Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Jean‑François Jalkh mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló, 2020. június 16-i kérelemre, amelyet a párizsi fellebbviteli bíróság főügyésze továbbított egy, a vizsgálóbírók előtt folyamatban lévő és a plenáris ülésen 2020. július 8-án bejelentett, bizalommal való visszaélés, szervezett csalás, hamisítás és hamisított dokumentumok felhasználása, munkavállaló bejelentésének elmulasztásával járó jogellenes foglalkoztatás, közpénzek hűtlen kezelése és közpénzek hűtlen kezelésének szándékos eltitkolása miatt indult eljárással összefüggésben,

–  miután eljárási szabályzata 9. cikke (6) bekezdésének megfelelően meghallgatta Thierry Marianit, aki Jean-François Jalkh-t helyettesítette,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 2008. október 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án, 2013. január 17-én és 2019. december 19-én hozott ítéletekre(1),

–  tekintettel a Francia Köztársaság alkotmányának 26. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A9-0051/2021),

Α.  mivel a vizsgálóbírók kérték Jean-François Jalkh mentelmi jogának felfüggesztését, hogy meghallgathassák feltételezett bűncselekményekkel kapcsolatban;

Β.  mivel Jean-François Jalkh mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem bűnszövetség tagjaként elkövetett csalás, hamisítás és hamisított okiratokkal való visszaélés, szervezett csalás, valamint színlelt foglalkoztatással elkövetett be nem jelentett foglalkoztatás, közpénzekkel való visszaélés és közpénzekkel való visszaélés leplezése bűncselekményekhez kapcsolódik, amely bűncselekményeket a francia büntető törvénykönyv 314-1, 314-10, 321-2, 321-3, 321-4, 321-9, 321-10, 441-1, 441-10, 441-11, 313-1, 313-2, 313-3, 313-7, 313-8, 313-9, 432-15 és 432-17 cikke, valamint a francia munka törvénykönyvének L8221-1, L822l-5, L8224-1, L8224-3, L8224-4 és L8224-5 cikke határoz meg és szankcionál;

C.  mivel 2016. december 5-én bírósági vizsgálat indult az Európai Parlament akkori elnöke által a Nemzeti Fronthoz tartozó európai parlamenti képviselők parlamenti asszisztenseinek egy részét illetően 2015. március 9-én tett bejelentés után kezdeményezett előzetes vizsgálatot követően;

D.  mivel a Nemzeti Front 2015 februárjában közzétett létszámtervében a párt 23 európai parlamenti képviselője és 54 parlamenti asszisztense közül csak 15 EP-képviselő, 21 helyi képviselői asszisztens és 5 akkreditált parlamenti asszisztens szerepelt; mivel a parlamenti asszisztensek egy része a Nemzeti Front nanterre-i székházát jelölte meg munkahelyeként, olykor teljes munkaidőben, bár lakóhelyük bejelentett munkahelyüktől 120–945 km-es távolságra volt; mivel a vizsgálat jelenlegi szakaszában úgy tűnik, hogy 8 parlamenti asszisztens parlamenti asszisztensi munkát gyakorlatilag nem, vagy csak teljes munkaideje nagyon kis részében végzett;

E.  mivel a nyomozás olyan körülményeket is feltárt, amelyek kétségessé teszik, hogy az érintett parlamenti asszisztensek valóban végeztek-e tevékenységet az Európai Parlamentben, mégpedig a következő körülményeket:

F.  mivel a vizsgálat feltárta, hogy Jean-François Jalkh-t 2009 júliusa és 2014 áprilisa között teljes munkaidőben alkalmazták Jean-Marie Le Pen helyi parlamenti asszisztenseként, 3 011,14 EUR bruttó havi fizetés mellett; mivel ugyanebben az időben egymást követően vagy egyidejűleg több vezetői posztot töltött be a Nemzeti Frontnál, és két különböző vállalattól kapott díjazást a kampány elszámolásainak ellenőrzéséért; mivel 2016. január 29-én az Európai Parlament főtitkára úgy határozott, hogy visszaköveteli Jean-Marie Le Pen európai parlamenti képviselőtől az Európai Parlament által Jean-François Jalkh szerződésének címén kifizetett 320 026,23 EUR-t; mivel az e határozattal szemben benyújtott különböző kereseteket az Európai Unió Bírósága többek között 2018. március 7-i ítéletével(2) és a Bíróság 2018. november 28-i végzésével(3) elutasította;

G.  mivel a vizsgálat azt is feltárta, hogy Jean-François Jalkh európai parlamenti képviselőként 2014. július 1. és 2016. január 4. között – a 2015. augusztus 24. és 2015. december 14. közötti időszak kivételével – teljes munkaidőben foglalkoztatott helyi parlamenti asszisztenst alkalmazott, akinek bruttó havi fizetése 2 950 EUR volt; mivel parlamenti asszisztensként való munkavégzésről nem találtak semmilyen e-mailt vagy más nyomot; mivel a szóban forgó parlamenti asszisztens Jean-François Jalkh jogi ügyekért felelős alelnök asszisztenseként szerepel a Nemzeti Front 2015 februárjában közzétett létszámtervében; mivel a 2015-ös francia választások és a 2014-es helyhatósági választások kampányának időszaka alatt általa „Jean-François Jalkh asszisztense – Választási szolgálat” aláírással ellátott e-maileket találtak; mivel 2015 júniusa és 2015. december 21. közötti időszakból olyan e-maileket is találtak, amelyekből kiderült, hogy az Île de France-ban tartott regionális választásokon a Nemzeti Front listáját vezető Wallerand de Saint-Just kampányában dolgozott, annak ellenére, hogy parlamenti asszisztensi szerződését e célból csak 2015. augusztus 24. és december 14. között függesztették fel; mivel 2019. december 11-én vele szemben vádat emeltek közpénzekkel való visszaélés leplezése miatt;

H.  mivel a vizsgálóbírók szükségesnek tartják Jean-François Jalkh meghallgatását;

I.  mivel a nyomozók által 2018. december 18-ára beidézett Jean-François Jalkh, miután jelezte rendelkezésre állását, mégsem jelent meg, mert négy nappal a megállapodás szerinti időpont előtt ügyvédje jelezte, hogy élni kíván a hallgatáshoz való jogával; mivel Jean-François Jalkh annak ellenére, hogy ügyvédje 2019. február 19-i levelében megerősítette, hogy hajlandó önként megjelenni a meghallgatáson, 2019. június 25-én ismét nem tett eleget a nyomozók újabb idézésének, anélkül hogy távolmaradását igazolta volna. mivel ezt követően parlamenti mentességére hivatkozva megtagadta a megjelenést azon vizsgálóbírók előtt, akik 2019. november 15-ére beidézték;

J.  mivel az illetékes hatóságok Jean-François Jalkh-t az ellene felhozott vádakkal kapcsolatban meghallgatásra kívánják beidézni, és ezért kérték mentelmi jogának felfüggesztését;

K.  mivel egyrészt a Parlamentet nem lehet bíróságként kezelni, másrészt a parlamenti képviselőt a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló eljárás keretében nem lehet „vádlottnak” tekinteni(4);

L.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikke szerint az európai parlamenti képviselők saját országuk területén az országuk parlamenti képviselőit megillető mentelmi jogot élveznek;

M.  mivel a francia alkotmány 26. cikkének második bekezdése szerint „parlamenti képviselőt nem lehet letartóztatni súlyos bűncselekmény vagy más jelentős jogsértés miatt, és nem lehet szabadságelvonással vagy a szabadság korlátozásával járó intézkedés alá vonni a Parlament azon háza elnökségének engedélye nélkül, amelynek tagja. Nincs szükség ilyen engedélyre súlyos bűncselekmény vagy más jelentős jogsértés elkövetésében való tettenérés, illetve jogerős ítélet esetében”;

N.  mivel a parlamenti mentelmi jog célja a Parlament és képviselői megóvása a parlamenti megbízatás teljesítése során végzett, és e megbízatástól elválaszthatatlan tevékenységekkel összefüggésben velük szemben kezdeményezett jogi eljárásoktól;

O.  mivel ebben az esetben a Parlament nem talált bizonyítékot fumus persecutionis fennállására, azaz tényszerű bizonyítékot arra, hogy a jogi eljárást esetleg azzal a mögöttes szándékkal indították volna, hogy aláássák a képviselő európai parlamenti képviselői tevékenyégét;

1.  úgy határoz, hogy felfüggeszti Jean-François Jalkh mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését a francia hatóságoknak és Jean-François Jalkh-nak.

(1) A Bíróság 2008. október 21-i ítélete, Marra kontra De Gregorio és Clemente, C-200/07. és C-201/07., ECLI:EU:C:2008:579; a Törvényszék 2010. március 19-i ítélete, Gollnisch kontra Európai Parlament, T-42/06, ECLI:EU:T:2010:102; a Bíróság 2011. szeptember 6-i Patriciello ítélete, C 163/10, ECLI: EU:C:2011:543; a Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnisch kontra Parlament, T-346/11 és T-347/11, ECLI:EU:T:2013:23; a Bíróság 2019. december 19-i Junqueras Vies ítélete, C-502/19, ECLI:EU:C:2019:1115. (2) A Törvényszék (hatodik tanács) 2018. március 7-i, Jean-Marie Le Pen kontra Európai Parlament ügyben hozott ítélete, T-140/16, ECLI:EU:T:2018:122. (3) A Törvényszék (negyedik tanács) 2018. november 28-i, Jean-Marie Le Pen kontra Európai Parlament ügyben hozott végzése, C-303/18 P, ECLI:EU:C:2018:962. (4) A Törvényszék 2019. április 30-i ítélete, Briois kontra Parlament, T-214/18, ECLI:EU:T:2019:266.