Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2020/2041(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A9-0017/2021

Előterjesztett szövegek :

A9-0017/2021

Viták :

PV 24/03/2021 - 25
CRE 24/03/2021 - 25

Szavazatok :

PV 25/03/2021 - 10
PV 25/03/2021 - 17

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2021)0108

Elfogadott szövegek
PDF 267kWORD 91k
2021. március 25., Csütörtök - Brüsszel
Az Afrikára vonatkozó új uniós stratégia
P9_TA(2021)0108 A9-0017/2021

Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása Az Afrikára vonatkozó új uniós stratégia – partnerség a fenntartható és befogadó fejlődésért (2020/2041(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkére,

–  tekintettel ENSZ fenntartható fejlődésről szóló, 2015. szeptember 25–26–27-i csúcstalálkozójára, valamint az ENSZ Közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott, „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című záródokumentumra és a 17 fenntartható fejlődési célra,

–  tekintettel a fejlesztésfinanszírozásról szóló, 2015. évi addisz-abebai cselekvési programra,

–  tekintettel a 2017. június 7-én aláírt, „A mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk” című, a fejlesztéspolitikáról szóló, új európai konszenzusra,

–  tekintettel az éghajlatváltozásról szóló, 2015. évi Párizsi Megállapodásra (a továbbiakban: a Párizsi Megállapodás),

–  tekintettel az Afrikai Unió által az Afrikai Unió állam- és kormányfői közgyűlésének Addisz-Abebában megrendezett 24. rendes ülésszakán, 2015. január 31-én elfogadott Agenda 2063-ra,

–  tekintettel a 2007. december 9-én Lisszabonban elfogadott EU–Afrika közös stratégiára,

–  tekintettel az abidjani nyilatkozatra, amelyet a negyedik Afrika–Európa ifjúsági csúcstalálkozó záródokumentumaként 2017. október 11-én fogadtak el,

–  tekintettel az Afrikai Unió és az Európai Unió 2017. november 29–30-án Abidjanban tartott 5. csúcstalálkozójának következtetéseire,

–  tekintettel a beruházásokra és a munkahelyekre irányuló partnerségünket magasabb szintre emelő, a fenntartható beruházásokra és munkahelyekre irányuló új Afrika–Európa szövetségről szóló, 2018. szeptember 12-i bizottsági közleményre (COM(2018)0643),

–  tekintettel az új szövetség keretében létrehozott, a digitális gazdasággal, az energiával, a közlekedéssel és a mezőgazdasággal foglalkozó négy munkacsoport következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Bizottság és az Afrikai Unió Bizottsága biztosi testületei 10. ülésének 2020. február 27-i közös közleményére,

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által tett, „Az Afrikával kapcsolatos átfogó stratégia felé” című, 2020. március 9-i közös nyilatkozatra (JOIN(2020)0004), és a témával kapcsolatos, 2020. június 30-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai alapokmányára és a maputoi jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-i nemzetközi egyezményre,

–  tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2020 és 2024 közötti időszakra szóló uniós cselekvési tervre,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló, 2006. december 13-i ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a 2010 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiára és a fogyatékossággal élők jogairól szóló, 2020 és 2030 közötti időszakra vonatkozó, megerősített európai menetrendre,

–  tekintettel az Afrikai Uniónak a nemek közötti egyenlőségről és a nők társadalmi szerepvállalásának növeléséről (2018–2028) szóló, 2016 júliusában elfogadott stratégiájára,

–  tekintettel az Európai Unió nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervére (GAP II – A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)),

–  tekintettel az afrikai kontinentális szabadkereskedelmi térség létrehozásáról szóló megállapodásra (AfCFTA),

–  tekintettel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének a biológiai sokféleség globális helyzetét az élelmezés és a mezőgazdaság szempontjából bemutató, 2019-es jelentésére (The State of the World's Biodiversity for Food and Agriculture) és a világ erdőinek állapotáról szóló, 2016-os jelentésére,

–  tekintettel a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform (IPBES) biológiai sokféleséggel és ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatos 2019. május-i globális értékelő jelentésére

–  tekintettel az ENSZ által 2015. március 18-án elfogadott, a 2015–2030-as időszakra szóló sendai katasztrófakockázat-csökkentési keretére,

–  tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) „1,5 °C-os globális felmelegedés” című különjelentésére, valamint „Az óceánok és a krioszféra a változó éghajlatban” című különjelentésére,

–  tekintettel a Bizottság „Az európai zöld megállapodás” című, 2019. december 11-i közleményére (COM(2019)0640),

–  tekintettel a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020. május 20-án közzétett, 2030-ig teljesítendő uniós stratégiára,

–  tekintettel a gazdák és más, vidéki térségekben dolgozó emberek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatra,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének határozatára, amely a családi gazdálkodás évtizedévé nyilvánította a 2019–2028 közötti időszakot,

–  tekintettel a Bizottság „Digital4Development: mainstreaming digital technologies and services into EU Development Policy” (Digitalizálva fejlesztés: a digitális technológiáknak és szolgáltatásoknak az uniós fejlesztéspolitikában való érvényesítése) című, 2017. május 2-i szolgálati munkadokumentumára (SWD(2017)0157),

–  tekintettel a menekültekről szóló, 2018. december 17-én elfogadott globális ENSZ-megállapodásra,

–  tekintettel a biztonságos, rendezett és szabályos migrációra vonatkozó globális megállapodásra, amelyet 2018. december 19-én fogadott el az ENSZ,

–  tekintettel az Afrikai Uniónak az afrikai belső menekültek védelméről és támogatásáról szóló egyezményére (kampalai egyezmény),

–  tekintettel arra, hogy az ENSZ az Afrikai Származásúak Nemzetközi Évtizedének nyilvánította a 2015–2024 közötti időszakot, és tekintettel különösen az „Elismerés” pillérre,

–  tekintettel „A helyi hatóságok hatáskörének megerősítése a partnerországokban a hatékonyabb kormányzás és a kézzelfoghatóbb fejlesztési eredmények érdekében” című, 2013. május 15-i bizottsági közleményre (COM(2013)0280),

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsa által az Európai Tanács részére készített 2019. évi éves jelentésre az EU által nyújtott fejlesztési támogatás célértékeiről,

–  tekintettel az „EU–Afrika stratégia: a fejlődés fellendítése” című, 2017. október 24-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a fejlődő országok helyi hatóságainak a fejlesztési együttműködésben játszott szerepéről szóló, 2015. október 6-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a „Digitalizáció a fejlődésért: a szegénység csökkentése a technológia segítségével” című, 2018. november 13-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a George Floyd halálát követő, rasszizmus elleni tiltakozásokról szóló, 2020. június 19-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (NDICI) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2019. március 27-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Unió és az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS-országok) közötti kapcsolatokról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2016. október 4-i(6), a 2018. június 14-i(7) és a 2019. november 28-i(8) állásfoglalására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményeire,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A9-0017/2021),

A.  mivel a közelgő EU–AU csúcstalálkozónak új lendületet kell adnia a partnerségnek, és közös kihívásainkkal és lehetőségeinkkel kapcsolatban konkrét intézkedéseket tartalmazó közös stratégiát kell kialakítania, összhangban a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend és a Párizsi Megállapodás alapján vállalt nemzetközi kötelezettségvállalásokkal;

B.   mivel kritikus fontosságú, hogy az országok többet fektessenek a pontos és összehasonlítható bontott adatok gyűjtésébe, hogy megtudják, hol és milyen interszekcionalitások állnak fenn, megállapítsák, hogy ezeket hogyan lehetne kezelni, valamint elemezzék, hogy az e stratégia keretében hozott intézkedések eredményei mindenkire, ezen belül a leginkább lemaradottakra is pozitív hatást gyakorolnak-e; mivel a 17.18. fenntartható fejlődési céllal összhangban az adatokat jövedelem, nem, életkor, rassz, etnikum, migráns jogállás, fogyatékosság és földrajzi hely szerint bontani kell;

C.  mivel Afrika – különösen az Agenda 2063 keretében megfogalmazott – érdekeinek és prioritásainak központi szerepet kell játszaniuk kapcsolatunk átalakításában;

D.  mivel Afrikában él a világ legfiatalabb népessége, és itt található a világ néhány leginstabilabb állama; mivel minden hónapban mintegy egymillió afrikai lép be a munkaerőpiacra;

E.  mivel az EU Afrikával fenntartott partnerségének hozzáadott értéke attól fog függeni, hogy az EU képes lesz-e a kontinensközi párbeszédet egy olyan, kontextusra érzékeny megközelítéssel kombinálni, amely figyelembe veszi a helyi és regionális sajátosságokat, a partnerországok érzékenységeit és a meglévő társadalmi struktúrákat, valamint hogy a közös értékeken, a kölcsönös érdekeken és a multilateralizmus újjáélesztésén alapuló hosszú távú jövőképet kíván-e építeni Afrikával;

F.  mivel a tisztességes munkához és életkörülményekhez való helyi hozzáférésnek alapvető szerepe van a migrációs tendencia mérséklésében;

G.  mivel 2018-ban a nyersanyagok tették ki az Afrikából az EU-ba érkező összes behozatal 49%-át; mivel az Afrikába irányuló közvetlen külföldi befektetéseken belül a legfontosabb a kitermelő ágazat;

H.  mivel a biztonság, a jogállamiság és a felelősségteljes kormányzás a gazdasági növekedés és a beruházások előfeltételei; mivel a gazdasági növekedésnek és a beruházásoknak fenntarthatóknak kell lenniük, és együtt kell járniuk az egyenlőtlenség elleni küzdelemmel az újraelosztási politikák, a humántőke megerősítése, a politikai részvétel, a szociális biztonsági rendszerek és a fenntartható fejlődési célok megvalósítására irányuló politikák révén;

I.  mivel a béke és a biztonság a hosszú távú fenntartható fejlődés elérésének alapvető előfeltétele, amely előmozdítja a stabilizációt és az erőteljes helyi, regionális és országos szintű intézményeket, és szükséges az életkörülmények javításához és a fenntartható fejlődési célok megvalósításához;

J.  mivel a politikailag instabil és gyenge közigazgatással rendelkező afrikai államokban prioritást jelent az államépítés, amelybe költségvetési kapacitásuk felépítése is beletartozik;

K.  mivel a szubszaharai Afrikában 94 millió, Kelet- és Dél-Afrikában 51 millió, Nyugat- és Közép-Afrikában pedig 43 millió öt év alatti gyermeket egyáltalán nem vettek nyilvántartásba; mivel a törvény előtt a személyként való elismeréshez való jog kritikus lépés az egész életen át tartó védettség biztosításában, és valamennyi egyéb jog gyakorlásának az előfeltétele; mivel a születési bizonyítvány a személyek jogi azonosságának bizonyítéka, amellyel elkerülhető a hontalanság kockázata, és lehetővé teszi a védelmet az erőszakkal és a kizsákmányolással szemben;

L.  mivel a nemek közötti egyenlőségnek prioritást kell képeznie a jövőbeli EU–Afrika partnerség számára, és azt ezért az egész EU–Afrika stratégiában általánosan érvényesíteni kell; mivel a nők és a fiatalok gyakran szembesülnek akadályokkal a bennük rejlő lehetőségek maradéktalan kibontakoztatása során, amelyek a HIV-fertőzés, a rosszul időzített terhesség, a szexuális és nemi alapú erőszak és az iskolaelhagyás fokozott terhében, valamint a finanszírozáshoz és vállalkozáshoz való korlátozott hozzáférésben tükröződnek;

M.  mivel Afrikában jelenleg 390 millió ember él a szegénységi küszöb alatt a befogadás hiánya miatt, ami növeli az egyenlőtlenségeket; mivel a Covid19-világjárvány tovább súlyosbította Afrika sebezhetőségét a gyenge gazdasági diverzifikáció, a belföldi erőforrások alacsony szintű mozgósítása, az illegális pénzügyi mozgások, a nyersanyagok exportjától való nagyfokú függőség és az ingadozó nyersanyagárak tekintetében; mivel a Covid19-világjárvány okozta új gazdasági válság valószínűleg fokozni fogja az egyenlőtlenséget és a szegénységet, és közvetett következményei máris súlyos hatást fejtenek ki, mégpedig az élelmezés bizonytalansága, a jövedelemkiesés és a megélhetés elvesztése, valamint a fenyegető adósságválság formájában;

N.  mivel a Covid19 rávilágított az egészségügyi és élelmezési rendszerek hiányosságaira, valamint annak sürgős szükségességére, hogy az emberi jogokon alapuló, emberközpontú, egyetemes és reziliens egészségügyi és élelmezési rendszereket építsenek ki; mivel az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése miatt az ilyen válságok száma az elkövetkező évtizedek során megsokszorozódhat; mivel a világjárvány azzal fenyeget, hogy leáll, sőt, visszafordul a három meglévő jelentős járvány, mégpedig a HIV, a tbc és a malária esetében elért előrehaladás, ami innovatív, integrált megközelítések elfogadását teszi szükségessé, az érintett közösségek bevonása és a civil társadalom szerepének megerősítése mellett, hogy elérjék azokat, akiknek szükségük van az életmentő szolgáltatásokra;

O.  mivel a két kontinens közötti kapcsolatokat minden szinten és a társadalom minden ágazata között bátorítani kell;

P.  mivel az AU Béke- és Biztonsági tanácsa 2019-ben jelentős biztonsági fenyegetésnek nevezte az éghajlatváltozást;

Q.  mivel az éghajlatváltozás negatív hatásai és a levegő, a talaj és a vizek szennyeződésének különböző forrásai különösen befolyásolják az afrikai kontinenst; mivel Afrikának elsősorban az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó beruházásokra van szüksége, a 2020. március 9-i közös közlemény viszont az éghajlatváltozás mérséklésére összpontosít; mivel a sikeres Afrika–Európa éghajlatváltozási szövetség a globális éghajlat-diplomácia új mozgatóerejévé válhatna;

R.  mivel az ENSZ Közgyűlése 2017. december 20-án egy határozatot fogadott el, amely a 2019–2028-as időszakot a családi gazdálkodás évtizedének nyilvánította;

S.  mivel a szubszaharai Afrikában a legalacsonyabb a világon az energiához való hozzáférés aránya; mivel a villamos energia csak a lakosok körülbelül feléhez jut el, a tiszta főzésre pedig csak egyharmaduknak van lehetősége; mivel durván 600 millió ember nélkülözi az elektromos áramot, 890 millióan pedig hagyományos tüzelőanyagokkal főznek;

T.  mivel a decentralizált megújuló energiákkal kapcsolatos lehetőségek megvalósításához a magánfinanszírozás is rendkívül fontos; mivel a magánberuházás, a decentralizált megújuló energiák és a testre szabott fogyasztói finanszírozási üzleti modellek (használatalapú szolgáltatás és mobilfizetés) lehetőséget nyújthatnak arra, hogy energia-hozzáférést biztosítsanak Afrika hatalmas területein, különösen a szubszaharai Afrikában, ahol a világon a legalacsonyabb az energiához való hozzáférés aránya;

U.  mivel a kulturális örökség védelme, megőrzése és értékelése, valamint a kulturális és kreatív ágazat ösztönözheti a munkahelyteremtést, megerősítheti a fiatalok és a nők helyzetét, hozzájárulhat a reziliens és toleráns társadalomhoz, amely tiszteletben tartja a kulturális különbségeket, és csökkentheti az egyenlőtlenségeket azáltal, hogy hidakat épít a különböző közösségek között;

Az Afrikával kapcsolatos átalakított stratégia felé

1.  üdvözli a 2020. március 9-i közös közleményt, amelyre a valódi geopolitikai partnerség felé tett lépésként tekint; hangsúlyozza, hogy Európa és Afrika szoros földrajzi közelségben vannak, erős, történelmi, kulturális és társadalmi-gazdasági kapcsolatokkal rendelkeznek, amelyeket egyre szorosabbá tesz a számos közös kihívás és stratégiai érdek; hangsúlyozza, hogy az EU a tagállamaival együtt Afrika legnagyobb partnere a kereskedelem, a beruházások, a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) és a biztonság terén;

2.  emlékeztet arra, hogy Afrika több mint egymilliárd ember otthona, a világ teljes népességnövekedésének várhatóan több mint a felét adja 2050-ig, és ahol a világ tíz leggyorsabban növekedő gazdasága közül hat található; hangsúlyozza, hogy az EU Afrikával fenntartott kapcsolatai mindkét kontinens jövője szempontjából rendkívül fontosak, és hogy a két kontinens jóléte szorosan összekapcsolódik; hangsúlyozza, hogy az EU–Afrika stratégia középpontjában továbbra is a humán fejlődésnek, a fenntartható fejlődési célok elérésének és a szegénység felszámolásának kell állnia;

3.  ismételten kéri ezért az Európai Unió és az Afrikai Unió közötti igazi, „kontinensek közötti” partnerség kialakítását; hangsúlyozza, hogy a soron következő, 2021-ben megrendezendő EU–AU csúcstalálkozónak egy stratégiai, mindenki számára nyereséges és eredményorientált partnerség alapjait kell leraknia, amely tükrözi mindkét fél érdekeit, és megerősíti a két kontinens közötti kötelékeket;

4.  a donor és a kedvezményezett közötti kapcsolaton túlmutató, egyenlő felek közötti valódi partnerség kialakítását szorgalmazza, amely a nemzetközi jogon és a nemzetközi egyezményeken, megállapodásokon és normákon alapul; fontosnak tartja az afrikai partnereinkkel, köztük az afrikai civil társadalommal és az afrikai diaszpórával való egyeztetést, valamint a végrehajtási keret és az egyes partnerek felelősségi körének egyértelmű meghatározását, a korábbi közös megállapodások végrehajtásának világos értékelése alapján

5.  megjegyzi, hogy az Afrikában rejlő lehetőségek kiváltják a világ több szereplőjének fokozott érdeklődését, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Afrika újabban több területen jelentős hatalmi verseny színterévé vált; hangsúlyozza, hogy az EU az elsők között segíti az afrikai kontinenst, míg a más szereplők által alkalmazott pusztító politikák az afrikai nemzetek rovására mennek, ami az EU-ra is negatív hatást gyakorol; hangsúlyozza, hogy az EU harmadik országokkal fenntartott politikai és gazdasági kapcsolatainak középpontjában az alapvető jogok előmozdítása, a demokratikus intézmények támogatása és a demokratikus elszámoltathatóság fenntartása áll; úgy véli, hogy egyes harmadik országok – így Kína – olyan más célokat követnek, amelyek időnként aggodalomra adnak okot számunkra; hangsúlyozza, hogy célunk az afrikai országok ellenálló képességének és függetlenségének erősítése; ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy más szereplők, különösen Kína és Oroszország intézkedései geopolitikai érdekeiket mozdítják elő, és az egyre növekvő egyoldalúságra összpontosítanak, és hangsúlyozza, hogy saját előnyeik az afrikai országok szuverenitásának és az európai biztonságnak a rovására mennek; felszólítja az EU-t, hogy az emberi jogok teljes körű tiszteletben tartása, a média szabadsága és elszámoltathatósága, az átlátható és reagálóképes kormányzás, valamint a korrupció elleni küzdelem – a stabil és befogadó politikai, társadalmi és gazdasági környezet Afrikában történő biztosításának elengedhetetlen összetevői – alapján működjön együtt az afrikai kontinens virágzó és pozitív hosszú távú fejlődése iránt valóban érdeklődő országokkal; felhívja az EU-t, hogy dolgozzon ki olyan stratégiai és hosszú távú választ a kínai „Egy övezet, egy út” kezdeményezésre, amely közös értékeinken és az afrikai szomszédaink által megfogalmazott prioritásokon és szükségleteken alapul; hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak a régió stabilitását és megbízhatóságát megalapozó tényezőkké kell válniuk; úgy véli, hogy az Európai Uniónak nagyobb geopolitikai szerepet kell játszania Afrikában, és mindenki javát szolgáló kapcsolatokat kell kialakítania;

6.  helyénvalónak tartja, hogy felértékeljék a partnerségen belül az észak-afrikai országok szerepét, és előmozdítsák a háromoldalú együttműködést, annak érdekében, hogy új impulzussal szolgáljanak az észak-déli és a dél-déli együttműködés számára, és megerősítsék a kontinentális megközelítés koherenciáját

7.  kéri, hogy ez a partnerség tükrözze az afrikai országok új, a Covid19-járvány kitörésének következményeként kialakult prioritásait támogatja a válságra a „Team Europe” megközelítés révén adott határozott uniós választ, és azt a globális szolidaritás és az európai értékek elsődleges és valódi jelének tekinti;

8.  hangsúlyozza, hogy a koronavírus-válság káros hatásainak mindkét kontinenst egy olyan partnerségre kell ösztönözniük, amely teljes mértékben figyelembe veszi annak következményeit, és lehetővé teszi a fenntartható és inkluzív fellendülést, amely az újonnan megjelenő világjárványok megelőzése, felderítése és az azokra való reagálás, valamint a fennálló világjárványokra való reagálás felgyorsítása érdekében a humán fejlődésre, különösen az oktatásra és az erősebb egészségügyi rendszerekre, valamint a nemek közötti egyenlőségre, a fenntartható növekedésre, a gyorsabb átállásra – többek között az ökológiai és digitális átállásra – és a felelősségteljes kormányzásra összpontosít;

9.  emlékeztet a nemzetközi közösségnek az 17 fenntartható fejlődési cél elérése iránti elkötelezettségére, a 2030-ig tartó menetrend elveinek tiszteletben tartása mellett; úgy véli, hogy az Afrika–EU partnerség döntő befolyást fog gyakorolni arra, hogy teljesítik-e azt a kötelezettségvállalást, és a partnerségnek egy stratégiai és több területet átfogó megközelítésre kell összpontosítania, amely magában foglalja valamennyi fenntartható fejlesztési célt, és elismeri azok kölcsönös összefüggéseit;

10.  emlékeztet arra, hogy az AU és az EU 81 országnyi politikai súlyt képvisel, és hangsúlyozza a partnerség fontosságát a multilaterális rendszerben; mindkét felet felhívja, hogy fokozzák együttműködésüket a többoldalú fórumokon, és szoros, inkluzív és szisztematikus koordinációt szorgalmat minden fontos eseményt megelőzően;

11.  emlékeztet arra, hogy az Afrikai Unió és az afrikai államok fontos szerepet játszanak a multilaterális szervezetekben, különösen az Egyesült Nemzetek Szervezetében, amely tagjainak 28%-át afrikai államok teszik ki; hangsúlyozza, hogy az EU-nak az a célkitűzése, hogy meg kívánja erősíteni a nemzetközi szabályokon alapuló rendet és a multilaterális rendszert, azt jelenti, hogy támogatnia kell a nagyobb mértékű igazságosságot és Afrika képviseletének egyenlőségét a globális irányító testületekben; felhívja különösen az EU-t, hogy támogassa Afrikának azt a kérését, hogy bővítsék az ENSZ Biztonsági Tanácsát annak érdekében, hogy abban a kontinens állandó képviseletet kapjon;

12.  hangsúlyozza, hogy az EU befolyása az Atlanti-óceánon és az Indiai-óceánon lévő legkülső régióiból ered, és ezek a legkülső régiók történelmi, gazdasági és kulturális szempontból több afrikai országgal is összekapcsolódnak; szorgalmazza ezért, hogy a legkülső régiókat jobban vonják be regionális környezetükbe, és fokozott együttműködést folytassanak az afrikai országokkal a közös témákkal kapcsolatban, nevezetesen a környezetvédelemmel és a migrációval kapcsolatos kérdésekről;

13.  hangsúlyozza, hogy építeni kell az Afrika–EU közös stratégia tanulságaira, és biztosítani kell az új közös stratégia és a Cotonou utáni jövőbeli megállapodás „Afrika pillére”, valamint a többi meglévő uniós politika közötti teljes összhangot és kiegészítő jelleget, hogy egy koherensebb uniós fejlesztéspolitikát valósítsanak meg; emlékeztet arra, hogy biztosítani kell, hogy a kontinensek között partnerséget a helyi, nemzeti és regionális összefüggésekkel és sajátos igényekkel teljes összhangban valósítsák meg;

14.  úgy véli, hogy a kontinensek közötti holisztikus partnerségnek a további regionalizációt is lehetővé kell tennie; megismétli, hogy az EU továbbra is támogatja Afrikában a regionális integrációt (egy olyan környezetben, ahol a Covid19-világjárvány rámutatott a globális ellátási láncok sebezhetőségére) és a regionális szervezeteket; osztja azt a véleményt, hogy az EU-nak az egyes országokkal és kistérségekkel való viszonyában fenn kell tartania azokat a rugalmas megközelítéseket, amelyek az öt afrikai régión belül az egyes országok egyedi igényeihez és körülményeihez igazítják az uniós szerepvállalást és támogatást; szorgalmazza az Afrika alrégióira irányuló különböző uniós regionális politikák aktualizálását; sajnálja, hogy az úgynevezett barcelonai folyamat elindítása után 25 évvel messze nem sikerült kialakítani a közös jólét, a stabilitás és a szabadság térségét a déli szomszédságban található mediterrán országokkal;

15.  emlékeztet az AU jelentőségére az afrikai kontinens integrációja szempontjából, nevezetesen arra, hogy fel kell lendíteni az Afrikán belüli kereskedelmet; hangsúlyozza, hogy világosan meg kell határozni ezt az integrációt, és annak az afrikai társadalmak igényein kell alapulnia; emlékeztet arra, hogy az erős partnerséghez nemcsak egy erős Európai Unió, hanem egy erős Afrikai Unió is szükséges; felszólítja az EU-t, hogy támogassa a regionális és kontinentális szintű integrációs törekvéseket, és mozdítsa elő az Afrikai Unió intézményesítését és megerősítését a külső finanszírozástól való függőségének csökkentésén és irányítási struktúrájának javításán, valamint a bevált módszerek megosztásán és technikai és pénzügyi segítségnyújtáson keresztül; üdvözli az új Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (NDICI) keretében javasolt Pánafrikai Programot, amelynek célja, hogy átfogóan kezelje az afrikai kontinens kihívásait;

16.  határozottan üdvözli Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke által küldött jelzéseket, amelyek szerint az Afrikával fenntartott kapcsolatokat mandátuma középpontjába helyezi; üdvözli az uniós intézmények vezetőinek közelmúltbeli addisz-abebai látogatásait; felszólít e kapcsolatok megerősítésére és rendszeresebbé tételére a legmagasabb politikai szinten; úgy véli, hogy az Afrikai Unió és az Európai Unió irányítói rendszeres közös felszólalásaikkal erősítenék partnerségünk láthatóságát és nyilvános ismertségét a nemzeti médiában, és ezzel tanúskodnának arról, hogy a két kontinens milyen fontosságot tulajdonít ennek politikai menetrendjén belül; úgy véli, hogy ezeknek a felszólalásoknak lehetővé kell tenniük, hogy számot vethessenek a partnerség megvalósításával, az érintett feleknek a folyamatba történő bevonásával, a fenntartható fejlődési célok terén elért előrehaladással, és lehetővé kell tenniük a két kontinens nagy és közös problémáinak megvitatását;

17.  hangsúlyozza, hogy mindenkit befogadó és mindenki számára hozzáférhető emberközpontú partnerség létrehozása érdekében be kell vonni az afrikai és az európai civil társadalmat, ezen belül a nem kormányzati szervezeteket, a helyi hatóságokat, a magánszektort, a diaszpórát, mindkét régió parlamenti képviselőit, a fiatalokat, a kisebbségeket és a vallási közösségeket az új és meglévő stratégiák meghatározásába és értékelésébe;

18.  hangsúlyozza továbbá, hogy az EU civil társadalom bevonására irányuló erőfeszítéseit átlátható módon kell véghez vinni, megteremtve a lehetőségeket, a pénzügyi forrásokat és a szükséges keretet ahhoz, hogy és a civil társadalom képviselői minden szinten részt tudjanak venni, beleértve a helyi szereplőket és az alulról szerveződő kezdeményezéseket is; hangsúlyozza, hogy az emberközpontú partnerség létrehozásához nemcsak a civil társadalom e részvétele kritikus jelentőségű, hanem az EU elkötelezettsége is a rasszizmus, a faji megkülönböztetés, az idegengyűlölet és a kapcsolódó intolerancia elleni küzdelem mellett, határain belül és kívül;

19.  szorgalmazza a stratégia végrehajtásának valamennyi érdekelt fél, ezen belül az európai és afrikai civil társadalom és közösségek, a helyi hatóságok és a nemzeti parlamentek általi szisztematikus, átlátható és bizonyítékokon alapuló nyomon követését, valamint a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciája és a fenntartható fejlődést szolgáló szakpolitikai koherencia elvének tiszteletben tartását;

20.  rámutat a parlamenti diplomácia fontosságára, és úgy véli, hogy az olyan parlamenti közgyűlések, mint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés és a Pánafrikai Parlament, alapvető szerepet játszanak az EU és Afrika közötti politikai párbeszéd erősítésében; hangsúlyozza az Európai Parlament szerepét a partnerség eredményes végrehajtásának nyomon követésében és felügyeletében; emlékeztet az Európai Parlament által lefolytatott számos parlamenti ülésre és misszióra, és szorgalmazza a parlamenti dimenzió megerősítését az EU és AU közötti kapcsolatokban, valamint kéri, hogy a főbb parlamenti bizottságok éves missziói rendszeresen ülésezzenek és rendszeres eszmecserét folytassanak afrikai partnereikkel;

21.  úgy véli, hogy a diaszpórák a tudásátadáson, a beruházásokon ás a hazautalásokon keresztül alapvető szerepet játszanak a két kontinens közötti hídépítésben és a kölcsönös megértés elősegítésében, és hogy az EU-nak lehetővé kellene tennie a diaszpóra politikai döntéshozatalban való részvételét azáltal, hogy elősegíti a diaszpóracsoportok társadalmi és politikai ügyekbe való bevonását biztosító struktúrákat; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy mérlegelje, hogyan lehetne a legjobban együttműködni a diaszpórával az Afrikára vonatkozó átfogó stratégia részeként, többek között azáltal, hogy a közös kihívások leküzdése során kihasználják a belső és külső finanszírozási eszközök közötti szinergiákat;

22.  emlékeztet arra, hogy a diaszpóra hazautalásai létfontosságúak a helyi gazdaságok számára; figyelmeztet arra, hogy a Világbank szerint 2020-ban az Afrikába irányuló hazautalások a Covid19-válság miatt várhatóan körülbelül 20%-kal csökkenni fognak, és különösen a legkevésbé fejlett országokban, ahol ezek a szegény háztartások számára létfontosságú jövedelemforrások; ezért felszólítja az EU-t és az afrikai országokat, hogy a 10c. fenntartható fejlődési céllal összhangban 2030-ra 3% alá csökkentsék a hazautalások költségeit;

23.  emlékeztet arra, hogy a partnerség sikere a számára elkülönített pénzügyi kerettől függ; jelentős erőfeszítéseket szorgalmaz Afrika érdekében a jövőbeli NDICI-n belül, rámutatva egyúttal arra, hogy továbbra is az EU a legnagyobb donor Afrikában; elítéli, hogy sok uniós tagállam nem érte el azt a célkitűzést, hogy a bruttó nemzeti jövedelem 0,7%-át hivatalos fejlesztési támogatásra fordítják, egyes tagállamok pedig még csökkentették is a fejlesztési támogatáshoz való hozzájárulásukat;

24.  hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy az EU–Afrika kapcsolatok elmozduljanak a donor és kedvezményezett közötti dinamikától, és hogy az afrikai országok helyzete megerősödjön, és meg tudják valósítani a fenntartható fejlődést, a megújított partnerségi keretnek konkrét intézkedéseket kell tervbe vennie a belföldi erőforrások fokozott mozgósításának támogatására, így például a korrupció elleni küzdelem támogatása és az igazságos és hatékony adórendszer kialakítása, valamint az adókikerüléssel és az adókijátszással való megbirkózás érdekében;

25.  kéri, hogy a fejlesztési együttműködés több forrással rendelkezzen az uniós költségvetésből, amelyet új saját forrásokból, többek között a pénzügyi tranzakciókra kivetett adóból finanszíroznának;

26.  emlékeztet arra, hogy az országok felelősségvállalásának elve szerint a fejlesztési politikák és programok csak akkor lehetnek sikeresek, ha fejlődő országok irányítják őket, és ha azokat az országspecifikus helyzetekhez és igényekhez igazítják; hangsúlyozza, hogy e tekintetben együtt kell működni a civil társadalommal és a helyi közösségekkel az emberek igényei és sebezhetősége kezelésének biztosítása érdekében;

27.  kéri egy nyomonkövetési mechanizmus kidolgozását, valamint az uniós finanszírozás teljes átláthatóságát és elszámoltathatóságát;

28.  hangsúlyozza, hogy az uniós támogatás nem hosszabbíthatja meg a konfliktusokat, és nem segítheti elő az autokrata rendszerek zsákmányoló magatartását, amely Afrika számos társadalmi-gazdasági problémájának és politikai konfliktusának kiváltó oka; hangsúlyozza, hogy a közös érdekek megvalósításának és az együttműködésnek összhangban kell állnia a nemzetközi joggal, az uniós alapvető értékekkel, valamint a demokrácia, a jó kormányzás és az emberi jogok támogatásával kapcsolatos célkitűzésekkel;

29.  arra kéri az uniós intézményeket és tagállamokat, hogy következetesebb és egységesebb szereplőként lépjenek fel az afrikai kontinenssel kapcsolatos tevékenységek során, és kötelezően hangolják össze politikáikat, továbbá összpontosítsák erőfeszítéseiket a gazdasági lehetőségek és munkahelyek kereteinek megteremtésére;

30.  úgy véli, hogy a partnerségnek be kell vonnia az EU mind a 27 tagállamát és az AU mind az 55 országát; kéri az összes uniós tagállam teljes körű részvételét, hogy növeljék a partnerség láthatóságát és népszerűsítsék a partnerség értékét az európaiak és a partnerországok körében, lehetővé téve ezzel a közös cselekvések és törekvések jobb kommunikációját;

Partnerek a humán és gazdasági fejlődésért

31.  kéri, hogy a humán fejlődést helyezzék a stratégia középpontjába, biztosítva azt, hogy senki ne maradjon ki, és elsőbbséget adva az egyenlőtlenségek, a szegénység és a megkülönböztetés kezelésének, valamint biztosítva a demokráciát, a jogállamiságot, a felelősségteljes kormányzást és az emberi jogokat mindenki számára, külön figyelmet fordítva a leginkább marginalizálódott és kiszolgáltatott népességcsoportokra; hangsúlyozza, hogy elsőbbséget kell adni az alapvető szociális szolgáltatásokhoz, mint például az élelmiszerhez, a vízhez és a higiéniához, a jó minőségű egészségügyi rendszerekhez és oktatás, valamint a szociális védelemhez való hozzáférésnek és a környezetvédelemnek;

32.  alapvető fontosságúnak tartja a tisztességes munkakörülmények garantálását és a szociális jogok megerősítését, a szociális és munkaügyi párbeszédek javítását, a gyermekmunka és a kényszermunka felszámolását, valamint a munkahelyi egészségügyi és biztonsági feltételek javítását;

33.  nyomatékosan hangsúlyozza a jól működő állami intézmények, hatóságok és infrastruktúra jelentőségét, és úgy véli, hogy ezek hiánya jelentős akadályt gördíthet a fejlődés, a haladás és a béke útjába; hangsúlyozza, hogy a biztonság, a stabilitás és végső soron a jólét és a fenntartható fejlődés az érintett régiókban csak mindenre kiterjedő stratégia követése esetén érhető el; hangsúlyozza a demokratikus reformok, a felelősségteljes kormányzás és az államépítés fontosságát a fenntartható fejlődés szempontjából; kiemeli, hogy a jogállamiság előmozdítása, a korrupció elleni küzdelem és az igazságszolgáltatáshoz való jog támogatása mindkét kontinensen jelentősen hozzájárulna a polgárok alapvető jogainak megvalósításához;

34.  kiemeli, hogy jóllehet számos afrikai ország továbbra is korrupcióval, valamint a jó kormányzás és a társadalmi és politikai szabadságok hiányával küzd, sok országban megindult a reformokra és a demokráciára való áttérés; emlékeztet arra, hogy az átalakulóban lévő országok különösen sérülékenyek, és fontos, hogy számíthassanak az EU-ra, ha a támogatását kérik; ennélfogva kéri, hogy nyújtsanak kellően összehangolt támogatást és segítséget ezeknek az országoknak az ellenállóbb állam és társadalom felépítéséhez, a lakosságuk által kifejezésre juttatott, kedvező változások elérésére irányuló törekvések fenntartása és támogatása érdekében; javasolja, hogy az egyes átalakulóban lévő országok számára nyújtott uniós szintű támogatások egyszerűsítése és előmozdítása érdekében a Bizottság alelnöke, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) hozzon létre külön eseti kapcsolattartó csoportokat; úgy véli, hogy a politikai többpártrendszerek és az elszámoltatható, demokratikus kormányzás Afrikán és különösen a törékeny államokon belüli előmozdítása érdekében további erőfeszítéseket kell tenni azáltal, hogy elősegítik polgári-kormányzati munkacsoportok és parlamenti felügyelet létrehozását a polgárok politikai kérdésekkel kapcsolatos véleményének – technológiai platformok felhasználásával is történő – összegyűjtése, valamint a bevált gyakorlatok szakértői csereprogramok révén történő elterjesztése érdekében, a kormányok elszámoltathatóságának és reagálóképességének fokozása céljából, ami kulcsfontosságú a fenntartható fejlődés megvalósítása, a globális kihívások kezelése és az instabilitás növekedésével kapcsolatos kockázat csökkentése szempontjából;

35.  hangsúlyozza a szabad, tisztességes és versenyszellemű választások, valamint a hiteles választási eljárások támogatásának fontosságát; támogatja az EU és az AU közötti, a választási megfigyelő missziókkal kapcsolatos koordinációt, valamint az AU hosszú távú választási megfigyelői kapacitásának javítására irányuló segítségnyújtást, a nemzetközi normáknak való megfeleltetésüket, továbbá az érintett országokkal és civil társadalmaikkal folytatott kétoldalú együttműködést annak érdekében, hogy inkluzív, átlátható és hiteles választásokat lehessen tartani Afrikában; rámutat ezért az EU által vezetett számos választási megfigyelő misszióra, amelyeket az Európai Parlament határozottan támogat; ösztönzi az EU-t, az európai nem kormányzati szervezeteket, a politikai pártokat és a civil társadalmakat, hogy szorosan működjenek együtt az afrikai partnerekkel, köztük a köztisztviselőkkel, hogy érdemi politikai párbeszéd indulhasson a különböző témakörökre épülő politikák kidolgozása révén, mozdítsák elő a határozott demokratikus kormányzási gyakorlatokat, fokozzák a marginalizálódott népesség képviseletét és bevonását, és mozdítsák elő a civil társadalom és a polgárok érdemi részvételét minden szinten;

36.  méltányolja az afrikai országok által működtetett, az emberi jogok védelmével kapcsolatos mechanizmusokat és előírásokat, mint az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartáját és annak jegyzőkönyveit, a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartát, az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottságát és az Afrikai Emberi Jogi és Népjogi Bíróságot; méltányolja, hogy ezek a mechanizmusok és szabályozások folytonosan segítik az afrikai partnereket abban, hogy saját emberi jogi eszközeiket és mechanizmusaikat hozzáigazítsák a nemzetközileg elismert elvekhez, jogszabályokhoz és előírásokhoz;

37.  emlékeztet a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) szerepének fontosságára a büntetlenség leküzdése és a béke, a biztonság, az egyenlőség, a méltányosság, az igazságosság és kártérítés értékeinek fenntartása terén; felszólítja az EU-t és az afrikai államokat, hogy továbbra is támogassák a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát és az NBB-t; felszólítja az összes olyan afrikai államot, amely még nem írta alá és nem ratifikálta a Római Statútumot, hogy ezt tegye meg;

38.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekét elsődleges szempontként kezeljék, és előmozdítsák a békés gyermekkorhoz való jogot és a gyermekek jólétét; kéri, hogy sürgősen vegyék napirendre a gyermekek nehéz és marginalizált helyzetével kapcsolatos kérdést, teljes mértékben végrehajtva Gyermekjogi egyezményt, különösen a szubszaharai Afrika, illetve más, konfliktus és mélyszegénység sújtotta övezetek vonatkozásában, ahol túl gyakran veszik semmibe az olyan alapvető jogokat, mint az oktatáshoz és az alapvető egészségügyi ellátáshoz való jogot, és általában véve a gyermekkorhoz való jogot; kéri ezért a Gyermek Jogairól szóló Egyezmény teljes körű végrehajtását;

39.  emlékeztet arra, hogy az afrikai lakosság az elmúlt 30 év alatt megkétszereződött, és a következő évtizedekben ennek az erőteljes demográfiai növekedésnek a folytatódása várható; hangsúlyozza ezért annak fontosságát, hogy egy közös AU–EU stratégia kidolgozása révén a gyermekeket és a fiatalokat helyezzék a partnerség középpontjába, amely figyelembe veszi a 2017-es ifjúsági csúcstalálkozó következtetéseit;

40.  hangsúlyozza, hogy a fiatalok helyzetét úgy lehet a legjobban megerősíteni, ha lehetőségeket alakítanak ki és mozdítanak elő számukra ahhoz, hogy előrelépjenek, nevezetesen a foglalkoztatás és a vállalkozási lehetőségek révén, valamint lehetőségek adnak számukra, hogy részt vegyenek a demokratikus folyamatokban és a döntéshozatalban; úgy véli, hogy ennek a stratégiának erősítenie kell különösen az ifjúsági cserekapcsolatok és önkéntes programok lehetőségeit, minden kapcsolatban és projektben elsőbbséget adva a 17 fenntartható fejlődési célnak;

41.  felszólítja az Európai Unió és az Afrikai Unió intézményeit, hogy teremtsenek lehetőségeket szakmai gyakorlatokra európai fiatalok számára az Afrikai Unió országaiban, az afrikai fiatalok számára pedig az Európai Unió tagállamaiban, hogy képzésben részesüljenek az adott integrációs folyamatokról;

42.  felhívja az EU-t, hogy mozdítsa elő minden fiatal, köztük a serdülő lányok és a fogyatékossággal élő lányok számára a megfelelő egészségügyi szolgáltatásokhoz, ezen belül a szexuális és reproduktív egészségügyi és HIV-vel kapcsolatos méltányos, hozzáférhető, megfizethető és a szükségleteken alapuló szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférést, konfliktus esetén és humanitárius környezetben is;

43.  rámutat, hogy a megbízható anyakönyvezés hiánya bizonyos afrikai államokban számos állampolgárt megfoszt a törvényes létezéstől, és ebből kifolyólag a polgári jogaiktól, a demokratikus véleménynyilvánításhoz való hozzáféréstől és a szavazati jogtól; rámutat, hogy ez a megbízható és megfelelő demográfiai statisztikák hiányához vezet;

44.  hangsúlyozza az afrikai nemzeti polgári nyilvántartási rendszerek megerősítését célzó konkrét uniós kezdeményezésekbe történő befektetés fontosságát, biztosítva, hogy ezek a szolgáltatások hozzáférhetőek és bizalmasan kezeltek legyenek, és támogatva az afrikai kormányokat a biztonságos és innovatív technológiai megoldásokba történő beruházásokban, hogy megkönnyítsék a születési anyakönyvvezetést a 16.9. fenntartható fejlődési céllal összhangban;

45.  úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőséget és a nők társadalmi szerepvállalásának növelését prioritásként kell kezelni, és a partnerség valamennyi dimenziójába be kell építeni; ezért felszólítja a feleket, hogy aktívan mozdítsák elő a nők szerepét és hozzájárulását a gazdaságban és a társadalomban, valamint ismerjék el polgári és törvényes jogaikat, ideértve a tulajdonhoz való jogot és a különböző gazdasági ágazatokban és szakpolitikai területeken történő részvételhez való jogot; üdvözli, hogy egyes afrikai országokban nőtt a nők politikai képviseleti aránya; megjegyzi azonban, hogy az afrikai kontinens számos országában a nők továbbra is alacsony szinten képviseltetik magukat; hangsúlyozza, hogy a nők emberi jogainak tisztelete és teljes körű érvényesítése a demokratikus társadalmak alapja; ezért úgy véli, hogy ezeket az alapvető jogokat és célkitűzéseket el kell érni a valóban demokratikus társadalom kialakítása érdekében;

46.  kéri, hogy a nemrégiben elindított, a nemek közötti esélyegyenlőségre vonatkozó III. cselekvési terv (GAP III) fokozza az erőfeszítéseket különösen az erőszak, a női nemi szervek megcsonkítása és a kényszerházasságok megszüntetése céljából; felhívja az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa az EU–Afrika partnerség és a GAP III közötti szinergiákat a nemek közötti egyenlőség elérése érdekében; szorgalmazza, hogy az EU–Afrika partner helyezzen hangsúlyt a nők döntéshozatalban való részvételére; kéri, hogy irányozzanak elő egy közös konkrét ütemtervet a nők jogaival kapcsolatban elérendő célokra vonatkozóan;

47.  hangsúlyozza, hogy az átfogó szexualitás oktatás (CSE) különösen fontos a nemek közötti egyenlőség javítása, a káros nemi normák átalakítása, valamint a szexuális, nemi alapú és a családon belüli erőszak, továbbá a nem kívánt terhesség és a HIV-fertőzés megelőzése szempontjából;

48.  hangsúlyozza, hogy a szexuális és reproduktív egészséghez és a jogokhoz való hozzáférés és azok tiszteletben tartása az EU–Afrika partnerség kulcsfontosságú eleme; megjegyzi, hogy sürgősen kezelni kell azt, hogy a koronavírus-válság következményei tovább korlátozták a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz és oktatáshoz való hozzáférést, és súlyosbították a nőkkel és a lányokkal szembeni megkülönböztetést és erőszakot; felszólítja a Bizottságot, hogy az új EU–Afrika partnerségben tegye prioritássá a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat, és kötelezze el magát azon jog előmozdítása, védelme és érvényesítése mellett, hogy minden egyén teljes ellenőrzést gyakoroljon, szabadon és felelősségteljesen döntsön a szexualitásával, valamint a szexuális és reproduktív egészségével és jogaival kapcsolatos kérdésekben, megkülönböztetéstől, kényszertől és erőszaktól mentesen;

49.  hangsúlyozza, hogy a fogyatékkal élők még mindig sokféle megkülönböztetés áldozatai; Afrika-szerte szorgalmazza a fogyatékkal élők jogainak általános érvényesítését a stratégiában és az összes mobilizált pénzügyi eszközben, és szorgalmazza, hogy aktívan vegyenek részt a társadalomban, és szisztematikusan vonják be őket azon stratégiák előkészítésébe és végrehajtásában, amelyek célja integrációjuk előmozdítása, nevezetesen az oktatás, a vállalkozói készségek és a digitális átalakulás terén; úgy véli, hogy ezt csak a civil társadalmi szervezetek – beleértve a fogyatékkal élők szervezeteit is – érdemi bevonásával lehet elérni;

50.  aggodalmát fejezi ki a leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek és interszexuálisok (LMBTI) elleni állandósuló erőszak és elsősorban az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés terén jelentkező megkülönböztetés miatt, és felszólítja a két kontinenst, hogy intenzívebb erőfeszítéseket tegyenek jogaik védelmében;

51.  emlékeztet a civil társadalom, ezen belül a nem kormányzati szervezetek és a véleménynyilvánítás szabadságának alapvető szerepére a demokráciák megfelelő működésének biztosításában; emlékeztet arra, hogy el kell ismerni és elő kell mozdítani a civil társadalmi szervezetek többszörös szerepét és hozzájárulását; felszólítja a két kontinenst, hogy biztosítsanak keretet annak érdekében, hogy a civil társadalmi szervezetek a döntéshozatal különböző szintjein részt vehessenek a szakpolitikák megfogalmazásában és értékelésében;

52.  hangsúlyozza a szabad és élénk média és sajtó fontos szerepét, valamint emlékeztet arra, hogy ez elengedhetetlen a jól tájékoztatott és saját prioritásait meghatározni képes közvélemény biztosításához, és az álhírekkel szembeni ellenálló képesség növeléséhez; ösztönzi, hogy folytassák a médiaszabadság érdekében tett erőfeszítéseket és továbbra is támogassák az újságírókat, valamint hangsúlyozza, hogy a szabad sajtó fontos szerepet játszik a korrupció elleni küzdelemben és a közigazgatási szervek felügyeletében és elszámoltathatóságában;

53.  emlékeztet arra, hogy az egészség a humán fejlődés szükséges feltétele, és az egészséghez való jog egy alapvető jog; hangsúlyozza, hogy az egészség többdimenziós jellegének teljes körűen figyelembe kell venni; hangsúlyozza a biztonságos környezet fontos szerepét az emberi egészség védelmében, és hogy globális egészségszemléletet általánosan érvényesíteni kell a jövőbeli partnerségben;

54.  hangsúlyozza, hogy valódi partnerséget kell kiépíteni az egészségügy területén, amelynek célja az egészségügyi rendszerek megerősítése a közösségek szerepének növelése révén; hangsúlyozza, hogy a mindenki számára a megfelelő, hozzáférhető és megfizethető egészségügyi ellátáshoz való egyetemes hozzáférés alapját az országok kapacitásépítésének kell képeznie az egészségügyi szolgáltatások állami biztosításának megerősítése révén;

55.  hangsúlyozza továbbá, hogy ennek a partnerségnek a globális egészségügyi kutatásra és fejlesztésre, valamint az EU és Afrika közötti együttműködés fokozására kell összpontosítania az egészségkutatás és az innováció terén, közösen fellendítve ezáltal az egészségügyi termékek, felszerelések és gyógyszerek afrikai és európai helyi termelési kapacitásait; e célból sürgeti az EU-t, hogy támogassa az afrikai országokat, különösen a legkevésbé fejlett országokat a szellemitulajdon-jogok kereskedelmi vonatkozásairól (TRIPS) szóló egyezményben előírt, a közegészség védelmére szolgáló rugalmasság – például a kötelező engedélyeztetés és a párhuzamos behozatal – hatékony végrehajtásában; szorgalmazza az afrikai és az európai tudományos közösségek közös hálózatának létrehozását és a szakértői tudás és a tapasztalatok cseréjét, és hangsúlyozza, hogy fel kell számolni a hamisított gyógyszerek jelenségét;

56.  hangsúlyozza, hogy a vízzel, a szennyvízelvezetéssel és a szemételszállítással kapcsolatos szolgáltatások alapvető előfeltételei a közegészség javítását és a betegségek átadása elleni küzdelmet célzó minden intézkedésnek, és ezeknek az EU–Afrika együttműködés alapvető elemét kell képezniük; kitart amellett, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket a vízgazdálkodás és a vízügyi irányítás, az infrastruktúra kiépítése, valamint a higiénia előmozdítása és oktatása terén; kéri, hogy tűzzék ki célul az ilyen szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítását különösen a lakosság legsérülékenyebb vagy hátrányos megkülönböztetésben részesülő rétegei számára;

57.  hangsúlyozza a rutinjellegű gyermekkori immunizálás egészségügyi előnyeit, és kéri az immunizációval kapcsolatos programok további megerősítését; hangsúlyozza, hogy a koronavírus-válság rámutat az oltások és kezelések elérhetőségének szükségességére, és felszólítja a két kontinenst, hogy szorosan működjenek együtt annak biztosítása érdekében, hogy e tekintetben mindenki javát szolgálják;

58.  aggodalmát fejezi ki a különféle – egészségügyi, élelmezési, környezeti vagy biztonsági – válságok megsokszorozódása és összekapcsolódása miatt, amelyek az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése miatt várhatóan súlyosbodni fognak, és felhívja a figyelmet arra, hogy a jövőbeli stratégiában és a globális járványokra adott jövőbeli válaszokra irányuló közös stratégiában meg kell erősíteni a lakosság és az ökoszisztémák ellenálló képességét, valamint a több ágazatot átfogó válságmegelőzési, felkészültségi, felügyeleti, válságkezelési és reagálási kapacitásokat; kéri, hogy alaposabban gondolják át a szociális védelmi modelleket, az egyetemes jövedelmet és az informális gazdaság hivatalossá tételét, és rámutat a tisztességes munka és a szociális párbeszéd támogatásának fontosságára; ösztönzi az oktatáshoz, képzéshez és a foglalkoztatáshoz való hozzáférés támogatását bizonytalan helyzetekben, válságok és hosszan tartó válságok idején, mivel ezek a stabilitás és a megélhetés biztosításának kulcsfontosságú tényezői;

59.  emlékeztet arra, hogy az inkluzív és jó minőségű oktatás is egy alapvető jog, és elengedhetetlen előfeltétele a gyermekvédelemnek és a különösen lányok emancipációjának, beleértve a vészhelyzeteket is;

60.  emlékeztet arra, hogy Afrika rendelkezik a világ egyik legnagyobb fiatal népességével, ami óriási kihívást jelent az oktatás terén, ugyanakkor előny is a földrész jövőbeni fejlődése szempontjából; emlékeztet az oktatás fontos szerepére az állampolgárok társadalomban betöltött politikai szerepének alakításában és a fenntartható gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés ösztönzésében; hangsúlyozza, hogy az írástudatlanság, a minőségi oktatás és a képzett szakemberek hiánya akadályozza a fenntartható fejlődést; hangsúlyozza, hogy a mindenkit megillető oktatás egy horizontális és holisztikus kérdés, amely a fenntartható fejlesztési célok valamennyi dimenzióját érinti; kiemeli a 4.1. fenntartható fejlődési cél fontosságát, amely teljes körű, 12 éves, mindenki számára ingyenes és jó minőségű általános és középiskolai oktatást irányoz elő;

61.  úgy véli, hogy az oktatásnak a fejlesztési támogatás prioritását és az Afrika–EU partnerség kulcsfontosságú pillérét kell képeznie, különösen a legkevésbé fejlett országokban; felhívja az új partnerséget, hogy tegye prioritássá a tanárképzést és az oktatási struktúrák megerősítését, különösen a sebezhető és konfliktusok sújtotta országokban; felszólít az iskolai lemorzsolódás elleni küzdelemre, különösen a vidéki térségekben, nevezetesen a megfelelő iskolai étkeztetési és higiénés szolgáltatások biztosításával; ösztönzi a szakképzés előmozdítását; felszólítja az államokat, hogy nagymértékben fektessenek be az infrastruktúrába és a digitalizációba annak érdekében, hogy a vidéki és a városi területekről a lehető legtöbb gyermek integrálódhasson az iskolarendszerbe;

62.  hangsúlyozza, hogy minden szinten és minden összefüggésben, azaz konfliktushelyzetben és humanitárius környezetben is foglalkozni kell azokkal az akadályokkal, amelyekkel a lányok szembesülnek a jó minőségű, biztonságos és inkluzív oktatáshoz és képzéshez való hozzáférésük során; hangsúlyozza, hogy az „inkluzív” oktatás azt jelenti, hogy teljes mértékben tiszteletben tartják a gyermekek oktatáshoz való egyenlő hozzáférésének jogát, függetlenül nemüktől, társadalmi-gazdasági helyzetüktől, kulturális hátterüktől és vallásuktól, különös hangsúlyt helyezve a marginalizált közösségekre és a fogyatékossággal élő gyermekekre;

63.  hangsúlyozza az oktatás, a készségfejlesztés és a foglalkoztatás közötti szorosabb kapcsolatok szükségességét a fiatalok teljes körű munkaerőpiaci részvételének lehetővé tétele érdekében, elsősorban azáltal, hogy általánosan érvényesítik a digitális és ökológiai készségeket az iskolai tantervekben; hangsúlyozza, hogy a jó minőségű műszaki és szakmai oktatás és képzés kulcsszerepet játszik a fiatalok foglalkoztatásában, és azt bátorítani kell; kéri a magánszektorral folytatott párbeszéd fenntartását, hogy ösztönözzék a képzések és a munkaerőpiaci igények összehangolását;

64.  szorgalmazza az afrikai és európai egyetemek közötti hálózatépítést és a tudáscsere felgyorsítását; ösztönzi a dél–észak és észak–dél irányú mobilitást a szakképzésben, az ösztöndíjakban és az egyetemi csereprogramokban az afrikai és uniós fiatalok között, például az Erasmus program és az Erasmus fiatal vállalkozóknak program keretében, amelynek célja, hogy segítsen az új vállalkozóknak az üzletvezetéshez szükséges készségek megszerzésében;

65.  sajnálja, hogy a Bizottság közleménye elhanyagolja a kulturális külpolitika dimenzióját, valamint az Európa és Afrika közötti mélyebb kulturális együttműködésben rejlő ígéretes lehetőségeket; emlékeztet az Európa és Afrika közötti kulturális párbeszéd fontosságára, és úgy véli, hogy a kulturális kapcsolatok és az interkulturális párbeszéd hozzájárulhat a bizalom kiépítéséhez és elősegítheti a partnerséghez tartozás közös érzését; szorgalmazza a tagállami diplomáciai és konzuli képviseletek, az uniós küldöttségek és az európai és helyi érdekelt felek, valamint az EU nemzeti intézményei és kulturális hálózatai közötti koordinációt a közös projektek és együttes fellépések végrehajtása során, amelyeket a harmadik országokban valósítanak meg a kulturális kapcsolatok elvei alapján, és a kölcsönös bizalom és megértés megteremtésére összpontosítanak Európa és Afrika közötti személyes párbeszédek révén;

66.  emlékeztet arra, hogy az Unión belül, illetve partnerországaival folytatott kulturális együttműködés előmozdítja a békefenntartáson, a szélsőségek és a radikalizálódás ellen a kultúrák és vallások közötti párbeszéd alapján folytatott küzdelmen, a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartásán, a véleménynyilvánítás szabadságán, az emberi jogokon és az alapvető értékeken alapuló világrendet;

67.  hangsúlyozza az afrikai örökség, kulturális identitás, történelem és művészet előtérbe helyezésének fontosságát; szorgalmazza a kulturális javak visszaszolgáltatását az afrikai országoknak, valamint kéri, hogy teremtsék meg a feltételeit annak, hogy az afrikai örökséget tartós visszaszolgáltassák Afrikának; felkéri az EU-t és Afrikát egy olyan „emlékkultúra” kialakítására, amely mindkét földrészen lehetővé teszi a gyarmati uralom maradványainak azonosítását a jelenlegi kapcsolatokban, és hogy folytassanak tárgyalásokat azok ellensúlyozására;

68.  emlékeztet az afrikai földrész gazdag nyelvi sokszínűségére; felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy ezt őrizzék meg jövőbeli kapcsolataik során; ismételten megerősíti, hogy szorosan együtt kell működni az UNESCO-val a kulturális és nyelvi sokféleség megőrzésének biztosítása és az együttműködés közös alapjainak megteremtése érdekében;

Partnerek a fenntartható és inkluzív növekedésért

69.  hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak fontos gazdasági kapcsolatokat ápol az afrikai államokkal, és hogy ezeket a kapcsolatokat a jövőben tovább kell erősíteni a régió produktív átalakulásának és a reziliencia kiépítésének biztosítása érdekében; megjegyzi, hogy Kína fokozta jelenlétét Afrikában, ugyanakkor az uniós tagállamok csak nagyon korlátozott érdeklődést mutattak az afrikai államokkal való kereskedelem, valamint ezen államokba történő beruházások terén, ami megmagyarázza, hozzávetőlegesen miért csekély az EU és a legtöbb afrikai állam közötti kereskedelmi volumen; hangsúlyozza, hogy az EU-nak teljesen új alapokra kell helyeznie gazdasági partnerségét Afrikával, ami azt jelenti, hogy olyan új helyzetet kell kialakítania, amelyben az EU és Afrika kölcsönösen előnyös, fenntartható partnerséget alakít ki, a gazdasági, kereskedelmi és kereskedelmi kapcsolatokat a szolidaritás és az együttműködés irányába alakítva, a tisztességes és etikus kereskedelem biztosítása mellett; hangsúlyozza, hogy e partnerség előfeltétele a további jelentős fenntartható fejlődés valamennyi afrikai államban; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy beruházásokat és célzott támogatást kell nyújtani, valamint tiszteletben kell tartani a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciát;

70.  hangsúlyozza azt a meggyőződését, hogy Afrika erőforrásokban gazdag, dinamikus és fejlődő, magas szintű növekedést mutató gazdaságokkal, növekvő középosztállyal, valamint fiatal és kreatív lakossággal rendelkező kontinensként sok lehetőséget rejt, ami több alkalommal bizonyította, hogy lehetséges a gazdasági haladás és fejlődés;

71.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a biztonság hiányának és a szegénységnek az összes strukturális okát és külső tényezőjét figyelembe vegyék Afrikában a konfliktusok alapvető okai, az éhezés, az éghajlatváltozás, az egyenlőtlenségek, az alapvető szolgáltatások hiánya, a nem megfelelő mezőgazdasági modell kezelésével, a konfliktusok inkluzív, politikai jellegű megoldásainak előmozdításával és egy átfogó megközelítés végrehajtásával, amely arra összpontosít, hogy a népesség legkiszolgáltatottabb csoportjainak a szenvedését enyhítse;

72.  rámutat a belföldi termelési és gyártási kapacitások fejlesztésének fontosságára, ami hozzájárulna a külföldi behozataltól való függőség csökkenéséhez; hangsúlyozza, hogy Afrikának olyan ipari és infrastrukturális átalakulásra van szüksége, amely csak jelentős fenntartható beruházások révén lehetséges, ahol a köz- és magánszféra működési módjai életképes lehetőséget képviselnek a fejlődés előmozdítása érdekében; megjegyzi, hogy az Európai Fenntartható Fejlődési Alapnak (EFFA) olyan beruházásokat kell finanszíroznia, amelyek előmozdítják az inkluzív és fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődést, valamint mindenki számára hozzáférhetőek és egyetemes tervezésen alapulnak, miközben elismeri annak hiányosságait a legkevésbé fejlett országokban;

73.  hangsúlyozza, hogy a magánszektor beruházásainak a helyi piacot és a lakosságot kell szolgálniuk, az olyanokat megcélozva, akik kevés hozzáféréssel rendelkeznek a pénzügyi forrásokhoz, garantálva a marginalizált csoportok pénzügyi befogadását, például a helyi mikro-, kis- és középvállalkozásokba (kkv-k), valamint a szociális gazdaság üzleti modelljeibe, azaz a családi vállalkozásokba történő közvetlen befektetések révén;

74.  erőteljes nyomon követési és értékelési mechanizmusokat szorgalmaz e célkitűzések betartásának biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a civil társadalom szerepének erősítése – és ezáltal a beruházási struktúrák társadalmi megfelelőjének bevonása – az afrikai államokkal kapcsolatos és velük folytatott uniós politikák alapvető eleme;

75.  megismétli az EFFA-ról szóló közelmúltbeli értékelő jelentés megállapításait, amelyek rámutatnak az összekapcsolási mechanizmusok fejlesztési potenciálja, addicionalitása és az országok felelősségvállalása kapcsán felmerülő bizonyítékok hiányára;

76.  üdvözli a G20-ak Afrika-paktumát, amely kezdeményezést 2017-ben azzal a céllal indítottak el, hogy előmozdítsák Afrikában a – többek között az infrastruktúrába irányuló – magánberuházásokat, és ezt megfelelő platformnak tartja az átfogó, összehangolt és országspecifikus reformprogramok előmozdítására; örvendetesnek tartja, hogy eddig 12 afrikai ország csatlakozott a kezdeményezéshez;

77.  hangsúlyozza, hogy az EU–Afrika kereskedelmi és gazdasági együttműködésnek kiemelten kell kezelnie az afrikai kontinens kereskedelmét és regionális integrációját; felszólítja az Uniót, hogy fokozza az afrikai integrációs stratégiáknak nyújtott támogatását, és gondoskodjon arról, hogy az következetes legyen azon a kontinentális, regionális és nemzeti szinten, ahol végrehajtják;

78.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa Afrikát a kontinentális szabadkereskedelmi térség kialakításában; üdvözli az Afrikai Kontinentális Szabadkereskedelmi Térség (AfCFTA) elindítását, és hangsúlyozza az abban rejlő hatalmas potenciált az Afrikán belüli kereskedelem és a regionális integráció előmozdítására, valamint Afrika globális piacokhoz való hozzáférésének fejlesztésére; hangsúlyozza, hogy az AfCFTA-nak lehetővé kell tennie az integrációt, amely valamennyi afrikai népesség javát szolgálja, beleértve a leginkább marginalizálódottakat is; emlékeztet az afrikai országok között meglévő fejlődési különbségekre, amelyeket figyelembe kell venni, hogy elkerüljék az egyenlőtlenségek fokozódását; úgy ítéli meg, hogy az AfCFTA-nak nyújtott uniós támogatásnak a szabályozási keretek kidolgozására kell összpontosítani, hogy megakadályozzák a negatív versenyt a társadalmi és környezeti normák terén; úgy véli, hogy az AfCFTA és a folyamatban lévő regionális integrációs erőfeszítések jó lehetőséget kínálnak a nemzetközi befektetési rendszer egyensúlyának újrateremtésére, hogy az felelős és méltányos legyen, és támogassa a fenntartható fejlődést;

79.  hangsúlyozza, hogy Afrikában kontinensen belüli értékláncokat kell létrehozni és azokat diverzifikálni kell, hogy magukon az afrikai államokon belül nagyobb hozzáadott értéket teremtsenek; hangsúlyozza a határokon átnyúló együttműködéshez és egyéb technikai problémákhoz való technikai segítségnyújtás alkalmazásának szükségességét a regionális értéklánc fejlődése érdekében; megállapítja, hogy – a tarifák és egyéb akadályok prevalenciája, valamint a rossz infrastruktúra és a magas tranzakciós költségek miatt – az ilyen kereskedelem útjában továbbra is jelentős akadályok állnak; ezért rámutat a közlekedési infrastruktúrába történő jelentős beruházások szükségességére az Afrikán belüli kereskedelem megkönnyítése érdekében;

80.  hangsúlyozza, hogy az EU és az Afrikai Unió közös érdeke egy stabil és szabályokon alapuló, a Kereskedelmi Világszervezetre (WTO) összpontosító multilaterális kereskedelmi rendszer;

81.  emlékeztet, hogy a fejlődő országok egyik legnagyobb kihívása az, hogy a gazdaság diverzifikációja révén feljebb jussanak a globális értékláncon; felszólítja az EU-t, hogy tartózkodjon olyan kereskedelempolitika elfogadásától, amely általános szabályként megtiltja az afrikai országok számára, hogy exportadót vessenek ki a nyersanyagokra, amennyiben az összeegyeztethető a WTO-val;

82.  emlékeztet arra, hogy az afrikai kontinenssel folytatott szabad és tisztességes kereskedelem kulcsfontosságú a fenntartható fejlődés és a szegénység enyhítése szempontjából; kéri a Bizottságot, hogy a politikai párbeszéd minden szintjén vonja be a civil társadalmat, különösen a kereskedelmi megállapodások előkészítése, nyomon követése és értékelése során; hangsúlyozza, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások és az általános vámkedvezmény-rendszer (GSP) az EU és Afrika közötti kereskedelmi kapcsolatok fontos eszközei; sürgeti a Bizottságot, hogy ismerje el a gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos eltérő nézeteket, és találjon konkrét megoldásokat, amelyek választ adnak az afrikai országok aggodalmaira, mégpedig a regionális értékláncok kiépítésével és az Afrikán belüli kereskedelem fellendítésével kapcsolatos prioritásukat illetően; megismétli kérését, hogy végezzék el a gazdasági partnerségi megállapodások mélyreható elemzését;

83.  felszólít arra, hogy a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló emberi jogi, munkaügyi és környezetvédelmi normákról szóló fejezetek végrehajtását szolgáló kötelező erejű és végrehajtható mechanizmusokat szisztematikusan építsék be a jelenleg tárgyalt és a jövőbeli gazdasági partnerségi megállapodásokba, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a megállapodásoknak összhangban kell állniuk a fejlesztéspolitikákkal és a fenntartható fejlődési célokkal, különös tekintettel az erdőirtásra, az éghajlatváltozásra és a biológiai sokféleség csökkenésére gyakorolt hatásukra;

84.  megjegyzi, hogy az afrikai országok, miközben az általános vámkedvezmény-rendszer kedvezményezettjeinek több mint 50%-át teszik ki, az EU GSP-importjának kevesebb mint 5%-át képviselik; felkéri a Bizottságot, hogy segítse a kedvezményezett országok gazdasági szereplőit egyebek mellett a származási szabályok betartásában és a technikai akadályok leküzdésében; sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a GSP eddig nem járult hozzá a kedvezményezett afrikai országok gazdasági diverzifikálásához; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a GSP-rendelet(9) hatálya alá tartozó termékek listájának bővítését;

85.  felhívja a Bizottságot, hogy – tekintettel a zoonózis-kórokozók Afrikában való elterjedésének dokumentáltan növekvő kockázatára – szabályozási együttműködés és párbeszéd révén mozdítsa elő az afrikai országokban az állat- és növényegészségügyi intézkedésekre (SPS) és az állatjólétre vonatkozó szigorúbb előírások alkalmazását;

86.  Emlékeztet arra, hogy a magánberuházások és a köz- és magánszféra partnerségei elengedhetetlenek a fenntartható fejlődési célok eléréséhez és a helyi magánszektor fejlesztéséhez, és összeegyeztethetőnek kell lenniük az emberi jogokkal, a tisztességes munkára vonatkozó normákkal és a környezeti normákkal, valamint a nemzetközi klímacélokkal és a zöld átmenettel, és elsődlegesen a mikrovállalkozások és a kkv-k finanszírozási igényeinek kell eleget tenniük; ennek fényében üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az „Afrika–Európa szövetség” a két kontinens közötti gazdasági kapcsolatok központi pillérévé váljon;

87.  megjegyzi, hogy a kkv-k és a családi vállalkozások fontos szerepet játszanak a helyi gazdaság fejlődésében; rámutat arra, hogy a kkv-k a munkahelyteremtés kulcsfontosságú motorjai, és az afrikai vállalkozások 95%-át képviselik; úgy véli, hogy a stratégiának prioritásként kell kezelnie a vállalkozást és a finanszírozáshoz való hozzáférést, miközben megbízható üzleti környezetet teremt; úgy véli, hogy a helyi magánszektornak nyújtott támogatás meghatározó lesz a Covid19-válság utáni helyreállításban. rámutat a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség (EASME) lehetőségeire a vállalatok közötti együttműködés és az afrikai vállalatokkal való közös vállalkozások elősegítése terén, ami nem csak az üzleti lehetőségek láthatóságát javítaná, hanem a finanszírozáshoz való égetően szükséges hozzáférést és a technológiához való hozzáférést is megkönnyítené a know-how átadása által;

88.  hangsúlyozza, hogy az Afrika–EU magánszektorbeli partnerségnek szigorú rendelkezéseket kell tartalmaznia a felelősségteljes finanszírozásról; emlékeztet arra, hogy továbbra is jelentős előrelépést kell tenni a vállalati visszaélések elkerülése érdekében, és ezért hangsúlyozza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás, az emberi jogok és a környezetvédelmi átvilágítás elveinek tiszteletben tartásának egyértelműen kiemelt jelentőségűnek kell lennie az EU–Afrika partnerségben;

89.  hangsúlyozza, hogy az európai vállalatok felelősséggel tartoznak az ellátási láncukért; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő ambiciózus jogalkotási javaslatot az uniós vállalatok kötelezően teljesítendő emberi jogi, szociális jogi és környezetvédelmi átvilágítási kötelezettségeire vonatkozóan; sürgeti a Bizottságot, hogy az ilyen javaslatok kidolgozása során biztosítsa, hogy azok a teljes ellátási láncra vonatkozzanak, megfeleljenek a kereskedelmen belül a társadalmi felelősségvállalásra és az emberi jogokra vonatkozó OECD-iránymutatásoknak, és összeegyeztethetőek legyenek a WTO szabályaival, valamint hogy a javaslatokat a piac valamennyi szereplője, köztük a kkv-k számára működőképesnek és alkalmazhatónak ítéljék, és foglaljanak bele olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik a károsult felek számára az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést;

90.  hangsúlyozza, hogy a tőkeáttételes magánbefektetéseknek ki kell egészíteniük – és nem válthatják ki – a fejlett országok kötelezettségvállalását, hogy a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 0,7%-át hivatalos fejlesztési támogatásra fordítják, és GNI 0,15-0,2%-át a legkevésbé fejlett országok számára tartják fenn;

91.  úgy véli, hogy az EU–Afrika stratégiának az afrikai országok számára azon a téren nyújtott támogatásra is ki kellene terjednie, hogy miként tudják gazdag ásványkincskészletüket valódi fejlődési eredményekre váltani, továbbá szorgalmazza egyebek mellett a meglévő intézkedések hatékonyságának felülvizsgálatát a Kína és Oroszország által végzett, megkérdőjelezhető afrikai kitermelések tekintetében is; kéri a Bizottságot és az EU afrikai partnereit, hogy zökkenőmentesen hajtsák végre a konfliktusövezetből származó ásványokról szóló rendelet(10) alapján megkövetelt intézkedéseket, valamint haladéktalanul tegyék közzé az olyan EU-n kívüli vállalkozásokat tartalmazó jegyzéket, amelyek nem tesznek eleget a rendeletben foglalt követelményeknek; rámutat Európa erősségeire – így az átláthatóságra, a kiváló minőségű termékekre és szolgáltatásokra, a demokratikus kormányzásra –, és bízik abban, hogy ezen alapvető értékek vonzó alternatívát jelentenek az önkényuralmi modellekkel szemben;

92.  megállapítja, hogy fontos végrehajtani az afrikai bányászati jövőképet, amelyet 2009-ben az afrikai államfők és kormányok annak érdekében fogadtak el, hogy biztosítsák a bányászati erőforrások átlátható, méltányos és optimális hasznosítását;

93.  emlékeztet arra, hogy a nyersanyag-kitermelő ágazat fontos szerepet játszik több afrikai ország gazdaságában, valamint kapcsolódik az Európával fennálló kölcsönös erőforrás-függőség egyenlőtlenségéhez, amelyet a nyersanyag-kitermelő ágazatban az adóbevételek és jogdíjak illegális kiáramlásának az uniós átláthatósági irányelven(11) és számviteli irányelven(12) keresztül történő kezelésével kell orvosolni;

94.  aggodalmát fejezi ki a beruházók és az állam közötti, afrikai államokkal szembeni – különösen az európai vállalatok által indított – vitarendezési eljárások növekvő száma miatt; felhívja az uniós kormányokat és vállalatokat, hogy tartózkodjanak a beruházó és állam közötti vitarendezés alkalmazásától, és vessenek véget az afrikai országok elleni számos, beruházó és állam közötti vitarendezéssel kapcsolatos ügy indításának;

95.  úgy véli, hogy ennek a partnerségnek támogatnia kell a női és fiatal vállalkozókat a vidéki és városi területeken, ezért alapvető fontosságú támogatni az egyenlő hozzáférést a gazdasági és termelési erőforrásokhoz, például a pénzügyi szolgáltatásokhoz és a birtokjogokhoz; kéri az afrikai és az európai női vállalkozók közötti cserék olyan platformok segítségével történő fejlesztését, amelyek lehetővé teszik a hálózatépítést, a tapasztalatok megosztását és közös projektek kidolgozását;

96.  emlékeztet arra, hogy a nők helyzete erősíthető azzal, hogy a nemek közötti egyenlőségre és a kereskedelemre vonatkozó szigorú rendelkezéseket foglalnak bele a kereskedelmi megállapodásokba; felhívja ezzel összefüggésben a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget az Afrikai Uniónak a nemek közötti egyenlőséget és a nők szerepének erősítését célzó együttműködési stratégiája végrehajtása terén, és hajtson végre olyan intézkedéseket, amelyek hozzájárulnak az afrikai országokkal való kereskedelmi megállapodásaiban a nemek közötti egyenlőség eléréséhez;

97.  kiemeli, hogy a járvány társadalmi-gazdasági következményeinek leküzdése terén Afrika hatalmas költségvetési korlátokkal szembesül; emlékeztet arra, hogy egyes afrikai országok több pénzt költenek adósságtörlesztésre, mint egészségügyi szolgáltatásokra; úgy véli, hogy alaposan meg kell fontolni a fenntarthatatlan adósságterhek enyhítését, amelyek a közszolgáltatások és a jóléti intézkedések súlyos veszteségét eredményezik; tudomásul veszi a G20-ak bejelentését a leggyengébben teljesítő fejlődő országok adósságainak visszafizetésére vonatkozó ideiglenes moratóriumról, amit a helyes irányba tett első lépésnek tekint; megismétli a magánhitelezőkhöz intézett felhívását, hogy hasonló feltételek mellett vegyenek részt a kezdeményezésben, és ösztönzi a G20-csoportot, a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) és a Világbankot, valamint a multilaterális fejlesztési bankokat, hogy folytassák az adósságenyhítést, és vizsgálják meg alaposabban az adósságszolgálati kifizetések felfüggesztésének lehetőségeit; tágabb értelemben felszólít egy multilaterális adósságrendezési mechanizmus létrehozására a válság hatásának és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend finanszírozási követelményeinek kezelése érdekében; hangsúlyozza, hogy az adósságelengedési intézkedéseket össze kell kapcsolni a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) további mobilizálásával, és alapértelmezett lehetőségként elsőbbséget kell adni a támogatásalapú finanszírozásnak;

98.  kiemeli annak jelentőségét, hogy támogassák az afrikai országok azon képességének javítását, hogy a belföldi erőforrásokat mozgósítsanak az alapvető közszolgáltatásokba történő beruházás növelése érdekében; emlékeztet arra, hogy az illegális pénzmozgások az Afrikának juttatott hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) kétszeresét teszik ki, azaz összesen évente mintegy 50 milliárd USD-t, ami drámai hatással van a földrész fejlődésére és kormányzására; felszólítja az EU-t, hogy továbbra is támogassa az afrikai partnereket a kormányzás javításában, a korrupció elleni küzdelemben, pénzügyi és adórendszerük átláthatóságának növelésében, valamint a megfelelő szabályozási és ellenőrzési mechanizmusok felállításában

99.  javasolja, hogy az EU és az AU hajtsa jobban végre és érvényesítse a meglévő nemzeti és nemzetközi korrupcióellenes eszközöket, valamint vegye igénybe az új technológiákat és a digitális szolgáltatásokat; felhívja az EU-t, hogy fogadjon el szigorú szabályozási keretet a korrupcióra vonatkozóan;

Partnerek az AU–EU zöld megállapodásért

100.  emlékeztet arra, hogy az afrikai országokat és lakosságukat különösen súlyosan érintik az éghajlatváltozás negatív hatásai; emlékeztet arra, hogy 2019-ben közel 16,6 millió afrikait érintettek szélsőséges időjárási események, ami a katasztrófák járványügyi hatásaival foglalkozó kutatóközpont, a CRED szerint 195%-os növekedésnek felel meg; hangsúlyozza, hogy az éghajlati és környezetvédelmi kérdéseket a Párizsi Megállapodással és a Biológiai Sokféleség Egyezménnyel összhangban a partnerség középpontjába kell helyezni; emlékeztet arra, hogy kérte, hogy a jövőbeli NDICI keretösszegének 45%-át fordítsák e célkitűzésekre;

101.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az éghajlatváltozás hogyan áshatja alá az alacsony jövedelmű és sérülékeny afrikai országok fejlődési kilátásait, és hangsúlyozza, hogy ezek kockázati tényezők a destabilizáció, az erőszak és a konfliktusok szempontjából; hangsúlyozza, hogy az EU-nak konkrét, kiszámítható, elszámoltatható és hosszú távú pénzügyi és technikai támogatást kell kínálnia az afrikai országoknak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra (olyan projekteken keresztül, amelyek a fenntartható mezőgazdaságra, az ökoszisztéma-alapú alkalmazkodásra és a fenntartható városokra összpontosítanak) és az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló stratégiáik megerősítésére, különös tekintettel a katasztrófák kockázatának megelőzésére és a hátrányos helyzetű közösségekre;

102.  hangsúlyozza a vízügyi diplomácia döntő szerepét, mivel az éghajlatváltozásból fakadóan egyre nagyobb a veszélye, hogy a víz egyre szűkösebb erőforrássá válik; hangsúlyozza, hogy hatékonyabb klímadiplomáciára van szükség annak érdekében, hogy előrehaladás történjék a belföldi, külföldi és nemzetközi éghajlat-politika közötti kapcsolatok terén;

103.  uniós támogatást kér az afrikai országoknak a Párizsi Megállapodás és a sendai keret összefüggésében a nemzetileg meghatározott hozzájárulásuk hatékony végrehajtásának és növelésének érdekében, biztosítva, hogy megfelelő finanszírozást kapjanak az alkalmazkodásra, a hatások csökkentésére, a veszteségekre és károkra, valamint nemzeti biodiverzitási stratégiáikra és cselekvési terveikre; hangsúlyozza, hogy az eredményes támogatáshoz a zöld átállásra irányuló jövőbeli EU–Afrika partnerségnek a közös, de megkülönböztetett felelősség elvén és a fenntartható fejlődést szolgáló szakpolitikai koherencia elvén kell alapulnia, továbbá biztosítania kell az igazságos és inkluzív zöld átmenetet

104.  hangsúlyozza, hogy az afrikai országokban a természetre épülő megoldásokon alapuló alkalmazkodási stratégiáknak kellene ösztönözniük a modellváltást. szorgalmazza az érdekeltek inkluzív szerepvállalásának előmozdítását a nemzetileg meghatározott hozzájárulások, a nemzeti alkalmazkodási tervek és a nemzeti mezőgazdasági beruházási tervek kidolgozása és végrehajtása terén;

105.  hangsúlyozza a fejlődő kis szigetállamok egyedi szempontjait és igényeit az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az éghajlatváltozás mérséklése kapcsán;

106.  hangsúlyozza annak szükségességét is, hogy bevonják a nemek dimenzióját is az éghajlati fellépésbe, tekintettel az éghajlatváltozásnak és a környezetpusztulásnak a nőket és a lányokat érintő külön következményeire; felhívja az afrikai és európai partnereket, hogy a leendő EU–Afrika partnerség keretében jobban emeljék azt a szerepet, amelyet a nők tölthetnek be abban, hogy fenntarthatóbb gyakorlati módszerek irányába vezessék a közösségeiket, valamint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és az éghajlatváltozás mérséklését érintő döntéshozatalban;

107.  kéri a „zöld megállapodás szerinti diplomácia” gyors végrehajtását az európai zöld megállapodás külső dimenziójával foglalkozó munkacsoport létrehozásával, amely a helyi önkormányzatok és a civil szervezetek bevonásával, többszintű és több érdekeltet tömörítő megközelítésben ajánlásokat fogalmazna meg az AU–EU zöld megállapodásra vonatkozóan; úgy véli, hogy ennek a megállapodásnak támogatnia kellene nevezetesen olyan szabályozási keretek elfogadását, amelyek lehetővé teszik a zöld gazdaságra való átállást, a körforgásos gazdaság fejlesztését és munkahelyek létrehozását a fenntartható ágazatokban;

108.  hangsúlyozza a regionális együttműködés és a technikai segítségnyújtáson, információcserén és a bevált gyakorlatok megosztásán keresztül megvalósuló együttműködés fontosságát; ragaszkodik ahhoz, jobban kell kommunikálni az éghajlatváltozás és a katasztrófák kockázatait, és támogatni kell az éghajlatbarát technológiák jogszerű átadását; felhívja az EU-t, hogy támogassa a szellemitulajdon-jogok és az éghajlatváltozás kapcsolatról szóló nyilatkozat elfogadását, hasonlóan a TRIPS-megállapodásról és a közegészségügyről szóló 2001. évi dohai nyilatkozathoz;

109.  hangsúlyozza, hogy olyan fenntartható innovációs politikákra és projektekre van szükség, amelyek lehetővé teszik az afrikai államok számára, hogy túllépjenek a régebbi és szennyezőbb technológiákon, és elérjék az ökológiai és társadalmi fenntarthatóság konkrét célját, és e tekintetben kéri annak vizsgálatát, hogy az átállás miként járulhat hozzá e célok eléréséhez az afrikai államokban;

110.  emlékeztet arra, hogy Afrika kivételes biológiai sokféleségnek ad otthont; mélységes aggodalmának ad hangot a természeti erőforrások túlzott kiaknázása és a biológiai sokféleség csökkenésének a rezilienciaszintekre gyakorolt hatása miatt; különösen aggasztja, hogy az afrikai erdőirtás üteme gyorsul; emlékeztet arra, hogy az afrikai trópusi erdők kiirtása jóvátehetetlen veszteség a biodiverzitás és a szén-dioxid megkötésére való képesség, valamint az erdőkben élő őshonos közösségek élőhelye és életmódja szempontjából; emlékeztet arra, hogy az erdők jelentős mértékben hozzájárulnak az éghajlat-politikai célkitűzések eléréséhez, a biológiai sokféleség megóvásához, valamint az elsivatagosodás és a túlzott mértékű talajerózió megelőzéséhez;

111.  kéri, hogy a globális egészségszemléletnek megfelelően vegyék figyelembe a közegészségügy és a biológiai sokféleség közötti kapcsolatot; üdvözli a „NaturAfrica” kezdeményezés bejelentését, amelynek célja a vadon élő állatok és az ökoszisztémák védelme, és üdvözli a vadállatok kereskedelmére vonatkozó cselekvési terv felülvizsgálatát; hangsúlyozza, hogy a „NaturAfrica” kezdeményezés kidolgozása során egyeztetés szükséges minden érdekelt féllel, különös tekintettel a helyi közösségek, az őslakos népek és a nők jogaira; hangsúlyozza, hogy a kezdeményezésnek támogatnia kell az afrikai kormányokat és a helyi lakosságot a biológiai sokféleség visszaszorulását és a környezetkárosodást előidéző főbb hatásokkal szembeni holisztikus és módszeres küzdelemben, és ezen belül támogatnia kell a védett területek megfelelően irányított hálózatait; nyomatékosan kéri, hogy az EU és Afrika az az Egyesült Nemzetek őslakos népek jogairól szóló nyilatkozatával és a 169. sz. ILO-egyezmény előírásaival összhangban ismerje el és védje az őslakos népeknek a földjeikhez és természeti erőforrásaikhoz fűződő hagyományos tulajdonjogát és ellenőrzési jogát, továbbá tartsa be a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezés elvét;

112.  kéri, hogy megfelelő forrásokat biztosítsanak a 2015. évi, „Larger than Elephants: Inputs for an EU strategic approach to wildlife conservation in Africa” (Nagyobb mint az elefántok: Hozzászólások az EU afrikai vadvédelemmel kapcsolatos stratégiai megközelítéséhez) című és a 2019. évi, „Study on the interaction between security and wildlife conservation in Sub-Saharan Africa” (Tanulmány a biztonság és a vadvédelem közötti kölcsönhatásról Szubszaharai-Afrikában) című bizottsági tanulmányok ajánlásainak megvalósításához;

113.  úgy véli, hogy szabályozási keretek, elegendő erőforrások és tudományos adatok segítségével meg kell erősíteni például az erdők, a vadon élő állatok és a tengeri és tengerparti ökoszisztémák megőrzésre irányuló erőfeszítéseket, és ezeket az ökoszisztéma helyreállítására és kezelésére irányuló intézkedéseknek kell kiegészíteniük; felszólítja az EU-t és Afrikát, hogy a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek 15. konferenciáján vállaljanak vezető szerepet egy ambiciózus globális megállapodás megkötésében;

114.  emlékeztet arra, hogy az óceánok a világ legnagyobb fehérjeforrásai; emlékeztet annak fontosságára, hogy tenni kell az óceánok jobb kezeléséért, többek között a fenntartható halászat és akvakultúra és a kék gazdaság kialakítását illetően, amelyek a fejlődés előrevivői; hangsúlyozza, hogy az illegális, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemnek prioritást kell élveznie, hogy korlátozzák a környezeti hatásokat, és megóvják a halállományokat, valamint a halászok jövedelmét;

115.  határozottan felszólítja a Bizottságot, hogy felügyelje az ipari halászattal összefüggő tevékenységeket, amelyek veszélyeztethetik a hagyományos halászati erőforrásokat használó helyi lakosság számára elérhető halállományokat, ugyanakkor pedig kiegyensúlyozatlanná is tehetik a halállományok jó ökológiai állapotát,

116.  emlékeztet arra, hogy Afrika a világ legkevésbé villamosított régiója, és hangsúlyozza, hogy az afrikai kontinensen az energiához való hozzáférés nem egységes; megjegyzi, hogy a megfizethető, megbízható, fenntartható és korszerű energiához való hozzáférés a gazdasági és társadalmi fejlődés alapvető eszköze, beleértve a vidéki térségeket is; kéri Afrika megújulóenergia-termelési potenciáljának fejlesztését;

117.  ezért ösztönzi az EU-t és a tagállamokat, hogy támogassák és erősítsék az afrikai partnerekkel folytatott együttműködést az energiaágazatban és az éghajlat-politika terén, összhangban a zöld megállapodás célkitűzéseivel; ösztönzi a Bizottságot, hogy készítsen ambiciózus tervet e fenntartható energiaügyi partnerség végrehajtásához, és ezért megjegyzi, hogy a megújuló energia és az energetikai hatékonyság kulcsfontosságú elemek az afrikai kontinensen az energiához való hozzáférésében megmutatkozó eltérés áthidalására, miközben biztosítják kell a szén-dioxid-kibocsátás szükséges csökkentését; kéri az EU-t és az érintett afrikai országokat, hogy a megújuló energiaforrások felhasználásával történő hidrogén-előállítást illetően aknázzák ki a kölcsönösen előnyös energiaügyi partnerségek lehetőségeit;

118.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a megújuló energiaforrások fejlesztésével és a technológiaátadás megkönnyítésével a szén-dioxid-mentes gazdaság felé irányítsák a beruházásokat, ideértve a decentralizált energiatermelést, valamint a kisebb volumenű megújuló energia és napenergia-technológiákat, amelyek kielégítik a helyi energiaigényt, beleértve az infrastruktúrát és a hálózati összekapcsoltságot is;

119.  hangsúlyozza, hogy az afrikai kontinens urbanizációja alkalmat teremt a várostervezés újragondolására és a fenntartható városi megoldások bevezetésére, amiről mélyrehatóbb párbeszédet kellene folytatni a helyi és regionális hatóságokkal, és a két kontinensnek együtt kellene működnie és ki kellene cserélnie a bevált gyakorlatokat, különösen a zöld infrastruktúrával, az ökoszisztéma-alapú megközelítésekkel, a hulladékgazdálkodással és a szennyvízrendszerekkel kapcsolatban, és külön erőfeszítéseket kell tenni a fiatalok és a marginalizált csoportok bevonása érdekében; kéri az olyan fenntartható városi közlekedések fejlesztésének támogatását, amelyek jobban célozzák a közösségek bevonását és elérhetőségét, különös tekintettel az iskolák és orvosi központok közlekedési elérését;

Partnerek a fenntartható és ellenálló mezőgazdaságért

120.  rámutat arra, hogy a mezőgazdasági és az élelmiszeripari ágazat fontos szerepet játszik a gazdaságban és a vidéki területeken a tisztességes és fenntartható munkalehetőségek biztosításában; kiemeli, hogy e tekintetben a legtöbb esetben kisüzemekről és családi gazdaságokról van szó; felhívja a figyelmet a termékek minőségének javítását és diverzifikációjuk növelését támogató intézkedések és eszközök előmozdításának és megerősítésének, a mezőgazdasági gyakorlatok fenntartható korszerűsítésének, valamint a mezőgazdasági termelők biztonságos munkakörülményeinek és a rezilienciájukat erősítő intézkedések fontosságára; úgy véli, hogy a fenntartható mezőgazdasági ágazat és a vidéki térségek fejlesztésének kell az EU–Afrika kapcsolatok középpontjában állnia;

121.  üdvözli, hogy az új EU–Afrika partnerség támogatja a környezetbarát mezőgazdasági gyakorlatok fejlesztését; emlékeztet arra, hogy az IPCC, az IPBES és a Világbank meghatározó jelentései, valamint a FAO vezetésével végzett globális mezőgazdasági felmérés (IAASTD) szerint is az agroökológia képes összeegyeztetni a fenntarthatóság gazdasági, környezeti és társadalmi vonatkozásait; hangsúlyozza az agroökológia, az agrárerdészet, a helyi termelés és a fenntartható élelmiszerrendszerek előmozdításának fontosságát, amelyek a rövid ellátási láncok kialakítására összpontosítanak a nemzeti politikákban és nemzetközi fórumokon is, hogy mindenki számára előmozdítsák az általános élelmezés- és táplálkozásbiztonságot, valamint növeljék a mezőgazdasági ágazat fenntartható termelékenységét és az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességét;

122.  felszólítja az EU-t, hogy vegye figyelembe az Afrika vidéki területeivel foglalkozó munkacsoport következtetéseit az afrikai élelmiszerláncokba való beruházások szükségességéről, a hozzáadott értékkel rendelkező termékekre összpontosítva; felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy tevékenyen működjenek együtt afrikai partnereikkel az EU–Afrika stratégia és a zöld megállapodáshoz kapcsolódó politikák közötti szinergiák megteremtése érdekében, különös tekintettel „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia külső dimenziójára;

123.  hangsúlyozza, hogy a növényvédő szerek intenzív mezőgazdasági termelésben történő használata Afrikában a környezeti károk mellett a munkavállalók egészségének romlását okozhatja, akik nagyon kis mértékben férnek hozzá növényvédelmi oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz; szorgalmazza a fenntartható növényvédelmi gyakorlatokra, illetve a növényvédő szerek alternatíváira vonatkozó oktatást és képzést, továbbá a veszélyes szereknek való kitettség minimumra szorítását; elítéli a kettős mércét, amelyet az Unió a növényvédő szerek esetében, az Unióban betiltott veszélyes anyagok afrikai és más harmadik országokba történő kivitelének lehetővé tételével alkalmaz; kéri a jelenlegi uniós szabályok módosítását e jogi következetlenség megszüntetése érdekében, összhangban az 1998. évi Rotterdami Egyezménnyel és a zöld megállapodással;

124.  rendkívül aggályosnak tartja az afrikai államok nagymértékű függését az elsősorban az Európai Unióból érkező élelmiszer-behozataltól, különösen, ha a behozatal támogatott termékekből áll, amelyek alacsony ára kárt okozó versenynek teszi ki az afrikai mezőgazdasági kistermelőket

125.  aggodalommal tölti el az európai tejpornak a közös agrárpolitika által támogatott, Nyugat-Afrikába irányuló exportja, mivel a kivitel megháromszorozódása a tejkvóták 2015. évi uniós eltörlése óta katasztrofális következményekkel járt a nem versenyképes helyi pásztorok és mezőgazdasági termelők számára; felhívja a Bizottságot, hogy az afrikai kormányokkal és érdekelt felekkel dolgozzon ki megoldásokat;

126.  emlékeztet arra, hogy az éhség és az élelmezés bizonytalansága újból növekszik a világban, és továbbra is növekedni fog, ha nem cselekszünk azonnal, továbbá hogy Afrika jelentősen le van maradva az éhezés megszüntetésére vonatkozóan 2030-ra kitűzött fenntartható fejlődési cél (2. fenntartható fejlődési cél) elérésében; emlékeztet arra, hogy a hiányos táplálkozás valamennyi formájának megszüntetését, valamint a 2. fenntartható fejlődési célt (Az éhezés megszüntetése) az új partnerség keretében prioritásként kell kezelni, különös figyelmet fordítva a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő emberekre;

127.  hangsúlyozza, hogy a Covid19 és az abból adódó gazdasági válság, a határok lezárása, a sáskainvázió, valamint az elsivatagosodás meg tovább rontotta Afrika egyébként is nehéz élelmezésbiztonsági helyzetét, és rávilágított a globális élelmiszerrendszer sebezhetőségeire; hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális piacok jelentős potenciállal bírnak az élelmiszerrendszer jelenlegi elégtelenségeinek kezelésében;

128.  kéri, hogy az EU–Afrika partnerség a mezőgazdaság területén az afrikai államok élelmiszer-önrendelkezéshez való jogának szavatolására, kiemelten az élelmezésbiztonságuk javítására, valamint azon képességük javítására összpontosítson, hogy ki tudják elégíteni a lakosságuk táplálkozási szükségleteit;

129.  emlékeztet a vidék átalakításának és a helyi, regionális és átlátható értékláncok megerősítésének fontosságára annak érdekében, hogy fenntartható munkahelyeket hozzanak létre, elkerüljék az emberi jogok megsértését, és mérsékeljék az éghajlatváltozást; hangsúlyozza, hogy a fiatalokat és a nőket támogatni kell, nevezetesen képzéssel, a hitelekhez és a piacokhoz való hozzáféréssel; kéri, hogy vonják be őket az agrárpolitika kialakításába, és támogassák a közös fellépést a kistermelők szervezetein keresztül;

130.  hangsúlyozza a vidéki afrikai nők alapvető szerepét a mezőgazdaságban és a vidéki gazdaságokban Afrika-szerte, különösen az élelmezésbiztonság terén; emlékeztet arra, hogy Afrikában a mezőgazdasági munkák mintegy felét a nők végzik, miközben a női mezőgazdasági termelők elsősorban olyan kis- vagy önellátó mezőgazdasági termelők, akik nem rendelkeznek kellő hozzáféréssel az információkhoz, a hitelekhez, a földhöz, az erőforrásokhoz és a technológiához; ösztönzi a nők és a lányok öröklési jogának előmozdítását, és felszólítja az EU-t, hogy támogassa partnerországokat különösen azon a téren, hogy elismerjék a nők teljes jogát a földtulajdonhoz;

131.  hangsúlyozza, hogy az új növényfajtáknak a kereskedelmi megállapodásokban megvalósuló szigorú, az új növényfajták oltalmára létesült nemzetközi egyezmény (UPOV-egyezmény) révén biztosított oltalma miatt az önellátó mezőgazdaságban dolgozó nők több akadállyal szembesülnek az élelmiszer-önrendelkezés fenntartása tekintetében;

132.  emlékeztet a mezőgazdasági kisüzemek és a legeltetéses állattenyésztés, valamint más hagyományos/helyi élelmiszerrendszerek támogatásának fontosságára rezilienciájuk megerősítése, valamint az élelmezésbiztonsághoz, a fenntartható erőforrás-gazdálkodáshoz és a biológiai sokféleség megőrzéséhez való hozzájárulásuk ösztönzése érdekében;

133.  szorgalmazza a letelepedett mezőgazdasági termelő lakosság és a legeltetéses állattenyésztést folytató nomád közösségek közötti társadalmi feszültségek feloldását, különösen azokban a régiókban, ahol azokat etnikai-vallási konfliktusok kísérik;

134.  hangsúlyozza a kutatás és az innováció fontosságát a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok, valamint a termő száraz területeken működő agroökoszisztémák és élelmiszerrendszerek ösztönzésében; e tekintetben szorgalmazza, hogy a méltányos átállás során nagyobb mértékben vegyék igénybe az afrikai hagyományos tudás hozzájárulását, főként a mezőgazdasági gyakorlatok, a halászat és az erdők védelme terén, ami elősegíti az afrikai emberek és helyi közösségek érdekeinek érvényesülését;

135.  bátorítja a tudás és a bevált gyakorlatok cseréjét az európai és afrikai mezőgazdasági termelők között – különös tekintettel a fiatal mezőgazdasági termelők, a nők és a vidéki közösségek képviselői közötti kapcsolatokra – a fenntartható termelési módszerekkel és a biológiai sokféleség védelmével kapcsolatban, akár szövetségek keretében is;

136.  üdvözli az Afrika vidéki területeivel foglalkozó munkacsoportnak az Európa–Afrika ikerintézményi program létrehozására irányuló javaslatát, amely a fenntartható bevált gyakorlat megosztása, továbbá az aktív szerepet vállaló és hasonló jellegű partnerek közötti kapcsolatok előmozdítása érdekében összekapcsolja az uniós tagállamok és az afrikai partnerországok mezőgazdasági szervezeteit;

137.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU–Afrika partnerségben kapjon helyet a természeti erőforrásokhoz, többek között a földhöz és a vízhez való hozzáférés, valamint az ezek feletti ellenőrzés jogának védelme és előmozdítása; elítéli az Afrikában zajló nagyarányú földszerzéseket; rámutat, hogy a földszerzés olyan kíméletlen gyakorlat, amely aláássa az élelmiszer-önrendelkezést, és veszélyezteti az afrikai vidéki közösségeket; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy egy inkluzív folyamatot indítsanak el annak biztosítása érdekében, hogy a civil szervezetek és helyi közösségek érdemben részt vegyenek a nagyarányú földszerzéssel kapcsolatos politikák és intézkedések kidolgozásában, végrehajtásában és nyomon követésében; kéri, hogy a földtulajdon- és földhasználati jogok védelmét szolgáló valamennyi projekt keretében – beleértve a kereskedelmet is – tartsák tiszteletben a földtulajdon és földhasználat felelősségteljes irányítására vonatkozó önkéntes iránymutatásokat (VGGT), valamint hozzanak intézkedéseket annak biztosítására, hogy a projektek ne veszélyeztessék a mezőgazdasági kistermelők földhöz fűződő jogait;

138.  sajnálja, hogy az afrikai földfelszín mintegy 43%-át borító, így fontos karbonelnyelőként működő legelőterületek stratégiai fontossága nem kap elismerést; felhívja a Bizottságot, hogy a helyi közösségekkel és a helyi érdekelt felekkel közösen dolgozzon ki stratégiát e potenciál fenntartható – például pásztorok által folytatott – legelőgazdálkodás révén történő optimalizálására;

139.  megállapítja, hogy – például – a legeltetési jogok és a közösségi legelők a hagyományos földhasználati jogok körébe tartoznak, amelyek szokásjogon és nem szerzett tulajdonjogon alapulnak; hangsúlyozza mindazonáltal, hogy a vidéki lakosság szempontjából e közös jogok védelme alapvető fontossággal bír;

Partnerek azért, hogy a digitális technológia a befogadás és a fejlődés motorjává váljon

140.  hangsúlyozza, hogy a digitális átalakulás hatalmas fejlődési ösztönzőt jelent az oktatáshoz, a foglalkoztatáshoz, a képzéshez és az egészségügyhöz való hozzáférés, valamint a mezőgazdasági ágazat korszerűsítése szempontjából, továbbá előmozdíthatja a közszektor kapacitásait, hogy digitális szolgáltatásokat, például e-azonosítást, e-egészségügyet vagy e-kormányzatot biztosítson, és elősegítheti a politikai döntéshozatalban való részvételt, az emberi jogokat és a véleménynyilvánítás szabadságát, de azzal a kockázattal is járhat, hogy aláássa a demokráciát, veszélyezteti a polgári és emberi jogokat, és növeli az egyenlőtlenségeket; hangsúlyozza, hogy a digitális átalakulásnak támogatnia kell az internethez való megfizethető, egyenlő és inkluzív hozzáférést, valamint a nemzetközi és nemzeti szabványokhoz és iránymutatásokhoz igazodó digitális technológiai szolgáltatások használatát és létrehozását;

141.  hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni és megfelelően mérlegelni kell a digitális szakadékot; hangsúlyozza, hogy a vidéki és a városi lakosság közötti hatalmas szakadék kialakulásának elkerülése érdekében prioritásként kell kezelni, hogy a marginalizált afrikai közösségek többsége hozzáférjen az internethez; úgy véli, hogy a valóban inkluzív digitális átalakulás előmozdítása érdekében meg kell szüntetni a nemek közötti digitális szakadékot; arra bátorítja a nőket és lányokat, hogy bontakoztassák ki az új technológiával kapcsolatos képességeiket;

142.  emlékeztet arra, hogy a nők és lányok elleni online erőszak, valamint a szexista gyűlöletbeszéd, a számítógépes zaklatás, az idegengyűlölet, a dezinformáció és a megbélyegzés negatív hatást gyakorolhat a társadalmi befogadásra, és felszólítja az afrikai és európai partnereket, hogy foglalkozzanak ezekkel kérdésekkel az EU–Afrika partnerségben; hangsúlyozza, hogy a digitális oktatásnak és jártasságnak holisztikusnak kell lennie, beleértve az olyan puha és transzverzális készségeket is, mint a kritikus gondolkodás és az interkulturális megértés;

143.  hangsúlyozza, hogy világszerte egyre nagyobb mennyiségben keletkező e-hulladék kihívások elé állítja a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend végrehajtását, különösen az egészségügy és a környezetvédelem terén; felszólítja az EU-t és Afrikát, hogy fokozza a felelős beruházások fejlesztésére irányuló erőfeszítéseit, és ezáltal segítse elő az e-hulladék keletkezésének csökkentését, az e-hulladék illegális lerakásának és nem megfelelő kezelésének megelőzését, az erőforrások hatékony felhasználásának és újrafeldolgozásának előmozdítását, valamint a munkahelyteremtést az átalakítási, felújítási és újrafeldolgozási ágazatban;

144.  támogatja az afrikai államok közigazgatásának digitalizációját és korszerűsítését, konkrétan a megbízható anyakönyvezés, a biztonságos személyazonosító okmányok és az adatcsere fejlesztését; hangsúlyozza, hogy minden kicserélt adatnak a vonatkozó adatvédelmi és a magánélet védelmével kapcsolatos jogszabályok hatálya alá kell tartoznia; felhívja az EU-t, hogy működjön együtt az afrikai nemzetekkel a globális adatvédelmi normák kidolgozása érdekében, amelyek pedig segíteni fognak a bűnözés elleni küzdelemben és egymás gazdaságának megerősítésében;

145.  hangsúlyozza, hogy az innováció részt vesz a fenntartható fejlődés és a zöld átállás célkitűzéseinek a megvalósításában; hangsúlyozza, hogy a társadalmi kohézió és befogadás előmozdítása érdekében a partnerségnek ösztönöznie kell a kutatást és az innovációt, valamint a digitális szolgáltatások hozzáférhetőségét és felhasználhatóságát; mindazonáltal emlékeztet arra, hogy a digitális átállás nem hajtható végre az energiához való hozzáférés nélkül, és hogy a vidéki területek egyenlőtlen energiaellátása jelentősen akadályozza a digitális szolgáltatásokhoz való hozzáférést;

146.  hangsúlyozza, hogy a Covid19-válság Afrikában a digitális átalakulás felgyorsulásához vezetett; üdvözli az AU digitális egységes piac iránti elkötelezettségét; felszólítja az EU-t, hogy támogassa az afrikai digitális ipar és az online kereskedelem és az adatvédelem kialakítására szolgáló, a legmagasabb szintű normákon alapuló megfelelő szabályozási keret létrehozását technikai segítségnyújtással, a digitális infrastruktúrára és vállalkozói készségekre irányuló beruházások növelésével, valamint a kormányzati, gazdasági, oktatási, tudományos és civil társadalmi érdekelt felekkel való partnerkapcsolatok megerősítésével;

147.  hangsúlyozza, hogy az ENSZ fenntartható fejlődési célokról szóló 2019-es jelentése szerint még számos kihívást kell kezelni ahhoz, hogy megvalósuljanak a fenntartható fejlődési célok, különösen Afrikában az élelmiszerhez, az energiához, a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez, az oktatáshoz és az egészséghez való hozzáférés terén; úgy véli, hogy a pénzügyi támogatásnak és a beruházásoknak elsősorban ezeknek az alapvető emberi szükségleteknek az ellátását kell szolgálniuk, mivel ez továbbra is előfeltétele a szegénység megszüntetésének és az emberi jóllét elősegítésének, különösen egy olyan időszakban, amikor az egyre szűkösebb állami erőforrásokért olyan igények versengenek, mint az egészségügy és az oktatás;

148.  hangsúlyozza az adatok és a magánélet védelméhez való jog tiszteletben tartása mellett végzett pontos és megbízható lebontott adatgyűjtés és statisztikai elemzések fontosságát a nemzeti szintű és decentralizált megalapozott döntéshozatal szempontjából, különösen a mezőgazdaság, a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás, a kormányzás és az egészségügy területén;

149.  hangsúlyozza, hogy a két kontinens közötti csere ösztönzése érdekében ki kell használni a digitális átalakulás előnyeit, különösen a fiatalok és a civil társadalom között, platformok segítségével;

150.  felszólítja az EU-t és az afrikai országokat, hogy fokozzák a digitális gazdaság társadalmi és gazdasági fenntarthatóságára irányuló közös erőfeszítéseiket, és járuljanak hozzá a digitális gazdaság korszerű, igazságos és hatékony adózási normájának kialakításához;

Partnerek a kölcsönösen előnyös mobilitásért és migrációért

151.  tudomásul veszi azokat az összetett kihívásokat és lehetőségeket Európában és Afrikában egyaránt, amelyeket a migrációs mozgások jelentenek mindkét kontinens jóléte és fejlődése szempontjából, és hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az együttműködést ezen a területen; megállapítja, hogy az elmúlt években a migráció kérdése dominált az Afrika és az EU közötti kapcsolatokban, és hogy ez negatív hatással lehetett arra, hogy a két kontinens miként ítéli meg egymást; hangsúlyozza, hogy a migráció mindkét régió számára kölcsönösen a fenntartható fejlődés eszköze;

152.  emlékeztet arra, hogy az afrikai országokból származó valamennyi nemzetközi migráns 80%-a az afrikai kontinensen belül mozog; megjegyzi, hogy az afrikai országok fogadják be a világ összes menekültjének és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyeknek a jelentős részét, akiknek kiszolgáltatott helyzetét tovább súlyosbította a Covid19-válság; globális felelősségmegosztást szorgalmaz a menekültekkel kapcsolatban;

153.  úgy véli, hogy hangsúlyozni kell a migráció emberi dimenzióját, és különös figyelmet kell fordítani a hátrányos helyzetű migráns csoportokra; szorgalmazza egy olyan EU–Afrika migrációs és mobilitási partnerség létrehozását, amely elsődlegesnek tekinti a menekültek és a migránsok emberi méltóságát, és a szolidaritás, a közös felelősség, továbbá az emberi jogok, valamint a nemzetközi jog, az uniós és nemzeti jog és menekültjog tiszteletben tartásának elvein alapul;

154.  emlékeztet arra, hogy egyedi intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy megvédjék a migránsokat a haláltól, az eltűnéstől és a családok szétválasztásától, valamint megakadályozzák a jogaik megsértését, ideértve a visszaküldés tilalmának elvét fenntartó és a gyermekek mindenek felett álló érdekét biztosító intézkedéseket;

155.  hangsúlyozza, hogy megfelelő finanszírozáson keresztül foglalkozni kell az irreguláris migráció és a kényszerű lakóhelyelhagyás kiváltó okaival, mint például a politikai instabilitás, a szegénység, a biztonság és az élelmezésbiztonság hiánya, az erőszak és az éghajlatváltozás negatív hatásai;

156.  úgy véli, hogy a partnerség sikere az afrikai és európai társadalmak különböző elemei közötti mobilitási lehetőségek jelentős javításával érhető el, továbbá hogy a partnerséget fenntartható módon kell kialakítani, hogy az „agyelszívás” helyett a képzett munkaerő bevándorlása következzen be; úgy véli, hogy a hatékonyabb vízumpolitika és az Erasmus+ program finanszírozásának növelése hasznos hozzájárulás lenne ennek a célnak az eléréséhez;

157.  hangsúlyozza egy valódi körkörös migrációs politika létrehozásának fontosságát, amely lehetővé teszi a képzett és képzetlen munkavállalók számára, hogy részesüljenek a szakmai ismeretek cseréjéből és az EU és Afrika közötti mobilitásból fakadó előnyökből, elősegítve, hogy az emberek visszatérjenek származási országukba; támogatja a származási- és tranzitországokból az EU-ba érkezők munkavállalási engedély iránti elfogadható kérelmeinek előre sorolását (például nagykövetségeken keresztül vagy online módon) annak érdekében, hogy eltántorítsák a migránsokat attól, hogy irreguláris migrációs csatornákat használjanak, valamint hogy enyhítsék a menekültügyi és migrációs rendszerekre nehezedő terheket;

158.  emlékeztet arra, hogy az afrikai országokból érkező szakképzett munkavállalók mobilitása az egyik lehetséges válaszlépés az EU demográfiai kihívásaira, valamint a munkaerőhiányra és a munkaerőpiaci kereslet és kínálat egyensúlytalanságára; szorgalmazza biztonságos és legális migrációs csatornák létrehozását, valamint egy harmonizáltabb, átfogóbb és hosszabb távú megközelítés előmozdítását a munkavállaláshoz kapcsolódó migrációra vonatkozóan európai szinten, mégpedig a partnerség megközelítése alapján, amely hosszú távon mindkét fél számára előnyös lehet; hangsúlyozza az EU-Afrika migrációs és mobilitási párbeszéd és az Afrika–EU migrációs, mobilitási és foglalkoztatási partnerség megerősítésének fontosságát;

159.  határozottan elítéli az embercsempészetet és az emberkereskedelmet; szorgalmazza a csempészek bűnözői hálózatainak felderítésére és leküzdésére irányuló erőfeszítések fokozását, és együttműködésre törekszik az afrikai országokkal ennek leküzdése érdekében; e tekintetben átfogó, multidiszciplináris erőfeszítésekre és koordinációra szólít fel minden szinte, a helyi önkormányzatokkal együttműködésben, ideértve a nemzetközi bűnüldözési együttműködést is; úgy véli, hogy az embercsempészekkel és az emberkereskedőkkel a két félnek együttesen kell megküzdenie, többek között az Europol támogatásával;

160.  felszólítja az EU-t és az afrikai nemzeteket, hogy működjenek együtt egy, az emberkereskedelem és a migránscsempészet kockázataira és veszélyeire vonatkozó hatékony és széles körű információs kampány létrehozásában annak megakadályozása érdekében, hogy az egyének az EU-ba való irreguláris belépés érdekében veszélyeztessék életüket;

161.  hangsúlyozza, hogy egységes uniós szerepvállalásra van szükség ahhoz, hogy az irreguláris migráció elleni küzdelem, valamint az integrált határigazgatás terén folytatott együttműködés az afrikai kontinens meglévő regionális mobilitási kereteit vagy az emberi jogokat se érintse hátrányosan; emlékeztet arra, hogy mindennemű migrációs és mobilitási partnerségnek figyelembe kell vennie a migrációra és a menekültekre vonatkozó két globális megállapodást: a migrációról szóló globális ENSZ-megállapodást és a menekültekről szóló globális megállapodást;

162.  úgy véli, hogy az Unión belüli szakmai célú migrációról szóló nemzeti szabályozások szétaprózottsága, valamint az eljárások összetettsége és rendkívül bürokratikus jellege elriaszt az EU legális migrációs csatornáinak használatától; javasolja egy harmonizált és bürokráciamentes uniós pályázati eljárás létrehozását az Afrika–EU partnerség keretein belül;

163.  emlékeztet arra, hogy célzott és közös európai polgári kutatási és mentési műveleteket kell létrehozni, hogy véget vessenek a tengeren bekövetkező haláleseteknek;

164.  felszólítja az EU-t, hogy erősítse meg az áttelepítéssel és a nemzetközi védelemre szoruló személyek számára biztosított egyéb jogszerű lehetőségekkel kapcsolatos kötelezettségvállalásait, és erősítse meg az arra vonatkozó politikai és pénzügyi kötelezettségvállalásait, hogy támogatja afrikai partnereit a menekültekkel, a lakóhelyük elhagyására kényszerülőkkel, valamint a hontalanokkal kapcsolatos fenntartható megközelítések kialakításában, mégpedig azzal, hogy együttműködik a Nemzetközi Migrációs Szervezettel (IOM) és az ENSZ egyéb ügynökségeivel a fejlesztési együttműködés megerősítése érdekében, és közvetlen támogatást nyújt a humanitárius szervezeteknek azon otthonok közelében, amelyeket a menekültek kénytelenek voltak elhagyni;

165.  ajánlja a lakóhelyüket katasztrófák és éghajlatváltozás következtében elhagyni kényszerülők védelmére szolgáló regionális mechanizmusok harmonizációját, figyelembe véve a katasztrófák vagy éghajlatváltozás miatt határokon áttelepített személyek védelméről szóló menetrendet, a katasztrófa-elhárítási platformot és a kampalai egyezményt;

166.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unióban és az afrikai országokban egyaránt igazságos és hozzáférhető menekültügyi eljárást kell biztosítani a nemzetközi védelemre szoruló személyek számára, és a nemzetközi és uniós joggal összhangban tiszteletben kell tartani a visszaküldés tilalmának elvét; úgy véli, hogy a származási és tranzitországokkal kötött megállapodásoknak garantálniuk kell az emberi élet és méltóság, valamint az emberi jogok teljes körű védelmét;

167.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a konzuli laissez-passer-k kiállítása és a visszafogadási megállapodások megkötése során biztosítsák a hatékonyságot, a méltányosságot és a tisztességes eljárást a visszatérési politikában, előnyben részesítve az önkéntes visszatérést, valamint biztosítva az egyének jogainak és méltóságának teljes körű védelmét és tiszteletben tartását; szorgalmazza az EU érdemi szerepvállalását a visszatérők fenntartható visszailleszkedésének megkönnyítésében a visszaküldés előtti és utáni időszakban;

168.  ösztönzi, hogy továbbra is folytassunk együttműködést a Nemzetközi Migrációs Szervezettel (IOM) és más ENSZ-szervezetekkel azzal a céllal, hogy további támogatást nyújtsunk a menekültek és a belső menekültek számára;

169.  megállapítja, hogy az EU Cotonoui Megállapodást követő tárgyalási megbízatásában sokszorosára nőtt a migráció, ezen belül különösen az irreguláris migráció megszüntetésének említése, ezzel szemben az AKCS tárgyalási megbízatásában a hangsúly a szegénység felszámolásán, a jogszerű megfeleltetés előmozdításán, a hazautalási folyamatok fontosságán, a visszatérés és visszafogadás önkéntes jellegén, valamint annak kizárásán van, hogy a fejlesztési támogatások felhasználhatók legyenek a korlátozó határellenőrzésekre vonatkozó tárgyalások során; felhívja a Bizottságot, hogy a vegye figyelembe az afrikai országok migrációs prioritásait annak érdekében, hogy egyenrangú felek közötti, valódi partnerség jöhessen létre;

Partnerek a biztonságért

170.  megállapítja, hogy az elhúzódó konfliktusok kezelése megköveteli a humanitárius és a fejlesztésben részt vevő szereplők, valamint a nagy helyi legitimációval és szavahihetőséggel rendelkező partnerek közös fellépéseit; ezért kéri a humanitárius és a fejlesztési tevékenységek közötti kapcsolat elősegítését az EU válaszában, erőteljes helyi felelősségvállalás mellett;

171.  üdvözli, hogy az EU a fenntartható fejlődés kulcsfontosságú feltételeként tekint az afrikai békére és biztonságra, és hogy az Unió elkötelezett amellett, hogy „a nemzetközi közösséggel együttműködve jelentősen fokozza az Afrikának nyújtott támogatását”; osztja azt a véleményt, hogy az afrikai biztonság kérdése nagy jelentőséggel bír a kontinens regionális és nemzetközi szervezetek által támogatott fejlődése szempontjából, noha saját biztonságuk legfőbb biztosítékai maguk az afrikai államok; felszólítja ezért az EU-t, hogy továbbra is működjön együtt afrikai partnereivel a béke és biztonság afrikai struktúrájának (APSA) továbbfejlesztésében, a hosszú távú béke és stabilitás elérése, valamint a kontinens válságainak és konfliktusainak leküzdése érdekében egy olyan integrált megközelítés révén, amely minden rendelkezésre álló eszközt hasznosít, beleértve az afrikai biztonsági és védelmi képességek fejlesztésének támogatását és katonai műveleteit, a polgári missziókat, a béketeremtési és demilitarizációs projekteket a nemzetközi emberi jogok és a humanitárius jog, valamint az afrikai országok szuverenitásának tiszteletben tartása mellett, továbbá az AU és regionális szervezetek – így az ECOWAS vagy a Száhel G5-országok – kezdeményezéseinek támogatását; ösztönzi a tagállamokat, hogy vegyenek részt az uniós missziókban és műveletekben, és üdvözli a békéhez és stabilitáshoz hozzájáruló kétoldalú erőfeszítéseket, és e tekintetben sürgeti a Tanácsot, hogy mielőbb hagyja jóvá az Európai Békekeretet annak érdekében, hogy átfogóbb támogatást nyújtson az afrikai partnereknek a konfliktustól sújtott régiókban; hangsúlyozza az AU–EU–ENSZ háromszögön belüli többoldalú együttműködés fontosságát a helyi, regionális és nemzetközi biztonság terén, valamint a civil társadalmi szereplők szerepét a békefenntartási és békeépítési erőfeszítésekben; ennek fényében emlékeztet arra, hogy a biztonsági ágazat reformja, az igazságügyi reform, a jó kormányzás, a demokratikus elszámoltathatóság, valamint a polgári személyek védelme elengedhetetlen ahhoz, hogy a kormányok és a biztonsági erők elnyerjék a lakosság bizalmát; kiemeli továbbá a polgári-katonai szempontok közötti összefüggést, valamint hangsúlyozza, hogy jobban össze kell hangolni a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) körébe tartozó missziók e két elemét; támogatja az együttműködő regionális biztonsági szervezetek által mindinkább gyakorolt proaktív megközelítést, mely az APSA teljes körű működőképességének kialakítása felé mutat, mert az az Afrikai Unió és a regionális szintű szervezetek számára biztosítja a konfliktusok megelőzéséhez, kezeléséhez és megoldásához szükséges eszközöket; külön elismerését fejezi ki a Száhel G5-éhez hasonló kezdeményezésekért, mivel azok egyre inkább döntő szerepet játszanak az afrikai országok arra irányuló határozott fellépéseiben, hogy a saját szomszédságukban élő afrikai népekkel közösen biztosítsák a békét és a biztonságot, továbbá arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a Száhel G5 országainak nyújtott politikai, pénzügyi, operatív és logisztikai támogatást; hangsúlyozza, hogy a megfelelő biztonsági és fejlettségi szint eléréséhez az afrikai országoknak elegendő kapacitással kell rendelkezniük minden alapvető ágazatban, legfőképpen pedig a biztonság és a védelem területén; arra kéri az EU-t, hogy az afrikai kontinensen a részvételével zajló fejlesztési és biztonsági kezdeményezéseket hangolja össze egy olyan integrált stratégia keretében, amely kiterjed a jó kormányzásra, a demokráciára, az emberi jogokra, a jogállamiságra és a nemek közötti egyenlőségre, kiemelten kezelve a legveszélyeztetettebb és a feszültségnek leginkább kitett régiókat; üdvözli az Európai Unió és Afrika együttműködését a terrorizmus és a fegyveres bandák elleni küzdelemben, összhangban a nemzetközi joggal; felszólít a terrorizmus elleni szakpolitikákkal összefüggésben átláthatóbb döntéshozatali folyamat kialakítására, az emberi jogokon alapuló megközelítéssel kapcsolatban fokozott megfelelőségre, valamint az ezen intézkedések által érintett közösségekkel való kötelezettségvállalások erősítésére;

172.  hangsúlyozza, hogy a Száhel-övezet stratégiai és biztonsági szempontból fontos szerepet tölt be; ennek fényében határozottan üdvözli, hogy 2014-ben megalakult a „Száhel G5” csoportosulás, majd 2017-ben a régiót érintő biztonsági fenyegetések elleni küzdelem céljából létrehozták a Száhel-övezet G5-országainak közös erőit (G5 Joint Force);

173.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak sürgősen fel kell lépnie a Mozambik északi részén fokozódó terrorista felkelés ellen, amely már több mint 1 000 halálos áldozatért felelős és körülbelül 200 000 embert kényszerített otthona elhagyására, valamint amelynek esetében fennáll annak komoly kockázata, hogy szétterjed a dél-afrikai régióban; sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy ajánlja fel az EU támogatását Mozambik és polgárai számára; hangsúlyozza, hogy az EU válaszlépésének elmaradása azt eredményezheti, hogy más nemzetközi szereplők veszik át azt a vezető szerepet, amelyet az EU kíván betölteni a kontinensen;

174.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Botswana, Ghána, Uganda és Zimbabwe felkerültek az azon országokat tartalmazó frissített uniós feketelistára, amelyeknek pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre szolgáló rendszerében stratégiai hiányosságok mutatkoznak, és arra kéri ezeket az országokat, hogy haladéktalanul hozzák meg a szükséges lépéseket az előírt jogszabálynak való megfelelés és annak végrehajtása érdekében (a Bizottság (EU) 2020/855 felhatalmazáson alapuló rendelete(13)); örvendetesnek tartja, hogy Etiópia és Tunézia számos reform végrehajtását követően lekerült a feketelistáról;

175.  kiemeli, hogy a KBVP-missziók átfogó megbízatásokat kapnak, amelyek célja többek között a biztonsági ágazat reformjának elősegítése, az igazságügyi reform előmozdítása, a katonai és rendőrségi kiképzések megerősítése, valamint a felügyelet előmozdítása; hangsúlyozza, hogy sürgősen javulnia kell a KBVP-missziók kommunikációs politikájának, valamint az EU átfogó stratégiai tervezésének ahhoz, hogy növelni lehessen az uniós fellépések és az afrikai emberek biztonságának és jóllétének garantálására irányuló uniós cél láthatóságát;

176.  hangsúlyozza, hogy a konfliktusokban rendszeresen közvetítőként eljáró vallási szervezetek különleges szerepet töltenek be Afrikában, amelyekkel párbeszédet és együttműködést kell folytatni, különösen a konfliktus sújtotta területeken, mivel a vallások közötti párbeszéd elősegítheti a békét és a megbékélést;

177.  tudomásul veszi, hogy a közös közlemény célként fogalmazza meg az afrikai békeépítő erőfeszítések uniós támogatásának elmélyítését egy olyan strukturáltabb és stratégiai együttműködési forma által, amely Afrika azon régióira összpontosít, ahol a legnagyobb a feszültség, és felszólít arra, hogy a konfliktusos régiókkal kapcsolatos stratégiákat kezeljék prioritásként; ösztönzi az EU-t és tagállamait, hogy folytassák a terhek megosztását a nemzetközi szervezetekkel és partnerekkel, beleértve azokat a szövetségeseket és afrikai államokat, amelyek megbízható szövetségesek a terrorizmus elleni harcban, mint például Kenya, Marokkó, Nigéria, Ghána és Etiópia; felszólít az uniós kapcsolatok erősítésére ezen központi szerepet játszó államokkal; felhívja az EU-t, hogy továbbra is segítse az afrikai partnereket haderejük és biztonsági intézményeik kapacitásának építésében, hogy hatékony és fenntartható biztonsági és bűnüldözési szolgáltatásokat biztosíthassanak polgáraiknak, többek között az Európai Békekereten és a KBVP-misszióin keresztül, felhív továbbá összehangolt megközelítésre az EU részéről a konfliktusok és válságok tekintetében, szerepet vállalva a konfliktus ciklusának valamennyi szakaszában, a konfliktus megelőzésétől kezdve a válaszadáson át a kezelésig és a megoldásig bezárólag;

178.  hangsúlyozza, hogy az afrikai biztonsági ágazatnak nyújtott uniós támogatás célja annak ösztönzése, hogy Afrika felelősséget vállaljon a biztonsági és védelmi kérdésekért; úgy véli, hogy az Afrikai Unió és az afrikai államok a legfőbb partnerek, amelyekkel az EU-nak érdemi együttműködést kell folytatnia annak érdekében, hogy közösen biztosítsák a fenntartható fejlődést és a humánbiztonsági célkitűzést; e tekintetben határozottan üdvözli az Afrikai Unió arra irányuló terveit, hogy 3 000 katonát küldjön a Száhel-övezet G5-országainak támogatása céljából, és véleménye szerint ez annak a jele, hogy az AU és az EU valóban hasonló – közös célkitűzésekre és közös felelősségre épülő – biztonsági célokat követ; e tekintetben üdvözli Josep Borrell alelnök/főképviselő által az ENSZ Biztonsági Tanácsában 2020. május 28-án megfogalmazott észrevételeket, amikor arról beszélt, hogy „az afrikai problémákra afrikai megoldást kell találni”;

179.  megerősíti, hogy támogatja az ENSZ afrikai kontinensen működő békefenntartó misszióit, és arra kéri a főbb szereplőket, különösen az Amerikai Egyesült Államokat, Oroszországot, Kínát és az Egyesült Királyságot, hogy csatlakozzanak az arra irányuló uniós erőfeszítésekhez, hogy az egész afrikai kontinensen közvetítsenek, valamint előmozdítsák az együttműködést és a fenntartható békét; e tekintetben megismétli, hogy az EU növelni kívánja az ENSZ-misszióknak nyújtott támogatását és elő kívánja mozdítani a különböző ENSZ- és uniós missziók közötti koordinációt;

180.  örvendetesnek tartja, hogy a nemzetközi tengeri védelmi erőfeszítések eredményeképpen Kelet- és Nyugat-Afrika partjainál egyaránt jelentősen csökkent a kalóztevékenység, ami jó példája az európai, afrikai és transzatlanti biztonsági együttműködésnek;

181.  fontosnak tartja, hogy az EU további erőfeszítéseket tegyen arra, hogy kapacitásépítés és biztonsági ágazati reformok révén, többek között az Európai Békekeret és az uniós KBVP-missziók segítségével növelje az államok és a társadalmak ellenálló képességét, valamint a konfliktusok és válságok integrált – a konfliktusciklus valamennyi szakaszát lefedő – megközelítésére helyezze a hangsúlyt;

182.  emlékeztet arra, hogy a nemzetközi szervezett bűnözés, a polgári zavargás és a kapcsolati erőszak különösen a törékeny és a konfliktushelyzetből kilábaló országokat fenyegeti, amelyek küzdenek azért , hogy polgáraik számára biztosítsák a szükséges biztonságot; ennek fényében hangsúlyozza a jól képzett nemzeti és regionális rendőri erők fontosságát; megjegyzi azonban, hogy a rendőri erők gyakran nem rendelkeznek megfelelő kiképzéssel és felszereléssel, és ami a legfontosabb, nem mindig tartanak fenn megfelelő kapcsolatokat a helyi lakossággal, amely nem mindig fordul feléjük bizalommal; hangsúlyozza ezért a professzionális rendőrségi struktúrák megerősítésének és kiépítésének fontosságát, és felszólít többek között a 2014-ben Algírban elindított rendőrségi együttműködés afrikai mechanizmusának fokozott konceptuális, logisztikai és adminisztratív támogatására; úgy véli, hogy az e téren folytatott együttműködés hozzá fog járulni a békefenntartó missziók képességeinek javításához és az APSA rendőrségi elemének megerősítéséhez is;

183.  megjegyzi, hogy az afrikai információs szférában az EU globális ellenfelei egyre nagyobb befolyásra tesznek szert; e tekintetben kéri az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy aktívan törekedjen megoldást találni arra a problémára, hogy Európa nem hallatja hangját az afrikai társadalmakban, továbbá lépjenek fel a hamis narratívák ellen, valamint az afrikai emberek körében jobban népszerűsítsék az európai megközelítést és a demokratikus értékeket; megjegyzi, hogy ehhez jobb stratégiai kommunikációra van szükség, amely a kulcsfontosságú régiókra és országokra összpontosít, és létre kell hozni az ilyen fellépésekért felelős, az uniós küldöttségekkel szoros együttműködésben működő külön egységet;

184.  kiemeli a tiltott kézifegyverek terjedésének veszélyét, és emlékeztet arra, hogy ezek a nem dokumentált és többnyire nem jogszerűen tartott fegyverek nemcsak a közösségek biztonságát fenyegetik, hanem azokat olyan veszélyes nemzetközi bűnszervezetek is használják, amelyek különféle tiltott kereskedelmi tevékenységekben, többek között fegyver-, ember- és kábítószer-kereskedelemben vesznek részt;

185.  sürgeti, hogy folytassák az Európai Unió Politikai és Biztonsági Bizottságának és az Afrikai Unió Békeügyi és Biztonsági Tanácsának éves közös konzultatív üléseit azzal a céllal, hogy az együttműködés hatályát a közös helyszíni látogatásokra, az együttes ülésekre, a közös értelmezések kialakítására és a válsághelyzetek elemzésére, valamint a korai közös fellépésekkel kapcsolatos lehetőségek megvizsgálására is kiterjesszék, mivel ezek a látható stratégiai partnerségek megteremtésének legjobb eszközei;

186.  emlékeztet arra, hogy Afrikában valósul meg a világ legtöbb béketámogató művelete és az ilyen műveletekhez Afrika járul hozzá a legtöbb katonával és rendőri erővel; rámutat, hogy a béketámogató műveleteket Afrika-szerte hozzá kell igazítani a Covid19-válság által előidézett új helyzethez annak érdekében, hogy a polgárok és a béketámogató műveletek munkatársai egyaránt megfelelő védelemben részesüljenek; rámutat, hogy az elkerülhetetlen gazdasági válságtól és a rendelkezésre álló finanszírozás csökkentésétől való félelemre tekintettel megfelelő finanszírozást kell biztosítani a missziók számára;

187.  kéri az EU-tól annak biztosítását, hogy a KBVP-missziókat úgy tervezzék meg hogy azok eredményesek, elszámoltathatók és erőteljesek legyenek, hatékony műveleteket végezzenek, valamint határozottabb megbízatással rendelkezzenek, amihez a konfliktusok befagyasztása helyett az azok megoldására irányuló valódi politikai akarat társul;

188.  ösztönzi az EKSZ-t, hogy az EU kétoldalú és regionális kapcsolatainak további előmozdítása és az érintett érdekelt felekkel való megfelelő eszmecserék biztosítása érdekében az uniós küldöttségek révén fokozza jelenlétét az egész kontinensen, különösen az AU kulcsfontosságú tagállamaiban; hangsúlyozza, hogy az ilyen szoros kapcsolatok alapján biztosíthatók a megfelelő és jól strukturált globális partnerségek és az adott körülményekhez igazodó válaszok; kéri az EKSZ-t, hogy lényegesen javítsa média- és kommunikációs stratégiáját annak érdekében, hogy ne csupán az érintett régiókban megismertesse az uniós erőfeszítéseket, hanem az uniós polgárok körében is tudatosítsa az EU és Afrika közötti fokozott együttműködést és erősítse ennek támogatottságát;

189.  emlékeztet annak fontosságára, hogy az EU Afrika-stratégiáját összehangoljuk az ENSZ-szel, a NATO-val, az OECD-vel és más hasonlóan gondolkodó országokkal, így az Amerikai Egyesült Államokkal, Kanadával, az Egyesült Királysággal, Ausztráliával és Japánnal.

o
o   o

190.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 356., 2018.4.10., 66. o.
(2) HL C 349., 2017.10.17., 11. o.
(3) HL C 363., 2020.10.28., 27. o.
(4) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0173.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0298.
(6) HL C 215., 2018.6.19., 2. o.
(7) HL C 28., 2020.1.27.,101. o.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0084.
(9) Az Európai Parlament és a Tanács 978/2012/EU rendelete (2012. október 25.) az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról és a 732/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 303., 2012.10.31., 1. o.).
(10) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/821 rendelete (2017. május 17.) a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról (HL L 130., 2017.5.19., 1. o.).
(11) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. október 22-i 2013/50/EU irányelve (HL L 294., 2013.11.6., 13. o.).
(12) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 2013/34/EU irányelve a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.).
(13) A Bizottság (EU) 2020/855 felhatalmazáson alapuló rendelete (2020. május 7.) az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv kiegészítéséről szóló (EU) 2016/1675 felhatalmazáson alapuló rendeletnek a Bahama-szigeteknek, Barbadosnak, Botswanának, Kambodzsának, Ghánának, Jamaicának, Mauritiusnak, Mongóliának, Mianmarnak/Burmának, Nicaraguának, Panamának és Zimbabwénak a melléklet I. pontjában szereplő táblázatba való felvétele, valamint Bosznia-Hercegovinának, Etiópiának, Guyanának, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságnak, Srí Lankának és Tunéziának az említett táblázatból való törlése tekintetében történő módosításáról (HL L 195., 2020.6.19., 1. o.).

Utolsó frissítés: 2021. március 31.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat