Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2021/2578(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B9-0190/2021

Viták :

PV 11/03/2021 - 9.2
CRE 11/03/2021 - 9.2

Szavazatok :

PV 11/03/2021 - 11
PV 11/03/2021 - 18

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2021)0086

Elfogadott szövegek
PDF 149kWORD 53k
2021. március 11., Csütörtök - Brüsszel
A Bahreini Királyságban fennálló emberi jogi helyzet, különösen a halálraítéltek és az emberijog-védők ügyei
P9_TA(2021)0086RC-B9-0190/2021

Az Európai Parlament 2021. március 11-i állásfoglalása az emberi jogok helyzetéről a Bahreini Királyságban, különös tekintettel a siralomházban fogva tartottak és az emberijog-védők eseteire (2021/2578(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bahreinről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a bahreini emberi jogi helyzetről, különösen Nabíl Radzsab ügyéről szóló, 2018. június 14-i állásfoglalására(1), valamint a Kuvaitban és Bahreinben végrehajtott kivégzésekről szóló 2017. február 16-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) szóvivőjének a bahreini halálos ítéletek fenntartásáról szóló, 2020. július 13-i, Nabíl Radzsab emberijog-védő szabadon bocsátásáról szóló, 2020. június 10-i, a két bahraini állampolgárra vonatkozó halálos ítélet megerősítéséről szóló 2020. január 9-i, valamint Ali al-Arab és Ahmed al-Malali kivégzéséről szóló, 2019. július 27-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Agnes Callamard, a bírósági eljárás nélküli, azonnali vagy önkényes kivégzések területével foglalkozó különleges ENSZ-előadó, Fionnuala Ni Aolain, az emberi jogoknak és alapvető szabadságoknak a terrorizmus elleni küzdelem során történő előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges ENSZ-előadó, valamint Nils Melzer, az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni küzdelemmel foglalkozó különleges előadója 2020. február 12-i nyilatkozatára, amelyben felszólítják Bahreint, hogy semmisítse meg a Mohammed Ramadan és Husszein Músza elleni halálos ítéleteket,

–  tekintettel az Unió nevében Federica Mogherini alelnök/főképviselőnek, illetve Marija Pejčinović Burićnak, az Európa Tanács főtitkárának Halálbüntetés Elleni Európai és Világnapról szóló, 2019. október 10-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről, a halálbüntetésről, a kínzásról, a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédről és a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló európai uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az EU emberi jogi stratégiai keretére és cselekvési tervére, amelynek célja, hogy az emberi jogok előmozdítását, tiszteletben tartását és érvényesítését valamennyi uniós politika középpontjába helyezze,

–  tekintettel az EU–Öböl-menti Együttműködési Tanács (ÖET) 2016. július 18-i, 25. együttes tanácsi és miniszteri találkozó ülésének következtetéseire,

–  tekintettel az EU–Bahrein együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezményre, amelyeknek Bahrein részes fele,

–  tekintettel a Bahreini Független Vizsgálóbizottság (BICI) 2011. novemberi jelentésére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és különösen annak 3. cikkére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Arab Chartájára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a 2011-es népfelkelést követően a bahreini hatóságok továbbra is megsértik és korlátozzák a lakosság jogait és szabadságait, különösen az egyének békés tüntetéshez való jogát, a véleménynyilvánítás szabadságát és a digitális szabadságot mind online, mind offline; mivel az emberi jogi ügyvédek, újságírók és politikai aktivisták folyamatos, rendszeres támadásokkal, zaklatással, fogva tartással, kínzással, megfélemlítéssel, utazási tilalmakkal és az állampolgárság visszavonásával szembesülnek; mivel 2011 óta a hatóságok elutasították a demokratikus ellenzéknek és az emberijog-védőknek a szólás- és gyülekezési szabadság tiszteletben tartására irányuló valamennyi követelését; mivel Bahreinben nem tűrik el a politikai ellenzéket; mivel a hatóságok számos gyermeket letartóztattak a 2021. februári tiltakozásokhoz való csatlakozásuk miatt, és a jelentések szerint nemi erőszakkal és áramütéssel fenyegették őket; mivel közülük legalább hárman 2021. március 4-én továbbra is őrizetben vannak, köztük egy 16 éves, súlyos egészségügyi állapotban lévő fiatal;

B.  mivel Abdulhadi el-Kavadzsa emberi jogi aktivista, aki bahreini és dán állampolgár, a Bahreini Emberi Jogi Központ és a Perzsa-öböl-menti Emberi Jogi Központ társalapítója jelenleg tíz éve tölti „terrorizmus finanszírozása, és terrorizmusban való részvétel a kormány megdöntése és külföldi ország számára való kémkedés” vádjával kiszabott, életfogytig szóló börtönbüntetését; mivel Abdulhadi el-Kavadzsát letartóztatását követően megverték, megkínozták és egy olyan, tisztességtelen bírósági eljárás során ítélték el, amely nem felelt meg a bahreini büntetőjognak vagy a tisztességes eljárásra vonatkozó nemzetközi normáknak; mivel 2012 júliusában az ENSZ önkényes fogva tartás kérdésével foglalkozó munkacsoportja arra a következtetésre jutott, hogy el-Kavadzsa letartóztatása önkényes volt, mivel arra a véleménynyilvánításhoz, a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához fűződő alapvető jogainak gyakorlása miatt került sor, és felszólított szabadon bocsátására;

C.  mivel Nabíl Radzsabot, az egyik legismertebb bahreini emberijog-védőt 2020. június 9-én szabadon bocsátották, hogy ötéves büntetése fennmaradó részét az alternatív szankciókról szóló törvény értelmében töltse le;

D.  mivel 2011 és 2020 között Bahreinben mintegy 50 embert ítéltek halálra, szemben a 2001 és 2010 között hozott hét halálos ítélettel; mivel jelenleg Bahreinben 27 személy van siralomházban, akik közül 26 személy esetében fennáll a kivégzés közvetlen veszélye; mivel 2017. január 15-én Bahrein három polgári személy kivégzésével véget vetett a halálbüntetésre vonatkozó hétéves de facto moratóriumnak; mivel azóta hat embert végeztek ki; mivel ezeket a kivégzéseket az ENSZ bírósági eljárás nélküli, azonnali vagy önkényes kivégzések területével foglalkozó különleges előadója bírósági eljárás nélküli kivégzéseknek nyilvánította; mivel a halálbüntetés a legkegyetlenebb, legembertelenebb és legmegalázóbb büntetés, amely sérti az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában rögzített, élethez való jogot; mivel a siralomház körülményei rendkívüli pszichés szenvedést okoznak;

E.  mivel független megfigyelők arról számoltak be, hogy a közelmúltbeli kivégzések többségében a bahreini hatóságok kínzással csikartak ki vallomást, és a vádlottak számára nem biztosították a tisztességes tárgyalást; mivel a 2011-es tiltakozások óta és a BICI kormányzati visszaélésekről szóló jelentésének következtetéseit követően számos belső szervezetet hoztak létre, így például a Belügyminisztériumon belüli ombudsmani hivatalt, a Főügyészi Hivatalon belüli Különleges Vizsgálati Osztályt (SIU) és a bebörtönzött és fogvatartott személyek jogaival foglalkozó bizottságot (PDRC), de ezek nem elég hatékonyak és függetlenek; mivel e testületek függetlenségének hiánya a beszámolók szerint a bahreini kormányon és a biztonsági erőkön belüli elszámoltathatóság hiányát eredményezte; mivel ez elősegítette a büntetlenség kultúrájának kialakulását, amely aláássa a demokratikus reformokra tett kísérleteket, és az ország további destabilizálását szolgálja;

F.  mivel 2019. július 27-én kivégzőosztag elé állították Ali Al-Arabot és Ahmed Al-Malilit, két bahreini állampolgárt, akiket korábban olyan, tömeges tárgyalás során ítéltek el terrorista bűncselekmények miatt, amelynek hitelességét kínzásra és a jogszerű eljárás súlyos megsértésére utaló állítások csorbították; mivel 2014. február 18-án a bahreini hatóságok letartóztatták Mohamed Ramadant, mert állítólag – Husszein Ali Múszával együtt – részt vett az Al Dairban 2014. február 14-én elkövetett bombatámadásban; mivel fellebbezési eljárást követően a semmítőszék 2020. július 13-án megerősítette végleges ítéletét, és helybenhagyta a Mohamed Ramadanra és Hussein Ali Múszára kiszabott halálos ítéleteket, annak ellenére, hogy az eljárás tisztességtelen volt, mivel az ítélet állítólag kínzással kicsikart vallomásokon alapult, és figyelmen kívül hagyta a különleges nyomozóegység Músza és Ramadan kínzással kapcsolatos állításaival kapcsolatos vizsgálatainak eredményeit; mivel Agnes Callamard, az ENSZ bírósági eljárás nélküli, azonnali vagy önkényes kivégzések területével foglalkozó különleges előadója figyelmeztetett arra, hogy Músza és Ramadan elítélése és az ügyükben hozott halálos ítélet önkényes volna és egyértelműen sértené az élethez való jogukat, és önkényes kivégzésnek minősülne; mivel az ENSZ emberi jogi szakértői felhívták Bahreint, hogy akadályozza meg mindkét férfi kivégzését; mivel Mohamed Ramadant és Husszein Ali Múszát a kivégzés közvetlen veszélye fenyegeti, és már minden jogorvoslati lehetőséget kimerítettek;

G.  mivel a bahreini hatóságok feloszlatták az al-Wefaq-ot, az ország legnagyobb békés ellenzéki pártját, elkobozták annak vagyonát és letartóztatták vezetőit; mivel a párt vezetőjét, Ali Szalmán sejket állítólagos kémkedés vádjával élethosszig tartó börtönbüntetésre ítélték, és jelenleg büntetését tölti;

H.  mivel számos közszereplő – így Abdullah Al Shamlawi és Abdullah Hashim, prominens ügyvédek – ellen büntetőeljárást indítottak pusztán a közösségi médiában folytatott tevékenységük miatt; mivel Bahreinben nem működik független média azóta, hogy a Tájékoztatási Minisztérium 2017-ben felfüggesztette az Al Wasatot, az ország egyetlen független napilapját;

I.  mivel a bahreini túlzsúfolt börtönökben fennálló egészségügyi és higiéniai viszonyok továbbra is rendkívül rosszak; mivel Bahrein 2020 márciusában a Covid19-világjárvány által jelentett egészségügyi kockázat miatt 1 486 foglyot bocsátott szabadon; mivel a szabadon bocsátások rendszerint nem érintették az ellenzéki vezetőket, aktivistákat, újságírókat és emberijog-védőket; mivel a bahreini hatóságok megtagadják a fogvatartottaktól a sürgősségi orvosi ellátást, kockáztatva egészségüket és jólétüket, megsértve ezzel az ENSZ fogvatartottakkal való bánásmódra vonatkozó minimumszabályait; mivel számos politikai fogoly sztrájkba kezdett, hogy tiltakozzon a fogva tartás során alkalmazott rossz bánásmód ellen;

J.  mivel a bahreini bíróságok továbbra is a fogvatartottakat állampolgárságuktól megfosztó határozatokat hoznak és hagynak helyben; mivel a bahreini bíróságok 2018-ban több mint 300 személy, 2019-ben pedig több mint 100 személy, köztük emberijog-védők, politikusok, újságírók és vallási vezetők – állampolgárságát vonták vissza, többségüket hontalanná téve; mivel az állampolgárság visszavonását az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 15. cikkének megsértésével alkalmazzák;

K.  mivel 2018 decemberében Bahrein módosította munkajogát, megtiltva, hogy a munkáltatók nem, származás, nyelv vagy hit alapján hátrányos megkülönböztetést alkalmazzanak a munkavállalókkal szemben; mivel szankciókat fogadott el a munkahelyi szexuális zaklatás ellen; mivel Bahreinben a kizsákmányolást lehetővé tevő kafala rendszer miatt továbbra is kizsákmányolják a migráns munkavállalókat, különösen a háztartási alkalmazottnak felvett nőket;

L.  mivel a bahreini jog továbbra is hátrányosan megkülönbözteti a nőket a családjog, így a házasság felbontásához való jog és a bahreini állampolgárság gyermekeiknek a férfiakkal egyenlő alapon történő átadása tekintetében; mivel Bahrein 2002-ben csatlakozott a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményhez (CEDAW), de továbbra is fenntartással él több olyan cikkel kapcsolatban, amelyek az egyezmény célja szempontjából központi rendelkezéseket tartalmaznak; mivel a büntető törvénykönyv 353. cikke mentesíti a nemi erőszak elkövetőit a büntetőeljárás és a büntetés alól, amennyiben házasságot kötnek áldozatukkal; mivel Bahrein parlamentje 2016-ban javasolta e cikk teljes hatályon kívül helyezését, de a kabinet elutasította a javaslatot; mivel a büntető törvénykönyv 334. cikke csökkenti az úgynevezett becsület nevében elkövetett bűncselekmények és házasságtörések elkövetőinek büntetését, és mivel a házasságon kívüli szexuális kapcsolatokat még mindig büntetik;

M.  mivel Bahrein fontos szövetségese az Európai Uniónak a Perzsa-öbölben, beleértve a politikai és gazdasági kapcsolatok, az energia és a biztonság területét; mivel a Bahreini Királyság régóta nyitott a világ más kultúrái felé, és aktív szerepet játszik a bizalomépítés, valamint a párbeszéd és a stabilitás előmozdításában az Öböl-menti és a tágabb közel-keleti régióban;

N.  mivel a vezetés 2020. novemberi megváltozása és Szalman bin Hamad al-Khalifa koronaherceg új miniszterelnökként való kinevezése lehetőséget kínál Bahreinnek a politikai reform és a nemzeti inkluzív megbékélés felé való elmozdulásra, ideértve a szunnita-síita megbékélést is; mivel az EU és Bahrein közötti emberi jogi párbeszédre 2021 februárjában került sor; mivel Bahrein az Öböl-térség második olyan országa, amellyel az EU emberi jogi párbeszédet alakított ki;

1.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy tíz évvel a bahreini „arab tavasz” felkelés után az országban tovább romlik az emberi jogi helyzet, alkalmazzák a halálbüntetést, az emberijog-védőket önkényes letartóztatásnak teszik ki, büntetőeljárás alá vonják és zaklatják, valamint korlátozzák a polgári és politikai jogokat és az egyesülési, gyülekezési és véleménynyilvánítási szabadságot online és offline egyaránt;

2.  határozottan elítéli Mohamed Ramadan és Husszein Ali Músza halálos ítéletét; sürgeti a bahreini hatóságokat, és különösen Őfelsége Hamad bin Ísza Ál Halífa sejket, hogy haladéktalanul állítsák le a kivégzésüket, változtassanak büntetésüken, rendeljék el az eljárás megismétlését a tisztességes eljárásra vonatkozó nemzetközi normák teljes betartása mellett, zárják ki a kínzással szerzett bizonyítékokat, és tegyék lehetővé a kínzással kapcsolatos állítások független kivizsgálását; felszólítja Bahreint, hogy vizsgálja felül a kormányzati visszaéléseket nyomon követő belső szervek, például az ombudsman, a Különleges Vizsgálati Osztály (SIU) és a bebörtönzött és fogvatartott személyek jogaival foglalkozó bizottság (PDRC) függetlenségét és hatékonyságát, amelyek nem folytatnak megfelelő vizsgálatokat és próbálják elfogadhatóvá tenni, hogy a bahreini bíróság a büntetőítéletek biztosítása érdekében kikényszerített vallomásokra támaszkodik, többek között Ramadhan úr és Moosa úr állításainak kivizsgálása során;

3.  határozottan elítéli a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó de facto moratórium feloldását; felszólítja a bahreini hatóságokat, hogy az eltörlés felé vezető lépésként vezessenek be azonnali moratóriumot a halálbüntetésre; felszólít minden halálos ítélet átfogó felülvizsgálatára annak biztosítása érdekében, hogy e bírósági eljárások megfeleljenek a nemzetközi normáknak, és hogy az emberi jogi jogsértések jogellenesen halálra ítélt áldozatai jogorvoslatban részesüljenek; emlékeztet arra, hogy az Unió ellenzi a halálbüntetést, és azt kegyetlen és embertelen büntetésnek tekinti, amely nem jelent elrettentő erőt a bűnöző magatartással szemben, és tévedés esetén visszafordíthatatlan;

4.  hangsúlyozza, hogy a vezetésben 2020 novembere óta bekövetkezett változás lehetőséget kínál az EU számára arra, hogy külpolitikáját Bahrein felé irányítsa, többek között az emberi jogokra vonatkozó új nemzeti cselekvési terv fényében; felszólítja az új miniszterelnököt, Szalmán bin Hamad Al-Hálifa herceget, hogy vesse latba a hatalmát annak érdekében, hogy Bahrein elmozduljon a politikai reformok, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása felé;

5.  felszólal minden emberijog-védő és lelkiismereti fogoly azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására, köztük Abdulhadi el-Kavadzsa, Dr. Abduldzsalil el-Szingace, Nádzsi Fatíl, Abdulvahab Husszein, Ali Hadzsi, Ali Szalmán sejk és Hasszán Msaima szabadon bocsátására, akiket pusztán a véleménynyilvánítás szabadságához való joguk gyakorlása miatt vettek őrizetbe és ítéltek el, valamint hogy ejtsék az ellenük felhozott valamennyi vádat; felszólítja az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy a megerősített EU-Bahreini együttműködés kulcsfontosságú elemeként lépjenek fel és folytassanak erőteljes kampányt a bebörtönzött emberijog-védők azonnali szabadon bocsátásának biztosítása érdekében; felszólítja a bahreini hatóságokat, hogy garantáljanak biztonságos teret a civil társadalmi szervezetek és a független média számára; sürgeti a bahreini kormányt, hogy tegye lehetővé a külföldi újságírók és emberi jogi szervezetek számára a Bahreinbe való bejutást; határozottan elismerően nyilatkozik az emberijog-védők, újságírók és ügyvédek munkájáról, amely elengedhetetlen az emberi jogok védelme szempontjából; sürgeti a bahreini kormányt, hogy állítsa vissza az ország független médiumát, az Al Wasatot, és tegye lehetővé a független politikai szervezetek működését Bahreinben, beleértve a feloszlott szervezeteket is;

6.  üdvözli Nabíl Radzsab szabadon bocsátását az alternatív szankciókról szóló törvény alapján, de sürgeti a bahreini hatóságokat, hogy oldják fel a rá vonatkozó utazási tilalmat;

7.  felszólítja a bahreini kormányt, hogy vessen véget az emberijog-védők zaklatásának, és haladéktalanul szüntesse meg az őket sújtó utazási tilalmat, és ragaszkodik ahhoz, hogy a hatóságok minden körülmények között garantálják, hogy a bahreini emberijog-védők az országon belül és azon kívül is folytathassák jogszerű emberi jogi tevékenységeiket;

8.  különös aggodalmát fejezi ki a bahreini terrorellenes jogszabályokkal való visszaélés miatt, és hangsúlyozza a Bahreinnek nyújtott támogatás fontosságát, különösen igazságszolgáltatási rendszere tekintetében, annak biztosítása érdekében, hogy teljesüljenek a nemzetközi emberi jogi normák; kéri a bahreini hatóságokat, hogy haladéktalanul módosítsák a társadalom terrorcselekményekkel szembeni védelméről szóló, 2006. évi 58. törvényt, valamint minden más olyan jogszabályt, amely korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát és a politikai szabadságokat, és amely nem felel meg teljes mértékben a nemzetközi kötelezettségeknek és normáknak;

9.  elítéli a kínzás további alkalmazását, beleértve a fogvatartottak – köztük békés tüntetők és civilek – orvosi ellátásának megtagadását és a velük szemben alkalmazott más kegyetlen és megalázó bánásmódot vagy büntetést; felszólít a kínzással kapcsolatos valamennyi állítás alapos és hiteles kivizsgálására a felelősök elszámoltatása érdekében; sajnálatát fejezi ki az országban uralkodó szörnyű börtönkörülmények miatt; sürgeti a bahreini hatóságokat, hogy védjék meg az összes fogvatartottat a Covid19 veszélyétől;

10.  felszólítja a bahreini kormányt, hogy tegyen eleget az ENSZ kínzás elleni egyezménye szerinti kötelezettségeinek és vállalásainak, beleértve annak 15. cikkét is, amely tiltja a kínzás eredményeként tett nyilatkozatok bizonyítékként való felhasználását bármely eljárásban; kéri a kínzás elleni egyezmény opcionális jegyzőkönyvének és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya második opcionális jegyzőkönyvének ratifikálását, melyek célja a halálbüntetés eltörlése;

11.  felszólítja a bahreini kormányt, hogy maradéktalanul működjön együtt az ENSZ szerveivel, biztosítson állandó meghívást az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának különleges eljárásaiban részt vevő személyek Bahreinbe történő látogatásához, valamint proaktív módon működjön együtt; felszólítja a bahreini kormányt, hogy tegye lehetővé az uniós tisztviselők, független megfigyelők és emberi jogi csoportok számára a bahreini börtönök meglátogatását, és sürgeti a bahreini hatóságokat különösen annak biztosítására, hogy az ENSZ kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel, az emberijog-védőkkel, a véleménynyilvánítás szabadságával és a gyülekezés szabadságával foglalkozó különleges előadói beléphessenek az országba;

12.  elítéli azt a jelenleg követett gyakorlatot, hogy állampolgáraikat önkényesen megfosztják állampolgárságuktól, ami sok esetben azt eredményezte, hogy az érintettek hontalanná váltak, megsértve ezzel a hontalanság csökkentéséről szóló ENSZ-egyezményt; felszólítja a bahreini hatóságokat, hogy módosítsák az ország állampolgárságról szóló törvényét, és állítsák vissza a bahreini állampolgárságuktól igazságtalanul megfosztott személyek állampolgárságát;

13.  tudomásul veszi a bahreini kormány által a büntető törvénykönyv és a jogi eljárások reformja érdekében tett folyamatos erőfeszítéseket, és bátorítja e folyamat folytatását; felszólít a BICI és az időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelés (UPR) ajánlásainak teljes körű végrehajtására; továbbra is támogatja a bahreini kormány reformprogramját és arra ösztönzi a Bahreini Királyságot, hogy további reformok és inkluzív megbékélés révén törekedjen a stabilitásra egy olyan környezetben, ahol békés úton, szabadon lehet hangot adni a politikai sérelmeknek, összhangban a királyság nemzetközi kötelezettségeivel;

14.  felszólítja az uniós küldöttséget, hogy maradéktalanul hajtsa végre az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokat, biztosítson minden megfelelő támogatást a fogva tartott emberijog-védőknek, többek között börtönlátogatások szervezése, a bírósági eljárások nyomon követése és nyilvános nyilatkozatok révén, valamint hogy nyújtson támogatást a civil társadalomnak és biztosítsa az üldöztetés veszélyének kitett személyek védelemhez való hozzáférését;

15.  felszólítja az alelnököt/főképviselőt, az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), a Tanácsot és a tagállamokat, hogy rendszeresen adjanak hangot aggályaiknak az emberi jogok Bahreinben történő megsértésével, valamint a legitim és békés eltérő vélemények kifejezésére szolgáló politikai mozgástér hiányával kapcsolatban, és mérlegeljék célzott intézkedések bevezetését az emberi jogok súlyos megsértéséért felelős személyekkel szemben;

16.  tudomásul veszi az EU és Bahrein közötti emberi jogi párbeszédet; felszólít a párbeszéd megerősítésére az emberi jogi párbeszédekre vonatkozó uniós iránymutatásokkal összhangban; megjegyzi, hogy az EU és Bahrein közötti emberi jogi párbeszéd nem helyettesítheti a megfelelő párbeszédet Bahreinben a kormány, az ellenzék és a civil társadalom között; sürgeti az EKSZ-t annak biztosítására, hogy a Bahreinnel folytatott informális emberi jogi párbeszéd konkrét eredményekre és kötelezettségvállalásokra irányuljon, beleértve a civil társadalommal a párbeszéd előtt és után folytatott konzultációt is; hangsúlyozza, hogy a bahreini hatóságoknak érdemben és ténylegesen részt kell venniük ebben a folyamatban; támogatja az EU, annak tagállamai és a Bahreini Királyság közötti további párbeszédet, szerepvállalást és a bevált gyakorlatok megosztását az emberi jogokkal és a bírósági eljárásokkal kapcsolatban;

17.  sürgeti az EU-t annak biztosítására, hogy az emberi jogok általánosan érvényesüljenek a Bahreinnel folytatott együttműködés valamennyi területén, többek között az EU és Bahrein között a közelmúltban létrejött együttműködési megállapodásban, amely nem tartalmaz emberi jogokra való hivatkozásokat;

18.  aggasztónak tartja a megfigyelési technológiák bahreini emberijog-védőkkel szembeni alkalmazásáról szóló beszámolókat; megismétli, hogy az európai vállalatok által Bahreinbe exportált megfigyelési technológiák megkönnyíthetik az emberijog-védők elnyomását; hangsúlyozza, hogy a harmadik országba történő kiviteli engedély megadása előtt az EU exportellenőrzési hatóságainak figyelembe kell venniük az emberi jogi kritériumokat is; felszólítja az összes tagállamot, hogy szigorúan tartsák be a fegyverkivitelről szóló uniós magatartási kódexet, és állítsák le minden olyan fegyver, megfigyelési és hírszerző berendezés és anyag szállítását, amelyeket Bahrein az emberi jogok ellen jelenleg folyó fellépéshez felhasználhat;

19.  hangsúlyozza, hogy az EU küldöttsége által az emberi jogoknak az Öböl-menti Együttműködési Tanács térségében való előmozdításáért odaítélt Chaillot-díjat nem szabad olyan személyeknek ítélni, akik alátámasztják az emberi jogok megsértését;

20.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a kafala-rendszer lehetővé teszi a munkavállalói jogok megsértését és a szociális és szakszervezeti mozgalmak korlátozását az országban; sürgeti a bahreini kormányt, hogy módosítsa a munkaügyi jogszabályokat annak biztosítása érdekében, hogy a háztartási alkalmazottak a többi munkavállalóval azonos jogokat élvezhessenek, beleértve a munkaidő korlátozását, a heti pihenőnapokat és a minimálbért;

21.  felszólítja a bahreini kormányt, hogy szükség szerint módosítsa a jogszabályokat a nők házasságkötéssel, házasságon belüli, házasság felbontása alatti, valamint a gyermekekkel és az örökléssel kapcsolatos megkülönböztetésének megszüntetése érdekében, és tegye lehetővé a nők számára, hogy a férfiakkal azonos alapon adják át az állampolgárságot gyermekeikre; sürgeti a bahreini kormányt, hogy vonja vissza a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezménnyel kapcsolatos fenntartásokat, helyezze hatályon kívül a büntető törvénykönyv 353. és 334. szakaszát, amelyek megengedik a nők elleni erőszakot, és helyezze hatályon kívül azokat a rendelkezéseket, amelyek bűncselekménnyé nyilvánítják a felnőttek közötti kölcsönös beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolatokat;

22.  felszólítja az EKSZ-t, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is kísérjék éber figyelemmel az országban és általában az Öböl-térségben bekövetkező fejleményeket, és használjanak fel minden rendelkezésükre álló befolyásolási eszközt; elítéli a bahreini belpolitikába való külföldi beavatkozást, amelynek célja az ország destabilizálása;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Bahreini Királyság kormányának és parlamentjének, valamint az Öböl-menti Együttműködési Tanács tagjainak.

(1) HL C 28., 2020.1.27., 76. o.
(2) HL C 252., 2018.7.18., 192. o.

Utolsó frissítés: 2021. június 3.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat