Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára (a Charta),

–  tekintettel a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról szóló, 2010. október 20-i 995/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (uniós fakitermelési rendelet),

–  tekintettel a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 26-i 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2) (számviteli irányelv),

–  tekintettel a 2013/34/EU irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalkozások és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. október 22-i 2014/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3) (a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv),

–  tekintettel a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról szóló, 2017. május 17-i (EU) 2017/821 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) (a konfliktusövezetekből származó ásványokról szóló rendelet),

–  tekintettel a 2007/36/EK irányelvnek a hosszú távú részvényesi szerepvállalás ösztönzése tekintetében történő módosításáról szóló, 2017. május 17-i (EU) 2017/828 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5) (a részvényesi jogokról szóló irányelv),

–  tekintettel az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló, 2019. október 23-i (EU) 2019/1937 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6) (a visszaélést bejelentő személyekről szóló irányelv),

–  tekintettel a pénzügyi szolgáltatási ágazatban a fenntarthatósággal kapcsolatos közzétételekről szóló, 2019. november 27-i (EU) 2019/2088 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7) (a közzétételekről szóló rendelet),

–  tekintettel a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról, valamint az (EU) 2019/2088 rendelet módosításáról szóló, 2020. június 18-i (EU) 2020/852 európai parlamenti és a tanács rendeletre(8) (a taxonómiai rendelet),

–  tekintettel a fenntartható növekedés finanszírozására vonatkozó uniós cselekvési tervre(9),

–  tekintettel az európai zöld megállapodásra(10),

–  tekintettel a nem pénzügyi beszámolásról szóló bizottsági iránymutatásra (a nem pénzügyi információk közzétételének módszertana)(11) és „A nem pénzügyi jelentéstételre vonatkozó iránymutatás: Az éghajlattal kapcsolatos információk jelentésére vonatkozó kiegészítés” című bizottsági dokumentumra(12),

–  tekintettel a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről szóló, 2016. október 25-i állásfoglalására(13), a ruházati ágazatra irányuló kiemelt uniós kezdeményezésről szóló, 2017. április 27-i állásfoglalására(14) és a fenntartható finanszírozásról szóló, 2018. május 29-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel a 2015. december 12-én elfogadott Párizsi Megállapodásra („a Párizsi Megállapodás”),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek 2030-ra vonatkozó, 2015-ben elfogadott fenntartható fejlődési céljaira, és különösen a 17. fenntartható fejlődési célra,

–  tekintettel a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó, a vállalkozásokra és az emberi jogokra irányadó 2008-as ENSZ-keretrendszerre („Protect, Respect and Remedy”),

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre(16),

–  tekintettel az OECD multinacionális vállalatoknak szóló iránymutatásaira(17),

–  tekintettel az OECD-nek a felelősségteljes üzleti magatartás tekintetében követendő kellő gondosságra vonatkozó útmutatására(18),

–  tekintettel a ruházati és lábbeliágazatban működő felelős beszállítói láncokban alkalmazandó kellő gondosságról szóló OECD-útmutatásra(19),

–  tekintettel az OECD-nek a konfliktusok által érintett vagy nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási lánca tekintetében követendő kellő gondosságról szóló útmutatására(20),

–  tekintettel az OECD/FAO felelős mezőgazdasági szállítói láncokról szóló iránymutatásaira(21),

–  tekintettel az OECD-nek az intézményi befektetők felelősségteljes üzleti magatartása tekintetében követendő kellő gondosságra vonatkozó útmutatására(22),

–  tekintettel a felelős vállalati hitelezés és az értékpapírjegyzés tekintetében követendő kellő gondosságra vonatkozó OECD-útmutatásra(23),

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) munkahelyi alapelvekről és jogokról szóló 1998. évi nyilatkozatára és annak nyomon követésére(24),

–  tekintettel az ILO a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló 2017. évi háromoldalú nyilatkozatára(25),

–  tekintettel az „Üzleti vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó irányadó elvek nemi dimenziója” című ENSZ-kiadványra(26),

–  tekintettel az anyavállalatok és a megrendelő vállalatok kötelező kellő gondosságáról szóló 2017-399. sz. francia törvényre(27),

–  tekintettel arra a holland törvényre, amely kötelező gondosságot vezetett be a gyermekmunka alkalmazásával előállított áruk és szolgáltatások szállításának megakadályozására(28),

–  tekintettel a Miniszteri Bizottság által 2016. március 2-án elfogadott, a tagállamokhoz intézett, az emberi jogokról és az üzleti vállalkozásokról szóló CM/Rec(2016)3. számú ajánlásra,

–  tekintettel az Uniós Külső Politikák Főigazgatóságának 2019. februári tanulmányára(29), amelyet „A harmadik országokban a vállalatok által elkövetett emberi jogi jogsértések áldozatainak a jogorvoslathoz való hozzáférése” címmel tettek közzé,

–  tekintettel az Uniós Külső Politikák Főigazgatóságának „Az emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosságra vonatkozó uniós jogszabályok: nyomon követés, végrehajtás és az áldozatok jogorvoslathoz való hozzáférése”(30), valamint „Az emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosságra vonatkozó jogszabályok tárgyi elemei” című 2020. júniusi tanulmányaira,

–  tekintettel az Európai Bizottság számára a szállítói láncra vonatkozó átvilágítási követelményekről készített tanulmányra(31),

–  tekintettel az Európai Bizottság számára az „igazgatókról” és a fenntartható vállalatirányításról készített tanulmányra(32),

–  tekintettel az UNICEF által kidolgozott gyermekjogokra és üzleti alapelvekre, az ENSZ Globális Megállapodására és a „Save the Children”-re (Mentsük meg a gyermekeket)(33),

–  tekintettel a Bizottság tőkepiaci unióról szóló cselekvési tervére (COM(2020)0590),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság kötelező átvilágításról szóló véleményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 47. és 54. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, és a Fejlesztési Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A9-0018/2021),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. és 21. cikke kimondja, hogy a világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban az Unió védelmezi és érvényre juttatja értékeit és érdekeit, nevezetesen a jogállamiságot és az emberi jogok tiszteletben tartását és védelmét, és hozzájárul a Föld fenntartható fejlődéséhez, a szolidaritáshoz, a szabad és tisztességes kereskedelemhez, valamint a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez; mivel konkrétabban, az Unió előmozdítja a fejlődő országok fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődését azzal az elsődleges céllal, hogy felszámolja a szegénységet; mivel az Unió egyéb politikái külső vonatkozásainak kidolgozása és végrehajtása során tiszteletben tartja ezeket az elveket és követi ezeket a célkitűzéseket;

B.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy az Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit;

C.  mivel a gazdasági tevékenység globalizálódása sok esetben súlyosbította a gazdasági tevékenységek emberi jogokra gyakorolt káros hatásait, ideértve a szociális és munkajogokat, a környezetet és az államok felelősségteljes kormányzását is; mivel az emberi jogok súlyos megsértésére gyakran az elsődleges termelés szintjén kerül sor, különösen a nyersanyagok kitermelése és a termékek gyártása során;

D.  mivel a Charta valamennyi uniós jogszabályra és a nemzeti hatóságokra vonatkozik, amikor az uniós jogot mind az Unióban, mind harmadik országokban végrehajtják;

E.  mivel a kellő gondosság általános alkalmazása esetén a vállalkozásoknak hosszú távon előnye származik a jobb üzleti magatartásból, a károk mérséklése helyett a megelőzésre összpontosítva;

F.  mivel tekintettel arra, hogy a vállalati átvilágításról és az európai vállalkozásokkal szembeni vállalati elszámoltathatóságról szóló jövőbeli jogszabályok várhatóan területen kívüli hatásokkal fognak járni, e jogszabályok hatással lesznek a fejlődő országok társadalmi, gazdasági és környezeti fejlődésére, valamint a fenntartható fejlesztési célok elérésére vonatkozó kilátásaikra; mivel ez a jelentős hatás hozzájárulhat az Unió fejlesztéssel kapcsolatos politikai célkitűzéseihez;

G.  mivel a vállalkozásoknak tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat, beleértve a kötelező nemzetközi jogi előírásokat és a Chartában rögzített alapvető jogokat, a környezetet és a felelősségteljes kormányzást, és e tekintetben nem okozhatnak semmilyen káros hatást, illetve nem járulhatnak hozzá ilyen hatásokhoz; mivel az átvilágításnak a „ne árts” elvén kell alapulnia; mivel az EUSZ 21. cikke előírja az Unió számára, hogy mozdítsa elő és erősítse meg az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemességét és oszthatatlanságát, amelyeket azt az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (EJEE) és a Charta is védelmez, annak érdekében, hogy biztosítsa a fenntartható fejlődést, valamint a külső fellépése és az egyéb politikák közötti összhangot; mivel az Európai Unió Tanácsa elismerte, hogy az ENSZ fenntartható fejlődési céljai eléréséhez fontos, hogy a vállalkozások tevékenységük során, és ellátási láncukra is kiterjedően tiszteletben tartsák az emberi jogokat;

H.  mivel az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat védő demokrácia az egyetlen olyan kormányzási forma, amely összeegyeztethető a fenntartható fejlődéssel; mivel az átláthatóság hiánya és a korrupció miatt nagymértékben veszélyezteti az emberi jogok érvényesülését;

I.  mivel a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 8. cikkében, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 2. cikkének (3) bekezdésében, valamint az EJEE 6. és 13. cikkében és a Charta 47. cikkében foglalt alapvető emberi jog; mivel az Uniónak az emberi jogok világszerte történő előmozdítására, védelmére és érvényesítésére vonatkozó kötelezettségvállalása részeként a 2011/36/EU(34) és a 2012/29/EU(35) európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban elő kell segítenie a harmadik országokban a bűncselekménynek minősülő üzleti vonatkozású emberi jogi jogsértések és visszaélések áldozatai jogainak előmozdítását;

J.  mivel a bírósági eljárások során megjelenő korrupció pusztító hatással lehet az igazságszolgáltatás jogszerű működésére és a bíróságok integritására, és természeténél fogva sérti a tisztességes tárgyaláshoz, a tisztességes eljáráshoz és a hatékony jogorvoslathoz való jogot; mivel a korrupció az emberi jogokkal való rendszeres visszaéléshez vezethet az üzleti életben, például azáltal, hogy megakadályozza bizonyos egyének hozzáférését olyan árukhoz és szolgáltatásokhoz, amelyeket az államoknak emberi jogi kötelezettségeik teljesítése érdekében kötelességük biztosítani, vagy emeli ezek árát azáltal, hogy ösztönzi a vállalkozások általi jogtalan földszerzést vagy földtulajdonlást, megkönnyítve a pénzmosást vagy jogszerűtlen engedélyeket vagy koncessziókat adva a nyersanyag-kitermelő ágazatban működő vállalkozásoknak;

K.  mivel a Covid19-válság komolyan megakasztotta a globális értékláncokat és annak lehetőségét, hogy bizonyos vállalkozások üzleti tevékenységük negatív hatásait közvetlenül és közvetetten is át tudják hárítani más, elsősorban az Unión kívüli joghatóságokra, anélkül, hogy elszámoltathatók lennének; mivel az OECD kimutatta, hogy a Covid19-válsághoz kapcsolódó kockázatok által a munkavállalókra és az ellátási láncokra gyakorolt káros hatások enyhítése érdekében proaktív lépéseket tevő vállalkozások hosszabb távon hoznak létre értéket és építenek rezilienciát, és ezáltal javítják rövid távú életképességüket, valamint közép- és hosszú távú fellendülési kilátásaikat;

L.  mivel hangsúlyozni kell, hogy fontos a véleménynyilvánítás szabadsága, az egyesülési és a békés gyülekezési szabadság, beleértve a szakszervezetek alapításához és az azokhoz való csatlakozáshoz való jogot, a kollektív tárgyaláshoz és fellépéshez való jogot, valamint a tisztességes javadalmazáshoz és a tisztességes munkafeltételekhez való jogot, beleértve a munkahelyi egészséget és biztonságot is;

M.  mivel az ILO statisztikái szerint a világon mintegy 25 millió áldozata van a kényszermunkának, 152 millió áldozata a gyermekmunkának, évente 2,78 millió ember hal meg munkavégzéssel összefüggő betegségekben, és évente 374 millió nem halálos, munkavégzéssel összefüggő sérülés következik be; mivel az ILO számos egyezményt dolgozott ki a munkavállalók védelmére, az érvényesítésük azonban még mindig nem történt meg, különösen a fejlődő országok munkaerőpiacán;

N.  mivel a kényszermunkát és rabszolgatartáshoz hasonló gyakorlatokat alkalmazó rendszerek révén történő , milliókat érintő kizsákmányolásból és lealacsonyításból egyes állami vagy magánvállalkozások, -szervezetek és/vagy egyének 2019-ben világszerte tartósan hasznot húztak; mivel elfogadhatatlan és különös aggodalomra ad okot az a helyzet, hogy a becslések szerint jelenleg 152 millió gyermeket dolgoztatnak gyermekmunkában, akik közül 72 millióan dolgoznak veszélyes körülmények között, és sokukat testi vagy pszichológiai erőszak, zsarolás és egyéb jogellenes eszközök útján kényszerítik munkára; mivel a vállalkozásokat kiemelt felelősség terheli különösen a gyermekek védelmét, valamint gyermekmunka minden formájának megelőzését illetően;

O.  mivel az alapvető munkaügyi, szociális és gazdasági jogokat számos nemzetközi emberi jogi szerződés és egyezmény rögzíti, beleértve a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, az ILO alapvető munkaügyi normáit, az Európai Szociális Chartát, továbbá a Chartát; mivel a munkavállaláshoz való jog, a munkahely szabad megválasztása, valamint a munkavállaló és családja számára az emberi méltóságnak megfelelő megélhetést biztosító díjazás olyan alapvető emberi jogok, amelyeket az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 23. cikke rögzít; mivel több országban, különösen az exportorientált feldolgozó övezetekben továbbra is komoly aggodalomra ad okot az állami munkaügyi felügyelet elégtelen volta, a korlátozott jogorvoslati lehetőségek, a túl hosszú munkaidő, az éhbér, a nemek közötti bérszakadék, valamint a megkülönböztetés egyéb formái;

P.  mivel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségével foglalkozó ENSZ-munkacsoport kiemelte az üzleti tevékenységek nőkre és lányokra gyakorolt differenciált és aránytalan hatását, és kijelentette, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosságnak ki kell terjednie a nők jogaira gyakorolt tényleges és potenciális hatásokra is;

Q.  mivel az ENSZ emberi jogokkal és környezetvédelemmel foglalkozó különleges előadója kijelentette, hogy az emberi jogok teljes körű gyakorlásához szükség van az élethez, az egészséghez, az élelemhez, a vízhez és a fejlődéshez való jogra, valamint a biztonságos, tiszta, egészséges és fenntartható környezethez való jogra; mivel az ENSZ különleges előadója is hangsúlyozta, hogy a biológiai sokféleség csökkenése veszélyezteti az emberi jogok maradéktalan érvényesülését, továbbá, hogy az államoknak szabályozniuk kell a biológiai sokféleségben a magánszektor és az állami szervek által egyaránt okozott károkat; mivel az ENSZ Közgyűlése 64/292. számú határozatában emberi jogként ismerte el a biztonságos és tiszta ivóvízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való jogot; mivel minden lehetséges jogszabálynak ki kell terjednie ezekre a jogokra is;

R.  mivel a vállalkozások általában korlátozottan vannak tudatában annak, hogy működésük során és az ellátási láncaikon belül milyen mértékű hatást gyakorolnak a gyermekek jogaira, és hogy tevékenységüknek a gyermekekre nézve milyen, esetleg az egész életükre kiható következményei lehetnek;

S.  mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosa és Emberi Jogi Tanácsa kijelentette, hogy az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatással van az emberi jogok teljes körű és tényleges gyakorlására; mivel az államok kötelesek tiszteletben tartani az emberi jogokat az éghajlatváltozás káros hatásainak kezelése során; mivel a vállalati átvilágításra vonatkozó minden jogszabálynak összhangban kell állnia a Párizsi Megállapodással;

T.  mivel a rendszerszintű korrupció sérti az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a megkülönböztetésmentesség elvét, és súlyos következményekkel jár az emberi jogok tényleges gyakorlására nézve; mivel a nemzetközi kereskedelmi ügyletekben külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről szóló OECD egyezmény és az ENSZ korrupció elleni egyezménye kötelezi a tagállamokat a korrupció megelőzését célzó hatékony gyakorlatok végrehajtására; mivel az ENSZ korrupció elleni egyezményében szereplő rendelkezéseknek részét kell képezniük a jogszabályok kellő gondosságra vonatkozó előírásainak;

U.  mivel ez a riasztó helyzet rávilágított, hogy sürgős szükség van arra, hogy a vállalkozások jobban reagáljanak az általuk okozott káros hatásokra, felelősségteljesebbé és elszámoltathatóbbá váljanak a részben vagy egészében általuk okozott vagy közvetlenül hozzájuk kapcsolódó káros hatások tekintetében és vitákat kezdjenek arról, hogy miként kell ezt megtenni, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy e kérdések tekintetében arányos és harmonizált uniós megközelítésre van szükség, amire az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak eléréséhez is szükség van;

V.  mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosa szerint sok emberijog-védőt ér fenyegetés, mert aggodalmaiknak adnak hangot az üzleti tevékenységek hátrányos emberi jogi hatásai miatt;

W.  mivel ez a vita egyebek mellett ahhoz vezetett, hogy az ENSZ, az Európa Tanács, az OECD és az ILO keretében átvilágítási keretrendszereket és szabályokat fogadtak el; mivel azonban ezek a szabályok önkéntesek, és ebből adódóan alkalmazásuk korlátozott mértékű; mivel az uniós jogszabályoknak fokozatosan és konstruktívan kell építeniük ezekre a keretekre és normákra; mivel az Uniónak és tagállamainak támogatniuk kell a transznacionális vállalatok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységének emberi jogi vonatkozásaira irányuló, jogilag kötelező érvényű ENSZ-eszköz létrehozásáról szóló, folyamatban lévő tárgyalásokat, és a Tanácsnak megbízást kell adnia a Bizottságnak az e tárgyalásokon való aktív részvételre;

X.  mivel a Bizottság tanulmánya szerint a felmérésre válaszoló vállalkozásoknak csak 37%-a folytat jelenleg környezetvédelmi és emberi jogi átvilágítást;

Y.  mivel néhány tagállam, például Franciaország és Hollandia jogszabályt fogadott el a vállalati elszámoltathatóság erősítésére, és kötelező átvilágítási kereteket vezetett be; mivel más tagállamok – többek között Németország, Ausztria, Svédország, Finnország, Dánia és Luxemburg – jelenleg ilyen jogszabályok elfogadását fontolgatják; mivel az ezzel kapcsolatos közös uniós szintű megközelítés hiánya folytán csökkenhet a jogbiztonság az üzleti előjogok és a tisztességes verseny egyensúlyhiánya tekintetében, ami viszont hátrányos helyzetbe hozná a társadalmi és környezetvédelmi kérdésekben proaktív vállalkozásokat; mivel a vállalati átvilágítással kapcsolatos jogszabályok harmonizálásának hiánya veszélyezteti az Unióban működő vállalkozások egyenlő versenyfeltételeit;

Z.  mivel az Unió bizonyos ágazatokra vonatkozóan már elfogadott átvilágítási jogszabályokat, például a konfliktusövezetekből származó ásványokról szóló rendeletet, a fa- és fatermékpiaci rendeletet, az erdészeti jogszabályok végrehajtására, az erdészeti irányításra és az erdészeti termékek kereskedelmére (FLEGT) vonatkozó rendeletet és a kínzás elleni rendeletet; mivel ezek a jogszabályok a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó, kötelező erejű jogszabályok referenciaértékévé váltak; mivel a jövőbeli uniós jogszabályoknak támogatniuk kell a vállalkozásokat a vállalati felelősségük kezelésében és az azoknak való megfelelésben, és a párhuzamosságok elkerülése érdekében teljes mértékben igazodniuk kell az összes meglévő ágazati átvilágítási és jelentéstételi kötelezettséghez, például a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelvhez, és összhangban kell lenniük a vonatkozó nemzeti jogszabályokkal;

AA.  mivel a Bizottság javasolta, hogy a körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési terv részeként dolgozzanak ki átfogó stratégiát a ruházati ágazatra vonatkozóan, és hogy az átvilágításra és a társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó egységes normák beillesztése egy másik példa lehet egy konkrét ágazatra vonatkozó részletesebb megközelítés beépítésére; mivel a Bizottságnak további kötelező ágazatspecifikus uniós átvilágítási jogszabályokat kell javasolnia, többek között az erdőkre és az ökoszisztémákat veszélyeztető árucikkekre, valamint a ruházati ágazatra vonatkozóan;

1.  úgy véli, hogy az önkéntes átvilágítási szabályoknak megvannak a korlátai, és nem értek el jelentős haladást az emberi jogok és a környezet káros hatásokkal szembeni védelme és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosítása terén; úgy véli, hogy az Uniónak sürgősen jogilag kötelező érvényű minimumkövetelményeket kellene elfogadnia, amelyek értelmében a vállalkozások kötelesek azonosítani, értékelni, megelőzni, megszüntetni, mérsékelni, nyomon követni, közzétenni, számon kérni, kezelni és orvosolni az esetleges és/vagy valós emberi jogi, környezeti és kormányzási káros hatásokat értékláncukban; úgy véli, hogy ez előnyös lenne az érdekelt felek, valamint a vállalkozások számára a harmonizáció, a jogbiztonság, az egyenlő versenyfeltételek és a harmadik országok alacsonyabb védelmi normákból, valamint a nemzetközi kereskedelemben tapasztalható szociális és környezeti dömpingből eredő tisztességtelen versenyelőnyének mérséklése szempontjából; hangsúlyozza, hogy ez javítaná az uniós vállalkozások és az Unió mint normaalkotó jó hírnevét; hangsúlyozza, hogy a vállalkozások számára bizonyítottan előnyökkel jár a tényleges felelősségteljes üzleti magatartás, amelyek magukban foglalják a jobb kockázatkezelést, az alacsonyabb tőkeköltséget, az összességében jobb pénzügyi teljesítményt és a nagyobb versenyképességet; meggyőződése, hogy az átvilágítás növeli a biztonságot és az átláthatóságot az Unión kívüli országokból vásároló vállalkozások beszerzési gyakorlatai tekintetében, és a termékek minőségének és megbízhatóságának biztosítása révén hozzájárul a fogyasztók érdekeinek védelméhez, továbbá felelősebb beszerzési gyakorlatokat és a vállalkozások közötti hosszú távú beszállítói kapcsolatokat eredményez; hangsúlyozza, hogy a keretnek azon a kötelezettségen kell alapulnia, hogy a vállalkozásoknak minden arányos és lehetséges intézkedést meg kell tenniük, és saját lehetőségeiken belül erőfeszítéseket kell tenniük;

2.  hangsúlyozza, hogy bár a vállalkozások kötelessége tiszteletben tartani az emberi jogokat és a környezetet, az államok és a kormányok felelőssége az emberi jogok és a környezet védelme, és ezt a felelősséget nem szabad magánszereplőkre ruházni; emlékeztet, hogy az átvilágítás elsődlegesen egy megelőző mechanizmus, és a vállalkozásoknak mindenekelőtt minden tőlük telhető arányos és lehetséges erőfeszítést meg kell tenniük annak érdekében, hogy azonosítsák a lehetséges és tényleges káros hatásokat, és politikákat és intézkedéseket kell elfogadniuk a kezelésükre;

3.  felszólítja a Bizottságot, hogy külső fellépéseinek – beleértve a kereskedelmi és beruházási megállapodásokat is – tegye részévé az emberi jogok védelmére vonatkozó rendelkezéseket és megbeszéléseket;

4.  kéri a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg a Hszincsiangban telephellyel rendelkező és az Unióba terméket exportáló vállalkozásokat, hogy feltárja az esetleges emberi jogi jogsértéseket, különösen az ujgurok elnyomásával összefüggésben;

5.  emlékeztet, hogy az emberi jogok, köztük az élethez, az egészséghez, az élelemhez és a vízhez való jog teljes körű érvényesülése a biológiai sokféleség megőrzésétől függ, amely az emberi jóléttel elválaszthatatlanul összefüggő ökoszisztéma-szolgáltatások alapja;

6.  megjegyzi, hogy a Covid19-világjárvány miatt a kis- és középvállalkozások nehéz helyzetben vannak, úgy véli, hogy támogatásuk és a kedvező piaci környezet megteremtése az Unió alapvető célkitűzései közé tartozik;

7.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogi jogsértések és a szociális és környezetvédelmi szabályok megsértése lehet a vállalkozások saját tevékenységének vagy a befolyásuk alatt álló vagy az értékláncukban lévő üzletfeleik tevékenységének eredménye; hangsúlyozza ezért, hogy a kellő gondosságnak a teljes értékláncra ki kell terjednie, de magában kell foglalnia egy rangsorolási politikát is; emlékeztet, hogy valamennyi emberi jog egyetemes, oszthatatlan, egymástól függő és összefüggő, továbbá arra, hogy tisztességes, méltányos és megkülönböztetésmentes módon kell előmozdítani és tiszteletben tartani őket;

8.  kéri az ellátási láncok nagyobb mértékű nyomonkövethetőségét az Uniós Vámkódex származási szabályai alapján; megjegyzi, hogy az Unió emberi jogi politikáját és a vállalkozások átvilágításra vonatkozó jövőbeli követelményeket, amelyeket a Bizottság jogalkotási javaslata nyomán fogadnak el, figyelembe kell venni az uniós kereskedelempolitika alakítása során, többek között a kereskedelmi és beruházási megállapodások ratifikálásakor is, és azoknak minden kereskedelmi partnerrel folytatott kereskedelemre ki kell terjedniük, és nem csak azokra, akikkel az Unió szabadkereskedelmi megállapodást kötött; hangsúlyozza, hogy ezeknek az uniós kereskedelmi eszközöknek olyan szigorú végrehajtási mechanizmusokat kell magukban foglalniuk, mint például meg nem felelés esetén a preferenciális hozzáférés visszavonása;

9.  úgy véli, hogy egy jövőbeli kötelező uniós átvilágítási keret hatókörének szélesnek kell lennie, és ki kell terjednie minden olyan nagyvállalatra, amelyek a tagállamok jogának hatálya alá tartoznak, illetve amelyeknek az Unió területén van a székhelyük, beleértve a pénzügyi termékeket és szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokat is, függetlenül tevékenységi ágazatuktól, vagy attól, hogy állami tulajdonú vagy ellenőrzésű vállalkozások-e, továbbá minden tőzsdén jegyzett, illetve nagy kockázatú kis- és középvállalkozásra; úgy véli, hogy a keretnek azokra a vállalkozásokra is ki kell terjednie, amelyek székhelye az Unión kívül van, de a belső piacon működnek;

10.  meggyőződése, hogy az átvilágítási kötelezettségeknek való megfelelés a belső piachoz való hozzáférés feltétele kell, hogy legyen, és hogy a piaci szereplőket kötelezni kell arra, hogy átvilágítás révén állapítsák meg és bizonyítsák, hogy az általuk a belső piacon forgalomba hozott termékek megfelelnek a jövőbeli átvilágítási jogszabályokban meghatározott környezetvédelmi és emberi jogi kritériumoknak; olyan kiegészítő intézkedéseket kér, mint például az emberi jogok súlyos megsértésével, többek között a kényszermunkával vagy gyermekmunkával kapcsolatos termékek behozatalának tilalma; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kényszermunka és a gyermekmunka elleni küzdelem célkitűzését belefoglalják az uniós kereskedelmi megállapodásoknak a kereskedelem és a fenntartható fejlődés kapcsolatáról szóló fejezeteibe;

11.  úgy véli, hogy néhány vállalkozásnak, és különösen a tőzsdén jegyzett, illetve nagy kockázatú kis-, és középvállalkozásoknak adott esetben kevésbé kiterjedt és formalizált átvilágítási eljárásokra lehet szükségük, és hogy egy arányos megközelítésnek figyelembe kell vennie egyebek mellett a tevékenységi ágazatot, a vállalkozás méretét, a tevékenységeivel és a tevékenységeinek kereteivel járó emberi jogi, kormányzási és környezeti kockázatok súlyosságát és valószínűségét, az üzleti modelljét, földrajzi elhelyezkedését, az értékláncban elfoglalt helyét, valamint termékeinek és szolgáltatásainak jellegét; kéri, hogy nyújtsanak konkrét technikai segítséget az uniós vállalkozásoknak, különösen a kis- és középvállalkozásoknak annak érdekében, hogy meg tudjanak felelni a kellő gondosságra vonatkozó követelményeknek;

12.  hangsúlyozza, hogy átvilágítási stratégiákat összhangba kell hozni a fenntartható fejlődési célokkal és az Unió emberi jogi és környezetvédelmi szakpolitikai célkitűzéseivel, ezen belül az európai zöld megállapodással, és azzal a kötelezettségvállalással, hogy 2030-ra legalább 55%-kal csökken az üvegházhatású gázok kibocsátása, valamint az Unió nemzetközi politikájával, különösen a biológiai sokféleségről szóló egyezménnyel és a Párizsi Megállapodással és annak arra irányuló céljaival, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedése jóval 2 °C alatt maradjon az iparosodás előtt szinthez képest, valamint erőfeszítéseket tegyenek annak érdekében, hogy a hőmérséklet-emelkedést az iparosodás előtti szint feletti 1,5 °C-ra korlátozzák; kéri a Bizottságot, hogy az érintett uniós szervek, hivatalok és ügynökségek érdemi részvételével dolgozzon ki a kellő gondosságra vonatkozó iránymutatásokat, többek között ágazatspecifikus iránymutatásokat arra vonatkozóan, hogy miként kell megfelelni a meglévő és jövőbeli kötelező uniós és nemzetközi jogi eszközöknek, és az önkéntes átvilágítási kereteknek, beleértve a hatások és az előrehaladás mérésére szolgáló koherens módszertanokat és egyértelmű mérőszámokat az emberi jogok, a környezetvédelem és a jó kormányzás területén, és megismétli, hogy ezek az iránymutatások különösen hasznosak lennének a kis- és középvállalkozások számára;

13.  megjegyzi, hogy a tanúsított ágazati rendszerek lehetőséget kínálnak a kis- és középvállalkozások számára a felelősségi körök hatékony összevonására és megosztására; hangsúlyozza azonban, hogy a tanúsított ágazati rendszerekre való támaszkodás nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egy vállalkozás megszegje a kellő gondosságra vonatkozó kötelezettségeit, vagy hogy a nemzeti joggal összhangban felelősségre vonható legyen; megjegyzi, hogy a tanúsított iparági rendszereket a Bizottságnak kell értékelnie, elismernie és felügyelnie;

14.  felszólítja a Bizottságot, hogy a jövőbeli jogszabályokban tartsa tiszteletben a „fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia” EUMSZ 208. cikkében foglalt elvét; hangsúlyozza, hogy a lehető legkisebbre kell csökkenteni az esetleges ellentmondásokat, és szinergiákat kell kialakítani a fejlesztési együttműködési politikával a fejlődő országok javára, valamint növelni kell a fejlesztési együttműködés hatékonyságát; úgy véli, hogy ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Bizottság Nemzetközi Együttműködési és Fejlesztési Főigazgatóságát aktívan bevonják a folyamatban lévő jogalkotási munkába, és hogy a minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatásokkal(36) és a minőségi jogalkotás eszköztárának 34. eszközével(37)összhangban gazdasági, szociális, emberi jogi és környezetvédelmi szempontból alaposan értékelik a vonatkozó jövőbeli uniós jogszabályok fejlődő országokra gyakorolt hatását; megjegyzi, hogy ezen értékelés eredményeinek alapul kell szolgálniuk a jövőbeli jogalkotási javaslathoz;

15.  hangsúlyozza, hogy a fejlesztési együttműködési politikával, eszközökkel és szereplőkkel való kiegészítő jelleg és koordináció döntő fontosságú, és hogy a jövőbeli uniós jogszabályoknak ezért erre vonatkozó rendelkezéseket kell tartalmazniuk;

16.  hangsúlyozza, hogy az átvilágítást gondosan meg kell tervezni, hogy egy folyamatos és dinamikus folyamat legyen, ne pedig egy „kipipálandó feladat”, és hogy az átvilágítási stratégiáknak összhangban kell lenniük a káros hatások dinamikus jellegével; úgy véli, hogy ezeknek a stratégiáknak ki kell terjedniük az emberi jogokat, a környezetet vagy a jó kormányzást érintő minden tényleges vagy lehetséges káros hatásra, bár a hatások súlyosságát és valószínűségét a prioritásokat felállító politika összefüggésében kell mérlegelni; úgy véli, hogy az arányosság elvével összhangban fontos a lehető legjobban összehangolni a meglévő eszközöket és keretrendszereket; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak alapos hatásvizsgálatot kell végeznie a lehetséges vagy tényleges káros hatások típusainak azonosítása, az egyenlő európai és globális versenyfeltételekre gyakorolt hatások – többek között a vállalkozásokra nehezedő adminisztratív terhek és az emberi jogokra, a környezetre és a jó kormányzásra gyakorolt pozitív hatások – megismerése érdekében, továbbá olyan szabályokat kell kidolgoznia, amelyek javítják a versenyképességet, az érdekelt felek és a környezet védelmét, valamint működőképesek és a belső piac valamennyi szereplőjére alkalmazandók, ideértve a nagy kockázatú és tőzsdén jegyzett kis- és középvállalkozásokat is; hangsúlyozza, hogy a hatásvizsgálatnak azt is figyelembe kell vennie, hogy a jövőbeli irányelv milyen következményekkel jár a globális értéklánc változásaira az érintett egyének és vállalkozások vonatkozásában, valamint a fejlődő partnerországok komparatív előnyeire nézve;

17.  kiemeli, hogy az átfogó átláthatósági követelmények a kötelező átvilágításra vonatkozó jogszabályok kulcsfontosságú elemei; megjegyzi, hogy a jobb tájékoztatás és átláthatóság lehetővé teszi a beszállítók és a gyártók számára ellátási láncaik jobb ellenőrzését és megértését, javítja az érdekelt felek és a fogyasztók nyomon követési kapacitását, valamint a termelésbe vetett közbizalom növelését; hangsúlyozza e tekintetben, hogy az átvilágításra vonatkozó jövőbeli jogszabályoknak figyelembe kell venniük a digitális megoldásokat az információkhoz való nyilvános hozzáférés megkönnyítése és a bürokratikus terhek minimalizálása érdekében;

18.  megjegyzi, hogy az átvilágítás szükségessé teszi a folyamatok és a hozott intézkedések hatékonyságának mérését megfelelő ellenőrzések révén, és az eredmények közlését, beleértve a vállalkozás átvilágítási folyamatáról és annak eredményeiről szóló, szabványosított formátumú, megfelelő és egységes beszámolási kereten alapuló nyilvános értékelő jelentések rendszeres készítését is; javasolja, hogy a jelentések könnyen hozzáférhetők és elérhetők legyenek, különösen az érintettek és a potenciálisan érintettek számára; kijelenti, hogy a közzétételi követelményeknek figyelembe kell venniük a versenypolitikát és a belső üzleti know-how védelméhez fűződő jogos érdeket, és nem vezethetnek aránytalan akadályokhoz vagy pénzügyi terhekhez a vállalkozások számára;

19.  hangsúlyozza, hogy a hatékony átvilágítás megköveteli, hogy a vállalkozások jóhiszeműen hatékony, érdemi és tájékozott megbeszéléseket folytassanak az érintett érdekelt felekkel; hangsúlyozza, hogy az uniós átvilágítási keretnek nemzeti, uniós és globális szinten biztosítania kell a szakszervezeteknek és a munkavállalók képviselőinek az átvilágításra vonatkozó stratégia kidolgozásába és végrehajtásába való bevonását; hangsúlyozza, hogy az érdekelt felek bevonására vonatkozó eljárásoknak biztosítaniuk kell az érdekelt felek fizikai és jogi integritásának biztonságát és védelmét;

20.  hangsúlyozza, hogy fontos a kereskedelmi partnerekkel a kölcsönösség szellemében való együttműködés annak biztosításához, hogy az átvilágításra vonatkozó kötelezettségvállalások hatása megváltozzon; hangsúlyozza a kísérő intézkedések és projektek fontosságát az uniós szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtásának megkönnyítése érdekében, és kéri, hogy az intézkedések és a horizontális átvilágítási jogszabályok között alakítsanak ki szoros kapcsolatot; kéri ezért, hogy az olyan pénzügyi eszközöket, mint a kereskedelemösztönző támogatás, használják fel a partnerországokban a felelős üzleti magatartás elterjedésének előmozdítására és támogatására, beleértve az átvilágítási képzéshez nyújtott technikai támogatást, a nyomonkövethetőségi mechanizmusokat és az exportvezérelt reformok bevezetését a partnerországokban; e tekintetben hangsúlyozza a felelős kormányzás előmozdításának szükségességét;

21.  kéri, hogy a kereskedelmi eszközöket kapcsolják össze az átvilágításról szóló jövőbeli rendelet európai vállalkozások általi, az Unión kívül történő végrehajtásának nyomon követésébe, és az uniós küldöttségeket aktívan vonják be ebbe, többek között a jogtulajdonosokkal, a helyi közösségekkel, a kereskedelmi kamarákkal és a nemzeti emberi jogi szervezetekkel, valamint a civil társadalmi szereplőkkel és a szakszervezetekkel összehívott érdemi konzultációk révén; kéri a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamok kereskedelmi kamaráival és a nemzeti emberi jogi szervezetekkel az átvilágításról szóló jövőbeli jogszabály végrehajtásának támogatására szolgáló online eszközök és információk biztosítása terén;

22.  megjegyzi, hogy az ágazati szintű koordináció javíthatja az átvilágítási erőfeszítések következetességét és hatékonyságát, lehetővé teheti a bevált gyakorlatok megosztását és hozzájárulhat a versenyfeltételek kiegyenlítéséhez;

23.  úgy véli, hogy az átvilágítás végrehajtása érdekében a tagállamoknak létre kell hozniuk vagy ki kell jelölniük a bevált gyakorlatok megosztásáért, a vizsgálatok folytatásáért, valamint a szankciók felügyeletéért és kiszabásáért felelős nemzeti hatóságokat, figyelembe véve a jogsértések súlyosságát és ismétlődő jellegét; hangsúlyozza, hogy az ilyen hatóságok részére elegendő erőforrást és kellő jogköröket kell biztosítani feladataik ellátásához; úgy véli, hogy a Bizottságnak létre kell hoznia egy európai átvilágítási hálózatot, amely az illetékes nemzeti hatóságokkal együtt felel a szabályozási, vizsgálati, végrehajtási és felügyeleti gyakorlatok összehangolásáért és konvergenciájáért, valamint az információk megosztásáért és az illetékes nemzeti hatóságok teljesítményének nyomon követéséért; úgy véli, hogy a tagállamoknak és a Bizottságnak biztosítaniuk kell, hogy a vállalkozások az illetékes nemzeti hatóságok által felügyelt, nyilvánosan hozzáférhető és központosított platformon közzétegyék átvilágítási stratégiáikat;

24.  kiemeli, hogy az átfogó átláthatósági követelmények a kötelező átvilágításra vonatkozó jogszabályok kulcsfontosságú elemei; megjegyzi, hogy a jobb tájékoztatás és átláthatóság lehetővé teszi a beszállítók és a gyártók számára ellátási láncaik jobb ellenőrzését és megértését, valamint a termelésbe vetett közbizalom növelését; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az átvilágításról szóló jövőbeli jogszabályoknak a bürokratikus terhek minimalizálása érdekében a digitális megoldásokra kell összpontosítania, és felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a globális ellátási láncok nyomonkövethetőségének kialakítását és javítását támogató új technológiai megoldásokat; emlékeztet, hogy a fenntartható blokklánc-technológia hozzájárulhat e cél eléréséhez;

25.  hangsúlyozza, hogy a vállalati szintű panasztételi mechanizmusok már egy korai szakaszban hatékony jogorvoslatot biztosíthatnak, amennyiben legitimek, elérhetőek, kiszámíthatóak, méltányosak, átláthatóak, összeegyeztethetőek az emberi jogokkal, kötelezettségvállaláson és párbeszéden alapulnak, és védelmet nyújtanak a megtorlással szemben; úgy véli, hogy az ilyen magánszférabeli mechanizmusokat megfelelő igazságügyi mechanizmusokkal kell összekapcsolni annak érdekében, hogy garantálni lehessen az alapvető jogok, köztük a tisztességes eljáráshoz való jog maximális védelmét; hangsúlyozza, hogy az ilyen mechanizmusok soha nem áshatják alá az áldozatok ahhoz való jogát, hogy panaszt nyújtsanak be az illetékes hatóságokhoz vagy igazságszolgáltatásért bírósághoz forduljanak; javasolja, hogy az igazságügyi hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy a harmadik felek által benyújtott panaszok nyomán biztonságos és hozzáférhető csatornákon keresztül, megtorlás veszélye nélkül tudjanak fellépni;

26.  üdvözli azt a bejelentést, hogy a bizottsági javaslat felelősségi rendszert fog tartalmazni, és úgy véli, hogy annak érdekében, hogy az áldozatok hatékony jogorvoslathoz jussanak, a vállalkozásokat a nemzeti joggal összhangban felelősségre kell vonni azokért a károkért, amelyeket az ellenőrzésük alatt álló vállalkozások okoztak vagy azokhoz hozzájárultak az általuk elkövetett cselekmények vagy mulasztások révén, amennyiben ezek a vállalkozások emberi jogi jogsértéseket követtek el vagy környezeti kárt okoztak, kivéve, ha a vállalkozás bizonyítani tudja, hogy kellő gondossággal járt el, és minden ésszerű intézkedést megtett az ilyen károk megelőzése érdekében; hangsúlyozza, hogy az időbeli korlátozások és a bizonyítékokhoz való hozzáférés nehézségei, valamint a nemek közötti különbségek, a kiszolgáltatottság és a marginalizálódás jelentős gyakorlati és eljárási akadályok lehetnek az emberi jogok harmadik országokban történő megsértésének áldozatai számára, amelyek gátolják a hatékony jogorvoslathoz való hozzáférésüket; hangsúlyozza a jogorvoslathoz a megtorlástól való félelem nélkül és a nemek közötti egyenlőség szempontját figyelembe vevő módon való hatékony hozzáférés fontosságát, a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek számára is, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 13. cikkében foglaltaknak megfelelően; emlékeztet arra, hogy a Charta 47. cikke előírja a tagállamok számára, hogy nyújtsanak költségmentességet azoknak, akik nem rendelkeznek elegendő forrással, amennyiben ez szükséges az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférés biztosításához;

27.  megjegyzi, hogy az értékláncban részt vevő vállalkozások nyomon követhetősége nehézségekbe ütközhet; kéri a Bizottságot, hogy értékeljen és javasoljon eszközöket annak érdekében, hogy segítse a vállalkozásokat az értékláncuk nyomonkövethetőségének biztosításában; hangsúlyozza, hogy a digitális technológiák a vállalkozások segítségére lehetnek értékláncuk átvilágításában és a költségek csökkentésében; úgy véli, hogy a jövőbeli átvilágítási követelmények keretében az Unió innovációs célkitűzését össze kell kapcsolni az emberi jogok és a fenntartható kormányzás előmozdításával;

28.  úgy véli, hogy az átvilágítás elvégzése nem mentesíti automatikusan a vállalkozásokat az általuk okozott vagy a közreműködésükkel előidézett károkért vállalt felelősség alól; úgy véli továbbá, hogy egy szilárd és hatékony átvilágítási folyamat segíthet a vállalkozásoknak a károkozás elkerülésében; úgy véli továbbá, hogy a kellő gondosságra vonatkozó jogszabályokat a nemzeti, európai és nemzetközi szinten létrehozott, a kiszervezésre, a kiküldetésre vagy az ellátási láncra vonatkozó felelősségi keretek sérelme nélkül kell alkalmazni, ideértve az alvállalkozói láncokon belüli egyetemleges felelősséget is;

29.  hangsúlyozza, hogy a vállalkozásokkal összefüggő káros hatások áldozatai számára gyakran nem nyújt elégséges védelmet annak az országnak a joga, ahol a kárt okozták; ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy a jövőbeli irányelv vonatkozó rendelkezéseit imperatív rendelkezéseknek kell tekinteni a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Róma II.)(38) 16. cikkével összhangban.

30.  kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az Unió tárgyalási meghatalmazására vonatkozóan, hogy konstruktív módon vegyen részt az ENSZ arra irányuló jogilag kötelező erejű nemzetközi eszközéről folytatott tárgyalásokban, hogy a nemzetközi emberi jogi jogszabályok keretében szabályozzák a transznacionális társaságok és egyéb vállalkozások tevékenységeit;

31.  javasolja, hogy a Bizottság a jogállamisággal, a jó kormányzással és a harmadik országbeli igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréssel kapcsolatos támogatáson belül indokolt esetben kezelje prioritásként a helyi hatóságok kapacitásépítését a jövőbeni jogszabályok által érintett területeken;

32.  felkéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul nyújtson be jogalkotási javaslatot a szállítói lánc kötelező átvilágításáról az ehhez a dokumentumhoz csatolt mellékletben bemutatott ajánlások alapján; úgy véli, hogy a jövőbeli jogalkotási javaslat részletes szempontjainak sérelme nélkül az EUMSU 50. cikkét, 83. cikkének (2) bekezdését és 114. cikkét kell választani jogalapként;

33.  úgy véli, hogy a kért javaslatnak nem lesz pénzügyi kihatása az Unió általános költségvetésére;

34.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és az azt kísérő ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és nemzeti parlamentjeinek.

(1) HL L 295., 2010.11.12., 23. o. (2) HL L 182., 2013.6.29., 19. o. (3) HL L 330., 2014.11.15., 1. o. (4) HL L 130., 2017.5.19., 1. o. (5) HL L 132., 2017.5.20., 1. o. (6) HL L 305., 2019.11.26., 17. o. (7) HL L 317., 2019.12.9., 1. o. (8) HL L 198., 2020.6.22., 13. o. (9) COM(2018)0097. (10) COM(2019)0640. (11) HL C 215., 2017.7.5., 1. o. (12) HL C 209., 2019.6.20., 1. o.. (13) HL C 215., 2018.6.19., 125. o. (14) HL C 298., 2018.8.23., 100. o. (15) HL C 76., 2020.3.9., 23. o. (16) https://www.ohchr.org/documents/publications/guidingprinciplesbusinesshr_en.pdf. (17) http://mneguidelines.oecd.org/guidelines. (18) https://www.oecd.org/investment/due-diligence-guidance-for-responsible-business-conduct.htm. (19) http://www.oecd.org/industry/inv/mne/responsible-supply-chains-textile-garment-sector.htm. (20) https://www.oecd.org/corporate/oecd-due-diligence-guidance-for-responsible-supply-chains-of-minerals-from-conflict-affected-and-high-risk-areas-9789264252479-en.htm. (21) https://www.oecd.org/daf/inv/investment-policy/rbc-agriculture-supply-chains.htm. (22) https://www.oecd.org/investment/due-diligence-guidance-for-responsible-business-conduct.htm. (23) https://www.oecd.org/investment/due-diligence-for-responsible-corporate-lending-and-securities-underwriting.htm#:~:text=Due%20Diligence%20for%20Responsible%20Corporate%20Lending%20and%20Securities%20Underwriting%20provides,risks%20associated%20with%20their%20clients. (24) https://www.ilo.org/declaration/thedeclaration/textdeclaration/lang--en/index.htm. (25) https://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---ed_emp/---emp_ent/---multi/documents/publication/wcms_094386.pdf. (26) https://www.ohchr.org/Documents/Issues/Business/Gender_Booklet_Final.pdf. (27) Az anyavállalatok és a megrendelő vállalatok kötelező kellő gondosságáról szóló 2017. március 27-i 2017-399. sz. francia törvény, JORF n°0074, 2017. március 28. (28) Wet van 24 oktober 2019 n. 401 houdende de invoering van een zorgplicht ter voorkoming van de levering van goederen en diensten die met behulp van kinderarbeid tot stand zijn gekomen (Wet zorgplicht kinderarbeid). (29) Az Európai Parlament Uniós Külső Politikák Főigazgatósága, PE 603.475, 2019. február. (30) Az Európai Parlament Uniós Külső Politikák Főigazgatósága, PE 603.505, 2020. június. (31) Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatóság, 2020. január. (32) Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatóság, 2020. július. (33) http://childrenandbusiness.org/ (34) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/36/EU irányelve (2011. április 5.) az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról (HL L 101., 2011.4.15., 1. o.). (35) Az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU irányelve (2012. október 25.) a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról (HL L 315., 2012.11.14., 57. o.). (36) SWD(2017)0350. (37) https://ec.europa.eu/info/files/better-regulation-toolbox-34_hu (38) HL L 199., 2007.7.31., 40. o.

A KÉRT JAVASLATOK TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK

AJÁNLÁSOK A VÁLLALATI ÁTVILÁGÍTÁSRÓL ÉS A VÁLLALATI ELSZÁMOLTATHATÓSÁGRÓL SZÓLÓ EURÓPAI PARLAMENTI ÉS TANÁCSI IRÁNYELV KIDOLGOZÁSÁRA

A KÉRT JAVASLAT SZÖVEGE

Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a vállalati átvilágításról és a vállalati elszámoltathatóságról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 50. cikkére, 83. cikke (2) bekezdésére, valamint 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  A vállalkozások értékláncukon belül okozott, az emberi jogokat érintő káros hatásokkal kapcsolatos felelőssége az 1990-es években került az érdeklődés középpontjába, amikor a ruha- és lábbeligyártásban alkalmazott új munkahely-kiszervezési gyakorlatok felhívták a figyelmet azokra a rossz munkakörülményekre, amelyekkel a globális értékláncban sok munkavállaló – többek között gyermekek – szembesül. Ugyanakkor sok kőolaj-, földgáz-, bányászati és élelmiszeripari vállalkozás egyre távolabbi területekre nyomult be, gyakran megfelelő konzultáció vagy kártérítés nélkül a lakóhelyük elhagyására kényszerítve az őslakos közösségeket.

(2)  Ahogy egyre több bizonyíték került elő az emberi jogok megsértéséről és a környezetkárosodásról, úgy nőtt az aggodalom az emberi jogok vállalkozások általi tiszteletben tartásának, valamint az áldozatok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének biztosításával kapcsolatban – különösen akkor, ha egyes vállalkozások értékláncai gyenge jogrendszerrel és bűnüldözéssel rendelkező országokban működnek –, valamint azzal kapcsolatban, hogyan számoltassák el a vállalkozásokat a károkozásért vagy az ahhoz való hozzájárulásukért. Ennek fényében az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Emberi Jogi Tanácsa 2008-ban egyhangúlag üdvözölte a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó keretrendszert. Ez a keret három pilléren nyugszik: az állam kötelessége, hogy megfelelő politikákon, szabályozáson és ítélkezésen keresztül védelmet adjon a harmadik felek, köztük a vállalkozások által elkövetett emberi jogi jogsértésekkel szemben; a vállalati társadalmi felelősségvállalás az emberi jogok tiszteletben tartására, ami azt jelenti, hogy kellő gondossággal járnak el, hogy elkerüljék mások jogainak megsértését, és kezeljék a bekövetkező káros hatásokat; és az áldozatok mind bírósági, mind nem bírósági hatékony jogorvoslathoz való fokozott hozzáférése.

(3)  E keretrendszer nyomán az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2011-ben jóváhagyta az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó irányelveket. Az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek bevezették a „kellő gondosságra” vonatkozó első globális standardot, és nem kötelező erejű keretet biztosítottak a vállalkozások számára, hogy átültessék a gyakorlatba az emberi jogok tiszteletben tartásáért vállalt felelősséget. Ebből adódóan az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó irányelvek alapján a többi nemzetközi szervezet kidolgozta a kellő gondosságra vonatkozó szabályokat. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) multinacionális vállalatoknak szóló 2011. évi iránymutatásai széles körben utalnak a kellő gondosságra, és az OECD iránymutatást dolgozott ki, hogy segítsen a vállalkozásoknak bizonyos ágazatok és szállítói láncok átvilágításának elvégzésében. 2016-ban az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága a tagállamoknak címzett ajánlást fogadott el az emberi jogokról és a vállalkozásokról, amelyben felszólította a tagállamokat, hogy fogadjanak el jogalkotási és egyéb eszközöket annak biztosítása érdekében, hogy a valamely vállalkozás értékláncán belül elkövetett emberi jogi jogsértések az európai bíróságok előtt polgári jogi, közigazgatási jogi és büntetőjogi felelősséget vonjanak maguk után. 2018-ban az OECD elfogadta a felelősségteljes üzleti magatartás tekintetében követendő kellő gondosságra vonatkozó útmutatását. Hasonlóképpen a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 2017-ben elfogadta az ILO multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozatát, amely átvilágítási mechanizmusok bevezetésére bátorítja a vállalkozásokat, amelyek keretében azonosítják és mérséklik a vállalkozások által a nemzetközileg elismert emberi jogok tekintetében okozott tényleges és potenciális káros hatásokat, és bejelentik, hogyan kezelik ezeket. Az ENSZ Globális Megállapodása, a „Save the Children” (Mentsük meg a gyermekeket) szervezet és az UNICEF által kidolgozott 2012. évi „Gyermekjogok és üzleti alapelvek” című dokumentum azonosítja a káros üzleti hatáshoz kapcsolódó legfőbb gyermekjogi megfontolásokat, és az UNICEF egy sor útmutatót is kidolgozott a vállalkozások gyermekekkel kapcsolatos kellő gondosságának támogatása céljából. Az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának 2013. évi 16. sz. általános megjegyzése meghatározza az üzleti szektor gyermekjogi hatásaival kapcsolatos állami kötelezettségek széles körét, azokat az államokat is beleértve, amelyek a vállalkozások számára előírják, hogy a gyermekjogi átvilágítást végezzenek.

(4)  A vállalkozásoknak így jelenleg számos nemzetközi átvilágítási eszköz áll a rendelkezésükre, amelyek segíthetnek nekik az emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos felelősségük teljesítésében. Ugyan nem lehet eléggé hangsúlyozni ezen eszközök fontosságát azoknál a vállalkozásoknál, akik komolyan veszik az emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos kötelességüket, azonban önkéntes jellegük akadályozhatja a hatékonyságukat, és hatásuk valójában korlátozottnak bizonyult, mivel korlátozott számú vállalkozás végezte el önkéntesen az emberi jogi átvilágítást a saját tevékenységeivel és üzleti kapcsolatainak tevékenységeivel kapcsolatban. Mindezt tovább súlyosbítja az, hogy sok vállalkozás túlzott mértékben a rövid távú profitmaximalizálásra összpontosít.

(5)  A kellő gondossággal kapcsolatos meglévő nemzetközi jogi eszközök – peren kívüli és önkéntes jellegükből fakadóan – az emberi jogokat és a környezetet érintő káros hatások áldozatainak nem biztosítják az igazságszolgáltatáshoz és a jogorvoslathoz való jogot. Az emberi jogok védelme és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosítása az államok elsődleges kötelessége, és a vállalkozásoknak az értékláncukban bekövetkezett károkért való felelősségre vonását szolgáló állami bírósági mechanizmusok hiányát nem szabad magánszférabeli operatív panasztételi mechanizmusok kidolgozásával ellensúlyozni, illetve azzal nem is ellensúlyozható megfelelően. Noha az ilyen mechanizmusok hasznosak, ha kisebb károk miatt sürgősségi segélyt vagy gyors kártérítést kell nyújtani, a hatóságoknak szigorúan szabályozniuk kell azokat, és azok nem áshatják alá az áldozatok igazságszolgáltatás való jogát és az állami bíróságok előtti tisztességes eljáráshoz való jogot.

(6)  Az Unió kötelező átvilágítási keretrendszereket fogadott bizonyos konkrétabb területeken, hogy fellépjen az Unió vagy tagállamai érdekeit sértő területeken, például a terrorizmus finanszírozásával és az erdőirtással szemben. 2010-ben az Unió elfogadta a 995/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet(2), amely arra kötelezi a gazdasági szereplőket, hogy a belső piacon forgalmazott fát és fatermékeket átvilágítási követelményeknek vessék alá, és megköveteli a szállítói láncban működő kereskedőktől és a vevőktől, hogy javítsák a fa és a fatermékek nyomonkövethetőségét. Az (EU) 2017/821 európai parlamenti és tanácsi rendelet(3) létrehozza a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó uniós rendszert annak érdekében, hogy korlátozza a fegyveres csoportok, a terroristacsoportok és/vagy a biztonsági erők ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany kereskedelméből adódó lehetőségeit.

(7)  A 2014/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(4) eltérő, az átláthatóságon és a fenntarthatóságon alapuló általánosabb és kiegészítő megközelítést alkalmazott, amely a több mint 500 munkavállalót foglalkoztató vállalkozások számára előírja, hogy jelentést tegyenek a környezetvédelmi, szociális, munkavállalói politikáikról, a korrupció és megvesztegetés elleni küzdelemmel, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos politikáikról, ideértve az átvilágítást is.

(8)  Néhány tagállamban – mivel szükségessé vált, hogy a vállalkozások jobban reagáljanak az emberi jogi, környezetvédelmi és a jó kormányzással kapcsolatos aggályokra – nemzeti átvilágítási jogszabályokat fogadtak el. Hollandiában a gyermekmunkával kapcsolatos átvilágításról szóló törvény megköveteli a holland piacon működő vállalkozásoktól annak kivizsgálását, hogy fennáll-e a megalapozott gyanúja annak, hogy a leszállított árukat vagy szolgáltatásokat gyermekmunka igénybevételével állították-e elő, és megalapozott gyanú esetén cselekvési tervet fogadjanak el és hajtsanak végre. Franciaországban az anyavállalatok és a megrendelő vállalkozások felügyeleti kötelezettségéről szóló törvény előírja egyes nagyvállalkozások számára, hogy átvilágítási tervet fogadjanak el, tegyenek közzé és hajtsanak végre a vállalkozások, azok leányvállalatai, alvállalkozói vagy beszállítói által okozott emberi jogi, egészségvédelmi és biztonsági és környezeti kockázatok azonosítása és megakadályozása érdekében. A francia jog közigazgatási felelősséget állapít meg az átvilágítási követelmények be nem tartása miatt, és polgári jogi felelősséget állapít meg a vállalkozás számára az okozott kárral kapcsolatos jogorvoslat tekintetében. Sok más tagállamban folyik a vita arról, hogyan vezessenek be kötelező átvilágítási követelményeket a vállalkozásokra vonatkozóan, és néhány tagállam jelenleg ilyen jogszabályok elfogadását fontolgatja, köztük Németország, Svédország, Ausztria, Finnország, Dánia és Luxemburg.

(9)  2016-ban nyolc nemzeti parlament támogatását fejezte ki a „zöld lapos kezdeményezés” iránt, felszólítva a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogszabályt az emberi jogi visszaélések vállalati elszámoltathatóságának biztosítása érdekében, ideértve Észtország, Litvánia, Szlovákia és Portugália parlamentjét, a holland képviselőházat, az olasz szenátust és a francia nemzetgyűlést, valamint a brit Lordok Házát.

(10)  A jogszabályok elégtelen harmonizációja hátrányosan érintheti a letelepedés szabadságát. A további harmonizáció ezért elengedhetetlen a tisztességtelen versenyelőnyök kialakulásának megakadályozásához. Az egyenlő versenyfeltételek megteremtéséhez fontos, hogy a szabályok mindenkire – az uniós és nem uniós vállalkozásokra egyaránt – vonatkozzanak, akik a belső piacon működnek.

(11)  Jelentős eltérések vannak a tagállamok kellő gondossággal kapcsolatos, uniós vállalkozásokra érvényes jogi és közigazgatási előírásai között, beleértve a polgári jogi felelősséget is. Meg kell előzni a kereskedelem jövőbeli akadályainak kialakulását, amelyek az ilyen nemzeti törvények eltérő fejlődéséből fakadnak.

(12)  Az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében uniós jogi kötelezettséggé kell átalakítani a vállalkozások azon felelősségét, hogy a nemzetközi normák alapján tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat. Az emberi jogok védelmére, a környezetvédelemre és a jó kormányzásra vonatkozó biztosítékok összehangolása révén ennek az irányelvnek biztosítania kell, hogy a belső piacon működő valamennyi uniós és nem uniós nagyvállalkozásra és magas kockázatú vagy nyilvánosan jegyzett kis- és középvállalkozásra harmonizált átvilágítási kötelezettségek vonatkozzanak, ami megakadályozza a szabályozás széttöredezettségét és javítja a belső piac működését.

(13)  A kötelező átvilágítási követelmények uniós szintű létrehozása a harmonizáció, a jogbiztonság és az egyenlő versenyfeltételek biztosítása szempontjából előnyös lenne a vállalkozások számára, és versenyelőnyhöz juttatná majd azokat a vállalkozásokat, amelyekre ilyen követelmények vonatkoznak, amennyiben a társadalmak egyre inkább megkövetelik a vállalkozásoktól, hogy etikusabbak és a fenntarthatóbbak legyenek. Ez az irányelv egy uniós átvilágítási szabály meghatározásán keresztül előmozdíthatja egy felelős üzleti magatartásra vonatkozó globális norma kialakulását.

(14)  Ezen irányelv célja az emberi jogokra, a környezetre és a jó kormányzásra gyakorolt lehetséges vagy tényleges káros hatások megelőzése és mérséklése az értékláncban, valamint annak biztosítása, hogy a vállalkozások felelősségre vonhatók legyenek az ilyen hatásokért, és hogy bárki, aki e tekintetben kárt szenvedett, hatékonyan gyakorolhassa a bíróság előtti tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogot a nemzeti joggal összhangban.

(15)  Ezen irányelvnek nem célja a kellő gondosságra vonatkozó, már hatályban lévő uniós ágazatspecifikus jogszabályok felváltása vagy további uniós ágazatspecifikus jogszabályok bevezetésének megakadályozása. Következésképpen az irányelvet az uniós ágazatspecifikus jogszabályokban, különösen a 995/2010/EU rendeletben és az (EU) 2017/821rendeletben megállapított egyéb átvilágítási követelmények sérelme nélkül kell alkalmazni, kivéve, ha az ezen irányelvben foglalt átvilágítási követelmények az emberi jogok, a környezet vagy a jó kormányzás tekintetében alaposabb átvilágítást írnak elő.

(16)  Az irányelv végrehajtása semmiképpen sem szolgálhat indokként az emberi jogok vagy a környezet védelme általános szintjének csökkentésére. Nem érintheti különösen a kiszervezésre, a kiküldetésre vagy az ellátási láncra vonatkozó felelősségi kereteket, amelyeket nemzeti, uniós vagy nemzetközi szinten hoztak létre. Az, hogy egy vállalkozás eleget tett az ezen irányelv szerinti átvilágítási kötelezettségeinek, nem mentesítheti a felelősségi keretek szerinti kötelezettségei alól és nem gyengítheti meg ezeket a kötelezettségeket, ezért a más felelősségi keretek alapján ellene indított bírósági eljárásokat e körülményre hivatkozva nem szabad elutasítani.

(17)  Az irányelv minden olyan nagyvállalkozásra alkalmazandó, amely valamely tagállam jogának hatálya alá tartozik, és amely az Unió területén van letelepedve, vagy a belső piacon működik, függetlenül attól, hogy magán- vagy állami tulajdonban van-e, valamint hogy milyen gazdasági ágazatban tevékenykedik, beleértve a pénzügyi ágazatot is. Ez az irányelv alkalmazandó a tőzsdén jegyzett és a magas kockázatú kis- és középvállalkozásokra is(5).

(18)  Az arányosságot beépítették az átvilágítási eljárásba, mivel ez a folyamat azon káros hatások súlyosságától és valószínűségétől függ, amelyeket a vállalkozás okozhat, amelyekhez hozzájárulhat vagy amelyek közvetlenül kapcsolódhatnak tevékenységi ágazatához, a vállalkozás méretéhez, műveleteinek jellegéhez és kontextusához, ideértve a földrajzi helyzetet, üzleti modelljét, az értékláncban elfoglalt helyét. Az a nagyvállalkozás, amelynek közvetlen üzleti kapcsolatai az Unióban székhellyel rendelkeznek, vagy olyan kis- vagy középvállalkozás, amely a kockázatértékelés elvégzését követően arra a következtetésre jut, hogy üzleti kapcsolataiban nem azonosított potenciális vagy tényleges káros hatást, közzétehet egy erre vonatkozó nyilatkozatot, beleértve a vonatkozó adatokat, információkat és módszertant tartalmazó kockázatértékelését, amelyet mindenképpen felül kell vizsgálni a vállalkozások működésének, üzleti kapcsolatainak vagy működési környezetének megváltozása esetén.

(19)  Az állami tulajdonban lévő vagy az állam ellenőrzése alatt álló vállalkozások esetében az átvilágítási kötelezettségeik teljesítéséhez meg kell követelni tőlük, hogy olyan vállalkozásoktól szerezzenek be szolgáltatásokat, amelyek eleget tettek az átvilágítási kötelezettségeiknek. A tagállamokat arra bátorítják, hogy ne nyújtsanak állami támogatást – többek között állami támogatás, közbeszerzés, exporthitel-ügynökség vagy kormány által biztosított hitel formájában sem – olyan vállalkozásoknak, amelyek nem felelnek meg ezen irányelv célkitűzéseinek.

(20)  Ezen irányelv alkalmazásában átvilágítás alatt a vállalkozások arra vonatkozó kötelezettségét kell érteni, hogy minden arányos és lehetséges intézkedést megtegyenek, és lehetőségeik keretein belül erőfeszítéseket tegyenek annak érdekében, hogy az értékláncaikban megelőzzék az emberi jogokra, a környezetre vagy a jó kormányzásra gyakorolt káros hatásokat, és kezeljék ezeket a hatásokat, amikor azok bekövetkeznek. A gyakorlatban az átvilágítás a vállalkozás által annak érdekében bevezetett folyamat, hogy azonosítsa, értékelje, megakadályozza, mérsékelje, beszüntesse, nyomon kövesse, kommunikálja, elszámolja, kezelje és orvosolja az emberi jogokra – beleértve a szociális, szakszervezeti és munkajogokat –, a környezetre – beleértve az éghajlatváltozáshoz való hozzájárulást is – és a jó kormányzásra gyakorolt lehetséges és/vagy tényleges káros hatásokat saját műveletei és az értékláncon belüli üzleti kapcsolatai során. Az ezen irányelv hatálya alá tartozó vállalkozások nem háríthatják át a beszállítókra az átvilágításra vonatkozó kötelezettségeket.

(21)  A(z) xx. melléklet felsorolja a vállalkozások emberi jogokra gyakorolt káros hatásainak típusait. Amennyiben a vállalkozások szempontjából relevánsak, a Bizottságnak az említett mellékletben fel kell tüntetnie az emberi jogokra gyakorolt azon káros hatásokat, amelyeket az Unióra vagy a tagállamokra nézve kötelező nemzetközi emberi jogi egyezmények, az Emberi Jogok Nemzetközi Törvénye, a nemzetközi humanitárius jog, az Egyesült Nemzetek különösen veszélyeztetett csoportokhoz vagy közösségekhez tartozó személyek jogairól szóló emberi jogi okmányai, továbbá az ILO munkahelyi alapelvekről és jogokról szóló nyilatkozatában meghatározott alapvető jogokra vonatkozó elvek, valamint az egyesülés szabadságáról és a kollektív szerződéshez való jog tényleges elismeréséről szóló ILO-egyezményben, a kényszermunka vagy kötelező munka minden formájának eltörléséről szóló ILO-egyezményben, a gyermekmunka tényleges megszüntetéséről szóló ILO-egyezményben és a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott megkülönböztetés megszüntetéséről szóló ILO-egyezményben foglalt elvek határoznak meg. Magukban foglalják továbbá – nem kizárólagosan – az olyan más jogokat érintő káros hatásokat is, amelyeket a multinacionális vállalatokról és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozat és több ILO-egyezmény is elismer, mint amilyen az egyesülés szabadságára, a kollektív szerződésre, a minimálbérre, a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre és az egyenlő javadalmazásra vonatkozó egyezmény, továbbá a gyermek jogairól szóló egyezményben, az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájában, az Emberi Jogok Amerikai Egyezményében, az emberi jogok európai egyezményében, az Európai Szociális Chartában, az Európai Unió Alapjogi Chartájában és az emberi jogokat elismerő vagy végrehajtó nemzeti alkotmányokban és törvényekben elismert jogok. A Bizottságnak biztosítania kell, hogy a felsorolt hatástípusok ésszerűek és megvalósíthatók legyenek.

(22)  A környezetet érintő káros hatások gyakran szorosan összefonódnak az emberi jogokat érintő káros hatásokkal. Az ENSZ emberi jogokkal és környezetvédelemmel foglalkozó különleges előadója kijelentette, hogy az emberi jogok teljes körű gyakorlásához szükség van az élethez, az egészséghez, az élelemhez, a vízhez és a fejlődéshez való jogra, valamint a biztonságos, tiszta, egészséges és fenntartható környezethez való jogra. Emellett az ENSZ Közgyűlése a 64/292. számú határozatban emberi jogként ismerte el a biztonságos és tiszta ivóvízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való jogot. A Covid19-világjárvány rámutatott nem csak a biztonságos és egészséges munkakörnyezet fontosságára, hanem arra is, hogy a vállalkozásoknak biztosítaniuk kell, hogy az értékláncukban nem okoznak egészségügyi kockázatokat, illetve nem járulnak hozzá azokhoz. Következésképpen ezen irányelvnek ki kell terjednie ezekre a jogokra is.

(23)  A(z) xxx. melléklet felsorolja a vállalkozásokkal összefüggő – akár átmeneti, akár állandó – hátrányos környezeti hatások azon típusait, amelyek a vállalkozások számára relevánsak. Ezeknek magukban kell foglalniuk többek között – de nem kizárólag – a hulladéktermelést, a diffúz szennyezést, az iparosodás előtti szintet 1,5°C-kal meghaladó globális felmelegedéshez vezető üvegházhatásúgáz-kibocsátást, az erdőirtást, valamint minden olyan egyéb hatást, amelyek az éghajlatot, a levegőt, a talajt, a vízminőséget, a természeti erőforrások fenntartható hasznosítását, a biológiai sokféleséget és az ökoszisztémákat érintik. A Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a felsorolt hatástípusok észszerűek és teljesíthetők legyenek. Annak érdekében, hogy hozzájáruljon az uniós jogszabályok belső koherenciájához és jogbiztonságot teremtsen, ez a lista az (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendeleten(6) alapul.

(24)  A(z) xxxx. melléklet felsorolja a vállalkozásokkal összefüggő, a jó kormányzásra gyakorolt káros hatások azon típusait, amelyek a vállalkozások számára relevánsak. Ezeknek magukban kell foglalniuk az OECD multinacionális vállalatoknak szóló iránymutatásainak, különösen a megvesztegetés, a megvesztegetés elősegítése és a zsarolás elleni küzdelemről szóló VII. fejezet, valamint a nemzetközi kereskedelmi ügyletekben külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről szóló OECD-egyezmény elveinek megsértését, továbbá olyan korrupciós és megvesztegetési helyzeteket, amikor egy vállalkozás jogtalan befolyást gyakorol a köztisztviselőkre, illetve jogtalan pénzügyi előnyökhöz juttat köztisztviselőket, hogy előjogokat vagy a törvényt sértő tisztességtelen kedvező elbánást szerezzen, valamint olyan helyzeteket, amikor egy vállalkozás helytelen módon részt veszt a helyi politikai tevékenységekben, jogellenesen kampányokhoz járul hozzá, illetve nem tartja be az alkalmazandó adójogszabályokat. A Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a felsorolt hatástípusok észszerűek és teljesíthetők legyenek.

(25)  Az emberi jogokra, a környezetre és a jó kormányzásra gyakorolt negatív hatások nemi szempontból nem semlegesek. A vállalkozásokat arra ösztönzik, hogy átvilágítási folyamataikba építsék be a nemi dimenziót. Iránymutatást „Az üzleti vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó irányadó elvek nemi dimenziója” című ENSZ-kiadványban találhatnak.

(26)  Az emberi jogokat, a környezetet és a kormányzást érintő lehetséges vagy tényleges káros hatások konkrét és szembetűnőbb formát ölthetnek a konfliktusok által érintett területeken. Ebben a tekintetben a konfliktusok által érintett területeken működő vállalkozásoknak megfelelő emberi jogi, környezeti és kormányzati átvilágítást kell végezniük, tiszteletben kell tartaniuk a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeiket, és hivatkozniuk kell a hatályos nemzetközi normákra és útmutatásokra, beleértve a genfi egyezményeket és azok kiegészítő jegyzőkönyveit.

(27)  A tagállamokat arra ösztönzik, hogy kövessék nyomon azokat a joghatóságuk alá tartozó vállalkozásokat, amelyek konfliktusok által érintett területeken tevékenykednek vagy rendelkeznek üzleti kapcsolatokkal, és ennek megfelelően tegyék meg a szükséges intézkedéseket az emberi jogok, a környezet és a jó kormányzás védelme érdekében, összhangban jogi kötelezettségeikkel és megfelelően figyelembe véve az e területeken fennálló sajátos és szembetűnő kockázatokat.

(28)  Az ENSZ gyermekjogi egyezményében és más vonatkozó nemzetközi szabványokban meghatározott jogok teljes spektrumára gyakorolt üzleti hatások. A gyermekkor a testi, szellemi, érzelmi és lelki fejlődés egyedülálló időszaka, és a gyermekek jogainak megsértése, például az erőszaknak vagy bántalmazásnak való kitettség, a gyermekmunka, a nem megfelelő marketing, a nem biztonságos termékek vagy a környezeti veszélyek egész életen át tartó, visszafordíthatatlan, sőt nemzedékeken átívelő következményekkel járhatnak. A vállalati átvilágítás és a vállalati elszámoltathatóság olyan mechanizmusai, amelyeket a gyermekekkel kapcsolatos szempontok kellő figyelembevétele nélkül terveztek, azzal a kockázattal járhatnak, hogy nem tudják megvédeni a gyermekek jogait.

(29)  Az emberi jogok és a szociális, környezeti és éghajlati normák vállalkozások általi megsértése, illetve a vállalkozások által ezekre gyakorolt káros hatások származhatnak a vállalkozás saját tevékenységeiből vagy az üzleti kapcsolataiból, különösen a szállítók, alvállalkozók vagy a befektetést befogadó vállalkozások tevékenységeiből. A hatékonyság érdekében a vállalkozások átvilágítási kötelezettségeinek a teljes értékláncra ki kell terjedniük, ugyanakkor kockázatalapú megközelítést kell alkalmazniuk, és az ENSZ 17. irányelve alapján rangsorolási stratégiát kell kidolgozniuk. Az értékláncban részes valamennyi vállalkozás nyomon követése azonban nehéz feladat lehet. A Bizottságnak olyan eszközöket kell értékelnie és javasolnia, amelyek segítik a vállalkozásokat értékláncaik nyomon követhetőségében. Ez magában foglalhat az összes adat nyomon követését lehetővé tevő innovatív információs technológiákat (pl. blokklánc), amelyek fejlesztését ösztönözni kell az adminisztratív költségek minimalizálása és az átvilágítást végrehajtó vállalkozásoknál az elbocsátások elkerülése érdekében.

(30)  Az átvilágítás elsődlegesen egy megelőző mechanizmus, amely megköveteli a vállalkozásoktól, hogy minden arányos és lehetséges intézkedést megtegyenek, és lehetőségeik keretein belül erőfeszítéseket tegyenek annak érdekében, hogy azonosítsák és értékeljék a lehetséges és tényleges káros hatásokat, fogadjanak el politikákat és intézkedéseket ezek megszüntetése, megakadályozása, mérséklése, nyomon követése, közlése, kezelése és orvoslása érdekében, és számot adjanak arról, hogyan kezelik ezeket a hatásokat. A vállalkozásoktól meg kell követelni egy olyan dokumentum elkészítését, amelyben a fent említett lépések mindegyikére vonatkozóan nyilvánosan ismertetik átvilágítási stratégiájukat, kellő figyelmet fordítva az üzleti titoktartásra. Ezt az átvilágítási stratégiát megfelelően integrálni kell a vállalkozás általános üzleti stratégiájába. A stratégiát évente értékelni kell, és minden olyan esetben felül kell vizsgálni, amikor azt az értékelés alapján szükségesnek ítélik.

(31)  Azokat a vállalkozásokat, amelyek nem tesznek közzé kockázati kimutatásokat, nem szabad mentesíteni a tagállami illetékes hatóságok által végzett esetleges ellenőrzések vagy vizsgálatok alól annak biztosítása érdekében, hogy azok teljesítsék az ezen irányelvben előírt kötelezettségeket, és a nemzeti joggal összhangban felelősségre vonhatók legyenek.

(32)  A vállalkozásoknak belső értéklánc-feltérképezési folyamatot kell létrehozniuk, amely magában foglalja az összes arányos és megfelelő mértékű erőfeszítést annak érdekében, hogy azonosítsák az értékláncukban szereplő üzleti kapcsolataikat.

(33)  Az ezen irányelvben említett üzleti titoktartásnak vonatkoznia kell valamennyi olyan információra, amely megfelel az (EU) 2016/943 európai parlamenti és tanácsi irányelv(7) szerinti „üzleti titokká” nyilvánítás követelményeinek, azaz titkos információ abban az értelemben, hogy – mint egységes egész vagy mint elemeinek egy adott pontos konfigurációban összeállított összessége – általánosan nem ismert, illetve nem könnyen hozzáférhető az általában ilyen jellegű információval foglalkozó körökhöz tartozó személyek számára, titkossága folytán kereskedelmi értékkel bír, és titokban tartása érdekében az információ feletti ellenőrzést jogszerűen gyakorló személy a körülmények figyelembevételével elvárható lépéseket megtette.

(34)  Az átvilágítás nem válhat „kipipálandó feladattá”, hanem annak folyamatos eljárásnak kell lennie, amelynek során értékelik a kockázatokat és a hatásokat, amelyek dinamikus jellegűek, és az új üzleti kapcsolatoktól vagy a környezetben bekövetkező fejleményektől függően változhatnak. A vállalkozásoknak ezért folyamatosan nyomon kell követniük és megfelelően ki kell igazítaniuk az átvilágítási stratégiáikat. Ezeknek a stratégiáknak arra kell törekedniük, hogy kiterjedjenek minden tényleges vagy lehetséges káros hatásra, bár ha rangsorolási politika kidolgozása szükséges, akkor figyelembe kell venni a tevékenységük – többek között földrajzi szempontból vett – jellegét és környezetét, valamint a káros hatás súlyosságát és valószínűségét. Az átvilágítási stratégiákat harmadik felek tanúsítási rendszerei egészíthetik ki, feltéve, hogy azok alkalmazási kör szempontjából megfelelőek, és biztosítják a szükséges szintű átláthatóságot, pártatlanságot, hozzáférhetőséget és megbízhatóságot. A harmadik fél általi tanúsítás azonban nem lehet indok az ezen irányelvben meghatározott kötelezettségektől való eltérés igazolására, és semmilyen módon nem befolyásolhatja egy vállalkozás esetleges felelősségét.

(35)  Ahhoz, hogy egy leányvállalat megfeleljen az átvilágítási stratégia kidolgozására vonatkozó kötelezettségnek, amennyiben anyavállalata bevonja az átvilágítási stratégiájába, akkor ezt egyértelműen közölnie kell éves beszámolójában. Erre a követelményre azért van szükség, hogy a nyilvánosság számára biztosított legyen az átláthatóság, és így az illetékes nemzeti hatóságok elvégezhessék a megfelelő vizsgálatokat. A leányvállalatnak biztosítania kell, hogy az anyavállalat elegendő releváns információval rendelkezzen ahhoz, hogy a nevében elvégezhesse az átvilágítást.

(36)  Egy adott időszakban az ellenőrzés megfelelő gyakoriságát, amelyet a „rendszeres” kifejezés foglal magában, a káros hatások valószínűségéhez és súlyosságához mérten kell meghatározni. Minél valószínűbbek és súlyosabbak a hatások, annál gyakrabban kell elvégezni a megfelelőségi ellenőrzést.

(37)  A vállalkozásoknak először az érdekelt felekkel egyeztetve kell megpróbálniuk kezelni és orvosolni az emberi jogokkal, a környezettel vagy a jó kormányzással kapcsolatos lehetséges vagy tényleges hatásokat. Annak a vállalkozásnak, amelynek megvan a tőkeáttétele a káros hatás megelőzésére vagy csökkentésére, ezt ki kell használnia. A tőkeáttételét növelni kívánó vállalkozás például kapacitásépítést vagy egyéb ösztönzőket kínálhat a kapcsolt vállalkozásnak, vagy más szereplőkkel működhet együtt. Ha egy káros hatást nem lehet megakadályozni vagy mérsékelni, és a tőkeáttétel nem növelhető, végső lehetőségként dönteni lehet a szállítói vagy egyéb üzleti kapcsolat megszüntetéséről, amelyet felelősségteljes módon kell végrehajtani.

(38)  Az alapos átvilágítás megköveteli a minden érintett érdekelt féllel való tényleges és érdemi konzultációt és különösen a szakszervezetek megfelelő bevonását. Az érdekelt felek megkérdezése és bevonása segíthet a vállalkozásoknak a lehetséges és tényleges káros hatások pontosabb azonosításában és a hatékonyabb átvilágítási stratégia meghatározásában. Ez az irányelv ezért előírja, hogy az érdekelt felekkel párbeszédet kell folytatni és be kell őket vonni az átvilágítási folyamat minden szakaszába. Továbbá ez a párbeszéd és bevonás véleménynyilvánítási lehetőséget biztosíthat azoknak, akiknek komoly érdekük fűződik a vállalkozás hosszú távú fenntarthatóságához. Az érdekelt felek részvétele segíthet javítani a vállalkozások hosszú távú teljesítményét és jövedelmezőségét, mivel azok jobb fenntarthatósága pozitív gazdasági összhatással járhat.

(39)  Az ezen irányelvben előírt, az érdekelt felekkel folytatott egyeztetések során a vállalkozásoknak biztosítaniuk kell, hogy amennyiben az érdekelt felek őslakos népek, ezen egyeztetésekre a nemzetközi emberi jogi normákkal, például az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozattal(8) összhangban kerüljön sor, ideértve a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezést és az őslakos népek önrendelkezéshez való jogát is.

(40)  Az érdekelt felek fogalma olyan személyeket jelent, akiknek jogait és érdekeit egy vállalkozás döntései érinthetik. A kifejezés ezért magában foglalja a munkavállalókat, a helyi közösségeket, a gyermekeket, az őslakos népeket, a polgárok szövetségeit és a részvényeseket, valamint azokat a szervezeteket, amelyek alapszabályban rögzített célja az emberi és szociális jogokra, az éghajlatra, a környezetvédelemre és a jó kormányzásra vonatkozó normák tiszteletben tartásának biztosítása, mint például a szakszervezeteket és a civil társadalmi szervezeteket.

(41)  Annak a kockázatnak az elkerülése érdekében, hogy az átvilágítási folyamat során nem hallgatják meg vagy elnyomják az érdekelt felek kritikus véleményeit, ennek az irányelvnek fel kell jogosítania az érdekelt feleket arra, hogy biztonságos keretek között érdemi egyeztetést folytassanak a vállalkozás átvilágítási stratégiájáról, továbbá biztosítania kell a szakszervezetek vagy munkavállalói képviselők megfelelő részvételét.

(42)  Az átvilágítási stratégiával kapcsolatos releváns információkat kérésre közölni kell a potenciálisan érintett érdekelt felekkel a körülményeiknek megfelelő módon, például figyelembe véve az érdekelt felek országának hivatalos nyelvét, szövegértési szintjüket és internet-hozzáférési lehetőségeiket. A vállalkozások azonban nem kötelezhetők arra, hogy teljes átvilágítási stratégiájukat proaktív módon közzétegyék az érdekelt felek körülményeinek megfelelő módon, és a releváns információk közlésére vonatkozó követelménynek arányosnak kell lennie a vállalkozás jellegével, körülményeivel és méretével.

(43)  Az aggályok felvetésére szolgáló eljárásoknak garantálniuk kell ezen aggályok anonim vagy bizalmas jellegét – a nemzeti jogban előírt megfelelő módon – és a panaszosok, köztük az emberijog-védők és a környezetvédők biztonságát, valamint fizikai és jogi sértetlenségét. Amennyiben az említett eljárások visszaélést bejelentő személyeket érintenek, akkor összhangban kell lenniük az (EU) 2019/1937 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(9).

(44)  A vállalkozások számára elő kell írni, hogy lehetőségeik keretein belül tegyenek meg minden arányos és lehetséges erőfeszítést annak érdekében, hogy azonosítsák szállítóikat és alvállalkozóikat, és a vonatkozó információkat hozzák nyilvánosságra, kellő figyelmet fordítva az üzleti titoktartásra. A teljes hatékonyság érdekében az átvilágítás nem szorítkozhat a szállítói lánc továbbfelhasználóinak és beszállítóinak első lépcsőjére, hanem annak fel kell ölelnie mindazokat, akiket az átvilágítási eljárás során a vállalkozás jelentős kockázatúként azonosíthatott. Ugyanakkor ezen irányelvnek figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy nem minden vállalkozás rendelkezik ugyanazokkal az erőforrásokkal és képességekkel az összes szállító és alvállalkozó azonosításához, és ezért erre a kötelezettségre az észszerűség és az arányosság elvét kell alkalmazni, amit a vállalkozások semmiképpen sem tekinthetnek ürügynek arra, hogy ne tegyenek eleget kötelezettségüknek, miszerint e tekintetben minden szükséges erőfeszítést meg kell tenniük.

(45)  Ahhoz, hogy az átvilágítás beépüljön egy vállalkozás kultúrájába és struktúrájába, a vállalkozás igazgatási, irányítási és felügyeleti szerveinek feladata kell hogy legyen a vállalkozás fenntarthatósági és átvilágítási stratégiáinak elfogadása és végrehajtása.

(46)  A vállalkozások átvilágítási erőfeszítéseinek és önkéntes együttműködési fellépéseinek ágazati szintű és ágazatközi összehangolása javíthatja az átvilágítási stratégiáik következetességét és hatékonyságát. E célból a tagállamok ösztönözhetik az ágazati vagy ágazatközi szintű átvilágítási cselekvési tervek elfogadását. Az érdekelt feleknek részt kell venniük e tervek meghatározásában. Az ilyen kollektív intézkedések kidolgozása semmiképpen sem mentesítheti a vállalkozást azon egyéni felelőssége alól, hogy elvégezze az átvilágítást, sem az alól, hogy a nemzeti joggal összhangban elszámoltatható legyen azokért a károkért, amelyeket okozott vagy amelyekhez hozzájárult.

(47)  Az eredményesség érdekében az átvilágítási keretnek vállalati vagy ágazati szintű panasztételi mechanizmusokat is tartalmaznia kell, és e mechanizmusok hatékonyságának biztosítása érdekében a vállalkozásoknak döntéseik meghozatalakor figyelembe kell venniük az érdekelt felek álláspontját a panasztételi mechanizmusok kidolgozása során. Ezeknek a mechanizmusoknak lehetővé kell tenniük, hogy az érdekelt felek felvessék észszerű aggályaikat, és kockázattudatosítási előrejelző és közvetítő rendszerként kell működniük. A mechanizmusoknak legitimnek, hozzáférhetőnek, kiszámíthatónak, méltányosnak, átláthatónak, a jogokkal összeegyeztethetőnek és a folyamatos tanulás forrásának kell lenniük, valamint elkötelezettségen és párbeszéden kell alapulniuk. A panasztételi mechanizmusok keretében lehetővé kell tenni az arra vonatkozó javaslattételt, hogy az érintett vállalkozás miként kezelhetné a lehetséges vagy tényleges káros hatásokat. Lehetőséget kell biztosítani a megfelelő jogorvoslatra való javaslattételre is, amikor közvetítés útján arra derül fény, hogy a vállalkozás káros hatást okozott, illetve káros hatáshoz járult hozzá.

(48)  A panasztételi mechanizmusok nem mentesíthetik a tagállamokat az emberi jogok védelmére, valamint az igazságszolgáltatáshoz és a jogorvoslathoz való hozzáférés biztosítására vonatkozó elsődleges kötelességük alól.

(49)  A tagállamoknak egy vagy több nemzeti hatóságot kell kijelölniük, hogy nyomon kövessék az átvilágítási kötelezettségek vállalkozások általi helyes végrehajtását, és biztosítsák ezen irányelv megfelelő érvényesítését. Ezeknek a nemzeti hatóságoknak függetlennek kell lenniük, és megfelelő hatáskörökkel és erőforrásokkal kell rendelkezniük feladataik ellátásához. Fel kell jogosítani őket arra, hogy saját kezdeményezésükre vagy az érdekelt felek és harmadik felek által felvetett megalapozott és észszerű aggályok alapján megfelelő ellenőrzéseket végezzenek, és hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási szankciókat szabjanak ki, figyelembe véve a jogsértések súlyosságát és ismétlődő jellegét, annak biztosítása érdekében, hogy a vállalkozások eleget tegyenek a nemzeti jogban meghatározott kötelezettségeknek. Uniós szinten a Bizottságnak az együttműködés biztosítása érdekében létre kell hoznia az illetékes hatóságok európai átvilágítási hálózatát.

(50)  A Bizottságot és a tagállamokat arra ösztönzik, hogy állapítsanak meg a versenyjogban és az adatvédelmi jogban jelenleg előírt bírságokhoz hasonló nagyságrendű közigazgatási bírságokat.

(51)  A nemzeti hatóságokat arra ösztönzik, hogy működjenek együtt és osszák meg az információkat az országukban elérhető OECD nemzeti kapcsolattartó pontokkal és nemzeti emberi jogi szervezetekkel.

(52)  Az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekkel összhangban az átvilágítás lefolytatása önmagában nem mentesíti a vállalkozásokat az emberi jogi jogsértések vagy környezeti kár okozásával vagy az azokhoz való hozzájárulással kapcsolatos felelősség alól. Azonban ha megbízható és megfelelő átvilágítási eljárás van érvényben, az segíthet a vállalkozásoknak megakadályozni a károkozást.

(53)  A felelősségi rendszer bevezetésekor a tagállamoknak egy bizonyos szintű bizonyítást igénylő megdönthető vélelmet kell biztosítaniuk. A bizonyítási teher a sértettről a vállalkozásra hárulna annak bizonyítása érdekében, hogy a vállalkozás nem gyakorolt ellenőrzést az emberi jogi jogsértésben részt vevő üzleti vállalkozás felett.

(54)  Az elévülési időket észszerűnek és megfelelőnek kell tekinteni, amennyiben azok nem korlátozzák a sértettek igazságszolgáltatáshoz való jogát, kellően figyelembe véve a potenciális felperesek előtt álló gyakorlati kihívásokat. Az emberi jogokat, a környezetet és a kormányzást érintő káros hatások elszenvedői számára elegendő időt kell biztosítani a keresetindításra, figyelembe véve földrajzi tartózkodási helyüket, a rendelkezésükre álló eszközöket és az elfogadható keresetek uniós bíróságokhoz való benyújtásának általános nehézségeit.

(55)  A hatékony jogorvoslathoz való jog nemzetközileg elismert emberi jog, amelyet az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 8. cikke és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 2. cikkének (3) bekezdése rögzít, és amely egyben az Unió alapvető joga is (a Charta 47. cikke). Amint arra az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek is emlékeztetnek, az államoknak kötelességük igazságszolgáltatási, közigazgatási, jogalkotási vagy egyéb megfelelő eszközökkel biztosítani, hogy az üzleti tevékenységekkel összefüggő emberi jogi visszaélések által érintett személyek hatékony jogorvoslathoz jussanak. Ezért ennek az irányelvnek kifejezetten hivatkoznia kell erre a kötelezettségre, összhangban a nemzetközi emberi jog és a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértése áldozatainak jogorvoslathoz és jóvátételhez való jogára vonatkozó ENSZ-alapelvekkel és -iránymutatásokkal.

(56)  A nagyvállalatokat arra ösztönzik, hogy hozzanak létre tanácsadó bizottságokat, amelyek tanácsokkal látják el a vállalat irányító szervét az átvilágítással kapcsolatos kérdésekben, és amelyekben érdekelt felek is helyet kapnak.

(57)  A szakszervezetek számára biztosítani kell az átvilágítással kapcsolatos jogaik gyakorlásához szükséges erőforrásokat, többek között azért, hogy kapcsolatokat alakítsanak ki azon vállalkozások szakszervezeteivel és munkavállalóival, amelyekkel a fő vállalkozás üzleti kapcsolatban áll.

(58)  A tagállamoknak fel kell használniuk a meglévő felelősségi rendszereket, vagy szükség esetén további jogszabályokat kell bevezetniük annak biztosítása érdekében, hogy a vállalkozásokat a nemzeti joggal összhangban felelősségre lehessen vonni olyan, az emberi jogokat, a környezetet és a kormányzást érintő káros hatásokból eredő károkért, amelyeket ezek vagy az általuk ellenőrzött szervezetek okoztak vagy amelyekhez hozzájárultak cselekedeteik vagy mulasztásaik révén, hacsak a vállalkozás nem tudja bizonyítani, hogy kellő körültekintéssel járt el ezen irányelvvel összhangban a szóban forgó kár megelőzése érdekében, illetve hogy a kár a kellő körültekintés ellenére is bekövetkezett volna.

(59)  A vállalkozások gyakorlataival kapcsolatos egyértelműség, bizonyosság és következetesség megteremtése érdekében a Bizottságnak a tagállamokkal és az OECD-vel egyeztetve, valamint egyes szakosodott ügynökségek – különösen az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség – támogatásával iránymutatásokat kell kidolgoznia. A nemzetközi szervezetek már számos iránymutatást dolgoztak ki az átvilágítással kapcsolatban, amelyeket a Bizottság referenciaként felhasználhat, amikor kifejezetten az uniós vállalkozásokra vonatkozóan dolgoz ki iránymutatásokat ezen irányelv alapján. Ennek az irányelvnek a normák teljes harmonizációjára kell törekednie a tagállamok között. Az általános iránymutatásokon túl, amelyeknek irányt kell mutatniuk valamennyi vállalkozás és különösen a kis- és középvállalkozások számára a tevékenységeik átvilágítása során, a Bizottságnak a termelőszektorra vonatkozó speciális iránymutatásokat is elő kell irányoznia, és rendelkezésre kell bocsátania az országismertetők rendszeresen frissített listáját, hogy segítséget nyújtson a vállalkozásoknak annak értékelésében, hogy egy adott területen milyen lehetséges és tényleges káros hatásai vannak az üzleti tevékenységeiknek az emberi jogokra, a környezetre és a jó kormányzásra nézve. Ezeknek az ismertetőknek arra is ki kell térniük, hogy egy adott ország az ezen irányelv xx., xxx. és xxxx. mellékletében felsorolt egyezmények és szerződések közül melyeket ratifikálta.

(60)  A káros hatások típusainak aktualizálása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv xx., xxx. és xxxx. mellékletének módosítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban(10) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(61)  Mivel ezen irányelv céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme vagy hatásai miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Ez az irányelv az említett cikkben foglalt arányosság elvével összhangban nem lépi túl a kitűzött célok eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Tárgy és cél

(1)  Ezen irányelv célja annak biztosítása, hogy a belső piacon működő, a hatálya alá tartozó vállalkozások eleget tegyenek az emberi jogok, a környezet és a jó kormányzás tiszteletben tartásával kapcsolatos kötelezettségüknek, ne gyakoroljanak lehetséges vagy tényleges káros hatást az emberi jogokra, a környezetre és a jó kormányzásra, illetve ne járuljanak ahhoz hozzá saját tevékenységeik vagy a műveleteikhez, termékeikhez vagy szolgáltatásaikhoz az üzleti kapcsolataik vagy értékláncuk révén közvetlenül kapcsolódó tevékenységek útján, továbbá előzzék meg és enyhítsék a szóban forgó káros hatásokat.

(2)  Ez az irányelv meghatározza a hatálya alá tartozó vállalkozásoknak az értéklánc átvilágítására vonatkozó kötelezettségeit, nevezetesen, hogy minden arányos és lehetséges intézkedést megtegyenek, és lehetőségeik keretein belül erőfeszítéseket tegyenek annak érdekében, hogy az értékláncaikban megelőzzék az emberi jogokra, a környezetre vagy a jó kormányzásra gyakorolt káros hatásokat, és kezeljék ezeket a hatásokat, amikor azok bekövetkeznek. Az átvilágítás elvégzéséhez a vállalkozások kötelesek azonosítani, értékelni, megakadályozni, megszüntetni, mérsékelni, figyelemmel kísérni, kommunikálni, elszámolni, kezelni és orvosolni azokat a lehetséges és/vagy tényleges hátrányos emberi jogi, környezeti és kormányzást érintő hatásokat, amelyeket saját tevékenységeik, értékláncaik és üzleti kapcsolataik kiválthatnak. Az emberi jogok, a környezet és a jó kormányzás védelmére vonatkozó biztosítékok összehangolásán keresztül az említett átvilágítási követelmények célja a belső piac működésének javítása.

(3)  Ezen irányelv célja annak biztosítása is, hogy a vállalkozások a nemzeti joggal összhangban elszámoltathatók és felelősségre vonhatók legyenek az emberi jogokra, a környezetre és a jó kormányzásra gyakorolt káros hatásokért, amelyeket okoznak vagy amelyekhez hozzájárulnak értékláncukban, továbbá célja a sértettek jogorvoslathoz való hozzáférésének biztosítása.

(4)  Ezt az irányelvet az uniós ágazatspecifikus jogszabályokban, különösen a 995/2010/EU rendeletben és az (EU) 2017/821 rendeletben megállapított további átvilágítási követelmények sérelme nélkül kell alkalmazni, kivéve, ha az ezen irányelvben foglalt átvilágítási követelmények az emberi jogok, a környezet vagy a jó kormányzás tekintetében alaposabb átvilágítást írnak elő..

(5)  Ezen irányelv végrehajtása semmiképpen sem szolgálhat indokként az emberi jogok vagy a környezet védelme általános szintjének csökkentésére. Az irányelvet különösen a kiszervezésre, a kiküldetésre vagy az értékláncokra vonatkozó, nemzeti, uniós vagy nemzetközi szinten meghatározott egyéb vonatkozó felelősségi keretek sérelme nélkül kell alkalmazni.

2. cikk

Hatály

(1)  Ez az irányelv azokra a nagyvállalatokra alkalmazandó, amelyek a tagállamok jogának hatálya alá tartoznak, illetve amelyeknek székhelye az Unió területén van.

(2)  Ez az irányelv alkalmazandó valamennyi tőzsdén jegyzett kis- és középvállalkozásra, valamint magas kockázatú kis- és középvállalkozásra is.

(3)  Ez az irányelv alkalmazandó az olyan nagyvállalatokra, tőzsdén jegyzett kis- és középvállalkozásokra, valamint magas kockázatú ágazatokban működő kis- és középvállalkozásokra is, amelyek egy harmadik ország jogának hatálya alá tartoznak és székhelyük nem az Unió területén van, ha a belső piacon működnek, és ott árukat értékesítenek vagy szolgáltatásokat nyújtanak. Ezek a vállalkozások az ebben az irányelvben megállapított, a működésük helye szerinti tagállam jogszabályaiba átültetett átvilágítási követelményeket kötelesek teljesíteni, és az ebben az irányelvben megállapított, a működésük helye szerinti tagállam jogszabályaiba átültetett szankciók és felelősségi rendszerek hatálya alá tartoznak.

3. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.  „érdekelt fél”: azok az egyének vagy egyének csoportjai, akiknek jogait vagy érdekeit érinthetik egy vállalkozás vagy annak üzleti kapcsolatai által előidézett emberi jogi, környezeti és a jó kormányzással kapcsolatos lehetséges vagy tényleges káros hatások, valamint azok a szervezetek, amelyeknek alapszabályban rögzített célja az emberi jogok, ezen belül a szociális és munkajogok, a környezet és a jó kormányzás védelme. Ezek közé tartozhatnak a munkavállalók és képviselőik, a helyi közösségek, a gyermekek, az őslakos népek, a polgárok szövetségei, a szakszervezetek, a civil társadalmi szervezetek és a vállalkozások részvényesei;

2.  „üzleti kapcsolatok”: egy vállalkozás leányvállalatai és kereskedelmi kapcsolatai az egész értékláncában, beleértve azokat a szállítókat és alvállalkozókat, amelyeknek közvetlen kapcsolatuk van a vállalkozás tevékenységeivel, termékeivel vagy szolgáltatásaival;

3.  „szállító”: bármely olyan vállalkozás, amely üzleti kapcsolat keretében közvetlenül vagy közvetve valamely terméket vagy részterméket szállít, illetve szolgáltatást nyújt egy másik vállalkozásnak;

4.  „alvállalkozó”: minden olyan üzleti kapcsolat, amely egy vállalat műveleteihez hozzájáruló szolgáltatás vagy tevékenység elvégzésére irányul;

5.  „értéklánc”: egy vállalkozás valamennyi tevékenysége, művelete, üzleti kapcsolata és befektetési lánca, beleértve azokat a szervezeteket is, amelyekkel a vállalkozásnak közvetlen vagy közvetett üzleti kapcsolata van beszállítóként vagy továbbfelhasználóként, és amely vagy

a)  olyan termékeket, résztermékeket vagy szolgáltatásokat biztosít, amelyek hozzájárulnak a vállalkozás saját termékeihez vagy szolgáltatásaihoz; vagy

b)  termékeket kap vagy szolgáltatásokat vesz igénybe a vállalkozástól;

6.  „az emberi jogokra gyakorolt lehetséges vagy tényleges káros hatás”: bármely olyan lehetséges vagy tényleges káros hatás, amely akadályozhatja az emberi jogok egyének vagy egyének csoportjai általi teljes körű gyakorlását, beleértve a szociális, munkavállalói és szakszervezeti jogokat is, az ezen irányelv xx. mellékletében meghatározottak szerint. Ezt a mellékletet rendszeresen felül kell vizsgálni, és annak összhangban kell állnia az Unió emberi jogi célkitűzéseivel. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 17. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a(z) xx. mellékletben szereplő lista módosítása érdekében;

7.  „a környezetre gyakorolt lehetséges vagy tényleges káros hatás”: a nemzetközileg elismert és uniós környezetvédelmi normák bármilyen megsértése, az ezen irányelv xxx. mellékletében meghatározottak szerint. Ezt a mellékletet rendszeresen felül kell vizsgálni, és annak összhangban kell állnia az Unió környezetvédelemmel és az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos célkitűzéseivel. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 17. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a(z) xxx. mellékletben szereplő lista módosítása érdekében;

8.  „a jó kormányzásra gyakorolt lehetséges vagy tényleges káros hatás”: egy ország, régió vagy terület jó kormányzását érintő bármilyen lehetséges vagy tényleges káros hatás, az ezen irányelv xxxx. mellékletében meghatározottak szerint. Ezt a mellékletet rendszeresen felül kell vizsgálni, és annak összhangban kell állnia az Unió jó kormányzással kapcsolatos célkitűzéseivel. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 17. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a(z) xxxx. mellékletben szereplő lista módosítása érdekében;

9.  „ellenőrzés”: egy vállalkozás azon lehetősége, hogy meghatározó befolyást gyakoroljon egy másik vállalkozásra, különösen tulajdonjog vagy az adott vállalkozás eszközei egészének vagy azok egy részének használatára való jog révén, illetve olyan jogok, szerződések vagy bármilyen más eszköz révén – az összes tényszerű megfontolást figyelembe véve –, amelyek meghatározó befolyást biztosítanak a vállalkozás döntéshozó szerveinek összetételére, szavazásaira vagy döntéseire;

10.  „hozzájárulni” azt jelenti, hogy a vállalkozás tevékenységei más gazdálkodó egységek tevékenységeivel együtt hatást fejtenek ki, vagy a vállalkozás tevékenységei következtében egy másik gazdálkodó egység káros hatást fejt ki, illetve azok más gazdálkodó egységet erre ösztönöznek, illetve ezt elősegítik. A hozzájárulásnak jelentősnek kell lennie, ami azt jelenti, hogy a kisebb vagy jelentéktelen hozzájárulásokat ki kell zárni. A hozzájárulás lényeges jellegének értékelése és annak megértése, hogy a vállalkozás intézkedései mikor késztettek egy másik gazdálkodó egységet káros hatás kiváltására, illetve ezt mikor okozták vagy segítették elő, számos tényező figyelembevételével járhat.

Az alábbi tényezők vehetők figyelembe:

–  a vállalkozás milyen mértékben ösztönözhet vagy motiválhat egy másik gazdálkodó egység által gyakorolt káros hatást, azaz hogy a tevékenység milyen mértékben növelte a hatás bekövetkezésének kockázatát,

–  a vállalkozás milyen mértékben ismerhette vagy kellett volna ismernie a káros hatást vagy a lehetséges káros hatást, azaz mekkora volta az előreláthatóság mértéke,

–  a vállalkozás bármelyik tevékenysége milyen mértékben enyhítette ténylegesen a káros hatást vagy csökkentette a hatás bekövetkezésének kockázatát.

Pusztán az olyan üzleti kapcsolat vagy tevékenységek fennállása, amelyek megteremtik azokat az általános feltételeket, amelyek mellett káros hatások bekövetkezhetnek, önmagában nem képez hozzájárulási viszonyt. A szóban forgó tevékenységnek jelentősen növelnie kell a káros hatás kockázatát.

4. cikk

Átvilágítási stratégia

(1)  A tagállamok szabályokat állapítanak meg annak biztosítására, hogy a vállalkozások hatékony átvilágítást végezzenek a műveleteik és üzleti kapcsolataik során az emberi jogokra, a környezetre és a jó kormányzásra gyakorolt lehetséges vagy tényleges káros hatások tekintetében.

(2)  A vállalkozások lehetőségeiken belül folyamatosan megtesznek minden erőfeszítést annak érdekében, hogy – olyan kockázatalapú nyomonkövetési módszertan segítségével, amely figyelembe veszi az emberi jogokra, a környezetre vagy a jó kormányzásra gyakorolt lehetséges vagy tényleges hatások valószínűségét, súlyosságát és sürgősségét – azonosítsák és értékeljék műveleteik jellegét és összefüggéseit, többek között a földrajzi kontextust, valamint azt, hogy műveleteik és üzleti kapcsolataik okoznak-e ilyen potenciális vagy tényleges káros hatásokat, vagy hozzájárulnak-e, illetve közvetlenül kapcsolódnak-e azokhoz.

(3)  Amennyiben egy nagyvállalkozás, amelynek közvetlen üzleti kapcsolatai az Unióban rendelkeznek székhellyel, vagy amennyiben egy kis- vagy középvállalkozás a (2) bekezdéssel összhangban arra a következtetésre jut, hogy nem járul hozzá és nem kapcsolódik közvetlenül az emberi jogokra, a környezetre vagy a jó kormányzásra gyakorolt lehetséges vagy tényleges káros hatásokhoz, vagy nem okozója azoknak, erről nyilatkozatot tesz közzé, amelyben ismerteti az e következtetéshez vezető releváns adatokat, információkat és módszertant tartalmazó kockázatértékelését. A szóban forgó vállalkozás különösen akkor vonhatja le azt a következtetést, hogy nem tapasztalt káros hatást az emberi jogokra, a környezetre vagy a jó kormányzásra nézve, ha a hatások azonosítására és a kockázatok értékelésére irányuló elemzése azt állapítja meg, hogy valamennyi közvetlen beszállítója ezen irányelvvel összhangban átvilágítást végez. Ezt a nyilatkozatot felül kell vizsgálni abban az esetben, ha új kockázatok merülnek fel, vagy ha a vállalkozás olyan új üzleti kapcsolatokat létesít, amelyek kockázatot jelenthetnek.

(4)  Amennyiben egy vállalkozás a (2) és (3) bekezdéssel összhangban nem állapítja meg, hogy nem járul hozzá vagy nem kapcsolódik közvetlenül az emberi jogokra, a környezetre vagy a jó kormányzásra gyakorolt lehetséges vagy tényleges káros hatásokhoz, vagy ilyeneket nem okoz, átvilágítási stratégiát kell kidolgoznia és ténylegesen végrehajtania. Átvilágítási stratégiájuk részeként a vállalkozások:

i.  meghatározzák azokat a (2) bekezdéssel összhangban azonosított és értékelt, az emberi jogokra, a környezetre és a jó kormányzásra gyakorolt lehetséges vagy tényleges káros hatásokat, amelyek valószínűleg jelen lesznek a műveleteikben és üzleti kapcsolataikban, valamint azok súlyosságának, valószínűségének és sürgősségének szintjét, valamint az e következtetésekhez vezető releváns adatokat, információkat és módszertant;

ii.  feltérképezik értékláncukat, és – kellő tekintettel az üzleti titoktartásra – nyilvánosságra hozzák a vállalkozás értékláncára vonatkozó releváns információkat, beleértve adott esetben a neveket, a helyszíneket, a szállított termékek és szolgáltatások típusait, valamint az értékláncban részt vevő leányvállalatokra, beszállítókra és üzleti partnerekre vonatkozó egyéb lényeges információkat;

iii.  az emberi jogokra, a környezetre vagy a jó kormányzásra gyakorolt lehetséges vagy tényleges káros hatások megszüntetését, megelőzését vagy enyhítését célzó arányos és összemérhető szakpolitikákat és intézkedéseket fogadnak el, illetve jelzik ezeket;

iv.  rangsorolási stratégiát dolgoznak ki az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek 17. elve alapján arra az esetre, ha nem képesek egyszerre kezelni az összes lehetséges vagy tényleges káros hatást. A vállalkozásoknak figyelembe kell venniük az emberi jogokra, a környezetre vagy a jó kormányzásra gyakorolt különböző lehetséges vagy tényleges káros hatások súlyosságát, valószínűségét és sürgősségét, műveleteik jellegét és kontextusát, beleértve a földrajzi kontextust is, a kockázatok hatókörét, nagyságrendjét, valamint esetleges helyrehozhatatlanságuk mértékét, és szükség esetén a rangsorolási politikát kell alkalmazniuk azok kezelése során.

(5)  A vállalkozásoknak biztosítaniuk kell, hogy üzleti stratégiájuk és politikáik összhangban legyenek az átvilágítási stratégiájukkal. A vállalkozásoknak az átvilágítási stratégiáikban magyarázattal kell szolgálniuk e tekintetben.

(6)  A vállalkozás leányvállalatai akkor felelnek meg az átvilágítási stratégia kidolgozására vonatkozó kötelezettségnek, ha anyavállalatuk bevonja őket az átvilágítási stratégiájába.

(7)  A vállalkozások az értéklánc átvilágítását oly módon hajtják végre, hogy az arányos és összemérhető legyen az általuk okozott lehetséges vagy tényleges káros hatások valószínűségével és súlyosságával, valamint sajátos körülményeikkel, különösen tevékenységi ágazatukkal, értékláncuk méretével és hosszával, a vállalkozás méretével, kapacitásával, forrásaival és tőkeáttételével.

(8)  A vállalkozások biztosítják, hogy üzleti kapcsolataik az átvilágítási stratégiájukkal összhangban álló emberi jogi, környezetvédelmi és jó kormányzási politikákat vezessenek be és hajtsanak végre, többek között keretmegállapodások, szerződéses feltételek, magatartási kódexek elfogadása vagy tanúsított és független auditok révén. A vállalkozások biztosítják, hogy beszerzési politikáik ne okozzanak lehetséges vagy tényleges káros hatásokat az emberi jogokra, a környezetre vagy a jó kormányzásra nézve, vagy ne járuljanak hozzá azokhoz.

(9)  A vállalkozások rendszeresen ellenőrzik, hogy alvállalkozóik és szállítóik megfelelnek-e a (8) bekezdés szerinti kötelezettségeiknek.

5. cikk

Az érdekelt felek bevonása

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a vállalkozások jóhiszeműen hatékony, érdemi és tájékozott megbeszéléseket folytassanak az érintett érdekelt felekkel az átvilágításra vonatkozó stratégiájuk kidolgozása és végrehajtása során. A tagállamok biztosítják különösen azt a jogot, hogy a szakszervezetek megfelelő szinten, többek között ágazati, nemzeti, európai és globális szinten, valamint a munkavállalók képviselői a vállalkozásukkal jóhiszeműen részt vegyenek az átvilágításra vonatkozó stratégia kidolgozásában és végrehajtásában. A vállalkozások előnyben részesíthetik a leginkább érintett érdekelt felekkel folytatott megbeszéléseket. A vállalkozások a méretüknek, valamint tevékenységük jellegének és összefüggéseinek megfelelő módon folytatnak tárgyalásokat, és vonnak be szakszervezeteket és a munkavállalói képviselőket.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy az érdekelt felek jogosultak legyenek kérni a vállalkozástól, hogy az (1) bekezdés értelmében megvitathassák azzal az emberi jogokra, a környezetre vagy a jó kormányzásra gyakorolt őket érintő lehetséges vagy tényleges káros hatásokat.

(3)  A vállalkozások biztosítják, hogy az érintett vagy potenciálisan érintett érdekelt felek ne legyenek kockázatnak kitéve az (1) bekezdésben említett megbeszéléseken való részvételük miatt.

(4)  A vállalkozás tájékoztatja a munkavállalók képviselőit az átvilágításra vonatkozó stratégiájáról és annak végrehajtásáról, amelyhez a 2002/14/EK(11) és a 2009/38/EK(12) európai parlamenti és tanácsi irányelvvel, valamint a 2001/86/EK tanácsi irányelvvel(13) összhangban hozzájárulhatnak. Emellett teljes mértékben tiszteletben kell tartani a kollektív tárgyaláshoz való jogot, amint azt különösen az ILO 87. és 98. sz. egyezménye, az emberi jogok európai egyezménye és az Európai Szociális Charta, valamint az ILO egyesülési szabadsággal foglalkozó bizottságának, az egyezmények és ajánlások alkalmazásával foglalkozó szakértői bizottságnak (CEACR) és az Európa Tanács Szociális Jogok Európai Bizottságának (ECSR) határozatai elismerik.

6. cikk

Az átvilágítási stratégia közzététele és közlése

(1)  A tagállamok – az üzleti titoktartás kellő figyelembevételével – biztosítják, hogy a vállalkozások a lehető legkorszerűbb átvilágítási stratégiájukat vagy a 4. cikk (3) bekezdésében említett, kockázatértékelést is tartalmazó nyilatkozatot a nyilvánosság számára díjmentesen hozzáférhetővé tegyék, különösen a vállalkozások weboldalain.

(2)  A vállalkozások közlik átvilágítási stratégiájukat munkavállalóik képviselőivel, a szakszervezetekkel, az üzleti kapcsolataikkal és – kérésre – az 12. cikk szerint kijelölt illetékes nemzeti hatóságok egyikével.

A vállalkozások kérésre közlik a potenciálisan érintett érdekelt felekkel az átvilágítási stratégiájukkal kapcsolatos lényeges információkat, az érdekelt felek körülményeinek megfelelő módon, például figyelembe véve az érdekelt felek országának hivatalos nyelvét.

(3)  A tagállamok és a Bizottság biztosítják, hogy a vállalkozások feltöltsék a 4. cikk (3) bekezdésében említett átvilágítási stratégiájukat vagy a kockázatértékelést tartalmazó nyilatkozatot az illetékes nemzeti hatóságok által felügyelt európai központi platformra. Ilyen platform lehet a Bizottság által a tőkepiaci unióról szóló legújabb cselekvési tervében (COM(2020)0590) említett egységes európai hozzáférési pont. A Bizottság szabványosított sablont bocsát rendelkezésre az átvilágítási stratégiáknak az európai központi platformra való feltöltéséhez.

7. cikk

A nem pénzügyi a sokszínűséggel kapcsolatos információk közzététele

Ez az irányelv nem sérti a 2013/34/EU irányelv által bizonyos vállalkozásokra kiszabott kötelezettségeket, hogy a vezetés beszámolójának tartalmaznia kell egy nem pénzügyi nyilatkozatot, amely ismerteti a vállalkozások által a környezeti, szociális és munkavállalói ügyekben, az emberi jogok területén, a korrupció és a vesztegetés elleni küzdelemben minimumként alkalmazott politikákat és a végrehajtott átvilágítási folyamatokat.

8. cikk

Az átvilágítási stratégia értékelése és felülvizsgálata

(1)  A vállalkozások évente legalább egyszer értékelik átvilágítási stratégiájuk és annak végrehajtása hatékonyságát és megfelelőségét, és ennek megfelelően felülvizsgálják azt, ha az értékelés eredményeként felülvizsgálatra van szükség.

(2)  Az átvilágítási stratégia értékelését és felülvizsgálatát az érdekelt felekkel folytatott megbeszélések útján, valamint a szakszervezetek és a munkavállalói képviselők bevonásával kell elvégezni, ugyanolyan módon, mint az átvilágítási stratégia a 4. cikk szerinti létrehozásakor.

9. cikk

Panasztételi mechanizmusok

(1)  A vállalkozásoknak panasztételi mechanizmust kell biztosítaniuk mind a kockázattudatosságot szolgáló korai előrejelző mechanizmusként, mind pedig közvetítői rendszerként, amely lehetővé teszi bármely érdekelt fél számára, hogy ésszerű aggályokat fogalmazzon meg az emberi jogokra, a környezetre vagy a jó kormányzásra gyakorolt lehetséges vagy tényleges káros hatásokkal kapcsolatban. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a vállalkozások más vállalkozásokkal vagy szervezetekkel kötött együttműködési megállapodások, több érdekelt felet bevonó panasztételi mechanizmusokban való részvétel vagy egy globális keretmegállapodáshoz való csatlakozás révén biztosíthassák ezt a mechanizmust.

(2)  A panasztételi mechanizmusoknak jogszerűnek, hozzáférhetőnek, kiszámíthatónak, biztonságosnak, méltányosnak, átláthatónak, a jogokkal összeegyeztethetőnek és kiigazíthatónak kell lenniük, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek 31. alapelvében és az Egyesült Nemzetek Gyermekjogi Bizottságának 16. sz. általános észrevételében a nem bírósági panaszkezelési mechanizmusok hatékonysági kritériumaiban meghatározottak szerint. E mechanizmusoknak lehetővé kell tenniük, hogy adott esetben a nemzeti joggal összhangban névtelenül vagy bizalmasan aggályokat lehessen feltenni.

(3)  A panasztételi mechanizmusnak biztosítania kell, hogy az érdekelt felek időben és tényleges választ kapjanak mind a figyelmeztetések, mind az aggályok kinyilvánítása esetén.

(4)  A vállalkozások jelentenek a panaszkezelési mechanizmusuk révén felvetett ésszerű aggályokról, és rendszeresen beszámolnak az ilyen esetekben elért haladásról. Minden információt oly módon kell közzétenni, hogy az ne veszélyeztesse az érdekelt felek biztonságát, többek között azáltal, hogy nem fedik fel személyazonosságukat.

(5)  A panasztételi mechanizmusok keretében jogot kell biztosítani arra, hogy javaslatokat tegyenek a vállalkozás számára a lehetséges vagy tényleges káros hatások kezelésének módjára.

(6)  A vállalkozásoknak a panaszkezelési mechanizmusok kidolgozása során az érdekelt felek álláspontja alapján kell meghozniuk a döntéseket.

(7)  A panaszkezelési mechanizmus igénybevétele nem zárja ki, hogy a felperesek bírósági mechanizmusokat vegyenek igénybe.

10. cikk

Bíróságon kívüli jogorvoslatok

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben egy vállalkozás megállapítja, hogy káros hatást okozott vagy ahhoz hozzájárult, gondoskodjon helyreállítási folyamatról, vagy működjön együtt abban. Amennyiben egy vállalkozás megállapítja, hogy közvetlenül kapcsolódik az emberi jogokra, a környezetre vagy a jó kormányzásra gyakorolt káros hatáshoz, a legjobb képességei szerint együttműködik a jogorvoslati folyamatban.

(2)  A jogorvoslat a 9. cikkben meghatározott panasztételi mechanizmuson keresztüli közvetítés eredményeként javasolható.

(3)  A jogorvoslatot az érintett érdekelt felekkel egyeztetve kell meghatározni, és az a következőkből állhat: pénzügyi vagy nem pénzügyi kompenzáció, visszahelyezés, nyilvános bocsánatkérés, visszaszolgáltatás, rehabilitáció vagy vizsgálathoz való hozzájárulás.

(4)  A vállalkozásoknak meg kell akadályozniuk, hogy további kár keletkezzen, azáltal, hogy garanciát nyújtanak arra, hogy a szóban forgó károkozás nem ismétlődik meg.

(5)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a vállalkozás által a jogorvoslatra tett javaslat ne akadályozza meg az érintett érdekelt feleket abban, hogy a nemzeti joggal összhangban polgári jogi eljárást indítsanak. A sértettek különösen nem kötelezhetők arra, hogy bíróságon kívüli jogorvoslatért folyamodjanak a bírósághoz fordulás előtt, és a panaszkezelési mechanizmus előtt folyamatban lévő eljárások nem akadályozhatják a sértettek bírósághoz fordulását. A panaszkezelési mechanizmus keretében hozott határozatokat a bíróságoknak megfelelően figyelembe kell venniük, de azok rájuk nézve nem kötelezőek.

11. cikk

Ágazati átvilágítási cselekvési tervek

(1)  A tagállamok ösztönözhetik olyan önkéntes ágazati vagy ágazatközi átvilágítási cselekvési tervek elfogadását nemzeti vagy uniós szinten, amelyek célja a vállalkozások átvilágítási stratégiáinak összehangolása.

Az ágazati vagy ágazatközi átvilágítási cselekvési tervekben részt vevő vállalkozások nem mentesülnek az ezen irányelvben előírt kötelezettségek alól.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy az érintett érdekelt feleknek, különösen a szakszervezeteknek, a munkavállalók képviselőinek és a civil társadalmi szervezeteknek joguk legyen részt venni az ágazati átvilágítási cselekvési tervek meghatározásában, az egyes vállalkozások 5. cikkben megállapított követelményeknek való megfelelési kötelezettségének sérelme nélkül.

(3)  Az ágazati átvilágítási cselekvési tervek egységes közös panasztételi mechanizmust biztosíthatnak a hatókörükbe tartozó vállalkozások számára. A panasztételi mechanizmusnak összhangban kell lennie ezen irányelv 9. cikkével.

(4)  Az ágazati panasztételi mechanizmusokat az érdekelt felek álláspontja alapján kell kidolgozni.

12. cikk

Felügyelet

(1)  Minden tagállam kijelöl egy vagy több nemzeti illetékes hatóságot, amely ezen – nemzeti jogba átültetett – irányelv alkalmazásának felügyeletéért és a bevált átvilágítási gyakorlatok terjesztéséért felel.

(2)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az (1) bekezdés szerint kijelölt nemzeti illetékes hatóságok függetlenek legyenek, és rendelkezzenek a feladataik hatékony elvégzéséhez szükséges személyi, technikai és pénzügyi erőforrásokkal, épületekkel, infrastruktúrával és szakértelemmel.

(3)  A tagállamok legkésőbb [az irányelv átültetésének időpontja]-ig tájékoztatják a Bizottságot az illetékes hatóságok nevéről és címéről. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az illetékes hatóságok nevében vagy címében bekövetkező bármely változásról.

(4)  A Bizottság nyilvánosan hozzáférhetővé teszi – többek között az interneten is – az illetékes hatóságok jegyzékét. Az említett jegyzéket a Bizottság naprakészen tartja.

13. cikk

A vállalkozásokra vonatkozó vizsgálat

(1)  A 14. cikkben említett illetékes tagállami hatóságok hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy vizsgálatokat folytassanak annak biztosítása érdekében, hogy a vállalkozások megfeleljenek az ezen irányelvben meghatározott kötelezettségeknek, beleértve azokat a vállalkozásokat is, amelyek kijelentették, hogy nem tapasztaltak az emberi jogokra, a környezetre vagy a jó kormányzásra gyakorolt potenciális vagy tényleges káros hatást. Az említett illetékes hatóságok felhatalmazást kapnak arra, hogy ellenőrizzék a vállalkozásokat, és megbeszéléseket folytassanak az érintett vagy lehetségesen érintett érdekelt felekkel vagy azok képviselőivel. Az ilyen ellenőrzések magukban foglalhatják a vállalkozás átvilágítási stratégiájának, a panaszkezelési mechanizmus működésének és a helyszíni ellenőrzéseknek a vizsgálatát.

A vállalkozások minden szükséges segítséget megadnak ahhoz, hogy az illetékes hatóságok elvégezhessék vizsgálataikat.

(2)  Az (1) bekezdésben említett vizsgálatokat vagy kockázatalapú megközelítés alkalmazásával kell lefolytatni, vagy abban az esetben, ha az illetékes hatóság releváns információkkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy egy vállalkozás gyaníthatóan megszegi az ezen irányelvben előírt kötelezettségeket, többek között bármely harmadik fél által felvetett megalapozott és ésszerű aggályok alapján.

(3)  A Bizottság és a tagállamok 12. cikkben említett illetékes hatóságai elősegítik az e cikk (2) bekezdésében említett megalapozott és észszerű aggályok harmadik felek általi benyújtását olyan intézkedésekkel, mint például a harmonizált, panasztételi formanyomtatványok. A Bizottság és az illetékes hatóságok biztosítják, hogy a panaszosnak jogában álljon kérni, hogy aggályai – a nemzeti joggal összhangban – bizalmasak vagy névtelenek maradjanak. A tagállamok 12. cikkben említett illetékes hatóságai gondoskodnak arról, hogy az űrlapot elektronikusan is ki lehessen kitölteni.

(4)  Az illetékes hatóság észszerű határidőn belül tájékoztatja a panaszost a vizsgálat előrehaladásáról és eredményéről, különösen ha további vizsgálatra és egyeztetésre van szükség más felügyeleti hatóságokkal.

(5)  Amennyiben az (1) bekezdés alapján hozott intézkedések eredményeként egy illetékes hatóság az ezen irányelvnek való megfelelés elmulasztását állapítja meg, megfelelő időt biztosít az érintett vállalkozás számára a jogorvoslati intézkedések megtételére, amennyiben ez lehetséges.

(6)  A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben ezen irányelv be nem tartása közvetlenül helyrehozhatatlan kárhoz vezethet, akkor elrendelhető, hogy az érintett vállalkozás ideiglenes intézkedéseket hozzon, vagy – az arányosság elvével összhangban – elrendelhető a tevékenységek ideiglenes felfüggesztése. A belső piacon működő, harmadik állam joga alá tartozó vállalkozások esetében a tevékenységek ideiglenes felfüggesztése a belső piacon való működés tilalmát vonhatja maga után.

(7)  A tagállamok a 18. cikkel összhangban szankciókat írhatnak elő azon vállalkozások esetében, amelyek a megadott határidőn belül nem hoznak korrekciós intézkedéseket. Az illetékes nemzeti hatóságok felhatalmazást kapnak közigazgatási bírságok kiszabására.

(8)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nemzeti illetékes hatóságok nyilvántartást vezessenek az (1) bekezdésében említett vizsgálatokról, feltüntetve különösen azok jellegét és eredményét, valamint az (5) bekezdés alapján kiadott jogorvoslati intézkedésekre vonatkozó értesítésekről. Az illetékes hatóságok éves tevékenységi jelentést tesznek közzé a meg nem felelés legsúlyosabb eseteiről és arról, hogy ezeket hogyan kezelték, kellő figyelmet fordítva az üzleti titoktartásra.

14. cikk

Iránymutatások

(1)  Annak érdekében, hogy egyértelmű helyzetet és jogbiztonságot teremtsen a vállalkozások számára, valamint biztosítsa a következetességet azok gyakorlatai között, a Bizottság a tagállamokkal és az OECD-vel egyeztetve, valamint az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség támogatásával nem kötelező erejű általános iránymutatásokat tesz közzé a vállalkozások számára arról, hogyan tudják a legjobban teljesíteni az ezen irányelvben előírt átvilágítási kötelezettségeket. Ezek az iránymutatások gyakorlati útmutatást nyújtanak arra vonatkozóan, hogy a vállalkozás méretétől és ágazatától függően a hatások, ágazatok és földrajzi területek tekintetében hogyan lehet alkalmazni az arányosságot és a fontossági sorrendet az átvilágítási kötelezettségekre. Az iránymutatásokat legkésőbb [ezen irányelv hatálybalépésétől számított 18 hónap elteltével] rendelkezésre kell bocsátani.

(2)  A Bizottság a tagállamokkal és az OECD-vel egyeztetve, valamint az Alapjogi Ügynökség, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség támogatásával nem kötelező erejű egyedi iránymutatásokat készíthet a bizonyos ágazatokban működő vállalkozások számára.

(3)  A fenti (1) és (2) bekezdésben említett nem kötelező iránymutatások elkészítése során kellően figyelembe kell venni az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket, az ILO multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozatát, az OECD-nek az intézményi befektetők felelősségteljes üzleti magatartása tekintetében követendő kellő gondosságra vonatkozó útmutatását, az OECD multinacionális vállalatoknak szóló iránymutatásait, az ásványok felelősségteljes ellátási lánca tekintetében követendő kellő gondosságról szóló OECD-útmutatást, a ruházati és lábbeliágazatban működő felelős beszállítói láncokban alkalmazandó kellő gondosságról szóló OECD-útmutatást, az intézményi befektetők felelősségteljes üzleti magatartására vonatkozó OECD-útmutatást, a felelős vállalati hitelezés és az értékpapírjegyzés tekintetében követendő kellő gondosságra vonatkozó OECD-útmutatást, valamint az OECD/FAO felelős mezőgazdasági szállítói láncokról szóló iránymutatásait, az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának a vállalkozói szektor gyermekek jogaira gyakorolt hatásával kapcsolatos állami kötelezettségekről szóló 16. számú általános észrevételét és a UNICEF-nek a gyermekek jogainak üzleti vállalkozások általi tiszteletben tartására vonatkozó alapelveit. A Bizottság rendszeresen felülvizsgálja iránymutatásainak helytállóságát, és hozzáigazítja azokat az új bevált gyakorlatokhoz.

(4)  A Bizottság rendszeresen frissíti és nyilvánosan elérhetővé teszi az országismertetőket, hogy naprakész információkat szolgáltasson az Unió egyes kereskedelmi partnerei által ratifikált nemzetközi egyezményekről és szerződésekről. A Bizottság összegyűjti és közzéteszi a nyersanyagok, valamint a köztes és késztermékek eredetére vonatkozó kereskedelmi és vámügyi adatokat, valamint közzéteszi az egyes országokkal vagy régiókkal, ágazatokkal és alágazatokkal, valamint termékekkel kapcsolatos emberi jogi, környezeti és irányítási potenciálra vagy tényleges káros hatásokra vonatkozó információkat.

15. cikk

A kis- és középvállalkozásokat támogató egyedi intézkedések

(1)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy egy külön portál álljon a kis- és középvállalkozások rendelkezésére, ahol iránymutatást kérhetnek és további támogatást és tájékoztatást kaphatnak arról, hogyan tehetnek a legjobban eleget az átvilágítási kötelezettségeiknek.

(2)  A kis- és középvállalkozások az átvilágítási kötelezettségeik teljesítése céljából pénzügyi támogatásra jogosultak a kis- és középvállalkozásokat támogató uniós programok keretében.

16. cikk

Uniós szintű együttműködés

(1)  A Bizottság létrehozza az illetékes hatóságok európai átvilágítási hálózatát, hogy a 12. cikkben említett illetékes nemzeti hatóságokkal együtt biztosítsa a szabályozási, vizsgálati és felügyeleti gyakorlatok koordinációját és konvergenciáját, az információk megosztását, és nyomon kövesse az illetékes nemzeti hatóságok teljesítményét.

Az illetékes nemzeti hatóságok együttműködnek az ezen irányelvben előírt kötelezettségek érvényesítése érdekében.

(2)  A Bizottság az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség támogatásával a nemzeti illetékes hatóságok által megosztott információk alapján és más közszférabeli szakértőkkel és érdekelt felekkel együttműködve éves átvilágítási eredménytáblát tesz közzé.

17. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)  A Bizottságnak a 3. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól ...[ezen irányelv hatálybalépésének napja]-tól/-től kezdődő hatállyal.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 3. cikk szerinti felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktus érvényességét.

(4)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)  A 3. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam három hónappal meghosszabbodik.

18. cikk

Szankciók

(1)  A tagállamok arányos szankciókat írnak elő az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megszegése esetére, és meghoznak minden olyan intézkedést, amelyek azok végrehajtásához szükségesek. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük, és figyelembe kell venniük az elkövetett jogsértések súlyosságát, valamint azt, hogy a jogsértés ismétlődően történt-e.

(2)  Az illetékes nemzeti hatóságok különösen a vállalkozás árbevétele alapján kiszámított arányos bírságokat szabhatnak ki, ideiglenesen vagy határozatlan időre kizárhatják a vállalkozásokat a közbeszerzésekből, az állami támogatásból, az állami támogatási rendszerekből, beleértve az exporthitel-ügynökségeken és hiteleken alapuló rendszereket is, árulefoglaláshoz és egyéb megfelelő közigazgatási szankciókhoz folyamodhatnak.

19. cikk

Polgári jogi felelősség

(1)  Az a tény, hogy a vállalkozás eleget tesz az átvilágítási kötelezettségeinek, nem mentesíti a vállalkozást a nemzeti jog alapján esetlegesen felmerülő felelőssége alól.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy rendelkezzenek olyan felelősségi rendszerrel, amely lehetővé teszi, hogy a vállalkozások a nemzeti joggal összhangban felelősségre vonhatók legyenek, és kártérítést biztosítsanak az általuk vagy az ellenőrzésük alatt álló vállalkozások által elkövetett cselekmények vagy mulasztások által okozott, vagy ezek közreműködésével keletkezett, az emberi jogokra, a környezetre vagy a jó kormányzásra gyakorolt lehetséges vagy tényleges káros hatásokért.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a (2) bekezdésben említett felelősségi rendszerük olyan legyen, hogy a kárért ne vonják felelősségre azokat a vállalkozásokat, amelyek bizonyítják, hogy ezen irányelvvel összhangban kellő gondossággal jártak el a szóban forgó kár elkerülése érdekében, vagy hogy a kár akkor is bekövetkezett volna, ha kellő gondossággal jártak volna el.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy az emberi jogokra és a környezetre gyakorolt káros hatásokból eredő károkra vonatkozó polgári jogi kártérítési igények benyújtására vonatkozó elévülési idő ésszerű legyen.

20. cikk

Nemzetközi magánjog

A tagállamok biztosítják, hogy ezen irányelv vonatkozó rendelkezései imperatív rendelkezéseknek minősüljenek a 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(14) 16. cikkével összhangban.

21. cikk

Átültetés

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb [ezen irányelv hatálybalépésének időpontjától számított 24 hónapon belül]-ig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2)  Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(3)  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket  az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

22. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

(1) HL ... (2) Az Európai Parlament és a Tanács 995/2010/EU rendelete (2010. október 20.) a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról (HL L 295., 2010.11.12., 23. o.). (3) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/821 rendelete (2017. május 17.) a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról (HL L 130., 2017.5.19., 1. o.). (4) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/95/EU irányelve (2014. október 22.) a 2013/34/EU irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalkozások és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról (HL L 330., 2014.11.15., 1. o.). (5) * A Bizottságnak azonosítania kell azokat a magas kockázatú gazdasági ágazatokat, amelyek jelentős hatást gyakorolnak az emberi jogokra, a környezetre és a jó kormányzásra, annak érdekében, hogy ezen ágazatok kis- és középvállalkozásait ezen irányelv hatálya alá vonja. A magas kockázatú kis- és középvállalkozásokat a Bizottságnak ebben az irányelvben kell meghatároznia. A meghatározásnak figyelembe kell vennie a vállalkozás ágazatát vagy tevékenységi típusát. (6) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/852 rendelete (2020. június 18.) a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról, valamint az (EU) 2019/2088 rendelet módosításáról (HL L 198., 2020.6.22., 13. o.). (7) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/943 irányelve (2016. június 8.) a nem nyilvános know-how és üzleti információk (üzleti titkok) jogosulatlan megszerzésével, hasznosításával és felfedésével szembeni védelemről (HL L 157., 2016.6.15., 1. o.). (8) https://www.un.org/esa/socdev/unpfii/documents/DRIPS_en.pdf (9) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1937 irányelve (2019. október 23.) az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről (HL L 305., 2019.11.26., 17. o.). (10) HL L 123., 2016.5.12., 1. o. (11) Az Európai Parlament és a Tanács 2002/14/EK irányelve (2002. március 11.) az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról (HL L 80., 2002.3.23., 29. o.). (12) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/38/EK irányelve (2009. május 6.) az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról (HL L 122., 2009.5.16., 28. o.). (13) A Tanács 2001/86/EK irányelve (2001. október 8.) az európai részvénytársaság statútumának a munkavállalói részvételre vonatkozó kiegészítéséről (HL L 294., 2001.11.10., 22. o.). (14) Az Európai Parlament és a Tanács 864/2007/EK rendelete (2007. július 11.) a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról (Róma II.) (HL L 199., 2007.7.31., 40. o.).