-rendszerekkel kapcsolatos felelősségi kockázatokat azok teljes életciklusa során, fejlesztésüktől kezdve használatukon át életciklusuk végéig, ideértve a hulladékkezelést és az újrafeldolgozást is. Az MI-rendszerek termékekbe vagy szolgáltatásokba való belefoglalása pénzügyi kockázatot jelent a vállalkozások számára, ebből következően pedig komoly hatása lesz a kkv-knak, valamint az induló innovatív vállalkozásoknak új technológiákon alapuló kutatási és fejlesztési projektjeik biztosításával és finanszírozásával kapcsolatos képességére és lehetőségére. A felelősség ezért nem csak az egyének fontos, jogszabály által védett jogainak védelmét szolgálja, hanem célja annak meghatározása is, hogy a vállalkozások – különösen a kkv-k és az induló vállalkozások – képesek-e a tőkebevonásra, az innovációra, a kutatásra, végül pedig új termékek és szolgáltatások nyújtására, valamint hogy az ügyfelek a lehetséges kockázatok és az ilyen termékek vagy szolgáltatások vonatkozásában benyújtható jogi követelések ellenére megbíznak-e e termékekben és szolgáltatásokban, illetve hajlandók-e őket használni.

(21)  A biztosítás segíthet garantálni az áldozatok hatékony kártérítését és valamennyi biztosított személy kockázatainak összevonását. A biztosítók biztosításitermék- és -szolgáltatáskínálatának alapjául szolgáló egyik tényező a kockázatértékelés, amely elegendő számú korábbi követeléssel kapcsolatos adathoz való hozzáférésen alapul. A nem hozzáférhető, illetve elégtelen mennyiségű minőségi adat lehet az oka annak, hogy olyan nehéz kezdetben biztosítási termékeket létrehozni új és kialakulóban lévő technológiák vonatkozásában. Az új technológiák által generált adatokhoz való jobb hozzáférés és azok használatának optimalizálása, a jól dokumentált tájékoztatásnyújtás kötelezettségével együtt azonban fokozná a biztosítók felmerülő kockázatok modellezésére és innovatívabb fedezetek kidolgozására való képességét.

(22)  Tekintettel arra, hogy a korábbi követelésekkel kapcsolatos adatok hiányoznak, meg kell vizsgálni, hogy a felelősség hogyan és milyen feltételek mellett biztosítható annak érdekében, hogy a biztosítást a termékhez, ne pedig a felelős személyhez kössék. Már léteznek olyan biztosítási termékek, amelyeket a technológia fejlődésével párhuzamosan területenként és fedezettípusonként dolgoznak ki. Számos biztosító bizonyos piaci szegmensekre (pl. kkv-k), illetve a bizonyos terméktípusokhoz (pl. elektronikai termékek) való fedezet nyújtására szakosodott, azaz többnyire rendelkezik a biztosított számára megfelelő biztosítási termékkel. Egy univerzális megoldás azonban nehezen képzelhető el, és a biztosítási piacnak időre lesz szüksége az alkalmazkodáshoz. A Bizottságnak szorosan együtt kell működnie a biztosítási piaccal olyan innovatív biztosítási termékek kifejlesztése érdekében, amelyek megszüntethetik a biztosítási rést. Kivételes esetekben, mint például a kollektív károkkal járó események, ahol a kártérítés mértéke magasan meghaladja az e rendeletben megszabott maximális összeget, a tagállamokat arra kell ösztönözni, hogy korlátozott időre hozzanak létre egy különleges kártérítési alapot, amely fedezi ezen esetek különleges szükségleteit. Különleges kártérítési alapokat lehetne létrehozni azon kivételes esetek fedezésére is, amikor egy olyan MI-rendszer, amely még nem minősül magas kockázatú MI-rendszernek, és így még nem biztosított, sérelmet vagy kárt okoz. A jogbiztonság biztosítása és az összes potenciálisan érintett személy tájékoztatására vonatkozó kötelezettség teljesítése érdekében a különleges kártérítési alap meglétét, valamint az abból való részesülés feltételeit egyértelműen és átfogóan kell közzétenni.

(23)  Rendkívül fontos, hogy e rendelet minden jövőbeni változtatására a termékfelelősségről szóló irányelv szükséges felülvizsgálatával együtt kerüljön sor annak érdekében, hogy átfogóan és következetesen felül lehessen vizsgálni és garantálni lehessen valamennyi érintett fél jogait és kötelezettségeit a felelősségi lánc egészében. Az MI-rendszerek üzemeltetőire vonatkozó új felelősségi rendszer bevezetéséhez e rendelet rendelkezéseit és a termékfelelősségről szóló irányelv felülvizsgálatát mind tartalmi, mind megközelítésbeli szempontból szorosan össze kell hangolni, hogy együttesen az MI-rendszerekre vonatkozó következetes felelősségi keretet alkossanak, amely a felelősségi kockázat és a releváns kártérítési rendelkezések vonatkozásában kiegyensúlyozza a gyártó, az üzemeltető, a fogyasztó és az érintett személy érdekeit. Szükség van tehát az MI-rendszer, a frontend- és backend-üzemeltető, a gyártó, a hiba, a termék és a szolgáltatás fogalommeghatározásainak valamennyi jogszabályra kiterjedő összehangolására és észszerűsítésére, amit párhuzamosan kell előirányozni.

(24)  Mivel e rendelet céljai – nevezetesen egy jövőorientált és egységes, az európai polgárok és vállalkozások számára közös európai normákat meghatározó uniós szintű megközelítés kialakítása, valamint a jogok és a jogbiztonság következetességének biztosítása Unió-szerte a digitális egységes piac széttagoltságának elkerülése érdekében, amely akadályozná a digitális szuverenitás fenntartására, az európai digitális innováció elősegítésére és a polgárok és fogyasztói jogok magas szintű védelmének biztosítására irányuló cél elérését – megkövetelik az MI-rendszerekre vonatkozó felelősségi rendszerek teljes körű összehangolását. Mivel a gyors technológiai változások, az MI-rendszerek határokon átnyúló fejlesztése és használata, végül pedig az Unió-szerte alkalmazott, egymásnak ellentmondó jogalkotási megközelítések miatt ezt a tagállamok nem képesek kielégítően megvalósítani, és a cselekvés léptéke, illetve hatásai okán ez uniós szinten jobban megvalósítható. Az Unió ezért intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl a célok eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. fejezet

Általános rendelkezések

1. cikk

Tárgy

E rendelet meghatározza a természetes és jogi személyek MI-rendszerek üzemeltetőivel szembeni polgári jogi felelősségi követeléseire vonatkozó szabályokat.

2. cikk

Hatály

1.  E rendelet az Unió területén alkalmazandó olyan esetekben, amikor egy MI-rendszer által vezérelt fizikális vagy virtuális tevékenység, eszköz vagy folyamat sérelmet vagy kárt okozott természetes személyek életében, egészségében, testi épségében, természetes vagy jogi személyek tulajdonában, vagy ellenőrizhető gazdasági veszteséget eredményező, jelentős nem vagyoni kárt okozott.

2.  Az e rendeletben meghatározott jogok és kötelezettségek tekintetében semmisnek tekintendő az MI-rendszer üzemeltetője és az MI-rendszer miatt sérelmet vagy kárt szenvedő természetes vagy jogi személy közötti minden olyan, a sérelem- vagy károkozás bekövetkezését megelőzően, illetve azt követően kötött megállapodás, amely megkerüli vagy korlátozza az e rendeletben foglalt jogokat és kötelezettségeket.

3.  E rendelet nem érinti az üzemeltető és az MI-rendszer miatt sérelmet vagy kárt szenvedő természetes vagy jogi személy közötti szerződéses viszonyból vagy termékfelelősségre, fogyasztóvédelemre, megkülönböztetésmentességre, vagy munka- vagy környezetvédelemre vonatkozó szabályozásból eredő és az üzemeltetővel szemben az uniós vagy nemzeti jog alapján érvényesíthető esetleges további felelősségre vonatkozó követeléseket.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a)  „mesterségesintelligencia-rendszer” (MI-rendszer): szoftveralapú vagy hardvereszközökbe beágyazott rendszer, amely intelligenciát szimuláló magatartást mutat többek között adatok gyűjtése és feldolgozása, környezetének elemzése és értelmezése, valamint azáltal, hogy konkrét célok elérése érdekében – bizonyos mértékben autonóm módon – cselekszik;

b)  „autonóm”: az a mesterségesintelligencia-rendszer, amely bizonyos bevitelek értelmezésével és előre meghatározott utasítások alkalmazásával üzemel, anélkül, hogy ezekre az utasításokra korlátozódna, annak ellenére, hogy a rendszer magatartását korlátozza az és hogy a rendszer magatartása arra irányul, hogy teljesítse a számára kitűzött célt és a fejlesztő által hozott egyéb releváns tervezési döntéseket;

c)  „magas kockázat”: az egy vagy több személy számára véletlenszerű módon történő, az észszerűen előrelátható mértéket meghaladó sérelem- vagy károkozás jelentős kockázata egy autonóm módon üzemelő MI-rendszer esetében; a kockázat jelentősége a lehetségesen okozott sérelem vagy kár súlyossága, a döntéshozatal önállóságának mértéke, a kockázat felmerülésének valószínűsége és az MI-rendszer használatának módja és körülményei közötti kölcsönhatástól függ;

d)  „üzemeltető”: mind a frontend-, mind a backend-üzemeltető, amennyiben ez utóbbi felelősségére a 85/374/EGK irányelv hatálya még nem terjed ki;

e)  „frontend-üzemeltető”: olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely bizonyos fokú ellenőrzést gyakorol az MI-rendszer üzemeltetésével és működésével kapcsolatos kockázat felett, és élvezi az annak üzemeltetéséből származó előnyöket;

f)  „backend-üzemeltető”: olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely folyamatosan meghatározza a technológia jellemzőit, illetve biztosítja az adatokat és az alapvető backend-támogató szolgáltatásokat, és ezért bizonyos fokú ellenőrzést gyakorol az MI-rendszer üzemeltetésével és működésével kapcsolatos kockázat felett;

g)  „ellenőrzés”: az üzemeltető minden olyan intézkedése, amely befolyásolja az MI-rendszer üzemelését, és ezáltal azt, hogy az üzemeltető milyen mértékben teszi ki a harmadik feleket az MI-rendszer üzemeltetésével és működésével kapcsolatos potenciális kockázatoknak; ezen intézkedések bármikor hatással lehetnek az üzemelés módjára, azáltal, hogy meghatározzák a bevitelt, a hozadékot vagy az eredményeket, vagy megváltoztathatnak bizonyos funkciókat vagy folyamatokat az MI-rendszerben; az, hogy az intézkedés milyen mértékben határozza meg az MI-rendszer üzemelésének e szempontjait, attól függ, hogy az üzemeltető milyen mértékben tudja befolyásolni az MI-rendszer üzemeltetésével és működésével kapcsolatos kockázatokat;

h)  „érintett személy”: bármely olyan személy, aki egy MI-rendszer által vezérelt fizikális vagy virtuális tevékenység, eszköz vagy folyamat okozta sérelmet vagy kárt szenved el, és aki nem azonos a rendszer üzemeltetőjével;

i)  „sérelem vagy kár”: a természetes személy életét, egészségét, testi épségét, természetes vagy jogi személy tulajdonát érintő vagy ellenőrizhető gazdasági veszteséget eredményező, jelentős nem vagyoni kárt okozó negatív hatás;

j)  „gyártó”: a 85/374/EGK irányelv 3. cikkében meghatározott gyártó.

II. fejezet

Magas kockázatú MI-rendszerek

4. cikk

A magas kockázatú MI-rendszerekre vonatkozó objektív felelősség

(1)  Egy magas kockázatú MI-rendszer üzemeltetője objektív felelősséggel tartozik minden olyan sérelemért vagy kárért, amelyet a szóban forgó MI-rendszer által vezérelt fizikális vagy virtuális tevékenység, eszköz vagy folyamat okozott.

(2)  E rendelet mellékletében fel kell sorolni valamennyi magas kockázatú MI-rendszert és az azokat használó valamennyi kritikus ágazatot. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 13. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az említett, kimerítő jellegű lista módosítására a következők révén:

a)  magas kockázatú MI-rendszerek új típusainak, valamint az azokat alkalmazó kritikus ágazatok belefoglalása;

b)  olyan típusú MI-rendszerek törlése, amelyek már nem tekintendők magas kockázatúnak; és/vagy

c)  a létező magas kockázatú MI-rendszerekhez kapcsolódó kritikus ágazatok megváltoztatása.

A mellékletet módosító valamennyi felhatalmazáson alapuló jogi aktus az elfogadásától számított hat hónap elteltével lép hatályba. A mellékletbe felhatalmazáson alapuló jogi aktus révén beillesztendő új magas kockázatú MI-rendszerek és/vagy kritikus ágazatok meghatározása során a Bizottságnak teljeskörűen figyelembe kell vennie az e rendeletben foglalt feltételeket, különösen a 3. cikk c) pontjában felsoroltakat.

(3)  A magas kockázatú MI-rendszer üzemeltetője nem mentesülhet a felelősség alól azon érv alapján, hogy megfelelő gondossággal járt el, vagy hogy a sérelmet vagy kárt az MI-rendszere által vezérelt autonóm tevékenység, eszköz vagy folyamat okozta. Az üzemeltető nem tehető felelőssé, ha a sérelmet vagy kárt vis maior okozta.

(4)  A magas kockázatú MI-rendszer frontend-üzemeltetőjének gondoskodnia kell arról, hogy az MI-rendszer üzemeltetésére rendelkezzen az e rendelet 5. és 6. cikkében foglalt kártérítés összegét és mértékét tekintve elegendő fedezetet biztosító felelősségbiztosítással. A backend-üzemeltetőnek gondoskodnia kell arról, hogy szolgáltatásaira rendelkezzen az e rendelet 5. és 6. cikkében foglalt kártérítés összegét és mértékét tekintve elegendő fedezetet biztosító vállalati- vagy termékfelelősségi biztosítással. Amennyiben a frontend- vagy backend-üzemeltető más uniós vagy nemzeti jogszabályok vagy meglévő önkéntes vállalati biztosítási alapok értelmében már hatályos kötelező biztosítási rendszerei úgy tekinthető, hogy kiterjednek az MI-rendszer üzemeltetésére vagy a nyújtott szolgáltatásra, az MI-rendszerre vagy a nyújtott szolgáltatásra vonatkozó, e rendelet szerinti biztosítási kötelezettség teljesítettnek tekintendő, amennyiben a vonatkozó meglévő kötelező biztosítás vagy az önkéntes vállalati biztosítási alapok fedezik az e rendelet 5. és 6. cikkében foglalt kártérítés összegét és mértékét.

(5)  Az MI-rendszerek ellentmondó objektív felelősségi besorolása esetén e rendelet irányadó a nemzeti felelősségi rendszerekkel szemben.

5. cikk

A kártérítés összege

(1)  A magas kockázatú MI-rendszer üzemeltetője, akit e rendelet értelmében sérelem- vagy károkozásért felelősnek találtak, köteles kártérítést fizetni:

a)  legfeljebb maximum kétmillió EUR összegben egy személy halála, illetve egészségében vagy testi épségében a magas kockázatú MI-rendszer üzemelésének eredményeképpen okozott sérelem esetén;

b)  legfeljebb maximum egymillió EUR összegben ellenőrizhető gazdasági veszteséget eredményező, jelentős nem vagyoni kár vagy tulajdonban okozott kár esetén, többek között, ha egyetlen magas kockázatú MI-rendszer egyetlen üzemelésének eredményeképpen egy érintett személy több vagyontárgyában esik kár; amennyiben az érintett személyek szerződéses felelősségre vonatkozó követelést is benyújtanak az üzemeltetővel szemben, úgy e rendelet értelmében nem áll fenn kártérítési kötelezettség, ha a tulajdonban okozott kár vagy a nem vagyoni kár értéke nem éri el az [500 EUR-t](26).

(2)  Amennyiben a több, ugyanazon magas kockázatú MI-rendszer ugyanazon üzemelésének eredményeképpen sérelmet vagy kárt szenvedő személynek fizetendő kártérítések együttes összege meghaladja az (1) bekezdésben foglalt maximális teljes összegeket, az egyes személyeknek fizetendő kártérítés arányosan csökkentendő olyan mértékben, hogy a kártérítések együttes összege ne haladja meg az (1) bekezdésben foglalt maximális összegeket.

6. cikk

A kártérítés mértéke

(1)  Az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontjában foglalt összegen belül az érintett személy halálához vezető fizikai sérelem okozását tekintve felelősnek talált üzemeltető által fizetendő kártérítés kiszámításának alapja azon gyógykezelések költsége, amelyben az érintett személy halála előtt részesült, valamint a halálát megelőzően elszenvedett vagyoni hátrány, amelyet a keresőképesség megszűnése vagy csökkenése, illetve a halálát megelőző sérelem időtartama alatti fokozott szükségletei okoztak. A felelősnek talált üzemeltetőnek továbbá meg kell térítenie az elhunyt érintett személy temetkezési költségeit azon fél számára, aki annak költségeit viselte.

Amennyiben az érintett személy a halálához vezető sérelmet okozó esemény idején harmadik féllel kapcsolatban volt, és e harmadik fél támogatására törvény kötelezte, a felelősnek talált üzemeltetőnek kártalanítania kell az ilyen harmadik felet az érintett személy számára előírttal megegyező mértékű tartásdíjnak a harmadik személy korának és általános állapotának megfelelő átlagos várható élettartam idejére történő megfizetése révén. Az üzemeltetőnek továbbá kártalanítania kell a harmadik felet, ha a halált okozó esemény idején a harmadik fél már megfogant, de még nem született meg.

(2)  Az 5. cikk (1) bekezdésének b) pontjában foglalt összegen belül az érintett személy egészségében vagy testi épségében okozott sérelemért felelősnek talált üzemeltető által fizetendő kártérítésnek magában kell foglalnia a kapcsolódó gyógykezelések költségének, valamint az érintett személy által elszenvedett vagyoni hátrány megtérítését, amelyet a keresőképesség ideiglenes elvesztése, csökkenése vagy végleges megszűnése, illetve a sérelemből következő, orvosilag igazoltan fokozott szükségletei okoztak.

7. cikk

Elévülési idő

(1)  A 4. cikk (1) bekezdésével összhangban benyújtott, életet, egészséget vagy testi épséget érintő sérelmekre vonatkozó polgári jogi felelősséggel kapcsolatos igényekre a sérelem bekövetkeztének napjától számított 30 éves különös elévülési idő vonatkozik.

(2)  A 4. cikk (1) bekezdésével összhangban benyújtott, tulajdonban okozott kárra vagy ellenőrizhető gazdasági veszteséget eredményező, jelentős nem vagyoni kárra vonatkozó polgári jogi felelősséggel kapcsolatos igényekre a következő különös elévülési idő vonatkozik:

a)  10 év a vagyoni kár bekövetkezésének, illetve a jelentős nem vagyoni kárból eredő ellenőrizhető gazdasági veszteség bekövetkezésének időpontjától számítva, vagy

b)  30 év a magas kockázatú MI-rendszer vagyoni vagy jelentős nem vagyoni kárt okozó üzemelésének időpontjától számítva.

Az első albekezdésben említett elévülési idők közül a hamarabb lejáró alkalmazandó.

(3)  E cikk nem érinti az elévülési idők nyugvását vagy megszakadását szabályozó nemzeti jogszabályokat.

III. fejezet

Egyéb MI-rendszerek

8. cikk

Egyéb MI-rendszerekre vonatkozó vétkességen alapuló felelősség

(1)  Egy, a 3. cikk c) pontjának és a 4. cikk (2) bekezdésének értelmében nem magas kockázatú MI-rendszernek minősülő, és ezért e rendelet mellékletében fel nem sorolt MI-rendszer üzemeltetője felróhatóságon alapuló felelősséggel tartozik minden olyan sérelemért vagy kárért, amelyet az MI-rendszer által vezérelt fizikális vagy virtuális tevékenység, eszköz vagy folyamat okozott.

(2)  Az üzemeltető nem tehető felelőssé, ha a következő okok valamelyike alapján bizonyítani tudja, hogy a sérelem vagy kár okozása önhibáján kívül történt:

a)  az MI-rendszert tudta nélkül aktiválták, és az ilyen, az üzemeltető ellenőrzésén kívül eső aktiválás megelőzésére minden észszerű és szükséges intézkedést megtettek, illetve

b)  kellő gondossággal járt el a következő tevékenységek végzése során: a megfelelő feladatra és képességekhez alkalmas MI-rendszer kiválasztása, az MI-rendszer megfelelő üzembe helyezése, a tevékenységek nyomon követése és – valamennyi elérhető frissítés rendszeres telepítése révén – az üzemelési stabilitás fenntartása.

Az üzemeltetőt nem mentesítheti a felelősség alól azon állítása, hogy a sérelmet vagy kárt az MI-rendszere által vezérelt autonóm tevékenység, eszköz vagy folyamat okozta. Az üzemeltető nem tartozik felelősséggel, ha a sérelmet vagy kárt vis maior okozta.

(3)  Amennyiben a sérelmet vagy kárt olyan harmadik fél okozta, aki az MI-rendszer üzemelését vagy hatásait módosítva beavatkozott abba, az üzemeltető mindazonáltal kártérítés fizetésére köteles, ha az ilyen harmadik fél felderíthetetlen vagy pénzeszközökkel nem rendelkezik.

(4)  Az üzemeltető vagy az érintett személy kérésére az MI-rendszer gyártója a követelés jelentősége által indokolt mértékben köteles együttműködni velük és tájékoztatni őket annak érdekében, hogy lehetővé tegye a felelősség megállapítását.

9. cikk

A kártérítésre és az elévülési időre vonatkozó nemzeti rendelkezések

A 8. cikk (1) bekezdésével összhangban benyújtott polgári jogi felelősségi követelésekre az elévülési idő, valamint a kártérítés összegének és mértékének vonatkozásában azon tagállam jogszabályai irányadók, amelyben a sérelem- vagy károkozás történt.

IV. fejezet

A felelősség megosztása

10. cikk

A károsult gondatlan közrehatása

(1)  Ha a sérelmet vagy kárt egy MI-rendszer által vezérelt fizikális vagy virtuális tevékenység, eszköz vagy folyamat, valamint egy érintett személy, illetve az érintett személy felelőssége alá tartozó bármely személy tevékenységei együttesen okozták, úgy az üzemeltető e rendelet értelmében fennálló felelősségének mértéke ennek megfelelően csökkentendő. Az üzemeltető nem tehető felelőssé, ha az okozott sérelemért vagy kárért kizárólag az érintett személy, illetve a felelőssége alá tartozó személy hibáztatható.

(2)  Az az üzemeltető, akinek a felelősségét megállapították, az (EU) 2016/679 rendelettel és az egyéb vonatkozó adatvédelmi jogszabályokkal összhangban felhasználhatja az MI-rendszer által generált adatokat az érintett személy gondatlanságának bizonyítására. Ezeket az adatokat az érintett személy is felhasználhatja a felelősség megállapítása iránti követeléssel kapcsolatban bizonyítékként vagy pontosítás céljából.

11. cikk

Egyetemleges felelősség

Ha egy MI-rendszernek egynél több üzemeltetője van, úgy mindannyian egyetemleges felelősséggel tartoznak. Ha a frontend-üzemeltető egyúttal az MI-rendszer gyártója is, úgy e rendelet a irányadó a termékfelelősségről szóló irányelvvel szemben. Amennyiben a backend-üzemeltető azonos a termékfelelősségről szóló irányelv 3. cikkében meghatározott gyártóval, úgy rá azt az irányelvet kell alkalmazni. Ha csak egy üzemeltető van, aki egyúttal az MI-rendszer gyártója is, úgy e rendelet a irányadó a termékfelelősségről szóló irányelvvel szemben.

12. cikk

Regresszigény

(1)  Az üzemeltető nem jogosult regresszigény érvényesítésére, kivéve, ha az e rendelet értelmében kártérítésre jogosult érintett személy követelését teljes egészében kiegyenlítette.

(2)  Amennyiben az üzemeltető más üzemeltetőkkel együtt egyetemleges felelősséggel tartozik egy érintett személy vonatkozásában, és az érintett személyt a 4. cikk (1) bekezdésének vagy a 8. cikk (1) bekezdésének megfelelően teljes egészében kártalanította, úgy az üzemeltető a többi üzemeltetőtől igényelheti a kártérítés összegének megfizetését felelősségével arányosan.

A felelősség arányát az alapján kell meghatározni, hogy az üzemeltetők milyen fokú ellenőrzést gyakorolnak az MI-rendszer üzemeltetésével és működésével kapcsolatos kockázat felett. Ha egy egyetemleges felelősséggel tartozó üzemeltető hozzájárulása nem hajtható be, úgy az így kieső összegért a többi üzemeltetőnek kell helytállnia. Amennyiben egy egyetemleges felelősséggel tartozó üzemeltető kártalanítja az érintett személyt, és a többi felelősséggel tartozó üzemeltetőtől az előlegek kiigazítását kéri, úgy az érintett személy többi üzemeltetővel szembeni követelésével kapcsolatos jogok és kötelezettségek átszállnak rá. A követelésekkel kapcsolatos jogok és kötelezettségek átszállása nem érvényesíthető az eredeti követelés hátrányára.

(3)  Amennyiben egy hibás MI-rendszer üzemeltetője az érintett személyt e rendelet 4. cikke (1) bekezdésének vagy 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően teljes egészében kártalanítja a sérelmekért vagy károkért, úgy a 85/374/EGK irányelvnek és a hibás termékekre vonatkozó felelősséggel kapcsolatos nemzeti rendelkezéseknek megfelelően visszkereseti igénnyel élhet a hibás MI-rendszer gyártójával szemben.

(4)  Amennyiben az üzemeltető biztosítója az érintett személyt a 4. cikk (1) bekezdésének vagy a 8. cikk (1) bekezdésének megfelelően teljes egészében kártalanítja a sérelmekért vagy károkért, úgy az érintett személy által egy másik személlyel szemben ugyanazon kár vonatkozásában benyújtott minden polgári jogi felelősség megállapítására vonatkozó igénnyel kapcsolatos jogok és kötelezettségek az üzemeltető biztosítója által az érintett személy részére kifizetett összeg mértékében átszállnak az üzemeltető biztosítójára.

V. fejezet

Záró rendelkezések

13. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)  A Bizottságnak a 4. cikk (2) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása öt évre szól [e rendelet alkalmazásának kezdőnapja]-tól/-től kezdődő hatállyal.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 4. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elvekkel összhangban konzultál a „Műszaki Bizottság – Magas kockázatú MI-rendszerek” állandó bizottsággal (TCRAI bizottság).

(5)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)  A 4. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítést követő két hónapos időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

14. cikk

Felülvizsgálat

202x. január 1-ig [e rendelet alkalmazásának kezdőnapját követő 3. év elteltével] és azt követően háromévente a Bizottság részletes jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak e rendelet felülvizsgálatáról a mesterséges intelligencia további fejlesztéseinek fényében.

Az első albekezdésben említett jelentés elkészítése során a Bizottság releváns információkat kér a tagállamoktól az ítélkezési gyakorlattal, a perbeli egyezségekkel, valamint a baleseti statisztikákkal, például a balesetek számával, az okozott károkkal, az érintett MI-alkalmazásokkal, a biztosítók által kifizetett kártérítésekkel kapcsolatban, valamint az érintett személyek által akár egyénileg, akár kollektíven előterjesztett keresetek számának, és az e keresetek bírósági elbírálásával kapcsolatos időkeretek értékeléséről.

A Bizottság a jelentését adott esetben a jelentésben azonosított hiányosságok kezelését célzó jogalkotási javaslatok kíséretében nyújtja be.

15. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 202x. január 1-től kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt ....

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

MELLÉKLET

[...]

(1) HL L 210., 1985.8.7., 29. o. (2) HL L 149., 2005.6.11., 22. o. (3) HL L 304., 2011.11.22., 64. o. (4) HL L 117., 2017.5.5., 1. o. (5) HL L 252., 2018.10.8., 1. o. (6) HL L 136., 2019.5.22., 1. o. (7) HL L 123., 2016.5.12., 1. o. (8) HL C 252., 2018.7.18., 239. o. (9) HL C 307., 2018.8.30., 163. o. (10) HL C 433., 2019.12.23., 86. o. (11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0081. (12) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0032. (13) https://www.europarl.europa.eu/thinktank/en/document.html?reference=EPRS_STU(2020)654178 (14) https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2016/563501/EPRS_STU(2016)563501(ANN)_EN.pdf (15) https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2016/571379/IPOL_STU(2016)571379_EN.pdf (16) HL L 11., 2002.1.15., 4. o. (17) HL L 263., 2009.10.7., 11. o. (18) HL ... (19) HL ... (20) A Tanács 85/374/EGK irányelve (1985. július 25.) a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről (HL L 210., 1985.8.7., 29. o.). (21) HL L 123., 2016.5.12., 1. o. (22) Lásd „A mesterséges intelligencia – a kiválóság és a bizalom európai megközelítése” című, 2020. február 19-i bizottsági fehér könyv 24. oldalát (COM(2020)0065). (23) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.). (24) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/858 rendelete (2018. május 30.) a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkotóelemeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről, a 715/2007/EK és az 595/2009/EK rendelet módosításáról, valamint a 2007/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 151., 2018.6.14., 1. o.). (25) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1020 rendelete (2019. június 20.) a piacfelügyeletről és a termékek megfelelőségéről, valamint a 2004/42/EK irányelv, továbbá a 765/2008/EK és a 305/2011/EU rendelet módosításáról (HL L 169., 2019.6.25., 1. o.). (26) Az Európai Bizottság által felülvzsgálandó az állásfoglalásra irányuló indítvány 19. bekezdésében foglaltak szerint.

Az Európai Parlament 2020. október 20-i állásfoglalása a mesterséges intelligencián alapuló technológiák fejlesztéséhez kapcsolódó szellemitulajdon-jogokról (2020/2015(INI))

P9_TA(2020)0277 A9-0176/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), és különösen annak 4., 16, 26., 114. és 118. cikkére,

–  tekintettel az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Egyezményre,

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásra(1) és a Bizottság minőségi jogalkotással kapcsolatos iránymutatásaira (COM(2015)0215),

–  tekintettel a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) Szerzői Jogi Szerződésére, a WIPO Előadásokról és a Hangfelvételekről szóló Szerződésére, valamint a WIPO szellemi tulajdonnal kapcsolatos politikáról és a mesterséges intelligenciáról szóló, 2020. május 29-i felülvizsgált vitaanyagára,

–  tekintettel a digitális egységes piacon a szerzői és szomszédos jogokról, valamint a 96/9/EK és a 2001/29/EK irányelv módosításáról szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/790 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel az adatbázisok jogi védelméről szóló, 1996. március 11-i 96/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a számítógépes programok jogi védelméről szóló, 2009. április 23-i 2009/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a nem nyilvános know-how és üzleti információk (üzleti titkok) jogosulatlan megszerzésével, felhasználásával és felfedésével szembeni védelemről szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/943 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a nyílt hozzáférésű adatokról és a közszféra információinak további felhasználásáról szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1024 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7) (az általános adatvédelmi rendelet),

–  tekintettel a nem személyes adatok Európai Unióban való szabad áramlásának keretéről szóló, 2018. november 14-i (EU) 2018/1807 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel az online közvetítő szolgáltatások üzleti felhasználói tekintetében alkalmazandó tisztességes és átlátható feltételek előmozdításáról szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1150 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9),

–  tekintettel „A mesterséges intelligencia – a kiválóság és a bizalom európai megközelítése” című, 2020. február 19-i bizottsági fehér könyvre (COM(2020)0065),

–  tekintettel a Bizottság által létrehozott magas szintű szakértői csoport mesterséges intelligenciával kapcsolatos munkájára,

–  tekintettel az „Európai adatstratégia” (COM(2020)0066) és „Új európai iparstratégia” című bizottsági közleményekre (COM(2020)0102),

–  tekintettel az Európai Szabadalmi Hivatalban végzett vizsgálatról szóló, 2019. novemberi irányelvekre,

–  tekintettel a Bizottság Közös Kutatóközpontjának és Technológiai Jövőkutatási Intézetének a digitális gazdaságról szóló 2016/05. számú, „A gazdaságpolitika távlatai az online platformok kérdésében” című munkadokumentumára,

–  tekintettel a hivatalba lépő következő Európai Bizottság számára (2019–2024) kiadott „Ambiciózusabb Unió. Programom Európa számára” című politikai iránymutatásra,

–   tekintettel a robotikára vonatkozó polgári jogi szabályokról szóló 2017. február 16-i állásfoglalására a Bizottságnak szóló ajánlásokkal(10),

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményeire,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A9-0176/2020),

A.  mivel az Unió szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogi keretének célja az innováció és a kreativitás előmozdítása, valamint az ismeretekhez és az információhoz való hozzáférés biztosítása;

B.  mivel az EUMSZ 118. cikke előirányozza, hogy az uniós jogalkotó intézkedéseket hoz létre a szellemi tulajdonhoz fűződő európai jogok létesítése érdekében abból a célból, hogy biztosítsa e jogok egységes védelmét az egész Unióban; mivel az egységes piac kedvez az erőteljesebb gazdasági növekedés feltételeinek, garantálva az uniós polgárok jólétét;

C.  mivel a mesterséges intelligencia (MI) és a hasonló új technológiák közelmúltbeli előrehaladása jelentős technológiai fejlődést képvisel, amely távlatokat nyit és kihívásokat generál az uniós polgárok, vállalkozások, a közigazgatások, az alkotók és a védelmi ágazat számára;

D.  mivel az MI-technológiák megnehezíthetik a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok nyomon követhetőségét és azoknak a mesterséges intelligenciával előállított termékekre való alkalmazását, megakadályozva ezáltal, hogy méltányos díjazásban részesüljenek azok az emberi alkotók, akiknek az eredeti munkáját az ilyen technológiák hajtóerejeként használják fel;

E.  mivel annak a célnak, hogy az Unió világelsővé váljon az MI-vel kapcsolatos technológiák terén, magában kell foglalnia az Unió digitális és ipari szuverenitásának visszaszerzésére és megőrzésére, versenyképességének biztosítására, valamint az innováció előmozdítására és védelmére irányuló erőfeszítéseket, és az Unió iparpolitikájának strukturális reformjára van szükség annak érdekében, hogy az Unió a kulturális sokféleség tiszteletben tartása mellett vezető szerepet tölthessen be az MI-vel kapcsolatos technológiák terén; mivel ahhoz, hogy az Unió az MI-technológiák terén vezető hatalommá váljon, szükség van a szellemitulajdon-jogok hatékony rendszerére, amely megfelel a digitális kor kihívásainak, és segíti az innovátorokat az új termékek piacra bocsátásában; mivel az erős biztosítékok elengedhetetlenek az uniós szabadalmi rendszernek az innovatív MI-fejlesztők kárára történő visszaélésektől; mivel annak érdekében, hogy a technológia a továbbiakban is az embereket és a közjót szolgálja, az MI-re vonatkozó megközelítésnek középpontba kell állítania az emberi dimenziót, valamint tiszteletben kell tartania az etikai alapelveket és az emberi jogokat;

F.  mivel az MI-technológiák terén az egységes piac széttöredezésének és az eltérő nemzeti rendelkezéseknek és iránymutatásoknak az elkerülése érdekében az uniós szabályozás a megfelelő szabályozási szint; mivel a teljes körűen harmonizált uniós szabályozási keretben benne rejlik a lehetőség, hogy az MI-technológiák terén nemzetközileg is normatív hivatkozássá válhat; mivel az MI-rendszerekre vonatkozó új közös szabályoknak rendelet formáját kell ölteniük annak érdekében, hogy Unió-szerte azonos normákat állapítsanak meg, és mivel a jogszabályokat időtállóvá kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy lépést tudjanak tartani e technológia gyors fejlődésével, és alapos hatásvizsgálatok révén nyomon kell követni őket; mivel a jogbiztonság hozzájárul a technológiai fejlődéshez, a polgárok új technológiákba vetett bizalma pedig alapvető fontosságú az ágazat fejlődéséhez, mivel erősíti az Unió versenyelőnyét; mivel az MI-re vonatkozó szabályozási keretnek ezért bizalmat kell keltenie az MI biztonsága és megbízhatósága iránt, és egyensúlyt kell teremtenie a közérdek védelme és az innovációba való befektetésre irányuló üzleti ösztönzők között;

G.  mivel az MI- és a kapcsolódó technológiák számítási modelleken és algoritmusokon alapulnak, amelyek az Európai Szabadalmi Egyezmény (ESZE) értelmében matematikai módszereknek minősülnek, és ezért önmagukban nem szabadalmazhatók; mivel a matematikai módszerek és a számítógépes programok az ESZE 52. cikkének (3) bekezdése értelmében szabadalmi oltalom alatt állhatnak, amennyiben olyan MI-rendszer részeként használják őket, amely hozzájárul valamilyen további műszaki hatáshoz; mivel az ilyen esetleges szabadalmi oltalom hatását alaposan fel kell mérni;

H.  mivel az MI- és a kapcsolódó technológiák olyan számítógépes programok létrehozásán és végrehajtásán alapulnak, amelyek mint ilyenek, különleges szerzői jogi védelmi rendszer hatálya alá tartoznak, amely szerint a számítógépes programoknak csak a kifejezési formája részesülhet védelemben, a program bármely elemének alapjául szolgáló ötletek, módszerek és elvek pedig nem;

I.  mivel egyre nagyobb számban ítélnek oda MI-vel összefüggő szabadalmakat;

J.  mivel az MI- és a kapcsolódó technológiák fejlődése kérdéseket vet fel magának az innovációnak a védelmével, valamint a szellemi tulajdonjogoknak az MI- és a kapcsolódó technológiák által előállított anyagokra, tartalmakra vagy adatokra való alkalmazásával kapcsolatban, amelyek ipari vagy művészeti jellegűek lehetnek, és különféle kereskedelmi lehetőségeket teremtenek; mivel e tekintetben fontos különbséget tenni a mesterséges intelligenciával támogatott emberi alkotás és a mesterséges intelligencia által önállóan létrehozott alkotás között;

K.  mivel az MI- és a kapcsolódó technológiák szorosan függenek a már meglévő tartalomtól és a nagy mennyiségű adattól; mivel egyes nem személyes adatokhoz és adatbázisokhoz való fokozott, átlátható és nyílt hozzáférés az Unióban – különösen a kkv-k és az induló vállalkozások számára –, valamint az adatok interoperabilitása, amely korlátozza a bezártsági hatásokat, alapvető szerepet fog játszani az európai MI fejlesztésének előmozdításában és az európai vállalatok globális szintű versenyképességének támogatásában; mivel a személyes adatok gyűjtésének tiszteletben kell tartania az alapvető jogokat és az adatvédelmi szabályokat, és testreszabott irányítást igényel, nevezetesen az adatkezelés és a MI-technológiák kifejlesztéséhez és bevezetéséhez felhasznált adatok átláthatósága tekintetében, és ennek az MI-n alapuló rendszer teljes életciklusa alatt érvényesülnie kell;

1.  tudomásul veszi a Bizottság „A mesterséges intelligencia – a kiválóság és a bizalom európai megközelítése” című fehér könyvét, illetve az „Európai adatstratégiát”; hangsúlyozza, hogy az ezekben felvázolt megfontolások hozzájárulhatnak az emberi dimenziót középpontba állító MI lehetőségeinek kibontakoztatásához az Unióban; megállapítja ugyanakkor, hogy a Bizottság nem foglalkozott a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelmének kérdésével az MI- és a kapcsolódó technológiák fejlesztésével összefüggésben, annak ellenére, hogy e jogok kulcsfontosságúak; hangsúlyozza a közös európai adattér létrehozásának szükségességét, és úgy véli, hogy annak használata fontos szerepet fog játszani az innovációban és a kreativitásban az uniós gazdaságban, amelyet ösztönözni kell; hangsúlyozza, hogy az Uniónak alapvető szerepet kell játszania a mesterséges intelligencia fejlesztésére, alkalmazására és felhasználására vonatkozó alapelvek meghatározásában anélkül, hogy hátráltatná annak fejlődését vagy akadályozná a versenyt;

2.  hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencia és a kapcsolódó technológiák fejlesztése a közlekedési és idegenforgalmi ágazatban innovációval, kutatással, a beruházások mobilizálásával és jelentős előnyökkel jár majd a gazdaság, a társadalom, a környezet, a nyilvánosság és a biztonság szempontjából, miközben vonzóbbá teszi ezeket az ágazatokat az új generációk számára, új foglalkoztatási lehetőségeket és fenntarthatóbb üzleti modelleket teremt, hangsúlyozza azonban, hogy nem okozhat kárt vagy kárt az embereknek vagy a társadalomnak;

3.  hangsúlyozza egy működőképes és teljes körűen harmonizált szabályozási keret létrehozásának fontosságát az MI-technológiák területén; javasolja, hogy az európai digitális egységes piac széttöredezésének elkerülése és az innováció előmozdítása érdekében ez a keret rendelet, és ne irányelv formájában valósuljon meg;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy a mesterséges intelligenciával foglalkozó valamennyi jogszabályban vegye figyelembe és megfelelően ültesse át a magas szintű szakértői csoport iránymutatásaiban meghatározott hét kulcsfontosságú követelményt, amit a 2019. április 8-i közleményében(11) üdvözölt;

5.  hangsúlyozza, hogy az MI-technológiák fejlesztése, bevezetése és használata, valamint a globális adatgazdaság kibontakozása folytán fontos műszaki, társadalmi, etikai és jogi kérdések várnak megoldásra cselekvést igénylő különböző területeken, így a szellemitulajdon-jogok területén, valamint a szellemitulajdon-jogok által az ezekre a szakpolitikai területekre gyakorolt hatással összefüggésben; kiemeli, hogy az MI-technológiákban rejlő potenciál felszabadítása érdekében fel kell számolni a szükségtelen jogi akadályokat, hogy ne akadályozzák a növekedést vagy az innovációt az Unió fejlődő adatgazdaságában; kéri, hogy végezzenek hatásvizsgálatot a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelme tekintetében az MI-technológiák fejlesztésével összefüggésben;

6.  hangsúlyozza a szellemitulajdon-jogok kiegyensúlyozott védelmének kulcsfontosságát az MI-technológiák tekintetében, valamint az ilyen védelem többdimenziós jellegét, ugyanakkor hangsúlyozza a szellemitulajdon-jogok magas szintű védelmének, a jogbiztonság megteremtésének és az e technológiákba való beruházások ösztönzéséhez, valamint hosszú távú életképességük és fogyasztói felhasználásuk biztosításához szükséges bizalom megteremtésének fontosságát; úgy véli, hogy az Uniónak lehetősége van arra, hogy vezető szerepet töltsön be az MI-technológiák létrehozásában azáltal, hogy a technológiai fejlődés fényében rendszeresen értékelt operatív szabályozási keretet fogad el, valamint proaktív közpolitikákat hajt végre, különösen a képzési programok, valamint a kutatás és a köz- és magánszféra közötti együttműködés pénzügyi támogatása tekintetében; megismétli annak szükségességét, hogy kellő mozgástér maradjon az új technológiák, termékek és szolgáltatások fejlesztése számára; hangsúlyozza, hogy a kreativitást és az innovációt elősegítő környezet létrehozása az MI-technológiák alkotók általi használatának ösztönzése révén nem történhet sem az alkotók érdekeinek, sem az Unió etikai elveinek kárára;

7.  úgy véli továbbá, hogy az Uniónak az MI különböző dimenzióit technológiailag semleges és kellőképpen rugalmas nézőpontokból kell vizsgálnia ahhoz, hogy az illeszkedjék a jövőbeli technológiai változásokhoz és lehetséges felhasználásokhoz; szükségesnek tartja továbbra is az MI és a szellemitulajdon-jogok egymásra hatásának mérlegelését mind a szellemitulajdon-védelmi hivatalok, mind a felhasználók szempontjából; úgy véli, hogy az MI-alkalmazások értékelésével kapcsolatos kihívás miatt szükség van bizonyos átláthatósági követelményekre és új módszerek kidolgozására, mivel például az adaptív tanulási rendszerek minden egyes input után újrakalibrálódhatnak, ami hatálytalanná teheti az előzetes közzététel bizonyos részeit;

8.  hangsúlyozza az átláthatóság és a felelősség fontosságát a streamingszolgáltatások algoritmushasználata során annak érdekében, hogy jobban garantálható legyen a nyelvi és formai szempontból változatos kulturális és kreatív tartalmakhoz való hozzáférés, valamint az európai művekhez való pártatlan hozzáférés;

9.  ajánlja az MI-technológiák szellemitulajdon-jogok terén kifejtett hatásai ágazati és típus szerinti értékelésének előnyben részesítését; véleménye szerint egy ilyen megközelítésnek figyelembe kell vennie például az emberi beavatkozás fokát, az MI autonómiáját, a felhasznált adatok és szerzői joggal védett anyagok szerepének és eredetének fontosságát, továbbá más lényeges tényezők esetleges szerepét; emlékeztet arra, hogy bármilyen megközelítésnek megfelelő egyensúlyt kell teremtenie a befektetett erőforrások és erőfeszítések védelme, valamint az alkotás és a megosztás ösztönzése között; véleménye szerint mélyrehatóbb kutatásokra van szükség az emberi beavatkozás értékelésére az MI-algoritmusok adatainak vonatkozásában; úgy véli, hogy az olyan forradalmi technológiák, mint az MI, mind a kis-, mind a nagyvállalatok számára lehetőséget kínálnak piacvezető termékek fejlesztésére; úgy véli, hogy a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok tekintetében minden vállalatnak egyformán hatékony és eredményes jogvédelmet kell élveznie; ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Egységes piac programon és a digitális innovációs központokon keresztül nyújtsanak támogatást az induló vállalkozásoknak és a kkv-knak termékeik védelme terén;

10.  javasolja, hogy ez az értékelés az MI és a kapcsolódó technológiák hatására és következményeire összpontosítson a hatályos szabadalmi jog, a védjegyek és formatervezési minták védelme, a szerzői jog és a szomszédos jogok keretein belül, beleértve az adatbázisok és a számítógépes programok jogi védelmének, valamint a nem nyilvános tudásanyag és a kereskedelmi információk („üzleti titkok”) védelmének alkalmazhatóságát jogellenes megszerzésük, felhasználásuk és közzétételük ellenében; elismeri, hogy az MI-technológiák előrelépést hozhatnak a szellemitulajdon-jogok érvényesítése terén, ugyanakkor kiemeli az emberi ellenőrzés és felülvizsgálat szükségességét, különösen a jogi következményekkel összefüggésben; leszögezi ezenfelül az arra vonatkozó értékelés szükségességét, hogy a fogyasztók legjobb védelme érdekében korszerűsíteni kell-e a szerződési jogot, és hogy át kell-e dolgozni a versenyszabályokat annak érdekében, hogy kezelni lehessen a digitális gazdaságban jelentkező piaci működésképtelenségeket és visszaéléseket, és hogy szükséges-e teljesebb jogi keret kialakítása az MI által érintett gazdasági ágazatok számára, lehetővé téve ezáltal az európai vállalatok és az érintett érdekelt felek növekedését, továbbá hangsúlyozza, hogy jogbiztonságot kell teremteni; hangsúlyozza, hogy a szellemi tulajdon védelmét mindig össze kell egyeztetni más alapvető jogokkal és szabadságokkal;

11.  emlékeztet arra, hogy a szabadalmaztathatóság nem vonatkozik a matematikai módszerekre, kivéve, ha műszaki célt szolgálnak műszaki jellegű találmányok keretében, amelyek maguk csak akkor szabadalmaztathatók, ha teljesülnek a találmányokkal kapcsolatos feltételek; emlékeztet arra, hogy amennyiben a találmány vagy műszaki eszközök felhasználásával járó módszerre, vagy műszaki eszközre vonatkozik, annak tárgya a maga egészében tekintve valóban műszaki jellegű, tehát nincs kizárva a szabadalmaztathatóság köréből; hangsúlyozza e tekintetben a szabadalmi oltalmi keret szerepét az MI-vel kapcsolatos találmányok ösztönzésében és terjesztésük előmozdításában, valamint azt, hogy lehetőségeket kell teremteni az európai vállalatok és induló vállalkozások számára az MI európai fejlesztésének és elterjedésének előmozdítására; rámutat, hogy a szabványhoz nélkülözhetetlen szabadalmak kulcsszerepet játszanak az új MI- és a kapcsolódó technológiák fejlesztésében és terjesztésében, valamint az interoperabilitás biztosításában; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az ágazati szabványok kialakítását és ösztönözze a hivatalos szabványosítást;

12.  felhívja a figyelmet, hogy a szabadalmi oltalom akkor adható meg, ha a találmány újszerű és nem magától értetődő, valamint létrehozásában feltalálói tevékenység is szerepet játszik; megállapítja továbbá, hogy a szabadalmi jog a mögöttes technológia teljes körű leírását is megköveteli, ami egyes MI-technológiák vonatkozásában az összefüggés-rendszerek összetettsége folytán nehézségeket támaszthat; hangsúlyozza továbbá a mérnöki visszafejtés jogi kihívásait, amely kivételt jelent az informatikai programok szerzői jogi védelme és az üzleti titkok védelme alól, amelyek viszont döntő fontosságúak az innováció és a kutatás szempontjából, és amelyeket megfelelően figyelembe kell venni az MI-technológiák fejlesztése során; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a termékek megfelelő, például moduláris módon történő tesztelésének lehetőségeit anélkül, hogy az a könnyen lemásolható termékek széles körű közzététele következtében kockázatot jelentene a szellemitulajdon-jogok jogosultjai számára vagy az üzleti titkok tekintetében; hangsúlyozza, hogy az MI-n alapuló technológiáknak, amelyek hatékonyabb tanulási módszerek, nyilvánosan elérhetőknek kell lenniük az oktatás és a kutatás céljára;

13.  megállapítja, hogy a művészi tartalmak kreatív létrehozási folyamatának önállósodása kérdéseket vethet fel a szellemitulajdon-jogok tulajdonosának kiléte tekintetében az ilyen tartalmak esetén; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy nem lenne célszerű az MI-technológiákat jogi személyiséggel felruházni, és felhívja a figyelmet egy ilyen lehetőség negatív hatásaira az emberi alkotók ösztönzése szempontjából;

14.  rámutat a mesterséges intelligenciával támogatott emberi alkotás és a mesterséges intelligencia által létrehozott alkotás közötti különbségre, mivel az utóbbi új szabályozási kihívásokat teremt a szellemitulajdon-jogok védelme tekintetében, mint például a tulajdonlás, az alkotó kiléte és a megfelelő javadalmazás kérdése, valamint a potenciális piaci koncentrációval kapcsolatos kérdések; úgy véli továbbá, hogy az MI-n alapuló technológiák fejlesztéséhez kapcsolódó szellemitulajdon-jogokat meg kell különböztetni a mesterséges intelligencia által létrehozott tartalomhoz fűződő potenciális szellemitulajdon-jogoktól; hangsúlyozza, hogy amennyiben az MI-t csak eszközként használják ahhoz, hogy segítséget nyújtson a szerzőnek az alkotás folyamatában, továbbra is a szellemitulajdon-jogok hatályos kerete alkalmazandó;

15.  úgy véli, hogy az MI-technológia által létrehozott műszaki alkotásokat a szellemitulajdon-jogokra vonatkozó jogi keretnek kell védenie annak érdekében, hogy ösztönözze az alkotás e formájába való beruházást, és javítsa a jogbiztonságot a polgárok, a vállalkozások és – mivel jelenleg az MI-technológiák fő felhasználói közé tartoznak – a feltalálók számára; úgy véli, hogy a mesterséges eszközök és robotok által önállóan alkotott művek valószínűleg nem részesülhetnek szerzői jogi védelemben az eredetiség elvének tiszteletben tartása érdekében, amely természetes személyhez kapcsolódik, és mivel a „szellemi alkotás” fogalma a szerző személyiségére vonatkozik; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az Unióban az MI által előállított művekre alkalmazandó közös, egységes szerzői jogi rendelkezésekre vonatkozó horizontális, tényeken alapuló és technológiasemleges megközelítést, amennyiben úgy tekinthető, hogy a szerzői jog vonatkozik e művekre; javasolja, hogy a tulajdonjogot – amennyiben van ilyen – csak olyan természetes vagy jogi személyekre alkalmazzák, akik vagy amelyek jogszerűen létrehozták a művet, és csak akkor, ha a szerzői jogi védelem alatt álló anyag felhasználása esetén a szerzői jog jogosultja erre engedélyt adott, kivéve, ha szerzői jogi kivételek vagy korlátozások alkalmazandók; hangsúlyozza az adatokhoz és az adatmegosztáshoz, a nyílt szabványokhoz és a nyílt forráskódú technológiához való hozzáférés megkönnyítésének fontosságát a beruházások ösztönzése és az innováció fellendítése mellett;

16.  megállapítja, hogy az MI lehetővé teszi a technika állására vagy a szellemitulajdon-jogok meglétére vonatkozó nagy mennyiségű adat feldolgozását; megjegyzi ugyanakkor, hogy a szellemitulajdon-jogok bejegyzési eljárásához és a szellemitulajdon-jogok megsértéséért való felelősség meghatározásához használt MI vagy kapcsolódó technológiák nem helyettesíthetik az ember által esetről esetre elvégzett felülvizsgálatot a döntések minőségének és tisztességességének biztosítása érdekében; megjegyzi, hogy a mesterséges intelligencia egyre inkább képessé válik a jellemzően emberek által végzett feladatok ellátására, és ezért hangsúlyozza, hogy megfelelő biztosítékokat kell létrehozni, többek között olyan tervezési rendszereket, amelyek magukban foglalják az emberi beavatkozással végrehajtott ellenőrzési és felülvizsgálati folyamatokat, és a mesterséges intelligencia által végzett döntéshozatal átláthatóságát, elszámoltathatóságát és ellenőrzését;

17.  megállapítja, hogy a személyes adatok MI-technológiák általi felhasználása tekintetében a szerzői jog által védett művek, más anyagok, valamint kapcsolódó adatok, köztük már meglévő tartalmak, kiváló minőségű adatkészletek és metaadatok jogszerű felhasználását a szerzői jogi védelemmel kapcsolatos korlátozásokra és a szerzői jogi védelem alóli kivételekre vonatkozó hatályos szabályok, például a szöveg- és adatbányászatra vonatkozó azon kivétel fényében kell megítélni, amelyeket a digitális egységes piacon a szerzői és szomszédos jogokról szóló irányelv tartalmaz; további pontosításra szólít fel az MI-alkalmazások révén autonóm módon létrehozott művek esetében az adatok szerzői jog szerinti védelme, valamint a lehetséges védjegy- és formatervezés-oltalom tekintetében; úgy véli, hogy elő kell mozdítani a nem személyes adatok vállalkozások és ágazatok közötti önkéntes megosztását, és annak tisztességes szerződéses megállapodásokon, többek között hasznosítási megállapodásokon kell alapulnia; rámutat a „deepfake”-ek félrevezető, manipulált vagy egyszerűen rossz minőségű adatok alapján történő létrehozása következtében felmerülő problémákra a szellemitulajdon-jogok terén, függetlenül attól, hogy a „deepfake” esetlegesen a szerzői jog által védett adatokat tartalmaz-e; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a demokráciák destabilizálása céljából tömegesen manipulálják a polgárokat, és felszólít a tudatosság és a médiaműveltség fokozására, valamint a tények és információk ellenőrzésére szolgáló, égetően szükséges MI-technológiák rendelkezésre bocsátására; úgy véli, hogy az MI-n alapuló technológiák életciklusa során az adatvédelmi szabályokkal összhangban felhasznált adatok nem személyes, auditálható nyilvántartásai megkönnyíthetik a szerzői jogi védelem alatt álló művek felhasználásának nyomon követését, és ezáltal jobban védhetik a jogosultakat és hozzájárulhatnak a magánélet védelméhez; hangsúlyozza, hogy az MI-technológiák hasznosak lehetnek a szellemitulajdon-jogok érvényesítésével összefüggésben, de emberi felülvizsgálatra és annak garantálására lenne szükség, hogy az MI-n alapuló döntéshozatali rendszerek teljes mértékben átláthatók legyenek; hangsúlyozza, hogy semmilyen jövőbeli MI-rendszer nem kerülheti meg a nyílt forráskódú technológiára vonatkozó esetleges követelményeket a közbeszerzési eljárásokban, és nem akadályozhatja meg a digitális szolgáltatások összekapcsolását; megjegyzi, hogy az MI-rendszerek szoftveralapúak és statisztikai modelleken alapulnak, amelyek hibákat is tartalmazhatnak; hangsúlyozza, hogy az MI által generált eredmények nem lehetnek diszkriminatívak, és hogy az MI-rendszerek részrehajlása csökkentésének egyik leghatékonyabb módja annak biztosítása, hogy – amennyire az uniós jog azt lehetővé teszi – a nem személyes adatok maximális mennyisége rendelkezésre álljon képzési célokra és gépi tanulásra; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg a nyilvánosan hozzáférhető adatok fenti célokra történő felhasználását;

18.  hangsúlyozza a digitális egységes piacra vonatkozó stratégia teljes körű végrehajtásának fontosságát a nem személyes adatok elérhetőségének és interoperabilitásának javítása érdekében az Unióban; hangsúlyozza, hogy az európai adatstratégiának biztosítania kell az egyensúlyt egyrészt az adatok áramlásának, az azokhoz való szélesebb körű hozzáférésnek, valamint azok felhasználásának és megosztásának előmozdítása, másrészt a szellemitulajdon-jogok és az üzleti titkok védelme között, az adatvédelmi és a magánélet védelmére vonatkozó szabályok tiszteletben tartása mellett; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy értékelni kell, hogy a szellemi tulajdonra vonatkozó uniós szabályok megfelelő eszközt jelentenek-e az adatok védelmére, ideértve az MI fejlesztéséhez szükséges ágazati adatokat is, emlékeztetve arra, hogy a szellemi tulajdon védelme alatt álló strukturált adatok – például adatbázisok – általában nem tekinthetők adatnak; véleménye szerint teljes körű információkat kell szolgáltatni a szellemi tulajdonként védett adatok felhasználására vonatkozólag, nevezetesen a platformok és a vállalkozások közötti kapcsolatok keretében; üdvözli a Bizottság közös európai adattér létrehozására irányuló szándékát;

19.  megállapítja, hogy a Bizottság vizsgálja a nem személyes adatok felhasználását célul kitűző gazdasági szereplők közötti kapcsolatokat befolyásoló kérdésekről szóló jogszabály szükségességét, és üdvözli az adatbázisokról szóló irányelv esetleges felülvizsgálatát, valamint – általános keretként – az üzleti titkok védelméről szóló irányelv alkalmazásának esetleges pontosítását; érdeklődéssel várja a Bizottság által az európai adatstratégia kérdésében indított nyilvános konzultáció eredményeit;

20.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a szellemi tulajdon kiegyensúlyozott és innovációvezérelt védelmét kell biztosítania, szem előtt tartva az MI-technológiák európai fejlesztőinek érdekeit, erősítenie kell az európai vállalatok nemzetközi versenyképességét többek között a lehetséges visszaélés jellegű pereskedési taktikákkal szemben, valamint a felhasználók számára a legmagasabb szintű jogbiztonságot kell biztosítania elsősorban a nemzetközi tárgyalások során, nevezetesen az MI-ről és az adatforradalomról a Szellemi Tulajdon Világszervezetében (WIPO) jelenleg folyó megbeszélések tekintetében; üdvözli, hogy a Bizottság nemrégiben benyújtotta az Unió álláspontját a szellemi tulajdonra vonatkozó politikákról és a mesterséges intelligenciáról szóló összefoglaló WIPO-dokumentum tervezetéről szóló, a WIPO által tartott nyilvános konzultáció keretében; e tekintetben emlékeztet az Unió azon etikai kötelezettségére, hogy az MI-vel kapcsolatos határokon átnyúló együttműködés megkönnyítése révén világszerte támogassa a fejlődést, többek között a határokon átnyúló kutatásra, valamint a szöveg- és adatbányászatra vonatkozó korlátozások és kivételek révén, amint azt a digitális egységes piacon a szerzői és szomszédos jogokról szóló irányelv előírja;

21.  teljes mértékben tudatában van annak, hogy az MI terén való fejlődést össze kell kapcsolni az infrastruktúra és a digitális készségek oktatása terén tett állami beruházásokkal, valamint a konnektivitás és az interoperabilitás jelentős mértékű javításával, hogy az előnyöket teljes mértékben ki lehessen aknázni; ezért kiemeli a biztonságos és fenntartható 5G hálózatok fontosságát az MI-technológiák teljes körű bevezetése szempontjából, valamint – ami ennél is lényegesebb– az infrastruktúra szintjével és annak biztonságával kapcsolatos, az egész Unióban szükséges munka fontosságát; tudomásul veszi a közlekedési ágazatban az MI-vel kapcsolatban zajló intenzív szabadalmi tevékenységet; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy mindez súlyos jogvitákhoz vezethet, amelyek ártani fognak az ágazat egészének és a közlekedés biztonságát is érinthetik, amennyiben nem dolgozunk ki késedelem nélkül az MI-hez kapcsolódó technológiák fejlesztésére vonatkozó jogszabályt európai szinten;

22.  támogatja a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy felkérje a feldolgozóipar kulcsfontosságú szereplőit – a közlekedés területén tevékenykedő gyártókat, az MI-vel és a konnektivitással foglalkozó innovátorokat, a turisztikai ágazat szolgáltatóit és a gépjárműipari értéklánc más szereplőit –, hogy állapodjanak meg arról, hogy milyen feltételek mellett készek megosztani adataikat;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 123., 2016.5.12., 1. o. (2) HL L 130., 2019.5.17., 92. o. (3) HL L 77., 1996.3.27., 20. o. (4) HL L 111., 2009.5.5., 16. o. (5) HL L 157., 2016.6.15., 1. o. (6) HL L 172., 2019.6.26., 56. o. (7) HL L 119., 2016.5.4., 1. o. (8) HL L 303., 2018.11.28., 59. o. (9) HL L 186., 2019.7.11., 57. o. (10) HL C 252., 2018.7.18., 239. o. (11) „Az emberközpontú mesterséges intelligencia iránti bizalom növelése” (COM(2019)0168).

Az Európai Parlament 2020. október 20-i ajánlása a Tanácshoz az Európai Parlamentnek a Tanácshoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, az állandó strukturált együttműködés (PESCO) végrehajtásáról és irányításáról szóló ajánlásáról (2020/2080(INI))

P9_TA(2020)0278 A9-0165/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és különösen annak 36. cikkére, 42. cikkének (6) bekezdésére, 46. cikkére és az állandó strukturált együttműködésről szóló 10. jegyzőkönyvére,

–  tekintettel az állandó strukturált együttműködés (PESCO) létrehozásáról és a részt vevő tagállamok jegyzékének meghatározásáról szóló, 2017. december 11-i (KKBP) 2017/2315 tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel a PESCO keretében kidolgozandó projektek listájának összeállításáról szóló, 2018. március 6-i (KKBP) 2018/340 tanácsi határozatra(2),

–  tekintettel a PESCO-projektekre vonatkozó közös irányítási szabálykészlet létrehozásáról szóló, 2018. június 25-i (KKBP) 2018/909 tanács határozatra(3),

–  tekintettel a PESCO keretében kidolgozandó projektek listájának összeállításáról szóló (KKBP) 2018/340 határozat módosításáról és aktualizálásáról szóló, 2018. november 19-i (KKPB) 2018/1797 tanácsi határozatra(4),

–  tekintettel a PESCO keretében kidolgozandó projektek listájának összeállításáról szóló (KKBP) 2018/340 határozat módosításáról és aktualizálásáról szóló, 2019. november 12-i (KKPB) 2019/1909 tanácsi határozatra(5),

–  tekintettel a „Biztonság és védelem az EU globális stratégiájának összefüggésében” című, 2017. november 13-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a „Biztonság és védelem az EU globális stratégiájának összefüggésében” című, 2018. november 19-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a „Biztonság és védelem az EU globális stratégiájának összefüggésében” című, 2019. június 17-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az állandó strukturált együttműködés (PESCO) keretében tett szigorúbb kötelezettségvállalások teljesítésének ütemezéséről és konkrétabb célok meghatározásáról szóló, 2018. október 15-i tanácsi ajánlásra (2018/C374/01)(6),

–  tekintettel „A közös biztonsági és védelmi politika alkotmányos, jogi és intézményi kihatásai: a Lisszaboni Szerződés által kínált lehetőségek” című, 2017. március 16-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Fegyverkereskedelmi Szerződésre, amely 2014. decemberben lépett hatályba,

–  tekintettel az Európai Számvevőszék 09/2019. sz. „Európai védelem” című, 2019. szeptemberi felülvizsgálatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 118. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0165/2020),

A.  mivel az EUSZ 42. cikkének (2) bekezdése szerint a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) magában foglalja egy közös uniós védelempolitika fokozatos kialakítását, amely közös védelem létrehozásához fog vezetni, amennyiben az Európai Tanács egyhangúlag úgy határoz; mivel a PESCO fontos lépést jelent e cél elérése felé;

B.  mivel a PESCO-t az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdése szerinti kötelezettség gyakorlati végrehajtásának előmozdítására és továbbfejlesztésére kell használni kölcsönös segítségnyújtás és támogatás céljából – ahogy arra a PESCO-ról szóló, 2017. november 13-án 23 tagállam által aláírt, közös bejelentés is emlékeztetett –, annak érdekében, hogy javítsák a tagállamok arra való hajlandóságát, hogy szolidaritást mutassanak valamely másik tagállam felé, amennyiben az saját területén fegyveres agresszió áldozatává válik;

C.  mivel az EUSZ 42. cikkével létrehozott állandó strukturált együttműködésről szóló 10. jegyzőkönyv 1. cikkének a) pontja szerint a PESCO egyik célja az, hogy a tagállamok védelmi képességeiket intenzívebben fejlesszék a többnemzetiségű erők, a fő európai fejlesztési programok, valamint az Európai Védelmi Ügynökség tevékenységéhez való nemzeti hozzájárulásaik, illetve – adott esetben – az azokban való részvételük fejlesztésével;

D.  mivel a 10. jegyzőkönyv 1. cikkének b) pontja kimondja, hogy minden tagállam „rendelkezik az ahhoz szükséges képességekkel, hogy legkésőbb 2010-ig – akár nemzeti szinten, akár egy többnemzetiségű erőkből álló csoport részeként – olyan célzott harci egységeket bocsásson a tervezett missziók rendelkezésére, amelyek taktikai szinten gyorsreagálású taktikai csoportként épülnek fel a támogató elemekkel, köztük a közlekedés- és a logisztikabiztosító elemekkel együtt, és amelyek – különösen az Egyesült Nemzetek Szervezetének felkérésére – alkalmasak az EUSZ 43. cikkében említett feladatok 5–30 napon belüli végrehajtására, továbbá amelyek egy kezdeti 30 napos időszakon át fenntarthatók, és legalább 120 napra meghosszabbíthatók”; mivel a kihívásokkal teli geopolitikai környezetre való megfelelő reagálás érdekében felül kell vizsgálni az 1. cikk b) pontját; mivel a tagállamok még messze vannak e cél elérésétől;

E.  mivel a fokozódó, többrétű fenyegetésekre való tekintettel minden eddiginél nagyobb szükség van egy közös uniós védelmi stratégia kidolgozására;

F.  mivel az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiája törekszik a válságkezelésre és a kapacitásbővítésre a partnerországokban Európa és polgárai védelme céljából; mivel egyetlen tagállam sem képes egyedül megvédeni magát, mivel az EU előtt álló, az EU polgáraira, területeire és infrastruktúráira irányuló biztonsági és védelmi fenyegetések közös, sokrétű fenyegetéseket jelentenek, amelyeket egyetlen tagállam sem tud saját maga kezelni; mivel az EU általános biztonsági és védelmi szintje szempontjából előnyös lenne az erőforrások hatékony, koherens, stratégiai és közös felhasználására szolgáló hatékony uniós rendszer, és a gyorsan romló biztonsági környezetben minden eddiginél nagyobb szükség van erre; mivel a hibrid fenyegetésekkel szembeni fellépés javítása érdekében fokozott erőfeszítésekre van szükség a kibervédelemmel kapcsolatos együttműködés területén, például ami az információmegosztást, a képzést és az operatív támogatást illeti;

G.  mivel a PESCO fő szereplői a részt vevő tagállamok, amelyek biztosítják a KBVP végrehajtásához szükséges képességeket (az EUSZ 42. cikkének (1) bekezdése és 42. cikkének (3) bekezdése), és amelyek azokat olyan uniós műveletekben és missziókban vetik be, amelyek során a Tanács az Unió keretében (az EUSZ 42. cikkének (1), (4) és (5) bekezdése, 43. cikke és 44. cikke) egy feladat végrehajtásával bízza meg őket, és amelyek adott esetben az Európai Védelmi Ügynökség keretében fejlesztik többek között a védelmi képességeiket (az EUSZ 42. cikkének (3) bekezdése és 45. cikke);

H.  mivel a PESCO hosszú távú elképzelése az, hogy katonai eszközökre támaszkodó, polgári eszközökkel kiegészített műveleti kapacitást biztosítson az Unió számára annak érdekében, hogy koherens, teljes spektrumú, a katonai KBVP-műveletekhez a tagállamok rendelkezésére álló haderőcsomag létrehozását érje el; mivel a PESCO-nak fokoznia kell az EU azon képességét, hogy nemzetközi biztonsági szereplőként lépjen fel annak érdekében, hogy hatékonyan és hitelesen hozzájáruljon a nemzetközi, regionális és európai biztonsághoz, akár oly módon is, hogy megakadályozza a biztonságérzet hiányának beszivárgását, és növelje az interoperabilitást annak érdekében, hogy megvédje az uniós polgárokat és a tevékenységek átfedése, a túlzott kapacitás és az összehangolatlan beszerzés csökkentése révén maximalizálja a védelmi kiadások hatékonyságát;

I.  mivel a (KKBP) 2017/2315 tanácsi határozat szerint a tagállamok PESCO-n belüli megerősített védelmi képességeinek létrehozása a NATO számára is előnyös lesz, az egyetlen haderő elvét követve, feltéve, hogy kerülik az átfedéseket és prioritásként kezelik az interoperabilitást, miközben megerősíti az európai pillért a szövetségen belül, és reagál a kiegyensúlyozottabb transzatlanti tehermegosztásra irányuló ismételt felhívásokra; mivel a NATO továbbra is sok tagállam biztonsági struktúrájának alapját fogja képezni;

J.  mivel a PESCO kötelező erejű keretet hoz létre a részt vevő tagállamok között, amelyek kötelezettséget vállaltak arra, hogy uniós keretek között állandó és strukturált módon közösen fektetnek be, terveznek, fejlesztenek és működtetnek védelmi képességeket azáltal, hogy az EUSZ által meghatározott öt területen 20 kötelező erejű kötelezettségvállalást tesznek; mivel ezeknek a kötelezettségvállalásoknak elmozdulást kell jelenteniük a puszta védelmi együttműködéstől a kétoldalú, kölcsönösen előnyös partnerségek keretében történő, teljes interoperabilitás és a tagállamok védelmi erőinek továbbfejlesztése felé; mivel e kötelező érvényű kötelezettségvállalásokat a nemzeti végrehajtási tervek keretében a PESCO titkársága évente értékeli, amellyel a részt vevő tagállamok konzultálhatnak; mivel e kötelező érvényű kötelezettségvállalások ellenére a PESCO tekintetében nem áll rendelkezésre hatékony megfelelési mechanizmus; mivel a PESCO-projekteket az ipari kapacitást, az átfedésekkel kapcsolatos aggodalmakat, illetve a részt vevő tagállamok költségvetési korlátait szem előtt tartva kell végrehajtani; mivel a PESCO tekintetében a megfelelési mechanizmust javítani kell;

K.  mivel a részt vevő tagállamoknak teljes politikai elkötelezettséget kell mutatniuk az általuk vállalt 20 kötelező erejű kötelezettségvállalás teljesítése iránt; mivel a katonai kapacitástervezési ciklusok rendszerint három évnél hosszabb időt vesznek igénybe; mivel a jelenlegi nemzeti katonai kapacitástervezési ciklusokat főként a NATO korábban kialakított védelmi tervezési folyamata vezérli; mivel nagyobb előrelépést kell elérni a PESCO-nak a nemzeti védelmi tervezési folyamatokba való jelentős beágyazása tekintetében, a részt vevő tagállamok PESCO-projektek befejezésével kapcsolatos kapacitásának biztosítása érdekében;

L.  mivel a PESCO-t eredetileg olyan előfutárnak szánták, amely magában foglalja azokat a tagállamokat, amelyek hajlandók és képesek arra, hogy a védelmi együttműködés terén törekvéseiket új szintre emeljék; mivel a részt vevő tagállamok száma (25) nem vezethet ahhoz, hogy a PESCO-t a „legkisebb közös nevező” megközelítés korlátozza; mivel a részt vevő tagállamok száma azt jelzi, hogy létezik hajlandóság szorosabb együttműködésre a biztonság és védelem terén;

M.  mivel a PESCO-projektek első három hullámával kapcsolatos munka 47 projekt létrehozásához és elfogadásához vezetett; mivel ezek közül a mai napig egy sem látott napvilágot; mivel az első hullámhoz tartozó projektek főleg képességek fejlesztésével kapcsolatos projektek, amelyek a lehető legtöbb tagállamot magukba foglalják; mivel a PESCO-projektek befogadó jellege nem gyengítheti a részt vevő tagállamok magas szintű ambícióit; mivel alapvetően fontos, hogy a PESCO olyan projektekre összpontosítson, amelyek valódi hozzáadott értékkel járnak;

N.  mivel úgy tűnik, hogy a 47 PESCO-projektet nem köti össze átfogó közös logika; mivel a projektek jelenlegi listája nem koherens, nem átfogó és stratégiai ambícióval nem rendelkezik, így nem teszi lehetővé a legnyilvánvalóbb képességbeli hiányosságok megszüntetését, és nem kezeli megfelelően vagy teljeskörűen az átfogó cél folyamata keretében a képességfejlesztési terv és a koordinált éves védelmi szemle keretében azonosított kritikus hiányosságokat; mivel a felesleges átfedések elkerülése érdekében e projektek egyikét leállították; mivel más projektek nem értek el elegendő előrelépést, vagy fennáll a veszélye annak, hogy leállnak, és mintegy 30 projekt még mindig a koncepcióalkotási és előkészítő szakaszban van; mivel a katonai kapacitással kapcsolatos nagyratörő projektek kidolgozása akár 10 évig is eltarthat; mivel a PESCO-projektek nagy többsége az Európai Védelmi Alap (EDF) és a NATO hiányosságait fedi le;

O.  mivel a PESCO második szakasza 2021-ben veszi kezdetét; mivel e második szakasz konkrét és jelentős eredményeket fog hozni, ami azt jelenti, hogy rangsorolni kell a projekteket;

P.  mivel egyes PESCO-projektek, mint például az Európai Unió által vezetett erők válságelhárítási műveleti központja (EUFOR CROC), a Katonai Mobilitás és a Logisztikai Csomópontok Hálózata a műveleti tevékenységre, míg mások inkább a katonai kapacitások fejlesztésére összpontosítanak, mint például a kiberbiztonsági eseményekkel foglalkozó gyorsreagálású csoportok, valamint kölcsönös segítségnyújtás a kiberbiztonság területén; mivel mindkét megközelítésnek határozottan hozzá kell járulnia egy közös uniós integrált biztonsági és védelmi stratégia kidolgozásához;

Q.  mivel a leginkább stratégiai jellegű PESCO-projektek némelyike képes jelentősen hozzájárulni az Unió stratégiai autonómiájához és egy koherens, teljes spektrumú haderőcsomag létrehozásához;

R.  mivel olyan nagy európai védelmi projektek, mint a jövőbeli légi hadviselési rendszer (FCAS) és a fő szárazföldi hadviselési rendszer (MGCS), jelenleg nem tartoznak a PESCO hatálya alá;

S.  mivel Európa stratégiai autonómiájának növelése céljából elengedhetetlen fontossági sorrend felállítása és a képességfejlesztési tervben (CDP) és a koordinált éves védelmi szemle (CARD) által azonosított képességbeli hiányosságok kezelése;

T.  mivel a jelenlegi PESCO-projektek közül csak néhány kezeli megfelelően a CDP és a CARD keretében azonosított képességbeli hiányosságokat, vagy veszi már kellőképpen figyelembe a CDP-ből eredő, jelentős hatással bíró képességfejlesztési célokat, és ezeket prioritásként kell kezelni;

U.  mivel tovább kell javítani a PESCO, a koordinált éves védelmi szemle, a nemzeti végrehajtási tervek és a képességfejlesztési terv közötti összhangot és koherenciát, valamint azt, hogy azok kölcsönösen erősítsék egymást;

V.  mivel a NATO-tagsággal rendelkező 21 részt vevő tagállamban a NATO védelmi tervezési folyamata (NDPP) hozzájárul a nemzeti védelmi tervezési folyamatokhoz;

W.  mivel adott esetben a tagállamok nemzeti prioritásai, az EU prioritásai és a NATO prioritásai közötti együttműködésnek a lehető leghamarabb meg kell valósulnia; mivel az EU és a NATO prioritásait jobban össze kell hangolni az EU képességbeli céljainak eléréséhez;

X.  mivel figyelembe véve a két szervezet eltérő jellegét és azok felelősségi körét, a PESCO-nak hatékony és kiegészítő eszköznek kell lennie a képességfejlesztési prioritások kezeléséhez és az EU-ban meghatározott katonai képességek biztosításához, valamint hozzájárulhat a NATO céljaihoz;

Y.  mivel az EU globális stratégiájával összefüggésben egy konkrét védelmi és biztonsági stratégia – mint például a Parlament számos jelentésében javasolt uniós biztonsági és védelmi fehér könyv – megkönnyíthetné a jelenlegi és jövőbeli kihívások közös megközelítését, és fontos iránymutatást nyújthatna a PESCO és a képességfejlesztési terv számára, a hosszú távon megvalósítandó stratégiai törekvések és intézkedések megértéséből kiindulva;

Z.  mivel jelenleg a PESCO-projektek a 25 részt vevő tagállam pénzügyi hozzájárulásától függenek; mivel a Covid19-világjárvány következtében a nemzeti védelmi költségvetések várhatóan csökkenni fognak; mivel látszólag ellentmondásos módon a jelenlegi 47 PESCO-projekt közül – megfelelő finanszírozás esetén – több is erősítheti a tagállamok felkészültségét, amennyiben újabb súlyos közegészségügyi válság lépne fel: a Katonai Mobilitás, az Európai Egészségügyi Parancsnokság és számos más, a logisztikához és a szállításhoz, az egészségügyi ellátáshoz, a katasztrófasegélyhez, a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris (CBRN) fegyverekkel szembeni felkészültséghez, a rosszindulatú kibertevékenységek és az ellenséges dezinformációs kampányok elleni küzdelemhez kapcsolódó területek projektjei; mivel azon stratégiai képességek finanszírozásának csökkentése, amelyekkel az EU és tagállamai jelenleg nem rendelkeznek, szintén gyengítené azon képességüket, hogy közösen lépjenek fel a jövőbeli világjárványok, a CBRN-fenyegetések és az egyéb, jelentős nemzetközi hatásokkal járó, előre nem látható kockázatok ellen;

AA.  mivel a kettős felhasználású közlekedési infrastruktúra finanszírozása a polgári és a katonai mobilitás szempontjából egyaránt hasznos, és mivel a harmonizált igazgatási eljárások végrehajtása az erőforrások Unió-szerte megfelelő ellátási útvonalakon keresztül való mozgatásához vezethetnek, és ez segíthet a közös biztonsági és védelmi környezet kiépítésében;

AB.  mivel a PESCO-nak és a jövőbeli EDF-nek kölcsönösen erősíteniük kell egymást, és mivel a köztük fennálló kapcsolatot tovább kell fejleszteni annak érdekében, hogy biztosítani tudják a képességfejlesztési terv keretében azonosított kritikus képességeket;

AC.  mivel bizonyos PESCO-projektekből fakadó kutatási és fejlesztési képességek kapcsán a jövőbeli EDF-en keresztül kapott társfinanszírozás kilátásba helyezése arra késztette a részt vevő tagállamokat, hogy megsokszorozzák javaslataikat, és ez ösztönözte a cseréket és az együttműködést; mivel minden javaslatnak szem előtt tartania az EU legjobb közös stratégiai érdekét;

AD.  mivel egyes konkrét esetekben az elfogadott érdemi politikai és jogi feltételeket teljesítő harmadik országoknak az egyes PESCO-projektekben való részvétele az Európai Unió stratégiai érdekét szolgálhatja, különösen technikai szakértelem vagy további képességek biztosítása esetén és stratégiai partnerek esetében; mivel harmadik országok PESCO-projektekben való részvétele nem áshatja alá az uniós KBVP előmozdításának célját;

AE.  mivel harmadik országok részvétele csak kivételes lehet, amelyről eseti alapon, az uniós tagállamok kérésére döntenek; mivel minden ilyen részvételnek hozzáadott értéket kell biztosítania bizonyos projektek számára, és hozzá kell járulnia a PESCO és a KBVP megerősítéséhez, valamint a nagyobb követelményeket támasztó kötelezettségvállalások teljesítéséhez, nagyon szigorú feltételek mellett, valamint a megállapított és tényleges kölcsönösség alapján;

AF.  mivel a harmadik országok PESCO-projektekben való részvételéről szóló megállapodás régóta esedékes;

AG.  mivel a Politikai és Biztonsági Bizottságnak (PBB) a PESCO-val és a képességfejlesztéssel összefüggésben betöltött jelenlegi szerepére tekintettel a Parlament már kérte, hogy „a PBB-nek az EUSZ 38. cikkében említett megbízatását szigorúan értelmezzék”;

AH.  mivel a PESCO irányítását a részt vevő tagállamok vezetik; mivel a PESCO titkárságának – az átláthatóság és az inkluzivitás biztosítása és a szükségtelen átfedések elkerülése érdekében – továbbra is elő kell segítenie a más uniós szereplőkkel való kapcsolattartást az egyéb uniós eszközökkel és kezdeményezésekkel meglévő lehetséges szinergiák tekintetében;

AI.  mivel a tagállamok közötti uniós szintű védelmi együttműködés elmélyítésének együtt kell járnia a tagállami parlamentek és az Európai Parlament ellenőrzési hatáskörének megerősítésével;

AJ.  mivel az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköznek a katonai mobilitáshoz és interoperabilitáshoz kapcsolódó projektekre kellene összpontosítania, amelyek döntő fontosságúak nem várt jövőbeli konfliktusok és válságok esetén; mivel a PESCO-nak – a határokon zajló eljárások egyszerűsítése és az infrastrukturális terhek minimálisra csökkentése céljából – hozzá kell járulnia a katonai mobilitás kapcsán a hatékony schengeni térség megteremtéséhez; mivel e tekintetben üdvözlendő a Rail Baltica projekt, amely elengedhetetlen a balti országok európai vasúti hálózatba való bevonása szempontjából, és biztosítani kell annak maximális hatékonyságát;

AK.  mivel a PESCO e tekintetben a biztonság és védelem terén hozzájárulhat a koherencia, a koordináció és az interoperabilitás javításához, valamint a szolidaritás, a kohézió és az Unió rezilienciájának megerősítéséhez;

AL.  mivel a Parlament a Tanáccsal közösen látja el a jogalkotási és költségvetési feladatokat, valamint a Szerződésekben meghatározott feltételek szerint a politikai ellenőrzési és konzultációs feladatokat;

AM.  mivel a Parlament arra kéri a Bizottság alelnökét/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy küldje el számára a PESCO végrehajtásáról szóló éves jelentését;

AN.  mivel a részt vevő tagállamok PESCO keretében tett közös kutatási és fejlesztési erőfeszítései jelentős technológiai áttöréseket tesznek lehetővé, az Unió számára pedig versenyelőnyt biztosítanak a korszerű védelmi képességek terén;

1.  a következő ajánlásokat fogalmazza meg a Tanács, illetve a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője felé:

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak és a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének.

(1) HL L 331., 2017.12.14., 57. o. (2) HL L 65., 2018.3.8., 24. o. (3) HL L 161., 2018.6.26., 37. o. (4) HL L 294., 2018.11.21., 18. o. (5) HL L 293., 2019.11.14., 113. o. (6) HL C 374., 2018.10.16., 1. o. (7) HL C 263., 2018.7.25., 125. o. (8) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0010.

Az Európai Parlament 2020. október 20-i állásfoglalása az EU és a Moldovai Köztársaság közötti társulási megállapodás végrehajtásáról (2019/2201(INI))

P9_TA(2020)0279 A9-0166/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 8. cikkére és V. címére, különösen a 21., a 22., a 36. és a 37. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) ötödik részére,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió, az Európai Atomenergia-közösség és tagállamaik, másrészről a Moldovai Köztársaság közötti társulási megállapodásra, amely magában foglal egy mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térséget is, és amely 2016. július 1-jén lépett hatályba,

–  tekintettel arra, hogy az 539/2001/EK tanácsi rendelet(1) európai parlamenti és tanácsi módosításai nyomán 2014 márciusában vízummentes rendszert vezettek be a Moldovai Köztársaság állampolgárai számára,

–  tekintettel az egyetértési megállapodás, a hitelkeret-megállapodás és a 2017–2018-as időszakra vonatkozó, 100 millió EUR értékű mikroszintű pénzügyi segítségnyújtásról szóló támogatási megállapodás 2017. novemberi aláírására,

–  tekintettel a Moldovai Köztársaság és az Európai Unió közötti társulási megállapodás 2017–2019 között történő végrehajtásáról szóló moldovai nemzeti cselekvési tervre (NAPIAA),

–  tekintettel a Moldovai Köztársasághoz fűződő korábbi állásfoglalásaira, különösen az EU és Moldova közötti társulási megállapodás végrehajtásáról szóló, 2018. november 14-i(2), a Chișinăuban tartott polgármester-választás eredményének érvénytelenítését követően kialakult politikai válságról szóló, 2018. július 5-i(3), a 2017. novemberi csúcstalálkozó előkészítéseként a keleti partnerségről szóló, 2017. november 15-i(4), a Moldovai Köztársaságnak nyújtandó makroszintű pénzügyi támogatásról szóló, 2017. július 4-i(5), valamint a Grúziával, Moldovával és Ukrajnával kötött társulási megállapodásokról/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségekről szóló, 2016. január 21-i állásfoglalásaira(6),

–  tekintettel a Legfelsőbb Bíróságnak a chișinăui polgármester-választásról hozott ítéletét követően a makroszintű pénzügyi támogatás első részlete kifizetésének befagyasztásáról szóló, 2018. júliusi uniós határozatra, valamint a jogállamisággal és az ország demokratikus visszaesésével kapcsolatos aggodalmakat követően a pénzügyi támogatás csökkentéséről szóló, 2018. novemberi határozatára,

–  tekintettel az EU ezt követő, 2019. júliusi határozatára a költségvetés-támogatás folyósításának újraindításáról, figyelembe véve a Moldovai Köztársaság elkötelezettségét az igazságszolgáltatási rendszer reformja mellett,

–  tekintettel az EU 2019. októberi határozatára, amely szerint 30 millió EUR összegű makroszintű pénzügyi támogatás első részletét folyósítják a demokratikus normák javítását és a jogállamiság védelmét célzó kulcsfontosságú reformok végrehajtásának eredményeként,

–  tekintettel a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) a társulási menetrend Moldovai Köztársaság általi végrehajtásáról szóló, 2019. szeptember 11-i közös szolgálati dokumentumára,

–  tekintettel az EU–Moldovai Köztársaság Társulási Tanács 2019. szeptember 30-i ötödik ülésének eredményére,

–  tekintettel a keleti partnerség csúcstalálkozóin elfogadott együttes nyilatkozatokra, legutóbb a 2017. november 24-én Brüsszelben elfogadott nyilatkozatra,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának a Moldovai Köztársaságról szóló, 2018. február 26-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének „A demokratikus intézmények működése a Moldovai Köztársaságban” című, 2019. október 3-án elfogadott 2308. számú határozatára,

–  tekintettel a Transparency International 2019. évi korrupcióérzékelési listájára, amely a Moldovai Köztársaságot a 180 értékelt ország és terület közül a 120. helyre sorolja (az első hely jelenti a legjobb besorolást), míg a Transparency International 2018. évi korrupcióérzékelési listáján a Moldovai Köztársaság a 117. helyen szerepelt,

–  tekintettel a The Economist Intelligence Unit 2019. évi demokráciaindexére, amely a Moldovai Köztársaságot „hibrid rezsimként” sorolja be,

–  tekintettel a Freedom House 2020. évi „Freedom in the World” és „Nations in Transit” című jelentéseire, amelyek értékelése szerint a Moldovai Köztársaság „részben szabad” országnak, illetve „átmeneti vagy hibrid rezsimnek” minősül,

–  tekintettel az EU–Moldova társulási megállapodás végrehajtásáról szóló moldovai nemzeti cselekvési tervre, az emberi jogokra vonatkozó, 2018–2022-es nemzeti cselekvési tervre, valamint a nők elleni erőszak és kapcsolati erőszak megelőzésére és felszámolására vonatkozó, 2018–2023-as nemzeti cselekvési tervre, amely kifejezetten megemlíti az Isztambuli Egyezmény ratifikálását,

–  tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által kiadott elemzésekre és ajánlásokra, különös tekintettel a 2018. március 8-i „Young Moldova: Problems, Values and Aspirations” (Moldovai ifjúság: problémák, értékek és törekvések) című, és 2018. április 20-i „Youth Well-being Policy Review of Moldova” (A moldovai ifjúságjóléti szakpolitika értékelése) című jelentéseire,

–  tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) és az Európa Tanács Velencei Bizottsága által kiadott véleményekre és ajánlásokra, különösen a moldovai választási reformról szóló, 2018. március 15-i, az alkotmányos helyzetről, különösen a parlament feloszlatásának lehetőségéről szóló, 2019. június 24-i, valamint a legfelsőbb bíróság és az ügyészség reformjáról szóló törvénytervezetről szóló, 2019. október 14-i véleményre és ajánlásokra,

–  tekintettel az Európai Bizottság 2020. március 18-i, „A keleti partnerségre vonatkozó szakpolitika 2020 után – A reziliencia erősítése – a mindenki számára előnyös keleti partnerség” című közös közleményére,

–  tekintettel a Tanács 2020. május 11-i, a keleti partnerségre vonatkozó, 2020 utáni szakpolitikáról szóló következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, 2020. április 8-i közös közleményére a Covid19-járványra való globális szintű uniós reagálásról, valamint a Covid19-világjárvánnyal összefüggésben a bővítési és szomszédságpolitikai partnerek számára makroszintű pénzügyi támogatás nyújtásáról szóló, 2020. május 25-i (EU) 2020/701 európai parlamenti és tanácsi határozatra(7),

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, „A vízummentesség-felfüggesztési mechanizmus keretében készült harmadik jelentés” című, 2020. július 10-én kiadott jelentésére és az ahhoz kapcsolódó szolgálati munkadokumentumra,

–  tekintettel az Európai Parlamentnek a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, a keleti partnerségre vonatkozó ajánlására, a 2020. júniusi csúcstalálkozó előkészítéseként,

—  tekintettel az az EU–Moldova Parlamenti Társulási Bizottság, az Euronest Parlamenti Közgyűlés, a keleti partnerség civil társadalmi fóruma, az EU–Moldova civil társadalmi platform és a moldovai köztársasági civil társadalom más képviselőinek ajánlásaira és tevékenységeire,

–  tekintettel az EU–Moldova Parlamenti Társulási Bizottság 2019. december 18–19-én Strasbourgban tartott 7. ülésének alkalmával elfogadott nyilatkozatra és ajánlásokra,

–  tekintettel az Európai Parlamentnek az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) által vezetett nemzetközi választási megfigyelő misszióban részt vevő, 2019. február 24-i moldovai köztársasági parlamenti választási megfigyelő missziójának következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottság által 2020. március 29-én elfogadott gazdasági támogatási csomagra, amelynek célja többek között a Moldovai Köztársaság támogatása a Covid19-világjárvány elleni küzdelemben, és amely magában foglalta meglévő eszközök átirányítását a válság társadalmi-gazdasági hatásainak enyhítése érdekében,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatának 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0166/2020),

A.  mivel a társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás keretében az EU és a Moldovai Köztársaság kötelezettséget vállalt a politikai társulás előmozdítására és a gazdasági integráció elérésére, és a Moldovai Köztársaság kötelezettséget vállalt arra, hogy az uniós vívmányokat számos területen beépíti saját jogszabályaiba és gyakorlataiba; mivel ezen erőfeszítések támogatása érdekében az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy jelentős pénzügyi és költségvetési támogatást nyújt a Moldovai Köztársaságnak, amelynek feltétele az alapvető európai értékek és elvek, például a jogállamiság, illetve az emberi és demokratikus jogok tiszteletben tartása, valamint a korrupció, a szervezett bűnözés, a pénzmosás, az oligarchikus struktúrák és a nepotizmus elleni küzdelem garantálása; mivel a súlyos visszaesés esetében az együttműködés visszavonható;

B.  mivel 2017. szeptember 13-án a Parlament és a Tanács határozatot fogadott el a Moldovai Köztársaságnak nyújtandó 100 millió EUR összegű makroszintű pénzügyi támogatásról az ország gazdasági és pénzügyi reformjait támogató IMF-program keretében;

C.  mivel az EU több alkalommal aggodalmának adott hangot a jogállamisággal, a 2014-ben feltárt banki csalások felelőseinek büntetőeljárás alá vonása terén tapasztalható előrelépés hiányával, valamint az emberi jogok folyamatos megsértésével kapcsolatban;

D.  mivel a Transparency International 2018. évi korrupcióérzékelési listája és a Freedom House 2020. évi jelentései azt mutatják, hogy a Moldovai Köztársaság a közelmúltban csekély előrehaladást ért el, míg az említett mutatók, illetve a demokráciaindex alapján az az általános következtetés vonható le, hogy a Moldovai Köztársaságban a demokrácia, a korrupció, a politikai jogok és a polgári szabadságjogok helyzete hosszú távon romló tendenciát mutat;

E.  mivel a kormányban bekövetkezett változások ellenére a Moldovai Köztársaság állami intézményei továbbra is gyengék, és a Moldovai Köztársaság továbbra is küzd az állam foglyul ejtésének problémájával, mivel a hatalomnak és az összes fontos ágazat és intézmény feletti ellenőrzésnek a kormányzat legmagasabb szintjén történő koncentrálódása nem csökkent jelentős mértékben;

F.  mivel a jogállamiság és a demokratikus folyamat súlyos megsértése miatt az EU 2018-ban felfüggesztette az igazságügyi ágazat reformjára irányuló költségvetés-támogatási program utolsó két részletének folyósítását;

G.  mivel 2019. június 11-én az Emberi Jogok Európai Bírósága (az Ozdil és mások kontra Moldovai Köztársaság ügyben) megállapította, hogy a Moldovai Köztársaság megsértette a szabadsághoz, a biztonsághoz, a magánélethez és a családi élethez való jogot, amikor 2018 szeptemberében Hírszerző és Biztonsági Szolgálata (SIS) őrizetbe vett és Törökországba visszatérésre kényszerített öt, menedékjogot kérő török állampolgárt; mivel ez a rejtett kiadatás csak egy példája annak, hogy világszerte több tucat országban fordul elő rendszeresen a török állampolgárok erőszakos eltüntetése és nem önkéntes eltűnése, jogellenes fogva tartása és Törökországba történő kitoloncolása;

H.  mivel az ambiciózus reformok végrehajtása mellett elkötelezett – az igazságszolgáltatás reformjára összpontosító programmal rendelkező – kormány 2019. júniusi megalakulását követően a Bizottság kifizette a makroszintű pénzügyi támogatás első részletét, és folytatta az ágazati költségvetés-támogatási programok folyósítását, kijelentve, hogy továbbra is szigorú feltételrendszert alkalmaz; mivel 2020. július 10-én a Bizottság jóváhagyta a makroszintű pénzügyi támogatási programja keretében biztosított támogatás 30 millió EUR összegű második és utolsó részletének folyósítását;

I.  mivel azonban a Moldovai Köztársaság nem tudott hozzáférni a 2020 júliusában lejárt program keretében rendelkezésre álló pénzeszközök fennmaradó részéhez; mivel ez a támogatás továbbra is az előzetesen egyeztetett reformok, különösen a jogállamiság és a demokratikus normák megerősítését és a polgárok számára kézzelfogható eredmények elérését célzó reformok végrehajtásától függ;

J.  mivel 2019 novemberében a moldovai parlament bizalmatlansági indítványt fogadott el a 2019 júniusában megalakult kormánnyal szemben, és kisebbségi kormány, majd ezt követően új koalíciós kormány alakult; mivel az uniós intézmények képviselői aggodalmukat fejezték ki a régi kormány leváltásának módjával, valamint a Moldovai Köztársaság által a társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás révén elindított reformfolyamattal kapcsolatban;

K.  mivel az új koalíciós kormány többsége a Moldovai Köztársaság parlamentjében folyamatosan csökken, mivel a képviselők távoztak a kormányzó szövetségből; mivel a Moldovai Köztársaság ősszel elnökválasztást tart, és jelenleg az akut politikai instabilitás időszakát éli; mivel Igor Dodon elnök hangsúlyozta, hogy a parlamentet fel kell oszlatni, és a lehető leghamarabb előrehozott választásokat kell tartani; mivel 2020. július 7-én a Moldovai Köztársaság Alkotmánybírósága úgy ítélkezett, hogy az előrehozott választásokat csak az elnökválasztás után lehet megtartani;

L.  mivel 2020. április 17-én az orosz és a moldovai kormány megállapodást írt alá az Oroszországi Föderáció által a Moldovai Köztársaságnak 2%-os preferenciális kamatláb mellett nyújtandó, 200 millió EUR összegű kölcsönről, amelyről a két ország elnökei folytatták le a tárgyalásokat; mivel ezt a megállapodást április 23-án ratifikálták, és a parlamenti ellenzék tagjai által benyújtott fellebbezést követően ugyanazon a napon a Moldovai Köztársaság Alkotmánybírósága felfüggesztette a hitelmegállapodás ratifikálásáról szóló törvényt mindaddig, amíg befejeződik annak vizsgálata, hogy a megállapodás összeegyeztethető-e az alkotmánnyal; mivel május 6-án az alkotmánybíróság elnöke arról számolt be, hogy a moldovai hatóságok nyomást gyakorolnak az alkotmánybíróságra, és kísérleteket tesznek a bírák hitelrontására; mivel 2020. május 7-én az alkotmánybíróság a hitelmegállapodást alkotmányellenesnek nyilvánította; mivel jelenleg az Oroszországi Föderációval kötendő új hitelmegállapodásról jelenleg is folynak a tárgyalások;

M.  mivel a Covid19-világjárvány bebizonyította, hogy egyre nagyobb szükség van az Uniót és a szomszédos országokat egyaránt érintő veszélyek kezelésének összehangolására; mivel az EU erre az igényre akként reagált, hogy egyéb eszközök mellett pénzügyi támogatást nyújtott a szomszédos országoknak;

N.  mivel a Covid19-válság során a keleti partnerség országaival vállalt szolidaritás rendkívüli jelentőséggel bír, és az Unió jelentős támogatást nyújtott a régiónak a járvány hatásának kezelésére; mivel ezzel összefüggésben a Moldovai Köztársaság 87 millió EUR-ban részesül átirányított kétoldalú támogatás formájában;

O.  mivel a makroszintű pénzügyi támogatási program keretében az EU további 100 millió EUR összegben kölcsönöket nyújt a Moldovai Köztársaságnak a makroszintű pénzügyi támogatás tíz szomszédos partnerországnak történő biztosításáról szóló határozat részeként azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson a koronavírus-járvány okozta gazdasági kiesés korlátozásában; mivel a rendkívüli makroszintű pénzügyi támogatási csomag első részletét a lehető leghamarabb folyósítani fogják tekintve, hogy a Moldovai Köztársasággal kötött egyetértési megállapodást megerősítették; mivel a második, az egyetértési megállapodás megkötésétől számított egy éven belül folyósítandó részlet felvételéhez az országnak meg kell felelnie egy bizonyos feltételrendszernek; mivel a makroszintű pénzügyi támogatás nyújtásának előfeltétele, hogy az adott ország tiszteletben tartsa a hatékonyan működő demokratikus mechanizmusokat, többek között a többpárti parlamentáris rendszert és a jogállamiságot, valamint garantálja az emberi jogok tiszteletben tartását; mivel az egyetértési megállapodás megkötése üdvözlendő, a vállalt kötelezettségek végrehajtását garantálni kell;

P.  mivel a Moldovai Köztársaság nemzetközi és nemzeti kötelezettségvállalásokat tett a nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának előmozdítása érdekében; mivel Moldova intézkedéseket fogadott el a nők politikában való részvételének előmozdítása érdekében, ideértve többek között egy olyan, kötelezően betartandó nemi kvóta bevezetését, amelynek értelmében a politikai pártok által állított jelöltek 40%-ának női jelöltnek kell lennie; mivel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2017–2021-es nemzeti stratégia célkitűzéseinek elérése érdekében további erőfeszítésekre van szükség, beleértve a megfelelő finanszírozás biztosítását és a hatékonyabb végrehajtási mechanizmusokat;

Q.  mivel minden gazdasági előrehaladás ellenére a pénzügyi támogatás és a reformtörekvések társadalmi hatása meglehetősen marginális; mivel a Moldovai Köztársaság továbbra is az egyik legszegényebb európai ország, amely kilátástalan társadalmi helyzettel, elhagyatott falvakkal és rendkívüli szegénységgel küzd; mivel 2018-ban a moldovai köztársasági munkavállalók 38,5%-a volt nem hivatalosan foglalkoztatott, akik a szociális védelem egyik formájához sem férnek hozzá;

R.  mivel a Moldovai Köztársaság lakossága 1989 óta csaknem harmadával csökkent; mivel demográfiai szempontból egész Európában ezek a legkedvezőtlenebb számadatok; mivel a moldovaiak a magasabb fizetések, illetve a jobb oktatás és lehetőségek reményében hagyják el az országot; mivel ennek a fejleménynek mélyreható és tartós politikai, gazdasági és társadalmi következményei vannak; mivel a Moldovai Köztársaság munkaerő- és szakemberhiánnyal, például a nővér- és orvoshiánnyal küzd; mivel az idősek, akiknek jelentős része rászorul a kivándorlók általi hazautalásokra, a Moldovai Köztársaság lakosságának legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő és az elszegényedés veszélyének leginkább kitett rétege;

S.  mivel a Moldovai Köztársaság problémáit nem lehet az országon kívülről megoldani, és az országot érintő kihívások kezelése érdekében fokozni kell a moldovai polgárok felelősségvállalását; mivel továbbra is fontos az olyan fő kihívások kezelése, mint a korrupció és az oligarchikus struktúrák elleni küzdelem, a demokratikus normákhoz való igazodás, a sokrétű társadalmi problémák megoldása, a médiapluralizmus biztosítása, valamint a szegénység és az elvándorlás elleni küzdelem;

Közös értékek és általános elvek

1.  emlékeztet arra, hogy azon közös értékek, amelyeken az Unió nyugszik – a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása, valamint a jogállamiság –, az Unió és a Moldovai Köztársaság közötti politikai társulásnak és gazdasági integrációnak is központi elemei; újólag megerősíti az Unió elkötelezettségét amellett, hogy támogassa a Moldovai Köztársaság Európa felé vezető útját a politikai társuláson, a gazdasági integráción és a vonatkozó reformokon keresztül; megjegyzi, hogy a társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás továbbra is elsődleges fontosságú a Moldovai Köztársaság fejlődése szempontjából, különösen a jelenlegi rendkívüli időszakban, és elismerését fejezi ki a moldovai társadalom és hatóságok által a folyamatban való tartós részvételért; emlékeztet azonban arra, hogy további előrelépésre van szükség a megállapodás végrehajtása tekintetében, hogy teljes mértékben ki lehessen használni a benne rejlő lehetőségeket és előnyöket, különösen az állami intézmények függetlenségére, az oligarchák befolyásával szembeni ellenálló képességére, a korrupció elleni küzdelemre, az igazságosságra, a jogállamiság megszilárdítására és a polgárok életkörülményeinek javítására összpontosítva; hangsúlyozza, hogy a társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás volt a legfőbb eszköze a strukturális reformok, a demokrácia és jogállamiság biztosítására irányuló folyamatok ösztönzésének és támogatásának;

2.  üdvözöl minden, az Unióval való szorosabb politikai, emberi jogi és gazdasági integráció kiépítésére irányuló szándékot, amely összhangban van a differenciálás elvével, és a Moldovai Köztársaság hatóságainak és társadalmának teljesítményén, eredményein és törekvésein alapul;

3.  tudomásul veszi az IMF 2020. márciusi, IV. cikk szerinti konzultációjának következtetéseit, valamint az IMF igazgatótanácsának kibővített hiteleszköz és egy kibővített finanszírozási eszköz keretében a Moldovai Köztársaság gazdasági teljesítményéről szóló hatodik és egyben utolsó felülvizsgálatát, különös tekintettel a moldovai bankrendszer rehabilitációjára és a pénzügyi ágazat irányításának megerősítésére;

4.  üdvözli a makroszintű uniós pénzügyi támogatás második részletének folyósítását; elismeri a Moldovai Köztársaság olyan területekre irányuló reformtörekvéseit, mint például a korrupció elleni küzdelem, a pénzmosás elleni küzdelem keretrendszerének megerősítése, illetve új törvény elfogadása a nem kormányzati szervezetek tevékenységeiről, és tudomásul veszi, hogy a Moldovai Köztársaság csatlakozott az OECD korrupcióellenes értékelési programjához (Isztambuli Cselekvési Terv);

5.  véleménye szerint a 2017–2020 közötti időszakra szóló makroszintű uniós pénzügyi támogatás második részletének folyósítását követően a moldovai hatóságoknak erőfeszítéseket kell tenniük a pénzmosás elleni küzdelem keretrendszerének megerősítésével – amelynek tekintetében kézzelfogható és tartós eredményeket kell elérniük –, valamint a nemzeti bank függetlenségének megerősítésével kapcsolatos területekre vonatkozó feltételek teljesítése terén;

6.  együttműködésre szólítja fel a moldovai kormányt és a EU-t a Covid19-válság által a társadalmi és gazdasági fejlődésre gyakorolt negatív hatás leküzdése érdekében;

7.  üdvözli a Covid19-világjárvány negatív gazdasági hatásának ellensúlyozását célzó új, rendkívüli makroszintű uniós pénzügyi támogatási programról szóló egyetértési megállapodásról folyó tárgyalások eredményét;

A társulási megállapodás végrehajtásának jelentősége a politikai fejlemények és a november 1-jei elnökválasztás előkészítése szempontjából

8.  megjegyzi, hogy a Moldovai Köztársaság 2019. novemberi tevékenységi programja kevésbé ambiciózus, mint az előző kormány 2030-ig szóló átfogó menetrendje, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a politikai instabilitás és a gyakori kormányzati változások hatással vannak a társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás rendelkezéseinek végrehajtására és korlátozzák a reformok ütemét; támogatja a következő társulási menetrendnek az új NAPIAA-val való összekapcsolását, hangsúlyozza, hogy a lehető leghamarabb megállapodásra kell jutni az új menetendről mint olyan eszközről, amely a társulási megállapodás végrehajtásának felgyorsítására és prioritásainak az EU-ban és a Moldovai Köztársaságban működő civil társadalom és más érdekelt felek aktív parlamenti részvételével és hozzájárulásával történő naprakésszé tételére szolgál; ragaszkodik ahhoz, hogy az uniós politikai és pénzügyi támogatás folytatása továbbra is kézzelfogható, különösen a jogállamiságra és az igazságszolgáltatásra vonatkozó reformok végrehajtásától függjön; e tekintetben ismételten hangsúlyozza a társulási menetrendben egyeztetett valamennyi kiemelt reform végrehajtásának, továbbá a makroszintű pénzügyi támogatás második és harmadik részletének folyósítására vonatkozó feltételek teljesítésének fontosságát;

9.  üdvözli a Moldovai Köztársaság konstruktív hozzájárulását a keleti partnerségen belüli együttműködéshez, és ösztönzi a társulási megállapodásokban/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásokban részt vevő országok és a Bizottság közötti állandó és intenzív politikai párbeszédet a társulási vonatkozású reformokról; felhívja a Bizottságot, hogy a civil társadalomnak különösen a helyi szinten történő aktív bevonásával használja ki megfelelően a rendelkezésre álló mechanizmusokat a reformok konkrét végrehajtásának nyomon követésére és dolgozzon ki feltételrendszert, többek között egyértelmű referenciamutatókat; ebben az összefüggésében elengedhetetlennek tartja a civil társadalmi szervezetek pénzügyi támogatásának fokozását, mivel döntő szerepet játszanak a nyilvános vitákban való részvétel elősegítésében és a moldovai hatóságok tevékenységének, illetve az országot célzó uniós szakpolitikák hatékonyságának figyelemmel kísérésében; ezenfelül az Ukrajnát támogató csoport tapasztalatait felhasználva hozzon létre egy hasonló szervezetet a Moldovai Köztársaság számára, ezáltal növelve az uniós támogatás hatékonyságát és láthatóságát;

10.  hangsúlyozza, hogy a moldovai köztársasági helyzetet az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának (ODIHR) szokásos gyakorlataival és előírásaival összhangban hosszú távon – többek között a választásokat megelőző időszakban – szorosan figyelemmel kell kísérni, különösen a jelenlegi válság idején, mivel az elkövetkező elnökválasztás egyfajta tesztje lesz annak, hogy miként érvényesül az országban a demokrácia és a jogállamiság;

11.  e tekintetben felhívja a moldovai hatóságokat, hogy biztosítsák a 2020. november 1-jén tartandó elnökválasztás szabadságát és tisztességességét, és sürgeti a moldovai hatóságokat, hogy javítsák tovább a választási jogszabályokat a szavazati jog hatékonyságának, a választási kampányok tisztességességének, a jogalkotási folyamat átláthatóságának és a demokratikus felügyeletnek a biztosítása érdekében, hogy lehetővé váljon a kormány és a parlament tevékenységének megfelelő nyilvános ellenőrzése; követeli, hogy a moldovai hatóságok tartózkodjanak a szabályok és rendeletek politikai haszonszerzés céljából történő módosításától, amely mindig a strukturális reformok iránti elkötelezettséget érintő politikai nyugtalansághoz és instabilitáshoz vezet; a jövőbeli választásokra tekintettel hangsúlyozza a kormány demokratikus legitimitásának, a koalícióépítés átláthatóságának, továbbá a szavazók akarata tiszteletben tartásának fontosságát, valamint azt, hogy a kormánytöbbségnek a polgárok szavazatait kell tükröznie;

12.  felhívja a moldovai hatóságokat, hogy erősítsék meg a demokratikus mechanizmusokat, köztük a többpárti parlamenti rendszert, és biztosítsák a média szabadságát, függetlenségét és pluralizmusát, továbbá a finanszírozáshoz és a médiához való méltányos hozzáférést; ezzel összefüggésben követeli, hogy a moldovai hatóságok erősítsék meg a hazai és külföldi szereplők általi online és offline dezinformációval és információmanipulációval szembeni ellenálló képességet, és hajtsanak végre intézkedéseket a szavazatvásárlás, a választási megfigyelők megfélemlítése, a választási megvesztegetés és más korrupt gyakorlatok, valamint az állami forrásokkal való visszaélés még sürgetőbb problémájának kezelésére, mivel ezek a gyakorlatok aláássák és tönkreteszik a Moldovai Köztársaság politikai szereplői által tett valamennyi demokratikus erőfeszítést;

13.  hangsúlyozza az elnökjelöltek közötti erőteljes és tisztességes politikai rivalizálás szükségességét, amely nem volna lehetséges a pártfinanszírozás és az elnökválasztási kampány finanszírozásának jól működő és átlátható rendszere nélkül;

14.  sürgeti a moldovai kormányt, hogy hozza meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a Dnyeszter-melléki régióban és Moldovai Köztársaságon kívül élő moldovai polgárok inkluzív, átlátható és tisztességes módon, külföldi beavatkozástól mentesen részt vehessenek a választásokon;

Reformok és intézményi keret

15.  üdvözli azokat a reformokat, amelyek az Unióval kialakított vízummentességi rendszer bevezetését eredményezték; a programot a Moldovai Köztársaság polgárai széles körben használták, és ez rendkívül jó példája annak, hogy a társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás végrehajtása hatással van a polgárok életére azáltal, hogy elősegíti a többi európai polgárral való személyes kapcsolattartást; felszólítja az Uniót és a Moldovai Köztársaságot az emberek közötti személyes kapcsolattartás javítására annak érdekében, hogy a polgáraik körében kölcsönösen pozitív kép alakuljon ki a két félről;

16.  üdvözli, hogy 2014 óta több mint 2,3 millió moldovai polgár élvezte a vízummentes rendszer előnyeit, és megjegyzi, hogy a legutóbbi bizottsági jelentés szerint a Moldovai Köztársaság továbbra is megfelel a vízumliberalizációra vonatkozó követelményeknek, és a vízummentes utazás továbbra is pozitív gazdasági, társadalmi és kulturális előnyöket hoz mind az Unió, mind pedig a Moldovai Köztársaság számára; mindkét felet arra ösztönzi, hogy válsághelyzetek alatt is biztosítsák az emberek szabad mozgását;

17.  elismeri a moldovai hatóságok által a vízummentesség-felfüggesztési mechanizmusról szóló éves jelentésekben vázolt ajánlások teljesítése érdekében tett erőfeszítéseket; javasolja a vízumliberalizációs politikával kapcsolatos referenciamutatók végrehajtásának folytatását és felhívja a hatóságokat, hogy folytassák a vízumliberalizációra vonatkozó referenciamutatóknak való megfelelés érdekében tett erőfeszítéseiket, különösen a korrupció elleni küzdelem területén, erősítsék meg igazságszolgáltatási rendszert, alkalmazzák a pénzmosás elleni jogszabályokat és hozzanak konkrét intézkedéseket a menedékjog iránti megalapozatlan kérelmek száma növekedésének kezelésére; e tekintetben aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy megnőtt a Schengen+ térségben illegálisan tartózkodó moldovai állampolgárok (47%-os emelkedés) és a menedékjog iránti kérelmek száma (48%-os emelkedés); sürgeti a moldovai hatóságokat, hogy folytassák a schengeni térségre vonatkozó vízumliberalizációs rendszer keretében tett kötelezettségvállalások teljesítését a hatékony migrációkezelés területén, és adjanak menedékjogot a Moldovai Köztársaságba harmadik országokból érkező kérelmezőknek;

18.  üdvözli, hogy a Moldovai Köztársaság parlamentje számos jogalkotási aktust fogadott el az országnak a társulási megállapodásban foglalt kötelezettségvállalásaival összhangban, nevezetesen a közigazgatás, az államháztartási gazdálkodás és az igazságügyi rendszer reformja területén; hangsúlyozza e jogi aktusok teljes körű végrehajtásának fontosságát, többek között másodlagos jogszabályok elfogadása révén;

19.  üdvözli az államháztartási gazdálkodás terén elért eredményeket, és felhívja a moldovai hatóságokat, hogy gyorsítsák fel a társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás jogállamiság javításán alapuló egyéb reformjainak végrehajtását;

20.  elismeri, hogy a Moldovai Köztársaság alapvető lépéseket tett a közigazgatás teljesítményének javítására; e célból felszólítja a moldovai kormányt, hogy az OECD SIGMA elnevezésű programjának közigazgatási alapelveivel összhangban biztosítsák a 2016–2020-as időszakra szóló közigazgatási reform teljes körű végrehajtását; ösztönzi továbbá a moldovai hatóságokat, hogy növeljék az átláthatóságot és küzdjenek a közigazgatásban széles körben elterjedt korrupció ellen, valamint hozzanak létre nemzeti közigazgatási iskolát;

21.  hangsúlyozza, hogy a társulási megállapodás hatékonyabb és fenntartható végrehajtásának alapja az állami intézmények és szervek pártatlan és professzionális igazgatása; ismételten aggályát fejezi ki az állami szektor javítása iránti folyamatos kötelezettségvállalás hiánya miatt, ami eltántoríthatja az arra alkalmas embereket attól, hogy a közigazgatásban építsenek karriert, és hangsúlyozza, hogy professzionális közigazgatást kell kialakítani, és ösztönözni kell a fiatalokat az állami szektorban történő karrierépítésre egy olyan, átláthatóbb közigazgatási rendszer elérése érdekében, amelyben a nepotizmus és a részrehajlás nem vezet tartós átpolitizálódáshoz;

22.  sürgeti egy átfogóbb decentralizációs reform mielőbbi elindítását, beleértve a Moldovai Köztársaság közigazgatási-területi rendszerének reformját, a regionális fejlesztést és a közigazgatási rendszer decentralizációját, a helyi adók létrehozásának lehetőségével; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a helyi hatóságok közötti mélyebb és szélesebb körű együttműködésre, a helyi közigazgatási szervek számának csökkentésére, valamint nagyobb függetlenségüket és működési költségeik csökkentését biztosító további intézkedésekre van szükség; felhívja a moldovai hatóságokat, hogy a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájával összhangban ragaszkodjanak a helyi demokrácia és a helyi autonómia elveihez, a helyi önkormányzatok számára megfelelő hatáskörök és elegendő finanszírozás biztosításával, és hatékonyságuk biztosítása révén;

23.  aggodalmát fejezi ki a média- és reklámágazat nagyfokú koncentrációja és átpolitizálódása miatt, ami a nyilvánosság médiába vetett bizalmának alacsony szintjéhez vezet; felhívja a moldovai hatóságokat, hogy folytassák a médiaágazat reformját, különösen a civil társadalomnak a folyamatba való fokozottabb bevonásával, és felhívja a Moldovai Köztársaságot, hogy vizsgálja felül az audiovizuális kódexet, és a média szabadságára és pluralizmusára vonatkozó európai normákkal összhangban liberalizálja a reklámpiacot, amint azt a Bizottság és a Velencei Bizottság javasolta annak érdekében, hogy biztosítsa a média és a reklámpiac tulajdonjogának teljes átláthatóságát;

24.  véleménye szerint a média pluralizmusának és függetlenségének megerősítését az EU-nak és a Moldovai Köztársaságnak kapcsolatuk során prioritásként kell kezelniük, és ezt a pénzügyi támogatások összegének is megfelelően tükröznie kell; felhívja a Bizottságot, hogy fokozottabban támogassa a független médiát, a régiókra kiterjedően; sürgeti a moldovai hatóságokat, hogy tartózkodjanak a Covid19-világjárványnak a demokratikus szabadságjogok csökkentésére és a média azon képességének korlátozására való kihasználásától, hogy független és elfogulatlan módon, minden szempontból tudósítson a koronavírus-válság társadalomra gyakorolt hatásáról; aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a koronavírus-válság során a Moldovai Köztársaságban jellemző az álhírek és a dezinformáció terjedése, és kiemeli, hogy a helyi hatóságoknak és az Uniónak is egyedi programokat kell kidolgoznia a médiatudatosság ösztönzése, a dezinformáció elleni küzdelem, valamint az ellenőrzött tényeken alapuló médiatartalom támogatása érdekében;

25.  sürgeti a moldovai hatóságokat, hogy segítsék elő a média szabadságát és függetlenségét, és biztosítsák az Audiovizuális Tanács mint független szabályozó hatóság hatékonyságát, küzdjenek az újságírók folyamatos megszégyenítése, az állami és szabályozási intézmények átpolitizálódása és átláthatóságának hiánya, továbbá az információkhoz és a minőségi médiatartalomhoz való nyilvános hozzáférés hiánya ellen, biztosítva emellett a médiatulajdon átláthatóságát;

26.  hangsúlyozza, hogy az Unió biztosítja a Moldovai Köztársaság számára a legnagyobb összegű támogatásokat; nagy aggodalommal töltik el a kormányzó politikusok Unió ellen irányuló folyamatos propagandája, dezinformációs kampányai és rágalmazó üzenetei, amelyek torz és irreális képet festenek az állami televízóban és a médiában; sajnálatát fejezi ki az Unió által nyújtott támogatás és az Unióról kialakult kép elleni nyilvános támadások miatt, mivel ezek aláássák a társulási megállapodás végrehajtását és az EU és a Moldovai Köztársaság közötti kapcsolatot; felszólítja a moldovai hatóságokat, hogy vessenek véget azoknak a dezinformációs és EU-ellenes propagandakampányoknak, amelyeknek a Moldovai Köztársaság polgárai általában ki vannak téve, és fokozzák az álhírek, a hibrid hadviselés, a célzott dezinformációs kampányok és a médiaprogramok romlása elleni küzdelem támogatását; hangsúlyozza, hogy a politika tömegtájékoztatásba történő bevonása strukturálisan aláássa az alapvető szabadságokat és az információhoz való hozzáférést;

27.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a jelenlegi chișinăui kormány – az ország demokratikus törekvéseinek kárára – egyre távolabb kerül az európai iránytól, és sürgeti az összes Európa-barát politikai pártot, hogy párbeszéd révén találják meg a megoldást a Moldovai Köztársaság európai integrációjának folytatása és a társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás által nyújtott előnyök teljes körű kiaknázása érdekében;

28.  felszólítja a moldovai hatóságokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak biztosítása érdekében, hogy a társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás által nyújtott lehetőségek, valamint az uniós segítségnyújtás és programok eljussanak a helyi szintre, többek között az ország távoli részeire, különös tekintettel a vidéki területekre, hogy lehetővé váljon a lakosok számára, hogy pozitív változásokat vigyenek véghez a közösségeikben, különösen azokban, amelyek kiszolgáltatottabbak a posztszovjet érzületeknek és az orosz manipulációnak;

29.  véleménye szerint a hatóságoknak átlátható információkat kell biztosítaniuk az általuk igénybe venni kívánt külső segítségnyújtásról, és az Oroszországi Föderációtól érkező finanszírozást nyíltan meg kell vitatni a parlamentben, valamint a szakértőkkel és a civil társadalommal, ideértve a geostratégiai feltételrendszert és az ilyen típusú finanszírozásból eredő hosszú távú gazdasági hatást; úgy véli, hogy ami az uniós pénzügyi támogatáshoz kapcsolódó feltételrendszert illeti, a hatóságoknak a szükséges magyarázatokat is közölniük kell a nyilvánossággal; hangsúlyozza, hogy az uniós feltételrendszerekre a szükséges reformok végrehajtásának lehetőségeiként kell tekinteni;

30.  kiemeli, hogy tényeken alapuló és hozzáférhető, minőségi információk, valamint a lakosság tájékozottságának növelésére szolgáló nyilvános kampányok segítségével küzdeni kell az oroszországi dezinformáció ellen; ösztönzi a Moldovai Köztársaság hatóságait, hogy törekedjenek az Unióval és tagállamaival való együttműködés elmélyítésére annak érdekében, hogy javuljon az olyan külső erők által megvalósított dezinformáció, propaganda, manipuláció és ellenséges befolyásolás elleni küzdelemre szolgáló helyes gyakorlatok és megoldások végrehajtása, amelyek célja a belső politikai folyamatok és az Unióval fennálló kapcsolatok megosztása, destabilizálása és aláásása;

31.  elismeri a nem kereskedelmi szervezetekről szóló új törvény moldovai parlament általi elfogadása terén elért eredményeket, amelyek az uniós makroszintű pénzügyi támogatás megszerzéséhez szükséges feltételrendszer részét képezik; elvárja, hogy a törvény gyors és hatékony végrehajtása előmozdítsa a civil társadalom és a nem kormányzati szervezetek jogainak és szabadságainak, valamint az egyesülési szabadságnak a teljes körű tiszteletben tartását, és felhívja a moldovai kormányt, hogy nyújtson több támogatást a civil társadalom fejlődéséhez; hangsúlyozza a nem kormányzati szervezetek által a demokratikus társadalmakban betöltött központi szerepet, és reméli, hogy az új jogszabály növeli majd az állami döntéshozatal átláthatóságát, és korszerű keretet biztosít a civil társadalom működéséhez az országban; sürgeti a moldovai hatóságokat, hogy tartózkodjanak a nem kormányzati szervezetekre és egyéb civil társadalmi szereplőkre történő nyomásgyakorlástól; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a politikai tisztviselők általában véve bizalmatlanul és ellenségesen kezelik a civil társadalmat; sürgeti a civil társadalom érdemibb és aktívabb bevonását a politikai döntéshozatalba és a végrehajtási folyamatokba, különösen az emberi jogok és az alapvető szabadságok vonatkozásában, amelyek tekintetében a nem kormányzati szervezetek ellenőrző szerepet tölthetnek be és felelősségre vonhatják az érintett állami intézményeket; ezt szem előtt tartva felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak politikai, technikai és pénzügyi támogatást a civil társadalomnak, és sürgeti az uniós intézményeket, hogy határozzanak meg egyértelmű szabályokat, amelyek segítenek elkerülni a „GONGO-k” (a kormányok által létrehozott és informális csatornákon keresztül finanszírozott nem kormányzati szervezetek) számára nyújtott támogatásokat;

32.  felhívja a moldovai hatóságokat, hogy mozdítsák elő az állami döntéshozatal átláthatóságát, és biztosítsák az érdekelt felek és a civil társadalom megfelelő mértékű bevonását és a velük folytatott konzultációt a döntéshozatal minden szakaszában, ami fokozza a végrehajtott reformok nyilvánosság általi ellenőrzését és társadalmi elfogadottságát;

33.  üdvözli a választási törvény 2019 augusztusában elfogadott módosításait, valamint a moldovai alkotmánybíróság 2020. februári határozatát a politikai pártok létrehozásának területi követelményeiről;

34.  kiemeli, hogy a Covid19-válság rámutatott arra a tényre, hogy a Moldovai Köztársaság egészségügyi rendszere fejletlen, és nehezen tud megküzdeni a közelmúltban megugrott esetszámmal; sürgeti a Bizottságot, az uniós tagállamokat és a Moldovai Köztársaságot, hogy fokozzák a közegészségügy rezilienciájával kapcsolatos együttműködést, osszák meg a bevált gyakorlatokat és működjenek együtt a civil társadalmi szervezetekkel, valamint az üzleti vállalkozások és kkv-k közösségével a társadalom legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő csoportjaira összpontosító járványügyi stratégiák kidolgozásával kapcsolatban; felhívja a moldovai kormányt, hogy erősítse meg az egészségügyi rendszert, javítsa a higiéniai normákat, különösen a kórházakban, továbbá átlátható és inkluzív módon lássa el a lakosságot a világjárvánnyal kapcsolatos minden lényeges információval;

Együttműködés a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) terén és a Dnyeszter-melléki konfliktus megoldása terén elért eredmények

35.  üdvözli a Moldovai Köztársaság részvételét a kiberbiztonsággal kapcsolatos közös biztonság- és védelempolitikai (KBVP) missziókban és műveletekben és a kiberbűnözéssel kapcsolatos nyomozásokban, valamint a Moldovai Köztársaság együttműködését a NATO-val és csatlakozását az uniós KKBP-nyilatkozatokhoz; felszólítja az uniós intézményeket, hogy vonják be a Moldovai Köztársaságot a kiberbiztonsággal, hibrid fenyegetésekkel és kiberbűnözésre vonatkozó nyomozással kapcsolatos együttműködés új formáiba;

36.  elismeri a moldovai-ukrán határellenőrzést segítő európai uniós misszió (EUBAM) jelentőségét az Unió határigazgatási és vámrendszerének harmonizálása, ugyanakkor a Dnyeszter-mellék kérdésének megoldása szempontjából is;

37.  elismeri a Moldovai Köztársaság egyedülálló tapasztalatát és szakértelmét, valamint azt, hogy a Moldovai Köztársaság hozzájárulhat az Unió közös biztonság- és védelempolitikájához, és ösztönzi az EU-val kapcsolatos védelmi politikák terén folytatott együttműködés elmélyítését, ideértve az állandó strukturált együttműködésben való részvételt is, amint tisztázódik a harmadik országok bevonásának kérdése;

38.  újólag megerősíti, hogy az EU támogatja a Moldovai Köztársaság szuverenitását és területi integritását, valamint az 5+2 tárgyalási folyamat keretében folytatott erőfeszítéseket, amelyek a Dnyeszter-mellék konfliktusának olyan békés, tartós, átfogó és politikai rendezésére irányulnak, amely a Moldovai Köztársaság nemzetközileg elismert határain belüli szuverenitásának és területi integritásának tiszteletben tartásán alapul, a Dnyeszter-mellék különleges jogállása mellett, és amely az alkotmányos hatóságok által jelenleg nem ellenőrzött területeken is biztosítaná az emberi jogok védelmét; ismételten hangsúlyozza, hogy az ENSZ Közgyűlése 2018. június 22-én elfogadott egy határozatot, amely sürgette az Oroszországi Föderációt, hogy feltétel nélkül vonja ki csapatait és fegyvereit a Moldovai Köztársaság területéről, és megerősítette a határozat azonnali végrehajtásának támogatását;

39.  ösztönzi a moldovai kormányt, hogy továbbra is támogassa a konfliktusok rendezésének kedvező környezet kialakítását, valamint a konfliktus által szétszakított közösségek közötti bizalmat és személyes emberi kapcsolatokat javító tevékenységek támogatását;

40.  elismeri, hogy a Moldovai Köztársaság és a Dnyeszter-mellék biztonsági szempontból kölcsönösen függenek egymástól, és hogy a két terület stabilitása döntő fontosságú tényező az olyan biztonsági kihívások megelőzése és kezelése szempontjából, mint a hibrid fenyegetések, a kibertámadások, a választásokba történő online beavatkozás, a dezinformációs és propagandakampányok, valamint a harmadik felek által a politikai, választási és egyéb demokratikus folyamatokba történő beavatkozás;

41.  üdvözli a moldovai kormány arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás és a vízummentes rendszer előnyeit kiterjeszti a Dnyeszter-mellékre, amivel jelentős növekedést tett lehetővé a mobilitás és a régióval folytatott kereskedelem tekintetében, valamint üdvözöl minden olyan tevékenységet, amelyek fokozzák a gazdasági együttműködést és magasabb szintre emelik az áruk és szolgáltatások cseréjét a Moldovai Köztársaság és a Dnyeszter-mellék között;

42.  úgy véli, hogy azáltal, hogy garantálta a Dnyeszter nyugati partján nyilvántartásba vett és a moldovai hatóságok által vámellenőrzésnek alávetett Dnyeszter-melléki vállalkozások számára az uniós piacokhoz való vámmentes hozzáférést, a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás azt eredményezte, hogy a kereskedelem az Eurázsiai Gazdasági Unió helyett jelentős mértékben az Unió felé vette az irányt; ösztönzi a moldovai hatóságokat, hogy a piachoz való hozzáférés, az átláthatóság és a bevált üzleti gyakorlatok javítása, valamint az oligarcháknak a piac manipulálására és monopolizálására való képességének csökkentése érdekében tegyenek további lépéseket az uniós piacokkal való kereskedelem és kapcsolat érdekében;

43.  hangsúlyozza, hogy a Dnyeszter-mellék kérdésére adott bármilyen megoldásnak tiszteletben kell tartania a Moldovai Köztársaság azon szuverén jogát, hogy megválassza saját védelmi és külpolitikai irányultságát;

44.  sürgeti a Moldovai Köztársaság hatóságait, hogy a 2017–2019 közötti időszakra vonatkozó NAPIAA részeként vegye fontolóra a konfliktusmegelőzésre és válságkezelésre vonatkozó jogszabálycsomag kidolgozását és végrehajtását;

Jogállamiság és jó kormányzás

45.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a jogállamiságra és a demokratikus intézményekre irányuló reformok lassan haladnak; sürgeti a Moldovai Köztársaság kormányát, hogy késedelem nélkül hajtson végre igazságügyi reformokat az igazságszolgáltatás és a szakosodott korrupcióellenes intézmények függetlenségének, pártatlanságának és hatékonyságának biztosítása érdekében; ennek során felszólítja a moldovai kormányt, hogy a Velencei Bizottság ajánlásaival összhangban, valamint az Európa Tanáccsal és az uniós szakértőkkel, a civil társadalommal és más érdekelt felekkel konzultálva biztosítsa a moldovai alkotmánynak a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsára (SCM) vonatkozó módosításai megszövegezésének átlátható folyamatát és a módosítások azt követő elfogadását, nemzetközi precedensek és bevált gyakorlatok felhasználásával; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa tagjainak kinevezését sietve fogadták el a parlamentben; hangsúlyozza, hogy garantálni kell a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsának függetlenségét, és felhívja a moldovai hatóságokat, hogy biztosítsák a bírák érdemeken alapuló kiválasztását és előléptetését;

46.  felszólítja a hatóságokat, hogy folytassák a tényleges egyeztetéseket az átfogó állapotfelmérésen alapuló igazságügyi reformra vonatkozó koncepciónak és cselekvési tervnek az érdekelt felek széles körű egyetértésével, valamint a moldovai Alkotmány és az európai normák szigorú betartásával történő elfogadása érdekében;

47.  aggodalmát fejezi ki az igazságszolgáltatás feddhetetlenségébe és hatékonyságába vetett bizalom alacsony szintje miatt, illetve az igazságszolgáltatás mint az egyik hatalmi ág politikai nyomásgyakorlásra való fogékonysága miatt, ami akadályozza annak függetlenségét; felszólítja a Moldovai Köztársaság hatóságait a bírák kinevezésére irányuló eljárások átláthatóságának, valamint annak biztosítására, hogy a főügyész, annak személyzete és általában az ügyészek függetlenül dolgozzanak, és betartsák a legmagasabb szintű professzionalizmus és feddhetetlenség normáit;

48.  e tekintetben rámutat arra, hogy az erőforrások és a jó kormányzással, a jogállamisággal és az emberi jogokkal kapcsolatos ismeretek hiánya áthatja a moldovai közigazgatást és negatívan befolyásolja annak hatékony működését, és felhívja a Bizottságot, hogy növelje a rendelkezésre álló költségvetési támogatási és technikai segítségnyújtási eszközök révén nyújtott finanszírozást, amelynek célja az igazságszolgáltatás és a bűnüldöző hatóságok kapacitásának és hatékonyságának megerősítése, figyelembe véve a reformok végrehajtása terén elért eredményeket;

49.  sürgeti a Moldovai Köztársaság hatóságait, hogy erősítsék meg az alkotmánybíróság teljes függetlenségét, és biztosítsák, hogy az ne legyen kitéve semmilyen politikai beavatkozásnak; határozottan elítél az alkotmánybíróság bíráinak megfélemlítésére vagy nyomás alá helyezésére tett minden kísérletet, és elítéli azt a hatalmas mértékű nyomásgyakorlást, fenyegetést és zaklatást, amelyen a bíráknak keresztül kellett menniük az orosz kölcsönről szóló határozat meghozatala előtt; mély sajnálatát fejezi ki az alkotmánybíróság átpolitizálására tett kísérletek, valamint amiatt, hogy az ügyészség és a korrupcióellenes központ nem védte meg az alkotmánybíróság függetlenségét;

50.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Moldovai Köztársaságban tartósan és hosszú távon fennáll a korrupcióval kapcsolatos előrelépés hiánya, ezért sürgeti a kormányt, hogy fokozza a korrupció és az állam foglyul ejtése, valamint a pénzmosás, a csempészet és a szervezett bűnözés, többek között az emberkereskedelem ellen folytatott küzdelmet; felhívja a Moldovai Köztársaság kormányát, hogy fogadjon el konkrét intézkedéseket a Nemzeti Korrupcióellenes Központ és a korrupcióellenes ügyészség függetlenségének, feddhetetlenségének és hatékonyságának megerősítése, valamint az állami korrupcióellenes intézmények és bűnüldöző hatóságok átpolitizálódásának megszüntetése érdekében; kiemeli, hogy kitartó és következetes erőfeszítéseket kell tenni a magas szintű korrupció és a szervezett bűnözés megelőzése és az elkövetők büntetőeljárás alá vonása érdekében; véleménye szerint ez az egyetlen módja annak, hogy helyreállítsák a moldovai polgárok bizalmát, és biztosítsák a tartós reformok végrehajtását a Moldovai Köztársaságban; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson sokkal egyenletesebb támogatást a csalási és pénzmosási tevékenységeket figyelemmel kísérő civil társadalmi szervezetek számára;

51.  sürgeti a hatóságokat, hogy fokozzák a szervezett bűnözés elleni küzdelem és a bűnszervezetek felszámolása érdekében tett erőfeszítéseiket;

52.  üdvözli a pénzmosással kapcsolatos szankciókról szóló törvény 2020. május 21-i elfogadását, és szorgalmazza az új jogszabály alkalmazására vonatkozó iránymutatások, továbbá az érintett hatságoknak szóló speciális képzés gyors kidolgozását; felszólítja az összes érdekelt felet, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a csempészet és a pénzmosás elleni küzdelem, a bűnszervezetek felszámolása, valamint az oligarchák befolyásának csökkentése érdekében; szorgalmazza az Europollal, az Interpollal, a vámügyi szervezetekkel, például a Vámigazgatások Világszervezetével és az OECD korrupcióellenes hálózataival folytatott együttműködés fokozását;

53.  aggodalommal veszi tudomásul a Bizottság és az EKSZ 2019. évi, a társulási menetrend Moldva általi végrehajtásáról szóló jelentésének következtetéseit, amelyek szerint a csalás és a pénzmosás megelőzésére szolgáló eszközök és szervek létrehozása lassan halad; elvárja az új kormánytól, hogy az előző kormány által a korrupció elleni küzdelem, valamint a bűnszervezetek és pénzmosási rendszerek leleplezése érdekében a közelmúltban tett lépésekre építsen;

54.  tudomásul veszi a 2014-ben feltárt súlyos banki csalásokkal és egyéb pénzmosási ügyekkel kapcsolatos büntetőeljárás lefolytatása értekében tett intézkedéseket; ismételten aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy a 2014-ben feltárt banki csalásokért felelős személyek ellen továbbra sem indítottak átlátható büntetőeljárást, és hogy az ellopott vagyon visszaszerzése lassan halad; ismételten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy eddig még lényegében nem történt vagyonvisszaszerzés, és hangsúlyozza, hogy e célból további lépéseket kell tenni; felhívja a moldovai hatóságokat, hogy gyorsítsák fel a büntetőeljárást, haladéktalanul állítsák bíróság elé a felelősöket, és szerezzék vissza a hűtlenül kezelt pénzeszközöket; felszólítja a tagállamokat, hogy kínáljanak jelentős segítséget a Moldovai Köztársaság számára az ügy kivizsgálásához, amennyiben felkérést kapnak rá;

55.  üdvözli a „befektetésért állampolgárságot” program 2020. szeptember 1-jével, a jelenlegi moratórium lejártával történő megszüntetéséről szóló új törvény 2020. június 18-i elfogadását; véleménye szerint a Moldovai Köztársaságban ez egy elengedhetetlen lépés a korrupció, az adócsalás és a pénzmosás kockázatának csökkentése érdekében; megjegyzi, hogy a program megszüntetéséig csak a már beérkezett kérelmek feldolgozására fog sor kerülni, és felszólítja a Bizottságot, hogy ennek módját szorosan kísérje figyelemmel;

56.  sürgeti a Moldovai Köztársaság hatóságait, hogy növeljék a politikai pártok finanszírozásának átláthatóságát, és tisztességes és elfogulatlan módon vizsgáljanak ki minden szabálytalanságot; hangsúlyozza a moldovai politikai osztályon belüli korrupció elleni küzdelem szükségességét; mély aggodalmát fejezi ki a parlamenti képviselők politikai hovatartozásuk megváltoztatása céljából történő megvesztegetésével kapcsolatos közelmúltbeli állítások, valamint a megválasztott képviselők elrablásával, megfélemlítésével és nyomás alá helyezésével kapcsolatos állítások miatt; hangsúlyozza, hogy ezeket az állításokat ki kell vizsgálni, és hogy az ilyen magatartás összeegyeztethetetlen a Moldovai Köztársasággal kötött társulási megállapodás középpontjában lévő értékekkel; ezenkívül felhívja a figyelmet arra, hogy a saját hatáskörükön belül a politikai pártok felelősek a korrupció elleni küzdelemért; ezenkívül felszólítja a hatóságokat annak biztosítására, hogy a jótékonysági alapítványok pénzeszközeit ne használhassák fel választási kampányok finanszírozására; sürgeti a hatóságokat, hogy tiltsák meg az igazgatási célú pénzeszközöknek a választási kampány során a kormányzó politikai osztály javára történő felhasználását;

Emberi jogok és alapvető szabadságok

57.  elismeri az emberi jogok védelméről szóló jogszabályok javulását, ami különösen a 2018–2022-es időszakra szóló új emberi jogi cselekvési terv eredménye; felszólítja a moldovai hatóságokat, hogy jelentősen fokozzák erőfeszítéseiket és fogadjanak el végrehajtási intézkedéseket és másodlagos jogszabályokat e jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása érdekében, különösen a kisebbségek és a kiszolgáltatott csoportok, például az emberkereskedők által kihasznált nők és gyermekek, a nyelvi kisebbségek, a fogyatékossággal élő személyek, a romák és az LMBT+ személyek tekintetében, elismerve ezzel az emberi jogok tiszteletben tartását mint a demokratikus társadalom kritikus kritériumát és alapvető feltételét; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy jelentős emberi jogi problémák továbbra is megoldatlanok és büntetlenek maradnak, mint például a nyomásgyakorlás és a politikai indíttatású büntetőeljárások és fogva tartások, a kínzás, az önkényes fogva tartás, a zord és életveszélyes börtönkörülmények, a magánéletbe való önkényes vagy jogellenes beavatkozás, a kényszermunka vagy a kötelező gyermekmunka alkalmazása;

58.  mély aggodalmát fejezi ki azoknak a moldovaiaknak a helyzete miatt, akik a Covid19-válság miatt szociális védelem nélkül uniós tagállamokban ragadtak; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Covid19-cel összefüggésben a 2014/36/EU irányelvben(8) foglaltaknak megfelelően biztosítsák a harmadik országbeli idénymunkások és az uniós állampolgárok közötti egyenlő bánásmódot, emlékeztetve arra, hogy e munkavállalók az uniós polgárokkal azonos munkaügyi és szociális jogokkal rendelkeznek; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak minőségi lakhatást a határt átlépő munkavállalók és az idénymunkások számára, amelyet függetleníteni kell a javadalmazásuktól, és biztosítsák a munkaügyi felügyelőségek által érvényesített tisztességes körülményeket, a bérlők magánélethez való jogát és írásbeli bérleti szerződéseket, valamint hogy e tekintetben állapítsanak meg normákat;

59.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy a társulási megállapodásból eredő kötelezettségvállalások teljesítése a szociális szférában, különösen a munkaügyi ellenőrzés, a hátrányos megkülönböztetés elleni intézkedések és a társadalmi párbeszéd területén korlátozott; aggályát fejezi ki amiatt, hogy a makroszintű pénzügyi sebezhetőség kezelése terén tett előrehaladás továbbra sem elegendő az életszínvonal jelentős növeléséhez, és azt a Covid19-válság következményei is veszélyeztetik; ragaszkodik ahhoz, hogy a társulási megállapodás végrehajtásába kötelezően be kell vonni a szakszervezeteket és a civil társadalmi szervezeteket;

60.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak felelősségre kell vonnia a Moldovai Köztársaságot a társulási megállapodás társadalmi dimenziójával kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen részletes eredményjelentéseket a társulási megállapodásban szereplő társadalmi és munkaerőpiaci kérdések kezeléséről, amely jelentések keretében nemcsak a vonatkozó uniós irányelvek és normák átültetését, hanem azok tényleges végrehajtását is elemzi; felhívja a Bizottságot, hogy fogadja el a munkaügyi szakértők javaslatait a megállapodás tárgyát képező normák megsértésének szankcionálására szolgáló mechanizmus bevezetéséről; javasolja, hogy a makroszintű pénzügyi támogatás folyósítását olyan ösztönzőként vagy feltételként alkalmazzák, amelynek segítségével a Moldovai Köztársaságot rávehetik a munkavállalók munkakörülményeinek javítására;

61.  aggodalmát fejezi ki az emberi jogoknak a Dnyeszter-melléki régióban történő tiszteletben tartásával kapcsolatban, különösen a Covid19-világjárvánnyal összefüggésben;

62.  felhívja a Bizottságot, hogy fejlessze tovább a társulási megállapodások által elhanyagolt területeket olyan fontos szakpolitikai területeket lefedve, mint a nemek közötti egyenlőség, az európai zöld megállapodás és az egészségügyi válságok megelőzése;

63.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség a fenntartható és inkluzív fejlődés kulcsfontosságú előfeltétele; sürgeti a moldovai kormányt és hatóságokat, hogy hajtsanak végre intézkedéseket annak érdekében, hogy a nők nagyobb arányban legyenek jelen és egyenlőbb bánásmódban részesüljenek a politikai és a társadalmi élet minden szintjén; felszólítja a Bizottságot, hogy juttassa általánosan érvényre a nemek közötti egyenlőséget a Moldovai Köztársasággal kapcsolatos minden szakpolitikájában, programjában és tevékenységében, és ösztönzi a Moldovai Köztársaság hatóságait, hogy támogassák az olyan programokat, amelyek következetesen magukban foglalják a nemek közötti egyenlőség szempontjának érvényesítését, nyújtsanak több támogatást a társadalom leghátrányosabb és legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő csoportjai számára, és dolgozzanak ki jogszabályokat a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok ellen elkövetett gyűlöletbeszéd és fizikai erőszak elleni küzdelem érdekében;

64.  sürgeti a moldovai hatóságokat, hogy ratifikálják az Isztambuli Egyezményt, amelyet a Moldovai Köztársaság 2017. február 6-án aláírt, azonban a ratifikálása annak ellenére elmaradt, hogy azt az emberi jogokra vonatkozó, 2018–2022-es nemzeti cselekvési terv, valamint a nők elleni erőszak és a kapcsolati erőszak megelőzésére és felszámolására vonatkozó, 2018–2023-as nemzeti cselekvési terv kifejezett célkitűzéseként említi; emlékeztet arra, hogy a Moldovai Köztársaságban általános a nők és a lányok elleni erőszak, és öt nőből kettő 15 éves kora óta elszenvedője fizikai és/vagy szexuális erőszaknak partner vagy nem partner részéről;

65.  további lépésekre szólít fel az emberkereskedelem megelőzését és az ellene való küzdelmet célzó nemzeti jogszabályok végrehajtása, az áldozatoknak nyújtott szolgáltatások minőségének jelentős javítása, valamint a bűncselekmények áldozatainak – különösen a gyermekeknek – a nyomozások során és a bírósági eljárást követően nyújtott védelem, segítség és támogatás fokozása érdekében; emellett több támogatást kér az áldozatok társadalomba történő visszailleszkedése során; szorgalmazza a Moldovai Köztársaság és az uniós tagállamok igazságügyi hatóságai és bűnüldöző hatóságai közötti fokozott együttműködést a határokon átnyúló bűncselekmények, különösen az ember- és kábítószerkereskedelem csökkentése érdekében;

66.  sürgeti a hatóságot, hogy garantálják a tisztességes eljáráshoz való jogot és az emberi jogok tiszteletben tartását a fogdákban és javítóintézetekben, többek között a nem megfelelő egészségügyi előírások kezelésével; ebben a tekintetben hangsúlyozza, hogy a fogvatartottak számára biztonságos környezetet kell biztosítani; felszólít továbbá a szelektív és a politikai indíttatású igazságszolgáltatás elkerülését célzó intézkedések meghatározására;

67.  ismételten kéri a moldovai hatóságokat annak biztosítására, hogy a harmadik országokból érkező kiadatási kérelmeket átlátható módon, az európai elvekkel és normákkal teljes összhangban lévő bírósági eljárásokat követve dolgozzák fel;

68.  kéri, hogy határozzanak meg konkrétabb intézkedéseket a fogvatartási körülmények javítása, valamint a fogyatékossággal élő személyek pszichiátriai intézetekbe akaratuk ellenére történő bezárásának megszüntetése érdekében; felszólít a börtönökben a bebörtönzött személyekre vagy az őrizetbe vett ellenzékiekre történő nyomásgyakorlás eszközeként alkalmazott kínzás és rossz bánásmód maradéktalan felszámolására;

69.  elismeri a kínzások megelőzése és felszámolása céljából nemzeti szinten hozott intézkedéseket, azonban hangsúlyozza, hogy a Moldovai Köztársaságot az Emberi Jogok Európai Bíróságán továbbra is gyakran ítélik el kínzás és rossz bánásmód miatt; sürgeti ezért egy teljesen független ügynökség létrehozását kifejezetten a rendőrség és más bűnüldöző szervek tagjai által állítólagosan elkövetett kínzások és egyéb, az emberi jogokat sértő cselekmények kivizsgálására;

70.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nyilvános vitákban folyamatosan jelen van a politikusoktól, valamint a vallási és közösségi vezetőktől egyaránt eredő gyűlöletbeszéd; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a gyűlöletbeszéd különösen a nők és az LMBTI+ személyek ellen irányul; felszólítja a hivatalos személyeket, hogy tartózkodjanak a gyűlöletbeszédtől, és annak minden előfordulása esetén nyilvánosan határolódjanak el tőle, továbbá felhívja a hatóságokat, hogy igazítsák ki a gyűlöletbeszéd elleni küzdelem jogi és intézményi keretét annak érdekében, hogy a jelenség ellen minden rendelkezésre álló eszközzel fel lehessen lépni;

71.  emlékeztet arra, hogy a moldovai parlamentben már előterjesztettek egy, a Magnyickij-törvényhez hasonló jogszabályról szóló tervezetet; ösztönzi a jogalkotó szervet, hogy vizsgálja meg a törvényjavaslatot, amely – elfogadása esetén – hozzájárulna az emberi jogok megsértése, a korrupció és a pénzmosás elleni küzdelemhez;

Kereskedelmi és gazdasági együttműködés

72.  véleménye szerint az EU által a Moldovai Köztársaságnak biztosított segítségnyújtásnak továbbra is a polgárok életszínvonalának javítását kell előtérbe helyeznie, és olyan területeket kell megcéloznia, mint a kkv-k fejlesztésének elősegítése, a fiatalok támogatása, valamint az oktatási és az egészségügyi ágazatok általános reformja;

73.  üdvözli a moldovai induló innovatív vállalkozások fejlesztésére irányuló vállalkozási kezdeményezéseket; felismeri azonban, hogy az állami szektorra irányuló további reformokra és pénzügyi támogatásra van szükség olyan további foglalkoztatási lehetőségek megteremtése érdekében, amelyek a fiatalokat és a képzett munkavállalókat arra ösztönzik, hogy visszatérjenek származási országukba;

74.  felhívja a Bizottságot, hogy járuljon hozzá a moldovai köztársasági fiatalokat érintő gazdasági kihívások kezeléséhez a fiatalok vállalkozóvá válását és a szociális vállalkozásokat támogató programokba történő befektetés révén, valamint erősítse meg az oktatási rendszerekre irányuló reformok és a munkaerőpiaci igények közötti kapcsolatot; hangsúlyozza, hogy szükség van az olyan programokba történő befektetésre, amelyek a vidéki területekről származó fiatalokat célozzák meg, mivel ez a csoport az egyik legkiszolgáltatottabb, és a városi területeken élő fiatalokkal ellentétben nincsenek társadalmi-gazdasági lehetőségeik;

75.  elismeri, hogy az „agyelszívás” jelensége, amelyet gyakran az igazságszolgáltatásba vetett bizalom hiánya, a nepotizmus és a megfelelő reformok hiánya okoz az országban, komoly fenyegetést jelent Moldova jövőjére nézve, és aggodalmát fejezi ki a moldovai állampolgárok nagyarányú kivándorlása miatt, amely súlyosbítja a negatív demográfiai tendenciákat; ösztönzi a moldovai kormányt, hogy hajtson végre további intézkedéseket az ilyen jelenség megelőzése és leküzdése érdekében, különösen azáltal, hogy lehetőségeket teremt, valamint javítja a fiatal munkavállalók körülményeit és bérét hazájukban, hogy külföldi tanulmányaik vagy képzésük után hazatérhessenek, továbbá támogatja a fiatalok vállalkozói készségét; felszólítja a Bizottságot, hogy a programjaiban erre a problémára is összpontosítson;

76.  üdvözli a moldovai gazdaság diverzifikációját és a Moldovai Köztársaság és az Unió közötti kereskedelem jelentős növekedését, valamint azt, hogy az Unió a legnagyobb beruházó az országban; üdvözli, hogy 2018-ban a Moldovai Köztársaság összes exportjának 70%-a az Unióba irányult, és teljes kereskedelmi forgalmának 56%-át az Unióval bonyolította le; további előrehaladást szorgalmaz az olyan területeken, mint például a vámkódex, a szellemi tulajdonjogok, köztük a földrajzi jelzések védelme, a higiéniai és növényegészségügyi előírások javítása, a piaci feltételek javítása az energia területén, a közbeszerzés, valamint a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférése;

77.  ösztönzi a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás teljes körű végrehajtását annak érdekében, hogy tovább erősödjön az EU és a Moldovai Köztársaság közötti kétoldalú kereskedelmi és beruházási kapcsolat, többek között a kereskedelem nem vámjellegű akadályainak felszámolása, az egységes piachoz való hozzáférés megkönnyítése és az abba való integráció terén történő előrelépés révén; emlékeztet arra, hogy a Moldovai Köztársasággal kötött mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásnak tiszteletben kell tartania a fenntartható fejlődésről szóló fejezetekben meghatározott szabályokat, összhangban a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal, különösen a Párizsi Megállapodással és a WTO szabályaival;

78.  üdvözli, hogy a moldovai parlament elfogadta az európai LEADER-megközelítést nemzeti vidékfejlesztési politikájának alapjaként; ösztönzi a Moldovai Köztársaságot, hogy többek között a következő mezőgazdasági és vidékfejlesztési nemzeti stratégia célzott intézkedései révén használja ki teljes mértékben az EU-ba irányuló preferenciális exportlehetőségeket a mezőgazdasági földterületek hatékonyabb és fenntarthatóbb művelése, valamint a földhasználathoz való demokratikusabb hozzáférés biztosítása által, hogy olyan mezőgazdasági termékeket állíthasson elő, amelyek felerősítik a Moldovai Köztársaság viszonylagos mezőgazdasági előnyeit;

79.  üdvözli a jogszabályok uniós vívmányokhoz való közelítését, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy nyújtson technikai és pénzügyi segítséget e törekvéshez és a későbbi végrehajtáshoz a moldovai intézmények és közigazgatás számára; hangsúlyozza, hogy az ilyen segélyeket az emberi jogokkal és a jogállamisággal kapcsolatos ismeretek bővítésére kell felhasználni, és felhívja a moldovai hatóságokat, hogy haladjanak gyorsabban a társulási megállapodáshoz/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodáshoz való közelítés terén, beleértve az állat-egészségügyi és élelmiszer-biztonsági normákat is;

80.  üdvözli a „Digitális Moldova 2020” elnevezésű nemzeti stratégiát, azonban felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa és segítse a média- és információs műveltséggel kapcsolatos programokat és reformokat, hogy azok a jelenlegi digitális kort tükrözzék, továbbá mélyítse el az ágazati együttműködést a digitális gazdaságban; felhívja a Moldovai Köztársaságot megbízható digitális piacgazdaság kiépítésére, a nyílt adatok terén zajló fejlesztés iránti szükségletek bővítésére, a digitális rendszerekhez való hozzáférés kiszélesítésére, és a polgároknak nyújtott elektronikus szolgáltatások és különböző kommunikációs megoldásokhoz való hozzáférés bővítésére;

81.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az olyan ágazatokba történő beruházásokat, amelyek fejlődési, növekedési és versenyképességi potenciállal rendelkeznek az EU-ban, különösen három stratégiai jelentőségű ágazat vonatkozásában, mint a fenntartható energia és az éghajlat, a digitális egységes piac és a kiberbiztonság, valamint a közlekedés;

82.  felhívja a moldovai kormányt, hogy összpontosítson a kereskedelem és a fenntartható fejlődés szociális dimenziójára is, azáltal, hogy tiszteletben tartja és betartatja a munkaügyi normákat, ratifikálja és maradéktalanul végrehajtja az ILO-egyezményeket, és megszünteti a munkaügyi ellenőrzési rendszer még fennmaradó hiányosságait, valamint kezeli a munkaügyi felügyeleti rendszer korlátait és hiányosságait, továbbá az igazságszolgáltatási rendszer problémáit, amelyek negatív hatással vannak a munkaügyi normák végrehajtására;

83.  felszólítja a moldovai hatóságokat, hogy fogadjanak el és hajtsanak végre olyan szakpolitikákat, amelyek célja a nemzetközi átláthatósági normáknak meg nem felelő joghatóságokból (offshore joghatóságokból) származó jogalanyok, vagy az ilyen vállalatok közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt álló vállalkozások állami hatóságokkal folytatott ügyletekben (közbeszerzésekben, privatizációban, koncesszióban, illetve a köz- és magánszféra közötti partnerségben) való részvételének szabályozása;

84.  felhívja az EU-t, hogy mérlegelje annak lehetőségét, hogy a társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás hatálya alá tartozó országok csatlakozzanak az egységes eurófizetési térséghez (SEPA), mivel az elsősorban a polgárok javát fogja szolgálni, és új lehetőségeket kínál a kkv-k fejlődése számára;

Energia, környezetvédelem és éghajlatváltozás

85.  felszólítja a moldovai kormányt az energiaszektor további megreformálására az ágazati ellenálló képesség, költségek és szerződések átláthatóságának fokozása érdekében, továbbá növelje az energiafüggetlenséget és -hatékonyságot, az EU energiahálózataival való összekapcsoltság növelése, az energiaforrások, köztük a megújuló energia diverzifikálása, valamint a fosszilis tüzelőanyagoktól való függés csökkentése révén; hangsúlyozza, hogy ezen szempontok mindegyike kiemelkedően fontos az ország energiabiztonságának növelése szempontjából;

86.  üdvözli az energiaszabályozó hatóság intézményi kapacitásának és függetlenségének megerősítésére irányuló fellépéseket, és szorgalmazza a harmadik energiacsomag végrehajtása érdekében szükséges és sürgős intézkedések meghozatalát, különösen a földgáz területén, valamint az energiaközösségi vívmányoknak való maradéktalan megfelelés biztosítását; felszólítja különösen a Moldovai Köztársaság nemzeti energiaszabályozási ügynökségét, hogy hagyja jóvá a tisztességes versenyen alapuló energiapiaci szabályokat és biztosítsa, hogy az összes piaci szereplő, köztük az állami tulajdonban lévő kereskedők betartsák azokat;

87.  hangsúlyozza az infrastruktúrák terén folytatott együttműködés elmélyítésének jelentőségét a régióban, többek között a Moldovai Köztársaság energiaforrásainak diverzifikálása és a moldovai köztársasági energiaágazat összekapcsoltságának javítása céljából, a környezeti fenntarthatóság biztosítása mellett;

88.  hangsúlyozza a Moldovai Köztársaság villamosenergia-rendszere diverzifikációjának fontosságát; sürgeti a moldovai hatóságokat, hogy a szükséges támogatás és erőforrások biztosítása révén gondoskodjanak a Moldovai Köztársaság és Románia villamosenergia-hálózatainak összekapcsolására irányuló projektek kellő időben történő végrehajtásáról;

89.  ösztönzi a moldovai hatóságokat, hogy folytassák az ország energiabiztonságának megerősítése érdekében tett erőfeszítéseiket, és üdvözli az Ungheni és Chișinău közötti gázvezeték 2020 végéig történő befejezését; ezenkívül felhívja a Bizottságot, hogy a Moldovai Köztársaságot is vonja be a belső energiapiac tekintetében elvégzett stressztesztekbe;

90.  elismerését fejezi ki a Moldovai Köztársaság, Ukrajna és Románia között 2019 decemberében létrejött megállapodásokért, amelyek lehetővé teszik a transzbalkáni gázvezetéken keresztül Ukrajnába és Moldovába irányuló gázszállításokat, valamint elismeri a Moldovatransgaz szállításirendszer-üzemeltető függetlenségének biztosítására irányuló 2020. februári cselekvési tervet;

91.  üdvözli a moldovai köztársasági villamosenergia-rendszernek az EU-val Románián keresztül történő aszinkron összekapcsolására tett lépéseket, mivel ez egy jelentős mérföldkő a Moldovai Köztársaság energetikai infrastruktúrájának megerősítése és diverzifikálása felé vezető úton. Felszólítja a hatóságokat, hogy teljesítsék azt a célkitűzést, hogy a Moldovai Köztársaságot az EU támogatásával 2024-ig össze kell kötni Románia energiahálózatával;

92.  üdvözli a Moldovai Köztársaság éghajlatváltozásról és a környezetről szóló 2019. februári csomagját és nemzeti szintű válaszát, mivel az összes ország közül negyedikként nyújtotta be a naprakésszé tett, nemzetileg meghatározott hozzájárulását az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének (UNFCCC) Titkársága számára, amelyben az ÜHG-kibocsátások csökkentésére vonatkozó ambíciószintet is növelték; fokozott erőfeszítésekre szólít fel a 2015. évi Párizsi Megállapodással kapcsolatos nemzeti kötelezettségvállalások tekintetében az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében, továbbá szorgalmazza, hogy az éghajlati szempontokat a szakpolitikai döntéshozatal valamennyi területén érvényesítsék;

93.  felszólítja a Moldovai Köztársaságot, hogy erősítse meg az éghajlatváltozás elleni küzdelemben történő szerepvállalását, különöse tekintettel a hulladékgazdálkodásra és a Dnyeszter folyó vizével való gazdálkodásra, továbbá felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő a Moldovai Köztársaság részvételét az európai zöld megállapodásban, és biztosítsa, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás ne legyen ellentétes az abban foglalt környezetvédelmi célkitűzésekkel és kezdeményezésekkel;

94.  elismeri a Moldovai Köztársaság oktatási rendszere további korszerűsítésének jelentőségét, valamint a fiataloknak az élet minden területén egyre növekvő szerepét, és felhívja az EU-t, hogy biztosítson további támogatást, különösen a szakképzés területén a munkaerőpiaci igényeknek való megfelelés érdekében; hangsúlyozza, hogy a fiatalok számára lehetőséget kell biztosítani az önkénteskedésre és polgári szerepvállalásra, és nagyobb mértékben kell befektetni a fiatalokba a meglévő mobilitási programok, például az Erasmus+, a Kreatív Európa és a Horizont 2020 moldovai résztvevőinek nyújtott finanszírozás kibővítése és az e programokban való moldovai részvétel növelése révén;

95.  ösztönzi a Bizottságot, hogy hajtson végre konzultációt, készítsen elő és dolgozzon ki a polgároknak szóló egyedi programokat többek között a kedvezményezettekkel a programok keretében nyújtott finanszírozás kérelmezésére és felhasználásának jelentésére szolgáló online platform használatával történő közvetlen kapcsolattartás révén; ebben a tekintetben felszólít a zöld megállapodás céljainak és a Moldovai Köztársaság polgárai mindennapi igényeinek figyelembevételére;

Átmeneti rendelkezések

96.  hangsúlyozza, hogy amíg a politikai osztály nem kötelezi el valóban magát az ország megreformálása és az Unióval kötött társulási megállapodás tényleges végrehajtása mellett, addig valódi és tartós fejlődés nem érhető el; e tekintetben arra ösztönzi az ország összes politikai szereplőjét és politikai erőit, hogy kezdeményezzék és támogassák a Moldovai Köztársaság stratégiai céljaival kapcsolatos jóhiszemű többpárti egyeztetést és együttműködést, hogy ezáltal hozzájáruljanak a demokrácia magasabb szintre emeléséhez és a polgárok életminőségének javításához; ennek fényében ösztönzi a moldovai hatóságokat, hogy vegyék fontolóra a Jean Monnet párbeszéd alkalmazását a pártok közötti párbeszéd és a parlamenti kapacitásépítés támogatása érdekében;

97.  felhívja valamennyi uniós intézményt és a tagállamokat, hogy a Moldovai Köztársaság hatóságaival szorosan együttműködve jobban tájékoztassák a Moldovai Köztársaság polgárait a társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás és az uniós segítségnyújtás előnyeiről;

98.  felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg az Európai Unió moldovai köztársasági küldöttségét, erősítse meg az ellenőrzést és a chișinăui projektcsapatot annak érdekében, hogy segítse a Moldovai Köztársaságot az uniós jogszabályokhoz való közelítésének hatékony kommunikálásában, a félretájékoztatás elleni küzdelmében, és az EU-ról és Moldovai Köztársaságról alkotott pozitív kép valamennyi érintett fél előtti népszerűsítésében;

o
o   o

99.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak, az Európai Bizottságnak és a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint a Moldovai Köztársaság elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) A Tanács 539/2001/EK rendelete (2001. március 15.) a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról (HL L 81., 2001.3.21., 1. o.). (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0458. (3) HL C 118., 2020.4.8., 109. o. (4) HL C 356., 2018.10.4., 130. o. (5) HL C 334., 2018.9.19., 199. o. (6) HL C 11., 2018.1.12., 82. o. (7) HL L 165., 2020.5.27., 31. o. (8) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/36/EU irányelve ( 2014. február 26. ) a harmadik országbeli állampolgárok idénymunkásként való munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről (HL L 94., 2014.3.28., 375. o.).