Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 3. és 21. cikkére, az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 4., 11., 173–178., 191. és 194. cikkére, valamint a Szerződésekhez csatolt, a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló 28. sz. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 21. Konferenciáján (COP 21), 2015. december 12-én, Párizsban elfogadott megállapodásra (Párizsi Megállapodás), különösen annak 7. cikke (2) bekezdésére és 11. cikke (2) bekezdésére, amelyek elismerik az éghajlatváltozás és az éghajlat-politika helyi, szubnacionális és regionális dimenzióit,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendre és a fenntartható fejlődési célokra,

–  tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640),

–  tekintettel „az éghajlatváltozásról: európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról a Párizsi Megállapodással összhangban” című, 2019. március 14-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az éghajlati és környezeti vészhelyzetről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az éghajlatváltozásról szóló, 2020. december 11-i európai tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek (IPCC) az 1,5 °C-os globális felmelegedésről szóló különjelentésére, 5. értékelő jelentésére és annak összefoglaló jelentésére, az éghajlatváltozásról és a földhasználatról szóló különjelentésére, valamint a változó éghajlat összefüggésében az óceánról és a krioszféráról szóló különjelentésére,

–  tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által 2020. december 20-án közzétett, „Az európai éghajlati szélsőségek okozta gazdasági veszteségek” című mutató-értékelésre,

–  tekintettel a „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra szóló hetedik környezetvédelmi cselekvési programra, a Bizottság 2030-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról szóló javaslatára és annak 2050-re szóló jövőképére,

–  tekintettel az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezményére,

–  tekintettel a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes felei konferenciájának 15. üléséről (COP15) szóló, 2020. január 16-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és az (EU) 2018/1999 rendelet (az európai klímarendelet) módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2020. március 4-i bizottsági javaslatra (COM(2020)0080),

–  tekintettel a Méltányos Átállást Támogató Alap létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2020. január 14-i bizottsági javaslatra (COM(2020)0022) és a Bizottság 2020. május 28-i módosított javaslatára (COM(2020)0460),

–  tekintettel a méltányos átállást támogató mechanizmus keretében biztosított közszektor-hitelezési eszközről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2020. május 28-i bizottsági javaslatra (COM(2020)0453),

–  tekintettel az 1303/2013/EU rendeletnek a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzés keretében a Covid19-világjárvány okozta válság elhárításának előmozdítását és a zöld, digitális és reziliens gazdasági helyreállítás előkészítését támogató rendkívüli kiegészítő források és az azokkal kapcsolatos végrehajtási rendelkezések tekintetében történő módosításáról (REACT-EU) szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2020. május 28-i bizottsági javaslatra (COM(2020)0451),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9),

–  tekintettel a Kohéziós Alapról és az 1084/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1300/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10),

–  tekintettel az InvestEU program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2020. május 29-i bizottsági javaslatra (COM(2020)0403),

–  tekintettel a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról, valamint az (EU) 2019/2088 rendelet módosításáról szóló, 2020. június 18-i (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(11),

–  tekintettel az Európai Parlament „Cohesion Policy and Climate Change” (Kohéziós politika és éghajlatváltozás) című, 2021. évi tanulmányára,

–  tekintettel a kohéziós politikáról és a körforgásos gazdaságról szóló, 2018. június 13-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel az EUMSZ – a Bíróság 2015. december 15-i Mayotte-ítélete (C-132/14–C-136/14. sz. egyesített ügyek) által értelmezett – 349. cikkére, amely úgy rendelkezik, hogy az Európai Unió legkülső régiói vonatkozásában egyedi és eltérő rendelkezéseket lehet elfogadni;

–  tekintettel a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégiáról szóló, 2020. március 5-i bizottsági közleményre (COM(2020)0152),

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, valamint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A9-0034/2021),

A.  mivel az éghajlatváltozás határokon átívelő kihívás, amely azonnali és ambiciózus fellépést követel meg világ-, európai, nemzeti, regionális és helyi szinten a globális felmelegedés növekedésének az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 °C-ra történő korlátozása és a biológiai sokféleség tömeges csökkenésének megakadályozása érdekében; mivel sürgős intézkedésekre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a globális átlaghőmérséklet-emelkedést az iparosodás előtti szinthez képest 2 °C alatt tartsuk, mivel a biológiai sokféleségben bekövetkező bármilyen veszteség jelentős hatással lesz többek között a mezőgazdasági termelés minőségére;

B.  mivel a bolygó legfeljebb 1,5 °C-os növekedést képes tolerálni; mivel amennyiben 2030 után is tovább nő a hőmérséklet, az az emberiség számára még több aszályt, áradást, hőhullámot, több százmillió ember elszegényedését és a népesség legsérülékenyebb csoportjainak valószínű halálát fogja jelenteni, és a legrosszabb esetben maga az emberiség hosszú távú túlélése kerülhet veszélybe, amint arra a „Kihívások és választási lehetőségek Európa számára” című uniós intézményközi jelentés is rámutatott;

C.  mivel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség becslése szerint 1980 és 2019 között az éghajlati szélsőségek okozta gazdasági veszteségek összesen körülbelül 446 milliárd EUR-t tesznek ki az EGT-tagállamokban; mivel ez évi 11,1 milliárd EUR-t jelent, és az összesített deflált veszteség a vizsgált országok GDP-jének közel 3%-ának felel meg;

D.  mivel a közelmúltban készült tanulmányok azt mutatják, hogy a fosszilis földgázból (metán, CH4) származó globális felmelegedési potenciál jelentősen magasabb a korábban feltételezettnél;

E.  mivel a globális felmelegedés már a jelenlegi programozási időszak során elérheti az 1,5 °C-ot az iparosodás előtti szinthez képest, ami azonnali fellépést tesz szükségessé az éghajlati vészhelyzet kezelése érdekében, összhangban az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére vonatkozó uniós szakpolitikákkal, az európai zöld megállapodással, az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjével és az ENSZ Párizsi Megállapodásával;

F.  mivel a legkésőbb 2050-ig klímasemleges gazdaságra történő átállás egyszerre jelent nagy lehetőséget és kihívást az Unió és annak tagállamai, régiói, városai, helyi közösségei, lakosai, munkavállalói, vállalkozásai és ipara számára; mivel azonban egyensúlyt kell teremteni az ambiciózus éghajlat-politikai célkitűzések és a gazdaság versenyképességének megőrzése között, nem veszélyeztetve ugyanakkor az 1,5 °C-os célkitűzés elérését;

G.  mivel ez a célkitűzés az európai társadalom és a gazdaság általános átalakulását követeli meg, tekintve, hogy bizonyos ágazatokban a termelés visszafordíthatatlan csökkenése és munkahelyek megszűnése várható a fosszilis tüzelőanyagok előállításán és használatán alapuló gazdasági tevékenységek területén, míg más ágazatok sikeresen találnak majd technológiai alternatívákat;

H.  mivel a fenntarthatóságot úgy kell tekinteni, mint a fenntartható növekedés, társadalmi fejlődés és környezet összehangolásának kiegyensúlyozott megközelítését;

I.  mivel a 2020. december 16-i intézményközi megállapodás(13) előírja, hogy általános célkitűzésként a teljes uniós költségvetés és az Európai Uniós Helyreállítási Eszköz kiadásainak legalább 30%-át az éghajlati célkitűzések támogatására kell fordítani, valamint meghatároz egy új, a biológiai sokféleségre vonatkozó, évi 7,5%-os célt 2024-től, távlati célként pedig a 10% elérését 2026-ban és 2027-ben;

J.  mivel a szigetek, különösen a kis szigetek és a legkülső régiók az éghajlatváltozás hatásainak leginkább kitett és kiszolgáltatott uniós területek, amelyeknek további egyedi kihívásokkal és költségekkel kell szembenézniük az átállás során; mivel az éghajlatváltozás és annak számos hatása különböző módon, eltérő mértékben és más-más időszakban érinti majd az európai régiókat, és az átállás kezelése jelentős strukturális változásokat fog előidézni; mivel a polgárokat és munkavállalókat érintő hatás ezért eltérő lesz, és nem minden ország lesz azonos mértékben érintett, illetve nem mind lesznek képesek megfelelően reagálni; mivel az európai vidéki térségekre vonatkozó hosszú távú jövőkép kidolgozása során igen fontos hangsúlyozni, hogy a vidéki térségeket meg kell erősíteni és vonzóvá kell tenni mind lakóhelyként, mind munkavállalás szempontjából;

K.  mivel a szigetek, a legkülső régiók és a peremterületek hatalmas potenciállal rendelkeznek a megújuló energia előállítása terén, és stratégiai laboratóriumokként szolgálnak az olyan innovatív szakpolitikai intézkedések és technikai megoldások végrehajtásához, amelyek célja az energetikai átállás megvalósítása, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése és a körforgásos gazdaságra való átállás elősegítése;

L.  mivel a kohéziós politika nem csupán beruházási lehetőségeket kínál az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) révén a helyi és regionális igények kielégítésére, hanem integrált szakpolitikai keretet is biztosít, hogy csökkentse az európai régiók közötti fejlettségbeli különbségeket és segítse őket a fejlődésüket akadályozó számos kihívás kezelésében, többek között a környezetvédelem, a minőségi foglalkoztatás és a méltányos, inkluzív és fenntartható fejlődés révén;

M.  mivel az éghajlatváltozás és annak hosszú távú következményei azokat a gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségeket is befolyásolhatják, amelyek kezelése a kohéziós politika elsődleges célja, és az uniós éghajlat-politikai intézkedéseknek szintén támogatniuk kell az EU kohéziós politikájának célkitűzéseit;

N.  mivel a kohéziós politika kulcsfontosságú az olyan kevésbé fejlett régiók vagy területek támogatásához, amelyek természeti és földrajzi hátrányokkal küzdenek, gyakran az éghajlatváltozás hatásai által leginkább érintettek, ám kevesebb forrással rendelkeznek azok kezeléséhez;

O.  mivel a kohéziós politika nélkülözhetetlen eszköze a klímasemleges gazdaságra való méltányos átállásnak, amely senkit sem hagy magára; mivel a nőket és a férfiakat különbözőképpen érinthetik az éghajlatváltozással foglalkozó zöld szakpolitikák; mivel a kiszolgáltatott és marginalizált csoportokra gyakorolt hatást is figyelembe kell venni;

P.  mivel a helyi és regionális önkormányzatok, valamint más érdekelt felek is kulcsszerepet játszanak a kohéziós politika végrehajtásában és az éghajlatváltozás jelentette sürgető fenyegetésre való hatékony reagálásban; mivel ők felelősek a közkiadások egyharmadáért és a közberuházások kétharmadáért, ezért nélkülözhetetlen az olyan mechanizmusok létrehozása, mint a Polgármesterek Szövetsége, amely az Unió éghajlat- és energiapolitikai célkitűzéseinek végrehajtásáért felelős helyi és regionális önkormányzatokat hivatott összehozni;

Q.  mivel az éghajlati válság szorosan kapcsolódik más válságokhoz, így például a biológiai sokféleséggel összefüggő, valamint a Covid19-világjárvány okozta egészségügyi, társadalmi és gazdasági válsághoz; mivel bár ezekkel párhuzamosan kell foglalkozni, mindegyiket különbözőképpen és megfelelően kell kezelni;

R.  mivel 2002-es létrehozása óta az Európai Unió Szolidaritási Alapját (EUSZA) több mint 90 katasztrófaesemény alkalmával aktiválták, és az több mint 5,5 milliárd EUR-t biztosított 23 tagállamban és egy csatlakozásra váró országban; mivel a Covid19-világjárvány kitörésére adott uniós válasz részeként az EUSZA hatályát kiterjesztették a főbb közegészségügyi vészhelyzetekre, és az előlegfizetés maximális szintjét megemelték;

S.  mivel a klímasemleges, fenntartható és körforgásos gazdaságra való átállásba be kell vonni a társadalom valamennyi szereplőjét, különösen a magánszektort, a szociális partnereket és a polgárokat, a választott képviselőkkel együtt, és ideértve a helyi és regionális önkormányzatokat is, és ezt erőteljes és inkluzív szociális intézkedésekkel kell elősegíteni egy olyan méltányos és igazságos átállás megvalósítása érdekében, amely támogatja a vállalkozásokat és a színvonalas – többek között zöld és kék – munkahelyek megtartását és létrehozását;

T.  mivel a tagállamok nemzeti energia- és klímaterveket fogadtak el, és a régióknak ennek megfelelően regionális terveket kell benyújtaniuk a kibocsátás csökkentése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás céljából, kijelölve az utat a klímasemlegesség legkésőbb 2050-ig történő eléréséhez;

U.  mivel a legkésőbb 2050-ig klímasemleges gazdaságra való átállás az uniós és nemzeti szintű közfinanszírozás ötvözésével, valamint a magánfinanszírozás számára megfelelő körülmények létrehozásával érhető el;

V.  mivel a fosszilis tüzelőanyagokból – és különösen a szilárd fosszilis tüzelőanyagokból – származó energiaforrások aláássák a klímasemlegesség elérésére irányuló erőfeszítéseket, és az Európai Uniónak ezért következetes szabályozási keretet kell biztosítania, hogy továbbra is előmozdítsa az olyan megújuló energiaforrások használatát, mint a nap- vagy a biomassza-energia, a fosszilis tüzelőanyagokból származó energiaforrások helyett; mivel e tekintetben a kohéziós politikának garantálnia kell az energiahatékonyság elsődlegessége elvének érvényesülését, amelynek célja az energiakereslet és -kínálat hatékonyabbá tétele, és amelyet a kohéziós politika keretében eszközölt összes energetikai beruházásnál alkalmazni kell és tiszteletben kell tartani; mivel sok tagállam számára nélkülözhetetlen lehet, hogy átmenetileg, 2025. december 31-ig földgázalapú energiaforrásokat használjanak egy olyan méltányos energetikai átállás megvalósítása érdekében, amely nem okoz kárt a társadalom számára és senkit sem hagy magára; mivel a regionális környezetvédelmi stratégiákat nagyszabású éghajlati célkitűzésekkel kell összekapcsolni, amelyek túlmutathatnak a klímasemleges Unió 2050-ig történő elérésének általános célkitűzésén, és e stratégiáknak 2025. december 31-ig fokozatosan meg kell szüntetniük a fosszilis tüzelőanyagok használatát, a gázinfrastruktúra-projekteket is ideértve, támogatniuk kell ezek fenntartható módon előállított, megújuló energiával, anyagokkal és termékekkel való helyettesítését, és általánosságban elő kell mozdítaniuk az erőforrás-hatékonyságot és a fenntartható fejlődést, összhangban az ERFA-ról és a Kohéziós Alapról szóló rendelet(14) rendelkezéseivel;

W.  mivel a regionális környezetvédelmi stratégiáknak a teljes és stabil foglalkoztatásra, valamint társadalmi haladásra és megkülönböztetésmentességre kell törekedniük az éghajlatváltozás hatásaihoz való jobb alkalmazkodás és a biológiai sokféleség csökkenésének visszaszorítása érdekében;

X.  mivel a hulladékgazdálkodási terveknek követniük kell a körforgásos gazdaság elveit, és a regionális környezetvédelmi stratégiák részét kell képezniük;

Y.  mivel a különböző kormányzati szintek és az érdekelt felek közötti aktív és konstruktív partnerségre épülő, többrétegű európai kormányzási modell kulcsfontosságú a klímasemlegességre való átállás szempontjából; mivel a közösségi és polgári kezdeményezések erősen támogathatják az ökológiai átállást és az éghajlatváltozás elleni küzdelmet;

Z.  mivel az Unió makroregionális stratégiái segíthetnek azonosítani az olyan közös kihívásokkal szembenéző különféle régiók közötti együttműködés kulcsfontosságú ágazatait és területeit, mint az éghajlatváltozás, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az éghajlatváltozás enyhítése, a biológiai sokféleség, a közlekedés, a hulladékgazdálkodás, a határokon átnyúló projektek és a fenntartható idegenforgalom;

1.  hangsúlyozza az éghajlatváltozás kezelésének fontosságát, összhangban a Párizsi Megállapodás és a fenntartható fejlődési célok végrehajtására az európai zöld megállapodás keretében vállalt uniós kötelezettségekkel és teljes összhangban az uniós taxonómiai rendelettel, figyelembe véve az azzal kapcsolatos társadalmi, gazdasági és területi szempontokat, hogy valamennyi területen, az ott élő minden polgár számára méltányos átmenetet lehessen biztosítani, anélkül, hogy bárkit magára hagynának; rámutat arra, hogy minden beruházás esetében szükség van a taxonómiai rendelet jelentős károkozás elkerülését célzó elvének rögzítésére;

2.  üdvözli az európai klímarendeletre irányuló bizottsági javaslatot, amely rendelet az európai zöld megállapodás egyik sarokköveként uniós jogszabályokba foglalja a 2050-es klímasemlegességi célkitűzést és hogy azt konkrét helyi intézkedések formájában kell megvalósítani, amelyek tiszteletben tartják az egyes területek korlátait és hangsúlyozzák azok értékét, beleértve a 2030-ra és 2040-ra vonatkozó köztes célokat is, amint azt az Európai Parlament kérte; e tekintetben emlékeztet arra, hogy az európai zöld megállapodás célja az Unió természeti tőkéjének védelme, megőrzése és gyarapítása, továbbá a polgárok egészségének és jóllétének védelme a környezethez kapcsolódó kockázatokkal és hatásokkal szemben;

3.  hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak egyértelmű politikai kötelezettséget kell vállalniuk az éghajlattal kapcsolatos célok elérésére, továbbá kiemeli, hogy erősíteni kell a többszintű párbeszédet a nemzeti, regionális és helyi hatóságok között az éghajlattal kapcsolatos nemzeti intézkedések tervezéséről és végrehajtásáról, a helyi önkormányzatok finanszírozáshoz való közvetlen hozzáféréséről és az elfogadott intézkedések előrehaladásának nyomon követéséről, valamint hogy sürgősen el kell látni őket az e célok eléréséhez szükséges megfelelő pénzügyi és közigazgatási eszközökkel; továbbá úgy véli, hogy a regionális és helyi önkormányzatoknak a projektek megtervezésének, előkészítésének és végrehajtásának minden szakaszában kulcsszerepet kell játszaniuk;

4.  kéri a programozásért felelős nemzeti és regionális önkormányzatokat, hogy a nemzeti és regionális programok folyamatban lévő előkészítése során maximalizálják az éghajlat- és környezetvédelem átalakító hatását;

5.  megjegyzi, hogy a Párizsi Megállapodás teljesítésével és annak ötéves jelentéseivel kapcsolatos esetleges szakpolitikai kiigazításokat a kohéziós politika szempontjából megfelelő módon kell figyelembe venni, mint az ERFA és a Kohéziós Alap félidős felülvizsgálata során;

6.  felkér minden helyi és regionális önkormányzatot, hogy fogadjanak el helyi és regionális éghajlati stratégiákat, az uniós szintű célokat konkrét helyi célokká alakítva, olyan holisztikus helyalapú vagy területorientált megközelítés alapján, amely az éghajlatvédelmi átállás szempontjából hosszú távú jövőképet biztosít, valamint a pénzügyi források jobb kihasználását a kohéziós politika keretében; hangsúlyozza, hogy a regionális környezetvédelmi stratégiáknak a hulladékgazdálkodási terveket is le kell fedniük és magukban kell foglalniuk azokat;

7.  kiemeli a kohéziós politika kulcsfontosságú szerepét – más szakpolitikákkal alkotott szinergiákkal együtt – az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és a klímasemlegesség legkésőbb 2050-ig, illetve a köztes cél 2030-ig és 2040-ig történő elérésében, továbbá hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatok szerepét a beruházási politikák mélyreható reformjában;

8.  erőfeszítésekre szólít fel annak érdekében, hogy nagyobb koherencia és együttműködés valósuljon meg a kohéziós politika és más uniós szakpolitikák között az éghajlati szempontok szakpolitikákba való fokozottabb beépítése, hatékonyabb forrásalapú szakpolitikák tervezése, célzott uniós finanszírozás biztosítása, valamint ebből következően az éghajlatpolitikák jobb gyakorlati végrehajtása érdekében;

9.  emlékeztet arra, hogy az éghajlat-politikáknak a teljes és stabil foglalkoztatásra kell törekedniük, beleértve a zöld és kék munkahelyeket és a méltányos társadalmi fejlődést elősegítő képzést is, és úgy véli, hogy az éghajlat-politikáknak meg kell védeniük az éghajlatváltozás által leginkább érintett munkahelyeket új zöld munkahelyek létrehozása révén annak érdekében, hogy bizonyos ágazatok zöld gazdaságra való átállásakor a munkavállalók ne maradjanak magukra; sürgeti a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként az éghajlatváltozás elleni harcot, egyidejűleg küzdelmet folytatva az inkluzív és fenntartható fejlődésért és a társadalmi igazságosságért, valamint a szegénység ellen, az energiaszegénység ellen és az olyan szakpolitikák ellen, amelyek terhekkel sújtják a kiszolgáltatott és marginalizált csoportokat; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy további intézkedéseket kell előirányozni az energiaszegénység elleni küzdelem érdekében;

10.  üdvözli, hogy az Európai Tanács elismeri és osztja a Parlament azon álláspontját, hogy az uniós kiadásoknak összhangban kell lenniük a Párizsi Megállapodás célkitűzéseivel és az európai zöld megállapodás „ne árts” elvével; emlékeztet továbbá arra, hogy a kohéziós politikára vonatkozó új jogszabályi keret az összes strukturális alapra alkalmazandó horizontális elvek között tartalmazza a taxonómiai rendelet „jelentős károkozás elkerülését célzó” elvét;

11.  hangsúlyozza, hogy az uniós gazdaság hosszú távú versenyképességének biztosításához és az Unió társadalmi kohéziójának megőrzéséhez döntő fontosságú a fenntarthatóság, valamint a biztonságos, klímasemleges, az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes, nagyobb erőforrás-hatékonyságú, megfizethető, körforgásos és társadalmi szempontból kiegyensúlyozott gazdaságra való átállás, ezáltal segítve az új beruházási lehetőségek létrehozását a mezőgazdaság, a kereskedelem, a közlekedés, az energia és az infrastruktúra területén, előmozdítva a biztonságosabb és környezetbarátabb fogyasztást, és védelmezve lakókörnyezetünket és az európai polgárok jóllétét;

12.  rámutat, hogy a kohéziós politika keretében rendkívül fontos a többszintű kormányzás és a partnerség elveinek teljes körű fenntartása, a nemi szempontokat is beleértve, mivel a helyi és regionális önkormányzatok közvetlen hatáskörökkel rendelkeznek a környezetvédelem és az éghajlatváltozás kapcsán, hiszen ők hajtják végre az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos fellépések 90%-át és az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos fellépések 70%-át; emlékeztet arra, hogy olyan fellépéseket is kidolgozhatnak, amelyek a környezetbarát magatartást mozdítják elő a polgárok körében, beleértve a hulladékgazdálkodással, az intelligens mobilitással és a fenntartható lakásmegoldásokkal kapcsolatos tevékenységeket; kitart amellett, hogy a klímasemleges gazdaságra való átmenetnek méltányosnak és inkluzívnak kell lennie, különös figyelmet fordítva a vidéki és elszigetelt területeken élő emberekre; elismeri, hogy szükség van azoknak a területeknek a támogatására, amelyeket leginkább érinti a klímasemlegességre való átállás, elkerülve a regionális egyenlőtlenségek növekedését, valamint megerősítve a munkavállalókat és a helyi és regionális közösségeket; kéri valamennyi kormányzati szintet, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy ösztönözzék a közigazgatások közötti együttműködést, beleértve a horizontális kormányzati együttműködést, a régiók közötti, az önkormányzatok közötti és a határokon átnyúló együttműködést az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó projektekkel és a kohéziós politika keretében finanszírozott kezdeményezésekkel kapcsolatos tudás és a bevált gyakorlatok példáinak megosztása érdekében;

13.  kéri, hogy holisztikus regionális környezetvédelmi stratégiák garantálják a fenntartható fejlődést és mérsékeljék az éghajlatváltozás következményeit azáltal, hogy támogatják a megújuló energiaforrásokra való energetikai átállást, a biológiai sokféleséget és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást; úgy véli, hogy ezeknek a regionális stratégiáknak támogatniuk kell a polgári részvételt, illetve a helyi kezdeményezésű és tulajdonú projekteket, valamint elő kell segítenie a régiók közötti együttműködést, a határokon átnyúló projekteken keresztül is; kéri a Bizottságot, hogy biztosítson támogatást és mozdítsa elő a régiók közötti együttműködést, valamint a know-how és a bevált gyakorlatok cseréjét; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a partnerség elve az EU kohéziós politikájának teljes programozása, végrehajtása és nyomon követése során fennmaradjon, és hogy szoros együttműködést alakítsanak ki a regionális és helyi önkormányzatok, a polgárok, a nem kormányzati szervezetek és az érdekelt felek között; hangsúlyozza, hogy a nyilvános konzultációknak alaposnak és érdeminek kell lenniük, biztosítva a közösségek és érdekelt felek aktív és reprezentatív részvételét a döntéshozatali folyamatban annak érdekében, hogy ösztönözzék a döntésekkel, tervekkel és kezdeményezésekkel kapcsolatos felelősségvállalást, valamint a tevékenységek iránti elköteleződést; hangsúlyozza a klímasemlegességhez hozzájáruló, helyi irányítású kezdeményezések és projektek fontosságát;

14.  úgy véli, hogy a kohéziós politikának hozzá kell járulnia a fenntartható fejlődési célok, a Párizsi Megállapodás, a Biológiai Sokféleség Egyezmény és az európai zöld megállapodás végrehajtásához az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében, különösen az éghajlat-politikai kiadások nyomon követésére szolgáló hatékony, átlátható, átfogó, eredményorientált és teljesítményalapú olyan módszertan révén, amely figyelembe veszi az éghajlatváltozásnak az EU valamennyi lakosára és régiójára gyakorolt negatív hatásait; felszólít arra, hogy ezt a módszertant a többéves pénzügyi keret és az európai gazdaságélénkítési terv összes programjában alkalmazni kell, különösen az olyan kulcsfontosságú gazdasági ágazatok alapvető infrastruktúrái esetében, mint az energiatermelés és -elosztás, a közlekedés, a víz- és hulladékgazdálkodás vagy a középületek kezelése; úgy véli, hogy további intézkedésekre lehet szükség abban az esetben, ha nem történik elegendő előrelépés az uniós éghajlat-politikai célkitűzések elérése felé;

15.  hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepét a mindenkit megillető klímasemleges gazdaságra való méltányos átállás megvalósításában, amelynek középpontjában a társadalmi, gazdasági és területi kohézió áll, és felszólít a zöld és kék beruházások és az innovációk növelésére a kohéziós politika keretében, valamint a természetalapú megoldások szélesebb körű alkalmazására; hangsúlyozza, hogy nagyobb szinergiára van szükség a különféle finanszírozási alapok között uniós, nemzeti és regionális szinten, valamint erősebb kapcsolatokra a köz- és magánfinanszírozás között annak érdekében, hogy növeljék a regionális környezeti stratégiák hatékonyságát az éghajlatváltozás elleni harcban; emlékeztet arra, hogy ez a folyamat nem volna lehetséges a készségekre helyezett erős hangsúly nélkül; úgy véli, hogy a regionális környezeti stratégiáknak arra is törekedniük kell, hogy növeljék a helyi és regionális intézmények közigazgatási kapacitását, valamint hogy fejlesszék gazdasági, társadalmi és területi versenyképességhez való hozzájárulásuk lehetőségeit;

16.  hangsúlyozza, hogy a közösségi és állampolgári kezdeményezések jelentősen támogathatják az ökológiai átállást és az éghajlatváltozás mérséklését, valamint az ahhoz való alkalmazkodást, és hogy a helyi akciócsoportok a LEADER programmal együtt elsődleges eszközként szolgálhatnak ennek megvalósításában; ösztönzi ezért a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy hangolják össze ezeket a programokat a regionális környezetvédelmi stratégiáikkal;

17.  hangsúlyozza az „intelligens városok” koncepció fontosságát az Unió éghajlatváltozással összefüggő kihívásainak kezelése terén, és üdvözli, hogy azt az Unió jövőbeli KAP-jába, valamint kohéziós és regionális politikájába is integrálták; kitart amellett, hogy a tagállamok építsék be az intelligens falvak megközelítést nemzeti és regionális szinten az Unió kohéziós politikájának megvalósítására irányuló programjaikba és a KAP-ra vonatkozó stratégiai terveikbe, amihez nemzeti szintű intelligens falvak stratégiákat(15) kell készíteni; hangsúlyozza a LEADER/CLLD megközelítés szerepét az „intelligens városok” stratégiák végrehajtása során, amelyeknek fokozottan összpontosítaniuk kell a digitalizációra, a fenntarthatóságra és az innovációra;

18.  rámutat arra, hogy az Unió makroregionális stratégiáinak hozzá kell járulniuk az éghajlatváltozás mérséklésével és az ahhoz való alkalmazkodással kapcsolatos regionális kérdések megoldására irányuló együttműködés létrehozásához, ezért ezeket figyelembe kell venni az új programok elfogadásakor, mivel az integrált megközelítés és a stratégiai tervezés rendkívül fontos;

19.  kéri, hogy egy projekt támogathatóságának kiszámításakor a természeti örökség megőrzésére vonatkozó és a környezetvédelmi kritériumokat ugyanolyan súllyal vegyék figyelembe, mint a gazdasági és társadalmi kritériumokat a kulturális és a természeti örökséget érintő projektek esetében;

20.  hangsúlyozza, hogy támogatni kell a tudományt, az innovációt és a polgárságot összekapcsoló projekteket, például az új európai Bauhaus projektet, amely a kultúra és az építészet éghajlatváltozással szembeni rezilienciájára összpontosít;

21.  emlékeztet arra, hogy a regionális környezeti stratégiák sikere a komoly kutatási és innovációs szakpolitikákon is múlik, helyi és regionális szinten is; ösztönzi a helyi önkormányzatok, kutatási intézmények és vállalkozások – mint a Európai Innovációs és Technológiai Intézethez és annak tudományos és innovációs társulásaihoz (TIT) kapcsolódó innovációk – közötti együttműködést;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a nemzeti kormányok és a helyi és regionális önkormányzatok által az éghajlatváltozás kezelése terén elért eredményeket, és tegyen közzé arról szóló jelentést, minden tagállamra közös szabványt alkalmazva, valamint értékelje a környezetvédelmi politikák és a gazdaság közötti összefüggéseket; hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat nemzeti szinten hatékonyan be kell vonni az éghajlat-változási politikák európai szemeszter keretében történő értékelésébe; hangsúlyozza, hogy fokozni kell az esb-alapok és az egyéb uniós eszközök, mint például az EMVA, az ETHA, a LIFE, az Európai horizont vagy a Kreatív Európa hatékonyságát és egymást kiegészítő jellegét az éghajlatváltozás elleni küzdelemben; ösztönzi a tagállamokat, hogy biztosítsák ezt a komplementaritást az által, hogy biztosítják nemzeti gazdaságélénkítési tervük nagyszabású területi alkalmazását, minden releváns szereplő bevonásával a régiókban; továbbá felkéri a tagállamokat, hogy tegyenek közzé rendszeresen frissített eredménytáblát, amely méri a nemzeti és európai helyreállítási intézkedések területi hatását, különös figyelmet szentelve annak, hogyan járulnak hozzá ezen intézkedések az éghajlatváltozás elleni harchoz;

23.  támogatja a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló megállapodást azzal a céllal, hogy elkerüljék a káros támogatásokat, támogassák mind a közvetlen, mind a közvetett fosszilis tüzelőanyagok támogatásának legkésőbb 2025-ig történő megszüntetését, biztosítva az általános finanszírozást és a program prioritásait, amelyek tükrözik az éghajlati vészhelyzetet és hozzájárulnak az éghajlati szempontok érvényesítéséhez, valamint annak az átfogó célnak az eléréséhez, hogy az uniós költségvetési kiadások legalább 30%-át éghajlat-politikai célkitűzések támogatására fordítsák, ami azt jelenti, hogy legalább 547 milliárd EUR új uniós pénzügyi forrást bocsátanak rendelkezésre a zöld átállásra; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kohéziós politika végrehajtása során kövessék az olyan elveket, mint az ENSZ fenntartható fejlődési céljai, a méltányos és társadalmilag inkluzív átmenet, az éghajlatváltozással kapcsolatos, jogilag kötelező erejű 30%-os kiadási cél, valamint a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kiadásokra vonatkozó 10%-os célkitűzés a programozási időszak végére; hangsúlyozza ezért, hogy meg kell fontolni átlátható, átfogó és végiggondolt nyomonkövetési módszertan elfogadását, és azt szükség esetén a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során ki kell igazítani mind az éghajlattal, mind pedig a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kiadások tekintetében;

24.  üdvözli a közös rendelkezésekről szóló új rendeletben(16) foglalt 2. szakpolitikai célkitűzést, amelynek célja a „zöldebb, alacsony szén-dioxid-kibocsátású – és a nulla nettó szén-dioxid-kibocsátásra átálló –, reziliens Európa a tiszta és méltányos energetikai átmenet, a zöld és kék beruházások, a körforgásos gazdaság, az éghajlatváltozás enyhítése és az ahhoz való alkalmazkodás, valamint a kockázatmegelőzés és -kezelés előmozdításával”; emlékeztet arra, hogy a 2. szakpolitikai célkitűzés ERFA-ra vonatkozó tematikus koncentrációjának céljait leginkább az szolgálná, ha regionális szinten alkalmaznák annak érdekében, hogy tükrözzék az éghajlatra vonatkozó különféle regionális sajátosságokat;

25.  üdvözli a Méltányos Átállást Támogató Alapról, többek között a Next Generation EU-ból származó további forrásokról, valamint a méltányos átállást támogató mechanizmus két további pilléréről – nevezetesen az InvestEU keretében létrehozott célzott programról és egy közszektor-hitelezési eszközről – háromoldalú egyeztetésen elért megállapodást, amely hozzájárul a klímasemlegességre való átállásnak az Unió legsebezhetőbb régióira gyakorolt társadalmi-gazdasági hatásainak enyhítéséhez; hangsúlyozza, hogy a Méltányos Átállást Támogató Alap új eszköz lesz a klímasemlegességre való átállás által leginkább érintett területek támogatására és a regionális egyenlőtlenségek növekedésének elkerülésére; sajnálatosnak tartja azonban, hogy a Bizottság által javasolt kiegészítő összeget a Next Generation EU-ról szóló tanácsi megállapodás keretében több mint kétharmaddal csökkentették 30 milliárdról 10 milliárd EUR-ra; hangsúlyozza, hogy ezek a csökkentések hátrányosak az alap lényegi célkitűzéseinek elérésére nézve, és kiegészítő nyomást gyakorolnak a nemzeti költségvetésekre; felhívja a tagállamokat, hogy a lehető leggyorsabban programozzák a forrásokat, és felhívja az érintett tagállamokat, hogy a források elosztása során fordítsanak különös figyelmet a legkülső régiókra, mivel azokat jelentős mértékben érinti az éghajlatváltozás, és olyan természeti katasztrófáknak vannak kitéve, mint a ciklonok, vulkánkitörések és aszályok, valamint az áradások és az emelkedő vízszintek;

26.  üdvözli a REACT EU programot, mivel az folytatja és kiterjeszti a válságra adott választ és a helyreállító válság-intézkedéseket azáltal, hogy a meglévő kohéziós politikai programokat további forrásokkal egészíti ki;

27.  megismétli, hogy az átállási folyamatnak teljes mértékben tükröznie kell az EUMSZ 174. cikkében meghatározott, valamennyi régióra jellemző sajátosságokat annak érdekében, hogy egyetlen régió se maradjon le, különösen azáltal, hogy a vidéki területekre, az ipari átállás által érintett területekre, valamint a súlyos és tartós természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókra összpontosítanak, valamennyi terület átfogó harmonikus fejlődésének biztosítása érdekében; e tekintetben szükségesnek tartja az EUMSZ 174. cikkében felsorolt régiók sajátosságainak értékelését arra az esetre, ha sor kerülne az állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások felülvizsgálatára; hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak teljes mértékben ki kell használniuk az összes finanszírozási eszközt (az európai költségvetésből és más európai pénzügyi intézményektől, például az EBB-től) az éghajlati válság elleni küzdelem, valamint a helyi közösségek ellenállóbbá tételének érdekében, miközben lehetővé teszik a Covid19-világjárvány utáni helyreállítást; konkrétabban hangsúlyozza, hogy további eszközöket kell létrehozni – különösen a zöld megállapodáshoz tartozó projektek számára –, amelyek közvetlen hozzáférést biztosítanak az uniós alapokhoz, mint például az ERFA keretében (az 1301/2013/EU rendelet 8. cikke) az Innovatív városfejlesztési tevékenységek vagy az ERFA/KA-rendelet keretében (10. cikk) a 2020 utáni időszakra vonatkozó jövőbeli Európai Városfejlesztési Kezdeményezés;

28.  elengedhetetlennek tartja, hogy a vidéki térségek élet és a munka szempontjából való megerősítését és vonzóvá tételét célzó innovatív, inkluzív és fenntartható megoldások a kohéziós politika végrehajtásának központi elemét képezzék;

29.  emlékeztet arra, hogy a legkülső régiókra az EUMSZ 349. cikke alapján különleges szabályok vonatkoznak, melyek értelmében a sajátos jellemzőiknek megfelelő intézkedéseket lehet elfogadni rájuk vonatkozóan; felszólít arra, hogy e régióknak biztosítsák a szükséges pénzügyi eszközöket ahhoz, hogy megvalósíthassák a zöld átállást, és alkalmazkodni tudjanak az éghajlatváltozás hatásaihoz, amelyek e régiókat különösképpen sújtják a sebezhetőségük miatt; felszólít továbbá arra, hogy hozzanak létre egy megfigyelő központot, amely a legkülső régiókbeli fenntartható fejlődéssel és zöld átállással foglalkozna, hogy összegyűjtse a bevált gyakorlatokat és hosszú távú megoldásokat alakítson ki az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatban, amelyeket az Európai Unió más régiói is átvehetnének és saját igényeikhez igazíthatnának;

30.  aggodalmát fejezi ki a természeti veszélyek által okozott gazdasági veszteségekkel, valamint az Unió által finanszírozott infrastruktúra-projektekben bekövetkezett kárral kapcsolatban, amelyet időjárási és éghajlattal kapcsolatos szélsőségek okoznak; kéri az olyan tevékenységek és infrastruktúra-projektek támogatását, amelyek tiszteletben tartják az éghajlati és környezeti normákat, és amelyek ellenállóbbak a természeti veszélyekkel szemben;

31.  hangsúlyozza a szigeteknek, különösen a kis szigeteknek, valamint a legkülső és a peremterületeknek/távoli régióknak a tiszta energia, az intelligens mobilitás, a hulladékgazdálkodás és a körforgásos gazdaság fejlesztésének innovációs laboratóriumaiként betöltött kulcsszerepét, amennyiben megfelelő eszközök, támogatás és finanszírozás révén teljes mértékben kiaknázzák a bennük rejlő lehetőségeket, lehetővé téve számukra, hogy döntő szerepet játsszanak az éghajlatváltozással és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kutatásban; hangsúlyozza, hogy a szigeteknek elegendő gazdasági erőforráshoz és megfelelő képzéshez kell hozzáférniük ahhoz, hogy integrált, ágazathoz kapcsolódó és innovatív beavatkozásokat hajthassanak végre a fenntartható infrastruktúra és a helyi gazdasági fejlődés érdekében; hangsúlyozza a peremterületek és a legkülső régiók földrajzi és éghajlati jellemzőikkel összefüggő megújulóenergia-potenciálját;

32.  kiemeli, hogy a 2014–2020-as és a 2021–2027-es programozási időszak közötti funkcionális átmenet biztosítása érdekében az olyan kezdeményezések eredményeire kell építeni, mint a New Energy Solutions Optimised for Islands (szigetek számára optimalizált új energetikai megoldások, NESOI), az Intelligens szigetek kezdeményezés és a Tiszta energia az EU szigeteinek (CE4EUI), amely kiterjed a tengerentúli országok és területek (TOT-k) jogállásával rendelkező szigetekre is; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki felhasználóbarát iránymutatásokat annak érdekében, hogy a regionális és helyi önkormányzatok elismerhessék és hasznosíthassák az energetikai átállással és a gazdaságok szén-dioxid-mentesítésével kapcsolatos bevált gyakorlatokat; üdvözli a spliti memorandumot, amely elismeri a szigetközösségek vezető szerepét az energetikai átalakulásban; hangsúlyozza ebben a tekintetben, hogy fontos a bevált gyakorlatok cseréje és a kölcsönös tanulás előmozdítása;

33.  hangsúlyozza, hogy a regionális környezetvédelmi stratégiáknak támogatniuk kell a megújulóenergia-termelést és az erőforrás-hatékonyságot is a mezőgazdasági, az élelmiszeripari és az erdészeti ágazatban, és ezzel egyidejűleg ezen ágazatok versenyképességét is figyelembe kell venniük; javasolja, hogy az illetékes önkormányzatok részesítsenek előnyben minden olyan megújuló energiatermelési lehetőséget, amely a környezet és a regionális gazdaság, továbbá az adott régiók lakosai számára előnyös lehet; kitart amellett, hogy a regionális környezetvédelmi stratégiáknak kiemelt figyelmet kellene fordítaniuk a nagy fosszilisenergia-igényű anyagok erdőgazdálkodásból és mezőgazdaságból származó, megújuló és bioalapú anyagokkal való helyettesítésére, mivel e két ágazat egyaránt funkcionál szén-dioxid-kibocsátóként és szénelnyelőként; hangsúlyozza, hogy a fenntartható természetközeli erdőgazdálkodás döntő jelentőségű az üvegházhatású gázok légkörből való folyamatos elnyeléséhez, és egyúttal lehetővé teszi az olyan, megújuló és éghajlatbarát nyersanyagok biztosítását a fatermékekhez, amelyek szén-dioxidot tárolnak és kiválthatják a fosszilis alapú anyagokat és üzemanyagokat; hangsúlyozza, hogy az erdők „hármas szerepe” (elnyelés, tárolás és helyettesítés) hozzájárul a szén-dioxid-kibocsátás légkörbe kerülésének mérsékléséhez, és ezzel egyidejűleg biztosítja, hogy az erdők tovább növekedjenek, és számos más funkciót betöltsenek, ezért a regionális környezetvédelmi stratégiák szerves részét kell képezniük;

34.  hangsúlyozza, hogy minden ágazatot képviselni és támogatni kell a klímasemleges ipari folyamatokra való átállásban, hozzájárulva ezáltal az Unió fenntarthatóságához, ugyanakkor fenntartva a nemzetközi versenyképességet és megőrizve a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót a különböző európai régiók között; valamint megőrizve a különböző európai régiók közötti gazdasági, társadalmi és területi kohéziót; úgy véli, hogy a hatékony regionális környezeti stratégiák az idegenforgalmi ágazat számára is előnyösek lesznek, mivel segíthetik sok európai régió mint fenntartható úti cél vonzerejének erősítését, valamint általánosabban előmozdíthatják a felelős és fenntartható idegenforgalom új fajtáját;

35.  hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika és a regionális környezetvédelmi stratégiák végrehajtásával kapcsolatos döntések meghozatalakor fontos szempontként kell figyelembe venni a földhasználat, különösen a talajfedés csökkentését annak érdekében, hogy a talaj által kínált lehetőségeket és a talaj sokrétű funkcióit a lehető legjobban ki lehessen használni az éghajlatváltozás elleni küzdelemben (víz- és szén-dioxid-tárolás, szűrési, kiegyenlítő és anyagátalakítási funkció, élelmezésbiztonság, biogén erőforrások előállítása);

36.  hangsúlyozza, hogy az energiaadó-irányelvet(17) felül kell vizsgálni „a szennyező fizet” elvvel összhangban annak érdekében, hogy legkésőbb 2025-ig előtérbe helyezzék a fenntartható energiaforrásokat a fosszilis tüzelőanyagokkal szemben, különös figyelmet fordítva a társadalmi hatásokra;

37.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését teljes mértékben végre kell hajtani és horizontális elvként integrálni kell az Unió minden tevékenységébe, szakpolitikájába és programjába, beleértve a kohéziós politikát is;

38.  üdvözli az „épület-korszerűsítési hullám stratégia” bemutatását, mint az egyik legfontosabb stratégiát, amely hozzájárul ahhoz, hogy Európa 2050-re klímasemlegessé váljon; hangsúlyozza, hogy szükség van az energiaszegénység kezelésére egy olyan épület-korszerűsítési program keretében, amely a veszélyeztetett és alacsony jövedelmű háztartásokat célozza, egy szélesebb körű, szegénység elleni európai stratégia részeként;

39.  kéri, hogy a körforgásos gazdaságra vonatkozó aktualizált cselekvési terv továbbra is támogassa az újrahasználatra és javításra összpontosító körforgásos gazdaságra való átállást az erőforrás-hatékonyság előmozdítása és a fenntartható fogyasztás ösztönzése érdekében azáltal, hogy kötelező címkézés révén tájékoztatást nyújt a fogyasztóknak a termékek tartósságáról és javíthatóságáról, valamint megfelelő szabályozási keretet és konkrét, széles körű és ambiciózus intézkedéseket kínál a körforgásos gazdaság uniós szintű fellendítésére; hangsúlyozza, hogy a fenntartható növekedés előmozdítása és a zöld munkahelyek teremtése szempontjából döntő fontosságú a mindenekelőtt a mezőgazdaságból és erdőgazdálkodásból származó biogén nyersanyagokon alapuló regionális gazdasági körforgás megteremtése és megerősítése; hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van a körforgásos gazdaság elveinek további támogatására, valamint a hulladékhierarchia előnyben részesítésére; felszólít arra, hogy dolgozzanak ki a körforgásos gazdaságra vonatkozó helyi terveket, és a helyi és regionális önkormányzatok a közbeszerzéseik során érvényesítsék a környezetvédelmi szempontokat, és tartós termékeket és szolgáltatásokat szerezzenek be, erősítve ezzel az Európai Unió ipari rezilienciáját és stratégiai autonómiáját;

40.  kéri a fenntartható mobilitással, például vasutakkal és fenntartható városi közlekedéssel kapcsolatos további beruházásokat, a polgárok számára jobb életminőséget kínáló zöld városok érdekében;

41.  üdvözli az Európai Beruházási Bank (EBB) arra irányuló erőfeszítéseit, hogy felülvizsgálja energiacélú kölcsönzési politikáját, és hogy műveleteinek 50 %-át az éghajlat-politikára és a környezeti fenntarthatóságra fordítsa; kéri az EBB-t, hogy kötelezze el magát a klímasemlegesség felé vezető fenntartható átállás mellett, miközben különös figyelmet szentel azokra a régiókra, amelyekre az átállás leginkább hat;

42.  támogatja a mikro-, kis- és középvállalkozások (mkkv-k) erős bevonását az átállási folyamatba, valamint a regionális környezeti stratégiák megtervezésébe és végrehajtásába, mivel ezek a szereplők nem csak a helyi gazdaság szövetében gyökereznek, de a zöld megállapodás szakpolitikái is hatnak rájuk; úgy véli, hogy mindenképpen elő kell segíteni, hogy az mkkv-k a továbbképzési és átképzési folyamatokra testreszabott támogatások segítségével megragadják a környezeti átállás által kínált lehetőségeket;

43.  felkéri a Bizottságot, hogy értékelje a kiadási tervezeteket a lehető legmagasabb szintű éghajlat-politikai ambíciók tekintetében;

44.  kiemeli a Bizottság által a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégiában megfogalmazott azon javaslatot, amely szerint a legalább 20 000 lakosú városoknak városzöldítési terveket kell készíteniük biológiailag változatos és az emberek számára hozzáférhető városi erdők, parkok és kertek, városi veteményesek, zöld tetők és falak és fákkal szegélyezett utcák létrehozása céljából; megismétli, hogy egy ilyen intézkedés kedvező hatást gyakorol a városi mikroklímára és egészségre, különösen a kiszolgáltatott csoportokra; ösztönöz erre a fellépésre, és felhív a végrehajtásához szükséges politikai, szabályozási és pénzügyi eszközök mozgósítására;

45.  kéri a hatékony regionális és régióközi együttműködési mechanizmusok, többek között a katasztrófák esetén bevethető reagálási, irányítási és kölcsönös segítségnyújtási képességek létrehozását a természeti katasztrófák megelőzésének esetére;

46.  kéri, hogy a kohéziós politika kapjon nagyobb szerepet az éghajlatváltozás jelenlegi és jövőbeli hatásaihoz való alkalmazkodásra irányuló kockázatmegelőzési erőfeszítések támogatásában regionális és helyi szinten;

47.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és a tagállamoknak.

(1) HL C 23., 2021.1.21., 116. o. (2) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0078. (3) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0005. (4) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0054. (5) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0015. (6) HL L 347., 2013.12.20., 320. o. (7) HL L 347., 2013.12.20., 289. o. (8) HL L 347., 2013.12.20., 470. o. (9) HL L 347., 2013.12.20., 259. o. (10) HL L 347., 2013.12.20., 281. o. (11) HL L 198., 2020.6.22., 13. o. (12) HL C 28., 2020.1.27., 40. o. (13) Intézményközi Megállapodás (2020. december 16.) az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére irányuló ütemtervről (HL L 433. I, 2020.12.22., 28. o.). (14) Az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a Kohéziós Alapról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2018)0372). (15) Az Európai Parlament a közös agrárpolitika keretében a tagállamok által elkészítendő stratégiai tervhez (KAP-stratégiai terv) nyújtott, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) által finanszírozott támogatásra vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint az 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, első olvasatban kialakított álláspontja 72. cikkének b) pontja (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0287). (16) Az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alap Pluszra, a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések, valamint az előbbiekre és a Menekültügyi és Migrációs Alapra, a Belső Biztonsági Alapra és a Határigazgatási és Vízumeszközre vonatkozó pénzügyi szabályok megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2018)0375). (17) A Tanács 2003/96/EK irányelve (2003. október 27.) az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről (HL L 283., 2003.10.31., 51. o.).