Index 
Elfogadott szövegek
2021. február 11., Csütörtök - Brüsszel
A pénzügyi eszközök piacai ***I
 Az uniós helyreállítási tájékoztató és a pénzügyi közvetítőkre vonatkozó célzott kiigazítások a Covid19-világjárványt követő helyreállítás elősegítése érdekében ***I
 Az uniós repülőtereken alkalmazandó résidő-felhasználási szabályok: ideiglenes könnyítés***I
 A bizonyítványok és engedélyek érvényességére vonatkozó ideiglenes intézkedések (II. salátarendelet)***I
 Az EU és Ukrajna közötti társulási megállapodás
 A fenntartható versenyképességre, a társadalmi méltányosságra és a rezilienciára vonatkozó európai készségfejlesztési program
 Az asztraveci (Belarusz) atomerőmű biztonsága
 A jemeni humanitárius és politikai helyzet
 A mianmari helyzet
 Ruanda, Paul Rusesabagina ügye
 A kazahsztáni emberi jogi helyzet
 Az ugandai politikai helyzet
 25 évvel a Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platform után: a nők jogai terén előttünk álló kihívások

A pénzügyi eszközök piacai ***I
PDF 129kWORD 46k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2021. február 11-i jogalkotási állásfoglalása a 2014/65/EU irányelv tájékoztatási követelmények, termékirányítás és pozíciólimitek tekintetében, a Covid19-világjárvány utáni helyreállítás elősegítése érdekében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2020)0280 – C9-0210/2020) – 2020/0152(COD))
P9_TA(2021)0046A9-0208/2020

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2020)0280),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 53. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9-0210/2020),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2020. október 29-i véleményére(1),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2020. december 16-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0208/2020),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2021. február 11-én került elfogadásra a 2014/65/EU irányelv tájékoztatási követelmények, termékirányítás és pozíciólimitek tekintetében, valamint a 2013/36/EU és az (EU) 2019/878 irányelv befektetési vállalkozásokra való alkalmazása tekintetében, a Covid19-válság utáni helyreállítás elősegítése érdekében történő módosításáról szóló (EU) 2021/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

P9_TC1-COD(2020)0152


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2021/338 irányelvvel.)

(1) HL C 10., 2021.1.11., 30. o.


Az uniós helyreállítási tájékoztató és a pénzügyi közvetítőkre vonatkozó célzott kiigazítások a Covid19-világjárványt követő helyreállítás elősegítése érdekében ***I
PDF 133kWORD 49k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2021. február 11-i jogalkotási állásfoglalása az (EU) 2017/1129 rendeletnek a Covid19-világjárványt követő helyreállítás elősegítése érdekében az uniós helyreállítási hátterű tájékoztató és a pénzügyi közvetítőkre vonatkozó célzott kiigazítások tekintetében történő módosításáról szóló európai parlament és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2020)0281 – C9-0206/2020 – 2020/0155(COD))
P9_TA(2021)0047A9-0228/2020

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2020)0281),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9-0206/2020),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2020. október 29-i véleményére(1),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2020. december 16-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 59. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0228/2020),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2021. február 11-én került elfogadásra a Covid19-válságot követő helyreállítás támogatása érdekében az (EU) 2017/1129 rendeletnek az uniós helyreállítási tájékoztató és a pénzügyi közvetítőkre vonatkozó célzott kiigazítások tekintetében történő, valamint a 2004/109/EK irányelvnek az egységes elektronikus beszámolási formátum éves pénzügyi beszámolók elkészítéséhez való használata tekintetében történő módosításáról zóló (EU) 2021/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P9_TC1-COD(2020)0155


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2021/337 rendelettel.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A Bizottság nyilatkozata

A Bizottság tudomásul veszi, hogy a tájékoztatóról szóló rendelet módosítására az uniós helyreállítási tájékoztató bevezetése érdekében irányuló bizottsági javaslatról elért politikai megállapodás magában foglalja az átláthatósági irányelv módosítását, amely elhalasztja az európai egységes elektronikus formátum (ESEF) használatával készített pénzügyi jelentések elkészítésére vonatkozó követelményt. Ez a halasztás nem szerepelt a Bizottság eredeti javaslatában. A Bizottság úgy véli, hogy az ESEF elhalasztása nincsen összhangban a minőségi jogalkotás uniós elveivel és a Bizottság kezdeményezési jogával. Ezért nem szolgálhat precedensként. Mivel az ESEF elhalasztása nem jár jelentős szakpolitikai változásokkal, és tükrözi azokat a nehéz körülményeket, amelyekkel a vállalkozások a Covid19-világjárvány miatt szembesülnek, a Bizottság nem fog az elfogadása útjába állni.

(1) HL C 10., 2021.1.11., 30. o.


Az uniós repülőtereken alkalmazandó résidő-felhasználási szabályok: ideiglenes könnyítés***I
PDF 129kWORD 42k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2021. február 11-i jogalkotási állásfoglalása a 95/93/EGK tanácsi rendeletnek a Közösség repülőterein alkalmazandó résidő-felhasználási szabályokra vonatkozóan a Covid19-világjárvány miatt bevezetett ideiglenes könnyítés tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2020)0818 – C9-0420/2020 – 2020/0358(COD))
P9_TA(2021)0048

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2020)0818),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 100. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9-0420/2020),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2021. január 27-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2021. január 27-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. és 163. cikkére,

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha a javaslatát más szöveggel helyettesíti, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2021. február 11-én került elfogadásra a 95/93/EGK tanácsi rendeletnek az Unió repülőterein alkalmazandó résidő-felhasználási szabályokra vonatkozóan a Covid19-válság miatt bevezetett ideiglenes könnyítés tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2021/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P9_TC1-COD(2020)0358


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2021/250 rendelettel.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.


A bizonyítványok és engedélyek érvényességére vonatkozó ideiglenes intézkedések (II. salátarendelet)***I
PDF 128kWORD 44k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2021. február 11-i jogalkotási állásfoglalása a közlekedésre vonatkozó szabályozás bizonyos területein egyes bizonyítványok és engedélyek megújításával és meghosszabbításával, valamint egyes időszakos ellenőrzések és továbbképzések elhalasztásával kapcsolatos egyedi és átmeneti intézkedéseknek a Covid19-járványra tekintettel az (EU) 2020/698 rendelet szerinti referencia-időszakokat követő referencia-időszakokra történő megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2021)0025 – C9-0004/2021 – 2021/0012(COD))
P9_TA(2021)0049

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2021)0025),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 91. cikkének (1) bekezdésére, valamint 100. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9-0004/2021),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2021. január 27-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2021. február 3-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. és 163. cikkére,

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha a javaslatát más szöveggel helyettesíti, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2021. február 11-én került elfogadásra a közlekedésre vonatkozó szabályozás bizonyos területein egyes bizonyítványok és engedélyek megújításával és meghosszabbításával, egyes időszakos ellenőrzések és továbbképzések elhalasztásával, valamint az (EU) 2020/698 rendeletben említett egyes időszakok meghosszabbításával kapcsolatos egyedi és átmeneti intézkedéseknek az elhúzódó Covid19-válságra tekintettel történő megállapításáról szóló (EU) 2021/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P9_TC1-COD(2021)0012


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2021/267 rendelettel.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.


Az EU és Ukrajna közötti társulási megállapodás
PDF 261kWORD 89k
Az Európai Parlament 2021. február 11-i állásfoglalása az EU–Ukrajna társulási megállapodás végrehajtásáról (2019/2202(INI))
P9_TA(2021)0050A9-0219/2020

Az Európai Parlament

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 8. cikkére és V. címére, különösen 21., 22., 36., 37. és 49. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) ötödik részére,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Ukrajna közötti társulási megállapodásra, kiterjedően a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásra (AA/DCFTA), amely 2017. szeptember 1-jén lépett hatályba, valamint a kapcsolódó társulási menetrendre,

–  tekintettel arra, hogy az 539/2001/EK tanácsi rendelet európai parlamenti és tanácsi módosításai nyomán 2017. június 11-én vízummentes rendszert vezettek be Ukrajna állampolgárai számára,

–  tekintettel a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló, 2018. november 14-i (EU) 2018/1806 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Ukrajnával kapcsolatos korábbi állásfoglalásaira, különösen az EU Ukrajnával kötött társulási megállapodásának végrehajtásáról szóló, 2018. december 12-i állásfoglalására(2), a Grúziával, Moldovával és Ukrajnával kötött társulási megállapodásokról / mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségekről szóló, 2016. január 21-i állásfoglalására(3), valamint a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, a keleti partnerségről szóló 2020. június 19-i ajánlására, a 2020. júniusi csúcstalálkozó előkészítéseként(4),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának (OHCHR) Ukrajnáról szóló jelentéseire, különösen a 2020. szeptemberi, az ukrajnai emberi jogi helyzetről szóló 30. jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának „Situation of human rights in the Autonomous Republic of Crimea and the city of Sevastopol, Ukraine” (Az emberi jogok helyzete a Krím Autonóm Köztársaságban és az ukrajnai Szevasztopol városban) című, 2020. június 19-i jelentésére,

–  tekintettel az Európai Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) Association Implementation Report on Ukraine (Az Ukrajnával kötött társulási megállapodás végrehajtásáról szóló jelentés) című, 2019. december 12-i közös szolgálati munkadokumentumára (SWD(2017)0433),

–  tekintettel a 2020. október 6-án megrendezett 22. EU–Ukrajna csúcstalálkozón kiadott együttes nyilatkozatra,

–  tekintettel az Euronest Parlamenti Közgyűlés, a keleti partnerség civil társadalmi fóruma és az ukrán civil társadalom más képviselőinek ajánlásaira és tevékenységeire,

–  tekintettel az EU–Ukrajna Parlamenti Társulási Bizottság 2019. december 19-én tartott ülésén kiadott zárónyilatkozatokra és ajánlásokra,

–  tekintettel a 2019. március 31-i és április 21-i ukrán elnökválasztáson, valamint a 2019. július 21-i előrehozott parlamenti választásokon részt vevő választási megfigyelő misszióinak következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottság negyedik makroszintű pénzügyi támogatási programja keretében Ukrajnának nyújtott 500 millió EUR összegű kölcsön 2020. május 29-i folyósítására,

–  tekintettel az EU által a szomszédos országoknak a Covid19-világjárvány elleni küzdelemben való támogatása érdekében bevezetett, példa nélküli támogatási csomagokra, és különösen a Covid19-világjárvánnyal összefüggésben a bővítési és a szomszédságpolitikai partnerek számára makroszintű pénzügyi támogatás nyújtásáról szóló, 2020. május 25-i (EU) 2020/701 európai parlamenti és tanácsi határozat értelmében Ukrajnának rendkívül kedvező feltételekkel nyújtott 1,2 milliárd EUR összegű hosszú lejáratú kölcsönökre(5),

–  tekintettel a NATO–Ukrajna Bizottság 2019. október 31-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Rasszizmus- és Intoleranciaellenes Bizottság (ECRI) 2017 szeptemberében közzétett ötödik országfelügyeleti jelentésére, valamint az Ukrajnára vonatkozó, a 2017. évi ajánlások végrehajtásának helyzetéről szóló, 2020 júniusában közzétett következtetésekre,

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a tagállamokhoz intézett, a szexuális irányultságon vagy nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló ajánlására(6), valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által elfogadott normákra,

–  tekintettel az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) 2019. július 21-i választási megfigyelő küldöttségének az ukrajnai előrehozott parlamenti választásokról szóló végleges jelentésére,

–  tekintettel a Transparency International 2019. évi korrupcióérzékelési listájára, amely Ukrajnát a 180 értékelt ország és terület közül a 126. helyre sorolja (ahol az első hely a legjobb helyzetre utal),

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményére és az 1992. november 5-én elfogadott, Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájára,

–  tekintettel az ukrán nyelv államnyelvként való használatát támogató törvényről szóló, a Velencei Bizottság által elfogadott véleményre, valamint az államnyelv, a kisebbségi és egyéb nyelvek oktatásban való használatára vonatkozó, 2017. szeptember 5-i oktatási törvényről szóló, a Velencei Bizottság által elfogadott véleményre,

—  tekintettel a Velencei Bizottságnak az ukrán alkotmánybíróságról szóló, 2020. december 10-i véleményére

–  tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatának 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0219/2020),

A.  mivel a társulási megállapodás/a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás az Európai Unió Ukrajnával fenntartott kapcsolatainak sarokköve, ami politikai társuláson és gazdasági integráción alapul, és a reformok ütemterveként szolgál, amelynek teljes körű végrehajtását az Unióhoz való fokozatos közeledés, az uniós belső piacba való fokozatos integrálás és a megállapodásban rejlő lehetőségek és előnyök teljes körű kiaknázása felé tett kulcsfontosságú lépésnek kell tekinteni;

B.  mivel Ukrajna az EUSZ 49. cikke értelmében európai kilátásokkal rendelkezik, és kérheti felvételét az Európai Unióba, amennyiben elkötelezi magát a koppenhágai kritériumok és a demokrácia elvei mellett, tiszteletben tartja az alapvető szabadságokat, az emberi és a kisebbségi jogokat, valamint biztosítja a jogállamiságot;

C.  mivel a 22. EU–Ukrajna csúcstalálkozó elismerte Ukrajna európai törekvéseit, és üdvözölte azt, hogy Európát választotta, elismerte Ukrajna jelentős előrelépését a reformfolyamat során, valamint üdvözölte a társulási megállapodás végrehajtása során elért eredményeket és a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás sikerét;

D.  mivel 2019-ben Ukrajna mind elnöki, mind parlamenti szinten kényes választási időszakon ment keresztül, és mivel dicséretesnek kell tekinteni, ahogy ezeket a folyamatokat, valamint az azokból következő békés és rendezett hatalomátvételt kezelte;

E.  mivel a 2020. október 25-i országos helyhatósági választások a demokrácia állapotának újabb próbáját és a további konszolidáció lehetőségét jelentik; mivel a 2020. október 25-i helyhatósági választások közeledtével zajló választási kampány során kísérletet tettek a választási törvény módosítására, és továbbra is komoly aggodalomra ad okot a Covid19-helyzetre válaszul adott egyértelmű intézkedések hiánya, a biztonságos szavazás új normáinak tekintetében;

F.  mivel az ODIHR korlátozott választási megfigyelő missziója arra a következtetésre jutott, hogy a 2020. október 25-i ukrajnai helyhatósági választások különösen fontosak voltak a közelmúltbeli decentralizációs reformokat követően, amelyek jelentős hatásköröket és erőforrásokat ruháztak át a helyi önkormányzatokra, hogy a választás általában nyugodt mederben zajlott, jól szervezett és átlátható volt, az eljárásokat többnyire betartották, és összességében az ukrán központi választási bizottság betartotta az összes törvényes határidőt, és pártatlanul, nyíltan és átláthatóan működött;

G.  mivel a civil társadalom és a választási szakértők arról számoltak be, hogy a helyi pártszervezetek, a jelöltek és a választási bizottságok tagjai nem tudtak megfelelően felkészülni a jelöltek nyilvántartásba vételére, mivel a választási törvényt közvetlenül a választási folyamat előtt fogadták el;

H.  mivel a felülről lefelé irányuló ellenőrzési mechanizmusok – a kötött mandátum elvének érvényesítésén keresztüli – bevezetése, valamint a pártlisták minimum 10 000 választópolgárhoz való kapcsolása gyengíti a választások demokratikus jellegét;

I.  mivel a civil társadalom kritizálta azt a döntést, hogy a kormányzati ellenőrzésű Donyeck és Luhanszk területén lévő 18 helyi közösségben nem tartanak választásokat, és nem indokolta egyértelműen a polgári-katonai közigazgatás ezt a döntést, amely ténylegesen mintegy 475 000 polgárt foszt meg szavazati jogától ezekben a közösségekben;

J.  mivel a választási kampányok során ígért reform gyors megvalósítása érdekében, különösen 2019 második felében a jogalkotási tevékenység üteme különösen folyamatos volt, olykor a parlamenti ellenőrzés, az átláthatóság és a jogalkotás minőségének rovására;

K.  mivel bár Ukrajna jelentős előrelépést tett a társulási megállapodással kapcsolatos mivel bár Ukrajna jelentős előrelépést tett a társulási megállapodással kapcsolatos kötelezettségvállalások végrehajtása és az Unióval való integráció terén, számos megkezdett reformot be kell fejezni, különösen a jogállamiság, a jó kormányzás és a korrupció elleni küzdelem területén; mivel a jelentős előrelépés ellenére a széles körű korrupció továbbra is akadályozza Ukrajna reformfolyamatát; mivel a folyamatban lévő alkotmányos válság veszélyezteti az elnök és a Verhovna Rada képességét a reformok végrehajtására; mivel az oligarchák politikai befolyása a jelek szerint ismét növekszik; mivel további intézkedéseket kell elfogadni a visszalépések elkerülése érdekében, különös tekintettel az igazságszolgáltatásra;

L.  mivel az elfogadott reformokban rejlő lehetőségeket a reformfolyamat dinamikája és az ehhez kapcsolódó intézményi kihívások miatt nem aknázzák ki teljes mértékben; mivel a reformokat a belső intézményi instabilitás és ellentmondások, az egyértelmű referenciaértékek hiánya, a gyenge kapacitás, a korlátozott erőforrások és az olyan külső tényezők, mint a Covid19-világjárvány, valamint az igazságügyi és gazdasági intézmények teljes függetlenségének elfogadására és biztosítására, valamint az igazságszolgáltatás szelektív alkalmazásának elkerülésére irányuló politikai akarat hiánya is hátráltatja;

M.  mivel a NATO–Ukrajna Bizottság 2019. október 31-i együttes nyilatkozata felszólítja Ukrajnát, hogy tegyen eleget nemzetközi kötelességeinek és kötelezettségvállalásainak, tartsa tiszteletben az emberi és kisebbségi jogokat, és maradéktalanul hajtsa végre a Velencei Bizottság oktatási törvényre vonatkozó ajánlásait és következtetéseit;

N.  mivel az OHCHR legutóbbi jelentése kiemeli, hogy a büntetőeljárások terén nem történt előrelépés az ukrán hadsereg által állítólagosan elkövetett súlyos emberi jogi jogsértések elszámoltathatóságával, valamint a Függetlenség téri bűncselekmények kivizsgálásában tapasztalható késedelmekkel és elégtelen eredményekkel kapcsolatban;

O.  mivel a Transparency International legfrissebb nemzetközi jelentése szerint az Ukrajnában tapasztalható korrupció a 2017-es szintre csökkent;

P.  mivel az ukrán állampolgárok továbbra is széles körben támogatják a modernizációt, az oligarchizáció megszüntetését, a reformok végrehajtását és a korrupció elleni küzdelmet, és mivel mindezekhez késlekedés nélkül válaszlépésekre van szükség;

Q.  mivel a Covid19-világjárvány kitörése előtt az ukrán gazdaságban helyreállt a stabilitás, és kielégítő növekedést, valamint növekvő munkanélküliséget mutatott, amelyet a társulási megállapodásban/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásban rejlő lehetőségek kiaknázása terén elért előrelépés segített elő;

R.  mivel fenn kell tartani Ukrajna makrogazdasági stabilitását, az IMF által támasztott kötelezettségvállalásoknak eleget téve és az EU makroszintű pénzügyi támogatási programjának keretében elfogadott valamennyi középtávú strukturális politikát végrehajtva, valamint biztosítva az erős és független Ukrán Nemzeti Bankot;

S.  mivel a jelenlegi globális válság összehangolt megközelítést és rendkívüli támogatási intézkedési csomagokat tesz szükségessé; mivel minden vészhelyzeti intézkedésnek arányosnak és időben korlátozottnak kell lennie, és tiszteletben kell tartania az alapvető szabadságjogokat;

T.  mivel az EU a Covid19-világjárvány kezdetétől fogva kiállt Ukrajna népe mellett, pénzügyi és anyagi támogatást nyújtva olyan kétoldalú és regionális programokon keresztül, mint amilyeneket az Unió 2020 márciusában, áprilisában és májusában bocsátott Ukrajna rendelkezésére;

U.  mivel a Covid19-világjárvány elmélyítette az ukrán egészségügyi rendszer problémáit; mivel annak ellenére, hogy az ukrán törvények szerint az egészségügyi ellátás ingyenes, az ország orvosi kezelésre szoruló polgárainak többsége nem ezt tapasztalja az ukrán Egészségügyi Minisztérium reformintézkedéseinek indokolatlan elhúzódása miatt;

V.  mivel a Covid19-világjárvány fényében még fontosabb, hogy továbbra is folytatódjon a humanitárius segélyek szállítása, és hogy az EBESZ különleges megfigyelő missziója, az ENSZ ügynökségei, a nem kormányzati szervezetek és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága akadálytalanul elérhesse a kormányzati ellenőrzés alatt álló területeket;

W.  mivel Ukrajna nemzetközileg elismert határain belüli függetlenségét, szuverenitását és területi integritását, valamint a szükséges gazdasági és társadalmi reformok végrehajtására való képességét továbbra is súlyosan aláássák a célzott félretájékoztatási kampányok, a kibertámadások és más hibrid fenyegetések, valamint az ország keleti részén a megoldatlan konfliktus, amelyet a donyecki és luhanszki terület nagy részének folyamatos orosz katonai agressziója és megszállása, illetve a Krím Autonóm Köztársaság és Szevasztopol illegális megszállása és bekebelezése okozott, ami rontja az emberi jogi helyzetet, és akadályozza az ország jólétének, stabilitásának és növekedésének előmozdítását;

X.  mivel az EU határozottan elítélte az Ukrajna elleni folyamatos orosz agressziót, beleértve a Krím és Szevasztopol jogellenes, a szuverenitást és a területi integritást sértő annektálását, továbbá olyan politikát alakított ki és fog folytatni, amely szerint nem ismeri el a megszállást, és ezzel összefüggésben folytatja a nemzetközi jog e megsértésében érintett személyekkel és szervezetekkel szembeni korlátozó intézkedések végrehajtását;

Y.  mivel az EU továbbra is elkötelezett a normandiai négyek, az EBESZ, a háromoldalú kapcsolattartó csoport és az EBESZ ukrajnai különleges megfigyelő missziójának törekvései iránt, és üdvözölte Ukrajna normandiai négyekkel és a háromoldalú kapcsolattartó csoporttal kapcsolatos konstruktív megközelítését, valamint felszólította Oroszországot, hogy viszonozza ezt;

Z.  mivel 2014. július 17-én a Malaysia Airlines MH17-es számú, Amszterdam és Kuala Lumpur közötti járatát a donyecki körzet felett lelőtték, az Ukrajna területi integritását veszélyeztető orosz törekvések keretében, és ez mind a 298 utas és a teljes személyzet halálához vezetett; mivel a holland vezetésű közös nyomozócsoport (JIT) megerősítette, hogy az MH17-es járatot az orosz szárazföldi erők Kurszkban állomásozó 53. légelhárítási dandárjának Buk föld-levegő rakétájával lőtték le;

AA.  mivel 2020. március 9-én, a holland törvények alapján megkezdődött a Malaysia Airlines MH17-es járat lelövésének négy fő gyanúsítottja elleni tárgyalás, amit a közös nyomozócsoport Ukrajnával folytatott együttműködése tett lehetővé; mivel Hollandia 2020. július 10-én államközi kérelmet nyújtott be az Oroszországi Föderációval szemben az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt, annak az MH17-es járat lelövésében betöltött szerepéért; mivel Oroszország nyomást gyakorolt Ukrajnára, hogy a 2019. szeptember 7-én lefolytatott fogolycserébe egy ötödik érdekelt személyt, Vlagyimir Cemahot is bevonják; mivel 2020. október 15-én Oroszország egyoldalúan megszüntette az Ausztráliával és Hollandiával folytatott háromoldalú, az igazság feltárására törekvő egyeztetésekben való részvételét; mivel Oroszország következetesen akadályozott minden, az elkövetők bíróság elé állítására irányuló erőfeszítést, többek között a közös nyomozócsoport eredményeinek elutasításával, az MH17-es járatról szóló félretájékoztatás elősegítésével, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsában meglévő vétójogának annak érdekében történő gyakorlásával, hogy meghiúsítsa egy nemzetközi törvényszék felállítását;

AB.  mivel az EU elítéli Oroszországot, amiért leállította az MH17 ügyében folytatott együttműködést; mivel az EU határozottan felszólítja Oroszországot, hogy teljes mértékben működjön együtt az MH17-tel kapcsolatos nyomozások és bírósági ügyek kapcsán;

AC.  mivel a Kelet-Ukrajnában zajló háború kezdete óta mintegy 13 000 embert – egynegyedük civil – öltek meg, és összesen 30 000 ember sebesült meg; mivel több mint 1,5 millió ukránnak kellett elmenekülnie otthonából az Oroszország által támogatott fegyveres csoportokkal folytatott fegyveres konfliktus miatt; mivel Oroszország és annak szövetségesei több száz ukránt tartanak fogva, míg mások holléte még mindig ismeretlen; mivel a folyamatban lévő katonai konfliktus humanitárius válságot okozott, amely pusztító következményekkel járt 4,4 millió ember számára, akik közül megközelítőleg 1,5 millió fő belső menekült (lakóhelyének elhagyására kényszerülő személy); mivel 3,4 millió frontvonalon elő ember igényel humanitárius segítséget és védelmet; mivel az állami infrastruktúra elleni támadások eredményeként a helyi lakosságnak korlátozott az egészségügyi létesítményekhez, iskolákhoz, vízhez és szennyvízelvezetéshez való hozzáférése;

AD.  mivel Kelet-Ukrajna megszállt területein és a megszállt Krím félszigeten jelentősen romlott az emberi jogok helyzete, miközben a szólásszabadság, a vallásszabadság, a tulajdonjogok megsértése, az oktatási és nyelvi jogok szigorú korlátozása, a médiával való visszaélés és az orosz állampolgárság felvételének kikényszerítése szisztematikus jelenséggé vált, és nem garantálják az emberi jogokat és alapvető szabadságokat; mivel a megszállt Krím önjelölt hatóságai továbbra is zaklatják a krími tatárokat, és több tucat büntetőeljárást folytatnak terrorizmus koholt vádja alapján; mivel az ukrajnai Polgári Szabadságjogok Központjának becslése szerint legalább 94 ukrán állampolgár ellen indítottak eljárást politikai okokból a Krímben vagy Oroszországban, ebből 71 krími tatárt, köztük Marlen Aszanovot, Memet Beljalovot, Timur Ibragimovot, Szejran Szalijevet, Szerver Mustavajevet, Szerver Zekirjajevet és Edem Szmailovot 2020 szeptemberében 13 és 19 év közötti börtönbüntetésre ítélték;

AE.  mivel Ukrajna 2020-ban a sajtószabadságra vonatkozó globális indexen a 96. helyet foglalja el; mivel Ukrajna számos reformot fogadott el, többek között a média tulajdonjogának átláthatóságáról szóló törvényt is, de sokkal többre van szükség a médiát a markukban tartó oligarchák szorításának enyhítéséhez, a szerkesztői függetlenség ösztönzéséhez és az újságírók elleni erőszakos bűncselekmények büntetlensége ellen folytatott küzdelemhez;

AF.  mivel Ukrajnában a média helyzetét továbbra is erősen befolyásolják az oligarchikus médiatulajdonosok, továbbá a médiában dolgozók, különösen a korrupció és csalás terén nyomozó újságírók, Vagyim Komarov újságíró 2019-es halálát is beleértve, folyamatos erőszakos fenyegetettségnek és megfélemlítésnek vannak kitéve, munkájukat gyakran akadályozza többek között az információhoz való korlátozott hozzáférés, a jogi eszközökkel gyakorolt nyomás, beleértve a Bihus.info elleni büntetőügyet is, valamint a kibertámadások;

AG.  mivel Ukrajna jelentős problémával néz szembe a nemek közötti egyenlőtlenség területén; mivel a törvény előtti egyenlőség nem jelent tényleges egyenlőséget, mivel a nők a gyakorlatban továbbra is jelentős akadályokba ütköznek, különösen a munkahelyen; mivel a Világgazdasági Fórumnak a globális nemek közötti egyenlőtlenséget vizsgáló, 2018. évi indexében Ukrajna 149 ország közül a 65. helyen szerepel; mivel a jövedelmi egyenlőtlenségek mutatója szerint Ukrajnában minden férfiak által keresett 100 USD-ra a nők által megkeresett 63,1 USD jut mindössze;

AH.  mivel az LMBTI-személyek és a feminista aktivisták folyamatosan gyűlöletbeszédnek és erőszakos támadásoknak vannak kitéve, a romák pedig diszkriminatív hangnemmel és gyűlöletbeszéddel szembesülnek az állami és helyi hatóságok, valamint a média részéről;

AI.  mivel a bűnüldöző szervek számos alkalommal megtagadták az LMBT-személyek által benyújtott, gyűlölet-bűncselekményekkel vagy gyűlöletbeszéddel kapcsolatos bűnügyi panaszok kivizsgálását, nevezetesen a Pride-tüntetők esetében, mivel a büntető törvénykönyvben nem szerepel olyan rendelkezés, ami a szexuális irányultságon vagy nemi identitásban alapuló gyűlöletre vagy erőszakra való uszítás üldözésére vonatkozna; mivel a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság javasolta a büntető törvénykönyv módosítását, hogy az ezeket a területekre is kiterjedjen, és súlyosbító körülménynek tekintse ezeket;

AJ.  mivel a Parlament elismeri a hatóságok vezető szerepét és politikai akaratát a nemzeti Pride felvonulások megfelelő védelmének biztosításában; mivel a gyűlöletbeszéd és az LMBT-személyek elleni gyűlölet-bűncselekmények azonban továbbra is elterjedtek, és nem mindig áll rendelkezésre rendőri védelem, amint azt a kijevi Pride alatt elkövetett erőszakos támadások is tükrözik, ahol a tüntetők nem élvezhették teljes mértékben az erőszaktól védett, békés gyülekezés szabadságához való egyetemes jogukat;

AK.  mivel a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás kísérletet tett arra, hogy Ukrajna nemzeti jogrendszerét és normáit közelítse az uniós jogrendszerhez és normákhoz, beleértve a szociális területet is; mivel e kötelezettségvállalások ellenére a fentiek szociális területen történő alkalmazása továbbra sem kielégítő; mivel Ukrajna ratifikálta a legfontosabb nemzetközi jogi okmányokat, de továbbra sem alkalmazza azokat;

AL.  mivel a társulási megállapodás szerinti kötelezettségek és a szakszervezetek által a kormány felé tett számos, a társadalmi párbeszéd folytatásához szükséges intézkedések alkalmazására irányuló felhívás ellenére a háromoldalú konzultáció koncepciója alapvetően nem működik; mivel több mint egy évtizeddel az Ukrán Nemzeti Háromoldalú Szociális és Gazdasági Tanács létrehozása után ez a hatóság még mindig gyenge és hatástalan, nem gyakorol tényleges hatást a társadalmi párbeszédre, és folyamatosan a létszámhiány és a tevékenységei összehangolásának következetlenségei sújtják; mivel 2019-ben az Igazságügyi Minisztérium által bejegyzett összes ukrán szakszervezet (177) közül csak azok egyharmada kapott lehetőséget a kollektív tárgyalásokban való részvételre;

Közös értékek és általános elvek

1.  megjegyzi, hogy a társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás tükrözi az EU és Ukrajna politikai társulás és gazdasági integráció iránti közös törekvését, és reformtervként szolgálhat, és hangsúlyozza annak kiemelkedő fontosságát, különösen a jelenlegi kivételes időszakokban; sürgeti a megállapodás teljes körű végrehajtását és a benne rejlő lehetőségek kiaknázását; sürgeti továbbá az ukrán hatóságokat, hogy a Covid19-világjárvány által támasztott kihívások ellenére továbbra is tartsák napirendjükön kiemelt helyen ennek végrehajtását; hangsúlyozza, hogy az Ukrajnának nyújtott uniós támogatásra szigorú feltételrendszer vonatkozik, és ismételten hangsúlyozza, hogy Ukrajnának újra elkötelezettséget kell tanúsítania a reformok és az uniós elvekhez való ragaszkodás iránt; emlékeztet arra, hogy a megállapodás aktualizálásra szorul, a szabályozási keretek és a gazdasági fejlesztési igények változásait megfelelően figyelembe véve, a nyomon követési mechanizmusok megerősítése érdekében; javasolja, hogy a társulási megállapodás célkitűzései elérésének soron következő rendszeres felülvizsgálatát az EU és Ukrajna használja fel arra, hogy megvizsgálja a kereskedelmi és ágazati elemek aktualizálásának lehetőségeit;

2.  üdvözli a példa nélküli segélycsomagokat, köztük a makroszintű pénzügyi támogatást, amelyeket az Unió bocsátott Ukrajna rendelkezésére, a Team Europe részeként, hogy segítséget nyújtson a partnerországoknak a Covid19 okozta vészhelyzet kezeléséhez; megjegyzi, hogy ez az EU szolidaritásának kulcsfontosságú megnyilvánulása egy példa nélküli válság idején; felhívja az ukrán hatóságokat, hogy teremtsenek olyan légkört, ami elősegíti a beruházásokat, és mielőbb alkalmazzák azokat az uniós makroszintű pénzügyi támogatás folyósítására vonatkozó feltételeket, amelyekről az egyetértési megállapodásban megállapodtak; emlékezteti az ukrán kormányt, hogy az 1,2 milliárd EUR összegű makroszintű pénzügyi támogatás 600 millió EUR összegű első részletének, 2020. decemberi, konkrét szakpolitikai feltételek nélküli folyósítása egyszeri kivétel volt e támogatás szükséghelyzeti jellegéből adódóan, és nem lenne szerencsés, ha ezzel úgy élnének vissza, hogy mégsem hajtják végre teljes körűen a közösen meghatározott reformokat;

3.  meggyőződését fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az OCSE/ODIHR választási megfigyelő missziók az Európai Parlament részvételével összességében versenyjellegűnek, jól szervezettnek és hatékony módon irányítottnak értékelték a 2019. évi elnökválasztásokat és parlamenti választásokat, ami megerősíti Ukrajna elkötelezettségét az Unió demokratikus értékei mellett, és különösen figyelemreméltó az Ukrajna destabilizálására irányuló, folyamatban lévő orosz erőfeszítésekkel összefüggésben; sürgeti az ukrán hatóságokat, hogy foglalkozzanak az európai parlamenti küldöttségek vezetőinek nyilatkozataiban azonosított hiányosságokkal, és kövessék az EBESZ/ODIHR választási megfigyelő küldöttségének zárójelentéseiben foglalt ajánlásokat; továbbra is éberen figyeli, hogy milyen mértékben tartják tiszteletben Ukrajnában a szabad és tisztességes választások megtartására vonatkozó demokratikus normákat, mivel az országban közelegnek a rég várt decentralizációs reform utáni első helyhatósági választások; felhívja az ukrán kormányt, hogy biztosítson olyan szabad és tisztességes, helytelen kampányfinanszírozási módszerek nélküli választási kampányokat, ahol nincs helye a szavazatvásárlásnak; hangsúlyozza, hogy a választási folyamatot és a választás napján zajló szavazási folyamat során szigorúbb biztonsági előírásokat kell alkalmazni, és különleges biztonsági intézkedéseket kell hozni, a Covid19 terjedésének megakadályozása érdekében; megjegyzi, hogy a 2019. évi előrehozott ukrán parlamenti választások során az egy mandátummal rendelkező választókerületek határait a nemzeti kisebbségek képviselete szempontjából nem kedvező módon határozták meg; megjegyzi, hogy egyes régiókban, például Kárpátalján választási visszaéléseket figyeltek meg, például „klónjelöltek” indítását, ami csökkentette annak esélyét, hogy magyar kisebbségi tagok kerüljenek a parlamentbe;

4.  üdvözli a 2019 decemberében elfogadott új választási kódexet, beleértve annak a belső menekültek jogaira vonatkozó rendelkezéseit is; emlékeztet azonban arra, hogy a választási törvény állandó módosítása egy folyamatban lévő választás során ellentmond a Velencei Bizottság ajánlásainak, jogbizonytalanságot okoz, és kedvezőtlenül befolyásolja a választási bizottságok munkáját; sürgeti Ukrajnát, hogy folytassa az illegális kampányokkal, a szavazatvásárlással, az adminisztratív erőforrásokkal való visszaéléssel, valamint a közösségi médiában folytatott kampányokat övező jogbizonytalansággal szembeni küzdelmet;

5.  kitart amellett, hogy a választási kódexet javítani kell és összhangba kell hozni a nemzetközi normákkal olyan kérdések kezelése érdekében, mint a közösségi médiában folytatott kampányok, a kampánykiadások átláthatósága és a független jelöltek választási részvétele; a helyhatósági választásokkal kapcsolatosan hangsúlyozza azonban, hogy fontos felszámolni a lakhelyük elhagyására kényszerült választópolgárok nyilvántartásba vételének bürokratikus akadályait, pénzügyi plafont kell megállapítani a kampánykiadások terén, lehetővé tenni az egyéni jelöltek részvételét, beleértve többek között a kis közösségekben a jelöltek számára készpénzletét bevezetésére irányuló szándék felülvizsgálatát;

Reformok és intézményi keret

6.  hangsúlyozza a demokráciát előmozdító reformok és az intézményekbe vetett bizalom mint a leghatékonyabb biztonsági mechanizmus fontosságát; felhívja az Európai Bizottságot, hogy használja az érvényben lévő mechanizmusokat a reformok Ukrajna általi végrehajtásának ösztönzésére és támogatására; javasolja, hogy a civil társadalommal szoros együttműködésben dolgozzanak ki és alkalmazzanak kvalitatív és kvantitatív mechanizmusokat – köztük egyértelmű referenciamutatókat, ajánlásokat és feltételrendszereket – a reformok Ukrajna általi végrehajtásának nyomon követésére, és ezeket használják fel a reformokra vonatkozó iránymutatások hatékony eszközeiként szolgáló éves végrehajtási jelentések módszertanának javítására;

7.  hangsúlyozza, hogy az Ukrajna által elért eredményeket értékelő olyan továbbfejlesztett irányítási és jelentéstételi mechanizmusok kialakítására van szükség, különösen az igazságügyi ágazat, a korrupció elleni harc, valamint az állami tulajdonú vállalatok vállalatirányítási és energetikai reformjának terén, amelyek gazdasági és beruházási támogatásokhoz kapcsolódnának;

8.  javasolja, hogy a politikai erőfeszítéseket, a pénzügyi támogatást és a technikai segítségnyújtást összpontosítsák korlátozott számú prioritásra, a reformok hosszú távú sikerének biztosítása érdekében, ne csak a jogalkotás területén, hanem a gyakorlatban is; támogatja az EU és Ukrajna közötti ágazati együttműködés megerősítését az olyan kiemelt területeken, mint a digitális gazdaság, az energia, az éghajlatváltozás és a kereskedelem; üdvözli Ukrajnának az EU digitális egységes piacához és az európai zöld megállapodáshoz való közeledésre való törekvéseit, amelyeket a vonatkozó uniós vívmányok alkalmazása révén valósít meg;

9.  tudomásul veszi Ukrajna és a társulási megállapodás, valamint a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás többi aláírója partnerségi státuszát, és megerősített politikai párbeszédet sürget velük a további gazdasági integráció és a jogalkotási harmonizáció előmozdítása érdekében; felkéri az EU-t, hogy a „többért többet” elvvel összhangban fontolja meg a három társult ország, köztük Ukrajna számára a reformok és beruházások egy megerősített együttműködési stratégiájának a létrehozását, ami többek között, de nem kizárólag a beruházási kapacitás kiépítésének, a közlekedés, az energetika, az igazságszolgáltatás és a digitális gazdaság területeinek feltételeihez kötődne, és az EU-ba való integráció ambiciózus menetrendjét készítené elő; felkéri a Bizottságot, hogy 2020 végéig a nemzetközi pénzügyi intézményekkel együttműködve tegyen javaslatot egy részletes, feltételekhez kötött és testreszabott gazdasági és beruházási tervre Ukrajna és az EU-hoz társult más országok számára a Covid19-világjárvány következményeinek kezelésével összefüggésben; kéri ezen túlmenően az uniós intézményeket azon lehetőség megfontolására, hogy Ukrajna és a többi társult ország megfigyelőként részt vehessen az EUMSZ 291. cikke és a 182/2011/EU rendelet(7) alapján létrehozott bizottságok munkájában, valamint az Európai Tanács munkacsoportjainak és bizottságainak ülésein, annak érdekében, hogy az EU demonstrálhassa további integrációra vonatkozó kötelezettségvállalásait, valamint hogy megerősítsék az országok reformorientáltságát és adminisztratív know-how-ját;

10.  támogatja a társulási megállapodás / a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás átfogó felülvizsgálatát a megállapodás rendelkezéseivel összhangban, valamint annak érdekében, hogy teljes mértékben kihasználják az abban rejlő lehetőségeket a politikai társulás és a gazdasági integráció terén, beleértve Ukrajna Unióba való fokozott ágazati integrációját;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a társulási megállapodások/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások elhanyagolt területeit olyan fontos szakpolitikai területek tekintetében, mint a nemek közötti egyenlőség érvényesítése és az egészségügyi válságok kezelése, és közben biztosítsa, hogy azok ne legyenek ellentétesek a környezetvédelmi és éghajlat-politikai fellépés vagy az európai zöld megállapodáshoz kapcsolódó kezdeményezések szükségességével;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az olyan uniós fejlesztési, növekedési és versenyképességi potenciállal rendelkező ágazatokba történő beruházásokat, amelyek tovább erősíthetik a gazdasági diverzifikációt, mint például a fenntartható energia és az éghajlat, a digitális egységes piac és a kiberbiztonság, valamint a közlekedés;

13.  üdvözli az Ukrajna által a társulási megállapodásban foglalt, az ország kötelezettségvállalásainak teljesítése terén elért fejleményeket, különösen a mezőgazdaság, az energia, a bankszektor, a decentralizáció, a digitális gazdaság, a környezetvédelem és a választási eljárások területén; megjegyzi azonban, hogy a társulási megállapodás felülvizsgálati mechanizmusa („Pulse of the AA”) szerint a társulási megállapodás végrehajtásával kapcsolatos feladatoknak csak 37%-a valósult meg 2019-ben (a 2018-as 52%-hoz képest); elismeri a 2019 második felében a reformok ütemének felgyorsítására tett kísérleteket, de sürgeti az ukrán intézményt, hogy ne rendelje alá az elfogadott jogszabályok minőségét a jogalkotási folyamat meggyorsításának, és hogy folytassa a kötelezettségvállalások teljesítését;

14.  erre vonatkozóan hangsúlyozza, hogy Ukrajna nem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt, hogy az Unió által nyújtott politikai, technikai és pénzügyi támogatás szintje attól függ, hogy milyen mértékben teljesíti az Unió és tagállamai felé tett – különösen a reformfolyamattal, az emberi jogok tiszteletben tartásával, a kisebbségekkel és az alapvető szabadságokkal, valamint a valódi és hatékony jogállamiság megteremtésével kapcsolatos – kötelezettségvállalásait;

15.  üdvözli a 2018-ban elfogadott közös kormányzati-parlamenti ütemtervet és az európai integráció közös platformjának 2019. novemberi létrehozását, és reményét fejezi ki, hogy ezek a kezdeményezések a reformok tervezésében, elfogadásában és végrehajtásában részt vevő különböző intézmények közötti koordináció megerősödését eredményezik; ösztönzi a Parlamentet és Ukrajna kormányát, hogy hatékonyabban használják ki ezt az eszközt, és a szinergiák maximalizálása érdekében vizsgálják felül együttműködésüket a társulási megállapodással kapcsolatos kötelezettségvállalások végrehajtása és a jogszabályok közelítése terén, különös tekintettel az uniós jogalkotással és a megfelelőségi értékelésekkel kapcsolatos szakértelemre;

16.  dicséret illeti Ukrajnát a közigazgatás reformja terén elért előrehaladásért, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ne lassuljon le a további előrehaladás, és hogy a Covid19-járvány alatt is a lehető leghamarabb kerüljenek benyújtásra az ideiglenes kinevezések az érdemeken alapuló munkaerő-felvételi eljárásokban; tudatában van annak, hogy ez jelentős kihívást jelent az ukrán kormányzat, intézmények és közigazgatás számára, és ösztönzi a Bizottságot, hogy nyújtson megfelelő technikai és pénzügyi támogatást;

17.  üdvözli annak az önkormányzatok decentralizációjára és szerepük erősítésére irányuló, 2014-ben megkezdett reformnak az eredményeit, amely az egyik legsikeresebb az eddig végrehajtott reformok közül; tudomásul veszi a U-LEAD projekt támogatását, ami közel 1 000, összesen mintegy 11,7 millió lélekszámú helyi közösség önkéntes összeolvadását eredményezte; pozitívan értékeli a közigazgatás és az államháztartás decentralizálása érdekében egy jogi aktusokból álló csomag és azok gyakorlati végrehajtása révén eddig tett lépéseket; felszólítja a Bizottságot, hogy részletekbe menően tanulmányozza a decentralizációs reformot, és tekintettel annak sikerességére, esetleg használja fel más országok számára tanulságokat hordozó esettanulmányként;

18.  sürgeti Ukrajnát, hogy a decentralizációs reformot széles körű és nyílt, különösen a helyi önkormányzatokkal és azok szövetségeivel folytatott párbeszéd keretében fejezze be, azzal a céllal, hogy növelje a helyi önkormányzatok autonómiáját és hatásköreit, valamint ösztönözze a központi kormányzat és a helyi és regionális önkormányzatok nemzeti szövetségei közötti rendszeres eszmecserét minden olyan szakpolitikáról, amely területi hatással járhat;

19.  üdvözli, hogy 2020. október 25-én sor került a helyhatósági választások első fordulójára, ahol a részvételi arány meghaladta a 36%-ot, és hogy a választás szabad és tisztességes volt, ám egy ezzel párhuzamos nyilvános konzultációval párosult, amely az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala szerint indokolatlan politikai előnyt teremtett, és kétségbe vonta az állam és a párt szétválasztását; felhívja az állami hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a helyi önkormányzatok autonómiáját, és támogassák az önkormányzatok és városok adminisztrációs kapacitásait; kéri a területi közintézmény mint jogi személy fogalmának bevezetését, amely az Európai Unióban bevett gyakorlat, és amelyet a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája is elismer; üdvözli a költségvetési törvény módosítását, amely 60 %-os részesedést garantál a helyi személyi jövedelemadóból, mivel ez a rendezett helyi szintű államháztartáshoz való szükséges hozzájárulás; óva int attól, hogy helyi szinten párhuzamos struktúrák jöjjenek létre, mivel ez a hatáskörök feletti küzdelmet eredményezheti, de javasolja, hogy vegyék fontolóra a tisztségviselők kettős – helyi, és a legalacsonyabb szintű állami hatósági – hatáskörökkel való felruházását; tudomásul veszi a Verhovna Radának a járások megalakításáról és megszüntetéséről szóló, 2020. július 17-i határozatát, amelynek megfelelően a járások konszolidációjára vonatkozó rendelkezések főszabályként a jelenleg nem az ukrán kormányzat által ellenőrzött Krímre, és a donyecki és luhanszki területek kerületeire is vonatkoznak;

Együttműködés a közös kül- és biztonságpolitika terén

20.  elismeri Ukrajna egyedülálló tapasztalatát és szakértelmét, és üdvözli Ukrajna részvételét a közös biztonság- és védelempolitikai (KBVP) missziókban, harccsoportokban és műveletekben, az uniós harccsoportokhoz való hozzájárulását, valamint a nemzetközi és regionális kérdésekről szóló uniós nyilatkozatokhoz való fokozott igazodását, továbbá gratulál Ukrajnának új „NATO-tagságra esélyes partneri” státuszához;

21.  üdvözli a tudományos és technológiai együttműködés – beleértve az űripart is –, valamint a honvédelem terén tett sikeres lépéseket, nevezetesen az operatív, oktatási és intézményi szegmensek konvergenciáját, valamint az ezen ágazatokban szükséges belső változások végrehajtását; üdvözli, hogy Ukrajna kész részt venni az Unió Európai horizont kutatási és innovációs keretprogramjában és az ESA kutatási programjaiban; megjegyzi, hogy Ukrajna Védelmi Minisztériuma és az Európai Védelmi Ügynökség között gyümölcsöző az együttműködés, és ösztönzi a további fejlődést; felszólítja az EU-t és Ukrajnát, hogy fokozzák a biztonsági és védelmi együttműködést és kiemelten foglalkozzanak a kelet-ukrajnai konfliktussal és az Ukrajna szuverenitásának aláásására tett orosz kísérletekkel, valamint Ukrajna területi egységének Oroszország általi megsértésével, a megbékélés, a kiberbiztonság terén folytatott együttműködés és a félretájékoztatás elleni küzdelem révén, a családok, a közösségek és az állami intézmények ellenálló képességének erősítésén munkálkodva;

22.  támogatja Ukrajna lehetséges részvételét az egyes KBVP-projektekben, beleértve az EVÜ-vel való együttműködést, és különösen az állandó strukturált együttműködést (PESCO), feltéve, hogy – más harmadik országokhoz hasonlóan – Ukrajna megfelel az elfogadott politikai, anyagi és jogi feltételeknek; üdvözli, hogy az Európai Unió nemrégiben úgy határozott, hogy felkéri Ukrajnát, hogy vegyen részt az EU ALTHEA műveletében Bosznia és Hercegovinában, és mindkét felet – az EU-t és Ukrajnát – arra ösztönzi, hogy bővítse tovább Ukrajna részvételét az Európai Unió misszióiban és műveleteiben;

23.  üdvözli az ukrán hatóságok és az európai köz- és magánszektor között az elsősorban Oroszországból érkező azon hibrid fenyegetések elleni küzdelem érdekében folytatott erősödő együttműködést, amelyek célja többek között a hamis információk terjesztése, az erőszakra bujtás, és a kormányellenes és Európa-ellenes érzelmek ösztönzése; úgy véli, hogy időszerű és megfelelő az EU és Ukrajna számára a lehető leghamarabb párbeszédet kezdeményezni a kiberkérdésekről, és támogatja azt az elképzelést, hogy a jelenlegi és a jövőbeli fenyegetésekre való megfelelő reagálás érdekében szélesíteni kell a biztonságról és a védelemről folytatott párbeszéd spektrumát, különösen az EU globális biztonsági stratégiájával összhangban;

Ukrajna területi integritása és szuverenitása

24.  megismétli, hogy az Unió szilárdan támogatja Ukrajna nemzetközileg elismert határain belüli függetlenségét, szuverenitását és területi integritását, valamint hogy támogatja az orosz kormány és az ország szuverenitását és területi integritását aláásó ügynökök nemzetközileg összehangolt szankcionálását mindaddig, amíg a szankciók feloldásához szükséges valamennyi feltétel teljesül, beleértve a minszki megállapodások teljes körű végrehajtását és Ukrajna területi integritásának a nemzetközileg elismert határain belüli visszaállítását;

25.  továbbra is elítéli a Krím és Szevasztopol jogellenes annektálását, valamint a Donyeck és Luhanszk bizonyos területeinek de facto megszállását; felszólítja az Oroszországi Föderációt, hogy teljesítse nemzetközi kötelezettségeit, vonja vissza katonai erőit Ukrajna területéről, és teljes körűen hajtsa végre az ENSZ Közgyűlésének Ukrajna, a Krím és Szevasztopol területi integritásáról szóló határozatait;

26.  hangsúlyozza, hogy az Oroszországi Föderációval kötött megállapodásoknak tiszteletben kell tartaniuk a minszki megállapodások teljes körű végrehajtását, valamint a Krím jogállásáról és Ukrajna területi integritásának az Oroszországi Föderáció általi tiszteletben tartásáról szóló ENSZ-határozatok teljesítését;

27.  üdvözli, hogy a három éves patthelyzetet követően 2019. december 9-én Párizsban újraindultak a normandiai négyek keretében zajló béketárgyalások; sürgeti valamennyi felet, hogy csatlakozzanak a tűzszüneti megállapodáshoz; hangsúlyozza a konfliktus mérsékléséhez kapcsolódó további területek azonosításának, az aknamentesítési tevékenységeknek és a frontvonal mentén lévő ellenőrzési pontok megnyitásának fontosságát, és felszólítja Oroszországot, hogy az általa támogatott fegyveres alakulatok feletti befolyását használja fel a minszki megállapodások, valamint a normandiai négyek és a háromoldalú kapcsolattartó csoport közelmúltban folytatott találkozói keretében vállalt kötelezettségek tiszteletben tartására és teljes körű végrehajtására; emlékeztet arra, hogy a minszki megállapodásnak és az úgynevezett „Steinmeier-formulának” megfelelően Kelet-Ukrajna megszállt részein a helyhatósági választásokat az ukrán jogszabályokkal összhangban és az EBESZ felügyelete alatt kell lefolytatni; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi helyzetben nem teljesülnek a szabad és tisztességes választások feltételei Donyeck és Luhanszk területén; üdvözli az oroszok által támogatott szeparatistáknak a háromoldalú kapcsolattartó csoport tárgyalásaiba történő bevonására irányuló terv elvetését; sajnálatát fejezi ki az ukrán küldöttség magas rangú tagjainak a háromoldalú kapcsolattartó csoportban tett kijelentései miatt, amelyben tagadták Oroszország katonai részvételét a Donyec-medence régiójában zajló konfliktusban;

28.  határozottan elítéli Oroszország destabilizáló lépéseit és katonai jelenlétét Ukrajnában; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Oroszország folyamatosan katonai létesítményeket épít és csapatokat telepít a Krím-félszigetre, beleértve jóval több mint 30 000 csapatot, új föld-levegő és föld-föld rakétarendszereket, atomképes tengeralattjárókat és stratégiai bombákat; elítéli Oroszország jogellenes lépéseit a Kercsi-szoros feletti ellenőrzés megszerzésére, nevezetesen a Kercsi-híd és vasúti összeköttetése Ukrajna beleegyezése nélkül történő kiépítését, mivel azok sértik a nemzetközi tengerjogot és Oroszország nemzetközi kötelezettségvállalásait, valamint az Azovi-tenger lezárását, militarizálását és a tenger alatti kábelek lefektetését, ami súlyosan akadályozza Ukrajna gazdasági tevékenységeit; felszólítja az Oroszországi Föderációt, hogy a nemzetközi joggal összhangban biztosítsa az Azovi-tengeren az akadálytalan és szabad áthaladást, valamint a nemzetközi nem kormányzati szervezetek és nemzetközi humanitárius szervezetek bejutását a Donyec-medence és az annektált Krím megszállt ukrán területeire; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az Oroszország által ellenőrzött Kercsi-szoroson az Azovi-tenger felé vezető úton áthaladó valamennyi hajóra vonatkozóan 2018-ban elindított orosz tengeri ellenőrzési rendszer továbbra is negatív gazdasági következményekkel jár a régióra nézve; felszólít valamennyi ukrán politikai fogoly és hadifogoly szabadon bocsátására Oroszországban, a Krím félszigeten és a Donyec-medence ukrán kormány által nem ellenőrzött részein; aggodalmát fejezi ki azonban a Malaysian Airlines MH17-es járatának lelövésében való részvétellel gyanúsított orosz állampolgároknak az Ukrajna és Oroszország közötti fogvatartási csereprogramba való kényszerítése miatt;

29.  hangsúlyozza, hogy politikai megoldást kell találni a kelet-ukrajnai konfliktusra; kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy fokozzák a békés konfliktusrendezés érdekében tett erőfeszítéseiket azáltal, hogy támogatják a békefolyamatban részt vevő összes fél tevékenységét, valamint ösztönzik a bizalomépítő intézkedéseket, és arra törekszenek, hogy mandátumot kapjanak az ENSZ békefenntartó missziójának bevetésére Ukrajna egész megszállt területén; kéri, hogy ha majd a helyzet lehetővé teszi, a minszki megállapodás teljes körű végrehajtásának részeként egy EU vezette KVBP-missziót ajánljanak fel a konfliktus részes feleinek, amely segítséget nyújtana olyan feladatokban, mint az aknamentesítés, a helyi választások előkészületei és a humanitárius segélyszervezetek szabad bejutásának biztosítása; ezzel párhuzamosan felhívja az uniós intézményeket, hogy amennyiben a helyzet szükségessé teszi, legyen kész fokozni az Oroszországgal szembeni szankciókat, beleértve azt is, ha Oroszország nem teljesíti a minszki jegyzőkönyvben vállalt kötelezettségeit, különösen a biztonság terén tett előrelépés tekintetében;

30.  sürgeti Ukrajnát, hogy tegyen eleget állami exportellenőrzésének az uniós követelményekkel és előírásokkal összhangban történő reformjára, valamint a következetes és szisztematikus szankciópolitika végrehajtására vonatkozó kötelezettségvállalásainak; felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy felügyeljék jobban az uniós szankciók alkalmazását, többek között a közös uniós szabályok végrehajtásával megbízott tagállami hatóságok tevékenységeinek jobb felügyelete révén;

31.  felhívja az EKSZ-t, hogy az Európai Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének képviselete segítségével alakítson ki egy sokkal aktívabb szerepet az EU számára a Kelet-Ukrajnában vívott háború békés rendezésében, többek között a normandiai négyek megállapodása szerint; javasolja annak megfontolását, hogy uniós különmegbízottat nevezzenek ki, aki a Krímért és a Donyec-medence térségéért felel;

32.  ismételten szorgalmazza, hogy az EU aktív részvételével kezdjenek nemzetközi tárgyalásokat a Krím félsziget megszállásának megszüntetéséről; felhívja az alelnököt/főképviselőt, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak minden szükséges támogatást a Krím nemzetközi platform létrehozásához, amely lehetővé tenné az Ukrajna területi integritásának helyreállítására irányuló erőfeszítések összehangolását, formalizálását és rendszerezését; fontosnak tartja, hogy a krími tatárok egyetlen nemzetközileg elismert képviseleti szerveként a krími tatárok medzsliszét bevonják egy ilyen platform tevékenységeibe;

33.  emlékeztet ugyanakkor,Kr hogy a nemzetközi humanitárius jog szerint az Oroszországi Föderáció mint megszálló állam teljes felelősséggel tartozik a Krím, az ideiglenesen megszállt Krím félsziget lakossága szükségleteinek kielégítéséért, beleértve a vízellátást is; rámutat arra is, hogy a negyedik genfi egyezmény szerint, amelynek Oroszország is a részese, a megszálló hatalom nem kényszerítheti a megszállt terület lakosait arra, hogy fegyveres vagy kisegítő erői szolgálatába álljanak;

34.  elítéli az Oroszországi Föderációt, hogy a megszállt Krím félszigetre, valamint Donyeck és Luhanszk területére orosz állampolgárokat telepített le, ami felborította az orosz útlevéllel rendelkezők és az ukránok közötti egyensúlyt, hogy folyamatosan orosz útleveleket ad ki az ideiglenesen megszállt ukrán területek lakosai számára, megsértve ezzel Ukrajna szuverenitását és a minszki megállapodások célkitűzéseit és rendelkezéseit, valamint hogy helyi választásokat próbált szervezni az ukrajnai Krím Autonóm Köztársaságban 2020. szeptember 13-án; megállapítja, hogy Szevasztopol kormányzójának megválasztása jogellenes és sérti a nemzetközi törvényeket, csakúgy, mint a „Krími Köztársaság” úgynevezett Állami Tanácsának, Szimferopol város úgynevezett Törvényhozó Testületének és Razdolno régió úgynevezett Vidéki Tanácsának képviselőire leadott szavazatok; felszólítja az EU-t, hogy szabjon ki szankciókat a szavazások szervezéséért és végrehajtásáért felelős személyekre; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Oroszország a megszállt Krímben élő fiatal férfiakat besorozta az orosz fegyveres erők szolgálatába, és ezek 85%-a az Oroszországi Föderáció területén teljesít szolgálatot; felszólítja Oroszországot, hogy hagyjon fel a besorozással a Krím-félszigeten, és maradéktalanul tartsa be a genfi egyezményekből fakadó kötelezettségeit;

35.  teljes mértékben támogat minden olyan erőfeszítést, ami arra törekszik, hogy a Malaysia Airlines orosz föld-levegő rakétával lelőtt MH17-es járatának 298 áldozata és hozzátartozóik számára igazságot szolgáltasson, a négy gyanúsított ellen a holland törvények alapján indított, nemzetközileg támogatott büntetőeljárást, és az Oroszországgal szemben az Emberi Jogok Európai Bíróságán benyújtott keresetet is beleértve; elismerését fejezi ki Ukrajna számára a közös nyomozócsoporttal folytatott együttműködéséért, amelynek célja az igazság felderítése, a gyanúsítottak azonosítása és az elkövetők bíróság elé állítása; elítéli Oroszország egyoldalú kivonulását az Ausztráliával és Hollandiával folytatott háromoldalú, az igazság feltárására törekvő egyeztetésekről; felszólítja Oroszországot, hogy teljes mértékben működjön együtt minden folyamatban lévő erőfeszítéssel annak érdekében, hogy biztosítsa az MH17-es járat lelövésében részt vevő bármely személy vagy szervezet elszámoltathatóságát, többek között az Ausztráliával és Hollandiával folytatott, az igazság feltárására törekvő párbeszéd folytatásával, a Hollandia által Oroszország ellen az Emberi Jogok Európai Bíróságához ez ügyben benyújtott államközi kérelemmel való együttműködésének biztosításával, valamint Vlagyimir Cemah Hollandia részére történő kiadatásával; sürgeti Oroszországot, hogy hagyjon fel az MH17-es járatra vonatkozó félretájékoztatás ösztönzésével;

36.  felhívja Ukrajnát, hogy támogassa a moldovai központi kormányt abban, hogy Moldova területi integritása alapján visszanyerje a Dnyeszter-melléki régió feletti ellenőrzést;

37.  tudomásul veszi, hogy 2018 júniusában elfogadták a nemzetbiztonságról, 2020-ban pedig a honvédelmi beszerzésekről és a hírszerzésről szóló törvényeket; sürgeti azonban további jogszabályok elfogadását az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SSU) hatásköreinek korlátozására annak érdekében, hogy azt tisztán kémelhárítási és terrorizmusellenes ügynökséggé lehessen átalakítani, valamint hogy parlamenti felügyelet jöjjön létre az egész biztonsági ágazat felett;

Jogérvényesülés, szabadság, biztonság és a korrupció elleni küzdelem

38.  újólag megerősíti, hogy a korrupció elleni küzdelem terén elért kézzelfogható eredmények elengedhetetlenek a reformfolyamat magas szintű támogatottságának fenntartásához a polgárok körében, valamint az üzleti környezet javításához és a közvetlen külföldi befektetések vonzásához; ösztönzi az ukrán hatóságokat, hogy tegyenek további előrelépést a reformok, és különösen a jogállamiság és a korrupció elleni küzdelem terén, és biztosítsák a kulcsfontosságú korrupcióellenes intézmények függetlenségét és folyamatos munkáját; e tekintetben elismerését fejezi ki a korrupció megelőzésével foglalkozó nemzeti ügynökség (NAPC) helyreállításával és a jogellenes gazdagodásról és a visszaélést bejelentő személyekről szóló új törvények 2020. januári hatálybalépésével, valamint a korrupcióellenes legfelsőbb bíróság működésének 2019. szeptemberi megkezdésével kapcsolatban;

39.  aggasztja azonban az alkotmánybíróság 2020. október 27-i ítélete, amely joghézagot teremtett az ukrán korrupcióellenes struktúrában, és súlyosan meggyengíti a NAPC-t; elismeri a Zelenszkij elnök által kezdeményezett és a politikai szereplők által tett aktív erőfeszítéseket a jogszabályok és az ukrán korrupcióellenes architektúra hitelességének helyreállítása érdekében; sürgeti az ukrán hatóságokat, hogy a korrupció elleni küzdelem érdekében folytassák erőfeszítéseiket egy teljes mértékben működőképes, hatékony és átfogó intézményi struktúra visszaállítása céljából, beleértve az igazságszolgáltatást is, teljes mértékben megőrizve ez utóbbinak a végrehajtói és jogalkotói hatalomtól való függetlenségét; hangsúlyozza, hogy a teljes körű felhatalmazással rendelkező NAPC döntő szerepet játszik ebben az összefüggésben, és hogy az alkotmánybíróság határozatát nem szabad ürügyként felhasználni annak gyengítésére vagy mellőzésére; mély aggodalmának ad hangot az egyéni érdekeltségek által a korrupció elleni küzdelem és az általános demokratikus reformok terén elért eredmények aláásására irányuló nyilvánvaló kísérletek miatt, különösen a politikai hatalom egyes ukrán oligarchák általi visszaszerzése révén, ami a Verhovna Radában a reformorientált többség meggyengülését okozta, amint azt az alkotmánybíróság 2020. október 27-i ellentmondásos ítéletét követően a jogalkotási hézag kitöltése során tapasztalt nehézségek is mutatják; sürgeti az összes politikai szereplőt, hogy újítsák meg elkötelezettségüket az ukrán szavazók által kívánt reformok mellett, amelyek elengedhetetlenek a jogállamiság megerősítéséhez, a korrupció felszámolásához és az ukrán lakosság jólétének növeléséhez;

40.  hangsúlyozza a Legfelsőbb Korrupcióellenes Bíróság (HACC) és más korrupcióellenes intézmények függetlensége biztosításának fontosságát, és pártatlan és semleges megközelítésre szólít fel a korrupcióellenes intézmények tevékenységeiben a korrupció elleni küzdelem iránti bizalom és a nyilvánosság támogatásának biztosítása érdekében; elismeri az első meghozott ítéleteket és azt, hogy a HACC tiszteletben tartja a magas szintű szakmai normákat; felszólít azonban a HACC munkájának fokozására az elítélések arányának növelése érdekében, a magas politikai szintű ügyekben is;

41.  elégedett az ukrán nemzeti korrupcióellenes hivatal (NABU) munkájával, amely vitathatatlanul az ország leghatékonyabb korrupcióellenes intézménye; hangsúlyozza továbbá, hogy meg kell erősíteni a NABU függetlenségét; sürgeti az ukrán nemzeti korrupcióellenes hivatalról szóló törvény alkotmánnyal, és a közelmúltban hozott alkotmánybírósági határozattal történő összhangjának biztosítását, valamint az ukrán nemzeti korrupcióellenes hivatal, a szakosodott korrupcióellenes ügyészi hivatal és az állami nyomozóiroda vezetőinek kiválasztására vonatkozó, átlátható, politikai szándéktól mentes és érdemeken alapuló kiválasztási eljárások biztosítását, beleértve a feddhetetlenség hiteles ellenőrzését;

42.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Verhovna Rada tagjai megkísérelték megtámadni és veszélyeztetni a korrupcióellenes intézményeket, különösen pedig az ukrán nemzeti korrupcióellenes hivatal igazgatójának eltávolítására, és a szakosodott korrupcióellenes ügyészi hivatal igazgatójának átláthatatlan kiválasztási folyamatára irányuló kísérletek miatt; megjegyzi, hogy a korrupció felderítésére és megdöntésére törekvő nem kormányzati szervezetek aktivistáinak és az újságírók védelme nem biztosított, és kéri a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló, 2020 januárjában hatályba lépett új törvény hatékony alkalmazását;

43.  üdvözli a 2020–2024-re vonatkozó korrupcióellenes stratégia tervezetét, és elvárja, hogy a Verhovna Rada hamarosan elfogadja ezt az átfogó stratégiát, a tervezet valamennyi kulcsfontosságú elemét fenntartva; tudomásul veszi a korrupcióellenes intézményekre irányuló nyomás és szabotázs különböző formáit, amelyek azt tükrözik, hogy a korrupcióellenes küzdelem egyre hatékonyabb és eredményesebb; ragaszkodik ahhoz, hogy az ukrán nemzeti korrupcióellenes hivatal, a szakosodott korrupcióellenes ügyészi hivatal és a korrupcióellenes legfelsőbb bíróság mint korrupcióellenes intézmények függetlenek és eredményesek maradjanak, és megfelelő forrásokkal rendelkezzenek; üdvözli a pénzmosás elleni új törvény 2019. decemberi elfogadását, ami megerősítette az ukrán vállalkozások tulajdoni szerkezetének átláthatóságát, és a vonatkozó jogi keret jelentős javulását jelenti;

44.  mélységes aggodalmát fejezi ki a jelentős rendszerszintű politikai nyomás, valamint az Ukrán Nemzeti Bank elnöke ellen sajnos nem először alkalmazott megfélemlítés miatt, ami miatt 2020 júliusában lemondott; sürgeti az ukrán hatóságokat, hogy ne gyakoroljanak politikai nyomást a független gazdasági intézményekre és végrehajtó hatóságokra, és biztosítsák függetlenségük megőrzését, amely garantálja a piac megfelelő működését és a valamennyi gazdasági szereplő számára egyenlő versenyfeltételeket;

45.  sajnálja, hogy az igazságszolgáltatás továbbra is Ukrajna egyik legkevésbé megbízható intézménye, és súlyos aggodalmát fejezi ki a 2019. októberi reformot követő állapota miatt, amely a bírák minősítő bizottságának feloszlatásához és visszaállításához vezetett, és a bírák értékeléséhez és kinevezéséhez kapcsolódó eljárás leállását eredményezte, miközben körülbelül 2 000 bíró helye betöltetlen; sajnálja, hogy a bírák minősítő bizottsága korábban nem vette figyelembe az állami integritási tanács véleményét a bírák újraértékelése során, és sürgeti, hogy ezt a jövőben tegye meg annak érdekében, hogy az alsóbb fokú bíróságok üres álláshelyeit olyan bírákkal töltse be, akik megfelelnek az etikai és feddhetetlenségi normáknak, teljes összhangban a Velencei Bizottság 969/2019. sz. véleményével; ragaszkodik a bírák minősítő bizottsága mielőbbi visszaállításához a 3711. sz. törvénynek az ukrán alkotmánybíróság 2020. március 11-i, 4-p/2020. sz. határozatával összhangban történő módosítása alapján, egy átlátható kiválasztási eljáráson alapuló, nemzetközi szakértők bevonásával működő, független bizottság létrehozása érdekében; úgy véli, hogy a bírák ily módon megerősített minősítő bizottsága a saját maga által elfogadott szabályokkal és eljárásokkal összhangban, megbízatása keretében képes lesz hatékonyan lefolytatni az új bírák kinevezését és a hivatalban lévő bírák átvilágítását; határozottan ragaszkodik a reformokból kimaradó Legfelsőbb Igazságügyi Tanács feddhetetlenségének ellenőrzéséhez; sürgeti az ukrán hatóságokat, hogy folytassák és gyorsítsák fel az igazságszolgáltatás reformját annak érdekében, hogy ne ássák alá az újonnan létrehozott korrupcióellenes intézmények munkáját, tartózkodjanak a politikai indíttatású perektől és az igazságszolgáltatás politikai ellenfelekkel szembeni eszközként való felhasználásától, valamint hogy egészítsék ki a szervezett bűnözés elleni küzdelem jogi keretét;

46.  felhívja a Bizottságot, hogy fejlessze a meglévő eszközöket, és dolgozzon ki újakat a jogállamiság és a jó kormányzás terén, az Ukrajna által elért eredmények nyomon követése és értékelése érdekében, különös tekintettel az uniós igazságügyi eredménytáblára és a jogállamisági mechanizmusra, hogy biztosítsa a folyamatban lévő reformok szoros ellenőrzését, valamint a reformok esetleges hiányosságainak megfelelő azonosítását és korrekcióját;

47.  üdvözli a legfőbb ügyész hivatalának 2019 szeptemberében kezdeményezett reformját, és kéri az ügyészek kinevezésének véglegesítését, biztosítva, hogy az új ügyészek kiválasztására minden szinten átlátható és politikailag pártatlan eljárás keretében kerül sor; ösztönzi az ukrán hatóságokat, hogy erősítsék meg a szervezett bűnözés elleni küzdelmet és javítsák a jogi keretet, valamint az illetékes bűnüldöző hatóságok közötti együttműködést és koordinációt;

48.  határozottan felszólítja az ukrán hatóságokat, hogy tartózkodjanak a politikai indíttatású bírósági ügyek folytatásával kapcsolatos korábbi rossz gyakorlattól; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a politikai kérdésekkel kapcsolatos nézetkülönbségeket az illetékes politikai fórumokon, nem pedig az igazságszolgáltatási szférában kell kezelni;

49.  kifejezi aggodalmát amiatt, hogy Ukrajnát a Bizottság a „2. kategóriába” tartozó kiemelt országként sorolja fel, ami azt jelenti, hogy a szellemitulajdon-jogok nem részesülnek kellő védelemben és azokat nem érvényesítik megfelelően; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a vámellenőrzéseket és -infrastruktúrát annak érdekében, hogy hatékonyabban meg lehessen akadályozni a hamisított termékek Ukrajnába való belépését és Ukrajnán belüli szállítását; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa Ukrajnát a szellemi tulajdonjogokról szóló új törvénytervezetek kidolgozásában;

50.  felszólítja az ukrán kormányt, hogy folytassa az ukrán erők tagjai által az Euromajdan-tüntetések során aktivisták ellen elkövetett bűncselekmények kivizsgálását, és haladéktalanul szolgáltasson igazságot az áldozatoknak és családjaiknak;

51.  sürgeti Ukrajnát, hogy ratifikálja a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát és a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló isztambuli egyezményt;

52.  üdvözli az ukrán büntető törvénykönyv azon módosításait, amelyek a beleegyezés hiányán keresztül határozzák meg a nemi erőszakot és a szexuális erőszakot, és sürgeti a szexuális erőszakkal kapcsolatos bűncselekmények kivizsgálására szolgáló módszertan gyors kidolgozását; sajnálatosnak tartja, hogy ennek a módszertannak a hiánya miatt nem került sor 2019-ben a beleegyezés hiányán alapuló nemi erőszakkal vagy szexuális erőszakkal kapcsolatos büntetőeljárásra;

Emberi jogok és alapvető szabadságok

53.  határozottan elítéli az emberi jogok és alapvető szabadságok – például a véleménynyilvánítás szabadsága, a vallás és meggyőződés szabadsága és az egyesülés szabadsága, valamint a békés célú gyülekezéshez való jog – széles körű és állandó megsértését, amelyet az orosz megszálló erők az ideiglenesen megszállt Krím területén, valamint az Oroszország által támogatott fegyveres csoportok a Donyec-medence nem kormányzati ellenőrzés alatt álló területein követnek el, ideértve a kényszersorozást, a deportálást, az illegális és kényszerített útlevélkiadást, az oktatási és nyelvi jogok korlátozását, az önkényes fogva tartást, a kínzást és egyéb embertelen fogvatartási körülményeket, valamint az olyan korlátozó intézkedéseket, mint például a határellenőrző pontok egyoldalú bezárása és az ENSZ- és egyéb humanitárius misszióktól a belépés megtagadása, amelyek különösen aggasztóak a jelenlegi világjárvány idején;

54.  emlékeztet arra, hogy a kelet-ukrajnai háború továbbra is veszélyezteti a polgári lakosság életét és jóllétét, és megjegyzi, hogy a 2020. július 27-én hatályba lépett tűzszünet alatt Kelet-Ukrajnában az ellenségeskedések számának csökkenése hozzájárult a biztonsági incidensek 53%-os visszaeséséhez és a polgári áldozatok számának csökkenéséhez; üdvözli az „EU az ellenálló régiókért” (EU4ResilientRegions) elnevezésű, 30 millió EUR értékű kezdeményezést, amelynek célja, hogy fokozza Kelet- és Dél-Ukrajna ellenálló képességét a folyamatban lévő konfliktus negatív hatásaival, többek között a hibrid fenyegetésekkel és egyéb destabilizáló tényezőkkel szemben;

55.  rendkívül aggasztónak tartja azonban a jelenleg nem az ukrán kormány ellenőrzése alatt álló keleti területek romló humanitárius helyzetét, különösen a jelenlegi Covid19-vészhelyzet fényében; sürgeti a tényleges helyi hatóságokat, hogy fogadjanak el minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a lakosság alapvető szükségletei, többek között a jó minőségű egészségügyi létesítményekhez és kezeléshez való hozzáférés is teljesüljenek, és e célból teljes mértékben működjenek együtt a legitim ukrán kormánnyal;

56.  hangsúlyozza, hogy Kelet-Ukrajnában a frontvonal két oldalán élő több mint 3,5 millió ember még mindig a humanitárius segítségnyújtástól és védelemtől függ, mivel a vízellátás és a villamosenergia-szolgáltatás leállásával kell szembenéznie; megjegyzi, hogy a jelenlegi Covid19-világjárvány súlyosbította azokat a kihívásokat, amelyekkel ezek az emberek szembesülnek; ösztönzi a Bizottságot, hogy az ENSZ szerveivel együttműködve tegyen több erőfeszítést a segítségnyújtás érdekében a jelenlegi humanitárius válság idején, a humanitárius szükségletek áttekintéséről szóló dokumentummal összhangban; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket az 1,4 millió belső menekült megélhetésének támogatására;

57.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az emberi jogok helyzete romlott a Krím félszigeten, mivel Oroszország a megszállás kezdete óta drasztikusan korlátozza a gyülekezés, a véleménynyilvánítás, az egyesülés, az információhoz való hozzáférés szabadságát és a vallásszabadságot; sajnálatát fejezi ki az önjelölt orosz hatóságok által különösen a krími tatár kisebbséggel szemben alkalmazott diszkriminatív politikák és tulajdonhoz fűződő jogaik megsértése miatt, és amiatt, hogy e közösség tagjait és másokat kényszersorozással, üldözéssel, házkutatásokkal, fogva tartással és erőszakos eltüntetésekkel félemlítenek meg egyre nagyobb mértékben, továbbá a véleménynyilvánítás, az egyesülés, a vallás és a mozgás szabadságának fent említett hiánya miatt a félszigeten; felszólít a Krím félszigeten és Oroszországban illegálisan fogva tartott és bebörtönzött valamennyi ukrán állampolgár, köztük a krími tatár aktivisták azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására; felszólítja továbbá Oroszországot, hogy vizsgálja ki a krími tatárok ellen elkövetett atrocitásokat, és biztosítsa a krími tatárok, az ukránok és minden etnikai és vallási közösség jogait saját kultúrájának, hagyományainak, oktatásának és identitásának fenntartására és fejlesztésére;

58.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Ukrajnában több mint 1,5 millió belső menekült él, emiatt Ukrajna a kilencedik helyen áll a világon a belső menekültek száma tekintetében; megjegyzi, hogy ezért a felelősség leginkább az Oroszországi Föderációt és annak szövetségeseit terheli; felhívja az ukrán hatóságokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a konfliktus által érintett személyek szenvedésének enyhítésére és hajtsanak végre intézkedéseket a belső menekültek jogainak védelmére; felszólítja Ukrajnát, hogy a belső menekültek számára biztosítson teljes körű polgári és politikai jogokat, és a belső menekültekre vonatkozóan tartsa be a nemzetközi normákat; hangsúlyozza az ideiglenesen megszállt területeken az ukrán állampolgársággal kapcsolatos jogok védelmének és biztosításának fontosságát, ideértve a nyugdíjra és a gyermekek születési anyakönyvi kivonatának megszerzésére vonatkozó eljárások egyszerűsítését, hogy elkerüljék e személyek hontalanná és kiszolgáltatottá válását;

59.  sürgeti az EBESZ ukrajnai különleges megfigyelő misszióját, hogy hajtsa végre megbízatását, és folytasson rendszeres párbeszédet az üldöztetések áldozataival és tanúival, ügyvédekkel, civil szervezetekkel és a média képviselőivel, amely a Krím és a Donyec-medence ideiglenesen megszállt területein fennálló helyzet elemzésének további eszköze; felkéri az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjét, hogy folyamatosan kövesse figyelemmel az emberi jogok helyzetét a Krím félszigeten és Kelet-Ukrajna nem kormányzati ellenőrzés alá eső területein;

60.  megállapítja, hogy az ukrán nemzeti emberi jogi stratégia végrehajtására vonatkozó ötéves cselekvési terv 2020-ban lejár, és kéri, hogy a következő cselekvési terv céljainak meghatározása előtt alaposan vizsgálják meg a főbb eredményeket; szorosan figyelemmel kíséri az ukrán kormány által a krími tatároknak nyújtott támogatást, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Verhovna Radának 2020 szeptemberében benyújtott 2021. évi költségvetési tervezet nem biztosít finanszírozást a krími tatárok és az Ukrajna területéről kitoloncolt más nemzetiségű személyek áttelepítésére és elszállásolására irányuló program számára; felszólítja Ukrajnát, hogy fogadjon el jogszabályokat az ukrajnai őslakos népekről, az őslakos krími tatárok jogállásáról, és módosítsa alkotmányát a krími tatár nép Ukrajnán, és különösen a Krímen belüli nemzeti-területi autonómiájának elismerése érdekében, amely az őslakos krími tatárok önrendelkezéshez való elidegeníthetetlen jogában gyökerezik; ragaszkodik ahhoz, hogy az ukrán hatóságok foglalkozzanak az egyetlen krími tatár nyelvű televíziócsatorna, az ATR problémáival, és kínáljanak stabil pénzügyi és technikai támogatási mechanizmust annak érdekében, hogy a televíziócsatorna továbbra is sugározhasson az orosz megszállás alatt álló Krím félszigeten; üdvözli Ukrajna kezdeményezését a krími tatár nyelv 2032-ig tartó időszakra vonatkozó fejlesztési és népszerűsítési stratégiájának kidolgozására;

61.  felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy mielőbb ültessék át a gyakorlatba az EU globális emberi jogi szankciórendszerét (az európai Magnyickij-törvényt), amely lehetővé teszi az emberi jogok súlyos megsértésében részt vevő személyekkel és vállalkozásokkal szembeni szankciók alkalmazását, különös figyelmet fordítva Ukrajna ideiglenesen megszállt területeire a Krím félszigeten, illetve a donyecki és a luhanszki régió egyes részein, továbbá lehetővé teszi az egyéb bűncselekményekért, többek között a korrupcióért felelős személyekkel és vállalkozásokkal szembeni szankciók alkalmazását; felkéri Ukrajnát, hogy kövesse a példát, és vezesse be a törvényt ukrán változatát;

62.  tudomásul veszi az ukrán nyelv mint államnyelv működésének támogatásáról szóló jogszabályt, és kéri az ukrán hatóságokat, hogy azt nemzetközi kötelezettségeivel teljes összhangban és a Velencei Bizottság 960/2019. számú véleményében foglalt ajánlásoknak megfelelően hajtsák végre, azaz tartsák tiszteletben a közösségek azon jogát, hogy saját nyelvüket fejlesszék és teljes mértékben használják, valamint hogy a nemzeti kisebbségeket, nyelveiket és az oktatáshoz való jogukat a lehető legnagyobb mértékben figyelembe vegyék és tartsák szem előtt az egyensúlyt;

63.  felszólítja Ukrajnát, hogy a hivatalos nyelv védelméért felelős biztost – vagy bármely más, azonos célból létrehozott szervet – ruházza fel a kisebbségi nyelvek használatára és az őslakos népekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések betartásának ellenőrzésére vonatkozó jogkörökkel;

64.  támogatja a meggyőződés, a véleményalkotás és a véleménynyilvánítás szabadságát, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy valamennyi nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségnek egyenlő hozzáférést kell biztosítani az információhoz, ami minden demokrácia kritikus alkotóeleme; elítéli az etnikai vagy nyelvi alapú gyűlöletbeszédet és megkülönböztetést, valamint a nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségeket célzó álhíreket és félretájékoztatást;

65.  megállapítja, hogy intézkedéseket kell hozni a kisebbségi jogok infrastruktúrájának megerősítésére, valamint a kisebbségi jogok jogszabályi és gyakorlati védelme iránti bizalom erősítésére; rámutat, hogy az ilyen intézkedéseknek magukban kell foglalniuk a jogvédelem megerősítését, a kisebbségi kérdésekre irányuló intézményi figyelem növelését, valamint erőteljesebb és állandó konzultációs mechanizmusok létrehozását; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ukrán hatóságok nem tettek megfelelő lépéseket a kisebbségi csoportokat, különösen a roma közösséget célzó megkülönböztetés és gyűlöletbeszéd kezelése érdekében, amely közösség megkülönböztetés, faji indíttatású erőszak és az intolerancia megnyilvánulásainak áldozatává vált; felszólítja Ukrajnát, hogy erősítse meg a holokauszt áldozatairól való megemlékezést azáltal, hogy csatlakozik a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetséghez (IHRA); és fogadja el és alkalmazza az IHRA antiszemitizmusra vonatkozó meghatározását; felszólítja továbbá Ukrajnát, hogy továbbra is emlékezzen meg a totalitarizmus áldozatairól; felhívja a Bizottságot, hogy kérje fel Ukrajnát az Európa a polgárokért programban való részvételre;

66.  ösztönzi az európai politikai alapítványok által Ukrajnában a politikai vezetők következő nemzedékének felnevelésében végzett munkát;

67.  ösztönzi az egyházakkal és a vallási közösségekkel és szervezetekkel folytatott párbeszéd és együttműködés megerősítését az olyan területeken, mint a békeépítés és a megbékélés, megerősítve ezáltal az igazságos és szabad társadalom, valamint az oktatás, az egészségügyi ellátás és az alapvető szociális szolgáltatások iránti bizalmat;

Médiakörnyezet

68.  tudomásul veszi a média területén folytatott reformtörekvéseket; hangsúlyozza, hogy a reformnak biztosítania kell különösen a szabályozó testület függetlenségét, pártatlanságát és elszámoltathatóságát, a médiabeli tulajdonviszonyok átláthatóságát, a különböző médiacsatornák számára egyenlő esélyeket és a tisztességes piaci versenyt; aggodalmát fejezi a szabályozó ügynökségnek olyan új, kiterjedt hatásköröket biztosítani kívánó tervek miatt, amelyek a média szabadságát és az online és nyomtatott sajtó tartalmát veszélyeztető kockázatokat hordoznak; hangsúlyozza, hogy a dezinformáció elleni fellépésről szóló jelenlegi törvénytervezet a sajtószabadság rovására széles körű állami beavatkozáshoz vezethet a médiatartalom és az újságírók tevékenységének terén, és nem lesz hatékony a dezinformáció terjesztésével szemben; sürgeti a médiaközösséggel és az érintett nemzetközi szervezetekkel való szélesebb körű konzultáció megszervezését a véleménynyilvánítás szabadságát érintő kockázatok elkerülése érdekében;

69.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ukrán televíziós médiapiacot – plurális volta ellenére – továbbra is az oligarchák túlzott befolyása jellemzi; sürgeti Ukrajnát, hogy támogassa a szabad és független médiát és erősítse a médiapluralizmust; hangsúlyozza a fenntartható közszolgálati műsorszolgáltató, a független médiaszabályozó és civil társadalom fontosságát a dezinformációval és egyéb destabilizáló tényezőkkel szembeni ellenálló képesség kiépítésében; felszólítja a Verhovna Radát és a kormányt, hogy tartsák fenn az állam közszolgálati műsorszolgáltató iránti elkötelezettségét, és biztosítsanak pénzügyi és politikai támogatást annak további korszerűsítéséhez, függetlenségéhez és oknyomozó újságírói tevékenységének folytatásához;

70.  ismételten hangsúlyozza, hogy az EU-nak továbbra is támogatnia kell Ukrajnát a hibrid fenyegetések elleni küzdelemben, valamint a dezinformáció és az álhírek kezelésében, többek között a független média és a médiatudatos stratégiai kommunikáció megerősítése révén, Ukrajna ellenálló képességének javítása érdekében; üdvözli az EU és Ukrajna közötti kiberpárbeszéd elindításának bejelentését;

71.  aggodalmát fejezi ki a média képviselőinek, különösen a korrupció és a csalások felderítésével foglalkozó oknyomozó újságírók munkakörülményeinek romlása miatt; elítél minden olyan cselekedetet, amelynek célja az újságírók munkájának korlátozása, ideértve az információhoz való hozzáférés korlátozását, a büntetőügyek indítását, a források felfedésének kényszerítését, és a gyűlöletbeszédet, különösen a független médiával szemben folytatott gyűlöletbeszédet; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Verhovna Rada tagjai célzott dezinformációs kampányoknak estek áldozatul, vagy akár szándékosan is segítették azok terjesztését, az ukrán oknyomozó újságírók platformjai által nemrégiben végzett elemzés szerint;

72.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2017–2019-es időszakban számos újságírót és civil aktivistát támadtak meg; felszólítja az ukrán hatóságokat, hogy vonják büntetőeljárás alá az elkövetőket és biztosítsák a médiában dolgozók és az újságírók biztonságát, és sürgeti őket, hogy a média szabályozása során alkalmazzanak arányos megközelítést;

73.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az országban romlott a politikai légkör, és széles körben alkalmazzák politikai célokra a megfélemlítést, a gyűlöletbeszédet és a politikai nyomást; sürgeti a hatóságokat, hogy határozottan ítéljék el és tiltsák be a szélsőséges és gyűlöletkeltő csoportok és a Mirotvorechez hasonló weboldalak műveleteit, amelyek feszültséget keltenek a társadalomban, és visszaélnek több száz ember – köztük újságírók, politikusok és kisebbségi csoportok tagjai – személyes adataival;

74.  sürgeti a demokratikus, független, plurális és kiegyensúlyozott médiakörnyezet kialakítását Ukrajnában, amely véget vetne a médiacsatornák politikailag motivált üldözésének, például az engedélyek visszavonásának, és biztosítaná a helyi újságírók, a véleményformálók és a másként gondolkodók zaklatástól és megfélemlítéstől való védelmét, lehetővé tenné az online és offline információkhoz való megkülönböztetésmentes hozzáférést, valamint az érdemi polgári részvételt, továbbá biztosítaná az emberi és polgári jogokat; hangsúlyozza, hogy az újságírók, az emberijog-védők és a védőügyvédek számára biztosítani kell, hogy munkájukat függetlenül, valamint indokolatlan beavatkozás és megfélemlítés nélkül végezhessék; üdvözli az ukrán emberi jogi szervezetek és a krími ügyész munkáját, aki ideiglenesen Ukrajna szárazföldi részéről rögzíti az emberi jogi jogsértéseket és visszaéléseket; ragaszkodik ahhoz, hogy minden emberi jogi jogsértést ki kell vizsgálni, és az elkövetőket bíróság elé kell állítani;

Nemek közötti egyenlőség és az LMBTI személyek jogai

75.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség a fenntartható és inkluzív fejlődés kulcsfontosságú előfeltétele; sürgeti az ukrán kormányt és hatóságokat, hogy tegyenek intézkedéseket a nők képviseletének és a velük szembeni egyenlő bánásmódnak a további javítása érdekében, a politikai és társadalmi élet minden szintjén, valamint a nemi alapú erőszak elleni küzdelem érdekében; kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy az Ukrajnával kapcsolatos valamennyi politikájukban, pénzügyi támogatásukban, programjukban és tevékenységükben érvényesítsék a nemek közötti egyenlőséget, különösen amikor a Covid19 negatív hatásainak enyhítésére törekszenek, mivel a nőket, köztük a női vállalkozókat érintették leginkább a szigorú korlátozó intézkedések;

76.  elítéli az LMBTI-személyek elleni erőszakos támadásokat és gyűlölet-bűncselekményeket, és felszólítja az ukrán bűnüldöző hatóságokat, hogy ténylegesen vizsgálják ki ezeket a támadásokat; sürgeti Ukrajnát, hogy hozzon létre és hatékonyan hajtson végre egy olyan átfogó másodlagos jogszabályt, amely biztosítja a meggyőződés szabadságát, fellép az LMBTI-személyek, a feminista aktivisták, a fogyatékossággal élő személyek és a kisebbségek elleni folyamatos megkülönböztetés ellen, és erősítse meg jogaik védelmét; felhívja az ukrán kormányt és valamennyi politikai szereplőt, hogy tegyenek erőfeszítéseket egy befogadó és toleráns társadalom megteremtésére;

77.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a büntető törvénykönyv 161. cikke még mindig nem rendelkezik a szexuális irányultságon vagy nemi identitáson alapuló gyűlöletre vagy erőszakra való uszítás büntetéséről, és hogy ezek nem jelentenek alapot a bűncselekmények súlyosító körülményeit illetően, valamint a 67. cikk (1) bekezdésének 3. pontjában tárgyalt, a súlyosbító körülményekről szóló általános rendelkezések között sem szerepelnek; emlékeztet arra, hogy a nemzeti emberi jogi stratégia végrehajtásáról szóló kormányzati cselekvési terv előírja, hogy a büntető törvénykönyv 67. cikkében súlyosító körülményként a szexuális irányultság és a nemi identitás alapját is szerepeltetni kell; emlékeztet a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság ajánlásaira, és felszólítja Ukrajnát, hogy ennek megfelelően módosítsa a büntető törvénykönyvet;

Kereskedelmi és gazdasági együttműködés, közegészségügy, munkaügyi és szociális ügyek, munkavállalói mobilitás

78.  kiemeli, hogy Ukrajna az Unió fontos geopolitikai, geostratégiai és kereskedelmi partnere; üdvözli az EU és Ukrajna közötti kereskedelmi forgalom jelentős növekedését, amelynek következtében jelenleg az Unió Ukrajna legnagyobb kereskedelmi partnere; sajnálja azonban, hogy viszonylag alacsony az országba érkező közvetlen külföldi befektetések száma;

79.  üdvözli a kétoldalú kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok terén 2019-ben elért folyamatosan pozitív eredményeket, amelyek szerint az ukrán behozatal 12,3%-kal, a kivitel pedig 9,7%-kal nőtt, ami összesen 43,3 milliárd EUR-t tett ki; hangsúlyozza, hogy az EU és Ukrajna közötti kereskedelem 49%-kal nőtt, és hogy továbbra is az EU Ukrajna fő kereskedelmi partnere, 2019-ben Ukrajna kereskedelmének 40%-át tette ki, míg Ukrajna az EU 18. legnagyobb kereskedelmi partnere, ami az EU teljes kereskedelmének 1,1%-át teszi ki; megjegyzi, hogy Ukrajna EU-val szembeni kereskedelmi hiánya 5,1 milliárd EUR-ra nőtt;

80.  arra ösztönzi mindkét felet, hogy fokozzák a kétoldalú szinten és a nemzetközi fórumokon folytatott együttműködést a Covid19 által állított kihívások kezelése érdekében, különösen az ellátási láncok ellenállóbbá és diverzifikáltabbá tétele, valamint a protekcionista tendenciák kezelésére irányuló együttműködés révén; megjegyzi, hogy a nyitott stratégiai autonómia elérésére irányuló uniós célkitűzés lehetőségeket teremthet a szomszédsággal való még szorosabb együttműködésre;

81.  bátorítja a Bizottságot, hogy támogassa Ukrajnát a gazdasági diverzifikáció további erősítésére képes területek azonosításában, valamint ezek prioritásként történő kezelésében a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás teljes körű végrehajtása során;

82.  megismétli, hogy Ukrajnának az EU belső piacába való fokozatos integrációja a társulási megállapodásban előírtak szerint a társulás egyik fő célja, és ezzel összefüggésben támogatja az Ukrajna és az EU közötti megerősített gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok feltételeinek megteremtését, valamint a jogszabályok közelítésének szélesebb körű folyamatát, amely a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás teljes körű végrehajtásától és a vonatkozó jogi, gazdasági és technikai szabályoknak és normáknak való megfeleléstől függ;

83.  megjegyzi, hogy számos reformot vezettek be, amelyek a gazdaság deregulációjához, az államháztartás nagyobb átláthatóságához, valamint a koncessziókra és a köz- és magánszféra közötti partnerségre vonatkozó szabályozás javulásához vezettek, és új lehetőségeket teremtettek mind a helyi, mind a külföldi befektetők számára;

84.  megjegyzi azonban, hogy az országban az oligarchák befolyásának megszüntetésére irányuló folyamat nem járt látható hatással, mivel az oligarchák továbbra is erőteljes hatást gyakorolnak az ukrán gazdaságra és politikára, különösen a médiabeli tulajdonviszonyok, valamint az igazságszolgáltatásra és a bűnüldözési rendszerre gyakorolt befolyás tekintetében; úgy véli, hogy hatékony módszernek bizonyulhat, ha egyértelmű és mindenki számára egyenlő szabályokat alakítanak ki a gazdaságban és a politikában a leggazdagabb vállalkozók egy kis csoportja által az állam működésére, többek között a jogalkotásra gyakorolt nem hivatalos befolyás tényleges csökkentése érdekében, ezért felszólítja az ukrán hatóságokat, hogy gyorsítsák fel az oligarchák befolyásának megszüntetésére irányuló folyamatot;

85.  sajnálatát fejezi ki továbbá az állami tulajdonú vállalatok számának növekedése miatt, és sürgeti Ukrajnát, hogy folytassa az állami tulajdonú vállalatok privatizációját gazdasága korszerűsítése és működésének javítása, valamint az oligarchák befolyásának elkerülése érdekében; hangsúlyozza, hogy Ukrajnának ismételten el kell köteleznie magát az egyéni érdekeltségek befolyása elleni küzdelem terén, amelynek elhanyagolása súlyosan veszélyeztetheti az eddig végrehajtott reformokat, valamint Ukrajna eddigi támogatási intézkedéseit;

86.  felhívja Ukrajnát és az EU-t, hogy erősítsék a kétoldalú kereskedelem további liberalizálása terén folytatott együttműködést, beleértve az ipari termékek megfelelőségértékeléséről és elfogadásáról szóló megállapodás megkötését, valamint az állat- és növény-egészségügyi intézkedésekkel és a vámokkal kapcsolatos együttműködést; felszólít továbbá az EU és Ukrajna közötti ágazati együttműködés növelésére az oktatás és a kutatás, az innováció, az IKT-ágazat és a digitalizálás, valamint a zöld technológiák terén a know-how és a bevált gyakorlatok megosztása érdekében; szélesebb körű együttműködésre szólít fel továbbá és Ukrajna fokozatosan differenciált ágazati integrációjára egyebek mellett az energiaunióba, a közlekedési közösségbe és a digitális egységes piacba;

87.  felhívja Ukrajna hatóságait, hogy nyissák meg az ország légiközlekedési piacát az európai vállalkozások, köztük a fapados vállalkozások előtt, és támogatja a közös légtér létrehozásáról szóló megállapodás mielőbbi aláírását;

88.  üdvözli az Ukrajna és az EU között a digitális területen folytatott együttműködés terén elért eredményeket, és ösztönzi az ilyen együttműködés további elmélyítését, amelynek célja, hogy egymás számára belső piaci bánásmódot biztosítsanak, többek között más kölcsönös érdeklődésre számot tartó ágazatban is; hangsúlyozza a digitális transzformáció és az e-kormányzás irányába tett lépések fontosságát, valamint a megbízható elektronikus szolgáltatásokkal és elektronikus hírközléssel kapcsolatos ukrán jogszabályok uniós jogszabályokhoz történő közelítése terén elért eredményeket; ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a médiával és az információs műveltséggel, az e-kormányzással és a digitális gazdasággal kapcsolatos erőfeszítéseket, hogy azok tükrözzék a jelenlegi, digitális korszakot és az EU digitális egységes piacába való fokozatos integrálódást, valamint hogy vizsgálja meg az EU és Ukrajna közötti barangolási díjak csökkentésének módjait; e tekintetben elismeri az Ukrajnában az e-kormányzást és a digitális gazdaságot támogató új, 25 millió EUR összegű uniós programot; ösztönzi az egységes eurófizetési térség (SEPA) Ukrajnára történő kiterjesztését az összes műszaki és jogi követelmény teljesülése után;

89.  felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy végezzenek hiteles igényfelmérést a Donyec-medence régiójában a társadalmi-gazdasági helyreállításra irányuló stratégia kialakítása érdekében, és javasolja a Donyec-medence újjáépítésére vonatkozó, megfelelő nemzetközi keret létrehozását;

90.  felhívja az ukrán hatóságokat, hogy folytassák a közegészségügyi rendszer reformját, különösen a Covid19-világjárvány által az ukrán egészségügyi rendszerre gyakorolt pusztító hatás tükrében; megállapítja, hogy az UNICEF szerint a Covid19 nemcsak közegészségügyi válságot okozott, hanem társadalmi-gazdasági válságot is, amely 27,2%-ról 43,6%-ra, sőt 50,8%-ra növelheti a szegénységi rátát Ukrajnában; arra ösztönzi ezért az ukrán kormányt, hogy hajtson végre átfogó szociális védelmi intézkedéseket a Covid19 hatásainak enyhítése érdekében;

91.  üdvözli, hogy Ukrajna csatlakozott az EU Egészségügyi Biztonsági Bizottságához és a korai figyelmeztető és gyorsreagáló rendszerhez, hogy részt vegyen a Covid19-járványra adott közegészségügyi válaszintézkedések páneurópai koordinációjában; sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat és Ukrajnát, hogy fokozzák a közegészségügy ellenállóképességével kapcsolatos együttműködést, osszák meg a bevált gyakorlatokat, és működjenek együtt a civil társadalommal a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő csoportokra összpontosító járványügyi stratégiák kidolgozásával kapcsolatban; sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson támogatást az ukrán kormánynak a Covid19-oltóanyagokhoz való hozzáféréshez;

92.  felhívja az ukrán kormányt annak biztosítására, hogy a Covid19-re válaszul hozott korlátozó intézkedések törvényesek és szigorúan szükségesek legyenek, álljanak arányban a közegészség védelmének és az életmentésnek a célkitűzésével, alapuljanak tudományos szakvéleményen, képezzék folyamatos felülvizsgálat tárgyát, és ha már nincs rájuk szükség, oldják fel azokat, valamint megkülönböztetéstől mentes módon alkalmazzák; felhívja a hatóságokat annak biztosítására, hogy a Covid19-re adott válaszoktól a kiszolgáltatott és marginalizált csoportok ne kerüljenek aránytalanul hátrányos helyzetbe, és tegyenek lépéseket a már meglévő egyenlőtlenségek kezelésére;

93.  sürgeti Ukrajnát, hogy kezelje az egészségügyi ágazatban és különösen az egészségügyi minisztériumban továbbra is széle körben létező részrehajlást és korrupciót, és hogy hatékonyan vizsgáljon ki minden korrupt tevékenységet, különösen a világjárvány közepette az orvostechnikai felszerelések a Covid19-oltóanyagok aránytalanul magas áron történő beszerzésére irányuló kísérleteket;

94.  elismeri az ukrán nemzeti egészségügyi szolgálatnak egy olyan átlátható rendszer létrehozása érdekében végzett jó munkáját, amelynek feladata a betegeknek nyújtott szakellátás finanszírozása; felhívja az Egészségügyi Minisztériumot, hogy támogassa az ukrán nemzeti egészségügyi szolgálat munkáját;

95.  üdvözli a jogszabályok uniós vívmányokhoz való közelítésében történt előrelépést, valamint az állat- és növény-egészségügyi stratégia 2019. novemberi elfogadását, ami több mint 200 uniós normatív aktust foglal magában, amelyeket alkalmazni kell az ukrán jogszabályokban;

96.  aggodalommal állapítja meg, hogy nem történt elegendő előrelépés az uniós állatjóléti előírásokhoz történő közelítés terén;

97.  üdvözli a mezőgazdasági földterületek értékesítéséről szóló törvény 2020. márciusi elfogadását, amely várhatóan hozzá fog járulni Ukrajna mezőgazdaági ágazata hatalmas potenciáljának felszabadításához, valamint a banki tevékenységek szabályozását szolgáló egyes eszközök javításáról szóló törvény 2020. májusi elfogadását, amely megerősíti a bankrendszert és megakadályozza, hogy a PrivatBank visszakerüljön korábbi tulajdonosaihoz;

98.  üdvözli, hogy Ukrajna csatlakozott a fellebbezés esetén választottbírósági eljárás alkalmazásáról szóló átmeneti megállapodáshoz, így hozzájárul a Fellebbezési Testület megbénulása által okozott patthelyzet leküzdéséhez, valamint annak biztosításához, hogy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagjai a WTO-ban egy két lépésből álló vitarendezési rendszer előnyeit élvezhessék mindaddig, amíg a Fellebbezési Testület újra működőképessé nem válik;

99.  felhívja Ukrajnát, hogy tartsa magát a választottbírói testületnek a feldolgozatlan faanyagok kivitelére vonatkozó moratóriumra vonatkozó jövőbeli határozataihoz, miközben az erdészeti nyersanyagok teljes értékláncában kötelező átvilágítást alkalmaz, és javítja az erdészeti ágazat irányítását;

100.  aggodalommal állapítja meg, hogy Ukrajna a közelmúltban két védintézkedési vizsgálatot indított az Unióból származó nitrogén és összetett műtrágyák behozatala vonatkozásában; tudomásul veszi, hogy Ukrajna úgy döntött, hogy az utolsó pillanatban megszünteti mindkét védintézkedési vizsgálatot, miközben további védintézkedési vizsgálatok vannak előkészületben; figyelmeztet arra, hogy a hasonló intézkedések alááshatják a két fél közötti kölcsönös bizalmat;

101.  emlékeztet arra, hogy a baromfihús érzékeny termék az EU-ban; tudomásul veszi az „egyéb” baromfihúsdarabok kivitelére a baromfihúsra és a baromfihús-készítményekre vonatkozó kereskedelmi preferenciák módosítása révén talált megoldást, amellyel megszüntették a megállapodásban lévő joghézagot; felszólítja Ukrajnát, hogy tartózkodjon a hasonló gyakorlatoktól, és teljes mértékben, jóhiszeműen és maradéktalanul tartsa tiszteletben és hajtsa végre a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás valamennyi rendelkezését; felhívja a Bizottságot, hogy végezze el a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás végrehajtásának alapos nyomon követését, és használjon fel minden rendelkezésre álló intézkedést a piactorzító gyakorlatok és a joghézagok lehetséges kihasználásának leküzdésére;

102.  sürgeti, hogy kezeljék a vidék és a város közötti megosztottságot Ukrajnában, mégpedig a vidéki és elővárosi térségekben működő mikro-, kis- és középvállalkozásoknak (mkkv-k), a mezőgazdasági kistermelőknek és családi vállalkozásoknak nyújtott hatékony pénzügyi és technikai ösztönzőkkel, valamint a társadalmi kohézió előmozdítása érdekében az emberek közötti kapcsolattartás és a városok és a vidék közötti infrastruktúra javításával;

103.  üdvözli a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás kkv-k támogatására szolgáló eszköze keretében a finanszírozáshoz való hozzáférés javítása és a kereskedelmi lehetőségek megnyitása terén elért eredményeket; kiemeli, hogy egy megfelelő tájékoztató kampány lehetővé tenné a kkv-k számára, hogy jobban kihasználhassák a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás által kínált lehetőségeket;

104.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson technikai támogatást a regionális foglalkoztatási központoknak a foglalkoztatás ösztönzése, a fiatalok és a szociális vállalkozásokat előnyben részesítő fenntartható gazdasági fejlesztési programok támogatása és az azokba való beruházás érdekében, és összpontosítson a vidéki térségekben élő fiatalokra az oktatási rendszer munkaerőpiaci kereslet révén történő megerősítése érdekében, a legkiszolgáltatottabbak védelme és a társadalmi-gazdasági lehetőségek hiányának megelőzése érdekében;

105.  ösztönzi a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásnak az EU-val folytatott kereskedelemhez kapcsolódó munkaügyi és egyesülési szabadsággal kapcsolatos jogokra gyakorolt hatásait; felhívja az ukrán kormányt, hogy összpontosítson a kereskedelem és a fenntartható fejlődés szociális dimenziójára is, és szorosan kövesse nyomon a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás végrehajtásának gazdasági és társadalmi hatásait; felhívja az ukrán kormányt, hogy tartsa tiszteletben és juttassa érvényre a munkaügyi normákat, valamint erősítse meg és maradéktalanul hajtsa végre a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) valamennyi egyezményét; ösztönzi az ukrán kormányt, hogy folytassa munkaügyi normáinak közelítését az uniós előírásokhoz, különösen a gyülekezési szabadság és a szociális párbeszéd tekintetében; üdvözli a munkaügyi reformra irányuló kezdeményezést, ugyanakkor hangsúlyozza a szakszervezetekkel és a civil társadalommal folytatott széles körű konzultációk szükségességét, és javasolja, hogy használják ki a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szakértelmét ebben a kérdésben;

106.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a szakszervezetek és a civil társadalom – annak számos különféle szereplőjét beleértve – részvételét a társulási megállapodás végrehajtásának nyomon követésében; felhívja Ukrajna kormányát és a Bizottságot, hogy ne csak az Európa-párti civil szervezeteket támogassák, hanem azokat is, amelyek a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos jogsértéseket vizsgálják, különösen a szociális szférában;

107.  felhívja az ukrán kormányt, hogy vezessen be egy ösztönzőket és szankciókat tartalmazó rendszert az informális foglalkoztatási ágazatban közismerten magas számú munkahely elleni küzdelem érdekében;

108.  elismeri a munkaerő mobilitásának növekedését Ukrajna és az EU között, ahol 2,2 és 2,7 millió fő közé tehető a kivándorlási arány, ami a teljes ukrán foglalkoztatás 13–16%-ának felel meg, és ami egyrészt hozzájárul az ukrán munkaerőpiaci kínálat csökkenéséhez, és bizonyos szakmák esetében a munkaerőhiány kialakulásához, másrészt pedig az egyik olyan tényező, amely az országban maradó munkavállalók bérének növekedéséhez és a kivándorlók átutalásain keresztül pénzbeáramláshoz vezet, ami jelentős hatással van az ukrán gazdaságra, és a GDP több mint 8%-ának megfelelő bevételt jelent; felszólít a 2014-et követő munkaerő-kivándorlási hullám Ukrajna és a tagállamok gazdaságát és társadalombiztosítási rendszereit egyaránt érintő gazdasági és társadalmi előnyeinek és hatásainak további elemzésére; hangsúlyozza, hogy szükség van egy olyan munkakörnyezet kialakítását célzó kormányzati megközelítésre, amely tisztességes munkakörülményeket biztosít az ukrán vállalkozások alkalmazottai számára, többek között munkahelyi egészségvédelmet és biztonságot, törvényesen bejelentett, állami társadalombiztosítási fedezettel rendelkező munkahelyeket, időben és teljes mértékben kifizetett béreket, a szakszervezeti tagsághoz és az érdekképviselethez való jogot, valamint a kötelező érvényű kollektív szerződésekre irányuló közös érdemi tárgyalásokat; ismételten felszólít arra, hogy találjanak megoldást Ukrajnában az agyelszívásra olyan módon, hogy előmozdítják a jó minőségű és inkluzív oktatási és képzési programokat, és munkalehetőségeket teremtenek, hogy saját helyi közösségeikben társadalmi-gazdasági perspektívát kínáljanak a fiataloknak és családjaiknak;

109.  üdvözli és kéri az uniós finanszírozású programok továbbfejlesztését, amelyek mind az ukrán szakképzési rendszer korszerűsítését („EU4Skills: Jobb készségek a modern Ukrajnáért”), mind a potenciális visszatérők és a hazai vállalkozók számára kulcsfontosságú szerepet betöltő üzleti környezetet támogatják (korrupció elleni küzdelem, kkv-támogatás, adó- és vámreform stb.), az ágazati támogatások, és az uniós makroszintű pénzügyi támogatási programok feltételei révén;

110.  kéri a Társulási Tanácsot, hogy kezelje kiemelt helyen a nemzetközi munkaügyi szabványok és az uniós jogszabályok és gyakorlatok alkalmazását a szociálpolitika, a foglalkoztatás és a munkaügyek, a kollektív tárgyalási szabályozás, a szociális párbeszéd, a nemek közötti egyenlőtlenség kezelése és a munkaügyi jogszabályok reformjának területén, annak biztosítása érdekében, hogy a szociális partnerek érdekei egyensúlyba kerüljenek, és hogy a munkavállalók jogai védelmet élvezzenek, a társulási megállapodás (419–421. és 424. cikk) és a vonatkozó ILO-egyezmények (81., 87., 98., 117., 122., 129., 144., 154. és 173. sz. egyezmények) rendelkezéseinek megfelelően; emlékezteti az ukrán kormányt, hogy az üzleti klíma javítását, a közvetlen befektetések vonzását és a gazdasági növekedés előmozdítását célzó erőfeszítésekre nem kerülhet sor a munkavállalók jogainak és munkakörülményeinek rovására; felhívja az ukrán kormányt, hogy módszeresen közelítse meg és intézményileg támogassa a szociális párbeszédet, és tegyen erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a Nemzeti Háromoldalú Szociális és Gazdasági Tanács a párbeszéd hatékony eszköze legyen;

111.  aggodalommal állapítja meg, hogy a szakszervezetek a tökéletlen és elnagyolt jogszabályok miatt csak korlátozott mértékben képesek gyakorolni jogaikat Ukrajnában;

Energia, környezetvédelem és éghajlatváltozás

112.  üdvözli, hogy 2019-ben befejeződött a Naftohaz szétválasztása, és az EU harmadik energiaügyi csomagjával összhangban létrejött egy jogilag független földgázszállításirendszer-üzemeltető (GTSO); felhívja azonban az ukrán hatóságokat, hogy erősítsék meg a földgázszállításirendszer-üzemeltető Naftohaztól való technikai függetlenségét; üdvözli a földgázversenypiac liberalizálását és megnyitását a háztartások számára; sajnálja azonban a Naftohaz vezetősége, többek között a vállalat felügyelőbizottsága ellen folytatott legutóbbi támadásokat, amelyek veszélyeztetik annak függetlenségét és az eddig ezen a területen megvalósult reformfolyamatot;

113.  hangsúlyozza Ukrajna stratégiai tranzitországként betöltött szerepét a gázszállítás terén, valamint a nemzeti földgázszállító rendszer korszerűsítésének szükségét, és az EU energiapiacába történő integrációjának fontosságát, a társulási megállapodás frissített XXVII. mellékletének hatékony végrehajtása alapján; üdvözli az EU által ösztönzött hosszú távú gáztranzit-szerződés aláírását; aggodalmát fejezi ki az Északi Áramlat 2 csővezetékének építésével kapcsolatban, és megismétli annak hosszú távú alapvető politikai, gazdasági és biztonsági kockázatait; megjegyzi, hogy a csővezeték megerősíti az EU orosz gázellátástól való függőségét, veszélyezteti az EU belső piacát, nincs összhangban az EU energiapolitikájával vagy stratégiai érdekeivel, és negatív következményekkel járhat a háború sújtotta Ukrajnára nézve; ezért – korábbi állásfoglalásaival összhangban – felhívja az összes érdekelt felet, különösen a tagállamok és Európa érdekelt feleit, hogy a projekt leállítása érdekében használják ki a rendelkezésre álló jogi záradékokat;

114.  kéri a Bizottságot, hogy az energiapiacok további integrációja céljából vizsgálja meg Ukrajna uniós vívmányoknak való megfelelését az energetika területén; teljes mértékben támogatja Ukrajnának az európai kontinentális villamosenergia-hálózatba (ENTSO-E) való integrációját; sürgeti Ukrajnát, hogy javítsa a nemzetközi (pl. a Bizottság, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, az Európai Beruházási Bank, a Világbank, a KfW, az ENTSO-E és az Energiaközösség) és az ukrán energiaágazatot támogató ukrán intézmények politikáinak és fellépéseinek összehangolását;

115.  elítéli az Ukrajna területén, az ukrán kizárólagos gazdasági övezetben végzett orosz gázkitermelést, és kijelenti, hogy az EU nem ismeri el az Azovi-tengeren és a Fekete-tengeren lévő gázmezők Oroszországi Föderáció általi elfoglalását, valamint támogatja az ukrán hatóságok által az illegális kitermelés leállítására tett jogi intézkedéseket;

116.  sajnálja, hogy a villamos energia új nagykereskedelmi piaca, amely 2019 júliusában kezdte meg működését Ukrajnában, az uniós elvárásokhoz mérten még mindig nem versenypiac; sürgeti ezért Ukrajnát, hogy fejezze be reformját és javítsa az uniós jognak való megfelelés szintjét, mindenekelőtt Ukrenerho függetlenségének megerősítésével és a kereszttámogatás elkerülésével; felszólítja Ukrajnát, hogy a szigorú európai környezetvédelmi és biztonsági előírásoknak megfelelően korszerűsítse meglévő erőműveit;

117.  üdvözli az ukrán kormány azon álláspontját, hogy tiszteletben tartja az Energiaközösségen belül vállalt azon kötelezettségét, hogy eleget tesz az alkalmazandó uniós jognak, beleértve a környezetvédelmi és biztonsági politikát is, és így nem teszi lehetővé a szomszédos országokban található erőművekből származó villamos energia behozatalát, amelyeket a nemzetközi egyezmények követelményeinek és a legmagasabb szintű nemzetközi környezetvédelmi és biztonsági normáknak való megfelelés nélkül építenek;

118.  sajnálja, hogy a megújulóenergia-termelési ágazatban Ukrajna nem teljesíti a befektetőkkel szembeni kötelezettségeit, és hogy a megújuló energiaforrásokból villamos energiát előállító termelőknek történő kifizetések késedelme fenyegeti a tiszta energiaforrások további fejlesztését Ukrajnában;

119.  sürgeti az ukrán hatóságokat, hogy sürgősen fejezzék be az atomerőművek korszerűsítését, és vizsgálják ki e folyamatok késedelmét, különös tekintettel a Zaporizzsja atomerőmű korszerűsítésére;

120.  hangsúlyozza az infrastrukturális együttműködés régióban történő erősítésének, Ukrajna energiaellátása további diverzifikációjának, az energiahatékonyságnak, a megújuló energiaforrásoknak és az ukrán energiaágazat konnektivitásának fontosságát a környezeti fenntarthatóság biztosítása mellett; megjegyzi, hogy a keleti partnerség országai közötti régión belüli kereskedelem támogatása és előmozdítása új gazdasági lehetőségeket is teremt, többek között a kkv-k számára;

121.  elismerését fejezi ki amiatt, hogy az ukrán kormány 2019 februárjában elfogadta a 2030-ig tartó időszakra szóló állami környezetvédelmi politikára vonatkozó stratégiát, a nemzeti hulladékgazdálkodási tervet, a környezeti hatásvizsgálatról és a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló jogszabályokat, valamint az éghajlat-politika terén elfogadott jogszabályokat; sürgeti Ukrajnát, hogy még inkább növelje részvételét az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, az éghajlatváltozási politikák végrehajtásában és az éghajlatváltozás a politikaformálás valamennyi területén történő általános érvényesítésében, valamint hogy fokozza erőfeszítéseit a 2015. évi Párizsi Megállapodáshoz kapcsolódó nemzeti kötelezettségvállalások terén;

122.  sürgeti Ukrajnát, hogy a fenntartható erdőgazdálkodási és környezetvédelmi normákkal összhangban hatékonyan lépjen fel az illegális fakitermelés ellen, és tegyen lépéseket a természeti erőforrások illegális és fenntarthatatlan kiaknázása által okozott környezeti károk, például a Kárpátok őserdeiben folytatott illegális fakitermelés felszámolása érdekében, ami a régióbeli áradások fő oka is; felszólítja az EU-t, hogy járuljon hozzá az illegális szvidoveci síparadicsom projekttel kapcsolatos illegális fakitermelés, valamint a borostyánkő illegális és környezetkárosító kitermelési módszerének megelőzéséhez; ösztönzi Ukrajnát, hogy ruházzon be az ökológiai és környezetvédelmi szempontból biztonságos és fenntartható idegenforgalmi infrastruktúrába, és felhívja az ukrán hatóságokat, hogy az ellenőrzés, az átláthatóság, valamint a környezeti hatásvizsgálatok és az átvilágítás javítása révén akadályozzák meg, hogy a jövőbeli projektek károsítsák a környezetet; sürgeti Ukrajnát, hogy biztosítsa a környezetvédelmi információkhoz való nyílt és egyszerű hozzáférést, terjessze ki a védett területeket és gyorsítsa fel a nagy tüzelőberendezésekből származó főbb szennyező anyagokra vonatkozó nemzeti kibocsátás-csökkentési tervének végrehajtását; ösztönzi Ukrajnát, hogy fogadjon el jogszabályokat a fenntartható közlekedés fejlesztésére; sürgeti Ukrajnát, hogy biztonságos és környezettudatos módon takarítsa el és ártalmatlanítsa a rendkívül veszélyes mezőgazdasági vegyi anyagokat, különösen az elavult növényvédő szereket a Herszoni területen és Ukrajna más régióiban;

123.  mély aggodalmát fejezi ki a kelet-ukrajnai konfliktus környezeti hatásai miatt, beleértve az összefüggő bányárendszerek elárasztásából fakadó veszélyeket is; felszólít a konfliktus környezeti hatásainak részletes értékelésére, és egy azt követő, az ökológiai összeomlás megelőzését célzó reagálási terv kidolgozására; a Donyec-medence aknamentesítésére irányuló programot javasol az ukrán hatóságok és a nemzetközi közösség bevonásával;

124.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt is, hogy a Donyeck régióban és környékén található orvosi, ipari vagy tudományos célokra használt mintegy 1 200 radioaktív sugárforrás komoly egészségügyi, biztonsági és ökológiai kockázatokat rejt; felhívja az EBESZ-t, a háromoldalú összekötő csoportot és a normandiai négyeket, hogy az atomsorompó-szabályozással összhangban vegyék fel a harcot a radioaktív tevékenységek terjedésével és a radioaktív anyagok csempészésével szemben; sürgeti az összes felet, hogy működjenek együtt az érdekelt felekkel a használaton kívüli, nagy aktivitású radioaktív sugárforrásoknak a Donyec-medencéből történő biztonságos elszállítása érdekében;

125.  üdvözli Ukrajna azon törekvését, hogy hozzájáruljon az európai zöld megállapodás célkitűzéseihez, és felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa megfelelően Ukrajna erőfeszítéseit, többek között releváns, strukturált párbeszéd, ütemterv és információcsere révén; kéri a Bizottságtól annak biztosítását, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás ne legyen ellentétes az abban foglalt környezetvédelmi célkitűzésekkel és kezdeményezésekkel;

126.  üdvözli az EU 10 millió eurós „éghajlatváltozási csomag a fenntartható gazdaságért” elnevezésű programját, amely támogatást nyújt Ukrajnának ahhoz, hogy holisztikus megközelítés kialakítása mentén szervezze át kulcsfontosságú gazdasági ágazatait az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra való átálláshoz;

Emberek közötti kapcsolatok és határigazgatás

127.  elismeri a határokon átnyúló mobilitás fontosságát az emberek közötti kapcsolatok erősítésében, és üdvözli az ukrán állampolgárokra vonatkozó vízummentes rendszer folyamatos sikeres végrehajtását, amely lehetővé tette az ukrán állampolgárok számára, hogy 2017 júniusa óta több mint 40 millió alkalommal utazzanak uniós országokba; hangsúlyozza, hogy továbbra is teljesíteni kell a vízumliberalizációs követelményeket, és fel kell gyorsítani a kapcsolódó reformtörekvéseket; úgy véli, hogy a vízummentes rendszer az Ukrajnából az EU-ba történő utazás fokozódását eredményezte, így hozzájárult az egyes társadalmak közötti jobb megértéshez, ami a folyamatos közeledés legjobb alapja; hangsúlyozza, hogy ezt a megközelítést tovább kell vinni, és idővel ki kell terjeszteni;

128.  emlékeztet Ukrajna uniós keretekbe, például az Erasmus+, az Európai horizont és a Kreatív Európa programokba való integrációjának fontosságára, valamint arra, hogy az együttműködés fokozására van szükség a jelenlegi és a jövőbeli programok keretében; úgy véli, hogy az ukrán hallgatók, valamint egyetemi és iskolai tanárok Erasmus+ programokban való részvételét láthatóan meg kell növelni;

129.  megjegyzi, hogy az ukrán állampolgárok schengeni országokba tett látogatásainak megnövekedett száma kihívás elé állította az EU–ukrán határátkelőhelyeket, amelyek zsúfoltak, és sem infrastruktúrájuk, sem kapacitásuk nem elégséges ahhoz, hogy a határt átlépő személyek számára megfelelő és humánus feltételeket biztosítsanak; megjegyzi, hogy az Unió és Ukrajna határán, különösen a magyar–ukrán és a lengyel–ukrán szakaszon az egyik legégetőbb probléma már régóta a határátlépést megelőző hosszú várakozási idő; kéri a Bizottságot, hogy indítson párbeszédet annak biztosítása érdekében, hogy többek között beruházások, a személyzet képzése és a határátlépéssel kapcsolatos panaszok kivizsgálásának hatékony mechanizmusa révén a határátkelés folyamata gyors és korrupciómentes legyen; ösztönzi az EU-t, hogy támogassa új határátkelőhelyek létrehozását és az EU–ukrán határon már meglévő határátkelőhelyek bővítését, a finanszírozás szigorú nyomon követésével, hogy elejét vegye a korábbi visszaéléseknek;

130.  támogatja az EU és Ukrajna közötti együttműködés megerősítését, különösen a határigazgatás, a biometrikus eszközökre épülő menekültügyi és személyazonosság-kezelő rendszerek, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának visszaszorítása, a szervezett bűnözés és a súlyos nemzetközi bűncselekmények elleni küzdelem, valamint az Ukrajna és az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (FRONTEX) közötti együttműködés elmélyítése terén;

131.  megjegyzi, hogy további előrelépés történt az ukrán vám- és határigazgatási eljárásoknak az Unió eljárásaival való összehangolása terén, valamint az Adó- és Vámhivatal folyamatban lévő intézményi reformja terén; üdvözli a 2019 őszén elfogadott, az állami vámhivatal egységes jogi személyéről szóló törvényt, valamint az engedélyezett gazdálkodókról és a nemzeti elektronikus árutovábbítási rendszer bevezetéséről szóló törvényeket; szintén üdvözli, hogy az ukrán kormány 2019 júliusában elfogadott egy „a 2025-ig tartó időszakra szóló integrált határigazgatási stratégiát” és az azt követő, 2020–2022. évi cselekvési tervet; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy az EU által finanszírozott, hat uniós határellenőrző pont korszerűsítésére irányuló projekt elakadt, és hogy az említett határokon még mindig nagyon hosszú várakozási idő tapasztalható; sürgeti továbbá az ukrán hatóságokat, hogy fogadják el az engedélyezett gazdálkodók rendszerének és a nemzeti elektronikus árutovábbítási rendszer teljes körű működőséhez szükséges valamennyi függőben lévő intézkedést és rendeletet, és biztosítsák, hogy az állami vámhivatal új vezetőségét haladéktalanul, átlátható és elfogulatlan, nyilvános folyamat során válasszák ki a kompetens jelöltek közül; sürgeti az ukrán hatóságokat, hogy az integrált határigazgatás kulcsfontosságú elemeként tegyék büntetendővé bármely áru csempészését;

132.  felszólítja az EU-t, valamint Ukrajna és Moldova hatóságait, hogy gyorsítsák fel az illegális kereskedelem megállításának és a Dnyeszter-melléki csempészhálózatok felszámolásának folyamatát, mivel ez a régió biztos menedékként szolgál a csempészek számára, amelyet bűnözők és oligarchák is kihasználtak, ezenkívül az orosz befolyás megerősítését is szolgálja, és egyike a konfliktus elhúzódását okozó legfőbb tényezőknek;

Intézményi rendelkezések

133.  üdvözli a 2020. október 6-i EU–Ukrajna csúcstalálkozó – a Covid19-járvány kitörése óta az első olyan kétoldalú csúcstalálkozó, amelyet Brüsszelben, személyes részvétel mellett tartottak – eredményeit, és mindkét fél egyértelmű nyilatkozatait arra vonatkozóan, hogy továbbra is elkötelezettek Ukrajna Európai Unióval való politikai társulásának és gazdasági integrációjának megerősítése mellett;

134.  elégedett a folyamatban lévő találkozók és tevékenységek eredményeivel, amelyeket az Európai Parlamentnek az ukrán parlamenttel a békéért és demokráciáért folytatott Jean Monnet-párbeszédei keretében végeztek, és teljes mértékben támogatja azok folytatását; meggyőződése, hogy a párbeszéd parlamenti kultúrájának elmélyítése erős, független, átlátható és hatékony ukrán Verhovna Radát eredményez, ami elengedhetetlen az ország demokratikus és európai jövője szempontjából, és összhangban áll az ukrán polgárok törekvéseivel;

135.  ebben az összefüggésben ösztönzi a Verhovna Radát, hogy aktívan folytassa intézményi reformját, amelynek célja többek között a jogalkotási kapacitás és a minőség javítása, a végrehajtó hatalom politikai felügyelete, valamint az átláthatóság és a polgárok felé való elszámoltathatóság biztosítása a társulási megállapodás végrehajtásához kapcsolódó törvénytervezetek elfogadásának egyszerűsítése és rangsorolása céljából, valamint intézményi biztosítékok létrehozása a társulási megállapodás keretében tett kötelezettségvállalásokkal ellentétes jogszabályok megakadályozására, például az európai integrációért felelős bizottság szerepének megerősítése révén, amelynek véleményeit kötelező érvényűnek kellene tekinteni; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Parlament továbbra is együttműködjön a Verhovna Radával annak érdekében, hogy támogassa ezt a reformfolyamatot; hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvánnyal összefüggésben a lehető legmegfelelőbben kell megvalósítani a parlamentközi együttműködést és az emberek közötti kapcsolatokat;

136.  hangsúlyozza, hogy fontos az Európai Unió ukrajnai tanácsadó missziójának (EUAM) további támogatása, és hangsúlyozza annak a polgári biztonsági ágazat reformjában betöltött szerepét; üdvözli a mariupoli helyi iroda megnyitását, és reméli, hogy a misszió megbízatásának megfelelően kézzelfogható eredmények fognak születni; kéri a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit a társulási megállapodás / a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás végrehajtásában részt vevő ukrán hatóságok kapacitásainak erősítése terén; felkéri a Bizottságot, hogy a 22. Ukrajna–EU csúcstalálkozó vonatkozó határozataival összhangban tervezze meg azokat az eszközöket, amelyek annak támogatásához szükségesek, hogy Ukrajna egyre inkább igazodhasson az uniós vívmányokhoz;

137.  ismételten kéri, hogy hozzanak létre egy keleti partnerségi egyetemet Ukrajnában; felhívja az uniós intézményeket, hogy erősítsék meg és bővítsék ki az uniós jogra szakosodni kívánó ukrán jogi szakembereknek szóló képzési programokat, és erősítsék Ukrajna azon képességét, hogy részt vegyen az Európai horizontban, többek között az emberek közötti kapcsolatok, valamint az EU és Ukrajna közötti tudományos és oktatási együttműködés fellendítése érdelében;

138.  üdvözli az ukrán köztisztviselők intézményi kapacitásépítéséhez és az Európai Tudományok Szakkollégiumának natolini campusa által szervezett továbbképzésekhez nyújtott uniós támogatást;

139.  felhívja az összes uniós intézményt, a tagállamokat és az ukrán hatóságokat, hogy szervezzenek kampányokat a polgároknak a keleti partnerségi kezdeményezésből és a társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás végrehajtásából eredő lehetőségekről való tájékoztatására, hívják fel a figyelmet a szorosabb társulás előnyeire, valamint hangsúlyozzák a szóban forgó előnyöknek az ukrán és a többi társult ország munkaerőpiacán tapasztalható pozitív fejleményekkel való összefüggését; ösztönzi az ukrán hatóságokat, hogy jobban tájékoztassák az ukrán állampolgárokat a társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás és az uniós segítségnyújtás előnyeiről, és tegyenek több erőfeszítést annak biztosítására, hogy a társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás és az uniós segítségnyújtás és programok által kínált lehetőségek eljussanak a helyi szintre, többek között az ország távoli részeire, különösen a vidéki területekre, hogy lehetővé tegyék a lakosok számára, hogy közösségeikben pozitív változásokra törekedjenek;

140.  elismerését fejezi ki az ukrán civil társadalomnak, a fiataloknak és a nem kormányzati szervezeteknek a közélet és a politikai élet valamennyi területén folytatott tevékenységeikért, és különösen a társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás végrehajtásához nyújtott támogatásukért, a Covid19-világjárvány kihívásainak leküzdéséért, a félretájékoztató kampányok elleni küzdelmükért, a belső menekülteknek és más kiszolgáltatott csoportoknak nyújtott segítségnyújtásért és támogatásért, valamint a társadalmi reziliencia és a médiatudatosság erősítéséért az ukrán nép körében; ösztönzi az ukrán központi és helyi kormányokat, hogy továbbra is mozdítsák elő a civil társadalommal való szoros együttműködést, többek között a tevékenységeihez nyújtott fokozott pénzügyi támogatás révén; felhívja a Bizottságot, hogy kezelje prioritásként e nem kormányzati szervezetek és civil társadalmi szervezetek támogatását; e tekintetben üdvözli a Szomszédságpolitikai Civil Társadalmi Eszköz 20 millió eurós programját, amely támogatja a civil társadalmi szervezetek döntéshozatali és közéleti folyamatokban való részvételi kapacitásainak megerősítését; sürgeti az ukrán hatóságokat, hogy a civil társadalmi szervezetek és más egyesületek működésére és munkájára vonatkozó számos törvénytervezet fényében ne fogadjanak el olyan jogszabályokat, amelyek nem felelnek meg Ukrajna hazai és nemzetközi emberi jogi kötelezettségeinek, és hogy biztosítsák a civil társadalom indokolatlan beavatkozástól mentes működését;

o
o   o

141.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Ukrajna elnökének, kormányának és parlamentjének, valamint az Oroszországi Föderáció elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 303., 2018.11.28., 39. o.
(2) HL C 388., 2020.11.13., 116. o.
(3) HL C 11., 2018.1.12., 82. o.
(4) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0167.
(5) HL L 165., 2020.5.27., 31. o.
(6) CM/Rec(2010)5, lásd https://search.coe.int/cm/Pages/result_details.aspx?ObjectID=09000016805cf40a
(7) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).


A fenntartható versenyképességre, a társadalmi méltányosságra és a rezilienciára vonatkozó európai készségfejlesztési program
PDF 196kWORD 68k
Az Európai Parlament 2021. február 11-i állásfoglalása a fenntartható versenyképességre, a társadalmi méltányosságra és a rezilienciára vonatkozó európai készségfejlesztési programról szóló, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett bizottsági közleményről (2020/2818(RSP))
P9_TA(2021)0051B9-0108/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 14. és 15. cikkére,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérére, melyet az Európai Tanács, az Európai Parlament és az Európai Bizottság 2017 novemberében hirdetett ki, és különösen annak 1. („Oktatás, képzés és egész életen át tartó tanulás”) és 4. alapelvére („A foglalkoztatás aktív támogatása”),

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) fizetett tanulmányi szabadságról szóló 1974. évi egyezményére,

–  tekintettel „A fenntartható versenyképességre, a társadalmi méltányosságra és a rezilienciára vonatkozó európai készségfejlesztési program” című bizottsági közleményre (COM(2020)0274), valamint az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SWD(2020)0121 és SWD(2020)0122),

–  tekintettel a fenntartható versenyképességet, társadalmi méltányosságot és rezilienciát célzó szakképzésről szóló tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági javaslatra (COM(2020)0275),

–  tekintettel „Az európai oktatási térség 2025-ig történő megvalósítása” című bizottsági közleményre (COM(2020)0625) és a közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2020)0212),

–  tekintettel a „Digitális oktatási cselekvési terv 2021–2027 – Az oktatás és a képzés átalakítása a digitális kornak megfelelően” című bizottsági közleményre (COM(2020)0624) és a közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2020)0209),

–  tekintettel az Európai Bizottság „A digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő mutató (DESI), 2020 – Humántőke” című jelentésére(1),

–  tekintettel az Európai Bizottság „Új európai iparstratégia” című közleményére (COM(2020)0102), amely kimondja, hogy „az ökológiai és digitális kettős átállás a gazdaság, a társadalom és az ipar minden részét érinti, amelynek versenyképessége a képzett munkaerő felvételétől és megtartásától függ, így várhatóan csak a következő öt évben 120 millió európainak kell továbbképzésen vagy átképzésen átesnie”,

–  tekintettel az Európai Bizottság „Európai zöld megállapodás” című közleményére (COM(2019)0640), amely kimondja, hogy „az ökológiai átállás előnyeinek kiaknázásához a fent említett valamennyi változás lehetővé tétele érdekében proaktív átképzésre és továbbképzésre van szükség”,

–  tekintettel „Az átképzés és a továbbképzés mint a fenntarthatóság és a foglalkoztathatóság javításának alapja a gazdasági fellendülés és a társadalmi kohézió támogatásának összefüggésében” című, 2020. június 8-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az oktatás és a képzés területén a Covid19-válság elleni fellépésről szóló, 2020. június 16-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az európai oktatási térségnek a jövőorientált oktatási és képzési rendszerek támogatása érdekében történő továbbfejlesztéséről szóló, 2019. november 8-i tanácsi állásfoglalásra(2),

–  tekintettel „Az uniós munkaerőpiacon jelen lévő nők és férfiak készségfejlesztése” című, 2017. március 3-i tanácsi következtetésekre(3),

–  tekintettel „A kompetenciafejlesztési pályákról: Új lehetőségek felnőttek számára” című, 2016. december 19-i tanácsi ajánlásra(4),

–  tekintettel az EU megújított felsőoktatási programjáról szóló, 2017. december 14-i tanácsi következtetésekre(5),

–  tekintettel a készségekkel és képesítésekkel kapcsolatban nyújtott jobb szolgáltatások közös keretrendszeréről (Europass) és a 2241/2004/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. április 18-i (EU) 2018/646 európai parlamenti és tanácsi határozatra(6),

–  tekintettel az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés szakpolitikai keretrendszerére („Oktatás és képzés 2020”),

–  tekintettel „Az egész életen át tartó tanulás és a készségfejlesztés fenntartható finanszírozása a szakképzett munkaerő hiányával összefüggésben” című, a horvát elnökség felkérésére az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság által készített, 2020. május 5-i feltáró véleményre,

–  tekintettel „A munka jövője – a megfelelő ismeretek és készségek megszerzése a jövőbeli munkahelyek igényeinek való megfelelés érdekében” című, a bolgár elnökség felkérésére az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság által készített, 2018. március 15-i feltáró véleményre(7),

–  tekintettel az európai munkakörülmény-felmérésre(8),

–  tekintettel a digitalizációnak a készséghasználatra és a készségfejlesztésre gyakorolt hatásáról szóló Eurofound-kutatásra(9),

–  tekintettel a Cedefop „Empowering adults through upskilling and reskilling pathways” (A felnőttek felvértezése továbbképzési és átképzési pályák útján) című tanulmányának 1. és 2. kötetére,

–  tekintettel a Cedefop „A készségigény-előrejelzésekkel kapcsolatos tendenciák és kihívások 2030-ig” című jelentésére(10),

–  tekintettel a Cedefop „készségkörképre”(11) és az európai készségindexre(12),

–  tekintettel a STOA „Rethinking education in the digital age” [Az oktatás újragondolása a digitális korban] című tanulmányára(13),

–  tekintettel az OECD „Skills for jobs” adatbázisára(14),

–  tekintettel a „Getting Skills Right. Increasing Adult Learning Participation. Learning from successful reforms” (A megfelelő készségek kialakítása – A felnőttkori tanulásban való részvétel növelése – A sikeres reformokból nyert tapasztalatok) című OECD-tanulmányra(15),

–  tekintettel az OECD 2020. július 10-i, „Skill measures to mobilise the workforce during the COVID-19 crisis” (A munkaerő mozgósítását célzó készségfejlesztési intézkedések a Covid19-válság idején) című szakpolitikai közleményére(16),

–  tekintettel „Az európai oktatás jövője a Covid19 fényében” című, 2020. október 22-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel az ifjúsági garanciaprogram megerősítéséről szóló, 2020. október 8-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel az oktatás unióbeli korszerűsítéséről szóló, 2018. június 12-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel az új európai készségfejlesztési programról szóló, 2017. szeptember 14-i állásfoglalására(20),

–  tekintettel a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemre vonatkozó, készségekkel kapcsolatos szakpolitikákról szóló, 2016. január 19-i állásfoglalására(21),

–  tekintettel „A 21. század versenyképes uniós munkaerőpiacának létrehozásáról: a készségek és képesítések hozzáigazítása a kereslethez és a munkalehetőségekhez a válságból való kilábalás egyik módjaként” című, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(22),

–  tekintettel a fenntartható versenyképességre, a társadalmi méltányosságra és a rezilienciára vonatkozó európai készségfejlesztési programról szóló, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett bizottsági közleményről szóló, a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-00006/2021 – B9‑0004/2021),

–  tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság állásfoglalási indítványára,

A.  mivel a zöld és digitális átállás, a demográfiai tendenciák és a globalizáció megváltoztatják a munkavégzés jellegét, az állások tartalmát, valamint a szükséges készségeket és képesítéseket; mivel a továbbképzés és az átképzés elengedhetetlen lesz a gyorsuló makrotrendek által teremtett kihívások és lehetőségek kezeléséhez, és kulcsfontosságú lesz az uniós munkaerőpiacon egyre súlyosbodó készséghiány megszüntetése szempontjából;

B.  mivel a fenntartható versenyképességre, a társadalmi méltányosságra és a rezilienciára vonatkozó európai készségfejlesztési programot a szociális jogok európai pillérével teljes összhangban hajtották végre, különös tekintettel annak első elvére, amely kimondja: „Mindenkinek joga van a minőségi és befogadó oktatáshoz, képzéshez és egész életen át tartó tanuláshoz annak érdekében, hogy olyan készségeket tartson, illetve szerezzen meg, amelyek lehetővé teszik számára, hogy teljes mértékben részt vehessen a társadalomban és sikeresen alkalmazkodjon a munkaerőpiaci változásokhoz”;

C.  mivel a digitális korban az oktatás magában foglalja egyrészt a digitális formális oktatást, másrészt a műszaki, humán és polgári készségek informális és nem formális, az európai polgárok egész életén át tartó oktatását is;

D.  mivel a formális oktatási és képzési rendszerek egyre nehezebben tudnak megfelelni a folyamatosan változó világban felmerülő összes egyéni és társadalmi igénynek és követelménynek;

E.  mivel a Covid19-válság megváltoztatta a munka világát, felgyorsítva számos munkahely feleslegessé válását és elavulását, felerősítette a digitális készségek és a digitális jártasság jelentőségét, növelte a digitális egyenlőtlenséget és annak szükségességét, hogy naprakésszé tegyük az európai munkaerő készségeit, különös tekintettel a digitális és technológiai készségek, valamint az ellenálló képességhez és az alkalmazkodóképességhez hasonló másodlagos készségek iránti igény drámai megnövekedésére; mivel ezek az igények a munkavégzés módját esetlegesen teljes mértékben megváltoztató a bizonyos típusú tevékenységeket kiváltó mesterséges intelligencia szélesebb körű alkalmazásával még sürgetőbbé válnak; mivel a világjárvány megzavarta az oktatási és képzési tevékenységeket, különösen hátrányosan érintve a szakképzésben részt vevő tanulókat, és a munkanélküliség növekedéséhez vezetett, különösen azon fiatalok körében, akik nehezen tudnak átállni az oktatásból a munka világába; mivel a Covid19-válság alatti kényszerlezárás lehetőséget nyújt a munkavállalóknak arra, hogy frissítsék készségeiket;

F.  mivel a kulcskompetenciák elengedhetetlenek a tudásalapú társadalomban és az egész életen át tartó tanulás összefüggésében, ugyanis nagyobb rugalmasságot biztosítanak a társadalmi és munkaerőpiaci változásokhoz való alkalmazkodásban;

G.  mivel a társadalom kiszolgáltatott csoportjai tekintetében, valamint a nemek között számos egyenlőtlenség áll fenn az oktatáshoz és készségfejlesztéshez való hozzáférés szempontjából, ugyanis a különböző etnikai háttérrel rendelkező polgárok, a fogyatékossággal élő személyek vagy a nők esetében kevésbé valószínű, hogy lehetőségük van új készségek elsajátítására;

H.  mivel az egyéneknek rendelkezniük kell a munkaerőpiac által megkövetelt készségekkel, és képesnek kell lenniük arra, hogy életük során gyorsan alkalmazkodjanak a változó készségigényekhez; mivel az Unióban a feladatok 37–69%-át számos ágazatban automatizálni lehetne, ami jelentős változást eredményezne a munkavégzés módjában(23); mivel az Eurofound kutatása szerint a munkavállalók 28%-a rendelkezik a megerőltetőbb feladatok ellátásához szükséges készségekkel;

I.  mivel a továbbképzés és az átképzés nemcsak egyéni, hanem társadalmi felelősség is, ugyanis az alapkészségek alacsony szintje és a felnőttek képzési tevékenységekben való alacsony részvétele csökkenti munkalehetőségeiket a munkaerőpiacon, társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségeket teremt és hozzájárul a szegénység magas szintjéhez;

J.  mivel a strukturális munkaerőhiány és a szakképzett munkaerő hiánya komoly kihívást jelent az Unió munkaerőpiaca és oktatási rendszerei számára; mivel a munkavállalók körében hatalmas a digitális készségek hiánya, és az uniós polgárok 42%-a nem rendelkezik az alapvető digitális készségekkel(24); mivel jelentős beruházásokra van szükség a digitális készségek hiányának kezeléséhez;

K.  mivel a fiatalok jelenlegi generációja magasan képzett; mivel a készségfejlesztés, az átképzés, a továbbképzés és az egész életen át tartó tanulás nem az egyedüli válasz a fiatalokat érintő álláshiányra; mivel további foglalkoztatási intézkedésekre van szükség a minőségi és fenntartható munkahelyek létrehozásához; mivel a foglalkoztatási helyzet gyorsan változik, és a becslések szerint az általános iskolát most megkezdő gyermekek 65%-a teljesen új típusú, ma még nem létező munkakörben fog dolgozni(25); mivel 2019-ben már a polgárok 85%-a használta az internetet, ugyanakkor csak 58%-uk rendelkezett legalább alapfokú digitális készségekkel(26);

L.  mivel az európai zöld megállapodás azon célkitűzése, hogy 2050-ig megvalósítsa a klímasemlegességet, valamint hogy 2030-ig 60%-kal csökkentse a szén-dioxid-kibocsátást, azt jelenti, hogy át kell térni az éghajlatsemleges, körforgásos és energiahatékony gazdaságra; mivel ez alapvető hatással lesz a gazdaság valamennyi ágazatára, és az olyan igazságos áttérés megvalósításához, amely senkit sem hagy hátra, elengedhetetlen lesz a munkaerő átképzése, valamint valamennyi oktatási pályán a zöld készségekre való összpontosítás;

M.  mivel a technológiai és digitális készségek mellett a kritikus gondolkodás az az egyik kulcsfontosságú készség, amelyre az embereknek a digitális korszakban szükségük van; mivel egyértelműen meg kell erősíteni a kritikai gondolkodást a polgárok valamennyi csoportja körében annak érdekében, hogy lehetővé tegyék számukra a digitális eszközökben rejlő lehetőségek teljes körű kihasználását és a veszélyektől való védelmüket;

N.  mivel a digitális technológiákra épülő modern, innovatív és inkluzív oktatási rendszerek megfelelő helyzetben vannak ahhoz, hogy felkészítsék a szakemberek új generációit a jövőbeli kihívásokra és lehetőségekre;

O.  mivel a minőségi és inkluzív készségfejlesztési, továbbképzési és átképzési intézkedésekhez, valamint a készségforrásokra, a tanácsadásra, az oktatásra és a szakképzésre vonatkozó információkhoz való egyenlő hozzáférés minden ember számára alapvető fontosságú a fenntartható versenyképesség, a társadalmi méltányosság és a reziliencia szempontjából, ideértve a kiszolgáltatott csoportokat, az időseket és a hátrányos helyzetű városi területeken, illetve gyéren lakott és elnéptelenedett vidéki és távoli területeken és szigeteken élőket is; mivel az Eurofound kutatásai azt mutatják, hogy nőtt az egyenlőtlenség a munkavállalók képzéshez való hozzáférése terén(27);

P.  mivel a Covid19-válság idején egyes uniós országokban a felére csökkent az iskolai tevékenységekben részt vevő gyermekek száma; mivel az oktatási és képzési intézmények bezárása – még ha ideiglenes is – jelentős következményekkel járhat a tanulókra nézve, negatív hatással lehet a tanulási eredményekre és növelheti a meglévő egyenlőtlenségeket;

Q.  mivel a kötelező iskolarendszertől eltérően a felnőttkori tanulás személyes vagy szakmai motiváción alapuló, önkéntes kötelezettségvállalás, ami nagyobb kihívást jelent az oktatási és képzési szolgáltatók számára;

R.  mivel a készségek naprakészen tartása lehetővé teszi az emberek számára, hogy a munkaerőpiacon maradjanak és beilleszkedjenek a társadalomba, ami a polgárok millióinak mentális egészsége és élete szempontjából is alapvető fontosságú;

S.  mivel a nemek közötti különbségek nem a készségekben, hanem a választásokban és a szakmai előmenetelben mutatkoznak meg;

T.  mivel az oktatási, képzési és készségfejlesztési politikák a tagállamok hatáskörébe tartoznak; mivel az Unió fontos szerepet játszik a tagállamok e területeken hozott intézkedéseinek támogatásában, koordinálásában és kiegészítésében; mivel az új kihívások miatt európai eszközöket és támogatási politikákat kell mobilizálni az európai oktatási térségen belül; mivel az olyan uniós programok, mint az Erasmus+, az európai ifjúsági garancia és az Európai Szolidaritási Testület projektjei, fontos szerepet játszanak a fiatalok készségfejlesztésében;

U.  mivel azonban a digitális technológiákat olyan eszköznek kell tekinteni, amely minőségi oktatást és képzést biztosít; mivel a jövőben nőni fog az igény a digitális készségek (a kódolás, a logisztika és a robotika) iránt, és ez nemcsak az informatikai tanfolyamokat érinti, hanem a tanterv egészét;

V.  mivel jobban fel kell tárni és elő kell segíteni a digitális eszközökkel támogatott képzés és készségfejlesztés lehetőségeit, például a kiszolgáltatott csoportok vagy a kkv-k rugalmasabb képzést igénylő személyzete számára szervezett online képzéseket, az illetékes regionális intézményekkel és szervekkel szoros együttműködésben;

W.  mivel Európában a három év alatti gyermekek kora gyermekkori nevelésben és gondozásban való részvételének aránya az uniós országok felében még mindig 33% alatt van(28);

X.  mivel az Eurofound szerint jobban fel kell tárni és stratégiai szempontból kezelni kell a digitálisan támogatott üzleti modellek – például a platformalapú munkavégzés – alkalmazásával összefüggő, készségekkel kapcsolatos vonatkozásokat, legyen szó akár a strukturális munkaerőhiány és a szakmai tudás feleslegessé válásának kezeléséről, akár a készségfejlesztésről, például a transzverzális és vállalkozói készségek tekintetében;

Y.  mivel 2019-ben az Unióban a 18–24 évesek 10,2%-a legfeljebb alsó középfokú végzettséggel rendelkezett, és nem vett részt további oktatásban vagy képzésben (korai iskolaelhagyók)(29);

Z.  mivel bár a munkahelyi tanulásnak a készségek hasznosításában és fejlesztésében betöltött fontos szerepét már régóta elismerik, a 2019. évi ECS (európai vállalati felmérés) azt mutatja, hogy a szervezeteknek csak egy kisebbsége ötvözi koherens módon a készségek használatát optimalizáló és a készségfejlesztést támogató munkahelyi gyakorlatokat;

AA.  mivel 2017-ben az európai tanárok 72%-a nő volt; mivel a vizsgált évben az Unióban dolgozó tanárok 9%-a 30 év alatti, 36%-a pedig 50 éves vagy idősebb volt(30);

1.  üdvözli a Bizottság „A fenntartható versenyképességre, a társadalmi méltányosságra és a rezilienciára vonatkozó európai készségfejlesztési program” című közleményét, amely a készségeket az uniós szakpolitikai menetrend középpontjába helyezi, és biztosítja, hogy a szociális jogok európai pillérének legfontosabb elvében rögzített, magas színvonalú és inkluzív képzéshez és egész életen át tartó tanuláshoz való, mindenkit megillető, valamennyi területen és ágazatban érvényesítendő jog Unió-szerte valósággá váljon;

2.  üdvözli a közleményben meghatározott 12 kiemelt intézkedést és a 2025-re kitűzött mennyiségi célkitűzéseket; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kiszolgáltatott csoportok, többek között a fogyatékossággal élők, az alacsony képzettségű felnőttek, a kisebbségek, köztük a romák, valamint a migráns háttérrel rendelkezők számára biztosítsanak széles körű hozzáférést a készségfejlesztéshez és továbbképzéshez; felhívja a Bizottságot, hogy végezzen kutatást e jog megvalósításának módjáról, és vezessen be nyomon követési mechanizmust, amely ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak létre nemzeti cselekvési programokat, és rendszeresen készítsenek nemzeti jelentéseket arról, hogy hogyan biztosítják ezt a jogot;

3.  rámutat a munkavállalók képzéshez és átképzéshez való hozzáférésének fontosságára azokban az iparágakban, amelyek a zöld és digitális átállás fényében alapvető változásokon mennek át; rámutat arra, hogy a képesítések és az igazolt kompetenciák hozzáadott értéket biztosítanak a munkavállalóknak, javítva helyzetüket a munkaerőpiacon, és a munkaerőpiaci átmenet idején továbbvihetők; szorgalmazza, hogy a készségekkel kapcsolatos közpolitika a képesítések és kompetenciák elismerésére, igazolására és validálására összpontosítson;

4.  hangsúlyozza, hogy a készségek és az egész életen át tartó tanulás létfontosságúak a fenntartható növekedés, a termelékenység, a beruházások és az innováció szempontjából, és ezért kulcsfontosságú tényezők a vállalkozások, különösen a kkv-k versenyképessége tekintetében; hangsúlyozza, hogy a készségfejlesztésben részt vevő valamennyi érintett szereplő, különösen a szociális partnerek és valamennyi kormányzati szint közötti szoros együttműködés és a bevált gyakorlatok megosztása alapvető fontosságú annak biztosításához, hogy a munkaerő rendelkezzen a munkaerőpiacon és általában a társadalomban szükséges készségekkel; e tekintetben hangsúlyozza, hogy naprakész adatokat, információkat és előrejelzéseket kell gyűjteni a munkaerőpiaci készségigényekről, helyi szinten is; támogatja a készségfejlesztési paktum elindítását, amelynek célja az európai munkaerő továbbképzésére és átképzésére irányuló vállalati fellépések fokozása; szorgalmazza, hogy a helyi készségfejlesztési paktumok jobban karolják fel a Covid19-válság által leginkább sújtott ágazatokban dolgozó embereket, és segítsék őket az átképzésben annak érdekében, hogy továbbra is aktívak maradjanak a munkaerőpiacon;

5.  emlékeztet arra, hogy a szakképzési rendszerek korszerűsítése kulcsfontosságú a fiatalok és a felnőttek zöld és digitális átállásra való felkészítéséhez, annak biztosításához, hogy a legjobb munkavállalási korú és idősebb munkavállalók fenntarthassák és fejleszthessék a foglalkoztathatóság megőrzéséhez és a munkával töltött életszakasz meghosszabbításához szükséges készségeket; emlékeztet továbbá arra, hogy ez a modernizáció kulcsfontosságú a Covid19-világjárványból való kilábalás szempontjából; üdvözli a fenntartható versenyképességet, társadalmi méltányosságot és rezilienciát célzó szakképzésről szóló tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági javaslatot; hangsúlyozza, hogy a szakképzési programoknak célzottaknak, jövőorientáltnak, hozzáférhetőnek, rugalmasnak, uniós szinten összekapcsoltnak és tanulóközpontúaknak kell lenniük, lehetővé téve a rugalmas, egyéni tanulási pályák kialakítását, és biztosítaniuk kell a tanulók és oktatók számára, hogy aktív és a demokratikus polgárokká válhassanak, és hogy kihasználhassák a munkaerőpiac és a társadalom nyújtotta lehetőségeket; emlékeztet arra, hogy a szakképzési programok korszerűsítésének együtt kell járnia vonzerejük növelésével, hogy több fiatal válassza ezeket a pályákat; hangsúlyozza, hogy a duális képzési rendszerekhez és a szakképzéshez kapcsolódó bevált gyakorlatok cseréje hozzájárulhat a munkaerőpiac strukturális változásaihoz, és a fiatalok magasabb szintű foglalkoztatottságát eredményezheti;

6.  úgy véli, hogy a tanulószerződéses gyakorlati képzések fontos szerepet játszhatnak e tekintetben, mivel olyan munkákra készítik fel a fiatalokat, amelyek keresettek, és így hozzájárulhatnak fenntartható munkaerőpiaci integrációjukhoz; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják fel az uniós forrásokat a szakképzés előmozdítására és a munkáltatók arra való ösztönzésére, hogy hozzanak létre gyakornoki és tanulószerződéses gyakorlati képzési programokat a szakiskolák diákjai számára, valamint szervezzenek versenyeket és szaktárgyi bajnokságokat a diákok számára; arra ösztönzi a vállalatokat, hogy a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszerével és a színvonalas és eredményes tanulószerződéses gyakorlati képzés európai keretrendszerével összhangban biztosítsák munkavállalóik továbbképzését/átképzését, és javítsák a tanulószerződéses gyakorlati képzések kínálatát; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a meglévő európai eszközöket, például a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszerét és a színvonalas és eredményes tanulószerződéses gyakorlati képzés európai keretrendszerét, és határozzon meg minőségi kritériumokat az ajánlatokra vonatkozóan, ideértve a gyakornokok méltányos díjazásának elvét, a szociális védelemhez való hozzáférést, a fenntartható foglalkoztatást és a szociális jogokat; hangsúlyozza, hogy az ilyen kritériumok biztosítanák, hogy a program hatékonyan segítse a stabil és minőségi foglalkoztatásba való átmenetet, és segítsen biztosítani a nemek szempontjából kiegyensúlyozott lehetőségeket a személyek számára az ágazatokon átívelően, olyan lehetőségeket, amelyek hosszú távú biztonságot, szociális védelmet, valamint egyenlő és tisztességes munkakörülményeket kínálnak, és amelyek nem járulnak hozzá a bizonytalan foglalkoztatáshoz;

7.  emlékeztet arra, hogy a szakképzés az európai gazdaság egyik hajtóereje, és felszólít a hagyományos oktatás és a szakképzés közötti összefüggés kialakítására, amelynek keretében a készségek fejlesztése ezen a területen – akár központi elemként, akár a diákok és a felnőttek rendelkezésére álló lehetőségek kiegészítő részeként – növelheti a munkakeresők rendelkezésére álló lehetőségeket, ösztönözheti a munkaerő mobilitását, és javíthatja a munkaerőpiaci ellenálló képességet válsághelyzetekben;

8.  azt tanácsolja a Bizottságnak, hogy fogalmazzon meg olyan ajánlásokat a tagállamok számára, amelyek – a nemzeti kompetenciákat és a szubszidiaritás elvét szem előtt tartva – összehangolják a szakképzést a készségfejlesztési programmal, a korai szakképzési pályaorientáció javítására és az európai fiatalok készségfejlesztési lehetőségeinek maximalizálására összpontosítva; üdvözli e tekintetben a Cedefop és az Eurofound hozzájárulását a témához;

9.  hangsúlyozza, hogy egy hatékony szakpolitikai csomag elfogadása révén rendkívül fontos aktív támogatást nyújtani a tanároknak és oktatóknak, annak biztosítása érdekében, hogy jól felkészültek és képzettek legyenek az iskolák és az oktatási intézmények digitális és zöld átalakulása tekintetében; úgy véli, hogy az oktatási szakszervezetet be kell vonni a tanárok és oktatók által a zöld és digitális átállással kapcsolatos kezdeti és folyamatos szakmai fejlődés során elsajátítandó készségek és kompetenciák meghatározásába; úgy véli, hogy nagymértékben növelni kell a közoktatásba történő beruházásokat, és a szakszervezetekkel folytatott szociális párbeszédnek kulcsfontosságú pillérnek kell lennie annak biztosítása tekintetében, hogy az oktatási és képzési ágazat szakemberei megfelelő béreket és nyugdíjakat kapjanak, és tisztességes munkakörülmények között dolgozhassanak;

10.  hangsúlyozza, hogy a szociális partnerek bevonásával javítani kell a készségigények előrejelzésének rendszerét annak érdekében, hogy jobban azonosítani lehessen a készségigényekben felmerülő változásokat, szükség esetén biztosítani lehessen az általános, ágazati és foglalkozásspecifikus készségeket, valamint minimálisra lehessen csökkenteni a készségek terén fennálló szűk keresztmetszeteket és egyensúlyhiányokat; e tekintetben üdvözli a Bizottság által a készségekkel kapcsolatos információgyűjtés javítása érdekében javítása érdekében javasolt intézkedéseket; kiemeli, hogy az elfogultság, valamint a közvetlen és közvetett megkülönböztetés megelőzése érdekében rendszeresen és szisztematikusan ellenőrizni kell a mesterséges intelligenciának és a nagy adathalmazok elemzésének az új munkaköri profilok meghatározása során a készségekkel kapcsolatos információgyűjtés vonatkozásában történő alkalmazását, és hogy korrekciós intézkedéseket kell biztosítani; hangsúlyozza, hogy a korai életkortól kezdődő pályatanácsadás megerősítése, valamint a diákok és a felnőtt tanulók tájékoztatáshoz és támogatáshoz való egyenlő hozzáférése segíthet olyan megfelelő oktatási és szakképzési lehetőségek kiválasztásában, amelyek olyan munkalehetőségeket eredményeznek, amelyek igazodnak érdeklődésükhöz, tehetségükhöz és kompetenciáikhoz, és csökkentik a strukturális munkaerőhiányt; hangsúlyozza a foglalkoztatási szolgálatok és a szociális szolgálatok közötti együttműködés fontosságát azon személyek azonosítása és támogatása érdekében, akik a közelmúltban veszítették el munkahelyüket, vagy akiket ennek veszélye fenyeget; hangsúlyozza az egész életen át tartó pályaorientáció fontosságát az európai készségfejlesztési programban, valamint a minőségi pályaorientációhoz való hozzáférés javításának szükségességét;

11.  üdvözli a tagállamokhoz intézett azon ajánlást, hogy erősítsék meg a korai előrejelző rendszereket azon fiatalok beazonosítása érdekében, akik ki vannak téve annak a kockázatnak, hogy nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő (NEET-, azaz nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő) fiatallá válnak; meggyőződése, hogy az olyan megelőző intézkedések, mint a készségfelmérés, valamint a pályaorientációs tanácsadás, amelyek a korai iskolaelhagyók munkanélkülivé válásuk előtti foglalkoztatásának vagy oktatásának elősegítésére összpontosítanak – feltéve, hogy megfelelően hajtják végre azokat –, valamint az inkluzív és megkülönböztetésmentes többségi oktatás biztosítása hosszú távon a NEET-fiatalok számának csökkenéséhez vezethet;

12.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a szociális partnerek szerepét egyrészt annak biztosítása révén, hogy a készségekre vonatkozó szakpolitika ösztönözze a készségek meghatározására és szabályozására, valamint a továbbképzésre vonatkozó kollektív megállapodásokat, másrészt a szociális partnerekkel a kompetenciaigényekről és az oktatási és képzési rendszerek tanterveinek naprakésszé tételéről folytatott konzultáció révén, illetve a munkaerő igényeihez való igazítás érdekében a munkahelyi képzések munkavállalói képviselőkkel történő közös tervezése révén;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy a szociális jogok európai pillérének céljaival és végrehajtásával összhangban illesszen be egy, a készséghiányra vonatkozó mutatót a szociális eredménytáblába, amely hasznos lehet a nemzeti szintű politikai döntéshozók számára egyrészt annak meghatározásához, hogy hol van szükség több erőfeszítésre, másrészt az uniós szintű összehangolás fokozásához, a készséghiányok alakulásának és előrehaladásának nyomon követésével, valamint a felfelé irányuló konvergencia tagállamok közötti ösztönzésével;

14.  azon a véleményen van, hogy javítani kell a más tagállamban megszerzett tanulási eredmények, oklevelek, képzések, szakmai képesítések és készségek kölcsönös elismerését, mivel ez segíteni fog a szakemberhiány és a strukturális munkaerőhiány leküzdésében; úgy véli, hogy ez lehetővé teszi a felnőttek számára, hogy képesítésüket maradéktalanul érvényesíthessék, elősegíti a mobilitást, integráltabbá és ellenállóbbá teszi az uniós munkaerőpiacot, és erősíti Európa versenyképességét; hangsúlyozza a készséghiány és strukturális munkanélküliség kezelésének fontosságát a tanulók mobilitásának és a képesítések határokon átnyúló elismerésének megkönnyítése révén, olyan eszközök jobb használata révén, mint az európai képesítési keretrendszer, az Europass önéletrajz, az európai kreditátviteli rendszer (ECVET), a „készségkörkép”, az ESCO, vagy az EURES; üdvözli az európai oktatási térség 2025-ig történő létrehozásáról szóló bizottsági közleményt;

15.  hangsúlyozza, hogy sok polgár értékes készségekre és tapasztalatokra tesz szert a formális oktatási vagy képzési rendszeren kívül, például említve a fogyatékossággal élő vagy idős személyek gondozását végző házi gondozók esetét; úgy véli, hogy ezeket az informális készségeket el kell ismerni, mivel segíthetik a házi gondozókat munkaerőpiaci lehetőségeik bővítésében;

16.  kéri a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv teljes körű végrehajtását, mivel az abban foglalt közös képzési keret növelheti az automatikus elismerési rendszer előnyeit élvező szakemberek számát, és támogatja annak az Európai Bizottság által kifejlesztett digitális és páneurópai készségútlevéllel való összekapcsolását;

17.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy az európai uniós egyetemeken történő diplomaszerzést követően megtartsák a külföldi diákokat; hangsúlyozza, hogy az EU-n belüli mobilitáshoz és álláskeresési vízumhoz való hozzáférés biztosítása a diplomások számára az EU egészének vonzerejét megnövelheti;

18.  kéri a kék kártyára vonatkozó jelenlegi javaslat feloldását annak érdekében, hogy az európai vállalatok számára biztosítsák a versenyképességük fenntartásához vagy az arra való törekvéshez szükséges kompetenciákat;

19.  megjegyzi, hogy a Covid19-világjárvány jobban rávilágított mind az alapfokú, mind a haladó szintű digitális készségek és az ellenállóképes oktatási rendszerek jelentőségére, valamint annak fontosságára, hogy képesek-e alkalmazkodni a személyes, a távolsági, az online és a hibrid oktatási módszerekhez; megjegyzi továbbá, hogy a Covid19-világjárvány megváltoztatta a készségek iránti munkaerőpiaci keresletet, ezáltal növelve a digitális készségek hiányát, valamint súlyosbította a már meglévő oktatási egyenlőtlenségeket és hiányosságokat; rámutat arra, hogy minden polgárnak legalább alapvető digitális készségekkel kellene rendelkeznie, és hogy a magasan képzett szakembereket ki kell képezni és fel kell vértezni komplex digitális készségekkel, valamint innovatív és vállalkozói gondolkodásmóddal;

20.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a nemek közötti különbségek továbbra is fennállnak a nők készségfejlesztéshez és munkaerő-piaci részvételhez való hozzáférése terén(31); hangsúlyozza, hogy a nők előtt álló fő kihívások közé tartoznak a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika terén folytatott oktatás és képzés előtt álló akadályok, a szociokulturális és gazdasági korlátok, különösen a vidéki és az informális gazdaságokban, valamint a gyakran férfiak által uralt foglalkozások nők általi betöltésére vonatkozó esélyegyenlőség előmozdításának jelentős hiánya; felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze a mentorhálózatokat, ezáltal több női példaképet téve lehetővé, hogy a nőket a klasszikus nemi sztereotípiákon alapuló foglalkozások helyett alternatív döntésekre ösztönözzék(32); felszólít a sztereotípiák és a nemi sztereotípiák képzés révén történő elkerülésére, mivel ezek összefüggnek a foglalkoztathatósággal és ördögi kört hoznak létre, állandósítva a munkaerő határozott szegregációját; hangsúlyozza, hogy a munkahelyek 90%-a alapvető digitális készségeket igényel, és hogy az EU-ban az ikt-tanulmányokat folytató és ikt-pályán lévő személyeknek mindössze 17%-a(33), a STEM területen végzetteknek pedig csak 36%-a nő(34) annak ellenére, hogy a lányok a digitális műveltség terén jobban teljesítenek a fiúknál(35);

21.  hangsúlyozza az oktatás és a készségfejlesztés fontosságát a nemi alapú elfogultság kezelése és a nemek közötti egyenlőség támogatása szempontjából, és fokozott erőfeszítésekre szólít fel mind nemzeti, mind európai szinten a nemek közötti egyensúlyhiány megszüntetése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a nők minőségi, egész életen át tartó tanuláshoz és képzéshez férhessenek hozzá, többek között a gondozási okokból való távollétet követően is; hangsúlyozza a nemi szempontból érzékeny munkaerő-felvételi és -kiválasztási folyamatok szükségességét a magán- és az állami szektorban, különösen azokon a jövőbemutató területeken, mint például a STEM és a digitális ágazat, ahol a nők alulreprezentáltak; e tekintetben kiemeli, hogy a nemi alapon történő megkülönböztetés nemcsak az egyént, hanem a társadalom egészét is károsítja; emlékeztet arra, hogy intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy a válság hatása ne mélyítse el a nemek közötti egyenlőtlenséget, enyhítse a nők jogaira, jövedelmére és szociális védelmére gyakorolt aránytalan és hosszú távú hatást, és előzze meg a munka világában a további egyenlőtlenségeket és megkülönböztetést, különös figyelmet fordítva a nemek szerint erősen tagozódó munkaerőpiacra, a digitális és zöld átmenetre, valamint a nem fizetett háztartási és gondozói munka egyenlőtlen eloszlására;

22.  hangsúlyozza, hogy alapvetően fontos mindenki számára biztosítani az egyenlő esélyeket, és kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként a digitális készségek terén mutatkozó szakadék felszámolását, biztosítva, hogy a kiszolgáltatott régiók és a hátrányos helyzetű polgárok, valamint a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett, köztük a fogyatékossággal élő vagy az etnikai kisebbségekhez tartozó személyek hozzáférjenek a digitális oktatáshoz és képzéshez, a minimálisan szükséges hardverhez és széles körben az internethez, illetve a digitális támogatáshoz és a technológiai ismeretek megszerzéséhez szükséges eszközökhöz; hangsúlyozza, hogy támogatni kell ezeket a csoportokat a boldoguláshoz szükséges digitális készségek fejlesztése és az egyenlőtlenségek elmélyülésének elkerülése érdekében, biztosítva, hogy senki se maradjon le;

23.  nagy érdeklődéssel veszi tudomásul a digitális megoldások – például a távmunka – elterjedéséből adódó lehetőségeket és kihívásokat, amelyek szempontjából döntő fontosságú a digitális készségek fejlesztése; emlékeztet arra, hogy olyan európai jogi keretre van szükség, amelynek célja a távmunka feltételeinek és a kijelentkezés jogának szabályozása Unió-szerte, valamint az új készségek elsajátítása által vezérelt tisztességes munka- és foglalkoztatási feltételek biztosítása a digitális gazdaságban;

24.  hangsúlyozza, hogy a digitális munkavégzés számos lehetőséget kínál a munkavállalók – többek között a nyugdíjkorhatárhoz közeli munkavállalók – munkakörülményeinek javítására, valamint befogadóbb munkakörnyezet biztosítására a fogyatékossággal élő személyek szempontjából; fájlalja, hogy a fogyatékossággal élő személyek továbbra is hátrányos helyzetben vannak a munkaerőpiacon, és hogy túl sok esetben az oktatáshoz és képzéshez való hozzáférésük hiánya okozhatja a munkaerőpiacról való kirekesztődésüket; kéri, hogy a Bizottság a tagállamoknak szóló ajánlásaiban helyezzen különös hangsúlyt a fogyatékossággal élő személyek digitális készségekhez és átképzésekhez való hozzáférésének javítására, összehangolva azt a kialakulóban lévő globális digitális gazdaság új szükségleteivel;

25.  megjegyzi, hogy a távmunka bővülésének összefüggésében a Bizottságnak és a tagállamoknak az ezen új munkamódszert előmozdító készségeket stratégiáik középpontjába kell helyezniük; hangsúlyozza, hogy a távoktatás és a táviskolák mind az oktatók, mind az oktatásban részesülők számára kihívást jelentenek, és hogy a távoktatáshoz, valamint a tanárok és oktatók képzéséhez szükséges készségek jelenleg rövid távú prioritást jelentenek Európa számára;

26.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a csökkentett munkaidős foglalkoztatásban vagy részleges munkanélküli járadékban részesülő munkavállalók képzésére vonatkozó kínálatot, többek között a SURE rendszeren keresztül; felhívja a tagállamokat, hogy kínáljanak megfelelő képzési intézkedéseket az érintett munkavállalók számára;

27.  felhívja a munkáltatókat, hogy igazítsák ki a munkaerő készségeit hasznosító és a készségfejlesztést támogató munkahelyi gyakorlatokat azáltal, hogy a vezetők következő generációjának oktatásában a készségek kihasználását és fejlesztését ösztönző szervezeti gyakorlatok alkalmazásával kapcsolatos kérdésekre helyezik a hangsúlyt, valamint támogatják a nemzeti kormányokat és a szociális partnereket olyan hálózatok és struktúrák kialakításában, amelyek segítik a szervezeteket abban, hogy tanácsot adjanak a munkahelyi gyakorlatok helyzetüknek leginkább megfelelő kombinációjával kapcsolatban;

28.  kéri a nem formális és informális tanulás terén szerzett végzettségek elismerésének, validálásának és hordozhatóságának megkönnyítését, ideértve a digitálisan lehetővé tett foglalkoztatási formákban, például a platformalapú munkavégzésben szerzett képesítéseket is;

29.  szorgalmazza, hogy azonnali és határozott európai nemzeti, regionális és helyi szintű intézkedések, értékelési mechanizmusok és források révén helyezzék a digitális készségeket az oktatási és képzési politikák középpontjába, a tanulók körében magas szintű olvasási és matematikai készségeket biztosítva, mindenki számára elérhetővé téve a digitális készségeket, az IT-eszközöket és az internetkapcsolatot, javítva a tanárok és oktatók digitális készségeit, valamint felvértezve az iskolákat, képzési intézményeket, szakképző intézményeket, a felnőttképzés területén tevékenykedő szervezeteket és egyetemeket az online és a távoktatáshoz, valamint a hibrid oktatáshoz szükséges nyilvános és független online tanulási platformokkal és egyéb technológiákkal és digitális infrastruktúrával; e tekintetben hangsúlyozza a valóban az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó megközelítés fontosságát; támogatja a készségfejlesztési programban és a 2021–2027-es digitális oktatási cselekvési tervben foglalt, tervezett bizottsági fellépéseket, és kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok e téren folytassanak szorosabb együttműködést; hangsúlyozza a digitális tanulási tartalmak és az alapvető tantervi modulok munkaerőpiaci igényekkel összhangban történő fejlesztésére irányuló ösztönzők fontosságát, a digitális és zöld készségekre összpontosítva, többek között online képzési platformokon keresztül;

30.  fájlalja, hogy Európában még mindig vannak olyan gyermekek, akik nem férnek hozzá oktatáshoz, valamint olyan tanulók és diákok, akik megfelelő digitális berendezések, szoftverek vagy internetkapcsolat híján semmilyen vagy nem megfelelő hozzáféréssel rendelkeznek a digitális oktatáshoz; ismételten hangsúlyozza, hogy európai szinten javítani kell a hálózati összekapcsoltságot, különösen a vidéki és a távoli területeken, és hogy javítani kell a digitális eszközökhöz való hozzáférést; rámutat az európai oktatási számítógépek, táblagépek és szoftverek élvonalbeli innovációjára;

31.  hangsúlyozza, hogy a Covid19 következményei egyedülálló lehetőséget kínálnak az egész életen át tartó tanulás digitális és technológiai forradalmának felgyorsítására, amely adott esetben megszüntetheti a fizikai akadályokat, és jelentősen növelheti a folyamat hatókörét és hatását; ösztönzi a tagállamokat és az oktatási szolgáltatókat, hogy növeljék a nem helyhez kötött tanulási lehetőségeket, lehetővé téve a távoli és vidéki területeken vagy külföldön élő diákok számára, hogy Unió-szerte helyhez kötöttség nélkül hozzáférjenek a kurzusokhoz;

32.  hangsúlyozza, hogy európai és nemzeti intézkedéseket – többek között oktatási programokat és célzott beruházásokat – kell kidolgozni és végrehajtani azzal a végső céllal, hogy biztosítsák a polgárok készségét és felkészültségét a digitális készségeket igénylő jövőbeli munkahelyekre annak érdekében, hogy teljes mértékben kiaknázzák az uniós munkaerőpiacon a digitális átállásban rejlő lehetőségeket, és teljes mértékben kihasználják a vállalatok új munkamódszereit, például a távmunkát;

33.  rámutat arra, hogy tovább kell pontosítani az európai egyetemekre vonatkozó kezdeményezést és annak az uniós felsőoktatási normák meghatározására irányuló törekvését; ismételten hangsúlyozza, hogy az egyetemek közötti sikeres együttműködés mindig is az alulról felfelé építkező megközelítésre, a tudományos függetlenségre és a kiválóságra épült, és hogy a bolognai folyamat az egyetemek közötti együttműködés fontos eszköze az EU-ban és azon kívül egyaránt;

34.  megjegyzi, hogy a zöld átállás a munkaerő-kereslet fontos mozgatórugója valamennyi ágazatban, és több millió munkahelyet teremthet; emlékeztet arra, hogy a zöld gazdaságra való sikeres átállásnak együtt kell járnia a zöld gazdasághoz szükséges készségek, ismeretek és kompetenciák fejlesztését célzó készségfejlesztési, átképzési és továbbképzési intézkedésekkel; e tekintetben üdvözli a Bizottságnak a zöld átálláshoz szükséges készségek elsajátítását támogató intézkedéseit; gyors fellépésre szólít fel az ezzel kapcsolatos készségek terén fennálló szűk keresztmetszetek elkerülése, valamint annak lehetővé tétele érdekében, hogy az Unió továbbra is globális vezető szerepet töltsön be a zöld gazdaságban; ösztönzi a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy a fenntartható fejlődést és a környezetvédelmi kompetenciákat és készségeket építsék be a képzési és oktatási rendszerekbe;

35.  rámutat arra, hogy a diákok és tanárok mobilitása az egyik fő eszközt jelenti az ötletek és a bevált gyakorlatok megosztásának, valamint a készségfejlesztés minőségének Unió-szerte történő javítására; kitart amellett, hogy e mobilitásnak hozzáférhetőnek és inkluzívnak kell lennie; megjegyzi, hogy noha a fizikai mobilitásnak mindig elsődleges szerepet kell játszania, a virtuális tanulás egyre fontosabbá válik kiegészítés és – amint azt a Covid19-intézkedések is bizonyítják – szélsőséges esetben helyettesítés gyanánt is;

36.  megjegyzi, hogy a kreatív és művészi készségek alapvető fontosságúak a gazdaság számára, és kéri, hogy a készségfejlesztési program keretében horizontálisabb megközelítést vezessenek be annak érdekében, hogy azok valamennyi tantervbe bekerüljenek;

37.  hangsúlyozza, hogy a készségfejlesztési program végrehajtásához megfelelő finanszírozásra van szükség mind európai nemzeti, mind helyi szinten; elvárja, hogy a 2021–2027-es többéves pénzügyi keret és a Next Generation EU biztosítson jelentősen több forrást a készségfejlesztésre; emlékeztet arra, hogy a továbbképzés és az átképzés elsősorban tagállami hatáskörbe tartozik, és ezért felszólítja a tagállamokat és a vállalatokat, hogy fektessenek be többet a készségfejlesztésbe és az oktatási költségvetésekbe, mivel a jelentős humántőke-beruházások kulcsfontosságúak a fenntartható versenyképesség, a társadalmi méltányosság és a reziliencia biztosításához;

38.  hangsúlyozza az olyan programok és eszközök fontosságát, mint az Erasmus+, az Európai horizont, az Európai Szolidaritási Testület, a Kreatív Európa program, a Digitális Európa program és az ifjúsági és gyermekgaranciák, mivel ezek támogatják a fiatalokat és a felnőtteket abban, hogy megszerezzék a digitális és zöld gazdaságban és a munka világában szükséges új kompetenciákat és minőségi készségeket, valamint tanulási mobilitási lehetőségeket biztosítanak; kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok folyamatosan tárják fel az e programokban rejlő lehetőségeket annak érdekében, hogy előmozdítsák a munkaerő-piaci igényekhez való állandó készség-összehangolást;

39.  hangsúlyozza az Erasmus+ program által kínált lehetőségeket, különösen a felnőttoktatás területén, valamint a program 2021–2027-es költségvetése megerősítésének szükségességét;

40.  felhívja a tagállamokat, hogy helyreállítási és rezilienciaterveikben kezeljék kiemelten az átképzést és a továbbképzést; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a méltányos átmenetet biztosító alap és az ESZA+ elegendő finanszírozással rendelkezzen, és helyi szinten támogassa azokat az integrált terveket, amelyek különösen a legkiszolgáltatottabb csoportok – többek között a munkanélkülivé válás veszélyének kitett személyek – továbbképzését és átképzését segítik, annak biztosítása érdekében, hogy a kiszolgáltatott ágazatokban minden személy átképezhesse magát, és új készségeket sajátíthasson el annak érdekében, hogy aktív maradjon a munkaerőpiacon, és részesülhessen a zöld és digitális átmenet előnyeiből; rámutat a készségfejlesztési program végrehajtásához kulcsfontosságú finanszírozási mechanizmust alkotó egyéni tanulási számlákban rejlő lehetőségekre, amelyek az egész életen át tartó tanuláshoz való egyetemes jogosultságok felé tett lépésnek tekinthetők;

41.  rámutat, hogy a képzési és pályaorientáció elengedhetetlen a motivált, intelligens pályaválasztás támogatásához és az oktatásból és képzésből való korai kimaradás megelőzéséhez, és hogy a tanulmányok és képzés során nyújtott támogatás szintén kulcsfontosságú a sikeres tanulási úthoz és a készségfejlesztéshez; arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a fiataloknak szóló képzési és pályaorientáció elérhetőségét, amely magában foglalja a vállalkozói készségek fejlesztését is;

42.  hangsúlyozza a formális és informális képzésbe és az egész életen át tartó tanulásba történő beruházások fontosságát az igazságos képzési és munkaerővel kapcsolatos átállás biztosítása, valamint a munkaidőben történő képzés és tanulás előmozdítása érdekében;

43.  megjegyzi, hogy az uniós oktatásfinanszírozás fő forrása az Európai Szociális Alap+, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ezek a források továbbra is rendelkezésre álljanak erre a célra, különösen válság idején;

44.  kéri a fizetett oktatási szabadságra vonatkozó politikáknak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) fizetett oktatási szabadságról szóló egyezményével összhangban történő létrehozását abból a célból, hogy a munkavállalók az egész életen át tartó tanulás előmozdítása érdekében munkaidőben, saját költségek nélkül részt vehessenek képzési programokban;

45.  hangsúlyozza, hogy az oktatási, bevonási, tanácsadási és motivációs stratégiáknak, valamint az egész életen át tartó tanulási rendszereknek kiváló minőségűeknek, inkluzívaknak, rugalmasaknak és mindenki számára hozzáférhetőeknek kell lenniük annak érdekében, hogy előmozdítsák mind a munkaerőpiaci versenyképességet, mind a társadalmi befogadást és az esélyegyenlőséget; felhívja a Bizottságot és különösen a tagállamokat, hogy biztosítsanak egyenlő hozzáférést a minőségi oktatáshoz, és könnyítsék meg a magas színvonalú készségfejlesztési programokhoz való hozzáférést a felnőtt tanulók, köztük az alacsonyan képzett felnőttek, valamint a hátrányos helyzetű csoportok és a kiszolgáltatott polgárok, például a fogyatékossággal élők, az idősek, a hajléktalanok, a NEET-fiatalok és a migráns háttérrel rendelkezők számára; hangsúlyozza, hogy fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a készségek egész életen át tartó fejlesztése milyen jelentőséggel bír az egyéni, gazdasági és társadalmi előnyök szempontjából; ösztönzi az oktatásban érdekelt felek, köztük a szociális szolgálatok, a civil társadalom és a nem formális oktatási szolgáltatók bevonását a munkaerőpiactól legtávolabb lévők azonosítása és elérése érdekében; hangsúlyozza, hogy innovatív helyi megoldásokra van szükség annak újragondolásához, hogy miként lehet kezelni a készségek tekintetében mutatkozó szakadékot és a strukturális munkaerőhiányt;

46.  hangsúlyozza, hogy az oktatásban részt vevőkben rejlő lehetőségeket a gyakorlat erősítheti, és ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy növelni kell a munkáltatóknak a szakképzési rendszer modelljére gyakorolt befolyását; hangsúlyozza, hogy a munkáltatóknak fontos szerepet kell betölteniük a tanárok és oktatók, valamint a vállalati szakmai gyakorlatok lehetőségeinek biztosításában, és ezáltal hozzá kell járulniuk a tanárok és oktatók szakmai kompetenciáinak növeléséhez; szorosabb együttműködésre szólít fel az üzleti szféra és az oktatás között minden szinten azáltal, hogy gyakornoki és tanulószerződéses gyakorlati képzési programokat biztosítanak a vállalatoknál a szakképzésben részt vevő tanulók és diákok számára;

47.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy elérjük a vidéki és távoli területeken élőket, elérhetőbbé tegyük a mezőgazdaságban, halászatban, erdészetben és egyéb munkahelyeken dolgozók számára a továbbképzési és átképzési lehetőségeket, valamint hogy zöld, digitális és minden szükséges készséget biztosítsunk számukra a zöld és kék gazdaság által kínált jelenlegi és jövőbeli lehetőségek jobb megértéséhez, és lehetővé tegyük számukra, hogy jelentősen hozzájárulhassanak a környezet megőrzéséhez;

48.  emlékeztet arra, hogy az iskolán kívüli programok, valamint a nem formális és informális tanulás – beleértve az önkéntes tevékenységeket is – fontos szerepet játszanak abban, hogy a formális oktatás hatókörén kívül eső emberek többsége számára adaptálható tanulási lehetőségeket, valamint új készségeket és ismereteket biztosítsanak;

49.  hangsúlyozza, hogy növelni kell a tanári szakma vonzerejét, és az Európai Unió egyes országaiban stratégiai irányvonalként kell kezelni a tanárok társadalmi státuszának növelését; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak kiemelten kell kezelniük a tanári szakma legjobb jelöltjeinek megnyerését, a vezető tanárok képesítésének javítását és továbbképzését;

50.  hangsúlyozza, hogy a továbbképzés és átképzés a tagállamok hatáskörébe tartozik; úgy véli, hogy a kettős ökológiai és digitális átállás megvalósítása érdekében valódi lehetőség és előny kínálkozik egy olyan, az egész EU-ra kiterjedő, a csúcstechnológiai készségekre vonatkozó egyablakos ügyintézési rendszer kialakítására, amely összehangolja a bevált gyakorlatokat, az ipar által irányított csúcstechnológiai továbbképzést/átképzést, és amely az egész EU-ra kiterjedő készségigények meghatározásához szükséges adatokat veszi alapul;

51.  hangsúlyozza a digitális és technikai készségek mellett a transzverzális, interperszonális és interkulturális készségek fontosságát az egyén számára az átfogó ismeretek oktatásának biztosításában, a jelenlegi és jövőbeli globális kihívások kezelésében, valamint a digitális és zöld átmenet támogatásában, azokat inkluzívabbá és méltányosabbá téve;

52.  tudomásul veszi a Bizottság által az életre szóló készségek előmozdítása érdekében tervezett intézkedéseket, különösen a felnőttkori tanulásra vonatkozó európai cselekvési program aktualizálását; ösztönzi a Bizottságot, hogy az életviteli készségeknek az oktatás és képzés valamennyi ágazatába való beépítésével fokozza ennek hangsúlyozását; hangsúlyozza, hogy az életviteli készségeket a munkaerőpiacon kívüli szükségletekként is kell érteni; hangsúlyozza, hogy minden polgárnak hozzá kell férnie a személyes fejlődéshez szükséges készségekhez annak érdekében, hogy helyt tudjon állni a mai gyorsan változó társadalmakban; emlékeztet arra, hogy ez különösen fontos a polgárok válság idején való rezilienciájának támogatásához, amelynek során a jólétre is figyelmet kell fordítani; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet az olyan humán készségek fejlesztésére, mint az elemzőkészség, az érzelmi intelligencia, a vezetési, vállalkozói és pénzügyi készségek, a felelősségtudat, a csapatmunka, a kommunikáció, az együttműködés, a felelősségvállalás, az alkalmazkodóképesség, a kreativitás, az innováció, a kritikus gondolkodás és a nyelvismeret, amelyek az aktív polgárság szempontjából és a munka Covid19 utáni világában még fontosabbá válnak;

53.  rámutat arra, hogy az idősödő társadalomban alapvető fontosságú az egész életen át tartó tanulás biztosítása, a fiataloktól az idősekig megszilárdítva az egész életen át tartó tanulás kultúráját; emlékeztet arra, hogy az idősek munkanélkülisége elleni küzdelem az EU-ban továbbra is fontos; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet az idősebb munkavállalókra, és gondoskodjanak arról, hogy részt vehessenek olyan egyéni továbbképzési és átképzési programokban, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy alkalmazkodjanak a változó készségigényekhez, és hosszabb ideig aktívak maradjanak a munkaerőpiacon, valamint jó életminőséget és megfelelő szintű függetlenséget érjenek el; hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani a digitális készségek és technológiák fejlesztésére, mivel ezek új módszereket és lehetőségeket kínálhatnak a felnőttek és az idősek oktatása számára is, továbbá az internet-hozzáférés biztosítására és a digitális infrastruktúra javítására, különösen a vidéki és távoli területeken; e tekintetben felhívja a figyelmet a közösségi központok, könyvtárak és a személyre szabott távoktatási megoldások szerepére annak érdekében, hogy az egész életen át tartó tanulás elérhetőbbé váljon az idősek számára; hangsúlyozza, hogy az idősebb nemzedékek a tapasztalatok szempontjából is értékes erőforrást jelentenek, és azok megosztását ösztönözni kell a munkavállalók fiatalabb nemzedékei készségeinek fejlesztése érdekében;

54.  hangsúlyozza, hogy növelni kell a három év alatti gyermekek számát a koragyermekkori nevelésben és gondozásban, és nagyobb hangsúlyt kell fektetni a fejlődésre a gyermek életének első éveiben, a kutatási készségekre és a világról való tanulás kreatív megközelítésére; rámutat, hogy az iskola előtti nevelés korai megkezdése jelentős hatással van az oktatás későbbi szakaszaiban elért, jobb eredményekre, és a koragyermekkori nevelésben és gondozásban való részvétel egyenlőtlensége a fejlődés legkorábbi szakaszától kezdve hozzájárulhat a gyermekek lehetőségeinek és oktatási tevékenységeinek diverzifikálásához;

55.  felhívja a figyelmet arra, hogy gyorsan végre kell hajtani a Bizottság által a munkaerőpiac készségigényeinek kielégítése és a Covid19-válságból való gyors kilábalás elősegítése érdekében bejelentett intézkedéseket; felhívja a Bizottságot, hogy bocsásson rendelkezésre egyértelmű ütemtervet a tervezett intézkedésekről;

56.  hangsúlyozza, hogy szükség van olyan megoldásokra, amelyek lehetővé teszik a vállalatok és a magánmunkáltatók számára, hogy ösztönözzék és támogassák a munkahelyi képzéseket és a képzési szabadságot, többek között a képzési utalványok megvizsgálása vagy a megszerzett munkahelyi készségek automatikus elismerése révén; emlékeztet az olyan kezdeményezések, mint a EuroSkills és a WorldSkills stratégiai jelentőségére, amelyek a vállalkozások, a kormány, a regionális és az oktatási hatóságok közötti partnerségek kiépítésének modellértékű példái; kéri az EuroSkills kezdeményezés fejlesztésének további támogatását közös projektek finanszírozása, tapasztalatcsere, az EuroSkills igényeinek megfelelő képzést nyújtó intézményekben rejlő lehetőségek kiaknázása, EuroSkills-mesterkurzusok létrehozása, tehetséges fiatalok számára szervezett ipari campusok, illetve oktatók és ipari szakértők képzési rendszere révén;

57.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/human-capital
(2) HL C 389., 2019.11.18., 1. o.
(3) https://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-6889-2017-INIT/hu/pdf
(4) HL C 484., 2016.12.24., 1. o.
(5) HL C 429., 2017.12.14., 3. o.
(6) HL L 112., 2018.5.2., 42. o.
(7) HL C 237., 2018.7.6., 8. o.
(8) Hatodik európai munkakörülmény-felmérés, Eurofound. https://www.eurofound.europa.eu/sites/default/files/ef_publication/field_ef_document/ef1634en.pdf
(9) A számítógépesítés hatása a munkaköri profilokra (a munkakörökön belüli feladatok megváltozása és ezzel más típusú készségek szükségessége): https://www.eurofound.europa.eu/sites/default/files/wpef19007.pdf
(10) https://www.cedefop.europa.eu/files/3077_en.pdf
(11) https://skillspanorama.cedefop.europa.eu/en
(12) https://www.cedefop.europa.eu/en/publications-and-resources/data-visualisations/european-skills-index
(13) EPRS_STU(2020)641528_EN.pdf (europa.eu)
(14) https://www.oecdskillsforjobsdatabase.org/
(15) https://www.oecd-ilibrary.org/docserver/cf5d9c21-en.pdf?expires=1600261868&id=id&accname=ocid194994&checksum=3B44E0891A2F10A546C7CBF7A9521676
(16) https://read.oecd-ilibrary.org/view/?ref=135_135193-hgf8w9g731&title=Skill-measures-to-mobilise-the-
(17) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0282.
(18) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0267.
(19) HL C 28., 2020.1.27., 8. o.
(20) HL C 337., 2018.9.20., 135. o.
(21) HL C 11., 2018.1.12., 44. o.
(22) HL C 316., 2017.9.22., 233. o.
(23) https://ec.europa.eu/social/main.jsp?langId=en&catId=89&newsId=9150&furtherNews=yes
(24) https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/human-capital
(25) „The future of jobs” (A munkahelyek jövője), Világgazdasági Fórum, 2018. szeptember.
(26) A digitális gazdaság és társadalom fejlettségi mutatója 2020, Európai Bizottság.
(27) How your birthplace affects your workplace (Hogyan befolyásolja a születési hely a munkahelyet) Eurofound (2019). https://www.eurofound.europa.eu/sites/default/files/ef_publication/field_ef_document/ef19004en.pdf
(28) Key Data on Early Childhood Education and Care in Europe (Kulcsfontosságú adatok a kora gyermekkori nevelés és gondozás európai helyzetéről), 2019. évi Eurydice-jelentés, 26. o.
(29) https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Early_leavers_from_education_and_training#Overview
(30) https://ec.europa.eu/eurostat/web/products-eurostat-news/-/EDN-20191004-1#:~:text=Among%20teachers%20working%20in%20the,were%20aged%2050%20or%20older.&text=In%20all%20EU%20Member%20States,in%202017%20were%20predominantly%20female
(31) Az ILO szakpolitikai tájékoztatója, 2020. augusztus, https://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---ed_emp/---ifp_skills/documents/publication/wcms_244380.pdf
(32) „ICT for Work: Digital Skills in the Workplace”, Európai Bizottság, 2017.
(33) https://ec.europa.eu/eurostat/web/products-eurostat-news/-/EDN-20180425-1
(34) https://op.europa.eu/en/publication-detail/-/publication/9540ffa1-4478-11e9-a8ed-01aa75ed71a1/language-en
(35) 2018-as nemzetközi számítástechnikai és informatikai műveltségi vizsgálat (ICILS).


Az asztraveci (Belarusz) atomerőmű biztonsága
PDF 128kWORD 46k
Az Európai Parlament 2021. február 11-i állásfoglalása az Asztravecben (Belarusz) található atomerőmű biztonságosságáról (2021/2511(RSP))
P9_TA(2021)0052B9-0109/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Tanács 2020. december 10–11-i következtetéseire,

–  tekintettel az asztraveci atomerőmű biztonságosságáról szóló, a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000004/2021 – B9-0003/2021),

–  tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság által benyújtott állásfoglalási indítványra,

A.  mivel a külső határain belüli és kívüli nukleáris biztonság egyaránt kulcsfontosságú prioritás az Európai Unió számára;

B.  mivel az Európai Nukleáris Biztonsági Szabályozó Hatóságok Csoportja (ENSREG) összefogja az Unión belül és kívül található atomerőművek szakértői értékelése során szerzett széles körű szakértelmet;

C.  mivel az ENSREG szakértői értékelő csoportja a szükséges előkészítő tevékenységeket, többek között a szakértői értékelő csoport írásbeli kérdéseire adott válaszok beérkezését követően, 2018 márciusában látogatást tett Belaruszban és az asztraveci atomerőműben, és 2018 júliusában közzétette végleges jelentését;

D.  mivel az ENSREG felszólította a belarusz hatóságokat, hogy dolgozzanak ki nemzeti cselekvési tervet a szakmai felülvizsgálati jelentésben meghatározott, a biztonság javítására vonatkozó valamennyi ajánlás időben történő végrehajtásának biztosítására, amely a jövőben független felülvizsgálat tárgyát képezné, ahogyan ez az összes olyan uniós és nem uniós ország esetében történik, amely részt vesz a stresszteszt folyamatában;

E.  mivel Belarusz 2019 augusztusában tette közzé nemzeti cselekvési tervét, de csak 2020 júniusában, az EU ismételt kérésére és komoly, magas szintű nyomásgyakorlása után egyezett bele egy újabb ENSREG-szakértői értékelésbe;

F.  mivel ez a további szakértői értékelés folyamatban van, az elkövetkező hónapokban pedig az ENSREG befejezi és közzéteszi megállapításait, illetve egy, az ENSREG plénuma által kibocsátott előzetes jelentés készítésére törekszik, amelyet az erőműnek a belarusz hatóságok által 2021 márciusára tervezett kereskedelmi beindítása előtt át kell adni a belarusz hatóságoknak;

G.  mivel az atomerőmű 2020. november 3-án megkezdte a villamosenergia-termelést, annak ellenére, hogy számos biztonsági aggály továbbra is fennáll, és anélkül, hogy rendelkezésre állna bizonyíték a 2018. évi uniós szakértői értékelés és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) ajánlásai végrehajtásának mértékéről;

H.  mivel az erőmű fizikai beindítására működési engedély hiányában került sor, azok után, hogy az engedélyezési eljárás 2020 júliusában megváltozott;

I.  mivel a Belarusz és az EU közötti villamosenergia-kereskedelem 2020. november 3-án, az asztraveci erőműnek a villamosenergia-hálózathoz való csatlakoztatásával megszűnt, miután a balti államok 2020 augusztusában úgy döntöttek, hogy mihelyt az asztraveci erőmű megkezdi a villamosenergia-termelést, ők megszüntetik Belarusszal a villamosenergia-kereskedelmet;

1.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az asztraveci atomerőmű a litvániai Vilniustól 50 km-re és más uniós országok, Lengyelország, Lettország és Észtország közvetlen közelében található;

2.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a projektet a belarusz polgárok tiltakozása ellenére hajtják végre, és hogy az asztraveci erőmű építésével kapcsolatos tudatosság növelésére törekvő belarusz civil szervezetek tagjait üldözik és jogellenesen letartóztatják;

3.  aggodalommal állapítja meg, hogy az erőművet Belarusz és Oroszország geopolitikai projektjeként hajtják végre, és hogy annak megépítése és jövőbeli működése potenciális veszélyt jelent az Európai Unióra és tagállamaira a biztonság, az egészség és a környezetvédelem tekintetében;

4.  továbbra is aggódik a legszigorúbb nemzetközi környezetvédelmi és nukleáris biztonsági előírásoknak, köztük a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ajánlásainak meg nem felelő atomerőmű elsietett beindítása miatt;

5.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy folyamatosan hiányzik az átláthatóság és a hivatalos információ a reaktor 2020-as üzembehelyezési szakaszában ismétlődő üzemszünetekről és a berendezések – köztük négy feszültségtranszformátor és a hűtőrendszerek – meghibásodásáról, miközben az erőmű építési szakaszából nyolc eseményről van tudomásunk, amelyek közül kettő a reaktor nyomástartó edényével kapcsolatos incidens;

6.  megjegyzi, hogy a 2018-as uniós szakértői értékelés számos hiányosságot tárt fel, és hogy a jelentések szerint az ajánlások eddig csak korlátozott számban valósultak meg, és hogy a végrehajtást EU-s szakértőknek kell ellenőrizniük;

7.  megjegyzi, hogy a biztonsági incidensek mennyisége és gyakorisága komoly aggályokat vet fel az erőmű tervezési, gyártási és összeszerelési szakaszainak gyenge minőségbiztosítása és ellenőrzése, valamint alacsony működési biztonsága miatt, amelyekkel az uniós szakértői értékelés során megfelelően foglalkozni kell;

8.  felszólítja Belaruszt, hogy haladéktalanul gondoskodjék a nemzetközi nukleáris és környezetvédelmi biztonsági előírások teljes körű tiszteletben tartásáról, valamint a nemzetközi hatóságokkal való átlátható, inkluzív és konstruktív együttműködésről; felkéri Belaruszt, hogy szüntesse meg a NAÜ-előírások és a szakértői ajánlások szelektív alkalmazását;

9.  megjegyzi, hogy a nukleáris biztonsági előírásokat nemcsak a tervezés és az építkezés során, hanem az atomerőmű üzemeltetése során is kiemelt prioritásként kell kezelni, és azokat folyamatosan független szabályozónak kell felügyelnie;

10.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a jelenlegi belarusz szabályozó hatóság (Goszatomnadzor – a veszélyhelyzetekért felelős minisztérium égisze alatt működő Állami Nukleáris Biztonsági Felügyelet) állandó politikai nyomásnak van kitéve, és sem formai, sem tartalmi szempontból nem rendelkezik kellő függetlenséggel; ezért hangsúlyozza, hogy az erőmű működési szakaszában is döntő fontosságú az átlátható és körültekintő szakértői értékelés;

11.  tudomásul veszi az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló, 2020. december 11-i ENSZ–EGB-egyezmény (Espooi Egyezmény) részes feleinek az egyezmény szerinti kötelezettségek Belarusz általi, az asztraveci fehérorosz atomerőmű tekintetében történő teljesítéséről szóló határozatát, és sürgeti Belaruszt, hogy biztosítsa az Espooi Egyezmény teljes körű végrehajtását;

12.  hangsúlyozza, hogy a létesítmény közelében található uniós országokban korai előrejelző rendszert kell kiépíteni és fenntartani a sugárzás mérésére;

13.  felhívja a belarusz hatóságokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt az Európai Nukleáris Biztonsági Szabályozó Hatóságok Csoportjával (ENSREG) az ellenállóképességi próbák folyamatában, beleértve a belarusz nemzeti cselekvési terv hivatalos felülvizsgálatát és sürgős végrehajtását;

14.  sajnálja, hogy az ENSREG által az asztraveci üzemben tett szakértői felülvizsgálati kiküldetést, amelyet eredetileg 2020 decemberére terveztek, a vendéglátó oldalán felmerülő szervezeti okok, valamint a Covid19-világjárvány miatt törölni kellett;

15.  üdvözli a jelenlegi uniós szakértői értékelés első szakaszát, amely a 2021. február eleji helyszíni látogatásból áll; hangsúlyozza a szakértői értékelési folyamat időben történő befejezésének és megállapításai közzétételének fontosságát, és azt, hogy legalább egy előzetes jelentést még 2021 márciusa előtt továbbítani kell Belarusznak, ahol a hatóságok tervezik az erőmű kereskedelmi üzembe helyezését; megjegyzi, hogy valamennyi biztonsági kérdés egyformán fontos, és ezekkel az erőmű kereskedelmi megkezdése előtt foglalkozni kell;

16.  mélységes sajnálatának ad hangot az erőmű 2021. márciusi, elsietett kereskedelmi üzembe helyezése miatt, és hangsúlyozza, hogy az ENSREG valamennyi biztonsági ajánlását végre kell hajtani ahhoz, hogy az atomerőmű megkezdhesse kereskedelmi működését; ösztönzi a Bizottságot, hogy szorosan működjön együtt a belarusz hatóságokkal annak érdekében, hogy felfüggesszék a beindítási folyamatot mindaddig, amíg az uniós stresszteszt valamennyi ajánlását teljes mértékben végre nem hajtják, és a biztonsági szempontból szükséges összes javítást végre nem hajtják, valamint azt követően, hogy a belarusz társadalmat és a szomszédos országokat megfelelően tájékoztatják a meghozott intézkedésekről;

17.  felhívja a Bizottságot és az ENSREG-et, hogy folytassák az üzem átlátható és körültekintő szakértői értékelését, ragaszkodjanak az összes ajánlás azonnali végrehajtásához, és biztosítsák a végrehajtási folyamat hatékony nyomon követését, beleértve a szakértői értékelő csoport által az asztraveci telephelyen – többek között a létesítmény üzemeltetése során – tett rendszeres látogatásokat; hangsúlyozza e tekintetben a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel való hatékony együttműködés fontosságát;

18.  megjegyzi, hogy a balti országok között létrejött, a villamos energia Fehéroroszországgal való kereskedelmi kereskedelmének beszüntetéséről szóló közös megállapodás ellenére a Fehéroroszországból származó villamos energia az orosz hálózaton keresztül továbbra is beléphet az uniós piacra;

19.  emlékeztet az Európai Tanács 2020. december 10–11-i következtetéseire, és támogatja az erőfeszítéseket olyan intézkedések megfontolására, amelyek megakadályoznák a kereskedelmi célú villamosenergia-behozatalt harmadik országoknak az EU által elismert biztonsági szintet el nem érő nukleáris létesítményeiből, köztük az asztraveci atomerőműből;

20.  felkéri a Bizottságot, hogy mérjen fel és javasoljon intézkedéseket a Fehéroroszországgal folytatott villamosenergia-kereskedelem felfüggesztésére a nemzetközi kereskedelmi, energiaügyi és nukleáris jogi kötelezettségeknek megfelelően, annak biztosítása érdekében, hogy az asztraveci erőműben termelt villamos energia ne kerüljön be az uniós energiapiacra, míg Észtország, Lettország és Litvánia továbbra is a BRELL hálózathoz kapcsolódik;

21.  hangsúlyozza, hogy stratégiai szempontból milyen fontos a balti villamosenergia-hálózat és a kontinentális európai hálózat szinkronizálásának felgyorsítása, és kiemeli, hogy az asztraveci atomerőmű jövőbeli működése semmilyen módon nem akadályozhatja Észtország, Lettország és Litvánia leválasztását a BRELL-hálózatból, illetve hogy az Európai Uniónak folytatnia kell a három balti állam integrálását az uniós villamosenergia-hálózatba;

22.  teljes szolidaritását fejezi ki a belarusz állampolgárokkal és az uniós országok azon állampolgáraival, akiket közvetlenül érint az asztraveci erőmű építése, illetve üzemeltetése, és kéri az EU és intézményei további magas szintű bevonását ebbe a rendkívüli európai jelentőségű ügybe;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


A jemeni humanitárius és politikai helyzet
PDF 178kWORD 53k
Az Európai Parlament 2021. február 11-i állásfoglalása a jemeni humanitárius és politikai helyzetről (2021/2539(RSP))
P9_TA(2021)0053RC-B9-0119/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Jemenről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a jemeni helyzetről szóló 2018. október 4-i(1), 2017. november 30-i(2), 2016. február 25-i(3) és 2015. július 9-i(4) állásfoglalására, valamint a kórházak és iskolák elleni, a nemzetközi humanitárius jog megsértésének minősülő támadásokról szóló, 2016. április 28-i(5) állásfoglalására,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének az Anszár Allah legutóbbi támadásairól szóló, 2021. február 8-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az EKSZ szóvivőjének 2021. január 12-i nyilatkozatára arról, hogy az Egyesült Államok terrorista szervezetnek minősíti az Anszár Allahot,

–  tekintettel az EKSZ szóvivőjének az ádeni támadásról szóló 2020. december 30-i, az új kormány megalakulásáról szóló 2020. december 19-i, a fogvatartottak szabadon bocsátásáról szóló 2020. október 17-i, a foglyok cseréjéről szóló 2020. szeptember 28-i és a bahá’i közösség tagjainak szabadon bocsátásáról szóló 2020. július 31-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Németország, Kuvait, Svédország, az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, Kína, Franciaország, Oroszország és az Európai Unió 2020. szeptember 17-i, a jemeni konfliktusról szóló közös közleményére,

–  Tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) a tűzszünet jemeni bejelentéséről szóló, 2020. április 9-i nyilatkozatára;

–  tekintettel Janez Lenarčič, az EU válságkezelési biztosa és Peter Eriksson volt svéd nemzetközi fejlesztési együttműködési miniszter 2020. február 14-i és 2020. szeptember 24-i, az „ENSZ Közgyűlése: Az EU és Svédország összefog a jemeni éhezés megakadályozása érdekében” című közös nyilatkozatára,

–  tekintettel a Tanács és az Európai Tanács Jemenről szóló következtetéseire, különösen a 2018. június 25-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az ENSZ szakértői csoportjának Jemenről szóló, 2021. január 22-i zárójelentésére,

–  tekintettel az ENSZ-szakértők Jemenről szóló vonatkozó nyilatkozataira, különösen „Az ENSZ elismert nemzetközi és regionális szakértőkből álló csoportja tájékoztatja az ENSZ Biztonsági Tanácsát és sürgeti a büntetlenség megszüntetését, a szankciók kiterjesztését, valamint a jemeni helyzetnek az ENSZ Biztonsági Tanácsa által a Nemzetközi Büntetőbíróság elé utalását” című, 2020. december 3-i, az „ENSZ-szakértők: a technikai csapat számára lehetővé kell tenni, hogy elhárítsa a Jement fenyegető olajszennyezési katasztrófát” című 2020. november 12-i, az „Egyesült Arab Emírségek: ENSZ-szakértők szerint a volt guantánamói foglyok Jemenbe való kitoloncolása törvényellenes, életeket kockáztat” című 2020. október 15-i és „Az ENSZ szakértői a bahá’i személyek Jemenben történő azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására szólítanak fel” című, 2020. április 23-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának a nemzeti vizsgálóbizottság számára a jemeni konfliktusban részt vevő valamennyi fél által elkövetett állítólagos jogsértések és visszaélések kivizsgálására nyújtott technikai segítség végrehajtásáról szóló, 2020. szeptember 2-i jelentésére (A/HRC/45/57),

–  tekintettel az ENSZ-főtitkár gyermekek és fegyveres konfliktusok kapcsolatával foglalkozó különleges képviselőjének a gyermekekről és a fegyveres konfliktusokról szóló, 2020. december 23-i jelentésére,

—  tekintettel az ENSZ elismert nemzetközi és regionális szakértőkből álló, Jemennel foglalkozó csoportjának az emberi jogok Jemenben tapasztalható helyzetéről, többek között a 2014 szeptembere óta elkövetett jogsértésekről és visszaélésekről szóló, 2020. szeptember 28-i harmadik jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának az ENSZ elismert nemzetközi és regionális szakértőkből álló, Jemennel foglalkozó csoportjával (UN GEE) folytatott 2020. szeptember 29-i, interaktív párbeszédére,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozataira, különösen a 2020. július 14-i 2534. számú határozatra, amely 2021. július 15-ig megújítja a hudajdai megállapodást támogató ENSZ-misszió (UNMHA) megbízatását, valamint a 2020. február 25-i 2511. sz. határozatra, amely egy évvel meghosszabbítja a jemeni szankciórendszer hatályát,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a Stockholmi Megállapodás második évfordulójáról szóló, 2020. december 14-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló uniós iránymutatásokra(6),

–  tekintettel a 2018. december 13-i Stockholmi Megállapodásra,

–  tekintettel a 2019. november 5-i Rijádi Megállapodásra,

–  tekintettel az 1949. évi genfi egyezményre és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvekre,

—  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumára,

—  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

—  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel 10 évvel ezelőtt, 2011. februárjában tömeges tiltakozások kezdődtek, amelyek a „jemeni forradalom” néven váltak ismertté, és amelyek a későbbiekben, a 33 évig tartó diktatúrát lezárva Ali Abdullah Száleh elnök távozásához vezettek; mivel e felkelés a jemeni nép demokrácia, szabadság, társadalmi igazságosság és emberi méltóság iránti erős igényét tükrözte;

B.  mivel a fegyveres konfliktus 2015. márciusi kezdete óta legalább 133 000 ember vesztette életét, és 3,6 millióan kényszerültek lakóhelyük elhagyására; mivel a 2018 decemberében aláírt Stockholmi Megállapodás célként tűzte ki a biztonságos humanitárius folyosók létrehozását, a foglyok cseréjét, valamint a tűzszünet életbe léptetését a Vörös-tenger térségében; mivel az azóta eltelt időszakban a felek megsértették a tűzszüneti megállapodást, és a konfliktus több mint 5000 civil áldozatot követelt; mivel a civilek többsége a Szaúd-Arábia vezette koalíció légitámadásainak esett áldozatul;

C.  mivel az elemzők jórészt egyetértenek abban, hogy mivel nem sikerült befogadó politikai irányvonalat követni, Jemenben állandósultak a növekvő törzsi és politikai feszültségek, valamint az Irán által támogatott húszi lázadók és Szaúd-Arábia közötti elkeseredett kliensháború, ami közvetlenül egy rendkívül összetett konfliktusba sodorta az egész tágabb régiót; mivel Szaúd-Arábia a jemeni húszi lázadókat Irán megbízásából fellépő erőknek tekinti, miközben Irán elítélte a szaúdi vezetésű támadást, és a szaúdi vezetésű légicsapások haladéktalan beszüntetésére szólított fel;

D.  mivel 2020 folyamán a harcok fokozódtak, különösen Dzsauf, Marib, Nihm, Ta’iz, Hudajda, Bajda és Abjan területén és környékén, harmadik államok közvetlen segítségével és támogatásával, ideértve a jemeni kormány szaúdi vezetésű koalícióját és az Egyesült Arab Emírségek által támogatott Déli Átmeneti Tanácsot (STC), míg az Irán által támogatott húszi mozgalom továbbra is ellenőrzése alatt tartja a jemeni lakosság 70%-ának otthont adó észak- és közép-jemeni területek nagyrészét; mivel az emberi jogokat és a nemzetközi humanitárius jogot továbbra is széles körben megsértik, és elmarad az elkövetők elszámoltatása;

E.  mivel az EU aggodalmát fejezi ki a húszi mozgalom által Marib és el-Dzsauf kormányzóságban elkövetett újabb támadásokról, valamint a Szaúd-Arábia területén elkövetett, határokon átnyúló támadásokra irányuló ismétlődő kísérletekről szóló jelentések miatt; mivel a kiújult katonai akciók és offenzívák ebben a konkrét időszakban súlyosan aláássák Martin Griffiths ENSZ-különmegbízott folyamatos erőfeszítéseit, valamint a jemeni háború befejezésére irányuló általános erőfeszítéseket;

F.  mivel az ENSZ GEE megbízatását az Emberi Jogi Tanács 2020 szeptemberében megújította; mivel az ENSZ GEE legutóbbi, 2020. szeptemberi jelentése azt mutatja, hogy a konfliktusban részt vevő valamennyi fél továbbra is számos alkalommal megsérti a nemzetközi emberi jogi normákat és a nemzetközi humanitárius jogot, beleértve azokat a támadásokat is, amelyek háborús bűnöknek minősülhetnek;

G.  mivel az igazolt emberi jogi jogsértések olyan cselekményeket foglalnak magukban, mint például az élettől való önkényes megfosztás, az erőszakos eltüntetések, az önkényes fogva tartás, a nemi alapú erőszak, beleértve a szexuális erőszakot is, a kínzás és a kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód egyéb formái, a gyermekek katonai célú toborzása és összetűzésekben való bevetése, a tisztességes eljáráshoz való jog megtagadása, továbbá az alapvető szabadságok, valamint a gazdasági, szociális és kulturális jogok megsértése; mivel a gyalogsági aknák a húszi mozgalom általi széles körű használata állandó fenyegetést jelent a polgári lakosság számára, és hozzájárul a lakóhelyelhagyáshoz; mivel a húszi mozgalom, a kormányhoz kötődő erők, valamint az Egyesült Arab Emírségek és az Egyesült Arab Emírségek által támogatott jemeni erők közvetlenül felelősek önkényes fogva tartásokért és erőszakos eltüntetésekért;

H.  mivel Jemen és az Egyesült Arab Emírségek aláírták a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát, de még nem ratifikálták azt; mivel Szaúd-Arábia nem írta alá és nem is erősítette meg a Római Statútumot; mivel a Római Statútum több rendelkezése, beleértve a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos rendelkezéseket is, a nemzetközi szokásjogot tükrözi; mivel az ENSZ GEE felhívta az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy utalja a jemeni helyzetet a Nemzetközi Büntetőbíróság elé, és terjessze ki a Biztonsági Tanács szankciói által érintett személyek jegyzékét;

I.  mivel 2020. december 26-án Abdr Rabbu Manszúr Hádi elnök a szaúdi közvetítéssel létrejött rijádi megállapodás alapján új, 24 tagú jemeni kormányt esketett; mivel Jemen új, hatalommegosztás alapján szerveződő kormányában egyenlő képviselettel rendelkeznek mind az ország északi, mind déli régiói, beleértve az STC öt tagját is; mivel sajnálatos módon több mint 20 éve először fordul elő, hogy a kormánynak nincsen női tagja; mivel új vita bontakozott ki a nemzetközileg elismert kormány (IRG) és az STC között egy bírói kinevezéssel kapcsolatban, ami szintén a közös kormány instabilitására utal; mivel megújult katonai konfliktus tört ki az IRG (egy szaúdi vezetésű koalíció által támogatott) erői és a húszi mozgalom között; mivel a konfliktus kezdete óta a nők teljes mértékben hiányoztak a tárgyalási folyamatokból, ugyanakkor továbbra is központi szerepet játszanak a konfliktus tartós megoldásában;

J.  mivel a háború a világ legsúlyosabb humanitárius válságához vezetett, melyben a lakosság közel 80%-a – több mint 24 millió ember – szorul humanitárius támogatásra, köztük több mint 12 millió gyermek; mivel a helyzet a helyszínen tovább romlik, mivel mintegy 50 000 jemeni már jelenleg is éhínségszerű körülmények között él; mivel az élelmezésbiztonsági fázisok Jemenre vonatkozó, legutóbbi integrált osztályozásának elemzése szerint a lakosság több mint fele, azaz 30 millió lakosból 16,2 millió szembesül majd az élelmiszer-ellátás bizonytalanságának kritikus szintjével, és az éhínséghez hasonló körülményekkel szembesülő emberek száma csaknem háromszorosára nőhet; mivel a humanitárius segítségnyújtáshoz 2020-ban szükséges 3,38 milliárd dollárnak eddig csak 56%-a érkezett be;

K.  mivel a Covid19 és annak társadalmi-gazdasági hatása tovább akadályozza az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést és növeli az alultápláltság kockázatát; mivel a közelmúlt történelmének egyik legnagyobb kolerajárványa tört ki, amelyben a fertőzések száma meghaladta az 1,1 milliót;

L.  mivel a jelenlegi konfliktus súlyosan hátráltatja Jement abban, hogy előrelépést érjen el az ENSZ fenntartható fejlődési céljai, kiváltképpen pedig az 1. számú (a szegénység felszámolása) és 2. számú (az éhezés megszüntetése) fenntartható fejlődési cél tekintetében; mivel a konfliktus több mint két évtizeddel visszavetette Jemen fejlődését; mivel a fenntartható fejlődési célok teljesítése kapcsán tetten érhető lemaradás mindaddig nőni fog, amíg a konfliktus fennáll;

M.  mivel a Jemen északi részén jelenleg kialakulóban lévő – 2019 óta immár a harmadik – üzemanyagválság jelentősen korlátozza a polgári lakosság élelmiszerekhez, vízhez, orvosi ellátásokhoz és alapvető közlekedési szolgáltatásokhoz való hozzáférését; mivel ez az ember által előidézett válság a húszi mozgalom és az ENSZ által elismert jemeni kormány közötti, az üzemanyag feletti kontroll megszerzéséért folytatott versengés közvetlen következménye;

N.  mivel 2,1 millió gyermek akut alultápláltságban szenved, és közel 358 000 öt év alatti gyermek súlyosan alultáplált; mivel a finanszírozási hiány miatt 2020 áprilisa óta csökkent az élelmezési segély mértéke, és további finanszírozás biztosításának hiányában az alultápláltság további 1,37 millió gyermeket érint majd; mivel 530 000 két év alatti gyermek nem részesülhet táplálkozási szolgáltatásokban, ha a programokat felfüggesztik;

O.  mivel a konfliktus és a közelmúltbeli Covid19-világjárvány tovább rontotta a nők helyzetét; mivel a konfliktus kezdete óta exponenciálisan fokozódott a szexuális és nemi alapú erőszak; mivel a büntető igazságszolgáltatási rendszerben a szexuális és nemi alapú erőszak kezelésére már amúgy is korlátozottan rendelkezésre álló kapacitás összeomlott, és nem folytattak nyomozást az olyan gyakorlatokkal kapcsolatban, mint például a nők elrablása és megerőszakolása, vagy az ezzel való fenyegetés; mivel az otthonukat elhagyni kényszerülő háztartások közel 30%-ában a nő a családfő; mivel számos krónikus betegségre már nem áll rendelkezésre gyógyszer, és mivel Jemenben az egyik legmagasabb a gyermekágyi halálozások aránya; mivel az alultáplált terhes és szoptató nők nagyobb valószínűséggel fertőződnek meg kolerával, és nagyobb valószínűséggel alakul ki náluk vérzés, ami jelentősen növeli a komplikációk és a halálozás kockázatát szülés során;

P.  mivel az ENSZ GEE megállapította, hogy az Egyesült Arab Emírségek által támogatott Biztonsági Kordon Erők több büntetés-végrehajtási létesítményben – többek között egy bureikai koalíciós létesítményben és a Bir Ahmed börtönben – nemi erőszakot követnek el, illetve a szexuális erőszak egyéb formáit követik el a fogva tartottak, valamint migránsok és marginalizált fekete afrikai közösségek ellen, és LMBTI-személyeket fenyegetnek és zaklatnak; mivel a húszi mozgalmat hitelt érdemlő állítások alapján a – különösen a politikai szerepet vállaló nők és női aktivisták ellen elkövetett – nemi erőszak és kínzás háborús fegyverként való alkalmazásával vádolják;

Q.  mivel a Parlament ismételten felszólított arra, hogy tekintettel a nemzetközi humanitárius és emberi jogi jogszabályok Jemenben elkövetett súlyos megsértésére, vezessenek be uniós szintű tilalmat a biztonsági berendezések bármely formájának a szaúdi vezetésű koalíció tagjai – köztük Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek – számára való exportjára, értékesítésére, frissítésére és karbantartására; mivel egyes tagállamok tilalmat vezettek be a Szaúd-Arábia vezette koalíció tagjai részére történő fegyverkivitelre, beleértve Németország Szaúd-Arábiába irányuló fegyverkiviteli tilalmát, valamint Olaszországnak a Szaúd-Arábiába és az Egyesült Arab Emírségekbe irányuló fegyverkiviteli tilalmát, és mivel mások ugyanezt fontolgatják; mivel egyes tagállamok továbbra is fegyvereket exportálnak Szaúd-Arábiába és az Egyesült Arab Emírségekbe, amelyeket esetlegesen Jemenben használnak majd, megsértve ezzel a fegyverkivitelről szóló, jogilag kötelező erejű 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspontot(7);

R.  mivel az Egyesült Államok leállította a Szaúd-Arábiába irányuló fegyverértékesítéseket, és a felülvizsgálatig felfüggesztette az F-35-ös vadászgépeknek az Egyesült Arab Emírségek részére történő átadását; mivel 2021. február 4-én Biden amerikai elnök bejelentette, hogy hamarosan véget vet a jemeni háborúban zajló offenzív műveletek, többek között a vonatkozó fegyvereladások USA általi támogatásának, és új jemeni megbízottat nevezett ki;

S.  mivel 2021. január 22-i zárójelentésében az ENSZ Jemennel foglalkozó szakértői csoportja megállapította, hogy egyre több bizonyíték utal arra, hogy Iránban működő egyének vagy szervezetek jelentős mennyiségű fegyvert és alkatrészt szállítanak a húszi mozgalom számára; mivel a húszi mozgalom továbbra is rakétákkal és pilóta nélküli légi járművekkel támad szaúd-arábiai polgári célpontokat;

T.  mivel az Egyesült Államok előző kormánya 2021. január 19-én az Anszár Allah húszi mozgalmat terrorszervezetnek minősítette; mivel az Egyesült Államok kormánya által kiadott általános engedélyek ellenére az említett jegyzékbe vétel az élelmiszer-, üzemanyag- és gyógyszerimport lehetőségére gyakorolt hatása továbbra is rendkívül aggasztó; mivel 2021. február 5-én az Egyesült Államok új kormánya bejelentette, hogy az Anszár Allahot törlik a külföldi terrorista szervezetek és a külön megjelölt, világméretű terrorista szervezetek jegyzékéből;

U.  mivel a jemeni politikai és biztonsági helyzet romlása terrorista csoportok jelenlétének terjedését és megszilárdulását eredményezte, ilyenek többek között az Arab-félszigeten al-Kaida néven is ismert Anszár al-Saría és a Dáis úgynevezett jemeni tartománya, amelyek továbbra is ellenőrzésük alatt tartják a terület kis részeit, valamint a Hezbollah katonai szárnya, amely szerepel a terrorista szervezetek uniós listáján;

V.  mivel a térségben és azon túl a szélsőségesség és az erőszak elleni nemzetközi erőfeszítések szempontjából, valamint a Jemenen belüli béke és stabilitás szempontjából egyaránt döntő fontosságú, hogy Jemen megfelelően működő kormánnyal rendelkező, stabil, biztonságos és demokratikus ország legyen;

W.  mivel a jemeni gazdaság mérete 2015 és 2019 között 45%-kal csökkent; mivel gazdasága, amely már a konfliktus előtt is instabil volt, súlyos károkat szenvedett, mivel több százezer család veszítette el állandó jövedelemforrását; mivel Jemen élelmiszereinek 90%-át importálja, amit a segélyszervezetek nem tudnak helyettesíteni, mivel a humanitárius ügynökségek élelmiszerutalványokat vagy készpénzt bocsátanak a rászorulók rendelkezésére, hogy a piacokon vásárolhassanak; mivel a Jemennek szánt segély és a kereskedelmi import 70%-a a húszik által ellenőrzött hudajdai és a közeli szalefi kikötőn keresztül lép be az országba, ellátva a lakosságot a túléléshez szükséges élelmiszerekkel, üzemanyaggal és orvosságokkal;

X.  mivel a gazdasági nyerészkedés eseteit széles körben dokumentálták, és mivel mind a jemeni kormány, mind a húszi mozgalom eltéríti az ország gazdasági és pénzügyi forrásait, ami pusztító hatást gyakorol a jemeni népre; mivel az ENSZ szakértői csoportjának zárójelentése megállapítja, hogy a húszi mozgalom 2019-ben legalább 1,8 milliárd USD-t térített el, amely a kormány számára a fizetések folyósítására és a polgároknak nyújtott alapvető szolgáltatásokra volt elkülönítve; mivel a jelentés azt is kiemeli, hogy a kormány – többek között a jemeni nép számára eredetileg rizs és egyéb áruk beszerzésére szánt 423 millió USD értékű szaúdi támogatás kereskedőkhöz való jogellenes átirányítása révén – pénzmosási és korrupciós gyakorlatokat folytat, amelyek az élelemhez való jogot megsértve hátrányosan befolyásolják a jemeni lakosság megfelelő élelmiszer-ellátáshoz való hozzáférését;

Y.  mivel az ENSZ-főtitkár szóvivője hangsúlyozta, hogy sürgősen foglalkozni kell azzal a humanitárius és környezeti fenyegetéssel, amelyet a jemeni Ras Issa partjainál horgonyzó FSO Safer olajszállító tartályhajón található egymillió szivárgó olajoshordó jelent; mivel a tartályhajó állapotának gyors romlása jelentős olajszennyezés komoly veszélyét hordozza, amely katasztrofális környezeti hatással járna, tönkretenné a biológiai sokféleséget és nagymértékben rontaná a Vörös-tenger helyi part menti közösségeinek megélhetését; mivel az ökológiai katasztrófa közvetlen veszélye ellenére 2021 márciusára halasztották a 44 éves olajszállító tartályhajó régóta várt ellenőrzését;

1.  a leghatározottabban elítéli a Jemenben 2015 óta zajló erőszakot, amely a világ legsúlyosabb humanitárius válságává vált; emlékeztet arra, hogy nem lehet helye katonai megoldásnak a jemeni konfliktusban, és hogy a válságot csak a jemeni társadalom valamennyi rétege és a konfliktusban részt vevő összes fél bevonásával, jemeni vezetésű és jemeni felelősségvállalással zajló inkluzív tárgyalási folyamat révén lehet rendezni; hangsúlyozza, hogy a háború megállítása és a jelenlegi humanitárius válság enyhítése érdekében valamennyi félnek jóhiszemű tárgyalásokat kell folytatnia, amelyek életképes politikai és biztonsági megállapodásokhoz vezetnek, összhangban az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2216 (2015) sz. határozatával, a Hudajdai Megállapodást támogató ENSZ-misszió közös végrehajtási mechanizmusaival és a globális tűzszünettel, amint arra az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2532 (2020) sz. határozata felszólít;

2.  megdöbbentőnek tartja az országban kibontakozó pusztító humanitárius válságot; felhívja a feleket, hogy tegyenek eleget kötelezettségeiknek, és könnyítsék meg a humanitárius segítségnyújtás és a lakosság számára nélkülözhetetlen egyéb áruk gyors és akadálytalan áthaladását, valamint a jemeni és külföldi egészségügyi létesítményekhez való akadálytalan hozzáférést; különösen riasztónak tartja az élelmezésbiztonsági fázisok integrált osztályozása (IPC) szerinti legutóbbi értékelést, amely szerint Jemenben 50 000 ember él éhínséghez közeli körülmények között, ami 2021 júniusára várhatóan megháromszorozódik, még akkor is, ha a segítségnyújtás jelenlegi szintje változatlan marad;

3.  üdvözli, hogy az Unió 2015 óta több mint 1 milliárd euró összegű hozzájárulást nyújtott Jemennek politikai, fejlesztési és humanitárius támogatások formájában; örömmel veszi tudomásul, hogy az Unió ígéretet tett arra, hogy 2021-ben megháromszorozza a Jemennek nyújtandó humanitárius támogatást; aggodalmát fejezi ki mindazonáltal amiatt, hogy a Jemen előtt álló kihívások nagyságrendje miatt ez továbbra sem elégséges e kihívások kezeléséhez; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Jemennek nyújtott finanszírozás hiánya 2019-ben 50%-ra nőtt; emlékeztet arra, hogy a költségvetési viták kiindulópontját a válság nagyságrendjének és súlyosságának kell képeznie; felhívja az Uniót, hogy a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz programozásának részeként mozgósítson további forrásokat a Jemenben kialakult helyzet megoldására; ami a tágabb vonatkozást illeti, sürgeti a Bizottságot és az uniós tagállamokat, hogy a továbbiakban is játszanak vezető szerepet a humanitárius segítségnyújtás mielőbbi bővítésére irányuló nemzetközi erőfeszítésekben, többek között a 2020. júniusi donorkonferencia során a jemeni humanitárius reagálási terv tekintetében tett vállalások teljesítése révén;

4.  kiemeli, hogy a Covid19 terjedése további súlyos kihívásokat jelent az ország összeomló egészségügyi infrastruktúrája számára, mivel az egészségügyi központok nem rendelkeznek a Covid19 kezelésére szolgáló alapvető felszereléssel, az egészségügyi dolgozóknak pedig nincs védőfelszerelésük, és a legtöbb esetben fizetést sem kapnak, ami miatt nem is jelentkeznek szolgálatra; felhívja az összes nemzetközi adományozót, hogy fokozzák az azonnali segítségnyújtást a helyi egészségügyi rendszer fennmaradása érdekében, és nyújtsanak számára segítséget az aktuális halálos kimenetelű járványok – többek között a Covid19, a malária, a kolera és a dengue-láz – terjedésének megfékezésében Jemenben; felhívja az Uniót és az uniós tagállamokat, hogy mozdítsák elő az oltóanyagokhoz való hozzáférést Jemenben, többek között a belső menekülteket fogadó táborokban, a COVAX-eszköz felhasználásával, az eszköz Covid19 elleni oltóanyagokhoz való méltányos és globális – különösen a legkiszolgáltatottabbak számára biztosított – hozzáférés szavatolására irányuló erőfeszítései részeként;

5.  támogatja Martin Griffiths, az ENSZ-főtitkár Jemenért felelős különmegbízottja erőfeszítéseit a politikai folyamat előmozdítására és az egész országra kiterjedő azonnali tűzszünet elérésére; kéri, hogy a különmegbízott kapjon teljes és akadálytalan hozzáférést Jemen területének valamennyi részéhez; felhívja az alelnököt/főképviselőt és valamennyi tagállamot, hogy biztosítsák Griffiths urat politikai támogatásukról annak érdekében, hogy tárgyalások útján, minden fél részvételével megoldás szülessen; e célból felhívja a Külügyek Tanácsát, hogy vizsgálja felül és frissítse a Jemenről szóló legutóbbi, 2019. február 18-i következtetéseit, hogy azok tükrözzék az országban kialakult jelenlegi helyzetet; sürgeti az EU-t és valamennyi tagállamát, hogy továbbra is működjenek együtt a konfliktusban érintett valamennyi féllel, és a konfliktus enyhítése és a politikai megállapodás szempontjából szükséges lépésként erősítsék meg a Stockholmi Megállapodás és az ENSZ politikai nyilatkozattervezetének végrehajtását;

6.  meggyőződése, hogy bármely hosszú távú megoldásnak foglalkoznia kell az országban tapasztalható instabilitás kiváltó okaival, valamint teljesítenie kell a jemeni nép jogos követeléseit, és meg kell felelnie törekvéseinek; újólag megerősíti, hogy támogat minden olyan békés politikai erőfeszítést, amelynek célja Jemen szuverenitásának, függetlenségének és területi integritásának védelme; elítéli a külföldi beavatkozást Jemenben, ideértve a külföldi csapatok és zsoldosok helyszíni jelenlétét; felszólít valamennyi külföldi erő azonnali kivonására a jemeniek közötti politikai párbeszéd elősegítése érdekében;

7.  felszólítja a konfliktusban részt vevő valamennyi felet, hogy tegyenek eleget a nemzetközi humanitárius jog szerinti kötelezettségeiknek, és vessenek véget minden olyan intézkedésnek, amely súlyosbítja a jelenlegi humanitárius válságot; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy a leghatározottabban ítéljék el a konfliktusban részt vevő felek által 2014 vége óta elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekményeket, beleértve a Szaúd-Arábia vezette koalíció légicsapásait, melyek több ezer polgári áldozatot követeltek, súlyosbították az ország instabilitását, nem katonai célpontok például iskolák, víztartályok és esküvők ellen irányultak, valamint hogy ítéljék el a húszik által jemeni földön szaúd-arábiai célpontok ellen végrehajtott támadásokat;

8.  felhívja Szaúd-Arábiát, hogy haladéktalanul oldja fel a húszi ellenőrzés alatt álló területekre üzemanyagot szállító hajók blokádját; ismételten hangsúlyozza, hogy valamennyi félnek haladéktalanul fel kell hagynia a polgári lakosság hadviselési módszerként való szándékos éheztetésével, tekintettel arra, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma 8. cikke (2) bekezdése b) pontjának xxv. alpontja értelmében ez a nemzetközi humanitárius jog megsértésének minősül; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy északi és déli területeken mindkét fél között megállapodás szülessen az üzemagyag felhasználásáról, hogy ily módon enyhíteni lehessen a gazdasági, mezőgazdasági, víz-, gyógyszer-, energia- és közlekedési válságot, amelyet az üzemanyag gazdasági hadviselés eszközeként való használata tovább mélyített;

9.  elítéli az Irán támogatását élvező húszi mozgalom által Marib és el-Dzsauf kormányzóságban a közelmúltban elkövetett támadásokat, valamint a Szaúd-Arábia területén elkövetett, határokon átnyúló támadásokra irányuló ismételt kísérleteket, amelyek aláássák a nemzetközi közösség arra irányuló átfogó erőfeszítéseit, hogy véget vessenek a jemeni kliensháborúnak;

10.  támogat minden bizalomépítő intézkedést a konfliktusban érintett felekkel, különös tekintettel azokra, akik képesek azonnal enyhíteni a humanitárius szükségleteket olyan intézkedések révén, mint például a szanaai repülőtér újbóli teljes körű megnyitása, a bérkifizetések újraindítása, a tengeri kikötők fenntartható üzemeltetését lehetővé tevő mechanizmusok végrehajtása az üzemanyag- és élelmiszerimport megkönnyítése érdekében, valamint a jemeni központi bank támogatását és erőforrásainak biztosítását célzó erőfeszítések; felszólítja az Európai Uniót és valamennyi tagállamot, hogy bocsássanak rendelkezésre egy gazdasági mentőcsomagot Jemen számára, beleértve a valutainjekciókat a gazdaság és a jemeni riál stabilizálása és az élelmiszerárak további növekedésének megakadályozása érdekében, valamint biztosítsanak külföldi devizatartalékokat az élelmiszerek és üzemanyagok kereskedelmi célú behozatalának támogatása és az állami bérek kifizetése érdekében;

11.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az új jemeni kormányban 20 év óta először nincs női tag, és felszólítja a jemeni kormányt, hogy tegyen meg minden szükséges lépést a nőknek az ország politikai szférájában való képviseletének, jelenlétének és részvételének biztosítása érdekében;

12.  hangsúlyozza, hogy a jemeni konfliktust tápláló, EU-ban letelepedett fegyverexportőrök nem teljesítik a fegyverkivitelről szóló, jogilag kötelező érvényű 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspont több kritériumát; e tekintetben ismét felszólít a szaúdi vezetésű koalíció tagjai – köztük Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek – számára a biztonsági berendezések bármely formájának kivitelét, értékesítését, frissítését és karbantartását érintő uniós szintű tilalom alkalmazására, tekintettel a nemzetközi humanitárius és emberi jogi jogszabályok Jemenben elkövetett súlyos megsértésére;

13.  tudomásul veszi több tagállam azon döntését, hogy megtiltja a Szaúd-Arábiába és az Egyesült Arab Emírségekbe irányuló fegyverkivitelt; hangsúlyozza, hogy a fegyverexport továbbra is a tagállamok nemzeti hatáskörébe tartozik; felhívja az összes tagállamot, hogy állítsák le a fegyverkivitelt a szaúdi vezetésű koalíció valamennyi tagja felé; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy számoljon be az uniós tagállamok és a szaúdi vezetésű koalíció tagjai közötti katonai és biztonsági együttműködés aktuális helyzetéről; elítéli, hogy iráni magánszemélyek és szervezetek jelentős mennyiségű fegyvert és alkatrészt szállítanak a húszi mozgalom számára;

14.  üdvözli, hogy az Egyesült Államok ideiglenesen leállította a Szaúd-Arábiába irányuló, a jemeni konfliktusban használt fegyverek és az Egyesült Arab Emírségeknek szánt 23 milliárd dollár értékű F-35-ös vadászgépek eladását, valamint az Egyesült Államok kormányának azon közelmúltbeli bejelentését, hogy rövidesen megszünteti a jemeni háborúban zajló támadó műveletek támogatását, beleértve a precíziós irányított rakéták szállítását és a hírszerzési információk megosztását is; e tekintetben üdvözli az Egyesült Államok megújított kötelezettségvállalását a konfliktus diplomáciai rendezésére, amit az USA Jemenért felelős különmegbízottjának közelmúltbeli kinevezése is jelez;

15.  felhívja a jemeni konfliktusban részt vevő összes érintett felet, hogy vezessenek be olyan szabályokat a rakétákkal és drónokkal végrehajtott támadások célpontjaival kapcsolatban, amelyek megfelelnek a nemzetközi emberi jogi normáknak és a nemzetközi humanitárius jognak; sürgeti a Tanácsot, az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy erősítsék meg az EU nemzetközi jogon alapuló álláspontját, és biztosítsák, hogy a tagállamok biztosítékokat vezessenek be annak garantálására, hogy a hírszerzési, kommunikációs infrastruktúrát és katonai bázisokat ne használják fel bírósági eljárás nélküli kivégzések megkönnyítésére; ismételten felszólít a katonai robotrepülőgépek használatáról, valamint a nemzetközi emberi jogi normák és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásáról szóló, jogilag kötelező erejű tanácsi határozat elfogadására;

16.  súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy folyamatosan jelen vannak Jemenben bűnözői és terroristacsoportok, többek között az arab-félszigeti al-Kaida csoport és az ISIS/Dáis; felhívja a konfliktusban részt vevő feleket, hogy határozottan lépjenek fel az ilyen csoportok ellen; minden terrorista szervezet által elkövetett valamennyi cselekményt elítél;

17.  örömmel veszi tudomásul, hogy az Egyesült Államok új kormánya úgy döntött, hogy sürgősen visszavonja az Egyesült Államok volt kormányának azon határozatát, amellyel az Anszár Allah néven is ismert húszi mozgalmat felvette a külföldi terrorista szervezetek és a külön megjelölt, világméretű terrorista szervezetek jegyzékébe;

18.  felhívja a Tanácsot, hogy teljes körűen hajtsa végre az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2216 (2015) sz. határozatát azáltal, hogy azonosítja azokat a személyeket, akik akadályozzák a humanitárius segítségnyújtás végrehajtását, valamint azokat, akik a nemzetközi emberi jogi jogszabályokat vagy a nemzetközi humanitárius jogot sértő cselekményeket terveznek, irányítanak vagy követnek el, illetve olyan cselekményeket, amelyek Jemenben emberi jogi visszaélésnek minősülnek, valamint hogy célzott intézkedéseket vezet be e személyek ellen; emlékeztet arra, hogy a szankcióbizottság a koalícióban szereplő személyek egyikét sem jelölte ki szankciók alkalmazása céljából annak ellenére, hogy az ENSZ GEE, amely tájékoztatást nyújt az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatának teljes körű végrehajtásához, a koalíció által ismétlődően elkövetett jogsértésekről számol be;

19.  határozottan felszólít a nők és lányok, köztük a fogva tartott nők és lányok elleni szexuális és nemi alapú erőszak valamennyi formájának felszámolására; e tekintetben felhívja az EU-t, hogy biztosítson külön finanszírozást azon helyi szervezetek számára, amelyeket nők vezetnek vagy amelyek a nők jogai érdekében tevékenykednek azzal a céllal, hogy jobban el tudják érni a nőket, a lányokat és a nemi alapú erőszak túlélőit, valamint biztosítson külön finanszírozást a nők rezilienciájának és gazdasági szerepvállalásának erősítésére irányuló programok számára is;

20.  megismétli, hogy feltétlenül gondoskodni kell a gyermekek védelméről és emberi jogaik teljes körű gyakorlásáról; felhívja ezzel összefüggésben a konfliktusban érintett valamennyi felet, hogy vessenek véget a gyermekek toborzásának és fegyveres konfliktusban katonaként való bevetésének, és biztosítsák az ellenségeskedések során toborzott vagy katonaként bevetett fiúk és lányok leszerelését és hatékony lefegyverzését, továbbá sürgeti, hogy bocsássák szabadon az elfogott személyeket, és működjenek együtt az ENSZ-szel a rehabilitációjukra, fizikai és pszichológiai felépülésükre és a társadalomba való visszailleszkedésükre irányuló hatékony programok végrehajtása érdekében;

21.  felhívja a feleket, hogy haladéktalanul vessenek véget a véleménynyilvánítás szabadsága elleni valamennyi, többek között fogva tartás, erőszakos eltüntetés és megfélemlítés révén végrehajtott támadásnak, valamint hogy engedjék szabadon az összes újságírót és emberijog-védőt, akiket kizárólag azért tartanak fogva, mert emberi jogaikat gyakorolták;

22.  súlyos aggodalmát fejezi ki a vallás vagy meggyőződés szabadságának megtagadásáról, többek között a megkülönböztetésről, a törvénytelen fogva tartásról és az erőszak alkalmazásáról szóló jelentések miatt, felszólít a véleménynyilvánítás és a meggyőződés szabadságához való jog tiszteletben tartására és védelmére, és elítéli a vallási hovatartozáson alapuló, különösen a keresztények, zsidók és más vallási kisebbségek, valamint a nem vallásos személyek ellen irányuló megkülönböztetést a humanitárius segélyek elosztásával kapcsolatos esetekben; felszólít a bahá’i vallás követőinek azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására és üldözésük leállítására, akiket jelenleg vallásuk békés gyakorlása miatt tartanak fogva, és halálbüntetéssel járó vádakkal állítanak bíróság elé;

23.  elítéli a szaúdi vezetésű koalíció légicsapásai által a jemeni kulturális örökségben – többek között Szanaa óvárosában és Zabid történelmi városában – okozott károkat, a Taiz Nemzeti Múzeum bombázását, valamint a Zabidban található, történelmi jelentőségű könyvtár kéziratainak és ereklyéinek a húszi mozgalom általi kifosztását; hangsúlyozza, hogy e cselekmények valamennyi elkövetőjét felelősségre kell vonni a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelméről szóló 1954. évi hágai egyezménnyel összhangban; kéri Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek szavazati jogának felfüggesztését az UNESCO irányító testületeiben mindaddig, amíg független és pártatlan módon ki nem vizsgálják mindkét országnak a kulturális örökség megsemmisítésével kapcsolatos felelősségét; felhívja az ENSZ főtitkárát, hogy a jemeni konfliktus által fenyegetett valamennyi kulturális helyszín védelmének kérdését terjessze a Biztonsági Tanács elé az üggyel kapcsolatos határozat elfogadása céljából;

24.  megismétli annak sürgető szükségességét, hogy az ENSZ értékelő és javítási missziót indítson a hudajdai kikötő közelében elhagyatva veszteglő Safer olajszállító tartályhajó ügyében, amely közvetlen, jelentős környezeti katasztrófa veszélyét jelenti a biológiai sokféleségre és a Vörös-tenger helyi, part menti közösségeinek megélhetésére nézve; felhívja az EU-t, hogy biztosítson minden szükséges politikai, technikai és pénzügyi támogatást annak lehetővé tétele érdekében, hogy az ENSZ műszaki csapata sürgősen feljuthasson a Safer tartályhajó fedélzetére, hogy megelőzhető legyen egy olyan olajszennyezés, amely akár négyszer rosszabb lehet, mint az Exxon Valdez 1989-es alaszkai történelmi olajszennyezése;

25.  felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy használjanak fel minden rendelkezésükre álló eszközt a súlyos emberi jogi jogsértések valamennyi elkövetőjének felelősségre vonása érdekében; rámutat az egyetemes joghatóság elve alkalmazásának lehetőségére a Jemenben történt súlyos emberi jogi jogsértések elkövetőinek kivizsgálás és büntetőeljárás alá vonása céljából; szorgalmazza az EU globális emberi jogi szankciórendszerének felhasználását annak érdekében, hogy célzott szankciókat – például utazási tilalmakat és a vagyoni eszközök befagyasztását – alkalmazzanak a Jemenben elkövetett súlyos emberi jogi jogsértésekben érintett valamennyi fél – többek között Irán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek – tisztviselőivel szemben; felhívja az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy a jövőben lefolytatandó büntetőeljárásokban való felhasználásukra tekintettel támogassák a bizonyítékok gyűjtését, és e folyamat felügyeletéhez vegyék fontolóra egy független bizottság felállítását; úgy véli, hogy az atrocitás-bűncselekmények áldozatait és családjaikat támogatni kell, hogy gyakorolhassák az igazságszolgáltatáshoz való jogukat;

26.  felhívja az Emberi Jogi Tanácsot, hogy biztosítsa a jemeni emberi jogi helyzet napirenden maradását azáltal, hogy továbbra is megújítja az ENSZ GEE megbízatását, és gondoskodik arról, hogy elegendő erőforrás álljon rendelkezésére megbízatásának eredményes ellátásához, ezen belül a jogsértésekkel és bűncselekményekkel kapcsolatos információk összegyűjtéséhez, tárolásához és elemzéséhez;

27.  ismételten hangsúlyozza elkötelezettségét a világban, így többek között a Jemenben elkövetett háborús bűncselekmények, emberiesség elleni bűncselekmények és súlyos emberi jogi visszaélések büntetlensége elleni küzdelem mellett; úgy véli, hogy az ilyen bűncselekmények elkövetői ellen megfelelő módon büntetőeljárást kell indítani, ügyüket pedig bírósági eljárás keretében kell elbírálni; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy tegyenek határozott lépéseket annak érdekében, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa a jemeni helyzetet a Nemzetközi Büntetőbíróság elé utalja, és terjessze ki a Biztonsági Tanács szankciói által érintett személyek jegyzékét;

28.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ emberi jogi főbiztosának, az Öböl-menti Együttműködési Tanács főtitkárának, az Arab Államok Ligája főtitkárának, Jemen kormányának, a Szaúd-arábiai Királyság kormányának és az Egyesült Arab Emírségek kormányának és az Iráni Iszlám Köztársaság kormányának.

(1) HL C 11., 2020.1.13., 44. o.
(2) HL C 356., 2018.10.4., 104. o.
(3) HL C 35., 2018.1.31., 142. o.
(4) HL C 265., 2017.8.11., 93. o.
(5) HL C 66., 2018.2.21., 17. o.
(6) HL C 303., 2009.12.15., 12. o.
(7) HL L 335., 2008.12.13., 99. o.


A mianmari helyzet
PDF 183kWORD 59k
Az Európai Parlament 2021. február 11-i állásfoglalása a mianmari helyzetről (2021/2540(RSP))
P9_TA(2021)0054RC-B9-0116/2021

Az Európai Parlament,

—  tekintettel a Mianmarról és a rohindzsák helyzetéről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2012. november 22-i(1), a 2012. április 20-i(2), a 2010. május 20-i(3), 2010. november 25-i(4), a 2016. július 7-i(5), a 2016. december 15-i(6), a 2017. szeptember 14-i(7), a 2018. június 14-i(8), a 2018. szeptember 13-i(9) és a 2019. szeptember 19-i(10) állásfoglalására,

—  tekintettel a Tanács Mianmarról/Burmáról szóló 2018. február 26-i és 2018. december 10-i következtetéseire,

—  tekintettel a Tanácsnak a Mianmarral szembeni jelenlegi korlátozó intézkedések további tizenkét hónappal történő megújításáról szóló, 2020. április 23-i határozatára,

—  tekintettel az Európai Unió és Mianmar közötti, 2020. október 14-én videokonferencián tartott hatodik emberi jogi párbeszédre,

—  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) Mianmarról szóló, 2021. február 1-jei nyilatkozatára,

—  tekintettel az alelnök/főképviselő által az Európai Unió nevében 2021. február 2-án Mianmarról tett nyilatkozatra,

—  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a főtitkár által közzétett, a konfliktusok során előforduló szexuális erőszakról szóló, 2018. március 23-i jelentésére (S/2018/250),

—  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának Mianmarról és a rohindzsa muszlimok és más kisebbségek emberi jogi helyzetéről szóló jelentéseire,

—  tekintettel az UNIFFM-nek a Mianmarban tapasztalható szexuális és nemi alapú erőszakról és az etnikai konfliktusok nemi szempontú hatásáról szóló, 2019. augusztus 22-i jelentésére (A/HRC/42/CRP.4),

—  tekintettel az emberi jogok mianmari helyzetével foglalkozó különleges előadó, az Emberi Jogi Főbiztos Hivatala és az ILO felügyeleti mechanizmusa által készített jelentésekre,

—  tekintettel a Nemzetközi Bíróságnak a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló egyezmény alkalmazása ügyében (Gambia kontra Mianmar ügy) hozandó ideiglenes intézkedések iránti, a Gambiai Köztársaság által benyújtott kérelemre vonatkozó, 2020. január 23-i végzésére,

—  tekintettel az 1949. évi genfi egyezményekre és az azokhoz csatolt jegyzőkönyvekre,

—  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

—  tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi ENSZ-egyezményre és annak 1967. évi jegyzőkönyvére,

—  tekintettel a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló 1948. évi ENSZ-egyezményre,

—  tekintettel az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 25. cikkére,

—  tekintettel a Mianmarban lévő diplomáciai képviseleteknek a mianmari demokratikus átmenet támogatásáról, valamint a béke, az emberi jogok és az ország fejlődésének előmozdítására irányuló erőfeszítésekről tett, 2021. január 29-i közös nyilatkozatára,

—  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) Mianmarról szóló 2021. február 1-jei nyilatkozatára,

—  tekintettel a G7-ek külügyminisztereinek Mianmarról szóló 2021. február 3-i nyilatkozatára,

—  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának Mianmarról szóló 2021. február 5-i sajtónyilatkozatára,

—  tekintettel António Guterres ENSZ-főtitkár 2021. február 4-i sajtónyilatkozatára,

—  tekintettel a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) elnökének a Mianmari Szövetségi Köztársaságban bekövetkezett fejleményekről szóló, 2021. február 1-jei nyilatkozatára,

—  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

—  tekintettel az ENSZ mianmari különleges előadója, Tom Andrews nyilatkozataira,

—  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel 2021. február 1-jén a mianmari hadsereg – az ún. Tatmadaw – Mianmar alkotmányát egyértelműen megsértve letartóztatta Vin Mjint elnököt és Aung Szan Szú Csi államtanácsost, valamint a kormány vezető tagjait, államcsíny útján magához ragadta a hatalmat a kormányzás törvényhozó, bírói és végrehajtó ága felett, és egyéves szükségállapotot hirdetett ki;

B.  mivel az államcsínyre válaszul több mianmari városban tiltakozások törtek ki; mivel 2021. február 7-én Yangon városában mintegy 100 000 ember békés tüntetés keretében tiltakozott az államcsíny ellen; mivel 2021. február 1. óta mintegy 164 politikust, kormányzati tisztviselőt, civil társadalmi képviselőt, szerzetest és írót tartóztattak le jogellenesen vagy helyeztek házi őrizetbe; mivel a folytatódó tiltakozásokra válaszul a hadsereg február 8-án hadiállapotot hirdetett az ország legnagyobb városaiban, éjszakai kijárási tilalmat rendelt el és betiltotta a több mint öt fős összejöveteleket;

C.  mivel a 2020. november 8-i mianmari parlamenti választásokat a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) párt nyerte meg, 396 képviselői helyet szerezve meg a 476-ból (vagyis az összes képviselői hely mintegy 83%-át); mivel ez volt a közel 50 évig tartó katonai diktatúrát követő második vitatott választás, mivel a Tatmadaw által támogatott Szövetségi Szolidaritás és Fejlődés Pártja (USDP) csak 33 képviselői helyet szerzett; mivel az NLD tovább növelte szavazati részarányát a 2015-ös – Mianmarban 1990 óta első alkalommal kiírt – demokratikus választások óta, amikor az NLD 360, az USDP pedig 41 képviselői helyet nyert el; mivel a katonaság már az 1990-es választások elismerését is megtagadta, amelyeken az NLD a 492 helyből 392-t szerzett meg;

D.  mivel a demokratikus választásokon a részvételi arány következetesen 70% körül mozgott, ami azt mutatja, hogy Mianmar népe támogatja a demokráciát;

E.  mivel az új parlament első ülésére épp az államcsíny napján került volna sor; mivel a katonai puccs a mianmari nép demokratikusan kifejezett akaratának semmibe vétele, és tükrözi a Tatmadaw azon szándékát, hogy ismét teljes ellenőrzést gyakoroljon Mianmar felett, ahogyan azt a katonai uralom alatt tette, amely 2012-ben csak hivatalosan ért véget, a valóságban sosem; mivel a Tatmadaw kijelentette, hogy a most kihirdetett egyéves szükségállapot után új választásokat tartanak, ami azt jelenti, hogy ebben az időszakban a parlamenti képviselet nem lesz biztosítva;

F.  mivel az államcsíny ellenére 2021. február 4-én 70 megválasztott parlamenti képviselő hivatali esküt tett, kötelezettséget vállalva arra, hogy a parlament továbbra is ellátja szerepét, és ők végrehajtják a nép képviselőiként rájuk ruházott megbízatást;

G.  mivel a Tatmadaw – nyilvánvalóan tudatában alacsony lakossági támogatottságának – nem fogadta el a választási eredményeket, és kiterjedt választási csalásra hivatkozott, bizonyítékok felmutatása nélkül; mivel a mianmari választási bizottság és választási megfigyelők nem erősítették meg a Tatmadaw állításait; mivel a Tatmadaw és annak politikai szárnya, az USDP az elmúlt hetekben többször emlegetett választási szabálytalanságokat, és felszólította a mianmari nemzeti választási bizottságot, hogy avatkozzon be; mivel a hadsereg tüntetéseket szervez a katonaság támogatására; mivel becslések szerint a konfliktus sújtotta területeken élő etnikai kisebbségekhez tartozó 1,5 millió – zömmel rohindzsa – szavazó nem vehetett részt a választásokon; mivel a mianmari állampolgársági törvény a rohindzsákat a „nemzethez nem tartozó” vagy a „külföldi lakos” kategóriába sorolja, megfosztva őket állampolgárságuktól;

H.  mivel ez az államcsíny egyértelműen sérti Mianmar 2008. évi alkotmányát; mivel a mianmari alkotmány előírja, hogy csak az elnök szüntetheti meg ténylegesen a polgári hatalomgyakorlást; mivel a 2021. február 1-jei katonai puccs ezért alkotmányellenes volt, mivel Vin Mjint elnököt jogellenesen tartóztatták le;

I.  mivel a Tatmadaw Mjint Szve tábornokot nevezte ki ideiglenes elnökké; mivel a legfőbb döntéshozó valószínűleg továbbra is a katonaság főparancsnoka, Min Aung Hlaing tábornok, aki a muszlim kisebbség üldözésében való részvétele miatt szerepel a nemzetközi szankciós listákon;

J.  mivel az államcsíny óta a Tatmadaw szigorúan korlátozta a civil társadalom mozgásterét, és súlyos korlátozásokat vezetett be a médiára vonatkozóan, beleértve az internet és a közösségimédia-platformok teljes lekapcsolását; mivel a Tatmadaw a nemzetközi megfigyelők szerint álhírekkel manipulálja az államcsíny lakosság körében kialakult megítélését; mivel a közösségi médiára vonatkozóan az egész országra kiterjedő korlátozásokat vezettek be, a televízió pedig kizárólag a hadsereg tulajdonában levő Myawaddy TV adását közvetíti;

K.  mivel a katonaság – már megszokott módszerét alkalmazva – különös vétségek elkövetésére vonatkozó vádak terjesztésével igyekszik megszabadulni a politikai riválisoktól és kritikusoktól; mivel Aung Szan Szú Csit letartóztatták, és később legalább 10 adóvevő jogellenes behozatalával vádolták meg; mivel Vin Mjint elűzött elnököt 2021. február 1-jén letartóztatták a koronavírus-járványra vonatkozó veszélyhelyzeti szabályok megsértése miatt, azzal a váddal, hogy a tavalyi választási kampány során üdvözölt egy támogatóktól zsúfolt autót; mivel – amennyiben bűnösnek találják őket – mind Aung Szan Szú Csi, mind Vin Mjint akár három évig terjedő börtönbüntetést is kaphat; mivel a bűnügyi nyilvántartásban való szereplés megakadályozhatja a közhivatalba való visszatérésüket;

L.  mivel mintegy 100 csoport csatlakozott a Polgári Engedetlenségi Mozgalomhoz, amely több ágazat mellett az orvosi ellátásban dolgozókat is sztrájkra szólította fel;

M.  mivel Mianmar történelmének hosszú ideje része a demokráciáért folytatott küzdelem és a katonai elnyomás; mivel a Nagy-Britanniától való függetlenség 1948-ban való kivívása óta – különösen az 1962–2015 közötti hosszú időszakban – a hadsereg szilárdan kézben tartotta a hatalmat, korlátozva a demokratikus fejlődést, beleértve a civil társadalmi szervezeteket is, korlátozva az emberi jogokat, bebörtönözve az ellenzéki aktivistákat, köztük az 1991-es Nobel-békedíjas Aung Szan Szú Csit, akit az 1989 és 2010 közötti időszak nagy részében házi őrizetben tartottak;

N.  mivel a jelenlegi alkotmány 2008-ban lépett hatályba, és mivel a választások előtt emberi jogi szervezetek aggályokat vetettek fel, mert az a parlamenti képviselői helyek 25%-át a Tatmadaw-nak biztosítja, és így a hadseregnek lényegében vétójogot biztosít az alkotmány bármilyen további módosítására tett kísérletek esetén, amelyekhez a szavazatok 75%-a szükséges; mivel az alkotmány továbbá teljes körű ellenőrzési jogot biztosít a Tatmadaw számára a biztonsági erők, a rendőrség, valamint a belügyi, a védelmi és a határvédelmi minisztériumok felett;

O.  mivel sorozatos tiltakozásokat és belső harcokat követően a 2010-es évek elején úgy tűnt, hogy az országban végre fokozatos demokratikus nyitás veszi kezdetét, a polgári szabadságjogok bővülését és a demokrácia lassú fejlődését eredményezve, ami a 2015. évi általános választások és néhány időközi választás során vált láthatóvá, melyeket nagy arányban az ellenzéki NLD párt nyert meg;

P.  mivel annak ellenére, hogy az ország 2015 óta féldemokratikus és polgári kormánnyal rendelkezik, a mianmari helyzet továbbra is törékeny és feszült maradt, tekintettel arra, hogy a demokráciapárti erők és a Tatmadaw – jóllehet bizonyos gazdaságfejlesztési projektek és gazdasági reformok kérdésében nagyjából egyetértettek – alapvetően eltérő elképzelésekkel rendelkeztek az ország jövőjéről;

Q.  mivel a 2010-es évek óta Mianmarban végbemenő demokratikus nyitást nagyrészt az ország gazdasági fejlődésének szükségessége motiválta, miután a katonai kormányzás és a kétségbeejtő emberi jogi helyzet következtében a nemzetközi közösség szigorú szankciókkal sújtotta az országot; mivel az óvatos demokratikus reformok eredményeként egyes nemzetközi szankciókat lassan mérsékeltek, ami lehetővé tette a gazdasági fejlődést, és kedvezett a mianmari lakosság nagy részének; mivel az államcsíny a demokratizálódási folyamattal szemben az államot privilegizálja, ami aláássa a„fegyver kivételével mindent”(EBA)-kedvezmények megadásának feltételeit és a szankciók mérséklését;

R.  mivel az emberi jogok megsértése, különösen a mianmari muzulmán kisebbség – kiváltképp a rohindzsák – sérelmére, amelyet a mianmari kormány nem ismert el országa egyik etnikai csoportjaként, tovább folytatódott a demokratikus nyitást követően is, és tragikus atrocitásokban tetőzött 2017-ben, amelyeket az ENSZ etnikai tisztogatásnak minősített, és amelyek következtében tömeges menekültáradat zúdult a szomszédos Bangladesre; mivel a rohindzsa kisebbséget a nemzetközi közösség számos felhívása ellenére a mai napig továbbra is üldözik Mianmarban;

S.  mivel a mianmari kormány nagyrészt figyelmen kívül hagyta a rohindzsák elleni etnikai tisztogatás leállítására és helyzetük javítására irányuló nemzetközi felhívásokat; mivel ennek következtében 2019 szeptemberében a Parlament végül felfüggesztette Mianmar akkori államtanácsosa és külügyminisztere, Aung Szan Szú Csi tagságát a Szaharov-díjasok közösségében, mert nem lépett fel az emberi jogok e jól dokumentált megsértései ellen; mivel azóta az emberi jogok megsértése miatt nemzetközi szankciókat vezettek be a hadsereg és jelenlegi főparancsnoka, Min Aung Hlaing tábornok és további személyek ellen;

T.  mivel Mianmarban számos etnikai csoport él, köztük a rohindzsa, a karen, a rakin, a san és a csin nép; mivel a belső konfliktusok az elmúlt évtizedekben tragikus módon több ezer emberéletet követeltek; mivel a Kayin államban történt közelmúltbeli összecsapások következtében csak 2020 decembere óta 4000 ember kényszerült elhagyni lakóhelyét; mivel az elmúlt években a hadsereg állítólag súlyos emberi jogi jogsértéseket és atrocitásokat követett el, többek között nemi erőszakot és háborús bűncselekményeket, ami arra ösztönözte a Nemzetközi Büntetőbíróságot, hogy vizsgálatot indítson, különös tekintettel a rohindzsa kisebbség helyzetére; mivel az IIFFMM szorgalmazta a Min Aung Hlaing tábornokkal szembeni nyomozást és büntetőeljárás alá vonását a Rakhajn állam északi részén elkövetett népirtás, valamint a Rakhajn, Kacsin és San államokban elkövetett emberiesség elleni bűncselekmények és háborús bűncselekmények miatt;

U.  mivel a Nemzetközi Bíróság 2020. január 23-án a népirtásról szóló egyezményhez és a rohindzsákhoz kapcsolódó Gambia kontra Mianmar ügyben hozott végzése ideiglenes intézkedéseket mondott ki; mivel a Nemzetközi Bíróság előtt a mianmari kormány (amelynek védelmét Aung Szan Szú Csi vezette) a népirtásra vonatkozó állításokat félrevezetőnek és a helyzetről hiányos tényállást mutatónak nevezte; mivel a mianmari kormány több elnöki irányelv formájában korlátozott intézkedéseket tett az emberi jogok megsértése elleni küzdelem érdekében; mivel a kormánynak még módosítania kell vagy hatályon kívül kell helyeznie a rohindzsákkal szembeni hátrányos megkülönböztetést megkönnyítő kulcsfontosságú törvényeket, közöttük az 1982-es állampolgársági törvényt is;

V.  mivel az EU következetesen felhívta a figyelmet arra, hogy az ilyen bűncselekményekért felelős személyeket el kell számoltatni, továbbá támogatta az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2018. szeptember 27-i ülésén és az ENSZ Közgyűlés Harmadik Bizottságában 2018. november 16-án elfogadott határozatokat; mivel a rohindzsák elleni támadásokat felügyelő legmagasabb rangú katonai szereplők hivatalukban maradnak, és részt vettek az államcsínyben; mivel a Parlament számos alkalommal elítélte az emberi jogok megsértését, valamint a rohindzsa lakosság elleni rendszeres és széles körű támadásokat;

W.  mivel 2013 óta az Európai Unió mind politikailag, mind pénzügyileg támogatta a mianmari demokratikus átalakulást, és hatalmas erőfeszítéseket tett az országban a béke, az emberi jogok és a fejlődés előmozdítása érdekében; mivel 2015 októberében az EU nemzetközi tanúként aláírta a nemzeti tűzszüneti megállapodást, amely tükrözi a békefolyamat támogatásában játszott kulcsfontosságú szerepét; mivel az EU a 2014–2020 közötti időszakban 688 millió eurót különített el Mianmar számára fejlesztési támogatásként; mivel Mianmar az EBA rendszer keretében kereskedelmi kedvezményekben részesül, amely vám- és kvótamentes hozzáférést tesz lehetővé az EU egységes piacához; mivel az EBA fokozott kötelezettségvállalással járó folyamata már 2018-ban elindult, a hangsúlyt elsősorban az emberi jogi egyezmények és a munkavállalói jogok tiszteletben tartására helyezve;

X.  mivel 2020. április 23-án a Tanács egy évvel, 2021. április 30-ig meghosszabbította a Mianmarral szembeni korlátozó intézkedéseket, beleértve arra a 14 magas rangú mianmari katonára, határőrre és rendőrségi tisztviselőre vonatkozó vagyonbefagyasztást és utazási tilalmat, akik a rohindzsa népesség, a falvak etnikai kisebbsége, valamint civilek ellen Rakhajn, Kacsin és San államokban elkövetett emberi jogi jogsértésekért felelősek; mivel Min Aung Hlaing tábornokkal vagy a főparancsnok-helyettessel, Szó Vin tábornokkal szemben nem vezettek be korlátozó intézkedéseket;

Y.  mivel becslések szerint mintegy 600 000 rohindzsa maradt Rakhajn államban, ahol továbbra is diszkriminatív politikákat és gyakorlatokat alkalmaznak velük szemben, rendszeresen megsértik alapvető jogaikat, önkényesen letartóztatják és túlzsúfolt táborokban tartják fogva őket, akadályozzák mozgásszabadságukat, valamint szigorúan korlátozzák az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésüket;

Z.  mivel a Nemzetközi Valutaalap (IMF) 350 millió USD értékű, koronavírussal kapcsolatos sürgősségi finanszírozást folyósított Mianmarnak az államcsínyt megelőző héten;

AA.  mivel a Tatmadaw és vezérkarának tagjai, akiket széles körben korruptnak tartanak, szervesen részt vesznek Mianmar gazdaságában, hiszen jelentős konglomerátumok tulajdonosai, ellenőrzik az ország értékes jádekő- és fakereskedelmét, irányításuk alatt tartanak olyan infrastruktúrákat, mint a kikötők és a gátak, valamint bankokat, biztosítótársaságokat, kórházakat, edzőtermeket és médiaorgánumokat üzemeltetnek; mivel a katonai puccs veszélyezteti a nemzetközi beruházásokban, turizmusban és pénzügyekben való folytatódó részvételt;

AB.  mivel az államcsínyt számos nemzetközi szereplő, például az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Japán, India, Ausztrália és Kanada is elítélte, kritizálta vagy aggályosnak találta; mivel az ASEAN elnöke nyilatkozatot adott ki, amelyben ösztönözte „a párbeszédet, a megbékélést és a normalitáshoz való visszatérést”; mivel 2021. február 5-én Joko Widodo indonéz elnök és Muhyiddin Yassin malajziai miniszterelnök külön ASEAN-találkozót hívott össze az ügy megvitatására;

AC.  mivel Guterres ENSZ-főtitkár az államcsínyt „teljességgel elfogadhatatlannak” nevezte; mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsa sajtóközleményt adott ki, amelyben „mély aggodalmát” fejezte ki a mianmari katonai hatalomátvétel miatt, és az ország megválasztott vezetője, Aung Szan Szú Csi és Vin Mjint elnök azonnali szabadon bocsátására szólított fel; mivel Kína és Oroszország megakadályozta, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozottabb szöveget fogadjon el; mivel 2021. február 7-én az ENSZ Mianmarral foglalkozó különleges előadója, Tom Andrews nyilatkozatot tett közzé, amelyben – egyéb érdekelt felek mellett – sürgette az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát, hogy haladéktalanul hívjon össze rendkívüli ülést;

AD.  mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság III. Tárgyalás-előkészítő Kollégiuma 2019. november 14-én úgy határozott, hogy engedélyezi a rohindzsák Mianmarból Bangladesbe történő kitoloncolásának bűncselekményként történő kivizsgálását; mivel az UNIFFM 2019. szeptember 16-i legutóbbi jelentése szerint a mianmari kormány fellépései a Rakhajn államban maradt rohindzsák elleni átfogó és módszeres támadás folytatását képezik, ami kimeríti az „üldözés és más, emberiesség elleni bűncselekmények” fogalmát;

1.  együttérzését és támogatását fejezi ki a mianmari nép felé a demokráciáért, a szabadságért és az emberi jogokért folytatott békés és legitim küzdelmében;

2.  határozottan elítéli a Tatmadaw által – Min Aung Hlaing tábornok irányítása alatt – 2021. február 1-jén államcsínnyel elkövetett katonai hatalomátvételt és felszólítja a Tatmadaw-t, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben a 2020. novemberi demokratikus választások eredményét, és annak érdekében, hogy ne sodorja veszélybe az elmúlt években elért valamennyi demokratikus előrelépést, haladéktalanul állítsa vissza a polgári kormányzást, vessen véget a szükségállapotnak, és tegye lehetővé valamennyi megválasztott parlamenti képviselő számára mandátumuk betöltését az alkotmányos rend és a demokratikus normák helyreállítása érdekében; felszólítja az EU-t és tagállamait, valamint a nemzetközi közösséget, hogy ne ismerjék el Mianmar katonai vezetését, többek között Min Aung Hlaing tábornokot, Szó Vin tábornokot és Mjint Szve ügyvivő elnököt, és ennek megfelelően lépjenek fel;

3.  követeli, hogy azonnal és feltétel nélkül bocsássák szabadon Vin Mjint elnököt, Aung Szan Szú Csi államtanácsost és minden olyan személyt, akit jogellenesen tartóztattak le elcsalt választások, csalárd választási eredmények vagy egyéb, érdemi alapot nélkülöző abszurd vádak ürügyén; emlékezteti a Tatmadaw-t, hogy az ilyen jellegű vádaskodások tovább csökkentik belföldi és nemzetközi hitelességét; hangsúlyozza, hogy a mianmari hadseregnek tisztáznia kell, hogy a letartóztatott személyeket milyen jogalappal tartják fogva, továbbá garantálnia kell jogaik maradéktalan tiszteletben tartását – a bántalmazással szembeni védelmet is beleértve –, valamint a választott ügyvédjükkel és családtagjaikkal való kapcsolattartás lehetőségét;

4.  elítéli, hogy az államcsínyt követően a Tatmadaw keményen lépett fel a független aktivistákkal, a médiával és a civil társadalmi szervezetekkel szemben; felszólít a kizárólag az eltérő vélemények kifejezése miatt letartóztatott civil társadalmi aktivisták, szerzetesek és újságírók azonnali szabadon bocsátására, és kitart amellett, hogy nem szabad akadályozni az e törvénytelen államcsíny elleni békés tiltakozáshoz való jogukat, és hogy a polgári személyeket semmilyen formában nem szabad megtorlásnak alávetni;

5.  üdvözli a Mianmarban 2020. november 8-án tartott második demokratikus általános választások megszervezését, és felszólítja az összes érintett felet, hogy szigorúan tartsák tiszteletben a mianmari nép akaratát; sürgeti az összes felet, hogy kezdjék újra Mianmarban a demokratikus átmenet folyamatát; ragaszkodik ahhoz, hogy haladéktalanul hívják össze az államszövetség parlamentjének mindkét házát annak beiktatása és az ország legmagasabb vezetői – köztük az elnök, az alelnökök és az új polgári kormány – teljes mértékben átlátható és demokratikus módon történő kinevezése érdekében; megismétli az alelnök/főképviselő felajánlását, amely szerint az Európai Unió kész támogatni az összes olyan kulcsfontosságú érdekelt féllel folytatott párbeszédet, akik jóhiszeműen kívánják megoldani a helyzetet és vissza kívánják állítani az alkotmányos rendet Mianmarban;

6.  felhívja a Tatmadaw-t, hogy tartsa tiszteletben a 2020. november 8-i általános választások eredményét, haladéktalanul vessen véget a szükségállapotnak, és adja át a hatalmat a megválasztott polgári hatóságoknak; emlékeztet arra, hogy a választási szabálytalanságokra vonatkozó állításokat bizonyítékokkal kell alátámasztani és a megfelelő demokratikus csatornákon keresztül kell kivizsgálni, teljes mértékben tiszteletben tartva a legitim hatóságok döntését; úgy véli, hogy a Tatmadaw által 2021. február 3-án kinevezett jelenlegi nemzeti választási bizottság illegitim és alkalmatlan a múltbeli és jövőbeli választási eredmények hitelesítésére; kitart amellett, hogy haladéktalanul vissza kell állítani az előző nemzeti választási bizottságot;

7.  sürgeti a mianmari hadsereget és a Vin Mjint elnök alatt jogszerűen megválasztott mianmari kormányt, hogy a tényleges demokráciának és a Mianmarban élő összes nép jólétének biztosítása érdekében kezdeményezze egy új alkotmány szabad és tisztességes eljárással történő kidolgozását és végrehajtását, szavatolva különösen valamennyi mianmari etnikai csoport, közöttük a rohindzsák elismerését és képviseletét, és mindenki számára biztonságot, szabadságot, harmóniát és békét garantálva;

8.  határozottan bírálja a polgári és emberi jogok, valamint a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságának korlátozását, és ennek fényében határozottan elítéli a tömegtájékoztatás szabadságának az internet lekapcsolása, valamint a közösségimédia-platformok, például a Facebook és a Twitter korlátozása és blokkolása révén történő akadályozását is;

9.  hangsúlyozza, hogy a telekommunikációs csatornák lekapcsolása a jelenlegi Covid19-világjárvány mellett további fenyegetést jelent a lakosságra nézve, csakúgy, mint a fegyveres csoportok részvételével zajló, folyamatban lévő belső konfliktus, amely az ország több részében veszélyezteti a polgári lakosságot; hangsúlyozza ezért, hogy haladéktalanul vissza kell állítani a teljes körű telefon- és internetszolgáltatást;

10.  felhívja a figyelmet az alelnök/főképviselő nyilatkozatára, amely szerint az Európai Unió elvárja, hogy mind Mianmar, mind az uniós tagállamok polgárainak biztonsága mindenkor biztosítva legyen, és az EU minden rendelkezésére álló lehetőséget meg fog vizsgálni a demokrácia érvényre juttatása érdekében;

11.  elismerését fejezi ki a mianmari népnek, amely évtizedeken át élt katonai uralom alatt, és annak ellenére, hogy a demokratikus szabadságjogokat csak korlátozott mértékben élvezhette, továbbra is küzd egy demokratikus Mianmarért, és figyelemreméltó módon közel 70%-os arányban vett részt a 2020-as választásokon, ami egyértelműen jelzi az ország polgárainak azon kívánságát, hogy részt vegyenek országuk demokratikus kormányzásában;

12.  megismétli, hogy határozottan támogatja a civil társadalom és a demokrácia mianmari szószólóit, és felhívja az EU-t és intézményeit, hogy a jelenlegi katonai kormány által bevezetett jelenlegi és esetlegesen a jövőben is folytatódó korlátozások ellenére folytassák a civil társadalom támogatására irányuló erőfeszítéseket;

13.  ismét kifejezi azon alapvető meggyőződését, hogy a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása alapvető fontosságú a fenntartható és valóban inkluzív gazdasági növekedés és jólét eléréséhez;

14.  megismétli, hogy Aung Szan Szú Csi továbbra is jelképe a mianmari nép igazságosabb és demokratikusabb jövővel kapcsolatos törekvéseinek és ambícióinak annak ellenére, hogy nem ítélte el megfelelően a mianmari kisebbségekkel szemben elkövetett emberi jogi jogsértéseket;

15.  aggodalmát fejezi ki a mianmari Tatmadaw által terjesztett, növekvő mennyiségű meghamisított és manipulált információ miatt, és aggasztó tendenciának tartja az ilyen „álhírek” Mianmarban való növekvő jelenlétét;

16.  emlékeztet arra, hogy Mianmarnak teljesítenie kell a demokratikus elvekkel és az emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségeit és kötelezettségvállalásait, amelyek a „fegyver kivételével mindent” rendszer alapvető elemét képezik; sürgeti a Bizottságot, hogy az általános preferenciarendszerről szóló rendelet 19. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján indítson vizsgálatot azzal a céllal, hogy felfüggessze azokat a kereskedelmi kedvezményeket, amelyeket Mianmar, és különösen a katonai vezetés tagjainak vállalatai élveznek bizonyos ágazatokban, valamint tájékoztassa megfelelően a Parlamentet a meghozandó intézkedésekről; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy gyakoroljanak nagyobb nyomást a Tatmadaw-ra, és tegyenek meg minden tőlük telhető intézkedést a megválasztott hatóságok újbóli hatalomra juttatása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy – fenntartva azt a lehetőséget, hogy a puccsért felelős személyekkel szemben intézkedéseket, így szankciókat dolgoz ki – készítsen elő fokozatosan beiktatható büntetőintézkedéseket a meglévő jogsértésekre és az esetleges további jogsértésekre való megfelelő reagálás érdekében, szem előtt tartva ugyanakkor a korábban biztosított kereskedelmi kedvezményeknek a civil társadalomra és a civil gazdaságra gyakorolt pozitív hatásait;

17.  sürgeti a Bizottságot, hogy mihamarabb bocsásson ki tájékoztató anyagokat az uniós székhelyű vállalkozások számára, figyelmeztetve őket a mianmari hadsereggel folytatott üzleti tevékenység emberi jogi, a jó hírnévvel kapcsolatos és jogi kockázataira; nyomatékosan kéri az uniós székhelyű vállalkozásokat, hogy végezzenek alapos emberi jogi átvilágítást, és biztosítsák, hogy ne legyenek kapcsolataik sem a mianmari biztonsági erőkkel, sem pedig azok egyes tagjaival vagy a tulajdonukban lévő vagy általuk ellenőrzött szervezetekkel, és ne járuljanak hozzá sem közvetlenül, sem közvetve a hadsereg demokráciával és emberi jogokkal szembeni kemény fellépéséhez; felszólítja az uniós székhelyű vállalkozásokat – az anyavállalatokat és leányvállalataikat egyaránt –, hogy sürgősen vizsgálják felül mianmari üzleti viszonyaikat, és függesszék fel minden kapcsolatukat a katonasághoz kapcsolódó vállalatokkal; rámutat, hogy jelenleg folyik a vállalati átvilágításról szóló uniós jogszabályok elfogadása, amelyek emberi jogi átvilágítási kötelezettségeket írnak elő az uniós vállalatok és az egységes piacon működő vállalatok számára, biztosítva, hogy az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog Mianmarban való megsértéséhez hozzájáruló vagy ezzel összefüggésbe hozható vállalatok elszámoltathatók legyenek a nemzeti joggal összhangban;

18.  felhívja az uniós intézményeket és más nemzetközi pénzügyi szervezeteket, hogy alaposan vizsgálják meg a Tatmadaw és tagjai pénzügyi tevékenységeit, és részletesen ismertessék, hogy milyen megfelelő intézkedéseket lehetne hozni abban az esetben, ha a mianmari helyzet nem javul, vagy akár tovább romlik;

19.  felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy mozdítsanak elő nemzetközi konszenzust annak megakadályozása érdekében, hogy Mianmar jogellenesen engedély nélküli árukat exportáljon a hadsereg hasznára, valamint vessenek véget jogellenes áruk termelésének, különösen természeti erőforrások – például fa – jogellenes kitermelésének;

20.  felszólítja a Tanácsot, hogy vizsgálja felül és lehetőség szerint módosítsa a Mianmarral szembeni uniós fegyverembargót annak biztosítása érdekében, hogy az embargó hatálya kiterjedjen minden olyan hírszerzési eszközre és kettős felhasználású termékre, amelyeket a katonaság a jogok és az eltérő vélemények elleni fellépése során felhasználhat;

21.  felszólítja az EU-t, hogy folytassa az ország polgárait segítő programokat, és a jelenlegi válság fényében szükség esetén fokozza a támogatást, beleértve a humanitárius segítségnyújtást és a demokrácia támogatására irányuló kezdeményezéseket; üdvözli Ausztria, Finnország, Franciaország, Németország, Hollandia és Lengyelország 2020. július 1-jei döntését, amely felfüggeszti Mianmar 98 millió USD összegű adósságának visszafizetését annak érdekében, hogy segítse az országot a Covid19-világjárvány súlyos hatásainak kezelésében; sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy a fejlesztési segélyeket ne a mianmari kormányzati csatornákon keresztül folyósítsák, amelyek jelenleg a Tatmadaw kezében vannak;

22.  véleménye szerint szükség esetén az ASEAN a nemzetközi közösség által Mianmarnak nyújtott támogatás egyik csatornájaként szolgálhat, ahogy ez a Nargis ciklon 2008-as pusztítását követően is történt; ösztönzi továbbá az ASEAN-t, hogy a jelenlegi mianmari válságban vállalja az aktív közvetítő szerepét; úgy véli, hogy a választási megfigyelő missziók hatékony eszközt jelenthetnek az ASEAN számára a demokratikus rend megszilárdításához az ASEAN tagországokban, mert növelik a választási folyamatok legitimitását;

23.  felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy szorosan működjön együtt a hasonlóan gondolkodó partnerekkel, például az Egyesült Államokkal, az Egyesült Királysággal, Japánnal, Indiával, Ausztráliával, Kanadával és különösen az ASEAN tagállamaival, dolgozzon együtt velük és egységesítse az álláspontokat és kezdeményezéseket a mianmari polgári kormány mielőbbi helyreállítása érdekében;

24.  kéri azonnali és akadálymentes hozzáférés biztosítását a nemzetközi humanitárius megfigyelők – köztük az EU emberi jogi különleges képviselője, az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadója és az Emberi Jogi Tanács különleges eljárásai – számára Mianmar teljes területén; üdvözli az EU, az ENSZ és más nemzetközi szervezetek közötti szoros együttműködést Mianmarral kapcsolatban;

25.  üdvözli az ENSZ Biztonsági Tanácsának nyilatkozatát, amelyben felszólít valamennyi fogva tartott azonnali szabadon bocsátására; felhívja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy a lehető leghamarabb fogadjon el határozatot, amelyben elítéli a Tatmadaw által elkövetett államcsínyt, és egyértelmű, kötelező erejű és végrehajtható következményeket szabjon ki arra az esetre, ha a Tatmadaw továbbra is megsérti a demokratikus folyamatokat;

26.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának következő ülésszakán támogassák egy Mianmarról szóló határozat elfogadását;

27.  felszólítja továbbá Kínát és Oroszországot, hogy aktívan vegyenek részt a nemzetközi diplomáciában és az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaiként tegyenek eleget kötelességüknek, valamint elvárja, hogy játsszanak konstruktív szerepet a mianmari helyzet vizsgálatában;

28.  üdvözli Antonio Guterres ENSZ-főtitkár határozott szavait a mianmari katonaság fellépésével kapcsolatban, valamint az ASEAN elnökének „Fejlemények a Mianmari Szövetségi Köztársaságban” című nyilatkozatát, amely hangsúlyozta „a demokrácia elveihez, a jogállamisághoz és a jó kormányzáshoz, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásához és védelméhez való ragaszkodás” fontosságát;

29.  emlékeztet Mianmar többnemzetiségű mivoltára, és sürgeti a Tatmadaw-t, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben az egyes etnikumok elidegeníthetetlen jogait, és hangsúlyozza, hogy az Európai Unió továbbra is szorosan nyomon fogja követni a katonai vezetés fellépéseit a kisebbségekkel, különösen a rohindzsákkal szemben, akik már eddig is sok kegyetlenkedést szenvedtek el; e tekintetben háláját és tiszteletét fejezi ki a bangladesi kormány és nép felé, akik szívesen fogadták a Mianmarból érkező közel egymillió rohindzsa menekültet, és továbbra is menedéket nyújtanak számukra; nyomatékosan hangsúlyozza, hogy végső soron Mianmar viseli a felelősséget e menekültekért, és biztosítania kell a Mianmarba való biztonságos, humánus és rendezett hazaszállításukat és visszailleszkedésüket; szorgalmazza, hogy a humanitárius segítség hiánytalanul és akadálytalanul jusson el Mianmarba;

30.  ismételten határozottan elítéli valamennyi múltbeli és jelenlegi emberi jogi jogsértést, valamint a módszeres és széles körű támadásokat, többek között gyilkosságokat, zaklatást, nemi erőszakot és a tulajdon megsemmisítését, amelyek az UNIFFM és az ENSZ emberi jogi főbiztosának adatai szerint népirtásnak, háborús bűncselekménynek és a rohindzsákkal szemben a fegyveres erők által elkövetett, emberiesség elleni bűncselekményeknek minősülnek; hangsúlyozza, hogy a Tatmadaw folyamatosan elmulasztotta a nemzetközi emberi jogi normák és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását;

31.  üdvözli, hogy az EU Külügyek Tanácsa meghosszabbította a 2018-as szankciókat és kiterjesztette azokat a Tatmadaw katonai személyzete és tisztjei, illetve a határőrség és rendőrség azon tagjai ellen, akik a rohindzsa lakosság elleni súlyos emberi jogi jogsértésekért felelősek, és elvárja, hogy e személyeket a szankciórendszer keretében folyamatos felülvizsgálat alá helyezzék;

32.  újra kijelenti, hogy támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyészének azon döntését, hogy előzetes vizsgálatot indít a rohindzsa lakosság ellen elkövetett bűncselekmények ügyében, valamint minden olyan megfelelő kezdeményezést, amely hozzájárul az atrocitásokért felelős személyek, köztük Min Aung Hlaing tábornok és Szó Vin tábornok felelősségre vonásához;

33.  sürgeti a Tanácsot, hogy a korlátozó intézkedések jelenlegi rendszerét módosítva építse be a demokrácia megsértésének szankcionálását, és a célzott szankciókat terjessze ki a mianmari hadsereg teljes vezérkarára, így az államcsínyben részt vevő valamennyi személyre, illetve az államcsínyben részt vevők közvetlen tulajdonában lévő jogi személyekre;

34.  határozottan üdvözli, hogy az EU vezető szerepet játszott az ENSZ Mianmarra vonatkozó független vizsgálati mechanizmusának létrehozásában, amelynek célja a Mianmarban 2011 óta elkövetett, rendkívül súlyos nemzetközi bűncselekményekkel és erőszakos cselekedetekkel kapcsolatos bizonyítékok összegyűjtése, megerősítése, megőrzése és elemzése; sürgeti Mianmart, hogy működjön együtt az elszámoltathatóság biztosítására irányuló nemzetközi törekvésekkel, többek között végre korlátozás nélkül belépést biztosítva az országba az ENSZ Mianmarra vonatkozó független vizsgálati mechanizmusa (IIMM) számára; felszólítja az EU-t, az uniós tagállamokat és a nemzetközi közösséget annak biztosítására, hogy a Mianmarra vonatkozó független vizsgálati mechanizmus megfelelő – többek között pénzügyi – támogatással rendelkezzen megbízatásának teljesítéséhez;

35.  felszólítja az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy szorosan kövessék nyomon a mianmari helyzetet, és felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy rendszeresen tegyen jelentést a Parlament Külügyi Bizottságának, biztosítva a megfelelő parlamenti párbeszédet ezzel a fontos és aggasztó helyzettel kapcsolatban;

36.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Mianmar legitim elnökének és kormányának, a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, az uniós tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Japán, India, Ausztrália, Kanada és az ASEAN tagállamai kormányainak és parlamentjeinek, az ASEAN főtitkárának, az ASEAN emberi jogokkal foglalkozó kormányközi bizottságának, az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának, az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, a mianmari országgyűlésnek (Pyidaungsu Hluttaw), valamint Mianmar elnökének, államtanácsosának és hadseregének.

(1) HL C 419., 2015.12.16., 189. o.
(2) HL C 258. E, 2013.9.7., 79. o.
(3) HL C 161. E, 2011.5.31., 154. o.
(4) HL C 99. E, 2012.4.3., 120. o.
(5) HL C 101., 2018.3.16., 134. o.
(6) HL C 238., 2018.7.6., 112. o.
(7) HL C 337., 2018.9.20., 109. o.
(8) HL C 28., 2020.1.27., 80. o.
(9) HL C 433., 2019.12.23., 124. o.
(10) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0018.


Ruanda, Paul Rusesabagina ügye
PDF 133kWORD 44k
Az Európai Parlament 2021. február 11-i állásfoglalása Ruandáról, Paul Rusesabagina ügyéről (2021/2543(RSP))
P9_TA(2021)0055RC-B9-0130/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Ruandáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájára,

–  tekintettel az Afrikában a tisztességes eljáráshoz és a jogi segítséghez való jogra vonatkozó elvekre és iránymutatásokra,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelyet Ruanda 1975-ben ratifikált,

–  tekintettel az ENSZ fogvatartottakkal való bánásmódra vonatkozó, 2015-ben felülvizsgált minimumszabályaira (Nelson Mandela-szabályok),

–  tekintettel az afrikai börtönkörülményekről szóló kampalai nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) Ruanda és az Egyesült Arab Emírségek kormányának címzett, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni küzdelemmel foglalkozó különleges ENSZ-előadó, az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportja, az erőszakos eltüntetésekkel és nem önkéntes eltűnésekkel foglalkozó munkacsoport, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok a terrorizmus elleni küzdelem vonatkozásában való előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges ENSZ-előadó megbízatásáról szóló, 2020. szeptember 30-i leveleire,

–  tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel Ruanda egyetemes emberi jogi helyzetértékelésének az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2021. január 25-i, Genfben tartott ülésén ismertetett eredményére,

–  tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2020–2024 közötti időszakra szóló uniós cselekvési tervre,

–  tekintettel a konzuli kapcsolatokról szóló, 1963. évi bécsi egyezményre,

–  tekintettel a Human Rights Watch által 2020. szeptember 10-én kiadott, „Ruanda: Rusesabaginát erőszakosan eltűntették” című nyilatkozatra;

–  tekintettel a Human Rights Watch által 2021. február 1-jén kiadott, „ENSZ: Az országok figyelmeztetnek a ruandai jogsértésekre” című nyilatkozatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az 1994-es ruandai népirtást követően bevezetett szigorú médiatörvények Paul Kagame elnök alatt továbbra is kedvezőtlenül hatnak a véleménynyilvánítás szabadságára; mivel a kormány politikai indíttatású perek során letartóztatta, fogva tartotta és büntetőeljárás alá vonta a kormányt bírálókat és ellenzőket Ruandában, míg a Ruandán kívül tartózkodó egyéb személyeket ismételten megfenyegette, akik közül néhányat fizikai támadás is ért, sőt egyeseket meg is öltek;

B.  mivel Ruandában a szabadság globális szintje 22/100 pontot(1) kapott, és az ország „nem tekinthető szabadnak”; mivel a ruandai transznacionális elnyomás a taktika, a célpontok és a földrajzi hatókör tekintetében rendkívül széles körű, és amelynek részét képezik a digitális fenyegetések, a kémprogram-támadások, a családtagok megfélemlítése és zaklatása, a mobilitás ellenőrzése, a kiadatás és a gyilkosságok is; mivel 2014 óta a kormány legalább hét országban fizikailag is célba vette a ruandaiakat;

C.  mivel a tuszikkal szemben Ruandában elkövetett népirtás – amely 800 000 és egymillió közötti áldozatot követelt, akiket iszonyatos körülmények között mészároltak le pusztán azért, mert tuszinak születtek, mellette lemészárolva azokat a hutukat is, akik szembeszegültek a kivégzésekkel – továbbra is meghatározó súllyal nehezedik az országra és az egész régióra;

D.  mivel az 1994. évi ruandai népirtás és polgárháború továbbra is negatívan hat a térség stabilitására;

E.  mivel 2020. augusztus 31-én Kigaliban letartóztatták a Paul Kagame elnököt és a hatalmon lévő Ruandai Hazafias Front (RPF) kormányát nyíltan bíráló Paul Rusesabagina belga állampolgárt és egyesült államokbeli lakost, 13 különböző váddal, többek között terrorizmus finanszírozásával, fegyveres rablással, emberrablással, gyújtogatással, gyilkossági kísérlettel, testi sértéssel és személy elleni erőszakkal vádolva; mivel e vádak közül négyet ejtettek, és a fennmaradó vádak a Nyaruguru körzetében 2018 júniusában és Nyamagabe körzetében 2018 decemberében bekövetkezett eseményekkel kapcsolatosak;

F.  mivel Paul Rusesabagina volt Kigaliban a „des Milles Collines” szálloda ügyvezető igazgatója az 1994-es népirtás alatt, a szállodában menedéket és védelmet nyújtott az öldöklések elől menekülő 1 268 tuszi és mérsékelt hutu számára; mivel Paul Rusesabagina nemzetközileg elismert emberi jogi aktivista, akinek történetét a Hotel Ruanda című filmből is ismerhetjük; mivel dicséretes tettéért 2005-ben megkapta a szabadságért járó elnöki érmet;

G.  mivel Rusesabagina 2006-ban létrehozta a PDR-Ihumure politikai pártot, és jelenleg a PDR-Ihumure pártot is magában foglaló koalíció, a Demokratikus Változásért Mozgalom (MRDC) elnöke; mivel a PDR-Ihumure fegyveres szárnya, a Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) vállalt felelősséget a 2018-ban elkövetett fegyveres támadássorozatért;

H.  mivel 2020. augusztus 27-én Rusesabaginát Dubaiból bizonytalan körülmények között erőszakosan Kigaliba hurcolták, és csak 2020. augusztus 31-én bukkant fel újra a Ruandai Nyomozóhivatal (RIB) központjában; mivel a ruandai bíróság azt állította, hogy Rusesabaginát a kigali nemzetközi repülőtéren tartóztatták le, ami ellentmond a rendőrség egy korábbi beszámolójának, amely szerint letartóztatására „nemzetközi együttműködés” keretében került sor; mivel az Egyesült Arab Emírségek hatóságai tagadják, hogy bármilyen módon részt vettek volna Rusesabagina átadásában és azt követő letartóztatásában; mivel egy gyanúsított büntetőeljárás alá vonás céljából történő jogszerű fogva tartását és egyik országból a másikba történő átszállítását egy független bíróság által felügyelt kiadatási eljárás útján kell végrehajtani;

I.  mivel Rusesabaginától megtagadták a tetszése szerinti jogi tanácsadáshoz való hozzáférést; mivel a Rusesabagina védelmében eljáró nemzetközi ügyvédektől továbbra is megtagadják a képviseletéhez szükséges engedélyeket;

J.  mivel Rusesabagina vádiratát, ügyiratát és a védelmének előkészítéséhez szükséges egyéb dokumentumokat 2020. december 23-án a Mageragere-börtön igazgatója elkobozta; mivel a börtönigazgatót 2021. február 8-án letartóztatták; mivel Rusesabagina és 19 másik, terrorszervezetekhez fűződő kapcsolatokkal vádolt személy perét 2021. február 17-re halasztották; mivel a halasztás hivatalos indoka az volt, hogy a ruandai kormány a Covid19-cel kapcsolatos korlátozások miatt nem tud találkozni saját jogi képviselőjével;

K.  mivel Rusesabagina családját rendkívüli aggodalommal tölti el egészségi állapota, mivel ráktúlélő, és szív- és érrendszeri rendellenességben szenved, amelyre receptköteles gyógyszert szed; mivel a családja által a ruandai belga nagykövetség diplomáciai csomagjában küldött gyógyszert a jelentések szerint soha nem adták be Rusesabaginának; mivel egy ruandai orvos által felírt gyógyszert kap, és nem lehet tudni, hogy az mit tartalmaz;

1.  elutasítja Paul Rusesabagina erőszakos eltüntetését, illegális kiadatását és teljes elkülönítéssel járó fogva tartását;

2.  hangsúlyozza, hogy Rusesabagina 2020. augusztus 27. és 31. között történt erőszakos eltüntetése sérti Ruandának a politikai és polgári jogok nemzetközi egyezségokmányában (6. és 9. cikk), a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezményben (2. és 16. cikk) és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában (9. cikk) foglalt kötelezettségeit;

3.  emlékeztet arra, hogy bármely gyanúsított másik országba történő kiadatására csak független kiadatási eljárás keretében kerülhet sor a kiadatási kérelem jogszerűségének garantálása és annak biztosítása érdekében, hogy a gyanúsított tisztességes eljáráshoz való joga teljes mértékben biztosított legyen a kérelmező országban;

4.  kifogásolja, hogy a ruandai hatóságok az eltérő vélemények elfojtására korlátozzák az alapvető jogokat és szabadságokat, valamint önkényesen alkalmazzák az előzetes letartóztatást, anélkül, hogy Rusesabagina számára biztosítanák a tisztességes eljáráshoz szükséges minimális garanciákat, vagy lehetővé tennék számára a családjával való rendszeres kapcsolattartást;

5.  felszólítja a ruandai hatóságokat, hogy nyújtsanak be teljes körű és hiteles beszámolót Rusesabagina úr elfogásának és Kigaliba történő elhurcolásának módjáról; felszólít Rusesabagina elhurcolásának és letartóztatásának nemzetközi, független, átlátható és hiteles kivizsgálására;

6.  mély aggodalmának ad hangot Rusesabagina jogainak megsértése miatt; sürgeti a ruandai hatóságokat, hogy engedélyezzék Rusesabagina számára, hogy ügyében a nemzetközi emberi jogi normákat alkalmazó illetékes, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános meghallgatást tartson; emlékezteti a ruandai kormányt, hogy kötelezettséget vállalt az alapvető szabadságok garantálására, ideértve az igazságszolgáltatáshoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, ahogyan arról az Afrikai Charta és más nemzetközi és regionális emberi jogi eszközök is rendelkeznek, többek között a Cotonoui Megállapodás, és különösen annak 8. és 96. cikke; felszólítja a ruandai bíróságokat, hogy biztosítsák Rusesabagina fellebbezésének gyors és tisztességes elbírálását, a ruandai és a nemzetközi jog szerinti normáknak megfelelően;

7.  kéri, hogy biztosítsák Rusesabagina számára, hogy bizalmasan konzultálhasson az általa választott jogi képviselővel, valamint rendszeres és biztonságos kapcsolatot tarthasson családjával; emlékezteti a ruandai hatóságokat, hogy Rusesabaginának letartóztatása jogszerűségének vitatása érdekében joga van a vádiratához, ügyiratához és egyéb dokumentumaihoz teljes mértékben hozzáférni; emlékeztet az ártatlanság vélelmének jogi alapelvére;

8.  mély aggodalmának ad hangot Rusesabagina egészségi állapota miatt, különösen azért, mert élete komoly veszélybe kerülhet a Covid19-vírusnak való kitettség miatt; felszólítja a ruandai kormányt, hogy minden körülmények között garantálja Rusesabagina testi és lelki épségét, és tegye lehetővé számára, hogy szokásos gyógyszereit szedhesse; felszólítja a ruandai kormányt, hogy a belga külügyminiszter 2021. február 4-i kérésének megfelelően tegye lehetővé, hogy Rusesabagina egészségi állapotát egy orvos Belgiumban követhesse nyomon; felszólítja a ruandai kormányt, hogy továbbra is biztosítsa, hogy valamennyi fogvatartott megfelelő egészségügyi ellátásban részesüljön;

9.  elítéli a politikai indíttatású pereket, a politikai ellenfelek üldözését és a perek végeredményének prejudikálását; sürgeti a ruandai hatóságokat, hogy biztosítsák a közigazgatási, a jogalkotási és az igazságszolgáltatási hatáskörök szétválasztását, és különösen az igazságszolgáltatás függetlenségét; felszólítja Ruandát, hogy nyissa meg politikai szféráját és javítson emberi jogi megítélésén; elvárja Ruandától, hogy hajtsa végre az Emberi Jogi Tanács 2021. január 25-i genfi ülésszakán az ország egyetemes emberi jogi helyzetértékelésében megfogalmazott ajánlásokat;

10.  felhívja Ruanda kormányát, hogy tartsa tiszteletben és teljes mértékben támogassa a tiltakozáshoz, a szólásszabadsághoz való jogot, az egyesülési és gyülekezési jogot, és ne kísérelje meg e jogok korlátozását;

11.  felszólítja a ruandai kormányt, hogy ratifikálja a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló nemzetközi egyezményt és a Római Statútumot annak érdekében, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság tagjává válhasson; sürgeti Ruandát, hogy tegye lehetővé az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés megelőzésével foglalkozó albizottságának látogatásai folytatását; felhívja a ruandai hatóságokat, hogy sürgősen végezzék el annak a nyilatkozatnak a felülvizsgálatát, amely magánszemélyek és nem kormányzati szervezetek számára lehetővé teszi, hogy panaszt nyújtsanak be az Afrikai Emberi Jogi és Népjogi Bírósághoz, és hogy állítsák vissza és vezessék be újra ezt a nyilatkozatot;

12.  felhívja az Európai Uniót, hogy tegyen azonnali lépéseket Rusesabagina letartóztatása és pere jogszerűségének kivizsgálására, valamint arra, hogy az uniós polgárként őt megillető jogokat az eljárás valamennyi szakaszában tiszteletben tartsák; felhívja az EU Ruanda melletti képviseletét, valamint a tagállamok diplomáciai képviseleteit, különösen Belgium ruandai nagykövetségét, hogy kövessék nyomon Rusesabagina perét, látogassák meg Rusesabaginát a börtönben, és vessék fel ügyét a ruandai hatóságokkal folytatott megbeszéléseik során;

13.  felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot, a Bizottságot és az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjét, hogy a legmagasabb szinten erősítsék meg a Ruandával folytatott emberi jogi párbeszédet annak biztosítása érdekében, hogy az ország teljesítse kétoldalú és nemzetközi kötelezettségvállalásait; hangsúlyozza, hogy a Ruandában folyó nemzetközi fejlesztési munkával összefüggésben sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni az emberi jogokra, a jogállamiságra, valamint az átlátható és reagálni képes kormányzásra;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának, az ENSZ főtitkárának, az Afrikai Unió intézményeinek, a Kelet-afrikai Közösségnek, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek, a Pánafrikai Parlamentnek, Paul Rusesabagina védőinek, valamint Ruanda elnökének és parlamentjének.

(1) A Freedom House 2020. évi „Freedom in the World” című jelentése szerint.


A kazahsztáni emberi jogi helyzet
PDF 165kWORD 50k
Az Európai Parlament 2021. február 11-i állásfoglalása a kazahsztáni emberi jogi helyzetről (2021/2544(RSP))
P9_TA(2021)0056RC-B9-0144/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a kazahsztáni emberi jogi helyzetről szóló, 2019. március 14-i állásfoglalására(1) és a Kazahsztánról szóló korábbi állásfoglalásaira, többek között a 2013. április 18-i(2), 2012. március 15-i(3) és 2009. szeptember 17-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kazah Köztársaság között létrejött, 2015. december 21-én Asztanában aláírt megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásra, amely 2020. március 1-jén lépett hatályba, miután azt valamennyi tagállam megerősítette,

–  tekintettel a Közép-Ázsiára vonatkozó új uniós stratégiáról szóló, 2019. június 17-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az EU emberi jogokról és a demokráciáról szóló 2019. évi éves jelentése Kazahsztánra vonatkozó országjelentésére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, és az ENSZ kínzás elleni egyezményére,

–  tekintettel az EU–Kazahsztán Együttműködési Tanács 2020. január 20-i 17. ülésére, az EU–Kazahsztán emberi jogi párbeszéd 2020. november 26–27-én tartott 12. ülésére, valamint az EU–Kazahsztán Együttműködési Bizottság 2020. szeptember 25-i 18. ülésére,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának Kazahsztánnal foglalkozó 2020. március 12-i egyetemes időszakos felülvizsgálatára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának Második Fakultatív Jegyzőkönyvére,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének a kazahsztáni emberi jogi nem kormányzati szervezetekre nehezedő növekvő nyomásról szóló 2021. február 1-jei, a kazahsztáni parlamenti választásokról szóló 2021. január 11-i, valamint a halálbüntetés eltörlésére irányuló lépésekről szóló 2021. január 7-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kazahsztáni választásokkal kapcsolatos előzetes megállapításairól és következtetéseiről szóló 2021. január 10-i nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikke (5) bekezdésére és 132. cikke (4) bekezdésére,

A.  mivel az elmúlt hetekben a kazahsztáni emberi jogi helyzet aggasztó romlása és a civil társadalmi szervezetekkel szembeni fellépés tapasztalható a véleménynyilvánítás, a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához való jog durva korlátozása mellett; mivel a Kazahsztánban működő civil társadalmi és emberi jogi szervezetek egyre nagyobb nyomásnak és szankcióknak vannak kitéve az ország hatóságai részéről, ami akadályozza a reformtörekvéseket és korlátozza a civil társadalom alapvető munkáját;

B.  mivel 2015. december 21-én az Európai Unió és Kazahsztán megerősített partnerségi és együttműködési megállapodást írt alá, melynek célja, hogy átfogó keretet biztosítson a politikai párbeszéd és együttműködés számára a bel- és igazságügy területén és számos egyéb területen; mivel ez a megállapodás határozott hangsúlyt fektet a demokráciára, a jogállamiságra, az emberi jogokra, alapvető szabadságokra, a fenntartható fejlődésre, valamint a civil társadalommal folytatott együttműködésre; mivel a megerősített partnerségi és együttműködési megállapodás 2020. március 1-jén lépett teljes körűen hatályba, miután az összes tagállam ratifikálta azt;

C.  mivel a Közép-Ázsiára vonatkozó új uniós stratégia nagy hangsúlyt helyez az EU Közép-Ázsiával közös szerepvállalására a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok – ezen belül az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadsága – védelme és előmozdítása, valamint a civil társadalom és az emberijog-védők számára kedvező környezet kialakítása terén; mivel az Európai Unió jelentős segítséget nyújt Kazahsztánnak – legutóbb az Egészségügyi Világszervezet (WHO) több mint 8000 kg egészségügyi felszerelést tartalmazó 2021. január 29-i szállítmányához nyújtott pénzügyi támogatás révén – a Covid19-járvány enyhítése érdekében;

D.  mivel a 2021. január 10-i kazahsztáni parlamenti választásokat az EKSZ elszalasztott lehetőségnek minősítette arra, hogy az ország bizonyítsa a politikai reformok és a modernizációs folyamat előző választások óta történt hatékony végrehajtását, míg az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) ajánlásaival számos kérdés – többek között az alapvető szabadságok, a választási adminisztráció pártatlansága, a szavazati jog és a választásokon való indulás joga, a választói nyilvántartás, a média és a választási eredmények közzététele – tekintetében továbbra sem foglalkoztak; mivel az EBESZ/ODIHR és az EBESZ Parlamenti Közgyűlése előzetes megállapításai szerint a kazahsztáni jogi keret továbbra sem segíti elő a választások nemzetközi normáknak megfelelő megtartását;

E.  mivel az egyesülési, gyülekezési és véleménynyilvánítási szabadság tiszteletben tartásával kapcsolatos rendszerszintű hiányosságok továbbra is korlátozzák a politikai színteret, és a valódi politikai verseny és a politikai ellenzéki csoportok hiánya – 2013 óta nem jegyeztek be új pártot – nem kínálnak valódi választási lehetőséget a választók számára; mivel a demokratikus választások a politikai reformok megvalósításának és a szabad és nyitott társadalom kiépítésének sarokkövei;

F.  mivel két ellenzéki mozgalmat – a Kose Partijaszi és a Kazahsztán Demokratikus Választása nevű pártokat – olyan titkos bírósági határozatok útján tiltották be, amelyek – fellebbezéshez való jog nélkül – „szélsőséges” szervezeteknek nyilvánították e pártokat; mivel a Kose Partijaszi 17 vezetőjét a kazah büntető törvénykönyv 405. és 182. cikke alapján előzetes letartóztatásba helyezték, és fennáll annak kockázata, hogy hosszú börtönbüntetésre ítélik őket; mivel a Kazahsztán Demokratikus Választása párt támogatása miatt vád alá helyezett fogva tartottak továbbra is börtönbüntetésüket töltik; mivel 26 politikai fogoly, köztük Almat Zsumagulov, Aszet Abisev, Kenzsebek Abisev, Aszhat Zsekszebajev, Kairat Klisev, Jerbol Jeszhozin, Abai Begimbetov, Aszel Onlabekkizi, Jerkin Szabaszhijev, Zsanat Zsamalijev, Diana Baimagambetova, Nojan Rahimzsanov és Aszkar Kajirbek politikai üldözés áldozatává vált e mozgalmak támogatása miatt;

G.  mivel be nem jegyzett ellenzéki pártként a Demokratikus Párt nem vehetett részt a választásokon, miután 2020. február 22-én a hatóságok megakadályozták, hogy a párt megtartsa alapító kongresszusát Almatiban; mivel ilyen kongresszus megrendezése nélkül a párt nem jegyeztetheti be magát; mivel a hatóságok nyomást gyakoroltak a Demokratikus Párt tagjaira, miután állítólagos közigazgatási jogsértések miatt egyeseket letartóztattak, másokat pedig megakadályoztak abban, hogy elutazzanak a kongresszus helyszínére;

H.  mivel a választási kampány során és a választás napján a kazah hatóságok szigorítani próbálták az internetes cenzúrát, többször leállították az internet-hozzáférést, és egy „nemzetbiztonsági tanúsítvány” telepítésére kényszerítették a polgárokat, amely lehetővé tette a titkosított internetes forgalom lehallgatását; mivel erősödik az internet feletti állami ellenőrzés, ezen belül egyre többször próbálják korlátozni az információáramlást az interneten az internetes cenzúra és ellenőrzés, valamint az internet leállítása és annak folyamatos követelése révén, hogy az internethasználók „nemzetbiztonsági tanúsítványokat” telepítsenek, amelyek lehetővé teszik az online forgalom lehallgatását;

I.  mivel tömeges letartóztatásokra került sor a kampány időszakában; mivel a választások napján a hatóságok 10 különböző városban legalább 350 békés tüntetőt vettek jogellenesen őrizetbe; mivel a kazah hatóságok rutinszerűen megakadályozzák a kormány politikájával szemben kritikus békés tüntetéseket; mivel a békés gyülekezésről szóló törvény, valamint a politikai pártokról és a választásokról szóló törvény 2020 májusában elfogadott módosításai nem tartják tiszteletben Kazahsztán polgárainak alapvető jogait;

J.  mivel az ODIHR részleges választási megfigyelő missziója (LEOM) arról számolt be, hogy a hatóságok nehezítették és akadályozták a független megfigyelők munkáját, míg a kormánypárti megfigyelők számára lehetővé tették a választási folyamat nyomon követését; mivel az emberi jogi nem kormányzati szervezetek beszámolói szerint a 2021. január 10-i parlamenti választásokon jelentős számú független megfigyelővel szemben alkalmaztak megfélemlítést, adminisztratív letartóztatást és bírságokat;

K.  mivel a kazahsztáni médiakörnyezetet az állami tulajdonú vagy államilag támogatott médiacsatornák uralják; mivel 2020 januárja és júliusa között hét újságírót ért fizikai támadás, 21 újságírót, bloggert és aktivistát pedig letartóztattak, közülük hetet riport készítése közben; mivel a hatóságok 2020-ban több mint 38 büntetőjogi eljárást indítottak újságírók ellen például hamis információk terjesztése és izgatás bűncselekményének vádjával; mivel 2016-ban betiltották az összes főbb nemzeti ellenzéki újságot, és a független újságírók továbbra is zaklatásnak vannak kitéve; mivel a hatóságok büntetőeljárást indítottak az Uralszkaja Nyegyelja című független lap főszerkesztőjével, Lukpan Ahmedjarovval szemben a helyi elit korrupt üzleteiről szóló beszámolóiért, és több alkalommal fizikailag megtámadták és őrizetbe vették Szanija Toikent, a RFE/RL kazah szolgálatának újságíróját a békés felvonulásokról és a 2021. évi parlamenti választásokról szóló tudósításaiért;

L.  mivel 2020 februárja és novembere között öt ellenzéki aktivista vált gyilkosság áldozatává vagy halt meg nem egyértelmű körülmények között ellenzéki tevékenység miatti folyamatos politikai üldöztetést követően, nevezetesen Dulat Agadil (megkínzott) blogger, 17 éves fia, Zsanbolat Agadil, aki édesapja önkényes letartóztatásának kulcsfontosságú tanúja volt, valamint Amanbike Hairolla, Szerik Orazov és Garifulla Embergenov; mivel a hatóságok nem végeztek alapos és átlátható vizsgálatokat haláluk ügyében; mivel rendkívül fontos az ilyen bűncselekmények elrendeléséért és végrehajtásáért felelős személyek bíróság elé állítása, valamint annak biztosítása, hogy ne üldözzék a civil társadalmi aktivistákat és az áldozatok számára igazságot kereső családtagokat; mivel a kazah hatóságok legalább 200 aktivistára sújtott le, akik a Dulat Agadil tiszteletére tartott megemlékezésen vettek részt vagy adománygyűjtő tevékenységeket szerveztek saját és más politikai foglyok családjai számára; mivel közülük 57 személyt a „szélsőségesség” bűncselekményével vádoltak, köztük Dametkan Aszpandijarovát, három gyermek édesanyját, aki jelenleg házi őrizetben van, és szélsőségesség vádjával akár 12 év börtönre is ítélhetik amiatt, hogy Dulat Agadil családját támogató adománygyűjtő tevékenységet szervezett;

M.  mivel a kazah börtönökben gyakori a kínzás és a rossz bánásmód, és a Kínzás Elleni Koalíció évente legalább 200 esetben ad jelentést kínzásról; mivel az ilyen visszaélések elkövetői büntetlenül maradtak, ezzel szemben a büntetőtáborok beperelték Elena Szemenova emberijog-védőt amiatt, hogy a közösségi médiában leleplezte a kazah büntetés-végrehajtási rendszerben alkalmazott kínzásokat;

N.  mivel az ENSZ különleges előadója(5), az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése és az Európai Unió felhívásai ellenére a kazah hatóságok visszaélnek a szélsőségességre vonatkozó homályos és túlságosan tágan értelmezhető jogszabályokkal az ellenzékkel és az emberijog-védőkkel szemben; mivel 2020. október 22. óta – amikor a hatóságok bejelentették a választások időpontját – e jogszabályt követve a politikai indíttatású bűncselekmények száma a duplájára, 99-re nőtt, különösen „szélsőségesség” vádja alapján; mivel az érintettek közül 69 személyt – például Gulzipa Dzsaukerova aktivistát – fenyeget küszöbön álló letartóztatás, 11 aktivistát pedig „szélsőségességre” hivatkozó koholt vádak alapján házi őrizet alá helyeztek;

O.  mivel a közelmúltban súlyos bírságokat szabtak ki több független emberi jogi nem kormányzati szervezetre, köztük az ECHO-ra, az Erkindik Kanati (’a szabadság szárnya”) szervezetre, a kazahsztáni emberi jogi és jogállamisági nemzetközi irodára, valamint a nemzetközi jogi kezdeményezésre, amelyeket nem egyértelmű jogi indokok alapján arra köteleztek, hogy 2020. január 25-től legalább három hónapra függesszék fel munkájukat; mivel az ellenőrző („watchdog”) tevékenységek megtorlása során a hatóságok zaklatják, sőt büntetőeljárás alá vetik az emberi jogi jogvédőket, akik között van Solpan Dzsanzakova, Anna Sukejeva, Raigul Sadirbajeva, Aizhan Izmakova, Danijar Hasszenov, Altinai Tyukszikova, Dana Zsanai, Nazim Szerikpekova, Alma Nuruseva, Abaibek Szultanov, Zuhra Nariman, Ulbolszin Turdijeva, Aliuja Zsakupova, Roza Muszajeva és Barlik Mendigazijev; mivel 2020 októbere és novembere között legalább 15 szervezetet értesítettek arról, hogy megsértették a közigazgatási szabálysértési törvény 460-1. cikkét, mivel állítólag nem tájékoztatták megfelelően a hatóságokat a külföldről kapott finanszírozásról;

P.  mivel 2020-ban 112 magánszemélyt, három jótékonysági szervezetet és egy kereskedelmi társaságot ítéltek el a vallás vagy meggyőződés szabadságának gyakorlása miatt;

Q.  mivel Kazahsztánban a hatalmon lévő elit körében széles körben elterjedt a korrupció – amit az is bizonyít, hogy a Transparency International 2020. évi korrupcióérzékelési indexe szerint a 94. helyen áll az ország –, valamint akadályozza az emberi jogokat, a társadalmi igazságosságot és a társadalmi-gazdasági fejlődést;

R.  mivel a Covid19-világjárvány közepette a kormány visszaélt a pandémiás korlátozásokkal, és ennek ürügyeként fokozta a civil társadalom, az emberi jogi aktivisták, az ellenzéki hangok és a járvány megfékezésére képtelen kormányt bíráló egészségügyi dolgozók politikai elnyomását;

S.  mivel 2021. január 21-én két, a koncentrációs táborba zárás elől Kínából elmenekülő kazahot – Murager Alimulit és Kaisa Akankizit – ismeretlen támadók megvertek és leszúrtak, ezért kellő figyelmet kell fordítani a Kazahsztán déli régióiban tapasztalható folyamatos etnikai feszültségekre; mivel Kazahsztánban folytatódnak az erőszakos etnikai összecsapások, különösen délen, ahol 2020 februárjában a kazahok és a dungánok közötti összecsapások 11 ember halálát okozták, tucatnyian megsebesültek, és több mint 23 000 – főként dungán etnikumú – ember kénytelen volt elmenekülni otthonából;

T.  mivel a kazah hatóságok visszaéltek a nemzetközi bűnügyi együttműködési mechanizmusokkal, többek között az Interpol vörös körözéseivel és a kölcsönös jogsegéllyel (MLA) azzal a céllal, hogy büntetőeljárást indítsanak egy Belgiumban tartózkodó politikai menekült, Bota Jardemalie ügyvéd és emberi jogi aktivista ellen és lefoglalják okmányait; mivel 2020. szeptember 29-én a francia nemzeti menekültügyi bíróság politikai menedékjogot adott a „Kazahsztán demokratikus választása” elnevezésű mozgalom megalapítójának, Muktar Abljazovnak – akit egy kazah bíróság életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélt távollétében, megsértve a védelemhez való jogot –, említést téve Kazahsztán elnyomó apparátusának rendszerszintű és politikai jellegére, valamint a polgári és büntetőeljárásokkal való visszaélésre;

U.  mivel a kazah hatóságok továbbra is fellépnek a független szakszervezetekkel és szakszervezeti aktivistákkal szemben; mivel 2020-ban módosították a szakszervezeti törvényt, megszüntetve a szakszervezeti tagságot és a kétlépcsős nyilvántartásba vételi követelményeket; mivel e módosítás ellenére Simkent város közigazgatása visszavonta az Üzemanyag- és Energiaipari Szakszervezet ellen olyan megalapozatlan követelések vagy rendelkezések alapján indított perét, amelyek már nem léteznek vagy nem alkalmazandók a szakszervezetre;

V.  mivel a nemek közötti egyenlőség továbbra is problémás Kazahsztánban; mivel a nem kormányzati szervezetek szerint alacsony a nők elleni erőszak bejelentési aránya, és alacsony az ilyen esetek és szexuális zaklatás eseteinek kivizsgálási aránya; mivel az ENSZ szerint a Covid19 újabb akadályt gördített a lányok elé az információhoz és az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés terén; mivel az áldozatok nem részesülnek megfelelő védelemben, és az igazságügyi és rendőrségi tisztviselők és szolgáltatók nem kapnak képzést a nők elleni erőszak felismerése, megelőzése és az arra való reagálás tárgyában;

W.  mivel Kazahsztánban az LMBTI-személyek továbbra is jogi kihívásokkal és hátrányos megkülönböztetéssel szembesülnek; mivel a kazah parlament 2020 júniusában diszkriminatív módosításokat fogadott el az új egészségügyi törvénykönyvre vonatkozóan, amelyek a transznemű személyek egészségügyi ellátásának egyes szempontjait szabályozzák; mivel Kazahsztánban a nemi identitás megváltoztatására irányuló folyamat továbbra is invazív és megalázó;

1.  sürgeti Kazahsztán kormányát, hogy nemzetközi kötelezettségeinek megfelelően járjon el, és tartsa tiszteletben a MPEM 1., 4., 5. és 235. cikkében foglalt emberi jogokat és alapvető szabadságokat; felhívja a kazah hatóságokat, hogy a választások megtartására vonatkozó jogi keret tiszteletben tartása során tartsák be a nemzetközi normákat, és foglalkozzanak az ODIHR részleges választási megfigyelő misszió ajánlásaival, többek között az alkotmányosan garantált alapvető szabadságjogokkal, a civil társadalom részvételével, a politikai pluralizmussal, a választási hatóságok pártatlanságával, az aktív és passzív választójoggal, a választói névjegyzékkel, a médiával és a választási eredmények közzétételével kapcsolatos ajánlásokat;

2.  felhívja a kazah kormányt, hogy ejtse a politikai indíttatású vádakat, vessen véget az emberi jogi aktivistákkal, vallási szervezetekkel, civil társadalmi szervezetekkel, szakszervezetekkel, újságírókkal és politikai ellenzéki mozgalmakkal szembeni önkényes fogva tartás, megtorlások és zaklatás minden formájának, és tegye lehetővé az emberek számára, hogy szabadon kifejezésre juttassák politikai, vallási és egyéb nézeteiket; felhívja a kormányt, hogy módosítsa a békés gyülekezésről szóló új törvényt e szabadság garantálása érdekében;

3.  felszólítja a kazah kormányt, hogy haladéktalanul bocsássa szabadon és teljes mértékben rehabilitálja valamennyi politikai foglyot – különösen Almat Zsumagulovot, Aron Atabeket, Nurgul Kaluovát, Szaltanat Kuszmankizit, Darin Hasszenovot, Ulaszbek Ahmetovot, Kenzsebek Abisevet, Jerzsan Jelsibajevet, Aszet Abisevet, Igor Csuprinát, Ruszlan Ginatullint, Ashat Zseksebajevet, Kairat Klishevet, Jerbol Jeskhozint, Abai Begimbetovot, Aszel Onlabekkizit, Jerkin Szabansijevet, Zsanat Zsamalijevet, Diana Baimagambetovát, Nojan Rahimzsanovot és Aszkar Kajirbeket, haladéktalanul szüntesse meg az előzetes letartóztatás és házi őrizet intézkedéseit, valamint a civil társadalomra és az ellenzéki aktivistákra, a közösségi média használóira és a békés katonákra kivetett szabadságkorlátozásokat; felszólítja a kazah kormányt, hogy vizsgálja felül Iszkander Jerimbetov, Maks Bokajev és Muhtar Dzsakishev korábbi politikai foglyok és kínzások áldozatai ügyeit, és nyújtson számukra kártérítést, összhangban az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportjának és az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának ajánlásaival;

4.  üdvözli a kazah kormány által a Danijar Hasszenov és Abaibek Szultanov emberijog-védők elleni, politikai indíttatású ügyek lezárása érdekében tett lépéseket, de aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az utóbbival szemben „szélsőségesség” miatt új büntetőeljárást indítottak; felszólítja a kazah kormányt, hogy szüntesse meg a Barlik Mendigazijev filantropista ellen irányuló valamennyi politikai indíttatású vádat, és vessen véget családtagjai és korábbi társai politikai indíttatású üldözésének;

5.  elítéli a szélsőségesség elleni jogszabályokkal való visszaélést a békés ellenzéki mozgalmak, a Kazahsztán Demokratikus Választása és a Kose Partijaszj támogatóival szembeni fellépésre, és sürgeti a hatóságokat, hogy tegyék lehetővé a politikai pluralizmust és a versenyt; sürgeti a kazah kormányt, hogy hajtsa végre az Európai Parlament, az emberi jogoknak és alapvető szabadságjogoknak a terrorizmus elleni küzdelem vonatkozásában való előmozdításával és védelmével foglalkozó ENSZ-különleges előadó, valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének ajánlásait, amelyek elítélik a szélsőségesség elleni jogszabályok önkényes alkalmazását;

6.  felszólítja Kazahsztánt olyan reformok végrehajtására, amelyek célja az ország modernizációjának, demokráciájának és stabilitásának előmozdítása, a kazahsztáni politikai rendszer reformjára irányuló erőfeszítések fokozása, a parlamentarizmus és a többpártrendszer fejlesztése, valamint a polgári részvétel kiterjesztése érdekében; tudomásul veszi a reformokkal foglalkozó legfelsőbb tanács létrehozását, és tudomásul veszi, hogy a kazah hatóságok bejelentették a reformok új szakaszát, különösen a bűnüldözés, az igazságszolgáltatási rendszer és az emberi jogok előtérbe helyezése terén; hangsúlyozza e folyamat folytatásának fontosságát, beleértve a választási törvény módosításait és az EBESZ/ODIHR ajánlásainak teljes körű végrehajtását;

7.  felhívja a kazah hatóságokat, hogy ne használják a büntető törvénykönyvet aktivistákkal, bloggerekkel, újságírókkal és másokkal szemben a véleménynyilvánítás szabadságához való joguk gyakorlása miatt;

8.  üdvözli a kazah hatóságok azon döntését, hogy a 2021. február 3-án bejelentetteknek megfelelően törlik a bírságokat, és lehetővé teszik a nem kormányzati szervezetek számára tevékenységük folytatását; kéri, hogy szüntessék meg Max Bokajev aktivizmustól való hároméves eltiltását, és tegyék lehetővé számára, hogy folytassa alapvető fontosságú munkáját; felszólítja a kazahsztáni hatóságokat, hogy hagyjanak fel azzal, hogy a megcélzott emberi jogi csoportokra való nyomásgyakorlás céljával visszaélnek a pénzügyi beszámolási rendszerekkel, ejtsék az állítólagos jelentéstételi jogsértésekkel vádolt csoportokkal szemben a szabálysértés megalapozatlan vádjait, hozzák összhangba a külföldi jövedelmek bejelentésére vonatkozó jogszabályokat és gyakorlatokat a nemzetközi normákkal, többek között a szabálysértési törvény 460-1. és 460-2. cikkének hatályon kívül helyezésével, és ehelyett védjék meg és segítsék elő a civil társadalom fontos munkáját;

9.  megerősíti szilárd meggyőződését, hogy a független nem kormányzati szervezetek indokolatlan adóellenőrzések révén történő üldözése és az emberijog-védők és az olyan mozgalmak, mint a Bostandyq Kz, Femina Virtute, Veritas, 405 és Elimay, valamint civil társadalmi aktivisták bírósági eljárás nélküli fogva tartás, bírságok és büntetőeljárások révén történő zaklatása nemcsak a hatóságok által már megtett reformtörekvéseket akadályozza, hanem Kazahsztán nemzetközi hírnevét is károsítja;

10.  sajnálatának ad hangot a médiaszabadság aggasztó helyzete miatt az országban, és felszólítja Kazahsztán kormányát, hogy biztosítson szabad és biztonságos környezetet a független újságírók számára;

11.  felszólítja a kazah kormányt, hogy tegye lehetővé a független szakszervezetek számára a Kazahsztán által megerősített nemzetközi munkaügyi normákkal összhangban történő nyilvántartásba vételt és működést, beavatkozás vagy zaklatás nélkül; mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a simkenti különleges hatáskörű gazdasági bíróság 2021. február 5-én hat hónapra felfüggesztette az Üzemanyag- és Energiaipari Szakszervezet működését a szakszervezeti törvénnyel összhangban történő nyilvántartásba vétel állítólagos elmulasztása miatt; ösztönzi Kazahsztán kormányát, hogy érdemben hajtsa végre a 2020 májusában módosított szakszervezeti törvényt;

12.  aggodalommal vesz tudomást a jótékonysági szervezetekről szóló új törvénytervezetről, amely további szabályozási intézkedéseket ír elő a civil társadalmi szervezetek számára, és közvetlenül ellentmond a jótékonysági munka logikájának és bevált gyakorlatainak, továbbá arról a közelmúltbeli kezdeményezésről, hogy a kormány égisze alatt akarják létrehozni a donorszervezetek szövetségét, ami azzal a kockázattal jár, hogy visszaélnek a donorszervezetek ellenőrzésével, tovább csökkentve függetlenségüket és a tevékenységük végzése feletti ellenőrzésüket;

13.  megjegyzi, hogy 2008 óta, amikor Kazahsztán ratifikálta az emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelmének megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló ENSZ-jegyzőkönyvet, Kazahsztán jelentős mértékben javította az emberkereskedelem üldözésére, valamint az emberkereskedelem áldozatainak védelmére vonatkozó nemzeti jogszabályait; megállapítja ugyanakkor, hogy Kazahsztán előtt még számos kihívás áll mind az áldozatok támogatása, mind az elkövetők üldözése terén, amennyiben le kívánja küzdeni az emberkereskedelmet;

14.  felhívja a hatóságokat, hogy lépjenek fel a nők elleni erőszak minden formája ellen, többek között a bejelentés hatékony és hozzáférhető csatornái és védelmi intézkedések biztosítása révén, amelyek érzékenyek az áldozatok szükségletei és adataik bizalmas kezelése iránt; sürgeti a büntetlenség megszüntetését és az elkövetőkkel szembeni megfelelő büntetőjogi szankciók biztosítását, többek között családon belüli erőszak esetén is; sürgeti a kazah hatóságokat, hogy nyilvánítsák bűncselekménnyé a családon belüli erőszakot mint önálló bűncselekményt, és biztosítsanak büntetőjogi szankciókat az elkövetőkkel szemben; felhívja a kazah hatóságokat, hogy a családon belüli erőszak túlélőinek menedékhelyeit és a számukra nyújtott szolgáltatásokat tekintsék „alapvető szolgáltatásoknak”, és könnyítsék meg az ezekhez való hozzáférést valamennyi nő és lány számára – a koronavírus-válság idején is; sürgeti Kazahsztánt, hogy írja alá és ratifikálja az Isztambuli Egyezményt;

15.  kitart amellett, hogy az LMBTI-közösség jogait teljes mértékben tiszteletben kell tartani; felhívja Kazahsztán kormányát, hogy garantálja az LMBTI-közösséggel szembeni megkülönböztetésmentesség elvét, többek között azáltal, hogy törvény útján tiltja a nemi identitáson vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést; felszólít az igazságügyi és rendőrségi tisztviselők, valamint a szolgáltatók megfelelő képzésére annak biztosítása érdekében, hogy az LMBTI-személyek megfelelő gondozásban és védelemben részesüljenek;

16.  sürgeti Kazahsztán kormányát, hogy biztosítsa a kínai koncentrációs táborokból elmenekülő, kazah etnikumú személyek és más kisebbségi csoportok biztonságát, többek között Murager Alimuli és Kaisa Akankizi számára a tartós menekültstátusz megadásával, továbbá hogy fordítson kellő figyelmet az ország déli régióiban tapasztalható folyamatos etnikai feszültségekre;

17.  óva inti a kazah hatóságokat az igazságügyi együttműködési mechanizmusokkal – például az Interpol vörös listás körözési rendszerével és a kölcsönös jogsegély iránti megkeresésekkel – való visszaéléstől azzal a céllal, hogy külföldön üldözzék a rezsim ellenfeleit, és bizalmas információkhoz férjenek hozzá;

18.  üdvözli, hogy Kazahsztán eltörölte a halálbüntetést minden bűncselekmény esetében, amikor 2021. január 2-án ratifikálta a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának második fakultatív jegyzőkönyvét, és ezáltal a megállapodás 88. szerződő felévé vált; sürgeti a kazah kormányt, hogy tegyen eleget a kínzással szembeni zéró toleranciára vonatkozó ígéretének, és biztosítsa a kínzással kapcsolatos állítások teljes körű kivizsgálását és a felelősök bíróság elé állítását;

19.  sürgeti a kazah kormányt, hogy számolja fel a börtönökben a kínzást és rossz bánásmódot, tartsa tiszteletben a fogvatartottak jogait, és biztosítson megfelelő életkörülményeket, higiéniát és biztonságos környezetet a Covid-19 jelentette veszélyek kezelése tekintetében;

20.  felszólítja Kazahsztánt, hogy vezessen be megfelelő biztosítékokat a személyes adatokra vonatkozóan, erősítse meg az adatvédelmi jogszabályokat, korlátozza az invazív digitális megfigyelési technológiák használatát, és vezessen be olyan szabályozási keretet, amely egyértelműen tiltja az önkényes és jogellenes digitális megfigyelést, beleértve az arcfelismerést is, az emberi jogokkal összhangban;

21.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy – többek között csúcstalálkozókon és más magas szintű találkozókon, multilaterális fórumokon és helyi képviseleteken keresztül – határozottan támogassák a civil társadalmat, a Bizottságon keresztül hozzanak további intézkedéseket a kazah civil társadalom támogatására, többek között – de nem kizárólagosan – az emberi jogokat, a demokratikus értékeket, a jogállamiságot és az alapvető szabadságokat előmozdító civil társadalmi szervezetek, különösen az emberi jogok védelmezői számára nyújtott pénzügyi támogatási rendszerek kiterjesztése révén, valamint erősítsék a kazah polgárokkal fenntartott személyes kapcsolatokat; hangsúlyozza, hogy a Kazahsztánnak nyújtott pénzügyi támogatásnak a civil társadalom és a politikai üldöztetés áldozatainak támogatására kell irányulnia, nem pedig az önkényuralmi rendszer támogatására;

22.  ösztönzi az EU kazahsztáni küldöttségét, hogy fokozza a civil társadalom helyi tagjaival való együttműködését azáltal, hogy rendszeres találkozókat szervez velük és felveti azok javaslatait a kazah kormánytisztviselőkkel tartott hivatalos találkozókon;

23.  sürgeti az EU kazahsztáni küldöttségét, hogy kövesse nyomon a jelenlegi emberi jogi visszaéléseket, és foglaljon nyilvánosan állást a jogsértésekkel kapcsolatban, nyújtson segítséget a politikai üldöztetés áldozatai és a bebörtönzött aktivisták számára azáltal, hogy részt vesz a kormánykritikusok és az emberijog-védők perein, börtönlátogatásokat kér, és gyorsan és határozottan reagál minden olyan cselekményre, amely ellentétes a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok elveivel;

24.  emlékeztet az EU nemrégiben jóváhagyott globális emberi jogi szankciórendszerére, amely lehetővé teszi az EU számára, hogy világszerte fellépjen a súlyos emberi jogi visszaélések elkövetőivel szemben, amely Kazahsztán esetében lehetővé tenné az emberi jogok széles körű és szisztematikus megsértésében részt vevő vagy ahhoz kapcsolódó személyek, szervezetek és szervek elleni fellépést; felhívja az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, a Bizottság alelnökét és a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra célzott szankciók bevezetését az emberi jogok megsértéséért felelős személyekkel szemben;

25.  követeli, hogy a Közép-Ázsiával való uniós együttműködés során az emberi jogok legyenek a legfontosabbak; hangsúlyozza, hogy az EU-val fenntartott, a megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásban előirányzott mélyebb politikai és gazdasági kapcsolatoknak közös értékeken kell alapulniuk, és összhangban kell állniuk Kazahsztánnak a demokratikus reformok terén vállalt, nemzetközi kötelezettségeiből és kötelezettségvállalásaiból eredő aktív és konkrét kötelezettségvállalásával;

26.  felhívja a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy a közelmúlt fejleményeinek és a kereskedelempolitikai felülvizsgálat eredményének fényében végezze el a megerősített partnerségi és együttműködési megállapodás átfogó felülvizsgálatát;

27.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU közép-ázsiai különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Kazahsztán elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 23., 2021.1.21., 83. o.
(2) HL C 45., 2016.2.5., 85. o.
(3) HL C 251. E, 2013.8.31., 93. o.
(4) HL C 224. E, 2010.8.19., 30. o.
(5) Az emberi jogoknak és alapvető szabadságoknak a terrorizmus elleni küzdelem keretében történő előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges ENSZ-előadó.


Az ugandai politikai helyzet
PDF 146kWORD 52k
Az Európai Parlament 2021. február 11-i állásfoglalása az ugandai politikai helyzetről (2021/2545(RSP))
P9_TA(2021)0057RC-B9-0138/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Ugandáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az ugandai választásokról szóló, az Európai Unió nevében tett 2021. január 20-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az alelnöknek/a főképviselőnek a közelgő ugandai általános választásokról szóló, 2021. január 12-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Attilio Pacifici uniós nagykövetnek a nem kormányzati szervezetek bankszámláinak befagyasztásáról szóló, 2021. január 12-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Unió ugandai képviseletének, valamint Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Németország, Írország, Olaszország, Hollandia, Svédország, Izland és Norvégia ugandai diplomáciai képviseleteinek 2020. november 26-i közös helyi nyilatkozatára a választásokkal kapcsolatos közelmúltbeli erőszakról Ugandában,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa szóvivőjének Ugandáról szóló, 2021. január 8-i sajtótájékoztatójára,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi szakértőinek 2020. december 29-i nyilatkozatára az alábbi címmel: „Uganda: Az ENSZ-szakértőket komolyan aggasztja a választások elleni fellépés”,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948. december 10-én fogadtak el, és amelynek Uganda részes fele,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. december 16-i Nemzetközi Egyezségokmányára, amelyet Uganda 1995. június 21-én ratifikált,

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogainak 1981. június 27-i Afrikai Chartájára,

–  tekintettel a 2007. január 30-án aláírt, a demokráciáról, választásokról és kormányzásról szóló Afrikai Chartára,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni 1984. december 10-i ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az Ugandai Köztársaság 2005-ben módosított 1995. évi alkotmányára,

–  tekintettel az egyrészről az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni államok (AKCS), másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti 2000. június 23-i partnerségi megállapodásra(1) (Cotonoui Megállapodás), és különösen annak a megkülönböztetésmentességről szóló 8. cikkének (4) bekezdésére,

–  tekintettel a közös EU–Afrika-stratégiára,

–  tekintettel az EU ugandai választási megfigyelő missziójának 2016. február 18-i végleges jelentésére,

–  tekintettel a „Partnerek a demokráciáért és a kormányzásért” csoport 2020. december 23-i közös helyi nyilatkozatára az emberi jogi aktivisták letartóztatásáról Ugandában,

–  tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére és az abban foglalt fenntartható fejlődési célokra,

–  tekintettel az 11. Európai Fejlesztési Alap Ugandára vonatkozó nemzeti indikatív programjára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2021. január 14-én az ugandai szavazók választásokon vettek részt, hogy megválasszák a parlament elnökét és tagjait, melyek során mérvadó jelentések szabálytalanságokról számoltak be, és mivel 2021. január 16-án a Választási Bizottság a 35 éve hivatalban lévő Yoweri Musevenit nyilvánította elnöknek – hatodik mandátumára – a szavazatok 59%-ával Robert Kyagulanyi Ssentamu fő ellenzéki vezetővel szemben, aki 35%-ot kapott; mivel a választások eredményét nehéz volt ellenőrizni, mivel a választási bizottság nem követte az előírt szavazatszámlálási eljárást;

B.  mivel a 2020. évi ugandai elnökválasztás előkészületeit erőszak jellemezte, és az ellenzéki jelöltek, a civil társadalmi szervezetek, az emberijog-védők, a választási szakértők és az újságírók rendszeres elnyomásnak és megfélemlítésnek voltak kitéve legitim jogaik gyakorlása során; mivel a bűnüldöző és biztonsági hatóságok túlzott erőszakot alkalmaztak, ami súlyosan hátráltatta a választási folyamatot;

C.  mivel 2020 őszétől kezdve a hatóságok a választások előtt fokozták a politikai ellenzék elnyomását, és a biztonsági ügynökségek letartóztatták Bobi Wine, Patrick Oboi Amuriat és Henry Tumukunde altábornagy kulcsfontosságú ellenzéki jelölteket, megzavarva gyűléseiket és korlátozva a választások médiavisszhangját;

D.  mivel Patrick Oboi Amuriat-ot a Demokratikus Változás Fóruma ellenzéki párt elnökjelöltjét a választások előtt számos alkalommal letartóztatták, 2020. november 9-én az egyik kampánygyűlésén a tömegeket könnygázzal oszlatták fel, és konvojára a rendőrség 2021. január 6-án rálőtt;

E.  mivel a választási kampány fokozódó militarizálódása különösen 2020. november 18–19-én vált nyilvánvalóvá, amikor a biztonsági erők felléptek az akkor fogva tartott Bobi Wine elnökjelölt szabadon bocsátását követelő tüntetők ellen, aminek következtében legalább 54 tüntető vesztette életét az ország legalább hét körzetében, több százat letartóztattak, mások pedig eltűntek;

F.  mivel a választásokat követően Bobi Wine ellenzéki jelöltet de facto házi őrizet alá helyezték, és a biztonsági erők 11 napig körbevették a házát;

G.  mivel 2021. február 1-jén Bobi Wine petíciót nyújtott be az ugandai legfelsőbb bíróságra, amelyben megtámadta a választási eredményeket, és azt állította, hogy széles körű csalás történt, többek között a katonaság részt vett a szavazóurnák feltöltésében, a szavazatok mások helyett történő leadásában és a szavazóhelyiségekbe való belépéstől való elrettentésben; mivel Museveni elnök ellen keresetet nyújtottak be a legfelsőbb bíróságon a legutóbbi négy választást követően;

H.  mivel 2021. január 7-én Bobi Wine petíciót nyújtott be a Nemzetközi Büntetőbírósághoz (NBB), amelyben Museveni elnököt és kilenc más vezető tisztviselőt többrendbeli emberi jogi jogsértéssel vádolja;

I.  mivel a nemzetközi megfigyelői és választási szakértői missziók többnyire nem vehettek részt a választásokon azt követően, hogy az ugandai hatóságok elmulasztották a missziók akkreditálását, és mivel a hatóságok sem hajtották végre a korábbi missziók ajánlásait; mivel az EU felajánlotta, hogy kis létszámú választási megfigyelő csoportot küld, de ezt az ajánlatot elutasították; mivel az USA törölte részvételét az Ugandában tartott általános választások megfigyelésében, mivel a legtöbb akkreditációs kérelmét elutasították; mivel az EU választási megfigyelő missziójának 2016. évi zárójelentése mintegy 30 ajánlást fogalmazott meg, többek között kiemelte egy függetlenebb választási szerv szükségességét és a biztonsági szolgálatok által alkalmazott túlzott erőszak felszámolását, amelyek egyikét sem hajtották végre az ugandai hatóságok;

J.  mivel a kormány a választások előtt korlátozta az internet-hozzáférést, és hozzálátott a közösségi médiára kivetett adó bevezetéséhez azon felhasználók esetében, akik internetes adatokat vásároltak, és mivel jelentések érkeztek arról, hogy a választások előtt blokkolták az online üzenetküldéshez való hozzáférést és a közösségimédia-platformokat; mivel néhány közösségimédia-oldalhoz való hozzáférés továbbra is korlátozott;

K.  mivel a Covid19-világjárványt ürügyként használták fel arra, hogy az ellenzéki összejöveteleket és tevékenységeket elnyomják és aránytalanul korlátozzák; mivel Uganda mintegy 40 000 Covid19-esetről számolt be; mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosa aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a Covid19-cel kapcsolatos intézkedéseket a választási folyamat során a politikai szabadságjogok és a politikai részvétel korlátozására használták fel; mivel Uganda 2020. december 26-án a Covid19-járványra hivatkozva felfüggesztette a kampányokat azokon a területeken, ahol az ellenzék különös népszerűségnek örvendett, többek között Mbarara, Kabarole, Luwero, Kasese, Masaka, Wakiso, Jinja, Kalungu, Kazo, Kampala City és Tororo területeken;

L.  mivel a Covid19-cel kapcsolatos korlátozó intézkedések több alkalommal is konkrét csoportokat céloztak meg, ami túlzott erőszakot és önkényes letartóztatásokat eredményezett anélkül, hogy ügyvédi segítséget lehetett volna igénybe venni, amint azt a Children of the Sun Foundation – magukat leszbikusként, melegként, biszexuálisként vagy transzneműként meghatározó hajléktalan fiatalok menedékhelye – esetében a 2020. március 29-én tartott rendőrségi razzia is szemlélteti;

M.  mivel 2020 novemberében a nem kormányzati szervezetek nemzeti irodája önkényesen leállította az újonnan megalakult, a választások megfigyelésére létrehozott Ugandai Nemzeti Választási Bizottság, polgárok által vezetett civil társadalmi szervezet tevékenységét; mivel az ugandai pénzügyi hírszerző hatóság befagyasztotta több civil társadalmi szervezet, többek között a nem kormányzati szervezetek ugandai nemzeti fóruma és az Ugandai Nők Hálózata (UWONET) bankszámláit a terrorizmus finanszírozásának nem bizonyított vádjára hivatkozva;

N.  mivel az elmúlt években az ugandai hatóságok egyre inkább célba vették a civil társadalmi szervezeteket, különösen azokat, amelyek az emberi jogokkal és a választásokkal foglalkoznak; mivel 2020. december 23-án Nicholas Opiyo vezető emberi jogi ügyvédet és Szaharov-díjast letartóztattak három másik ügyvéddel – Herbert Dakasi, Anthony Odur és Esomu Obure – és Hamid Tenywával, a Nemzeti Egység Platform (NUP) tagjával együtt pénzmosással kapcsolatos vádak és Uganda alkotmányos garanciáinak megsértése miatt; mivel Nicholas Opiyot 2020. december 30-án óvadék ellenében szabadon bocsátották, de még mindig tárgyalásra vár; mivel Opiyo határozottan tagadja a vádakat, és azt állítja, hogy a pénzeszközöket jogszerűen használták fel a Chapter Four Uganda által az emberi jogok területén folytatott munka támogatására;

O.  mivel a biztonsági tisztviselők az NUP támogatói közül százakat raboltak el a kampányutakon, és nem tudni, közülük hányan vannak még mindig erőszakkal fogva tartva vagy tűntek el;

P.  mivel 2020. január 2-án Museveni elnök a Pénzügyminisztériumhoz intézett levelében elrendelte a demokratikus kormányzást támogató eszköz (DGF) felfüggesztését; mivel az ugandai nem kormányzati szervezetek többségét a DGF támogatja, és számos tagállam, köztük Ausztria, Norvégia, Hollandia, Svédország, Dánia és Írország támogatja; mivel célja a demokratizálódás megerősítése, az emberi jogok védelme, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés javítása és az elszámoltathatóság fokozása; mivel a fontos, uniós finanszírozású programok végrehajtása komoly akadályokba ütközik;

Q.  mivel 2020 decemberében az ugandai újságírók emberi jogi hálózata több mint 100 esetben számolt be újságírókkal szembeni emberi jogi jogsértésekről, többek között rendőrségi erőszakról, amelyre főként akkor került sor, amikor politikai jelöltek kampányairól számoltak be; mivel a rendőrség 2020. december 30-án megfogadta, hogy csak „igazolt újságírók” tudósíthatnak a szavazásról; mivel 2020. november végén a hatóságok három kanadai újságírót utasítottak ki; mivel a Riporterek Határok Nélkül szervezet sajtószabadsággal kapcsolatos 2020. évi rangsorában Uganda 180 ország között a 125. helyen áll;

R.  mivel 2020. december 12-én a kormány befagyasztotta négy, a nők és a fiatalok részvételét ösztönző, a választási kampányban aktív szerepet vállaló nem kormányzati szervezet – UWONET, nem kormányzati szervezetek nemzeti fóruma, Nők Nemzetközi Békeközpontja és Pénzügyi Választási Szövetség – vagyonát terrorizmus finanszírozásának vádjával;

S.  mivel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala 2021. január 11-én szó szerint elítélte „az ugandai emberi jogi helyzet romlását”, és számos emberi jogi jogsértésről – többek között a véleménynyilvánítás szabadságához, a békés gyülekezéshez és a részvételhez való jog megsértéséről –, önkényes élettől való megfosztásról, önkényes letartóztatásról és fogva tartásról, valamint kínzásról számolt be;

T.  mivel Museveni elnök választási kampányára és nyilatkozataira egyre jellemzőbb a nyugatellenes retorika;

U.  mivel a világ egyik legfiatalabb és leggyorsabban növekvő népessége Ugandában él, ahol már sokan éltek békés módon a szavazáshoz való jogukkal; mivel az Ugandai Nemzeti Választási Bizottság nem vett nyilvántartásba egymillió fiatal választópolgárt, arra hivatkozva, hogy nem rendelkezik a nyilvántartásba vételükhöz szükséges anyagi forrásokkal;

V.  mivel az EU az 11. Európai Fejlesztési Alapból 578 millió EUR-t biztosít Ugandának, többek között a jó kormányzás előmozdítására, az infrastruktúra javítására, az élelmezésbiztonság biztosítására és a mezőgazdaság támogatására; mivel Uganda emellett 112,2 EUR összeget kap az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért forrásaiból is;

W.  mivel az egyfelől Uganda, másfelől az EU, az USA és más országok közötti biztonsági és fejlesztési együttműködésre az Afrikai Unió szomáliai békefenntartó missziójának (AMISOM) közreműködésével kerül sor;

X.  mivel az ENSZ humán fejlettségi mutatója szerint Uganda 189 ország között a 159. helyen áll, és mivel a Transparency International korrupcióérzékelési indexe szerint Uganda 180 ország közül a 137.;

Y.  mivel Ugandában van hatályban a világ egyik legszigorúbb törvénye a homoszexualitás ellen, és mivel továbbra is fennáll az LMBTQ+ személyekkel szembeni megkülönböztetés és erőszak;

Z.  mivel a volt ugandai katonai vezetőt és gyermekkatonát, Dominic Ongwent a Nemzetközi Büntetőbíróság 2021. február 4-i, mérföldkőnek számító ítéletében bűnösnek találta háborús bűnökben és emberiesség elleni bűncselekményekben, és az Úr Ellenállási Hadseregének (Lord’s Resistance Army, LRA) parancsnokaként, az 1980-as évek közepétől az utóbbi évekig véres erőszakkal, Ugandában és a szomszédos országokban végrehajtott hadműveletek során elkövetett 61 rendbeli emberölés, nemi erőszak, szexuális rabszolgaság, emberrablás és kínzás vádjával elítélte;

1.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a választási folyamat nem volt sem demokratikus, sem átlátható; elítéli, hogy a rendőrség és a fegyveres erők az elnökválasztás során túlzott erőszakot alkalmaztak, és egyre nagyobb mértékben beavatkoznak a politikai folyamatba; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a választásokat nem figyelhették meg független, helyi és nemzetközi választási megfigyelők, így nem volt mód a választások nemzetközileg elismert normák alapján történő értékelésére; hangsúlyozza, hogy a szabad és tisztességes választások alapvető fontosságúak, és a fenntartható és hosszú távú fejlődés előfeltételei; üdvözli e szellemben az ugandai nép, különösen a fiatal lakosság részéről a választási kampány során tanúsított bátorságot és a demokrácia iránti lelkesedését;

2.  elítéli az ugandai politikai ellenzéki vezetőkkel szemben alkalmazott erőszakot, folyamatos zaklatásukat és a velük szembeni rendszeres fellépést, a civil társadalom, az emberi jogi jogvédők és a média elnyomását, valamint a közösségimédia-platformok megszakítását és az internethez való hozzáférés szüneteltetését;

3.  felhívja ezért a kormányt, hogy vessen véget a biztonsági erők által alkalmazott, halálos áldozatokat is követelő túlzott erőszaknak, valamint az ellenzéki politikusok és támogatóik, tüntetők, emberijog-védők és újságírók önkényes letartóztatásának, fogva tartásának és az ellenük irányuló támadásoknak;

4.  felhívja az ugandai kormányt, hogy a biztonsági erők által elkövetett lövöldözések és erőszak pártatlan, alapos és független kivizsgálása révén biztosítsa az igazságszolgáltatást és a bűnösök elszámoltathatóságát valamennyi áldozat számára, és hasonlóképpen felszólítja az ugandai igazságszolgáltatást, hogy objektíven és függetlenül alkalmazza a meglévő jogszabályi keretet, és teljes mértékben vegye figyelembe a rendelkezésre álló tényeket és bizonyítékokat; felszólítja az ugandai hatóságokat, hogy egyrészt haladéktalanul indítsanak független vizsgálatot a 2020. november 18-19-i tragikus események ügyében, amikor Bobi Wine letartóztatását követően a rendőrök teljesen értelmetlenül legalább 54 ember életét oltották ki és több százat sebesítettek meg – ezt Museveni elnök is elismerte –, és másrészt vonják felelősségre a felelősöket;

5.  hangsúlyozza, hogy a választási eredmények vitatása és jogorvoslati úton történő megtámadása a hiteles választási folyamat egyik alapvető jellemzője; elvárja, hogy a választással kapcsolatos kereseteket és panaszokat a rendelkezésre álló alkotmányos és jogorvoslati lehetőségek alkalmazásával, független és átlátható módon kezeljék;

6.  felszólítja az ugandai kormányt, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül engedjen szabadon mindenki személyt, akit pusztán azért tartóztattak le és tartanak fogva, mert békés politikai gyülekezésben vett részt vagy a véleménynyilvánítási és egyesülési szabadsághoz való jogát gyakorolta – közöttük az Európai Parlament 2016. évi Szaharov-ösztöndíjasát, Nicholas Opiyót –, illetve ejtse az e személyekkel szemben felhozott valamennyi vádat; emlékezteti Uganda kormányát, hogy tartsa tiszteletben a véleménynyilvánítás szabadságát, valamint a békés és biztonságos gyülekezéshez való jogot, így valamennyi politikai szereplő és támogatóik szabad mozgását, valamint elítéli a civil társadalommal szembeni folyamatos fellépést; felszólítja a kormányt annak biztosítására, hogy Opiyo úr megfelelő eljáráshoz és tisztességes tárgyaláshoz való jogát a legmagasabb normáknak megfelelően tartsák tiszteletben;

7.  emlékezteti az ugandai hatóságokat azon kötelezettségükre, hogy szavatolniuk, védeniük és támogatniuk kell az alapvető jogokat – többek között az ország polgárainak polgári és politikai jogait is –, az etnikai háttértől független tisztességes képviseletet, a szólásszabadságot és a gyülekezési szabadságot, valamint meg kell erősíteniük a politikai ellenzék, a civil társadalmi szereplők, az újságírók és a média alapvető szerepét az országban; felhívja a hatóságokat minden olyan korlátozás megszüntetésére, amely gátolhatja az embereket a békés gyülekezés szabadságához, a véleménynyilvánítás szabadságához és az egyesülés szabadságához való joguk gyakorlásában;

8.  emlékezteti Uganda kormányát a véleménynyilvánítás szabadságának fontosságára, valamint a szabad és pluralista média szerepére a demokratikus társadalomban; aggodalommal jegyzi meg, hogy a választásokról tudósító újságírókat rutinszerűen megfélemlítésnek és erőszaknak vetették alá; elvárja, hogy az ugandai hatóságok olyan környezetet teremtsenek, amelyben az újságírók akadálytalanul végezhetik munkájukat;

9.  felszólítja az ugandai hatóságokat, hogy biztosítsanak mindenki számára biztonságos és korlátlan internetes hozzáférést, többek között a közösségi médiához és online üzenetküldő platformokhoz is, ha ugyanis ezt nem teszik meg, akkor súlyosan akadályozzák az információszabadságot, és ezen belül a média szabadságát;

10.  sürgeti az ugandai hatóságokat, hogy vessenek véget civil társadalmi tevékenységek önkényes felfüggesztésének, valamint civil társadalmi aktivisták letartóztatásának és pénzügyi eszközeik befagyasztásának; a leghatározottabban elítéli ezzel összefüggésben a civil társadalom finanszírozásának korlátozására irányuló kísérleteket, és különösen azt, hogy Museveni elnök elrendelte a demokratikus kormányzást támogató, több millió eurós költségvetésű eszköz (DGF) felfüggesztését (ezt az összevont alapot az EU és nemzeti fejlesztési partnerek koordinálják, és célja az emberi jogok előmozdításán, a demokrácia elmélyítésén és az elszámoltathatóság javításán munkálkodó csoportok támogatása Ugandában);

11.  véleménye szerint az ugandai kormánynak haladéktalanul fel kell hagynia azzal, hogy a Covid19-világjárványt ürügyként használja fel a nemzetközi jogot sértő törvények és politikák bevezetésére, valamint emberi jogi garanciák háttérbe szorítására, többek között a békés gyülekezés szabadságához és a véleménynyilvánítás szabadságához való jog indokolatlan korlátozására, aminek fő célpontjai az LGTBTQ+ személyek; sürgeti az ugandai hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben az ország népének jogait és méltóságát, és a sürgősségi hatáskörök gyakorlását szigorúan a közegészség védelmére korlátozzák;

12.  erős bírálattal illeti Ugandát a homoszexualitás ellen hozott kíméletlen törvények miatt, felszólít e jogszabályok sürgős felülvizsgálatára, és egyidejűleg az LMBTQ+ emberekkel szembeni megkülönböztetés és erőszak leküzdésére irányuló stratégia létrehozására;

13.  felhívja az EU ugandai küldöttségét, hogy továbbra is szorosan kövesse nyomon az LMBTQ+ személyek helyzetét, és a helyszínen, tevékenyen támogassa a civil társadalmi szervezeteket, valamint az emberi jogok védelmezőit és az LMBTQ+ személyeket a mindennapokban;

14.  ragaszkodik ahhoz, hogy az EU elkötelezetten és készségesen működjön együtt az ugandai hatóságokkal az égetően szükséges demokratikus és kormányzási reformok támogatása érdekében; hangsúlyozza azonban, hogy az együttműködés sikere nagyban függ attól, hogy az ugandai fél mennyire mutatkozik hajlandónak e reformok tényleges végrehajtására; emlékeztet e tekintetben arra, hogy az állami elnyomás és erőszak rendszerszintű érvényesítése alapvetően befolyásolhatja az Ugandával kialakítandó jövőbeli kapcsolatot; felhívja az Uniót, hogy használja ki a fejlesztési támogatási programok, nevezetesen a költségvetés-támogatási programok által biztosított politikai befolyását az emberi jogok Ugandában történő védelmének és előmozdításának javítása érdekében;

15.  ragaszkodik ahhoz, hogy az EU és más nemzetközi szereplők tartsák fenn és erősítsék meg Ugandával kapcsolatos integrált és összehangolt megközelítésüket, amely magában foglalja a jó kormányzás, a demokrácia és az emberi jogok előmozdítását, valamint az igazságszolgáltatási rendszer és a jogállamiság megerősítését, és sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy aggályaikat nyilvános és diplomáciai csatornákon keresztül vessék fel; megismétli, hogy az Ugandában elkövetett emberi jogi jogsértésekért felelős személyekkel és szervezetekkel szemben alkalmazandó szankciókat uniós szinten kell elfogadni az új uniós emberi jogi szankciós mechanizmus, az úgynevezett „uniós Magnyickij-törvény” keretében;

16.  ajánlja az Uganda fiskális gazdálkodására és költségvetési átláthatóságára vonatkozó ellenőrzés fokozását; nyomatékosan kéri a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy továbbra is rendszeresen vizsgálják felül az uniós költségvetés-támogatási programokat azokban az esetekben, amikor fennáll a kockázata, hogy a forrásokat az ugandai hatóságok az emberi jogok megsértésére felbujtó és aktivisták ellen irányuló tevékenységekre használják fel;

17.  üdvözli, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) háborús, valamint emberiesség elleni bűncselekmények elkövetésében bűnösnek találta az Úr Ellenállási Hadseregének (Lord’s Resistance Army, LRA) parancsnokát, Dominic Ongwent, és ezt az ítéletet jelentős lépésnek tekinti az LRA által elkövetett szörnyűségekkel kapcsolatos igazságszolgáltatás és elszámoltatás felé;

18.  továbbra is aggodalommal tölti el a régió általános biztonsági helyzete, és e tekintetben hangsúlyozza az AMISOM fontos munkáját; hangsúlyozza, hogy az AMISOM hosszú távú célkitűzései csak akkor érhetők el, ha valamennyi érintett szereplő jó példával jár elöl a jogállamiság, az alapvető jogok és a demokratikus elvek tiszteletben tartása terén;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének, az Ugandai Köztársaság elnökének, az ugandai parlament elnökének, valamint az Afrikai Uniónak és intézményeinek.

(1) HL L 317., 2000.12.15., 3. o.


25 évvel a Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platform után: a nők jogai terén előttünk álló kihívások
PDF 202kWORD 62k
Az Európai Parlament 2021. február 11-i állásfoglalása a nők jogai előtt álló kihívásokról Európában: több mint 25 évvel a Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platform elfogadása után (2021/2509(RSP))
P9_TA(2021)0058B9-0114/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az 1995. szeptember 15-i Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, valamint felülvizsgálati konferenciáinak eredményeire,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. és 23. cikkére,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérére, és különösen annak 2., 3., 9. és 15. elvére,

–  tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére, a „senki se maradjon le” elvére, valamint különösen a szegénység megállítását célzó 1. célra, az emberek egészséges életének biztosítását célzó 3. célra, az 5. célra, amelynek célja a nemek közötti egyenlőség megvalósítása és a nők életkörülményeinek javítása, a fenntartható és gazdasági növekedést célzó 8. célra, és a klímaváltozás és hatásainak leküzdésére irányuló sürgős lépések megtételét célzó 13. célra,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Egyezményére (isztambuli egyezmény), amelyet 2014. augusztus 1-jén lépett hatályba,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyenlő díjazásról szóló, 1951. évi (100. sz.) egyezményére, az erőszak és zaklatás felszámolásáról szóló, 2019. évi (190. sz.) ILO-egyezményre, valamint a háztartási alkalmazottakra vonatkozó, 2013. évi (189. sz.) ILO-egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának 2019. augusztus 20-i, „A fejlődés regionális felülvizsgálata: regionális összefoglaló” című kiadványára,

–  tekintettel az ENSZ nőjogi szervezetének (UN Women) a „Nemek közötti egyenlőség: a nők jogainak felülvizsgálata 25 évvel Peking után” című, 2020. március 5-én kiadott jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottság 64. ülésszakára készült, „A Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platform végrehajtásának felülvizsgálata és áttekintése, valamint az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 23. rendkívüli ülésszakának eredményei” című, 2019. december 13-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottság 65. ülésszakára készült, „A nők teljes körű és tényleges részvétele a közéletben a döntéshozatalban, valamint az erőszak felszámolása a nemek közötti egyenlőség megvalósítása és a nők és lányok társadalmi szerepvállalása érdekében” című, 2020. december 21-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának „A Covid19 nőkre gyakorolt hatása” című, 2020. április 9-én közzétett szakpolitikai jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ nőjogi szervezetének (UN Women) „Tapasztalatoktól a cselekvésig: nemek közötti egyenlőség a Covid19 után” című, 2020. szeptember 2-án kiadott jelentésére,

–  tekintettel az EIGE „Peking +25: a Pekingi Cselekvési Platform uniós tagállamok általi végrehajtásának ötödik áttekintése” című, 2020. március 5-én közzétett jelentésére,

–  tekintettel az EPRS „A Pekingi Cselekvési Platform, 25 éves felülvizsgálat és jövőbeli prioritások” című, 2020. januári tanulmányára (az Európai Parlament Kutatószolgálata, Európai Parlament, 2020),

–  tekintettel az ENSZ Népesedési Alapjának (UNFPA) „A Covid19-világjárvány hatása a családtervezésre és a nemi alapú erőszak, a női nemi szervek megcsonkítása és a gyermekházasság felszámolására” című, 2020. április 27-én közzétett jelentésére,

–  tekintettel az UNFPA „Az erőszak, a gyermekházasság, a női nemi szervek megcsonkítása, nem kívánt terhességek számának Covid19-világjárvány miatt várható megnövekedése” című, 2020. április 28-án közzétett nyilatkozatára,

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőséget biztosító gazdaságok az EU-ban: következő lépések” című, 2019. december 9–10-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2020. november 25-i közös közleményére a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó uniós cselekvési tervről (GAP III),

–  tekintettel az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottsága 64. ülésszakára vonatkozó uniós prioritásokról szóló, 2020. február 13-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az uniós nemi esélyegyenlőségi stratégiáról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására(2) és az Európai Bizottság 2020–2025 közötti nemi esélyegyenlőségi stratégiájára,

–  tekintettel a Covid19 okozta válság és a válságot követő időszak nemi dimenziójáról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az abortuszhoz való jog de facto lengyelországi betiltásáról szóló, 2020. november 26-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a nemek közötti bérszakadékról szóló, 2020. január 30-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőség az EU kül- és biztonságpolitikájában” című, 2020. október 23-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsi formáció szükségességéről szóló, 2020. december 17-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség érvényesülése terén az Európai Unióban tapasztalható visszaesésről szóló, 2019. február 13-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel „A nők részvétele a politikai döntéshozatalban – minőség és egyenlőség” című, 2012. március 13-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a 2021–2027-re szóló többéves uniós pénzügyi keretre és annak a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére vonatkozó horizontális prioritására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az 1995. évi pekingi Nők Negyedik Világkonferenciáján világszerte 189 kormány, köztük az Európai Unió és tagállamai elkötelezték magukat amellett, hogy a nemek közötti egyenlőség és valamennyi nő és lány társadalmi szerepvállalásának növelése érdekében munkálkodnak;

B.  mivel a konferencián elfogadott Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platform a nemek közötti egyenlőség előmozdításának legátfogóbb globális menetrendje, és a nők nemzetközi „Jognyilatkozatának” tartják, amely a nők jogait emberi jogként határozza meg, és a világon minden nőnek egyenlő jogokat, szabadságot és esélyeket vízionál, és amelyet 2015-ben a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrenddel erősítettek meg, amely célokat és konkrét intézkedéseket határozott meg a nőket és lányokat érintő számos kérdésben;

C.  mivel a Pekingi Cselekvési Platform 1995. évi elfogadása óta előrelépés történt a nők és lányok tekintetében, főleg Európában, az általános előrehaladás azonban elfogadhatatlanul lassú, és fennáll a visszarendeződés és a nehezen kiharcolt eredmények elvesztésének veszélye;

D.  mivel a Covid19-világjárvány miatt az „Egyenlőség generációja” fórumot 2021 első felére halasztották;

E.  mivel 25 év telt el a kairói nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia (ICPD) óta, ahol 179 kormány fogadta el az ICPD cselekvési programját és tett globális kötelezettségvállalást – a Pekingi Cselekvési Platformmal összhangban – a szexuális és reprodukciós egészség és jogok iránt;

F.  mivel már több mint 40 éve lépett hatályba a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény, és bár minden uniós tagállam megerősítette azt, ahogy az EIGE is rámutatott, lassú az előrehaladás a nők és férfiak közötti egyenlőség terén;

G.  mivel a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezmény (az Európa Tanács isztambuli egyezménye), a nőkkel szembeni erőszak elleni legátfogóbb eszköz Európában, már tíz éve nyílt meg aláírásra, de még mindig nem erősítette meg az összes uniós tagállam, de még az EU sem csatlakozott hozzá;

H.  mivel 2021-ben már 10 éves az Európa Tanács isztambuli egyezménye;

I.  mivel a nemek közötti egyenlőség előmozdítása érdekében le kell bontani az egyenlőtlenséget fenntartó káros struktúrákat és sztereotípiákat; mivel a nemek közötti egyenlőség előmozdítása nemcsak az egész társadalom számára előnyös, hanem önmagában véve is cél;

J.  mivel a nemek közötti egyenlőtlenségek a munkaerőpiac minden aspektusára kiterjednek, beleértve a foglalkoztatást, a bér- és a nyugdíjszakadékot és az ápolási-gondozási téren tapasztalható különbségeket, a szociális szolgáltatásokhoz és a szociális védelemhez való hozzáférés hiányát, az egyre bizonytalanabb munkahelyeket és a nőket fenyegető nagyobb szegénységi kockázatokat;

K.  mivel a pénzügyi válság és annak utóhatásai károsnak bizonyultak a nőkre, a nők jogaira és a nemek közötti egyenlőségre nézve, és hosszú távú következményeik vannak; mivel a Covid19-válság utáni időszakban hozott gazdasági intézkedéseknek figyelembe kell venniük a nemi dimenziót és a társadalmi egyenlőséget;

L.  mivel a Covid19-válságnak és következményeinek egyértelmű nemi dimenziója van, minthogy a férfiakat és a nőket eltérő módon érinti, és mivel rávilágított a meglévő egyenlőtlenségekre; mivel a nőket aránytalanul sújtja a válság, miközben a Covid19-válságra adott válasz nagyrészt figyelmen kívül hagyja a nemi dimenziót; mivel e hatások széles skálája a nemi alapú erőszak és zaklatás, a fizetés nélküli vagy egyenlőtlen bérezésű ápolás és a háztartási munka aggasztó növekedésétől kezdve a szexuális és reprodukciós egészséghez való hozzáférés és jogok korlátozásáig terjed, és súlyos következményekkel jár a nők gazdasági helyzetére és munkájára nézve, különösen az egészségügyi dolgozók és a gondozók számára;

M.  mivel a világjárvány különösen érintette a nők által dominált ágazatokat és foglalkozásokat (pl. egészségügy, gondozás és sürgősségi segélyszolgálatok, szociális munka, oktatás, kiskereskedelem, pénztárosok, takarítók stb.), valamint az informális gazdaságot; mivel az egészségügyi ágazatban dolgozó nők potenciálisan jobban ki vannak téve a fertőzés kockázatának, mint a férfiak, mivel alkotják az egészségügyi dolgozók 76%-át az EU-ban(10);

N.  mivel a nők, a meglévő üvegplafon miatt, nincsenek a férfiakkal egyenlő mértékben jelen a döntéshozatali folyamatokban; mivel az uniós tagállamok többségében a kormányzati kabinetekben, a parlamentekben, a közigazgatásban, a Covid19-munkacsoportokban és a vállalati igazgatótanácsokban még nem valósult meg a hatalom férfiak és nők közötti egyenlő megosztása;

O.  mivel a nők interszekcionális egyenlőtlenségekkel és megkülönböztetéssel szembesülnek, többek között faji, etnikai vagy társadalmi származásuk, szexuális irányultságuk, nemi identitásuk és önkifejezésük, vallásuk vagy meggyőződésük, tartózkodási jogállásuk, fogyatékosságuk miatt, és az erőfeszítéseknek foglalkozniuk kell a megkülönböztetés valamennyi formájával annak érdekében, hogy minden nő számára megvalósuljon a nemek közötti egyenlőség; mivel az uniós politikáknak meg kell erősíteniük az interszekcionális megközelítést, hogy foglalkozzanak a megkülönböztetés intézményi, strukturális és történelmi dimenzióival; mivel az interszekcionális elemzés alkalmazása nemcsak a strukturális akadályok megértését teszi lehetővé, hanem bizonyítékkal szolgál referenciaértékek létrehozásához és a rendszerszintű megkülönböztetés, a kirekesztés és a társadalmi egyenlőtlenségek elleni stratégiai és hatékony szakpolitikák felé vezető út kijelöléséhez is;

P.  mivel a nők nagyobb valószínűséggel szembesülnek munkanélküliséggel és bizonytalan foglalkoztatási státusszal (például munkaszerződéseik révén), ami bizonytalanná teszi a munkahelyeket; mivel az ápolási-gondozási ágazatban dolgozó munkavállalók túlnyomó többsége nő (76%)(11), és általában bizonytalan fizetéssel és munkakörülményekkel szembesülnek; mivel a szociális ágazat szolgáltatásait igénybe vevők és a szolgáltatók többsége is nő, ezért az ilyen szolgáltatások megfelelő nyújtásának hiánya megakadályozza a nőket abban, hogy teljes mértékben részt vegyenek a munkában, ami figyelmen kívül hagyja a nemi dimenziót a tervezésben, a költségvetés-tervezésben és a szociális ágazat szolgáltatásainak biztosításában;

Q.  mivel a nemek közötti bérszakadék Európában még mindig 14%(12), világszinten pedig 20%(13), a nemek közötti nyugdíjszakadék pedig egyes uniós tagállamokban eléri a 40%-ot; mivel a nemek közötti bérszakadék nyugdíjszakadékhoz vezet, amely maga is növeli a szegénység és a kirekesztés kockázatát, különösen az idősebb, és az egyszemélyes háztartásban élő nők körében; mivel mind a bérkülönbségek, mind a bizonytalanság közvetlen hatással vannak a jövőbeli nyugdíjakra;

R.  mivel a fizetetlen gondozási és háztartási munka egyenlőtlen megoszlása súlyosan korlátozza a nők gazdaságban való részvételét; mivel a Covid19-válság idején a nők fizetetlen ápolási-gondozási munkája központi szerepet játszott a társadalmak fenntartásában, ugyanakkor a gondozási feladatok Európában 7,7 millió nőt tartanak távol a munkaerőpiacról, de csupán 450 000 férfit(14); mivel a nők fizetetlen gondozásból (azaz részmunkaidős foglalkoztatásból) származó foglalkoztatásának jellemzői jelentős tényezői a nemek közötti bérszakadéknak; mivel legalább hetente több napon vagy naponta több nő vállal hosszú távú informális gondozási feladatokat, mint férfi, és összességében a nők alkotják az EU-ban a tartós informális gondozást nyújtó személyek 62%-át(15);

S.  mivel világszerte a nők 35%-a élt már át fizikai és/vagy szexuális kapcsolati erőszakot, vagy nem partner által elkövetett szexuális erőszakot; mivel a Covid19-világjárvány alatt drámaian megemelkedett a kapcsolati erőszak, aminek az ENSZ az „árnyékjárvány” kifejezést adta, és 60%-kal nőtt az Egészségügyi Világszervezet európai tagállamaiban a kapcsolati erőszaknak kitett nőktől érkező sürgősségi hívások száma(16);

T.  mivel a nők jobban ki vannak téve az éghajlatváltozás következményeinek(17); mivel bár úgy tűnik, hogy a nők jobban aggódnak az éghajlat miatt, mint a férfiak, a nők továbbra is alulreprezentáltak az éghajlati válság kezelésével foglalkozó döntéshozó pozíciókban, és világszerte csupán 32%-át képviselik a megújuló energia területén foglalkoztatott munkaerőnek(18);

U.  mivel a nemek közötti szakadék a digitális technológia valamennyi területén fennáll, de különösen az innovatív technológiák, például az MI és a kiberbiztonság terén; mivel a nemi sztereotipizálás, a kulturális elbátortalanítás, valamint a női példaképek ismeretének és népszerűsítésének hiánya akadályozza a lányok és nők lehetőségeit az TTMM-mel kapcsolatos tanulmányok és szakmák terén;

V.  mivel néhány tagállamban látható visszaesés tapasztalható, és reális a kockázat, hogy a tagállami programokban a nemek közötti egyenlőség szempontja még inkább háttérbe szorul;

1.  sajnálja, hogy a Pekingi Nyilatkozatról való megemlékezés céljából az ENSZ Közgyűlése keretében 2020. október 1-jén tartott, „A nemek közötti egyenlőség megvalósításának, valamint a nők és lányok társadalmi szerepvállalásának felgyorsítása” című magas szintű találkozón a világ 100 országból érkezett vezetői elismerték, hogy a nők jogai terén elért általános előrehaladás messze elmarad az 1995-ös Pekingi Nyilatkozatban vállalt céloktól;

2.  kiemeli, hogy az ENSZ nőjogi szervezetének (UN Women) a „Nemek közötti egyenlőség: a nők jogainak felülvizsgálata 25 évvel Peking után”(19) című jelentése bemutatta, hogy a nemek közötti egyenlőség irányába tett előrelépés valójában lelassult, és a nehezen elért eredmények világszerte megfordulni látszanak;

3.  aggodalommal állapítja meg, hogy a Pekingi Cselekvési Platformnak az EIGE által 2020-ban közzétett ötödik felülvizsgálata rávilágított arra, hogy egyetlen európai tagállam sem teljesítette a Pekingi Nyilatkozatban 1995-ben meghatározott célokat; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EIGE-nek a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2020. évi mutatója rámutatott arra, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőség megvalósítása terén megtorpant az előrehaladás, és hogy a nemek közötti egyenlőség javítására irányuló erőfeszítések ellenére, amelyek bizonyos eredményeket hoztak, a Pekingi Cselekvési Platform által lefedett valamennyi területen továbbra is fennmaradnak az egyenlőtlenségek és a nemek közötti különbségek az EU-ban;

4.  hangsúlyozza, hogy a Covid19 társadalmi és gazdasági hatásai aránytalanul sújtják a nőket és a lányokat, súlyosbítva a nemek között már meglévő egyenlőtlenségeket, és az eddig elért eredmények visszafordításával fenyegetve; e tekintetben kiemeli, hogy a UN Women becslései szerint(20) a világjárvány globális szinten 47 millióval több nőt és lányt fog a szegénységi küszöb alá szorítani, számuk így összesen 435 millióra nő, miközben exponenciálisan nőtt a nemi alapú erőszak, és a nők gyorsabban vesztik el munkahelyüket és megélhetésüket, mivel jobban ki vannak téve a súlyosan érintett gazdasági ágazatoknak;

5.  elismeri, hogy több nőt választanak meg és neveznek ki döntéshozói pozíciókba, de sajnálja, hogy lassú az előrelépés, és hogy csak néhány uniós tagállamban sikerült elérni az egyenlőséget;

6.  emlékeztet a 2020. december 17-i álláspontjára, és kéri a Tanácsot, hogy hozzon létre kifejezetten a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó formációt annak érdekében, hogy általános és konkrét intézkedéseket tegyenek a nőjogok és a nemek közötti egyenlőség területén felmerülő kihívások kezelésére, valamint, hogy biztosítsák, hogy a nemek közötti egyenlőség kérdéseit a legmagasabb politikai szinten vitatják meg;

7.  sajnálja, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését nem alkalmazzák módszeresen valamennyi uniós szakpolitikai területen és finanszírozási programban; üdvözli, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítését horizontális prioritásként bevezették a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretbe; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a nemek közötti egyenlőség módszeres általános érvényesítésének – mint a nemek közötti egyenlőség megvalósításának támogatására irányuló kulcsfontosságú stratégia – végrehajtását, és a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezési szakértőkkel konzultálva valósítson meg a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést, gyakorlatokat és ütemterveket annak biztosítása érdekében, hogy a nők és a férfiak egyenlő mértékben részesüljenek a közkiadásokból a költségvetés minden szintjén, valamint hogy a nők szempontjai minden területen érvényesüljenek, és külön források álljanak rendelkezésre az olyan egyenlőtlenségi tényezők kezelésére, mint a nők és lányok elleni erőszak, többek között a nemek közötti egyenlőség előmozdítására irányuló Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek program elosztásában;

8.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre konkrét terveket és fellépéseket a megfelelő elkülönített finanszírozással együtt, a Pekingi Cselekvési Platform által meghatározott tizenkét aggodalomra okot adó terület alapján, különösen a nők és a szegénység, a nők és a gazdaság, a hatalom és a döntéshozatal, a nők és az erőszak, a nők és a környezet, valamint a nők és az egészségügy terén a nők jogainak és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó menetrendnek az előmozdítása érdekében, tekintettel a közelgő, az „Egyenlőség generációja” fórumra;

9.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az elmúlt években egyes országokban folytatódtak az egyre súlyosabb visszalépést jelentő tendenciák, ami az isztambuli egyezmény megkérdőjelezésében, a nők szexuális és reprodukciós egészsége és jogai területén tapasztalható visszaesésben, valamint a testi autonómiával és a termékenység fölötti ellenőrzéssel kapcsolatos kihívásokban fejeződik ki; határozottan elítéli az abortusz de facto tilalmát végrehajtó alkotmánybírósági határozat elfogadását és az ezt követő visszalépést a nők szexuális és reprodukciós egészsége és jogai terén Lengyelországban, valamint az abortuszhoz való hozzáférés indokolatlan és túlzott mértékű korlátozását;

10.  emlékeztet arra, hogy a nők jogai emberi jogok, és elidegeníthetetlen, szerves és oszthatatlan részét képezik az egyetemes emberi jogoknak, amint azt a Nők Negyedik Világkonferenciája is megállapította;

11.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék nyomon és javítsák a kor, faji és etnikai származás, valamint nemek szerint bontott, összehasonlítható adatokra vonatkozó adatgyűjtést a mennyiségi elemzés javítása, valamint a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését jobban integráló uniós szakpolitikák kidolgozása és végrehajtása érdekében; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EIGE megbízható és megfelelő, nemek szerint bontott adatokat biztosítson a jogalkotási elemzés és döntéshozatal alapjaként, és hangsúlyozza az EIGE finanszírozása és kapacitásai biztosításának és bővítésének fontosságát; sürgeti továbbá az EIGE-t és az összes többi érintett uniós intézményt és ügynökséget, hogy dolgozzanak ki és építsenek be új mutatókat, például a dolgozói szegénységre, az időszegénységre vagy a gondozási munka értékére vonatkozóan;

12.  felhívja a figyelmet arra, hogy 46 millió fogyatékossággal élő nő és lány él az Európai Unióban, és hogy a munkaképes korú, fogyatékossággal élő nők fele gazdaságilag inaktív; hangsúlyozza a fogyatékossággal élő nők sajátos problémáit, és emlékeztet arra, hogy a fogyatékossággal élő nők körében az anyagi nélkülözésben élők aránya valamennyi tagállamban nagyon magas; újólag megerősíti ezért, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját még jobban be kell építeni a fogyatékossággal élők esélyegyenlőségével foglalkozó jövőbeli, 2021-ben várható stratégiába;

13.  felhívja a Tanácsot és sürgeti a tagállamokat, hogy hagyják jóvá és hajtsák végre a megkülönböztetés elleni irányelvet, és garantálják a megkülönböztetés halmozott és interszekcionális formáinak felszámolását valamennyi uniós tagállamban;

A nők és a szegénység

14.  kiemeli, hogy a nem továbbra is jelentős tényezője a szegénységi mintáknak az EU-ban, és hogy bár a kirekesztődési arányok és a nemek közötti szegénységi különbségek országonként jelentősen eltérőek, a nők 23,3%-át fenyegeti a szegénység kockázata, míg a férfiak esetében ez az arány 21,6%-os(21); kiemeli, hogy ez a kockázat jelentősen nő az életkorral, és szorosan összefügg a háztartás összetételével, a faji vagy etnikai származással, a fogyatékossággal, valamint a foglalkoztatási helyzettel; kiemeli, hogy a nemek közötti bér- és nyugdíjszakadék és az ápolási-gondozási téren tapasztalható különbségek jelentős tényezők a szegénység feminizációjában;

15.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék fel a harcot a szegénység feminizációjának valamennyi formájával szemben, beleértve az időskori szegénységet, különösen azáltal, hogy a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése érdekében figyelembe veszik a nemi szempontokat a megfelelő nyugdíjjogosultság rendelkezésre állása és hozzáférhetősége terén, valamint javítják a munkakörülményeket az elnőiesedett ágazatokban és szakmákban; rámutat arra, hogy fontos lenne megszüntetni a jellemzően nők által végzett munkák társadalmi, gazdasági és kulturális alulértékelését, valamint a szóban forgó sztereotípiákkal szembeni küzdelem szükségességére és a nők atipikus foglalkoztatási formákban való felülreprezentáltságára;

16.  hangsúlyozza, hogy a nyugdíjak terén mutatkozó egyenlőtlenségek leküzdése és általában a nyugdíjak védelme és növelése mellett elengedhetetlen, hogy a közszférában továbbra is létezzenek a szociális biztonsági rendszerek, integrálva a szolidaritás és az újraelosztás elvét, továbbá hogy a legszigorúbban fellépjenek a bizonytalan és szabályozatlan foglalkoztatással szemben;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő szegénység elleni stratégiát a szegénység feminizációja elleni küzdelem érdekében, különös tekintettel a nők által vezetett egyszülős háztartásokra; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy a társadalmi kirekesztődés és a szegénység kockázata elleni küzdelem érdekében hajtsanak végre konkrét szociális intézkedéseket a megfizethető lakhatáshoz, közlekedéshez és energiához való hozzáférés tekintetében;

18.  felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak konkrét intézkedéseket az időskori szegénység kockázata elleni küzdelem érdekében, a Bizottságot pedig arra, hogy gazdasági növekedési és szociálpolitikai kereteibe építse be a szegénység nemi dimenzióját; üdvözli a szociális jogok európai pillére végrehajtásának nyomon követésére szolgáló mechanizmus nemek szerint lebontott mutatóit; hangsúlyozza, hogy a pillér 2. és 3. alapelvével összhangban interszekcionális megközelítést alkalmazva általánosan érvényesíteni kell a nemi dimenziót, és felszólít a szociális jogok európai pillére és az európai szemeszter közötti jobb koordinációra; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki és foglaljon bele az európai szemeszterbe egy nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mutatót a makrogazdasági politikák, valamint a zöld és a digitális átállás nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásainak nyomon követése érdekében;

19.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nőket helyezzék a világjárvány utáni helyreállítás középpontjába annak érdekében, hogy ellensúlyozzák a nemek közötti szegénységi különbségek megszüntetése terén elért eredményeknek a Covid19-válság által előidézett romlását;

A nők és a környezet

20.  üdvözli az éghajlatváltozás nemi dimenziójának elismerését mind a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. cselekvési tervben, mind a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégiában; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség elengedhetetlen az éghajlati válság kezeléséhez;

21.  hangsúlyozza, hogy a nők a változás erőteljes előmozdítói; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy a társadalom minden szintjén foglalkozzanak az éghajlat-politikai fellépéssel kapcsolatos döntéshozatali pozíciókban megmutatkozó nemek közötti különbségekkel;

22.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és mozdítsanak elő a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő célkitűzéseket, célokat és mutatókat, valamint gyűjtsenek nemek szerint lebontott adatokat az éghajlatváltozással kapcsolatos szakpolitikák, programok és projektek tervezése, végrehajtása, nyomon követése és értékelése során, továbbá hogy a kormányzati intézményeken belül hozzanak létre a nemek közötti egyenlőséggel és az éghajlatváltozással foglalkozó kapcsolattartó pontokat;

A nők és a gazdaság, valamint a nők és a hatalom, illetve a döntéshozatal

23.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nők a férfiakkal egyenlő feltételek mellett teljes körűen integrálódjanak a társadalom és a gazdaság valamennyi területén, és hogy aktívan mozdítsák elő a nemek kiegyensúlyozott képviseletét a döntéshozatal valamennyi szintjén; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Tanácsban oldja fel a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelv útjában álló akadályokat;

24.  felhívja az EU-t, hogy határozzon meg célokat, cselekvési terveket, határidőket és ideiglenes különleges intézkedéseket a nemek paritásának elérése és annak érdekében, hogy elmozdulás történjen a nemek valamennyi végrehajtó, jogalkotási és igazgatási pozícióban való kiegyensúlyozott képviselete felé;

25.  hangsúlyozza, hogy a nők teljes körű munkaerőpiaci integrációja és a női vállalkozások támogatása kulcsfontosságú tényező a hosszú távú inkluzív gazdasági növekedés elérése, az egyenlőtlenségek leküzdése és a nők gazdasági függetlenségének ösztönzése szempontjából;

26.  felhívja az EU-t, hogy fokozza a nemek közötti bérkülönbségek megszüntetésére irányuló erőfeszítéseit, és érvényesítse az egyenlő díjazás elvét azáltal, hogy jogszabályokat fogad el a fizetések átláthatóságának növelése érdekében, ideértve az összes vállalatra vonatkozó kötelező intézkedéseket is; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a bérek átláthatóságára vonatkozó kötelező erejű intézkedésekre irányuló bizottsági javaslatot még nem vezették be a terveknek megfelelően;

27.  üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy nyomon követi, hogyan ültetik át 2022-ig a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelvet a nemzeti jogszabályokba, és biztosítja annak maradéktalan tagállami végrehajtását a nőjogi szervezetekkel és a civil társadalmi szervezetekkel konzultálva; ezenkívül felhívja a tagállamokat, hogy haladják is meg az irányelvben foglalt minimumkövetelményeket; megállapítja, hogy jó kiindulópontot jelent a szülőkre vonatkozó rendelkezések olyan módon történő kiterjesztése, hogy azok magukban foglalják a fogyatékossággal élő családtagok és az idősek tartós gondozását, és kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg azok további kiterjesztését a munkaerő – különösen a női munkaerő – elvesztésének megelőzése érdekében;

28.  hangsúlyozza, hogy a munkafeltételekben bekövetkező változások – például a távmunka – hatással lehetnek a munkahelyi hálózatból való kijelentkezés lehetőségére, továbbá növelhetik a munkaterhet, és ez a nőket a férfiaknál jóval nagyobb mértékben érinti, mivel főleg, illetve hagyományosan rájuk hárul az otthoni és családi gondozás szerepe;

29.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot, amely holisztikus és egész életen át tartó megközelítést alkalmazna a gondozás tekintetében, figyelembe véve mind a gondozók, mind a gondozásban részesülők szükségleteit, valamint minimumkövetelményeket és minőségi iránymutatásokat határozva meg az egész életciklusra kiterjedő gondozásra vonatkozóan, beleértve a gyermekeket, az időseket és a tartós ápolásra-gondozásra szoruló személyeket is;

30.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a nők munkaerőpiaci részvételét, és biztosítsa a nők érdemi részvételét a kulcsfontosságú döntéshozó szervekben, valamint a többéves pénzügyi kereten és a Next Generation EU helyreállítási terven belül a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő helyreállítási és gazdaságélénkítő csomagok kialakításában; megjegyzi, hogy a Covid19-válság különösen súlyosan érinti a nőket a munkaerőpiacon, tekintettel a nők munkanélküliségi rátájának növekedésére; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy hozzon konkrét intézkedéseket a nők foglalkoztatása tekintetében mutatkozó különbségek kezelésére a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében történő célzott elosztás révén, amellyel az uniós tagállamok konkrét intézkedéseket vezetnek be a nők munkanélküliségének, a nők szegénységének, valamint a nők és lányok elleni erőszak megnövekedett eseteinek kezelése érdekében, mivel ezek akadályozzák, hogy a nők teljes körűen részt vegyenek az élet minden területén, így a foglalkoztatás területén is;

31.  felhívja a figyelmet arra, hogy biztosítani kell a női háztartási alkalmazottak tisztességes munkakörülményekhez és egyenlő szociális védelemhez való jogát azáltal, hogy biztosítják a háztartási alkalmazottak méltányos módon történő foglalkoztatásáról szóló 189. számú ILO-egyezmény ratifikálását és végrehajtását;

32.  aggodalommal állapítja meg, hogy az EU-ban a 8 millió IKT-szakembernek csupán 18%-a nő(22), és fennáll a veszélye annak, hogy a nők kirekesztődnek az EU digitális menetrendjéből; sürgeti a Bizottságot, hogy erősítse meg a nők STEM-szakmákban és tanulmányokban való nagyobb részvételét előmozdító politikákat, és hangsúlyozza a nők bevonásának és képviseletének szükségességét a fenntartható fejlődés szempontjából fontos feltörekvő gazdasági területeken, beleértve az ikt-, a digitális és a mesterséges intelligenciával foglalkozó ágazatokat;

33.  felhívja az európai intézményeket, hogy vezessenek be kötelező erejű intézkedéseket, például kvótákat annak érdekében, hogy biztosítsák a nemek paritását a választott testületekben, és felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a nők és a férfiak kiegyensúlyozott képviseletét mind az európai, mind a nemzeti parlamentekben; kéri továbbá, hogy dolgozzanak ki olyan stratégiákat, amelyek garantálják a különböző hátterű nők érdemi képviseletét az európai intézmények döntéshozói szerepeiben;

Nők és erőszak: a nemi alapú erőszak felszámolása

34.  üdvözli a Bizottságnak a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet célzó nemi esélyegyenlőségi stratégiában tett kötelezettségvállalását, és megismétli azon felhívását, hogy az EU széles körű csatlakozás alapján zárja le az isztambuli egyezmény megerősítését, és szorgalmazza, hogy valamennyi tagállam erősítse meg és hajtsa végre azt; felhívja a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a GREVIO ajánlásait, és javítsák a jogszabályokat annak érdekében, hogy azok jobban összhangba kerüljenek az isztambuli egyezmény rendelkezéseivel, annak megfelelő végrehajtása és érvényesítése érdekében;

35.  üdvözli a bűncselekményi területeknek a nemi alapú erőszak egyes formáira való kiterjesztésére irányuló kezdeményezést az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésével összhangban, és felhívja a Bizottságot, hogy ezt követően terjesszen elő javaslatot egy holisztikus, áldozatközpontú uniós irányelvre a nemi alapú erőszak valamennyi formájának megelőzése és leküzdése érdekében; emlékeztet arra, hogy az ilyen új jogalkotási intézkedéseknek minden esetben ki kell egészíteniük az isztambuli egyezmény megerősítését;

36.  felhívja az EU-t, hogy sürgősen foglalkozzon a nemi alapú erőszak Covid19-világjárvány alatti növekedésével; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy a nemi alapú erőszak megelőzése és a Covid19-világjárványhoz hasonló válságok idején a kapcsolati erőszak áldozatainak támogatása érdekében dolgozzon ki egy, a válságok idején elkövetett nemi alapú erőszakkal foglalkozó európai uniós jegyzőkönyvet, és foglalja bele az áldozatok védelmét szolgáló szolgáltatásokat – például a segélyvonalakat, a biztonságos szálláslehetőségeket és az egészségügyi szolgáltatásokat – mint „alapvető tagállami szolgáltatásokat”; aggodalommal állapítja meg, hogy nem állnak rendelkezésre olyan adatok a nők és lányok elleni erőszakról, amelyek megragadhatnák az esetek számának a Covid19-világjárvány alatti növekedését;

37.  hangsúlyozza az oktatás szerepét, és felszólít a nemi alapú erőszakhoz vezető nemi sztereotípiák felszámolására; felhívja az Uniót annak biztosítására, hogy valamennyi uniós közintézmény rendelkezzen olyan magatartási kódexekkel, amelyek zéró toleranciát állapítanak meg az erőszakkal, a megkülönböztetéssel és a bántalmazással szemben, és gondoskodjon ezek betartásáról, továbbá hogy rendelkezzen belső jelentéstételi és panasztételi mechanizmusokkal;

38.  hangsúlyozza, hogy az egyes tagállamokban nemek és életkor szerinti bontásban kell adatokat gyűjteni a nemi alapú erőszak valamennyi formájára vonatkozóan; üdvözli, hogy a FRA új, uniós szintű felmérést fog készíteni a nők elleni erőszak valamennyi formájának elterjedtségéről és dinamikájáról;

39.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fogadjanak el konkrét intézkedéseket a nőket és lányokat aránytalanul érintő online erőszak – többek között az online zaklatás, az internetes megfélemlítés és a nőellenes gyűlöletbeszéd – felszámolására, és kifejezetten foglalkozzanak a nemi alapú erőszak e formái előfordulásának a Covid19-világjárvány idején tapasztalható növekedésével; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő megfelelő szabályozást és egyéb lehetséges intézkedéseket a gyűlöletbeszéd és az online zaklatás felszámolása érdekében;

40.  felhívja a tagállamokat, hogy haladéktalanul erősítsék meg és hajtsák végre a munka világában tapasztalható erőszak és zaklatás felszámolásáról szóló, nemrégiben elfogadott 190. számú ILO-egyezményt;

41.  felhívja a tagállamokat, hogy hatékonyan hajtsák végre az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről, valamint az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelvet(23), és fogadjanak el konkrét intézkedéseket a nők elleni erőszak és a nemek közötti egyenlőtlenség mint az emberkereskedelem kiváltó okainak kezelésére; felhívja a Bizottságot, hogy alapos hatásvizsgálatot követően vizsgálja felül az irányelvet annak érdekében, hogy javítsa az emberkereskedelem valamennyi formájának megelőzésére és büntetőeljárás alá vonására irányuló intézkedéseket, különös tekintettel a szexuális kizsákmányolásra, amely az emberkereskedelem leggyakoribb és bejelentett területe, és amely az emberkereskedelem áldozatává vált nők és lányok 92%-át érinti Európában; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy módosítsa az irányelvet annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok kifejezetten nyilvánítsák bűncselekménnyé az emberkereskedelem áldozatai által nyújtott valamennyi szolgáltatás tudatos igénybevételét;

Nők és egészség

42.  emlékeztet arra, hogy az egészségügyi ellátáshoz való egyetemes hozzáférés olyan emberi jog, amely csak egy egyetemes és mindenki számára hozzáférhető rendszer révén garantálható, függetlenül a társadalmi és gazdasági háttértől; felhívja az Uniót és tagállamait, hogy biztosítsák a megfelelő egészségügyi ellátást, és garantálják az egyenlő hozzáférést;

43.  felhívja a tagállamokat, hogy fektessenek be szilárd és reziliens közegészségügyi rendszerekbe, és biztosítsák, hogy az egészségügyi szolgáltatások személyzete, akiknek többsége általában nő és alacsonyabban fizetett feladatokat lát el, méltányos díjazásban részesüljön és tisztességes munkakörülményekkel rendelkezzen;

44.  a szexuális és reprodukciós egészség és jogok egyetemes tiszteletben tartására és az azokhoz való hozzáférés biztosítására szólít fel a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia cselekvési programjában és a Pekingi Cselekvési Platformban foglaltaknak megfelelően;

45.  hangsúlyozza, hogy a családtervezéshez, az anyáknak járó egészségügyi szolgáltatásokhoz és a biztonságos és legális abortuszhoz történő hozzáférés fontos elemek a nők jogainak garantálásában és a nők életének megmentésében;

46.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak átfogó szexuális és kapcsolati oktatást a fiatalok számára, valamint biztosítsák a szexuális és reprodukciós egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, ideértve a fogamzásgátlást, a családtervezést, valamint a biztonságos és legális abortuszt;

47.  megjegyzi annak fontosságát, hogy a nemi dimenziót jobban vegyék figyelembe az orvosi diagnózisok készítése és a kezelés tervezése során annak érdekében, hogy minden ember számára megfelelő minőségű kezelést biztosítsanak; hangsúlyozza, hogy a női betegségeket és az ezek mögött meghúzódó alapbetegségeket továbbra sem diagnosztizálják, kezelik és tanulmányozzák kellő módon;

Az „Egyenlőség generációja” fórum felé

48.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend és a fenntartható fejlődési célok – különösen a 3. és az 5. fenntartható fejlődési cél – végrehajtására irányuló erőfeszítéseiket annak biztosítása érdekében, hogy egyetlen nőt vagy lányt se érhessen megkülönböztetés, erőszak vagy kirekesztés, valamint hogy férjenek hozzá az egészségügyi ellátáshoz, az élelemhez, az oktatáshoz és a foglalkoztatáshoz;

49.  ismételten kiemeli annak fontosságát, hogy az EU elkötelezte magát a Pekingi Cselekvési Platform és a felülvizsgálati konferenciák mellett, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben a nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése iránti átfogó kötelezettségvállalásaikat;

50.  üdvözli a tagállamok és a Bizottság részvételét a cselekvési koalíciókban, valamint hogy közösen vezetik azokat;

51.  kiemeli annak fontosságát, hogy a jövőbeli „Egyenlőség generációja” fórum ambiciózus eredményeket érjen el, többek között azáltal, hogy a Bizottság és a tagállamok – a cselekvési koalíciók részeként is – előretekintő és ambiciózus kötelezettségvállalásokat és fellépéseket fogadnak el, amelyekhez megfelelő, elkülönített finanszírozás kapcsolódik;

52.  felszólítja az összes tagállamot és a Bizottságot, hogy a cselekvési koalíció eredményjelentésének részeként készítsenek éves nyomon követést és nemzeti szintű jelentéseket;

53.  sürgeti az Uniót, hogy biztosítsa a Parlament és annak Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsága teljes körű bevonását az Unió az „Egyenlőség generációja” fórumon képviselendő álláspontjával kapcsolatos döntéshozatali folyamatba;

o
o   o

54.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és nemzeti parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0039.
(2) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0025.
(3) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0024.
(4) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0336.
(5) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0025.
(6) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0286.
(7) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0379.
(8) HL C 449., 2020.12.23., 102. o.
(9) HL C 251. E, 2013.8.31., 11. o.
(10) EIGE, Gender Statistics Database, https://eige.europa.eu/covid-19-and-gender-equality/frontline-workers
(11) EIGE Frontline workers https://eige.europa.eu/covid-19-and-gender-equality/frontline-workers
(12) A Pekingi Cselekvési Platform felülvizsgálata (EIGE) http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=sdg_05_20&lang=en
(13) A nemek közötti bérszakadékról (ILO) https://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---ed_dialogue/---act_emp/documents/publication/wcms_735949.pdf
(14) Az EIGE „A nemek közötti egyenlőtlenség az ápolási-gondozási munkában és annak munkaerőpiaci következményei” című tanulmánya
(15) A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2019. évi mutató (EIGE) https://eige.europa.eu/publications/gender-equality-index-2019-report/informal-care-older-people-people-disabilities-and-long-term-care-services
(16) British Medical Journal, „Covid-19: az uniós tagállamok arról számoltak be, hogy 60%-kal nőtt a kapcsolati erőszakhoz köthető segélyhívások száma”, 2020. május 11., elérhető a következő internetcímen: Https://www.bmj.com/content/369/bmj.m1872. Az ENSZ főtitkárának „A nők és lányok elleni erőszak minden formájának felszámolására irányuló erőfeszítések fokozása” című, 2020. júliusi jelentése: https://undocs.org/en/A/75/274
(17) EIGE, K. terület – Nők és a környezet: az éghajlatváltozás sem ugyanolyan mértékben érinti a nemeket. 2020. március 5., elérhető: https://eige.europa.eu/publications/beijing-25-policy-brief-area-k-women-and-environment
(18) EPRS-tájékoztató, „A Pekingi Cselekvési Platform, 25 éves felülvizsgálat és jövőbeli prioritások”, 2020. február 27., elérhető: https://www.europarl.europa.eu/thinktank/en/document.html?reference=EPRS_BRI(2020)646194
(19) Az ENSZ nőjogi szervezetének (UN Women) jelentése – „Nemek közötti egyenlőség: a nők jogainak felülvizsgálata 25 évvel Peking után” https://www.unwomen.org/en/digital-library/publications/2020/03/womens-rights-in-review
(20) Az ENSZ nőjogi szervezetének (UN Women) „Tapasztalatoktól a cselekvésig: nemek közötti egyenlőség a Covid19 után” című jelentése https://www.unwomen.org/en/digital-library/publications/2020/09/gender-equality-in-the-wake-of-covid-19
(21) 2014-ben az EU-ban több mint 122 millió ember élt olyan háztartásban, amely szegénynek minősült, azaz ki volt téve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának. Ennek a 122 millió embernek az 53%-a nő és a 47%-a férfi. Az EIGE „Poverty, gender and intersecting inequalities in the EU” (Szegénység, nemi és interszekcionális egyenlőtlenségek az EU-ban) című jelentése, 2016 https://eige.europa.eu/publications/poverty-gender-and-intersecting-inequalities-in-the-eu
(22) A Bizottság „A nők a digitális világban” című 2020. évi eredménytáblája.
(23) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/36/EU irányelve (2011. április 5.) az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról (HL L 101., 2011.4.15., 1. o.).

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat