Index 
Elfogadott szövegek
2020. november 26., Csütörtök - Brüsszel
Az Unió vámkontingenseinek és egyéb behozatali kontingenseinek alkalmazása ***I
 Hatóanyagok, többek között a klórtoluron
 Karbendazim felhasználása egyes biocid termékekben
 Az európai választások értékelése
 Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban – A 2018–2019 közötti időszakra vonatkozó éves jelentés
 Az emberi jogok helyzetének romlása Algériában, különös tekintettel Khaled Drareni újságíró ügyére
 Az etiópiai helyzet
 Az emberi jogok folyamatos megsértése Belaruszban, különös tekintettel Raman Bandarenka meggyilkolására
 A feszültségek fokozódása Varósziában Törökország jogellenes tevékenységeit követően és a megbeszélések újrakezdésének sürgős szüksége
 Egyes termékekre vonatkozó vámok eltörlése ***I
 Az Unióból Nagy-Britannia és Észak Írország Egyesült Királyságába kivitt egyes kettős felhasználású termékekre vonatkozó uniós általános exportengedély ***I
 A Covid19-oltóanyagokra és in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökre alkalmazandó hozzáadottérték-adóval kapcsolatos, a Covid19-világjárványra adott válaszként hozott átmeneti intézkedések ***I
 Az abortuszhoz való jog Lengyelországban
 Az uniós kereskedelempolitika felülvizsgálata

Az Unió vámkontingenseinek és egyéb behozatali kontingenseinek alkalmazása ***I
PDF 126kWORD 43k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2020. november 26-i jogalkotási állásfoglalása az Unió vámkontingenseinek és egyéb behozatali kontingenseinek alkalmazásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2020)0375 – C9-0274/2020 – 2020/0176(COD))
P9_TA(2020)0324A9-0216/2020

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2020)0375),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9-0274/2020),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2020. november 18-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 59. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A9-0216/2020),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha a javaslatát más szöveggel helyettesíti, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2020. november 26-án került elfogadásra az uniós vámkontingensek és egyéb behozatali kontingensek alkalmazásáról szóló (EU) 2020/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P9_TC1-COD(2020)0176


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2020/2170 rendelettel.)


Hatóanyagok, többek között a klórtoluron
PDF 161kWORD 52k
Az Európai Parlament 2020. november 26-i állásfoglalása az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek az amidoszulfuron, a bifenox, a klórtoluron, a klofentezin, a klomazon, a cipermetrin, a daminozid, a deltametrin, a dikamba, a difenokonazol, a diflufenikan, a fenoxaprop-P, a fenpropidin, a fludioxonil, a flufenacet, a fosztiazát, az indoxakarb, a lenacil, az MCPA, az MCPB, a nikoszulfuron, a paraffinolajok, a pikloram, a proszulfokarb, a kén, a trifluszulfuron és a tritoszulfuron hatóanyagok jóváhagyási időtartamának meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2020. október 16-i (EU) 2020/1511 bizottsági végrehajtási rendeletről (2020/2853(RSP))
P9_TA(2020)0325B9-0367/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek az amidoszulfuron, a bifenox, a klórtoluron, a klofentezin, a klomazon, a cipermetrin, a daminozid, a deltametrin, a dikamba, a difenokonazol, a diflufenikan, a fenoxaprop-P, a fenpropidin, a fludioxonil, a flufenacet, a fosztiazát, az indoxakarb, a lenacil, az MCPA, az MCPB, a nikoszulfuron, a paraffinolajok, a pikloram, a proszulfokarb, a kén, a trifluszulfuron és a tritoszulfuron hatóanyagok jóváhagyási időtartamának meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2020. október 16-i (EU) 2020/1511 bizottsági végrehajtási rendeletre(1),

–  tekintettel a növényvédő szerek forgalomba hozataláról valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 21. cikkére és 17. cikke első bekezdésére,

–  tekintettel a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 80. cikke (7) bekezdésének végrehajtásáról és a helyettesítésre jelölt anyagok jegyzékének létrehozásáról szóló, 2015. március 11-i (EU) 2015/408 bizottsági végrehajtási rendeletre(3),

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 11. és 13. cikkére(4),

–  tekintettel a növényvédő szerekről szóló 1107/2009/EK rendelet végrehajtásáról szóló, 2018. szeptember 13-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel 2019. október 10-i állásfoglalására, amelyben kifogást emelt a klórtoluron hatóanyag jóváhagyási időtartamának korábbi meghosszabbítása ellen(6),

–  tekintettel eljárási szabályzata 112. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

A.  mivel a klórtoluront 2006. március 1-jén a 2005/53/EK bizottsági irányelvvel(7) felvették a 91/414/EGK tanácsi irányelv I. mellékletébe(8), és az 1107/2009/EK rendelet szerinti jóváhagyott hatóanyagnak tekintendő;

B.  mivel 2013 óta folyamatban van a klórtoluron 844/2012/EU bizottsági végrehajtási rendelet(9) szerinti jóváhagyásának meghosszabbítására irányuló eljárás;

C.  mivel a klórtoluron hatóanyagra vonatkozó jóváhagyási időtartamot az 533/2013/EU bizottsági végrehajtási rendelet(10) már egy évvel meghosszabbította, majd ezt követően 2017 óta évente egy évvel meghosszabbította azt az (EU) 2017/1511(11), az (EU) 2018/1262(12), az (EU) 2019/1589(13) bizottsági végrehajtási rendelet, és most ismét egy évvel meghosszabbításra került az (EU) 2020/1511 végrehajtási rendelettel, amely 2021. október 31-ig meghosszabbítja a jóváhagyási időtartamot;

D.  mivel a Bizottság nem fejtette ki a meghosszabbítás indokait az alábbi kijelentés kivételével: „Mivel az anyagok értékelése a kérelmezőkön kívül álló okok miatt halasztást szenvedett, a szóban forgó hatóanyagok jóváhagyása valószínűleg még azelőtt lejár, hogy meghosszabbításukról döntés születne”;

E.  mivel az 1107/2009/EK rendelet célja, hogy biztosítsa mind az emberi és állati egészség, mind a környezet magas szintű védelmét, és ezzel egyidejűleg megőrizze az uniós mezőgazdaság versenyképességét; mivel megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a népesség sérülékenyebb csoportjainak, például a várandós nőknek, a csecsemőknek és a gyermekeknek a védelmére;

F.  mivel az elővigyázatosság elvének érvényesülnie kell, és mivel az 1107/2009/EK rendelet kimondja, hogy a növényvédő szerek csak olyan anyagokat tartalmazhatnak, amelyekről kimutatták, hogy egyértelműen előnyösek a növénytermesztés szempontjából, és várhatóan nem hatnak károsan az emberek és állatok egészségére, illetve nem terhelik elfogadhatatlan mértékben a környezetet;

G.  mivel az 1107/2009/EK rendelet előírja, hogy a biztonság érdekében a hatóanyagok jóváhagyási időtartamát korlátozni kell; mivel a jóváhagyás időtartamának arányban kell állnia az adott hatóanyag használatával járó esetleges kockázatokkal, de ebben az esetben egyértelmű, hogy ilyen arányosság nem áll fenn;

H.  mivel a hatóanyagként való jóváhagyása óta eltelt 14 évben a klórtoluront feltételezett endokrin károsító anyagként azonosították, ugyanakkor ezen időtartam alatt jóváhagyását nem vizsgálták felül vagy vonták vissza;

I.  mivel a Bizottságnak és a tagállamoknak lehetőségük van arra, illetve felelősségük is, hogy az elővigyázatosság elve alapján fellépjenek, amennyiben az egészségkárosító hatások lehetősége megállapítást nyert, de a tudományos bizonytalanság továbbra is fennáll, mégpedig olyan átmeneti kockázatkezelési intézkedések elfogadása révén, amelyek szükségesek az emberi egészség magas szintű védelmének biztosításához;

J.  mivel az 1107/2009/EK rendelet 21. cikke konkrétabban úgy rendelkezik, hogy a Bizottság bármikor felülvizsgálhatja egy hatóanyag jóváhagyását, különösen abban az esetben, ha az új tudományos és műszaki ismeretek fényében úgy véli, hogy arra utaló jelek mutatkoznak, hogy az anyag már nem felel meg a rendelet 4. cikkében előírt jóváhagyási kritériumoknak, és mivel ez a felülvizsgálat az anyag jóváhagyásának visszavonásához vagy módosításához vezethet;

Endokrin károsító tulajdonságok

K.  mivel az 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(14) szerint a klórtoluron harmonizált osztályozása alapján nagyon mérgező a vízi élővilágra, nagyon mérgező a vízi élővilágra és hosszan tartó károsodást okoz, feltehetően rákot okoz (Carc. 2), és feltehetően károsítja a születendő gyermeket (Repr. 2);

L.  mivel tudományos publikációk a klórtoluront endokrin károsító tulajdonságokkal hozzák összefüggésbe(15);

M.  mivel a klórtoluront 2015-ben, az (EU) 2015/408 végrehajtási rendelettel felvették a „helyettesítésre jelölt anyagok jegyzékébe”, mert az emberi szervezetre esetlegesen káros hatást gyakorló, endokrin károsító tulajdonságokkal rendelkező anyagnak minősül, és mivel esetében teljesülnek a perzisztens és mérgező anyaggá történő minősítés kritériumai;

N.  mivel az 1107/2009/EK rendelet II. mellékletének 3.6.5. pontja szerint a hatóanyagok nem hagyhatók jóvá, ha az emberekre nézve esetleg káros hatású, endokrin romboló tulajdonságú anyagnak minősülnek, kivéve, ha a növényvédő szerben, védőanyagban vagy kölcsönhatás-fokozóban lévő ilyen hatóanyagnak való humán expozíció mértéke a felhasználás javasolt reális feltételei mellett elhanyagolható, azaz a terméket zárt rendszerekben vagy az emberrel való érintkezést kizáró körülmények között használják, és az adott hatóanyag, védőanyag vagy kölcsönhatás-fokozó élelmiszerben vagy takarmányban levő szermaradékainak mennyisége nem haladja meg a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(16) 18. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján meghatározott alapértéket;

O.  mivel elfogadhatatlan, hogy egy olyan anyag használatát, amely valószínűsíthetően megfelel az endokrin károsító tulajdonságokkal rendelkező hatóanyagokra vonatkozó kizárási kritériumoknak, továbbra is engedélyezzék az Unióban, ezáltal veszélyeztetve a közegészséget és a környezet egészségét;

P.  mivel a kérelmezők azzal, hogy hiányos adatokat szolgáltatnak, illetve további eltéréseket és különleges feltételeket kérelmeznek és így szándékosan meghosszabbítják az újbóli értékelés folyamatát, saját előnyükre fordíthatják a Bizottság munkamódszereibe beépített automatikus rendszert, amely azonnal meghosszabbítja a hatóanyagok jóváhagyási időtartamát, ha az újbóli kockázatértékelés még nem zárult le, ami elfogadhatatlan kockázatokat eredményez a környezetre és az emberi egészségre nézve, hiszen a veszélyes anyagnak való kitettség ezen idő alatt továbbra is fennáll;

Q.  mivel a növényvédő szerekről szóló 1107/2009/EK rendelet(17) végrehajtásáról szóló, 2018. szeptember 13-i állásfoglalásában a Parlament felszólította a Bizottságot és a tagállamokat „annak biztosítására, hogy az eljárás időtartamára vonatkozó jóváhagyási időszaknak a rendelet 17. cikke szerinti eljárási meghosszabbodására ne kerüljön sor azokban az esetekben, ha mutagén, rákkeltő, reprodukciót károsító (és ezért az 1A vagy 1B kategóriába tartozó), hormonháztartást zavaró, illetve emberi vagy állati egészséget károsító aktív hatóanyagokról van szó, amilyen például a jelenlegi körülmények között a flumioxazin, a triklopir, a klórtoluron és a dimoxisztrobin”;

R.  mivel a Parlament 2019. október 10-i állásfoglalásában(18) már kifogást emelt a klórtoluron jóváhagyási időszakának korábbi meghosszabbítása ellen;

S.  mivel a Bizottság a klórtoluron jóváhagyási időszakának meghosszabbításával szembeni korábbi kifogásra adott válaszában(19) csak „az (EU) 2018/605 bizottsági rendelet(20) elfogadását megelőzően elvégzett hatásvizsgálatot alátámasztó tanulmányra” hivatkozik, amelyben „a klórtoluront nem azonosították potenciális endokrin károsító anyagként”, azonban nem ismeri el, hogy e tanulmány nem vezetett a klórtoluronnak a helyettesítésre jelölt anyagok jegyzékéből való törléséhez;

T.  mivel az (EU) 2017/2100 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(21) és az (EU) 2018/605 rendelet elfogadását követően a Bizottság megbízta az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot (EFSA) és az Európai Vegyianyag-ügynökséget (ECHA), hogy dolgozzanak ki harmonizált iránymutatásokat annak biztosítása érdekében, hogy az Unió által elfogadott, endokrin károsító anyagokra vonatkozó kritériumokat következetesen alkalmazzák az Unióban a biocidok és növényvédő szerek értékelésére; mivel ezt az iránymutatást, amely új OECD-vizsgálatokat tartalmaz, 2018 júniusában tették közzé(22), de nem használták fel a klórtoluron endokrin károsító tulajdonságainak értékelésére;

U.  mivel ezért a klórtoluront nem értékelték megfelelően ahhoz, hogy az a továbbiakban ne minősüljön endokrin károsító anyagnak;

V.  mivel az EFSA még nem értékelte a klórtoluronnal kapcsolatos hosszabbítási kérelmet értékelő jelentés tervezetét;

W.  mivel több hatóanyag, köztük a klórtoluron engedélyének az (EU) 2019/1589 végrehajtási rendelet szerinti korábbi, 2019. évi meghosszabbítását követően a 29 hatóanyagból csak 3-at újítottak meg vagy nem újítottak meg, míg az (EU) 2020/1511 végrehajtási rendelet értelmében 27 anyag jóváhagyási időszakát ismét meghosszabbították, sok esetben harmadik vagy negyedik alkalommal;

1.  úgy véli, hogy az (EU) 2020/1511 végrehajtási rendelet túllépi az 1107/2009/EK rendeletben meghatározott végrehajtási hatásköröket;

2.  úgy véli, hogy az (EU) 2020/1511 végrehajtási rendelet nem tartja tiszteletben az elővigyázatosság elvét;

3.  úgy véli, hogy a klórtoluron jóváhagyási időtartamának meghosszabbítására vonatkozó határozat nincs összhangban az 1107/2009/EK rendeletben meghatározott biztonsági kritériumokkal, és azt nem alapozzák meg sem az anyag használatának biztonságosságát alátámasztó bizonyítékok, sem pedig a klórtoluron hatóanyagnak az Unióban, élelmiszer-termelési célra történő felhasználása iránti bizonyított és sürgős igény;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy vonja vissza az (EU) 2020/1511 végrehajtási rendeletet, és nyújtson be a bizottságnak új tervezetet, amely figyelembe veszi valamennyi érintett anyag, különösen a klórtoluron káros tulajdonságaira vonatkozó tudományos bizonyítékokat;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy csak olyan anyagokra vonatkozóan nyújtson be a jóváhagyási időtartam meghosszabbítására irányuló végrehajtásirendelet-tervezeteket, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság a tudomány jelenlegi állása szerint várhatóan nem fog javaslatot tenni az érintett hatóanyag jóváhagyásának meg nem hosszabbítására;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy vonja vissza az anyagokra vonatkozó jóváhagyásokat, amennyiben bizonyíték vagy észszerű kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy azok nem felelnek meg az 1107/2009/EK rendeletben meghatározott biztonsági kritériumoknak;

7.  felhívja a tagállamokat, hogy időben biztosítsák az olyan hatóanyagok jóváhagyásának megfelelő újraértékelését, amelyek tekintetében bejelentő tagállamként járnak el, továbbá a lehető legrövidebb időn belül gondoskodjanak a fennálló késedelmek hatékony megszüntetéséről;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 344., 2020.10.19., 18. o.
(2) HL L 309., 2009.11.24., 1. o.
(3) HL L 67., 2015.3.12., 18. o.
(4) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
(5) HL C 433., 2019.12.23., 183. o.
(6) Az Európai Parlament 2019. október 10-i állásfoglalása az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek az amidoszulfuron, a béta-ciflutrin, a bifenox, a klórtoluron, a klofentezin, a klomazon, a cipermetrin, a daminozid, a deltametrin, a dikamba, a difenokonazol, a diflubenzuron, a diflufenikan, a fenoxaprop-P, a fenpropidin, a fludioxonil, a flufenacet, a fosztiazát, az indoxakarb, a lenacil, az MCPA, az MCPB, a nikoszulfuron, a pikloram, a proszulfokarb, a piriproxifen, a tiofanát-metil, a trifluszulfuron és a tritoszulfuron hatóanyagok jóváhagyási időtartamának meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról szóló bizottsági végrehajtási rendelet tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0027).
(7) A Bizottság 2005/53/EK irányelve (2005. szeptember 16.) a 91/414/EGK tanácsi irányelvnek a klórtalonil, klórtoluron, cipermetrin, daminozid és tiofanát-metil hatóanyagként való felvételének céljából történő módosításáról (HL L 241., 2005.9.17., 51. o.).
(8) A Tanács 91/414/EGK irányelve (1991. július 15.) a növényvédő szerek forgalomba hozataláról (HL L 230., 1991.8.19., 1. o.).
(9) A Bizottság 844/2012/EU végrehajtási rendelete (2012. szeptember 18.) a hatóanyagok jóváhagyásának meghosszabbítására vonatkozó eljárás végrehajtásához szükséges rendelkezéseknek a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti megállapításáról (HL L 252., 2012.9.19., 26. o.).
(10) A Bizottság 533/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. június 10.) az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek az 1-metil-ciklopropén, a klórtalonil, a klórtoluron, a cipermetrin, a daminozid, a forklórfenuron, az indoxakarb, a tiofanát-metil és a tribenuron hatóanyagok jóváhagyási időtartama meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról (HL L 159., 2013.6.11., 9. o.).
(11) A Bizottság (EU) 2017/1511 végrehajtási rendelete (2017. augusztus 30.) az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek az 1-metil-ciklopropén, a béta-ciflutrin, a klórtalonil, a klórtoluron, a cipermetrin, a daminozid, a deltametrin, a dimeténamid-p, a flufenacet, a flurtamon, a forklórfenuron, a fosztiazát, az indoxakarb, az iprodion, az MCPA, az MCBP, a sziltiofam, a tiofanát-metil és a tribenuron hatóanyagok jóváhagyási időtartama meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról (HL L 224., 2017.8.31., 115. o.).
(12) A Bizottság (EU) 2018/1262 végrehajtási rendelete (2018. szeptember 20.) az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek az 1-metil-ciklopropén, a béta-ciflutrin, a klórtalonil, a klórtoluron, a klomazon, a cipermetrin, a daminozid, a deltametrin, a dimeténamid-p, a diuron, a fludioxonil, a flufenacet, a flurtamon, a fosztiazát, az indoxakarb, az MCPA, az MCPB, a proszulfokarb, a tiofanát-metil és a tribenuron hatóanyagokra megállapított jóváhagyás érvényessége tekintetében történő módosításáról (HL L 238., 2018.9.21., 62. o.).
(13) A Bizottság (EU) 2019/1589 végrehajtási rendelete (2019. szeptember 26.) az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek az amidoszulfuron, a béta-ciflutrin, a bifenox, a klórtoluron, a klofentezin, a klomazon, a cipermetrin, a daminozid, a deltametrin, a dikamba, a difenokonazol, a diflubenzuron, a diflufenikan, a fenoxaprop-P, a fenpropidin, a fludioxonil, a flufenacet, a fosztiazát, az indoxakarb, a lenacil, az MCPA, az MCPB, a nikoszulfuron, a pikloram, a proszulfokarb, a piriproxifen, a tiofanát-metil, a trifluszulfuron és a tritoszulfuron hatóanyag jóváhagyási időtartamának meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról (HL L 248., 2019.9.27., 24. o.).
(14) Az Európai Parlament és a Tanács 1272/2008/EK rendelete (2008. december 16.) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról (HL L 353., 2008.12.31., 1. o.).
(15) Lásd többek közt: Hong, M., Ping, Z., Jian, X., ‘Testicular toxicity and mechanisms of chlorotoluron compounds in the mouse’, Toxicology Mechanisms and Methods 2007;17(8):483-8.
(16) Az Európai Parlament és a Tanács 396/2005/EK rendelete (2005. február 23.) a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről, valamint a 91/414/EGK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 70., 2005.3.16., 1. o.).
(17) HL C 433., 2019.12.23., 183. o.
(18) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0027.
(19) Az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek az amidoszulfuron, a béta-ciflutrin, a bifenox, a klórtoluron, a klofentezin, a klomazon, a cipermetrin, a daminozid, a deltametrin, a dikamba, a difenokonazol, a diflubenzuron, a diflufenikan, a fenoxaprop-P, a fenpropidin, a fludioxonil, a flufenacet, a fosztiazát, az indoxakarb, a lenacil, az MCPA, az MCPB, a nikoszulfuron, a pikloram, a proszulfokarb, a piriproxifen, a tiofanát-metil, a trifluszulfuron és a tritoszulfuron hatóanyagok jóváhagyási időtartamának meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról szóló bizottsági végrehajtási rendelet tervezetéről szóló európai parlamenti nem jogalkotási állásfoglalás Bizottság általi nyomon követése, SP(2019)669, https://oeil.secure.europarl.europa.eu/oeil/popups/ficheprocedure.do?reference=2019/2826(RSP)&l=en
(20) A Bizottság (EU) 2018/605 rendelete (2018. április 19.) az 1107/2009/EK rendelet II. mellékletének az endokrin károsító tulajdonságok meghatározására szolgáló tudományos kritériumok megállapítása tekintetében történő módosításáról (HL L 101., 2018.4.20., 33. o.).
(21) A Bizottság (EU) 2017/2100 felhatalmazáson alapuló rendelete (2017. szeptember 4.) az endokrin károsító tulajdonságok meghatározására szolgáló tudományos kritériumoknak az 528/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő megállapításáról (HL L 301., 2017.11.17., 1. o.).
(22) EFSA és ECHA Útmutató az endokrin károsító anyagok azonosításához az 528/2012/EU és az 1107/2009/EK rendelettel összefüggésben, EFSA Journal 2018, 16(6):5311, http://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/5311


Karbendazim felhasználása egyes biocid termékekben
PDF 170kWORD 53k
Az Európai Parlament 2020. november 26-i állásfoglalása a karbendazimnak a 7. és 10. terméktípusba tartozó biocid termékekben felhasználható létező hatóanyagként történő jóváhagyásáról szóló bizottsági végrehajtási rendelet tervezetéről (D069099/01 – 2020/2852(RSP))
P9_TA(2020)0326B9-0366/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a karbendazimnak a 7. és 10. terméktípusba tartozó biocid termékekben felhasználható létező hatóanyagként történő jóváhagyásáról szóló bizottsági végrehajtási rendelet tervezetére (D069099/01),

–  tekintettel a biocid termékek forgalomba hozataláról szóló, 1998. február 16-i 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról szóló, 2012. május 22-i 528/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 89. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésére,

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(3) 11. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 112. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

A.  mivel a bizottsági végrehajtási rendelettervezet a karbendazimnak a 7. terméktípusba (Bevonatvédő szerek) és az 10. terméktípusba (Falazási anyagok konzerváló szerei) tartozó biocid termékekben felhasználható létező hatóanyagként történő, hároméves időtartamra történő jóváhagyására irányul;

B.  mivel a Bizottság elkötelezte magát a zéró szennyezési célkitűzés mellett a mérgező anyagoktól mentes környezet megvalósítása érdekében, hogy segítse a polgárok és a környezet veszélyes vegyi anyagokkal szembeni jobb védelmét, és ösztönözze a biztonságos és fenntartható alternatívák kifejlesztését célzó innovációt;

C.  mivel a referens tagállamnak a karbendazimra vonatkozó értékelő jelentéseit és következtetéseit 2013. augusztus 2-án nyújtották be a Bizottsághoz; mivel az 528/2012/EU rendelet 90. cikkének (2) bekezdése értelmében azokat a hatóanyagokat, amelyek tagállamok által végzett értékelése 2013. szeptember 1-jéig lezárult, a 98/8/EK irányelvben meghatározott feltételek szerint kell értékelni;

D.  mivel a karbendazim veszélyes tulajdonságai már 2013-ban ismertek voltak, amikor a referens tagállam benyújtotta az értékelő jelentéseket; mivel hét év telt el az értékelő jelentések benyújtása és a bizottsági végrehajtási rendelet tervezete között;

Jogi érvek

Elfogadhatatlan környezeti kockázat

E.  mivel a karbendazim a 7. és 10. terméktípusban való alkalmazásának jóváhagyása a 98/8/EK irányelvet megsértve elfogadhatatlan kockázatot jelenthet a környezetre és az emberi egészségre nézve;

F.  mivel a karbendazim megfelel az 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(4) szerinti 1B. kategóriájú mutagén anyagként és 1B. kategóriájú reprodukciót károsító anyagként való besorolás kritériumainak, valamint a perzisztens, bioakkumulatív és mérgező (PBT) kritériumok közül kettőnek (P és T);

G.  mivel számos vizsgálatban aggályok merültek fel a karbendazim endokrinromboló potenciáljával kapcsolatban(5); mivel a biocid termékekkel foglalkozó bizottság (BPC) karbendazimról szóló véleménye(6) szerint a 7., 9. és 10. terméktípus esetében nem lehetett következtetéseket levonni az endokrin rendszert károsító tulajdonságokra vonatkozóan; mivel nagyon aggasztó, hogy a Bizottság továbbra is figyelmen kívül hagyja az elővigyázatosság elvét azáltal, hogy mivel a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani az endokrin rendszert károsító tulajdonságokat, javasolta a hatóanyagok engedélyezését; mivel az, hogy a korlátozottan rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet megállapítani egy anyag endokrin rendszert károsító tulajdonságait, nem egyenértékű azzal a következtetéssel, hogy az anyag nem rendelkezik endokrin rendszert károsító tulajdonságokkal;

H.  mivel annak ellenére, hogy a karbendazimra vonatkozó értékelő jelentéseket 2013. szeptember 1. előtt nyújtották be, ami azt jelenti, hogy „noha a karbendazim megfelel az 528/2012/EU rendelet 5. cikke (1) bekezdése b) és c) pontjának, az 528/2012/EU rendelet 5. cikkének (2) bekezdése nem releváns a jóváhagyó határozat szempontjából”(7), az a tény, hogy a karbendazim ismerten különös aggodalomra okot adó veszélyes tulajdonságokkal rendelkezik, még mindig igen releváns, és nem vették kellőképpen figyelembe a 98/8/EK irányelv végrehajtása során, tekintettel az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett 10. cikkére;

I.  mivel a karbendazim használata a 7. és 10. terméktípusban a kültéri homlokzati festékek a gombák és az algák növekedésének elkerülése érdekében történő kezelése kapcsán nagy kockázatot jelent a vízszennyezés szempontjából, mivel esőzések során e biocidok az épületek homlokzataiból kiszivárognak;

J.  mivel egy tanulmány(8) megállapította, hogy Németországban a karbendazimot az esővíztisztítókból vett minták több mint 90%-ában és a víztestekbe vagy a felszín alatti vizekbe kezeletlen esővizet bocsátó csapadékvíz-túlfolyó medencékből származó minták több mint 50%-ában kimutatták;

K.  mivel a BPC a 9. terméktípusra (rost, bőr, gumi és polimerizált anyagok tartósítószerei) vonatkozó véleményében arra a következtetésre jutott, hogy a karbendazimot azért nem hagyták jóvá, mert a karbendazimnak a kezelt felületekről esővízzel való kimosódása elfogadhatatlan kockázatot jelent a felszíni vizekben és az üledékben, és nem áll rendelkezésre megfelelő kockázatkezelési intézkedés;

L.  mivel a BPC a 7. és 10. terméktípusra vonatkozó véleményei arra a következtetésre jutottak, hogy a karbendazim kültéri felhasználása – beleértve a festékeket (7. terméktípus) és a gipszeket (10. terméktípus) – elfogadhatatlan kockázatot jelent a felszíni vizeket és az üledékeket illetően, mivel nem áll rendelkezésre megfelelő kockázatcsökkentő intézkedés arra, hogy a kezelt árucikkek teljes élettartama alatt (a 7. terméktípus esetében öt év, a 10. terméktípus esetében 25 év) elkerülhető legyen a szennyvízcsatornákba történő kibocsátás;

M.  mivel a karbendazim a 7. és 10. terméktípusban való felhasználásának jóváhagyása – akár rövid, hároméves időtartamra is – a karbendazim esővízen keresztüli közvetlen környezetbe jutását eredményezné akár 25 éven keresztül;

N.  mivel Svédország a BPC-nek adott kisebbségi véleményében kijelentette, hogy a felhasznált termékek és kezelt árucikkek (pl. festékek és gipszek) használat közbeni kimosódása minden kültéri felhasználás esetében elfogadhatatlan kockázatot jelent a környezetre nézve, és ezt a kockázatot az értékelő jelentés szerint nem lehet csökkenteni;

O.  mivel a BPC véleményei arra a következtetésre jutottak, hogy a karbendazimnak a 7., 9. és 10. terméktípusban való alkalmazása ugyanolyan elfogadhatatlan kockázatot jelent, és mivel ennek ahhoz a döntéshez kellett volna vezetnie, hogy a karbendazimot nem csak a 9. terméktípusban, hanem valamennyi kültéri felhasználás esetében betiltják;

P.  mivel a karbendazim beltéri felhasználásai szintén elfogadhatatlan kockázatot jelenthetnek, mivel a tanulmányok(9) szerint aggályok merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a karbendazim felszíni vizekben való előfordulása főként a kezelt háztartási és ipari szennyvíz kibocsátásából ered, annak ellenére, hogy a BPC véleménye szerint a karbendazim beltéri használatából eredő környezeti kockázatok elfogadhatók;

A kockázatokat nem csökkentő jóváhagyási feltételek

Q.  mivel a bizottsági végrehajtási rendelettervezet szerint az értékelt felhasználások tekintetében azonosított környezeti kockázatokra tekintettel a karbendazim jóváhagyható, feltéve, hogy a használatára vonatkozó bizonyos előírások és feltételek teljesülnek, különösen, hogy a kültéri használatra szánt festékekben vagy gipszekben használt termékek esetében a termék értékelése során „különös figyelmet” fordítanak a felszíni vizekre, az üledékre, a talajra és a felszín alatti vizekre;

R.  mivel a BPC a 7. és 10. terméktípusra vonatkozó véleményei egyaránt rámutatnak a felszíni vizekre és az üledékre vonatkozó elfogadhatatlan kockázatokra, és jelzik, hogy az értékelt felhasználások tekintetében nem áll rendelkezésre megfelelő kockázatkezelési intézkedés a szennyvízcsatornába történő kibocsátás elkerülésére;

S.  mivel a Bizottságnak az engedélyhez csatolt „specifikációk és feltételek” iránti felhívása rendkívül homályos, és nem elegendő az elfogadhatatlan kockázatokkal kapcsolatos aggályok eloszlatásához; mivel a bizottsági végrehajtási rendelet tervezete nem írja elő a tagállamok számára, hogy megfelelő kockázatcsökkentő intézkedéseket írjanak elő, csak azt követeli meg, hogy ügyeljenek a kockázatokra; mivel a bizottsági végrehajtási rendelet tervezete nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy az igazoló dokumentumok arra a következtetésre jutottak, hogy nem állnak rendelkezésre megfelelő kockázatkezelési intézkedések;

A kockázatkezelési döntés és a felhasznált tudományos bizonyítékok közötti koherencia

T.  mivel – amint azt az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: a Bíróság) is megerősítette – a kockázatkezelési intézkedés elfogadásakor a Bizottság határozatának összhangban kell állnia a hivatkozott tudományos bizonyítékokkal; mivel a Bizottság figyelmen kívül hagyhatja a döntéshozatali folyamat során kiadott tudományos véleményt, de ezt követően megállapításait a véleményben megfogalmazottakkal azonos tudományos értékkel bíró bizonyítékokkal kell alátámasztania; mivel indokolásában ki kell fejtenie, hogy miért hagyta figyelmen kívül a véleményt(10);

U.  mivel a karbendazim 7. és 10. terméktípusba tartozó biocid termékekben felhasználható meglévő hatóanyagként történő jóváhagyásáról szóló határozat jelentősen ellentmond a BPC véleményeiben foglalt azon következtetésnek, amely szerint a karbendazim festékekben (7. terméktípus) és gipszvakolatokban (10. terméktípus) történő kültéri felhasználása elfogadhatatlan kockázatot jelent a felszíni vizekre és az üledékekre mint környezeti elemekre nézve, figyelembe véve a 98/8/EK irányelv 10. cikkét ugyanezen irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezve;

V.  mivel a BPC véleményeiben foglalt következtetéstől való eltérés indoklásaként a Bizottság végrehajtási rendelettervezetében csupán azzal érvelt, hogy a biocid termékek teljes körű engedélyezése tagállami szinten egy további lépést igényel, valamint hogy az 528/2012/EU rendelet szerinti felülvizsgálatra hamarosan sor kerül;

W.  mivel ezek az indokok nem adnak magyarázatot arra, miért vélte úgy a Bizottság, hogy a karbendazim nem jelent elfogadhatatlan kockázatot a 98/8/EK irányelv szerinti 7. és 10. terméktípusokban történő felhasználás esetén, tekintettel különösen arra, hogy ugyanezen hatóanyagnak a 9. terméktípusban történő felhasználását úgy tekintették, mint amely elfogadhatatlan kockázatot jelent, és ezért az említett terméktípus tekintetében az engedélyezés megtagadásához vezetett;

X.  mivel a BPC véleményeiben foglalt következtetésektől való eltérés megindokolása nem csupán a Bíróság általi ellenőrzés szempontjából elengedhetetlen, hanem konkrétabban ahhoz is, hogy a Parlament megfelelően gyakorolhassa ellenőrzési hatáskörét;

A rendelkezésre álló alternatívák mérlegelése

Y.  mivel a BPC 7. terméktípusra vonatkozó véleménye szerint a karbendazimot gombaölő szerként olyan biocid bevonatvédő szerekben történő felhasználásra szánták, amelyeket festékek és hasonló végtermékek felületén vagy azokba keverve alkalmaznak; mivel a BPC 10. terméktípusra vonatkozó véleménye szerint a karbendazimot gombaölő szerként olyan építőanyag-tartósító szerekben történő felhasználásra szánták, amelyeket gipszvakolatok és hasonló végtermékek felületén vagy azokba keverve alkalmaznak;

Z.  mivel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a karbendazimnak nem áll rendelkezésre megfelelő alternatívája, és ez csupán tizenegy, harmadik felektől származó nem bizalmas jellegű, 2014-re visszanyúló észrevételen alapult, amelyek vállalatoktól vagy ipari szövetségektől érkeztek; mivel ha a Bizottság határozatának alátámasztására egyéb információk is rendelkezésre állnak, azokat hozzáférhetővé kell tenni a Parlament számára annak érdekében, hogy az teljes mértékben gyakorolhassa ellenőrzési hatáskörét;

AA.  mivel a BPC által kiadott vélemények szerint a legtöbb észrevétel nem tett különbséget a karbendazim 7., 9. és 10. terméktípusok esetében történő felhasználásai között, így azok alapján a Bizottság nem értékelhette megfelelően az egyes terméktípusok és felhasználások alternatíváinak rendelkezésre állását;

AB.  mivel az észrevételekben nyújtott információk korántsem elég részletesek és naprakészek annak megállapításához, hogy a karbendazimnak nincs megfelelő alternatívája a 7. és 10. terméktípusba tartozó biocid termékekben történő felhasználás tekintetében;

AC.  mivel – konkrétan a 7. terméktípus esetében – a hozzászólók kijelentették, hogy a karbendazim festékekben való helyettesítése technikailag lehetséges, noha azt túlzottan időigényesnek és költségesnek tartották;

AD.  mivel – konkrétan a 10. terméktípus esetében – a hozzászólók kijelentették, hogy a karbendazim festékekben való helyettesítése technikailag lehetséges, noha azt túlzottan időigényesnek és költségesnek tartották; mivel a BPC véleménye szerint az adott terméktípusra jóváhagyott hatóanyagok igen alacsony száma miatt a BPC rendelkezésére álló információk jelenleg nem elegendőek annak eldöntéséhez, hogy létezik-e más hatóanyag, amely alternatívát kínálhat a karbendazimnak a magas pH-értékű gipszvakolatok tartósítása céljából történő felhasználására;

AE.  mivel a Bizottsághoz 2014-ben benyújtott észrevételek többsége arra a következtetésre jutott, hogy a 7. és 10. terméktípus esetében lehet alternatívákat találni a karbendazim kiváltására, még ha ez nehézségekkel jár is;

AF.  mivel a kérelmezőknek hét év állt rendelkezésükre az ismerten káros tulajdonságokkal rendelkező karbendazim lehetséges alternatíváinak megvizsgálására;

AG.  mivel a Bizottság így nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy a 98/8/EK irányelv 10. cikkének (5) bekezdésével összhangban mérlegelje, rendelkezésre állnak-e megfelelő alternatív hatóanyagok; mivel nem nyújtottak olyan magyarázatot, amely részletezte volna, milyen alapon jutott a Bizottság arra a következtetésre, hogy nem áll rendelkezésre megfelelő és elegendő alternatív hatóanyag; mivel ezek a részletek nagy jelentőséggel bírnak a jelenlegi engedélyezési eljárás kimenetele szempontjából, figyelembe véve az anyag toxikológiai profilját;

AH.  mivel a karbendazim 9. terméktípus esetében történő felhasználásait nem engedélyezték; mivel a beérkezett és a BPC véleményében említett információk egyike sem kifejezetten a 9. terméktípusra vonatkozott; mivel a rendelkezésre álló alternatívák korlátozott száma, valamint a karbendazimmal azonos hatékonyságú alternatíva kifejlesztésének idő- és költségigénye tekintetében a hozzászóló harmadik felek ugyanazokat az aggályokat fogalmazták meg a 9. terméktípus esetében, mint a 7. és 10. terméktípus esetében;

AI.  mivel a BPC által kiadott vélemények szerint a hozzászólók mind a 7., mind a 10. terméktípus esetében rámutattak arra, hogy nehéz értékelni az alternatívák rendelkezésre állását, mivel ezek közül sokat még felül kell vizsgálni az 528/2012/EU rendelet értelmében; mivel elfogadhatatlan, hogy a felülvizsgálati program végrehajtásának késedelme indokul szolgáljon az emberi egészség és a környezet védelmének akadályozására;

Politikai érvek

AJ.  mivel elfogadhatatlan, hogy a Bizottság elodázza az emberi egészségre és a környezetre elfogadhatatlan kockázatot jelentő anyagok jóváhagyásának megtagadását pusztán azzal az indokkal, hogy az 528/2012/EU rendelet a jövőbeli felülvizsgálatok révén segít majd szisztematikusabbá tenni az ilyen jóváhagyás-megtagadást;

AK.  mivel a bizottsági végrehajtási rendelet tervezete előírja, hogy az 528/2012/EU rendelet VI. mellékletének 10. pontja értelmében a tagállamok illetékes hatóságainak értékelniük kell, hogy a szóban forgó rendelet 5. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételek teljesíthetők-e a területükön annak eldöntése érdekében, hogy egy karbendazimot tartalmazó biocid termék engedélyezhető-e;

AL.  mivel a Bizottság nem ruházhatja át a tagállamokra a karbendazimot tartalmazó biocid termékek forgalomba hozatalának megtagadásával kapcsolatos felelősséget azon érv alapján, hogy a potenciális helyettesítésre jelölt anyagokkal kapcsolatos nyilvános konzultáció során kapott információk rossz minőségűek;

AM.  mivel a Bizottság javaslatának megfelelően csak egy korlátozott információkat tartalmazó címkét kell feltüntetni a kezelt árucikkeken, és ez a címke nem képezi szabályozási ellenőrzés tárgyát az árucikk forgalomba hozatala és tagállamok közötti kereskedelme előtt; mivel abból adódóan, hogy nincs szükség termékengedélyezésre, nem fogják értékelni azt, hogy a termék hatékonysága megfelel-e a címkén szereplő állításoknak;

AN.  mivel ez a helyzet nem biztosítja az emberi egészség és a környezet megfelelő szintű védelmét, és nem biztosít egyenlő versenyfeltételeket sem az uniós, sem az Unión kívüli vállalatok számára;

1.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási rendelet tervezete nem áll összhangban az uniós joggal abban a tekintetben, hogy nem egyeztethető össze a 98/8/EK irányelv, illetve az 528/2012/EU rendelet céljával és tartalmával;

2.  úgy véli, hogy tekintettel

   a) a karbendazim veszélyes tulajdonságaira,
   b) az anyag környezeti sorsára, valamint az alátámasztó dokumentumokban foglalt kockázatkezelési intézkedések hiányára,
   c) a megfelelő alternatívák hiányának kétséget kizáró megállapításához szükséges adatok hiányára,
   d) az értékelő jelentések benyújtása óta eltelt hétéves időszakra, valamint
   e) a karbendazim 7., 9. és 10. terméktípusok esetében történő felhasználásaira vonatkozó bizottsági határozatok közötti összhang hiányára,

a bizottsági végrehajtási rendelet tervezete, amely jóváhagyja a karbendazimot a 7. és 10. terméktípusba tartozó biocid termékekben felhasználható meglévő hatóanyagként (még ha ez csupán három évre szól is), nem arányos az anyagnak az emberi egészségre és a környezetre jelentett elfogadhatatlan kockázata tükrében, és a Bizottságnak ezért azt kellett volna megállapítania, hogy a kockázat mértéke elfogadhatatlan, mivel a karbendazim valamely termékben történő felhasználása továbbra is aggodalomra ad okot;

3.  úgy véli, hogy a Bizottság által a végrehajtási rendelet tervezetében szolgáltatott információk nem elegendőek ahhoz, hogy a Parlament megfelelően gyakorolhassa ellenőrzési hatáskörét;

4.  kéri a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási rendelettervezetét, és nyújtson be új tervezetet a bizottságnak, amelyben azt javasolja, hogy a karbendazimot ne hagyják jóvá a 7. és 10. terméktípusba tartozó biocid termékekben felhasználható hatóanyagként;

5.  megismétli, hogy bár az értékelő jelentéseket 2013. szeptember 1. előtt nyújtották be, egy 1B mutagén és 1B reprodukciót károsító besorolású és az endokrin rendszert potenciálisan károsító tulajdonságokkal rendelkező anyag engedélyezése elfogadhatatlan kockázatot jelent az emberi egészségre a vizsgált felhasználások tekintetében;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 123., 1998.4.24., 1. o.
(2) HL L 167., 2012.6.27., 1. o.
(3) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 1272/2008/EK rendelete (2008. december 16.) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról (HL L 353., 2008.12.31., 1. o.).
(5) Morinaga, H. et al., ‘A Benzimidazole Fungicide, Benomyl, and Its Metabolite, Carbendazim, Induce Aromatase Activity in a Human Ovarian Granulose-Like Tumor Cell Line (KGN)’, Endokrinológia, 2004, 145(4):1860–1869; Kim, D-J. et al., ‘Benomyl induction of brain aromatase and toxic effects in the zebrafish embryo’, Alkalmazott toxikológiai hírújság, 2009, 29:289–294; Goldman, J.M. et al., ‘Effects of the benomyl metabolite, carbendazim, on the hypothalamic-pituitary reproductive axis in the male rat’, Toxikológia, 1989, 57(2): 173-182. Jiang, J. et al, „A karbendazim oxidatív stresszt, apoptózist, immunotoxicitást és endokrinrombolást okozhat a zebradánió lárváinak fejlődése során”, In Vitro Toxikológia, 2015, 29(7):1473-1481; Singh, S., Singh, N., Kumar, V. et al., ‘Toxicity, monitoring and biodegradation of the fungicide carbendazim’, Környezetkémiai lap, 2016, 14: 317–329; Jin, C., Zeng, Z., Wang, C., Luo, T., Wang, S., Zhou, J., Ni, Y., Fu, Z., Jin, Y., ‘Insights into a Possible Mechanism Underlying the Connection of Carbendazim-Induced Lipid Metabolism Disorder and Gut Microbiota Dysbiosis in Mice’, Toxikológiai tudományok, 2018, 166(2): 382-393; Durand, P., Martin, G., Blondet, A., Gilleron, J., Carette, D., Janczarski, S., Christin, E., Pointis, G., Perrard, M.H., ‘Effects of low doses of carbendazim or iprodione either separately or in mixture on the pubertal rat seminiferous epithelium: An ex vivo study’, In Vitro Toxikológia, 2017, 45(3):366-373; Jin, Y., Zeng, Z., Wu, Y., Zhang, S., Fu, Z., ‘Oral Exposure of Mice to Carbendazim Induces Hepatic Lipid Metabolism Disorder and Gut Microbiota Dysbiosis’, Toxikológiai tudományok, 2015, 147(1):116-26; Rama, E.M., Bortolan, S., Vieira, M.L., Gerardin, D.C., Moreira, E.G., ‘Reproductive and possible hormonal effects of carbendazim’, Szabályozási toxikológia és farmakológia, 2014, 69(3):476-486.
(6) A BPC 2019. december 10-i véleménye a hatóanyag jóváhagyása iránti kérelemről: Karbendazim, terméktípus: 7; A BPC 2019. feburár 27-i véleménye a hatóanyag jóváhagyása iránti kérelemről: Karbendazim, terméktípus: 9; A BPC 2019. december 10-i véleménye a hatóanyag jóváhagyása iránti kérelemről: Karbendazim, terméktípus: 10; https://echa.europa.eu/regulations/biocidal-products-regulation/approval-of-active-substances/bpc-opinions-on-active-substance-approval?diss=true&search_criteria_ecnumber=234-232-0&search_criteria_casnumber=10605-21-7&search_criteria_name=Carbendazim
(7) A BPC a 7. és 10. terméktípusra vonatkozó véleményei, 14. o.
(8) https://www.umweltbundesamt.de/sites/default/files/medien/479/ publikationen/texte_169-2020_belastung_der_umwelt_mit_bioziden_realistischer_erfassen_-_schwerpunkt_eintraege_ueber_klaeranlagen.pdf
(9) Merel, S., Benzing, S., Gleiser, C., Di Napoli-Davis, G., Zwiener, C., ‘Occurrence and overlooked sources of the biocide carbendazim in wastewater and surface water’, Környezetszennyezés, 2018, 239:512-521.
(10) Lásd a T-837/16. sz., Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (ECLI:EU:T:2019:144) 69. pontját.


Az európai választások értékelése
PDF 159kWORD 57k
Az Európai Parlament 2020. november 26-i állásfoglalása az európai választások értékeléséről (2020/2088(INI))
P9_TA(2020)0327A9-0211/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és különösen annak 10. és 14. cikkére, valamint 17. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 20. és 22. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 21. és 39. cikkére, valamint 52. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia záróokmányához csatolt, az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (6) és (7) bekezdéséről szóló nyilatkozatra,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és különösen annak 21. cikkére,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és különösen annak 25. cikkére,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre és különösen annak 29. cikkére,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérére és különösen annak 1. alapelvére,

–  tekintettel az 1976. szeptember 20-i 76/787/ESZAK, EGK, Euratom tanácsi határozathoz csatolt, az Európai Parlament tagjainak közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány módosításáról szóló, 2018. július 13-i  2018/994/EU, Euratom tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel az Európai Parlament összetételének megállapításáról szóló, 2018. június 28-i (EU) 2018/937 európai tanácsi határozatra(2),

–  tekintettel a közvetlen és általános választójog alapján a kilencedik alkalommal megrendezésre kerülő európai parlamenti képviselői választások időszakának meghatározásáról szóló, 2018. május 22-i  2018/767/EU, Euratom tanácsi határozatra(3),

–  tekintettel az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok jogállásáról és finanszírozásáról szóló 1141/2014/EU, Euratom rendelet módosításáról szóló, 2018. május 3-i  2018/673/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályoknak az európai parlamenti választásokkal összefüggésben történő megsértésével kapcsolatos ellenőrzési eljárás tekintetében az 1141/2014/EU, Euratom rendelet módosításáról szóló, 2019. március 25-i  2019/493/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló módosított keretmegállapodásra(6),

–  tekintettel az európai uniós választójog reformjáról szóló, 2015. november 11-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kiaknázása révén történő javításáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejleményekről és módosításokról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a közvetlen és általános választójog alapján kilencedik alkalommal megrendezésre kerülő európai parlamenti képviselői választások időszakának meghatározásáról szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről szóló, 2018. április 18-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az Európai Parlament összetételéről szóló, 2018. február 7-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a Bizottság elnökének megválasztásáról szóló, 2019. július 16-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a választásokba való külföldi beavatkozásról és a nemzeti és európai demokratikus folyamatokban megjelenő dezinformációról szóló, 2019. október 10-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel az Európa jövőjéről szóló vita állásáról szóló, 2019. február 13-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az Európai Unió valamennyi demokratikus folyamatába – többek között a félretájékoztatásba – történő külföldi beavatkozással foglalkozó különbizottság létrehozásáról, valamint feladatainak, létszámának és megbízatásának meghatározásáról szóló, 2020. június 18-i határozatára(15),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) „A fogyatékossággal élők tényleges jogai arra, hogy szavazzanak az európai parlamenti választásokon” című, 2019. március 20-i tájékoztató jelentésére,

–  tekintettel az Interparlamentáris Unió (IPU) nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos munkájára és különösen a nemi dimenzió iránt érzékeny parlamentekre irányuló cselekvési tervére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A9-0211/2020),

A.  mivel a 2019-es európai parlamenti választásokon az elmúlt 20 évben a legmagasabb, 50,66%-os részvételi arányt mértek (2014-hez képest nyolc százalékpontos növekedés), ami arra utaló pozitív jel, hogy az európai polgárok egyre inkább érdeklődnek az uniós szintű fejlemények iránt, és úgy érzik, hogy az uniós jogszabályok hatással vannak mindennapi életükre; mivel azonban ez a szám a tagállamok közötti jelentős különbségeket rejt, a távolmaradók aránya továbbra is magas, és ezért többet kell tenni az európai választásokon való részvétel növelése érdekében;

B.  mivel a Parlament által a 2019. évi európai választások után megrendelt Eurobarométer-felmérés eredményei azt mutatják, hogy a szavazók két fő prioritása a gazdasági helyzet és a környezet volt, ami egyértelműen jelzi, hogy az európai választásokon részt vevő polgárok több európai szintű fellépést szeretnének látni ezen a két szakpolitikai területen, amelyek tekintetében az EU és a nemzeti hatóságok megosztott hatáskörrel rendelkeznek(16);

C.  mivel a választási rendszer helyes megválasztása megfelelő környezetet teremt a polgárok számára ahhoz, hogy higgyenek azon alapvető demokratikus jogukban, hogy szavazhatnak demokratikus képviselőikre, a politikai képviselők számára pedig ahhoz, hogy meghallgassák szavazóikat és képviseljék érdekeiket, ami önállóságtudatot alakít ki a polgárokban;

D.  mivel az Eurobarométer-felmérés szerint a magasabb részvételi arány részben a fiatalok jelentősebb részvételének volt köszönhető, noha a 40 év felettiek továbbra is sokkal nagyobb valószínűséggel mennek el szavazni; mivel a fiatalok több mint 50%-a állampolgári kötelességtudatból és az éghajlatváltozás sürgető problémája miatt szavazott;

E.  mivel a civil társadalom kitartó részvétele döntő szerepet játszott az Európát támogató közbeszédben az európai választások előtt;

F.  mivel a magasabb részvételi arány összefüggött az Európa-barát pártok térnyerésével is, amelyekre a fiatalabb generációk szavaztak, és ez hozzáadódott az Európai Parlamenten belül meglévő Európa-barát többséghez, azonban figyelmeztető jelnek kell tekinteni az euroszkeptikus, populista és nacionalista mozgalmak által elért eredményeket, amelyek fenyegetést jelentenek az európai integrációs projektre nézve;

G.  mivel a magasabb részvételi arány azt is jelzi, hogy az uniós polgárok gyors, demokratikus és hatékony intézkedést várnak az EU-tól olyan fontos kérdésekben, mint a foglalkoztatás, a megélhetési költségek, a szociális dömping, az éghajlatváltozás, a migráció, az alapvető jogok védelme és a demokratizáció;

H.  mivel hatékonyabbnak és proaktívnak kell lennünk az összes kommunikációs eszköz, többek között a digitális technológia kihasználása érdekében, hogy elősegítsük az uniós szinten meghozott politikai döntések és a választópolgárok uniós intézményekhez való kötődésérzete közötti erőteljes kapcsolatot;

I.  mivel bár a nemek közötti egyenlőség helyzete javult az európai parlamenti képviselők körében (2019-ben a nők aránya 41% volt, ami növekedést jelent a 2014. évi 37%-hoz képest), a nemek szempontjából kiegyensúlyozott Parlamentet még nem sikerült megvalósítani; mivel e számadatok mögött a tagállamok közötti jelentős különbségek rejtőznek, valamint számos olyan kihívás, amellyel még meg kell küzdeni a nemek paritásának megvalósítása érdekében;

J.  mivel Ursula von der Leyen az Európai Bizottság első női elnöke; mivel az általa irányított biztosok közül 13 nő, ami a női biztosok eddigi legnagyobb arányát jelenti;

K.  mivel az Európai Parlamentben jobban kell képviselni Európa sokszínű és multikulturális társadalmát;

L.  mivel 15 tagállam még mindig korlátozza a fogyatékossággal élő személyek szavazati jogát, így akadályozva e polgároknak a demokratikus folyamatokban való érdemi részvételét és képviseletét; mivel a nemzeti szabályok eredményeként a legutóbbi európai választásokon a becslések szerint 800 000 uniós polgár nem tudta szavazati jogát gyakorolni fogyatékossága vagy mentálhigiénés problémái miatt(17);

M.  mivel a demográfiai változások és a társadalmaink elöregedése olyan tényezők, amelyek miatt növekedni fog a tartós ápolást-gondozást biztosító intézményekben és a kórházakban élő emberek száma; mivel ösztönözni kell az ilyen személyekre vonatkozóan több tagállamban bevezetett konkrét és hivatalos eszközök szélesebb körű használatát;

N.  mivel a választói névjegyzékbe történő felvétel határideje tagállamonként nagyon különböző, és a választások időpontját megelőző 90. és 3. nap között mozog; mivel az EGSZB „A fogyatékossággal élők tényleges jogai arra, hogy szavazzanak az európai parlamenti választásokon” című tájékoztató jelentése azt javasolja, hogy a választói névjegyzéket legkorábban a választás előtt két héttel zárják le;

O.  mivel a Hajléktalanokkal Foglalkozó Nemzeti Szervezetek Európai Szövetsége (FEANTSA) és a Pierre Abbé Alapítvány közös jelentése(18) szerint legalább 700 000 hajléktalan él az Európai Unióban, és közel 9 millió háztartás él súlyosan elégtelen lakhatási körülmények között; mivel ez a szám tíz év alatt 70%-kal nőtt; mivel a hajléktalanok komoly nehézségekbe ütköznek a szavazás tekintetében;

P.  mivel az 1976-os választási okmány reformját, amelyet az Európai Parlament az 1976. szeptember 20-i 76/787/ESZAK, EGK, Euratom tanácsi határozathoz csatolt, az Európai Parlament tagjainak közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány módosításáról szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről szóló, 2018. július 4-i jogalkotási állásfoglalásában(19) fogadott el, három tagállam még mindig nem ratifikálta teljes mértékben;

Q.  mivel a Parlamentnek megújult lendülettel kell törekednie a választási okmány – amelynek egyes tagállamok általi ratifikálása még függőben van – módosítására vonatkozó javaslatainak érvényesítésére, és egységes európai választási szabályokat kell követelnie;

R.  mivel a 2019-es európai választások eredményeként egy egyértelműen Európát támogató identitással rendelkező, különféle politikai csoportokból álló új parlamenti többség alakult ki;

S.  mivel a Tanács ellenállása következtében a 2019-es választások eredményeként nem a csúcsjelöltek egyike került megválasztásra a Bizottság elnökének, ami csökkentette a folyamat iránti bizalmat; mivel a Bizottság elnökének megválasztása az Európai Parlament képviselői többségének támogatásától függ; mivel az európai választásokon részt vevő uniós polgárok csupán kis része vélte úgy, hogy szavazataik befolyásolhatják a Bizottság elnökének megválasztását, ami rámutat arra, hogy a folyamat jobb megismertetésére van szükség az uniós polgárok körében;

T.  mivel a csúcsjelöltállítási eljárás teljes kidolgozása még hátra van; mivel többek között hiányzik belőle annak lehetősége, hogy a csúcsjelöltek valamennyi tagállamban hivatalos jelöltként induljanak, lehetővé téve, hogy valamennyi európai szavazó az általa preferált csúcsjelöltre adja le a szavazatát, és megismerje az Európai Bizottság elnökjelöltjeit és azt, hogy ezeket a személyeket hogyan választják az európai politikai pártok; mivel a Parlament felvetette ezt a kérdést az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás felülvizsgálatáról szóló, 2018. február 7-i határozatában(20);

U.  mivel a csúcsjelöltállítási rendszert sürgősen meg kell reformálni az Európa jövőjéről szóló konferencián folytatott mélyreható vitafolyamat révén, figyelembe véve az európai választási rendszer arányos jellegét, és e rendszernek a következő, 2024-es európai választáson már alkalmazhatónak kell lennie; mivel e vitafolyamatnak ki kell terjednie a Bizottság és elnöke de facto politikai szerepére, valamint az Unió döntéshozatali folyamatának bármilyen ehhez kapcsolódó változására is;

V.  mivel az a tény, hogy a felmérés válaszadóinak csak 8%-a nyilatkozott úgy, hogy a legutóbbi választásokon azért szavazott, hogy befolyásolja az Európai Bizottság következő elnökének személyét(21), arra utal, hogy sürgősen tisztázni kell az Európai Bizottság elnökének kiválasztására irányuló folyamatot, és azt átláthatóbbá kell tenni a szavazók számára;

W.  mivel az intézményi téren tett javaslatok, mint például az Európai Parlament összetételéről szóló, 2018. február 7-i parlamenti állásfoglalásban szereplő transznacionális listák, az európai politikai pártoknak és mozgalmaknak az európai választások középpontjába helyezése, a Tanácsnak az uniós jogalkotás második kamarájává történő átalakítása, amint azt a Parlament az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejleményekről és módosításokról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalásában javasolta, vagy a választások előtt az európai politikai pártok és mozgalmak számára koalíciók létrehozásának lehetővé tétele segíthetnek átalakítani az európai választásokat egyetlen európai választássá, szemben a 27 különálló országos választást egyesítő jelenlegi rendszerrel;

X.  mivel az érdekeltségi nyilatkozatok vizsgálatának folyamata és a biztosjelöltek európai parlamenti meghallgatása fontos lépés volt a Bizottság Parlamenttel és általában a nyilvánossággal szembeni elszámoltathatóságának növelésében; mivel ezt a folyamatot a jövőben még lehet és kell is fejleszteni;

Y.  mivel a tagállami és uniós demokratikus folyamatokat – alkalmanként a belföldi szereplőkkel összefüggésben – külföldi erők vették célba a választások eredményének befolyásolása és az Unió gyengítése céljával; mivel az uniós intézmények által bevezetett mechanizmusok, például a dezinformáció visszaszorítását célzó gyakorlati kódex és a választásokra vonatkozó riasztási rendszer hozzájárultak a külföldi beavatkozás mérsékléséhez a választási kampány során;

Z.  mivel a Bizottságnak a választásokat megelőzően a közösségimédia-platformokhoz intézett kérései zavart okoztak és nem kívánt következményekhez vezettek, például az egész Európára kiterjedő politikai hirdetések betiltásához, amely az európai politikai pártok egyik legfőbb eszköze az európai választási kampányok során arra, hogy a választók azonosítsák és megismerjék őket; mivel az intézményeknek különösen e tekintetben intézményközi megközelítést kell kialakítaniuk a választási folyamat biztonságának és stabilitásának javítása érdekében; mivel a gyakorlati kódex tisztán önkéntes, és az átláthatóságra összpontosít, nem pedig a tényleges korlátozásokra, például a célzott politikai hirdetésekre;

AA.  mivel az európai politikai pártok és alapítványok szerepet játszanak a sikeres európai politikai vita előmozdításában mind az európai választások során, mind pedig azokat követően, és érdemes láthatóbbá tenni ezeket; mivel e fontos szerep miatt az európai politikai pártoknak és politikai alapítványoknak biztosítaniuk kell az általuk kezelt alapok, különösen az uniós költségvetésből származó alapok maximális pénzügyi átláthatóságát;

AB.  mivel az európai politikai pártok számos korlátozással szembesülnek az európai választások alatti kampánytevékenységet illetően, többek között korlátozottak a kampányok, valamint a nemzeti tagpártjaikkal közös tevékenységek finanszírozására vonatkozó lehetőségeik, és tilos kampányolniuk az európai ügyekről szóló nemzeti népszavazásokon;

AC.  mivel az új politikai pártok és mozgalmak európai választások előtti megjelenése a polgárok politikai innováció iránti érdeklődését demonstrálta;

AD.  mivel a pártok létrehozására és az európai választásokra való bejutásra vonatkozó eltérő nemzeti szabályok továbbra is jelentősen akadályozzák a politikai innovációt és a valódi páneurópai politikai vitát;

AE.  mivel a beszámolók szerint az Egyesült Királyságban a szavazók nyilvántartásba vételének kialakítása miatt mintegy egymillió európai polgárt fosztottak meg attól a lehetőségtől, hogy gyakorolhassák szavazati jogukat az európai választásokon;

1.  üdvözli, hogy a 2019-es európai választásokon magasabb volt a részvételi arány, ami azt igazolja, hogy megfordítható a részvételi arány Európában csökkenni látszó tendenciája, ugyanakkor csalódottságának ad hangot amiatt, hogy továbbra is magas a távolmaradók aránya, és hogy az EU-ban a választásra jogosultak csaknem fele nem szavazott; elismeri, hogy az uniós intézmények és a civil társadalmi szervezetek által irányított kampányok, elsősorban a Parlament „Szavazni fogok” kampánya fontos szerepet játszott a részvételi arány növelésében; hangsúlyozza, hogy helyi, regionális, nemzeti és európai szinten további lépéseket kell tenni a szavazók európai választásokon való részvételre ösztönzése érdekében; úgy véli, ez a magasabb részvételi arány azt mutatja, hogy a polgárok egyre nagyobb hányada számára az EU jelenti azt a megfelelő szintet, ahol foglalkozni kell napjaink kihívásaival, így például a gazdasággal és a fenntartható növekedéssel, az éghajlatváltozással és a környezetvédelemmel, a társadalmi és nemek közötti egyenlőtlenségekkel, a digitális forradalommal, a szabadság, az emberi jogok és a demokrácia előmozdításával, a demográfiával, valamint a geopolitikai problémákkal, köztük a migrációval és a külpolitikával, a biztonsággal és az EU által a világban betöltött szereppel; ezért felszólítja az összes uniós intézményt, hogy vállaljanak felelősséget és tegyenek eleget a polgároktól közvetlenül vagy közvetve kapott megbízatásuknak;

2.  bízik abban, hogy a szavazók részvételének növekvő tendenciája megismételhető, ha megerősödik a választók és a jelöltek közötti kapcsolat és elszámoltathatóság, és az uniós szintű kihívásokat és politikai programokat minden tagállamban megvitatják;

3.  üdvözli a fiatalok választásokon való részvételének jelentős növekedését; megismétli a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy nyilvános konzultációk és az Európa jövőjéről szóló konferencia révén vegyék figyelembe a fiatalok aggályait, amelyek kritikus fontosságúak a következő generációk élete szempontjából; javasolja, hogy a tagállamok a fiatal szavazók részvételének további növelése érdekében fontolják meg a választójogi korhatár harmonizálását;

4.  üdvözli a tényt, hogy a nemek közötti egyensúly az elmúlt választások nyomán javult a Parlamentben; hangsúlyozza azonban, hogy még mindig van mit javítani annak érdekében, hogy a Parlamentben valóban kiegyensúlyozott legyen a nemek közötti arány, és elismeri, hogy jelentős különbségek vannak a tagállamok között, mivel van, ahol a megválasztott nők aránya több mint 50%, és van, ahol egyetlen női európai parlamenti képviselőt sem választottak; felhívja a tagállamokat és az Unió intézményeit, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést a férfiak és a nők közötti egyenlőség elvének előmozdítására az egész választási folyamat során; hangsúlyozza ezzel összefüggésben a nemi szempontból kiegyensúlyozott választási listák fontosságát; kéri a Bizottságot, hogy a Parlamenttel és más szervekkel, például a Velencei Bizottsággal együttműködve fogalmazzon meg ajánlásokat a tagállamok számára a nők Európai Parlamenten belüli képviseletének növelése érdekében, és kéri, hogy olyan jelöltlistákat vezessenek be, amelyek például zárt listák vagy más hasonló módszerek alkalmazása révén egyenlő számú férfi és női jelöltet indítanak a választási körzetekben, mivel számos tagállamban nincs olyan jogszabály, amely biztosítaná a választások politikai paritását;

5.  megjegyzi, hogy csak néhány európai parlamenti képviselő tartozik etnikai, nyelvi és egyéb kisebbséghez(22); úgy véli, hogy a rasszizmus elleni küzdelem, valamint a kirekesztés és a hátrányos megkülönböztetés megszüntetése az EU értékeiből és az Alapjogi Chartából eredő kötelezettség; hangsúlyozza, hogy nemzeti és európai szinten többet kell tenni a kisebbségek választási listákra való felvételének és megválasztásának további növelése érdekében, és felhívja a tagállamokat és az európai választásokon részt vevő politikai pártokat, hogy fogadjanak el proaktív intézkedéseket az alulreprezentált csoportok képviseletének növelése érdekében;

6.  ennek fényében emlékeztet azokra a sajátos nehézségekre, amelyekkel a romák a politikai részvétel terén szembesülnek, különösen a választói nyilvántartásba vétel eljárásaihoz való hozzáférés tekintetében, többek között a személyazonosító okmányok hiánya miatt; felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a roma szavazók oktatását és részvételi arányát;

7.  megjegyzi, hogy hasonló ajánlásokat lehetne tenni a fogyatékossággal élő polgárok passzív és aktív választójogának gyakorlására vonatkozóan; mély aggodalommal emlékeztet arra, hogy az Unióban a becslések szerint kb. 800 000(23) fogyatékossággal élő polgár nem tudott szavazni 2019-ben a vonatkozó nemzeti szabályok miatt; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák a bevált gyakorlatok cseréjét azzal kapcsolatban, hogy miként lehet megkönnyíteni a fogyatékossággal élő személyek számára a szavazóhelyiségek megközelítését; rámutat arra, hogy a fogyatékossággal élő választók esetében a szavazás gyakorlati feltételei ugyanolyan fontosak, mint az információkhoz való hozzáférés, illetve a szavazóhelyiségek megközelíthetősége;

8.  sürgeti a tagállamokat, hogy garantálják, hogy a szavazati joggal rendelkezők, beleértve a származási országukon kívül élő uniós állampolgárokat, a hajléktalanokat és a nemzeti jogszabályokkal összhangban ilyen jogokat élvező fogvatartottakat is, gyakorolhassák ezt a jogot;

9.  megjegyzi, hogy az eltérő választási kultúrák miatt sokféle választási rendszer létezik; javasolja, hogy egyértelmű rendeletek, ajánlások és iránymutatások biztosítsák az egységes európai választási jogszabályhoz való közelítést és az uniós polgárok szavazati esélyegyenlőségét, különös tekintettel a pártok regisztrálásához való jogra és a választásokon való részvételre, a szavazólapokhoz való hozzáférésre, a jelöltek indítására, az akadálymentességre, a meghatalmazott útján vagy távolról történő szavazásra, valamint a választások napjaira;

10.  elismeri a 2019. évi európai választások során a választási folyamat megfelelő szervezését, az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése miatti bizonytalanság ellenére; rámutat ebben az összefüggésben az Európai Parlament összetételének a brexitet követő zökkenőmentes átalakítására az Európai Parlament összetételéről szóló, 2018. február 7-i állásfoglalásában előírt védzáradék alapján;

11.  ösztönzi a tagállamokat, hogy a 2024-es választásokra erősítsék meg a konzulátusok kapacitásait, lehetővé téve a polgárok szigorú ellenőrzését és arról történő tájékoztatását, hogy a többszöri szavazás tilos;

12.  kéri a tagállamokat, hogy tökéletesítsék a jogszabályokat, megkönnyítve a hajléktalanok számára a szavazati jogok gyakorlását; hangsúlyozza, hogy annak megkövetelése, hogy az emberek az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának az európai parlamenti választásokon történő gyakorlására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1993. december 6-i 93/109/EK tanácsi irányelvben(24) meghatározottak szerint igazolják lakcímüket, hozzájárulhat a hajléktalanok kizárásához azokban az országokban, ahol nem tudnak hivatalos lakcímet szerezni; határozottan javasolja a lakcímigazolás követelményének megszüntetését, hogy ezáltal javítani lehessen az Unió teljes jogú polgárainak minősülő hajléktalanok szavazásokon való részvételét;

13.  azon a véleményen van, hogy az Európai Bizottság elnökét azért nem sikerült a 2019. évi választásokat követően a csúcsjelöltállítási eljárás keretében megválasztani, mert egyrészt a csúcsjelöltek elvének alkalmazását nem módosították a 2014. évi tapasztalatok alapján, másrészt azért, mert az uniós polgárokat nem tájékoztatták megfelelően és így nem ismerték eléggé a folyamatot; szándékában áll megreformálni a bizottsági elnök megválasztásának demokratikus folyamatát a következő, 2024-es európai választások előtt; megjegyzi azonban, hogy a Bizottság elnökének megválasztása mindig az Európai Parlament képviselői többségének támogatásától függ, mivel a választási eredményeket teljes mértékben figyelembe kell venni, amint azt a Lisszaboni Szerződés előírja;

14.  hangsúlyozza az Európa jövőjéről szóló közelgő konferencia fontos szerepét az intézményi kérdésekkel kapcsolatos vitában, tekintettel többek között a 2019. évi európai választások eredményére; üdvözli a három uniós intézmény közelgő közös nyilatkozatát az Európa jövőjéről szóló konferenciáról, és kéri annak mielőbbi elfogadását; emlékeztet a Bizottság elnökének azon kötelezettségvállalására, hogy kifejezetten a demokratikus folyamatokhoz és az intézményi ügyekhez kapcsolódó témákat tűz napirendre, többek között a konferencia kapcsán, a konferencia által a megvitatandó prioritások listájáról hozott határozatok sérelme nélkül;

15.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság tagjainak és elnökének megválasztása a parlamenti képviselők többségének döntésétől függ, azaz gyakorlatilag egy közös programot elfogadó koalíció létrehozását teszi szükségessé, ahogy azt 2019 júliusában a von der Leyen-Bizottság megválasztása is mutatta;

16.  rámutat, hogy semmi sem akadályozza az európai pártokat és mozgalmakat abban, hogy koalíciókat alakítsanak az európai választások előtt, közös programot tegyenek közzé és megválasszák a koalíciójuk egyedüli listavezetőjét;

17.  úgy véli, hogy az európai választások eredménye erősítette az Európai Bizottság megválasztásának politikai dimenzióját, és ezért a biztosjelöltek érdekeltségi nyilatkozatainak pontosabb és objektívebb ellenőrzésére van szükség; úgy véli továbbá, hogy ez a folyamat rámutatott, hogy szükség van a biztosjelöltek érdekeltségi nyilatkozatainak technikai és pártok feletti értékelésére; támogatja, hogy az Alkotmányügyi Bizottság (AFCO) és a Jogi Bizottság (JURI) a közeljövőben megvizsgálja egy független etikai testület létrehozásának lehetőségét, amely számára megfelelő forrásokat lehetne biztosítani; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az egyes biztosjelöltek és a biztosok testülete jóváhagyásának vagy elutasításának végső soron politikai eljárásnak kell lennie, amely határozottan az Európai Parlament kezében van;

18.  kitart amellett, hogy valamennyi európai szavazó számára lehetővé kell tenni, hogy saját preferált jelöltjére szavazzon a Bizottság elnökének választásakor; ezért megismétli, hogy lehetővé kell tenni, hogy a csúcsjelöltek egy európai politikai párt által megválasztott, egységes európai választási programot képviselő hivatalos jelöltekként indulhassanak a következő választásokon valamennyi tagállamban; hangsúlyozza, hogy az EU arányos választási rendszerének figyelembevételével az Európai Bizottság elnöke megválasztásának attól kell függenie, hogy képes-e megszerezni az Európai Parlament képviselőinek többségi támogatását;

19.  rámutat, hogy az ebben a jelentésben az elsődleges uniós jogra vonatkozóan javasolt módosításoknak – amelyek tükrözik a Bizottságnak az uniós kereten belüli megnövekedett politikai szerepét – tartalmazniuk kell a Bizottság Parlamenttel és Tanáccsal szembeni egyéni és kollektív felelősségét, valamint a Tanácsnak az uniós jogalkotás második kamarájává történő átalakítását is;

20.  javasolja a választójog és az Európai Parlament összetételéről szóló határozat reformját, mind az azonnali fejlesztések bevezetése érdekében a legközelebbi választások során, mind pedig a legközelebbi választásokon túli időszakra vonatkozóan elfogadott és kötelező fejlesztési ütemterv tekintetében;

21.  elismeri, hogy bár egyes tagállamok még nem ratifikálták a választójog elfogadott reformját, az európai választási folyamat esetleges javítására szolgáló következő elemeket meg lehetne vitatni, többek között az Európa jövőjéről szóló konferencián:

   új távoli szavazási módszerek a polgárok számára az európai választások során, különleges vagy kivételes körülmények között,
   a jelöltekre vonatkozó közös szabályok a választásokon való indulás során, valamint a kampányra és a finanszírozásra vonatkozó közös szabályok,
   a passzív és aktív választójogra vonatkozó harmonizált előírások a tagállamokban, beleértve annak megfontolását, hogy a szavazók alsó korhatárát valamennyi tagállamban 16 évre csökkentsék,
   a képviselők távollétének időtartamára vonatkozó rendelkezések, például szülési szabadság, szülői szabadság vagy súlyos betegség esetén;

22.  ismételten kéri egy Európai Választási Hatóság létrehozását, amelynek feladata az európai választójoggal kapcsolatos iránymutatások és rendelkezések végrehajtásának nyomon követése; javasolja a nemzeti választási irodák közötti információcsere-mechanizmusoknak az Európai Választási Hatóság koordinációja mellett történő megerősítését;

23.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyre-másra kerülnek napvilágra a 2019. évi európai választásokat megelőző, gyakran külföldi befolyásra utaló beavatkozások és dezinformációs kampányok bizonyítékai; elismerését fejezi ki a Bizottság és más intézmények arra irányuló erőfeszítései kapcsán, hogy fellépjenek a választási kampány során a külföldi beavatkozásokkal szemben, konkrétan az EKSZ keleti stratégiai kommunikációval foglalkozó munkacsoportja révén; mindazonáltal rámutat, hogy az európai demokrácia elleni ilyen támadások leküzdéséhez szükséges pénzügyi és emberi erőforrások – nemzeti szinten is – sokszorosan meghaladják az erre kijelölt európai erőforrások összességét; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jelentősen növeljék a külföldi beavatkozás elleni küzdelem célját szolgáló finanszírozást; hangsúlyozza, hogy kiemelt feladat a médiatudatosság és az állampolgári ismeretek korai életkortól történő javítása a kultúrán és az iskolai oktatáson keresztül a kritikai gondolkodás kialakítása és annak lehetővé tétele érdekében, hogy a polgárok azonosítsák a médiában a megalapozatlan információkat és megtalálják az ellenőrizhető információk forrásait;

24.  úgy véli, hogy a választási folyamatokba való jogellenes beavatkozás nem kizárólag külföldi jelenség; úgy véli, hogy a közösségimédia-platformok tartalomajánló algoritmusait meg kell vizsgálni, és szükség esetén szabályozni kell annak biztosítása érdekében, hogy a polgárok rendelkezésére álló információk elfogulatlanok legyenek, továbbá a polgárok tájékoztatáshoz való jogának megvédése érdekében a választási kampányok során és azokat követően is;

25.  úgy véli, hogy a közösségimédia-platformokon megjelenő politikai hirdetéssel kapcsolatos nehézségek bizonyítják a kampányszabályok harmonizálásának szükségességét az egész Unióban, különösen akkor, ha az európai választások ténylegesen páneurópai kampányokat eredményeznek, ahol a 27 különböző jogrendszernek való megfelelés szükségessége a digitális térben akadályokat és jogbizonytalanságot jelent a politikai pártok és mozgalmak számára;

26.  sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést a külföldi befolyással és a félretájékoztatás belső és külső dimenzióival szembeni eredményes küzdelem érdekében, továbbá folytassanak átfogó eszmecserét a Parlamentnek azzal az új különbizottságával, amely az Európai Unió valamennyi demokratikus folyamatába történő külföldi beavatkozással, többek között a félretájékoztatással foglalkozik, és teljes mértékben vegyék figyelembe annak ajánlásait, amint a különbizottság meghozza azokat, illetve a következő európai választásokat megelőzően; ösztönzi a Bizottságot és a Tanácsot, hogy e kérdésekben sokkal szorosabban működjenek együtt a Parlamenttel, mivel demokratikus intézményeink védelme az Európai Parlament alapvető hatáskörébe tartozik;

27.  elismeri az európai politikai pártok, politikai mozgalmak és alapítványok fontos szerepét az európai politikai vita előmozdításában; rámutat azonban, hogy az európai és nemzeti szintű korlátozó intézkedések miatt az európai politikai pártok nem tudnak teljes mértékben részt venni az európai választási kampányokban; hangsúlyozza továbbá, hogy nem folytathatnak kampányt európai ügyekkel kapcsolatos népszavazásokon, például a nemzetközi kereskedelmi megállapodások vagy az Egyesült Királyság uniós tagságról szóló 2016. évi népszavazása kapcsán; felszólít a nemzeti és az uniós szintű jogszabályok további összehangolására annak érdekében, hogy Unió-szerte egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak az európai választások során; javasolja, hogy javítsák az európai politikai pártok és mozgalmak láthatóságát azáltal, hogy a pártok nevét és emblémáját feltüntetik a szavazólapokon, és azt ajánlja, hogy ugyanez vonatkozzon az európai választási kampányok során használt valamennyi anyagra is;

28.  úgy véli, hogy az európai politikai pártok programjait a választások előtt meg kell ismerni, ami egyértelmű és átlátható kampányszabályokat követel meg; hangsúlyozza, hogy az európai választási szabályoknak elő kell mozdítaniuk az európai pártdemokráciát, többek között azáltal, hogy kötelezővé teszik az európai választásokon részt vevő pártok számára az európai pártcsaládjuk logójának feltüntetését a szavazólapon a nemzeti logó mellett;

29.  javasolja az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok jogállásáról és finanszírozásáról szóló 2014. október 22-i, 1141/2014/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet(25) módosítását annak érdekében, hogy az európai politikai pártok és alapítványok számára lehetővé tegye az európai politikai színtéren való teljes körű részvételt, a kampányolást és kampányfinanszírozás felhasználását, valamint az európai választásokon való jelöltállítást, és finanszírozásuk átláthatóságának növelését, különösen ami az uniós költségvetésből származó források kezelését és a tagpártoktól származó finanszírozást illeti, és tiltsa meg a nem uniós országok magán- és közintézményeitől származó adományokat; hangsúlyozza azonban, hogy az Európa Tanács tagországaiból származó pártok tagsági díjai elfogadhatók lehetnének a páneurópai politikai kötelékek előmozdítására tekintettel, feltéve, hogy erre a fokozott átláthatóság keretében kerül sor;

30.  rámutat arra, hogy az európai pártok programjai továbbra sem képezték releváns részét a 2019. évi választásokat megelőző politikai vitának; határozottan sajnálja az olyan eseteket, amikor az ilyen viták az uniós ügyek helyett az uniós szakpolitikai döntéshozatallal közvetlenül nem összefüggő nemzeti témákra összpontosultak; úgy véli, hogy a választások európai dimenzióját a legszámottevőbben akkor lehetne javítani, ha a polgárok több információt kapnának az EU által hozott döntésekről és ezeknek a mindennapi életükre gyakorolt hatásáról;

31.  azon a véleményen van, hogy az éves európai hét bevezetése, amely egyidejűleg zajlana az összes nemzeti parlamentben, és amelynek során a Bizottság munkaprogramjáról folytatott vitákra kerülne sor a nemzeti parlamentek képviselői, az európai biztosok, az európai parlamenti képviselők és a civil társadalom képviselői között, támogatni fogja az egymással kapcsolatot ápoló parlamentek parlamentközi közszférájának kialakulását, valamint az európai fellépések nemzeti szintű kommunikációjának a javítását;

32.  összehangolt európai szintű stratégiát szorgalmaz az európai választások médiában történő megjelenítésének biztosítása érdekében, nevezetesen azáltal, hogy megvitatják a különféle európai politikai erők politikai szándékait, meghívják a különböző tagállamokban az európai választásokra állított jelölteket, és foglalkoznak a kampányeseményekkel;

33.  ösztönzi a közszolgálati műsorszolgáltatókat, hogy rendezzenek és közvetítsenek vitákat a csúcsjelöltek, valamint az Európai Parlament képviselőjelöltjei között a nyilvánosság tájékoztatására vonatkozó megbízatásuk keretében;

34.  úgy véli, az európai választások eredménye egyértelműen jelzi, hogy mélyreható intézményi vitafolyamatra van szükség, amely lehetővé teszi a polgárok, a civil társadalom és képviselőik számára az Unió jövőjének alakítását; hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvány fokozta az európai szintű intézményi reformfolyamat sürgősségét; ezért felszólítja az összes intézményi partnert, hogy vállaljanak felelősséget, és tartsanak egy ambiciózus, interaktív és inkluzív konferenciát Európa jövőjéről, amely nyitott a polgárok, a civil társadalom és képviselőik előtt, és amely kézzelfogható eredményekkel erősíti a képviseleti demokráciát és az EU rezilianciáját, továbbá kövesse nyomon a konferencia következtetéseit, amelynek jelentős változásokat kell eredményeznie az EU politikáiban és intézményi felépítésében, és új lendületet kell adnia az európai projektnek;

35.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

(1) HL L 178., 2018.7.16., 1. o.
(2) HL L 165. I, 2018.7.2., 1. o.
(3) HL L 129., 2018.5.25., 76. o.
(4) HL L 114. I, 2018.5.4., 1. o.
(5) HL L 85. I, 2019.3.27., 7. o.
(6) HL L 304., 2010.11.20., 47. o.
(7) HL C 366., 2017.10.27., 7. o.
(8) HL C 252., 2018.7.18., 215. o.
(9) HL C 252., 2018.7.18., 201. o.
(10) HL C 390., 2019.11.18., 170. o.
(11) HL C 463., 2018.12.21., 83. o.
(12) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0002.
(13) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0031.
(14) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0098.
(15) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0161.
(16) 91.5. sz. Eurobarométer-felmérés: „The 2019 Post-Electoral Survey – Have European Elections Entered a New Dimension?” (A 2019. évi választásokat követő felmérés – Új dimenziót kaptak-e az európai parlamenti választások?), Európai Parlament, 2019. szeptember.
(17) Az EGSZB 2019. március 20-i tájékoztató jelentése: „A fogyatékossággal élők tényleges jogai arra, hogy szavazzanak az európai parlamenti választásokon”.
(18) FEANTSA és Abbé-Pierre Alapítvány: „Fifth Overview of Housing Exclusion in Europe 2020” (A lakhatásból való kirekesztettség Európában 2020-ban – ötödik áttekintés), 2020. július.
(19) HL C 118., 2020.4.8., 246. o.
(20) HL C 463., 2018.12.21., 89. o.
(21) Eurobarométer 91.5., 2019. szeptember.
(22) A Bizottság „Jelentés a 2019. évi európai parlamenti választásokról” című, 2020. június 19-i közleménye (COM(2020)0252).
(23) Az EGSZB 2019. március 20-i tájékoztató jelentése: „A fogyatékossággal élők tényleges jogai arra, hogy szavazzanak az európai parlamenti választásokon”.
(24) HL L 329., 1993.12.30., 34. o.
(25) HL L 317., 2014.11.4., 1. o.


Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban – A 2018–2019 közötti időszakra vonatkozó éves jelentés
PDF 244kWORD 76k
Az Európai Parlament 2020. november 26-i állásfoglalása az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban – A 2018–2019 közötti időszakra vonatkozó éves jelentés (2019/2199(INI))
P9_TA(2020)0328A9-0226/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára („a Charta”),

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (UNCRPD),

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (CRC),

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendjére és a fenntartható fejlődési célokra,

–  tekintettel az alapvető jogok európai uniós helyzetéről szóló korábbi jelentésekben foglaltakra,

—  tekintettel a Charta 20. cikkére, amely kimondja, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő,

–  tekintettel a Chartának a megkülönböztetés tilalmáról szóló 21. cikkére,

–  tekintettel az Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez való csatlakozására vonatkozó, az EUSZ 6. cikkének (2) bekezdésében foglalt kötelezettségére,

–  tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre(1) (a faji egyenlőségről szóló irányelv),

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28-i 2008/913/IB tanácsi kerethatározatra(3),

–  tekintettel az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló, 2019. október 23-i (EU) 2019/1937 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6-i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel az Európában tapasztalható hajléktalanság elleni sürgős fellépésről szóló strasbourgi plenáris ülésen folytatott vitára, amelyre 2020. január 13-án került sor,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérének 19. alapelvére, amely kimondja, hogy „rászorulók számára hozzáférést kell biztosítani a jó minőségű szociális lakásokhoz vagy lakhatási támogatáshoz”,

–  tekintettel a felülvizsgált Európai Szociális Charta lakhatáshoz való jogról szóló 31. cikkére,

–  tekintettel a Charta 34. cikkének (3) bekezdésére, amely a társadalmi kirekesztés és a szegénység elleni küzdelem érdekében megerősíti a szociális és lakhatási támogatáshoz való jogot,

–  tekintettel a Bizottságnak a dolgozói szegénységről szóló, 2019. évi jelentésére(6)

–  tekintettel az FRA „A gyermekszegénység elleni küzdelem: az alapvető jogok kérdése” című jelentésére,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a migránsok és menekültek a görög szigeteken kialakult helyzetéről szóló 2019. április 11-i 2280 sz. határozatára(7),

–  tekintettel az Európai Szociális Alap Pluszról (ESZA+) szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2019. április 4-i jogalkotási állásfoglalására(8),

–  tekintettel a felülvizsgált Európai Szociális Charta igazságos munkakörülményekhez való jogról szóló 2. cikkére,

–  tekintettel a Charta méltányos és igazságos munkakörülményekhez való jogról szóló 31. cikkére,

–  tekintettel az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló, 2019. április 9-i tanácsi ajánlásra (2019/C 136/01),

–  tekintettel az euróövezet foglalkoztatási és szociális politikájáról szóló, 2019. október 10-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az EU 2019–2027 közötti időszakra szóló, a 2018. november 26-i tanácsi határozaton alapuló ifjúsági stratégiájára,

–  tekintettel az Európai Unióban alkalmazandó átlátható és kiszámítható munkafeltételekről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1152 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(10),

–  tekintettel a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtéséről, valamint a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1158 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(11),

–  tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(12),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz címzett, „Az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelv 20. cikkében előírtak szerinti második jelentés az emberkereskedelem elleni küzdelem terén elért eredményekről (2018)” című jelentésére (COM(2018) 0777),

–  tekintettel az Emberkereskedelem Elleni Küzdelem Szakértői Csoportjának (GRETA) tevékenységeiről szóló 8. általános jelentésre(13) és az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményének valamennyi tagállam általi végrehajtásáról szóló GRETA-jelentésekre(14),

–  tekintettel a Bizottság 2018. november 28-i, az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Beruházási Banknak szóló, „Tiszta bolygót mindenkinek – Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról” című közleményére, COM(2018)0773(15),

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérének 16. alapelvére, amely hangsúlyozza a kellő időben jó minőségű, megfizethető, megelőző és gyógyító egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés jogát;

–  tekintettel a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel a humanitárius segítségnyújtás bűncselekménynek történő minősítésének megelőzésérére vonatkozóan a tagállamoknak szóló iránymutatásokról szóló, 2018. július 5-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel a migráns gyermekek védelméről szóló, 2018. május 3-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a gyermekek bevándorlásügyi fogva tartásának alternatíváiról szóló, 2014. októberi határozatára (RES 2020),

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának 2019. júniusi, „Megmentett életek. Megvédett jogok. A menekültek és a migránsok földközi-tengeri védelme tekintetében megmutatkozó hiányosságok felszámolása” című ajánlására(19),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2019. évi alapjogi jelentésére, valamint annak 2019. júniusi, „A földközi-tengeri kutatás-mentésben részt vevő nem kormányzati szervezetek hajói és bűnügyi nyomozások” című frissítésére(20),

–  tekintettel a büntetés-végrehajtási rendszerekről és a börtönkörülményekről szóló, 2017. október 5-i állásfoglalására(21),

–  tekintettel az antiszemitizmus elleni küzdelemről szóló, 2017. június 1-jei állásfoglalására(22),

–  tekintettel az Európában tapasztalható cigányellenességről és a második világháború alatti roma népirtás Unió általi elismeréséről szóló, a nemzetközi roma nap alkalmából 2015. április 15-én elfogadott állásfoglalására(23),

–  tekintettel „A romák unióbeli integrációjának alapjogi szempontjai: a cigányellenességgel szembeni küzdelem” című, 2017. október 25-i állásfoglalására(24),

–  tekintettel a nemzeti romaintegrációs stratégiák 2020 utáni megerősített uniós stratégiai keretrendszerének, valamint a cigányellenességgel szembeni küzdelem fokozásának szükségességéről szóló, 2019. február 12-i állásfoglalására(25),

–  tekintettel a nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtásáról szóló 2020. szeptember 17-i állásfoglalására: a roma hátterű személyek ellen irányuló negatív hozzáállás elleni küzdelem Európában(26)

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökség „Roma nők kilenc uniós tagállamban” című jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unióban a tömegtájékoztatás szabadságáról és sokszínűségéről szóló, 2018. május 3-i állásfoglalására(27),

–  tekintettel az uniós tagállamokban élő kisebbségek védelméről és megkülönböztetésmentességéről szóló, 2018. február 7-i állásfoglalására(28),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtásáról szóló, 2016. július 7-i állásfoglalására, különös tekintettel az ENSZ CRPD-bizottságának záró észrevételeire(29),

–  tekintettel a Facebook-felhasználók adatainak a Cambridge Analytica általi felhasználásáról és az adatvédelemre gyakorolt hatásokról szóló, 2018. október 25-i állásfoglalására(30),

–  tekintettel „Az újfasiszta erőszak fokozódásáról Európában” című, 2018. október 25-i állásfoglalására(31),

–  tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, 2020. október 7-i állásfoglalására(32),

–  tekintettel a tagállamokban a jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosságok esetén az Unió költségvetésének védelméről szóló, 2019. január 17-i jogalkotási állásfoglalására(33),

–  tekintettel a Bizottság „Az Unión belüli jogállamiság megerősítése Intézkedési terv” című 2019. július 17-i közleményére (COM(2019)0343),

–  tekintettel a „2020. évi jogállamisági jelentés – A jogállamiság helyzete az Európai Unióban” című, 2020. szeptember 30-i bizottsági közleményre (COM(2020)0580) és az azt kísérő, a jogállamiság tagállami helyzetéről szóló – az egyes tagállamok által a Covid19 kapcsán hozott intézkedések demokráciára, jogállamiságra és alapvető jogokra gyakorolt hatásaival foglalkozó – 27 országfejezetre (SWD(2020)0300-0326),

–  tekintettel az interszexuális személyek jogairól szóló, 2019. február 14-i állásfoglalására(34),

–  tekintettel a békés tiltakozáshoz való jogról és az erőszak arányos mértékű alkalmazásáról szóló, 2019. február 14-i állásfoglalására(35),

–  tekintettel az afrikai származású emberek Európában biztosítandó alapvető jogairól szóló, 2019. március 26-i állásfoglalására(36),

–  tekintettel „A szexuális nevelés bűncselekménnyé nyilvánításáról Lengyelországban” című, 2019. november 14-i állásfoglalására(37),

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 30. évfordulója kapcsán a gyermekek jogairól szóló, 2019. november 26-i állásfoglalására(38),

–  tekintettel az Európai Unióban a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség érvényesülésének hátráltatásáról szóló, 2019. február 13-i állásfoglalására(39),

–  tekintettel az esélyegyenlőségi szervekre vonatkozó normákról szóló, (EU) 2018/951 bizottsági ajánlásra(40),

–  tekintettel az LMBTI személyek egyenlőségének előmozdítására irányuló intézkedések listájáról szóló, 2018. évi bizottsági éves jelentésre,

–  tekintettel az LMBTI-személyekkel szembeni nyilvános megkülönböztetésről és gyűlöletbeszédről, többek között az LMBTI-mentes övezetekről szóló, 2019. december 18-i állásfoglalására(41),

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelv végrehajtásáról szóló, 2018. május 30-i állásfoglalására(42),

–  tekintettel az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése alapján Lengyelországgal és Magyarországgal kapcsolatban folyamatban lévő meghallgatásokról szóló, 2020. január 16-i állásfoglalására(43),

–  tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) az A.R. és L.R. kontra Svájc ügyben hozott, 2017. december 19-i határozatára (22338/15), amely megerősítette, hogy az átfogó szexuális nevelés a közegészség védelméhez, a gyermekek szexuális erőszakkal szembeni védelméhez és a társadalmi viszonyokra való felkészítéséhez fűződő jogos érdeket szolgálja; ezért úgy vélte, hogy a tagállamoknak nem kötelező lehetővé tennie a szülőknek, hogy gyermekeiket kivonják az ilyen nevelésből,

–  tekintettel az EJEB Sh.D. és mások kontra Görögország, Ausztria, Horvátország, Magyarország, Észak-Macedónia, Szerbia és Szlovénia ügyre(44), amely megerősíti, hogy a gyermek rendkívüli kiszolgáltatottságának elsőbbséget kell élveznie a szabálytalan jogállással szemben, és a védelmük érdekében szükséges intézkedéseket kell hozni, és hogy a hatóságok megsértették az 5. cikket azáltal, hogy automatikusan alkalmazták a védelmi felügyeleti rendszert anélkül, hogy mérlegelték volna az őrizet alternatíváit vagy a gyermekek fogva tartásának elkerülésére vonatkozó uniós jogi követelményt(45),

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a szülészeti és nőgyógyászati erőszakról szóló, 2019. október 3-i határozatára (RES 2306), valamint az Európa Tanács egyenlőséggel és megkülönböztetésmentességgel foglalkozó bizottságának 2019. szeptember 12-i kapcsolódó jelentésére, amelyben a Közgyűlés felszólítja az Európa Tanács tagállamait, hogy lépjenek fel a nőgyógyászati és szülészeti erőszak ellen, és ajánlásokat fogalmaz meg ennek módjára vonatkozóan,

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának „A nők szexuális és reproduktív egészsége és jogai Európában” című vitaindító dokumentumára (2017),

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának 2019. február 4. és 8. közötti magyarországi látogatását követően elkészített, jelentésére(46),

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének az Európa Tanács tagállamaiban alkalmazott, a jogok visszaszorítását célzó politikákról és gyakorlatokról szóló 2299. sz. határozatára (2019)(47),

–  tekintettel a nemzeti, európai és nemzetközi nem kormányzati szervezetek jelentéseire, valamint az Európa Tanács emberi jogi biztosának jelentéseire,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA), az Európa Tanács és a Velencei Bizottság eddigi munkáira,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága és EJEB ítélkezési gyakorlatára,

–  tekintettel az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményére, amelyet 2011. május 11-én, Isztambulban nyitottak meg aláírásra („Isztambuli Egyezmény”),

–  tekintettel az EU Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásáról és a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet célzó egyéb intézkedésekről szóló 2019. november 28-i állásfoglalására(48),

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság, valamint a Petíciós Bizottság munkájára,

–  tekintettel a Bizottság 2018. évi éves jelentésére az EU Alapjogi Chartájának alkalmazásáról(49),

–  tekintettel az FRA 2018. és 2019. évi alapjogi jelentéseire(50),

–  tekintettel az FRA „Civil társadalmi tér: a szervezetek nézetei” című cikkére, valamint az FRA „Az emberi jogokkal foglalkozó társadalmi szervezeteket érintő kihívások az Unióban” című jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság módosítások formájában megfogalmazott álláspontjára,

–  tekintettel az Állampolgári jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A9-0226/2020),

A.  mivel az EU nemcsak monetáris unió, hanem szociális unió is, amint azt az emberi jogok európai egyezménye, az Európai Szociális Charta és a szociális jogok európai pillére is rögzíti; mivel az EUMSZ 151. cikke hivatkozik az alapvető szociális jogokra, amint azokat az Európai Szociális Charta meghatározza; mivel az Unió az EUSZ 2. cikkében foglalt, a Chartában megjelenő és nemzetközi emberi jogi szerződésekben rögzített értékek, azaz az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok – a kisebbségekhez tartozó személyek jogait is beleértve – tiszteletben tartásának értékein alapul; mivel a Charta az Uniós elsődleges jogának része; mivel az Unió még mindig nem csatlakozott az EJEE-hez, az EUSZ 6. cikk (2) bekezdés szerinti kötelezettsége ellenére sem;

B.  mivel ezek az értékek közösek a tagállamokban, és azokat mind az Uniónak, mind pedig az egyes tagállamoknak valamennyi belső és külső politikájukban egyaránt következetesen tiszteletben kell tartaniuk és tevékenyen elő kell mozdítaniuk; mivel a jogállamiság tiszteletben tartása az alapvető jogok védelmének előfeltétele, és mivel a tagállamok viselik a végső felelősséget azért, hogy az emberi jogokat megoltalmazzák;

C.  mivel az EUSZ 17. cikke értelmében a Bizottságnak biztosítania kell a szerződések alkalmazását; mivel az uniós törvények teljes körű betartásának, valamint a hatalommegosztás, a független igazságszolgáltatás védelme és az állami fellépések kiszámíthatósága biztosításának tagállamok általi megtagadása aláássa az EU hitelességét; mivel a független igazságszolgáltatás, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága, valamint a médiapluralizmus a jogállamiság alapvető elemei;

D.  mivel a 2018-as és 2019-es évben az Unió súlyos és többoldalú kihívásokkal szembesült az alapvető jogok, a jogállamiság és a demokrácia védelmével kapcsolatban, amelyek elválaszthatatlanul összefüggenek egymással; mivel az Európai Bizottság 2019. márciusi Eurobarométer tematikus felmérése szerint a Charta közismertsége továbbra is alacsony; mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége szerint 2018-ban nemcsak az emberi jogok megsértésére derült fény szerte az EU-ban, hanem az emberi jogok védelmét szolgáló rendszerek egészének elutasítására is(51);

E.  mivel a Charta hatékonyabb előmozdítására van szükség, például figyelemfelhívó kampányok révén, annak érdekében, hogy rendelkezései hatékonyabbak legyenek, valamint hogy azt pozitív értelmezési forrásként népszerűsítsék; mivel a tagállamokon belül, de a nemzeti határokon túl is hasznos lehet a fokozott információcsere a bírák, jogászegyesületek és közigazgatási szervek között a Charta alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatokról és megközelítésekről, ideértve adott esetben a meglévő finanszírozási eszközök, például a Jogérvényesülés program keretében biztosított eszközök alkalmazását, továbbá a jogi szakemberek számára célzott képzési programok igénybevételét;

F.  mivel a korrupció súlyosan fenyegeti a demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető jogokat, és az összes uniós tagállamra és az EU egészére nézve káros; mivel a korrupcióellenes jogi keretszabályozást a tagállamok továbbra is eltérően hajtják végre;

G.  mivel a bizonytalan foglalkoztatás és az ifjúsági munkanélküliség növekedése mélységesen aggasztó, és hosszú távú negatív hatásokkal járhat a Charta 31. cikkében foglalt jogokra nézve;

H.  mivel a gyermekek jogait a Charta rögzíti; mivel a gyermekek elsődleges érdekeinek valamennyi uniós fellépés kulcsfontosságú szempontjának kell lenniük, és a gyermekek elsődleges érdekeinek elvét valamennyi jogszabályban, bírósági és kormányzati határozatban, minden szinten teljes mértékben tiszteletben kell tartani; mivel a tagállamoknak biztosítaniuk kell az oktatáshoz való jogot az összes gyermek számára az Európai Unióban, valamint bármelyfajta diszkriminációtól való védelmét;

I.  mivel a nemi alapú erőszak minden formája – beleértve a munkahelyi, otthoni és online zaklatást és erőszakot – az alapvető jogok megsértése, amely életkortól, iskolázottságtól, jövedelemtől, társadalmi helyzettől és származási vagy lakóhely szerinti országtól függetlenül a társadalom minden szintjét érinti, és jelentős akadályt jelent a nők és férfiak közötti egyenlőség tekintetében; mivel mintegy 11 tagállam nem szolgáltat adatokat az intim partner vagy családtag által szándékosan elkövetett emberölések női áldozatairól(52);

J.  mivel az EJEB megállapította, hogy a környezetkárosodás különböző formái az emberi jogok, például az élethez, a magánélethez és a családi élethez való jog, az embertelen és megalázó bánásmód tilalma és az otthon tiszteletben tartásához való jog megsértését eredményezhetik(53); mivel a környezeti igazságtalanságok rendszeresen az egészségügyi kockázatokhoz és a jólétre gyakorolt negatív következményekhez kapcsolódnak, és mivel bizonyos közösségeket és csoportokat, többek között a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű csoportokat, valamint fekete és színes bőrű és etnikai kisebbségekhez tartozó személyeket aránytalanul sújtanak a környezeti terhek;

K.  mivel az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés alapvető jog, és a büntetlenség jelentős akadályát képezi az áldozatok gyógyulásának és védelmének;

L.  mivel az elmúlt években nők és lányok jogainak szervezett visszaszorítására került sor, amikor egyes tagállamok megpróbálták korlátozni a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat, például a nők abortuszhoz való hozzáférésére vonatkozó meglévő jogi védelmét, többek között az abortusz regresszív előfeltételeinek, például a kötelező elfogult tanácsadás vagy a várakozási idők bevezetése, az abortuszhoz való gyakorlati hozzáférés akadályainak fel nem számolása, valamint az abortusz teljes körű betiltására, illetve az abortusz meglévő jogalapjának megszüntetésére tett kísérletek révén; mivel néhány tagállamban kísérletet tettek a szexuális oktatás és a gendertanulmányok korlátozására vagy betiltására, valamint az Isztambuli Egyezmény elleni kampányok előmozdítására, amelyek tagadják a nemi alapú erőszak létezését; mivel a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség érvényesülése terén tapasztalható visszaesés gyakran a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok helyzetének szélesebb körű romlásához kapcsolódik;

M.  mivel a nőgyógyászati és szülészeti erőszak eseteit több tagállamban egyre inkább elítélik(54); mivel a Szerződés védi a nők – köztük a roma nők, a fekete nők és a színes bőrű nők, az LMBT nők és a fogyatékossággal élő nők – jogait azok sokféleségében; mivel a roma nők különösen érintettek a nők jogai tekintetében, és gyakran szembesülnek a verbális, fizikai, pszichológiai és faji zaklatás súlyosbított formáival a reproduktív egészségügyi ellátás létesítményeiben; mivel a romák etnikai szegregációval is szembesülnek a gyermekágyi egészségügyi ellátási intézményekben, ahol szegregált fürdőszobákkal és étkező helyiségekkel ellátott szegregált szobákban vannak elhelyezve; mivel egyes tagállamokban a romákat rendszeres kényszersterilizálásnak vetették alá, és nem volt lehetőségük arra, hogy megfelelő jóvátételt, többek között kártérítést kapjanak emberi jogaik ebből eredő megsértéséért;

N.  mivel az EU-ban a rasszizmus, az intolerancia, a szélsőségesség, az idegengyűlölet, az iszlamofób, az antiszemita és a romaellenes érzelmek terjedése tapasztalható, amelyek egyes tagállamokban elfogadottá váltak, és amelyeket véleményformálók és politikusok szerte az EU-ban felkaroltak, olyan társadalmi légkört előmozdítva, amely termékeny alapot biztosít a rasszizmushoz, a hátrányos megkülönböztetéshez és a gyűlölet-bűncselekményekhez; mivel a muzulmánoknak, köztük a muzulmán nőknek továbbra is általános ellenséges hozzáállással és intoleranciával kell szembesülniük számos uniós országban(55); mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2019. évi jelentésében rámutatott, hogy számos országban megkülönböztető intézményi gyakorlatok, politikák és jogszabályok léteznek; mivel a terrorizmus elleni küzdelem és a terrorizmusellenes politikák nem vezethetnek bizonyos közösségek általános hátrányos megkülönböztetéséhez; mivel 2018 decemberében az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége kifejezetten erre a célra létrehozta a muzulmángyűlölet elleni küzdelemmel kapcsolatos első adatbázist; mivel úgy tűnik, hogy egyre terjed az antiszemitizmus, ahogy azt az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2019. július 4-i jelentése is alátámasztotta, és több tagállam is az antiszemitizmus által motivált bűncselekmények számának növekedéséről számol be; mivel az etnikai és vallási kisebbségek gyakran szembesülnek verbális, fizikai, pszichológiai és faji alapú zaklatással; mivel alapvető fontosságú az oktatás és képzés fejlesztése a kritikus gondolkodás előmozdítása, a hátrányos megkülönböztetés és az intolerancia valamennyi formájának azonosításához szükséges eszközök biztosítása, valamint a digitális műveltség előmozdítása érdekében;

O.  mivel az államok egyre nagyobb mértékben folyamodnak az új technológiákhoz, például a prediktív rendészet és az arcfelismerés használatához, ami többféle kockázatot jelent, különösen az európai etnikai kisebbségek számára;

P.  mivel az LMBTI-jogok terén súlyos visszalépés mutatkozik, olyannyira, hogy az egyik tagállamban „LMBTI-mentes zónákat” is bevezettek(56);

Q.  mivel az Unió és a tagállamok megosztott hatáskörrel rendelkeznek a lakhatás terén; mivel nemzeti és uniós szintű stratégiára egyaránt szükség van; mivel a hajléktalanság olyan helyzet, amely az egyéneket megfosztja emberi jogaiktól, és így önmagában is sérti az emberi jogokat; mivel Unió-szerte megfigyelhető a kilakoltatások és a hajléktalanság növekedésének tendenciája(57);

R.  mivel a megfizethető lakások jelenleg a növekvő kereslet ellenére is szűkösek Európában; mivel a Hajléktalanokkal Foglalkozó Nemzeti Szervezetek Európai Szövetsége (FEANTSA) által közzétett éves összefoglalók bizonyítékot találtak arra, hogy szinte az egész EU-ban/EGT-ben növekszik a hajléktalanság aránya; a 2018. évi FEANTSA-jelentés megállapította, hogy a rendkívül kiszolgáltatott családok életkörülményeinek romlása miatt a gyermekek válnak a sürgősségi menedékhelyeken tartózkodók legnagyobb csoportjává(58);

S.  mivel a véleménynyilvánítás szabadságát, valamint a tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét a Charta 11. cikke, és az Emberi Jogok Európai Egyezményének (EJEE) 10. cikke rögzíti; mivel a független igazságszolgáltatás, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága, valamint a médiapluralizmus a jogállamiság kulcsfontosságú elemei, és létfontosságúak az EU és tagállamai demokratikus működéséhez;

T.  mivel az újságírók ellen irányuló fenyegetések és támadások száma Unió-szerte megnövekedett(59); mivel az EBESZ arról számol be, hogy továbbra is jellemző az ilyen bűncselekmények büntetlensége, mivel például az újságírókat érintő gyilkossági ügyek kevesebb mint 15%-át derítik fel az EBESZ-régióban (a Media freedom jelentése); mivel ez egyértelműen romlik az újságírók védelme tekintetében, ami aláássa a tömegtájékoztatás szabadságát és a véleménynyilvánítás szabadságát, veszélyeztetve a demokráciát;

U.  mivel a „tömegtájékoztatás szabadságáról és sokszínűségéről az Európai Unióban” című parlamenti állásfoglalás hangsúlyozta, hogy a tagállamoknak és az Európai Bizottságnak tartózkodniuk kell az internet-hozzáférés és az alapvető emberi jogok gyakorlásának korlátozására, valamint a nyilvános közlések feletti ellenőrzés megszerzésére irányuló, rendkívüli állapot önkényes bevezetésével vagy más indokokra való hivatkozással hozott szükségtelen vagy aránytalan intézkedések elfogadásától; mivel e törvények szövegezése némely esetben homályos és pontatlan, így amikor a végrehajtásukra kerül sor, széles mérlegelési jogkört biztosítanak a bűnüldöző hatóságoknak, és növelik a kockázatát a békés gyülekezés szabadságához való jog önkényes korlátozásának;

V.  mivel 2018-ban és 2019-ben bebizonyosodott, hogy egyes nagy közösségimédia-cégek a hatályban lévő adatvédelmi törvényeket megsértve hozzáférést biztosítottak harmadik felek alkalmazásai számára a felhasználók személyes adataihoz, és ezekkel a személyes adatokkal egyre növekvő mértékben élnek vissza a viselkedések előrejelzése és manipulálása, többek között választási kampányok céljára; mivel a technológia folyamatos fejlődésének fényében az alapvető jogokba való beavatkozás komoly méreteket ölthet; mivel számos információs rendszer gyakorolhat hatást az alapvető jogokra, például az adatvédelemmel és a magánélet megsértésével;

W.  mivel a technológia folyamatos fejlődésének fényében nem könnyű megjósolni az alapvető jogokkal való kölcsönhatásokat; mivel számos információs rendszer gyakorolhat hatást az alapvető jogokra, például az adatvédelemmel és a magánélet megsértésével kapcsolatos hiányosságokra; mivel e rendszerek egyre nagyobb interoperabilitása az állampolgárok, és ezáltal azok jogainak erőteljes és időben történő védelméhez vezethet, különösen az eltűnt gyermekek, az emberkereskedelem vagy a pénzhamisítási ügyek kezelése esetében; mivel a biztonsággal foglalkozó különféle uniós ügynökségek közötti együttműködés és információcsere létfontosságú a terrorizmus és a radikalizálódás, valamint a kiberbűnözés elleni időben történő és eredményes küzdelem tekintetében;

X.  mivel a visszaélést bejelentő személyek és az újságírók alapvető szerepet játszanak minden nyílt és átlátható demokráciában; mivel a visszaélést bejelentő személyek és az újságírók hozzájárulnak az átláthatóság, a demokrácia és a jogállamiság előmozdításához azáltal, hogy bejelentik az olyan törvénybe ütköző vagy nem megfelelő, a közérdeket veszélyeztető magatartásokat, mint például a korrupciós cselekedetek, a bűncselekmények vagy az összeférhetetlenségek, amelyek veszélyeztetik az állampolgárok jogait és szabadságát; mivel a visszaélések bejelentése és az újságírás a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságának alapvető elemei; mivel az Unióban az újságírók és a média egyéb szereplői többszörös támadásoknak, fenyegetéseknek és nyomásgyakorlásnak vannak kitéve az állami és nem állami szereplők részéről; mivel az újságírók és a visszaélést bejelentő személyek megfelelő uniós, nemzeti és nemzetközi szintű védelme, valamint az újságírók – különösen az oknyomozó újságírók – és a visszaélést bejelentő személyek fontos társadalmi szerepének elismerése alapfeltétele annak, hogy biztosítsuk e szerepük hatékony ellátását;

Y.  mivel az EJEE 11. cikke és a Charta 12. cikke kimondja, hogy mindenkit megillet a békés gyülekezés szabadságának és az egyesülési szabadságnak a joga, ideértve azt is, hogy mindenkinek joga van az érdekeit képviselő szakszervezetek létrehozásához és az azokhoz való csatlakozáshoz; mivel a demokratikus társadalmakban a gyülekezés szabadsága egyike azon eszközöknek, amelyek révén a polgárok részt vehetnek a nyilvános vitákban és társadalmi változásokat idézhetnek elő;

Z.  mivel az eljáró rendőröknek mindig azonosíthatónak kell lenniük annak érdekében, hogy lehetővé tegyék az erőszak esetleges túlzott mértékű alkalmazásának kivizsgálását, és a nemzeti hatóságoknak meg kell határozniuk a kapcsolódó felelősségi köröket; mivel a tagállamok eltérő küszöbértékeket határoztak meg az erőszak és a fegyverek bűnüldöző hatóságok általi, a közrend fenntartása érdekében történő alkalmazására vonatkozóan; mivel több tagállam(60) olyan törvényeket fogadott el, amelyek a békés gyülekezés szabadságának aránytalan korlátozásához vezethetnek;

AA.  mivel a civil társadalom mozgástere egyes tagállamokban csökken; mivel a tagállamok felelősek annak biztosításáért, hogy a civil társadalmi szervezetek és az emberijog-védők jogait ne korlátozzák, és hogy ehhez egy kedvező jogszabályi és szabályozási környezet álljon rendelkezésre, ahogy azt „A Tanács következtetései az Alapjogi Chartáról: hol tartunk tíz év elteltével és merre tovább?” című, nemrégiben elfogadott dokumentum is megerősíti; mivel a tagállamoknak a civil társadalmi szervezetek munkáját is támogatniuk kell a megfelelő finanszírozás, valamint az ilyen szervezetekkel folytatott gyümölcsöző együttműködést szolgáló mechanizmusok biztosítása révén;

AB.  mivel az emberijog-védők és a civil társadalmi szervezetek hitelének rontására irányuló, az állam és a nem állami szereplők által szponzorált kampányok stratégiáinak célja az alapvető jogokra vonatkozó törvények felborítása; mivel ezeknek a kampányoknak az üzeneteit a hagyományos média és a közösségi hálózatok is gyakran visszhangozzák, míg azokat, akik védik a migránsokat és a menedékkérőket, az LMBTI+ közösségeket, a nemi alapú erőszak túlélőit, a hívő és vallásos személyeket és egyéb marginalizálódott csoportokat, továbbra is kriminalizálják és megbélyegzik;

AC.  mivel a IOM szerint 2019-ben 1885, 2018-ban pedig 2299 Európába tartó személy halt meg vagy tűnt el a Földközi-tengeren; mivel a Líbiából Európába vezető út továbbra is a legtöbb halálos áldozatot szedő migrációs útvonal a világon (2019-ben eddig 646-an vesztették életüket), és 2018-ban ötször több volt itt a haláleset, mint 2015-ben, aminek oka a líbiai partok közelében végzett kutatási és mentési műveletek csökkenése(61); mivel az életmentés a veszélyben lévőkkel való szolidaritást kifejező fellépés, de legelsősorban a nemzetközi – és az uniós – jog által előírt törvényi kötelezettség, mivel az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményének – amelyet a tagállamok és maga az EU is ratifikált – 98. cikke előírja a tagállamok számára, hogy a tengeren bajba jutott minden személynek nyújtsanak segítséget(62);

AD.  mivel a szolidaritás bűncselekménnyé nyilvánítását továbbra is a Földközi-tengeren életeket menteni próbáló nem kormányzati szervezetek munkájának akadályozására használják; mivel a migránsoknak és menedékkérőknek nyújtott segítség miatt egyes személyekre büntetést szabtak ki több uniós országban, ami alátámasztja a migránsoknak és menedékkérőknek biztosított humanitárius segítségnyújtás bűncselekménnyé nyilvánításának aggasztó tendenciáját;

AE.  mivel az EU-nak az uniós és a nemzetközi jog értelmében kötelessége befogadni és feldolgozni azoknak a kérelmeit, akik menedékjogért folyamodva érkeznek az Unióba; mivel a menedékkérők visszafordítása sérti az uniós és a nemzetközi jogot, és megakadályozza a menedékkérőket abban, hogy éljenek az e jogszabályokban határozottan rögzített jogi biztosítékokkal; mivel az Európa Tanács emberi jogi biztosa súlyos aggodalmának adott hangot az erőszakos visszafordításokról szóló következetes beszámolókkal kapcsolatban;

AF.  mivel a migráció az EU múltjának, jelenének és jövőjének része, és korunk egyik legnagyobb kihívása, amely egyértelmű kihatással van az alapvető jogokra; mivel a menedékkérőknek biztosítani kell a jogot és a lehetőséget arra, hogy menedékkérelmüket az EU-ba történő belépéskor a hivatalos határátkelőhelyeken nyújtsák be; mivel elhangzottak a migránsok és a menedékkérők alapvetői jogainak megsértésével kapcsolatos vádak; mivel a határőröknek megfelelő szolgáltatásokat kell nyújtaniuk a menekülteknek, figyelemebe véve a kiszolgáltatott helyzetben lévők, például a gyermekek, a traumát elszenvedett személyek és a terhes nők egyedi körülményeit;

AG.  mivel az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség szerint 2018-ban a nők tették ki az EU külső határain keresztül illegálisan belépők 18%-át, és a migránsok közel egyötödét gyermekként vették nyilvántartásba, akik közül 3750 volt a kísérő nélküli kiskorú; mivel ezek a nők és gyermekek különösen ki vannak téve az alapvető jogaikkal való visszaélésnek, például az emberkereskedelemnek; mivel a tagállamoknak gyermekvédelmi rendszereket kell kiépíteniük és megerősíteniük a gyermekeket érő erőszak, bántalmazás, elhanyagolás és kizsákmányolás megelőzése és az e cselekményekre való reagálás érdekében;

AH.  mivel a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a migráns és menekült gyermekek az Európai Unió területére való megérkezésüket követően gyorsan hozzáférjenek az oktatáshoz;

AI.  mivel a terrorcselekmények jelentik az alapvető jogok és szabadságok egyik legsúlyosabb megsértését; mivel 2018 és 2019 folyamán az Európai Unión belül a terrorizmus dicsőítését és a terroristák iránti tiszteletet kifejező cselekedetekre került sor; mivel az ilyen jellegű cselekedetek legitimálják a terrorizmust, veszélyeztetik a demokráciát és megalázóak az áldozatok számára;

Gazdasági és szociális jogok

1.  elismeri, hogy az EU fontos szerepet játszik a szegénység és a társadalmi kirekesztés megelőzésében a tagállamokban; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU és tagállamai a gyermekszegénység felszámolására irányuló egyedi programokat dolgozzanak ki, mivel különös figyelmet kell fordítani a szegénységnek a gyermekek társadalmi, pszichológiai és fizikai fejlődésére gyakorolt különösen káros hatásaira; valamint a jövő felnőtt generációira gyakorolt egészségügyi hatásokra; hangsúlyozza, hogy a gyerekek a társadalmi és gazdasági kirekesztés aránytalanul nagy kockázatának vannak kitéve, és hogy a bántalmazás, az erőszak, a kizsákmányolás, a szegénység, és a társadalmi kirekesztés valamennyi formája révén alapvető jogaik sérülnek; hangsúlyozza, hogy a szegénység önmagában is a társadalmi igazságtalanság egyik formája, amely a nemek közötti egyenlőtlenségeken, a hátrányos megkülönböztetésen és az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés egyenlőtlen esélyein alapul; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a gazdaságpolitikai javaslatok megtételekor vegyék figyelembe az alapvető jogokat, és biztosítsák, hogy az emberi jogokra gyakorolt esetleges káros hatások felmérése érdekében az e javaslatok elfogadására vonatkozó döntésekkel összefüggésben kerüljön sor emberi jogi hatásvizsgálatokra; felhívja a tagállamokat, hogy mindenki számára biztosítsák az egészségügyi ellátáshoz, a minőségi oktatáshoz és a lakhatáshoz való egyenlő hozzáférést;

2.  hangsúlyozza, hogy a közszolgáltatásokra fordított kormányzati kiadások jelentős csökkentése súlyos hatással volt az egyenlőtlenségekre, ami mélyrehatóan befolyásolta az EU társadalmi szerkezetét számos tagállamban, és ez ma is folytatódik – súlyosbítva a már eleve növekvő egyenlőtlenségeket és az alapvető jogok megsértését eredményezve –, és különösen nagymértékben érinti a nőket, a fogyatékossággal élőket, az időseket, a gyermekeket, a migránsokat, a romákat, a vándorló életmódot folytató csoportokat, az LMBTI+ személyeket és más hátrányos helyzetű csoportokat; megismétli, hogy a makrogazdasági politikákat nemcsak a gazdasági növekedésnek, hanem a társadalmi normáknak is vezérelniük kell annak biztosítása érdekében, hogy a társadalom legsérülékenyebb tagjai teljes mértékben élvezhessék szociális, politikai és gazdasági jogaikat; hangsúlyozza, hogy a minőségi oktatáshoz és foglalkoztatáshoz való egyenlő hozzáférés és lehetőségek döntő szerepet játszanak az egyenlőtlenségek csökkentésében és az emberek szegénységből való kiemelésében; elismeri a munkavállalók jogainak, például a szülési és apasági szabadságnak a fontosságát, amelyek segítenek egészséges és stabil környezetet teremteni a gyermekek számára; felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el jogszabályokat e jogok védelme és megerősítése érdekében, amelyek hozzájárulnak a családok társadalmi és gazdasági stabilitásához; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő munkakörülményeket és védelmet a gazdasági kizsákmányolással és a hátrányos megkülönböztetéssel szemben, különösen az ilyen egyenlőtlenségekkel szemben leginkább kiszolgáltatott csoportok, például a fiatalok számára; felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg az ifjúsági garancia végrehajtását; biztosítva valamennyi fiatal magas színvonalú foglalkoztatási, oktatási és képzési lehetőségekhez való hozzáférését és e lehetőségek tagállamok és régiók közötti egyenlő megoszlását; felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelvet a foglalkoztatási lehetőségekhez való egyenlő hozzáférés biztosítása érdekében, tekintet nélkül a vallási meggyőződésre, életkorra, fogyatékosságra és szexuális irányultságra;

3.  hangsúlyozza, hogy a lakhatás nem pusztán árucikk, hanem szükséglet, mivel az ezt nélkülöző polgárok nem vehetnek részt teljes mértékben a társadalomban és nem élvezhetik valamennyi alapvető jogukat; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a lakásárak különösen a fiatalokat zárják ki a lakhatási lehetőségekből, és elítéli a bérbeadók által alkalmazott megkülönböztetést és azokat a politikákat, amelyek csökkentik a fiatalok lakhatási támogatását; riasztónak tartja, hogy a legtöbb uniós tagállamban a hajléktalanok mintegy egyharmada a 18–29 év közötti korcsoportba tartozik; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy építsék be az Európa Tanács emberi jogi biztosának „A megfizethető lakhatáshoz való jog: Európa elhanyagolt kötelessége” című, 2020. január 23-i megjegyzésében foglalt ajánlásokat, különös tekintettel arra az ajánlásra, hogy minden tagállamnak haladéktalanul el kell fogadnia és kötelezőnek kell elismernie a felülvizsgált Európai Szociális Charta lakhatáshoz való jogról szóló 31. cikkét; felhívja a tagállamokat, hogy szociálpolitikai prioritásaik között kapjon helyet az állampolgárok megfelelő lakhatáshoz való joga, és növeljék a szociális és megfizethető lakhatásra irányuló beruházásokat, különösen a hátrányos helyzetű és kiszolgáltatott csoportok védelme érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy megfelelően vizsgálja ki a faji egyenlőségről szóló irányelv értelmében tiltott, a lakhatáshoz való hozzáférés terén megnyilvánuló hátrányos megkülönböztetés eseteit, és jogsértés esetén indítson kötelezettségszegési eljárást;

4.  kiemeli a Charta 37. cikkét, amely kimondja, hogy a magas szintű környezetvédelem megvalósítására, valamint a környezet minőségének javítására irányuló intézkedéseket be kell építeni az Unió politikáiba; hangsúlyozza, hogy a releváns környezetvédelmi szempontokat sürgősen be kell építeni valamennyi szakpolitika és kezdeményezés döntéshozatali folyamatába, és úgy véli, hogy valamennyi makrogazdasági politikát a fenntarthatóságnak kell vezérelnie a környezeti szempontból fenntartható gazdaságra való igazságos átállás biztosítása érdekében, a fenntartható foglalkoztatás védelme és megteremtése mellett; valamint az emberiséget fenyegető egyik legsúlyosabb veszély kezelése érdekében; felszólít az Aarhusi Egyezmény uniós szintű végrehajtására, amely összekapcsolja a környezetvédelmi és az emberi jogokat; kiemeli, hogy az egyének számára súlyos negatív következményekkel járhat mind a környezetkárosodás, mind pedig az, hogy néhány hatóság elmulasztja az egyéneket érintő súlyos környezeti kockázatokkal kapcsolatos tájékoztatást;

5.  emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 6. cikke értelmében az emberi egészség védelme és javítása az uniós tagállamok hatáskörébe tartozik;

Az egyenlő bánásmódhoz való jog

6.  megismétli annak fontosságát, hogy a nők és a lányok rendelkezhessenek testük és szexuális életük felett; felhív minden tagállamot, hogy garantálják az átfogó szexuális nevelést, valamint a nők és lányok családtervezéshez és a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos szolgáltatások teljes köréhez való gyors hozzáférését, beleértve a korszerű fogamzásgátlási módszereket és a biztonságos és legális abortuszt is;

7.  elítéli a nemek közötti egyenlőség és a nők jogai, többek között a szexuális és reproduktív egészség és jogok elleni, globális és európai szinten jelenleg tapasztalható látható és szervezett támadásokat; határozottan kijelenti, hogy a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos szolgáltatások megtagadása a nők és lányok elleni erőszak egyik formája, és hangsúlyozza, hogy az EJEB több alkalommal is kimondta, hogy az abortuszra vonatkozó korlátozó jogszabályok és a legális terhességmegszakításhoz való hozzáférés megakadályozása sérti a nők emberi jogait; megismétli, hogy az, hogy az egészségügyi szakemberek személyes alapon megtagadják a reproduktív és szexuális egészségügyi szolgáltatások teljes körének biztosítását, nem sértheti a nők és lányok reproduktív ellátáshoz való jogát; kéri a Bizottságot, hogy alapjogi stratégiájába foglalja bele, hogy tiszteletben kell tartani a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat;

8.  határozottan elítéli az Unióban a nőgyilkosságok riasztó számát, amely a nők elleni erőszak legszélsőségesebb formája; sajnálatosnak tartja, hogy egyes tagállamokban nem állnak rendelkezésre adatok, ami azt tükrözi, hogy ezt a problémát nem ismerik el; ismételten kéri a Tanácsot, hogy sürgősen zárja le a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló isztambuli egyezmény EU általi ratifikálását az egyezményhez való széles körű, korlátozások nélküli csatlakozás alapján; sürgeti a Tanácsot, valamint azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy zárják le az isztambuli egyezmény ratifikálását;

9.  határozottan elítéli a nők elleni szexuális, nőgyógyászati és szülészeti erőszak minden formáját, például a nem megfelelő vagy beleegyezés nélküli cselekményeket, az érzéstelenítés nélküli fájdalmas beavatkozásokat, a női nemi szervek megcsonkítását, a kényszerabortuszt, a kényszersterilizációt és a kényszerített béranyaságot;

10.  határozottan elítéli a roma nők etnikai szegregációját az anyák egészségügyi ellátásában; felszólítja a tagállamokat, hogy haladéktalanul tiltsák be az etnikai szegregáció valamennyi formáját az egészségügyi létesítményekben, köztük az anyák egészségügyi ellátását szolgáló létesítményekben is; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak hatékony és időben történő jogorvoslatot a kényszersterilizálás valamennyi túlélője számára, többek között hatékony kártalanítási rendszerek létrehozása révén;

11.  elítéli a gyűlölet-bűncselekményeket és a gyűlöletbeszédet, valamint a faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vélemény, kisebbségi helyzet, fogyatékosság, szexuális irányultság, nemi identitás, nemi önkifejezés vagy szexuális jellemzők alapján történő hátrányos megkülönböztetést; ismételten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az online gyűlöletbeszéd továbbra is gyakori és sürgető problémát jelent; óva int a gyűlöletbeszéd és a rasszizmus különböző formái – például az iszlamofóbia, a cigányellenesség, az antiszemitizmus, valamint a fekete és színesbőrű emberekkel szembeni rasszizmus – számos tagállamban tapasztalható növekedése és normalizálódása ellen, amelyet tovább erősít a szélsőséges mozgalmak és retorikájuk térnyerése, valamint egyes tagállamokban a kormányzati képviselők vagy politikai vezetők rasszista, idegengyűlölő és LMBTI-ellenes, gyűlöletkeltő megnyilvánulásai; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az áldozatok azért nem tesznek feljelentést a gyűlölet-bűncselekmények esetében, mert a tagállamokban nem állnak rendelkezésre megfelelő biztosítékok, a hatóságok pedig nem vizsgálják ki megfelelően a gyűlölet-bűncselekményeket, illetve nem érik el, hogy az elkövetőket elítéljék; hangsúlyozza, hogy az áldozatokat ösztönözni és segíteni kell a gyűlölet-bűncselekmények vagy a hátrányos megkülönböztetés bejelentésében, és teljes körű védelmet és támogatást kell biztosítani részükre; emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a gyűlölet-bűncselekményeket és a gyűlöletbeszédet ténylegesen jegyzőkönyvbe vegyék és kivizsgálják, valamint azokkal kapcsolatban büntetőeljárást és bírósági eljárást indítsanak; kéri a Bizottságot és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét, hogy folytassák a gyűlölet-bűncselekmények és gyűlöletbeszéd nyomon követésével kapcsolatos munkájukat, és rendszeresen számoljanak be az esetekről és a tendenciákról;

12.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unióban támadások történtek keresztény kegyhelyek vagy a kereszténységhez egyéb módon kapcsolódó helyek – például templomok, temetők, emlékművek és szobrok – ellen; elítél a keresztények ellen indított minden támadást, és felszólít a keresztényekkel való egyenlő bánásmódra Európában és világszerte;

13.  emlékeztet arra, hogy az uniós intézmények és ügynökségek valamennyi polgár vonatkozásában kötelesek teljes mértékben érvényre juttatni a gondolatszabadsághoz, valamint a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot, valamint a valláson vagy meggyőződésen – többek között filozófiai meggyőződésen – alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmát a közéletben és a magánéletet tekintve egyaránt; felhívja a tagállamokat, hogy védelmezzék a gondolat- és lelkiismereti szabadságot, valamint a vallás vagy meggyőződés szabadságát, és ténylegesen hajtsák végre az ezek előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatásokat;

14.  rendkívül aggasztónak tartja, hogy míg a fasizmus népszerűsítését több tagállam nemzeti joga tiltja, a fasiszta szimbólumok és retorika neofasiszta mozgalmak általi használata egyre inkább teret nyer néhány tagállamban; mély aggodalmát fejezi ki a fasizmus egyre növekvő elfogadottsága miatt az Unióban; sürgeti a tagállamokat, hogy hatékonyan tiltsák be a neofasiszta és neonáci csoportokat, valamint a nácizmust és a fasizmust magasztaló és dicsőítő más alapítványokat és szervezeteket;

15.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a faji egyenlőségről szóló irányelv teljes körű végrehajtását a fekete és színesbőrű emberekkel szembeni, tartósan megnyilvánuló rasszizmussal, a transzfóbiával, a cigányellenességgel, az antiszemitizmussal és az iszlamofóbiával szembeni küzdelem érdekében; elítéli, hogy a faji, etnikai, nyelvi és vallási kisebbségek strukturális rasszizmussal, hátrányos megkülönböztetéssel, gyűlölet-bűncselekményekkel és gyűlöletbeszédekkel, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés hiányával, valamint folyamatos társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségekkel szembesülnek többek között a lakhatás, az egészségügy, a foglalkoztatás és az oktatás területén is, és ezeket az alapvető jogok maradéktalan érvényesülése, a befogadás és az egyenlőség jelentős akadályaiként kell elismerni;

16.  szorgalmazza az egyenlő bánásmódról szóló – még mindig a Tanács általi jóváhagyásra váró – 2008. évi javasolt irányelv gyors elfogadását annak érdekében, hogy sikerüljön orvosolni az uniós jogi keret által biztosított védelem jelenlegi hiányosságait az életkoron, fogyatékosságon, valláson vagy meggyőződésen vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetésmentesség tekintetében az élet olyan kulcsfontosságú területein, mint a szociális védelem, az oktatás, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés; kéri a Bizottságot, hogy aktívan küzdjön a szegregáció és a hátrányos megkülönböztetés ellen, többek között kötelezettségszegési eljárások indítása révén, előmozdítva a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló kerethatározat hatékony alkalmazását; emlékeztet arra, hogy ezeket az intézkedéseket megfelelő nemzeti integrációs stratégiáknak kell kísérniük;

17.  emlékeztet arra, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény célja, hogy esélyegyenlőséget biztosítson az akadálymentesítés, a részvétel, az egyenlőség, a munkavállalás, az oktatás és képzés, a szociális védelem, az egészségügy és az EU külső tevékenysége tekintetében; hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő személyek továbbra is hátrányos helyzetben vannak és hátrányos megkülönböztetést tapasztalnak a munkavállalás, az oktatás és a társadalmi befogadás terén; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza a közterületek akadálymentességének fontosságát, a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatására vonatkozó minimális arány megállapítását, az inkluzív oktatás garantálását, beleértve az Erasmus+-hoz hasonló kezdeményezésekhez való hozzáférést, különös tekintettel a fogyatékossággal élő gyermekekre;

18.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a gyermekek mindenfajta megkülönböztetéssel szemben védelmét az oktatás területén; különösen azt kéri, hogy a fogyatékosságuk miatt nyelvi problémával – például autizmus spektrumzavarral – küzdő gyermekek részesüljenek különleges védelemben a többnyelvű környezetben folytatott tanulmányaik során, hogy a családjuk kívánsága szerint anyanyelvükön is tanulhassanak;

Szabadságok

19.  felhívja a tagállamokat a dinamikus, független, pluralista és szabad médiaágazat védelmére és fejlesztésére; elítéli ezzel összefüggésben mindazon intézkedéseket, amelyek célja a kritikus média elhallgattatása, valamint a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének aláásása, többek között olyan kifinomult módokon, amelyek jellemzően nem vezetnek ahhoz, hogy az Európa Tanács újságírók védelmével és az újságírók biztonságával foglalkozó platformja riasztást kapjon; aggodalmát fejezi ki az olyan, kormányzatok által ellenőrzött szervek létrehozása miatt, amelyek egy ország médiakörnyezetének nagy részét irányítják, valamint a közszolgálati médiaorgánumok pártérdekek kiszolgálása érdekében történő eltérítése miatt; emlékeztet arra, hogy ahol a médiabeli tulajdonviszonyok továbbra is erősen koncentráltak – akár kormányzati, akár magántulajdonról van szó –, ott jelentős kockázat merül fel a médiatartalmakban megjelenített információk és nézőpontok sokféleségére nézve; emlékeztet arra, hogy a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága – beleértve a művészi önkifejezés szabadságát is – és a tömegtájékoztatás szabadsága alapvető fontosságú a demokrácia és a jogállamiság szempontjából, és sürgeti a tagállamokat, hogy garantálják médiahatóságaik függetlenségét; emlékeztet arra, hogy az információk és eszmék akár szóban, akár írásban vagy nyomtatott formában, művészet formájában vagy bármely más eszköz útján történő kereséséhez, fogadásához és közléséhez való jog a művészi önkifejezés szabadságának részét képezi(63);

20.  rámutat az oknyomozó újságírás alapvető szerepére a tekintetben, hogy éberen őrködik egy demokratikus társadalomban, erősítve a politikai szereplők nyilvános felügyeletét, többek között a korrupció területén; elítéli, hogy számos tagállamban továbbra is előfordul és erősödik az újságírókkal szembeni erőszak, fenyegetés és megfélemlítés – többek között az alapvető jogok megsértését érintő információk nyilvánosságra hozatala kapcsán –, ami gyakran öncenzúrához vezet, és aláássa a polgárok tájékoztatáshoz való jogát; kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot olyan erőteljes és átfogó mechanizmusokra irányulóan, amelyek védik és erősítik a szólásszabadságot és a tömegtájékoztatás szabadságát, valamint fokozzák az újságírók védelmét, többek között a médián belüli tulajdonviszonyok átláthatóságának garantálásával, a közéleti részvétel elleni stratégiai perekkel szembeni, az EU egészére kiterjedő irányelv elfogadásával, a független médiát és az oknyomozó újságírókat támogató állandó uniós alap létrehozásával, továbbá a veszélyben lévő újságírók esetében alkalmazható gyorsreagálási mechanizmus felállításával; felhívja a tagállamokat, hogy előzzék meg és szankcionálják az újságírókkal szemben munkájuk végzése során elkövetett támadásokat;

21.  hangsúlyozza, hogy a visszaélést bejelentő személyek különösen fontos szerepet játszanak a közérdek védelmében és a nyilvános elszámoltathatóság és feddhetetlenség kultúrájának a köz- és magánintézményekben történő előmozdításában; felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen és maradéktalanul ültessék át a nemzeti jogba az (EU) 2019/1937 irányelvet, hogy hatálybalépését követően a lehető legjobban kifejthesse hatását; ösztönzi a tagállamokat, hogy ezeket az intézkedéseket egészítsék ki annak érdekében, hogy akkor is védjék a visszaélést bejelentő személyeket, ha az uniós jog körén kívül eső jogsértésekről tesznek bejelentést;

22.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a propaganda és a félretájékoztatás különböző formái veszélyeztetik a szólásszabadságot, a véleménynyilvánítás szabadságát és a média függetlenségét, és kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak a politikai vita minőségére és a polgárok demokratikus társadalmakban való részvételére; felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a médiatudatosságot és fektessen be annak erősítésébe, tevékenyen támogassa a minőségi újságírást, ösztönözze az adatvédelmet, valamint hozzon létre átláthatóbb online ökoszisztémát, egyúttal védelmezve a tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét;

23.  hangsúlyozza, hogy a politikai profilalkotás, a dezinformáció és az információk manipulálása veszélyt jelent az EU demokratikus értékeire; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy járuljanak hozzá a kritikus gondolkodással kapcsolatos oktatás és képzés fejlesztéséhez, hogy az állampolgárok saját véleményt formálva nézhessenek szembe ezekkel a veszélyekkel;

24.  hangsúlyozza, hogy a bűnüldöző szervek tagjainak szolgálatteljesítés során tiszteletben kell tartaniuk és védelmezniük kell valamennyi személy emberi méltóságát, és biztosítaniuk kell emberi jogaik érvényesülését; hangsúlyozza, hogy a rendőri erők elsődleges feladata, hogy biztosítsák a polgárok biztonságát, valamint a tiltakozások békés lebonyolítását; elítéli a békés tüntetések során a bűnüldöző hatóságok erőszakos és aránytalan beavatkozását; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a bűnüldöző hatóságok mindig jogszerűen, arányosan és csak a legvégső esetben alkalmazzanak erőszakot, és ennek során vigyázzanak az emberek életére és testi épségére; felhívja az illetékes nemzeti hatóságokat, hogy biztosítsák az átlátható, pártatlan, független és hatékony vizsgálatot minden, aránytalan erőszak alkalmazásával kapcsolatos gyanú vagy állítás esetén; emlékeztet arra, hogy a bűnüldöző szervek teljes mértékben elszámoltathatóak feladataik teljesítése, valamint a vonatkozó jogi és operatív kereteknek való megfelelés tekintetében;

25.  határozottan elítéli a gyülekezés szabadságára vonatkozó korlátozások növelését, többek között a választási időszakokban; kéri a tagállamokat, hogy ne fogadjanak el korlátozó jogszabályokat a gyülekezés szabadságát illetően, és arra ösztönzi az EU-t és tagállamait, hogy tegyenek további lépéseket a gyülekezés szabadságának mint alapvető jognak és mint a demokratikus folyamatok alapelvének garantálása és védelme érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy vállaljon aktív szerepet e jogok előmozdításában a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban;

26.  emlékeztet arra, hogy a civil társadalom alapvető szerepet tölt be helyi, regionális, nemzeti, uniós és nemzetközi szinten a polgárok érdekeinek képviselete; a megfelelő képviselettel nem rendelkező kisebbségek hangjának felerősítése; valamint az EUSZ 2. cikkében foglalt elvek védelme és előmozdítása terén; hangsúlyozza, hogy olyan ösztönző környezetet kell biztosítani a civil társadalmi szervezetek számára, amelyben támadásoktól mentesen, szükségtelen és önkényes korlátozások nélkül működhetnek;

27.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamokban egyre szűkül a független civil társadalom, különösen a nőjogi szervezetek, az LMBTI-szervezetek és az emberijog-védők mozgástere, ideértve az indokolatlan adminisztratív terheket, az érdekérvényesítési tevékenység pénzügyi támogatásának csökkentését, valamint a gyülekezési és a szervezkedési szabadságot érintő korlátozásokat; elítéli a civil társadalmi szervezetek finanszírozáshoz való hozzáférésének korlátozását, amely egyes tagállamokban rendszerszinten, jogi és politikai változások formájában valósul meg, és súlyosan kihat e szervezetek munkájára és jogállására; felhívja az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy növeljék az Európai Unióban az EUSZ 2. cikkében foglalt értékeket védelmező civil társadalmi szervezeteknek a Jogok és értékek program keretében nyújtott uniós támogatást, amely program számára az Európai Parlament kérésének megfelelően jelentős finanszírozást kell biztosítani;

28.  kitart amellett, hogy a rendszeres és átfogó nyomon követés és elemzés kritikus jelentőségű azoknak a kihívásoknak a megértéséhez, amelyekkel a civil társadalom Európa-szerte szembesül; felhívja az Európai Bizottságot, hogy a jogállamiságról szóló jövőbeli éves jelentéseit bővítse a polgári mozgástérrel, a véleménynyilvánítás szabadságával és az egyesülés szabadságával kapcsolatos releváns mutatókkal, tegyen javaslatot egy, a civil társadalom védelmét és előmozdítását célzó cselekvési tervre, amely tartalmazza a véleménynyilvánítás szabadságának, az egyesülés szabadságának és a békés gyülekezés szabadságának védelmére, valamint a veszélyeztetett emberijog-védők védelmére vonatkozó iránymutatások elfogadását is, valamint hozzon létre veszélyhelyzeti alapot a védelmük érdekében; üdvözli az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének létrehozásáról szóló, 2007. február 15-i 168/2007/EK tanácsi rendelet(64) felülvizsgálatára irányuló javaslatot, és hangsúlyozza, hogy alapos hatásvizsgálatot követően meg kell erősíteni és ki kell bővíteni ezen ügynökség megbízatását; ösztönzi a Bizottságot, a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy szisztematikusan használják fel az FRA által előállított adatokat a szakpolitikai döntéshozatal során;

29.  elismeri, hogy a meghatározó euroszkeptikus közösségeken belül – különösen ahol erőszakos politikai nézetek is uralkodnak – súlyos problémák merülhetnek fel, és sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy ösztönözzék az uniós állampolgárok EU-s ügyekben való aktív részvételét, különösen a fiatalok körében, hogy véleményüket a demokratikus csatornákon keresztül fejthessék ki;

30.  hangsúlyozza, milyen fontos szerepet játszik az állampolgári ismeretek oktatása és az interkulturális párbeszéd abban, hogy az uniós állampolgárok tudatosabbá váljanak saját politikai részvételüket illetően; ösztönzi az uniós polgárok saját jogaikkal kapcsolatos oktatását;

31.  megállapítja, hogy a személyes adatok magatartás előrejelzése és manipulálása céljából történő gyűjtését és feldolgozását szolgáló új technikák az EU-ban és világszerte növekvő hatást gyakorolnak több milliárd ember alapvető jogaira, különösen a magánélet tiszteletben tartásához, az adatvédelemhez és a tájékoztatáshoz való jogra, valamint a tömegtájékoztatás szabadságára és sokszínűségére; e tekintetben sürgeti a magánszektor szereplőit és az illetékes hatóságokat, hogy biztosítsák az uniós adatvédelmi jogszabályok teljes körű alkalmazását, és gondoskodjanak arról, hogy az egyének megértsék, hogy mikor, hogyan és milyen céllal dolgozzák fel személyes adataikat, és hogyan tiltakozhatnak személyes adataik kezelése ellen és nyújthatnak be panaszokat, védelmezve a személyes adatok és a magánélet védelméhez való jogukat;

32.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy indítson kötelezettségszegési eljárást azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek nem helyezték hatályon kívül az érvénytelenített adatmegőrzési irányelvet végrehajtó jogszabályaikat, hogy összhangba hozzák azokat az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával(65);

33.  kiemeli az alapvető szabadságokat és a biztonságot érintő potenciális veszélyeket, amelyek az új technológiák, különösen a mesterséges intelligencián (MI) alapuló rendszerek használatából eredhetnek, beleértve a személyes adatok védelméhez és a magánélet tiszteletben tartásához való joggal kapcsolatos kockázatokat, az MI egészségügyi ellátásban való felhasználásával kapcsolatos bioetikai aggályokat és a közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés és torzítások lehetőségét, amely potenciálisan súlyosbíthatja az előítéleteket, a marginalizálódást és a dezinformáció terjedését; rámutat, hogy az adatkészletekben, valamint e rendszerek tervezésében és működésében jelentkező torzulások – különösen a bűnüldöző hatóságok általi használat esetén – részrehajló eredményekhez vezethetnek, aminek következtében ezek a rendszerek reprodukálják a meglévő társadalmi, személyes és egyéb jellegű elfogultságot, és társadalmi, gazdasági, etnikai, faji alapú, illetve szexuális irányultságon, nemen, fogyatékosságon vagy egyéb tényezőkön alapuló megkülönböztetést eredményezhetnek; hangsúlyozza, hogy az új technológiák fejlődésének fényében további biztosítékokra van szükség a magánélet tiszteletben tartásához és az adatvédelem biztosításához, és mérlegelni kell az alapvető jogokra gyakorolt esetleges hatásokat; felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a „digitális szakadék” problémájával, különösen a közigazgatás és a közszolgáltatások területén; hangsúlyozza, hogy az idősek és a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetűek alkotják a „digitális szakadék” által egyik leginkább érintett csoportot; hangsúlyozza, hogy az MI megközelítésének „emberközpontúnak” kell lennie, és biztosítania kell, hogy az emberi értékek központi szerepet kapjanak az MI-n alapuló rendszerek fejlesztésének, bevezetésének, használatának és nyomon követésének módjában, biztosítva a Szerződésekben és a Chartában meghatározott alapvető jogok tiszteletben tartását; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő a mesterséges intelligencia összehangolt európai megközelítésre irányuló jogalkotási javaslatokat, a megbízható mesterséges intelligenciára vonatkozó, a Bizottság mesterséges intelligenciával foglalkozó magas szintű szakértői csoportja által készített etikai iránymutatások alapján;

34.  üdvözli a tagállamok közötti biztonsági együttműködés megerősítésére és az Európai Uniót érintő terrorcselekményekre és biztonsági fenyegetésekre való hatékony uniós válaszadásra irányuló kezdeményezéseket és fellépéseket; nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt egymással, és javítsák az egymás közötti, illetve az uniós bel- és igazságügyi ügynökségekkel való információcserét; hangsúlyozza a terrorizmus elleni küzdelemben az alapvető jogok tiszteletben tartásának fontosságát; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a hírszerzési szolgálatok területére tartozó felügyeleti mechanizmusok összhangban legyenek a Chartával és az EJEE-vel; felhívja az érintett intézményeket, hogy nyújtsanak biztosítékokat az áldozatok megalázásából és az áldozatokról alkotott kép ellen a támadóhoz kapcsolódó társadalmi közegből érkező támadásokból eredő későbbi viktimizáció megelőzésére;

35.  hangsúlyozza, hogy a megkülönböztetés elleni jogszabályok továbbra is kulcsfontosságú elemei minden olyan stratégiának, amelyek célja a radikalizálódás megelőzése és a szélsőséges szervezetek tagjaivá vált személyek deradikalizálódásának lehetővé tétele; ismételten rámutat arra, hogy a tagállamoknak a Bizottság folyamatos támogatása mellett fokozniuk kell erőfeszítéseiket a radikalizálódás és az erőszakos szélsőségesség megelőzése érdekében, az európai értékek, a tolerancia és a közösség előmozdítása révén;

A migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogai

36.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsák végre az Európa Tanács emberi jogi biztosának „Életmentés. Jogvédelem. Hogyan hozzuk be a lemaradást a földközi-tengeri menekültek és migránsok védelme terén?ˮ című, 2019. júniusi ajánlását; ismét kijelenti, hogy az emberéletek megóvásának legjobb módja a biztonságos és jogszerű migrációs útvonalak biztosítása; sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák az áttelepítési intézkedéseket, nyissanak meg az Európai Unióba vezető humanitárius folyosókat, és a menedékkérők számára vezessék be a humanitárius vízum igénylésének lehetőségét;

37.  kiemeli annak fontosságát, hogy az EU külső határait szigorúan kezeljék;

38.  súlyos aggodalmának ad hangot a bűnüldöző szervek tagjai által egyes tagállamokban végrehajtott erőszakos visszafordításokról szóló ismétlődő beszámolók miatt; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják ki az ügyet, és hozzanak hatékony intézkedéseket az ilyen politikák és gyakorlatok megszüntetése érdekében, többek között azáltal, hogy biztosítják a határellenőrzési tevékenységek független megfigyelését az EU és a nemzetközi szervek (az Európa Tanács emberi jogi biztosa, az Európa Tanács kínzás megelőzésével foglalkozó bizottsága, Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége) által támogatott, meglévő nemzeti emberi jogi intézmények (ombudsmani intézmények, nemzeti emberi jogi intézmények, nemzeti megelőző mechanizmusok) által, valamint biztosítva, hogy az uniós finanszírozást ne használják fel alapvető jogok megsértésére; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben a nemzetközi és uniós jogot, valamint a Chartáát, biztosítva egy olyan széles körű keretet, amely lehetővé teszi a szabályszerű migrációt és segít elkerülni, hogy a migránsok irreguláris migrációs csatornák használatára kényszerüljenek;

39.  elítéli, hogy egyes tagállamok olyan jogszabályokat, politikákat és gyakorlatokat vezettek be, amelyek aláássák a menekültek, a menedékkérők és a migránsok emberi jogainak eredményes védelmét a szárazföldön és a tengeren; felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy állítsák migrációs és menekültügyi politikáik középpontjába a migránsok, menedékkérők és menekültek emberi jogait, valamint a felelősség megosztásának elvét; súlyos aggodalmainak ad hangot az uniós fogadóállomásokon fennálló humanitárius helyzet miatt; felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen tegyen javaslatot a menekültek és migránsok számára létesített befogadóállomásokon, európai földön elkövetett, emberi jogokkal való visszaélések kirívó eseteinek megoldására;

40.  hangsúlyozza, hogy az életmentés a nemzetközi jog és az uniós jog szerinti jogszabályi kötelezettség; elítéli az egyes tagállamokban az életveszélyben lévő migránsoknak nyújtott humanitárius segítség miatt civil társadalmi szervezetek és egyének ellen indult megfélemlítést, letartóztatásokat és büntetőeljárásokat; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az ENSZ csempészet elleni jegyzőkönyvével összhangban ne kriminalizálják a humanitárius segítségnyújtást;

41.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az okmányokkal nem rendelkező migránsok teljes mértékben élvezhessék alapvető jogaikat, jogi vagy adminisztratív jogállásuktól függetlenül; emlékeztet arra, hogy nők és gyermekek olyan helyzetbe kerülhetnek, hogy védelemért vagy a túléléshez nyújtott alapvető támogatásért cserébe szexuális tevékenységre kényszerítik őket, és ennek oka gyakran a segítségnyújtás hiányosságaiban, a nyilvántartásba vételi rendszerek hibáiban és a gyermek mindenek felett álló érdeke elvének való megfelelés hiányában, a családok szétválasztásában vagy az EU-ba való belépés biztonságos és jogszerű lehetőségeinek hiányában keresendő;

42.  hangsúlyozza, hogy a menedékkérők közel egyharmada gyermek, és ezért különösen kiszolgáltatott; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak megakadályozása érdekében, hogy kísérő nélküli kiskorúak emberkereskedelem és szexuális kizsákmányolás áldozataivá váljanak;

43.  ösztönzi az EU-t és a tagállamokat, hogy szánjanak elegendő erőforrást az emberkereskedő és embercsempész hálózatok legkiszolgáltatottabb csoportokat, így a gyermekeket és a nőket életveszélyes helyzetekbe kényszerítő üzleti modelljének aláásására, valamint sokakat megkímélve attól, hogy veszélyes és ellenőrizetlen migrációs útvonalakon induljanak el, amennyiben nem férhetnek hozzá hivatalos menekültügyi eljáráshoz;

44.  megismétli, hogy a gyermekek idegenrendészeti őrizete soha nem szolgálja a gyermek mindenek felett álló érdekét a menekültekről és a migránsokról szóló New York-i nyilatkozattal összhangban; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy fokozzák a gyermekek őrizetének megszüntetésére irányuló fellépéseiket, különösen az EU-szerte történő migráció tekintetében, valamint hogy dolgozzanak ki közösségalapú alternatívákat az őrizetre, előnyben részesítve az integrációt, az oktatást és a pszichológiai támogatást; hangsúlyozza, hogy a kísérő nélküli gyermek mindenekelőtt potenciálisan veszélyeztetett gyermek, és hogy esetükben a tagállamoknak és az Európai Uniónak nem a migrációs politikákat, hanem a gyermekek védelmét kell vezérelvként követniük, tiszteletben tartva ezzel a gyermek mindenek felett álló érdekére vonatkozó alapelvet;

Jogállamiság és a korrupció elleni küzdelem

45.  ismét kifejezi, hogy a korrupció komoly veszélyt jelent a demokráciára, a jogállamiságra és a minden állampolgárral szembeni tisztességes bánásmódra; hangsúlyozza a korrupció és az alapvető jogok megsértése közötti összefüggést számos olyan területen, mint például az igazságszolgáltatás függetlensége, a tömegtájékoztatás szabadsága és az újságírók és a visszaélést bejelentő személyek véleménynyilvánítási szabadsága, az idegenrendészeti fogdák, a szociális jogok gyakorlásának lehetősége, valamint az emberkereskedelem(66);

46.  felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy határozottan vegyék fel a harcot a korrupció ellen, és dolgozzanak ki hatékony eszközöket a korrupció megelőzésére, leküzdésére és szankcionálására, valamint a csalás elleni küzdelemre, továbbá a közpénzek felhasználásának rendszeres ellenőrzésére; felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul kezdje újra éves korrupcióellenes nyomon követését és jelentéstételét, valamennyi uniós intézmény és tagállam tekintetében; felhívja a tagállamokat, hogy tartsák be a GRECO ajánlásait;

47.  hangsúlyozza, hogy a szervezett bűnözést elsősorban a korrupció teszi lehetővé; határozottan elítéli az emberkereskedelem növekedését, és sürgeti a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy fokozzák az együttműködést és küzdjenek erőteljesebben a szervezett bűnözés ellen;

48.  ismét megerősíti a Parlament támogatását egy hatékony, független és teljes mértékben működőképes Európai Ügyészség (EPPO) gyors felállítása mellett az Európai Unióban a csalások elleni küzdelem erősítése érdekében;

49.  hangsúlyozza, hogy a jogállamiság a demokrácia sarokköve, fenntartja a hatalmi ágak szétválasztását, biztosítja az elszámoltathatóságot, hozzájárul a közintézményekbe vetett bizalomhoz és garantálja a jogszerűség, jogbiztonság, a végrehajtó hatalom önkényességének tilalma, a bírói függetlenség, a pártatlanság, valamint a törvény előtti egyenlőség elveit; kiemeli, hogy a jogállamiság és a bírói függetlenség kritikus fontosságúak annak érdekében, hogy az állampolgárok gyakorolhassák alapvető jogaikat és szabadságaikat; rámutat, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke szerint a hatékony jogorvoslathoz való alapvető joghoz „független” bírósághoz való hozzáférés szükséges; kiemeli, hogy az igazságszolgáltatás politikai befolyásolása vagy ellenőrzése, valamint az egyes bírák függetlenségét gátló hasonló akadályok gyakran azt eredményezték, hogy az igazságszolgáltatás nem tudta betölteni független ellenőrző szerepét a végrehajtó és törvényhozó hatalmi ág általi önkényes hatalomgyakorlás tekintetében; elítéli az igazságszolgáltatási rendszer politikai célú felhasználását a politikai ellenvélemények megkárosítása, legitimitásuktól való megfosztása és elhallgattatása érdekében;

50.  emlékeztet a jogállamiság és az alapvető jogok közötti szerves kapcsolatra, valamint arra, hogy növelni kell az EUSZ 2. cikkében és a Chartában foglalt értékek ismertségét a polgárokat megillető jogokról való tájékoztatás révén;

51.  határozottan elítéli egyes tagállamok kormányainak a hatalmi ágak szétválasztásának és az igazságszolgáltatás függetlenségének gyengítésére irányuló törekvéseit; mély aggodalmának ad hangot nevezetesen azon döntések miatt, amelyek megkérdőjelezik az európai jog elsőbbségét, továbbá felszólítja a Bizottságot, hogy minden elérhető eszközt használjon fel az ilyen támadások elleni fellépéshez;

52.  felhívja a Bizottságot, hogy bejelentett jogállamisági felülvizsgálati ciklusa keretében megfelelő időben foglalkozzon az EUSZ 2. cikke megsértésének valamennyi esetével, különösen azokkal, amelyek az alapvető jogokat érintik; ismételten kiemeli, hogy rendkívüli szükség van a Parlament által javasolt, a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmusra, beleértve a tagállamok EUSZ 2. cikkének való megfelelését értékelő éves, független, bizonyítékalapú és megkülönböztetésmentes felülvizsgálatot is; hangsúlyozza, hogy az EUSZ 2. cikkének megsértése aláássa a tagállamok közötti kölcsönös bizalmat, és fenntarthatatlanná teszi a határokon átnyúló igazságügyi együttműködést;

53.  sajnálatosnak tartja, hogy a folyamatban lévő, 7. cikk szerinti eljárásokban nem történt előrelépés a Tanácsnál a Bizottság, az ENSZ, az EBESZ és az Európa Tanács azon jelentései és nyilatkozatai ellenére, amelyek szerint az érintett tagállamokban romlott a helyzet; felhívja a Tanácsot, hogy a 7. cikk (1) bekezdése szerinti eljárással kapcsolatos meghallgatásai során vegye figyelembe az alapvető jogok, a demokrácia és a jogállamiság helyzetét; emlékeztet, hogy az Európai Parlament nem mellőzhető a szóban forgó, folyamatban lévő meghallgatásokon;

54.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy teljes mértékben használják ki a rendelkezésükre álló eszközöket a jogállamiság súlyos megsértése kockázatának kezelése és a folyamatban lévő, 7. cikk szerinti eljárások előmozdítása érdekében; rámutat, hogy az Európai Unió alapvető jogok védelmére irányuló fellépésének eredménytelensége veszélyezteti az azokra épülő uniós jogszabályok és polgári jogok összességét, és csorbítja az Európai Unió hitelességét;

Börtönkörülmények

55.  riasztónak tartja az egyes tagállamokban tapasztalható rossz börtönkörülményeket; felhívja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben a nemzetközi jog eszközeiből és az Európa Tanács normáiból származtatott fogvatartási szabályokat; emlékeztet arra, hogy az előzetes letartóztatás olyan rendkívüli intézkedés, amelyet arányos mértékben, a lehető legrövidebb ideig és kizárólag olyan esetekben kellene alkalmazni, amikor az feltétlenül szükséges, és sajnálatosnak tartja, hogy az előzetes letartóztatást továbbra is túl gyakran alkalmazzák a szabadságtól való megfosztással nem járó alternatív intézkedések helyett; emlékeztet arra, hogy a fogvatartottak kiszolgáltatott csoportjainak, például a nőknek, a fiatalkorúaknak, az etnikai kisebbségeknek, valamint az LMBTI-, a mentális egészségügyi ellátásra szoruló vagy a súlyosan beteg fogvatartottaknak különleges szükségleteik vannak, amelyeket figyelembe kell venni; felhívja a Bizottságot, hogy a fogvatartottak jogainak védelme és a fogvatartási normák EU-ban történő előmozdítása érdekében fogadjon el a börtönkörülményekre vonatkozó közös uniós normákat;

Az EU csatlakozása az EJEE-hez

56.  emlékeztet az EUSZ 6. cikkében rögzített, az EJEE-hez történő csatlakozásra vonatkozó kötelezettségre; felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a csatlakozási folyamat lezárását gátló jogi akadályok felszámolása érdekében, és terjesszen elő új megállapodástervezetet az Uniónak az EJEE-hez való csatlakozására vonatkozóan; úgy véli, hogy ennek megvalósítása az uniós polgárok és lakosok alapvető jogait védő további biztosítékokat nyújtana, és biztosítana egy, az emberi jogok érvényesítésére szolgáló további mechanizmust, nevezetesen azt a lehetőséget, hogy panaszt tegyenek az EJEB-nél az emberi jogoknak az Európai Unió valamely intézménye vagy az uniós jogszabályokat végrehajtó tagállam intézkedéséből eredő megsértésével kapcsolatban, amelyre az EJEE hatálya is kiterjed;

o
o   o

57.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 180., 2000.7.19., 22. o.
(2) HL L 303., 2000.12.2., 16. o.
(3) HL L 328., 2008.12.6., 55. o.
(4) HL L 305., 2019.11.26., 17. o.
(5) HL L 264., 2006.9.25., 13. o.
(6) https://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=89&furtherNews=yes&langId=hu&newsId=9378
(7) http://assembly.coe.int/nw/xml/XRef/Xref-XML2HTML-en.asp?fileid=27678&lang=en
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0350.
(9) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0033.
(10) HL L 186., 2019.7.11., 105. o.
(11) HL L 188., 2019.7.12., 79. o.
(12) HL L 101., 2011.4.15., 1. o.
(13) https://rm.coe.int/8th-/168094b073
(14) https://www.coe.int/en/web/anti-human-trafficking/country-monitoring-work
(15) https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52018DC0773&from=HU
(16) HL C 58., 2018.2.15., 9. o.
(17) HL C 118., 2020.4.8., 130. o.
(18) HL C 41., 2020.2.6., 41. o.
(19) https://rm.coe.int/lives-saved-rights-protected-bridging-the-protection-gap-for-refugees-/168094eb87
(20) https://fra.europa.eu/en/publication/2019/2019-update-ngo-ships-involved-search-and-rescue-mediterranean-and-criminal
(21) HL C 346., 2018.9.27., 94. o.
(22) HL C 307., 2018.8.30., 183. o.
(23) HL C 328., 2016.9.6., 4. o.
(24) HL C 346., 2018.9.27., 171. o.
(25) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0075.
(26) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0229.
(27) HL C 41., 2020.2.6., 64. o.
(28) HL C 463., 2018.12.21., 21. o.
(29) HL C 101., 2018.3.16., 138. o.
(30) HL C 345., 2020.10.16., 58. o.
(31) HL C 345., 2020.10.16., 22. o.
(32) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0251.
(33) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0349.
(34) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0128.
(35) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0127.
(36) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0239.
(37) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0058.
(38) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0066.
(39) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0111.
(40) HL L 167., 2018.7.4., 28. o.
(41) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0101.
(42) HL C 76., 2020.3.9., 114. o.
(43) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0014.
(44) 141165/16. sz. kereset, 2019. június 13-i ítélet.
(45) https://www.asylumlawdatabase.eu/en/content/ecthr-shd-and-others-v-greece-austria-croatia-hungary-northern-macedonia-serbia-and-sloven-0#content
(46) https://rm.coe.int/report-on-the-visit-to-hungary-from-4-to-8-february-2019-by-dunja-mija/1680942f0d
(47) http://assembly.coe.int/nw/xml/XRef/Xref-XML2HTML-EN.asp?fileid=28074&lang=en
(48) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0080.
(49) Európai Bizottság, 2018. évi jelentés az Unió Alapjogi Chartájának alkalmazásáról: https://op.europa.eu/hu/publication-detail/-/publication/784b02a4-a1f2-11e9-9d01-01aa75ed71a1/language-hu
(50) Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA), 2018. évi alapjogi jelentése/2019. évi alapjogi jelentés:
(51) https://fra.europa.eu/sites/default/files/fra_uploads/fra-2018-frf-2018-chair-statement_en.pdf
(52) https://eige.europa.eu/sites/default/files/documents/20190390_mh0419039enn_pdf.pdf
(53) https://www.coe.int/en/web/commissioner/-/living-in-a-clean-environment-a-neglected-human-rights-concern-for-all-of-us
(54) http://www.assembly.coe.int/LifeRay/EGA/Pdf/TextesProvisoires/2019/20190912-ObstetricalViolence-EN.pdf
(55) https://fra.europa.eu/sites/default/files/fra_uploads/fra-2017-eu-minorities-survey-muslims-selected-findings_en.pdf
(56) Lengyelországban LMBT-mentes övezeteket vezettek be — https://atlasnienawisci.pl/
(57) https://www.coe.int/en/web/commissioner/-/the-right-to-affordable-housing-europe-s-neglected-duty
(58) https://www.feantsa.org/download/full-report-en1029873431323901915.pdf
(59) https://rm.coe.int/annual-report-2018-democracy-in-danger-threats-and-attacks-media-freed/1680926453
(60) Az Európa Tanács emberi jogi biztosa: Shrinking space for freedom of peaceful assembly (A békés célú gyülekezés szabadságának szűkülő mozgástere), Európa Tanács, Strasbourg, 2019.
(61) https://www.iom.int/news/iom-mediterranean-arrivals-reach-110699-2019-deaths-reach-1283-world-deaths-fall
(62) Lásd még az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú, 1974. évi nemzetközi egyezményben (SOLAS-egyezmény), a tengeri felkutatásról és mentésről szóló 1979. évi nemzetközi egyezményben (SAR-egyezmény) és a mentésről szóló 1989. évi nemzetközi egyezményben foglalt kötelezettségeket.
(63) Az EJEB Müller és társai kontra Svájc ügyben, 1988. május 24-én hozott ítélete, 27. és 33. pont; az EJEB Karatas kontra Törökország ügyben, 1999. július 8-án hozott ítélete; az EJEB Lindon, Otchakovsky-Laurens és July kontra Franciaország ügyben, 2007. október 22-én hozott ítélete.
(64) HL L 53., 2007.2.22., 1. o.
(65) C-203/15. és C-698/15. sz. Tele2 Sverige egyesített ügyek, valamint a C-293/12. és C-594/12. sz. Digital Rights Ireland egyesített ügyek.
(66) https://rm.coe.int/factsheet-human-rights-and-corruption/16808d9c83


Az emberi jogok helyzetének romlása Algériában, különös tekintettel Khaled Drareni újságíró ügyére
PDF 147kWORD 53k
Az Európai Parlament 2020. november 26-i állásfoglalása az emberi jogok helyzetének romlásáról Algériában, különös tekintettel Khaled Drareni újságíró ügyére (2020/2880(RSP))
P9_TA(2020)0329RC-B9-0375/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Algériáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a szabadságok algériai helyzetéről szóló, 2019. november 28-i(1) és a munkavállalók és emberi jogi aktivisták algériai bebörtönzéséről szóló, 2015. április 30-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről szóló, 2020. június 15-én kiadotti, 2019. évi éves uniós jelentésre,

–  tekintettel a Nemzetközi Jogászbizottság „Téves és nem megfelelő: Algéria alkotmánymódosítási folyamata” című tájékoztatójára, melyet 2020 októberében tettek közzé,

–  tekintettel a 31 helyi, regionális és nemzetközi civil társadalmi szervezet által aláírt, 2020. szeptember 29-i közös levélre, amelyben elítélik az algériai civil társadalommal szembeni kemény fellépést,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának az emberi jogi jogvédőkkel és békés aktivistákkal szembeni önkényes és erőszakos letartóztatásokról, tisztességtelen perekről és megtorlásokról szóló különleges eljárásai keretében 2020. március 30. és szeptember 16. között az algériai kormánynak küldött négy közleményre,

–  tekintettel az EU–Algéria társulási megállapodásra, és különösen annak 2. cikkére, amely kimondja, hogy a demokratikus elvek és az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása a megállapodás lényeges elemét képezi, és inspirálja az abban részt vevő felek bel- és nemzetközi politikáit,

–  tekintettel az EU–Algéria Társulási Tanács 11. ülésére,

–  tekintettel a felülvizsgált európai szomszédságpolitika keretében Algéria és az Európai Unió által 2017. március 13-án elfogadott közös partnerségi prioritásokra,

–  tekintettel a 2020–2024 közötti időszakra vonatkozó, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervről szóló, 2020. november 19-i tanácsi következtetésekre, és különösen az újságírók és médiamunkások védelme és támogatása érdekében létrehozott uniós emberijogvédő-mechanizmusra,

–  tekintettel az algériai büntető törvénykönyvre és különösen annak 75., 79., 95a., 98., 100., 144., 144a., 144a. (2), 146. és 196a. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről, a halálbüntetésről, a kínzásról és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódról vagy büntetésről, valamint az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós iránymutatásokra, továbbá az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR), a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICESCR), a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezményre (UNCAT), valamint a gyermek jogairól szóló egyezményre, amelyek mindegyikét megerősítették az Unió tagállamai és Algéria egyaránt,

–  tekintettel az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportja (WGAD) által elfogadott, Fadel Breika fogva tartásáról szóló 7/2020. számú véleményre,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2017. szeptember 21–22-i 36. ülésén elfogadott, Algériáról szóló harmadik egyetemes időszakos felülvizsgálatra,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára,

–  tekintettel a Riporterek Határok Nélkül által készített 2020. évi sajtószabadság-indexre,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948-as Egyetemes Nyilatkozatára, valamint az ENSZ a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2019 februárjától kezdődően Algériában példátlan tiltakozási mozgalom (Hirak) bontakozott ki, válaszul az akkori elnök, Abd el-Azíz Buteflíka ötödik mandátumának kilátására; mivel a kormányzati korrupció elleni békés tüntetésekre, valamint a polgári állam, a független igazságszolgáltatás, a demokratikus reform, az átláthatóság és a szabad választásokra való felkészülés inkluzív keretének megteremtésére irányuló felhívásra péntekenként és keddenként rendszeresen sor került az egész országban, és ez egész évben folytatódott, többek között a választási folyamat során is; mivel ezeket a jelentős heti tüntetéseket a Covid19-világjárvány miatt 2020 márciusában önként leállították, bár a tiltakozó mozgalom tovább folytatódott a közösségi médiában;

B.  mivel Buteflíka elnöknek a Hirak-mozgalomra válaszul történt 2019. április 2-i lemondását és a választások ezt követő két elhalasztását követően – amelyek során a katonai vezetés kiemelkedő szerepet játszott – Algéria 2019. december 12-én elnökválasztást tartott, amelyen Abd el-Madzsíd Tebbún korábbi miniszterelnök lett az elnök; mivel a Hirak-mozgalom kifogásolta a jelöltek listáját a korábbi vezetéssel való kapcsolatuk miatt, és bojkottálta a választásokat, amelyen a hivatalos részvételi arány 40 % alatt volt;

C.  mivel 2019 nyara óta nőtt a békés Hirak- és szakszervezeti aktivisták, valamint újságírók politikai letartóztatásának és önkényes fogva tartásának száma, ami sérti a tisztességes eljáráshoz és a jogszerű eljáráshoz való alapvető jogot; mivel a független média cenzúrázása, bíróság elé állítása és súlyos büntetése – amelyet gyakran azzal vádolnak, hogy külföldi hatalmakkal összeesküvést sző a nemzetbiztonság ellen – a Buteflíka-kormány hivatalos megszűnése ellenére tovább súlyosbodik; mivel a Covid19-világjárvány elleni küzdelem érdekében bevezetett biztonsági korlátozások hozzájárultak az ellenőrzések szigorításához, és azokat a hatóságok a polgári tér további szűkítésére, a békés ellenvélemények korlátozására, valamint a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának akadályozására használják fel;

D.  mivel az Algériában jelenleg zajló elnyomással összefüggésben egyre többen állítják, hogy a rendőrőrsökön és az algíri Belső Biztonsági Főigazgatóságon (DGSI) kínzást alkalmaznak, mint Walid Nekkiche fogvatartott esetében;

E.  mivel 2020. március 30. és április 16. között az ENSZ különleges eljárásai keretében három közleményt küldtek az algériai kormánynak az emberi jogok védelmezőivel és békés aktivistákkal szembeni önkényes és erőszakos letartóztatásokkal, tisztességtelen perekkel és megtorlásokkal kapcsolatban, a negyedik közleményt pedig 2020. augusztus 27-én Mohamed Khaled Drareniről;

F.  mivel Mohamed Khaled Drarenit, a TV5 Monde tudósítóját, a Riporterek Határok Nélkül (RSF) képviselőjét és a Casbah Tribune hírportál igazgatóját 2020 augusztusában három év börtönbüntetésre és 50 000 algériai dinár pénzbüntetésre ítélték amiatt, mert filmfelvételt készített arról, amikor a rendőrök rátámadtak az algíri tüntetőkre; mivel az ellene felhozott hivatalos vádak „fegyvertelen gyülekezésre való felbujtás” és „a nemzeti terület integritásának aláásása” voltak; mivel 2020. szeptember 15-én a büntetését fellebbezés alapján két évre csökkentették; mivel 2020. szeptember 16-án a különleges előadók és az ENSZ különleges eljárásainak munkacsoportja a lehető leghatározottabban elítélte börtönbüntetését, felszólította az algériai hatóságokat, hogy biztosítsák azonnali szabadon bocsátását, továbbá elítélését a véleménynyilvánítás, a békés gyülekezés és az egyesülés szabadsága egyértelmű megsértésének minősítette;

G.  mivel Mohamed Khaled Drareni 2019. februári kezdetük óta beszámolt a hetente kétszer tartott Hirak-tüntetésekről; mivel az algériai kormány békés gyülekezéssel és a véleménynyilvánítás szabadságával szembeni kemény fellépése alapján elítélése előtt háromszor, nevezetesen 2019. május 14-én, 2019. augusztus 9-én és 2020. január 9-én őrizetbe vették, kihallgatták és megfélemlítették amiatt, hogy tudósított a Hirak-tüntetésekről, valamint kormánytisztviselők két alkalommal megpróbálták megvesztegetni; mivel azt mondták neki, hogy legutóbbi fogva tartása az utolsó figyelmeztetés volt, mielőtt az igazságszolgáltatás elé utalnák; mivel Mohamed Khaled Drarenit 2020. március 7-én egy Hirak-tüntetés során letartóztatták; mivel Drarenit 2020. március 10-én szabadon bocsátották, de 2020. március 27-én ismét letartóztatták;

H.  mivel első letartóztatásának napján több mint 20 további békés tüntetőt vettek őrizetbe; mivel a letartóztatottak közül két személyt az amazigh zászló hordozása miatt vettek őrizetbe; mivel az amazigh zászlót széles körben használták a Hirak-tüntetések során; mivel Ahmed Gaid Salah tábornok 2019 júniusában megtiltotta a lobogó használatát; mivel az elmúlt hónapokban a rezsim korábbi tisztviselői lejárató kampányba kezdtek az amazigh többségű Kabilia régió lakossága ellen, ami etnikai megosztottsághoz vezethet a Hirak mozgalmon belül; mivel amazigh és Hirak-aktivisták, köztük Yacine Mebarki továbbra is önkényesen letartóztatással szembesülnek, amiért eltérő vallási és politikai nézeteket fejeznek ki;

I.  mivel a Hirak mozgalom tüntetései visszakövetelték a közteret a polgárok számára; mivel különösen azt követően, hogy a Hirak mozgalom a Covid19 terjedésének megakadályozása érdekében az internetre helyeződött át, tovább szigorították a véleménynyilvánítás szabadságát és az újságírókra vonatkozó korlátozásokat, különösen az internetes oldalak blokkolása, a televízióműsorok cenzúrázása, valamint a véleményüket a közösségi médiában kifejező újságírók, médiavezetők és tüntetők fogva tartása és zaklatása révén, és 2020 áprilisában és májusában legalább hat online híroldalt elérhetetlenné tettek az algériai hálózatokon;

J.  mivel 2020 márciusa és júniusa között a helyi jogi csoportok becslései szerint legalább 200 embert tartóztattak le önkényesen véleménynyilvánítás vagy a Hirak mozgalom állítólagos támogatása miatt; mivel a Fogvatartottak Felszabadításával Foglalkozó Nemzeti Bizottság (CNLD) legalább 91 lelkiismereti okokból fogva tartott személyt dokumentált 2019. november 17-én, az augusztus végi 44-hez képest, akik közül többen határozatlan idejű előzetes letartóztatásban voltak; mivel a Covid19 börtönökben való kitörésének kockázata további fenyegetést jelent azok számára, akiket politikai nézeteik kifejezése miatt tartanak fogva; mivel Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi főbiztosa a Covid19-világjárvánnyal összefüggésben 2020. március 25-én felszólított a politikai foglyok és a kritikai nézeteik kinyilvánítása miatt fogva tartott személyek szabadon bocsátására;

K.  mivel 2020 januárja óta az aktivisták, főként a Feminicides-dz 41 nőgyilkosságot regisztráltak; mivel 2020-ban a nőjogi mozgalmak a korábbiaknál több esetben tettek feljelentést a nők elleni erőszak és a nőgyilkosságok számának növekedése ellen, valamint felszólítottak a hatályos jogszabályok, különösen a családjogi törvény és a büntető törvénykönyv számos cikkének felülvizsgálatára a nők és férfiak közötti teljes egyenlőség biztosítása érdekében;

L.  mivel 2020 áprilisában Algéria a 20-06. sz. törvény révén a büntető törvénykönyv olyan módosításait is elfogadta, amelyek tovább korlátozzák és bűncselekménnyé nyilvánítják az olyan alapvető jogok gyakorlását, mint a sajtószabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága és az egyesülési szabadság, azon mesterséges alapon, hogy azok az algériai államot aláásó „álhírek”; mivel az algériai hatóságok egyre inkább alkalmazzák a büntető törvénykönyv homályos cikkeit, beleértve a 2020 áprilisában elfogadott cikkeket is, hogy büntetőeljárást indítsanak a véleményalkotás és a véleménynyilvánítás szabadságához, valamint a békés gyülekezéshez és egyesüléshez való jogukat gyakorló személyek ellen; mivel az első alkalommal elkövetett bűncselekmény legfeljebb öt év szabadságvesztéssel büntetendő, ha azt „népegészségügyi zárlat, természeti, biológiai vagy technológiai katasztrófa vagy bármely más katasztrófa során” követik el;

M.  mivel a civil társadalom mozgástere elleni fellépéssel összefüggésben az algériai hatóságok felülről irányított alkotmánymódosítást hajtottak végre, állítólag Tebbún elnöknek a beiktatása idején, a Hirak mozgalom tiltakozásai nyomán tett kötelezettségvállalása, „egy új Algéria építése” részeként, amely azonban nem élvez széles körű támogatást az algériai társadalomban, és amelyet független civil társadalmi szervezetek bíráltak amiatt, hogy az alkotmányozás során megsérti a befogadásra, a részvételre, az átláthatóságra és a szuverenitásra vonatkozó nemzetközi normákat; mivel a civil aktivisták és újságírók ezzel párhuzamos tömeges letartóztatása teljes mértékben aláásta az alkotmánymódosítás folyamatának legitimitását;

N.  mivel Algéria 2020. november 1-jén népszavazást tartott az alkotmány módosításáról, beleértve az elnöki tisztség két hivatali ciklusra történő korlátozását is; mivel a népszavazáson Algéria 1962. évi függetlenné válása óta a legalacsonyabb volt a részvételi arány, hivatalosan 23,7%; mivel az új alkotmányt hivatalosan a szavazók 66,8%-a támogatta; mivel az új alkotmány az elnök Algériába való visszatérésekor kerül ratifikálásra;

O.  mivel Algéria alkotmánya továbbra is fenntartja a módosított alkotmány 54. cikke által biztosított sajtószabadság feltételességét, amely feltételesség „a nemzet hagyományainak, valamint vallási, erkölcsi és kulturális értékeinek” tiszteletben tartását írja elő; mivel a sajtószabadság ilyen jellegű korlátozása sérti a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, amelyet Algéria ratifikált; mivel az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának 34. sz. általános észrevétele kimondja, hogy „semmilyen médiaorgánumot nem lehet büntetni azért, mert bírál egy politikai vagy társadalmi rendszert”; mivel a módosítás egy veszélyes változtatást is bevezet azáltal, hogy alkotmányossá teszi a hadsereg politikai szerepét és hatásköreit; mivel az alkotmányos reform fenntartja az elnöki tisztség domináns helyzetét valamennyi intézménnyel szemben, beleértve az igazságszolgáltatást is;

P.  mivel az Országos Bírói Szövetség (SNM) elítélte, hogy az algériai hatóságok széles körben és visszaélésszerűen folyamodnak az előzetes letartóztatáshoz; mivel az igazságszolgáltatás egyes tagjait szakmai szankciókkal sújtották, miután felmentettek békés aktivistákat, vagy miután követelték a végrehajtó hatóságoktól az igazságszolgáltatás függetlenségének tiszteletben tartását;

Q.  mivel 2020-ban Algéria a Riporterek Határok Nélkül szervezet sajtószabadság-indexe szerint 180-ból az 146. helyen áll, öt hellyel hátrébb, mint 2019-ben, és 27 hellyel hátrébb, mint 2015-ben;

R.  mivel Algéria az Európai Unió kulcsfontosságú partnere az európai szomszédságpolitika keretében, és mivel az Unió fontos politikai, gazdasági, illetve személyes kapcsolatokból fakadó érdekekkel rendelkezik az országban és a régióban; mivel az EU–Algéria partnerség prioritásai a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának egyetemes értékei iránti közös elkötelezettséget fejezik ki;

1.  határozottan elítéli az újságírók, az emberijog-védők, a szakszervezeti aktivisták, az ügyvédek, a civil társadalom tagjai és a békés aktivisták önkényes és jogellenes letartóztatásának, fogva tartásának és bírósági zaklatásának fokozódását Algériában, amely következtében semmilyen tere nem maradt az alkotmány antidemokratikus módosításáról, valamint a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és az egyesülés szabadságának gyakorlásáról szóló politikai párbeszéd számára; elítéli, hogy szükséghelyzeti intézkedéseket vezettek be a Covid19-világjárvány kapcsán, amely ürügyként szolgál az algériai nép alapvető jogainak korlátozására;

2.  felhívja az algériai hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül engedjék szabadon Mohamed Khaled Drarenit és mindazokat, akiket az online és offline véleménynyilvánítási szabadsághoz, valamint a gyülekezési és egyesülési szabadsághoz való joguk gyakorlása miatt letartóztattak és megvádoltak, köztük Yacine Mebarki, Abdellah Benaoum, Mohamed Tadjadit, Abdelkrim Zeghileche, Walid Kechida, Brahim Laalami, Aissa Chouha, Zoheir Kaddam, Walid Nekkiche, Nourreddine Khimoud és Hakim Addad fogvatartottakat; megismétli Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi főbiztosának felhívását, hogy a Covid19-világjárványra tekintettel sürgősen engedjék szabadon az összes politikai foglyot és azokat, akiket eltérő nézetek kinyilvánítása miatt tartanak fogva; felszólítja az algériai hatóságokat, hogy szüntessék meg a médiaorgánumok munkájának akadályozását, és vessenek véget a politikai aktivisták, újságírók és emberijog-védők, illetve mindazok letartóztatásának és fogva tartásának, akik eltérő véleményt vagy kritikát fogalmaznak meg a kormánnyal szemben;

3.  újólag megerősíti, hogy a teljes mértékben demokratikus politikai átmenet megvalósításához alapvető fontosságú a véleménynyilvánítás szabadsága, beleértve az újságírók és a polgári újságírók azon szabadságát, hogy hírt adjanak a tiltakozásokról, illetve a kormánnyal és a kormányhoz kapcsolódó intézményekkel vagy egyénekkel szembeni elégedetlenség bármely más megnyilvánulásáról, valamint elemezzék és kommentálják azokat;

4.  szolidaritását fejezi ki a különböző földrajzi, társadalmi-gazdasági és etnikai hátterű algériai polgárok – nők és férfiak – iránt, akik 2019 februárja óta békésen tüntetnek a civil ellenőrzés mellett működő állam, a népszuverenitás elve, a jogállamiság tiszteletben tartása, a társadalmi igazságosság és a nemek közötti egyenlőség mellett; felszólítja az algériai hatóságokat, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket a korrupció elleni küzdelem érdekében;

5.  ismételten felszólítja az algériai hatóságokat, hogy vessenek véget a kritikus újságírók, bloggerek, emberijog-védők, ügyvédek és aktivisták megfélemlítése, bírósági zaklatása, kriminalizálása vagy önkényes letartóztatása és fogva tartása minden formájának, és tegyék meg a megfelelő lépéseket a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságához, a médiaszabadsághoz, valamint a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadsághoz való, az algériai alkotmány és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya által biztosított jogok mindenki számára való biztosítása érdekében; elítéli a bűnüldöző szervek tagjai által a békés tüntetések feloszlatása során alkalmazott túlzott erőszak minden formáját; felszólítja az algériai hatóságokat, hogy végezzenek független vizsgálatot minden olyan esetben, amikor a bűnüldöző szervek tagja túlzott erőszakot alkalmaztak, és vonják felelősségre az elkövetőket; felszólítja az algériai hatóságokat, hogy hajtsák végre az ENSZ kínzás elleni egyezménye szerinti nemzetközi kötelezettségvállalásaikat;

6.  megjegyzi, hogy a Parlament 2019. november 28-i állásfoglalásának elfogadása óta néhány politikai aktivistát ideiglenesen szabadon bocsátottak, többek között szabadlábra került az ellenzék három képviselője, Karim Tabbou, Mustapha Bendjema és Khaled Tazaghart;

7.  sürgeti az algériai hatóságokat, hogy biztosítsák a valódi politikai párbeszédet lehetővé tevő és az alapvető szabadságokat nem kriminalizáló szabad polgári mozgástér kialakítását azáltal, hogy olyan új jogszabályokat fogadnak el, amelyek teljes mértékben összhangban állnak a nemzetközi normákkal, és amelyek nem írnak elő a nemzetközi jog – különösen az Algéria által ratifikált egyezmények, többek között a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezményei – értelmében jogellenes kivételeket; hangsúlyozza, hogy ez a szabad polgári mozgástér a demokratikus és polgári vezetésű Algéria előfeltétele; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a külföldi riporterek még mindig adminisztratív akadályokkal és hátráltatással szembesülnek az országban való munkavállaláshoz szükséges sajtóvízumok megszerzése során;

8.  emlékeztet arra, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában megállapított demokratikus elvek és alapvető jogok tiszteletben tartása a 2005. évi EU–Algéria társulási megállapodás egyik alapvető eleme; hangsúlyozza, hogy a jelenleg zajló politikai átmenetnek biztosítania kell az algériaiak – bármilyen neműek is legyenek, bármilyen földrajzi, társadalmi-gazdasági vagy etnikai háttérrel is rendelkezzenek, beleértve az imazighen népességet – azon jogát, hogy teljes mértékben részt vehessenek a demokratikus folyamatban és gyakorolhassák jogukat a közügyekben való részvételre, többek között azáltal, hogy az állam felhagy a független civil társadalom, az újságírás és a politikai aktivizmus mozgásterének csökkentésével, és ismét növeli azt;

9.   aggályát fejezi ki az olyan korlátozó jellegű új törvények miatt, mint a 20-06. sz. törvény, amely önkényesen kriminalizálja a köztisztviselők becsületét sértő és a szervezetek finanszírozását aláásó „álhírek” terjesztését; hangsúlyozza, hogy ez a törvény több olyan rendelkezést is tartalmaz, amelyek sértik a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságára vonatkozó nemzetközi normákat, többek között a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 19. és 22. cikkét;

10.  sürgeti az algériai hatóságokat, hogy vizsgálják felül az egyesületekről szóló 2012. évi 12-06. sz., korlátozó jellegű törvényt és a nyilvános összejövetelekről és demonstrációkról szóló 1991. évi 91-19. sz. törvényt, amely előzetes engedélyezési rendszert vezet be, és biztosítsák, hogy az illetékes közigazgatási hatóság haladéktalanul kiadja a nyilvántartásba vételi igazolást több olyan civil, nem kormányzati, vallási és jótékonysági szervezet számára, amelyek kérelmezték az újbóli nyilvántartásba vételt;

11.  sajnálatának ad hangot az algériai büntető törvénykönyv 2020. áprilisi módosításai miatt, amelyek korlátozzák a sajtószabadságot, a véleménynyilvánítás szabadságát és az egyesülési szabadságot; sürgeti az algériai hatóságokat, hogy vizsgálják felül a büntető törvénykönyvet és különösen annak 75., 79., 95a., 98., 100., 144., 144a., 144a., 2., 146. és 196a. cikkét a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával és az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottsága (ACHPR) rendelkezéseivel összhangban annak érdekében, hogy véget vessenek a véleménynyilvánítás, valamint a békés gyülekezés és egyesülés szabadsága bűncselekménnyé nyilvánításának;

12.  üdvözli, hogy a módosított alkotmány 4. és 223. cikke megerősíti a tamazight nemzeti és hivatalos nyelvként betöltött státuszát; hangsúlyozza, hogy az ilyen kijelentések nem szolgálhatnak eszközként azon strukturális problémák figyelmen kívül hagyására, amelyekkel a tamazight nyelvet beszélő népesség szembesül, se nem szíthatnak békétlenséget a Hirak mozgalmon belül; felszólítja az algériai hatóságokat, hogy biztosítsák az arab és a tamazight nyelv használata terén a törvény előtti egyenlő bánásmódot; sürgeti az algériai kormányt, hogy helyezze hatályon kívül az amazigh zászlóra vonatkozó tilalmat, és haladéktalanul engedjen szabadon minden olyan személyt, akit az amazigh szimbólumok használata miatt bebörtönöztek;

13.  támogatja az algériai ügyvédeket és más jogi szakembereket, akik a körülmények és a kockázatok ellenére továbbra is törekszenek a legmagasabb szintű igazságszolgáltatás fenntartására; felszólítja az algériai hatóságokat, hogy teljes mértékben garantálják az igazságszolgáltatás függetlenségét és az igazságszolgáltatási rendszer pártatlanságát, valamint szüntessenek meg és tiltsanak minden korlátozást, helytelen befolyásolást, nyomást, fenyegetést vagy beavatkozást az igazságszolgáltatási döntéshozatal és egyéb igazságszolgáltatási ügyek terén;

14.  felhívja az algériai hatóságokat, hogy biztosítsák a fegyveres erők teljes körű elszámoltathatóságát és polgári és demokratikus felügyeletét, valamint azok tényleges alárendelését egy jogszerűen létrehozott polgári hatóságnak, továbbá garantálják, hogy az alkotmány megfelelően meghatározza a katonaság szerepét, és azt kifejezetten a honvédelem területére korlátozza;

15.  sürgeti az algériai hatóságokat, hogy tegyék lehetővé a nemzetközi emberi jogi szervezetek és az ENSZ különleges eljárásainak képviselői számára az országba való belépést;

16.  sajnálatának ad hangot azon adminisztratív akadályok miatt, amelyekkel a vallási kisebbségek szembesülnek Algériában, különös tekintettel a 06-03. sz. rendeletre; ösztönzi az algériai kormányt, hogy vizsgálja felül a 06-03. sz. rendeletet annak érdekében, hogy az jobban összhangba kerüljön az alkotmánnyal és az ország nemzetközi emberi jogi kötelezettségeivel, nevezetesen a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 18. cikkével; felszólít valamennyi vallási kisebbség vallásgyakorlási szabadságának tiszteletben tartására;

17.  várja, hogy az EU az algériai hatóságokkal folytatott együttműködésének középpontjába helyezze az emberi jogok helyzetét, különösen az EU-Algéria Társulási Tanács soron következő ülésén; felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy állítsa össze és bocsássa rendelkezésre a különös aggodalomra okot adó egyedi esetek listáját, beleértve az ezen állásfoglalásban említett eseteket is, és rendszeresen számoljon be a Parlamentnek az ezen esetek megoldása terén elért eredményekről;

18.  felhívja az EKSZ-t, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjével együtt támogassák a civil társadalmi csoportokat, az emberijog-védőket, az újságírókat és a tüntetőket, többek között azáltal, hogy határozottabb nyilvános álláspontot fogadnak el az emberi jogok és a jogállamiság algériai tiszteletben tartásával kapcsolatban, egyértelműen és nyilvánosan elítélik az emberi jogok megsértését, sürgetik a hatóságokat, hogy engedjék szabadon az önkényes fogvatartottakat és szüntessék meg az előzetes letartóztatások túlzott alkalmazását, továbbá azáltal, hogy hozzáférést kérnek a fogvatartottakhoz, nyomon követik az aktivisták, újságírók és emberijog-védők pereit, valamint valamennyi rendelkezésre álló eszköz felhasználásával szorosan nyomon követik az algériai emberi jogi helyzetet;

19.  hangsúlyozza az Uniónak Algériával, mint fontos szomszéddal és partnerrel fenntartott kapcsolata fontosságát; emlékeztet az EU és Algéria közötti szoros és mély kapcsolat fontosságára, és megerősíti elkötelezettségét e kapcsolatnak a közös értékek – például az emberi jogok, a demokrácia, a jogállamiság és a média szabadsága – teljes körű tiszteletben tartásán alapuló előmozdítása mellett;

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Algírban működő uniós küldöttségnek, Algéria kormányának, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és az Európa Tanácsnak.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0072.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0188.


Az etiópiai helyzet
PDF 139kWORD 50k
Az Európai Parlament 2020. november 26-i állásfoglalása az etiópiai helyzetről (2020/2881(RSP))
P9_TA(2020)0330RC-B9-0383/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Etiópiáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel Josep Borrell főképviselőnek/alelnöknek a legutóbbi etiópiai fejleményekről szóló, 2020. november 9-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Josep Borrell főképviselő/alelnök és Janez Lenarčič válságkezelésért felelős biztos Etiópiáról szóló, 2020. november 12-i együttes nyilatkozatára,

–  tekintettel Janez Lenarčič válságkezelésért felelős biztos „A tigréi konfliktus: európai uniós humanitárius támogatás a Szudánt elérő etióp menekültek számára” címen, 2020. november 19-én közzétett közleményére,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának 2020. november 4-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Michelle Bachelet Tigréről szóló, 2020. november 6-i és 13-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsában 2020. november 24-én tartott, az Etiópia Tigré régiójában zajló konfliktusról szóló informális megbeszélésekre,

–  tekintettel az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatalának az etiópiai helyzetről szóló, 2020. november 11-i jelentésére,

–  tekintettel Moussa Faki Mahamat, az Afrikai Unió Bizottsága elnökének az etiópiai helyzetről szóló, 2020. november 9-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek 2020. november 9-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az EU tagállamai külügyminisztereinek 2020. november 19-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Etióp Demokratikus Szövetségi Köztársaság 1994. december 8-án elfogadott alkotmányára, és különösen az alapvető jogokról és szabadságokról, emberi jogokról és demokratikus jogokról szóló III. fejezetének rendelkezéseire,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájára,

–  tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára,

–  tekintettel az ENSZ által elfogadott, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a Cotonoui Megállapodás második felülvizsgálatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az etiópiai szövetségi kormány és a Tigréi Népi Felszabadítási Front (TPLF) által vezetett tigréi regionális irányítás közötti jelenlegi fegyveres konfliktus immár több száz civil halálát követelte, és az emberek tömegesen menekülnek otthonaikból;

B.  mivel 2020. november 4-én az etióp kormány szükségállapotot hirdetett ki, és katonai műveleteket indított az északi Tigré régióban egy nappal azután, hogy jelentések szerint a TPLF támadást intézett a szövetségi kormány egy tigréi katonai bázisa ellen; mivel azóta fegyveres összecsapások zajlanak a szövetségi erők (Szövetségi Hadsereg, Amhara régió különleges rendőri erői és Amhara helyi milíciái), illetve a TPLF-hez hű regionális erők (Tigréi különleges rendőri erők és milíciák) között;

C.  mivel a Prosperitás Párt és a TPLF közötti politikai nézeteltérés tovább fokozódott, amikor a szövetségi kormány a Covid19-válság miatt elhalasztotta a 2020 májusára tervezett nemzeti választásokat;

D.  mivel 2020 szeptemberében a TPLF által vezetett tigréi regionális irányítás saját választást tartott, amelyet az etióp kormány jogellenesnek nyilvánított, mivel mandátuma elvileg 2020 szeptemberében lejárt; mivel a szövetségi parlament jogellenesnek ítélte a Tigré régióban lezajlott választási folyamatot; mivel a Tigré vezetése bejelentette, hogy már nem ismeri el a szövetségi irányítást vagy annak törvényeit; mivel 2020. november 3-án a szövetségi parlament „terrorista csoporttá” nyilvánította a TPLF-et;

E.  mivel 2020. november 8-án a TPLF felkérte az Afrikai Uniót, hogy javasoljon tárgyalásokat, a szövetségi kormány azonban kizárta a TPLF-fel való tárgyalások lehetőségét, és elutasította a párbeszédre és közvetítésre irányuló nemzetközi felhívásokat, azzal érvelve, hogy a tigréi konfliktus olyan belügy, amelyet nem szabad nemzetközivé tenni; mivel az EU felajánlotta támogatását annak érdekében, hogy elősegítse a feszültségek enyhítését, a párbeszédhez való visszatérést és a jogállamiság biztosítását egész Etiópiában;

F.  mivel Abiy Ahmed 2018-ban történelmi jelentőségű békemegállapodást kötött Eritreával, amely véget vetett a két ország közötti diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok több mint egy évtizede tartó felfüggesztésének; mivel Abiy kormánya jelentős lépéseket tett az újságírók és a politikai foglyok szabadon bocsátása, a korábban betiltott ellenzéki csoportok működésének lehetővé tétele, valamint a civil társadalmi szervezetekről és a terrorizmus elleni küzdelemről szóló új jogszabályok elfogadása érdekében; mivel a kormányt a közelmúltban bírálták ellenzéki politikusok fogva tartása miatt; mivel továbbra is aggodalomra ad okot a gyűlöletbeszéd és a dezinformáció visszaszorítását célzó új törvény elfogadása, amely kedvezőtlenül érintheti a véleménynyilvánítás szabadságát;

G.  mivel egyes politikai csoportok, amelyek az etiópiai föderalista kormányrendszer által szerintük marginalizált etiópiai etnikai csoportokhoz kötődnek, azt állítják, hogy ez a rendszer etnikai részrehajláshoz és megkülönböztetéshez vezetett;

H.  mivel 2020 júniusában az Oromo régióból származó Hachalu Hundessa énekes és aktivista halálát követően széles körű zavargások törtek ki, mely során több száz embert öltek meg és tartóztattak le; mivel 2020. november 1-jén több mint 50 amharai ember vesztette életét három falu ellen intézett támadások során, melyekről széles körben úgy vélekednek, hogy azok etnikai indíttatásúak voltak, és azokat vélhetően az Oromo Felszabadítási Front (OLF) szakadár milíciája, az Oromo Felszabadítási Hadsereg követett el;

I.  mivel a Nemzeti Amhara Mozgalom szerint az etióp hatóságok betiltották az etnikai indíttatású gyilkosságok elleni békés tüntetéseket, amelyekre 2020. október 28-án került volna sor;

J.  mivel a nemzetközi emberi jogi szervezetek szerint a konfliktus kezdete óta Tigré különböző részein több alkalommal is sor került polgári személyek válogatás nélküli meggyilkolására, többek között a 2020. november 9-i éjszaka a Tigré régióban található Mai-Kadrában történt mészárlásra, ahol több száz polgári személyt gyilkoltak meg, ami háborús bűncselekménynek minősülhet;

K.  mivel a nemzetközi emberi jogi szervezetek szerint az ország más részein élő tigréi polgárok közül sokakat felfüggesztettek munkahelyükről, és nem engedték fel őket nemzetközi repülőjáratokra; mivel jelentések érkeznek fizikai és digitális megfigyelésről, tömeges önkényes letartóztatásokról és fogva tartásokról is;

L.  mivel Tigré elnöke megerősítette, hogy fegyveres erői rakétákat lőttek ki az eritreai Aszmara repülőtér ellen;

M.  mivel az etióp szövetségi erők és a TPLF közötti, halálos kimenetelű harcok nemzetközi aggályokat vetettek fel az Etiópiában már fennálló, biztonságot fenyegető helyzetek fokozódásával vagy újabb feszültségek keltésével járó kockázatok miatt, amelyek következményekkel járhatnak a szomszédos országokra nézve, és potenciálisan destabilizálhatják Afrika szarvának egészét; mivel Etiópia kivonta Szomáliából az iszlamista felkelők ellen harcoló csapatokat; mivel a kenyai hatóságok fokozták a biztonsági készültséget az Etiópiával közös határon a feszültségek eszkalálódásától való félelem miatt;

N.  mivel az EU Etiópiával folytatott fejlesztési együttműködése a 2014 és 2020 közötti időszakban a maga 815 millió eurós költségvetésével világviszonylatban az egyik legjelentősebb ilyen együttműködés; mivel Etiópia az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért egyik fő kedvezményezettje is, ahonnan több mint 271,5 millió eurós támogatásban részesült a 2015–2019 közötti időszakban; mivel 2020-ban az EU 44,29 millió eurót biztosít humanitárius projektek számára Etiópiában az erőszak vagy természeti katasztrófák miatt otthonuktól elszakadt személyeknek nyújtott életmentő segítségnyújtás céljára;

O.  mivel az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala (OCHA) beutazási jogot kért a Tigré régióba, amely a harcok kezdete óta teljesen elszigetelődött (az internet- és a telefon-hozzáférés megszakadt); mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint a villamos energia, a távközlés, az üzemanyaghoz és a készpénzhez való hozzáférés hiánya korlátozza a humanitárius segítségnyújtást Tigrében és Etiópia többi részén is, ideértve a harcokban megsebesült emberek ellátását és a halottak eltemetését is;

P.  mivel már a harcok kezdete előtt is 15,2 millió ember szorult humanitárius segítségre Etiópiában, közülük 2 millió Tigré régióban; mivel Tigré régió az ötödik legnépesebb régió Etiópiában, több mint 6 millió lakossal, és itt él 100 000 belső menekült és 96 000 eritreai menekült is; mivel számos jelentős menekülttábora van, ahol a nem kormányzati szervezetek szerint az ott élők 44%-a gyermek;

Q.  mivel Etiópia aláírta a Cotonoui Megállapodást, amelynek 96. cikke az AKCS–EU-együttműködés alapvető elemeként határozza meg az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását;

R.  mivel a harcok több ezer ember halálát és sebesülését okozták mindkét oldalon, és az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértéséhez vezettek; mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint 2020. november 22-ig több mint 38 500 fő menekült Szudánba a konfliktus sújtotta térségből; mivel az ENSZ jelezte egy „nagyléptékű humanitárius válság” kialakulását, és ügynökségei egy hathónapos időszak alatt 200 000 menekült lehetséges érkezésére készülnek; mivel a harcok nyomán belső menekülthullám is kialakul; mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága már felkérte a konfliktusban részt vevő két felet, hogy nyissanak meg folyosókat annak érdekében, hogy lehetővé tegyék az emberek számára a menekülést és egyidejűleg a segélyszállítmányok térségbe való bejutását; mivel a helyszínen működő nemzetközi humanitárius szervezetek nem rendelkeznek megfelelő felszereléssel és elegendő ellátmánnyal az újonnan érkező menekültek és az erőszak áldozatainak ellátásához; mivel az ENSZ ügynökségei szerint 50 millió dollár azonnali finanszírozásra van szükség élelmiszer-ellátásra és új táborok létrehozására; mivel az Európai Bizottság egy kezdeti 4 millió eurós sürgősségi segélyt mozgósít a Szudánba érkező menekültek megsegítésére;

1.  mély aggodalmát fejezi ki a közelmúltbeli etiópiai fejlemények, többek között a folytatódó erőszak és az alapvető emberi jogok állítólagos súlyos megsértése miatt; elítéli az etióp szövetségi kormány és Tigré TPLF által vezetett regionális irányítása közötti jelenlegi fegyveres konfliktust; felszólítja mindkét felet, hogy kötelezzék el magukat az azonnali tűzszünet mellett, és az ország alkotmányának keretében, demokratikus eszközökkel oldják meg a politikai nézeteltéréseket annak érdekében, hogy fenntartható békés megoldást találjanak, hozzanak létre a tűzszünet ellenőrzésére szolgáló mechanizmust, és inkluzív párbeszéd révén törekedjenek nemzeti konszenzus kialakítására;

2.  szolidaritását fejezi ki az áldozatok és az érintettek családjai iránt; sajnálatát fejezi ki ártatlan civilek halála és meggyilkolása, valamint a bírósági eljárás nélküli kivégzések miatt, függetlenül az elkövetőktől;

3.  felszólítja Etiópia központi kormányát és a TPLF-et, hogy tegyenek azonnali intézkedéseket a konfliktus enyhítése érdekében; ragaszkodik ahhoz, hogy minden szereplő szigorúan emberközpontú biztonsági megközelítést kövessen;

4.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a humanitárius dolgozók országba való bejutását jelenleg szigorúan korlátozzák; felszólítja az etióp kormányt, hogy a humanitárius segítségnyújtás biztosítása érdekében garantáljon azonnali és korlátlan bejutást a humanitárius szervezetek számára a konfliktus sújtotta területekre; figyelmeztet a súlyos humanitárius válság veszélyére az országban, valamint a szomszédos államokban és a tágabb régióban;

5.  aggodalommal jegyzi meg, hogy Abiy miniszterelnök ultimátumot adott a tigréi erőknek, felszólítva őket, hogy adják meg magukat, és kijelentve, hogy ellenkező esetben katonai támadásra kerül sor a regionális főváros, Mekelle ellen;

6.  emlékeztet arra, hogy a polgári lakosság elleni szándékos támadások háborús bűncselekménynek minősülnek; felszólítja mindkét oldal erőit, hogy tartsák tiszteletben a nemzetközi emberi jogokat és a nemzetközi humanitárius jogot, és biztosítsák az emberek védelmét az érintett területeken; sürgeti a konfliktusban érintett valamennyi felet és a regionális hatóságokat, hogy minimalizálják a polgári lakosságnak okozott károkat, és mindenkor biztosítsák és tegyék lehetővé az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférést a polgári lakosság számára;

7.  súlyos aggodalommal állapítja meg, hogy Etiópiában fokozódnak az etnikumok közötti feszültségek és az erőszak; rendkívül fontosnak tartja, hogy az etiópiai és a tigréi hatóságok felelős irányítást gyakoroljanak azáltal, hogy befogadó politikai környezetet teremtenek valamennyi szereplő és etnikai csoport számára;

8.  sürgeti a szövetségi hatóságokat, hogy vessenek véget az önkényes letartóztatások és megfigyelések gyakorlatának, illetve az etnikai csoportok elleni egyéb támadásoknak; felszólítja az etióp hatóságokat, hogy tegyenek határozott intézkedéseket az etnikai profilalkotással szemben, és biztosítsák az etnikai kisebbségek védelmét az egész országban; felszólítja az etióp kormányt, hogy hajtson végre reformokat az emberi jogok védelme, és valamennyi etnikai csoport számára a kormányzati szolgáltatásokhoz és erőforrásokhoz való egyenlő hozzáférés biztosítása érdekében;

9.  mélységesen aggasztja a jelenlegi tigréi konfliktus tüzelése érdekében az etnikai csoportokat egymás ellen uszító félretájékoztatás és gyűlöletbeszéd növekvő terjedése; felszólítja a konfliktusban érintett valamennyi felet, hogy tartózkodjanak a lázító nyelvezet és a gyűlöletbeszéd használatától mind offline, mind online; sürgeti a nemzeti és helyi hatóságokat, a médiaszervezeteket és a nyilvánosságot, hogy tartózkodjanak a veszélyeztetett lakossággal szembeni erőszakra, megkülönböztetésre vagy ellenségeskedésre való felbujtástól;

10.  felszólítja az Etiópiával szomszédos államokat, köztük Eritreát, valamint a tágabb régió más államait, például a Nílus-medence országait, hogy tartózkodjanak minden olyan politikai és katonai beavatkozástól, amely táplálhatná a konfliktust; hangsúlyozza, hogy ellenkező esetben fennáll a kockázata a tágabb régió destabilizálódásának, ami katasztrofális következményekkel járhat a nemzetközi békére és biztonságra nézve; hangsúlyozza, hogy az Etiópiával szomszédos államok döntő szerepet játszhatnak a konfliktus enyhítését célzó diplomáciai támogatás nyújtásában;

11.  hangsúlyozza, hogy teljes mértékben támogatja az Afrikai Unió által vezetett közvetítési és dezeszkalációs erőfeszítéseket, amelyeket az Afrikai Unió dél-afrikai elnöksége kezdeményezett, nevezetesen az Afrikai Unió három különmegbízottjának kinevezését, és felhívja az összes érintett felet, hogy aktívan működjenek együtt és vegyenek részt az Afrikai Unió közvetítési erőfeszítéseiben; felhívja az etióp hatóságokat, hogy működjenek együtt az olyan nemzetközi szervezetekkel, mint az Afrikai Unió, az IGAD és az Európai Unió, hogy inkluzív párbeszédet kezdjenek az ország és a régió békéjének, biztonságának és stabilitásának megteremtése érdekében;

12.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az északi Tigré régióval de facto megszűnt a kommunikációs összeköttetés; sürgeti az etióp kormányt, hogy a régióbeli katonai műveletek elszámoltathatósága és átláthatósága érdekében állítsa helyre Tigrében a kommunikáció valamennyi formáját, és tegye lehetővé a szabad kommunikációt a tigréi lakosság körében; hangsúlyozza az információkhoz való online és offline hozzáférés fontosságát és szükségességét, mivel válsághelyzetben különösen fontos mindenki számára a tájékoztatáshoz, valamint az információhoz jutáshoz való jog; sürgeti, hogy tegyék lehetővé a helyzetről való független jelentéstételt; kitart amellett, hogy haladéktalanul biztosítani kell a független média bejutását Tigrébe; sürgeti az etióp kormányt, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságát, illetve a sajtószabadságot, ahogy azt az etióp alkotmány előírja, és engedje szabadon az igazságtalanul fogva tartott újságírókat és bloggereket; határozottan úgy véli, hogy a békés tüntetés a demokratikus folyamat részét képezi, és hogy minden körülmények között el kell kerülni a túlzott erőszak alkalmazását;

13.  felhívja a konfliktusban érintett valamennyi felet, hogy garantálják a polgári lakosság biztonságos és szabad mozgását, és biztosítsák a gyülekezési szabadsághoz való jog tiszteletben tartását;

14.  felszólítja az északi Tigré régióban zajló konfliktusban érintett valamennyi felet, hogy a nemzetközi emberi jogi normák betartásának biztosítása érdekében garantálják a területre való korlátozás nélküli bejutást a független emberi jogi megfigyelők számára; felszólítja a konfliktusban érintett valamennyi felet, hogy szorosan működjenek együtt az érintett szereplőkkel a Mai-Kadrai mészárlás átlátható kivizsgálása érdekében, és kéri, hogy e bűncselekmény elkövetőit haladéktalanul vonják felelősségre és állítsák bíróság elé;

15.  felhívja az etióp szövetségi hatóságokat, hogy folytassanak alapos, független, hatékony és pártatlan vizsgálatot minden gyilkossággal és emberi jogi jogsértéssel kapcsolatban, beleértve a túlzott erőszak alkalmazását, az önkényes fogva tartást és az erőszakos eltüntetéseket, és felhívja a tigréi hatóságokat, hogy működjenek együtt e vizsgálatokban; felszólít minden etióp hatóságot, hogy tevékenyen lépjenek fel a büntetlenség ellen; emlékezteti az etióp kormányt, hogy kötelezettséget vállalt az alapvető szabadságok garantálására, ideértve az igazságszolgáltatáshoz és a tisztességes és független eljáráshoz való jogot, ahogyan arról az Afrikai Charta és más nemzetközi és regionális emberi jogi eszközök is rendelkeznek, többek között a Cotonoui Megállapodás; ragaszkodik ahhoz, hogy az etióp hatóságok biztosítsák a tisztességes és pártatlan jogállamiság tiszteletben tartását és fenntartását egész Etiópiában;

16.  szoros együttműködést kér az uniós humanitárius segélyszervezetek és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága között, valamint azt, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága továbbra is nyújtson támogatást a válság elől menekülő embereknek, többek között azon területek közelében, amelyekről elmenekültek; emlékeztet arra, hogy az etióp kormány felel a menekültek és az ország területén belüli belső menekültek biztonságáért és védelméért; emlékeztet arra, hogy több mint 96 000 eritreai menekült él főleg a Tigré régióban található menekülttáborokban; támogatja a nemzetközi közösség és a humanitárius szervezetek a menekülteknek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyeknek nyújtott támogatás növelésére irányuló felhívásait;

17.  felhívja az EU-t és partnereit, hogy támogassák a szudáni kormányt és a helyi hatóságokat a Tigré régióban zajló harcok elől menekülő etióp menekültek befogadására irányuló felhívásokra való sürgős reagálásban; nagyra értékeli, hogy Szudán készen áll a konfliktus elől menekülő emberek fogadására; hangsúlyozza, hogy sürgősen fel kell készülni arra, hogy akár 200 000 menekült érkezhet Szudánba; megjegyzi, hogy Etiópia a migránsokat tekintve fontos cél-, tranzit- és származási ország is; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért keretében kezdeményezett valamennyi finanszírozott projekt során tiszteletben tartsák az emberi jogokat, különösen a migránsok és a belső menekültek jogait;

18.  kéri, hogy az EU és tagállamai sürgősen mozgósítsanak, valamint strukturált és összehangolt módon használjanak fel további forrásokat a konfliktus által kiváltott, mindenre kiterjedő igények kezelése érdekében;

19.  üdvözli az etióp kormány azon kötelezettségvállalását, hogy 2021-ben általános választásokat tart; sürgeti az ország valamennyi politikai szereplőjét, hogy a választások előtt kezdjen politikai párbeszédet a politikai, ideológiai, regionális és etnikai spektrum minden polgárának bevonásával; határozottan hangsúlyozza, hogy szabad, tisztességes, befogadó és hiteles választásokra csak megfélemlítéstől, erőszaktól és zaklatástól mentes légkörben, a nemzetközi normákkal összhangban garantált szólásszabadság és egyesülési szabadság biztosításával kerülhet sor; sajnálja, hogy a szabad választások iránti elkötelezettséget aláásta, hogy 2020 júniusa óta számos ellenzéki politikust tartóztattak le a politikai spektrum minden részéről, és hogy súlyosan megsértették a jogszerű eljárásokat, ami aláássa a fogvatartottak tisztességes eljáráshoz való jogát; felszólítja a hatóságokat, hogy bocsássák szabadon az összes fogvatartottat, kivéve, ha jogilag elismert bűncselekményekkel vádolják őket, és a tisztességes tárgyalásra vonatkozó nemzetközi normáknak megfelelően büntetőeljárás alá vonhatók;

20.  kinyilvánítja Etiópia egysége és területi sérthetetlensége iránti elkötelezettségét, és felszólítja az Etiópián belüli összes felet, hogy dolgozzanak az országon belüli konfliktusok békés megoldásán;

21.  felhívja az EU-t, hogy a konfliktus békés megoldása érdekében továbbra is használjon fel minden szükséges diplomáciai eszközt a szövetségi és regionális hatóságokkal, valamint a regionális partnerekkel és a multilaterális intézményekkel való együttműködésre;

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európai Külügyi Szolgálatnak, Etiópia szövetségi kormányának és szövetségi parlamentjének, a tigray-i hatóságoknak, a Szudáni Köztársaság kormányának, az IGAD-országok kormányainak, az Afrikai Uniónak és tagállamainak, a Pánafrikai Parlamentnek és az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek.


Az emberi jogok folyamatos megsértése Belaruszban, különös tekintettel Raman Bandarenka meggyilkolására
PDF 147kWORD 52k
Az Európai Parlament 2020. november 26-i állásfoglalása az emberi jogok folyamatos megsértéséről Belaruszban, különös tekintettel Raman Bandarenka meggyilkolására (2020/2882(RSP))
P9_TA(2020)0331RC-B9-0389/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Belaruszról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a belarusz helyzetről szóló, 2020. szeptember 17-i(1), a médiaszabadság belarusz helyzetének romlásáról, nevezetesen a Charter 97 ügyről szóló 2018. október 4-i(2), a Belaruszról szóló 2018. április 19-i(3), a belarusz helyzetről szóló 2017. április 6-i(4) és a belarusz helyzetről szóló 2016. november 24-i(5) állásfoglalására,

–  tekintettel a Belarusszal fenntartott kapcsolatokról szóló, a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, 2020. október 21-i ajánlására(6),

–  tekintettel az Európai Parlament gondolatszabadságért járó 2020. évi Szaharov-díjára, amelyet 2020. október 22-én a belarusz demokratikus ellenzéknek ítéltek oda,

–  tekintettel az Európai Parlament elnökének 2020. augusztus 13-i nyilatkozatára, valamint az öt képviselőcsoport vezetőinek a 2020. augusztus 9-i úgynevezett elnökválasztást követően a belarusz helyzetről tett 2020. augusztus 17-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Tanács 2020. október 1-i és 2020. október 16-i következtetéseire, valamint a Tanács 2020. október 12-i, Belaruszról szóló következtetéseire,

–  tekintettel a Tanács 2020. november 6-i határozatára, amelynek értelmében a belarusz hatóságok 15 tagja – köztük Aljakszandr Lukasenka – felkerült a szankcionált személyek jegyzékébe, és így 59-re emelkedett az utazási tilalom és a vagyoni eszközök befagyasztása alá tartozó belarusz állampolgárok számát; tekintettel a Belaruszban a belső elnyomás céljára felhasználható fegyverekre és felszerelésekre vonatkozó, 2004. évi uniós embargó meghosszabbításáról szóló, 2020. február 17-i tanácsi határozatra(7),

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa 2020. augusztus 14-i rendkívüli ülésének legfőbb eredményére és az Európai Tanács Elnökének a 2020. augusztus 9-i elnökválasztást követően kialakult belarusz helyzetről szóló 2020. augusztus 19-i következtetéseire;

–  tekintettel az alelnök/főképviselő Belaruszról szóló számos közelmúltbeli nyilatkozatára és kijelentésére, különösen a 2020. augusztus 11-i és a 2020. augusztus 17-i nyilatkozatára, valamint az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének a Raman Bandarenka haláláról szóló 2020. november 13-i nyilatkozatára, valamint a halálbüntetés belaruszi alkalmazásáról szóló nyilatkozataira,

–  tekintettel az alelnöknek/főképviselőnek a politikai alapon végrehajtott önkényes és indokolatlan letartóztatásokról és fogva tartásokról szóló 2020. szeptember 7-i és a főképviselő által a Koordinációs Tanács tagjai elleni erőszak és megfélemlítés fokozódásáról szóló, 2020. szeptember 11-én az Európai Unió nevében tett nyilatkozatra, tekintettel a Minszkben képviselt uniós tagállamok nevében az EU belaruszi küldöttsége, a brit nagykövetség, Svájc nagykövetsége és az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége által tett, az egyre romló belarusz emberi jogi helyzetről szóló, 2020. november 17-i közös nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ belarusz helyzetről szóló nyilatkozataira, különösen az ENSZ emberi jogi különleges előadóinak 2020. augusztus 13-i és 2020. november 19-i, valamint az ENSZ emberi jogi főbiztosa szóvivőjének 2020. augusztus 21-i, 2020. szeptember 11-i és 2020. november 13-i nyilatkozataira, továbbá az Emberi Jogi Tanács 45. ülésszakán az emberi jogok helyzetéről folytatott, 2020. szeptember 18-i sürgős vita során tett nyilatkozatokra,

–  tekintettel az ENSZ belarusz emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának 2020. július 17-i jelentésére és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2020. szeptember 17-i, a 2020-as elnökválasztást megelőző és azt követő belarusz emberi jogi helyzetről szóló határozatára,

–  tekintettel az EBESZ előadójának a 2020. augusztus 9-i belarusz elnökválasztással kapcsolatos állítólagos emberi jogi jogsértésekről szóló, a moszkvai mechanizmus keretében készült 2020. november 5-i jelentésére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, valamint az összes olyan emberi jogi egyezményre, amelynek Belarusz részes fele,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Belaruszban a példa nélküli békés tiltakozások és sztrájkok több mint 100 nappal az első megmozdulások után is folytatódnak, ami mutatja a belarusz társadalom elégedetlenségét és fellépését a választási eredmények tömeges meghamisítása és az emberi jogoknak az ország autokratikus rezsimje általi megsértése ellen; mivel a folyamatos tiltakozások a hétvégeken tetőznek az „egység menetei” alkalmával, és a tiltakozások nagyságrendje Belarusz történelmében példa nélküli, a résztvevők száma pedig több százezerre tehető;

B.  mivel a belarusz hatóságok erőszakkal, elnyomással, szisztematikus megfélemlítéssel, zaklatással, az alapvető szabadságok korlátozásával és a tiltakozások során letartóztatott emberekkel, köztük emberijog-védőkkel szembeni embertelen bánásmóddal – többek között kínzással és szexuális erőszakkal – reagáltak a legitim és békés tüntetésekre; mivel az emberijog-védők több mint 500 esetben dokumentáltak kínzást és bántalmazást, miközben sokan eltűntek vagy sokakat holtan találtak, köztük Aljakszandr Tarajkouszkit, Kansztancin Sismakout, Arcjom Parukout, Aljakszandr Vihort és Henadz Sutaut; mivel Belarusz az egyetlen olyan ország Európában, amely még mindig végrehajtja a halálbüntetést;

C.  mivel becslések szerint a 2020. augusztus 9-i választások előtt és után több mint 25 000 belaruszt vettek őrizetbe a rezsim elleni tiltakozás miatt, beleértve időseket, nőket és gyermekeket is; mivel legutóbb 2020. november 8-án és 15-én több mint 1000 embert tartóztattak le a békésen zajló tüntetések során; mivel Belaruszban több mint 125 politikai fogoly van;

D.  mivel Raman Bandarenkát, egy 31 éves művészettanárt 2020. november 11-én este brutálisan bántalmazta a jelentések szerint a Lukasenka-rezsimmel szoros kapcsolatban álló, civilruhás, maszkot viselő férfiak csoportja; mivel Raman Bandarenkát fogva tartása során tovább bántalmazták, két óra elteltével fejsérülésekkel kórházba került, majd a sérülések következtében másnap meghalt; mivel a hatóságok azt állítva, hogy Raman Bandarenkát „felháborodott polgárok” bántalmazták, megpróbálják elhárítani a felelősséget, és vádat emeltek a visszaélést bejelentő két személy: egy orvos és egy újságíró ellen;

E.  mivel a belarusz hatóságok nem hozták meg a törvény által a bűncselekmény kivizsgálása érdekében előírt azonnali intézkedéseket, és az ezt követő napokban Belaruszban letartóztattak több mint 1100 embert, akik megemlékeztek Bandarenka haláláról; mivel az ortodox és a katolikus egyház képviselői értesítést kaptak a belarusz vizsgálóbizottságtól egy törvénysértésről, amelyet annak következtében követtek el, hogy az egyházak képviselői elítélték, hogy a biztonsági erők lerombolták a Raman Bandarenkának emléket állító emlékművet;

F.  mivel a hatóságok ahelyett, hogy bíróság elé állítanák a Raman Bandarenka haláláért felelős személyeket, azokat állítják bíróság elé, akik megpróbálják kideríteni az igazságot halálának körülményeiről; mivel a belarusz főügyészi hivatal 2020. november 19-én büntetőeljárást indított a belarusz büntető törvénykönyv 178. cikkének (3) bekezdése alapján („Orvosi titok súlyos következményekkel járó nyilvánosságra hozatala”); mivel Kacjarina Bariszevicset, a TUT.BY független médiaszervezet újságíróját, aki Raman Bandarenka haláláról írt, ezt követően letartóztatták;

G.  mivel a belarusz belügyminisztérium 2020. október 12-én nyilatkozatot tett közzé, amelyben bejelentette, hogy kész éles lőszert használni a tiltakozók ellen; mivel a hatóságok számos tiltakozás során villanógránátokat és paprikaspray-t használtak, gumilövedékeket lőttek ki közvetlenül az emberekre, és a levegőbe lőttek; mivel a közlekedés és a kommunikáció folyamatosan akadályokba ütközik, különösen az internethez való hozzáférést korlátozzák, ami a tiltakozások megelőzésének és szétszórásának egyik módja;

H.  mivel a belarusz hatóságok továbbra is erőszakosan lépnek fel a független belarusz riporterekkel és a polgári újságírókkal szemben, és szándékosan próbálják akadályozni az objektív tudósításokat; mivel csak 2020. november 15-én 23 újságírót tartóztattak le, akik a Raman Bandarenka emlékére különböző belarusz városokban tartott tiltakozásokról számoltak be; mivel a külföldi médiát és újságírókat nem engedik be Belaruszba;

I.  mivel a választási időszakban és azt követően összesen 390 újságíró ellen folytattak büntetőeljárást, ezek közül 77 eljárásban rövid, legfeljebb 15 napos börtönbüntetést szabtak ki közigazgatási szabálysértésért; mivel a Belarusz Újságírók Szövetsége szerint 2020. november 23-án 14 újságírót tartanak fogva közigazgatási szabálysértés vagy büntetőjogi vádak alapján;

J.  mivel az újságírók önkényes fogva tartása és letartóztatása során gyakran került sor erő alkalmazására, ami ahhoz vezetett, hogy megrongálódtak a szakma gyakorlásához szükséges felszerelések, azokat lefoglalták, valamint törölték az elkészített videoanyagokat; mivel újságírói feladataik ellátása során három női újságírót gumilövedékek sebesítettek meg;

K.  mivel a választásokról szóló tudósítások készítése céljából érkezett külföldi tudósítók akkreditációját megtagadták; mivel 2020. október 2-án a belarusz külügyminisztérium visszavonta valamennyi külföldi újságíró akkreditációját az országban, és az intézkedést az ország médiára vonatkozó szabályai és eljárásai reformjának részeként ismertette;

L.  mivel a belarusz gyermekek az elnyomás célpontjaivá váltak, mivel szüleiket azzal fenyegetik, hogy a tüntetéseken való részvétel miatt elveszítik felügyeleti jogukat;

M.  mivel az EU szankciókat vezetett be a belarusz erőszakért, elnyomásért és a választási eredmények meghamisításáért felelős 40 személlyel szemben; mivel 2020. november 6-án az Európai Tanács úgy határozott, hogy a belarusz hatóságok 15 tagját – köztük Aljakszandr Lukasenkát és fiát – felveszi a szankciók hatálya alá tartozó személyek jegyzékébe; mivel folyamatban van az egyénekre és a vállalatokra vonatkozó további szankciók előkészítése; mivel az asztraveci atomerőmű 2020. november 3-án megkezdte a villamosenergia-termelést, újabb aggályokat támasztva az atomerőmű biztonságával kapcsolatban;

N.  mivel a belarusz hatóságok eddig nem vizsgálták ki a rendőrségi brutalitásról szóló beszámolókat, és továbbra is széles körben elterjedt az a gyakorlat, hogy büntetlen marad az emberi jogok megsértése; mivel a jogállamiság hiánya csorbítja az áldozatok tisztességes eljáráshoz való jogát;

1.  a lehető leghatározottabban elítéli Raman Bandarenka meggyilkolását, és részvétét fejezi ki családjának és minden olyan családnak, melyek a Lukasenka-rezsim elnyomása következtében elvesztették szeretteiket;

2.  határozottan felszólít Raman Bandarenka halálának, valamint Aljakszandr Tarajkouszki, Aljakszandr Vihor, Arcjom Parukou, Henadz Sutau és Kansztancin Sismakou tüntetésekkel összefüggő haláleseteinek azonnali, alapos, pártatlan és független kivizsgálására;

3.  felhívja a belarusz hatóságokat, hogy haladéktalanul engedjék szabadon az összes politikai foglyot, köztük Dr. Arcjom Szarokint és Kacjarina Bariszevics újságírót, aki közzétette Raman Bandarenka meggyilkolásának hivatalos eltussolását;

4.  ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja a belarusz tüntetőket a szabadság, a demokrácia, a méltóság és a sorsuk megválasztásához való jog iránti követeléseikben; elítéli az emberi jogok folyamatos megsértését, a békés tüntetők megfélemlítését és a velük szemben alkalmazott aránytalan erőszakot;

5.  követeli azon egészségügyi dolgozó azonnali szabadon bocsátását, aki Raman Bandarenka haláláról közérdekű tájékoztatást adott a médiának az áldozat családja jogainak megsértése nélkül;

6.  sürgeti a belarusz hatóságokat, hogy vessenek véget a belarusz állampolgárokkal és fogvatartottakkal szemben alkalmazott erőszak, bántalmazás, nemi alapú erőszak és kínzások minden formájának, tegyék lehetővé számukra az orvosi és jogi tanácsadáshoz való hozzáférést, továbbá haladéktalanul és feltételek nélkül bocsássák szabadon az összes önkényesen fogva tartott személyt, többek között azokat is, akiket a választási eredmények vagy a hatóságok által alkalmazott erőszak elleni tiltakozásokban való részvételükért, vagy azért tartanak fogva, mert támogatásukat fejezték ki a tiltakozások kapcsán;

7.  határozottan elítéli a polgárok megfélemlítését, zaklatását, önkényes letartóztatását és fogva tartását, valamint a velük szemben alkalmazott rossz bánásmódot, továbbá elítéli a belarusz állami hatóságok által vagy a megbízásukból elkövetett emberi jogi jogsértéseket; felszólít a polgárok zaklatása minden formájának, például az alkalmazottak vagy diákok sztrájkban vagy tiltakozásokban való részvétel miatti elbocsátásának, az újságírói akkreditációk visszavonásának, a közszolgáltatások – többek között a víz- vagy a fűtésszolgáltatás – megtorláskénti leállításának, a gyermekek feletti felügyelethez való jogtól történő megfosztásnak, a magánbankszámlák zárolásának, valamint az internetszolgáltatás letiltásának azonnali beszüntetésére;

8.  felszólítja a belarusz bűnüldöző szervek valamennyi alkalmazottját és mindazokat, akik a belarusz hatóságok megbízásából járnak el, hogy a polgári lakossággal szemben haladéktalanul hagyjanak fel az erőszak alkalmazásával, és tartózkodjanak a polgárokkal szembeni aránytalan erő, az erőszak, a kínzás és a rossz bánásmód alkalmazására vonatkozó bűnügyi végzések és utasítások végrehajtásától; felszólít a kínzás nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban álló fogalmának a belarusz büntető törvénykönyvbe történő bevezetésére, valamint az erőszakos eltüntetés bűncselekménnyé nyilvánítására irányuló jogszabályi változtatásokra;

9.  elítéli, hogy a hatóságok – miközben békés polgárok ellen nyomozásokat indítanak – teljes mértékben vonakodnak kivizsgálni a rossz bánásmód és kínzás azon eseteit, amelyek elkövetéséért a bűnüldöző szervek tagjai felelősek; hangsúlyozza, hogy ez az elnyomás és a büntetlenség tudatos és módszeres politikájára bizonyíték, amelyet tovább erősít az a tény, hogy a rendőrség és az érintett különleges biztonsági erők továbbra is a legmagasabb szintű elismerésben részesülnek az emberek elleni bűncselekményekben való részvételükért;

10.  elutasítja a 2020. augusztus 9-i úgynevezett elnökválasztás eredményeit, továbbá kinyilvánítja, hogy egyértelműen támogatja a belarusz népet az önkényuralmi elnyomás sürgős beszüntetésére, az alapvető szabadságok és az emberi jogok tiszteletben tartására, a demokratikus képviseletre és a politikai részvételre, valamint a szabad és tisztességes – a nemzetközi normákkal összhangban, valamint az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) választási megfigyelése mellett tartandó – új választásokra irányuló legitim követeléseikben;

11.  felszólítja a Belaruszban működő valamennyi vállalkozást, hogy az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekkel összhangban tanúsítsanak különös gondosságot, valamint tegyenek eleget az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségüknek;

12.  kitart amellett, hogy biztosítani kell a polgároknak a gyülekezés, az egyesülés, a véleményalkotás és a véleménynyilvánítás szabadságához való jogát, valamint a média szabadságát, és ezáltal meg kell szüntetni az e szabadságokat akadályozó valamennyi jogi és gyakorlati korlátozást;

13.  ismételten hangsúlyozza a jogállamiság megteremtésének az alapvető szabadságok és az emberi jogok tiszteletben tartása szempontjából képviselt jelentőségét, valamint az ügyvédhez, a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jog biztosítása tekintetében a független, működő igazságszolgáltatás fontosságát;

14.  felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a belarusz független média számára nyújtott támogatását, amelynek túlélése és működése elengedhetetlen ahhoz, hogy a belarusz nyilvánosság és a nemzetközi közösség objektív képet kapjon a belarusz eseményekről;

15.  határozottan elítéli a halálbüntetés folyamatos alkalmazását, és felszólít annak azonnali és végleges eltörlésére, valamint – amíg ez nem történik meg – a halálbüntetésre vonatkozó moratórium bevezetésére és a halálbüntetés elleni fellebbezéshez való tényleges jogra;

16.  felszólítja a belarusz hatóságokat, hogy hagyjanak fel az újságírók és médiamunkások megtámadásával, fogva tartásával és démonizálásával, és törekedjenek a médiaszabadság érdemi védelmére;

17.  felhívja az Uniót, hogy nyújtson támogatást a Lukasenka-rezsim által a belarusz nép ellen elkövetett bűncselekmények nemzetközi kivizsgálásához; úgy véli, hogy a vizsgálatot egy bizonyítékgyűjtő központ és egy nemzetközi jogi szakértőkből álló uniós munkacsoport létrehozásával kell támogatni, amely segítséget nyújt a jövőbeli nemzetközi nyomozásokban; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy nyújtsanak teljes körű támogatást az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és az EBESZ moszkvai mechanizmusának, valamint az emberijog-védőknek és a civil társadalomnak erőfeszítéseikhez, az emberi jogok megsértésének dokumentálását és bejelentését, valamint az ezt követő elszámoltathatóságot és az áldozatoknak nyújtott igazságszolgáltatást biztosítandó;

18.  elítéli a belarusz nemzetgyűlés azon intézkedéseit, amelyek révén politikai okokból fosztanak meg belarusz állampolgárokat állampolgárságuktól;

19.  elítéli a női emberijog-védők elleni szigorú fellépéseket, kiváltképpen Marfa Rabkovának és Marina Kosztiliancsenkának a Viasna emberi jogi központból történt letartóztatását, és felszólít a női aktivisták nemi alapú zaklatásának azonnali beszüntetésére;

20.  úgy véli, hogy a világjárvány miatt a 2020. évi, a gondolatszabadságért járó Szaharov-díj belarusz demokratikus ellenzéknek történő odaítélése egyelőre egy távünnepség formájában valósulhat meg; hangsúlyozza azonban, hogy amint azt a helyzet lehetővé teszi, meg kell szervezni a személyes részvétellel tartandó ünnepséget;

21.  kiemeli, hogy az Unió és tagállamok által a Lukasenka-rezsimmel szemben eddig tett lépések elégtelenek, és üdvözli a Tanács azon döntését, hogy kidolgoz egy harmadik, a Lukasenka-rezsimhez kötődő cégeket és oligarchákat célzó szankciócsomagot; felszólít az Unió szankciós jegyzékének hiteles bővítésére;

22.  támogatja, hogy az Európai Parlament indítson tényfeltáró missziót Vilniusba és Varsóba, valamint a belarusz ellenzékkel folytatott együttműködést a lehetséges közvetítési és demokráciatámogatási tevékenységek feltérképezése érdekében; hangsúlyozza, hogy további közvetítési és demokráciatámogatási tevékenységekre van szükség, így például egy magas szintű, a tényfeltáró missziót követő misszióra;

23.  felszólít az uniós pénzeszközök, többek között az Európai Beruházási Bank, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank és más szervezetek által a jelenlegi belarusz kormánynak, valamint az állami ellenőrzés alatt álló projekteknek nyújtott kölcsönök átutalásának teljes körű befagyasztására; felhívja az EKSZ-t, hogy függessze fel az EU–Belarusz partnerségi prioritásokról szóló tárgyalásokat mindaddig, amíg sor nem kerül a szabad és tisztességes elnökválasztásra;

24.  felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a belarusz civil társadalomnak nyújtott támogatást, és fokozzák a független civil társadalmi szervezetekkel, az emberijog-védőkkel és a független újságírókkal, különösen pedig – bírósági ügyeik nyomon követése révén – a fogva tartott személyekkel kialakított uniós együttműködést, valamint a számukra nyújtott támogatást; kéri a Bizottságot, hogy sürgősen hozzon létre ösztöndíjprogramot a belarusz egyetemekről demokratikus hozzáállásuk miatt kizárt diákok és tudósok számára; felkéri a Bizottságot, hogy indítson célzott uniós segítségnyújtási programot a politikai elnyomás és a rendőri erőszak áldozatainak megsegítésére;

25.  elítéli az európai diplomaták Belaruszból való kiutasítását, és felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy fontolják meg az országgal kapcsolatos diplomáciai szerepvállalásuk gyengítését;

26.  helyteleníti a belarusz hatóságok arra irányuló kérését, hogy adják ki Szcjapan Pucilát és Roman Protasevicset, a varsói székhelyű Telegram Next és Nexta-live csatornák alapítóit, akiket a belarusz állambiztonsági bizottság (KGB) felvett a terrorista tevékenységekben részt vevő személyek listájára;

27.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hajtsák végre az EBESZ moszkvai mechanizmusának jelentéstevője által megfogalmazott ajánlásokat a genfi menekültügyi egyezmény hatálya alá tartozó üldöztetés esetén nyújtandó menedékjoggal kapcsolatban; ezzel összefüggésben arra ösztönzi a tagállamokat, hogy tegyék még könnyebbé a belarusz politikai menekültek esetében a vízumeljárásokat, és terjesszenek ki rájuk és családtagjaikra minden szükséges támogatást és segítségnyújtást;

28.  elítéli a média elnyomását és az internethez való hozzáférés akadályozását, a dezinformációk terjesztését, valamint az újságírók és bloggerek fizikai bántalmazását, letartóztatását és megfélemlítését; hangsúlyozza, hogy a belarusz népnek joga van az információkhoz való akadálytalan hozzáféréshez; felhívja az Uniót, hogy használja fel eszközeit a rezsim által elnyomott médiaorgánumok és újságírók támogatására;

29.  kitart amellett, hogy a belarusz munkavállalók számára lehetővé kell tenni, hogy az elbocsátás, a letartóztatás vagy más jellegű megtorlás veszélye nélkül, békésen gyakorolhassák sztrájkjogukat;

30.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az asztraveci atomerőmű nem felel meg a legszigorúbb nemzetközi környezetvédelmi és biztonsági előírásoknak; támogatja az európai szolidaritás biztosítására irányuló erőfeszítéseket az asztraveci atomerőműben termelt energia európai uniós piacra való behozatalára vonatkozó tilalom kérdésében;

31.  ismételten felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy állapítson meg átfogó, hatékony és időszerű, az egész Unióra kiterjedő korlátozó intézkedéseket, egy úgynevezett európai Magnyickij-törvényt, amely minden további késedelem nélkül lehetővé tenné az emberi jogok súlyos megsértéséért, a visszaélésekért és a korrupciós tevékenységekért felelős vagy azokban részt vevő magánszemélyek, állami és nem állami szereplők vagy egyéb szervezetek megcélzását;

32.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, valamint a Belarusz Köztársaság hatóságainak.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0231.
(2) HL C 11., 2020.1.13., 18. o.
(3) HL C 390., 2019.11.18., 100. o.
(4) HL C 298., 2018.8.23., 60. o.
(5) HL C 224., 2018.6.27., 135. o.
(6) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0280.
(7) HL L 45., 2020.2.18., 3. o.


A feszültségek fokozódása Varósziában Törökország jogellenes tevékenységeit követően és a megbeszélések újrakezdésének sürgős szüksége
PDF 143kWORD 51k
Az Európai Parlament 2020. november 26-i állásfoglalása a feszültségek fokozódásáról Varósziában Törökország jogellenes tevékenységeit követően, és a tárgyalások újrakezdésének sürgős szükségéről (2020/2844(RSP))
P9_TA(2020)0332RC-B9-0355/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Törökországról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Törökországról szóló 2018. évi bizottsági jelentésről szóló 2019. március 13-i(1) és a veszélyes eszkalációról és Törökországnak a Földközi-tenger keleti térségében betöltött szerepéről szóló különleges európai tanácsi csúcstalálkozó előkészítéséről szóló 2020. szeptember 17-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel Famagusta lezárt része annak jogszerű lakóinak való visszaszolgáltatásáról szóló, 2012. február 14-i nyilatkozatára(3),

–  tekintettel a Petíciós Bizottságnak a Famagustába (Ciprus) tett 2007. november 25–28-i tényfeltáró látogatást követő 2008. július 17-i, valamint a 2007. május 7–8-i Famagustába (Ciprus) tett tényfeltáró látogatást követő 2018. november 21-i jelentésére, a Famagusta Menekült Mozgalom nevében Loizos Afxentiou által benyújtott 733/2004. számú petícióval összefüggésben,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság tanácskozásairól szóló, 2008. szeptember 23-i(4), 2009. április 22-i(5) és 2018. február 13-i(6) állásfoglalásaira,

–  tekintettel az EU bővítési politikájáról szóló, 2020. október 6-i bizottsági közleményre (COM(2020)0660) és az azt kísérő, Törökországról szóló 2020. évi jelentésre,

–  tekintettel a Törökországgal kapcsolatos, 2005. október 3-i tárgyalási keretre,

–  tekintettel a 2020. október 15-i és 16-i tanácsi következtetésekre, valamint a korábbi idevonatkozó tanácsi és európai tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (az alelnök/főképviselő) által a Varósziával kapcsolatos fejleményekkel kapcsolatban kiadott, 2020. október 13-i nyilatkozatra,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) az Európai Unió nevében tett, a Varósziával kapcsolatos fejleményekről szóló 2020. október 6-i és a Varósziáról szóló 2020. november 15-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő és Ferreira biztos 2020. október 20-i közös nyilatkozatára a ciprusi török közösség választási folyamatáról,

–  tekintettel a nemzetközi jog alapelveire és az ENSZ Alapokmányára, valamint a két ciprusi közösség vezetői között 1979-ben létrejött magas szintű megállapodásra és az ENSZ Biztonsági Tanácsának (ENSZ BT) Ciprusról szóló vonatkozó határozataira, beleértve az 541 (1983), az 550 (1984), a 789 (1992) és a 2537 (2020) sz. határozatokat,

–  tekintettel az ENSZ BT elnökének a ciprusi helyzetről szóló, 2019. október 9-i és 2020. október 9-i nyilatkozataira,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a két vezetővel 2019 novemberében Berlinben tartott találkozóját követően tett nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel Törökország tagjelölt ország és az EU fontos partnere; mivel tagjelölt országként az a Törökországgal szembeni elvárás, hogy a legmagasabb szinten érvényesítse a demokráciát és biztosítsa az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartását, beleértve a nemzetközi egyezmények betartását;

B.  mivel Törökország NATO-szövetséges, és emlékeztetni kell arra a felelősségére, hogy konstruktív szerepet játsszon a feszültségek enyhítésében;

C.  mivel Törökország azzal reagált az 1974-es, a görög junta által támogatott meghiúsult államcsínyre, hogy katonai erőivel megszállta Ciprust, és mivel 1974 augusztusában Famagusta városát is megszállták, és azóta is illegális megszállás alatt tartják;

D.  mivel akkor Famagusta egy részét lezárták, azóta lakatlan és a török hadsereg közvetlen ellenőrzése alá tartozik;

E.  mivel az ENSZ úgy véli, hogy a varósziai status quoért való felelősség Törökországot terheli, és ezért Törökország felel a jogállásának az 1979. évi magas szintű megállapodással, valamint az 550 (1984) és a 789 (1992) sz. ENSZ BT-határozattal ellentétes megváltoztatására irányuló erőfeszítésekért is;

F.  mivel az ENSZ BT 550. (1984) sz. határozata „elfogadhatatlannak tartja Varószia bármely részének a lakosságától eltérő személyek általi betelepítésére irányuló kísérleteket, és felszólít e területnek az ENSZ igazgatása alá helyezésére”, és mivel az ENSZ BT 789 (1992) sz. határozata – az 550 (1984) sz. határozat végrehajtása céljából – ragaszkodik ahhoz, hogy Varósziát bizalomépítő intézkedésként adják át jogszerű lakosainak, „az ENSZ ciprusi békefenntartó erejének ellenőrzése alatt”;

G.  mivel Varószia lezárt részének visszajuttatása annak jogszerű lakosai számára előmozdítaná a ciprusi kérdés átfogó megoldása felé tett erőfeszítéseket;

H.  mivel 2020. október 8-án, az Ankarában 2020. október 6-án tett bejelentést követően Varószia egy részét részben „nyitottnak” nyilvánították a jelenlegi ciprusi vezető, Ersin Tatar együttműködésével, megsértve ezzel a korábbi megállapodásokat és az ENSZ BT vonatkozó határozatait;

I.  mivel 2019. szeptember elején Mevlüt Çavuşoğlu török külügyminiszter Varósziába látogatott, és bejelentette, hogy Varószia tágabb körzetében „megnyílik” Törökország „főkonzulátusa”, és mivel 2020. február elején Fuat Oktay török alelnök Varósziába látogatott, hogy „csúcstalálkozót” tartson „az elhagyott Varószia városa újbóli megnyitásának jogi, politikai és gazdasági vonatkozásairól”;

J.  mivel Törökország kijelentette, hogy egyoldalúan hajt majd végre különböző projekteket Varósziában, ami azzal fenyeget, hogy felkészíti a területet annak illegális betelepítésére;

K.  mivel a ciprusi török közösségnek 2020. október 18. óta Ersin Tatar személyében új vezetője van; mivel a volt török vezető Mustafa Akıncı fontos, pozitív és történelmi szerepet játszott a sziget két közössége közötti béke és párbeszéd előmozdításában;

L.  mivel 2020. november 10-én Ciprus északi részén rekordszámban összegyűlt ciprusi törökök ezrei tiltakoztak Törökország Cipruson, többek között Varósziában történő beavatkozása ellen, szabadságot, demokráciát és a varósziai ciprusiak jogainak tiszteletben tartását követelve; mivel a tiltakozáson részt vettek az ellenzék fő vezetői, köztük Mustafa Akıncı volt ciprusi török vezető is;

M.  mivel Recep Tayyip Erdoğan török elnök 2020. november 15-i látogatása Ciprus megszállt területén egy varósziai piknik megtartása céljából provokatív cselekmény volt, amely szélsőséges reakciókat váltott ki a ciprusi törökök körében;

N.  mivel valamennyi korábbi tárgyalás során – többek között a legutóbbi, 2017-ben Crans-Montanában megrendezett, Ciprusról szóló konferencián – Varósziát felvették azon területek közé, amelyeket a ciprusi probléma két területet és két közösséget összefogó, közösen elfogadott szövetség alapján történő, átfogó rendezését követően ismét a ciprusi görög közigazgatás fennhatósága alá kell helyezni;

O.  mivel a jelenlegi ciprusi török vezető, Ersin Tatar ellenzi a ciprusi probléma átfogó rendezését, amely az ENSZ-paraméterek által előirányzott két zónás, két közösséget tömörítő föderáción alapul, és mivel 2020. november 15-én Erdoğan elnök felszólított az arra irányuló tárgyalásokra, hogy Cipruson „két külön államot” hozzanak létre;

P.  mivel Törökország továbbra is folytatja a Földközi-tenger keleti térségében jelenleg is zajló jogellenes, egyoldalú katonai fellépéseit, amelyek sértik Görögország és Ciprus uniós tagállamok szuverenitását; mivel Törökországnak a hegyi-karabahi konfliktussal összefüggésben Azerbajdzsán támogatását célzó közvetlen szerepvállalása túlmutat az ország geogazdasági érdekein, és ambiciózusabb geopolitikai menetrendet tükröz, és ez igaz Törökország líbiai és szíriai fellépéseire is, és aggodalommal állapítja meg, hogy Törökországnak az európai értékektől és normáktól való folyamatos és növekvő elhatárolódása miatt történelmi mélypontra érkeztek az EU és Törökország közötti kapcsolatok;

1.  elmarasztalja Törökország Varósziában folytatott illegális tevékenységeit, különösen annak részleges „megnyitását”; hangsúlyozza, hogy egy új, megváltoztathatatlan helyzet létrehozása aláássa a kölcsönös bizalmat és a ciprusi probléma átfogó megoldásának kilátásait azáltal, hogy negatívan módosítja a helyi helyzetet, súlyosbítja a megosztottságot és bebetonozza Ciprus állandó megosztottságát; óva int attól, hogy Varósziában megváltoztassák a status quo-t, megsértve ezzel a fent említett ENSZ BT-határozatokat;

2.  sürgeti Törökország kormányát, hogy az ENSZ BT közelmúltbeli felhívásának megfelelően vonja vissza ezt a döntést, és kerülje az olyan egyoldalú intézkedéseket, amelyek további feszültségeket kelthetnek a szigeten; felszólítja Törökországot, hogy vonja ki csapatait Ciprusról, adja át Varószia térségét törvényes lakosainak az ENSZ ideiglenes irányítása alatt az ENSZ Biztonsági Tanácsának 550 (1984) számú határozatával összhangban, és tartózkodjon minden olyan fellépéstől, amely az illegális telepek politikája révén megváltoztatja a sziget demográfiai egyensúlyát; hangsúlyozza, hogy a ciprusi probléma megoldását követően az uniós vívmányokat az egész szigeten végre kell hajtani;

3.  szilárd meggyőződése, hogy fenntartható konfliktusmegoldás csak párbeszéd, diplomácia és a jó szándék szellemében és a nemzetközi joggal összhangban folytatott tárgyalások révén érhető el, és megerősíti azon meggyőződését, hogy a ciprusi probléma fenntartható megoldása előnyös lenne a régió minden országa – elsősorban Ciprus, Görögország és Törökország – számára; felhívja az Európai Tanácsot, hogy tartsa fenn egységes álláspontját a Törökország által végrehajtott egyoldalú és jogellenes fellépésekkel kapcsolatban, lépjen fel, és Törökország jogellenes fellépéseire válaszul vessen ki szigorú szankciókat; emlékeztet arra, hogy további szankciók csak párbeszéd, komoly együttműködés és konkrét helyszíni előrelépés révén kerülhetők el;

4.  emlékeztet az ENSZ főtitkárának azon felhívására, hogy a felek folytassák a tárgyalásokat attól a ponttól, ahol 2017-ben Crans-Montanában abbahagyták, és hangsúlyozza, hogy ezt a két vezető 2014. február 11-i közös nyilatkozata, az ENSZ-főtitkár 2017. június 30-i hatpontos kerete és a konferencia végére elért konvergencia alapján kell megtenni; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a legmagasabb szintű török hatóságok jóváhagyták a kétállami megoldást, és sürgeti Törökországot, hogy konkrétan kötelezze el magát az ENSZ főtitkárának felhívása mellett;

5.  megismétli, hogy támogatja a tisztességes, átfogó és életképes rendezést, amely két közösségből és két zónából álló föderáción alapul, amely egységes nemzetközi jogi személyiséggel, egységes szuverenitással és egységes állampolgársággal rendelkezik, ahol a két közösség politikailag egyenlő, összhangban az ENSZ BT vonatkozó határozataival, a nemzetközi joggal, az uniós vívmányokkal, tiszteletben tartva az Unió alapját képező elveket;

6.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Varószia illegális „megnyitásának” célja, hogy megváltoztassa a területen található ingatlanok tulajdonviszonyait, és ezáltal rontsa az esélyeket a Varószia feletti ellenőrzés jogának az ENSZ BT vonatkozó határozataiban előírtak szerint vagy a ciprusi probléma átfogó megoldása révén való visszaadására; sürgeti Törökországot, hogy tartózkodjon Varószia jogszerű lakosaitól eltérő személyek illegális letelepítésétől, illetve a törvényes lakosok arra való felszólításától, hogy katonai megszállási körülmények között térjenek vissza ingatlanaikba;

7.  hangsúlyozza, hogy továbbra is az ENSZ égisze alatt, a megállapodás szerinti alapon folytatott közvetlen tárgyalások jelentik az egyetlen lehetőséget arra, hogy olyan megoldást találjanak, amely újraegyesíti a szigetet és népét, ami többek között a Ciprus és Törökország közötti kapcsolatok normalizálódásához, a Ciprus és Törökország közötti kizárólagos gazdasági övezet elhatárolásának jobb kilátásaihoz, valamint az EU és Törökország közötti kapcsolatok megerősítéséhez vezet; sürgeti, hogy a megállapodás szerinti alapon a lehető leghamarabb kezdjék újra a Ciprus újraegyesítéséről szóló tárgyalásokat az ENSZ főtitkárának égisze alatt;

8.  kiáll mind a ciprusi török, mind a ciprusi görög közösség béke és stabilitás iránti törekvései mellett, és felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul hajtsa végre a ciprusi török közösségnek nyújtott támogatásra vonatkozó második éves cselekvési programot, amelynek célja a megbékélést elősegítő, valamint az infrastruktúrát, a környezetvédelmet és a gazdasági fejlődést erősítő projektek támogatása; felszólít különösen a civil társadalom folyamatos és fokozott támogatására mind a ciprusi török, mind a ciprusi görög közösségben, mind az uniós támogatási programon keresztül, mind strukturálisabban az új többéves pénzügyi keret részeként, különösen a „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” programon keresztül;

9.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy vállaljanak aktívabb szerepet a tárgyalások ENSZ égisze alatt történő sikeres lezárásában, többek között azáltal, hogy kineveznek egy képviselőt az ENSZ jószolgálati missziója mellé, továbbá hangolják össze erőfeszítéseiket az Európai Parlamenttel annak érdekében, hogy meggyőzzék Törökországot a Varósziát érintő illegális intézkedéseinek visszavonásáról;

10.  hangsúlyozza, hogy támogatja Ciprus területi integritását, és felszólítja az uniós tagállamokat, hogy ellenezzék a harmadik országok által a Ciprus szigetén található Ciprusi Köztársaságon kívüli állam elismerésére tett kísérleteket;

11.  sajnálatának ad hangot a török elnök 2020. november 15-i varósziai látogatása során tett nyilatkozatait illetően, amelyek nyíltan felfedték Ankara „útitervét” a lezárt város illegális betelepítésére, valamint az elnök Ciprus állandó felosztása melletti kiállását;

12.  felhívja Törökországot, hogy tartózkodjon az olyan egyoldalú tevékenységektől, mint például a jogellenes feltáró fúrások, amelyek még inkább sértik a Ciprusi Köztársaság szuverenitását és szuverén jogait, a tengerjogot sértő, új, megváltoztathatatlan helyzet létrejöttével fenyegetnek, veszélyeztetik az érdemi tárgyalások újrakezdését és a megállapodás szerint kialakítandó átfogó megoldás kilátásait, és nem segítik elő a jószomszédi kapcsolatokat a régióban;

13.  felhívja az ENSZ ciprusi misszióját, hogy fokozza a varósziai fejlemények nyomon követésére irányuló erőfeszítéseket;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint Törökország elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0200.
(2) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0230.
(3) HL C 249. E, 2013.8.30., 1. o.
(4) HL C 8. E, 2010.1.14., 41. o.
(5) HL C 184. E, 2010.7.8., 12. o.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0114.


Egyes termékekre vonatkozó vámok eltörlése ***I
PDF 126kWORD 41k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2020. november 26-i jogalkotási állásfoglalása az egyes termékekre vonatkozó vámok eltörléséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2020)0496 – C9-0284/2020 – 2020/0253(COD))
P9_TA(2020)0333A9-0217/2020

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2020)0496),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9‑0284/2020),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2020. november 18-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A9-0217/2020),

1.  elfogadja első olvasatbeli álláspontját, megegyezően a Bizottság javaslatával;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2020. november 26-án került elfogadásra az egyes árukra vonatkozó vámok eltörléséről szóló (EU) 2020/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P9_TC1-COD(2020)0253


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2020/2131 rendelettel.)


Az Unióból Nagy-Britannia és Észak Írország Egyesült Királyságába kivitt egyes kettős felhasználású termékekre vonatkozó uniós általános exportengedély ***I
PDF 128kWORD 41k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2020. november 26-i jogalkotási állásfoglalása a 428/2009/EK tanácsi rendeletnek az Unióból Nagy-Britannia és Észak Írország Egyesült Királyságába kivitt egyes kettős felhasználású termékekre vonatkozó uniós általános exportengedély megadása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2020)0692 – C9-0345/2020 – 2020/0313(COD))
P9_TA(2020)0334

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2020)0692),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9-0345/2020),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2020. november 18-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. és 163. cikkére,

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2020. november 26-án került elfogadásra a 428/2009/EK tanácsi rendelet IIa. Mellékletének az Unióból Nagy-Britannia és Észak Írország Egyesült Királyságába kivitt egyes kettős felhasználású termékekre vonatkozó uniós általános exportengedély megadása tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2020/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P9_TC1-COD(2020)0313


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2020/2171 rendelettel.)


A Covid19-oltóanyagokra és in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökre alkalmazandó hozzáadottérték-adóval kapcsolatos, a Covid19-világjárványra adott válaszként hozott átmeneti intézkedések ***I
PDF 117kWORD 42k
Az Európai Parlament 2020. november 26-i jogalkotási állásfoglalása a 2006/112/EK tanácsi irányelvnek a Covid19-oltóanyagokra és in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökre alkalmazandó hozzáadottérték-adóval kapcsolatos, a Covid19-világjárványra adott válaszként hozott átmeneti intézkedésekre vonatkozó módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2020)0688 – C9-0352/2020 – 2020/0311(CNS))
P9_TA(2020)0335

(Különleges jogalkotási eljárás: konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2020)0688),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 113. cikkére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9-0352/2020),

–  tekintettel eljárási szabályzata 82. és 163. cikkére,

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.


Az abortuszhoz való jog Lengyelországban
PDF 160kWORD 52k
Az Európai Parlament 2020. november 26-i állásfoglalása az abortuszhoz való jog de facto lengyelországi betiltásáról (2020/2876(RSP))
P9_TA(2020)0336B9-0373/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és különösen annak 2. cikkére, valamint 7. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-i egyezményre (EJEE) és az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) kapcsolódó ítélkezési gyakorlatára,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta),

–  tekintettel a Lengyel Köztársaság alkotmányára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948. december 10-én fogadtak el,

–  tekintettel az ENSZ 1966. december 16-i Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICESCR) és az ENSZ 1966. december 16-i Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR),

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i egyezményre,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni, 1984. december 10-i ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága a Lengyelországról szóló hetedik időszaki jelentésről szóló, 2016. november 23-i záró észrevételeire,

–  tekintettel az UNESCO 2018. január 10-i, a szexuális nevelésről szóló nemzetközi technikai iránymutatására,

–  tekintettel az 1994-ben Kairóban tartott nemzetközi népesedési és fejlesztési konferenciára (ICPD), annak cselekvési programjára, felülvizsgálati konferenciáinak eredményeire, valamint az ICPD25-ről 2019-ben Nairobiban tartott csúcstalálkozóra,

–  tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking+10 (2005), Peking+15 (2010) és Peking+20 (2015) különleges ülésein elfogadott záródokumentumokra,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló, 2014. augusztus 1-jén hatályba lépett egyezményére (Isztambuli Egyezmény), valamint az EU Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásáról és a nemi alapú erőszak elleni küzdelemre irányuló egyéb intézkedésekről szóló, 2019. november 28-i európai parlamenti állásfoglalásra(1),

–  tekintettel az ENSZ 2015-ben elfogadott fenntartható fejlődési céljaira,

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosa által „A nők szexuális és reprodukciós egészsége és jogai Európában” címmel 2017. december 4-én kiadott vitaindító dokumentumra,

–  tekintettel a 2017. évi, „A nők jogai viharos időkben” című, a Bizottság által szervezett Éves Alapjogi Kollokvium következtetéseire,

–  tekintettel az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO) a serdülők szexuális és reprodukciós egészségére és jogaira vonatkozó, 2018. évi ajánlásaira,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság 2017. május 22–24-i lengyelországi kiküldetését követő, 2017. július 10-i kiküldetési jelentésére, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság 2018. szeptember 19–21-én a jogállamiság helyzetével kapcsolatban Lengyelországba indított eseti küldöttségének kiküldetését követő, 2018. december 3-i kiküldetési jelentésére,

–  tekintettel a Lengyelországról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a jogállamiság és a demokrácia lengyelországi helyzetéről szóló, 2017. november 15-i állásfoglalására(2), valamint a jogállamiság Lengyel Köztársaság általi súlyos megsértése egyértelmű veszélyének megállapításáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2020. szeptember 17-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Bizottság által Lengyelországgal szemben a lengyel igazságszolgáltatási rendszer reformjával kapcsolatban indított négy kötelezettségszegési eljárásra, valamint a jogállamiság Lengyel Köztársaság általi súlyos megsértése egyértelmű veszélyének megállapításáról szóló, 2017. december 20-i tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2017)0835),

–  tekintettel a lengyelországi helyzetre vonatkozóan az EUSZ 7. cikke (1) bekezdésének alkalmazásáról szóló bizottsági határozatról szóló, 2018. március 1-jei állásfoglalására(4),

–  tekintettel „A szexuális nevelés bűncselekménnyé nyilvánításáról Lengyelországban” című, 2019. november 14-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a tagállamokban a jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosságok esetén az Unió költségvetésének védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2019. április 4-i jogalkotási állásfoglalására(6), valamint a jogok és értékek program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2019. április 17-i jogalkotási állásfoglalására(7),

–  tekintettel a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség érvényesülése terén az Európai Unióban tapasztalható visszaesésről szóló, 2019. február 13-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az LMBTI-személyekkel szembeni nyilvános megkülönböztetésről és gyűlöletbeszédről, többek között az LMBTI-mentes övezetekről szóló, 2019. december 18-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel „A jogállamiság helyzete az Európai Unióban” című, 2020. szeptember 30-i bizottsági jogállamisági jelentésre (COM(2020)0580) és a lengyelországi jogállamiság helyzetéről szóló országfejezetre,

–  tekintettel az Európai Parlament öt legnagyobb képviselőcsoportjának vezetői által Lengyelország miniszterelnökének küldött, 2020. október 30-i levélre(11),

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Unió az EUSZ 2. cikkében foglaltak szerint az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, az igazságosság, a jogállamiság, az emberi jogok tiszteletben tartása és a megkülönböztetésmentesség értékein alapul; mivel a nemzetközi jog és az uniós Szerződések keretein belül minden tagállam kötelezettséget és felelősséget vállalt a tekintetben, hogy tiszteletben tartja, szavatolja és érvényre juttatja az alapvető jogokat;

B.  mivel a hatékony, független és pártatlan igazságszolgáltatási rendszer elengedhetetlen a jogállamiság biztosításához, valamint az Unióban élők alapvető jogainak és polgári szabadságjogainak védelméhez;

C.  mivel az egyenlő bánásmódhoz és a megkülönböztetésmentességhez való jog a Szerződésekben és a Chartában rögzített alapvető jog, amelyet teljes mértékben tiszteletben kell tartani; mivel a Charta, az EJEE, valamint az EJEB ítélkezési gyakorlata szerint a nők szexuális és reprodukciós egészsége több emberi joghoz kapcsolódik, így többek között az élethez való joghoz, az embertelen vagy megalázó bánásmódtól való mentességhez, valamint az egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréshez fűződő joghoz, a magánélet tiszteletben tartásához való joghoz, a tájékoztatáshoz és az oktatáshoz való joghoz, továbbá a hátrányos megkülönböztetés tilalmához; mivel ezeket az emberi jogokat a lengyel alkotmány is tükrözi;

D.  mivel a Parlament az újonnan elfogadott uniós egészségügyi cselekvési programjában foglalkozott a szexuális és reprodukciós egészséggel és jogokkal annak érdekében, hogy időben biztosítsa a szexuális és reprodukciós egészség és jogok biztonságos biztosításához szükséges termékekhez (pl. gyógyszerekhez, fogamzásgátlókhoz és orvostechnikai felszerelésekhez) való hozzáférést;

E.  mivel az Alkotmánybíróság a lengyelországi alkotmányos demokrácia és jogállamiság fékek és ellensúlyok rendszerének biztosítását szolgáló egyik központi elemként került létrehozásra;

F.  mivel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöbölésével foglalkozó bizottság és az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága 2018 augusztusában közös nyilatkozatot adott ki, amelyben hangsúlyozta, hogy a biztonságos és legális abortuszhoz, valamint a kapcsolódó szolgáltatásokhoz és információkhoz való hozzáférés alapvető fontosságú a nők reprodukciós egészsége szempontjából, valamint ösztönözte az országokat a nők és lányok szexuális és reprodukciós egészsége és jogai korlátozásainak megszüntetésére, mivel ez veszélyezteti egészségüket és életüket; mivel az abortuszhoz való hozzáférés emberi jog, míg annak késleltetése és megtagadása a nemi alapú erőszak formájának minősül, és kínzásnak és/vagy kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódnak minősülhet; mivel a szexuális és reprodukciós egészség és jogok az ENSZ 3. fenntartható fejlődési céljának célkitűzései, és mivel a nemi alapú erőszak és a káros gyakorlatok elleni küzdelem az 5. fenntartható fejlődési cél célkitűzései;

G.  mivel az átfogó és életkornak megfelelő tájékoztatáshoz, a szexuális és párkapcsolati oktatáshoz, valamint a szexuális és reprodukciós egészséghez és jogokhoz való hozzáférés – ideértve a családtervezést, a fogamzásgátló módszereket és a biztonságos és jogszerű abortuszt is –, továbbá a lányok és nők önállósága és képessége arra, hogy szabadon és függetlenül dönthessenek testükről és életükről, gazdasági függetlenségük előfeltétele és ezért elengedhetetlen a nemek közötti egyenlőség megvalósításához és a nemi alapú erőszak felszámolásához; mivel az ő testükről, így az ő választásukról van szó;

H.  mivel Lengyelország megerősítette az Isztambuli Egyezményt, a Lanzarotei Egyezményt, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, valamint a Gyermekjogi egyezményt, és a nemzetközi emberi jogi jogszabályok értelmében köteles hozzáférést biztosítani az átfogó szexuális neveléshez és tájékoztatáshoz, többek között a szexuális kizsákmányolás és bántalmazás kockázatával kapcsolatban, valamint küzdeni a társadalmi nemi sztereotípiák ellen; mivel Lengyelország nem hajtotta végre az EJEB jogszerű abortuszhoz való hozzáférésről szóló ítéleteit; mivel az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága bírálta Lengyelországot, amiért nem ért el előrelépést e tekintetben;

I.  mivel a tagállamok között számos különbség van az abortuszhoz való hozzáférés terén; mivel Lengyelország az egyik legalacsonyabb pontszámot érte el az Európai Unióban a 2020. évi Európai Fogamzásgátlási Atlaszban, és az egyik legkorlátozóbb politikát alkalmazza a fogamzásgátlási eszközökhöz való hozzáférés, a családtervezés, a tanácsadás és az online tájékoztatás terén; mivel Lengyelország egyike azon kevés országoknak, amelyek orvosi rendelvényt követelnek meg a sürgősségi fogamzásgátlás alkalmazásához, amelyet az orvosok gyakran személyes meggyőződésük alapján megtagadnak;

J.  mivel az alkotmánybíróság 2015. évi, az orvosi és fogorvosi szakmákról szóló 1996. december 5-i törvényre vonatkozó ítélete óta sem az egészségügyi szakemberek, sem az egészségügyi intézmények nem kötelesek megadni alternatív létesítmények vagy orvosok nevét, ha személyes meggyőződésük miatt megtagadják a betegektől a szexuális és reprodukciós egészségügyi szolgáltatásokat; mivel a törvény 2020 júliusában módosított végleges változata az eredeti javaslathoz képest nem tartalmazza a továbbutalás kötelezettségét; mivel ennek elhagyása azt jelzi, hogy Lengyelország teljes mértékben figyelmen kívül hagyja az EJEB Lengyelországgal szembeni, a szexuális és reprodukciós egészséggel és jogokkal kapcsolatos ítéleteinek végrehajtása tekintetében az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által megfogalmazott ajánlást;

K.  mivel az olyan civil társadalmi szervezetek szerint, mint a Szövetség a Nőkért és a Családtervezésért, 2018-ban a Lengyel Országos Egészségügyi Alappal szerződéses kapcsolatban álló kórházaknak csupán 10 %-a nyújtott legális abortuszt, ami azt jelenti, hogy vannak olyan lengyel vajdaságok, amelyek teljes egészében megtagadják a biztonságos és legális abortusz biztosítását, ami rendkívül megnehezíti és gyakran lehetetlenné teszi a nők számára az ilyen szolgáltatásokhoz való hozzáférést;

L.  mivel a kollégáktól és az egészségügyi hatóságoktól való félelem és nyomás miatt Lengyelországban az orvosok nem szívesen vesznek részt abortusz-eljárásokban; mivel a széles körben alkalmazott lelkiismereti záradékon kívül az orvosok további, jogszabályon kívüli akadályokat is teremtenek, például szükségtelen orvosi vizsgálatokat, pszichológiai konzultációkat vagy szakértőkkel folytatott további konzultációkat írnak elő, vagy korlátozzák a nők jogát a prenatális vizsgálatokhoz és tájékoztatáshoz, amit a közegészségügyi rendszer keretében mindenki számára biztosítani kellene;

M.  mivel Lengyelországban a nőgyógyászati ellátáshoz való hozzáférés rendkívül korlátozott és néhány régióban szinte lehetetlen, ami a nem kívánt terhességek nagy számát, rossz reprodukciós egészségügyi állapotot, a méhnyakrák magas előfordulását és a fogamzásgátláshoz való elégtelen hozzáférést eredményezi; mivel a szexuális és reprodukciós egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés és az LMBTI+ személyek jogai erősen korlátozottak; mivel a nőgyógyászati ellátást igénylő transznemű és nem bináris emberek az orvosi környezetben hátrányos megkülönböztetéssel szembesülnek, és gyakran megtagadják tőlük az ellátást;

N.  mivel 2019 eleje óta Lengyelországban több mint 80 esetben fordult elő, hogy régiók, járások vagy települések olyan LMBTI+ ellenes határozatokat fogadtak el, amelyekkel az úgynevezett „LMBTI-ideológiától” mentesnek nyilvánították magukat, vagy elfogadták a különösen az egyszülős családokra és az LMBTI+ szülőkre és személyekre nézve hátrányos megkülönböztetéssel járó „regionális családjogi charták” egészét vagy azok egy részét, de facto korlátozva ezen uniós polgárok szabad mozgását;

O.  mivel a becslések szerint Lengyelországban évente mintegy 200 000 nő szakítja meg a terhességét, és arra kényszerülnek, hogy illegális terhességmegszakításnak vessék alá magukat, főként orvosi terhességmegszakító tablettákra támaszkodva, a szükséges szakmai orvosi felügyelet és tanácsadás nélkül; mivel becslések szerint évente mintegy 30 000 nő kényszerül arra, hogy Lengyelországból külföldre utazzon, hogy megkapja a szükséges egészségügyi ellátást és művi terhességmegszakítást kérjen(12); mivel az ilyen intézkedésekhez való hozzáférés a szolgáltatások kifizetéséhez kapcsolódik, ami azt jelenti, hogy azok nem egyformán hozzáférhetők minden nő számára, különösen a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű nők és a rendezetlen jogállású migráns nők számára; mivel ez azt jelenti, hogy a biztonságos abortusz csak a nők egy korlátozott csoportja számára hozzáférhető Lengyelországban;

P.  mivel a lengyel parlament 119 képviselőjének az úgynevezett „életpárti” mozgalmak támogatásával tett indítványára válaszul a lengyel alkotmánybíróság 2020. október 22-én alkotmányellenesnek ítélte a családtervezésről, az emberi magzat védelméről és a terhességmegszakítás feltételeiről szóló 1993. évi törvény azon rendelkezését, amely lehetővé teszi a terhességmegszakítást azokban az esetekben, amikor a születés előtti vizsgálat vagy más orvosi megfontolások súlyos és visszafordíthatatlan magzati károsodás vagy a magzat életét fenyegető gyógyíthatatlan betegség nagy valószínűségére utalnak;

Q.  mivel a súlyos és visszafordíthatatlan magzati rendellenességek vagy a magzat gyógyíthatatlan betegségének nagy valószínűsége képezte a jogalapot a 2019. évi 1 110 terhességmegszakításból 1 074 esetében, míg a fennmaradó esetek akkor fordultak elő, amikor a terhesség veszélyeztette egy nő életét vagy egészségét, vagy tiltott cselekmény (pl. nemi erőszak) miatt következett be, ami a családtervezésről szóló 1993. évi törvény által engedélyezett egyetlen egyéb eset;

R.  mivel az ítélet a kihirdetésével alkalmazandóvá válik, és a lengyel jog szerint kötelező, és a kihirdetést követően az abortuszhoz való jog szinte teljes körű lengyelországi betiltását fogja eredményezni, büntetendővé téve az abortuszt, ami a csak egyesek személyek számára hozzáférhető titkos, nem biztonságos abortusz és az abortuszturizmus terjedéséhez fog vezetni, veszélyeztetve ezzel a nők egészségét és jogait, és kockáztatva életüket; mivel annak ellenére, hogy az ítéletet még nem tették közzé, sok olyan várandós nőt, akiket arról tájékoztattak, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy a magzat súlyos és visszafordíthatatlan rendellenességben vagy gyógyíthatatlan betegségben szenved, korlátoztak a törvényes abortuszhoz való hozzáférésükben;

S.  mivel az ítélet újabb támadást jelent a jogállamiság és az alapvető jogok ellen, és az elmúlt években tapasztaltakat követően további kísérletet tesz a szexuális és reprodukciós egészség és jogok korlátozására Lengyelországban; mivel ezeket a kísérleteket eredetileg 2016-ban, 2018-ban és 2020-ban leállították a lengyel polgárok tömeges ellenállása miatt, amint azt a „fekete pénteki” felvonulások is kifejezték, amelyeket a különböző képviselőcsoportok európai parlamenti képviselői határozottan támogattak;

T.  mivel az ítéletre egy olyan időszakban került sor, amikor a Covid19-világjárvány második hulláma miatt valamennyi uniós tagállamban – így Lengyelországban is – közegészségügyi korlátozások vannak érvényben, ami súlyosan akadályozza a megfelelő demokratikus vitát és a jogszerű eljárást, ami alapvető fontosságú az alapvető jogokkal kapcsolatos kérdésekben;

U.  mivel az egészségügyi korlátozások és kockázatok ellenére Lengyelországban és világszerte példa nélküli tiltakozásokra került sor; mivel tüntetők ezrei továbbra is tiltakoznak az alapvető szexuális és reprodukciós egészséget és jogokat aláásó súlyos korlátozások ellen; mivel a készenléti rendőrséget és a katonai csendőrséget is kirendelték a tüntetések ellenőrzésére, és a bűnüldöző szervek tagjai túlzott erőszakot és fizikai erőszakot alkalmaztak békés tüntetőkkel, köztük lengyel parlamenti képviselőkkel és lengyel európai parlamenti képviselőkkel szemben; mivel ezek az intézkedések ellentétesek a lengyel kormány nemzetközi emberi jogi jogszabályok szerinti kötelezettségeivel, ideértve a békés gyülekezéshez való jogot garantáló Chartát, valamint a békés gyülekezés és egyesülés szabadságához való joggal foglalkozó különleges előadó iránymutatásait, amelyek kimondják, hogy a katonaság főszabályként nem vethető be rendőri alakulatokban;

V.  mivel a hatóságok fenyegetésekkel próbálták megakadályozni, hogy a lengyel állampolgárok és a Lengyelországban élő emberek részt vegyenek a tüntetéseken, beleértve a jelentős pénzbírságokat is, miközben Zbigniew Ziobro főügyész és igazságügyi miniszter bejelentette, hogy a tüntetések szervezői ellen olyan büntetőjogi vádakat emelnek, amelyek nyolc évig terjedő börtönbüntetéshez vezethetnek; mivel számos tüntetőt, köztük kiskorúakat is jogellenesen tartanak fogva;

W.  mivel 2020. október 28-án Jarosław Kaczyński miniszterelnök-helyettes arra ösztönözte az embereket, hogy védjék meg a hagyományos lengyel értékeket és „mindenáron” védjék meg az egyházakat , ami a nacionalista huligánok által a tüntetők ellen elkövetett agresszióhoz vezetett; mivel Lengyelországban így visszaélnek a kulturális és vallási értékekkel mint olyan okokkal, amelyek akadályozzák a nők jogainak, a nők egyenlőségének és a saját testükkel kapcsolatos döntéshozatalhoz való joguknak a teljes érvényesülését; mivel egy fundamentalista szervezet, az Ordo Iuris, amely szorosan kapcsolódik a kormánykoalícióhoz, az emberi jogok és a nemek közötti egyenlőség aláásására irányuló lengyelországi kampányok – többek között az abortusz betiltására irányuló kísérletek – hajtóereje volt, felszólított Lengyelországnak az Isztambuli Egyezményből való kilépésére és az „LMBTI-mentes övezetek” létrehozására;

X.  mivel a közelmúltbeli közvélemény-kutatások szerint Lengyelország lakosságának többsége támogatja az abortuszhoz való, kérelemre történő hozzáférés jogát a terhesség 12. hetéig; mivel a tüntetők a jogállamiság elleni ismételt támadások miatt a kormány lemondását követelik; mivel a tiltakozásokat többnyire nők által vezetett szervezetek, aktivisták és civil társadalmi szervezetek szervezték és hangolták össze a lengyel politikai ellenzék támogatásával; mivel a lengyel elnöknek az abortuszról szóló jogszabályra irányuló javaslata a tiltakozásokat követően nem kielégítő;

Y.  mivel a lengyel parlament 2015. december 22-én és 2016. július 22-én elfogadott, az alkotmánybíróságra vonatkozó jogi aktusai, valamint a 2016 végén elfogadott három jogi aktusból álló csomag súlyosan aláásta az alkotmánybíróság függetlenségét és legitimitását; mivel a 2015. december 22-i és a 2016. július 22-i törvényt az alkotmánybíróság 2016. március 9-én, illetve 2016. augusztus 11-én alkotmányellenesnek nyilvánította; mivel ezeket az ítéleteket a lengyel hatóságok nem tették közzé és nem is hajtották végre; mivel Lengyelországban a fent említett jogszabályi változások hatálybalépése óta már nem lehet ténylegesen garantálni a lengyel törvények alkotmányosságát(13);

Z.  mivel a fent említett ítéletet a PiS (Jog és Igazság) vezette koalíció politikusai által megválasztott és azoktól teljes mértékben függő bírák hozták; mivel a lengyel szenátus elnöke úgy vélte, hogy az ítélet semmis, és felszólította a kormányt, hogy ne tegye közzé, különösen azért, mert sérti Lengyelország emberi jogi kötelezettségeit, és nincs összhangban a lengyel alkotmányról szóló korábbi jogszabályokkal, valamint mert alkotmánybíróság három bíráját és elnökét törvénytelenül nevezték ki(14);

AA.  mivel a Bizottság és a Parlament komoly aggodalmának adott hangot a jogállamisággal, többek között az alkotmánybíróság legitimitásával, függetlenségével és hatékonyságával kapcsolatban; mivel a lengyelországi igazságszolgáltatási rendszer 2015. évi reformját követően a Bizottság megindította a 7. cikk (1) bekezdése szerinti eljárást;

1.  határozottan elítéli az alkotmánybíróság ítéletét és a nők szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos helyzetének romlását Lengyelországban; megerősíti, hogy az ítélet veszélyezteti a nők egészségét és életét; emlékeztet arra, hogy határozottan bírál minden olyan jogalkotási javaslatot vagy korlátozást, amelynek célja a biztonságos és jogszerű abortuszhoz való hozzáférés további betiltása és korlátozása Lengyelországban, mivel a legtöbb jogszerű abortuszt amúgy is súlyos és visszafordíthatatlan magzati károsodás vagy a magzat életét veszélyeztető gyógyíthatatlan betegség miatt végzik; emlékeztet arra, hogy az egészségügyi ellátáshoz és a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz való egyetemes hozzáférés alapvető emberi jog;

2.  megjegyzi, hogy az abortuszhoz való jog korlátozása vagy betiltása semmi esetre sem szünteti meg az abortuszt, csupán illegálissá teszi, ami a jogellenes, nem biztonságos, titkos és életveszélyes abortuszok számának növekedéséhez vezet; ragaszkodik ahhoz, hogy a művi terhességmegszakítást ne foglalják bele a büntető törvénykönyvbe, mivel ez visszatartó hatással van azokra az orvosokra, akik büntetőjogi szankcióktól való félelmükben tartózkodnak a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos szolgáltatások nyújtásától;

3.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az ítéletet olyan időszakban adták ki, amikor a Covid19-világjárványhoz kapcsolódó egészségügyi korlátozások súlyosan aláásták a demokratikus folyamatokat; határozottan bírálja a nyilvános gyülekezésre vonatkozó tilalmat, amely úgy vezettek be, hogy a lengyel alkotmány 232. cikke szerinti szükségállapotot nem hirdették ki;

4.  emlékeztet arra, hogy a nők jogai az alapvető emberi jogok közé tartoznak, ebből adódóan pedig az uniós intézmények és a tagállamok kötelesek azokat a Szerződéseknek és a Chartának, továbbá a nemzetközi jognak megfelelően védelmezni és érvényre juttatni

5.  megjegyzi, hogy az abortuszhoz való hozzáférésnek az alkotmánybíróság fent említett határozatából eredő indokolatlan és túlzott korlátozása sérti a nők elválaszthatatlan és elidegeníthetetlen méltóságát, továbbá sérti a Chartát, az EJEE-t, az EJEB ítélkezési gyakorlatát, és számos olyan nemzetközi egyezményt, amelyet Lengyelország is aláírt, valamint a Lengyel Köztársaság alkotmányát;

6.  határozottan sürgeti a lengyel parlamentet és hatóságokat, hogy tartózkodjanak a szexuális és reproduktív egészség és jogok korlátozására irányuló minden további kísérlettől, mivel az ilyen intézkedések ellentétesek a visszalépés tilalmának a nemzetközi emberi jogi jogszabályok szerinti elvével; határozottan megerősíti, hogy a szexuális és reproduktív egészség és jogok megtagadása a nemi alapú erőszak egyik formája; felszólítja a lengyel hatóságokat, hogy hozzanak intézkedéseket az Emberi Jogok Európai Bírósága által Lengyelország ellen hozott ítéletek teljes körű végrehajtása érdekében, amelyek megállapították, hogy a korlátozó abortusztörvények sértik a nők emberi jogait; hangsúlyozza, hogy a reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való akadálytalan és időben történő hozzáférés, valamint a nők reproduktív autonómiájának és döntéshozatalának tiszteletben tartása alapvető fontosságú a nők emberi jogainak és a nemek közötti egyenlőségnek a védelme szempontjából;

7.  hangsúlyozza, hogy átfogó, tényeken alapuló, megkülönböztetésmentes és életkornak megfelelő szexuális oktatást és tájékoztatást kell nyújtani mindenki számára, mivel a nemmel és szexualitással kapcsolatos tájékoztatás és oktatás hiánya a nem szándékos terhességek magasabb arányát eredményezi;

8.  határozottan elítéli a lengyel igazságügyi miniszter azon közelmúltbeli döntését, hogy hivatalosan kezdeményezi Lengyelország kilépését az Isztambuli Egyezményből, ami komoly visszaesést jelentene a nemek közötti egyenlőség, a nők jogai és a nemi alapú erőszak elleni küzdelem tekintetében; sürgeti a lengyel hatóságokat, hogy biztosítsák az egyezmény hatékony és gyakorlati alkalmazását, beleértve elegendő számú minőségi menedékhely biztosítását az erőszak áldozatává vált nők és gyermekeik számára, tekintettel arra, hogy a Covid19-világjárvány alatt megnőtt a nemi alapú erőszak előfordulása, valamint hogy gondoskodjanak az alapvető támogatáshoz és egészségügyi szolgáltatásokhoz, többek között a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésről;

9.  sajnálja, hogy Lengyelország egyes területein még mindig korlátozott az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, és hogy a legfelsőbb számvevőszék szerint Lengyelországban a vidéki területeken élő várandós nők 2018-ban mindössze 2%-át vetették alá a terhesség alatt szükséges valamennyi standard vizsgálatnak, mint például a magzati ultrahangnak, a kardiotokográfiának vagy az anya vérvizsgálatának;

10.  sajnálatának ad hangot a lelkiismereti záradék fokozott alkalmazása miatt, ami ahhoz vezet, hogy hiányoznak a megbízható beutalási mechanizmusok azok számára, akik abortusz-szolgáltatásokért folyamodnak, és lassú a fellebbezési folyamat azok számára, akiktől megtagadták az ilyen szolgáltatásokat, továbbá sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nőgyógyászok gyakran hivatkoznak a lelkiismereti záradékra, amikor fogamzásgátló szereket kérnek tőlük, és ezzel korlátozzák a fogamzásgátláshoz való hozzáférést Lengyelországban; megjegyzi, hogy a lelkiismereti záradék a szülés előtti szűréshez való hozzáférést is akadályozza, ami nemcsak a magzat állapotára vonatkozó tájékoztatáshoz való jog megsértését jelenti, hanem a gyermek a terhesség alatti vagy közvetlenül azt követő sikeres kezelését is akadályozza; sürgeti a lengyel hatóságokat, hogy helyezzék hatályon kívül a sürgősségi fogamzásgátló tablettához való hozzáférést korlátozó törvényt;

11.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nők ezreinek utaznia kell ahhoz, hogy egy olyan alapvető egészségügyi szolgáltatást igénybe vehessen, mint az abortusz; hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló abortusz-szolgáltatások nem jelentenek elfogadható lehetőséget a legkiszolgáltatottabb és marginalizált személyek számára; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a külföldre utazás veszélyezteti a nők egészségét és jólétét, mivel gyakran egyedül utaznak; hangsúlyozza az abortusz utáni ellátás fontosságát, különösen azon nők esetében, akik rosszul elvégzett vagy nem biztonságos abortuszból eredően komplikációkat tapasztalnak;

12.  kifejezi támogatását és szolidaritását a lengyel polgárok ezrei, különösen a lengyel nők és az LMBTI+ személyek iránt, akik az egészségügyi kockázatok ellenére az utcákra vonultak, hogy tiltakozzanak alapvető szabadságaik és jogaik súlyos korlátozásai ellen; megjegyzi, hogy a tiltakozók nem csupán az alkotmánybíróság határozatának hatályon kívül helyezését követelik, hanem az úgynevezett „abortusz-kompromisszum” elítélését, az abortuszhoz való jog liberalizálását és a test autonómiájának tiszteletben tartását is; emlékeztet arra, hogy a gyülekezés és az egyesülés szabadsága az Európai Unió meghatározó elve, még járvány idején is;

13.  határozottan elítéli, hogy a bűnüldöző hatóságok és a nem állami szereplők, például a szélsőjobboldali nacionalista csoportok túlzott és aránytalan erőszakot alkalmaznak a tüntetőkkel, köztük aktivistákkal és nőjogi szervezetekkel szemben; felhívja a lengyel hatóságokat annak biztosítására, hogy a tüntetőket megtámadó személyeket felelősségre vonják;

14.  sürgeti a lengyel hatóságokat, hogy erősítsék meg a nők jogainak és a nemek közötti egyenlőségnek az előmozdítására vonatkozó nemzeti jogszabályokat azáltal, hogy minden szükséges pénzügyi és emberi erőforrást biztosítanak a nemen alapuló megkülönböztetéssel foglalkozó intézmények számára;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy végezze el az alkotmánybíróság összetételének alapos értékelését, amelynek jogellenessége alapot szolgáltat ítéleteinek, és ezáltal a lengyel alkotmány megtámadására; hangsúlyozza, hogy a fent említett ítélet újabb példája az igazságszolgáltatás politikai hatalomátvételének és a jogállamiság rendszerszintű összeomlásának Lengyelországban;

16.  felhívja a Tanácsot, hogy az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdésével összhangban a lengyelországi helyzetről tartott jelenlegi meghallgatásai keretében foglalkozzon ezzel a kérdéssel és az alapvető jogok lengyelországi megsértésére vonatkozó egyéb állításokkal; sürgeti a Tanácsot, hogy tartsa meg a lengyelországi helyzetről szóló, 2020. december 10–11-re tervezett hivatalos meghallgatást;

17.  üdvözli a 2020. november 5-i ideiglenes megállapodást egy olyan mechanizmus létrehozásáról szóló jogszabályról, amely lehetővé tenné a jogállamiságot megsértő tagállamok számára történő költségvetési kifizetések felfüggesztését; sürgeti a Bizottságot, hogy határozottan lépjen fel a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret közelmúltban elfogadott feltételrendszerével kapcsolatban;

18.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy biztosítsanak megfelelő finanszírozást a nemzeti és helyi civil társadalmi szervezetek számára a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok helyi szintű támogatásának előmozdítása érdekében a tagállamokban, beleértve Lengyelországot is; sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul és közvetlenül támogassa a női szexuális és reproduktív egészség és jogok védelmének biztosítása érdekében tevékenykedő lengyel programokat és civil társadalmi szervezeteket; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy finanszírozási programok révén támogassák a figyelemfelkeltést és a képzést;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy kezelje prioritásként annak tényleges szavatolását, hogy minden személy egyenlő és erős jogi védelemben részesüljön az EUMSZ 19. cikkében meghatározott valamennyi indok tekintetében; felhívja a Tanácsot, hogy haladéktalanul hárítsa el a megkülönböztetés tilalmára vonatkozó horizontális irányelvről szóló tárgyalások előtt álló akadályokat, és zárja le a tárgyalásokat, továbbá üdvözli a Bizottság e téren vállalat új keletű kötelezettségvállalásait;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz, többek között az abortuszhoz való egyetemes hozzáférés biztosításában; sürgeti a Bizottságot, hogy garantálja a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat azáltal, hogy a következő uniós egészségügyi stratégiába belefoglalja az abortuszhoz való jogot;

21.  kiemeli, hogy számos tagállam támogatását és érdeklődését fejezte ki a lengyel nők helyzete iránt; felhívja az EU-t, hogy finanszírozzon olyan szervezeteket, amelyek elősegítik a biztonságos és legális abortuszt biztosító szervezetek közötti határokon átnyúló együttműködést;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a 2004/113/EK irányelvnek(15) a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos árukra és szolgáltatásokra való alkalmazását, és ismerje el, hogy a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés korlátai és akadályai nemi alapú megkülönböztetésnek minősülnek, mivel aránytalan mértékben érintenek egy nemet (nőket) vagy kiszolgáltatott csoportokat (pl. transznemű és nem bináris személyeket); elítéli, hogy a lengyel kormány visszaél az igazságszolgáltatással és jogalkotási hatásköreivel azáltal, hogy politikai kérdéssé teszi a nők és az LMBTI+ személyek életét és egészségét, ami rájuk nézve hátrányos megkülönböztetéshez vezet;

23.  felhívja a Bizottságot, hogy fogadjon el iránymutatásokat a tagállamok számára annak érdekében, hogy az uniós joggal és az EJEB ítélkezési gyakorlatával összhangban biztosítsák a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz kapcsolódó árukhoz és szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést;

24.  sürgeti a Tanácsot, hogy az EU mihamarabb ratifikálja az Isztambuli Egyezményt; határozottan elítéli a néhány tagállamban az Isztambuli Egyezmény végrehajtása és a nemen alapuló erőszak elleni küzdelem érdekében már meghozott intézkedések visszavonására tett kísérleteket; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot a nemi alapú erőszaknak az EUMSZ 83. cikke szerinti uniós bűncselekmények jegyzékébe való felvételére;

25.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, Lengyelország elnökének, kormányának és parlamentjének, továbbá a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0080.
(2) HL C 356., 2018.10.4., 44. o.
(3) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0225.
(4) HL C 129., 2019.4.5., 13. o.
(5) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0058.
(6) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0349.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0407.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0111.
(9) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0101.
(10) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0054.
(11) Manfred Weber, a PPE képviselőcsoport elnöke, Iratxe García Pérez, a S&D képviselőcsoport elnöke, Dacian Cioloș, a Renew képviselőcsoport elnöke, Philippe Lamberts, a Verts/ALE képviselőcsoport társelnöke, valamint Manon Aubry és Martin Schirdewan, a GUE/NGL képviselőcsoport társelnökei.
(12) https://www.theseus.fi/handle/10024/138222
(13) A Velencei Bizottság 2016. október 14–15-i véleménye az alkotmánybíróságról szóló törvényről, (128) bekezdés; ENSZ, Emberi Jogi Bizottság, Záró megjegyzések Lengyelország hetedik időközi jelentéséről, 2016. november 23., 7–8. pont; A Bizottság (EU) 2017/1520 ajánlása (2017. július 26.) a lengyelországi jogállamiságról (HL L 228., 2017.9.2., 19. o.).
(14) https://www.senat.gov.pl/aktualnoscilista/art,13159,zespol-ekspertow-przy-marszalku-senatu-o-wyroku-trybunalu-konstytucyjnego.html
(15) A Tanács 2004/113/EK irányelve (2004. december 13.) a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 373., 2004.12.21., 37. o.).


Az uniós kereskedelempolitika felülvizsgálata
PDF 164kWORD 54k
Az Európai Parlament 2020. november 26-i állásfoglalása az uniós kereskedelempolitika felülvizsgálatáról (2020/2761(RSP))
P9_TA(2020)0337B9-0370/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság 2020. évi kiigazított munkaprogramjáról szóló, 2020. május 17-i bizottsági közleményre (COM(2020)0440), valamint von der Leyen elnök Sassoli elnökhöz és Merkel kancellárhoz intézett „Az Unió 2020. évi helyzete” című, 2020. szeptember 16-i szándéknyilatkozatára,

–  tekintettel a Bizottság „Megújult kereskedelempolitika az erősebb Európáért” című, 2020. június 16-i konzultációs feljegyzésére,

–  tekintettel az „Európa nagy pillanata: Helyreállítás és felkészülés – a jövő generációért” című, 2020. május 27-i bizottsági közleményre (COM(2020)0456),

–  tekintettel a külföldi támogatások tekintetében az egyenlő versenyfeltételek biztosításáról szóló fehér könyvre (COM(2020)0253),

–  tekintettel „A mindenki számára előnyös kereskedelem: A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című, 2015. október 14-i bizottsági közleményre (COM(2015)0497),

–  tekintettel az „Új európai iparstratégia” című, 2020. március 10-i bizottsági közleményre (COM(2020)0102),

–  tekintettel a „Kkv-stratégia a fenntartható és digitális Európáért” című, 2020. március 10-i bizottsági közleményre (COM(2020)0103),

–  tekintettel az „Európa digitális jövőjének megtervezése” című, 2020. február 19-i bizottsági közleményre (COM(2020)0067),

–  tekintettel „Az európai zöld megállapodás” című, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640),

–  tekintettel a Bizottság és az alelnök/főképviselő „Az Afrikával kapcsolatos átfogó stratégia felé” című 2020. március 9-i közös közleményére (JOIN(2020)0004),

–  tekintettel „A »termelőtől a fogyasztóig»” stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért” című, 2020. május 20-i bizottsági közleményre (COM(2020)0381),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 21. Konferenciája (COP21) keretében elfogadott megállapodásra (Párizsi Éghajlatvédelmi Megállapodás),

–  tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére és a fenntartható fejlődési célokra,

–  tekintettel az új, előretekintő és innovatív jövőbeli kereskedelmi és beruházási stratégiáról szóló, 2016. július 5-i állásfoglalására(1), „A digitális kereskedelmi stratégia felé” című, 2017. december 12-i állásfoglalására(2), az éghajlati és környezetvédelmi vészhelyzetről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására(3), az EU-nak a világ erdeinek védelmében és helyreállításában betöltött szerepéről szóló, 2020. szeptember 16-i állásfoglalására(4), a közös kereskedelempolitika végrehajtásáról szóló 2008. évi éves jelentésről szóló, 2020. október 7-i állásfoglalására(5), az új európai iparstratégiáról szóló, 2020. november 25-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a Bizottság 2020. november 24-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Unió kereskedelempolitikájának felülvizsgálatával kapcsolatosan a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000070/2020 – B9-0024/2020),

–  tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

A.  mivel a Covid19-járvány 2020-as kitörését követően zavarok alakultak ki a globális ellátási láncokban és a gyártósorokon, ami rávilágított arra, hogy az Európai Unió – különösen egyes stratégiai ágazatokban, például az orvosi és a gyógyszerészeti ágazatban – Unión kívüli forrásoktól függ;

B.  mivel a kereskedelmi szabályokat és kedvezményeket az EU-n kívül és a tagállamokban is megkérdőjelezik, és mivel a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos új kihívásokat, például az éghajlatváltozás elleni küzdelmet általánosan érvényesíteni kell az EU összes belső és külső közpolitikájában;

C.  mivel az EU a versenyképesség terén már a világjárvány előtt lemaradt más gazdaságokhoz képest; mivel a nemzetközi kereskedelemnek a Covid19-világjárvány miatti zavara tovább súlyosbította az amúgy is jelentős gazdasági veszteségeket;

D.  mivel az Európai Unió erőforrásokban szegény kontinensen helyezkedik el és a világ legnagyobb kereskedelmi tömbje, egyedi helyzetben van ahhoz, hogy globálisan együttműködjön a világgazdaság fenntartható fellendülésének elérése érdekében, az európai zöld megállapodással összhangban;

E.  mivel az EU kereskedelempolitikájának felülvizsgálata és a határozottabb uniós kereskedelmi menetrend kialakítása egy olyan időszakban történik, amikor világszinten sok helyen olyan politika vezérelte intézkedéseket hoznak a kereskedelem, a gazdaság és a pénzügyek terén, amelyeknek hosszú távú következményei lesznek;

Kereskedelem és „nyitott stratégiai autonómia”

1.  üdvözli, hogy a Covid19-pandémia tanulságaira, a protekcionista magatartás globális előretörésére, a nemzetközi kereskedelem előtt álló, különösen nagy kihívást jelentő környezetre, valamint a kereskedelemnek az európai zöld megállapodásba és a fenntartható fejlődési célokba való beépítésének szükségességére reagálva és figyelembe véve azokat, 2020-ban megkezdődik az uniós kereskedelempolitika felülvizsgálata, amelynek célja, hogy a gazdasági együttműködés és a kereskedelem méltányos, inkluzív és fenntartható legyen; ezért döntő fontosságúnak tartja az Európai Bizottság érintett főigazgatóságai és az Európai Külügyi Szolgálat közötti, valamint a kereskedelempolitika és a belső politikák (pl. az ipari, az állami támogatási, a digitális, a környezetvédelmi – beleértve a körforgásos gazdaságot is – és a szociális politikák) közötti koordinációt és szinergiákat, továbbá a kereskedelempolitika beépítését az EU tágabb külpolitikájába;

2.  üdvözli a „nyitott stratégiai autonómia” egyedi uniós koncepciójáról folyó vitát, és felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson további tájékoztatást annak tartalmáról; ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy a koncepciónak összhangban kell lennie az EU nemzetközi jogi kötelezettségeivel és a kereskedelempolitika területén a szabályokon alapuló megközelítés és a többoldalú kereskedelmi rendszer melletti elkötelezettségével, amelynek középpontjában a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) áll; kitart amellett továbbá, hogy az uniós kereskedelmi stratégiának növelnie kell az uniós gazdaság – többek között a mezőgazdasági ágazat – versenyképességét, minőségi munkahelyeket kell teremtenie, meg kell védenie a munkavállalókat, inkluzív és fenntartható gazdasági növekedést kell generálnia az európai zöld megállapodással összhangban, valamint elő kell mozdítania az Unió érdekeit és értékeit;

3.  hangsúlyozza, hogy a világ egyik legnagyobb kereskedelmi tömbjeként az EU számára előnyös lenne az euró szélesebb körű használata a nemzetközi kereskedelemben, mivel ez csökkentené az árfolyamkockázatot és a devizával kapcsolatos egyéb költségeket a kereskedelmi ügyletekben; hangsúlyozza, hogy most még fontosabb a kereskedelem ösztönzése, és kiemeli, hogy az Unió kereskedelmi politikája képes jelentős mértékben hozzájárulni a jelenlegi közegészségügyi és gazdasági válság utáni helyreállításhoz;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy elemezze, hogyan lehet növelni az EU ellátási láncainak ellenálló képességét az Unión belüli termelési kapacitások növelése mellett azáltal, hogy feltárja a vészhelyzetekre szánt alapvető áruk uniós szintű stratégiai készletezéséből származó potenciális előnyöket, és ösztönzi az ellátási források diverzifikálását, egyúttal tanulmányozva a közelbe történő áthelyezés koncepcióját és azt a különleges szerepet, amelyet az EU szomszédságában lévő országok játszhatnak e tekintetben;

5.  hangsúlyozza, hogy a visszatelepítésre és a közelbe történő áthelyezésre vonatkozó intézkedéseknek hozzá kell járulniuk az EU hosszú távú versenyképességéhez, és az e tekintetben elvégzett részletes ágazatonkénti elemzések szerint nem eredményezhetik a fogyasztók költségeinek növekedését; megjegyzi, hogy az ellátási lánc irányítására irányuló intézkedések fontos szerepet játszhatnak a gazdasági fellendülésben, és hogy a döntéseknek minden esetben az érintett gazdasági szereplők kezében kell maradniuk;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy azonosítsa az európai stratégiai ágazatokat és nyersanyagokat, és proaktívan támogassa a vállalkozásokat, különösen a kkv-kat, a jelenlegi válságra és a lehetséges jövőbeli fejleményekre összpontosítva, támogatva a klímasemlegességet, a globális ellátási láncok elszámoltathatóságát és fenntarthatóságát, valamint a digitális innovációt annak érdekében, hogy a zöld sávok fenntartása és az élelmiszer-értékláncok átláthatóságának növelése révén növekedjen az élelmezésbiztonság; rámutat, hogy a zöld és digitális átálláshoz szükséges nyersanyagok tekintetében az EU nagymértékben rá van utalva harmadik országokra; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a teljes körűen működő többoldalú kereskedelmi rendszer és a fenntartható és jól végrehajtott tisztességes szabadkereskedelmi megállapodások széleskörű hálózata együttesen alkotják a legjobb és legköltséghatékonyabb módját annak, hogy több gyártási forrás álljon rendelkezésre; hangsúlyozza továbbá, hogy a nyitott kereskedelmi forgalom, a kereskedelmet korlátozó intézkedések mellőzése és a kereskedelmi partnereinkkel való szorosabb együttműködés révén nagyobb ellenálló képesség érhető el; úgy véli, hogy a kereskedelmi partnereinkkel való együttműködés a kereskedelem akadályainak felszámolásához is hasznos lenne;

Multilaterális kereskedelmi rendszer

7.  hangsúlyozza az Unió elkötelezettségét a nyílt, szabályokon alapuló multilaterális kereskedelmi rendszer mellett, melynek középpontjában a megreformált WTO áll, javítva annak hatékonyságát, stabilitását és kiszámíthatóságát; felkéri a Bizottságot, hogy más nemzetközi kormányzati intézményekkel, például az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájával (UNCTAD) és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel (ILO) szoros együttműködésben fokozza szerepvállalását a nemzetközi fórumokon, és törekedjen a WTO, valamint annak tárgyalási funkciója és szabálykönyve ambiciózus korszerűsítésére, megerősítésére és alapvető újraaktiválására, középpontba helyezve a fenntartható fejlődési célokat és az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, ugyanakkor biztosítva a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal való összhangot;

8.  ragaszkodik a WTO Fellebbezési Testületének egy teljes mértékben működőképes, kétszintű vitarendezési rendszert alapul vevő reformjához; hangsúlyozza, hogy amíg a Fellebbezési Testület nem működik megfelelően, az EU-nak hatékonyan ki kell használnia a fellebbezés esetén választottbírósági eljárás alkalmazásáról rendelkező, többoldalú átmeneti megállapodást, és arra bátorítja a WTO többi tagját, hogy vegyenek részt ebben a megállapodásban; felhívja az Uniót, hogy reformálja meg a WTO vitarendezési egyetértési megállapodásának a megtorló intézkedésekről szóló rendelkezéseit annak biztosítása érdekében, hogy csak az érintett és releváns ágazatokat vegyék figyelembe a jogellenes állami támogatásokkal kapcsolatos vitákban;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy mélyítse el a stratégiai partnerekkel folytatott nemzetközi együttműködését, és e tekintetben üdvözli az ipari támogatások által okozott torzulások kezelésére és hatékony mérséklésére irányuló, folyamatban lévő megbeszéléseket, tudatában annak, hogy a piactorzító gyakorlatok jelentős negatív hatást gyakorolhatnak a tisztességes versenyre és az egyenlő versenyfeltételekre, valamint hogy keressen megoldásokat a kikényszerített technológiatranszfer megelőzésére;

10.  előnyben részesíti a multilaterális megállapodásokat; azonban elismeri, hogy a plurilaterális megállapodások hasznos átmeneti lépések lehetnek a multilaterális megállapodások irányában; e tekintetben tudomásul veszi a közös nyilatkozatra vonatkozó kezdeményezések jelentőségét; hangsúlyozza egy, a halászati támogatásokról szóló kötelező erejű és érvényesíthető megállapodás megkötésének fontosságát, figyelembe véve a fejlődő és a legkevésbé fejlett országokra gyakorolt hatásokat;

11.  megismétli az e-kereskedelemről szóló többoldalú megállapodásra irányuló felhívásait, amely segítené a kkv-kat a digitális szakadék áthidalásában és a digitális kereskedelem akadályainak felszámolásában, valamint megkönnyítené az adatok határokon átnyúló kereskedelmi mozgását, teljes mértékben összhangban az uniós adatvédelmi és magánélet-védelmi jogszabályokkal, többek között az általános adatvédelmi rendelettel; felszólít az online fogyasztóvédelem fokozására és a Bizottság szolgálatai közötti együttműködés fokozására a hamisított áruk e-kereskedelemben való észlelésének javítása érdekében; ezzel kapcsolatban várakozásokkal tekint a WTO 2021-ben megtartandó 12. miniszteri konferenciájára, és kéri, hogy 2020 végéig tegyék elérhetővé az egységes szerkezetbe foglalt szöveget; hangsúlyozza, hogy az EU-nak be kell mutatnia egy digitális kereskedelemről szóló stratégiát a Parlament ebben a tárgyban elfogadott 2017-es állásfoglalása alapján, és keresnie kell annak módjait, hogy az EU új nemzetközi szabályokat hozzon létre és mozdítson elő, többek között a kereskedelmi megállapodásokba foglalt konkrét rendelkezéseken keresztül is, támogató digitális környezetet teremtve az uniós vállalkozások számára, és felszámolva a harmadik országokban jelentkező akadályokat;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon, elemezze és globális és nemzetközi partnereivel kétoldalú szinten számolja fel az új kereskedelmi akadályokat, beleértve az alapvető árukat értinő exportkorlátozást és más torzító tényezőket is, továbbá hogy dolgozzon ki közös kritériumokat a világjárványt követő helyreállításhoz nyújtott, fenntarthatóságorientált támogatásokra; felhívja a Bizottságot, hogy aktualizálja a gyógyszerekről szóló WTO-megállapodást, ugyanakkor tárja fel egy egészségügyi termékekkel kapcsolatos szélesebb körű többoldalú kezdeményezés lehetőségeit; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (TRIPS) rugalmassági mechanizmusait optimálisan lehessen felhasználni a kritikus fontosságú gyógyászati termékek esetében, és hogy az EU kétoldalú megállapodásainak rendelkezései ne gyakoroljanak negatív hatást ezekre a rugalmassági mechanizmusokra;

A stratégiai partnerekkel fennálló kapcsolatok

13.  rámutat, hogy az Egyesült Államok az EU legfontosabb kereskedelmi partnere; megjegyzi, hogy e kapcsolatot jelenleg feszültségek jellemzik; pozitív fejleménynek tekinti az Egyesült Államokkal kötött, vámcsökkentési csomagról szóló megállapodást és sürgeti a Bizottságot, hogy e lendületre alapozva építsen ki egy pozitív, a vámcsökkentésen túlmutató EU–USA kereskedelmi menetrendet, mivel egy átfogó együttműködési megállapodás különösen előnyös lenne, ugyanis megkönnyítené a kölcsönös gazdasági talpra állást és a kereskedelem útjában álló akadályok felszámolását, és olyan új együttműködési területek kialakítását, mint amilyen a kereskedelem, a technológiák és a digitális adózás, többek között az OECD keretében; arra bátorítja a Bizottságot, hogy érjen el haladást a szabályozási értékelések terén, amelyek különösen a kkv-k számára kedveznének; határozottan támogatja a stratégiai kihívások globális szintű kezelése terén az Egyesült Államokkal folytatott együttműködést; sürgeti az Egyesült Államokat, hogy a jövőbeli EU–USA együttműködés megkönnyítése érdekében csatlakozzon újra a Párizsi Megállapodáshoz; kéri az Egyesült Államokat, hogy szüntesse meg a 2017 óta bevezetett vámokat; tudomásul veszi a WTO legutóbbi, régóta várt ítéletét az Airbus–Boeing vitáról, és hangsúlyozza a tárgyalásos megoldás fontosságát;

14.  ambiciózus előrelépésre szólít fel a Kínával kötendő átfogó beruházási megállapodásról szóló tárgyalások során a viszonosság sürgető szükségességének kezelése érdekében, többek között a közbeszerzési piachoz való hozzáférés és az egyenlő versenyfeltételekkel kapcsolatos egyéb lezáratlan kérdések, például a kínai állami tulajdonú vállalkozások piactorzító gyakorlatai vagy a kényszerített technológiatranszferek, a közös vállalkozásra vonatkozó követelmények és a megkülönböztetésmentes bánásmód tekintetében; hangsúlyozza egy olyan, a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló ambiciózus fejezet beiktatásának fontosságát, amely védi az emberi jogokat – többek között az alapvető munkaügyi normákat –, előmozdítja a környezetvédelmi normákat és a Párizsi Megállapodással összhangban küzd az éghajlatváltozás ellen; hangsúlyozza az EU Kínával mint versenytárssal, partnerrel és rendszerszintű riválissal fenntartott stratégiai kapcsolatának fontosságát; felhívja ezért a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy egységesen lépjenek fel; e tekintetben sürgeti a Bizottságot, hogy az Egyesült Királysághoz fűződő kapcsolatokért felelős munkacsoport mintájára hozzon létre egy Kínával foglalkozó munkacsoportot, hogy minden szinten és minden formában biztosítsa az üzenetek egységességét és koherenciáját annak érdekében, hogy Kínával szemben közös és egységes uniós politika érvényesüljön; hangsúlyozza, hogy az EU kereskedelmi és beruházási kapcsolatai megkövetelik az emberi jogok teljes körű tiszteletben tartását; mély aggodalmának ad hangot az ujgurok kínai gyárakban történő kizsákmányolásáról szóló jelentések miatt, és hangsúlyozza, hogy ki kell tiltani az uniós piacról az átnevelőtáborokban gyártott termékeket; felszólítja a Bizottságot, hogy a Tajvannal való tárgyalások mihamarabbi hivatalos megkezdése érdekében készítsen megalapozó tanulmányt és hatásvizsgálatot;

15.  úgy véli, hogy a világjárvány összefüggésében, különösen Afrikát illetően, valamint az Unió új Afrika-stratégiája fényében új megközelítéseket kell elfogadni a gazdasági, kereskedelmi és üzleti kapcsolatok átalakítására a szolidaritás és az együttműködés elvein, valamint az EU fejlesztési politikájával való koherencián alapuló tisztességes és etikus kereskedelem előmozdítása érdekében;

Horizontális kérdések

16.  hangsúlyozza, hogy a globális piacok a kkv-k számára a növekedés kulcsfontosságú forrásai; megjegyzi ugyanakkor, hogy mindössze 600 000 kkv exportál árukat az Unión kívülre; sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa a kkv-kat azáltal, hogy a kereskedelmi megállapodásokba rendszeresen beilleszt egy rájuk vonatkozó fejezetet, és biztosítja ezek végrehajtását, nem növelve az adminisztratív és szabályozási terheket, és a tagállamok kereskedelmi kamaráival és más kereskedelmi támogató szerveivel szorosan együttműködve támogatja az ilyen megállapodások kkv-k általi kihasználását; sürgeti a Bizottságot, hogy foglalkozzon azzal a kérdéssel, hogy milyen költségekkel jár a kkv-k számára a kereskedelmet érintő, egyre összetettebb jogszabályoknak való megfelelés; kéri a Bizottságot, hogy új tájékoztató portálok létrehozásakor vagy a már meglévők fejlesztésekor a lehető legkorábbi szakaszban lépjen kapcsolatba a vállalkozásokkal annak érdekében, hogy a kkv-k információs igényeit gyakorlatias módon ki lehessen elégíteni; üdvözli e tekintetben a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a 2020. márciusi kkv-stratégia keretében növeljék a kkv-knak nyújtott célzott támogatást; üdvözli a nemrégiben elindított Access2Markets eszközt, és azon belül a származási szabályokra vonatkozó önértékelési eszközt (ROSA) is, és felkéri az összes érdekelt felet, hogy adjanak visszajelzést a Bizottságnak, hogy az eszközt folyamatosan frissíteni lehessen;

17.  meggyőződése, hogy az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak eléréséhez, a jó kormányzás előmozdításához, valamint a globális ellátási láncokon belüli nyomonkövethetőség és elszámoltathatóság javításához, egyenlő versenyfeltételek teremtése révén az Unió nemzetközi versenyképességének erősítéséhez, és a harmadik országok alacsonyabb szintű normáiból, valamint a nemzetközi kereskedelemben tapasztalható szociális és környezeti dömpingből eredő tisztességtelen versenyelőnyök mérsékléséhez az egységes piacon tevékenykedő uniós és külföldi vállalkozások teljes ellátási lánca vonatkozásában kötelező, uniós szintű horizontális átvilágítási jogszabályokra van szükség; hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni a károkozás kockázatát és a vállalkozás méretét, szem előtt tartva ugyanakkor az arányosság elvét is;

18.  várakozással tekint a Bizottság javaslatára az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmusról, amelynek teljes mértékben összeegyeztethetőnek kell lennie a WTO-val, és hatásvizsgálaton kell alapulnia; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa az EU versenyképességét, különös tekintettel a többi nemzetközi partner költségeire, kockázataira és törekvéseire, és tegyen javaslatot egy olyan átlátható mechanizmusra, amely a meglévő kibocsátásáthelyezési intézkedésekkel párhuzamosan tud működni, stabil és biztos jogi keretet biztosítva az európai iparágak számára; hangsúlyozza, hogy ipari stratégiánkba további hasonló javaslatokat kell beépíteni annak érdekében, hogy az iparágakat tiszta és versenyképes termékek előállítására ösztönözzük; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki ötleteket, figyelembe véve többek között a kereskedelemről, a társadalmi-gazdasági hatásokról és a fenntartható fejlődésről szóló holland és francia informális dokumentumot; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy utólagos hatásvizsgálat és felülvizsgálati záradékok alkalmazásának lehetőségét annak érdekében, hogy a meglévő szabadkereskedelmi megállapodásokat összhangba hozza az európai zöld megállapodással, és terjesszen elő olyan új kezdeményezéseket, amelyek a kereskedelempolitikát használják nagyra törő éghajlat-politikai célkitűzéseink elérésének elősegítésére, beleértve egy WTO-n belüli új éghajlatváltozási és kereskedelmi kezdeményezést, amely a környezetvédelmi termékekről szóló megállapodásra vonatkozó megbízatásra épül, és kiterjeszti hatályát a zöld szolgáltatások kereskedelmére, előmozdítva a zöld termékek fejlesztését és visszaszorítva a barna termékeket;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy hajtsa végre és mozdítsa elő a meglévő szabadkereskedelmi megállapodásokat és biztosítsa hatékony végrehajtásukat, beleértve a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló, végrehajtható fejezeteket, és biztosítsa, hogy az előnyök mindenkihez eljussanak; rámutat, hogy a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetek végrehajthatóságát jelentősen javítani lehetne különböző végrehajtási módszerek révén, és hogy a Bizottságnak végső megoldásként meg kellene vizsgálnia egy szankciókon alapuló mechanizmus lehetőségét; támogatja a Bizottság ügyvezető alelnöke és kereskedelempolitikáért felelős biztosa, Dombrovskis úr azon kötelezettségvállalását, hogy a kezdetektől fogva együttműködik a Parlamenttel a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó 15 pontos cselekvési terv felülvizsgálatát illetően; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a holland és francia informális dokumentumban szereplő elképzeléseket és egyéb módokat arra, hogy e fejezetek végrehajtására részletesebb szabályok alapján kerülhessen sor; üdvözli a Bizottság kötelezettségvállalását, hogy minden jövőbeli kereskedelmi megállapodás alapvető részévé teszi a Párizsi Megállapodás rendelkezéseinek betartását; olyan kiegészítő intézkedéseket kér, mint például az emberi jogok súlyos megsértésével, többek között a kényszermunkával vagy gyermekmunkával kapcsolatos termékek behozatalának tilalma;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy időben fogadja el az általános vámkedvezmény-rendszer alkalmazásáról szóló új rendeletre irányuló javaslatot, lehetőség szerint a GSP+ rendszer mellett elkötelezett országok számának növelése céljából;

21.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a fő kereskedelmi partnerekkel együtt foglalkozzanak a versenyellenes gyakorlatokkal, és teremtsenek egyenlő versenyfeltételeket a vállalkozások számára a Covid19-világjárványból való kilábalás feltételeinek megteremtése és a fenntartható gazdaságra való globális átállás lehetővé tétele érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy gyorsan lépjen fel, és a kár bekövetkeztét követően mielőbb indítson vizsgálatokat annak biztosítása érdekében, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok ne ássák alá az európai gazdasági szereplők versenyképességét és foglalkoztatási szintjét, különös tekintettel a kkv-k sajátos igényeire;

22.  üdvözli az újonnan kinevezett kereskedelmi jogérvényesítési főtisztviselőt, és úgy véli, hogy az EU és a WTO megállapodásainak, köztük a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezeteiknek, valamint a kereskedelmi jogszabályoknak – köztük a hatékonyabb, rugalmasabb és reagálóképesebb piacvédelmi eszközöknek – a következetes végrehajtása és érvényesítése alapvető fontosságú az EU hitelességének és értékeinek, valamint a tisztességesebb kereskedelemre vonatkozó menetrendjének megőrzéséhez; felszólítja az újonnan kinevezett kereskedelmi jogérvényesítési főtisztviselőt, hogy működjön együtt az Európai Parlamenttel annak biztosítása érdekében, hogy a kereskedelmi partnerek által a ratifikálás előtt tett kötelezettségvállalásokat betartsák;

23.  sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a küldöttségek szerepét az Unió kereskedelmi és együttműködési menetrendjének a szakpolitikai koherencia teljes körű tiszteletben tartása melletti végrehajtásában és a Bizottság különböző szolgálatait magában foglaló összehangolt megközelítés biztosításában (pl. a harmadik országokba irányuló, ágazatokon átnyúló kereskedelmi missziók tekintetében);

24.  felhívja a Bizottságot, hogy alapos vizsgálatokat követően segítse elő a kereskedelmi és beruházási eszköztár bizonyított hiányosságainak felszámolásához szükséges lépések megtételét, beleértve a blokkoló intézkedésekről szóló rendeletnek a tagállamok területi szuverenitását jelentősen sértő szankciókkal szembeni felülvizsgálatára irányuló új jogalkotási javaslatot, valamint hogy vezessen be egy új eszközt a harmadik országok kényszerítő intézkedéseinek megakadályozására és ellensúlyozására, amelyet hatásvizsgálat előz meg;

25.  kéri, hogy a nemzetközi közbeszerzési eszközről szóló tárgyalások haladjanak előre a viszonosság erőteljesebb alkalmazásának biztosítása érdekében az uniós vállalkozások számára a nemzetközi közbeszerzési piacokhoz való hozzáférés során, megőrizve ugyanakkor annak lehetőségét, hogy a közbeszerzést eszközként használják a sikeres éghajlatvédelmi átálláshoz, különösen a fejlődő országokban, megújított többoldalú megközelítés révén; üdvözli a külföldi támogatásokról szóló fehér könyvet mint a piacvédelmi intézkedések szükséges kiegészítő eszközét, és várakozással tekint a 2021. januári bizottsági jogalkotási javaslat elé, amelynek célja, hogy megvédje az uniós vállalkozásokat a belső és a globális piac torzulásaitól, ugyanakkor hangsúlyozza a szabad és tisztességes verseny fontosságát; felszólítja továbbá az összes tagállamot, hogy használjanak fel minden rendelkezésre álló eszközt, többek között az Unióba irányuló közvetlen külföldi befektetések átvilágítási keretének létrehozásáról szóló (EU) 2019/452 rendeletet, hogy a szükségtelen és káros gazdasági függőségek elkerülése érdekében felmérjék a létfontosságú uniós infrastruktúrák biztonságát fenyegető potenciális beruházásokat és felvásárlásokat, különösen az olyan stratégiai ágazatokban, mint az egészségügy, a közművek, a mobilitás, valamint az információs és kommunikációs technológia;

26.  üdvözli a multilaterális beruházási bíróságra irányuló tárgyalásokon elért haladást; megjegyzi, hogy a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer a multilaterális beruházási bíróság felé kell, hogy vezessen; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok rendkívül lassan haladnak az EU-n belüli kétoldalú beruházási megállapodások felszámolása terén, és sürgeti a Bizottságot, hogy adott esetben tegyen lépéseket az Európai Unió Bíróságának az Achmea-ügyben hozott ítéletével összhangban; felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa az Unión belüli befektetésvédelemmel és a befektetések elősegítését szolgáló kerettel kapcsolatos munkáját; támogatja az Energia Charta Egyezményről az európai zöld megállapodással összhangban folyó tárgyalásokat, amelynek lehetővé kell tennie a klímasemlegesség elérését, amelynek célja a hagyományos fosszilistüzelőanyag-technológiákba történő beruházások védelmének fokozatos megszüntetése; aggodalmát fejezi ki a beruházó és állam közötti vitarendezés és az Energia Charta Egyezményhez kapcsolódó ügyek száma miatt;

27.  kiemeli a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdések fontosságát; hangsúlyozza, hogy az uniós szabadkereskedelmi megállapodások előmozdíthatják a nemek közötti egyenlőséget, megerősíthetik a nők gazdasági helyzetét a harmadik országokban, és javíthatják a nők életszínvonalát az uniós szabadkereskedelmi megállapodások hatálya alá tartozó valamennyi iparágban; megjegyzi, hogy a nők a szabad és tisztességes kereskedelmi megállapodások hasznaiból kevesebb mint kétötöd részben részesülnek a létrehozott munkahelyek tekintetében, és hangsúlyozza, hogy a nőket aránytalanul sújthatja a jelenlegi gazdasági válság; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy mozdítsák elő és támogassák egy nemek közötti egyenlőségről szóló külön fejezet beillesztését az EU kereskedelmi és beruházási megállapodásaiba;

28.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a belső tanácsadó csoportok által a nemzetközi kereskedelempolitika javítása érdekében tett javaslatok nyomon követését, a Bizottságot és a tagállamokat pedig arra, hogy az átláthatóság növelése és a polgárok, a nem kormányzati szervezetek, a szakszervezetek és a vállalkozások – különösen a kkv-k – tudatosságának növelése érdekében nyújtsanak jobb tájékoztatást az uniós kereskedelempolitika előnyeiről és hatásairól mindenki számára, mivel fontos, hogy valamennyi érdekelt fél pontos tájékoztatást kapjon; ezzel összefüggésben emlékeztet az Európai Parlament az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. és 218. cikkében rögzített jogainak, valamint az intézményközi párbeszédnek mint a folyamatban lévő megbeszélésekhez való hozzájárulásnak és a pozitív lezárás elérésének a fontosságára; emlékeztet a Parlament kereskedelempolitikai társjogalkotói szerepére és a tárgyalások, valamint a kereskedelmi megállapodások hatékony végrehajtásának ellenőrzésében betöltött szerepére, továbbá a Parlament által az EUMSZ 225. cikke alapján elfogadott jogalkotási kezdeményezésekről szóló állásfoglalások támogatása érdekében a Bizottság elnöke által tett kötelezettségvállalásokra;

o
o   o

29.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 101., 2018.3.16., 30. o.
(2) HL C 369., 2018.10.11., 22. o.
(3) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0078.
(4) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0212.
(5) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0252.
(6) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0321.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat