Az Európai Parlament 2020. december 17-i állásfoglalása a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről, az intézményközi megállapodásról, az Európai Uniós Helyreállítási Eszközről és a jogállamiságról szóló rendeletről (2020/2923(RSP)

P9_TA(2020)0360 B9-0428/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 14., 15., 16. és 17. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 295., 310., 311., 312. és 322. cikkére,

–  tekintettel az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet („jogállamiságról szóló rendelet”) kapcsán 2020. november 5-én született politikai megállapodásra;

–  tekintettel a 2020 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2020. november 10-én elért politikai megállapodásokra, köztük az együttes és egyoldalú nyilatkozatokra, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, az új saját források bevezetésére vonatkozó ütemtervet is tartalmazó intézményközi megállapodásra, valamint az Európai Uniós Helyreállítási Eszközre (EURI),

–  tekintettel az Európai Tanács 2020. július 21-én elfogadott következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Parlament 2020. július 23-án elfogadott állásfoglalására,

–  tekintettel az Európai Parlamentnek a képviselőcsoportok vezetői által Angela Merkelnek, a Németországi Szövetségi Köztársaság kancellárjának és az Európai Unió Tanácsa elnökének, valamint Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének írt, a jogállamiságról szóló, 2020. augusztus 26-i levelére,

–  tekintettel az Európai Parlamentnek az Elnökök Értekezlete által tett, az EU hosszú távú költségvetéséről és a jogállamiságról szóló, 2020. november 18-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Tanács 2020. december 11-én elfogadott következtetéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió az EUSZ 2. cikkében rögzített értékek Uniója;

B.  mivel a Covid19-világjárvány emberéletetek ezreit oltotta ki Európában és a világban, és példa nélküli válsághoz vezetett, amely katasztrofális következményekkel járt magánszemélyek, munkavállalók és vállalkozások számára, ezért példa nélküli választ is igényel, különösen a Covid19 második hullámát követően és a járvány tényleges elmúltáig;

C.  mivel az Európai Tanácson belüli politikai vita az egész folyamat késedelméhez vezetett, ami késleltette a többéves pénzügyi keretről, az intézményközi megállapodásról, az Európai Uniós Helyreállítási Eszközről és a jogállamiságról szóló rendeletről folyó tárgyalásokat, azok elfogadását és végrehajtását;

D.  mivel a jogállamiságról szóló hatékony rendelet és az új saját források bevezetése előfeltétele volt annak, hogy az Európai Parlament elfogadja a többéves pénzügyi keretre vonatkozó csomagot;

E.  mivel az Unió társjogalkotói 2020 során példa nélküli megállapodásokat tudtak kötni;

1.  üdvözli a társjogalkotók által a jogállamiságról szóló rendeletről 2020. november 5-én, valamint a többéves pénzügyi keretről, az intézményközi megállapodásról és az Európai Uniós Helyreállítási Eszközről 2020. november 10-én elért politikai megállapodásokat, köztük az együttes és egyoldalú nyilatkozatokat; kiemeli, hogy e történelmi jelentőségű politikai megállapodások többek között a következő rendelkezéseket tartalmazzák:

2.  emlékeztet a csomag történelmi jelentőségére és a Covid19-világjárványból és annak társadalmi-gazdasági hatásaiból való gyors kilábalás biztosítása, valamint az elkövetkező hét évben az Unió előtt álló kihívások – többek között a zöld megállapodás, a digitális átállás, valamint értékeinek és az uniós adófizetők pénzének védelme – kezelése tekintetében a csomagban rejlő lehetőségekre;

3.  üdvözli, hogy az Európai Tanács 2020. december 10–11-i ülésén jóváhagyta a fent említett politikai megállapodásokat; üdvözli, hogy az állam- és kormányfők által elért megállapodás lehetővé teszi a többéves pénzügyi keret, az intézményközi megállapodás, az Európai Uniós Helyreállítási Eszköz és a jogállamiságról szóló rendelet 2021. január 1-jei hatálybalépését; üdvözli, hogy a jogi szövegek változatlanok maradnak;

4.  rendkívül sajnálja azonban, hogy a Tanácson belüli egyhangú szavazási szabály miatt a teljes csomag elfogadása, beleértve a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó új uniós programokat is, indokolatlanul késlelteti az egész folyamatot; emlékeztet arra, hogy az uniós költségvetés védelmére vonatkozó általános feltételrendszerről szóló rendeletről az Európai Tanács által levont következtetések tartalma felesleges; emlékeztet arra, hogy a jogállamiságról szóló rendelet alkalmazhatóságát, célját és hatályát az említett rendelet jogi szövege egyértelműen meghatározza;

5.  emlékeztet arra, hogy az EUSZ 15. cikkének (1) bekezdése szerint az Európai Tanács nem lát el jogalkotói feladatokat; ezért úgy véli, hogy az Európai Tanács egyetlen politikai nyilatkozata sem tekinthető a jogszabályok értelmezésének, mivel az értelmezés az Európai Bíróság feladata;

6.  emlékeztet arra, hogy a Bizottságot és elnökét az Európai Parlament választja meg; emlékeztet arra, hogy az EUSZ 17. cikke (1) bekezdésének értelmében a Bizottság gondoskodik a Szerződések, valamint az intézmények által a Szerződések alapján elfogadott intézkedések alkalmazásáról; ezért megerősíti, hogy a Bizottságnak mindenkor és minden körülmények között be kell tartania a jogszabályokat;

7.  emlékeztet arra, hogy az EUSZ 17. cikke (3) bekezdésének értelmében a Bizottság teljes mértékben független;

8.  emlékeztet arra, hogy az EUSZ 17. cikke (8) bekezdésének értelmében a Bizottság az Európai Parlamentnek tartozik felelősséggel; emlékeztet arra, hogy a Parlamentnek számos jogi eszköz áll rendelkezésére annak biztosítására, hogy a Bizottság tiszteletben tartsa a Szerződésben foglalt kötelezettségét, beleértve az uniós pénzeszközök megfelelő kezelésének értékelését szolgáló mentesítési eljárást; hangsúlyozza továbbá, hogy a Parlamentnek számos jogi és politikai eszköz áll rendelkezésére annak biztosítására, hogy a jogszabályokat mindenki betartsa, legfőképpen az uniós intézmények; hangsúlyozza, hogy az Európai Tanács következtetései nem tehetők kötelezővé a Bizottság számára a jogi aktusok alkalmazása során;

9.  hangsúlyozza, hogy a társjogalkotók megállapodtak abban, hogy az uniós költségvetés védelmére vonatkozó általános feltételrendszerről szóló rendeletet 2021. január 1-jétől kell alkalmazni, és azt valamennyi kötelezettségvállalásra és kifizetésre alkalmazni kell; emlékeztet arra, hogy e rendelet alkalmazhatósága nem függhet iránymutatások elfogadásától, mivel az elfogadott szöveg kellően egyértelmű, és nem irányoztak elő végrehajtási eszközöket; elvárja, hogy a Bizottság a Szerződések őreként biztosítsa a rendelet teljes körű alkalmazását a társjogalkotók által elfogadott időponttól, és emlékeztet arra, hogy a rendelet vagy annak egy részének megsemmisítése csak az Európai Unió Bírósága által lehetséges; megerősíti, hogy amennyiben egy tagállam a rendelet vagy egyes részeinek megsemmisítését kéri, a Parlament megvédi annak érvényességét a Bíróság előtt, és elvárja, hogy a Bizottság támogassa a Parlament álláspontját; kiemeli, hogy ebben az esetben a Parlament fel fogja kérni a Bíróságot, hogy alkalmazzon gyorsított eljárást; emlékeztet az EUMSZ 265. cikkére és kijelenti, hogy készen áll annak alkalmazására;

10.  úgy véli, hogy a Parlamentet teljes körűen be kell vonni a Next Generation EU működésébe; hangsúlyozza, hogy a folyamatban lévő háromoldalú egyeztetésnek kielégítő eredménnyel kell zárulnia ebben a kérdésben;

11.  úgy véli, hogy az Európa jövőjéről szóló, soron következő konferencián többek között foglalkozni kell a többéves pénzügyi keret elfogadásával és a saját forrásokról szóló határozattal kapcsolatban a Tanácson belüli egyhangú szavazásra vonatkozó követelmény által támasztott akadályok leküzdésével;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, az Európai Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament 2020. december 17-i állásfoglalása a Dublin III. rendelet végrehajtásáról (2019/2206(INI))

P9_TA(2020)0361 A9-0245/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 78. cikke (2) bekezdésének e) pontjára,

–  tekintettel az EUMSZ 80. cikkére, amely rögzíti a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztásának elvét, ideértve annak pénzügyi vonatkozásait is,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartája 1., 2., 3., 4., 18., 19. és 47. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (ECHR) 2., 3., 5., 8. és 13. cikkére,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 14. cikkére,

–  tekintettel az ENSZ menekültekről szóló globális megállapodására,

—  tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi egyezményre (genfi egyezmény) és 1967. évi jegyzőkönyvre,

—  tekintettel az egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26-i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (átdolgozás), amely Dublin III. rendelet néven ismert(1),

—  tekintettel a nemzetközi védelem területén Olaszország és Görögország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések megállapításáról szóló, 2015. szeptember 14-i (EU) 2015/1523(2) és 2015. szeptember 22-i (EU) 2015/1601 tanácsi határozatokra(3),

–  tekintettel az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, a Dublin III. rendelet reformjára irányuló bizottsági javaslatra (COM(2016)0270),

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által 2017. október 19-én elfogadott, a 2017. november 16-i plenáris ülésen jóváhagyott és az Elnökök Értekezlete által 2019. október 17-én megerősített tárgyalási megbízásra,

–  tekintettel a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának a 604/2013/EU rendelettel kapcsolatos, különösen az alábbi ügyekben hozott ítéleteire: C-695/15 PPU Mirza (ECLI:EU: C:2016 :188), C-63/15 Ghezelbash (nagytanács) (*) (ECLI:EU:C:2016:409), C-155/15 Karim (ECLI:EU:C:2016:410), C-578/16 PPU C.K. és társai (*) (ECLI:EU:C:2017:127), C-528/15 Al Chodor (ECLI:EU:C:2017:213), C-36/17 Ahmed (végzés) (ECLI:EU:C:2017:273), C-490/16 A.S. (nagytanács) (ECLI:EU:C:2017 :585), C-646/16 Jafari (nagytanács) (*) (ECLI:EU:C:207:586), C-670/16 Mengesteab (nagytanács) (ECLI:EU:C:2017:587), C-60/16 Khir Amayri, ECLI:EU:C:2017:675, C-201/16 Shiri, (ECLI:EU:C:2017:805), C-360/16 Hasan (ECLI:EU:C:2018:35), C-647/16 Hassan (ECLI:EU:C:2018:368), C-213/17 X (ECLI:EU:C:2018:538), C-56/17 Fathi (ECLI:EU:C:2018:803), C-47/17 X (nagytanács) (ECLI:EU:C:2018:900), C-661/17 M.A. és társai (nagytanács) (*) (ECLI:EU:C:2019:53), C-163/17 Jawo (nagytanács) (*) (ECLI:EU:C:2019:218), C-582/17 H. (nagytanács) (*) (ECLI:EU:C:2019:280) és C-715/17, C-718/17 és C-719/17 Bizottság kontra Lengyelország, Magyarország és Cseh Köztársaság,

—  tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának a 604/2013/EU rendelettel kapcsolatos, különösen az alábbi ügyekben hozott ítéleteire: Sharifi kontra Ausztria, 2013. december 5. (a Kamara ítélete), Mohammadi kontra Ausztria, 2014. július 3. (a Kamara ítélete), Sharifi és társai kontra Olaszország és Görögország, 2014. október 21. (a Kamara ítélete), Tarakhel kontra Svájc, 2014. november 4. (a Nagykamara ítélete), és EJEB – M.S.S. kontra Belgium és Görögország, 30696/09. sz. kérelem, 2011. november 21-i ítélet a 2003. február 18-i 343/2003/EK rendelettel (Dublin II.) kapcsolatban,

—  tekintettel a Bizottság 2015. május 13-i európai migrációs stratégiájára (COM(2015)0240),

—  tekintettel a 2019. szeptemberi úgynevezett máltai nyilatkozatra,

—  tekintettel az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosának 2017. augusztusi „Left in Limbo” című, a Dublin III. rendelet végrehajtásáról szóló tanulmányára,

—  tekintettel a Dublin III. rendelet 2015. évi értékelésére, valamint a Dublin III. rendelet 2016. évi végrehajtásának értékelésére, amelyet a Bizottság megbízásából az ICF International végzett,

—  tekintettel az Európai Számvevőszék „Migránsok menedékjoga, áthelyezése és kiutasítása: ideje többet tenni, hogy az eredmények kevésbé maradjanak el a kitűzött céloktól” című, 2019. novemberi 2019/24. számú különjelentésére,

—  tekintettel a „COVID-19: Iránymutatás a menekültügyi és a visszatérési eljárásokra vonatkozó uniós rendelkezések végrehajtásáról, valamint az áttelepítésről” című bizottsági közleményre (2020/C 126/02),

—  tekintettel az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalnak a Covid19 kapcsán a menekültügyi és befogadási rendszereket érintő sürgősségi intézkedésekről szóló, 2020. június 2-i jelentésére,

–  tekintettel az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) 2020. júniusi, „Éves jelentés az Európai Unió menekültügyi helyzetéről” című jelentésére,

—  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának (EPRS) a dublini rendelet végrehajtásáról szóló, 2019. januári értékelésére, amelyet dr. Amandine Scherrer, a Parlament Hatásvizsgálatok és az Európai Hozzáadott Érték Igazgatóságán belüli Utólagos Értékelések Osztályának munkatársa (első rész), valamint az Utólagos Értékelések Osztályának kérésére a Menekültek és Száműzöttek Európai Tanácsának (ECRE) kutatócsoportja (második rész) készített,

—  tekintettel az Európai Parlament által megrendelt más tanulmányokra, különösen az EPRS-nek a dublini rendelet és az európai menekültügyi eljárások végrehajtásáról szóló, Gertrud Malmersjo és Milan Remáč által készített, 2016. évi értékelésére, az Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztálynak (Uniós Belső Politikák Főigazgatósága) a Dublin III. rendelet reformjáról szóló, Francesco Maiani által készített, 2016. júniusi tanulmányára, az EPRS „Az európai cselekvés hiányából fakadó költségek a menekültügyi politikában” című, Wouter van Ballegooij és Cecilia Navarra által készített, 2018. októberi tanulmányára, valamint az EPRS-nek a dublini rendszer reformjáról szóló, Anja Radjenovic által készített, 2019. márciusi tanulmányára,

—  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) 2020. február 19-én tartott meghallgatására,

—  tekintettel a tagállamok parlamentjei által a Parlamenti Kutatás és Dokumentáció Európai Központjának automatizált rendszerén keresztül a Dublin III. rendelettel kapcsolatos munkájukkal kapcsolatban adott válaszokra,

—  tekintettel Németországnak a LIBE bizottság elnöke és az előadó által a dublini eljárásban érintett valamennyi nemzeti hatóság részére elküldött, öt kérdésből álló listára adott válaszára,

—  tekintettel az előadó Bochumban (Németország), Ter Apelben (Hollandia), Bukarestben (Románia) és Lampedusán (Olaszország) tett tényfeltáró látogatásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére, valamint az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésének engedélyezési eljárásáról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság levelére,

—  tekintettel az Állampolgári jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A9-0245/2020),

A.  mivel 2015-ben 1 393 920 menedékkérő kérelmezett nemzetközi védelmet az EU+-országokban, 2016-ban pedig 1 292 740, ami 2012-höz (373 375 kérelem) és 2013-hoz (464 515 kérelem) képest négyszeres növekedést jelent, mivel az EU+-országokban a nemzetközi védelem iránti kérelmek száma 2018 (665 920) és 2019 (738 425) között ismét nőtt, és 2019-ben az EU teljes népességének 0,13%-át tette ki;

B.  mivel az EU-ban benyújtott, menedékjog iránti kérelmek majdnem fele gyermekekre vonatkozik, és 2019-ben mintegy 17 700 kísérő nélküli kiskorú nyújtott be nemzetközi védelem iránti kérelmet; mivel 86%-uk fiú, 90%-uk pedig 14–18 év közötti volt;

C.  mivel a Dublin III. rendelet 12. cikke értelmében a harmadik országbeli állampolgár számára vízumot kibocsátó tagállam felelős a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért; mivel a Dublin III. rendelet 14. cikke szerint a vízummentességet biztosító tagállam területére belépő harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy kérelmét ez a tagállam vizsgálja meg;

D.  mivel 2019-ben 145 000 határozat született a dublini rendszer keretében benyújtott kérelmekről; mivel a dublini rendszer keretében 2019-ben benyújtott kérelmek elismerési aránya 62% volt;

E.  mivel 2008 és 2017 között a tagállamok egyharmada fogadta a menedékkérők 90%-át;

F.  mivel egy adott menedékjog iránti kérelemért felelős tagállam meghatározásának kritériumai – hierarchikus sorrendben – magukban foglalják a család egységét, a tartózkodási engedélyek vagy vízumok kibocsátását, a szabálytalan belépést vagy tartózkodást, valamint a vízummentes belépést; mivel ha ezen kritériumok egyike sem alkalmazható, a 3. cikk (2) bekezdésének megfelelően az a tagállam lesz felelős, ahol a menedékjog iránti kérelmet először benyújtották; mivel a menedékjog iránti kérelmek megvizsgálásának felelősségét az első szabálytalan belépés szerinti tagállamokra ruházó 13. cikk aránytalan alkalmazása következményeként a felelősség nem igazságosan oszlik meg az EU tagállamai között; mivel több „első belépés helye szerinti” földközi-tengeri térségi tagállamban, nevezetesen Görögországban, Olaszországban, Máltán, Cipruson és Spanyolországban nyújtották be az első alkalommal beadott kérelmek nagy részét, különösen a 2015–16-os válság során;

G.  mivel 2018-ban Németország (82,8 millió lakos, az EU teljes lakosságának 18,6%-a) regisztrálta a legtöbb kérelmet (184 180 kérelem, azaz az összes kérelem 28%-a, amely az ország lakossága 0,22%-ának felel meg), ezt követte Franciaország (66,9 millió lakos, az EU teljes lakosságának 15%-a) 120 425 kérelemmel (az összes kérelem 19%-a, amely az ország lakossága 0,18%-ának felel meg), Görögország (10,74 millió lakos, az EU teljes lakosságának 2,4%-a) 66 695 kérelemmel (az összes kérelem 11%-a, az ország lakosságának 0,62%-a), Olaszország (60,48 millió lakos, az EU teljes lakosságának 13,6%-a) 59 950 kérelemmel (az összes kérelem 10%-a, az ország lakosságának 0,01%-a) és Spanyolország (46,66 millió lakos, az EU teljes lakosságának 10,49%-a) 52 700 kérelemmel (az összes kérelem 9%-a, az ország lakosságának 0,11%-a);

H.  mivel 2016 és 2019 között Németország és Franciaország nyújtotta be messze a legtöbb dublini kérelmet (az összes uniós kérelem 68%-át), míg Spanyolország, Észtország, Litvánia, Lettország, Szlovákia, Bulgária, Lengyelország és a Cseh Köztársaság csupán kevés kérelmet nyújtott be; mivel Spanyolország a menedékjog iránti kérelmek nagy és növekvő száma ellenére szinte egyáltalán nem nyújtott be dublini kérelmet; mivel az országok között jelentős eltérések vannak: 2016 és 2019 között az átadások 54,6%-a történt Görögországból, 42,2%-a Svédországból, 11,2%-a Németországból, 6,7%-a Franciaországból és 1,6%-a Olaszországból; mivel több tagállam esetében jelentős információhiány mutatkozik;

I.  mivel a Dublin III. rendelet azon a fő feltevésen alapul, hogy a tagállamok egyenlő jogokat biztosítanak a menedékkérőknek, és hogy minden egyes kérelmet igazságosan vizsgálnak meg, függetlenül attól, hogy az Unión belül azt hol nyújtották be; mivel ez messze áll a valóságtól;

J.  mivel a tagállamok csak igen korlátozott mértékben alkalmazták a rendelet eltartott személyekre vonatkozó záradékát (16. cikk), illetve humanitárius és mérlegelési záradékát (17. cikk); mivel ezek a záradékok észszerű megoldásokat kínálnak a családegyesítésre és az áthelyezésre, többek között a partraszállást követően is;

K.  mivel a legtöbb dublini eljárás esetében a kritériumok hierarchiájáról szóló rendelkezéseket és a rögzített határidőket nem megfelelően hajtják végre, és az átadásokra nem kerül sor; mivel a gyermekeket és családokat érintő helyzetekben ezek a hiányosságok különösen sértik a gyermek mindenek felett álló érdekét és a menedékkérők családegyesítésre vonatkozó jogát;

L.  mivel a Dublin III. rendelet végrehajtásáról szóló adatok és tanulmányok rámutatnak a családjogi rendelkezések rutinszerű figyelmen kívül hagyására és a gyermek mindenek felett álló érdekét szolgáló elv helytelen alkalmazására; mivel például 2018-ban a család egységére vonatkozó kritérium a franciaországi 12 000 átvételi megkeresés csupán 5%-a és a németországi 17 500 megkeresés 3,7%-a esetében volt hivatkozási alap, míg Belgium, Svédország és Svájc esetében ez az arány még alacsonyabb volt; hangsúlyozza, hogy ezzel szemben Görögország 2018-ban az átvételi megkeresései 79,3%-át a család egységére vonatkozó kritériumra hivatkozva bocsátotta ki; mivel az összes kérelem 67,6%-os átlagos elismerési arányához képest a családegyesítési kérelmeket ritkábban, az esetek 48%-ában ismerik el; mivel a rendelet 16. és 17. cikkének hatékony végrehajtása biztosítani tudná a menedékkérők családi élethez és a család egységéhez való jogának hatékony érvényesülését;

M.  mivel a Dublin III. rendelet végrehajtásában jelentős hiányosságok voltak tapasztalhatók, többek között a 2015. évi tömeges beáramlás és a Covid19-világjárvány idején, ami aláásta a tagállamok közötti bizalmat és a nemzetközi védelemhez való jogot, és az alapvető jogok megsértéséhez vezetett; mivel a Dublin III. rendelet szabályai alkalmatlannak bizonyultak a migránsok nagymértékű beáramlásának kezelésére, és ezáltal olyan rendszer alakult ki, amely túlzott mértékű felelősséget és terheket ró néhány tagállamra;

N.  mivel a máltai nyilatkozatban rögzített és 2019. szeptember 23-án Németország, Franciaország, Olaszország és Málta által aláírt, a földközi-tengeri kutatásra és mentésre vonatkozó ideiglenes szolidaritási mechanizmus legalább hat hónapig volt érvényben; mivel ehhez az eseti megállapodáshoz más tagállam nem csatlakozott;

O.  mivel a megelőző intézkedésekről szóló rendelkezést (33. cikk) sohasem alkalmazták;

P.  mivel a Dublin III. rendelet 28. cikke kivételes intézkedésként lehetővé teszi az őrizetben tartást „az átadási eljárások biztosítása érdekében”, amennyiben a kérelmező esetében „komoly veszély” áll fenn a szökésre; mivel ez a meghatározás továbbra sem egyértelmű, és értelmezése tagállamonként eltérő;

Q.  mivel a menedékkérők, különösen a gyermekek számára nyújtott eljárási garanciák és biztosítékok tekintetében nem teljesülnek a követelmények; mivel az eljárások hossza és az előre nem látható kimenetel, valamint a rossz befogadási körülmények és a társadalmi bizonytalanság hatással van a menedékkérők jóllétére, akik sok esetben traumatikus élményeket éltek át hazájukban és/vagy az Unióba vezető útjuk során;

R.  mivel a Dublin III. rendelet végrehajtása szorosan kapcsolódik az európai menekültügyi és migrációs politika egyéb részeinek végrehajtásához; mivel a Dublin III. rendelet végrehajtására hatással voltak különösen a menekültügyi eljárásokról szóló átdolgozott irányelv (2013/32/EU), az átdolgozott befogadási irányelv (2013/33/EU) és az átdolgozott kvalifikációs irányelv (2011/95/EU) végrehajtásának hiányosságai; mivel az Európai Bizottságnak – többek között kötelezettségszegési eljárások révén – többet kellene tennie annak érdekében, hogy biztosítsa a tagállamok ezen irányelveknek való megfelelését;

S.  mivel az említett hiányosságok némelyike a dublini rendelet kialakításából fakad, és nem oldható meg pusztán a hatékonyabb végrehajtás révén;

T.  mivel az információhiány akadályozza a Dublin III. rendelet végrehajtásának átfogó értékelését; mivel a statisztikai információkat a tagállamok nem szisztematikusan és következetesen, illetve nem ugyanolyan részletességgel vagy gyakorisággal szolgáltatják; mivel az információhiány különösen jelentős a kérelmek indokolása, az eljárások időtartama, az erőforrások, a visszavont kérelmek, a meghiúsult átadások, a fellebbezési eljárások és az őrizet tekintetében;

U.  mivel 2017. november 6-án a Parlament kétharmados többséggel jogalkotási állásfoglalást fogadott el az átdolgozott Dublin IV. rendeletre irányuló javaslatról;

A szolidaritás elvének beépítése a közös európai menekültügyi rendszerbe

1.  úgy véli, hogy a jelenlegi Dublin III. rendelet aránytalan felelősséget ró a tagállamok egy kisebb részére, különösen tömeges beáramlás esetén; úgy véli, hogy a Dublin III. rendelet első belépés szerinti országra vonatkozó kritériuma aránytalan és minden eddiginél súlyosabb terhet ró az uniós frontországokra földrajzi elhelyezkedésük miatt a menedékkérők nyilvántartásba vétele és befogadása terén; rámutat, hogy kialakításánál és végrehajtásának módjánál fogva a Dublin III. rendelet nem volt képes garantálni fő célkitűzését, azaz a menedékjog iránti kérelemért felelős tagállam gyors meghatározását és ezáltal a felelősség tagállamok közötti méltányos megosztását, sem pedig a menekültügyi eljárásokhoz való hatékony és gyors hozzáférést;

2.  hangsúlyozza, hogy az uniós fogadóállomások és a Bizottság által 2015-ben javasolt ideiglenes szükséghelyzeti áthelyezési mechanizmus bevezetésének célja az volt, hogy megkönnyítse a menedékjog iránti kérelmek kezelését a menedékkérők uniós területre lépésekor, és gyakorlatias megközelítésével a Dublin III. rendeletben akkoriban megmutatkozó hiányosságokat volt hivatott kiküszöbölni; emlékeztet továbbá arra, hogy az olyan uniós ügynökségek, mint az EASO és a Frontex, hozzájárulnak a menekültügyi vívmányok végrehajtása során túl nagy terhekkel szembesülő tagállamok támogatásához, és hangsúlyozza, hogy javítani kell az ezen ügynökségek közötti együttműködést;

3.  hangsúlyozza, hogy a kritériumok hierarchiájának nem megfelelő alkalmazása – különösen az első belépés szerinti országra vonatkozó kritérium túlzott alkalmazása és az átadások nem hatékony végrehajtása – növelte egyes tagállamok, különösen az uniós frontországok aránytalan mértékű felelősségét; azon a véleményen van, hogy az EU-nak ezért olyan fenntartható szolidaritási mechanizmusra van szüksége, amely méltányos szabályokat állapít meg a felelősség tagállamok közötti megosztására vonatkozóan, összhangban az EUMSZ 80. cikkével, és teljes mértékben tiszteletben tartva a menedékkérők biztonsághoz és védelemhez való alapvető jogát;

4.  alapvető fontosságúnak tartja az uniós frontországok részére több erőforrás és kapacitás biztosítását, például az EASO-n keresztül, amíg a dublini rendelet reformja nem történik meg;

5.  emlékeztet arra, hogy a menedékjog alapvető jog; hangsúlyozza, hogy a menekültügyi eljárás a kérelmek megvizsgálására és az arra jogosult kérelmezők nemzetközi védelemben való részesítésére szolgál, ugyanakkor gyors és méltányos döntéshozatalt biztosít a nemzetközi védelemre nem jogosultak számára;

6.  megjegyzi, hogy a Dublin III. rendelet 24. cikkének (4) bekezdése szerint az olyan személyek esetében, akiknek a nemzetközi védelemre irányuló kérelmét egy tagállam jogerős határozattal elutasította, egy másik tagállam kérheti az érintett személy visszavételét vagy kiutasítási eljárást folytathat le; hangsúlyozza, hogy a 24. cikk (4) bekezdésének alkalmazásával összefüggésben a nemzetközi védelemre nem jogosult személyek visszatérése – különösen önkéntes szabálykövetés alapján – segítheti az uniós migrációs politikák működését;

7.  üdvözli a Tanács áthelyezésre vonatkozó, 2015-ben és 2016-ban sürgős szolidaritási intézkedésként elfogadott határozatait; csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a tagállamok nem teljesítették a szolidaritásra és a felelősségmegosztásra vonatkozó kötelezettségvállalásaikat, ugyanakkor elismeri egyes tagállamok pozitív hozzájárulását; emlékeztet arra, hogy az Európai Bizottság nem tett eleget a Parlament 2017. május 18-i állásfoglalásában szereplő azon felhívásnak, hogy tegyen javaslatot az áthelyezési intézkedések meghosszabbítására a Dublin III. rendelet reformjának elfogadásáig; hangsúlyozza, hogy az áthelyezésre vonatkozó eseti megállapodások nem helyettesítik a harmonizált és fenntartható közös európai menekültügyi rendszert (KEMR);

8.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács a Parlamenttől eltérően nem foglalt állást az átdolgozott Dublin IV. rendeletre irányuló javaslattal kapcsolatban, és ezáltal blokkolta a Dublin III. rendelet megreformálására irányuló erőfeszítéseket annak jól dokumentált hiányosságai ellenére; úgy véli, hogy ez a blokkolás az EU intézményei közötti, az EUSZ 13. cikkének (2) bekezdésében foglalt jóhiszemű és kölcsönös együttműködés elvének megsértéseként is értelmezhető, tekintettel arra is, hogy a Tanács akkor is mindig egyhangú megállapodásra törekedett, amikor a Szerződések minősített többséget írtak elő; különösen sajnálatosnak tartja, hogy az Unióban még mindig ugyanazok a szabályok vannak érvényben, amelyek korábban alkalmatlannak bizonyultak a tömeges beáramlások kezelésére; kéri a KEMR gyors megreformálását;

9.  megjegyzi, hogy a 33. cikkben előírt, a korai előrejelzésre, a készültségre és a válságkezelésre vonatkozó mechanizmus alkalmazására mostanáig nem került sor, még a 2015–16 közötti tömeges beáramlás idején sem; megjegyzi továbbá, hogy még nem használták hivatkozási alapként az átmeneti védelemről szóló irányelv azon rendelkezéseit, amelyek célja átmeneti védelem nyújtása a lakóhelyüket elhagyni kényszerült és származási országukba visszatérni nem tudó személyek tömeges beáramlása esetén;

10.  úgy véli, hogy az EU-ban szolidaritáson alapuló mechanizmust kell létrehozni a menedékjog mint alapvető jog folytonosságának az Unióban való fenntartása érdekében, biztosítva a menedékjoghoz való hozzáférést és a tagállamok közötti felelősségmegosztást; hangsúlyozza, hogy a menedékkérők alapvető jogai védelmének mindig központi szerepet kell játszania a mechanizmuson belül; úgy véli, hogy egy ilyen mechanizmusnak lehetővé kell tennie a nemzetközi védelemre szoruló személyek részére professzionális – ezen belül különösen jogi jellegű – segítséget nyújtó civil társadalmi szervezetek részvételét;

11.  hangsúlyozza, hogy a 17. cikk szerinti mérlegelési záradékot, amely lehetővé teszi egy tagállam számára, hogy felelősséget vállaljon egy menedékjog iránti kérelemért még akkor is, ha a Dublin III. rendelet értelmében nem ő a felelős tagállam, csupán kevés tagállam alkalmazza, és azok is ritkán és eltérően; megállapítja, hogy 2018-ban az ilyen esetek többsége Németországban, Hollandiában és Franciaországban fordult elő; felhívja a tagállamokat, hogy állandó szolidaritási mechanizmus hiányában jobban használják ki a 17. cikk szerinti mérlegelési záradékot a kihívást jelentő helyzetek és a humanitárius vészhelyzetek kezelésére; úgy véli, hogy a 17. cikk szerinti mérlegelési záradékot a felelősségmegosztást szolgáló szolidaritási eszközként kell felhasználni, különösen a szárazföldi és tengeri tömeges beáramlások esetében vagy az olyan menedékkérők átadása céljából, akik az uniós fogadóállomásokon jelenleg embertelen, megalázó, egészségtelen és nem biztonságos körülmények között élnek, a fizikai és mentális egészségügyi támogatáshoz való megfelelő hozzáférés nélkül;

12.  azon az állásponton van, hogy a család egységére vonatkozó rendelkezéseket, amelyek a felelősség megállapításakor első helyen állnak a kritériumok hierarchiájában, hatékonyan végre kell hajtani, továbbá az eltartott személyekre vonatkozó rendelkezéseket (16. cikk) és a mérlegelési záradékokat (17. cikk) szélesebb körben lehetne alkalmazni a család egységének támogatása érdekében;

13.  hangsúlyozza, hogy a Dublin III. rendelet végrehajtása számos kihívással jár; megjegyzi, hogy az EASO jelentős operatív és technikai támogatást nyújtott a tagállami hatóságoknak a dublini eljárások végrehajtásában, különösen az uniós fogadóállomásokon;

14.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy könnyítsék meg az EASO személyzetének munkáját, lehetővé téve, hogy a menedékkérők meghallgatásaira a meghallgatás helye szerinti ország nyelvétől eltérő nyelven kerüljön sor, biztosítva a kérelmező számára a tolmácsolást egy általa ismert nyelven; hangsúlyozza, hogy az EASO-nak a legszigorúbb normák betartásával kell végeznie operatív munkáját, és ennek során a nemzetközi védelemre szoruló kérelmezők érdekeit, ezen belül a gyermek mindenek felett álló érdekét kell előtérbe helyeznie; kéri egy elegendő pénzügyi és emberi erőforrással rendelkező Európai Menekültügyi Ügynökség létrehozását a tagállamok dublini eljárásokkal kapcsolatos támogatása céljából; sürgeti az európai dublini egységek megfelelő szervezeti és személyi feltételeinek biztosítását a dublini vonatkozású eljárások egyszerűsítése és gyorsabb lebonyolítása érdekében, és különösen a Dublin III. rendelet III. fejezetének helyes alkalmazása céljából, amely a menedékkérőt egy adott tagállamhoz rendeli;

Az alapvető jogok védelme

15.  rámutat, hogy az alapvető jogok védelmének a Dublin III. rendelet végrehajtása érdekében hozott valamennyi intézkedés központi részét kell képeznie, beleértve a gyermekek, az emberkereskedelem áldozatai, az LMBTI-személyek és egyéb, kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek védelmét; felhívja a figyelmet arra az emberi szenvedésre, amelyet a KEMR hiányosságai okoznak a menedékkérőknek, akik mentális egészsége egyébként is megrendült a származási országukban és esetlegesen a migrációs útvonalakon átélt traumák hatására;

16.  emlékeztet arra, hogy a menedékkérőknek joguk van az eljárásokkal kapcsolatos teljes körű tájékoztatáshoz; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a menedékkérőknek nyújtott tájékoztatás tagállamonként jelentős eltérést mutat; sürgeti a tagállamokat, hogy garantálják a kiskorúak számára az igényeiknek megfelelő, gyermekbarát tájékoztatást és egyedi támogatást; hangsúlyozza, hogy a jogi segítségnyújtás és a tolmácsolás biztosítása döntő fontosságú a kérelmezők tájékoztatáshoz való jogának érvényesítésében;

17.  rámutat arra, hogy a menedékkérők átadása – különösen a veszélyeztetett személyek, a kiskorúak és a családok esetében – emberi jogaik megsértéséhez vezethet; megismétli, hogy a visszaküldés tilalma és az emberi jogi visszaélések kellően indokolják az átadások felfüggesztését akkor is, ha a célországban nem állnak fenn rendszerszintű problémák; szorgalmazza, hogy a tagállamok megfelelően mérjék fel azokat a kockázatokat, amelyeknek a kérelmezők ki lennének téve a célországot jelentő tagállamban; külön hangsúlyozza azt, hogy az átadásokat olyan módon kell lebonyolítani, hogy az semmilyen körülmények között ne tegye ki az egyes személyeket a visszaküldés kockázatának;

18.  megjegyzi, hogy a 28. cikknek megfelelően a dublini eljárás keretében a menedékkérőket csak végső esetben lehet őrizetbe venni, amennyiben az őrizetbe vétel az arányosság elvének megfelel, és semmilyen más, kevésbé kényszerítő intézkedés nem alkalmazható hatékonyan az átadási eljárás biztosításához, valamint abban az esetben, ha szökés komoly veszélye áll fenn; felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek konkrét erőfeszítéseket az őrizetet helyettesítő elfogadható alternatívák megtalálása érdekében;

19.  úgy véli, hogy az őrizetben tartás időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie, és nem haladhatja meg azt az időt, amely az e rendelet szerinti átadásig észszerűen szükséges az előírt igazgatási eljárások kellő gondosság melletti végrehajtásához; hangsúlyozza, hogy a szökési kockázat megállapítására vonatkozó harmonizált kritériumok hiányában a tagállamok eltérő és esetenként egymásnak ellentmondó kritériumokat fogadtak el; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tisztázzák a „szökés komoly veszélyének” fogalmát;

20.  sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy egyértelműen nyilvánítsák ki, hogy az őrizetben tartás semmilyen körülmények között nem szolgálja a gyermek mindenek felett álló érdekét;

21.  emlékeztet arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága(5) szerint kiskorúak esetében jogellenes őrizeti intézkedést alkalmazni a kiskorú mindenek felett álló érdekének vagy adott esetben kísérő nélküli kiskorúként fennálló egyéni helyzetének figyelembevétele nélkül, az arányosság értékelése nélkül, illetve anélkül, hogy rendelkezésre állnának az őrizet helyetti alternatív megoldások;

22.  hangsúlyozza, hogy a gyermekek védelme mint végső cél – például a gyermekkereskedelemmel szembeni védelem – mindig elsőbbséget élvez annak biztosítása érdekében, hogy a migráns gyermekek gyorsan hozzáférjenek az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz és a megfelelő szálláshoz; hangsúlyozza, hogy a kísérő nélküli gyermekek számára megfelelő védelmi intézkedéseket, például hatékony gyámügyi felügyeletet kell biztosítani;

23.  rámutat, hogy a kritériumok hierarchiáját illetően számos rendszerszintű hiányosság áll fenn; hangsúlyozza, hogy a család egysége egyáltalán nem a leggyakrabban alkalmazott szempont annak ellenére, hogy a rendelet III. fejezete szerinti rangsorban az első helyen áll; úgy véli, hogy a tagállamoknak a kölcsönös együttműködés elve alapján segíteniük kell az illetékes hatóságokat és a harmadik országbeli állampolgárokat abban, hogy a felelős tagállam meghatározására irányuló eljárás során hatékonyabban állapítsák meg a meglévő, bizonyított családi kapcsolatok fennállását; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a kritériumok hierarchiájának teljes körű betartását;

24.  alapvető fontosságúnak tartja a családegyesítési kritérium alkalmazási feltételeinek tisztázását, valamint azt, hogy a rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírtaknak megfelelően a 8., 10. és 16. cikk – mint a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározásának fő feltételei – alkalmazása prioritást élvezzen a család egységéhez való jog hatékony érvényesülésének és a családegyesítési határozatok gyorsabb végrehajtásának biztosítása érdekében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy harmonizálják a családegyesítéshez előírt bizonyítási küszöböt a teljesíthetőbb normák és követelmények irányában; rámutat, hogy a „család” fogalmának értelmezése tagállamonként változik, ami hozzájárul ahhoz, hogy a kritériumok hierarchiája nem érvényesül, és a rendszer nem működik megfelelően; ezért felhívja a Bizottságot, hogy gondosan kövesse nyomon a rendelet 3. cikkében szereplő, családdal kapcsolatos fogalommeghatározások tagállamok általi helyes alkalmazását;

25.  emlékeztet arra, hogy a rendelet szerint elsődlegesen a gyermek mindenek felett álló érdekét kell szem előtt tartani minden gyermekeket érintő dublini eljárás és határozat során; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok eltérően értelmezik a gyermek mindenek felett álló érdekét;

26.  helyteleníti, hogy a nem megfelelő azonosítási mechanizmusok és az olykor hibás életkor-meghatározási módszerek gyakran tovább rontják a kiskorúak helyzetét, késleltetik a dublini eljárásokat vagy kedvezőtlenül befolyásolják azok kimenetelét; megállapítja, hogy egyes tagállamokban helyes gyakorlatokat dolgoznak ki, például a kísérő nélküli kiskorúakkal külön személyzet foglalkozik, illetve az életkor megállapításakor multidiszciplináris megközelítést alkalmaznak;

27.  súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy számos tagállamban a kísérő nélküli kiskorúakat a dublini eljárás során segítő képviselő kijelölése gyakran késik vagy meg sem történik gyakorlati problémák miatt; megjegyzi továbbá, hogy egyes országokban ezek a képviselők nem megfelelően tájékozottak a dublini eljárásokat illetően, és a kísérő nélküli fiatalkorúak nem részesülnek gyermekbarát támogatásban;

Az eljárások egyszerűsítése, a feldolgozási idő jelentős csökkentése, a hatékony jogorvoslathoz való jog érvényesítése

28.  hangsúlyozza, hogy az átadási eljárások száma jelentősen nőtt 2016–2017-ben, ami jelentős emberi, anyagi és pénzügyi ráfordítással járt; sajnálja azonban, hogy az átadások végrehajtására csupán az esetek 11%-ában került sor, ami további tényezője a menekültügyi rendszer gyakori túlterheltségének, és egyértelműen a rendelet hatékonyságának hiányát mutatja; úgy véli, hogy a családegyesítés és a menedékkérők átadása során létfontosságú erőfeszítéseket tenni az információkhoz való hozzáférés és a gyors eljárások biztosítása érdekében;

29.  felhívja a figyelmet az Emberi Jogok Európai Bíróságának és az Európai Unió Bíróságának az elmúlt években hozott jelentős számú ítéletére, amely tisztázta a dublini eljárás szerinti átadások megakadályozásának elfogadható indokait, különös tekintettel az egyént érintő kockázatok forrásaira; így különösen megállapítja, hogy az Európai Unió Bírósága és a tagállami bíróságok egyre nagyobb számban hoznak olyan határozatokat, amelyek felfüggesztik az olyan tagállam részére történő átadást, ahol a menedékkérőtől méltánytalanul megtagadnák a nemzetközi védelmet (a közvetett visszaküldés esetei), vagy megtagadnák tőle a dublini eljárás során őt megillető jogokat; elítéli, hogy a menedékkérők egyes tagállamokban embertelen vagy lealacsonyító bánásmód áldozatai;

30.  megállapítja, hogy a nemzeti menekültügyi hatóságok strukturális szervezésében és működésében fennálló hiányosságok az erőforráshiánnyal együtt hozzájárultak a dublini eljárások késedelméhez, és hátráltatták a rendelet végrehajtását; megállapítja, hogy míg az országok többsége egyetlen szakhatóságra bízta a menekültügy kezelését, addig egyes tagállamok úgy döntöttek, hogy a feladatokat különböző hatóságok között osztják meg, ami bizonyos esetekben gyakorlati bonyodalmakat okozott a menedékkérők számára, emellett eltérésekhez vezetett a rendelet végrehajtásában;

31.  hangsúlyozza, hogy a dublini eljárások hatékonysága az egyes nemzeti menekültügyi hatóságok működési színvonalától és személyzeti létszámától is függ; megállapítja, hogy az egy menedékkérőre jutó alkalmazottak számát tekintve jelentős eltérések mutatkoznak a menekültügyi hatóságok között; hangsúlyozza, hogy a tagállami dublini egységek létszámhiánnyal küzdenek, ugyanakkor munkaterhelésük jelentősen nő; felhívja a tagállamokat, hogy növeljék a Dublin III. rendelet működőképessé tételéhez nyújtott erőforrásokat, különösen a menekültügyi tisztviselők számát;

32.  hangsúlyozza a tagállamok közötti együttműködés és információmegosztás hiányát, amely kézzelfoghatóan veszélyezteti az uniós szolidaritás elvét, és közvetlenül hozzájárul egyes tagállamok rendszereinek túlterheltségéhez;

33.  hangsúlyozza, hogy a „jogellenes belépés” kritériumának túlzott mértékű és részben helytelen alkalmazása aránytalan terhet ró az első belépés szerinti országokra, amelyek gyakran nem rendelkeznek elegendő erőforrással és kapacitással a menedékkérők elhelyezéséhez és nyilvántartásba vételéhez; megállapítja, hogy az utóbbi években a dublini eljárásokra döntően visszavétel iránti megkeresések formájában került sor, ami azt jelenti, hogy a dublini eljárás alá vont személyek többsége más tagállamban már benyújtott menedékjog iránti kérelmet; megjegyzi, hogy a szabálytalan továbbutazások megakadályozását célzó megfelelő intézkedéseket a schengeni térségen belüli és az azon kívüli tagállamokra is alkalmazni kell;

34.  emlékeztet arra, hogy a dublini eljárás egyes szakaszaira vonatkozó határidők célja a menekültügyi eljárás gyors megindításának és lebonyolításának biztosítása; megállapítja, hogy a határidők és az egyes eljárások kezdő időpontjának számítása továbbra sem egyértelmű és tagállamonként eltérő; javasolja az átadási eljárások megindításához vezető feltételek tisztázását és harmonizálását;

35.  úgy véli, hogy a Dublin III. rendelet szerinti felelősségátruházásra vonatkozó szabályok egyes esetekben aláássák a menekültügyi eljárások hatékonyságát és az átadások végrehajtását azáltal, hogy növelik a szökés veszélyét; elítéli azokat a gyakran hamis indokokat, amelyekre hivatkozva a tagállamok megtagadják az átadásokat; úgy véli, hogy többek között ezek a tényezők is hozzájárulnak a szabálytalan továbbutazások számának növekedéséhez, mivel arra ösztönzik a menedékkérőket, hogy maradjanak a rendszeren kívül; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a szabályokat az átadások végrehajtásának javítása és a menedékkérők szökése esetén a felelősségátruházás megszüntetése érdekében, továbbá erősítse a tagállamok közötti bizalmat, kövesse nyomon a helyzetet és szükség esetén szabjon ki szankciókat az átadást elutasító tagállamokra;

36.  megjegyzi, hogy a kritériumok hierarchiájára vonatkozó szabályok helytelen alkalmazása – különösen a családegyesítést és a kísérő nélküli gyermekek helyzetét illetően –, valamint az első szabálytalan belépés szerinti országra vonatkozó kritérium aránytalan alkalmazása szintén aláássa a menekültügyi eljárásokat; megjegyzi, hogy ezek a végrehajtási hiányosságok arra ösztönözhetik a menedékkérőket, hogy maradjanak a rendszeren kívül; hangsúlyozza, hogy a tagállamok menekültügyi rendszereinek további harmonizációja elengedhetetlen a Dublin III. rendelet működéséhez és a szabálytalan továbbutazások megakadályozásához; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy olyan rendszerre, amely megfelelően figyelembe veszi a menedékkérőknek egy másik tagállammal bizonyítottan fennálló, érdemi kapcsolatait, például a korábbi jogszerű tartózkodást vagy megszerzett diplomákat, és amely biztosítja, hogy a menedékkérőkkel egyenlő módon bánjanak az egész Unióban;

37.  úgy véli, hogy a menedékkérőknek a dublini eljárásokkal kapcsolatban – különösen az uniós fogadóállomásokon – történő jogi segítségnyújtás alapvető fontosságú annak biztosításához, hogy a kérelmezők tájékoztatást kapjanak jogaikról és kötelezettségeikről a dublini eljárás során; hangsúlyozza, hogy ez jogkövetőbbé tenné az eljárásokat, egyszerűsítené a dublini eljárásokat, és javítaná a döntéshozatalt; hangsúlyozza, hogy egy jogi képviselő képes biztosítani valamennyi ügyirat teljességét és helytállóságát, valamint hozzájárulhat a fellebbezési arány csökkentéséhez és a visszaküldés tilalmának érvényesítéséhez; aggodalommal állapítja meg, hogy nemzeti szinten egyes sajátos problémák változatlanul fennállnak, például a távoli menekültügyi központokban korlátozottan állnak rendelkezésre független jogi képviselők, a jogi segítségnyújtásért alacsony összegű ellenszolgáltatás jár, az előkészítő és bizalmas meghallgatásokhoz hiányoznak a megfelelő létesítmények, az idegenrendészeti fogdákban őrizetben tartott kérelmezők pedig nem részesülnek megfelelő jogi segítségnyújtásban; felhívja a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy növeljék a dublini eljárások során történő jogi segítségnyújtásra rendelkezésre álló forrásokat;

38.  hangsúlyozza, hogy a dublini eljárás során a kérelmezőknek nyújtott tájékoztatás minősége és mennyisége közel sem kielégítő, emellett az országok között és esetenként az egyes országokon belül is jelentős mértékben eltérő; megállapítja, hogy a tájékoztatáshoz való jog érvényesülését különböző tényezők befolyásolják, többek között a tájékoztatás minősége és egyértelműsége, a tolmács igénybevételének lehetősége, a dokumentumok lefordított változatának rendelkezésre állása, valamint az információkhoz való, időben történő hozzáférés; emlékeztet arra, hogy a rendelet 4. cikke szerinti, tájékoztatáshoz való jog érvényesülése elengedhetetlen egyrészt a dublini eljárások összetett jellege miatt, másrészt az Unióban menedékjog iránt benyújtott kérelmek méltányos elbírálásához; hangsúlyozza, hogy az e téren fennálló eltérések egyaránt adódhatnak az erőforrások hiányából és tudatos szakpolitikai döntésekből is egyes olyan országokban, ahol nagyon kevés jogi képviselőt jelöltek ki; sürgeti a tagállamokat, hogy a Bizottság és az EASO támogatásával javítsák a menedékkérőknek az összetett dublini eljárásokkal kapcsolatban nyújtott tájékoztatást, és biztosítsák, hogy az mindenki számára egyértelmű és hozzáférhető legyen, különös tekintettel a családegyesítésre a rendelet 4. és 26. cikkének megfelelően, valamint a hatékony jogorvoslathoz és jogi segítségnyújtáshoz való hozzáférésre a 27. cikknek megfelelően;

39.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a KEMR általános végrehajtását, valamint a Dublin III. rendelet esetleges olyan problémáit és hiányosságait, amelyek ahhoz vezetnek, hogy az EU külső határain elhelyezkedő országokra aránytalan felelősség hárul;

A dublini rendelkezések egységes és jogközpontú végrehajtása az Unióban a menedékjogi ügyek során

40.  hangsúlyozza, hogy az uniós menedékjog iránti egységes kérelmek elvét nem lehet érvényesíteni, ami ellentétes a Dublin III. rendelet valódi céljával; megjegyzi, hogy ennek az elvnek a végrehajtását különböző tényezők akadályozzák, vagyis a menedékjog iránti ismételt kérelmek benyújtásának számos oka van; úgy véli, hogy az illetékes nemzeti hatóságoknak meg kell osztaniuk releváns információikat – különösen a menedékjog iránti kérelmek jóváhagyása és elutasítása kapcsán – egy, az Eurodachoz hasonló európai adatbázisban az eljárások felgyorsítása és a menedékjog iránti kérelmek többszöri benyújtásának megakadályozása érdekében, biztosítva ugyanakkor a személyes adatok védelmét; úgy véli, hogy kiemelten fontos nyilvántartásba venni minden kérelmezőt és a határokat illegálisan átlépő migránst;

41.  megjegyzi, hogy a menedékkérők védelmének mértéke tagállamonként jelentősen eltér bizonyos nemzetiségek esetében, ami hozzájárulhat a továbbutazáshoz; úgy véli, hogy a dublini eljárások során a kérelmezők egyedi igényeinek figyelembevétele csökkentené a szabálytalan továbbutazások számát; úgy véli, hogy az adott tagállamhoz fűződő „bizonyított érdemi kapcsolatok” figyelembevétele hatékony megközelítés a szabálytalan továbbutazások számának csökkentése szempontjából, és kéri, hogy azt vegyék fel az áthelyezési kritériumok közé;

Az irányítás és a tagállamok közötti konvergencia erősítése

42.  felhívja a figyelmet arra, hogy a tagállami dublini egységekből álló bizottsági hálózat évente mindössze egy-két megbeszélést tart, és nem rendelkezik operatív szerepkörrel; megállapítja, hogy az EASO által létrehozott dublini egységek hálózatának összehangolatlan igénybevétele akadályozza a Dublin III. rendelet hatékony működését; megállapítja ugyanakkor, hogy az EASO dublini hálózata aktívabbá vált, emellett pedig az EASO több hasznos missziót is végrehajtott, amelyek keretében támogatta a tagállamokat a Dublin III. rendelet végrehajtásában, többek között iránymutatásokat és elemzéseket készített, képzéseket szervezett, valamint saját alkalmazottakat rendelt ki; szorosabb együttműködést sürget a nemzeti menekültügyi hatóságok között az információk megosztása, az egységes és bevált gyakorlatok kidolgozásának előmozdítása, az átadások egyszerűsítése és a többszörös kérelmek megelőzésének elősegítése érdekében; javasolja, hogy az EASO kapjon megbízást a Dublin III. rendelet alkalmazására vonatkozó megerősített irányítási rendszer kidolgozására, beleértve a nemzeti hatóságok közötti havi operatív párbeszédet, valamint egy, az információk és bevált gyakorlatok cseréjére és megosztására szolgáló felületet;

43.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a rendelet végrehajtásának nyomon követéséhez használt források közé vegyenek fel nem állami szereplőktől, különösen nemzetközi szervezetektől és nem kormányzati szervezetektől származó megbízható és naprakész információkat;

44.  megjegyzi, hogy 2008 és 2017 között jelentős számú menedékjog iránti kérelmet nyújtottak be olyan harmadik országbeli állampolgárok, akik vízummentesen vagy rövid távú tartózkodásra jogosító vízummal utaztak be a schengeni térségbe(6); megjegyzi továbbá, hogy e kérelmek közül néhányat nem abban a tagállamban nyújtottak be, amelyre vonatkozóan a vízumot kiadták; hangsúlyozza, hogy a későbbi dublini eljárások esetében bebizonyosodott, hogy a 12. és 14. cikkben foglalt szabályok nem kellően egyértelműek, ami akadályozza a felelős tagállam meghatározását; felhívja a Bizottságot, hogy tisztázza, hogyan kell alkalmazni a rendelet 12. és 14. cikkét annak meghatározásakor, hogy melyik tagállam felelős egy menedékjog iránti kérelemért; javasolja, hogy a kritériumok hierarchiájának egyik elemeként értékeljék a vízummentes beutazási kérelmeknek a dublini rendszer megfelelő működésére gyakorolt lehetséges hatását;

45.  megjegyzi, hogy a tagállamok között kétoldalú megállapodások jöttek létre a dublini eljárások hatékonyságának javítására, illetve a menedékkérők áthelyezésének biztosítására; hangsúlyozza azonban, hogy e megállapodások negatív hatással is jártak, bizonyos esetekben gyengítve a rendelet célkitűzéseinek európai szintű megvalósítását; sürgeti a Bizottságot és valamennyi tagállamot, hogy ehelyett inkább mérjék fel a nagyobb hatékonysághoz hozzájáruló tényezőket, tegyenek közös és összehangolt lépéseket a Dublin III. rendelet hatékony végrehajtásának optimalizálása érdekében, és törekedjenek a rendelet végrehajtásának harmonizálására;

46.  megjegyzi, hogy a tagállamok – a Bizottság támogatásával, illetve a Bizottsággal egyeztetve – megelőző cselekvési terveket dolgozhatnak ki, amennyiben a rendelet alkalmazása veszélybe kerülhet a tagállamok menekültügyi rendszereire nehezedő különösen nagy nyomás megalapozott kockázata és/vagy a menekültügyi rendszereik működésével kapcsolatos problémák miatt, a 33. cikkel összhangban; megjegyzi, hogy ezek a megelőző intézkedések figyelembe vehetik a Bizottságtól és az EASO-tól származó információkat, és az EUMSZ 80. cikkével összhangban valódi és gyakorlati szolidaritást eredményezhetnek a menekültügyi rendszerükre általánosságban – többek között a vegyes migráció miatt – nehezedő különösen nagy nyomással küzdő tagállamokkal, valamint a kérelmezőkkel, lehetővé téve ezáltal a potenciális menekültügyi válságokra való jobb felkészülést;

47.  úgy ítéli meg, hogy a Dublin III. rendelet végrehajtása nem bizonyult hatékonynak, mivel nem teljesíti elsődleges célkitűzését, nevezetesen a nemzetközi védelem iránti kérelemért felelős tagállam gyors és méltányos megállapítását; emlékeztet arra, hogy számos dublini rendelkezés esetében jelentős végrehajtási hiányosságokra derült fény; hangsúlyozza, hogy a rendelet végrehajtása rendkívül kevéssé hatékony a tagállamok által erre fordított erőfeszítésekhez, emberi erőforrásokhoz és személyzethez képest;

48.  felhívja a Tanácsot, hogy a Dublin III. rendelet reformja és az EUMSZ 78. cikkének (2) bekezdésén alapuló eljárásai során minősített többségi szavazást alkalmazzon;

49.  sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság még mindig nem tette közzé a 46. cikk szerinti értékelő jelentését; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a Dublin III. rendelet hatékonyabb végrehajtását;

o
o   o

50.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 180., 2013.6.29., 31. o. (2) HL L 239., 2015.9.15., 146. o. (3) HL L 248., 2015.9.24., 80. o. (4) HL C 58., 2018.2.15., 9. o. (5) EDAL, EJEB – Rahimi kontra Görögország, 8687/08. sz. kérelem, 2011. július 5-i ítélet: https://www.asylumlawdatabase.eu/en/content/ecthr-rahimi-v-greece-application-no-868708-1 (6) Európai Bizottság, Európai Migrációs Hálózat, „Impact of Visa Liberalisation on Countries of Destination” (A vízumliberalizáció hatása a célországokra), 2019. március: https://ec.europa.eu/home-affairs/sites/homeaffairs/files/00_eu_visa_liberalisation_2019_synthesis_report_en_0.pdf

Az Európai Parlament 2020. december 17-i állásfoglalása a visszatérési irányelv végrehajtásáról (2019/2208(INI))

P9_TA(2020)0362 A9-0238/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 14. cikkére,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére,

–  tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi egyezményre és a menekültek jogállásáról szóló 1967. évi jegyzőkönyvre (genfi egyezmény) és különösen a visszaküldés tilalmához való jogra,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 1., 3., 4., 6., 7., 18., 19., 20. és 47. cikkére,

–  tekintettel a biztonságos, rendezett és szabályos migrációra vonatkozó globális megállapodásra, amelyet az ENSZ Közgyűlése 2018. december 19-én fogadott el,

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által 2005. május 4-én elfogadott, a kitoloncolásról szóló húsz iránymutatásra,

–  tekintettel a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1) (a továbbiakban: visszatérési irányelv),

–  tekintettel a Schengeni Információs Rendszernek a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszaküldése céljából történő használatáról szóló, 2018. november 28-i (EU) 2018/1860 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (a továbbiakban: a SIS visszaküldési rendelet),

–  tekintettel a migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikákról szóló 862/2007/EK rendelet módosításáról szóló, 2020. június 18-i (EU) 2020/851 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának a 2008/115/EK irányelvvel kapcsolatos ítéleteire, többek között a C-357/09. sz. Kadzoev-ügyben(4), a C-61/11. sz. El Dridi-ügyben(5), a C-534/11. sz. Arslan-ügyben(6), a C-146/14. sz. Mahdi-ügyben(7), a C-554/13. sz. Z. Zh-ügyben(8), a C-47/15. sz. Sélina Affum-ügyben(9), a C-82/16. sz. K. A. és társai ügyben(10), valamint a C-181/16. sz. Gnandi-ügyben(11) hozott ítéletekre,

–  tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának a 2008/115/EK irányelvhez kapcsolódó ítéleteire, többek között az Amie és társai kontra Bulgária ügyben (58149/08. sz. kereset), az N.D. és N.T. kontra Spanyolország ügyben (8675/15. és 8697/15. sz. kereset) és a Haghilo kontra Ciprus (47920/12. sz. kereset) ügyben hozott ítéletekre,

–  tekintettel az uniós visszatérési politikáról szóló, 2014. március 28-i bizottsági közleményre (COM(2014)0199),

–  tekintettel az európai migrációs stratégiáról szóló, 2015. május 13-i bizottsági közleményre (COM(2015)0240),

–   tekintettel az Európai Tanács 2016. októberi és 2018. júniusi csúcstalálkozóinak következtetéseire,

–  tekintettel a Tanács által 2016. május 11-én elfogadott, a tagállamok által végrehajtott támogatott önkéntes visszatérési (és reintegrációs) programokra vonatkozó, nem kötelező közös normákra,

–  tekintettel „Az európai uniós visszatérési politika hatékonyságának fokozása – megújított cselekvési terv” című, 2017. március 2-i bizottsági közleményre (COM(2017)0200),

–  tekintettel a 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtása során a visszatérések hatékonyságának javításáról szóló, 2017. március 7-i (EU) 2017/432 bizottsági ajánlásra(12),

–  tekintettel a tagállamok illetékes hatóságai által a visszatéréssel kapcsolatos feladatok ellátása során használandó közös „Visszatérési kézikönyv” létrehozásáról szóló, 2017. november 16-i (EU) 2017/2338 bizottsági ajánlásra(13),

–  tekintettel az Európai Migrációs Hálózatnak „Az uniós tagállamok visszatéréssel kapcsolatos munkájának hatékonysága: az EU szabályaihoz és normáihoz kapcsolódó kihívások és bevált gyakorlatok” című 2017-es összefoglaló jelentésére,

–  tekintettel a harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról (átdolgozás) szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2018. szeptember 12-i bizottsági javaslatra (COM(2018)0634),

–  tekintettel „A migráció minden vetületre kiterjedő kezelése: az európai migrációs stratégia keretében tett előrelépés” című, 2018. december 4-i bizottsági közleményre (COM(2018)0798),

–  tekintettel a „Covid19: Iránymutatás a menekültügyi és a visszatérési eljárásokra vonatkozó uniós rendelkezések végrehajtásáról, valamint az áttelepítésről” című, 2020. április 16-i bizottsági közleményre (C(2020)2516),

–  tekintettel a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel „A menekült- és migránsáramlatok kezelése: az EU külső tevékenységének szerepe” című, 2017. április 5-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel a Menekültügyi és Migrációs Alap létrehozásáról szóló európai parlamenti és a tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2019. március 13-i álláspontjára(16),

—  tekintettel az Európai Számvevőszék „Migránsok menedékjoga, áthelyezése és kiutasítása: ideje többet tenni, hogy az eredmények kevésbé maradjanak el a kitűzött céloktól” című, 2019. novemberi 24/2019. számú különjelentésére,

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának (EPRS) a visszatérési irányelv átdolgozására irányuló javaslatról szóló, 2019. márciusi helyettesítő hatásvizsgálatára,

–  tekintettel az EPRS 2020. júniusi európai értékelésére, amely értékelést adott a visszatérési irányelv végrehajtásáról és a visszatérési irányelv külső dimenziójáról,

–  tekintettel a Frontexnek a 2019 második félévében végrehajtott visszaküldési műveletekről szóló, 2020. június 15-i értékelő jelentésére,

–  tekintettel az Europol Migránscsempészés Elleni Küzdelem Európai Központjának 2020. május 15-i negyedik éves jelentésére,

–  tekintettel a schengeni vívmányoknak a visszaküldés terén történő alkalmazására vonatkozóan a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési és monitoringmechanizmus létrehozásáról és a végrehajtó bizottságnak a Schengent Értékelő és Végrehajtását Felügyelő Állandó Bizottság létrehozásáról szóló 1998. szeptember 16-i határozatának hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. október 7-i 1053/2013/EU tanácsi rendeletnek(17) megfelelően készített jelentésekre,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a „Gyakorlati útmutató az idegenrendészeti őrizet alternatíváihoz: A hatékony eredmények előmozdítása” című, 2019. szeptember 17-i kézikönyvére,

–  tekintettel az Európa Tanács Emberi Jogi Irányítóbizottságának „Az őrizet hatékony alternatíváinak jogi és gyakorlati szempontjai a migráció összefüggésében” című, 2017. december 7-i elemzésére,

–  tekintettel az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásra(18),

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás értelmezéséről és végrehajtásáról szóló, 2018. május 30-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatának 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A9-0238/2020),

A.  mivel a Bizottság csak egy alkalommal (2014-ben) értékelte a visszatérési irányelv végrehajtását annak ellenére, hogy az irányelv 19. cikke értelmében 2013-tól kezdődően háromévente köteles lett volna beszámolni az irányelv alkalmazásáról; mivel a Bizottság 2015-ben közleményt tett közzé a visszatérésre vonatkozó cselekvési tervről; mivel 2017-ben ajánlást adott ki a visszatérések hatékonyságának a visszatérési irányelv végrehajtása során történő javításáról, valamint közzétette a „Visszatérési kézikönyvet”; mivel 2018 szeptemberében a Bizottság – hatásvizsgálat elvégzése nélkül – javaslatot terjesztett elő a visszatérési irányelv átdolgozására egy hatékonyabb és koherensebb visszatérési politika kialakítása érdekében; mivel az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága (LIBE bizottság) megbízta az EPRS-t, hogy készítse el a javasolt átdolgozás helyettesítő hatásvizsgálatát; mivel ez a hatásvizsgálat rámutat, hogy nincs bizonyíték arra nézve, hogy az átdolgozásra irányuló javaslat a visszatérések hatékonyságának javulásához vezetne;

B.  mivel a visszatérési irányelv kettős célja, hogy az alapvető jogokkal és az arányosság elvével összhangban közös szabályokat állapítson meg a hatékony visszatérésre vonatkozóan; mivel a visszatérések hatékonyságának javításáról szóló ajánlásában a Bizottság a visszaküldési arányra összpontosít a visszatérési irányelv eredményességének egyik mutatójaként, és olyan intézkedésekre tesz javaslatot, amelyek nem kívánt hatásként az irányelv egyes biztosítékai, például a jogorvoslati jog korlátozásához és hosszabb őrizeti időszakok alkalmazásához vezethetnek; mivel a tartós visszatérések és a sikeres visszailleszkedés fontos mutatók a visszatérések hatékonyságának értékelése szempontjából; mivel a visszatérés utáni nyomon követés jelenleg nem kellően átfogó és pontos; mivel napvilágra kerültek olyan bizonyítékok, amelyek arról tanúskodnak, hogy nem minden visszatérés tartós, különösen a kísérő nélküli kiskorúak esetében, az egyéni reintegrációs terv vagy a visszatérést követő támogatás hiánya miatt;

C.  mivel a Bizottság megállapította, hogy a tagállamok a hatékony visszatérés tekintetében számos – eljárási, technikai és operatív jellegű – akadályba ütköznek, többek között az összes érintett féllel, köztük a harmadik országokkal folytatott együttműködés szintjén; mivel a Bizottság a visszatérés meghiúsulásának egyik fő okaként a visszatérésre kötelezett személyek azonosítását, valamint a szükséges okmányok harmadik országokból történő beszerzésének szükségességét határozta meg;

D.  mivel a harmonizáció hiánya jelentős hatással van a tagállamok visszaküldési gyakorlataira; mivel a visszatérések hatékonyságának javításáról szóló ajánlásának közzététele alkalmával a Bizottság által végzett értékelések azt jelezték, hogy „a visszatérési irányelv által a tagállamok számára biztosított mérlegelési jogkör a nemzeti jogszabályok következetlen átültetéséhez vezetett, ami negatív hatást gyakorolt az uniós visszatérési politika hatékonyságára”, továbbá hogy „[a]z említett irányelv hatékonyabb végrehajtása csökkentené az eljárásokkal való visszaélés lehetőségét, és megszüntetné a hatékonyság hiányát, ugyanakkor biztosítaná az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített alapvető jogok védelemét”;

E.  mivel a 2015-ben közzétett, a visszatérésre vonatkozó cselekvési tervében a Bizottság hangot adott azon véleményének, hogy az előnyben részesített opció – amennyiben lehetséges – az önkéntes hazatérés; mivel – miként arra a Bizottság szintén e cselekvési terv keretében rámutatott – a „becslések szerint [...] a visszatérések körülbelül 40%-a volt önkéntes a 2009. évi mindössze 14%-hoz képest”; mivel a Bizottság becslése szerint évente 300 000 személyt nem lehet visszaküldeni adminisztratív akadályok, egészségügyi problémák vagy a visszaküldés kockázata miatt; mivel e személyek helyzetét rendezni kell, többek között a jogállás humanitárius okokból történő megadásával;

F.  mivel a visszatérési irányelv végrehajtására vonatkozó adatok az Eurostaton keresztül nyilvánosan hozzáférhetők, de nem minden esetben megfelelően bontottak és összehasonlíthatók; mivel a Schengeni Információs Rendszernek a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszaküldése céljából történő használatáról szóló (EU) 2018/1860 rendelet (a továbbiakban: a SIS visszaküldési rendelet), valamint a migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikákról szóló 862/2007/EK rendelet módosításáról szóló (EU) 2020/851 rendelet végrehajtása révén bővülhet a rendelkezésre álló információk köre;

G.  mivel 2014 és 2018 között a szabálytalan határátlépések száma 1,82 millióról 142 000-re csökkent; mivel a tagállamok 2019-ben mintegy 3 millió első tartózkodási engedélyt adtak ki; mivel a menedékjog iránti kérelmek száma a 2015. évi 1,29 millióról 698 000-re csökkent 2019-ben; mivel 2018-ban a tagállamok 283 880 kiutasítási határozatot adtak ki, és az ezek révén visszaküldött személyek száma 147 815 fő volt;

H.  mivel a tagállamok nem osztják meg módszeresen az általuk kiadott kiutasítási határozatokra vagy beutazási tilalmakra vonatkozó információkat, ami azt jelenti, hogy a tagállamok által kiadott kiutasítási határozatok kölcsönös elismerése, valamint az Unió egész területén történő végrehajtásuk a gyakorlatban lehetetlen; mivel a visszafogadás hatékonyságának javítása és a visszaküldések európai szintű koherenciájának biztosítása érdekében a hivatalos uniós megállapodásoknak előnyt kell élvezniük a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú megállapodásokkal szemben;

Általános észrevételek

1.  rámutat a bizottsági végrehajtási értékelés hiányára, és felhívja a Bizottságot, hogy a visszatérési irányelv 19. cikkének megfelelően és a jogalkotás minősége javításának elvével összhangban végezze el a szóban forgó, 2017 óta esedékes értékelést;

2.  újólag hangsúlyozza annak fontosságát, hogy bizonyítékokon alapuló közös szemlélet vezérelje a következetes szakpolitikai döntéshozatalt és a megalapozott nyilvános vitát, és felhívja a Bizottságot, hogy sürgesse és támogassa a tagállamokat a visszatérési irányelv végrehajtására vonatkozó minőségi és mennyiségi adatok, különösképpen pedig – mivel az Eurostat jelenleg nem végez adatgyűjtést e kategóriákban – a beutazási tilalmakra és őrizetre vonatkozó adatok gyűjtése és közzététele tekintetében, továbbá különösen az újonnan rendelkezésre álló eszközök, például a SIS visszaküldési rendelet, valamint a migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikákról szóló 862/2007/EK rendelet módosításáról szóló (EU) 2020/851 rendelet alkalmazása tekintetében; felkéri a tagállamokat, hogy az (EU) 2020/851 rendelet alapján a lehető leghamarabb állítsanak elő statisztikákat, és vegyenek részt a kapcsolódó kísérleti projektekben; aggodalommal veszi tudomásul, hogy nem állnak rendelkezésre – többek között nemek és életkor szerinti bontásban sem – adatok a visszatérési irányelv végrehajtására vonatkozóan;

3.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a végrehajtott kiutasítási határozatok száma 2015 óta folyamatosan csökken, és megjegyzi, hogy e számadat nem feltétlenül tükrözi híven a szabálytalan határátlépések számának növekedését vagy csökkenését; hangsúlyozza, hogy a hatékony visszatérési politika a jól működő uniós menekültügyi és migrációs politika egyik kulcsfontosságú eleme; megjegyzi, hogy a Bizottság nyilatkozata szerint a visszaküldési arány a 2016. évi 46%-ról 2017-ben 37%-ra csökkent, és hogy ez nem feltétlenül ad teljes képet a helyzetről, tekintettel a tagállamok számára a visszatérési irányelv végrehajtása esetében eleve biztosított mérlegelési jogkörre, nevezetesen pedig a harmadik országokkal való együttműködés nehézségeire, valamint arra, hogy néhány tagállam egynél több kiutasítási határozatot is kiad egyazon személyre vonatkozóan, a határozatokat nem vonják vissza a humanitárius okokból meghiúsuló visszaküldések esetében, egyes személyek nem küldhetők vissza, mivel visszaküldésük sértené a visszaküldés tilalmának elvét, illetve hogy egyes személyek önkéntesen, visszatérésük nyilvántartásba vétele nélkül térnek vissza hazájukba; hangsúlyozza, hogy gyakorlati és jogi akadályok miatt nem minden kiutasítási határozatot követ gyors kiutasítási és visszafogadási eljárás, és aggodalommal állapítja meg, hogy ez komoly nyomás alá helyezheti nemcsak a helyi létesítményeket, hanem az érintett személyeket is;

4.  egyetért a Bizottság azon célkitűzésével, amely szerint javítani kell a visszatérési irányelv hatékony végrehajtását, valamint a kiutasítási eljárások hatékonyságát a tagállamokban; felhívja a Bizottságot, hogy amennyiben indokolt, indítson kötelezettségszegési eljárásokat; kiemeli, hogy az irányelv eredményességét a visszaküldési arány, valamint a visszatérések tartóssága és az alapvető jogokat szavatoló biztosítékok érvényesülése, az eljárási garanciák tiszteletben tartása és az önkéntes visszatérések hatékonysága alapján kell mérni; hangsúlyozza, hogy az adatok fokozottabb átláthatósága és összehasonlíthatósága érdekében a tagállamok körében tovább kell javítani és egyszerűsíteni kell a visszatérési irányelv eredményes végrehajtásának mérését;

5.  megjegyzi, hogy a Bizottság kijelentése szerint a visszaküldések meghiúsulásának egyik fő oka a harmadik ország általi azonosítás és visszafogadás elmaradása; hangsúlyozza, hogy a migrációról folytatott, egyenlőségre épülő konstruktív párbeszéd keretében javítani kell a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatokat a hatékony és tartós visszatéréseket célzó, kölcsönösen előnyös együttműködés biztosítása érdekében;

6.  tudomásul veszi a harmadik országokkal folytatott együttműködés informálissá tételét; felhívja a tagállamokat, hogy sürgessék a Bizottságot, valamint tegyék lehetővé számára, hogy olyan hivatalos uniós visszafogadási megállapodásokat kössön, amelyekhez parlamenti ellenőrzés és bírósági felügyelet társul; hangsúlyozza, hogy az együttműködés elősegítéséhez ösztönzőket kell biztosítani; megjegyzi, hogy a visszatérési irányelv 6. cikkének (3) bekezdése alapján alkalmazott kétoldalú visszafogadási megállapodások nem nyújtanak megfelelő eljárási biztosítékokat, az érintett személy egyedi intézkedésről történő értesítését, valamint a rendelkezésre álló és hatékony jogorvoslati és fellebbezési lehetőségekre vonatkozó tájékoztatást is ideértve; megjegyzi, hogy a tagállamok számára kihívást jelent, hogy a Frontex által koordinált, charterjáratokkal végzett visszaküldési műveletek során rendszeresen biztosítsák a visszatérésre kötelezett személyek számára rendelkezésre álló ülőhelykapacitás teljes kihasználtságát; aggodalommal jegyzi meg, hogy egyes esetekben a szervező vagy részt vevő tagállamok és nem uniós célországok közötti kétoldalú megállapodások kizárják a Frontex közös visszaküldési műveletei végrehajtásának lehetőségét;

7.  hangsúlyozza, hogy a visszatérések terén fokozottabb együttműködésre van szükség a tagállamok között, többek között az információk megosztása és a harmadik országok állampolgárainak kitoloncolásáról hozott határozatok kölcsönös elismeréséről szóló 2001/40/EK irányelv alkalmazása terén, összhangban az alapvető jogokkal kapcsolatos biztosítékokkal; hangsúlyozza az érintett uniós ügynökségek által nyújtott – többek között operatív – támogatás szükségességét; hangsúlyozza, hogy intenzívebbé kell tenni a tagállamok és a Frontex közötti együttműködést;

8.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő kapacitásokat, ezen belül humán erőforrást és elegendő képzést a kiutasítási határozatok meghozataláért és végrehajtásáért felelős hatóságok számára, és ily módon fektessenek be e hatóságok döntéshozatali és végrehajtási munkája minőségének javításába;

9.  hangsúlyozza az Unió területén illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok – köztük azok, akiknek kérelmét elutasították – visszatérésére vonatkozó tisztességes, gyors és hatékony, az érintett személyek alapvető jogait tiszteletben tartó eljárások fontosságát;

Kiutasítási határozatok és önkéntes távozás

10.  hangsúlyozza, hogy a visszatérési irányelv fontos szempontként tekint a kiutasítási határozatok migránsok általi betartásának biztosítására, és emlékeztet ezen irányelvben foglalt azon alapelvre, amely szerint az önkéntes visszatéréseket előnyben kell részesíteni – amennyiben nincs komoly ok azt feltételezni, hogy ez aláásná a kiutasítási eljárás célját – a kitoloncolással szemben, mivel az önkéntes visszatérések általában tartósabbak, kevésbé költségesek és nehézkesek az államok számára, és jobban biztosítják az érintett személy alapvető jogainak tiszteletben tartását; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is az önkéntes visszatérést tekintse elsőbbséget élvező megoldásnak a kitoloncolással szemben, és ösztönözze a tagállamokat egy olyan hatékony keretrendszer kialakítására, amely lehetővé teszi az önkéntes visszatérési programokhoz való hozzáférést;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy a támogatott önkéntes visszatérési programok igénybevételének ösztönzése, végső soron pedig a tartós visszatérés és reintegráció biztosítása érdekében továbbra is nyújtson finanszírozást e programok számára, valamint növelje a rendelkezésükre álló erőforrásokat;

12.  hangsúlyozza, hogy a visszatérési irányelv 7. cikke értelmében főszabály szerint a kiutasítási határozatnak megfelelő, 7 és 30 nap közötti határidőt kell előírnia az önkéntes távozásra, amely időtartamot a tagállamoknak szükség esetén meg kell hosszabbítaniuk a konkrét eset egyedi körülményeinek figyelembevételével; felhívja a figyelmet a visszatérési irányelv 7. cikkének (4) bekezdésében meghatározott kivételekre; megjegyzi, hogy a tagállamok önkéntes távozást segítő nemzeti programjainak hatóköre és eszközkészlete esetenként nem kielégítő; emlékeztet arra, hogy azoknak a tagállamoknak, ahol kérelem benyújtásához kötött az önkéntes távozásra vonatkozó e határidő megadása, tájékoztatniuk kell az érintett harmadik országbeli állampolgárokat a kérelem benyújtásának lehetőségéről;

13.  üdvözli azokat a rendelkezéseket, amelyek számos tagállamban lehetővé teszik az egyedi körülmények megfelelő figyelembe vételét, valamint az önkéntes távozásra vonatkozó határidő meghosszabbítását; emlékeztet arra, hogy azokban az esetekben, amikor a visszatérési irányelv a tagállamokat a kitoloncolás elhalasztására kötelezi, így például amikor a kitoloncolás sértené a visszaküldés tilalmának elvét, a visszatérési irányelv 14. cikkének (2) bekezdése szerint a tagállamok kötelesek az érintett személyek számára írásbeli igazolást adni arról, hogy a kiutasítási határozat végrehajtását ideiglenesen felfüggesztették;

14.  hangsúlyozza, hogy a szökés veszélyének tág meghatározása ahhoz vezethet, hogy a tagállamok eltekintenek az önkéntes távozásra vonatkozó időszak megadásától; emlékeztet arra, hogy az önkéntes távozásra vonatkozó időszak megszüntetése beutazási tilalom elrendeléséhez is vezet, ami még inkább alááshatja az önkéntes távozást; hangsúlyozza, hogy a sikeres önkéntes visszatérések előmozdítása érdekében meg kell erősíteni a jelenlegi jogi keret végrehajtását;

15.  felhívja a tagállamokat és a Frontexet, hogy osszák meg a sikeres és az emberi méltóságot tiszteletben tartó önkéntes visszatérésekkel kapcsolatos információkat és bevált gyakorlatokat, és kérésre nyújtsanak tagállamok közötti operatív segítséget az önkéntes visszatérések operatív hatékonyságának erősítése és javítása érdekében;

16.  hangsúlyozza az egyedi körülményekhez és a visszatelepülő kilátásaihoz igazított egyedi esetkezelés és segítségnyújtás fontosságát, különösen a kísérő nélküli kiskorúak esetében;

Eljárási biztosítékok

17.  hangsúlyozza, hogy a visszatérési irányelv előírásai szerint a kiutasítási határozatokat és a beutazási tilalomról szóló határozatokat, valamint a kitoloncolásról szóló határozatokat egyéni alapon kell meghozni, a tényállás ismertetésével és jogi indokolással egyértelműen alá kell támasztani, írásban kell kibocsátani, és ki kell egészíteni a rendelkezésre álló jogorvoslatokra és a betartandó határidőkre vonatkozó információkkal; hangsúlyozza, hogy ezeket az információkat olyan nyelven kell feltüntetni, amelyet az adott személy megért; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kiutasítási határozatok nem kellően részletesek, valamint nem szolgálnak megfelelő indokolással;

18.  azt az álláspontot képviseli egyfelől, hogy a kísérő nélküli gyermekek kizárólag akkor küldhetők vissza, ha bizonyítható, hogy a visszaküldés a gyermek mindenek felett álló érdekét szolgálja, másfelől pedig hogy a gyermekeket gyermekbarát módon, valamint olyan nyelven kell tájékoztatni jogaikról és az általuk igénybe vehető jogorvoslati lehetőségekről, amelyet megértenek;

19.  emlékeztet arra, hogy a visszaküldés tilalmának elve minden körülmények között kötelező a tagállamokra nézve, többek között azon kiutasítási eljárások esetében is, amelyek nem tartoznak a visszatérési irányelv hatálya alá;

20.  tudomásul veszi, hogy a jogorvoslati jog tekintetében jelentős eltérések tapasztalhatók a tagállamok között, különösen a jogorvoslati szervek típusát, valamint a fellebbezési határidőket illetően; hangsúlyozza, hogy szavatolni kell a hatékony jogorvoslathoz való jogot, többek között a megfelelő és hozzáférhető információk és költségmentesség biztosítása révén, a jogi segítségnyújtáshoz szükséges megfelelő forrásokat is ideértve;

21.  megjegyzi, hogy a 2. cikk (2) bekezdésének a) pontjában foglalt opcionális záradék alkalmazása a rendes kiutasítási eljáráshoz képest a biztosítékok szűkebb körű érvényre juttatásához vezethet a határokon; sürgeti ezért a tagállamokat, hogy gondoskodjanak az eljárási biztosítékokról és az emberi jogok tiszteletben tartásáról, valamint hogy alkalmazzák a visszatérési irányelvet a határátlépéssel kapcsolatos helyzetekre;

22.  hangsúlyozza, hogy a visszatérési irányelv lehetővé teszi a kitoloncolás végrehajtásának ideiglenes felfüggesztését a kiutasításhoz kapcsolódó határozatok felülvizsgálatáig; kiemeli, hogy e felfüggesztést biztosítani kell azokban az esetekben, amikor fennáll a visszaküldés kockázata; felhívja a figyelmet arra, hogy a legtöbb országban a kiutasítás elleni fellebbezés nem automatikus halasztó hatályú, ami csökkentheti a védelmet; kiemeli, hogy az automatikus felfüggesztő hatállyal rendelkező jogorvoslat szavatolná, hogy a kiutasítási eljárásról szóló jogerős határozat meghozatala előtt ne kerüljön sor a személyek visszaküldésére; hangsúlyozza, hogy a gyermekeket érintő valamennyi határozat – így többek között a kiutasításhoz kapcsolódó, folyamatban lévő határozatok – esetében az elsődleges szempontnak a gyermek mindenek felett álló érdekének kell lennie;

23.  emlékeztet arra, hogy a visszatérési irányelv 6. cikkének (4) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a területükön jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár számára könyörületességből, humanitárius vagy egyéb okokból önálló tartózkodási engedélyt adjanak ki; hangsúlyozza, hogy a kiutasítási határozatok végrehajtása érdekében – az önkéntes hazatérés előtérbe helyezésével – fontos sikeresen kiaknázni a visszatérési irányelv biztosította lehetőségeket; megjegyzi azonban, hogy a visszatérési irányelv 6. cikke (4) bekezdésének alkalmazása korlátozott, és e záradék kiterjedtebb használatára ösztönzi a tagállamokat; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok nem adnak ki ideiglenes tartózkodási engedélyt azokban az esetekben, amikor a visszatérés lehetetlennek bizonyult, és emiatt a migránsok, akiknek a visszaküldése nem megvalósítható, gyakran nem gyakorolhatják alapjogaikat; hangsúlyozza, hogy a tartózkodási engedélyek olyan személyek számára történő megadása, akik nem tudnak visszatérni származási országukba, segíthet az elhúzódó illegális tartózkodás megelőzésében és a munkaerő-kizsákmányolással szembeni kiszolgáltatottság csökkentésében, továbbá elősegítheti az egyes személyek társadalmi befogadását és társadalmat gazdagító szerepvállalását; megjegyzi, hogy ez azt is elősegítheti, hogy a személyek kilépjenek abból a bizonytalan adminisztrációs helyzetből, amelybe esetleg beleragadtak; kiemeli ugyanakkor az Unión belüli koordináció szükségességét, hogy megelőzhető legyen a kiutasítási határozat hatálya alá tartozó személyek szabálytalan továbbutazása;

Beutazási tilalmak

24.  aggodalommal veszi tudomásul a beutazási tilalmak széles körű automatikus elrendelését, amelyet egyes tagállamokban az önkéntes távozással párhuzamosan hajtanak végre; hangsúlyozza, hogy ez a megközelítés magában hordozza az önkéntes hazatérést szolgáló ösztönzők gyengülésének veszélyét; felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek eleget az irányelvben foglalt azon kötelezettségnek, amely szerint kötelesek mérlegelni a beutazási tilalom visszavonását vagy felfüggesztést, amennyiben a harmadik országbeli állampolgár bizonyítani tudja, hogy elhagyta a tagállam területét;

25.  megjegyzi, hogy a személyek helyzete megváltozhat a beutazási tilalom időtartama alatt, és hogy akár az üldöztetés veszélye is fenyegetheti őket abban az országban, ahova visszatértek; felhívja a tagállamokat, hogy humanitárius megfontolások alapján az ilyen esetekben oldják fel a beutazási tilalmat; újfent felhívja a figyelmet arra, hogy a beutazási tilalom nem alkalmazható automatikusan, hanem annak egyedi értékelésen kell alapulnia; felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be olyan hatékony eljárásokat a beutazási tilalom feloldásának kérelmezésére, amelyek szavatolják a gyermek mindenek felett álló érdekét elsődleges szempontként érvényre juttató, valamint a családi élethez való jogot, a családegyesítési jogot és az arányosság elvét tiszteletben tartó egyedi értékelést;

26.  megjegyzi, hogy bár a beutazási tilalom elrendelésének veszélye ösztönzőleg hathat az országnak az önkéntes távozásra vonatkozó határidőn belüli elhagyására, a tényleges elrendelést követően a beutazási tilalom gyengítheti az ösztönző erőt a kiutasítási határozat betartása tekintetében, és növelheti a szökés veszélyét; felhívja a tagállamokat, hogy a kiutasítási határozatok sikeres végrehajtása érdekében mérlegeljék a beutazási tilalom elrendelésének időzítését; hangsúlyozza, hogy a visszatérési irányelv tartalmaz a beutazási tilalmak feloldását lehetővé tevő szabályokat, és felhívja a tagállamokat, hogy szükség esetén alkalmazzák e szabályokat;

27.  hangsúlyozza, hogy a beutazási tilalmak különösen aránytalan következményekkel járhatnak a családokra és a gyermekekre nézve; üdvözli azt – az egyes tagállamok által bevezetett – lehetőséget, hogy a gyermekek mentesíthetők a beutazási tilalom elrendelése alól, de hangsúlyozza, hogy a gyermekek érdekeit a szüleikre vonatkozó beutazási tilalom (feloldásának) esetében meghozandó döntéseknél is elsődleges szempontnak kell tekinteni; felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a családok egyesítéséről és a családi élethez való jog tiszteletben tartásáról, többek között oly módon, hogy erre alapozva tartózkodnak a beutazási tilalmak elrendelésétől;

Őrizet és a szökés veszélye

28.  emlékeztet arra, hogy a visszatérési irányelv 3. cikkének 7. pontja „a szökés veszélyét” a következőképpen határozza meg: egy konkrét esetben, jogszabály által meghatározott tárgyilagos kritériumokon nyugvó olyan alapos okok megléte, amelyek alapján feltételezhető, hogy egy kiutasítási eljárás alatt álló harmadik országbeli állampolgár megszökhet; rámutat „a szökés veszélye” fogalommeghatározásának nemzeti jogrendszerekbe való átültetése terén mutatkozó eltérésekre; kiemeli, hogy amikor a szökés veszélyét állapítják meg az őrizet indokaként, a visszatérési irányelv 3. cikke 7. pontjának való megfelelés érdekében kellőképpen figyelembe kell venni az érintett személy egyedi körülményeit;

29.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy több tagállam esetében a jogszabályok terjedelmes és olykor eltérő jegyzékeket állapítanak meg a szökés veszélyének meghatározására szolgáló „tárgyilagos kritériumok” tekintetében, és többek között olyan általános kritériumokat is felsorolnak, mint például a pénz hiánya; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szökés veszélyének értékelésére szolgáló tárgyilagos kritériumok nemzeti jogszabályi meghatározásában a tagállamok között tetten érhető különbségek az őrizet Unión belüli következetlen alkalmazásához vezethetnek; sajnálja, hogy e kritériumokat gyakran többé-kevésbé automatikus módon alkalmazzák, miközben az egyedi körülményeket csak mellékes szempontként veszik figyelembe; hangsúlyozza, hogy ez számos tagállamban az őrizet szisztematikus elrendelését eredményezte; kiemeli, hogy harmonizálni kell a szökés veszélyének megállapítására szolgáló tárgyilagos kritériumok meghatározását és alkalmazását;

30.  hangsúlyozza, hogy – az emberi jogok nemzetközi jogával összhangban – az őrizet továbbra is csak legvégső eszközként alkalmazható, és azt törvényben kell szabályozni, valamint annak szükségesnek, méltányosnak, az elérendő célkitűzésekkel arányosnak kell lennie, valamint a lehető legrövidebb ideig kell tartania, továbbá hogy az őrizet elrendeléséről szóló határozatnak az érintett személy érdekeinek figyelembevételével mindig az egyedi körülmények értékelésén kell alapulnia;

31.  megismétli, hogy a hosszabb őrizet nem növeli automatikusan a visszatérés esélyét, és általában költségesebb az őrizet alternatíváinál, valamint hozzáteszi, hogy az államok nem alkalmazhatják automatikusan a visszatérési irányelv szerint megengedett maximális időtartamat, és azt is biztosítaniuk kell, hogy a jogszerű őrizet valamennyi feltétele teljesüljön az őrizet teljes időtartama alatt;

32.  megjegyzi, hogy a visszatérési irányelv meghatározza azokat a körülményeket, amelyek fennállása esetén a visszatérésre kötelezett személyek jogszerűen őrizetben tarthatók; megjegyzi, hogy az őrizetben tartás kizárólag akkor lehetséges, ha a konkrét esetben más elégséges, de kevésbé kényszerítő intézkedés hatékony alkalmazására nincs mód; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a gyakorlatban a tagállamok igen kevés életképes alternatívát dolgoznak ki és alkalmaznak az őrizet helyett; felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen vezessenek be az őrizet alternatívájaként szolgáló olyan életképes, közösségi alapú megoldásokat, amelyek kevesebb negatív következménnyel járnak a migránsokra, különösen a gyermekekre és a kiszolgáltatott személyekre nézve; felhívja a tagállamokat, hogy számoljanak be az őrizet alternatívájaként hozott intézkedéseikről;

33.  emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk azon érintett és illetékes nemzeti, valamint nemzetközi testületek – például a nemzeti emberi jogi intézmények, az ombudsmanok és a nemzeti megelőző mechanizmusok – megbízatását, amelyek a börtönkörülmények független felügyeletét látják el;

34.  megjegyzi, hogy az Európai Unióban még mindig jelentős számú gyermeket tartanak őrizetben a kiutasítási eljárások részeként, és egyetért az ENSZ Gyermekjogi Bizottságával, amely egyértelműé tette, hogy a gyermekeket soha nem szabad bevándorlási okokból őrizetbe venni, és az őrizet soha nem indokolható a gyermek mindenek felett álló érdekével, többek között a menekültekről és a migránsokról szóló 2016. szeptember 19-i New York-i nyilatkozattal összhangban; felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak az őrizet alternatívájaként szolgáló megfelelő, humánus és szabadságelvonással nem járó megoldásokról;

35.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok és a Frontex rendelkezzenek olyan nyomon követő szervekkel, amelyek mögött megfelelő megbízatás, kapacitás és kompetencia, magas szintű függetlenség és szakértelem, valamint átlátható eljárások állnak; hangsúlyozza, hogy a visszatérés nyomon követésének a visszaküldési műveletek valamennyi szakaszára ki kell terjednie, és megfelelő erőforrásokkal kell rendelkeznie; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a meglévő független, nyomon követéssel foglalkozó szervek – így például a nemzeti és nemzetközi szervezetek, valamint a nemzeti emberi jogi intézmények – együttműködéseken keresztüli, vagy e szerveknek a kitoloncolás végrehajtását felügyelő rendszerekké történő kijelölése révén történő bevonására; sürgeti a Bizottságot, hogy a visszaküldött személyek sorsa alakulásának megismerése érdekében biztosítsa – ahol az jogilag és gyakorlatilag megvalósítható – a visszatérés utáni nyomonkövetési mechanizmusok létrehozását, különös figyelmet fordítva a veszélyeztetett csoportokra, többek között a kísérő nélküli kiskorúakra és a családokra; felhívja a tagállamokat, hogy megfelelően hajtsák végre a gyermekvédelmi szolgáltatások nemzeti hatóságok közötti átadását annak szavatolása érdekében, hogy a visszaküldött gyermekek gondozásban részesüljenek, valamint hozzáférjenek a nemzeti gyermekvédelmi szolgáltatásokhoz; hangsúlyozza, hogy nyomon kell követni a visszatelepülők reintegrációs terveit azt biztosítandó, hogy azok hatékony módon végrehajtásra kerüljenek; felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő a visszatérés utáni nyomon követéssel kapcsolatos bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét, és e célra különítsen el elegendő pénzügyi forrást;

36.  felhívja a tagállamokat, hogy a visszatérési irányelv valamennyi vonatkozása tekintetében gondoskodjanak az irányelv megfelelő végrehajtásáról; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is kövesse nyomon e végrehajtási folyamatot, a szabályok be nem tartása esetén pedig hozzon intézkedéseket;

o
o   o

37.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 348., 2008.12.24., 98. o. (2) HL L 312., 2018.12.7., 1. o. (3) HL L 198., 2020.6.22., 1. o. (4) ECLI:EU:C:2009:741. (5) ECLI:EU:C:2011:268. (6) ECLI:EU:C:2013:343. (7) ECLI:EU:C:2014:1320. (8) ECLI:EU:C:2015:377. (9) ECLI:EU:C:2016:408. (10) ECLI:EU:C:2018:308. (11) ECLI:EU:C:2018:465. (12) HL L 66., 2017.3.11., 15. o. (13) HL L 339., 2017.12.19., 83. o. (14) HL C 58., 2018.2.15., 9. o. (15) HL C 298., 2018.8.23., 39. o. (16) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0175. (17) HL L 295., 2013.11.6., 27. o. (18) HL L 123., 2016.5.12., 1. o. (19) HL C 76., 2020.3.9., 86. o.

Az Európai Parlament 2020. december 17-i jogalkotási állásfoglalása a 883/2013/EU, Euratom rendeletnek az Európai Ügyészséggel való együttműködés és az Európai Csalás Elleni Hivatal vizsgálatai hatékonysága tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (10008/1/2020 – C9-0393/2020 – 2018/0170(COD))

P9_TA(2020)0363 A9-0263/2020

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (10008/1/2020 – C9‑0393/2020),

–  tekintettel a Számvevőszék 8/2018. számú véleményére(1),

–  tekintettel a Bizottság véleményére (COM(2020)0805),

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2018)0338) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(2),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A9-0263/2020),

1.  egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

2.  megállapítja, hogy a jogi aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

3.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogi aktust;

4.  utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogi aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 42., 2019.2.1., 1. o. (2) Elfogadott szövegek, 2019.4.16., P8_TA(2019)0383.

Az Európai Parlament 2020. december 17-én elfogadott módosításai a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló 182/2011/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2017)0085 – C8-0034/2017 – 2017/0035(COD))(1)

P9_TA(2020)0364 A9-0187/2020

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás Módosítás 1 Rendeletre irányuló javaslat 2 preambulumbekezdés (2)  A 182/2011/EU rendelet által létrehozott rendszerről bebizonyosodott, hogy általában véve jól működik a gyakorlatban és megfelelő intézményi egyensúlyt teremtett a Bizottság szerepei és a többi érintett szereplő között. A rendszernek ezért a továbbiakban is változatlanul kell működnie, kivéve a fellebbviteli bizottsági szintű eljárás néhány konkrét szempontját érintő, célzott módosításokat. E módosítások célja biztosítani a szélesebb körű politikai elszámoltathatóságot és a politikailag érzékeny végrehajtási jogi aktusokért vállalt felelősséget, anélkül, hogy módosítani kellene a végrehajtási jogi aktusokat illetően a 182/2011/EU rendeletben előírt jogi és intézményi felelősségeket. (2)  A 182/2011/EU rendeletről bebizonyosodott, hogy általában véve eredményesen működik a gyakorlatban és megfelelő intézményi egyensúlyt teremtett a Bizottság szerepei és a többi érintett szereplő között. A rendszer fő elemei ezért továbbra is változatlanul működhetnek. A 182/2011/EU rendelet által a megfelelő döntéshozatali eljárás tekintetében biztosított hozzáadott érték szintje azonban nem volt teljesen kielégítő. Szükségesnek tűnnek ezért a fellebbviteli bizottsági eljárás néhány konkrét szempontját érintő, célzott módosítások. E módosítások célja biztosítani a szélesebb körű politikai elszámoltathatóságot és a politikailag érzékeny végrehajtási jogi aktusokért vállalt felelősséget, anélkül, hogy módosítani kellene a végrehajtási jogi aktusokat illetően a 182/2011/EU rendeletben előírt jogi és intézményi felelősségeket. E módosító jogszabály további célja, hogy az uniós polgárok jobban megismerjék a végrehajtási aktusokkal kapcsolatos eljárásokat. Az uniós intézményekbe és szervekbe vetett bizalom erősítése érdekében az uniós polgárokat nem csak tájékoztatni kell a döntéshozatalról, hanem az intézmények és szervek döntései mögött meghúzódó okokat is el kell magyarázni. Módosítás 2 Rendeletre irányuló javaslat 3 preambulumbekezdés (3)  A 182/2011/EU rendelet néhány különleges esetben előírja a fellebbviteli bizottság elé terjesztést. A gyakorlatban a fellebbviteli bizottságot olyan helyzetekben hívták össze, amikor a vizsgálóbizottsági eljárás keretében nem értek el a tervezetet támogató vagy ellenző minősített többséget, és ezért nem nyilvánítottak véleményt. Az esetek többségében erre a géntechnológiával módosított szervezetekkel, a géntechnológiával módosított (GM) élelmiszerekkel és takarmányokkal, valamint a növényvédő szerekkel kapcsolatban került sor. (3)  A 182/2011/EU rendelet néhány különleges esetben előírja a fellebbviteli bizottság elé terjesztést. A gyakorlatban – különösen a géntechnológiával módosított szervezetek, a géntechnológiával módosított élelmiszerek, takarmányok és növényvédő szerek esetében – a fellebbviteli bizottságot olyan helyzetekben hívták össze, amikor a vizsgálóbizottsági eljárás keretében nem értek el a tervezetet támogató vagy ellenző minősített többséget, és ezért nem nyilvánítottak véleményt. Módosítás 3 Rendeletre irányuló javaslat 3 a preambulumbekezdés (új) (3a)  Következésképpen csak igen kevés ügyet terjesztettek a fellebbviteli bizottság elé a 182/2011/EU rendelet szerint, amelyeket ezáltal e módosító jogszabály érint. Módosítás 4 Rendeletre irányuló javaslat 4 preambulumbekezdés (4)  A tapasztalatok szerint az esetek túlnyomó többségében a fellebbviteli bizottság megismétli a vizsgálóbizottság eredményét, vagyis nem nyilvánít véleményt. A fellebbviteli bizottság ezért nem segítette elő az egyértelműséget a tagállamok álláspontjai tekintetében. (4)  A tapasztalatok szerint az esetek túlnyomó többségében a fellebbviteli bizottság megismétli a vizsgálóbizottság eredményét, vagyis nem nyilvánít véleményt. A fellebbviteli bizottság ezért nem segítette elő az egyértelműséget a tagállamok álláspontjai tekintetében, illetve nem járult hozzá, hogy megoldás szülessen a vizsgálóbizottsági eljárás során a vélemények hiányára. A 182/2011/EU rendelet előírja, hogy ilyen esetekben a Bizottság elfogadhatja a végrehajtásijogiaktus-tervezetet, a Bizottságra bízva, hogy a tagállamok nevében meghatározza a jogszabályok hatékony végrehajtásának szükségességét és módját. Módosítás 5 Rendeletre irányuló javaslat 5 preambulumbekezdés (5)  A 182/2011/EU rendelet előírja, hogy ilyen esetekben a Bizottság elfogadhatja a végrehajtásijogiaktus-tervezetet, amivel a Bizottságnak mérlegelési jogkört ad. törölve Módosítás 6 Rendeletre irányuló javaslat 6 preambulumbekezdés (6)  A mérlegelési jogkör azonban jelentősen szűkül a termékek vagy anyagok engedélyezését illetően az olyan területeken, mint a géntechnológiával módosított (GM) élelmiszerek és takarmányok, mivel a Bizottság köteles határozatot elfogadni észszerű időn belül és nem tartózkodhat a határozathozataltól. (6)  A mérlegelési jogkör azonban jelentősen szűkül a termékek vagy anyagok engedélyezését illetően az olyan területeken, mint a géntechnológiával módosított (GM) élelmiszerek és takarmányok, mivel a Bizottság köteles határozatot elfogadni észszerű időn belül és nem tartózkodhat a határozathozataltól. Ezzel kapcsolatban az európai ombudsman az 1582/2014. számú ügyre vonatkozó határozatában rámutatott, hogy a Bizottságnak tiszteletben kell tartania a géntechnológiával módosított szervezetek engedélyezésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos hatályos jogi követelményeket. Módosítás 7 Rendeletre irányuló javaslat 7 preambulumbekezdés (7)  A Bizottságnak ilyen esetekben ugyan felhatalmazása van arra, hogy határozatot hozzon, azonban a szóban forgó kérdések érzékeny jellege miatt a tagállamoknak is teljes mértékben kellene felelősséget vállalniuk a döntéshozatali eljárásban. Azonban nem ez az eset akkor, amikor a tagállamok nem tudnak minősített többséget elérni, többek között azért, mert túl sokan tartózkodnak vagy nem jelennek meg a szavazás pillanatában. (7)  A Bizottság ilyen esetekben ugyan illetékes abban, hogy határozatot hozzon, azonban a szóban forgó kérdések érzékeny jellege miatt a tagállamoknak nagyobb felelősséget kellene vállalniuk a döntéshozatali eljárásban. Amennyiben az alap-jogiaktus az emberek, állatok vagy növények egészségének vagy biztonságának védelmét érinti, és a tagállamok nem tudnak minősített többséget elérni egy adott termék vagy anyag engedélyezésére irányuló végrehajtásijogiaktus-tervezet mellett, akkor az engedélyt elutasítottnak kell tekinteni. Módosítás 8 Rendeletre irányuló javaslat 8 preambulumbekezdés (8)  A fellebbviteli bizottság hozzáadott értékének növelése céljából erősíteni kell a szerepét annak lehetővé tételével, hogy „nincs vélemény” helyzetekben további fellebbviteli bizottsági ülést lehessen összehívni. A fellebbviteli bizottság további ülésén a képviselet megfelelő szintje a miniszteri szint a politikai vita biztosítása érdekében. Az ilyen további ülés megszervezése érdekében meg kell hosszabbítani a fellebbviteli bizottság véleményének kinyilvánítására rendelkezésre álló időkeretet. (8)  A fellebbviteli bizottság hozzáadott értékének növelése céljából erősíteni kell a szerepét annak lehetővé tételével, hogy „nincs vélemény” helyzetekben további fellebbviteli bizottsági ülést lehessen összehívni. A fellebbviteli bizottság további ülésén a képviseletet megfelelően magas politikai szinten, például miniszteri szinten kell ellátni a politikai vita biztosítása érdekében. Az ilyen további ülés megszervezése érdekében meg kell hosszabbítani a fellebbviteli bizottság véleményének kinyilvánítására rendelkezésre álló időkeretet. A meghosszabbításnak azonban csak rövid időre kell szólnia. Módosítás 9 Rendeletre irányuló javaslat 10 preambulumbekezdés (10)  A Bizottságnak bizonyos esetekben lehetővé kell tenni, hogy amennyiben a bizottság nem nyilvánít véleményt, ennek következményeiről, mint például az intézményi, a jogi, a politikai és a nemzetközi következményeiről, a Tanácstól véleményt és iránymutatást kérjen. A Bizottság figyelembe veszi a Tanács álláspontját, melyet a kérdés Tanács elé terjesztésétől számított három hónapon belül nyilvánít. Kellően indokolt esetekben a Bizottság ennél rövidebb határidőt határozhat meg a Tanács elé terjesztésben. (10)  A Bizottságnak bizonyos esetekben lehetővé kell tenni, hogy amennyiben a bizottság nem nyilvánít véleményt, ennek következményeiről, mint például az intézményi, a jogi, a gazdasági, a politikai és a nemzetközi következményeiről, az Európai Parlamenttől és a Tanácstól kikérje az álláspontját és iránymutatását. A Bizottság figyelembe veszi az Európai Parlament és a Tanács álláspontját, melyet a kérdés Tanács elé terjesztésétől számított három hónapon belül nyilvánít ki. Kellően indokolt esetekben a sürgősségre tekintettel a Bizottság ennél rövidebb határidőt határozhat meg a Tanács elé terjesztésben. Az Európai Parlament és a Tanács által kifejtett álláspontokat indokolatlan késedelem nélkül meg kell küldeni az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint adott esetben az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is. Módosítás 10 Rendeletre irányuló javaslat 10 a preambulumbekezdés (új) (10a)  Amennyiben hasonló végrehajtásijogiaktus-tervezetek tekintetében nehéznek tűnik pozitív véleményt szerezni a tagállamoktól, meg kell fontolni az érintett alap-jogiaktusban a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskör felülvizsgálatát. Módosítás 11 Rendeletre irányuló javaslat 11 preambulumbekezdés (11)  Átláthatóbbá kell tenni a tagállamok képviselőinek fellebbviteli bizottságban történő szavazását és az egyes tagállamok képviselőinek szavazatait nyilvánossá kell tenni. (11)  Átláthatóbbá kell tenni a tagállamok képviselőinek a tanácsadó-bizottsági eljárás és a vizsgálóbizottsági eljárás valamennyi szakaszában történő szavazását és az egyes tagállamok képviselőinek szavazatait nyilvánossá kell tenni. Ahol a jogi aktus különösen érzékeny területekre vonatkozik, amilyen például a fogyasztók védelme, az emberek, állatok vagy növények egészsége és biztonsága vagy a környezet védelme, az egyes tagállamok képviselőinek esetenként részletesen indokolniuk kell a szavazatukat vagy tartózkodásukat. A Bizottságnak tájékoztatást kell nyújtania továbbá a bizottságok összetételéről – beleértve a jelenlévő személyeket, illetve azon hatóságokat és szervezeteket, amelyekhez ezek a személyek tartoznak –, továbbá az ülések napirendjéről, valamint a megvitatott dokumentumokról és szövegtervezetekről. Módosítás 12 Rendeletre irányuló javaslat 11 a preambulumbekezdés (új) (11a)  Annak érdekében, hogy az uniós polgárok jobban megismerjék és megértsék az eljárást, valamint növeljék annak láthatóságát, minden egyes tagállami képviselőnek meg kell indokolnia szavazatát vagy tartózkodását, illetve távollétét. Módosítás 13 Rendeletre irányuló javaslat 11 b preambulumbekezdés (új) (11b)  A döntéshozatali folyamat nagyobb átláthatóságának biztosítása érdekében tovább kell javítani a nyilvántartás hozzáférhetőségét, és módosítani kell annak tartalmát, különösen a folyamattal kapcsolatos további információk hozzáadása révén. Ezzel kapcsolatban alapvető elem a nyilvántartás keresési funkcióinak oly módon történő javítása, hogy szakpolitikai területekre lebontva lehessen benne keresni. Módosítás 14 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont (EU)182/2011 rendelet 3 cikk – 7 bekezdés – 6 albekezdés „Ha a fellebbviteli bizottság nem nyilvánított véleményt a 6. cikk (3) bekezdése második albekezdése szerint, az elnök határozhat úgy, hogy a fellebbviteli bizottság további ülést tartson miniszteri szinten. Ilyen esetekben a fellebbviteli bizottság attól a dátumtól számított három hónapon belül nyilvánít véleményt, amikor a kérdést eredetileg elé terjesztették.”; „Ha a fellebbviteli bizottság nem nyilvánított véleményt a 6. cikk (3) bekezdése második albekezdése szerint, az elnök vagy a tagállamok egyszerű többsége határozhat úgy, hogy a fellebbviteli bizottság további ülést tartson kellően magas politikai szinten, például miniszteri szinten. Ilyen esetekben a fellebbviteli bizottság attól a dátumtól számított három hónapon belül nyilvánít véleményt, amikor a kérdést eredetileg elé terjesztették.”; Módosítás 15 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – b pont (EU)182/2011 rendelet 6 cikk – 3a bekezdés „(3a) Amennyiben a fellebbviteli bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság ennek következményeiről, mint például az intézményi, a jogi, a politikai és a nemzetközi következményeiről, a Tanácstól véleményt és iránymutatást kérhet a kérdés Tanács elé terjesztésével. A Bizottság figyelembe veszi a Tanács álláspontját, melyet a kérdés Tanács elé terjesztésétől számított három hónapon belül nyilvánít. Kellően indokolt esetekben a Bizottság ennél rövidebb határidőt határozhat meg a Tanács elé terjesztésben.”; „(3a) Amennyiben a fellebbviteli bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság az Európai Parlament és Tanács elé terjesztheti a kérdést, hogy ismertessék álláspontjukat és iránymutatást adjanak ennek következményeiről, mint például a fellebbviteli bizottságban tartott szavazás eredményének intézményi, jogi, gazdasági, politikai és nemzetközi következményeiről. A Bizottság figyelembe veszi az Európai Parlament és a Tanács álláspontját, melyet a kérdés Európai Parlament és Tanács elé terjesztésétől számított három hónapon belül nyilvánít. Kellően indokolt esetekben a sürgősségre tekintettel a Bizottság ennél rövidebb határidőt határozhat meg a Tanács elé terjesztésben. Az Európai Parlament és a Tanács által kifejtett álláspontokat indokolatlan késedelem nélkül megküldik az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint adott esetben az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is.”; Módosítás 16 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – b a pont (új) (EU)182/2011 rendelet 6 cikk – 4 a bekezdés (új) ba)   a cikk a következő bekezdéssel egészül ki: „(4a) A (3) bekezdéstől eltérve, amennyiben az alap-jogiaktus az emberek, állatok vagy növények egészségének vagy biztonságának védelmére vonatkozik, és a végrehajtási jogi aktus tervezete egy termék vagy anyag engedélyezéséről rendelkezik, az ilyen engedélyek csak akkor hagyhatók jóvá, ha az (1) bekezdés szerinti szavazás pozitív véleményt eredményez. Az első albekezdés nem érinti a Bizottság azon jogát, hogy ugyanazon tárgyra vonatkozóan módosított végrehajtási jogi aktustervezetet javasoljon.”; Módosítás 17 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – b b pont (új) (EU)182/2011 rendelet 6 cikk – 4 b bekezdés (új) bb)   a cikk a következő bekezdéssel egészül ki: „(4b) A tagállamok képviselői megindokolják az (1) bekezdés szerinti szavazatukat vagy tartózkodásukat, valamint a szavazásról való távollétüket. Ahol a jogi aktus különösen érzékeny területekre vonatkozik, amilyen például a fogyasztók védelme, az emberek, állatok vagy növények egészsége és biztonsága vagy a környezet, a tagállamok képviselőinek az egyes esetekre lebontva, részletesen indokolniuk kell a szavazatukat vagy tartózkodásukat.”; Módosítás 18 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont – -a pont (új) (EU)182/2011 rendelet 10 cikk – 1 bekezdés – b pont -a)   az (1) bekezdés b) pontjának helyébe a következő szöveg lép: b)  a bizottsági ülések napirendje; „b) a bizottsági ülések napirendje, ideértve a döntésre váró szövegtervezeteket és a megbeszélések tárgyát képező dokumentumokat;”; Módosítás 19 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont – -a a pont (új) (EU)182/2011 rendelet 10 cikk – 1 bekezdés – c pont -aa)  az (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő szöveg lép: c)  az összefoglaló jegyzőkönyvek, azon hatóságok és szervezetek listáival együtt, amelyekhez a tagállamok által a képviseletükre kijelölt személyek tartoznak; „c) az összefoglaló jegyzőkönyvek, az ülésen jelen lévő személyek listájával, valamint azon hatóságok és szervezetek listáival együtt, amelyekhez a tagállamok által a képviseletükre kijelölt személyek tartoznak;” Módosítás 20 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont – a pont (EU)182/2011 rendelet 10 cikk – 1 bekezdés – e pont „e) a szavazási eredmények, ideértve a fellebbviteli bizottság esetében az egyes tagállamok képviselőinek szavazatait;” „e) a szavazási eredmények – beleértve az egyes tagállamok képviselői által leadott szavazatokat és tartózkodásokat –, a szavazás vagy a tartózkodás, illetve a szavazásról való távollét indokaival együtt, és amennyiben a jogi aktus olyan különösen érzékeny területeket érint, mint a fogyasztók védelme, az emberek, állatok vagy növények egészsége vagy biztonsága vagy a környezet, a szavazást vagy a tartózkodást kísérő, esetenkénti részletes indokok;” Módosítás 21 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont – a a pont (új) (EU)182/2011 rendelet 10 cikk – 3 bekezdés aa)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: (3)   Az Európai Parlament és a Tanács számára a vonatkozó szabályoknak megfelelően hozzáférést kell biztosítani az (1) bekezdésben említett információkhoz. „(3) Az Európai Parlament és a Tanács számára a vonatkozó szabályoknak megfelelően és indokolatlan késedelem nélkül hozzáférést kell biztosítani az (1) bekezdésben említett információkhoz.”; Módosítás 22 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont – b pont (EU)182/2011 rendelet 10 cikk – 5 bekezdés „(5) A nyilvántartásban közzé kell tenni az (1) bekezdés a)–d), f) és g) pontjában említett valamennyi dokumentum hivatkozási számát, valamint az (1) bekezdés e) és h) pontjában említett adatokat.” „(5) A nyilvántartásban közzé kell tenni az (1) bekezdésben említett valamennyi dokumentumot és információt.” Módosítás 23 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont – b a pont (új) (EU)182/2011 rendelet 10 cikk – 5 a bekezdés (új) ba)  a cikk a következő bekezdéssel egészül ki: „(5a) A nyilvántartás keresőfunkciói lehetővé teszik a szakpolitikai területek szerinti keresést.”; Módosítás 24 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 3 a pont (új) (EU)182/2011 rendelet 11 cikk 3a.  A 11. cikk helyébe a következő szöveg lép: 11. cikk „11. cikk Az Európai Parlament és a Tanács ellenőrzéshez való joga Az Európai Parlament és a Tanács ellenőrzéshez való joga Amennyiben az alap jogi aktust rendes jogalkotási eljárás keretében fogadták el, az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor jelezheti a Bizottságnak, ha úgy ítéli meg, hogy a végrehajtási jogi aktus tervezete túllépi az alap jogi aktusban megállapított végrehajtási hatásköröket. Ebben az esetben a Bizottság a kifejtett álláspontok figyelembevételével felülvizsgálja a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot arról, hogy a végrehajtási jogi aktus tervezetét fenntartani, módosítani vagy visszavonni kívánja-e. Amennyiben az alap-jogiaktust rendes jogalkotási eljárás keretében fogadták el, az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor jelezheti a Bizottságnak, ha úgy ítéli meg, hogy a végrehajtási jogi aktus tervezete túllépi az alap-jogiaktusban megállapított végrehajtási hatásköröket, vagy ellentétes az alap-jogiaktussal. Ebben az esetben a Bizottság a kifejtett álláspontok figyelembevételével felülvizsgálja a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot arról, hogy a végrehajtási jogi aktus tervezetét fenntartani, módosítani vagy visszavonni kívánja-e. Ezen túlmenően, amennyiben akár az Európai Parlament, akár a Tanács helyénvalónak tartja az alap-jogiaktusban a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök felülvizsgálatát, bármikor felkérheti a Bizottságot az adott alap-jogiaktus módosítására irányuló javaslat előterjesztésére.” Módosítás 25 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés Ez a rendelet nem alkalmazandó azon folyamatban levő eljárások tekintetében, amelyek esetében a fellebbviteli bizottság már véleményt nyilvánított e rendelet hatálybalépésének napján. Ez a rendelet a hatálybalépése után megkezdett eljárásokra alkalmazandó.

(1) Az ügyet az 59. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából (A9-0187/2020).

Az Európai Parlament 2020. december 17-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított MON 87751 × MON 87701 × MON 87708 × MON 89788 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (D069145/02 – 2020/2891(RSP))

P9_TA(2020)0365 B9-0411/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a géntechnológiával módosított MON 87751 × MON 87701 × MON 87708 × MON 89788 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (D069145/02),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 7. cikke (3) bekezdésére és 19. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2020. október 26-i szavazására, ahol nem nyilvánítottak véleményt,

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 11. és 13. cikkére(2),

–  tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által 2019. szeptember 25-én elfogadott és 2019. november 11-én közzétett véleményre(3),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k) engedélyezését kifogásoló korábbi állásfoglalásaira(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 112. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

A.  mivel 2015. december 17-én a Monsanto Europe N.V. az egyesült államokbeli Monsanto vállalat nevében az 1829/2003/EK rendelet 5. és 17. cikkével összhangban kérelmet nyújtott be Hollandia illetékes nemzeti hatóságához a géntechnológiával módosított MON 87751 × MON 87701 × MON 87708 × MON 89788 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított élelmiszerek, élelmiszer-összetevők és takarmányok forgalomba hozatalára vonatkozóan (a továbbiakban: a kérelem); mivel a kérelem a termesztés kivételével kiterjed a géntechnológiával módosított MON 87751 × MON 87701 × MON 87708 × MON 89788 szójababot (a továbbiakban: több transzgént tartalmazó, géntechnológiával módosított szójabab) tartalmazó vagy abból álló termékek nem élelmiszerként és takarmányként történő forgalomba hozatalára is;

B.  mivel a több transzgént tartalmazó, géntechnológiával módosított szójabab négy genetikailag módosított (MON 87751 × MON 87701 × MON 87708 × MON 89788) szójabab keresztezéséből származik, toleranciát biztosít a glifozát-, glufozinát- és dikambatartalmú gyomirtó szerekkel szemben, és három rovarirtó fehérjét (Cry1A.105, Cry2Ab2 és Cry1Ac fehérjét, más néven „Bt-toxint”) állít elő, amelyek bizonyos lepidopterák (lepkék) lárváira mérgezőek(5);

C.  mivel a négy egyszeres genetikai esemény és a több transzgént tartalmazó, géntechnológiával módosított szójabab korábbi értékeléseit használták fel a négy transzgént tartalmazó, géntechnológiával módosított szójabab értékelésének alapjául(6);

D.  mivel az EFSA 2019. szeptember 25-én kedvező véleményt adott, amelyet 2019. november 11-én tettek közzé(7);

Tagállami észrevételek és további pontok

E.  mivel a tagállamok illetékes hatóságai a három hónapos konzultációs időszak alatt számos kritikai észrevételt nyújtottak be az EFSA-nak(8); mivel e kritikai észrevételek között szerepelnek arra vonatkozó aggályok, hogy nem készült elemzés a több transzgént tartalmazó, géntechnológiával módosított szójababon található glifozátmaradványokkal vagy glifozátmetabolitokkal kapcsolatban, hogy nem vizsgálták a Bt-toxinok és a gyomirtószer-maradékanyagok lehetséges szinergikus vagy antagonisztikus hatásait, hogy a géntechnológiával módosított szójabab és az abból származó élelmiszerek és takarmányok biztonságosságával kapcsolatos kérdések továbbra is megválaszolatlanok, hogy az élelmiszer vagy takarmány hosszú távú reprodukciós vagy a fejlődésre gyakorolt hatásait nem értékelték, valamint hogy a több transzgént tartalmazó, géntechnológiával módosított szójabab biztonságosságát a hiányzó információk miatt nem lehet teljes mértékben értékelni;

F.  mivel egy független tudományos elemzés megállapította többek között, hogy a több transzgént tartalmazó, géntechnológiával módosított szójabab biztonságosságát illetően nem lehet végleges következtetést levonni, hogy a toxikológiai értékelés és a környezeti kockázatértékelés elfogadhatatlan, és hogy a kockázatértékelés nem felel meg az immunrendszert érintő kockázatok értékelésére vonatkozó követelményeknek(9);

Kiegészítő gyomirtó szerek

G.  mivel kimutatták, hogy a gyomirtó szernek ellenálló, géntechnológiával módosított növények termesztése a gyomirtó szerek nagyobb mértékű használatát eredményezi, ami nagyrészt a gyomirtó szernek ellenálló gyomok megjelenésének tudható be(10); mivel következésképpen a több transzgént tartalmazó, géntechnológiával módosított szójababnövények nagyobb mértékben és ismétlődően ki lesznek téve a kiegészítő gyomirtó szereknek (glufozinátnak, dikambának és glifozátnak), ami növelheti a betakarított növényekben jelen lévő szermaradványok mennyiségét;

H.  mivel a glufozinát az 1B. kategóriába tartozó, reprodukciót károsító anyagnak minősül, és így az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben előírt „kizárási kritériumok” vonatkoznak rá(11); mivel a glufozinát Unióban való használatára vonatkozó jóváhagyás 2018. július 31-én lejárt(12);

I.  mivel egy szakértők által felülvizsgált tanulmány megállapította, hogy a glifozát felhalmozódik a géntechnológiával módosított szójababban, és ennek megfelelő negatív hatást gyakorol a tápanyag-összetételre a géntechnológiával nem módosított szójababhoz képest(13); mivel egy Argentínában végzett kísérleti projekt(14) meglepően magas glifozátmaradvány-értékeket azonosított a géntechnológiával módosított szójababokon;

J.  mivel továbbra is vannak nyitott kérdések a glifozát rákkeltő hatásával kapcsolatban; mivel az EFSA 2015 novemberében arra a következtetésre jutott, hogy nem valószínű, hogy a glifozát rákkeltő hatású, az Európai Vegyianyag-ügynökség 2017 márciusában pedig azt a következtetést vonta le, hogy a veszélyes/rákkeltő anyagként történő besorolása nem indokolt; mivel ezzel szemben a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség – az Egészségügyi Világszervezet rákbetegségekre szakosodott ügynöksége – 2015-ben a glifozátot az emberre valószínűleg rákkeltő hatást gyakorló anyagként sorolta be; mivel több közelmúltbeli, szakértők által felülvizsgált tudományos tanulmány megerősíti a glifozát rákkeltő potenciálját(15);

K.  mivel egy 2020 augusztusában közzétett tudományos tanulmány megállapította, hogy a dikamba alkalmazása növelheti a máj- és intrahepatikus epevezetékrák kialakulásának kockázatát(16);

L.  mivel a géntechnológiával módosított növényekben a kiegészítő gyomirtó szerek növény általi lebontásának módját és ezáltal a bomlástermékek (metabolitok) összetételét és toxicitását maga a genetikai módosítás szabályozza(17);

M.  mivel bár véleményében az EFSA kijelenti, hogy „a szóban forgó kérelem szempontjából releváns gyomirtószer-maradványok értékelését az EFSA növényvédő szerekkel foglalkozó egysége megvizsgálta”, ez önmagában nem elegendő, tekintve, hogy a kiegészítő gyomirtó szerek és a bomlástermékek kombinált toxicitását, valamint a köztük és a géntechnológiával módosított szójabab közötti esetleges kölcsönhatásokat nem vették figyelembe;

N.  mivel a géntechnológiával módosított növényeken található gyomirtószer-maradványok és az esetleges egészségügyi kockázatok elemzésének hiányát számos tagállam illetékes hatósága aggályosnak találta az EFSA kockázatértékelésével kapcsolatos észrevételeiben;

A maradékanyag-határértékek és a kapcsolódó ellenőrzések hiánya

O.  mivel a maradékanyag-határértékekkel (MRL) kapcsolatos magas szintű fogyasztóvédelem biztosítását célzó 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(18) értelmében az Unióban használatra nem engedélyezett hatóanyagok importált terményekben előforduló maradványait, így a glufozinátot is gondos ellenőrzés és nyomon követés alá kell vonni(19);

P.  mivel a legújabb többéves (2020-ra, 2021-re és 2022-re szóló) összehangolt uniós ellenőrzési program(20) szerint a tagállamok semmilyen termék, így a szójabab felületén sem kötelesek mérni a glufozinátmaradványok jelenlétét;

Bt-fehérjék

Q.  mivel számos vizsgálat azt mutatja, hogy olyan mellékhatások figyelhetők meg, amelyek a Bt-fehérjéknek való expozíció következtében befolyásolhatják az immunrendszert, és hogy egyes Bt-fehérjék adjuváns tulajdonságokkal rendelkezhetnek(21), ami azt jelenti, hogy növelhetik azon egyéb fehérjék allergén jellegét, amelyekkel kapcsolatba kerülnek;

R.  mivel az EFSA GMO-testületének egy tagja által kiadott kisebbségi vélemény egy több transzgént tartalmazó, géntechnológiával módosított kukorica és alkombinációi értékelési eljárása során azt állapította meg, hogy bár egyetlen olyan kérelem esetében sem azonosítottak nem kívánt hatásokat, amelyben Bt-fehérjék expresszálására került sor, azokat „a géntechnológiával módosított növények biztonsági értékelésére jelenleg javasolt és az EFSA-ban végzett toxikológiai vizsgálatok [...] nem állapíthatták meg, mivel e vizsgálatok nem tartalmazzák az e célra szolgáló megfelelő teszteket(22)”;

S.  mivel nem vonható le az a következtetés, hogy a több transzgént tartalmazó, géntechnológiával módosított szójabab fogyasztása biztonságos az emberi és állati egészségre nézve;

Nem demokratikus döntéshozatal

T.  mivel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2020. október 26-i szavazása során nem nyilvánítottak véleményt, ami azt jelenti, hogy az engedélyezést nem támogatta a tagállamok minősített többsége;

U.  mivel a Bizottság elismeri, hogy problematikus az a tény, hogy a GMO-k engedélyezéséről szóló határozatokat a Bizottság továbbra is a tagállamok minősített többségének támogatása nélkül fogadja el, ami a termékengedélyezés területének egészét tekintve kivételesnek számít, de a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok engedélyezéséről szóló döntések meghozatala esetében normává vált;

V.  mivel a Parlament a 8. parlamenti ciklusban összesen 36 olyan állásfoglalást fogadott el, amelyben kifogásolta az élelmiszernek és takarmánynak szánt GMO-k forgalomba hozatalát (33 állásfoglalás), valamint a GMO-k Unión belüli termesztését (három állásfoglalás); mivel a Parlament a 9. parlamenti ciklusban eddig tizenegy kifogást fogadott el; mivel a tagállamok minősített többsége nem támogatta egyik említett GMO engedélyezését sem; mivel a Bizottság – annak ellenére, hogy elismeri a demokratikus hiányosságokat, a tagállamok támogatásának hiányát és a Parlament kifogásait – továbbra is folytatja a géntechnológiával módosított szervezetek engedélyezését;

W.  mivel az 182/2011/EU rendelet értelmében a Bizottság dönthet úgy, hogy nem engedélyezi a GMO-t, ha a fellebbviteli bizottságban nincs meg a tagállamok minősített többsége(23); mivel e tekintetben nincs szükség jogszabály-módosításra;

Az Unió nemzetközi kötelezettségeinek tiszteletben tartása

X.  mivel az 1829/2003/EK rendelet egyfelől rögzíti, hogy a géntechnológiával módosított élelmiszerek vagy takarmányok nem gyakorolhatnak kedvezőtlen hatást az emberi egészségre, az állati egészségre vagy a környezetre, másfelől pedig előírja a Bizottság számára, hogy határozatainak megszövegezése során vegye figyelembe az uniós jog minden vonatkozó rendelkezését és a vizsgált üggyel kapcsolatos egyéb jogszerű tényezőket; mivel az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) fenntartható fejlődési céljai, a Párizsi Megállapodás és a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény értelmében az Unióra háruló kötelezettségeknek e jogszerű tényezők körébe kell tartozniuk;

Y.  mivel az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó közelmúltbeli jelentése megállapította, hogy a veszélyes peszticidek – különösen a fejlődő országokban – katasztrofális hatást gyakorolnak az egészségre(24); mivel a 3.9. fenntartható fejlődési cél a veszélyes vegyi anyagok, valamint a levegő-, víz- és talajszennyezés és -fertőzöttség miatt bekövetkező halálesetek és megbetegedések számának jelentős mértékű csökkenését tűzte ki 2030-ra(25);

Z.  mivel az EFSA megállapítása szerint a géntechnológiával módosított kukorica esetében a – reprodukciót károsító anyagnak minősített – glufozinát gyomirtó szerként történő felhasználása során a szert kezelők glufozinátnak való becsült kitettsége még egyéni védőfelszerelés használata esetén is meghaladta a megengedett kezelői expozíciós szintet(26); mivel a szert kezelők fokozott kitettségének kockázata kiemelt problémát jelent a géntechnológiával módosított, gyomirtó szernek ellenálló növények esetében, tekintettel a felhasznált gyomirtó szerek nagyobb mennyiségére;

AA.  mivel az erdőirtás a biológiai sokféleség csökkenésének egyik legfontosabb oka; mivel a fosszilis tüzelőanyagok elégetése után a földhasználatból és a földhasználat – főképp erdőirtás révén történő – megváltoztatásából eredő kibocsátás az éghajlatváltozás második legjelentősebb oka(27); mivel a Párizsi Megállapodás, valamint a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény keretében elfogadott 2011–2020 közötti, a biológiai sokféleségre vonatkozó stratégiai terv, továbbá a biológiai sokféleségre vonatkozó aicsi célok támogatják a fenntartható erdőgazdálkodásra, valamint az erdők védelmére és helyreállítására irányuló erőfeszítéseket(28); mivel a 15. fenntartható fejlődési cél magában foglalja az erdőirtások 2020-ra történő megállításának célkitűzését(29); mivel az erdők olyan többfunkciós szerepet töltenek be, amely a fenntartható fejlődésre vonatkozó legtöbb cél eléréséhez is hozzájárul(30);

AB.  mivel a szójatermesztés az erdőirtás egyik kulcsfontosságú hajtóereje a dél-amerikai Amazonas-vidék, Cerrado és Gran Chaco erdeiben; mivel a Brazíliában és Argentínában termesztett szója 97%-a, illetve 100%-a géntechnológiával módosított szója(31);

AC.  mivel a Brazíliában és Argentínában termesztésre engedélyezett, géntechnológiával módosított szójababok túlnyomó többsége szintén engedélyezett az Unióba történő behozatalra(32); mivel a több transzgént tartalmazó, géntechnológiával módosított szójabab termesztése Brazíliában már engedélyezett(33);

AD.  mivel a Bizottság elemzése megállapította, hogy az Unió történetileg a szója révén járult hozzá legnagyobb mértékben a globális erdőirtáshoz és a hozzá kapcsolódó kibocsátásokhoz, ami a teljes uniós behozatalban megjelenő erdőirtás mintegy felét tette ki(34);

AE.  mivel egy friss, szakértők által felülvizsgált tudományos tanulmány szerint a Brazíliából származó szójaimport miatt az Uniónak a legnagyobb a szén-dioxid-lábnyoma a világon, 13,8%-kal nagyobb, mint a legnagyobb szójaimportőr Kínáé, mivel a szójatermeléshez kapcsolódó erdőirtás miatt nagyobb arányú a kibocsátása(35); mivel egy másik közelmúltbeli tanulmány megállapította, hogy a brazil Amazonas és Cerrado régiókból az Unióba exportált, főként állati takarmányozás céljára szolgáló szója mintegy egyötödéhez „kapcsolódhat illegális erdőirtás”(36);

AF.  mivel az Amazonas térségében az erdőirtás magas szintje okozza az erdőtüzeket ; mivel a Bizottság 2019-es közleményében kifejezte a világ erdőinek védelmére és helyreállítására irányuló törekvését(37); mivel a biológiai sokféleség – többek között az erdők – globális védelme a Bizottság által nemrégiben közzétett, biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós stratégia egyik fő célkitűzése(38);

1.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete túllépi az 1829/2003/EK rendeletben meghatározott végrehajtási hatásköröket;

2.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete nem felel meg az uniós jognak, mivel nem egyeztethető össze az 1829/2003/EK rendelet célkitűzésével, azaz a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(39) meghatározott általános alapelvekkel összhangban azzal, hogy a belső piac hatékony működésének biztosítása mellett alapul szolgáljon az emberi élet és egészség, az állatok egészsége és az állatjólét, a környezet és a géntechnológiával módosított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó fogyasztói érdekek magas szintű védelméhez;

3.  felszólítja a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási határozattervezetét;

4.  üdvözli, hogy a Bizottság végül a képviselőknek címzett 2020. szeptember 11-i levelében elismerte, hogy a GMO-kra vonatkozó engedélyezési határozatoknál figyelembe kell venni a fenntarthatóságot(40); ugyanakkor mély csalódottságának ad hangot amiatt, hogy 2020. szeptember 28-án a Bizottság a Parlament és a tagállamok többségének kifogása ellenére engedélyezte egy másik géntechnológiával módosított szójabab(41) behozatalát;

5.  felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető legsürgősebben tegyen előrelépést a fenntarthatósági kritériumok kidolgozása terén, a Parlament teljes körű bevonásával; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson tájékoztatást e folyamat végrehajtásának módjáról és időkeretéről;

6.  ismételten sürgeti a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az Unió nemzetközi megállapodások – például a Párizsi Megállapodás, a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény és az ENSZ fenntartható fejlődési céljai – szerinti kötelezettségeit;

7.  megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy a 182/2011/EU rendelet 6. cikkének (3) bekezdésével összhangban ne engedélyezze többé a GMO-kat sem termesztés, sem élelmiszerként vagy takarmányként történő felhasználás céljára, amennyiben a tagállamok a fellebbviteli bizottságban nem nyilvánítanak véleményt;

8.  ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy ne adjon ki gyomirtó szernek ellenálló, géntechnológiával módosított növényekre vonatkozó engedélyt mindaddig, amíg nem kerül sor a maradékanyagokkal kapcsolatos egészségügyi kockázatok átfogó egyedi kivizsgálására, aminek teljes körű értékelést kell magában foglalnia a géntechnológiával módosított növények kiegészítő gyomirtó szerekkel történő permetezéséből visszamaradó maradékanyagok jelenlétére vonatkozóan, valamint értékelést a gyomirtó szerek bomlástermékei jelenlétére és bármely kombinált hatására vonatkozóan, ideértve magával a géntechnológiával módosított növénnyel való kölcsönhatásaikat is;

9.  ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy ne engedélyezze semmiféle olyan, géntechnológiával módosított növény élelmezési vagy takarmányozási célú felhasználását szolgáló behozatalát, amelyet az Unióban nem engedélyezett gyomirtó hatóanyaggal szemben ellenállóvá tettek;

10.  ismételten felszólítja az EFSA-t, hogy fejlesszen tovább és módszeresen alkalmazzon olyan módszereket, amelyek lehetővé teszik a többszörös genetikai események nem kívánt hatásainak azonosítását, mint például a Bt-toxinok adjuváns tulajdonságaival kapcsolatban;

11.  megismétli, hogy döbbenetesnek tartja, hogy az EU-nak az állati takarmányok szójabab formájában történő behozatalától való nagymértékű függősége erdőirtáshoz vezet harmadik országokban(42);

12.  üdvözli a Bizottság bejelentését, hogy 2021 júniusáig jogalkotási javaslatot tesz az erdőirtással vagy erdőpusztulással összefüggő termékek uniós piacon való forgalomba hozatalának elkerülését vagy minimalizálását célzó intézkedésekről; időközben, tekintettel az Amazonas, a Cerrado és a Gran Chaco erdőkben zajló erdőirtás elleni küzdelem sürgősségére, valamint arra, hogy a géntechnológiával módosított szójabab iránti uniós kereslet hozzájárul a régióban zajló erdőirtáshoz, ismételten felhívja a Bizottságot, hogy szükség esetén az 178/2002/EK rendelet 53. cikkét alkalmazva haladéktalanul függessze fel a Brazíliában és Argentínában termesztett, géntechnológiával módosított szójabab behozatalát mindaddig, amíg az erdőirtással és az ahhoz kapcsolódó emberi jogi jogsértésekkel összefüggő termékek uniós piacon történő forgalomba hozatalának megakadályozására hatékony, jogilag kötelező erejű mechanizmusokat nem vezetnek be;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 268., 2003.10.18., 1. o. (2) HL L 55., 2011.2.28., 13. o. (3) Az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testületének tudományos szakvéleménye a géntechnológiával módosított MON 87751 × MON 87701 × MON 87708 × MON 89788 szójabab élelmiszerként és takarmányként való felhasználás céljából történő, az 1829/2003/EK rendelet szerinti értékeléséről (EFSA-GMO-NL-2016-128. sz. kérelem), EFSA Journal, 2019., 17(11):5847., https://doi.org/10.2903/j.efsa.2019.5847 (4) ––––––––––– A 8. parlamenti ciklusban a Parlament 36 olyan állásfoglalást fogadott el, amelyben kifogást emelt a géntechnológiával módosított szervezetek engedélyezésével szemben. Emellett a 9. parlamenti ciklus során a következő további állásfoglalásokat fogadta el:az Európai Parlament állásfoglalása (2019. október 10.) a géntechnológiával módosított MZHG0JG (SYN-ØØØJG-2) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0028),az Európai Parlament állásfoglalása (2019. október 10.) a géntechnológiával módosított A2704-12 (ACS-GMØØ5-3) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0029),az Európai Parlament állásfoglalása (2019. október 10.) a géntechnológiával módosított MON 89034 × 1507 × MON 88017 × 59122 × DAS-40278-9 kukoricát, valamint a MON 89034, 1507, MON 88017, 59122 és DAS-40278-9 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat vagy négyet ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0030),az Európai Parlament állásfoglalása (2019. november 14.) a géntechnológiával módosított LLCotton25 (ACS-GHØØ1-3) gyapotot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0054),az Európai Parlament állásfoglalása (2019. november 14.) a géntechnológiával módosított MON 89788 (MON-89788-1) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0055),az Európai Parlament 2019. november 14-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított MON 89034 × 1507 × NK603 × DAS-40278-9 kukoricát, valamint a MON 89034 × NK603 × DAS-40278-9, 1507 × NK603 × DAS-40278-9 és NK603 × DAS-40278-9 alkombinációt tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0056),az Európai Parlament 2019. november 14-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított Bt11 × MIR162 × MIR604 × 1507 × 5307 × GA21 kukoricát, valamint a Bt11, MIR162, MIR604, 1507, 5307 és GA21 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat, négyet vagy ötöt ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0057),az Európai Parlament 2020. május 14-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított MON 87708 × MON 89788 × A5547-127 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0069),az Európai Parlament 2020. november 11-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított MON 87427 × MON 89034 × MIR162 × NK603 kukoricát, valamint a MON 87427, MON 89034, MIR162 és NK603 egyszeres genetikai eseményekből kettőt vagy hármat ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről és az (EU) 2018/1111 bizottsági végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0291),az Európai Parlament 2020. november 11-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított SYHT0H2 (SYN-ØØØH2-5) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0292),az Európai Parlament 2020. november 11-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított MON 87427 × MON 87460 × MON 89034 × MIR162 × NK603 kukoricát, valamint a MON 87427, MON 87460, MON 89034, MIR162 és NK603 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat vagy négyet ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0293). (5) Az EFSA véleménye, 11. o. https://efsa.onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.2903/j.efsa.2019.5847 (6) Az EFSA véleménye, 3. o. https://efsa.onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.2903/j.efsa.2019.5847 (7) Ugyanott. (8) Tagállami észrevételek: http://registerofquestions.efsa.europa.eu/roqFrontend/questionLoader?question=EFSA-Q-2016-00009 (9) A Testbiotech véleménye a géntechnológiával módosított MON87751 × MON87701 × MON87708 × MON89788 szójabab élelmiszerként és takarmányként való felhasználás céljából történő, az 1829/2003/EK rendelet szerinti, EFSA általi értékeléséről (a Bayer/Monsanto 2019. decemberi EFSA-GMO-NL-2016. sz. kérelme), https://www.testbiotech.org/sites/default/files/Testbiotech_Comment_MON87751%20x%20MON87701%20x%20MON87708%20x%20MON89788_fin.pdf (10) Lásd például Bonny, S., ’Genetical Modified Herbicide-Tolerant Crops, Weeds és Herbicides: Overview and Impact (A géntechnológiával módosított, gyomirtó szernek ellenálló növények, gyomok és a gyomirtó szerek: áttekintés és hatások), Environmental Management, 2016. január, 57(1), 31–48. o., https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/26296738, Benbrook, C.M., ‘Impacts of genetically engineered crops on pesticide use in the U.S. – the first sixteen years’ (A genetikailag módosított növények hatása a növényvédő szerek használatára az USA-ban – az első tizenhat év), Environmental Sciences Europe 24, 24 (2012), https://enveurope.springeropen.com/articles/10.1186/2190-4715-24-24, és Schütte, G., Eckerstorfer, M., Rastelli, V. et al., ‘Herbicide resistance and biodiversity: agronomic and environmental aspects of genetically modified herbicide-resistant plants’ (A gyomirtó szereknek való ellenállás és a biodiverzitás: a gyomirtó szereknek ellenálló, genetikailag módosított növényekre vonatkozó agronómiai és környezeti szempontok), Environmental Sciences Europe 29, 5 (2017), https://enveurope.springeropen.com/articles/10.1186/s12302-016-0100-y (11) Az Európai Parlament és a Tanács 1107/2009/EK rendelete (2009. október 21.) a növényvédő szerek forgalomba hozataláról valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 309., 2009.11.24., 1. o.). (12) https://ec.europa.eu/food/plant/pesticides/eu-pesticides-database/active-substances/index.cfm?event=as.details&as_id=79 (13) https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/24491722 (14) https://www.testbiotech.org/sites/default/files/TBT_Background_Glyphosate_Argentina_0.pdf (15) Lásd például: https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1383574218300887, https://academic.oup.com/ije/advance-article/doi/10.1093/ije/dyz017/5382278 https://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0219610 és https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6612199/ (16) https://academic.oup.com/ije/advance-article-abstract/doi/10.1093/ije/dyaa066/5827818?redirectedFrom=fulltext (17) A glifozát esetében csakugyan ez a helyzet áll fenn, ahogyan arra a glifozátra vonatkozó hatályos maradékanyag-határértékekről szóló, a 396/2005/EK rendelet 12. cikke szerinti EFSA-felülvizsgálat is rámutat. EFSA Journal 2018;16(5):5263, 12. o., https://www.efsa.europa.eu/fr/efsajournal/pub/5263 (18) Az Európai Parlament és a Tanács 396/2005/EK rendelete (2005. február 23.) a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről, valamint a 91/414/EGK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 70., 2005.3.16., 1. o.). (19) Lásd a 396/2005/EK rendelet (8) preambulumbekezdését. (20) A Bizottság (EU) 2019/533 végrehajtási rendelete (2019. március 28.) a 2020., 2021. és 2022. évre vonatkozó, a növényi és állati eredetű élelmiszerekben, illetve azok felületén található növényvédőszer-maradékok határértékeinek való megfelelés biztosítására, valamint a fogyasztók ilyen növényvédőszer-maradékokból eredő expozíciójának értékelésére irányuló, többéves összehangolt uniós ellenőrzési programról (HL L 88., 2019.3.29., 28. o.). (21) Az áttekintést lásd itt: Rubio Infante, N. & Moreno-Fierros, L., ‘An overview of the safety and biological effects of Bacillus thuringiensis Cry toxins in mammals’, Journal of Applied Toxicology, 2016, 36(5): 630–648. o., http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/jat.3252/full (22) Kérelem: EFSA-GMO-DE-2010-86 (Bt11 × MIR162 × 1507 × GA21 kukorica és három alkombináció eredetüktől függetlenül). Kisebbségi vélemény, J.M. Wal, az EFSA GMO-testületének tagja, EFSA Journal 2018;16(7):5309, 34. o. https://efsa.onlinelibrary.wiley.com/doi/epdf/10.2903/j.efsa.2018.5309 (23) A 182/2011/EU rendelet 6. cikkének (3) bekezdése szerint ha nincs meg a tagállamok minősített többsége a fellebbviteli bizottságban, az Európai Bizottság az engedélyezést „folytathatja”, nem pedig „köteles folytatni”. (24) https://www.ohchr.org/EN/Issues/Environment/ToxicWastes/Pages/Pesticidesrighttofood.aspx (25) https://www.un.org/sustainabledevelopment/health/ (26) Az EFSA által a glufozinát hatóanyagú növényvédő szerekkel kapcsolatos kockázatok értékelésének szakértői vizsgálatából levont következtetés, az EFSA tudományos jelentése (2005., 27, 1-81, 3. o.). https://efsa.onlinelibrary.wiley.com/doi/pdf/10.2903/j.efsa.2005.27r (27) A Bizottság 2019. július 23-i közleménye „A világ erdőinek védelmére és helyreállítására irányuló uniós fellépés fokozásáról”, COM(2019)0352, 1. o. (28) Lásd ugyanott, 2. o. (29) Lásd a 15.2. célt: https://www.un.org/sustainabledevelopment/biodiversity/ (30) A Bizottság 2019. július 23-i közleménye „A világ erdőinek védelmére és helyreállítására irányuló uniós fellépés fokozásáról”, COM(2019)0352, 2. o. (31) International Service for the Acquisition of Agri-biotech Applications: Global status of commercialized biotech/GM crops in 2017: Biotech Crop Adoption Surges as Economic Benefits Accumulate in 22 Years (A kereskedelmi forgalomban lévő biotechnológiai/géntechnológiával módosított növények 2017. évi globális helyzete: A biotechnológiai növények alkalmazásának megerősödése a gazdasági előnyök elmúlt 22 év alatti gyarapodása mellett), ISAAA Brief No. 53 (2017), 16. és 21. oldal, http://www.isaaa.org/resources/publications/briefs/53/download/isaaa-brief-53-2017.pdf (32) Két adatbázis (a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok közösségi nyilvántartása (https://webgate.ec.europa.eu/dyna/gm_register/index_en.cfm) és az ISAAA géntechnológiával módosított termékek jóváhagyási adatbázisa (http://www.isaaa.org/gmapprovaldatabase/)) 2020. októberi keresztellenőrzésével kiszámítható, hogy hány géntechnológiával módosított, Brazíliában és Argentínában termesztett szójabab Unióba történő behozatala engedélyezett. Brazília vonatkozásában: a termesztésre engedélyezett 17 géntechnológiával módosított szójababból jelenleg 12 behozatala engedélyezett az Unióba, 3 géntechnológiával módosított szójabab behozatalának engedélyezése pedig még függőben van. Argentína vonatkozásában: a termesztésre engedélyezett összesen 15 géntechnológiával módosított szójababból 10 esetében jelenleg engedélyezett az Unióba történő behozatal, 3 esetében pedig még függőben van a behozatal engedélyezése. (33) https://www.isaaa.org/gmapprovaldatabase/event/default.asp?EventID=438&Event=MON87751%20x%20MON87701%20x%20MON87708%20x%20MON89788 (34) A Bizottság 2013 – 063. sz. technikai jelentése: The impact of EU consumption on deforestation: Comprehensive analysis of the impact of EU consumption on deforestation (Az EU fogyasztásának hatása az erdőirtásra: Átfogó elemzés az uniós fogyasztás erdőirtásra gyakorolt hatásáról), az Európai Bizottság – Környezetvédelmi Főigazgatóság által finanszírozott, a VITO, IIASA, HIVA és IUCN NL által készített tanulmány, http://ec.europa.eu/environment/forests/pdf/1.%20Report%20analysis%20of%20impact.pdf, 23–24. o.: 1990 és 2008 között az Unió 90 000 km2-nyi erdő kiirtását képviselő növényi és állati terméket importált. Ebből 74 000 km2 (82%) a növényi termékekhez volt köthető, amelyek közül az olajnövények képviselték a legnagyobb részarányt (52 000 km2). A szójabab és a szójapogácsa volt felelős ennek 82%-áért (42 600 km2), amely a teljes uniós importtal összefüggő erdőirtás 47%-ának felelt meg. (35) Escobar, N., Tizado, E. J., zu Ermgassen, E. K., Löfgren, P., Börner, J., & Godar, J., Spatially-explicit footprints of agricultural commodities: Mapping carbon emissions embodied in Brazil’s soy exports (A mezőgazdasági áruk lábnyoma térben kifejezve: Brazília szójaexportja szénkibocsátásának feltérképezése), Global Environmental Change, Volume 62, 2020. május, 102067, https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0959378019308623 (36) Rajão, R., Soares-Filho, B., Nunes, F., Börner, J., Machado, L., Assis, D., Oliveira, A., Pinto, L., Ribeiro, V., Rausch, L., Gibbs, H., Figueira, D., ‘The rotten apples of Brazil’s agribusiness’ (Brazília agráriparának rothadt gyümölcsei), Science, 2020. július 17., Volume 369, Issue 6501, 246–248. o., https://science.sciencemag.org/content/369/6501/246. (37) A világ erdőinek védelmére és helyreállítására irányuló uniós fellépés fokozása című uniós közlemény, https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:52019DC0352&from=EN (38) A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia: Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!”, 2020. május, https://eur-lex.europa.eu/resource.html?uri=cellar:a3c806a6-9ab3-11ea-9d2d-01aa75ed71a1.0001.02/DOC_1&format=PDF (39) Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.). (40) https://tillymetz.lu/wp-content/uploads/2020/09/Co-signed-letter-MEP-Metz.pdf (41) MON 87708 × MON 89788 × A5547-127. https://webgate.ec.europa.eu/dyna/gm_register/gm_register_auth.cfm?pr_id=100 (42) Ugyanott.

Az Európai Parlament 2020. december 17-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított MON 87427 × MON 89034 × MIR162 × MON 87411 kukoricát, valamint a MON 87427, MON 89034, MIR162 és MON 87411 egyszeres genetikai eseményekből kettőt vagy hármat ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (D069146/02 – 2020/2892(RSP))

P9_TA(2020)0366 B9-0413/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a géntechnológiával módosított MON 87427 × MON 89034 × MIR162 × MON 87411 kukoricát, valamint a MON 87427, MON 89034, MIR162 és MON 87411 egyszeres genetikai eseményekből kettőt vagy hármat ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetére (D069146/02),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 7. cikke (3) bekezdésére és 19. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2020. október 26-i szavazására, ahol nem nyilvánítottak véleményt,

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 11. és 13. cikkére(2),

–  tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által 2019. szeptember 26-án elfogadott és 2019. november 7-én közzétett véleményre(3),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k) engedélyezését kifogásoló korábbi állásfoglalásaira(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 112. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

A.  mivel 2017. május 24-én a Monsanto Europe N.V. az egyesült államokbeli Monsanto vállalat nevében az 1829/2003/EK rendelet 5. és 17. cikkével összhangban kérelmet nyújtott be Hollandia illetékes nemzeti hatóságához a géntechnológiával módosított MON 87427 × MON 89034 × MIR162 × MON 87411 kukoricát (a továbbiakban: több transzgént tartalmazó, géntechnológiával módosított kukorica) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított élelmiszerek, élelmiszer-összetevők és takarmányok forgalomba hozatalára vonatkozóan; mivel a kérelem a több transzgént tartalmazó, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó vagy abból álló olyan termékek forgalomba hozatalára is kiterjedt, amelyeket – a termesztés kivételével – nem élelmezési vagy takarmányozási felhasználásra szánnak;

B.  mivel a kérelem emellett kiterjedt a több transzgént tartalmazó, géntechnológiával módosított kukoricát alkotó, említett egyszeres genetikai események tíz alkombinációját tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalára is;

C.  mivel a több transzgént tartalmazó, géntechnológiával módosított kukorica négy alkombinációját már engedélyezték; mivel a bizottsági végrehajtási határozat tervezete kiterjed a fennmaradó hat alkombinációra;

D.  mivel a több transzgént tartalmazó, géntechnológiával módosított kukorica a kukoricát érintő géntechnológiában alkalmazott négy genetikai esemény (MON 87427, MON 89034, MIR162 és NK603) keresztezéséből származik, toleranciát biztosít a glifozáttartalmú gyomirtó szerekkel szemben, és négy „Bt-fehérjeként” is ismert rovarölő fehérjét (Cry1A.105, Cry2Ab2, Vip3Aa20 és Cry3Bb1) állít elő, amelyek a lepkék (lepidoptera) és bogarak (coleoptera) rendjébe tartozó bizonyos rovarokra mérgezők(5);

E.  mivel a négy egyszeres genetikai esemény és a több transzgént tartalmazó, géntechnológiával módosított kukorica már engedélyezett négy alkombinációjának korábbi értékeléseit használták fel a négy transzgént tartalmazó, géntechnológiával módosított kukorica és a fennmaradó hat alkombináció értékelésének alapjául;

F.  mivel a szóban forgó kérelemről az EFSA 2019. szeptember 26-án kedvező véleményt fogadott el, amelyet 2019. november 7-én közzétettek;

G.  mivel az 1829/2003/EK rendelet egyfelől rögzíti, hogy a géntechnológiával módosított élelmiszerek vagy takarmányok nem gyakorolhatnak kedvezőtlen hatást az emberek és állatok egészségére vagy a környezetre, másfelől pedig előírja a Bizottság számára, hogy határozatainak megszövegezése során vegye figyelembe az uniós jog minden vonatkozó rendelkezését és a vizsgált üggyel kapcsolatos egyéb indokolt tényezőket;

A tagállamok aggályai és az alkombinációkra vonatkozó kísérleti adatok hiánya

H.  mivel a tagállamok a három hónapos konzultációs időszak alatt számos kritikus észrevételt nyújtottak be az EFSA-nak(6); mivel e kritikus észrevételek között szerepelnek arra vonatkozó aggályok, hogy nem készült elemzés a több transzgént tartalmazó, géntechnológiával módosított kukoricán található glifozátmaradványokkal vagy glifozátmetabolitokkal kapcsolatban, hogy nem vizsgálták a Bt-fehérjék és a gyomirtószer-maradékanyagok lehetséges szinergikus vagy antagonisztikus hatásait, hogy a géntechnológiával módosított kukorica és az abból származó élelmiszerek és takarmányok biztonságosságával kapcsolatos kérdések továbbra is megválaszolatlanok, hogy az élelmiszer vagy takarmány hosszú távú reprodukciós vagy a fejlődésre gyakorolt hatásait nem értékelték, valamint hogy a több transzgént tartalmazó, géntechnológiával módosított kukorica biztonságosságát a hiányzó információk miatt nem lehet teljes mértékben értékelni;

I.  mivel egy független tudományos elemzés megállapította többek között, hogy a több transzgént tartalmazó, géntechnológiával módosított kukorica biztonságosságát illetően nem lehet végleges következtetést levonni, hogy a toxikológiai értékelés és a környezeti kockázatértékelés elfogadhatatlan, és hogy a kockázatértékelés nem felel meg az immunrendszert érintő kockázatok értékelésére vonatkozó követelményeknek(7);

J.  mivel a kérelem benyújtója nem bocsátott rendelkezésre kísérleti adatokat a több transzgént tartalmazó, géntechnológiával módosított kukorica jelenleg még nem engedélyezett hat alkombinációjára vonatkozóan(8);

A gyomirtószer-maradványok és bomlástermékek értékelésének hiánya

K.  mivel számos tanulmány kimutatta, hogy a gyomirtó szereknek ellenálló, géntechnológiával módosított haszonnövények alkalmazása következtében nagyobb arányban használnak „kiegészítő” gyomirtó szereket, nagyrészt a gyomirtó szereknek ellenálló gyomok megjelenése miatt(9); mivel következésképpen számítani kell arra, hogy a több transzgént tartalmazó, géntechnológiával módosított kukorica nagyobb mértékben és ismétlődően lesz kitéve glifozátnak, és hogy ezért a termésben nagyobb mennyiségű maradékanyag lehet jelen; mivel a több transzgént tartalmazó, géntechnológiával módosított kukorica három glifozáttal szemben ellenálló fehérjét expresszál, ami miatt még jobban tűri a nagyobb adagokat és az ismételt permetezést;

L.  mivel továbbra is vannak nyitott kérdések a glifozát rákkeltő hatásával kapcsolatban; mivel az EFSA 2015 novemberében arra a következtetésre jutott, hogy nem valószínű, hogy a glifozát rákkeltő hatású, az Európai Vegyianyag-ügynökség 2017 márciusában pedig azt a következtetést vonta le, hogy a veszélyes/rákkeltő anyagként történő besorolása nem indokolt; mivel ezzel szemben a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség – az Egészségügyi Világszervezet rákbetegségekre szakosodott ügynöksége – 2015-ben a glifozátot az emberre valószínűleg rákkeltő hatást gyakorló anyagként sorolta be;

M.  mivel az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testülete (az EFSA GMO-testülete) 2019. szeptember 26-i tudományos szakvéleményében megállapítja, hogy „az EFSA peszticidekkel foglalkozó osztálya megvizsgálta a gyomirtó szereknek a kérelem szempontjából releváns, gyomirtó szernek ellenálló kukoricanövényeken lévő maradványainak értékelését”(10); mivel azonban az EFSA peszticidekkel foglalkozó osztályának egyik véleménye szerint az EPSPS-módosításokkal(11) rendelkező, géntechnológiával módosított kukoricán lévő glifozátmaradványokra vonatkozó adatok nem elegendőek a maradékanyag-határértékek és a kockázatértékelési értékek megállapításához(12);

N.  mivel ugyancsak az EFSA peszticidekkel foglalkozó osztálya szerint hiányoznak azok a toxikológiai adatok, amelyek lehetővé tennék, hogy fogyasztói kockázatértékelést végezzenek a glifozát számos, a géntechnológiával módosított, glifozáttűrő növények esetében releváns bomlásterméke tekintetében(13);

O.  mivel a géntechnológiával módosított növényeken talált gyomirtószer-maradékanyagoknak és gyomirtószer-bomlástermékeknek, valamint ezek Bt-fehérjékkel való lehetséges kölcsönhatásának az értékelése kívül esik az az EFSA GMO-testülete hatáskörén, és ezért nem végzik el a GMO-kra vonatkozó engedélyezési eljárás részeként; mivel ez problémákat vet fel, tekintettel arra, hogy a kiegészítő gyomirtó szerek érintett, géntechnológiával módosított növény általi lebontásának módját és a bomlástermékek (metabolitok) összetételét és ily módon toxicitását maga a genetikai módosítás határozhatja meg(14);

Bt-fehérjék

P.  mivel számos vizsgálat azt mutatja, hogy olyan mellékhatások figyelhetők meg, amelyek a Bt-fehérjéknek való expozíció következtében befolyásolhatják az immunrendszert, és hogy egyes Bt-fehérjék adjuváns tulajdonságokkal rendelkezhetnek(15), ami azt jelenti, hogy növelhetik azon egyéb fehérjék allergén jellegét, amelyekkel kapcsolatba kerülnek;

Q.  mivel az EFSA GMO-testületének egy tagja által kiadott kisebbségi vélemény egy másik, több transzgént tartalmazó, géntechnológiával módosított kukorica és alkombinációi értékelési eljárása során azt állapította meg, hogy bár egyetlen olyan kérelem esetében sem azonosítottak nem kívánt hatásokat, amelyben Bt-fehérjék expresszálására került sor, azokat „a géntechnológiával módosított növények biztonsági értékelésére jelenleg javasolt és az EFSA-ban végzett toxikológiai vizsgálatok [...] nem állapíthatták meg, mivel e vizsgálatok nem tartalmazzák az e célra szolgáló megfelelő teszteket(16)”;

R.  mivel nem vonható le az a következtetés, hogy a több transzgént tartalmazó, géntechnológiával módosított kukorica vagy alkombinációinak fogyasztása biztonságos az emberi és állati egészségre nézve;

Antidemokratikus döntéshozatal

S.  mivel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2020. október 26-i szavazása során nem nyilvánítottak véleményt, ami azt jelenti, hogy az engedélyezést nem támogatta a tagállamok minősített többsége;

T.  mivel a Bizottság elismeri, hogy problematikus az a tény, hogy a GMO-k engedélyezéséről szóló határozatokat a Bizottság továbbra is a tagállamok minősített többségének támogatása nélkül fogadja el, ami a termékengedélyezés területének egészét tekintve kivételesnek számít, de a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok engedélyezéséről szóló döntések meghozatala esetében normává vált;

U.  mivel a Parlament a 8. parlamenti ciklusban összesen 36 olyan állásfoglalást fogadott el, amelyben kifogásolta az élelmiszernek és takarmánynak szánt GMO-k forgalomba hozatalát (33 állásfoglalás), valamint a GMO-k Unión belüli termesztését (három állásfoglalás); mivel a Parlament a 9. parlamenti ciklusban eddig tizenegy kifogást fogadott el; mivel a tagállamok minősített többsége nem támogatta egyik említett GMO engedélyezését sem; mivel a Bizottság – annak ellenére, hogy elismeri a demokratikus hiányosságokat, a tagállamok támogatásának hiányát és a Parlament kifogásait – továbbra is folytatja a géntechnológiával módosított szervezetek engedélyezését;

V.  mivel az 182/2011/EU rendelet értelmében a Bizottság dönthet úgy, hogy nem engedélyezi a GMO-t, ha a fellebbviteli bizottságban nincs meg a tagállamok minősített többsége(17); mivel e tekintetben nincs szükség jogszabály-módosításra;

1.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete túllépi az 1829/2003/EK rendeletben meghatározott végrehajtási hatásköröket;

2.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete nem felel meg az uniós jognak, mivel nem egyeztethető össze az 1829/2003/EK rendelet célkitűzésével, azaz a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(18) meghatározott általános alapelvekkel összhangban azzal, hogy a belső piac hatékony működésének biztosítása mellett alapul szolgáljon az emberi élet és egészség, az állatok egészsége és az állatjólét, a környezet és a géntechnológiával módosított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó fogyasztói érdekek magas szintű védelméhez;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási határozata tervezetét;

4.  üdvözli, hogy a Bizottság végül a képviselőknek címzett 2020. szeptember 11-i levelében elismerte, hogy a GMO-kra vonatkozó engedélyezési határozatoknál figyelembe kell venni a fenntarthatóságot(19); ugyanakkor mély csalódottságának ad hangot amiatt, hogy 2020. szeptember 28-án a Bizottság egy másik, géntechnológiával módosított szójabab behozatalát engedélyezte(20) annak ellenére, hogy a Parlament ellenezte és a tagállamok többsége ellene szavazott;

5.  felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető legsürgősebben tegyen előrelépést a fenntarthatósági kritériumok kidolgozása terén, a Parlament teljes körű bevonásával; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson tájékoztatást e folyamat végrehajtásának módjáról és időkeretéről;

6.  ismételten sürgeti a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az Unió nemzetközi megállapodások – például a Párizsi Megállapodás, a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény és az ENSZ fenntartható fejlődési céljai – szerinti kötelezettségeit;

7.  megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy a 182/2011/EU rendelet 6. cikkének (3) bekezdésével összhangban ne engedélyezze többé a GMO-kat sem termesztés, sem élelmiszerként vagy takarmányként történő felhasználás céljára, amennyiben a tagállamok a fellebbviteli bizottságban nem nyilvánítanak véleményt;

8.  ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy ne adjon ki gyomirtó szernek ellenálló, géntechnológiával módosított növényekre vonatkozó engedélyt mindaddig, amíg nem kerül sor a maradékanyagokkal kapcsolatos egészségügyi kockázatok átfogó egyedi kivizsgálására, aminek teljes körű értékelést kell magában foglalnia a géntechnológiával módosított növények kiegészítő gyomirtó szerekkel történő permetezéséből visszamaradó maradékanyagok jelenlétére vonatkozóan, valamint értékelést a gyomirtó szerek bomlástermékei jelenlétére és bármely kombinált hatására vonatkozóan, ideértve magával a géntechnológiával módosított növénnyel való kölcsönhatásaikat is;

9.  újból felszólítja a Bizottságot, hogy a többszörös genetikai események alkombinációit csak abban az esetben engedélyezze, ha azokat a kérelmező által benyújtott összes adat alapján az EFSA alaposan megvizsgálta;

10.  különösen úgy véli, hogy olyan változatok jóváhagyása, amelyek kapcsán nem szolgáltattak a biztonságosságra vonatkozó adatokat, amelyeket nem vizsgáltak, vagy esetleg még létre sem hoztak, ellentétes az általános élelmiszerjog elveivel, amint azt a 178/2002/EK rendelet megállapítja;

11.  ismételten felszólítja az EFSA-t, hogy fejlesszen ki és szisztematikusan alkalmazzon további olyan módszereket, amelyek lehetővé teszik a többszörös genetikai események nem kívánt hatásainak azonosítását, például a Bt-fehérjék adjuváns tulajdonságaival kapcsolatban;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 268., 2003.10.18., 1. o. (2) HL L 55., 2011.2.28., 13. o. (3) Az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testületének tudományos szakvéleménye a géntechnológiával módosított MON 87427 × MON 89034 × MIR162 × MON 87411 kukorica és alkombinációi élelmiszerként és takarmányként való felhasználás céljából történő, az 1829/2003/EK rendelet szerinti értékeléséről (EFSA-GMO-NL-2017-144. sz. kérelem), EFSA Journal, 2019., 17(11):5848., https://doi.org/10.2903/j.efsa.2019.5734 (4) ––––––––––– A 8. parlamenti ciklusban a Parlament 36 olyan állásfoglalást fogadott el, amelyben kifogást emelt a GMO-k engedélyezésével szemben. Emellett a 9. parlamenti ciklus során a következő további állásfoglalásokat fogadta el:Az Európai Parlament 2019. október 10-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított MZHG0JG (SYN-ØØØJG-2) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0028).Az Európai Parlament 2019. október 10-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított A2704-12 (ACS-GMØØ5-3) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0029).Az Európai Parlament 2019. október 10-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított MON 89034 × 1507 × MON 88017 × 59122 × DAS-40278-9 kukoricát, valamint a MON 89034, 1507, MON 88017, 59122 és DAS-40278-9 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat vagy négyet ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0030).Az Európai Parlament 2019. november 14-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított LLCotton25 (ACS-GHØØ1-3) gyapotot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0054).Az Európai Parlament 2019. november 14-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított MON 89788 (MON-89788-1) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0055).Az Európai Parlament 2019. november 14-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított MON 89034 × 1507 × NK603 × DAS-40278-9 kukoricát, valamint a MON 89034 × NK603 × DAS-40278-9, 1507 × NK603 × DAS-40278-9 és NK603 × DAS-40278-9 alkombinációt tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0056).Az Európai Parlament 2019. november 14-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított Bt11 × MIR162 × MIR604 × 1507 × 5307 × GA21 kukoricát, valamint a Bt11, MIR162, MIR604, 1507, 5307 és GA21 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat, négyet vagy ötöt ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0057).Az Európai Parlament 2020. május 14-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított MON 87708 × MON 89788 × A5547-127 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0069).Az Európai Parlament 2020. november 11-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított MON 87427 × MON 89034 × MIR162 × NK603 kukoricát, valamint a MON 87427, MON 89034, MIR162 és NK603 egyszeres genetikai eseményekből kettőt vagy hármat ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről és az (EU) 2018/1111 bizottsági végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0291).Az Európai Parlament 2020. november 11-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított SYHT0H2 (SYN-ØØØH2-5) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0292).Az Európai Parlament 2020. november 11-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított MON 87427 × MON 87460 × MON 89034 × MIR162 × NK603 kukoricát, valamint a MON 87427, MON 87460, MON 89034, MIR162 és NK603 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat vagy négyet ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0293). (5) Az EFSA véleménye, 11. o. (6) Tagállami észrevételek: http://registerofquestions.efsa.europa.eu/roqFrontend/questionLoader?question=EFSA-Q-2017-00442 (7) A Testbiotech véleménye a géntechnológiával módosított MON 87427 × MON 89034 × MIR162 × MON 87411 kukorica és alkombinációi élelmiszerként és takarmányként való felhasználás céljából történő, az 1829/2003/EK rendelet szerinti, EFSA általi értékeléséről (a Bayer/Monsanto 2019. decemberi EFSA-GMO-NL-2017-144. sz. kérelme), https://www.testbiotech.org/sites/default/files/Testbiotech_Comment_MON87427%20x%20MON89034%20x%20MIR%20162%20x%20MON87411.pdf (8) Az EFSA véleménye, 26. o. (9) Lásd például Bonny, S., ’Genetical Modified Herbicide-Tolerant Crops, Weeds és Herbicides: Overview and Impact’, Environmental Management, 2016. január, 57(1), 31–48. o., https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/26296738, Benbrook, C. M., ’Impacts of genetically engineeringed crops on pesticide use in the U.S. – the first sixteen years’, Environmental Sciences Europe 24, 24 (2012) https://enveurope.springeropen.com/articles/10.1186/2190-4715-24-24, valamint Schütte, G., Eckerstorfer, M., Rastelli, V. et al.,’Herbicide resistance and biodiversity: agronomic and environmental aspects of genetically modified herbicide-resistant plants’, Environmental Sciences Europe 29, 5 (2017), https://link.springer.com/article/10.1186/s12302-016-0100-y (10) Az EFSA véleménye, 8. o. (11) A több transzgént tartalmazó, géntechnológiával módosított kukorica EPSPS-módosítást tartalmaz. (12) A glifozátra vonatkozó hatályos maradékanyag-határértékekről szóló, a 396/2005/EK rendelet 12. cikke szerinti EFSA-felülvizsgálat – a kihagyott adatok figyelembevételével felülvizsgált változat, EFSA Journal 2019;17(10):5862, 4. o., https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/5862 (13) A glifozát hatóanyagnál felmerülő kockázatok felméréséről szóló, peszticideket vizsgáló szakértői értékelésből levont EFSA-következtetés, EFSA Journal 2015; 13(11):4302, 3. o., https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/4302 (14) A glifozát esetében csakugyan ez a helyzet áll fenn, ahogyan arra a glifozátra vonatkozó hatályos maradékanyag-határértékekről szóló, a 396/2005/EK rendelet 12. cikke szerinti EFSA-felülvizsgálat is rámutat. EFSA Journal 2018;16(5):5263, 12. o., https://www.efsa.europa.eu/fr/efsajournal/pub/5263 (15) Az áttekintést lásd itt: Rubio Infante, N. & Moreno-Fierros, L., ‘An overview of the safety and biological effects of Bacillus thuringiensis Cry toxins in mammals’, Journal of Applied Toxicology, 2016, 36(5): 630-648. o., http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/jat.3252/full (16) Kérelem: EFSA-GMO-DE-2010-86 (Bt11 × MIR162 × 1507 × GA21 kukorica és három alkombináció eredetüktől függetlenül). Kisebbségi vélemény, J.M. Wal, az EFSA GMO-testületének tagja, EFSA Journal 2018;16(7):5309, 34. o. https://efsa.onlinelibrary.wiley.com/doi/epdf/10.2903/j.efsa.2018.5309 (17) A 182/2011/EU rendelet 6. cikkének (3) bekezdése szerint ha nincs meg a tagállamok minősített többsége a fellebbviteli bizottságban, az Európai Bizottság az engedélyezést „folytathatja”, nem pedig „köteles folytatni”. (18) Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.). (19) https://tillymetz.lu/wp-content/uploads/2020/09/Co-signed-letter-MEP-Metz.pdf (20) MON 87708 × MON 89788 × A5547-127, https://webgate.ec.europa.eu/dyna/gm_register/gm_register_auth.cfm?pr_id=100

Az Európai Parlament 2020. december 17-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított MIR604 (SYN-IR6Ø4-5) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (D069147/02 – 2020/2893(RSP))

P9_TA(2020)0367 B9-0414/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a géntechnológiával módosított MIR604 (SYN-IR6Ø4-5) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetére (D069147/02),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 11. cikke (3) bekezdésére és 23. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2020. október 26-i szavazására, ahol nem nyilvánítottak véleményt,

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 11. és 13. cikkére(2),

–  tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által 2009. július 2-án elfogadott és 2009. július 21-én közzétett véleményre(3),

–  tekintettel az EFSA által 2019. szeptember 25-én elfogadott és 2019. november 7-én közzétett véleményre(4),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k) engedélyezését kifogásoló korábbi állásfoglalásaira(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 112. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

A.  mivel a 2009/866/EK bizottsági határozat(6) engedélyezte a géntechnológiával módosított MIR604 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított élelmiszerek és takarmányok forgalomba hozatalát; mivel az engedély hatálya a géntechnológiával módosított MIR604 kukoricát tartalmazó vagy abból álló olyan termékek forgalomba hozatalára is kiterjed, amelyeket – a termesztés kivételével – nem élelmezési vagy takarmányozási felhasználásra szánnak;

B.  mivel 2018. július 26-án az engedély jogosultja, a Syngenta Crop Protection NV/SA – a Syngenta Crop Protection AG nevében – az 1829/2003/EK rendelet 11. és 23. cikkével összhangban kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz a szóban forgó engedély megújítása céljából;

C.  mivel az engedélyre irányuló eredeti kérelemről az EFSA 2009. július 2-án kedvező véleményt fogadott el, amelyet 2009. július 21-én közzétettek;

D.  mivel a megújításra irányuló kérelemről az EFSA 2019. szeptember 25-én kedvező véleményt fogadott el, amelyet 2019. november 7-én közzétettek;

E.  mivel a géntechnológiával módosított MIR604 kukorica lehetséges felhasználási területei közé tartozik az állati takarmányok és élelmiszerek – például keményítők, szirupok és olajok – előállítása(7);

F.  mivel a géntechnológiával módosított MIR604 kukoricát úgy alakították ki, hogy mCry3A szintetikus rovarölő fehérjét (más néven Bt-toxint) állítson elő, amely (a természetes baktériumokhoz képest, amelyekből származik) fokozott toxicitással rendelkezik az amerikai kukoricabogárral és a kukorica egyéb, a Coleoptera rendbe tartozó kártevőivel – például a Diabrotica longicornis-szal  – szemben; mivel a géntechnológiával módosított MIR604 kukoricát emellett az Escherichia coli-ból (E. coli) származó foszfomannóz-izomeráz (PMI) génnel fejlesztették ki, amely szelektálható markergénként PMI-enzimet kódol;

G.  mivel a két génszerkezet kombinációja egymásra halmozódásból származott, de az 503/2013/EU bizottsági végrehajtási rendeletet(8) megsértve nem értékelték az egyetlen szülői növényeket;

H.  mivel az 1829/2003/EK rendelet egyfelől rögzíti, hogy a géntechnológiával módosított élelmiszerek vagy takarmányok nem gyakorolhatnak kedvezőtlen hatást az emberi egészségre, az állati egészségre vagy a környezetre, másfelől pedig előírja a Bizottság számára, hogy határozatainak megszövegezése során vegye figyelembe az uniós jog minden vonatkozó rendelkezését és a vizsgált üggyel kapcsolatos egyéb jogszerű tényezőket;

A tagállamok EFSA-véleményekkel kapcsolatos aggályai

I.  mivel az eredeti engedélyezési kérelemmel kapcsolatos konzultációs időszak alatt a tagállamok számos kritikai észrevételt(9) nyújtottak be az EFSA véleménytervezetéhez; mivel e kritikai észrevételek között olyan aggályok szerepelnek, miszerint nem zárható ki az allergénhatású aktivitásnak a genetikailag módosított MIR604 kukoricából készült élelmiszerben és takarmányban jelen lévő mCry3A-fehérje miatti fokozódása, a terepvizsgálatokból származó adatok nem tekinthetők elegendőnek a forgalomba hozatalhoz, a toxikológiai vizsgálatok során – az EFSA ajánlása ellenére – nem követték az OECD vizsgálati útmutatóját, a toxikológiai biztonság igazolását célzó, a genetikailag módosított egész MIR604 kukoricanövénnyel a patkányokra és baromfi-takarmányozásra vonatkozóan végzett vizsgálat során pedig nem alkalmaztak toxikológiai végpontokat;

J.  mivel a megújítás iránti kérelemmel kapcsolatos konzultációs időszak alatt a tagállamok ismét számos kritikai észrevételt(10) nyújtottak be az EFSA véleménytervezetéhez; mivel e kritikai észrevételek között olyan aggályok szerepelnek, miszerint a kérelmező által alkalmazott felügyeleti megközelítés nem áll teljes mértékben összhangban a 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(11) VII. mellékletében foglalt követelményekkel és az EFSA ajánlásaival, nem bizonyított az az állítás, hogy a géntechnológiával módosított MIR604 kukorica ugyanolyan biztonságos, mint a hagyományos kukorica, a várt ártalmas hatások esetére javasolt általános megfigyelés nem kellően kidolgozott, továbbá hogy az Unió megerősítette a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezményt, amely egyértelművé teszi, hogy a biológiai sokféleség tekintetében az exportáló és az importáló országokra egyaránt vonatkoznak nemzetközi kötelezettségek;

Érvénytelen toxicitási vizsgálatok

K.  mivel az emésztőfolyadékokban az akut toxicitásra és a lebomlásra vonatkozó vizsgálatokhoz rekombináns E. coli törzsben termelt mCry3A- és PMI-fehérjéket használtak; mivel az E. coli baktériumokban termelt mCry3A-fehérje és PMI-fehérje különbözik a géntechnológiával módosított növények termelte fehérjéktől(12), ami kétségeket vet fel e toxicitási vizsgálatok érvényességét illetően; mivel ezt több tagállam is aggályosnak tartotta(13);

L.  mivel általában véve csekély jelentőség tulajdonítható az izolált fehérjékkel végzett toxikológiai vizsgálatoknak, tekintve, hogy azok a fehérje és maga a növény együttes hatását nem veszik figyelembe;

M.  mivel például egyes növények, köztük a kukorica, természetes módon termelnek proteinázgátlókat (PI), amelyek bizonyítottan lassítják a Bt-toxinok lebomlását; mivel ez az izolált toxinhoz képest a Bt-toxin sokkal nagyobb toxicitását eredményezi, ha azt a növényi szövettel együtt fogyasztják el; mivel a Monsanto tudósai által 1990-ben készített tanulmány kimutatta, hogy még a rendkívül alacsony mennyiségű PI jelenléte is akár 20-szorosára fokozta a Bt-toxinok rovarirtó aktivitását(14); mivel ezt a kölcsönhatást az EFSA soha nem értékelte és nem is említette a géntechnológiával módosított Bt-növényekre vonatkozó kockázatértékeléseiben;

N.  mivel bebizonyosodott, hogy a Bt-fehérjék toxicitását fokozó tényezők is hatással lehetnek azok szelektivitására(15): ha fokozzuk a Bt-toxin célzott szervezetekre vonatkozó hatékonyságát, akkor annak szelektivitása is csökkenhet, és a nem célzott szervezetek szélesebb köre válhat fogékonnyá; mivel, bár eddig nem végeztek szisztematikus kutatást, számos tanulmány utal a PI- és a Bt-toxinok kombinációjának a nem célzott rovarokra gyakorolt hatásaira(16);

O.  mivel a géntechnológiával módosított növényekben a PI- és Bt-toxinok közötti kölcsönhatásból eredő, az emberre és az emlősökre gyakorolt nagyobb toxicitás kockázata nem ismert;

A Bt adjuvanticitásának kérdései

P.  mivel számos vizsgálat azt mutatja, hogy olyan mellékhatások figyelhetők meg, amelyek a Bt-fehérjéknek való expozíció következtében befolyásolhatják az immunrendszert, és hogy egyes Bt-fehérjék adjuváns tulajdonságokkal rendelkezhetnek(17), ami azt jelenti, hogy növelhetik azon egyéb fehérjék allergén jellegét, amelyekkel kapcsolatba kerülnek;

Q.  mivel bár az EFSA elismeri, hogy a Cry1Ac(18) bizonyítottan adjuvánsként működik, arra a következtetésre jut, hogy mivel a kukorica általánosságban nem allergén élelmiszer, a Cry-fehérjék – nagy adagban történt, gasztrális vagy intranazális adagolást követően megfigyelt – adjuváns hatása az allergén hatást illetően valószínűsíthetően nem ad aggodalomra okot(19); mivel az EFSA ugyanakkor figyelmen kívül hagyja, hogy a kukorica PI-t termel(20), és abból a feltételezésből kell kiindulni, hogy a Bt-fehérjék sokkal lassabban bomlanak le, ha azok a növényi anyaggal együtt, nem pedig izolált formában kerülnek elfogyasztásra; mivel ez a különbség az adjuvanticitását is növelheti, és érvénytelenné teszi az izolált fehérjék felhasználásával végzett vizsgálatokat; mivel nem végeztek empirikus kutatásokat a géntechnológiával módosított növény által termelt Bt-toxin tényleges immunogenitásának vizsgálatára; mivel az emésztőfolyadékokban való lebomlást izolált Bt-fehérjékkel vizsgálták;

Bt-növények: a nem célszervezetekre gyakorolt hatások és fokozott rezisztencia

R.  mivel a rovarölő szerek használatától eltérően – amikor az expozíció a permetezéskor és azt követően korlátozott ideig áll fenn – a Bt-növények használata a célszervezetek és a nem célszervezetek Bt-toxinokkal szembeni folyamatos expozíciójához vezet; mivel az mCry3A-fehérjék a pollen kivételével a géntechnológiával módosított MIR604 kukorica valamennyi részében megtalálhatók(21);

S.  mivel a géntechnológiával módosított MIR604 kukorica által expresszált mCry3A-gént módosították a célrovarokra kifejtett toxicitás növelése érdekében(22), ugyanakkor a nem célszervezetekre gyakorolt hatásokat a kockázatértékelés során nem vizsgálták; mivel egy tagállam megjegyzi, hogy mivel „a natív Cry3A toxin hatást fejt ki a Chrysomelidae családba tartozó fajokra(23), a kockázatértékelésnek ki kell terjednie minimálisan a Chrysomelidae családba tartozó, nem célzott fajokra kifejtett káros hatásokra”, továbbá „[m]ivel a MIR604 kukorica behozatala, szállítása és feldolgozása a MIR604 kukorica véletlen előfordulását vagy környezetbe jutását eredményezheti, figyelembe kell venni a géntechnológiával módosított kukoricának a nem célszervezetekre gyakorolt lehetséges káros hatásait”(24);

T.  mivel az a feltételezés, hogy a Bt-toxinok egyetlen célspecifikus hatásmódot mutatnak, többé nem tekinthető helytállónak, és a nem célszervezetekre gyakorolt hatásokat nem lehet kizárni(25); mivel a jelentések szerint egyre több nem célszervezetet érnek hatások különféle formában; mivel egy közelmúltban készült áttekintés 39 olyan lektorált publikációt említ, amelyek a Bt-toxinok számos „tartományon kívüli” fajra gyakorolt jelentős káros hatásáról számolnak be(26);

U.  mivel a kombinált hatások, például a PI-vel való kombináció jelentősen hozzájárulhat a Bt-toxinok toxicitásához; mivel a szelektivitás kérdése különösen fontos az olyan szintetikus Bt-toxinok esetében, mint az mCry3A, amelyek nagyobb toxicitással párosulva alacsonyabb szelektivitást mutathatnak; mivel az EFSA továbbra is úgy véli, hogy a Bt-toxinok a nem célszervezeteknek csak szűk körét érintik, figyelmen kívül hagyva a kombinált hatásokat; mivel a nem célszervezetek szélesebb köre lehet kitéve a Bt-toxinoknak kiszóródás, a hulladékok és a trágya révén;

V.  mivel a kockázatértékelés nem vette figyelembe a célkártevők mCry3A-fehérjével szembeni rezisztenciájának kialakulását, amelynek lehetséges következménye a környezet szempontjából kevésbé biztonságos növényvédő szerek használata vagy a géntechnológiával módosított növényekre történő gyakoribb és magasabb dózisban történő kijuttatás a művelés szerinti országban; mivel az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége azt javasolja, hogy a következő három-öt évben fokozatosan szüntessék meg a Bt-kukorica számos jelenlegi hibridjét, valamint egyes Bt-gyapotfajtákat az ilyen növényekkel szembeni rovarrezisztencia növekedése miatt(27);

W.  mivel bár voltak arra vonatkozó állítások, hogy a Bt-növények használata a rovarölő szerek használatának csökkenéséhez vezet, egy, az Egyesült Államokban nemrégiben közzétett tanulmány(28) megállapítja, hogy „a Bt-növények rovarölőszer-használati mintázatokra gyakorolt befolyását vizsgáló több elemzés a jelek szerint nem vette figyelembe a vetőmagkezelést, így túlbecsülhette a Bt-növényekhez kapcsolódó rovarölőszer-használat (különösen a »kezelt terület«) csökkenését”; mivel ugyanez a tanulmány azt is megállapítja, hogy a neonikotinoidokkal történő vetőmagkezelést gyakran Bt-kukoricával és szójanövényekkel kapcsolatban alkalmazzák, és „[e]z a használati mintázat nem szándékolt következményekkel járhat, ideértve a célkártevőkben kialakuló rezisztenciát, a nem célkártevők túlzott mértékű elszaporodását és a vadon élő állatokra és növényekre átterjedő, káros hatású szennyezést”, valamint „ezen hatások némelyike már megjelent”; mivel az Unió betiltotta három neonikotinoid kültéri, többek között vetőmagbevonatként történő használatát a méhekre és más beporzókra gyakorolt hatásuk miatt(29);

Nem demokratikus döntéshozatal

X.  mivel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2020. október 26-i szavazása során nem nyilvánítottak véleményt, ami azt jelenti, hogy az engedélyezést nem támogatta a tagállamok minősített többsége;

Y.  mivel a Bizottság elismeri, hogy problematikus az a tény, hogy a GMO-k engedélyezéséről szóló határozatokat a Bizottság továbbra is a tagállamok minősített többségének támogatása nélkül fogadja el, ami a termékengedélyezés területének egészét tekintve kivételesnek számít, de a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok engedélyezéséről szóló döntések meghozatala esetében normává vált;

Z.  mivel a Parlament a 8. parlamenti ciklusban összesen 36 olyan állásfoglalást fogadott el, amelyben kifogásolta az élelmiszernek és takarmánynak szánt GMO-k forgalomba hozatalát (33 állásfoglalás), valamint a GMO-k Unión belüli termesztését (három állásfoglalás); mivel a Parlament a 9. parlamenti ciklusban eddig tizenegy kifogást fogadott el; mivel a tagállamok minősített többsége nem támogatta egyik említett GMO engedélyezését sem; mivel a Bizottság – annak ellenére, hogy elismeri a demokratikus hiányosságokat, a tagállamok támogatásának hiányát és a Parlament kifogásait – továbbra is folytatja a GMO-k engedélyezését;

AA.  mivel a 182/2011/EU rendelet értelmében a Bizottság dönthet úgy, hogy nem engedélyezi a GMO-t, ha a fellebbviteli bizottságban nincs meg a tagállamok minősített többsége(30); mivel e tekintetben nincs szükség jogszabály-módosításra;

1.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete túllépi az 1829/2003/EK rendeletben meghatározott végrehajtási hatásköröket;

2.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete nem felel meg az uniós jognak, mivel nem egyeztethető össze az 1829/2003/EK rendelet célkitűzésével, azaz a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(31) meghatározott általános alapelvekkel összhangban azzal, hogy a belső piac hatékony működésének biztosítása mellett alapul szolgáljon az emberi élet és egészség, az állatok egészsége és az állatjólét, a környezet és a géntechnológiával módosított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó fogyasztói érdekek magas szintű védelméhez;

3.  felszólítja a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási határozattervezetét;

4.  üdvözli, hogy a Bizottság végül a képviselőknek címzett 2020. szeptember 11-i levelében elismerte, hogy a GMO-kra vonatkozó engedélyezési határozatoknál figyelembe kell venni a fenntarthatóságot(32); ugyanakkor mély csalódottságának ad hangot amiatt, hogy 2020. szeptember 28-án a Bizottság egy másik, géntechnológiával módosított szójababfaj behozatalát engedélyezte(33) annak ellenére, hogy a Parlament ezt ellenezte és a tagállamok többsége ellene szavazott;

5.  felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető legsürgősebben tegyen előrelépést a fenntarthatósági kritériumok kidolgozása terén, a Parlament teljes körű bevonásával; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson tájékoztatást e folyamat végrehajtásának módjáról és időkeretéről;

6.  ismételten sürgeti a Bizottságot, hogy az engedélyezési folyamat során vegye figyelembe az Unió nemzetközi megállapodások – például a Párizsi Megállapodás, a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény és az ENSZ fenntartható fejlődési céljai – szerinti kötelezettségeit;

7.  megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy a 182/2011/EU rendelet 6. cikkének (3) bekezdésével összhangban ne engedélyezze többé a GMO-kat sem termesztés, sem élelmiszerként vagy takarmányként történő felhasználás céljára, amennyiben a tagállamok a fellebbviteli bizottságban nem nyilvánítanak véleményt;

8.  felhívja az EFSA-t, hogy ismerje el végre a natív Bt-fehérjék és a géntechnológiával módosított növények szintetikus transzgénjei által expresszált fehérjék közötti lényeges különbségeket, és bővítse ki kockázatértékelését annak érdekében, hogy teljes mértékben figyelembe vegye a Bt-toxinok, a géntechnológiával módosított növények és azok összetevői, a kiegészítő gyomirtó szerekkel való permetezés maradékanyagai, a környezet, valamint az egészségre és az élelmiszer-biztonságra gyakorolt hatások közötti kölcsönhatásokat és kombinációs hatásokat;

9.  felhívja az EFSA-t, hogy a továbbiakban ne fogadja el az olyan izolált fehérjéken alapuló toxicitási vizsgálatokat, amelyek szerkezete és biológiai hatásai valószínűleg eltérnek a növény által termelt fehérjékétől, továbbá követelje meg, hogy minden vizsgálatot a géntechnológiával módosított növényből származó szöveteken végezzenek el;

10.  felhívja az EFSA-t, hogy gondoskodjon arról, hogy a terepvizsgálatokból vagy üvegházakból származó adatok az agronómiai és környezeti feltételek kellően széles körét lefedjék ahhoz, hogy értékelni lehessen a génkifejeződés és a növényösszetétel tekintetében a művelés során várható valamennyi stressztényező hatását;

11.  felhívja az EFSA-t, hogy gondoskodjon arról, hogy a terepvizsgálatokból vagy üvegházakból származó adatok a különböző fajták kellően széles körét lefedjék ahhoz, hogy értékelni lehessen a különféle genetikai háttereknek a génkifejeződésre és a növényösszetételre gyakorolt hatását;

12.  felhívja az EFSA-t, hogy kérjen adatokat a géntechnológiával módosított növényekből származó élelmiszerek és takarmányok fogyasztásának a bél-mikrobiomra gyakorolt hatásáról;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 268., 2003.10.18., 1. o. (2) HL L 55., 2011.2.28., 13. o. (3) Az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testületének tudományos szakvéleménye a Syngenta Crop Protection AG nevében a Syngenta Seeds S.A.S által benyújtott, a rovarokkal szemben ellenálló, géntechnológiával módosított MIR604 kukoricaesemény élelmiszerként és takarmányként való felhasználás céljából történő forgalomba hozatalára, behozatalára és feldolgozására vonatkozó, az 1829/2003/EK rendelet szerinti kérelemről (hivatkozási szám: EFSA‐GMO‐UK‐2005‐11), EFSA Journal, 2009;7(7):1193, https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/1193 (4) Az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testületének tudományos szakvéleménye a géntechnológiával módosított MIR604 kukorica 1829/2003/EK rendelet szerinti engedélyezésének megújítása céljából történő értékeléséről (EFSA-GMO-RX-013. sz. kérelem), EFSA Journal, 2019;17(11):5846, https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/5846 (5) ––––––––––– A 8. parlamenti ciklusban a Parlament 36 olyan állásfoglalást fogadott el, amelyben kifogást emelt a GMO-k engedélyezésével szemben. Emellett a 9. parlamenti ciklus során a következő további állásfoglalásokat fogadta el:az Európai Parlament állásfoglalása (2019. október 10.) a géntechnológiával módosított MZHG0JG (SYN-ØØØJG-2) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0028),az Európai Parlament állásfoglalása (2019. október 10.) a géntechnológiával módosított A2704-12 (ACS-GMØØ5-3) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0029),az Európai Parlament állásfoglalása (2019. október 10.) a géntechnológiával módosított MON 89034 × 1507 × MON 88017 × 59122 × DAS-40278-9 kukoricát, valamint a MON 89034, 1507, MON 88017, 59122 és DAS-40278-9 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat vagy négyet ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0030),az Európai Parlament állásfoglalása (2019. november 14.) a géntechnológiával módosított LLCotton25 (ACS-GHØØ1-3) gyapotot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0054),az Európai Parlament állásfoglalása (2019. november 14.) a géntechnológiával módosított MON 89788 (MON-89788-1) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0055),az Európai Parlament állásfoglalása (2019. november 14.) a géntechnológiával módosított MON 89034 × 1507 × NK603 × DAS-40278-9 kukoricát, valamint a MON 89034 × NK603 × DAS-40278-9, 1507 × NK603 × DAS-40278-9 és NK603 × DAS-40278-9 alkombinációt tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0056),az Európai Parlament állásfoglalása (2019. november 14.) a géntechnológiával módosított Bt11 × MIR162 × MIR604 × 1507 × 5307 × GA21 kukoricát, valamint a Bt11, MIR162, MIR604, 1507, 5307 és GA21 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat, négyet vagy ötöt ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0057),az Európai Parlament állásfoglalása (2020. május 14.) a géntechnológiával módosított MON 87708 × MON 89788 × A5547-127 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0069),az Európai Parlament állásfoglalása (2020. november 11.) a géntechnológiával módosított MON 87427 × MON 89034 × MIR162 × NK603 kukoricát, valamint a MON 87427, MON 89034, MIR162 és NK603 egyszeres genetikai eseményekből kettőt vagy hármat ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről és az (EU) 2018/1111 bizottsági végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0291),az Európai Parlament állásfoglalása (2020. november 11.) a géntechnológiával módosított SYHT0H2 (SYN-ØØØH2-5) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0292),az Európai Parlament állásfoglalása (2020. november 11.) a géntechnológiával módosított MON 87427 × MON 87460 × MON 89034 × MIR162 × NK603 kukoricát, valamint a MON 87427, MON 87460, MON 89034, MIR162 és NK603 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat vagy négyet ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0293). (6) A Bizottság 2009/866/EK határozata (2009. november 30.) a géntechnológiával módosított MIR604 (SYN-IR6Ø4-5) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről (HL L 314., 2009.12.1., 102. o.). (7) Az EFSA 2009. évi véleménye, 11. o. (8) A Bizottság 503/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. április 3.) a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezése iránti kérelemről, valamint a 641/2004/EK és az 1981/2006/EK bizottsági rendelet módosításáról (HL L 157., 2013.6.8., 1. o.). (9) 1 Tagállami észrevételek: http://registerofquestions.efsa.europa.eu/roqFrontend/questionLoader?question=EFSA-Q-2005-046 (10) 2 Tagállami észrevételek: http://registerofquestions.efsa.europa.eu/roqFrontend/questionLoader?question=EFSA-Q-2018-00644 (11) Az Európai Parlament és a Tanács 2001/18/EK irányelve (2001. március 12.) a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról és a 90/220/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 106., 2001.4.17., 1. o.). (12) Az EFSA 2009. évi véleménye, 12. o. (13) Tagállami észrevételek, 8. o. és 14. o.: http://registerofquestions.efsa.europa.eu/roqFrontend/questionLoader?question=EFSA-Q-2005-046 (14) MacIntosh, S.C., Kishore, G.M., Perlak, F.J., Marrone, P.G., Stone, T.B., Sims, S.R., Fuchs, R.L.: Potentiation of Bacillus thuringiensis insecticidal activity by serine protease inhibitors, Journal of Agricultural and Food Chemistry, 1990., 38., 1145–1152. o. (15) Lásd például: Then, C.: Risk assessment of toxins derived from Bacillus thuringiensis – synergism, efficacy, and selectivity, Environmental Science and Pollution Research, 2010., 17., 791–797. o., https://doi.org/10.1007/s11356-009-0208-3 (16) Lásd például: Han, P., Niu, C.Y., Lei, C.L., Cui, J.J., Desneux, N.: Quantification of toxins in a Cry1Ac + CpTI cotton cultivar and its potential effects on the honey bee Apis mellifera L., Ecotoxicology, 2010., 19., 1452–1459. o., https://doi.org/10.1007/s10646-010-0530-z; Babendreier, D., Kalberer, N.M., Romeis, J., Fluri, P., Mulligan, E., Bigler, F.: Influence of Bt-transgenic pollen, Bt-toxin and protease inhibitor (SBTI) ingestion on development of the hypopharyngeal glands in honeybees, Apidologie, 2005., 36(4)., 585–594. o., https://doi.org/10.1051/apido:2005049; valamint Liu, X.D., Zhai, B.P., Zhang, X.X., Zong, J.M.: Impact of transgenic cotton plants on a non-target pest, Aphis gossypii Glover, Ecological Entomology, 30(3)., 307–315. o., https://doi.org/10.1111/j.0307-6946.2005.00690.x (17) Az áttekintést lásd itt: Rubio-Infante, N., Moreno-Fierros, L.: An overview of the safety and biological effects of Bacillus thuringiensis Cry toxins in mammals, Journal of Applied Toxicology, 2016., 36(5)., 630–648. o., http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/jat.3252/full (18) A Cry1Ac azon néhány Bt-toxin közé tartozik, amelyeket az EFSA részletesen vizsgált. (19) Az EFSA 2009. évi véleménye, 16. o. (20) Lásd az M preambulumbekezdést. (21) Az EFSA 2009. évi véleménye, 8. o. (22) Az EFSA 2009. évi véleménye, 7. o. (23) A bogárfélék egy családja, közismert nevén levélbogárfélék. (24) Lásd a tagállami észrevételeket, 24. o.: http://registerofquestions.efsa.europa.eu/roqFrontend/questionLoader?question=EFSA-Q-2005-046 (25) Lásd például: Hilbeck, A., Otto, M.: „Specificity and combinatorial effects of Bacillus thuringiensis Cry toxins in the context of GMO environmental risk assessment”, Frontiers in Environmental Science, 2015., 3:71, https://doi.org/10.3389/fenvs.2015.00071 (26) Hilbeck, A., Defarge, N., Lebrecht, T., Bøhn, T.: „Insecticidal Bt crops - EFSA’s risk assessment approach for GM Bt plants fails by design”, RAGES, 2020., 4. o., https://www.testbiotech.org/sites/default/files/RAGES_report-Insecticidal%20Bt%20plants.pdf (27) https://www.dtnpf.com/agriculture/web/ag/crops/article/2020/09/29/epa-proposes-phasing-dozens-bt-corn (28) Douglas, M.R., Tooker, J.F.: „Large-Scale Deployment of Seed Treatments Has Driven Rapid Increase in Use of Neonicotinoid Insecticides and Preemptive Pest Management in U.S. Field Crops”, Environmental Science and Technology, 2015., 49, 8, 5088–5097. o., https://pubs.acs.org/doi/10.1021/es506141g (29) Neonikotinoidok, https://ec.europa.eu/food/plant/pesticides/approval_active_substances/approval_renewal/neonicotinoids_en (30) A 182/2011/EU rendelet 6. cikkének (3) bekezdése szerint ha nincs meg a tagállamok minősített többsége a fellebbviteli bizottságban, az Európai Bizottság az engedélyezést „folytathatja”, nem pedig „köteles folytatni”. (31) Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.). (32) https://tillymetz.lu/wp-content/uploads/2020/09/Co-signed-letter-MEP-Metz.pdf (33) MON 87708 × MON 89788 × A5547-127, https://webgate.ec.europa.eu/dyna/gm_register/gm_register_auth.cfm?pr_id=100

Az Európai Parlament 2020. december 17-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított MON 88017 (MON-88Ø17-3) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (D069148/02 – 2020/2894(RSP))

P9_TA(2020)0368 B9-0415/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a géntechnológiával módosított MON 88017 (MON-88Ø17-3) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetére (D069148/02),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 11. cikke (3) bekezdésére és 23. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2020. október 26-i szavazására, ahol nem nyilvánítottak véleményt,

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 11. és 13. cikkére(2),

–  tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által 2009. április 21-én elfogadott és 2009. május 6-án közzétett véleményre(3),

–  tekintettel az EFSA által 2020. január 29-én elfogadott és 2020. március 11-én közzétett véleményre(4),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k) engedélyezését kifogásoló korábbi állásfoglalásaira(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 112. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

A.  mivel a 2009/814/EK bizottsági határozat(6) engedélyezte a géntechnológiával módosított MON 88017 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított élelmiszerek és takarmányok forgalomba hozatalát; mivel az engedély hatálya kiterjed a MON 88017 kukoricát tartalmazó vagy abból álló – élelmiszeren és takarmányon kívüli – olyan termékek forgalomba hozatalára is, amelyeket – a termesztésen kívül – ugyanarra a felhasználásra szánnak, mint bármely más kukoricát;

B.  mivel 2018. július 10-én Monsanto Europe N.V. a Monsanto Company, United States, az engedély jogosultja nevében az 1829/2003/EK rendelet 11. és 23. cikkével összhangban kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz a nevezett engedély megújítása céljából;

C.  mivel az engedélyre irányuló eredeti kérelemről az EFSA 2009. április 21-én kedvező véleményt fogadott el, amelyet 2009. május 6-án közzétettek;

D.  mivel a megújításra irányuló kérelemről az EFSA 2020. január 29-én kedvező véleményt fogadott el, amelyet 2020. március 11-én közzétettek;

E.  mivel a géntechnológiával módosított MON 88017 kukoricát úgy alakították ki, hogy Cry3Bb1 szintetikus rovarölő fehérjét (más néven Bt toxint) állítson elő, amely a természetes baktériumokhoz képest, amelyekből származik, fokozott toxicitással rendelkezik a fedelesszárnyú kártevőkkel szemben, valamint a CP4 EPSPS fehérjét, amely toleranciát biztosít a glifozáttal szemben(7);

F.  mivel a két génszerkezet kombinációja egymásra halmozódásból származott, de az 503/2013/EU bizottsági végrehajtási rendeletet(8) megsértve nem értékelték a csak az egyik szülőtől származó növényeket;

G.  mivel az 1829/2003/EK rendelet egyfelől rögzíti, hogy a géntechnológiával módosított élelmiszerek vagy takarmányok nem gyakorolhatnak kedvezőtlen hatást az emberi egészségre, az állati egészségre vagy a környezetre, másfelől pedig előírja a Bizottság számára, hogy határozatainak megszövegezése során vegye figyelembe az uniós jog minden vonatkozó rendelkezését és a vizsgált üggyel kapcsolatos egyéb jogszerű tényezőket;

A tagállamok EFSA-véleményekkel kapcsolatos aggályai

H.  mivel az eredeti engedélyezési kérelemmel kapcsolatos konzultációs időszak alatt a tagállamok számos kritikai észrevételt nyújtottak be az EFSA véleménytervezetéhez(9); mivel e kritikai észrevételek között olyan megjegyzések szerepelnek, miszerint az izolált fehérjékkel (azaz nem az egész géntechnológiával módosított növénnyel) végzett akut toxikológiai vizsgálatok csekély jelentőséggel bírnak, hogy a javasolt, forgalomba hozatalt követő környezetvédelmi ellenőrzés túlságosan pontatlan az emberi vagy állati egészségre, illetve a környezetre gyakorolt nem szándékolt hatások felügyeleti tervéhez, hogy a bakteriális helyettesítő fehérjék vizsgálata nem helyettesítheti a növényekben expresszált fehérjéket vizsgálatát, hogy a GMO-k kereskedelmi célú felhasználása miatt a szántóföldi évszakok és helyszínek száma nem megfelelő, hogy további információkra van szükség ahhoz, hogy következtetéseket lehessen levonni a kockázatértékelésből, valamint hogy nem zárható ki az allergénhatású aktivitásnak a genetikailag módosított MON 88017 kukoricából készült élelmiszerben és takarmányban található mCry3Bb1 fehérje miatti fokozódása; mivel továbbá egy tagállam megkérdőjelezte a kockázatértékelés céljából végzett tanulmányok függetlenségét, mivel azokat a kérelmező Monsanto végezte;

I.  mivel a megújítási kérelemmel kapcsolatos konzultációs időszak alatt a tagállamok ismét számos kritikai észrevételt nyújtottak be az EFSA véleménytervezetéhez(10); mivel e kritikai észrevételek között szerepel az a megállapítás, hogy a 2009/814/EK határozatban megadott hozzájáruláson alapuló nyomon követési terv és a nyomon követési jelentések alapvető hiányosságokat mutatnak, és nincsenek összhangban a 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(11) vagy az EFSA vonatkozó iránymutatásával, hogy a tanulmányok nem elégségesek, és hogy további kísérletekre van szükség a nem célzott szervezeteket a Bt-fehérjéknek való, trágya vagy szennyvíz útján történő kitettség és az abból eredő hatások és kockázatok meghatározásához, valamint hogy a hiányzó információk miatt nem lehet teljes mértékben felmérni a géntechnológiával módosított MON 88017 kukorica környezetbiztonságát;

Kiegészítő gyomirtó szerek és a maradékanyagok elemzésének hiánya

J.  mivel kimutatták, hogy a gyomirtó szernek ellenálló, géntechnológiával módosított növények termesztése a gyomirtó szerek nagyobb mértékű használatát eredményezi, ami nagyrészt a gyomirtó szernek ellenálló gyomok megjelenésének tudható be(12); mivel következésképpen a géntechnológiával módosított kukorica termése nagyobb mértékben és ismétlődően lesz kitéve glifozátnak, ami növelheti a betakarított növényekben jelen lévő szermaradványok mennyiségét;

K.  mivel továbbra is vannak nyitott kérdések a glifozát rákkeltő hatásával kapcsolatban; mivel az EFSA 2015 novemberében arra a következtetésre jutott, hogy nem valószínű, hogy a glifozát rákkeltő hatású, az Európai Vegyianyag-ügynökség 2017 márciusában pedig azt a következtetést vonta le, hogy a besorolás nem indokolt; mivel ezzel szemben a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség – az Egészségügyi Világszervezet rákbetegségekre szakosodott ügynöksége – 2015-ben a glifozátot az emberre valószínűleg rákkeltő hatást gyakorló anyagként sorolta be; mivel több közelmúltbeli, szakértők által felülvizsgált tudományos tanulmány megerősíti a glifozát rákkeltő potenciálját(13);

L.  mivel azonban az EFSA peszticidekkel foglalkozó osztályának véleménye szerint az EPSPS-módosításokkal rendelkező, géntechnológiával módosított kukoricán lévő glifozátmaradványokra vonatkozó adatok(14) nem elegendőek a maradékanyag-határértékek és a kockázatértékelési értékek megállapításához(15);

M.  mivel ugyancsak az EFSA peszticidekkel foglalkozó osztálya szerint hiányoznak azok a toxikológiai adatok, amelyek lehetővé tennék, hogy fogyasztói kockázatértékelést végezzenek a glifozát számos, a géntechnológiával módosított, glifozáttűrő növények esetében releváns bomlásterméke tekintetében(16);

N.  mivel a géntechnológiával módosított növényeken talált gyomirtószer-maradékanyagoknak és gyomirtószer-bomlástermékeknek, valamint ezek Bt-toxinokkal való kölcsönhatásának az értékelése kívül esik az EFSA GMO-testületének hatáskörén, és ezért GMO-kra vonatkozó engedélyezési eljárás részeként az értékelést nem végzik el; mivel ez problémákat vet fel, tekintettel arra, hogy a kiegészítő gyomirtó szerek az érintett, géntechnológiával módosított növény általi lebontásának módját és a bomlástermékek (metabolitok) összetételét és ily módon toxicitását maga a genetikai módosítás idézheti elő(17);

Érvénytelen toxicitási vizsgálatok

O.  mivel az emésztőfolyadékokban az akut toxicitásra és a lebomlásra vonatkozó vizsgálatokhoz rekombináns E. coli törzsben termelt Cry3Bb1 és CP4 EPSPS fehérjéket használták;

P.  mivel általában véve csekély jelentőséget tulajdoníthatunk a fehérjékkel elszigetelten végzett toxikológiai vizsgálatoknak, mivel a fehérje és maga a növény együttes hatását nem veszik figyelembe;

Q.  mivel például egyes növények, köztük a kukorica, természetes módon termelnek proteinázgátlókat (PI), amelyek bizonyítottan lassítják a Bt-toxinok lebomlását; mivel ez az izolált toxinhoz képest a Bt-toxin sokkal nagyobb toxicitását eredményezi, ha azt a növényi szövettel együtt fogyasztják el; mivel a Monsanto tudósai által 1990-ben készített tanulmány kimutatta, hogy még a rendkívül alacsony mennyiségű PI jelenléte is akár 20-szorosára fokozta a Bt-toxinok rovarirtó tevékenységét(18); mivel ezt a kölcsönhatást az EFSA soha nem értékelte és nem is említette a géntechnológiával módosított Bt-növényekre vonatkozó kockázatértékeléseiben;

R.  mivel bebizonyosodott, hogy a Bt-toxinok toxicitását fokozó tényezők is hatással lehetnek azok szelektivitására(19): ha fokozzuk a Bt-toxin célzott szervezetekre vonatkozó hatékonyságát, akkor annak szelektivitása is csökkenhet, és a nem célzott szervezetek szélesebb köre válhat fogékonnyá; mivel, bár eddig nem végeztek szisztematikus kutatást, számos tanulmány utal a PI és a Bt toxinok kombinációjának a nem célzott rovarokra gyakorolt hatásaira(20);

S.  mivel a géntechnológiával módosított növényekben a PI- és Bt-toxinok közötti kölcsönhatás miatt az emberre és az emlősökre gyakorolt nagyobb toxicitás kockázata nem ismert;

A Bt adjuvanticitásának kérdései

T.  mivel számos vizsgálat azt mutatja, hogy olyan mellékhatások figyelhetők meg, amelyek a Bt-toxinoknak való expozíció következtében befolyásolhatják az immunrendszert, és hogy egyes Bt-toxinok adjuváns tulajdonságokkal rendelkezhetnek,(21) ami azt jelenti, hogy növelhetik azon egyéb fehérjék allergén jellegét, amelyekkel kapcsolatba kerülnek;

U.  mivel az EFSA által végzett kockázatértékelés figyelmen kívül hagyja, hogy a kukorica PI-t termel(22), és abból a feltételezésből kell kiindulni, hogy a Bt-toxinok sokkal lassabban bomlanak le, ha azok a növényi anyaggal együtt, nem pedig izolált formában kerülnek elfogyasztásra; mivel ez a különbség az adjuvanticitását is növelheti, és érvénytelenné teszi az izolált fehérjék felhasználásával végzett vizsgálatokat; mivel nem végeztek empirikus vizsgálatokat a géntechnológiával módosított növény által termelt Bt-toxin tényleges immunogenitásának vizsgálatára; mivel az emésztőfolyadékokban történő lebomlást, amely releváns lehet a toxicitás és az adjuvanticitást szempontjából, izolált Bt-toxinokkal vizsgálták;

Bt-növények: a nem célszervezetekre gyakorolt hatások és fokozott rezisztencia

V.  mivel a rovarölő szerek használatától eltérően – amikor az expozíció a permetezéskor és azt követően korlátozott ideig áll fenn – a Bt-növények használata a célszervezetek és a nem célszervezetek Bt-toxinokkal szembeni folyamatos expozíciójához vezet;

W.  mivel az a feltételezés, hogy a Bt-toxinok egyetlen célspecifikus hatásmódot mutatnak, többé nem tekinthető helytállónak, és a nem célszervezetekre gyakorolt hatásokat nem lehet kizárni(23); mivel a jelentések szerint egyre több nem célszervezetet érnek hatások különféle formában; mivel egy közelmúltban készült áttekintés 39 olyan lektorált publikációt említ, amelyek a Bt-toxinok számos „tartományon kívüli” fajra gyakorolt jelentős káros hatásáról számolnak be(24);

X.  mivel a kombinált hatások, például a PI-vel való kombináció jelentősen hozzájárulhat a Bt-toxinok toxicitásához; mivel a szelektivitás kérdése különösen fontos az olyan szintetikus Bt-toxinok esetében, mint az Cry3Bb1, amelyek nagyobb toxicitással párosulva alacsonyabb szelektivitást mutathatnak; mivel az EFSA továbbra is úgy véli, hogy a Bt-toxinok a nem célszervezeteknek csak szűk körét érintik, figyelmen kívül hagyva a kombinált hatásokat; mivel a nem célszervezetek szélesebb köre lehet kitéve a Bt-toxinoknak kiszóródás, hulladékok és trágya révén;

Y.  mivel a kockázatértékelés nem mérlegelte a célkártevők Bt-toxinokkal szembeni rezisztenciájának kialakulását, amelynek lehetséges következménye a környezet szempontjából kevésbé biztonságos rovarölő szerek használata vagy a géntechnológiával módosított növényekre történő gyakoribb és magasabb dózisban történő kijuttatás a művelés szerinti országban; mivel az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége azt javasolja, hogy a következő három-öt évben fokozatosan szüntessék meg a Bt-kukorica számos jelenlegi hibridjét, valamint egyes Bt-gyapotfajtákat az ilyen növényekkel szembeni rovarrezisztencia növekedése miatt(25);

Z.  mivel bár voltak arra vonatkozó állítások, hogy a Bt-növények használata a rovarölő szerek használatának csökkenéséhez vezet, egy, az Egyesült Államokban nemrégiben közzétett tanulmány(26) megállapította, hogy „a Bt-növények rovarölőszer-használati mintázatokra gyakorolt befolyását vizsgáló több elemzés a jelek szerint nem vette figyelembe a vetőmagkezelést, így túlbecsülhette a Bt-növényekhez kapcsolódó rovarölőszer-használat (különösen a „kezelt terület”) csökkenését; mivel ugyanez a tanulmány azt is megállapítja, hogy a neonikotinoidokkal történő vetőmagkezelést gyakran Bt-kukoricával és szójanövényekkel kapcsolatban alkalmazzák, és „[e]z a használati mintázat nem szándékolt következményekkel járhat, ideértve a célkártevőkben kialakuló rezisztenciát, a nem célkártevők általi fertőzést és a vadon élő állatokra és növényekre átterjedő, káros hatású szennyezést”. A tanulmány azt is megállapította, hogy „ezen hatások némelyike már megjelent”; mivel az Unió betiltotta három neonikotinoid kültéri, többek között vetőmagbevonatként történő használatát a méhekre és más beporzókra gyakorolt hatásuk miatt(27);

AA.  mivel az Unió részes fele a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezménynek, amely mind az importáló, mind az exportáló országokat arra kötelezi, hogy vegyék figyelembe a biológiai sokféleséget;

Nem demokratikus döntéshozatal

AB.  mivel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2020. október 26-i szavazása során nem nyilvánítottak véleményt, ami azt jelenti, hogy az engedélyezést nem támogatta a tagállamok minősített többsége;

AC.  mivel a Bizottság elismeri, hogy problematikus az a tény, hogy a GMO-k engedélyezéséről szóló határozatokat a Bizottság továbbra is a tagállamok minősített többségének támogatása nélkül fogadja el, ami a termékengedélyezés területének egészét tekintve kivételesnek számít, de a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok engedélyezéséről szóló döntések meghozatala esetében normává vált;

AD.  mivel a Parlament a 8. parlamenti ciklusban összesen 36 olyan állásfoglalást fogadott el, amelyben kifogásolta az élelmiszernek és takarmánynak szánt GMO-k forgalomba hozatalát (33 állásfoglalás), valamint a GMO-k Unión belüli termesztését (három állásfoglalás); mivel a Parlament a 9. parlamenti ciklusban eddig tizenegy kifogást fogadott el; mivel a tagállamok minősített többsége nem támogatta egyik említett GMO engedélyezését sem; mivel a Bizottság – annak ellenére, hogy elismeri a demokratikus hiányosságokat, a tagállamok támogatásának hiányát és a Parlament kifogásait – továbbra is folytatja a GMO-k engedélyezését;

AE.  mivel a 182/2011/EU rendelet értelmében a Bizottság dönthet úgy, hogy nem engedélyezi a GMO-t, ha a fellebbviteli bizottságban nincs meg a tagállamok minősített többsége(28); mivel e tekintetben nincs szükség jogszabály-módosításra;

1.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete túllépi az 1829/2003/EK rendeletben meghatározott végrehajtási hatásköröket;

2.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete nem felel meg az uniós jognak, mivel nem egyeztethető össze az 1829/2003/EK rendelet célkitűzésével, azaz a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(29) meghatározott általános alapelvekkel összhangban azzal, hogy a belső piac hatékony működésének biztosítása mellett alapul szolgáljon az emberi élet és egészség, az állatok egészsége és az állatjólét, a környezet és a géntechnológiával módosított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó fogyasztói érdekek magas szintű védelméhez;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási határozata tervezetét;

4.  üdvözli, hogy a Bizottság végül a képviselőknek címzett 2020. szeptember 11-i levelében elismerte, hogy a GMO-kra vonatkozó engedélyezési határozatoknál figyelembe kell venni a fenntarthatóságot(30); ugyanakkor mély csalódottságának ad hangot amiatt, hogy 2020. szeptember 28-án a Bizottság egy újabb, géntechnológiával módosított szójababfaj behozatalát engedélyezte(31) annak ellenére, hogy a Parlament ezt ellenezte és a tagállamok többsége ellene szavazott;

5.  felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető legsürgősebben tegyen előrelépést a fenntarthatósági kritériumok kidolgozása terén, a Parlament teljes körű bevonásával; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson tájékoztatást e folyamat végrehajtásának módjáról és időkeretéről;

6.  ismételten sürgeti a Bizottságot, hogy az engedélyezési folyamat során vegye figyelembe az Unió nemzetközi megállapodások – például a Párizsi Megállapodás, a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény és az ENSZ fenntartható fejlődési céljai – szerinti kötelezettségeit;

7.  megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy a 182/2011/EU rendelet 6. cikkének (3) bekezdésével összhangban ne engedélyezze többé a GMO-kat sem termesztés, sem élelmiszerként vagy takarmányként történő felhasználás céljára, amennyiben a tagállamok a fellebbviteli bizottságban nem nyilvánítanak véleményt;

8.  ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy ne adjon ki gyomirtó szernek ellenálló, géntechnológiával módosított növényekre vonatkozó engedélyt mindaddig, amíg nem kerül sor a maradékanyagokkal kapcsolatos egészségügyi kockázatok átfogó egyedi kivizsgálására, aminek teljes körű értékelést kell magában foglalnia a géntechnológiával módosított növények kiegészítő gyomirtó szerekkel történő permetezéséből visszamaradó maradékanyagok jelenlétére vonatkozóan, valamint értékelést a gyomirtó szerek bomlástermékei jelenlétére és bármely kombinált hatására vonatkozóan, ideértve magával a géntechnológiával módosított növénnyel való kölcsönhatásaikat is;

9.  felhívja az EFSA-t, hogy ismerje el végre a natív Bt-toxinok és a géntechnológiával módosított növények szintetikus transzgénjei által expresszált fehérjék közötti lényeges különbségeket, és bővítse ki kockázatértékelését annak érdekében, hogy teljes mértékben figyelembe vegye a Bt-toxinok, a géntechnológiával módosított növények és azok összetevői, a kiegészítő gyomirtó szerekkel való permetezés maradékanyagai, a környezet, valamint az egészségre és az élelmiszer-biztonságra gyakorolt hatások közötti kölcsönhatásokat és kombinációs hatásokat;

10.  felhívja az EFSA-t, hogy a továbbiakban ne fogadja el az olyan izolált fehérjéken alapuló toxicitási vizsgálatokat, amelyek szerkezete és biológiai hatásai valószínűleg eltérnek a növény által termelt fehérjékétől, továbbá követelje meg, hogy minden vizsgálatot a géntechnológiával módosított növényből származó szöveteken végezzenek el;

11.  felhívja az EFSA-t, hogy gondoskodjon arról, hogy a terepvizsgálatokból vagy üvegházakból származó adatok az agronómiai és környezeti feltételek kellően széles körét lefedjék ahhoz, hogy értékelni lehessen a génexpresszió és a növényösszetétel tekintetében a művelés során várható valamennyi stressztényező hatását;

12.  felhívja az EFSA-t, hogy gondoskodjon arról, hogy a terepvizsgálatokból vagy üvegházakból származó adatok a különböző fajták kellően széles körét lefedjék ahhoz, hogy értékelni lehessen a különféle genetikai háttereknek a génexpresszióra és a növényösszetételre gyakorolt hatását;

13.  felhívja az EFSA-t, hogy kérjen adatokat a géntechnológiával módosított növényekből származó élelmiszerek és takarmányok fogyasztásának a bél-mikrobiómára gyakorolt hatásáról;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 268., 2003.10.18., 1. o. (2) HL L 55., 2011.2.28., 13. o. (3) https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/1075 (4) Az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testületének tudományos szakvéleménye a géntechnológiával módosított MON 88017 kukorica 1829/2003/EK rendelet szerinti engedélyezésének megújítása céljából történő értékeléséről (EFSA‐GMO‐RX‐014. sz. kérelem). EFSA Journal 2020;18(3):6008, https://doi.org/10.2903/j.efsa.2020.6008. (5) ––––––––––– A 8. parlamenti ciklusban az Európai Parlament 36 olyan állásfoglalást fogadott el, amelyben kifogást emelt a géntechnológiával módosított szervezetek engedélyezésével szemben. Emellett a 9. parlamenti ciklus során a következő további állásfoglalásokat fogadta el:Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. október 10.) a géntechnológiával módosított MZHG0JG (SYN-ØØØJG-2) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0028),Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. október 10.) a géntechnológiával módosított A2704-12 (ACS-GMØØ5-3) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0029),Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. október 10.) a géntechnológiával módosított MON 89034 × 1507 × MON 88017 × 59122 × DAS-40278-9 kukoricát, valamint a MON 89034, 1507, MON 88017, 59122 és DAS-40278-9 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat vagy négyet ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0030),Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. november 14.) a géntechnológiával módosított LLCotton25 (ACS-GHØØ1-3) gyapotot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0054),Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. november 14.) a géntechnológiával módosított MON 89788 (MON-89788-1) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0055),Az Európai Parlament 2019. november 14-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított MON 89034 × 1507 × NK603 × DAS-40278-9 kukoricát, valamint a MON 89034 × NK603 × DAS-40278-9, 1507 × NK603 × DAS-40278-9 és NK603 × DAS-40278-9 alkombinációt tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0056),Az Európai Parlament 2019. november 14-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított Bt11 × MIR162 × MIR604 × 1507 × 5307 × GA21 kukoricát, valamint a Bt11, MIR162, MIR604, 1507, 5307 és GA21 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat, négyet vagy ötöt ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0057).Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. május 14.) a géntechnológiával módosított MON 87708 × MON 89788 × A5547-127 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0069).Az Európai Parlament 2020. november 11-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított MON 87427 × MON 89034 × MIR162 × NK603 kukoricát, valamint a MON 87427, MON 89034, MIR162 és NK603 egyszeres genetikai eseményekből kettőt vagy hármat ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről és az (EU) 2018/1111 bizottsági végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0291).Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. november 11.) a géntechnológiával módosított SYHT0H2 (SYN-ØØØH2-5) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0292),Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. november 11.) a géntechnológiával módosított MON 87427 × MON 87460 × MON 89034 × MIR162 × NK603 kukoricát, valamint a MON 87427, MON 87460, MON 89034, MIR162 és NK603 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat vagy négyet ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0293). (6) A Bizottság 2009/814/EK határozata (2009. október 30.) a géntechnológiával módosított MON 88017 (MON-88Ø17-3) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről (HL L 289., 2009.11.5., 25. o.). (7) Az EFSA véleménye, 7. o. https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/1075 (8) A Bizottság 503/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. április 3.) a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezése iránti kérelemről, valamint a 641/2004/EK és az 1981/2006/EK bizottsági rendelet módosításáról (HL L 157., 2013.6.8., 1. o.). (9) A tagállami észrevételek első csoportja: http://registerofquestions.efsa.europa.eu/roqFrontend/questionLoader?question=EFSA-Q-2005-280 (10) A tagállami észrevételek második csoportja: http://registerofquestions.efsa.europa.eu/roqFrontend/questionLoader?question=EFSA-Q-2018-00672 (11) Az Európai Parlament és a Tanács 2001/18/EK irányelve (2001. március 12.) a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról és a 90/220/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről – A Bizottság nyilatkozata (HL L 106., 2001.4.17., 1. o.). (12) Lásd például Bonny, S., ’Genetical Modified Herbicide-Tolerant Crops, Weeds és Herbicides: Overview and Impact’, Environmental Management. January 2016;57(1), 31-48. o., https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/26296738, és Benbrook, C.M., ‘Impacts of genetically engineered crops on pesticide use in the U.S. -- the first sixteen years’, Environmental Sciences Europe 24, 24 (2012), https://enveurope.springeropen.com/articles/10.1186/2190-4715-24-24, and Schütte, G., Eckerstorfer, M., Rastelli, V. et al., ‘Herbicide resistance and biodiversity: agronomic and environmental aspects of genetically modified herbicide-resistant plants’, Environmental Sciences Europe 29, 5 (2017), https://enveurope.springeropen.com/articles/10.1186/s12302-016-0100-y (13) Lásd például https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1383574218300887, https://academic.oup.com/ije/advance-article/doi/10.1093/ije/dyz017/5382278, https://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0219610, valamint https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6612199/ (14) A több transzgént tartalmazó, géntechnológiával módosított kukorica EPSPS-módosítást tartalmaz. (15) A glifozátra vonatkozó hatályos maradékanyag-határértékekről szóló, a 396/2005/EK rendelet 12. cikke szerinti EFSA-felülvizsgálat – a kihagyott adatok figyelembevételével felülvizsgált változat, EFSA Journal 2019;17(10):5862, 4. o., https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/5862 (16) Az EFSA által a glifozát hatóanyagú növényvédő szereknél felmerülő kockázatok értékelésének szakértői vizsgálatából levont következtetés, EFSA journal 2015;13(11):4302, 3. o., https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/4302 (17) A glifozát esetében csakugyan ez a helyzet áll fenn, ahogyan arra a glifozátra vonatkozó hatályos maradékanyag-határértékekről szóló, a 396/2005/EK rendelet 12. cikke szerinti EFSA-felülvizsgálat is rámutat. EFSA Journal 2018;16(5):5263, 12. o., https://www.efsa.europa.eu/fr/efsajournal/pub/5263 (18) MacIntosh, S.C., Kishore, G.M., Perlak, F.J., Marrone, P.G., Stone, T.B., Sims, S.R., Fuchs, R.L. ‘Potentiation of Bacillus thuringiensis insecticidal activity by serine protease inhibitors’. J Agric Food Chem, 1990, 38: 1145-1152. (19) Lásd például Then, C. ‘Risk assessment of toxins derived from Bacillus thuringiensis: synergism, efficacy, and selectivity’. Environ Sci Pollut Res Int, 2010, 17, 791–797. o. (20) Lásd például Han P, Niu CY, Lei CL, Cui JJ, Desneux N. ‘Quantification of toxins in a Cry1Ac + CpTI cotton cultivar and its potential effects on the honey bee Apis mellifera L.’ Ecotoxicology. 2010, 19, 1452-1459. o. https://link.springer.com/article/10.1007/s10646-010-0530-z Babendreier, D., Kalberer,N.M., Romeis, J. Fluri, P., Mulligan, E. és Bigler, F., Apidologie, ‘Influence of Bt-transgenic pollen, Bt-toxin and protease inhibitor (SBTI) ingestion on development of the hypopharyngeal glands in honeybees’, 2005, 36 4, 585-594. o., https://doi.org/10.1051/apido:2005049, and Liu, X.D., Zhai, B.P., Zhang, X.X., Zong, J.M. ‘Impact of transgenic cotton plants on a non-target pest, Aphis gossypii Glover’. Ecological Entomology, 30(3), 307-315. o. https://onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1111/j.0307-6946.2005.00690.x (21) Az áttekintést lásd itt: Rubio Infante, N. & Moreno-Fierros, L., ‘An overview of the safety and biological effects of Bacillus thuringiensis Cry toxins in mammals’, Journal of Applied Toxicology, 2016, 36(5): 630-648. o., http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/jat.3252/full (22) Lásd a Q preambulumbekezdést. (23) Lásd például: Hilbeck, A. és Otto, M.: „Specificity and combinatorial effects of Bacillus thuringiensis Cry toxins in the context of GMO risk assessment”, Frontiers in Environmental Science 2015, 3:71. (24) Hilbeck, A., Defarge, N., Lebrecht, T., Bøhn, T.: „Insecticidal Bt crops - EFSA’s risk assessment approach for GM Bt plants fails by design”, RAGES 2020, 4. o., https://www.testbiotech.org/sites/default/files/RAGES_report-Insecticidal%20Bt%20plants.pdf (25) https://www.dtnpf.com/agriculture/web/ag/crops/article/2020/09/29/epa-proposes-phasing-dozens-bt-corn (26) Douglas, M.R., Tooker, J.F.: „Large-Scale Deployment of Seed Treatments Has Driven Rapid Increase in Use of Neonicotinoid Insecticides and Preemptive Pest Management in U.S. Field Crops”, Environmental Science and Technology 2015, 49, 8, 5088–5097. o., https://pubs.acs.org/doi/10.1021/es506141g (27) Neonikotinoidok, https://ec.europa.eu/food/plant/pesticides/approval_active_substances/approval_renewal/neonicotinoids_en (28) A 182/2011/EU rendelet 6. cikkének (3) bekezdése szerint ha nincs meg a tagállamok minősített többsége a fellebbviteli bizottságban, az Európai Bizottság az engedélyezést „folytathatja”, nem pedig „köteles folytatni”. (29) Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.). (30) https://tillymetz.lu/wp-content/uploads/2020/09/Co-signed-letter-MEP-Metz.pdf (31) MON 87708 × MON 89788 × A5547-127, https://webgate.ec.europa.eu/dyna/gm_register/gm_register_auth.cfm?pr_id=100

Az Európai Parlament 2020. december 17-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított MON 89034 (MON-89Ø34-3) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (D069149/02 – 2020/2895(RSP))

P9_TA(2020)0369 B9-0416/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a géntechnológiával módosított MON 89034 (MON-89Ø34-3) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetére (D069149/02),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 11. cikke (3) bekezdésére és 23. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2020. október 26-i szavazására, ahol nem nyilvánítottak véleményt,

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) 11. és 13. cikkére,

–  tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által 2008. december 3-án elfogadott és 2008. december 18-án közzétett véleményre(3),

–  tekintettel az EFSA által 2019. szeptember 25-én elfogadott és 2019. november 7-én közzétett véleményre(4),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k) engedélyezését kifogásoló korábbi állásfoglalásaira(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 112. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

A.  mivel a 2009/813/EK bizottsági határozat(6) engedélyezte a géntechnológiával módosított MON 89034 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított élelmiszerek és takarmányok forgalomba hozatalát; mivel az engedély hatálya kiterjed a géntechnológiával módosított MON 89034 kukoricát tartalmazó vagy abból álló – élelmiszeren és takarmányon kívüli – olyan termékek forgalomba hozatalára is, amelyeket – a termesztésen kívül – ugyanarra a felhasználásra szánnak, mint bármely más kukoricát;

B.  mivel 2018. augusztus 3-án a Monsanto Europe N.V. a Monsanto Company, United States nevében az 1829/2003/EK rendelet 11. és 23. cikkével összhangban kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz a nevezett engedély megújítása céljából;

C.  mivel az engedélyre irányuló eredeti kérelemről az EFSA 2008. december 3-án kedvező véleményt fogadott el, amelyet 2008. december 18-án tettek közzé;

D.  mivel a megújításra irányuló kérelemről az EFSA 2019. szeptember 25-én kedvező véleményt fogadott el, amelyet 2019. november 7-én tettek közzé;

E.  mivel a géntechnológiával módosított MON 89034 kukoricát úgy alakították ki, hogy a Lepidoptera rendbe tartozó egyes kártevőkkel szembeni védelem érdekében Cry1A.105 és Cry2Ab2 szintetikus rovarölő fehérjéket (más néven Bt toxinokat) állítson elő, amelyek fokozott toxicitással rendelkeznek azokhoz a természetes baktériumokhoz képest, amelyekből származnak(7);

F.  mivel az 1829/2003/EK rendelet egyfelől rögzíti, hogy a géntechnológiával módosított élelmiszerek vagy takarmányok nem gyakorolhatnak kedvezőtlen hatást az emberi egészségre, az állati egészségre vagy a környezetre, másfelől pedig előírja a Bizottság számára, hogy határozatainak megszövegezése során vegye figyelembe az uniós jog minden vonatkozó rendelkezését és a vizsgált üggyel kapcsolatos egyéb jogszerű tényezőket;

A tagállamok EFSA-véleményekkel kapcsolatos aggályai

G.  mivel az eredeti engedélyezési kérelemmel kapcsolatos konzultációs időszak alatt a tagállamok számos kritikai észrevételt nyújtottak be az EFSA véleménytervezetéhez(8); mivel e kritikai észrevételek között szerepel többek között az az aggály, hogy a brojlercsirkével végzett takarmányozási vizsgálat nem alkalmas a toxikológiai biztonság értékelésére, mivel nem veszi figyelembe a toxikológiai végpontokat; hogy a kérelmezőnek a környezeti nyomon követési tervre vonatkozó javaslata nem felel meg a 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(9) VII. mellékletében meghatározott célkitűzéseknek; hogy a két toxin együttes hatását nem vizsgálták; hogy nem zárható ki az allergén aktivitásnak a géntechnológiával módosított MON 89034 kukoricából előállított élelmiszerekben és takarmányokban található Cry1A.105 és Cry2Ab2 fehérjék miatt bekövetkező növekedése; valamint hogy még korai a géntechnológiával módosított MON 89034 kukorica és a hagyományos kukorica lényegi egyenértékűségére vonatkozó következtetés;

H.  mivel a megújítás iránti kérelemmel kapcsolatos konzultációs időszak alatt a tagállamok ismét számos kritikai észrevételt nyújtottak be az EFSA véleménytervezetéhez(10); mivel e kritikai észrevételek között szerepel többek között az a megállapítás, hogy a legutóbbi éves nyomon követési jelentések nem tesznek említést arról, hogy Európában (Franciaországban) a közelmúltban regisztrálták a kukoricával keresztezhető teosinte növények vadon élő populációit; továbbá hogy a 2005/635/EK bizottsági határozatban(11) megadott jóváhagyáson alapuló nyomon követési tervnek és a nyomon követési jelentéseknek (2010–2018) számos hiányosságuk van, és nincsenek összhangban sem a 2001/18/EK irányelvvel és a kapcsolódó iránymutatásokkal, sem pedig az EFSA-nak a forgalomba hozatal utáni környezetvédelmi nyomon követésre vonatkozó iránymutatásaival; továbbá számos tagállam megismételte az EFSA kezdeti kockázatértékelésével kapcsolatos aggályait(12);

Érvénytelen toxicitási vizsgálatok

I.  mivel az emésztőfolyadékokban az akut toxicitásra és a lebomlásra vonatkozó biztonsági vizsgálatokhoz E. coli törzsben termelt Cry1A.105 és Cry2Ab2 fehérjéket használtak; mivel az egyik tagállam illetékes hatósága aggodalmának adott hangot az E.coliban és a MON 89034-ben expresszált fehérjék egyenértékűségének hiánya miatt(13), ami kétségeket ébreszt e toxicitási vizsgálatok érvényességét illetően;

J.  mivel általában véve csekély jelentőség tulajdonítható az izolált fehérjékkel végzett toxikológiai vizsgálatoknak, tekintve, hogy azok a fehérje és maga a növény együttes hatását nem veszik figyelembe;

K.  mivel például egyes növények, köztük a kukorica, természetes módon termelnek proteinázgátlókat (PI), amelyek bizonyítottan lassítják a Bt-toxinok lebomlását; mivel ez az izolált toxinhoz képest a Bt-toxin sokkal nagyobb toxicitását eredményezi, ha azt a növényi szövettel együtt fogyasztják el; mivel a Monsanto tudósai által 1990-ben készített tanulmány kimutatta, hogy még a rendkívül alacsony mennyiségű PI jelenléte is akár 20-szorosára fokozta a Bt-toxinok rovarirtó aktivitását(14); mivel ezt a kölcsönhatást az EFSA soha nem értékelte és nem is említette a géntechnológiával módosított Bt-növényekre vonatkozó kockázatértékeléseiben;

L.  mivel bebizonyosodott, hogy a Bt-toxinok toxicitását fokozó tényezők is hatással lehetnek azok szelektivitására(15): ha fokozzuk a Bt-toxin célzott szervezetekre vonatkozó hatékonyságát, akkor annak szelektivitása is csökkenhet, és a nem célzott szervezetek szélesebb köre válhat fogékonnyá; mivel, bár eddig nem végeztek szisztematikus kutatást, számos tanulmány utal a PI- és a Bt-toxinok kombinációjának a nem célzott rovarokra gyakorolt hatásaira(16);

M.  mivel a géntechnológiával módosított növényekben a PI- és Bt-toxinok közötti kölcsönhatásból eredő, az emberre és az emlősökre gyakorolt nagyobb toxicitás kockázata nem ismert;

A Bt adjuvanticitásának kérdései

N.  mivel számos vizsgálat azt mutatja, hogy olyan mellékhatások figyelhetők meg, amelyek a Bt-toxinoknak való expozíció következtében befolyásolhatják az immunrendszert, és hogy egyes Bt-toxinok adjuváns tulajdonságokkal rendelkezhetnek,(17) ami azt jelenti, hogy növelhetik azon egyéb fehérjék allergén jellegét, amelyekkel kapcsolatba kerülnek;

O.  mivel bár az EFSA elismeri, hogy a Cry1Ac(18) bizonyítottan adjuvánsként működik, arra a következtetésre jut, hogy mivel a kukorica általánosságban nem allergén élelmiszer, a Cry-fehérjék – nagy adagban történt, gasztrális vagy intranazális adagolást követően megfigyelt – adjuváns hatása az allergén hatást illetően valószínűsíthetően nem ad aggodalomra okot(19); mivel az EFSA ugyanakkor figyelmen kívül hagyja, hogy a kukorica PI-t termel(20), és ezért abból a feltételezésből kell kiindulni, hogy a Bt-toxinok sokkal lassabban bomlanak le, ha azok a növényi anyaggal együtt, nem pedig izolált formában kerülnek elfogyasztásra; mivel ez a különbség az adjuvanticitását is növelheti, és érvénytelenné teszi az izolált fehérjék felhasználásával végzett vizsgálatokat; mivel nem végeztek empirikus kutatásokat a géntechnológiával módosított növény által termelt Bt-toxin tényleges immunogenitásának vizsgálatára; mivel a fehérjék emésztőfolyadékokban való lebomlását, amely a potenciális allergén hatás értékelése szempontjából is fontos, az E.coli-ban izoláltan előállított fehérjék felhasználásával vizsgálták;

Bt-növények: a nem célszervezetekre gyakorolt hatások és fokozott rezisztencia

P.  mivel a rovarölő szerek használatától eltérően – amikor az expozíció a permetezéskor és azt követően korlátozott ideig áll fenn – a genetikailag módosított Bt-növények használata a célszervezetek és a nem célszervezetek Bt-toxinokkal szembeni folyamatos expozíciójához vezet;

Q.  mivel az a feltételezés, hogy a Bt-toxinok egyetlen célspecifikus hatásmódot mutatnak, többé nem tekinthető helytállónak, és a nem célszervezetekre gyakorolt hatásokat nem lehet kizárni(21); mivel a jelentések szerint egyre több nem célszervezetet érnek hatások különféle formában; mivel egy közelmúltban készült áttekintés 39 olyan lektorált publikációt említ, amelyek a Bt-toxinok számos „tartományon kívüli” fajra gyakorolt jelentős káros hatásáról számolnak be(22);

R.  mivel a kombinált hatások, például a PI-vel való kombináció jelentősen hozzájárulhat a Bt-toxinok toxicitásához; mivel a szelektivitás kérdése különösen fontos az olyan szintetikus Bt-toxinok esetében, mint a Cry1A.105 és a Cry2Ab2, amelyek nagyobb toxicitással párosulva alacsonyabb szelektivitást mutathatnak; mivel az EFSA továbbra is úgy véli, hogy a Bt-toxinok a nem célszervezeteknek csak szűk körét érintik, figyelmen kívül hagyva a kombinált hatásokat; mivel a nem célszervezetek szélesebb köre lehet kitéve a Bt-toxinoknak kiszóródás, a hulladékok és a trágya révén;

S.  mivel a kockázatértékelés nem értékelte a nem célszervezetekre gyakorolt hatásokat; mivel egy tagállam illetékes hatósága megjegyezte, hogy „a vizsgálatok nem elegendőek annak megállapításához, hogy a környezet expozíciója és ezáltal a nem célszervezetekre gyakorolt hatás elhanyagolható lesz”, továbbá, hogy „a rendelkezésre álló néhány tanulmányból származó, kísérleti úton nyert bizonyíték szerint a Bt-toxinok kimutathatók a Bt-növényekkel táplált állatok ürülékében. Következésképpen a Bt-növények bármely piaci bevezetése előtt kísérleteket kell végezni a nem célszervezetekre gyakorolt későbbi hatások és kockázatok megállapítása érdekében”(23);

T.  mivel a kockázatértékelés nem mérlegelte a célkártevők Bt-toxinokkal szembeni rezisztenciájának kialakulását, amelynek lehetséges következménye a környezet szempontjából kevésbé biztonságos rovarölő szerek használata vagy a géntechnológiával módosított növényekre történő gyakoribb és magasabb dózisban történő kijuttatás a művelés szerinti országban; mivel az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége azt javasolja, hogy a következő három-öt évben fokozatosan szüntessék meg a Bt-kukorica számos jelenlegi hibridjét, valamint egyes Bt-gyapotfajtákat az ilyen növényekkel szembeni rovarrezisztencia növekedése miatt(24);

U.  mivel bár voltak arra vonatkozó állítások, hogy a Bt-növények használata a rovarölő szerek használatának csökkenéséhez vezet, egy, az Egyesült Államokban nemrégiben közzétett tanulmány(25) megállapítja, hogy „a Bt-növények rovarölőszer-használati mintázatokra gyakorolt befolyását vizsgáló több elemzés a jelek szerint nem vette figyelembe a vetőmagkezelést, így túlbecsülhette a Bt-növényekhez kapcsolódó rovarölőszer-használat (különösen a »kezelt terület«) csökkenését”; mivel ugyanez a tanulmány azt is megállapítja, hogy a neonikotinoidokkal történő vetőmagkezelést gyakran Bt-kukoricával és szójanövényekkel kapcsolatban alkalmazzák, és „[e]z a használati mintázat nem szándékolt következményekkel járhat, ideértve a célkártevőkben kialakuló rezisztenciát, a nem célkártevők általi fertőzést és a vadon élő állatokra és növényekre átterjedő, káros hatású szennyezést”, valamint „ezen hatások némelyike már megjelent”; mivel az Unió betiltotta három neonikotinoid kültéri, többek között vetőmagbevonatként történő használatát a méhekre és más beporzókra gyakorolt hatásuk miatt(26);

V.  mivel az Unió részes fele a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezménynek, amely egyértelművé teszi, hogy mind az exportáló, mind az importáló országok nemzetközi felelősséggel rendelkeznek a biológiai sokféleség tekintetében;

A szakirodalom áttekintése

W.  Mivel az 503/2013/EU bizottsági végrehajtási rendelet(27) előírja a kérelmező számára a megújítási eljáráshoz a szakirodalom áttekintését; mivel a szakirodalom terén végzett kutatás 285 kiadványt azonosított, de a kérelmező – saját megfelelőségi/kiválasztási kritériumainak alkalmazása után – csak öt olyan kiadványt választott ki, amelyet az élelmiszer- és takarmánybiztonsági értékelés vagy a molekuláris jellemzés szempontjából relevánsnak ítélt; mivel egy tagállam illetékes hatósága megjegyezte, hogy a szakirodalomban végzett kutatás nem foglalkozott megfelelően az emberi és állati egészségre gyakorolt lehetséges káros hatásokkal, mivel a keresés nem terjedt ki a következő kifejezésekre: „toxicitás”, „toxikus”, „állatokon végzett kutatások”, „toxikus hatások”, „káros hatások” és „egészségkárosodás”(28); mivel a GMO-engedélyek megújítását kérelmezők által végzett szakirodalom-áttekintések általában nem magas minőségűek;

Antidemokratikus döntéshozatal

X.  mivel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2020. október 26-i szavazása során nem nyilvánítottak véleményt, ami azt jelenti, hogy az engedélyezést nem támogatta a tagállamok minősített többsége;

Y.  mivel a Bizottság elismeri, hogy problematikus az a tény, hogy a GMO-k engedélyezéséről szóló határozatokat a Bizottság továbbra is a tagállamok minősített többségének támogatása nélkül fogadja el, ami a termékengedélyezés területének egészét tekintve kivételesnek számít, de a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok engedélyezéséről szóló döntések meghozatala esetében normává vált;

Z.  mivel a Parlament a 8. parlamenti ciklusban összesen 36 olyan állásfoglalást fogadott el, amelyben kifogásolta az élelmiszernek és takarmánynak szánt GMO-k forgalomba hozatalát (33 állásfoglalás), valamint a GMO-k Unión belüli termesztését (három állásfoglalás); mivel a Parlament a 9. parlamenti ciklusban eddig tizenegy kifogást fogadott el; mivel a tagállamok minősített többsége nem támogatta egyik említett GMO engedélyezését sem; mivel a Bizottság – annak ellenére, hogy elismeri a demokratikus hiányosságokat, a tagállamok támogatásának hiányát és a Parlament kifogásait – továbbra is folytatja a GMO-k engedélyezését;

AA.  mivel a 182/2011/EU rendelet értelmében a Bizottság dönthet úgy, hogy nem engedélyezi a GMO-t, ha a fellebbviteli bizottságban nincs meg a tagállamok minősített többsége(29); mivel e tekintetben nincs szükség jogszabály-módosításra;

1.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete túllépi az 1829/2003/EK rendeletben meghatározott végrehajtási hatásköröket;

2.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete nem felel meg az uniós jognak, mivel nem egyeztethető össze az 1829/2003/EK rendelet célkitűzésével, azaz a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(30) meghatározott általános alapelvekkel összhangban azzal, hogy a belső piac hatékony működésének biztosítása mellett alapul szolgáljon az emberi élet és egészség, az állatok egészsége és az állatjólét, a környezet és a géntechnológiával módosított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó fogyasztói érdekek magas szintű védelméhez;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási határozata tervezetét;

4.  üdvözli, hogy a Bizottság végül a képviselőknek címzett 2020. szeptember 11-i levelében elismerte, hogy a GMO-kra vonatkozó engedélyezési határozatoknál figyelembe kell venni a fenntarthatóságot(31); ugyanakkor mély csalódottságának ad hangot amiatt, hogy 2020. szeptember 28-án a Bizottság egy újabb, géntechnológiával módosított szójababfaj behozatalát engedélyezte(32) annak ellenére, hogy a Parlament ezt ellenezte és a tagállamok többsége ellene szavazott;

5.  felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető legsürgősebben tegyen előrelépést a fenntarthatósági kritériumok kidolgozása terén, a Parlament teljes körű bevonásával; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson tájékoztatást e folyamat végrehajtásának módjáról és időkeretéről;

6.  ismételten sürgeti a Bizottságot, hogy az engedélyezési folyamat során vegye figyelembe az Unió nemzetközi megállapodások – például a Párizsi Megállapodás, a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény és az ENSZ fenntartható fejlődési céljai – szerinti kötelezettségeit;

7.  megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy a 182/2011/EU rendelet 6. cikkének (3) bekezdésével összhangban ne engedélyezze többé a GMO-kat sem termesztés, sem élelmiszerként vagy takarmányként történő felhasználás céljára, amennyiben a tagállamok a fellebbviteli bizottságban nem nyilvánítanak véleményt;

8.  felhívja az EFSA-t, hogy ismerje el végre a natív Bt-toxinok és a géntechnológiával módosított növények szintetikus transzgénjei által expresszált fehérjék közötti lényeges különbségeket, és bővítse ki kockázatértékelését annak érdekében, hogy teljes mértékben figyelembe vegye a Bt-toxinok, a géntechnológiával módosított növények és azok összetevői, a kiegészítő gyomirtó szerekkel való permetezés maradékanyagai, a környezet, valamint az egészségre és az élelmiszer-biztonságra gyakorolt hatások közötti kölcsönhatásokat és kombinációs hatásokat;

9.  felhívja az EFSA-t, hogy a továbbiakban ne fogadja el az olyan izolált fehérjéken alapuló toxicitási vizsgálatokat, amelyek szerkezete és biológiai hatásai valószínűleg eltérnek a növény által termelt fehérjékétől, továbbá követelje meg, hogy minden vizsgálatot a géntechnológiával módosított növényből származó szöveteken végezzenek el;

10.  felhívja az EFSA-t, hogy gondoskodjon arról, hogy a terepvizsgálatokból vagy üvegházakból származó adatok az agronómiai és környezeti feltételek kellően széles körét lefedjék ahhoz, hogy értékelni lehessen a génexpresszió és a növényösszetétel tekintetében a művelés során várható valamennyi stressztényező hatását;

11.  felhívja az EFSA-t, hogy gondoskodjon arról, hogy a terepvizsgálatokból vagy üvegházakból származó adatok a különböző fajták kellően széles körét lefedjék ahhoz, hogy értékelni lehessen a különféle genetikai háttereknek a génexpresszióra és a növényösszetételre gyakorolt hatását;

12.  felhívja az EFSA-t, hogy kérjen adatokat a géntechnológiával módosított növényekből származó élelmiszerek és takarmányok fogyasztásának a bél-mikrobiómára gyakorolt hatásáról;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 268., 2003.10.18., 1. o. (2) HL L 55., 2011.2.28., 13. o. (3) Az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testületének tudományos szakvéleménye a Monsanto által a rovarokkal szemben ellenálló, géntechnológiával módosított MON89034 kukorica élelmiszerként és takarmányként való felhasználás céljából történő forgalomba hozatalára, valamint behozatalára és feldolgozására vonatkozóan, az 1829/2003/EK rendelettel összhangban benyújtott kérelemről [hiv. sz.: EFSA‐GMO‐NL‐2007‐37] (https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/909) (4) Az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testületének tudományos szakvéleménye a géntechnológiával módosított MON 89034 kukorica 1829/2003/EK rendelet szerinti engedélyezésének megújítása céljából történő értékeléséről [EFSA-GMO-RX-015. sz. kérelem], EFSA Journal 2019;17(11):5845, https://efsa.onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.2903/j.efsa.2019.5845 (5) ––––––––––– A 8. parlamenti ciklusban az Európai Parlament 36 olyan állásfoglalást fogadott el, amelyben kifogást emelt a géntechnológiával módosított szervezetek engedélyezésével szemben. Emellett a 9. parlamenti ciklus során a következő további állásfoglalásokat fogadta el:Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. október 10.) a géntechnológiával módosított MZHG0JG (SYN-ØØØJG-2) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0028).Az Európai Parlament 2019. október 10-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított A2704-12 (ACS-GMØØ5-3) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0029).Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. október 10.) a géntechnológiával módosított MON 89034 × 1507 × MON 88017 × 59122 × DAS-40278-9 kukoricát, valamint a MON 89034, 1507, MON 88017, 59122 és DAS-40278-9 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat vagy négyet ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0030).Az Európai Parlament 2019. november 14-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított LLCotton25 (ACS-GHØØ1-3) gyapotot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0054).Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. november 14.) a géntechnológiával módosított MON 89788 (MON-89788-1) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0055).Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. november 14.) a géntechnológiával módosított MON 89034 × 1507 × NK603 × DAS-40278-9 kukoricát, valamint a MON 89034 × NK603 × DAS-40278-9, 1507 × NK603 × DAS-40278-9 és NK603 × DAS-40278-9 alkombinációt tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0056).Az Európai Parlament 2019. november 14-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított Bt11 × MIR162 × MIR604 × 1507 × 5307 × GA21 kukoricát, valamint a Bt11, MIR162, MIR604, 1507, 5307 és GA21 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat, négyet vagy ötöt ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0057).Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. május 14.) a géntechnológiával módosított MON 87708 × MON 89788 × A5547-127 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0069).Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. november 11.) a géntechnológiával módosított MON 87427 × MON 89034 × MIR162 × NK603 kukoricát, valamint a MON 87427, MON 89034, MIR162 és NK603 egyszeres genetikai eseményekből kettőt vagy hármat ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről és az (EU) 2018/1111 bizottsági végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0291).Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. november 11.) a géntechnológiával módosított SYHT0H2 (SYN-ØØØH2-5) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0292).Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. november 11.) a géntechnológiával módosított MON 87427 × MON 87460 × MON 89034 × MIR162 × NK603 kukoricát, valamint a MON 87427, MON 87460, MON 89034, MIR162 és NK603 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat vagy négyet ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0293). (6) A Bizottság 2009/813/EK határozata (2009. október 30.) a géntechnológiával módosított MON 89034 (MON-89Ø34-3) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről (HL L 289., 2009.11.5., 21. o.). (7) Az EFSA első véleménye, 21. o., https://efsa.onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.2903/j.efsa.2019.5845 (8) Tagállami észrevételek: http://registerofquestions.efsa.europa.eu/roqFrontend/questionLoader?question=EFSA-Q-2007-042 (9) Az Európai Parlament és a Tanács 2001/18/EK irányelve (2001. március 12.) a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról és a 90/220/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről – A Bizottság nyilatkozata (HL L 106., 2001.4.17., 1. o.). (10) Tagállami észrevételek: http://registerofquestions.efsa.europa.eu/roqFrontend/questionLoader?question=EFSA-Q-2018-00673 (11) A Bizottság 2005/635/EK határozata (2005. augusztus 31.) a glifozát gyomirtó szerrel szembeni tűrőképességre géntechnológiával módosított olajrepceterméknek (Brassica napus L., GT73 vonal) a 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban történő forgalomba hozataláról (HL L 228., 2005.9.3., 11. o.). (12) Lásd a G. preambulumbekezdést. (13) Lásd a tagállami észrevételeket, 7. o.: https://doi.org/10.2903/j.efsa.2009.1193 és tagállami észrevételek, 27. o.: http://registerofquestions.efsa.europa.eu/roqFrontend/questionLoader?question=EFSA-Q-2018-00673 (14) MacIntosh, S.C., Kishore, G.M., Perlak, F.J., Marrone, P.G., Stone, T.B., Sims, S.R., Fuchs, R.L.: Potentiation of Bacillus thuringiensis insecticidal activity by serine protease inhibitors, Journal of Agricultural and Food Chemistry, 1990., 38., 1145–1152. o. (15) Lásd például Then, C. ‘Risk assessment of toxins derived from Bacillus thuringiensis: synergism, efficacy, and selectivity’, Environmental Science Pollution Research 2010, 17, 791–797. o. (16) Lásd például: Han, P., Niu, C.Y., Lei, C.L., Cui, J.J., Desneux, N.: Quantification of toxins in a Cry1Ac + CpTI cotton cultivar and its potential effects on the honey bee Apis mellifera L., Ecotoxicology, 2010., 2010,19., 1452–1459. o., https://link.springer.com/article/10.1007/s10646-010-0530-z; Babendreier, D., Kalberer, N.M., Romeis, J., Fluri, P., Mulligan, E., Bigler, F.: ’Influence of Bt-transgenic pollen, Bt-toxin and protease inhibitor (SBTI) ingestion on development of the hypopharyngeal glands in honeybees, Apidologie, 2005., 36(4)., 585–594. o., https://doi.org/10.1051/apido:2005049; valamint Liu, X.D., Zhai, B.P., Zhang, X.X., Zong, J.M.: Impact of transgenic cotton plants on a non-target pest, Aphis gossypii Glover, Ecological Entomology, 30(3)., 307–315. o., https://doi.org/10.1111/j.0307-6946.2005.00690.x (17) Az áttekintést lásd itt: Rubio-Infante, N., Moreno-Fierros, L.: An overview of the safety and biological effects of Bacillus thuringiensis Cry toxins in mammals, Journal of Applied Toxicology, 2016. május, 36(5)., 630–648. o., http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/jat.3252/full (18) A Cry1Ac azon néhány Bt-toxin közé tartozik, amelyeket az EFSA részletesen vizsgált. (19) Az EFSA első véleménye, 16. o., https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/909 (20) Lásd a K. preambulumbekezdést. (21) Lásd például: Hilbeck, A. és Otto, M.: „Specificity and combinatorial effects of Bacillus thuringiensis Cry toxins in the context of GMO risk assessment”, Frontiers in Environmental Science 2015, 3:71. (22) Hilbeck, A., Defarge, N., Lebrecht, T., Bøhn, T., ‘Insecticidal Bt crops. EFSA’s risk assessment approach for GM Bt plants fails by design’, RAGES 2020, 4. o., https://www.testbiotech.org/sites/default/files/RAGES_report-Insecticidal%20Bt%20plants.pdf (23) Tagállami észrevételek, 16. o.: http://registerofquestions.efsa.europa.eu/roqFrontend/questionLoader?question=EFSA-Q-2018-00673 (24) https://www.dtnpf.com/agriculture/web/ag/crops/article/2020/09/29/epa-proposes-phasing-dozens-bt-corn (25) Douglas, M.R., Tooker, J.F.: „Large-Scale Deployment of Seed Treatments Has Driven Rapid Increase in Use of Neonicotinoid Insecticides and Preemptive Pest Management in U.S. Field Crops”, Environmental Science and Technology 2015, 49, 8, 5088–5097. o., https://pubs.acs.org/doi/10.1021/es506141g (26) Neonikotinoidok, https://ec.europa.eu/food/plant/pesticides/approval_active_substances/approval_renewal/neonicotinoids_en (27) A Bizottság 503/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. április 3.) a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezése iránti kérelemről, valamint a 641/2004/EK és az 1981/2006/EK bizottsági rendelet módosításáról (HL L 157., 2013.6.8., 1. o.). (28) Tagállami észrevételek, 1. o.: http://registerofquestions.efsa.europa.eu/roqFrontend/questionLoader?question=EFSA-Q-2018-00673 (29) A 182/2011/EU rendelet 6. cikkének (3) bekezdése szerint ha nincs meg a tagállamok minősített többsége a fellebbviteli bizottságban, az Európai Bizottság az engedélyezést „folytathatja”, nem pedig „köteles folytatni”. (30) Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.). (31) https://tillymetz.lu/wp-content/uploads/2020/09/Co-signed-letter-MEP-Metz.pdf (32) MON 87708 × MON 89788 × A5547-127, https://webgate.ec.europa.eu/dyna/gm_register/gm_register_auth.cfm?pr_id=100

Az Európai Parlament 2020. december 17-i állásfoglalása a „Minority SafePack – egymillió aláírás a sokszínű Európáért” európai polgári kezdeményezésről (2020/2846(RSP))

P9_TA(2020)0370 B9-0403/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a „Minority SafePack – egymillió aláírás a sokszínű Európáért” európai polgári kezdeményezésre (ECIXXXX),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 2. cikkére, 3. cikke (3) bekezdésére, valamint 11. cikke (4) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 19. és 24. cikkére, 53. cikke (1) bekezdésére, 63. cikkére, 79. cikke (2) bekezdésére, 107. cikke (3) bekezdése e) pontjára, 108. cikke (4) bekezdésére, 109. és 118. cikkére, 165. cikke (4) bekezdésére, 167. cikke (5) bekezdésére, 173. cikke (3) bekezdésére, 177. és 178. cikkére cikkére, valamint 182. cikke (1) bekezdésére,

–  tekintettel az európai polgári kezdeményezésről szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/788 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (az európai polgári kezdeményezésről szóló rendelet),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta), és különösen annak 10., 21., 22. és 51. cikkére,

–  tekintettel az Európai Tanács 1993. június 21–22-i következtetéseire, amelyek megállapították azokat a követelményeket, amelyeket egy országnak teljesítenie kell ahhoz, hogy jogosult legyen az Európai Unióhoz való csatlakozásra (koppenhágai kritériumok),

–  tekintettel a polgári és politikai jogokról szóló, 1966. évi nemzetközi egyezségokmány 27. cikkére, valamint a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányra, amely egyezségokmányokat az ENSZ Közgyűlése 1966. december 16-án fogadta el,

–  tekintettel az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményére és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájára, valamint a vonatkozó felügyelő testületek véleményeire,

–  tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) 1990. évi koppenhágai dokumentumára, valamint az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosának és az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának kisebbségi jogi kérdésekkel foglalkozó számos tematikus ajánlására és iránymutatására,

–  tekintettel az EU-ban élő kisebbségekre vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2018. november 13-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az uniós tagállamokban élő kisebbségek védelméről és megkülönböztetésmentességéről szóló, 2018. február 7-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a digitális korban a nyelvek közötti egyenlőségről szóló, 2018. szeptember 11-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a kihalástól fenyegetett európai nyelvekről és az Európai Unión belüli nyelvi sokféleségről szóló, 2013. szeptember 11-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a nyelvtanítás és a nyelvtanulás átfogó megközelítéséről szóló, 2019. május 22-i tanácsi ajánlásra(6),

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának határozataira és ítélkezési gyakorlatára, és különösen a T-646/13. sz. (Minority SafePack – egymillió aláírás a sokszínű Európáért kontra Bizottság) ügyre(7) és a T-391/17 sz. (Románia kontra Bizottság) ügyre(8),

–  tekintettel a Bizottság „Minority SafePack – egymillió aláírás a sokszínű Európáért” elnevezésű javasolt kezdeményezésről szóló, 2017. március 29-i (EU) 2017/652 határozatára(9),

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Petíciós Bizottság által a „Minority SafePack – egymillió aláírás a sokszínű Európáért” kezdeményezésről 2020. október 15-én tartott nyilvános meghallgatásra,

–  tekintettel az európai polgári kezdeményezésben foglalt, a Bizottságtól várt, e kezdeményezésen alapuló jogalkotási aktusokra vonatkozó, az aláírások bemutatása után a Bizottságnak benyújtott, valamint a nyilvános meghallgatás során a Parlament elé terjesztett javaslatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 222. cikkének (8) bekezdésére,

A.  mivel az EUSZ 2. cikke szerint az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul;

B.  mivel az EUSZ 3. cikkének (3) bekezdése szerint az Unió célja a gazdasági, szociális és területi kohézió, valamint a tagállamok közötti szolidaritás előmozdítása, a kulturális és nyelvi sokféleség tiszteletben tartása továbbá Európa kulturális öröksége megőrzésének és további gyarapításának biztosítása;

C.  mivel az EUMSZ 6. cikke elismeri, hogy a kultúra és az oktatás területén az Unió hatásköre a tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedések végrehajtására terjed ki; mivel a Bizottságnak aktívan együtt kell működnie a tagállamokkal ezeken a politikai területeken, amelyek egyszersmind nagy jelentőséggel bírnak a kisebbségekhez tartozó személyek számára;

D.  mivel az EUMSZ 10. cikke szerint politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Uniónak küzdenie kell többek között a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetés ellen;

E.  mivel a Charta 21. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nemi, faji, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai jellemzők, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés;

F.  mivel a Charta 22. cikkének értelmében „[az] Unió tiszteletben tartja a kulturális, vallási és nyelvi sokféleséget”;

G.  mivel a kulturális sokszínűség tiszteletben tartását az EUMSZ 167. cikke rögzíti;

H.  mivel az EU polgárainak körülbelül 8%-a nemzeti kisebbségekhez tartozik, és körülbelül 10%-a regionális vagy kisebbségi nyelvet beszél; mivel egyedülálló nyelveik és kultúráik révén az Unió kulturális gazdagságának alapvető részét képezik;

I.  mivel az európai kisebbségek általános fogalmára jogi és tudományos kifejezések széles skálája vonatkozik; mivel ezeket a társadalmi csoportokat gyakran az alábbi, egymással felcserélhető elnevezésekkel illetik: nemzeti kisebbségek, etnikai csoportok, hagyományos vagy őshonos kisebbségek, nemzetiségek, alkotmányos régiók lakosai, nyelvi kisebbségek, kevésbé elterjedt nyelveket beszélő csoportok, nyelvi csoportok stb.; mivel az Európa Tanács a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményében, amely még mindig az európai kisebbségek védelmének legmagasabb szintű nemzetközi normája, a „nemzeti kisebbség” kifejezést használja annak érdekében, hogy elkerülje az Európában meglévő sokféle kifejezés használatával kapcsolatos nehézségeket; mivel a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés a „nemzeti és nyelvi kisebbségek” kifejezést használja a fenti kisebbségi csoportokra való hivatkozáskor;

J.  mivel a legtöbb nemzeti és nyelvi kisebbség az asszimiláció és a nyelvvesztés gyorsuló tendenciájával szembesül, ami az EU-n belüli nyelvi és kulturális elszegényedéshez és sokszínűségének elvesztéséhez vezet, melyet azonban az EU-nak a Szerződések értelmében védenie kell; mivel az oktatás a kisebbségi nyelvek újjáélesztésének és megőrzésének fő eszköze;

K.  mivel az UNESCO által készített „Atlas of the World’s Languages in Danger” (A világ veszélyeztetett nyelveinek atlasza) az uniós tagállamokban beszélt nyelvek közül 186-ot sérülékenyként vagy veszélyben lévőként osztályoz, további három nyelvet pedig már kihaltként;

L.  mivel 2013. július 15-én az Európai Bizottsághoz benyújtották a Minority SafePack európai polgári kezdeményezést, amely a nemzeti és nyelvi kisebbségek támogatására irányuló uniós fellépésre szólított fel 11 területen;

M.  mivel azonban 2013. szeptember 13-án a Bizottság a kezdeményezést nem találta kellően megalapozottnak a nyilvántartásba vételhez; mivel a kezdeményezés szervezői fellebbezést nyújtottak be az Európai Unió Bíróságához (EUB), és az EUB Törvényszéke 2017. február 3-án ítéletet hozott, amelyben megsemmisítette a Bizottság határozatát;

N.  mivel a Törvényszék ítéletének való megfeleléshez szükséges intézkedések meghozatala érdekében a Bizottság újra megvizsgálta az európai polgári kezdeményezés jogi elfogadhatóságát, és az (EU) 2017/652 határozat elfogadásával úgy határozott, hogy az eredeti 11-ből 9 területre vonatkozóan nyilvántartásba veszi a kezdeményezést;

O.  mivel az európai polgári kezdeményezésről szóló rendelet 15. cikke értelmében a Bizottság jogi elfogadhatóságra vonatkozó vizsgálata után, az aláírások sikeres összegyűjtését követően el kell végezni az európai polgári kezdeményezés tartalmi vizsgálatát; mivel a Bizottság az európai polgári kezdeményezésre vonatkozó jogi és politikai megállapításait az uniós Szerződések alapján teszi meg;

P.  mivel az Európai Unió Törvényszéke a T-391/17. sz. ügyben 2019. szeptember 24-én hozott ítéletében megerősítette a Bizottság azon határozatát, hogy nyilvántartásba veszi a „Minority SafePack” európai polgári kezdeményezést;

Q.  mivel 2017. április 3. és 2018. április 3. között az EU-ban 1 123 422 igazolt aláírást gyűjtöttek, a nemzeti minimumszámot pedig 11 tagállamban teljesítették;

R.  mivel az európai polgári kezdeményezés a transznacionális részvételi demokrácia első olyan eszköze a világon, amely lehetővé teszi a polgárok számára, hogy közvetlenül kapcsolatba lépjenek az uniós intézményekkel;

S.  mivel a Minority SafePack az eddigi összesen hat sikeres európai polgári kezdeményezés közül az ötödik;

T.  mivel az (EU) 2019/788 rendelet 14. cikke értelmében nyilvános meghallgatás megszervezését követően a Parlamentnek értékelnie kell az egyes európai polgári kezdeményezések politikai támogathatóságát; mivel a Parlament eljárási szabályzata 222. cikkének megfelelően 2020. október 15-én nyilvános meghallgatást tartott;

1.  ismételten hangsúlyozza, hogy határozottan támogatja az európai polgári kezdeményezés eszközét, és kéri az abban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázását; kiemeli, hogy az európai polgári kezdeményezés kivételes lehetőséget kínál a polgárok számára törekvéseik meghatározásához és kifejezésre juttatásához, valamint ahhoz, hogy uniós fellépést kérjenek; hangsúlyozza, annak lehetővé tétele, hogy a polgárok aktív szerepet játsszanak az őket érintő politikai folyamatokban, elengedhetetlen ahhoz, hogy az európai integrációs projekt közelebb kerüljön a polgárokhoz;

2.  felhívja a figyelmet arra, hogy az európai polgári kezdeményezésről szóló új rendelet 2020. január 1-jén lépett hatályba, és alapvető fontosságú, hogy az európai és nemzeti intézmények minden tőlük telhetőt megtegyenek ezen uniós részvételi eszköz újraindítása érdekében; kiemeli, hogy a Bizottságnak kellően figyelembe kell vennie a több mint 1,1 millió uniós polgár által a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés keretében megfogalmazott kéréseket;

3.  emlékeztet arra, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek védelme az EU kifejezett alapértéke a demokráciával, a jogállamisággal és az emberi jogok tiszteletben tartásával együtt, az EUSZ 2. cikkében foglaltaknak megfelelően;

4.  emlékeztet arra, hogy az EUSZ 3. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy az Európai Uniónak tiszteletben kell tartania saját kulturális és nyelvi sokszínűségét, továbbá biztosítania kell Európa kulturális örökségének megőrzését és további gyarapítását; hangsúlyozza, hogy a kisebbségi nyelvek és kultúrák az Unió kultúrájának és örökségének szerves és elidegeníthetetlen részét képezik; hangsúlyozza, hogy az Uniónak ösztönöznie kell a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelmét biztosító tagállami intézkedéseket;

5.  ismételten felszólítja a Bizottságot(10), hogy a szubszidiaritás elvével összhangban dolgozza ki a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelmére vonatkozó uniós minimumszabályok közös keretét, amely mélyen beágyazódik a demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető jogokat az egész EU-ban garantáló jogi keretbe;

6.  felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést, tartsák tiszteletben a kisebbségekhez tartozó személyek jogait, és biztosítsák e jogok teljes körű tiszteletben tartását;

7.  úgy véli, hogy az olyan közösségekben, ahol egynél több hivatalos nyelvet használnak, az egyes tagállamok alkotmányos rendjének és nemzeti jogának megfelelően a nyelvi jogokat tiszteletben kell tartani anélkül, hogy az egyik csoport jogait a másikhoz képest korlátoznák; úgy véli, hogy a regionális nyelvek előmozdítása vagy a nyelvi közösségek védelme során tiszteletben kell tartani valamennyi személy alapvető jogait;

8.  úgy véli, hogy az EU-nak uniós programokon keresztül továbbra is fel kell hívnia a figyelmet a többnyelvűségre Európa-szerte, és aktívan népszerűsítenie kell a többnyelvűség előnyeit;

9.  emlékeztet arra, hogy nincs közös meghatározás arra vonatkozóan, hogy ki tekinthető az EU-ban nemzeti és nyelvi kisebbséghez tartozó személynek; hangsúlyozza, hogy meghatározástól függetlenül minden kisebbséget védeni kell, és hangsúlyozza, hogy minden meghatározást rugalmasan kell alkalmazni, tiszteletben tartva a szubszidiaritás, az arányosság és a megkülönböztetésmentesség elvét;

10.  az EU és az Európa Tanács közötti, egymást kölcsönösen erősítő együttműködésre szólít fel a nemzeti és nyelvi kisebbségek jogainak védelme terén; rámutat arra, hogy egy ilyen együttműködés lehetővé tenné az Európai Unió számára, hogy az Európa Tanács eredményeire és tapasztalataira építsen, az Európa Tanács számára pedig azt, hogy hatékonyabban hajtsa végre a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája tekintetében megfogalmazott ajánlásokat;

Az európai polgári kezdeményezés kilenc javaslatáról

11.  elismeri, hogy a nemzeti és nyelvi kisebbségek védelme a tagállami hatóságok elsődleges felelőssége; rámutat ugyanakkor, hogy az Unióra jelentős feladat hárul abban a tekintetben, hogy támogassa a tagállamokat ennek a felelősségnek a gyakorlásában; rámutat, hogy számos tagállamában találhatunk sikeres példákat a különböző közösségek tiszteletteljes és harmonikus együttélésre, többek között a nyelvi és kulturális revitalizációs politikák területén; felszólítja a tagállamokat, hogy osszák meg egymással a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelmével és támogatásával kapcsolatos bevált gyakorlataikat, az EU-t pedig kéri, hogy segítse elő az ilyen gyakorlatok cseréjét;

12.  véleménye szerint a kulturális és nyelvi identitás megőrzését célzó – a nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozók javát szolgáló – intézkedéseknek pozitív cselekvésre kell irányulniuk, többek között az oktatás, a kultúra és a közszolgáltatások területén;

13.  aggodalmának ad hangot a rasszista, idegengyűlölő vagy intoleráns indíttatású, gyűlölet-bűncselekmények és gyűlöletbeszéd riasztó mértékű terjedése miatt, amelyek a nemzeti és nyelvi kisebbségek ellen irányulnak Európában; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak a gyűlöletbeszéd elleni kampányokat, valamint küzdjenek a nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozókkal szemben megnyilvánuló rasszizmus és idegengyűlölet ellen;

14.  elismeri a nemzeti és nyelvi kisebbségek hozzájárulását az EU kulturális örökségéhez, és kiemeli a média szerepét;

15.  rámutat, hogy a nyelvi sokszínűség értékes összetevője Európa kulturális gazdagságának, amelyet védelmezni kell annak érdekében, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelvek nemzedékről nemzedékre fennmaradjanak; kifejezi súlyos aggodalmát azon regionális vagy kisebbségi nyelvek tekintetében, amelyeket a kihalás kockázata fenyeget; hangsúlyozza, hogy több intézkedésre van szükség ezen a területen; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy Unió-szerte mozdítsák elő a nyelvtanulást, beleértve a kisebbségi nyelvek tanulását is; megjegyzi, hogy az európai polgári kezdeményezés felszólít egy, az európai nyelvi sokszínűséggel foglalkozó központ létrehozására az európai nyelvek gazdag sokszínűségének védelme érdekében;

16.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a finanszírozási programok tervezésekor vegyék figyelembe a nemzeti és nyelvi kisebbségek igényeit; úgy véli, hogy a többnyelvűség és a kulturális sokszínűség védelme a regionális fejlődés és innováció motorja, ezért úgy véli, hogy az európai strukturális és beruházási alapoknak és a kohéziós alapoknak ezt figyelembe kell venniük; úgy véli, hogy az Európai horizont programból a kulturális és nyelvi sokszínűségnek és az uniós régiók gazdasági fejlődésére gyakorolt hatásának a tanulmányozására biztosított finanszírozás lehetővé tenné a nemzeti és nyelvi kisebbségekre irányuló közpolitikák célzottabbá tételét;

17.  elismeri a nyelvnek a kultúrában betöltött szerepét; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelveken tevékenykedő kulturális szereplők további kihívásokkal nézhetnek szembe a közönség szélesebb rétegeinek elérése, valamint a pénzügyi és adminisztratív erőforrásokhoz való hozzáférés terén; felhívja a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a regionális helyzeteket, és dolgozzanak ki olyan intézkedéseket, amelyek nyelvi vagy egyéb sajátosságaiktól függetlenül segítik a kulturális szereplőket a kulturális szabadság kinyilvánításában;

18.  véleménye szerint minden egyes európai uniós polgárnak lehetősége kell legyen arra, hogy saját nyelvén élvezhesse a kultúrát és szórakozhasson; rámutat, hogy a nyelvi kisebbségek gyakran túl kicsik vagy nincs intézményi támogatásuk ahhoz, hogy kiépítsék saját médiaszolgáltatásuk átfogó rendszerét; felhívja ezzel összefüggésben a Bizottságot, hogy végezzen értékelést, és hozza meg az ilyen médiaszolgáltatások kifejlesztésének támogatásához leginkább megfelelő intézkedéseket; megállapítja, hogy a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés Bizottsághoz történt 2013. évi benyújtása óta a társjogalkotók már elfogadtak fontos – a szerzői joggal és az audiovizuális médiaszolgáltatásokkal kapcsolatos – javaslatokat; tudomásul veszi a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet első rövid távú felülvizsgálatáról szóló, nemrégiben elfogadott bizottsági közleményt (COM(2020)0766), amelyben a Bizottság részletes helyzetértékelést javasol 2022-re, amikor a rendelet teljes hatása nyilvánvalóvá válik; üdvözli a Bizottság arra irányuló tervét, hogy a média- és audiovizuális ágazatra vonatkozó cselekvési tervének részeként párbeszédet kezdjen az érdekelt felekkel az audiovizuális tartalmakról; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a jövőbeli rendeletekben figyelembe vegyék a kisebbségi nyelvekkel kapcsolatos aggályokat;

19.  rámutat arra, hogy az Európai Unióban tartózkodó hontalan személyek nagy része nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozik; úgy véli, hogy a tagállamok szuverenitásának és hatásköreinek kellő figyelembevétele mellett e tekintetben pozitív intézkedéseket lehet hozni és hoznak is; rámutat, hogy az állampolgárság megadása vagy visszavonása nemzeti hatáskörbe tartozik;

20.  támogatásáról biztosítja a „Minority SafePack – egymillió aláírás a sokszínű Európáért” európai polgári kezdeményezést; felszólítja a Bizottságot, hogy ennek megfelelően lépjen fel, és tegyen javaslatot az uniós Szerződéseken, az európai polgári kezdeményezésről szóló rendeleten, valamint a szubszidiaritás és az arányosság elvén alapuló jogi aktusokra; rámutat, hogy a Bizottság által nyilvántartásba vett kezdeményezés kilenc területre vonatkozóan jogalkotási javaslatokat kér, és emlékeztet a kezdeményezésben foglalt kérésre, hogy minden egyes javaslatot önnön érdeme szerint vizsgáljanak és értékeljenek;

o
o   o

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének, továbbá a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 130., 2019.5.17., 55. o. (2) HL C 363., 2020.10.28., 13. o. (3) HL C 463., 2018.12.21., 21. o. (4) HL C 433., 2019.12.23., 42. o. (5) HL C 93., 2016.3.9., 52. o. (6) HL C 189., 2019.6.5., 15. o. (7) ECLI:EU:T:2017:59. (8) ECLI:EU:T:2019:672. (9) HL L 92., 2017.4.6., 100. o. (10) Az Európai Parlament állásfoglalása (2018. november 13.) az EU-ban élő kisebbségekre vonatkozó minimumszabályokról (HL C 363., 2020.10.28., 13. o.).

Az Európai Parlament 2020. december 17-i állásfoglalása a méltányos átállást szolgáló erős szociális Európáról (2020/2084(INI))

P9_TA(2020)0371 A9-0233/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. és 5. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9., 151., 152., 153., 156., 157., 162. és 168. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt 1., 8. és 28. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak IV. címére („Szolidaritás”),

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérére, amelyet az Európai Tanács, az Európai Parlament és az Európai Bizottság 2017 novemberében hirdetett ki,

–  tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendre,

–  tekintettel a COP21 során elért, 2015. évi Párizsi Megállapodásra, és konkrétan annak preambulumára: „figyelembe véve a munkaerő igazságos átszervezésének, valamint a tisztes munka és a minőségi munkahelyek létrehozásának szükségszerűségét a nemzeti szinten meghatározott fejlesztési prioritásokkal összhangban”,

–  tekintettel az ILO egyezményeire és ajánlásaira, különösen a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1947. évi (81. sz.) egyezményre, az ILO centenáriumi nyilatkozatára (2019) és a környezetileg mindenki számára fenntartható gazdaságok és társadalmak felé történő méltányos átállást célzó, 2016. februári ILO-iránymutatásokra,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira, különösen az 1., 3., 4., 5., 8., 10. és 13. célokra,

–   tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (UNCRPD-egyezmény), és annak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek az Európai Közösség által történő megkötéséről szóló, 2009. november 26-i 2010/48/EK tanácsi határozat szerinti, 2011. január 21-i hatálybalépésére az Unióban,

–   tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményre,

–   tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(1) (a továbbiakban: „a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv”),

–   tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2008)0426) és a Parlament erre vonatkozó, 2009. április 2-i álláspontjára(3),

–  tekintettel „A méltányos átállást szolgáló erős szociális Európa” című, 2020. január 14-i bizottsági közleményre (COM(2020)0014),

–  tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640),

–  tekintettel az „Európa nagy pillanata: Helyreállítás és felkészülés – a jövő generációért” című, 2020. május 27-i bizottsági közleményre (COM(2020)0456),

–  tekintettel az „Uniós költségvetés – az európai helyreállítási terv motorja” című, 2020. május 27-i bizottsági közleményre (COM(2020)0442),

–  tekintettel „A Bizottság 2020. évi kiigazított munkaprogramja” című, 2020. május 27-i bizottsági közleményre (COM(2020)0440),

–  tekintettel a Covid19-világjárvány utáni helyreállítás támogatására szolgáló Európai Uniós Helyreállítási Eszköz létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló, 2020. május 28-i bizottsági javaslatra (COM(2020)0441),

–  tekintettel a határt átlépő munkavállalók és idénymunkások Covid19-válsággal összefüggő európai védelméről szóló 2020. június 19-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a demográfiai változások hatásairól szóló, 2020. június 17-i bizottsági jelentésre (COM(2020)0241),

–  tekintettel a Régiók Európai Bizottságának „Az EU válasza a demográfiai kihívásra” című, 2017. január 18-i véleményére (2017/C017/08),

–  tekintettel az „Európa digitális jövőjének megtervezése” című, 2020. február 19-i bizottsági közleményre (COM(2020)0067),

–  tekintettel a fenntartható versenyképességet, társadalmi méltányosságot és rezilienciát célzó szakképzésről szóló tanácsi ajánlásra irányuló, 2020. július 1-jei bizottsági javaslatra (COM(2020)0275),

–  tekintettel az „Út a munka világába – Az ifjúsági garancia megerősítése” című tanácsi ajánlásra irányuló javaslatot kísérő, 2020. július 1-jei bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2020)0124),

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2020. július 10-i jogalkotási állásfoglalására(5),

–  tekintettel az 1303/2013/EU rendeletnek az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre elkülönített források tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2020. július 8-i jogalkotási állásfoglalására(6),

–  tekintettel az euróövezet foglalkoztatási és szociális politikájáról szóló, 2019. október 10-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2019.április 4-i jogalkotási állásfoglalására(8),

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságnak „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2020. évi éves fenntartható növekedési stratégia foglalkoztatási és szociális vonatkozásai” című jelentésére,

–  tekintettel a 2020. évi éves fenntartható növekedési stratégiáról szóló, 2019. december 17-i bizottsági közleményre (COM(2019)0650),

–  tekintettel az Európai Bizottság és a Tanács együttes foglalkoztatási jelentésére irányuló 2019. december 17-i javaslatra, amely a 2020. évi éves fenntartható növekedési stratégiáról szóló bizottsági közleményt kísérte,

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2019. július 8-i (EU) 2019/1181 tanácsi határozatra(9),

–  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2019. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai” című, 2019. március 13-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen által a hivatalba lépő következő Európai Bizottság (2019–2024) számára előterjesztett, „Ambiciózusabb Unió” című politikai iránymutatásra,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „A szociális párbeszéd szerepe a digitális gazdaságbeli innováció előmozdításában” című, 2019. január 23-i véleményére(11),

–  tekintettel a Bizottság 2020. május 6-i 2020. évi tavaszi gazdasági előrejelzésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Tisztességes minimálbérek Európában” című, 2020. szeptember 18-i véleményére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Európai helyreállítási terv és a 2021–2027-re szóló többéves pénzügyi keret” című, 2020. július 15-i véleményére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „A munkanélküliségi biztosításra vonatkozó közös uniós minimumszabályok – konkrét lépés a szociális jogok európai pillérének hatékony megvalósítása felé” című, 2019. december 11-i véleményére(12),

–  tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) „Covid19: Szakpolitikai válaszok Európa-szerte” című tanulmányára,

–  tekintettel a Közös Kutatóközpont által „A Coviddal kapcsolatos korlátozó intézkedések és az uniós munkaerőpiacok” címmel 2020-ban közzétett szakmai jelentésre, és különösen a távmunka terén az EU-ban kialakult modellekről rendelkezésre álló legújabb adatokról szóló elemzésére,

–  tekintettel a felülvizsgált Európai Szociális Chartára és a 2014-ben elindított torinói folyamatra, amelynek célja az Európai Szociális Charta szerződéses rendszerének megerősítése az Európa Tanácson belül, valamint az európai uniós jog viszonylatában,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel az Oktatási és Kulturális Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményeire,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A9-0233/2020),

A.  mivel a fenntartható fejlődés az Európai Unió alapvető célkitűzése; mivel a szociális piacgazdaság két egymást kiegészítő pilléren alapul, nevezetesen a verseny érvényesítésén és a határozott szociálpolitikai intézkedéseken, amelyeknek teljes foglalkoztatást és társadalmi fejlődést kell eredményezniük; mivel a fenntartható fejlődés három pillére a gazdasági, a szociális és a környezeti pillér; mivel a fenntartható fejlődés többek között a teljes foglalkoztatáson és a társadalmi fejlődésen alapul; mivel ez az Európai Unió alapvető célja, amelyet az EUSZ 3. cikkének (3) bekezdése rögzít; mivel mindeddig a gazdasági és a környezeti fenntarthatóság kapott elsőbbséget;

B.  mivel Európának olyan új kihívásokkal kell szembenéznie, mint amilyenek például a növekvő egyenlőtlenségek a generációk között, a korlátozottabb társadalmi, egészségügyi, gazdasági és környezeti lehetőségek és erőforrások, a területi különbségek és az alapvető szociális és egészségügyi szolgáltatásokhoz, munkahelyekhez és az üzleti lehetőségekhez, valamint a társadalmi infrastruktúrához való egyenlőtlen hozzáférés; mivel az egyenlőtlenségek csökkentése az EU és a tagállamok közös felelőssége; mivel a tagállamok többségében a 2008-as gazdasági válság óta fokozódtak az egyenlőtlenségek (a jövedelem és a lehetőségek terén), ami a növekedés és a társadalmi kohézió fenntarthatóságát és inkluzivitását egyaránt megkérdőjelezte, és ilyen helyzetben nehéz volt előrelépést elérni az EU 2020-as célkitűzéseinek megvalósítása terén;

C.  mivel egyértelmű, hogy a jövő generációk megélhetésének, biztonságának, egészségének és jólétének megőrzése érdekében határozottan szükség van arra, hogy Európa és a világ méltányos átmenetek keretében átálljon az erőforrások fenntartható kiaknázására, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére és a környezet erőteljes védelmére; mivel a stabil és fenntartható zöld és környezetbarát gazdaságra és szociális rendszerre való áttéréshez szükség lesz a köz- és magánszféra szereplői közötti együttműködésre, és ezt egy újraiparosítási folyamatnak, az ipari bázis korszerűsítésének és a belső piac megerősítésének kell kísérnie; mivel a zöld, digitális és demográfiai átmenetek különböző módon érintik az európai régiókat, ágazatokat, munkavállalókat és társadalmi csoportokat, és mivel ezek az átmenetek jelentős átképzést és munkaerő-átcsoportosítást tesznek szükségessé az érintett ágazatokban a munkahelyek megszűnésének megelőzése érdekében;

D.  mivel a fenntartható átmenetre leginkább rászoruló európai régiók általában azok, ahol magas a szegénység és a kirekesztés aránya; mivel a gyors helyreállításhoz határozott intézkedésekre és beruházásokra van szükség, amelyeknek a világjárvány gazdasági és szociális hatásainak mérséklésére, a gazdasági tevékenység újraindítására, a fenntartható fejlődés előmozdítására, a zöld átállásra, a digitális átalakulásra és a szociális jogok európai pillére elveinek végrehajtására kell összpontosítaniuk, hogy hatékonyabb és erősebb jóléti államok jöhessenek létre; mivel a nemzetközi szinten versenyképes Európának erős szociális Európán kell alapulnia annak érdekében, hogy mindenki előtt megnyissa a fenntartható növekedéshez, a minőségi munkahelyekhez és a szilárd szociális jóléti rendszerekhez vezető utat;

E.  mivel az Eurofound kutatása szerint az Európai Unió szociális dimenziója összetett, és javasolja a szociális jogok európai pillérét kísérő szociális eredménytáblának a munka minőségét, a társadalmi igazságosságot és az esélyegyenlőséget, a megbízható szociális jóléti rendszereket és a tisztességes mobilitást megjelenítő mutatókkal való kiegészítését;

F.  mivel az Európa 2020 stratégiát 2010-ben indították el az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés előmozdítása érdekében; mivel a lisszaboni stratégia végrehajtása során a növekedés helyett nagyobb hangsúlyt kellett volna helyezni a fenntarthatóságra és az inkluzivitásra;

G.  mivel az EUMSZ 151. cikke rögzíti, hogy az alapvető szociális jogokat, többek között az 1961. október 18-án Torinóban aláírt Európai Szociális Chartában, valamint a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló 1989. évi közösségi chartában meghatározott jogokat szem előtt tartva, az Unió és a tagállamok célkitűzése a foglalkoztatás, az élet- és munkakörülmények javítása – lehetővé téve ezáltal a fejlődési folyamat fenntartása mellett ezek összehangolását –, a megfelelő szociális védelem, a szociális partnerek közötti párbeszéd és az emberi erőforrások fejlesztésének elősegítése a tartósan magas foglalkoztatás és a kirekesztés elleni küzdelem érdekében; mivel a szociális jogok európai pilléréből eredő kezdeményezések tekintetében megosztott felelősség terheli az EU-t és a tagállamokat, melyek eltérő szociális rendszerekkel és hagyományokkal rendelkeznek; mivel ezért az ilyen kezdeményezéseknek meg kell védeniük a nemzeti kollektív tárgyalási rendszereket, magasabb szintű védelmet biztosítva; mivel az alapvető jogok, az arányosság, a jogbiztonság, a törvény előtti egyenlőség és a szubszidiaritás az uniós jog általános elvei, amelyeket tiszteletben kell tartani;

H.  mivel a nők alulreprezentáltak a Covid19-járványra hozott szakpolitikai válaszlépések terén döntéseket hozó gazdasági és politikai vezetői tisztségekben; mivel a nőket be kell vonni a döntéshozatalba, hogy többféle megközelítés, a több tudás és tapasztalat legyen, amelyek jobb politikai eredményekhez vezetnek;

I.  mivel a szociális jóléti rendszerek hozzájárulnak a tisztességes élet biztosításához; mivel ezek a rendszerek magukban foglalják a szociális biztonságot, az egészségügyi ellátást, az oktatást, a lakhatást, a foglalkoztatást, a hátrányos helyzetű csoportoknak nyújtott igazságügyi és szociális szolgáltatásokat, és kulcsszerepet játszanak a szociálisan fenntartható fejlődés elérésében, az egyenlőség és a társadalmi igazságosság előmozdításában és a szociális védelemhez való jog biztosításában, amelyet az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is rögzít; mivel a szociális védelmi politikák a nemzeti fejlesztési stratégiák létfontosságú elemei, amelyek célja a szegénység és kiszolgáltatottság csökkentése a teljes életciklus alatt, valamint az inkluzív és fenntartható növekedés támogatása;

J.  mivel a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalás kulcsfontosságú eszköz a munkaadók és a szakszervezetek számára ahhoz, hogy tisztességes béreket és munkafeltételeket tudjanak kialakítani, és a szilárd kollektív tárgyalási rendszerek növelik a tagállamok rezilienciáját gazdasági válságok idején; mivel az erőteljes kollektív tárgyalási rendszerekkel rendelkező társadalmak általában gazdagabbak és egyenlőbbek; mivel a kollektív tárgyaláshoz való jog olyan kérdés, amely minden európai munkavállalót érint, és amely döntő hatással lehet a demokráciára és a jogállamiságra – és ezen belül az alapvető szociális jogok tiszteletben tartására – nézve; mivel a kollektív tárgyalás alapvető európai jog, amelyet az európai intézményeknek az Alapjogi Charta 28. cikke értelmében tiszteletben kell tartaniuk; mivel ezzel összefüggésben azok a szakpolitikai intézkedések, amelyek tiszteletben tartják, előmozdítják és megerősítik a kollektív tárgyalásokat és a munkavállalók pozícióját a bérmegállapítási rendszerekben, fontos szerepet játszanak a magas színvonalú munkakörülmények elérésében;

K.  mivel a kollektív tárgyalás kulcsfontosságú eszköze a munkahelyi jogok érvényesítésének; mivel az OECD adatai szerint az elmúlt évtizedekben mind a szakszervezetek jelenléte, mind a kollektív tárgyalások elterjedtsége jelentős mértékben csökkent; mivel 2000 óta az EU 27 tagállama közül 22-ben csökken a kollektív tárgyalások elterjedtsége; mivel a jól szervezett szociális partnerekkel és a kollektív szerződések széles körű elterjedtségével jellemzett országokban a munka és a munkakörnyezet minősége átlagosan magasabb; mivel a kollektív tárgyalások – feltéve hogy széles körben alkalmazzák és jól koordinálják őket – elősegítik a jó munkaerő-piaci teljesítményt;

L.  mivel az Eurofound szerint a kollektív tárgyalásokra nyomás nehezedett és a 2008-as recesszió azok decentralizációját eredményezte; mivel az EU-ban a becslések szerint minden hatodik munkavállalóra vonatkozik kollektív bérmegállapodás, viszont az EU egészét tekintve nem könnyű megbízható információkkal szolgálni a kollektív tárgyalás elterjedtségével és a kollektív szerződésekkel kapcsolatos részletesebb adatokat illetően; mivel az Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI) adatai szerint a szakszervezeti tagság átlagos szintje az EU-ban 23% körül van, de a tagállamok között igen nagy eltérések mutatkoznak a szakszervezeti tagság aránya terén, amely 74% és 8% között mozog; mivel a munkáltatói szervezetekben való tagság és az e szervezetek által képviselt piacok mérete is jelentősen eltér;

M.  mivel a szociális beruházás célja az emberekbe való befektetés életkörülményeik javítása érdekében; mivel a szociális beruházások legfontosabb területei a szociális biztonság, az egészségügy, a hosszú távú gondozás, az oktatás, a lakhatás, a foglalkoztatás, valamint a hátrányos helyzetű csoportoknak nyújtott igazságügyi és szociális szolgáltatások; mivel a jól megtervezett szociálpolitikák erőteljesen hozzájárulnak a fenntartható fejlődéshez és növekedéshez, valamint az emberek szegénységtől való megvédéséhez, és gazdasági stabilizátorként működnek;

N.  mivel az előrejelzések szerint a Covid19-világjárvány egyik következményeként nőni fog a szegénységi ráta; mivel a nőket, a fiatalokat, az idősebbeket, a fogyatékossággal élő személyeket és a nagycsaládokat ez a fejlemény jobban veszélyezteti; mivel növekszik az egyszemélyes háztartások és az egyedül élő idősek száma; mivel az egyedül élők jobban ki vannak téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélyének, és konkrétan az egyedül élő idősebb nők esetében nagyobb a szegénység kockázata, mint az idősebb férfiaknál; mivel az egyszülős háztartásokban nagy a szegénység és a nélkülözés kockázata, és az egyetlen jövedelem és az alacsonyabb foglalkoztatási ráta miatt igen nehéz feladat számukra a költségvetés előteremtése; mivel napjainkban egyre több fiatal felnőtt a szülői háztól vár és kap védelmet a szegénységgel szemben, ugyanakkor a háromgenerációs háztartások 29%-át fenyegeti szegénység, 13%-uk pedig súlyos nélkülözésben él;

O.  mivel a nemek között az otthonokban és a munkaerőpiacon tapasztalható megkülönböztetés az erőforrások egyenlőtlen eloszlásához vezethet, ami a férfiaknál kiszolgáltatottabbá teszi a nőket a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel szemben; mivel a nőknek kevesebb esélyük van kiemelkedni a szegénységből;

P.  mivel még mindig jelentős az EU-ban mind a horizontális, mind a vertikális munkaerőpiaci szegregáció, és a nők felülreprezentáltak a kevésbé nyereséges ágazatokban; mivel különösen a bizonytalan munkaszerződéssel rendelkező nőket érintette a Covid19-világjárvány, hiszen elsőként veszítették el munkájukat, ami pénzügyi következményekkel járt a családjukra és gazdasági függetlenségükre nézve, és ahhoz vezetett, hogy a válság idején nem kaptak elég társadalombiztosítási védelmet;

Q.  mivel 2018-ban a 27 tagú EU-ban közel 109 millió embert fenyegetett a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés, ami a teljes népesség 21,7%-ának felel meg, és közülük 23 millió gyermek(13); mivel az EU nem érte el azt a 2020-as célkitűzését, hogy a szegénység vagy társadalmi kirekesztés által veszélyeztetett emberek számát legalább 20 millióval csökkentse; mivel a Covid19-válság következtében valószínűleg nőni fog az Unión belül a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatával fenyegetett emberek száma; mivel az elmúlt évtizedben a legtöbb tagállamban egyenletes ütemben, 70%-kal nőtt a hajléktalanság, és az EU-ban minden éjszakát legalább 700 000 ember fedél nélkül tölt; mivel a Covid19-világjárvány bizonyította, hogy a hajléktalanság nemcsak szociális, hanem közegészségügyi válság is(14); mivel az EU-ban az emberek körülbelül egyötödét fenyegeti a súlyos eladósodás veszélye, és sokan nem kapják meg azokat a szociális juttatásokat, amelyekre nemzeti rendszerük szerint jogosultak;

R.  mivel az EU-ban minden ötödik munkavállalót alacsony színvonalú munkahelyen foglalkoztatják; mivel a következő évtizedben várhatóan tovább fokozódik a munkahelyek polarizációja, és nő a foglalkoztatás nem szabályos formáinak gyakorisága, és a készségek skálájának magasabb és alacsonyabb szintjein várható több munkahely létrejötte(15); mivel a technológiai változás és a mesterséges intelligencia alkalmazása jelentősen megváltoztathatja a munkaerőpiacot; mivel ez a keresetkülönbségek további növekedéséhez vezet; mivel a munkaerő iránti kereslet mindenkor a munkabér megoszlásának középső szegmensében volt a leggyengébb, ami leginkább 2008 és 2013 között, a recesszió és a foglalkoztatás zsugorodásának időszakában volt megfigyelhető, részben annak köszönhetően, hogy a foglalkoztatás súlypontja a feldolgozóiparról és az építőiparról áthelyeződött a szolgáltatási szektorra; mivel a világjárvány valószínűleg tovább fogja erősíteni ezt a tendenciát; mivel az alacsony képzettséget igénylő munkák mindig nélkülözhetetlenek lesznek a társadalmak számára, és ezeknek is tisztességes fizetést és feltételeket kell kínálni; mivel a digitalizáció esélyeket és lehetőségeket teremthet a továbbképzéshez, de nem feltétlenül javítja a munkakörülményeket és nem feltétlenül teremt új minőségi munkahelyeket mindenki számára;

S.  mivel nemigen tapasztalható a határozott idejű munkaszerződések határozatlan idejű munkaszerződésekkel történő felváltása; mivel a munkavállalók 60%-a akarata ellenére határozott idejű státuszban ragad; mivel az állandó státuszba való átmenet előfordulása különösen alacsony azokban az országokban, ahol nagyon gyakori a határozott idejű foglalkoztatás; mivel még a közigazgatásokban is túl gyakran előfordul, hogy ideiglenes munkavállalókkal helyettesítik a köztisztviselőket, bizonytalanabb munkakörülmények mellett;

T.  mivel az Eurofound „új foglalkoztatási formákkal” foglalkozó kutatása azt mutatja, hogy a kialakulóban lévő és egyre fontosabb szerepet játszó foglalkoztatási formákra, amelyek eltérnek a hagyományos munkáltató–munkavállaló viszonytól és/vagy amelyeket nem hagyományos munkaszervezés és munkamódszerek jellemeznek, általában kevésbé terjed ki a szociális védelem, a szociális párbeszéd és kollektív tárgyalás hatóköre; mivel az ilyen foglalkoztatási formákat a gazdasági kihívásokkal teli időszakokban is intenzívebben alkalmazzák, és ezért intézkedéseket kell fontolóra venni a Covid19-világjárvány okozta várható munkaerőpiaci válság ellensúlyozására;

U.  mivel a munkanélküliségi ráta meghaladja a 7%-ot, az ifjúsági munkanélküliségi ráta pedig 17%-ra emelkedett, és a Covid19 miatt várhatóan tovább fog emelkedni(16), és ez a jelenség kiemelten érinti a nőket és az alacsony képzettséget igénylő munkakörben dolgozókat; mivel az euróövezet munkanélküliségi rátája a 2020. évi 8,3%-ról 2021-re várhatóan 9,3%-ra emelkedik, a tagállamok között jelentős különbségekkel(17); mivel bizonyos csoportok, például a fogyatékossággal élő személyek, az etnikai kisebbségek – például a romák –, a fiatalok és az idősek munkanélküliségi rátája ennél jelentősen magasabb lehet; mivel az Eurofound „Megélhetés, munka és a Covid19” című felmérése szerint a Covid19-válság drámai hatást gyakorolt a munkaerőpiacra: az alkalmazottak 8%-a és az önálló vállalkozók 13%-a vált munkanélkülivé a világjárvány kezdete óta; mivel a válság hatását azok is érezték, akik a munkaidejük jelentős csökkentése árán maradtak a munkaerőpiacon, ami jövedelemkiesésben és a jövőbeli munkaerőpiaci részvétellel és pénzügyi bizonytalansággal kapcsolatos aggályokban tükröződött;

V.  mivel az Eurostat szerint a 28 tagú EU-ban 2018-ban 8,3 millió alulfoglalkoztatott részidős munkavállaló volt, a foglalkoztatható de munkát nem kereső emberek száma 7,6 millió volt, és további 2,2 millió olyan álláskereső volt, aki rövid időn belül nem tudott munkahelyet találni; mivel 2018-ban összesen 18,1 millió ember tapasztalt meg munkanélküliséghez hasonló helyzetet az EU-28-ban;

W.  mivel a fiatalok és az idősek munkanélkülisége elleni küzdelem továbbra is az EU előtt álló egyik legnagyobb régiós szintű kihívás;

X.  mivel a Covid19-válság rávilágított a határ menti ingázók és az idénymunkások jogaival kapcsolatos visszaélésekre, valamint a helyzetük bizonytalanságára, melynek oka a szociális védelem és a társadalombiztosítás koordinációjának alacsony szintje; mivel ezért szigorúbb szabályozásra, hatékonyabb ellenőrzésre és a tisztességes munkakörülmények, a lakhatási feltételek, valamint a munkahelyi egészségvédelem és biztonság eredményesebb érvényesítésére van szükség; mivel ebből a szempontból javítani kell a munkaerő-kölcsönzésről szóló irányelvet;

Y.  mivel 2019-ben 11,7%-os különbség mutatkozott a férfiak és nők foglalkoztatásban való részvételében; mivel ez a különbség óriási gazdasági költségekkel jár az EU számára, és évi 320 milliárd eurót tesz ki, vagyis az EU GDP-jének 2,37%-át; mivel a Covid19-válság aránytalan mértékben kihat a nők foglalkoztatási és szociális helyzetére, mivel 26,5%-uk bizonytalan munkaviszonyban van, ami a részmunkaidőben foglalkoztatottak 60%-át teszi ki; mivel a nőket a Covid19-világjárvány okozta nehézségek jobban érintik, mint a férfiakat, azon ágazatok súlyosabb érintettsége folytán, ahol jellemzőbb a nők foglalkoztatása, valamint az idősek és gyermekek gondozásának feladata miatt, amely továbbra is döntően rájuk hárul;

Z.  mivel a fogyatékossággal élő személyeket és az időseket különösen súlyosan érinti a Covid19-válság; mivel nagy a valószínűsége annak, hogy a válság őket aránytalanul megviseli és egyedi támogatási igényeik vannak, amelyeket a világjárványra válaszul tett intézkedések során már a kezdetektől figyelembe kell venni, és a kutatások azt mutatják, hogy e csoportok esetében kiemelt a kockázata a mentális egészségi problémák kialakulásának;

AA.  mivel Európa régiói olyan hosszú távú demográfiai tendenciákkal néznek szembe, mint a hosszabb várható élettartam, az alacsonyabb születési arány, a társadalmak elöregedése, a munkaerő zsugorodása, a kisebb háztartások és a növekvő urbanizáció; mivel az a tény, hogy az európai népesség a világ népességének egyre csökkenő hányadát teszi ki, mely arány 2070-re várhatóan kevesebb mint 4% lesz, kihívásokat fog maga után vonni; mivel a vidéki térségeket és a peremterületeket súlyosan érintik a demográfiai változások;

AB.  mivel a járvány különösen az időseket érintette, esetenként tovább rontva a már amúgy is elszigetelt személyek helyzetét; mivel az időseknél a legnagyobb a kockázata annak, hogy nem férnek hozzá az internethez és a modern technológiákhoz, következésképpen esetükben nagyobb a kirekesztés, többek között a digitális kirekesztés kockázata is;

AC.  mivel a válság növelte a városi szegénységet, több közepes jövedelmű háztartást hozva nehéz anyagi helyzetbe és új csoportokat téve ki e veszélynek, és a területi egyenlőtlenségek elmélyülését, a hátrányos helyzetű városi területeket jellemző társadalmi hátrányok súlyosbodását és a közszolgáltatásokhoz való egyenlőtlen hozzáférést eredményezi, olyan időszakban fokozva helyi szinten a szociális szolgáltatások és a szociális infrastruktúra iránti keresletet, amikor a helyi költségvetések amúgy is túlterheltek;

AD.  mivel a 2015-ös európai munkakörülmény-felmérés alapján végzett kutatás azt mutatja, hogy kétszer annyi rendszeres távmunkás állítja azt, hogy az uniós jogszabályokban előírt 48 óránál többet dolgozik, és kevesebb mint 11 órát pihen a munkanapok között, mint a munkáltatók telephelyén dolgozók; mivel az ilyen távmunkások közel 30%-a számol be arról, hogy minden nap vagy hetente többször szabadidejében dolgozik, míg az „irodai” munkavállalók esetében ez az arány 5% alatt van; mivel a rendszeres távmunkások nagyobb valószínűséggel számolnak be munkahelyi stresszről, alvászavarokról és a munka és a családi feladatok összeegyeztetésének nehézségeiről;

AE.  mivel a Covid19-világjárvány és az annak leküzdésére irányuló intézkedések, nevezetesen a kijárási korlátozások és a távmunka miatt a bántalmazó kapcsolatban élő nők állandóan ki vannak téve az erőszaknak, ami megnövelte a nők elleni erőszak eseteinek számát; mivel a kijárási korlátozások következtében a nemi alapú és a családon belüli erőszak robbanásszerűen, mintegy 30%-kal megugrott számos európai országban; mivel az elmúlt 12 hónapban összesen több mint 243 millió 15 és 49 év közötti nő élt át szexuális és/vagy fizikai erőszakot világszerte;

AF.  mivel tovább növekszik a nőkre nehezedő nyomás; mivel az elrendelt, elnyújtható és a munka és a magánélet szétválasztását nehezítő új munkavégzési formák mind az online mind pedig az offline pszichológiai és szexuális zaklatás új formáinak robbanásszerű elterjedéséhez vezettek a kijárási korlátozások idején; mivel a vállalatok és a kormányok döntő többsége nem hozott intézkedéseket e jelenségek elleni fellépés érdekében;

1.  hangsúlyozza, hogy az EU megkezdte az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, klímasemleges, erőforrás-hatékony és körforgásos gazdaságra való átállást, amelynek biztosítania kell a legmagasabb szintű társadalmi igazságosságot, a fokozott jóllétet, a társadalmi fejlődést, a biztonságot, a gazdasági jólétet, az egyenlőséget, a befogadást és azt, hogy senki ne maradhasson le; úgy véli, hogy a fenntartható fejlődés mélyen az európai projektben és az európai értékekben gyökerezik, és hogy a társadalmi fenntarthatóság a méltányos és inkluzív zöld, digitális és demográfiai átmenet alapvető előfeltétele; kitart amellett, hogy az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében ezeket a folyamatokat egy olyan átmenet keretébe kell foglalni, amely társadalmi lehetőségeket és közös jólétet kínálhat; hangsúlyozza, hogy a társadalmi igazságosság, a megélhetést biztosító béreket nyújtó tisztességes munka, az esélyegyenlőség, a tisztességes mobilitás és a stabil szociális jóléti rendszerek elengedhetetlen elemei a fenntartható és szociális Európára való igazságos átállásnak;

2.  úgy véli, hogy ezt a helyreállítási időszakot fel kell használni a szolidaritáson, az integráción, a társadalmi igazságosságon, a javak igazságos elosztásán, a nemek közötti egyenlőségen, a magas színvonalú állami szociális jóléti rendszereken, a minőségi foglalkoztatáson és a fenntartható növekedésen alapuló, az ENSZ 2030-as menetrendje és az abban foglalt 17 fenntartható fejlődési cél iránt teljes körűen elkötelezett reformok végrehajtására, mivel ez az a modell, amely biztosítja az egyenlőséget és a szociális védelmet, figyelembe veszi a kiszolgáltatott csoportok igényeit, fokozza a részvételt és az állampolgárságot, és javítja mindenki életszínvonalát; úgy véli, hogy ez a legjobb módja annak, hogy ebből a válságból egy fenntarthatóbb, ellenállóbb és a következő generáció számára igazságosabb EU emelkedjen fel;

3.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható, tisztességes és inkluzív szociális Európa felé történő előrelépéshez erős közös elkötelezettségre van szükség mind az ENSZ 2030-as menetrendjének előmozdítása, mind a szociális jogok európai pillérében foglalt elvek és jogok végrehajtása és megvalósítása iránt; kiemeli, hogy olyan ambiciózus politikai menetrendet kell kidolgozni, amely azonosítható, megvalósítható, fenntartható, egyértelmű és kötelező célokat és mutatókat tartalmaz a társadalmi fenntarthatóságra vonatkozóan; rámutat arra, hogy a 2021 májusában Portóban megrendezendő következő uniós szociális csúcstalálkozó kiváló lehetőséget kínálna arra, hogy a 27 tagállam, az Európai Tanács, az Európai Parlament és az Európai Bizottság vezetői a legmagasabb politikai szinten elfogadják ezt a menetrendet; felszólít a szociális partnerek bevonására az egész folyamat során;

A társadalmi haladás irányítási kerete

4.  úgy véli, hogy a portói menetrendnek kettős megközelítést kell követnie, azaz az EU 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjének a társadalmi fenntarthatóságra vonatkozó részére kell összpontosítania, ugyanakkor egy cselekvési terv elfogadásával előkészítve a szociális jogok európai pillére elveinek megvalósítását, valamint a lisszaboni stratégia továbbviteleként nagyra törő és kötelező célokat és eszközöket hozva létre, amelyek meghatározzák a társadalmi fejlődés és a fenntarthatóság felé vezető utat; úgy véli, hogy ez a menetrend tartalmazhatja a fenntartható, tisztességes és befogadó szociális Európa 2030-ig tartó időszakra szóló stratégiai keretét;

5.  hangsúlyozza, hogy az erős szociális Európa létrehozását célzó új menetrend legfőbb céljai a teljes társadalom, főleg a legkiszolgáltatottabb személyek védelme, és a helyreállítás inkluzív és társadalmilag igazságos módon történő megvalósítása, e céljait pedig kötelező végrehajthatóság révén kell megerősíteni, a nemzeti sajátosságok és szükségletek figyelembevételével, és tükrözve a gazdasági és környezetvédelmi kötelezettségeket, amelyek betartása az európai alapokhoz való hozzáférés előfeltétele; úgy véli, hogy ebben az értelemben az uniós és a tagállami szakpolitikai intézkedéseket, programokat és reformokat úgy kell megtervezni, hogy azok hozzájáruljanak a szóban forgó kötelező célkitűzések eléréséhez, és hogy jogi védelem révén gondoskodni kell az olyan fellépések, szakpolitikák, programok vagy reformok megakadályozásáról, amelyek potenciálisan negatív hatást gyakorolhatnak az e célok elérése felé tett előrehaladásra vagy azt akadályozhatják;

6.  meggyőződése, hogy a szociális és fenntartható Európa irányítási keretének a következő reformokban kell gyökereznie: a szociális jogok európai pillérének és egy, a társadalmi haladásról szóló jegyzőkönyvnek a Szerződésekbe való beépítése, a szociális jogoknak a gazdasági szabadságokéval azonos színtű védelme az egységes piacon, valamint egy fenntartható fejlődésről és társadalmi haladásról szóló paktum elfogadása, amely az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak elérése érdekében kötelezővé teszi a szociális és fenntarthatósági célokat; úgy véli továbbá, hogy a szemeszter folyamatának a közösségi módszert kell követnie, és a Tanács és az Európai Parlament közötti megállapodáson kell alapulnia, míg több szociálpolitikai területnek kell minősített többségi döntéshozatali eljárás hatálya alá tartoznia, különös tekintettel a megkülönböztetésmentességre, a munkavállalók szociális védelmére (a határokon átnyúló helyzeteken kívül), azon munkavállalók védelmére, akiknek munkaszerződését felmondták, a munkavállalók és a munkaadók érdekeinek képviseletére és kollektív védelmére, valamint az EU-ban jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatási feltételeire;

Az erős szociális és fenntartható Európa megteremtését szolgáló pénzügyi eszközök

7.  felszólítja a tagállamokat, hogy teljes körűen használják ki az államháztartásra és a költségvetési politikákra vonatkozó uniós szabályok alkalmazása terén rendelkezésre álló mozgásteret, a Covid19-járvány okozta válság társadalmi következményeinek megelőzését és enyhítését, a szociális jóléti rendszerek megerősítését, a minőségi munkahelyek, a közszolgáltatások, a szegénység elleni küzdelem, valamint a zöld és a digitális átmenet finanszírozását szolgáló rendkívüli kiadások lehetővé tétele érdekében; üdvözli a Next Generation EU-t, az EU gazdaságélénkítő tervét; hangsúlyozza, hogy a méltányos zöld és digitális átállást csak az oktatás, a szociális ellátás és az egészségügyi infrastruktúra megfelelő támogatásával lehet megvalósítani a társadalmi méltányosság, a társadalmi kohézió és a jólét mindenki számára történő biztosítása érdekében; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a jelenlegi válságban a szociális jóléti rendszerek soha nem látott nyomás alá kerültek, és exponenciálisan nőnek az ehhez kapcsolódó állami kiadások; hangsúlyozza, hogy a válságintézkedésekre fordított kiadásokat nem a legrosszabb gazdasági helyzetben lévők kárára kell kigazdálkodni, hanem méltányosan kell elosztani az ezekből eredő terheket; hangsúlyozza ezért, hogy a fellendülés ösztönzése és a válság szociális hatásainak ellensúlyozása érdekében a gazdaságélénkítő terv keretében tett uniós beruházási erőfeszítéseknek erős szociális dimenzióval kell rendelkezniük, meg kell erősíteniük a szociális jóléti rendszereket, és be kell fektetniük a szociális biztonságba, az egészségügyi ellátásba, az oktatásba, a megfizethető lakhatásba, a foglalkoztatásba, valamint a kiszolgáltatott csoportoknak szóló igazságügyi és szociális szolgáltatásokba; úgy véli, hogy az oktatásba történő beruházás, a jól megtervezett, progresszív adó- és szociális ellátási rendszerek, a szociális beruházások, valamint a minőségi köz- és szociális szolgáltatások nyújtása elengedhetetlen eszköze annak, hogy megakadályozzák a hátrányos helyzet egyik generációról a másikra történő átadását; hangsúlyozza a szociális jogok európai pillérének az európai helyreállítási terv, valamint a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében történő végrehajtásának fontosságát, a zöld megállapodással és a digitális átállással azonos szinten; ezért kéri, hogy a helyreállítási csomaghoz kapcsolódó, küszöbön álló reformok a felfelé irányuló szociális konvergenciát tegyék a nemzeti reformprogramok egyik fő célkitűzésévé, többek között pénzügyi támogatás révén; ebben az értelemben úgy véli, hogy a gazdasági és környezetvédelmi célok mellett a helyreállítási tervnek támogatnia kell a 2030-ig tartó időszakra szóló új portói menetrend céljait is;

8.  hangsúlyozza, hogy a gazdaságélénkítési csomagba épített szociális beruházások ambícióinak el kell érniük a portói menetrend céljaihoz rendelt ambíciók szintjét, hogy biztosítsák a szükséges pénzügyi támogatást is; úgy véli, hogy ezeknek a társadalmi haladásra vonatkozó terveknek körvonalazniuk kell a portói menetrend célkitűzéseinek és a szociális jogok európai pillére alapelveinek végrehajtását, a szociális beruházások nagyságát, az érintett területeket és az elérni kívánt eredményeket;

9.  emlékeztet arra, hogy a csökkentett munkaidős foglalkoztatás gazdasági válság idején hatékony eszköz a munkahelyek megőrzésére; üdvözli a szükséghelyzeti munkanélküliségi kockázatokat mérséklő ideiglenes támogatást nyújtó európai eszköz (SURE) létrehozását, ami sürgősségi intézkedésként a tagállamok csökkentett munkaidős foglalkoztatási kereteinek támogatását célozza a Covid19-válsággal összefüggésben; hangsúlyozza, hogy ez a csökkentett munkaidős foglalkoztatás nemzeti rendszereinek támogatását célzó kulcsfontosságú eszköz, amely lehetővé teszi a munkahelyek és a készségek megtartását, valamint a bérek és jövedelmek nagy részének megőrzését; felkéri a Bizottságot, hogy körültekintően értékelje ezen ideiglenes eszköz teljesítményét, és vizsgálja meg egy olyan állandó eszköz létrehozásának lehetőségét, amelyet a tagállamok kérésére lehetne aktiválni olyan váratlan válsághelyzetekben, amelyek következtében tartósan megnőnek a csökkentett munkaidős foglalkoztatásra és hasonló intézkedésekre fordított kiadások; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy csak olyan vállalkozások kapjanak pénzügyi támogatást, amelyeket nem a harmadik országbeli joghatóságok adózási célú közös uniós jegyzékében vagy az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek felülvizsgált európai uniós jegyzékéről szóló tanácsi következtetések 1. mellékletében felsorolt országokban vettek nyilvántartásba; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a kedvezményezettek tartsák tiszteletben a Szerződésekben rögzített alapvető értékeket, és hogy az állami pénzügyi támogatásban részesülő vállalatok védjék a munkavállalókat, biztosítsák a tisztességes munkakörülményeket, tartsák tiszteletben a szakszervezeteket és az alkalmazandó közös megállapodásokat, fizessék meg a rájuk eső adókat, és tartózkodjanak a részvények visszavásárlásától, valamint attól, hogy bónuszokat fizessenek ki a menedzsmentnek, illetve osztalékot fizessenek a részvényeseknek; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a csökkentett munkaidős programokat összekapcsolják az érintett munkavállalók oktatásával és szakképzésével;

10.  üdvözli az Európai Bizottság elnökének az európai munkanélküli-járadék viszontbiztosítási rendszerre vonatkozó javaslatról szóló bejelentését, és sürgeti a Bizottságot, hogy terjessze elő javaslatát; kéri annak biztosítását, hogy ez az eszköz védje a munkavállalók minden típusát, csökkentse az államháztartásra külső sokkok miatt nehezedő nyomást, és védje a nemzeti munkanélküli-ellátási rendszereket olyan válságok idején, amelyek a kiadások hirtelen növekedéséhez vezetnek; kéri, hogy a javaslat a GMU-országokra vonatkozzon, de biztosítsa a nem GMU-országok számára is a csatlakozás lehetőségét;

11.  üdvözli a Méltányos Átállást Támogató Alap elindítását; hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi és éghajlat-politikai intézkedések széles körű társadalmi elfogadottsága elengedhetetlen azok eredményes végrehajtásához; sürgeti a tagállamokat, hogy a méltányos átállásra vonatkozó területi tervek kidolgozásába vonják be ténylegesen a szociális partnereket, a regionális és helyi önkormányzatokat, valamint a civil társadalmat; emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozás és az azt követő strukturális változások máris súlyos hatással vannak számos európai régióra és azok lakosságára; hangsúlyozza, hogy a zöld és tisztességes munkahelyek létrehozása kulcsfontosságú egy inkluzív és kiegyensúlyozott munkaerőpiac kialakításához a megújuló energiaforrásokon alapuló, erőforrás- és energiahatékony, körforgásos és szén-dioxid-semleges gazdaságra történő tisztességes és méltányos átállás során, és hogy biztosítható legyen, hogy senki ne maradjon le; ragaszkodik ahhoz, hogy növeljék a Bizottság módosított javaslatában a Méltányos Átállást Támogató Alap számára 2020 májusában javasolt összeget; kéri, hogy az alap rendelkezzen elegendő pénzügyi eszközzel az átalakulóban lévő régiók támogatásához, valamint annak biztosításához, hogy új, minőségi munkahelyek jöjjenek létre, és hogy az alapból nyújtott támogatás vezérelve a társadalmi kohézió legyen; hangsúlyozza, hogy a felülvizsgált Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap kulcsfontosságú a szerkezetátalakítás által sújtott munkavállalókat célzó szociális tervek támogatásában, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az európai méltányos átállás szélesebb körű pénzügyi támogatásának részeként állapodjanak meg az eszköz rendelkezésére álló költségvetés jelentős emeléséről; felszólít a rendelkezésre álló források fenntartható és ambiciózus felhasználására a legsérülékenyebb és a lemaradóban lévő régiók támogatása érdekében, szükség esetén átmeneti intézkedések alkalmazásával; emlékeztet arra, hogy a támogatható projekteknek összhangban kell lenniük a 2050-re vonatkozó klímasemlegességi célkitűzéssel, annak 2030-ig megvalósítandó közbülső lépéseivel, valamint a szociális jogok európai pillérével;

12.  hangsúlyozza a méltányos átállás által a munkaerőpiacon előidézett változásokat és az új zöld munkahelyek megoszlását; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki stratégiákat a nők új zöld munkahelyekhez való hozzáférésének biztosítására, továbbá a megújulóenergia-ágazatban a foglalkoztatás nemek szerinti megoszlásának kiegyensúlyozására;

13.  emlékeztet arra, hogy a Covid19-világjárvány előtt több mint 100 millió európai küzdött napi szinten a szegénységgel és az anyagi nélkülözéssel, és hogy a helyzet a válság következtében tovább fog romlani; elismeri az összes európai alap és program kulcsfontosságú szerepét a szociális területen, valamint azt, hogy a jövőbeli ESZA + és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) a következő 7 évben még fontosabb szerepet fog játszani; hangsúlyozza, hogy a helyreállítási erőfeszítéseknek elő kell mozdítaniuk a munkahelyteremtést és a növekedést, társadalmaink rezilienciáját és igazságosságát, és hogy ezeket erős társadalmi dimenziónak kell kísérnie, amely kezeli a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségeket, valamint a válság által leginkább sújtottak, különösen a kiszolgáltatott és hátrányos helyzetű csoportok szükségleteit, mint amilyenek a szegénységben élők, a munkanélküliek, az idősek, a fiatalok, a fogyatékossággal élők, az egyedülálló szülők, a mobil munkavállalók és a migránsok; üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy a Covid19-válság társadalmi és gazdasági hatásaira reagálva mozgósítja az EGAA-t, és hangsúlyozza, hogy az EGAA hatályának a digitális és a zöld átállásra való kiterjesztése megfelelő finanszírozást tesz szükségessé az elkövetkező évek során; felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki ezt az alapot az elbocsátott munkavállalók szóban forgó átállások során történő támogatására;

14.  aggasztja, hogy a Covid19-járványból való kilábalással összefüggésben az elkövetkező években sürgetővé válhat a szegénység, többek között a gyermekszegénység elleni fellépés; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak az Európai Szociális Alap (ESZA+) megosztott irányítás alá tartozó forrásainak legalább 5%-át az európai gyermekgarancia keretében végzett tevékenységek támogatására kell fordítaniuk; elengedhetetlennek tartja egy legalább 3 milliárd eurós különálló költségvetés létrehozását a végrehajtás első évére, amikor az EU szembesül a Covid19-világjárvány következményeivel, melyeknek még nagyobb hatása lesz a gyermekekre, akik a legsérülékenyebb csoportot alkotják a leghátrányosabb helyzetű lakosság körében, továbbá azt, hogy 2021 és 2027 között összesen legalább 20 milliárd eurót bocsássanak az európai gyermekgarancia rendelkezésére; sürgeti, hogy ezt egészítsék ki egy átfogó, szegénység elleni stratégiával, amely magában foglalja a tisztességes és megfizethető lakhatást biztosító intézkedéseket és a hajléktalanság kezelését; emlékeztet arra, hogy a gyermekszegénység felszámolására irányuló minden stratégiában figyelembe kell venni az egyszülős családok és a nagycsaládok helyzetét, tekintettel arra, hogy az egyszülős háztartások és a sokgyermekes háztartások a társadalom kiszolgáltatott csoportjai közé tartoznak; hangsúlyozza továbbá, hogy a tagállamoknak az ESZA+ megosztott irányítás alá tartozó forrásainak legalább 3%-át az élelmiszerek és anyagi javak szűkösségének megszüntetésére, valamint a legnagyobb nélkülözésben élők társadalmi befogadásának támogatására kell fordítaniuk;

15.  kiemeli, hogy a Covid19-válság eddig is sokakat tett munkanélkülivé, különösen fiatalokat, akiket gyakrabban foglalkoztatnak bizonytalan módon; ezzel összefüggésben üdvözli a Bizottságnak az európai ifjúsági garancia megerősítésére irányuló terveit, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelmet; kiemeli, hogy a tagállamoknak továbbra is elegendő ESZA+-forrást kell beruházniuk a fiatalok foglalkoztatását támogató intézkedésekbe, ezért az ESZA+-ból származó, megosztott irányítás alá tartozó forrásaik legalább 15%-át a minőségi ifjúsági foglalkoztatás támogatását célzó fellépésekre és strukturális reformokra kell fordítaniuk; emlékeztet, arra, hogy egy kötelező, hatékonyabb és befogadóbb ifjúsági garanciára van szükség, amely bérezett tanulószerződéses gyakorlati képzést és szakmai gyakorlatot biztosít az oktatásban, a foglalkoztatásban és a képzésben részt nem vevő (NEET) valamennyi csoport számára az ifjúsági garanciát meghatározó egyértelmű minőségi kritériumok keretein belül; elítéli a fizetés nélküli szakmai gyakorlat alkalmazását – amennyiben az nem valamilyen képesítés megszerzésére irányul –, mivel az a fiatal munkavállalók kizsákmányolását és jogaik megsértését jelenti; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogi keretet a bérezés nélküli szakmai gyakorlat és tanulószerződéses gyakorlati képzés hatékony és végrehajtható betiltására;

A portói menetrend: célok és javaslatok

16.  úgy véli, hogy portói menetrendnek mint a fenntartható fejlődést szolgáló erős szociális Európa megteremtését célzó menetrendnek magában kell foglalnia gazdasági, társadalmi és környezeti jóléti mutatókat, és a következő területekre kell kiterjednie: tisztességes munka, társadalmi igazságosság és esélyegyenlőség, szilárd szociális jóléti rendszerek és tisztességes mobilitás; úgy véli, hogy a kézzelfoghatóbb eredmények elérése érdekében ennek az új menetrendnek kvantitatív és kvalitatív célokat kell ötvöznie, és egy jogokra alapuló megközelítésen kell alapulnia;

17.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mivel sok közszolgáltatást a Covid19 során digitalizáltak, kezeljék aktívan az e szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén mutatkozó digitális szakadékot azáltal, hogy helyi szinten biztosítják a társadalmi innováció uniós pénzügyi támogatását a közszolgáltatások könnyebb hozzáférhetővé tétele érdekében, ideértve a kapacitásépítést és az e-integrációval és az adatműveltséggel kapcsolatos innovatív, alulról felfelé irányuló kezdeményezések kiterjesztését, annak biztosítása érdekében, hogy minden polgár hozzáférjen magas színvonalú, hozzáférhető és felhasználóbarát általános érdekű szolgáltatásokhoz;

1.Tisztességes munka és fenntartható és befogadó munkaerőpiacok

18.  megjegyzi, hogy a tisztességes bérek a tisztességes munkakörülmények és a virágzó szociális piacgazdaság kulcsfontosságú elemei, és hogy a bérszinteknek lehetővé kell tenniük a munkavállalók számára, hogy kielégítsék saját és családjuk igényeit; úgy véli, hogy az EU-ban minden munkavállalónak olyan fizetést kell kapnia, amely legalább tisztes életszínvonalat biztosít; úgy véli, hogy a megerősített kollektív tárgyalás a legjobb módja annak, hogy előmozdítsák a tisztességes béreket az Unióban; felhívja a Bizottságot, hogy tárja fel az EU-n belüli kollektív tárgyalások akadályait, és tudomásul veszi a minimálbérről és a kollektív tárgyalásokról szóló irányelvre irányuló javaslatot; hangsúlyozza, hogy ennek az irányelvnek hozzá kell járulnia az aktív keresők szegénységének felszámolásához és elő kell mozdítania a kollektív tárgyalásokat, a nemzeti hagyományokkal összhangban, valamint kellően tiszteletben tartva a nemzeti szociális partnerek autonómiáját és a jól működő kollektív tárgyalási modelleket; ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a létminimum-mutatóról a háztartások megélhetési költségeire és az alapvető szükségleteik kielégítéséhez szükséges megközelítő jövedelemre vonatkozó becslés elkészítése érdekében minden tagállam és régió vonatkozásában, amely referenciaeszközként szolgálhatna a szociális partnerek számára; kitart amellett, hogy a törvényben előírt minimálbéreket a tisztességességi küszöb feletti szinten határozzák meg a szociális partnerek teljes körű bevonásával, ami hozzájárul a dolgozók szegénységének kiküszöböléséhez és garantálja minden munkavállaló számára a szegénységi szintet meghaladó jövedelmet, és figyelembe veszi a megélhetési költségek eltérését a tagállamokon belül; összehangolt uniós szintű megközelítésre szólít fel a reálbérek növekedésének elérése, a káros munkaerőköltség-verseny lefelé irányuló spiráljának elkerülése és a mindenkire kiterjedő, felfelé irányuló társadalmi konvergencia növelése érdekében;

19.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel együtt kötelezzék el magukat amellett, hogy a kollektív tárgyalások által lefedettek körét 2030-ig 90%-os szintre emelik azokban a nemzeti rendszerekben, amelyek egyesítik a foglalkoztatás és munkakörülmények törvényi és a szociális partnerek általi szabályozását; hangsúlyozza, hogy a kollektív tárgyalások hozzájárulnak a szociális piacgazdasághoz, a Lisszaboni Szerződésben megfogalmazott célnak megfelelően; ismét hangsúlyozza, hogy az európai szerződéseket, amelyek kifejezetten védik a szociális partnerek autonómiáját, és az egyes tagállamokban érvényben lévő önszabályozási rendszereket meg kell védeni, hogy a szociális partnereknek lehetősége nyíljon az autonóm szabályozásra, biztosítva az erős legitimitást és fokozva a kollektív szerződések által lefedettek számát; felhívja a tagállamokat, hogy számoljanak fel minden olyan nemzeti jogszabályt, amely akadályozza a kollektív tárgyalásokat, többek között a szakszervezetek szerveződés céljából a munkahelyekhez való hozzáférésének biztosításával; hangsúlyozza, hogy a tagállami reformoknak nem szabad negatívan befolyásolniuk a kollektív tárgyalásokat, és hogy e tárgyalásokat ágazati szinten támogatni kell, beleértve a szociális partnerek kapacitásépítésének támogatását; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben vonják be a szociális partnereket az európai politikai döntéshozatalba, többek között az európai szemeszter folyamatába; úgy véli, hogy a javasolt célok hozzájárulnak a dolgozói szegénység felszámolásához és az európai munkavállalók számára az igazságos bérek biztosításához;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az európai közbeszerzési irányelvet annak érdekében, hogy a kollektív tárgyalási megállapodásoknak eleget tevő vállalatok kedvezőbb elbánásban részesüljenek; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a szociális záradékot, és a közbeszerzésekből zárja ki az olyan vállalatoktól érkező ajánlatokat, amelyek bűncselekményeket hajtottak végre, felszámolták a szakszervezetet vagy elutasították a részvételt a kollektív tárgyalásokon, ezzel biztosítva, hogy a közpénzeket a méltányos átállás iránt elkötelezett vállalatokba fektetik a kollektív megállapodások előmozdítása és a szakszervezetek jelenlétének fokozása céljából; úgy véli továbbá, hogy a vállalkozásoknak nyújtott minden uniós pénzügyi támogatást attól kell függővé tenni, hogy megfelelnek-e a vonatkozó kollektív szerződésekből eredő, alkalmazandó munka- és foglalkoztatási feltételeknek és/vagy munkáltatói kötelezettségeknek; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy törekedjenek annak biztosítására, hogy a közszolgáltatások – akár magán, akár állami irányítás alatt állnak – nyújtsanak személyzetük számára megfelelő munkakörülményeket, tiszteletben tartva különösen a kollektív vagy vállalati szintű tárgyalások folytatásának és megkötésének szabadságát, valamint a megfelelő bérhez való jogot;

21.  nagy aggodalommal jegyzi meg, hogy sok tagállamban magas az ifjúsági munkanélküliség, és hogy a fiatalok munkaszerződései bizonytalanok, különösen azokban az ágazatokban, amelyeket súlyosan érintett a Covid19-válság; felszólít az ifjúsági garanciaeszköz megerősítésére azzal a céllal, hogy 2030-ig legalább 50%-kal csökkenjen a tartós és az ifjúsági munkanélküliség, feltételeket vezetve be a minőségi munkahelyek teremtésére vonatkozóan is, összhangban az ENSZ 2030-as menetrendjének 8. fenntartható fejlődési céljával; úgy véli, hogy eljött az ideje annak, hogy az ifjúsági garancia valamennyi tagállam számára kötelező és inkluzív legyen, ideértve a hosszú ideje nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő, illetve a hátrányos társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező fiatalokat, például a fogyatékossággal élő és a roma fiatalokat célzó aktív tájékoztatási intézkedéseket is;

22.  hangsúlyozza, hogy a minőségi munkahelyek európai menetrendje nemcsak a méltányosságról szól, hanem a gazdaság számára is hasznos, mivel javítja a termelékenységet, és növeli a belső keresletet; úgy véli, hogy a minőségi foglalkoztatásnak magában kell foglalnia a legalább a létminimumot biztosító jövedelmet, a foglalkoztatás biztonságát és a szociális védelemhez való hozzáférést, az egész életen át tartó tanulás lehetőségeit, jó munkakörülményeket, biztonságos és egészséges munkahelyeket, a munka és a magánélet megfelelő egyensúlyát biztosító észszerű munkaidőt, valamint a szakszervezeti képviselethez és tárgyaláshoz való jogot; felhívja a Bizottságot, hogy az európai szemeszter folyamatába és a szociális eredménytáblába foglalja bele a munka minőségének európai szintű javítására vonatkozó átfogó célkitűzést annak érdekében, hogy iránymutatást nyújtson és értékelje a tagállami foglalkoztatáspolitikák hozzájárulását a fenntartható fejlődési célok és a szociális jogok európai pillérének végrehajtásához; felhívja a tagállamokat, hogy a szociális és foglalkoztatási vonatkozású, különösen a Covid19-válság nyomán kiadott országspecifikus ajánlásokat ugyanolyan súllyal kezeljék, mint a gazdasági és költségvetési ajánlásokat;

23.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Covid19-válságra és annak társadalmi és foglalkoztatási következményeire tekintettel, valamint a hasonló jövőbeli válságokra való jobb reagálás érdekében biztosítsák az EU foglalkoztatási iránymutatásainak legkésőbb egy évvel azok 2020-es elfogadását követően történő felülvizsgálatát; kitart amellett, hogy a demokratikus döntéshozatal erősítése érdekében az Európai Parlamentnek a Tanáccsal egyenrangú félként kell részt vennie a növekedésről és a foglalkoztatásról szóló integrált iránymutatások meghatározásában; felhívja az Eurofoundot, hogy járuljon hozzá a foglalkoztatás minőségének méréséhez különböző szerződéses és foglalkoztatási körülmények között, és nyújtson be szakpolitikai vonatkozású elemzéseket a munkahelyek minősége javításának és a munkavégzés fenntarthatóságának elősegítése érdekében;

24.  aggodalmát fejezi ki a bizonytalan és nem hagyományos foglalkoztatási formában dolgozó, hamis önfoglalkoztató és nulla órás szerződéssel rendelkező munkavállalók – többek között a tagállamok közigazgatásában is – megnövekedett száma miatt; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy törekedjenek a nem önkéntes ideiglenes és a nem önkéntes részidős foglalkoztatás 2030-ig való megszüntetésére, továbbá azon célkitűzés elérésére, hogy a létrehozott munkahelyek több mint 80%-a közepes vagy nagy fizetést biztosítson, és a fenntartható ágazatokban koncentrálódjon; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szüntessék meg a nulla órás szerződések és a színlelt önfoglalkoztatás gyakorlatát;

25.  felszólítja a tagállamokat, hogy kötelezzék el magukat a munkahelyi halálesetek 2030-ig való felszámolása és a munkahelyi egészségkárosodások 2030-ig való csökkentése mellett; sürgeti a Bizottságot, hogy e cél elérése érdekében dolgozzon ki új munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági stratégiát, amely a munkavállalók fizikai és mentális egészségével egyaránt foglalkozik; úgy véli, hogy e stratégiának magában kell foglalnia az egészségvédelmi és biztonsági keretirányelv felülvizsgálatát a munkavállalók védelme érdekében olyan vészhelyzetekben, mint a járványok, valamint a váz- és izomrendszeri megbetegedésekre és a stresszel összefüggő zavarokra vonatkozó ambiciózus jogalkotási javaslatokat, a szociális partnerekkel együttműködésben; felszólítja a Bizottságot. hogy folytassa a rákkeltő és mutagén anyagokról szóló irányelv (CMD) aktualizálását, és 2024-ig legalább további 50 anyagra javasoljon kötelező erejű foglalkozási expozíciós határértékeket (BOEL-ek), valamint vegye fel az irányelvbe a reprodukciós rendszerre káros hatást gyakorló anyagokat, és vezessen be szigorúbb határértékeket a káros anyagokra, például a rákkeltő anyagokra és a mutagénekre vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy az EU-nak követnie kell a mentális egészségre irányuló európai cselekvési keretet; megjegyzi, hogy az egyik cél a rák megelőzése, mivel a rákos megbetegedések 40%-át megelőzhetőnek tartják; felszólítja a Bizottságot, hogy mutasson be egy a rák elleni küzdelemre irányuló ambiciózus tervet, hogy segítsen csökkenteni az e betegség által okozott szenvedést; szorgalmazza, hogy az egészséges és biztonságos munkahelyek Unió-szerte történő előmozdítása érdekében erősítsék meg az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) szerepét, és dolgozzanak ki további kezdeményezéseket a munkahelyi prevenció javítása érdekében a gazdasági tevékenység minden ágazatában;

26.  felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő stratégiai szemléletű uniós gondozói menetrendet, az uniós egészségügyi ágazat minőségi megerősítését célzó további lépésként, beleértve a személyi és háztartási szolgáltatásokat nyújtó munkavállalókat is; megismétli, hogy a gondozási menetrendnek tükröznie kell a 100 millió informális gondozó helyzetét is az EU-ban, akik a tartós ápolás-gondozás 80%-át látják el, azonban nagyrészt el nem ismertek maradnak; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve dolgozzon ki olyan szabályozási keretet, amely garantálja a minőségi gondozási szolgáltatásokat, beleértve az egészségügyi ágazatban a fogyasztók és a betegek javát szolgáló új lehetőségek értékelését, tiszteletben tartva az állami és magánintézmények szerepét a polgároknak nyújtott szolgáltatások terén, és tisztességes munkakörülményeket biztosítva a gondozók számára;

27.  elismeri, hogy a tisztességes, társadalmilag fenntartható munka és a munkakörülmények alakításában való valódi munkavállalói részvétel minden eddiginél fontosabb a digitális platformokon és minden más ágazatban, és hogy a munkavállalóknak demokratikusan befolyással kell rendelkezniük a munka irányítása felett; hangsúlyozza, hogy hogy a digitalizáció által nyújtott előnyöket széles körben és igazságosan meg kell osztani, és a digitális szektorban dolgozókat ugyanazok a jogok és munkakörülmények illetik meg, mint más szektorok munkavállalóit; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a digitális gazdaságban a tisztességes munkakörülményekről és jogokról szóló irányelvre, amely minden munkavállalóra kiterjed, beleértve az atipikus munkaszerződéssel foglalkoztatott, nem hagyományos munkaviszonyban dolgozókat, a platformcégek munkavállalóit és az önfoglalkoztatókat is; felszólítja a Bizottságot, hogy ezen irányelv keretében biztosítsa, hogy a platformvállalkozások betartsák a már meglévő nemzeti és európai jogszabályokat, a munkaviszony fennállásának megdönthető vélelme révén tisztázzák az alkalmazott platform-munkavállalók foglalkoztatási státuszát, és megvédjék e munkavállalók munkakörülményeit, biztosítsák szociális védelmüket, egészségüket és biztonságukat, és a szakszervezet alapításához, a szakszervezeti képviselethez és a kollektív tárgyalásokhoz való jogukat; sürgeti a Bizottságot, hogy az uniós versenyjog célzott felülvizsgálatával tegye lehetővé a bizonytalan helyzetű önálló vállalkozók kollektív árképzését az alkupozíció jobb egyensúlyának és a tisztességesebb belső piac biztosításának az érdekében;

28.  hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvány rámutatott a digitális megoldások, különösen a távmunka fontosságára; sürgeti a Bizottságot, hogy ebbe az irányelvbe foglalja bele a tisztességes távmunkára és más munkahelyi digitális jogokra vonatkozó minimumszabályokat és minimumfeltételeket, a munkavállalók egészségének és biztonságának védelme, valamint a tisztességes munkakörülmények biztosítása érdekében, ideértve a munkaidő tiszteletben tartását, a szabadságot, a munka és a magánélet egyensúlyát, a kikapcsolás jogát, a munkavállalók magánéletének védelmét, beleértve a távoli megfigyelést vagy más nyomon követést is, továbbá a mikrochipek munkavállalókon való elhelyezésének tilalmát és a munkaerő-felvétel során a mesterséges intelligencia használatának tilalmát, figyelembe véve az európai szociális partnerek digitalizációról szóló keretmegállapodását;

29.  felszólítja a Bizottságot, hogy a minimumszabályok megállapítása érdekében vezessen be új keretirányelvet a munkavállalók tájékoztatási, konzultációs és képviseleti jogai tekintetében –beleértve a különösen a vállalati szintű változtatásra és szerkezetátalakításra való felkészülést is – az európai társasági formák – köztük az alvállalkozói láncok és a franchise-hálózatok –, valamint az európai társasági mobilitási eszközöket igénybe vevő vállalatok esetében; felszólít továbbá az Európai Üzemi Tanácsról (EWC) szóló irányelv felülvizsgálatára, többek között a megfelelő végrehajtás, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés és a szabályok megsértése esetén alkalmazandó hatékony szankciók biztosítása, valamint a különleges tárgyaló testület működésének javítása érdekében, beleértve egy transznacionális tájékoztatási és konzultációs folyamatot, amelyet bármely döntés meghozatala előtt megfelelően le kell folytatni és le kell zárni; felkéri a Bizottságot, hogy segítse elő a munkavállalói részvénytulajdonosi programokat, mivel ezek révén javítható a munkavállalók bevonása és a munkahelyi demokrácia, mérsékelhetők az egyenlőtlenségek és csökkenthető a munkahelyek elvesztésének kockázata gazdasági visszaesések esetén;

30.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozzák meg a szükséges feltételeket és követelményeket annak érdekében, hogy 2030-ig a vállalatok legalább 80 %-a fenntartható vállalatirányítási megállapodások hatálya alá tartozzon, a munkavállalókkal egyeztetett stratégiákat kialakítva annak érdekében, hogy az irányítási gyakorlatokon és a piaci jelenléten keresztül pozitívan befolyásolják a környezeti, társadalmi és gazdasági fejlődést, javítsák az igazgatók elszámoltathatóságát a fenntarthatóság vállalati döntéshozatalba való beépítésével kapcsolatban, és előmozdítsák azokat a vállalatirányítási gyakorlatokat, amelyek hozzájárulnak a vállalat fenntarthatóságához, ideértve a vállalati beszámolást, az igazgatótanács javadalmazását, a bérek közötti maximális különbséget, az igazgatóság összetételét és az érdekelt felek bevonását;

31.  szorgalmazza egy kötelező emberi jogi átvilágításról és felelősségteljes üzleti magatartásról szóló irányelv elfogadását, amely kiterjed a munkavállalók jogaira, például az egyesülési jogra és a kollektív tárgyalásokhoz való jogra, az egészségvédelemhez és biztonsághoz való jogra, a szociális védelemre és a jó munkakörülményekre, és bevezeti a vállalatok tevékenységeinek és üzleti kapcsolatainak – ezen belül a szállítói és alvállalkozói láncainak – kötelező átvilágítását; hangsúlyozza, hogy ennek az irányelvnek biztosítania kell a szakszervezetek és a munkavállalók képviselőinek teljes körű bevonását az átvilágítás teljes folyamatába, és garantálnia kell a kollektív megállapodások eléréséhez való jogot a kellő gondosságra vonatkozó politikák megfelelő szintjein; hangsúlyozza, hogy mind a nemzeti munkaügyi felügyeli szerveknek, mind az Európai Munkaügyi Hatóságnak (ELA) képesnek kell lenniük arra, hogy ellenőrzéseket folytassanak le a teljes láncban, panaszokat fogadjanak be, és megfelelési támogatást ajánljanak fel minden uniós vállalat és a belső piacra belépni kívánó vállalatok számára; felszólítja a Bizottságot, hogy ragaszkodjon ahhoz, hogy az Unió valamennyi kereskedelmi partnere ratifikálja az ILO 81. egyezményét (munkaügyi ellenőrzés) és 129. egyezményét (munkaügyi ellenőrzés a mezőgazdasági ágazatban);

32.  arra bátorítja az Európai Bizottságot, hogy vegye figyelembe a szociális gazdaság vállalkozásainak sajátosságait, amelyek a világjárvány alatt nagyon fontosnak bizonyulnak a társadalom számára, és értékelje az egyedi programok és pénzügyi eszközök kidolgozását; felhívja a Bizottságot, hogy frissítse a szövetkezetek és a szociális gazdaság vállalkozásainak létrehozására és fejlesztésére vonatkozó keretét, amelyek természeténél fogva nagyobb hangsúlyt fektetnek a tisztességes munkakörülményekre és a munkavállalók részvételének ösztönzésére;

33.  hangsúlyozza, hogy a munkavállalók védelme és a szociális jogok érvényesítése szempontjából elengedhetetlen a hatékony végrehajtás; sajnálja, hogy a legtöbb tagállam elmaradásban van az ILO munkaügyi ellenőrzésről szóló egyezményében a munkaügyi ellenőrök száma tekintetében tett kötelezettségvállalások tekintetében; ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamoknak növelniük kell végrehajtási kapacitásukat annak elérése érdekében, hogy legkésőbb 2030-ra minden 10 000 munkavállalóra jusson legalább egy munkaügyi felügyelő;

2.Társadalmi igazságosság és esélyegyenlőség

34.  hangsúlyozza, hogy a gyermekszegénység felszámolásának, valamint a gyermekek jólléte és esélyegyenlősége biztosításának Európa egyik legfontosabb prioritásának kell lennie; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel az európai gyermekgarancia elfogadását és végrehajtását annak érdekében, hogy 2030-ra az EU-ban minden gyermek teljes körű hozzáféréssel rendelkezzen a minőségi és ingyenes egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz és gyermekgondozáshoz, megfelelő otthonban élhessen és megfelelő élelmezésben részesüljön; megjegyzi, hogy ezt a politikát integrálni kell a szegénység felszámolását célzó politikák és a családpolitika egyéb intézkedéseivel annak érdekében, hogy olyan átfogó politikai ciklusokhoz vezessenek, amelyek lehetőséget kínálnak a gyermekek és családjaik társadalmi integrációjára, beleértve a gyermekszegénység elleni küzdelemre irányuló nemzeti és helyi stratégiákat, figyelembe véve azokat a sajátos kihívásokat, amelyekkel a rászoruló gyermekek különböző csoportjai helyi szinten szembesülnek;

35.  elítéli, hogy egyes kormányok a világjárványt ürügyként használják fel a munkavállalók és a nők egyes alapvető jogainak visszaszorítására; emlékeztet az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés elidegeníthetetlen jogára, valamint a saját test feletti önrendelkezés jogára; ezért hangsúlyozza, hogy garantálni kell a reproduktív egészségügyi ellátáshoz, a fogamzásgátláshoz és az abortuszhoz való jogot, többek között az abortusz elvégezhetőségére jogilag előírt időtartam meghosszabbításán keresztül is,

36.  üdvözli a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem érdekében a minimumjövedelem védelmének megerősítéséről szóló tanácsi következtetéseket; felkéri a Bizottságot, hogy fejlessze tovább ezeket a következtetéseket, és tegyen javaslatot a minimumjövedelem-rendszerek keretére azzal a céllal, hogy biztosítsa a tisztességes élethez való jogot és felszámolja a szegénységet, valamint kezelje a megfelelőség és a lefedettség kérdését, beleértve egy csökkentést kizáró záradékot is; hangsúlyozza, hogy Európában minden embert be kell vonni a minimumjövedelem-rendszerbe, és a nyugdíjaknak biztosítaniuk kell a szegénységi küszöb feletti jövedelmet;

37.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy kötelezzék el magukat a nemek közötti, jelenleg 16%-os bérszakadék – és az abból eredő nyugdíjszakadék – 2030-ig történő teljes megszüntetése mellett (0 %-os cél), érvényre juttatva az egyenlő munkáért járó egyenlő díjazást vezérelvét; felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen terjesszen elő a fizetések átláthatóságára vonatkozó jogi keretet, amint azt eredetileg az első 100 napra ígérték, beleértve a fizetések átláthatóságára vonatkozó jelentéstételt és a fizetések szintjére vonatkozó tájékoztatást; megismétli, hogy a nemek közötti nyugdíjszakadék a nem megfelelő nyugdíjrendszerekből is fakad, amelyek nem veszik kellőképpen figyelembe a szülési és szülői szabadság időszakait; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek hosszú távú intézkedéseket a nők jelentős munkanélküliségi rátájának csökkentése és a nők munkaerő-piaci részvételének biztosítása érdekében, biztosítsák a férfiak és a nők egyenlő munkaerőpiaci részvételét és esélyeit, valamint vezessenek be kezdeményezéseket a nők finanszírozáshoz való hozzáférésének előmozdítására, a női vállalkozók támogatására, illetve a nők pénzügyi függetlenségnek elősegítésére;

38.  felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be mind az állami, mind a magánszektorra vonatkozó konkrét intézkedéseket, kellő mértékben figyelembe véve a kis- és középvállalkozások sajátosságait, mint például a munka értékének felmérésére vonatkozó kritériumok egyértelmű meghatározását, a nemek szempontjából semleges munkahelyi értékelési és osztályozási rendszereket, a nemek közötti bérszakadék ellenőrzését és az egyenlő fizetést garantáló beszámolókat, a munkavállalók jogát arra, hogy teljes körű tájékoztatást kapjanak a fizetésekről, valamint a jogorvoslathoz való jogot és a vállalatok által az egyenlőség terén elért eredményekre vonatkozó egyértelmű célokat; a bérdiszkrimináció elleni küzdelem érdekében felszólít továbbá az igazságszolgáltatáshoz való jog előmozdítására, valamint szigorúbb eljárási jogok bevezetésére; felszólítja a Bizottságot a szociális partnerek és a kollektív tárgyalás szerepének a díjazások átláthatóságára vonatkozó, jövőbeli jogszabályokon belüli, minden (nemzeti, ágazati, helyi és vállalati) szintre kiterjedő előmozdítására; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon határozott végrehajtási intézkedéseket azok ellen, akik nem felelnek meg, például szabjon ki büntetéseket és szankciókat azokra a munkáltatókra, amelyek megsértik az egyenlő díjazáshoz való jogot;

39.  felszólítja a tagállamokat, hogy szüntessék meg a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelv útjában álló akadályokat, és fogadjanak el ambiciózus tanácsi álláspontot annak érdekében, hogy kezeljék a nők és férfiak közötti jelentős egyenlőtlenséget a legmagasabb szintű döntéshozatal terén; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kötelezzék el magukat amellett, hogy megszüntetik az üvegplafon-jelenséget a tőzsdén jegyzett társaságok vezetőtestületeiben, a nők felsővezetői pozíciókban való legalább 40 %-os képviseletére vonatkozó célkitűzés bevezetésével;

40.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy, a 2020 utáni időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiát, amely kiterjed a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény valamennyi rendelkezésére, és amely ambiciózus, világos és mérhető célokat, egyértelmű időkeretekkel és célzott forrásokkal rendelkező tervezett intézkedéseket tartalmaz, valamint amelyet egy megfelelő és elegendő forrással ellátott, egyértelmű referenciaértékekkel és mutatókkal rendelkező nyomon követési mechanizmus támogat, hangsúlyozva az áruk és szolgáltatások – többek között az épített környezet, az inkluzív oktatás és a munkaerőpiac – teljes körű hozzáférhetőségének, valamint a mesterséges intelligencia alkalmazásának szükségességét, biztosítva a fogyatékossággal élő személyek teljes körű társadalmi részvételét, továbbá elkötelezve a tartós gondozással foglalkozó intézmények intézményi kitagolásának teljessé tétele mellett; felszólítja a tagállamokat, hogy használják fel a Kohéziós Alapból, az ERFA-ból és különösen az ESZA-ból rendelkezésre álló forrásokat annak érdekében, hogy javítsák a közterületek akadálymentességét a sajátos igényűek, köztük a fogyatékkal élő emberek, a gyermeket nevelő személyek és az idősek számára, akik még mindig szembesülnek a társadalmi kirekesztés problémájával;

41.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó következő, 2021-es stratégiába be kell építeni a nemek közötti egyenlőség szempontjait, kellő figyelmet fordítva a munkaerőpiachoz való hozzáférés célzott intézkedések és fellépések révén történő javítására;

42.  támogatja az inkluzív és akadálymentes oktatás előmozdítását, beleértve a szélessávú internet biztosítását, a szakképzést és a digitális képzést, többek között a kiszolgáltatott csoportok, köztük a migráns hátterű emberek és a fogyatékossággal élő személyek számára, hogy különösen az alacsony képzettségű és idősebb munkavállalók átképezhessék magukat, és új készségeket sajátíthassanak el; támogatja az egész Unióra kiterjedő tanulószerződéses gyakorlati képzési lehetőségek létrehozását; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy oly módon fokozzák a fogyatékossággal élők jobb munkaerőpiaci befogadására irányuló erőfeszítéseiket, hogy a digitális munka által a bevonásukra kínált lehetőségek kihasználásával és a foglalkoztatásukra nyújtott ösztönzőkkel megszüntetik az akadályokat; emlékeztet arra, hogy az Eurofound szerint a munkaképességet korlátozó krónikus és ritka betegségben szenvedő munkavállalók esetében három munkavállaló közül csak egynél alakítják át megfelelően a munkahelyeket; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák a munkát a fogyatékossággal élő és krónikus betegségben szenvedő emberek foglalkoztatásának, munkában tartásának és reintegrációjának előmozdítására irányuló munkájukat Európában;

43.  üdvözli az új európai készségfejlesztési programot; rámutat a munkavállalók képzéshez és átképzéshez való hozzáférésének fontosságára azokban az iparágakban, amelyek a zöld és digitális átállás fényében alapvető változásokon mennek át; rámutat arra, hogy a képesítések és az igazolt kompetenciák hozzáadott értéket biztosítanak a munkavállalóknak, javítva helyzetüket a munkaerőpiacon, és a munkaerőpiaci átmenet idején továbbvihetők; szorgalmazza, hogy a készségekkel kapcsolatos közpolitika a képesítések és kompetenciák elismerésére, igazolására és validálására összpontosítson; hangsúlyozza, hogy készségalapú kompenzációs rendszereket kell kialakítani a munkavállalók készségfejlesztése céljából közpénzeket igénybe vevő vállalatokban, és ezt a rendszert a munkavállalók képviselőivel egyeztetve kell létrehozni, mivel biztosítaná, hogy a közberuházás megtérüljön; hangsúlyozza, hogy a fenntartható versenyképességet, társadalmi igazságosságot és ellenálló képességet célzó európai készségstratégiának mindenki számára és minden területen garantálnia kell az egész életen át tartó tanuláshoz való jogot;

3.Szilárd szociális jóléti rendszerek

44.  megjegyzi, hogy a becslések szerint az EU-ban a szociális infrastruktúrába jelenleg évente 170 milliárd EUR-t fektettek be, a Bizottság pedig a szükséges beruházásokat 192 milliárd EUR-ra becsüli, amelyen belül a befektetések 62 %-át az egészségügy és a tartós ápolás-gondozás teszi ki (megfizethető lakhatás 57 milliárd EUR-t, az egészségügy 70 milliárd EUR-t, a tartós ápolás-gondozás 50 milliárd EUR-t, az oktatás és az egész életen át tartó tanulás 15 milliárd EUR-t); felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a gazdaságélénkítési és rezilienciajavítási eszköz egy részét fordítsák a szociális jogok európai pillére elveinek végrehajtására, amely egyenértékű a környezetvédelmi és digitális prioritásokba történő beruházásokkal; ragaszkodik ahhoz, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz erőforrásainak felosztásakor vegyék figyelembe a nemek közötti egyenlőséget;

45.  felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2020 és 2025 közötti időszakra szóló európai stratégiát, és felkéri a tagállamokat, hogy az európai stratégia alapján a Covid19-válság nyomán hozott társadalmi-gazdasági intézkedések fontos összetevőjeként fogadjanak el nemzeti stratégiákat a nemek közötti egyenlőségre;

46.  hangsúlyozza továbbá, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak jobb és jobban harmonizált adatokat kell gyűjtenie az európai hajléktalanok számáról, mivel továbbra is ez képezi minden hatékony közpolitika alapját;

47.  hangsúlyozza, hogy az EU és tagállamai kötelesek biztosítani a polgárok számára a tisztességes és megfizethető lakhatáshoz való egyetemes hozzáférést, összhangban az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó céljaival, különösen a 11. céllal, továbbá az olyan alapvető jogokkal, mint az Európai Szociális Charta 16., 30. és 31., cikke, valamint a szociális jogok európai pillére; felszólítja e tekintetben az összes tagállamot, hogy ratifikálják a felülvizsgált Európai Szociális Chartát; kiemeli, hogy a szociális, méltányos és megfizethető lakhatásra irányuló beruházások döntő fontosságúak minden polgár életminőségének biztosításához és javításához; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy maximalizálják a megfizethető lakhatásba való beruházásra irányuló erőfeszítéseiket az alacsony és közepes jövedelmű csoportok (az alsó három kvintilis) lakhatási szükségleteinek kielégítése érdekében, biztosítva, hogy az új építésű lakások legalább 30 %-a e két jövedelmi csoport megfizethető lakhatásának biztosítását célozza, valamint hogy 2030-ig szüntessék meg az energiaszegénységet az alacsony jövedelmű háztartások energiahatékonysági beruházásainak támogatásán keresztül; felhívja a tagállamokat, hogy helyreállítási és rezilienciaterveikben kezeljék kiemelten az épületek felújítását; sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő ambiciózus cselekvési tervet a hajléktalanság 2030-ig való fokozatos megszüntetésére, beleértve az egész Európára kiterjedő „Lakhatás az első helyen” megközelítést; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy uniós keretre a hajléktalansággal kapcsolatos nemzeti stratégiák számára; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a minőségi lakhatás minimumkövetelményeit a határt átlépő munkavállalók és az idénymunkások számára, amelyet függetleníteni kell a javadalmazásuktól, és biztosítsák a munkaügyi felügyelőségek által érvényesített tisztességes körülményeket, a bérlők magánélethez való jogát és írásbeli bérleti szerződéseket, valamint hogy e tekintetben állapítsanak meg normákat;

48.  ragaszkodik ahhoz, hogy minden munkavállaló be legyen vonva a társadalombiztosítási rendszerbe, és jogosult legyen álláskeresési járadékra, fizetett betegszabadságra, szülési, apasági és szülői szabadságra, balesetbiztosításra és a jogellenes elbocsátással szembeni védelemre;

49.  aggodalmát fejezi ki az egészségügyi ellátás minősége és az ahhoz való hozzáférés terén Unió-szerte tapasztalható egyensúlyhiány miatt, amelyet a Covid19-válság hozott felszínre; emlékeztet arra, hogy a szegényebbek általában hat évvel rövidebb ideig élnek, mint a gazdagabbak, és hogy a fogyatékossággal élő emberek nehézségekkel szembesülnek az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés során; rámutat arra, hogy ezen egészségi egyenlőtlenségek leküzdése érdekében foglalkozni kell az egészség társadalmi, gazdasági és környezeti tényezőivel; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki közös mutatókat és módszereket az egészség, valamint az egészségügyi rendszerek teljesítményének és hozzáférhetőségének figyelemmel kísérésére az egyenlőtlenségek csökkentése, valamint a fejlesztésre és a további finanszírozásra szoruló területek azonosítása és rangsorolása céljából; felhívja a Bizottságot, hogy elemezze, hogy a különböző nemzeti szociális jóléti rendszerek hogyan elégítik ki a szociális jóléti szükségleteket a jelenlegi válság idején annak érdekében, hogy azonosítsa a szolgáltatásokhoz és a szociális védelemhez való hozzáférés, illetve ezek nyújtásának erősségeit és gyengeségeit, valamint hogy mechanizmust biztosítson az európai szociális jóléti rendszerek nyomon követésére és értékelésére azon céllal, hogy ellenőrizze a különböző súlyosságú sokkhatásokkal szembeni ellenálló képességüket, és tanulmányozza, hogy miként tehetők ellenállóbbá és ellenállóbbá a jövőbeli válságokkal szemben;

50.  rámutat, hogy a szolidaritáson alapuló és megfelelő állami és öregségi nyugdíjhoz való egyetemes hozzáférést mindenki számára biztosítani kell; elismeri azokat a kihívásokat, amelyekkel a tagállamok a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának megerősítése során szembesülnek, de hangsúlyozza, hogy a nyugdíjrendszerekben fontos megőrizni a szolidaritást a bevételi oldal erősítése révén; hangsúlyozza a jóval a szegénységi küszöb feletti, megfelelő nyugdíjjövedelmet biztosító állami és foglalkoztatói nyugdíjrendszerek fontosságát, amelyek lehetővé teszik a nyugdíjasok számára életszínvonaluk fenntartását; úgy véli, hogy a fenntartható, biztonságos és megfelelő nyugdíjak férfiak és nők számára történő biztosításának legjobb módja az általános foglalkoztatási ráta növelése és több színvonalas munkahely létrehozása minden életkorban a munka- és foglalkoztatási feltételek javításával, és a szükséges állami kiadások engedélyezése; úgy véli, hogy a nyugdíjrendszerek reformjának többek között a tényleges nyugdíjkorhatárra kellene összpontosítania, és tükröznie kellene a munkaerőpiaci tendenciákat, a születési rátákat, az egészségügy helyzetét és a jólét mértékét, a munkafeltételeket és a gazdasági függőségi rátát is; úgy véli, hogy e reformoknak figyelembe kell venniük a munkavállalók millióinak – különösen a nők, a fiatalok, az önálló vállalkozók – helyzetét Európában, akik a bizonytalan foglalkoztatásnak, az önhibán kívüli munkanélküliségnek és a csökkentett munkaidőnek vannak kitéve; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe az idősebb munkavállalók sajátos munkaerő-piaci helyzetét, és fokozzák az aktív és egészséges időskorra irányuló erőfeszítéseiket azáltal, hogy ellensúlyozzák az idősekkel szembeni hátrányos megkülönböztetést a foglalkoztatásban, és az 55 év feletti polgárok számára munkaerő-piaci integrációs programokat dolgoznak ki, az egész életen át tartó tanulást pedig kiemelt prioritásként kezelik;

51.  aggasztja, ahogy a Covid19-világjárvány tovább mélyítette az idősebb népesség sebezhetőségét, elszigeteltségét, szegénységnek való kitettségét és társadalmi kirekesztettségét; hangsúlyozza, hogy a világjárvány bebizonyította egy olyan uniós modell szükségességét, amely elősegíti és védi az idősek méltóságát és alapvető jogait; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be tervet az emberek, köztük az idősek mentális egészségének, méltóságának és jóllétének biztosítására, biztosítva a megfelelő és jó minőségű állami egészségügyi ellátást és gondozási szolgáltatásokat, beruházva a közösségi alapú szolgáltatásokba, az egészségmegőrzésbe és -fejlesztésbe, a szociális védelembe, valamint a tisztességes és megfizethető lakhatásba és infrastruktúrába, támogatva továbbá a szociális gazdaság projektjeinek, beleértve az egymást támogató együttélést és a lakásszövetkezeteket, az egészségügyi és jólléti programokat, a felnőttek napi gondozását és a tartós ápolás-gondozást is, valamint védelmezve a gondozók szerepét és munkakörülményeit, és előmozdítva a nemzedékek közötti szolidaritást; felhívja a tagállamokat, hogy a szociális jogok európai pillérében foglaltak szerint biztosítsanak egyenlő hozzáférést a jó minőségű, megfizethető, megelőző és gyógyító egészségügyi ellátáshoz, beleértve az életkoron alapuló megkülönböztetéstől mentes orvosi és gondozási szolgáltatásokat és létesítményeket;

52.  üdvözli a közelmúltbeli bizottsági jelentést a demográfiai változásnak a társadalom különféle csoportjaira, valamint az Európában aránytalanul érintett területekre és régiókra gyakorolt hatásáról; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ERFA keretében rendelkezésre álló források nagyobb részét fordítsák a közlekedési és távközlési infrastruktúra fejlesztésére a jellemzően elöregedő népességgel rendelkező területeken, valamint az elsősorban vidéki területeken és az elnéptelenedés által sújtott területeken;

4.Méltányos mobilitás

53.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a munkaerő-kölcsönzésről szóló irányelvet egy olyan jogi keret létrehozása érdekében, amely tisztességes munkakörülményeket és egyenlő bánásmódot biztosít a munkaerő-kölcsönző ügynökségekkel vagy bármely más típusú munkaerő-piaci közvetítővel, köztük a munkaerő-toborzó ügynökségekkel kötött, határozott idejű szerződéssel rendelkező EU-n belüli idénymunkások és utazó munkavállalók számára; felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a rossz szándékú munkaerő-közvetítő ügynökségekkel szembeni jogérvényesítést és küzdelmet; hangsúlyozza, hogy ennek a jogi keretnek a következőket kell tartalmaznia: a munkaerő-kölcsönzésről szóló irányelvnek meg nem felelő munkaerő-piaci közvetítők egységes piacon való működésének tilalma, kollektív megállapodás vagy törvény által garantált minimálbér, garantált heti/havi óraszám, amelyet a munkáltató semmilyen címen nem vonhat le a minimálbérből vagy a kollektív szerződésekben meghatározott bérből, a bérből való levonás tilalma részmunkaidős szerződések esetén, egyenlő bánásmód biztosítása minden olyan személy számára, aki az érintett tagállamban ugyanazon vállalatnál/szektorban dolgozó munkavállalóként védelemben részesül, az a követelmény, hogy a belső piacon működő, munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó valamennyi ügynökségnek szerepelnie kell egy Európai nyilvántartásban, és rendelkeznie kell működési engedéllyel az egységes piacon, valamint szankciók a csalárd munkaerő-felvételi módszereket alkalmazó vagy a munkaerő-kizsákmányolás céljával emberkereskedelmet folytató vállalatok esetében, továbbá hozzáférés a munkaszerződésekhez és munkavállalói jogokhoz azon a nyelven, amelyet a munkavállalók megértenek; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szüntessék meg a közös agrárpolitika keretében az olyan kedvezményezetteknek nyújtott közvetlen kifizetéseket, amelyek nem felelnek meg a nemzeti és európai munkajognak, az ILO egyezményeinek és az alkalmazandó kollektív megállapodásoknak;

54.  rámutat arra, hogy a munkavállalók szabad mozgása az EU egyik alapvető szabadsága, és a belső piac sikerének szerves eleme; hangsúlyozza, hogy a szolgáltatások szabad mozgásának a munkavállalói, illetve a szociális jogok tiszteletben tartásával kell történnie; úgy véli, hogy a szolgáltatások szabad mozgása együtt jár az e szolgáltatásokat nyújtó munkavállalók szabad és tisztességes mobilitásával, és hogy a belső piac előnyökkel jár, ha betartják a munkakörülményekre vonatkozó szabályokat, és védik az utazó munkavállalók egészségét és biztonságát; megjegyzi, hogy vannak szürke zónák és joghézagok, ahol néhány munkavállaló bizonytalan körülmények között, gyakran csalárd munkaerő-toborzó ügynökségeken és munkaerőpiaci közvetítőkön keresztül gyakorolja ezt a szabadságot; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy garantálják a tisztességes munkafeltételeket és az egyenlő bánásmódot az összes munkavállaló számára az EU-ban;

55.  kéri egy uniós szintű megközelítés alkalmazását a munkaerőköltség-verseny megszüntetése és a mindenkire kiterjedő, felfelé irányuló társadalmi konvergencia növelése érdekében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak tisztességes és méltányos munkakörülményeket az utazó, a határokon átjáró és az idénymunkások számára az EU-ban, és hogy az EUMSZ 45. cikkének (2) bekezdésében előírtak szerint biztosítsanak számukra egyenlő hozzáférést más tagállamokban a foglalkoztatáshoz és a lehetőségekhez, valamint részesüljenek egyenlő szintű szociális védelemben; kéri, hogy a kiküldött munkavállalókkal kapcsolatos gyakorlatokat is vegyék figyelembe; sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a szociális biztonsági rendszerek megfelelő koordinálását, többek között a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet(18) felülvizsgálata és a jogok hordozhatóságának megerősítése révén; felszólít a szociális biztonsági rendszerek digitalizálásának további előmozdítására; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy vállalkozások új tulajdonoshoz kerülése esetén biztosítsák valamennyi érintett munkavállaló védelmét, és mérjék fel, hogy szükség van-e a vállalkozások áthelyezéséről szóló irányelv felülvizsgálatára;

56.  hangsúlyozza, hogy a leányvállalatok vagy alvállalkozói láncok társadalombiztosítási járulékok és munkáltatói kötelezettségek csökkentése céljával történő létrehozásának gyakorlata, mely során nem biztosítanak hatékony társadalombiztosítási fedezetet, káros a munkavállalók védelmére és a jóléti rendszerek fenntarthatóságára nézve, és a Bizottságnak és a tagállamoknak foglalkozniuk kell e gyakorlattal; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a belső piac méltányosságára tekintettel hozzanak jogalkotási intézkedéseket a visszaélésszerű alvállalkozói gyakorlatok megszüntetése érdekében, valamint a munkavállalók jogainak védelme és követeléseik olyan esetekben történő érvényesítése érdekében, mint például a munkabérhátralékok, a társadalombiztosítási járulékok megfizetésének elmulasztása, csőd, eltűnés vagy a megállapodás ellenére nem fizető „postafiókcég-alvállalkozók”, biztosítva az általános egyetemleges felelősséget az alvállalkozói lánc egészében;

57.  felhívja a Bizottságot, hogy határozottan érvényesítse a hatályos uniós közbeszerzési irányelv szociális záradékát, és vizsgálja meg, hogy szükség van-e az irányelv felülvizsgálatára a közbeszerzési szerződések szociális záradékainak megerősítése érdekében, megkövetelve a gazdasági szereplőktől és az alvállalkozóktól, hogy teljes körűen tartsák tiszteletben a munkavállalók kollektív tárgyaláshoz való jogát, és meghatározza az alkalmazandó ágazati kollektív szerződések és az azokban foglalt munkakörülmények teljes körű érvényesítésének feltételeit, miközben tiszteletben tartja a nemzeti munkaerőpiaci hagyományokat és modelleket; felszólít arra, hogy a felülvizsgálat mentesítse a közbeszerzési kötelezettségek alól az összes szociális és jóléti szolgáltatást, és hozzon létre egy európai kizárási mechanizmust azon fővállalkozók és alvállalkozók kizárása céljából, amelyek több alkalommal voltak érintettek tisztességtelen versenyben és adócsalásban; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a megfelelést, az ellenőrzést és a végrehajtást;

58.  aggodalmát fejezi ki a nagy mértékű adókikerülés miatt elmaradó nagy összegű adóbevételek miatt; felhívja a Tanácsot, hogy gyorsítsa fel a nyilvános, országonkénti jelentéstételre és a közös konszolidált társasági adóalapra vonatkozó jogszabályokkal kapcsolatos tárgyalásokat, és vizsgálja felül a magatartási kódexszel foglalkozó csoport vállalkozási adózásra vonatkozó kritériumait és a nem együttműködő joghatóságok uniós listájára vonatkozó kritériumokat egyaránt;

59.  üdvözli az Európai Munkaügyi Hatóság (ELA) létrehozását; szorgalmazza, hogy az ELA a lehető leghamarabb teljes körűen működésbe lépjen; szorgalmazza a folyamatos információcserét a bevált gyakorlatokról a tagállamok illetékes munkaügyi hatóságaival, és hajtson végre próbaellenőrzéseket; hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy az ELA hatékonyan tudjon fellépni az illegális gyakorlatok, valamint a munkavállalók kizsákmányolása és a velük való visszaélés ellen, meg kell könnyíteni számára, hogy ellenőrzéseket végezzen, továbbá büntetéseket szabjon ki a szabályokat be nem tartó vállalatokra; hangsúlyozza, hogy ez szükségessé teszi azt is, hogy kiterjesszék a Hatóság megbízatását az uniós jogalkotási aktusokra, mint például a 2008/104/EK(19), a 2014/36/EU(20) és a 2009/52/EK(21) európai parlamenti és tanácsi irányelvre és a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó uniós jogszabályokra; úgy véli, hogy az Európai Munkaügyi Hatóságnak és a nemzeti felügyeleteknek közös vagy összehangolt ellenőrzést kell végezniük, amikor a nemzeti szociális partnerek visszaélésekre hívják fel a figyelmét; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy ezeket a szempontokat foglalja bele az Európai Munkaügyi Hatóság megbízatásának 2024-re tervezett értékelésébe, és vonja be a különböző munkaerő-piaci modellekről alapos ismeretekkel rendelkező érdekelt feleket az Európai Munkaügyi Hatóság munkájába és értékelésébe; úgy véli továbbá, hogy az ELA irányítását ugyanolyan háromoldalú struktúrában kell felépíteni, mint a többi ügynökségét, és ezáltal lehetővé kell tenni a szociális partnerek nagyobb mértékű képviseletét és szavazati jogát is az igazgatótanácsban;

60.  felkéri a Bizottságot, hogy megfelelő hatásvizsgálatot követően a Bizottság 2018-as bejelentésének megfelelően a munkavállalók mobilitásának ösztönzése és védelme érdekében terjesszen elő javaslatot a digitális uniós társadalombiztosítási azonosító számra vonatkozóan, amely egy ellenőrzési mechanizmust is létrehozhat a magánszemélyek és az illetékes hatóságok számára annak biztosítása érdekében, hogy a munkavállalók biztosítva legyenek, és a társadalombiztosítást a jogi kötelezettségeknek megfelelően befizetik, például személyes munkavállalói kártya révén, a munkavállalói mobilitásra, továbbá annak érdekében, hogy a szociális biztonság koordinálására vonatkozó uniós szabályok méltányosan és hatékonyan érvényesüljenek; úgy véli továbbá, hogy a munkavállalóknak és képviselőiknek, valamint a felügyelőségeknek naprakész hozzáféréssel kell rendelkezniük a munkáltatóikra és bérjogosultjaikra, valamint munkaügyi és szociális jogaikra vonatkozó információkhoz, adott esetben az ágazati kollektív szerződésnek vagy a nemzeti jogszabályoknak, valamint az adatvédelmi kritériumoknak megfelelően;

61.  felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a harmadik országbeli állampolgárságú munkavállalók munkavállalási engedélyt kapjanak az EU-ban, azzal a feltétellel, hogy a nemzeti és az uniós munkajog valamennyi biztosítéka hatékonyan garantálja a védelmet és a tisztességes munkakörülményeket a harmadik országbeli állampolgárok számára is, és hogy ez nem vezet a munkaerőpiac torzulásához; kéri a Bizottságot, hogy végezzen egy kiterjedt vizsgálatot a kiküldött harmadik országbeli állampolgárok jellemző munkakörülményeivel kapcsolatos tendenciákkal kapcsolatban, és hangsúlyozza, hogy a vizsgálat eredménye alapján uniós vagy nemzeti szintű szakpolitikai intézkedéseket lehetne hozni; mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy jelenleg nő a harmadik országbeli állampolgárok aránya azon ágazatokban, amelyek bizonytalan munkakörülményeikről és az ott előforduló visszaélésekről ismertek; hangsúlyozza, hogy a harmadik országbeli állampolgárok gyakran kiszolgáltatottabbak a kizsákmányolással szemben, és ezért védelemre szorulnak; rámutat arra, hogy ide tartoznak a színlelt kiküldetés, a színlelt önfoglalkoztatás, a csalárd szándékú alvállalkozásba adás, a munkaerő-toborzó ügynökségek bevonása, a postafiókcégek és a be nem jelentett munka; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a visszaélések megszüntetése érdekében biztosítsák a harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatási feltételeire vonatkozó szabályok betartását, és felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a 2009/52/EK irányelv védelmi elemeit, és biztosítsanak hozzáférhető és hatékony panasztételi mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik az esedékes bérek és társadalombiztosítási járulékok tényleges visszakövetelését;

o
o   o

62.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 303., 2000.12.2., 16. o. (2) HL L 180., 2000.7.19., 22. o. (3) HL C 137. E, 2010.5.27., 68. o. (4) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0176. (5) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0194. (6) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0180. (7) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0033. (8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0337. (9) HL L 185., 2019.7.11., 44. o. (10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0202. (11) HL C 159., 2019.5.10., 1. o. (12) HL C 97., 2020.3.24., 32. o. (13) https://ec.europa.eu/eurostat/documents/2995521/10163468/3-16102019-CP-EN.pdf/edc3178f-ae3e-9973-f147-b839ee522578 (14) https://www.feantsa.org/public/user/Resources/resources/Rapport_Europe_2020_GB.pdf (15) Eurofound (2018), „Upward convergence in the EU: Concepts, measurements and indicators” (Felfelé irányuló konvergencia az EU-ban: elképzelések, mérések és mutatók), az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg. Eurofound (2017), Sixth European Working Conditions Survey – Overview report (2017 update) (Hatodik európai felmérés a munkafeltételekről, átfogó jelentés, 2017. évi frissítés), az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg. (16) Munkanélküliségi statisztikák: Eurostat, 2020. július (17) Európai gazdasági előrejelzés, 2020. ősz, Európai Bizottság, https://ec.europa.eu/info/sites/info/files/economy-finance/ip136_en.pdf (18) HL L 166., 2004.4.30., 1. o. (19) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/104/EK irányelve (2008. november 19.) a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről (HL L 327., 2008.12.5., 9. o.). (20) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/36/EU irányelve (2014. február 26.) a harmadik országbeli állampolgárok idénymunkásként való munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről (HL L 94., 2014.3.28., 375. o.). (21) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/52/EK irányelve (2009. június 18.) az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról (HL L 168., 2009.6.30., 24. o.).

Az Európai Parlament 2020. december 17-i állásfoglalása a fenntartható vállalatirányításról (2020/2137(INI))

P9_TA(2020)0372 A9-0240/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a 2011. évi, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre (UNGP-k)(1),

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaira(2),

–  tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásaira(3),

–  tekintettel az OECD-nek a felelősségteljes üzleti magatartás tekintetében(4) és az intézményi befektetők felelősségteljes üzleti magatartása tekintetében követendő kellő gondosságra vonatkozó útmutatására(5),

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) multinacionális vállalatokról és szociálpolitikáról szóló háromoldalú nyilatkozatára(6),

–  tekintettel a 2015. december 12-én elfogadott Párizsi Megállapodásra(7),

–  tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek (IPCC) az 1,5°C-os globális felmelegedésről szóló különjelentésére(8),

–  tekintettel a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és az (EU) 2018/1999 rendelet (az európai klímarendelet) módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2020. március 4-i bizottsági javaslatra (COM(2020)0080),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 517/2014/EU rendeletére a fluortartalmú üvegházhatású gázokról és a 842/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről(9),

–  tekintettel a fenntartható növekedés finanszírozására vonatkozó uniós cselekvési tervre (COM(2018)0097),

–  tekintettel az európai zöld megállapodásra (COM(2019)0640),

–  tekintettel a Bizottság 2020. évi kiigazított munkaprogramjára (COM(2020)0440),

–  tekintettel a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 26-i 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(10) (a továbbiakban: számviteli irányelv),

–  tekintettel a 2013/34/EU irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalkozások és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. október 22-i 2014/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(11) (a továbbiakban: a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv),

–  tekintettel a nem nyilvános know-how és üzleti információk (üzleti titkok) jogosulatlan megszerzésével, felhasználásával és felfedésével szembeni védelemről szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/943 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(12),

–  tekintettel a 2007/36/EK irányelvnek a hosszú távú részvényesi szerepvállalás ösztönzése tekintetében történő módosításáról szóló, 2017. május 17-i (EU) 2017/828 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(13) (a továbbiakban: a részvényesi jogokról szóló irányelv),

–  tekintettel az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló, 2019. október 23-i (EU) 2019/1937 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(14),

–  tekintettel a pénzügyi szolgáltatási ágazatban a fenntarthatósággal kapcsolatos közzétételekről szóló, 2019. november 27-i (EU) 2019/2088 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(15) (a továbbiakban: a közzétételekről szóló rendelet),

–  tekintettel a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról, valamint az (EU) 2019/2088 rendelet módosításáról szóló, 2020. június 18-i (EU) 2020/852 európai parlamenti és a tanács rendeletre(16) (a továbbiakban: a taxonómiai rendelet),

–  tekintettel a nem pénzügyi beszámolásról szóló bizottsági iránymutatásra(17) (a nem pénzügyi információk közzétételének módszertana) és „A nem pénzügyi jelentéstételre vonatkozó iránymutatás: Az éghajlattal kapcsolatos információk jelentésére vonatkozó kiegészítés” című bizottsági dokumentumra(18),

–  tekintettel a tőkepiaci unióról szóló magas szintű fórum „Új elképzelés az Európai tőkepiacokról” című végleges jelentésére(19),

–  tekintettel a Bizottság számára 2020 júliusában készített, az igazgatók feladatairól és a fenntartható vállalatirányításról szóló tanulmányra,

–  tekintettel a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó, a vállalkozásokra és az emberi jogokra irányadó 2008-as ENSZ-keretrendszerre(20),

–  tekintettel a Bizottság számára 2020. májusban, „A pénzügyi biztonság javítása a környezeti felelősségről szóló irányelv összefüggésében” címmel készített tanulmányra(21),

–  tekintettel az éghajlatváltozás csökkentését célzó globális kötelezettségekről szóló oslói elvekre(22),

–  tekintettel az éghajlattal kapcsolatos pénzügyi közzétételekkel foglalkozó munkacsoport 2017. júniusi ajánlásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A9-0240/2020),

A.  mivel az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében meghatározott értékekre épül, és mivel a környezetvédelmi szakpolitikája az Európai Unió működéséről szóló szerződés 191. cikkének (2) bekezdésében meghatározott elővigyázatossági elv tiszteletére alapul;

B.  mivel vállalati kontextusban a fenntarthatósági megközelítés azt jelenti, hogy a vállalatok kellően figyelembe veszik az olyan általános társadalmi és környezetvédelmi szempontokat, mint például a munkavállalóik jogai és a bolygónk tűrőképességének határainak tiszteletben tartása, annak érdekében, hogy kezeljék a tevékenységeikből eredő legsürgetőbb kockázatokat;

C.  mivel a fenntartható vállalatirányítást előmozdító számos nemzetközi kezdeményezés csak önkéntes, és olyan puha jogi eszköz, amely többnyire hasztalannak bizonyul a vállalati magatartás fenntarthatóság felé való megváltoztatásában; mivel a fenntartható pénzügyi cselekvési terv értelmében a Bizottság számára készített, az igazgatók feladatairól és a fenntartható vállalatirányításról szóló tanulmány hangsúlyozza az igazgatók fenntarthatósággal és hosszú távú megfontolásokkal kapcsolatos kötelezettségei tisztázásának előnyeit; kiemeli a rövid távú szemlélettel kapcsolatos problémákat, és emlékeztet arra, hogy a vállalatoknak hosszú távú érdekeket is figyelembe kell venniük annak érdekében, hogy az EU jó úton haladjon saját fenntarthatósági kötelezettségvállalásainak teljesítése felé; mivel a tanulmány egyértelműen rámutat, hogy e tekintetben uniós jogszabályok elfogadására van szükség;

D.  mivel a legutóbbi jogalkotási ciklusban az EU számos kezdeményezést tett a pénzügyi és gazdasági tevékenységek átláthatóságának és hosszú távú szemléletének előmozdítása érdekében, például elfogadta a részvényesek jogairól szóló irányelvet, a fenntartható növekedés finanszírozásáról szóló cselekvési tervet, a közzétételekről szóló rendeletet és a taxonómiai rendeletet; mivel ez a tendencia egyebek közt a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv elfogadásával kezdődött; mivel a nem pénzügyi információk közzétételére szükség van a vállalkozások teljesítményének és a társadalomra, valamint a környezetre gyakorolt hosszú távú hatásainak méréséhez, megfigyeléséhez és kezeléséhez;

E.  mivel a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv összefonódik a fenntartható vállalatirányítással, és jelentős előrelépést jelent a nem pénzügyi jelentéstétel előmozdítása terén az EU-ban; mivel azonban súlyos hiányosságokat mutat, amelyeket orvosolni kell annak érdekében, hogy hasznosabbá váljon a befektetők és az érdekelt felek számára;

F.  mivel az európai zöld megállapodás szerint a vállalatoknak és pénzügyi intézményeknek növelniük kell az éghajlati és környezeti adatok közzétételét, hogy a beruházók teljes körű információt kapjanak beruházásaik fenntarthatóságáról; mivel a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy e célból felülvizsgálja a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelvet; mivel a 2020. évi kiigazított munkaprogramjának megfelelően a Bizottság 2021 első negyedévében javaslatot szándékozik előterjeszteni a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv felülvizsgálatára;

G.  mivel az érdekelt felek gyakran kifejtették azt a nézetet, hogy a vállalatok által a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv alapján szolgáltatott nem pénzügyi információk nem elégségesek, megbízhatatlanok és nem összehasonlíthatóak; mivel az ezen információk elkészítésével megbízott személyek bizonytalanságról számoltak be az önkéntes beszámolási keretrendszerek sokaságát illetően, valamint jogi pontosítást és szabványosítást szorgalmaztak; mivel teljesebb és megbízhatóbb információk közzétételére van szükség az éghajlatra, a környezetre és a társadalomra gyakorolt esetleges káros hatások csökkentése érdekében; mivel a nem pénzügyi információk közzétételnek javítása fokozhatja a vállalatok elszámoltathatóságát és erősítheti a beléjük vetett bizalmat; mivel ezek a fejlesztések nem idézhetnek elő méltánytalan versenyegyensúlyt; mivel ezért a közzétételi kötelezettségeknek figyelembe kell venniük az adminisztratív költségeket, és arányosnak kell lenniük a vállalat méretével, valamint összhangban kell lenniük az üzleti tevékenységekre vonatkozó egyéb jogszabályokkal, mint amilyen például az üzleti titkok tiszteletben tartása és a visszaélést bejelentő személyek védelme;

H.  mivel a Bizottság számára az igazgatók feladatairól és a fenntartható vállalatirányításról készített tanulmány azt mutatja, hogy az EU-ban a tőzsdén jegyzett társaságok egyre inkább részvényeseik rövid távú érdekeire összpontosítanak; mivel a tanulmány számos uniós szintű jogalkotási lehetőséget javasol, amelyek jelentősen javítanák a vállalatok fenntarthatóságát; mivel szükség van az európai vállalatokra vonatkozó jogi keret elfogadására, az arányosság elvének teljes körű tiszteletben tartása és az európai vállalatokra nehezedő túlzott adminisztratív terhek elkerülése mellett; mivel ennek a keretnek biztosítania kell a belső piacnak való megfelelést és javítania kell a jogbiztonságot, és nem hozhat létre versenyhátrányokat;

I.  mivel a vállalatirányítás fenntarthatósági megközelítése az emberi jogokat és a környezetvédelmet egyaránt magában foglalja; mivel a környezeti, szociális és munkavállalói kérdésekkel, valamint az emberi jogokkal, a megvesztegetéssel és a korrupcióval kapcsolatos információk közzétételére vonatkozó jogi követelményt „az emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos vállalati felelősségvállalás” egyik szempontjának kell tekinteni, amelyet az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek határoznak meg;

J.  mivel a Párizsi Megállapodás célja, hogy a bolygó átlaghőmérsékletének az iparosodás előtti szinthez viszonyított emelkedését jóval 2 °C alatt tartsa, valamint hogy erőfeszítéseket tegyen annak érdekében, hogy a hőmérséklet-emelkedést az iparosodás előtti szint feletti 1,5 °C-ra korlátozzák;

K.  mivel a természeti erőforrásokhoz való hozzáférésért folyó fokozódó globális verseny gyakran a természeti és az emberi környezet nem fenntartható módon történő vállalati kiaknázását eredményezi;

L.  mivel a vállalatirányításnak kulcsszerepe van az ENSZ fenntartható fejlődési céljai és a Párizsi Megállapodás végrehajtására vonatkozó uniós kötelezettségvállalások teljesítésében;

M.  mivel az éghajlatváltozás komoly kockázatot jelent az élelmezésbiztonságra, nevezetesen az élelmiszerek rendelkezésre állására, hozzáférhetőségére és felhasználására, valamint az élelmiszerrendszerek stabilitására nézve; mivel a fejlődő országokban az összes élelmiszer-termelés 45–80%-át biztosítják női mezőgazdasági termelők, és ezeket az országokat aránytalanul súlyosan érinti az éghajlatváltozás és a környezetromlás;

N.  mivel az Aarhusi Egyezmény a nyilvánosság és az egyesületek számos környezetvédelmi jogát rögzíti, beleértve a környezeti információkhoz való hozzáférés jogát, a környezeti ügyek tekintetében hozott döntésekben való részvétel jogát, továbbá a jogorvoslathoz való jogot;

O.  mivel 2017-ben az ENSZ Aarhusi Egyezmény Megfelelési Bizottsága megállapította, hogy az EU megsérti az Aarhusi Egyezményt amiért nem engedte meg a nyilvánosság tagjainak, hogy az uniós intézmények döntéseit az uniós bíróságok előtt megtámadják;

P.  mivel az Európai Bizottság a 2019–2024 közötti időszakra ambiciózus terveket fogalmazott meg az európai zöld megállapodás menetrendjének meghatározásával, kijelentve, hogy „Európának vezető szerepet kell vállalnia a bolygónk egészségesebbé tétele terén”;

Q.  mivel a vállalatok igazgatóinak jogi és alapszabályi kötelessége, hogy a vállalatuk érdekében járjanak el; mivel ezt a kötelezettséget a különböző joghatóságokban eltérően értelmezték, és a vállalat érdekeit gyakran a részvényes pénzügyi érdekeivel egyenrangúnak minősítették; mivel annak, amit a vállalat érdekének tekintenek, magában kell foglalnia az érdekelt felek – többek között a munkavállalók – érdekeit és a szélesebb értelemben vett társadalmi érdekeket is; mivel e kötelezettség szűk értelmezése, amely túlzottan a rövid távú nyereségmaximalizálásra összpontosít, káros a vállalat hosszú távú teljesítményére és fenntarthatóságára, és ezáltal a részvényesek hosszú távú érdekeire nézve;

R.  mivel a fenntartható vállalatirányításra vonatkozó uniós jogszabályok következetességét oly módon kell elérni, hogy konkrét cselekvési kötelezettségeket és ösztönzőket állapítanak meg, nem csupán az információk közzétételére vonatkozó kötelezettséget; mivel ezért további keretre van szükség, amely meghatározza a vállalatok igazgatótanácsainak fenntarthatósággal kapcsolatos kötelezettségeit;

S.  mivel az uniós vállalatirányítás fenntarthatóbbá, átláthatóbbá és elszámoltathatóbbá tétele érdekében a Bizottságnak a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslatok mellett új jogszabályokat kell bevezetnie a kellő gondosságra és az igazgatók feladataira vonatkozóan; mivel ha a kellő gondosságra vonatkozó kötelezettségekre és az igazgatók kötelességeire egyetlen jogalkotási eszköz vonatkozik, azokat egyértelműen el kell különíteni két különböző részre; mivel ezek a kötelezettségek és kötelességek kiegészítik egymást, de nem felcserélhetők és nincsenek egymásnak alárendelve;

A nem pénzügyi információk közzétételére vonatkozó kötelezettségek

1.  felhívja a Bizottságot, hogy amikor a társasági jog és a vállalatirányítás területén új fellépést javasol, találjon megfelelő egyensúlyt egyrészt a vállalati igazgatókra nehezedő rövid távú nyomás enyhítése és a fenntarthatósággal kapcsolatos szempontok vállalati döntéshozatalba való beépítésének előmozdítása, másrészt a megfelelő rugalmasság szükségessége között, a harmonizáció biztosítása mellett; hangsúlyozza, hogy a jövőbeli uniós szintű fellépések során meg kell erősíteni az igazgatók szerepét a vállalatok hosszú távú érdekeinek érvényesítésében, és a vállalatok irányító testületeiben olyan kultúra kialakításában, amely figyelembe veszi és megvalósítja a fenntartható vállalatirányítást;

2.  üdvözli a Bizottság kötelezettségvállalását a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv felülvizsgálatára; kiemeli, hogy e felülvizsgálatnak teljes mértékben összhangban kell lennie a közzétételekről szóló rendeletben és a taxonómiai rendeletben előírt követelményekkel; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az ezen állásfoglalásban foglalt ajánlásokat;

3.  megismétli arra irányuló felhívását, hogy a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv hatályát terjesszék ki az EU területén letelepedett valamennyi tőzsdén jegyzett és nem jegyzett nagyvállalkozásra, a számviteli irányelv 3. cikkének (4) bekezdésében meghatározottak szerint; hangsúlyozza, hogy az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében a nem pénzügyi jelentéstételi kötelezettségeket az uniós piacon működő nem uniós vállalatokra is alkalmazni kell; felkéri a Bizottságot, hogy azonosítsa azokat a magas kockázatú gazdasági ágazatokat, amelyek jelentős hatást gyakorolnak azokra a fenntarthatósági szempontokra, amelyek indokolhatják a szóban forgó ágazatokban a kis- és középvállalkozások (kkv-k) bevonását a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv hatálya alá; úgy véli, hogy e célból a Bizottságnak külső független szakértőkre kell támaszkodnia annak érdekében, hogy létrehozza a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségek indikatív, nem kimerítő és rendszeresen frissített jegyzékét, valamint a kkv-k számára egyedi iránymutatást nyújtson; úgy véli, hogy különösen az illegális üzleti tevékenységekhez – például a környezeti bűncselekményekhez, a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelméhez, a korrupcióhoz vagy a pénzügyi bűncselekményekhez – kapcsolódó beruházásokat és ágazatokat kell célzottan megcélozni; hangsúlyozza, hogy a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv felülvizsgálatára azért is szükség van, hogy a pénzpiaci szereplők számára hozzáférést lehessen biztosítani a releváns adatokhoz annak érdekében, hogy megfeleljenek a közzétételi rendeletnek;

4.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható vállalatirányítás fontos pillér, amely lehetővé teszi az EU számára az ellenállóképes és fenntartható gazdaság megteremtését és az egyenlő versenyfeltételek javítását az uniós vállalatok nemzetközi versenyképességének fenntartása és fokozása, valamint az uniós munkavállalók és vállalkozások harmadik országokból származó tisztességtelen versennyel szembeni védelme érdekében, és ezért előnyös lehet az uniós kereskedelmi és beruházási politika számára, amennyiben az arányos és azt megfelelően mérik;

5.  megjegyzi, hogy a Covid19-világjárvány rávilágított a globális ellátási láncok sebezhetőségére, és megmutatta, hogy az önkéntes szabályok önmagukban nem elegendőek, amint az például a ruházati ágazatban tapasztalható, ahol a válság megzavarta a termelést és az ellátási lánc egészében negatív hatásokkal járt; megjegyzi, hogy a jobban meghatározott környezeti, társadalmi és irányítási gyakorlatokkal és kockázatcsökkentési folyamatokkal rendelkező vállalkozások jobban átvészelik a válságokat; elismeri, hogy az OECD kijelentette(23), hogy a Covid19-válsághoz kapcsolódó kockázatoknak a munkavállalókra és az ellátási láncokra gyakorolt kedvezőtlen hatások enyhítésére irányuló kezelése érdekében proaktív lépéseket tevő vállalatok valószínűleg nagyobb hosszú távú értéket és ellenálló képességet építenek ki, javítva rövid távú életképességüket és közép- és hosszú távú fellendülési kilátásaikat;

6.  megjegyzi, hogy a taxonómiai rendelet meghatároz egy sor környezetvédelmi célkitűzést, nevezetesen az éghajlatváltozással, az édesvízi és tengeri források használatával és védelmével, a körforgásos gazdaságra való átállással, a szennyezés megelőzésével és a kibocsátáscsökkentéssel, valamint a biológiai sokféleséggel és ökoszisztémákkal kapcsolatban; úgy véli, hogy a környezeti kérdéseknek a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelvben szereplő fogalmát a taxonómiai rendelettel összhangban kell értelmezni, és annak a szennyezés valamennyi formáját magában kell foglalnia; felkéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az éghajlattal kapcsolatos pénzügyi tájékoztatással foglalkozó munkacsoport ajánlásait, és mozdítsa elő olyan innovatív számviteli technikák kifejlesztését, amelyek tükrözik az ökoszisztémák értékét; ugyanilyen fontosnak tartja a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelvben említett egyéb fenntarthatósági szempontok pontos meghatározását, mint például a szociális és foglalkoztatási szempontok, az emberi jogok tiszteletben tartása, valamint a korrupció és a megvesztegetés elleni küzdelem; úgy véli, hogy a foglalkoztatási kérdések magukban foglalhatják a vállalatok bérpolitikájának közzétételét, amely magában foglalhatja a bérek decilisek szerinti, illetve a nemek közötti bérkülönbségek kimutatását;

7.  úgy véli, hogy a fenntartható vállalatirányítás kulcsfontosságú a vállalkozások hosszú távú irányításához és hogy összehangolják tevékenységeiket az európai zöld megállapodásban meghatározott általános uniós környezetvédelmi célkitűzések, valamint a 2050-ig megvalósítandó éghajlat-semlegességi cél felé haladva az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentése iránti uniós elkötelezettség teljesítésében; hangsúlyozza, hogy minden ágazatnak hozzá kell járulnia e cél eléréséhez;

8.  úgy véli, hogy a lényegesség fogalommeghatározásának utalnia kell a társadalom egészére gyakorolt releváns környezeti, emberi jogi és irányítási hatásokra, az értékteremtésen és a vállalatok tisztán pénzügyi teljesítményével kapcsolatos kérdéseken túl; kéri, hogy ezt a fogalommeghatározást a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv által bevezetett kettős lényegesség elvével összhangban vizsgálják felül, és azt fejtsék ki részletesebben az éghajlattal kapcsolatos információk bejelentéséről szóló bizottsági iránymutatásokban; úgy véli, hogy a lényegességet az érdekelt felek bevonásával zajló folyamat keretében kell értékelni;

9.  megállapítja, hogy a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv jelentős rugalmasságot biztosít a hatálya alá tartozó vállalkozások számára ahhoz, hogy a releváns információkat az általuk leghasznosabbnak tartott módon hozzák nyilvánosságra; megjegyzi, hogy a vállalatok jelenleg saját belátásuk szerint számos különböző keretre támaszkodhatnak; megállapítja, hogy a vállalatok továbbra is bizonytalanok azzal kapcsolatban, hogy miként tegyenek legjobban eleget közzétételi kötelezettségeiknek; úgy véli, hogy az arányosság elvének kellő figyelembevétele mellett létre kell hozni egy átfogó uniós keretet, amely kiterjed a nem pénzügyi információk átfogó közzététele szempontjából releváns fenntarthatósági kérdések teljes körére; e tekintetben kiemeli, hogy az uniós jogszabályi keretnek biztosítania kell, hogy a közzétételek egyértelműek, kiegyensúlyozottak, érthetőek, az ágazaton belüli vállalatok között összehasonlíthatók, ellenőrizhetők és objektívek legyenek, és időhöz kötött fenntarthatósági célokat tartalmazzanak; hangsúlyozza, hogy ennek a keretnek kötelező általános és ágazatspecifikus normákat is tartalmaznia kell; e tekintetben üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy támogatja az EU nem pénzügyi beszámolási standardjainak kidolgozására irányuló folyamatot; hangsúlyozza, hogy a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv felülvizsgálata során konkrét kötelező jelentéstételi kötelezettségeket és normákat kell meghatározni valamennyi érdekelt fél, például a civil társadalom, a környezetvédelmi szervezetek és a szociális partnerek megfelelő bevonásával;

10.  úgy véli , hogy a vállalatokra nehezedő további terhek elkerülése érdekében a nem pénzügyi kimutatásokat bele kell foglalni az éves gazdálkodási jelentésbe; úgy véli, hogy a Bizottság a tőkepiaci unióról szóló cselekvési tervében (COM(2020)0590) kötelezettséget vállalt arra, hogy 2021 harmadik negyedévéig jogalkotási javaslatot terjeszt elő egy nyilvánosan hozzáférhető, az egész EU-ra kiterjedő online digitális platformra vonatkozóan, amely ingyenes hozzáférést biztosít a vállalatok által bejelentett pénzügyi és nem pénzügyi információkhoz; úgy véli, hogy ennek a platformnak lehetővé kell tennie a felhasználók számára, hogy összehasonlítsák a vállalatok által közzétett adatokat olyan kategóriákkal, mint a témák, az ágazatok, az országok, a forgalom és az alkalmazottak száma;

11.  megjegyzi, hogy a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv kizárja a nem pénzügyi kimutatásokat a tartalom megbízhatóságának biztosítására vonatkozó követelmény alól, amely egyébként a vállalatok pénzügyi kimutatásaira érvényes; úgy véli, hogy a nem pénzügyi kimutatásokat az érintett vállalat méretétől és tevékenységi területétől függően kötelező auditnak kell alávetni; úgy véli, hogy a biztosítási szolgáltatónak a nem pénzügyi kimutatásokat az érintett vállalat méretétől és tevékenységi területétől függően kötelező auditnak kell alávetnie; hangsúlyozza a fentiekre tekintettel, hogy szükség van az eredendően rossz ösztönzők kötelező vizsgálat keretében való kezelésére, a jog szerinti könyvvizsgálatról szóló irányelv(24) felülvizsgálata révén; megerősíti, hogy ez arra is lehetőséget kínálna, hogy a tőzsdén jegyzett legnagyobb vállalatok könyvvizsgálatával általában foglalkozó négy nagy számviteli cég kvázi monopolhelyzetét kezeljék;

12.  hangsúlyozza, hogy a munkavállalók képviselőit be kell vonni a nem pénzügyi információk közzétételi folyamatának meghatározásába, valamint az információk hitelesítésébe, különösen a társadalmi fenntarthatósági célok és az ellátási/termelési láncokhoz kapcsolódó kérdések vonatkozásában, beleértve a kiszervezést és az alvállalkozásba adást;

13.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy bizonyos uniós vállalatok számára kötelezővé kell tenni, hogy évente országonkénti jelentést készítsenek minden olyan adóztatási joghatóság tekintetében, amelyben tevékenykednek; felhívja a Tanácsot, hogy a lehető leghamarabb fogadja el általános megközelítését annak érdekében, hogy megkezdődhessenek a tárgyalások a Parlamenttel a 2013/34/EU irányelvnek a társaságiadó-információk egyes vállalkozások és fióktelepek általi közzététele tekintetében történő módosításáról szóló irányelvre irányuló bizottsági javaslatról (COM(2016)0198);

14.  úgy véli, hogy az Uniónak a szabadkereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalások során minden erőfeszítést meg kell tennie annak biztosítása érdekében, hogy azok olyan záradékokat tartalmazzanak, amelyek arra kötelezik a partnerállamokat, hogy vállalataik számára hasonló kötelezettségeket állapítsanak meg a verseny torzulását előidéző új eszközök elkerülése érdekében;

Az igazgatók gondossági kötelezettsége és további intézkedések a vállalatirányítás fenntarthatóság-központúbbá tétele érdekében

15.  hangsúlyozza a vállalatok sokszínűségének és inkluzivitásának fontosságát, ami jobb üzleti teljesítményt eredményez; felhívja a Tanácsot, hogy a lehető leghamarabb fogadja el általános megközelítését annak érdekében, hogy megkezdődhessenek a tárgyalások a Parlamenttel a nők vezetőtestületi tagságáról szóló javaslatról(25), amelynek célja, hogy véget vessen a nők és férfiak közötti, a vállalati döntéshozatal legmagasabb szintjein tapasztalható széles körű egyensúlyhiánynak; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgáljon meg további javaslatokat a nemek egyensúlyának javítására a vállalatok felső vezetésében és befolyásos pozícióiban;

16.  hangsúlyozza, hogy nagyobb mértékben be kell vonni a munkavállalókat a vállalati döntéshozatali folyamatokba annak érdekében, hogy jobban integrálják vállalataik hosszú távú célkitűzéseit és hatásait; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az Európai Üzemi Tanácsról szóló irányelv(26) felülvizsgálatának, valamint a munkavállalók tájékoztatására, a velük folytatott konzultációra és az európai vállalatokban való részvételre vonatkozó új keret létrehozásának lehetőségét;

17.  hangsúlyozza, hogy az ökológiai átmenet és az egyre növekvő digitalizáció mélyen visszahat a munkaerőre; ezért úgy véli, hogy a fenntartható vállalatirányításnak el kell ismernie és hatékonyan garantálnia kell a munkavállalók azon jogát, hogy munkaidejük alatt szakmai továbbképzést, valamint egész életen át tartó tanulást folytassanak;

18.  megjegyzi, hogy a vállalatok nem absztrakt entitások, amelyek függetlenek a mai környezeti és társadalmi kihívásoktól; úgy véli, hogy a vállalatoknak aktívabban hozzá kell járulniuk a fenntarthatósághoz, mivel hosszú távú teljesítményük, ellenálló képességük, sőt túlélésük függhet a környezetvédelmi és szociális kérdésekre adott válaszuk megfelelőségétől; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az igazgatók vállalatukkal szembeni gondossági kötelezettségét nemcsak a hozamok részvények révén történő rövid távú maximalizálásával, hanem a fenntarthatósági aggályokkal kapcsolatban is meg kell határozni; megjegyzi, hogy az ügyvezető igazgatók fontos szerepet játszanak a vállalat stratégiájának meghatározásában és működésének felügyeletében; úgy véli, hogy az ügyvezető igazgatók azon jogi kötelezettségét, hogy vállalatuk érdekében járjanak el, olyan kötelezettségként kell értelmezni, amely szerint vállalatuk átfogó stratégiájába be kell építeniük a hosszú távú érdekeket és a fenntarthatósági kockázatokat, hatásokat, lehetőségeket és függőségeket; hangsúlyozza, hogy ez a rangsorolási kötelezettség a nem fenntartható beruházásokról a fenntartható beruházásokra való áttérést vonhatja maga után;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot annak biztosítása érdekében, hogy az igazgatók kötelességeit ne lehessen tévesen úgy értelmezni, hogy azok kizárólag a részvényesi érték rövid távú maximalizálására terjednek ki, hanem ehelyett a vállalat hosszú távú érdekeit és a szélesebb körű társadalmi érdekeket, valamint a munkavállalók és más érdekelt felek érdekeit is figyelembe kell venniük; úgy véli továbbá, hogy egy ilyen javaslatnak biztosítania kell, hogy az igazgatási, irányítási és felügyeleti szervek tagjainak – akik a nemzeti jog által rájuk ruházott hatáskörökön belül járnak el – jogi kötelezettségük legyen a vállalati fenntarthatósági stratégia meghatározása, közzététele és nyomon követése;

20.  hangsúlyozza, tekintettel a környezeti felelősségről szóló irányelv folyamatban lévő felülvizsgálatára(27), hogy a vállalatoknak pénzügyi biztosítékokkal kell rendelkezniük a személyeket és az ökoszisztémákat ért környezeti károkért viselt környezeti felelősség fedezésére;

21.  úgy véli, hogy a vállalatok fenntarthatósági stratégiáinak a kellő gondosságra vonatkozó kötelezettségeikkel összhangban fel kell tárniuk és kezelniük kell egyrészt a lényeges kérdéseket a nem pénzügyi jelentéstételi követelményekkel összhangban, másrészt azokat a jelentős hatásokat, amelyeket e vállalatok gyakorolhatnak a környezeti, éghajlati, szociális és foglalkoztatási kérdésekre, valamint az üzleti modelljeikből, műveleteikből és ellátási láncaikból eredő emberi jogi, megvesztegetési és korrupciós következményeket, beleértve az EU-n kívülieket is; úgy véli, hogy az igazgatók vállalattal szemben fennálló gondossági kötelezettsége megköveteli azon kötelezettség betartását is, hogy ne károsítsák az ökoszisztémákat, és védjék az érdekelt felek – köztük a munkavállalók – érdekeit, akiket a vállalat tevékenysége hátrányosan érinthet;

22.  úgy véli, hogy a jövőbeli jogszabályok hatályának a számviteli irányelv 3. cikkének (4) bekezdésében meghatározott, az EU területén letelepedett valamennyi tőzsdén jegyzett és tőzsdén nem jegyzett nagyvállalkozásra ki kell terjednie; hangsúlyozza, hogy az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében ezt a jogszabályt az uniós piacon működő nem uniós vállalatokra is alkalmazni kell; felkéri a Bizottságot, hogy azonosítsa azokat a magas kockázatú gazdasági ágazatokat, amelyek jelentős hatást gyakorolnak azokra a fenntarthatósági szempontokra, amelyek indokolhatják a jogszabálynak a szóban forgó ágazatok kis- és középvállalkozásaira (kkv-k) való alkalmazását; úgy véli továbbá, hogy a Bizottság által jelenleg végzett hatásvizsgálatot követően a fenntarthatósági stratégiáknak mérhető, konkrét, időhöz kötött és tudományosan megalapozott célokat, valamint az EU környezetvédelemmel és éghajlatváltozással kapcsolatos nemzetközi kötelezettségvállalásaival, különösen a Párizsi Megállapodással, a biológiai sokféleségről szóló egyezménnyel és az erdőirtással foglalkozó nemzetközi megállapodásokkal összehangolt átmeneti terveket kell tartalmazniuk; úgy véli, hogy a stratégiák magukban foglalhatnak egy olyan belső politikát is, amely az országonkénti létminimumon alapuló méltányos keresetet, egy nemek közötti egyenlőségre vonatkozó politikát, valamint egy olyan politikát, amely biztosítja, hogy a munkavállalók jogait jobban integrálják az üzleti tevékenységekbe; hangsúlyozza, hogy e belső politikák tartalmát maguknak a vállalatoknak kell meghatározniuk alkalmazottaik kellő figyelembevételével és velük konzultálva; úgy véli, hogy e politikáknak figyelembe kell venniük az ágazatspecifikus és/vagy földrajzi kérdéseket, valamint a különösen kiszolgáltatott csoportokhoz vagy közösségekhez tartozó személyek jogait; úgy véli, hogy az ügyvezető igazgatók javadalmazása változó részének a stratégiában meghatározott mérhető célok elérésével való összekapcsolása azt szolgálná, hogy az igazgatók érdekeit összhangba hozzák vállalatuk hosszú távú érdekeivel; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is mozdítsa elő a felsővezetői pozíciókra vonatkozó ilyen javadalmazási rendszereket;

23.  megjegyzi, hogy egyes tagállamok bevezették jogszabályaikba a „hűségrészvények” fogalmát, amelynek értelmében a hosszú távú részesedést szavazati joggal és adókedvezményekkel jutalmazzák; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra új mechanizmusok bevezetését a vállalatok fenntartható hozamának és hosszú távú teljesítményének előmozdítása érdekében; hangsúlyozza, hogy az eredménytartalékok hozzájárulhatnak a megfelelő tartalékok kiépítéséhez;

24.  úgy véli, hogy a részvényesi jogokról szóló irányelvet is módosítani kell annak érdekében, hogy ösztönözzék a „türelmes” részvényesi magatartást, különösen a hosszú távú részesedés szavazati jogokkal és adókedvezményekkel való jutalmazásával;

25.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy bizonyos nemzetközi beruházási megállapodások – például az Energia Charta Egyezmény – a multinacionális vállalatok pénzügyi érdekeit a környezeti és éghajlat-politikai prioritások fölé helyezik; sürgeti a Bizottságot, hogy sürgősen biztosítsa a meglévő és jövőbeli kereskedelmi beruházási megállapodások teljes konzisztenciáját , hogy azok teljes mértékben összhangban vannak az EU környezeti és éghajlati célkitűzéseivel, valamint, hogy tegyen javaslatokat a vállalati földfoglalások és az erdőirtás ellensúlyozására a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv közelgő felülvizsgálata során;

26.  úgy véli, hogy fenntarthatósági stratégiájuk meghatározása és nyomon követése során a vállalatokat kötelezni kell arra, hogy tájékoztassák az érdekelt feleket és konzultáljanak velük; úgy véli, hogy az érdekelt fél fogalmát tágan kell értelmezni, és annak minden olyan személyre ki kell terjednie, akinek jogait és érdekeit a vállalat döntései érinthetik, például a munkavállalókra, a szakszervezetekre, a helyi közösségekre, az őslakos népekre, a polgári egyesületekre, a részvényesekre, a civil társadalomra és a környezetvédelmi szervezetekre; elengedhetetlennek tartja továbbá a gazdaságpolitika fenntarthatóságával foglalkozó, különösen a foglalkoztatási és a környezeti közpolitikákért felelős nemzeti és helyi közigazgatási szervekkel való konzultációt;

27.  úgy véli, hogy e szerepvállalásnak az érintett vállalat – kivéve a nem a magas kockázatú ágazatokban (amely ágazatokat a Bizottságnak kell meghatároznia) működő kis- és középvállalkozásokat (kkv-k) – méretétől és tevékenységi területétől függően az érdekelt felek képviselőiből vagy szóvivőiből – többek között alkalmazottakból és független szakértőkből – álló tanácsadó bizottságokon keresztül kell megvalósulnia, azzal az általános céllal, hogy tanácsot adjanak a vállalat fenntarthatósági stratégiájának tartalmával és végrehajtásával kapcsolatban; úgy véli, hogy e tanácsadó bizottságoknak jogosultaknak kell lenniük arra, hogy nagy többséggel történő jóváhagyás esetén független ellenőrzést kérjenek, amennyiben észszerű aggályok merülnek fel a fenntarthatósági stratégia megfelelő végrehajtásával kapcsolatban;

28.  úgy véli, hogy az állami támogatásban, uniós finanszírozásban vagy más közpénzben részesülő vállalkozásoknak vagy a leépítési terveket végrehajtó vállalkozásoknak arra kell törekedniük, hogy megtartsák munkavállalóik munkahelyét és védelmet nyújtsanak számukra, ennek megfelelően kiigazítsák az igazgatóik javadalmazását, befizessék az adók rájuk eső méltányos részét, a szénlábnyomuk csökkentésére irányuló célkitűzéssel összhangban hajtsák végre fenntarthatósági stratégiájukat, és tartózkodjanak a részvényesek díjazását célzó osztalékfizetéstől vagy részvény-visszavásárlási rendszerek kínálásától;

o
o   o

29.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) https://www.ohchr.org/documents/publications/guidingprinciplesbusinesshr_en.pdf (2) https://www.un.org/sustainabledevelopment/sustainable-development-goals/ (3) http://mneguidelines.oecd.org/guidelines/ (4) https://www.oecd.org/investment/due-diligence-guidance-for-responsible-business-conduct.htm (5) https://mneguidelines.oecd.org/RBC-for-Institutional-Investors.pdf (6) https://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---ed_emp/---emp_ent/---multi/documents/publication/wcms_094386.pdf (7) https://unfccc.int/files/essential_background/convention/application/pdf/english_paris_agreement.pdf (8) https://www.ipcc.ch/2018/10/08/summary-for-policymakers-of-ipcc-special-report-on-global-warming-of-1-5c-approved-by-governments/ (9) HL L 150., 2014.5.20., 195. o. (10) HL L 182., 2013.6.29., 19. o. (11) HL L 330., 2014.11.15., 1. o. (12) HL L 157., 2016.6.15., 1. o. (13) HL L 132., 2017.5.20., 1. o. (14) HL L 305., 2019.11.26., 17. o. (15) HL L 317., 2019.12.9., 1. o. (16) HL L 198., 2020.6.22., 13. o. (17) HL C 215., 2017.7.5., 1. o. (18) HL C 209., 2019.6.20., 1. o. (19)  https://ec.europa.eu/info/sites/info/files/business_economy_euro/growth_and_investment/documents/200610-cmu-high-level-forum-final-report_en.pdf (20) http://www.undocs.org/A/HRC/8/5 (21) https://ec.europa.eu/environment/legal/liability/pdf/Final_report.pdf (22) https://climateprinciplesforenterprises.files.wordpress.com/2017/12/osloprincipleswebpdf.pdf (23) http://www.oecd.org/coronavirus/policy-responses/covid-19-and-responsible-business-conduct-02150b06/#:~:text=A%20responsible%20business%20conduct%20(RBC,both%20government%20and%20business%20response (24) HL L 158., 2014.5.27., 196. o. (25) Javaslat – Az Európai parlamenti és a Tanács 2012. november 14-i irányelve a tőzsdén jegyzett társaságok nem-ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekről (COM(2012)0614). (26) HL L 122., 2009.5.16., 28. o. (27) HL L 143., 2004.4.30., 56. o.

Az Európai Parlament 2020. december 17-i állásfoglalása a fenntartható versenyképességet, társadalmi méltányosságot és rezilienciát célzó szakképzésről szóló tanácsi ajánlásról (2020/2767(RSP))

P9_TA(2020)0373 B9-0400/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak az oktatáshoz való jogról szóló 14. cikkére,

–  tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére és a fenntartható fejlődési célokra, különösen a 4. számú célra és az ahhoz kapcsolódó célértékekre,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérére, amelyet az Európai Tanács, az Európai Parlament és az Európai Bizottság 2017 novemberében hirdetett ki, és különösen annak 1. („Oktatás, képzés és egész életen át tartó tanulás”) és 4. („A foglalkoztatás aktív támogatása”) alapelvére,

–  tekintettel a fenntartható versenyképességet, társadalmi méltányosságot és rezilienciát célzó szakképzésről szóló tanácsi ajánlásra irányuló, 2020. július 1-jei bizottsági javaslatra (COM(2020)0275), valamint az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2020)0123),

–  tekintettel a „Mapping of VET graduate tracking measures in EU Member States” (A szakképzésben végzettek pályakövetését célzó intézkedések feltérképezése az uniós tagállamokban) című, 2017. októberi bizottsági jelentésre,

–  tekintettel a szakoktatás és szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretének (EQAVET) létrehozásáról szóló, 2009. június 18-i európai parlamenti és tanácsi ajánlásra(1),

–  tekintettel az Európai szakoktatási és szakképzési kreditrendszer (ECVET) létrehozásáról szóló, 2009. június 18-i európai parlamenti és tanácsi ajánlásra(2),

–  tekintettel az oktatás és a képzés területén a Covid19-válság elleni fellépésről szóló, 2020. június 16-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az európai oktatási térségnek a jövőorientált oktatási és képzési rendszerek támogatása érdekében történő továbbfejlesztéséről szóló, 2019. november 8-i tanácsi állásfoglalásra(3),

–  tekintettel a színvonalas és eredményes tanulószerződéses gyakorlati képzés európai keretrendszeréről szóló, 2018. március 15-i tanácsi ajánlásra(4),

–  tekintettel a fenntartható versenyképességre, a társadalmi méltányosságra és a rezilienciára vonatkozó európai készségfejlesztési programról szóló, 2020. július 1-jei bizottsági közleményre (COM(2020)0274), valamint az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SWD(2020)0121 és SWD(2020)0122),

–  tekintettel az „Ifjúsági foglalkoztatási támogatás: Út a munka világába a következő generációk számára” című, 2020. július 1-jei bizottsági közleményre (COM(2020)0276),

–  tekintettel az „Út a munka világába – Az ifjúsági garancia megerősítéséről és az ifjúsági garancia létrehozásáról szóló, 2013. április 22-i tanácsi ajánlás hatályon kívül helyezése” című, 2020. július 1-jei tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági javaslatra (COM(2020)0277),

–  tekintettel az európai oktatási térség 2025-ig történő megvalósításáról szóló, 2020. szeptember 30-i bizottsági közleményre (COM(2020)0625), valamint az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2020)0212),

–  tekintettel a „Digitális oktatási cselekvési terv 2021–2027 – Az oktatás és a képzés átalakítása a digitális kornak megfelelően” című, 2020. szeptember 30-i bizottsági közleményre (COM(2020)0624), valamint az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2020)0209),

–  tekintettel a digitális oktatási cselekvési tervről szóló, 2018. január 17-i közleményre (COM(2018)0022),

–  tekintettel az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés szakpolitikai keretrendszerére („Oktatás és képzés 2020”),

–  tekintettel a személyes és társas készségeket, valamint a tanulás tanulását középpontba állító európai keretrendszerre (LifeComp),

–  tekintettel az Európai Szakképzésfejlesztési Központ (Cedefop) „Milyen lépéseket tesznek az egyes európai országok a tanulószerződéses gyakorlati képzések terén a Covid19-válságra való reagálás céljából?” című, 2020. április 15-i összefoglaló jelentésére, amely a Cedefop tanulószerződéses gyakorlati képzéssel foglalkozó szakértői közössége által szolgáltatott információkon alapul,

–  tekintettel a Cedefop „Vocational education and training in Europe, 1995-2035. Scenarios for European vocational education and training in the 21st century” (Szakképzés Európában 1995 és 2035 között – A 21. századi európai szakképzés forgatókönyvei) című jelentésére,

–  tekintettel a Cedefop „The changing nature and role of vocational education and training in Europe” (A szakképzés változó jellege és szerepe Európában) című, hét kutatási dokumentumból álló sorozatára,

–  tekintettel a Cedefop „Benefits of vocational education and training in Europe for people, organisations and countries” (A szakképzés európai emberek, szervezetek és országok számára kínált előnyei) című, 2013-as kiadványára,

–  tekintettel az ifjúsági garanciáról szóló, 2020. október 8-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az oktatás Unió-beli korszerűsítéséről szóló, 2018. június 12-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az új európai készségfejlesztési programról szóló, 2017. szeptember 14-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az ifjúsági munkanélküliség leküzdésére irányuló képzési politikákról szóló, 2016. január 19-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel „Az Erasmus+ program és a szakképzési mobilitás támogatásának más eszközei – az egész életen át tartó tanulás perspektívájából” című, 2016. április 12-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az „Európa 2020” stratégiát támogató európai szakképzési együttműködésről szóló, 2011. június 8-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a szakképesítéseknek az Európai Közösség tagállamai közötti összehasonlíthatóságáról szóló 85/368/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2008. május 20-i jogalkotási állásfoglalására(11),

–  tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet „VET in a time of crisis: Building foundations for resilient vocational education and training systems” (Szakképzés válság idején: A reziliens szakképzési rendszerek alapjainak kiépítése) című 2020. május 6-i tanulmányára,

–  tekintettel a fenntartható versenyképességet, társadalmi méltányosságot és rezilienciát célzó szakképzésről szóló tanácsi ajánlásról szóló, a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdésekre (O‑000068/2020 – B9‑0027/2020 és O‑000069/2020 – B9‑0028/2020),

–  tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság állásfoglalási indítványára,

A.  mivel a szakképzés az európai oktatási és egész életen át tartó tanulási rendszerek alapvető részét képezi, és a foglalkoztatásukhoz szükséges tudással, szakértelemmel, készségekkel és kompetenciákkal ruházza fel a fiatalokat és a felnőtteket; mivel az Európai Unióban a felső középfokú végzettséggel rendelkezők mintegy fele vett részt szakképzésben; mivel a szakképzés döntő szerepet játszat a gyorsuló makrotendenciák és a jövőbeli átállások által előidézett kihívások kezelésében, valamint kulcsfontosságú lehet az uniós munkaerőpiacon egyre súlyosbodó készséghiány felszámolásához;

B.  mivel a Cedefop szerint az európaiak közel kétharmada (68%) úgy gondolja, hogy a középiskolai szakoktatásnak kedvező megítélése van országukban, míg valamivel kevesebb mint negyedük (23%) szerint kedvezőtlen kép alakult ki azzal kapcsolatban(12);

C.  mivel az oktatás és képzés az emberek társadalmi integrációjában és politikai folyamatokban való részvételük előmozdításában is központi szerepet játszik, ezáltal segít fokozni az integrációt, valamint ösztönözni a demokratikus és aktív polgári szerepvállalást;

D.  mivel a szakképzés elősegítheti a diákok és a munkavállalók szakmai fejlődését, a vállalati teljesítményt, a versenyképességet, a kutatást és az innovációt, és az a sikeres foglalkoztatási és szociálpolitika központi eleme;

E.  mivel a szakképzés Európában rendkívül sokszínű és nem egyformán vonzó minden tanuló számára; mivel a nemzeti rendszereket és kezdeményezéseket uniós szinten jobban össze kell hangolni és kapcsolni; mivel a Bizottság és az uniós szakpolitikák fontos szerepet játszhatnak a tagállami szakképzési intézkedések uniós szintű támogatásában és összehangolásában; mivel a transznacionális és nemzeti szakképzési szolgáltatók hálózatai és partnerségei döntő szerepet játszanak a szakképzési politikai menetrend és az uniós bevált gyakorlatok terjesztésében;

F.  mivel a szakmai alapképzés már nemcsak egy szakmai útnak, hanem a felsőoktatás olyan alternatív útjának is tekinthető, amely a felsőoktatás számos elemét magában foglalja, ami végső soron felsőfokú, egyetemi oktatáshoz vezethet; mivel a bevált duális rendszerrel rendelkező országokban a szakmai út mindig is ötvözte a munkahelyi gyakorlati tapasztalatot és a felsőfokú iskolai tanulmányokat;

G.  mivel a szakmai továbbképzés kulcsfontosságú az EU társadalmi és gazdasági céljainak eléréséhez; mivel a szakmai továbbképzés javítja a felnőttek egész életen át tartó tanulásban való részvételét, megerősíti foglalkoztathatóságukat és növeli Európában a foglalkoztatást;

H.  mivel az európai szakképzési rendszerek jelentős kihívásokkal néznek szembe; mivel ezeket a rendszereket képessé kell tenni arra, hogy alkalmazkodjanak a gyorsan kibontakozó zöld és digitális átálláshoz, a technológiai fejlődéshez, a munkahelyi változásokhoz és a magasabb képzettséget igénylő munkahelyekhez, a változó munkaerőpiaci igényekhez, a jelenlegi szakemberhiány kezeléséhez és a jövőbeli szakemberhiány megelőzéséhez, az új üzleti modellekhez, a munkaszervezés új formáihoz, a demográfiai tendenciákhoz, a kohézióhoz és az infrastrukturális fejlesztésekhez; mivel a tagállamoknak és az uniós intézményeknek fokozniuk kell a lehető legjobb szakképzési feltételek megteremtésére irányuló erőfeszítéseiket és támogatásukat annak érdekében, hogy gyorsan alkalmazkodni lehessen e munkaerőpiaci kihívásokhoz és igényekhez;

I.  mivel a megfelelően kialakított szakképzési programokkal rendelkező országok könnyebben el tudják kerülni az ifjúsági munkanélküliséget, még válság idején is; mivel az IZA (Institute of Labor Economics) elemzései szerint a duális szakképzési rendszerrel rendelkező országok könnyebben megbirkóztak a 2008-as gazdasági válsággal és annak fiatalokra gyakorolt munkaerőpiaci hatásaival; mivel duális szakképzési rendszerekkel nem rendelkező országokban az említett időszakban jelentősen nőtt az ifjúsági munkanélküliségi ráta(13);

J.  mivel az összehangolt európai képesítési keretrendszer létrehozására irányuló erőfeszítések és a nemzeti képesítési keretrendszerek kidolgozása ellenére az EU-ban számos utazó munkavállaló nehézségekbe ütközik, amikor más tagállamokban szeretné elismertetni készségeit és képzését, illetve szeretne megfelelő munkahelyet találni;

K.  mivel a duális rendszer általában nem biztosít minden szinten lehetőséget az oktatás folytatására; mivel a duális rendszernek rugalmasnak kell lennie, és képesnek kell lennie válaszolni a munkaerőpiaci változásokra és az új, még ismeretlen munkahelyek megjelenésére;

L.  mivel az Erasmus+ program keretében külföldi munkáltatóknál végzett szakmai gyakorlatok és szakképzések jelentős mértékben elősegíthetik, hogy a szakiskolák és műszaki iskolák diákjai és végzett hallgatói munkát találjanak és fejlesszék a munkaerőpiacon szükséges kompetenciákat, többek között a nyelvi, a szaknyelvi és a szociális készségeket;

M.  mivel a Covid19-világjárvány komoly nyomás alá helyezte a szakképzési tevékenységeket és általában a hagyományos oktatást, megszakítva a tanulást mind a munkahelyeken, mind pedig az osztálytermekben; mivel a világjárvány különösen nagy zavart okozott a munkaalapú tanulásban, beleértve a tanulószerződéses gyakorlati képzéseket és azokat a képzési programokat is, amelyek esetében gyakran jelentősen csökken a résztvevők, a kínálat és az új diákok száma; mivel a Covid19-válság következményei egyben lehetőséget is teremtenek arra, hogy a szakképzésben kezdetét vegye a digitális és technológiai forradalom, ami – ahol erre lehetőség nyílik – lebonthatja a fizikai akadályokat, valamint jelentősen növelheti a szakképzés elérhetőségét és a várt eredményekkel kapcsolatos hatását;

N.  mivel a vállalatok bezárása és a rövidített munkaidő számos ágazatban erőteljesen érinti a tanulószerződéses gyakorlati képzést;

O.  mivel valószínűleg a fiatalokat aránytalanul sújtják a Covid19-világjárvány által kiváltott gazdasági válság következményei, nevezetesen a munkanélküliség; mivel 2020 augusztusában, az előző havi gyors növekedését követően az ifjúsági munkanélküliség az Unióban 17,6%, az euróövezetben pedig 18,1% volt (szemben a 2019. augusztusi 14,1%-kal, illetve 15,4%-kal), és mivel a közeljövőben várhatóan tovább fog növekedni, valamint számos fiatalt fog elégtelen szociális védelmet biztosító bizonytalan és atipikus foglalkoztatási formák vagy az inaktivitás csapdájába ejteni; mivel az EU-nak legfőbb szakpolitikai prioritásai közé kell beemelnie az ifjúsági munkanélküliséget, valamint a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülőket annak elkerülése érdekében, hogy a jelenlegi – a fiatalok milliónak mentális egészségére és életére is kedvezőtlen hatással járó – válság következményeként ismét létrejöjjön egy „elveszett generáció”; mivel a szakképzés kulcsfontosságú tényező a tanulók demokratikus társadalmakra való felkészítésében, valamint a munkaerőpiacra való sikeres belépésük és a munkaerőpiaci részvételük szempontjából;

P.  mivel a közelmúltbeli társadalmi-gazdasági fejlemények és a Covid19-világjárvány által kiváltott válság fokozta a társadalmi egyenlőtlenségeket, továbbá rávilágított arra, hogy a szakképzési rendszereket nemcsak hatékonyabbá, hanem a kiszolgáltatott csoportok és a vidéki vagy távoli területeken élők szempontjából hozzáférhetőbbé és befogadóbbá is kell tenni; mivel kulcsfontosságú a mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség; mivel a számítógépekhez, a széles sávú kapcsolathoz, a digitális támogatáshoz és más technológiai tanulási eszközökhöz való hozzáférés döntő jelentőséggel bír nemcsak a szakképzési szolgáltatók számára, hanem a diákok számára is abból a szempontból, hogy elkerülhető legyen az egyenlőtlenségek elmélyülése, valamint biztosítható legyen, hogy senki se maradjon le;

Q.  mivel az Unióban 60 millió felnőtt alacsony képzettségű; mivel a Cedefop szerint az Unióban 128 millió olyan felnőtt él, akik alacsony képzettséggel, gyenge digitális vagy kognitív készségekkel rendelkeznek, vagy akik középfokú végzettséggel rendelkeznek, de a készségek elvesztésének vagy elavulásának veszélyével néznek szembe, ezért továbbképzésre vagy átképzésre van szükségük; mivel a megfelelően kialakított, inkluzív szakképzési rendszerek stratégiai jelentőséggel bírnak valamennyi tanuló számára kompetenciájuk és készségeik fokozása, valamint a minőségi munkalehetőségekhez való hozzáférésük elősegítése szempontjából;

R.  mivel 2017-ben az EU-ban az általános iskola felső tagozatán tanulók 4,3%-a folytatta tanulmányait szakképzési programok keretében, ám ez az arány a felső középfokú oktatás esetében eléri a 47,8%-ot, a nem felsőfokú posztszekunder képzések esetében pedig a 92%-ot; mivel 2017-ben az EU-ban a felső középfokú oktatás keretében folytatott szakképzést végzettek 46,7%-a nő volt(14);

S.  mivel a Covid19-válság az oktatáshoz hasonlóan a szakképzésben is rávilágított a távoktatás bizonyos – műszaki és tartalmi téren meglévő – kihívásaira és korlátaira;

T.  mivel a távoktatás a kiszolgáltatott helyzetben lévő tanulók lemorzsolódási arányának növekedésével fenyeget, és ezért inkább kiegészítő jellegűnek kell maradnia ahelyett, hogy a hagyományos tanulás alternatívájává válna;

U.  mivel uniós szinten a szakképzés terén hiányzik a mikrotanúsítványok elfogadott fogalommeghatározása vagy egységes értelmezése; mivel a mikrotanúsítványokra a teljes értékű végzettség kiegészítéseként kell tekinteni, és azokat az érdemi és kiváló eredmények bizonyítékaként kell elismerni a képzési módra, az értékelési eljárásra és időtartamra vonatkozó normák alapján;

V.  mivel 2015-ben az EU-28-ban üzleti tevékenységet végző, 10 vagy annál több főt foglalkoztató összes vállalat csaknem egyharmada (30,5%) nyújtott szakmai alapképzést, habár ez az arány tagállamonként jelentős eltérést mutatott(15);

W.  mivel 2015-ben az EU-28-ban a 10 vagy annál több főt foglalkoztató vállalatok 72,6%-a nyújtott szakmai továbbképzést dolgozói számára; mivel ez növekedést jelent 2005-höz és 2010-hez képest, amikor ez az arány 59,7%, illetve 65,7% volt(16);

X.  mivel a szakmai alapképzés és a szakmai továbbképzés munkaerőpiaci fejleményekre gyakorolt hatása gyakran követlen vagy közvetett egyéni aggregált termelékenységi hatásokat tükröz; mivel az országok által kiemelt főbb eredmények közé tartozik a nagyobb munkaerőpiaci részvétel, az alacsonyabb munkanélküliség, a képesítés megszerzésének lehetősége minden olyan kategóriában, ahol ez korábban nem volt adott, valamint a szakmai előmenetel lehetősége; mivel az egész életen át tartó tanulás révén javulhatnak az egyének munkalehetőségei és képesítési szintjei, ami magasabb javadalmazást és nagyobb gazdasági és társadalmi teljesítményt, többek között gazdasági függetlenséget eredményez, valamint a lelkiállapotra is kedvezően hathat(17);

Y.  mivel a szakmai alapképzés és a szakmai továbbképzés közvetlen hatással van a generációs változásokra és a családi helyzetre is;

Z.  mivel a szakmai alapképzés és a szakmai továbbképzés hozzájárul a vállalatok és az innováció hatékonyságának növeléséhez;

1.  hangsúlyozza, hogy a szakképzés – különösen azáltal, hogy a gyakorlatra és a munkaalapú tanulásra összpontosít – alapvető szerepet játszik a méltányos átállásra összpontosító és a folyamatosan változó munkaerőpiacon; hangsúlyozza, hogy a minőségre összpontosító szakképzés minden szinten érdemleges és magas színvonalú ismereteket, készségeket és kompetenciákat kínálhat az eltérő méretű és különféle ágazatokban működő vállalatok, valamint az egyéni igényeikhez igazodó alap- és továbbképzésben részt vevő személyek számára; hangsúlyozza, hogy a szakképzés fontos szerepet tölt be az uniós munkaerőpiacon jelentkező készséghiány felszámolásában, a fiatal diákok foglalkoztatásukhoz szükséges készségekkel való felvértezésében, valamint a munkavállalók annak érdekében történő tovább- és átképzésében, hogy kompetenciáikat a munkáltatók igényeihez igazíthassák, ami különösen fontos a kkv-k és a gazdaságba irányuló új beruházások esetében; hangsúlyozza továbbá, hogy fejleszteni kell a személyes fejlődési készségeket annak érdekében, hogy az egyének személyes és szakmai fejlődésük révén a legnagyobb mértékben kiaknázhassák a bennük rejlő lehetőségeket;

2.  kéri, hogy a szakképzést hangolják össze a formális és hagyományos oktatási rendszerekkel, valamint uniós és nemzeti szinten külön szakpolitikai területként építsék be valamennyi oktatási politikába anélkül, hogy háttérbe szorítanák vagy csupán másodlagos prioritásként kezelnék; annak biztosítására kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szakképzés és a klasszikus oktatás egészítse ki egymást és ugyanolyan prioritást élvezzen;

3.  emlékeztet továbbá annak fontosságára, hogy a szakképzésre olyan alapvető eszközeként tekintsenek, amely összetartóbb társadalom kialakítása érdekében előmozdítja az integrációt és a befogadást;

4.  hangsúlyozza, hogy sürgősen korszerűsíteni és jelentősen ki kell tágítani a szakképzési politikákat annak érdekében, hogy inkluzívabbá, hozzáférhetőbbé, reziliensebbé és vonzóbbá váljanak, valamint hatékonyabban támogassák a tisztességes foglalkoztatást, a humán tőke fejlesztését és az aktív társadalmi szerepvállalást; úgy véli, hogy a szakképzési politikáknak egyrészt megfelelő alapkészségekkel és kulcskompetenciákkal kell felvértezniük az egyéneket annak érdekében, hogy alkalmazkodni tudjanak a jelenlegi és a jövőbeli társadalmi-gazdasági és munkaerőpiaci fejleményekhez, valamint a digitális és zöld átállás, a demográfiai változás és minden egyéb makrotendencia jelentette lehetőségekhez és kihívásokhoz, másrészt hozzá kell járulniuk az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez; hangsúlyozza, hogy a szakképzési politikák kulcsfontosságú szerepet játszanak minden munkavállaló annak érdekében történő tovább- és átképzésében, hogy könnyebben megbirkózhassanak az említett kulcsfontosságú átállásokkal;

5.  emlékeztet arra, hogy a szakképzés hozzájárul a versenyképességhez és a társadalmi kohézióhoz; hangsúlyozza, hogy fokozni kell a humán tőkébe és a készségekbe irányuló beruházásokat, valamint a munka világa számára fontos készségbázist kell biztosítani;

6.  emlékeztet arra, hogy a Covid19-világjárvány terjedésének megfékezése érdekében bevezetett intézkedések komoly nyomás alá helyezték az európai szakképzési rendszereket, a tanulók pedig bizonytalan helyzetbe kerültek; hangsúlyozza, hogy a szakképzést érintő zavarok tovább súlyosbítják a fennálló oktatási egyenlőtlenségeket azáltal, hogy a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegein belül sokak lehetőségei csökkennek, akiket fenntartható beruházási és hatékony ágazati, nem pénzügyi intézkedésekkel kell támogatni; e tekintetben hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell szentelni annak, hogy egyenlő hozzáférést biztosítsanak a magas színvonalú szakképzéshez, többek között a távoli és vidéki térségekben, ahol a távoktatást az internetes lefedettség hiánya akadályozhatja;

7.  hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen biztosítani a szükséges pénzügyi eszközöket, technikai segítségnyújtást és iránymutatást ahhoz, hogy garantálni lehessen a szakképzési szolgáltatók, a tanárok, az oktatók és a diákok számára a digitális szolgáltatásokhoz és e-oktatási megoldásokhoz való hozzáférést; ösztönzi a tagállamokat, hogy mozdítsanak elő rugalmas oktatási modelleket, és a távoktatásban részt vevőket olyan eszközökkel támogassák, mint az elektronikus források, az e-tananyagok, az ingyenes online képzések és – legfőképpen – a minden iskola és háztartás számára biztosított felszerelések és széles sávú internet; hangsúlyozza, hogy a hatóságoknak különös figyelmet kell szentelniük a számítógéppel és megfelelő széles sávú internet-hozzáféréssel nem rendelkező háztartásokat érintő megoldásoknak, illetve ösztönözniük kell ezeket a megoldásokat annak érdekében, hogy megakadályozzák a digitális szakadék kialakulását és az egyenlőtlenségek fokozódását egy olyan oktatási ágazatban, amelyben számos hátrányos helyzetű diák tanul;

8.  attól tart, hogy a következő őszi időszakban drámai mértékben csökkenni fog a tanulószerződéses gyakorlati képzési helyek száma amiatt, hogy a Covid19-válság számos ágazatban visszavetheti a képzési tevékenységet; hangsúlyozza, hogy a fiatalok ilyen jellegű képzési lehetőségeinek hiánya miatt egyes területeken középtávon a szakemberhiány is fokozódhat; kéri a tagállamokat és a régiókat, hogy vizsgálják meg, hogyan lehetne észszerűen bővíteni a vállalatokon kívüli alternatív képzési lehetőségeket annak érdekében, hogy áthidalják a tanulószerződéses gyakorlati képzési helyek terén felsejlő hiányosságokat;

9.  olyan minőségi garanciát kér, amely biztosítja, hogy azok, akik a Covid19-válság idején fejezték be képzésüket és/vagy oktatásukat, a képzésükben jelentkező hiányosságok pótlása érdekében a szakmai gyakorlatuk és/vagy tanulószerződéses gyakorlati képzésük részét képező kurzusokat (újra) elvégezhessék, még azt követően is, hogy megszerezték oklevelüket és/vagy befejezték szakmai gyakorlatukat és/vagy tanulószerződéses gyakorlati képzésüket, amelyet esetleg töröltek vagy lerövidítettek, illetve amelyek kapcsán más elmaradások keletkeztek, amíg a Covid19 elleni intézkedések hatályban voltak;

10.  üdvözli a fenntartható versenyképességet, társadalmi méltányosságot és rezilienciát célzó szakképzésről szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatot; támogatja a javaslat általános céljait, mégpedig azt, hogy korszerűsíteni kell az uniós szakképzési politikát, valamint meg kell erősíteni a szakképzésnek az egész életen át tartó tanulás folyamatában és a gyorsan változó munkaerőpiachoz való gyors alkalmazkodásban betöltött központi szerepét; üdvözli a szakképzés irányításának egyszerűsítésére, a nemzetköziesítési stratégia kidolgozására, valamint a fokozott európai együttműködés és a tanulók és tanárok mobilitási lehetőségeinek biztosítására irányuló erőfeszítéseket; kiemeli, hogy a munkavállalók minden típusa által megszerezhető készségek alapvető szerepet játszanak a zöld és digitális gazdaságra való átállásban;

11.  üdvözli a javaslatban foglalt mennyiségi célkitűzéseket, nevezetesen, hogy 2025-ig a végzett fiatalok körében a munkahellyel rendelkezők arányának legalább 82%-nak kell lennie, a szakképzésben frissen végzettek 60%-ának részesülnie kell a szakképzése során munkaalapú tanulásban, valamint a szakképzésben részt vevő tanulók 8%-ának részesülnie kell külföldi tanulási célú mobilitásban; felkéri a tagállamokat, hogy ösztönözzék a munkaalapú tanulást is felölelő tanulási módszereket; emlékeztet arra, hogy a konkrét célértékek segíthetik a tagállamokat a célok meghatározásában, valamint abban, hogy inkluzívabb és a munkaerőpiaci igényekhez jobban alkalmazkodó szakképzési politikákat dolgozzanak ki; kéri a Bizottságot, hogy ötévente nyújtson be jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az ajánlás végrehajtásáról;

12.  kéri a Bizottságot, hogy az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) és az Erasmus+ program közötti szinergiák megerősítése és a 2021–2027-es időszakban a kellő források biztosítása révén bővítsék a tanulószerződéses tanulóknak szóló, az ErasmusPro programhoz hasonló érdemleges mobilitási programokat; kéri a tagállamokat, hogy a szakképzésben részt vevő diákok külföldi tanulási célú mobilitását illetően határozzanak meg ambiciózusabb célértéket; emlékeztet arra, hogy az „Oktatás és képzés 2020” keretrendszer és a Erasmus program keretében megvalósuló hasonló felsőoktatási kezdeményezéseknél a felsőoktatásban végzettek tekintetében 2020-ra 20%-os mobilitási célértéket határoztak meg; hangsúlyozza, hogy a megnövekedett mobilitási lehetőségek hozzájárulhatnak a tanulószerződéses tanulók személyes, oktatási és szakmai hálózatainak kibővítéséhez, a szakképzés vonzóbbá tételéhez – hogy azt ne csak másodlagos választásnak tekintsék –, valamint a szakképzésben rejlő mobilitási lehetőségek kibontakoztatásához, ami viszont hozzájárulhat a jövőbeli Erasmus+ program sikeréhez;

13.  kéri a Bizottságot, hogy a szociális jogok európai pillérének céljaival és végrehajtásával összhangban illesszen be egy készséghiányra vonatkozó mutatót a szociális eredménytáblába, amely hasznos lehet a nemzeti szintű szakképzési szakpolitikai döntéshozók számára egyrészt annak meghatározásához, hogy hol van szükség további erőfeszítésekre, másrészt az uniós szintű összehangolás oly módon történő fokozásához, hogy nyomon követik a készséghiányok alakulását és előrehaladását, valamint a tagállamok között ösztönzik a felfelé irányuló konvergenciát;

14.  hangsúlyozza, hogy a célzott figyelemfelkeltő kampányok és az ifjúságbarát kommunikációs csatornák, például a közösségi média, döntő szerepet játszhatnak a fiatalok azzal kapcsolatos elérésében, hogy növeljék a szakképzések ismertségét és vonzóbbá tegyék azokat; hangsúlyozza, hogy az iskolák, különösen az általános iskola alsó és felső tagozatai döntő szerepet játszanak a szakképzés által kínált lehetőségekkel kapcsolatos információk megosztásában, a szakképzés vonzóbbá tételében és fiatal diákok e szakmai pályák közötti eligazodásának ösztönzésében;

15.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az érdekelt felekkel együttműködve alkossa meg egy szakképzéssel foglalkozó online uniós platform koncepcióját, eleget téve ezzel az egy nemrégiben készült uniós felmérésben(18) számos szakképzési szolgáltató és politikai döntéshozó által kinyilvánított kérésnek; e platformot mielőbb népszerűsíteni kell; támogatja azt az elképzelést, hogy ez a platform egy biztonságos, minőségbiztosítással rendelkező és többnyelvű környezetben lehetőséget kínálna a hálózatépítésre és a bevált gyakorlatok megosztására, valamint digitális megoldásokat kínálna, többek között a munkaalapú tanulás számára is, és biztosíthatná az online tanuláshoz szükséges összes rendelkezésre álló anyagot; hangsúlyozza, hogy a szakképzési platform uniós szinten a szakképzési kiválósági központok platformjait összekötő kapocsként is szolgálhatna; javasolja, hogy a platformot kapcsolják össze egy uniós webes szakképzési portállal, amely nyitva áll az érdekelt felek hozzájárulásai előtt, annak érdekében, hogy láthatóbbá tegyék a szakképzési kiválósági központok tevékenységeit és az általuk az érdekelt felek ökoszisztémái számára nyújtott szolgáltatásokat, kirakatba állítsák a szakképzés által a tanulók számára nemzeti és uniós szinten kínált lehetőségek gazdag tárházát, valamint fokozzák a kommunikációs erőfeszítéseket, és növeljék a szakképzés vonzerejét;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy olyan uniós webes állásportál létrehozásának a lehetőségét, amely kifejezetten az EU-szerte nyíló szakmai gyakorlati és tanulószerződéses gyakorlati képzési lehetőségeket mutatja be, és láthatóbb, átfogóbb és felhasználóbarátabb formában egybegyűjti az összes hasonló meglévő uniós kezdeményezést; úgy véli, hogy ez az eszköz – a megfelelő csatornákon keresztül történő kellő ismertté tétele esetén – EU-szerte a fiatal európaiak, az oktatási intézmények és a vállalkozások egyik kapcsolattartási pontjává válhat; véleménye szerint a portál összekapcsolható lenne a szakképzéssel, és segíthetne a fiatal tehetségeket oda irányítani, ahol rájuk a munkaerőpiacon a legnagyobb a szükség, növelni az uniós mobilitást, megbirkózni az ifjúsági munkanélküliséggel, valamint áthidalni a jelenlegi és jövőbeli készséghiányokat; úgy véli, hogy ezt a kezdeményezést támogatni lehetne az ifjúsági garancia és az Erasmus+ programból, megnövelve ezzel e programok hatását, és ez a kezdeményezés kiegészíthetne más uniós kezdeményezéseket, így például az Európai Foglalkoztatási Mobilitás Portálját (EURES), az Europasst és a jövőbeli uniós szakképzési portált, illetve összekapcsolódhatna ezekkel;

17.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy elemezzék a Covid19-világjárvány kapcsán a szakképzésben felmerült kihívások és az általa a szakképzésre gyakorolt hatások témakörében a Bizottság által 2020 márciusa és májusa között lebonyolított friss uniós felmérés keretében a szakképzésben érdekelt felek által megfogalmazott kéréseket, és ezekkel kapcsolatban gondoskodjanak támogatásról és megoldásokról; a közös uniós szakképzési portál létrehozásán túlmenően támogatja a virtuális valóságon alapuló szimulációs rendszerek és egyéb digitális eszközök kutatási projektek és tesztelési szakaszok segítségével történő kifejlesztését a szakképzés számára, a szakképzési „szabadegyetemek” (VOOC) létrehozását, az olyan európai virtuális projekteket, mint az Erasmus virtual, amely egy széles közönségnek szóló, szakképzéssel foglalkozó uniós YouTube-csatorna, az európai képzési heteket, továbbá támogatja, hogy az ESZA és a jövőbeli ESZA+ rugalmasabbá váljon, és abból finanszírozni lehessen az oktatási technológiát, a tanárok és oktatók képzését és az e-tanulás megvalósítását;

18.  hangsúlyozza, hogy a szakképzés nyújtásának a Covid19-világjárvány által okozott zavara tanulmányi és szociális szempontból is jelentős következményekkel jár a szakképzésben részt vevő diákokra, különösen a hátrányos helyzetű diákokra nézve, és nehéz kihívások elé állítja azokat a diákokat, akik közvetlen tanári irányítás és jelenlét mellett nyújtják a legjobb teljesítményt; kiemeli, hogy ezt nem szabad csupán problémának tekinteni, hanem azt is fel kell ismerni, hogy egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy korszerűsítsük a szakképzési rendszereket, egyrészt olyan területek technológiai innovációi révén, mint például a virtuális valóság, a mesterséges intelligencia, az Ipar 4.0 és a dolgok internete, másrészt pedig az online és a távoktatás, a hibrid tanulószerződéses gyakorlati képzés és az alternatív értékelés fokozott alkalmazása révén; kiemeli, hogy ezek a reformok végső soron hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a szakképzési rendszerek erősebbek, reagálóképesebbek és ellenállóbbak legyenek, mint a Covid19-válságot megelőzően, és felvértezhetik a diákokat és a munkavállalókat a jövő munkahelyeihez szükséges készségekkel; ugyanakkor megállapítja, hogy a jó minőségű online tanulás kulcsfontosságú előfeltétele, hogy a tanárok, az oktatók és a diákok magas szintű digitális készségekkel rendelkezzenek;

19.  hangsúlyozza, hogy sürgősen el kell fogadni az összes szükséges intézkedést, hogy csökkentsék a szakképzésből lemorzsolódó diákok számát, megerősítsék a szakképzés inkluzivitását és minőségét, valamennyi fiatal és felnőtt tanuló számára biztosítsák a jó minőségű tanulószerződéses gyakorlati képzésekhez való egyenlő hozzáférést, és valamennyi ágazatban, mérettől függetlenül az összes vállalkozásnál garantálják az összes munkavállaló számára a munkavállalói képzéshez való egyenlő hozzáférést és jogot, külön hangsúlyt helyezve a kkv-kra;

20.  üdvözli a virtuális mobilitás lehetőségeinek kidolgozására vonatkozó elképzelést, amelyek célja a Covid19 miatti korlátok áthidalása, és ösztönzi a tagállamokat és a szakképzési szolgáltatókat, hogy könnyítsék meg a fizikai helyszín nélküli tanulási lehetőségeket, többek között a jövőben is, lehetővé téve a távoli vagy vidéki területeken vagy külföldön élő diákok számára, hogy amennyiben megvalósítható, a hellyel kapcsolatos kényszerek nélkül, EU-szerte hozzáférjenek tanfolyamokhoz;

21.  emlékeztet arra, hogy az érintett szereplők szakképzéssel kapcsolatos szakpolitikák tervezésébe és végrehajtásába történő bevonása segít annak biztosításában, hogy a szakképzés megfeleljen a munkaerőpiaci készségigényeknek, valamint hozzájárul a szakpolitikák jobb végrehajtásához; ezért felhívja a tagállamokat, hogy működjenek szorosan együtt az összes érintett érdekelt féllel, így például a szociális partnerekkel, a vállalkozásokkal, köztük az mkkv-kkal, a szociális gazdaság vállalkozásaival, így például a szövetkezetekkel és nonprofit szervezetekkel, a szakképzési szolgáltatókkal és azok szövetségeivel, a szakképzésben részt vevő diákokkal, a szakképzésben részt vevő diákok egyesületeivel, a kutatóközpontokkal, a civil társadalmi szervezetekkel, az állami és magán foglalkoztatási szolgálatokkal, a pályaválasztási tanácsadókkal és helyi és regionális önkormányzatokkal, hogy uniós szinten koordinációt végezzenek a különböző rendszerek egymással való jobb összekapcsolása érdekében, és kicseréljék a bevált gyakorlatokat; helyi ökoszisztémák létrehozását szorgalmazza, a fent említett érdekelt felek részvételével, hogy megerősítsék a szakképzés minőségét, mennyiségét, inkluzivitását és a hozzá mint kedvező választáshoz kapcsolódó jó hírnevet; hangsúlyozza, hogy a potenciális jelentkezők körében aktívan népszerűsíteni kell a szakképzéshez kapcsolódó foglalkoztatási lehetőségeket, és a diákokat azokba az ágazatokba kell irányítani, amelyekben hiányoznak a szakképesítéssel rendelkező munkavállalók; hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen a szakképzés és a munka világa közötti erős kapcsolat; hangsúlyozza, hogy a felkínált képzésnek a helyi kihívásokhoz és szükségletekhez kell igazodnia;

22.  fenntartja, hogy a szilárd tanulmányi alapok, amelyek széles körű ismeretekkel, valamint az írástudás, a számolni tudás és a kommunikáció, a digitális készségek és a humán készségek, így például a kritikus gondolkodás, a problémamegoldás és az érzelmi intelligencia területén alapvető készségekkel vértezik fel a diákokat, egyrészt megalapozzák a továbbtanulást és a munkahelyi képzést, másrészt pedig mind munkavállalóként, mind egyénként kulcsfontosságúak a fiatalok jövője szempontjából, és lehetővé teszik számukra, hogy egész szakmai életük során alkalmazkodjanak a változó követelményekhez;

23.  felhívja a figyelmet a mikrobizonyítványok átlátható közös fogalommeghatározásának szükségességére; meggyőződése, hogy a mikrobizonyítványok csak kiegészíthetik a teljes képesítéseket, és ezeknek minőségbiztosítással és akkreditációval kell rendelkezniük, és szabványosított oktatási módszeren, értékelési eljáráson és időtartamon kell alapulniuk; hangsúlyozza a mikrobizonyítványok szolgáltatóival szembeni jól meghatározott minőségi követelmények elengedhetetlen fontosságát;

24.  emlékeztet az oktatás önmagában vett értékére, amely túlmutat annak a munkaerőpiaccal kapcsolatban játszott szerepén; felhívja a tagállamokat, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt az oktatás munkaerőpiaci szükségleteken túlmutató szerepére, figyelembe véve azoknak az ismereteknek és készségeknek a fejlesztését, amelyek elősegítik a személyes fejlődést, a jóllétet és az aktív polgári szerepvállalást;

25.  felhívja a tagállamokat, hogy a szociális partnerek bevonásával alakítsanak ki jó minőségű és inkluzív szakképzési rendszereket és felnőttképzési politikákat az olyan alacsony képzettségű felnőttek – munkavállalók és munkanélküliek – készségeinek és kompetenciáinak javítása céljából, akik sürgős támogatást igényelnek ahhoz, hogy jó minőségű munkahelyekhez férhessenek hozzá;

26.  támogatja, hogy valamennyi szinten képviseleti struktúrákat hozzanak létre és mozdítsanak elő a szakképzésben részt vevő tanulók számára annak érdekében, hogy a szakképzésben részt vevő tanulók beleszólást kapjanak a szakképzési rendszerek irányításába, és ily módon segíthessenek a szakképzési programok minőségének javításában;

27.  támogatja a szakképzésben érdekelt felek és a helyi partnerek széles körét tömörítő szakképzési kiválósági központok javasolt előmozdítását; hangsúlyozza, hogy az ilyen központok az innováció, a minőség és az inkluzivitás motorjai lehetnek, megkönnyíthetik a bevált gyakorlatok megosztását, előmozdíthatják az egymástól való tanulást, és Unió-szerte hozzájárulhatnak a szakképzés minőségének és biztosításának javításához; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az e központok és valamennyi szakképzési intézmény fejlesztésébe való stabil beruházást, és emlékeztet arra, hogy a szakképzési kiválósági központok Erasmus+ programon keresztüli támogatása nagyratörő programköltségvetést igényel; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak további intézkedéseket azzal a céllal, hogy egybegyűjtsék és bevonják az érintett érdekelt feleket annak érdekében, hogy segítsenek növelni az e központokban folyó oktatás relevanciáját és minőségét, és jobban egyeztessék egymással a készségek kínálatát és keresletét, valamint támogassák a munkaadókat az olyan megoldások megtalálásában, amelyek szakképzési létesítményként szolgálhatnak; felhívja a tagállamokat, hogy tegyék a szakképzési kiválósági központokat a közös európai szakképesítések, tantervek és diplomák kidolgozásának hajtóerőivé; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy segítsék elő a regionális együttműködési stratégiákat azzal a céllal, hogy a tanulók és a munkavállalók mobilitásának a megkönnyítését célzó határokon átnyúló programokat dolgozzanak ki és javítsák a területi és regionális együttműködést, többek között az európai képesítési keretrendszer révén is;

28.  határozott meggyőződése, hogy minden tanulónak hozzá kell férnie kiegyensúlyozott, szigorú és kognitív szempontból igényes, tudásalapú tantervhez, mivel ez a lehető legjobb felkészülés mind a szakképzésre, mind a felsőfokú tanulmányokra, garantálva, hogy azok a fiatalok, akik egy szakképzési program mellett döntenek, ezt azért tegyék, mert erre esett a választásuk, vagy ez iránt éreztek elhivatottságot, ne pedig azért, hogy a gyenge tanulmányi eredményük vagy nem képesek más, felsőoktatás kínálta lehetőséget igénybe venni; hangsúlyozza, hogy a digitális és a zöld készségeket valamennyi tantervbe integrálni kell, elismerve, hogy ezek valamennyi tanuló számára alapvető készségek; emlékeztet a Cedefop azon állítására, miszerint jobb a tanterveket kiigazítani és ezekbe beépíteni a környezettudatosságot a fenntartható fejlődés és az üzleti hatékonyság megértése mellett, mint teljesen új képzési programokat kialakítani;

29.  felhívja a tagállamokat, hogy a szakképzési rendszerek modernebbé, ellenállóbbá, vonzóbbá és befogadóbbá tételéhez szükséges beruházások garantálása érdekében nemzeti és európai szinten egyaránt biztosítsák a szakképzési politikák megfelelő finanszírozását; hangsúlyozza, hogy növelni kell a tanulók és tanárok szakképzési mobilitásának finanszírozását, többek között az Erasmus+ keretében is; felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki ösztönzőket, amelyekkel segítik a kkv-kat a szakképzésben részt vevő tanulók arra való biztatásában, hogy európai mobilitásban vegyenek részt; hangsúlyozza, hogy növelni kell a képzési központok számára nyújtott finanszírozást, hogy a mobilitás gyakorlati megszervezésével megbízott külön csoportokat finanszírozhassanak; felhívja a Bizottságot, hogy szervezzen az egész EU-ra kiterjedő, kkv-knak szóló kampányt, hogy nyomatékosítsa, milyen előnyökkel jár a kkv-k jóléte szempontjából a befelé és kifelé irányuló szakmai mobilitás;

30.  hangsúlyozza, több olyan programot kell kialakítani Európában, mint az elektronikus testvériskola-kapcsolatok (eTwinning) és a felnőttkori tanulás elektronikus európai platformja (EPALE), amelyek a hálózatépítésre és az iskolák közötti együttműködésre szolgálnak; emlékeztet arra, hogy ezek a projektek hozzájárulhatnak az alaptantervek megvalósításához, és segíthetnek az olyan diákok részvételre való ösztönzésében, akik nem szívesen tanulnak távoktatás keretében;

31.  felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a szakképzésben dolgozó tanárok és oktatók folyamatos képzésére és szakmai fejlesztésére, lehetővé téve számukra, hogy ellássák az oktatás minőségének és innovációjának mozgatórugóiként rájuk háruló egyre sokoldalúbb feladatokat és szerepeket; emlékeztet annak fontosságára, hogy a szakképzésben dolgozó tanárok magas színvonalú digitális készségekkel és a megfelelő technológiai eszközökkel rendelkezzenek ahhoz, hogy teljes mértékben ki tudják aknázni a digitális oktatás kínálta lehetőségeket, és fel tudják vértezni a diákokat a digitális átálláshoz szükséges készségekkel; hangsúlyozza, hogy a szakképzés keretében együttműködő ágazatok és vállalatok képviselőinek pedagógiai kompetenciákkal kell rendelkezniük; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy alakítsanak ki jobb lehetőséget a szakképzésben részt vevő tanárok számára arra, hogy pályafutásuk alatt kutatást is végezzenek, mivel ez lehetővé teheti számukra, hogy kicseréljék és ösztönözzék a bevált gyakorlatokat, és segítsenek az európai kutatási térségben rejlő teljes lehetőség kibontakoztatásában;

32.  felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a duális szakképzési modellt, amely nagyban megkönnyíthetné a fiatalok számára a munkaerőpiacra való belépést, különösen az általános oktatáshoz képest, mivel a strukturált munkahelyi tanulást elmélettel ötvöző képzés olyan tanúsított készségekhez vezet, amelyek lényegesek a munkaadók számára, és átvihetők a munkaerőpiacra; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a digitális megoldásokban rejlő potenciált, amelyek pozitívan hozzájárulhatnak egy eredményes duális rendszerhez;

33.  sürgeti a tagállamokat, hogy a szakképzés megtervezésekor használják ki jobban a zöld munkahelyek ágazatának fejlődését, és hozzanak létre magas képzettséget nyújtó tanulószerződéses gyakorlati képzéseket, hogy szaktudást és -képzést biztosítsanak a fiatalok számára, és segítsenek a nagy mértékű ifjúsági munkanélküliséggel való megbirkózásban;

34.  arra ösztönzi a tagállamokat és a regionális és helyi hatóságokat, hogy a fenntartható fejlődést és a környezettel kapcsolatos kompetenciákat és készségeket építsék be a képzési és oktatási rendszerekbe, különösen a szakképzési rendszer erősítése révén, valamint azáltal, hogy a kutatóközpontokat – az új zöld vállalkozásokkal együttműködve – zöld termékekhez kapcsolódó technológiák, projektek és szabadalmak kidolgozására ösztönzik; bátorítja a kutatóközpontok, üzleti hálózatok és szakemberek közötti együttműködést; emlékeztet a tudományos, technológiai, mérnöki és matematikai készségek (STEM-készségek) fontosságára, és arra, hogy biztosítani kell, hogy több nő tanuljon STEM-tárgyakat;

35.  felhívja a tagállamokat, hogy a felmerülő változások és a készségigények jobb azonosítása érdekében javítsák a készségek előrejelzésére szolgáló rendszereket, hogy a szakképzési rendszerek tájékozottabbak legyenek arról, hogy mely területeken van szükség a készségekbe való beruházásokra, és jobban reagáljanak a változó munkaerőpiaci igényekre, továbbá biztosítsák, hogy az oktatás, a képzés és az egész életen át tartó tanulás mindenkit megillető jog legyen; hangsúlyozza, hogy a szakképzés eredményesebb lesz, ha a készségek megbízható előrejelzésén alapul, amely lehetővé teszi a készséghiányok előzetes felismerését és azonosítását, valamint az egész életen át tartó képzési programok jövőorientált munkaerőpiachoz való hozzáigazítását; meggyőződése, hogy a szakképzési programokat rugalmasabbá és kiigazíthatóbbá kell tenni, hogy kövessék a munkaerőpiaci fluktuációkat és ellenálljanak azoknak, és lehetővé tegyék a szakképzésben részt vevő tanulók intelligens és célzott orientálódását, a szakmai alapképzés és a felnőtt tanulók továbbképzése és átképzése esetén is, csökkentve ezzel a készségkereslet és -kínálat közötti eltérést és a készségek elavulását;

36.  kéri a fizetett oktatási szabadságra vonatkozó politikáknak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) fizetett oktatási szabadságról szóló egyezményével összhangban történő létrehozását abból a célból, hogy a munkavállalók az egész életen át tartó tanulás előmozdítása érdekében munkaidőben, saját költségek nélkül részt vehessenek képzési programokban;

37.  felhívja a tagállamokat, a regionális önkormányzatokat és a helyi hatóságokat, hogy a szociális partnerekkel és a képzésszolgáltatókkal közösen fogadjanak el és vezessenek be készségfejlesztésre és a készségek előrejelzésére irányuló stratégiákat, amelyek célja, hogy fejlesszék az általános, ágazati és foglalkozásspecifikus készségeket; megjegyzi, hogy e stratégiáknak a létrehozandó munkahelyek típusára és szintjére, valamint az igényelt készségekre és tudásra irányuló alapos értékelést is tartalmazniuk kell, amely a foglalkoztatás növelése céljából a készségek terén mutatkozó hiányosságok azonosításához és célzott szakképzési és élethosszig tartó tanulási programokhoz vezet, a készségek és a munkahelyek összehangolására helyezve a hangsúlyt;

38.  üdvözli azt az ajánlást, hogy a szakképzési intézmények számára biztosítani kell a megfelelő szintű autonómiát, rugalmasságot, támogatást és finanszírozást; emlékeztet arra, hogy a szakképzési intézmények pénzügyi és stratégiai függetlensége fontos ahhoz, hogy gyorsan alkalmazkodni lehessen a készségigények változásaihoz, valamint a digitális és zöld átmenet jelentette lehetőségekhez és kihívásokhoz; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy minősített képzési programokat hozzanak létre azokban az ágazatokban, amelyekben hiányzik a megfelelő munkaerő, így például az egészségügyi és gondozási ágazatban, a mezőgazdaságban, az építőiparban, a környezetvédelmi ágazatban és a körforgásos gazdaságban;

39.  felhívja a tagállamokat, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt arra, hogy a szakképzési rendszereket befogadóbbá és a munkával töltött teljes életszakasz alatt mindenki számára hozzáférhetőbbé tegyék, többek között a kiszolgáltatott csoportok, így például a fogyatékossággal élők, a NEET-fiatalok, az idősebb munkavállalók, a tartós munkanélküliek, az alacsony képzettségű és alacsony iskolai végzettségű felnőttek, az elbocsátott munkavállalók, a kisebbségek és etnikai csoportok, a migráns háttérrel rendelkezők, a menekültek és a földrajzi elhelyezkedés miatt kevesebb lehetőséggel rendelkezők számára is; konkrét intézkedéseket szorgalmaz azt biztosítandó, hogy a hátrányos társadalmi-gazdasági hátterű személyek, akik gyakran a szegénység ördögi körébe kerülnek, a szociális jogok európai pillérével összhangban hozzáférjenek a szakképzéshez; ösztönzi a népességfogyást tapasztaló tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a fiatalabbak részt vehessenek a szakképzési programokban, különösen a minőségi foglalkoztatáshoz elvezető lehetőségként; hangsúlyozza, hogy a megelőző intézkedések, így például a készségfelmérések és a karrier- és pályaválasztási tanácsadás hosszabb távon csökkenthetik a NEET-fiatalok számát, és segíthetnek megoldást nyújtani a szakemberhiányban szenvedő vállalkozások és ágazatok számára;

40.  üdvözli azt a javaslatot, amely szerint a szakképzési rendszereknek ugyanolyan fontos szerepet kell játszaniuk a folyamatos továbbképzést és átképzést igénylő felnőttek számára; kéri a Bizottságot, hogy alkalmazzon holisztikus megközelítést a formális, nem formális és informális oktatásra kiterjedő szakképzés és felnőttoktatás kapcsán; kéri a tagállamokat, hogy tegyék vonzóbbá és hozzáférhetőbbé a szakképzést a felnőtt tanulók számára, és teremtsenek erősebb összeköttetéseket és szorosabb együttműködéseket a felnőtteknek szánt szakképzés és a nem formális felnőttoktatás között a kulcskompetenciák népszerűsítése érdekében, beleértve az erőteljes alapvető készségeket, a digitális, transzverzális, zöld és egyéb életviteli készségeket, amelyek erős alapot biztosítanak a rezilienciához, az egész életen át tartó foglalkoztatottsághoz, a társadalmi befogadáshoz, az aktív polgári szerepvállaláshoz és a személyes fejlődéshez; hangsúlyozza, hogy a szakképzési programokról kialakult képnek és e programok inkluzivitásának javítását célzó erőfeszítéseket az e programok tanulmányi értékének erősítését és a tanulószerződéses tanulókat megillető szociális és munkavállalói jogok minőségének és tiszteletben tartásának fokozását célzó erőfeszítéseknek kell kiegészíteniük;

41.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy elérjük a vidéki és távoli területeken élőket, elérhetőbbé tegyük a szakképzést a mezőgazdaságban, halászatban, erdészetben és az e régiókban egyéb munkahelyeken dolgozók számára, valamint hogy biztosítsunk számukra minden szükséges – többek között zöld és digitális – készséget a zöld és kék gazdaság által kínált jelenlegi és jövőbeli lehetőségek jobb megragadásához, és lehetővé tegyük számukra, hogy jelentősen hozzájárulhassanak a környezet megőrzéséhez;

42.  hangsúlyozza, hogy a munkaalapú tanulásnak és a duális szakképzési rendszer előmozdításának és megvalósításának az új Erasmus program prioritásai között kell szerepelnie;

43.  felhívja a tagállamokat, hogy az uniós nemi esélyegyenlőségi stratégiával összhangban folytassák a nemi elfogultság és a nemi sztereotípiákon alapuló választások problémájának kezelését oly módon, hogy biztosítják és ösztönzik a nők egyenlő részvételét a hagyományosan „férfiasnak” tartott szakmákra, illetve a férfiak részvételét a „nőies” szakmákra irányuló szakképzésben; szorgalmazza, hogy a szakképzési rendszerek korszerűsítésére irányuló erőfeszítésekben erősítsék meg a nemi dimenziót, és tegyék a női munkavállalók és a családi gondozási feladatokat ellátó munkavállalók számára hozzáférhetőbbé mind a munka közbeni, mind a munkán kívüli tanulást, nem utolsó sorban azokban az ágazatokban, amelyekben a nők alulreprezentáltak, így például a digitális, STEM- és zöld ágazatokban, annak érdekében, hogy fellépjenek az oktatásban és a foglalkoztatásban a nemi szegregációval szemben, és küzdjenek a nemi sztereotípiák ellen;

44.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a zöld gazdaságra való áttérés során vegyék figyelembe, hogy a nőknek és a lányoknak jobb lehetőségekre van szükségük az egész életen át tartó tanulás terén, különösen a jelentős számú új zöld munkahely biztosítására képes területeken – pl. a természettudományok, a kutatás, a műszaki tudományok, a digitális technológia és az új technológiák területén –, azzal a céllal, hogy erősítsék a nők társadalmon belüli helyzetét, megszüntessék a nemi sztereotípiákat és olyan munkahelyeket biztosítsanak, amelyek teljes mértékben megfelelnek a nők különleges szükségleteinek és készségeinek;

45.  felhívja a tagállamokat, hogy az egyénnél és a munkaadóknál jelentkező hasznokat kidomborító kampányokkal, valamint olyan ösztönzők – köztük hosszú ideje működő ösztönzők – biztosításával mozdítsák elő a szakképzésben való részvételt, amelyek részben fedezik a tanulószerződéses gyakorlati képzések munkaadóknál felmerülő költségeit; felismeri az olyan kezdeményezések jelentőségét, mint például a WorldSkills versenyek, amelyek kulcsfontosságú hatást váltanak ki a szakképzésről alkotott pozitív kép, az új munkahelyek és új készségek előmozdítása, a szakképzési pályák fiatalok számára való vonzóvá tétele, a szakképzési rendszerek modern gazdasághoz való hozzáigazítása és az oktatás, a munkaadók és a munkaerőpiac közötti együttműködés fellendítése szempontjából;

46.  üdvözli az európai oktatási térség azon célkitűzését, hogy olyan valódi európai tanulási teret hozzon létre, amelyben a határok semmilyen módon nem akadályozzák a magas színvonalú és inkluzív oktatást és képzést; úgy véli, hogy az ajánlásnak teljesítenie kell e célt;

47.  üdvözli azt a javaslatot, amely szerint növelni kell a szakképzési programok rugalmasságát, mikrobizonyítványokat kell használni, és növelni kell a más oktatási ágazatokkal való átjárhatóságot, mivel ez a fokozott rugalmasság lehetővé teszi, hogy a szakképzési programokat az egyéni szükségletekhez szabják, a teljes képesítések tiszteletben tartása mellett; megállapítja, hogy ez a kezdeményezés lehetővé teszi az elismerések átvitelét és a tanulmányi eredmények összegyűjtését is; üdvözli e tekintetben az európai szakmai alapprofilokra és az Europass-platformmal – többek között a jövőbeli egyéni tanulási számlákkal – való integrációra vonatkozó elképzelést, amely minden bizonnyal megkönnyíti majd a képesítések elismerését és a mobilitást; hangsúlyozza, hogy a tanterveknek meg kell határozniuk azt az alapot, amely lehetővé teszi a felsőoktatási és szakképzési pályák közötti átjárást, beleértve a megszerzett kompetenciák átvitelét is; hangsúlyozza, hogy a képesítési struktúrának biztosítania kell az összehasonlíthatóságot; hangsúlyozza, hogy a tanterveknek biztosítaniuk kell az egyén jövőbeli foglalkoztathatóságát is azáltal, hogy közép- és hosszú távon előrejelzik a készségigényeket; felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a szakképzés moduláris jellegének erősítését annak érdekében, hogy ily módon még több hidat verjenek az oktatási és képzési rendszerek között; hangsúlyozza az ECVET-rendszer fontosságát, amely biztosítja a mobilitás időszakai alatt szerzett tanulmányi eredmények jobb elismerését; felhívja a tagállamokat, hogy mérlegeljék az ECTS kreditpontrendszer szakképzés számára történő fejlesztését; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a szakképzési programok magasabb készségszinteket eredményezhessenek;

48.  üdvözli az EQAVET keretrendszer rendelkezéseit, és kéri azok végrehajtásának értékelését; üdvözli, hogy az ajánlásba beillesztették az EQAVET keretrendszert és a végrehajtásának hiányosságaira megoldást nyújtó elemeket, különösen a minőségi normákkal kapcsolatban, valamint üdvözli az ECVET más eszközök, például az Erasmus+ keretében kidolgozott fő elveinek a felvételét a rugalmasság és a mobilitás támogatása érdekében;

49.  üdvözöl minden lehetséges szinergiát, és örvendetesnek tartja, hogy a szakképzés nagyobb szerepet kap az ifjúsági garanciában, tekintve annak eredményességét a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett fiatalok munkaerőpiacra való belépésének megkönnyítése terén;

50.  felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék a szakképzési rendszerekben a nyelvtanulást, mivel az e területen való jártasság hiánya a mobilitás jelentős akadálya, ugyanakkor pedig több nyelv jó ismerete hozzáadott értéket jelent a munkaerőpiacokon;

51.  hangsúlyozza, hogy a szakképzés bármilyen javításának együtt kell járnia a diákok és a felnőtt tanulók tájékoztatáshoz, tanácsadáshoz és pályaorientációs szolgáltatásokhoz való hozzáférésének javításával, amely korai életkortól kezdődik és hozzáférhető formában valósul meg;

52.  hangsúlyozza, hogy a tanulószerződéses gyakorlati képzések a szakképzési programok létfontosságú részei; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket az olyan jó minőségű, változatos és testreszabott, tisztességes díjazást is magukban foglaló tanulószerződéses gyakorlati képzések biztosítása érdekében, amelyek összhangban vannak a szociális jogok európai pillérének az elveivel, különösen a munkafeltételeket illetően a tisztességes és egyenlő bánásmódhoz való jog elvével, beleértve a fogyatékossággal élő személyek szükségleteihez igazított munkakörnyezet, a szociális védelemhez és a képzéshez való hozzáférés biztosítását is; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a színvonalas és eredményes tanulószerződéses gyakorlati képzés európai keretrendszerét; felhívja a tagállamokat, hogy a szakképzésben részt vevő külföldi diákokra vonatkozó nemzeti adminisztratív előfeltételek könnyítésével ösztönözzék a szakképzésben a mobilitást; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy munkálkodjanak egy tanulószerződéses gyakorlati képzésre vonatkozó európai statútum létrehozásán;

53.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az ajánlás célkitűzései összhangban legyenek az európai helyreállítási tervhez kapcsolódó jelenlegi szakpolitikai és jogszabályi keretrendszerrel, különös tekintettel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközön és a REACT-EU-n keresztül megvalósuló, készségekbe, oktatásba és képzésbe való beruházásra, valamint az európai készségfejlesztési programra, a digitális oktatási cselekvési tervre, az európai oktatási térségre, az Erasmus+-ra és az ifjúsági garanciára;

54.  hangsúlyozza, hogy javítani kell a szakképzésben végzettek nyomon követését, mivel munkaerőpiaci teljesítményük jobb megismerése a készségek kínálatára és keresletére vonatkozó előrejelzések mellett egyike azoknak a legfontosabb módszereknek, amelyekkel értékelhető és javítható a szakképzés minősége és munkaerőpiaci relevanciája;

55.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék a szakképzési programok digitalizációjára és a végzettek nyomon követésére előirányzott forrásokat;

56.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 155., 2009.7.8., 1. o. (2) HL C 155., 2009.7.8., 11. o. (3) HL C 389., 2019.11.18., 1. o. (4) HL C 153., 2018.5.2., 1. o. (5) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0267. (6) HL C 28., 2020.1.27., 8. o. (7) HL C 337., 2018.9.20., 135. o. (8) HL C 11., 2018.1.12., 44. o. (9) HL C 58., 2018.2.15., 65. o. (10) HL C 380. E, 2012.12.11., 67. o. (11) HL C 279. E, 2009.11.19., 119. o. (12) Cedefop, European public opinion survey on vocational education and training, 2017. (13) Eichhorst, W., Does vocational training help young people find a (good) job?, IZA, Institute of Labor Economics. (14) Eurostat, Szakképzési statisztikák, 2020 szeptemberében nyert statisztikai adatok. (15) Eurostat, Szakképzési statisztikák, 2020 szeptemberében nyert statisztikai adatok. (16) Eurostat, Szakképzési statisztikák, 2020 szeptemberében nyert statisztikai adatok. (17) Cedefop, The benefits of vocational education and training, 2011. (18) A Bizottság által a Szakmai Készségek Európai Hetére (2020. november 9–13.) készített felmérés.

Az Európai Parlament 2020. december 17-i jogalkotási állásfoglalása az Európa kulturális fővárosai kezdeményezés 2020–2033. évekre szóló uniós fellépésének létrehozásáról szóló 445/2014/EU határozat módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2020)0384 – C9-0275/2020 – 2020/0179(COD))

P9_TA(2020)0374 A9-0201/2020

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2020)0384),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 167. cikkének (5) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9-0275/2020),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2020. november 25-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A9-0201/2020),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2020. december 17-én került elfogadásra az Európa kulturális fővárosai kezdeményezés 2020–2033. évekre szóló uniós fellépésének létrehozásáról szóló 445/2014/EU határozat módosításáról szóló (EU) 2020/... európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2020/2229 határozattal.)

Az Európai Parlament 2020. december 17-i állásfoglalása a kényszermunkáról és az ujgurok helyzetéről a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen (2020/2913(RSP))

P9_TA(2020)0375 RC-B9-0432/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a kínai helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira és jelentéseire, különösen a kínai ujgurok helyzetéről (China Cables) szóló 2019. december 19-i(1), a Kínáról, különösen a vallási és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló 2019. április 18-i(2), az ujgurok és kazahok Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen történő tömeges, önkényes fogva tartásáról szóló 2018. október 4-i(3), az EU és Kína közötti kapcsolatok helyzetéről szóló 2018. szeptember 12-i(4), a Larung Gar Tibeti Buddhista Akadémia és Ilham Tohti ügyéről szóló 2016. december 15-i(5), a kashgari helyzetről és az ottani kulturális örökségről (Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület, Kína) szóló 2011. március 10-i(6), valamint a Kínáról, a kisebbségek jogairól és a halálbüntetés alkalmazásáról szóló 2009. november 26-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az uniós kereskedelempolitikai felülvizsgálatáról szóló, 2020. november 26-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel arra, hogy a 2019. évi Szaharov-díjat Ilham Tohtinak, a kínai ujgur kisebbség jogaiért békésen küzdő ujgur közgazdásznak ítélte oda,

–  tekintettel a súlyos emberi jogi jogsértések és visszaélések elleni korlátozó intézkedésekről szóló, 2020. december 7-i (EU) 2020/1998 tanácsi rendeletre(9) és (KKBP) 2020/1999 tanácsi határozatra(10),

–  tekintettel Josep Borrellnek, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) a Külügyek Tanácsa 2020. december 7-i ülését követő észrevételeire,

–  tekintettel „Az emberi jogok és a tisztességes munka a globális ellátási láncokban” című, 2020. december 1-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel Charles Michelnek, a Tanács elnökének az EU és Kína vezetőinek 2020. szeptember 14-i találkozóját követő észrevételeire,

–  tekintettel Michel elnöknek és von der Leyen elnöknek a 2020. június 22-i 22. EU–Kína csúcstalálkozót követő, az összetett és létfontosságú partnerség keretében az uniós érdekek és értékek védelméről szóló közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ szakértőinek 2020. június 26-i felhívására, amely határozott intézkedéseket sürget az alapvető szabadságok Kínában történő védelme érdekében,

–  tekintettel a 2019. április 9-én rendezett, 21. EU–Kína csúcstalálkozón kiadott együttes nyilatkozatra,

–  tekintettel a Bizottság és a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az EU és Kína – stratégiai kilátások” című, 2019. március 12-i közös közleményére (JOIN(2019)0005),

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló, a Külügyek Tanácsa által 2013. június 24-én elfogadott európai uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat szóvivőjének a hszincsiangi helyzetről szóló, 2018. október 26-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az EU és Kína – stratégiai kilátások” című, 2019. március 12-i közös közleményére (JOIN(2019)0005),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, amely kimondja, hogy „senkit sem lehet rabszolgaságban vagy szolgaságban tartani”, valamint hogy „senkit sem lehet kényszermunkára vagy kötelező munkára igénybe venni”,

–  tekintettel a 2012. június 25-i uniós stratégiai keretre és az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervre, amely az emberi jogok védelmét és előmozdítását helyezi az uniós politikák középpontjába,

–  tekintettel a halálbüntetésről, a kínzásról és egyéb kegyetlen bánásmódról, az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról és az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a Kínai Népköztársaság alkotmányának 36. cikkére, amely garantálja valamennyi állampolgár számára a vallási meggyőződés szabadságához való jogot, valamint 4. cikkére, amely biztosítja a nemzeti kisebbségek jogait,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelyet Kína 1966. december 16-án aláírt, ám még nem ratifikált,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kényszermunkáról szóló 1930. évi egyezményéhez csatolt 2014. évi jegyzőkönyvre, amelyet Kína nem írt alá,

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, 2011-es ENSZ-irányelvekre,

–  tekintettel az Ausztrál Stratégiai Politikai Intézet (ASPI) „Eladó ujgurok – »Átnevelés«, kényszermunka és megfigyelés Hszincsiangon túl” és „A kultúra kitörlése – A hszincsiangi ujgur és iszlám terek elpusztításának nyomon követése” című, 2020-ben közzétett jelentéseire, valamint „A hszincsiangi adatgyűjtési projekt” című jelentésére,

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság előmozdítása és tiszteletben tartása az EU és Kína között régóta fennálló kapcsolat középpontjában kell hogy maradjon, összhangban az EU-nak ezen értékek külső fellépései során való fenntartására irányuló kötelezettségvállalásával, továbbá Kína azon kifejezett szándékával, hogy érvényesítse azokat saját fejlesztési és nemzetközi együttműködésében;

B.  mivel a több mint 10 millió muzulmán ujgurnak és kazahnak otthont adó Hszincsiangban gyors ütemben romlik a helyzet, elsősorban mióta 2014-ben elindították a „Kemény kézzel az erőszakos terrorizmus ellen” kampányt, és mivel a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen élő ujgurokat és más, elsősorban muzulmán etnikai kisebbségeket önkényes fogva tartják, kínozzák, vallásuk gyakorlását és kultúrájukat példátlan módon korlátozzák, és egy olyan kiterjedt digitális megfigyelési rendszert alkalmaznak rájuk, amely mindennapi életük minden mozzanatát ellenőrzi arcfelismerő kamerák, a mobiltelefonok lehallgatása, a személyes adatok széles körű jogellenes gyűjtése, összesítése és feldolgozása, valamint kiterjedt és tolakodó rendőrségi jelenlét révén; mivel a kínai rezsim általánosan erősödik, és a kisebbségekkel – különösen az ujgurokkal, tibetiekkel és mongolokkal – szembeni bánásmódja egyre durvábbá válik azzal a céllal, hogy a kínai többség életstílusát és a kommunista ideológiát rájuk erőltetve asszimilálják őket; mivel a rendőrség a gyanús személyek mindennapi, jogszerű és erőszakmentes magatartásuk alapján történő nyomon követésére széles körben használja az olyan prediktív rendőri platformokat, mint az integrált közös műveleti platform;

C.  mivel hitelt érdemlő jelentések szerint több mint egymillió embert tartanak vagy tartottak fogva az úgynevezett „politikai átképzési” központokban, ami az etnikai kisebbséghez tartozók világszerte legtöbb embert érintő, tömeges bebörtönzését jelenti; mivel a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen egyre bővül az internálótáborok rendszere, mivel 2017 óta több mint 380 feltételezett fogdát építettek vagy bővítettek ki, és 2019 júliusa és 2020 júliusa között legalább 61 fogda építésére vagy bővítésére került sor;

D.  mivel az ujgurok szenvedései a fiatalabb nemzedékre is kiterjednek; mivel beszámolók szerint gyermekeket akkor is állami árvaházakba küldenek, ha csak az egyik szülőjük került internálótáborba; mivel kutatások megállapításai szerint 2019 végéig több mint 880 000 ujgur gyermeket helyeztek el bentlakásos létesítményekben; mivel hiteles kutatások azt mutatják, hogy a kínai hatóságok az ujgurok születési arányának csökkentése érdekében az ujgur nők elleni célzott születésmegelőző intézkedések hivatalos rendszerét hajtják végre; mivel e rendszer részeként a kínai hatóságok rendszeresen kényszerabortusznak, méhen belüli injekcióknak és sterilizációnak vetik alá a szülőképes korú ujgur nőket, és a Kínában 2018-ban újonnan alkalmazott összes méhen belüli eszköz (IUD) 80%-át az ujgur területen helyezték fel, noha az Kína lakosságának mindössze 1,8%-át teszi ki; mivel ezek az ujgur népességen belüli születésmegelőző intézkedések a legsúlyosabb emberiesség elleni bűncselekmények kritériumainak is megfelelhetnek;

E.  mivel 2018 augusztuságban az ENSZ Faji Megkülönböztetés Megszüntetésének Bizottsága tiltakozott a Kínai Népköztársaság kormányánál a hszincsiangi visszaélések, többek között a tömeges önkényes fogva tartás céljából létrehozott táborok miatt; mivel Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2018 szeptemberében, e minőségében elmondott első beszédében kiemelte „az ujgurok és más muszlim közösségek Hszincsiang egész területén történő, úgynevezett átnevelőtáborokban való, széles körű önkényes fogva tartásával kapcsolatos, mélységesen aggasztó állításokat”;

F.  mivel a 2018. február 1-jén hatályba lépett kínai vallásügyi rendeletek szigorúbbak a vallási csoportokkal és tevékenységekkel szemben, és még jobban rákényszerítik őket a párt politikájának követésére; mivel a vallásszabadság és a lelkiismereti szabadság a gazdasági reformok és Kína ’70-es évek végi nyitása óta újabb mélypontra jutott; mivel a világon Kína az egyik olyan ország, ahol a vallási okokból fogva tartottak száma a legnagyobb; mivel hiteles jelentések elsősorban 2017 óta mecsetek, templomok és a vallásgyakorlás egyéb helyszíneinek szándékos és rendszeres lerombolásáról számolnak be, aminek következtében azok száma a kulturális forradalom óta a legalacsonyabb szintre csökkent;

G.  mivel Kína az ILO nyolc alapvető egyezménye közül négyet még nem ratifikált, nevezetesen az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló 87. sz. egyezményt, a szervezkedési jogról és a kollektív tárgyalási jogról szóló 98. sz. egyezményt, a kényszermunkáról szóló 29. sz. egyezményt és a kényszermunka felszámolásáról szóló 105. sz. egyezményt; mivel Kína ratifikálta a hátrányos megkülönböztetésről (foglalkoztatás és foglalkozás) szóló 111. sz. egyezményt és az egyenlő díjazásról szóló 100. sz. egyezményt; mivel a WTO megállapodásai lehetővé teszik a börtönmunka termékeire vonatkozó kereskedelmi intézkedések elfogadását;

H.  mivel a „Kemény kézzel az erőszakos terrorizmus ellen” kampánnyal párhuzamosan 2014 óta növekednek a munkaerő-áthelyezési programok, ami azt sejteti, hogy azok a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen a szegénység enyhítésének eszközeként a kínai kormány politikai prioritásává váltak; mivel számos hitelt érdemlő jelentés számol be a ruházati, technológiai és gépjárműipari ágazat termelési láncaiban alkalmazott ujgur kényszermunkáról, többek között az ASPI 2020. márciusi jelentése, amely kilenc kínai tartományban 27 olyan gyárat határozott meg, ahol legalább 80 000, Hszincsiangból 2017 és 2019 között áthelyezett ujgur munkaerejét használják fel; mivel e gyárak legalább 82 globális márkát szolgálnak ki, számos európai multinacionális vállalat tulajdonában lévőket is beleértve;

I.  mivel Kína a világ egyik legnagyobb gyapottermelője, és a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület a világ gyapottermelésének több mint 20%-át adja; mivel Kína a világ legnagyobb fonalgyártója és -exportőre, valamint a textil- és ruházati termékek legnagyobb gyártója és exportőre; mivel a kínai kormány azt tervezi, hogy az ujgur területen 2025-re megkétszerezi a gyártási kapacitást, és a ruházati és textiltermékek e terv kulcsfontosságú elemét képezik; mivel egyedül 2018-ban a kormány munkaügyi kényszerképzési és áthelyezési rendszere révén három ujgur régió legalább 570 000 embert mozgósított gyapotszedési műveletekre; mivel Hszincsiangban az etnikai kisebbségeket érintő, a gyapotszedésre irányuló teljes munkaerő-áthelyezés valószínűleg több százezerrel meghaladja ezt a számot, és ezáltal a kényszermunkát a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen a gyapotszedés szerves és általános jellemzőjévé teszi; mivel a kínai gyapot 84%-a a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területről származik, ami azt jelenti, hogy a kínai gyapotból készült fonalak, textíliák és ruházati cikkek esetében rendkívül magas a kockázata annak, hogy kényszer- és börtönmunka tapad hozzájuk, függetlenül attól, hogy Kínában vagy a világ bármely más részén állították elő őket;

J.  mivel beszámolók szerint több mint 80, nemzetközi márkanevekkel rendelkező vállalat húz állítólag hasznot közvetlen vagy közvetett módon az ellátási láncaikban alkalmazott ujgur kényszermunkából; mivel a jelenlegi elnyomás megakadályozza, hogy független vizsgálatokat és ellenőrzéseket végezzenek az ujgur területen;

K.  mivel a vállalatok nem rendelkeznek megbízható eszközökkel annak ellenőrzésére, hogy a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen található munkahelyek mentesek-e a kényszermunkától, illetve hogy az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveknek és az emberi jogi átvilágítási standardoknak megfelelően megakadályozzák a kényszermunka alkalmazását ezekben a munkahelyeken;

L.  mivel az Unióban jelenleg érvényes (akár uniós, akár nemzeti szintű) jogszabályok értelmében a vállalatok jogilag nem kötelesek fellépni annak megakadályozása érdekében, hogy ellátási láncaikban hozzájáruljanak az emberi jogok megsértéséhez; mivel a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv jelentéstételi kötelezettséget ír elő a vállalatok számára, de nem írja elő számukra, hogy lépéseket tegyenek az ellátási láncukban keletkező károk megelőzésére, illetve nem teszi lehetővé a vállalatok elszámoltatását;

M.  mivel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságban tartott meghallgatása alkalmával Dombrovskis ügyvezető alelnök jelezte, hogy a kényszermunka elleni küzdelem az EU egyik prioritása, és hogy az uniós beruházásoknak az EU–Kína átfogó beruházási megállapodás keretében is tiszteletben kell tartaniuk a kényszermunkára vonatkozó ILO-egyezményeket;

N.  mivel Jogi Bizottsága jelenleg dolgozik a vállalati átvilágításról és a vállalati elszámoltathatóságról szóló kezdeményezésen; mivel a Tanács 2020. december 1-jén közzétette „Az emberi jogok és a tisztességes munka a globális ellátási láncokban” című következtetéseit, amelyekben felkérte a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a fenntartható vállalatirányítás uniós jogi keretére vonatkozóan, amely magában foglalja a globális ellátási láncok mentén az ágazatokon átívelő vállalati átvilágítási kötelezettségeket is; mivel a Bizottság bejelentette, hogy 2021 második negyedévében a „fenntartható vállalatirányításról” szóló jogalkotási javaslatot terjeszt elő, amely foglalkozni fog az az értékláncokon belüli emberi jogi átvilágítás szükségességével is;

O.  mivel a Tanács határozatot és rendeletet fogadott el az EU globális emberi jogi szankciórendszerének létrehozásáról, amely lehetővé teszi az EU számára, hogy korlátozó intézkedéseket vezessen be az emberi jogok világszerte történő súlyos megsértéséért, így a rabszolgaságért felelős, abban részt vevő vagy azzal összefüggésbe hozható célzott személyekkel, szervezetekkel és szervekkel, köztük államokkal és nem állami szereplőkkel szemben;

P.  mivel az Egyesült Államok Kongresszusa 2019-ben elfogadta az ujgurok emberi jogaival kapcsolatos politikáról szóló törvényt; mivel 2020. szeptember 22-én az Egyesült Államok Képviselőháza elfogadta az ujgurok kényszermunkájának megelőzéséről szóló törvényt, amely különböző korlátozásokat vezet be a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területtel kapcsolatban, többek között azáltal, hogy megtiltja a Hszincsiangból származó bizonyos áruk behozatalát, és szankciókat szab ki az emberi jogok ottani megsértéséért felelős személyekkel és szervezetekkel szemben;

Q.  mivel Kína haladást ért el gazdasági és társadalmi téren, de sajnálatos módon nem garantálja az emberi jogok és az alapvető szabadságok alapvető nemzetközi normáit;

R.  mivel az EU az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó stratégiai keretében külső fellépései valamennyi területén kötelezettséget vállalt az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság előmozdítására irányuló erőfeszítéseinek fokozására és arra, hogy az emberi jogokat helyezi a harmadik országokkal, köztük a stratégiai partnereivel fennálló kapcsolatai középpontjába;

1.  határozottan elítéli a kormány által irányított kényszermunka-rendszert, különösen az ujgurok, a kazah és kirgiz etnikum, valamint más muzulmán kisebbségi csoportok kizsákmányolását mind a hszincsiangi táborokon belüli, mind azokon kívüli gyárakban, valamint a kényszermunkások más kínai közigazgatási egységekbe való áthelyezését, valamint azt a tényt, hogy a jól ismert európai márkák és vállalatok hasznot húznak a kényszermunkából; felhívja a magánszektor érintett szereplőit, hogy értékeljék a Hszincsiangban tett kötelezettségvállalásaikat, gyakorolják vállalati felelősségüket, végezzenek független ellenőrzéseket az emberi jogoknak a teljes ellátási láncukon belüli betartására vonatkozóan, és számolják fel az üzleti kapcsolatokat, amennyiben megállapítást nyer, hogy ezek elősegítik az emberi jogok megsértését, vagy ha nem lehet megállapítani, hogy történt-e közvetlen vagy közvetett jogsértés az értéklánc részét képező valamely beszállítójuk vagy üzleti kapcsolatuk tevékenységei révén Kínában;

2.  mélységesen aggasztja az egyre nagyobb mértékű elnyomást alkalmazó rezsim, amellyel számos vallási és etnikai kisebbség, különösen az ujgurok és a kazahok szembesülnek, amely sérti emberi méltóságukat, valamint a kulturális és vallási véleménynyilvánítás szabadságához, a szólásszabadsághoz és a véleménynyilvánítás szabadságához, valamint a békés gyülekezéshez és egyesüléshez való jogukat; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy szárazföldi Kínában és Hongkongban romlik az emberi jogi helyzet, és követeli, hogy a kínai hatóságok tartsák tiszteletben az alapvető szabadságokat;

3.  mélységesen elítéli a folyamatos üldöztetést és az emberi jogok súlyos és rendszeres megsértését, amely emberiesség elleni bűncselekménynek minősül; sürgeti a kínai hatóságokat, hogy haladéktalanul vessenek véget annak a gyakorlatnak, hogy az ujgur és más muzulmán kisebbség tagjait bűncselekmények elkövetése miatti vádemelés, büntetőeljárás vagy bírói ítélet nélkül önkényesen fogva tartják, zárják be az összes tábort és büntetés-végrehajtási központot, és azonnal és feltétel nélkül bocsássák szabadon az őrizetbe vett személyeket; felszólítja a kínai hatóságokat, hogy szüntessék be a kormány által támogatott, kényszermunkára és tömeges sterilizálásra irányuló programokat; felszólítja a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület kínai hatóságait, hogy adjanak tájékoztatást arról, hogy hol és milyen egészségügyi állapotban vannak a fogva tartottak, és azonnal bocsássák őket szabadon, amennyiben nincs bizonyíték tényleges bűncselekményre;

4.  határozottan elítéli a digitális megfigyelési technológiák széles körű alkalmazását a hszincsiangi lakosság megfigyelésére és ellenőrzésére, valamint az arcfelismerő szoftverek legújabban feltárt tesztelését, amelyek „ujgur riasztásokat” küldhetnek a kormányzati hatóságoknak, amikor kamerarendszereik az ujgur kisebbség tagjait azonosítják; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Kína nem teljesíti saját kötelezettségvállalásait, amelyeket azáltal vállalt, hogy csatlakozott a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet emberközpontú mesterséges intelligenciára vonatkozó elveihez, valamint csatlakozott a G20-ak 2019. júniusi nyilatkozatához, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is szólítsák fel Kínát az e tekintetben tett saját kötelezettségvállalásai teljesítésére;

5.  felhívja a kínai hatóságokat, hogy a Hszi Csin-ping elnök által a 2020. szeptember 14-i EU-Kína csúcstalálkozón az ENSZ emberi jogi főbiztosához, az EU emberi jogi különleges képviselőjéhez és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa különleges eljárásainak megbízottjaihoz intézett meghívást követően biztosítsanak szabad, érdemi és akadálytalan belépést Hszincsiang tartományba, illetve akadálytalan belépést az internálótáborokba az újságírók és a nemzetközi megfigyelők számára, beleértve az uniós tisztviselőket is; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy továbbra is ragaszkodjanak az ENSZ hszincsiangi tényfeltáró missziójának létrehozásához és egy különmegbízott kinevezéséhez;

6.  kéri Kínát, hogy engedélyezze az Európai Parlament küldöttségét Hszincsiangba azzal a feltétellel, hogy szabad és korlátlan hozzáférést biztosít számára, miközben garantálja a titoktartást és a biztonságot a helyi lakosság számára;

7.  határozottan elítéli a Kínai Kommunista Párt által Hszincsiangban az ujgurok születésszámának visszafogása érdekében folytatott tömeges kampányt, és felszólítja a kínai hatóságokat, hogy haladéktalanul vessenek véget minden olyan intézkedésnek, amely az ujgur lakosság körében a születések megelőzésére irányul, beleértve a kényszersterilizációt, az abortuszt vagy a születésszabályozás megsértése elleni szankciókat;

8.  sürgeti a kínai kormányt, hogy ratifikálja és hajtsa végre a kényszermunkáról szóló 29. számú ILO-egyezményt, a kényszermunka felszámolásáról szóló 105. számú ILO-egyezményt, az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló 87. számú ILO-egyezményt, valamint a szervezkedési jogról és a kollektív tárgyalási jogról szóló 98. számú ILO-egyezményt; nyomatékosan kéri Kínát, hogy ratifikálja a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát;

9.  mélységes aggodalmának ad hangot azon beszámolók miatt, amelyek szerint a kínai hatóságok külföldön élő ujgurokat zaklatnak azzal a céllal, hogy – néha családtagjaikat fogva tartva – rábírják őket, hogy más ujgurok ellen informátorként működjenek, térjenek vissza Hszincsiangba, vagy hallgassanak az ottani helyzetről; felszólítja a Bizottságot és az EU minden tagállamát, hogy sürgősséggel vizsgálják ki ezeket a beszámolókat, biztosítsák a hszincsiangi diaszpóra tagjainak védelmét, és gyorsítsák fel az ujgurok és más türk muzulmánok által benyújtott menedékkérelmek feldolgozását; üdvözli Németország és Svédország azon döntését, hogy tekintettel az önkényes fogva tartás, a kínzás és más rossz bánásmód kockázatára felfüggesztik valamennyi ujgur, kazah vagy más türk muzulmánok Kínába való visszaküldését;

10.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezdjenek párbeszédet azokkal az államokkal, ahol az ujgurokat a Kínába való kitoloncolás veszélye fenyegeti, az ilyen kitoloncolások megelőzése érdekében; felhívja a Tanács tagjait, hogy függesszék fel a Kínai Népköztársasággal kötött kiadatási szerződéseiket annak érdekében, hogy megakadályozzák az Európában élő ujgurok, hongkongi állampolgárok, tibetiek vagy kínai másként gondolkodók a Kínai Népköztársaságban történő bíróság elé állítása céljából való kiadatását;

11.  felhívja az EU-t, hogy proaktívan törekedjen egy Kínáról szóló független ENSZ-vizsgálat elvégzésére az elkövetett bűncselekmények elszámoltathatóságának biztosítása érdekében;

12.  mélységes aggodalmának ad hangot a kínai állam azon intézkedései miatt, amelyek célja Hszincsiang „átfogó felügyeletének” biztosítása a Skynet elektronikus felügyeleti rendszer a főbb városi területeken, illetve a GPS-nyomkövetők valamennyi gépjárműbe történő telepítése, mesterséges intelligencián alapuló kamerarendszerekre épülő, az ujgurok és az etnikai kisebbségi csoportok más tagjainak azonosítását célzó szoftvert alkalmazó arcfelismerő szkennerek ellenőrző pontokon, valamint vonatállomásokon és benzinkutakon való használata, valamint a hszincsiangi rendőrség által Kína DNS-adatbázisának további bővítése érdekében folytatott vérgyűjtő kampány révén; mélységes aggodalmának ad hangot az Aksu prefektúrában 2016 és 2018 között fogva tartott több mint 2 000 ujgur adatait tartalmazó jegyzékkel kapcsolatban legutóbb napvilágra került információk miatt; aggodalmát fejezi ki továbbá amiatt, hogy Kína már jelenleg is világszerte exportál ilyen technológiákat tekintélyelvű rezsimek részére; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy kövessék nyomon e technológiák beszerzését és fejlesztését, valamint szolgáltatóik tevékenységét, és tartózkodjanak attól, hogy hozzáférést biztosítsanak számukra a közfinanszírozásért és közbeszerzésekért felelős az uniós és nemzeti intézményekhez;

13.  kifogásolja, hogy a Parlament igazgatása és a Bizottság a Hikivisiontól szerez be hőkamerákat; ragaszkodik körültekintő beszerzési politika bevezetéséhez, amely kellően figyelembe veszi az emberi jogi aggályokat; sürgeti a Parlament igazgatását és elnökét, hogy haladéktalanul szüntessenek meg minden közvetlen vagy közvetett üzleti kapcsolatot a Hikivisionnal, és javítsák közbeszerzési tevékenységeinek átláthatóságát;

14.  felhívja a kínai hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon Ilham Tohti ujgur tudóst és a 2019. évi Szaharov-díj nyertesét, és addig is biztosítsák számára, hogy rendszeresen és korlátlanul láthassa családját és találkozhasson választása szerinti ügyvédekkel, valamint hogy ne vessék alá kínzásnak vagy más rossz bánásmódnak; sürgeti, hogy folytassanak azonnali, eredményes és pártatlan vizsgálatot Ilham Tohti állítólagos megkínzása ügyében, és állítsák bíróság elé a felelősöket;

15.  üdvözli, hogy a Bizottság 2021. évi munkaprogramjában szerepel egy, az emberi jogok területén az ellátási láncban alkalmazandó, kellő gondosságra vonatkozó jogszabályra irányuló jogalkotási kezdeményezés; felhívja a Bizottságot, hogy legkésőbb 2021 második negyedévében a terveknek megfelelően fogadjon el vonatkozó jogalkotási javaslatokat, amelyek három különálló, ugyanakkor egymást kölcsönösen erősítő javaslatot tartalmaznak az igazgatók feladatairól és a fenntartható vállalatirányításról, a vállalati emberi jogokról és a környezetvédelmi átvilágításról, valamint a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv reformjáról; azon a véleményen van, hogy a vállalatok ellátási láncaiban a kényszermunka és az emberi jogok egyéb megsértése kérdésének hatékony kezelése érdekében e jogszabályoknak magukban kell foglalniuk az érintett áruk uniós piacon történő forgalomba hozatalának tilalmát is; e tekintetben emlékeztet a kereskedelempolitika felülvizsgálatáról szóló legutóbbi állásfoglalásában kifejtett álláspontjára, amely kiegészítő intézkedésekre szólít fel, például az emberi jogok súlyos megsértéséhez – például kényszermunkához vagy gyermekmunkához – köthető termékek behozatalának tilalmára;

16.  felszólítja tagállamokat, hogy hatásköreiknek és nemzeti körülményeiknek megfelelően fokozzák azokat az erőfeszítéseiket, amelyek az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek hatékony végrehajtására irányulnak, többek között olyan új vagy aktualizált nemzeti cselekvési tervek révén, amelyek egyaránt tartalmaznak önkéntes és kötelező intézkedéseket;

17.  azon a véleményen van, hogy a Kínával kötött átfogó beruházási megállapodásnak megfelelő kötelezettségvállalásokat kell tartalmaznia a kényszermunka elleni nemzetközi egyezmények tiszteletben tartása érdekében; úgy véli, hogy ezért Kínának ratifikálnia kell az ILO 29. és 105. számú egyezményét;

18.  üdvözli, hogy nemzetbiztonsági és emberi jogi megfontolások alapján a társjogalkotók a közelmúltban megállapodásra jutottak a kettős felhasználású termékekről szóló uniós rendelet reformjáról;

19.  sürgeti a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy hozzanak meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy rábírják a kínai kormányt a táborok bezárására és valamennyi emberi jogi jogsértés megszüntetésére Hszincsiangban és más helyeken, így Tibetben; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy minden lehetséges alkalommal és a legmagasabb szinten újra és újra fogalmazzák meg ezt az üzenetet a kínai kormánynak; sajnálja, hogy az EU által eddig alkalmazott megközelítés és eszközök nem vezettek kézzelfogható eredményekhez, és az emberi jogi helyzet csak romlott Kínában az elmúlt évtizedben; sürgeti a Bizottságot egy holisztikus uniós stratégia kidolgozására és végrehajtására, az emberi jogokkal kapcsolatos valódi előrelépés elérése céljából Kínában; sürgeti a kínai hatóságokat, hogy folytassák a szükséges nemzeti reformok végrehajtását annak érdekében, hogy ratifikálják az 1966. évi Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, amelyet Kína 1998-ban írt alá, és hajtsák végre az ENSZ emberi jogi szerveinek ajánlásait;

20.  üdvözli az EU globális emberi jogi szankciórendszerének 2020. december 7-i elfogadását; felhívja a tagállamokat és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy mielőbb értékeljék az azokkal a kínai tisztviselőkkel és állami vezetésű gazdálkodó egységekkel, így a Hszincsiangi Termelő és Építő Társasággal szembeni szankciók elfogadását, akik/amelyek felelősek az ujgurok és más türk muzulmánok Hszincsiangban történő tömeges fogva tartására irányuló politika kidolgozásáért és végrehajtásáért, a kényszermunka alkalmazásáért, valamint a vallásszabadság, a szabad mozgás és más alapvető jogok súlyos megsértésének megszervezéséért a régióban és más helyeken, így Tibetben is;

21.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy hajtsák végre a júliusban elfogadott intézkedéscsomagot, beleértve az elnyomott kínai emberek érdekében az emberi jogok és az alapvető szabadságok további romlását követően létrehozott „mentőcsónak-rendszert”;

22.  ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja a Kínáról szóló közelgő EU-USA párbeszédet, és sürgeti, hogy annak napirendjén kiemelt helyen szerepeljenek az emberi jogok; felszólít a demokráciák közötti nagyobb koordinációra a szankciók és egyéb intézkedések végrehajtása terén a szárazföldi Kínában és Hongkongban elkövetett emberi jogi jogsértések, valamint a Kínai Népköztársaság által támasztott geopolitikai kihívások kezelése érdekében;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint a Kínai Népköztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0110. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0422. (3) HL C 11., 2020.1.13., 25. o. (4) HL C 433., 2019.12.23., 103. o. (5) HL C 238., 2018.7.6., 108. o. (6) HL C 199. E, 2012.7.7., 185. o. (7) HL C 285. E, 2010.10.21., 80. o. (8) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0337. (9) HL L 410. I, 2020.12.7., 1. o. (10) HL L 410. I, 2020.12.7., 13. o.

Az Európai Parlament 2020. december 17-i állásfoglalása Iránról, különösen a 2012. évi Szaharov-díjjal kitüntetett Naszrin Szotúdeh ügyéről (2020/2914(RSP))

P9_TA(2020)0376 RC-B9-0440/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Iránról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az Iránról, különösen Naszrin Szotúdeh ügyéről szóló 2018. december 13-i állásfoglalására(1), valamint a nőjogi jogvédők és a bebörtönzött uniós kettős állampolgárok helyzetéről szóló 2019. szeptember 17-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) Iránról szóló, 2020. december 9-i nyilatkozatára, amelyben Naszrin Szotúdeh szabadon bocsátását kéri,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének a Ruhollah Zam kivégzéséről szóló, 2020. december 12-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) 2020. november 25-i nyilatkozatára, amelyben felszólítja Iránt, hogy függessze fel Ahmadreza Djalali kivégzését,

–  tekintettel az ENSZ különleges előadójának az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről szóló 2020. október 26-i nyilatkozatára, melyben felelősségrevonást sürget a tiltakozások erőszakos elfojtásáért, és az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről szóló, 2020. július 21-i jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unió és Irán közötti, 2020. december 9-i 5. magas szintű párbeszédre,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a halálbüntetésről, a kínzásról, valamint a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel arra, hogy 2012-ben Naszrín Szotúdehnek ítélték oda a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjat,

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Naszrin Szotúdeh, a gondolat szabadságáért járó 2012. évi Szaharov-díj nyertese iráni ügyvéd, emberi jogi aktivista és politikai fogoly, aki az elmúlt 15 évben a nők, a gyermekek, a vallási kisebbségek, az újságírók és művészek, valamint a halálbüntetéssel sújtott személyek jogaiért harcolt, és ennek következtében az iráni hatóságok folyamatosan támadták és zaklatták, továbbá több alkalommal letartóztatták és bebörtönözték; mivel az ellene indított eljárás és az ellene felhozott vádak jól mutatják, hogy milyen súlyos mértékben kriminalizálja az iráni igazságszolgáltatás az emberi jogi aktivisták tevékenységét;

B.  mivel Naszrin Szotúdehet 2018. június 13. óta önkényesen fogva tartják azon nők képviselete miatt, akik tiltakoztak a hidzsáb kötelező viselését előíró iráni törvény ellen, és 2019 márciusában távollétében 33 év börtönbüntetésre és 148 korbácsütésre ítéltek; mivel az ENSZ szakértői számos alkalommal aggodalmukat fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy jelenleg önkényesen fogva tartják, és szabadon bocsátására szólítottak fel;

C.  mivel Naszrin Szotúdehet egy pozitív Cocid19-tesztet követően 2020. november 7-én ideiglenesen szabadon bocsátották; mivel 2020. december 2-án elrendelték, hogy térjen vissza a karcsaki börtönbe, Teherán női börtönébe, amely kegyetlen és embertelen fogvatartási körülményeiről ismert; mivel az iráni hatóságok e döntése életveszélyes következményekkel járhat rá nézve, és Irán nemzetközi emberi jogi kötelezettségeit megsértve meghosszabbítja önkényes bebörtönzését;

D.  mivel Naszrin Szotúdeh családját, rokonait és barátait, valamint férjét, Reza Handant az iráni hatóságok azért támadják, hogy elhallgattassák őket, és leállítsanak minden, Naszrin Szotúdeh szabadon bocsátására irányuló kampányt;

E.  mivel Naszrín Szotúdeh letartóztatása része azoknak a kemény intézkedéseknek, amelyeket a nőjogi jogvédők ellen indítottak Iránban; mivel azokkal a nőjogi jogvédőkkel szemben, akik aktívan kampányoltak a nők szerepének és jogainak erősítése érdekében, zaklatással, önkényes letartóztatásokkal és fogva tartással léptek fel, megsértve a tisztességes tárgyaláshoz és jogszerű eljáráshoz való jogukat;

F.  mivel Ahmadreza Djalali iráni-svéd orvost, a belgiumi VUB Egyetem és az olaszországi Universita degli Studi del Piemonte Orientale tanárát, akit 2017 októberében kémkedés hamis vádjával halálra ítéltek, állítólag magánzárkába helyezték át a kivégzésére való felkészülés céljából, annak ellenére, hogy széles körben ismertek azon tények, amelyek megerősítik, hogy a tárgyalása súlyosan tisztességtelen volt, és hogy a bűnösséget egy kínzással kikényszerített vallomásra alapozták; mivel iráni tisztviselők halállal fenyegették meg őt és családját Svédországban és Iránban; mivel egy, az evini politikai börtönből által írt levélben azt írta, hogy fogva tartásának oka az volt, hogy megtagadta, hogy Irán számára európai intézmények ellen kémkedjen; mivel dr. Djalalit 2020. november 24-én arról tájékoztatták, hogy kivégzése küszöbön áll;

G.  mivel 2020. december 12-én Ruhollah Zam újságírót a Legfelsőbb Bíróság 2020. december 8-i sietős határozatát követően felakasztották, azért szabva ki rá halálbüntetést, mert erőszakosan kikényszerített vallomásokkal alátámasztott homályos gyanúsítások miatt korrupcióval vádolták; mivel Zam urat, aki 2009-ben menedékjogot kapott Franciaországban, és aki az iráni hatóságokat bíráló, népszerű Telegram-csatornát működtetett, az iráni hatóságok Irakba csalták, elrabolták és Iránba vitték; mivel a véleménynyilvánítás szabadságához való jogának gyakorlása miatti kivégzése a nemzetközi emberi jogi jogszabályok kirívó megsértésének minősül;

H.  mivel Fariba Adelkhah uniós állampolgárt és kiemelkedő francia-iráni akadémikust, a párizsi Sciences Po Egyetem kutatási igazgatóját 2019 júniusa óta önkényesen fogva tartják az evini börtönben;

I.  mivel továbbra is letartóztatnak EU-iráni kettős állampolgárokat, akiket letartóztatásukat követően hosszú ideig magánzárkában tartanak és kihallgatnak, mellőzve a jogszerű eljárást és a tisztességes tárgyaláshoz való hozzáférést, majd hosszú börtönbüntetésre ítélnek homályos vagy meghatározatlan „nemzetbiztonsági” okokból és „kémvádak” alapján; mivel Irán nem ismeri el a kettős állampolgárságot, korlátozva ezáltal a külföldi nagykövetségek lehetőségét, hogy kapcsolatba lépjenek az ott fogva tartott kettős állampolgáraikkal;

J.  mivel az iráni bíróságok nem biztosítanak jogszerű eljárást és tisztességes tárgyalást, és megtagadják a jogi tanácsadáshoz való hozzáférést, különösen a vizsgálati időszak alatt, valamint nem engedélyezik a konzuli, ENSZ- vagy humanitárius szervezetek általi látogatást; mivel az iráni bíróságok által hozott ítéletek gyakran homályos vagy nem meghatározott nemzetbiztonsági és kémkedési vádakon alapulnak; mivel nincsenek független mechanizmusok az igazságszolgáltatáson belüli elszámoltathatóság biztosítására, és továbbra is komoly aggályok merülnek fel a bírák átpolitizáltságával kapcsolatban;

K.  mivel az iráni civil társadalom szegénység, infláció, korrupció és politikai önkényuralom elleni tiltakozásait az iráni hatóságok keményen elnyomják; mivel az iráni hírszerző szolgálat fokozta a civil társadalmi aktivisták és az emberijog-védők, ügyvédek, környezetvédelmi aktivisták, nőjogi jogvédők, diákok, újságírók, tanárok, teherautó-sofőrök és békés aktivisták elleni fellépését;

L.  mivel az ENSZ emberi jogi szakértői felszólították Iránt, hogy garantálja a hidzsáb Iránban történő kötelező viselése elleni tiltakozások nyilvános támogatása miatt bebörtönzött emberi jogi jogvédők és ügyvédek jogait, és megismételték a fiatalkorú bűnelkövetők folytatódó iráni kivégzésével kapcsolatos súlyos aggályaikat;

M.  mivel számos jelentés született a börtönökben uralkodó embertelen és megalázó körülményekről, valamint az őrizet alatt az orvosi ellátáshoz való megfelelő hozzáférés megtagadásáról, amelynek célja a fogva tartott személyek megfélemlítése, megbüntetése vagy kényszerítése, megsértve az ENSZ fogvatartottakkal való bánásmódra vonatkozó minimumszabályait;

N.  mivel több tucat emberijog-védő, újságíró, ügyvéd és aktivista továbbra is börtönben van békés aktivista tevékenységek miatt, és nem élhettek a Covid19-világjárvány során a börtönök túlzsúfoltságának csökkentése érdekében alkalmazott kegyelem és ideiglenes szabadlábra helyezés lehetőségével;

O.  mivel az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetével foglalkozó különleges ENSZ-előadó az ENSZ Közgyűlésének 2020. július 21-én benyújtott éves jelentésében megdöbbenését fejezte ki amiatt, hogy Irán továbbra is alkalmazza a halálbüntetést és sok kivégzést hajt végre, továbbá megerősítette, hogy a beérkezett jelentések szerint folyamatosan korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát és megkülönböztetést alkalmaznak a kisebbségekkel és a nőkkel szemben;

P.  mivel ugyanebben a jelentésben az ENSZ különleges előadója megerősíti, hogy annak ellenére, hogy egyértelmű bizonyítékok támasztják alá, hogy a 2019. novemberi tüntetések során az iráni biztonsági erők túlzott és halálos erőszakot alkalmaztak, amely több mint 300 ember, köztük nők és gyermekek halálát okozta, közel egy év múltán az iráni hatóságok még nem folytattak le a nemzetközi normáknak megfelelő vizsgálatot;

Q.  mivel a tüntetőkkel szemben egyre gyakrabban alkalmaznak halálbüntetést, úgynevezett vallomások kínzással történő kikényszerítése útján, amelyet követően a tüntetőket ügyvédeik vagy családtagjaik tájékoztatása nélkül kivégzik, amint az Navid Afkari sztárbirkozó 2020. szeptember 12-i kivégzése esetén is történt, aki teljes mértékben tagadta az ellene felhozott vádakat; mivel testvérei továbbra is börtönben vannak, és nagyon hosszú börtönbüntetéseket kaptak kormányellenes tüntetéseken való részvételért;

R.  mivel a Parlament állásfoglalást fogadott el, amelyben felszólított egy, a Közel-Kelettel, nevezetesen Iránnal foglalkozó stratégiai kommunikációval foglalkozó egység létrehozására az EKSZ-en belül;

S.  mivel tömeges megfigyelési technológiákat használnak az online és utcai tiltakozások elfojtására, többek között online cenzúrát; mivel az állami média dezinformációs kampányokat folytatott a tüntetők és az emberi jogok védelmezői ellen vezető iráni személyiségek bevonásával, a 2019. novemberi tüntetésekről alkotott kép torzítása céljából;

1.  határozottan elítéli Naszrin Szotúdeh női emberijog-védő és ügyvéd önkényes fogva tartását, elítélését és börtönbe való visszazárását, és felszólítja az Iráni Iszlám Köztársaság hatóságait, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon, és tegyék lehetővé számára, hogy megkapja a szükséges egészségügyi ellátást;

2.  határozottan elítéli Ruhollah Zam Franciaországban élő újságíró, az Amad News Telegram csatorna szerkesztője 2020. december 12-i kivégzését, valamint Navid Afkari birkózó 2020. szeptember 12-i kivégzését; legmélyebb részvétét fejezi ki családjuk, barátaik és kollégáik felé; felhívja az EU-t és a tagállamok intézményeit, hogy biztosítsanak hatékonyabb védelmet az EU-ban élő iráni állampolgárok számára, akik az iráni hírszerző szolgálat zaklatásának és fenyegetésének vannak kitéve;

3.  felhívja Iránt, hogy haladéktalanul állítsa le Ahmadreza Djalali svéd-iráni akadémikus közelgő kivégzését, engedje szabadon és kártalanítsa, valamint hagyjon fel családjának Iránban és Svédországban való fenyegetésével; határozottan elítéli továbbá kínzását, önkényes fogva tartását és halálbüntetését; megjegyzi, hogy dr. Djalalit 2020. november 24-én arról tájékoztatták, hogy az ügyészség végzést adott ki az ítélet végrehajtására, és az evini börtön 209. sz. részlegében magánzárkába helyezték át; megismétli arra irányuló felhívásait, hogy a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) és az uniós tagállamok sürgősen lépjenek fel az Ahmadreza Djalali kivégzésére irányuló tervek megakadályozása, halálbüntetésének hatályon kívül helyezése és azonnali szabadon bocsátása érdekében;

4.  felhívja az összes uniós tagállamot, hogy az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokkal összhangban közösen tegyenek nyilvános nyilatkozatokat és diplomáciai kezdeményezéseket a tisztességtelen bírósági eljárások nyomon követésére, és látogassanak el olyan börtönökbe, ahol emberi jogi jogvédőket és lelkiismereti okokból más személyeket tartanak fogva, ideértve Iránban tartózkodó uniós állampolgárokat is;

5.  felhívja az iráni kormányt, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül engedje szabadon a véleményalkotás és a véleménynyilvánítás szabadságához való joguk békés gyakorlása miatt önkényesen fogva tartott több száz személyt, többek között tüntetőket, újságírókat, médiamunkásokat, politikai másként gondolkodókat, művészeket, írókat és emberi jogi aktivistákat, köztük ügyvédeket, női jogvédőket, munkajogi aktivistákat, a kisebbségi jogok védőit, a halálbüntetés elleni fellépő aktivistákat és másokat, köztük az 1980-as bírsági eljárás nélküli kivégzésekért igazságot, igazságszolgáltatást és jóvátételt követelőket; hangsúlyozza, hogy szabadon bocsátásukig az iráni hatóságoknak garantálniuk kell fizikai és mentális biztonságukat;

6.  sürgeti Iránt, hogy haladéktalanul ejtsen minden vádat és szüntessen meg minden utazási korlátozást valamennyi olyan európai-iráni kettős állampolgár tekintetében, akiket önkényesen tartanak fogva és akiket egyéb korlátozó intézkedések sújtanak, mint például Fariba Adelkhah, Nahid Taghavi, Kameel Ahmady és Nazanin Zaghari-Ratcliffe esetében; ismételten követeli Kamran Ghaderi, Massoud Mossaheb és Morad Tahbaz azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását, akiket jelenleg iráni börtönökben tartanak fogva, és ismételten elítéli, hogy az iráni igazságszolgáltatás tisztességtelen bírósági eljárásokat követően továbbra is bebörtönöz EU-iráni kettős állampolgárokat, akik nem vehetnek igénybe konzuli támogatást;

7.  sajnálatának ad hangot Golrokh Iraee női emberi jogi aktivista 2020. december 13-i fizikai bántalmazása és az evini börtönbe való erőszakos átszállítása miatt; kéri helyzetének azonnali tisztázását, és ismételten kéri szabadon bocsátását;

8.  a leghatározottabban elítéli a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságához való jog megsértését; sürgeti az iráni hatóságokat, hogy biztosítsák a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának teljes körű végrehajtását, amelynek Irán részes fele, és biztosítsák valamennyi fogvatartott jogszerű és tisztességes eljáráshoz való jogát, beleértve az általuk választott ügyvéd általi képviselethez való jogot is;

9.  elítéli a civil társadalmi tevékenységek korlátozását, a halálbüntetésnek a politikai elnyomás fegyvereként való alkalmazását, az iráni büntető törvénykönyvben foglalt csonkításokat, korbácsolásokat és más kegyetlen és embertelen büntetéseket, a kegyetlen és embertelen fogva tartási körülményeket, a kínzás vagy rossz bánásmód segítségével kikényszerített vallomásokat, valamint a polgári személyek forradalmi bíróságok előtti pereit; elítéli, hogy a halálbüntetést a békés, eltérő véleményt képviselő emberi jogi aktivizmussal és a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlásához való joggal szembeni elrettentő eszközként alkalmazzák; felszólítja az iráni kormányt, hogy a halálbüntetés teljes eltörlése előtt jelentsen be azonnali moratóriumot valamennyi függőben lévő kivégzésre vonatkozóan;

10.  tudomásul veszi az iráni nők által az oktatás, a tudomány és a kutatás területén elért eredményeket, amelyeket jól példáz az a tény, hogy az iráni egyetemek hallgatóinak többsége nő; sürgeti az Iráni Iszlám Köztársaságot, hogy a jogban és a gyakorlatban egyaránt szüntesse meg a nők és a lányok elleni hátrányos megkülönböztetés és emberi jogaik egyéb megsértésének minden formáját; erőteljesen támogatja azon iráni női emberi jogi aktivistákat, akik az őket sújtó nehézségek és személyes hátrányok ellenére védelmezik az emberi jogokat;

11.  felhívja az iráni hatóságokat, hogy foglalkozzanak az etnikai és vallási kisebbségekhez tartozó személyekkel, köztük a keresztényekkel és a bahá’i vallás követőivel, valamint az LMBTI-személyekkel szembeni megkülönböztetés minden formájával, és haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon mindazokat, akiket a vallás, a meggyőződés vagy a szexuális irányultság szabadságához való joguk gyakorlása miatt börtönöztek be;

12.  kéri a 2019. novemberi és 2020. januári tiltakozások során elkövetett, nemzetközi jog szerinti bűncselekmények és egyéb súlyos emberi jogi jogsértések ENSZ által vezetett kivizsgálásának elindítását; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy fogadjanak el célzott korlátozó intézkedéseket az e visszaélésekért felelős tisztviselőkkel szemben;

13.  erőteljesen támogatja az iráni nép törekvéseit, akik olyan szabad, stabil, befogadó és demokratikus országban kívánnak élni, amely tiszteletben tartja az emberi jogokkal és alapvető szabadságokkal kapcsolatos nemzeti és nemzetközi kötelezettségvállalásait; felszólítja az iráni hatóságokat, hogy biztosítsák az említett tiltakozások során bekövetkezett valamennyi haláleset, a tiltakozók meggyilkolása miatt büntetőjogi felelősséget viselő valamennyi személy ügye, valamint az áldozatok folyamatos erőszakos eltüntetésének és bírósági eljárás nélküli kivégzésének valamennyi esete független és pártatlan kivizsgálását; felszólítja továbbá az iráni hatóságokat, hogy exhumálják és juttassák vissza az áldozatok földi maradványait családjukhoz, azonosítsák és állítsák bíróság elé az elkövetőket, valamint biztosítsanak hatékony jogorvoslatot az áldozatok számára;

14.  üdvözli, hogy a Tanács elfogadta az emberi jogi szankciórendszert, az úgynevezett Magnyickij-törvényt, amely az emberi jogok megsértőinek szankcionálására szolgáló fontos uniós eszköz; célzott intézkedéseket kér azon iráni tisztviselőkkel szemben, akik súlyos emberi jogi jogsértéseket követtek el, többek között Ruhollah Zam és Navid Afkari közelmúltbeli kivégzésével, valamint kettős és külföldi állampolgárok Iránban történő önkényes fogva tartásával kapcsolatban, továbbá a súlyos emberi jogi jogsértésekben részt vevő személyekkel szemben, ideértve azokat a bírákat is, akik újságírókat, emberi jogi jogvédőket, politikai másként gondolkodókat és aktivistákat ítélték halálra;

15.  úgy véli, hogy további célzott szankciókra lesz szükség, amennyiben az iráni hatóságok nem engedik szabadon dr. Djalalit, amint azt az EU és tagállamai kérik;

16.  felhívja a Tanácsot, hogy az Iránnal folytatott kétoldalú együttműködésének központi elemeként vesse fel az emberi jogok megsértését, összhangban az alelnök/főképviselő és az iráni külügyminiszter által 2016 áprilisában elfogadott közös nyilatkozattal; felszólítja az EKSZ-t, hogy az EU–Irán magas szintű párbeszéd témái közé továbbra is illessze az emberi jogokat, különösen az emberi jogi jogvédők helyzetét, és határozottan felszólítja az iráni hatóságokat, hogy vessenek véget az emberi jogi jogvédőkkel szemben az uniós és ENSZ-tisztviselőkkel való kommunikáció miatt alkalmazott megfélemlítésnek és megtorlásnak;

17.  felhívja az EKSZ-t és az uniós tagállamokat, hogy diplomáciai és konzuli képviseleteiken keresztül, valamint a veszélyben lévő, Szaharov-díjjal kitüntetett személyeket támogató belső intézményközi munkacsoport létrehozása révén teljes mértékben támogassák a Szaharov-díj kitüntetettjeit; úgy véli, hogy az uniós küldöttségeknek fokozniuk kell a veszélyben lévő díjazottak támogatását;

18.  kéri, hogy az EKSZ erősítse meg az európai területen való iráni beavatkozás és félretájékoztatás elleni küzdelemmel kapcsolatos kapacitásait; sürgeti az iráni hatóságokat, hogy szüntessék meg az online szolgáltatások és tartalmak cenzúráját, és tartózkodjanak az internet leállításától, amely összeegyeztethetetlen a nemzetközi emberi jogokkal;

19.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy olyan megfelelő védelmi intézkedések révén kezeljék a női emberi jogi aktivisták különösen kiszolgáltatott helyzetét, amelyek megvédik őket azoktól a sajátos és nemi alapú kockázatoktól, amelyeknek ki vannak téve;

20.  felhívja az iráni hatóságokat, hogy biztosítsanak állandó meghívást az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának különleges eljárásaiban részt vevő személyek látogatásához, valamint hogy proaktív módon működjenek együtt; sürgeti őket különösen annak biztosítására, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság emberi jogi helyzetével foglalkozó különleges ENSZ-előadó beléphessen az országba;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az Iráni Iszlám Köztársaság legfőbb vezetőjének, az Iráni Iszlám Köztársaság elnökének és az iráni Madzslisz tagjainak.

(1) HL C 388., 2020.11.13., 127. o. (2) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0019.

Az Európai Parlament 2020. december 17-i állásfoglalása a vízgazdálkodással kapcsolatos uniós jogszabályok végrehajtásáról (2020/2613(RSP))

P9_TA(2020)0377 B9-0401/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 191. cikkére,

–  tekintettel a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1) (víz-keretirányelv),

–  tekintettel a települési szennyvíz kezeléséről szóló, 1991. május 21-i 91/271/EGK tanácsi irányelvre(2) (a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv),

–  tekintettel a felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelméről szóló, 2006. december 12-i 2006/118/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3) (a felszín alatti vizekről szóló irányelv),

–  tekintettel az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló, 2007. október 23-i 2007/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4) (az árvizekről szóló irányelv),

–  tekintettel a Tanács 1991. december 12-i 91/676/EGK irányelvére a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről(5)(nitrátszennyezési irányelv),

–  tekintettel a vízpolitika területén a környezetminőségi előírásokról, a 82/176/EGK, a 83/513/EGK, a 84/156/EGK, a 84/491/EGK és a 86/280/EGK tanácsi irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről, valamint a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2008. december 16-i 2008/105/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6) (környezetminőségi előírásokról szóló irányelv),

–  tekintettel a víz újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről szóló, 2020. május 25-i (EU) 2020/741 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–   tekintettel a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i európai parlamenti és tanácsi 2008/56/EK irányelvre (a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv)(8),

–  tekintettel a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9) (REACH-rendelet),

–  tekintettel az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) szóló, 2010. november 24-i 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(10),

–  tekintettel a víz-keretirányelv és az árvízvédelmi irányelv célravezetőségi vizsgálatáról szóló, 2019. december 10-i bizottsági jelentésre és ugyanezen a napon készült vezetői összefoglalójára,

–  tekintettel a települési szennyvíz kezeléséről szóló, 1991. május 21-i 91/271/EGK tanácsi irányelv 2019. december 13-i bizottsági értékelésére és ugyanezen a napon készült vezetői összefoglalójára,

–  tekintettel a Bizottság 2018. február 1-jei javaslatára az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (átdolgozás) (COM(2017)0753),

–  tekintettel a 2021–2027-es időszakra szóló uniós egészségügyi cselekvési program létrehozásáról és a 282/2014/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra („az EU az egészségügyért” program), (COM(2020)0405),

–  tekintettel az éghajlati és környezeti vészhelyzetről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) „Európai környezet – helyzetkép és kilátások 2020-ban: tudás a fenntartható Európába való átmenetért” című, 2019. december 4-i jelentésére,

–  tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640),

–  tekintettel az „Új európai ipari stratégia” című, 2020. március 10-i bizottsági közleményre és különösen annak „A klímasemlegességet elősegítő ipar” című 2.2. szakaszára (COM(2020)0102),

–  tekintettel a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2030-ig teljesítendő uniós stratégiára(12),

–  tekintettel a „termelőtől a fogyasztóig” stratégiára(13),

–  tekintettel a 7. környezetvédelmi cselekvési programra(14),

–  tekintettel „A Fenntartható Európa beruházási terv és az európai zöld megállapodáshoz kapcsolódó beruházási terv” című, 2020. január 14-i bizottsági közleményre (COM(2020)0021),

–  tekintettel „A tisztább és versenyképesebb Európát szolgáló, körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési terv” című, 2020. március 11-i bizottsági közleményére (COM(2020)0098),

–  tekintettel az „Európa nagy pillanata: Helyreállítás és felkészülés – a jövő generációért” című, 2020. május 27-i bizottsági közleményre (COM(2020)0456),

–  tekintettel „Az Európai Unió környezetbe kerülő gyógyszerekkel kapcsolatos stratégiai megközelítése” című, 2019. március 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0128),

–  tekintettel a Párizsi Megállapodásra,

–  tekintettel az OECD „A vízellátás, a szennyvízkezelés és az árvízvédelem finanszírozása – kihívások az uniós tagállamokban és szakpolitikai lehetőségek” című, 2020. májusi tanulmányára,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaira és különösen a tiszta vízre és a megfelelő higiénés körülményekre vonatkozó 6. fenntartható fejlesztési célra(15), valamint az óceánok, a tengerek és a tengeri erőforrások megőrzésére és fenntartható használatára vonatkozó 14. célra,

–  tekintettel a biológiai sokféleséggel és ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform (IPBES) a biológiai sokféleségről és ökoszisztéma-szolgáltatásokról szóló, 2019. Májusi globális értékelő jelentésére,

–   tekintettel „A KAP vízre gyakorolt hatásának értékelése” című, 2019. novemberi bizottsági jelentésre,

–  tekintettel az ENSZ „A vízhez és a köztisztasághoz való emberi jog” című 2010. július 28-i 64/292. sz. határozatára,

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának a C-535/18. számú, IL és társai kontra Land Nordrhein-Westfalen ügyben hozott, 2020. május 28-i ítéletére,

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának a C-461/13. számú, Bund für Umwelt und Naturschutz Deutschland e.V kontra Német Szövetségi Köztársaság ügyben (Weser-ügy) hozott, 2015. július 1-jei ítéletére,

–  tekintettel a „Right2Water” európai polgári kezdeményezésre, valamint a „Right2Water” európai polgári kezdeményezés nyomon követéséről szóló európai parlamenti jelentésre,

–  tekintettel a Régiók Bizottságának a víz-keretirányelv, a felszín alatti vizekről szóló irányelv, a környezetminőségi előírásokról szóló irányelv és az árvízvédelmi irányelv célravezetőségi vizsgálatáról szóló, 2020. július 2-i véleményére(16),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. december 12-i véleményére a víz újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (gördülő program)(17),

–  tekintettel a vízgazdálkodással kapcsolatos uniós jogszabályok végrehajtásával kapcsolatban a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdésekre (O-000077/2020 – B9-0077/2020 és O-000078/2020 – B9-0078/2020),

–  tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

A.  mivel a víz nélkülözhetetlen az élethez, és a vízgazdálkodás alapvető szerepet játszik az EU ökoszisztéma-szolgáltatásainak megőrzésében, valamint az erőforrások felhasználásában és a gazdasági termelésben; mivel az EU-nak hatékony válaszokat kell kidolgoznia a vízzel kapcsolatos jelenlegi kihívásokra, és hatékonyan kell kezelnie a meglévő vízkészleteket, mivel ezek közvetlenül érintik az emberi egészséget, a környezetet, annak minőségét és az ökoszisztémákat, az energiatermelést, a mezőgazdaságot és az élelmiszer-biztonságot;

B.  mivel a víz az élelmezési ciklus alapvető eleme; mivel jó minőségű és megfelelő mennyiségben rendelkezésre álló felszíni és felszíni vizekre van szükség egy tisztességes, egészséges, környezetbarát és fenntartható élelmiszerrendszer megvalósítása érdekében, a „termelőtől a fogyasztóig” elnevezésű stratégiában leírtaknak megfelelően; mivel a tiszta és elegendő mennyiségű víz elengedhetetlen összetevője egy valódi körforgásos gazdaság létrehozásának és kiteljesítésének;

C.  mivel a víz nagy értéket képvisel az EU gazdaságában, és az EU víztől függő ágazatai az EU éves bruttó hozzáadott értékének 26%-át állítják elő, ezért kulcsfontosságú a jó minőségű, valamennyi felhasználó kiszolgálásához elegendő mennyiségű víz folyamatos elérhetőségének biztosítása;

D.  mivel a víz-keretirányelvben létrehoztak egy 110 000 EU-ban található felszíni víztest védelmét szolgáló keretet azzal a céllal, hogy 2015-ig „jó ökológiai és kémiai állapotot” érjenek el, és a keret 13 400 felszín alatti víztest védelmét is szolgálja az EU-ban azzal a céllal, hogy „ jó mennyiségi és kémiai állapotot” érjenek el ugyanaddig a határidőig, és a 7. cikk (2) bekezdése szerint megvédjék az ivóvízforrásokat; mivel a célravezetőségi vizsgálat jelentős hiányosságokat tárt fel az uniós vízügyi jogszabályok végrehajtásában, amelyek céljai valószínűleg nem fognak teljesülni a 2027-es végső határidőig, hacsak az uniós tagállamokban nem kezdik meg azonnal az összes szükséges végrehajtási erőfeszítést, és a vízzel kapcsolatos ágazati politikát nem hangolják össze a víz-keretirányelvvel; mivel a vízgazdálkodási tervezésnek és a mérési programoknak a 2027-es határidő után is folytatódniuk kell a vízminőség és -mennyiség további javulása érdekében;

E.  mivel a felszín alatti víztestek területének 74%-a jó kémiai állapotban, 89%-a pedig jó mennyiségi állapotban van; mivel a bruttó nitrogénmérleg az EU-ban 10%-kal csökkent 2004 és 2015 között(18);

F.  mivel a felszíni vizeknek csupán 38%-a esetében sikerült elérni a jó kémiai állapotot, és csak 40%-uknak jó az ökológiai állapota vagy potenciálja, és mivel a felszíni vizek 16%-ának állapota adathiány miatt még mindig ismeretlen; mivel a felszíni vizek 81%-a elérné a jó kémiai állapotot, ha nem lennének olyan mindenütt előforduló perzisztens, bioakkumulatív és toxikus anyagokkal szennyezettek, mint például a higany; mivel az édesvizek tekintetében az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által elemzett, a víz-keretirányelvben szereplő négy mutató közül csupán egynél volt tapasztalható javulás az elmúlt 10–15 évben(19);

G.  mivel a „one-out-all-out” („egy mindent visz”) elv szerint a víz állapota csak akkor tekinthető jónak, ha az értékelés valamennyi eleme jónak minősül, ami nem tükrözi az egyes vízminőségi paraméterek javulását; mivel a jó állapot nem csupán a jelenlegi nyomásokat kezelő enyhítési intézkedéseken múlik, hanem a múltbeli nyomásokat kezelő helyreállítási intézkedéseken és az újonnan jelentkező fenyegetések elleni, megfelelő időben meghozott megelőző intézkedéseken is(20);

H.  mivel a víz-keretirányelv eredményessége és célkitűzéseinek elérése attól függ, hogy a tagállamok illetékes hatóságai végrehajtják-e és érvényesítik-e azt, hogy – többek között uniós pénzügyi eszközök révén – megfelelő finanszírozást biztosítanak-e más uniós jogszabályok végrehajtásához, valamint hogy a vízügyi célkitűzéseket jobban integrálják-e más szakpolitikákba; mivel az érintett felek bevonása kulcsfontosságú a hatékony végrehajtás szempontjából;

I.  mivel a víz-keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ivóvíz előállítására használt víztestek védelem alatt álljanak a minőségük romlásának elkerülése érdekében; mivel a célravezetőségi vizsgálat egyértelműen kijelenti, hogy csekély előrelépés történt a védett ivóvíz-területek kérdésében;

J.  mivel alapvető fontosságú, hogy a felszíni és a felszín alatti vizek kémiai és egyéb okokból eredő szennyezésének kezelése elsősorban a szennyezés forrásánál történjen, hiszen ez a legfenntarthatóbb, hatékonyabb és legköltséghatékonyabb intézkedés, „a szennyező fizet” elv alkalmazása mellett;

K.  mivel a víz-keretirányelv kifejti, hogy szükség van az ivóvízkivételre használt vizek védelmére; mivel az ivóvíz-szolgáltatók számára lehetővé kell tenni, hogy jó minőségű vízkészletekre támaszkodjanak, hogy a polgároknak ne kelljen drága vízkezelésért fizetniük; mivel ezért szükség van a szennyezésnek a szennyezés forrásánál való csökkentésére;

L.  mivel az IPBES biológiai sokféleségről és ökoszisztéma-szolgáltatásokról szóló 2019. évi globális értékelő jelentése a vízszennyezést a globális biológiai sokféleséget fenyegető fontos veszélynek tekinti; mivel az édesvízek biológiai sokfélesége az egyik legveszélyeztetettebb Európában, és mivel a vízszennyezés negatív hatással van a növény- és állatvilágra; mivel a természetes szén-dioxid-megkötőkként működő európai vizes élőhelyek kiterjedése 1970 óta 50%-kal, az édesvízi fajok száma pedig 83%-kal csökkent;

M.  mivel az éghajlatváltozás nagy veszélyt jelent a világ vízkészleteire a víz nagy és alacsony mennyisége folytán egyaránt; mivel az egészséges és ellenálló édesvízi ökoszisztémák jobban képesek enyhíteni az éghajlatváltozás hatásait és alkalmazkodni azokhoz;

N.  mivel a víz-keretirányelv nem tartalmaz konkrét rendelkezéseket az éghajlatváltozás hatásainak kezelésére; mivel az európai zöld megállapodásról szóló közleményében a Bizottság mindazonáltal elismeri, hogy a felszín alatti és felszíni vizek természetes jellegét vissza kell állítani; mivel a célravezetőségi vizsgálat megállapította, hogy a víz-keretirányelv „kellően előíró jellegű a kezelendő terhelések tekintetében, ugyanakkor kellően rugalmas ahhoz, hogy szükség esetén megerősítse végrehajtását az irányelvben nem említett új kihívások, például az éghajlatváltozás, a vízhiány és az aggodalomra okot adó szennyező anyagok tekintetében”;

O.  mivel a városi térségek folyamatosan növekednek, és egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a szennyvíztisztítókra; mivel az EU-ban a vízszennyezés fő és részben szabályozatlan pontszerű forrása a kezeletlen vagy nem megfelelően kezelt települési és/vagy ipari szennyvízkibocsátás; mivel a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv eredeti célja nem a vegyi anyagok, gyógyszermaradékok vagy mikroműanyagok víztestekbe történő kibocsátásának kezelése volt; mivel a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv hatékonynak bizonyult a víztestek célzott szennyező anyagainak csökkentésében azáltal, hogy Unió-szerte csökkentette a kezelt szennyvíz biokémiai oxigénigényét, valamint nitrogén- és foszfortartalmát; mivel mindenesetre több figyelmet kell szentelni a szennyezések meglévő és újabb forrásaira egyaránt; mivel a vízszennyezés másik fő diffúz forrása a mezőgazdaság, amely tápanyagokat, növényvédő szereket, antibiotikumokat és egyéb szennyező anyagokat bocsát ki a vízgyűjtő területekre és a folyókba; mivel a jelenlegi KAP vízzel kapcsolatos rendelkezései nem elegendőek a víz-keretirányelv céljainak támogatásához; mivel a diffúz szennyezés „a szennyező fizet” elv alkalmazásának egyik akadálya;

P.  mivel az európai országok egyharmada vízhiánnyal küzd, azaz fejenként évente kevesebb mint 5000 m³ víz áll rendelkezésükre(21); mivel a vízkészletek elosztásával kapcsolatos konfliktusok esetén a vízhez való emberi jog biztosításának prioritást kell élveznie; mivel az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló ENSZ-egyezmény keretében 13 tagállam nyilvánította magát az elsivatagosodás veszélyének kitett országnak(22);

Q.  mivel a vízkivétel jelentős nyomást gyakorol az uniós vízforrásokra; mivel az EU-ban a természetes környezetből kivett víz mintegy negyedét mezőgazdasági célokra használják; mivel megállapodás született a víz újrafelhasználásának minimumkövetelményeiről szóló új rendeletről, amely meg fogja könnyíteni a kezelt települési szennyvíz mezőgazdasági öntözésre való felhasználását;

R.  mivel vannak olyan helyzetek, amikor a víztesteket kezelő szervezeteket olyan tevékenységekből finanszírozzák, amelyek rontják a víztestek kémiai és ökológiai állapotát, akadályozva a víz-keretirányelv célkitűzéseinek elérését; mivel az ilyen helyzetekben az érdekkonfliktusok nehezen elkerülhetők, és a víztesteket kezelő szervezetek ördögi körbe kényszerülnek, hiszen olyan tevékenységektől függenek, amelyek rontják a víztestek állapotát;

S.  mivel a vízgyűjtő területek 60%-a transznacionális régiókban található, ami elengedhetetlenné teszi a határokon átnyúló hatékony együttműködést; mivel 20 európai ország vízkészletei több mint 10%-a kapcsán más országoktól függ, öt ország vízkészletei több mint 75%-ban külföldről érkező folyókból származnak; mivel a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv nem teljesítése a határ menti régiókban a víz-keretirányelv hatálya alá tartozó, határokon átnyúló víztestek romlását eredményezi, ami ellehetetleníti a víz-keretirányelv céljainak elérését a fogadó tagállamban;

T.  mivel a folyók kapcsolódása – a kisebb vízfolyásoktól kezdve a folyótorkolatokkal és a deltatorkolatokkal bezárólag – elengedhetetlen a vándorló halfajok számára, amelyek különböző életszakaszaikban a kapcsolódó ökoszisztémák és a tápláléklánc sarokkövei, és amelyek egyre nagyobb társadalmi-gazdasági értéket képviselnek a halászközösségek számára;

U.  mivel az EU vízágazatának jelentős a teljes energiafogyasztása, és hatékonyabbá kell válnia, hogy hozzájárulhasson a Párizsi Megállapodás célkitűzéseihez, az EU 2030-ig teljesítendő éghajlat-politikai céljaihoz és a 2050-ig megvalósítandó klímasemlegességhez;

V.  mivel a vízenergia lehetőséget jelent a villamosenergia-termelés bizonyos mértékű dekarbonizációjára, ezért hozzájárulhat az a Párizsi Megállapodás szerinti uniós energia- és éghajlat-politikai célok eléréséhez; mivel a vízenergiát holisztikus módon kell szemlélni, figyelembe véve a hidromorfológiai körülményekre és az élőhelyekre gyakorolt hatásait is; mivel a szél- és napenergiával előállított villamosenergiához képest a vízenergia kevésbé ingadozó jellegű, ezért hozzájárul a folyamatos energiaellátáshoz és a hálózati stabilitáshoz; mivel a szivattyús víztárolás teszi ki az EU energiatárolási kapacitásának több 90%-át(23); mivel az Európai Uniónak támogatnia kell a tagállamokat olyan környezetbarát vízerőművi projektek indításában, amelyek nem veszélyeztetik a helyi közösségek egészségét;

W.  mivel a víztesteket érintő strukturális változások gyakorolják állapotukra a legnagyobb nyomást(24); a hidromorfológia változása a felszíni víztestek 40%-át érinti, beleértve a fizikai változásokat (26%), a gátakat, az akadályokat és a zsilipeket (24%), a hidrológiai beavatkozásokat (7%) és az egyéb hidromorfológia beavatkozásokat (7%); mivel Európában jelenleg több mint 21 000 vízerőmű működik; mivel nem történt átfogó uniós fellépés az elavult gátak és duzzasztóművek eltávolítására, annak ellenére, hogy e tekintetben az uniós szintű koordináció bizonyítottan hozzáadott értéket képviselne;

X.  mivel a vízhez és a köztisztasághoz való jogot 2010. július 28-án emberi jogként ismerte el az ENSZ Közgyűlése;

Y.  mivel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény és a gyermekek jogairól szóló egyezmény egyéb nemzetközi egyezmények és megállapodások mellett explicit módon elismeri a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való jogot, és arra kötelezi a részes államokat, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket e tekintetben;

Z.  mivel Európában egymillió embernek nincs hozzáférése vízhez, és 8 millió ember nem rendelkezik semmilyen szennyvíztisztító rendszerrel(25), a világon pedig 844 millió embernek nincsen hozzáférése biztonságos ivóvízhez(26), és mivel a világ népességének egyharmada nem él megfelelő higiénés körülmények között; mivel a Right2Water európai polgári kezdeményezés több mint 1,8 millió aláírást gyűjtött össze 2014 márciusában; mivel a Right2Water kezdeményezés azt kérte, hogy garantálva a vízellátást és a megfelelő higiénés körülményeket mindenki számára az EU-ban és világszerte, a lakosság számára az ivóvízhez való jobb hozzáférést és a víz minőségével kapcsolatos nagyobb átláthatóságot, valamint rögzítve a vízhez való jogot az uniós jogszabályokban; mivel a Bizottság elfogadta a „Right2Water” kezdeményezésre válaszként adott közleményét(27); mivel a Right2Water európai polgári kezdeményezés nyomon követéséről szóló, 2015. szeptember 8-i állásfoglalásában a Parlament bírálta a Bizottságot, amiért nem tett eleget a kezdeményezés kéréseinek, és felszólította a Bizottságot, hogy ismerje el, hogy a vízhez való hozzáférés alapvető emberi jog(28);

AA.  mivel tanulmányok kimutatták, hogy a szennyvíz vizsgálata korai figyelmeztető rendszerként működhet a Covid19 kitöréseinek előrejelzéséhez vagy helymeghatározásához, és ezáltal fontos szerepet játszik a járvány elleni küzdelemben;

1.  üdvözli a víz-keretirányelv sikerét az integrált vízgazdálkodás megfelelő irányítási keretének létrehozásában, valamint a vízminőség javításában, vagy legalábbis a vízminőség romlásának lassításában;

2.  elutasít minden, a víz kereskedelmi hasznosítására irányuló kísérletet (például a New York-i tőzsdén a jövőbeli szerződésekben a vízzel mint erőforrással való kereskedést); elítéli a természet kereskedelmi hasznosításának következményeit, amelyek az alapvető javakat és a közjavakat spekulációnak teszik ki, ami e javak élvezetéhez való egyetemes jog megtagadását jelenti;

3.  üdvözli a Bizottság értékelését, amely szerint a víz-keretirányelv megfelel a célnak, de megjegyzi, hogy a víz-keretirányelv végrehajtását javítani kell és fel kell gyorsítani a tagállamok illetékes hatóságainak bevonásával, valamint a víz-keretirányelv célkitűzéseinek az ágazati politikákba, különösen a mezőgazdaság, a közlekedés és az energia területén történő további integrálásával annak biztosítása érdekében, hogy legkésőbb 2027-re valamennyi felszíni és felszín alatti víztest jó állapotban legyen;

4.  hangsúlyozza, hogy nem szükséges a víz-keretirányelv felülvizsgálata; felhívja a Bizottságot annak bejelentésére, hogy a jogbizonytalanság megszüntetése érdekében a víz-keretirányelvet nem vizsgálják felül; felhívja a Bizottságot, hogy szükség esetén javasolja a mellékletek aktualizálását;

5.  mélységesen sajnálja, hogy az EU víztesteinek fele még mindig nincs jó állapotban, és hogy a víz-keretirányelv célkitűzései még nem valósultak meg, főként a nem megfelelő finanszírozás, a rendkívül lassú végrehajtás, a nem megfelelő jogérvényesítés, az elővigyázatosság és „a szennyező fizet” elve alkalmazásának hiánya és az irányelv mentességeinek széles körű alkalmazása miatt számos tagállamban, továbbá hogy a környezetvédelmi célkitűzések ágazati politikákba való beépítése nem volt elégséges;

6.  hangsúlyozza a vízminőség helyreállításának és javításának szükségességét; megjegyzi, hogy a víztestek állapotának javítása érdekében elengedhetetlen, hogy minden tagállami kormányzati és hatósági szint együttműködjön a víz-keretirányelv célkitűzéseinek szakpolitikákban, jogszabályokban és a víz-keretirányelv intézkedéseiben való érvényesítése terén; emlékeztet az állapotromlás elkerülésének elvére, amely értelmében a tagállamok kötelesek végrehajtani a víztestek állapotromlása elkerüléséhez szükséges intézkedéseket; felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen tegyék meg a szükséges intézkedéseket a víz-keretirányelv végrehajtásának, érvényesítésének és betartásának biztosítása érdekében, többek között a tagállamok által 2021-ben elfogadandó harmadik vízgyűjtő-gazdálkodási tervek révén; sürgeti az EU-t, tagállamait és regionális hatóságait, hogy biztosítsák a következő vízgyűjtő-gazdálkodási tervek időben történő elfogadását, betartva a nyilvános konzultációra vonatkozó követelményeket; felhívja a Bizottságot, hogy növelje a finanszírozás elérhetőségét, és a tagállamoknak biztosítsa a szükséges támogatást a víz-keretirányelv végrehajtása során;

7.  felhívja a figyelmet, hogy az OECD tanulmányának becslései szerint 2030-ig további 253 milliárd EUR összeget kell költeni az uniós vízágazatban a kapcsolódó vízügyi jogszabályoknak való megfelelés fenntartása vagy elérése érdekében(29); felhívja a Bizottságot, a Tanácsot, a tagállamokat és adott esetben a regionális hatóságokat, hogy azonosítsák és biztosítsák a szükséges forrásokat és pénzügyi eszközöket az olyan infrastruktúrák számára, amelyek nem károsítják a környezetet, és nem érintik negatívan a közegészséget, továbbá azonosítsák azokat az infrastruktúrákat is, amelyek rosszul teljesítenek és nem felelnek meg a normáknak, valamint kezeljék az aggodalomra okot adó újabb szennyező anyagok és egyéb társadalmi kihívások problémáját; hangsúlyozza, hogy pénzügyi támogatást kell nyújtani a fenntartható innovatív módszereknek és különösen a természetalapú megoldásoknak, mint például a szén-dioxid-semleges vagy lagúnaalapú víztisztítási infrastruktúrának, a vizes élőhelyek és árterek helyreállításának és a lecsapolt tőzeglápok elárasztásának, kellő figyelmet fordítva a köz- és magánszféra közötti partnerségekre; hangsúlyozza, hogy fontos a meglévő támogatási és finanszírozási forrásokat – a kedvezményeket beleértve – a vízgazdálkodáshoz és az egyéb kapcsolódó földhasználathoz, például a mezőgazdasághoz igazítani a hagyományos mérnöki intézkedésektől természetalapú megoldások felé elmozdulva;

8.  felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést, beleértve a szükséges finanszírozás, emberi erőforrás és szakértelem biztosítását is, hogy a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2027-ig teljes mértékben megfeleljenek a víz-keretirányelvnek; felhívja a Bizottságot, hogy adjon ajánlásokat a tagállamok számára, hogy biztosítsa a 2027-es határidő betartását; felhívja a Bizottságot, hogy a víz-keretirányelv céljainak elérése érdekében technikai segítségnyújtással és megfelelő képzéssel, valamint a bevált gyakorlatok és a szakértelem megosztásával és a tagállamok közötti szakmai csereprogramok elősegítésével támogassa a tagállamokat a vízügyi irányelvek végrehajtásában; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson iránymutatást a Bíróság által a C-461/13. sz. ügyben hozott ítéletnek a víz-keretirányelv végrehajtására gyakorolt következményeiről; felhívja a Bizottságot, hogy adjon egyértelmű iránymutatást a 4. cikk (4) bekezdésének c) pontja szerinti mentességek 2027 utáni alkalmazására vonatkozóan;

9.  felhívja a tagállamokat, hogy azonosítsák be a víztestek jó állapotának megvalósításához szükséges végrehajtási intézkedéseket, és az elérhető legjobb adatokra alapozva tervezzék meg a mérési programokat; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyék nyilvánosan elérhetővé a tagállamok mérési programjait és azok értékeléseit a bevált gyakorlatok és stratégiák megosztásának elősegítése, valamint az információkhoz való nyilvános hozzáférés javítása érdekében;

10.  úgy véli, hogy a „one-out-all-out” („egy mindent visz”) elvnek érintetlennek kell maradnia; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan kiegészítő jelentéstételi módszereket (mint például a céltól való távolság, a végrehajtott intézkedések és az egyes minőségi paraméterek terén elért előrehaladás), amelyek lehetőséget nyújtanak a vizek jó állapotának jobb értékelésére; hangsúlyozza az átláthatóság és a nyilvánosságnak szóló átfogó tájékoztatás fontosságát az EU-ban a víz minősége és mennyisége kapcsán;

11.  helyteleníti az EU-s víztestek több mint felére vonatkozó, korlátozott indokolással adott mentességek alkalmazását; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e gyakorlatnak csak a legindokoltabb esetekre történő korlátozása érdekében frissítsék a mentességek alkalmazására vonatkozó iránymutatásokat tartalmazó dokumentumokat, hogy azok ne akadályozzák a víz-keretirányelv környezetvédelmi célkitűzéseinek megvalósítását; felhívja a Bizottságot, hogy gyorsan és szisztematikusan indítson kötelezettségszegési eljárást, ha egy mentesség nem indokolt;

12.  sajnálja, hogy a költségmegtérülés elvének alkalmazása, amely előírja, hogy valamennyi vízhasználó pénzügyileg hatékonyan és arányosan vegyen részt a vízszolgáltatások költségeinek megtérítésében, továbbra is korlátozott és több tagállamban nem is használják azt, különösen a háztartások, az ipar és a mezőgazdaság tekintetében; hangsúlyozza, hogy a vízfelhasználás az EU bizonyos részein veszélyezteti a nem egyenletes ökológiai vízhozamot produkáló víztestek mennyiségi állapotát; felhívja a tagállamokat és regionális hatóságaikat, hogy hajtsanak végre megfelelő vízárazási politikákat, és a víz-keretirányelvvel és „a szennyező fizet” elvvel összhangban teljes körűen alkalmazzák a költségmegtérülés elvét a környezetvédelmi és erőforrásköltségeket illetően egyaránt; emlékeztet, hogy a költségmegtérülés elvét lehet annak a társadalmi, környezeti és gazdasági hatásaira, valamint az érintett régiók földrajzi és éghajlati viszonyaira tekintettel alkalmazni; felhívja a Bizottságot, hogy érvényesítse ezt az elvet; hangsúlyozza azonban, hogy biztosítani kell a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való jogot, és mindenki számára hozzáférést kell biztosítani megfizethető és jó minőségű vízszolgáltatásokhoz;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2027-ig tegyen szigorú és gyors lépéseket a tagállami jogsértések ellen annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi tagállam teljes mértékben megfeleljen a vízügyi jogszabályoknak és különösen a víz-keretirányelvnek; sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon szigorú és gyors intézkedéseket az uniós vízügyi jogszabályok szisztematikus megsértésével kapcsolatos, folyamatban lévő kötelezettségszegési ügyekben is; felhívja a Bizottságot, hogy általában véve erősítse meg a kötelezettségszegési eljárásokkal és különösen az uniós környezetvédelmi jogszabályokkal kapcsolatos erőforrásait;

14.  megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás jelentős negatív hatást gyakorolt és fog gyakorolni az édesvízforrásokra, mivel a szárazság miatt csökken a folyók vízhozama és – különösen a „zárt” vízterületeken – nő a szennyező anyagok koncentrációja, és az intenzív esőzések a városi és mezőgazdasági csatornarendszer túlterheléséhez vezetnek; emlékeztet, hogy a gyakoribb szélsőséges időjárási jelenségek, köztük a ciklonok és a viharok az édesvizek és a partmenti vizek sótartalmának növekedését okozzák; hangsúlyozza, hogy a hőmérséklet emelkedése fokozott vízhiányhoz vezet, ami hatással van a környezetre, számos, a vízkivételtől és -felhasználástól erősen függő számos gazdasági ágazatra, valamint az életminőségre; hangsúlyozza, hogy a vízi ökoszisztémák rezilienciáját, az áradásokat, a vízhiányt és az élelmiszer-termelésre gyakorolt hatásukat megfelelően figyelembe kell venni az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló, elfogadás előtt álló uniós stratégiában, a Párizsi Megállapodás 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban, valamint a víz-keretirányelv végrehajtási folyamatában (a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben) is;

15.  javasolja, hogy a Bizottság nyújtson támogatást a tagállamoknak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás különböző erőfeszítéseivel kapcsolatos tudás és bevált gyakorlatok megosztásában és elősegítésében az EU-ban, regionális és helyi szinten;

16.  hangsúlyozza, hogy a legveszélyeztetettebb térségek a folyók és a vizes élőhelyek, miközben ezek tekinthetők az ökoszisztéma-szolgáltatások legjelentősebb forrásainak; emlékeztet, hogy a vizes élőhelyek – csakúgy, mint a tengeri és a parti ökoszisztémák – alapvető szerepet töltenek be a víz és az éghajlat szabályozásában, és szolgáltatásokat nyújtanak a természetes ökoszisztémáikon és erőforrásaikon, valamint a gazdasági vagy kulturális tevékenységeken keresztül, amelyek mind a vízkészletek jó környezeti állapotától függenek; rámutat, hogy a vizes élőhelyek szén-dioxid-elnyelők, és világszerte stabilizálják az éghajlatot, fontos szerepet játszanak az árvizek és az aszályok csökkentésében, tiszta vizet biztosítanak, védik a partokat, feltöltik a földfelszín alatti vízkészleteket, nagymértékű geodiverzitás alapjául szolgálnak, alapvető funkciót töltenek be a tájban, valamint szabadidős és kulturális szolgáltatásokat nyújtanak a társadalom számára; sürgeti ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el intézkedéseket a vízkészletek kiaknázásának csökkentése érdekében, az árterületeken kívülre tervezzék a városfejlesztést, és tartsák tiszteletben a folyókhoz és a vizes élőhelyekhez kapcsolódó biológiai sokféleséget;

17.  hangsúlyozza, hogy a hatékony vízfelhasználás jelentősen hozzájárul az EU éghajlat-politikai céljaihoz, mivel lehetővé teszi a víz szivattyúzása során az energiahasználat, a víztisztítás során pedig a vegyi anyagok mennyiségének csökkentését, és a vízhiányt is mérsékelheti; megjegyzi, hogy bizonyos tagállamokban a csövek jelentős mértékű szivárgása tapasztalható, ami nem elfogadható az éghajlatváltozási célok és az erőforrás-hatékonyság szempontjából; üdvözli, hogy az új ivóvíz-irányelv keretében a Bizottság értékeli majd a szivárgások mértékét, és az érintett tagállamokban intézkedéseket kiváltó küszöbértékeket fog meghatározni; továbbá üdvözli a nagy vízszolgáltatók azon új kötelezettségét, mely szerint átláthatóvá kell tenniük a szivárgás mértékével kapcsolatos adatokat;

18.  megjegyzi, hogy EU-szerte új és régebbi nyomásokkal szembesülnek az ivóvíz előállításához használt víztestek, ami miatt nagyobb szükség van a vízszolgáltatók általi víztisztításra; felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben érvényesítsék a víz-keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdését, és tegyenek meg minden szükséges intézkedést az emberi fogyasztásra szánt víz kivételére használt víztestek romlásának megfékezése érdekében;

19.  üdvözli azokat a bizonyítékokat, amelyek szerint az irányelvek az uniós vizek kémiai szennyezésének csökkenéséhez vezettek; úgy véli ugyanakkor, hogy a vegyi anyagok területén sürgős fejlődésre van szükség; megjegyzi, hogy a Bizottság váratlan különbségeket tárt fel a tagállamok között, főként az elsőbbségi anyagok jegyzékének frissítése és a keverékek kombinált hatásainak figyelembevétele tekintetében; megjegyzi továbbá, hogy az elsőbbségi anyagokról szóló irányelv jelenleg csak elvétve tartalmaz az ivóvíz előállításával kapcsolatos anyagokat; rámutat, hogy az osztályozási, az értékelési és jelentéstételi módszerek megközelítései közötti jelentős különbségek megnehezítik az uniós szintű összehasonlításokat és elemzéseket;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy hozzon meg minden szükséges intézkedést a jó kémiai állapot elérése érdekében, és hozzon hatékony uniós szintű intézkedéseket olyan az esetekben, amikor egy tagállam nem felel meg az uniós jogszabályok hatálya alá eső elsőbbségi anyagok környezetminőségi előírásainak; hangsúlyozza, hogy az ivóvíz előállításához kapcsolódó anyagokat – például perfluor-alkilezett anyagokat és bizonyos gyógyszereket – hozzá kell adni az elsőbbségi anyagok listájához; úgy véli, hogy az egyre nagyobb aggodalomra okot adó szennyező anyagokkal és az elegyek toxicitásával a víz-keretirányelven és az ahhoz kapcsolódó külön irányelveken belül lehet és kell foglalkozni; felhívja a Bizottságot, hogy aktualizálja és egészítse ki a megfelelő anyagokkal az elsőbbségi anyagokról szóló irányelv és a felszín alatti víztestekről szóló irányelv mellékleteit a víz-keretirányelv célkitűzései teljesítésének elősegítése és az ívóvízforrások jobb védelme érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy hangolja össze a vízügyi jogszabályok végrehajtását a vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégiával és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiával annak érdekében, hogy az édesvíztestek és ökoszisztémáik megfelelő védelemben részesüljenek, tűzzön ki ütemtervet a perfluor-alkilezett anyagok nem alapvető felhasználásának fokozatos megszüntetésére, és ösztönözze biztonságos alternatívák kifejlesztését azok valamennyi felhasználásának vonatkzoásában; sürgeti a Bizottságot, hogy a víztestek minőségének javítása, valamint az állati és emberi egészséget és a környezetet veszélyeztető kockázatok csökkentése érdekében finanszírozza a perzisztens, bioakkumulatív és toxikus anyagok visszaszorítására irányuló stratégiák kutatását és kidolgozását; javasolja, hogy dolgozzanak ki új iránymutatásokat a kémiai elegyek és a koktélhatások jobb ellenőrzési módszereire és a jobb jelentéstételre vonatkozóan; a figyelőlista átfogóbb használatára szólít fel a potenciális vízszennyezés ellenőrzése és a vízi környezetre gyakorolt hatásának megállapítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a kémiai elegyek értékelési és kezelési módszereinek kidolgozására irányuló munkáját, és ezt a munkát egészítse ki egy elegyértékelési tényező bevezetésével;

21.  megjegyzi, hogy a becslések szerint a mikroműanyagok évszázadokig megmaradnak az édesvízben, és hogy a jelenlegi víztisztítók nem teljesen szűrik ki ezeket a részecskéket; ezért üdvözli a felülvizsgált ivóvíz-irányelv keretén belüli, a mikroműanyagok ellenőrzésére szolgáló módszer kidolgozására irányuló döntést és a figyelőlista létrehozását; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a forrásellenőrzési intézkedéseket a nem toxikus környezet és a körforgásos gazdaság megvalósítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a kibocsátások csökkentése a szennyezés forrásánál enyhítené az ökoszisztémákra nehezedő nyomást és csökkentené a víztisztítás költségét; fokozott uniós, tagállami és regionális szintű fellépésre szólít fel az egyre nagyobb aggodalomra okot adó szennyező anyagok, például a perfluor-alkilezett anyagok, a mikroműanyagok, az endokrin károsító anyagok és a gyógyszerek kezelése érdekében, egy olyan holisztikus megközelítés révén, amely elsődlegesen a forrásnál történő ellenőrzésből, és végső megoldásként kiegészítő kimeneti megoldásokból épül fel; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szennyező anyagok tekintetében maradéktalanul alkalmazzák az egész életciklust lefedő megközelítést, ugyanakkor a kezelési megoldások finanszírozása érdekében alkalmazzák „a szennyező fizet” elvet, többek között olyan innovatív eszközök révén, mint a kiterjesztett gyártói felelősség;

22.  hangsúlyozza az édes- és sós vizek valamennyi forrásból – többek között a mezőgazdaságból és kezeletlen vagy nem megfelelően kezelt szennyvízből – származó nitrogén és foszfor okozta eutrofizációja elleni intézkedések megerősítésének fontosságát; emlékeztet, hogy az eutrofizáció rontja a víztestek környezeti állapotát, és sebezhetőbbé teszi azokat az idegenhonos inváziós fajokkal szemben; sürgeti a mezőgazdasági termelőket, hogy használják a mezőgazdasági üzemek fenntarthatóságát elősegítő tápanyag-gazdálkodási eszközt, amely elősegíti a jobb gazdálkodást és csökkenti a talajba és felszíni vizekbe történő tápanyag-szivárgás; kéri a tagállamokat, hogy azonosítsák megfelelően a nitrátszennyezésnek kitett térségeket, és teljes mértékben hajtsák végre és érvényesítsék a nitrátokról szóló irányelv keretében elfogadott intézkedéseket;

23.  hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség jelenlegi válságával a tagállamoknak kellőképpen kell foglalkozniuk a vízügyi politikák végrehajtása során, és a víz ökoszisztémáira nehezedő nyomásokat minimalizálniuk kell, a romlásnak indult ökoszisztémákat pedig helyre kell állítaniuk; hangsúlyozza a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2030-ig teljesítendő új uniós stratégia fontosságát; emlékeztet, hogy a víz-keretirányelv végrehajtása során biztosítani kell a a biodiverzitási stratégiával, a természetvédelmi irányelvekkel és a környezettel kapcsolatos egyéb jogszabályokkal való teljes összhangot;

24.  üdvözli, hogy a Bizottság a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2030-ig szóló stratégiája keretében kötelezettséget vállalt arra, hogy az akadályok felszámolásával és az árterek helyreállításával 25 000 km-nyi folyót szabadon folyóvá alakít vissza az EU-ban, valamint hogy uniós szintű módszertant és rendelkezéseket dolgoz ki az ökoszisztémák állapotának feltérképezésére és értékelésére, valamint annak biztosítására, hogy azok jó állapotban legyenek; megjegyzi, hogy jelenleg 21 000 vízerőmű van az EU-ban, és hogy a vízerőművek és a kis víztelepek biztosítják a megújuló energia legnagyobb részét az EU-ban; tudomásul veszi az alacsony környezeti hatást kiváltó vízerőművek területén történt fejlesztéseket; rámutat azonban, hogy a gátak építése negatív hatással lehet az élőhelyekre, és jelentős nyomást helyez a felszíni vizekre; emlékeztet, hogy a víz-keretirányelv szigorú kritériumokat ír elő a hidromorfológiai jellemzők védelmére; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a vízminőségben és -mennyiségben és az ökoszisztémákban bekövetkező változások hatásainak szigorú értékelését, továbbá azt, hogy a víz-keretirányelv célkitűzéseit valamennyi meglévő és potenciális új vízerőműprojekt során tiszteletben tartják; ezért sürgősen felszólítja a Bizottságot, hogy a vízerőművek környezeti hatásainak felmérése során konzultáljon valamennyi érintett főigazgatósággal – az Energiaügyi Főigazgatóságot beleértve –, és vegye figyelembe ajánlásaikat;

25.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy minden szükséges intézkedést tegyenek meg a felszíni víztesteket érő nyomások minimalizálása érdekében, a folyók természetes funkcióinak helyreállítása és az ökoszisztémák védeme céljából; felhívja a tagállamokat, hogy tartózkodjanak olyan vízerőművek és más építmények védett területeken történő építésétől, amelyek jelentős hidromorfológiai nyomást gyakorolhatnak a vízre; úgy véli, hogy az uniós támogatásokat és a közfinanszírozást csak olyan új, nem védett területeken elhelyezkedő vízerőműveknek kellene biztosítani, amelyek összesített előnyei egyértelműen meghaladják az összesített negatív hatásokat;

26.  üdvözli, hogy a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv tagállamok általi végrehajtásáról szóló 10. kétéves jelentés(30) szerint az elmúlt évtizedben javult az EU-ban a települési szennyvíz gyűjtése és kezelése, valamint hogy a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv hozzájárult a szennyezési terhelés csökkentéséhez, hozzájárulva ezáltal a vízminőség javulásához; sajnálja azonban, hogy a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelvnek való teljes körű megfelelés még mindig nem valósult meg, mivel egyes tagállamok még mindig messze vannak célkitűzéseiktől; támogatja a Bizottság álláspontját, mely szerint többet kell tenni a fennmaradó szennyezések, az egyre nagyobb aggodalomra okot adó szennyező anyagok, az energiafelhasználás és a szennyvíziszap-kezelés, valamint az irányítási problémák kezelése érdekében; sajnálja továbbá, hogy a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv értékelése nem elemzi a hatékonyságot az ipari szennyvíz gyűjtőrendszerekbe és települési szennyvízkezelő telepekbe történő kibocsátása kapcsán;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv felülvizsgálatakor vegye figyelembe a fentieket; sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat az irányelv végrehajtásában, fenntartható vízügyi finanszírozás biztosítása és a szennyvíz-technológiák fejlesztésének és alkalmazásának ösztönzése által. felhívja a Bizottságot, hogy körültekintően elemezze, hogy a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelvnek a települési szennyvíztisztító telepek tervezésére, építésére és bővítésére a műszaki fejlesztés valamennyi szakasza során vonatkozó követelményei milyen hatással vannak a víz-keretirányelv „nincs állapotromlás” kötelezettségére a két jogszabály közötti összhang biztosítása és a városi szennyvíz kezelése érdekében, ugyanakkor meg őrizve a megfelelő technikai szennyvízkezelési intézkedések valamennyi ösztönzőjét; ösztönzi a Bizottságot, hogy ha szükséges, tegyen jogalkotási intézkedéseket; hangsúlyozza, hogy a probléma forrásnál történő megoldására irányuló intézkedések alapvető fontosságúak az aggodalomra okot adó szennyező anyagok kezelése szempontjából; hangsúlyozza, hogy a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv jövőbeli felülvizsgálatának az új szennyező anyagok kihívásait is figyelembe kell vennie;

28.  felhívja a figyelmet arra, hogy a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv és a víz-keretirányelv nem kezeli megfelelően az éghajlatváltozásból eredő problémákat, például a csapadékvíz-túlfolyásokat, a városi vízfolyásokat és az agglomerációkban tapasztalható áradásokat, és nem foglalkozik a nem megfelelően kezelt szennyvíz befogadó víztestekre gyakorolt hatásaival sem; úgy véli, hogy az EU-nak, a tagállamoknak és a regionális hatóságoknak jobban kellene nyomon követniük és ellenőrizniük az egyre gyakoribb csapadékvíz-túlfolyások és városi vízfolyások hatásait, mivel azok jelentősen szennyezik a befogadó felszíni és felszín alatti víztesteket;

29.  kitart amellett, hogy a vízerőművek környezeti hatásainak felmérése során olyan holisztikus megközelítésre van szükség, amely figyelembe veszi a kibocsátásmentes villamosenergia biztosítával járó társadalmi előnyöket és a vízerőműveken és a szivattyús víztároláson keresztül a biztonságos energiaellátáshoz való hozzájárulást, valamint a felszíni vizekre és élőhelyekre gyakorolt negatív hatásokat; hangsúlyozza e tekintetben a vízerőművek által előállított villamosenergia potenciális hozzájárulását az EU energia- és éghajlat-politikai céljainak eléréséhez, valamint a Párizsi Megállapodásban vállalt uniós kötelezettségek teljesítéséhez is, azonban úgy véli, hogy ez nem mehet a felszíni vizek és az élőhelyek védelmének kárára; elismeri, hogy a környezetre és a vízi élővilágra gyakorolt hatások csökkentésének megvannak a módjai és technológiái; rámutat, hogy a már meglévő folyó menti erőművek hatékonyságának növelése nagy lehetőségeket rejt magában;

30.  megjegyzi, hogy a közúti árufuvarozásról a belvízi hajózásra való áttérésnek teljes mértékben összhangban kell lennie a víz-keretirányelvben foglalt, az állapotromlás megakadályozására vonatkozó elvvel, valamint más környezetvédelmi jogszabályokkal, többek között a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelvvel, és ezzel párhuzamosan támogatni kell a fenntartható, alternatív üzemanyagokat és technológiákat, valamint a belvízi hajózást, például a hajók partról való energiaellátását az üvegházhatást okozó gázok és más szennyező anyagok kibocsátásának csökkentése, a víztestek ökológiai és kémiai állapota és a levegőminőség romlásának, valamint a vízi ökoszisztémák megzavarásának elkerülése, a biológiai sokvéleség védelme és a szennyezésmentes környezetre való törekvés érdekében;

31.  megjegyzi, hogy a vízágazatnak nagy energiafogyasztása van; felhívja a Bizottságot, hogy fontoljon meg energiahatékony intézkedéseket, valamint fontolja meg a szennyvíz „helyszíni” megújuló energiaforrásként való felhasználásának lehetőségét; felhívja a Bizottságot, hogy szorgalmazza a szennyvíztisztító telepek energiahatékony fejlesztéseit az ágazat energiamegtakarítási lehetőségeinek elismerése és kiaknázása érdekében; rámutat, hogy a a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelvről készített bizottsági értékelés szerint a potenciális energiamegtakarítás évente 5500 GWh és 13 000 GWh közötti értéket tehet ki;

32.  elismeri, hogy Európában a teljes vízkivétel több mint 20%-kal csökkent az elmúlt 15 év során; megjegyzi azonban, hogy nyolc ország – amelyek az európai lakosság 46%-át teszik ki – vízhiánnyal küzdőnek tekinthető(31), hogy a vízhiánnyal küzdő országok száma folyamatosan nő, és hogy az EU-ban a természetes környezettől elvont víz mintegy egynegyedét mezőgazdasági célokra használják(32); megjegyzi, hogy a víz újrafelhasználása lehetőséget ad a vízforrások körforgásos gazdaságának kialakítására, valamint a víztestekből és a felszín alatti vizekből való közvetlen vízkivétel csökkentésére; üdvözli, hogy megállapodás született a víz újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről szóló új európai parlamenti és tanácsi rendeletről, amely meg fogja könnyíteni a kezelt települési szennyvíz mezőgazdasági öntözésre való felhasználását; támogatja az öntözési infrastruktúra innováció és új technológiák révén történő folyamatos korszerűsítését;

33.  hangsúlyozza az árvízkockázati értékelések, a katasztrófamegelőzés és a felkészültségi tervek közötti szinergiák azonosításának fontosságát az uniós polgári védelmi mechanizmus keretében; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és adott esetben a regionális hatóságokat, hogy a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek és az árvízkockázat-kezelési tervek részeként dolgozzanak ki aszálykezelési stratégiákat, különösen az ivóvízellátás és az élelmiszer-termelés biztosítása, valamint a vegetáció állapotára és az aszályra adott válaszra vonatkozó digitalizált nyomon követési, ellenőrzési és korai előrejelző rendszerek integrálása céljából, a védelmi, reagálási és kommunikációs intézkedésekre vonatkozó hatékony és adatalapú döntések támogatása érdekében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy helyezzék az árterületek és a vizes élőhelyek helyreállítását, valamint a felszín alatti víztestek védelmét e tervek középpontjába, mivel a jó állapotú víztestek és ökoszisztémák elengedhetetlenek a szárazságok és az árvizek káros hatásainak csökkentéséhez;

34.  megjegyzi, hogy az érdekelt felek szerint a szárazság hatásának kezelése olyan terület, amelyet illetően a víz-keretirányelv nem hatékony(33); felhívja a tagállamokat, hogy szánjanak több erőfeszítést az éghajlatváltozás és a vízgyűjtő területeken esetlegesen felmerülő új (túl)kitermelési problémák kezelésére, beleértve azokat is a területeket is, amelyek korábban nem szembesültek vízkivétellel kapcsolatos kihívásokkal(34); megjegyzi, hogy a vízgazdálkodás és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás holisztikus megközelítése hatékonyabb válaszadást eredményezhet, és csökkentheti a szélsőséges események hatásait; az éghajlatváltozással kapcsolatos megfontolásoknak az irányelv végrehajtásába való teljes belefoglalására szólít fel, és e tekintetben hangsúlyozza a természetalapú megoldásokban rejlő lehetőségeket; megismétli, hogy elegendő közkiadást kell biztosítani a víz-keretirányelv célkitűzéseihez és a szükséges kiigazításokhoz;

35.  javasolja, hogy az aszályt és a vízhiányt úgy kezeljék, hogy a vízhez való emberi jog érvényesülésének biztosítása érdekében az ivóvíz előállítása céljából történő vízkivételt előnyben részesítik az egyéb felhasználásokkal szemben, és olyan megoldásokat valósítanak meg, amelyek lehetővé teszik az esővíz és az árhullámok későbbi felhasználás céljából történő összegyűjtését, beleértve például az épületek és az infrastruktúra tervezése során az esővíz összegyűjtésére irányuló projekteket, a föld alatti tárolómedencéket, az otthoni kettős vízhálózatokat és adott esetben a használaton kívüli kőbányák újrafelhasználására irányuló projekteket; támogatja a szárazság és a vízhiány elleni küzdelmet elősegítő intézkedésekkel kapcsolatos kutatásokat és beruházásokat;

36.  hangsúlyozza, hogy a közös agrárpolitikát (KAP), az ivóvíz-irányelvet(35), a nitrátirányelvet, a növényvédő szerekről szóló rendeletet(36) és a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló rendeletet össze kell hangolni a víz-keretirányelvvel, tekintettel arra, hogy a mezőgazdaságban fokozott vízvédelmi intézkedésekre és hatékony vízhasználatra van szükség; hangsúlyozza, hogy a fenntartható vízgazdálkodás biztosítása és a talajminőség javítása érdekében a KAP mindkét pillérében jelentősen növelni kell a környezetvédelmi és éghajlat-változási intézkedések finanszírozását, valamint a KAP felülvizsgálatának keretében további finanszírozást kell biztosítani a célzott ökológiai intézkedésekhez; sürgeti a tagállamokat, hogy KAP-stratégiai tervükbe építsék be és hajtsák végre a műtrágyahasználat, valamint a peszticidek használatának és kockázatainak csökkentését, és feltételrendszereikben alkalmazzanak vízzel kapcsolatos elemeket; felhívja a Bizottságot, hogy az édesvizek szennyezését és a túlzott vízkivételt tegye a KAP-hoz kapcsolódó, tagállamok számára adott ajánlások fő témájává; végül felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a víz-keretirányelvet a kohéziós politika (a közös rendelkezésekről szóló rendelet(37), Európai Regionális Fejlesztési Alap/Kohéziós Alap(38)) révén és a közös rendelkezésekről szóló rendelet 2. szakpolitikai célkitűzésével összhangban hajtsák végre;

37.  üdvözli a peszticidek használatának és kockázatainak 2030-ig 50%-kal történő csökkentésére, valamint a műtrágyákból származó tápanyag-veszteség csökkentésére irányuló, a „gazdálkodótól a fogyasztóig” és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiákban meghatározott célkitűzéseket, a peszticidek fenntartható használatáról szóló irányelv felülvizsgálatáról szóló határozatot, valamint a jobb tápanyag-gazdálkodásnak az új KAP-stratégiai tervek és a két stratégia célkitűzéseibe való beillesztését; kéri, hogy a fent említett célokat és célkitűzéseket, valamint a zéró szennyezésre irányuló jövőbeli cselekvési tervet ültessék át a jogszabályokba; hangsúlyozza, hogy sürgősen csökkentetni kell a növényvédő szerek ívóvízforrásokra gyakorolt hatását, teljes mértékben foglalkozva védelmükkel a hatóanyagok és a növényvédő szerek (újbóli) engedélyezési eljárásai során;

38.  felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő a szabványok homogenizálását, és a felszín alatti víztestekről szóló irányelvben szűkítse a küszöbértékek széles körét a tagállamokon belül;

39.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy megfelelő intézkedések, többek között jelentéstételi követelmények, iránymutatások és projektek bevezetésével erősítsék a vízügyi és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos politikák közötti szinergiákat a kis méretű víztestek és a felszín alatti vizek ökoszisztémáinak jobb védelme érdekében, valamint a vízgyűjtő-gazdálkodással összefüggésben;

40.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az árvízkockázat-kezelési irányelvet jobban építsék be a természetalapú megoldások előnyben részesítését célzó politikákba, és ennek megfelelően igazítsák ki a finanszírozási forrásokat; hangsúlyozza a vízgyűjtő területek integrált és holisztikus kezelésének fontosságát;

41.  mivel a Föld vízkészleteinek 97,3%-a az óceánokból származik, és a felszín alatti, a kontinentális, az átmeneti, a parti és a tengeri vizek a vízkörforgás és a szárazföld–tenger kapcsolat révén összekapcsolódnak, kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzanak integrált megközelítést a víz-keretirányelv és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv vonatkozásában;

42.  fokozottabb, elegendő finanszírozással rendelkező fellépésre szólít fel Unió-szerte a halak vándorlásának elősegítése érdekében; felszólít arra, hogy a folyók kapcsolódása adott esetben szerepeljen a fenntartható tevékenységek uniós zöld osztályozása keretében meghatározott technikai átvilágítási kritériumok között, és hogy az energiával és a közlekedéssel kapcsolatos projekteket csak akkor tekintsék fenntarthatónak, ha a természetes állapothoz közeli hallépcsőket foglalnak magukban;

43.  megjegyzi, hogy „a vízi és a tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme” a fenntartható finanszírozás uniós osztályozása hat környezetvédelmi célkitűzésének egyike; ezért ösztönzi az osztályozás köz- és magánberuházások irányításához való felhasználását a víztestek védelmének biztosítása érdekében;

44.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a következő vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési ciklus során fogadják el a vízi ökoszisztémák megőrzésének és helyreállításának elősegítéséhez szükséges összes intézkedést, mozdítsák elő a természeten alapuló megoldásokat, a fenntartható beruházások támogatása révén vonják be a pénzügyi szektort, és ösztönözzék a környezetbarát növekedéssel kapcsolatos kapacitásépítést és oktatást;

45.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson támogatást és segítséget a tagállamoknak a víz-keretirányelv hatálya alá tartozó víztestek határokon átnyúló összehangolásához; felhívja a tagállamokat, hogy részesítsék előnyben a víz-keretirányelv intézkedéseit és a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv végrehajtását a határokon átnyúló régiókban, és javítsák a nemzetközi vízgyűjtő területekkel kapcsolatos együttműködést;

46.  sürgeti a Bizottságot, hogy egyszerűsítse és javítsa a vízminőséget és a környezeti szennyező anyagokat ellenőrző rendszereket, többek között gyűjtse össze a veszélyes anyagok, köztük a radioaktív anyagok, a peszticid-szermaradványok és metabolitok, a biocidok, a gyógyszermaradékok, az aggodalomra okot adó vegyi anyagok – például a perfluor-alkilezett anyagok – és a mikroműanyagok, valamint az uniós víztestekben újonnan megjelenő egyéb szennyező anyagok kibocsátásának fő forrásaira vonatkozó adatokat, és alkalmazza a legújabb, leghatékonyabb elérhető technikákat; sürgeti a Bizottságot, hogy fogadjon el iránymutatásokat a mérési hálózatok és az adatszolgáltatás harmonizált standardjairól; felhívja a Bizottságot, hogy szennyezőanyag-mentességi cselekvési terve keretében segítse elő a nem invazív ellenőrzési módszerek és biológiai indikátorok használatát, hogy minimalizálja az emberek és az állatvilág kitettségét a levegőben, talajban és vízben jelen lévő szennyező anyagoknak; sürgeti a tagállamokat, hogy használják ki a teljes ellenőrző hálózatukat a Bizottságnak való adatszolgáltatás során;

47.  felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a vízszolgáltatókat, hogy érvényesítsék a digitalizációt, és javítsák az irányítási és mérési adatok használatát a bizonyítékokon alapuló döntéshozatal érdekében, a szabályozási és fogyasztói szinten egyaránt; digitálisan támogatott víztechnológiák alkalmazására szólít fel a távellenőrzés és a vízminőségről, a szivárgásokról, a használatról és az erőforrásokról való jelentések lehetővé tétele érdekében;

48.  említést tesz a digitalizációban és a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségekről a víztestek kezelése és ellenőrzése, megbízhatóbb adatok gyűjtése, valamint a bizonyítékok döntéshozókat segítő elemzésék terén, amennyiben ezek jelentősen hozzá tudnának járulni a vízminőség olyan apró változásainak gyors azonosításához, amelyek veszélyt jelenthetnek a víztestekre, a bevált gyakorlatok értékeléséhez, valamint a legköltséghatékonyabb intézkedések azonosításához;

49.  felhívja a tagállamokat, hogy alkossanak olyan jogi kereteket, amelyek megelőzik azokat a helyzeteket, amikor a víztesteket kezeléséért felelős szervezetek finanszírozása olyan tevékenységekből származik, amelyek rontják a víztestek kémiai és ökológiai állapotát; felhívja a tagállamokat, hogy egyértelműen különítsék el a víztestek kezeléséért felelős szervezeteket a víztestek állapotának értékeléséért felelős szervezetekről;

50.  hangsúlyozza, hogy homogenizálni kell a vizekkel kapcsolatos adatokat, és a tagállamok számára kötelező beszámolási standardokat kell bevezetni az adatok átláthatóságának elősegítése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy fejlessze tovább az európai vízügyi információs rendszert (WISE), hogy olyan felhasználóbarát információs eszközként szolgálhasson mindenki számára, amely a vízforrások mennyiségéről, minőségéről és hozzáférhetőségéről nyújt tájékoztatást, ugyanakkor a víztestek kezelésének méréséhez is referenciát ad;

51.  megjegyzi, hogy a célravezetőségi vizsgálat szerint van még mit javítani a vízpolitikával és vízminőséggel kapcsolatos információkhoz való hozzáférés és azok részletessége tekintetében egyaránt; felhívja a tagállamokat ás a Bizottságot, hogy ezt orvosolják, és az uniós lakosságnak biztosítsanak érthető, átfogó és könnyen hozzáférhető információkat; nagyobb átláthatóságot kér, és ezért felszólít a nyilvános konzultációk és a közvélemény tudatosságának és oktatásának jelentős javítására a vízzel, valamint a víz, az ökoszisztémák, a megfelelő higiénés körülmények, az egészségügy, az élelmiszer-biztonság, az élelmezésbiztonság és a katasztrófamegelőzés közötti összefüggésekkel kapcsolatban, továbbá a gazdasági szereplők, a vízszolgáltatók, a nyilvánosság, a hatóságok és a civil társadalmi szervezetek közötti ágazatközi párbeszéd előmozdítására, valamint az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésnek a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv és a vízügyi keretirányelv szerinti biztosítására a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban;

52.  üdvözli , hogy az ivóvíz-irányelv átdolgozása során az EU részben reagált a Right2Water kezdeményezésre azáltal, hogy az egészség és a környezet javítása érdekében egy új cikket illesztett be a vízhez való hozzáférésről és a víz minőségének átláthatóbbá tételéről; felszólítja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre és érvényesítsék a víz-keretirányelvet annak érdekében, hogy mindenki számára biztosítsák a vízhez való hozzáférést, és teljes mértékben eleget tegyenek a Right2Water kezdeményezésnek;

53.  felhívja a tagállamokat és a vízszolgáltatókat, hogy a világjárvány elleni küzdelmet támogató korai figyelmeztetőrendszerként szisztematikusan ellenőrizzék a Covid19 szennyvízben való jelenlétét;

54.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 327., 2000.12.22., 1. o. (2) HL L 135., 1991.5.30., 40. o. (3) HL L 372., 2006.12.27., 19. o. (4) HL L 288., 2007.11.6., 27. o. (5) HL L 375., 1991.12.31., 1. o. (6) HL L 348., 2008.12.24., 84. o. (7) HL L 177., 2020.6.5., 32. o. (8) HL L 164., 2008.6.25., 19. o. (9) HL L 396., 2006.12.30., 1. o. (10) HL L 334., 2010.12.17., 17. o. (11) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0078. (12) „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia. Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!” című, 2020. május 20-i bizottsági közlemény (COM(2020)0380). (13) „A »termelőtől a fogyasztóig» stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért” című, 2020. május 20-i bizottsági közlemény (COM(2020)0381) (14) Az Európai Parlament és a Tanács 1386/2013/EU határozata (2013. november 20.) a „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról, HL L 354., 2013.12.28., 171. o. (15) Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott határozat – Világunk átalakítása: a fenntartható fejlődés 2030-ig szóló programja. (16) HL C 324., 2020.10.1., 28. o. (17) HL C 110., 2019.3.22., 94. o. (18) https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Agri-environmental_indicator_-_gross_nitrogen_balance (19) Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) „Európai környezet – helyzetkép és kilátások 2020-ban: tudás a fenntartható Európába való átmenetért” című, 2019. december 4-i jelentése. (20) A víz-keretirányelv és az árvízvédelmi irányelv célravezetőségi vizsgálatának 2019. december 10-i bizottsági vezetői összefoglalója. (21) https://www.eea.europa.eu/publications/92-9167-025-1/page003.html (22) Az Európai Számvevőszék 2018. júniusi háttérdokumentuma: „Desertification in the EU”. (23) A Bizottság 2020. márciusi tanulmánya az energiatárolásról – Hozzájárulás az európai villamosenergia-ellátás biztonságához, 20. o. (24) https://ec.europa.eu/info/news/implementation-report-water-framework-directive-and-floods-directive-questions-and-answers-2019-feb-26_en (25) https://www.right2water.eu/documents (26) Progress on Drinking Water, Sanitation and Hygiene: 2017 Update and SDG Baselines, Egészségügyi Világszervezet és UNICEF, Genf, 2017., 3. o. (27) A Bizottság 2014. március 19-i közleménye a „Minden embernek joga van a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez! A víz közjó, nem árucikk!” európai polgári kezdeményezésről (COM(2014)0177). (28) 4 HL C 316., 2017.9.22., 99. o. (29) http://www.oecd.org/environment/financing-water-supply-sanitation-and-flood-protection-6893cdac-en.htm (30) A Bizottság 2020. szeptember 10-i tizedik jelentése a végrehajtás állásáról és a végrehajtási programokról (COM(2020)0492). (31) https://www.eea.europa.eu/archived/archived-content-water-topic/water-resources/water-abstraction (32) https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Archive:Agri-environmental_indicator_-_water_abstraction (33) A víz-keretirányelv és az árvízvédelmi irányelv célravezetőségi vizsgálata, 66. o. (34) A víz-keretirányelv és az árvízvédelmi irányelv célravezetőségi vizsgálata, 199. o. (35) A Tanács 98/83/EK irányelve (1998. november 3.) az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (HL L 330., 1998.12.5., 32.o.). (36) Az Európai Parlament és a Tanács 1107/2009/EK rendelete ( 2009. október 21. ) a növényvédő szerek forgalomba hozataláról valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 309., 2009.11.24., 1. o.). (37) Az Európai Parlament és a Tanács 1303/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről, HL L 347., 2013.12.20., 320. o. (38) A Bizottság 2018. május 29-i javaslata az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a Kohéziós Alapról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre (COM(2018)0372).

Az Európai Parlament 2020. december 17-i állásfoglalása a biztonsági unióra vonatkozó uniós stratégiáról (2020/2791(RSP))

P9_TA(2020)0378 B9-0421/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), és különösen annak 2. és 3. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), és különösen annak 4., 16., 67., 70–72., 75., 82–87. és 88. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 6., 7., 8., 11., 14., 21. és 24. cikkére,

–  tekintettel a biztonsági unióra vonatkozó stratégiáról szóló 2020. július 24-i bizottsági közleményre (COM(2020)0605),

–  tekintettel a gyermek szexuális zaklatásával szembeni hatékonyabb küzdelemre vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2020. július 24-i bizottsági közleményre (COM(2020)0607),

–  tekintettel a tűzfegyverek tiltott kereskedelmére vonatkozó 2020–2025-ös uniós cselekvési tervről szóló, 2020. július 24-i bizottsági közleményre (COM(2020)0608),

–  tekintettel az EU kábítószer elleni programjáról és cselekvési tervéről (2021–2025) szóló, 2020. július 24-i bizottsági közleményre (COM(2020)0606),

—  tekintettel a Bizottság 2020. december 9-i közleményére a terrorizmus elleni uniós programról, a felkészülésről, a megelőzésről, a védelemről és a reagálásról (COM(2020)0795),

–  tekintettel a pénzmosás elleni uniós jogszabályok végrehajtásának jelenlegi állásáról szóló, 2019. szeptember 19-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel „A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzését szolgáló átfogó uniós szakpolitikáról – a Bizottság cselekvési terve és más közelmúltbeli fejlemények” című 2020. július 10-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a terrorizmussal foglalkozó különbizottság megállapításairól és ajánlásairól szóló, 2018. december 12-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európa jövője szempontjából az európai megemlékezés fontosságáról szóló, 2019. szeptember 19-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a George Floyd halálát követő, rasszizmus elleni tiltakozásokról szóló, 2020. június 19-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 30. évfordulója kapcsán a gyermekek jogairól szóló, 2019. november 26-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága (EUB) által a C-511/18. számú La Quadrature du Net és mások, a C-512/18. számú French Data Network és mások és a C-520/18. számú Ordre des barreaux francophones et germanophone és mások egyesített ügyekben 2020. október 6-án hozott döntésre,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága tömeges megfigyeléssel és adatmegőrzéssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatára,

–  tekintettel a Bizottság „Védelmet nyújtó Európa: az Európai Ügyészség hatáskörének a határon átnyúló terrorista bűncselekményekre való kiterjesztésére irányuló kezdeményezés” című, 2018. szeptember 12-i közleményére (COM(2018)0641),

–  tekintettel az Europol közelmúltbeli jelentéseire(7),

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság állásfoglalási indítványára,

A.  mivel az Unió biztonságpolitikájának azokon az értékeken kell alapulnia, amelyek az EU működésének alapjául szolgálnak, és amelyeket az EUSZ 2. cikke rögzít, ideértve a demokrácia, az egyéni szabadságok és a jogállamiság elveit, valamint az Alapjogi Chartát; mivel a biztonsághoz való, a Charta 6. cikkében rögzített jog az indokolatlan letartóztatásokkal, házkutatásokkal és egyéb állami beavatkozásokkal szembeni biztonságra vonatkozik; mivel az európai projekt a nyitott társadalom eszméjén alapul; mivel e jogok és szabadságok gyakorlása csak jogszabályi úton, e jogok és szabadságok lényegének tiszteletben tartása mellett korlátozható; mivel, az arányosság elvére figyelemmel, korlátozásukra csak akkor és annyiban kerülhet sor, ha és amennyiben az elengedhetetlen és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja;

B.  mivel a biztonsági unióra vonatkozó új uniós stratégiának megfelelő válaszokat kell adnia a biztonsági fenyegetések gyorsan változó európai színterén fennálló és újonnan felmerülő kihívások hatékony kezelése céljából; mivel a Bizottság a kiberbűnözést – többek között a személyazonosság-lopást, a kiberbiztonságot, a hibrid fenyegetéseket, a dezinformációt, a terrortámadásokat és az emberkereskedelemre, a fegyverkereskedelemre, a kábítószer-kereskedelemre és a pénzügyi, gazdasági és környezeti bűnözésre kiterjedő szervezett bűnözést – jelölte meg fő kihívásként;

C.  mivel 2019-ben visszaesett a terrortámadások száma az EU-ban, azonban a közelmúltban az EU újabb szörnyű támadásoknak volt tanúja; mivel a jobboldali szélsőségesek által elkövetett számos támadást hivatalosan nem ismerik el terrortámadásként(8); mivel a dzsihádista terrorizmus veszélye továbbra is magas, és mivel az elmúlt években nőtt a jobboldali terrorfenyegetés; mivel egyes tagállamokban továbbra is fennáll a baloldali terrorizmus veszélye; mivel a terrorizmus minden formáját és megnyilvánulását el kell ítélni és fel kell számolni; mivel az internet a terrorszervezetek által egyik leggyakrabban használt eszköz terrorista tartalom terjesztésére(9) és új tagok toborzására, valamint az erőszak szítására;

D.  mivel a Bizottság 2020. szeptember 30-án közzétett jelentése(10) szerint a tagállamok többségében jelentős hiányosságokról számoltak be az (EU) 2017/541 irányelv(11) végrehajtása terén;

E.  mivel folyamatosan a szervezett bűnözői tevékenységek új formái jelennek meg Európában, kihasználva a társadalom változó sebezhető pontjait, és a szervezett bűnözői csoportok többsége több bűntevékenységben is részt vesz; mivel az EU-ban a szervezett bűnözői csoportok nyereségét évi 110 milliárd EUR-ra becsülik, de e nyereségnek csak mintegy 1%-át kobozzák el(12); mivel szoros kapcsolat van a szervezett bűnözés és a korrupció között;

F.  mivel 2019-ben a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított 23 tagállammal szemben a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU irányelvnek való meg nem felelés miatt(13); mivel a tagállamok haladást értek el az irányelv végrehajtása terén, de továbbra is vannak kihívások, különösen a megelőzés, a büntetőjog, valamint az áldozatok védelme, támogatása és megsegítése terén; mivel az online eszközök széles körű elérhetősége elősegíti a gyermekek online szexuális kényszerítését és zsarolását, valamint a gyermekek által készített explicit anyagokon alapuló szexuális kizsákmányolást; mivel egyre több gyermek és tizenéves válik szexuális céllal történő internetes kapcsolatfelvétel áldozatává;

G.  mivel továbbra is a szexuális kizsákmányolás az emberkereskedelem legelterjedtebb célja az EU-ban, miközben több tagállamban a munkaerő-kizsákmányolás céljából folytatott emberkereskedelem fokozódásáról számoltak be(14); mivel az ítéletek és büntetőeljárások száma továbbra is alacsony a bejelentett áldozatok számához képest; mivel a digitális technológiák, a közösségi média és az internetes szolgáltatások az emberkereskedelem áldozatainak toborzására használt fontos eszközök;

H.  mivel a Kábítószer és a Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA) és az Europol jelentései szerint a tiltott kábítószerek egyre összetettebb, adaptívabb és innovatívabb uniós piaca évente mintegy 30 milliárd EUR-ra becsülhető kiskereskedelmi értékkel rendelkezik, és a tiltott kábítószerek kereskedelme jelentős bevételi forrást jelent a szervezett bűnözői csoportok számára, amelyek más illegális tevékenységekhez és terrorizmushoz is kapcsolódhatnak; mivel a tiltott kábítószer-kereskedelem egyre inkább az erőszak és a korrupció fokozódásának mozgatórugójává válik, és széles körű negatív hatást gyakorolhat a társadalomra; mivel Európában a kábítószerekkel kapcsolatos halálesetek száma évente több mint 9 000 halálesettel stabil(15), és mivel a kábítószer-használat továbbra is fontos közegészségügyi kérdés;

I.  mivel 2019-ben az Europol továbbra is operatív elemzést készített a tagállamoknak, és feldolgozta számukra a hozzájárulásokat, valamint proaktív támogatást nyújtott az Unió belső biztonságára folyamatos fenyegetést jelentő három területtel – nevezetesen a kiberbűnözéssel, a súlyos és szervezett bűnözéssel, valamint a terrorizmussal – kapcsolatos kiemelt nyomozásokhoz;

J.  mivel 2019-ben a prümi hálózat több mint 9,2 millió összehasonlítható DNS-profillal rendelkezett az összes tagállam adatbázisában, és abban az évben több mint 2,2 millió DNS-keresést végeztek; mivel csaknem 400 000 ujjlenyomat-lekérdezést végeztek, és 10 000 ellenőrzött találat volt, emellett pedig több mint 16 millió gépjármű-nyilvántartási lekérdezést hajtottak végre(16);

K.  mivel a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló uniós térség egyik alapja, amely az ítéletek és a bírói határozatok kölcsönös elismerésének elvén nyugszik; mivel a kölcsönös elismerésnek a tagállamok közötti kölcsönös bizalmon kell alapulnia; mivel számos bűncselekmény kivizsgálásához elektronikusan tárolt bizonyítékokra („e-bizonyítékokra”) van szükség; mivel az illetékes hatóságok a meglévő eszközök – például a kölcsönös jogsegélyről szóló megállapodások és az európai nyomozási határozat – alacsony hatékonysága miatt gyakran szembesülnek gyakorlati nehézségekkel, amikor a határokon átnyúló nyomozások során a szolgáltatóktól szereznek be fontos adatokat; mivel a meglévő eljárások hosszadalmasak lehetnek, és az adatokat gyakran törlik, mire a kérés megérkezik a szolgáltatóhoz; mivel a társjogalkotók jelenleg tárgyalnak az e-bizonyítékokkal kapcsolatos jogszabálycsomagról;

L.  mivel a tisztességes büntetőeljárások biztosítása érdekében elfogadott, eljárási biztosítékokról szóló irányelv(17) végrehajtása nem kielégítő, ami kihat az igazságügyi hatóságok közötti kölcsönös bizalomra és együttműködésre;

M.  mivel az Európai Unió Bírósága több alkalommal is úgy döntött, hogy az általános célú adatmegőrzés és az elektronikus kommunikáció vagy az utazási adatok tömeges megfigyelése nem egyeztethető össze az Alapjogi Chartával; mivel a C-511/18., C-512/18. és C-520/18. sz. egyesített ügyekben hozott ítéletében az EUB fenntartotta a Tele2 ítélkezési gyakorlatát, és arra a következtetésre jutott, hogy csak meghatározott személyekre vagy meghatározott földrajzi területre korlátozott célzott adatmegőrzés engedélyezett; mivel azonban a Bíróság azt is megállapította, hogy egy kommunikáció forrásához rendelt IP-címekre – szigorú biztosítékok mellett – általános és megkülönböztetés nélküli adatmegőrzés vonatkozhat a súlyos bűncselekmények és a közbiztonságot fenyegető súlyos veszélyek elleni küzdelem érdekében;

N.  mivel az áldozatok jogairól szóló irányelv(18) végrehajtása nem volt kielégítő, különösen a hiányos és/vagy helytelen átültetés miatt(19);

O.  mivel a Covid19-válság jelentősen megnövelt bizonyos bűncselekményeket, például a gyermekek szexuális zaklatását ábrázoló anyagok online előállítását és terjesztését, és a jelentések becslései szerint néhány tagállamban 25%-kal nőtt a gyermekek szexuális zaklatását ábrázoló anyagok száma; mivel a gyermekek 70–85%-a ismeri a bántalmazóját, és a bántalmazást elszenvedő gyermekek túlnyomó többsége olyan ember áldozata, akiben megbíznak; mivel ebben az időszakban jelentősen a családon belüli – különösen a nőkkel és gyermekekkel szembeni – erőszak bejelentett eseteinek száma; mivel a világjárvány bizonyítottan jelentős hatást fejtet ki a súlyos és szervezett bűnözés európai helyzetére olyan területeken, mint a kiberbűnözés, az áruhamisítás, a csalás és a vagyon elleni szervezett bűncselekmények(20); mivel a válság késlelteti és akadályozza az igazságszolgáltatáshoz, a segítségnyújtáshoz és a támogatáshoz való hozzáférést, valamint súlyosbítja a börtönviszonyokat; mivel a válság súlyosbította a migránsok helyzetét, kiszolgáltatottabbá téve őket a bűnözők általi visszaélésekkel szemben, és a csempészútvonalak eltolódását eredményezte;

1.  üdvözli a biztonsági unióra vonatkozó új stratégia közzétételét, és kiemeli a hatályos uniós jogszabályok hatékony végrehajtásának és értékelésének szükségességét ezen a területen; egyetért a Bizottsággal abban, hogy amennyiben hiányosságokat tártak fel a szabályozási és végrehajtási keretben, jogalkotási és nem jogalkotási kezdeményezések formájában egyaránt nyomon követésre van szükség; hangsúlyozza továbbá, hogy a biztonsági unióra vonatkozó stratégia keretében hozott intézkedéseknek kellően rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy reagáljanak a folyamatosan változó körülményekre és az elkövetési módjaikat változtató bűnszervezetekre;

2.  hangsúlyozza, hogy minden új jogalkotási javaslatot alapos és átfogó hatásvizsgálatnak kell kísérnie, az alapvető jogokra gyakorolt hatás és a megkülönböztetés kockázata tekintetében is; kiemeli az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) kulcsszerepét az alapvető jogok tiszteletben tartásának értékelésében;

3.  hangsúlyozza, hogy a terrorizmus – természetétől függetlenül – az európai demokratikus társadalmak és az európai értékek veszélyeztetésére irányul; sajnálatosnak tartja, hogy különösen a dzsihádista támadásoknak és a jobboldali szélsőségességnek sok áldozata volt az elmúlt években; hangsúlyozza a bűnüldöző hatóságok fontos munkáját, amely számos támadás meghiúsításához járult hozzá; megjegyzi azonban, hogy a terrorfenyegetés szintje továbbra is magas az EU-ban; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a terrorizmus elleni küzdelemről szóló (EU) 2017/541 irányelv teljes körű és gyors végrehajtását minden tagállamban; üdvözli a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó, a Bizottság által 2020. december 9-én előterjesztett új uniós menetrendet, amely a meglévő munkán és a menetrendben meghirdetett új kezdeményezéseken alapuló összehangolt megközelítést hirdet az Europol TE-SAT 2020. jelentésben említett különböző mozgatórugókon alapuló terrorfenyegetésekkel kapcsolatos felkészülés, megelőzés, védelem és reagálás céljából; úgy véli, hogy az abban található, különösen a koordinációra, a nemzeti, regionális és nemzetközi szintű fokozott együttműködésre és a tagállamok illetékes hatóságai közötti információcserére, a terrorizmus finanszírozása elleni fellépésre, az offline és online radikalizálódás elleni küzdelemre, a megelőzésre és az oktatásra, a gyűlöletbeszéd, a rasszizmus és az intolerancia elleni küzdelemre, valamint a terrorizmus áldozatainak védelmére, segítésére és támogatására irányuló intézkedések és fellépések hozzájárulnak majd a terrorizmus jelentette fenyegetés elleni jövőbeli eredményesebb fellépéshez;

4.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be egy holisztikus megközelítést a radikalizálódás megelőzésére és leküzdésére, amelynek egyesítenie kell a biztonsági, oktatási, szociális, kulturális és megkülönböztetés elleni politikákat, és be kell vonnia az összes érdekelt felet, köztük a radikalizálódással foglalkozó uniós információs hálózatot (RAN), az alulról szerveződő közösségi kezdeményezéseket, az önszerveződő közösségi munkát, a közösségi rendfenntartást, a nyelvi és az értékbeli integrációt és az egész életen át tartó oktatást; megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy hatékonyabban használja fel az uniós forrásokat erre a célra, és dolgozzon ki módszereket az érintett programok eredményességének értékelésére;

5.  hangsúlyozza, hogy az oktatásnak, ezen belül pedig a kritikus gondolkodási készségek, a digitális készségek, az online biztonsággal kapcsolatos készségek fejlesztésének kulcsszerepe van a közép- és hosszú távú megelőzésben, valamint a bűncselekményhez vezető radikalizálódás és jogfosztottság-érzés csökkentésében;

6.  megismétli, hogy az online terrorista tartalmak jelenléte – bár nem egyetlen tényezőként – katalizátornak bizonyult azon személyek és főként fiatalok radikalizálódásában, akik közül néhányan az (EU) 2017/541 irányelvben meghatározott terrorista bűncselekményeket követtek el; úgy véli, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek elleni küzdelemnek döntő szerepe van a radikalizálódás kiváltó okainak kezelésében; hangsúlyozza, hogy egyértelmű jogi rendelkezések – többek között emberi jogi felülvizsgálat, valamint az alapvető jogok és az alkotmányos normák teljes körű tiszteletben tartását biztosító megfelelő és szilárd biztosítékok – alapján gyorsan azonosítani kell és teljes mértékben el kell távolítani az online terrorista tartalmakat; hangsúlyozza, hogy bár történt némi előrelépés e tekintetben, a vállalatokat sokkal jobban be kell vonni ebbe a folyamatba; átlátható mechanizmusokat kér az online terrorista tartalmak gyors azonosítása és bejelentése, valamint annak érdekében, hogy az uniós állampolgárok meg tudják jelölni az ilyen tartalmakat; e tekintetben fontos eszköznek tartja a terrorizmussal összefüggő tartalmak online terjesztésének megelőzéséről szóló rendeletre irányuló, a Parlament és a Tanács által a közelmúltban elfogadott javaslatot(21), és felszólít annak teljes körű végrehajtására, amint az hatályba lép; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az Europol szélsőséges internetes tartalmakkal foglalkozó uniós egységének (EU IRU) képességeit;

7.  emlékeztet arra, hogy a vallásszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága alapvető jogok, amelyeket az Európai Unió Alapjogi Chartájának 10. és 11. cikke rögzít; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy a közelmúltbeli vallási indíttatású terrortámadások fényében továbbra is biztosítsák ezeket az alapvető jogokat;

8.  üdvözli a szervezett bűnözés elleni küzdelem Bizottság által bejelentett programját; megismétli a szervezett bűnözés elleni küzdelemről szóló, 2008. október 24-i 2008/841/IB tanácsi kerethatározat(22) felülvizsgálatára irányuló korábbi felhívásait, valamint azt, hogy szükség van a szervezett bűnözés közös fogalommeghatározására; úgy véli, hogy ennek a közös fogalommeghatározásnak figyelembe kell vennie a bűnözői csoportok által a gazdasági tevékenységek vagy a közbeszerzések feletti ellenőrzés megszerzése vagy a demokratikus folyamatok befolyásolása érdekében alkalmazott erőszakot, korrupciót vagy megfélemlítést is; úgy véli, hogy a szervezett bűnözői csoportokat hatékonyabban fel lehet számolni, ha megfosztják őket a bűncselekményekből származó nyereségtől; hangsúlyozza e tekintetben, hogy további intézkedésekre van szükség a vagyoni eszközök befagyasztása és elkobzása terén, ideértve az elítélés nélküli elkobzást is, és felhívja a tagállamokat, hogy e tekintetben fokozzák az együttműködést és az információcserét; hangsúlyozza, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni a kialakulóban lévő bűntevékenységeket, például a környezeti bűnözést, a vagyon elleni szervezett bűnözést vagy a kulturális javakkal folytatott illegális kereskedelmet, mivel ezeket gyakran más bűncselekmények finanszírozására használják fel;

9.  üdvözli a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzését szolgáló, átfogó uniós szakpolitikára irányuló cselekvési tervről szóló, 2020. május 7-i bizottsági közleményt, amely további javításokat irányoz elő, különösen a meglévő jogszabályok érvényesítése és végrehajtása terén; megismétli, hogy jobb együttműködésre van szükség az igazgatási, igazságügyi és bűnüldöző hatóságok között az EU-ban, és különösen a tagállamok pénzügyi információs egységei között, többek között a FIU.net révén; úgy véli, hogy láthatóbbá kell tennie a biztonság területén folytatott együttműködés létező modelljeit, például a Bűnügyi Fenyegetettség Elleni Európai Multidiszciplináris Platform (EMPACT) kezdeményezést; úgy véli, hogy az Uniónak utat kell mutatnia a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) szükséges reformjával kapcsolatban; úgy véli, hogy alaposan értékelni kell, és szükség esetén felül kell vizsgálni a pénzmosás elleni irányelvet;

10.  megismétli az uniós intézményekhez és a tagállamokhoz intézett felhívását, hogy eltökélten küzdjenek a rendszerszintű korrupció ellen, és dolgozzanak ki hatékony eszközöket a korrupció megelőzésére, leküzdésére és szankcionálására, valamint a csalás elleni küzdelemre és a közpénzek felhasználásának rendszeres ellenőrzésére; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul kezdje újra éves korrupcióellenes nyomon követését és jelentéstételét, valamennyi tagállam és uniós intézmény, ügynökség és szerv tekintetében; hangsúlyozza ezért, hogy az új többéves pénzügyi keret és a helyreállítási terv alapján nyújtott uniós finanszírozást hatékonyan meg kell védeni a szervezett bűnözői csoportok által elkövetett korrupcióval és csalással szemben;

11.  emlékeztet arra, hogy a befektetői letelepedési és állampolgársági programot működtető tagállamok gyakran elősegítik a korrupciót és a pénzmosást, és ezzel biztonsági kockázatokat hoznak be az Unióba; üdvözli a Bizottság(23) által e tekintetben indított kötelezettségszegési eljárásokat; megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy teljes körűen éljen jogalkotási kezdeményezési jogával, és terjesszen elő jogalkotási javaslatot e programok betiltására vagy szabályozására;

12.  hangsúlyozza, hogy fokozni kell a gyermekek online és offline szexuális zaklatásának egyre terjedő jelenségét kezelő uniós és nemzeti szintű erőfeszítéseket, beleértve a gyermekek szexuális zaklatásának megelőzésére, felderítésére és bejelentésére, valamint az online gyermekpornográfia eltávolítására irányuló intézkedéseket,és javítani kell az ehhez kapcsolódó bűncselekmények kivizsgálását és büntetőeljárás alá vonását; tudomásul veszi a gyermekek szexuális bántalmazása elleni hatékonyabb küzdelmet célzó uniós stratégiáról szóló 2020. július 24-i bizottsági közleményt; tudomásul veszi továbbá a Bizottság azon szándékát, hogy új, átfogó jogalkotási javaslatot nyújtson be, amely előírja a szolgáltatók számára, hogy már 2021 júniusa előtt észleljék és jelentsék a gyermekek online szexuális zaklatását; elvárja, hogy ez a javaslat teljes mértékben megfeleljen az alapvető jogoknak, és alapos hatásvizsgálattal egészüljön ki;

13.  hangsúlyozza, hogy ezeket az intézkedéseket olyan figyelemfelkeltő kampánynak kell kísérnie, amelyet az összes érintett szereplővel, köztük a gyermekjogi szervezetekkel közösen dolgoznak ki, és amely oktatást nyújt a gyermekeknek, a szüleiknek és a tanáraiknak az online veszélyekről; kéri a gyermekek, ezen belül a személyes adataik és magánéletük jobb védelmét az interneten, és kéri a tagállamokat, hogy támogassák az e téren aktív meglévő hálózatokat és kampányokat;

14.  felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a 2011/93/EU irányelvet, és sürgősen biztosítsanak megfelelő emberi és pénzügyi erőforrásokat ezen irányelv teljes körű alkalmazása érdekében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a büntető törvénykönyv számos tagállamban nagyon enyhe szankciókat ír elő a gyermekkel folytatott szexuális tevékenységért, ami nem jelent hatékony visszatartó erőt(24); felszólítja a tagállamokat, hogy értékeljék újra ezeket a szankciókat, és tegyék meg a szükséges jogszabályi módosításokat annak érdekében, hogy jogi kódexeiket gyorsan összhangba hozzák a 2011/93/EU irányelv rendelkezéseivel; sürgeti a Bizottságot annak értékelésére, hogy meg kell-e erősíteni az irányelvet az áldozatok védelmére és támogatására és a megelőzésre vonatkozó rendelkezések beillesztésével;

15.  emlékezteti a Bizottságot arra a felhívására, hogy jelöljenek ki egy gyermekek jogaival foglalkozó uniós képviselőt, aki tájékozódási pontként szolgálna a gyermekekkel kapcsolatos valamennyi uniós ügyben és szakpolitikai területen; üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy a gyermekek szexuális zaklatása elleni hatékonyabb küzdelemre irányuló, 2020. július 24-i uniós stratégiába – a Parlament gyermekek jogairól szóló, 2019. november 26-i állásfoglalásában szorgalmazottaknak megfelelően – belefoglalja a gyermekek szexuális zaklatásának megelőzését és leküzdését célzó európai központ létrehozását, mivel ez a gyermekbántalmazás megelőzésére és kezelésére, valamint az áldozatok megsegítésére irányuló összehangolt és többszereplős – a bűnüldözést is bevonó – európai megközelítés fő pillére;

16.  hangsúlyozza, hogy a végpontok közötti titkosítás hozzájárul a polgárok magánéletének megóvásához, ezen belül a gyermekek védelméhez az interneten, előmozdítja az informatikai rendszerek biztonságát, és elengedhetetlen többek között a törvénysértéseket bejelentő oknyomozó újságírók és visszaélést bejelentő személyek számára; rámutat arra, hogy a szoftverrendszerekbe épített hátsó ajtók súlyosan veszélyeztethetik a titkosítás erősségét és hatékonyságát, és a bűnözők és a társadalmunk destabilizálására törekvő, Unión kívüli külső állami szereplők visszaélhetnek ezekkel; rámutat arra, hogy a bűnözők gyorsan alkalmazkodnak az új fejleményekhez, és jogellenes célokra használják ki a kialakulóban lévő technológiákat; ezért felhívja a tagállamokat és a Bűnüldözési Együttműködés és Képzés Európai Ügynökségét (CEPOL), hogy nyújtsanak magas színvonalú képzést a bűnüldöző hatóságok számára az érintett területeken; felhívja a Bizottságot annak értékelésére, hogy lehet-e olyan szabályozási megoldást találni, amely lehetővé teszi a bűnüldöző szervek számára a szükséges adatokhoz való jogszerű és célzott hozzáférést az alapvető jogok tiszteletben tartása mellett;

17.  kiemeli, hogy az állami vagy nem állami szereplők által alkalmazott dezinformáció – különösen az új technológiák, például a mesterséges intelligencia és a mélykamu (deepfake) alkalmazásával felerősítve – alapvető fenyegetést jelent demokráciánkra és biztonságunkra; felhívja a Bizottságot, hogy a dezinformáció elleni küzdelmet – többek között a megfelelő finanszírozás biztosítása révén – tegye a biztonsági unióra vonatkozó stratégia központi elemévé; tudomásul veszi az európai demokráciáról szóló cselekvési tervet, amely a belső biztonságot fenyegető potenciális veszélyként kezeli a dezinformáció jelentette kihívást; emlékeztet a polgárokat az említett dezinformációs technikák alkalmazásáról tájékoztató figyelemfelhívó kampányok fontosságára;

18.  elismeri, hogy biztonsági unióra vonatkozó stratégia fontos eleme a társadalmi kohéziót gyengítő és az intézményekbe vetett bizalmat aláásó hibrid fenyegetések elleni küzdelem, valamint az EU ellenálló képességének növelése; e tekintetben hangsúlyozza a tagállamok közötti szorosabb együttműködés és az összes szereplő közötti jobb uniós szintű koordináció szükségességét e fenyegetés elleni fellépés érdekében; üdvözli a hibrid fenyegetésekkel szembeni fellépés tekintetében a Bizottság által meghatározott kulcsfontosságú intézkedéseket, és hangsúlyozza, hogy a hibrid fenyegetésekkel kapcsolatos megfontolásokat be kell építeni a szélesebb körű szakpolitikai döntéshozatalba;

19.  hangsúlyozza, hogy az új és fejlődő technológiák áthatják biztonságunk minden aspektusát, és újszerű biztonsági kihívásokat és fenyegetéseket teremtenek; kiemeli a védett kritikus infrastruktúra, ezen belül a digitális és kommunikációs infrastruktúra fontosságát; felhívja a Bizottságot, hogy az EU belső biztonságának az alapvető jogok és az európai értékek maradéktalan tiszteletben tartása mellett történő garantálása érdekében proaktív módon készítsen terveket az új technológiák kutatására, fejlesztésére és telepítésére; hangsúlyozza, hogy az EU nem finanszírozhat alapvető jogokat sértő technológiákat;

20.  kiemeli, hogy az 5G infrastruktúra a jövőbeli európai biztonság stratégiai eleme és az európai stratégiai ellenálló képesség kulcsfontosságú összetevője; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki tervet az európai 5G infrastruktúra kiépítésére, ideértve annak európai fejlesztésének finanszírozását is, valamint készítsen tervet az olyan harmadik országokból származó 5G-technológia fokozatos kivezetésére és kiváltására, amelyek nem tartják tiszteletben az alapvető jogokat és az európai értékeket;

21.  megjegyzi, hogy a szervezett embercsempészet gyakran a szervezett bűnözés más formáival is összefonódik; elvárja, hogy a 2021–2025-ös időszakra vonatkozó, migránscsempészés elleni uniós cselekvési terv tegyen javaslatot a csempészetet folytató bűnözői hálózatok megelőzésére, azonosítására, kivizsgálására és büntetőeljárás alá vonására irányuló kapacitás javítását célzó intézkedésekre; úgy véli, hogy a cselekvési tervnek fő szempontként kell foglalkoznia azzal a jelenséggel, hogy a csempészek a közösségi médiát és az online üzenetküldő platformokat használják szolgáltatásaik hirdetésére és az ügyfelek toborzására; véleménye szerint különös figyelmet kell fordítani a rendkívül veszélyeztetett csoportot alkotó és az Unióba vezető és az Unión belüli migrációs útvonalakon különböző kockázatoknak, többek között erőszaknak bántalmazásnak és kizsákmányolásnak kitett kísérő nélküli kiskorúakra(25); tudomásul veszi az uniós ügynökségek és szervezetek, nevezetesen az Europol Migránscsempészés Elleni Küzdelem Európai Központja (EMSC) szerepét; felszólítja a tagállamokat, hogy a Bizottság 2020-as iránymutatásának megfelelően a tengeren veszélybe kerülő embereknek biztosított humanitárius segítségnyújtás során tegyenek eleget a nemzetközi jognak;

22.  üdvözli a tűzfegyverek tiltott kereskedelmére vonatkozó 2020–2025-ös uniós cselekvési terv elfogadását, amely megfelelő mutatókat és jelentéstételi rendelkezéseket is tartalmaz, és a délkelet-európai partnerekre (a Nyugat-Balkánra, Moldovára és Ukrajnára) is kiterjed, miközben fokozza az együttműködés a Közel-Kelet és Észak-Afrika országaival; üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy rendszerszintű és összehangolt adatgyűjtést vezet be a tűzfegyverek lefoglalásával kapcsolatban;

23.  szorgalmazza a „darknet” uniós szintű hatékony nyomon követésére irányuló, a Parlament által javasolt előkészítő intézkedés mielőbbi végrehajtását, és felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy vizsgálják meg további intézkedések meghozatalának lehetőségét a tűzfegyverek „darkneten” zajló tiltott kereskedelmének megakadályozására;

24.  üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy az elkövetkező öt évre szóló új uniós kábítószerügyi menetrend elfogadása révén erősítsék meg az Unió és a tagállamok elkötelezettségét a polgárok egészségének és a kábítószerekkel kapcsolatos fenyegetésekkel szembeni biztonságának védelme iránt; úgy véli, hogy az Unió kábítószer elleni politikájának továbbra is integrált, kiegyensúlyozott, multidiszciplináris, tényeken és emberi jogokon alapuló megközelítést kell követnie, és azt szorosan össze kell hangolni az Unió külső fellépésével; ragaszkodik ahhoz, hogy az Unió hasonló figyelmet és erőforrásokat szenteljen a tiltott kábítószerek kínálati és keresleti oldalának egyaránt, és kéri, hogy az uniós cselekvési tervben helyezzenek fokozott hangsúlyt a rehabilitációra és a megelőzésre, többek között kifejezetten a gyermekeknek és fiataloknak szóló figyelemfelhívó kampányokon keresztül;

25.  támogatja a civil társadalom és más érintett érdekelt felek részvételét az EU kábítószer elleni programjáról és cselekvési tervéről (2021–2025) szóló bizottsági közleményről folytatott vitákban; úgy véli, hogy a kábítószerrel kapcsolatos kihívásokra adandó uniós és nemzeti válaszokat az érintettek, köztük a kábítószer-használók lehető legszélesebb körű bevonásával kell megtervezni; szorgalmazza az EMCDDA megbízatásának többféle függőségre való kiterjesztését;

26.  tudomásul veszi a Bizottság 2020. december 9-i jogalkotási javaslatát(26), amely arra irányul, hogy megerősítse az Europol megbízatását az ügynökség Szerződésben meghatározott küldetésén és feladatain belül annak érdekében, hogy az jobban betölthesse szerepét a terrorizmus, valamint a súlyos és szervezett bűnözés elleni küzdelem terén a bűnüldözési információcsere és együttműködés központjaként az Unióban, és hogy biztosítsa a megfelelő eszközöket az Europol számára az összes érintett partnerrel való hatékonyabb együttműködéshez; hangsúlyozza, hogy ezeknek a változásoknak nagyobb mértékű politikai elszámoltathatósággal, valamint fokozott igazságügyi ellenőrzéssel és parlamenti felügyelettel kell együtt járniuk, határozottan középpontba állítva az elszámoltathatóságot, az átláthatóságot és az alapvető jogok tiszteletben tartását; hangsúlyozza, hogy az Europol megbízatásának felülvizsgálata során teljes mértékben össze kell hangolni az ügynökség adatvédelmi rendszerét az (EU) 2018/1725 rendelettel(27); kéri az Europol megbízatására vonatkozó hatályos jogi keretrendszer értékelésének benyújtását a hatályos Europol-rendelet 68. cikkének megfelelően;

27.  tudomásul veszi a prümi határozatok jogi keretének lehetséges korszerűsítését; elismeri a különböző szakértők által feltárt és többek között a nem megfelelő adatminőségnek tulajdonított hiányosságokat és lehetséges korrekciókat; emlékeztet a prümi rendszer alkalmazásával kapcsolatos, nyilvánosan hozzáférhető és pontos adatok fontosságára, és felhívja a Bizottságot, hogy a jelenlegi prümi keret megfelelő értékelése és az érdemi demokratikus ellenőrzés lehetővé tétele érdekében gyűjtse össze ezeket az adatokat valamennyi részt vevő tagállamtól; kéri, hogy minden esetleges új javaslat tegye a tagállamok kötelezettségévé ezen adatok átadását a Bizottságnak, amelyeket fel kell használni a rendszeres és nyilvánosan hozzáférhető felülvizsgálati jelentésekhez; kéri továbbá, hogy a javaslatot kísérje alapos, az alapvető jogokkal kapcsolatos következményekre is kiterjedő hatásvizsgálat, amelynek igazolnia kell, hogy az automatikus adatcsere rendelkezik-e hozzáadott értékkel, valamint hogy szükség van-e további biometrikusadat-kategóriákra; hangsúlyozza, hogy minden új megoldásnak tiszteletben kell tartania a szükségesség és az arányosság elvét, valamint az adatvédelemre vonatkozó uniós vívmányokat, és szilárd biztosítékokat kell nyújtania az alapvető jogok védelmére;

28.  rámutat arra, hogy az utasokkal kapcsolatos adatok közléséről szóló irányelv(28) (API-irányelv) hozzájárult a határellenőrzések hatékonyságának növeléséhez és a biztonsági fenyegetést jelentő személyek azonosításához; tudomásul veszi a Bizottság azon szándékát, hogy kidolgozza az API-irányelv új, a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseinek és az adatvédelmi vívmányoknak megfelelő változatát; elvárja, hogy ezt a felülvizsgálatot alapos, az alapjogi következményekre is kiterjedő hatásvizsgálat kísérje;

29.  emlékeztet arra, hogy az elmúlt években a bűnözők külső határokon történő felderítését és a rendőrségi együttműködés hatékonyságának növelését szolgáló fontos uniós jogalkotási kezdeményezések véglegesítésére került sor azzal a céllal, hogy hozzájáruljanak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló uniós térség magas szintű biztonságához; emlékeztet továbbá arra, hogy ezek a kezdeményezések az uniós információs rendszerek új architektúrájára és interoperabilitására is kiterjednek, és hogy a figyelmet most ezek időben és az alapvető jogok teljes körű tiszteletben tartása mellett történő végrehajtására kell összpontosítani;

30.  hangsúlyozza, hogy az információk bűnüldözési szervek általi feldolgozásához szükséges kapacitás létfontosságú eleme a biztonsági erőfeszítések teljes láncolatának az Unió egészében; rámutat arra, hogy egy vagy több tagállam elégtelen kapacitása súlyosan gyengíti az EU biztonsági politikáinak hatékonyságát; felszólítja a Bizottságot, hogy hatáskörén belül tegyen meg mindent a megfelelő tagállami információfeldolgozási kapacitás biztosítása érdekében;

31.  elismeri az Eurojust munkáját a nemzeti igazságügyi hatóságok által a nemzetközi bűncselekmények kivizsgálása és büntetőeljárás alá vonása terén végzett munka támogatása és koordinálása terén; fokozott erőfeszítéseket szorgalmaz az igazságügyi hatóságok közötti kölcsönös bizalom – többek között az eljárási biztosítékokra vonatkozó menetrenddel kapcsolatos irányelvek hatékony végrehajtása révén történő – előmozdítása, valamint az Európai Unió igazságügyi ágazatán belüli információcsere és kommunikáció megkönnyítése és felgyorsítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés elmaradásban van a digitalizáció terén; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak pénzügyi támogatást az igazságügyi hatóságoknak az alkalmas analitikai standardok és a megfelelő digitális eszközök beszerzése céljából az együttműködés elősegítése és felgyorsítása, valamint a biztonságos információcsere lehetővé tétele érdekében; üdvözli „Az igazságszolgáltatás digitalizációja az Európai Unióban” című, 2020. december 2-i bizottsági közleményt, valamint a határokon átnyúló polgári és büntetőeljárásokban alkalmazandó számítógépes kommunikációs rendszerről (e-CODEX rendszer) szóló rendeletre irányuló javaslatot;

32.  rámutat arra, hogy többek között a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés eszközeinek időben történő és megfelelő végrehajtása révén javítani kell a tagállamok közötti igazságügyi együttműködést, valamint a bírósági határozatok és ítéletek kölcsönös elismerését; rámutat arra, hogy a jogállamisággal kapcsolatos helyzetben több tagállamban bekövetkezett fejlemények hatással voltak erre az információcserére, valamint általában a rendőrségi és igazságügyi együttműködésre; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a kölcsönös bizalom az EUSZ 2. cikkében rögzített uniós értékek, ezen belül a jogállamiság közös értelmezésén alapul, amelynek alapvető eleme az igazságszolgáltatás függetlensége és a korrupció elleni küzdelem;

33.  ismételten további intézkedéseket szorgalmaz annak érdekében, hogy a bűnüldöző szervek jobb képzést kapjanak a rasszizmus és a megkülönböztetés elleni küzdelem stratégiáival, valamint a faji és etnikai profilalkotás és erőszak megelőzésével, azonosításával és betiltásával kapcsolatban; felhívja a tagállamokat, hogy fektessenek be ezen a területen, és működjenek együtt a CEPOL-lal és az Európai Igazságügyi Képzési Hálózattal; hangsúlyozza, hogy folyamatosan szükség van képzésre a radikalizálódás, a terrorizmus és a pénzmosás tendenciáival kapcsolatban;

34.  üdvözli az Európai Ügyészség létrehozását; kéri függetlenségének megőrzését és hatékony működésének biztosítását a nemzeti bírósági eljárásokban; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság jelentős mulasztást követett el azzal, hogy nem vette figyelembe az Európai Ügyészség szerepét biztonsági uniónk megerősítésében: szorgalmazza az Európai Ügyészség megbízatása esetleges kiterjesztésének értékelését az EUMSZ 83. cikkével összhangban, amint az Európai Ügyészség teljes mértékben működőképessé válik;

35.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az áldozatok jogairól szóló irányelv és az áldozatok jogaira vonatkozó egyéb uniós szabályok teljes körű és helyes végrehajtását; üdvözli az áldozatok jogaira vonatkozó stratégia elfogadását és az áldozatok jogaival foglalkozó bizottsági koordinátori poszt létrehozását; megismétli felhívását, hogy különös figyelmet kell fordítani a veszélyeztetett sértettekre és a lefoglalt és elkobzott eszközökből és a bűncselekményekből származó jövedelemből történő kártalanításuk lehetőségére; megismétli az áldozatsegítő szolgálatok fenntartható finanszírozásának biztosítására irányuló felhívását;

36.  megismétli, hogy hatékony védelmet és segítséget kell nyújtani az emberkereskedelem kiszolgáltatott áldozatai, ezen belül társadalomba való visszailleszkedésük számára, különös figyelmet fordítva a kísérő nélküli kiskorúakra; kiemeli, hogy képzést kell biztosítani a bűnüldöző szervek személyzete számára az emberkereskedelem pszichológiai vonatkozásaival kapcsolatban, és hogy olyan gender- és gyermekbarát szemléletet kell bevezetni, amely megvalósítja a megkülönböztetésmentességet;

37.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség döntő fontosságú a radikalizálódás elleni küzdelem, a családon belüli erőszak csökkentése, valamint a szexuális zaklatás és a gyermekbántalmazás megelőzése szempontjából; felhívja a Bizottságot, hogy fontos megelőzési elemként építsen be a nemek közötti egyenlőséget támogató intézkedéseket biztonsági stratégiájába, és felhívja a Tanácsot, hogy egyhangú határozat elfogadásával aktiválja az áthidaló klauzulát annak érdekében, hogy az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében meghatározott bűncselekményi tényállásként azonosítsa a nők és lányok elleni erőszakot (és a nemi alapú erőszak más formáit); felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogató szolgáltatások nyújtása, szakosodott bűnüldözési egységek létrehozása és e bűncselekmények üldözése révén kezeljék prioritásként a családon belüli erőszak elleni küzdelmet; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szolgáltassanak naprakész adatokat erről; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy ratifikálják az isztambuli egyezményt;

38.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok rendszerszinten nem hajtják végre teljes körűen és időben az EU biztonsági intézkedéseit; úgy véli, hogy a biztonsági intézkedések végrehajtása során nemcsak a törvény betűjének, hanem annak szellemének is meg kell felelni; megjegyzi, hogy ha a biztonsági intézkedéseket rendszerszinten nem hajtják végre teljes körűen és megfelelő időben, akkor fennáll a kockázata, hogy semmissé válnak, és nem eredményeznek nagyobb biztonságot, tehát nem felelnek meg többé a szükségesség és az arányosság követelményeinek; felhívja a Bizottságot, hogy az átültetésre előírt határidő lejárta után vagy a jogsértés megállapítását követően azonnal indítson kötelezettségszegési eljárásokat;

39.  hangsúlyozza a hatályos uniós biztonsági intézkedések hatékonyságát bizonyító tények fontosságát; rámutat arra, hogy e szakpolitikák nyilvánosan elérhető, számszerűsített és minőségi tényekkel igazolt hatékonyságától függ, hogy az alapvető jogok korlátozása milyen mértékben tekinthető szükségesnek és arányosnak; sajnálja, hogy a Bizottság mindezidáig csak nem ellenőrzött bizonyítékokat bocsátott rendelkezésre a biztonsági intézkedésekről, számszerűsített adatokat nem;

40.  felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen értékelje a hatályos biztonsági politikákat és megállapodásokat, és szükség esetén hozza azokat összhangba az EUB ítélkezési gyakorlatával; úgy véli, hogy az utasnyilvántartási adatállományokról az Egyesült Államokkal és Ausztráliával kötött megállapodásokat sürgősen módosítani kell, hogy azok megfeleljenek az EUB ítélkezési gyakorlatának, és súlyos mulasztásnak tartja, hogy a Bizottság elutasítja, hogy ennek megfelelően intézkedjen;

41.  aggodalmát fejezi ki egyes tevékenységeknek a bűnüldöző szervektől a magánszektorba történő kiszervezése miatt, és szorgalmazza a felügyelet javítását a magán- és a közszféra között a biztonság területén folytatott együttműködés tekintetében; sajnálja, hogy a biztonsági rendszereket vagy azok egy részét létrehozó magánvállalatok uniós finanszírozása nem átlátható;

42.  mély aggodalmát fejezi ki a bel- és igazságügy területén működő egyes uniós ügynökségek számára megbízatásuk maradéktalan teljesítéséhez biztosított erőforrások hiánya miatt; szorgalmazza, hogy a bel- és igazságügy területén működő uniós ügynökségek és szervek számára biztosítsanak megfelelő finanszírozást és személyi állományt annak érdekében, hogy az EU képes legyen megvalósítani a biztonsági unióra vonatkozó stratégiát;

43.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0022. (2) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0204. (3) HL C 388., 2020.11.13., 42. o. (4) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0021. (5) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0173. (6) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0066. (7) Európai uniós jelentés a terrorizmus helyzetéről és tendenciáiról (TE-SAT), közzététel: 2020. június 23.; Az internetes szervezett bűnözés általi fenyegetettség 2019. évi értékelése (IOCTA), 2020. október 5.; Az elszigeteltség kihasználása: a gyermekek online szexuális bántalmazásának elkövetői és áldozatai a Covid19-járvány idején, 2020. június 19. (8) Europol, TE-SAT 2020., 66. o. (9) Az Europol TE-SAT 2020. alapján, 24. o. (10) A Bizottság 2020. szeptember 30-i jelentése a terrorizmus elleni küzdelemről szóló COM(2020)0619, 2017. március 15-i (EU) 2017/541 európai parlamenti és tanácsi irányelv 29. cikkének (1) bekezdése alapján. (11) HL L 88., 2017.3.31., 6. o. (12) Az EU biztonsági unióra vonatkozó stratégiája, 19. o. (13) HL L 335., 2011.12.17., 1. o. (14) Az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelv 20. cikkében előírtak szerinti, az emberkereskedelem elleni küzdelem terén elért eredményekről szóló harmadikt jelentés kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum (SWD(2020)0226), 3. o. (15) EMCDDA, 2020. évi európai jelentés a kábítószerekről – trendek és fejlemények, 2020. szeptember, 66. o. (16) Deloitte Consulting & Advisory CVBA, Study on the Feasibility of Improving Information Exchange under the Prüm Decisions, 2020. május, 7. o. (17) HL L 132., 2016.5.21., 1. o. (18) HL L 315., 2012.11.14., 57. o. (19) A bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról, valamint a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtásáról szóló, 2020. május 11-i európai bizottsági jelentés (COM(2020)0188), 9. o. (20) Europol, Hogyan fertőzte meg Európát 2020-ban a Covid19-hez kapcsolódó bűnözés, 2020. november 12. (21) COM(2018)0640. (22) HL L 300., 2008.11.11., 42. o. (23) A 2020. október 20-i kötelezettségszegési eljárások Ciprus és Málta ellen befektetői állampolgársáagi programjaik, más néven az „aranyútlevél” tárgyában. (24) A Bizottság 2016. december 16-i jelentése a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU irányelvnek való megfelelés érdekében a tagállamok által meghozott szükséges intézkedések mértékének értékeléséről (COM(2016)0871), 8. o. (25) Migránscsempészés Elleni Európai Központ (Europol): 4. éves tevékenységi jelentés – 2020. (26) Javaslat – Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az (EU) 2016/794 rendeletnek az Europol és magánfelek közötti együttműködés, a személyes adatok Europol általi, bűnügyi nyomozások támogatása érdekében végzett kezelése, valamint az Europol kutatásban és innovációban betöltött szerepe tekintetében történő módosításáról (COM(2020)0796). (27) HL L 295., 2018.11.21., 39. o. (28) A Tanács 2004/82/EK irányelve (2004. április 29.) a fuvarozóknak az utasokkal kapcsolatos adatok közlésére vonatkozó kötelezettségéről (HL L 261., 2004.8.6., 24. o.).

Az Európai Parlament 2020. december 17-i állásfoglalása a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsi formáció szükségességéről (2020/2896(RSP))

P9_TA(2020)0379 B9-0402/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére és 3. cikkének (3) bekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 10., 19. cikkére, 153. cikke (1) bekezdésének i. pontjára, 157. és 236. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. és 23. cikkére,

–  tekintettel a Tanács eljárási szabályzata 2. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre (a megkülönböztetés elleni irányelv) irányuló, 2008. július 2-i bizottsági javaslatra (COM(2008)0426),

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a tőzsdén jegyzett társaságok nem-ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a vezetőtestületekben lévő nőkről szóló irányelv) irányuló, 2012. március 14-i bizottsági javaslatra (COM(2012)0614),

–  tekintettel az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Egyezményére (isztambuli egyezmény), amelyet 2014. augusztus 1-jén lépett hatályba,

–  tekintettel az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló, 2016. március 4-i bizottsági javaslatra (COM(2016)0109),

–  tekintettel az EU Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásáról és a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet célzó egyéb intézkedésekről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a nemek közötti bérszakadékról szóló, 2020. január 30-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőség az EU kül- és biztonságpolitikájában” című, 2020. október 23-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a George Floyd halálát követő, rasszizmus elleni tiltakozásokról szóló, 2020. június 19-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2020. évi mutatójára, amelyet 2020. október 28-án tettek közzé,

–  tekintettel az EU-ban a nemek között az ápolási-gondozási munkában és a bérekben megnyilvánuló egyenlőtlenségről szóló, 2020. november 19-i EIGE-jelentésre,

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőséget biztosító gazdaságok az EU‑ban: a következő lépések” című, 2019. december 10-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a nemek közötti bérszakadék megszüntetéséről szóló, 2020. december 2-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérére, és különösen annak 2., 3., 9. és 15. elvére,

–  tekintettel az ENSZ 2015-ben elfogadott fenntartható fejlődési céljaira, és különösen az 5. és 8. számú célra,

–  tekintettel „Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020-2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia” című, 2020. március 5-i bizottsági közleményre (COM(2020)0152),

–  tekintettel a Bizottság és az Unió közös kül- és biztonságpolitikai főképviselője által kiadott, „A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv (GAP) – Az EU külső tevékenységeiben a nemek közötti egyenlőség biztosítását és a nők szerepének megerősítését célzó ambiciózus program” című, 2020. november 25-i közös közleményre (JOIN(2020)0017),

–  tekintettel az „Egyenlőségközpontú Unió: az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló stratégia (2020–2025)” című, 2020. november 12-i bizottsági közleményre (COM(2020)0698),

–  tekintettel az „Egyenlőségközpontú Unió : az EU rasszizmus elleni cselekvési terve a 2020–2025-ös időszakra” című, 2020. szeptember 18-i bizottsági közleményre (COM(2020)0565),

–  tekintettel az „Egyenlőségközpontú Unió: a romák egyenlőségének, társadalmi befogadásának és részvételének előmozdítását célzó uniós stratégiai keretrendszer” című, 2020. október 7-i bizottsági közleményre (COM(2020)0620),

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a nemek közötti egyenlőség az EU egyik alapelve és kiemelt célkitűzése; mivel az egyenlő bánásmódhoz és a megkülönböztetésmentességhez való jog a Szerződésekben és az Alapjogi Chartában is rögzített alapvető jog, amelyet teljes mértékben tiszteletben kell tartani;

B.  mivel az EUMSZ 8. cikke lefekteti a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének elvét, amely értelmében az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására;

C.  mivel a nemen és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetést gyakran átfedi az egyéb alapon – például faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, életkor vagy szexuális irányultság alapján – történő megkülönböztetés, ami kettős és többszörös megkülönböztetéshez vezet; mivel az uniós szakpolitikákban a horizontális interszekcionális megközelítés és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése alapvető fontosságú a nemek közötti egyenlőség és általában az egyenlőség eléréséhez;

D.  mivel a megkülönböztetés e többszörös veszélyének felismerése és kezelése érdekében a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos valamennyi politikában alapvető fontosságú a horizontális interszekcionális megközelítés; mivel az uniós politikák mindeddig nem vezettek be interszekcionális megközelítést, hanem főként a megkülönböztetés egyéni dimenziójára összpontosítottak, ami nem foglalkozik a megkülönböztetés intézményi, strukturális és történelmi dimenzióival; mivel az interszekcionális elemzés nemcsak a strukturális akadályok megértését teszi lehetővé, hanem bizonyítékkal szolgál referenciaértékek megállapításához és a rendszerszintű megkülönböztetés, a kirekesztés és a nemek közötti egyenlőtlenségek elleni stratégiai és hatékony szakpolitikák felé vezető út kijelöléséhez is;

E.  mivel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2020. évi EIGE-mutató szerint még egyetlen uniós országban sem valósult meg teljes mértékben a férfiak és nők közötti egyenlőség; mivel még mindig lassú az EU által a nemek közötti egyenlőség terén elért fejlődés, és átlagosan kétévente egy ponttal emelkedik az indexpont; mivel ebben az ütemben 60 évbe telne megvalósítani a nemek közötti egyenlőséget az EU-ban;

F.  mivel a nemi alapú erőszak minden formája megkülönböztetésnek és az emberi jogoknak a nemek közötti egyenlőtlenségben gyökerező megsértésének minősül, amit segít fenntartani és megerősíteni azt; mivel a nemi alapú erőszak a nemek közötti egyenlőség elérésének egyik legnagyobb akadálya; mivel az Alapjogi Ügynökség (FRA) 2014. évi felmérése azt mutatta, hogy 15 éves kor felett a nők egyharmada élt át fizikai vagy szexuális erőszakot, hogy a nők 55%-a volt már a szexuális zaklatás egy vagy több formájának áldozata, és hogy átlagosan két és fél naponta hal meg egy nő kapcsolati erőszak következtében; mivel az egyenlőség előfeltétele az erőszaktól mentes élet; mivel az EU-ban évente mintegy 3500 nőgyilkosságot követnek el a kapcsolati erőszakkal összefüggésben(6); mivel a nemek szerint lebontott és a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő, összehasonlítható adatok elengedhetetlenek ahhoz, hogy teljes mértékben tükrözzék a nemi alapú erőszak mértékét, láthatóvá tegyék az egyenlőtlenségeket, és célzott politikákat hozzanak létre; mivel az uniós és tagállami politikák különböző területein még mindig hiányoznak a nemek szerint lebontott és a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő adatok;

G.  mivel a Bizottság legfrissebb adatai szerint a nemek közötti órabérkülönbség az Unióban 16%-os, jóllehet e tekintetben számottevő eltérések tapasztalhatók az egyes tagállamok között; mivel a foglalkoztatási rátákat és az általános munkaerőpiaci részvételt is figyelembe véve a nemek közötti bérszakadék 40%-ra emelkedik; mivel a helyzet a nők nyugdíjba vonulásával még rosszabb, tekintve, hogy nyugdíjuk – többek között a nemek közötti bérszakadék következtében – körülbelül 37%-kal kevesebbet ér, mint a férfiaké; mivel az EU-ban a tagállamonként jelentősen eltérő foglalkoztatási ráta még mindig magasabb volt a férfiak esetében (79%), mint a nők esetében (67,4%) 2018-ban; mivel 2018-ban a 20–64 év közötti foglalkoztatott nők 31,3%-a dolgozott részmunkaidőben, szemben a férfiak 8,7%-os arányával; mivel a nők felülreprezentáltak az informális gazdaságban, a nem önként vállalt részmunkaidős foglalkoztatásban, valamint a bizonytalan és rosszul fizetett munkahelyeken;

H.  mivel a fizetés nélkül végzett gondozási és háztartási munkát főként nők végzik, ami kihat a foglalkoztatásra és a szakmai előmenetelre, és hozzájárul a nemek közötti bér- és nyugdíjszakadékhoz; mivel becslések szerint a gondozási ágazatban a szolgáltatások 80%-át házi gondozók, zömmel nők (75%), köztük migráns nők nyújtják;

I.  mivel ezért a nők a munkaerőpiacon továbbra is alulreprezentáltak és a megkülönböztetés több formájától szenvednek, és mivel a cél az, hogy a férfiakkal azonos lehetőségeket biztosítsanak számukra a munkahelyükön e különbségek csökkentése érdekében;

J.  mivel „A méltányos átállást szolgáló erős szociális Európa” című, 2020. január 14-i bizottsági közlemény (COM(2020)0014) szerint – annak elősegítése érdekében, hogy a nők a férfiakkal egyenlő alapon vehessenek részt a munkaerőpiacon – megfelelőbb gyermekgondozási és tartós ápolási-gondozási szolgáltatásokkal biztosítani lehet, hogy a gondozási feladatok nők és férfiak közötti megoszlása kiegyenlítettebb legyen;

K.  mivel számos területen továbbra is fennállnak a nemek közötti különbségek és strukturális akadályok, amelyek a nőket és a férfiakat a hagyományos szerepükre korlátozzák, és megakadályozzák, hogy a nőknek lehetőségük legyen arra, hogy teljes mértékben éljenek a foglalkoztatás, a munkavégzés és a fizetés terén az egyenlőséghez való alapvető jogukkal;

L.  mivel a nők alulreprezentáltak a döntéshozatali pozíciókban, beleértve a gazdasági ágazatot is, és még messze nem valósult meg a nemek közötti egyenlőség; mivel az EIGE szerint az EU-ban a parlamenti képviselők kevesebb mint egyharmada nő; mivel a legtöbb döntéshozó szerv nem rendelkezik szakértelemmel a nemek közötti egyenlőség terén;

M.  mivel a nemi szerepekről alkotott sztereotip nézetek hozzájárulnak a nemek közötti egyenlőtlenségekhez, és segítenek fenntartani a nemi alapú erőszakot; mivel a társadalom egészének érdeke a nemek közötti egyenlőtlenségek elleni küzdelem, és mivel döntő fontosságú a férfiak részvétele a nemek közötti egyenlőtlenség és a nemi alapú erőszak elleni küzdelemben;

N.  mivel a nemek közötti egyenlőség eléréséhez alapvető fontosságú a szexuális és reprodukciós egészségügyi ellátáshoz és jogokhoz való hozzáférés; mivel a szexuális és reprodukciós egészség és jogok tagadása a nők elleni erőszak egyik formája; mivel a Parlament az újonnan elfogadott uniós egészségügyi cselekvési programjában foglalkozott a szexuális és reprodukciós egészséggel és jogokkal annak érdekében, hogy időben biztosítsa a szexuális és reprodukciós egészség és jogok biztonságos biztosításához szükséges termékekhez való hozzáférést;

O.  mivel pozitív előrelépés történt az EU-ban, de még van mit javítani, mivel komoly visszaesés tapasztalható a nemek közötti egyenlőség és a nők jogai tekintetében, többek között a szexuális és reprodukciós egészség és jogok területén; mivel a legmagasabb politikai szinten kell ellensúlyozni ezt a visszalépést és védeni a nemek közötti egyenlőséget és a nők jogait;

P.  mivel Covid19-világjárvány aránytalan mértékben sújtotta a nőket és a lányokat a meglévő egyenlőtlenségek eredményeképpen, amelyek többek között a nemi alapú erőszak exponenciális növekedéséhez és a nagyobb arányú munkaerőpiaci lemorzsolódáshoz vezettek; mivel alapvető, hogy a Covid19-válságra adott válasz valamennyi szakaszába beépítsék a nemek közötti egyenlőség szempontját;

Q.  mivel társadalmunk legbizonytalanabb munkahelyeinek betöltésével a nőket sújtotta leginkább a Covid19-világjárvány a részleges munkanélküliség, a munkahelyük elvesztésének kockázata és a gyermekgondozás hiánya miatt kikényszerített távmunka következtében; mivel az EU-ban a nők egyötödét fenyegette a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés(7); mivel az egyszülős családok 85%-át nők alkotják, akiket még inkább fenyeget a bizonytalanság és a növekvő szegénység; mivel a következő hónapokban világszerte várhatóan 500 millió ember(8) fog elszegényedni, többségükben nők; mivel a szegénységnek és a társadalmi kirekesztésnek strukturális okai vannak, amelyeket fel kell számolni és vissza kell szorítani, különösen a foglalkoztatással, a lakhatással, a mobilitással és a közszolgáltatásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos szakpolitikák révén;

R.  mivel a Covid19-válság rámutatott az uniós integráció és a tagállamok közötti együttműködés és párbeszéd megerősítésének, a megoldások megosztásának, valamint az uniós szintű fellépések és összehangolt válaszok megvalósításának fontosságára, többek között a nemek közötti egyenlőség területén;

S.  mivel a Parlament és a Tanács közötti megállapodást követően a nemek közötti egyenlőség érvényesítése most először horizontális prioritás lesz a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben, és azt az egyes jogalkotási és szakpolitikai javaslatok hatásvizsgálatának, valamint a programok nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő nyomon követésének és értékelésének kell kísérnie, többek között a nemek közötti egyenlőségre szánt források nyomon követése révén; mivel a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés végrehajtását a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és a fő uniós finanszírozási programok keretében a legmagasabb politikai szinten is nyomon kell követni; mivel a nemek közötti egyenlőség, valamint a nők és lányok jogainak érvényesítése a gazdasági fellendülés és az inkluzív fenntartható fejlődés előfeltétele;

T.  mivel a jóváhagyása óta eltelt nyolc év alatt az isztambuli egyezményt még nem ratifikálta az összes tagállam, és az EU sem; mivel az isztambuli egyezmény a nemi alapú erőszak megelőzésének és leküzdésének legfontosabb meglévő nemzetközi eszköze;

U.  mivel a Parlament számos állásfoglalásban, például az EU isztambuli egyezményhez való csatlakozásáról és a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet célzó egyéb intézkedésekről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalásában kérte a Tanácsot, hogy aktiválja az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében foglalt áthidaló klauzulát annak érdekében, hogy a nemi alapú erőszakot is felvegyék az uniós dimenziójú bűncselekmények listájára (Eurocrimes); mivel a Parlament számos alkalommal kérte a nemi alapú erőszak megelőzéséről és leküzdéséről szóló irányelv elfogadását;

V.  mivel hét évvel azután, hogy a Bizottság előterjesztette javaslatát, a Parlament pedig elfogadta az első olvasatban kialakított álláspontját, még mindig nincs megegyezés a tőzsdén jegyzett társaságok nem-ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekről szóló irányelvvel kapcsolatban (a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelv), és a javaslatot azóta is blokkolják a Tanácsban;

W.  mivel 12 évvel azután, hogy a Bizottság előterjesztette javaslatát, még mindig nincs megegyezés a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvvel kapcsolatban, és a javaslatot azóta is blokkolják a Tanácsban;

X.  mivel „A nemek közötti egyenlőséget biztosító gazdaságok az EU-ban: A következő lépések” című, 2019. december 10-én elfogadott következtetéseiben a Tanács hangsúlyozta, hogy „miközben a régi kihívások továbbra is fennállnak, újak jelennek meg. A nemek közötti egyenlőségre vonatkozóan kitűzött célok még nem valósultak meg teljes mértékben”, továbbá felszólította a Bizottságot és a tagállamokat, hogy „erősítsék meg a nemek közötti egyenlőséget [...] a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdésekről uniós szinten és a legmagasabb politikai szinten folytatott magas szintű politikai párbeszéd aktív előmozdítása révén”;

Y.  mivel a magas szintű politikai párbeszéd és az uniós szintű párbeszéd a legtöbb szakpolitikai területen hatékonynak bizonyult a tagállamok közötti egyenlőtlenségek csökkentésében és az európai integráció előmozdításában; mivel a legmagasabb politikai szinten folytatott strukturált párbeszéd elengedhetetlen a nők jogainak és a nemek közötti egyenlőségnek a nemek közötti egyenlőség szempontjait figyelembe vevő uniós jogszabályok elfogadása révén történő védelméhez és előmozdításához;

Z.  mivel alapvető fontosságú a Tanács mint az EU társjogalkotójának szerepe; mivel a tanácsi formációkat úgy kell kialakítani, hogy azok megfeleljenek a jelenlegi politikai kihívásoknak és prioritásoknak; mivel a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsi formáció hiánya növeli a nemek közötti egyenlőség szempontjait figyelmen kívül hagyó jogszabályok elfogadásának kockázatát;

AA.  mivel a jelenlegi Bizottság határozott elkötelezettséget mutatott a nemek közötti egyenlőség előmozdítása iránt az elnöke politikai iránymutatásaiban és az azt követő intézkedések révén;

AB.  mivel a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács foglalkozik jelenleg a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdésekkel, amely nem tükrözi megfelelően az összes kezelendő szempontot;

AC.  mivel a Parlament már kérte a nemek közötti egyenlőségért felelős miniszterek és államtitkárok új tanácsi formációjának létrehozását;

AD.  mivel az Európai Unió Tanácsának több elnöksége is pozitív erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy informális találkozókat szervezzen a nemek közötti egyenlőségért felelős miniszterek és államtitkárok számára, valamint hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdéseket tűzzön napirendre; mivel ezt a gyakorlatot egy erre a célra létrehozott állandó fórumon keresztül kell intézményesíteni;

AE.  mivel az egységes fellépés elengedhetetlen a nők jogainak javításához és harmonizálásához Európában a tagállamok közötti erős – a legambiciózusabb uniós jogszabályok megosztásán és végrehajtásán, valamint az EU-ban jelenleg hatályos bevált gyakorlatok végrehajtásán alapuló – paktum révén;

AF.  mivel a Bizottság testületében külön biztos felelős az egyenlőségért, és a Parlament is rendelkezik a nők jogaival és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó önálló bizottsággal, a Tanácsnak azonban nincsen a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó saját testülete, és a nemek közötti egyenlőségért felelős tagállami miniszterek és államtitkárok sem rendelkeznek e célra kialakított és hivatalos vitafórummal;

AG.  mivel a tanácsi formációk listáját – az Általános Ügyek Tanácsának és a Külügyek Tanácsának kivételével – minősített többséggel az Európai Tanács állapítja meg (vagy módosítja);

1.  sajnálja, hogy a nemek közötti egyenlőségért felelős miniszterek és államtitkárok nem rendelkeznek külön intézményi fórummal annak biztosítására, hogy a tagállamok képviselői rendszeresen találkozzanak, eszmét cseréljenek, jogszabályokat alkossanak, politikai döntéseket hozzanak és megosszák egymással a bevált gyakorlatokat; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőségért felelős miniszterek és államtitkárok testülete célzottabb és hatékonyabb együttműködési fórumot fog biztosítani, biztosítva a nemek közötti egyenlőség erőteljesebb integrálását az uniós stratégiákba és szakpolitikai folyamatokba, valamint az összes kapcsolódó szakpolitika koherens megközelítését és összehangolását;

2.  hangsúlyozza egy, a nemek közötti egyenlőségért felelős minisztereket és államtitkárokat tömörítő, egységes fórum fontosságát annak érdekében, hogy közös és konkrét intézkedéseket és jogszabályokat lehessen hozni a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség területén jelentkező kihívások kezelése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdéseket a legmagasabb politikai szinten vitassák meg, figyelembe véve a faji alapon megítélt nők, az etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó nők, az idősebb nők, a fogyatékossággal élő nők, a roma nők, az LBTI-nők, a menekült és a migráns nők, valamint a társadalmi kirekesztésnek kitett nők által megélt megkülönböztetés különböző formáit;

3.  hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsi formáció létrehozása révén kifejezett politikai jelzés fontosságát; megerősíti, hogy a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó külön tanácsi formáció, amely lehetővé teszi a nemek közötti egyenlőségért felelős miniszterek és államtitkárok számára, hogy rendszeresen találkozzanak és eszmét cseréljenek, erősíteni fogja a nemek közötti egyenlőség uniós jogszabályokban való érvényesítését, a tagállamok közötti párbeszédet és együttműködést, a bevált gyakorlatok és jogszabályok cseréjét, valamint az uniós szintű problémákra való közös válaszadási képességet, és hozzá fog járulni a tagállamok közötti különbségek csökkentéséhez, valamint a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség védelmének interszekcionális megközelítés révén történő harmonizálásához Európában;

4.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó külön tanácsi formáció kulcsfontosságú szerepet töltene be a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos főbb kérdésekről – nevezetesen az isztambuli egyezmény megerősítéséről, a tőzsdén jegyzett társaságok nem-ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekről szóló irányelv (a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelv) és a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelv (a megkülönböztetés elleni irányelv) elfogadásáról – folytatott tárgyalások akadályozásának feloldásában, valamint a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos egyéb, a következő években megvitatni szükséges kérdések kiemelésében, ilyen például a nemi alapú erőszak felvétele az uniós dimenziójú bűncselekmények listájára (Eurocrimes), vagy a nemi alapú erőszakról szóló jövőbeli irányelv elfogadása;

5.  felhívja a Tanácsot és az Európai Tanácsot, hogy hozzanak létre a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsi formációt a nemek közötti egyenlőség valamennyi uniós szakpolitikában és jogszabályban való érvényesítésének elősegítése céljából;

6.  felhívja az Európai Tanácsot, hogy az EUMSZ 236. cikkével és a Tanács eljárási szabályzata 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban minősített többséggel módosítsa a tanácsi formációk listáját;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 204., 2006.7.26., 23. o. (2) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0080. (3) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0025. (4) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0286. (5) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0173. (6) https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/BRIE/2018/630296/EPRS_BRI(2018)630296_EN.pdf (7) Eurostat, 2018. (8) Nem kormányzati szervezetek (Oxfam) és az ENSZ szerint.

Az Európai Parlament 2020. december 17-i határozata az eljárási szabályzat módosításáról a Parlament rendkívüli körülmények közötti működésének biztosítása érdekében (2020/2098(REG))

P9_TA(2020)0380 A9-0194/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel eljárási szabályzata 236. és 237. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A9-0194/2020),

1.  úgy határoz, hogy az alábbi módon módosítja eljárási szabályzatát;

2.  hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvány által okozott egészségügyi válság rávilágított arra, hogy eljárási szabályzatának kidolgozottabb eljárásokat kell előírnia a Parlament különféle rendkívüli körülmények közötti korlátozásoktól mentes működésének biztosítása érdekében;

3.  hangsúlyozza az elnöke és irányító testületei által a jelenlegi egészségügyi válság során az ilyen rendkívüli körülmények kezelése érdekében a jogállamisággal összhangban elfogadott ideiglenes intézkedések fontosságát, hangsúlyozza, hogy ezen intézkedéseknek nem voltak olyan alternatívái, amelyek biztosítanák a Parlament tevékenységeinek a Szerződésekben előírt folytonosságát, és hogy lehetővé tették a Parlament számára jogalkotási, költségvetési és politikai ellenőrzési feladatainak a Szerződésekben előírt eljárásoknak megfelelő ellátását a válság idején;

4.  hangsúlyozza, hogy ezek az ideiglenes intézkedések teljes mértékben indokoltak voltak, és biztosították az alkalmazási idejük alatt hozott valamennyi szavazás érvényességét;

5.  emlékeztet annak fontosságára, hogy a Parlament legjobb képességei szerint biztosítsa a fogyatékossággal élő képviselők és személyzetük számára a Parlament rendkívüli körülmények közötti működése során az észszerű alkalmazkodást;

6.  úgy véli, hogy az alábbi módosításokat az elnök és irányító testületei által elfogadott, a Covid1-világjárvány okozta egészségügyi válság idején való működést lehetővé tevő jelenlegi ideiglenes intézkedésekkel összhangban az alternatív elektronikus szavazási rendszeren keresztül kell elfogadni;

7.  úgy határoz, hogy ezek a módosítások az 2021. január 1-jén lépnek hatályba, de csak 2021. január 18-tól alkalmazandók annak érdekében, hogy az elnök és az Elnökök Értekezlete rendelkezzen az új 237a. cikk (2) bekezdésének első albekezdése szerinti határozat előzetes elfogadásához és jóváhagyásához szükséges jogalappal annak érdekében, hogy az új rendelkezéseket alkalmazásuk első napjától, azaz a 2021. évi első rendes ülés megnyitásától kezdve teljes mértékben alkalmazni lehessen;

8.  utasítja elnökét, hogy tájékoztatás céljából továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek.

Hatályos szöveg   Módosítás Módosítás 1 Az Európai Parlament eljárási szabályzata XIII a cím (új) XIIIA. CÍM RENDKÍVÜLI KÖRÜLMÉNYEK Módosítás 2 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 237 a cikk (új) 237a. cikk Rendkívüli intézkedések (1)  Ez a cikk olyan helyzetekre alkalmazandó, amelyekben a Parlament – általa nem befolyásolható, rendkívüli és előre nem látható körülmények miatt – akadályoztatva van a Szerződések szerinti feladatainak ellátásában és előjogainak gyakorlásában, és a Parlament e szabályzatban máshol meghatározott szokásos eljárásaitól való ideiglenes eltérésre van szükség olyan rendkívüli intézkedések elfogadásához, amelyek lehetővé teszik, hogy a Parlament továbbra is elláthassa feladatait és gyakorolhassa előjogait. Ilyen rendkívüli körülmények akkor állnak fenn, ha az Elnök – adott esetben a Parlament szolgálatai által megerősített, megbízható bizonyítékok alapján – arra a következtetésre jut, hogy biztonsági vagy védelmi okokból vagy a technikai eszközök hiánya miatt lehetetlen vagy veszélyes, illetve lehetetlen vagy veszélyes lesz a Parlament e szabályzatban máshol meghatározott szokásos eljárásoknak és az elfogadott naptárának megfelelő összehívása. (2)  Amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülnek, az Elnök az Elnökök Értekezletének jóváhagyásával határozhat a (3) bekezdésben említett egy vagy több intézkedés alkalmazásáról. Ha rendkívüli sürgősség miatt az Elnökök Értekezletének személyes vagy virtuális összehívása nem lehetséges, az Elnök a (3) bekezdésben meghatározott egy vagy több intézkedés alkalmazásáról határozhat. Az ilyen határozat az elfogadását követő öt nap elteltével hatályát veszti, kivéve, ha azt az Elnökök Értekezlete az említett határidőn belül jóváhagyja. Az Elnöknek az Elnökök Értekezlete által jóváhagyott határozatát követően legalább a közepes érvényességi küszöbértéket elérő számú képviselő vagy képviselőcsoport bármikor kérheti, hogy a határozat által előírt intézkedések egy részét vagy mindegyikét egyenként nyújtsák be a Parlamentnek vita nélküli elfogadásra. A plenáris ülésen történő szavazást fel kell venni a kérelem előterjesztését követő első ülésnap napirendjére. Módosítást nem lehet előterjeszteni. Ha egy intézkedés nem kapja meg a leadott szavazatok többségét, az intézkedés a plenáris ülés végét követően érvényét veszti. A plenáris ülés által jóváhagyott intézkedésekről ugyanazon a plenáris ülésen nem lehet újabb szavazást tartani. (3)  A (2) bekezdésben említett határozat rendelkezhet az (1) bekezdésben említett rendkívüli körülmények kezelésére szolgáló minden megfelelő intézkedésről, és különösen a következő intézkedésekről: a)  tervezett plenáris ülés, ülésnap vagy bizottsági ülés elhalasztása egy későbbi időpontra és/vagy a parlamentközi küldöttségek és egyéb szervek üléseinek törlése vagy korlátozása; b)  plenáris ülés, ülésnap vagy bizottsági ülés áthelyezése a Parlament székhelyéről a Parlament egyik munkahelyszínére vagy egy külső helyszínre, vagy egyik munkahelyszínéről a Parlament székhelyére, a Parlament egy másik munkahelyszínére vagy egy külső helyszínre; c)  a plenáris ülés vagy az ülésnap megtartása a Parlament épületeiben, de részben vagy egészben külön üléstermekben, lehetővé téve a megfelelő fizikai távolságtartást; d)  a plenáris ülés, ülésnap vagy a Parlament szervei ülésének a 237c. cikkben meghatározott távoli részvételi rendszer keretében történő megtartása; e)  abban az esetben, ha a 209. cikk (7) bekezdésében meghatározott ad hoc helyettesítési mechanizmus nem kínál elégséges megoldást a szóban forgó rendkívüli körülményekre, a képviselők képviselőcsoportokkal történő ideiglenes helyettesítése a bizottságban, kivéve, ha az érintett képviselők ezt ellenzik; (4)  A (2) bekezdésben említett határozat hatálya időben korlátozott, és a határozatnak tartalmaznia kell az alapjául szolgáló indokokat. A határozat a Parlament honlapján való közzétételekor, vagy ha az ilyen közzétételt a körülmények akadályozzák, a rendelkezésre álló legjobb alternatív módon történő közzétételekor lép hatályba. A határozatról minden képviselőt személyesen is késedelem nélkül tájékoztatni kell. A határozatot az Elnök a (2) bekezdés szerinti eljárásnak megfelelően egy vagy több alkalommal, korlátozott időre meghosszabbíthatja. A meghosszabbításról szóló határozatnak tartalmaznia kell az annak alapjául szolgáló indokokat. Az Elnök visszavonja az e cikk alapján elfogadott határozatot, amint megszűnnek az (1) bekezdésben említett rendkívüli körülmények, amelyek a határozat elfogadásához vezettek. (5)  Ennek a cikknek az alkalmazására csak végső esetben kerülhet sor, és csak a szóban forgó rendkívüli körülmények kezeléséhez feltétlenül szükséges intézkedések választhatók ki és alkalmazhatók. E cikk alkalmazásakor megfelelően figyelembe kell venni különösen a képviseleti demokrácia elvét, a képviselőkkel való egyenlő bánásmód elvét, a képviselők parlamenti mandátumuk zavartalan gyakorlásához való jogát – beleértve a 167. cikkből eredő jogaikat – és a szabadon, egyénileg és személyesen történő szavazáshoz való jogukat, valamint a Szerződésekhez csatolt, az Európai Unió intézményeinek, egyes szerveinek, hivatalainak és szervezeti egységeinek székhelyéről szóló 6. jegyzőkönyvet. Módosítás 3 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 237 b cikk (új) 237b. cikk A Parlamenten belüli politikai erőviszonyok zavara (1)  Az Elnök az Elnökök Értekezletének jóváhagyásával elfogadhatja az érintett képviselők vagy képviselőcsoportok részvételének megkönnyítése érdekében szükséges intézkedéseket, ha megbízható bizonyítékok alapján arra a következtetésre jut, hogy a Parlament politikai erőviszonyai súlyosan sérülnek amiatt, hogy jelentős számú képviselő vagy valamely képviselőcsoport biztonsági vagy védelmi okokból, vagy a technikai eszközök hiánya miatt nem tud részt venni a Parlament ülésein az e szabályzatban máshol meghatározott szokásos eljárásoknak megfelelően. Az ilyen intézkedések kizárólagos célja az, hogy lehetővé tegyék az érintett képviselők távoli részvételét a 237c. cikk (1) bekezdése szerinti kiválasztott technikai eszközök vagy más, azonos célt szolgáló megfelelő eszközök alkalmazásával. (2)  Az (1) bekezdés szerinti intézkedések jelentős számú képviselő javára is elfogadhatók, ha regionális összefüggésben felmerülő, általuk nem befolyásolható, rendkívüli és előre nem látható körülmények a képviselők részvételének elmaradásához vezetnek. Az (1) bekezdés szerinti intézkedések akkor is elfogadhatók valamely képviselőcsoport tagjainak javára, ha a képviselőcsoport kérelmezte azokat, amennyiben a képviselőcsoport részvételének elmaradása a képviselőcsoport által nem befolyásolható, rendkívüli és előre nem látható körülmények eredménye. (3)  A 237a. cikk (2) bekezdésének második és harmadik albekezdését, valamint a 237a. cikk (4) és (5) bekezdésében megállapított szabályokat és elveket megfelelően alkalmazni kell. Módosítás 4 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 237 c cikk (új) 237c. cikk Távoli részvételi rendszer (1)  Amennyiben az Elnök a 237a. cikk (3) bekezdésének d) pontja alapján a távoli részvételi rendszer alkalmazása mellett határoz, a Parlament üléseit távolról is lefolytathatja, többek között azáltal, hogy valamennyi képviselő számára lehetővé teszi, hogy bizonyos parlamenti jogait elektronikus úton gyakorolja. Amennyiben az Elnök a 237b. cikkel összhangban úgy határoz, hogy a távoli részvételi rendszer keretében kiválasztott technikai eszközöket kell alkalmazni, ez a cikk csak a szükséges mértékben és kizárólag az érintett képviselőkre alkalmazandó. (2)  A távoli részvételi rendszernek biztosítania kell a következőket: –  a képviselők akadálytalanul gyakorolhatják parlamenti megbízatásukat, ideértve különösen a plenáris ülésen és a bizottságokban való felszólaláshoz, a szavazáshoz és a szövegek benyújtásához való jogukat; –  a képviselők az összes szavazatot egyénileg és személyesen adják le; –  a távszavazási rendszer lehetővé teszi a képviselők számára a rendes szavazást, a név szerinti szavazást és a titkos szavazást, valamint annak ellenőrzését, hogy szavazataikat leadott szavazatként számításba veszik-e; –  egységes szavazási rendszert alkalmaznak minden képviselőre, függetlenül attól, hogy jelen vannak-e a Parlament épületeiben vagy sem; –  a 167. cikket a lehető legnagyobb mértékben alkalmazzák; –  a képviselők és személyzetük rendelkezésére bocsátott információtechnológiai megoldások „technológiasemlegesek”; –  a képviselők parlamenti vitákban és szavazásokban való részvétele biztonságos elektronikus eszközök használatával történik, amelyeket a Parlament szolgálatai közvetlenül és házon belül kezelnek és felügyelnek. (3)  Az (1) bekezdésben említett határozat meghozatalakor az Elnök meghatározza, hogy ez a rendszer csak a plenáris ülésen, vagy a Parlament bizottságaiban és/vagy egyéb szerveiben is alkalmazandó-e a képviselők jogainak gyakorlására. Az Elnök határozatában azt is meghatározza, hogy a képviselők fizikai jelenléte nélkül megfelelően nem gyakorolható jogokat és gyakorlatokat hogyan kell kiigazítani a rendszer alkalmazásának időtartama alatt. Ezek a jogok és gyakorlatok többek között a következőket érintik: –  az ülésen való jelenlét elszámolásának módja; –  a határozatképesség ellenőrzésére irányuló kérelem benyújtásának feltételei; –  szövegek előterjesztése; –  a részenkénti és külön szavazásra irányuló kérelmek; –  a felszólalási idő felosztása; –  a viták ütemezése; –  a szóbeli módosítások ismertetése és az azokkal szembeni kifogás; –  a szavazás sorrendje; –  a napirend összeállítására és az eljárási indítványokra vonatkozó határidők és időkeretek. (4)  A szabályzat határozatképességre és a plenáris ülésteremben történő szavazásra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásában a távolról részt vevő képviselőket úgy kell tekinteni, mint akik fizikailag jelen vannak a plenáris ülésteremben. A 171. cikk (11) bekezdésétől eltérve azok a képviselők, akik nem szólaltak fel a vitában, ülésnaponként egyszer írásbeli nyilatkozatot nyújthatnak be, amelyet csatolnak a vita szó szerinti jegyzőkönyvéhez. Az Elnök szükség esetén meghatározza, hogy a képviselők milyen módon használhatják az üléstermet a távoli részvételi rendszer alkalmazása során, és különösen azt, hogy legfeljebb hány képviselő tartózkodhat fizikailag az ülésteremben. (5)  Amennyiben az Elnök a (3) bekezdés első albekezdésével összhangban úgy határoz, hogy a távoli részvételi rendszert alkalmazza a bizottságokra vagy egyéb szervekre, a (4) bekezdés első albekezdése értelemszerűen alkalmazandó. (6)  Az Elnökség a (2) bekezdésben meghatározott követelményekkel és előírásokkal összhangban intézkedéseket fogad el az e cikk értelmében használt elektronikus eszközök működésére és biztonságára vonatkozóan. Módosítás 5 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 237 d cikk (új) 237d. cikk A plenáris ülés vagy ülésnap külön üléstermekben való megtartása Amennyiben az Elnök a 237a. cikk (3) bekezdésének c) pontjával összhangban úgy határoz, hogy lehetővé teszi, hogy a plenáris ülést vagy az ülésnapot részben vagy egészben egynél több ülésteremben tartsák, beleértve adott esetben a plenáris üléstermet is, a következő szabályokat kell alkalmazni: –  az ebben az összefüggésben használt üléstermeket úgy kell tekinteni, mint amelyek együttesen alkotják az üléstermet; –  az Elnök szükség esetén meghatározhatja az egyes üléstermek használatának módját a fizikai távolságtartási követelmények betartásának biztosítása érdekében.

Az Európai Parlament 2020. december 17-i jogalkotási állásfoglalása a vasútbiztonság és a vasúti összeköttetés egyes, az Uniót és az Egyesült Királyságot a Csatorna-alagúton áthaladó állandó összeköttetésen keresztül összekötő, határokon átnyúló infrastruktúrával kapcsolatos vonatkozásairól szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2020)0782 – C9-0379/2020 – 2020/0347(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2020)0782),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 91. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9-0379/2020),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációs követően,

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2020. december 2-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. és 163. cikkére,

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2020. december 17-én került elfogadásra a vasútbiztonság és a vasúti összeköttetés egyes, az Uniót és az Egyesült Királyságot a Csatorna-alagúton áthaladó állandó összeköttetésen keresztül összekötő, határokon átnyúló infrastruktúrával összefüggő vonatkozásairól szóló (EU) 2020/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2020/2222 rendelettel.)

Az Európai Parlament 2020. december 17-i állásfoglalása az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégiáról (2020/2532(RSP))

P9_TA(2020)0382 B9-0422/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményére (UNFCCC) és az ahhoz csatolt Kiotói Jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az UNFCCC részes feleinek 21. konferenciáján (COP21) Párizsban, 2015. december 12-én elfogadott megállapodásra (Párizsi Megállapodás),

–  tekintettel az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó 2013. áprilisi uniós stratégiára és az azt kísérő szolgálati munkadokumentumokra,

–  tekintettel az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia végrehajtásáról szóló 2018. november 12-i bizottsági közleményre (COM(2018)0738),

–  tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programjának az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban tapasztalható szakadékról szóló, 2018. évi jelentésére,

–  tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640),

–  tekintettel a Bizottságnak a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és az (EU) 2018/1999 rendelet (az európai klímarendelet) módosításáról szóló rendeletre irányuló 2020. március 4-i javaslatára (COM(2020)0080),

–  tekintettel „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia. Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!” című, 2020. május 20-i bizottsági közleményre (COM(2020)0380),

–  tekintettel „A »termelőtől a fogyasztóig»” stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért” című, 2020. május 20-i bizottsági közleményre (COM(2020)0381),

–  tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek (IPCC) az 1,5 °C-os globális felmelegedésről szóló különjelentésére, 5. értékelő jelentésére és annak összefoglaló jelentésére, az éghajlatváltozásról és a földhasználatról szóló különjelentésére, valamint a változó éghajlattal összefüggésben az óceánról és a krioszféráról szóló különjelentésére,

–  tekintettel a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform (IBPES) által a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatban 2019. május 31-én kiadott globális értékelő jelentésre,

–  tekintettel az Európai Számvevőszék 33/2018. sz. „Az elsivatagosodás elleni küzdelem az Európai Unióban: a növekvő fenyegetés határozottabb fellépést követel meg” című különjelentésére,

–  tekintettel a Globális Alkalmazkodási Bizottság „Alkalmazkodj most: vezető szerepvállalás az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség fejlesztésében” című, 2019. évi kiemelt jelentésére,

–  tekintettel az EU 2020-ig szóló 7. környezetvédelmi cselekvési programjára és 2050-re vonatkozó jövőképére,

–  tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére és a fenntartható fejlődési célokra,

–  tekintettel a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes felei konferenciájának 15. üléséről (COP15) szóló, 2020. január 16-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az éghajlati és környezeti vészhelyzetről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „Éghajlatváltozás, hatások és sebezhetőség Európában 2016” című, mutatókon alapuló, 2017. január 25-i jelentésére,

–  tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „Az európai éghajlati szélsőségek okozta gazdasági veszteségek” című, 2019. április 2-i mutató-értékelésre,

–  tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás az európai mezőgazdasági ágazatban” című, 2019. szeptember 4-i jelentésére,

–  tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „Európai környezet  helyzetkép és kilátások 2020-ban: tudás a fenntartható Európába való átmenetért” című, 2019. december 4-i jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság független tudományos tanácsadói csoportjának az éghajlatváltozással összefüggő egészségügyi hatásokhoz való alkalmazkodásról szóló, 2020. június 29-i tudományos véleményére,

–  tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „Egészséges környezet, egészséges élet: hogyan befolyásolja a környezet az egészséget és a jólétet Európában” című, 2020. szeptember 8-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ 2015–2030-as időszakra szóló sendai katasztrófakockázat-csökkentési keretére,

–  tekintettel a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a víz újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről szóló, 2020. május 25-i (EU) 2020/741 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a cancúni alkalmazkodási keretre,

–  tekintettel az éghajlatváltozással kapcsolatos veszteségek és károk orvoslására szolgáló Varsói Nemzetközi Mechanizmusra,

–  tekintettel az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló, 2007. október 23-i 2007/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a „Right2Water” európai polgári kezdeményezés nyomon követéséről szóló, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Európai Számvevőszéknek „Az elsivatagosodás elleni küzdelem az Európai Unióban: a növekvő fenyegetés határozottabb fellépést követel meg” című 33/2018. sz. különjelentésére,

–  tekintettel az Európai Számvevőszéknek „Az árvízvédelmi irányelv: előrehaladás a kockázatok értékelése terén, a tervezés és a végrehajtás azonban javításra szorul” című 25/2018. sz. különjelentésére,

–  tekintettel az Európai Bizottság „Az éghajlatváltozás gazdasági hatásainak előrejelzései az EU ágazataiban alulról felfelé építkező elemzés alapján” című jelentéseire (PESETA), különös tekintettel a 2018. évi PESETA III. és a 2020. évi PESETA IV. jelentésre,

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett, az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégiáról szóló kérdésre (O-000075/2020 – B9‑0075/2020),

–  tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

A.  mivel a megfigyelt éghajlati változások már széles körű hatást gyakorolnak az ökoszisztémákra (különösen a biológiai sokféleségre), a társadalmakra (elmélyítve az egyenlőtlenséget), a gazdasági ágazatokra és az emberi egészségre; mivel fontos megelőzni az ökoszisztémákat és az élővilágot fenyegető többszörös és gyakran egymással kölcsönhatásban lévő fenyegetések kialakulását, ideértve az élőhelyek elvesztését és romlását; mivel az éghajlatváltozás hatásai globálisan és az EU-ban is egyre nyilvánvalóbbak, és további bizonyítékok támasztják alá, hogy a jövőbeli éghajlatváltozás számos uniós régióban és harmadik országokban növelni fogja a szélsőséges éghajlati jelenségek előfordulását, és előidézheti olyan fertőző betegségeket hordozó csoportok tömeges beáramlását, amelyek már korábban felszámolt fertőző betegségek újbóli megjelenéséhez vezethetnek az EU-ban; mivel az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás nemcsak gazdasági érdek az EU-ban, hanem a lakosság jóléte szempontjából is elengedhetetlen;

B.  mivel az éghajlatváltozás az EU tagállamait, régióit és ágazatait már most is eltérően érinti, és e hatások várhatóan a jövőben is eltérőek lesznek; mivel a tengerparti és szigeti régiók különösen ki vannak téve az éghajlatváltozás hatásainak; mivel az alkalmazkodóképesség az uniós régiók között jelentősen eltér, és az EU szigeti és legkülső régióinak alkalmazkodóképessége korlátozott; mivel az alkalmazkodási stratégiáknak a veszélyeztetett területeken – például a szigeteken – ösztönözniük kell a fenntartható fejlődésre való átállást, környezetbarát és természetalapú megoldásokra építve; mivel a Földközi-tenger térségében egyre nagyobb fenyegetést fog jelenteni a hőséggel összefüggő emberi halálozás, a vízhiány, az elsivatagosodás, az élőhelyek elvesztése és az erdőtüzek;

C.  mivel az éghajlatváltozás veszélyt jelent a korallzátonyokra és mangrove-erdőkre is, amelyek alapvető természetes szénelnyelők;

D.  mivel a talaj állapota kulcstényező az elsivatagosodás következményeinek enyhítésében, mivel a talaj a legnagyobb széntároló és valamennyi ökoszisztéma és növényzet alapja, jelentős vízmegtartó képességgel rendelkezik, és fontos szerepet játszik a környezeti változásokkal szembeni társadalmi reziliencia javításában;

E.  mivel a vízügyi ágazat, a mezőgazdaság és a halászat, az erdészet és a szárazföldi és tengeri biológiai sokféleség szorosan összefügg egymással, és összefügg a változó földhasználati mintákkal és a népesség változásával is; mivel az éghajlatváltozás által a világ más részein kifejtett hatások a kereskedelem, a nemzetközi pénzmozgások, a közegészségügy, a migráció és a biztonsági szempontok révén hatással lehetnek az EU-ra;

F.  mivel az EU vízágazatának jelentős a teljes energiafogyasztása, és hatékonyabbnak kell lennie ahhoz, hogy hozzájárulhasson a Párizsi Megállapodás célkitűzéseihez, az EU 2030-ig teljesítendő éghajlat-politikai céljaihoz, és a klímasemlegesség 2050-ig történő megvalósításához;

G.  mivel a vízügyi keretirányelv nem tartalmaz külön rendelkezéseket az éghajlatváltozás hatásainak kezelésére; mivel az európai zöld megállapodásról szóló közleményében a Bizottság mindazonáltal elismeri, hogy a felszín alatti és felszíni vizek természetes funkcióit vissza kell állítani;

H.  mivel az EU-ban az energiafogyasztás mintegy 40%-áért és a szén-dioxid-kibocsátás 36%-áért az épületek felelősek, és ezért komplex felújításuk, ideértve a szakaszos komplex felújításokat is, elengedhetetlen az EU nulla nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátásra irányuló, 2050-ig teljesítendő céljának teljesítéséhez;

I.  mivel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség becslései szerint az időjárással és az éghajlattal kapcsolatos szélsőségek 426 milliárd euró költséget okoztak az 1980 és 2017 közötti időszakban az EU 28 tagállamában, és az éghajlatváltozás okozta károk becsült költségei várhatóan még a Párizsi Megállapodás végrehajtása esetén is magasak lesznek; mivel ennek megfelelően ezeket a költségeket figyelembe kell venni a végrehajtandó intézkedések költség-haszon elemzésében; mivel az éghajlatváltozással szemben ellenálló beruházások korlátozhatják az éghajlatváltozás káros hatásait, és így csökkenthetik az alkalmazkodás költségeit; mivel az éghajlatváltozás EU-n kívüli hatásainak sokféle gazdasági, társadalmi és politikai következménye valószínűleg az EU-ban is érezteti majd hatását, többek között a kereskedelmen, a nemzetközi pénzügyi áramlásokon, az éghajlattal összefüggő migráción és biztonsági vonatkozásokon keresztül; mivel az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén szükséges beruházásokat még nem mérték fel, és azok még nem épültek be a többéves pénzügyi keret éghajlatpolitikai számaiba;

J.  mivel az éghajlatváltozást és annak hatásait jelentősen csökkenteni lehet a Párizsi Megállapodás mérséklési céljával összeegyeztethető, ambiciózus globális mérséklési politikával; mivel a jelenlegi kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalások nem elegendők a Párizsi Megállapodás céljainak eléréséhez, hanem az iparosodás előtti szintet több mint 3 °C-kal meghaladó globális felmelegedést eredményeznek;

K.  mivel az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szükséges ahhoz, hogy elébe menjünk a jelenlegi és jövőbeli káros hatásainak és azokkal megküzdjünk, továbbá megelőzzük vagy csökkentsük az éghajlatváltozásból eredő rövid, közép- és hosszú távú kockázatokat; mivel a sérülékeny régiók és ágazatok felkészítéséhez alapvető fontosságú egy szilárd uniós alkalmazkodási stratégia; mivel az új stratégiába jobban be kell építeni a közös nemzetközi erőfeszítéseket, többek között a fenntartható fejlődés, a biológiai sokféleség és a katasztrófakockázat csökkentése terén;

L.  mivel az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra, a veszteségek és károk vagy az éghajlatváltozással összefüggő kényszerű migráció rendezésére irányuló intézkedések finanszírozási mechanizmusai hatékonyabbak lesznek, amennyiben a nőket – ideértve a perifériára szorult nőket – is teljes mértékben bevonják a tervezési folyamatba, a döntéshozatalba és a végrehajtásba; mivel ha figyelembe veszik a nők tudását, köztük a helyi és az őslakosok ismereteit, az előrelépéshez vezethet a katasztrófavédelemben, fokozhatja a biológiai sokszínűséget, javíthatja a vízgazdálkodást, növelheti az élelmiszerbiztonságot, megakadályozhatja az elsivatagosodást, megvédheti az erdőket, biztosíthatja a megújuló energiatechnológiák felé való gyors átmenetet, és támogathatja a közegészségügyet;

M.  mivel az éghajlatváltozással kapcsolatos egészségügyi veszélyek kihatnak az emberekre, különösen egyes kiszolgáltatott csoportokra (idősek, gyermekek, szabadban dolgozók és hajléktalanok); mivel ilyen veszély többek között a növekvő morbiditás és mortalitás, mely visszavezethető a szélsőséges időjárási eseményekre (hőhullámok, viharok, áradások, tűzvészek) és a kialakulóban lévő fertőző betegségekre (amelyek terjedését, időzítését és intenzitását befolyásolja a hőmérséklet, a páratartalom és az esőzések változása); mivel az ökoszisztémák változásai szintén növelhetik a fertőző betegségek kockázatát;

N.  mivel az Egészségügyi Világszervezet szerint az előrejelzett éghajlatváltozás 2030-ig évente körülbelül 250 000 további halálesetet fog okozni;

O.  mivel az ökoszisztémák, pl. erdők, gyepek, tőzeglápok és vizes élőhelyek helyreállítása pozitív változáshoz vezet az adott földhasználati rendszer szén-dioxid-egyensúlyában, és enyhítési és alkalmazkodási intézkedésnek egyaránt tekinthető;

P.  mivel a környezeti katasztrófák megelőzésébe történő befektetés ténylegesen javíthatja az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, és csökkentheti az éghajlattal kapcsolatos szélsőséges időjárási események gyakoriságát és intenzitását;

Q.  mivel az IPCC klímaváltozásról és földterületről szóló, 2019. évi különjelentése szerint a nagy szén-dioxid-elnyelő képességgel rendelkező ökoszisztémák megőrzésének azonnali pozitív hatása van az éghajlatváltozásra; mivel a helyreállítás és a földhasználati rendszerekkel kapcsolatos egyéb intézkedések pozitív hatása nem azonnal jelentkezik;

R.  mivel a víztestek jó ökológiai állapotának biztosításával kapcsolatos célkitűzés döntő fontosságú az alkalmazkodás szempontjából, mivel a változó éghajlat miatt a víztestek ökológiai állapotára egyre nagyobb nyomás nehezedik;

Általános észrevételek

1.  hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás kedvezőtlen és visszafordíthatatlan hatásainak minimalizálása érdekében az Unió egészében és valamennyi országban és régióban szükség van alkalmazkodásra, ugyanakkor ambiciózus kárenyhítési intézkedéseket is végre kell hajtani a globális felmelegedésnek az iparosodás előtti szinthez viszonyítva 1,5 °C alatt tartását célzó erőfeszítések fenntartása, az éghajlati hatásoknak ellenálló növekedés és a fenntartható fejlődés megvalósítására kínálkozó lehetőségek teljes körű kihasználása és az együttes előnyök egyéb környezeti politikák és jogszabályok révén történő maximalizálása érdekében; ezzel összefüggésben hangsúlyozza szilárd elkötelezettségét a Párizsi Megállapodásban meghatározott globális alkalmazkodási cél mellett;

2.  elismeri, hogy az uniós városok és régiók már most is az éghajlatváltozás széles körű, kedvezőtlen hatásaival szembesülnek, például rendkívüli esőkkel, áradásokkal és aszályokkal, és hogy ezek a jelenségek környezeti, gazdasági és biztonsági kockázatokat jelentenek a helyi közösségek és vállalkozások számára; úgy véli, hogy a készülő stratégiának tükröznie kell ezt a sürgősséget, és megfelelő intézkedéseket kell javasolnia ezzel kapcsolatban;

3.  javasolja, hogy az Európai Unió Szolidaritási Alapjának reaktív jellegét egészítsék ki az éghajlatváltozáshoz való, proaktívan tervezett alkalmazkodással, amely az alkalmazkodóképesség növelése és a sebezhetőség mérséklése révén csökkenti az EU területének és lakóinak kiszolgáltatottságát;

4.  támogatását fejezi ki a Globális Alkalmazkodási Bizottság alkalmazkodásra való figyelemfelhívással kapcsolatos munkája tekintetében;

5.  felszólít arra, hogy az alkalmazkodást ismét és még határozottabban helyezzük a figyelem középpontjába; ezért üdvözli, hogy a Bizottság az uniós éghajlat-politika kulcsfontosságú elemeként új stratégiát fog előterjeszteni, és kéri, hogy haladéktalanul terjessze elő e stratégiát; úgy véli, ez lehetőséget kínál annak hangsúlyozására, hogy az EU globális vezető szerepet tölt be az éghajlatváltozással szembeni globális rezilienciaépítésben a finanszírozás növelése, valamint az alkalmazkodást célzó tudományos munka, szolgáltatások, technológiák és gyakorlatok előmozdítása révén; úgy véli, hogy az új stratégiának az európai zöld megállapodás szerves részét kell képeznie egy ellenállóképes EU kiépítése érdekében olyan rendszerek kialakítása és fenntartása révén, amelyek a gyorsan változó éghajlati körülmények között kiváló alkalmazkodási és reagálási képességgel rendelkeznek, oly módon, hogy fellendíti a fenntartható gazdasági fejlődést, megfelelő életminőséget és közegészségi állapotokat biztosít, biztosítja a vízellátás és az élelmezés biztonságát, tiszteletben tartja és óvja a biológiai sokféleséget, a tiszta energiaforrások felé fordul, és biztosítja az éghajlati és társadalmi igazságosságot; üdvözli az alkalmazkodás európai klímarendeletben kirajzolódó megerősített irányítási rendszerét;

6.  üdvözli az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia Bizottság általi, 2018. novemberi értékelését, és tudomásul veszi a Bizottság azon következtetését, hogy a stratégia széles körű célkitűzései nem teljesültek teljes mértékben, de valamennyi egyedi fellépése tekintetében előrelépés történt; e tekintetben úgy véli, hogy az új stratégiában kitűzött céloknak ambiciózusabbaknak kell lenniük annak érdekében, hogy az EU felkészülhessen az éghajlatváltozás várható káros hatásaira;

7.  kéri, hogy a meglévő infrastruktúra építése és felújítása során valamennyi ágazatban és a területrendezés során vegyék figyelembe az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, és felszólít a területrendezés, az épületek, az összes vonatkozó infrastruktúra és egyéb beruházások éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességének hatékony ellenőrzésére, különösen a projektek azon képességének előzetes vizsgálata révén, hogy kezelni tudják-e a közép- és hosszú távú éghajlati hatásokat a különböző globális hőmérséklet-emelkedési forgatókönyvek esetén, annak megállapítása érdekében, hogy jogosultak-e uniós finanszírozásra, valamint annak biztosítására, hogy az uniós forrásokat hatékonyan használják fel tartós és az éghajlati hatásoknak ellenálló projektekre; felszólít a mérnöki szabványok és gyakorlat egész EU-ban megvalósítandó reformjára a fizikai éghajlati kockázatok integrálása érdekében;

8.  hangsúlyozza, hogy a zöld infrastruktúrák a természeti tőke védelme, a természetes élőhelyek és fajok megőrzése, a jó ökológiai állapot fenntartása, a vízgazdálkodás és az élelmezésbiztonság révén hozzájárulnak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz;

9.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy a 2013-as stratégia nem veszi elég komolyan az alkalmazkodási intézkedések végrehajtásának sürgősségét; üdvözli az alkalmazkodási fellépéseknek az európai klímarendelet részeként bevezetett megerősített irányítását, és kéri, hogy az új stratégia foglaljon magában kötelező és számszerűsíthető célokat mind uniós, mind tagállami szinten, a kiemelt területek és beruházási igények meghatározását – ideértve annak értékelését, hogy az uniós beruházások milyen mértékben járulnak hozzá az Unió általános éghajlati sebezhetőségének csökkentéséhez –, a felülvizsgálat gyakoribbá tételét és céljainak egyértelmű meghatározását, valamint a végrehajtás előrehaladásának mérésére szolgáló, a legfrissebb tudományos eredményeken alapuló megfelelő értékelés és mutatók bevezetését; elismeri, hogy az intézkedéseket és terveket folyamatosan naprakészen kell tartani eddig nem látott mértékben változó világunkban; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy az európai klímarendelet alkalmazandó rendelkezéseivel összhangban rendszeresen vizsgálja felül és frissítse az új stratégiát;;

10.  megjegyzi továbbá, hogy a vártnál szerényebb volt az előrelépés a helyi és regionális alkalmazkodási stratégiák számát illetően, és e téren különbségek mutatkoztak a tagállamok között; arra biztatja a tagállamokat, hogy ösztönözzék és segítsék a régiókat az alkalmazkodási tervek végrehajtásában és a cselekvésben általában; hangsúlyozza, hogy az alkalmazkodási stratégiáknak megfelelően figyelembe kell venniük a területi sajátosságokat és a helyi ismereteket; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EU valamennyi régiója felkészült legyen az éghajlatváltozás hatásainak az alkalmazkodás révén történő kezelésére; ezzel összefüggésben elismeri a Polgármesterek Szövetségének értékét, amely helyi szinten fokozta az alkalmazkodással kapcsolatos együttműködést, valamint az energiaunió és az éghajlatpolitika irányításáról szóló rendeletben előírtaknak megfelelő állandó többszintű éghajlat- és energiaügyi párbeszédek értékét; kéri, hogy az európai éghajlati paktumban jusson kiemeltebb szerep az alkalmazkodásnak;

11.  kiemeli a fizikai éghajlati kockázatok kezelésének fontosságát, és felszólít a kötelező éghajlati kockázatértékeléseknek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégiába és többek között a nemzeti alkalmazkodási tervekbe történő beépítésére is;

12.  kéri, hogy a közbeszerzések az éghajlatbarát anyagok és szolgáltatások beszerzésével mutassanak példát;

13.  hangsúlyozza, hogy az új stratégiában továbbra is hangsúlyozni kell az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szükségességét a régiókban és a városokban, például olyan jogalkotási keretek előmozdítása révén, amelyek ezeken a szinteken is megfelelő alkalmazkodási stratégiákat és nyomon követést írnak elő, az érintett érdekelt felekkel, többek között a civil társadalommal, az ifjúsági szervezetekkel, a szakszervezetekkel és a helyi vállalkozásokkal való megfelelő konzultációt követően, valamint pénzügyi ösztönzőkkel támogatva azok végrehajtását; hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani a legsérülékenyebb földrajzi területek – például a part menti területek, a szigetek és a legkülső régiók – felkészültségének és alkalmazkodóképességének javítására, mivel ezeket természeti katasztrófák és szélsőséges időjárási jelenségek formájában különösen érinti az éghajlatváltozás; sajnálattal állapítja meg, hogy a Bizottság 2013. évi alkalmazkodási stratégiájából hiányoztak a nemek közötti esélyegyenlőség szempontjai, és ragaszkodik egy olyan nemi dimenzió beépítéséhez, amely teljes mértékben figyelembe veszi a nők és a lányok kiszolgáltatottságát, valamint támogatja a nemek közötti egyenlőség érvényesítését a részvételben;

14.  hangsúlyozza, hogy javítani kell a határokon átnyúló együttműködést és koordinációt az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén, valamint az éghajlati katasztrófákra való gyors reagálás során; ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson támogatást a tagállamoknak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló különböző erőfeszítésekkel kapcsolatos tudás és bevált gyakorlatok regionális és helyi szintű megosztásában;

15.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak, a régióknak és a városoknak ki kell építeniük alkalmazkodóképességüket a sebezhetőség és az éghajlatváltozás társadalmi hatásainak csökkentése érdekében; felszólítja a Bizottságot és az uniós ügynökségeket, hogy biztosítsák a szükséges kapacitásépítést és képzést, valamint az információk és a bevált gyakorlatok helyi, szubnacionális és nemzeti hatóságok közötti megfelelő cseréjének keretét;

16.  hangsúlyozza, hogy az alkalmazkodási stratégiáknak ösztönözniük kell a veszélyeztetett területeken – például szigeteken – a környezetbarát és természetalapú megoldásokon alapuló modellváltást, és fokozniuk kell az önellátást a jobb életkörülmények biztosítása érdekében, ideértve a fenntartható és helyi mezőgazdasági és halászati gyakorlatokat is, a víz fenntartható kezelését, a megújuló energiák fokozottabb használatát stb., a fenntartható fejlődési célokkal összhangban, rezilienciájuk előmozdítása és ökoszisztémáik védelme érdekében;

17.  tudomásul veszi az éghajlatváltozás hatásai további feltérképezésének szükségességét, például természeti veszélyek előfordulása esetén; üdvözli ezért az EU Éghajlatváltozási és Egészségügyi Megfigyelőközpontja által már elindított Climate-ADAPT projektet, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a projektet fejlessze tovább és terjessze ki további ágazatokra;

18.  hangsúlyozza az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás közötti jelentős szinergiákat és lehetséges kompromisszumokat; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi alkalmazkodási stratégia értékelése megállapította, hogy a szakpolitikákban és a tervekben még inkább hangsúlyozni kell az alkalmazkodás és a kárenyhítés közötti kapcsolatot; megjegyzi, hogy ezeknek a kérdéseknek a szinergikus megközelítése elengedhetetlen, egyrészt azért, mert máris egymást érik az éghajlati és környezeti válságok, másrészt azért, mert az emberi egészséget védeni kell, az ökológiai és társadalmi rendszerek rugalmasságát pedig meg kell erősíteni, biztosítva, hogy senkit ne hagyjanak magára; hangsúlyozza, hogy bár a kárenyhítésre irányuló hatékony fellépés biztosítására annak határokon átnyúló globális jellege miatt közös erőfeszítéseket kell tenni, különös figyelmet kell fordítani az éghajlatváltozás regionális hatásaira és az alkalmazkodás regionális költségeire, különösen azokban a régiókban, amelyek kettős kihívással néznek szembe: hozzá kell járulniuk a globális mérséklési erőfeszítésekhez, ugyanakkor pedig viselniük kell az éghajlattal kapcsolatos hatások miatt növekvő költségeket;

19.  úgy véli, hogy az éghajlatváltozás káros hatásai meghaladhatják a tagállamok alkalmazkodási képességeit; ezért nézete szerint a tagállamoknak és az Uniónak együttműködve kell megelőzniük, minimális mértékűre csökkenteniük és kezelniük az éghajlatváltozással összefüggő veszteségeket és károkat, a Párizsi Megállapodás 8. cikkében előírtak szerint; elismeri, hogy további intézkedéseket kell kidolgozni a veszteségek és károk kezelésére;

20.  elismeri, hogy az éghajlatváltozás hatásai határokon átnyúló jellegűek, érintik például a kereskedelmet, a migrációt és a biztonságot; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa az új stratégia átfogó jellegét és azt, hogy az lefedje az éghajlati hatások teljes körét;

21.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak készen kell állnia az éghajlatváltozás okozta kényszerű elvándorlásra, és elismeri, hogy megfelelő intézkedéseket kell hozni az éghajlatváltozás következményei által veszélyeztetett lakosság emberi jogainak védelme érdekében;

Természetalapú megoldások és környezetbarát infrastruktúra

22.  emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozás és annak hatásai nemcsak az embereket, hanem a biológiai sokféleséget, valamint a tengeri és szárazföldi ökoszisztémákat is érintik, és hogy az IPBES mérföldkőnek számító jelentése szerint az éghajlatváltozás jelenleg a harmadik legjelentősebb tényező, amely közvetlenül hozzájárul a biológiai sokféleség globális csökkenéséhez, és a megélhetést biztosító tevékenységek fenntartható formái kulcsfontosságúak lesznek az éghajlati rendszerbe való veszélyes emberi beavatkozás mérséklése és az emiatt bekövetkező változásokhoz való alkalmazkodás szempontjából; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak nagyobb koherenciát az alkalmazkodási intézkedések és a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló, a 2030-ig tartó biodiverzitási stratégiára alapuló intézkedések végrehajtása között;

23.  ösztönzi egy valóban koherens és ellenálló transzeurópai természeti hálózat kialakítását, amely ökológiai folyosók révén megakadályozza a genetikai izolációt, a lehetővé teszi a fajok vándorlását, valamint egészséges ökoszisztémákat tart fenn és erősít, lehetővé téve a hagyományos, ugyanakkor az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens infrastruktúrák fejlesztését;

24.  hangsúlyozza a fenntartható, természetalapú alkalmazkodási megoldások alkalmazásának, valamint a tengeri és szárazföldi ökoszisztémák megőrzésének és helyreállításának fontosságát, amelyek egyidejűleg hozzájárulhatnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az alkalmazkodáshoz, a biológiai sokféleség védelméhez és a szennyezés különböző formái elleni küzdelemhez; kéri, hogy az új stratégia tartalmazzon ambiciózus cselekvési terveket az ilyen megoldások alkalmazásának fokozására, megfelelő finanszírozással, többek között a többéves pénzügyi keretből, az InvestEU-ból és a Helyreállítási és Rezilienciépítési Eszközből, és javasolja a rendelkezésre álló pénzügyi termékek portfóliójának megvizsgálását és a finanszírozási feltételek javítását a jelenlegi kedvezőtlen beruházási helyzet kiigazítása érdekében; kéri továbbá a LIFE program megfelelő kihasználását, lehetővé téve, hogy az az alkalmazkodás terén az innováció katalizátorává váljon, és teret biztosítson az Unió éghajlatváltozással szembeni ellenállóképességének kiépítésére irányuló megoldások kikísérletezésére, fejlesztésére és gyakorlati kipróbálása számára;

25.  kiemeli, hogy fel kell mérni és fokozottabban alkalmazni kell az erdők, a fák és a zöld infrastruktúrák nyújtotta lehetőségeket az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtása terén, felhívva a figyelmet például a városi területeken élő fák nyújtotta ilyen szolgáltatásokra, amelyek más előnyök – például a levegőminőség javítása – mellett akár szélsőséges hőmérsékleteket is ki tudnak egyenlíteni; kéri, hogy több fát telepítsenek a városokban, támogassák a fenntartható erdőgazdálkodást, és az erdőtüzekre integrált módon reagáljanak, beleértve például az ezek elleni küzdelemben részt vevő tűzoltók megfelelő képzését annak érdekében, hogy megvédjék az uniós erdőket a szélsőséges éghajlati események okozta pusztítástól; kiemeli, hogy az újraerdősítésre és a mezőgazdaságra vonatkozó valamennyi alkalmazkodási intézkedésnek a legújabb tudományos ismereteken kell alapulnia, és azokat az ökológiai elvek teljes körű tiszteletben tartása mellett kell végrehajtani;

26.  megjegyzi, hogy az olyan erdőterületek meghatározása, amelyek állapota a legközelebb maradt a természeteshez, és amelyeket ezért sajátos védelemben kell részesíteni, az EU 1977. évi második környezetvédelmi cselekvési programjának egyik prioritása volt; megjegyzi továbbá, hogy bár még semmilyen intézkedés nem történt, az EU ezt a 2030-ra vonatkozó biodiverzitási stratégiában is prioritássá tette; felszólítja a Bizottságot, hogy az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó jövőbeni uniós stratégiát hangolja össze az EU biodiverzitási stratégiájának célkitűzéseivel, különös tekintettel az összes elsődleges erdő szigorú védelmére, valamint a megőrzési és helyreállítási célokra;

27.  kiemeli az érintetlen erdei ökoszisztémák(8) szerepét a környezeti stressztényezők, többek között az éghajlatváltozás leküzdésében, melyre azon eleve meglévő tulajdonságaik révén alkalmasak, amelyek lehetővé teszik számukra alkalmazkodóképességük maximalizálását, ideértve azokat az evolúciós vonalakat is, amelyek egyedülálló képességgel rendelkeznek a komolyabb szezonális hőmérsékletingadozások és a tájszintű bolygatások hosszú távú túlélésére;

28.  hangsúlyozza, hogy számos technológia lehetővé teszi a fák átültetését; megérti, hogy egyes esetekben a városokban végzett építési munkák a zöld területek megsemmisítésével járhatnak, és ezzel összefüggésben támogatja a fák átültetését, amely új életet adhat számukra új, jól megtervezett helyeken;

29.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a programozás, a finanszírozás és a beruházások céljából a zöld infrastruktúrát sorolják be a kritikus infrastruktúrák körébe;

30.  megjegyzi, hogy fokozott hőhatást és az egyéb stresszhatásokat a zöld infrastruktúra egyes elemei is megszenvedik, és ahhoz, hogy a fizikai mellett a fiziológiai hűtőhatást is létre tudjanak hozni, kedvező feltételeket, talajt és nedvességet kell biztosítanunk számukra a városi területeken; ezért kiemeli a megfelelő zöld várostervezés szerepét, amely nemcsak a fák telepítését, hanem a zöld infrastruktúra különböző alkotóelemeinek igényeit is figyelembe veszi;

31.  elismeri az óceánok szerepét az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban, és hangsúlyozza az egészséges és ellenálló tengerek és óceánok megőrzésének szükségességét; emlékeztet arra, hogy az IPCC „Az óceánok és a krioszféra az éghajlatváltozás tükrében” című különjelentése szerint az éghajlati mechanizmusok az óceáni és tengeri ökoszisztémák egészségétől függenek, amelyet jelenleg károsít a globális felmelegedés, a szennyezés, a tengeri biodiverzitás kizsákmányolása, a savasodás, az oxigénszint csökkenése és a tengerpart eróziója; kiemeli, hogy az IPCC arra is rámutat, hogy az óceánok részei a klímaváltozás okozta problémák enyhítésére és az azokhoz való alkalmazkodásra kidolgozandó megoldásnak, valamint hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell az üvegházhatásúgáz-kibocsátást és az ökoszisztémák szennyezését, továbbá meg kell őrizni a természetes szénelnyelőket;

32.  rámutat, hogy a parti és tengeri ökoszisztémák romlása veszélyezteti a helyi közösségek fizikai, gazdasági és élelmezésbiztonságát, és a gazdaságot általában, és gyengíti az arra irányuló képességüket, hogy biztosítsák az olyan kritikus ökoszisztéma-szolgáltatásokat, mint az élelem, a szén-dioxid-tárolás és az oxigéntermelés, valamint a természetalapú megoldások támogatása az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás céljából;

33.  figyelmeztet arra, hogy egyes part menti övezetekre nagy nyomás nehezedhet a tengerszint emelkedése és a sós víznek az ivóvíz kivételére használt part menti víztartó rétegekbe és a szennyvízcsatornákba való behatolása, valamint a szélsőséges időjárási viszonyok miatt, amelyek olyan következményekkel járhatnak, mint a terméskiesés, a víztestek szennyeződése, az infrastruktúrák károsodása és a kényszerű lakóhelyelhagyás; ösztönözni kell a zöld infrastruktúra fejlesztését az általában vizes élőhelyek közelében fekvő tengerparti városokban a biológiai sokféleség és a part menti ökoszisztémák megőrzése, valamint a gazdaság, az idegenforgalom és a part menti tájak fenntartható fejlődésének megerősítése érdekében, ez ugyanis az éghajlatváltozással szembeni reziliencia javításához is hozzájárul ezeken a veszélyeztetett területeken, amelyeket különösen súlyosan érint a tengerszint emelkedése;

34.  támogatja azokat a tetőkben és egyéb infrastruktúrákban – például parkokban, városi kertekben, zöld tetőkben és falakban, légszűrő berendezésekben, hűvös burkolatokban, az áteresztő betonban vagy egyéb olyan megoldásokban – rejlő lehetőségek kihasználására irányuló kezdeményezéseket, beleértve városi stratégiák kidolgozását és a területrendezés javítását is, amelyek hozzájárulhatnak a túlmelegedett városi levegő hűtéséhez, az esővíz visszatartásához és újrafelhasználásához, valamint az élelmiszer-termeléshez, miközben csökkentik a légszennyezést, javítják a városok életminőségét, csökkentik az emberi egészséget érintő kockázatokat, és védik a biológiai sokféleséget, beleértve a beporzókat is; úgy véli, hogy az olyan infrastruktúrák építéséhez, mint az utak, a parkolók, a vasúti pályák, az energiarendszerek, a vízelvezető rendszerek stb., olyan technológiákat kell használni, amelyek nem fejtenek ki káros hatást a biodiverzitásra és ellenállók az éghajlatváltozás hatásaival szemben;

35.  elismeri, hogy a területrendezési tervek és a városfejlesztés vízrendszerre gyakorolt hatására vonatkozóan az állami hatóságok által elvégzett értékelések segítséget nyújthatnak a tervezési hatóságok számára az olyan építési technológiák azonosításában, amelyek nem okoznak problémákat a vízrendszerben; kéri a tagállamokat, hogy ezeket az értékeléseket tegyék megközelítésük szerves részévé; felszólítja a tagállamokat, hogy az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló 2007/60/EK irányelv 6. cikkével összhangban készítsenek árvízveszély-térképeket és árvízkockázati térképeket, ezáltal csökkentve az árvizek hatásait;

36.  emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozás a vízmennyiségre és a víz minőségére is hatással van, mivel a víztestek alacsonyabb mértékű áramlása miatt kevésbé hígulnak fel a káros anyagok, ez pedig veszélyt jelent a biológiai sokféleségre, az emberi egészségre és az ivóvízellátásra; ezért jobb vízgazdálkodásra szólít fel a városi és a vidéki területeken, beleértve a jobb földtervezés útján megvalósuló fenntartható vízelvezetést, amely megóvja és helyreállítja a természetes folyóvízrendszereket, valamint a természetes vízmegtartó intézkedéseket az áradások és aszályok mérséklése, a talaj víztartó rétegeinek újrafeltöltése, valamint az ivóvíz előállításához szükséges vízkészletek rendelkezésre állásának biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a vízgazdálkodással kapcsolatos alkalmazkodási intézkedéseknek összhangban kell lenniük a gazdálkodás fenntarthatóságának és körforgásos jellegének fokozására, az energetikai átállás elősegítésére, valamint az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség megőrzésére és helyreállítására irányuló intézkedésekkel; e tekintetben szoros kapcsolatot szorgalmaz a levegő, a víz és a talaj szennyeződésmentesítésére vonatkozó, közeljövőben elfogadandó cselekvési terv és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó új uniós stratégia között;

37.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy teljes körűen hajtsák végre a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló 2000/60/EK irányelvet, amely a folyásiránnyal szemben haladva javítva a folyóvizek minőségét; megjegyzi, hogy a folyóvizek felső szakaszán a víz visszatartására és kivételére irányuló intézkedések az alsóbb szakaszokra is hatással vannak – a határokon át is –, és ez akadályozhatja az alsó folyószakasz melletti területek gazdasági fejlődését, valamint korlátozhatja az ivóvízkészletek rendelkezésre állását; felszólít a szakpolitikai intézkedések egyes területek közötti összhangjának biztosítására, hogy minden terület hozzájáruljon az uniós víztestek legalább jó ökológiai állapotának eléréséhez, és hangsúlyozza a vízkeretirányelvnek megfelelő ökológiai áramlás biztosításának és az édesvízi ökoszisztémák közötti átjárhatóság jelentős javításának fontosságát;

38.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is szorgalmazzák a víz újrafelhasználását a vízhasználat különböző formái közötti, elosztással kapcsolatos konfliktusok megelőzése érdekében, ugyanakkor biztosítsanak elegendő vízkészletet az ivóvíz előállításához, ami elengedhetetlen a vízhez való emberi jog érvényesítéséhez;

39.  megjegyzi, hogy a vízágazat energiafogyasztása jelentős; felszólítja a Bizottságot, hogy vegyen fontolóra energiahatékony intézkedéseket, és vizsgálja meg a kezelt szennyvíz „helyszíni” megújuló energiaforrásként való felhasználásának lehetőségét; megjegyzi, hogy a települési szennyvíz kezeléséről szóló hatályos irányelvet annak 1991-es elfogadása óta nem vizsgálták felül; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelvet annak biztosítása érdekében, hogy az pozitívan járuljon hozzá az Unió éghajlati és környezeti céljaihoz;

Alkalmazkodási intézkedések és következetesség

40.  hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást be kell építeni a fenntarthatóbb jövőre irányuló valamennyi vonatkozó uniós szakpolitikába, és maximalizálni kell azok járulékos előnyeit, például a mezőgazdaságra és az élelmiszer-termelésre, az erdészetre, a közlekedésre, a kereskedelemre, az energiára, a környezetvédelemre, a vízgazdálkodásra, az épületekre, az infrastruktúrára, az iparra, a tengerre és a halászatra vonatkozó politikákba, valamint a kohéziós politikába és a helyi fejlesztési és szociális politikákba, továbbá biztosítani kell, hogy az európai zöld megállapodással kapcsolatos egyéb kezdeményezések összhangban legyenek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és a kárenyhítésre irányuló intézkedésekkel;

41.  felszólítja a Bizottságot, hogy alaposan értékelje az összes vonatkozó jogalkotási és költségvetési javaslat éghajlati és környezeti hatásait, és gondoskodjon arról, hogy azok teljes mértékben igazodjanak a globális felmelegedés legfeljebb 1,5°C-ra korlátozására vonatkozó célhoz;

42.  sajnálja, hogy az uniós politikák az éghajlatra és a környezetre nézve káros támogatásokat tettek lehetővé a 2014–2020-as időszakban, ami hozzájárult az uniós ökoszisztémák rezilienciájának csökkenéséhez; sürgeti, hogy az alkalmazandó szabályok valamennyi szakpolitikai területen akadályozzák meg az állami források ilyen jellegű felhasználását;

43.  felszólítja a Bizottságot, hogy fogadjon el ambiciózus megközelítést a közelgő korszerűsítési programmal kapcsolatban, és indítson olyan megfelelő kezdeményezéseket, amelyek biztosítják a szakaszos és mélyfelújításokat, nagy hangsúlyt fektetve a költséghatékonyságra; ezzel összefüggésben üdvözli Ursula von der Leyennek, a Bizottság elnökének – az Európai Parlamentben 2020. szeptember 16-án az Unió helyzetéről tartott beszédében hangsúlyozott – azon szándékát, hogy létrehozzon egy „európai Bauhaus”-t, amely összefogja a mérnököket, építészeket és az építőiparban dolgozó egyéb munkavállalókat;

44.  kéri, hogy az új stratégia legyen összhangban a globális fellépésekkel és megállapodásokkal, például a Párizsi Megállapodással, a fenntartható fejlődési célokkal és a biológiai sokféleségről szóló egyezménnyel; kéri a Bizottságot, hogy az új stratégiában határozzon meg olyan intézkedéseket, amelyek előmozdítják és megkönnyítik az alkalmazkodást az EU-n kívül, különösen a legkevésbé fejlett országokban és a kis szigetállamokban, amelyeket a legsúlyosabban érint az éghajlatváltozás és a tengerszint emelkedése, és a külső fellépés részeként fokozza a fejlődő országokba irányuló technikai segítségnyújtást, valamint a bevált gyakorlatok megosztását;

45.  kéri, hogy az új alkalmazkodási stratégia keretében az alkalmazkodási megoldások előmozdítása és fejlesztése harmadik országokkal közösen történjen, különösen a világ éghajlatváltozásnak leginkább kiszolgáltatott és az éghajlatváltozás által leginkább érintett részein; hangsúlyozza továbbá, hogy a fejlődő országokban szükség van hatékony és célzott kapacitásépítésre, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló technológiák terjesztésére, valamint a feladatok megállapítására az ellátási láncok minden szintjén;

46.  felszólítja a Bizottságot, hogy megfelelő módon és sürgősen vegye fel a küzdelmet az elsivatagosodás és a talajromlás ellen, mely problémák – az éghajlatváltozás legszembetűnőbb következményeiként – immár az Unió legtöbb országát érintik, és dolgozzon ki módszertant és mutatókat ezek mértékének felmérésére; kiemeli továbbá, hogy foglalkozni kell a talajfedés kérdésével; emlékeztet az Európai Számvevőszék „Az elsivatagosodás elleni küzdelem az Európai Unióban: a növekvő fenyegetés határozottabb fellépést követel meg” című különjelentésének megállapításaira, különös tekintettel arra, hogy meg kell erősíteni az EU talajra vonatkozó jogi keretét, fokozni kell a tagállamok által a talajromlás megszüntetésének legkésőbb 2030-ig történő megvalósítása érdekében tett kötelezettségvállalás teljesítését célzó intézkedéseket, és hogy megfelelőbben kell kezelni az elsivatagosodás okait, különösen a fenntarthatatlan mezőgazdasági gyakorlatokat; sajnálatosnak tartja, hogy e területen nincs konkrét uniós politika és fellépés; ezért felhívja a Bizottságot, hogy az alkalmazkodási stratégia keretében terjesszen elő uniós stratégiát az elsivatagosodás leküzdésére; megfelelő finanszírozást kér az elsivatagosodás és a talajromlás elleni küzdelemhez;

47.  elismeri, hogy az éghajlatváltozás hatásai egyenlőtlen módon oszlanak el, és hogy a káros hatások nemcsak az egyes tagállamok, hanem – ami lényegesen fontosabb – az egyes régiók szintjén is eltérők lesznek, ami befolyásolja ezek alkalmazkodási intézkedésekkel kapcsolatos igényeit; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy dolgozzon ki útmutatást a tagállamok és a régiók számára, hogy segítse ezeket az adott helyzetben leghatékonyabb, célzott alkalmazkodási intézkedések kidolgozásában;

48.  hangsúlyozza, hogy fokozni kell az éghajlatváltozásnak kiemelten kitett földrajzi területek, például az EU szigeti és legkülső régiói felkészültségét és alkalmazkodóképességét;

49.  elismeri, hogy az éghajlatváltozás káros hatásai különösen a szegény és hátrányos helyzetű társadalmi csoportokat érintik, mivel általában korlátozottabb az alkalmazkodóképességük, és jobban függenek az éghajlatra érzékeny erőforrásoktól; hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló erőfeszítéseknek foglalkozniuk kell az éghajlatváltozás és a kiszolgáltatottság széles körű társadalmi-gazdasági eredői közötti összefüggéssel, beleértve a szegénységet és a nemek közötti egyenlőtlenséget is;

50.  szorgalmazza a szociális védelmi rendszerek megerősítését a legkiszolgáltatottabb régióknak és embereknek az éghajlatváltozás káros hatásaitól való megvédése érdekében, valamint a kiszolgáltatott helyzetű csoportok azonosítását a tisztességes alkalmazkodási politikák kialakítása során az összes fontos irányítási szinten;

51.  kiemeli, hogy az alkalmazkodási intézkedések kiválasztását több kritériumon alapuló elemzésre támaszkodva kell elvégezni, melyek többek között a hatékonyság, az eredményesség, a pénzügyi költségek, a kárenyhítéssel való összhang, a városi sajátosságok stb.; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozza ki az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat fogalommeghatározását annak biztosítására, hogy valamennyi intézkedés eredményes és a célnak megfelelő legyen;

52.  kiemeli az éghajlatváltozáshoz való nem megfelelő alkalmazkodás kockázatát és a kapcsolódó költségeket; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy dolgozzon ki mutatókat annak mérésére, hogy az Unió a tervezett hatások alapján teljesíti-e az alkalmazkodással kapcsolatos célokat;

53.  ösztönzi közös módszertanok és megközelítések kidolgozását az alkalmazkodási intézkedések eredményességének nyomon követése és értékelése céljából, ugyanakkor elismeri, hogy az éghajlatváltozás hatásai és az alkalmazkodási intézkedések helyi szintűek és helyzetspecifikusak;

Finanszírozás

54.  felszólít a finanszírozás növelésére valamennyi kormányzati szinten, valamint a köz- és magánberuházások mozgósítására az alkalmazkodás érdekében; emlékeztet azon álláspontjára, mely szerint a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó következő többéves pénzügyi keretben és az Európai Helyreállítási Eszközben a kiadások 30%-át az éghajlatváltozással kapcsolatos célokra, 10%-át pedig biodiverzitással kapcsolatos célokra kellene fordítani, mely kiadásoknak hozzá kell járulniuk mind az éghajlatváltozás mérsékléséhez, mind az ahhoz való alkalmazkodáshoz; kéri, hogy az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességet tekintsék kulcsfontosságú kritériumnak valamennyi vonatkozó uniós finanszírozásban; úgy véli, hogy az Európai Beruházási Banknak mint klímabanknak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedéseket is finanszíroznia kell(9); felszólítja az EBB-t, hogy az EU klímabankjaként megfelelően biztosítsa az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz szükséges uniós finanszírozást, és klímabankütemtervében tűzzön ki nagyratörőbb célokat az alkalmazkodás terén, továbbá erőteljesebb ösztönzők bevezetését kéri a kkv-k számára, amelyek kulcsszerepet játszhatnak az innovatív, fenntartható alkalmazkodási megoldások kidolgozásában; hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keret és a Helyreállítási Alap nem vezethet az ökoszisztémákra nehezedő fokozott nyomáshoz, azok alacsonyabb szintű összekapcsoltságához vagy azok kizsákmányolásához, mivel csak a természet fenntartható használatával tudjuk biztosítani az Unió alkalmazkodását és mérsékelni az éghajlati rendszerbe való veszélyes emberi beavatkozást(10); megfelelő pénzügyi támogatásra szólít fel az EU biodiverzitási stratégiájában szereplő védelmi és helyreállítási célok megvalósításához; hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás finanszírozása során biztosítani kell az inkluzivitást és a nemi szempontok érvényesülését;

55.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának nyomon követésére szolgáló uniós módszertan nem tesz különbséget az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás között, és hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos forráselkülönítést nehéz volt nyomon követni, és inkább könyvelési eszközként használták, mint a szakpolitikai tervezés tényleges támogatására; kéri, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos forráselkülönítés rendszere kötődjön konkrét szakpolitikához, és tartalmazzon olyan nyomon követési kritériumokat, amelyek lehetővé teszik az uniós alapok összehasonlítását, megkülönböztetve egymástól az éghajlatváltozás mérséklését és az alkalmazkodást az összes uniós költségvetési eszköz keretében;

56.  ösztönzi az EU Szolidaritási Alapjának megfelelőbb felhasználását az „építsük újra, de jobban” elv finanszírozási mechanizmusaként, amely az alkalmazkodás és az előremutató tervezés céljaira is biztosít ösztönzőket;

57.  elismeri, hogy az alkalmazkodás költségekkel jár; megjegyzi azonban, hogy a tétlenség költsége várhatóan jóval magasabb lesz; kitart az alkalmazkodási beruházások fontossága mellett, mivel az életmentésen és a környezet védelmén túl lényeges szempont, hogy a megelőző intézkedések költséghatékonyabbak lehetnek; hangsúlyozza a megelőzés elvét, és felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan megközelítéseket, amelyek biztosítják, hogy az alkalmazkodási intézkedések elmulasztásából eredő költségeket ne hárítsák át a lakosságra, valamint érvényesítsék a „szennyező fizet” elvét, amely alkalmazkodási felelősséget ruház a szennyezőre; felszólítja az EU-t és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az állami beruházások legyenek az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliensek, ugyanakkor ösztönözzék a zöld, fenntartható magánberuházásokat a rendszerszintű változások katalizátoraként; úgy véli, hogy a közelgő alkalmazkodási stratégiában kifejezetten rendelkezni kell a „ne árts” elvéről, különösen a biológiai sokféleségre gyakorolt negatív hatások és a nem megfelelő alkalmazkodás megelőzése érdekében;

58.  üdvözli a Bizottság azon javaslatát, hogy az EU Szolidaritási Alapjának alkalmazási körét terjesszék ki a közegészségügyi vészhelyzetekre, például a világjárványokra;

Figyelemfelkeltés, alkalmazkodással kapcsolatos ismeretek és kutatás

59.  hangsúlyozza az éghajlatváltozás, például a szélsőséges időjárási események – többek között egészségügyi és környezeti – hatásaira, valamint az alkalmazkodás szükségességére és előnyeire való figyelemfelhívás fontosságát nemcsak a döntéshozók körében, hanem megfelelő és folyamatos tájékoztatási és oktatási tevékenységek révén az élet minden szakaszában és területén; ezzel összefüggésben sajnálja, hogy olyan fontos programokban, mint az EU4health és az Erasmus, költségvetési megszorításokra került sor;

60.  elismeri, hogy a lényegesként azonosított tudásbeli hiányosságok nem szűntek meg, és új hiányosságok jelentek meg; ezért kéri a Bizottságot, hogy a kritikus ágazatok vonatkozásában is ismerje fel és pótolja a tudásbeli hiányosságokat, a tájékozott döntéshozatal biztosítása érdekében olyan eszközök továbbfejlesztése révén, mint a Climate-ADAPT és az Európai Innovációs és Technológiai Intézet éghajlatügyi tudományos és innovációs társulása (EIT Climate-KIC); e tekintetben hangsúlyozza a tagállamok közötti jobb tudásmegosztás fontosságát, mivel az továbbra sem kielégítő, valamint a koordináció javítását olyan kérdésekben, mint a nemzetközi vízgyűjtők, az árvízvédelem, az építési szabályzatok és a potenciálisan magas kockázatú övezetekben történő építkezés; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre az alkalmazkodás elemzésével és modellezésével foglalkozó fórumot annak érdekében, hogy javítsa az éghajlatváltozás hatásaira és az alkalmazkodásra vonatkozó modellek politikai döntéshozatalban történő felhasználását;

61.  felhívja a figyelmet arra az óriási mennyiségű innovációra – például a technológiafejlesztés, a digitális szolgáltatások stb. –, amely az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó projektek és intézkedések mögött meghúzódik, és hangsúlyozza, hogy az EU-nak támogatnia kell az ilyen kezdeményezések kidolgozását és bevezetését;

62.  hangsúlyozza a kutatás és innováció támogatásának fontosságát az Európai horizont programon és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a természetalapú megoldások, a zöld technológiák és más olyan megoldások területén elérhető egyéb finanszírozási mechanizmusokon keresztül, amelyek segíthetik az éghajlatváltozás és a szélsőséges időjárási jelenségek elleni küzdelmet; emlékeztet továbbá arra, hogy az Európai horizont program képes előmozdítani az uniós polgárok éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességét, és ezáltal társadalmi átalakulás révén is hozzájárul az alkalmazkodáshoz; ezzel összefüggésben sajnálatosnak tartja a kutatás és az innováció területén olyan programokat érintő hatalmas költségvetés-csökkentéseket, mint az „Európai horizont”, mivel e csökkentések rontják az EU versenyképességét az élvonalbeli technológiák és az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást célzó megoldások terén; emlékeztet arra, hogy a kutatók alapvető szerepet játszanak a globális felmelegedés és más veszélyek elleni küzdelemben, és e tekintetben hangsúlyozza a nemzetközi partnerek közötti szoros tudományos együttműködés fontosságát; megjegyzi, hogy a mezőgazdaság termelékenységét és fenntarthatóságát célzó európai innovációs partnerség fontos eszköz lehet az agrár-élelmiszeripari rendszerek éghajlathoz való alkalmazkodását szolgáló új technológiák és gyakorlatok kidolgozásában;

63.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az alkalmazkodási intézkedések a legújabb tudományos ismereteken és hozzáférhető adatokon alapuljanak; ezzel összefüggésben tudomásul veszi az olyan uniós programok által már elvégzett munkát, mint a COPERNICUS, és hangsúlyozza a kikényszerített adatgyűjtés szerepét a lehető legpontosabb előrejelzések biztosításában; felszólít a kutatás és fejlesztés fokozására annak érdekében, hogy innovatív megoldásokat találjanak az alkalmazkodásra, valamint azon digitális innovációk célzott támogatására, amelyek kihasználják a digitalizáció erejét a fenntartható átalakulás érdekében;

64.  megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás egészséget érintő hatásai súlyosbodni fognak, és hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség egészségről és éghajlatváltozásról szóló jelentése és a „Lancet Countdown” szerint ezeket a hatásokat csak most kezdik számba venni; hangsúlyozza ezért az éghajlatváltozás humánegészségügyi hatásai további tanulmányozásának fontosságát, és felszólít az e területen folytatott kutatásba való beruházásra, a kockázatértékelés és -felügyelet terén folytatott ágazatközi együttműködésre, az egészségügyi ágazat tudatosságának és kapacitásának növelésére, többek között helyi szinten is, valamint az éghajlatváltozás humánegészségügyi kockázataival kapcsolatos bevált gyakorlatok és legújabb ismeretek megosztására olyan uniós programokon keresztül, mint az Európai horizont és a LIFE program; kéri, hogy az összegyűjtött adatokat továbbítsák az európai egészségügyi adattérbe;

65.  felszólítja a Bizottságot, hogy stratégiájában vegye figyelembe, hogy biztosítani kell, hogy a tagállamok az éghajlatváltozással szemben ellenálló egészségügyi rendszerekkel rendelkezzenek, amelyek képesek előre jelezni az éghajlatváltozás egészségügyi következményeit, különösen a legkiszolgáltatottabb csoportok körében, és azokra reagálni, továbbá teljes mértékben vonja be az egészségügyi közösséget az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás eszközeinek kialakításába; hangsúlyozza, hogy ennek magában kell foglalnia megelőző programokat, alkalmazkodási intézkedésekre vonatkozó terveket és figyelemfelkeltő kampányokat az éghajlatváltozás egészségügyi hatásairól, melyek magukban foglalják az elhalálozást, a sérüléseket, a szélsőséges hőmérsékletek, áradások és tüzek miatt az élelmiszer- és víz útján terjedő betegségek megnövekedett kockázatát, valamint a bolygatott ökoszisztémákból eredő hatásokat, amelyek betegségek, változó pollenszezonok és allergiák kockázatával járnak; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a vektorok által terjesztett betegségek felügyeleti hálózata és az entomológiai felügyelet fenntartásához és továbbfejlesztéséhez, valamint a tagállamokban történő megfelelő végrehajtásához szükséges erőforrásokat is;

Korai figyelmeztetés és gyors reagálás

66.  kéri, hogy az új stratégia helyezzen nagyobb hangsúlyt a válságmegelőzésre és a felkészültségre, a válságkezelésre és a katasztrófareagálásra, többek között világjárványok esetén is, kiaknázva a megerősített uniós polgári védelmi mechanizmussal való valamennyi szinergiát, és aktívan bevonva az olyan uniós ügynökségeket, mint az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC); úgy véli, hogy a tagállamoknak a Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központon keresztül össze kell hangolniuk e készültségi tervek kidolgozását az uniós polgári védelmi mechanizmussal; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat a városi hőségriadókra, és bátorítsa az e téren bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét;

67.  sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki megfelelő megelőzési és gyorsreagálási terveket az éghajlati katasztrófákra, például a hőhullámokra, az árvizekre és az aszályra vonatkozóan, amelyek figyelembe veszik a régiók – például a határ menti vagy part menti régiók – sajátosságait, és tartalmaznak határokon átnyúló fellépési mechanizmusokat, biztosítva a tagállamok közötti és a harmadik országokkal való felelősségmegosztást és szolidaritást; kitart amellett, hogy alkalmazkodási stratégiát kell elfogadni az éghajlatváltozás következményeinek kitett területek és városok tekintetében, egy ökoszisztémákon alapuló, a kockázatmegelőzésre és a kockázatkezelésre irányuló új, innovatív megközelítésre támaszkodva, különösen a visszavonulásra kijelölt területek, az árvízkor elárasztott árterek, a természetes védelmi módszerek és – amennyiben elengedhetetlen – a mesterséges védelmi módszerek meghatározása révén;

68.  kéri a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, hogy hozzanak létre korai előrejelző rendszereket, és dolgozzanak ki megfelelő eszközöket a szélsőséges időjárási eseményekre és az éghajlatváltozás egyéb negatív hatásaira, valamint a világjárványokra való reagáláshoz;

o
o   o

69.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0015. (2) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0005. (3) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0078. (4) HL L 327., 2000.12.22., 1. o. (5) HL L 177., 2020.6.5., 3. o. (6) HL L 288., 2007.11.6., 27. o. (7) HL C 316., 2017.9.22., 99. o. (8) Watson, J. E. M. et al.: The exceptional value of intact forest ecosystems [Az érintetlen erdei ökoszisztémák kivételes értéke], Nature Ecology & Evolution, Vol. 2, No 4, Macmillan Publishers Limited, London, 2018. (9) Az Európai Parlament 2020. július 23-i állásfoglalása az Európai Tanács 2020. július 17–21-i rendkívüli ülésének következtetéseiről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0206). (10) IPBES: Global Assessment Report on Biodiversity and Ecosystem Services (Globális vizsgálati jelentés a biológiai sokféleségről és az ökoszisztéma-szolgáltatásokról), 2019.

Az Európai Parlament 2020. december 17-i állásfoglalása a Petíciós Bizottság 2019. év során folytatott tanácskozásainak eredményéről (2020/2044(INI))

P9_TA(2020)0383 A9-0230/2020

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság tanácskozásainak eredményéről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 10. és 11. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 24. és 227. cikkére, amelyek tükrözik a Szerződések által az európai uniós polgárok és lakosok azon jogának tulajdonított jelentőséget, hogy aggodalmaikra felhívhatják a Parlament figyelmét,

–  tekintettel az EUMSZ 228. cikkére az európai ombudsman szerepéről és feladatairól,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának az Európai Parlamenthez benyújtható petícióhoz való jogról szóló 44. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ kötelezettségszegési eljárásra vonatkozó rendelkezéseire és különösen 258. és 260. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére és 227. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A9-0230/2020),

A.  mivel a 2019. május 23–26-i európai választásokat és az új Parlament 2019. július 2-i megalakulását követően a Petíciós Bizottság 2019. július 10-én tartotta alakuló ülését;

B.  mivel 2019-ben a Parlamenthez 1 357 petíció érkezett be, ami a 2018-ban benyújtott 1 220 petícióhoz képest 11,23%-os növekedést jelent, és azt jelzi, hogy bár az európai választások során a parlamenti tevékenység szünetelt, az uniós polgárok és lakosok továbbra is éltek petíciós jogukkal;

C.  mivel 2019-ben a Parlament petíciós portálján egy vagy több petíciót támogató felhasználók száma 2018-hoz képest nőtt, és elérte a 28 075-öt; mivel a petíciókat támogató kattintások száma 31 679 volt;

D.  mivel a 2019-ben benyújtott petíciók közül 41 petíciót egy vagy több polgár, 8 petíciót több mint 100 polgár és 3 petíciót több mint 10 000 polgár írt alá;

E.  mivel a beérkezett petíciók száma az Európai Unió összlakosságához viszonyítva továbbra is szerény volt; mivel a beérkezett petíciók száma azt jelzi, hogy nagyobb erőfeszítésre és megfelelő intézkedésekre van szükség, hogy a polgárok tájékozottabbak legyenek a petíciós joggal kapcsolatban; mivel a petíciós jog gyakorlása során a polgárok azt várják el az uniós intézményektől, hogy problémáik megoldásakor biztosítsanak hozzáadott értéket;

F.  mivel a 2019-ben benyújtott 1 357 petícióból 938-at elfogadhatónak nyilvánítottak, 406-ot elfogadhatatlannak nyilvánítottak, 13-at pedig visszavontak; mivel 2019-ben az elfogadhatatlan petíciók viszonylag magas aránya (30%) azt mutatja, hogy továbbra sem egyértelmű az EU tevékenységi köre; mivel ezzel összefüggésben ezt a problémát az Unió hatásköreinek, valamint a petíciók Európai Parlamentnek történő benyújtására irányuló eljárás tisztázására hivatott tájékoztató kampányokkal kell kezelni;

G.  mivel a petíciók elfogadhatóságának kritériumait az EUMSZ 227. cikke és a Parlament eljárási szabályzatának 226. cikke határozza meg, amelyek előírják, hogy a petíciókat az Európai Unió tevékenységi körébe tartozó ügyekben közvetlenül érintett uniós polgároknak vagy lakosoknak kell benyújtaniuk;

H.  mivel az európai polgárok alapvető jogainak egyike, hogy petíciót nyújtsanak be az Európai Parlamenthez; mivel a petíciós jog nyitott, demokratikus és átlátható mechanizmust kínál az uniós polgárok és lakosok számára választott képviselőik közvetlen megszólítására, és ezért az EU tevékenységi területein való aktív állampolgári részvétel fontos eleme;

I.  mivel az átláthatóságon, az alapvető jogok hatékony védelmén és az uniós polgárok kéréseinek az uniós politikai menetrendbe való beépítésén alapuló demokratikus kormányzásra van szükség a polgárok közvetlen részvételének növelése és az uniós döntéshozatali folyamat minőségének javítása érdekében; mivel a demokratikus és átlátható kormányzás szintén az egyik alapvető eleme a Petíciós Bizottság munkája hatékonyabbá tételének és a polgárokhoz közelebb hozásának;

J.  mivel a petíciós jognak fokoznia kell a Parlament válaszadási képességét az uniós alapvető jogok tiszteletben tartásával és az uniós jogszabályoknak való megfeleléssel kapcsolatos panaszokra és aggályokra a tagállamokban; mivel a petíciók többek között rendkívül értékes információforrást jelentenek abból a szempontból, hogy feltárják az uniós jog helytelen alkalmazását vagy megsértését; mivel a petíciók lehetővé teszik a Parlament és más uniós intézmények számára az uniós jog átültetésének és alkalmazásának, valamint az uniós polgárokra és lakosokra gyakorolt hatásának értékelését, továbbá az uniós jog hiányosságainak és következetlenségeinek észlelését, amelyek aláássák a polgárok alapvető jogai teljes körű védelmének biztosítására irányuló célkitűzést;

K.  mivel a polgárok általában a legutolsó lehetőségként fordulnak a Petíciós Bizottsághoz, amikor úgy gondolják, hogy a többi szerv és intézmény nem képes megoldást találni az aggályaikra;

L.  mivel a Parlament már régóta az élen jár a petíciós eljárás nemzetközi fejlesztésében, és Európa legnyíltabb és legátláthatóbb petíciós eljárásával rendelkezik, amely lehetővé teszi a petíciók benyújtóinak részvételét az Európai Unió tevékenységeiben;

M.  mivel a Petíciós Bizottság minden petíciót alaposan megvizsgál; mivel a petíciók minden egyes benyújtójának joga van ahhoz, hogy észszerű határidőn belül, anyanyelvén, illetve a petíció nyelvén választ, valamint tájékoztatást kapjon a Petíciós Bizottságnak a petíció elfogadhatóságáról hozott határozatáról és az azt követő lépésekről;

N.  mivel a Petíciós Bizottság tevékenységei a petíciók benyújtóitól kapott információkon és hozzászólásokon alapulnak; mivel a petíciók benyújtóitól származó információk, továbbá az Európai Bizottság, a tagállamok és más szervek szakértelme alapvető fontosságúak a Petíciós Bizottság munkája szempontjából; mivel az elfogadható petíciók gyakran értékes hozzájárulást jelentenek az egyes parlamenti bizottságok és közös munkacsoportok munkájához;

O.  mivel jelentős számú petíció megtárgyalására nyilvánosan kerül sor a Petíciós Bizottság ülésein; mivel a petíciók benyújtóit gyakran felkérik petíciójuk ismertetésére, és a vitákon való teljes körű részvételre, ezáltal aktívan hozzájárulva a bizottság munkájához; mivel 2019-ben a Petíciós Bizottság 9 rendes bizottsági ülést tartott, amelyeken 250 petíciót vitattak meg 239 petíció jelen lévő benyújtójával, míg 126 petíció benyújtója aktívan felszólalt; mivel a Petíciós Bizottság az európai polgárok bevonása révén jelentősen hozzájárul a Parlament arculatának és tekintélyének megerősítéséhez;

P.  mivel a 2019-ben benyújtott petíciókban felvetett főbb témák a környezetvédelmi kérdésekre (különösen a szennyezéssel, a védelemmel, a megőrzéssel és a hulladékgazdálkodással kapcsolatos kérdésekre), az alapvető jogokra (nevezetesen a gyermekek jogaira, a szavazati jogokra és az uniós polgárok jogaira, különösen a brexittel összefüggésben), az alkotmányügyekre (különösen az európai választásokkal és az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésével kapcsolatos kérdésekre), az egészségügyre (különösen az egészségügyi ellátásra, valamint a veszélyes és mérgező anyagok kockázataira vonatkozó kérdésekre), a közlekedésre (és különösen a légi és vasúti utasok jogaira, a határokon átnyúló összeköttetésekre és az óra előre- és visszaállítására), a belső piacra (különösen a fogyasztók jogaira és a személyek szabad mozgására), a foglalkoztatásra (különösen a munkaerőpiachoz való hozzáférésre és a bizonytalan szerződésekre), valamint a kultúrára és az oktatásra (különösen a fogyatékossággal élő gyermekek oktatáshoz való hozzáférésére vagy az iskolai zaklatásra) vonatkoztak, sok más egyéb témakör mellett;

Q.  mivel a 2019-ben beérkezett petíciók 73,9%-át (1 003 petíció) a Parlament petíciós portálján keresztül nyújtották be, a 2018-ban így benyújtott 70,7%-hoz (863 petíció) képest;

R.  mivel 2019-ben a petíciós portált az Európai Parlament honlapjának (Europarl) új megjelenésével és összhatásával összhangban jobban használható webes kialakítású verzióvá fejlesztették; mivel ezért felhasználóbarátabbá és hozzáférhetőbbé vált a polgárok számára, akik ma már bármely eszközön használhatják az EN 301 549 európai szabvány használatára optimalizált portált; mivel az részben megfelel a WCAG (Web Akadálymentesítési Útmutató) 2.1. AA szabványnak is; mivel az új adatvédelmi nyilatkozatot minden nyelvi változatban feltöltötték az e-mail-sablonokba és a regisztrációs oldalra, és lehetővé tették a felhasználói fiókok regisztrációját az audio Captcha révén is; mivel a petíciós portált és az ePetitiont a szinkronizációs mechanizmusok javítása révén tovább integrálták; mivel nagyszámú egyéni segítségkérést kezeltek sikeresen;

S.  mivel meg kell jegyezni, hogy az európai választások miatt nem került sor tényfeltáró látogatásokra olyan petíciók esetében, amelyekkel kapcsolatban 2019-ben vizsgálat volt folyamatban; mivel a bizottság számos korábbi tényfeltáró látogatás nyomon követését végezte el, és két, 2018-ban megvalósult látogatásról szóló jelentést is elfogadott; mivel 2020-ra számos tényfeltáró látogatást ütemeztek be;

T.  mivel a Petíciós Bizottság véleménye szerint az európai polgári kezdeményezés a részvételi demokrácia fontos eszköze, amely lehetővé teszi a polgárok számára, hogy tevőlegesen részt vegyenek az uniós politikák és jogszabályok alakításában; mivel az európai polgári kezdeményezéssel kapcsolatban nem volt elég hatékony a kommunikáció;

U.  mivel a média minden demokráciában kulcsfontosságú szerepet játszik, és átláthatóbbá teszi a Petíciós Bizottság eljárásait; mivel a minőségi sajtó az Európai Unió egészének alapvető eleme; mivel egyes európai médiaorgánumok számára nem egyértelmű a Petíciós Bizottság szerepe és hatásköre;

V.  mivel az eljárási szabályzat alapján a Petíciós Bizottság felelős az európai ombudsmannal való kapcsolattartásért, aki kivizsgálja az Európai Unió intézményeiben és szerveiben elkövetett adminisztratív visszásságokkal kapcsolatban benyújtott panaszokat; mivel 2019-ben a Petíciós Bizottság kulcsszerepet játszott az európai ombudsman megválasztásának megszervezésében azáltal, hogy az eljárási szabályzat 231. cikke értelmében nyilvános meghallgatást tartott a jelöltekkel; mivel 2019. december 18-án Emily O’Reilly-t újraválasztották európai ombudsmannak a 2019–2024-es parlamenti ciklusra;

W.  mivel a 2019. január 17-i állásfoglalásában az ombudsman OI/2/2017 számú, az Európai Unió Tanácsa előkészítő szerveiben folytatott jogalkotási viták átláthatósága kapcsán végzett stratégiai vizsgálatáról(1) támogatta az ombudsman vizsgálatát, és sürgette a Tanácsot, hogy a lehető leggyorsabban tegye meg az ombudsman ajánlásainak végrehajtásához szükséges lépéseket; mivel a Tanács nem válaszolt az ombudsmannak, nem reagált a Parlament állásfoglalására, és nem tett lépéseket annak végrehajtása érdekében;

X.  mivel 2019-ben tovább erősödtek a Petíciós Bizottság és az európai ombudsman közötti kapcsolatok, amint azt az ombudsman bizottsági üléseken való aktív részvétele is bizonyítja; mivel az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 2019. február 12-i állásfoglalását(2) követően Emily O’Reilly részt vett a bizottság 2019. április 2-i ülésén, hogy eszmecserét folytasson javasolt új előjogairól, és a Petíciós Bizottság 2019. szeptember 4-i ülésén ismertette 2018-as éves jelentését;

Y.  mivel a Petíciós Bizottság tagja az Ombudsmanok Európai Hálózatának, amelynek az európai ombudsman, illetve a tagállamok, a tagjelölt országok és az Európai Gazdasági Térség más országainak nemzeti és regionális ombudsmanjai, valamint hasonló szervei is tagjai, és amely az európai uniós jogra és szakpolitikákra vonatkozó információk cseréjének előmozdítására és a bevált gyakorlatok megosztására törekszik;

Z.  mivel a petíciókkal foglalkozó bizottságok közötti együttműködés hatékonyabbá tételével javítani kell a petíciós hálózat tevékenységeit; mivel a petíciós hálózatnak meg kell erősítenie a Bizottsággal és a többi uniós intézménnyel folytatott párbeszédet és együttműködést annak garantálása céljából, hogy a polgárok által a petíciókban felvetett kérdéseket megfelelően kezelik és megoldják;

AA.  mivel az Európai Bizottságnak címzett, a 2019–2024 közötti időszakra vonatkozó politikai iránymutatásaiban a Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen kötelezettséget vállalt aziránt, hogy az EUMSZ 225. cikke alapján jogalkotási aktussal válaszol a Parlament által elfogadott állásfoglalásokra azzal a céllal, hogy megerősítse a Parlamentnek az uniós jogszabályok kezdeményezése tekintetében betöltött szerepét; mivel a Petíciós Bizottságnak stratégiai szerepet kell vállalnia a Parlament jogalkotási kezdeményezéshez való joga és a polgárok által a petíciókon keresztül felvetett kérdések közötti közvetlen kapcsolat létrehozásában;

1.  emlékeztet arra, hogy a Petíciós Bizottságnak – mint az egyetlen a polgárokkal közvetlenül kommunikáló bizottság – a saját hatáskörén belül meg kell erősítenie az uniós polgárok és lakosok jogainak védelmében és előmozdításában betöltött kulcsszerepét, biztosítva, hogy a petíciók benyújtóinak aggodalmait és panaszait időben kivizsgálják, és nyitott, demokratikus és teljes mértékben átlátható petíciós eljárás, valamint a többi uniós intézménnyel, illetve a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal folytatott, megerősített együttműködés és párbeszéd keretében rendezzék;

2.  sajnálatosnak tartja, hogy a petíciók benyújtói még mindig nem kapnak elegendő információt a petíciók elfogadhatatlanná nyilvánításának okairól; hangsúlyozza az Unió tevékenységi köreiről szóló folyamatos nyilvános kampány fontosságát, amelynek célja az Európai Parlamenthez történő petícióbenyújtással kapcsolatos figyelemfelkeltés, illetve az EU hatásköreivel kapcsolatos pontosabb és részletesebb információk nyújtása; hangsúlyozza a szükséges intézkedések mihamarabbi meghozatalának fontosságát az átláthatóságon, az alapvető jogok fokozott védelmén, és a polgároknak az EU döntéshozatali folyamataiba történő közvetlen bevonásán alapuló, demokratikus uniós kormányzás megvalósítása érdekében; alapvető fontosságúnak véli, hogy megtaláljuk a módját a petíciós jog további előmozdításának, erősítve eközben a polgárok e tekintetben való tudatosságát is; javasolja az európai uniós tájékoztató kampányok intenzívebbé tételét annak biztosítása érdekében, hogy az uniós polgárok több ismerettel rendelkezzenek az EU hatásköreiről, és a közvélemény számára egyértelművé váljon a Petíciós Bizottság szerepe;

3.  aktívabb sajtó- és kommunikációs szolgáltatást, valamint aktívabb jelenlétet szorgalmaz a közösségi médiában a bizottság láthatóságának megerősítése érdekében, lehetővé téve, hogy a bizottság gyorsabban reagáljon a közvélemény aggályaira és az uniós vitákra, és kiemelve azokat az ügyeket és sikereket, amelyek esetében a petíció benyújtója által felvetett aggályokra a Petíciós Bizottság támogatásával találtak megoldást;

4.  javasolja az újságírókat és a médiát célzó kampányok és tájékoztató rendezvények szervezését a pontatlan tájékoztatás elkerülése és ezáltal a Petíciós Bizottság és a média közötti kapcsolat javítása céljából; hangsúlyozza, hogy a médiának kulcsfontosságú szerepe van abban, hogy az európai polgárok értesüljenek a Petíciós Bizottság mindennapi munkájáról, és tevékenysége révén hozzájárulhat az európai polgárok ismereteinek bővítéséhez a Petíciós Bizottság munkájával kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy az EU feladata arra ösztönözni az európai polgárokat, hogy pontos információkat szerezzenek;

5.  rámutat, hogy a petíciók lehetőséget biztosítanak az Európai Parlament és a többi uniós intézmény számára, hogy közvetlen párbeszédet kezdeményezzenek azokkal az uniós polgárokkal és az EU-ban jogszerűen tartózkodó személyekkel, akiket érint az uniós jog helytelen alkalmazása vagy megsértése, illetve az uniós jogszabályok következetlenségei, és hogy megoldják a feltárt problémákat; üdvözli ezért, hogy a petíciók jelentik a polgárok számára a belépőt az európai intézményekbe; hangsúlyozza, hogy megerősített együttműködésre van szükség a Petíciós Bizottság és a felelős bizottságok, az uniós intézmények és a nemzeti, regionális és helyi hatóságok között az uniós jog végrehajtásával és betartásával kapcsolatos vizsgálatok vagy javaslatok terén;

6.  úgy véli, hogy annak biztosítása érdekében, hogy a petíciók a megfelelő és illetékes hatóságokhoz kerüljenek, javítani kell a nemzeti parlamentekkel, a tagállami kormányzatokkal, az illetékes nemzeti intézményekkel és az ombudsmanokkal folytatott együttműködést;

7.  emlékeztet arra, hogy a petíciók értékes hozzájárulást jelentenek a Bizottság Szerződések őreként betöltött szerepéhez; megismétli, hogy a Petíciós Bizottság és a Bizottság közötti jó együttműködés alapvető fontosságú, és hogy a Bizottság gyorsabb válaszai elengedhetetlenek a petíciók kezelésének folyamatában; üdvözli e tekintetben Maroš Šefčovič, a Bizottság intézményközi kapcsolatokért és a tervezésért felelős alelnöke biztosjelölti meghallgatása során tett kötelezettségvállalását a petíciók Bizottság általi kezelésének további javítására és annak biztosítására, hogy a három hónapos határidőn belül pontos válaszokat adjanak; ismételten kéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon az átláthatóságról, valamint a dokumentumokhoz való hozzáférésről a beérkezett petíciókkal kapcsolatos EU Pilot eljárásokkal, továbbá a már lezárt EU Pilot és kötelezettségszegési eljárásokkal kapcsolatban;

8.  felszólítja a Bizottságot, hogy vállaljon aktívabb részvételt a Petíciós Bizottságban annak biztosítása érdekében, hogy a petíciókat benyújtó polgárok pontos választ kapjanak az uniós jog végrehajtásával kapcsolatos kéréseikre és panaszaikra;

9.  úgy véli, hogy a Bizottság nem háríthatja a felelősséget egyedül a petíció benyújtójára abban az esetben, ha problémát tárnak fel az uniós jog alkalmazásával vagy megsértésével kapcsolatban; úgy véli, hogy a Bizottságnak ellenőriznie kell, hogy a nemzeti hatóságok tesznek-e lépéseket a petícióban ismertetett probléma megoldására, és készen kell állnia arra, hogy a nemzeti hatóságok intézkedéseinek eredménytelensége esetén beavatkozzon;

10.  hangsúlyozza, hogy a polgárok demokratikus jogainak lehető legmagasabb szintű védelmének biztosítása érdekében elő kell írni az összes uniós intézmény, köztük a Tanács átláthatóságát és a dokumentumaikhoz való nyilvános hozzáférést; kiemeli, hogy az 1049/2001/EK rendelet(3) hatályban lévő változata már nem tükrözi a jelenlegi helyzetet; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot a 2001-es rendelet átdolgozására annak érdekében, hogy a megfelelő ügyintézési gyakorlat előmozdításával fokozza az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot;

11.  megjegyzi, hogy a Petíciós Bizottsághoz gyakran érkeznek a jogállamiság bizonyos hatóságok általi megsértésével kapcsolatos panaszok; emlékeztet, hogy az uniós jog hatékony, egyenlő és egységes alkalmazásának biztosítása elengedhetetlen az EUSZ 2. cikkében rögzített, az Unió és tagállamai egyik alapértékét jelentő jogállamiság tiszteletben tartásához; a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett felhívja a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben „Az Unión belüli jogállamiság megerősítése – Intézkedési terv” (COM(2019)0343) című, 2019. július 17-i közleményében tett vállalásait, amelyek célja a jogállamiság tiszteletben tartása kultúrájának előmozdítása, a nemzeti hatóságokkal való együttműködés megerősítése és az Unión belüli tényleges fenyegetésekre való hatékony közös reagálás biztosítása;

12.  sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket annak biztosítására, hogy az 51. cikk hatályának értelmezése a lehető legkoherensebb és legszélesebb körű legyen; emlékeztet arra, hogy a legtöbb, petíciót benyújtó polgár Chartában foglalt jogaikkal kapcsolatos várakozásai magasak, és messze meghaladják azok jelenlegi hatályát;

13.  úgy véli, hogy a petíciók átfogó kezeléséhez elengedhetetlen a többi parlamenti bizottsággal való együttműködés; megjegyzi, hogy 2019-ben 65 petíciót küldtek más bizottságoknak véleményezésre, 351 petíciót pedig tájékoztatásul, és hogy 38 véleményt és kilenc más jellegű visszajelzést kaptak arról, hogy a bizottságok munkájuk során figyelembe vették a petíciókat; megjegyzi továbbá, hogy 2018-ban 47 petíciót küldtek más bizottságoknak véleményezésre, 660 petíciót pedig tájékoztatásul, és hogy 30 véleményt és 38 más jellegű visszajelzést kaptak arról, hogy a bizottságok munkájuk során figyelembe vették a petíciókat; emlékeztet arra, hogy a petíciók benyújtóit tájékoztatják azokról a határozatokról, amelyek szerint más bizottságoktól kérnek véleményt petícióik kezeléséhez; ezért hangsúlyozza annak fontosságát, hogy más bizottságok is hozzájáruljanak ahhoz, hogy a Parlament gyorsabban és hatékonyabban tudjon reagálni a polgárok aggályaira;

14.  meggyőződése, hogy a petíciós hálózat hasznos eszköz, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet a petíciók által felvetett témákra, valamint hogy elősegítse a petíciók kezelését azokban a bizottságokban, amelyekhez azokat véleményezés vagy tájékoztatás céljából megküldték; megjegyzi, hogy biztosítani kell a petíciók megfelelő nyomon követését a parlamenti és a jogalkotási munka során; hangsúlyozza, hogy a petíciós hálózatot olyan stratégiai eszköznek is lehet tekinteni, amely előmozdítja az Európai Parlamentnek az EUMSZ 225. cikkében rögzített, jogalkotási kezdeményezéshez való jogát, amelynek révén kezeli az uniós jogszabályok petíciókban kiemelt hiányosságait és következetlenségeit a polgárok jogainak teljes körű védelme érdekében; úgy véli, hogy a petíciós hálózat rendszeres ülései a hálózat tagjai közötti információcsere, valamint a bevált gyakorlatok példáinak megosztása révén alapvető szerepet töltenek be a parlamenti bizottságok közötti együttműködés megerősítésében; hangsúlyozza, hogy a bizottságok közötti szorosabb kapcsolat emellett javíthatja a hasonló témájú meghallgatások és parlamenti tanulmányok tervezésének hatékonyságát; támogatja egy olyan mechanizmus kidolgozását, amely lehetővé tenné a Petíciós Bizottság számára a jogalkotási folyamatban való közvetlen részvételt;

15.  felhívja a figyelmet a Petíciós Bizottság által 2019-ben elfogadott kulcsfontosságú éves jelentésekre, nevezetesen a Petíciós Bizottság 2018. évi tevékenységéről szóló éves jelentésre(4) és az európai ombudsman 2018. évi munkájáról szóló éves jelentésre(5);

16.  megjegyzi, hogy a Petíciós Bizottság véleményt nyilvánított a petíciókban felvetett fontos kérdésekről, és ezzel hozzájárult a parlamenti és jogalkotási jelentésekhez, nevezetesen az Európai Unió Alapjogi Chartájának az EU intézményi keretében(6) történő végrehajtásáról, valamint az évszakokhoz kapcsolódó óraátállítás megszüntetéséről és a 2000/84/EK irányelv(7) hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslathoz;

17.  hangsúlyozza, hogy számos petíció jogalkotási vagy politikai fellépést eredményezett, akár jelentések vagy állásfoglalási indítványok, vagy akár előzetes döntéshozatal vagy kötelezettségszegési eljárások révén is;

18.  megállapítja, hogy 2019-ben a petíciók benyújtóit leginkább a környezetvédelmi kérdések foglalkoztatták; e tekintetben rámutat az eljárási szabályzat 227. cikkének (2) bekezdése szerinti, a hulladékgazdálkodásról szóló állásfoglalásra irányuló indítványra, amelyet a Petíciós Bizottság 2019. március 21-én, a Parlament plenáris ülésen pedig 2019. április 4-én fogadott el(8); hangsúlyozza, hogy a hulladékgazdálkodás az egyik legnagyobb globális társadalmi-gazdasági és környezeti kihívás, és megismétli a hulladékkeletkezés megakadályozásának, az újrafelhasználás, a szelektív hulladékgyűjtés és az újrafeldolgozás maximalizálására irányuló felhívását a körforgásos gazdaság felé történő átmenet fellendítése céljából; ismételten felkéri a Bizottságot, hogy a hulladékokról szóló felülvizsgált irányelvekben meghatározott módon használja ki a korai előrejelző rendszerben rejlő összes lehetőséget; felhívja a figyelmet az olaszországi valledora-i tényfeltáró látogatásról készült, 2019. április 11-én elfogadott végső jelentésre, és felhívja az illetékes nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, hogy biztosítsák az abban foglalt valamennyi ajánlás maradéktalan és következetes végrehajtását;

19.  felhívja a figyelmet a Petíciós Bizottság által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottsággal közösen 2019. március 21-én tartott, az éghajlatváltozás tagadásáról szóló meghallgatásra; úgy véli, hogy a Petíciós Bizottságnak továbbra is küzdenie kell az éghajlatváltozás tagadása ellen, többek között az uniós intézményekben lobbitevékenységet folytató olyan érdekcsoportokkal szembeni tényleges és visszatartó erejű szankciók elfogadásával, akiknek tevékenysége közvetlenül vagy közvetve összefügg az éghajlatváltozás tagadásával; hangsúlyozza, hogy kiemelkedően fontos annak biztosítása, hogy a Petíciós Bizottság jövőbeli munkája során különös hangsúlyt fektessen az éghajlatváltozásra az európai zöld megállapodás és a Párizsi Megállapodás következetes végrehajtásán munkálkodó uniós intézmények átfogó tevékenységének megerősítése érdekében;

20.  rámutat a „Határokon átnyúló nukleáris biztonság, felelősség és együttműködés az Európai Unióban" és az "Endokrin károsító anyagok: a tudományos bizonyítékoktól az emberi egészség védelméig" című, 2019. február 20-i és 2019. április 2-i ülésén bemutatott tanulmányokra, amelyeket a Petíciós Bizottság rendelt meg az e kérdésekkel kapcsolatos aggodalmakat felvető jelentős számú petíció nyomon követéseként; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy – ahogyan az számos petícióból kiderül – a tagállamok nem minden esetben hajtják végre megfelelően a környezetvédelmi szabályokat; hangsúlyozza az uniós polgárok környezetvédelemmel kapcsolatos elvárásai teljesítésének fontosságát, és ezért sürgeti a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt biztosítsa az e területre vonatkozó uniós jogszabályok helyes végrehajtását; meggyőződése, hogy a Bizottságnak fokozottabb erőfeszítéseket kell tennie annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok által az olyan infrastrukturális projektek engedélyezése céljából végzett környezeti hatásvizsgálatok, amelyekkel kapcsolatban az emberi egészséget és a környezetet érintő súlyos kockázatokra rávilágító petíciókat nyújtottak be, az uniós joggal összhangban pontos és átfogó elemzéseken alapuljanak;

21.  komoly aggodalmát fejezi ki az olyan területeken élő polgárok által elszenvedett súlyos egészségi károsodások miatt, akik olyan területeken élnek, ahol nagy mennyiségben állítanak elő rákkeltő anyagokat, illetve amiatt, hogy a legnagyobb mértékű káros hatást a gyermekek körében mutatták ki; határozottan úgy véli, hogy a Bizottságnak teljes mértékben ki kell használnia és következetesen végre kell hajtania az 1907/2006/EK rendelet (REACH-rendelet) XIV. mellékletében foglalt, a karcinogén, perzisztens és bioakkumulatív anyagként besorolt, engedélyköteles anyagokra vonatkozó rendelkezéseket, biztosítva az ilyen anyagok nem mérgező alternatív anyagokkal történő helyettesítését, többek között az ilyen célú ipari folyamatok előmozdításával;

22.  felhívja a figyelmet a 2019-ben benyújtott, a brexittel kapcsolatos petíciók nagy számára, amelyek főként az uniós polgárok jogainak a brexit előtti és utáni védelmére szólítanak fel; üdvözli a Petíciós Bizottság kiváló munkáját, amely azáltal, hogy hangot adott a petíciók benyújtói által felvetett aggályoknak, hozzájárult annak biztosításához, hogy a polgárok jogai továbbra is a Parlament egyik fő prioritását képezzék a brexitről folytatott tárgyalások során; hangsúlyozza, hogy sok olyan polgár van – az EU-ban és az Egyesült Királyságban egyaránt –, akik a megállapodás nélküli brexittel kapcsolatos bizonytalanságra tekintettel a Petíciós Bizottsághoz fordultak, mivel a megállapodás hiányából adódóan veszélyeztetve érzik a jogaikat; kiemeli, hogy a saját tagállamuktól eltérő tagállamban tartózkodó uniós polgárokat megillető jogok megőrzése érdekében hasznosnak bizonyulhat egy megfelelő jogszabály kidolgozása arra az esetre, ha egy adott tagállam megváltoztatja az EU-ban betöltött státuszát;

23.  emlékeztet a Petíciós Bizottság által az EU-n belül a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény keretében betöltött különleges védelmező szerepre; rámutat a bizottság által a fogyatékossággal kapcsolatos kérdésekre vonatkozó petíciókat illetően végzett fontos, folyamatban lévő munkára; megjegyzi, hogy 2019-ben az előző évhez képest csökkent a fogyatékosság kapcsán benyújtott petíciók száma; megjegyzi azonban, hogy az akadálymentesség és a megkülönböztetés továbbra is a fogyatékossággal élő személyek előtt álló fő kihívások közé tartozik; emlékeztet arra, hogy 2019-ben a Petíciós Bizottság különös figyelmet fordított a fogyatékossággal élő gyermekek inkluzív oktatásáról szóló petíciók megvitatására; szorgalmazza az Európában központi szerepet betöltő új készségfejlesztési program és konkrét javaslatok elfogadását az inkluzivitás előmozdításáról és a készségek Európán belüli elismerésének és hordozhatóságának elősegítéséről;

24.  üdvözli, hogy a Petíciós Bizottság 2019-ben foglalkozott a polgároknak az uniós intézmények átláthatóságával és elszámoltathatóságával kapcsolatos, számos petícióban felvetett aggályaival; e tekintetben emlékeztet arra, hogy 2019. április 2-i ülésén a bizottság „Összeférhetetlenség – Feddhetetlenség, elszámoltathatóság és átláthatóság az uniós intézményekben és ügynökségekben” címmel munkaértekezletet szervezett, amely az uniós intézményekben és ügynökségekben az összeférhetetlenség, a feddhetetlenség, az elszámoltathatóság, az átláthatóság, a magatartási kódexek és a forgóajtó-jelenség terén elért eredményeket vizsgálta; rámutat az európai ombudsman a vitához való jelentős hozzájárulására, aki vitaindító beszédet tartott az uniós intézmények által elért eredményekről és az előttük álló kihívásokról;

25.  szorgalmazza az olyan jogi reformok gyors elfogadását, amelyek célja, hogy megoldják az uniós döntéshozatali folyamat átláthatóságának hiányát, az összeférhetetlenségeket, valamint a polgárok által a petíciókon keresztül felvetett kérdésekkel kapcsolatos jogalkotási folyamatot érintő valamennyi uniós szintű etikai kérdést;

26.  felhívja a figyelmet arra, hogy a Parlament plenáris ülésén a többség támogatta a 2019. január 17-i állásfoglalást az ombudsman OI/2/2017 számú, az Európai Unió Tanácsa előkészítő szerveiben folytatott jogalkotási viták átláthatósága kapcsán végzett stratégiai vizsgálatáról(9); emlékeztet arra, hogy társjogalkotóként a Tanács az uniós polgárok számára elengedhetetlen intézmény; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy számos tanácsi megbeszélésre és ülésre még mindig zárt ajtók mögött kerül sor; felkéri a Tanácsot, hogy hajtson végre nagyobb átláthatóságot biztosító szakpolitikai intézkedéseket, hogy növelje a polgárok intézményekbe vetett bizalmát; arra ösztönzi a Tanácsot, hogy az európai polgárokkal és a nemzeti parlamentekkel való hatékonyabb kommunikáció elérése érdekében fektessen nagyobb hangsúlyt az egyes találkozók és dokumentumok terjesztésére;

27.  elismeri az USA adójogszabályok külföldi számlával rendelkező adóalanyok általi betartásáról szóló törvényről (FATCA) és annak az uniós polgárokra gyakorolt, területen kívüli hatásáról szóló, a Petíciós Bizottság által 2019. november 12-én tartott nyilvános meghallgatás eredményét; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság és a Tanács látszólag többre értékeli az Egyesült Államokkal fennálló nemzetközi kapcsolatokat, mint az uniós polgárok jogait és érdekeit, különös tekintettel a FATCA esetére, és felhívja ezen intézményeket, hogy vállaljanak felelősséget, és tegyenek azonnali és érdembeli gyors lépéseket az érintett polgárok támogatása érdekében, ahogy azt az USA adójogszabályok külföldi számlával rendelkező adóalanyok általi betartásáról szóló törvényének (FATCA) uniós polgárokra és különösen az „amerikainak tekinthető” személyekre gyakorolt kedvezőtlen hatásáról szóló, 2018. július 5-i európai parlamenti állásfoglalás(10) is szorgalmazta;

28.  rámutat a Petíciós Bizottság folyamatban lévő, az állatjólét Unión belüli védelmének biztosítására irányuló jelentős munkájára, amint azt a Petíciós Bizottság 2019. évi ülésein megvitatott, ezzel a témával kapcsolatos petíciók jelentős száma is mutatja; kiemelkedően fontosnak tartja egy új uniós állatjóléti stratégia elindítását az összes meglévő hiányosság áthidalására és az állatok jólétének teljes körű és tényleges biztosítására egy olyan egyértelmű és átfogó jogi keret révén, amely maradéktalanul megfelel az EUMSZ 13. cikkében foglalt követelményeknek; felhívja a figyelmet „A farkaspopuláció újraértékelése az EU-ban” című nyilvános meghallgatásra, amelyet a Petíciós Bizottság a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottsággal és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottsággal közösen tartott 2019. december 5-én annak érdekében, hogy hangot adjon a polgároknak a farkasok védelmére vonatkozó jogi kerettel, valamint a farkaspopuláció és egyéb nagytestű ragadozók, például a barna medvék populációi környezetre és vidéki közösségekre gyakorolt hatásával kapcsolatos aggályainak; hangsúlyozza, hogy az élőhelyvédelmi irányelv értelmében a nagytestű ragadozók a legtöbb tagállamban a védett fajok közé tartoznak; felszólítja a tagállamokat, hogy használják ki jobban a hatályos uniós jogszabályok által biztosított eszközöket a védett fajok közé tartozó nagytestű ragadozók védelmével kapcsolatos esetleges konfliktusok kezelésére; felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb tegyen közzé egy naprakésszé tett uniós iránymutatást a fajvédelmi szabályokról annak érdekében, hogy az érintett területeken biztosítani lehessen az emberek és a nagytestű ragadozók megfelelő egymás mellett élését;

29.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy a polgároknak lehetőségük van a jogalkotási javaslatok kezdeményezésében történő közvetlen részvételre; hangsúlyozza, hogy az európai polgári kezdeményezés az aktív polgári szerepvállalás és a társadalmi részvétel alapvető eszköze; üdvözli az európai polgári kezdeményezésre vonatkozó új szabályok 2019. április 17-i elfogadását, amelyek számos strukturális és technikai javítást tartalmaznak annak érdekében, hogy ez az eszköz felhasználóbarátabbá és hozzáférhetőbbé váljon, valamint hogy megkönnyítse az uniós polgárok fokozottabb részvételét az Unió jogalkotási folyamatában; tudomásul veszi a Bizottság által 2019-ben nyilvántartásba vett új európai polgári kezdeményezések jelentős számát, ami azt mutatja, hogy a polgárok megragadják a lehetőséget a részvételi eszközök használatára, hogy beleszólhassanak a politikai döntéshozatalba és a jogalkotási folyamatokba; szorgalmazza, hogy szervezzenek több tájékoztató kampányt az európai polgári kezdeményezés szerepéről, hogy előmozdítsák ennek az erőforrásnak az európai polgárok általi használatát; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ez idáig a sikeres európai polgári kezdeményezések többsége nem eredményezett a Bizottság által előterjesztett jogalkotási javaslatot; ösztönzi a Bizottságot, hogy a lehető legnyitottabb és legfogékonyabb módon viszonyuljon az európai polgári kezdeményezéshez annak érdekében, hogy erre az eszközre a polgárok a részvételen alapuló európai demokrácia valódi sikereként tekintsenek; ezért felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Parlament által támogatott sikeres európai polgári kezdeményezések alapján kezdeményezzen jogalkotási javaslatot;

30.  emlékeztet arra, hogy az európai ombudsmannal való kapcsolattartás azok közé a feladatok közé tartozik, amelyeket az Európai Parlament eljárási szabályzata a Petíciós Bizottságra ruház; üdvözli a Parlament európai ombudsmannal folytatott gyümölcsöző együttműködését, valamint részvételét az Ombudsmanok Európai Hálózatában; kiemeli az ombudsman és a Petíciós Bizottság közötti kiváló kapcsolatokat; megjegyzi a Petíciós Bizottság kulcsfontosságú szerepét annak biztosításában, hogy az európai ombudsman 2019. évi választási eljárása keretében a jelöltek nyilvános meghallgatását átlátható és hatékony módon folytatták le;

31.  méltányolja, hogy az ombudsman az egész év folyamán rendszeresen közreműködik a Petíciós Bizottság munkájában; szilárd meggyőződése, hogy az uniós intézményeknek, szerveknek és ügynökségeknek biztosítaniuk kell az ombudsman ajánlásainak következetes és hatékony nyomon követését;

32.  emlékeztet arra, hogy a petíciós portál a zökkenőmentes, hatékony és átlátható petíciós eljárás biztosításának alapvető eszköze; üdvözli e tekintetben az Európai Parlament honlapjának (Europarl) megjelenésével és összhatásával való összehangolását; emlékeztet arra, hogy 2017 végétől automatikusan töltik fel a portálra a dokumentumokat, így például az ülések napirendjét, a jegyzőkönyveket és a Petíciós Bizottság közleményeit, a portál így jobban reagál, átláthatóbb és hozzáférhetőbb a polgárok számára; hangsúlyozza, hogy továbbra is törekedni kell a portálnak a fogyatékossággal élő felhasználók számára való akadálymentesebbé tételére, ideértve az olyan fejlesztéséket, amelyek lehetővé teszik a petícióknak az EU nemzeti jelnyelvein történő benyújtását, annak biztosítása érdekében, hogy minden uniós állampolgár gyakorolni tudja az Európai Parlamenthez történő petícióbenyújtás jogát, amelyet az EUMSZ 20. és 24. cikke, és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 44. cikke rögzít; javasolja, hogy az Európai Parlament honlapján belül tegyék láthatóbbá a petíciós portált; véleménye szerint a petíció benyújtásához való jog közvetlenül kapcsolódik az intézmény tevékenységeihez, és egy látható és könnyen hozzáférhető helyet érdemel az Európai Parlament honlapján; szorgalmazza annak megvizsgálását, hogy milyen módon lehetne megelőzni az ellopott vagy hamis személyazonosságok használatát;

33.  hangsúlyozza, hogy annak ellenére, hogy az egy vagy több petícióhoz nyújtott támogatások száma 2018-hoz viszonyítva emelkedett, a Parlament online petíciós portálján néhány petíció benyújtója továbbra is a több petíció támogatása kapcsán megmutatkozó technikai nehézségekre panaszkodik;

34.  hangsúlyozza, hogy az „ePetitions” eszköz fontos adatbázis a Petíciós Bizottság működéséhez, azonban szorgalmazza a felület fejlesztését és korszerűsítését a könnyebb és akadálymentesebb használat érdekében;

35.  gratulál a Petíciós Bizottság titkárságának ahhoz, hogy a bizottság iránymutatásaival és a petícióknak az Európai Parlament igazgatásán belüli életciklusával összhangban hatékony módon és körültekintő gondossággal kezeli a petíciókat;

36.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a Petíciós Bizottság jelentését a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a tagállamok petíciós bizottságainak és nemzeti ombudsmanjainak, illetve hasonló illetékes szerveinek.

(1) HL C 411., 2020.11.27., 149. o. (2) HL C 449., 2020.12.23., 182. o. (3) Az Európai Parlament és a Tanács 1049/2001/EK rendelete (2001. május 30.) az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről (HL L 145., 2001.5.31., 43. o.). (4) A 2019. január 22-én elfogadott jelentés. (5) A 2019. november 12-én elfogadott jelentés. (6) A 2019. január 21-én elfogadott vélemény. (7) A 2019. február 20-án elfogadott vélemény. (8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0338. (9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0045. (10) HL C 118., 2020.4.8., 141. o.