Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 3. cikke (2) bekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 79. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményre és különösen annak 4. jegyzőkönyve 2. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 45. cikkére,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára és különösen annak 13. cikkére,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérére, különösen annak 5., 6., 10., 12. és 16. elvére,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Nemzetközi Munkaügyi Konferenciája által a munkaerő-migrációra vonatkozóan elfogadott nemzetközi munkaügyi normákra, valamint az ENSZ Közgyűlése által 1990. december 18-án elfogadott, a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményre,

–  tekintettel a Bizottság „Európai migrációs stratégia” című 2015. május 13-i közleményére (COM(2015)0240),

–  tekintettel a Bizottság „A közös európai menekültügyi rendszer reformja és az Európába jutás legális lehetőségeinek javítása felé” című, 2016. április 6-i közleményére (COM(2016)0197) és a Bizottság „Az Európába irányuló legális migrációs lehetőségek bővítése: a kiegyensúlyozott és átfogó migrációs politika elengedhetetlen eleme” (COM(2018)0635) című, 2018. szeptember 12-i közleményére,

–  tekintettel a Bizottság új migrációs és menekültügyi paktumról szóló, 2020. szeptember 23-i közleményére (COM(2020)0609),

–  tekintettel a 2015. november 11-én és 12-én Vallettában tartott, migrációval foglalkozó EU–Afrika csúcstalálkozón elfogadott cselekvési tervre és politikai nyilatkozatra, különösen ezeknek a legális migrációval és a mobilitással foglalkozó részeire,

–  tekintettel a biztonságos, rendezett és szabályos migrációra vonatkozó, 2018. december 10-i globális megállapodásra,

–  tekintettel az afrikai stabilitással és az irreguláris migráció okainak kezelésével foglalkozó szükséghelyzeti alapra,

–  tekintettel a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a „Megfelelő legális gazdasági migrációs csatornák kialakítása” című, 2016. január 15-i munkadokumentumára(2),

–  tekintettel a „Cselekvési terv az integrációról és a befogadásról a 2021–2027-es időszakra” című, 2020. november 24-i bizottsági közleményre (COM(2020)0758),

–  tekintettel a határon át ingázó és idénymunkások Covid19-válsággal összefüggő európai védelméről szóló, 2020. június 19-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Munkaügyi Hivatal létrehozásáról szóló 2019. június 20-i (EU) 2019/1149 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatóságán az Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztály által készített, az Európai Unióba irányuló munkaerő-migrációval kapcsolatos jogalkotás új irányainak feltárásáról szóló, 2015. szeptemberi és a migráció terén a harmadik országokkal folytatott uniós együttműködésről szóló, 2015. októberi tanulmányra, valamint az EPRS által a jogszerű migráció területén az európai szintű cselekvés hiányából fakadó költségekről készített, 2019. márciusi tanulmányra,

–  tekintettel a Bizottság által a legális migrációra vonatkozó hatályos uniós jogszabályok felmérése és értékelése szándékával végzett 2019. március 29-i célravezetőségi vizsgálatra (REFIT értékelés),

–  tekintettel a Bizottság Közös Kutatóközpontjának „a kulcsfontosságú bevándorló munkavállalókról és a Covid19-járványra való uniós reagáláshoz való hozzárárulásukról szóló” című, 2020. április 23-i tanulmányára, valamint a „Veszélyeztetett munkaerő: Migráns munkavállalók a Covid19-világjárványban” című, 2020. május 19-i tanulmányára,

–  tekintettel az Európai Migrációs Hálózat tanulmányaira,

–  tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tanulmányaira,

–  tekintettel az ENSZ a migránsok emberi jogaival foglalkozó különleges előadójának munkájára és jelentéseire,

–  tekintettel az Európa Tanács munkájára, jelentéseire és állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Nemzetközi Migrációs Szervezet munkájára és jelentéseire,

–  tekintettel a legális munkaerő-migrációra vonatkozó, 2004 és 2016 között kidolgozott uniós vívmányokra, amelyek szabályozzák a harmadik országbeli állampolgárok belépésének és tartózkodásának feltételeit, valamint a harmadik országbeli állampolgárok jogait, e vívmányok közé sorolva az alábbiakat:

–  A Tanács 2009/50/EK irányelve (2009. május 25.) a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről (a „kék kártyáról szóló irányelv”)(5),

–  Az Európai Parlament és a Tanács 2011/98/EU irányelve (2011. december 13.) a harmadik országbeli állampolgárok valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országból származó, valamely tagállam területén jogszerűen tartózkodó munkavállalók közös jogairól (az „összevont engedélyekről szóló irányelv”)(6),

–  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/36/EU irányelve (2014. február 26.) a harmadik országbeli állampolgárok idénymunkásként való munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről (az „idénymunkásokról szóló irányelv”)(7),

–  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/66/EU irányelve (2014. május 15.) a harmadik országbeli állampolgárok vállalaton belüli áthelyezés keretében történő belépésének és tartózkodásának feltételeiről (a „vállalaton belüli áthelyezésekről szóló irányelv”)(8),

–  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/801 irányelve (2016. május 11.) a harmadik országbeli állampolgárok kutatás, tanulmányok folytatása, gyakorlat, önkéntes szolgálat, diákcsereprogramok vagy oktatási projektek, és au pair tevékenység céljából történő beutazásának és tartózkodásának feltételeiről(9),

–  tekintettel a Bizottság által 2016. június 7-én előterjesztett, a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatra (COM(2016)0378) és az Európai Parlament és a Tanács ezzel kapcsolatosan 2017-ben elfogadott álláspontjaira,

–  tekintettel a harmadik országbeli állampolgárok egyéb általánosabb kategóriáinak beutazási és tartózkodási feltételeit, valamint jogait szabályozó irányelvekre, mint például a családegyesítési jogról(10) és a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról(11) szóló irányelvekre,

–  tekintettel azokra az irányelvekre, amelyek a harmadik országbeli állampolgárok azon kategóriáinak beutazási és tartózkodási feltételeit szabályozzák, akik nem munkavállalás céljából lépnek be az EU-ba, de erre jogosultak, például azokra az irányelvekre, amelyek jogállásuk elismerését követően a nemzetközi védelemben részesülő személyek számára biztosítják a munkavállaláshoz és az önfoglalkoztatáshoz való jogot, vagy a nemzetközi védelmet kérelmezők számára legkésőbb a kérelmük benyújtását követő kilenc hónapon belül biztosítják a munkaerőpiachoz való hozzáférést,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A9-0143/2021),

A.  mivel a legális munkaerő-migrációra vonatkozó jelenlegi uniós keret fragmentált, miután olyan ágazati irányelvekből áll, amelyek meghatározzák a harmadik országbeli állampolgárok egyes kategóriáira vonatkozó beutazási és tartózkodási feltételeket;

B.  mivel a 27 nemzeti megközelítésen alapuló, egységességet nélkülöző szabályok miatt az Unió és a tagállamai nem vonzóak a legális migráció számára;

C.  mivel annak ellenére, hogy az európai migrációs stratégia átfogó megközelítésre törekszik, a legális migráció 2015 óta alig része az uniós migrációs politika fejlesztésének;

D.  mivel az új migrációs és menekültügyi paktum nem tartalmaz konkrét javaslatokat a legális munkaerő-migrációra vonatkozóan, annak ellenére, hogy a legális munkaerő-migráció elengedhetetlen az átfogó migrációs és menekültügyi politikához;

E.  mivel a jelenlegi jogszabályi keret a multinacionális vállalatoknál történő foglalkoztatás (a vállalaton belül áthelyezett személyekről szóló irányelv) vagy az uniós munkaerőpiac magasan képzett vagy magasan fizetésű szektoraiban foglalkoztatott munkavállalók (kék kártya irányelv) felé billen, és csak egyetlen irányelv foglalkozik az alacsonyabban fizetett állásokra pályázó migrációval (az idénymunkásokról szóló irányelv);

F.  mivel az EU-ban munkaerőhiány van bizonyos készségszinteken, ágazatokban és foglalkozásokban, ideértve az alacsony képzettséget igénylő szakmákat is(12); mivel az Európába irányuló legális migrációs lehetőségek bővítéséről szóló 2018-as bizottsági közlemény elismeri, hogy hiány van a „szakképesítést igénylő” szakmákban és a „kevésbé formális készségeket igénylő foglalkozásokban”;

G.  mivel a koronavírus-világjárvány rámutatott a migráns munkavállalók kulcsfontosságú szerepére az első vonalbeli szolgáltatások nyújtásában az EU-ban, ahol a népesség gyorsan öregszik, és ahol a kulcsfontosságú munkavállalók átlagosan 13%-a bevándorló(13); mivel a Covid19-világjárvány jelentős mértékben érintette a migránsokat, a családjaikat, a befogadó közösségeket és a származási országaikat, valamint súlyosbította a migráns munkavállalók és családtagjaik Unió-szerte eddig is meglévő kiszolgáltatott helyzetét, és ami akadályozza mobilitásukat, a munkaerőpiachoz való hozzáférésüket, a tisztességes munkakörülményekhez való jogukat, valamint a szociális és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésüket;

H.  mivel a biztonságos, rendezett és szabályos migrációra vonatkozó globális megállapodás megerősíti a migráció területén folytatott együttműködést, és elismeri, hogy minden állam közös felelőssége egymás migrációval kapcsolatos igényeinek és aggályainak kezelése, valamint hogy átfogó kötelezettség, hogy tiszteletben tartsák, védjék és teljesítsék minden migráns emberi jogait, tekintet nélkül migrációs státuszukra, előmozdítva minden közösség biztonságát és jólétét;

1.  abból az elvből indul ki, hogy a migráció normális jelenség, és az emberek folyamatosan mozognak; elismeri, hogy a migránsok döntő szerepet játszanak társadalmaink, gazdaságaink és kultúráink gazdagításában, és hogy a migrációt rendezett, biztonságos és szabályos módon kell kezelni; úgy véli, hogy a legális munkaerő-migráció új útjainak kialakítása érdekében az Uniónak ambiciózus és időtálló célokat kell kitűznie, ezzel egyidejűleg pedig hatékonyan ki kell használnia és javítania is kell a meglévő jogi és politikai keretrendszert;

A jelenlegi európai uniós jogi keret

2.  megjegyzi, hogy az EUMSZ 79. cikke rendelkezik a legális migráció uniós szintű kezeléséről, és arra kötelezi a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki közös bevándorlási politikát, beleértve a harmadik országbeli állampolgárok belépésének és tartózkodásának feltételeire vonatkozó közös szabályokat, valamint az Unióban való jogszerű tartózkodásuk következtében őket megillető jogok meghatározását, beleértve a szabad mozgásra és a másik tagállamban való tartózkodásra vonatkozó feltételeket is; elismeri, hogy az EUMSZ 79. cikkének (5) bekezdése a tagállamok hatáskörébe rendeli annak meghatározását, hogy hány munkavállalási céllal érkező, harmadik országból származó állampolgárt engednek be a területükre;

3.  hangsúlyozza a munkaerő-migrációra vonatkozó uniós keretnek a Bizottság célravezetőségi vizsgálata során azonosított pozitív hatásait; tudomásul veszi a feltételek, eljárások és jogok bizonyos fokú harmonizálását, valamint a harmadik országbeli állampolgárok, a munkáltatók és a helyi, regionális és nemzeti hatóságok és közigazgatások fokozott jogbiztonságát; megjegyzi továbbá, hogy e harmonizáció előnyökkel jár az uniós munkaerőpiacokon folyó versenyre nézve;

4.  hangsúlyozza, hogy a legális munkaerő-migráció uniós megközelítése nem zárja ki automatikusan a nemzeti jogszabályi keretek szükségességét; emlékeztet ugyanakkor, hogy az Unióba irányuló legális migrációt szabályozó jelenlegi keret széttöredezett, a munkavállalók meghatározott kategóriáira összpontosít, elsődlegesen a magasan fizetett szektorokban, ezeket a kategóriákat nem kezeli azonos módon, különböző jogokat biztosít a különböző kategóriáknak, és lehetővé teszi a párhuzamos nemzeti jogszabályi keretek meglétét; hangsúlyozza, hogy a nemzeti és uniós jogszabályok jelenlegi aszimmetrikus sokfélesége versenyhelyzetbe hozza ezeket a nemzeti jogszabályi kereteket egymással és az uniós kerettel – egyben tükrözve a nemzeti munkaerőpiacok közötti különbségeket– , ami tágabb értelemben bürokratikus eljárásokat von maga után mind a leendő munkavállalók, mind a munkáltatók számára;

5.  úgy véli, hogy ez a megközelítés csak a rövid távú szükségletek kielégítését szolgálja, és nem felel meg az Unió azon céljának, hogy átfogó megközelítést alkalmazzon a migrációs politikára vonatkozóan; úgy véli, hogy a jól megtervezett és jól kezelt legális migráció a jólét, az innováció és a növekedés forrása lehet mind a küldő, mind a fogadó országokban,

6.  hangsúlyozza, hogy célravezetőségi vizsgálata során a Bizottság hasonló következtetésre jutott, és megállapította, hogy a következetlenségeket, hiányosságokat és hibákat intézkedések széles körével, többek között jogalkotási intézkedésekkel kell orvosolni; megjegyzi továbbá, hogy a legális munkaerő-migráció új módjai kedvező hatást gyakorolnak az Unióban munkát kereső harmadik országbeli állampolgárok számára veszélyeket hordozó, a tagállamok munkaerőpiacaira pedig negatív hatásokkal járó irreguláris migráció csökkentésére;

7.  tudatában van annak , hogy a legális migrációt szabályozó jelenlegi uniós keretet részben a munkaerő-kizsákmányolás megelőzése és a harmadik országbeli állampolgárok munkavállalói jogainak védelme érdekében dolgozták ki; ugyanakkor megjegyzi, hogy a meglévő irányelveknek csak korlátozott hatása volt a munkaerő-kizsákmányolás megakadályozására, és hogy a migráns munkavállalók továbbra is egyenlőtlen bánásmóddal és kizsákmányolással szembesülnek; felszólítja az Uniót, hogy hozzon összehangolt intézkedéseket az egyenlőtlen bánásmód és kizsákmányolás kezelése érdekében; a korlátozott idejű engedélyek használatát bevált gyakorlatnak tartja, amelyet az egész Unióban támogatni kell; hangsúlyozza, hogy olyan intézkedésekre van szükség, amelyek javítják a munkahelyhez való hozzáférést és a nyomon követés hatékonyságát; hangsúlyozza, hogy hatékony panasztételi mechanizmusoknak kell rendelkezésre állniuk valamennyi migráns munkavállaló kizsákmányolással szembeni védelme érdekében, összhangban a munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló 2009. évi irányelvvel(14), amelynek különösen garantálnia kell az igazságszolgáltatáshoz és a jogorvoslathoz való tényleges hozzáférést, ezáltal biztosítva az egyenlő versenyfeltételeket;

Egyszerűsített megközelítés alkalmazása

8.  rámutat, hogy a jelenlegi jogi keret és a meglévő irányelveknek a tagállamok általi eltérő végrehajtása számos következetlenséget eredményezett a harmadik országbeli állampolgárok számára az egyenlő bánásmód, a beutazási és visszautazási feltételek, a munkavállalási engedély, a tartózkodási jogállás, az EU-n belüli mobilitás, a szociális biztonság, a képesítések elismerése és a családegyesítés tekintetében; megjegyzi, hogy ezek a következetlenségek akadályozhatják az integrációt; hangsúlyozza, hogy ezek a következetlenségek nehézségeket okoznak a harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató vállalkozások(15) és az integrációs szolgáltatásokat nyújtó helyi önkormányzatok számára is; felszólít a vonatkozó információk nemzeti szintű terjesztésére a vállalkozások számára;

9.  hangsúlyozza, hogy a legális migrációra vonatkozó átfogó uniós keret a migráció holisztikus megközelítésének részeként hozzáadott értéket képvisel, mivel legális és biztonságos utak révén lehetőségeket kínál a munkaerő-migráció számára, javítja a harmadik országbeli állampolgárok hozzáférését az Unió munkaerőpiacához, ösztönzi a rendezettebb migrációt, vonzza az uniós és nemzeti munkaerőpiacok számára szükséges munkavállalókat, diákokat és vállalkozásokat, hozzájárul az embercsempészek és emberkereskedők üzleti modelljének ellehetetlenítéséhez, biztosítja, hogy a harmadik országbeli állampolgárokat az alapvető jogoknak megfelelően kezeljék, javítja a tisztességes munkakörülményekhez való hozzáférést, és a férfiak és nők számára egyenlő alapon előmozdítja az integrációt; úgy véli, hogy egy ilyen holisztikus megközelítés előnyös a harmadik országbeli állampolgárok munkavállalói és családjaik, a befogadó közösségek és a származási országok számára;

10.  ismételten kijelenti, hogy a jelenlegi jogszabályi keret jobb és következetesebb végrehajtása, valamint a meglévő irányelvekben meghatározott jogok jobb érvényesítése és az alkalmazandó eljárásokkal kapcsolatos tudatosság növelése érdekében az információk jobb terjesztése jelenti az első megteendő gyakorlati lépéseket;

11.  javasolja, hogy egyszerűsítsék és hangolják össze a jogszabályi keretet azáltal, hogy összehangolják a legális migrációra vonatkozó hatályos irányelveknek a kérelmezési eljárásokra, a befogadási és elutasítási okokra, az eljárási biztosítékokra, az egyenlő bánásmódra, a munkaerőpiachoz való hozzáférésre – ezen belül a munkáltatóváltás jogára –, a családegyesítésre vonatkozó rendelkezéseit az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával, valamint az Unión belüli mobilitással;

12.  üdvözli az összevont engedélyről szóló irányelv Európai Bizottság által tervezett felülvizsgálatát, javasolja, hogy a munkavállalók szélesebb kategóriájának elérése érdekében bővítsék ki az irányelv hatályát és alkalmazását; üdvözli továbbá a huzamos tartózkodásra vonatkozó irányelv Európai Bizottság által tervezett felülvizsgálatát, amely irányelv lehetőséget kínál a mobilitás fokozására és az eljárások egyszerűsítésére és harmonizálására; várakozással tekint az idénymunkásokról szóló irányelv végrehajtásáról hamarosan elkészülő bizottsági jelentés elé, amelynek részletesen meg kell vizsgálnia a tartózkodási jogállásra, az egyenlő bánásmódra és a tartózkodás maximális időtartamára vonatkozó rendelkezéseket; felhívja a Bizottságot, hogy az értékelést követően fontolja meg a fent említett irányelv jogalkotási felülvizsgálatát; felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon megfelelő jogalkotási intézkedést a meglévő irányelveknek a legkedvezőbb rendelkezésekkel való összehangolása révén történő javítása érdekében;

Az Unión belüli mobilitás javítása

13.  hangsúlyozza, hogy a harmadik országbeli állampolgárok EU-n belüli mobilitása az EU legális migrációs politikájának kulcsfontosságú eleme, mivel olyan egyértelmű hozzáadott értéket nyújt, amelyet tagállami szinten nem lehet elérni; emlékeztet arra, hogy a munkavállalók szabad mozgása segít a kereslet és a kínálat összehangolásában az EU munkaerőpiacain, válság idején pedig hozzájárulhat a munkaerőpiac kiigazításához és az általános gazdasági növekedéshez;

14.  felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák a harmadik országbeli állampolgárok Unión belüli mobilitására vonatkozó rendszerekkel kapcsolatos koordinációt a nemzeti hatóságok között; rámutat arra, hogy meg kell könnyíteni az adatok, statisztikák és bizonyítékok összegyűjtését, valamint a nemzeti hatóságok közötti információcserét, egyeztetést és együttműködést a közösségi vívmányok hatékonyságának és eredményességének javítása, valamint az uniós hozzáadott érték lehető legteljesebb kiaknázása érdekében;

15.  hangsúlyozza, hogy az Unión belüli mobilitást megkönnyítő összehangoltabb és rugalmasabb szabályok ösztönzőként működnének a harmadik országbeli állampolgárok számára, pozitív intézkedést jelentenének a munkáltatók számára, és segítenék a tagállamokat munkaerőpiacaik hiányosságainak feltöltésében és gazdaságaik fellendítésében; hangsúlyozza továbbá, hogy az Unión belüli, megerősített mobilitás lehetővé tenné a már az EU-ban tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok számára, hogy javítsák integrációs kilátásaikat;

16.  megjegyzi, hogy a közelmúltban elfogadott, a diákokról és kutatókról, valamint a vállalaton belül áthelyezett személyekről szóló irányelvek szélesebb körű mobilitási jogokat biztosítanak a harmadik országbeli állampolgárok számára, mint a legális migrációról szóló, korábban elfogadott irányelvek, mint például a kék kártyáról szóló eredeti irányelv és a huzamos tartózkodásra vonatkozó irányelv;

17.  ajánlja, hogy az egyszerűsítés felé tett első lépésként a legális migrációról szóló meglévő irányelvekben erősítsék meg az EU-n belüli mobilitáshoz való jogokat; megismétli, hogy a Bizottságnak megfelelő jogalkotási intézkedést kell javasolnia;

Tehetségbázis kialakítása

18.  hangsúlyozza, hogy új eszközökre van szükség a munkáltatók és a leendő munkavállalók közötti kapcsolat megteremtéséhez, a munkaerőhiány kezeléséhez, valamint a harmadik országban szerzett képesítések és készségek uniós szintű elismerésének megkönnyítéséhez; kiemeli, hogy a munkaadóknak és a harmadik országbeli állampolgároknak jobb információkra van szükségük az EU-ba irányuló legális migrációról, és fokozni kell a legális migrációról az érintett harmadik országokkal folytatott strukturált és érdemi párbeszédet;

19.  javasolja, hogy hozzanak létre egy uniós tehetségbázisként szolgáló megfeleltetési platformot, amely egyablakos ügyintézési pontként szolgálna a harmadik országbeli munkavállalók, az uniós munkáltatók és a nemzeti közigazgatások számára; tudomásul veszi a Bizottság tervét, hogy megvizsgálja egy ilyen uniós tehetségbázis kialakításának lehetőségét; javasolja, hogy ez terjedjen ki az alacsony, közepes és magas szintű képzettséggel rendelkező munkavállalókat, valamint a fizetett és önfoglalkoztató munkaerőt alkalmazó valamennyi foglalkoztatási ágazatra, beleértve a kis- és középvállalkozásokat és az induló vállalkozásokat is; megjegyzi, hogy az állami foglalkoztatási szolgálatok bevonása – többek között helyi szinten is – egy ilyen platformba mind az EU-ban, mind a származási országokban hozzájárulhat az uniós tagállamok és harmadik országok közötti partnerségek javításához és a bizalom megteremtéséhez, megteremtheti a beruházáshoz szükséges légkört, valamint segíthet helyénvalóbb választ adni a helyi szintű foglalkoztatási igényekre vagy munkaerőhiányra; javasolja, hogy könnyítsék meg a harmadik országok részvételét egy ilyen tehetségbázisban, például online vagy az EU és a tagállamok diplomáciai képviseletein keresztül;

20.  felhívja a figyelmet arra, hogy egy ilyen uniós tehetségbázis fontos új eszközként szolgálhat a készségkínálatnak a nemzeti munkaerőpiacokkal való összehangolásához és kezeléséhez, és hogy az EU fontos szerepet játszhatna egy ilyen eszköz létrehozásában, nyomon követésében és felügyeletében, többek között finanszírozás és tudásmegosztás révén; javasolja, hogy a platformot használják fel a részt vevő tagállamok és harmadik országok tanterveinek és a képzési követelményeinek egyértelműsítésére és jobb összehangolására; úgy véli, hogy harmonizált uniós pályázati keret, amely a kérelmezők uniós tehetségbázisából indul ki, elősegítené a bürokrácia csökkentését tagállami szinten; úgy véli, hogy az EU fontos szerepet játszhat a jelöltek képesítéseinek, nyelvtudás-szintjének és készségeinek előzetes szűrésében; rámutat, hogy a célzott információterjesztés mennyire fontos lenne a tehetségbázisként szolgáló megfeleltetési platform harmadik országokban és a részt vevő tagállamokban való népszerűsítésében;

21.  ajánlja, hogy könnyítsék meg, tegyék méltányosabbá és észszerűsítsék a tagállamokban az oklevelek, bizonyítványok és egyéb szakmai képesítések, többe között a harmadik országokban formális és nem formális úton elsajátított készségek felmérését, kölcsönös elismerését és tanúsítását felgyorsított eljárások végrehajtása és az információhoz való hozzáférés megkönnyítése révén; úgy véli, hogy ez erősítené az Unión belüli mobilitást; kiemeli, hogy az európai képesítési keretrendszer jó alapot biztosít ahhoz, hogy a harmadik országok képesítési rendszereit összekapcsolják egy közös uniós referenciakerettel;

22.  ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok a 2012. évi tanácsi ajánlással összhangban haladéktalanul vezessenek be mechanizmusokat és intézkedéseket a szakmai tapasztalat, valamint a nem formális és informális tanulás érvényesítésére(16); hangsúlyozza, hogy a nemzeti hatóságoknak meg kell osztaniuk egymással a bevált gyakorlatokat; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az érintett civil társadalmi szervezeteket, szociális partnereket, diaszpórahálózatokat és a harmadik országbeli állampolgárok munkavállalóit, valamint a helyi hatóságokat és a nemzetközi szervezeteket (különösen a Nemzetközi Migrációs Szervezetet (IOM), a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet (ILO) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetet (OECD)) bevonják a készségek meghatározásáról szóló vitákba, amelyeknek ki kell terjedniük a munkahelyi képzésre, az informális képesítésekre és a munkatapasztalatra is;

A harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok megerősítése és a legális lehetőségek előmozdítása

23.  hangsúlyozza, hogy az EU elöregedő lakossága és zsugorodó munkaereje fényében a munkaerő-mobilitási rendszerek képesek fellendíteni az uniós munkaerőpiacokat, és hozzájárulhatnak a gazdasági növekedéshez;

24.  támogatja a migrációval kapcsolatos globális és regionális együttműködést a legális migráció lehetőségeinek rendelkezésre állásának és rugalmasságának megerősítése egyik módjaként; továbbra is meg van győződve arról, hogy a megfelelő legális migrációs csatornák fejlesztése hozzájárulna az irreguláris migráció csökkentéséhez, aláásná az embercsempészek üzleti modelljét, csökkentené az emberkereskedelmet és a munkaerő-kizsákmányolást, növelné az esélyegyenlőséget valamennyi munkavállaló számára, és jogszerű utat kínálna az Unióba való migrációt tervező személyek számára; ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot az összes munkaerő-toborzó ügynökség szabályozására, lehetőség szerint az Európai Munkaügyi Hatóságon keresztül (ELA);

25.  úgy véli, hogy a migrációval foglalkozó, szélesebb körű párbeszéd – például az EU és több harmadik ország közötti rendszeres csúcstalálkozók révén – megkönnyítheti az uniós munkaerőpiacok igényeinek kielégítését és a kiegyensúlyozott partnerségek kialakítását, többek között a vállalkozások és a civil társadalom kezdeményezésére, amelyek segíthetnek felkészülni a harmadik országbeli állampolgároknak a célország munkaerőpiacába történő integrációjára, és elősegíthetik a megszerzett készségek fenntartható átadását a származási és a célország között; kiemeli, hogy ihletet lehetne meríteni a tehetséggondozási partnerségek fejlesztésére vonatkozó, meglévő, készségalapú megállapodásokból, amelyek lehetővé teszik a célország számára, hogy közvetlenül részt vegyen az EU-ba való migráció iránt esetlegesen érdeklődő harmadik országbeli állampolgárok készségkészleteinek kialakításában, többek között azáltal, hogy képzési létesítményeket és programokat hoznak létre harmadik országok számára, és kezelik a harmadik országokkal kialakított partnerségek átláthatóságának szükségességét, többek között úgy, hogy foglalkoznak a szociális partnerek bevonásának szükségességével is;

26.  hangsúlyozza a hazautalások fontos szerepét és a biztonságos, szabályos és jogszerű migráció előnyeit mind a küldő, mind a fogadó országok számára; támogatja az „agyelszívás” és az „agynyerés” kérdésének a körkörös migrációt lehetővé tevő eszközök továbbfejlesztése révén történő kezelésére irányuló erőfeszítéseket; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy elemezze a más országok által alkalmazott meglévő modellek, például a pontalapú rendszerek és az érdeklődés kifejezésén alapuló modellek előnyeit és hátrányait; a körkörös migráció megkönnyítése érdekében javasolja az előnyben részesített mobilitás és a megújítható engedélyekhez való hozzáférés bevezetését, a visszautazáshoz való jogot, valamint a harmadik országbeli állampolgárok számára a tartózkodás engedélyezett időtartamának meghosszabbítását annak érdekében, hogy lehetővé tegyék számukra, hogy visszatérjenek hazájukba;

Az EU jogalkotási keretének fejlesztése

27.  emlékeztet arra, hogy az EU lemaradt a tehetségekért folytatott globális versenyben; megjegyzi, hogy a legális munkaerő-migrációval kapcsolatban az előző Bizottság által előterjesztett egyetlen javaslat a kékkártyáról szóló irányelv felülvizsgálatára irányult; továbbra is elkötelezett amellett, hogy törekedjen a kék kártyáról szóló irányelv érdemi és alapos felülvizsgálatára annak érdekében, hogy hozzáadott értéket teremtsen a harmonizáció, a készségek elismerése, az eljárások egyszerűsítése és az EU-n belüli mobilitás javítása terén;

28.  hangsúlyozza a strukturált párbeszéd és konzultáció szükségességét az érdekelt felekkel, köztük az érintett civil társadalmi szervezetekkel, szociális partnerekkel és diaszpórahálózatokkal, magukkal a harmadik országbeli munkavállalókkal, valamint a helyi hatóságokkal és a nemzetközi szervezetekkel (különösen a Nemzetközi Migrációs Szervezettel, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel és az OECD-vel) az uniós jogszabályi keret jövőbeli fejlesztésének mérlegelésekor;

29.  úgy véli, hogy a legális migrációra vonatkozó nemzeti és uniós politikáknak reagálniuk kell a munkaerőhiányra és a készségek terén mutatkozó hiányra; e célból felszólítja a Bizottságot, hogy elemezze az olyan munkaerőpiaci tesztek és munkaerő-migrációs rendszerek eredménytelenségét, amelyek nem reagálnak a valós munkaerőpiaci igényekre; javasolja, hogy az Unió fejlessze jogalkotási keretét, hogy az nagyobb mértékben kiterjedjen az alacsony vagy közepes képzettséget igénylő munkát kereső harmadik országbeli állampolgárokra(17);

30.  ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy a harmadik országbeli állampolgárokat gyakran a háztartási és a házi gondozási ágazatban alkalmazzák(18); megjegyzi, hogy ez egy olyan ágazat, amelyben a munkavállalók többsége nő; kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy ratifikálják az ILO háztartási munkáról szóló 189. számú egyezményét, és biztosítsák a foglalkoztatási normák teljes körű alkalmazását; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy fontolja meg jogalkotási intézkedések meghozatalát ezen a területen;

31.  felszólítja a Bizottságot, hogy az (EU) 2018/646 európai parlamenti és tanácsi határozattal(19) összhangban dolgozzon ki egy uniós szintű rendszert az önfoglalkoztatók, a vállalkozók és az induló innovatív vállalkozások, valamint az előírt képesítéssel nem rendelkező fiatalabb harmadik országbeli állampolgárok határokon átnyúló tevékenységeinek vonzása és megkönnyítése érdekében, például munkakeresői és képzési vízumok révén, figyelembe véve az Europass platform szolgáltatásait;

32.  elismeri, hogy az ágazati irányelvek nem jelentenek csodaszert sem az EU munkaerőpiaci szükségletei, sem általánosabban a legális migráció szempontjából, ugyanakkor tudomásul veszi, hogy a legtöbb tagállamnak nemzeti szintű rendszere van a migráns munkaerők toborzására; úgy véli, hogy középtávon az EU-nak el kell mozdulnia az ágazati megközelítéstől, és el kell fogadnia egy bevándorlási kódexet, amely átfogó szabályokat határoz meg az Unióban munkát kereső harmadik országbeli állampolgárok beutazására és tartózkodására vonatkozóan, illetve harmonizálja a harmadik országok ilyen polgárait és családjukat megillető jogokat;

33.  rámutat, hogy egy ilyen átfogó jogalkotási eszköz megoldaná az eljárások jelenlegi keverékét, megszüntetné a tagállamokban megállapított különböző követelményeket, és biztosítaná a szabályok szükséges egyszerűsítését és harmonizációját anélkül, hogy hátrányos megkülönböztetésben részesítené a foglalkoztatás bármely ágazatát vagy a munkavállalók bármely típusát; úgy véli továbbá, hogy egy ilyen eszköz megkönnyítené a tagállamok közötti, valamint az EU és a harmadik országok közötti együttműködést;

o
o   o

34.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 58., 2018.2.15., 9. o. (2) PE573.223v01-00. (3) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0176. (4) HL L 186., 2019.7.11., 21. o. (5) HL L 155., 2009.6.18., 17. o. (6) HL L 343., 2011.12.23., 1. o. (7) HL L 94., 2014.3.28., 375. o. (8) HL L 157., 2014.5.27., 1. o. A vállalaton belül áthelyezett személyeket egy EU-n kívüli székhellyel rendelkező vállalattól küldik ki egy olyan EU-ban letelepedett szervezethez, amely ugyanazon vállalkozáscsoporthoz tartozik. (9) HL L 132., 2016.5.21., 21. o. (10) A Tanács 2003/86/EK irányelve (2003. szeptember 22.) a családegyesítési jogról (HL L 251., 2003.10.3., 12. o.). (11) A Tanács 2003/109/EK irányelve (2003. november 25.) a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról (HL L 16., 2004.1.23., 44. o.). (12) Tematikus Főosztály tanulmányai az Unióban irányuló munkaerő-migrációról szóló jogszabályok új irányainak feltárásáról és a harmadik országokkal a migráció területén folytatott uniós együttműködésről. (13) Fasani, F. és Mazza, J., Immigrant Key Workers: Their Contribution to Europe's COVID-19 Response, (Kulcsfontosságú bevándorló munkavállalók. Szerepük a Covid19-járványra való európai reagálásban), az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxemburg, 2020. (14) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/52/EK irányelve (2009. június 18.) az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról (HL L 168., 2009.6.30., 24. o.). (15) A célravezetőségi vizsgálat a következő fő területeket azonosította a belső koherenciával kapcsolatos legtöbb problémaként: kérelmezési eljárások, befogadási és tartózkodási feltételek (beleértve az elutasítás és a visszavonás okait), az egyenlő bánásmód feltételei, az Unión belüli mobilitás és családegyesítés. (16) A Tanács ajánlása (2012. december 20.) a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről (HL C 398., 2012.12.22., 1. o.). (17) Lásd például: European Migration Network, Determining labour shortages and the need for labour migration from third countries in the EU (Európai Migrációs Hálózat, A munkaerőhiány és a harmadik országokból érkező munkaerő-migráció szükségességének meghatározása az EU-ban), Európai Bizottság, Brüsszel, 2015. (18) Lásd még: EPRS The cost of non-Europe in the area of legal migration (A jogszerű migráció területén az európai szintű cselekvés hiányából fakadó költségek), Európai Parlament, Brüsszel, 2019., 21–-22. o. (19) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/646 határozata (2018. április 18.) a készségekkel és képesítésekkel kapcsolatban nyújtott jobb szolgáltatások közös keretrendszeréről (Europass) (HL L 112., 2018.5.2., 42. o.).